KÁTÉ 2018. május

I N F O R M A T I K A · IT SECURITY · SYSTEM REPLANNING · CRISIS MANAGEMENT · 2ND & 3RD LEVEL SUPPORT · SYSTEM INTEGRATION · CONSULTANCY · DESKTOP SUPPORT · SERVICE DESK · NEARSHORING & OUTSOURCING

www.damit.eu

Tartalom 4 Gigászi erők a síneken 6 Egyetemi kerékpáros sportélet 8 Dolgozz te is az E-mobility...

9 Nyári gyakorlat a CLAAS-nál 10 Mit ad a külföldi munka?

12 Claas Unitech kombájnépítő...

14 MZ motorkerékpár-felújítás 15 Ne ess pánikba!

18 Sudoku 19 Evolvens és ethernet II.

20 Megnéztük a Komfortzónánkat 21 Fesztivállapot 22 Isteni színjáték avagy.

24 AI: Barát, vagy ellenség?

25 Musuo módi 26 Szokatlan Guinness-rekordok 27 A pénz útja 28 MOSE-project 29 Sorozatajánló: Altered Carbon 30 Gekko technológia

Impresszum Felelős kiadó:

Perger Dávid

Felelős szerkesztő:

Tóth Amanda Schaf Alexa Lili

Tördelők:

Grafikusok:

Főszerkesztő:

Vajda Márk Főszerkesztő-helyettes:

Mézes Márton Herczeg Krisztina Tartalmi vezető:

Mézes Márton Pethő Luca

Korábbi számaink: gpk.bme.hu/index.php/kate

Bartalos Balázs Tibor Egész Dénes Pap Dávid

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviselet lapja. Megjelenik 1000 példányban.

Olvasószerkesztők:

Tördelőszerkesztő:

Vezető grafikus:

Biróczky Máté Németh Mónika Eszter

Cikkírók:

Ábrahám Flóra Bajnóczi Anna Mária Bartalos Balázs Tibor Hepp Ádám Attila Kamondi Noémi Kerepesi Veronika Orbán Péter Ábrahám Flóra Burján Vivien Csapó Dániel Faragó Daniella Gosztonyi Csenge Luca Horváth Bence Horváth László Kaszai István Orbán Péter Weimert Dániel

Kiadó: Műszaki Egyetem Gépészmérnök Hallgatóiért Egyesület Káté szerkesztőség 1111 Budapest, Irinyi J. u-1-17. HÖK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu fb.com/katepress instagram.com/kateepress Nyomda: Multiszolg Termeltető és Szolgáltató Bt. A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk.

Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük!

Hivatalos megjelenés: Május 10.

Evolvens és ethernet II.

– avagy gépészek az informatika világában

Szeretettel hozzuk le Nektek márciusi számunkban bemutatott interjúsorozatunk következő epizódját. Ezúttal a DAMIT Kft-től Orbán Gábort, „Dezsőt” kérdeztük, aki egykor a Számítástechnikai Szakosztály elnöke is volt. Életútjából megtudhatjátok többek között, miért nem bánta meg, hogy 8 év alatt végezte el a Műegyetemet.

Daca & Flo

Káté: Kérlek mutatkozz be a Kedves Olvasóknak!

Orbán Gábor.: Sziasztok! Orbán Gábor vagyok. Általános iskolás tanulmányaimat Szolnokon folytattam, majd szintén Szolnokon a Gépipari Műszaki Szakközépiskolában végeztem a középiskolás tanulmányaimat.

Ott már az ötödévet nem végeztem el, mivel az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen (OSZTV) elért teljesítményem miatt gond nélkül felvettek a Műszaki Egyetemre, amit így ’95-ben kezdtem el. Az első egy évben az Eravisban, egy kiegészítő kollégiumban laktam, utána volt lehetőség átkerülni a Kármán Tódor Kollégiumba. Ekkor tudatosult bennem, hogy megszámlálhatatlan mennyiségű öntevékeny kör működik a Gépészkaron. Elég sokat ki is próbáltam, a Fotókörtől kezdve a Pattantyús-Ábrahám öntevékeny körön át a Seniorságig.

Működött akkoriban egy Kondi kör, ott még vezetőségi pozíciót is betöltöttem. Végül jött a Számtech Szakosztály (vezetőség). Egyetemi tanulmányaimat 2003-ban sikeresen zártam, itt végződött szakosztály-vezetőségem, ezek után nevelőtanár lettem 2006-ig, a kollégium PPP

rendszerű felújításának kezdetéig. Igen, 8 év alatt végeztem el az egyetemet, aminek nagy köze van a Számtech Szakosztályhoz is.

Káté: Hogy emlékezel vissza az egyetemi évekre?

O.G.: Itt meglepve tapasztaltam, hogy irtják a népet elég keményen. Nagyon durva szórótárgyak voltak akkoriban... Emlékszem a matematika első előadására: végignéztek rajtuk, voltunk olyan 800-an elsősök, és mondta a tanár, hogy ennek csak a töredéke fog itt végezni. Igaza lett, mert az első év végére ebből a 800-ból 200 alatt voltunk, akik tartani tudták a szintet. Utána jött még a mechanika, és a többi ilyen kellemes tárgy. Ami tehát a tanulmányokat illeti, az elején még kis pedálgép voltam, teljesítgettem, 4 körüli átlagokat sikerült hozni. Ezután történt, hogy beálltam a diákmunkát vállalók táborába. A Coca-Colánál rekeszpakolástól kezdve, a címkézésen át a promóciós dolgokig. Ennek a díjazása messzemenőkig elmaradt az általam elvárttól, és ekkor kezdtem el nézelődni olyan irányokba, ami talán meg tudja alapozni a jövőmet…

Káté: Miben találtad meg ezt a lehetőséget?

O.G.: Elkezdtem ismerkedni az informatikával. Hozzáteszem, hogy ez a tevékenységem lerontotta az átlagom.

Ez azt jelenti, hogy volt olyan év, amikor talán 0,11 jött ki.

Ennek azonban meg lett az az előnye, hogy azon kevesek közé tartozom jelenleg is, aki a DOS, Windows 3-1, Win 95-98-tól a mai palettáig dolgozott ilyen számítógépes környezetben. A Novell hálózatot én üzemeltettem egyedül, így miután távoztam a kollégiumból, az be is dőlt. Ez volt az a tudás, amit bárhol tudtam aztán használni. Az egyetem mellett rendszergazdáskodtam, és mindezeknek köszönhetően történhetett az, hogy a 12 négyzetméterből egyből egy családi házba tudtunk költözni 2006-ban, amikor megkezdték a kollégium felújítását.

Káté: A Számtech Szakosztályos időszakról mit tudnál mesélni?

O.G.: A Szakosztályban Dorn Andrással kezdtük el fejlesztgetni a kollégiumi hálózatot. Utána én következtem, addig pedig a helyettese voltam. A nagyon régi időszakban még BNC-s hálózat volt, majd ez váltottuk le csillagpontosra. A BNC azt jelentette, hogy sorba volt kötve mindenki, és ha valaki volt olyan jó fej, hogy valamilyen oknál fogva (hozzá nem értés vagy a többiekkel való szívózás érdekében) ledugózta, akkor mögötte meghalt az élet. Ennek sebességbeli és technológiai hátránya is volt. Ez mind munka, mind kábelezés, mind aktív eszközök, mind mögötte lévő technológia szempontjából durva volt. A Szakosztállyal bontott kábeleket hoztunk néhány megállóval arrébbról a villamoson… Rendesen megnéztek minket az emberek.

Káté: Milyen egyéb módszerek segítségével ismerkedtél meg az informatikával, ezeket hol tudtad kamatoztatni?

O. G.: Saját pénzen kezdtem el. Akkoriban ugyan nem volt divat, de a Netakadémiához jártam, és ott végeztem el Windows 2000 szerveres tanfolyamokat. Megcsináltam, levizsgáztam, és aztán nézelődtem a piacon, hogy hol érdemes elhelyezkedni. Még a Microsoftnál is voltam.

Voltunk 4 vagy 5 körös interjún, és a végén az anyagiakon bukott meg az egész, mert annyira pitiáner pénzt akartak adni. Egy közép-európai szerverközpontban kellett volna szerveres problémákat megoldani teljes elkötelezettség mellett. Így ekkor kénytelen voltam azt mondani a Microsoftnak, bocsánat, hogy raboltuk egymás idejét…

Káté: Miként jött végül mégis a Damit?

O. G.: Létezett akkoriban a kollégium földszintjén a mai büfé helyén egy fénymásoló szalon, Tigra Copy néven. Ez az a Tigra, akikkel most itt a Damit is össze van bútorozva. Ott a fénymásolókat támogattunk, budapesti vásárokon (Compfer, Ifabo) jártunk, kiskereskedelemben PC-ket értékesítettünk, aztán jött a Sulinet, ami az egész gépértékesítést felpörgette. A Tigránál történt egy átalakulás 2006 tájékán, amire azt mondtam, hogy nekem ez már ebben a formában annyira nem szimpatikus, és ott

akkor a Damitot választottam, és teljes mellszélességgel tolom ezt azóta is.

Káté: Jelenleg mi a munkaköröd a cégnél? Vagy mit kell csinálnod egy átlag munkanapon?

O.G.: Én egy külsős ügyfélhez vagyok jelenleg teljes mellszéleséggel eladva. Ebből kapcsolódóan azt hiszem az outsource tevékenység jó példája vagyok a cégnél. Így vagyunk ezzel többen is: a szerver és a kliens oldalt üzemeltetjük. Emiatt nekünk nagyon nincs is rálátásunk, hogy házon belül mik zajlanak. Néha vagyok bent megbeszélés és egyegy tervezés kapcsán. Itt bent akkora új növekedés történt, amit én maximum a levelezésekben látok, hogy új kolléga, új kolléga, új kolléga. Hatalmasak lettünk, hiszen jelenleg 100 fő körül vagyunk úgy, hogy durván 10 éve indultunk, és akkor stabilan az első időszakban 5-10 ember volt.

Káté: Ha lenne valami, amit üzennél az olvasóknak, akkor mi lenne az?

O.G.: Én nem bántam meg, hogy kipróbáltam ezt a számos tevékenységet az egyetem alatt. Szerintem mindenki próbáljon ki minél több mindent. Látni fogja, hogy mi az, ami jó neki, mi az, ami érdekli. Ennek köszönhetően én például elmondhatom magamról, hogy a hobbimból élek. Ezt apósom nagyon egyszerűen úgy fogalmazta meg, amikor semmi mást nem látott, csak hogy gép van az ölemben még hétvégén is, hogy „A Gábor állandóan játszik.” Majd amikor eljutottunk arra a szintre, hogy „Jóska, örülj neki, hogy én játszva tartom el a családot.”, onnantól kezdve ez a dolog szállóigévé vált. Összefoglalva meg kell találni azt a dolgot, ami jól működik, és abból megélni.

Káté: Köszönjük szépen!

Ha kíváncsi vagy egyetemi és kollégiumi történetekre, köztük egy FBI-os megkeresésre, az alábbi QR kód segítségével elérheted.

Gigászi erők a síneken

„Jó érzés, hogy nem a fióknak kutatunk” Knorr-Bremse-ösztöndíjasok kutatási projektjei

Uniomedia A vasúti fékrendszer egy átlagos háztartás többnapi áramfo-

gyasztásának megfelelő mozgási energiát alakít át hővé, miközben a szerelvényt lassítja. Eközben a kerék és a fékrendszer elemei komoly igénybevételnek vannak kitéve, tehát pontosan kell tudni, hogy mi az a terhelés, amit még károsodás nélkül elviselnek az alkatrészek. Biztonságkritikus berendezésekről lévén szó, a fékalkatrészeknek szigorú minőségi szabványoknak kell megfelelniük, az esetleges hibákat okos és prediktív diagnosztikai módszerekkel igyekeznek már előzetesen kiszűrni a szakemberek. Ilyen és ezekhez hasonló témák foglalkoztatják a BME azon hallgatóit és adjunktusait, akik elnyerték a Knorr-Bremse Budapest kutatói ösztöndíját.

Tavaly a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem öt hallgatója és adjunktusa nyert ösztöndíjat a Knorr-Bremse Rail Systems Budapesttől kutatási projektjeik megvalósítására. Idén mindannyian folytathatják a megkezdett munkát, miközben – a bíráló bizottság márciusi döntése értelmében – újabb hallgató foghat bele a kutatásába a Knorr-Bremse vasúti fékrendszer fejlesztő- és gyártóközpontjában, hogy feltérképezze a termékek karbonlábnyomát.

A tavalyi ösztöndíjasokat, Erdődi Istvánt, Gróza Mártont, Hegedűs Ferencet, Szabó Gyulát és Zwierczyk Pétert eddigi eredményeikről, tapasztalataikról kérdeztük, hiszen ma már mindannyian több impakt-faktoros cikk publikálásán vannak túl, és többüknek volt már lehetősége kutatási eredményeit hazai és nemzetközi konferenciákon bemutatni.

Mi a legértékesebb a Knorr-Bremse ösztöndíjban?

„A szakmai támogatás.” – vágja rá gondolkodás nélkül Szabó Gyula. „Az, hogy a Knorr-Bremse infrastruktúrát, mérési hátteret biztosít a kutatásokhoz.” – emeli ki Gróza Márton is, aki hozzáteszi: „...az anyagtechnológiát, külföldi professzor támogatása mellett, máshol nem is tudnám ilyen mélységben tanulmányozni.”. Ehhez hozzátartozik az is, hogy dr. Felhős Dávid, a Knorr-Bremse Budapest

műszaki számítások és szimulációk részlegének osztályvezetője támogatására az ösztöndíjasok folyamatosan támaszkodhatnak publikációik összeállításában is. „Jó érzés, hogy nem a fióknak dolgozunk, hogy az iparban alkalmazható új eljárások, módszerek létrejöttéhez járulhatunk hozzá.” – véli Erdődi István. Hozzáteszi, az ösztöndíjjal elnyerhető anyagi támogatás is jól jön a kutatni vágyó pályakezdők, kezdő kutatók számára: „Ez más, mint az egyetemen kutatni: kötöttebb, de hatékonyabb. Itt több olyan szakember is van, akik egy adott szakterületen dolgoznak, és a megfelelő infrastruktúra is rendelkezésre áll a mérésekhez.”

Ezt a gondolatot fűzi tovább Hegedűs Ferenc is, aki szerint egy vállalatnál kutatni más attitűdöt kíván meg: „Időnként a saját kíváncsiságát is kordában kell tartania az embernek, nem mélyedhet el a tárgyhoz csak lazán kapcsolódó területekben, mert haladnia kell a projektnek.

Adott időn belül kézzelfogható eredményeket felmutatni – velem megkedveltették ezt a megközelítést.”

Nem részletkérdések.

Az ösztöndíjasok a fékrendszergyártás rendkívül ös�szetett folyamatának egy-egy szeletét vették górcső alá, ám ezek mindegyike hatékonyságban, költségben kifejezhető eredményeket hozhat a vállalat és akár az egész

iparág számára. Ilyen például Szabó Gyula kutatása, amely új iparági szabványt hozhat a légszállító tömlők tesztelésében. Az anyagkifáradás (Gróza Márton projektje) pedig olyan átfogó kutatási terület, amely – amellett, hogy használható előrejelzéssel szolgál majd az alkatrészek élettartamára vonatkozóan – Franciaország legrangosabb mechanikai és aeromechanikai felsőoktatási intézménye, az ISAE-ENSMA anyagfizikai tanszékének igazgatóhelyettesét is foglalkoztatja.

Nem jó hallani, ha egy alkatrész zörög, rezeg, feltételezhető, hogy az úgynevezett nagyfrekvenciás lengések intenzív kopással és megnövekedett áramlási veszteségekkel járnak egy fékrendszerben. Erdődi István már az okát is tudja ezeknek a rezgéseknek és olyan általános metodológiát alkotott, amely bármilyen környezetben megakadályozza ezt.

Ahhoz, hogy ne csak a füllel hallható hibás működésre derüljön fény, Hegedűs Ferenc adjunktus olyan grafikus processzorral (GPU) gyorsított numerikus szimulációt dolgozott ki, amely felgyorsítja az összetett fékrendszerek diagnosztikáját.

Nemcsak az autókon, a vonatokon is van ABS. Nem árt tudni, hogy ez milyen mértékben károsítja a vasúti kerekeket, ha károsítja őket egyáltalán. Zwierczyk Péter adjunktus alaposan megfontolja a választ a kérdésre: kifinomult, 3D-s és 2D-s végeselemes modelleket állított fel ennek érdekében. Egy-egy vasúti fékezés során ugyanis messze nagyobb erők feszülnek egymásnak, mint amikor egy autót lassítunk le a közúton. Egyetlen vasúti kerékre nagyságrendileg 60-100 kN erő nehezedik, a jármű típusától függően, egy átlagos fékezés során, vagyis egy hat szerelvényből álló, 120 km/h sebességgel közlekedő, körülbelül 250 tonnás vonat fékezése során egy zsebkendőnyi felületen – a kerék és a sín találkozásánál – hozzávetőleg 139 MJ mozgási energia alakul át hővé. Ez megfelel egy négyfős háztartás három napi áramfogyasztásának.

Akit érdekel a Knorr-Bremse-ösztöndíj, többet megtudhat erről a Knorr-Bremse Rail Systems Budapest weboldalán (www.knorr-bremse.hu), jövőre akár próbát is tehet az ösztöndíj elnyerésére.

A fentebb röviden ismertetett kutatási témák valamivel bővebb kifejtését az olvasó megtalálhatja a Káté online felületein is.

Egyetemi kerékpáros sportélet Forintos Norbert A BME Cycling megalakulása óta túl van az első holtsze-

zonon: különböző programokat és edzéseket szerveztünk, valamint felkaroltuk az egyetemi kerékpártárolást.

A tavaly alapított csapat számára első holtszezont, a 2017/18-as telet aktívan töltöttük. A bringásszezonra való felkészülést erősítéssel alapoztuk meg, ahol a kerékpározáshoz szükséges izomcsoportokat fejlesztettük specifikus gyakorlatokkal és nyújtással. Csapatunkkal edzett Szabó Bálint Solt (Epronex – Bike Hungary/Gépészmérnöki kar), aki így foglalta össze az edzéseket: „Szuper kis egyetemi csapat jött össze a téli erősítésekre. Remek volt a hangulat és Szeli (Hellner Szelina, a Testnevelési Központ tanára a szerk.) olyan izmainkat is megdolgozta, amikről azt sem tudtuk, hogy léteznek.”

Persze a téli időszakban sem raktuk le a bicajt, a csapat több tagja is részt vett a magyar cyclocross kupasorozatban. Derekasan küzdöttünk az időjárással (voltunk esős, saras, homokos és havas pályán), a mechanikával (előfordult defekt, váltótörés) és technikai tudásunkkal (esésektől nem mentes a szakág).

A jó idő beköszöntével heti egyszer tekerünk ország úton; egy rövidebb, kétórás kört megyünk Budapesten vagy környékén. Gyakran érintjük a Gellérthegyet, a János-hegyet, a Margitszigetet, illetve környező városokat (Érd, Budaörs, Biatorbágy). A hétvégén minden csapattag ajánlhat programot, legyen szó egy közös montis tekerésről, egy hosszabb országúti körről a Budai-hegységben vagy a Pilisben. Az edzésekre egyelőre nem tudunk felszerelést kölcsönözni, olyan bringával és erőnléttel gyere, amivel nem lesz probléma a kb. 33 km/órás átlagot tartani.

Az edzések mindenki számára nyitottak, időpontokat és részleteket a Facebook-oldalunkon találtok. Az edzések után, csapatépítő jelleggel mindig beülünk valahova egy sörre vagy fröccsre, ilyenkor estig tartanak az élménybeszámolók és a sztorizgatások.

Akkor is ajánljuk a csatlakozást, ha úgy érzed, már kellő állóképességgel rendelkezel. Időről időre szintfelmérőket tartunk, ahol összemérheted erődet a csapat többi tagjával, illetve nyomon követheted saját fejlődésedet. Az edzések végső céljaként amatőr versenyekre és a Magyar Egyetemi és Főiskolai Országos Bajnokság (MEFOB) fordulóira közös utazást és versenyzést szervezünk. Az első közös versenyünk az április elején megrendezett csapatidőfutam MEFOB volt, ahol második helyezést ért el a BME csapata.

A nyárra egy többnapos teljesítménytúrát szervezünk, egy amatőr Tour de France-t. Négy nap alatt bejárjuk Közép-Magyarországot: Budapestről induló túránk érinti Zamárdit, Hosszúhetényt (Pécs) és Domborit (Szekszárd). Négy nap alatt 560 kilométert tekerünk változatos tájakon, lesz sík és dimbes-dombos szakasz, valamint terveink szerint egy hegyi befutó.

A MEFOB időfutam csapatversenyében második BME csapata: Forintos Norbert, Albert Ádám, Martin Mathieu

A túrán motoros felvezetés és autós kíséret lesz, illetve teljeskörű ellátás szállással, ezért a bringásoknak csak a tekerésre kell koncentrálni. A túrán mechanikai probléma sem hátráltathat, a szerelést, javítást egy egyetemi dolgozók által alapított szervíz, az Egyedi Bringa végzi majd. Útvonal és további infó a „BME Cycling Tour” Facebook eseményben.

Az edzések és túrák mellett szakmai előadásokat és klubesteket szervezünk. Elhívtuk Pelikán Jánost (Continental Team MyBike-Stevens/Gazgaságtudományi kar), az egyetemünk hallgatóját egy kerekasztal-beszélgetésre. Jani számtalan nemzetközi és hazai versenyen indult csapatával, 2016-ban országúti magyar bajnok volt, ’16ban és ’17-ben pedig időfutam országos bajnok. Klubestjeinket filmnézéssel, (például a cyclocross szezonra való felkészülésként SVEN – The Final Year című dokumentumfilmet vetítettük) vagy szervezéssel töltjük. Terveink között szerepel egy budapesti biciklistájékozódási vetélkedő, a sportcélú kerékpárok tárolásának megoldása az egyetem területén, vagy a kollégiumi bringatárolás fejlesztése, és persze a BME Cycling Tour-t is mi szervezzük a saját igényeinknek megfelelően.

Várunk minden bringás társat, aki szeretne egy nagyobb csapattal együtt tekerni, szívesen vesz részt közös edzéseken, és igazi sporttársakra, barátokra szeretne találni. A BME Cycling más szakág iránt érdeklődő bicajosok számára is nyitott, tagjaink között vannak montisok (XCO, maraton, MTBO) és cyclocrossosok is.

Keressetek minket Stravan, Facebookon (fb.com/BMECycling) vagy Instagramon (#BMECycling)!

Dolgozz te is az E-mobility világában!

Az elektromos autók körüli „hype” az utóbbi 5 évben kezdett el kicsúcsosodni, holott már több mint 100 éve léteznek ilyen megoldások.

Manapság számos írás szól a témáról, de miként kapcsolódik mindez a BEKO Engineering Kft.-hez? Projektjeink nagy része az autóiparban van jelen, így számos tevékenységgel tudjuk támogatni az elektromos autók jövőjét is. Ismerkedjetek meg kollégáink beszámolójával!

BEKO

Elektromos járművek múltja

A XX. század hajnalán az autózás még egészen mást jelentett, mint ma. Ami ma természetesnek tűnik, tehát hogy beülök, elfordítom a kulcsot és megyek, az az autózás kezdetén még komoly szaktudást, fizikai erőnlétet és bátorságot igényelt. A motorok indítása csak kurblival volt lehetséges. Miután beindult, az „életben tartása” sem volt magától értetődő. Folyamatosan figyelni kellett az olajnyomást, az előgyújtást a fordulatszám és időjárás függvényében állandóan állítani kellett.

Ezen okok miatt nem voltak női sofőrök, pedig az igény akkor is megvolt rá. Ez adta az első lendületet az elektromos autók fejlesztéséhez. Ugyanis Henry Ford felesége is elektromos autóval közlekedett, ami csendes és tiszta közlekedési lehetőséget nyújtott.

Mi tette lehetővé, hogy egy tisztán elektromos hajtású autóflotta az emberiségre szabadulhasson?

(Hardware In the Loop) szimulációt alkalmaznak, amellyel a mérnökök a legtöbb felmerülő tesztesetet szimulálni tudják.

Ahhoz, hogy a nagyfeszültségű állapotot szimulálni lehessen, megfelelő szoftveres és hardveres környezetre van szükség.

Ezek a mindennapi munkám során rengeteg újdonsággal, kihívással és tapasztalattal járnak.”

Bence „A modern autók egyre több elektronikus vezérlőegységet és berendezést tartalmaznak, és a „nagy” rendszerek is mint például a kormányszervó - elektronikusokra cserélődnek. Ehhez a tendenciához tartozik az is, hogy egyre több autó lesz teljesen elektromos. Ez többek között a környezettudatosságra vezethető vissza. Ezen a területen rengeteg előrelépési lehetőség vár még jövőbeli megoldásra és érdekes fejlesztési projektekre.”

Robi „Kollégáimmal többek között energiaellátásért felelős alkatrészek szoftverén, parkolást segítő rendszereken dolgozunk, önvezető autók érzékelőit is fejlesztjük, de például hibrid autóba is tervezünk automata sebességváltót, ennek köszönhetően nagyon változatos a munkánk.”

Máté

A legfontosabb tényező a hatótáv. Nagyon sokáig az volt az akadály, hogy egy közútra engedhető méretű autóban nem volt akkora hely, hogy az elektromotor meghajtásához szükséges akkumulátor elférjen benne. Az autóipari cégek közötti verseny az akkumulátorok „tartósság vs. méret” irányába kezdett eltolódni. Ez a verseny magával hozta azt is, hogy ma már viszonylag elérhető áron, hétköznapi használatra is megjelentek az elektromos autók. Ráadásul a számuk növekvő tendenciát mutat.

Vajon a közeljövőben az elektromos autók átvehetik-e a hatalmat a belsőégésűekkel szemben?

Dolgozóink mondták

„Ha ott feszítesz majd az elektromos autódban, akkor gondolj bele, hogy a gyárból történő kigördülést mennyi hardveres és szoftveres fejlesztés előzhette meg. A fejlesztések rengeteg időbe és pénzbe kerülnek, így a különböző tesztelésekhez nem éri meg egymás után darabokra törni a félig elkészült prototípusokat, csak hogy lássa a gyártó, hogy például milyen az akkumulátor hőmérséklete az ütközés után. Így a fejlesztések lerövidítése és a költséghatékonyság érdekében HIL

Sokszínűségünk mind gépészeti, villamossági és informatikai vonalon számos projektlehetőséget kínál különböző tapasztalattal rendelkező jelölteknek.

Amennyiben felkeltettük az érdeklődésedet vagy szeretnél többet is megtudni rólunk, látogass el a www.beko.hu oldalra, vagy küldd el a CV-det, vagy akár csak egy pár sort magadról a job@beko.hu címünkre „BME” tárgymegjelöléssel.

Nyári gyakorlat a CLAAS-nál Márk Minden gépészmérnök-hallgatónak részt kell vennie képzése során a kötelező nyári gyakorlaton, amelyet egy cégnél végezhet el. Cikkemben a mezőgazdaság iránt érdeklődő hallgatók nyári gyakorlatának kedvelt célpontját mutatom be.

A hallgatók szabadon választhatnak érdeklődési körüknek megfelelő gyakorlati helyet, ahol belekóstolhatnak a szakma valamely területébe. Mindenki szeretne a lehető legjobb helyre kerülni, ezért a legtöbben sok időt szánnak a választásra. A mezőgéptervezés irányában elkötelezetteknek a legjobb hazai lehetőséget kínálja a CLAAS. Azok a hallgatók, akik a géptervező képzés mezőgépes tárgyai miatt érdeklődnek a terület iránt, itt kipróbálhatják magukat a területen. A mezőgazdasági gépekben rengeteg olyan megoldás és műszaki tartalom van, amelyet más gépgyártással foglalkozó vállalatoknál nem lehet megtalálni. Különösen izgalmas, hogy ezen a területen nem csak egy-egy alkatrésszel kell foglalkozni, hanem a teljes folyamatot át kell látni. Ezért a gyártástechnológia- és készüléktervezést, a logisztikai folyamat- és eszköztervezést, a minőségbiztostást, valamint LEAN-menedzsmentet élesben látni és kipróbálni vágyó hallgatók jelentkezését is várják.

A cég 1997 óta üzemel törökszentmiklósi telephelyén.

Kezdetben kizárólag fűkaszák gyártásával foglalkoztak, később ferdefelhordókkal, vágóasztalokkal és vágóasztalszállító kocsikkal bővült a kínálat, mára a vágóasztalok kompetenciaközpontjává vált. A folyamatos terjeszkedés eredményeként ma már hatalmas területen helyezkedik el a gyár, ahol a gyártócsarnokok mellett a tanműhely, a prototípusgyártó műhely és a kutató-fejlesztő iroda is megtalálható. Figyelmet fordítanak a leendő műszaki értelmiség gondozására is, egyetemünkön a mezőgéptervezés iránt érdeklődő BSc-s és MSc-s hallgatók egyaránt ösztöndíjban részesülhetnek, valamint kétévente a CLAAS Unitech versenyen megmérettethetik magukat a jelentkezők. Emellett - mint már említettem - lehetőség van a hazai és a németországi vállalatuknál végezni a kötelező nyári gyakorlatot is, a végzős hallgatóknak pedig érdekes szakdolgozat-és diplomamunka-témákat kínálnak széles választékban.

Mivel magam is érdekelt vagyok a mezőgéptervezésben, ezért nem ismeretlen számomra a cég munkássága.

Először a gépelemek előadáson találkoztam velük, azóta folyton figyelemmel kísérem híreiket. Volt alkalmam személyesen meglátogatni a hazai gyárat, ahol betekintést nyerhettem a termelés folyamatába, valamint láthattam a gyártósorok tiszta és rendezett munkaállomásait. Ahhoz, hogy még átfogóbb képet kaphassak a vállalat belső működéséről, a korábban szakmai gyakorlatukat itt teljesítő, itt dolgozó hallgatók véleményeit és tapasztalatait gyűjtöttem össze, amelyeket most összefoglalok.

Felvételi eljárás

A felvétel többlépcsős, hasonlóan a legtöbb nagy multinál bevett rendszerhez. Első lépésként önéletrajzot és motivációs levelet kell készíteni, amelyet egy telefonos egyeztetés követ. Ezek után egy kétrészes, nagy figyelmet és precizitást igénylő online tesztet kell elvégezni, mely alapvető logikai, számítási és olvasási kompetenciákat vizsgál limitált időkeret mellett. Ha a végeredmény sikeres, akkor jön a személyes interjú. Itt egy céges, logikai és alapvető mérnöki kompetenciákat vizsgáló teszt sikeres kitöltése után egy készüléktervezési feladat következik egy legyártott alkatrészhez, majd ennek a prezentálása. Az eljárás végén bemutatásra kerülnek a cég csoportjai, hogy a jelöltek jobban megismerhessék, hogy mivel foglalkoznak a tervezőmérnökök a mindennapokban. A csoportok feladatainak megismerése után már csak a csoportválasztás szükséges, ahol kiválaszthatják, hogy milyen területen szeretnének dolgozni.

Munkakezdés

A mentorrendszer miatt senki sem panaszkodott kezdési nehézségekre. Az első néhány nap a betanulásra van szentelve, amelynek során nem csupán megismertetik a cég CAD- és PLM-rendszereit, hanem átfogóan meg is tanítják annak használatát. A rendszer mindenki szerint áttekinthető, precíz, így lehetővé teszi a munkavégzést, egyedüli hátránya, hogy kissé időigényes. Az egyetem falai közt elképzelt kreatív munkafázis aránya kisebb a vártnál, ami szintén a strukturált adatkezelésnek tudható be. Mégis, a visszajelzések alapján kijelenthető, hogy a tervezés során a kreativitást csak a gyárthatóság határolja, nem holmi házi szabályrendszer. A kollégák összetartásának példájaként említették, hogy a kisebb problémákban bárki szívesen segít, továbbá mindenki mellé kerül egy mentor, aki segít a nagyobb elakadások

esetén. Többen kiemelték, hogy számukra pozitív élmény volt az a beléjük fektetett bizalom, hogy kezdés után rögtön részt vehettek egy már futó, aktív projektben.

Szakmai kihívások, fejlődés

A vállalat arra törekszik, hogy a náluk dolgozó hallgatók minél jobban fejlődjenek, mindkét fél számára hozzáadott értéket teremtsen az itt eltöltött gyakorlat.

Rögtön a kezdés után már hasznos munkát végeznek a gyakornokok. Kezdetben rajzokat készítenek, alkatrészeket modelleznek és módosítanak, majd folyamatosan jönnek az egyre komplexebb problémák. A fejlődés alapját adja, ahogy egyre jobb lesz valaki a szakmában, úgy egyre többször kérik ki a véleményét a fejlesztési problémákban. Ha azonban látják, hogy valamiben bizonytalan a gyakornok, szívesen elmagyarázzák neki a műszaki megoldásokat. Gyártás- és tesztlabor is van a vállalatnál, ami még érdekesebbé teszi a virtuális tervezést. Ezek együttes eredményeként hasznos kompetenciafejlődésen megy keresztül mindenki. Megtanulnak önállóan és csapatban egyaránt dolgozni, az ötletek gyakori előadása a prezentációs készséget, a gyártás és a fejlesztés közti folyamatos információáramlás pedig a kommunikációs készséget javítja.

Szabadidős összejövetelek, szerzett élmények

A cégnél dolgozó gyakornokok, fiatal diplomások és mentoraik egy helyen vannak elszállásolva, így munkaidő után gyakran szerveznek közös programokat.

Összefoglalva a CLAAS egy olyan cég, ahol érdemes elhelyezkedni a mezőgépészet iránt érdeklődőknek, mivel a végzett munka az aktív projektek miatt mindig hasznos. Náluk nincs az egyetem és a valódi géptervező munka között áthidalhatatlan szakadék, hála a mentorprogramnak. A szakmai fejlődés mellett pedig egy jó társaság részese lehet az, aki úgy dönt, hogy náluk tölti nyári gyakorlatát.

A jó hangulat jellemzően a régebben ott levő, diplomát író gyakornokoknak köszönhető, akik szárnyaik alá veszik a nyári gyakorlatosokat. Jellemzően minden nap van délutáni focizás, kiülős beszélgetés, vagy egy közös vacsora. Minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy életre szóló barátságok születnek itt.

Mit ad a külföldi munka?

Bíró Szilveszter „Az élet olyan, mint egy könyv. De aki nem utazik, az

mindig csak az első oldalt olvassa el.”

Csonka Ferenc egyetem utáni évei nem mondhatók hétköznapinak. Az AIESEC in BME alapító elnöke tanulmányai után sok helyen dolgozott: több cégnél, multinál, itthon, külföldön. Végül saját vállalkozás alapítása mellett döntött. Munkatapasztalatairól, élményeiről kérdeztük, illetve arról, melyik munkakörnyezet mit adott neki.

Bíró Szilveszter: Mi történt Veled az egyetem után, hogyan léptél be a nagybetűs életbe?

Csonka Ferenc: Az egyetem vége felé gondolkodtam, hogy akkor merre tovább, nekem egyértelmű volt, hogy külföldre akarok menni, mivel több évig „AIESEC-eztem”, és mindenkit arra ösztönöztem, hogy merjen kimenni, így nekem is ki kellett próbálnom.

2010 júniusában diplomáztam, és júliusban szálltam le Indiában, ahol rögtön elkezdtem dolgozni. A Tata Consultancy Services-nél dolgoztam, ahol az AIESEC és a TATA között voltam kapcsolattartó és program menedzser, de úgy, mint TATA-s alkalmazott. Itt csöppentem bele a céges világba. Aztán hazajöttem Indiából, volt egy egy-két hónapos pihenés a külföldi tapasztalat után, és hát elkezdtem gondolkodni milyen állás is lenne a jó. Dolgoztam itthon kb. 3 évet, és újra elkezdtem gondolkodni, hogy külföldön kellene kipróbálnom magam ismét. A Google volt a következő nagy álom, Írország-

ban. Ide egy AIESEC-es ismerősöm ajánlott be, aki már ott dolgozott. Itt jól működnek az ajánlások, kicsit több figyelmet fordítanak arra a cv-re. Tehát így az AIESEC-es vonal mindig velem maradt, nagyon értékes ez a fajta kapcsolati háló, és olyan értékes tudást szereztem akkor, amit a mai napig használok. A legjobb talán azt mondani, hogy ez olyan, mint egy második diploma.

Bizonyos problémákat, helyzeteket sokkal egyszerűbben tudok megoldani a korábbi tapasztalatok miatt a mai munkakörnyezetemben is.

B.Sz.: Milyen volt külföldön dolgozni, más nyelven, más kultúrában?

Cs. F.: Azért tartom magamat szerencsésnek, mert 2 helyen is dolgoztam külföldön, és mindkettő angolul beszélő ország volt, így szerencsére komoly nyelvi problémák nem adódtak. Az indiai tapasztalat inkább kulturálisan volt meghatározó. Szerencsém volt megtapasztalni és jobban megérteni, miben gondolkodnak másképp az indiaiak, mennyire meghatározó számukra a vallás a hétköznapi életükben. Ami még nagyon szembetűnő volt, hogy hogyan gondolkodnak az időről, hogyan osztják azt be. Az európai ember sokkal szervezettebb szerintem, Indiában van egy lazább hozzáállás az időhöz, de valahogy mégis megoldják.

B.Sz.: Írország mivel volt másabb, mint India?

Cs. F.: Írország sokkal nemzetközibb környezet, India annyira nem, ott a külföldi ember még gyakran szenzáció egyes körökben. Dublinban – ahol én is voltam – rengeteg cég dolgozik nemzetközi csapattal. Az én 20 fős csapatomban csupán 6-7 ír volt. Ott kulturális sokk már nem sok ért, a napi életvitel sokkal európaibb.

B.Sz.: Mi a legnagyobb különbség a multi és a vállalkozásod között, mi az egyikben és mi a másikban jobb szerinted?

Cs. F.: Egy nagy multicégnél szerintem nagyon sokat lehet tanulni, és jól lehet fejlődni, nagy előnyük, hogy náluk már sok mindent „készen kapsz”, mint például az infrastruktúra, az IT rendszerek, a folyamatok és tréningprogramok. Olyan emberekkel dolgozol, akik tapasztaltabbak és nagyon jó tudásanyagot adnak át, amit igen könnyű elsajátítani ilyen környezetben. Nagy előny a munkahelyi stabilitás, ami a kis cégeknél olykor kevésbé van meg. Vannak olyan cégek, ahol pedig horizontális mozgás van a munkakörök között, ami nagyon jó, hiszen ahelyett, hogy elveszítenek egy alkalmazottat, aki már kezdi megunni a munkáját, azt áttehetik egy másik munkakörbe. Kis cégeknél azért ez nem gyakori. Az én cégemnél azt tapasztalom, hogy mióta elkezdtem vállalkozni, már viszonylag kevesebbet fejlődtem szakmailag, inkább általános menedzsmentben tanultam többet. Ez azért is van, mert korábban szakmailag már eljutottam egy szintre, ahonnan lehet fejlődni, de már sokkal nehezebb. Más feladatok váltak újdonsággá és nyújtottak tanulási lehetőséget. Lényeges különbség, hogy vállalkozóként saját magam számára kell megbízásokat szerezni és teljes felelősséget kell vállalni ezekért. Van szabadság, de az már nem fizetett szabadság lesz, és ha én lebetegszem egy hétre, azt nem fogja nekem senki kifizetni. A saját vállalkozásomban az üzlettársamat én választhattam meg, illetve azokat az embereket is, akik velem dolgoznak. Ez számomra szintén előny volt.

B.Sz.: Milyen képességeket szereztél a multinál, mi az, amit csak ott tanulhattál meg?

Cs. F.: Szerintem az AIESEC is egy multi, ott tanultam meg a kezdetekkor nagyon sok dolgot. Csapatmun-

kát, nagyon sok projektmenedzsment tudást ott gyűjtöttem. A priorizálás és a személyes hatékonyság fontossága is itt lett egyértelmű. Ezek mellett a nemzetközi, kultúrák közötti kommunikáció is mindenképpen hasznos tapasztalat. Aztán vannak a technikai skillek, például nekem a teljes IT tudásom a multicégektől származik, tehát magát a szakmámat a multiktól tanultam meg. Céges politika, bürokrácia, döntéshozási folyamatok, mi hogy működik egy nagy cégnél.

Ha kedved van kipróbálni, milyen külföldön dolgozni, regisztrálj az aiesec.org oldalon, és válogass a több ezer külföldi szakmai gyakorlat között! Akár nagyvállalatnál, multinál, akár induló startupnál próbálnál szerencsét, vagy csak szakmai gyakorlatot keresel a nyárra, nálunk jó helyen jársz! aiesec.org facebook.com/AIESECinHungary

Claas Unitech kombájnépítő verseny Április 19-én ismét megrendezésre került a Claas Unitech verseny országos döntője, ahol összemérhették tudásukat hazánk mezőgéptervezés iránt elkötelezett mérnökhallgatói.

Márk

A verseny fő célja egy olyan gép építése volt, amely járószerkezete segítségével képes helyváltoztatásra, felszedni a tarlón elhelyezett teniszlabdákat és fakockákat, majd a gép belsejébe felhordani, kiválogatni és külön-külön gyűjteni azokat. Ennek megvalósítására bármilyen műszaki megoldást lehetett alkalmazni, a kikötés annyi volt, hogy a helyváltoztatást emberi erővel kell megoldani, valamint a válogatásnak teljesen automatizáltnak kell lennie.

További feladatokként, hogy még életszerűbb legyen a tervezett aratógép prototípus-vizsgálata, volt egy mobilitás és egy fárasztóvizsgálat versenyszám is. Az alapelgondolás az volt, hogy olyan élethelyzetet teremtsen a verseny, amilyennel minden új gép tervezése során szembesülnek a nagyok. A verseny az új modell prototípusának tervezéséig tart, amely már önállóan használható, a fő- és részfunkciói üzembiztosan működnek, és a verseny maga a főpróba, ahol kiderül, hogy mely részegységeken kell módosítást végezni a sorozatgyártás előtt, hogy megfeleljen minden.

A versenyre csapatban lehetett nevezni, az előző félév elején. Ekkor indult el a tervezés folyamata. A végső konstrukció kialakítása során ügyelni kellett arra, hogy egy jól manőverezhető, üzembiztosan arató gépet tervezzünk, emellett meg kellett felelnie számos alapkövetelménynek is. Ilyen biztonsági követelmények voltak, hogy rendelkeznie kellett a gépnek bukókerettel, három pontos biztonsági övvel, olyan üzemi fékkel, amely képes legalább az összsúly 20%-ának megfelelő fékezőerőt, továbbá az ös�szsúly 10%-ának megfelelő vonóerőt biztosítani. A feladat megvalósításának terveit be kellett küldeni a cégnek, ahol a mérnökök bevonásával kiválasztották a harminc induló csapat közül azt a tíz megoldást, amelyet érdemesnek találtak a megépítésre.

Az építést a csapatok a tavaszi félévben végezték, melyhez a Claas 75000 Ft támogatást adott. Ez az összeg nem túl sok, komolyabb gép építése során ennek akár a 15-szöröse is simán elmegy. A csapatok zöme így szponzorok keresésébe kezdett, és emiatt sokan igen komoly műszaki tartalommal álltak ki a versenyre. Az átépített kerékpároktól, egészen a hegesztett alumíniumvázig minden megtalálható volt a mezőnyben. Volt néhány csapat, akik viszont támogatók nélkül is megépítették gépüket puszta leleményességből, és abból, amit otthon találtak.

Számomra a legjobban várt része volt a versenynek a csapatok érkezése, amikor megcsodálhattam az általuk épített gépeket. Lenyűgözött, hogy egy adott probléma megoldására a csapatok ennyire sokféle megoldást találtak ki. Mind a járószerkezetek, a vázak, az adapterek, a felszedők és a szállítókocsik is teljesen mások voltak. A csapatok jól felkészülten érkeztek, mindegyik gépbe kellő

mennyiségű munkát fektettek, bár ennek ellenére műszaki hibákból nem volt hiány már a kezdetektől sem. Már az első szlalomozás alatt is szakadtak a láncok, törtek az alkatrészek, és váltak átmenetileg harcképtelenné a járgányok. A szerelőcsapatok azonban nem adták fel, újra és újra életet leheltek teremtményeikbe és folytatták a versenyt, amíg csak lehetett.

A Budapesti Műszaki Egyetemet képviselte „A kocka el van vetve” nevű csapatunk, melynek tagjai: Lisovszki Gréta, Vigánti Dalma, Gajda Attila, és jómagam, Vajda Márk voltunk. A versenyen alumínium vázas gépünkkel vettünk részt, amely elsőkerék-hajtása és hátsókerék-kormányzása miatt igen jól manőverezhetőnek bizonyult. A rövid áttétel hasznos volt az aratási feladatnál, azonban kicsit hátránynak bizonyult a többi versenyszámnál. A versenyen eredményesen szerepeltünk, a jó élmény mellett második helyezéssel térhettünk haza. Külön elégedettséggel töltött el, hogy a verseny végére csak a mi és az első helyezett Pannon Egyetem gépe maradt használható, ugyanis a fárasztóvizsgálat során, ahol a különböző akadályokon kellett áthajtani, a többi gép végzetes sérüléseket szerzett. Örülök, hogy egy ilyen nagyszabású eseményen vehettem részt. Úgy érzem, hogy a fellelhető mérnökversenyek közül ez az egyik legszórakoztatóbb, ezért mindenkinek bátran ajánlom, hogy két év múlva vegyen részt, és mérettesse meg magát, mert engem egy életre szóló élménnyel gazdagított.

MZ motorkerékpár-felújítás A Kalorikus Gépek Szakosztály tagjai mintegy másfél év alatt újítottak fel igen szép állapotúra egy 1986-os évjáratú MZ 250 ETZ motorkerékpárt a BME D-csarnokában. Ennek apropóján válaszolt néhány kérdésünkre a projekt vezetője, Tátrai Balázs; és Horváth Gábor, az egyik olyan szakosztálytag, aki a megvalósításban tevékenyen részt vett. A srácok láthatóan büszkén és lelkesen meséltek a sikerükről.

Tzápa!

Káté: Kérlek benneteket, mutatkozzatok be az olvasóknak!

Tátrai Balázs: A nevem Tátrai Balázs, gépészmérnöki MSc-n ez az utolsó évem, a KGSZ-nek évek óta tagja vagyok.

Horváth Gábor: Horváth Gábor vagyok, harmadéves a gépészmérnöki BSc szakon, géptervező szakirányon.

Előző félévben érkeztem a KGSZ-hez.

Káté: Volt már ezelőtt járműszereléssel kapcsolatos tapasztalatotok?

T. B.: Nekem volt, édesapám épületgépész, már ennélfogva is műszakias beállítottságú vagyok, de építettünk már házilag fűnyírótraktort, a nővérem Bogárhátúját is mi magunk újítottuk fel, hatéves koromban fater vett nekem egy Kispolszkit, hogy szerelgethessem, sok motort láttam már szétbontva, vannak szerszámaink, eszközeink… De konkrétan MZ-t még nem bütyköltem a projekt előtt.

H. G.: Én ilyen tapasztalatot nem hozok otthonról, pont azért is akartam csatlakozni ehhez a szakosztályhoz, mert a járművek, belsőégésű motorok mindig érdekeltek, a szerelés, olajban turkálás régóta dédelgetett álmom volt.

Ez az MZ most sok jó leckét adott, remélem, autót is szerelhetek majd később…

T. B.: Akkor jöhetsz segíteni, majd egy öreg Jaguart akarok venni. Azt lehet szerelni az örökkévalóság végéig!

Káté: Hogyan kezdődött az MZ-projekt? Hogy került ide ez a motor egyáltalán?

T. B.: Úgy másfél évvel ezelőtt, a 2016/17-es tanév tavaszi félévének elején kezdtünk el ezzel foglalkozni itt az egyetemen. Az MZ a KGSZ jelenlegi elnökének, Kovács Sebestyénnek a felajánlása volt, az ötlet is tőle származott, így először ő volt a projekt vezetője. Én csak az előző félév elején vettem át ezt tőle, hogy Sebestyén a szakosztályelnöki feladataira tudjon inkább koncentrálni.

A motor egyébként, ahogy szokták mondani, „kosárban” érkezett, tehát az egész MZ szét volt szerelve apró darabjaira, és az alkatrészek egymásra dobálva rozsdásodtak egy pajtában hosszú ideig. Másfél éve, legelőször a kétütemű motor-váltó alkatrészei kerültek ide, a projekt ezeknek az alapos megtisztításával, korróziómentesítésével kezdődött, ami egy egész szemeszteren át elhúzódott, hónapokon át szagoltuk az ecetet meg a Brigéciolt a műhelyben. Az előző félév elején pedig megkezdődött a motor és a váltó összeszerelése, közben maga a váz is megérkezett, amit szintén megtisztítottunk, lecsiszoltunk és újrafestettünk az eredeti fekete színére, szóval akkor meg festékszag volt a

D-csarnokban hetekig, járkáltak a műhelyben a maszkos emberek fel-alá.

H. G.: Ha már maszkolás: egyik nagy tévedésünk volt, hogy amikor a kerekek közepét festettük feketére, a küllőket egyenként ragasztottuk le maszkolószalaggal. Ez eleve órákig tartó móka volt, de a nyomorult szalag leszedése még ennél is hosszabb időt vett igénybe, szóval ezt ma már nem így csinálnánk. De megérte, mert amikor összeszereltük a vázat a kerekekkel, akkor volt igazán látványos és érzékletes, hogy haladtunk valamit. Még a motor-váltó nem volt beszerelve, de hatalmas lökést adott nekünk, hogy sokan a csodájára jártak a D-csarnokban a csupasz, kerekekre szerelt váznak is.

Káté: Voltak mélypontjai is a projektnek, lelkesedést tekintve?

H. G.: Az megdöbbentő látvány volt, mikor a vázzal együtt megérkezett a műhelybe egy jó nagy kupac olyan holmi, amiről – hiába csak egy motorkerékpárról van szó – első ránézésre meg nem mondtam volna, hogyan kapcsolódik egy másik alkatrészhez, és melyikhez. Az ilyesmi néha akkor is megtörténik, ha az ember maga szedi szét azt az adott dolgot, de úgy, hogy egy más által szétszerelt, rendszertelenül heverő alkatrészhalomból kellett összeépíteni az MZ-t, a legelső benyomásom az volt, hogy ez kudarcra van ítélve.

Káté: Milyen állapotban kerültek ide az alkatrészek?

T. B.: Az MZ úgy tíz évet állt egy pajtában, ami eleve nem tesz jót neki, aztán szétszerelték, és még négy-öt évet hevertek az alkatrészek leolajozatlanul, a szabad levegőn.

Látszott rajtuk, hogy a motort hozzáértő szedte szét, a kábeleket sem vagdosták el kókler módon, viszont minden mindennel összerohadt az idők során vagy nagyon koszos volt, de sejteni lehetett azt is, hogy ez az MZ-motor nem futott sok kilométert.

Káté: Melyik alkatrésszel gyűlt meg leginkább a bajotok?

T. B.: Meg fogsz lepődni: szerintem a sztender bitang erős rugójának a beakasztása volt a leginkább kínkeserves mutatvány, mire a helyére raktuk, azt hittem, kettéroppan a derekam. Ráadásul addigra a váz is szépen le volt fújva feketére, arra is vigyázni kellett, hogy a festés ne sérüljön. Hasonló szenvedés volt a lánc-patentszem helyére varázsolása, ami nélkül az utolsó láncszem szétesik, és nincs hajtás a keréken. Az ilyen apróságok okozták a legtöbb bosszúságot.

H. G.: Azért ne menjünk el amellett, hogy magát a kétütemű motort egyébként négyszer raktuk össze, mire minden a helyére került. Először egész jól sikerült, de a gyári dugattyú szorult, nem lehetett átforgatni a motort.

Vettünk bele új dugót, ami szépen a helyére cuppant, de akkor valahogy rosszul akadtak össze a váltó fogaskerekei kétszer is, és megint nem fordult át a motor.

A csapatunk egyik tagja, Hambuch Berti a rá jellemző optimizmusával ilyenkor mondta, hogy nem is érdemes

meghúzni a csavarokat, úgyis szét kell majd szedni. Negyedik alkalommal viszont minden összejött, helyükre ugrottak a dolgok.

T. B.: Azt tudni érdemes, hogy még a kétüteműek között is minden típusú motor más és más, ezért például én is csak részben számíthattam a korábbi tapasztalataimra.

Még jó, hogy a XXI. században élünk, az internet tele van robbantott ábrákkal meg oktatóvideókkal a Youtube-on.

Káté: Milyen alkatrész-ellátottsága van egy ilyen öregedő motornak?

T. B.: Rengeteget gyártottak ebből a motorból hos�szú időn át, szóval az alkatrészek túlnyomó többsége ma is kapható hozzá, de már Budapesten sem sokan foglalkoznak ezzel a típussal. Van, amikor a legegyszerűbb alkatrészek fogynak el a készletekről, például a lánckihajtáshoz hiányzott egy finommenetes anya, amit kénytelenek voltunk hasonló méretben, csavarboltból pótolni – pedig amúgy kapható a szaküzletben is. Gyakran az apró alkatrészek jelentik a legnagyobb problémát, hogy mást ne mondjak, a kuplunghoz kellett egy kis bakelit alkatrész, ami 280 forintba került, viszont ki kellett érte menni a belvárosból Soroksárra, az Isten háta mögé, mert csak ott volt kapható. De ezeket muszáj beszerezni, mert ezek nélkül a motor nem működik úgy, ahogy kell. Vagy például egy karburátor-felújító készletben nem pontosan a gyári méretű fúvókák vannak. Olyan alkatrész is van, ami irreálisan drága: szintén a kuplunghoz kellett egy kis hézagoló alátét, egy nyomorult, pici, körkörös lemezdarab, ami 1200 forintba került. Gondoltam: ne szórakozzunk már… Ennek a cseredarabját konkrétan itt, a D-csarnokban gyárttattuk le az interneten megtalált méretek alapján, Rudy István EGR-tanszéki munkatárs segítségével, nulla forint költséggel.

Káté: Volt, amit nem tudtatok saját erőből, saját eszközökkel megoldani?

T. B.: A főtengely-hajtórúd páros, tehát a forgattyús mechanizmus felújítását inkább egy ilyesmivel foglalkozó műhelyre bíztuk, mert azt nem könnyű szakszerűen szét- és összeszerelni. A főtengelynek azokat a felületeit, ahol a szimering tömítőéle és a csapágyak felfekszenek, fel kellett köszörülni, mert kissé megrágta a rozsda. Hajtórudat és hajtórúdcsapágyat is a gépműhely cserélt rajta, ezek menthetetlenül összerohadtak. A tengely kiegyensúlyozására is szükség van ilyenkor, ezt sem tudtuk volna a D-csarnokban kivitelezni.

Káté: Körülbelül mennyi munkaóra ment ebbe az MZ-be?

H. G.: Ezt kissé nehéz megmondani, mert nem egyszer előfordult, hogy többen is itt voltunk a műhelyben péntekenként egész nap, és csak ezzel foglalkoztunk.

Szerintem heti átlag 2-3 órával érdemes számolni fejenként, ezt szorozd fel az átlagosan hat-hét aktív csapattaggal, akik ezen a projekten dolgoztak másfél évig, ez nagyjából reális.

Káté: Ennyi utánajárás és munka után biztosan jó érzés volt először beindítani.

T. B.: Amint összeszereltük a motort – negyedjére –, azonnal be is pakoltuk a csupasz vázba a legszükségesebb alkatrészekkel, még a hangtompító dobot se szereltük fel rá, csak a kipufogó-leömlő volt rajta, meg egy rögtönzött benzintank üdítős palackból. Engem teljesen meglepett, de az első indításnál az egyetlen probléma az volt, hogy a rajtunk elhatalmasodó eufória miatt elfelejtettük a gyújtáskapcsolót a megfelelő állásba tenni – amint volt gyújtás, első rúgásra, azonnal indult a motor. Láttam már személyesen is sok „első” motorindítást, de egyetlen olyanra sem emlékszem, ami tényleg első próbálkozásra sikerült volna. Ez a 250 köbcentis motor meg olyan robajjal szólt, hogy beleremegett a lábunk alatt a D-csarnok galériája, azt gyanítottam, hogy az egyik csapágy hirtelen megadta magát, emiatt csattogott olyan irdatlan hanggal. Persze a többiek mind kiabálták valahol a nagy kék füstben, hogy „húzzad neki, húzzad, jó lesz az!” Leállítás után arra gondoltam, tegyünk még egy próbát a hangtompító dobbal.

Csak eztán vált számomra világossá, hogy a motornak semmi baja nincsen, ennyit számít, hogy rajta van-e a hangtompító vagy sem, mert az a borzasztó ricsaj azonnal szolid, civilizált kis puffogássá változott.

Káté: Most, másfél év eredményes munka után össze tudnátok foglalni, hogy milyen tekintetben volt ez a projekt a leghasznosabb?

H. G.: Olyan szempontból egy nagyon szerencsés választás volt éppen ebbe belefogni, hogy nem vállaltuk

túl magunkat vele. Ez egy viszonylag egyszerű felépítésű, régi konstrukciójú motorkerékpár, kétütemű motorral, de mégis nagyon sokat lehetett az összeszereléséből tanulni, és véges idő alatt be lehetett fejezni. Úgy, hogy előtte nekem semmilyen tapasztalatom nem volt szerelés terén, először pusztán az elképzeléseimre alapozva azt gondoltam, hogy ez sokkal összetettebb dolog. Nyilván a gyakorlatban is összetett, hiszen csak negyedik nekifutásra sikerült a motort és a váltót jól összerakni, de ezek után sokkal bátrabban állnék neki akár másmilyen, bonyolultabb motor összeszerelésének, ha kapok hozzá egy ábrát, hiszen úgyis csak egyféleképpen lehet összerakni. Ez az MZ nagyon jó gyakorlópálya volt nekem ehhez.

Káté: Mik a távlati céljaitok az MZ-vel?

T. B.: Egyelőre magunk gyönyörködünk benne, és megpróbáljuk minél többeknek megmutogatni, de hamarosan szeretnénk újra forgalomba állítani, műszaki vizsgát intézni rá. Mivel ez az MZ a projekt ötletgazdája, Sebestyén számára óriási érzelmi értéket képvisel családi kötődés miatt, végül majd visszakerül hozzá, ha teljesen menetkész állapotban lesz.

Káté: Köszönjük szépen az interjút!

Ne ess pánikba! „Egy érző pocsolya egy szép reggelen felébred és azt gondolja: Ez egy érdekes világ, amelyben vagyok – egy érdekes mélyedés – egész jól beleillek, nem? Tulajdonképpen döbbenetesen jól illik rám, biztosan arra teremtetett, hogy én benne legyek!” – Douglas Adams: A kétség lazaca.

Vivi

Előbbi idézetemet a méltán híres Douglas Adams utolsó és befejezetlen művéből, A kétség lazaca c. novellájából emeltem át. Ez a pár furcsa sor tökéletesen szemlélteti a szerző szürrealista helyzeteket festő, szatirikus, de emellett sci-fibe is illő stílusát.

A fentebbi hangsúlyos feltevés szerint a naiv kis pocsolya ragaszkodván a tényhez, hogy azért teremtetett, hogy a világban s ezáltal a gödrében legyen, fittyet hány folyamatos apró léptékű zsugorodására. A folyamatos melegedést figyelmen kívül hagyva végül meglepődik saját felszáradásán.

Az ünnepelt író alkotásai egytől egyig hasonló mélységű, de vicces hangvételű írásokkal fűszerezettek, ez adja művei humoros pikánsságát, és alkotja népes rajongótáborának magvát.

A napvilágot Cambridge-ben, 1952. május 11-én látta meg, és remek esszéi már elemi iskolában elhíresültek.

Felsőfokú tanulmányait a St John’s College-ban végezte, szintén Cambridge-ben. Csatlakozhatott a meghívásos alapon működő Cambridge Footlights klubhoz, mely számos, Anglia szerte híres komikus első állomása volt.

Korai munkái meg is elevenültek a Footlights Revue-ben, méghozzá akkora sikerrel, hogy a Monty Python csoport egyik tagja fel is figyelt rá. Douglas Adams később a Repülő Cirkuszból is kivette részét.

Első kiemelkedő sikerét a Galaxis útikalauz stopposoknak hozta meg, melyet 1978-ban publikált, és a BBC rádiós komédia sorozatban is kiadta. Ez a történet 5 könyvben jelent meg, és még az író életében 15 millió eladott példánnyal büszkélkedhetett. 2005-ben filmvászonra is vitték, sőt egyetemünk Szkéné Színházában is megtekinthető volt.

A történet címét a Hitchhiker’s Guide to Europe névre keresztelt útikönyv adta, melyet az író egy kalandos utazása során használt. Egy nyári, csillagos estén elmélázott, vajon

jó ötlet lenne-e egy stopposoknak szóló útikönyvet írni a galaxisról. Ez az útikalauz tartalmazza a világegyetem összes információját, beleértve az egyes bolygókon élő különböző népek szokásait, és a túléléshez nélkülözhetetlen információkat. Eme elektronikus könyv regénybéli népszerűségének oka a borítóján jól olvasható, nagy betűkkel felírt „Ne ess pánikba!” felirat.

Erre az alapvető tanácsra nagy szüksége lesz a történet szereplőinek, mivel az univerzumban épített intergalaktikus főút munkálatai miatt a Föld megsemmisül. A párhuzam kedvéért Arthur Dent, közönséges földlakó, éppen háza elbontása miatt tiltakozik, mivel az egy autópálya útjában áll. Barátja, Ford Prefect értesíti a Föld elbontásáról, és rutinos űrstopposként kimenti a megsemmisítés előtt. Elhagyva a Földet, folyamatosan pörgő kalandokba csöppennek, és furcsábbnál furcsább lényeket, társadalmakat és technológiákat ismernek meg.

A regényben felbukkanó indokolatlan és humoros információfolyam szerves részét képezi a 42-es szám, mely válasz az életet, a világmindenséget, meg mindent érintő végső kérdésre. Kitüntetett szerepet kapnak ebben a vogonok, a bábel-hal, a szempont-puska és a bisztromatika.

Akik ismerik a történetet, ismerősnek találhatták a fentebb felsorolt dolgokat, ám akik még sosem ásták bele magukat mélyebben az útikalauz adatsokaságába, azok bepillantást nyerhetnek annak mókás összevisszaságába.

Gyorstalpalóként sorra veszem a szerintem nélkülözhetetlen elemeket.

A vogonok igazán otromba lények, akik minden egyes cselekedetüket több formanyomtatványban előre rögzítve, visszautasítva, elfogadtatva, majd lepecsételve és dokumentálva hajtják csak végre. Ebből a sótlan, bürokratikus életmódból adódóan borzalmas verseket írnak.

A bábel-hal különlegessége, hogy egy érthetetlen nyelvből fakadó agyhullámokkal táplálkozva azt érthetővé alakítja. Hátránya, hogy piócaszerű szájával a fülön keresztül kell az agyba jutnia.

Korunk hatalmas negatívuma, hogy nem fejlesztettük még ki a szempont-puskát. Ennek technológiája lehetővé teszi a ravaszt meghúzó személy véleményének és érzéseinek a vitapartnerére való kisugárzását.

Személyes kedvencem a bisztromatika, melynek technológiai alapja a rossz hírek terjedési sebessége. Alapvetése, hogy a világegyetemben a fénynél gyorsabban csak a rossz hírek terjedhetnek. Ezáltal lehetőség nyílik a fénysebesség átlépésére. Sajnos a rossz hír meghajtású űrhajókat a civilizált világok lakói leszállás előtt megsemmisítik.

Ezek a motívumok egytől egyig valamely társadalmi jelenség szürrealista kifigurázásai. A történet humorosságának lényege is ebben rejlik.

A Galaxis útikalauz publikálása után Dirk Gently holisztikus nyomozóirodájának történetei hatványozták az író sikereit, melynek született egy második (A lélek hos�szú, sötét teadélutánja) és egy befejező része is (A kétség lazaca) amit sajnos az alkotó halála félbe szakított.

Dirk Gently Douglas Adams kedvelt karaktere, alakja már a Galaxis útikalauzban is feltűnt.

Pocakos, barna öltönyt viselő úriember, aki szívesen párosítja a piros kockás inget a zöld csíkos nyakkendővel.

Tőle tudhattuk meg például, hogy a törülköző a leghasznosabb dolog, ami egy csillagközi utazónál lehet. Használható takaróként, zászlóként, a fej védelmére, de még verekedésre is.

A nemzetközi törülközőnap május 25-én kerül megrendezésre, megemlékezve Douglas Adams munkásságáról. Először 2001-ben tartotta egy kisebb csoport, két héttel az író halála után. Ezen a napon a rajongók nem csak törülközőt tartanak maguknál, hanem világszerte az útikalauzból átemelt közösségi programokkal tisztelegnek a művész emléke előtt.

„Viszlát és kösz a halakat! mondták a delfinek, és elhagyták a Földet.”

– Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak

forrás: towelday.org; goodreads.com; theguardian.com

Gekko technológia Ahogy a Mission: Impossible - Fantom protokoll c. filmben is láthattuk, a gekkók különleges talpszerkezetéről mintázott mérnöki alkotások igazán nagy magasságokba emelhetik felhasználójukat.

Vivi

A fentebb is említett filmben Tom Cruise egy futurisztikus gekkó kesztyű segítségével tudja megmászni a teljesen sima üvegfelületű felhőkarcolót. Mégis hogyan lehetséges ez? Számos kutatás született már ebben a témában, és az elmúlt években kitörő sikereknek örvendhettek.

A titok nyitja a sokunk által is ismert Van der Waals-kötés. Ez a gyenge molekuláris kölcsönhatás teszi képessé a kis gyíkokat szinte akármilyen anyaghoz való tökéletes tapadásra.

A Van der Waals kölcsönhatást létrehozó erők szempontjából nélkülözhetetlenek a gekkók talpain elhelyezkedő barázdákat alkotó mikroszkópikus szőrszálak. Az egyes sörték rendkívüli, 0,25 mikrométernél is vékonyabb kialakítása teszi lehetővé a felületek molekuláival kialakuló kötést. Tudjuk, hogy a molekulákat atomok, őket pedig az atommag és a körülötte keringő elektronok építik fel.

Mivel az atommag körüli elektroneloszlás nem egyenletes, természetes, hogy az atom egyik oldala kissé pozitívabb, másik oldala pedig kissé negatívabb töltést hordoz.

Amint az egymás melletti, egyes kis területenként ellentétes töltésű atommagok összekapcsolódnak, tépőzár szerű kapcsolódás alakul ki. Ez a titokzatos „gekkó ragasztó”, melyről több évtizedik úgy gondolták, valamilyen különleges kémiai vegyület.

A gekkók ujjain akár egyenként 2 millió kis szőröcske is helyet foglalhat, kialakítva ezzel az oly erős tapadást, forrás: nationalgeographic.com; huffingtonpost.com

mellyel minden ujjukat egyszerre kihasználva akár egy 210 kilogrammos hátizsákot is elbírhatnak. Persze ezek a kis állatok csupán teljes függeszkedőképességük mintegy 0,03 százalékát veszik igénybe, mivel így gyorsabban haladhatnak, és kis testsúlyukat tekintve tapadásuk is megfelelő marad.

Cikkem írása közben számos mókás képet találtam, amint a fehér köpenybe öltözött tudósok üveglapon keresztül vizsgálják a kis pikkelyes lényeket, akik fit�tyet hányva a világra élik boldog mindennapjaikat. Érdekes megemlíteni, hogy már időszámításunk előtt, Arisztotelésznek is szemet szúrt ez a különleges tapadási képesség.

A Stanford egyetem kutatói képesek voltak egy olyan szintetikus szőr kialakítására, mely két, mikrochipek gyártásához is használt, különlegesen sima felülethez képes szinte tökéletesen tapadni.

Ez a szintetikus gekkó talpszőr megalapozhatná a jövőbeli, bármilyen felületen tökéletesen közlekedő robotok kialakítását, megkönnyítve ezzel a különféle katasztrófavédelmi szervek munkáját, illetve elősegítené a futurisztikus haditechnika fejlődését. Lehetővé válna olyan száraz ragasztóanyag kialakítása, mely képes lenne az öntisztulásra, továbbá az orvostechnika területén jelenthetne jelentős előrelépést az antibakteriális és tökéletesen záró kötések kialakításában.

Megnéztük a Komfortzónánkat Márk Minden embernek létezik egy olyan hely, ahol biztonságban érzi magát. Sokan törekszenek arra, hogy ebben éljék le életüket, és csak kényszerből hagyják el. Mások viszont egyenesen keresik az alkalmat, hogy kilépjenek belőle. Az MU színházban általunk megtekintett Komfortzóna című darab is ezen környezetből való kilépést mutatta meg a nézőknek, két olyan családon keresztül, akik érintettek a migrációban.

A darab nem egy szokásos színdarab volt, ez már az első pillanattól látszott, amikor elfoglaltuk helyünket a nézőtéren. Két egymással szemben elhelyezett széksorra ülhettek a nézők, ezek között terült el a színpad. A történet csak félig volt előre megírva, a darab befejezését a nézőkre, de nem a nézők fantáziájára bízták. A darabban egy magyar és egy szír házaspár szerepel, az ő szemszögükből ismerhetjük meg korunk helyzetét. A történet elején mindenki otthon van, az eseményeket a családok konyháiban bonyolítják le. Különösen tetszett, hogy a bútorok és az egyéb díszletek ugyanazok voltak, csak a szereplők sétáltak ki- be, így ugorva hol Szíriába, hol Magyarországra.

A két család kezdetben egymás ellentéte. Hazánkban minden nap küzdenek a fennmaradásért, folyamatosak a pénzügyi nehézségek, amire a gyermektelenség még jobban ráerősít, így szülve még nagyobb stresszhelyzeteket. Odaát ezzel szemben nincsenek anyagi gondok, fut a cipőbolt, a pár kapcsolata szenvedélyes és boldog, amit a nő várandóssága tovább fokoz. Látszólag semmi nem ronthatja el az idillt mindaddig, amíg ki nem tör a háború… A karaktereket rendkívül jól eltalálták. A magyar asztalos és az önkormányzatnak dolgozó felesége annyira hiteles volt, hogy először éreztem úgy magam színházban, hogy nem egy rendezett darabot nézek, hanem egy kulcslyukon át figyelem valaki mindennapjait. A színészek arcberendezése, sminkje, hajviselete és ruhái még jobban ráerősítettek az amúgy is páratlanul életszerű játékra. Úgy éreztem legbelül ők is azonosultak a szerepükkel. Annyira eredeti volt, ahogy a családfő számolgatott az asztalnál, majd kis káromkodás, vakarózás és körömrágás közepette konstatálta, hogy megint átverték. Később vacsora közben kifakadt a belső feszültség, tovább rontva romokban heverő kapcsolatukat.

A szereplők bemutatása után a történet hazánkban folytatódott, ahol a két pár összetalálkozott egy határ menti kis faluban. Nagy ijedség alakult ki mindkét fél részéről, mert a szír pár önkényesen meghúzta magát a magyarok sufnijában.Miután kicsit csillapodott a helyzet, láthattuk, hogy az asztalos mester szívesen elszállásolná a menekülteket, felesége azonban ettől mereven elzárkózik.

Ezután megállt a darab, majd értelmet kapott a két egymással szembe fordított nézősor. Mindkét sor más oldalról látta a darabot, ezért az én nézősorom az asztalos, míg a szemben lévőknek a feleség álláspontját kellett

megerősíteni úgy, hogy gondolatmeneteket, érveket közvetítettünk számukra. Ezeket ők képviselték, és bámulatos gyorsasággal illesztették be a darabba, ily módon nézőkből rendezőkké léptettek minket elő. A színészi tudásuknak azon része nyűgözött le a legjobban, hogy még ilyen váratlan szituációkat előidézve sem estek ki a szerepükből egy pillanatra sem, amellett, hogy a rendezett részben szép számmal jelen lévő poénok mennyiségére jóformán rádupláztak. A darabot a legtermészetesebb szóhasználattal és gesztusokkal fejezték be teljes improvizáció mellett.

Nem is értem, hogy ez miért nem megy néha a magyar filmiparban a profi színészeknek sokadik felvételre sem.

Egy szó, mint száz, nagyon eltalálták az összhangot, a realitások talaján maradtunk, pörögtek az események, és ehhez nem volt szükség semmi túljátszásra, bemutatták nekünk, hogy a kevesebb néha több.

Igazán tetszett az interaktív részekben, hogy megismerhettem a jelen lévők véleményét a szituációról a legnagyobb diszkréció mellett. Mivel meghallgattam közel ötven ember véleményét, akik rendre más foglalkozásúak, érdeklődési körűek és szociális helyzetűek voltak, egy átfogó, reprezentatív képet kaphattam társadalmunk művelt, színházba járó rétegéről. Megemlíteném, hogy ez egy jó alkalom volt arra, hogy még többet megtudjunk egy hozzánk közel álló személyről az ő tudta nélkül úgy, hogy közben jól mulatunk.

Eddig nem voltam lelkes látogatója a színházaknak, azonban ez a darab és a kellemes társaság hangulata elfeledtette mindennapi problémáimat, és annyira meghozta a kedvem, hogy más előadásukat is szívesen megtekinteném.

Fesztivállapot

– Fesztiválkalauz 2018. (2. rész)

Áprilisi számunkban már olvashattatok néhány nyári fesztiválról kedvcsinálóként. Akkori számunkba nem minden fért bele, így most folytatnánk az évszak második felének programjaival.

Bagoly

Campus (július 18-21.)

11. alkalommal rendezik meg Debrecenben a Campus Fesztivált, melynek a város Nagyerdeje, a DVSC stadionja és környéke ad otthont. A fesztivál tavaly bekerült az öt legnépszerűbb hazai fesztivál közé, ennek ellenére áraiban továbbra is igen baráti. Az idei palettát a hazai élet mellett a korábban a BME Egyetemi Napokon is fellépő Sigma, az amerikai rapper, Akon, a magyar énekessel felálló amerikai Ignite, illetve meg nem erősített hírek szerint a Scooter is színesíti, hogy csak pár nevet említsünk.

Helyszín: Debrecen, Nagyerdő Jegyárak (július 10-ig): bérlet: 19990 Ft; napijegyek: 8490Ft (kivéve 0. nap: 6990 Ft); kempingjegy: 1000 Ft Bővebb információ: www.campusfesztival.hu

Művészetek Völgye (július 20-29.)

1989 óta minden évben megtartják a nem zúzásról, tombolásról híres Művészetek Völgyét. A Kapolcsról kiinduló fesztiválnak mára nem kevesebb, mint hét település ad otthont. Mára ez lett Magyarország legnagyobb művészeti fesztiválja, amely zenei rendezvények mellett kézműveseknek, kirakodóvásároknak is lehetőséget biztosít a megjelenésre. Különlegessége még, hogy az egyes programok a falusi portákon kerülnek megrendezésre. Az idei fesztivál legnagyobb húzónevei az elektronikus zenét játszó angol Asian Dub Foundation, a szintén brit Rebecca Ferguson, valamint a belga Triggerfinger. Emellett felvonul a magyar zenei élet alternatívabb ága, továbbá színházi programokat is megtekinthetnek az érdeklődők.

Az biztos, hogy július végén nem éppen az eseménytelenség fogja belengeni a Völgyet.

Helyszín: Kapolcs, Monostorapáti, Nagyvázsony, Öcs, Pula, Taliándörögd, Vigántpetend, a településeken több helyen Jegyárak (május 18-ig): 5 napos rugalmas bérlet: 14500 Ft; 10 napos bérlet: 28000 Ft; három napos hétvégi bérlet (valamelyik hétvégére): 8000 Ft; sátorjegy (április 30-ig): 1800 Ft/nap (1 főre, 2 fős sátorban; ha valaki egyedül érkezik, annak további 500 Ft/nap áron kiegészítő jegyet kell váltani) Bővebb információ: www.muveszetekvolgye.hu

East Fest (július 24-28.)

Igencsak hiánypótló fesztiválként indult el Mezőtúron az East Fest, melyet jól mutat, hogy hatodjára is van értelme megrendezni a helyi strandfürdő területén a fesztivált, melynek látogatói létszáma egyre csak nő. A fesztiválon

továbbra is extra adottság a strandfürdő, illetve az ingyen kemping, no meg persze a jó zene. Akár a hangszeres, akár az elektronikus zenét kedveli valaki, nem érheti csalódás.

A tavalyi külföldi fellépővel bővülés úgy néz ki, bevált, idén ugyanis Fedde Le Grand érkezik. Emellett természetesen a teljes magyar zeneipar felvonul – Lovasi András életműve itt is prezentálásra kerül –, továbbá a szervezők lehetőséget adnak a bemutatkozásra feltörekvő zeneművelőknek is. Amit pedig még érdemes elmondani, hogy május 19-ig szavazás zajlik a fesztivál Facebook-oldalán a magyar felsőoktatási intézmények között. Amelyik nyer, annak 200 hallgatója ingyen vehet részt a fesztiválon.

Helyszín: Mezőtúr, Városi Strandfürdő Jegyárak (elővételben a fesztivál kezdetéig): 5 napos bérlet: 14990 Ft; 4 napos bérlet: 12990 Ft; napijegyek: kedd: 3990 Ft; szerda: 4990 Ft; csütörtök-szombat: 5990 Ft Bővebb információ: www.eastfest.hu

FEZEN (július 25-28.)

Immáron Amerikában is nagykorúnak számít a Fehérvári Zenei Napok, ugyanis 21. alkalommal rendezik meg a helyi MÁV-pályán. A szervezők nem is tétlenkedtek, olyan külföldi fellépők érkeznek, mint például Pitbull, a Prodigy, avagy a finn metált képviselő Korpiklaani. Természetesen a magyar zenészek sem maradnak ki a buliból, a megszokott módon a teljes hazai szcéna tiszteletét teszi, tény, hogy inkább a hangszeres zene felé tolódik el a hangsúly.

Helyszín: Székesfehérvár, MÁV-pálya Jegyárak (május 14-ig): bérlet: 19990 Ft; diákbérlet 17990 Ft; napijegy: 9490 Ft; diák napijegy: 5990 Ft; kempingjegy: 1500 Ft Bővebb információ: www.fezen.hu

Körös-toroki Napok (augusztus 2-5.)

Az ország szinte összes nagyobb folyója maga mellett tudhat legalább egy fesztivált. Nincs ez másként a Körössel sem, mely a Tiszába torkollása közelében (egészen pontosan Csongrádon) ad otthont immáron 26. alkalommal a Körös-toroki Napoknak. A fesztivál ugyan teljes felhozatalt mutat, de inkább az elektronikus zene kedvelőit célozza meg. Ennek példája az eddig bejelentett fő fellépő, a Tuesday című számáról is ismert, török származású DJ, Burak Yeter. Megcáfolója pedig a fesztivál himnusza, melyet a hangszeres zenében utazó New Level Empire

készített el, Hallod Látod Érzed néven. A családok és strandimádók sem maradnak hoppon: a fesztiválon ingyenes családi programok, illetve ingyenes strand (a fesztivál nevével ellentétben már a Tiszán) várja az érdeklődőket.

Helyszín: Csongrád, Körös-torok Jegyárak (elővételben a fesztivál kezdetéig): bérlet: 9500 Ft; napijegy (csak helyszínen): 4500 Ft Bővebb információ: www.ktncsongrad.hu

Sziget (augusztus 8-15.)

1993-ban Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi úgy gondolták, nem hagyhatják, hogy a rendszerváltással az addig oly gazdag ifjúsági élet teljesen elhaljon. Már ekkor sem kevés tapasztalattal a hátuk mögött megszervezték a Diáksziget néven induló fesztivált, mely már születésekor nagy népszerűségnek örvendett, és ez az évek során csak növekedett. Idén tehát már 26. alkalommal kell majd „egy hét együttlét”, természetesen már bőven nemzetközileg is elismert rendezvényként, amit mutat többek között az is, hogy Hollandiából több különvonat is megtelik évről-évre. Az idei nemzetközi felhozatal a teljesség igénye nélkül: Arctic Monkeys, Dua Lipa, Gorillaz, Bastille, Clean Bandit. A szervezők próbálnak évről évre egyéb kiegészítő programokkal (pl. művészeti vagy színházi) is előrukkolni, ezzel is emelve a több nemzetközi és hazai elismerést is szerzett Szigetet. Egyetlen hátránya, hogy egyre kevésbé megfizethető a magyar átlagviszonyok mellett.

Helyszín: Óbuda, Hajógyári-sziget Jegyárak (elővételben a fesztivál kezdetéig): 7 napos (-1. és 0. napra is érvényes) bérlet: 93000 Ft; 5 napos bérlet: elfogyott; 3 napos jegy: (tetszőleges 3 egymást követő napra): 59900 Ft; napijegyek: 22500 Ft; diákjegy (csak 7 napos bérlet, május 31-ig): 49500 Ft Bővebb információ: www.sziget.hu

B.my.Lake (augusztus 22-25.)

2013-ban a főszezon végi, lankadó fesztiválkedvet próbálták kicsit felpezsdíteni a nagyhírű fesztiválok szervezésében már jártas emberek az egykori aligai pártüdülő területén megrendezésre kerülő B.my.Lake Fesztivállal. A zenei felhozatalban is újdonságot jelentő fesztivál sikerét mutatja, hogy 2014-ben elnyerte a legjobb új fesztiválnak kijáró rangos európai elismerést, továbbá azóta is töretlen népszerűségnek örvend. A techno, tech house, minimal és Adatok lezárva: április 23.

electro stílusokban utazó kínálat idei hirdetői sokak mellett például Alan Fitzpatrick és még számtalan más elektronikus spíler, az ő munkásságukra élhetik ki magukat a stílus kedvelői. Változás viszont, hogy a STRAND fesztivállal való szimbiózis megszűnt, jelen fesztivál Keszthelyen nyitja meg idén kapuit.

Helyszín: Keszthely, Zala Kemping Jegyárak (május 15-ig): bérlet: 24990 Ft, napijegyek: szerda: 9990 Ft, csütörtök-szombat: 11990 Ft; kempingjegy: 5990 Ft Bővebb információ: www.bmylake.hu

STRAND (augusztus 22-25.)

A szintén 2013-as születésű, hasonló felrázó hatással és szervezőkkel összehozott fesztivál a zamárdi szabadstrandon tartják meg. Zenei programja a Petőfi Rádió szervezésbe való bekapcsolódásának következtében főként ennek stílusát képviseli. A programok hazai oldalát az ország gyakorlatilag minden fesztiválját meglátogató Brains, Cloud9+, Irie Maffia, Punnany Massif csoport, nemzetközi vonulaton pedig a Thirty Seconds to Mars, illetve Robin Schulz képviselik.

Helyszín: Zamárdi, szabadstrand Jegyárak (május 31-ig): bérletek: 24990 Ft; napijegyek: 8990 Ft; kempingjegy: 4990 Ft; kemping napijegy: 1990 Ft Bővebb információ: www. strandfesztival.com

SZIN (augusztus 22-26.)

A szokásosan a fesztiválszezont lezáró, egyetemi napokként indult Szegedi Ifjúsági Napok idén sem hagyja színtelenül a nyár végét. Erről valószínűleg szüleinket, sőt, lehet, nagyszüleinket is kérdezhetjük, ugyanis nem kevesebb, mint 50. (igen, ötvenedik) alkalommal nyílik lehetőség a napfény városában fesztiválozni. Sőt, akár a konkrét koncertélményeikről is kérdezhetjük őket, ugyanis az esemény húzóneve a Pet Shop Boys. Emellett külföldről érkezik még Jess Glynne, Wilkinson, illetve DJ szettel a Faithless. Természetesen kis hazánk zenei felhozatala is megmutatkozik a Tisza partján, valószínűleg itt már meg sem kell említsük ezeket az előadókat. Úgy tűnik, tökéletes lezárása a nyárnak ez az öt nap.

Helyszín: Szeged, Újszegedi Partfürdő Jegyárak: bérlet: 17950 Ft (a jegyár emelkedésének időpontja ismeretlen); diákbérlet: 15950 Ft; napijegyek: 6950 Ft (elővételben a fesztivál kezdetéig) Bővebb információ: www.szin.org Lehetne itt még írni temérdek fesztiválról, de sajnos a cikk terjedelme véges. Mind az itt szereplő, mind a kimaradó fesztiválokról folyamatosan olvashattok további információkat blogunkon (www.kate.hu), illetve Facebook-oldalunkon is.

Mindenkinek kellemes szórakozást kívánunk a szerkesztőség nevében, reméljük, a gépészektől is hangosak lesznek a fesztiválhelyszínek.

Isteni színjáték avagy.

– Gályarabként a Duna Palotában

A Szkéné színpadán nagy sikerrel fut a „Galaxis útikalauz stopposoknak” című kétszereplős darab. A társulat, vagyis inkább társulás másik darabja, az „Isteni színjáték avagy” március 26-án került bemutatásra a Duna Palotában. A bemutatón a Káté is ott járt, és volt szerencsénk a színpadra lépés előtti percekben pár szót váltanunk a szereplőpárossal, Orbók Áronnal és Vass Csabával.

Csenge

Káté: Ez a második közös produkciótok. Amikor kerestétek, hogy mit szeretnétek színpadra állítani, miért pont az Isteni színjátékra esett a választás? Áron: Ez ugye nem a Dante-féle Isteni színjáték. Egy angol színészpárosnak az improvizációi alapján készült előadásnak a szövegét találtuk meg, és azt dolgoztuk fel, azt írtuk át; a saját képünkre formáltuk.

Káté: Tehát a darab a dantei műtől teljesen független… Áron: Teljesen. Csak egy jó cím kellett. Az angol címe The greatest story ever told, és magyarul ez hülyén hangzik, úgyhogy választottunk egy jó címet.

Káté: Azoknak az egyetemistáknak, akik a Galaxis útikalauz kapcsán már megismertek benneteket, mit mondanátok: hasonló élményekre számítsanak az Isteni színjátéknál is? Áron: Fájni fog. Ez is fájni fog, ennyit tudok ajánlani.

Csaba: Azért hasonló. Áron: Sok mindenben hasonló, de sok újítás is van benne ahhoz képest.

Káté: Először Erdélyben került bemutatásra a darab, és csak most, hét év elteltével jutott el Budapestre. Ennek mi az oka?

Csaba: Én a csíki játékszínben vagyok színész, Csíkszeredában. Mindenképpen szerettünk volna egy második produkciót is létrehozni Áronnal a Galaxis után, csak nem volt hely, ahol próbáljunk, nem volt terem, nem volt semmi, valamint ő Pesten él, én pedig Csíkszeredában. Végül a csíki színház megtámogatott minket próbateremmel és anyagiakkal is, mint a díszlet és a jelmez. Áron: Tehát kiadták Csabát az előadáshoz, és akkor így koprodukcióban készült el az előadás.

Káté: A már említett két darabon kívül van más közös darabotok is? Áron: Még volt olyan, amiben ketten játszottunk, de ez a kettő aktív előadás van.

Káté: Itt azonban ketten több mint húsz karaktert jelenítetek meg a színen. Ez színészileg mekkora kihívás? Melyik karakterrel tudtok a legjobban azonosulni?

Csaba: Kihívás, mindenképpen kihívás, bár a próbafolyamat nagyon jó hangulatban telt szerintem. Nekem a kedvenc karakterem az, mikor önmagunkat játsszuk, nem valamelyik bibliai személyt: amikor színészként színészeket játszunk. Szerintem ettől működik az előadás, ez oldja fel az egésznek a komolyságát. Áron: Azt játsszuk, hogy Áron és Csaba, vagy Csaba és Áron játszanak egy előadást. Mi ugye, Csaba és Áron eljáts�szuk Csabát és Áront, akik egy előadást játsszanak, tehát ilyen háromszoros átfedés van. Színészeket játszva elég sok sztereotípiát bele tudunk ölni: magát a színészvilág viselkedését.

Káté: A saját egyéniségeteket is bele tudtátok vinni, vagy csak a sztereotípiákra építettetek? Áron: Mi is színészek vagyunk, tehát nem volt nehéz feladatunk.

Káté: És rátok mennyire illenek a sztereotípiák? Áron: Marginálisan – nevettek fel mindketten – így fogalmaznék.

Csaba: Próbáljuk őket leküzdeni.

Káté: Számos helyen jártatok már a darabbal. Külföldön milyen volt a fogadtatás? Áron: Csehországban nagyon szerették.

Csaba: Ott nem csak magyarok voltak, hanem csehek is, cseh felirattal ment, de nagyon élvezték az előadást. Áron: Dublinban magyar közönségnek játszottunk, ott is nagyon szerették.

Káté: Hogyan ajánlanátok a darabot a gépészkaros hallgatóknak? Áron: Én azt szeretném kérni, külön a Gépész Kartól, de az összes kartól, hogy járjanak a Szkéné nyakára, írjanak nekik e-maileket, hogy szeretnék látni az Isteni színjátékot a Szkénében. Ezt külön szeretném kérni, vastagon szedve, nagy betűkkel.

Káté: Köszönjük szépen az interjút, akkor találkozzunk a Szkénében!

AI: Barát, vagy ellenség?

Az emberiség legnagyobb technológiai áttörése lehet, vagy a kihalásunk oka. Cikkünkben napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő tudományterületét, a mesterséges intelligenciákat és azok veszélyeit vesszük górcső alá.

Laci

Az AI-k története szinte egyidős a számítógépekével, hiszen már a ’30-as, ’40-es években megindult a fejlesztése, mikor is kiderült, hogy az emberi agy felépítésében rendkívül hasonló egy digitális számítógépéhez. Az információt ugyan itt neuronok szállítják elektromos vezetékek helyett, de ugyanúgy a jeladás, vagy annak a hiánya hordozza az információt. Különböző tudományterületek legnagyobbjai kezdtek el dolgozni a területen, mint például a számítógépek atyjának nevezett Alan Turing, aki már 1950-ben megalkotta a híres tesztjét: ha egy számítógép meg tud győzni egy vele kommunikáló embert, hogy ő is az, akkor önállóan gondolkodónak tekinthető. Ezt mind a mai napig nem sikerült teljesíteni, azonban lehet, hogy már nem kell rá sokat várnunk.

Bár előtte is voltak kísérletek, az AI megszületését mégis csak 1956-ra teszik, mikor is a Darthmouth-i Konferencián jelen lévő tudósok (akik közül sokan a terület meghatározó alakjaivá váltak) megalkották a mesterséges intelligencia definícióját.

De mi is ez a meghatározás pontosan? A Webber Dictionary szerint: „A mesterséges intelligencia olyan informatikai rendszer, amely az emberi intellektuális képességet modellezi.”

Elsőre nem is hangzik vészjóslónak, míg eszünkbe nem jut az Intel alapítójához, Gordon Moore-hoz köthető törvény: a számítógépek memóriakapacitása évről évre a duplájára növekszik. Tehát, míg a mi egyelőre még felsőbbrendű számítási kapacitással rendelkező agyunk stagnál, addig az AI-k „elméje” rohamtempóban fejlődik. Innen már csak egy lépés eljutni arra a következtetésre, hogy a nem is olyan távoli jövőben utolérnek, sőt le is hagynak minket, egyes becslések szerint akár már 2030-ra.

Ez a folyamatos fejlődés az oka annak is, hogy a 2000-es évekig mellőzött tudományterület az utóbbi időben ilyen jelentős lett. Nem kötik már meg az informatikusok kezét a hardveres korlátozások, ám éppen ez teszi az AI-kat olyan ijesztővé. Egy elméletileg szinte végtelen számítási kapacitással rendelkező, dinamikusan tanuló rendszer képes lehet feltörni a világ összes titkosítását, hozzáférve ezzel a személyes adatainkhoz, pénzügyi rendszerünkhöz, sőt akár a nukleáris arzenálokhoz is.

Joggal merülhet fel a kérdés, ha ilyen bizonytalan, hogy mi fog történni velünk, ha egyszer csak nem mi leszünk a legokosabbak ezen a bolygón, akkor minek is siettetjük ennek a bekövetkeztét? Miért olyan fontos a mesterséges intelligencia? forrás: techemergence.com,wikipedia.org, forbes.com, wired.com, bbc.com, cnbc.com

A válasz egyszerű: a modern életünk szinte minden területén megtalálható. Kezdjük talán a legegyértelműebbekkel, a személyi asszisztensekkel, például Sirivel, Cortanával, vagy Alexával. Ezek a programok gépi tanulás segítségével elemzik a kéréseinket, hogy gyorsabban, pontosabban tudjanak válaszolni. Ennél kevésbé látványosabb, de annál lényegesebb alkalmazása az AI-nak például az adatbányászat, banki szoftverek, hangfelismerés, útvonaltervezés, de használhatóak akár az orvosi diagnosztikába is.

Az egyik leggyakrabban és majdnem mindnyájunk által használt mesterséges intelligencia a Google keresőmotorja. A Rank Brainnek nevezett algoritmus talán a legjobb példa a működésük megértésére. Alapvetően minden mesterséges intelligenciának szüksége van két dologra. Egy alapstruktúrára és tanító adatokra. Ha például elég képet mutatunk a Rank Brainnek centrifugál regulátorokról, akkor a gépészkar logóján is fel fogja azt ismerni. Ez elméletben nagyon jól hangzik, ám a dolognak van egy hatalmas hátulütője, ha a jövő szuperintelligenciáiról beszélünk. Honnan is fogják tudni beszerezni a tanulásukhoz szükséges rengeteg adatot? Az internetről természetesen. Arról az internetről, ahol az anonimitásnak köszönhetően bárki kiadhatja magából a legsötétebb érzelmeit. Vajon nekünk milyen érzéseink lennének az emberi fajról, ha azt egy YouTube-videó kommentjeiből kellene megítélnünk. Elég lesújtó, úgy hiszem.

A problémáról még a világ vezető elméi sem értenek egyet. Elon Musk szabályos hadjáratot folytat a mesterséges intelligenciákkal szemben, melyet többször is az emberiség kihalásának leendő okaként említ meg, annak ellenére, hogy a Teslái önvezető funkciója erősen támaszkodik a technológiára.

A nemrég elhunyt Stephen Hawking is a veszélyekre figyelmeztetett, mikor is azt mondta: „Az emberek korlátozva vannak a lassú biológiai evolúció által, emiatt nem szállhatunk velük [a mesterséges intelligenciákkal] versenybe, melyek idővel a helyünkbe lépnek”.

Ezzel szemben Mark Zuckerberg, a Facebook atyja úgy érzi, az emberiség képes lehet arra, hogy olyan AI-t hozzon létre, mely segít majd minket, sőt nekünk dolgozik. Az ő szavaival élve: „Válasszuk a reményt a félelem helyett. ” Látható tehát, hogy jelenleg nem tudunk megnyugtató választ adni arra, hogy miként alakul majd a mesterséges intelligenciák és általuk az emberiség jövője. Egy dologban reménykedhetünk, hogy ha egy AI egyszer tényleg átveszi az irányítást, kegyes istenség lesz.

Musuo módi A musuo törzs, más néven a nők birodalma, a mi társadalmunk szöges ellentétként él egy Tibethez közeli faluban, a Himalája lábánál. Világukban furcsamód a házasság – s ezáltal a válás is – ismeretlen fogalom, mivel minden jog, kötelesség és feladat kizárólag az anyai vérvonalat követi.

Vivi

Ez, a mindössze 40.000 lelket számláló közösség a Kínai Népköztársaság közép-nyugati Szecsuan tartományában éli nem szokványos mindennapjait. Szecsuan ismerősen csenghet a kínai étkezdékben szocializálódott hallgatótársaim számára, ám érdekes módon a szecsuáni csirke nem a musuo törzs vívmánya. Kínának ezen tartománya a musuókon felül közel 90 millió polgárral büszkélkedhet, és számos nagyvárossal is rendelkezik.

Az arányaiban kicsi földrajzi differencia rendkívüli módon radikális ellentétet generál a társadalmi értékrendek között.

A tradicionális kínai családmodellben az apáké a mindenkori döntés joga, tekintélyük megkérdőjelezhetetlensége pedig korukkal egyre csak nő. A férfiak az öröklési rendben is egyedül állnak, továbbá pedig bizonyos szakmákat is kizárólag ők tölthetnek be. Persze a modernizáció és a nyugati kultúra beszivárgása hatással van a nemzetközi értékrendre, de az ország tradicionális erkölcse kultúrájának mindig is szerves részét fogja képezni.

A buddhista musuo törzs tagjai ezzel szemben erős matriarchális berendezkedésben élnek. Különleges társadalmi modelljük az elszigetelt, és önálló fejlődésnek köszönhető, mely szerte a világon több szegletben is fellelhető. Hasonló értékrendet fedezhetünk fel a mexikói tehuánoknál, a Costa Rica-i bribriknél, vagy akár a szaharai tuaregeknél. Mindezek közül viszont a musuo nép a legrégebbi, és ezáltal az egyik legértékesebb fennmaradt élő történelemdarabka.

Ebben a modellben a család fő döntéshozója a legidősebb nő, és a falut is a rangidős asszony vezeti. A hagyományos musuo família egészen máshogy épül fel, mint az, ahová mi minden hétvégén hazautazunk. Mivel a házasság és az apaság fogalma nem létezik, a gyermekeket kizárólag az anya, az ő lánytestvérei, és az ő édesanyjuk neveli. A fiúgyerekek, amint elérik a felnőttkor küszöbét, azaz a 13 évet, el kell hogy hagyják az anyai házat.

Mivel gazdaságuk erősen agrikulturális alapú, a férfiak szerepe elismerten fontos benne. Az állatok őrzése és levágása kizárólag az ő feladatuk, míg minden mást a nők végeznek, még a nagyobb erőkifejtést igénylő háztáji munkákat is. A kereskedelem is a nők különleges érzékének köszönhetően virágzik.

A musuo románcok esszenciája is jelentősen eltér az általunk megismerttől. Törzsük nem ismeri a monogámia erkölcsi értékét, ezáltal a születendő gyermek apja általában ismeretlen. Számukra egy párkapcsolatban egyedül az érzelmi töltet a fontos, a „pillangók a pocakban” effektus,

és a légyottok kimenetelét is kizárólag a nő határozhatja meg, s mi több, a kezdeményezés is az ő asztaluk. A férfiak párjukat csak az éj leple alatt látogathatják, ezáltal elvész egy olyan viszony igénye, mely egzisztenciális többletet hordozhatna.

Az idők során a turizmus lett falvaik egyik fő bevételi forrása, mivel gyönyörű tájaik és egyedülálló életmódjuk sok száz külföldit vonz. A területükön elhelyezkedő Luga-tó kristálytiszta vizével és bő élővilágával különleges töltetet ad mindennapjaiknak.

Sajnos eme kis kulturális ékszerdoboz nem igazán élvezi a kínai kormány segítségét. A musuo törzs megközelítése kifejezetten nehéz, mivel a hegyvidéki táj nem bővelkedik utakban. Az utóbbi években az infrastruktúra fejlesztésére kiutalt pénzösszegeket jelentősen megnyirbálták, és az egyetlen közelükben lévő repteret is egy szent barlang fölé építették, melyet emiatt mára a beomlás fenyeget.

Az ősi hagyományaik és életmódjuk nem csak rengeteg turistát, hanem számos szakembert is vonzott. A nagy hírnév viszont negatív következményekkel is jár, mivel sok fiatal úgy dönt, elhagyja családját és a modern világban próbál szerencsét. Ezáltal folyamatosan csökkenő lélekszámuk örökségük lassú lemorzsolódását vonja maga után.

A civilizáció begyűrűzésével rengeteg lehetőség, mint például modern gyógyítás és bevásárlás is lehetővé vált, ám mindez a tradicionális életvitel háttérbe szorulását, majd lassú elkopását indukálja.

A mindennapi rohanásban elveszve, kecsegtető egy olyan utazás gondolata, mely messzi csendes tájakra visz, főleg ha a Himalája és Tibet egyedülálló területeit képzeljük el. Különleges szépségű kis világszeglet ez, és példaként járnak előttünk az itteni népek, mivel kölcsönös harmóniában élnek mind a természettel, mind pedig egymással. forrás: theguardian.com, nationalgeographic.com

Szokatlan Guinness-rekordok A rekord szót meghallva általában valamilyen emberfeletti teljesítmény jut eszünkbe, például ki tud a világon a legmagasabbra ugrani, vagy ki tudja adott időn belül a legtöbb hamburgert megenni. Nem így gondolta azonban Sir Hugh Beaver, a Guinness sörgyár igazgatója, aki az addigi összes feljegyzett rekordot megpróbálta összegyűjteni. Az első Guinness Rekordok Könyvét 1955-ben adta ki, amely rögtön bestsellerré vált. Eleinte nagyrészt emberi teljesítmények szerepeltek benne, de később a könyv kiterjedt az élővilágra, technológiára, vagy akár a nyelvészetre.

Danzsee

Az emberi tűrőképesség határait sokan ostromolják önszántukból a legkülönbözőbb módon, olyan kérdésekre keresve válaszokat, hogy meddig lehet legtovább lélegzetet visszatartani, vagy mennyi időt lehet eltölteni alvás nélkül. Ám egy két ehhez hasonló világcsúcs a szerencsés vagy a szerencsétlen sors műve. Gyakran felmerül a kérdés, hogy az ember meddig bírja étlen-szomjan. Ezt a rekordot egy osztrák rab tartja, akiről az őrök megfeledkeztek, így 18 napon keresztül nem kapott semmiféle ellátást, és csodával határos módon élte túl az esetet.

Hasonlóan járt Jan Egil Refsdall is, aki a jeges tengerbe zuhant, melynek következtében 4 órára leállt a szíve. Egy átlagos esetnél 3-5 perc után meghal az ember segítségnyújtás nélkül, de a norvég halász valahogy túlélte, ráadásul később teljesen fel is épült.

Léteznek azért kevésbé „komoly” teljesítmények is, ezek közé tartozik az a székfoglalós játék, amelyen 8238 fő vett részt. Az esemény három és fél órán keresztül tartott, végül egy 15 éves lány, Xu Chong Wei nyerte.

Rendeztek egy talicskaversenyt is, ahol 318-an indultak, de ez a csúcs megdönthetőnek tűnik, ha valakinek (akár a gépészhallgatóknak) célja lenne ezt felülmúlni. Nem úgy, mint a hátrafele járás rekordját, melyet Plennie L. Wingo tart. Az úriember Santa Monicától Isztambulig 12875 km-t tett meg ilyen módon, az útja több, mint másfél évig tartott, melyről később könyvet is írt „Around The World Backwards” címmel. Hasonlóan megsüvegelendő Rodney Kenny kitartása is, aki 24 órát és 8 percet tubázott komolyabb kihagyás nélkül. Egy litván férfi meg tudott tartani 15 másodpercig a szakállával

forrás: wikipédia, Guinness World Records – Jubileumi kiadás különleges rekordokkal

egy 61,3 kilós nőt a helyi fesztiválon, ami a legnagyobb súlynak számít, melyet valaha ilyen módon képesek voltak felemelni. A világ leggyorsabb pékcsapata pedig az a páros, akiknek 18 perc 11,4 másodperc alatt sikerült az általuk aratott búzából kenyeret sütni.

Nemcsak emberekhez, hanem tárgyakhoz is köthetőek különleges rekordok. Elképesztőnek tűnik, hogy a világ legértékesebb gyeptéglájáért 20000 fontot fizetettek. Persze nem véletlen, hogy valakinek ennyit ért ez a kicsi füves terület. A Wembley Stadion egyik kapuja alól vágták ki egy gólvonalrészlettel együtt azt a darabot, ahova az 1966-os angol-német vb-finálé mindent eldöntő gólja esett. A felsőlécről lefele pattanó labda sokáig vitatott eset maradt a futballtörténelemben, ugyanis sokak szerint az nem ment át a gólvonalon teljes terjedelmében.

A világ legnagyobb Monopoly-táblája is szokatlan látványt nyújt a kaliforniai San Joséban. A 9,44x9,44 méteres játéktérhez ráadásul egyéb kiegészítők (kockák, szállodák, kártyák) is tartoznak, melyek méretarányosan nagyítottak. Emellett gyártottak már 2851 méteres cipzárt is.

Rengeteg ilyen és ehhez hasonló érdekesség szerepel a Guinness Rekordok könyvének bármelyik kiadásában, sőt, maga a könyvsorozat is rekorder, a valaha legtöbbet eladott, szerzői jog által védett széria rekordját tartja. Ha egy unalmas vasárnap délután az embernek semmi dolga nem akad, egyszer érdemes fellapozni, rendkívül szórakoztató tényekkel gazdagodhatunk olvasása közben.

A pénz útja A pénz napjainkban áthatja életünket, szinte mindennek az értéke kifejezhető ezekben az egységekben. De ez nem mindig volt így – ezt nehéz elképzelni, ugye? A pénz nélküli világ utópisztikusan hat, talán egyszer eljön a jövőben, de a jelen cikk a múlttal foglalkozik, ebből megtudhatjqátok milyen volt az értékrendszer és ennek eszközei sok-sok évvel ezelőtt.

Bence

Az emberi történelem kezdeti korában a kisebb, szervezett közösségeknek nem volt szükségük pénzre, eszközeiket közösen használták. A szükségleteiket kielégítő javakat maguknak teremtették elő, az alacsony technológiai fejlettség és igények miatt nem volt szükség speciális képzettségre. A fejlődés magával hozta a szakosodást, mindenki megtalálta a maga feladatát, amihez a legjobban értett, a termékeket pedig egymás között cserélték. A módszer, vagyis a barterkereskedelem sokáig fennmaradt, az emberek különféle termékeket és szolgáltatásokat cseréltek, anélkül, hogy bármilyen pénzeszköz a képbe került volna.

A történelem első közgazdászának Arisztotelész mondható, gazdasági kérdésekkel több művében is foglalkozik. Elmélete szerint minden általunk tulajdonlott tárgynak kétféle szerepe van; az eredeti, amely során ellátja tervezett feladatát, és az értéke, ami cserealapként szolgál.

A barterkereskedelemnek is megvoltak a nehézségei, a csere alapjául szolgáló tárgyak értékét nehéz volt megbecsülni, ezáltal a csere nem volt „igazságos”, továbbá nehéz volt olyan partnert találni, aki a szükséges áruval rendelkezett.

Nehéz megmondani, hogy a barterkereskedelem mikor vált monetáris rendszerré, amelyben a bankok kerültek a pénzforgalom középpontjába. Ez az átmenet nincs igazán helyhez és időhöz kötve, leginkább a fejlettség határozta meg, hogy az adott kultúrában melyik jelent meg és mikor.

A cserekereskedelem hátrányait némileg az árupénz bevezetése orvosolta, amelynek tárgyai szintén árucikkek voltak, de értékállók és egységekként is szolgáltak.

A kereskedelemre berendezkedő társadalmak kijelölték a mindenki által elfogadott, „szabványos” cikkeket; ilyen elven működött a suméri és babilóniai városok híres piacai is. Az alacsonyabb fejlettségű régiókban a nélkülözhetetlen állatok, mint a szarvasmarha vagy a teve szolgáltak cserealapként. Az időszámítás utáni századokban a fűszerek értek sokat, a legkelendőbbek a só, a bors és a tea volt. A felfedezések és gyarmatosítások idejében a

rum volt az etalon és emellett szívesen fogyasztott nedű is egy személyben. Az egykori Új-Franciaországban (ma Kanada része) a hódprém jelentette a fizetőeszközt a kis farágcsálók bánatára. A trópusi szigetvilágokban a kagyló volt a váltóeszköz, de egy eltúlzott példa is megemlíthető, a mikronéziai Yap-szigeten található 3,5 méter átmérőjű mészkő pénzérme is hasonló célokat szolgált. A legáltalánosabb és legismertebb árupénzek a nemesfémek voltak, leginkább az arany és az ezüst. Az értéksűrűségük, formálhatóságuk és könnyű tárolhatóságuk miatt minden másnál alkalmasabbnak bizonyultak erre a feladatra.

Kormányzati rendelkezés alapján kerül kibocsátásra a rendeleti pénz, értékét központilag határozzák meg. Az uralkodó hatalom és a törvények kötelezik a használatát, aki pedig valamilyen más, kedvezőbb fizetség miatt nem fogadja el, a törvényt sérti meg, amely miatt a történelem folyamán már többször is előfordult, hogy halálbüntetés járt. A fizetőeszköz gyökerei a 11. századi Kínába nyúlnak vissza. A Song dinasztia által kiadott „jiaozi” volt a világ első papírpénze, így elkerülhetetlen volt a gyerekbetegségek megjelenése. A piacon forgó fizetőeszköz mennyiségét nem szabályozták megfelelően, a folyamatos nyomtatás mellett nem ügyeltek a használatban lévő bankjegyek kivonására, növekvő mennyiségük miatt értékük csökkent, és inflálódott. Évszázadokkal később, a Yuan dinasztia volt az első, amely elsőrendű pénznemként használta a papírt, erről a „lapos pénzről” Marco Polo is megemlékezett útikönyvében.

Az első érméket Kínában, Indiában és az Égei-tenger városaiban készítették időszámításunk előtt több, mint 600 évvel. Alapanyaguk és gyártásuk eltérő: a kínai darabok bronzöntvények voltak, az indiaiakat lyukasztással készítették, míg a partvidéken nyomóbélyeggel hozták létre a formát és a lenyomatot.

A nagymértékben fejlett Római Birodalom a szervezettségen és egyenlőségen, valamint a demokrácián alapuló kormányzása miatt vált az egyik legnagyobb hatalom birtokosává, és mint ilyennek, nélkülözhetetlen volt a megfelelő értékrendszer is, amelynek egyik alapját a pénzrendszere adta. Az első római érméket a főváros szívében álló Juno Moneta templomban verték, és további 4 évszázadig a munkálatok egyik központi helye maradt. Az angol „money” szó, valamint a „mint” (magyarul pénzverde) is a „Moneta” kifejezésből származtathatók. Julius Caesar volt az első élő személy, akinek képe az érmékre került. A Római kultúra honosította meg Európában ezt az értékmérő eszközt és a pénzverés művészetét, amely napjainkig és még sokáig fent fog maradni. forrás: historyworld.net; wikipedia.org

MOSE-project A lagúnák városában, vagyis Velencében lassan turisztikai látványosságnak tűnnek az áradások (aqua alta-k), amelyek egyre nagyobb gyakorisággal elöntik a város területének 14 százalékát.

Danka

A látogatók szelfiznek a Szent Márk téren gumicsizmában, a megemelkedett vízben állva, és a kisgyerekek is boldogan játszadoznak benne. Pedig ez egy komoly problémát jelent az ottaniaknak. A legnagyobb áradás 1966ban történt, amikor közel 2 méteres volt a vízszintemelkedés. Az eset után a lakosság egy jelentős része el is hagyta a várost, és nem jött vissza. Az elmúlt időszakban egyre többször fordulnak elő ilyen áradások, a szakemberek szerint a klímaváltozás okozta tengerszint-emelkedés miatt. Éppen emiatt jött létre a MOSE-project. A gátrendszer elnevezése a prototípusának a mozaikszavából ered (modulo sperimentale elettromeccanico – kísérleti elektromechanikai modul), viszont az egész konstrukció átvette ezt a nevet Mózesre való utalás miatt, aki szintén szétválasztotta egyik tengerünk, megmentve egy népet ezzel.

A 78 gátmodul láncolata a lagúnát határoló szigeteket köti össze, így bezárva a három természetes kijáratot: a Lido-t, a Malamocco-t és a Chioggia-t.

A MOSE-project hivatalosan 1991-ben kezdődött, viszont csak 2003-ban avatta fel az akkori miniszter, Silvio Berlusconi. A tervek szerint 2012-re kellett volna elkészülnie, ám most úgy tűnik, hogy idén, de lehet, hogy csak 2020-ra lesz üzemképes.

A terv anyagi források hiánya miatt váratott magára, emellett több ellenzője is akadt. A város lakói évek óta tüntetésekkel kívánják felhívni a figyelmet a projekt megvalósíthatatlanságára vagy káros hatásaira. A környezetvédők a lagúna ökológiai egyensúlyát féltik: szerintük ez a gátrendszer teljesen felborítja azt.

Ha nem fenyeget áradás, akkor a gátrendszer elemei, a kapuk, a tengerfenéken lévő betonalapzatukon fekszenek, nem is látszanak, és víz tölti ki őket. Ha jön a dagály (és a vízszint emelkedése meghaladja a 87 centimétert), akkor a

forrás: origo.hu, mno.hu, mult-kor.hu, wikipedia.org, plugin-magazine.com

négy-öt méter vastag, üreges acélkapukból sűrített levegő bepumpálásával elkezdik kiszorítani a vizet. Így könnyebbek lesznek a tengervíznél, és az egyik végük elfordulva lassan felemelkedik a vízszint fölé. Az egymás melletti kapuk összekapcsolódva szigetelik el és védik meg a lagúnát az áradástól. A teljes lezárási folyamat négy-öt órát vesz igénybe. A magas vízállás elmúltával ismét beengedik a tengervizet a modulokba, amelyek súlyuknál fogva visszafordulnak fekvő helyzetükbe. A rendszer része a lagúna legszélesebb Lido–San Nicolò bejáratánál kialakított mesterséges sziget.

Egy-egy kapu 30 méter magas, 20 méter széles és 5 méter vastag, 300 tonnás acélszörnyeteg. Az első kapuk tesztelése 2013 októberében megtörtént. Háromméteres, hirtelen tengerszint-emelkedéstől védi majd a várost, illetve elég védelmet jelent akkor is, ha az átlagos tengerszint 100 év alatt 60 centiméterrel lesz magasabb a globális felmelegedés miatt. 2100-ig a rendszerre évente 35-ször lehetne szükség, amikor a tengerek átlagos vízszintje 25-30 centiméterrel emelkedik meg – magyarázza a Journal Climate Dynamics 2010-es tanulmánya.

Ezenkívül még van 3 nagyobb változás a Velencei-lagúna bejáratánál: az egyik egy hullámtörő gát a bejárat előtt (a képen breakwater néven), a második egy új sziget a bejárat belső részén (Mose Island) a harmadik pedig egy új hajózsilip a bejárat jobb oldalán (lock). Így amikor a gátak fel vannak állítva, akkor az új zsilipen tudnak közlekedni a hajók.

A MOSE üzembe helyezése után részben megnyugodhatnak az ott lakók, mert nem veszélyeztetik őket az áradások. Sajnos Velence nem csak az árvizek miatt van veszélyben, hanem még egy komolyabb problémával is meg kell küzdeni. A város lassan süllyed a kezdetek óta, viszont az ötvenes-hatvanas években történő talajvíz-szivattyúzás súlyosbították ezt a jelenséget. Szerencsére már erre a problémára is találtak megoldást, így remélhetőleg nem fog eltűnni a világ szeretett Velencéje.

Sorozatajánló: Altered Carbon Az egyetem évei alatt majdnem mindenkit elért már az az érzés, hogy egy élet egyszerűen nem elég ennyi mindent megtanulni. Az Altered Carbon világában azonban nem kell egyetlen emberöltőre szorítkozunk, de a sorozatot végignézve talán nem is bánjuk majd, hogy a való életben ez így van.

Laci

Mikor a Netflix bejelentette, hogy Richard Morgan sci-fi trilógiájából (a könyvek magyar címei: Valós halál, Törött angyalok, Dühöngő fúriák) sorozatot készít, sokan kétkedve fogadták az ötletet. A 300 évvel a jövőben játszódó neonoir stílusú könyvek feldolgozása ugyanis egy hollywoodi produkció költségvetésével is hatalmas kihívás lenne. Persze erre a népszerű videó szolgáltató csak azt tette, amit szokott: megvonta a vállát és előrukkolt egy olyan trailerrel, amitől mindenkinek leesett az álla.

A sorozat kinézetét hűen tükröző az előzetes ugyanis olyan képi és látványvilággal rendelkezik, hogy sokszor emlékeztetnem kellett magamat, hogy amit látok, az nem a valóság, csupán egy gondosan felépített díszlet és némi számítógépes utómunka eredménye. A noir műfajának megfelelő sötét, borongós hangulat, a villódzó neonfények és az itt-ott felbukkanó hologramok láttán, még a Szárnyas fejvadászon edződött nézők is elégedetten csettinthetnek.

Azonban semmit sem ér a látvány egy izgalmas történet nélkül. Szerencsére itt sem kell csalódnunk, hiszen a Morgan által megalkotott világ rendkívül érdekes. Az emberiség elérte a csillagközi kolonizáció korát, mely során meghódította a környező bolygókat. Ebben az egyik legnagyobb segítség az úgynevezett stack megalkotása volt, ami egy, a gerinc és az agy találkozásához beépített kis digitális tároló, melyben elraktározódik az ember minden emléke és teljes személyisége. Ha valaki meghal, akkor csupán annyit kell tennie, hogy feltölti a stackjében tárolt adatokat egy új testbe, és élhet tovább, mintha mi sem történt volna. Persze ha a bájos nagymamát egy tetoválásokkal teli motorosba költöztetik át, akkor felmerülhetnek problémák. Az egyetlen valós veszélyt a tároló megsemmisülése jelenti, ekkor következik be a magyar címben is említett valós halál.

A futurisztikus alaphelyzet ellenére a sorozat több mai társadalmi problémával is foglalkozik, mint például az évszázadok során egyre jobban kiéleződő pénzügyi egyenlőtlenségek – hiszen a szupergazdagok hatalmának itt már az öregedés és a halál sem szabhat gátat – vagy a vallási fanatizmus.

A gondosan felépített világ azonban csak hátteréül szolgál a sorozat fő cselekményszálának. Az alapkonfliktus egy szinte megoldhatatlan gyilkosság, melynek felderítése akkora kihívást jelent, hogy a 250 éve „halott” (és már csak a neve miatt is érdekes) Takeshi Kovácsot töltik fel egy új testbe, hogy megoldja azt.

Persze ezt színesítik további részletek is, mint például az ügyet eredetileg megkapó nyomozónő Ortega, vagy a tény, hogy Kovács előző „életében” egy elit terrorista alakulat tagja volt.

A sztoriról inkább nem is árulnék el többet, legyen elég annyi, hogy csavarokban és érdekes mellékszálakban sincs hiány, a stackekkel kapcsolatban is kiderül néhány váratlan dolog.

A színészi teljesítményekben szintén nincs kivetnivaló, de talán igazán kiemelkedőt csak a Kristin Ortegát játszó, általam eddig teljesen ismeretlen Martha Higareda alakít. Ez korántsem jelenti azt, hogy a többi szereplő rossz lenne, sőt! Érdekesség, hogy Takeshit három színész is alakítja különböző idősíkokon, Joel Kinnaman, Will Yun Lee és Byron Mann személyében. Ez a technika a sorozat következő évadaiban különleges lehetőségeket teremthet, hisz egy karaktert évadonként, vagy akár évad közben is játszhat más-más színész.

Az Altered Cabont tehát mindenkinek ajánlom, aki szereti a jól felépített sci-fi univerzumokat, a pörgős akciójeleneteket és a jól kigondolt bűnügyi fejtörőket.