4 Mercedes-Benz... 5 Automobilindustrie in Ungarn 6 Ismét Design Hét Budapesten! 8 1000 Ft-os történet 9 GMT+2 10 Zero waste egyszerűen 11 E-egészségügy... 12 Egy félév filmcímekben 13 „Mindig járjunk emelt fővel!”
Tartalom
14 Rekorddöntő gépvakondok 16 Okos város az élhetőbb jövőért(?) 18 Mi történne, ha… 19 Miért ilyen gyalázatos... 20 20 kedvenc mindf*ck filmem 22 Brilliant apps 24 Vonattal Ukrajnában 25 Ismét értékeltünk 26 Lean
Impresszum Tördelők:
Felelős kiadó:
Tóth Amanda
Felelős szerkesztő:
Schaf Lili
Bedők Eszter Biróczky Máté Egész Dénes Kocsor Máté Németh Mónika Eszter Pickó Anna
Olvasószerkesztők:
Főszerkesztő:
Vajda Márk Főszerkesztő-helyettes:
Mézes Márton Tördelőszerkesztő:
Herczeg Krisztina Cikkírók:
Tartalmi vezető:
Mézes Márton Vezető grafikus:
Pethő Luca
Korábbi számaink: gpk.bme.hu/index.php/kate
Grafikusok:
Ábrahám Flóra Bajnóczi Anna Hepp Ádám Kamondi Noémi Kerepesi Veronika Orbán Péter Ábrahám Flóra Bartalos Balázs Tibor Bartalos Róbert Bolyki Zsolt Burján Vivien Horváth Bence Horváth László Kerepesi Veronika Kocsor Máté Orbán Péter Weimert Dániel Adorján Csenge Bartalos Balázs Tibor Egész Dénes
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviselet lapja. Megjelenik 1000 példányban az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával. Káté szerkesztőség 1111 Budapest, Irinyi J. u-1-17. HÖK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu fb.com/katepress instagram.com/kateepress Nyomda: Multiszolg Termeltető és Szolgáltató Bt. A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk. Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük! Hivatalos megjelenés: Október 8.
„Mindig járjunk emelt fővel!” OMIKK Lehet, hogy a fenti cím elsőre közhelyként hangzik. Sőt, akár az is
lehet, hogy a kedves Olvasó is épp ezt teszi, amikor Budapest utcáit, tereit járja. Mindenesetre olyan intelem ez, amellyel Ráday Mihály, a Budapesti Városvédő Egyesület (BVE) örökös és tiszteletbeli elnöke megnyitotta a Budapest TérKép c. kiállítást szeptember 15-én, a BME OMIKK-ban. „A kiállításhoz az alapötletet Budapest páratlan szépségei, a körülöttünk lévő építészeti kincsek és a fotózás öröme adta.” – mondta Both Balázs, aki a kiállítást kezdeményezte, és aki az Egyetemen épp tanársegédként dolgozik. „A BVE Fotós csoportjának aktív tagjaként felkerestem a BME OMIKK-ot, mivel a csoport tagjai csodálatos képeket készítettek a fővárosról. Molnár Anita, az OMIKK marketingfelelőse a kezdetektől nyitott és segítőkész volt az esemény szervezésében. Tulajdonképpen köszönet illeti a könyvtár valamennyi munkatársát, akik segítették az esemény jó hangulatú lebonyolítását.” – teszi hozzá Balázs. Marton József, az OMIKK új főigazgatója szívélyesen köszöntötte a kiállításon megjelenteket. Ezután Ráday Mihály nyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a körülöttünk lévő páratlan építészeti értékek mellett nem szabad vakon elmenni, akár villamoson vagyunk, akár sétálunk. Hamarosan Surányi András, a BVE új elnöke tartott izgalmas és szemléletes előadást a BME központi és a Könyvtár épületének díszeiről és ezek mitológiai szimbólumrendszeréréről. Merthogy minden egyes díszítés a homlokzaton egy üzenet! Ma már nehéz elképzelni, de egyetemünk otthonául szolgáló lágymányosi telek megvásárlását annak városszéli elhelyezkedése miatt többen ellenezték. Az 1800-as évek végén még mocsaras terület a Duna ártere volt – tudtuk meg Dr. Armuth Miklós építőmérnök lebilincselő előadásából. A Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék egyete-
mi docense korabeli térképekkel és fotókkal illusztrálta a csupán 7 év alatt felépített, hivatalosan 1910-ben átadott (a tanítás már 1909 szeptemberében megkezdődött) épületegyüttes izgalmas történetét. A program folytatásában a látogatók híres professzorok lábnyomát követve a Szkéné Színház és a második emeleti nagyelőadó után a nagyközönség elől elzárt rektori szobába és tanácsterembe is benézhettek. A séta végén a díszterem erkélyéről megcsodálhatták Budapest páratlan panorámáját. Az érdeklődők a könyvtár történetét és a látogatók elől elzárt tereit ismerhették meg azon az egy órás sétán, amelyen Dr. Horváth Attila kalauzolt. Az egyetem történetének rövid ismertetése után a Pecz Samu által tervezett épület Nagyolvasóját, valamint a régi és az új raktári tereket láthatta a mintegy ötven látogató. A könyvtár építészének – nem mellékesen a Műegyetem nagy tudású professzorának – szakértelméről nemcsak a jól átgondolt térszervezés, a ma is kiválóan funkcionáló épületrészek, hanem olyan apró részletek is árulkodnak, mint a ma már csak egy réz csőcsonkként megmaradt központi porszívórendszer. A vendégek a könyvtári működés érdekességei mellett különleges anekdotákat is megismerhettek: ilyen volt például Wagner László professzor párbaja, mely során lelőtte az akkori igazságügyi miniszter, Perczel Béla fiát, Aurélt. A BVE Fotós csoport kiállításon fényképekkel résztvevő, aktív tagjai: Both Balázs, Halász László, Horváth László, Matyi Katalin, Mészáros Ödön, Müller Éva, Nagy Éva, Puha Titusz, Radnai Judit, Rosch Gábor, Surányi András.
Mercedes-Benz Vision EQ Silver Arrow The reasonably famous Californian Pebble Beach opened its gates not just to high-end travellers, but to concept car lovers as well. The Monterey Car Week, which took place on 25th August, lined up the most prosperous moguls of the automotive industry and snatched off the veil from the newest models. Most awaited designs got exposed on the festival’s zenith, the Concours d’Elegance show. Vivi
This year’s biggest hit, the Mercedes-Benz Vision EQ Silver Arrow concept car has historical relations dating back to 1936. During that time the now worldwide known company operated as Daimler-Benz, and has just released the Mercedes Avus. This Grand Prix racing car, with original curves designed by Ferdinand Porsche, was the best aerodinamically shaped vehicle of the century, achieving numerous prizes and records. Mercedes Avus was a pioneer member of the Silberpfeile – Silver Arrow – family. Silver Arrows were expansively known for their agressive sound and speed, elegance, in addition their silver colour was outstanding in the era, resulting in a rocket-like aerial. Interesting fact, that these cars got divested of the thick white paint layer – which was typical on Grand Prix races – so they could even weight less and obtain a higher speed. Thanks to continuous innovations, in January 1938 Rudolf Caracciola managed to break the speed record set on the public road between Frankfurt and Darmstadt in an aerodinamically perfected W125, marking a speed of 432 km/h. Weird as it seems, but almost 80 years had to pass to break this record. In 2017 Koenigsegg Agera RS managed to reach a higher speed than the legendary Recordwagen. Recognising the opportunities of Silver Arrows, Adolf Hitler – who was a freshly initiated chancellor at that time – decided to support the recently founded Auto Union to develop the existing automotive technologies. Unfortunately as the Second World War broke out in 1939, Auto Union, which by the time posessed Mercedes too, had to adapt to the armaments industry and production, brushing aside the Avus. The Vision EQ drives on the legacy of these streamlined shaped speed tanks. Intended for maximalised driving pleasure and goose bump generating acceleration, the new Silver Arrow embodies progressive luxury and provides insight to the technology of future design. Engaging the opportunities and cultural respects of the W 125, integrating a well known but futuristically aerodinamical shape with groundbreaking modern technologies, Mercedes managed to perfect the meaning of a tribute concept car. As a result, the Vision EQ show car became an exhibitory display of the company’s new source: media.daimler.com; mercedes-benz.com; caranddriver.com
EQ technology, embedded into a more than 80 years old legend. But who was responsible for bringing this wonder to life? Mathias Schenker, the North-America based designer leaded the composition of the moulding, while the concept was given it’s final face by Gorden Wagener, leading designer at Mercedes-Benz. Despite it’s electric drive train, the new 5,3 meters long Silver Arrow EQ prototype swaggers around with 738 shaft horsepower. Apart from the power under the silver carbon-fibre surface, Vision EQ is equipped with several eye-candy elements. Mounted with active rear spoilers and a special transparent shark wing, stability is guaranteed during extreme maneuvering conditions. The treatise car is tolled up with an 80 kWh accumulator, with which the Mercedes could reach up to an almost 400km distance. Citing an avant-garde facade, designers emphasised the wheels, engineering an outstanding shape. Wheels are covered with a special curved aluminium cover, while 168 separate rose gold spokes were formed, adding a steampunk overtone to the concept, and creating a sassy turnout. The one seated cockpit – comforted with an Alcantara suede covered ergonomically shaped shell seat – is also equipped with the new EQ technology. The steering wheel of the Vision EQ Silver Arrow is encompassed with a wide panoramic touchscreen, on which an active 3D image of the surroundings would be projected from behind. EQ technology offers a comprehensive electric mobility system, including charging services, supporting technologies and progressive innovations. Cars equipped with EQ systems are fully electric, with back projected screens replacing front grills, bringing futuristic sci-fi fantasy design right to our doorstep. Managing everyday mobility of the future MercedesBenz stands on four pillars: connected, autonomous, shared and electric. Concept EQ vehicles will be able to realise the transportation of the future, creating a fully electric intelligent system. Integrating the high-tech prospects of the future and applying modern manufacturing processes and materials, Mercedes realized a forward-thinking concept.
Automobilindustrie in Ungarn zweiter Teil
In unserer letzten Zeitung, die im September erschienen ist, konntet ihr über den heutigen Zustand der ungarischen Automobilindustrie lesen. Wir haben auch mit der Vorstellung der vier größten Hersteller angefangen. Jetzt kommen der Audi, der Opel und der Mercedes an die Reihe. Zsolti
Audi
Der Audi Hungaria AG in Győr, die indirekt die Tochtergesellschaft des deutschen Großkonzerns, Volkswagen AG ist, feiert dieses Jahr das 25-jährige Jubiläum der ungarischen Gründung und das 20-jährige Jubiläum des ersten in Győr hergestellten Autos. Dieses Großunternehmen ist eines der bedeutendsten Arbeitsgeber in Ungarn: mit seinem 13 600 Angestellten zählt es als der siebte größte Arbeitsgeber in Ungarn – laut der Daten vom Juli 2018. Die Nettoeinnahme des Herstellers war im Jahre 2017 7,5 Milliarden EUR, die fast dreimal so viel ist, wie bei dem Suzuki in Esztergom. Die Aktiengesellschaft spielt eine sehr wichtige Rolle im Leben der Stadt Győr. Nicht nur die berühmte Handballmannschaft „Győri Audi ETO KC” wird unterstützt, sondern hat das deutsche Unternehmen mehrere Lehrstühle an der Szent István Universität gegründet. Beispielweise genießen das Győrer Ballett, zahlreiche Schulen und Bildungsinstituten die Förderung der Firma. Jetzt kommen die technischen Eigenschaften des großen Betriebes. Die Anlage besteht aus drei Abteilungen: Motorenwerk, Fahrzeugproduktionsbetrieb und Werkzeugfabrik. Die Geschichte von Audi in Győr hat mit dem Motorenwerk 1993 begonnen. Damals wurden hier Vierzylindermotoren hergestellt, aber die Investoren haben diese Umgebung und die Bedingungen sehr sympathisch gefunden, und sie haben sich 5 Jahre später so entschieden, auch einen Fahrzeugproduktionsbetrieb ins Leben zu rufen. Heutzutage werden in Ungarn Vier- bis Zwölfzylindermotoren nicht nur für den Audi, sondern auch für die anderen Mitglieder des Konzerns produziert. Das Sortiment besteht aus 25 Grundmotoren und ihren weiteren 450 Varianten. Die Produktion hat mit dem Audi TT Coupé 1998 begonnen. Später wurden hier auch A3 und RS Modelle produziert. Heute bilden der TT Coupé und Roadster, der A3 Limousine und Cabriolet und der Q3 das Sortiment. Bei dem letzten Modell hat die Serienproduktion der zweiten Generation am 28. August begonnen. In der Zukunft – laut der Hinweise des Konzerns – werden in Győr auch Q4 Modelle hergestellt. Und in wie großen Maßen? 2016 hat das Unternehmen seinen 30 millionsten Motor und seinen millionsten PKW produziert.
Opel
Der Opel hat bis 2017 zum amerikanischen General Motors (GM) Konzern gehört und heute ist die Marke das Eigentum der französischen PSA Gruppe. Die Geschichte hat ganz nach der Wende, im Juli 1990 angefangen, als einen Vertrag zwischen GM und Rába Ungarische Wagon- und Maschinenfabrik abgeschlossen wurde. Damit wurde das erste multinationale Unternehmen in Ungarn gegründet. Nach dem Aufbau der Betriebshallen in Szentgotthárd (Komitat Vas) wurde das erste Auto, ein Astra von dem damaligen Premierminister von Ungarn, József Antall am 13. März 1992 gefahren. Ein Jahr später hat auch die Motorproduktion im Motorenwerk begonnen. Bis 1998 wurden 80835 Astras hergestellt, dann ist eine Veränderung gekommen und nach der Erzeugung von 4404 Vectra war die PKW-Produktion im Jahre 1999 in Szentgotthárd zu Ende.
Die Betriebshallen wurden sofort umgebaut, um automatische Bus- und LKW-Wechselgetriebe zu produzieren. Das Sortiment dieser Abteilung hat sich 2006 auch entwickelt: von dieser Zeit an beschäftigt sich die Firma auch mit der Reparatur von PKWWechselgetrieben. Aber es ist sicherlich unbestritten, dass der wichtigste Teil des Betriebes das Motorenwerk ist. Seit mehr als 25 Jahren ist das Unternehmen auf den europäischen Motorexportmarkten tätig. Im Jahre 2017 wurden hier 630 Tausend Motoren produziert, diese Zahl gilt absolut als ein Gipfel im Leben des ungarischen Betriebes. Diese Masse der Motoren – im Vergleich zu Audi, wo fast 2 Millionen Motoren in einem
Jahr produziert werden – ist nicht so-so hoch in der Wirtschaft. Seit der Eröffnung werden insgesamt mehr als 9 Millionen Antriebe, die in Szentgotthárd produziert wurden, in verschiedene Opel Modelle (z. B. Astra, Insignia) eingebaut. Die Firma verfügt heute über 1000 Angestellten und eine jährliche Nettoeinnahme von 150 Millionen EUR. Die Führung legt auf die Arbeitssicherheit und den Umweltschutz einen besonderen Akzent. Ein schöner Erfolg der Maßnahmen ist die zahlreichen Preise des Unternehmens, die der Betrieb in Szentgotthárd im Bereich von Klimaschutz und Arbeitssicherheit bekommen hat. Sie fördern die Ausbildungsplätze und Universitäten in der Nähe mit Motoren zur Erweiterung der Praxiskenntnisse und auch mit Computern und anderen Elektrogeräten.
Bildungsform, die sogenannte Dualbildung mit der Hilfe von Hochschule Kecskemét und Knorr-Bremse seit 2012 ausgebildet wurde. Die Studierenden an der Universität verbringen ein bis zwei Tage pro Woche bei einem Unternehmen, z. B. beim Mercedes, um ihren Horizont zu erweitern. Im Juni 2016 wurden die ersten Diplome in dieser Bildungsform übergegeben. Am 5. Juni 2018 wurde der Grundstein der zweiten Betriebseinheit abgelegt. Diese Erweiterung bietet 2500 neue Arbeitsstellen für die Wirtschaft. Die neue Abteilung wird für die Technologien der Industrie 4.0 geeignet. Hoffentlich könntet ihr einen Blick mit der Hilfe dieser zwei Artikel auf den heutigen Zustand der ungarischen Automobilindustrie werfen. Mit den Zahlen wollten wir euch zeigen, wie viele Angestellten und wie große Einnahmen die Firmen haben. Ihr solltet euch immer vor Augen halten, dass die deutsche Sprache wegen der engen Beziehung zwischen der deutschen und ungarischen Wirtschaft auch heute eine sehr wichtige Rolle spielt.
Szótár Mercedes
Der Mercedes-Benz ist ein der führenden Marken von Daimler AG. Mercedes-Benz Manufacturing Hungary ist einer Produktionsort dieser Marke, an der Klasse B und CLA hergestellt werden. Die Tochtergesellschaft in Ungarn hat 4400 Arbeitsnehmer und konnte 2017 eine Nettoeinnahme von 3,5 Milliarden EUR erreichen. Diese Zahl gilt als zweite in der ungarischen Automobilindustrie, aber sie ist weniger als die Hälfte des Werts von Audi. Die Führung des Daimler Konzerns hat sich in der Mitte der 2000er Jahre so entschieden, einen neuen Produktionsort in Osteuropa zu öffnen. Es gab einen langen Untersuchungsvorgang, in dem unzählige Orte in Ungarn, Polen, Rumänien und in der Slowakei überprüft worden sind, ob sie für das Etablieren eines Betriebs geeignet sind. Unter mehreren Kandidaten (einschließlich Miskolc in Nordungarn) wurde 2008 Kecskemét ausgewählt, um da den neuen Produktionsort einzurichten. Es ist interessant, dass die Stadt Miskolc zweimal kein Glück hatte. Später, im Jahre 2018 ist die neue Chance entstehen, ein BMW-Werk in die Stadt anzuziehen, aber die bayerische Firma hat sich eher für Debrecen entschieden. Die Infrastruktur wurde wegen des Betriebes in der Umgebung von Kecskemét entwickelt. Nicht nur Straßen wurden gebaut, sondern auch das Eisenbahnnetzwerk wurde verbreitet. Eine wichtige Entwicklung in dem Unterricht, dass eine neue
die Nettoeinnahme; -n – nettó (ár)bevétel die Förderung; -en – támogatás das Motorenwerk; -e – motor gyártó üzem der Fahrzeugproduktionsbetrieb; -e; – járműgyártó üzem das Eigentum; (-e) – tulajdon der Wechselgetrieb; -e – váltómű verfügen über+A – rendelkezni vmivel einen Akzent auf +A legen – hangsúlyt fektetni vmire der Untersuchungsvorgang; ¨-e – vizsgálati eljárás das Etablieren; - –alapítás geeignet sein für+A – alkalmas vmire den Grundstein ablegen – letenni az alapkövet
Quellen: audi.hu; hvg.hu; hu.wikipedia.org; ceginformacio.hu; vezess.hu; opel.hu; gyar.mercedes-benz.hu
Ismét Design Hét Budapesten! Az évente megrendezésre kerülő Design Hét Budapest rendezvénysorozat első alkalommal 2004-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, ám idén fennállásának 15. évfordulóját ünnepli. A Magyar Formatervezési Tanács azzal a szándékkal hozta létre az eseményt, hogy egyaránt népszerűsítse a hazai designt, közreműködjön mind gazdasági, mind pedig társadalmi szerepének tudatosításában, és hidat képezzen a terület ipari szereplői felé is. A fesztivál védnöke és finanszírozója a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, szervezője a Magyar Formatervezési Tanács. A rendezvény október 5 és 19 között kerül megrendezésre. Vivi
A több mint egy hetes rendezvénysorozat fő eseménye a Magyar Formatervezési Díj átadása, továbbá a Design Management Díj odaítélése. Az ezen díjakért pályázó tervezők munkáit a nagyközönség is megtekintheti, méghozzá a Design Hét keretein belül megrendezésre kerülő kiállításon. A Formatervezési Díj közel négy évtizede hívja fel a figyelmet a magyar design leginnovatívabb, remek piaci képességekkel rendelkező, friss és kiemelkedő tervezőinek munkáira. Továbbá támogatja ezen termékek kereskedelmi forgalomba való bevezetését. Az idei Design Hét két, Műegyetemhez is köthető jelentős tervezője Kozma Lajos és Zalavári József. Kozma Lajos 1902 és 1906 között az akkor még József Nádor Műegyetemként ismert intézményben tanult, mely később az általunk is jól ismert Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmé nőtte ki magát. Tagja volt a Kós Károly által alapított Fiatalok Táraságának, mely az akkori feltörekvő, később korszakalkotó építészek baráti köre volt. A művész születésének 125. évfordulóját írjuk, ezért is lett a Design Hét egy kiemelt alakja. Kozma Lajos nem csak épületeket tervezett, de hatalmas gyűjtemény maradt fenn mind grafikái, mind pedig az általa megálmodott használati tárgyak közül. Ezek egy különleges kiállítás keretein belül, december 2-ig tekinthetőek meg a Műcsarnokban. A tervező komplex alkotói attitűdje népi ihletésű szecessziós törekvésekben teljesedett ki, illetve jelentős képviselője volt a Magyarországon is megjelenő art deco mozgalomnak. 1913-ban megalapította a Budapesti Műhelyt, amelynek célja a lakásművészet megújítása volt. Remek példa az utóbbira, hogy az épületek tervezésekor gondosan szem előtt tartotta a majdani lakók személyiségét és szokásait is. Éppen ezért is figyelhető meg épületeiben és termékterveiben valami különös egyéniség. Építészeti terveinek egyik nagy újítása volt az úgynevezett mellékhelyiségek elrendezése. Az ilyen szobákat, mint például a fürdőszoba vagy a konyha, a tulajdonos életvitelének megfelelő sorrendben helyezte el a lakószoba körül. Ezek a helyiségek egyben szigetelték is a lakószoba egy részét.
Munkásságának ma is megtekinthető nyoma az Austerlich-ház, az Átrium-ház, valamint a Lupa-szigeti nyaralók. Alkotói tevékenységének későbbi szakaszaiban a modernebb, letisztult grafikák és használati tárgyak felé fordult, sőt az Iparművészeti Főiskolán és a Műegyetemen is oktatott. Zalavári József DLA, formatervező és szobrászművész, a műegyetemi Gép-és Terméktervezés tanszék egyik kiemelkedő munkásságú oktatójaként is ismert volt, ám sajnos már nem található meg a tanszéken. Kevesen tudják, de a 2007-ben szabadalmaztatott Gömböc névre keresztelt homogén, háromdimenziós testről készült szobor kivitelezésében is jelentős szerepet vállalt. Ez a szobor megtekinthető a Corvin-sétányon. Anyaga rozsdamentes, gyöngyszórt krómacél lemez, térfogata pedig körülbelül 40 ezer liter. Ha a kedves olvasó nem ismerné a Gömböcöt, ez egy olyan test, melynek a különlegessége, hogy összesen két egyensúlyi helyzete van, melyekbe akármilyen pozícióból visszatér. Zalavári József több, a formatervezés alapjait leíró kiadványt is készített, az oktatói tevékenység, a formatervezés, mint logikai gondolkodás átadása mindig is szerves részét képezte életének. A formatervező munkásságában jelentős szerepet élvező formalogikai keresőfolyamatok, ezek elemi vonatkozásai, illetve térben való rögzítései mind egy-egy érdekes kísérletként futottak ki. A művészt többek között 1986-ban Formatervezési Nívódíjjal, majd később Ferenczy Noémi-díjjal is kitüntették, a Design Héten megtekinthető kiállítása pedig az elmúlt három évtizedben megfigyelhető, formatervezői és tanári pályafutásával párhuzamosan végzett képzőművészeti munkáiból ad válogatást. Mi több, kerekasztal beszélgetéssel is közelebb lehet kerülni alkotói gondolkodásának megismeréséhez. A Design Hét kiállításai tárt kapukkal várják az érdeklődőket, ám érdemes odafigyelni mivel számos kiállítás előzetes regisztrációhoz kötött. Keressétek következő havi számunkat, melyben beszámolunk a Formatervezési Díj pályázóiról! forrás: designhet.hu; mucsarnok.hu
1000 Ft-os történet Milyen szép napra virradtunk ma! Én és több száz testvérem éppen egy mozgó dobozban utazunk új gazdánk felé. Stílusos kékbe öltöztetett testünk friss és ropogós. Fejemet egy nagy orrú bácsi fedi, aki szigorúan tekint a szemlélőre. Hopp, betöltenek minket egy sötét dobozba. Kicsit szűkösen vagyunk, de alig várjuk új kalandunk kezdetét. Biztosan gondoskodó gazdát kapok, aki törődik majd velem. Kox
Hirtelen hatalmas berregés kezdődik, és már repülök is kifelé a világba. Egy egyetemista fiú el is távolít a gépből és egy kényelmes bőrből készült otthont ad nekem. Remekül érzem magam, csak úgy forgatom a fejemet a séta közben. Valami egyetem épületét hagytuk el éppen. Bementünk egy furcsa szobába, ahonnan nagyon jó illatokat érzek. Gazdám beszélget egy fiatal lánnyal, aki átnyújt neki egy kis zacskót, tele finom péksüteménnyel. De várjunk csak, mi történik? Az én kis egyetemistám a bőrotthonom felé nyúl és átnyújt a másik embernek. Nem értem, miért hagy magamra? Azt hittem az idők végezetéig együtt járjuk majd az utcákat. Kezdeti döbbenetem után ismét egy szűk dobozban találom magam. Öröm az ürömben, hogy rengeteg sorstársammal találkoztam. Vannak itt mindenféle alakok, különböző színek, furcsa egy társaság. Nincs azonban sok időm merengeni rajta, mivel már nyílik is a tároló. Az előző lány kivesz a dobozból. Próbálok felkészülni a legros�szabbra. Ezt jól tettem, ugyanis egy hosszú piros tárggyal összefirkál. Úgy látom valami számokat írt rám. Ha jól emlékszem, hallottam már ilyenről, ez egy telefonszám. Végül átnyújt egy fiúnak, aki fülig érő szájjal átvesz. Lehet, hogy mégis van remény? Ha ennyire örült nekem a srác, akkor biztosan jó ember. Sajnos most nem látok ki az új otthonomból. Ez is egy hasonló tárolóhely lehet, mint az első gazdámnál, de az sokkal kényelmesebb volt. Órák teltek el, mire előkerültem a napvilágra. Ismeretséget kötöttem egy nagyon szimpatikus telefonnal, aki a másik zsebben tartózkodhatott. Látom, ahogy gazdám izgatottan nézeget engem, majd tárcsáz valakit. Rövidesen nagy szomorúságot látok a szemében. Visszatömköd régi helyemre és elkezd sietni valahová. Órák telhettek el, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy nagyon hangos helyre kerültem. Hirtelen előkapnak sötét magányomból és egy fényektől villódzó teremben kötök ki. Gazdám kezében fog engem, és elkezd táncolni egy nagy hordón. Körbenézek, mindenhol fiatalok, remek a hangulat. Engem is elfog a lelkesedés és a zene ütemére lengetem papírvékony testemet. Az egyetemi buli a tetőfokára hágott, amikor azt veszem észre, hogy hirtelen a földön landolok. Elnézést, de nem venne fel valaki? Jobbra is egy láb, balra is egy láb. Bumm, ez rajtam landolt. Feljött a nap, mire mindenki elhagyta a termet. Megtépázva, összefirkálva keseregtem magányomban. Nem
erre számítottam, amikor ma reggel elhagytam a bölcsőt. Jobb lett volna nekem, ha ott maradok. Szomorkodásom közepette azonban valaki hirtelen felvett és széles mosolyt láttam az arcán. Egy pisze orrú, aranyos lány volt, aki takarítás közben talált rám. Azon nyomban fel is vitt a szobájába és szépen megragasztotta szakadt testemet. Megmentőm végül elhelyezett egy biztonságos malacperselybe, ahol népes társaságom mellett azóta is gondomat viseli. Vajon hány ehhez hasonló történetet hallanánk még, ha sorstársaim is megoszthatnák gondolataikat az emberekkel. El se tudom képzelni, min mennek keresztül nap mint nap. Hatalmas szerencsémre az én történetem happy end lett…
GMT+2
– Megérné-e időzónát váltani Magyarországon?
Magyarországon 1980 óta használjuk állandó jelleggel a nyári időszámítást, melyet először a Monarchia idejében, 1916-ban vezettek be Németországhoz hasonlóan. Ennek köszönhetően nyáron tovább élvezhetjük a nappalokat, és nem is világosodik reggel olyan korán. Október utolsó hétvégéjén azonban eljön az óraátállítás ideje, így ismét kezdhetünk hozzászokni az egy órával korábbi naplemente hatásaihoz. Ilyenkor gyakran felmerül a kérdés: biztos jó nekünk az, ha télen már délután 4 körül besötétedik? Wili
Hazánk a GMT+1-es időzónába tartozik, mint ahogy a legtöbb közép- és nyugat-európai ország. Kivételt csak Nagy-Britannia, Írország, Portugália és Izland képeznek, náluk a greenwichi idő szerint zajlik az élet. Ha megnézzük, hogy a 360 hosszúsági fok 24 órára hogyan oszlik el, nyilvánvaló, hogy egy időzóna ideálisan 15 hosszúsági fokon terül el. Igen ám, de Európában más a helyzet, itt nagyjából 20 fok kiterjedésű a zóna. Éppen ezért a terület két szélén nem biztos, hogy megfelelő idősávban telnek a napok. Nem véletlen, hogy Spanyolországban történt is parlamenti javaslat az átállásról. A másik határt mi, illetve a többi közép-európai ország jelenti, érezhetően nálunk se igazodik optimálisan az időzóna a mindennapi élethez. Ennek megváltoztatása lehetséges lenne, viszont számos érv szól mellette és ellene egyaránt. Az egyik lehetőség az, miszerint áttérünk GMT+2-re, de tavasszal nem tekerjük előre az órát. Ezzel megszűnne a kétféle időszámítás és annak minden kellemetlensége, valamint télen a mostanihoz képest egy órával később alkonyodna, emellett drasztikusan nőne a sötét reggelek száma. A kérdés az, hogy melyik napszakban jelentene nagyobb előnyt plusz egy óra világosság, ám ezt a csatát valószínűleg a délutáni (esti) időpont nyerné. Gondoljunk csak bele, a lakosság nagy része nem tudja kihasználni a hajnali 6 órai napsütést, ellenben a 18 órait nagyjából mindenki. Az ember egészségének is jót tesz, ha többet van világosban, javul a közérzet, több D-vitaminhoz jut a szervezet. Ráadásul némi energiát is megspórolunk, ha éber óráink nagyobb részét természetes fény mellett töltjük, bár a modern közvilágítási rendszerek már lekövetik a napszakok változását. Ez a verzió mindenesetre nem megvalósítható, mivel az Európai Unió jelenlegi szabályozása egyelőre még nem engedélyezi. Ugyanakkor az EU-n belül is vitatkoznak arról, hogy van-e értelme kötelezni a tagállamokat az óraátállításra. Egy másik javaslatot dolgozott ki a telekommunikációs mérnökként dolgozó Herman Gábor. Szerinte úgy kéne átállnunk a GMT+2-re, hogy megtartjuk a téli és nyári időszámítást. Ebben a rendszerben nyáron nagyon sokáig fent marad a nap, valamint az előző verziónál
említett előnyök is sokkal erőteljesebben érvényesülhetnének. Egy Facebook-csoportot is létrehozott, hogy ötleteit megoszthassa másokkal is, valamint a témával kapcsolatban írt egy 25 oldalas tanulmányt, amelyben részletesen kifejtette a váltás indítékait és hosszútávú hatásait. Szerepel benne például az, hogy több napfényes óra jut az ember szabadidejére, ez növelheti a sportolási hajlandóságot, vagy hogy a depressziós betegségek száma is csökkenne. Pár hátrányt azonban megemlít ennél a verziónál is. Télen a legtöbb reggel sötétben kéne munkába menni, valamint nyáron a kisgyerekeket nehezebb korán lefektetni, ha sokáig süt a nap. Ezenfelül az is válthat ki nemtetszést, hogy ezentúl a kelet-európai időzónába tartoznánk, elszakadva ezzel Európa nagyobb részétől, melyből számos gazdasági hátránya származhat az országnak. A lehetőségről hivatalos hatástanulmányok eddig még nem készültek, döntéshozói szintig se jutott el a kérdés. Amennyiben egyszer mégis megtörténik, hosszú társadalmi konzultációnak kéne kezdődnie a témáról, ugyanis az átállás mindenkinek más változást hozna az életébe. Herman szerint a folyamat kivitelezése nem lenne túl pénzigényes, a megvalósítás is viszonylag egyszerűen menne: októberben nem állítjuk vissza az órát, majd márciusban eggyel előrébb ugrunk. Más országokban is felmerült ugyanez a probléma, legutóbb Törökországban törölték el az óraátállítást hasonló okok miatt, de már az oroszok se alkalmazzák. Történt viszont már ennél extrémebb eset is: Szamoában 2011-ben kihagyták december 30-át, hogy ezzel a dátumválasztó vonal másik oldalára kerüljenek. A döntés érthető volt, hiszen ezután nem voltak csúszásban legfőbb kereskedelmi partnereikhez, Ausztráliához és Új-Zélandhoz képest. Annyira viszont nem örült az a 700 lakos, akiknek erre a napra esett a születésnapjuk. Tőlük a kormány levélben elnézést is kért.
forrás: origo.hu, 444.hu, bbc.com
Zero waste egyszerűen A környezetvédelem eléggé felkapott, mondhatni „trendi” téma manapság. De annak ellenére, hogy sokak számára már elcsépeltnek tűnhet, igen nagy jelentőségű. Hogy pontosan mit kéne csinálnunk, azt ez a cikk sem fogja megmondani. De egy kis ízelítőt kaphatunk arról, hogy milyen apró változtatások képesek szebbé tenni a jövőt. Flo
Vegyél kulacsot
Ez nem csak környezetkímélő, de praktikus és pénztárca-barát döntés is. Az öko része egyértelmű: ha suliba, munkába, kirándulásra, vagy akár csak a városba viszed magaddal a kulacsodban a vizet, nem kell még egy PET palackot venni, és kevesebb is kerülnie kidobásra utána. A praktikus része, hogy nem fogsz szomjan halni, ha a K épületben éppen kifogyott a Szentkirályi, vagy ha nincs időd beugrani a rohanás közben egy boltba se. És hogy miért jó ez a pénztárcánknak is? Nos egy jobb minőségű kulacs ára 2500 körül mozog, míg egy 500 ml-es mentes ásványvízé 80 forint körül. Ha csak heti egyszer vettél is flakont, picit több, mint háromnegyed év alatt behozza az árát, és onnantól nyereséges lesz.
Gyűjts szelektíven
Erre már biztos mindenki gondolt egyszer életében, hisz nemrég kezdett bejönni egyre több helyre a szelektív kuka. Mégis mi a hasznunk belőle nekünk, és mi a környezetnek? A szelektív válogatás során legtöbbünknek a papír és a műanyag jut eszébe, de fontos, hogy például az üveget és a fémet is érdemes külön válogatni. Ha így gyűjtjük a szemetünket, akkor annak nagy részét újra tudják hasznosítani, ami a természet szempontjából igen előnyös, ezért is fektetnek a kormányok sok helyen ekkora hangsúlyt rá. Fontos tudni, hogy a szelektív kukákat az állam ingyen viszi el, míg a kommunálisért fizetni kell. Ezért ha a hulladékunk nagy részét szelektáljuk, vagy konténerbe visszük, akkor a „sima“ kukánkba kevesebb fog kerülni. Ezzel még nem spóroltunk, ugyanis a pénzt a kuka méretéért fizetjük. Így ha kevesebb szemetünk lesz, kisebb kukára válthatunk, és kevesebbet kell fizetnünk.
Kevesebb zacskó
Rengetegen gondolnak rá, hogy visznek vászon zsákot a Sparba, vagy a táskájukba pakolnak. Akár környezettudatosságból, akár a kevés ösztöndíj miatt, nagyon jó döntés. Valamint ha elhozzák, akkor utána még sokáig használják, néhányaknál szemeteszsákként végzik, néhányan a következő vásárlásnál hasznosítják. De van a műanyag zacskóknak egy csoportja, ami nagyon könnyen feledésbe merül. Ez az, amibe a túróstáskát tesszük, vagy éppen a kiló almát hozzuk benne haza. Sokunknak fel se tűnik, reflexből repül a kukába. Van, hogy újrahasználjuk,
de attól még halomszámra hozzuk el az újakat, majd 2 héttel később azok is a szemétben végzik. Nem kell teljesen lemondani róla, és ezentúl kézben hazahozni az egy kiló almát, de jelentősen csökkenthetünk a zacskók számán. Ha legközelebb elmentek vásárolni, hozzátok el az ott kapottakban, majd miután ügyelve kivettétek belőle a péksütit, vagy zöldséget, rakjátok félre, esetleg bele a bevásárlós zacskótokba. És legközelebb ugyanebbe tegyétek a paprikát. A cimkével is könnyű elbánni. Vagy egyszerűen ragasszátok rá az előzőre, vagy azt átsatírozva a zacsi egy másik felületére.
Ne halmozd a dobozokat
Ez legtöbbször akkor fordul elő, ha elvitelre kérsz, vag ha rendelsz. Az utóbbit nehéz máshogy megoldani, maximum utána tovább használod a dobozt. Viszont az elsőt könnyen ki lehet kerülni. Az egyik, hogy úgy döntesz inkább nyugodtan megeszed az ebéded, és negyed órát késel. A másik, hogy ha tudod, hogy nem lesz időd enni, beraksz egy kis dobozt, meg valami evőeszközt hozzá. Rengeteg helyen kiadják saját dobozba az ételt, és sokszor még örülnek is, hisz ez nekik is jobb. Viszont néhol nem engedik meg. Nem feltétlen a saját hibájukból, lehet, hogy egy intézkedés nem engedi. Ha mindenképp ott akart enni az ember, akkor bizony bajban van, de azért ez sem lehetetlen. Egy elég kezdetleges, ám igen jól bevált módszer, ha kikéred ott fogyasztásra az ételt, majd azt átkotrod a saját dobozodba, vagy adott esetben átöntöd a saját hordozható poharadba a kávét. Így sem az eladó, sem az ételkiszedő kanál nem érintkezett veled, csak a tányér és evőeszköz, amit ígyis-úgyis le kell fertőtleníteniük mosogatógépben.
Repi anyagok
Egy utolsó pontként kiemelném a reklámanyagokat, amiket az egyetemről, vagy az utcáról összegyűjtünk, és a legközelebbi kukába ki is dobunk. Hulladékot csinálunk belőle, pedig kerülhetett volna olyan kezébe is, akit érdekel az állás, rendezvény, vagy éterem, amit hirdetnek. A hulladékmentesség nem életmód, hanem egy folyamat. Senki sem születik azzal a képességgel, hogy hulladékmentesen éljen. Ez hosszú idő, és rengeteg apró dologgal történik. Egy-egy kicsi változtatás hos�szútávon a világnak akár éveket jelenthet. Hidd el, meg fogja köszönni.
E-egészségügy: Okos kötszerek Sokszor találkozhatunk olyanokkal, akik azt mondják, nem kell nekik a modern technológia, hiszen nem értik, nem tudják kezelni, vagy idegesíti őket, hogy a telefonjuk okosabb, mint ők. Azt hiszem, van egy terület, ahol még ezeket az embereket sem zavarja a modernizálás, ez pedig az egészségügy, s valószínűleg ők is szívesen fogadják annak egyik legnagyobb újdonságát, az okos kötszereket. Laci
A negyedik ipari forradalom teljesen átformálja az életünket. A telefonunk beszél a tabletünkkel, a tablet kommunikál az autónkkal, az autó adatokat küld az okos házunknak, a házunk pedig kezeli az összes háztartási eszközünket. Minden adatot gyűjt, elemez, optimalizál, hogy nekünk minél kényelmesebb, egyszerűbb legyen. Ez persze nemcsak a mindennapi életünkben van így. A legfejlettebb gyárak mára szinte teljesen automatizáltak, a mezőgazdaság, a csomagküldés, sőt még a közlekedésünk is hatalmas ugrásokban fejlődik. Így persze nem meglepő, hogy az orvostudomány sincs lemaradva, s ennek az egyik legjobb indikátora a nemrég kifejlesztett okos kötszer. Amióta emberek élnek a Földön, folyamatos problémát okoz, hogy legkülső rétegünk igen sérülékeny. Már egy apróbb tüske vagy kavics kellemetlen karcolásokat tud okozni, egy komolyabb behatás pedig méretes lyukat üthet bőrfelületünkön, az így keletkezett sérülések pedig felettébb érzékenyek. A szabadon hagyott sebekbe könnyen
kerül szennyeződés, irritálódik, vagy akár újra meg is nyílhat, mely meghosszabbítja a gyógyulási folyamatot, vagy fertőzés okozója lehet. Ezért szükséges a különböző kötszerek alkalmazása. Eleinte csak különféle rongyok, esetleg gyógynövényes borogatások, majd a modern orvoslás megjelenésével a ma is ismert steril kötszerek kerültek felhasználásra. Sokat köszönhetünk Thomas Anderson feltaláló kissé ügyetlen feleségének, aki előszeretettel vágta és égette meg magát a konyhában, és mindig férje segítségére volt szüksége az így szerzett sebek ellátásában. Thomas a problémát felismerve feltalálta a ragtapasz elődjét, melyet egyedül is könnyedén fel lehetett helyezni a sérült felületre (ezzel megnövelve az ő nyugalmas perceinek számát is). Azóta természetesen történt előrelépés az orvostudomány terén, így megjelentek a vékonyabb, lélegző, sőt különböző gyógyszereket adagoló kötszerek, ám ezek mind passzív módon működnek. De mi is ezzel a probléma? Egyszerűen annyi, hogy nem „látunk” a kötszer alá, így
Egy félév filmcímekben
nem tudjuk jól monitorozni az ott történő folyamatokat. Nagyobb sebek, égési felületek esetén, vagy diabétesz és egyéb betegség mellékhatásaként lehetséges, hogy a bőr öngyógyuló képessége túlterhelődik, ami fertőzésekhez, sőt egyes esetekben amputációhoz vezethet. Ennek a problémának a megoldására hozta létre az egyesült államokbeli Tufts Egyetem kutatócsoportja az okos kötszert. Ez egy olyan újfajta sebfedő módszer, melynél a hagyományos rendszereket két bioelektromos komponens egészíti ki. Az egyik ilyen komponens tartalmazza a szenzorokat, a hatóanyagok hordozóit és egy mikro fűtőszálat. A másik tartalmazza a szenzorok adatainak rögzítésére szolgáló tárhelyet, a fűtés energiaforrását, valamint képes a vezeték nélküli kommunikálásra. Az így keletkező elektronikát egy orvosi tapaszra felhelyezve, az egész vastagsága nem haladja meg a 3 mm-t úgy, hogy az elektromos komponensek használat után leválaszthatók és újrafelhasználhatók. A kötszer működése, ahogy mondani szokás, egyszerű, de nagyszerű. Az első komponens szenzorjai rögzítik a seb gyógyulása szempontjából lényeges adatokat. Ezek például, a sérülés hőmérséklete, oxigén tartalom, gyulladást okozó molekulák jelenléte és a seb PH-ja. Ha bármely a felsorolt tényezők közül eltér a megengedettől, életbe lép a gyógyszeradagoló rendszer, mely a fűtőszálból és hőre aktiválódó hatóanyag hordozókból áll. A fűtés hőmérsékletének megváltoztatásával a szervezetbe jutó gyógyszeradagot szabályozhatjuk, eközben pedig folyamatosan történik az adatok rögzítése és küldése az orvosi személyzetek. A projekt jelentőségéről annak vezetője, prof. Sameer Sonkusale elmondta, hogy az okos kötszerek lecsökkenthetik a krónikus (be nem gyógyuló) sebek által okozott szövődmények számát, valamint értékes humán erőforrásokat szabadíthat fel a kórházakban, hiszen nem szükséges a kötések folyamatos ellenőrzése. Ne higgyük azonban, hogy az okos kötszerek elterjedése valami távoli utópisztikus álom. A termék már a klinikai tesztek előtt jár, és mivel a fejlesztő csapat külön figyelt annak olcsó gyárthatóságára, így lehetséges, hogy a már a közeljövőben találkozhatunk az legújabb ipari forradalom ezen vívmányával. forrás: asme.org, sciencedaily.com, technokrata.hu, wikipedia.org
Regisztrációs hét: Gyűrűk Ura - A király visszatér 1. hét: Star Wars - Egy új remény 2. hét: Egy makulátlan elme örök ragyogása 3. hét: Gyalog galopp 4. hét: Django elszabadul 5. hét: Másnaposok 6. hét: A rettenthetetlen 7. hét: Harcosok klubja 8. hét: Dühöngő bika 9. hét: A remény rabjai 10. hét: Kaliforniai álom 11. hét: Halálos Iramban 12. hét: Mission impossible 13. hét: Terminátor 2 - Az ítélet napja 14. hét: Blöff Póthét: Jöttünk, láttunk, visszamennénk Laci
Lean
– a karcsú termelés
A műszaki területen tevékenykedők számára a gazdasági megfontolások gyakran csak másodlagos jelentőségűnek tűnhetnek. Sokszor megfeledkezünk arról, hogy a termelés elsődleges célja az anyagi haszonszerzés, mely egyben a gyártási folyamatok fő optimalizációs szempontja is. Épp ezért igen lényeges, hogy megismerjük a termelésirányítás és menedzsment korszerű módszereit, melyek között napjainkban kiemelt helyet kap a lean-rendszer. Marci
Az elnevezés igen beszédes: a szó angolul karcsút jelent, s ez egyben összefoglalja a lényegét. A lean célja minél hatékonyabb, a szükségtelen elemeket nélkülöző termelés és irányítás megteremtése, s ezáltal a felesleges költségek és idők kiiktatása a rendszerből. Ezen törekvések nem számítanak újkeletűnek, egészen a középkorig nyúlnak vissza, és rendszerint az ipar kulcsterületein kerültek előtérbe, ilyen volt például a XVI. századi Velencében a gályák építése, az újkorban a kézifegyverek gyors és olcsó előállítása, majd a jelenkorban a hatalmas profitot termelő gépjárműipar. Ez utóbbi jelentette a legnagyobb fejlődést, a lean alapja a Toyota Productions System, melynek megalkotása a japán Toyoda iparmágnás család tagjainak tevékenységéhez köthető, de sokat tettek hozzá a múlt század vezető vállalatai – például a Ford – illetve közgazdászai is. Mivel hazánk húzóágazata a járműipar, melyben ugrásszerű fejlődést hozott a lean-szemlélet elterjedése, ezért természetesen kulcskérdés ezen eredmények, tapasztalatok kamatoztatása a jobb gazdasági teljesítmény érdekében.
Értékek és veszteségek
Na de hogyan történik a karcsúsítás? Ehhez a legfontosabb meghatározni, mi is az előállított érték. Gazdaságilag csak azon tulajdonságokat tekintheti annak a gyártó, amit a vevő is, tehát amiért fizetni hajlandó, vagy amely a terméket úgy módosítja, hogy ezáltal közelebb kerül a vásárlói elvárásokhoz. Ilyen szempontból nem teszünk különbséget a tényleges vásárló, külső vevő, illetve a termelési lánc következő tagja (belső vevő) között. Ennek ismeretében már meghatározható, mely folyamat(részek) azok, amelyek ténylegesen értéket teremtenek. A filozófia szerint minden mást veszteségként kell kezelni, s a cél ezen veszteségek kiiktatása a rendszerből. Emellett a módszer erősen épít az ember tiszteletére, a munkatársak egyenlő félként kezelésére, aktív közreműködésére, javaslatainak figyelembe vételére és a felelősségtudatára is. A felesleges tevékenységek eliminálásának pozitív hozadéka a biztonságosabb, a környezetet kevésbé terhelő, energiahatékony folyamatok létrejötte is. A lean-módszer a fenti célok gyakorlati megvalósításához kiterjedt eszközkészlettel rendelkezik, a következőkben a gyakorlatban alkalmazott elveit és módszereit szeretném bemutatni.
Mindent időben
A feleslegesen nagy raktárkészletek, illetve a rendelkezésre nem álló félkész termékek, nyersanyagok egyaránt veszteségeket jelentenek. Ezek kiküszöbölését célozza a Just In Time stratégia, azaz minden komponensnek időben, de éppen csak a megfelelő időben történő elkészítése. Ily módon nem okoznak többé problémát az egyes folyamatok inputjaira való várakozás miatti állásidők, és egyszerre megszüntethetőek a szükségtelen készletek is, melyek egyrészt indokolatlan raktározási igényt, másrészt feleslegesen álló tőkét jelentenek. Azonban a JIT-nek komoly minőségbiztosítási feltételei is vannak: mivel csak a szükséges számú alkatrész áll rendelkezésre, ezért azoknak megfelelőeknek kell lenniük, hogy a szerelést ne akadályozzák.
Húzóelv, Kanban, Flow
Az előzőekhez nagymértékben kapcsolódik az ún. pull- avagy húzóelv. Ez azt takarja, hogy a termelés végpontjain keletkező igények közvetlen kielégítése a cél, vagyis egy terméket akkor, és csak akkor gyártunk le, amikor arra vevői igény jelentkezik. Ez nem csak a végszerelésre vonatkozik, hanem a gyártás összes többi szintjére is, azonban a „húzást” ott nem a külső vásárló, hanem a termelési lánc következő tagjának igénye jelenti. A húzóelv gyakorlati megvalósításának eszköze a kanban, ami japánul jelet, kártyát jelent. A készleteket a húzóelv sem képes teljesen megszüntetni, éppen ellenkezőleg: a kanban azt szolgálja, hogy egy észszerűen kis készletet folyamatosan és egyenletesen fenntartsunk. Tehát amen�nyiben az az előírt szint alá csökken, valamilyen jelzést alkalmaznak, hogy ezt szemléltessék, utasítást adva ezzel annak beszerzéssel vagy alsóbb gyártási szinten történő előállítással pótlására. A kanban tehát lehet akár egy kártya vagy zászló, ami a keletkező igényt szemlélteti. Ezáltal egyszerűen koordinálhatóvá válik a gyártás és beszerzés ütemezése, valamint az anyagmozgatás. Egy ilyen rendszerben kap kiemelt jelentőséget a flow, amely nem más, mint az anyagok, értékek és információk minél szabadabb áramlása, melyet a rendszer megfelelő működése érdekében biztosítani szükségeltetik.
Andon, Kaizen
Az újabb japán szakszavak újabb magyarázatot igényelnek: az andon egyaránt kötődik a minőség és a folytonosság, a flow biztosításához. Olyan rendszerre utal, ami értesíti a vezetőket és karbantartókat, ha valahol folyamatvagy minőségprobléma keletkezik. Ez a jelzés történhet automatikusan, vagy a dolgozók is aktiválhatják. Ilyenkor a termelés egészen addig megállításra kerül, amíg a problémát meg nem oldják. Ezt segíti elő, hogy a riasztás egyben megmutatja annak keletkezési helyét, ezen kívül rövid leírást is adhat a hiba jellegéről, mely később a fejlesztésekhez használható adatbázis részét képezheti. Ezzel szemben a kaizen a folyamatos fejlődésre, jobbá tételre törekvés filozófiáját jelenti. A problémákra nem hibaként, hanem fejlesztési lehetőségként tekint, s célja a felelős keresése helyett a helyzet megoldása és a rendszer fejlesztése, hogy az adott probléma többször ne fordulhasson elő. Bár nem elv, hanem módszer, logikailag ide tartozik a poka-yoke is, mely a hibák megelőzését szolgálja. Könnyelműen fordíthatnánk ezt bolondbiztosnak, azonban a dolgozó hibáztatása helyett az a cél, hogy ne születhessen az emberi hibából selejt, így inkább a hibabiztos kialakítás a megfelelő kifejezés. Ilyen lehet például egy olyan készülék, melybe a munkadarabot csak a megfelelő orientációban lehet behelyezni.
Standardizálás
Az erre irányuló törekvések egyike az 5S, melynek célja a rendezett, áttekinthető és tiszta munkahelyi környezet kialakítása. Első lépése a szükséges és elégséges eszközök meghatározása, majd azok ergonomikus és célszerű helyének megjelölése és kialakítása, végezetül a létrehozott rendszer fegyelmezett fenntartása. Ez egyrészt csökkenti a figyelmet elterelő és akadályozó eszközök, tényezők számát, ezenkívül lényegesen kisebb lesz a szerszámok keresésével töltött időt. A beszállítóknál olyan szempontból is lényeges az 5S kialakítás, hogy a munkahely sokkal igényesebb, rendezetteb benyomást kelt, vevői látogatás során jobb képet közvetít a cégről. A SMED, azaz single minute exchange of die emellett a szabványosítás révén az átállási, átszerelési időket hivatott csökkenteni. Ez történhet mind a termékek, eljárások, valamint gyártóeszközök és az azok közti váltás folyamatának egységesítésével.
Problémamegoldó módszerek
Alapelv, hogy a jelentkező problémák megoldásánál annak valódi okát kell feltárni és annak ismeretében intézkedést hozni a megoldás módjáról, hiszen ez sokkal hatékonyabb, mint a felületes megismerés következtében hozott látszatintézkedés. Ezt szolgálja az 5W módszer, mely a „miért?” kérdés egymást követő legalább ötszöri feltevését és megválaszolását irányozza elő, mely minden alkalommal egy szinttel közelebb juttat a probléma gyökeréhez. A PDCA-ciklus a megoldás keresésének és bevezetésének mikéntjét írja elő: kezdjük a tervezéssel (plan), valósítsuk meg (do), ellenőrizzük, beválik-e a megoldásunk (check), s az eredmények függvényében avatkozzunk be újra (act), azaz a hangsúlyt a folyamatos visszacsatolásra helyezi. Az ECRS az optimalizálás, folyamatfejlesztés egyik mikéntje. Elemezzük a folyamatot (evaluate), kombináljunk és párhuzamosítsunk (combine), rendezzük át (rearrange) és egyszerűsítsünk (simplify), amennyiben lehetséges és szükséges. A bemutatott elvek és módszerek a lean-metódus eszköztárát közel sem fedik le a teljesség igényével, de reményeim szerint sikerült úgy válogatnom közülük, hogy betekintést nyújtsak a filozófia lényegébe, és bemutassam annak szellemiségét. A korábbiak azonban önmagukban egytől egyik csupán igen hangzatos sallangok, melyeket egyetlen alappillérre lehet felaggatni: ez pedig a szellemiségükhöz igazodó munkahelyi kultúra megteremtése, mely minden dolgozóra egyaránt épít. Egyben megköveteli aktív részvételüket, akár a közösen kialakított szabályok szerinti munkavégzéssel, akár a sztenderdek kialakításában és fejlesztésében való aktív részvétellel. Más részről a munkahelyi vezetőkre is komoly felelősség hárul, ugyanis a rendszer eredményes működéséhez beosztottaikat egyenrangú félként kell kezelni, komolyan venni visszajelzéseiket. És végül, de nem utolsó sorban az egész rendszer megvalósításához elengedhetetlen minden résztvevőjének folyamatos képzése, oktatása. Bonyolultan hangzik? Egészen biztosan. De gondoljunk csak arra, hogy az átgondolt és céltudatos munka mindig meghozza gyümölcsét.
Rekorddöntő gépvakondok – alagúti legek
Bár kis hazánk az igyekezetek ellenére sem bővelkedik alagutakban (mondjuk az egyetemtől azért nem kell túl messzire menni miatta), mérnökként valószínűleg sokunkban van némi tisztelet és érdeklődés ezen építmények iránt, legyen szó akár építésükről, akár gépészetükről, akár a beépített jelzőberendezésekről és egyéb automatikáról. A cikkben következzék a teljesség igénye nélkül néhány rekorder föld vagy éppen víz alatti építményekkel kapcsolatban. Bagoly
Párduc, oroszlán...
Az alagutakról először szinte mindenkinek valamilyen közúti vagy vasúti létesítmény jut eszébe. A világ jelenlegi leghosszabb föld alatti rendszere azonban egy vízszállításra kiépített járat. Ennek megtekintéséhez egészen Dél-Afrikáig kellene utazni, pontosabban Lesothóig vagy a Dél-afrikai Köztársaságig. A Lesothói Magasföldi Vízlétesítmény (angol neve után röviden LHWPA) hossza 82,6 km, célja pedig a mintegy harmad Magyarországnyi területű állam magas fekvéséből eredő csapadéktöbblet kihasználása a lejjebb fekvő Johannesburgban, illetve Pretoriában. A speciális megoldásokkal épített hálózatot 1996-ban adták át, megvalósulását a Világbank is támogatta az éppen akkor politikai átalakuláson áteső Dél-Afrikában, illetve a mindaddig gyakorlatilag közútmentes Lesothóban. Pozícióját azonban éppen egy hasonló vízszállító alagút fenyegeti, mégpedig egy jó nagy almát öntöző személyében. A new yorki New York City Water Tunnel harmadik ágáról van szó, melyet 1970-ben kezdtek el építeni és várhatóan 2020-ra fejezik be a majd 97 km hosszú rendszert.
Alpokalja vagy Alpok alja?
Vasúti tekintetben sokan a Csalagutat mondanák a leghosszabbnak, a La Manche alatt húzódó járat azonban már megépítésekor sem a leghosszabb volt, noha a leghosszabb nemzetközi, illetve a leghosszabb víz alatti címet mind a mai napig tartja a maga 60 méter híján 50 kilométerével. Ehhez képest a 13,6 km hosszú Marmaray-alagút a Boszporusz alatt gyerekjáték volt. A legnagyobb távot azonban vonattal a Gotthárd-bázisalagútban tehetjük meg, melynek semmi köze a alpokaljai magyar Szentgotthárd településhez, ahogyan a két korábbi Gotthárd-alagútnak sem. Mindhárom Gotthárd-alagúthoz egészen Svájcig kell utazni az érdeklődőknek, a rekorder 57 107 m hosszan kígyózik az alpesi legelők és sziklák alatt 2016 óta, elvéve ezzel a címet a 28 évig aranyérmes Szeikan-alagúttól Japánban. (Ez utóbbi mind a mai napig rekorder, mégpedig a leghosszabb, keskeny nyomtávú vasúttal is rendelkező alagút.) E tekintetben Svájc keleti,
hazánk nyugati szomszédja, Ausztria igyekszik erősen kapaszkodni, például a Gotthárd-bázisalagúttól alig rövidebb Brenner-bázisalagúttal.
Pszicho alagút
Ha gumikeréken szeretnénk végiggördülni a rekorder pályán, akkor Norvégiáig kellene autóznunk. A Laerdal-alagút a nyugat-skandináv ország két legnagyobb városát, Oslót és Bergent köti össze, lerövidítve ezzel az utat a fjordok között. Hossza 24 510 m, emiatt speciális tervezési eszközöket igényelt. Mivel az autókat (még) nem befolyásolja olyan összetett biztosítóberendezés, mint a sínen gördülő járműveket, így nagy esély lett volna katasztrófafilmekből ismerős tömegjelenetek kialakulására. A problémát elsősorban a mentális megterhelés okozná, így a tervezők pszichológiai módszereket is alkalmaztak. Ilyen például a létesítmény vizuális felosztása. Négy pihenőhelyet alakítottak ki, melyet az alagút kék fényétől eltérő sárga lámpákkal világítanak meg, ezzel napfény hatását keltve az érzékszervekben. Maga a világítótestek elhelyezése is fontos szempont volt, rájöttek ugyanis, hogy a gépkocsik motorháztetejéről visszaverődő lámpasorozat fényének üteme bizonyos sebességnél megegyezik a hipnózis ritmusával, elalvásra késztetve a sofőröket. További tervezési előrelátásra utal, hogy vészkijáratok kialakítási lehetőségének hiányában modern, speciális forgalomszabályozó és biztonsági berendezések kerültek beépítésre. A cső légtechnikája is különleges, a szennyezett levegőt egy légtisztító erőmű teszi újra tisztává, emellett öntisztuló folyamatok is lezajlanak. A tervezési előrelátás kifizetődőnek tűnik, az alagút 2000-es átadása óta mindösszesen egyetlen halálos baleset történt odabent, az is egy ittas vezető hibájából.
Alaghíd
Úgy tűnik, a skandináv országok szeretnek merész építkezésekbe fogni. Ennek ékes példája a Dániát Svédországgal összekötő Öresund híd, illetve az ahhoz csatlakozó alagút. A Koppenhágát Malmőtől elszakító Öresund-szoros mintegy 16 km hosszú. Ebből a híd
majd‘ 8 km, 4 km az abból induló alagút, szintén 4 km pedig az átkötéshez létrehozott mesterséges sziget, mely a Peberholm, vagyis a Bors-sziget nevet kapta a közeli Saltholm (Só-sziget) után. Az „alaghíd“ tulajdonképpen ez utóbbinak köszönheti létrejöttét, ugyanis eredetileg végig híd épült volna, melynek fontos pillére lett volna Saltholm, ez azonban súlyosan károsította volna a sziget élővilágát. Így jött létre a Peberholm, mely biológiai kísérletként is funkcionál a természetes benépesülésre.
SMART
Némiképp meglepő, ha egy alagutat árvíz elvezetésére akarnak használni rendeltetésszerűen. Pláne, ha „szabadidejében” autópályaként üzemel. A 13,3 km hosszú SMART (Stormwater Management and Road Tunnel) alagút azonban pont ilyen. A maláj fővárosban, Kuala Lumpurban épült létesítményt a szükség szülte. A sűrű városias beépítés miatt ugyanis az érkező villámárvizeket a folyó nem volt képes elvezetni, szélesítésre pedig nem volt mód. A kiépítés alapján egy rendszer előre jelzi a megnövekedett vízmennyiséget. A kisebb áradásokat az alagút alsó harmadába épült rész is simán elvezeti, komolyabb gond esetén a felső, autópályaként használt részt is átadják a víznek. Az alagútba terelőkapukon jut a víz, a felső részt a nagy tárolókapacitásnak köszönhetően csak évente 2-3 alkalommal kell lezárni.
Hazai földek(b)en
Ahogyan a bevezetőben is szerepelt, hazánk nem bővelkedik nagy léptékű alagutakban. Azért szégyenkeznünk sem kell, vannak szép számmal föld alatti járatok, elég csak a Clark Ádám térire vagy a Déli pályaudvart Kelenfölddel összekötőre gondolni. Ha eltekintünk az M3-as metró alagútjától, akkor a leghosszabb címet a híres-hírhedt M6-os autópálya A jelű egysége viszi el a maga 1331 méterével. Vasúti tekintetben pedig a piliscsabai a nyerő 781 méterrel.
Tervek
A technika fejlődésével egyre grandiózusabb álmokat szövöget az emberiség. Vannak köztük reálisak és szükségesek, ilyen például a már említett Brenner-bázisalagút, vagy párja, a Koralm-alagút. A norvégokat sem kell félteni, több közúti alagutat terveznek, sőt, bizonyos helyeken hajók számára szeretnének átkelőt létesíteni. Nagyságrendekkel elrugaszkodottabb, bár nem lehetetlen elképzelés például a Gibraltár-alagút Spanyolország és Marokkó között, a Szicília–Tunézia-alagút vagy az Oroszország– Alaszka átjáró. Magasságban pedig a kínaiak törnének az élre a 3300 méter tengerszint feletti magasságon vezetett, Tibet felé tartó vasúti alagútjukkal. A technikai tárház lassan végtelen, már csak az anyagiaknak kell lépést tartania vele. forrás: Wikipedia, National Geographic, Discovery
A metróguru
Lassan nem létezik olyan tudományterület, ahol Magyarországnak ne lenne világhírű, nagy tudású szakembere. Nincs ez másként az alagútépítéssel sem. A szakmában csak metróguruként emlegetik az 1947-ben született Klados Gusztávot, aki diplomáját a Műegyetem Építőmérnöki Karán szerezte. Pályafutása kezdetén fővárosunk kettes és hármas metrójának építésén tevékenykedett, majd innen Indiába, pontosabban Kalkuttába vezetett útja. A későbbiekben jelen cikkben említett alagutak többjénél tevékenykedett. Ott volt a Csalagút, az LHWPA, valamint a SMART alagút építésénél is építésvezetőként, mindeközben volt ideje az Újdelhi, illetve Budapest négyes metrójának elkészülténél is közreműködni. Jelenleg Kuala Lumpurban dolgozik. Tudása elismeréseként számtalan hazai és külföldi díjjal jutalmazták élete során.
Okos város az élhetőbb jövőért(?) Hogyan képzelnél el egy várost, ami tökéletesen működik a benne élők igényeihez igazodva? Ahogyan mi magunk is fejlődünk, úgy fejlődnek az igényeink az élet minden területén, így az élőhelyünkre vonatkoztatva is. Még ha tökéletes nem is, olyan hely biztosan létezik, ahol a dolgok gördülékenyen mennek, a problémákra gyors megoldás érkezik, és az emberek általánosan elégedettek. Veronika
A kérdés már csak az, hogy a fentiek hogyan valósulhatnak meg. Általános recept nincsen, azonban számos olyan gondolat és terv született az idők során, ami megpróbál választ találni a hogyan kérdésre: az okos város is ilyen. A koncepciónak nincs egyértelmű meghatározása, alapvetően a technológiai lehetőségeket kihasználva igyekszik élhetőbbé tenni a várost. Az urbanizáció növekedésével a városoknak egyre több problémával kell megküzdeniük. Többek között a szennyezés, a hatékony energiagazdálkodás, a szegregáció, a szegénység vagy a közlekedéssel kapcsolatos gondok, hogy csak néhányat említsek a számos kihívás közül, ami egy város vezetésének nap mint nap kihívást jelenthet. Az okos város vagy smart city a hatékonyságot a magas fokú kommunikációval kívánja növelni. Bővebben ez azt jelenti, hogy a legfontosabb területeket (gazdaság, mobilitás, kormányzás, környezet és élet) egymással összehangoltan kezeli, közöttük biztosítja a megfelelő, valós idejű információáramlást.
Már az első városok kialakulásában is fontos szerepet játszott a csapatmunka valamilyen közös cél érdekében. Az okos városok egyik építőköve ugyancsak az együttműködés, csupán az eszközök változtak. Ideális esetben az együttműködés a vezetés és a lakosság között valósul meg, itt azonban a technológia által sokkal szélesebb körben jöhet létre. Például, ha fellép egy probléma, ami több területet is érint, akkor az adott szereplők egymás munkáját tudják segíteni a gyors információcserével. Hogyan néz ki ez a valóságban? Ma már világszerte számos város követ hasonló elveket és épít bele a fejlesztési tervébe, mint például Barcelona, Amszterdam, Stockholm vagy New York. Ezek a városok ma már nem csak terveznek, jó néhány megvalósult projektet
tudhatnak maguk mögött. Ilyen például a tömegközlekedés optimalizálása, az okos közvilágítás, okos otthonok és középületek. Engem azonban a saját élőhelyem jobban foglalkoztat, mint a külföldi példák, persze a sikerrel záruló tervek jó példát állítanak mindenki elé. A közelmúltban Budapest Okos Város Jövőképe is elkészült, amelyhez bárki hozzáférhet. A dokumentum a „Budapest 2030 Hosszú Távú Városfejlesztési Koncepcióhoz ” kapcsolódik, és az ebben megfogalmazott célokat segíti elő. A terv külön területekre lebontva fogalmaz meg a célok mellett konkrét feladatokat is. A feladatok igen széles skálán mozognak; vannak köztük olyanok, amik a megvalósításhoz már egészen közel állnak, és olyanok is, amik még csak jövőbeli célnak tekinthetők. Egységesen elmondható róluk, hogy nagyban támaszkodnak a technológiai eszközökre, ugyanakkor az emberi tényezőket is figyelembe veszik. Ahogy a nevében is van, ez egyelőre csak egy jövőkép, célja csupán a lehetőségekhez igazodó egységes városfejlesztési terv elősegítése. A tetteket általában megelőzi némi tervezés, ami tűnhet akár hangzatos üres szövegnek is, de ha csak egy kis része is megvalósul, és jól is működik, akkor az a dolog is pozitívan befolyásolhatja a mindennapjainkat. A tett lehetősége azonban bárki előtt fennáll, legyen az polgármester vagy egyetemi hallgató. Jó az egyáltalán, ha egy város okos? Alapvetően ez inkább eszköznek tekinthető, mintsem célnak. Vannak olyan helyek, ahol a fejlettség szintjéhez mérten jó eszköz, és vannak olyanok is, ahol jelenleg nem érné meg ilyen jellegű fejlesztési beruházás. Ha minden feltétel adott, akkor sem egyértelmű, hogy ezáltal élhetőbbé válik-e egy város.
forrás: budapest.hu, wikipedia.org
Mi történne, ha… Az így kezdődő kérdésekre általában nincs egyértelmű válasz, ugyanis nem találkozunk velük mindennapjainkban, vagy nem jutunk el a megvalósítás végpontjához. A későbbiekben bemutatott teoretikus helyzetekre mégis adható egy elfogadható válasz, amely kielégítheti a kíváncsiságunkat. Nézzük hát meg ezeket a kiválasztott esetekben! Bence
… kidobnád a telefonod az űrbe?
Itt valószínűleg megakadna a többség az első lépésnél, a kütyütől való megválásnál. De tegyük fel, hogy ezt sikerült abszolválni. A légkörön kívülre juttatáshoz és bolygó körüli pályára álláshoz a telefont az első kozmikus sebességre, nagyjából 28480 km/h-ra kell felgyorsítanunk és persze gondoskodnunk róla, hogy mindeközben ne szakadjon apró darabokra. A biztonságot jelentő Föld körüli pályák elhagyásához már a második kozmikus sebességre van szükség, hogy kütyünk szembesüljön a valódi, rideg ürességgel. Ebben a szinte elhagyatott, részecskékben szegény térben egyedüli hőforrásként a kozmikus háttérsugárzás, valamint a messzi csillagokból és kitörésekből érkező energiák szerepelnek, amelyek az abszolút zérusról nagyjából 3 Kelvinre emelik a hőmérsékletet. Ha a légkör és az űr határától nem távolodnánk el messzire, akkor a telefon a napos oldalon 150 °C-ra melegedne, míg az árnyékos oldalon -200 °C-ra hűlne le a telefon. A lítium-ion akkumulátorok érzékenyek az extrém hőmérsékletekre, így az előbb felsoroltak mindegyike végzetesnek bizonyul számukra. A Föld mágneses mezejét elhagyva a kütyünek a kozmikus sugárzásokat is túl kellene élnie, de az áramköröknek biztosan nem sikerülne. A legfőbb hatások figyelembevételével elmondhatjuk, hogy a zsebben jó helyen van, és nem szereti az ilyen extrém kísérleteket. Természetesen, ha Nokia 3310 lapul ott, az egészen más tészta.
… örökre sötétségben maradnál?
Mindannyian hozzászoktunk, hogy az éjszakai sötétséget meghódítják a Nap sugarai minden egyes reggel. Mi lenne, ha ez nem történne meg, nem lenne fény és nem lenne módunk világosságot gyújtani sem? A sötétség telforrás: digg.com
jes lenne. A szemben található szenzorok megpróbálnák begyűjteni a legapróbb információmorzsákat is. A nappali látásért felelős csapok nagyjából 10 perc után, míg a gyenge fényben történő látásért felelős pálcikák háromnegyed óra után már maximális teljesítményen üzemelnének. Ám mivel nem szolgálnak semmilyen információval, a többi érzékszervünk lépne előtérbe. Az információhiány furcsa játékokat űzne elménkkel, olyat is látnánk, amely nincs ott. A világosság hiánya felborítaná a szervezet melatonin termelését, így bármilyen furcsán hangzik, de álmatlanságban szenvednénk. Elménk játékai és a kimerültség miatt fellépő mentális igénybevétel előbb-utóbb mindenkit megtörne. De mi történne, ha egyszer visszatérne a fény? A szemreceptorok a sötétségben nem szenvednének károsodást a maximális fokozaton történő üzemelés ellenére sem. Így a fényességre ugyanúgy reagálnánk, mintha éjszaka hirtelen felkapcsolnánk a lámpát; pár másodperc, és visszaállna normál látásunk.
… csak krumplit ennél?
Mi legyen ma az ebéd? Napról-napra előkerül ez a komoly fejtörést okozó kérdés. Talán választani kellene egy olyan alapanyagot, ami olcsó, finom és sokrétűen felhasználható. Akkor együnk mindig krumplit, mint a Mentőexpedíció című film Marson ragadt főszereplője is teszi, aki sajátságos módon oldotta meg az élelemutánpótlást a szűkös lehetőségek közepette. Habár a kalóriabevitelt megoldanánk, számos fontos tápanyag hiányát megérezné a szervezet hosszú távon. Először a fehérjék hiány tűnne fel, amely a sejtben lejátszódó folyamatokhoz nélkülözhetetlen összetevő, valamint az immunrendszer megfelelő működésében is szerepet játszik. Az állandó éhségérzet mellett a betegségek is gyakrabban leterítenének a lábunkról. A szükséges zsírsavak nélkül felborulna a hormonegyensúly, kimerültek és rosszkedvűek lennénk, a bőrön pedig kiütések jelenhetnének meg. A zsírban oldódó vitaminok (D, E, K, A) sem épülnének be, így romlana a látás, gyengülnének a csontok és jelentősen romlana az erőnlét. Mindezek letörhetik a lelkesedésünket a krumpliétrendre való átállásban, de mi van, ha a hiányzó tápanyagokat mesterségesen szednénk be, mint ahogyan Mark Watney is teszi a vörös bolygón? Ha pótolnánk a fehérjéket, aminosavakat, zsírsavakat, ásványianyagokat (leginkább vas és cink), továbbá a rostokat is, akkor hosszú távon is elfogadható lenne az étrend. De ki akarna mindig krumplit enni?
Miért ilyen gyalázatos a mai popzene? Megszoktuk már, hogy minden egyes generáció hangosan szajkózza, hogy az őket követő tagjai ostobák, degeneráltak, tiszteletlenek az idősekkel, hülyén öltözködnek, meg a hajuk is milyen már – és persze micsoda borzalmas zenét hallgatnak, zene ez egyáltalán? Hogy az előbbiek mennyire állják meg a helyüket, az más lapra tartozik, de azt aláírom, hogy ennyire mélyen még nem volt a mainstream popzene színvonala, mint most. tzápa!
Mikor ennek az okairól kezdtem el tájékozódni, világossá vált számomra, hogy egy könyvet is meg lehetne tölteni velük. Éppen ezért, ebben a cikkben csak néhány, általam kiválasztott indok kerül bővebb kifejtésre. Ezek elsősorban a nemzetközi (nyugat-európai, amerikai, angolszász) popzenére vonatkoznak, de mivel a magyar pop mindig szolgai módon követte ezeket a trendeket, majdnem ugyanúgy vonatkoznak utóbbira is.
Semmi köze nincsen ennek a romlásnak a „régen minden jobb volt” közhelyhez (nem volt régen minden jobb), de az internet tömeges elterjedéséig „egészségesebb”, vagy legalábbis igazságosabb volt a zenehallgatási kultúra. Aki régen megvásárolt egy single- vagy LP-hanglemezt, egy műsoros magnókazettát vagy CD-t (és nem a rádióból kalózkodta össze a zenei ízlését), az általában végig is hallgatta az egészet, ha már ott volt a kezében a megbecsült fizikai adathordozó, és volt ideje, alkalma észrevenni a zene élvezhető kis részleteit még a kevésbé kedvelt dalokban is. Ehhez képest ma egyes streamingszolgáltatók (Spotify, iTunes stb.) fillérekért, akár ingyen kínálnak kismillió albumot. A felhasználóra egy óriási zenei könyvtár szakad rá, azt sem tudja, melyik előadót, melyik albumot, melyik dalt hallgassa, akkora a kínálat. Belehallgat ebbe is, abba is, és ha egy adott dal tíz-tizenöt másodpercen belül nem fogja meg, már ugrik is a következőre, mert van még annyi, mint a nyű. Az imént hallgatott album, az előadóval együtt, pedig repül a képzeletbeli kukába. Két nagyon fontos dolog fakad ebből. Egyrészt, a 60-as, 70-es évekbeli gyakorlathoz képest, amikor sok-sok előadó kapott esélyt egyik vagy másik elismert producertől vagy
A&R-osoktól (azaz artist and repertoire szakemberektől, magyarul a publicitás döntőbíró istencsászáraitól, akik megszabják, kiből lehet popsztár) arra, hogy egy album kiadásával világhírnévre pályázhassanak, mostanra egy mainstream producer vagy kiadó csak és kizárólag olyan előadóba fektet pénzt, akiből biztosan profitál anyagilag. Arról, hogy egy előadó elér-e olyan sikert, mint például a Beatles vagy David Bowie, nem az albumeladások döntenek többé elsősorban – az csak következmény. Sokkal inkább az előadó és az őt felépítő szakemberek anyagi háttere a meghatározó, ugyanis egy új énekest vagy együttest befuttatni ma már százszorosába kerül, mint 40-50 évvel ezelőtt. Ha viszont az illetőt agyba-főbe reklámozza a kiadó rengeteg pénzért, és gondoskodik róla, hogy az interneten vagy az utcán folyton az arcképével találd magad szemben; hogy bevásárlás közben is őt hallgasd; hogy minden egyes, franchise-alapú tehetségkutató műsorban előkerüljenek a dalai, sőt, ha lehet, hollywoodi blockbusterekben és a legnépszerűbb filmsorozatokban is; hogy a kereskedelmi rádiók fokozott rotációban adják a zenéjét; hogy rendszeresen jelenjenek meg bulvárcikkek az újságokban az életének teljesen jelentéktelen részleteiről, akkor egy idő után megkedveled akkor is, ha nem akarod. Utána már a trendingelt videók között lesz a klipje a Youtube-on, osztani fogják Facebookon az ismerőseid, mint a savanyú cukrot, és a népszerűség szárnyakat kap. Csak az ominózus előadó nézzen ki jól, ez a legfontosabb, meg esetleg legyen némi hangja, ha nincs, nem baj, majd vocoderrel meg egy rakás autotune-nal lesz, vagy rappelni fog. Vagy autotune-nal fog rappelni. Ha ez megvan, legyen a szerencsétlen egy színtelen-szagtalan, üres papírlap is, akinek a személyiségét trénerek a legapróbb részletekig felépítik, hogy eladható legyen, utána már mehet a reggeli beszélgetős tévéműsorba is ripacskodni. Az sem kell, hogy bármilyen hangszert tudjon kezelni vagy zenét írni, majd az a néhány ezzel foglalkozó szakember azt is alápakolja. Persze, tudom, így van ez már húsz-harminc éve, de ilyen mértékű sorozatgyártás még soha nem volt tapasztalható a zeneiparban. El is érkeztünk a második következményhez. Ahogy fentebb írtam, ha sokáig sulykolják az adott előadót és dalait, előbb-utóbb jön a népszerűség, de ehhez hatásos dalok is kellenek. Észrevetted már, hogy ha végigböngészed a mai popzenei kínálatot, gyakorlatilag az összes
dal szinte ugyanúgy szól? A modern pop korábban már említett döntéshozói rájátszanak arra a teljesen természetes emberi tulajdonságra, hogy a jól megszokott látványvilág és hangok nyugtatóan hatnak ránk, így az újszerű, merész hangzású előadókkal való kísérletezgetés pénzügyi hazárdírozásnak tűnik. A már feloszlott The Police például, a sajátos és egyetlen szóval jellemezhetetlen hangzásvilágával, jelenleg is olyan mértékben kilóg akármilyen könnyűzenei műfajból, hogy valószínűleg nincs az a mai, mainstreamben utazó producer vagy lemezkiadó, amelyik egy árva petákot is beléjük fektetne, ha Stingék most vágnának bele. Sokkal kifizetődőbb a jól megszokott
C-dúr – F-dúr – A-moll – G-dúr akkordváltásokra (vagy ugyanezek más kombinációjára) megírni a húszezredik tök ugyanolyan rádióslágert. Visszautalnék arra a korábbi megállapításra, hogy ma világsikert csak az a popdal ér el, amelyik azonnal megfogja a hallgatót. Az imént említett akkordszekvencián kívül egy másik, a 2010-es években már lépten-nyomon előbukkanó zenei eszköze ennek a „millennial whoop”, amit egy zeneblogger, Patrick Metzger illetett először ezzel a névvel 2016-ban, a popzene újra és újra előforduló hasonlóságaival foglalkozó The Patterning nevű blog egyik bejegyzésében. A millennial whoop egy egyszerű kis zenei elem, konkrétan a dal hangfekvésére jellemző dúr-skála ötödik, majd harmadik, és újra ötödik hangjának ebben a sorrendben történő ismétlődését jelenti. Ha ez nem igazán mond semmit, gondolj arra, amikor az azonos című dalban Justin Bieber nyöszörgi, hogy „Baby-baby”, ez a millennial whoop gyönyörű példája (úgy értem: ebben a vonatkozásban, példának gyönyörű, másra nem igazán alkalmas). Ehhez a kis dallamfoszlányhoz jellemzően értelmes szöveg nem társul, hanem lehetőséget ad az énekesnek, hogy gyermeteg „va-óh-va-óh” és „náná-náná” dudorászásokkal merítkezzen meg saját dala nagyszerűségében. A millennial whoop jelentőségét az adja, hogy az utcaseprőtől az akadémikusig mindenki agyában megindítja a dopamintermelést, ugyanis, mint már korábban szóba került, az ismerős dallamok nyugtatóan hatnak mindenkire. És ezt garantáltan mindenki ismeri: Patrick Metzger és társai több tucat olyan toplistás megaslágert forrás: thepatterning.com, nature.com
szedtek össze abban a blogbejegyzésben 1984-től napjainkig, amikben a millennial whoop előfordul, és ezeknek a túlnyomó többsége 2010 után keletkezett. Nemcsak a hozzám hasonló fanyalgók meg bloggerek foglalkoztak a témával, hanem olyanok is, akik tudományos igényességgel igyekeztek hozzáállni a kérdéshez. A spanyol Nemzeti Kutatási Hivatal mintegy félmillió, 1955 és 2010 között keletkezett dalt elemzett végig mindenféle populáris műfajban, erről a Nature tudományos folyóiratban cikk is megjelent 2012-ben. A vizsgálat alapja a dalok harmonikus összetettsége, a hangszínek változatossága és a felvételek dinamikai tartományának szélessége volt. Gondolom, sejthető, hogy mindhárom tekintetben romlott az általunk hallgatott dalok minősége a 2010-et megelőző 40-45 évben: dallamviláguk egysíkúvá, hangszerelésük primitívebbé, hangerejük dinamikátlanabbá vált. (Ez utóbbira utal a „hangerő-háború” – loudness war – kifejezés. Egyes stúdiók, hogy az általuk kevert számok kitűnjenek a többi közül, szándékosan komprimálták a felvételeket, azaz a halkabb hangokat a hangosabbakhoz erősítették, így a felvétel ös�szhangereje tulajdonképpen nem változik, az emberi agy mégis hangosabbnak érzi azt a dinamikátlansága miatt. Ugyanezt a trükköt alkalmazzák a kereskedelmi televíziókban sugárzott reklámfilmeknél is, ezért érezzük ezeket hangosabbnak a filmeknél, amiket megszakítanak velük.) Egy másik tanulmány, amit egy adatelemzéssel foglalkozó szakember, Andrew Powell-Morse jelentetett meg 2015-ben a blogján, a dalszövegeket elemezte. Ehhez a Flesch-Kincaid olvashatósági tesztet használta fel, ami az adott szöveg intellektuális szintjét vizsgálja a szavak és mondatok hosszát, nyelvtani és tartalmi összetettségét figyelembe véve. Ez alapján a leginkább szofisztikált dalszövegei a country daloknak voltak 2005 és 2015 között, ugyanebben az időszakban az R&B és rapdalok szövegei viszont egy nyolcéves gyermek intellektuális színvonalára estek vissza. Örök kérdés, hogy van-e értelme ízlésről vitatkozni, és hogy van-e olyan objektív mérce, ami alapján ki lehet jelenteni egyik vagy másik korszak kultúrájának fölérendeltségét vagy alávalóságát. Viszont azt is biztosnak vélem, hogy az imént kifejtett, sok-sok előadóra egy az egyben ráhúzható hasonlóságok nem véletlenek, és ez a kontraproduktív tendencia egyre erősödik. A jelenlegi már lassan a második olyan generáció, amelyik észre sem veszi, de a popzenei ízlését saját maguk helyett olyan szakemberek határozzák meg, akik évtizedek óta azt kutatják, mitől lesz egy dal népszerű. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy meddig terjed a művészet a mai popkultúrában, és mikortól hívjuk inkább iparnak – a szó legalantasabb értelmében. (A cikk megírásához jelentős mértékben merítettem Rick Beato zeneproducer és Thoughty2 témába vágó Youtube-videóiból.)
20 kedvenc mindf*ck filmem – első rész
Bizonyára mindenki látott már olyan filmet, amely után csak nézett maga elé, és azt mondta, hogy „Mi van?”, vagy hogy „Na neee!” (persze lehet, hogy nem pont ilyen szavakkal, de engem korlátoz a nyomdafesték, ugye). Sok minden kiválthat belőlünk hasonló reakciókat. Egy váratlan vég, több egymás utáni csavar a sztoriban, egy egészen különleges, esetenként igen furcsa hangulat kitűnő színészi játékkal fűszerezve, vagy teljes zűrzavar és értetlenség kísérte események. Eredet Személy szerint imádom átverve érezni magam egy film által, és azt talán pedig még jobban imádom, ha (Inception, 2010) megnézek egy alkotást, s elsőre akár nem is értem miről Robi
szól, és így aztán többször meg kell néznem, hosszasan gondolkodnom a mondanivalóján. Ezeket gyűjtőnéven én (ahogyan az internetkultúra is általában) „mindf*ck movie”-kként szoktam emlegetni. A tengernyi ilyen jellegű filmből most két cikk keretén belül szeretnék bemutatni nektek húszat. Közülük valamennyit láttam, és bátran ajánlom mindenkinek, aki kedveli az ilyesféle műveket. Lesznek köztük felkapottabbak, amelyeket valószínűleg többen is ismertek már, - de azok számára, akik esetleg még nem nézték meg őket, muszáj megemlítenem - valamint lesznek köztük kevésbé a köztudatban élők is, remélem, tudok mindenkinek újat mutatni. Először arra gondoltam, hogy rangsorolom őket, de rájöttem, hogy képtelen lennék rá, mert mindegyik zseniális, és sokszor összevethetetlen a többivel. Így a felsorolásszintű említés mellett döntöttem.
A film főszereplője egy bűnözőzseni, Dom Cobb (Leonardo DiCaprio). A profi tolvaj információlopásból él. Különböző üzleti és egyéb titkokat szerez meg áldozatai tudatalattijából. Ezt egy olyan technológiával képes kivitelezni, melynek segítségével lehetséges beférkőznie más emberek álmaiba, ezeket tudatosan úgy alakítván, hogy a kívánt infókat megszerezze. Egy japán ügyfél viszont nem mindennapi és veszélyes feladattal keresi fel. Ezúttal nem lopnia, hanem elültetnie kell egy gondolatot egy bizonyos haldokló milliárdos fejébe. Ez a munka sokkal nehezebb falat, neki is áll csapatot toborozni. A film a technológiának jól kidolgozott szisztémájával, valamint – nem meglepő módon – álomszerű képi világával kápráztat el bennünket, nem beszélve a kialakuló egyre nagyobb bonyodalmakról.
Tökéletes trükk (The Prestige, 2006) A 19. század végi Londonban járunk, ahol két rivális bűvész, Robert Angier (Hugh Jackman) és Alfred Borden (Christian Bale) versengését követhetjük nyomon. Mindketten megszállottan létre szeretné hozni a tökéletes színpadi illúziót, nyilván a másik előtt. Nem csak a közönséget akarják elkápráztatni, de egymást is, viszont ezért hatalmas áldozatokat hoznak, és életüket egyre inkább rossz irányba befolyásolja a féktelen rivalizálás. De vajon meddig képesek elmenni a győzelemért? És hogy jön be a képbe Nikola Tesla (David Bowie)? A több csavart is tartalmazó storyline ezekre a kérdésekre is fényt derít.
A mágus (The Illusionist, 2006)
Ha már bűvészet, és századforduló, és 2006-os megjelenés, nem is kell messzire mennünk. A mágus története az említett korban az Osztrák-Magyar Monarchia egyik fővárosában, Bécsben játszódik. Ennek a játékfilmnek azonban van egy igen erős romantikus töltete is. A történet szerint Eisenheim (Edward Norton), a híres bűvész újra szeretne együtt lenni gyermekkori szerelmével. Ám ez korántsem ilyen egyszerű a hölggyel igen különböző társadalmi státuszuk miatt. Képességeit felhasználva Eisenheim mindent megtesz, hogy vágya beteljesülhessen. Érdekesség, hogy a film magyarázatot ad egy - nyilván fiktív - egy valós történelmi eseményre, a Mayerling-incidensre.
Ellenség (Enemy, 2013)
Adam ( Jake Gyllenhaal) történelmet tanít a Torontói Egyetemen. Unalmas, repetitív életébe már érezhetően belefásult. Telnek a napjai egymás után, az egyik olyan, mint a másik. Szociális élete kimerül a diákokkal folytatott interakciókban, valamint korántsem tökéletes párkapcsolatában. Kikölcsönöz egy filmet és észreveszi, hogy benne az egyik színész tökéletesen hasonlít rá. Mintha ikertestvérek volnának. Csillapíthatatlan vágyat érez, hogy találkozzék ezzel az emberrel. Ám sorsuk eztán különös módon fonódik össze. Egy rendkívül furcsa, érdekes filmnek tartom, vannak benne különös motívumok, amiket elsőre igazán nem tudtam hova tenni. Számomra többször nézős történet volt.
A gépész (The Machinist, 2004)
Már csak címéből adódóan is kötelezőnek véltem beemelni ezt a filmet, nem mellesleg szintén zseniális alkotás. Trevor Reznik (Christian Bale – emiatt a szerep miatt nagyjából a felismerhetetlenségig lefogyott, nagyon durva) ipari munkás, egy műhelyben dolgozik gépkezelőként. Egy éve álmatlansággal küszködik, és különös dolgok tör-
ténnek vele. Élete egyébként is nagyjából romokban hever, legjobb barátja egy prostituált, akinek rendszeres vendége. Lassan kezdi megkérdőjelezni saját épelméjűségét. Komor hangulatú, elgondolkodtató film, mindenképpen must-watch kategória.
Játsz/ma (The Game, 1997)
Mit adhatnál egy olyan embernek, akinek mindene megvan? Nicholas (Michael Douglas) életunt, elvált, kőgazdag bankár. Születésnapját is egyedül akarja tölteni. Váratlanul felkeresi őt öccse, akivel egyébként nem igazán tartja a kapcsolatot. Ajándék gyanánt egy különleges játékban való részvételre kap tőle ajánlást. Először nem igazán érdekli a dolog, de végül belemegy, és regisztrál. Nem sokkal később, néhány felzaklató esemény után kérdőre vonná a szervező céget, ám annak csak hűlt helyét találja. Úgy tűnik, a játék már az életét kezdi el veszélyeztetni. Több ponton is véget érhetne a történet, és akkor is jó film lenne, de a végső befejezés teszi igen érdekessé ezt a thrillert.
Harcosok Klubja (Fight Club, 1999)
A film egy névtelen, álmatlanság gyötörte fiatal autógyári alkalmazott (Edward Norton) történetét meséli el. Egy üzleti útról hazatérve megismeri Tylert (Brad Pitt), a szappanügynököt egy reptéren. Miután lakását felrobbanva találja, felhívja Tylert, s egy hosszas kocsmai beszélgetés után a szappanügynök megkéri, hogy üsse meg őt. Összeverekednek a parkolóban. Ez aztán később újra meg újra megtörténik, és egyre többen csatlakoznak hozzájuk. Az összejöveteleket a bár aljában kezdik rendszeresen megtartani. Megalakítják a Harcosok Klubját, ami aztán egyre jobban elkezd elfajulni, és valami sokkal, sokkal nagyobb dolog növi ki magát belőle. Igazi kultfilm, aki esetleg még nem látta, elő a laptopot, és hajrá!
Mr. Nobody (2009)
2092-ben az orvostudomány odáig fejlődik, hogy az emberek elérik a kvázi-halhatatlanság állapotát a sejtek folyamatos megújításával. Az egész világ tűkön ülve figyeli az utolsó halandó, a 118 éves Nemo Nobody ( Jared Leto) végső napjait. Többen is szeretnék megtudni élettörténetét, ám mindig változik az, amit elmesél. Állítása szerint mielőtt megszületnének, a gyerekek tudnak mindent, mi fog történni velük életükben, ám az angyalok ezt elfeledtetik velük. Vele ez azonban nem történt meg. Így „emlékszik” több lehetséges jövőbeli kimenetelére az életének. 9 éves korában szülei elválnak, és van egy pillanat az életében, ahol a peronon áll, és választani kényszerül, hogy édesapjával marad, vagy édesanyjával tart a vonaton. Itt, és több későbbi ponton is szerteágazik a történet, és megismerhetjük Nemo életének több különböző kimenetelét is. Ezt a science-fiction drámát megnézve gondolkodóba eshetünk, hogy egyes döntéseink, el (nem)
szalasztott lehetőségeink mennyire vannak hatással élettörténetünk alakulására.
Csillagok között (Interstellar, 2014)
A 21. század közepe tájékán növényi járványok és hatalmas porviharok fenyegetik az emberiség túlélését. A megözvegyült Joseph Cooper (Matthew McConaughey), volt NASA pilóta, családjával egy farmon él, és műveli azt. Testközelből tapasztalják az egyre rosszabb körülményeket. Lánya, Murph furcsa pormintákat fedez fel szobájában. Ő paranormális jelenségnek véli ezt. Dekódolva őket, GPS koordinátákat kapnak, és eljutnak egy titkos NASA létesítményhez, ahol is Cooper volt felettese elmondja, hogy több tíz évvel azelőtt felfedeztek egy féreglyukat a naprendszerben, ami egy távoli, több potenciálisan lakható bolygóval rendelkező galaxisba vezet. Azt is megtudjuk, hogy indul egy expedíció a féreglyukon keresztül, téren és időn át az emberiség megmentéséért, és volt felettese felkéri Coopert, hogy vegyen részt az akcióban. Christopher Nolan remekműve hatalmas siker lett, én személy szerint még nem találkoztam emberrel, akinek ne tetszett volna.
Találmány (Primer, 2004)
Shane Carruth ennek a független, teljesen lowbudget, mégis fenomenális sci-finek a forgatókönyvírója, rendezője, producere, zeneszerzője, valamint egyik főszereplője is egy személyben. A történet kezdetén egy négyfős feltalálócsoportot ismerhetünk meg, akikből ketten, Abe (David Sullivan) és Aaron (Shane Carruth) egy olyan gépen dolgoznak, ami képes redukálni a tárgyak tömegét. Ám hamar kiderül, hogy találmányuk sokkal több, mint aminek szánták. Felfedezték ugyanis véletlenül az időutazást. Na de nem úgy, mint akármelyik másik időutazós filmben. Ennek az időutazásnak egy teljesen egyedi, és szerintem a valaha megálmodott leglogikusabb koncepciója van. A 77 perces mű nem egy könnyű falat. Minden idők legbonyolultabb sci-fijeként szokták néhányan emlegetni. Jómagam 3-4. nézés után raktam össze magamban valamelyest a történetet, és egy értelmezést is el kellett olvasnom, hogy teljes legyen a kép. Nem igazán ismert a csupán 7000 dollárból (!!!) készült alkotás. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, aki szeretne egy nem mindennapi időutazós film élményével gazdagodni.
forrás: imdb.hu, port.hu, wikipedia.hu
Brilliant apps Flo Egy hosszúra nyúlt este rengeteg mindent tartogat számunkra. A jótól kezdve a rosszig mindenből kijut, és sokszor nem úgy végződik, ahogy az a Nagy Könyvben meg volt írva. A következőkben felváltva mutatok néhány hasznos (alias értelmetlen) alkalmazást, ami egy Oldsban különösen jól jöhet.
ON?
Volt már veled olyan, hogy elég jól voltál hozzá, hogy ne tudd, kikapcsolt-e a telefonod? Nos, ha igen, akkor ez az applikáció pontosan neked való. Egyetlen tudománya is borzasztóan hasznos tud lenni: ha megnyitod, megmondja, hogy a telefonod ki, vagy be van kapcsolva. Sajnos hiába kerestem, nem találtam meg sehol, pedig hányszor meg hányszor szenvedtem emiatt...
iFrenchKiss
Unod már, hogy semmilyen visszajelzésed nincs a tegnap estéről? Vagy ha mégis, akkor bár ne lenne? Barátom, többé nem lesz ilyen bajod. Ez ugyanis nem egy egyszerű telefoncsókolós alkalmazás. Attól függően, hogy a különböző feladatokat hogyan oldottad meg, pontszámmal mutatja meg, hogy mennyire csókolózol jól. Nincs sok lány a buliban? Oda se figyelj, csókra fel!
Is it dark outside?
Lusta vagy kimenni és az órát se ismered fel már, de egy csinosnak vélt lány megkérdezte, hogy világos van-e már kint? Ez a szituáció nem túl reális mifelénk, de minden eshetőségre fel kell készülni. Épp ezért mielőtt lemész inni, ezt az appot semmiképp se felejtsd el letölteni. Hogy mire való? Megtudhatod, hogy sötét, vagy világos van-e már kint. És ennyi.
Ultimate Useless Finger Finder
Bár én még nem találkoztam olyannal, aki nem találta az ujjait, de már bármit el tudok képzelni. Az elv egyszerű: ha megérinted a képernyőt, kiírja, hogy ott van az ujjad. Az egyetlen problémám vele, hogy ha én nem találnám az ujjaim, akkor a telefonom se, ilyen módon nekem ebből egy offline változat jobban jönne.
Hang Time
Ha meg akarod lepni a másnapos éned, akkor ez a lehető legjobb app a számodra. A feladat az, hogy minél magasabbra dobd a telefont. Egy kérés: abban az esetben, ha röptetsz, azt szabadtéren, és részeg emberektől távol tedd, kivéve, ha jól áll a monokli.
forrás: hvg.hu, hir.ma, approl.blogspot.com
Vonattal Ukrajnában – 1. rész
Régóta terveztük, hogy a korábbi, jól sikerült odesszai kiruccanásunkat megismételjük, ugyanakkor meg is toldjuk még további ukrajnai helyszínekkel. Így született meg egy egyhetes körút koncepciója, ahol a Fekete-tenger partján túl az ország keleti részét, illetve a fővárost is érintjük, melyről az alábbiakban olvashattok. Bartalos
A kiinduló ötlet az volt, hogy vasárnaptól vasárnapig leszünk úton, egy hirtelen ötlettől vezérelve azonban ezt megtoldottuk az elején még egy nappal, amelyet északi szomszédunk meglátogatására szenteltünk. Szombat délután Kelenföldről Komáromig utaztunk, ahol az állomás melletti Duna-hídon átkelve máris Szlovákiában voltunk. A révkomáromi vasútállomásig gyalogoltunk, ahol kiváltottuk az EU-s diákoknak járó szlovák vasúti igazolványt, amely Szlovákia területén ingyenes vasúti utazást tesz lehetővé. Itt, utunk elején nyelvi akadályokba nem ütköztünk, lévén Révkomárom a mai napig jórészt magyarok lakta város. Immár igazolvánnyal és sörrel a kezünkben, Érsekújváron átszállva robogtunk egészen Pozsonyig. Itt a kelet-szlovákiai Kassára tartó éjszakai vonatra közel 3 órát kellett várnunk, ezt az időt sikerült további szlovák sörök elfogyasztásával töltenünk. Pozsonyban már nem sok magyar szót hallottunk, ellenben az éjszakai vonatra felszállva „Dobrý večer!” helyett „Jó estét!” köszöntéssel fogadott minket a kalauz. Frissen mosott ágynemű, illetve két palack ásványvíz várt minket a hálófülkében, ahol gyors fogmosás és mosakodás után hamar sikerült álomba merülni. Tekintve, hogy ez életünk nem első vonaton töltött éjszakája volt, egy percig sem éreztük magunkat kényelmetlenül. Reggel 6 óra után nem sokkal kopogott be hozzánk a hálókocsikalauz, közölve, hogy rövidesen Kassára érkezünk. Kassán leszállva már világosodott, a vasútállomásról kiérve azonban a város nagyon lassan ébredezett, de tekintve, hogy vasárnap reggel volt, ez talán annyira nem meglepő. A reggeli kávé és szendvics menüt minimális szlováktudásunkkal kértük egy kisebb üzletben, mire a kedves eladó néni – hallva, hogy egymással magyarul beszélgettünk – magyarul szólalt meg, hogy mondjuk csak magyarul, úgy egyszerűbb lesz. Kassán jellemzően a Rákóczi-kriptára a legkíváncsibb az idelátogató, amelyet a kassai dóm rejt, ehhez azonban ezúttal nem volt szerencsénk, mivel csak idegenvezetéssel tekinthető meg, ráadásul épp a vasárnapi mise idején próbálkoztunk. Esterházy János szobrához is ellátogattunk, de csak egy zárt udvarban, a kerítésen keresztül volt szerencsénk látni, ráadásul a neve helyett csak a rabszáma szerepel az emlékművön. Kassa belvárosa egyébként sokkal szebb és hangulatosabb, mint vártuk, ezt pedig a kellemes, napsütéses idő
csak tovább fokozta. Ha már Szlovákiában jártunk, nem hagytuk ki az olyan „kötelező” dolgokat, mint a bryndzové halušky, azaz juhtúrós sztrapacska, néhány helyi sör, illetve üdítőnek a Kofola – utóbbiról erősen megoszlanak a vélemények, szerintem isteni. Mivel az idő kicsit sürgetett, hogy elérjük a vasárnap este induló éjszakai vonatunkat a Fekete-tengerre, az ukrán határ felé vettük az irányt. Kassáról közvetlen vonat közlekedik a magyar-szlovák-ukrán hármashatáron található, azonban zömmel magyarok lakta Tiszacsernyőre. A települést a rendszerváltás előtt még Csehszlovákia szárazföldi kikötőjének hívták, mivel itt egy hatalmas átrakodó állomás működött, tekintve, hogy a Szovjetunió, illetve Csehszlovákia különböző nyomtávú vasutat használt, így itt szükségessé vált a vasúton szállított áru átrakodása. A településen egyébként ezt leszámítva semmi érdemlegeset nem láttunk, azonban izgatottan vártuk, hogy elinduljon a kishatárforgalmi vonatunk, amely legális határátlépést tesz lehetővé Szlovákia és Ukrajna között. Erre külön jegyet kellett váltanunk, amire sajnos semmilyen kedvezmény nincs, cserébe viszonylag zökkenőmentes a schengeni övezet elhagyása. A határmezsgye előtt pár méterrel állt meg a vonat, ahol a szlovákiai határőrök ellenőrizték útleveleinket – ők meglepő módon szintén magyarok voltak. Bő fél óra várakozás után aztán megindult a szerelvény, ezzel pedig hivatalosan is kezdetét vette az ukrajnai körutunk. Az ukrajnai Csapon leszállva persze rögtön jött a kultúrsokk. Egy kisebb időutazás, legalább 30 évet vis�szafelé, cirill betűs feliratok, bár itt még hallani lehetett magyar szót. A határellenőrzés viszonylag zökkenőmentes, pecsét az útlevélbe, aztán irány pénzt váltani. Mivel a csapi pénzváltó csak eurót, vagy amerikai dollárt vált ukrán hrivnyára, az állomás környékén, jellemzően hasitasival álldogáló öreguraknál tudtunk csak hrivnyához jutni. A településen található kisboltban az itthoninál jelentősen kedvezőbb árakon vásároltunk némi élelmiszert és sört a hosszú útra. A szomszédos étteremben kértünk pizzát elvitelre, majd irány az állomás, ahol már bent állt a Csapról Odesszáig közlekedő vonat. A szerelvényt meglátva újra kisgyereknek éreztem magam, de legalább annyira örültem, mint Harry Potter, amikor sikeresen megtalálta a 9 ¾-ik vágányt… (folytatása következik)
Ismét értékeltünk Immáron hetedik alkalommal szerveztük meg a szokásos félévkezdő Értékelő Kocsmatúrát, melynek útvonala ezúttal számos visszatérő helyszínt is érintett. Az este során hét különböző italmérés hangulatát, kínálatát teszteltük, majd az utolsó állomáson a legkitartóbbakkal együtt méltó módon lezártuk az eseményt. Italkülönlegességek, elutasító vendéglátós, valamint egyéb érdekes történések jellemezték az estét. Robi és Wili
Az első megálló a Corvin Söröző volt, mivel ez található legtávolabb a Kármántól. A hangulat még elég kezdetleges volt, ami teljesen érthető kedden este fél 7-kor. Alapvetőleg nem egy ékszerdoboz a hely, de két egész jó csocsóasztal nagyot dobott a berendezés megítélésén (igaz, sajnos 100 Ft-ossal működik), valamint a választék se okozott csalódást. Külön plusz pont, hogy a kocsma rendelkezett kiülős résszel, így a dohányzás szerelmeseinek se kellett ki-be járkálniuk az ottlét során. Ezt követően a IX. kerület szívébe, a Starter Pub felé vettük az irányt, mivel az eredeti tervben szereplő Grafika söröző forgatás miatt nem volt nyitva ebben az időpontban. Ahogy a legtöbb belvárosi hely, így ez is egy pincehelyiség, ennek ellenére megfelelő nagyságú tér áll az italkedvelő társaságok rendelkezésrére. Mint az később kiderült, nem bántuk meg az útvonalmódosítást, a legtöbbek számára kellemes állomásként marad meg az emlékekben. Egy törzsvendég szerint az „Almáspite” nevű shotot érdemes itt kipróbálni, ezenkívül más érdekesség is található az itallapon. Azonban nem kaptunk csapolt Drehert, ami nagy hiba, mivel ennek a kocsmának ez a legolcsóbb söre az árlista szerint. Nem csoda, hogy az értékelésben a vártnál kicsit gyengébben szerepelt ez a helyszín, bár az is lehetséges, hogy ekkor még mindenkinek kritikusabban fogott a tolla. A harmadik megálló egy sokak által ismert hely, a Jolly volt. A Boráros téren lévő hely igazi vidéki kocsmafeelinget varázsol Budapest közepére, ez vonatkozik a berendezéstől kezdve az ott iszogató emberekig mindenre. Ennyire kedvező árú fröccsöt valószínű nem sok helyen lehet kipróbálni, mondjuk az jobb, ha nem derül ki soha, hogy miből állítják elő az ott felkínált bort. Már kívülről látszik a helyszínről, hogy odabent nem öltönyös emberek fognak üzleti megbeszéléseket tartani egy pohár whiskey társaságában, elsősorban az alacsonyabb igényű társadalmi réteget célozza meg a kínálat és a környezet egyaránt. A pontozás alapján ez az atmoszféra sokaknak nem jött be maradéktalanul. Visszatérésünk a XI. kerületbe a Kamra Campusszal kezdődött, itt már teljesen más légkör fogadott minket. Hatalmas tér kint és bent egyaránt, ugyanakkor alig pár ember lézengett ott érkezésünkig. Sok különlegességet lehet e helyen kipróbálni, ám ezeknek el is kérték rendesen az árát. Érezhetően nem az egyetemista társadalom volt a célközönség itt, de ha nem próbáltuk volna ki, nem is tudtunk volna véleményt formálni róla. Ezt követően a Napközi Bisztró felé vettük volna az irányt, de csalódnunk kellett. A vendéglátós valami miatt
nem engedte be a csoportot, így tovább kellett állnunk. Nem tudom, mi üthetett belé, 30-40 szomjas ember elég jó bevételt generált volna a kocsmának, de ezek szerint őket ez nem motiválja. Rögtön elindultunk egy szintén jól ismert hely, a Pinyó felé. A messze földön híres olcsó shotjaik ismét hamar elnyerték a túrázók tetszését, szinte mindenki kezében valamilyen különleges színű itallal teli kupica figyelt. Csocsóasztal az előzőekhez hasonlóan itt is volt, ám a minősége messze nem haladta meg a többit. Ennek ellenére elég jól elszórakoztunk a helyen, talán kicsit tovább is maradtunk, mint máshol általában. Az utolsó előtti stáció a Móricz közelében található Sarki Tanszék volt, ide már azonban kissé szűkebb létszámban érkeztünk. Igaz, akadtak olyanok is, akik csak ekkor csatlakoztak a menethez. A helynek túl sok különlegessége nincs, klasszikus pincehelyiség ez is, de elég nagy kiülős résszel rendelkezik. Igazából amit akar az átlagfogyasztó, itt is megkapja, a helyzeti előnye pedig minden napszakban becsalogatja az arra járók egy részét. A legtöbb ital ára egy lehelettel az egyetemisták toleranciája felett helyezkedik el, ez az értékelésen is meglátszik. Tartogatni akartuk még magunkat az utolsó állomásra. Végül megfogyva bár (de törve nem), megérkeztünk a legendás Oportóba, amelyet minden gólyának az elsők között mutatnak meg az idősebbek. Mindez nem véletlen: egy ezresből is elég jól érezheti magát bárki, a legtöbb ital ára a Drönkben megszokott színvonalhoz konvergál. Emellett itt a legjobb a csocsóasztal, nagyjából 13 labdányi szórakozás vár arra, aki hajlandó erre egy 50-est áldozni. Mivel ez volt a vége a túrának, sokáig itt maradtunk, jó volt látni, hogy elég sokan végigjöttek velünk, méltó módon fejeztük be az estét. Lássuk magát az értékelést! Az 1-2. hely összesített átlagában legfeljebb a 3. tizedesjegy után van eltérés, így gyakorlatilag az Oportó és a Pinyó is győztesnek mondható, teljesen megérdemelten. A dobogó alsó fokára szintén szoros küzdelemben a Starter Pub fért még fel, pár századdal megelőzve a Sarki Tanszéket és az azt követő Corvin Sörözőt. A Kamra Campus az előbbieknél bő egy tizeddel kevesebb pontot kapott, az abszolút utolsó pedig a Jolly lett. Zárásként szeretnénk a Szerkesztőség nevében megköszönni minden résztvevőnek, hogy ismét egy sikeres közös Értékelő Kocsmatúrán vagyunk túl. Reméljük, mindenki jól érezte magát, valószínűleg a következő félévben is megtartjuk majd az eseményt, természetesen egy másik útvonalon. Találkozzunk akkor is!