KÁTÉ 2019. április

4 Reverse engineering 6 Az összehajtható telefonok 8 Egy csempész naplójából 10 Intelligens otthonok 12 Öt kérdés a homeopátiáról 13 KTVK a Kármánban 14 Az ISH-n jártunk 16 E-mobility’19 17 Forradalom sajtós szemmel 18 Az időmérő szerkezet

Tartalom Kritikus tömeg Élet kőolaj nélkül?

Vezetéstechnikai tréning A GHK az első helyen A béke világa (?)

Hobbi ajánló Képzeld el Vonattal Szlovákiában Ha nem csak a kredit kell

19 20 22 24 26 28 30 32 34

Impresszum Kiadó:

Cikkírók:

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Felelős szerkesztő:

Tóth Amanda Főszerkesztő:

Hepp Ádám Főszerkesztő-helyettes:

Ábrahám Flóra Tördelőszerkesztő:

Faragó Daniella

Tördelők:

Tartalmi vezető:

Weimert Dániel Vezető grafikus:

Pethő Luca

Grafikusok:

Korábbi számaink: issuu.com/bme-gepeszmernoki-kar

Bartalos Róbert Bartos Ágoston Csuta Ákos Dobó Viktor Kerepesi Veronika Korom-Vellás Bálint Mézes Márton Orbán Péter Szabó Bendegúz Szűcs Márton Bánhidi Patrik Bedők Eszter Biróczky Máté Kiss Vivien Németh Mónika Papp Petra Pickó Anna Adorján Csenge Bánhidi Patrik Barad Réka Bartalos Balázs Dobó Viktor Huszka Attila

Olvasószerkesztők:

Bajnóczi Anna Csuta Ákos Galovics Bálint Kerepesi Veronika Korom-Vellás Bálint Mézes Márton Mokos Csilla Szegedi Ágnes

Káté szerkesztőség, 1111 Budapest Irinyi József u. 9-11., HK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu fb.com/katepress instagram.com/kateepress Nyomda: Multiszolg Termeltető és Szolgáltató Bt. A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk.

Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük!

Hivatalos megjelenés: Április 1.

Az időmérő szerkezet Mindenkinek van, mindenki használja, mindenki naponta többször megnézi. Cselekedeteinket általa szervezzük, mégis mily keveset tudunk róla! Sokszor negyedik dimenziónak szokták feltüntetni az időt, az emberek életét alapjaiban meghatározó fizikai jelenséget, mely az események látszólagos sorrendjének érzékelésére ad lehetőséget. Hogy mennyire tekinthető ez jelenségnek, vagy épp a létezést leíró alapvető szingularitásnak, arról majd máskor mesélek. Annál izgalmasabb, hogyan is alakultak ki történelmünk során az időmérés eszközei, a különböző órák, melyek tanulmányozásával a horológia tudománya foglalkozik. Ádám

Az idő mérése mindig valamilyen állandó, stabil csillagászati vagy fizikai jelenség alapján történik. Viták övezik, hogy mely civilizáció volt az első, amely klasszikus értelemben használt órákat. A vélhetően legkorábbi időmérő eszközöket az ősi Egyiptomban találták fel: a napóra egy egyszerű változatát, az árnyékórát használták.

Ez két farúdból állt, az egyik árnyékot vetett a beosztással ellátott másikra. A díszítésként, érdekességként még ma is használt napórák a „korszerűbb” változatok, melyek már egy korongszerű alapon nyugszanak.

Az ókor legpontosabb időmérő eszközei a vízórák (klepszüdrák) voltak, nem összetévesztve őket az épületek vízfogyasztást jelző átáramlásmérőjével. Ezeknek az I. Amenhotep sírjából előkerült mechanizmusoknak az alján oldalt egy nyílás volt, az edénybe öntött víz ezen a kis résen folyt ki, így tudták az eltelt idő hosszát mérni. Az ókori Görögországban főként a bíróságokon alkalmaztak klepszüdrát, ugyanis a beszédekre fordított idő hosszát a perrend előírta.

A homokóra két egyforma nagyságú, kúp vagy gúla alakú egységből áll, melyeknek lyukas végeit egymáshoz illesztve a felső tárolót homokkal töltik meg, ami bizonyos idő alatt a nyíláson át az alsó edénybe folyik. Így egy adott időtartam többszöri megmérésére adódik lehetőség. Homokórát csak akkor tudtak készíteni, amikor az üvegfúvás mesterségét már megismerték, de nem tudni, mikor és hol készítették az első ilyen szerkezetet.

A középkorban elterjedt volt, hogy gyertyákat használtak bizonyos időtartamok mérésére, legtöbbször a szerzetesi rendekben, kolostorokban. A hasonló anyagú, egyforma méretű gyertyák leégési ideje közelítőleg megegyezik, de talán ez a legpontatlanabb az újkor előtti időmérési módszerek közül.

Több helyen megfigyelhetők olyan építmények, építészeti alkotások, melyek az időt hivatottak mérni. Az egyik leghíresebb ilyen az angliai Stonehenge, mely a tudósok szerint akár ősi naptárként is működhetett. Érdekes tény még, hogy a gízai nagy piramis, avagy Kheopsz fáraó piramisa jelzi a nap-éj egyenlőséget. Az építménynek valójában nyolc oldala van, a négy gúlaszerű oldal mindegyike középen bedöntött. Évente mindössze kétszer, a nap-éj egyenlőségek

során néhány másodpercre a Nap fénye pont olyan szögben vetül az építményre, hogy az oldalak töréseit árnyékkal mutatja. Ez felhasználható volt az évek számlálására.

Nagy előrelépést jelentett a mechanikus órák elterjedése a XIII. század vége fele. Kezdetben ezek nagy, robosztus szerkezetek voltak, melyek akár templomtornyokat is elfoglalhattak. Működtetésüket rugó vagy mozgó súly biztosította. Kisebb méretű, háztartásokban is alkalmazható változataik a XVI. században fejlődtek ki. Ekkor jelentek meg a zsebórák és karórák is. A XX. század elején az olcsó, nagytömegben gyártott mechanikus karórák mindenki számára elérhetővé váltak. Ezen gyakori mechanizmusok szabályozására egy lengőreteszt használtak, mely az „időszeletelésért” felelt, és a jellegzetes ketyegés hangját adta.

Hajszálrugós szabályzót a kisebb óraszerkezeteken használnak. Az ingás módszer nagyobb órák esetén alkalmazható; ezek a legpontosabb mechanikus időmérők. A jó minőségű, precíz mechanikus órákkal napi egy másodperces pontosság érhető el.

Mivel a precizitásra törekvő embereknek ez nem volt elég, a fejlődés itt nem állt meg. A korszerű órák első példánya a hetvenes években megjelent kvarcóra volt, melynek működése kristályos szilícium-dioxid rezgésén alapul. Egy megfelelően csiszolt kvarckristály akár sok millió rezgésre is képes másodpercenként, de a legegyszerűbb órákban 32 768 Hz-es frekvenciát alkalmaznak.

Azért pont ennyit, mert ezt 16-szor megfelezve másodpercenként egy impulzust kapunk. Ezt már csak meg kell számolni egy megfelelő áramkörrel, és az értéket egy kijelzőn megjelenítve kész a digitális kvarcóra. Az emberek általában jobban szeretik a „mutatós” megjelenítésű órákat, ezért ma leggyakrabban olyan digitális órákkal találkozhatunk, amik analóg kijelzésűek. Ezekben egy kis elektromágnes léptetgeti a mechanikus mutatómozgató fő fogaskerekét. A különleges kialakítású kvarcórák körülbelül harminc évente térnek el egyetlen másodperccel a pontos időtől. forrás: vilaglex.hu; wikipedia.org; sciencemag.org; newscientist.com

1949-ben az Amerikai Szabványügyi Hivatal kísérletekbe kezdett, és épített egy olyan órát, melyben az ammóniagáz részecskéinek rezgését használták fel. Az első cézium-133 atommal működő órát 1955-ben Louis Essen építette meg Angliában, a Nemzeti Fizikai Laboratóriumban. Ez olyannyira jól sikerült, hogy ezek után fogadták el nemzetközi egyetértéssel az atomórák által meghatározott időegységet, mint a másodperc meghatározását. A legpontosabb atomóra optikai elven működik: egy bizonyos kvantumgázt használ, melyben a stroncium atom elektronjai 429,5 THz frekvenciával bocsájtanak ki sugárzást.

Ezzel azt érték el 2014-ben, hogy minden tíztrillió ütésből csak 3,5 esik ki a szinkronból. Gyakorlatilag ez akkora pontosságot jelent, hogy annyi idő alatt sem veszítene vagy sietne egyetlen másodpercet, amennyi idős az egész világegyetem. Az atomórák jelentősége nem csak az idő egyre pontosabb mérésében van, hanem általuk a pontos idő felhasználható olyan hétköznapi területeken is, mint a GPS, de fontos szerepe van tudományos mértékegységek meghatározásában (például a hosszmérésben), illetve a sötét anyag keresésében is. Érdemes megjegyezni, hogy a hétköznapi életben használt, otthon is megtalálható rádióvezérlet órákat sokszor nevezik atomórának. Ám ezek nem maguk állítják elő a pontos időt, hanem rádióhullámok által veszik a valódi atomórák jeleit. Annyiban jogos a megnevezés, hogy ha a vétel naponta megtörténik, akkor az ilyen óra a nemzetközi atomórák idejét mutatja, vagyis a pontossága sokkal jobb más órákhoz viszonyítva.

Reverse engineering - terméktől a tervig

A mérnöki gyakorlatban rendszeresen előfordul, hogy adott valamilyen termék, szerkezet, de nem ismerjük annak pontos geometriai vagy funkcionális jellemzőit, nem áll rendelkezésre műszaki dokumentációja.

Ilyenkor segíthet a reverse engineering.

A fogalom túlmutat az egyszerű felmérésen: a reverse Gyakorlat napjainkban Marci

engineering alatt a tárgy teljes analízise értendő, melynek része lehet a geometriájának feltérképezése, modellezése mellett a fizikai jellemzőinek feltárása, funkcionális elemzése, az alkalmazott mérnöki megoldások tanulmányozása, de akár gyártástechnológiájának rekonstrukciója is. Tehát jellegét tekintve erősen hasonlít a természettudományos kutatáshoz, azzal a különbséggel, hogy tárgya nem természeti képződmény vagy jelenség, hanem ember alkotta objektum. Ez lehet egy alkatrésztől kezdve egy számítógépes programon át szinte bármi, igaz, jelen írás inkább a gépészeti vonatkozásokra koncentrál.

Célok, alkalmazások

A gépészeti alkalmazások közül kulcsfontosságú a geometriai felmérés, leképezés és reprezentáció. A megvalósítandó célok igen sokrétűek lehetnek. Gyakori igény, hogy valamilyen régi szerkezet elveszett papíralapú tervrajzait kell pótolni, vagy múzeumi, oktatási célra rekonstruálni dokumentációját. Szintén sokszor előforduló feladat, amikor pótalkatrész készítéséhez, felújításhoz van szükségünk a kérdéses elem vizsgálatára. Kézenfekvő példa erre a veterán járművek esete, melyeknél egyes részek pótlása már csak egyedi újragyártással biztosítható, de hasonló kategóriába sorolnám a műtárgyak reprodukcióját is. Tipikus alkalmazásnak számít a kézzel készült mintával gyártott öntvények vagy pótolandó egyedi gyártószerszámok ilyen jellegű „újra megtervezése” is. Persze megjelennek az inkább hobbicélú felhasználások is, például zenei körökben a legendás régi hangszerek, erősítők paraméterienek visszafejtése és újra megépítése igen nagy népszerűségnek örvend.

A mérnöki tervezést segítő eszközök tára a XXI. századra ugrásszerűen bővült a CAE-nek, azaz számítógéppel segített tervezésnek köszönhetően, mely a tervezéstől a gyártásig mindenütt meghatározó. A CAE szinte minden részének legfontosabb információs alapja a három dimenziós modell, így magától értetődően a reverse engineering egyik köztes vagy végső célja az alkatrész, termék CAD modelljének elkészítése. Ez egyszerűbb esetben a szokásos kézi mérőeszközökkel és újramodellezéssel is elvégezhető, mely aránylag gyors és költséghatékony. A bonyolultabb alkatrészek esetén inkább a leképezés és illesztés módszerét alkalmazzák. Ilyenkor a tárgyról egy pontfelhőt készítenek, mely történhet lézerszkennerrel, optikai úton kamerarendszerrel és képelemzéssel, koordináta mérőgéppel, vagy egyes esetekben ipari CT-vel is.

Ezután a pontfelhőt szűrik, abból általában háromszögek által kifeszített hálózatot képeznek, melyre szükség esetén geometriai felületeket, testeket illeszthetnek. A geometriától függően alkalmazhatnak analitikusan megadható formákat vagy szabadfelületeket a CAD szoftverek által előszeretettel alkalmazott NURBS felületként. A 3D modell készítésének nagy előnye, hogy abból CAM szoftveres segítséggel gyorsan technológiai terv és akár fizikai másolat készíthető, gondoljunk csak a CNC forgácsolásra vagy a napjainkban egyre hétköznapibbá váló 3D nyomtatásra. Az egyetlen nehézség a leképezés és pontfelhőre illesztés pontatlansága, mely egyaránt következik a mérőeszközökből és a matematikai alapú illesztésből.

Ferrari Testarossa scannelt pontfelhője

Reverse engineering = másolás?

Röviden megválaszolva: nem, de az is lehet a célja.

Mindemellett elmondható, hogy az iparban nagy jelentősége van a konkurens termékek vizsgálatának, felépítésének, működésének, gyártástechnológiája elemzésének, melyek mind értékes információkkal szolgálhatnak. Ezen eredmények felhasználása gyakran teljesen legálisan történhet, amennyiben az nem jár például szabadalmi visszaéléssel vagy szellemi tulajdonjog megsértésével. Egyébként a szabadalom bejegyzésével nyilvánossá válik a részletes dokumentáció, így ilyen termékek esetén nem is feltétlenül szükséges a reverse engineeringet alkalmazni – az így nyert információk felhasználhatósága azonban erősen korlátozott. Mindazonáltal a reverse engineering kétélű fegyver, ugyanis esetleges szabadalmi visszaélések megállapítására és bizonyítására is kiválóan alkalmas lehet. Természetesen elképzelhető olyan szituáció, amikor mégis jogszerűtlenül használják. Ilyen eset, amikor a jogtulajdonos nem, vagy nehezen tudja érdekeit érvényesíteni, ahogyan például a nyugati cégek próbálnak inkább gyakran kevesebb, mint több sikerrel fellépni ázsiai termékhamisítókkal szemben. A másik helyzet, ahol jogi következményekkel nem kell számolni, és ezért rutinszerűen alkalmazzák a reverse engineeringgel történő másolást, a hadászat és háborús konfliktusok esete.

katonai előnyszerzésre. Persze általában a helyzet is összetettebb: nem lehet egyszerűen megvásárolni a konkurens terméket, így gyakran hírszerzési jelentésekből, fényképekből, személyes beszámolók alapján lehet dolgozni, ezért igen kívánatos, de sokszor nehezen kivitelezhető a vizsgált eszköz egy darabjának megszerzése az ellenségtől. A következőkben álljon itt néhány XX. századi példa a sikeres hadászati alkalmazások jelentőségéről. A második világháborúban az amerikaiaknak feltűnt a németek kiváló üzemanyagkannája, melyet sikeresen „vettek át”, ráadásul erre utal közkeletű elnevezése, a jerry can is. De a kölcsönösség érzékeltetésére megemlítem a német Panzerschreck tankelhárító rakétát, mely konstrukciós alapjait egy amerikaiktól zsákmányolt Bazooka kielemzésének köszönheti. Ennél is kirívóbb eset a Tupoljev Tu-4-es bombázórepülő esete, amelynek terve rejtélyes „véletlen” folytán épp azt követően született meg, miután négy, szerkezetileg szinte teljesen megegyező amerikai B-29-es repülőgép egy Japánban végrehajtott bevetés után a Szovjetunió területén kényszerült leszállásra. S végül ismert egy olyan példa is, mely közvetlenül kihat napjainkra: a brit kódfejtők a Bletchley Parkban az Enigma megfejtésén fáradoztak – sikerrel. Jórészt annak köszönhetően, hogy Alan Turing és csapata olyan elektromechanikus, majd tisztán elektromos gépeket épített, amelyekkel gyorsan szimulálható volt az Enigma működése annak összes tárcsaállásával az üzenet dekódolásához. Mondanom sem kell, ezek voltak a mai számítógépek előfutárai, tehát a modern számítástechnika is a reverse engineering vívmányának tekinthető.

Haditechnikai alkalmazás

A visszafelé tervezést talán itt használják a legrégebb óta és leggyakrabban információgyűjtésre. Ennek okai egyszerűek: ilyen helyzetben minimális hátrány és kockázat, de annál több előny származhat belőle, hiszen a pillanatnyi technikai fölény gyorsan átváltható közvetlen forrás: zeiss.hu; muszeroldal.hu

Optikai 3D scanner

Az összehajtható telefonok második hajnala Mindenki emlékszik még a 2000-es évek összecsukható telefonjaira. Egy időben olyan népszerűek voltak, hogy szinte minden háztartásban volt egy-kettő. Később az igény a nagyobb kijelzőkre lassan kiszorította őket a piacról. Ez most megváltozhat, hiszen kisebb és nagyobb gyártók sorra mutatják be saját összehajtható telefon modelljeiket.

Viktor

A kezdetek

A kutatás még a ’70-es évek közepén kezdődött, amikor is a Xerox PARC elkezdett, általuk „e-paper display”-nek keresztelt hajlítható monokróm kijelzőt fejleszteni. Később az Arizona State University és a HP is végzett kutatásokat, bár utóbbi a technológia céljának könnyebb és energiatakarékosabb paneleket képzelte. A 2000-es évek végétől kezdődött meg a fejlesztés a hajlítható OLED-ek irányába. Több ismert multimédiás cég is kifejezte érdekeltségét a témában, mint például Sony, LG, Nokia és Samsung. Ezek eredményei inkább csak „Concept”-ek (sosem kerültek piacra), mint például a Nokia Morph, vagy egy 2010-ben bemutatott Sony feltekerhető kijelző. 2010 végén a Samsung bejelentette, hogy egy 4,5 colos AMOLED kijelzőn dolgoznak. 2013-ban a CES-en bemutatták a Samsung Youm tervet, majd kiadták a Galaxy Roundot, ami egy enyhén görbített képernyős készülék.

2014-ben a Youmból létrejött a Galaxy Edge, ez már forgalomba is került. Közben az ívelt OLED-ek világszerte elterjedtek TV-kben, monitorokban, és egyéb multimédiás eszközökben. A hajlítható képernyők így 2014 környékén terjedni kezdtek…

Miért kellett akkor még 5 évet várnunk?

2014-re a technológia tehát kész, és be van járatva, viszont az összehajtható telefonok megvalósíthatósága további technikai akadályokba ütközött. Egyrészt megoldást kellett még találni a kijelzőt védő üvegfelület helyettesítésére. Az üveg, mint tudjuk igen törékeny és nehezen hajlik, 2014 körül nem állt rendelkezésre a technológia egyszerre hajlítható, karcálló, ütésálló üvegfelület készítésére. Másrészt úgy kellett tervezni, hogy ezek a panelek ugyanazon pontokon több tízezerszer lesznek összecsukva.

Az OLED panelekben egy áttetsző vezetővel (ITO) táplálják a pixeleket, ez viszont egy kristály, így rosszul tűri a hajtogatást, hamar elveszti minőségét. Harmadrészt a 2010-es évek közepén kezdett el az okostelefonok sebessége elérni arra a szintre, ahol a processzor már képes kezelni a kijelzőváltást egy összecsukás-szétnyitás esetén, viszont az Android korlátjai ezt, és hasonló műveleteket még nem tették lehetővé, mint például több egyidejű app osztott képernyőben való futtatását.

Így tehát ez az álom évekig csak egy-egy gyártó által bemutatott tervekben valósulhatott meg, például a Samsung több reklámvideót adott ki róluk a következőkben. A telefonipar viszont megcélozta, hogy minél nagyobb érintőképernyőt rakjanak egy még zsebben elférő készülékre. Ez a tendencia hozta létre a szenzorszigetet az újabb mobilokon, és ez vezetett vissza az

összehajtható telefonokhoz. Szükség volt egy forradalmi irányra, ami lezárja az egy helyben toporgást, ami az utóbbi évek egyre fantáziátlanabb mobiljaihoz vezetett.

A piac tehát igényli az újdonságot, és már nem visszatartó erő a még olykor hiányos, kiforratlan technológia.

A gyártók tehát saját elképzeléseik alapján közelítik meg a célt, ez viszont egészen eltérő megoldásokhoz vezet. Az OLED-ek hajlíthatóságát gátló ITO-t lehet grafénnel, valamint leggyakrabban ezüstből készült nanohálóval helyettesíteni, ám ezek igen drágák. A kijelzővédő üveg hajlíthatósága néhány tulajdonság feláldozásával különböző polimerekre cserélhető. A Corning cég már fejlesztett olyan üveglapot, ami 5mmes sugarúra összehajtható, viszont a tömeggyártás még nem kezdődött meg. Az idei első készülékékeknél tehát műanyag borítású képernyőre lehet számítani. A Google továbbá ígéretet tett az Android rendszer tökéletesítésére a különböző alakú és méretű modellekhez.

4,6 colosat. A széria legolcsóbb darabja nettó 2000 dollár (~560ezer Forint), viszont jóval erősebb (Snapdragon 855, 12 GB RAM, 512 GB tárhely, 4380 mAh akkumulátor), valamint kapott 1 előlapi (összecsukott), 2 előlapi (kinyitott) és 3 hátlapi, azaz 6 kamerát. A Samsung bemutatója alapján egyszerre 3 alkalmazás futtatható a osztott képernyőn. Ilyen áron viszont kellemetlen, hogy a képernyő felülete polimer.

Előbbiekre válaszolva még szintén februárban a Huawei is bemutatta saját modelljét, a Huawei Mate X-et.

Az előzőekhez képest ez jelentősen vékonyabb összehajtva (11 mm) és kinyitva (5,4 mm) is. A telefont egy gomb megnyomása után lehet szétnyitni. 3 kamerát kapott, ezek összecsukva előlapi kameraként, egyébként pedig a hátlapiként működnek, ekkor a teljes előlap kijelző. Induló ára nettó 2300 dollár (~650ezer Forint), teljesítménye papíron a Samsungnál gyengébb (Kirin 980, 8 GB RAM, 512 GB tárhely, 4500 mAh akkumulátor). A telefon 8 col, és az OLED panel itt is a külső oldalra hajlik. Ezen kívül az Oppo mutatott még be saját modellt, az alelnök saját weboldalán, de piacra csak akkor dobják, ha igény lesz rá.

A továbbiakban várhatók hasonló összehajtható telefonok az LG-től, a Xiaomitól, valamint a Motorola elhintette régi slágerük, a Motorola Razr újragondolását, már érintőképernyővel. Az még meglepő lehet, hogy az Apple eddig semmit sem kommunikált a témában, nem tudni, hogy az iPhone széria kap-e hasonló modellt.

Mi az irány a jövőben?

Fontos pont lesz a kijelzők minőségének növelése, és az ár lejjebb tornázása a gyártók részéről. A hasonló telefonok elterjedéséhez elengedhetetlen a Google-től az Android további fejlesztése, valamint, hogy a különböző szoftverfejlesztők mennyire tudnak alkalmazkodni. Az első egy-két évben remélhetőleg kiforrja magát a technológia, és elér oda, hogy megérje váltani. Most még inkább luxuscikk, mint egy hasznos újítás.

Az irány pionírjai Az első összehajtható telefont a Royole mutatta be FlexPai néven. Nettó 1300 dollártól (~360ezer Forint) kapható Kínában, ami igen drága a telefon specifikációjához képest (Snapdragon 855, 6/8 GB RAM, 128/256 GB tárhely, 3970 mAh akkumulátor). Az első tesztek alapján sajnos az eszköz meglepően lassú, a kamerája rossz minőségű, és a kijelző minősége is hagy némi kívánnivalót maga után. A Royole megoldásában az OLED panel a telefon külső oldalára hajlik összecsukáskor, így feltehetőleg karcolódni fog a zsebünkben. Ezután februárban jött a Samsung nagy visszhangú bemutatója, mikor is végre lerántották a leplet a várva várt Samsung Galaxy Foldról. A kivitelezés a FlexPai elgondolásával ellentétes, a nagyobb, 7,3 colos kijelző a telefon belsejébe kerül összecsukott állapotban, a külső oldalra pedig elhelyeztek egy kisebb, forrás: wikipedia.org; theverge.com; wired.com; t3.com

Egy csempész naplójából – 4. rész Szücsi Levettem, megköszöntem, majd miután a fiatal hölgyike kikísért, elindultam hazafelé. Azaz elindultam volna, viszont eszembe jutott, hogy van odabent egy német ikerpár, akiknek sok szép emléket köszönhetek, így hát visszamentem.

Kértem egy palackot, és elfeleztem az üveg tartalmát. Az egyik felét megtartottam magamnak, a másikat pedig hálám jeléül átadtam Helgának és Brünhildának. Ezt követően útnak indultam, ám mire odáig jutottam, hogy belépjek az ajtómon, elhatalmasodott rajtam a fáradtság, így hát mi mást tehettem volna, lefeküdtem. Mivel az elkövetkezendő napjaim sűrűn be voltak táblázva – megbeszélés egy orvgyilkossal, kisebb-nagyobb üzletek –, érthető, hogy miért feledkeztem meg a fél üveg Tokaji Aszúmról.

Másnap azonban olyan dolog történt, amelynek köszönhetően még egy jó darabig nem fogom elfelejteni.

Hot dogot ebédeltem… Uram, Teremtőm, de még milyen hot dogot! Kezdjük ott, hogy a kifli másfélszer akkora volt mint egy átlagos helyen, a két ujjnyi vastag virsli pedig még így is kilógott belőle. Nem volt sem nyers, sem túlfőtt. Ez minden árusnál alapkövetelmény, úgy vélem. Ám ezen a helyen „kissé” megspékelték a sült tésztában szolgált csodát. Elárulom, hogyan: Mindenekelőtt a bácsi – hetven és a halál között lehetett félúton – kezébe vette a kiflit, szétnyitotta, majd egy ecsetelővel megkente valamiféle foghagymás páccal. Ezt követően kerültek rá a következők, az alábbi sorrendben: Hagyma – kissé megdinsztelve –, egy kevés kukorica – frissen a konzervből –, némi házilag készített speciális öntetet, mellyel meglocsolta az alapot, majd rákerült a virsli, a reszelt sajt – parmezán-, kecske-, trappista és egy leheletnyi füstöltsajt elegye –, paradicsom- és uborkakarikák.

Ezután jött a marhahús – gyönyörűen átsült, csontról leomló, szaftos, szemet gyönyörködtető, ízlelőbimbókat érzéki mámorokba repítő, tölgyfán füstölt gasztronómiai csoda –, amit kissé rámorzsolt. Ismételten került rá a titokzatos öntetből, jött pár darab panírban sült hagymakarika, majd még egy kevés sajt, és már a kezemben is volt a Newmann és Taylor Street utcák találkozásától egy olyan 20-25 méterre lévő, kis helyi hot dogos specialitása. Miután végeztem az egy éves kalóriabevitelnek megfelelő varázslatos eledellel, úgy döntöttem, hogy szükségem van 2 óra mozgásmentes pihenésre, így hát taxiba ültem és hazamentem. Egy 15 emeletes házban laktam, a 7. emelet 73-as számmal jelölt ajtaja alatt, ami, mire odaértem, nyitva volt. Azonnal berohantam, kezemben egy Desert Eagle .50-nel, és kiket találtam odabent? Öreg cimboráimat, Mr. Fakabátot és díszes társaságát… Azon nyomban letartóztattak, bevittek az őrsre, én pedig még a kocsiban, némi faggatózás eredménye képpen kiderítettem, hogy a két német amazon meghalt, és engem vádolnak a megmérgezésükkel. Így kerültem tehát abba a helyzetbe, amiben most is vagyok.

– Most, hogy másodjára is felelevenítettem Önnek ittlétének okait, itt az ideje, hogy megkezdje büntetését a megyei börtönben.

– Elnézést, Bíró Úr, az utolsó utáni szó jogán egy dolgot még engedtessék meg nekem megkérdezni. Lehetne, hogy a büntetésem pszichiátrián kezdjem meg?

– Ugyan miért volna lehetséges?

– Mert roppant mód beszámíthatatlannak, mániákusnak, mondhatni őrültnek érzem magam.

– Tisztelt Bíró Úr, én mint a vádlott ügyvédje szeretném figyelmébe ajánlani az 1911-es Macgayver kontra Thomson ügyet, ahol a vádlottat az ítélet kihirdetése után ismét alávetették egy elmeügyi vizsgálatnak, mely során kiderült, hogy nem beszámítható, így büntetését nem a börtönben, hanem a legközelebbi pszichiátrián kezdte meg.

Isten áldja a precedens jogot! – gondoltam magamban. Ha ez nincs, mehettem volna börtöntölteléknek egy életre. Így viszont minden más…

– A felszólalást elfogadom, vizsgálják tehát ki a vádlottat ismét, és ha mentális gyengesége beigazolódik, abban az esetben a Saint Mary szanatóriumban kezdjék meg kezelését. Az ügyet ezennel lezártnak nyilvánítom!

Csatt! Szólt a kalapács, sietett kifelé a tömeg, én pedig… Vártam, hogy elvigyenek kivizsgálásra. Több mint jól ment, villámgyorsan sikerült meggyőzni a három tagból álló bizottságot pszichopata mivoltomról, és még aznap megkezdődött a kezelésem. Amilyen nagyon örültem, pont ugyanannyira fáj így utólag minden egyes ott töltött percem. A képzeletemben ez úgy nézett ki, hogy majd kapok gyógyszereket, sétálgatok a szobámban stb.

Ehhez képest minden reggel kaptam egy olyan injekciót, melynek köszönhetően élő zöldséggé változtam. Nem emlékszem az ott töltött másfél hetem nagyjára, de amire igen, az az, hogy sétálgatok a kertben, egy sárgarépa mimikájával az arcomon és egy káposzta gondolatvilágával a fejemben, miközben egy segéd támogat.

Aztán kijelentették, hogy „a páciens meggyógyult.”, és azon nyomban értem küldték a rabszállítót. Nem tudtam, hová megyünk, azt viszont igen, hogy az életfogytiglanra ítélteket olykor – hely hiányában – egy átmeneti börtönbe viszik, ahonnan pár hét – esetleg hónap – elteltével átszállítják a végleges végrehajtó intézménybe. Ha így lesz, akkor van rá esély, hogy amíg másodjára találkozom a kis buszos különítménnyel, kiötlök egy szökési tervet. Ám abban az esetben, ha nem, akkor lehet, hogy itt a vége.

Szemben velem egy 40 év körüli, ápolt arcú, kerek szemű férfi ült. Az egyenruha kicsit feszült a hasán, de inkább mondanám testesnek, mintsem kövérnek. Tekintete kihalt volt, látszott, hogy fáradt. Hanyag testtartásban ült, fejét kicsit előre biccentve próbált ellenállni, ám szempillái le-lecsukódtak. Mellette egy jóval fiatalabb társa feszengett, kissé izzadt. Látszott rajta, hogy izgul.

Ujjait tördelgette, gyakran nézett rám, de mikor pillantásaink keresztezték egymást, gyorsan elfordította a fejét. Mintha félt volna. Ezt a látványt voltam kénytelen másodmagammal nézni, ugyanis egy nő ült a jobbomon.

Teljesen nyugodt volt, ő bilincselt meg. Kihúzta magát ülés közben, egyenruhája követte testének vonulatait, nem lehetett 25 évnél idősebb. Korához képest komoly volt és tudta, mi a protokoll. Jobb keze pisztolytáskáján, a bal pedig végig nyúlt feszes combján. Elragadó teremtés, kár, hogy ilyen hűtlen hivatást választott magának.

– Nem lehetne kicsit meglazítani a bilincsemet? – kérdeztem a szemben ülő, pislákoló gyertyát idéző rendőrt. Az egy kicsit felriadt, jobb kezével megdörzsölgette az arcát, majd kérdőn nézett rám.

– A kezemen a bilincset – mutogattam neki.

– Nem! – majd oldalba vágott könyökével a mellettem ülő nő.

– De így…

– Még egy szó, és a gumibottal kapod a következőt!

Nem viccelt, látszott rajta. Éreztem, hogy a kézfejem elkezd zsibbadni, de inkább csöndben maradtam és elkezdtem átfutni magamban a neveket, akiknek írhatok, és akiket értesíthetek.

Másfél-két óra kellemes utazás után meg is érkeztünk.

Szépen felsegítettek, nyílik az ajtó… Na lássuk, hová hoztak… Kellemes, vidékies hangulat, tiszta levegő, körülöttünk erdő. A bejáratnál két kutyás őr. Akkor hát menjünk…

Elvégezték az ilyenkor szokásos procedúrát – átkutatás, fotó, ujjlenyomat vétel, cella megmutatása és pár csapás a gumibottal, csak hogy érezzem a törődést. Emeletes ágy – az alsó bevetetlen, a felső pedig szemmel láthatóan foglalt.

– Ülj le és vesd meg az ágyat! Ha a smasszer ideges, visszasírod anyádat.

– Voltam már börtönben, tudom mi a dolgom. Így ni. Te miért vagy itt? – kérdeztem tőle, miközben elnyúltam az első osztályú, betonkemény matracomon.

– Mert bezártak.

– Haha. Nagyon vicces.

– A földeken dolgoztam, mikor éppen báláztak; átmentem traktorral pár pihenő munkáson, így lett ez a hely a szállásom.

– Szándékosan beszélsz rímekben?

Nevetett egy jót, és épp hogy abbahagyta; megszólalt a csengő, tudtuk, hogy jön a vacsora. Abból, hogy milyen a koszt egy börtönben, sokat meg lehet tudni arról, hogy milyen kaliberű embereket tartanak bent, mekkora a létesítmény stb. Most kaptunk egy tál ételt, ami egy kis tört krumpli meg valami kis hús volt. Ez már valami. A legtöbb helyen csak minimális mennyiségű kosztot kaptam, ez királyi lakomának számít.

– Megeszed a maradékod? – kérdeztem a traktorral gyilkolászó rímes rémet.

A cellatársam úgy tűnt nem valami nagy étkű. De ez most mindegy is, el kellett kezdenem átgondolni, hogy kiknek kell szólnom. Adam, Jolly, Mayfield, Boby, a többieket pedig majd értesítik.

De ez csak nem lehet igaz. Már megint itt ülök, bekasztlizva. Nem először fordul elő, hogy engem vádolnak. Várjunk csak: Vera. Ott is engem vettek elő. Betti.

Na jó, az érthető, de túl gyorsan akadtak a nyomomra.

Ez a mostani eset is, pont az a bor volt mérgezett. De honnan tudhatta volna a lányka, hogy melyiket fogom elvenni. Mi van, ha az összes mérgezett volt, és igazából így is úgy is rossz bort vettem volna el. De abból csak nekem kellett volna innom. Végtére is, ha halott vagyok, vagy egy high tech börtönben tartanak elzárva a külvilágtól, az egy és ugyanaz.

Intelligens otthonok Okos eszközök, Internet of Things, felhőalapú rendszerek. Napjanik mérnöki munkája során gyakran találkozhatunk ezekkel a kifejezésekkel. Olyannyira általánossá váltak, hogy mára az emberek mindennapi életébe is beszivárogtak. Ezen folyamat eredménye cikkünk témája – az intelligens otthon. Ákos

Intelligens gyurma, intelligens virágcserép, intelligens krémes… Csak néhány példa arra, mi mindent hívunk intelligensnek napjainkban. De vajon mi tesz intelligensé egy házat, egy otthont? Legtömörebben úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a központi irányíthatóság. A ház lakói egyetlen távirányító, sőt, akár egy egyszerű okostelefon segítségével kezükben tarthatják a „virtuális gyeplőt” otthonuk felett. Hogy pontosan mi mindent irányít a rendszer, annak csak a felhasználó igényei szabnak határt, a lehetőségek kifogyhatatlanul sorakoznak. Ha meghalljuk az intelligens ház kifejezést, talán olyan képek villannak fel előttünk, mint az ébredésünk idejére munkájával automatikusan végző kávéfőző, vagy egyéb háztartási gépek hasonló szintű fejlettsége és önállósága. Noha mindez lehetséges, és egyre elterjedtebb is, mégis a világítás- és árnyékolástechnika azok, amelyeknek az irányíthatóvá tétele az okos házak lakóinak egyik első kívánsága. Ha kávét nem is főz nekünk minden okos ház, az egy alapvető funkció, hogy napkeltekor felhúzza a redőnyt, vagy éppen diszkrét fényt kapcsol hálószobánkban, segítve az ébredést és napunk beindulását. A jelszó ennek kapcsán is az, ami fentebb áll: „Mindent a felhasználó igénye szerint!” Ez az igény nagyon sokrétű lehet, de ez nem akadály. Legyen szó akár hanggal vezérelhető multimédiás eszközökről, akár az időjárás alakulását követő automata öntözőrendszerről, a megvalósíthatóság magától értetődik. Az épületgépészet terén a fűtés- és klímatechnika kezelése az okos házakba épített rendszerek leggyakoribb feladata.

Egy rövid kitérő – természetesen ebben a témában is találhatunk BME GPK-s vonatkozást: Az „épületgépészet” szó megalkotója nem más, mint dr. dr. h. c. Macskásy Árpád, aki karunkon megalapította és 21 évig vezette az Épületgépészeti Tanszéket.

A felhasználó meghatározhat egy hőmérsékletet, a rendszer működésbe lép, és a ház pillanatok alatt komfortossá válik. Ez pedig kulcsszó. Az intelligens otthon elsődleges feladata az, hogy maradéktalanul kiszolgálja lakójának kényelmi igényeit. De nem merül ki en�nyiben a feladata. Az intelligens otthon rendkívül sok energiát takaríthat meg, ez pedig nemcsak a tulajdonos pénztárcáját óvja, hanem nagyobb léptékben gondolkodva környezetünket is. Hogyan spórol nekünk és Földünknek az intelligens ház? Télen a fűtés-, nyáron a villanyszámlán állhat kisebb összeg. Ennek hátterében

jelentős részben a redőnyök állnak. Télen sötétedéskor húzza le őket a rendszer, csökkentendő a nyílászárókon elvesztett hőt, míg nyáron a legmelegebb órákban, így mérsékelve a lakás felmelegedését. Ezzel pedig a légkondicionáló berendezés napi működési ideje jelentősen csökkenthető. A fényforrásokkal is spórolhatunk, mégpedig úgy, hogy a rendszer képes figyelni, egy adott helyiségben tartózkodik-e valaki, amennyiben pedig nem, lekapcsolja ott a világítást. Ez szintén példa az intelligens otthon energiatakarékosságára.

Az intelligens házak harmadik fő profilja a biztonság garantálása. Azon túl, hogy a lakásunkba telepített kamerák képét real-time követhetjük a kezelő felületről, egy esetleges behatolásról is azonnal értesít bennünket telefonon a rendszer. Ugyanez igaz arra az esetre is, ha a tűzjelző indul be. De ennél általánosabb és hétköznapibb, hogy egyszerűen elfelejtjük becsukni az ajtót vagy a kaput.

Egy okos ház ügyel a biztonság ilyen alapvető elemeire is, és azonnal figyelmeztetést küld a rendszer.

De mi is ez a sokat emlegetett rendszer és hogyan működik? Szükség van egy számítógépre, amit a házunk agyaként írhatunk le. Ezt egy sor szenzor tájékoztatja a ház aktuális fizikai állapotáról. Az adatok feldolgozása után az automatika kiadja a parancsokat az aktuátoroknak, melyek végrehajtják azokat. Ugyanez történik, ha a felhasználó ad ki utasítást. A rendszerünk pedig nemcsak érzékel, eltöpreng rajta és végrehajt, hanem naplóz is. Így minden tevékenység visszakövethető. Ennek alapja rendszerint egy SQL alapú adatbázis.

Felmerülhet a kérdés az Olvasóban, vajon nem jelent-e biztonsági kockázatot éppen a rendszer maga, nem kerülhetnek-e rossz kezek közé az adataink. Hiszen feltörhetetlen rendszer, sajnálatos módon, nem létezik. Ez a kérdés bennem is megfogalmazódott, ezért kikértem egy biztonságtechnikával foglalkozó ismerősöm véleményét. Ő is megerősített abban, hogy valóban nem feltörhetetlen semmi, de bátran állítja, egy intelligens otthon ezzel együtt is nagyobb fokú biztonságot kínál, mint egy hagyományos ház. Jó tanácsként hozzátette, Wi-Fi hálózatunkat állítsuk rejtettre, de semmi esetre se legyen nyílt. Ezzel megnehezíthetjük az adathalászok dolgát.

Szummázva az okos házak ismertetett előnyeit és a bennük rejlő lehetőségeket, kijelenthetjük, ez a jövő. Ez a mondat talán annyi helyesbítést igényel, hogy ez a jövő előszele. Figyelembe véve ugyanis a technológia és a műszaki gyakorlat rendkívül gyors fejlődését, nagyon nehéz bármiféle prognózist adni akár csak a tények jövő évi állásáról is.

forrás: wikipedia.hu; icontrol.hu

Öt kérdés a homeopátiáról Egy 2018-as felmérés szerint a Magyarországon élők közel fele használt már legalább alkalomszerűen valamilyen homeopátiás készítményt – és ezen emberek 57 százaléka meg is bízik a hatékonyságában. De van néhány fontos információ, amit a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület (MHOE) nem szívesen kürtöl szét az orvoslás ezen ágáról.

VBK

Tulajdonképp mi is ez pontosan?

A homeopátia egy olyan alternatív gyógyítási forma, mely a hasonlóság elvén alapul – azaz ami káros hatást okoz egy egészséges embernek, az kellően hígítva és sokszor összerázva meggyógyítja a beteget. Ezen hígítás mértéke legtöbbször a 100-szorostól az 50 000-szeresig terjed – nem meglepő hogy nincsenek káros hatásai. Ez sok gyógyszernél olyan kevés hatóanyagot jelent, aminek a jelenlétét az adott keverékben szinte lehetetlen kimutatni, így sokan áltudománynak hívják.

De hát nem vizsgálják meg ezeket a szereket?

De! Viszont nem azt ellenőrzik, amit a hagyományos gyógyszereknél. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYÉI) ugyanis kijelentette, a jogszabályok értelmében nem kell megvizsgálniuk a homeopátiás termékek hatásosságát. Amit meg kell vizsgálniuk az az, hogy az adott készítmény megfeleljen a hivatalosan leírt összetevőknek – valamint hogy teljesen ártalmatlan-e. Továbbá arra is figyelniük kell, hogy egyértelműen, jól láthatóan fel legyen tüntetve: a termék homeopatikus.

Erről nem kéne jobban tájékoztatni a vásárlókat?

Pontosan ez a kérdés merült fel a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) tagjaiban is. Ez az ötlet pedig egy egészségügyi törvénycsomag részeként került a parlament elé, amelyet el is fogadtak, így március közepétől minden homeopátiás termék mellé tájékoztatót kell adni a vásárlóknak. Ez többek között tartalmazza, hogy „a homeopátiás készítmények hatásossága a hagyományos forrás: pharmaonline.hu; homeopata.hu; wikipedia.org; mta.hu; nhmrchomeopathy.com

(allopátiás) gyógyszerekéhez hasonló klinikai vizsgálatokkal általánosan nem igazolt. A homeopátiás gyógyszer szedése nem helyettesíti az orvossal történő konzultációt, és ha a beteg tünetei súlyosbodnak, arról tájékoztassa orvosát, gyógyszerészét.” Az MHOE ennek természetesen nem örült, szerintük „a szerek hatásosságát számos kutatás igazolja”, de több elismert tudományos és egészségügyi szervezet, mint például a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a National Health & Medical Research Council (NHMRC) elítéli a gyógyítás e formáját.

Mégis mi ezzel a baj, ha bizonyítottan ártalmatlan?

Senki sem állítja, hogy e szerek fogyasztása közvetlenül káros – azt állítják, hogy közvetetten okoz problémát azáltal, hogy tényleges kezelés helyett homeopátiához fordul a beteg, így gyógyulás helyett súlyosbodik az állapota.

Az MTA állásfoglalásából idézve: „Nincs bizonyíték arra, hogy a homeopátia bármilyen betegség esetén hatékony lenne. A homeopátiás készítmények bármilyen állítólagos hatása a placebohatással magyarázható. Sőt, a homeopátia kártékony is lehet azáltal, hogy eltántorítja a betegeket a bizonyítékalapú orvoslás igénybevételétől.” Az ausztráliai NHMRC is hasonlóan vélekedik az ügyben, és tagadja, hogy a gyógymódnak bármilyen tényleges hatása lenne.

Tehát mit tegyünk, ha egészségügyi gondunk támad?

Menjünk el orvoshoz!

Környezettudatos Vásárlói Közösség a Kármánban A KTVK tavaly alapult a kollégiumban, azzal a céllal, hogy a környezetvédelmet közelebb hozza az itt lakókhoz. Ábrahám Flóra (Flo) és Csapó Dániel (Daca) alapító tagokkal és egyben ötletgazdákkal beszélgettünk a közöség céljairól, működéséről.

Guszti

Káté: Honnan jött az ötlet, hogy létrehozzátok a Közösséget?

Daca: Én ezen a nyáron szembesültem vele, hogy Flóra családja mennyire odafigyel arra, mennyi szemetet termelnek, milyen típusú vegyszereket használnak.

Korábban persze én is hallottam hasonló dolgokról, de ekkor kezdtem el azzal foglalkozni, hogy ezekre nemcsak lehet, de érdemes is odafigyelni. Mivel itt közel ezer ember lakik együtt, így ha már a többség csak egy kicsit jobban próbálna meg figyelni a környezetére, akár csak a vásárlásnál, az összességében látható és jelentős eredményt okozna.

Flo: Amikor láttam, hogy Daca is elkezdett a környezettudatos életmódra egyre inkább hangsúlyt fektetni, akkor gondolkoztam el azon, hogy azok a lépések, amiket mi a környezetünkért nap mint nap megteszünk, és számunkra természetesek, azok lehet, hogy másoknak újdonságként hatnának, de ha többen élnénk így, akkor akár egymást is segíthetjük ezen a téren. Csak, hogy egy példát említsek, milyen jó lenne, ha néhányan tudnánk együtt komposztálni!

Káté: Milyen konkrét célokat tűztetek ki a kör megalapításakor?

Daca: Nekem két fő gondolatom volt. Az első és talán a legfontosabb, hogy tudjunk a többiek számára hiteles, tudományos forrásokon alapuló információkat szolgáltatni a környezetvédelemről. Sajnos sok helyen lehet találkozni a médiában olyan kijelentésekkel és felhívásokkal,

amik populisták, pontatlanok vagy éppen következetlenek. Emellett szeretnénk azok számára, akiket érdekel a környezettudatos életmód, konkrét lehetőségeket biztosítani. Azaz fontos számunkra, hogy olyan eseményeket, akciókat szervezzünk, amelyek segítségével a kollégisták számára kis energiabefektetéssel is elérhető lehet egy zöldebb életmód.

Továbbá ki szeretném emelni, hogy nem azt akarjuk elérni, hogy az emberekre ráerőltessük a környezetvédelmet, hanem azt, hogy akik szeretnének ezzel többet foglalkozni, azoknak létrehozzunk egy kitaposott ösvényt.

Flo: A közösség tagjai számára szeretnénk egy belső kommunikációs fórumot is biztosítani, ahol az ötletiket és kérdéseiket könnyen meg tudják beszélni. Akár az olyan egyszerű felvetéseket is, hogy pontosan milyen tárgy dobható bele a szelektív gyűjtőkbe.

Káté: Milyen eredményeket értetek el megalakulásotok óta?

Flo: Az előbb említett belsős információs fórum már az előző félévben létrejött, ezen kívül több gyűlést is szerveztünk. Ugyancsak a múlt félévben elkezdtünk közösen komposztálni. Ez nem azt jelenti, hogy a szobánkban rothasztjuk az ételeket, hanem azt, hogy összegyűjtjük a szerves hulladékot, és pár naponta egyvalaki elviszi ezt a közeli Humusz Szövetségbe. Itt van rendes komposztáló, amit ők gondoznak, és cserébe a leadott hulladékért virágföldet lehet kapni.

Az előző félévben előadást is szerveztünk, ahova egy doktoranduszt hívtunk meg a Polimertechnika Tanszékről. Elsősorban a mesterséges polimerek, illetve az azokkal kapcsolatos tévhitek kerültek terítékre.

Daca: Ebben a félévben eddig egy szemétszedést szerveztünk. A kollégium körül meglehetősen sok hulladék volt szétdobálva, ezeket szedtük össze. Összesen közel 30 darab, egyenként hetven-nyolcvan literes szemeteszsákot töltöttünk meg, természetesen az összegyűjtött hulladékot szelektíven gyűjtve. Én nagyon pozitívan értékeltem a résztvevők lelkesedését, összesen közel ötven ember fordult meg az eseményen, ami tekintve, hogy önkéntes munkáról beszélünk, szép szám.

Káté: Milyen eseményeket terveztek a jövőben szervezni?

Flo: Szeretnénk bekapcsolódni a Jane Goodall Intézet „Passzold vissza TESÓ!” kampányába, melynek keretében a használt telefonokat összegyűjtik, és ezeket az újak gyártásához alapanyagként használják fel.

Daca: Felmerült még, hogy a félévben egy ruhacsere-akciót lehetne szervezni a kollégiumban. Valószínűleg sokan viszik tavasszal haza a téli ruhákat, és szereznek be újakat a nyári időszakra. Mi egy olyan eseményt képzeltünk el, ahol a megunt ruhákat levihetnék a kollégisták, és akinek tetszik és méretben jó, azoknak tudnák adni. Így mások nem fognak új ruhákat vásárolni, és mi is kevesebb ruhát dobunk a szemétbe.

Végül azon is elgondolkozunk, hogy jobban ki lehetne használni a közelben levő csomagolásmentes boltot. Tudjuk, hogy nincs mindenkinek arra pénze, hogy vegyen üvegeket és vászonzsákokat csak azért, hogy ne kelljen műanyag zacskókat használni. Pont ezért szeretnénk elintézni, hogy ezeket gyakorlatilag kölcsönözni lehessen rajtunk keresztül, hátha megjön másoknak is a kedve a csomagolásból származó hulladékmennyiség csökkentéséhez.

Káté: Milyen eredménnyel lennétek elégedettek, ha öt év múlva visszajönnétek ide?

Flo: Én már annak is örülnék, ha megmaradna a kör.

Ez azt jelentené számomra, hogy a következő évfolyamok számára is fontos maradt a környezettudatosság témaköre.

Daca: Én elsősorban a konyhákat és a szinteket nézném meg. Korábban megfogalmaztuk magunk között, hogy milyen jó lenne, ha a használt olaj mellett például a komposztot is lehetne gyűjteni a konyhákban, amit pár naponta a kör tagjai levihetnének a Humusz Szövetségbe.

Szerintem nem ördögtől való ötlet az, hogy ha valaki egy rántottát készít reggelire, akkor a tojás héja ne a kommunális hulladék közé kerüljön.

Ugyancsak jó lenne, ha el lehetne intézni, hogy a szintekre szelektív hulladékgyűjtők is kerüljenek fel. Szerintem már az is sokat számítana, ha az emberek nap mint nap szembe találkoznának a szelektív gyűjtés gondolatával, ez is motiválná őket a hulladék szétválogatására.

Káté: A fennállásotok óta mi volt a legemlékezetesebb esemény a körrel kapcsolatban?

Daca: Amikor felkerestük a Humusz Szövetséget, akkor mindösszesen egy három literes tartályt adtak a komposztnak. Hamar tapasztaltuk, hogy ez nagyon kicsi lesz. Ekkor az egyik építész társunk szólt, hogy náluk, a Bercsényiben van elfekvőben pár tíz-tizenöt literes vödör, ami nekik csak szemét, így ide is adták. Végül mindketten mosolyogva örültünk a cserének. Erről mindig az egyik tanárom kedvenc mondata jut eszembe, miszerint „a hulladék a rossz helyen vagy formában levő erőforrás”.

„Innováció, Sokrétűség, Haladás” – az ISH-n jártunk A legtöbb szakterületnek megvan a maga világhírű, neves expója, esetleg expói. Nincs ez másképp az épületgépészettel sem. Az e szakma iránt érdeklődők minden évben elzarándokolhatnak a maguk Mekkájába a legújabb különlegességeket, információkat magukba szívni. A speciális talán az, hogy itt ama bizonyos „Mekka” is vándorol. Páros években Milánóban, páratlanokban pedig Frankfurtban rendezik meg az épületgépészek legnagyobb szakmai rendezvényét. Míg előbbi a Monstra Convegno Expocomfort (MCE) névre hallgat, utóbbi az ISH nevet viseli.

(Teljes neve pedig: Internationale Fachmesse Sanitär-Heizung-Klima.) Mivel a 2019 páratlan évszám, így ezúttal Németországba vezetett a szakmagyakorlók útja, így az enyém is. Beszámoló következik a 2019-es ISH-ról.

Bagoly

Az ez évi esemény március 11-15. között került megrendezésre. Jómagam az utolsó, nagy nyilvánosság számára is nyitott napon látogattam el ide. A helyszín a Frankfurti Vásár (Frankfurter Messe) területe volt. A Messe már mérete alapján is tekintélyt parancsoló: tizenkét többszintes csarnokkal rendelkezik, emellett egy koncertek megrendezésére is lehetőséget biztosító hall is található az épületegyüttesben, mely a város főpályaudvara, illetve a reptér felől is könnyen megközelíthető. Földi halandó számára is potom öt euróért kapható jegy a vásár nyilvános napjára, tehát ez sem volt akadály, ahogyan a fapados repülők korában a kiutazás sem.

Belépve a kapun egy rapid jegyellenőrzést követően máris átadhattam magamat a szakmának. Idén új tematika szerint helyezték el az egyes standokat: a víz, illetve az energia fő vezényszavak mellett lehetett elindulni, természetesen mindkét esetben széles és bő választék volt az egyes altémákból. Sokatmondó adat lehet, hogy telefonom mérése alapján mintegy 15 km-t sétáltam, mire bejártam az összes standot. A távolság csökkentésében nagyban segítettek a több helyen elhelyezett mozgójárdák, illetve a még lustábbak számára külön, ún. Messebus is rendelkezésre állt. Időben mindez cirka 6 órát vett igénybe részemről, ezalatt megcsodálhattam például a legújabb fürdőszobatrendeket, a legfrissebb hőszivattyús fejlesztéseket, de akkor sem lettem volna csalódott, ha egyszerű szerelőként látogattam volna ki. Sok esetben azt sem tudtam eldönteni, hogy amit látok, azon a gépészek vagy a terméktervezők dolgoztak-e többet.

A szervezők tájékoztatása szerint 57 ország 2532 kiállítója mutatta meg magát a 161 ország mintegy 190000 látogatójának. A multikulturalitás valóban nagyon szembeötlő volt, mind kiállítói, mind látogatói oldalról. Előbbi esetben természetesen a hazai cégek voltak többségben, emellett az épületgépészetben jeleskedő olaszok (na vajon miért ebben a két országban van a két legnagyobb

rendezvény) után a Távol-Kelet (Kína, Tajvan, Korea, Japán stb.) ismert és kevésbé ismert vállalatai vonultak fel a csarnokokban. Ami elsőre furcsa volt még, az a „közelebbi Kelet”, pontosabban Törökország igen hangsúlyos jelenléte, rengeteg ottani cég érkezett Frankfurtba. (És ezalatt valóban törökországi cégeket kell érteni, nem pedig a nagy számú németországi törökség helyben vezetett cégeit.) Látogatói szempontból pedig aztán tényleg volt minden, mint a vásárban, a legtöbben szemre és a mérések alapján is Kínából. Nem véletlen, hogy áprilisban Pekingben ISH Asia néven új eseményt tartanak.

A standokra kitérve még: a cégek láthatóan igyekeztek kitenni magukért. A legnagyobb kiállítóstandok egy kisebb BME-épület alapterületű helyet foglaltak el. A legtöbben igyekeztek a jól bevált trükkök bevetésével bevonzani az embereket: repi ajándékok tömkelege állt rendelkezésre az egyszerű kulcstartótól kezdve a gurulós bőröndig és a szakmai dolgokig. Végülis kiváló gerillamarketing az, ha például az egyik szivattyúgyár hátizsákjában pózolnak nagyon sokan.

(Ehhez egyébként csak Xboxozni kellett.) Az ajándékok mellett a közepes és nagyobb cégek saját, ingyenes cateringet tartottak fent a látogatók számára, ahol a megfáradt emberek ingyen fogyaszthattak ételeket-italokat. A nyelvi nehézségek sem okozhattak volna gondot: a nagyobb cégek igyekeztek minden országból embereket hozni, hogy a látogatók a kiállítók nagy részével anyanyelvükön tudjanak kommunikálni.

Részemről ugyan kissé tömény és fárasztó volt az élmény, de maximálisan nem bántam meg, hogy elmentem. Rengeteg szakmai tapasztalatot, ismeretséget szereztem az alatt a hat óra alatt is, amíg a csarnokokat jártam. Bátran ajánlom nemcsak az épületgépészeknek, hanem minden, a műszaki élet iránt nyitott embernek. Frankfurtba ilyen okokból legközelebb 2021. március 22-26. között érdemes ellátogatni, addig is ott lesz 2020 márciusában, pontosabban 17. és 20. között a milánói expó.

E-mobility’19 Minden nap szembetalálkozunk olyan trendi fogalmakkal, mint a digitalizáció, a megújuló energiaforrások, a kriptovaluták vagy az e-mobilitás. Utóbbi a közlekedés minden szegmensét átjárja az elektromos rollerektől a villamos hajtású kamionokig.

Az idei évben szinte hetente jelentenek be új villamos hajtású autókat. Kiemelkedő esemény volt az utóbbi időben a Genfi Autószalon 2019 márciusában, ahol minden jelentős autómárka lerántotta a leplet saját megoldásáról. Többen az Audit és a Volvot kiáltották ki a piacot uraló Tesla kihívójának az E-tronok, illetve a Polestar 2 miatt. Ezek alapján egyértelmű, hogy közlekedési forradalom zajlik napjainkban, ami egyben az energetikai szektort is átalakítja az elkövetkezendő években. Ennek ellenére továbbra is van egy olyan nagy gyártó, a Toyota, ami a hibrid megoldásokra esküszik, és nem mutatott be teljesen villamos hajtásra épülő autót Genfben. De vajon mi lehet ennek az oka?

Számos további kérdés merülhetett fel benned már korábban is a témával kapcsolatban. Nem érted, miért lehet ingyenesen tölteni az elektromos autókat? Fenntartásokkal kezeled a hirdetéseket, hogy az e-mobilitás egy zéró kibocsátású technológia? Kíváncsi vagy, hogyan alakul át az elektromos hálózatunk a terjedő töltőhálózatok miatt?

Látogass el a 2019. április 11-én, az Energetikai Szakkollégium szervezésében megrendezésre kerülő E-mobility’19 rendezvényre, és tudd meg a válaszokat! Egy panelbeszélgetés keretében, meghívott szakértők mutatják be az elektromos közlekedés aktualitásait és jövőjét.

Ne csak nézd, légy a részese!

További információ és regisztráció a https://www.eszk.org/emobility19 weblapon!

1848 – a forradalom sajtós szemmel A múlt hónapban emlékeztünk meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójáról, immáron 171. alkalommal. Több mint másfél évszázad telt el, de a hősök emléke mit sem kopott nemzetünk tudatában. Épp ezért most nem róluk kívánok írni, hanem a forradalom szerepéről a magyar sajtó történetének vonatkozásában. Nem véletlen ugyanis, hogy március 15-e nemcsak a forradalom kitörésének évfordulója, hanem – ezzel persze szoros összefüggésben – a magyar sajtó napja is. Ákos

1848. március 15-én történt, hogy megszületett a nyomtatott magyar sajtó első szabad produktuma, s rögtön követte a második is. Nem mások voltak ezek, mint a 12 pont, illetve a Nemzeti dal, a helyszín pedig Landerer Lajos pesti nyomdája.

Ha szemügyre vesszük a magyar nép 12 követelését, láthatjuk, már az első pont a sajtó helyzetét firtatja. De milyen is volt a sajtó helyzete ekkor? Hogy ezt megválaszolhassuk, valamivel messzebb kell nyúlnunk a múltba.

A Habsburg-ház, mely a XVI. század óta gyakorolta a hatalmat a trón és a közügyek felett, tradicionálisan katolikus volt. Ennek, illetve az egyre terjedő protestantizmusnak következményeként megjelent a cenzúra intézménye, hogy megakadályozza a reformáció eszméinek terjedését.

De nemcsak a vallás állt a háttérben, a mindenkori császár a magyar nemzeti öntudatot is minél jobban háttérbe kívánta szorítani. Kizárólag a német nyelvű újságok, írások terjedtek ennek köszönhetően. 1705-öt írtunk, amikor gr.

Esterházy Antal életre hívta a Mercurius Hungaricus című haditudósító lapot. Latin nyelven íródott, feladata pedig a Wienerisches Diarium, a császári propaganda elsőszámú eszközének az ellensúlyozása volt. A lap a szabadságharccal együtt bukott. A század közepére enyhült a magyar közéletre nehezedő osztrák nyomás. Mária Terézia uralkodása alatt kezdett elterjedni a felvilágosodás szelleme, mely II. Józseffel teljesedett ki. Az uralkodó enyhített a cenzúra szigorúságán, vallásos jellegét eltörölte. Ezzel megindult a magyar sajtó fejlődése, egyre több lap jelent meg, a legjelesebb talán a Magyar Hírmondó volt. Noha uralkodása végén II. József is visszakozott, valóban jelentős fordulópontot I. Ferenc uralkodása hozott. Szakított a felvilágosult abszolutizmus hagyományaival, újra szorosan az udvar ellenőrzése alá vonta a magyar sajtót.

Ennek hátterében állt az is, hogy a magyar lapok rokonszenveztek a francia forradalommal, Ferenc pedig éppen fegyveres intervencióra készült. Sorra lehetetlenültek el a magyar lapok, 1803-ra már csak egyetlen egy maradt, a Magyar Kurir. A századelőn tovább virágzott a cenzúra és a szabad vélemény elnyomása, így ítélhették négy év börtönre Kossuth Lajost is 1837-ben. Ezzel párhuzamosan azonban éledezett a sajtó is. Az 1840-es évekre az udvar

is mutatni látszott némi kompromisszumkészséget. 1841ben indulhatott útjára a Pesti Hírlap. Metternich kancellár Kossuthot neveztette ki a lap élére, hogy a cenzorok látókörében tartsa tevékenységét, illetve hogy megnyerje magának. Mivel ez nem sikerült, 1844-ben Bécs eltávolította pozíciójából Kossuthot. Így érkeztünk el az 1848-as esztendőhöz. Kitört a forradalom. Élén a radikális ifjúság állt, melynek nagy tömege író, költő volt, akik közvetlen elszenvedői voltak a cenzorok intézkedéseinek. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy követeléseik megfogalmazását a sajtószabadsággal kezdték. Az azonban, hogy a 12 pont tartalmazta ezt az elvárást, gyakorlati következménnyel önmagában nem járt, hiszen a felelős magyar országgyűlésnek is törvénybe kellett iktatnia. A Pozsonyban ülésező testület megalkotta sajtószabadságra vonatkozó törvénytervezetét, azt azonban a pesti tömeg visszalépésnek tekintette a már elért állapothoz képest, így nyilvánosan elégette. Új tervezet született, figyelembe véve a forradalmi követeléseket. Április 7-én V. Ferdinánd osztrák császár és magyar király kézjegyével szentesítette a rendeletet, mely szerint „gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti”. Ezzel megszületett a sajtószabadság. A Pesti Hírlap és más tekintélyes hírlapok napilappá váltak, mellettük számtalan új újság indult útjára. Pesten megjelent az utcai hírlapárusítás. A vidéki nagyvárosokban, mint Debrecen, Kolozsvár, Szeged, Kassa, szintén fokozódott mind a kereslet, mind a kínálat. Azonban voltak olyan lapok is, melyek megszenvedték a forradalom és a harcok kitörését. Teljesen megszűntek a szépirodalmi lapok, sok vallási és szakirányú lap nyomását is felfüggesztették. A folyóiratok is háttérbe szorultak. A hír vált az elsődleges sajtótermékké.

Noha a szabadságharc leverését követő Bach-korszak igyekezett befolyása alatt tartani a megjelenő lapok tartalmát, a sajtószabadság intézményét megtartotta. Ezt is figyelembe véve kijelenthetjük, a magyar sajtó szabadságának épp akkora hősei a „negyvennyolcasok”, mint az ország függetlenségének. Emléküket, ahogy az elmúlt 171 évben, örökké megőrizzük! forrás: wikipedia.hu; vmek.oszk.hu; cultura.hu

Kritikus tömeg Ha uránt neutronokkal bombázunk, akkor az atommag kisebb tömegű magokká hasad energiafelszabadulás kíséretében. A két új atommag mellett keletkeznek még szabad neutronok is, amik újra be tudják indítani a folyamatot. Ha elegendő neutron szabadul fel, és a hasadó anyag tömege elér egy bizonyos kritikus értéket, akkor láncreakció indulhat meg. A kritikus tömeg mindenki számára ismert fizikai fogalom. Hasonló analógiára építve a szociológia is használja ezt a kifejezést bizonyos társadalmi folyamatok jellemzésére.

Veronika

Míg például az uránnál egyértelműen meghatározható, hogy mekkora is pontosan a szükséges tömeg mennyisége, addig az embereknél már nem ilyen egyszerű a helyzet.

Nem nyithatunk ki egy könyvet és kereshetjük meg benne, hogy minimum hány ember szükséges ahhoz, hogy változást hozzon létre, majd azt akár fenntartva társadalmi mintává tegye. Több tényező is befolyásolhatja az eredmény sikerességét: a változást létrehozó csoport mérete, a csoport tagjai közti kapcsolat, a környezettel való kapcsolat vagy a kommunikáció mértéke. Illetve, természetesen a befektetett munka mennyisége és minősége is nagyban befolyásolja az eredményt.

Minden bizonnyal mindenkinek kellett már egy problémát csapatban megoldania, legyen az akár egy laborfoglalkozás vagy házi elkészítése. Az ilyen és ehhez hasonló csoportos feladatokat vagy tevékenységeket a hatékonyság tekintetéten két kategóriába oszthatjuk; az egyik estben a tagok pozitív hatással vannak egymás munkájára, míg a másikban éppen ellenkezőleg, inkább hátráltatják egymást. Valószínűleg mindenki átélte már mindkettőt. Az első eset általában a könnyebb, míg a második a nehezebb feladatokra jellemző.

Nemcsak a munkavégzésre, de a véleményünkre is nagy hatással lehetnek a körülöttünk élők, legyen az pozitív vagy negatív hatás. Ezeket a jelenségeket számos kutató vizsgálta már, rengeteg kísérlet is született a témában. Ilyen például az Asch-kísérlet, amelyben azt vizsgálták, hogy a résztvevő személyek mennyire engedelmeskednek a csoport nyomásának. Az alanyok kapnak

két kártyát, az egyiken egy, a másikon három standard vonallal. A feladat az, hogy a három vonalat ábrázoló kártyáról ki kell választani azt, amelyik megegyező hos�szúságú a másik kártyán lévő standard vonallal. A vonalak közti különbség akkora, hogy mindig egyértelmű legyen a válasz, azonban egy személy kivételével mindenki beépített ember, akiknek az a feladatuk, hogy a helyes választól eltérőt válasszanak. Ez több körben megismétlődik, különböző kártyákkal. A kísérlet eredménye az volt, hogy a résztvevők a teljesen egyértelmű válasz ellenére is hajlandóak voltak a többség oldalára állni, akár több mint harminc százalékos arányban.

Persze számos pozitív példa is akad, amikor emberek összefogva valami újat hoztak létre, változást indítottak el, vagy akár sikeresen felléptek az őket érő igazságtalanságok ellen. Egy ilyen a sok közül a Critical Mass, egy biciklis felvonulás, ami arra hivatott, hogy népszerűsítse a városi kerékpáros közlekedést. Tulajdonképpen egy városi túra, ahol autós forgalom nélkül bicikliznek az emberek, így azok is biztonságosan részt vehetnek és megkedvelhetik ezt a közlekedési módot, akik esetleg korábban féltek tőle.

A felvonulást először San Fransiscóban rendezték meg 1992-ben, majd azóta több mint 300 nagyvárosban, köztük Budapesten és több magyar nagyvárosban is. Budapesten utoljára 2013-ban rendezték meg, amin több mint százezer ember vett részt. A szervezők szerint a mozgalom elérte a kitűzött célokat, így ezen a néven már nem szerveznek több felvonulást. forrás: wikipedia.org

Élet kőolaj nélkül?

- A metanolgazdaság elmélete Dínók, energiabőség, környezetszennyezés, globális klímaváltozás.

Mik jutnak eszedbe, amikor meghallod ezeket a fogalmakat így, egymás után? Bizony, a közös kapocs a fosszilis energiahordozók. Őket - azt hiszem - mindannyian jól ismerjük. De vajon van-e alternatívájuk?

Robi

Az emberiségnek ősidőktől fogva volt energiaszükséglete. Először a tűz felfedezésével helyiségek fűtésében, az élelmiszerek melegítésében (gondoljunk csak a kőkorra) nyilvánult ez meg, de az idő előrehaladtával, ahogy a technika fejlődött, az emberek energiaigénye is egyre csak nőtt.

Szignifikáns növekedés az utolsó 200-250 évben figyelhető meg, az első ipari forradalomtól kezdve. Attól fogva ugyanis az addig kizárólagosan használt energiahordozókon, a tradicionális biomasszán kívül megindult a fosszilis energiaforrások használata. Először a szén, majd később a kőolaj és a földgáz képében is. Ez nem is csoda, hiszen ezek a természeti erőforrások hatalmas fajlagos energiatartalommal rendelkeznek, amit elégetésükkel nyerhetünk ki. Így fűtjük házainkat, hajtjuk járműveinket. Az azóta felfedezett elektromos áramot, amire szintén nagy szükség van, mind a mai napig túlnyomórészt fosszilis energiahordozók elégetésével állítjuk elő. A jóléti társadalmak kialakulása, az ebből fakadó globális népességrobbanás, valamint az egyébként is emelkedő tendenciát mutató egy főre jutó energiafogyasztás eredményeképpen ma már a földi populáció éves szinten több, mint 150000 TWh energiát használ fel primer energiaforrásokból. Ennek az értéknek 87 százalékát fedezik a fosszilis tüzelőanyagok. Ma már nyilvánvaló, hogy a jelenlegi állapot nem fenntartható. Egyrészről a környezet szennyezése okán, ugyanis tudjuk, hogy a fosszilis energiahordozók elégetésével temérdek üvegházhatást elősegítő gázt juttatunk a légkörbe, felerősítve ezzel antropogén módon a Föld egyébként is ciklikusan változó klímájának aktuális melegedési szakaszát. Másrészről, az említett energiaforrások végesek, mégis teljes mértékben ezek felhasználására vagyunk berendezkedve. Ezek a természeti erőforrások évmilliók során jöttek létre, emberi

időléptékben természetes úton nem regenerálhatók. Ugyan egyelőre még rendelkezésünkre állnak (az utóbbi időben is sorra bukkantak fel az új lelőhelyek), de jelen ismereteink szerint a következő 100 éven belül kifogyhatunk a kön�nyen és gazdaságosan kitermelhető kőolaj- és földgázkészleteinkből. A szén esetében ez az időintervallum nagyjából 200-300 évre tehető. Energiára pedig ezen források kiapadása után is szükség lesz.

A jelenség összetettségét és sürgősségét tekintve természetes, hogy kutatók elkezdtek foglalkozni ezzel a problémakörrel; mégpedig, hogy milyen anyaggal lehetne helyettesíteni a kőolajat és a földgázt, továbbá hogyan lehetne megszüntetni az emberiség kőolajfüggését. Erre a kérdésre a magyar származású amerikai vegyészprofesszor, Oláh György (1927-2017) szerint a metanol (metil-alkohol), a legegyszerűbb szénhidrogén lehet a válasz. Hogy miért? A metanol alkalmas nagy mennyiségű energia tárolására és elektromos áram előállítására üzemanyagcella segítségével. Felhasználható, mint cseppfolyós üzemanyag (eddig is keverték benzinhez például), és mivel az egész világ infrastruktúrája a folyékony üzemanyagokra van kiépítve, egy igen kézenfekvő megoldást kínál. A harmadik nagyon fontos terület pedig az, hogy megfelelő alapanyagként szolgál különböző mesterséges szénhidrogén-vegyületek előállításához. Ez nélkülözhetetlen, ugyanis ma kőolajszármazékokból állítunk elő például szintetikus polimereket, gyógyszereket, festéket, ragasztóanyagot és sejtfehérjéket. Mindezekre pedig hatalmas igény van napjainkban, és lesz a jövőben is, reméljük, a környezetünk megóvására irányuló intézkedések nagymértékű fejlesztése mellett. Szóval a szintetikus szénhidrogének nyersanyagelőállításának szempontjából, és energiatárolók, üzemanyagok előállításának szempontjából is úgy tűnik, fenntartható megoldást tud nyújtani a metanol, tehát egy valódi alternatíva válhat a felhasználásán alapuló gazdasági struktúra ötletéből, a metanolgazdaságból. Azonban ezt az anyagot is elő kell állítani valahogy, napjainkban ez kizárólagosan fosszilis üzemanyagokból származó szintézisgázból történik. Ez még egy ideig kihasználható, és az ötletgazdák szerint ki is kell használni, ám szerintük az idő előrehaladtával a szintézisgáz lépés kihagyásával, közvetlenül földgázból volna érdemes termelni. Ez a technológia még fejlesztés alatt áll, de egyszerűbbé tenné az eljárást, elérhetőségét pedig

meghosszabbítaná. A fosszilis energiahordozókon túl pedig lehetséges a CO2 hidrogénnel való katalitikus reakciójából való előállítása is. Persze ehhez külső energiaforrásra van szükség, de azon kívül, hogy ez végre elszakadást jelentene a kőolaj- és földgáz-származékoktól, szorgalmazzák a metanol légköri CO2-ból való előállítását, amely pedig környezetvédelmi szempontból is egy igen támogatandó megoldást jelentene, így ugyanis CO2-t lehetne kivonni a légkörből. Mint fentebb említettem, a metanol alkalmazható többek között üzemanyagként belsőégésű motorokban (igaz energiatartalma csak fele a benzinének), elektromos áram előállítására üzemanyagcellákban, valamint hőenergia előállítására is. Előállítási árát tekintve drágább, mint a kőolajszármazékok, csakhogy folyamatosan újra-előállítható, a fosszilis energiahordozókkal ellentétben. Ki kell emelni viszont, hogy a metanolgazdaság elképzelésének megvalósításához elengedhetetlen az alternatív energiaforrások – így a víz-, szél-, nap-, geotermikus (stb.) energia – minél szélesebb körben való elterjedése és fejlesztése, illetve természetesen a benne lévő hatalmas potenciál miatt a nukleáris energia kihasználása. Ez azért lényeges, mert jelen tudásunk szerint a metanol létrehozásához mindig külső energiaforrásra lesz szükség.

Természetesen a metanolgazdaság ötletének is vannak hátulütői. A metanol előállításához szükséges CO2-ot jelen technológiai adottságokkal igen nehéz a levegőből kivonni. Metanolból egyenáram előállításához pedig katalizátorokra van szükség, amelyek korlátozott forrás: Oláh György, Alain Goeppert és G.K. Surya Parkash: „Kőolaj és földgáz után: A metanolgazdaság” ; wikipedia.org; ourworldindata.org

számban állnak rendelkezésre, valamint meglehetősen drágák. Megjegyezném még azt is, hogy a metanol alapvetően egy emberre veszélyes vegyület, tehát mindenképpen a megfelelő óvintézkedések és biztonsági előírások mentén lehetne csak felhasználni. Összességében egy nagyon érdekes és figyelemfelkeltő koncepciónak tartom a metanolgazdaság ötletét. Érdekes lenne megérni ezt, hogy valóban kivitelezhető-e (azért tudjuk, hogy a papír sok mindent elbír, ami a való életben nem realizálható), vagy egy ehhez hasonló gazdasági/ technológiai átalakulást a világunkban. A jelen tendenciákat tekintve ez egyáltalán nincs is kizárva. Ha felkeltettem az érdeklődésedet, és volna kedved kicsit jobban elmélyedni a témában, ajánlom szíves figyelmedbe Oláh György, Alain Goeppert és G.K. Surya Parkash „Kőolaj és földgáz után: A metanolgazdaság” c. könyvét.

Vezetéstechnikai tréning – Tudástól függetlenül a fejlődésért Az egyetem mellett nem sok embernek marad ideje és lehetősége a rendszeres autóvezetésre, jogosítványunk elfeledve nyugszik pénztárcánkban vagy irattartónkban. Mikor vizsga közben egyszer elővesszük, hogy kilépjünk a személyigazolvány-diákigazolvány kettős unalmasan ismétlődő személyazonosítási fogságából, joggal merülhet fel bennünk a kérdés: Milyen szinten vagyunk vezetésből és mit tudnánk tenni azért, hogy jobbak legyünk?

Bendegúz

Ebben a cikkben a vezetéstechnikai tréningekről terjedő hamis feltételezésekről és a saját tapasztalataimról lesz szó, és hogy miért érdemes profi sofőröknek is megmérettetnie vezetői képességét a tesztpályán.

Mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, aki hatalmas önbizalommal ül be a kormány mögé, miközben a hátul ülők buzgón imádkoznak a balesetmentes megérkezésért. Évente körülbelül 50 ezer új, friss jogosítvánnyal rendelkező vezető kerül az utakra, néha megkérdőjelezhető tudással. A régen a gyakorlati oktatás részét képező szlalom és vészfékezés már csak a KRESZ-tanfolyam közben kerül szóba, és tesztpályás vezetésben sincs része sokaknak tanulás közben. A különböző rutintalanságok és hiányosságok pótolhatók rendszeres vezetéssel, de mi van akkor, ha nincs időnk és lehetőségünk az ilyesfajta megoldásokra?

A vezetéstechnikai tréningek enyhén negatív megítélése annak tulajdonítható, hogy a 10 millió mindent-jobban-tudó országában nehezen ismerjük el a gyengeségeinket, és azt gondoljuk, ilyen képzésekre csak amatőrök járnak. Pedig a kevés tapasztalatnál nem sokkal jobbak a rossz beidegződések: a rossz kormányfogás, az előnytelen vezetői pozíció és a fékutat teljesen figyelmen kívül hagyó követési távolság.

A tanfolyamok általában két részből állnak: egy elméleti és egy gyakorlati oktatásból. Az elméleti képzés során szóba kerül a vezetés dinamikája, a különböző útkondíciókhoz tartozó súrlódási tényező, az ABS és a vészfék rásegítő hatása a fékútra. Az ABS (blokkolásgátló fékrendszer) technológia viszonylag széles körben ismert és már jó ideje mindennapjaink része, ezzel szemben a vészfék

rásegítő bevezetése csak körülbelül 10 éve történt meg, ezért az öregebb autókban nincs. Ezt a gyakorlati rész követi, mely tesztpályás vezetésből, vészfékezésből, szlalomozásból és ezek variációjából áll. A gyakorlati feladatok teljesítése csak saját gépjármű használatával lehetséges, ezért ajánlott olyannal érkezni, amivel már valamilyen tapasztalatunk van, legyen az akár ismerősé vagy családtagé. A különböző gyakorlatok során a résztvevő sokkal jobban megismeri a kocsit, mind technológiai, mind kezelési szempontból. Lehetőség van vizes és műgyantás úton való fékezésre, és meg lehet tapasztalni, hogyan reagál a jármű arra, ha a két baloldali kerék más tapadási együtthatójú felületen próbál megállni, mint a jobboldali kettő.

Játékos gyakorlatokon is tesztelhetjük, mennyire közel tudunk megállni vészfékkel a kijelölt pont előtt, meg tudjuk-e közelíteni kevesebb, mint két méterre. A gyakorlati részt követi a kiértékelés: visszajelzést kapunk az autó állapotáról, a saját tudásunkról, hogy miben tudnánk fejlődni, esetleg részt vehetünk-e magasabb szintű képzéseken.

Jelenleg Magyarországon korlátozott számú pálya van, Budapest és környékén a zsámbéki, a tököli és az újpesti létesítmény ad helyet ilyen tréningeknek.

Most pedig jöjjenek a személyes élményeim: én a tököli repülőtéren vettem részt hasonló képzésen, az ára 300 Ft-os sörrel számolva nagyjából 88 sörbe fájt, ami egy félnapos turnusra elég. A gyülekező helye a tököli repülőtér egyik hátsó bejáratánál lévő parkoló volt. Az odajutás

a korai, 8:30-as érkezési időpont miatt még megoldható az M0-n, bár a közeljövő lezárásai és felújításai lényegesen meghosszabbíthatják az utazást. Az érkezőket váró szervezők felvezetőautóval irányítottak a gumiabroncsokkal és bójákkal pettyezett pályára. Az aszfalt- és betonmező mellett található épületben került sor az elméleti oktatásra, és mint minden rendes embernek, nekem is rögtön feltűnt a hatalmas Knorr-Bremse molinó a ház oldalán. A kezdeti bemutatkozások során minden vezető elmondta, milyen gyakran vezet, milyen környezetben, és milyen régóta van jogosítványa. Friss jogsistól hétvégi sofőrön keresztül az évi 50 ezer km-t maga mögött tudó veteránig minden előfordult a 7 résztvevő között. A tény, hogy egyszer gépészmérnök leszek (minél többször leírom, annál hihetőbbnek tűnik), kellemes beszédtémát szolgáltatott. Arra a kérdésre, hogy a karon tanít-e még Dr. Melegh Gábor, aki szó szerint idézve „az egésznek az alapja” és mindenhez is ért, nem tudtam válaszolni. Csak később derült ki számomra, hogy a Gépészmérnöki Kar össze lett keverve a Járműmérnöki Karral, persze ettől függetlenül kellemes beszélgetés volt, már amennyire ettől függetleníteni lehet. Az elméleti oktatás izgalmas volt és érdekes, a székek egy idő után kényelmetlenek voltak, de közel sem érték el az Aud Max szintjét. A kevés elhangzó kérdés megválaszolása során lehetett idegesítően villogni a km/h és m/s közötti átváltó képességgel, és hát ki hagyna ki ilyen alkalmakat?

Egy rövid szünet után minden autóba került egy kézi adóvevő, sorba állítottak minket, majd átmentünk egy kisebb pályarészre, ahol a szlalomot és az ideális ív-tartást gyakoroltuk körönként javuló technikával. Ezután visszatértünk a pálya fő részére, ahol fejleszthettük a vészfékezésünket enyhén vizes aszfalton, hogy a gumik kevésbé kopjanak.

Itt különböző feladatokat is kellett egy idő után csinálnunk, mint például vészfékezés közbeni kanyarodást és kikerülést. Ha valaki olyan ügyes volt, mint én, és az instrukciókkal szemben hamarabb rántotta el a kormányt 85

km/h-nál, mint fékezett, kipróbálhatta a nehezebb típusú, délutáni feladatokat, akár már délelőtt is. A sok különböző helyzetű vészfékezés után jött a nap fénypontja, a lassítás utáni műanyag szamarakat kikerülő manőveregyüttes. Ezt követte az utolsó gyakorlat: egy kihelyezett rózsaszín csacsi előtt kellett minél közelebb megállni satufékkel. Végül pedig elérkezett a kiértékelés: volt olyan, akinél semmilyen komolyabb problémát nem találtak vezetői képességeket tekintve, és persze olyan is, akinek nem javasolták, hogy ő vezessen haza. A félnapos turnus így délután egyig tartott.

Aki egész naposra fizetett be, az elmondások alapján kapott ebédet, majd nehezebb és nagyobb sebességű gyakorlatokkal folytatta.

Összefoglalva a tapasztalataimat, mindenkinek ajánlom, hogy részt vegyen hasonló képzésen. Talán túlzásnak hangzik, de már hazafelé menet is jobbnak és biztosabbnak éreztem magam a kormány mögött, és ha tehetem, visszatérek majd egy délutáni vezetésre is. Mivel az egyetem mellett nem sok időm jut autót vezetni, jól jött ez a fejlődési lehetőség. A képzés számomra megérte az árát, és tisztába lévén a hallgatói pénztárcák ürességével és a szórakozási prioritásokkal, ajánlom mindenkinek, akit kicsit is érdekel.

A GHK az első helyen A Gépészkari Hallgatói Képviselet idén remekül szerepelt a minden évben megrendezésre kerülő HK zh-n. A különböző kategóriák mindegyikéből elhozott legalább egy dobogós helyet, az egyéni eredmények összesítése alapján pedig első helyezést ért el.

Farkas Szidónia

A HK zh egy olyan, három részből (általános rész, specifikus rész és csoportmunka) álló zárthelyi dolgozat, amelyet a nyolc kar hallgatói képviselői írnak meg minden tanév tavaszi félévének elején. A zárthelyi megírása kötelező minden mandátummal rendelkező képviselő és tanácskozási jogú tag számára.

Az általános részt a korábbiaktól eltérő módon idén két csoport írta meg. A haladó csoportot a HK elnökök, alelnökök, elnökhelyettesek, EHK-delegáltak és az összesen legalább kétéves időtartamban mandátummal rendelkező képviselők alkották. A kezdő csoport a fennmaradó képviselőkből és tanácskozási jogú tagokból, illetve az esetleges póttagokból állt. Az általános rész teljesítéséhez szükség volt a Térítési és Juttatási Szabályzat (TJSZ), a Tanulmányi és Vizsgaszabályzat (TVSZ), valamint a HÖK (Hallgatói Önkormányzat) Alapszabály törzsrészének, az általános tudnivalóknak (például a BME vezetői, rövidítések, egyetemhez kapcsolódó fogalmak), a Hallgatói és Doktorandusz Jogviszonyból Származó Kollektív Jogok Szabályzatának, valamint a KHK Támogatási Rend teljesítmény alapú keret általános részének az ismeretére.

A specifikus rész öt tématerületből állt, valamint két különböző csoportosítás volt a tématerületeken belül: az adott téma gyakorlati kérdéseit (referensi tudnivalóit) írók és a HK-k által a témára beosztott további képviselők.

Az oktatás tématerület alaprészét a TVSZ, a TJSZ 4. számú melléklete, az Nftv. oktatáshoz kapcsolódó részeinek ismerete, az 51/2007. Kormányrendelet oktatási területre vonatkozó részei, a 25/2017. Rektori-Kancellári Közös Utasítás a nyelvoktatásról, a 6/2012. Rektori Utasítás a testnevelés kurzusainak meghirdetéséről és az Európai Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) oktatási intézményekre vonatkozó rendelkezései képezték. A referensi rész kiegészült a BME Felvételi Szabályzat mesterképzésre vonatkozó részeivel, az OHV szabályzattal, az OHV ügyrenddel, valamint a KHK Támogatási Rend teljesítmény alapú támogatásról szóló részének oktatási területével.

A juttatás-térítés tématerület alaprésze a TJSZből és mellékleteiből, az Nftv. juttatás-térítéshez kapcsolódó részeinek alapvető ismeretéből, az 51/2007.

Kormányrendelet juttatás-térítés területére vonatkozó részeiből, HÖK Alapszabály 6. számú mellékletéből, jogorvoslattal kapcsolatos tudnivalókból, az Európai

Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) oktatási intézményekre vonatkozó rendelkezéseiből, valamint a műegyetemi térítésekkel és juttatásokkal kapcsolatos tudnivalókból állt.

A referensi részt íróknak ezen felül a KHK Támogatási Rend teljesítmény alapú támogatásról szóló paragrafusának szociális és pályázati területeket érintő fejezeteit, a pályázati kiírás készítésének módját és folyamatát, az ösztöndíj-dokumentáció módját és a HNOR-t (Hallgatói Normatíva Osztási Rend) is el kellett sajátítaniuk.

A kollégiumi tématerület alaprésze magában foglalta a TJSZ 1. számú mellékletét, a BME Hallgatók Fegyelmi, Kártérítési Jogorvoslati Szabályzatát, a HÖK Alapszabály 1. számú mellékletét és a Kollégiumi Bentlakási Megállapodás tartalmi részét. A referensi rész tartalmazta a KEFIR használatához szükséges tudnivalókat és a KHK Támogatási Rend teljesítmény alapú támogatásról szóló paragrafusának kollégiumi területről szóló fejezetét.

A gazdaság tématerület alaprésze az alábbiakból tevődött össze: MŰHAL (Műegyetemi Hallgatókért Alapítvány) Gazdálkodási Rend, gazdálkodási utasítás a Műegyetemi Hallgatói Kft. és a Kari Hallgatói Képviseletek számára, KHK támogatási rend, a BME HÖK háttérszervezetei, a Hallgatói Önkormányzat Költségvetése, a Hallgatói Önkormányzat gazdálkodásának alapjai és speciális kérdései, a BME költségvetésének IV. pontja (Hallgatói alrendszer), ennek az általános érvényű részei, az NKOH útmutatója a 247/2014. Kormányrendelet szerinti rendezvényszervezési feladatok értelmezéséről, valamint a kollégiumi konditermi szabályzat. A referensi részt választóknak emellett a MŰHAL Gazdálkodási

Rend mellékleteit, a Gödi Mérőtábor ügyrendjét, gyakorlati tudnivalókat (például teremfoglalás, rendezvények engedélyezése) és a sportnormatívával kapcsolatos tudnivalókat is ismerniük kellett.

Külön csoportot alkottak az elnökök és az EHK-delegáltak, akik az alábbiakból írták a második részt: HÖK Alapszabály, TVSZ, TJSZ, Hallgatói és Doktorandusz Jogviszonyból Származó Kollektív Jogok Szabályzata, HNOR, általános tudnivalók (például a BME vezetői, egyetemhez kapcsolódó fogalmak, rövidítések, felépítés), MŰHAL Gazdálkodási Rend, MŰHASZ Gazdálkodási Rend, KHK Támogatási Rend, a HÖK háttérszervezeteinek felépítése, a Gödi Mérőtábor ügyrendje.

A harmadik rész csoportmunka volt, a feladatok a Hallgatói Képviseletek mindennapi tevékenységeihez kapcsolódók voltak, mint például hallgatói levelek megválaszolása, pályázati kiírás, vizsgarend elkészítése, szociális pályázat elbírálása. A feladatok kiosztása után a rendelkezésünkre álló idő alatt a legjobb tudásunk szerint kellett elvégezni a feladatokat, valamint megoldani a felmerülő problémákat.

A GHK már november végén megkezdte a zárthelyi dolgozatra való felkészülést, amely csoportos és egyéni tanulást is magában foglalt. A felkészülések amellett, hogy elősegítették az eredmény elérését, az együtt töltött idő révén még jobban összekovácsoltak minket. Kialakult közöttünk a megfelelő összhang, ezáltal a munka és a feladatok megoldása is gördülékenyebben ment.

Igazán nagy örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a kemény és hosszú munka meghozta gyümölcsét, és a Gépészkari Hallgatói Képviselet végül a képzeletbeli dobogó legfelső fokára állhatott föl.

A béke világa (?)

Mindenkinek megvannak a maga emlékei a történelemórákról attól függetlenül, hogy mennyire kedvelték a tárgyat. Valaki az ókor iránt érdeklődött jobban, más a közelmúlt eseményeiről szeretett volna többet megtudni.

Nekem leginkább az volt a benyomásom, hogy a tananyag nagyrészt különböző háborúkról, valamint azoknak okairól és következményeiről szólt: mintha alig akadt volna békés pillanat az emberiség történelmében.

Wili

Sokunk álmodozik egy olyan világról, ahol mindenki békében él egymás mellett, nem fordulhatnak elő óriási pusztítással járó háborúk. Máig vitatott kérdés, hogy mindez elviekben megvalósítható-e, vagy a társadalomban mindig generálódik igény az erőszakra, a másik fél elleni élet-halál harcra. Az emberi civilizáció történetében rengetegszer szálltak már egymással szembe különböző nemzetek, legtöbbször vallási, gazdasági vagy területi okok miatt. Ugyanakkor a II. világháború óta komoly, sok országot érintő konfliktus a hidegháború egy-egy élesebb pillanatán kívűl nem történt, ráadásul a nyugati világban (Európa nagy része, Észak-Amerika) élő emberek nagy része szerencsére nem élt át háborús időket. Vajon mindössze ideiglenes állapot ez, vagy szépen lassan az egész világra ki fog terjedni a béke?

Amiért békésebb jövőre számíthatunk

Rengeteg érv szól amellett, hogy a jövőben már nem várhatók olyan globális háborúk, hadjáratok, amik a világ lakosságának egy jelentős részét elpusztítanák. A II. világháború elgondolkodtatta az emberiséget, hogy hogyan lehetne garantálni a minél békésebb, konfliktusmentesebb jövőt. Ennek hatására 1945-ben megalakult az ENSZ, melynek a fő célja a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése, valamint a háborúk kialakulásának meggátolása. Elődje, a Népszövetség is hasonló célt szolgált volna, de abból a Harmadik Birodalom, majd később szövetségesei (köztük Magyarország is) kiléptek, majd a Szovjetuniót kizárták Finnország megtámadása miatt. Innentől kezdve látszott, hogy a szervezet nem tudja kontrollálni a nemzetközi folyamatokat, hiszen a világháborút sem tudta megakadályozni. Az ENSZ-hez nagyon hamar csatlakozott a világ legtöbb országa, manapság a tagállamok száma majdnem megegyezik a független országok számával. Működése sok szempontból kritizálható, többek között a hidegháborús összetűzéseket sem tudta kezelni, és a békefenntartók is követtek már el visszaéléseket, ezenfelül a nagyhatalmak is megvétózhatják a számukra kellemetlen hatással járó intézkedéseket. Ennek ellenére a nemzetközi konfliktusok száma jelentősen lecsökkent a 20. század második felére, részben talán a mindenhol kialakult diplomáciai kapcsolatoknak is köszönhetően.

Egy másik megközelítés szerint azért nem történhet még egy világégés, mert az egész emberiség megsemmisüléséhez vezethetne, így ez senkinek sem áll érdekében. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió, majd később még jó pár egyéb ország is tömegpusztító fegyverek előállításába kezdett, azonban a Japánra ledobott két atombomba után ezek élesben történő felhasználására nem került sor. Eszerint leginkább a kölcsönös elrettentés elve a nagyhatalmak közti béke kulcsa, vagyis az egymástól való félelem miatt megállapodtak abban, hogy nem fogják többé alkalmazni.

1996-ban létre is jött az úgynevezett Teljeskörű Atomcsend Egyezmény, melyet 166 ország aláírt. Ebben szerepel az is, hogy semmilyen nukleáris kísérleti robbantás nem hajtható végre, mivel jelentősen rombolja a társadalom biztonságérzetét és a környezetet is. Az egyezmény azonban a mai napig nem lépett hatályba, mivel nem írta alá minden nukleáris energiát minimum kereskedelmi célra felhasználó állam. Mindenesetre abszurd, hogy a béke pont a leghátborzongatóbb fegyverek birtoklása miatt állhat még fent.

Nem szabad elmenni amellett sem, hogy a világon egyre több országban valósult meg a demokratikus berendezkedés, valamint az ezzel járó pozitív következmények.

Egy jól működő demokráciában ugyanis az emberek dönthetnek az országvezetés személyi kérdéseiről, akik nem üzenhetnek hadat vagy provokálhatják ki a fegyveres konfliktust személyes meggyőződésük alapján. Másrészt az oktatásban is mindenütt hangoztatják a háborúk szörnyűségeit, képekkel illusztrálva a lerombolt városokat és a civil áldozatokat. Mindez megtette hatását, manapság

az emberélet sokkal értékesebbé vált legtöbbek számára annál, hogy homályos nemzeti érdekeknek alávetve magát elessen a harcmezőkön. Minden bizonnyal egy háborús katonai toborzóra se jelentkeznének túl sokan, hacsak nem veszíti el a társadalom a józan ítélőképességét.

És amiért nem…

A fent leírtak azonban messze nem biztos, hogy konzerválják a jelenlegi relatíve békés állapotot. A világon egy újfajta probléma kezd megjelenni, ami eddig jelentősen nem érintette az emberiséget: a természeti erőforrások szűkössége. Márpedig, ha valahol az ember nem talál elég ivóvizet, nem tud elég élelmet előállítani, vagy éppen némi plusz olajmezőre fáj a foga, ott borítékolható a népvándorlás és a vele járó összetűzések. Mindez óriási méreteket ölthet, az érintettek akár 100 milliós nagyságrendben hagyhatják el otthonukat, ekkora tömeget pedig senki se tud már békés körülmények közt befogadni. Már manapság is sok helyen okoz problémát a szárazság és a vízhiány, az elmúlt évben Fokvárosban kellett szigorú fogyasztáskorlátozásokat elrendelni, de a közelmúltban lezajlott háborúk egy része is a vízkészletekkel rendelkező területek megszerzéséről szólt (például Pakisztán és India között).

Másrészt senki sem tudhatja, mikor kerül egy nagyhatalom élére olyan vezető, akinek gátlástalansága felülírja a racionalitást, vagyis csak saját magára hallgatva vezeti bele országát (és vele együtt az egész világot) egy öldöklő háborúba. Mert minden békeszerződés, fegyverszüneti megállapodás megszeghető, az összes nemzetközi egyezményből ki lehet lépni, ha bizonyos érdekek úgy diktálják.

Semmilyen papírra leírt szöveg nem garantálhatja 100 százalékosan a békét, a történelem is számtalanszor bebizonyította ennek ellenkezőjét. A társadalmak egy bizonyos része pedig manipulálható, adott esetben akár vevő is a háborús retorikára. Nem szabad elmenni amellett sem, hogy jelenleg is tucatnyi országban zajlanak többezer civil áldozattal járó harcok, gyakoriak a pokolgépes merényletek, virágzik a terrorizmus. Összességében nehéz megállapítani, hogy a mi generációnk nyugodt körülmények közt, egzisztenciális veszély nélkül fogja-e leélni az életét, vagy számíthatunk a szükségállapotok eljövetelére. Mindenesetre lehetőségeinkhez képest hirdetni kell a békés együttműködést és ellenezni az erőszak minden formáját, ez polgári kötelességünk.

De azzal is tisztában vagyunk, hogy mindez kevés, a világ meghatározó folyamatait nem mi irányítjuk. Éppen ezért csak reménykedhetünk abban, hogy az emberiség nem veszti el teljesen a fejét. forrás: wikipedia.hu; index.hu; hvg.hu; arcanum.hu

Hobbi ajánló Kedves Olvasó! Szeretnék egy kis kedvcsinálóval szolgálni egy bizonyos hobbival kapcsolatban, melyet nemrégiben kezdtem el. Többrétű, élvezetes és még készségfejlesztő is, fogadd hát szeretettel!

Szücsi

Szerintem vagyunk vele úgy páran, hogy az egyetemi tanulmányaink mellett hobbink is legyen. Esetleg egy kis League of Legends, netán FPS játékok, de sokan futnak, edzenek vagy valamilyen sportot űznek heti rendszerességgel. Kismillió fajtája és módja van ennek, én most egy olyanról szeretnék beszélni, amely lehetőséget ad a mívelőnek kreativitása kiélésére.

Bennem is megfogalmazódott nemrégiben, hogy kéne valamit csinálni. Nem szeretnék a gép előtt ülni egész nap „diamond rankeket” hajkurászva, hanem inkább alkotok valamit. Ekkor jött az ötlet, hogy elkezdek kutakodni.

Nem kellett sokat keresnem, és szinte ez a „tevékenység” talált rám egy kifejezetten megragadó környezettel.

Amiről pedig beszélek, az nem más, mint a Warhammer univerzum. Lehet, hogy páran már hallottatok róla és ismeritek is, én most a hobbi részére koncentrálva szeretném bemutatni sokszínűségét.

Kezdjük tehát az alapoknál. Ez gyakorlatilag egy társasjáték. A résztvevőknek vannak figuráik, melyeket megadott szabályok szerint lepakolnak egy asztalra, megragadnak egy marék kockát, és hadd szóljon! De miért is olyan „kreatív”?

Nos, ez abból fakad, hogy mindenki saját maga rakja össze armadáját. Tekintve, hogy van nagyjából egy tucat faj (avagy

sereg fajta), továbbá ezeken belül is még megannyi szerveződési egység, klánok és regimentek, a lehetőségek száma szinte végtelen. Mindenki találhat neki tetsző egységeket vagy rasszt, melynek történelméről olvasva tud velük azonosulni.

Ilyenek például az orkok. Nagy zöld teremtmények, akiket nem érdekel más, csak is a „WAAAAAAHG!”, más néven háborúzás.

Az Imperium: ez az emberek rassza, mely alá több sereg is tartozik, ilyenek a közkatonák (Imperial Guards), az Űrgárdisták (Space Marines ), akik tulajdonképpen elit egységek különböző génekből előállítva és harcra nevelve.

Továbbá vannak még Tyranidok (űrlények karmokkal és miegymással), démonok, törpök, tündék és minden, mi szem szájnak ingere.

A seregeket fröccsöntött alkatrészekből lehet összeállítani, és a fajok változatosságának köszönhetően megan�nyi módon tudunk egy-egy katonát kedvünkre telepakolni gránátokkal, karokkal és fegyverekkel.

Engem pont ez az alkotás része ragadott meg leginkább, hogy van egy marék kis darabkám, és abból valami egyedit állíthatok össze.

A hobbi része továbbá a festés is. Nem kell Picassonak lenni ahhoz, hogy valami szépet alkossunk, gyakorlással

pedig határ csak a csillagos ég lehet. Sok hasonszőrű hobbis társammal beszélgettem, és nagyon sokan említették, hogy eleinte csak játszogattak, ám a festésben leltek valamire, ami megnyugtatja őket és kikapcsolja az agyukat egy kis időre.

Aki pedig még inkább szeretné kiélni szobrász vágyait, az készíthet diorámákat (csatajeleneteket), vagy akár sufniban összetákolt méretes robotokat.

Amiről pedig még nem sok szó esett, az maga az univerzum, megannyi történettel, az egyedi hőseivel, ármányos cselszövéseivel és árulásaival. Ezekről több száz könyv készült már eddig is, de ahogy halad előre az idő, úgy még több fogja bővíteni a már így is terebélyes történelmi fát, amit a bennfentesek csak „fluff ”-nak hívnak.

Ezek angolul íródnak többnyire, jómagam is olvastam már közülük, és meglepően élvezetes volt. Nincs nagy szókincsem, így is megértettem a fontosabb dolgokat, viszont olyan hasonlatokat és válogatott szavakat használtak, hogy vétek lett volna nem kiszótárazni. Aki szereti a háborús regényeket, azoknak csak ajánlani tudom. Tökéletesen leírják, hogy milyen egy vérrel áztatott csatatér illata, ami a puskapor, olaj és üzemanyag szagával keveredve szinte magától lejátszatja velünk a képzeletünkben, hogy mi is történt ott.

Mint az látszik, ez egy eléggé összetett hobbi, mely többrétűségének köszönhetően különböző érdeklődésű és beállítottságú embereket képes ugyanolyan minőségben foglalkoztatni.

Ugyanakkor meg kell említenem a pénzügyi vonzatait, amik finoman szólva felháborítók. A gyártó kissé túlárazza a dolgait, így aki a frissen vett doboznyi műanyag alkatrészek illatáról ábrándozik, az készüljön fel rá, hogy borsos árat kérnek érte. Ami viszont pozitívum, hogy sok internetes felületen lehet jóval olcsóbban,

olykor két-háromszoros nyereséggel is seregekhez vagy alkatrészekhez jutni. Aki ráun egy frakcióra, az eladja vagy elcseréli a kis figuráit, és abból a pénzből már el is kezdhet egy másikat. Továbbá vannak nagyon olcsó módjai az alkatrészmásolásnak is, ami megkönnyítheti az ember életét, vagy akár magunk is előállíthatunk harcos kis mitugrászokat, teszem azt green stuff – igen, ez a neve – használatával. Kis és nagy mennyiségben is fillérekbe kerül, könnyen kezelhető és formázható, ha megkeményedik, akkor pedig elég tartós.

Amiről még nem esett szó, az a versenyzés. Vannak, akik győzelemorientáltak, szeretnek versenyszerűen játszani, vagy csak vonzza őket a megmérettetés és a kérdés: milyen jó is vagyok?

Számukra is van lehetőség még kicsiny hazánkban is, ahol rendszeresen kerül megrendezésre ilyen-olyan verseny mind festés, mind pedig asztali játék terén. Utóbbinál pedig nem elég az, hogy a legerősebb egységekből vegyen az ember, hanem stratégiát kell kidolgozni, reflektálni az ellenség tevékenységére, mint egy tényleges hadvezér. Az ehhez kapcsolódó szabályokat pedig villámgyorsan el lehet sajátítani, minden le van írva közérthetően és kellően kezdőbarát módon.

Végül, de nem utolsó sorban, még annyit tennék hozzá, hogy a közösség nagyon barátságos, bármilyen tekintetben lehet rájuk számítani. Mindez magyar és nemzetközi szinten egyaránt igaz. Arról nem is beszélve, hogy kismillió fórum, illetve YouTube-os videó áll rendelkezésére az érdeklődő közönségnek a játékkal, a modellezéssel, illetve az univerzummal kapcsolatban is.

Szerintem érzékelhető, hogy kifejezetten élvezem ezt a hobbit. Sokrétű, izgalmas, annál pedig nincs is jobb élmény, mikor az ember elér valamit – legyen az egy könyv vagy történet megírása, figurák összerakása vagy festése – és sok pozitív visszajelzést kap, hogy „Hajrá, csak így tovább!”.

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, vagy ha nem is, legalább szereztem pár perc nyugodalmas olvasgatást.

Képzeld el Flo

Sötét fantázia

Bizony ha valakinek szárnyal a fantáziája, az nagy hatással van az életére. A horror koronázatlan királya, Stephen King ihlete a „démonjaiból származik“. Ez egyfajta gyógymód is számára, ugyanis állítása szerint ezzel kordában tudja tartani azokat.

Műveit negyvennél is több nyelvre fordították le, és több, mint 400 millió példányban keltek el világszerte. Ennek az írói sikernek a hátulütője, hogy minden idők legnagyobb horrorregényírója, Stephen King nem tud aludni a sötétben, csak ha valami fény is van a szobájában.

Elképesztő ökörségek

A Guinness Rekordok Könyvében minden évben összegyűjtik az épp aktuális legeket. Ezek a csodáktól kezdve az ökörségekig elég széles skálán mozognak. 2015-ben például helyet kapott benne a leghosszabb nyelvű ember, egy nő, aki a bicepszével 10 almát össze tud roppantani, a leghosszabbat ugró macska, a legmagasabb tinédzser, valamint a legnagyobb képregény gyűjteménnyel rendelkező ember.

A létező halhatatlanság

A Karib-tengerből származó Turritopsis nutricula egy olyan hidraállat fajta, ami fejlődése végén képes visszafejlődni egy szexuálisan éretlen, telepes állapotig. Egy különleges sejtfejlődési folyamat miatt alakja képes medúzából polippá visszaalakulni. Ez a kör elméletileg a végtelenségig folytatódhat, így a tudósok a fajt nem-halandónak tekintik. A gyakorlatban a legtöbb egyed betegségek vagy a ragadozók miatt még az első visszaalakulása előtt meghal.

A sör hatalma

Sok tudós kereste a kérdést, hogy mi motiválta a Homo Sapienst arra, hogy letelepedjen, és a gyűjtögető-halászó-vadászó életmódot lecserélve megteremtse a mezőgazdaság alapjait. Régebben az éhséget vélték oknak, ám mára a kutatások szerint sokkal inkább a sör megjelenéséhez, és az általa megismert mámorérzéshez lehet kötni. Így a sörfőzés indította el a kenyérgabonák őseinek háziasítását is, és nem a táplálékigény.

Egy méternyi autópálya Egy autópálya akár órákkal is megrövidítheti az utazást. Sajnos nem minden országban és országrészben van lehetőség száguldozni a városok között. Stefan Mandachi, egy vállalkozó tiltakozásul, hogy nincs Moldvában országút, épített egy sajátot. A valódi betonalapozással, több rétegű aszfaltburkolattal, elválasztó korlátokkal és leállósávval rendelkező kétszer kétsávos útszakaszt a kelet-romániai Suceava megyében építtette fel, és az elejére még a 130-as táblát is kihelyezték.

Filmszakadás

Biztos mindannyiunkkal volt már olyan, hogy egy jól eltöltött este után felébredve egy bizonyos ponttól nem emlékszünk semmire. Ilyenkor mindenki azt gondolja, hogy annyit ivott, hogy elfelejtette azokat az emlékeket. Gyakorlatilag viszont az agyunk egyáltalán nem tárol ilyenkor hosszútávú emlékeket. Így nincs is mit elfelejteni. Ezért fordulhat elő, hogy gyakran ebben az állapotban arra sem emlékszünk, amit pár másodperccel azelőtt csináltunk, vagy mondtunk.

forrás: wikipedia.hu; origo.hu; huffingtonpost.com; qubit.hu

Vonattal Szlovákiában: Kassa, Eperjes és Bártfa Ha utazásról van szó, bizony elmondható, hogy nem bírunk magunkkal. Alig értünk haza ukrajnai körutunkról, máris újabb kiruccanáson gondolkodtunk. Erre volt is konkrét ötletünk, hiszen Ukrajnába utazva fél napot eltöltöttünk Kassán, ez pedig eléggé meghozta a kedvünket ahhoz, hogy visszatérjünk, és pár napot rászánjunk Északkelet-Szlovákiára.

Bartalos

Ki is szemeltük az egyik hosszú hétvégét, úti célunk a Kassa-Eperjes-Bártfa trió volt, a vonatozás pedig adta magát, hiszen a félév végéig még érvényes az ingyenes utazásra jogosító szlovák vasúti igazolványunk. A Budapest és Párkány (Štúrovo) közötti szakaszra váltottunk egy retúrjegyet, majd reggel 5.40-kor már zakatoltunk is a Metropolitan EC-vel Szlovákia irányába. Párkánytól aztán szabadok voltunk, többféle lehetőség adódott a Kassáig való eljutásra. Végül csak egy átszállásra volt szükség Léván (Levice), ahol el tudtuk kapni a Pozsonyból Kassára közlekedő gyorsvonatot. Az úton a kilátás magáért beszélt, volt látnivaló bőven. Kisalföldi gyerekként mindig rácsodálkozom a hegyes-völgyes vidékekre, ebben itt nem volt hiány, no meg történelmi jelentőségű várakból is láthattunk néhányat: Revistye (Revište), Zólyom (Zvolen), Krasznahorka (Krásna Hôrka). Kassára érve ezúttal sem hagytunk ki egy jó bryndzové haluškyt, majd rövidesen északnak, Eperjes (Prešov) felé vettük az irányt.

Eperjes mindössze 33 kilométerre van Kassától, fekvése, illetve jelentősen kisebb mérete miatt valamelyest Kassa árnyékában él, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne találnánk itt látnivalót. Már csak azért is jelentős település, mivel a vele azonos nevű kerület központja - hazai szóhasználat szerint megyeszékhely - ahogyan Kassa is. Ugyanakkor nem elhanyagolható magyar történelmi vonatkozása sem, hiszen évszázadokon át Sáros vármegye székhelye volt.

Megérkezvén Eperjesre bejelentkeztünk egy hostelba, majd rövid pihenő után nyakunkba is vettük a várost. Azon persze nem kellett meglepődnünk, hogy erre északon már nem igazán hallhattunk magyar szót, szlovákiai utazásaim során Eperjes volt az első hely, ahol nem találkoztam magyarul tudó helyivel. Az egyetlen magyar nyelvű mondatot akkor hallottam, amikor a főutcán meglepve tapasztaltam, hogy Caraffa tábornok áldozatainak emlékművén magyar nyelvű szöveg található – „Nézd már, ez magyarul van!” – mondtam, mire jött a válasz a mellettünk álló, magyar turistákból álló csoporttól, hogy „Igen, ez magyar!”. Eperjes történelmi belvárosa egyébként meglepően szép, vetekszik Kassáéval, ugyanakkor van egy kellemes kisvárosias jellege. A főutcán sétálva találtunk egy kis szobrot, amely jelzi, hogy pontosan itt szeli át a 49. szélességi fok a várost, és ha valaki ennek

mentén nyugat felé indul, egyenesen Párizsba érkezik. A látnivalókról sokat lehetne még írni, mi azonban szerettük volna közelebbről megismerni az eperjesi éjszakai életet, így egy szimpatikus pincekocsma keresésére indultunk. Bár első este csak a kommersz szlovák sörökig jutottunk, azért abból is a helyileg ide köthetőt fogyasztottuk, ez pedig adta magát, hiszen a falon, no meg a sörcsapokon is ott virított a Šariš logó. Eperjes mellett található ugyanis Nagysáros (Velký Šariš), ahol a Šariš márkajelzésű sört főzik. Magyarországon még nem találkoztam ezzel a sörrel, de Szlovákiában szinte mindegyik bolt polcain megtalálható. El is fogyasztottunk pár csapolt korsóval, majd nyugovóra tértünk.

Második nap egy könnyű reggeli után rögtön Bártfa (Bardejov) felé vettük az irányt. Nem kellett messze mennünk, csupán 38 kilométert észak felé egy kellemes hangulatú vonatút kíséretében, amely ezúttal is tartogatott

látnivalót, hiszen Kapinál (Kapušany) balra tekintve láthattuk a dombtetőn büszkén magasodó kapi várat. Bártfa a vasútvonal végállomása, konkrétan vége a vágánynak is, egyébként innen már nem sokat kellene továbbmenni, és elérnénk Lengyelországot. Bártfa egy mindössze kb.

33 000 fős település, azonban szemet gyönyörködtető történelmi belvárosa van. Ott van rögtön a Városház tér (Radničné namestie), no meg a takaros kis utcácskák, erősen németes beütéssel. A téren áll egy hóhérszobor, ahol nyilván kellett pár elvetemült fotót készítenünk magunkról, no meg felmásztunk a Szent Egyed-bazilika (Bazilika svätého Egídia) tornyába is. Ide csupán egy rendkívül szűkös csigalépcső vezetett fel, itt-ott erősen megkopott lépcsőfokokkal, de a kilátás kárpótolt mindenért. A Városház téren áll még a régi városháza takaros épülete is, ez egyébként ma már múzeumként működik, de a legmeglepőbb az, hogy a homlokzatán a mai napig ott virít az egykori Monarchia címere. A toronymászás után Kofolával tankoltuk fel magunkat (ki ne maradjon, ha már Szlovákiában járunk), a város határában megnéztünk még egy eldugott, erdős részen lévő templomot, majd sötétedés előtt visszamentünk a vasúthoz.

Eperjesre visszaérve persze nem aludni indultunk, a felesleges holmikat leraktuk a szállásunkon, és meglátogattuk azt a kívülről elég szimpatikusnak tűnő kézműves sörözőt, amelyikre a főutcán sétálva figyeltünk fel. A neve nem is lehetne egyszerűbb, mint Eperjesi Sörfőzde és Söröző (Prešovský Pivovar & Piváreň), a marketing ellenben csillagos ötös: logójuk egy sörösüveg kupakja felülnézetből, színeinek és motívumainak alapja pedig a város címere, amely egyszerű, ám nagyszerű (mondom ezt hobbigrafikus szemmel). Maga a hely egyébként az előző nap meglátogatott kocsmához hasonlóan egy pincehelyiség, asztalnál

történő kiszolgálással, saját logóval ellátott söröskorsókkal, ahol tetszőlegesen választhatunk 3 dl-es, 5 dl-es, no meg literes kiszerelés közül. Mivel magát a sört is itt főzik, nem is egyfélét, végigkóstoltuk mindegyiket, és akkor már miért ne választottuk volna a literes verziót, ha annyira ízlett…

Ez persze megalapozta az est további hangulatát, kellett is egy-két doboz energiaital, hogy bírjuk a pörgést, mivel sikerült helyi arcokkal összehaverkodnunk. A közös nyelv leginkább az angol volt, de ők azért megcsillantották pár szóból álló magyartudásukat is. Sodródva az eseményekkel aztán valahogyan eljutottunk egy szórakozóhelyre, amelyik egyébként közvetlenül a szállásunk mellett volt. Utólag megtudtuk, hogy viszonylag ritkán van itt rendezvény, szóval nagy szerencsénk volt, hogy éppen beletrafáltunk egy közel teltházas buliba, ahol véletlenül egészen reggelig sikerült elütnünk az időt. Persze alvás nélkül már nem volt túl komfortos a vonatút hazafelé, de azért bőven megérte az élményekért.

Ha nem csak a kredit kell Minden egyetemista életében eljön az az időszak, többnyire az első zh-k megírása után, mikor ráébred, hogy az ösztöndíj és a koliban maradás érdekében több kreditre lesz szükség. Lázasan beleveti magát a hallgató olyan szabválok keresésébe, ahol nem izzasztják meg azért a 2-3 KKI mentő kreditért, hiszen nem az a cél, hogy heti plusz 90 percet egy egyetemi padban roskadva kelljen tölteni. De mi van akkor, ha ez „balul sül el”, és mégis ez a kimenetel? Na nem azért, mert kötelező, hanem mert a kurzusról kiderül, hogy érdekes, hasznos, elgondolkodtató. Lássunk egy pár példát ezekre!

Winky

Technológia és társadalom

Egy heti 90 perces, 2 kredites tárgyról van szó, melynek fő irányvonala, hogy milyen hatást gyakorol egy felfedezés, találmány a különböző kultúrákra, és ezáltal hogyan alakítja át azokat. Megkönnyebbíti az életünket, vagy véget vet annak. Olyan kérdések merülnek fel az órán, mint például mennyire lenne etikus dolog megválasztani a születendő gyermekünk tulajdonságait és stílusjegyeit, mesterséges megtermékenyítés során ki dönti el, hogy melyik embriót ültessék be, ha azok különböző betegségekre hajlamosak, valamint mit nevezünk betegségnek, szívbetegség, asztma, kopaszodás… hol a határ? Valóban a technológia hegemóniájában élünk-e, kontrollálhatjuk-e egyáltalán a folyamatos fejlődést, vagy elképzelhető, hogy fejlettségüknek köszönhetően a jövőben egyének/kis csoportok is idézhetnek elő globális szintű katasztrófát. (Mondjuk egy sufniban összepakolt atombombával). A nukleáris fegyverektől, a különböző oltásokon át, a mesterséges intelligenciáig mindent érint a tanterv. Az órák interaktívak, a magas jelenlét ellenére is családias hangulat uralkodik a teremben. A számonkérés 2 db 45 perces igaz-hamis zh-n keresztül történik, amire a diasorok 1-2-szeri átolvasásával hamar fel lehet készülni. Ha nemcsak a parciális törtekre való bontás érdekel, hanem szeretnél korunkban fentálló, elgondolkodtató kérdésekről és problémákról hallani továbbá beszélgetni, akkor mindenképpen megéri felvenni a kurzust.

IoT keretrendszerek és ipari alkalmazásaik

Ez már egy időigényesebb tárgy, melyet a Villamosmérnöki Karon tartanak, de szívesen várják a gépészek jelentkezését is. Viszont jó, ha van némi informatikai háttérre az embernek (mechatronikusok előnyben).

Szintén 90 perc és 2 kredit, azonban a zh-t leszámítva a diákoknak 3-4 fős csapatokba szerveződve végig kell vinniük egy általuk kitalált projektet, amit a félév végén bemutatnak. Ezek általában valamilyen okos otthonhoz kapcsolódó rendszerek szoktak lenni, de lehet akár egy real time kommunikáló közlekedési lámparendszer, vagy egy a kocsi igénybevételeit mérő útvonalosztályozó alkalmazás is. Teljesen a hallgatók fantáziájára van bízva, hogy mivel szeretnének foglalkozni, ugyanis a lényeg, hogy legyen benne internetes kommunikáció. Ezekkel az ötletekkel egyébként indulni is lehet a tárgy keretein kívül meghirdetett TMIT IOT versenyen is. Ha érdekelnek az okos eszközök, esetleg van egy megvalósításra váró ötleted, akkor ez egy remek lehetőség.