A szerző végigkalauzol bennünket elménk világmindenségében arra a helyre, ahol fellelhetjük egészséges énünket, akinek hangját a jelek szerint csakis akkor hallhatjuk meg, amikor mi magunk elcsendesülünk. A regényben azokról a félelmekről, vélt problémákról és leggyakoribb önpusztító tényezőkről és gondolatokról olvashatunk, melyek meggátolnak minket abban, hogy megleljük szabadságunkat és boldogságunkat. A történet főhőse kómában fekszik egy kórházban, ám hall, lát és érzékel mindent maga körül – családjának tagjait, jó és rossz embereket, segítő és ártó szándékokat. Fizikai tehetetlensége látszólag nem enged neki válaszutat. Szellemi vezetője segítségével végiggondolja, újraéli életének jelentős eseményeit, kapcsolatait a szüleivel, testvéreivel és barátnőjével, a kábítószerekhez való viszonyát, a saját hozzáállását, és meglepve tapasztalja, hogy aki „börtönbe zárta” őt, az végül is saját maga volt.
