Mérnökből újságíró Erőemelő Verseny Kalandok Európa körül The New Polestar 1 Feltaláló vagy szélhámos? Fesztivállapot Free-from Bevezetés a Photoshop... Fender A víz érintése Volt egyszer egy E-klub
4 7 8 10 11 12 14 15 16 18 20
Tartalom
21 SLIP határozó 22 A jelenlegi SLIP csapatok... 24 A 10 éves Lánycsapat 26 SLIP a KRB előtt 27 Barabás Róbert, DC... 30 Interjú a GT3 fenegyerekeivel 32 Hage - Miapánk interjú 34 Interjú DJ BB-vel 36 Interjú Dr. Horváth Bélával 38 Szabó Gábor, Szasza... 40 Köszönetnyilvánítás
Impresszum Felelős kiadó:
Tóth Amanda
Felelős szerkesztő:
Schaf Alexa Lili
Olvasószerkesztők:
Főszerkesztő:
Vajda Márk Főszerkesztő-helyettes:
Mézes Márton Tördelőszerkesztő:
Herczeg Krisztina Tartalmi vezető:
Mézes Márton Vezető grafikus: Tördelők:
Grafikusok:
Pethő Luca Bedők Eszter Biróczky Máté Faragó Daniella Pickó Anna Huszka Attila Pap Dávid Vitányi Diána
Cikkírók:
Bajnóczi Anna Mária Bartalos Balázs Tibor Hepp Ádám Attila Kamondi Noémi Kerepesi Veronika Orbán Péter Pirisi Viktor Ábrahám Flóra Bartalos Róbert Tibor Bartos Ágoston Bedők Eszter Burján Vivien Csapó Dániel Gosztonyi Csenge Luca Kamondi Noémi Kocsor Máté Németh Mónika Eszter Orbán Péter Pethő Luca Weimert Dániel
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviselet lapja. Megjelenik 800 példányban az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával. Káté szerkesztőség 1111 Budapest, Irinyi J. u-1-17. HÖK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu fb.com/katepress instagram.com/kateepress
Korábbi számaink: gpk.bme.hu/index.php/kate Nyomda: Multiszolg Termeltető és Szolgáltató Bt. A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk. Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük! Hivatalos megjelenés: Április 16.
Mérnökből újságíró
– interjú Sándor Krisztiánnal
Megfordult a fejedben valaha, hogy jó pályát választottál-e, amikor mérnöknek mentél? Esetleg elgondolkodtál más karrier utakon? Interjúnk során ilyen és ehhez hasonló témákat boncolgattunk Sándor Krisztiánnal, aki energetikai mérnök diplomáját követően újságírásra adta a fejét. Kox & Marci
Káté: Kérlek, mondd el nekünk, hol dolgozol most? Sándor Krisztián: A Forbes Magyarországnál vagyok újságíró. Ez egy családi vállalkozásként indult száz éve az Egyesült Államokban. 2013 óta van magyar kiadása és leegyszerűsítve franchise rendszerben működik, mint mondjuk a McDonald’s. A kiadónak, amelyik meg akar jelenni a márkanévvel, bizonyos kritériumokat kell teljesítenie, és ha ezek rendben vannak, megkapják a licencet, amit később akár vissza is vonhatnak. Az a vállalat, ahol dolgozom, Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban adja ki a Forbes Magazint. Régebben Ausztriában is, de érdekes módon ott annyira nem ment az újságnak, ebben a három országban viszont hasít. Káté: Korábban a Műegyetemre jártál, mi volt az, ami miatt mégis az újságírás mellett döntöttél? S. K.: Nekem az újságírás már egyetem előtt eszembe jutott, mint ötlet. Érettségi előtt azonban évente megváltoztatja az ember, hogy mit szeretne csinálni. A középiskola végéhez közeledve ez is egy forgatókönyv volt, de média szakra nem szerettem volna menni. Mindig is imádtam a matekot, és a fizika is jól ment nekem, szerettem számokkal dolgozni. Akkoriban azt hittem, hogy ez nekem az elsődleges. Végül a Műegyetem és a mérnöki pálya mellett döntöttem. 2011-ben kezdtem energetika szakon, amit el is végeztem 2015-ben. Ezzel párhuzamosan újságíróként is tevékenykedtem. Először a Kátéban próbáltam szerencsét, majd egy évvel később elkezdtem írni a Műhelyben is, később a Média2.0-nál, ami egy média iránt érdeklődő szakmai közösség BME-s kötődéssel, tőlük rengeteget tanultam, többjük most már vezető magyar médiumoknál dolgozik. Káté: Mennyiben más a Kátéban és a Műhelyben dolgozni? S. K.: Én a Kátéban főleg olvasószerkesztettem, a Műhelyben írtam. Az nagyon megmaradt bennem, amikor lejöttem a Kátéba a próbások közé. Előtte semmi kapcsolatom nem volt az újságírással, nekem a Káté volt a kapudrog, ha mondhatjuk így. Először nem mertem azt mondani, hogy én cikket szeretnék írni, hanem az olvasószerkesztést választottam. Az kicsit biztonságosabb terepnek tűnt. Később persze elkezdtem cikkeket is írni, de az olvasószerkesztés maradt a fő profilom a Kátéban. A
Műhelyben csak cikkeket írtam. Itt sokkal kötöttebb volt mind a struktúra, mind a témaválasztás. A Káté sokkal inkább közösségi hely, a Műhely profibb, de a kapcsolatokat kevésbé éreztem személyesnek. Ha úgy nézzük, ez egy szigorúan vett munkahelynek tűnik, a Káté meg egy remek közösség, ahova jó tartozni. Káté: BSc tanulmányaid elvégzése után hogyan tovább? S. K.: Dolgoztam is mérnökként, de úgy éreztem, hogy ezt nem tudnám életem végéig csinálni. Ez lehet egy felismerés volt, hogy nekem ez nem annyira testhezálló, vagy inkább csak egy általános érzés, mit kezdjek magammal. Eldöntöttem tizenéves fejjel, hogy én mérnök leszek, nem kell ahhoz ragaszkodni életem végéig. Folyamatosan újra iteráltam ezt a döntést, végül arra jutottam, érdemes váltanom. Ezért mentem át a Corvinusra nemzetközi tanulmányokra. Ez egy teljesen más vonal, de megvolt a fejemben a haditerv, miszerint az energetikát és a nemzetközi tanulmányokat össze lehetne egy EU-s „energiapolitikai szendvicsbe” csomagolni (EU-s szakpolitikai dolgok, regionális fejlesztéspolitika). Végül nem így alakult, de
egyáltalán nem bántam meg, hogy mertem váltani. Gyakornokoskodtam a Kitekintő külpolitikai portálnál, és egy évig voltam a főszerkesztője a Corvinus „Műhelyének”, a Közgazdász egyetemi lapnak – innen mentem a Forbes-hoz. Káté: Tanácsolnád másoknak is, hogy próbálják ki magukat más területen? S. K.: Ha valamit szerintem az én sztorim megmutat, egyrészt az, hogy nem érdemes foggal-körömmel ragaszkodni az eredeti döntésünkhöz. Főleg azért, mert annyira felgyorsult a világ, hogy évek alatt nőnek ki új iparágak. Lehet, hogy egyik évben ez volt a munkaköröd, pár év múlva már teljesen más kompetenciákkal kell rendelkezned. Az, hogy te elvégeztél egy egyetemet, nem jelenti azt, hogy 5-10 év múlva is ebben a szakmában fogsz dolgozni. Másrészt megmutatja, hogy ha valamibe beleállsz és motivál, akkor bármit meg tudsz tanulni, és ehhez nem kell feltétlenül diploma. Az újságírás főleg egy ilyen szakma, ahol sokkal többet számít a gyakorlati tapasztalat. Káté: El tudnád képzelni, hogy később mégis mérnökként dolgozz? S. K.: Ha valamit megtanultam, az, hogy ne zárjak ki semmit… Az, hogy valaki mérnök, egyébként is
egy rendkívül komplex dolog. Egy mostani mérnöknek ugyanúgy kellenek vezetői kompetenciák, ugyanúgy kell közgázt tanulni, még ha utálja is a mikmakot, de ezeket el kell sajátítani. Káté: A Forbes egy gazdasági lap, felvetődött benned, hogy műszaki szaksajtónál dolgozz? Mondjatok három műszaki szaksajtót Magyarországon! Látjátok? Szerintem előbb tanulja meg az üzleti ismereteket az, aki tud írni, mint jól írni az, akinek gazdasági végzettsége van. Ha már valaki ért a számokhoz, van benne gazdasági érdeklődés, és elkezdi magát kiképezni, akkor minden további nélkül tud ilyen témában írni. Káté: Forbeson belül milyen témákról írsz szívesen és kevésbé? S. K.: Ebben a félévben a célom, hogy felvegyem a ritmust a cégnél, átvegyem az ő stílusukat, azokat a fogásokat, ahogyan ők írnak cikket, mert az elég kuriózum a magyar médiában. Teljesen más munkatempót és szemléletmódot igényel. Inkább ezzel vagyok elfoglalva és nem azzal, hogy cikkek közül válogassak. Káté: Miben más a Forbes, mint a többi újság? S. K.: A Forbes egy magazin. Nem vagyunk benne a hírversenyben, nem kell futószalagon gyártani a cikkeket.
Káté: Nem indultál hátrányból esetleg a szakmát formális képzés keretein belül tanuló kollégáiddal szemben? S. K.: Magyar oktatásban eleve nincs igazán formális újságíróképzés. Meg kell erőltetnem a memóriámat, hogy olyan kollégát keressek, aki iskolapadban tanulta a mesterséget. Fontos az újságírásban az elmélet, de ez Magyarországon valahogy nem honosodott meg. Léteznek újságíró műhelyek, cégeknek is van magánoktatása, de az, hogy akik onnan kikerülnek, ebben a szakmában fognak-e tevékenykedni, kérdéses, majd ők és a piac eldöntik. Káté: Milyen szakmai céljaid, ambícióid vannak a jövőben? S. K.: Szerintem a következő 5 évben bőven lesz mit tanulnom a Forbesnál. Ez az intervallum pont olyan, hogy még talán el tudja képzelni az ember, de utána fogalma sincs, mi lesz. Úgy érzem, nagyon jó helyen vagyok, és megpróbálok mindent magamba szívni, mint egy szivacs.
A napi politikán felülemelkedünk, megtartjuk a fókuszt az üzleti irányban. A felfogásmódról annyit, hogy nem híreket vagy információkat szolgáltatunk, hanem történeteket mesélünk. Személyes sztorikon keresztül próbáljuk az embereket inspirálni, és megmutatni nekik azt, hogy ha odateszik magukat, ők is meg tudják valósítani, bármit elterveznek. Eleve két éve előfizető voltam, és nagyon jó érzés olyan újságnál dolgozni, amiért te pénzt is adtál. Jó olyan startupokról, fiatal vállalkozókról írni, akik ahelyett, hogy külföldön kezdték volna karrierjüket építeni, Magyarországon alapítottak céget és ma már azon gondolkodnak, hogy Németországban hogyan terjeszkedjenek. A pozitív szemlélet mindenképp Forbes-érték. Könnyű elmondani, mi a rossz ebben az országban, sokkal nehezebb megkeresni és jól bemutatni a jó példákat. Káté: Az egyetemi újságírás milyen pluszt adott későbbi karriered során? S. K.: Kevés helyen tud az ember bekapcsolódni az újságírásba. A gimnázium elvégzése és a főállású újságíró között hatalmas szakadék van. Az egyetemi alkotói műhelyek erre jók, hogy kipróbálják magukat az emberek. Lehet, hogy tízből egy ember fog később ezzel foglalkozni, de a többieknek is egy olyan extra dolog lesz az életében, amit később tud kamatoztatni. Ezek lehetnek az első alkalmak, amikor akár vezetői pozícióba kerülhet az ember. Ez huszonévesen óriási tapasztalat!
Káté: Van még valami álmod, célod az életben a szakmai berkeken kívül? S. K.: 35 évesen remek lenne nyugdíjba vonulni és elköltözni egy szigetre (nevet). Ehhez valószínűleg nem újságírónak kellett volna mennem… Azt mondjuk el tudnám képzelni, hogy 10 év múlva úgy döntök, egy kis szünetet tartok. Elég menő lenne bejárni Afrikát, vagy végiggyalogolni mezítláb Dél-Amerikát, és mellette vendégszerzőként, szabadúszóként cikkeket írni különböző médiumoknak. De óvatosan bocsátkozok ilyen feltételezésekbe, tekintve az én karrier-cikkcakkjaimat. Ha 5 évvel ezelőtt friss Kátésként valaki odajött volna hozzám, hogy egyszer itt fogok interjút adni Forbesosként, valószínűleg a képébe röhögök… Káté: Van kedvenc Kátés élményed? S. K.: Amikor az első Kátés karácsonyodon mindenki a Titanic főcímdalát énekli összekapaszkodva, az például ilyen. Amit a Káténál ki kell még emelni, hogy olyan szervezeti múlt és kultúra van itt, ami abszolút ritka. Nemcsak szerkesztőségeknél, de diákszervezeteknél is. A közös események, programok igazi értékek. Káté: Tanácsolsz valamit a gépészhallgatóknak? S. K.: Nagyon rövid idő, amit az egyetemen tölt az ember. Ha valaki csak a tanulásra fordítja azt, akkor nem használja ki eléggé. Ezért vannak a diákszervezetek, szakkollégiumok, ezért van a Káté, ahol olyan helyzetekben, olyan területeken találja magát az ember, amivel talán nem is találkozott volna egyébként. Olyan tapasztalatokat szerezhet meg itt az ember, ami huszonévesen jelentéktelennek tűnik, de később a karrierjében fontos extra lesz. Köszönjük szépen!
Erőemelő Verseny Ebben a félévben is megrendezésre kerül a Sport Szakosztály tavaszi félévi legnagyobb eseménye, az Erőemelő Verseny. Az esemény egyetemi szintű lesz, kartól függetlenül minden BME-s hallgatót sok szeretettel várunk, akár résztvevőként, akár nézőként. Az esemény társszervezője a Martos Kondi Kör, továbbá támogat minket a Kancellária- Sport és Szabadidős Létesítmények Igazgatósága (SSzLI), a MAFC, illetve fő szponzorunk, a Myprotein. GSSzO
A verseny április 18-án kerül megrendezésre 17 órától a Kármán Tódor Kollégium aulájában. Három versenyszámban várunk indulókat: felhúzás, guggolás és fekvenyomás. Az egyes versenyszámok külön kerülnek elbírálásra, minden kategóriában hirdetnek győztest, külön a férfiak és a nők között. Indulni lehet akár egy, akár több versenyszámban egymástól függetlenül. A helyezettek a Wilks-formulával kerülnek meghatározásra, amely a megmozgatott súlyt és a testsúlyt is figyelembe veszi. A rendezvény teljes ideje alatt a versenyzőknek BCAA-t biztosítunk. Az első három helyezett díjazása a sportversenyeken megszokott érmek mellett Myprotein termékekből ös�szeállított táplálékkiegészítő-csomag, melyet, ha minden a tervek szerint alakul, egy különleges meglepetésvendég kezeiből vehetnek majd át a díjazottak. Az első helyezetteknek járó díj fejenként egy ingyen kondibérletet is
tartalmaz a 2018/19/1-es félévre, választhatóan a Kármán vagy a Martos Kollégiumba. Akinek felkeltette a rendezvény az érdeklődését, az az Erőemelő Verseny Facebook-eseményénél találhatja a részletes versenyszabályzatot és a jelentkezéshez kitöltendő formot. A részvétel ingyenes. Akik még nem érzik a kellő bátorságot magukban ahhoz, hogy megmérettessenek versenyzőként, őket is várjuk nézőként ingyenes Myprotein termékmintákkal. Mi már felkészültünk az ajándékcsomagokkal, összevágtuk a jó hangulatot megalapozó zenéket, és előkészítettünk mindent, hogy a megszokott színvonalú versenyen láthassunk benneteket vendégül… Már csak a ti jelentkezésetekre várunk, hogy minden készen álljon a bajnoksághoz és az egyetem összes karáról érkezők megmérettethessenek egymással!
Kalandok Európa körül – Erasmus +
Az egyetemi barátaimmal beszélgetve meglepetten konstatáltam, hogy az Erasmus+-os cserék mennyire nincsenek benne a köztudatban. Rengeteg csodálkozó szempárral találkoztam, ahogy meséltem nekik a kalandjaimról, arról, hogy miképp jutottam el ingyen különböző európai helyekre. Ezért döntöttem úgy, hogy most kicsit nagyobb nyilvánosság előtt mesélek Nektek arról, mégis mit jelent egy ilyen projekt résztvevőjének lenni. Csenge
Mi az az Erasmus+?
Mégis mennyit ad hozzá a témához, ha az oly közismert, félévekre szóló Erasmus cserék nevébe még odabiggyesztünk egy pluszjelet? „Az Erasmus+ program az Európai Unió 2014-2020 között futó oktatási, képzési, ifjúsági és sport programja.” – szól a hivatalos, ám igen keveset mondó definíció. Az Erasmus+ alap finanszírozásával számos nemzetközi programra kerül sor. Példának okáért vettem már részt a Loffice szervezésében Budapesten is megrendezésre kerülő Youth Challenge nevezetű eseményen, ahol a 16 és 25 év közötti fiatalokat több országban párhuzamosan készítették fel egy két napos workshop keretében arra, hogy mégis hogyan lássanak neki egy startup indításához. Mégis, úgy gondolom, hogy az Erasmus+ finanszírozta események közül (legalábbis számomra) a nemzetközi ifjúsági cserék a legjelentősebbek. Az ilyen cserék gyakorlatilag kisebb költségvetéssel hozhatók ki, mintha otthon, a négy fal között töltene az ember egy hetet, és mégis a pár napos (5-10) időintervallumuk alatt életre szóló élményeket adnak.
Hogy néz ki egy Erasmus+ csere?
Egy résztvevő szempontjából az Erasmus+ csere pár hónappal az elutazás előtt kezdődik meg, amikor találkozik – általában erre a célra létrejött Facebook csoportokban – az aktuális csere kiírásával, és felveszi a kapcsolatot a magyarországi társszervezőkkel. Az előkészületek alatt rendszerint sor kerül egy személyes találkozóra, ahol a csapattagok megismerik egymást. A csere kiírásától függően általában 4-7 résztvevőt várnak országonként, egy csapatvezetővel, akinek személyére nincsenek megkötések, van, hogy már a csere korhatárán kívül eső veterán résztvevő, de olyan is, hogy egy lelkes fiatal tag, aki szívesen vesz részt a helyi ifjúsági szervezet tevékenységeiben. Az ő feladata, hogy tartsa a kapcsolatot az otthoni szervezettel, dolgozzon a csapat részvételének zökkenőmentességén, és a napok zárásaként egy családias hangvételű beszélgetésen kiértékelje a résztvevőkkel az aktuális nap élményeit, továbbítsa a tapasztalataikat a szervezők felé.
A cserére való indulás előtt a résztvevőknek maguknak kell állniuk a kijutás kapcsán felmerülő költségeket, de azokat a szervezők záros határidőn belül kötelesek visszatéríteni egy előre meghatározott összegig. A napi háromszori étkezés és a szállás minden esetben biztosított, a résztvevőknek ezekből nem szükséges semmiféle önrészt sem fizetniük. Ezért cserébe vállalják, hogy a kint tartózkodás alatt a képességeik szerint részt vesznek a megrendezésre kerülő workshopokon. A cserék fő célja nem formális oktatási módszerekkel a résztvevők ismereteinek bővítése az aktuális csere témájában. Persze akadnak olyan résztvevők is – gúnyosan csak „Erasmus+ turistaként” szokás őket emlegetni - akik pusztán a városnézés, és a buli örömei miatt indulnak útnak – de alapvetően az az elvárás, hogy olyan cserét válasszon az ember, amelynek a témája valóban érdekli, és építő jelleggel rész tud venni a különböző programokon. A cserék nyelve általában az angol, szóval ennek feltétele egy kommunikációs szintű angoltudás. A cserék színvonalát nagyban meghatározza a szervezők hozzáállása, mert kellő odafigyelés nélkül egy ilyen program könnyen átcsaphat az Erasmus+ szlengben csak Orgasmus+ cserének titulált hepajba, ami inkább tükrözi a „külföldön vagyunk, bulizzunk féktelenül” hozzáállást, mintsem azt, ami azok eredeti célja. Szerencsére a legutóbbi ifjúsági cserémet egy nagyon tapasztalt és profi vezető koordinálta, Andrej Lengyelországból. Vettem már részt olyan cserén is, ahol abszolút tilos volt az alkohol fogyasztása, és olyanon is, ahol a többnapos delírium mámora határozta meg több résztvevő tevékenységét is. Andrej egy köztes, de szigorú utat választott: a workshopokon elvárta a maximális jelenlétet, este pedig engedélyezte a kulturált körülmények közti bulizást, aminek sajnos mi nem tudtunk a részesei lenni, mivel a vizsgaidőszak kellős közepén, egészen pontosan egy anyagismeret vizsga és egy matek szigorlat előtt sikerült kisasszéznunk Motycz Leśny-be. Az egyetlen este, amikor kivételt tettünk, az a szilveszter éjjele volt. Az év utolsó estéjére a szervezett program egy LARP (Live Action Role Play) volt. A szálláshelyünket a délután folyamán egy dániai rockfesztivál helyszínévé változtattuk, ahonnan közvetlen
átjárás nyílt a pokolba, így éjfélre már együtt ünnepelt a fesztivál földi közönsége, mindenféle pokolbeli szerzet, a 27-esek klubja, a Lucifer posztjára pályázó Elvis, és a földi zarándokútját járó Jézus. A buli egy sajnálatos eseménnyel ért véget: egy őrült rajongó meggyilkolta Justin Biebert. A csere 2017. december 27-től 2018. január 4- ig került megrendezésre, így időben éppen az ortodox és a nyugati karácsony közé esett. A résztvevők Lengyelországból, Litvániából, Magyarországról, Csehországból, Romániából és Ciprusról érkeztek, kinél december 25-e, kinél január 7-e volt a jeles dátum, így a két ünnep között megalkottuk a Do you agree?-karácsonyt. Egy interkulturális vacsorával zártuk ezt a napot, ahol minden ország megosztotta a többiekkel a saját helyi specialitásait (a litván kolbász kivételével… annak lába kélt már az első napon). A Mikulás is ellátogatott hozzánk, és kiosztotta az előre egymásnak elkészített ajándékainkat. A „szürke hétköznapokban” csapatépítésre és a csere témáját, a kommunikációt boncolgató workshopokra került sor. Oxfordi vitákat rendeztünk. Ez egy kötött formájú vitastílus, ahol a két csapat felváltva sorakoztat fel érveket egy adott témában, például, hogy mennyire etikus sertésekbe emberi embriókat ültetni, és így inkubátorként használni a testüket. A vita végén a közönség elmondja véleményét, kérdéseket tesz fel, majd eldönti, hogy melyik csapat sorakoztatott fel jobb érveket. Egyik délután ellátogattunk a közeli kisváros könyvtárába is, ahol találkoztunk a helyiekkel, és játékos foglalkozásokat szerveztünk a gyerekeknek. A sok kis szőke buksis lengyel gyerkőccel nem beszéltünk közös nyelvet, de a külföldről érkezett fura bűvész azonnal elvarázsolta őket, hogy aztán lelkesen vessék bele magukat a különböző játékokba. Habár eleinte voltak ellentétek, a hét végére családdá kovácsolódott a csapat. Számomra az egyik legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a román fiú, akinek az első felém irányzott mondata az volt, hogy nehogy meg merjem említeni a magyarokat és Erdélyt egy mondatban, teli torokból a Most múlik pontosant énekelte, miközben tanulta a magyar ABC-t. A cserék célja elsősorban nem turisztikai, de két este lehetőségünk nyílt kicsit bejárni Lublin városát. A legtöbben még egy estére önköltségen Varsóban maradtak, és bebarangolták a várost, de mi, a január 5-i matek szigorlat miatt hamar repülőre szálltunk, és folytattuk utunkat vis�sza a vizsgaidőszakba. Az Erasmus+-os projektek lényege, hogy pár napon át körbejárjunk egy témát, leromboljuk a különböző emberek között pajzsként feszülő sztereotípiákat, új barátokat, új ismereteket szerezzünk, és persze, hogy jól érezzük magunkat. Szívből ajánlom mindenkinek, aki vágyik egy kis kalandra, újdonságra.
Üzenet Február végén egy szlovák oknyomozó újságíró, Ján Kuciak és menyasszonya gyilkosság áldozata lett. Bármilyen szomorú, sajnos nap mint nap történik erőszakos haláleset még aránylag biztonságos országokban is, ám ezúttal mégis igazán kirívó dolog történt. Bár egy ilyen esetben rettentő nehéz lehet figyelmen kívül hagyni az ember tragédiáját annak elképesztő és könnyfakasztó volta miatt, ez az eset mégsem pusztán emiatt dagadt botrányossá. Azért korbácsolták fel a történtek a kedélyek hullámait, mivel ez az otromba, erőszakos tett egyszerre kettőt tiport sárba páros lábbal a nyugati világ alapvető értékei közül. Nemcsak az emberi élet szentségét csúfolta meg, hanem hatalmas gyomrost vitt be a közérdekű sajtónyilvánosság eszményének is. Ján Kuciak ugyanis nem csupán egy egyszerű állampolgár volt, hanem oknyomozó újságíró, s mint ilyen, igen fontos pozíciót töltött be. Ahogyan a 18. században az ír Edmund Burke megfogalmazta, „az újságírók a demokrácia felügyelői, s ily módon a lehető legerősebb hatalmi ágat képviselik”. Bár ez a kijelentés véleményem szerint nem nélkülözi az idealizmust, alapvető mondanivalója mégis igaz, és jól körülírja a sajtó egyik legfontosabb szerepét a társadalom életében. Menjünk csak végig a következő gondolatkísérleten: adott egy közös persely, melynek tartalmából az alanyoknak lehetősége nyílna elvenni egy pénzérmét. Vajon melyik esetben hoznák meg többen az erkölcsileg helyes döntést: ha biztosak lehetnének benne, hogy tettükről senki nem fog értesülni, vagy ha számolniuk kell vele, hogy cselekedetüket valaki ország-világ elé tárja? Véleményem szerint nem nehéz belátni, hogy miért sokkal előnyösebb a második szcenárió a közösség számára – épp ez indokolja a sajtónyilvánosság ellenőrző szerepét. És pontosan ezt a funkciót iktatták ki egy pillanatra a fiatal szlovák újságíró megölésével, egyszerűen felrúgva a társadalom által felállított és évszázadok óta működő normákat. Úgy gondolom, csak akkor előzhetjük meg hasonló szörnyűségek bekövetkeztét, ha szilárdan, egy emberként állunk ki azon közös értékek és intézmények, mint például a sajtónyilvánosság mellett, melyek a szabályokat nem tisztelő kevesek ellenében a többségi társadalmat szolgálják. Zárásként álljanak itt Ján Kuciak testvérének szavai: „Ezért arra kérem Önöket, hogy legyünk jobb emberek! Válasszuk a békés megoldást, erőszak, fenyegetések, támadások, alaptalan tények nélkül. (…) Ez sok erőfeszítést igényel, de a bátyám megtanított arra, hogy ugyan a rossz könnyebb és járhatóbb útnak tűnik, a jót nyugalommal és elszántsággal lehet elérni.” Marci
The New Polestar 1 You have probably heard about the Geneva International Motor Show, where the main representatives of the automotive industry unfold their new cutting edge designs. The exhibition, which takes place in the beginning of March, is the biggest and most significant in Europe and holds the greatest number in revealed novelty. Vivi
As electronic and hybrid technology are continuously and uninterruptedly developing, modern car concepts have to measure up to high standards of environmental and mechanical factors. The show of this year held lots of surprises, including the debut of a special Polestar model. The extra factor behind this mobile is that it is engineered by Polestar completely. This company has successfully cooperated with Volvo for more than two decades, bringing high-toned racing cars and exclusively modified models of S60 and V60 to life. Polestar Engineered is Volvo’s performance arm. Founded by Cyan Racing, the target of the company is to explore how the technology behind the successes of racing could be applied to the performance of current Volvo cars, on all roads and conditions in everyday urban life. Born from this reassuring cooperation came Polestar 1 to life. This fantastic hybrid coupe follows Volvo values, such as elegant and functional design, high demands in safety, premium material usage, and paring family friendly configuration with vehement engine features. Being the first ever fully Polestar model, it sets high expectations in contemporary, present-day appearance and outline. However, Polestar has utterly succeeded in completing these challenges. By representing a leading-edge but at the same time natural and charming shape, Polestar 1 stole the show at Geneva. For the first glance, several similarities can be spotted with the latest Volvo models. The molding of the rear lights encompassing the trunk gives a sharp and wild edge for the car. Using a lot of glass, beautiful refraction is created throughout every movement of this vehicle. Uniting the front windshield and the rear window to form an appealing glass bridge, the roof of the car creates an illusion of speed, even in a motionless state. Adding active rear spoiler collectively enhances unique driving experience and hazardous appearance. Spoilers automatically rise from an integrated flush position when the speed exceeds above 100 km/h and are retracted when the speed is reduced below 70 km/h. The Polestar 1 coupe holds appealing proportions, with primary highlight on the bonnet. This mass distribution settled on 48:52, increasing maneuverability and drivability. Under the precisely bent hood settles the real special quality of this machine. The combined maximum power from the petrol engine, the electric motors and the Integrated Starter Generator has 600 horsepower and a torque of 1000 Nm. The main target of the creators of
Polestar 1 was that drivers could use the electric motors problem free, without any decay in dynamism. Two electric motors drive the rear wheels, where each electric motor delivers a maximum power of 80 kW and torque of 480 Nm on them. In addition to these electric motors, the Polestar 1 is equipped with an Integrated Starter Generator, which adds 46 hp and 150 Nm of torque. Using electric motors usually skims driving distance, but in this case, with one charging you could roam more than 150 km. Electric motors have a much lower environmental impact while using it in the city, making our living spaces cleaner. The bad side of accumulator cells is that by producing them, tons of harmful, carcinogenic and polluting gas disengages, which intensely depletes our ozone layer, placing air pollution rates out of the city, but not eliminating them. Polestar 1 is not just a beautiful and fast car, but according to Volvo standards, it is really strong too. Known as the Dragonfly, a system which consists of carbon fibre reinforced polymer, enables a low and elegant roof line. As the roof cross sections are slim, stiff carbon fibre profiles provide strong bonding to the steel underbody, which stiffens the structure. Crash tests of the Polarstar 1 testify the adequate protection for the passengers and the driver too. With unique front and side airlock arrangement maximum safety can be guaranteed. My favourite features of the car can be found in the interior. To maintain speed, Polarstar 1 was enriched with two engines, which concluded in malforming the inner space. However, designers did not get afraid of this feature, instead they took advantage of the situation. Covering almost every inner inch with leather and chromium-plated materials concluded in an elegant and minimal piece of art. Between the front seats sits a box, which is bigger than we got used to in other cars. Luckily, this box got a streamlined coverage consisting of leather, highlighting the arch with chromium-plating. Interesting fact that there are only two back seats in Polestar 1, due to the malformed inner space. Making the car extra cool, back seats got a racing car based update. This means that they resemble bucket-seats, but of course covered with fine leather. Engineering a car like this does not only need vocated professionals, premium softwares and materials, but also a very high level of cooperation and correspondence. Such high level of exceptional partnership can lead to exquisite craftsmanship carried out with innovative technology similar to the cars seen on Geneva Motor Show.
forrĂĄs: polestar.com, volvocars.com
Feltaláló vagy szélhámos? – Asboth Oszkár és a helikopter
Magyarként mindig szeretjük azt hangoztatni, hogy milyen sok, a mai világban nélkülözhetetlen tárgy szabadalma fűződik feltalálóink nevéhez. Ha egy átlagembert megkérünk, ezek közül soroljon fel párat, akkor a golyóstoll és a Rubik-kocka mellett valószínűleg a helikopter is elhangzik. Danzsee
Ez nem is meglepő, hiszen nemcsak a magyar közvélemény, de a legtöbb történelemkönyv is Asboth Oszkárt említi meg a helikopter feltalálójaként. Pedig a repüléstörténelem és a rendelkezésre álló bizonyítékok tételesen cáfolják ezt. A 20. század elejére az emberiség már tudott működőképes repülőgépet alkotni, ami rendkívüli módon megkönnyítette a légi közlekedést az addigi lehetőségekhez (hőlégballon, léghajó) képest. Ám a repülő nem alkalmazható minden helyzetben, hiszen egy sík, hosszú kifutópálya szükséges a felszállásához. Ezt a problémát volt hivatott kiküszöbölni a helikopter, melynek működőképes modellje nagy kihívást állított a szakemberek elé.
Ez Asboth érdeklődését is felkeltette, akit fiatalkora óta érdekelt a repülés. Az I. világháború végéig a Császári és Királyi Légierő fischamendi kísérleti telepén gépészmérnökként dolgozott, majd a Légcsavar Kísérleti Intézetet vezette. Mivel a trianoni békediktátum megtiltotta Magyarországnak a hadi fejlesztéseket, így más területeken kellett boldogulnia. A háború után kezdett el helikopterének megalkotásán dolgozni, a következő években négy különböző típust is megtervezett és tesztelt. Az áttörést az 1928-as év jelentette, amikor a helikopter a levegőbe emelkedett, amit rögtön el is híresztelt. Állítása szerint ez volt az első sikeres felszállás a világon, holott Paul Cornunek ez a bravúr már 1907-ben összejött. Akkoriban a magyar közvélemény nem foglalkozott különösebben Asboth „sikerével”, a 30-as évek végén gyára is csődbe ment.
forrás: index.hu, iho.hu
Ám neve nem merült feledésbe, az ’50-es években magyar feltalálóként újból hírnévre tett szert, több szakmai díjat is nyert. 1956-ban kiadta Az első helikopter című könyvét, melyben a kísérleteit írta le részletesen. Az akkori sajtó fenntartások nélkül elfogadta állításait, így alakult ki az a tévhit, hogy övé volt az első működőképes konstrukció. Később, 1978-ban érte az első kritika Asbothot, amikor Rotter Lajos kérdőjelezte meg a könyv hitelességét. Azt állította, hogy a feltaláló által épített gép sosem volt alkalmas stabil, önálló repülésre, mivel az két, ellentétes irányban forgó légcsavarral működött. Két évvel ezután a Gépipari Tudományos Egyesület (GTE) Repülőgép Szakosztály Repülési Emlékbizottsága fogalmazott úgy, hogy „megoldásai nélkülözték a műszaki ismereteket, szakképzettséget”. Az előkerült dokumentumokból se derült ki olyan bizonyíték, ami alátámasztaná feltalálói sikerességét. Ráadásul bebizonyosodott a könyv borítóján lévő képről, ami a helikopter lebegését ábrázolja, hogy kiretusálták a tartóköteleket a körülötte állók kezéből, ami nélkül valószínűleg instabil lett volna a jármű. Ám ezek a kritikák továbbra sem érték el a nagyközönséget, így sokan a mai napig magyar találmányként tekintenek a helikopterre. Jogosan merül fel a kérdés: akkor viszont kinek a nevéhez fűződik e repüléstörténeti áttörés? Többen kísérleteztek egymástól függetlenül több-kevesebb sikerrel, végül az orosz Igor Sikorsky tervezte azt a prototípust, amely elsőként volt képes irányítható, megbízható repülésre. Ugyancsak az ő érdeme az első sorozatgyártott modell is, ami 1939-es első felszállása után már polgári és katonai célokat is kielégített. Sikerének záloga az a koncepció, mely szerint a felhajtóerőt egy nagy rotor, a tolóerőt két kisebb biztosítja, a két faroklégcsavar pedig a gép vízszintes mozgását stabilizálja, illetve a kormányzást segíti. Mindez annyira hatékonynak bizonyult, hogy a mai napig szinte az összes helikopter működése az ő elképzelésein alapul.
Fesztivállapot
– Fesztiválkalauz 2018. (1. rész)
Ismét közeleg a nyár, amikor végre kicsit kiszakadhatunk az egyetem mókuskerekéből. Ideális állapot ez többek között a fesztiválozáshoz is. Cikkünkben a teljesség igénye nélkül összegyűjtöttük a fesztiválokat, megkön�nyítve ezzel informálódásotokat. Következzenek tehát a programlehetőségek!
Bagoly
SLIP (április 24-27.)
Egyből egy kakukktojással kezdenénk. Ugyan nem nyári fesztiválról van szó, de nem hagyhatjuk ki listánkból a gépészek saját fesztiválját, a SLIP-et, vagyis a Gépészkari Napokat. Az elődöket is beleszámolva immáron 37 éve szállnak versenybe a lelkes, bátor, merész és néha vakmerő csapatok, hogy megmérettessenek eme nemes eseményen. Természetesen szimpla vendégként is van lehetőség belecsöppeni a 11. heti Goldmann téri forgatagba, a szervezők ismét országosan is ismert előadók koncertjeivel készülnek. Hogy kikkel? A négy nap során találkozhatunk feltörekvő zenekarok mellett többek között Jumodaddyvel vagy az ez évi Eurovíziós Dalfesztivál magyar indulójával, az AWS-sel is, hogy kedvenc gépész DJ-nkről, BB-ről ne is beszéljünk. Valószínűleg ezen a héten keresve sem találhatnánk gépészebb elfoglaltságot! Helyszín: Goldmann tér Jegyárak: bérlet elővételben: 1700 Ft; napijegyek elővételben: 850 Ft (kedd ingyenes) Bővebb információ: www.SLIP.ktk.bme.hu; facebook.com/bmeSLIP
Humbákfölde (június 21-23.)
Hazánk talán legismertebb „egyházi személyisége”, Tibi atya ministránstáborának segítségével immáron saját fesztivált szervez Humbákfölde néven, az atya álomországát Tiszafüred személyesíti meg. A fellépők a magyar könnyűzenei szféra teljes vonulatából felvonulnak, lesz többek között Brains, Cloud 9+, Margaret Island, de a hip-hop rajongói sem panaszkodhatnak. Nappal pedig vitaprogramok, stand-up, borfalu és még sok más elfoglaltság várja az érdeklődőket. A jegyárak egész barátiak, reméljük, a fesztivál is hasonló lesz. Helyszín: Tiszafüred, Morotva kerékpáros pihenőpark Jegyárak (április 30-ig): bérlet: 13990 Ft, napijegyek: lapzártánkig ismeretlenek Bővebb információ: www.humbakfolde.hu
Fishing On Orfű (június 20-23.)
Lovasi András saját alapítású fesztiválja 11. alkalommal nyitja meg kapuit az érdeklődők előtt. A szervezők nem titkolt célja a gyökerekhez való visszatérés, az első Fishingek hangulatának megidézése. Éppen ezért újra csak négynapos lesz a fesztivál, kevesebb szponzorral, az
előadók terén azonban idén sem engednek a minőségből. A hazai felhozatal ismert és kevésbé ismert színe-java mellett ezúttal is lesznek külföldi fellépők, melyek közül a legismertebb talán a brit The Subways. A zenei programok mellett idén is széles kulturális kínálattal várják a kilátogatókat, melyet azonban lapzártánkig még nem ismertettek pontosan. Helyszín: Orfű, Panoráma Camping Jegyárak: bérlet: 19990 Ft; napijegyek: 6990 Ft; a sátorjegyek már elfogytak Bővebb információ: www.fishingonorfu.hu
VOLT (június 26-30.)
Huszonhatodszor invitálják a szervezők az érdeklődőket a hűség városába, ahol az elmúlt évek talán legerősebb felhozatalát sikerült összehozni. Jön többek között az Iron Maiden, a Depeche Mode, az Avenged Sevenfold, a Limp Bizkit, csak hogy néhányat említsünk a külföldi fellépők közül. Emellett természetesen a teljes magyar repertoár felvonul az országosan ismert zenekaroktól kezdve a helyi együttesekig. Helyszín: Sopron, Lővér Kemping Jegyárak (május 9-ig): 5 napos bérlet: 51990 Ft; 4 napos bérlet: 33990 Ft; 3 napos bérlet: 29990 Ft; napijegyek: 12990 Ft (kivéve kedd: 22990 Ft); 5 napos kempingjegy: 4990 Ft; napi kempingjegy: 1990 Ft Bővebb információ: www.volt.hu
Kaláka Fesztivál (június 28-július 1.)
Következő fesztiválunk nem éppen a rotyogós hangulatáról híres, az igényt viszont jól mutatja, hogy már a 39. alkalom fog következni. A helyszín az elmúlt évekhez hasonlóan Eger, a programok is inkább a szolidabb fesztiválozóknak kedveznek. Lesznek néptáncbemutatók, kiállítások, túrák, és természetesen azért koncertek is. Helyszín: Eger, a város több pontján Jegyárak: lapzártánkig ismeretlenek (a vármúzeumon kívül tartott programok ingyenesek) Bővebb információ: www.kalakafesztival.hu
Balaton Sound (július 4-8.)
Talán túlzás azt állítani, hogy Zamárdiról mindenkinek a Balaton Sound jutna eszébe a fiatalabb korosztályban, de valószínűleg nem járunk messze a valóságtól. Hazánk legnagyobb elektronikus zenei fesztiválja ez év júliusában is várja a gépi muzsika iránt érdeklődőket a magyar tenger déli partján. A fellépők között megtalálható sok más mellett David Guetta, Martin Garrix, Dimitri Vegas & Like Mike, na meg persze a teljes magyar paletta illeszkedő része. Elektronikus zenében, na meg persze hangulatban nem lesz hiány, a holtidőben a Balaton hűsítő hatása is igénybe vehető lesz az italoké mellett. Helyszín: Zamárdi, szabadstrand Jegyárak (május 1-ig): 5 napos bérlet: 62900 Ft; 4 napos bérlet: 55900 Ft; 3 napos bérlet: 49900 Ft; napijegyek: 19000 Ft; kempingjegy: 5990 Ft Bővebb információ: www.balatonsound.hu
Rockmaraton (július 9-14.)
A Sounddal szöges ellentétet alkot következő fesztiválunk, mely a rockzenei műfajok kedvelőinek szeretne kedvezni. Néhány évvel ezelőtt talán a legtökéletesebb helyszínt találták meg a szervezők, hiszen melyik település illene jobban a metálzenéhez, mint az Acélváros. Valószínűleg a nevek csak az e stílus iránt érdeklődőknek mondanak valamit, de talán a Cannibal Corpse vagy az Alestorm azoknak is ismerős, akik kevésbé kedvelik a műfajt. Helyszín: Dunaújváros, Szalki-sziget Jegyárak (elővételben): bérlet: 16990 Ft; 3 napos bérlet (hétköznapra vagy hétvégére): 13990 Ft; napijegy: 6990 Ft (kivéve 0. nap: 2990 Ft) Bővebb információ: www.rockmaraton.hu
Alterába (július 10-14.)
Körmendről inkább a kosárlabda jutna eszünkbe először, mintsem egy fesztivál. Valamit mégis jól csinálhatnak a szervezők, ugyanis 9. születésnapját éli idén az esemény, melynek neve beszédes a felhozatal tekintetében. 30Y, Anna and the Barbies, hiperkarma, Vad Fruttik: mindegyik zenekar széles körben ismert hazánkban és talán azon túl is, de talán kevesen sorolnánk őket a mainstream világba. Mindemellett a fesztivál színmagyar felhozatallal operál, talán ma már ez is különlegesség. Azért a körmendi rockrajongók sem maradnak közeli szórakozás nélkül, első alkalommal rendezik meg ugyanis a fesztivál előhírnökeként a VasMaRock Fesztivált egy héttel az AlteRába előtt a magyar rockzenei élet savával-borsával. Helyszín: Körmend, Rába Szabadidőközpont Jegyárak (július 5-ig vagy a készlet erejéig): bérlet: 12990 Ft; napijegy: 3990 Ft; Bővebb információ: www.alterabafesztival.hu
EFOTT (július 10-16.)
Bátran kijelenthetjük, hogy a vándor lehorgonyzott, ugyanis lassan egy kezünkön sem tudjuk megszámolni, hogy hányadik éve rendezik meg egy huzamban Adatok lezárva: 2018. 03. 21.
Velencén az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóját. Úgy néz ki, a vasárnapi program bevált, ugyanis a tavalyi bevezetés után ezúttal is lesznek koncertek a hét utolsó napján, ráadásul nem is akármilyenek, ezen a napon lép fel például a korábban már a Volton is határozottan jó bulit toló Volbeat. Külföldi fellépőkből idén nem lesz egyébként hiány, a dánok mellett jön például Jessie J, John Newman vagy a Lost Frequencies is. Természetesen a magyarok sem hiányozhatnak, a szokásos széles repertoár idén is tiszteletét teszi a Velencei-tó partján. Emellett továbbra is lesznek egyéb kultúrprogramok, továbbá sportesemények is színesítik az amúgy sem egyhangú fesztiválnapokat. Helyszín: Velence, Drótszamár Kemping Jegyárak (július 6-ig): bérlet: 29990 Ft; hétvégi jegy: 26990 Ft; kempingjegy: 2500 Ft; napijegy (csütörtök-vasárnap valamelyikére): 9990 Ft Bővebb információ: www.efott.hu
VeszprémFest (július 11-14.)
Egy újabb nem tombolós fesztivál, sikerét azonban mi sem mutatja jobban, mint hogy idén már 15. alkalommal rendezik meg Veszprémben az „igényes zene- és művészetkedvelők” számára érdekes VeszprémFestet. A fesztivál fő helyszíne az Érseki Palota, kísérő rendezvényeivel, mint pl. a Rosé, Rizling és Jazz Napok, azonban máshol is megjelenik a programsorozat. A fellépők jelenleg még nem ismertek. Helyszín: Veszprém, a város több pontján Jegyárak: lapzártánkig ismeretlenek Bővebb információ: www.veszpremfest.hu
Bánkitó (július 11-14.)
A közösségi alapú, nagy szponzoroktól mentes fesztiválszervezés is lehet sikeres. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a Bánkitó Fesztivál, mely idén kétszámjegyű korba lépett. A sikert tökéletesen példázza, hogy a kis nógrádi település infrastruktúrája egyre kevésbé képes kielégíteni az oda érkezők igényeit. A fesztivál területén azonban koránt sincs ez így. Az idei téma 2028 köré épül, vagyis kicsit jövőbe tekintő programokkal várják az érdeklődőket, legyen szó civil kulturális eseményekről, képzőművészeti vagy éppen színházi programokról. Természetesen a zene sem maradhat el, hazai és külföldi előadók sora szórakoztatja majd a nagyérdeműt. Helyszín: Bánk, Bánki-tó Jegyárak (június 27-ig): bérlet: 21000 Ft; napijegy: 9000 Ft; sátorjegy: 4500 Ft Bővebb információ: www.bankitofesztival.hu Ennyi fért bele jelenlegi számunkba. Májusban folytatjuk a nyár második felének eseményeivel. Tartsatok velünk akkor is!
Free-from El tudnál képzelni egy haveri összejövetelt sör nélkül? Vagy ha éppen gyorsan kell valamit összedobni, a rántotta szóba se jöhet? Pedig vannak emberek, akiknek ez a mindennapi. Hiába kínálod meg őket, nem fognak kérni a sós mogyiból, visszautasítják a tejcsokit, sőt még a nagymama-féle híres almás pitét is kihagyják. Flo
Az ételallergia egyre több gyereket és felnőttet érint, de a világhálónak hála manapság már szinte bármilyen diétázó számára találunk recepteket, amik majdnem ugyanazt az élményt nyújtják. De mit is érnek a receptek, ha nem tudjuk, hogy mire vagyunk pontosan allergiásak? Ételallergia esetén a szervezet tévesen reagál bizonyos élelmiszerekre, ezek összetevői közül általában a fehérjékre. Az immunrendszer károsként, betolakodóként ítéli meg ezeket a táplálékféléket, és ellentámadást indít. A sejtek ellenanyagot termelnek, melynek hatásai a kicsit kellemetlentől egészen a halálosig terjedhetnek. Ez egyfajta túlérzékenységi reakció. A tünetek felismerése sokszor mégis nehéz, a panaszok néha a fogyasztás után 20-30 perccel, néha 10-20 órával jelentkeznek, jellegük a csalánkiütéstől a has- és bélpanaszokig széles skálán mozog. A legveszélyesebb közülük az anafilaxiás sokk, ami életveszélyes túlérzékenységi reakció, és gyakran eszméletvesztéssel jár. Jellemző rá a légutak szűkülete, vérnyomáscsökkenés, illetve a gyors pulzus.
Az egyik leggyakoribb allergiát okozó étel a mogyoró, amely egyben az egyik legveszélyesebb is. A mogyoróallergia egész életre szól, az érintettek mintegy 20%-a képes csak megszabadulni a problémától. Általában öröklődik családon belül, hatása már akkor is érzékelhető, ha az ételt olyan tálban készítjük el, amiben előtte mogyoró is volt, ezért a „nyomokban mogyorót tartalmazhat” feliratú termékek sem játszanak náluk. Ez az
étel okoz a leggyakrabban súlyos reakciót, például fulladást, anafilaxiás sokkot. Tünetei lehetnek vörös foltok, ekcéma, hasgörcsök, hasmenés, orrfolyás, viszkető, kön�nyező szemek, fulladás. A földimogyorón kívül van még egy mogyorófajta, a törökmogyoró, ami szintén hasonló reakciót válthat ki, legtöbbször aki allergiás az egyikre, a másikra is az. Manapság elég gyakori, hogy valaki nem ihat tejet. Már meg se lepődünk, ha egy ismerősről kiderül, hogy tilos számára a különböző tejtermékek fogyasztása. Ám kevesen tudják, hogy emögött a probléma mögött nem csak a laktózérzékenység állhat. A laktóz-intolerancia nem vált ki allergiás reakciót, csupán a szervezet nem képes lebontani a tejcukrot, aminek a következménye puffadás, hasmenés és gázképződés. A kisgyerekek 1-7%-a szenved tejallergiában, viszont jó hír, hogy ez kinőhető. A tehéntej mellet a kecsketej vagy a juhtej is kiválthat allergiás reakciót. A tünetek itt is az enyhétől egészen a súlyosig terjedhetnek, a csalánkiütéstől az anafilaxiás sokkig. Rettentően fontos az összetevők átvizsgálása, ha valaki tejallergiás, ugyanis sokkal több mindenben megtalálható, mint amire gondolnánk. A tojásallergia szintén a gyerekeknél fordul elő a leggyakrabban, de általában 5 éves korukig kinövik. Az allergiás reakcióért a tojás proteinjei felelősek, amiknek sajnos főzés után is megmarad a hatásuk. A tyúktojás mellett a liba-, kacsa-, pulyka-, és fürjtojást is kerülniük kell. Sokszor már a tojás szagára is rosszul reagálhatnak, de ehhez akár annyi is elég, hogy fehérjével érintkezzen a bőrük. Mivel az enyhébb tünettől az anafilaxiás sokkig sokféle reakciót kiválthat, nem érdemes kísérletezni, a legjobb, ha hamar kivizsgáltatjuk, amint bármi gyanúsat veszünk észre. Na és mi a helyzet a sörrel? A sör szerves része a maláta, ami árpa, búza és egyéb gabonafélék csíráztatásával készül. A cikkben bemutatott utolsó allergia esetén pedig pont ezekre reagál az immunrendszer tévesen. Ez a gluténallergia. A gluténallergiát a gluténban lévő gliadin nevű glikoprotein okozza, és ez a bizonyos glutén a legtöbb gabonafélében megtalálható, főként a búzában, árpában, rozsban és a zabban. Nehéz felismerni, ha valakinek gluténallergiája van, mert a tünetei más hasonló betegségre is hasonlíthatnak, köztük például a cöliákiás betegségre. Jellemző tünetei a hasi fájdalom, hasmenés vagy épp székrekedés, kimerültség, puffadás, gyomorégés és a vérszegénység, de ezek mellett
Bevezetés a Photoshop világába Ebben a szemeszterben a Káté grafikusai hosszas tervezgetés után összefogtak, és megszerveztek egy Photoshop-kurzust, amelynek segítségével a jelentkezők elsajátíthatták a program használatának alapjait. Luca
előfordulhatnak légzési nehézségek, asztma, depres�szió, csontritkulás, kiütések, és extrémebb esetben akár anafilaxis is. Az ételallergiáknak nemcsak ez a 4 fajtája van, amiket most röviden ismertettem, hanem még jónéhány másik. Ami még gyakori allergiának számít: a szója, a kagyló, az eper és a málna, a csokoládé, a hal, illetve a tengeri hal. Az ételallergia esetenként már kis men�nyiség fogyasztása esetén is súlyos tüneteket produkálhat. Nagyon körültekintően kell vásárolni, ha nyomokban tartalmaz, már az se biztonságos, és néha még ott sincs feltüntetve, mégis lehet benne. Ezért amint lehet, érdemes kivizsgáltatni, és ha beigazolódik a gyanú, mihamarabb elkezdeni a diétát a súlyosabb rosszullétek elkerülése érdekében. Fontos megjegyezni, hogy mielőtt bárki nekivágna módosítgatni az étrendjét, mindenképp vizsgáltassa ki magát, mert az allergiák egy részénél a pontos diagnózis érdekében vissza kell majd állni a rendes ételekre legalább 2 hónapra, ami sok esetben 60 napnyi rosszullétet jelenthet. Egy ételallergiával vagy ételintoleranciával élő számára akár egy óra előtti gyors evészet is sok fejfájást okozhat. Hol tudok kajálni? Ott mennyibe kerül egy normális étel, amit meg tudok enni? Miért nincs semmi, amit ehetek, és még szeretek is? Még számos ilyen, és ezekhez hasonló kérdés merülhet föl. Ha bárkinek van ebben érintett ismerőse, a legfontosabb, hogy legyen türelmes vele. És ha néha szembe jön egy-egy mentes termék, gondoljon rá, és esetleg néha lepje meg. Egy biztos: ilyen könnyen egy másik barátodnak se fogsz tudni örömet okozni.
forrás: wellnesscafe.hu, hazipatika.com, drtihanyi.com
A részvétel ugyan regisztrációköteles volt, de minden hallgató számára nyitva állt a jelentkezés lehetősége. Nagy számban gyűltek össze az érdeklődők, körülbelül 60 fővel indult a kurzus. A jelentkezők negyede más karról érkezett, például a VBK-ról, a VIK-ről, az ÉMK-ról, az ÉPK-ról. Az oktatás három alkalomból állt, hétfő esténként tartottuk a D401-ben, amit a Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék biztosított számunkra. Ezúton is köszönjük nekik, hogy lehetővé tették a kurzus megtartását! Az első órán a résztvevők megismerkedhettek a program felületével és az alapfunkciókkal, például új dokumentum létrehozása, képméret és képmód változtatása, rétegek használata és működése. Megtanítottuk a kijelölés eszközöket és a vágás eszközt, majd a rétegmaszkot ismertettük. Az óra végeredménye egy összerakott grafika lett, amelynek készítése során a résztvevők megismerkedtek a kitöltési réteggel és a feliratok szerkesztésével is. A második alkalommal elmélyedtünk az alakzatok és a görbék világában, majd a pen tool használatát néztük meg. A keverési beállításokkal is foglalkoztunk, és megnéztük, hogy egy kézzel elkészített rajzot hogyan lehet szépen digitalizálni. A harmadik gyakorlat során pedig közkívánatra képekből készítettünk rövid gifeket. Reméljük, hogy mindenki élvezte az órákat, és fejlődni tudott általuk. Köszönjük mindenkinek a részvételt!
Fender
– márka és ember
A huszadik század jazz-, majd könnyűzenei viszonyainak alakulását hatalmas mértékben befolyásolta egy bizonyos hangszerfajta hirtelen megnövekvő népszerűsége. Ekkor zajlott az elektromos gitárok forradalma. Robi
Természetesen ez a jazz színterén mutatkozott meg először. A második világháború végéhez közeledve sorra bomlottak fel az Egyesült Államokban a sokáig töretlen népszerűségnek örvendő Big Band-ek. Ezek általában 12-20 főből álló jazzformációk voltak, akik ebben az időben élték fénykorukat a swing-korszaknak köszönhetően. Szétesésükkel egy időben egymás után kezdtek el megalakulni a kisebb, néhány fős zenekarok, az úgynevezett combok, akik olyan jazzstílusokat képviseltek, mint a boogie-woogie, honky-tonk vagy a rhythm and blues. Ezekben a bandákban előszeretettel használtak elektromos gitárt, mivel segítségével képesek voltak a zenészek akkora (hang)erőt átadni, mint régebben egy egész fúvós szekcióval. Az idő előrehaladtával pedig a jazztől már elkülönülő rock and rollnak is elengedhetetlen eleme lett a hangszer, aminek nyomán pedig elkezdett kivirágzani rengeteg könnyűzenei műfaj. Mégis hogy vált ilyen meghatározóvá ez a zenei eszköz, és ki az az ember, aki az egyik legnagyobb szerepet játszotta ebben? Jelen cikkemben ezt szeretném elétek tárni.
archtop gitár, valamint az elektromos, ölbe vehető „lap steel” gitár. Zenész vásárlói révén így a hangszedőkkel is elkezdett megismerkedni (az elektromos gitáron a húrok mágneses térben rezegnek, a mágnes körüli tekercsben elektromos feszültség indukálódik, amelyet felerősítve és hangszórókra vezetve újra zenei hanggá alakítanak). Első hangszereit a második világháború közben kezdte el építeni, a Rickenbacker egyik feltalálójával közösen, közös cégnév alatt. Ezek éppen a fentebb már említett, úgynevezett „lap steel” gitárok voltak. Miután Fender rájött, hogy a gyártásból sokkal nagyobb profit származik, mint a javítgatásokból, megpróbálta vállalkozásukat ebbe az irányba terelni. Ennek következtében különvált társától, a „spanyolgitár” elektromos változatának megalkotása felé fordult, és átnevezte cégüket Fender Electric Instrument Companyra. A tömör testű elektromos gitárt ugyan nem ő találta fel, de ő tervezte, és kezdte el kereskedelmi forgalomba hozni az első megfizethető árú modelleket. Éppen emiatt szerepét Henry Ford autógyártásban játszott szerepéhez szokták hasonlítani.
Clarence Leonidas „Leo” Fender 1909-ben született Kalifoniában, földműves családba. Szüleinek narancsültetvénye volt. Már fiatal korában elkezdett különböző elektromos műszereket bütykölni. Nagy hatással volt rá nagybátyja, aki alkatrészeket küldött neki, majd később, mikor a tizenéves Leo meglátogatta őt, előtte rakott össze egy működőképes rádiót. Nemsokkal lésőbb, Fender nekiállt rádiókat szerelni szülei otthonában. Annak ellenére, hogy mennyire érdekelte az elektronika, nem villamosmérnöknek, hanem könyvelőnek tanult a főiskolán. Persze közben folyamatosan, autodidakta módon szerezte meg a kedvenc hobbijához nélkülözhetetlen műszaki ismereteket is. Miután lediplomázott, dolgozott néhány helyen könyvelőként, de a nagy gazdasági világválság eredményeképp leépítések áldozata lett. 1938-ban aztán megkezdődött a varázslat, 600 dollár kölcsönkért vagyonból elindította saját rádiószerelő műhelyét feleségével. Itt aztán rengeteg zenésszel érintkezett, főként hangtechnikai műszereket épített, javított, és adott el. Ebben az időben kezdett elterjedni az üreges testű, hangszedőkkel felszerelt, úgynevezett
Fender felismerte, hogy milyen elektromos gitárra volt szükség a piacon: olyanra, amit könnyű tartani, hangolni és játszani rajta, valamint ami nem gerjed be úgy, ahogy nagyobb terekben az addig szélesebb körben használatos üreges testű, elektronikával felszerelt gitárok. Ezen felbuzdulva megalkotta az első vékony, tömör testű modelljét egy hangszedővel felszerelve, a Fender Esquiert. 1950-ben dobta piacra. Egy évvel később továbbfejlesztette, még egy hangszedővel megtoldotta a konstrukciót a hangszínek szélesebb körű variálhatóságának érdekében. Ez a változat Broadcaster néven jött ki, amit aztán egy jogi vita miatt Telecasterre változtatott. A kéthangszedős Tele rettentő gyorsan nagy népszerűségre tett szert, és közel hetven éve ebből nem is igazán vesztett. A Telecastert ért kritikákból okulva, új fejlesztéseket beemelve született meg 1954-ben a Stratocaster modell. Teste teljesen új kontúrt kapott, ez volt az első profilozott hangszertestű elektromos gitár. Ez pozitív hatással volt mind a kényelmes tartásra, mind a gitár egyensúlyára. Tettek bele egy kivágást, ezzel megkönnyítve a magasabb fekvések elérését. A Fender mérnökei egy
A feltaláló
Áttörések
harmadik egytekercses hangszedővel szélesítették ki az eddigi palettát, ezzel tovább növelve a hangszínek variálásának lehetőségeit. Úgyszintén ezen modelleken került bevezetésre a tremolós húrlábak alkalmazása. Ezek segítségével a gitáros játék közben vibrato-hatást érhet el. A rendszer által az összes húr feszessége egyszerre változtatható. A Strat a Telénél is nagyobb sikert aratott, teljesen forradalmasította a rockzenét. Bemutatása óta ez a legnépszerűbb és a legnagyobb befolyással bíró elektromos gitár a piacon. Rengeteg műfaj rengeteg zenésze magasztalja a modellt mind a mai napig hangjáért, könnyű játszhatóságáért és felhasználóbarát kialakításáért. Természetesen mind a Telecaster, mind a Stratocaster formáját és megoldásait gyártók százai másolják azóta is. Amikor az elektromos erősítésű hangszerek elkezdtek terjedni, a zenekarok szinte kivétel nélkül nagybőgőt használtak a basszusszólamok megszólaltatására. Fender viszont rájött, hogy az elektromos hangszedő e téren is kiválóan alkalmazható. Kigondolt egy, a nagybőgő hangzását imitáló, de gitárszerű kialakítású hangszert, hangszedőkkel felszerelve. Megalkotta az első elektromos basszusgitárt. 1951-ben mutatta be a Precision Bass névre keresztelt modellt, amit napjainkig gyártanak.
Utolsó évtizedek
1965-ben Leo régóta húzódó betegsége miatt cégét minden leányvállalatával együtt eladta a CBS-nek, de tanácsadóként még néhány évig segítette azt. Az eladás után nem sokkal viszont orvosokat váltott, és sikerült felépülnie. Kései életében még két cégben folytatta tevékenységét, az egyik a Musicman, a másik pedig a G&L Company volt. 1979-ben, 45 év házasság után elveszítette feleségét. Rá egy évre újraházasodott, és 1991-es haláláig második feleségével élt. Előrehaladott Parkinson-kórban hunyt el 81 évesen. Érdekesség, hogy ennyi év házasság után egyik feleségétől sem született gyermeke. De, ami talán még meglepőbb, hogy a feltaláló, aki innovációi révén forradalmasította az elektromos gitárok iparát, és egész életében ezeket a hangszereket építette és fejlesztette,
források: wikipedia.hu, szabadsag.ro, fender.com, thevintagenews.com, britannica.com
sosem tanult meg gitározni. Fendert már halála után, 1992-ben iktatták be a Rock and Roll Hall of Fame-be, valamint posztumusz Technikai Grammy Díjjal jutalmazták munkásságát 2007-ben.
A Fender, Fender után
Amikor a CBS felvásárolta a céget, a befektetőknek köszönhetően nagy mennyiségű tőke áramlott be. Fejlesztések következtek, ám a márka családias hangulathoz szokott rajongótábora a „multi” környezet miatt egyre jobban szűkült. Ehhez az is hozzájárult még, hogy a gyártási költségek csökkentése érdekében elkezdtek belenyúlni az eddigi jól bevált technológiákba. Például megpróbálkoztak azzal, hogy a nyak megszokott négycsavaros kivitelezését háromcsavarosra cserélték. Ennek következtében azonban nőtt a minőségi problémák és emiatti meghibásodások száma is. Minden erőfeszítés ellenére az eladások folyamatosan csökkentek, mélyrepülés következett. 1981-ben új menedzsmentet hoztak létre. Fel is állítottak egy ötéves üzleti tervet, ám ezt sosem vitték véghez, ugyanis a CBS idő előtt úgy döntött, hogy felszámolja az üzletágat. 1985-ben azonban egy régi dolgozókból és a márkához hű befektetőkből álló csapat megvásárolta a CBS-től a brandet. Mindent elölről kellett kezdenie az újonnan megalakult Fender Musical Instruments Corporationnek, ugyanis a szerződés nem tartalmazta például az épületek, vagy a gyártáshoz elengedhetetlen gépek átvételét, csupán a nevet, a szabadalmakat, valamint a raktáron maradt régi alkatrészeket kapták meg. Ugyan a CBS után márt nem állt olyan biztos anyagi lábakon a cég, de újból olyan kisvállalkozássá vált, amit a zenéért rajongó dolgozók visznek előre. Ma már kijelenthetjük, hogy szerencsére, ennek a maréknyi elszánt embernek sikerült megmentenie a céget, és újra életre keltenie a legendát.
A víz érintése Guillermo Del Toro és Daniel Kraus eddig ismeretlen párosa egészen Dél-Amerika sűrű esőerdejéig utazott, hogy egy káprázatos tündérmesével taroljon az Oscar-gálán. Vivi
A víz érintése, eredeti címén The Shape of Water összesen tizenhárom kategóriában büszkélkedhetett jelöléssel a kis aranyszobrocskára, melyből négyet haza is vitt. Ezek a legjobb rendező, a legjobb film, zene és látványtervezés kitüntetései. A történet alapötletét a Creature from the Black Lagoon 1954-es fantasy-horror mozifilm adta. Ez a történet egy titokzatos gyilkos gyíkemberről szólt, és szépen beállt az ’50-es és ’60-as évek horrorsztorijainak sorába. Érdekessége, hogy a kor technikai fejletlensége ellenére 3D-ben készült. A díjak bezsebelése után számos vád érte a stábot, miszerint a szürrealista felnőttmese gerincét egy 1969-ben megjelent, majd 2003-ban filmvászonra vitt színdarabból lopták. A mű a Let Me Hear You Whisper címet viseli, és kis nyomozás után valóban belátható a kísérteties hasonlóság. A plágium ügyében még jelenleg is folynak a tárgyalások, ám a készítők cáfolják, hogy lopták volna az ötletet. A víz érintésének műfaji megjelölése egészen szubjektív feladat. Nyilvánvalóan fantasy, de számomra bőven belefér a szürrealista, Boris Vian-féle világba, kis musical vonallal fűszerezve. Nagymértékű stílusbéli hasonlóságot éreztem az Amélie csodálatos életével mind díszleti, mind pedig szín-és hangvilági jellemzői miatt. Filmzenéjét illetően Alexandre Desplat csodálatos munkát végzett. Titokzatos, franciásan ringató és bohókás aláfestést alkotott. A történet a hidegháborús Amerikában játszódik, ahol létfontosságú kérdés a világűr meghódítása. Fő helyszínünk egy szigorúan őrzött katonai létesítmény, ahol az űrverseny kulcsát, egy kétéltű lényt őriznek. Ez a „gyíkember” Dél-Amerikából származik, ahol különleges gyógyító képességei miatt istenként tisztelték, ám a felvilágosult nyugat katonai orvosközönségének csupán egy érdekes kísérleti alany. A létesítményben esti takarítóként dolgozik Elisa, a
„Ha szeretsz valakit, akkor a részeddé válik. Része mindannak, amit teszel. Benne van a levegőben, amit beszívsz, a vízben, amit megiszol, a vérben, ami az ereidben folyik. Az érintése örökké megmarad a bőrödön, a hangja örökké a füledben cseng, a szavai örökké a fejedben járnak.” – Cassandra Clare néma lány, akinek mindennapjait különleges álmodozás tölti be. Egy szerencsés véletlen folytán találkozik a lénnyel, és kettőjük kapcsolata egyre bensőségesebbé válik. Érdekes kérdést vet fel az eredeti cím, mivel az érintés szó helyett a formát használja. Azt viszont már hatodikban megtanulta mindenki, hogy a folyadékoknak nincsen formája, a tárolóedény alakját veszik fel. Tehát a víz formája, mint olyan, nem meghatározható. Mikor úszunk vagy fürdünk, a víz körülölel, „felveszi negatív formánkat”, idomul hozzánk, mint két ember egymáshoz, egy jó kapcsolatban. A kapcsolatok Elisának, a női főszereplőnek
is nagyon fontosak. Mivel néma, és jelbeszédet használ, összesen két ember, Giles és Zelda, akik legközelebbi barátai, érti és ismeri igazán. Elisa érdeklődő, kedves és naiv lány, aki mindenkiben a legjobbat keresi. Éppen ezért is látja meg a szépet abban a lényben, akiben azt addig senki más nem látta úgy, mint ő. Különleges kapcsolatuk alapja a zene, melyből meglepően hasonló ízlésük hamar meg-
Szereplők:
Elisa - Sally Hawkins Kétéltű ember - Doug Jones Giles - Richard Jenkins Zelda - Octavia Spencer
Alkotók:
Rendező: Guillermo Del Toro Forgatókönyvíró: Guillermo Del Toro, Vanessa Taylor Operatőr: Dan Laustsen Zene: Alexandre Desplat Producer: J. Miles Dale, Guillermo Del Toro Vágó: Sidney Wolinsky forrás: imdb.com, foxsearchlight.com
alapozza barátságukat. E között a két lélek között verbális kommunikáció nélkül épül ki olyan kapcsolat, mely a környezetükben élő emberekéit megszégyeníti. Ahogy egyre fontosabbá válnak egymás számára, a lény halálos veszélybe kerül, és Elisán áll, hogy megmenti-e szerelmét. Tudnia kell azt is, hogy ha sikeresen kijuttatja kedvesét börtönéből, az esős évszak beköszöntével útjára kell engednie a tengerbe, Elisának pedig maradnia kell saját falai között. Az egész filmen átívelően a legszebb motívum, mikor Elisa a lény elengedése előtti napon képzeletben dalra fakad, kifejezve ezzel azt, mikor egy új ember megismerése és közel engedése teljesen új távlatokat nyit saját személyiségünkben. Lehetetlen nem észrevenni az Elisa és a lény közötti hasonlóságokat. A lány árvaként nőtt fel, és barátjához hasonlóan szintén Dél-Amerikából származik. Különleges története egy folyóparton magára hagyott csecsemőként kezdődött, hatalmas sebbel a nyakán. Némasága feltételezhetően ebből a traumából származik, mivel csúnyán sérültek hangszálai. Ez a seb, melyet egész életén át hordozott a film végén egészen különleges jelentést kap. Az életet fogja jelenteni az a kopoltyú, mely az addigi hegből nő ki, a lény és általa az életadó víz közelsége miatt. Sajnos rengeteg negatív kritikát hallottam és olvastam a víz érintéséről, mivel sokaknak bugyuta és kusza történetnek tűnt. Igaz, ha az ember csupán a történeti vonalat szemléli, műfaji sajátosságából adódóan abszurdként hathat. A szürrealista filmek egyedi csodája, hogy saját élethelyzetünkből adódóan mindenki mást és mást lát mögé, máshogy fordítja le magának a látottakat. Kedvenc szürrealista íróm, Boris Vian ezt tökéletesen és frappánsan megfogalmazta: „A történet teljes egészében igaz, mert elejétől végig én találtam ki.”
Volt egyszer egy E-klub A minap a kollégiumból a kampusz felé tartva, az E épület Egry József utcai oszlopán egy érdekes táblára lettem figyelmes, mely egy E-klub nevezetű szórakozóhelynek állít emléket. Legtöbbször a Kármán Klub – Old’s – Drönk szentháromságban mozgó gépészhallgatóként teljesen ismeretlenül csengett a név, de rövidesen kiderült, hogy Kelet-Közép-Európa első egyetemi klubja működött az épület falai között. Marci
A műegyetemi gépészhallgatók 1966-ban költözhettek be a budai várból új otthonukba, a frissen átadott Ezres (ma Kármán) Kollégiumba, és gyorsan itt is megszervezték maguknak a közösségi életet. Éppen 50 éve, 1968-ban készült el az egyetem E épülete, és a rektor engedélyt adott rá Hegyháti József főszervezőnek, hogy a kollégium nevével fémjelezve koncerteket szervezzenek az újonnan elkészült épület falai közt. A klub hivatalosan egy évvel később alakulhatott meg a KISZ-bizottság felügyeletével. Akkoriban a műegyetemisták sokkal központibb helyhez juthattak az E-klub révén a főváros éjszakai életében, mint napjainkban: a ’60-as, ’70-es években igen jelentős klubéletnek adott helyet a manapság jobbára csak oktatási célra használt épület. Ugyan az egykori főrendező szavait idézve „szombaton nyakkendős volt a buli, vasárnap szabad”, így is sikkes helynek számított az egyetemi ifjúság körében, és ehhez igazodtak a fellépők is. Az első emeleten mind a mai napig látható színpadon zajlottak koncertek a főműsoridőben, majd ezt követően a földszinti bárban is élőzene szórakoztatta a közönséget. Olyan, akkoriban feltörekvő soul-, beat- és rockzenekarok léptek itt hétvégente rendszeresen a világot jelentő deszkákra, melyek közül több napjainkra legendává vált. Szombat esténként eleinte az Atlasz együttes volt a házigazda, majd miután külföldre szerződtek, a Bergendy lett aznap a rendszeres fellépő, s utánuk napjaink „nagy öregeinek”, az Omegának jutott ez a szerep, őket pedig a Generál váltotta. A korszak mindmáig hatalmas népszerűségnek örvendő bandái közül fellépett még itt az LGT, az Illés, és a Benkó Dixieland Band is.
Pál Utcai Fiúk, már az új helyszínen
Néhány az itt fellépő együttesek közül: Omega, Illés, LGT, Bergendy, Generál, Atlasz, Mini, Benkó Dixieland Band, Metro, Mini, Bajtala Az 1980-as években a „kontrollált gőzkieresztés” egyéb módozatai számára is helyet biztosított az E-klub, például egyetemi oktatók olyan előadássorozatainak, melyek nemkívánatosnak számítottak a formális felsőoktatásban, de rendszeresek voltak a dokumentumfilm-vetítések is. Aztán a rendszerváltozás a diákéletre, így az E-klubra is nagy hatással volt. Az egyetem rektora úgy döntött, a klubnak mennie kell, így a szórakozóhely az egykori Jurta Színház népligeti épületébe költözött. Ekkor már azonban zenei téren is más szelek kezdtek fújni, az új helyszínen működő szórakozóhely a kereslethez alkalmazkodva 1998-ban áttért a diszkó stílusra, majd 2008 júliusában végleg bezárta kapuit, mára csak időszakosan megrendezett bulik futnak az egykor szebb napokat is látott E-klub égisze alatt.
Hogy méltóképpen megőrizzék az egykor sikeres egyetemi szórakozóhely történetét, és a mai hallgatók számára felidézzék az E-klubos bulik mára fekete-fehérre fakult emlékképeit, a megnyitás 45. évfordulóján öregrendező-találkozót tartottak az eredeti, E épületi helyszínen a korábbi szervezőgárda tagjai, valamint számos korábban itt fellépő zenekar részvételével. Ezt követően 2016-ban a Nemzeti Kulturális Alap Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzése Alprogramja keretében felavatták az ötödik poptörténeti emlékpontot, azaz a bevezetőben említett táblácskát, mely talán hozzám hasonlóan másnak is felhívja rá a figyelmét, hány fergeteges koncertet láthattak a közelmúltban egyetemünk egyik épületének nem is olyan öreg falai.
forrás: recorder.blog.hu
Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozunk öreg tagjainknak, Dr. Bagyinszki Gyulának, Kaiser Péternek, Szabó Gábornak, valamint végül, de nem utolsó sorban Trábert Dórának, akik értékes archív anyagaikkal nagyban segítették e szám létrejöttét. Köszönettel tartozunk továbbá interjúalanyainknak, akik vállalták, hogy emlékeiket velünk, ezáltal olvasóinkkal is megosztják. A Káté szerkesztősége
Miapánkok 2017 2016 2015 2014 2013 2012 2011 2010 2009 2008 2007 2006 2005 2004 2003 2002 2001 2000 1999 1998 1997 1996 1995 1994 1993 1992 1991 1990 1989 1988 1987 1986 1985 1984 1983 1982 1981
Szobodek Kristóf „Stofi” Berugodin Horváth Dávid „Hori” Berugo Sapiens Farkas Viktor „Vitya” Berugolimpia Varga Gábor „VGD” Berugonauta Pawletko Peter Harald „Bablecsó” SzellemirtOld’s Bűdi Lóránt „Lóri” 7vége Balogh Csaba „Songocsán” DragonbOld’s Hadzsi Ákos „Hage” Katéter Kiss Dániel „Becze” Old’sLányok.hu Belovay Ákos „Dzséló” BerúgOldalas Völgyi Norbert „Sorbi” TizennyOld’s Csákányi Attila „Atosz” Help Me Barabás Róbert „DC” Suck Me Csőke Gergely „Kicsi” Berúgól Németh László „Lasky” Berúgó Kartell Szendi Attila „Fater” Fater és a húsbót Farkas Gábor Böske és a betyárok Halász Gábor „Patkó” Skalpalávalók Molnár György „Gyurka” Öböllesők Molnár János Eksüsü Vízkeleti Róbert „Vizi” Vizipatk(h)ányok Lencsés Tamás „Don Toto” Dzsiki Ferenc Serjóz és az Ászok – EKE Varga István „Bruce” Buga Jakab és a tarpai jobbágyok – EKE Pulai Gábor DNS (Drink n’ Sex) Vargovics Csaba, Lendvai László Twin Pigs Bercsényi Miklós „Rabági” Varga János „Sityi” Pataki István „Paci” Szabó Gábor „Szasza” Villanykaros Arthur Pammer Gábor „Pami” Közlekkaros Galuci Mustapha Fofana Zrupkó János „Ubul” Horváth Péter „Kölyök” Barna Csaba
Ereklyék • Rókaprém
• Söröskupak füzér
• Miapánk réztábla • Két nyakkendő
• Fényképezőgép
• Unicum-os jogar • Főnök sapka • Dugattyú
• „Miapánk jogai és kötelességei” • Korsó
• Miapánkok listája • Gyűrű
• Gumicsizma
SLIP határozó Vannak fogalmak, feladatok, amelyeket bizony csak a gyakorlott SLIP-es indulók érthetnek. Ez a kis összefoglaló segítséget nyújthat ezek megértésében. Eszter
SLIP
A SLIP a Gépészkari Napok elnevezése, melyet minden tavaszi félév áprilisában, általában a 11. héten rendeznek meg a Goldmann téren. Ezen eseményen a főként kari hallgatók csoportokban versengenek egymással, hogy elnyerhessék a legjobb csapat címet, vezetőjük pedig Miapánk lehessen. A játékos, ügyességi, iszogatós és szakmai feladatok közül mindenki megtalálhatja a kedvencét. Ez a hét a zh-időszak előtt felpezsdíti a gépészek hangulatát, építi a kari közösséget és remek kikapcsolódási lehetőséget nyújt nem csak a versenyen indulóknak, hanem azoknak is, akik kilátogatnak az esti koncertekre.
Kortes Kocsma
A SLIP úgymond 0. napja, melyet a Kármán kollégium előtt rendez meg minden évben hétfőn a Káté. Italpulttal készülnek, elkészítik minden csapat imágójához a legjobban illő koktélt, hogy az érdeklődők kellőképpen beleélhessék magukat a másnap kezdődő Gépészkari Napok hangulatába.
Imágó
Minden csapat félév közben választ magának egy imágót vagy témát, melyre felépíti a SLIP-es megjelenését. Ehhez kapcsolódnak a csapatvideók, a bevonulás és az egész héten hordott ruhák. Az elmúlt években meghatározóvá vált az imágóhoz választott zene is, melyet az ember éjjel-nappal hallhat a Goldmannon vagy a kollégiumban.
Miapánk
A csapatok élére Miapánkat választanak. Ő az, aki szervezi a csapatot, koordinálja a SLIP-et megelőző munkát, majd a 11. héten vezeti őket. Ők főleg az induló körök vezetői, vagy a csapat azon személyei, akit a többiek leginkább alkalmasnak tartanak a feladatra. A nyertes Miapánk az esemény zárásakor átveheti az eddigi évek ereklyéit az előző éves Miapánktól. A Gépészkaron megbecsült embernek számítanak, akik elnyerik ezt a címet.
Szétivás
A gépészek egyik kedvenc tevékenysége, minden verseny és vita eldöntője. Itt 2 dl italt kell a két személynek minél gyorsabban elfogyasztani. A játékot az nyeri, aki ezt gyorsabban teszi meg. Ha a folyosón vagy a SLIP-en műanyag pohárból gyorsan ivó vagy X-be tett kezekkel ordibáló embereket látnál, ne ijedj meg, valószínűleg csak épp szétisznak.
Bevonulás
A Gépészkari Napok első eseménye, ahol a csapatok bemutatják az aktuális imágót és elkezdődik az igazi SLIP hangulat. Minden csapat egyesével bevonul a Goldmann téren felállított nagysátorba, ahol hangos taps és ujjongás közepette megnyitják az év legjobb hetét.
Előfeladat
Talán ez a legtöbb energiabefektetést és szakmai tudást igénylő kihívás. Általában egy szerkezetet kell építeni, ami megcsinálja az adott évben kiszabott feladatot. A sikeres teljesítéshez műszaki dokumentáció készítése is szükséges. Az előfeladatot tanszékek által kiállított szakmai zsűri pontozza, ahol a gépészeti megvalósítás mellett a kreativitást, designt, és a bemutatás módját is értékelik.
Járőr
A SLIP egyik legrégebbi feladata, ami egy teljes délutánon át tart. Itt körbejárják a kollégium és az egyetem környékét különböző ügyességi feladatokat teljesítve. A teljesítéséhez sok csapattagra van szükség, fontos az összetartás és egymás támogatása, főleg hazafelé.
Szakmai nap
Szerda délután a tanszékek és szakosztályok a dékáni szünet alatt feladatokkal készülnek a csapatoknak, melyek pontozása szintén a verseny részét képezi. Meghívott cégek jönnek előadásokat tartani, akik mindig sok érdekes információval és ajándékkal szolgálnak. Érdemes tehát kilátogatni azoknak is, akik esetleg nem SLIP-eznek.
Kannaeks
Karunk hallgatói szeretik a minél gyorsabb ivós feladatokat, természetesen csak mértékkel, ami jelen esetünkben egy 5 literes kanna. Itt cél a kanna tartalmának gyors elfogyasztása, a többi csapat megelőzése. Gyakori nagyvetélkedős vagy járőrös feladat, de sokszor kezdik ezzel az adott délutáni feladatokat. Ha olyat hallasz hallgatótársaidtól: „olyan jól esne most egy kannaeks”, vigyázz, valószínűleg őrült.
Sörváltó
A gépészek kedvenc feladata ez, sokan igazi sportként űzik. Minden nap ezzel indul a vetélkedő, ahol csapatonként 8-8 ember egy asztal mellé térdelve próbálja váltóban a nyolcszor fél liter sört minél gyorsabban elfogyasztani. Legjobb mód reggel a csapat összeszedésére
és a másnap elűzésére. A jobb versenyzők 2 másodperc alatti idővel rendelkeznek, míg a 4-5 másodperc felettieket csak lányidőnek szokták nevezni. Ebben az igazán férfias sportban különösen érvényes a gépész gatyában nem iszik szabály.
Kolifoglaló
Minden SLIP-en jeles eseménynek számít sokunk kedvenc játéka, a kolifoglaló. Itt egy 4x4-es tábla van felrajzolva a földre, azon foglalnak helyet a 4 csapat tagjai. Minden körben a csapatkapitány választ egy főt a csapatából és egy mellette ülőt az ellenféléből, hogy megküzdjenek egymással. Ezután dob egy kockával melyen két étel és négy ital szerepel, amivel majd meg kell küzdjenek. Itt lép életbe a már megismert fogalom, a szétivás, valamint társa, a szétevés. Aki még nem próbálta, nem is gondolná, milyen nehéz lehet időre megenni egy marék ropit, száraz kenyeret vagy popcornt. Ha az egyik játékos legyőzte a másikat, annak helyére a táblára az egyik csapattársa ülhet be. A játéknak van selejtezője is, ahol a döntős főtáblára való jutásért küzdenek a csapatok, ahonnan az első négy helyezett kerül ki. A játék akkor ér véget, ha egy csapat teljesen elfoglalja a pályát, vagy a szervezők úgy ítélik, hogy lejárt az idő, ekkor a táblán legtöbb emberrel álló csapat nyer.
Főzőverseny
A kolifoglalóval egy időben a csapatok lelkes főzőmesterei egy vagy több fogásból álló menüt készítenek
fotó: KTK Fotókör
a zsűrinek, mely általában az imágóhoz illik. Ezt a zsűri pontozza, az étel íze mellett a tálalást is figyelembe véve, majd a maradékból a csapat is megvacsorázik.
Éjszakai feladat
Azért, hogy éjjel se unatkozzanak a SLIP-ezők, a szervezők éjszakai feladatokat adnak ki, melyet a következő napon kell prezentálni a csapatoknak. Ehhez általában el kell hagyni a Goldmann teret és kicsit járni a városban, esetleg utcatáblákkal fotózkodni vagy minél nagyobb tárggyal utazni a villamoson.
Kocsmafutás
Kevés ember jelentkezne erre a feladatra, ám csapatonként 2 bátor jelentkező mégis elindul ezen a megmérettetésen. Itt körülbelül 6 kilométert kell lefutni az indulóknak, a környék nevezetes helyeit érintve. Itt elfogyasztják, amit kiosztanak nekik a vendéglátóhelyek, majd futnak tovább. A cél természetesen a leggyorsabban vis�szaérni a Goldmann térre.
Nagyvetélkedő
Az esemény megkoronázása, a hét lezárása. Pénteken délután kezdetét veszi a nagyvetélkedő, melyen a csapatok utolsó erejükkel megküzdhetnek a győztes címért. Ez egy több órán át tartó vetélkedő, melyen a teljes csapat próbára teheti magát. A feladatok itt a legváltozatosabbak, a szervezők minden évben sok meglepetéssel készülnek.
A jelenlegi SLIP csapatok története A SLIP története alatt számtalan csapattal találkozhattunk, néhányuk csak egy-egy évben indult, míg más közösségekben akár évtizedes hagyomány a Kari Napokon való megmérettetés. Az idei eseményen induló csapatoknál utánajártunk történetüknek. Guszti
Berúgó kar
A Berúgó kar már több tíz éve vesz részt a SLIP-en, és számos első helyezést is magukénak tudhatnak. A mindenkori csapat magját a Senior Gárda adja, de általában több „külsős” (nem körtag) is megtalálható a versenyzőik között. A tagok összetételből adódóan szinte kivétel nélkül a mindenkori kapitányé a Miapánk jelölti szerep. Nevükben a „Berúgó” előtag mindig szerepel, így találkozhattunk már az évek folyamán a mexikói Berughombrékkal, az űrhajós Berugonautákkal, vagy éppen az elfeledett eredetű olimpiákat elénk táró Berugolimpia tagjaival. A kar az elmúlt időszak legsikeresebbje, az utóbbi négy alkalommal mindig elhozták az első helyet a versenyről. Idén sem fogják hagyni magukat, így a Goldmann térre kalóz témával Berugarrgh néven vonulnak be a tizenegyedik hét keddjén.
Becsiccsentő A Becsiccsentő csapat ötlete évekkel korábbra nyúlik vissza, néhány Senior próbás találta ki, hogy ilyen néven indulhatnának mint próbás csapat. Tavaly a létszámkorlát bevezetését követően merült fel újra a gondolat, hogy az idősebb, sokszor SLIP-ezett Seniorok indíthatnának egy külön csapatot, aminek célja a győzelem helyett elsősorban a bulizás lenne. A keménymag köré szerveződtek még ismerősök, és azok a Gárda tagok, akik nem fértek bele a Berúgó huszonöt fős keretébe. A csapat megalapítását a Miapánkjelölt megválasztása követte. Később a csapatépítések során elkészült a csapat szabályzata is, mely legfontosabb két pontja, hogy nem nyerni mennek a rendezvényre, és hogy egy ezrelék alatt nem teszik a csapattagok a lábukat a Goldmannra. Vállalásukat végül sikerült teljesíteni, a SLIP-et jó hangulatban bulizták végig a Born to be wild slágerrel, és egy híján el is hozták az utolsó helyet. A tavalyi élmények oly felejthetetlenek
lettek a csapat számára, hogy végül idén is az indulás mellett döntöttek, így bízhatunk benne, hogy ezúttal sem marad himnusz nélkül a Kari Napok.
Budget
A SLIP jelenleg legsikeresebb csapata, már ami a nem öntevékeny körökből szerveződött indulókat illeti. A csapat nevét egy üzletlánc méltán híres, 2 literes kiszerelésű, a 600 forintjával ár-érték arányban kiemelkedő terméke, a Budget (illik fonetikusan ejteni!) asztali vörös és fehérbor ihlette, amely nagyban hozzájárult a csapattagok verbuválásához. A baráti társaságból csapattá formálódott Budget Köztársaság államalapítása 2014. szeptember 6-ára datálható (a vérszerződés az Oportó nevű szent helyen történt), mely ezen a néven indult el első SLIPjén 2015-ben. Azóta többször is bizonyították, hogy a rotyogó vonaton nincsen fék, csak padlógáz, így megszakítás nélkül már a negyedik Kari Napjukra készülnek idén. A köztársaság imágó után voltak már szuperhősök, majd szlávok, idén pedig a falusi kocsmavilág Goldmannra telepítésével igyekeznek borzolni a kedélyeket, Budgetbá$tya néven. Erejüket jól mutatja nagy számú rajongótáboruk, és például a 2016-ban felvonultatott 57 fős létszámuk, valamint az eddig elért két 4. és egy 3. helyük is megsüvegelendő teljesítmény az utóbbi évek erős mezőnyében. A szokás szerint szerkesztőségünk által is megtámogatott csapat idén tovább robog (akarom mondani rotyog) a győzelemért, beírva magukat a SLIP történelemkönyvébe.
Old’s
Az Old’s Club nemcsak a bulik szervezéshez ért, a csapat tagjai az élet más területein is megállják a helyüket, így a SLIP-en is, ahol rendszeresen részt vesznek a csapatversenyben. A csapat magját adó partyszervező brigád tagjai természetesen szoktak hívni a versenyre a már leöregedett tagjaikon kívül pár Drönköst és egyéb ismerőst is. A Miapánkjelölt szerepét itt is a mindenkori főszervező szokta vállalni (idén kivételesen nem így alakult). A vezetőjük már nem egyszer vitte győzelemre a csapatot, utoljára ez a 2013-as SLIPen Lecsónak sikerült a SzellemirtOld’s-al. Története során a fantázia itt sem szabott határt az imágóknak, az előbb említetten kívül voltak már (a teljesség igénye nélkül) LegOld’s, Old’sLányok.hu vagy éppen KispOld’ski is. Idén 2018Old’s néven neveztek, így már a név alapján is bízhatunk benne, hogy nem kell csalódnunk bennük.
Csillám A Csillám csapat először a 2011-es SLIPen szerepelt a Kármán Stúdió és a Számtech Szakosztály közös gyermekeként, Csillámoszaurusz rex néven. A tagoknak an�nyira megtetszett az esemény, hogy azóta is évről-évre újra indulnak a versenyen a legkülönbözőbb imágókkal: volt már Csilláma, Csillámporgia, Csillám születik vagy akár CsillÁmon is a téma. Az időközben megfiatalodott tagság egyre nagyobb részét adja azóta a Fotókör is, ugyanakkor a csapat mindenkori vezetője eddig mindig a Számtech aktív tagja volt. Nem is véletlen, hogy a csapat egyik főhadiszállása az ő irodájuk, ahol nem csak az esemény előtti edzések történnek meg, hanem a rendezvény közben is gyakran egyfajta bázisként szolgál. Érdekesség, hogy a csapat tagjai kifejezetten vonzódnak a csillógó tárgyakhoz, és a rikító színekhez (legalábbis a SLIP idején), így ha rózsaszín pólóban rohangáló embereket látsz, vagy úgy tapasztalod, hogy SLIP után még hetekkel is csillámporos a Goldmann, akkor ne lepődj meg, csak ők voltak.
Gólyacsapat
Idén is versenybe szállnak a SLIP-en a friss gólyák, ezúttal Gólyaállók néven, szuperhősökként találkozhatunk velük
a rendezvényen. A csapat magját adó társaság még a gólyatáborokban kezdett egymásra találni, továbbá a Miapánkjelöltjükben is ez idő alatt érett meg a gondolat, hogy a barátokból csapatot lehetne kovácsolni. Végül az év elején egy papírlappal a kezében indult toborzó körútra a koliban. Ez annyira jól sikerült, hogy húsz perc alatt már többen is voltak a megengedett létszámkorlátnál, így innentől a gyakorlásra, csapatépítésekre kezdték fordítani a hangsúlyt. A csapattagok között versenyt hirdettek, hogy kinek lesz a legjobb ideje két, illetve öt deciben. Emellett kéthetente tartanak csapatépítést, ezeket esetenként más csapatokkal közösen, hogy amikor eljön az ideje, akkor a tapasztaltabbakkal már tudják felvenni a versenyt. Úgy gondolom, hogy a gépész közösség nevében állíthatom, hogy mi is drukkolunk nekik a rendezvényen, bízunk benne, hogy olyan maradandó élményekkel gazdagodnak majd, hogy jövőre újra láthatjuk őket a Kari Napokon.
KeverTEK
Baráti körükben évek óta téma volt, hogy nekik is kéne alapítaniuk egy SLIP-es csapatot, és közösen részt venni a feladatokban. A korábbi években azonban ez nem valósult meg a különböző elfoglaltságaik miatt, illetve többen más csapatot erősítettek. Ebben az évben már jó előre elkezdték a szervezést, nehogy a korábbiakhoz hasonlóan elhaljon a kezdeményezés. Ennek meg is lett a gyümölcse, hiszen egészen hamar betelt a csapat, így végre összemérhetik magunkat a többi indulóval. Csapatuk egészen kivételes, mert bár gépész többség uralkodik, nemcsak a karon tanulókból áll, hanem a BME mind a nyolc karáról érkeznek hozzájuk versenyzők. Nevükben is található erre utalás, a 8 kar hallgatói keverten vannak jelen náluk. Bár közhelynek hangzik, a nagy múlttal rendelkező csapatok mellett nem is feltétlen a győzelemre törekszenek, sokkal fontosabb a részvétel, illetve, hogy minden feladatot magukhoz mérten a legjobban teljesítsenek.
Lánycsapat
A Lánycsapat idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját, így a jubileumra való tekintettel a Káté szerkesztősége külön cikk keretében tiszteleg a hölgyek előtt.
A 10 éves Lánycsapat Az idén ünnepeli fennállása 10. évfordulóját a Gépészkari Napok méltán híres csapata, a Lánycsapat. A szinte csak férfiakból álló mezőny mellett a lányok személyében egy igazi színfolttal találkozhatnak a SLIP-en indulók. Eszter
2008-ban főként termékes lányokból megalakult az első SLIP-es lánycsapat. Azóta minden évben újabb csajok bevonásával ismét rajthoz állunk, hogy megküzdjünk a legjobb csapatok közé jutásért, a Miapánk címért pedig esetünkben egy Mianyánk versenyez. Minden évben választunk egy adott nevet és témát, ami leginkább minket jellemez. Így voltunk az elmúlt pár évben például Hippia, SZESZter Sisters, Hadtest vagy Policicák. Míg régen inkább a nők szépségén volt a hangsúly, az elmúlt pár évben törekedtünk arra, hogy egy igazi közösség legyünk, akik helyt tudnak álllni a keményebb vagy embertpróbálóbb feladatokban is. Bár a sós pálinka lehúzása még nem megy túl jól, ahogy teltek az évek, a lányokat is kezdte egyre komolyabban venni a gépész közösség. A győzelmet még talán nem kell tőlünk félteni, de egyre több csapat tekint ránk riválisként. Mivel a bájos külső kemény, gépész lelket takar, így kiállunk minden reggel a sörváltóban, végignyomjuk a járőrt és legyőzzük az ellenfelet kolifoglalóban. Célunk egy egyre erősebb csapattá és még inkább összetartóbb közösséggé válni, mely felhívja a figyelmet arra, hogy egy férfias közegben is bármikor helyt tud állni egy csoportnyi lány.
Mivel mi nem körként indulunk, mint a legtöbb csapat, mindig új embereket ismerünk meg és akinek igazán megtetszik a Gépészkari Napok, több éven keresztül is a csapatunk tagja lehet. Kedvenc feladataink közé soroljuk a kolifoglalót, az ügyességi feladatokat és természetesen a pénteki nagyvetélkedőt. Mivel csapatunk már leginkább gépész lányokból áll, a szakmai napon is egyre nagyobb sikereket érünk el. Mindig örömmel fogadjuk az újabb feladatokat, újabb kihívásokat, legyen szó akár arról hogy bepaníroznak, ruhadarabot kell gyűjtenünk, vagy végig kell járnunk a várost egy-egy éjszakai feladat kedvéért. A Lánycsapat kreativitásban sosem szenvedett hiányt, így a bevonulásunk, a videónk vagy a feladataink prezentálása mindig nagy sikernek örvend. A tavalyi évben három csapatot magunk mögé utasítva értük el az eddigi legjobb, ötödik helyezésünket, kiérdemelve a szimpatikus CSAPAT címet. Idén teljes erőbedobással, javuló söridőkkel, rekord létszámmal és lelkesedéssel vágunk neki a csapat 10. SLIP-jének azért, hogy egyszer a Miapánk-ereklyék egy arra méltó Mianyánkhoz kerülhessenek.
SLIP a KRB előtt Három éve a SLIP szervezése még nem a Kari Rendezvény Bizottság, hanem a CB, a Ceremónia Bizottság feladata volt. Számos dokumentum és ereklye őrzi a győztes csapatok és Miapáink nevét, de arról keveset tudunk, hogy mégis kik azok, akik mindezt évről évre fáradságos munkával megszervezték. Az újabb SLIP alkalmából felkerestünk néhány régi tagot, tőlük érdeklődtünk, hogy emlékeznek ezekre az időkre. Donkó Hajnit, Krasznai Diát, Nyul Tündét, Nyul Norbertet (Newsee), Horváth Balázst és Faggyas Sándort (Fagyi) kérdeztük.
Noémi & Móni
Tünde és Newsee jelenleg Hamburgban élnek, Tünde SAP Consultantként, Newsee a hamburgi reptéren dolgozik. Hajni tavaly nyáron végzett hőerőgépész MSc-n, jelenleg a Wärtsilä Hungary Kft-nél Field Service Coordinator. Dia és Balázs mindketten polimer szakos MSc-sek, diplomamunkájukon dolgoznak. Fagyi egy nagyformátumú nyomdánál logisztikai és dekorációs részlegvezető. 3 éve már a KRB vette át a Slip szervezési feladatát. Káté: Mit tudtok a CB történetéről? Hajni: A SLIP valamikor a ’80-as években kezdődött, a gépész lét ünneplésére. Igaz, az alapítási évben senki nem biztos, legalábbis amikor mi próbáltuk kideríteni, nem tudtunk egy biztos évszámot mondani még az idősebbek segítségével sem, így megegyezéses alapon választottuk ki a lehetséges első SLIP évét. Kezdetben nagy valószínűséggel még sokkal kisebb létszámú, ám annál családiasabb, és „elvetemültebb” hangulatú rendezvények voltak, amit lehet hogy ma már nem néznénk annyira jó szemmel. Fagyi: 2003-ban kezdtem az egyetemet, azonnal lementem Seniornak. 2004-ben be is kerültem, akkor kezdtünk el SLIP-ezni is. Először egy elsős csapattal, utána csináltam a Gárdát, 2007-ben kapitány voltam. Mikor leköszöntem, Nyullal (Nyul Norbert) beszéltem, hogy milyen jó lenne SLIPet csinálni. Pont az az év volt, amikor visszaköltöztünk a Kármánba 2007-ben. Mielőtt visszajöttünk, még március végén megtartották az utolsó SLIPet a Terminusban. Decemberben cigiztünk Nyullall és beszélgettük, akkor jött, hogy csináljuk meg, hozzuk vis�sza, álmodjunk nagyot, ekkor találtuk ki a mind a mai napig meglévő kinti SLIPek formátumát. Korábban is voltak kinti SLIPek, de ott kis színpadok voltak, csak az esti bulikat tartották ott, amúgy minden bent volt a koli aulájában. Volt a HK-ban „beépített emberünk”, Tündi Rendezvény Bizottság vezető volt. Newsee csinálta Tündivel a hivatalos, illetve tervezős részét, én a csapat összehozásért, CB irányításért, programokért feleltem. Így kezdtük el, az első év nagyon szívás volt, nem volt jó időnk, május elseje miatt bekaptunk egy sztrájkot, mindenki hazament, nem
volt üres a tér, de pangott. Sajnos fizetőssé kellett tennünk az esti bulit, emiatt is nagyon sokan nem jöttek be. Pénzügyileg nem volt a legszerencsésebb, a hangulat viszont remek volt. Következő évben is elvállaltuk a szervezést: kisebb volumenű együttesek, ingyenes rendezvény, 30 fok, nagyon jó idő volt végig. Amúgy ezt a forgatókönyvet átemelték tőlem. Mi megcsináltuk egyszer, azóta finomhangolások vannak. Hat vagy hét évig voltam szervező. Káté: Hogyan lettél CB-s? Meddig voltál az? Tünde: 2008-ban én voltam a Rendezvény Bizottság elnöke, és kellett a CB-be egy HK-s. Összesen hat SLIPen voltam rendező. Newsee: 2007-ben Fagyival kitaláltuk egy átmulatott éjszaka után, hogy csináljuk meg a SLIP-et, aztán 2008ban meg is rendeztük a Goldmann gödörben. Azért ott, mert mertünk álmodni egy nagyot. Szerettünk volna egy nagy bulit rendezni, ha már egyszer visszaköltöztünk a Kármánba a Termóból. Főrendezőtársként 3 évig csináltam. Főrendezőtárs, mert a csapatokkal és feladatokkal foglalkozást Fagyi intézte, úgy gondoltuk, kell valaki, aki a rendezvény operatív részét külön intézi. Balázs: Bassmentes tankörtárs szervezett be. Dia: Nem emlékszem pontosan, talán ki volt plakátolva a koliban, és úgy döntöttünk egy barátnőmmel, hogy megyünk. Hajni: Gólya koromban (2012) mindenképpen szerettem volna becsatlakozni a közösségi életbe, mert már akkor rájöttem, hogy ez mekkora fun. Valamikor december tájékán ki is lett hirdetve a jelentkezés, amit le is adtam, így egy örök (egyetemi) életre szóló szerelem született a SLIP és közöttem. A társaság remek volt, és a feladatok kitalálása is ösztönzően hatott, továbbá an�nyi remek sztorit hallottunk a Seniorjainktól, hogy úgy gondoltam, ez az év fénypontja a gépészek számára, és azt hiszem, ez még mindig igaz valahol. Az utolsó CB által rendezett SLIPet főszervezőként sikerült megélnem 2015-ben, így mondhatni a csúcson hagytam abba, ám amikor a CB mint olyan megszűnt létezni, a következő évben már csapatban indultam, de így legalább kipróbálhattam a másik oldalt is.
Káté: Milyen változásokon ment át a tagságod idején a rendezvény? Tünde és Newsee: A változás az volt, hogy a teljes rendezvényt a Goldmann gödörben tartottuk meg, a napközbeni feladatoktól kezdve az esti buliig. Mi hoztunk először húzóneveket egy esti koncertre (pl. Sterbinszky, Zanzibár, Kowalsky). A szakmai vetélkedőt először mi rendeztük meg, és ehhez kaptuk a dékáni szünetet. Hajni: Sajnos pont beleestem abba az időszakba, amikor a CB helyett egy más szervezet jött létre. Az általam szervezett SLIP-ek egyre jobbak lettek az idő előrehaladtával, legalábbis szervezői oldalról mi ezt tapasztaltuk. Növekedett az esti koncerteken a látogatók száma, a csapattagok is alig fértek már be a sátorba. Felépítését tekintve nem igazán változtattunk rajta, mert szeretjük a hagyományokat őrizni, ám kisebb-nagyobb újító mozzanatokat azért mindig csempésztünk a dologba, pl. repi cuccok megjelenése, új feladatok és programok felvitele a menetrendbe, stb. Évről évre egyre több támogatót sikerült találni, ami hozzájárult, hogy nagyobb keretből egy színvonalasabb rendezvényt nyújtsunk a lelkes gépészeknek. Balázs: 2014-ben lett fizetős egy este, aztán később a többi is. Dia: Mi találtuk ki a félrekevertet. Kevertet akartunk összekeverni Sprite-tal, de kiderült, hogy az üvegekben fehérbor volt, megpróbáltuk javítani, öntöttünk bele egy kis kólát.. Fagyi: Az egészséges életmódot is mi hoztuk be nagy változatban. Korábban is létezett három személyes verzióban, mi találtuk ki Newseeval a kilenc emberes verziót, nem is SLIP-re, hanem Egyetemi Napokra. Sok feladatot nem mi találtunk ki, mi csak keretek közé szorítottuk. A Kármán futás (hátsó lépcsőházban 0.-ról föl aztán le kell futni, emeletenként felest kell inni) például nyilván mikor kiköltöztünk, megszűnt. Sokat kellett rögtönözni, ezért volt mindig a program úgy megcsinálva, hogy SLIPen vagyunk, csúszunk, a program csak olyan irányadó. Amikor jöttek főleg kezdő csapatok: „Fagyi, Fagyi, már el kellett volna kezdődnie”, mondom: SLIP van, ilyenkor nincs itt izé, majd egyszer elkezdődik. Káté: Melyik volt a kedvenc SLIP-ed CB-sként? Newsee: A 2009-es: itt már nagyjából minden ös�szeállt, lehetett az előző év hibáiból tanulni. Anyagilag is sikeres volt, pluszban zárt, és tömve volt emberekkel. Az utolsó este nem tudtunk időben bezárni, annyian voltak, és még egy órát rá kellett húzni. Ez is igazolta a rendezvény sikerességét. Balázs: Az utolsó SLIP-emen (2015) csapatfelelős voltam és nyertünk, nagyon jó volt csapatfelelősnek lenni, és a Gárda egy király csapat volt. Tünde: A 2008-as: nagy élmény volt, hogy végre kint rendeztük meg. Először tartottunk a SLIP keretein belül szakmai vetélkedőt. Hajni: Nagyon nehéz kiemelni egyet, mert mindegyiket másért imádtam. Az első SLIP természetesen a
legmeghatározóbb volt, de főszervezőként átélni szintén pöpec. A 2012-es SLIP-et azért mondanám kedvencnek, mert ekkor váltak valóra azok a történetek, amit addig csak a mesékből hallottunk, és maga a csapat is nagyon a szívemhez nőtt. Káté: Mi a legemlékezetesebb/ legkedvesebb élményetek, emléketek? Balázs: A Brigád második lett, és örömükben elkezdtek minket feldobálni. Vagy a legjobb SLIPes röhögés, mikor testépítő versenyt tartottak a Miapánkoknak, az egyik speakerrel a földön fetrengtünk a röhögéstől. Dia: Az is nagyon jó volt, mikor az egyik Miapánk minden szervező lánnyal táncolt a színpadon, miután nyertek. Emlékezetes még, amikor ugyanez a srác megkérte SLIPen a barátnője kezét (2015). Tünde: Amikor 2008-ban Sterbinszky alatt hajnalban 10 perccel zárás előtt jöttek a rendőrök: „Végre megvan, honnan szól a zene! Már bezárattuk a Riót és a ZP-t is!” Hajni: Amiket különösen szerettem, azok a városvetélkedők voltak és a majálisok. Amikor már mindennel megvoltunk, és csak élveztük a 4 napnyi nem alvást és bulit, jó időben a Kármán előtt feküdve. A legemlékezetesebb pedig az összes Miapánk-átadó ceremónia/ eredményhirdetés. Newsee: 2009, utolsó nap reggel. Lementem a gödörbe, és megkérdeztem, milyen volt az esti italfogyasztás. Erre az volt a válasz, hogy elfogyott minden, amit a hétre terveztünk. A pultban maradt összesen fél hordó sör, és vissza volt még az az este, amiről utólag kiderült, hogy az volt a legerősebb. Fagyi: 2009-es utolsó este nagyon megmaradt: két Palibácsis DJ srác zenélt, és folyamatosan jöttek át az emberek a Rioból meg a ZP-ből. Káté: Emlékeztek, milyen csapatok indultak már az elejétől fogva? Fagyi: A Berugó kar, ami kezdetben nem volt egyenlő a Senior Gárdával, bár főként ők alkották. Már akkor is volt Old’s, Káté, az akkori ötödévesek Arany Degeneráció néven indultak 2009-ben, Hétvége, Stúdió, a Lányok csapata is ekkor szerveződött. Káté: Volt-e esetleg valamilyen negatív élményetek? Newsee: A harmadik SLIPünk, mert be kellett vinni a koliba, és egy hét alatt kellett a komplett rendezvényt átpozícionálni a Goldmann méretéről a kolira. Minden apró betűs részen veszekedni kellett, mire elfogadták, amit szerettünk volna. Dia: Jegyszedő voltam, és nem tudtunk már több embert beengedni. Mindenkitől azt kellett hallgatni, hogy milyen rossz, hogy nem tudnak bemenni. Meg amikor hajnali 4-kor eltűntek az emberek, és úszni lehetett a szemétben. Hajni: Sajnálom, hogy vége lett a CB-nek...
Káté: Mi volt a kedvenc imágótok? Tünde: ISOmacák. Fagyi: Berugó kar 2009-ben, ők is nyertek. Skót hentesek voltak, kamionnal vonultak be, V2 elé beállt a kamion, a platóról leugráltak, volt náluk egy élő kismalac is. Newsee: Berugól (2004) Dia: Mikor a Hétvége 10 éves volt, és a régi pólóikból varrt zászlót, az nagyon megható volt. Balázs: SzellemirtOld’s Hajni: A BerugOmbre mint mexikói csapat nagyon tetszett a sombrerójukkal és a kis poncsójukkal, de a Party Vikingek sem voltak kutyák! Káté: Mennyi idő alatt ment le fél liter sör? Balázs: Mennyi időtök van? Hajni: Húú... Nem véletlenül nem csapattag voltam. Newsee: Annyira nem szerettem a sört, inkább a SLIP-koktélt. A recept: 1 dl Jim Beam, 1dl Tequila egy Red Bullal felöntve. Ebből 10 egész este felvillanyozott akkoriban. Káté: Mik voltak szerintetek a legkreatívabb feladatok? Tünde és Newsee: Hajgyűjtés, sörhajtásos kisautó, szakmai vetélkedő, műszaki ábra hímzése pólóra. Dia: Az előfeladatok közül a papírrepülő-hajtogató gép. Hajni: Bottle lip sync, cheerleader, meg az összes többi is! Káté: Mi volt a legviccesebb éjszakai feladat megoldás? Dia: Minél nagyobb dolgot kellett becsomagolni, a Seniorok a Goldmannt, a Brigád a Szabadság hidat próbálta becsomagolni. Hajni: Hogy őszinte legyek, sosem követtem annyira figyelemmel, csak arra emlékszem, hogy mindig jókat nevettem rajtuk. Káté: A szervezést vagy a csapatban indulást élveztétek jobban? Fagyi: Szervezni. Inkább szervező vagyok, mint résztvevő. Nem tudom, hogy szerettek-e az emberek, igyekeztem úgy hozzáállni, hogy igazságos legyen, és élvezzék az emberek. A mottónk is ez volt, inkább élvezzék az emberek, ez nem egy kőkemény sárdobálós vetélkedő, szülessenek barátságok. Hajni: Mivel igazi csapattal nem indultam, így természetesen CB-sként ezerszer jobb volt. Idén valószínűleg csak az esti programokra látogatok majd ki. Káté: Utólag hogy tekintetek vissza a SLIPre? Tünde és Newsee: Bármikor újra nekiállnánk megcsinálni. Dia: Három SLIPen vettem részt, kettőn szervező voltam, mindkettő nagyon jó hangulatban telt. A szervezést jobban élveztem, tisztában vagyok a korlátaimmal,
nem tudok meginni fél perc alatt egy sört. Szerettem a CB-t, jó csapat volt, sajnálom, hogy megszűnt. Hajni: Minden percét imádtam! Fagyi: Az a része hiányzik, hogy kint legyek, 3-4 nap felhőtlen szórakozás, rosszullét, nem evés, leégés, fázás, piálás, bulizás. Balázs: Nagyon jól éreztem magam abban a három évben, nem cserélném el semmire. Káté: Van még valami, amit szívesen megosztanátok? Balázs: A borítóképem is SLIPen készült: álltam a sátor mellett és beszéltem valakihez, esett az eső előtte egész nap, haverom megpöccintette a sátrat és a felgyülemlett víz a nyakamba esett. Ott volt egy fotókörös csávó, megkérdezte, hogy nem csinálnám-e meg még egyszer, lefotózza. Hátul volt a CB-s sátorban egy mentős, és kérdezte, hogy adjanak-e melegítő fóliát, csurom víz voltam, innen-onnan kaptam száraz ruhákat. Fagyi: Péntek május elseje volt, és tudtuk, hogy nem jönnek lebontani a sátrat, tehát azt nekünk kellett ott őrizni. Akkori barátnőm elzavart reggel, menjek haza aludni pár órát, visszajöttem, akkor hazamentek ők aludni és akkor őriztük a sátrat. Reggel 7-8-ra jöttek lebontani a sátrat, 11-re végeztek, úgyhogy megint ilyen 7-8 óra alvással 31-40 órát voltam ott, és ennek a nagy részében nem volt semmi! A régi Kármánban a lakóközösségek is öntevékeny körnek számítottak, és a lakóközösségek egymással versengtek, kocsmák voltak. Volt az EKE (Első Emeleti Kultúr Egylet), KÉK (Kármános Építész Közösség), 4.-en a távoli oldalon volt a Berugó kar, a 2. emelet közepén pedig a MUF (Muskátli Utcai Fiúk). Belső videóhálón lehetett nézni a SLIPet a koliból. Vagy kocsmát! Szoba kiürít, és berendeztél egy kocsmát. Így indult a Kortes Kocsma. Köszönjük szépen!
Barabás Róbert, DC - Miapánk interjú 2005-ben Barabás Róbert, alias DC volt a SLIP győztes csapatának vezetője. A korábbi Miapánk még mindig jókedvűen gondol vissza az egyetemi évekre és a rendezvényre, így sok érdekes történetet mesélt nemcsak az emlékezetes rendezvényről, de az egyetemi éveiről is. Guszti
Káté: Kérlek mutatkozz be pár mondatban! Barabás Róbert: Korábban én is a Gépészmérnöki Karra jártam és a Kármánban laktam. 2005-ben házasodtam meg a feleségemmel, akivel 2008 telén költöztünk ki az Amerikai Egyesült Államokba. Jelenleg Cleveland mellett élek, egy San Franciscó-i cégnél az adatbázis csapatot vezetem. Emiatt gyakran kell járnom mind a cég központjába, mind Pekingbe legalább negyed évente, mert ott is vannak embereim. Magyarországra csak ritkán jutok haza, mert a szabadidőm nagyját a család (három gyerekem van már) és a munka viszi el. Egyébként tipikus kisvárosi amerikai életet élünk, visszük a kis furgonnal a gyerekeket karatéra, edzésre, erre-arra, de ha van egy kis szabadidőm, akkor persze előtör a gépész vérem, autókázom vagy bütykölök valamit a kocsikon. Természetesen havi/heti párszor szoktunk bulizni is, akkor le is csúszik az a szokásos Kármános mennyiség. Káté: A feleségedet hol ismerted meg? B.R.: Az a vicces, hogy Magyarországon, annak ellenére, hogy amerikai magyar. Ezt az ismeretséget is, mint sok másikat a kollégiumi közösségi életnek köszönhetem. Akkortájt elég gyakran buliztunk, főleg miután elkezdtem a doktorit, és egy alkalommal barátokon keresztül ismerkedtünk meg az ICSA nevezetű „nagyon romantikus”, igazi késdobáló helyen. Káté: Mi az első maradandó emléked a SLIP-ről? B.R.: Az első jelentősebb emlékem talán a második szemeszterből van. Mi annak idején nem nagyon maradtunk ki a bulikból, már a normál hallgatói évek alatt sem, így erősen gondolkoztunk azon, hogy csak le kéne nézni. Akkortájt volt többek között az IPA (Ipari Adó), ami esténként a kollégiumban nem éppen gépipari műsorokat sugárzott. Ezen az adón keresztül lehetett követni a SLIP-et is, így ha már leadandót kellett csinálni, akkor be is kapcsoltuk. Ekkor épp az volt a feladat, hogy két-három Miapánknak le kellett szidnia egymást, ugyanakkor ezt ők félreértették, így fényes nappal élő adásban láthattuk, hogy hogyan kell egymást „leszidni”. Káté: De aztán végül mégis elindultál… B.R.: Igen, az évek folyamán nézegettük, hogy mi megyünk zh-ni, ezek meg itt buliznak, fekszenek, így egyre gyakrabban gondoltunk arra, hogy egyszer csak részt kéne venni. Ezt a ötletet előbb-utóbb a tett követte: egy alkalommal a Drönkben vagy az Ars Pressoban
ültünk, és dumáltunk arról, hogy indul a SLIP idén is, csináljunk már egy csapatot. Én meg gondoltam egyet: „Jó is a kedvem, van is bennem pár feles, igazatok van, sose csináltunk még, legyen.” Végül jelentkeztünk is a rendezvényre, majd gondolkoztunk a csapat néven, ami, végül szintén a Drönkben született meg: Surfin’ USA Cocktail Klub - Mechanical Edition (suckme). Később a témát még Atosz tovább vitte HELP ME néven. Még emlékszem a logójukra is, az volt rajta, hogy: „Örök élet, ingyen sör”. Káté: Ezen az egy SLIP-en indultál? B.R.: Igen, mint jelentkező, utána már csak mint résztvevő. Emlékszem a következő évben kint voltunk a Terminusban, és a második-harmadik nap környékén úgy érezték, hogy kicsit gyengül a csapat, és kell a segítség. Mondták, hogy „Gyere DC!” - mire én: „Jó, jövök.” Ezzel magamhoz is kaptam a teljes fizetésem (doktori ösztöndíj, állami ösztöndíj, és akkoriban dolgoztam is), és így nekiindultam a rendezvénynek. Ennek az lett a hatása, hogy egyszer csak mondtam a srácoknak: „Nem tudom mi van itt, de nagyon lapos a hangulat, föl kéne tankolnunk, hogy az estét megfelelően teljesítsük.” Azzal a lendülettel be is mentünk egy boltba, ahol a fizetésemnek a fenekére néztünk: telepakoltunk egy bevásárlókocsit különböző italokkal, és ott helyben negyven-hatvanezret rögtön el is költöttem. Ennek elég súlyos vonzatai lettek, mert a kocsi tartalmával szemérmetlenül „korrumpáltuk” a zsűri és a többi csapat tagjait is. A másik emlékezetes jelenetem a HELP ME-s Kari Napokról, hogy valami meghökkentő dolgot kellett
venni, és én egy csirkefarhát matricát húzattam le nem épp a csirkefarhátamról a pénztárosnénivel, aki annyira meglepődött, hogy közölte, örül, hogy nem az ő fia vagyok, mire én mondtam neki, hogy hát annak én is; majd lassan kitessékeltek minket. Káté: Mik voltak számodra a legemlékezetesebb feladatok? B.R.: A legemlékezetesebb dolgok közé tartozott, hogy volt egy olyan feladat, amikor gellérthegyi játszótéren a homokozóba „elültetik” a Miapánkat és a Mianyánkat: bezacskózva, szívószállal a szájban. Mondtam, hogy én klausztrofóbiás vagyok, úgyhogy kérek előtte két felest, majd megcsináltam. Sajnos azonban nem mi nyertük meg azt az állomást, hanem az a srác, aki leugrott hátratett kézzel, fejjel előre a szakadékba. A másik amire élesen emlékszem, hogy volt akkortájt Kármán futás, péntek reggel nyolckor, az előző napi buli(k) után., A Mianyánkkal ketten futottunk fel a kilencedik emeletre, és még volt olyan szenyózás is, hogy ha valaki kiöntötte a fordulóban az adagot, akkor duplát kellett helyette fogyasztani. Az egészet végül 4:14 alatt abszolváltuk, és hogy őszinte legyek a futás ment a legnehezebben belőle akkor. Káté: Kikkel indultál egy csapatban? B.R.: Alapvetően a már jól összeszokott harmadik emeleti bulizós banda adta a magot, de mivel sokat buliztunk az Ars Pressoban, így az ottani szervezőgárdából is jöttek többen, például a lányok többsége és a Mianyánk jelölt is innen volt. Ezen kívül volt még egy-két ember a Számtechből, meg egyéb helyekről is. Káté: Hányan voltatok a csapatban? Abban az évben hány csapat volt? B.R.: A csapat magja körülbelül tizenöt fő lehetett, de összesen huszonöt körül volt. A rendezvényen pedig ös�szesen öt vagy hat csapat indult.
Káté: Milyen egyéb Gépészkari Napokkal kapcsolatos élményed van? B.R.: Néha Old’s alatt, meg nagyobb eseményeknél is (mint SLIP, koliavató) az emberek addig nem akartak lemenni, amíg volt net, és akkor jöttek oda hozzám, hogy ezzel nem lehetne valamit kezdeni, mondtam, hogy megoldható, úgyhogy nem lekapcsoltam az egészet, hanem csak ilyen vicces dolgokat csináltam, hogy átirányítottam a google.com-ot a SLIP oldalra, meg hasonlók. Emellett bár az nem az én feladatom volt, de az is ilyen SLIP-es feladatkörben történt, hogy a lehető legnagyobb állatot kellett behozni a kollégiumba, és az egyik csapatnak sikerült találnia egy lovasrendőrt, amivel meg is nyerték a feladatot. Káté: Van olyan dolog amire negatívumként emlékszel, és esetleg nem vállalnál be újra? B.R.: Őszintén? Nem volt semmi negatív, mindent megcsináltunk, nem volt semmi durva. Miniszoknyában görkoriban a Móriczon felszolgáltam az italt, és ez teljesen rendben volt. Nekem az életemnek a legfelhőtlenebb hónapjai-évei az egyetemi évek voltak, és ennek a SLIP a megkoronázása volt. Káté: Ha újra ott lehetnél, ismét jelöltetnéd magad? B.R.: Természetesen, ha megint ott lehetnék, akkor talán azt tanácsolnám, hogy egy vagy pár évvel hamarabb kezdjem el. Igazából az az érzés, amikor ott vagy a jóbarátaiddal, és együtt egy közös feladatért küzdötök, akármekkora ökörség is legyen, emellett hatalmasat buliztok, majd másnap röhögtök magatokon, az pótolhatatlan. Szerintem nem ártana, ha minden kollégista vagy egyetemista egyszer kipróbálnia az eseményt. Nektek meg azt mondom, akik már részt vettetek, hogy menjetek el más karok hasonló napjaira is, például a Qpára… Káté: Milyen hatása volt a hétköznapjaidra a címnek? B.R.: Elég jó tanuló voltam, így sokan elkönyveltek kockának, előtte inkább csak a baráti köröm tudta, hogy bulizós is vagyok. Aztán ahogy a Miapánkság jött, úgy sokan megismertek a másik oldalamat is, és onnantól sok barátra tettem szert, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. Ezen kívül még az volt az előnye, hogy az Old’s-ban kaptam mindenféle kedvezményeket, bár ez belegondolva igencsak kétélű fegyver, mert így nyilván többet voltunk lent. Köszönjük szépen!
Interjú a GT3 fenegyerekeivel Máté Lászlót és Forányi Ferencet valószínűleg már sokan ismerik oktatói munkájuk folytán, emellett a kari rendezvényeken is számos alkalommal találkozhatunk velük. A két oktató a Gépészkari Napokat is évek óta látogatja, így őket is megkérdeztük az ezzel kapcsolatos élményeikről. Guszti
Káté: Meséljenek arról, hogy hogyan kerültek a Tanszékre! Máté László: Én már gyerekkoromban is gépészmérnök szerettem volna lenni, csak akkor még nem tudtam, mit jelent ez pontosan. Mivel vonattervezőként képzeltem el magam, így vasútgépész szakközépiskolába mentem. Innen tudtam, hogy a BME-re akarok jönni, ezen belül a vasút szeretete miatt még eleinte a Közlekedésmérnöki Karra gondoltam, később mégiscsak ide jöttem, mert itt általánosabb gépészeti tudást lehet szerezni. Az egyetem után a Ganz-MÁVAG-nál kezdtem dolgozni, majd amikor a cég a privatizáció miatt kilátástalan helyzetbe került, és emiatt új munkát kerestem, akkor kaptam meg a behívólevelemet a katonasághoz. Mivel nem szerettem volna bevonulni, ezért elkezdtem keresni a módját, hogyan is lehetne elkerülni a szolgálatot. Kapcsolatba léptem dr. Kozma Mihállyal, az akkori tanszékvezetővel, ő mondta, hogy jöhetek ide polgári szolgálatra tanítani. Végül an�nyira megtetszett a munka, hogy már több, mint tíz éve itt vagyok a tanszéken. Forányi Ferenc: Bennem is már általános iskolában felmerült az, hogy ezt a szakmát válasszam. Én is gépész szakközépiskolába jártam, majd a technikusi képzést követően felvételiztem a Műegyetemre. Az egyetem vége felé a Knorr-Bremsénél dolgoztam, később a Ganznál folytattam pályafutásomat. Ekkor kaptam meg a katonai behívómat én is, de nekem sem volt sok kedvem bevonulni. Az egyik korábbi gyakorlatvezetőm, Piros tanár úr példáján felbuzdulva én is jelentkeztem polgári szolgálatra, és a legnagyobb meglepetésemre igent mondtak, így egy évig itt tevékenykedtem. Végül kedvet kaptam ehhez a munkához, itt maradtam, és közben elkezdtem a doktori iskolát. Káté: Hogy emlékeznek vissza az első találkozásra? F.F.: Már nagyjából egy éve dolgoztam itt, amikor egyszer július elején - amikor szinte senki sincs az egyetemen - kopogtatott valaki, és közölte, hogy Kozma tanár úr küldte polgári szolgálattal kapcsolatos információkért. Én mivel hasonló cipőben jártam, nagyon pontos iránymutatást tudtam adni neki. M.L.: Ezt követően egy kis előszobában helyeztek el, de mivel sokat jártam át Forányi tanár úrékhoz, ahol ráadásul volt egy plusz számítógép is, így a későbbiekben ott kötöttem ki. Azóta bár már többször is költözött a tanszék, egy irodában maradtunk.
Káté.: Mióta járnak a Kari Napokra? M.L.: Én diákként nem voltam nagy SLIP-ező, sohasem indultam csapatban, de azért mindig körülnéztem a rendezvényen. Oktatóként egyszer meghívtak zsűrizni és azóta is így történik minden évben. F.F.: Tanulóként elsősorban csak a koncertekre jártam ki. Korábban Grőb tanár úrral látogattuk a versenyeket. Amióta ő már nem jár ki, helyette Máté tanár úrral veszünk részt a rendezvényen. Káté: Miért mentek ki először a rendezvényre? M.L.: Engem a feladatok és a hallgatók kreativitása érdekelt. Láttam fényképeket, hallottam, hogy milyen érdekes feladatokat találnak ki ezekre, milyen ötletes megoldások születnek. Káté: A gyakori SLIPezés befolyásolta a diákokkal való viszonyukat? M.L.: Én külön kezelem az óra kilencven percét és az azon kívüli életet. Így lehet egy úgymond lazább tanár-diák viszonyt létrehozni, de ennek nem szabad, hogy hatása legyen az egyetemi munkára. Többször veszek részt kari rendezvényeken, gyakran meghívnak zsűrizni SLIP-re, Kármán Napra, ez talán elősegíti az órán kívüli közvetlenebb kommunikációt a diáksággal. F.F.: Én szintén régóta veszek részt ilyen eseményeken. Szerintem a közösségi életben az aktív részvétel sokat segít az oktatói munkámban, nekem könnyebb úgy átadni az ismereteket, ha valamennyire megismerem a hallgatókat. Ebben például a SLIP is segít, hiszen az ilyen alkalmakkor kicsit kötetlenebbül lehet velük beszélgetni.
Káté: Zsűriként mely feladatok voltak a legemlékezetesebbek? M.L.: Az egyik legérdekesebb feladat az volt, amikor papírrepülő-kilövőt kellett építeni. Többen még áramlástani számításokat is végeztek, hogy kiderítsék, meddig kéne, hogy elmenjen a repülő. Érdekes látni, hogy minden csapat más-más megközelítéssel oldotta meg a kitűzött feladatot. Káté: Mi volt a megmaradandóbb pillanat az eseményről? M.L.: Az egyik ilyen, amikor pár éve Vitya, a Berúgósok Miapánk-jelöltje megkérte a barátnője kezét a rendezvényen. Emellett mindig érdekes volt végignézni a péntek reggeli CAD zh-n az embereken, mert látszik, hogy ki az, aki aktívan részt vett a rendezvényen. Hozzáteszem, a hallgatók jobb helyzetben vannak, mert nekik nem kötelességük bemenni, de nekünk meg kell fontolnunk, hogy csütörtökön meddig maradunk, mert időben fel kell kelnünk, és meg kell tartani a zárhelyit. Az is egy emlékezetes eset volt, amikor egy hallgató a Gépelemek 2. laborra megérkezett SLIP-ről, és végighallgatta az órát abban a pólóban, amiben már három napja versenyzett, pedig úgy tűnt, hogy nem aludt sokat a héten. Káté: Mennyi idő alatt innák meg a fél liter sört? F.F.: Mi mindig csodálkozunk azokon, akik pár másodperc alatt le tudják húzni, ilyen nekünk valószínűleg nem menne. Mi inkább szeretjük kiélvezni az ízét. Káté: Ha egy csapatban indulnának, akkor az alábbi feladatok közül melyikre kit választanának: Söreks, főzés, szétevés, kocsmafutás. F.F.: Valószínűleg mivel nem szoktunk sört ekselni, így ebben bárkit is indítanánk, hátul végeznénk. Ettől függetlenül Máté tanár úr valószínűleg jobban szerepelne ebben. Az irodában tapasztaljuk, hogy én eszem lassabban, így ez utóbbi számban is a kollégámat indítanám. M.L.: Én sem vagyok egy főzőzseni, valahol a paprikás krumplinál megáll a tudásom, de valószínűleg ebben is én állnék rajthoz. Kocsmafutásban is talán én indulnék, bár ez nem túl nekünk való feladat. Káté: Ha Önök lennének a Miapánkok, milyen ereklyét adnának hozzá a rendezvényen? F.F.: Egy piros tollat. M.L. Nekem is ez jutott eszembe. Emellett legfeljebb egy aláírt Gépelemek példatárat adhatnék. Káté: Ha egyszer fiatalon a SLIP-en találnák magukat, akkor mik azok a dolgok, amit mindenképp szeretnének, hogy Önöknél legyen? M.L.: A szemüvegem nélkül nem látnék semmit, így azt mindenképp szeretném ha nálam lenne. Emellett egy telefonnak is örülnék, mivel így könnyebben el tudnám érni az ismerőseimet, és az egyes pillanatokat is meg tudnám örökíteni. Esetleg egy kis pénznek vagy
a bankkártyámnak is hasznát venném, ha megkívánnék egy-két korsó sört. Ha még a kulcsom is nálam lenne, hogy haza tudjak jutni, az igazán jól esne. Káté: Milyen kedves emlékük köthető a rendezvényhez? F.F.: Gyakran aranyosan megpróbálnak korrumpálni minket a csapatok. Emellett mindig jól esik, amikor a Lánycsapat videójában szerepelhetek. M.L.: Nekem is jó érzés volt, amikor megkértek, hogy szerepeljek a csapatvideóban. Például amikor a Berúgósok ősemberek voltak, akkor a műszaki barlangrajzukat kellett kijavítanom. Káté: Változtatnának valamit a Kari Napokon, vagy azzal kapcsolatban más dolgon? M.L.: Jó ötletnek tartanám, ha több szabadidő lenne a rendezvényre a résztvevőknek. Persze tudom, hogy az oktatási szünet elrendelése nem megy ilyen egyszerűen, de nekem is sokszor volt, hogy a rendezvényről sietnem kellett vissza, mert órát kellett tartanom, így ezt a felét a saját bőrömön tapasztaltam meg. Hozzáteszem, hogy a tavaszi szünetben a hallgatók is kicsit tudnak előre készülni, ami valamelyest kompenzálhatja az tizenegyedik heti kimaradást. Emellett még ha az időjárásba bele lehetne szólni, akkor azon is módosítanánk. Nehezen felejthető, amikor szerdán még délben is körülbelül csak három fok volt. F.F.: A szakmai előfeladat bemutatásának lehetne több időt szentelni. Gyakran nincs elég időnk alaposan végignézni a konstrukciót, pedig látszik, hogy sok munka és érdekes megoldás van bennük. Persze mindez érthető, hiszen rengeteg program és egyéb feladat van még ezen kívül. Káté: Buzdítanák-e a diákságot, hogy induljanak csapatban? M.L.: Az általam látottak alapján mindenképpen, mivel nagyon jó a hangulat, a feladatok, és maradandó élményekkel lehet gazdagodni. Nagyszerű látvány, amikor együtt bulizik az egész Gépészkar. Véleményem szerint a gépész életérzést jelentősen erősíti, mivel hiába vannak csapatok, akik versenyeznek egymással, azért ennek ellenére egységként vannak ott a résztvevők. Jó látni, hogy a rivalizálás ellenére segítik, motiválják egymást a csapatok. F.F.: Olyannyira így gondoljuk, hogy néha még mi is eljátszunk egy oktatói csapat gondolatával. Valószínűleg ez nem fog megvalósulni, meg már nem is lennénk túl sikeresek a nem szakmai feladatokban. Káté: Terveznek-e lejönni idén is a Kari Napokra? Mindketten: Természetesen. Ha hívnak minket, azt örömmel vesszük, szívesen megyünk zsűrizni is, de a rendezvényt egyébként is meg szeretnénk látogatni. Köszönjük szépen!
Hage - Miapánk interjú Szerkesztőségünk többször is megmérettette már magát önállóan is a Gépészkari Napokon, habár manapság más csapatokkal társulva indulunk. Független pályafutásunk csúcspontja a 2010-es SLIP volt, amikor elhódítottuk a dobogó legfelső fokát. A győztes Miapánkkal, Hadzsi Ákossal (Hagéval) beszélgettünk. Bagoly
Káté: Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hadzsi Ákos: Még anno Káté főszerkesztőként indultam el SLIP-en. Jelenleg folyamatmérnökként dolgozom a Procter&Gamble-nél Gyöngyösön, a Braun minőségbiztosítási területén. Káté: Hány SLIP-en vettél részt? H. Á.: Csapattagként nyolc SLIP-en vettem részt, ebből négyszer voltam én a csapat Miapánk-jelöltje, az utolsó jelöltségem alkalmával sikerült elnyerni a címet. Káté: Hol indultak a Kátésok? H. Á.: Volt, hogy a Berugóval, illetve egyszer a SUCK ME csapatával is közösködtem, bár kifejezetten mint Káté nem csatlakoztunk be akkor még sehová. Aztán 2007-ben a teljes szerkesztőség (11 fő) úgy döntött, hogy önállóan is elindulunk. Személy szerint indultam a Muskátli Utcai Fiúk csapatával, a Berugóval is (a Berugondó csapatban), az öregcsapattal is (Lángoló Genitáliák). Káté: Mesélj a győztes csapatról! Mi ihlette az imágóját? H. Á.: A csapat magja Kátés volt, azonban sokan hozták ismerőseiket, így alakult ki egy baráti társaság. Minden évben erősen megerőszakoltuk az agyunkat, hogy olyan csapatnevünk legyen, amiben benne van a Káté szó. Aztán egyik évben kicsit komolyabban nekiestünk, hogy hasonló neveket gyűjtsünk, innen jött a Katéter is. Úgy döntöttünk, hogy legyen ez, milyen jó, mehetnek a SOTE-s poénkodások, ami akkoriban elég nagy divat volt. Olyan nevekkel versenyzett, mint például a Fókatelep vagy a Mókáté. Káté: Mi volt a győzelem kulcsa? H. Á.: Igazából nincs egy bevett receptúra, a csapat akkor nagyon elemében volt. Egészen a közepéig egyébként nem is gondolkoztunk rajta, hogy meg fogjuk nyerni. A bevonulásunk és a járőrversenyünk is nagyon jól sikerült, de talán csak a végén eszméltünk rá, hogy alig vagyunk lemaradva az első helytől. A nagyvetélkedőre felszívtuk magunkat, így végül sikerült nyerni.
Káté: Térjünk át általánosságban a SLIP-ekre! Milyen volt az akkori időkben a SLIP-ek hangulata? Milyen feladatok voltak? H. Á.: Amikor elkezdtem az egyetemet, akkor hallottunk olyan szokásokról régi SLIP-ekről, melyek már nem éltek. Ilyen volt a Kortes Kocsma is, melyet még mindig tart a Káté. Az eredeti szokás szerint az induló csapatok a Kármán egyes szintjeinek konyháiban étellel és itallal várták a betérőket, mellyel szavazatokat lehetett szerezni, értékelve az egyes kocsmákat. Ennek mai verziója a Kátés Kocsma, a SLIP 0. napjaként, hogy a csapatok összeüljenek ismerkedni, beszélgetni. Állandó feladat volt már akkor is a bevonulás, amikor a csapat imágóban vonul be, majd a Miapánkjelölt kortesbeszédet tart. Volt előfeladat régen is, továbbá ugyanúgy be kellett adni a csapatoknak a szükségesen kiadott „nyersanyagokat”. A járőr is hagyományos résztvevője a SLIP-nek, ellentétben a kolifutással, mely a kocsmafutás mellett kapott helyet. A nagyvetélkedő is elmaradhatatlan része volt a SLIP-nek, illetve ekkor jött vissza a szakmai vetélkedő is. Káté: Hány csapat volt általában? H. Á.: A Terminusban 5-6 csapat volt csak, máskor azonban összegyűlt a nyolc. Ha esetleg gond lett volna, mindig indult egy új csapat, akár az öregek, akár említhetném a 7Vége csapatát is, akik jöttek és jól érezték magukat, csinálták a hangulatot. Káté: Van-e valami olyan feladat, mely nem volt rendszeres, de említésre méltó? H. Á.: Volt egyszer a Döbbentsd meg a zsűrit! nevű vetélkedő. Ezt a Terminusos SLIP-en próbálták ki, de rájöttek, hogy nincs értelme. A név beszédes, a feladat viszont egyáltalán nem volt könnyű. Az, hogy leborotváltad valakinek a fejét, nem ért sok pontot. Tényleg oda kellett tenni magadat. Ezt a versenyszámot egy jégszobor nyerte, mely egy fej nélküli női felsőtestet ábrázolt, ami folyadékot lehetett tölteni, és az a két mellnél jött ki. Ez a szobor viszonylag sokáig megmaradt, mert elég hideg volt azon a SLIP-en. Sokan ezt ki is használták alkoholfogyasztásuk monotonságának feldobására. A mi csapatunk egy rendőrt hozott, ami utólag belegondolva lehet, nem volt túl okos dolog a SLIP-re nézve.
Káté: Melyik volt a kedvenc feladatod? H. Á.: A kolifutást addig nagyon szerettem, amíg a Miapánk és a Mianyánk indult párban. A szabály annyi volt, hogy minden fordulóban meg kellett inni valamit. Az, hogy ki issza, hogyan, az nem volt megszabva. Emlékszem, 2007-ben megnyertük egy okos taktikával, nem volt ugyanis megkötve, hogy miképp megyünk. A Mianyánk felszaladt a legtetejére, onnan elindult lefele, én meg ittam lentről a duplákat. A másik jó feladat a kannaeks volt, nagyon jól megalapozta a hangulatot a nagyvetélkedőnek. A legnagyobb kedvencem azonban a járőr volt. Káté: Mennyiben tértek el az akkori járőrversenyek a mostanitól? H. Á.: Sokkal nagyobb területet jártunk be. Voltunk a Feneketlen-tónál, a Gellért téren, átmentünk a Fővám térre is, ott rendszeresen valamilyen Corvinusos feladat volt. Emlékszem olyanra, hogy el kellett adni egy Corvinusosnak egy „diplomát”, egy A4-es papírra filccel felskiccelt diplomafeliratot. Elég megalázó volt ez nekik, de tök jól vették. Volt egyszer például olyan feladat a Gellért térnél, hogy minél több embert be kellett pelenkázni. Van ott egy játszótér a hegy felé. Pont volt ott egy napközis csoport és megengedték, hogy bepelenkázzuk őket. A járőr lényege épp ez volt, hogy mentünk, ez is mintegy gátlásoldásként funkcionált. Káté: Mi a legkegyetlenebb, legrosszabb feladat, amire emlékszel? H. Á.: Volt egyszer olyan, hogy leraktak egy lavórt, ami félig volt töltve pálinkával, ebből kellett lefetyelni, tehát kézzel nem lehetett hozzáérni. Ez volt talán a legdurvább. Gondold el, hárman-négyen isztok, ha bármi is történik, ment tovább a játék. Káté: Ha egy pillanatot ki kellene emelned a SLIP-ekből, melyik lenne az? H. Á.: Egyértelműen az, amikor fölálltam a dobogóra, miután kihirdették, hogy nyertünk. Teljesen euforikus volt a hangulat. Káté: Volt-e olyan szokás, ami éppen abban az időszakban jött be, amikor SLIP-eztél? H. Á.: Az egyik a Kortes Kocsma visszahozása. A másik a kolifoglaló, amit akkor vettünk át. Ez nagyon kedvelt volt, mindenki szerette. Viszont ekkortájt veszett ki az, hogy a csapatoknak Miapánkja és Mianyánkja is volt. Káté: Hány napos volt az esemény akkoriban? H. Á.: Eleinte 2-3 napos, utána bővült ki négyre. Káté: Ha lenne lehetőséged újra elindulni a SLIPen, megtennéd? H. Á.: Most már azért más tényezők is játszanak, szabadságot kell kivenni stb. Összességében nem zárkóznék
el a lehetőségtől, de mások a prioritások, így inkább csak látogatóként lennék ott. Káté: A Miapánk címért elindulnál még egyszer, ha tehetnéd? H. Á.: Biztosan nem. Eleve az a legszebb hagyomány, hogy mindig mást ünnepelünk. Szép dolog az, amit kapsz, de ez nem olyan, mint egy Olimpia, Miapánk egyszer vagy és kész. Káté: Annak idején ingyenes volt a belépés? H. Á.: Igen és ennek híre is volt. Rengeteg fiatal jött, a fellépők is az akkori magyar zenei élet nevesebbjei voltak. Ez vonzotta az embereket, akik nagyon sokat fogyasztottak, és ez behozta az árát. Azóta fizetős lett, ami szerintem kicsit visszafogta az érdeklődést. Ez egyébként nem feltétlenül gond, ha azt nézzük, hogy a Goldmann tér így is megtelik. Káté: Mennyi volt a sörváltó időd? H. Á.: Nem voltam annyira jó, inkább középerős. A legjobb időm talán 3,2 s volt. A legjobb idő 2,2 s körül volt, de ennek elkövetőjéről tudom, hogy sokat dolgozott a technikán. Ő egyébként ma is képes erre, én már nem annyira. Káté: Mennyire befolyásolta a tanulmányaidat, hogy SLIP-eztél? H. Á.: Pár tárgyat buktam ebben a félévben, de nem csúsztam csak a SLIP miatt. Szerintem be lehet illeszteni egy félévbe értelmes keretek között. Káté: Milyen volt a tanárok hozzáállása a SLIPhez? Jártak le akkor is? H. Á.: Igen. Elég csak, ha Horváth Bélára gondolunk, ő ott volt (és van azóta is – a szerk.) minden SLIPen, eleinte koliigazgatóként, azóta már csak zsűriként. A szakmai vetélkedőre is sok tanár lenézett, de verseny közben és esténként is többükkel lehetett találkozni. Ha valakit ki kellene emelni, az dr. Stépán Gábor, aki mindig jó fej volt, még jobban megkedveltük, de a hozzáállásával egyik tanárnak sem volt problémája, mindenki tudta, hova jött. Káté: Mit tanácsolnál a jelenkor SLIP-ezőinek? H. Á.: Azt, hogy érezzék jól magukat, ez a legfontosabb. A legjobb SLIPek azok, amikor spontán jön ki, nekünk is így jött ki a győztes alkalom. Bár lehet, ha valaki nyerni akar, akkor ma már más technika kell. Köszönjük szépen!
Interjú DJ BB-vel Aki járt már Old’s-ban vagy a SLIP-en, biztosan ismeri BB nevét. Mindenki kedvenc DJ-e mesélt most nekünk élményeiről a Gépészkari Napokkal kapcsolatban. Eszter
Káté: Először arra szeretnélek megkérni, hogy mutatkozz be egy kicsit, meséld el, hogyan kerültél a Gépészkarra, milyen pályát futottál be eddig. Bögre Bálint: Sziasztok! A BSc-t és az MSc-t is gépész szakon végeztem, itt a BME-n, anyagtechnológia szakirányon. Jelenleg a doktorimat csinálom, ugyancsak anyagtechnológia témakörben.
Káté: Mi az első emléked a SLIP-pel kapcsolatban, mikor kezdtél SLIP-ezni, jobban közösségi körökben mozogni? BB: A BSc második felében kezdtem el inkább közösségi dolgokkal foglalkozni, öntevékeny körök iránt érdeklődni. Először a Kármán Rádióba léptem be, melynek 3 évig voltam tagja, körülbelül egy évig a vezetője. Sajnos a Rádió már azóta megszűnt. Ezzel párhuzamosan a Stúdióba is jelentkeztem. Mikor már az előző két körben otthon éreztem magamat, akkor gondoltam, hogy megpróbálkozom a rendezvényszervezéssel is, így jelentkeztem a CB-be, melynek 2 évig voltam a tagja. SLIP-en csapatban nem voltam sosem, ez valahogy nem vonzott, inkább a zenei része érdekelt a rendezvénynek. Káté: A CB-ben már DJ-ként is részt vettél, vagy csak szervezőként? BB: Az előkészületekben, feladatok kitalálásban szívesen és aktívan részt vettem. Napközben általában a nagysátorban zenéltem, ahogy az elmúlt pár SLIP alatt is tettem. Esti bulikban is zenéltem persze, de akkor még nem ennyire aktívan, mint mostanában.
Káté: Azt mondtad, még nem SLIP-eztél soha csapatban. Szeretnéd kipróbálni később? És ha igen, akkor melyik csapat színeiben? BB: Nehéz a választás. A Gólya- és Lánycsapatról úgy érzem, hogy már lekéstem, viszont a Csillám és a Becsic�csentő még szóba jöhet, ha öreg stúdiós leszek. Természetesen az Old’s-osokat sem hagynám cserben. A Seniorokról és a Budgetről már nem is beszélve. Érdemes lenne mindegyik csapatot kipróbálni egyszer, de ez még a jövő kérdése. Káté: Melyik volt a kedvenc SLIP-ed, amiben aktívan részt vettél? BB: A tavalyi nagyon tetszett, főleg zenei oldalról. Az utolsó két nap léptem fel, hatalmas buli volt mindkét nap, ilyenkor öröm zenélni. CB-sként azt hiszem a 2015-ös volt a kedvencem, ekkor volt utoljára CB. Remek volt a hangulat az egész SLIP alatt, jó feladatok voltak és persze az esti bulik is jól alakultak. Jó néhány CB-s szervezővel a mai napig tartom a kapcsolatot, akikkel akkor ismerkedtem meg. Káté: Melyik csapat volt az az évek alatt, amelyiknek az imágója a legjobban tetszett neked? Mondhatsz akár többet is! BB:A Csillám Csillámporgia témája nagyon tetszett, hihetetlenül jóra megcsinálták. A Miapánk-jelölt a bevonuláson a témához igazodó ruhában, saját képével ellátott pénzt szórt szét a közönség között, mellyel természetesen mindenkit megbotránkoztattak. De a Berúgonauta lassított felvételű bevonulása is emlékezetes marad számomra.
Káté: Feladatoktól eltávolodva, mennyi idő alatt iszod a sört? BB: Én nagyon rossz vagyok a gyors sörivásban. Biztosan egy 10-12 másodpercbe beletelik, míg meg tudom inni, ezzel még a Lánycsapatba se tudnék bekerülni. De reménykedem benne, hogy a Becsiccsentő befogadna így is. Káté: Volt-e valamilyen negatív élményed a SLIPpel kapcsolatban? BB: Szerencsére különösebbet nem tudok mondani. Néhányszor az évek során megesett, hogy buli közben kijött a rendőrség, mert hangos volt a zene, ilyenkor lejjebb kellett venni a hangerőből. De olyan is előfordult, hogy teljesen lelőtték a bulit.
Káté: Mi volt a legjobb feladat, amit valaha kaptak a csapatok? Akár előfeladat, vagy vetélkedő. BB: A csomagolj be minél nagyobb tárgyat című feladat nagyon tetszett. Ez egy éjszakai feladat volt, minél nagyobb tárgyat kellett becsomagolni a csapatoknak, a végén azt hiszem a legnagyobb dolog egy épületet lett. Emellett régebben volt SLIP-Faktor is, ez egy esti program volt a SLIP-en, melyre bárki jelentkezhetett. Akkoriban volt nagyon népszerű az X-Faktor a TV-ben, innen jött az ötlet. Számos jelentkező volt, akik énektudásukat szerették volna megcsillogtatni több-kevesebb sikerrel, de néha csak a mikrofont sikerült begerjeszteni. Természetesen nagyon kreatív produkciókat is láthattunk. Ami még itt az eszembe jut, az a CB-ben létrejött „Vandál csapat”, akiknek az volt a feladatuk, hogy minél megbotránkoztatóbb feladatot találjanak ki. Ezek nem igazán mentek át a rostán, akkora őrültségek voltak, de a kitalálásuk közben legalább mi, szervezők jól szórakoztunk. Akkoriban még talán jobban meg lehetett valósítani vadabb ötleteket, de azért nyilván ott is volt kontroll. Olyan feladatok, ötletek születtek akkor, mint hogy menj át egy másik egyetemre, és az ott lévő előadás végén kérdezz egy jó nagy hülyeséget az előadótól, úgy, hogy mindenki hallja, és ezt fel kell venni a csapattársadnak bizonyítékul. Vagy szerezz minél több pozitív terhességi tesztet, iratkozz be egy másik egyetemre/iskolába a SLIP alatt, és hozz aktív jogviszony-igazolást. Káté: Mi volt szerinted a legundorítóbb feladat, és mi az, amiben nem vettél volna részt? BB: Nekem minden idők legszörnyűbb feladata volt, hogy minél több testszőrt gyűjts össze a csapattagokról. A panírozás feladat sem volt semmi: a Miapánk-jelöltet kellett megdobálni liszttel, tojással, majd prézlivel. A végén létrejött csodálatos alkotásra minden háziasszony büszke lett volna… fotók: KTK Fotókör
Káté: Szerinted milyen irányban változtak a feladatok? BB: Mindenképpen jobban kontrollálva vannak, most már nincsen lehetőség olyan megbotránkoztató feladatokra, mint régen. A szervezők is jobban odafigyelnek erre, amikor összeállítják a feladatokat. Régen sok feladat volt a városban szerteszét, ami gyakran zavarta a járókelőket és a rendőrséget. Mostanában inkább próbál a rendezvény a nagysátron belül maradni, és a szervezők inkább viccesebb és élvezhetőbb feladatokat próbálnak kitalálni. Káté: Mi az a SLIP-es szokás, amit visszahoznál? BB: Régi CB-s szokás volt, hogy a SLIP után szombaton, mikor már mindenki kialudta magát vagy nem, kiültünk a koli elé egy kis levezető chillezésre. Halkan szólt a zene, valaki hozott vízipipát, közben mindenkinek eszébe jutottak az előző napokban átélt történetek. Manapság is van hasonló levezetése a SLIP-nek, de régebben ez egy konkrét program volt, a Majális. Káté: Mit üzennél azoknak, akik SLIP-eznek? BB: Azt üzenném, hogy az ide SLIP kiemelkedően jó lesz. Nem fogják megbánni, hogy jelentkeztek csapatba. A szervezők már lázasan készülődnek. Ha a csapattagok is úgy várják az idei SLIP-et, mint én, akkor nem lehet gond. Káté: Ajánlanád a SLIP-et azoknak is, akik még nem vettek részt benne? BB: Persze! Jó élmények maradnak meg egy-egy ilyen rendezvény után, még ha az ember csak nézelődőként van jelen, vagy csak az esti bulikra néz le. Ha szervező vagy csapattag vagy, biztos vagyok benne, hogy 20 év múlva is emlékezni fogsz a versenyekre, napközbeni feladatokra, csapatbevonulókra, esti bulikra (ez nem biztos), ekselésekre és a vicces történetekre, melyeket itt átéltél. Köszönjük szépen!
Interjú Dr. Horváth Bélával Dr. Horváth Bélát sok gépészhallgatónak nem kell már bemutatni. A Differenciálegyenletek Tanszéken még mindig aktívan tevékenykedő, a jelenlegi generáció matematikatudását is kibővítő oktató korábban évtizedekig irányította a Kármán Kollégium életét is, ezáltal kapcsolatba kerülve többek között a Gépészkari Napokkal. Bagoly
Sokunk legnagyobb örömére azóta is rendszeresen megtiszteli a kari rendezvényeket, így a SLIP-et is, talán ő az egyetlen ember, aki az eddigi összes eseményen részt vett, kezdetben hivatásból (is), manapság pedig inkább már csak örömből. Most felelevenített nekünk párat az évtizedek emlékeiből.
Káté: Hogyan került a Gépészmérnöki Karra? Milyen pályát írt le az itteni életútja ezután? Dr. Horváth Béla: 1966-ban érkeztem a Műegyetemre, tanársegédként már ekkortól kezdve volt kötődésem a Kármán Kollégiumhoz. Akkoriban úgynevezett osztályfőnöki rendszer volt, az ilyen keretek között működő tankörök kollégiumi tanárai és osztályfőnökei gyakran bejártak a kollégiumokba, ahol a konzultációk mellett volt alkalom beszélgetni kultúráról vagy sportról is. Ezáltal vettem részt a kollégiumi tanárokkal közösen az itteni munkában. Később évtizedeken keresztül, 2003-ig voltam kollégiumi igazgatóhelyettes és igazgató, utána pedig tanácsadóként maradtam közel a kollégium igazgatóságához. A Kármánban folytatott tevékenységem mellett a Differenciálegyenletek Tanszéken – korábban: Gépészmérnöki Matematika Tanszéken – végeztem a szakmai munkámat. Az 1970-es évek elejétől a szakmai kollégiumi rendszer kezdett el működni, ekkortól kezdve alakultak meg az első olyan körök, mint amilyen a Hegesztés Szakosztály vagy a Számítástechnikai Szakosztály lett később. Ehhez még természetesen hozzákapcsolódott a társadalmiközéleti gondolkodás, a kulturális élet felvirágzása, hogy ösztönözzük a hallgatók közéleti szemléletmódjának további fejlődését. Így jutottunk el a vetélkedők, zenés közösségi események szervezéséig: már 1969-ben volt egy nagyszabású közösségépítő rendezvénye a Kármánnak, az első SLIP pedig 1981-ben került megrendezésre. Káté: Igaz a legenda, miszerint azért lett SLIP a neve, mert a megelőző évben történt egy kellemetlen esemény, ami miatt az akkori kari vezetés nem engedélyezte a Gépész Kari Napok elnevezés használatát? Dr. H. B.: Ilyesmiről nem hallottam. Az akkori igazgató, a diákvezetőkkel egyetértésben, a gépészethez kapcsolódó, szellemes és hangzatos nevet igyekezett adni a rendezvénynek, ebből a közös megegyezésből eredt a SLIP elnevezése.
Káté: Mi az, ami a SLIP-ről a legkorábbi évekből eszébe jut? Dr. H. B.: Ennyi év távlatából az emlékek összemosódnak, de talán a számomra legkedvesebb SLIP-hez köthető dolog a kezdetekről a bevonulás, amit a hallgatóság minden évben nagyon kreatívan valósított meg. Régen a Karinthy Frigyes úton, a kínai étterem helyén volt egy kocsma, ahol a csapatok gyülekeztek, és onnan indulva vonultak be színes maskarákban, előre megírt szövegekkel a kollégiumhoz, ahol a kollégium vezetősége, a dékán és a tanárok fogadták őket. Ez a bevonulás mai napig a hagyomány része.
Káté: Az elmúlt 37 évből ki tudna emelni egy SLIPet, ami valamilyen okból emlékezetes maradt? Dr. H. B.: Például a Miapánk nagystílű, vörös szőnyeges bevonulása a ’90-es évek elején mindenképpen emlékezetes, de nem tudok, nem is szeretnék egyik ilyen rendezvénnyel sem kivételezni a többi rovására. A régebbi különlegességek közül a 24 órás vetélkedőt említhetném, amikor egész nap és egész éjszaka folytak az események. Ilyen ma már nem kerül megrendezésre, ami részben nem is baj, mert nem igazán bírták erőnléttel a jelenlévők, de a feladatok szakmai-kulturális tartalmassága, sokszínűsége és szellemessége miatt mégis muszáj megemlítenem. Volt olyan is, hogy a szomszédos, illetve arab és afrikai országokból, vagy Vietnámból érkező hallgatókat is bevonták a többiek, emlékezetes például a tehetséges külföldi diák, Mustafa szereplése a SLIP-en, akit magam is tanítottam matematikából. Egyik évben ő lett a Miapánk! Káté: Van kedvenc feladata, SLIP-hez köthető eseménye a bevonuláson kívül? Dr. H. B.: Talán a zenés rendezvényeket ki tudnám emelni, amik azután szerveződtek, hogy a SLIP kikerült a kollégium épületének falai közül. Azt megelőzően a kollégium kilenc emeletén és az aulában zajlott a rendezvény, a ’90-es évek közepén került át a Goldmann térre. Káté: Van olyan csapat, amelyik a SLIP kezdete óta minden évben indul? Dr. H. B.: A nevek talán cserélődtek az idők során, de az Old’s és a Senior Gárda csapatai azok, amelyek már a SLIP bölcsőjénél is részt vettek. Már ’78-ban volt egy SLIP-hez hasonló rendezvénysorozat, a Kollégiumi Napok, valószínűleg ezt is a Seniorok kezdték szervezni,
mert az egyik akkori vezetőjük rendkívül fontosnak tartotta a közösség építését, szakkollégiumi jelleget, és hogy az elsőéveseket segítse a beilleszkedésben. Káté: A Kátéval kapcsolatban van valamilyen emléke, élménye? Dr. H. B.: Úgy tudom, a Káté mindig részt vett a rendezvény életében, voltak csapatai is, és általánosságban elmondható, hogy a hallgatóság felé cikkekkel, interjúkkal mindig továbbvitte a SLIP hírét. Ebben mindenképpen kiemelendő a Káté fontossága. Káté: Volt esetleg meghökkentő vagy meglepő esemény, ami megmaradt az emlékezetében az elmúlt pár évtizedből? Dr. H. B.: Egy ilyen rendezvény nyilvánvalóan azzal jár, hogy a diákság hangoskodva jár-kel a városban, emiatt időnként rendőrségi bejelentések előfordultak. Ilyenkor, úgyszólván, ki kellett menteni a hallgatókat. Szerencsére volt időszak, nagyjából 1985 és 2000 között, amikor az összes rendőrkapitányt személyesen ismertem, hiszen egy majdnem ezer, vendégekkel együtt akár 12001300 főt befogadó kollégium igazgatójaként, igazgatóhelyetteseként ez elengedhetetlen volt. Előfordult olyan bejelentés, miszerint a szemközti épületek üvegablakai remegnek, zengenek a kollégiumból kiszüremlő hangoskodás miatt. A dolog pikantériája, hogy akkoriban a kollégiummal szemben egy nagy sportpálya volt, épületek viszont sehol. Káté: A csapatok részéről volt olyan stikli, ami túlment egy bizonyos határon? Dr. H. B.: Az ilyesmi nyilván ízlés kérdése is volt, aki meghökkent azon, hogy például a hallgatók fürdőnadrágban mászkálnak fel-alá a környéken a dermesztő hidegben. Esetenként a jó hangulat átfordult valami kellemetlenbe, de ezt az oktatóknak is reálisan, a helyén kellett tudni kezelni. Bár délután-este hazafelé, a 6-os villamoshoz tartó tanárok közül egyik-másik jelezte felém a rendezvények után, hogy „a mi időnkben sokkal szelídebbek voltak a diákok” – a szokásos. Ennek ellenére ki lehet jelenteni, hogy oktatói, dékáni oldalról mindig simán mentek a dolgok. Néha volt egy-két károkozás, ezeket ki kellett javítani, néha egy-egy hallgatót le kellett kicsit nyugtatni, de ilyen a SLIP. Igen kemény bulik voltak. Káté: Mennyire volt jellemző az oktatói részvétel a SLIP-en, akár nézőként, akár csapattagként? Dr. H. B.: Az egyetemi oktatók közül nem emlékszem csapattagra, de a kollégiumi tanárok (vagyis mentorok) közül akadt pár. A rendszerváltás környékén előfordult a Kármánban tevékenykedő, évente 10-11 kollégiumi tanár között sok olyan, aki doktorandusz volt,
vagy valamelyik tanszéken tanársegédként dolgozott. Kellemes időszak volt ez, mert ők jó hatással voltak a hallgatókra, és rajtuk keresztül minden esetleges problémát meg tudtunk beszélni. Káté: Milyen változásokra emlékszik a SLIP-pel kapcsolatban? Volt esetleg olyan szokás, ami az idők során elveszett? Dr. H. B.: Konkrét dolgot nem tudnék kiemelni, de nagyjából 2000 körül és azután elkezdett folyamatosan csökkenni a rendezvényeken részt vevők száma. A kollégium körülbelül ezer fős közösségét nézve, de akár az egész egyetemre kivetítve is, nincs már meg a diákság részéről az a nagyfokú érdeklődés és aktivitás, ami az azt megelőző időszakra jellemző volt. Ez lehet, hogy nem mutatkozik meg az esti buliban, de nem csak erről szól a SLIP. Nem lehet azt sem kifelejteni, hogy érdekes varázsa volt a rendezvénynek, amikor a kollégium épületén belül zajlott, az aulában és az első emeleti karzaton nyüzsgő tömegekkel. A szokások egyébként mind fennmaradtak, de nem lehet már mindent ugyanúgy lebonyolítani. Ráadásul, mivel a kollégium teljes felújítását a ’90-es évektől kezdve folyamatosan halogatták, az állagmegóvás érdekében is muszáj volt az épületen kívülre helyezni a SLIP-et. Nem azt mondom, hogy visszasírom az akkori időket, vagy hogy azok a SLIP-ek jobbak voltak, de az idő halad előre, és a rendezvény változott. A régi körülmények hozzátettek az események színességéhez és varázsához, de ezt már nem lehet visszahozni. Káté: Van olyan csapat, aminek a tagjaként szívesen indulna, indult volna a SLIP-en? Dr. H. B.: Az Old’s és a Senior Gárda csapatai mindig közel álltak a szívemhez, velük kiemelten jó kapcsolatot ápoltam, így velük el tudnám ezt képzelni. De nekem nyilván mindig az volt a feladatom, hogy pártatlan legyek. Káté: Találkozhatunk majd önnel az idei SLIP-en? Dr. H. B.: Nem látom akadályát annak, hogy az ideire is eljöjjek, a megnyitón legalábbis mindenképpen szeretnék részt venni, de akár a zsűriben is. Mondhatom, hogy a kezdetektől fogva minden SLIP megnyitójára, programjaira eljöttem, idén is feltétlen szándékom, hogy részt vegyek az eseményeken. Káté: Mit üzen a mostani csapatoknak? Dr. H. B.: Én mindig a bevonulást tartottam a számomra legkedvesebb élménynek, ezért azt üzenem nekik, hogy próbáljanak minél jobban felkészülni erre. Minden induló csapatnak tartalmas részvételt kívánok a szakmai és közösségi feladatok teljesítése során! Köszönjük szépen!
Szabó Gábor, Szasza - Miapánk interjú Az egykori és jelenkori Gépészkar közösségének meghatározó alakjával, egy rendkívül inspiráló emberrel, Szabó Gáborral (Szasza) készített interjúnkban belekóstolhattok a régi SLIP-ek hangulatába, és a Kármán Tódor Kollégium történelmébe is. Szasza nézőként, Miapánkként, szervezőként, kollégiumi igazgatóként és zsűriként is megjárta a Gépészkari Napokat, és élményeit most el is mesélte. Ezek mellett igazán vicces történeteket is megosztott velünk. Daca
Káté: Kérlek mutatkozz be az olvasóknak! Szabó Gábor: Szabó Gábor vagyok, vagy mint a ’88-as Miapánk, Szasza. Ez a név igazából akkoriban honosodott meg, addig nem nagyon használtam, a SLIP-re kellett. Azóta ez nagyon megragadt, és azóta is rengetegen így ismertek meg. Én 1985-ben a 11,5 hónapos sorkatonai szolgálat után iratkoztam be a Gépészkarra. Itt aztán sikerült minden szépbe, jóba belecsöppennem tanulmányi éveim alatt. Ha felülről kezdjük, akkor voltam KB (Kollégiumi Bizottság) titkár, hallgatói képviselő, Old’s büfés, Ezres büfés, Senior, az akkor még működő textil szakban is dolgoztam, mint szaktitkár és szakszervező. A konditerem ismételt elindításában is részt vettem, amikor a jelenlegi méretére történő kibővítése zajlott. Ezek után itt maradtam kollégiumi tanárként, aztán egy további lépcső volt, hogy igazgatóhelyettes lettem a kollégiumban, utána pedig igazgató, majd amikor összevonták az összes kolit, akkor a kollégiumi osztálynak voltam a vezetője. Ez tartott 2010-ig, és 2011 óta pedig egy informatikai cégnél dolgozom, a Tigránál. Káté: Mit tudnál mondani az első SLIP-es élményedről? Sz. G.: Az első emlékem még elsősként volt 1986ban. Akkor ugyan még nem vettem részt csapatban, de kívülállóként nézegettük, mi zajlik, hogy zajlik, milyen események vannak. Az évfolyamnak egy része egyébként már akkor elindult. Ezt a ’86-os SLIP-et a Villanykarosok nyerték meg, mivel a Schönherzből áthívták az embereket a szavazásra, ami akkoriban nagy súllyal számított. Ezt nagyon nehezen vette be az itteniek gyomra, így aztán volt is nagy felbolydulás, felháborodás. Például ki volt írva a koleszra, hogy árvaház. 1988-ban történt, amikor az évfolyamunk összeállt, akkor én már visszább léptem egy évfolyammal, és az új évfolyammal összeültünk és megbeszéltük, hogy legyek én az akkori jelölt. Ez egy nagyon jó csapat volt, mert utána a „Pacival” (1989) és a „Sityivel” (1990) még kétszer nyertek. Később aztán itt is majdnem minden voltam, csak akasztott ember nem. Voltam Miapánk, indultam csapatban, aztán a Ceremónia Bizottságban is részt vettem, majd a SLIP-nek a büfézését csináltuk, később zsűrinek kértek fel.
Káté: Mennyi SLIP-en vettél részt? Sz. G.: Amíg itt a Kármán épületében zajlott a rendezvény, a koli felújítását megelőzően (2005), szinte mindegyiken ott voltam. A Csavargyár utcában lévő koleszba is kimentem, bár ekkor már csak érintőlegesen. Amikor pedig visszaköltözött ide a Goldmann térre, akkor már tényleg csak nagyon kissé folytam bele, de ekkor már kicsit meg is változtak a szerepek. Gyakorlatilag ami korábban működött, hogy a kollégiumban nem mentorrendszer volt, hanem kollégiumi tanári rendszer, addig a tanárok jobban segítettek a SLIP lebonyolításában. Amíg volt főállású kollégiumi kulturális nevelő tanár az állami vezetés részéről, ő is jobban kivette a részét, és még a kolesz vezetése is jobban belesegített és részt vállalt a SLIPek szervezésében. Káté: Melyik volt a kedvenc SLIP élményed? Sz. G.: Annak idején kaptunk is, meg csináltunk is egy csomó feladatot. Talán mindenkinek maga felé hajlik a keze, így az a legjobb SLIP, amikor nyer az ember, illetve az a bevonulás a legszebb, ami a tiéd volt. Most már ugyan jóval nehezebb lenne megcsinálni és jóval többe kerülne, de az én bevonulásom így nézett ki: úttörő fanfárosokat (ünnepi fúvósok) szereztünk, akik kiálltak a bejárat fölött elhelyezkedő teraszra és elkezdték fújni a hangszert; a 9. emeletről leengedtek 100 lufit; a Petőfi híd forgalmát leállították a rendőrök; megérkezett egy villamos, mely elé vörös szőnyeget gurítottak ki; a villamos minden ajtajából leszálltak nagy „Szasza” plakátokkal, miközben én négy testőr kíséretében, frakkbelépőben és cilinderben leszálltam és egyenesen bevonultam. Káté: Melyek voltak kedvenc feladataid vagy feladatcsoportjaid? Sz. G.: A régi 24 órás vetélkedőkben például lehetett külsős vendéget hívni – akkoriban ez könnyebben, olcsóbban tudott működni –, így Zalatnay Cinit meghívtuk. Nem énekelni (bár talán énekelt is), hanem lehetőség volt a csapatok részéről kérdezni tőle. Minél intimebbet és ravaszabbat kellett kérdezni, és egy kérdés nagyon megmaradt: „Kemény-e a Csapó?”, tekintve, hogy ekkor össze volt boronálva az egész vízilabda
csapattal. Ő is jót röhögött rajta. Emellett a meghökkentő feladatcsoport is nagyon tetszett, amiben a csapatok hozzáállása is évről évre változott. Nagyon jó volt régebben a 24 órás vetélkedő is. Káté: Mik jellemezték a csapatokat akkor és most? Volt-e esetleg kedvenced? Korábban csomó dolog olcsóbb volt, ami az embereknek könnyebben megoldható volt. Például, mikor közös jelmezt kellett kölcsönözni. Nálunk a csapatpóló – a szitázás technológiájának akkori állása miatt – nem nagyon volt divat, viszont azóta nagyon bejöttek. Akkoriban megpróbáltuk magunknak a csapatfinanszírozást is magunk megoldani. Ami most nagyon tetszik a fiataloknál, az az egységes arculat, amikor az egész csapat elmegy, és megveszi a dolgokat, mindenki beöltözik és nemcsak egy páran, ez nagyon szimpatikus. Nehezen tudok kiemelni bárkit, de ha mondani kéne valakit, talán a lánycsapatok azok, akik nagyon szimpik, amióta elindulnak külön is. Nagyon odateszik magukat, szépen beöltöznek, és rendes csapatként működnek komolyan véve a SLIP-ezést. Káté: Mit tudnál mondani az ereklyékről? Sz. G.: Ez az én „miapánkságom” után alakult ki. Gyakorlatilag akkor úgy működött – ezt sokan már nem tudják – hogy volt itt egy remekbe szabott kollégiumi bizottsági (kollégiumi diákönkormányzati) rendszer. A Kollégiumi Bizottság titkára, amikor megválasztották, mindig megkapta a valódi ereklyéket. Volt egy titkári lánc, ami direkt erre volt elkészítve (olyan volt mint a rektori). Volt egy aranyóra, amit egy évig a Kollégiumi Bizottság titkára felügyelt, és akár hordhatott is. (Ez volt az egyetlen óra az életemben, amelyikkel elemcserekor az órás elismerően nézett rám.) Volt még ezeken felül egy KB titkári toll. Ezeket fordították le viccesre a SLIP-en. A Miapánk megkapta az ereklyéket, és azon a hétvégén elméletileg az egész kolinak a félhivatalos ura volt, és amit mondott, az történt. Persze ez a valóságban kevésbé valósult meg. Az volt a szokás még, hogy a megválasztott Miapánknak – még a nagy örömködés előtt – kellett tennie egy tiszteletlátogatást az akkori Kollégiumi Igazgatónál, aki meghívta magához a jelöltet és a KB-titkárt is. Így egy hivatalosabb formában is gratuláltak a győzelméhez, nem csak a színpadon.
Káté: Volt-e esetleg valamilyen negatív élményed? Sz. G.: Szerencsére utólag minden emlék megszépül. Persze voltak személyes beszólások, amelyek nem estek annyira jól, de ezek talán az ottani felfokozott hangulatnak voltak betudhatók. A legrosszabb az egész SLIP történelmében talán, amikor elvesztette kollégiumi jellegét, a felújítás után. Már sem részben, sem egészben nem tudott visszajönni vagy itt maradni, holott szerintem megoldható lett volna, sőt talán még ma is megoldható lenne megfelelő hozzáállással. Egyetlen egy feladat volt a pályafutásom alatt a SLIP-en, amit leállítattam: az egyik csapat kitalálta, hogy flexszel ketté vág egy olajos hordót a színpadon. Az volt a baj, hogy a környező embereket borította be a szikra bőszen. Mondtam, hogy mielőtt valakinek a szemébe megy, vagy bármi történik, inkább ezt állítsuk meg, és akkor fel voltak háborodva a csapatban, de ez inkább biztonságvédelmi ok volt. Káté: Páraktól az a hír terjed, hogy a feladatok a SLIP-eken sokat konszolidálódtak. Ezt mennyire találod igaznak? Sz. G.: Elnézegetve a mostaniakat, én nem mondanám, hogy olyan sokat konszolidálódtak volna. Minden feladat valamennyire brahis legyen, az ember meg tudja magát mutatni, azért valamennyire vicces is legyen, ezek szoktak lenni a fő szempontok. Bár megjegyzem, azért van, aki rettentően komolyan veszi. Lehetőleg minél több embert vonjon be, minél többen nézzék, és minél kevesebb olyan feladat legyen, amihez el kell vonulni. Ha nincs lenn a csapat, akkor mi értelme vetélkedni?! A feladatok folyamatosan módosultak, ahogy a Ceremónia Bizottság (később Kari Rendezvény Bizottság) hozzáállt, ahogy az emberek változtak. A régi, klasszikus feladatok már elfáradtak, majd lettek másmilyenek. Egy darabig nagyon vicces, divatos volt a ’80-as években a „töcskölés”, amit néha még manapság is látni remélek. Kellett két ember, egy hurkapálcika és egy pohár, amire egy pauszpapírt rákötöztek. A lány a lába közé fogta a poharat, a fiú a lába közé fogta a hurkapálcikát és adott idő alatt minél több lukat kellett elkészíteni úgy, hogy különálló lukak alakuljanak ki. Káté: Van-e valami, amit visszahoznál a régi SLIP-ekről? Sz. G.: Szerintem a mostani helyszín döntően behatárolja a dolgot. Ha nem akarnak nagyságrendekkel többet rákölteni, akkor abból nem lehet sokkal többet kihozni. Amik régebben itt nagyon jók voltak, azok a kortes kocsmák. Amikor a csapatok a szobákban, az emelet végén, a teakonyhában programokat csináltak megbeszélés alapján. Minden ember nézte, hogy most melyik emeleten lesz kocsma, mi lesz éppen a program, kaja. Ki voltak téve az asztalok a folyósóra, annak ellenére, hogy már akkor is voltak tűzrendészek az előírásaikkal, mégis elfértek az emberek. Akkoriban ment a mozgás a csapatok között, lehetett ismerkedni, „Hogy
vagytok? Mint vagytok?” Intimebb volt az egész. Szerintem ez megoldható lenne a rendszer megváltozásának ellenére is. Káté: Mint koliigazgató, hogyan élted meg a SLIP-et? Sz. G.: Kicsit több dolog, munka volt vele. Jobban kellett figyelni, hogy minden rendben legyen: időben legyenek a takarítások, ne legyen nagy a balhé, felügyelgetni kellett a dolgokat. Értelemszerűen már kevésbé aktívan figyeltem az előzetes eseményeket ekkor. Az előkészületekben, mint igazgató, már ritkábban vett részt az ember. A vetélkedőt azért végignéztem, illetve ha felkértek zsűrinek, akkor azt szívesen vállaltam, és az eredményhirdetésen a Miapánknak „átadtam a díjat”. Káté: Indulnál-e csapatban most, ha diák lennél? Buzdítanád-e az embereket az indulásra? Sz. G.: Mostanában sajnos csökken a napközbeni vetélkedők külsős, nem csapattagon belüli látogatottsága. Én ezt is javaslom mindenkinek, hogy nézegessék meg. Jó látni, hogy ha ennyi ember összeáll, akkor mennyi mindent tudnak megcsinálni, mennyire tudják magukat összerántani. Belülről nézve pedig mindenféleképpen! Része lenni valaminek, amiben összeáll pár ember, megszervezik a dolgokat, leülni, kitalálni, megvalósítani, megszervezni, összehozni… Azért érdemes mindenkinek csapattagként is beleszállni, mert így tud igazán előhívni magából olyan szunnyadó tehetséget, amire nem is gondolt volna. Véletlen oda kerül a sor, és kiderül, hogy nagyon jól énekel, kiváló reklámszöveget vagy verset ír, vagy akár 3 méterről röptében elkapja a kockacukrot a nyelvével. Olyan tapasztalatokat, skilleket tud az ember így szerezni, amelyeket utána nagyon súlyos pénzekért tréningeken fog esetleg megtanulni. Így viszont ezeket játékosan, mindenféle retorzió nélkül, tét nélkül el lehet sajátítani, meg lehet csinálni. Káté: Mit üzennél az idén SLIP-ezőknek? Sz. G.: Érezzétek nagyon jól magatokat! Hozzátok ki a legtöbbet magatokból, a csapatokból! Vetélkedjetek úgy, ahogy egy vetélkedésnek ki kell néznie: egymást segítve, egymásnak örülve, előre menve, a társaságot, a bulit, az együttlétet kiemelve. Élvezzétek a fiatalságot, a társaságot, becsüljétek meg azt az időt is, amit a Kari Rendezvény Bizottság a szervezésre ráfordított. Jó időt kívánok, hogy ne fagyjatok szanaszéjjel. Jó lenne minél több új embert bevonni, olyat aki eddig még nem volt ott, kapjanak minél többen kedvet hozzá. Jó lenne erősíteni az összetartozást: tiszta szívből énekelni mondjuk a SLIP végén a Gépész Indulót; abban a tudatban, hogy „jó mulatság, férfimunka volt”, jól elvoltunk. Köszönjük szépen!
+ Sztorik: Az egyik jelöltet alpinista felszerelésben leengedték a kilencedik emeletről a bevonulás részeként. Ez mindenkiben megmaradt. Később egy másik jelölt bevonulásakor, egy nagy dobozt kezdtek el leengedni, persze mindenki azt gondolta, benne van a jelölt. Az épület felénél a kötél elszakadt és lezuhant. Mindenki visítozott… Az ürge meg elbújt a bokrok között, kijött, leporolta magát ezt sugallva: „Hú mekkorát estem!” De jól sikerült a tréfa, mert akkor azért egy pillanatra mindenkin látszott, hogy megijedt. Az is nagyon megmaradt, talán a ’86os vagy 87’-es SLIP-ből, amikor kitalálták, hogy tüntetést kell szervezni. A TV székház előtt együtt tüntettek a „TV Maci lemondása” címen. Ilyen jelszavakkal pl.: „Azt mondta a Csurka Pista, a TV Maci bolsevista”. Ez a tüntetés dolog a következő SLIP-en is megmaradt, akkor pedig a Boráros téren tüntettünk az A, a B és a C vírus ellen. Ezt még a Szabad Európa Rádió is bemondta állítólag, hogy egyetemisták tüntettek Budapesten. Volt egy csapat, akik Kortes forgatáshoz a Parlamenthez mentek, és ott kezdtek el terepszínű ruhákban, műanyagfegyverekkel kúszni-mászni a videóhoz. Na akkor aztán igazán ideges volt a parlamenti őrség. Nagyon gyorsan elküldték őket! Valahogy nem akartak statisztálni a dologhoz. Egyik SLIP-en előttem volt Gépész Sör. Gyakorlatilag annyi történt akkor, hogy a Kőbányai Sörgyárnak írtak, hogy milyen összetételű, mekkora mennyiségű sört szeretnének kérni. Ezt legyártották, és a saját, általunk tervezett címkét rátették. Tehát ez hivatalos Gépész Sör volt és így hozták ki. Most már amilyen kis sörfőzdék működnek, szerintem megint működőképes lenne a dolog, és jó poén lenne. Akár egy sörcímke tervező pályázatot is lehetne kiírni.