szerzetesség
Február 2: Urunk bemutatásának ünnepe. II. János Pál pápa kezdeményezésére ez a nap 1997 óta a megszentelt élet (a szerzetesek) világnapja is. Az ünnep meghirdetése alkalmából írt üzenetében a pápa kifejtette, hogy ez a nap segíti Isten egész népét abban, hogy jobban ismerje és becsülje a megszentelt életet, ugyanakkor arra hívja a szerzeteseket, hogy közösen és ünnepélyesen köszönjék meg a csodákat, melyeket az Úr vitt végbe bennük, hogy adjanak hálát a megszentelt élet nagy ajándékáért. „Nemcsak dicsőséges történelmetek van, melyre emlékeznetek s melyről szólnotok kell, hanem egy még felépítendő nagy történelmetek is! Tekintsetek a jövőbe, amely felé a Szentlélek vezet titeket, hogy általatok még nagy dolgokat műveljen”. 1997 óta évente rendszeresen találkoznak Csíkszereda és környékének szerzetesei. Ez évben a Millenniumi templomban több szerzetesközösség tagjai együtt adtak hálát hivatásuk ajándékáért, és kérték a Szentlélek Úristen kegyelmét életükre, szolgálataikra, ugyanakkor imádkoztak a hivatásukat kereső vagy döntés előtt álló fiatalokért is. A csíkszeredai Szociális Testvérek által szervezett ünnepre készülve a különböző szerzetesközösségek megfogalmazták üzenetüket, rövid bemutatkozásukat – ajándékul a híveknek, akik velük és értük imádkoznak.
- ,,Aki Isten abszolút tulajdonává lesz, Isten mindenkinek odaadott ajándékává válik.” Klarissza nővérek, Csíksomlyó - „Nem valamiért, hanem Valakiért lettem szerzetes: Jézusért, aki jegyesi szeretetében részesített!... Sürgető szeretete késztetett a teljes önátadásra, a válaszadásra, hogy az Úr jóságát-szeretetét hirdessem, és osztatlan szívvel neki éljek, az Ő dicsőségére és a lelkek üdvére.” Zelma szociális testvér, Csíkszereda - ,,Hálát adunk a hivatás kegyelméért, és kérjük Isten áldását, hogy életünk minden napján örömmel, szeretettel szolgálhassunk Őt, különösen a legkisebb testvéreinkben.” Francesca nővér, Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei, Árkos - ,,Mi, iskolanővérek hiszünk abban, hogy a világ meg tud változni az ember átformálódása révén. Ez a hitünk kifejeződik abban, hogy neveléssel, kultúrával próbáljuk gyógyítani a világ sebeit. Szolgálatunkban elsősorban a gyerekeket, a nőket, a hátrányos helyzetben élőket részesítjük előnyben. A Kárpátmedencében 154 éves múlttal, jól működő intézményekkel a hátunk mögött keressük, hogy mire hív minket ma a Jóisten, hol tudunk nevelői karizmánkkal az ember kibontakozásának szolgálatában tevékenykedni. Itt, Erdélyben „énekes missziót” működtetünk 2004 óta Szovátán és a felső-nyárádmenti falvakban.” Vera nővér, Boldogasszony Iskolanővérek, Szováta - ,,Törekszünk szemlélődni a cselekvésben : hétköznapjaink apróbbnagyobb történéseiben felfedezni a szerető és gondviselő Isten jelenlétét. Nem kell félnünk a szenvedéstől, mert ez lehetőséget teremthet a változásra, növekedésre, Istennel, önmagunkkal, embertársainkkal való kapcsolatunk elmélyítésére.” Segítő nővérek, Gyergyószentmiklós, Csíkszentdomokos - ,,A mi sajátosságunk a párbeszéd, ennek bármilyen kifejezési módja. Párbeszéd a saját felekezetünkön belül, a más felekezetűekkel, a más vallásúakkal, a nem hívő, de jó szándékú emberekkel és a különböző kultúrákkal.
A hivatásomnak csak a kölcsönösségben van értelme, s ha ez nincs, akkor a vigasztalan Máriát élve közösséget kell szülnöm magam köré.” János Katalin fokolarina, Csíkszereda - ,,Alapítónk, Boldog Nardini atya szellemében a szeretet cselekedetei által szeretnénk hirdetni az örömhírt az embereknek. Ajándékba elsősorban saját magunkat, szolgálatunkat, imáinkat, időnket szeretnénk adni a híveknek. Hiteles, bátorító, segítőkész, vidám útitársai szeretnénk lenni mindenkinek a hit útján. Tudatában vagyunk annak, hogy mindehhez az erőt az Úrtól kapjuk.” Mallersdorfi Ferences Nővérek Közössége, Székelyudvarhely - ,, Az apostoli életre hivatott életforma azt jelenti számomra,hogy beleágyazódom Isten szeretetébe, és az Ő jelenlétében élve szolgáló szeretettel közvetítem azt a lelkek épülésére a világ forgatagában.” Izabella szociális testvér, Csíkszereda - ,,Ha őszintén átadtam életemet Istennek, akkor életem egészen Istennek van fenntartva, ezáltal csakis Ő rendelkezik vele.” Kristóf testvér, OFM, Székelyudvarhely - „Rómában véglegesen megtaláltam annak a módját, hogyan szolgáljam Istent. Úgy, hogy a gyermekek javán dolgozom. Ezzel már nem hagyok fel semmiért a világon.” 400 évvel ezelőtt írta ezt rendalapítónk, a Rómában idegen, spanyol pap, Kalazancius. Aztán elkötelezett tanártársaiból 1621-ben szerzetesközösséget formált, a piaristákat. Közben odalesett a ferencesekre, jezsuitákra, kármelitákra is, hogyan is kell egy szerzetesközösséget kialakítani... Nemrég volt ez, a minap. Mert még ma is hallani szavát. Kiabáló és mosolygó, bizalomteli és csalódott, szorgalmas és lusta gyermekek javán dolgozni. Ezzel már nem hagyok fel semmiért a világon.” Sárközi Sándor, piarista, Csíkszereda - ,, Az Istennek szentelt személy hivatásszerűen tanúságot tesz arról, hogy az evangélium megélhető, hogy a kereszténység nem ráadás, nem is mellékes dolog, hanem életforma. A szerzetes nem különc, nem életunt, nem menekülő, aki elbújik az élet nehézségei elől, hanem az életet választja, de annak teljességét, ahogyan Krisztus kínálja fel. A hivatások kibontakoztatásában fontos szerepe van a szülőknek, nagyszülőknek, tanároknak, hitoktatóknak, mert ők a Szentlélek munkatársai. Munkájuk nyomán lesz alkalmassá az ifjú lelki és érzelmi világa a hivatás befogadására.” Böjte Mihály, OFM, Csíksomlyó
Az együtt ünneplő szerzetesek: betegápoló nővérek, ferencesek, fokolarinák, iskolanővérek, klarisszák, pálosok, piaristák, segítőnővérek, szociális testvérek II. János Pál pápa szavaival kérték, hogy Szűz Mária, aki abban a magasztos kiváltságban részesült, hogy tiszta és szent áldozatként bemutathatta az Atyának Jézus Krisztust, az ő egyszülött Fiát, segítse őket, hogy szüntelenül nyitottak és befogadók legyenek azokra a csodás dolgokra, amelyeket napjainkban is művel Isten az egyház és az egész emberiség javára. Összeállította: Farkas Ibolya szociális testvér, Csíkszereda
szerzetesség5 A hargitafürdői kolostor ma
Több száz év után Nagyon kellemes meglepetés volt számomra, hogy a pálosok több száz év után ismét megjelentek a Székelyföldön. Ezt a hírt a Magyar Kurír hírportálján találtam meg. A mai időkben, amikor az egyházmegyékben is, de főleg a szerzetes közösségekben bizony nagy probléma a papi illetve szerzetesi hivatások hiánya, ritka az ilyen hír. Mondhatjuk, rendhagyó esemény. A valóság az, hogy P. Bátor Botond pálos tartományfőnök atya már néhány éve meg-megjelent a Székelyföldön. Hiszen a történelem folyamán már a 14. században működtek pálosok a Székelyföldön. De sajnos a szászsebesi országgyűlésen 1556-ban megpecsételődött a sorsuk. Ott ugyanis kitiltották a katolikusokat a fejedelemségből. Tehát a pálosokat is. Később, a katolikus reform idején, a 17. század végén újra megjelentek Tövisen, majd Tordán, Illyefalván, Nagyvárad-olaszin, Szatmárnémetiben, Máramarosban, és dolgoztak II. József betiltó rendeletéig. És most, annyi év után ismét megjelentek a pálosok azon a vidéken. Ebben nagy érdeme van főtisztelendő Darvas-Kozma József atyának, a csíkszeredai esperes-plébánosnak – olvasom a hírportálon. Ő felújíttatta a hargitafürdői templomot és felépíttette az új plébániát. A mi vidékünkön is találkozunk a pálosok múltjával. Ez nem csoda, hiszen a pálosok rendje az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend. Az 1400-as évek végén a Kárpát-medencében 170 rendházban több, mint háromezer pálos élt. Csak Erdélyben és Kárpátalján 40 monostoruk volt. Szlovákia területén Marianka – Máriavölgy. Ez a helység Szlovákia legrégibb búcsújáró helye, ahol már 1377-ben találkozunk a pálosokkal, ahol a 17. század végén teológiai főiskolájuk volt. De említhetjük Šaštín – Sasvárt is, ahol a pálosok 1733-ban kezdenek kolostort építeni. Sajnos II. József 1786-ban többek között a pálos rendet is megszüntette. A közelmúltban Podhájska-Bellegszencsén jártam, ahol a rokonaim élnek. Ők említették, hogy környékükön is volt valamikor pálos kolostor. Sikerült egy helybelit megkérnem, és ő elvitt arra a helyre. Döbbenetes volt a látvány. Máriacsalád (Mariánskej Ceľadi) - így hívták ezt a helyet. Itt állt a hatalmas, kéttornyú barokk templom, az 1512-ben megépített kétemeletes pálos kolostorral. Több mint 250 évig éltek itt a szerzetesek, szolgálták a jó Istent, a tudományt, a földművelést és a környék lakosait.
És ma? Ma már csak épületrom, az ázott falak, ajtók, ablakok helye üresen. A kolostorrom néma tanúja a valamikori virágzó múltnak. A néma csend, a szótlan környezet, amelyet csak a suhanó szellő és a lenyugvó napsugár símogat. A fák süvítő sírása emlegeti az egykori virágzó, hasznos, imádságos, csendes szerzetesi életet. Érdemes ma is e környezetben hallgatni szívünk dobogását, gondolni arra, mit jelent az ember meggondolatlan intézkedése, ha nem figyeli a lelkiismeret intő szavát. Mennyivel más hangulat lehet ott Székelyföldön, Hargitafürdőn. Nálunk ez nem lehetséges? Gondolom, ez nem a jó Istentől, nem is a pálosoktól, hanem tőlünk függ. Mert ha lenne sok imádkozó és gyermekszerető édesanya, komoly érdeklődés, ha lennének bátor fiatalok, akik mernék vállalni a jó Isten hívását, el lehetne indítani egy folyamatot. De nemcsak a pálosok álmodoznak az ébredésről. És nem csak álmodoznak. Ez is kell, de nem elég. Állhatatosan imádkozni kell. És kérni. És felragyog a remény csillaga... P. Bartal Károly Tamás OPraem, prépost-prelátus, jászóvári apát
1
2
3
4
5
6
7
L
13
18
22
19
23
24
27
11
20
12
21
25
26
28
30 34 38
R
29
31
M
32
35
33
36
39
40
42
43
46
44 47
49 51
10
16
17
41
9
14
15
37
8
45 48
50 52
K
I