KÁTÉ 2017. október by GDH BME

Tartalom 4 ESZK Jubileum 5 IYCE ’17 5 Interjú Dr. Horák Péterrel 6 Menzaügyek 9 Változások a matematika... 10 GPK felvételi tendenciák 14 BME Solar Boat Team interjú 16 InstaKáté 17 Egy magyar hadmérnök... 18 Autóipari konszernek 20 GHK Hírek

22 Wankel és a Mazda 24 Sziget Újbuda szívében 26 Elektromos motorok 27 Filterbuborék-effektus 28 Minden, minden 29 Ókori mérnökök – Aqueduct 30 Sudoku 31 #sörözzakátéval 32 Rejtvény 33 5-9-9-5 34 Nyomtalanul

Impresszum Felelős kiadó:

Perger Dávid

Tördelők:

Felelős szerkesztő:

Csősz Gábor Főszerkesztő:

Orbán Péter Főszerkesztő-helyettes:

Herczeg Krisztina

Biróczky Máté Kocsor Máté Németh Mónika Eszter Pickó Anna Takács Tímea

Olvasószerkesztők:

Tördelőszerkesztő:

Herczeg Krisztina Tartalmi vezető:

Cikkírók:

Mézes Márton Vezető grafikus:

Egész Dénes

Grafikusok:

Korábbi számaink: gpk.bme.hu/index.php/kate

Bartalos Balázs Tibor Bolyki Zsolt Vámos János Bolyki Zsolt Burján Vivien Csapó Dániel Horváth Bence Horváth László Kocsor Máté Kun Csaba Vajda Márk Balázs Eszter Bartalos Balázs Tibor Huszka Attila Pethő Luca Vitányi Diána Rába Erzsébet

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviselet lapja. Megjelenik 1000 példányban az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával. Káté szerkesztőség 1111 Budapest, Irinyi J. u-1-17. HÖK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu fb.com/katepress instagram: kateepress Nyomda: Multiszolg Termeltető és Szolgáltató Bt. A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk. Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük! Hivatalos megjelenés: Október 5.

GHK Hírek Mi történt az elmúlt egy évben?

Az elmúlt évben is igyekeztünk több projekten keresztül a hallgatók életét segíteni, továbbá új lehetőségeket teremteni. Az egyik legnagyobb ezek közül a BSc képzések felülvizsgálásának lezárása volt. A felülvizsgálat még a 2013/2014-es tanév tavaszi félévében kezdődött a hallgatók kérdőíveztetésével. A kérdőívek kiértékelésében, illetve a munkaanyagok összeállításában oroszlánrészt vállaltunk. Sajnos a Nemzeti Felsőoktatási törvény változásai miatt két évet kellett várnunk, mire újból elővehettük ezeket az anyagokat. Ősszel folyamatosan egyeztettünk a tanszékvezetőkkel, illetve a szakfelelősökkel, hogy mi lenne előnyös a hallgatók számára, illetve milyen fő problémák vannak a jelenlegi képzéssel. Bár nem sikerült minden kérésünknek eleget tenni, így is elégedetten zártuk a tárgyalásokat. Az új tantervekkel kevesebb tantárgy lett, kisebb óraszámmal, valamint a tárgyak tematikája is megváltozott. Egy új, könnyebb, de mégis hasznos tudást adó képzés került kidolgozásra. Az új tantervek elérhetőek a Gépészkar honlapján a képzési programokban. Tavasszal indul az MSc képzések felülvizsgálata, ahol ismét kikérjük a véleményeteket, nyilatkozzatok minél többen egy jobb képzésért! Egy másik nagy projekt volt a jegyzetírói és a konzultációs pályázat bevezetése. A célunk az volt, hogy oktatói felügyelettel a hallgatók által írt olyan jegyzetek készüljenek, amelyek segítenek nektek a felkészülésben, és nem tartalmaznak félrevezető információkat. A pályázatot sajnos át kellett alakítanunk az idei évtől, de továbbra is várjuk a lelkes jelentkezőket Az elkészült jegyzeteket megtaláljátok a GHK honlapján.

A konzultációs ösztöndíjjal a célunk, hogy a hallgatók számára ingyenes konzultációk legyenek elérhetők, de a konzultációt tartó hallgatók jutalomban részesüljenek. Ezáltal igyekszünk minél több embert motiválni arra, hogy segítse társait az egyetemi tanulmányok során. Rendezvények terén is nagy sikereket értünk el az elmúlt egy év során. Az idei évben először rendeztük meg a Kari Önkéntes Napot, ahol a Kármán Tódor Kollégium lépcsője melletti területet ültettük be színes virágokkal a Ti segítségetekkel. Reméljük, a jövőben folytatni tudjuk ezt a kezdeményezést, és szebbé tudjuk varázsolni a környezetünket. De ne feledjük el a már hagyománnyá vált rendezvényeinket sem! Idén is megrendezésre került a SLIP, ahol ismét igyekeztünk biztosítani számotokra a minőségi fellépőket és programokat. Ugyanígy a gólyatábor is remek hangulatban telt, aminek idén már második alkalommal a csillebérci tábor adott helyszínt. Természetesen a többi területen is rengeteg munkát fektettünk az általános mindennapi teendők ellátására, nem elfelejtve a szociális pályázatok elbírálását, a kollégiumi férőhelyek kiosztását, a többi ösztöndíj elbírálását, lepapírozását és kiosztását, és a tanulmányi tanácsadást. Mi szeretnénk megköszönni a támogatást az elmúlt egy évre. A jövőben is bátran keressetek minket!

Szociális Bizottság

Idén is találkozhattatok augusztusban és szeptemberben ennek a bizottságnak a munkájával. Mi bíráljuk el a szociális pályázataitokat mind a kollégiumi jelentkezéshez, mind a rendszeres szociális ösztöndíjhoz. Idén 9 bíráló végezte el ezt a munkát a karon, és közel 320 pályázat került leadásra rendszeres szociális ösztöndíjhoz hiánytalanul. Ahhoz, hogy valaki a bizottság tagja legyen és bírálhasson, a hallgatóknak választás útján meg kell szavaznia. Ám ez önmagában még nem elég. A bírálóknak számot kell adniuk az igazoláslista, valamint a Terítési és Juttatási Szabályzat 2. számú mellékletének hiánytalan ismeretéről. Ezt egy, az Egyetemi Hallgatói Képviselet által szervezett vizsga keretében teszik meg, amely egy írásbeli és egy szóbeli részvizsgából áll. A sikeres vizsgához 90% feletti eredményt kell elérniük. Ehhez az eredményhez nagyon jól kell ismerni a szabályzatokat, hiszen a legtöbb hiba azonnali bukást eredményez.

ESZK Jubileum

IYCE ’17

Tomasics Sára Tizenöt évvel ezelőtt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mérnökhallgatóinak egy csoportja egyetemi oktatóik segítségével, illetve az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (ETE), a Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) és a Magyar Energetikai Társaság (MET) támogatásával egy új szervezet létrehozására vállalkozott, és 2002. október 17-én megalapították az Energetikai Szakkollégiumot (ESZK). Az elmúlt 15 év során számos mérföldkövet tudhat maga mögött a Szakkollégium: külföldi konferenciák, üzemlátogatások és nívós nemzetközi elismerések tették színessé az együtt eltöltött időt. Rendezvényeikre minden félévben szakmailag elismert előadókat hívnak meg a hallgatók körébe, folyamatosan lépést tartva a technikai fejlesztésekkel és gazdasági aktualitásokkal. Az ESZK a BME-n és országosan működő legelismertebb, legaktívabb diák- és szakmai szervezetek egyike. Rendszeres programjaikon évi 2500 érdeklődő és szakmabeli vesz részt. A fő célkitűzés, hogy tagjaik, a következő mérnökgenerációk elméleti és gyakorlati szinten egyaránt hiteles, és a lehetőségekhez mérten teljes képpel rendelkezzenek e sokrétű és szerteágazó tudományterület múltjáról, jelenéről és a jövőbeni fejlődési lehetőségeiről. A folyamatos fejlődés eredménye többek között a Szakkollégium által gondozott Summer Academy on Energy nemzetközi nyári egyetem, valamint az International Youth Conference on Energy nemzetközi konferenciasorozat magas szakmai színvonalon történő lebonyolítása is. A 2017-es őszi félév középpontjában a tizenöt éves jubileum megünneplése áll. Egy zártkörű pártolói est keretében a volt és jelenlegi tagság ünnepelhet együtt, idézheti fel a szebbnél szebb pillanatokat, emlékeket. Egy nyilvános rendezvény keretein belül az érdeklődők részt vehetnek egy nagyszabású panelbeszélgetésen, melyen a Szakkollégiumot évek óta támogató ipari partnerek lesznek a főszereplők. A 2017. november 2-án a BME IB028-as termében megrendezésre kerülő program keretében az energiaszektor elkövetkezendő tizenöt évben várható fejlődésről hallhatnak a résztvevők. Az egyes vállalatok felsővezetői a rövid előadások során ismertetik a cég stratégiáját, jövőbeni fontos lépéseket, lehetőségeket. Az előadások után egy moderátor által vezetett párbeszéd veszi kezdetét, melyben az iparág szereplői reflektálhatnak egymás előadására, illetve a kérdések során elhangzó válaszokra.

Veres Dániel Az Energetikai Szakkollégium 2017 júniusában hatodik alkalommal rendezte meg a 2007-ben elrajtolt konferenciasorozatát, az International Youth Conference on Energy-t (IYCE). A konferencia célja idén is az volt, hogy egy helyre gyűjtse a világ minden tájáról az energetikában kutatást végző hallgatókat és emellett nemzetközi publikációs lehetőséget biztosítson számukra. Nem szabad elmenni a tény mellett, hogy a konferencia a magyar fiatalok számára is kiváló lehetőség nemzetközi kapcsolatok, barátságok kiépítésére, mások munkájának megismerésére. A konferencia támogatóinak hathatós közreműködésével a konferencia ismét remekül sikerült, a világ 29 országából 131 résztvevő érkezett Budapestre. Idén a szervezők igyekeztek szélesíteni a palettát, így a szakmai program tekintetében a már megszokott plenáris, szóbeli és poszterszekció mellett megrendezésre került egy panelbeszélgetés a nukleáris energetikáról és egy energetikai audittal, energiamenedzsmenttel foglalkozó workshop is. A szakmai program részeként egy Young Professional Career Development Workshop került megszervezésre, melynek célja az volt, hogy a fiatal kutatók képet kaphassanak jövőbeni lehetőségeikről. Három előadás keretén belül az egyetemi doktori képzésről, non-profit szervezetekben való részvételről, illetve multinacionális cégekben rejlő munkalehetőségekről hallhattak az érdeklődők. Az előadások végén a résztvevőknek lehetősége volt, hogy az előadóknak kerekasztal-beszélgetések formájában személyesen is feltegyék kérdéseiket. Június 24-én, a konferencia utolsó napján a résztvevők megtekinthették a Paksi Atomerőművet és a perkátai alállomást. A szakmai kirándulás résztvevőinek nem mindennapi élményben lehetett részük, az atomerőmű és a 400/120 kV-os alállomás bejárása során, számos külföldi vendégnek ez volt az első ilyen tapasztalata. A konferencia szakmai programját minden este szórakoztató közösségi programok egészítették ki, például a résztvevők bejárhatták Budapestet egy városvetélkedő során, valamint megtapasztalhatták a város pezsgő éjszakai életét. A konferencia létrejöttét az egyetemi kapcsolataink (BME GPK, BME VIK, BME NTI) mellett nemzetközi szervezetek (IEEE, AEE), korábbi szervezők, pártoló tagjaink, rendezvényszervező és céges partnereink segítették.

Interjú Dr. Horák Péterrel

– generációváltás, oktatási reformok

Dr. Horák Péter 2013 óta vezeti a Gép- és Terméktervezés Tanszéket. Az interjú során beszélgettünk az oktatóhiányról, az ezzel járó nehézségekről, az oktatásszervezés változásairól és az itteni tanszéki életről. Zsolti

Káté: Milyen fontosabb események zajlottak le, mióta tanszékvezető? Miket tart az elmúlt időszak legfontosabb eseményeinek? Horák Péter: Oktatás tekintetében a képzéseink megfelelő szinten való folytatását tartom eredménynek. Az utóbbi években zajlott le a BSc-felülvizsgálat, és ennek következményeként került bevezetésre az új tanterv. A terméktervező mérnökképzésben mint szakfelelős működöm közre, így lehetőségem volt ezen folyamat közvetlen irányítására. Örömmel tölt el, hogy több fiatal kollégám eredményesen védte meg a PhD-dolgozatát, ám ami ennél is fontosabb, hogy sikerült őket itt tartani a tanszéken munkatársként. A nálunk végzett PhD-hallgatók az ipar részéről igen keresettek, ezért korábban nem volt egyértelmű, hogy valaki itt marad-e oktatónak. Amikor átvettem a tanszék vezetését, annak életkori összetétele nem volt előnyös, magas átlagéletkor volt jellemző. Még most sem tartozunk a kifejezetten fiatal tanszékek közé, de javul a tendencia. A középkorúak hiányoznak a legjobban a tanszéken: jelentős számban jelen vannak az idősebbek, a nyugdíj előtt álló vagy már nyugdíjban lévő kollégák, illetve a 30 év körüliek, a nagyon fiatalok. Folyamatosan próbálkozunk az iparból többéves tapasztalattal rendelkező mérnököket bevonzani, de nagyon nehéz ezt a korosztályt megnyerni. Sajnos a kutatás területén nem volt a tanszéknek az utóbbi időben olyan súlyponti témája, amelyre pályázatot nyertünk volna. Ennek elérése most is céljaink között

szerepel. Megemlíteném, hogy a Gép- és Terméktervezés Tanszék nem alapkutatásokkal foglalkozik, a pályázatok java azonban alapkutatásokra van szabva. Alapkutatás például egy új kompozit anyag kifejlesztése vagy egy áramlástani jelenség vizsgálata, szimulációja. Ezen kutatások eredményeinek felhasználása, beépítése egy adott konstrukcióba a mi feladatunk – ez az alkalmazott kutatás. Az egyetemen a minőség egy fontos mérőszáma a publikációk száma, idézettsége. Nálunk ezek a mérőszámok a többi tanszékhez képest alacsonyak, ám a fiatal PhD-zők miatt ez is egyre jobb tendenciát mutat. A tanszék harmadik lába az ipari megbízások, amelyből a munkatársak többletjövedelemre tudnak szert tenni. Ez a tanszék egy kevésbé erős oldala. Szintén az a probléma, hogy az az oktatói generáció, amelynek megvoltak az ipari kapcsolatai, mára javarészt nyugállományban van. Persze vannak partnereink, mint a Fémalk Zrt., a Claas Hungária Kft. és a Knorr Bremse Fékrendszerek Kft., hogy csak a nagyobbakat említsem. Káté: Milyen változásokat fog hozni az új tanterv bevezetése? H.P.: A legfontosabb változás, hogy a tanszék oktatási terhelése tovább nő, pedig már ezelőtt is mi oktattunk a legnagyobb óraszámban a karon. Nem azért próbáltunk további órákat szerezni, hogy a bevételünket növeljük, hanem hogy az oktatás minőségét emeljük. Ez furcsán hangozhat, mert a BSc-tantervreformból mindenki a

kontaktórák csökkentését emeli ki, azonban néhány általunk oktatott tárgy esetében szükségszerű volt az óraszámok emelése. Ezt a szakbizottság, illetve minden más tárgyalófórum megértette és elfogadta. A tárgyak kreditérték- és óraszám-változtatásán túl a törzsanyagot is át kell alakítani. Az ipari termék- és formatervező mérnök szakon az Integrált terméktervezés tárgyakat a lehetőségekhez mérten próbáltuk megerősíteni kreditértékben és óraszámban is, így a több féléven keresztül végigvonuló tárgy többletóráiba korábban kis kreditértékű, kötelezően választható tantárgyak anyagának legfontosabb részeit emeltük be. Káté: A Gépelemek tárgyak esetében az utóbbi időben oktatásszervezési változások történtek, pl. kis- és nagytermi gyakorlatok variálása, létszámemelés. Mi indokolta ezeket és mennyire voltak sikeresek ezek az intézkedések? H. P.: Az igazat megvallva, amíg a Gépelemek tárgyak keretén belül tervezési feladatokat szeretnénk oktatni, addig a gyakorlatok ideális létszáma 16-18-fő lenne, ám ez fenntarthatatlan volt a jelenlegi oktatói létszámmal. Az egyik próbálkozás Gépelemek 1. tárgyból a kistermi gyakorlatok és a nagytermi vezetett gyakorlatok hetenkénti váltásban való bevezetése volt. Igazából nem volt egyértelmű sikere ennek a kísérletezésének, így 2 éve visszaállítottuk az eredeti 18 fős létszámot. Folyamatosan azzal szembesültünk, hogy nem bírjuk ezt oktatói kapacitással. Tavaly elhatároztuk, hogy a három nagy tárgyunkat 35 fős gyakorlati csoportokkal hirdetjük meg. Ez nagyon nehéz, és csak úgy lehet eredményes, ha a feladatokat úgy igazítjuk, hogy azok teljesítése kevesebb személyes konzultációt igényeljen. Az oktatónak úgy kell előkészítenie a gyakorlatot, hogy a megoldás során kevesebb személyes, egyéni kérdés merüljön fel a hallgatóban, amelyet időbe telik megbeszélni. Számítunk a hallgatók nagyobb önállóságára, valamint a felelősségvállalására. Felelősnek lenni azért, hogy odafigyel órán, nem kérdezi meg újra azt, ami már elhangzott. A hallgatóknak látniuk kell, hogy ez már egy másik gyakorlat, amely az ő részükről is egy más hozzáállást követel. Káté: A nem géptervező szakirányos hallgatók mindössze egy félévet hallgatnak 3D-s tervezést. Nem kevés ez a mai iparban? Nem lenne szükség külön AutoCAD oktatásra, hiszen az még ma is nagyon elterjedt a gyakorlati alkalmazásban? H.P.: Sokakat nem tervezőmérnöknek vesznek fel, mégis kapnak ilyen feladatot, tehát mindenképpen szükség van az ilyen tudásra, specializációtól függetlenül. Próbáljuk biztosítani a lehetőséget, de a labor- és oktatói kapacitásunk erősen korlátozott. Nem tiltjuk ki a CAD alapjai után a többi hallgatót sem kurzusainkról, a CAD-modellezés és CAD-rendszerek I. és II korlátozottan ugyan, de nyitva áll más specializáción lévők előtt is. Egyedül a két 24 fős laborterem, valamint az oktatói kapacitás szab határt a törekvéseinknek, de érezzük ennek az igényét a hallgatóság részéről.

A CAD-oktatás filozófiája az, hogy 3D-ben tervezünk, és ebből készítünk 2D-s műszaki rajzokat a gyártás számára. Bár az AutoCAD kikerült a CAD alapjai tantárgyból, azonban a Műszaki ábrázolás korszerű technológiái c. szabadon választható tárgy keretében elsajátíthatják a hallgatók ezt a fajta tudást.

„Elsősorban a mérnöki gondolkodást szeretnénk megtanítani, ehhez a számítógépes tervezőprogram csak egy eszköz, amit viszont jól kell tudni használni.” Káté: Milyen változások lépnek életbe az új tantervvel a Géptervező specializáción? H.P.: A BSc-s Géptervező specializáción megerősítettük a kimondottan tanszéki, tervezéshez kapcsolódó tárgyakat. A specializáción eddig alul volt értékelve a Gépszerkezettan II., amely keretein belül egy fogaskerék-hajtómű tervezése a feladat. Ez most emelt óraszámmal és kreditértékkel kötelező tantárgy lett. Ezen kívül emelkedett a Gépszerkezettan I. gyakorlat heti óraszáma. A CAD-rendszerek I. és II. szintén bekerült a kötelező tárgyak csoportjába. A MOGI Tanszék tantárgyai kevésbé kapcsolódnak szigorúan a géptervező alaptananyaghoz, így azok kötelezőből kötelezően választható csoportba kerültek át. Káté: Mit lehet elmondani a Mezőgépész specializációról, illetve szakirányról? H.P.: A mezőgépész képzésnek a tanszéken nagy hagyományai vannak, én azon dolgozom, hogy ezeket a tradíciókat tovább vigyük. Ezt a képzést is meg kell újítanunk, valamint vonzóbbá kell tenni a hallgatók szemében. Fontos lenne kiépíteni a kötődést a mezőgépészet és a hallgatók között, és akkor 2 év után újra indulhatna MSc-s képzés is. Káté: A terméktervező képzéssel kapcsolatban többen panaszkodtak arra, hogy a képzés műszaki irányba tolódik el, egyre kevesebb kreativitást követelnek meg. Mi a véleménye erről? H. P.: Én nem érzékelem ezt. Próbálom figyelemmel követni a tantárgyakat, az Integrált terméktervezés gyakorlatok prezentációit rendszeresen látogatom. Nem tudom megerősíteni, hogy a kreativitás, a formatervezés háttérbe szorulna. Az lehetséges, hogy egyes feladatoknál, egyes oktatóknál inkább a mérnöki vonal domborodik ki, ám biztosan nincs a tanszéknek olyan szándéka, hogy az egyéniségeket elnyomja. Meg kell találni az egészséges egyensúlyt a mérnöki ismeretek és a formatervezés, kreativitás, alkotói szabadság között.

Káté: A terméktervező képzésben megfelelő számú oktatói gárda vesz részt? H. P.: Ez a képzés fokozottabban érzi meg a generációváltást és az ezzel járó nehézségeket. Jelenleg három DLA-s kolléga található a tanszéken, miután Zalavári tanár úr 2017 januárjában kilépett. A három említett oktatóból kettő négy éven belül eléri a nyugdíjkorhatárt, ezért erősen próbálkozom utánpótlást szerezni. Bár ez nem könnyű feladat, de éppen most sikerült felvennünk egy terméktervező kolleginát, remélem, hogy ő 4 év múlva PhD fokozatot fog szerezni, és ezt követően is a tanszéken marad, hogy a képzést erősítse. Ugyanakkor a MOME-n végzett DLA-s vonalra is szükségünk lenne, az ott végzett fiatalok közül jó lenne néhány leendő kollégát ide csábítani. Ők más szemléletet tudnának behozni, aminek lenne helye a képzésben.

Káté: Hány doktorandusz van a Tanszéken? Más tanszékekkel összehasonlítva a fiatalabb oktatók, doktoranduszok miért vesznek részt kevésbé az oktatásban? H. P.: Jelenleg a tanszéken kilenc PhD-s hallgató dolgozik. Nem mondanám, hogy nem alkalmazzuk őket oktatói feladatkörben, jóllehet az első félév általában a betanulásról szól. Főként másodévtől tanítanak a doktori képzésben résztvevők, ezért a most másodévbe lépő fiatal oktatói generációnkkal egyre többet találkozhatnak majd az alap- és mesterképzésben résztvevők. Más tanszékekkel összehasonlítva itt kevesebb laborgyakorlat van, csupán a CAD-labor, itt viszont alkalmazunk fiatal PhD-hallgatókat, sőt MSc-s demonstrátorokat is. Káté: Hogyan értékelik az OHV eredményeket? Van jutalmazás a kiemelkedő eredményekért, esetleg történik oktatócsere elégedetlenség esetén? H. P.: Nagyon fontosnak tartom az OHV-t, azonban tudomásul kell venni, hogy ez nem egy abszolút és mindenható értékelés, főként alacsony kitöltöttség esetén. Mindig megnézem a GT3 kiemelkedően jól és kritikusan teljesítő kollégáit. Az oktatóknak kétévenként van közalkalmazotti minősítése, ilyenkor részletesen is el szoktam velük beszélgetni az OHV eredményekről. A jól teljesítő kollégákat, valamint azokat, akik önként az átlagosnál több órát vállalnak, jutalomban részesítem.

Káté: Milyen az itteni közösségi élet? Össze lehet fogni ilyen sok munkatársat? H. P.: Nem vagyok elégedett a közösség jelenlegi állapotával. Próbálom összetartani a munkatársakat, hogy ne csak a 14 oktatási héten találkozzanak egymással. Bevezettem, hogy minden tanév végén tartsunk egy ebéddel összekötött közös vidéki kirándulást. A karácsonyt már az elődeim is egy tanszéki összejövetellel ünnepelték, ezt a hagyományt folytatjuk. Ezen kívül a kisebb tanszéki csoportok önszerveződően rendeznek egy-egy baráti, kellemes délutánt valamelyik egyetem környéki helyen. A tanszéken több tudományterület képviselői is jelen vannak, ami nemcsak előnyöket, hanem hátrányokat is jelent. Főként olyan esetben vannak nézeteltérések, ahol több terület szakemberei együtt végeznek oktatási tevékenységet. Őszintén lenne mit javítani az itt uralkodó közhangulaton. Káté: A jó tanszéki élet hiányának lehet az az oka, hogy az itteni munkatársak magánmérnöki tevékenysége, egyéni vállalkozói munkája sok idejüket elviszi? H. P.: Egyértelműen. Azt kell látni, hogy a béremelések ellenére még mindig alacsony az egyetemi oktatók fizetése. Nem tudom megtiltani az oktatók egyéni munkavégzését, mert ha a kisebb munkákat a tanszékre megbízásként hozzák be, akkor jóval kevesebb pénzt tudnak belőle hazavinni, mint ha egyéni vállalkozóként végzik el a feladatot. Mi nem vagyunk abban a helyzetben, mint az ATT vagy a PT tanszékek, ahol az eszközök csak az egyetemen állnak rendelkezésre. A mi mérnöki tudásunk, a tervezni tudás hazavihető, otthonról is végezhető. Ez azért nem jelenti azt, hogy ipari munkák egyáltalán nem jönnek be a tanszékre. Vannak ipari kapcsolataink, akik korábban is és jelenleg is igényt tartanak arra, hogy a szakértői vagy tervezési szerződésre egyetemi pecsét kerüljön. Káté: Mi a terve a GT3-mal a következő három hónapra és a következő három évre? H. P.: Három hónapra az a célkitűzés, hogy az új tantárgyak bevezetését minél magasabb szinten teljesítsük. Cél, hogy az új tantárgyakba friss ismeretanyagot is sikerüljön integrálni. Hosszútávon az oktatási tevékenység hatékonyabbá tételét szeretném elérni, azaz ugyanazt a hallgatói létszámot – a színvonalat nem csökkentve – kisebb oktatói gárdával ellátni. A felszabaduló oktatói kapacitást pedig a kutatásokra, publikációkra lehetne fordítani. Emellett a külső, vállalkozási munkák bővítése is szükséges, hogy a munkatársaink bérét versenyképes szintre tudjuk hozni. Káté: Mit üzenne a gépészkari hallgatóknak? H. P.: Nagyobb önállóságot és felelősségvállalást kérnék a hallgatóktól az alaptárgyainknál. Mi próbálunk megadni minden segítséget, de lesznek olyan helyzetek, ahol az önállóságon lesz a hangsúly. Emellett felelősséget vállalni a beadott munkákért, hogy az megüsse az elfogadható, sőt a kiváló szintet. Káté: Köszönjük szépen!

Menzaügyek Több változás is bekövetkezett mostanában a sok egyetemista rendszeres étkezését biztosító egyetemkörnyéki menzák ügyében. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül ezeket a történéseket szedtük össze egy csokorba. Bagoly

Elindult a Melódin Up!

Szeptember 18-tól Melódin Up! néven új étkezde nyílt a Stoczek Menza tőszomszédságában. Az új hely, mely a Stoczek és Bertalan utca sarkán, az egykori reggeliző helyén nyitott, elsősorban a streetfood irányvonalát kedvelők kedvence lehet. A műfajnak megfelelően főként az ott népszerű ételek váltak elérhetővé, mint levesek, hamburgerek, de vannak grill és wok ételek is, illetve szerepel a menülapon csirkeszárny, édes tészta, valamint grillsaláta is különböző ízekben. A helyszín- és névválasztás nem véletlen, az új hely üzemeltetője ugyanaz a cég, mint a töretlen népszerűségnek örvendő Stoczek Menzának is.

Babi néni kifőzte

Még tavasszal indult el a Pizzaboy Budafoki úti éttermének helyén a Babi Néni Konyhája névre hallgató étkezde, ahol igen jutányos áron ehetnek a betérők. Az étterem kínálata ugyan nem összevethető egy Michelin-csillagos vendéglátó egységével, azonban sem éhen nem hal, sem adósságspirálba nem kerül, aki itt eszik. A lehetőségek között főként az alapvető ételek: rántott és sült húsok, köretek, sajt- és zöldségfélék, desszertek találhatók; emellett minden nap kétféle menü közül választhatnak a betérők. Érdemes azonban sietni annak, aki ez utóbbiak valamelyikére pályázna, ugyanis 13-14 óra körül már el szokott fogyni a napi menü.

Bezárt a Goldmann Menza

Bizonytalan időre bezárt a Goldmann téren található étkezőkomplexum. A bezárás az emeleti, hallgatók által kevésbé használt menza mellett érinti a földszinti, a diákság körében is népszerű palacsintázót, illetve kávézó-büfét is. A bezárás oka, hogy az eddigi üzemeltető szerződése lejárt. A kiírt pályázaton érvényes jelentkezés nem érkezett be. (Az eddigi fenntartó nem adott be pályázatot.) A kihelyezett tájékoztató alapján újabb pályázat indult el, ennek eredményétől függ, hogy mikor nyithatnak újra az érintett intézmények. A Melódin Up!-ról és a Babi Néni Konyhájáról a Káté felületein hamarosan bővebb értékelést is olvashattok.

Mi lesz veled, Ajándékbolt?

A Goldmann téren üzemelt eddig a Műegyetemi Ajándékbolt, ahol a BME-hez kapcsolódó ajándéktárgyakat lehetett vásárolni, kezdve a bögréktől, kulcstartóktól egészen a faliórákig és ruházatokig. Az Ajándékboltban megtalálható volt továbbá lottózó és MÁV jegypénztár is, melyek az Ajándékbolttal együtt bezártak. Kerestük az EHK-t és a GHK-t ez ügyben. Megkeresésünkre Krisztián Dávid EHK-elnök elmondta, hogy az Ajándékbolt a Goldmann Menzával együtt ideiglenesen bezárt, várhatóan az E épület első emeletén nyit újra hamarosan (a Meex Lounge helyén), mégpedig a tervek szerint a Jegyzetbolttal közös helyiségben. A jegypénztárral és a lottózóval kapcsolatban nem tudott információval szolgálni, azonban megemlítette, hogy az EHK tervei között szerepel egy modernebb hallgatói szolgáltatásokat felvonultató egység létrehozása, melynek helyszíneként akár a Goldmann téri épület (felújítás után), akár más egyetemi hely elképzelhető.

Változások a matematika képzésben A Gépészmérnöki Kar alapszakjai átestek egy mintatanterv-módosításon, amely több-kevesebb változást hozott az eddig megszokott tantervekhez képest. Egyik ilyen változás, hogy megjelentek a gépészmérnöki alapszakon az emelt szintű matematika helyettesítő tantárgyak, illetve egy új specializáció, a matematikus-mérnök. Ezekről az újdonságokról kérdeztük Dr. Illés Tibor urat, a Differenciálegyenletek Tanszék tanszékvezetőjét. Bozont

Káté: Honnan jött az ötlet egy ilyen képzés beindítására? Dr. Illés Tibor: Béda Gyula és Farkas Miklós profes�szor urak a hetvenes években bevezettek egy új gépészmérnöki szakot, a matematikus-mérnök gépészmérnök szakot. Erre külön felvételi eljárással lehetett bekerülni, és nem meglepő módon magasabb pontszámmal lehetett bejutni rá, mint a gépészmérnöki alapszakra. A magasabb szintű matematikaoktatásnak, amelyik a mérnökképzés egyik fontos építőeleme, a BME-n (és jogelődjein) komoly tradíciója volt. Nem meglepő, hogy a BME-n végzett gépészmérnökök (és mérnökök általában) keresettek voltak a komoly ipari kultúrával rendelkező országokban. Ismert, hogy a második világháború előtt külföldi, többek között híres németországi iparvállalatoknál is alkalmazták az egyetemünkön végzett legjobb mérnököket. A mérnökképzés egyik alapvető építőköve a BME-n mindig is az volt, hogy az itt végzettek jó matematikai alapokkal rendelkeztek, ennek biztosítására hozták létre a Differenciálegyenletek Tanszéket is 1952-ben, amely a gépészkari hallgatóknak tanított és tanít azóta is felsőbb matematikát. Ezekre a tradíciókra alapozva jött létre a matematikus-mérnök szak az 1970-es években, amely a hallgatóknak matematikát tanított azzal a céllal, hogy kiváló gépészmérnököket képezzen. A matematikus-mérnök szak az 1990-es évek közepéig létezett, és ebből a képzésből olyan kiváló gépészmérnökök kerületek ki, mint Stépán Gábor, Paál György, Szalay Tibor, Gróf Gyula, Kalmár-Nagy Tamás és még sokan mások. Közülük többen a jelenlegi gépészmérnöki képzésben résztvevő tanszékek vezető oktatói, de az iparban is volt igény az itt végzettekre. Mérnök-matematikusok körében ismert egy történet, amely egy nagy németországi autógyártó vállalat kutatás-fejlesztési központjában történt az 1990-es évek közepén. Az egyik kutatási megbeszélés végén az osztályvezető kiosztotta a feladatokat és kiment, majd megszólalt az egyik mérnök: „Na, elment a német kolléga, most már beszélhetünk magyarul!” Káté: Miért lehet szükség egy ilyen szakirány beindítására? I.T.: Nincs szüksége mindenkinek nagyon sok matematikára, viszont egy kisebbségnek igen, ugyanis akik fejlesztő-kutató mérnökök szeretnének lenni, azok vagy

megtanulják az egyetemen a szükséges matematikát, vagy később kényszerülnek majd arra, hogy egyedül, autodidakta módon sajátítsák el azt. A matematikus-mérnök specializáció célja az, hogy egy hasznos, magas színvonalú matematikaképzésen vigye végig azokat, akik már az egyetemre kerüléskor tudják, hogy ők fejlesztőmérnökökké szeretnének válni, vagy csak egyszerűen szeretik annyira a matematikát, hogy a mérnöki alapok mellett szívesen tanulnák magasabb szinten. A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy a komoly matematikatudásnak gyakorlati haszna van. Ugyanis, ha egy mélyebb matematikai tudást igényelő mérnöki problémán mérnökök matematikusokkal és informatikusokkal szeretnének közösen dolgozni, akkor gyakran áll elő az a helyzet, hogy annak ellenére, hogy mindenki magyarul beszél, mégsem értik meg egymást, mert nem értik a másik szakma kérdésfelvetését, nem ismerik annak fortélyait, egymás gondolkodásmódját. A matematikus-mérnök viszont olyan tudással felvértezett személy, aki érti a projekt matematikai és mérnöki oldalát is. Ezt ismerték fel többen a GPK vezetői közül, és ez az egyik oka annak, hogy a matematikus-mérnök specializáció elindulhatott. Káté: Mi a különbség a gépészeti fejlesztő és a matematikus-mérnök specializációk között? I.T.: Nem biztos, hogy én vagyok a leginkább kompetens személy arra, hogy a különbségeket illusztrálni próbáljam. Talán azt mondhatnám, hogy a gépészeti fejlesztő specializáción egy konkrét típusú mérnöki, fejlesztői, modellezői feladatra készítik fel a hallgatókat. Ezzel szemben a matematikus-mérnök specializációnál azt a matematikai tudást szeretnénk átadni a hallgatóknak, amelyekkel szélesebb körben is képesek megoldani mérnöki problémákat. A lényeges különbség, hogy mérnöki témakörtől függetlenül, olyan matematikai területeket fogunk oktatni a specializáción, amelyek alkalmazhatósága mérnöki problémák megoldása során a szakirodalomban jól dokumentált. Mi nem arra képezzük ki a hallgatókat, hogy adott típusú mérnöki problémákat oldjanak meg, hanem arra, hogy a komoly, nehéz, szakmai kihívást jelentő problémák megoldásához vagy meglegyen a megfelelő matematika tudásuk, vagy képesek legyenek a megoldáshoz szükséges matematikai tudást megszerezni, akár úgy, hogy alkotó módon kidolgozzák a feladat meg-

oldásához szükséges matematikai modelleket, megoldási módszereket. Volt alkalmam egy gépészmérnöki PhD dolgozat bírálatában részt venni, amelyben a kolléga a soproni vízmű vízellátásának a szabályozásáról értekezett. A probléma megoldásához szüksége volt nagyon komoly, mély irányításelméleti, optimalizálási ismeretekre, amelyeket – úgy tudom, hogy jelenleg – sem a gépészeti fejlesztő, sem pedig más specializációkon nem oktatják. Ezzel szemben a matematikus-mérnök specializáción – többek között – ezek az ismeretek is megszerezhetőek lesznek. Ez csak egy eset a sok közül, amelyik jó példa arra, hogy ha egy hallgató a mindenki által elsajátítandó matematika tananyag mellett ért a matematika más területeihez is, akkor képes lehet arra, hogy olyan mérnöki problémákat is megoldjon, amelyeket a többiek nem. Mi a gépészmérnök-hallgatókat arra szeretnénk felkészíteni, hogy komoly és a fejlesztő-kutató munkájukban hasznosítható matematikai tudással rendelkezzenek. Természetesen a mérnökké váláshoz nem nélkülözhetőek a fontos mérnöki területek elsajátítása sem. Azt mondhatnánk, hogy a matematikus-mérnök specializáció hallgatói körülbelül két félévnyi (kb. 60 kredit) matematika anyagot és több mint 4 félévnyi mérnöki ismereteket tanulnak. Ezzel szemben a nem matematikus-mérnök specializáció hallgatói jóval kevesebb mint egy félévnyi matematikát tanulnak. Másfelől azt is el kell mondanom, hogy a matematikus-mérnök specializációt elvégző gépészmérnöki alapszakos hallgató nem matematikus képzésben részesül, hiszen a matematikus alapszakos hallgatók legalább 5 félévnyi matematikát tanulnak a képzésük során, egyéb tárgyaik mellett. Káté: A matematikus-mérnök specializációra való bekerüléshez a Matematika G1-G3 tárgyak (korábbi A1-A3) tantárgyak emelt szintű helyettesítő tárgyait (Lineáris algebra mérnököknek, Analízis mérnököknek, Többváltozós analízis mérnököknek, Differenciálegyenletek mérnököknek) kell teljesíteni. Lehet esetleg tudni, hogy hányan kezdték el ezeket a tárgyakat hallgatni? I.T.: Ebben az évben a specializáció elindításának a gyermekbetegségeivel szembesültünk. Talán nem volt megfelelő a specializáció reklámozása vagy nem volt világos, hogy ehhez a specializációhoz tartozó kritériumtárgyak felvétele az első félévre esik és később nem (vagy alig) pótolható. A specializáció sikeres elindításához nélkülözhetetlen, hogy az első félévben a hallgatók felvegyék a Lineáris algebra mérnököknek és az Analízis mérnököknek című tárgyakat. Miután észleltük, hogy az információk nem jutottak el a hallgatókhoz vagy nem olyan formában, ahogyan azt mi szerettük volna, akkor Paál György tanár úrral elmentünk az idei első Matematika G1-es előadásra, ahol 10 percet kaptunk Kiss Krisztina tanárnőtől, arra, hogy bemutassuk az emelt szintű matematika tárgyakat és azok hasznosságát, valamint a matematikus-mérnök specializációt. Hangsúlyozni szeretném, hogy a véleményem szerint minden olyan gépészmérnöki alapszakos hallgatónak,

aki a középszintű érettségin matematikából legalább 90 pontot, illetve az emelt szintű érettségin legalább 80-85 pontot elért, érdemes lenne az emelt szintű helyettesítő matematika tárgyakat tanulnia. Higgyék el nekem, hogy a tárgyak nehézségéből fakadó pluszmunka a mérnöki tanulmányaik és szakmai karrierjük során megtérül. Visszatérve az első Matematika G1 előadás utolsó tíz percének eseményeihez, elmondhatom, hogy a vártnál sokkal nagyobb érdeklődést váltottak ki Paál tanár úr és az én gondolataim. Az előadás végén körülbelül 50 hallgató rohant le minket, hogy őket érdekelné az emelt szintű helyettesítő matematika tárgyak tanulása, viszont már rögzítettek az órarendjeik. Nos, ez a momentum erősített meg abban, hogy jövőre a GPK oktatási vezetésével közösen megfelelő módon tájékoztassuk a hallgatókat az emelt szintű helyettesítő matematika tárgyakról és a matematikus-mérnök specializációról egyaránt. Reményeim szerint az emelt szintű helyettesítő matematika tárgyakat megfelelő tájékoztatás esetén a gépészmérnöki alapszakos hallgatók közül 50-70 fő is felveszi. Végül az idei tanévben 16 hallgató vette fel az emelt szintű helyettesítő matematika tárgyakat. Reméljük, a többségük élvezni fogja a matematika tanulását, és a matematikus-mérnök specializációt választja majd. Még egyszer vissza kell térnem ahhoz a kérdéshez, hogy kinek ajánljuk az emelt szintű matematika tárgyak felvételét. Jobb híján egy olyan kritériumot fogalmaztunk meg, ami a BME TTK matematikus szakára való bejutás-

sal majdnem egyenértékű, azaz a középszintű matematika érettségi esetén 90%, emelt szintűek esetén pedig 85% a minimum. Bár ezekről a számokról még közöttünk, (matematika) oktatók között is vita folyik. Többen úgy vélik, hogy emelt szintű érettségi esetén elfogadható lehetne a 70-75% is. A magasabb kritériumot én azért látom szükségesnek, hogy ne legyen csalódás az emelt szintű matematika tárgyak tanulása azok számára, akik nem megfelelő matematikai előképzettséggel érkeznek az egyetemre. A Gépészmérnöki Kar egyébként lehetővé tette, hogy átjárható legyen az alapszintű és az emelt szintű matematika tárgyak között, tehát ha a hallgató akár az első zh után úgy érzi, hogy neki az emelt szintű matematika tárgyak elvárásai túlságosan magasak, nem tud olyan eredményt elérni emelt szinten, amilyet szeretne, akkor átjelentkezhet az alapszintű csoportba akár félév közben is. Káté: Jelenleg csak a gépészmérnöki alapszakos hallgatók számára elérhetőek az emelt szintű matematika tanulmányok. Tervezik a későbbiekben a többi gépészkari szakon is megvalósítani az emelt szintű tárgyakat? Esetleg gondolkodtak-e külön matematikus-mérnök szak indításán? I.T.: Jelenleg – leginkább idő hiánya miatt – a többi szakon nem tudtuk megszervezni az emelt szintű matematikaoktatást. Megértettük azt, hogy a Gépészmérnöki Kar célja, hogy lehetővé tegye a matematika emelt szintű tanulását minden hallgatója számára. Sajnos ez nem volt megvalósítható ebben az évben, habár a felvételi eredmé-

nyek alapján 150 gépész szakos és még további 150-200 egyéb szakon tanulmányait megkezdő hallgató üti meg az általunk felállított követelményeket. A matematikus-mérnök specializációra egyébként a Gépészmérnöki Kar rögzítette a keretszámot maximálisan 20 főben. A közeljövőben szeretnénk legalább két gyakorlati kurzusnyi gépészmérnöki alapszakos hallgatónak emelt szintű matematikát tanítani, akik a későbbiekben el tudják dönteni, hogy szeretnének-e a matematikus-mérnök specializációra jönni, vagy sem. Úgy gondolom, hogy bármelyik specializációt is választják azok a hallgatók, akik az emelt szintű matematika tárgyakat végzik el, előnyben lesznek az olyan mérnöki tárgyak elsajátításában, amelyik komolyabb matematika-apparátust használ. A Gépészmérnöki Kar további szakjain a matematikaoktatásért a Geometria Tanszék felelős. Így az a kérdés, hogy az emelt szintű helyettesítő matematika tárgyakat a GPK bármelyik hallgatója elvégezhesse, a Matematika Intézet részéről is komolyabb egyeztetéseket igényel. A magam részéről elképzelhetőnek tartom, hogy a következő tanévre megszülethet egy olyan megoldás, amelyik a GPK bármelyik hallgatójának, aki teljesíti az emelt szintű matematika tárgyak felvételének kritériumait, elérhetővé váljon azok tanulása. Egy ilyen helyzetben elképzelhetőnek tartom, hogy akár 5-6 gyakorlati kurzussal induljon jövőre a Lineáris algebra mérnököknek és Analízis mérnököknek nevű tantárgyak. Ami a matematikus-mérnök szak indításának a lehetőségét illeti, arra azt válaszolhatom, hogy nem gondol-

kodtunk saját szak indításán. Czigány Tibor dékán úrral az volt a célunk, hogy a matematika emelt szintű oktatását meg tudjuk valósítani a gépészmérnöki alapszak berkein belül. Reméljük, hogy a későbbiekben a GPK tanszékein megjelennek majd olyan fiatal mérnökök, akik matematikus-mérnökként végeztek. A matematikus-mérnökök alaposabb matematikaismeretük felhasználásával hasznos tagjai lesznek a tanszékeknek, elősegítve a tanszék profiljába vágó mérnöki kutatómunka sikerességét. Talán érdemes megjegyezni, hogy Czigány dékán úr nem matematikus-mérnök szakon végzett, ennek ellenére is fontosnak látja a matematikus-mérnök specializáció elindítását a gépészmérnöki alapszakon. Káté: Mi indokolta a képzés kilencvenes években történő megszűnését, és miért látják úgy, hogy most van szükség az újbóli beindítására? I.T.: A képzés megszűnéséhez hozzájárult, hogy a magyar ipar legyengült, és nem volt felvevőpiaca a gépészmérnök végzettségűeknek. Ennek következtében nagyon alacsony pontszámmal lehetett bekerülni a Gépészmérnöki Karra, ami lényegében lehetetlenné tette az emelt szintű matematikaoktatását. Ezzel szemben jelenleg nagy igény mutatkozik gépészmérnökök iránt itthon és külföldön egyaránt, így komolyabb kezdő fizetéssel helyezkedhetnek el a fiatal gépészmérnökök. Ez természetesen összefügg azzal is, hogy jelenleg sokkal magasabb felvételi pontszámokkal kerülhetnek be a hallgatók a GPK-ra, megteremtve a lehetőséget az emelt szintű matematikakurzusok újbóli bevezetésére. A matematikus-mérnök szak, amíg létezett, a mérnöki elitképzés része volt. Reményeink szerint az emelt szintű matematikakurzusok és a matematikus-mérnök specializáció hozzájárulhat a gépészmérnökképzés színvonalának további emeléséhez. A matematikus-mérnök specializáció szükségességét pedig a már említett, egyetem berkein belül végzett kutatómunka mellett az ipari kutatás-fejlesztés is indokolja, ugyanis hazánkban egyre több nagy iparvállalat végez kutatás-fejlesztési tevékenységet. Ezt egy példával szeretném szemléltetni: volt egy hallgatóm, aki a Gépészmérnöki Karon szerzett BSc-diplomát, majd a mesterképzést nálunk, a BME Matematika Intézetben végezte el, és szerzett matematikus mesterdiplomát. Az egyetem elvégzése után többek között a Knorr-Bremse kutató-fejlesztő központjában járt interjún, ahol a szükséges fordulókat követően az egyik osztály vezetőjével került sor egy szakmai beszélgetésre. Az interjúztató meglátta, hogy a jelentkezőnek gépészmérnöki alapszakos és matematikus mesterdiplomája is van, majd közölte vele, hogy „szükségem volna még 10 ilyen ismerettel rendelkező munkavállalóra”. Egy matematikus-mérnök pont ezekkel a kvalitásokkal fog rendelkezni, amely láthatóan keresett az ipari kutatás-fejlesztési központok részről. Több kutatóintézetben dolgozó mérnök ismerősömtől hallottam, hogy egyre inkább terjed az a nézet, hogy körülbelül 15 fejlesztőmérnökre/informatikusra kellene, hogy jusson egy jó alkalmazott matematikus, mert a mérnökök/informatikusok kutatás-fejlesztési munkájuk során

éves szinten annyi nehéz matematikai problémát vetnek fel, amelyeknek a megoldására egy matematikus egész évnyi munkája kell. Gépészmérnöki környezetben a matematikus-mérnökök sikeresen helyettesíthetik az alkalmazott matematikusokat, pontosan azért, mert egyszerre van megfelelő mérnöki és matematikai tudásuk. Káté: Mit látnak következő lépésnek a matematikus-mérnök képzés fejlesztésében? I.T.: Következőkben talán azt tűzhetnénk ki célul, hogy a mesterképzésben is megvalósítsunk egy erősebb matematikaképzést, kiterjesztve az emelt szintű helyettesítő matematikakurzusok rendszerét. Ennek a lehetőségnek a megvalósítása természetesen sok szakmai egyeztetést igényel a mérnök kollégákkal. Mi egy ilyen egyeztetésre nyitottak vagyunk. A másik lehetséges cél egy finnországi utamon fogalmazódott meg. Finnországban egy Erasmus-út alkalmával beszélgettem egy kint tanító magyar gépészmérnök kollégával a matematikus-mérnök specializáció elindításáról. A kolléga és finn főnöke megkérdezte tőlem: „Tibor, miért nem indítjátok el a képzést angolul?” Ouluban azt válaszoltam nekik, hogy azért, mert akkor az egész tárgykínálatot meg kellene tartanunk angolul, amire nincs – jelenleg – elég kapacitásunk. Ezzel szemben, ha szereznénk külföldről 20-30 hallgatót, akik a matematikus-mérnök specializáció matematika tárgykínálatáért szívesen fizetnének, akkor nekik megtarthatnánk tömbösítve a tisztán matematikai tárgyakat két félév alatt. A 20-30 angol nyelvű képzésben részt vevő hallgató éves tandíjának persze fedeznie kellene 5 docens éves fizetési keretét, akik a képzés tárgyainak a zömét tanítanák. Ebből egyszerűen kiszámítható lenne a tandíj. Persze egy tömbösített, angol nyelvű képzésnek az lenne az előfeltétele, hogy a hallgatók már rendelkezzenek (legalább) alapszintű mérnöki diplomával, és legyen igényük nagyobb matematikatudás megszerzésére. Didaktikai szempontból egy évre összetömöríteni a matematikus-mérnök specializáció tárgyait nem igazán ideális megoldás, de ha valaki már bizonyította, hogy magas szintű mérnöki ismeretek elsajátítására képes, és igényeli a komolyabb matematikai ismeretek megszerzését, akkor megtanítható neki a tananyag ilyen formában is. Ezt a gondolatmenetet folytatva esetleg lehet egy olyan távlati cél is, hogy a matematikus-mérnök képzésben elsajátítandó többlet matematikát diploma utáni képzésben, akár 1 évben tömbösítve megtarthatnánk azok számára, akik hajlandóak diplomájuk megszerzése után még matematikát tanulni annak érdekében, hogy egy-egy nagyon igényes kutatás-fejlesztési intézetbe bekerülhessenek, többlet matematikatudásuk segítségével. Azt hiszem, hogy erre a képzési formára lehetne fizetőképes keresletet találni a magyarországi és külföldi egyetemekről kikerülő friss diplomások köréből, akik jól fizető és igényes munkahelyen szeretnének elhelyezkedni. Káté: Köszönjük szépen!

GPK felvételi tendenciák Az idei felsőoktatásba történő felvételi jelentkezések lezárultával, az eredmények kihirdetése után körülbelül egy hónappal talán már minden érintett megfeledkezett arról az izgalomról, amit az eredmények felszínre bukkanásakor érzett (ez a fajta izgatottság tán kevésbé vonatkozik arra a 495 felvételi pontot szerző diákra, aki már Gépészkarunk hallgatói armadáját erősíti). Ebben a cikkemben a Gépészkarunkra fókuszálva igyekszem érdekes, hasznos, de legfőképp igaz következtetéseket levonni a 2017-es és az azt megelőző évek felvételi adataiból. Daca

A felvi.hu adatbázisában mindenki rátalálhat az idei és az előző évek felvételi adataira, ha pedig ez túl átláthatatlan, sok időt igénylő folyamat lenne, karunk honlapja, a gpk.bme.hu az előző három felvételi időszak adatait értékeli ki más egyetemek hasonló képzéseinek fényében egy igen szemléletes dokumentumban. Ezekből adódóan az adatgyűjtés folyamata zökkenőmentesen, viszonylag kevés energia befektésével zajlhatott. A fejemben előzetesen felmerült néhány kérdésre igyekeztem választ találni a számokban, amikor az adatok böngészésének nekikezdtem. Érdekelt, hogy milyen tendenciát mutat a karunkra jelentkező középiskolások száma például annak függvényében, hogy hányan választották a műszaki területeket az adott évben, vagy szimplán mennyivel többen, illetve kevesebben jelentkeztek felsőoktatási intézménybe a korábbi évekhez képest. Egy másik érdekes kérdés, hogy karunk 4 alapszakja közül melyiken hogyan alakult a felvettek száma és a ponthatár. Elsőként arra fókuszáltam, hogy más egyetemek hasonló jellegű képzésein a jelentkezők számossága milyen viszonyban van a szeretett Gépészkarunkra (BME GPK)

jelentkezők számával. Ennek vizsgálatához az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kart (ÓE BGK) és a Szent István Egyetem Gépészmérnöki Kart (SZIE GÉK) választottam, mint Budapest vonzáskörzetébe tartozó felsőoktatási intézmények releváns karai. A tendenciák pontosabb megítélésének érdekében a felvi.hu adatbázisából az adott évek műszaki területeket megjelölő diákok számát is kikerestem. Annak érdekében, hogy a 2010-től 2017-ig tartó időszakban a jelentkezők számának trendjeit tudjam vizsgálni, az adott karra jellemző 8 év adatainak átlagát választottam bázisértéknek, azaz azzal osztottam le az összes értéket. A kiértékelés módszeréhez az is hozzátartozik, hogy az adott kart elsőként megjelölőket vettem figyelembe. A felsőoktatásba jelentkezők összlétszáma 2010 óta 30%-kal csökkent. Ugyan 2013-tól 2016-ig egy mélypontot követően növekvő tendencia mutatkozott, ez ebben a 2017-es felvételi időszakban újra, ha kis mértékben is, de 3%-kal csökkent. Az adatokból és a grafikonból jól látható az is, hogy a műszaki területeket elsőként választók száma csökkenő tendenciát mutat gyakorlatilag

átlagpont

ponthatár

összlétszám

átlagpont

ponthatár

összlétszám

átlagpont

2017-18

összlétszám

Energetikai mérnök alapszak Gépészmérnök alapszak Ipari termék- és formatervező mérnöki alapszak Mechatronikai mérnök alapszak

2016-17

ponthatár

2015-16

408

118

439,6

400

436,2

390

437

383

420

422,2

380

418

422,1

370

393

420

380

412,5

380

417,8

375

422

456

128

471,7

458

110

473,8

454

120

471

2011 óta. Habár ez a csökkenés a 2013-as év után szintén konszolidálódott, sőt 2014-re kisebb mértékű növekedés történt, 2015 után a fokozatos csökkenés folytatódott. A 2017-es évben egy nagynak mondható, 7%-os esés jelentkezett a műszaki területeket választók körében, míg ahogy feljebb említettem, a felsőoktatásba jelentkezők számában csak egy 3%-os csökkenés mutatkozott. A gépész képzéseket górcső alá véve, 2010 óta a BME GPK-t elsőként megjelölő fiatalok összlétszáma komolynak mondható 35%-kal csökkent. Ez a szám az ÓE BGK-ra 13%, a SZIE GÉK pedig 2010 óta 9%-kal tudta növelni ezt az értéket. Az idei felvételi időszakban a SZIE GÉK egy 16%-os esést mutatott, míg az ÓE BGK-ra 8%, a BME GPK-ra 13%-kal esett az elsőként jelentkezők száma az előző évhez képest. A Gépészkar alappilléreiként futó négy alapszak (energetika, gépész, ipari forma- és terméktervező, mechatronika) egymáshoz képesti viszonyai a gpk.bme.hu felvételi beszámolóiból könnyedén kiolvasható. Az utóbbi három év (2015, 2016, 2017) ilyenféle adatait egymáshoz mérve láthatóak bizonyos trendek arra nézve, hogy miként alakult a szakokra felvételt nyerők létszáma, azok átlag felvételi pontszáma és a képzések ponthatárai. A kiértékelésnél a bázisévet a 2015-ös őszi felvételi időszak jelentette. Nagy általánosságban elmondható, hogy 2015 után jócskán csökkent a karunk alapszakjaira felvettek létszáma. Habár a gépészmérnöki és az ipari forma- és terméktervezői szakon csak 2-2 fővel 420-ról 418-ra, illetve 45-ről 43-ra csökkent ez a szám, a mechatronika szakon 14%-kal, az energetika alapszakon pedig 29%-kal visszaesett a felvettek létszáma. Ami pedig az idei, 2017-es év őszi felvételi adatait illeti, a formatervező és a mechatronikus képzéseken több diák

nyert felvételt mint az egy évvel ezelőtti évben, viszont az energetikai- és gépészmérnök alapszakok tovább zsugorodtak. Említésre méltó az idén terméktervezői tanulmányokat megkezdők számának 40%-os emelkedése (43-ról 60-ra). A ponthatárok alakulása is érdekes és fontos tényező lehet ahhoz, hogy következtetéseket vonhassuk le a felvételi adatokból. A grafikonról leolvasható, hogy mind a négy alapképzés ponthatárai csökkentek a bázisévhez képest, különösképp igaz ez az energetikus és gépészmérnök szekcióra. Ezekből az információcsokrokból arra a következtetésre jutottam, hogy az energetikai mérnöki alapszak népszerűsége észrevehető mértékű csökkenő tendenciát mutat, hisz egyre alacsonyabb ponthatárok mellett csökken a felvettek száma. Hogy feltevésem helyességének utánajárjak, megnéztem azon 2015, 2016, ill. 2017 éves energetikai mérnöki alapszakra jelentkezők számát, akik első helyen jelölték meg a képzést. Az eredmények a következők voltak: 2015: 114, 2016: 91, 2017: 93. Első két év közt egy 20%-os különbség van, ami összemérhető ugyan a 29%-os csökkenésnél a felvételben, de hozzátéve, hogy a ponthatár is csökkent 8 ponttal, már elgondolkodtató a dolog. Az adatokból én azt szűrtem le, hogy egyrészt a fiatalok körében a műszaki területek népszerűsége csökken, viszont a gépészkart elsőként megjelölők számossága nagyobb mértékben esett vissza az utóbbi években. Karunk szakjait szemügyre véve a mechatronikai mérnök képzés mutatja a legkisebb változékonyságot a ponthatárokat és a bekerülőket illetően az utóbbi három évben. Ebben az időszakban az energetikai mérnök alapképzésre felvételt nyerők létszáma esett a legnagyobb mértékben, méghozzá úgy, hogy a ponthatár is ennek a képzésnek csökkent százalékosan a legnagyobb mértékben.

BME Solar Boat Team interjú Ez egy madár! Egy repülő! Nem, ez egy napelemes versenyhajó! Ez, vagyis ő Rosana, a BME Solar Boat Team egyetemi versenycsapat által megálmodott és megalkotott jármű. Róla és a csapatról beszélgettünk a team újdonsült vezetőjével, Kiss Norberttel. Laci

Káté: Mesélj egy kicsit a csapatról, pontosan mivel foglalkoztok? Kiss Norbert: Az alapításkor 2014-ben az alapvető koncepció egy napelemes, ember által vezetett, teljesen elektromos hajtású versenyhajó építése volt, BME-s diákok által, mellyel a külföldi versenyeken, például a Dutch Solar Challenge Világbajnokság és Solar 1 Races megmérettetésein, sikerrel tudunk részt venni. Elsődleges szempont volt még a megújuló energiaforrások előtérbe helyezése, hiszen a hajó hajtásához szükséges energiát 100%-ban a napelemek állítják elő. Káté: Miért pont a hajóépítés mellett döntöttetek? K.N: A csapat indulásakor a Műegyetemen még csak autósportokkal foglalkozó versenycsapatok voltak, ám az akkori vezetők szerettek volna valami új, másfajta járművet építeni. Végül rábukkantak a Solar Boat versenysorozatra, a többi pedig már azóta történelem. Káté: Hogy néz ki a csapat felépítése, milyen fő területekkel foglalkoztok? K.N: Az idei évben kicsit átalakult a csapat szerkezete az eddigi tervező, elektronika, marketing felosztást az idei évben a konstrukciós, kompozit, szimulációs, elektronikai, valamint a gazdasági és marketing csoportok váltották fel.

Káté: Milyen fő szempontok vezetnek titeket a tervezés során? K.N: A koncepcióinknak a versenyszabályzat technikai követelményei szabnak határt. Ez kiterjed például a hajó befoglaló méreteire, a napelemekre vagy az akkumulátor teljesítményére és még sok más egyébre, ám az elsődleges szempontunk, hogy a hajó minél gyorsabb és energiafelhasználás szempontjából minél hatékonyabb legyen. Egy szóval, hogy a hajó a versenyen minél jobban teljesítsen. Káté: Hogy néz ki egy ilyen verseny felépítése? Általában három versenyszámból áll: egy endurance, vagy hosszú távú futamból, mely például idén Monacoban 30 km-es volt, egy sprintversenyből, valamint egy ügyességi, szlalom futamból. Ez utóbbi a nyílt tengeri hullámzásban különösen nehéz tud lenni. Káté: Milyen viszonyt ápoltok a versenyen részt vevő többi csapattal? K.N: A vízen ellenfelek vagyunk, ám a szárazföldön nagyon jó barátok. Mindenki nagyon segítőkész, nem egyszer előfordult például, hogy probléma esetén egymástól kölcsönöztünk szerszámokat. Nekünk is segítettek már, és mi is segítettünk másoknak. Több ver-

fotó: Fejes Bence (KTK Fotókör)

senycsapattal különösen jó kapcsolatot ápolunk, ők még azt is felajánlották, hogy esetleg a tervezésben is tudnak segíteni, ha problémánk adódna és természetesen mi is felajánlottuk ugyanezt. Káté: Jár-e valami pénzbeli juttatás a tagoknak? K.N: Mivel a csapat egyetemi öntevékeny körként működik, így erre nincs lehetőség, de egyébként is minden a szponzoroktól érkező támogatást a hajóba forgatunk vissza. A fizetségnek talán azt mondanám, hogy a tagok nagyon sokat tanulhatnak a mérnöki szakmáról, illetve hogy milyen egy csapatban dolgozni, egy adott hierachiában beosztott, vagy később vezetői pozíciót betölteni. Ez úgy vélem, egy nagyon fontos tudás, mielőtt kikerülnek az úgymond „nagybetűs életbe”. Káté: Egy versenycsapatban a végső konstrukció rengeteg kisebb különálló projektből épül fel. Az egyetemen mennyire lehetséges az, hogy ezeket a csapattagok valamilyen tárgy keretében végezzék? K.N: Szerencsére a tanszékék abszolút partnerek ebben, idén például van TDK-sunk, több Projekt A, B-t teljesítő tagunk, illetve diplomaíróink is lesznek. Ezen kívül az a tapasztalatunk, hogy ha szakmai problémánk adódik, és bemegyünk a tanárainkhoz, mindig nagyon segítőkészek, sőt a csapatunk tagjai közt doktorandusz is van. Káté: Milyen tervei vannak a csapatnak az idei évre? K.N: Korábbi hajónkkal, Rosana-val két versenyszezont teljesítettünk, azonban eljött az ideje, hogy egy teljesen új hajót fejlesszünk, ez lenne az idei év elsődleges célja. Ezen kívül 2018 nyarán lesz Hollandiában a világbajnokság, melyet kétévente rendeznek meg, ezen is szeretnénk minél jobb helyezést elérni, hiszen ez a legrangosabb, legnevesebb verseny, amin el tudunk indulni. Az idei év céljai közé tartozik, hogy kifejlesszünk egy úgynevezett hydrofoil, vagy szárnyashajót. Ezzel hatalmas lépést tennénk előre, s jóval hatékonyabbak tudnánk lenni akár a nálunk régebb óta működő csapatokhoz képest is. Ha ez sikerülne, nem tartok kizártnak egy dobogós helyezést sem. Káté: Mit üzennél azoknak, akik azon gondolkoznak, hogy csatlakoznak a csapathoz? K.N: Jelentkezzenek nyugodtan, hiszen mindig szükség van új emberekre, akiknek mindig jut feladat. Minél többen vagyunk, annál több dolgot tudunk magunk fejleszteni, az akkumulátortól a napelemekig. Azt hiszem, mint miden versenycsapatról, rólunk is elmondható, hogy sohasem vagyunk elegen! Káté: Köszönjük szépen!

InstaKáté

– már Instagramon is fent vagyunk Elindult a Káté Instagram-oldala, ahol elsősorban a szerkesztőség emberibb oldalával találkozhattok majd.

Ezúton szeretnénk bemutatni nektek a Káté, mint közösség életét, így elsősorban a kört jellemző életképeket találhattok majd. Az oldalt a @kateepress néven találhatjátok meg. (Nem, nem elírás, valóban két e-vel van írva.) Követésre fel!

Egy magyar hadmérnök viharos élete – Haris Béla története a XX. század vérzivataros éveiben Az elmúlt évszázad történelme – különösen hazánkban – kíméletlenül beleszólt mindenkinek a sorsába. Jelen írásomban azt szeretném bemutatni, hogyan tudott a totalitárius rendszerek kíméletlenségében is tisztességes ember, valamint elismerésre méltó alkotó maradni Haris Béla alezredes, Műegyetemen végzett mérnök, a földalatti létesítmények gépészeti berendezéseinek szakértője. Marci

Életének korai szakasza teljesen átlagosnak, már-már unalmasnak mondható volt. 1901-ben született Vácott, ahol édesapja mértan-torna szakos középiskolai tanárként, később a híres Piarista Gimnázium igazgatójaként tevékenykedett. Ezen körülmény több szempontból is fontosnak mutatkozott későbbi pályája során. Elsősorban azért, mert apjának köszönhetően mélyen vallásos polgári értékrendben nevelkedett, amely erkölcsi iránymutatást és támaszt nyújtott neki későbbi megpróbáltatásai során; másodízben pedig azért, mert az apai minta hatására az ifjú Haris Béla korán érdeklődést mutatott a reáltudományok iránt, s mellette lelkesen sportolt is. Az elemi iskola elvégzése után tanulmányait a már említett nagy múltú gimnáziumban folytatta, méghozzá igen jó eredménnyel. Ekkor döntötte el végleg, hogy a mérnöki pályát választja. Alig 18 évesen felvételt is nyert Egyetemünk jogelődjének, a Budapesti József Nádor Műegyetemnek gépészmérnöki szakosztályára. Az éppen ekkor hazánkon átvonuló „Nagy Háború” azonban korán kihívás elé állította: hogy nehéz anyagi helyzetbe kerülő családját támogatni tudja, tartalékos katonának állt, a kiképzés után a Műegyetemi Csendőrzászlóaljba vezényelték. Már korai szolgálata sem telt eseménytelenül: ősszel részt vett a IV. Károly emberei elleni úgynevezett budaörsi csatában, mely sikeresen hiúsította meg a korábbi uralkodó második visszatérési kísérletét a magyar trónra. Ezért később kitüntetésben részesült. A háborús helyzet végével a Műegyetemen is visszatértek a dolgok a régi kerékvágásba, s újra megkezdődhetett az oktatás. A maira meglepően hasonlító tanrendben közepes és jó között ingadozó eredményekkel szerepelt, 1925-ben egy év műszaki gyakornokoskodás után diplomát szerzett. Ezt követően fél évig – volt oktatója ajánlatát elfogadva – az egyetemen maradt tanársegédként. Az állás nagy tudományos és társadalmi elismertséggel, ellenben annál alacsonyabb fizetéssel járt, ezért a jobb megélhetés reményében gyorsan más megélhetési forrás után nézett. Ily módon került a Magyar Királyi Államépítészeti Hivatal Kincstári Építmények Építési és Karbantartási Osztályára, amely ekkor a Honvédség keretein belül működött Pécs városában. Kezdetben beosztása művezető segédtisztviselő volt, s munkaköre az állami, főképp katonai épületek, építmények gépészeti berendezéseinek

tervezéséből, kivitelezésének művezetéséből állt, mel�lyel egy hosszú és eredményes hadmérnöki karrier kezdődött meg. Szokásos módon eleinte jelentéktelenebb feladatokkal bízták meg, így dolgozott például kaszárnyák vizesblokkjainak, konyhájának víz-, csatorna- és energetikai hálózatán, de elektromos és távközlési rendszerek terén is jártasságot szerzett. Felettesei jellemzése szerint munkáját mindig lelkiismeretesen és precízen végezte, így szakmailag és a függelmi rendben egyaránt gyors előmenetel elé nézett. Ebben valószínűleg szerepe volt az ország revíziós törekvései miatti hadseregfejlesztésnek is, melyet a ’30-as években a Szövetséges Ellenőrző Bizottság hazánkból való kivonulása tett lehetővé. Közben magánélete is szerencsésen alakult, házasságot kötött, és gyermekei születtek. Igazi kibontakozását az egyre nyilvánvalóbbá váló háborús fenyegetettség miatti felfokozott fejlesztési hullám segítette elő. Ebben az időszakban egyre több titkos földalatti létesítmény szellőzési és vízellátó rendszerének tervezésében vállalt oroszlánrészt a szokásosnak mondható tüzérségi gyakorlóterek és repterek gépészeti munkái mellett. Ezek közül az egyik legnevezetesebb a veszprémi bunkerrendszer, ami a Nemzeti Bank trezorjai mellett légvédelmi irányítóközpontnak is helyet adott – ez utóbbi mind a mai napig működik a Királynék Városában, 20 méter mélyen a sziklába vájva. Kiemelkedik még a Budai Vár alatti Katakomba, ahol a hadsereg vezérkarát tervezték háború esetén biztonságba helyezni, illetve a hasonló célokat szolgáló gellérthegyi Sziklaközpont. Utóbbi szigorúan titkos projektekben már az Építési Igazgatóság Építési Osztály vezetőjeként, főtisztviselői minőségben és mérnök őrnagyi rangban működött közre. A háború éveiben egyre nagyobb aggodalommal figyelte az ország vezetésének radikalizálódását, de politikailag mindvégig semleges maradt. A német megszállás, majd az azt követő összeomlás időszakában bátran helytállt. Lehetőségei szerint fellépett az antiszemitizmus ellen azzal, hogy zsidó származású kollégáinak olyan igazolásokat adott, amelyek megmentették őket a szinte biztos halált jelentő munkaszolgálattól vagy koncentrációs táborba hurcolástól. Nem hitt a németek győzelmében, a pillanatnyi háborús célok helyett az ország világégést követő mielőbbi helyreállítását tartotta fontosnak, ennek

érdekében a hivatalából fontos létesítmények tervrajzait mentette ki megsemmisítés helyett a könnyebb rekonstrukció érdekében, valamint a német megszálló hatóság által elrendelt értelmetlen rombolási parancsokat szabotált hasonló okokból. Hiába próbálta magát a hátramaradók közé soroltatni a korábbi megadás lehetősége reményében, a nyilas vezetést követő sereggel el kellett hagynia az országot Nyugat felé, majd a vezetők szétszéledése után családjával együtt épségben hazatért. Utóbbi körülmény miatt a háború után mindössze 4 év leforgása alatt megszilárduló kommunista diktatúra – korábbi hivatásos tiszttársaihoz hasonlóan – fasisztának bélyegezte, és egészen 1949-ig nem léphetett újra állományba. Ebben az időszakban magántervezőként is sikereket ért el, egyik gyakori megrendelője éppen a Honvédelmi Minisztérium volt. Mivel a tudományterületének egyetlen szakértőjének számított az országban, ezért gyorsan ismét a hadsereg tisztje lett a Haditechnikai Intézet osztályvezetőjeként. A hidegháborús fegyverkezési verseny beindulásával immár egy merőben új jellegű hadviselésre – atomháborúra – készült az ország a keleti blokk tagjaként. Főbb munkáit így a Sziklaközpont atombiztos kormányzati óvóhellyé alakítása és rekonstrukciója (az igen komoly II. világháborús károk javításával), illetve egy utánpótlási vonalként is szolgáló földalatti gyorsvasút, a későbbi 2-es metró gépészeti feladatai képezték. Ezek természetesen szigorúan titkos létesítmények voltak, a kibontakozó kommunista rendszer pedig nem válogatott az eszközökben, ha a titoktartás biztosításáról volt szó. Az 1950-ben megkezdődő ún. Tábornokperek hullámát kihasználva Haris Bélát számos mérnökkari tiszttársával együtt őrizetbe vették, őt például családja mellől, fonyódi nyaralójukból rángatták el az Államvédelmi Hatóság emberei. A kor normái szerint válogatott testi és lelki kínzásokkal, fenyegetésekkel érték el, hogy az ellene szabotázs miatt felhozott vádban bűnösnek vallja magát. Így került szülővárosába, Vácra az ÁVH által üzemeltetett börtönbe. Itt gyorsan kiderült letartóztatásának igazi oka: a börtönben továbbra is a titkos tervezőmunkákon kellett dolgoznia, de immár a külvilágtól szinte teljesen elzárva, először elkülönítve, később a fegyintézetben a letartóztatott gépész- és villamosmérnökökből felállított második mérnöki iroda vezetőjeként. Közel egyévi, minden jogalapot nélkülöző fogság után végül a szabotázsnál sokkal enyhébb megítélésű korrupciós bűncselekményért, tiltott ajándékozásért mondták ki bűnösnek, mely másfél évi börtönt jelentett számára, de a már letöltött idő beszámításával, így 1952-ben visszanyerte szabadságát. Ugyan emberi méltóságában mélyen megalázták, és komoly testi-lelki traumát okoztak neki igazságtalan meghurcolásával, alkotó kedvét nem törték le, s szaktudása miatt továbbra is keresett mérnök maradt, először az Építésügyi Minisztériumnál, majd az Út-és Vasúttervező Vállalatnál (UVATERV) helyezkedett el. Utóbbi munkahelyén ismét egy régről ismerős projektben kamatoztatta szakértelmét, ez pedig a metró épületgépészeti berendezéseinek tervezése volt. A metróprojekt azért kapott kiemelt

figyelmet, mert a tervezett alagút utánpótlási vonalként, az állomások pedig óvóhelyként szolgálhattak volna egy – akkoriban igencsak valószínűnek, már-már elkerülhetetlennek tartott – 3. világháború esetén. Ezen megemelt kívánalmaknak kellett a szellőztetőrendszernek is megfelelnie. Haris a moszkvai metrónál alkalmazott módszert alapul véve dolgozott ki egy lényegében teljesen új megoldást, amivel jelentős költségmegtakarítás és egyszerűbb fenntartás vált elérhetővé. Újítását azonban az UVATERV kisajátította, érdemeit ismét nem ismerték el, hiába igazolta megoldása helyességét az idő –némi korszerűsítéssel még napjainkban is az ő forradalmian új elvei alapján épített szellőzőrendszer üzemel a 2-es metró Deák tér és Déli pályaudvar közötti szakaszán. A szabadalmi kérdésben végül egy bírósági döntés 1973-ban neki adott igazat, kötelezvén az Országos Találmányi Hivatalt szabadalma újításként való bejegyzésére. A rehabilitációját azonban sajnos nem érhette meg. Arra csak a rendszerváltást követően, 1999-ben került sor, ekkor a koncepciós perében hozott ítéletet megsemmisítették, egy évre rá pedig poszthumusz ezredessé léptették elő, ezt követően teljes katonai tiszteletadás mellett temették újra szülővárosában. Akit behatóbban érdekel Haris Béla emberileg és mérnökként is példamutató értékű élete és munkássága, annak ajánlom Okváth Imre történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltárának munkatársa 2016-os kiadású, „Egy hadmérnök életútja – Haris Béla 1901-1979” című könyvét, mely tudományos igénnyel, de olvasmányos módon számol be a XX. századi Magyarország fordulatos történelméről a címben szereplő mérnök életútjának ismertetésén keresztül.

Autóipari konszernek Naponta találkozunk autók százaival az utakon. Rájuk pillantva gépészmérnökként rögtön elmerülünk a dugattyúk, diffúzorok és benzingőz világában. Azonban tudjuk-e, mit is vezetünk? Nem a fizikai megvalósításra gondolok itt, hanem arra, hogy kinek a termékét használjuk, ha otthon beindítjuk a Mercedesünket, Toyotánkat, Fordunkat. Jöjjön egy áttekintő cikk a piacot uraló nagy autókonszernekről! Kox

A csoportok a gazdasági profit maximalizása miatt jöttek létre. A vállalatirányítási rendszerek egységesítésével, bizonyos alkatrészek uniformizálásával, nagyobb darabszámú gyártással hatalmas összegeket lehet spórolni vállalati szinten. Sok szempont alapján fel lehet dolgozni ezt a témát. Mivel egy nagy volumenű dologról van szó, a könnyebb érthetőség érdekében vizsgáljuk meg régiónként a piacvezető vállalatóriásokat!

Európa

Mivel ez érint minket leginkább, nézzük elsőnek Európát! Évekig a világ vezető autókonszernje volt a Volkswagen Group, így természetesen velük kezdjük. A 2015-ös dízelbotrány hatására mára már átvették tőlük ezt a pozíciót, de Európában még mindig ők a legnagyobbak. Elég csak a gondozásuk alatt álló márkákra gondolni. A csoport tulajdonát képezi a Volkswagen, Audi, Seat, Skoda, Bentley, Bugatti, Lamborghini, Porsche, Ducati, Volkswagen Commercial Vehicles, Scania, MAN. A listát végignézve látszik, hogy a piac sok területén megtalálhatóak, az átlagember személyautójától kezdve a szuperautókon

Eladások piaconkénti megoszlása

keresztül a motorokon át egészen a haszongépjárművekig, teherautókig. Érdekesség, hogy a cég adatai szerint éppen az Európai piac az, ahol visszaesés mutatkozik a tavalyi évhez képest. Az észak- és dél-Amerikai, illetve az ázsiai hadszíntéren stabil növekedés mutatkozik. Ha már a németeknél tartunk, következzen a másik germán nagyhatalom a Daimler AG. A berliniek életében idén nagy változások következtek be. Megváltak az 1998-ban megvásárolt Chryslertől és három fő részre osztották fel a csoportot. A személyautók ágazatával a Mercedes-Benz Cars, a teherautókkal a Daimler Trucks, a buszokkal pedig a Daimler Buses foglalkozik. Nem mehetünk el szó nélkül az AMG Mercedesek mellett sem. Ez az üzletág a luxuskategóriás autók gyártásával foglalkozik. Az évek során sok tekintélyt parancsoló modellel rukkoltak elő, melyek joggal vehetik fel a versenyt a tisztán sportkocsikkal foglalkozó cégek autócsodáival mind teljesítmény, mind dizájn tekintetében. A következő nagy európai konszern a PSA Group. A francia csoport hagyományosan a Peugeot és a Citröen egyesülését jelentette. Azóta kiegészültek a DS nevű francia prémiumautóval. Az igazi nagy húzást azonban 2017.már-

Augusztus 2016

Augusztus 2017

Változás [%]

106,900

105,300

-1,5%

1,127,900

1,119,800

-0,7%

Nyugat-Európa

89,600

85,600

-4,4%

984,300

954,200

-3,1%

Németország

41,700

37,000

-11,2%

383,400

355,700

-7,2%

Közép- és Kelet-Európa

17,200

19,700

+14,1%

143,700

165,500

+15,2%

6,200

7,200

+16,1%

45,600

54,000

+18,4%

Észak-Amerika

51,800

55,500

+7,2%

378,300

386,200

+2,1%

USA

29,400

32,000

+9,0%

207,200

220,300

+6,4%

Dél-Amerika

24,100

40,500

+68,1%

233,600

277,300

+18,7%

Brazília

13,300

25,500

+91,8%

154,500

168,800

+9,3%

Ázsia-Csendes-óceán

253,700

278,400

+9,8%

1,961,200

1,998,600

+1,9%

Kína

241,300

265,400

+10,0%

1,844,300

1,889,900

+2,5%

Világszerte

453,200

495,200

+9,3%

3,827,200

3,897,200

+1,8%

Európa

Oroszország

Jan.-Aug. 2016

Jan.-Aug. 2017

Változás [%]

cius 6-án jelentették be, ugyanis megvásárolták a GM-től az Opelt és a Vauxhallt. Ezzel Európa második legnagyobb autóipari konszernjévé nőtték ki magukat. A jól ismert márka jelenlegi autóit ez a változás már nem érinti, a későbbi fejlesztések során lesz majd érezhető a francia hatás. Végül említsük meg a francia vonal másik képviselőjét, a Renault-Nissan Groupe-ot. A csoport 1999-ben jött létre. Ez egy kissé különbözik az előzőektől, ebben az esetben inkább egy kölcsönös együttműködésről van szó, mely mindkét félnek jövedelmező. A Renault 43,4% részesedést birtokol a Nissanban, míg fordítva 15% az érték. A közelmúltban szövetségre léptek a Daimlerrel , melynek keretein belül közös fejlesztésekbe kezdtek. A Renaulthoz tartozik a Renault, a Dacia, a Renault Samsung Motors, Alpine és a Lada, a Nissanhoz pedig a Nissan, az Infinity és a Datsun.

Észak-Amerika

A tengerentúlon a GM, vagyis General Motors tekinthető a legnagyobb konszernnek. Bár az európai piacon nem nagyon találkozunk a termékeivel, az USA-ban szinte úton-útfélen belebotlunk egy-egy autójukba. Néhány márkájuk: Chevrolet, Buick, GMC, Cadillac, Holden, Autobaojun, Wuling, Fawjiefang. Rendkívül nagy múltú vállalatról van szó, több mint 100 éves történettel rendelkezik, külön cikket lehetne írni róla. Koncentráljunk inkább a jelenre! A gyártó honlapján található adatok szerint tavaly 10 millió autót adtak el, de ami ennél is megdöbbentőbb, hogy minden 8,33 másodpercben eladnak egy Chevrolet-et valahol a világban. A vállalati csoport a kínai piacra koncentrál a közeljövőben, ami abból is látszik, hogy 5 új gyártelepet létesít a jövő évben Kína különböző pontjain. A második a szintén nagy múltú Ford Motor Company. A konszern a Fordot és a Lincolnt foglalja magában, valamint a Mazda felét is ők birtokolják. A lemaradásukat az első helyről főleg annak köszönhetik, hogy az ázsiai piacot még nem hódították meg. Igaz, hogy a különböző pénzügyi mutatókban lemarad a versenytárssal szemben, de egyvalamiben mindenképp lekörözik a GM-et, az pedig a „legendás” autók készítése. Elég csak a T-modellt, vagy a Ford GT40-t megemlíteni. Ezzel kapcsolatban van is egy történet a köztudatban: Henry Ford II meg akarta venni a Ferrarit, akik sorra nyerték LeMans-ban a futamokat. Enzo Ferrari hosszas hitegetés után végül nem adta el tulajdonát. Ford ezen felbőszülve hatalmas pénzeket áldozott egy olyan autó elkészítésére, amely megveri a Ferrarikat LeMans-ban. Hosszas próbálkozás után, a kezdeti kudarcok ellenére sikerült is neki, megalkotva kora egyeduralkodó sportkocsiját. Manapság a legnagyobb húzásuk a „pickuptruckjuk”, az úgynevezett F-150 piacra dobása volt. Minden valamire való amerikai háztartásban megtalálható egy ilyen. Rengeteg dologra használják, a kukásautótól kezdve egészen a rendőrautókig.

Ázsia

Ázsiában egyértelműen a Toyota uralja a piacot. A japán vállalatóriást 1937-ben alapították. Azóta a világot

meghatározó márkává nőtték ki magukat. A Top Gear nevű brit autós műsor egy korábbi adásában hangzott el az alábbi mondat a cégről: „Meg tudnák venni a General Motorst a zsebpénzükből, de még mindig nem tudnak semmi izgalmasat tervezni.” Ez nagyjából mindent elmond a Toyotáról. Leginkább a megbízható városi autókkal lopták be magukat az emberek szívébe szerte a világban. Manapság egyik legelterjedtebb autójuk mégis a Toyota Prius, mely a hibrid autózás történetében jelent mérföldkövet. A hollywoodi sztárok nagy része rendelkezik egy ilyen autóval. Egy kicsit más vonalat képvisel a Toyota prémium márkájaként létrejött Lexus. Ennél a márkánál a tervezők már kicsit merészebb elképzeléseiket is megvalósíthatták és inkább a minőségre, mint az olcsó árra koncentráltak. A csoport tulajdonába tartozik még többek között a Hino Motors, amely főleg teherautók és buszok gyártásával foglalkozik, valamint a Daihatsu Motor, amely nagyrészt Ázsiában gyárt és értékesít személyautókat.

Részvények értéke: Volkswagen: 137,08 Euró PSA: 18,08 Euró Daimler: 64,77 Euró Renault-Nissan: 77,20 Euró GM: 37,41 USD Ford: 11,43 USD Toyota: 6.361 Jen Hyundai: 136.000 KRW A részvények helyi tőzsdén lévő napi árfolyama alapján euróba átszámolva.

Végül, de nem utolsó sorban nézzük meg a szöuli Hyundai-Kia konszernt. A Hyundai Motor Group 1998ban megvette a Kia Motors 51%-át. Azóta ez a tulajdonarány csökkent, és napjainkban inkább egy több márkát összeolvasztó csoportról van szó, amelynek a képviselője a Hyundai. A koreaiak fő profilja a Toyotához hasonlóan a minőségi személyautók készítése. Az utóbbi években az európai és az amerikai piacon jók voltak a mutatóik, így ma már a top 5 autóipari vállalatóriás között jegyzik őket. A Hyundai-on és a Kia-n kívül még a Genesist érdemes megemlíteni, mint a csoport külön autómárkáját. Összefoglalónk végéhez érkeztünk. Természetesen sok más autóipari konszern van, amely kimaradt a cikkből. A téma azonban annyira nagy és szerteágazó, hogy könyveket lehetne megtölteni vele, a bemutató csak a legnagyobb vállalatokat vette górcső alá. A cikkben feltüntetett adatokat bárki megtekintheti a gyártók honlapján.

források: http://www.mfor.hu/;http://www.napi.hu/; https://www.volkswagenag.com/; www.bloomberg.com

Nyomtalanul Biztosan megesett már Veletek, hogy elhagytátok a kulcsotokat vagy valamilyen ruhadarabot, iratot, esetleg készpénzt. Ezek mindennaposnak számítanak, de a történelem folyamán ennél sokkal egzotikusabb dolgok is eltűntek már, sőt, akkora rejtély övezi őket, hogy több száz év múltán is megmozgatja az emberek fantáziáját. Mindenki felkapja a fejét egy egész kolónia, egy szoba, egy repülőraj és egy hajó teljes legénységének nyomtalan eltűnésére. Megesik ez gumikacsákkal is, de ők idővel mindig előkerülnek. Bence

A Roanoke-kolónia

1587. augusztusában érkezett nagyjából 115 angol férfi, nő és gyermek a mai Észak-Karolina partjainál fekvő Roanoke-szigetre, amely egyike volt az első Anglia által alapított észak-amerikai telepeknek. A beköltözőket váratlan látvány fogadta, a korábban már birtokba vett telep őrzésére hagyott 15 férfi nyomtalanul eltűnt, csupán egy csontváz maradt utánuk. A kolónia kormányzója, John White egy évvel az érkezés után visszaindult Angliába a megcsappant raktárkészlet pótlására, ám mire odaért, az angolok és spanyolok közötti tengeri háború már javában tartott. I. Erzsébet királynő minden szabad hajót felsorakoztatott, White-éval egyetemben, a spanyol armada ellen, így a visszatérés jelentősen elhúzódott. 1590. augusztusában, unokájának 3. születésnapján végül ismét partot ért a földön, ahol feleségét és leányát hagyta, de nem találta nyomát a lakóknak, semmilyen küzdelemnek vagy csatának, csak a kerítés egy facölöpjébe vésett szó maradt utánuk: „Croatoan”, és a nem messze fekvő fába vésett „Cro” betűk. Ezen a néven található egy amerikai őslakosok által lakott sziget Roanoke-tól délre, egyes elméletek szerint rájuk utal a véset, talán ők rabolták el vagy ölték meg a kolónia lakóit. A házak és az erődítmény egyes részeinek szervezett lebontása nem utalt sietségre, továbbá a kormányzó meghagyta a lakóknak, ha erőszakkal kellene elhagyniuk a telepet, akkor máltai kereszt vésettel jelezzék azt a környező fák kérgében, ám ennek sem találták nyomát. A tragikus magyarázatok mellett helyet kapott egy elmélet, miszerint a telepesek egyszerűen továbbálltak a kontinens belseje felé, és beolvadtak az idők folyamán.

Borostyánszoba

I. Frigyes porosz király egy borostyánkővel borított szobát álmodott meg, ahol késő estig pipázhatott és bizalmas beszélgetéseket folytathatott. Az elképzelés megvalósítása nem maradhatott el, a 18. század legelején kezdődött, és egy évtized alatt el is készült a sokak által csak a világ 8. csodájaként emlegetett műalkotás. A szoba megtervezésével Andreas Schlüter barokk építészt bízták meg, a borostyánlapok megmunkálásáért pedig Gottfried Wolfram mesterember volt felelős. A fényűzés és pazarlás korszaka után a következő uralkodóval beköszöntött a takarékosság időszaka. I. Frigyes Vilmos a keleti szom-

széddal való politikai kapcsolatok elmélyítése végett Nagy Péter orosz cárnak ajándékozta a szobát díszítő alkotást. Új tulajdonosai sokáig nem értékelték páratlanságát, közel 20 évig porosodott dobozokban, míg Erzsébet cárnő ki nem csomagolta és hosszas költöztetés után meg nem találta végső helyét a Carszkoje Szelóban található Katalin palota fogadótermében. Végső, legpompásabb alakját az 1770-es évekre érte el a 8. csoda, felülete elérte az 55 négyzetmétert, a felhasznált borostyánkő tömege pedig a 6 tonnát. Az első világháborúig az európai arisztokrácia legjelesebb képviselői csodálhattak, utána már a kíváncsi tömegek is bebocsátást nyerhettek. A második világháború a szoba falain belülre is bejutott, a műkincsvédők papírral fedték, és más eszközöket is bevetettek az épség megóvása érdekében. Később a cári palotában berendezkedő német csapatok a „megóvás érdekében” (az oroszok ezt inkább műkincsrablásnak nevezték) ládákba csomagolták a falitáblákat, majd Königsberge szállították. A tulajdonjogért sokan vitatkoztak és nem tudni, hogy végül elszállították-e a városból, de annak bombázása és kapitulációja után a műkincsnek nyomaveszett. Egy 1979-ben született orosz politikai döntésnek köszönhetően rekonstruálták a szobát, és 2003-ban átadták régi otthonában, Carszkoje Szelóban.

A Mary Celeste legénysége

A kalandos életű hajó építése 1860-ban kezdődött egy kanadai falu hajóépítő műhelyében. Parancsnokságát 1872. októberében vette át Benjamin Briggs, aki feleségével, kislányával, 7 főből álló legénységével és több mint

1700 hordónyi denaturált szesszel megrakodva november 7-én indult útnak New York kikötőjéből az olaszországi Genovába. December 4-én délután 1 óra körül a Gibraltárba hajózó, hasonló útvonalon közlekedő Dei Gratia legénysége megpillantott egy kiszámíthatatlanul mozgó vitorlást. A kapitány, David Morehouse parancsára megközelítették a különösnek tűnő Mary Celsete-t. Sérült, félig felhúzott vitorlák, valamint rossz állapotú kötélzet fogadta a fedélzetre lépőket, a hajót átkutatva pedig egy lelket sem találtak. A raktérben derékig ért a víz, de a rakomány és a raktárban lévő készletek hiánytalannak tűntek. A navigációs műszerek és a mentőcsónak hiányzott, feltehetőleg azon hagyta el a legénység a vitorlást ismeretlen okokból. Az elsőtiszt kabinjában megtalálták a hajónaplót, amelyben az utolsó bejegyzés november 25-én reggel született, a feljegyzett pozíció mintegy 740 km-rel arrébb volt a megtalálási helyétől. A kapitány a szellemhajót Gibraltárba kormányozta kettéosztott legénységével, ahol részesedett a hajó és a rakomány értékéből. A kikötőben lefolytatott meghallgatás és részletes átvizsgálás során több fontos részlet napvilágra került, ám a teljes képet nem sikerült összerakni; a hajó elhagyásának oka és utasainak sorsa a számtalan elmélet ellenére a mai napig tisztázatlan.

A 19-es repülőraj

A Bermuda-háromszög talán leghíresebb eltűnése az amerikai haditengerészet öt Grumman TBF Avenger típusú gépéhez kötődik. A floridai Fort Lauderdale-i katonai bázisról szállt fel a kötelék 14 fős legénységgel 1945. december 5-én délután 14 óra 10 perckor kedvező időjárási körülmények között. A gyakorlat során végrehajtandó útvonalon háromszög alakban haladtak végig, az első szakaszon bombázási gyakorlattal egybekötve, majda végén visszatérve a kiindulási pontra. A nagyjából 15 óra körül elhangzó rádióadások szerint az utolsó bombát is sikeresen ledobták és haladtak tovább az útvonalon, ám 40 perccel később a kötelékparancsnok, Charles C. Taylor hadnagy tájékozódási problémákról számolt be. Mindkét iránytűje elromlott, nem találták a szárazföldet, amelyet számításai szerint már el kellett volna érniük. A segítségkérő rádióadást egy Florida partjaihoz közel repülő pilóta hallotta meg, aki tolmácsolta

forrás: history.com; cyberpress.sopron.hu; theguardian.com

az üzenetet a légitámaszpont felé. A romló körülmények között a nyugatra, a bázis felé irányító üzenetek nehezen érték el Taylort, és hibás következtetései miatt jelentősen elsodródtak északkeleti irányba a nyílt víz felé. 17 óra 50 perc körül több szárazföldi rádióállomás bemérte az eltévedt rajt jelentősen északra, messze a partoktól. Még az este folyamán a raj keresésére küldött hidroplánok egyikével is elvesztették a kapcsolatot 20 perccel a felszállás után; szemtanúk robbanásról számoltak be ebben az idősávban. A következő napokban több száz repülő és hajó kereste az eltűnteket, de sem testeket, sem roncsokat nem találtak. A Bermuda-háromszög néven elhíresült terület az Atlanti-óceánon fekszik Bermuda, Puerto Rico és Miami között. Az idők folyamán számtalan hajó és repülő eltűnését, valamint furcsa jelenségek sorát kötik a térséghez, a nagyközönség előtt mégiscsak az 1974-ben megjelent, Charles Berlitz által írt könyvből vált ismertté a Bermuda-háromszög rejtélye. Lawrence David Kusche amerikai író és pilóta szerint azonban nincs is valódi rejtély, csupán mesterségesen kreálták annak, véleménye szerint a területen bekövetkező eltűnések száma nem kiemelkedő az óceán többi területéhez képest. Az esetekre viharok és balesetek szolgálhatnak egyszerű magyarázatként, kiváltképp egy trópusi ciklonokban gazdag térségben.

Friendly Floatees

1992 januárjában indult Hong Kong kikötőjéből az Egyesült Államokba egy fontos rakományt szállító konténerhajó. Az út során viharba kerültek a Csendes-óceán közepén, és több konténerrel együtt a The First Year gyártó által készített Friendly Floatees névre hallgató, nagyjából 28800 darab sárga gumikacsát, vörös hódot, zöld békát és kék teknősöket magába foglaló szállítórekesz elszabadult. Az esés közben lezajló ütközések miatt a játékok kijutottak a kinyílt ajtón, majd a tengerbe vesztek, de nem örökre. A papír csomagolás a sós tengervíztől lemállott róluk, és mivel a kacsák vízhatlanok voltak, messzire elúsztak a tragédia helyétől. Tíz hónappal az eset után megjelentek Alaszka partjainál, nagyjából 3200 kilométerre a kezdőponttól. Az elkövetkező években felbukkantak a Csendes-óceán partvidékének különböző részein, Ausztráliában, Dél-Amerika országaiban, még az eredeti célállomást, az Egyesült Államokat is elérték a kötelességtudó példányok. Az útvonaluk leírására szolgáló becslések igaznak bizonyultak, átutaztak az Északi sarkvidék jege alatt, és bejutottak az Atlanti-óceán területére, közel 15 évbe telt, de partot értek az Egyesült Királyságban is. Az óceánkutatók munkáját sokban segítették a kis sárgák és társaik, a tengeri áramlások indikátoraiként pontosíthatták modelljeiket. Azonban nem egyediek ebben a szakmában, évente több ezer konténer hullik a tengerbe, hasonló sikertörténetet járt be 3 millió legókocka, több mint 30 ezer hokikesztyű és nagyjából 50 ezer Nike cipő. Az óceánokban úszó műanyag hulladék szaporítása ellenére egy nagyobb célt is szolgáltak néhány kivételes kutató felismerésének köszönhetően.

Wankel és a Mazda Mint minden „rendes” gépészt, engem is lenyűgöz a Wankel-motor egyedi technológiája. Nem voltak ezzel máshogy a feltaláló kortársai sem. 1954-ben Felix Wankel sikeresen mutatta be az akkor még csak 50 köbcentis, de pimaszul harapós első motorját. Ő maga sajnos sosem vezette autóit, mivel rövidlátása miatt akkoriban nem kaphatott jogosítványt. Vivi

Megdöbbentő tény, hogy Felix Wankel sosem járt műszaki egyetemre. Még érettségi előtt abbahagyta az iskolát, és egy könyvkiadónál elhelyezkedve autodidakta módon képezte magát a gépészet terén. Ennek ellenére a Müncheni Műszaki Egyetem még doktori címet is adományozott neki. A Német Autótörténeti Múzeum Benz és Diesel mellé helyezte mellszobrát, kiemelve ezzel a technika fejlődésében elfoglalt vitathatatlan fontosságú pozícióját.

Egy sornyi szerencsés véletlen folytán találkozott Ernst Wolffal, akivel együtt kezdték el a forgódugattyús szelepvezérlés megvalósítását a BMW zászlaja alatt. A második világháború előszelében Hitler hadügyi fejlesztései során Wankel bekapcsolódott a repülőgépmotorok korszerűsítésébe. A világégés után az összeomlás szélén álló német ipar hallani sem akart Felix ötletéről, mivel fejlesztési erőforrásai erősen a nullához konvergáltak. A fiatalember szerencsecsillaga újra felragyogott, ugyanis egy német autóipari vállalat, az NSU felkarolta találmányát. Később ez a cég mutatta be az első működőképes konstrukciót. 10 évvel ezután került forgalomba a 498 köbcentis, 50 lóerős, egytárcsás Wankel-motorral felszerelt csinos és roppant fürge piros Spider. A forgódugattyús konstrukció legfőbb előnye kompakt mérete, ebből adódóan relatíve kis tömege. Az Spider külseje hűen tükrözte ezt, hiszen kicsi, frappáns és sportos. A dinamikus motor könnyen mozgatta az alig 700 kg-os autót. A megfelelő súlyelosztás miatt a motor hátra került,

ezért az autó hátulja megnyúlt, így az oldalról nézve kissé aránytalan. Stílusa mindenben megegyezik a ’60-as évek autóinál megszokottakkal, kerek fényszórók, króm lökhárító, felni és díszlécek. Gépészeti kialakítása korszakalkotóbb, mint külső megjelenése, mivel az NSU-nál a formatervezésre nem állt akkora anyagi forrás rendelkezésre. Matsuda, a Mazda egykori vezetője hamar az új technológia rabja lett majd hosszas egyeztetések után, 1961-ben sikerült hozzájutnia egy licenszhez, mely lehetővé tette a Mazda számára, hogy Wankel-motorral szerelt gépkocsikat forgalmazzon Japánban. Az új fejlesztőközpontnak köszönhetően a távol-keleti vállalatnál jelentős átalakulásokon ment keresztül a technológia. Az öntöttvas tömítéseket felváltották karbon-alumínium élűre, minden kamra két gyújtógyertyát kapott egy helyett, átépítették a levegő beszívó nyílásokat, és az egyenletesebb járás kedvéért lecserélték az egy rotoros megoldást két rotorból állóra. Hogy az előző mondatot mindenki kellően megértse, röviden felvázolom a Wankel-motor működési elvét. Nyilván mindenki tisztában van azzal, hogy a hagyományos belső égésű motoroknál a dugattyúk le és fel mozognak, ami a főtengely segítségével alakul át forgó mozgássá. A Wankel-motorban ettől homlokegyenest más módon, egy speciális, erősen kerekített csúcsú, kifelé domborodó oldalú, háromszög alakú bolygódugattyú található, amely folyamatos forgó mozgásával járatja a főtengelyt. A szelepek feladatát is a forgórész látja el. Az égéstér falán vannak a szívó- és kipufogó csatornák, velük szemben pedig a gyertyák. A dugattyú három kamrára osztja a dugattyúházat, ezek térfogata a forgás során folyamatosa változik. Az üzemanyag és levegő együttes beszívása, sűrítése, égetése, majd kipufogása – tehát a négy ütem – a külön kamrákban folyamatosan, egy időben zajlik le. Amikor a felső kamrába ömlik a keverék, a következőben már egy sűrített adag van, és a korábbi robbanás maradványa éppen távozik a kipufogógáz-elvezetőn a harmadik kamrából. A Mazda kezdeti fejlesztései után 1967-ben piacra dobta a Cosmót. Ez az enyhén szöcskére emlékeztető orrú, 110 lóerős coupé hamar megnyerte az amerikai nagyközönséget – óriási fogyasztása ellenére is. Őt követte az Rx-2 és Rx-3. Nekik már 135 lóerős Wankel-motor „dobogott” karosszériájukban. A Mazda a 200000. eladott forgótárcsás autója után szembesült az olajválság áthidalhatatlan problémájával.

A cég válságból való kilábalását követően elindult az Rx-7 próbaszériájának gyártása. Ennek a modellnek legjellegzetesebb vonása felnyitódó fényszórója. Különlegességét a szokatlanul nagy kiterjedésű üvegfelületek pecsételik meg. További ismertetőjegyei műanyag lökhárítói és nagyobb hátsó lámpái. Furcsa, ahogy ez a néhány átalakítás az előző modellből milyen könnyen repítette a formát a hetvenes évekből a nyolcvanasokba. A Mazda Rx-7 1100 kg alatt maradt, súlyeloszlása tökéletes, 50-50 százalékos volt, roppant könnyen kezelhető és fürge sportautóként rótta az utakat. Nyugdíjba küldte az addig megjelent összes testvérét. A harmadik generációs leszármazottja már 1,3 literes, 202 lóerős motorral rendelkezett. 2003-ban dobták piacra a folyamatos fejlődés útján kialakult Rx-8-at. Az Rx-7 áramlástechnikailag továbbgondolt kistestvére sajnos 2010-ben elvérzett a károsanyag kibocsájtási teszteken, így gyártását felfüggesztették.

A méltán zseniális rotary motoroknak konyhanyelven fogalmazva kávédaráló hangja van, ám élőben hallva mégis libabőrös lesz tőle az ember. Magas fordulatszámon is képesek működni, és a kompaktság miatt a tömegét is sikerült csökkenteni, valamint a jármű súlypontját lejjebb vinni. Ellenben a forgó részek olajozása rendkívül komplikált, és még nincs hozzá megfelelő karbantartási technológia. Ezen probléma megoldásába sok energiát fektet a Mazda, bár hivatalos programot még nem ismertek el. Ennek ellenére tavaly bemutattak egy koncepciót Rx Vision néven. Ez az ördögszekér a Mazda eddigi remekműve lett. Finom, áramvonalas kontúrja utánozhatatlan fény-árnyék kapcsolatot hoz létre élein. Tökéletesebb megtestesülése nem is lehetne a KODO formanyelvnek, melynek lényege a szofisztikált és természetközeli vonalak kialakítása. Tervezőinek viszont sikerült megőrizni az egyedi, Spiderben is fellelhető arányosságot, és a klasszikus vonalat belső kialakítása terén. Ez a csodaszép gép megtestesít mindent, amit egy modern formatervezőnek véghez kell vinnie amikor egy nagy történelemmel rendelkező projekten dolgozik. Mint minden igazi Mazda modell, az Rx Vision is gyönyörű vörös színben debütált. Különféle pletykák szerint 2020ban indulhat el az Rx-9 sorozatgyártása, amely már lézeres vagy plazmagyújtású, továbbfejlesztett XXI.századi Wankel-technológiával rendelkezik. A Wankel-motor fenntartása a hagyományos motorokhoz képest jelentősen drágább és több odafigyelést kíván. Gyakran kell az olajat és a kopó alkatrészeket cserélni, továbbá körülbelül százezer kilométerenként fel kell újítani a motort is. Ez a géptípus rengeteg törődést igényel, viszont cserébe ezt egyedülálló vezetési élménnyel hálálja meg. Hálás köszönet Ujj Zalán harmadéves formatervező hallgatónak, aki lehetővé tette e cikk megszületését.

Sziget Újbuda szívében Mióta hozzávetőlegesen a századfordulón lecsapolták a Duna lágymányosi szakaszának lápjait –, amelyre egyébként a kampuszunk is felépült – badarság valóságos szigetről beszélni a XI. kerületben. Azonban az egyetemistákkal teli kampusztól, a forgalmas Bartók Béla úttól és a folyton nyüzsgő Körtértől nem olyan messze található egy üde, egyszerre nyugodt és élénk színfolt a városi forgatagban: a Feneketlen-tó. Zsolti

A tó kialakulása előtt itt a fent említett Duna miatti lápos, mocsaras terület helyezkedett el. A XVIII. század végétől a mai Kosztolányi Dezső tér helyén egy téglagyár működött. A szükséges agyagot a mai tó helyéről hordták a munkások egészen 1877-ig, amikor az itt dolgozók egy felszín alatti réteghez értek, ahonnan feltört a víz. A városi legenda szerint olyan gyorsan tört fel a víz, hogy a munkások szerszámaikat hátrahagyva menükeltek az életükért, ezzel szemben a valóság az, hogy még a gyár is további 12 évig üzemelt, mígnem bezárták – tehát a felszín alatti rétegvizekből lassan töltődött fel a mélyedés. A székesfővárosban kialakult új tóban nem látták meg az óriási potenciált a kor turisztikai menedzserei és vidékfejlesztési szakemberei, egyszerűen csak pangott a víz – elvont és konkrét értelemben is. A környéknek az adott új impulzust, hogy a ciszterci rend 1912-ben megvásárolta a tótól északra elhelyezkedő területet, ahová templomot, gimnáziumot és rendházat építtettek. Ezek közül a Szent Imre templom és a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium impozáns épületei ma is láthatóak. Itt egy újabb legendára derül fény a tó elnevezésével kapcsolatban. Az építkezés alatt földet hordtak a vízbe, ám az rejtélyes módon nem süllyedt le a tó fenekére, hanem a felszínen lebegett, így azt gondolták, hogy ennek a tónak nincs is feneke… A világháború után, az ötvenes években építették ki a tó körüli parkot, a világhírű kertépítész, Mőcsényi Mihály tervei alapján. Az 1980-as években megromlott a vízminőség, akkor telepítették a szökőkutat és a keringtető rendszert. Tavalyelőtt egy kerületi cég rekortán borítású futókört és egy kondigépekkel ellátott parkot hozott létre. Hogy miért is íródott ez a cikk? Eddig talán szerettem volna némi információt csepegtetni a Kedves Olvasóba, hogy többet tudjon meg Budapest egyik legszebb zöldterületéről. Azonban inkább azt kérném Tőled, aki ezeket a sorokat olvasod, hogy ha legközelebb arra jársz, nyisd ki a szemed, és lásd meg az élet olyan apró csodáit, amely mellett a nagy hajtásban, a munka-egyetem-feladatok ránk zúduló lavinájában gyakran elmegyünk. Nézd meg a csecsemőket a babakocsiban toló boldog anyákat és apákat, és gondolj bele, hogy néhány év múlva Te is itt sétálhatsz gyermekeid anyjával/apjával. Bámuld az önfeledten játszó kisgyerekeket, és emlékezz vissza,

hogy nem is olyan régen neked is az volt a legnagyobb bajod, hogy este haza kellett menni a játék végén, vagy hogy Anya nem hozta el a kedvenc lapátodat. Men�nyire megváltoztak a dolgok azóta?! Tekints mosolyogva az itt ismerkedő, randizó fiatalokra, vagy szorítsd meg a melletted lévő párod kezét, és csókold meg – éld meg a pillanatot! Menj ki lazítani a barátaiddal, a régen nem látott osztálytársakkal, igyatok egy pohárral, beszéljétek meg minek örültök, mi az, ami a szíveteket nyomja. Fuss vagy kondizz a fitneszparkban, és utána töltsön el a verejtékedben fürödve az az edzés utáni jó érzés, hogy ma is tettem valamit az egészségemért. Állj meg az idős apókák és anyókák mellett, akik tisztességgel meg tudtak öregedni, és kívánd azt, hogy Te is éld meg ezt a szép kort, hogy majd évtizedek múlva is itt tudj sétálni, és gyönyörködni a világban.

Hajlamosak vagyunk begubózni a mi kis, gondokkal, feladatokkal, megoldásokkal teli életünkben, holott – bár én is nagyon szeretem a mérnöki racionalitást – a világ legalább annyira fontos összetevői az érzelmek, a művészet, a társas kapcsolatok, a humánum. Mint ahogyan azt a XX. század legnagyobb fizikusa, Albert Einstein mondta: „Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.”

forrás: hu.wikipedia.org; funiq.hu; fotó: Fortepan

Elektromos motorok Minden évben kora tavasszal a motorosoké a főszerep. A motor és a természet együtt éled. A jó idő beálltával megindul a motorosok kirajzása. Az addigi csendet rendre megtöri a motorok bogárkórusra hasonlító zümmögő zenéje. Minden tavasz így kezdődik, az elektromos motorok feltörekvése azonban lehet, hogy megszünteti a motorkórus dalát a közeljövőben. Márk

A fenntartható fejlődés miatt a közlekedés egyre több területén igyekeznek a nem megújuló erőforrásokkal működő belsőégésű motorokat kiváltani más alternatívákkal. A többség az elektromos meghajtásban látja a jövőt. Mikor az autózásban megjelentek az első tömegesen gyártott példányok, azok meglehetősen esetlenek és lomhák voltak a korlátozott hatótávval. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően azonban ma már igen használható és tekintélyes teljesítményű darabok vannak a piacon. Így van ez a kétkerekűeknél is. Elektromos motor hallatán elsőre a nagymamáink kedvenc libakergetői jutnak eszünkbe, melyek nem gyorsak, alig 40km-t bírnak megtenni, és esztétikusnak sem igazán mondhatóak. Egyetlen előnyük, hogy megfizethetőek és nem kell őket tekerni. Törvényi korlátozásnak megfelelően a teljesítményük maximalizálva van 300W-ban. A kerékpárok előnyeit élvezi a csoport, vezetői engedély, biztosítás, és bukósisak sem kell rá. Léteznek azonban a kínálatban jóval erősebb kétkerekűek is. Az Altamotors már fel is építette az elektromos motorozás köré a Redshift motorkerékpár-családját, melynek két tagja új megvilágításba helyezi a crossmotorokat. Mindkét motor hasonló műszaki paraméterekkel rendelkezik, és árban is minimális az eltérés. A Redshift MX inkább offroad motor, terepgumival szerelt, világítás és irányjelző nélküli, az SM pedig a konzervatívabb városi kivitel. 40 lóerős középmotorosak, a hajtást lánc viszi a hátsó kerékre, hatótávolsága pedig 80 km. Teljesítményük egy mai 250 ccm3-es négyütemű motoréval egyenlő, úgy, hogy a tömege mindössze 130 kg. Vannak azonban olyanok is, akik szeretnének gyors elektromos motort, azonban sokallják ezeknek a gépeknek az árát. Ha csak kicsit tempósabbá szeretnék tenni a

„mami szeme fényét”, akkor azt komolyabb zsebbe nyúlás nélkül megtehetik. Az internet tele van ilyen videókkal. A kínai gyártmányok akár 50 km/h fölé is képesek menni, ezt elektronikusan butítják vissza attól függően, hogy melyik piac rendeleteinek kell megfelelni. Általában csak le kell húzni a sebességhatároló csatlakozóját, vagy a vezérlő nyákon kell kicsit babrálni, és máris jobban lép a gép. Vannak, akik jóval fanatikusabbak, ők zsebük mélyére nyúlva építésbe kezdenek. Hazánkban is többen kezdtek bele villanyos kétkerekűek készítésébe Köztük kiemelendő Kovács Péter pitbike-ja. Több motort is készített már, és elárulta, hogy nem ez lesz az utolsó, ami kigurul műhelyéből. Mindig gyorsabb, erősebb, jobb, amit alkot. Jelenlegi motorja 5 másodperc alatt gyorsul álló helyzetből 100 km/h-ra. Teljesítménye 12-13kW között mozog. Ez a teljesítmény elegendő ahhoz, hogy murván egy kiadós kaparással tűnjön el a horizonton, könnyen kikapja az első kereket betonon, kormányra borulva pedig repülőrajtot vehet, és lehagyhatja az intercityt (amit videó is bizonyít). Péter elmondása szerint 1,5 millió forintban állt meg a projekt. Ez a korábban említett árakhoz képest potom összegnek mondható, ár-érték arányban pedig egészen kiváló. Már ma is látszik, hogy a motorozás öröme és a fenntartható fejlődés kompromisszumokkal ugyan, de összeegyeztethető. Ezek a megalkuvások pedig a technika fejlődésével egyre csekélyebbek lesznek, egy napon pedig talán el is tűnnek.

Filterbuborék-effektus Érezted már valaha úgy, hogy beragadtál az aktuális komfortzónádba, és komoly erőfeszítéseket kellett tenned, hogy kitörj abból? Bármilyen kalandvágyó is valaki, és bármennyire is szereti a kihívásokat, ha a való életben nem is, internetezés közben biztosan tapasztalta ezt a jelenséget. Marci

Megnyugtató hírrel szolgálhatok azonban: ez nagyon kis részben az egyszerű felhasználó hibája, sokkal inkább a közösségi média és videómegosztó-oldalak üzemeltetőié. De mégis miért? A válasz nagyon egyszerűen megfogalmazható, pszichológiai okok állnak mögötte. Az úgynevezett megerősítési torzítás azt jelenti, hogy az emberek sokkal szívesebben találkoznak olyan tartalmakkal, amik meglévő értékrendjükkel, világnézetükkel megegyeznek. A saját meggyőződéssel ellentétes tartalmú információk ugyanis kognitív disszonanciát váltanak ki, tehát azáltal keltenek bennünk kellemetlen érzéseket, hogy korábbi tudásunk, elképzeléseink helyességét kérdőjelezik meg. Ez a kétkedés pedig bizonytalanság, zavarodottság érzetét idézi elő. A legtöbb ember ezt természetétől fogva elkerülné, s sokkal szívesebben látogat olyan oldalakat, amelyek nem keltenek benne ilyen érzéseket. Ezzel természetesen a korábban említett oldalak tulajdonosai is tisztában vannak, éppen ezért fejlesztik egyre tökéletesebb szintre azokat az algoritmusokat, amik korábbi böngészési tevékenységeink alapján megállapítják érdeklődési körünket, preferenciáinkat – majd azoknak megfelelő kontentekkel bombáznak minket a minél pozitívabb felhasználói élmény érdekében. Gyakorlatilag kialakítanak számunkra egy zárt buborékot, amelyben minden szép és rózsaszín, és gondosan konfigurált

filterek őrködnek felette, hogy semmiféle „szennyeződés” se szivároghasson be a nekünk kreált kis álomvilág gondosan szűrt atmoszférájába. Ezt a jelenséget 2011ben nevezték el filterbuborék-effektusnak, de csak akkor vált ismertebbé, mikor a közelmúltban egyre jelentősebb mértéket kezdett ölteni. De mi is ezzel a probléma? – gondolhatnánk. Az előnyei igen magától értetődőek, rövid távon legalábbis mindenképpen. A fogyasztót elkerülik a számára érdektelen tartalmak, a szolgáltatók pedig hatékonyabban tudnak reklámokat elhelyezni. Azonban ez kétélű fegyver, mivel egy csapásra elnémítja az új perspektívákat, de ami még fontosabb, az ellenvéleményeket, így meggátolják a konstruktív vitát, és egyben azt is megnehezítik, hogy belássuk tévedéseinket. Ha nem lenne magától értetődő, hogy ez miért jelent problémát, következzen néhány példa. A legkézenfekvőbb a szélsőséges politikai fanatikus, vagy összeesküvés-hívő csoportok esete, ahol a tagok ellenvélemény híján csak megerősítik, elmélyítik egymás „hitét”. S végül következzen a slusszpoén: a legnagyobb közösségi médiacég a heves tiltakozások hatására úgy döntött, enyhít a körénk vont buborékokba bejutó tartalmak szűrésén, azonban a felhasználók negatív visszajelzései miatt visszatértek az erősebb filterezéshez. Elvégre sokkal kényelmesebb, ha azt látjuk, hogy mindenki egyetért velünk…

forrás: techopedia.com

Minden, minden Leélsz egy hosszú életet bezárva, vagy inkább csak egy napot választasz, ahol igazán élhetsz? Vivi

Ez a fő kérdése a nyár végén kiadott legújabb John Green féle szerelmes történetnek. A Csillagainkban a hiba óta számtalan mű születik a „gyönyörű, tehetséges lány, aki súlyos betegségben fog meghalni, de előtte megismer egy odaadó fiút” témában. Nicola Yoon is ebbe a sorba állt be, ám szabadon hagyva a happy end lehetőségét. Nem meglepő, hogy Hollywood szívesen fel is kapta a történetet, és a bevált módon, előtte ismeretlen színészekkel kasszasikert aratott Stella Meghie rendezésében. A két szerelmest alakító újdonsült, feltörekvő színészek, Amandla Stenberg és Nick Robinson voltak. Mint minden fiataloknak dedikált film esetében, most is nagy hangsúlyt fektettek az alkotók a zenei háttérre. Az Anderson .Paak Parking Lot című száma kifejezetten telitalálat volt. Nicola Yoon könyvét 2015-ben adta ki, ezt elég gyorsan el is kapkodták, a bestseller listák élére helyezve azt. A Minden, minden nem csak szép és fordulatos történetével ragadja magával az olvasót, hanem a címoldalon és a könyv pár belső oldalán fellelhető filigrán stílusú grafikákkal is hozzájárul az élményhez. Érdekesség, hogy ezeket az illusztrációkat az írónő férje készítette, és a könyv borítójának választott olyannyira sikeres lett, hogy még a film plakátjára is felkerült. Az írónő sikeresen ötvözi a Nicolas Sparkstól megszokott, erős érzelmekben dúskáló helyzetleírásokat és a John Greenre hajazó kegyetlen alaphelyzetet. A Minden, minden legszórakoztatóbb része, hogy majdnem minden klisét felsorakoztat témájában, egy fordulatot kivéve. Történetünk két főszereplője teljesen ellentétes élethelyzettel rendelkezik. A lány, Madeline speciális immunhiányos betegsége miatt kénytelen életét üvegfalak között élni. Olly, a srác ellenben egy átlagos fiatal életét éli, odakint tanul és kalandozik. Az új szomszédként feltűnő Olly villámcsapásként éri Madeline addigi csendes, monoton életét. Hogy kicsit érthetőbb legyen az alaphelyzet kegyetlensége, Madeline-t a külvilágban töltött pár másodperc is halálos vírusfertőzéssel fenyegetheti. Irónikus, hogy a közvetlen közelében tűnik fel az izzó szerelem, ám így sem érheti el falai miatt. Madeline legnagyobb vágya látni a tengert. Szintén az irónikusságot növeli, hogy a part mindössze pár mérföldre helyzkedik el kalitkájától. A lány magát mint egy asztronautát jellemzi szkafanderben. Ez az űrhajós alak több helyen is megjelenik a történetben, méghozzá a lány által épített épületmakettek egyetlen magányos lakójaként. Olly persze igazi hollywoodi filmhez méltóan, fittyet hányva a szabályokra és a falakra, próbál közelebb kerülni a lányhoz, felkavarva ezzel a konfliktust. A történet szálát forrás: imdb.com; port.hu

Minden nap egy új lehetőség arra, hogy fenekestül felforgassunk mindent, de tényleg mindent, vagy épp ezzel rakjuk helyre azt. emellett átszövi Madeline bizonytalansága, ide-oda csapong, hogy saját magával megnehezítse-e Olly életét. Szerelmük, mint minden igazi nagy szerelem, ártatlan, aranyos és bizalomteli barátsággal kezdődik, majd valami többé növi ki magát, mely felett egyiküknek sincs hatalma. Olly végül nem csak a gyönyörű azúrkék tengert, de még Hawaii nemzeti halát, a Humuhumu nukunuku apua’a-t is megmutatja szerelmének testközelből, életveszélybe sodorva ezzel Maddyt. A történetben kis reklámot kap egy Daniel Keyes regény, a Virágot Algernonnak. Nem tudom, a kedves olvasó ennek történetével mennyire ismeretes, röviden összefoglalom, hogy érthető legyen az általam vont párhuzam. A történet főszereplője Charlie Gordon, aki egy kisgyermek szintjén élő felnőtt ember. Életének kalandja akkor kezdődik, mikor egy kutatási projektbe kerülve rohamosan feljavítják intelligenciáját. Itt ismeri meg Algernont, aki egy kisegér, és szoros barátság szövődik köztük. Charlie kiszabadul saját butaságának börtönéből, érzelemmel és mozgalommal teli időket él át, majd mindez a gyógyszerek hatásának elmúlása után csak emlék marad. Algernon iránt érzett szoros kötődése viszont valóságként él ezután is. Madeline és Charlie hasonlóképpen szeretnének kitörni korlátjaik mögül, és ehhez partnerre is találnak Olly, illetve Algernon formájában. Hogy ne áruljam el a történet végét, csak annyit mondok, hogy Charlie és Algernon szomorú végkifejlete csak részben hasonul Madeline és Olly fináléjához. Fontos tanulsága a Minden, mindennek, hogy akkor is rátalálhatunk egy új kezdetre, ha úgy gondoljuk, már rég túl vagyunk a befejezésen.

Ókori mérnökök – Aqueduct Vezetékes víz. Mennyire természetesnek is veszi néha az ember, amikor megnyitja a csapot vagy amikor beáll a zuhany alá! Nem is gondolunk bele, hány mérnök gondos munkája kell ahhoz, hogy eljusson hozzánk. Ez még a mai világunkban is nagy kihívás, nemhogy több mint kétezer évvel ezelőtt. Az ókori Rómában ezt a problémát az aqueduct névre hallgató mérnöki megoldással orvosolták. Laci

A legtöbb ókori civilizáció a víz köré szerveződött. Ez nem is meglepő, hiszen a kellő folyadékbevitel alapvető létszükségletünk, s minek is gyalogoljunk hosszú kilométereket érte, ha egyszerűen letelepedhetünk mellé. Ennek a gondolkodásnak azonban akadt egy nagy hátulütője: ezek a vízforrások végesek voltak. A melléjük települt városok, falvak méretét korlátozta az ivóvízlelőhelyének a mérete, ezért sem alakulhattak ki akkoriban a maihoz hasonló metropoliszok. Legalábbis egy darabig. Amikor Róma városa szembenézett ezzel a problémával, egy igen logikus megoldást vetettek fel. Ha nincs elég víz a város közelében, hát szállítsuk ide! Ezt persze kön�nyebb volt mondani, mint megvalósítani, ugyanis akkoriban még nem léteztek tartálykocsik. A nagy tételben való szállításhoz tehát valami újat kellett kitalálni. A mérnökök már akkor is az élővilágról vettek példát. A természetes vízfolyásokról mintázták alkotásukat, azonban ezek két fő hátránnyal is rendelkeztek. Az egyik, hogy nagyon nagy az elszivárgási veszteségük, azaz a szállított térfogatáramuk jó része nem jut el a végcélhoz. A másik, hogy a folyókat még kis mértékben is igen nehéz szabályozni, – ez mind a mai napig igen komoly feladatnak számít –, teljesen elterelni őket akkoriban szinte lehetetlen volt. Így tehát egy mesterséges vízelvezető-rendszert kellett építeni, mely képes a vízgyűjtő területről a városba szállítani a megfelelő mennyiségű vizet. A feladatnak a rómaiak a rájuk jellemző precizitással láttak neki. Egy átlagos csatorna körülbelül egy méterrel a föld alatt futott, s lapos aljjal és boltíves mennyezettel rendelkezett. Rendes időközönként vizsgáló nyílások voltak rajta, sőt egyes helyeken két párhuzamos vezetékszakaszt építettek egymás mellé, hogy míg az egyiket javítják vagy vizsgálják, a másikon szabadon folyhasson tovább a víz. Ezek a kanálisok betonból, ólomból vagy különböző kerámiákból készültek. Különös figyelmet fordítottak a víztisztaságra, melynek ékes példája, hogy milyen pontosan szabályozták a vezetékek meredekségét. Vitrivius római történetíró 0,5%ban határozza meg a kívánt lejtést. Ha ennél meredekebb, gyorsabban folyik a víz, akkor túl nagy nyomás léphet fel a hálózaton, lassabb áramlás esetén azonban fennáll az oxigéntartalom túlzott lecsökkenésének a veszélye. Ennek elkerülésére szolgáltak a rendszeresen beépített levegőztető nyílások és hirtelen esések is. Egyes esetekben – főleg a

városok előtt – még ülepítő medencéket is építettek, hogy megtisztítsák a vizet a felhasználás előtt. Azonban a szállítást nem lehetett mindenhol megoldani egy földbe ásott, enyhe lejtésű csővel, ilyenkor megint megmutatkozott a korabeli mérnökök zsenialitása. Egy völgybe levezetni, majd onnan újra felhozni egy vezetéket igen költséges lett volna – bár erre is volt példa - inkább fenséges hidakat építettek. Ezek a betonból készült műtárgyak többszintes boltívsorokból álltak, s néha… az alsóbb szinteket közlekedésre is használták. Az egyik legzseniálisabb megoldást Pergamon városában találhatjuk. Ez az ókori település egy hegytetőre épült, így komoly fejtörést okozhatott a vízellátás kialakítása. Végül egy hasonló magasságú hegyről vezették át a vizet a városhoz, hogy a hidrosztatikus nyomás felhajtsa azt a magaslatra. Ehhez csupán 45 kilométernyi vezetéket kellett kiépíteni. Az első aqueduct Kr.e. 312-ben készült, s az ezután kialakult hálózat még mai szemmel is lenyűgöző. Fénykorában Rómát 11 aqueduct látta el vízzel összesen több mint 800 kilométernyi vezetékkel, melyek összesen majdnem egymillió köbméter vizet szállítottak naponta. Ennek segítségével üzemeltették a város számtalan fürdőjét, szökőkútját, de egyes lakóházakban még a maihoz hasonló csapokat is használtak. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy e nélkül a hálózat nélkül a birodalom soha nem tudta volna meghódítani az akkor ismert világot, s így talán azt is mondhatjuk, az igazi hódítók az ókori mérnökök voltak. források: science.howstuffworks.com, wikipedia.org, quora.com, romanaqueducts.info

#sörözzakátéval – nyereményjáték

Rejtvény

A következő oldalon egy rejtvényt Szeretnél két söröd mellé egy harma- találhattok. A színessel kiemelt sor dikat nyerni? Ezt most pofonegysze- adja a megfejtést, melyet október rűen megteheted. 20-ig a katepress@gmail.com e-mail címre a „Rejtvény-október” tárggyal Nincs más dolgod, mint szerezni egy Kátét (akár a kezedben lévő is megteszi), minél kreatívabb módon fotózvárjuk. A beküldők között öt darab kodni vele, majd a #sörözzakátéval hashtaggel feltölteni sörkupont sorsolunk ki a Műhely az üzenőfaladra. Fontos, hogy a feltöltött anyag nyilvánosan legyen megosztva, illetve, hogy kedveld a feltöltés Pub felajánlásával. előtt a Káté Facebook-oldalát. A legkreatívabb, illetve a legtöbb kedvelést kapó képek sörkupont érnek a Műhely Pub felajánlásából. A játék október 22-ig tart. Kattints és oltsd velünk szomjadat!

1. Gyakori GT3-as „szitokszó” 2. Dr. ... Gábor, a Műszaki kémia tárgy (korábbi) oktatója 3. Dr. ... Béla, a Kármán Kollégium korábbi igazgatója 4. Huzatkritérium egyik típusa 5. Fordított más szóval 6. Dr. ... Sándor, a HDR Ttanszék híres-hírhedt oktatója 7. Differenciálegyenlet egyik típusa 8. Dr. ... László, az ÉPGET tanszékvezetője 9. Híres mérnökcsalád, mely többek között matematikai és áramlástani tételek névadója 10. ... Dávid, az Egyetemi Hallgatói Képviselet előző elnöke 11. Az R épület jelének eredete a tervezők szerint 12. Dr. Vad ..., az Áramlástan Tanszék tanszékvezetője

RejtvĂŠny

5-9-9-5

– Értékelő Kocsmatúrán jártunk

Szeptember 5-én immáron 5. alkalommal rendezte meg szerkesztőségünk az Értékelő Kocsmatúrát, melyen ezúttal is szép számú érdeklődő vett részt. Úticélunk idén a IX. kerület kocsmái voltak. Bagoly

Ahogyan eddig is, a kocsmák értékelésénél négy szempontot vettünk figyelembe: berendezés, hangulat, kínálat és ár-érték arány. Minden szempontot egytől ötig terjedő skálán kellett értékelni, ahol az egyes a legros�szabb, az ötös a legjobb érték. Útvonalunk a következő volt: Hordós Söröző-Kis Itália Söröző-Jolly-Grafika Söröző-Starter Pub-All Inn Pub-Kakas Söröző (Kálvin)-Seven Pub. Eredeti terveink között a Kakas helyett a Közgarden szerepelt, itt azonban egy zártkörű rendezvény miatt nem tudtak fogadni minket. Fontos továbbá megemlítenünk, hogy a Hordós Sörözőnél kissé feltorlódott a tömeg, így néhányan a szomszédos Főbejárat Sörözőbe tértek be inkább. Lássuk, hogyan értékeltek a résztvevők! Berendezés szempontjából az All Inn Pub győzött, nem sokkal megelőzve a Starter Pubot, illetve a holtversenyben harmadik Grafika Sörözőt és Seven Pubot. E tekintetben a Jolly és a Kis Itália voltak a sereghajtók, ami a kialakítás és a hely méretének fényében nem feltétlen meglepő.

Hangulat tekintetében szintén az All Inn vitt mindent, amely mögött a Starter és a Grafika végzett még a dobogón. A sort a Kis Itália zárta, jócskán lemaradva még az őt megelőző Jollytól is. A Kis Itáliánál egyébként a helyszűke is szerepet játszhatott ebben, a Jolly... nos, oda pedig túl józanul érkezett meg a társaság. Ez egyébként éppen előnyére vált a Boráros téri kocsmának, ugyanis ár-érték arány tekintetében a Jolly végzett az élen, a holtversenyben ezüstérmes Hordós és All Inn, illetve a dobogó alsó fokát elfoglaló Kis Itália előtt. E tekintetben a Kakas és a Starter zárt hátul, mindkét hely hátránya a megszokottnál kissé magasabb árakhoz társuló enyhén szűkös felhozatal volt.

Ami érdekes, hogy ez a kínálat-szekció pontozásán nem látszik, itt ugyanis a megszokott Jolly-Kis Itália duó zárta a sort. Hasonlóan megszokott módon ezt a kategóriát is az All Inn nyerte, lekörözve a Hordóst és a Grafika Sörözőt. Az All Inn nyerő helyzete nem meglepő, a pubban egy elég nagy táblán voltak feltüntetve a különböző italok, köztük shotok, métersör és egyéb „exklúzív” italok. Összesítésben toronymagasan az All Inn végzett az élen, őt követte a Grafika Söröző, illetve tőle alig három századdal lemaradva a Hordós Söröző. Érdekesség, hogy a Hordós már a 4-6 túránkon is szerepelt, ott viszont elég gyengén teljesítve a sereghajtók között volt. A megváltozott értékelés eredhet egyrészt a társaság változásából (a 4-6 túra 2016 februárjában volt), másrészt pedig abból, hogy ellentétben a múltkorival, amikor a végső állomás szerepét töltötte be, most éppen a nyitóakkord jutott a helynek. Ez a tendencia egyébként most is megfigyelhető, a Seven Pub, mely az idei túra befejezője volt, mindössze a hatodik helyre tudott odaérni. (Valószínűleg azért ebben van szerepe annak is, hogy több alkoholtípus is, mint pl. a csapolt sör, elfogyott érkezésünkre. Ezen még az sem tudott segíteni, hogy a hely pultosa egy – egyébként valóságshow-győztes – öreg Senior volt, aki tisztában volt az érkezők alkohol- és zeneigényeivel.) A Seven csak a holtversenyben utolsó Jolly-t és Kis Itáliát tudta megverni. Úgy látszik, ezen helyek mitikus kultusza nem volt elegendő a jobb eredmény eléréséhez. Mindenképpen szót kell ejtenünk a vetélkedők eredményeiről is. Aki lemaradt volna: az idei kocsmatúrán kétféle vetélkedővel készültünk. Kedvére szerettünk volna tenni az ivást kedvelőknek is az Ekselők Ligája névre hallgató szétivóbajnoksággal, illetve a kevésbé iszákosoknak a Kvízpárbaj névre hallgató csapatos kvízversen�nyel. Végül előbbire három ember, utóbbira hét csapat nevezett be, és szállt harcba a nyereményekért, mint pl. a Stoczek Menza vagy A Hentes által felajánlott étkezési kupon, az SNK Papír-írószer bolt felajánlásából kapott kupon, a MINICOPY nyomtatásra felhasználható kártyája, vagy a Da Giovanni Pizzériában elfogyasztható pizza+üdítő kombója. Az ekselésben végül kisebb meglepetésre egy lány, Bedők Eszter bizonyult a legjobbnak, míg a legfényesebb elme a Kevert csapatát alkotó Bodor Bálint-Somogyi Réka duójáé volt. Nyereményben részesülhettek az értékelők is, közöttük is kisorsolásra került pár kupon. Köszönjük, hogy részt vettetek az 5. Értékelő Kocsmatúrán! Tartsatok velünk tavasszal is! kép: Kótai Áron (KTK Fotókör)