Fat Mo's
avagy egy legenda tÜrtÊnete a kezdetektől napjainkig
23 év
nagy idő
Az igazi klasszikus világra már kevesen emlékeznek. Egykoron a budapesti éjszakai életet a pinceklubok uralták. A kilencvenes évek lüktető mámora immáron akár romantikusnak is tűnhet, ám a mai napig létezik olyan szórakozóhely, amelyik az idővel nem rozsdásodott, hanem képes volt a rendszeres megújulásra, miközben legfontosabb jellemzőit a huszonegyedik században is megtartotta. A kilencvenes években a Fat Mo's mellett még virágzott az Old Man's, az Alcatraz, és a Fregatt, a pubkultúra hőskorában nem volt meglepő, hogy bárhová ment az ember, telt házakkal találkozott. Az amerikai feeling a rendszerváltással érkezett és divat volt mind a zene, mind a miliő, mind az ételek és italok tekintetében. A társadalmi felszabadultsággal párhuzamosan bekövetkezett a kulturális felszabadulás, ez pedig zenekarok tucatjait teremtette, mintha a hangok is varázsütésre törtek volna elő a több évtizedes elnyomásból. A Fat Mo's-ba a klasszikus korszakban az élő koncertek után is érkeztek szép számmal vendégek, akkoriban lett divat az asztalon táncolás, az ajtón szinte be sem lehetett lépni éjfél után a hatalmas tömeg miatt.
Wo Wi
Budapesten ekkor még nem létezett bulinegyed, nem léteztek romkocsmák, egészen más logika mentén szerveződött az éjszakai élet, mint ahogyan azt ma ismerjük. A turisták a Váci utca környékén természetesen ekkoriban is nagy létszámban voltak jelen, így számukra mindenképpen különleges attrakciónak számított a hangulatos ékszerdoboz. A Fat Mo's-ra már ekkoriban is jellemző volt a minőségi gasztronómia, valamint a nevéhez hűen az italválasztékban is jó példának bizonyoult a, „Volt egyszer egy Amerika” Fat Mo's kocsmája.
A filmből jól ismert berendezés és hangulat sikeresen megállta helyét a huszadik század végi Magyarországon. Érdekes megfigyelni az akkoriban párhuzamosan futó pincekluboknál is a berendezést. Az Alcatrazt természetesen a börtönfeelingnek megfelelően, az Old Man's-t pedig 1996-tól a koncertekre berendezkedve, szintén ügyelve a minőségi ételkínálatra, amolyan koncertszínház-étteremként alkották meg a tervezők.
A nagy korszak a kétezres évekre lassan elfáradt, és a közeledő válságot mintegy megérezve, valamint a romkocsmák térhodításának kezdetével párhuzamosan a pinceklubok varázsa egy kicsit megkopni látszott, a társadalom is egészen másképpen viszonyult a szabadsághoz. Ami korábban újdonságnak számított, az megszokottá vált, és aminek korábban örült a közönség, azt idővel már nem tartotta annyira izgalmasnak.
Ennek ellenére továbbra is zseniális muzsikusokat hallgathatott a nagyérdemű a Fat Mo's-ban, íme egy példa ezek közül, az azóta világsztárrá avanzsált, az X-faktorban is mentori szerepet betöltő Little G. Weevil-ról 2004-ben így írt a korabeli sajtó:
Tiszta blues a Fat Mo’sban Nedbál Miklós 2004. május 10., hétfő 18:03 Ma este a Little G. Weevil & the Pure Blues zenekar a Fat Mo’s (V. ker., Nyáry Pál utca 11.) klubban lép fel, ahol a zenebarátok elsősorban a formáció új lemezét ismerhetik meg. A nemrég a boltokba került One című albumon több vendégzenész is közreműködik, s saját számok mellett klasszikus előadók dalai is hallhatók.
Gasztronómia tekintetében ekkoriban visszatértek a korábban is jól bevált fingerfood fogások, valamint természetesen továbbra is megtalálhatóak voltak a jellegzetes amerikai ételek.
A nagy korszaknak tehát 2006 környékére leáldozott, a Fat Mo's ezután rendkívül sok átalakuláson ment keresztül. Nagy erőfeszítésbe telt egyáltalán maga a túlélés is, hiszen a bulinegyed kialakulásának első lépései már világosan láthatóvá tették, hogy a szórakozás középpontja fizikai értelemben kétszeresen is máshová került. A közönség a pincéből az utcaszintre kívánkozott, a romkocsmák világa pedig nagyon gyorsan divattá vált, a pinceklubok népszerűsége pedig ezzel párhuzamosan lecsökkent. A Fat Mo's mégis képes volt a túlélésre. A belső tér átalakítása egy kicsit az „elit” érzés felé terelte a korábbi pub feelinget, a bőrkanapék beépítésével sötétebbé, de egyben titokzatosabbá is vált a környezet.
A Hamburger mindig is messze földön híres volt, valamint természetesen az élőzenéhez mindig is hű maradt a legendás zenés étterem. A folyamatos tulajdonosváltások nagyban hátráltatták a töretlen fejlődést, mintha mindenki a megoldást kereste volna. Akadt olyan időszak, amikor discová változatták volna a helyet, természetesen ez nem sikerült. Sokáig keresték a megoldást arra is, és sokféleképpen próbálkoztak, hogy valahogyan az élőzene szerelmeseit és a táncolni vágyókat is újra visszatereljék, de a helyzet egyre nehezebbé és nehezebbé vált.