matk 2020-1

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Mielőtt ezt az újságot megálmodtuk, meg sem fordult a fejünkben, hogy névadónk nyomdokaiba lépünk. ,,Márton Áron is püspöksége előtt folyóiratot szerkesztett Kolozsvárott, az Erdélyi Iskolát, és ebben névvel meg névtelenül írásainak százait jelentette meg. Mindeg yik alapos műveltségre, elmélyült gondolkodásra és felelősségvállalásra vallott. Minden tudást, amit megszerzett, híveinek, népének, embertársainak akart visszajuttatni.”

(Beke György) Mi a bentlakásban szerzett élményeinket szeretnénk megosztani veletek - s bár még van hová növekedni a Nap felé - tudásunk legjavát igyekszünk nyújtani az elkövetkező lapokon.

Fogadjátok nyitott szívvel tőlünk a fenti ajánlást.

A Szerkesztőség.

2

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

HANGOLÓ „Eg yes folyamatoknak van végük, de nincs kezdetük; másoknak van kezdetük, de nincs végük. Minden attól függ, hol áll a megfig yelő.”

Frank Herbert

Kedves Olvasó! Újév alkalmával az emberek fogadalmakat, új célokat tűznek ki magukat elé, maguk mögött hagyva az elmúlt év balul elsült döntéseit. „Új év, új én”, mondogatják. Jó volna olyan célokat is kitűzni magunk elé, hogy próbáljunk a dolgok pozitív oldalára figyelni, törekedjünk önmagunk fejlesztésére, hogy még többet hozzunk ki magunkból, legyünk tekintettel másokra, becsüljük meg jobban a körülöttünk lévő embereket vagy térjünk át lassacskán egy környezettudatosabb életre.

Egy valami viszont 2020-ban sem változik. Hogy mire is utalok épp? Fordíts vissza magazinunk elejére, és olvasd el újra a címet!

Kollégiumunk bentlakói idén is beszámolókkal készültek, hogy te is közösségünk részesének érezhesd magad. Ilyen célból születtek ismét meg cikksorozataink.

Az új tanév újságának első számában többek között olyan eseményekbe nyújtunk bepillantást, melyek az elmúlt félévben történtek velünk. Megemlítendő például Nick Vujicic előadása Sepsiszentgyörgyön, beszámoló a Rákóczi Mozgótáborról, Kelemen Hunor szövetségi elnök látogatása intézményünkben, az internátus 2019es Gólyabálja, továbbá film- és könyvajánlások, valamint olyan cikkek, mely az élet örömeiről szólnak, a mindennapi apró-cseprő dolgainkról.

Lehetőségekkel teli újévet kívánunk, tarts velünk idén is! Kellemes kikapcsolódást!

Máthé Angela

3

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Tanévnyitó vers

ÉLETTÉR

Dalos reggelek „Az életet úg y tudjuk csak igazán megszeretni, ha el tudjuk fogadni, hog y ez íg y van, íg y volt, és íg y is lesz. Nem mindig a leg jobbat fog juk kapni, nem mindig úg y fognak alakulni a dolgok, ahog yan mi azt szeretnénk, de dönthetünk úg y, hog y mindig azt keressük, hog y adott helyzetben mi lehet a jó, vag y éppen mi az, amit az élet tanítani szeretne nekünk ezen keresztül”.

Szabó Péter 4

Köszöntöm a kedves Mindenkit Ezzel a kis verssel!

Azt kell mondjam: Azt a mindenit!

Ez a nyár túl gyorsan telt el.

Mindannyian újra itt, Mint egy nagy család, Mondjuk változtak a tagok kicsit, De az élet megy pont úgy tovább.

A reggeli tea, meg a röpgyűlés, A kimenők, s a szobaellenőrzés.

A szilencium és a tükörtojás, De a legjobb úgyis az alvás!

Az újak megismerik a ‚ház’ minden zeg-zugát, Megtudják, hogy hol van az addig és a netovább.

Még az is megeshet, hogy nekünk sem árt, Ha megszokjuk ismét amit megtanultunk már.

Az, hogy holnap ki után veszed le a tálcát, És az imán kinek látod a hátát, Ez az apróság már nem lesz fontos, Akárcsak egy tavaly nyári lángos.

Sulis sorozatunk útján ez a pillanat, Van, akinek a következő epizód előtt csak pár falat, Másnak még most kezdődik el egy új évad, És várjuk, hogy az új rész mit ad.

Tovább nem is untatnék senkit, S zárok a kezdéssel!

Azt kell mondjam: Azt a mindenit!

Ez a nyár gyorsan telt el!

András Zsolt

ÍGY INDUL EGY ISKOLAI NAPUNK

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Talán ilyen a zenés ébresztő is, mint a fenti idézet, amelyről alább olvashatjátok a saját és a többiek véleményét. Szép színes a mi kis világunk, mint kiderül az alábbi gondolatokból.

Mosolyfakasztó perceket kívánunk!

A reggeli ébresztés hatalmas előnye, hogy ezáltal minden szoba egyszerre tud ébredni, időeltolódás nélkül. A zenék legtöbbször hozzájárulnak a kellemes ébredéshez, valamint jó hangulatot teremtenek.

A folyton ismétlődő zenéket már egy kicsit unjuk, ezért a változatosságot erősen javasoljuk.

Én szeretek zenére ébredni, általában nagyon jól esik, kivéve, ha dübörgős vagy karácsonyi zenét raknak.

A csendesebb, kellemes zenék nagyon jól indítják a napot.

Jobb, mint hogy a nevelők bejöjjenek, mikor azt sem tudjuk melyik világon vagyunk, s a nyálunk éppen akkor csöppen le a párnára. Egy szám bőven elég, nem kell négyet lejátszani. Én, karácsony után lassan egy hónappal, mellőzném az ünnepi hangulatú zenéket, úgyis elég nagy trauma, hogy vége a vakációnak.

Nincs problémánk vele, ha nem raknak be kettőnél több zenét vagy, ha nem raknak be Queen-t (mert az hosszú), valamint, ha nem nyitják ki az ajtót.

A zenés ébresztő egy több szempontból is hasznos dolog, néhány szépséghibával. A tíz perces ébresztő szerintem túl hosszú ahhoz, hogy élvezhető legyen, sokkal jobban örülnék, ha csak egy zeneszám menne reggelente. Egy másik dolog, aminek nagyon örülnék, ha változatosabbak lennének a zeneszámok, és ha hetente egy szám csak egyszer kerülne lejátszásra. Választhatnának lágyabb zenéket, és azt sem bánnám, ha a ‚‚Jó reggel kívánok!’’ típusú zenéket többet nem raknák be.

,,A zene az kell...’’

A mi véleményünk szerint a reggeli ébresztő zene nem kifejezetten kedvező, mivel szerintünk mindenki a saját bioritmusa és programja szerint kel fel, és sokunkat zavar a zene. Van, aki reggel szeretne tanulni, viszont van, akinek több pihenésre volna szüksége és nem igényli a reggel hat órai felkelést, ahhoz, hogy elkészüljön.

Szerintünk nagyon jó ötlet volt, viszont nem mindig ébredünk meg.

Mi szeretjük a reggeli ébresztő zenét, viszont elég lenne két dalt végighallgatni. Nem jó érzés dübörgő zenére ébredni sem.

Szobánkban megoszlanak a vélemények, ám a többség szerint így sokszor kellemesebb az ébredés, mivel szeretjük zenével indítani a napot. Úgy gondoljuk, hogy két zeneszám bőségesen elég, és csukott ajtóval is jól lehet hallani. Ráadásul külön tetszik az is, hogy mi választhatjuk a zenéket.

5

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI Mi nem igazán szívleljük ezt a módszert, hogy két-három zene - ami elég hangos - ébreszt reggel a nevelő helyett. Főleg, hogy hat órakor még sokan vissza szeretnének aludni, és a hangos zene hatására jobban kimegy az álom a szemünkből. Így nem is nagyon tudunk visszaaludni, holott szükségünk lenne rá. Amikor a nevelő ébresztett, sokkal nyugisabb volt. (esetleg lehetne halkabb a zene)

Mi úgy gondoljuk, hogy ez egy igazán jó ébresztési módszer.

Nagyon jól esik zenére ébredni.

Pozitívumként tekintünk rá.

A zenés ébresztő szerintünk nagyon jó ötlet, mivel mindenki szeret zenét hallgatni, ezért a reggelek is hangulatosan telnek.

Véleményünk szerint sokkal jobb a zenés ébresztő, mint a nevelős ébresztő. Viszont jobban örülnénk, ha három vagy kettő zene helyett csak egy lenne, de az ütős.

A zenés ébresztő nagyon tetszik nekünk, mivel nyugalmasan, zenét hallgatva kelhetünk fel reggel. Ezentúllehetőségünk van tovább folytatni az alvást, hogyha nem szeretnénk olyan korán kelni.

Ez az egész nagyon jó ötlet volt, viszont túl sokáig szól a zene, elég lenne, ha 2-3 percig szólna, aztán azzal annyi.

De ha lehetne, hogy a nevelők költsenek vagy a zene, akkor egyértelműen a nevelőknél maradnánk. És ha zenés ébresztő van, jobb lenne, ha csak zene lenne, nem egy szöveg. Olyan fáradtan úgyse értem, hogy mit mond.

6

A mi szobánk jó ötletnek tartja a zenés ébresztést, viszont az lenne a javaslatunk, hogy ne ismétlődjenek a zenék, főként egy héten belül, és az ajtót ne nyissák ki. Én nagyon szeretem a zenés ébresztőt.

Nem kell korábban kelni a diákoknál (kivéve, ha nem nekem kell beüzemelni a zenegépet ), s mindig jól indul a nap, ha nem kell ,,kilométereket’’ egészségügyi sétálni reggel.

Még akkor is jó a zenés ébresztő, ha nem éppen kedvenc stílusú zenével indul a nap.

Szerintünk a zenés ébresztő előrelépést jelent a régi, hagyományos ébresztési módszerrel szemben, mivel megspórolhatjuk azt az energiát, amely a nevelő távozása után a villanyok leoltásához és az ablak becsukásához kellett. Emellett megfelelő témát biztosít a reggelihez azáltal, hogy mindenki megpróbál vis�szaemlékezni az ébresztéskor elhangzott dalokra.

Jó, csak sok ideig tart.

Jó dolog zenére kelni, főleg ha jó zenéket raknak.

Örvendünk, hogy zenére kelhetünk reggel.

A szobánk véleménye megoszlik. Van, aki szerint irritáló és sok a két zene, és van, aki jobb kedvvel ébred zenére, mint a nevelők ébresztésére.

Mindannyian egyetértünk abban, hogy az egy nagyon jó ötlet volt! Amióta zenére ébredhetünk, boldogabban indulunk neki a napnak. :) Nekem tetszik az ötlet, az én soromat várom a zeneszám választásával.

Nekünk nagyon tetszik a reggeli zene. Stílusos ébresztés, kellemesebb így felkelni.

Szerintünk kézenfekvő és nyugodtan maradhat ez így.

Vélemény ü n k szerint jobb volt az előző ébresztés módja.

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Nekem, személy szerint, nem tetszik, túl hangos és csak felőrölöm magam, hogy mikor lesz már vége. Nem kellemes reggeli ébresztő, hanem idegesítő inkább.

Nagyon tetszik nekünk ez az ötlet, nagyon praktikus és modern megoldásnak tartjuk.

Szerintünk jó érzés lehet, és az is, zenére ébredni. A problémánk az, hogy több zenét hallunk reggelre, mint amen�nyit szeretnénk. Mi megelégednénk egy minőségi dallal

Nekem nem igazán tetszik. Egyrészt, nagyon hangos, így azt a funkcióját, hogy kellemesen ébresszen, egyáltalán nem éri el, hanem ahogy mondani szokás inkább „kukkraszökünk” tőle az ágyban. Továbbá, túl hosszan is szól szerintem, ami szintén nagyon zavaró és frusztráló.

is, ami mindenkinek tetszik.

Jobban örülnék, ha újra a nevelő néni hosszan járná a szobá-

Jónak tartom a zenés ébresztőt, viszont ha fél hétkor kezdődne, akkor lenne a megfelelő! kat és ő költene reggel.

A reggeli zenés ébresztő a legjobb dolog a bentlakásban, nem szeretnénk, hogyha

Könyvtárrendezés A vakáció utolsó heteiben kaptunk egy váratlan telefonhívást Csilla nénitől, hogy lenne-e kedvünk átrendezni a tanulóterem teljes könyvkészletét. Ki hagyna ki egy ilyen lehetőséget? Könyvek, rendszerezés, új hangulatteremtése. Az biztos, hogy nagy munka állt előttünk. Már éreztük az iskola közeledtét, de még mielőtt kezdetét vette volna az új tanév, meglátogattuk a bentlakást, lelkileg felkészítve magunkat a közelgő tanévre, na meg természetesen, hogy a könyvtárat átrendezhessük. Amint beértünk, Csilla néni már hozzá is kezdett a nagy munkálatokhoz, a rengeteg könyv tornyokban hevert többé-kevésbé rendszerezve az asztalokon. Kezdetét is vehette a válogatás. Hordtuk,tettük, pakoltuk, csoportosítottuk.

Rengeteget agyaltunk azon, hogy milyen típusú könyvek hova kerüljenek, mi szerint csoportosítsuk. A legfelső sorba kerülő lexikonok elhelyezése után méginkább tudatosult bennünk, hogy tényleg rengeteg dolgunk lesz addig, amíg minden könyv felkerül a

polcokra. Mégis, a rendezgetés valahogy kikapcsolt, még a sulira sem gondoltunk közben, lekötötte a figyelmünket. Először tényleg egy nagy kavalkádnak tűnt az egész, azonban a rendezés közben címsorok között hihetetlen sok értékes könyvre bukkantunk.

Csilla nénitől folyamatosan kaptuk a jobbnál-jobb könyvajánlásokat, amikkel felkeltette érdeklődésünket, és kedvet kaptunk az olvasgatáshoz.

Bár nem sikerült egy nap alatt végezni a nagy feladattal, az iskola első hetében a könyvrendezést letudtuk, így következhetett a kategóriánkénti feltáblázás. Ötleteltünk, és mivel épp egy könyvtárban álltunk, a szemünk egy régi könyv elsárgult lapjain akadt meg, ezért úgy döntöttünk feláldozzuk szegényt társaiért, ezzel méltó emléket állítva számára. Így tehát lassan összeállt a kép, a karbantartó bácsik segítségével felraktuk a táblákat a falra, és büszkén gyönyörködtünk több hetes munkánk gyümölcsében.

Csata Kinga, Borsos Eszter 7

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Uram, Tehozzád futok…

Márton Áron atyánk élete bizony példaértékű lehet számunkra, ennek jegyében kollégiumunk is az ő nevét viseli, tisztelegve nagyszerű és Szent élete minden perce előtt. Így hát, azt mondanom sem kell, hogy kis közösségünk életében fontos szerepet játszik a vallás, ennek gyakorlására ad teret a kollégiumi kápolna.

E kápolna szolgálhat egy csendes elmélkedés helyszínéül, ahol az ember Isten jelenlétében imádkozhat, vagy akár teret adhat egyegy sajátosan fiatalos ifi misének is. Sokat lehetne mesélni ezekről a nagyszerű együtt töltött órákról, ahol László Rezső csíkcsicsói plébános, a kollégiumban ismertebb nevén Rezső atya, nyújt a fiatalok számára egy olyasfajta erőt és hitet, mely segítségével kön�nyebben kezelhetik a hét fáradalmait és küzdhetik le a mindennapok akadályait. Mindez egy „kiadós” ifi mise vagy épp egy laza teázgatós este keretein belül valósul meg.

Mindemellett Rezső atya vezetője egy, a kollégiumi diákokból álló dicsőítő zenekarnak is, mely fiatalos, Istent dicsérő dalokkal egészíti ki az együtt töltött szűk óra élményeit és az atya mondanivalóit a kollégistáknak. Ráadásul ezen fülbemászó kis dalok közül mindenki talál valami igazán kedvére valót, melyből tanulhat valami számára fontosat. A zenekar már-már a kollégium ifi-miséinek védjegyévé vált. A közös zenélés, éneklés bizony képes közösségek összekovácsolására. Lélekben feltöltődve, az ezeken az énekléseken résztvevő diákok a megszokottnál jobb eredményeket érhetnek el, mind a tanulás, mind az élet más területein, így egy közösséghez való tartozás fontosságát is növeli az emberekben. A hangszeres játék ugyanis segít a gondolatok, problémák, érzések megosztásában, ebből kifolyólag az egymásra való figyelésben is, mely elengedhetetlen egy család, egy közösség működéséhez.

Rezső atya immáron három évben volt a kollégiumunk lelkipásztora, és őszintén megvallva, senkit nem láttam még olyan

8

odaadással és szeretettel végezni egy-egy misét, mint László Rezső. Ő igazán az Istennel való kapcsolattartás, a vele való élet fontosságát magyarázza nekünk, úgymond a mi nyelvünkön.

Mindent megtesz annak érdekében, hogy tényleg Isten szeretete legyen a cél, egyfajta Istennel való tényleges beszélgetés élményével vezeti rá a bentlakókat erre.

Emellett minden szentmise élményszerű, egy sajátos csodát hordoz, mely úgy vélem, kifejti jótékony hatását, és segít igazán megélni Isten közelségének minden egyes pillanatát életünkben. Ő a fiatalok nyelvét ismerve hat beszédeivel a mi lelkünkre, mondhatom, igazán maradandót alkot e kollégium életében.

András Kázmér

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Légtisztító szobanövények A virágültetés margójára

Amikor felmerült a bentlakásban, hogy minden szobában jó lenne tartani egy növényt, érdekes beszélgetést kezdeményeztünk Csilla nevelővel, amikor is megemlítettünk pár pozitív tulajdonságot ezek jelentőségéről. Erről a nevelő néni kérésére gyűjtöttem össze pár tudományosabban megfogalmazott cikket, amik alátámasztják, talán nem csak esztétikai szempontból lehetnek hasznosak a növények környezetünkben.

A NASA kutatásai alapján bebizonyosodott, hogy egyes dísznövények kifejezetten jó hatással vannak a beltéri levegőre, mivel képesek kiszűrni a körülöttünk lévő, mesterséges anyagokból származó veszélyes gázokat, mint például a formaldehidet, ammóniát és a benzolt.

Mi az a beteg épület szindróma?

Egyes építőanyagok, festékek, lakkok, ragasztók, műanyagok, tisztítószerek, nyomtatótinták, továbbá a bútorokhoz használt rétegelt- illetve farostlemezek az egészségre nem éppen jótékony hatású anyagokat – például formaldehidet, benzolt, triklór-etilént bocsáthatnak ki környezetükbe.

Az ő környezetük a mi lakásunk levegője, ahol bizonyos koncentrációban megjelenve ezek az anyagok hangulatváltozást, illetve testi tüneteket okozhatnak. Ezen tünetek olyan gyakoriak lettek a nagyvárosok lakói – főleg az irodai dolgozók – körében, hogy már saját név alatt futnak: ez a beteg épület szindróma (sick building syndrome, röviden csak SBS).

A megoldás viszont egyszerű: amellett, hogy érdemes lecsökkenteni a lehetséges szennyezőanyag- források számát, egyes dísznövények betelepítésével bármelyik lakásban javítani lehet a levegő minőségét.

A növények szerepe az egészséges szobalevegő kialakításában: Az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) vizsgálatai mutatták ki elsőként, hogy a növények képesek a levegőben lévő káros anyagokat ártalmatlanná tenni. A NASA-kutatások azt bizonyították be, hogy egyes szobanövények nagymértékben képesek mérgezőanyagok, így a formaldehid, a benzol, a triklór-etilén és a szén-monoxid koncentrációját csökkenteni.

A formaldehid a zárt terek levegőjében fellépő károsító anyagok kőzött az első helyen áll. Károsító hatásának az ipari társadalmakban a legtöbb ember ki van téve: a formaldehidet a fa- és bútoripar ragasztók, lakkok összetevőjeként, a kozmetikai-, a papír-, a festékipar, valamint a textilipar tartósítószerként használja. Ezen kívül fontos tisztító és fertőtlenítő anyag. Az égési folyamatok (autó kipufogó, dohányfüst) részeként is keletkezik formaldehid (Henseler, 1998).

A különböző növények eltérő hatékonysággal bontják le a levegőben lévő káros szennyezőanyagokat. A kutatási eredmények számszerűsített adatokat szolgáltattak, ám az értékek ettől jelentősen eltérhetnek egy sűrűn szellőztetett helységben, illetve egy állandó dohányfüstös környezetben. Nem beszélve arról, hogy az utóbbi esetben még esetle-

ges károsodásnak is ki vannak téve.

A kísérletek arra is rámutattak, hogy a mérgező anyagok eltávolításában a növények gyökerei hatékonyabbak, mint a föld feletti részek. Így például az Epipremnumpinnatum (szobai futóka) levelei 2%-kal, míg a gyökerek 65%-kal részesednek a benzol leépítésének folyamatában (Henseler, 1998). Összefoglalva tehát, a növények nem csak szebbé, otthonosabbá, de egészségesebbé is teszik környezetünket. Itt az ideje tehát, hogy eddigi előítéleteidet félretéve elhidd, nem a kaktusz az egyetlen, ami képes megélni a szobádban. Hiszen egyik növény sem vágyik többre egy kevés víznél és gondoskodásnál.

Ami fontos: tartsd tisztán a növények levelét, hogy hatékonyan végezhessék munkájukat. A virágföld felszíne is legyen törmeléktől mentes, hiszen a szűrés egy része itt megy végbe.

Forrás: healthychild.org, www.zone10.com MiklóssyBabó 9

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Showder Klub élménybeszámoló Szerencsésnek nevezhetem magam, hogy részt vehettem október 27-én Aranyosi Péter ésSulyok Péter előadásán. Nagyon jól esik, hogy az olyan zsúfolt program mellett, mint a mienk, néha részt lehet venni hasonló előadásokon. Ez a két humorista rendszeres fellépő a Dumaszínházban. Ezen az előadáson témaként terítékre került többek között a kommunizmus kiparodizálása, valamint az erdélyitájszólások és szokások felnagyítása.

Véleményem szerint teljes mértékben megérte az a másfél óra, amit erre azelőadásra szenteltem. Minden egyes szituáció magával ragadott, és amellett, hogy jókat kacagtam az egyespoénokon, együtt tudtam érezni az előadókkal, működött a kémia az előadók és a közönség között.

A humoristák folyamatosan tartották a kapcsolatot a közönséggel párbeszéd formájában, amiből sok viccszületett. A humoristák a saját életüket és bizonyos szituációkat parodizáltak

Dióhéjnyi emlékezet Közeledett a november. Első napjai piros betűs ünnepek a naptárban. November elseje mindenszentek napja. III. Gergely pápa a VIII. században indította útjára a mindenszentek ünnepét, amely a megdicsőült lelkek ünnepe, azoké, akikről nagy számuk miatt a kalendárium nem emlékezik meg. Elég sokan összekeverik ezt a napot a halottak napjával, amely egy nappal később van. A halottak napja az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekről emlékezik meg. E napon ma is szokás a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása a halottak emlékezetére.

Tájegységenként mindig kicsit más az ünneplés, például a bukovinai magyarok sütnek, főznek, és kiviszik az ennivalót a temetőbe. Annyi gyertyátgyújtanak otthon, ahány halottja van a családnak.

10

ki. Nagyonértékeltem, hogy nem úgy állították be magukat, mint celebek és hírességek, hanemmegmaradtak az egyszerűségnél és hétköznapiasságnál. Sokan abban a tévhitben élnek, hogyha valaki a tévében szerepel, különleges élete van, miközben ez nem így van. Véleményem szerint attól, hogy valaki tévében szerepel, nem különbözik más emberektől.

Nagyon hamar eltelt az a másfél óra. Én csak ajánlani tudom mindenkinek, hogyha a közelébenmegrendezésre kerül a közeljövőben egy humorista est, akkor vegye a fáradtságot és menjenel, mert ez egy tökéletes lehetőség a szórakozásra és kikapcsolódásra. Különösen ajánlom afocistáknak, akiknek zsúfolt programjuk mellett garantáltan jól esne, hogy egy és fél órán keresztül csak nevessenek, mert köztudott, hogy „a kacagás az a nap, amely elkergeti az ember arcáról a télies borulást” (Victor Hugo) Simon Erik

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

A gyertyaaz örök világosság és a feltámadás jelképe, így az emberek otthonaikban is égetik mind a mai napig.

Mivel Európa elég sok mindent elles és tanul Amerikától, így nálunk is egyre nagyobb teret hódít Halloween ünnepe, amelyet október 31-én éjjel ünnepelnek. Viszont nagyon keveset tudunk róla. A Halloween eredetileg egy ír népszokás, mely azt vallja, hogy október 31-én a holtak szellemei visszatérhetnek házaikba, és megszállhatják az embereket. Az emberek félelmükben beöltöztek boszorkánynak vagy bármilyen szerintük félelmetes lénynek, hogy megtévesszék a holtak szellemeit.

Mi a kollégiumban úgy gondoljuk, hogy hagyományainkra vigyáznunk kell. Így történt, hogy egy októberi délutánon bekopogtak a szobákba és hívtak, hátha lenne kedvünk gyertyákat készíteni. Nekem nem volt sok tanulnivalóm és kedvem is volt hozzá, így jó szívvel vállalkoztam a gyertyaöntésre. Sajnos kevesen voltunk, viszont kicsi a bors, de erős!

Hogyan is kell egyszerű és szép gyertyákat készíteni, méghozzá kevés idő alatt? Egyszerű a válasz: egy kis méhviasz, egy fél dióhéj, na meg egy kis madzag, és kész is. Legelőször megolvasztot-

tuk a viaszt, az ebédlő megtelt viaszillattal, s ez nagyon jó hangulatot varázsolt.

Miközben az olvadt, előkészítettünk egy tálcát, ha esetleg kifolyik, ne az asztalra tegye. A tálcán elhelyeztük a dióhéjakat és már lehetett is beléjük önteni a viaszt. Megvártuk, hogy egy kicsit hűljön ki, s amikor kezdett megbőrösödni, akkor szépen óvatosan belenyomtuk a kanócot. Kíváncsiak voltunk, hogy valóban tud-e egy ilyen apró gyertya égni… A legelső kész gyertyát meg�gyújtottuk -s láss csodát! - nagyon szépen mutatott.

Miközben hűlt a viasz a diógyertya-tartókban, elmentünk színes lapikat(leveleket) gyűjteni, majd cseréptálakra helyeztük őket.

Végül a gyertyákat is felhelyeztük a tálcákra, és felvittük az emeletekre, mindenhova egyet-egyet. Reméltük, hogy meghozzák a

befelé forduló elcsendesedés lehetőségét.

Véleményem szerint nagyon szép volt, és az illata betöltötte a bentlakás folyosóit. „Művészkedés” közben bensőséges hangulat alakult ki közöttünk. A gyertyákból pedig, aki szeretett volna, az haza is vihetett párat, akár a házba dísznek vagy jó illatnak, akár a temetőbe a sírokra.

Szabó Barbara 11

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Advent előtt pár héttel Marika nevelő néni azzal a kérdéssel fordult hozzánk, hogy lenne-e kedvünk adventi koszorút készíteni.

Természetesen éltünk a lehetőséggel.

Az adventi koszorú készítésének első lépése az volt, hogy mindenki tetszés szerint kiválaszthatta, hogy milyen alapra készítené koszorúját, valamint leendő gyertyái színét.

Második fázisként összegyűlt minden kedves vállalkozó, akik kisebb-nagyobb makkok, tobozok, diók arannyá és ezüstté varázsolásának fogtak. Nagy szakértelemmel

festettük meg a természetből összegyűjtött anyagokat, elképzelve, hogy azok milyen jól is fognak mutatni az adventi koszorúinkon. Egyikünk akkora koncentrációval festette az egyik termést, hogy véletlenül beleejtette a teájába. Mondanunk sem kell, hogy sajnos a drága tea sorsa szomorúan végződött.

Ezután a Marika néni által készített szódabikarbóna-gyurmából formáztunk sok kis figurát: hópelyhet, hóembert, csillagot, szívecskét, rénszarvast, szintén az adventi koszorúnk díszítőelemének szánva.

Ezek után végre a lényeggel foglalkozhattunk, vagyis az adventi koszorúinkkal. Rengeteg díszítőelem állt rendelkezésünkre - újak és előzőleg elkészítettek egyaránt - a művészi vágyaink kiélhetése érdekében. A nagy alkotás közben a hangulatot a karácsonyi zenék adták. Nagyon tetszett nekünk az, hogy az egész társaság egy családként működött együtt. Segítettünk egymásnak, beszélgettünk, nevetgéltünk. Nem adódtak nézeteltérések. Végülis ez a szeretet ünnepe, nem? Ez a program kihozta diáktársainkból és belőlünk is a legjobb, legkedvesebb énünket. A fiúk készségesen segítettek nekünk a fenyőágak felvágásában. A nevelő nénik pedig akár a gyermekeikre, úgy figyeltek ránk, hogy mindig készen állhassanak, ha bármilyen segítségre volna szükségünk. Természetesen az intrinknek is készítettünk pár egyszerű és nagyszerű asztali díszt, hogy teljes legyen az ünnepi dekoráció.

Hálás köszönet a nevelő néniknek, az igazgatónőnek a szervezésért és a hozzávalók biztosításáért.

Beszámolónkat Wass Albert, erdélyi magyar író és költő, gondolatával zárjuk: 221-es szoba: Szandi, Petra, Anita, Réka

„ Minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hog y a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befag ynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság ang yala alászáll közénk jóságot keresni, eg yszerre mind megg yújtjuk a karácsonyfák g yertyáit, hog y az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat. „ 12

Mézeskalács illat

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Az igazi karácsonyi hangulat összetett, de mindenképpen hozzátartozik a mézeskalács. Ha jobban belegondolunk, nem csak akkor okoz örömet, mikor elroppan a fogunk alatt, hanem mikor válogatjuk a hozzávalókat, érezzük a fahéj, szegfűszeg, gyömbér illatát, amikor összegyúrjuk, és a kezünk alatt áll össze – ez a rész az én személyes kedvencem-, amikor különböző formákat vágunk belőle, és amikor várjuk, hogy barnáspirosra süljön. Ami pedig ez után következik, annak csak a kreativitás szab határt. Közben persze elmaradhatatlan a kóstolgatás, a „még eg yszer azért megízlelgetem, hog y biztosan jó leg yen”.

Ez az élmény a bentlakásból sem maradhat ki, immáron negyedik éve került sor közös mézeskalácssütésre. Tehát mentem én is az orrom után, és csatlakoztam a munkafolyamathoz. Mi már egy összeállt tésztát kaptunk, amit fel kellett lazítani, ezt nagyon élveztem, hiszen a kezem alatt melegedett fel, aztán adtam tovább, valaki kinyújtotta, a következő formákat vágott belőle, majd valaki megkente, és mehetett is a sütőbe.

Igaz, mire az ötszázadikat kellett tálcára helyezni, már nem ment ilyen gördülékenyen a dolog, hiszen kissé megfogyatkoztunk, de persze nem voltunk se megtörve, se letörve. Hallgattuk a Frank Sinatra klasszikusokat, megosztottuk egymással a receptvariációkat, és az elmúlt karácsonyokat emlegettünk fel.

A mézeskalácsokból és a jó emlékekből mindenki jóízűen „falatozott”.

Ha legközelebb te is kipróbálnád magad a mézeskalácssütésben, csatlakozz hozzánk, vagy használhatod a Csilla néni féle receptet otthon is. Megéri!

A mézestészta receptje: fél kg liszt, 1.5 dl porcukor, 2-2 kávéskanál őrölt fahéj és szegfűszeg, 3-4 kávéskanál szódabikarbóna. Ezeket egy tálban alaposan keverd össze, aztán adj hozzá egy tojást, 1.5 dl melegített mézet, 10 dkg olvasztott margarint. Gyúrj belőle olyan tésztát, amelyik inkább kicsit puha. A tálat takard le fóliával és hagyd állni egy napig. Közepes hőfokon süsd.

A máz készítése: egy tojásfehérjét kézi habverővel verj fel habbá, majd kanalanként keverd hozzá a 15 dkg porcukrot. Akkor jó a máz, ha vastagon borítja a felemelt habverőt és lassan folyik le róla.

Ekkor töltsd be egy műanyagzacskó egyik sarkába, kötözd be és nagyon óvatosan vágj egy pici, kb. 1 mm-es lyukat a zacskó sarkára. A díszítés „hab a tortán”!

Timár Mónika

13

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Jobb adni, mint kapni!

Egy átlagos hétköznap után szobám ágyában pihentem ki az iskola fáradalmait. Szilencium kezdetével a szokásos időben vártuk a nevelő nénit, 16:30-kor érkezett szobánkba. Érkezésével nem csak a szokásos jókedvet és örömet hozta, hanem egy listát is. Szobatársammal érdeklődve szemléltük a táblázaton lévő idegennek tűnő személyek neveit. A felsorolt neveket tanulmányozván tudtuk meg, hogy idén is, mint a tavalyi évben, a Márton Áron Tehetséggondozó Központ megajándékoz árva, rászoruló gyermekeket. Nagyon örültünk, hogy lehetőségünk nyílik megajándékozni egy fiatalt, akinek nem adatott meg az, ami számunkra természetes. A nevelő néni kérésére ki is választottuk a nekünk első pillantásra legszimpatikusabb nevet, akinek szívesen készítettünk volna ajándékot. A legmegfelelőbb ajándék kiválasztásához szem előtt tartottuk a kisgyerek korát, azt is, hogy kislány vagy kisfiú, de leginkább arra törekedtünk, hogy olyan dolgokat adjunk, aminek hasznát is veszi. Volt rá két hetünk. Végül minden kollégiumi szoba megalkotta a saját dobozkáját, s ennek a két hétnek a leforgása alatt minden-

14

ki azon volt, hogy megtalálja választottja számára a legmegfelelőbb ajándékokat. A figyelmesség becsomagolására az ebédlőben került sor, ahol még csodálatosabbá tehettük a meglepetéseket tartalmazó dobozokat. Egy személyre szóló levelecskét is bele kellett csempészni a csokoládék, cukorkák közé, így legalább a megajándékozott felek is megtudhattak némi információt az őket megajándékozókról.

Gyorsan eljött az átadás napja. A városi moziban gyűltünk össze. A briliáns műsor célja nem más volt, mint mélyebben ráhangolódni a karácsony valós mondanivalójára. Látván bentlakó társaink és a megajándékozásra váró gyerekek üde mosolyát, még jobban megerősítette bennem azt, hogy igenis jobb adni, mint kapni. Itt adódott a lehetőség, hogy ünnepélyes és meghitt körülmények között kedvességeinket személyesen átadjuk a választott gyerekeknek. Sajnos voltak olyan fiatalok, akik nem tudtak megjelenni az előadáson, nekik nem sikerült átadni személyesen az ajándékokat. Mivel az általunk kiválasztott kislány sem tudott eljönni, sajnos nem tudtuk szobatársammal odaadni személyesen a számára készített meglepetést, de annál nagyobb odaadással szemléltük a többieket.

Köszönjük szépen, hogy a szeretet ünnepéhez közeledvén egy újabb gyertyát gyújthattunk meg lelkünk fenyőkoszorúján!

Geréd Ádám

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Amikor a tizenegyedikesek azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy a MÁTK 2019-es évi gólyabáljának legyek én a tánctanára, vagyis én tanítsam a gólyáknak a táncot, olyan nagy boldogság töltött el, hogy nem tudtam megszólalni sem, csak mosolyogtam és bólogattam. Bár voltak bennem kétségek, hogy elvállaljam-e, és hogyha el is vállalom, meg fog-e felelni mindenkinek az a stílus, amit meg akartam valósítani, de a szobatársaim rábeszéltek, hogy nincs vesztenivalóm és meg fogom bánni, ha nem próbálom ki magam. A tavalyi Tehetségnapon aratott sikerünkből kiindulva, úgy gondoltam nem lehet baj belőle.

Elkezdődtek az órák, és őszintén elmondom, talán sosem izgultam annyira, mint az első órán. Amióta táncolok, ez volt az első olyan alkalom, ahol saját magamnak kellett boldogulnom a tánclépések betanításával.

Ugyanakkor hatalmas boldogság volt számomra, hogy amikor bemutattam a lépéseket, a gólyák mind érdeklődve figyelték a mozdulatokat, utána pedig, ha találkoztam velük a folyósón, tánctanár-néninek szólítottak. Teltek a napok, és közeledett a gólyabál, mi pedig nagy odaadással gyakoroltunk. Semmiért nem adnám azokat a pillanatokat, amikor láttam a boldogságot az arcukon, ha sikerült hibátlanul megcsinálniuk a lépéseket, és hogy mennyire élvezik a mozdulatsorokat. Persze a rózsaszín felhők mögött rejtőzött néhány bo-

rús, szürke is. Voltak napok, amikor a dolgok nem úgy mentek, ahogyan mi szerettük volna, mindenki fáradt volt, nem volt türelme, vagy amikor kicsit szigorúbbra vettem a formát, de együtt sikerült átvészelnünk azokat az alkalmakat is. És eljött a nap, amire mindan�nyian vártunk. A nap, amikor megmutathatják a gólyák, hogy mire is képesek. Tudtam, hogy a sok gyakorlás meg fogja hozni a gyümölcsét, és mint mindig, ügyesek lesznek. Olyan volt, mintha egy szempillantás alatt vége lett volna az egésznek. Részben szomorú voltam, hogy nem lehet több táncóránk, de a legboldogabb is egyben, mert tudtam, hogy átadtam nekik egy olyan aprócska emléket, amit soha nem fognak elfelejteni. Azt elmondhatom, hogy a 2019-es évem egyik legszebb emléke volt a MÁTK gólyabál.

Ezúton is köszönöm a rengeteg bizalmat és támogatást, amit kaptam, mert másképp nem sikerült volna.

Csortán Réka 15

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

VISSZAPILLANTÓ

2019. szeptember 11-én a Mikó-várban egy nem megszokott tanévnyitón vehettünk részt Nagy Péter tanár úr rendezésében. Annyira különleges volt, hogy talán csak az időpont és a közönség egyezett a megszokott iskolai megnyitóval.

Olyan fontos témák vetődtek fel az előadás alatt, mint a földönkívüli élet, az univerzum története, illetve a Naprendszer más bolygóinak a terraformálása (terraformálás: a bolygók és holdak földszerűvé alakítását, lakhatóvá tételét jelenti). Ezen témák kifejtéséhez segítségül szolgáltak különböző stílusú dalok, Michael Jacksontól kezdve, a klasszikuson át az AC/DCig, sok műfaj jelentős alkotása. Például a „God is a DJ” egy nagyon jó választás volt a téma szempontjából.

Az előadás legfontosabb mondanivalója szerintem az volt, hogy a vallás nem mond ellent a tudománynak, ez a kettő nem zárja ki egymást, mindkettő olyan kérdésekre keresi a választ, amelyre a másik nem tud megoldást szolgáltatni, vagy nem is akar.

Szó volt az ősrobbanás elméletéről, mely az előadás szerint is az emberiség egyik, ha nem a legnagyszerűbb elmélete, amely viszont nem teljes. Nem tud választ adni az univerzum kezdetének legelső pillanataiban történtekre. Alapvetően a tudomány tényekkel 16

magyaráz tényeket, tehát ahhoz, hogy megmagyarázzon valamit, előbb el kell fogadnia egy másikat. Ezek az elfogadott tények lesznek a posztulátumok (posztulátum: alapvető feltevés, amelyet bizonyítás nélkül elfogadnak és ténynek tekintenek), amelyeket nem lehet bizonyítani.

Akárhogy is fejlődik a tudomány, soha nem lehet megszabadulni a posztulátumoktól, csökkenteni lehet viszont a számukat. Ezért, még ha valaha meg is születik az Einstein és Hawking által kutatott „mindenség elmélet”, annak is kell legyen legalább egy olyan állítása, amelyet el kell fogadni igaznak.

Szóval igaz Georges Lemaître, belga pap, az ősrobbanás elmélete megalapozójának azon állítása, mely az előadáson is elhangzott: „Két út vezet az igazsághoz”, vagy legalábbis az igaz, hogy a kettő közül csupán az egyik biztos, hogy nem elegendő.

Györg y Zoltán

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

1956. október 23.

Október 22-én a bentlakók egy érdekes és elgondolkodtató előadáson vehettek részt. Mint tudjuk, október 23. a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepe, az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének napja. De mi is történt ebben az időszakban? Az 1956-os forradalom és szabadságharc Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt.

A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, ami fegyveres felkeléssé fejlődött. A fegyveres felkelők többsége munkás fiatal, kisebb része diák, főleg egyetemisták, és sajátos jelenségként számos tizenéves fiú, a vakmerő, tankok elleni Molotov-koktélos akcióikkal hamar hírnevet szerző, a forradalom jelképévé váló ,,pesti srácok’’. A forradalom végül a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen, november 11-én.

A megtorlás idején több száz embert végeztek ki a forradalomban való részvételért, emberek ezreit börtönözték be, és internálták. A börtönökben sokakat brutálisan vallattak, megkínoztak, köztük számos nőt és kiskorút is.

Az 1957. évi 4. törvénnyel lehetővé tették a 16 év feletti fiatalkorúak esetében is a halálbüntetés kiszabását. A szovjet hadsereg által elfogottak közül további több száz főt szovjet hadbírósági eljárás során végeztek ki, és rengeteg embert a Szovjetunió kényszermunka-táboraiba deportáltak.

Október 22-én volt szerencsénk találkozni egy ilyen politikai fogollyal. Nagy Benedek 1937. május 29-én szü-

letett (jelenleg 82 éves), 1954-ben Csíkszeredában végezte a középiskolát, tanulmányait pedig a Bolyai Tudományegyetem történelem karán kezdte meg. 1956. november 24-én tartóztatták le és ötesztendei börtönre ítélték.

Elmesélte, hogy is történt az egész, milyen volt, és hogy mi lett utána. Egy átlagos reggelen, az Arany János utca egyik végén állította meg két bőrkabátos ,,alak’’, akik az ezredes elvtárshoz szerették volna elvinni egy pár szó erejéig. Ekkor tartóztatták le a magyarországi ellenforradalom nyilvános helyesléséért, a BTE Bölcsészkari Diákszövetség önállóságának a követeléséért, az egyetemi rektor választhatóságának és parlamenti immunitásának a kivitelezéséért, valamint egyéb, hasonló vádakért. Ez után következett ötévnyi börtön, ami kihallgatásokból, tanácstalanságból és félelemből állt. Többször is tábort kellet váltania. Legelőre egy pár napra a kolozsvári szekuritátén (Állambiztnsági Osztály, a román kommunista diktatúra titkosszolgálata) tartották, majd Szamosújvárra vitték, ahol két évet töltött, míg el nem vitték a Duna-deltába, Tulceára. Innen egy pár hónap múlva egy másik táborba vitték, ami Brăila Nagyszigetén helyezkedett, és mondhatni végállomásként Stoinești-re került, ahol újabb két évet töltött el. Végül, mikor elengedték, jóformán azt sem tudta felfogni, hogy elengedték. Egy hajóval vitték el egy partra hajnalban, leszállni csak csukott szemmel mert. Óvatos, apró léptekkel ment, visszanéznie csak távolról, egy házacskából sikerült, amibe félelmében lépett be, és semmi mást nem, csak megkönnyebbülést érzett. Ezután indult haza.

Felettébb megható volt hallani ezt a történetet, hisz egy újabb kérdésre leltünk választ, hogy is volt akkor? Viszont egy dolog biztos: nem kívánnám senkinek ezt a sorsot! Emellett Orbán Zsolt tanár úr külön bemutatót tartott az 56-os forradalomról, főként ennek erdélyi vonatkozásáról, az ő megszokott és közkedvelt stílusában. Örvendetes, hogy ilyen előadásokra is visznek minket, amelyek kinyitják szemünket a valóságra, segítenek véleményeket formálni és megismerni múltunk történéseit.

Erőss Tihamér 17

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Még ha nem is történik veled csoda,

Te magad még lehetsz az!

Nick Vujicinak, a Pillangócirkusz főszereplőjének, a karok és lábak nélkül született férfinak az előadásán vehettünk részt, lassan több mint egy hónapja. Ennek a rendezvénynek Sepsiszentgyörgy adott otthont. Nem lehetünk elég hálásak, hogy ott lehettünk, hiszen olyan lelki feltöltődést kaptunk, amelyet az eddigi, valamint az eljövendő életünkre is rávetíthetünk. De nem csak és kizárólag tőle kaptunk megindító érzéseket. Az előadása előtt fellépő zenekaroknak volt köszönhető a hangolódás, a feszültségoldást olyan együttesek szolgáltatták, amelyeknek tagjai szintén fogyatékosággal élnek, ennek ellenére színtiszta boldogság árasztotta el a stadiont, ahol rengetegen gyűltünk össze, többségben fiatalok.

Vujicic annak szentelte életét, hogy istenkereső embereket az aktív hit útjára tereljen. Látva őt, rájöttünk, hogy az, amit teszel sokkal fontosabb, mint ahogy kinézel. A külsőségek nem mindig mutatják meg egy ember valódi értékeit. Amit a szíveddel érzel, az pontosabb és fontosabb, mint a külső. Meg kell szabadulnunk előítéleteinktől, hogy valóban meg tudjuk találni a közös hangot az emberekkel, és a velük kapcsolatos ismereteink nem korlátozódhatnak a külső megjelenésükre. Előadásán végig azt hangsúlyozta, hogy Isten mindenkinek feladatot adott az életben, hiszen minden élet egy érték, a legfontosabb pedig, hogy az ember lelke legyen tiszta. Ő sem cselekedett másképp, minthogy elültette mustármagnyi hitét, elkezdett az Isten fele vezető úton lépkedni, valamint Jézusnak ajánlotta életét. A mi döntésünk, hogy mérgesek vagyunk-e Rá vagy kéz a kézben lépkedünk Vele a hit útján. Nem kérte Jézustól, hogy elmondja mi a terve az életével, csak hitet kért, hogy bebizonyosodjon: mindent kézben tart.

Ha nekünk is van egy mustármagnyi reménységünk, képesek vagyunk elhinni, hogy Isten velünk és nem ellenünk van, akkor a rosszat jóra tudja fordítani bármilyen reménytelennek tűnő helyzetben is.

Legmeghatározóbb pontja az előadásnak az volt, amikor a színpad elé hívott minden Istennel kapcsolatot teremteni vágyó fiatalt, akikkel együtt imádkoztunk. Itt tudatosult bennünk, hogy sosem tudhatjuk igazán Isten mit tartogat számunkra, de hinnünk kell abban, hogy terve van velünk. Félre kell tennünk bizonytalanságainkat, bíznunk kell, hogy megtaláljuk a nekünk szánt utat.

18

„Nálatok az emberek eg yetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégsem találják meg, amit keresnek. (…) Pedig eg yetlen rózsában (…) megtalálhatnák.”

Antoine de Saint-Exupéry Sokan egész életükön át keresik a siker kulcsát, és azt gondolják, hogy amikor végre megszerzik majd mindazt, amire vágynak, boldogok lesznek. A boldogság titkát azonban sokkal könnyebben is meg lehetne fejteni, ugyanis az abban gyökerezik, hogy hálásak vagyunk azért, amink van és azokért az emberekért, akik körülvesznek minket.

Györg y Kincső

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

A legelső alkalom, amikor Nick Vujicic nevével találkoztam, az kilencedikes koromban, a Márton Áron Főgimnáziumban történt. A pszichológia tanárnőnkkel a Pillangócirkusz című filmet néztük, amelyben ő alakította a főszereplőt. Már akkor mély benyomást tett rám a filmbeli karaktere által.

Az elmúlt évek során egyre gyakrabban láttam vele kapcsolatos cikkeket, interjúkat, motivációs témájú videókat. Mindig foglalkoztatott a kérdés, hogy ez a fogyatékossággal élő ember hogy rendelkezhet ilyen hatalmas hittel. Mindig is szerettem volna, hogy egy nap élőben is láthassam, de úgy gondoltam, nem lesz lehetőségem rá. Éppen ezért nagy meglepetésként ért a hír, hogy Sepsiszentgyörgyön is előadást fog tartani. Kimondhatatlanul boldog voltam, amikor megtudtam, hogy a TK szervezésében lehetőségünk nyílik eljutni az előadására.

Egy szép októberi reggel indultunk Rezső atya, a titkár néni és a nevelők társaságában.

Zökkenőmentes utazás után végre megérkeztünk Szentgyörgyre, ahol már akkor hatalmas tömeg volt. Nick “fellépése” előtt a közönség érdeklődését különböző zenés előadások sorozatával tartották fent. Megható volt látni, hogy a színpadon fogyatékkal élő gyerekek is énekeltek, táncoltak. Ugyanakkor a fellépők a közönséget is bevonták, táncra buzdítva bennünket. Délben 12 óra után nem sokkal érkezett el a várva várt pillanat, Nick Vujicic megjelent a színpadon. A közönség hangos tapsviharral üdvözölte. Köszöntötte az egybegyűlteket, anyanyelvünkön is intézett pár szót hozzánk, amit különösen jó volt hallani egy ilyen kivételes személytől. Ezután a gyermekkoráról, megpróbáltatásairól mesélt nekünk, az útjáról, ami azzá a személlyé formálta őt, aki aznap elénk léphetett. Elmesélte, hogy az orvosok azt mondták, hogy sosem lesz képes járni, ő mégis megcsinálta, s ezt be is mutatta nekünk. A beszéde közben egyszer sem panaszkodott a nehézségeiről, büszkén vállalta önmagát. Mi ezen a hatalmas lelkierőn, Istenbe vetett mély hitén csak ámultunk a többiekkel.

Számomra a fénypontja a rendezvénynek az volt, amikor a családjáról mutatott képet. Látszott a boldogság az arcukon, ahogy egymás mellett álltak.

Nagyon megindító volt, amikor arról mesélt, hogy számtalanszor felmerült az a kérdés, hogy miként öleli meg szeretteit, amikor nincsenek is karjai. Ő erre azt válaszolta, hogy nem a karjával, hanem a szívével öleli meg őket.

Hallgatva Nicket rájöttem, hogy az én hitem milyen parányi az övéhez képest. Ráeszméltem, hogy sokkal hálásabbnak kellene lennem a környezetemért, a családomért, mindazért, amit Isten ajándékozott nekem. Az előadás lezárásaként Nick megkért bennünket, hogy menjünk közelebb hozzá, imádkozzunk együtt. Nagyon megható volt, ahogy az összegyűlt tömeg kortól, nemzettől függetlenül együtt imádkozott Istenhez. Úgy érzem, hogy mindannyian, akik jelen voltunk, egy kicsit átértékeltük az életünket. Tudatosult bennünk, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy egy olyan környezetben nevelkedhetünk, ahol nagy hangsúly van nemcsak a tanulmányi oktatásra, hanem a mentális fejlődésre is fektetve. Nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen a találkozón, szem- és fültanúja lehettem a mai világ egyik élő csodájának, Nick Vujicicnak.

Csiby Éva 19

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Kelemen Hunor látogatása 2019. 10. 30-án Tehetséggondozó Központunkba látogatott Kelemen Hunor államelnök-jelölt politikus. Az eseményen jelen volt még Hargita Megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba, Csíkszereda polgármestere, Ráduly Róbert Kálmán, illetve Tánczos Barna, Hargita megye szenátora is. A kollégium diákjaihoz azzal a kérdéssel fordultak, hogy mit gondolunk, miben lehetne jobb a tanügyi rendszer, és milyen változtatásokat lehetne bevezetni. Ebben a témában szó esett például a román nyelv idegen nyelvként való taníttatásáról, az óraszám-csökkentésről, délutáni tevékenységek behozataláról, például annak érdekében, hogy a diákoknak ne kelljen szabadidejük meghatározó részét házi feladatok írásával tölteniük. Ennek kapcsán szóba került a tanórák mennyiségének csökkentése és az opcionális tantárgyak bevezetése érdeklődési körök szerint, ami már jól bevált módszer a nyugati társadalomban, viszont ez magával vonná a tananyag módosítását. A beszélgetést követően Kelemen Hunor hozzátette, hogy mindent megtesznek a rendszer változásáért, és további együttműködésünket kérte, továbbá érdeklődött a bentlakásukban működő szilencium rendszeréről és annak hatékonyságáról, annak érdekében, hogy a fiatalok men�nyire tudnak alkalmazkodni egy rögzített programhoz, és ez mennyire befolyásolja az iskolában elért eredményeiket.

Ekkor szóvá tettük, hogy intézményünkben több féle csoportos tevékenység folyik, többek között érettségi felkészítők, korrepetálások illetve román nyelvű kommunikációs órák. Az utóbbi különös jelentőséggel bír, mivel a román tanügyi rendszer nem biztosít megfelelő figyelmet a magyar anyanyelvű diákok számára, valamint az érettségin hátrán�nyal indulnak a magyar gyerekek, mivel nem használják elég gyakran a román nyelvet, ami komoly megpróbáltatásokat 20

okozhat a vizsgákon. Számunkra nagyon hasznos volt ez a találkozó, mivel ez által is hallattuk véleményeinket, személyes tapasztalatainkat a jelenlegi oktatási rendszerről, és szerintünk ez egy jelentős lépés volt annak érdekében, hogy a középiskolások közelebb kerüljenek a politikusokhoz és ez által az aktuális, jelenünket és jövőnket érintő problémák diskurzusba kerüljenek, hiszen ezek az emberek tudják közvetíteni javaslatainkat. Épp ezért igényelnénk gyakrabban a hasonló jellegű kerekasztal-beszélgetéseket, hiszen a meglátásaink első sorban ezen az úton juthatnak el felsőbb szervezetekhez. Jó lenne, ha szorosabb lenne a kapcsolattartás a politikai vezetőség és a diákok között, viszont hálásak vagyunk azért, hogy volt erre lehetőségünk és kifejezhettük véleményünket az oktatási-infrastruktúra reformálása érdekében.

Miklóssy Babó, Geréd Ákos, Rokaly Barna

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Sokak elmondása szerint a tánc egy művészeti ág, mely a test mozgásával fejez ki érzelmeket vagy épít társadalmi kapcsolatokat, így magától értetődő, hogy maga a tánc az emberek közötti nonverbális kommunikáció eszközének is tekinthető.

Hozzánk, romániai magyarokhoz, a néptánc, mint afféle megőrzendő kulturális színfolt, köthető. A néptánc sokszínűségének tudásával a birtokunkban nem csak a saját múltunk gyökereihez juthatunk vissza, de majdhogynem szavak nélkül mesélhetünk mindössze pár jól összerakott mozdulatsor segítségével gyönyörű és olykor megindító történeteket. A „Fészek nélkül” – bukovinai székelyek című előadás a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes tolmácsolásában, melyet 2019. december 7-én volt szerencsénk látni, egy tánccal elmesélt sokatmondó és nem utolsó sorban, elgondolkodtató szenvedéstörténet.

Nem tudom, hogy társaságunkból hányan hallottak már komolyabban e népcsoport történetének hosszadalmas, illetve embert próbáló történetéről, azonban azt hisszük, hogy ez a táncelőadás mindannyiunk szívébe költöztette őket, akár csak egy kis időre is. Ez a közel másfél órás előadás teljesen bemutatja ennek a népcsoportnak az 1764-től 1945-ig tartó időszakát. Az előadás ott kezdődik, ahol a bukovinai székelyek kálváriája:

1764. január 7-én és ott ér véget, amikor sikerül nekik véglegesen letelepedni Tolna és Baranya megyében négyszeri költözés után. „Olyanok vótunk, mint eg y kicsi fa, melyiket elültetnek, s eppe csak g yükeret vertünk, imá kitéptek, osztán megint belé eg y más helyré. A fák nem es bírták vóna ki.” - Lőrincz Imréné Gáspár Anna Ez a 255 év őrzi azt a kulturális örökséget, amely a bukovinai székelyek vándorlása alatt úgy rétegződött, hogy mindvégig megőrizte székely vonásait. A vándorlásaik során több más népcsoporttal is kapcsolatba kerültek, az ő táncaikat is bemutatták nekünk az előadásban. S bár hatással voltak e vándorlásra kényszerült népcsoport életére ezek a találkozások, a bukovinai székelyek rendületlenül megőrizték identitásukat mindmáig, így kiváló példaként tekinthetünk rájuk.

A tánc művészetének szeretete és a puszta kíváncsiság tehát rávett minket arra, hogy részt vegyünk az előadáson, és átértékelve a történteket önmagunkban, igazán megtanulhassuk belőle, hogy milyen is az igazi kitartás, a megtartó hit a szeretetben és összetartozásban mindenféle mostoha körülmény ellenére is.

Blága Noémi, Szabó Szende 21

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Az érzéseket az ember soha nem fogja tudni megmagyarázni. Hogy miért pont akkor lettem boldog? Miért mosolyogtam? Vajon azért, mert mindenki olyan szinten ismert, mint senki mást onnan? Lehet. Lehet büszke voltam magamra, amikor Pál István rám nézett és mosolygott.

Lehet, örültem, mikor Navratil Andreát megöleltem. De miért? Pontosan azért, mert az emberek közötti szeretet soha nem múlik el.

Mikor megtudtam, hogy az Antal Tibor lemezbemutatóján csupa ismerős, szívemnek kedves ember lesz a díszmeghívott, akkor egyből tudtam, hogy ott a helyem! Éreztem, hogy a régi emlékek kedvéért el kell menjek. És így is volt! Elmentem, és míg zajlott a műsor, pávás pillanatképek villantak fel emlékeimből.

A Fölszállott a páva műsorában 2016-ban ezüst páva lettem a részvételem során. Az ottani élményeim mágikusak voltak. Hihetetlen, hogy az emberek úgy elfogadtak, amilyen voltam, főleg, hogy akkor még nem tudtam helyesen beszélni magyarul. A színpad számomra egy második otthon volt. Mielőtt felléptem volna nagyon izgultam, de amikor kiengedtem a hangomat úgy éreztem, hogy az életemtől ennél jobb dolgot nem kívánhatok. Azok a pillanatok azzá tettek, aki most vagyok, és hálás vagyok, hogy részt vehettem ebben a színvonalas műsorban, ami nagy hatással volt, van az életemre.

Szalonnával az előadás délutánján találkoztunk a városban. Arra kértem, hogy úgy zenéljen, mint ahogyan a páva színpadán tette.

Zenéljen a régi pillanatokért is, hogy érezzem, 2016-ban történelmet írtunk a saját életünkben. Akkor kívántam én is a színpadot. Csak azért, mert olyan emberek között lettem volna, akik szeretnek, és akiket szeretek. Nem voltam részese a műsornak, és mégis igen. Szépen felépített, jól megtervezett rendezvény volt. Antal Tibornak, a többi fellépő segítségével, sikerült a közönségnek átadni a lelkes és gyönyörű érzelmeket. Nem vettem részt a műsorban, de attól ugyanúgy izgultam, mint amikor én léptem, lépek színpadra. Ők ezt nekem átadták abban a helyben. Izgultam, imádtam, átéltem….

Gyúr Diána Gabriella 22

Igazándiból nem is tudom hol kezdjem... Még mindig elmosolyodom magam, ha arra a bizonyos csütörtök estére gondolok, amikor részt vettünk Antal Tibor zenetanár és népdalénekes lemezbemutatóján. Kiváltképpen, mert engem személyes szálak is fűznek hozzá, mivel diákja voltam még régen, és mert segítségével ismerhettem meg még jobban a g yimesi kultúrát, ami ug yebár mai napig közel áll a szívemhez.

Este hétkor indult kis csapatunk a bentlakástól, Zsófia nevelő néni kíséretében, majd amikor odaértünk és elfoglaltuk a kijelölt helyeket, már kezdődhetett is az igencsak színvonalas műsor. A legelején eg y, már sokak számára ismert rockopera részletet vetítettek le, az “Attila, Isten kardjá”-ból. A Szörényi Leventétől kapott pásztorg yerek szereppel, még szinte g yermekként, Antal Tibornak sikerült bevésnie magát a köztudatba. Számára mindez áttörést jelentett a karrierjében, és ez adta a végső löketet döntéshozatalában is, miszerint a későbbiekben komolyabban szeretne foglalkozni a zenével.

Ezután színes, táncos-zenés összeállítás vette kezdetét, amelyben részt vett többek között Pál István Szalonna és bandája, Berecz András, Navratil Andrea, Demeter László, az Ördögszekér, Nyisztor Ilona, Timár Viktor, a Role zenekar, valamint a Gyimesvölg ye Férfikórus. Nekem kiváltképpen tetszett Pál István Szalonna és bandája, akik profi muzsikusokként végigkísérték az estét. Viszont csodálatos volt Navratil Andrea, akinek hang ja betöltötte az egész termet, Timár Viktor bácsi, akit én g yimesiként a faluban már többször hallottam furulyázni, mégis nag yon különlegesnek tartom, hog y kora ellenére, még mindig ilyen magas szinten műveli a népzenét, valamint Berecz András, aki viccesebbnél viccesebb történeteivel dobta fel még jobban az esténket.

Magát Antal Tibort is többször hallhattuk, ami engem azért fogott meg, mert felidézte bennem a g yerekkori emlékeket, amikor még otthon, Gyimesfelsőlokon jártam iskolába. Igazándiból én már akkor is nag yon szerettem a hang ját és a zenéhez való hozzáállását. Mindezek mellett, én mégis két produkciót emelnék ki, mint kedvenc részt az előadásból: az első, amikor az est főszereplője, Antal Tibor és Nyisztor Ilona elénekelték eg yütt az “Arany Miatyánk”-ot,

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

ami eg y, már elég régi, mégis nag yon különleges, vallásos dal, amit imaként is szoktak emlegetni. Nevében a „miatyánk” imádságot, az „arany” értékességet jelöl. Ennek énekelt csángó változatát Jáki Sándor Teodóz, bencés atya leli fel. Bálint Sándor szerint az Aranymiatyánk a mai napig a katolikum remekműve és asszonynépünknek legkedvesebb elmélkedő imája.

A második, az előadás vége, amikor Tibor két g yermekével, Violával és Zalánnal újból elénekelte a rockoperás darabot, ami kiskorában népszerűségének, ismertségének okozója volt. Úg y gondolom, ez mindenkit eg yaránt megérintett, és a le-

Mága Zoltán

hegedűművész koncertje „A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul” Victor Hugo Bentlakásunk segít nekünk könnyebben eljutni a városban zajló eseményekre. Egy ilyen lehetőséget megragadva én is részt vettem egy számomra nagyon fontos eseményen, Mága Zoltán hegedűművész koncertjén.

Mága Zoltán világszerte rangos koncerttermekben vezeti be nézőit, hallgatóit a magyar zenei hagyományokba. Betekintést nyerhetünk a klasszikus zenébe, a nép-, cigány- és popzenébe is.

Ez az előadása, amin én is részt vettem, klas�szikus zenei koncert volt, amely számomra jó kikapcsolódást és belső megnyugvást hozott. Egy órára sikerült elszakadnom a szürke hétköznapi problémáimtól, és felszabadultnak éreztem magam. Igazán elmerültem a zenében, viszont felfigyeltem arra, hogy milyen kevés fiatal van jelen egy ilyen híres hegedűművész előadásán.

Felmerült bennem a kérdés, hogy a komoly zenét ma

gemlékezetesebb pillanatok közé tartozik, hiszen elképesztő hangokat hallhattunk mind a kislánytól, mind a kisfiútól, akik tehetségükkel és tisztaságukkal teljesen elvarázsoltak bennünket.

Véleményem szerint mindenképp megérte elmenni erre a rendhag yó eseményre, és itt meg is szeretném köszönni a kollégium igaz gatónőjének, Ráduly Annamáriának a lehetőséget, ezáltal az értékeket, amivel mindannyian gazdagodhattunk lelkiekben.

Szabó Klaudia

miért csak az idősebbek tudják értékelni? Ez a műfaj igazán érdekes tud lenni, ha kicsit nagyobb betekintésünk van a klasszikus zene világába. Talán a visszafogottsága és kifinomultsága unalmasnak tűnhet egyeseknek, de a szépsége igazából pont ebben rejlik. Bár az általános iskolában tanultunk zeneszerzőkről, hallgattunk „emészthetőbb”, életkorunknak megfelelő darabokat, nagyon sokan valahogy mégsem tudtak közel kerülni a klasszikus zenéhez.

Nekem ez sikerült. Talán azért, mert ötödikes koromban elkezdtem első hegedűóráimat, és általuk nagyon közel kerültem ehhez a műfajhoz. Első csodálatos darabom, amit megtanultam, az Örömóda volt, híres zeneszerzőnktől, Beethoventől. Számomra a komolyzene a pihenés, az elcsendesedés, a világtól való elvonulás zenéje.

Na, de térjünk vissza a Szent Ágoston templomba 2019. november 6-ára, ahol életemben először láthattam élőben játszani Mága Zoltánt. Hegedűjátéka nagyon kifinomult, kön�nyed „játékszerként” használta a hegedűjét, sugárzott róla a zene iránti alázat. Rengeteg szép klasszikus darab hangzott el az este folyamán, de személyes kedvencem a Román népi táncok, Bartók Béla alkotása, amelyben az üveghangokon eljátszott rész ejtett ámulatba.

Csodálatos koncertje egyik legnagyobb példaképemnek lendületet adott ahhoz, hogy hegedűjátékomat gyakrabban csiszolgassam!

Kedves Anita 23

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Talán az ilyen és ehhez hasonló mondatokért megérte megszervezni 2019. december 5-én a Márton Áron Tehetséggondozó gólyabálját, amelyet mi, tizenegyedikes diákok szerveztünk az újonnan bekerült kilencedikes diákoknak.

Erik: Az olyan jóó volt! Be kellett mutatkozni és olyan szégyenlősek voltunk.

Zoli: Az jó volt!

Tihamér: Ha ott lettem volna, jó lett volna.

Helén: Akkor ismertem meg Petrát, úgyhogy jó volt!

Ők voltak a bátor és végsőkig kitartó gólyáink: Simon Andrea - Csilip Lóránd Fazakas Anita - Sikó Zoltán Tamás Réka - Erőss Tihamér Both Petra - Rusu Attila Simó Alexandra - Mezei Nándor Bota Helén - Simon Erik Szabó Barbara - Csergő Máté

És a „válogatón”?

Helén: Lórival énekeltem először.

Barbi: Megkönnyebbülés volt háttal énekelni.

Zoli: Vicces volt.

Lóri: Az impró az jó volt, feltaláltam magam a megadott élethelyzetekben.

Fontos megemlíteni, hogy nem volt ilyen kerek a névsorunk egészen a gólyabál előtti, utolsó hétig.

Voltak, akik kiszálltak a buliból és voltak, akik lelkesítéseinkre az utolsó percben léptek be, hogy segítsenek egymáson és rajtunk, szervezőkön is.

A gólyabál lejárta után egy hónappal újra teljes társasággal ültünk kint a folyósón, ahol beszélgettünk és pár kérdésre is válaszoltak a résztvevők.

Milyen gondolataitok voltak, mikor megtudtátok, hog y lesz bentlakásos gólyabál is?

Helén: Azt mondtam, hogy biztos nem leszek gólya.

Lóri: Voltam a marcison is, és reméltem, hogy oda nem vesznek fel, hogy itt lehessek.

Zoli: A nagyok azt mondták jó buli.

Hog y éreztétek magatokat az ismerkedős estén?

24

Mi volt a véleményetek arról, hog y mindenki bejutott és lehetett gólya?

Petra: Mondtátok, hogy kevesen vagyunk, így igazából számítottunk rá.

Erik: Igazi megkönnyebbülés volt.

Hog y teltek a próbák?

Mindenki egyszerre mondta erre a kérdésre, hogy „Jooól!”.

Erik: A próbák voltak a legjobb részei a gólyabálnak.

Helén: Az elején nagyon féltem és alig mertem megszólalni, de a próbák végére kinyílt a személyiségem.

Lóri: Köszönjük Csortán Rékának a táncpróbákat!

Petra: Én az utolsó táncot vártam a legjobban mindig.

Nagyon jó volt!

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Hog y jöttetek ki a párjaitokkal?

Erik: Megvolt az összhang és tökéletesen tudtunk alkalmazkodni Helénnel egymáshoz.

Petra: Is- is. (erre a párja Attila csak pillogtat) Lóri: Köszönöm a páromnak, hogy eltűrt.

Barbi: Helyzetfüggő volt.

Anita: Időszűkében nehezen, ami látszott is kicsit.

Nándi: A kevés idő ellenére hamar összehangolódtunk.

Tihamér: Jó volt, mert második helyet kaptunk.

A szervezőkkel?

Helén: Fantasztikusan.

Erik: A szervezőkkel a legjobban.

Lóri: Ők segítettek mindenben.

Réka: Új barátságok születtek.

Mennyire iz gultatok a vége fele? Iz gultatok?

Erre a kérdésre szintén mindenki egyöntetűen felelte, hogy „Igeen, nagyon!”.

Lóri: Hova? Nem tudom! :-D Milyen volt a színpadon állni?

Zoli: Majdnem elájultam.

Anita: Túlstresszeltem.

Helén: Én sokat álltam már színpadon, de sosem izgultam ennyire.

Erik: Élveztem az élményt, hogy emberek előtt szerepelhettem, de izgultam, főleg, mikor elfelejtettem a szövegem az énekben.

Lóri: Annyira jó volt, hogy azt nem lehet szavakkal elmondani. Szerettük minden pillanatát, és végén a csoportölelés volt a legjobb.

Visszatekintve íg y több mint eg y hónap után, milyen volt?

Erik: Megkönnyebbülés volt, de egy nagyon jó élménnyel gazdagodtunk.

Nándi: Utólag jó!

Zoli: Nem vagyok a nagy szavak embere, de nagyon jó.

Attila: Végül jó volt.

Lóri: Sok munka volt a háttérben, de megérte elmenni gólyának. Egy nagy család lettünk.

Anita: Sajnálom, hogy lejárt, hiányoznak a próbák.

Petra: Jó élményként fogunk visszatekinteni erre. Voltak nehézségek, de a pozitív dolgok maradnak majd meg.

Szandi: Segített sokat a beilleszkedésünkben.

Helén: Visszatekintve nagyon égőnek tartottam és úgy éreztem nagyon leégtem, de most már úgy érzem, hogy rengeteg baráttal és élménnyel gazdagodtam, amiért nagyon hálás vagyok, és köszönök nekik és a szervezőknek mindent.

Réka: Sok mindent adott a gólyabál, és minden leendő kilencedikest arra buzdítanék, hogy ne hagyja ki ezt a lehetőséget. Én is hasonlóan arra buzdítanék minden 11-es diákot, ha bentlakásos gólyabál szervezéséről van szó, semmiképp ne hagyja ki. Hatalmas élmény, tele akadályokkal és megoldandó problémákkal, amelyeket nem csak XII. osztályban az iskolai gólyabál szervezésében kamatoztathatunk, hanem az életben is.

Köszönjük a lehetőséget, hogy szervezhettünk és az élményt, melyet együtt élhettünk át.

Benedek Tamara 25

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Honnan jön a Mikulás?

Hmm, milyen ünnep is rejtőzik a december hatodikai dátum mögött?

Talán az egyik olyan ünnep, amit minden gyerek izgalommal vár, mivel ha egész évben ügyes voltál meglátogat téged is a Mikulás. Virgács nélkül.

Ez alkalommal nagyon szerettük volna, hogy a bentlakásban is megejtsük a Mikulásozást, ami abból áll, hogy minden szoba húz egy másikat, és megajándékozza. Ez egy remek alkalom arra, hogy még jobban megismerjük egymást. Ezúttal velünk mégis különlegesebb dolog történt, ezért megragadom az alkalmat, hogy elmeséljem önöknek, nektek.

Az egész azzal kezdődött, hogy a mi szobánk (219) egy olyan szobát (320) húzott, amivel szinte nem volt mit kezdjünk. Nagyon nem ismertük a lakóit, akik hetedikes, nyolcadikos focisták. Nagy kalandba vágtunk bele, mivel ki kellett derítenünk kik azok, hány évesek, vajon mit szerethetnek, mivel lehetne nekik örömet szerezni? Nevelő néniktől, bácsiktól érdeklődtünk. Vacsoránál meglestük őket. Végül sikerült kitalálnunk, mi is legyen az ajándék.

Eljött a Mikulásozás ideje tehát, ami az ebédlőben került megrendezésre. Óriási tömegben furakodtunk, hogy végre átadhassuk nekik az ajándékot, amit nagy szeretettel készítettünk nekik. A fiúk ragyogó szemekkel fogadták, és

26

ez alkalom adtán sikerült megismernünk egymást.

A csomagban elrejtettünk egy levelet is, amit személyre szabva nekik címeztünk, kívánva nekik sok sikert a vizsgákhoz és az élethez. Na, de a hab a tortán az, ami ezután jött, mivel amikor beléptünk a szoba ajtaján az ajándékozás után, egy becsúsztatott levelet kaptunk a földön. Nagy kíváncsisággal olvastuk. Egy nagyon értékes és sok mondanivalóval teli levelet kaptunk vissza a fiúktól, akiket megajándékoztunk. Ez a levél azóta is a szobánk dísze. És íme, egy élő példa arra, hogy barátság szövődött.

Mai napig, a bentlakásban, ha találkozunk, mosolyogva integetünk egymásnak.

Timár Anita, Lázár Andrea, Csortán Réka, Péter Amanda, Cadar Eduard, Becze Máthé Mátyás, Csedő Szilárd, Tamás Bence, Zöld Hunor

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Amikor felvetődőtt az adventre való hangolódás ötlete Marika nevelő néni által, már akkor jeleztem csatlakozási szándékom, mivel úgy gondolom, hogy ebben a rohanó világban egyre nehezebb kilépni a szürke hétköznapokból, illetve átérezni a karácsony igazi varázsát.

A próbák nem vettek hosszú időt igénybe (igaz, hogy én a plusz óráim miatt mindig utolsó percen tudtam meg, hogy mi is lesz a feladatom), és az előadások sem, hiszen heti egy alkalommal vacsora előtt került rájuk sor. Mindig volt két közös dal gitárkísérettel, első alkalommal egy adventi vers, illet-

ve egy szöveg, amelyben saját gondolatok voltak megfogalmazva a HIT-tel kapcsolatban. A második alkalommal meg rajtam volt a sor a szöveg megalkotásával a REMÉNY témakörében. Ez számomra eléggé nagy feladatnak bizonyult, mivel az írás eléggé ki tud mozdítani a komfortzónámból, de ugyanakkor szerettem volna száz százalékosan teljesíteni, és megtettem minden tőlem telhetőt. Ezen kívül volt még egy kis „színdarab” is, amelyik a remény fontosságáról szólt az emberek életében. Összességében, ez a kis műsor remélem, hogy a külső szemlélőkben is elindított egy-két gondolatot, illetve elősegítette a lelki felkészülésüket az ünnepre. Hiszen én el merem mondani azt, hogy mi, résztvevők, igazán jól éreztük magunkat a próbák alatt. Kázmér a gitárral, Kriszta, Bogi és Gabi a hangjukkal, Zsolti a jó írói készségével, Dávid színészi tehetségével, jómagam saját gondolataimmal járultunk hozzá a készülődés fényéhez. Zsófi és Marika néni a jó szervezőkészségükkel tették kerek egésszé a találkozásokat. Jó volt a hangulat, és sokat tanultunk egymástól. Ábrahám Krisztina

27

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Eljött 2019 decembere, ami azt jelentette, hogy közeledik a karácsony is. Tudtam, hogy hamarosan következik a bentlakásos karácsonyi műsorunk is, hiszen Csilla néni már, jó szokásához híven, nagyon készülődött erre az előadásra. Nagy részben Tamás Krisztinát, András Zsoltot és engem hívott segítségül a megszervezéshez, hiszen elég sok munkát rá kell áldozni ahhoz, hogy nagyon jó előadással rukkoljunk elő.

Tehát elkezdődtek a folyamatos próbák, ének tanulások. A próbáink a harmadik emeleten lévő kápolnában zajlottak. Olykor-olykor kíváncsi focisták hallgatóztak, de meghívásunkra, hogy a műsorban ők is vegyenek részt, sajnos nemet mondtak, pedig mi nagyon örültünk volna, ha közülük is csatlakoznak néhányan.

Az előadás témája a jó megszületésével együtt megjelenő gonosz volt, s a megadott mindenkori választás lehetősége az ember számára. Célja, célunk pedig a gonosz szívének meglágyítása és újra Isten útjára terelése volt, amit sikerült is megjelenítenünk a színpadon. De, hogy minden teljes legyen,

28

nem csak a kórus kellett nagyban hozzájáruljon ehhez, hanem a zenekar, a jól megválasztott versek is, zseniális közvetítőkkel együtt. Nagy fejtörést jelentett az énekek, versek, zenés darabok megválasztása, hogy benne tudjunk maradni a karácsonyi ünnepkör témájában. Őszintén bevallom, nem mentek zökkenőmentesen a próbák, mivel még a suliban felmérőket és dolgozatokat írtunk, zajlottak a lezárások, és volt „hosszú egy hetünk’’ a megvalósításra, tehát igen kevés időnk maradt a felkészülésre. Bizony sokszor áldozatokat kellett hoznunk, hogy felvállalt feladatunkat jól elvégezzük. Ahogy egyre közeledett a műsor napja, annál nagyobb volt a feszültség is bennünk.

Végül csak eljött az a bizonyos, várva várt nap, amiért legbelül annyian izgultunk. És lám, végül csak meglett a munkánk eredménye. Hiszen úgy éreztem szívből énekeltünk, zenéltek a muzsikusok és, ami nagyon fontos, érzelmeket, szeretetet tudtunk mindannyian átadni. Elárulom, ezt a nevelő nénik könnyes tekintetéből tudom.

Ezután jött még egy csodálatos dolog, amikor átadhattuk az árva gyerekeknek a karácsonyi ajándékokat, amiket nagy szeretettel készítettünk nekik. A Karácsony lényege ott ragyogott a szemeikben, szemeinkben. Ezúttal köszönjük szépen Csilla néninek a rengeteg türelmet, segítséget! És köszönöm nektek is, drága MÁTK kórus és zenekar, hogy évről évre együtt alkothatunk valami csodálatosat!

Péter Amanda

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Ajánló „Kitűnő érzéke volt a szörnyű világban meglátni a jelenségek fonákját, megmutatni az emberellenességben a nevetségest, és e nevetségessé tétellel leleplezni oly sok silányságot.”- Hegedűs Géza

Ha szereted az izgalmas, humoros és mégis tanulságos, életre is nevelő történeteket, akkor Rejtő Jenő írásai tökéletesek lesznek számodra.

Könyvei légiós- és matrózregények, melyek közül az utóbbiban gyakran jelennek meg visszatérő karakterek, mint például a híres Piszkos Fred vagy Fülig Jimmy.

Ennek ellenére ezek az írásai nem összefüggőek és nem sorozatban íródtak, így nyugodtan olvashatja bárki ezeketa műveket, előzetes „Rejtő tapasztalat” nélkül is.

Regényei átmenetek a kalandregény és annak paródiája között. Humorát a pesti vagánynyelv és aszfalthumor jellemzi, emellett gyakran alkalmaz különös szójátékokat, meglepő szerkezeteket, melyek által a leghátborzongatóbb történéseket is képes humorossá tenni.

Rejtő Jenő maga is nagyon izgalmas, fordulatos életet élt, mely magyarázatul szolgálhat arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes nagyon rövid idő alatt ilyen izgalommal teli és humoros írásokat kiadni a kezéből.

Zsidó származású volt, ezáltal már iskoláskorában negatív megkülönböztetésben részesült egy tanára által, akivel szembe is szállt, így kicsapták az iskolából. Ezek után színiiskolában folytatta tanulmányait, majd Berlinben képezte tovább magát. Ezek után sem maradt tétlen, világjáró útra indult, járt Hamburgban, ahol dokkmunkásként és illatszerárusként dolgozott, Svédországban heringhalász volt, és még számos helyen éltés dolgozott, ami éppen adódott. Majd hazaköltözött, nyelveket kezdett tanítani, és írni kezdett. Nem csak regényeket, hanem színműveket is adott ki a kezei közül, amelyek egytől-egyig óriási sikernek örvendtek. Népszerűsége ellenére sokszor majdhogynem nélkülöznie kellett szenvedélyei és kicsapongó életstílusa miatt.

Nagyon szoros barátságot ápolt Karinthy Frigyessel, ő tette ismertté Rejtőt.

Származása miatt a háború idején elfogták és munkatáborba hurcolták.

Már elhurcolása előtt beteg volt, így katonakórházból viszik el egy büntetőszázadba, ahol munkaszolgálatosként érte a fagyhalál, 1943. január 1-én, csupán 38 évesen.

Kalandos élettörténeteszolgál magyarázatul arra, honnan meríthetett inspirációt ennyi izgalmas és humoros történet megírásához. Például Az előretolt helyőrség című könyve Afrikában játszódik, ahol ő is tartózkodott, viszont nem bizonyított, hogy légiósként.

Legnépszerűbb írása a Piszkos Fred, a kapitány. Ez véleményem szerint is a leghumorosabb és legfordulatosabb alkotása, viszont ha még nem olvastál tőle, akkor ajánlatos először egy másik matrózregényét olvasni, például Az elveszett cirkálót vagy a Vesztegzár a Grand hotelben című írását, amolyan alapként ehhez. Ezeken kívül külön ajánlom A Nevada szelleme és Az előretolt helyőrség című regényeit, de természetesen az összes zseniális.

Ha kedvet kaptál Rejtőtől olvasni, pár könyvét a kollégium könyvtárában is megtalálod. Remélem, hogy elnyerik a tetszésed!

Száfta Andrea 29

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Filmajánló Amikor kollégiumba készültünk, izgatottan és félve indultunk neki. Féltünk attól, hogy befogadnak-e, féltünk attól, hogy majd megfelelünk-e az elvárásoknak. Féltünk az újtól és az ismeretlentől.

Amikor a Zöld könyvet néztük, gyakran éreztük azt, hogy saját félelmeinket is megjelenítik a filmvásznon.

A kollégiumi élet része az is, hogy részesei lehetünk rengeteg kulturális programnak, ha időnk is úgy engedi. Ilyen lehetőség volt 2019. október 2-án a Zöld könyv - Útmutató az élethez című Oscar díjas film megnézése.

A film bemutatja az élet valódi nézőpontját, ugyanis a hírnév még nem minden. A sikerhez nem csak zsenialitás szükséges, hanem nagyon sok bátorság is.

A film két főszereplője Don Shirley amerikai zongorista és Tony Lip. Tony Vallelonga, olasz gyökerekkel rendelkező egyszerű, jólelkű és nagyon gyors problémamegoldó készségű bronxi fiatalember, jó fizetés ellenében, elvállalja, hogy az amerikai zongorista, Dr. Don Shirley sofőrje lesz. Don Shirley Amerika déli államaiba indul turnézni triójával, ahol köztudott, hogy nem szívesen látják vendégül a más bőrszínűeket. Az utazás megkönnyítése érdekében a lemezkiadó cég – amely megszervezi ezt a koncertkörutat – gondoskodik a személygépkocsiról és egy ún. “Zöld könyv néger autósok számára” útikönyvről, amely olyan információkat tartalmaz, hogy melyik városban, melyik szállodában kaphat szállást, hol étkezhet, tankolhatja meg a kocsiját egy színes bőrű személy. Ez a könyv az út során nélkülözhetetlennek bizonyul, Tony az út során gyakran beleolvas.

Don Shirley kifinomult stílusa teljes ellentéte az egykori kidobó ember, mostani sofőr, modorának, 30

de az út során rájönnek, hogy nem is különböznek annyira egymástól, és szoros barátságot kötnek. Mint a filmből is kiderül, igaz a közhely miszerint az ellentétek vonzzák egymást, és akármennyire is különbözünk, ugyanolyan emberek vagyunk mindannyian. Nem a bőrszín határoz meg egy embert, nem a külcsín, hanem gondolkodása és cselekedetei.

Egy igaz történetet feldolgozó, a 60-as éveket felidéző film. Megható, felháborító, vicces és elgondolkodtató részletekkel megtűzdelt alkotás. Bár világunk próbálja az amerikai álmot másolni, megvalósítani, ez a hatvanas években még Amerikában sem ment egyszerűen. Egy néger és egy olasz férfi barátságának kibontakozását nézhetjük végig. Egy szálon fut a történet, igazából a lélekábrázoláson van a hangsúly. Egy izgalmas emberi fejlődést bemutató érzékeny alkotás. Összességében tetszett nekünk ez a film, de a téma nagyon felkavaró és elgondolkodtató. Ettől függetlenül ajánljuk megnézésre, mert a másság problémája mai napig fennálló jelenség.

Csiki Réka, Székely Hanna, Zsigmond Panna, Szőcs Kata

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Színház „Mindig az van, ami van.

Mindig az nincs, ami nincs.

Mindig az nincs, ami van.

Mindig az van, ami nincs.”

A fenti idézet biztosan mindenki fejében megmaradt, aki látta az előadást, viszont biztosan kevesen tudják, hogy a darab ikonikus éneke valójában Weöres Sándor Ellentétek című versének megzenésített változata. Így utólag bizton állíthatom, hogy nem véletlen a vers választása, de erről majd később…

Előbb egy kis ismertető: A halottember című monodráma Háy János műve, aki mellesleg egy kortárs szerző, jelenleg 59 éves. A Csíki Játékszín színpadra vitte művét, és nem is akárhogyan. A rendezői székben Kányádi Szilárd, a Csíki Játékszín igazgatója ült. Sokakat meglephet, de a másfél órás előadásnak egyetlen szereplője van, egy nő, akit Dálnoky Csilla színésznő alakít. Maga a történet egy édesanyáról szól, aki gyermekét egyedül neveli, mert férje a fronton harcol már hosszú ideje. Majd jön két levél. Az egyikben maga az édesapa ír családjának, míg a másik a halálhírét hozza. Mindezek után temetés, gyász és özvegyi élet vár a főszereplőre, aki nem akar mást csak helytállni. A történet végig lebilincselő, nem maradnak el a váratlan fordulatok sem, viszont többet nem árulhatok el, ha érdekel, menjetek és nézzétek meg, biztosan nem fogjátok megbánni.

Szerintem mindenki nevében beszélek, ha azt mondom, hogy Dálnoky Csilla mesterien alakította a vívódó, szenvedő, de erős jellemű nő szerepét. Csak az ő recitálása miatt megérte végigülni azt a másfél órát.

Ha valaki nem érti miért is nehéz a színészek munkája, mindenképp nézze meg a darabot, biztosan más szemmel néz majd erre a hivatásra. Az előadás hangulatán csak dob az, hogy nem nagyszínpadon játsszák, hanem a Hunyadi László Kamarateremben. Aki nem járt volna, még ott, annak elmondom, hogy nem egy nagy teremről beszélünk, majdnem teljes a sötétség,

csak a színésznő van megvilágítva, aki nincs, csak alig 4-5 méterre a közönségtől, éppen ezért szükséges a csend minél nagyobb megtartása. Bár véleményem szerint olyan ereje van a darabnak, hogy amint a színésznő először megszólal már senkinek sem fog eszébe jutni a mellette ülővel duruzsolni. Érdekes, hogy az előadásnak van egy ismétlődő mozzanata, többször felcsendül, Weöres Sándor egyik versének megzenésített verziója. A vers címe „Ellentétek”. Véleményem szerint nem volt véletlen a választás, a vers szövege, mintha tükröt mutatna a szenvedő nő vívódásainak, a zavartságnak és az ellentmondásoknak, amik végig jelen vannak az özvegy anya életében. Ha a művet egészében nézzük (ezt azoknak mondom, akik látták a darabot) és figyelembe vesszük a mű végét és a legnagyobb fordulatot, ami mindenkit megdöbbentett, akkor máris sokkal érthetőbbé válik az elején talán még kusza dalocska jelentése.

31

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Férfi szemmel nézve a darabot, az egyik legsokkolóbb dolog az volt, amikor ráeszméltem, hogy ezt a monodrámát szintén egy férfi írta. Megfejthetetlen számomra, hogy Háy János hogyan volt képes ilyen mélyen belelátni a női lélek működésébe. Egy olyan erős műről beszélünk, ami nyomot hagy az emberben, és a cselekményeket végig az anya nézőpontjából látjuk. Azok az érzések, a gyászoló asszony szenvedése, a falusi özvegy kiszolgáltatottsága, az egyedülálló anya küzdelme, ezekbe nem éli csak úgy magát bele az ember és szerintem innen fakad Háy János zsenialitása.

Szeretném megköszönni a Márton Áron Tehetséggondozó Központ vezetőségének a lehetőséget, hogy elmehet-

tem megnézni ezt a darabot, egy felejthetetlen élmény volt és szerintem nem csak nekem. Szeretnék buzdítani mindenkit, hogy használja ki a hasonló lehetőségeket, mert nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy minőségi előadásokra mehessen, és higgyétek el, csak javatokra válik. Járjatok nyitott szemmel.

Egy kis ajánló: Ha kedvet kaptatok a darabhoz, vagy már láttátok, de érdekel a téma akkor, biztosan tetszeni fog az alábbi két mű: Weöres Sándor – Ellentétek (ennek a versnek a megzenésített verzióját hallhatjuk a darabban) Németh László – Iszony (ebben a regényben a főszereplő, Kárász Nelli, egy hasonló életutat jár végig, a mű is hasonló nézőpontban van megírva, és szintén egy férfi író szemén keresztül látjuk egy boldogtalan nő életét, ha tetszett A halottember, akkor szerintem Németh László regénye sem okoz majd csalódást) Mihály János

ÁSÓKAPA Kíváncsian mentem el október 9-én az Ásókapa című színházi előadásra. Nagyon tetszett a darab, így arra gondoltam, hogy mesélek róla egy picit.

A színdarab fő témája a házasság. Egyaránt megmutatkoznak a házasság nehézségei és szépségei. A férfi és a nő közti viszony és a házasságban fennálló szerepek is bemutatásra kerülnek.

Nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy a színdarab szövegkönyvének összeállításához 21 interjú szolgált alapul. Az interjúalanyok csíkiak voltak. Házasokat és elváltakat, de egyedülállókat, fiatalokat és időseket is egyaránt megkérdeztek. Az elmondottakat beépítették a történetbe, valamint a szereplők is esélyt kaptak arra, hogy elmondják a véleményüket, javaslataikat, ha változtatni szerettek volna valamin. Szerintem ennek köszönhető az a valós kép, amit a mű fest számunkra.

Véleményem szerint a színdarabban nagyon jól sikerült a valós, fontos, akár mindennapinak is nevezhető problémák bemutatása. Azt gondolom nagyon fontos, hogy legyen egy képünk, véleményünk a házasságról, annak szépségeiről, nehézségeiről, problémáiról. Ben32

nem is, mint a többi fiatalban, megfogalmazódik, hogy én mit csinálnék másképp, mint a szüleim, amikor én is szülő leszek. És természetesen sok olyan dolog van, amit én is hasonlóan látok, mint drága szüleim. A darab ebben is egy új rálátást adott.

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Az Ásókapa című színmű számomra betekintést nyújtott a házastársi kapcsolatok világába. A mű egyszerre volt tanulságos, érdekes és szórakoztató. Ügyesen mutatta be azt, hogy sokszor konfliktusba kerül a férj és feleség, de végül egymás és gyerekük szeretete miatt kibékülnek, és folytatják a kapcsolatukat, mintha mi sem történt volna.

Szerintem az élet is ilyen. Jönnek a szép pillanatok, a nehézségek, egy pillanatra meg-megállunk, de aztán folytatunk mindent onnan, ahol abbahagytuk. Ez pedig egy folytonos körforgás, ami egyre ismétlődik. Természetesen a problémák, nehézségek, konfliktusok, fájdalmak, szenvedések,

örömök, sikerek és jó élmények után némi változás lép fel az életünkben, kapcsolatainkban, még akkor is, ha először úgy tűnik, hogy semmi sem változott. Van, hogy aprócska, szinte észre sem vehető a változás, de van, amikor egészen szembetűnő.

A színműben egy félreértés megbeszélése után a házastársak folytatják életüket, de a lelkükben keletkezett sebek megmaradnak. A mi lelkünkben is megmaradnak a ,,hegek’’, de nem „parkolhatunk le” az életünk útján, menni kell tovább, és haladnunk kell felemelt fejjel a kijelölt ösvényünkön. Fontos, hogy tudjunk építkezni, tudjuk a javunkra fordítani a fájdalmainkat, sérelmeinket.

Nekem ezek a gondolatok fogalmazódtak meg a fejemben a színdarab láttán. Az imént elmondott mondatokra pedig gondolhatunk tanulságként, amit a színdarab üzen számunkra.

Tamás Réka-Mária

avagy életünk egyik legszebb két hete

33

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Rengetegszer halljuk az ‚’ életre szóló élmények’’ kifejezést. De vajon tényleg létezik ilyen? Emlékek, melyek egész életünkben elkísérnek, mély nyomot hagynak bennünk... Kicsit talán túl idillinek tűnhet ez a kifejezés. Viszont, az ember élete során akarva, akaratlanul olyan helyekre keveredik, ahol igenis tud értékes, akár életre szóló élményeket szerezni.

Igaz, nagyon nehéz minden pillanatot megélni, de van, amikor egyszerűen csak elég jól érezni magad ahhoz, hogy egy pillanat, egy élmény örökre az szívedbe záródjon.

Tavasz volt. Láttunk egy érdekes felhívást az interneten. Rákóczi. Bizonyára ismerősen csenghet ez a név minden magyar számára, bárhol is éljen a nagyvilágban. De vajon azt is tudják, hogy létezik egy olyan tábor, amely II. Rákóczi Ferenc példás életének állít méltó emléket, összehozva a kisebbségben élő magyarokat, átadva nekik olyan értékeket, amik által megváltozhat világszemléletük és közösségünk javára fordíthatják ezt? De vajon miért lenne ez a tábor annyival különlegesebb, mint a többi? Utólag persze mi is rájöttünk a válaszra.

Most pedig egy rövid ízelítőt is adunk belőle, mivel sikerült megfeleljünk a pályázatban leírt kritériumoknak, így bekerültünk a 100 szerencsés táborozó közé, ezért részesei lehettünk egy csodának. És ez nem túlzás! Mit is takar ez a bizonyos pályázat?

Szükség van egy önéletrajzra, ami a mi bentlakásunkba való bekerüléshez szükséges motivációs levélhez hasonló, két ajánló levélre(tanártól, nevelőtől, közéleti személytől) és egy pályamunkára, ami minden évben változó. Az adott témákat személyiségedhez illően dolgozhatod ki, ez alatt értjük a témának a versbe, rövid szösszenetbe való foglalását, megzenésítését, festményben, rajzban vagy kisfilmben való megalkotását. Ez így elsőre bonyolultnak és időigényesnek tűnhet, és elmondjuk nektek, hogy részben az is, mi is rengeteg időt kellett szánjunk rá. Viszont, mint mindig, a befektetett munka meghozta a gyümölcsét. Életünk egyik legtartalmasabb és legszebb másfél hetét kaptuk érte cserébe, ráadásul teljesen ingyen. Másfél hét alatt rengeteg izgalmas dolog tud történni, de hogy a leendő táborozók ugyanolyan meglepetésekben részesülhessenek, mint mi, csak a történéseknek egy töredékét tudjuk sejtettetni.

34

Fontos még megemlítenünk, hogy ez a tábor Kanadából indult, 1976-ban. Pontosabban, a kanadai magyar közösségtől, onnan is, egy különleges házaspárnak köszönhetjük mindezt. Mert kitalálták, hogy hogyan tudnak összehozni évről-évre több száz, kisebbségben élő fiatalt, hogy éreztessék velük, hogy nem egy hátrány az, ha valaki kisebbségben él.

Sőt, az egyik legfontosabb dolog, amit a táborban mi is megtanultunk az, hogy milyen sok lehetőséget kapunk azáltal, hogy egy idegen országban élünk magyarként és hogy mekkora kincs az, hogy igyekszünk megtartani magyarságunkat, hagyományainkat, emberségünket. Ez a házaspár szponzorokat keresett és létrehozták a II. Rákóczi Ferencz Alapítványt, aminek fő célkitűzése a magyarságtudat fenntartása volt a magyar származású ifjúságban világszerte. Így indult minden. Zsuzsa néni, a tábor ’édesanyja’ sajnos idén már egyedül kellett találkozzon az újabb rákóczisokkal, férje hirtelen halála miatt. Hihetetlenül nagylelkű, önzetlen és ambiciós nő, tele van szeretettel, méltó példaképe minden táborozónak.

Szerénysége és kedvessége páratlan, minden rákóczisra úgy tekint, akár a saját gyerekére.

Az első fontos információ, hogy miután minden csoport megérkezett Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről és Délvidékről, a táborozókat két nagy csapatra osztják. Mindenki kap egy úgynevezett bilétát, vagyis egy nyakba akasztható kártyát piros vagy fehér színben.

Ebben az évben a piros csapat a Bethlen (Bethlen Gábor, erdélyi fejedelem neve után) volt, a fehér pedig a Zrínyi (Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc édesanyja neve után). Mi mindketten ’’zrínyisek’’ voltunk. A tábor 3 fő helyszín körül forog, először mindenki Miskolcon találkozott.

A Bethlen csapat második nap máris útra kelt és elindult Pécsre, mi maradtunk. Három nap után helyszíncsere történt, majd a hat napot a hátunk mögött hagyva, Budapesten végre ismét találkozott a két csapat, hogy a tábor utolsó 4 napját együtt töltve méltóképpen lezárjuk a történetünket.

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

A tábor ideje alatt szinte folyamatosan úton voltunk, körbejártuk Magyarország fontos helyszíneit, Szlovákiát is meglátogatva, hogy megismerhessük anyaföldünk szépségeit és történelmét. A bőröndünket többször is ki és be kellett pakolnunk, így hamar megtanultuk, hogy hogyan csomagoljuk hatékonyan és helytakarékosan. Rengeteg érdekes várba, múzeumba, templomba ellátogattunk, de mielőtt bárki azt hinné, hogy ez a kombináció így dögunalom, azt megnyugtatjuk, hogy közel sem.

Mindig igyekeztek különleges köntösbe bújtatni ezeket a látogatásokat, izgalmas tárlatvezetésekre törekedtek. Persze nem mondjuk, hogy talán nem akadt pár helyszín, ahol a csoport nagy része unatkozott, de akarva, akaratlanul is ránk ragadt néhány információ ezekről az előadásokról is. Emellett persze minden este volt valami közös csapatépítő program, akár beszélgetések, akár játékok, versenyek vagy épp közös énekelgetés. És elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ami az egész táborban a legjobb... A csapat és a barátságok. Gondolhatjátok, hogy az elején milyen nehezen mehet egy 45 fős csoportban az ismerkedés. De néhány lelkes csoportvezető hamar megoldja, hogy ez kön�nyebben menjen. Igen, az elején furának találtuk, hogy különböző emberekkel ültünk a

buszon, mindig másak voltak a szobatársak, de rájöttünk, hogy így sikerült a legjobban felfedezzük csapatunk sokszínűségét. Mindenkivel sikerült valamilyen formában megkapjuk a közös hangot, rengeteget meséltünk egymásnak, hogy a különböző helyeken milyen az oktatás, a mindennapi élet, a nyelvtanulás, milyenek a lehetőségek a korunkbelieknek. Ezek az apró lépések pedig végül igaz barátságokat szültek. Éjszakába nyúló beszélgetések, énekelgetések, nevetések. Mind a szívünkbe zártuk őket. A mi csoportvezetőink pedig valami hihetetlenül közvetlenek, dinamikusak és lelkesek voltak, és nem titkolták azt sem, hogy a végére ők is elfáradtak. A buszozások közben szinte folyamatosan énekeltünk velük, még mai napig érezzük azt a pezsgést, ami a buszban keletkezett a jókedvünktől. Viszont rengeteget beszélgettünk a csoportvezetőinkkel, igyekeztek mindenkit jobban megismerni. És ami a legérdekesebb, ezek a csoportvezetők mind volt táborozók, volt, aki 10 évvel ezelőtt, volt, aki 3 évvel ezelőtt vett részt a táborban. Velük is könnyedén megkapta a csapatunk a közös hangot.

A tábor során az is rengetegszer elhallatszott, hogy milyen jó érzés lesz az, hogy ha bármikor is a Kárpát-medence bármelyik szegletére tévedünk, mindig lesz egy Rákóczi Családtag, akivel összefuthatunk, vagy épp 35

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

ha baj van, segíthet nekünk. Mert a rákóczis közösség egy igazi, nagy, sokszínű család, ráadásul a legkülönlegesebb közösség, ahová az ember tartozhat. Az összetartó erő pedig a magyarságtudat. A legjobb pedig, hogy a kapcsolat sosem szakad meg, mindig vannak találkozók, rendezvények, ahol összegyűlnek rákóczisok, beszélgetnek, szórakoznak. Egy ilyen ’rendezvény’ a Rusványos, ami a Tusványos keretén belül szervezett mini Rákóczi találkozó. Így a végére érve mindenkit arra buzdítunk, hogy ne sajnálja az idejét a pályázásra, vágjon bele bátran, hiszen ezt a tábort kihagyni vétek. Ott kell lenni, meg kell tapasztalni ezt a másfél hetes csodát, mert a világon a legjobb érzés ennyi jó ember között lenni és egy ilyen értékes közösség tagjává válni.

Higgyétek el, hálásak lesztek magatoknak, ha pályáztok, főleg

mert mindenki csak egyszer vehet részt életében ebben a táborban.

Végezetül, tudniillik, hogy minden évben mindkét csapat kell írjon egy saját himnuszt, ami róluk, a táborról szól. Ehhez lehet már meglévő dallamot használni, de akár saját kezűleg is lehet komponálni egyet.

Mi az előbbi lehetőséggel éltünk, így született meg az Olyan Ő-re írt kis himnuszunk, amit most meg is mutatnánk nektek is:

Olyan ez a csapat, Hog y minden pillanat, Velünk eg y nag y élmény.

Villányi vöröset, Tokaji édeset Kóstol itt az ember.

Hog yha kell éneklünk, Parádézni szeretünk, Százszor újraélnénk.

Bennünk él most a nyár, Miskolc, Pécs, Buda vár Messze még szeptember.

Kárpát minden szeglete Lég y te is a részese Zrínyi csapatának.

Barátságok szövődtek, Szívünkben az emlékek Mindig megmaradnak.

Jöttünk ide tanulni, Gyermekei lettünk mi Ennek a családnak.

Nincsen baj, nincsen bú, Itt senki sem szomorú, Örülünk eg ymásnak.

Refr: Nézd ez a tábor más Ug ye te is akarod?

Ez a kalandvág y most olyan édes, hog y eg y élet kevés lenne rá…

Refr: Nézd ez a tábor más, Ug ye te is akarod?

Ez a kalandvág y most olyan édes, hog y eg y élet kevés lenne rá…

Bridge: Zrínyi, játssz bátran velünk!

Zrínyi, hallgasd énekünk, Érezd szeretetünk!

Refr2: Most g yere kispajtás, Ug ye te is érzed, hog y ez tényleg más?

Nem csábítás, nem ámítás, ez íg y csodás.

U.i: majd ha netán bekerültök a táborba és kérdezik honnan hallottatok róla, nyugodtan mondhatjátok, hogy tőlünk;) A táborról a II. Rákóczi Ferencz Alapítvány weboldalán és a rakoczi2019.blog. hu-n is olvashattok. Ne feledjétek, megéri pályázni!

Csata Kinga, Borsos Eszter 36

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

szórakoztató

Két ember beszélget: -Játszik valamilyen hangszeren?

-Igen.

-Vonós?

-Nem, húzós.

-Hogyhogy?

-Harangozó vagyok.

-Drágám, mit veszel nekem karácsonyra?

-Semmit, ez Jézus születésnapja, nem a tied.

A kazettáknak volt A és B oldala.

Logikus, hogy a folytatás csakis CD lehetett.

Egy apuka reggel késve viszi autóval kisfiát az iskolába. A nagy sietségben átmegy két piros lámpán és rossz irányból kanyarodik egy egyirányú utcába.

-Ajjaj! Ez aztán kiadós szabálytalanság! – sóhajt.

-Nem hiszem, apu!- szólal meg a gyerek. - A mögöttünk jövő rendőrautó is pont így csinálta.

Meghal a gazdag bankár. A gyászmenetben egy skót sír a legkeservesebben. A mellette haladó férfi megkérdezi: -Talán rokona volt a bankár úrnak?

-Sajnos nem, azért sírok ennyire...

37

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

-Mi a sebészek kedvenc étele?

-A sebesült.

-Milyen az abszolút vékonytalpú cipő?

-Amiben, ha rálépsz egy pénzérmére, meg tudod mondani, hogy fej vagy írás.

A nyuszika, a róka és a medve beleesnek egy verembe és sehogy sem tudnak kimászni. Pár nap múlva már nagyon éhesek. Megszólal a róka: -Együk meg azt, aki a legkisebb!

Erre a nyuszika felpattan és fenyegetően a rókára néz: -Ha valaki bántani meri a medvét, annak velem gyűlik meg a baja!

-Hogy hívták az első görög istent?

-Prototipusz.

A Pál utcai fiúkhoz bedob valamit a postás.

-Menj, nézd meg, nem-e csekk, Ernő?

-Hogy hívják a vegetáriánus ragadozó madarat?

-Legelészölyv.

-Mi az: rózsaszín állatka, amelyik négy számjegyből áll?

-Pink hód.

38

-Drágám, nekem ló fejem van?

-Dehogyis, Kincsem!

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

ZÁRSZÓ ,,Az idő múlása arra szolgál, hog y az ember lehetőséget kapjon a fejlődésre, hog y bölcsebbé váljon, kiteljesítse önmagát.’’ Marlo Morgan Tagadhatatlan, hogy ismét egy mozgalmas és tartalmas félévet tudhatunk a hátunk mögött, ezt mi sem mutatja jobban, mint a MÁTK Újságunk immáron harmadik számának vastagsága. Mindannyian keményen tanultunk az elmúlt félévben, voltak könnyebb, nehezebb időszakok, de minden esemény, nap észrevétlenül formált bennünket, és legfőképpen, lehetőséget adott a fejlődésre. Éppen úgy, mint mi, a bentlakásunk is napról-napra egyre több értékkel gazdagodik, fejlődik, a közösségünk összetartóbbá válik. Ez az intézmény egy biztos pont a középiskolás éveinkben, de nem csak szállásként, hanem fejlődésünk, kiteljesedésünk szempontjából is. Mert hát kinek ne esne jól hét óra iskolában üldögélés után sportolni, úszni, egy filmet vagy előadást megnézni a moziban vagy épp valamilyen, a közösség számára építő jellegű tevékenységet folytatni? Igen, persze, mindenki vágyik a pihenésre, de ezek a tevékenységek mind arra szolgálnak, hogy értékeinket gazdagítva kicsit kikapcsolódhassunk. Bentlakásunk pedig ezekre mind lehetőséget kínál.

Nagyon sok olyan fiatal van közöttünk, aki szívesencselekszik a közösség formálása, a bentlakás folyosóinak, termeinek szebbé tétele, a társak szórakoztatása, tanítása, műsorok megtervezése érdekében. Ez persze amellett, hogy az illető fejlődésében is segít, a közösségnek is értékeket ad át, s bizony néha nagyon fárasztó is lehet. Van, amikor épp hazaérkezel az iskolából, pihenni is szeretnél, tanulni is kellene, de még elvállaltál valamilyen

plusz feladatot is... Ilyenkor legszívesebben mindent félretennél és csak aludnál. De hamar rájössz, hogy mennyivel jobb érzés az, amikor valami maradandót alkothatsz, segíthetsz másoknak. Amikor majd látod az eredményt, akkor eszmélsz rá, hogy milyen nagyszerű érzés néha félretenni a fáradtságot és cselekedni. A legtöbben nem várunk fizetséget ezekért a tetteinkért, főleg diákként nem. De tudnunk kell azt, hogy minden cselekedetünk kifizetődik a jövőben, nem feltétlen pénz képében, hanem a fentebb említett módokon.

Idén viszont váratlan meglepetés ért bennünket, hiszen Ráduly Annamária igazgatónő különleges módon köszönte meg nekünk a bentlakásért tett erőfeszítéseinket. Ösztöndíjban részesült tizennégy bentlakó, akik az eddigi ittlétük alatt több különböző területen tevékenykedtek, segítettek a bentlakásunk falai között zajló élet színvonalasabbá tételében.

Hihetetlenül jó érzés látni, hogy értékelik a sok erőfeszítésünket, a meghozott áldozatokat és a feláldozott időnket. Igaz,sokszor hiábavalónak és nyomasztónak tűnhetnek ezek a plusz tevékenységek, de most megerősítettek abban, hogy ez nem így van. Nagyon hálásak vagyunk az ösztöndíjakért, biztos vagyok benne, hogy mindenkire ösztönzőleg is hatott ez a köszönet! Köszönjük szépen Ráduly Annamária igazgatónőnek, hogy jóvoltából ennyi lehetőséget kapunk a fejlődésre, minőségi kikapcsolódásra ittlétük során!

Borsos Eszter Szerkesztők: Máthé Angela, Kelemen Réka, Csata Kinga, Szász Csilla, Borsos Eszter 39