matk 2019 II by Balazs Tunde

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Mielőtt ezt az újságot megálmodtuk, meg sem fordult a fejünkben, hogy névadónk nyomdokaiba lépünk. ,,Márton Áron is püspöksége előtt folyóiratot szerkesztett Kolozsvárott, az Erdélyi Iskolát, és ebben névvel meg névtelenül írásainak százait jelentette meg. Mindeg yik alapos műveltségre, elmélyült gondolkodásra és felelősségvállalásra vallott. Minden tudást, amit megszerzett, híveinek, népének, embertársainak akart visszajuttatni.” (Beke György) Mi a bentlakásban szerzett élményeinket szeretnénk megosztani veletek- s már míg van hová növekedni a Nap felé- tudásunk legjavát igyekszünk nyújtani az elkövetkező lapokban. Fogadjátok nyitott szívvel tőlünk a fenti ajánlást. A Szerkesztőség.

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

HANGOLÓ „A bánat megoszlik, az öröm megsokszorozódik a népes család tag jai között.” Márton Áron

Kedves Olvasó! Mint azt már bizonyára tudod, idén tanévkezdéskor ünnepeltük kollégiumunk 4. évifennállását, melynek létrejöttét az FK Csíkszeredának és a magyar kormánynak köszönhetjük. Intézményünk idén is több mint 200 gyereknek, sportolónak nyújt otthont egyaránt. Az elmúlt évben az a légből kapott ötlet, miszerint legyen nekünk is saját újságunk, hogy ezáltal kapcsolatot teremtsünk a külvilággal, nagy sikernek örvendett, így idén is nekilátott kis közösségünk, hogy

újabb cikkeket, történeteket vessenek papírra Neked, olvasónknak, de ugyanakkor saját magunk részére is, hogy jobban megismerjük egymást és egymás érdeklődési köreit, esetleg hogy egy esti tea mellett felidézhessük a tavalyi év eseményeit. Ha szeretnél többet megtudni rólunk, hogyan zajlott a tavaly megrendezésre kerülő Tehetségnap,ha szívesen olvasnál tapasztalatainkról a tojásírásban, ha érdekel a költészet, a népművészetek, vagy egy szomorú nap után szívesen olvasnál egy-két viccet, netán érdekelne véleményünk könyvekről, filmekről, akkor maradj velünk a továbbiakban is! Kellemeskikapcsolódást! Máthé Angela 3

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Magyar költészet napja a MÁTK-ban A 2018/2019-es tanév egyik rendhagyó eseménye a Magyar költészet ünneplése volt, ami természetesen elmaradhatatlannak számított, hiszen bentlakásunk bíztatóan sok irodalom- és főképp verskedvelő fiatalnak nyújt otthont. Az esemény szervezésének nagy részét Kurkó Enikő nevelő vállalta el, pár segítőkész diákkal karöltve.

Mivel ebben a tanévben József Attila, ünnepadó költőnk születésnapja szombati napra esett, az eseményre a rá következő héten került sor, a bentlakás ebédlőjében, néhány gőzölő teáscsésze társaságában, szabálytalan körbe rendezett székeken. Ha egy szóval kellene jellemeznem az ünneplés első részét az biztosan a spontaneitás lenne, hiszen a jelenlevők lehetőséget kaptak arra, hogy megosszák társaikkal néhány, számukra kedves és sokatmondó, kedvenc versüket. A klasszikus és kortárs versek mellett helyet kaptak a saját költemények is, melyek növelték a rendezvény közvetlenségét és színvonalát. Legtöbben felolvastak, viszont akadtak olyanok is, akik megcsillogtatták szavalási tehetségüket: hallhattunk melankolikus hangvételű verseket, de olyanokat is, melyek képesek voltak elfeledtetni a másnapi megpróbáltatásokat az iskolában, és önfeledten nevettünk egy két humoros szavalaton, trükkös szójátékokon. Az est második felében egy picivel komolyabb tevékenységre került sor, de ez nem rontotta el a hangulatot, sőt. Egy kisebb verseny vette kezdetét, a nevelő néni vezetésével. Három csapat mérhette össze tudását, általános műveltségét a magyar klasszikus versek terén. A versfelismerés volt az egyik legizgalmasabb kihívás: többek között József Attila, Ady, Radnóti, Pilinszky és Babits legismertebb műveit kellett felismerni, megnevezni címüket is. Egy másik feladatban a sorok hiányzó magánhangzóit kellett kitalálni, ami viszonylag egyszerűen ment miután rájöttünk melyik versről is van szó. Emellett olyan feladatok is teret kapMi itt a TK-ban kedveljük a költészetet, tak, melyek kreativitást igényeltek: bizonyos versek egyes szaíg y kellően ünnepeltük ÁPRILIS 11-et. vai hiányoztak, és a feladat az volt, hogy a hiányzó helyeket Ady, Kányádi, Arany, József, Balassa olyan szavakkal töltsük ki, melyek találnak, úgy a kontexKezdődött a kedvencek felolvasása. tusba, mind a rímfajtába. Meglepetésünkre elég sokszor De akadt köztünk olyan is, rájöttünk a költő által kiválasztott szóra. Aki saját szerzeménnyel mutatkozott máris. Természetesen mindenki nyertesként távozhatott Az ebédlő ablakán benéző gombszemek versünnepről. Itt gondolok az egymástól szerzett Láthattak repülni gondolatot, érzést, képeket. tapasztalatokra, az újonnan megismert versekre, Mindenikünk lelke élettel telítődött, arra, hogy a jelenlevők máris egy lépéssel köÉs versekkel való játékra ösztönzött. zelebb kerültek saját versviláguk megtaEnikő nevelő kérdezte: „Vajon ez a szó talál ide?” lálásához, illetve nem utolsó sorban Megkapva a választ folytatta: „Ezt a sort meg ki írta?” a nagy, doboz csokikra, amelyet Radnóti vag y talán Babits? a nevelő néni ajándékozott Nem tudni még, de óriási kincs. mindegyik csapatnak. A mag yar líra mind finom étek, Geréd Ákos Ünnep nélkül hag yni, igazán nag y vétek. Miklós Izabella

ÉLETTÉR

MÁTéKa versünnepe

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Tavaszodott, a húsvéti vakáció is közeledett, amelyet mindannyian nagyon vártunk, hiszen már a sok beadandóból, tanulásból nem is látszottunk ki. De a sok feladat ellenére is jobb kedvem volt ahhoz, amit a nevelők szerveztek, húsvétra készülődve, mint a tanuláshoz. Egy nap az ebédlőben fél füllel hallottam, ahogy Laura nevelő néni megosztja valamilyen húsvéttal kapcsolatos ötletét. Nem tudtam miről van szó, így izgatottan vártam, hogy a mi asztalunkhoz érjen. Addig is kíváncsian figyeltem, hátha valamit megtudok. Odaért hozzánk is, és nekünk is elmondta, hogy arról van szó, hogy régi hagyomány szerint húsvét előtt búzát szoktak ültetni, ezzel is varázsolván az eljövendő gazdasági év termékenységét, de a húsvéti asztal díszeként is jól mutat a friss zöld, amelybe belerejthetőek majd a hímes tojások. Ő ehhez a művelethez keres jelentkezőket, hogy cselekedettel is készítsük lelkünket az egyház legnagyobb ünnepére.

Határozottan igent mondtam arra, hogy lenne kedvem. Hiszen mindez szilenciumidőben volt! A tanulóidő első felét a padoknál töltöttük el kacagva és mókázva. Könnyű feladatnak tűnt a palackok bevonása anyaggal, de igazából nem volt az. Vagy az anyag mérete nem illet oda, ahová szerettük volna, vagy az ollót kergettük egymás kezében. Én bevallom, szenvedtem vele. De még ezek a kisebb „gondok” is csak nevetést és jókedvet hoztak ki belőlünk. Következő lépésként megtöltöttük a palackokat földdel, amelyeket szépen bevontunk a mindféle mintával díszített ruhadarabbal. Már csak a magok elvetése volt hátra. Miután mindezekkel megvoltunk, elhelyeztük a díszes palackokat a bentlakás folyosóira, és a maradék a szobáink ablakába került. Minden nap, amikor elhaladtunk mellettük figyeltük, hogy kelnek-e ki már, és gondoztuk az apró vetéseinket, amelyek még inkább húsvéti hangulatot loptak be a szívünkbe, minden nap látván őket, ahogyan fejlődnek. Albert Boglárka 5

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

A tojás az élet, a teremtés jelképe. Magába rejti a születés titkát. A piros tojás a húsvét egyik legismertebb szimbóluma. Amint a tojásból új élet kel ki, úgy támad fel Krisztus a mi megváltásunkra. A piros szín Jézusnak az értünk kiontott vérét jelképezi. A fentiek ismeretében már érthető, hogy az emberek többsége nem tudja elképzelni a húsvétot piros tojás nélkül.

Ezért mi is az ünnepre való készülődés szerves részeként tekintünk a tojásírásra, és erre itt a bentlakásban is sort kerítettünk Csilla néni vezetésével. Mivel fontosnak tartjuk hagyományaink ápolását, a tojásaink nagyanyáink módszerét követve készültek el. Üzletben kapható festék helyett hagymahéjat és festőmályva szárított virágát használtuk. Először a harisnyás technikát alkalmazva festettük a tojásokat. Frissen szedett növények leveleit megvizezve a tojásra helyeztük és a harisnya segítségével a tojásra erősítettük. Hagymahéjba és a festőmályvába helyeztük az így előkészített tojásokat, és megfőztük. Az így keletkezett lében színeztük meg az írott tojásokat. Az elkövetkező két nap folyt a tojásírás. Az érdeklődőket az ebédlőben várta a sok tojás, a kesicék, a forró viasz. A művelet során használt eszköz a kesice, ezt régen otthon készítették. Kifaragtak egy kb. 10-15 cm hosszú botocskát, rézből csövecskét készítettek melybe 6

lószőr került és pamutcérnával a széthasított botra rögzítették. Miután mindenki kiválasztotta a számára tetsző mintát kezdetét vette a munka. Sajnos történt egy kisebb technikai probléma – az egyik rezsó felmondta a szolgálatot – de gyorsan megoldottuk a szorult helyzetet és vásároltunk egy új rezsót. Akadtak olyanok, akiknek - a sok gyakorlásnak hála – játszi könnyedséggel mozgott a tojás a kesice alatt, mások pici segítségre szorultak, de végeredményben elmondhatjuk, hogy mindenki keze alól gyönyörű és egyedi tojások kerültek ki. Ezután a hímes tojásokat belehelyeztük a festőlébe, és így gyönyörű színt kaptak. Ezt követően forró rongy segítségével letöröltük a viaszt róluk és szalonnabőrrel áttörölgettük őket, hogy szép fényt kapjanak. Elkészültek a gyönyörű tojások és így már mi is méltóképpen várhattuk húsvét szent ünnepét. Balla Boglárka

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

VISSZAPILLANTÓ

2019. május 22-én került sor a kollégium első olyan nagyszabású rendezvényére, ahol a bentlakó diákok megcsillogtathatták tehetségüket. Rengeteg előkészület és gyakorlás előzte meg a Tehetségnapi műsort, mindenki lelkesen gyakorolt és ötletelt több héten át. A műsor hihetetlen nagy sikernek örvendett, az egybegyűltek hatalmas tapssal jutalmazták a fellépő diákokat, nekünk, bentlakóknak pedig meghatározó eseménye volt az iskolai tanévünknek. Izgalommal léptünk fel a Csíki mozi színpadára, a végén pedig

minden fellépő ragyogó arccal és hatalmas mosollyal távozott. A következőkben a fellépő diákok a felkészüléséről, előadás alatt szerzett élményeikről mesélnek, emellett külső szemszögből is olvashatunk a nagy napról.

Száz meg száz emlék repdes az agyam-

ban, és mind meg szeretném osztani, de sajnos nem lenne elég még a MÁTK újság sem, hogy leírjam a szalagos tánc által szerzett emlékeimet. Amikor 2019. április 22-én színpadra álltunk és megmutattuk mindenkinek, hogy másfél

hónap alatt mit sikerült összehoznunk nagyon boldog voltam, mert bár a nézőközönség csak a táncot látta, nem tudta mennyi munka van mögötte. Nagyon is időigényes volt az összeállítása, a betanulása, a szalagok beszerzése, és persze az is, hogy mindenkinek jó legyen, és szeresse azt, amit táncol. Az utolsó két hétben szinte minden nap gyakoroltunk, hogy színvonalas legyen, hogy mindenki tudja a helyét, és mit hogyan kell tennie. Mindan�nyiunknak voltak nehezebb napjai, amikor harmadszorra sem sikerült a fordulás, vagy a tanulnivalók miatt idegeskedtünk. Persze ezek mellett minden egyes táncpróbát élveztünk, mindenkin látszott, hogy mennyire szereti azt, amit választott, és hogy milyen boldogan viszi véghez, még akkor is, ha fáradt volt. 7

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI Egyszer-egyszer egy kis plusszot is becsempésztünk az órákba, mondjuk egy bulit, ami mindenkit ellazított egy kicsit, vagy éppen egy próbát az udvaron hogy más is lássa hogyan is folynak a próbák, és olyan jól esett, amikor megtapsoltak, vagy mikor még az ablakból is néztek minket, hogy vajon mi lesz ebből. Elérkezett az utolsó főpróba, majd az előadás is. Nagy örömünkre, a közönségnek tetszett a táncunk, és a hatalmas taps alatt mindannyiunkat rázott a hideg, és boldogok voltunk, hogy mindezt sikerült megvalósítanunk. Ha tehetném, most azonnal visszatekerném az időt a legelső próbáig,

hogy újra átélhessem ezt a hihetetlennek tűnő, talán mások számára aprócska, de az én számomra hatalmas dolgot. Ambrus Kincső, Szabó Klaudia, Fancsali Boglárka, Bodó Kinga, Bodor Noémi és Deák Beáta nélkül nem is válhatott volna valóra, köszönöm, hogy mindig elmondtátok véleményeteket! Köszönjük a soksegítséget, éspersze a lehetőséget! Reméljük még sok ilyenben lesz részünk! Csortán Réka CsortánRéka

Ady Endre é s József At t il a szemé vel, a di ákok szaval ataiban

2019

. május 23.-án sor került az első MÁTK tehetségnapi előadásra, amelyen én, mint szavaló vettem részt. Mondhatni az egész egy ”véletlennel” kezdődött. Nekem fogalmam sem volt arról, hogy mit szeretnék előadni, egyszerűen az járt a fejemben, hogy nincs olyan dolog, amit tehetségként tudnék elkönyvelni és azzal közönség elé állni. A fordulatot a történetben az jelentette, amikor megkérdezték, hogy szeretnék-e szavalni? Először félve mondtam igent, de arra gondoltam, hogy végre lesz, amivel én is hozzájáruljak az előadáshoz. Később eszméltem csak rá arra, hogy nagy valószínűséggel jó döntést hoztam, mert az iskolában a magyar órai szavalásokon a tanárnő mondta, hogy jó érzékem van hozzá. Ettől a ponttól fogva magabiztosan álltam hozzá a dologhoz. A versek, habár szabadon választhatóak voltak, a témájuk a tudományról vagy pedig magáról a tudásról kellett szólniuk. Kezdetben az ötlet jónak tűnt, bár később mégis úgy döntöttünk, hogy színesebbé tehetjük az előadást, ha Ady Endre és József Attila verseket szavalunk. Mindketten nagyszerű költők, és mivel utóbbi költő jó párszor merített az előbbi műveiből, így párba lehet állítani a verseiket. 8

Én Ady Endre ,,Diákélet” című versét választottam, mert érdekesnek és szórakoztatónak tartottam, hogy egy-két dolgot leszámítva kétszáz év alatt szinte semmit nem változott a diákok élete. A próbákat rendszerint vagy a folyóson vagy a kápolnában tartottuk, a jó hangulat mondhatni lassan, de biztosan alakult ki, mígnem egy ügyes kis csapattá kovácsolódtunk össze. A próbák jó hangulatát vagy az egymás közt elcsattanó viccek adták meg, vagy pedig az, ha valakinek a vers elmondása közben megbotlott a nyelve és ezért egy, az embert megmosolyogtató hang csúszott ki a száján. Magát az előadást nagyon élveztem és egy hatalmas emlékként marad meg, és az is, hogy egy ilyen nagyszerű csapat tagja lehettem. Siklódi Tamás

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

A zene az kell, hog y ne ves�szünk el, hog y mégse adjuk fel.”

„A zene az kell, hog y ne vesszünk el, hog y mégse adjuk fel.”hangzik el egy dalszövegben. A mi kis zenecsoportunk is e szavakhoz tartotta magát, ugyanis eleinte úgy gondoltuk, hogy valami nagyot és nehéz darabot szeretnénk eljátszani, amire majd azt mondják az emberek, hogy „hűha, ez igen”. Később rájöttünk,hogy nem föltétlen kell egy olyan zenét játsszunk,ami kissé nehéznek bizonyul,elegendő egy pár egyszerű keringő, amit ha szívből játszunk, az is pontosan kiválthatja a nézőkből a „hűha” érzést. Nagyon tetszett az az összhang, ami közöttünk volt: meghallgattuk egymás javaslatait, figyeltünk egymásra, elfogadtuk társunkat. Már a felkészüléstől egészen a fellépésig

nyugodtság uralkodott bennünk, valahogy éreztük, hogy értünk hozzá, tudjuk mit csinálunk és minden a legnagyobb rendben lesz. Minden egyes darab eljátszása közben valami fergeteges érzés fogott el, hogy mennyire szép annak a sok és különböző hangszernek az összecsengése, szárnyalni tudtam volna a boldogságtól. Vis�szahallgatva az előadásunkat is azt érzem, hogy ez nagyon ott volt, úgy gondolom, hogy el tudott jutni a hallgatóság lelkébe a zene öröme, az, amit mi szívből küldtünk nekik. Urkon Krisztina

Közeledett a tehetségnap. Csilla néni feldobta az ötletet: mi lenne, ha összeülnének azok az emberkék, akik klasszikus vagy akusztikus gitárhoz értenek. Így tehát egy este össze is gyűlt a mi kis bandák: Szélyes Boróka, Borsos Eszter, Csata Kinga, Sipos Károly, György Ferenc- gitárosok és én, mint énekes. A csapatunknak volt egy mentora is, aki nem volt más, mint Lukács Zsófia nevelőnéni. 9

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI Az első összejövetel után mindenki egy kis ideig a dalokon gondolkodott, hogy mik lennének azok, amik megfelelőek, odavalóak. Aztán sikerült kiválasztani két dalt: Presser Gábor:Valaki mondja meg és Passenger: Let her go című dalait. Ezután már csak a sok próba volt hátra, ami alatt igazából még jobban sikerült megismernünk egymást. Kemény próbáink után az ujjakon lévő húrnyomok nem kímélték a gitárosokat.Láttuk, hogy a dalok egyre jobban mennek, s a belefektetett munkánknak megvan az eredménye. Eljött a várva várt nagy nap,amikor mindenki megmutatta a tehetségét. Megkezdődött a műsor. Már mindjárt mi jöttünk, ezért még hamar a szín-

falak mögött beiktattunk egy csendes, rövid próbát. Nagyon izgultunk,hogy minden jól sikerüljön. Aztán kihívtak a színpadra. Mi tényleg szívből adtuk elő a két dalt. Ahogy énekeltem és láttam hogy a bentlakó társaim a telefonjukat elővéve még világítottak is nekünk, csodálatos érzés volt. Hatalmas tapsot kaptunk a végén. Nagyon örültünk, hiszen a tervezettnél is jobban teljesítettünk. Köszönjük Csilla néninek, hogy biztatott bennünket, köszönjük Zsófi nevelőnéninek, hogy segített nekünk, és köszönöm a társaimnak, nagyon jó volt veletek együtt „dolgozni”. Péter Amanda

„...nótánk szálljon, ily’ szép nap csak ritkán virrad ránk.” Igen, valóban szép nap volt a Tehetségnap délutánja, mivel a „MÁTéka kórus’’ bentlakásosokból verbuválódott csapata azon a napon léphetett fel először, és mutathatta be a kis produkcióját. A néző talán nem is sejtheti, hogy mennyi próbafolyamat áll egy-egy röpke előadás mögött.Mi, a kórustagok, másfél hónapot töltöttünk gyakorlással, hogy aztán öt percre miénk lehessen a színpad. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy betaníthattam a dalokat a többieknek. Próbáltunk olyan műveket választani, ami mindenkinek 10

tetszik és eléggé változatos is mindemellett. A próbáinkon többé-kevésbé teljes volt a létszám, így operatívan gyakorolhattuk a dalokat. A főpróbánkon már a teljes csapat jelen volt, és együtt izgulhattunk. Aztán eljött a pillanat, amikor egymás kezét fogva kivonultunk a színpad közepére, két párhuzamos sorba rendeződve. Karmesterünk, Szőcs Norbert, alias Szöcske, intett a pálcájával, és fel is csendült az ének. A közönségnek egyértelműen a három kánon nyerte el a legjobban a tetszését. Miután befejeztük az előadásunkat, elégedett tekintetek sokasága fogadott minket. Azután gyorsan levonultunk a színpadról, és kiérve onnan megöleltük egymást. „Megcsináltuk!” Utoljára még egyszer meg szeretném köszönni mindenkinek, aki részt vett az apró kórusban, aki hitt bennünk, akik bíztattak minket, és akik eljöttek megnézni a teljes előadást....jövőre találkozunk ugyanitt! Szélyes Boróka

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

„Csak a táncos tud járni; csak az énekes tud beszélni; csak a gondolkodó tud mosolyogni” Paul Valéry

Ezek

a sorok mind egy színpadon ölthettek formát, a MÁTK-os diákok bemutatói során, mert segítettek megmutatni azokat a hozott tudásainkat, amelyekkel lehetőségünk támadt jobban megismerni egymást, így feldobva a hétköznapokat. Nekünk, négyünknek, a mazsorett tánc megismertetése lett tiszteletbeli feladatunk. Számunkra ez már az elején világos volt, mert mi kiskorunk óta mindmáig folyamatosan gyakoroljuk a botforgatás művészetének minél magasabb szintű elsajátítását. Első osztályos korunkban kezdtünk tanulni a Ditrói Mazsorett-csoportnál, melynek alapítója György Hajnal tanárnő. A tehetségnapon mindenképp valami vidám, pörgős és hagyományos fellépést szerettünk volna, ezért is döntöttünk úgy, hogy a Monti csárdásra fogunk táncolni, melyben a lépések a néptánc műfaját tükrözték, és a fellépő ruhánk is ennek megfelelően lett kiválasztva. Nem volt sok gyakorlásra szükségünk, hiszen összeszokott társaság vagyunk, mellesleg ezt a táncot több színvonalas eseményen is előadtuk már. Többek között a nagyváradi „Floare de Lotus” versenyen, ahol országos második helyezést sikerült elérnünk. Éppen ezért a próbák kikapcsolódást nyújtottak számunkra a feladatokkal terhes hétköznapok kavalkádjában.

Az előadás meg remek alkalom volt arra, hogy bemutathassuk a mazsorettet, hiszen ez egy kevésbé ismert táncműfaj. A fellépés napján természetesen volt egy kis lámpalázunk, de ez hamar elillant, hála a közönség és egymás biztatásának. Ha még egy ilyen rendezvényre kerülne sor, biztosan részt vennénk rajta, hiszen mindig minden lehetőséget megragadunk, hogy ezt a „sportot” gyakorolhassuk. Csibi-Pál Nóra, Miklós Izabella, Simon Katalin-Réka, Simon Tünde-Zsuzsanna.

tehetségnap szervezésekor az a felkérés ért engem, hogy mutassam be valamelyik szabadidős tevékenységemet. Számomra egyértelmű volt, hogy aikidozni fogok, ha Attila is benne van. Örültem a felkérésnek, mert szeretem ezt a sportot. 11

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI El kellett kezdeni felkészülni, mert akármennyire is van már benne gyakorlatunk, az előadást össze kellett rakni. Sajnos a több heti gyakorlás tervezéséből az lett, hogy csak egy edzés jutott erre a feladatra. De szerencsére a mesterek profizmusa megoldotta az időhiány problémáját. Őszintén szólva, nem igazán emlékszem hányadiknak léptünk fel, de emlékszem, hogy nem féltem előtte. Azt csináltuk, amit szeretünk és gyakorlunk már lassan két éve. Meg kellett csinálnunk ugyanazt, amit edzésen, csak kicsit látványosabb módon. Ezért inkább nem is törekedtünk a gya-

korlatok helyességét betartani, inkább a látványosságra mentünk rá, amelynek visszhangja szerintem hallatszott is a közönség soraiból. Lehet, hogyha ott van az egyik mester, akkor kicsit számon kérnek előadás után, de ezt szerencsésen megúsztuk. A lényeg, hogy mi jól éreztük magunkat és a nézőtérről hallatszódó „jajj”, „huuha” hangokból következtetve a közönségnek sem volt ellenére a látvány. Ha még egyszer lehetőségem volna ilyen bemutatóra, akkor talán többet készülnék, több időt fordítanék a gyakorlásra. Prezsmer Hunor

„A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul” Victor Hugo. Emlékszem, amikor Csilla nénivel elmélkedtünk a tehetségnapon. Gondolkodni kezdtem, hogy mivel tudnék előrukkolni, például mint más a szavalással, énekléssel. Igazság szerint nem kellett sokat fontolgatnom a dolgot, hisz akkor volt Apukám születésnapja, és tudtam minek örülne a legjobban: ha zongoráznék. Tudniillik, egy jó ideig abbahagytam a zenélést, és mindig ő volt az, aki bíztatott, hogy folytassam, mert ez nekem örömet okoz. A darabok kiválasztásánál Anyukám segítségét kértem, és az egyik kedvenc dalukat tanultam meg játszani. Természetesen nem volt könnyű életemben először nagyobb közönség előtt zongorázni, de eközben tudtam, hogy két embernek, Anyának, meg Apának, a szemébe könnyet tudtam csalni. Deák Beáta

„Eg y-két eg y-kéteg y-kéthááá..” - ez a tánc nehéz, ez a lépés nem megy, legyen valami más, hangzottak el egynéhányszor ezek a megjegyzések az első pár próba alkalmával. Úgy gondolom, örülhetünk, hogy a mi tájegységünkre számtalan tánctípus jellemző és így bőven volt, amiből válogassunk az energikus és általunk eredetivé varázsolt színpadi táncunkhoz. A Kárpát-medence egyik „leg-hag yományőrzőbb” 12

vidéke vagyunk, ezeket a táncokat, énekeket, dallamokat őseinktől örököltük és valahányszor megmozdul rájuk a lábunk, jókedvvel pördülünk egyet. Mindezt nem lehet eljátszani, élvezni kell minden pillanatát. Nagy volt az érdeklődés a néptánc előadás iránt. Én is, mikor hallottam a lehetséges „tehetség-bemutatóról”, amelyet a

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI Csíki moziban előadtunk társainkkal, megállt a gondolatom a néptáncnál. Tudtam, hogy ez az, amit a legszívesebben csinálok és élvezem is már tizenegy éve, így hát megjelentem az első próbán. Véletlenszerűen az első próba után valahogy úgy alakult, hogy Zsófi nevelő néni rám bízta mindennek a megszervezését. Én ennek nagyon örültem, de belül éreztem valami nehézséget, ami abból adódott, hogy én gyimesi fiatal révén csak a gyimesi táncokból álló koreográfiát tudtam elképzelni arra a bizonyos nagy napra. Ez így lehetetlennek bizonyult, mivel mindenki szeretett volna a mi kis tánccsoportunkból a sajátjából látni valamit a színpadon. Mivel sokan ismerték már a felcsíkitáncokat, ezért a lehetséges tájegységek közül Gyimes és Felcsík táncait választottuk, amelyeknek a tánclépéseivel hamar megbarátkoztunk. Szász Csilla nevelő néni segítségével kitaláltuk magát a koreográfiát is. Ferencz Beáta és Sándor Sarolta kezdett három gyönyörű népdallal, amelynek folytatásában felcsendült a felcsíkihejszaBartalis Attila, Timár Anita, Bálint Zsolt és Timár Áron zenészeink kezei alatt. A hejsza közben csujogtattunk egyaránt gyimesi és felcsíkicsujogatásokat is, itt mutatkozott meg legjobban az összhang közöttünk. Folytatásul ceppert táncoltunk, mely egyik legenergikusabb része volt a tánccsokornak, majd megpihentünk a kettős jártatójának lépései közben. Olyan, akár egy reneszánsz korabeli tánc, amelyben a fiúk a kezüknél fogva vezetik a lányokat előre-vissza. A jókedvet fokoztuk egy kezes eljárásával, majd a kerekest, mint körtáncot lehetett még látni a színpadon,

ami szintén gyimesi tánc. A színpadi megmozdulásunkat egy csárdással zártuk, és a „Hajnalcsillag szépen ragyog…” című dallal visszafogtuk a csárdásban felszabaduló jókedvet. Jól eső érzés volt látni, hogy egy épületen belül ennyi fiatalt érdekel még a néptánc, és rendelkezik azzal a hozzá való alaptudással, amelynek segítségével könnyen elsajátították az előadott táncokat. A közönség is legalább annyira élvezte a visszajelzések szerint, mint mi, táncosok, mivel a néptánc azért néptánc, mert mindenkinek tulajdona. A tánc élőzenei aláfestése fokozta a hangulatot, adta meg a táncos számára azt a plusz löketet, ami segít átéreztetni a lépések és mozdulatok fontosságát, amit a néző is értékel, ha nemcsak hallja, hanem látja is a zene és a táncos közötti kapcsolatot. Ennek a kapcsolatnak bizonyításául szolgál az, hogy a táncos gondolatai, amelyeket fentebb olvashatunk és zenész érzései a Tehetségnappal kapcsolatosan, amelyeket lentebb említünk, mennyire megegyeznek. Már-már nagyon közel voltunk ahhoz a bizonyos dátumhoz, amelynek köszönhetően érzékelni lehetett a légkörben az izgatottságot, amit ez az esemény kiváltott az intriben dolgozó és lakó emberekből. A sziliteremben, az ebédlőben, a folyosón,

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI a kápolnában mind-mind emberek gyülekeztek, hogy újból, „még eg yszer” elpróbálják a produkciójukat. Kevés idő volt már hátra, s a néptáncosoknál már pörögtek a szoknyák, de még nem hallatszott a muzsikaszó. Ekkor jöttünk mi, népzenészek, a képbe. Ezután már mi is eljártunk próbákra, „elloptuk” egymástól azon tájegységek zenéit, amelyeket még nem ismertünk, de kellett a produkcióhoz, ezért megtanultuk. A négyesünknek (Bartalis Attila, Bálint Zsolt, Timár Áron, Timár Anita) és a táncosoknak is a célja egyaránt az volt, hogy bebizonyítsuk, szeretjük hagyományainkat, amiket

A Márton Áron Tehetséggondozó Központ szervezésében helyett kapott egy olyan rendezvény, ahol a diákok megcsillanthatták tehetségüket a szülők és társaik előtt. Ez az előadás a Csíki moziban zajlott. Az utolsó műsorszámot a Szentegyházi Rock Gárda, vagyis Szélyes Boróka, JimonLucian-Daniel, András Kázmér, Elekes Csanád és Both Bence, zárt egy kisebb „koncerttel” .„Ritmus és dallam hatolnak be leg jobban a lélek belsejébe, azt hatalmas erővel megragadják, s jó rendet hozva magukkal – azt, aki helyes elvek szerint nevelkedik – rendezett lelkű emberré teszik. A zene nem végződhet másutt, mint a szép szeretetében.” Platon - görög filozófus

örökségül hagytak ránk az őseink, hogy jó hangulatot teremtsünk és egy kis boldogságot lopjunk a nézőközönség szívébe. A Tehetségnapon, a rivaldafények és ránk szegeződött szempárok közepette értettük csak igazán meg, hogy mennyire jó megajándékozni tudásunkkal a közönséget. Mindezt azért nevezhetjük jónak, mert csak akkor érdemes bármit is csinálni, ha azt élvezetből tesszük, és mi mind-mind élveztük ezt, táncosokként és zenészekként is egyaránt; - ezt érezni lehetett a levegőben. Tamás Laura, Timár Anita

Ez volt, így együtt, az első zenélésünk ennyi ember előtt, úgyhogy nagy reményeket fűztünk ehhez az előadáshoz. Zenélés közben úgy éreztük teljesen elszabadul a világ, egy perzisztens (tartósan fennálló) boldogságban volt részünk, amit nem minden nap érez az ember. Előhozatalunk 2+1 dalból állt: két zeneszám volt a tervben, viszont a nézők visszahívásának kérését elfogadva, még egy szerzemény erejéig fent maradtunk a színpadon. Az utolsó melódia egy örökzöld dal volt, amit mindenki ismert. Nagy örömünkre szolgált, hogy mindenki bekapcsolódott, elengedte magát és velünk énekelt. Ez egy olyan robosztus érzés, ami nemcsak önbizalmat, hanem lelki töltetet is ad. Reméljük, ez az élmény innovatív marad a jövőre tekintve. Köszönetet érdemelnek a nevelők, akik segítségével megvalósult és ilyen jól sikerült ez a műsor! Both Bence

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

A Márton Áron Főgimnázium a 2018-2019-es tanévben másodszor nevezett be a FirstTechChallenge nevű versenyre, melynek lényege, hogy középiskolás diákokból álló csapatok robotot kell építsenek, majd ezt más csapatokkal versenyezve be is kell mutatniuk. Minden évben különböző témák vannak. Ebben az évben „marsjárót” építettünk. A mi csapatunk - a RoboCorp – a kolozsvári zónaversenyen megkapta a Legjobb önműködő rendszer díjat. Ennek a díjnak és a kolozsvári csapatnak hála, továbbjutottunk az országos versenyre, ahol hat mérkőzésből ötöt megnyertünk, így az ország tizenharmadik legjobb robotépítői lettünk. A RoboCorp csoportba azok a diákok jöhetnek, akik legalább X. osztályosok, illetve valamelyik matematika-informatika osztályba járnak a Márton Áron Főgimnáziumban. Ezen belül a csapatban mindenkinek különböző szakkörben kell lennie. Én építő, driver (aki vezeti a robotot a verseny alatt) és tervező vagyok. Aki jelentkezne még, az ezek mellett foglalkozhat támogatók gyűjtésével, az interneten levő aktivitással (mindig friss információkat közöljünk a követőinkkel facebook-on), dokumentációk készítésével, és nem utolsó sorban programozással is. A robotot bemutattuk Csíkszeredában a Márton Áron Tehetséggondozó Központ Tehetségnap nevű eseményén is. Kicsit féltünk tőle, mert mindenki más a tehetségének azt az oldalát mutatta meg, ami szórakoztató volt, és azt hittük, nem fog odailleni a mi be-

mutatónk. Ez szerencsére nem így történt, mivel mindenki érdeklődéssel figyelt, amikor meséltünk a versenyről, Sanyiról, a robotról, meg az eredményekről, amit a csapat elért, és be is mutattuk, mit tud a mi „marsjárónk”. Nagyon jó érzés volt látni, hogy támogatják a munkánkat a helyiek, és hogy érdekeltek a témában. Mi szeretnénk a következő évben is nevezni erre a versenyre, és egyáltalán nem biztos, hogy sikerülni fog, de reménykedünk. Én nagyon szerettem a csapat tagja lenni ebben az évben, mivel sok dolgot megtanultam, azzal foglalkoztam, amit szeretek, és új ismerősökre tehettem szert. Sok munka volt a robottal, és a végén jól esett látni, ahogy összeállt. Nagy élmény volt ez a verseny, szeretném, ha a következő évben is részt vehetnénk rajta, viszont ennél tovább nem gondolkozom egy ilyen szakmán. Más terveim vannak a jövőre nézve, de mindig jó szívvel fogok visszagondolni a RoboCorp-ra. Molnár Zsolt 15

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Íg y a végére érve megemlítenénk Társaink, kik a termet rendezték. Nem mutatkoztak sokat, szerények ők bizony, De annál több bennük az erő és az izom. Köszönjük nekik a szék és matrac, zongora és kottapakolást, Nem feledjük soha, hog yan segítették munkánk. Hatalmas köszönet nevelőinknek, Kik feláldozták értékes idejüket, S tanácsaikkal minket segítve A műsorra lelkileg felkészítettek. Bizony kellett nekünk a biztatás, Mert elhag yott a jókedv néhanapján. De a sok boldog arc a műsor után Reméljük megérte a befektetett munkát.

Nekem általában, ha egy előadás nagyon tetszik, akkor sokáig élénken él az emlékezetemben. Nos, a Tehetségnapot is ezek közé sorolnám, mivel azon az estén egy igazán színes, szórakoztató és értékes műsorral gazdagították a szép élményeim listáját. A fellépők között sok barátom, ismerősöm is szerepelt, viszont nem mindenkiről tudtam, hogy játszanak hangszeren , vagy hogy mennyire szépen, profin táncolnak, úgyhogy nagyon jó érzés volt őket látni, büszke voltam rájuk. Nem véletlenül hívják Tehetségnapnak, hiszen a diákok egytől-egyig meg tudták mutatni, hogy milyen tehetséggel vannak megáldva. Csodálom bennük, hogy mindezek mellett szép tanulmányi eredményeket érnek el. Viszont ez nem jön magától… Nagyon keményen dolgoztak a tanulás mellett, hogy a Tehetségnap ennyire jól sikerüljön, egy jól összeállított műsort láthattunk a végén. Amit még külső szemlélőként észrevettem az, hogy annak ellenére, hogy mennyi különböző ember dolgozott ezen az előadáson, mégis egy nagyon szuper csapattá kovácsolódtak össze, és már-már kívántam, hogy tagja legyek ennek az 16

összetartó közösségnek. Amit szintén jó volt látni, az a fiatalok lelkesedése, és hogy mennyire sokoldalúak, kreatívak, különlegesek, ezáltal sikerült egy minőségi estét összehozzanak. Különösen élveztem a végzősöknek írt személyes, frappáns, humoros versikéket, amik tényleg róluk és hozzájuk szóltak, ami szintén azt mutatta, hogy jól ismerik egymást. És talán ami a legnagyobb hatással volt rám a rock banda fellépése, úgy gondolom, hogy az koronázta meg az estét. Sikerült könnyeket csaljanak a szemembe, ugyanis az az erő, a jó hangulat, a szabadságérzet, amit átadtak, nem hagyta hidegen az embert. Egész álló nap elhallgatnám őket, egyszerűen zseniálisak! Mindent összevetve, nagyon vagány kezdeményezésnek tartom ezt az eseményt, minden pillanatát élveztem, és nagyon remélem, hogy jövőre is megrendezésre kerül a Tehetségnap. Csiszér-Szokol Anna, a Márton Áron Főgimnázium diákja.

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Az előző tanév végén, öt tagú csapatunk révén született eg y versecske a végzősök részére. Művünk megírása alatt néhány nehézség is akadt, hiszen más a stílusunk, másképp is gondolkodunk. Problémáink megoldója a MÁTK eg yik dolgozója. A megmentőnk Csilla néni, kellett tőle segítséget kérni. Majd valahog y lassan-lassan, ötletelve szakadatlan, sikerült befejezni, itt lehet elolvasni: Simon Zsuzsanna A bogozott baglyok ötletével Csilla nevelő néni állt elő, egy korábbi bogozásos akció mintájára. Elég nehezen indult a megvalósítás, mert több emberre számítottunk segítségként, de ketten maradtunk, mire a kivitelezésre került a sor. A helyzet fanyar humorához hozzátartozik: ahogy nincs két egyforma ember, úgy a baglyok sem lettek egyformák, minden igyekezetünk ellenére sem. A miértjét mindmáig homály fedi, de elfogadtuk a megváltoztathatatlant, sőt kicsit meg is szerettük, mert ezek miatt a kis eltérések miatt még személyesebbnek éreztük „őket”. Én bogoztam fizika órán, mateken, Csilla néni pedig mindig, amikor volt egy kis ideje. És természetesen folyamatosan számolgattuk, hogy vajon időre meglesznek-e? Mikor a célegyenesben fellélegezve számba vettük őket, akkor láttuk meg, hogy az egyik bagoly annyira elüt a többitől, hogy úgy éreztük, újat kell készíteni helyette. Ezt az utolsót két fellépés között az előadás ideje alatt fejeztem be a női mosdóban:), s mire a végzősök búcsúztatására került a sor, az utolsó bagoly is megtalálta helyét az ajándékok között. Akárhogy is történt, nagyon különleges emlék maradt ez nekem. Fancsali Boglárka

Kezdhetnénk most mi is azzal, sok-sok könnyel és panasszal, hog y milyen szomorú e délután, íg y május végén, 7,6 után. Mert vannak itt eg yesek, kik jövőtől nem lesznek intrisek. Elmennek ők talán messze, talán közel eg yetemre. Kezdhetnénk a litániát, hog y mit tartogat még e világ, s mennyi szép emlék köti őket ide, amikre most visszagondolva sírniuk kellene. De szerintünk a mosoly mindenkor jobban mutat, ezért választottuk búcsúzóul a vidámabb utat. Eg y kis ajándékkal készültünk ma nektek, amit nemsokára büszkén átvehettek. Fig yeljetek jól, mert mindenkit kihívunk, de senkit sem eredeti nevén szólítunk. Mindenkiről rövid jellemzést írtunk, ha nem ismernél magadra ne aggódj, bólintunk. ha rajtad van a sor, kérünk sétálj ide, ide, a színpad kellős közepibe! Kezdjük is tehát, ne húzzuk az időt, fig yelemet kérünk, kedves résztvevők! 17

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Két mindig jól kinéző lány, kérdezhetnéd: testvérek ők talán? A csokit mindketten nagyon imádják, otthonukat egy festői faluban találják. Szobájuk a „Parfümösök” nevet kapta, ruházatuk pedig a divatot mutatja. Folyosó végén van az ő törzshelyük, De nem csak ott találkozhatsz velük! Most jösztök ti, az intri sofőrei, a fiúbandát fuvarozzátok mindenfelé. A kolesz fociban nektek is van részetek, de ez, az éjszakai focimeccsek nézését nem akadályozza meg. Szobátokat úg y is nevezhetnénk: nemzetközi, mert a legnag yobb forgalom nálatok mutatható ki. Bár a szemét levitele is olyan jól működne, mint azok a bizonyos pókerpartik este. Persze ez a tevékenység is éjszakára esik, ami a reggeli késésekben bebizonyosodik. A humorotok páratlan, akarom mondani páros, hisz nevetek is eg ymással határos. Mikor társaságukhoz odatévedsz, nem sírhatsz, csak nevetgélhetsz. Az összhang közöttük tagadhatatlan, ezért precízen működnek ők csapatban. Nég yes csapatukból három idén végez, Hátramarad tőlük eg y dalos kedvű lélek. Kedvesek, szorgosak, csodaszépek, fületekbe súg juk: Ne féljetek! Tudásotok elegendő és megalapozott, kívánjuk, hog y megtaláljátok sikerrel kitapétázott utatok! Persze azt eg y percig se feledjétek, hog y milyen szépen mutatott polcotokon a teáskészlet.

A következő személy kisebbekkel él, kőkeményen tanul, nem alkuszik, netán kicsit remél. Törekvéssel és rengeteg munkával célját biztosan eléri, Bölcsészkarnál rosszabbal ő be nem éri! Céltudatos magatartása környezetére kihat, sokak számára mutatja ő az irányvonalat. Őt a facebook hiánya sem taszítja mélybe. A társas tánc hallatára megdobban a szíve. Eg yes estéken fehér ruháját tasakba rakja, fölös energiáit aikidoba fojtja. Szereti gitárját pengetni a folyosón ülve, bár állítja, hog y nem ő a zenészek g yöng ye. Tiszta, eg yenes jellem ő, Akadt is számára eg y g yönyörű szerető

Az ilyen emberekre mondják, hog y kicsike de hmmm, Két kezed munkája mindig g yönyörű. Jogosan mondhatjuk, hog y multitalentum vag y, táskádban klarinét, asztalodon grafikák, s reggelenként nag yon kivag y! Kezedben megpendül néha a gitár húrja is, s ettől szemed felcsillan máris! A most következő ember Humorod oly páratlan, mint a rend a szobádban. mosolyával minden szívet megnyer, Számodra az intriben töltött pillanatok száma röpke, de céltudatosságával a lábadról lever! de a kapcsolataidat ez nem teszi tönkre, Ő a versek szerelmese, ezért imádunk Téged……:-D kép-poézisek kreatív tervezője. Csendben éli mindennapjait, de jelenléte igenis számít. Ötletekben utolérhetetlenül gazdag, mellette nincsen helye panasznak. 18

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Magatokról ti azt tartjátok, hog y a kolesz focit ti forradalmasítottátok. Az éjszakai evészetek bandátokat hidegen nem hag yja, Ajtócsapkodásotok, hangoskodásotok a nevelőt riasztja. kerítésszaggató mulatósotok meg a szívünket sajdítja meg. Persze nem a harmonika hang jára gondolunk, mert azt Nőnapkor szívesen hallgatjuk. Humorotok néha eléggé keg yetlen, a bicskátok pedig soha nem fenetlen. Hej, ti három művészlélek, az imát párszor lekéstétek, de ez mindig megbocsájtódott nektek, mert az intrit műveitekkel gazdagabbá tettétek. Kreativitásotok mindig határtalan, alkotásaitok szépsége páratlan. Eg yikőtök mindig mosolyog, kedvességével mindent berag yog. Avon termékek büszke forgalmazója, lányok, ezt ti biztosan tudjátok róla! Ketten pedig bebizonyítottátok, hog y a művészet és a tanulás lehetnek jóbarátok. A tehetség láng jai lobbannak bennetek, reméljük mindig táplálni fog játok ezeket.

András Zsolt, Bálint Zsolt, Borsos Eszter, Simon Zsuzsanna, Szélyes Boróka

Úg y tartja ez a nég y szobatársnő hog y a kreativitás a rendetlenségben megnő. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a pillanat, mikor a nevelő a szobátokba toppan, s a festői szétszórtság miatt a fejében bomba robban. Viszont ész járásotok éles, akár az orvosi szike, ezen csak túltehet eg y g yorskorcsolya éle. Rengeteg munkát fektettek mindennapjaitokba, reméljük céljaitokra nemsoká fel is kerül a korona. Ti vag ytok az eg yik legerősebb nég yes fogat, melynek eg y tag ja jövőtől még marad. kettéosztva két szobában laktok, de lélekben mindig eg yütt vag ytok. Muzikális képességeitek lehengerlőek, eg yütt gitároztok, de jól jön a jelenléte eg y énekesnőnek. A szétválasztást az utolsó évben sem sínylettétek meg, ug yanis este 11 óráig közös filmnézés meg y. S ha véletlenül fellép eg y technikai hiba, bátran csaptok bele eg y kártyapartiba. Hiányotok számunkra észrevehető lesz, nélkületek az élet itt keservesebb lesz. Szabályszegéssel sosem volt gond nálatok, s ha mégis, azt üg yesen megoldottátok. Most itt álltok kissé megszeppenve, Bennetek az érzelmek valószínűleg nag yon hevesek. Túléltetek temérdek iskolai napot, És ez a bentlakás nektek mindig menedéket adott. Sok reggeletek azzal telt el, hog y a retinátok Háromszor g yúlt fel, mielőtt a kávét megittátok. Esténként meg elmondtunk vag y 300 imát, S eg y födél alatt aludtunk, mint eg y nag y család. Még szerencse, hog y az emlékek megmaradnak örökre, Mert fura lesz, hog y nem jöttök jövőre. No, ti végzős diákok, Búcsúzunk, mi, TK-sok. Köszönjük az emlékeket, a felejthetetlen perceket. A visszhangzó nevetések és a ballagási képek megmaradnak nekünk emlékbe, de jobb lenne, ha még maradnátok velünk jövőre! Azt tanácsolnánk nektek, Hog y sokat ne stresszeljetek, Mert a jó eredményért sokat tettetek! Talán a búcsúzás korai eg y picit, hiszen néhány hétig még eg yütt leszünk itt, de fogadjátok szeretettel az ígért meglepit! 19

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

AJÁNLÓ A remény rabjai Felmerülhet a kérdés, miért pont ezt választottuk ajánlottként? Erre egyszerű a válasz: mert ez a film maga a zsenialitás, annak ellenére, hogy egy díjat sem sikerült bezsebelnie, és nem is hozott igazi kasszasikert a rendezőjének. 2008 óta az Internet MovieDatabase, röviden IMDb sikerlistájának első helyén foglal helyet, így elmondhatjuk, hogy azóta a „A remény rabjait” emlegetik a világ legjobb filmjeként. A filmben megjelenített történet eredetileg Stephen King 1982-ben megjelent, kisregényeket tartalmazó könyvének termése. A történet központi eleme Andy Dufrense, akit Tim Robbins alakít. Andy egy sikeres amerikai bankár, akit 1947-ben feleségének és felesége szeretőjének meggyilkolásáért ártatlanul életfogytiglani börtönre büntetésre ítélnek. Andy a Shawshank börtönbe kerül. A börtönben eleinte zárkózott, viszont idővel megbarátkozik Ellis Boyd „Red” Reddinggel (akit a legendás Morgan Freeman alakít), aki Andy érkezésekor már 20 évet töltött le életfogytiglani büntetéséből, és épp elutasítják a szabadon bocsátási kérelmét. Red bent apróbb dolgok becsempészésével foglalkozik, mint például a cigaretta. Andy Red bizalmába férkőzik, és kér tőle egy érckalapácsot, később pedig egy moziplakátot. Időközben képbe kerül TommyWilliams, mint Andy segítője: a tudomására adja, hogy találkozott feleségének valódi gyilkosával. Amikor Andy közli az igazgatóval, hogy van egy tanú, aki tisztázhatná ártatlanságát, a börtönparancsnok dühbe gurul és meggátolja a potenciális szabadulást. Mindezt azért teszi, mivel Andy börtönévei alatt 20

megcsillogtatta tehetségét, és könyvelőjévé vált, így minden piszkos csalását, pénzmosását és adóügyét ő intézi. Vagyis ha el kéne engednie, akkor elvesztené ügyeinek legfőbb intézőjét. A cselekményből csak ennyit árulnék el, egyelőre. Viszont mi lesz a következőkben? Vajon hogyan szabadul ki Andy a börtönből? Mi lesz Tommy sorsa? Na és a csempészáruknak mi a valódi szerepe? Az rögtön ki is derül, miután megnéztétek a filmet. Kinek ajánlom ezt a filmet? Egyértelműen mindenkinek, aki egy életbölcsességekkel tarkított mesterműre kíváncsi, nem mellesleg magyar származású rendezővel. Miért is fantasztikus ez a film? Tom Robbins és Morgan Freeman utánozhatatlan színészi alakítást nyújtanak, egy szálon futó, egyszerű cselekményt kapunk, Boyd narrációjával, kitartást, pozitív gondolatokat, bölcsességet sugároz, illetve említettem már, hogy Morgan Freeman is alakít benne? Szélyes Boróka

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

Markus Zusak:

A könyvtolvaj Szeretsz olvasni? Érdeklődsz a múlt iránt, de nem rettensz el a világ reális bemutatásától? Akkor ezt a könyvet neked találták ki. Markus Zusak könyve a halál szemüvegén keresztül láttatja velünk a náci Németországot az 1939-es években. Történetünk főszereplője a 12 éves Liesel Meminger, aki nevelőszülőkhöz kerül. Nevelőapjának, aki egy egyszerű ember, és az olvasás nem az erőssége, mégis sikerül bevezetnie a kislányt a könyvek világába a pincében történő betű tanításával. A mindennapjaikat azonban a lebukás kockázata árnyékolja be, a lépcső alatt rejtőző ifjú zsidó, Max miatt, aki Liesellel szoros barátságot köt. Liesel számára az olvasás olyan örömöt ad, hogy amikor csak teheti olvas, könyveket lop. Ám a legértékesebb számára mégis az, amit a pincében rejtőzködő barátja, Max ír neki. Azonban egyszercsak hullani kezdenek a bombák. 2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet. Zusak könyve már most klasszikus: megható, felejthetetlen, elgondolkodtató. A könyv elolvasása után egy másabb oldaláról, és nemcsak a halál szemszögéből, ismered meg a náci Németországot, ahol igaz barátságot és feltétel nélküli szeretetet vélsz felfedezni a sorok között. Erre a könyvre azt tudnám mondani, hogy tökéletesen szemlélteti a közösség, a barátság erejét és azt, hogy nem a nemzetiség vagy a vallásunk határozza meg, még ha hibákat is követünk el, hogy milyen emberek vagyunk igazán, hanem a szívünk. U.I.: A könyv megtalálható a MÁTK Könyvtárban az Ifjúsági- és kalandregény résznél, menjetek és lessétek meg! :)

Ha egyáltalán nekivágtál ennek a feladatnak, akkor gratulálunk! Csak annyi a feladatod, hogy elküldd szerkesztőségünk e-mail címére az alábbi idézetet, persze lefordítva. Az első tanuló, aki beküldi a helyes megfejtést, egy kis ajándékban részesül. Jó nyomozást!:)) ,,01001010 11110011 01101100 00100000 01100011 01110011 01100001 01101011 00100000 01100001 00100000 01110011 01111010 11101101 01110110 11101001 01110110 01100101 01101100 00100000 01101100 11100001 01110100 00100000 01100001 01111010 00100000 01100101 01101101 01100010 01100101 01110010 00101110 00100000 01000001 01101101 01101001 00100000 01101001 01100111 01100001 01111010 11100001 01101110 00100000 01101100 11101001 01101110 01111001 01100101 01100111 01100101 01110011 00101100 00100000 01100001 01111010 00100000 01100001 00100000 01110011 01111010 01100101 01101101 01101110 01100101 01101011 00100000 01101100 11100001 01110100 01101000 01100001 01110100 01100001 01110100 01101100 01100001 01101110 00101110’’

Csata Kinga 21

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

A sas és a veréb repülnek eg ymás mellett. Mondja a veréb: – Sas, lég yszi kérdezd meg, hog y vag yok! – Nem. – Oh, na, sas! Lég yszi kérdezd meg, hog y vag yok! – Nem. – Lég yszi-lég yszi, sas, kérdezd meg! – Na jó, hog y vag y? – Jaj, sas, ne is kérdezd!

SZÓRAKOZTATÓ

– Miért lila a milkatehén? – Mert szorítja a kolomp a nyakát. – Szomszéd! A kutyája megette két tyúkomat! – Köszönöm, hog y szólt. Akkor ma nem adok neki vacsorát. – Miért megy a kátrány focimeccsre? – Szurkolni. – Hogy hívják a bolhás macskát? – Viszcat. – Miért nem beszélgetnek egymással a disznók? – Mert fasírtban vannak.

– Pincér! Ebben a húslevesben nincsen hús! – Na és? A halászlében sincsen halász. – Hogy ébreszti fel Hófehérke a hét törpét? – 7Uppal.

– Pistike, ragozd a „meg y” igét! – Én meg yek, te mész, ő meg y. – Kicsit g yorsabban! – Én futok, te futsz, ő fut...

– Mit csinál az a madár, amelyik eg yedül repül? – Magába száll.

– Jean, beg yújtotta a kocsit? – Igen, uram. Már a garázs is ég.

Már Marie Curie is csodálkozott az urán!

A farkas nagyon szerette a betűket. – Apa, eltűnt a kanári a kalitká- Felfalta a nagy I-t és a piros k-t. ból! – Á, akkor már értem, hogy mi- – Mit sepernek a repülőtéren? ért énekel a macska...! – Airport.

– Jean, elég a pénzünk a hónap – Mit csinál az idegesítő háttérénekes? végéig? – Provokál. – Csak ha meggyújtja, uram. Kelemen Réka 22

MINDEN ÁLMUNKNAK TELJESÜLNIE KELL, MERJ ÁLMODNI, TUDNI, KÜZDENI

UTÓSZÓ

A szerkesztői (főleg a főszerkesztői) munka amellett, hogy igen nemes és megbecsült szakma, köztudottan rengeteg bonyodalommal jár, és kimondottan nehéz. De mi kell akkor ahhoz, hogy az ember jó szerkesztő legyen? Először is türelem. Rengeteg. Mert a legszebb, emberekkel dolgozni, de ugyanakkor a legnehezebb is. És pont ez az, amiért igen fontos követelmény, hogy legyünk képesek megvárni mindent és mindenkit, és átolvasni kismilliószor egy adott cikket, elkalandozva a „neohelyesírás” világába, hol a felszólítás toldalákainak teljes hasonulása és a szóelemző írásmód mumusok, a mássalhangzó-összeolvadás viszont igazi szőke herceg, fehér lovon. Egy szerkesztőnek buzgónak és mozgosítónak kell lenni, hisz gyakran hatékonyabban dolgozik az ember, ha egy kis verbális késztetést kap. És gyorsabban is. Azonban ha erre nem érezzük magunkat megfelelőnek, találni kell egy erre alkalmas segítséget. Ha a segítség pedig igen rátermedt, és neve égistesthez hasonló, a siker garantált! Másrészt egy jó főszerkesztő tudja, mikor kell visszavonulnia. Ez azonban egy igen nehéz projekt, mert a nyugdíjazása előtt biztosítania kell az újság jövőjét. Ez az eszmei örökség meg értékesebb annál, minthogy a véletlenre bízza. A helyes megoldás tehát, ha sajátkezűleg adja át a stafétát egy adekvát utódnak, ki az alapötletből képes majd egy sokkal jobb újságot csiszolni. Jimon Lucian-Daniel

Nincs is jobb érzés annál, mint amikor egy napsütéses délután a kezedbe adják az újság postafiókjának jelszavát, és felteszik a kérdést: ’’Vállalnád, hogy az újság főszerkesztője légy ezután?’’. Te pedig csak emésztgetve a hallottakat máris azon gondolkozol, hogy vajon mit foglal magába ez a szerep? Mert nem könnyű feladat egy újságot megálmodni és kivitelezni úgy, hogy az a sokszor kevésbé nyitott diákok figyelmét is felkeltse, akár többször is kézbe vegyék. Viszont szerencsésnek érzem magam amiatt, hogy ennyi segítőkész ember vesz körül, akiknek hála sikerült gyorsan belerázódni ebbe a szerepbe.Rájöttem, hogy rengeteg lehetőség rejlik egy ilyen sokszínű intézmény újságának megalkotásában, igényel egy jó nagy men�nyiségű kreativitást, nagyjából ugyanennyi, de lehet, hogy ennél is több nyitottságot. Mostanra már azt is tudom, hogy a folyamat, ami megelőzi azért izgalmas legfőképpen, mert a rendszerezés és összeállítás közben rengeteg különböző nézőpontot ismerhet meg az ember, azáltal, hogy elolvassa diáktársai írásait. Nagyon örülök, hogy az újság szerkesztésével is elősegíthetem a kollégiumunk fejlődését, és szerintem büszkén jelenthetjük ki, hogy nem akármelyik bentlakás rendelkezik saját újsággal, tele fantasztikusírásokkal. Remélem sikerül méltó utódja legyek korábbi főszerkesztőnknek, és mindenki szívesen veszi majd kézbe a ’’félévösszegző’’ újságokat. Borsos Eszter