Impresszum
Tartalom
Felelős kiadó:
Vígh Miklós Felelős szerkesztő:
Jámbori Attila Főszerkesztő:
Kruppa Gergely Főszerkesztő-helyettes:
Rieth Ágnes Tördelőszerkesztő:
Faragó Dénes Tördelők:
Hergovits Dávid Takács Rudolf Olvasószerkesztők:
Bolyki Zsolt Mucska Brigitta Orbán Péter Rieth Ágnes Tartalmi ellenőrzők:
Takács Rudolf Orbán Péter Rieth Ágnes Cikkírók:
Berki Lilla Bolyki Zsolt Hangyás István Atanáz Mucska Brigitta Nádházi Imre Orbán Péter Peidl Tamás Címlap:
Balázs Eszter Layout:
Hadzsi Ákos Káldi Tamás Kruppa Gergely Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Hallgatói Képviselet lapja. Megjelenik 1000 példányban az Egyetemi Hallgatói Képviselet támogatásával. Káté szerkesztőség 1111 Budapest, Irinyi J. u-1-17. HÖK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu Korábbi számaink: gpk.bme.hu/index.php/kate
Nyomda: Multiszolg Termeltető és Szolgáltató Bt. A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk. Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük! Hivatalos megjelenés: Szeptember 1.
Ösztöndíj bizottság Gólyatanács GHK választás 2014 Felvételi hírek 2014 Volt egyszer egy brazil VB… Fesztivállapot after Az afrikai hűtő Légi katasztrófák Múzeumtúra I. Nekrológ BP Tour vs. Vienna Calling Heyawake
4 5 5 6 7 8 11 12 15 16 24 26
Ösztöndíj bizottság Kovalovszki Máté - Ösztöndíj bizottság vezető Ha ösztöndíjakról beszé-
lünk, akkor a legtöbb ember azonnal a tanulmányi ösztöndíjra gondol. Pedig a Gépészkari Hallgatói Képviselet Ösztöndíj Bizottsága tevékenységének csupán egy részét teszik ki a tanulmányi ösztöndíjak. Emellett több másik kari szintű ösztöndíj is létezik, amikkel szintén ez a bizottság foglalkozik. A bizottság feladatkörébe tartozik többek között a különböző ösztöndíjak technikai előkészítése, és a tényleges osztásra vonatkozó javaslatok tétele, amit a GHK-nak kell végül elfogadnia. Továbbá az összes kari ösztöndíj pályázat féléves kiírásainak elkészítése, az igazolás bemutatást igénylő ösztöndíjak esetén ennek végrehajtása és később a bírálása, kapcsolattartás a hallgatókkal és az illetékes egyetemi szervezetekkel, bizottságokkal (pl. Sportközpont, TDK bizottság, EHK Pályázati Bizottság), féléves normatíva költségvetés elkészítése és kezelése, az ösztöndíj kifizetések kezdeményezéséhez szükséges adminisztratív feladatok elvégzése, illetve az egyedi hallgatói ösztöndíjakkal kapcsolatos problémák kezelése. A bizottság feladatkörébe jelenleg összesen 6 ösztöndíj tartozik. Név szerint a tanulmányi, Kari BME, szakmai, sport, közösségi és a közéleti. Továbbá átdolgozás alatt van az MSc-s gólyák számára a tanulmányi ösztöndíj osztásainak az elve is, hogy jobban differenciálni lehessen a hallgatókat, és ezáltal egy igazságosabb rendszert létrehozni. Ez egy új ösztöndíj pályázat formájában fog létrejönni, amiről további információk a GHK honlapján találhatóak.
Pár szó az ösztöndíjakról: Tanulmányi ösztöndíj
Ezt a KKI-d (korrigált kreditindex) után kapod, nincs is vele semmi dolgod, amennyiben eléred a minimálisan meghatározott tanulmányi eredményt. Minden hónapban vannak kifizetési időpontok, amiket a Neptun rendszerben és a Támpont Iroda kifizetésfigyelőjében találhatsz meg, innen tudod, hogy mikor utalják át a bankszámládra. Ennek az ösztöndíjnak az alapküszöbe és mértéke minden félév elején kerül meghatározásra az elmúlt szemeszter eredményei alapján. Továbbá fontos azt is megjegyezni, hogy a Térítési és Juttatási Szabályzat (TJSZ) értelmében csak az államilag támogatott képzésen részt vevő hallgatók jogosultak tanulmányi ösztöndíjra. Egy másik fontos tudnivaló erről az ösztöndíjról, hogy nem kell rá külön pályázni, hanem a jogosultaknak automatikusan jár. Ez a közéleti ösztöndíjat leszámítva egyik másik ösztöndíjpályázatnál sincs így. Mindenhol máshol pályázatot kell leadni, aminek során a határidőkre nagyon oda kell figyelni!
Kari BME ösztöndíj
Ezt a jó tanulmányi átlagod mellett nyelvvizsgára, TDK munkára, vagy egyéb kiemelkedő szakmai tevékenységre kaphatod. Jutalom azért, hogy jól tanulsz és még mellé többlet szakmai tevékenységet is folytatsz. A díjazottak a kitüntetést a Kar dékánjától vehetik át a Kari Tanács előtt. Ezt az ösztöndíjat egy összegben kapod meg.
Szakmai ösztöndíj
Hasonló a Kari BME ösztöndíjhoz, azonban itt nincs tanulmányi követelmény, viszont itt is elvárt a magas szintű szakmai, tudományos munka. Szintén egy összegben kerül kifizetésre.
Sport ösztöndíj
Azok a hallgatók részesülhetnek ebben az ösztöndíjban, akik valamilyen kiemelkedő sporteredményt értek el az adott időszakban. Ez is egy egyszeri összegű kifizetés. A pályázási időszak egyszerre szokott lenni a Kari BME és Szakmai ösztöndíjak pályázási időszakával.
Közéleti ösztöndíj
Ez annyiban hasonlít a tanulmányi ösztöndíjhoz, hogy erre sem kell pályázni. Erre az ösztöndíjra a kar minden hallgatója jogosult. Ez egy egyszeri juttatás, csak minden 2. félévben (decemberben) kerül kiutalásra. Ennek oka az, hogy ebben az ösztöndíjban kerül kiutalásra az év végén a tartalék keretből megmaradt összeg. Közéleti pontok után kaphatod, amiket egy teljes éven keresztül lehet gyűjtögetni pl. a HK-választáson való részvétellel, OHV kitöltéssel, Önkéntes Napon való részvétellel, stb. A GHK honlapján lehet tájékozódni, hogy melyek azok az aktuális tevékenységek, amelyekért közösségi pont szerezhető.
Közösségi ösztöndíj
Ehhez az ösztöndíjhoz kari közösségi munkára van szükséged. Ezt számos módon megteheted, hiszen a karon sokféle szakmai- és közösségi öntevékeny körbe van lehetőséged belépni, illetve különböző kari rendezvények szervezésében vehetsz részt. A fent felsorolt ösztöndíjakról bővebb tájékoztatás, illetve a pályázati kiírások a GHK honlapján elérhetőek, így érdemes az oldalt folyamatosan nézni, hogy mindig időben értesülhessetek a határidőkről. És meg egyszer is érdemes kihangsúlyozni, hogy mennyire fontos a határidők nyomon követése és betartása, mert aki lemarad, az kimarad!
Gólyatanács Ha érdekel a GHK munkája Egyetemi éveid alatt a tanuláson kívül szeretnél más hasznos dolgokkal is foglalkozni? A kari közélet aktív részesévé válnál? Szeretnél beleszólni a gépészkari ügyekbe? Betekintenél a kollégiumi ügyintézésbe? Szeretnéd megtudni, hogyan működik a hallgatói mozgalom a gépész karon? Javítanál a szociális rendszeren? Esetleg a tanulmányi ügyek vagy az ösztöndíjak iránt érdeklődsz? Szívesen szerveznél rendezvényeket a hallgatótársaidnak? Szeretnéd alaposabban megismerni a GHK munkáját? Ha ezek közül akár egy kérdésre is igennel válaszoltál, a Gólyatanácsban a helyed!
Jelentkezni természetesen évfolyamtól függetlenül lehet, jelentkezőket sosem utasítunk el. A jelentkezéshez küldj egy pár soros bemutatkozó e-mailt a hk@ktk.bme.hu címre, a tárgy legyen gólyatanács 2014. Határidő: 2014. szeptember 14. 23:59. A Gólyatanács remek lehetőség arra, hogy megismerkedj az egyetemi és a kari hallgatói rendszerrel és a GHK munkájával, működésével. A tapasztalatok alapján a Gólyatanácsban eltöltött egy év után sokkal könnyebben és gyorsabban tudsz bekapcsolódni a GHK munkájába. A félév folyamán hetente-kéthetente vehetsz részt különböző programokon: előadások az egyetemi rendszerről és a GHK munkájáról, csapatépítő programok (pl. közös sport, túrázás). A programok fakultatívak, így ha esetleg mégsem nyeri el a tetszésedet a programsorozat, bármikor következmények nélkül kiléphetsz. Amennyiben a határidőről lemaradsz, ne búsulj, keress meg minket a megadott e-mail címen, a Gólyatanácshoz folyamatosan lehet csatlakozni. Ha bármilyen kérdésed merülne fel a programokkal vagy a Gólyatanáccsal kapcsolatban, keress minket a hk@ktk.bme.hu címen! Várunk a csapatban!
GHK választás 2014 Egy év elteltével ismét elérkezett az önkormányzatiság egyik legfontosabb ülése, a Hallgatói Képviselet tisztújítása és a Fórum. Bizonyára sokan tudjátok, hogy a BME-n a hallgatói rendszer eltér több más magyarországi egyetemen ismertnél. Nálunk, így a Karon is, mindenki a HÖK tagja, így Te is, mint a karon aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkező személy. A HÖK tagjai választanak maguknak egy képviseleti szervet, ez a Gépészkari Hallgatói Képviselet. Karunkon közvetlenül választjuk a képviselőket. A választást megelőzi a jelöltállítás. Fontos, hogy mindenki választó és választható is, aki a karon aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkezik. Ennek első lépése, hogy jelentkezni kell az előírt módon, amelynek legkésőbb 2014. szeptember 11. éjfélig be kell érkeznie. Ezek után kerül sor a Fórumra, ahol a GHK által végzett elmúlt egy éves tevékenységet foglaljuk össze, valamint a jelölteket személyesen is láthatod. Ezzel kezdetét veszi a 4 napos szavazás. Minderre 2014. szeptember 22én kerül sor, majd az eredmények után az újonnan felálló testület várhatóan szeptember 30-án tartja alakuló ülését. Ha szeretnéd Te is szervezni a kari közéletet, tenni hallgatótársaidért, szívesen tárgyalsz oktatókkal, nem riadsz vissza a szabályzatoktól, nem csak pályázóként érdekelnek a különböző ösztöndíjak, akkor jelentkezz! A jelöltállítás részleteiről, illetve a szavazás pontos időpontjairól és helyszíneiről a GHK weboldalán, a ghk. ktk.bme.hu oldalon találtok bővebb információkat.
Felvételi hírek 2014 Lilla Június 24-én 106 175 diák izgulhatta végig az estét az idei ponthatárok miatt, közülük tízből hétnek lehetett őszinte a mosolya, a másik 30% nem nyert felvételt. Minden második diák sikeresen bekerült az elsőnek választott helyére. Felsőoktatási szakképzésre hatezren, alapképzésre 47 ezren, osztatlan képzésre szintén hatezren, mesterképzésére több mint 14 ezren nyertek felvételt. Mi is ott voltunk a budapesti Pont Ott Partin és kérdeztük a felvételizőket a terveikről, amit egy képriportban meg is örökítettünk, melyet a KÁTÉ blogon (www.kate.hu) megtalálhattok. Nagy örömünkre szolgált, hogy találtunk továbbtanulókat a koreai szaktól kezdve a kisgyermek gondozóig, igazán változatos tervekkel rendelkeztek a frissen érettségizők.
Minden harmadik diák nem került be
32 ezer diák nem folytathatja tanulmányait idén, ebből 15 ezren nem érték el a minimum ponthatárt, 5 ezren megbuktak a választott képzés alkalmassági vizsgáján, 4 ezren el sem mentek a felvételire, 3 ezren pedig nem tettek emelt szintű érettségit, pedig ahova jelentkeztek, kellett volna.
Az idei slágerszakok és egyetemek
Az intézmények közül idén is az ELTE tarolt, 4 ezer diákot vettek fel (22 ezren jelentkeztek, legtöbben pszichológia szakra), a BME ezüstérmes lett körülbelül 3400 elsőssel, majd nem sokkal lemaradva a Debreceni Egyetem áll a dobogó alján. Szemügyre véve a karokat, az ELTE bölcsészkarára, a BGF Pénzügyi és Számviteli Karára, a Corvinus Gazdálkodástudományi Karára, és a győri Széchenyi István Egyetem Műszaki Karára került be a legtöbb jelentkező. A legnépszerűbb a gépészmérnök képzés volt, közel 2200-an jelölték meg első helyen az ország valamely egyetemén, majd szorosan követi a mérnök informatikus és az általános orvos szak, mindkét helyre szintén több, mint 2 ezren szerettek volna bekerülni. Mesterképzéseknél a vezetés és szervezés, pénzügy, nemzetközi tanulmányok vezetett 2014-ben. BME képzéseket összehasonlítva mérnökinformatikus szakra jelentkeztek a legtöbben, 1467-en, minden második diák első helyen jelölte meg. Az állami ösztöndíjas és az önköltséges képzéshez is 370 pont kellett. Alapterületek terén első helyes jelentkezések alapján a legkedveltebb a műszaki (18%), a gazdaságtudományi (12%), az orvos- és egészségtudományi (11%), valamint a pedagógusképzések (10%) voltak.
Érdekességek
• A legdrágább felsőoktatási képzés a fogorvos, a SOTE-n 1 millió 350 ezer forint a tandíj félévente. Ezt követi az általános orvos és a gyógyszerész, majd a művészeti képzések. • Három mesterszakon is maximális pontszámot kellett elérni: a Debreceni Egyetem önköltséges fizikus, a Szegedi Tudományegyetem önköltséges földtudomány, és a Nyugat-magyarországi Egyetem állami ösztöndíjas vidékfejlesztési és agrármérnöki szakán is 100 volt a ponthatár. • A leggyorsabb jelentkező 8 perc alatt végzett az e-felvételin az űrlapok kitöltésével és a dokumentumok feltöltésével, míg a leglassabbnak 56 napjába telt. Többen is voltak, akik a határidő lejárta előtt egy perccel adták le a jelentkezést. • 75 éves az idei legidősebb jelentkező. A rekorder 2010-ben felvételizett 76 éves korában gyógypedagógiára. • Plasztikai ábrázolás alapszakra jelentkeztek a legkevesebben, öten, az Eszterházy Károly Főiskolára. • Az ELTE osztatlan tanári (matematika és spanyol) szakára volt idén a legmagasabb pont, 478. Ezt követi a PPKE szintén tanár képzése (történelem és latin) 476-al, majd a Corvinus kereskedelem és marketing, 470 ponttal. • A minimum ponthatár főként a természettudományi képzéseken volt elég.
Forrás: eduline.hu
Volt egyszer egy brazil VB… A fiúk nagy bánatára, a lányok annál nagyobb örömére véget ért az egy hónapig tartó minden esti sörözéses meccsnézés a haverokkal. Egy rengeteg gólt hozó csoportkör utáni gyenge egyenes kieséses szakasz jellemezte a tornát. Nekem személy szerint a 2014-es labdarúgó világbajnokság legemlékezetesebb pillanata a spanyol-holland 1-5, és természetesen a brazil-német 1-7. Zsolti
Négyéves várakozást követően újra VB-meccset nézhettünk június 12-én: Brazília Horvátországot fogadta egy remek meccsen: a horvát vezetést követően Neymar egyenlített, de a Nisimura játékvezető által indokolatlanul megítélt büntető után a selecao behúzta a meccset. Rögtön másnap jött egy – mint később kiderült – korszakot lezáró mérkőzés: bár a spanyolok büntető után vezetést szereztek, Van Persie csodálatos fejes góllal egyenlített, amit még négy további holland gól követett: a végeredmény 5-1-es holland kiütéses győzelem, és még csak a második napnál tartottunk! A második csoportkör során a címvédő kikapott a végig nagyon szimpatikusan játszó Chile ellen is, így az utolsó fordulóban már biztos kiesők voltak Casillasék. A D jelű négyesben (talán) meglepetésre Costa Rica hengerelt, és a világeseményen mindig gyengélkedő angolok ki is estek az utolsó helyen, míg az utolsó fordulóban az olaszok ki-ki meccsen alulmaradtak az uruguayiak ellen. A franciák meglepő magabiztossággal jutottak be a nyolcaddöntőbe, Svájc ment még velük az E csoportból. A VB-n most debütáló bosnyákok szerencsétlenül éppen egy öngóllal nyitottak, de az egyetlen NB1-ben edződött futballistát (Bešićet) soraiban tudó válogatott nem vallott szégyent a tornán. A következő kvartettben a nyitókörben a németek 4-0-ra legázolták a portugálokat, akik nem túl sokat mutattak. Németország Ghánával egy káprázatos mérkőzést vívott, igazi futball volt, sok fordulattal, harcossággal – igazságos döntetlen is lett a vége. Mindenképpen megjegyzendő az USA futballjának fejlődése: mind jobb eredményeket, szebb játékot, több szurkolót hoznak magukra a mundiálokra. A végelszámolásra is esélyesnek tartott fiatal belga válogatott megszenvedett az első meccsén: csak a cseréknek sikerült fordítani Algéria ellen. Egyébként ez a „cserékkel lövetünk gólt” taktika bejött Brazíliában: 24 gól született cserejátékosoktól, soha nem volt még VB-n en�nyi. Végül a belgáknak sikerült az, ami a leendő házigazda oroszoknak nem: a továbbjutás. A szbornaja kapushibáktól övezve kiesett, úgyhogy Capello edzőnek lesz még mit építeni 2018-ig. A nyolcaddöntők azt a szabályszerűséget hozták, hogy minden összecsapáson a korábbi csoportgyőztes ment tovább, de azért ez nem volt ilyen egyszerű. Rögtön az első meccsen a brazilok egy büntetőpárbajjal végződő meccsen vért izzadtak a chileiekkel. Kolumbia továbbjutását a későbbi gólkirály James Rodríguez döntötte el, de milyen pazar mozdulat volt a második gólja! Hollandia megmutatta Mexikó ellen, hogy a mérkőzés során elég egyszer vezetni: a végén. A németek, az argentinok, a belgák hosszabbítás
után vívták ki a negyeddöntőt, míg Costa Rica hibátlan büntetőpárbajjal küldte haza a görögöket. Legnagyobb bánatomra (talán nem vagyok egyedül) a negyeddöntőkben olyan szimpatikus kiscsapatoktól (nem is helyes ez a megnevezés) kellett elbúcsúznunk, mint Kolumbia, Costa Rica, Belgium, valamint a ’98-as világbajnok franciáktól.
„…mert a németek 7 perc alatt 4 gólt lőttek, ami még kézilabdában sem rossz, hát még a futballban.”
Maradtak a négy közt az igazi nagyágyúk: az ötszörös bajnok brazilok, a háromszoros németek, a kétszeres argentinok és az örök vesztes hollandok (negatív rekordot tartanak: három VB-döntőt buktak el úgy, hogy egyet sem nyertek). Az első elődöntő: Brazília-Németország. Sokan a VB döntőjének titulálják, mondván, a házigazdák csapnak össze az igen erős csapattal érkező Nationalelffel. A brazilok egyértelműen otthon szeretnék megszerezni a trófeát, nem is lehet más elvárás, míg a németek 2002 óta mindig a legjobb négy között vannak (2002-t leszámítva), és utóbbi VB-ken és EB-ken rendre harmadikok lettek, úgyhogy el kellene már egy arany is Schweinsteigeréknek. Müller vezető gólja után Klose 2-0-ra növeli az előnyt, ezzel ő lett a VB-k történetének legeredményesebb góllövője 16 találattal. És itt álljunk meg, mert a németek 7 perc alatt 4 gólt lőttek, ami még kézilabdában sem rossz, hát még a futballban. Felszabadult német passzok, és pánikba esett brazil védelem végül ezt a 7-1-es eredményt szülte. A másik elődöntőben híján voltunk a góloknak, csak a büntetőpárbaj hozott döntést a felek közt: Argentína 4-2-re felülmúlta a narancsosokat. A kisdöntőben a hollandok simán lelépték 3-0-ra a házigazdát, míg a döntő nagyobb izgalmakat hozott. Az 1986-os és az 1990-es finálék után harmadszor csapott össze a két gárda VB-döntőben: előbbi argentin, utóbbi (akkor még) nyugatnémet sikert hozott. Talán a nagy nyomás, talán a fáradság miatt nem sikerült dűlőre vinni a dolgot a rendes játékidőben, így jöhetett a hosszabbítás, mely során végül a két német csereember: Schürrle és Götze összehozta a hőn áhított, aranyat érő gólt. Németország így négyszeres világbajnok lett, mi pedig szerintem –kedvenc csapatunktól függetlenül- egy jó világbajnokságot hagyhatunk a hátunk mögött.
Fesztivállapot after Véget ért a nyár, a fesztiválok fő időszaka, ideje kicsit visszatekinteni az idei szezon történéseire, akár már jövőre előre tervezve. Következzen az alábbiakban két élménybeszámoló, egy Sopronból, egy pedig Mezőtúrról. Bagoly
„Mindenütt jó VOLT, de legjobb Sopron.”
Immáron 22. alkalommal telt meg a Lővér Kemping és a hűség városa a VOLT fesztiválra érkező fiatal és idősebb népekkel. Az idén egy nappal hosszabb volt a fesztivál, köszönhetően az Artcic Monkeys sokak által nagyon várt fellépésének, mely az egyetlen volt Közép-Európában, ezzel rengeteg osztrák, szlovák stb. rajongót csábítva a fesztiválra. Ez már a keddi 0. napon is meglátszott, nálam tapasztaltabb voltozók szerint is soha nem látott sorok kígyóztak a bejáratnál. Sajnos a szervezőknek – dacára a mögöttük álló jó pár év tapasztalatainak – ezt nem sikerült jól lereagálniuk, rendkívül nehézkes volt a beléptetés. A szervezést érő negatív kritikák szerencsére azonban ebben ki is merülnek. Hatórányi sorban állás után, a sátrat egy kevésbé napos helyre felállítva megkezdődött a maradék öt és fél nap hasznos eltöltése. Jó egyetemistaként ez az italmérő egységek felmérésével kezdődött, az elmaradhatatlan sokadszori árakra való rácsodálkozással. („450 egy kib***ott agyonvizezett sörért?”) Mivel a maratoni várakozás igencsak szomjassá teszi az embert, így már ez sem zavart… volna, ha lehetett volna készpénzzel fizetni. Így a felfrissülés előtt még egy kártyabeszerzés is megejtendő volt, melyhez „ajándék” kukás zsák is járt, melyet megtöltve egyrészt visszaadták az 500 Ft kauciót, másrészt még ugyanilyen értékű pólókupon is a szerencsés zöld fesztiválozó kezébe került. A megérdemelt folyékony kenyerek elfogyasztása után/közben a Mary Popkids alkotott számomra maradandót, nem nagyon gondoltam volna, hogy azok, akiket rádióban/neten hallgatva nem igazán kötöttek le, élőben eléggé megalapozzák a hangulatot. A felvezető naphoz illő program hamar befejeződött, a bulisabb kedvűek a számtalan zenei sátor valamelyikében folytathatták a banzájt. A szerdai ébredés és májkrémes zsemle-kávé kombó bevágása és a város pályaudvar környéki részének ismételt felfedezése után az egész jót mutató esti program élvezése következett… volna, ha nem érkezik meg délután 6 körül az eső, mely egészen hajnalig áztatta a fesztivált. Ennek ellenére és talán ennek is köszönhetően voltak a fedett nézőterű színpadon fellépő Icona Popra és a Skilletre an�nyian kíváncsiak, melyet mind a svéd lányduó, mind az amerikai „keresztény” rockbanda is bőségesen meghálált, a VOLT szerintem TOP5-ös koncertjei közé tartozó bulikat produkálva. Ezzel szemben az MGMT és Woodkid produkciói nem annyira nyerték el tetszésemet, főleg
előbbi produktumához voltam túl józan. Az eső nyertesei a zenei sátrak voltak, ahol a fesztiválozók fedett helyen zárhatták az estét, bár kétségtelen, hogy a Quimbyre és a Brainsre a nagyszínpadon még az égi áldás ellenére is rengetegen voltak vevők. Másnapra a dagonyának nyoma sem volt, mint ahogy a mellékhelyiségek fokozott használatának sem, ezek nagy piros pontot jelentenek a szervezőknek. A csütörtöki programokról (Foals, 30 Seconds to Mars, Steve Aoki stb.): a legelső említett kivételével nem alkottak túl fényesen… azt mondják, akik ott voltak. Az előző éjjeli hangulatromboló zuhé ürügyén reggel felkelve ugyanis a cimborákkal elindultunk az estére való fokozott alapozás véghezviteléhez, mely nekem túl jól sikerült, és a csütörtöki programok számottevő részét alkoholmámorban kidőlve sátorban-sátron töltöttem, a termelői bor- tűző napsütés-fáradtság hármas jóvoltából. Valamennyire kipihenve a szesz okozta fáradalmakat indult a péntek. Bemelegítésnek a Sunrise Avenue hangolta be a közönséget, a közönségkedvenc Hol�lywood Hillset zárásra hagyva. Utánuk a merőben más hangzású Bring Me the Horizon zúzta le a nagyszínpad környékét zenéjével. Őket az idén 25 éves Tankcsapda részemről átlagosnak titulált zenélése (voltam már jobb és rosszabb TCs koncerten is) követte. Az éjszakai hangulatot pedig Nero és Excision szolgáltatták, átmozgatva az előzőekben mozdulatlan maradt maradék izmot is. Szombat: a You Me at Sixnek sikerült a lapos kezdés és az újabb, ezúttal rövid égi áldás ellenére a végére (az érkező napsütéssel közösen) a tömeget is feltüzelnie egy TOP5-ös bulira. A Volbeat sem mutatott rosszat, a Hurts viszont kimaradt az életemből, amit annyira nem is bánok. Zárásnak ismét érkezett egy dubstep-típusú pörgés, Modestep tolmácsolásában.
„Buliztunk Keleten.”
A sokak által várt +1 nap, a vasárnap is elérkezett végül. Az egyre lassabban őrlő agykerekek működésével is sikerült észrevenni, hogy bizony sokan nem upgrade-elték jegyüket erre a napra is, az eddig szűkös kemping hirtelen igencsak szellős lett. Ez az emberlétszámban nem mutatkozott meg, rengetegen voltak ugyanis, akik csak a „sarki majmok” miatt érkeztek a hűség városába, ez az egy főre jutó AM-pólós tinilányokból is leszűrhető volt. Mielőtt azonban erről bővebben is szó esne, következzenek a nap egyéb történései: a Fish! ismételten sikeresen spannolta fel a közönséget. Egy rövid szomjoltó szünet után pedig már be is álltunk a nagyszínpad elé, várva, hogy következzen az, amiért annyian jöttek Sopronba: az Arctic Monkeys. 10 perces késéssel (mely, ha nem csal emlékezetem, a VOLT-on a kirívóan sok kategóriába tartozott, legtöbbször órát lehetett volna igazítani a koncertkezdés valós és kiírt időpontjához) végül felcsendültek a Do I Wanna Know? és többezer rajongó torkának dallamai, majd sorban a többi, lezárva az R U Mine-nal. És akkor most jön az a rész, mely miatt főként a 18 év alatti lány olvasóink (ha vannak egyáltalán KÁTÉ-t olvasó gépész kishugok) megköveznének: nem volt ez a koncert annyira jó. Jó volt, jó volt, de az ember egy ekkora csinnadrattával beharangozott koncerttől többet várt volna, minthogy a banda kissé unottan, vontatottan előadjon repertoárjából elég szűk másfél órányit, talán csak 2-3 számmal igazán feldobva a teljes közönségét. Mindenesetre a rajongók jól jártak, megkapták kedvencüket kézzel fogható közelségben; Alex Turnerék is jól jártak, megkapták a gázsijukat és állítólag a fesztivál és Sopron is elnyerte tetszésüket, az egyszeri néző meg döntse el, mit érzett. A levezető bulizás után, a viszonylag korán meghaló szórakoztatás, a reggel 6-os vonatindulás („Hát, fiatalember, van hely a 6 órási és a 17 órási IC-re, vagy van a gyorsvonat” – egy élmény volt ezeket a mondatokat hallani a GYSEV jegypénztárosától), az emiatti előző napi sátorbontás, no meg a kiszáradó pénztárcával egyenes arányosságban lévő torok és a 7 nap alatt kialakult nagyfokú alkoholtolerancia miatt egy igazi, 7. hetet megidéző virrasztás következett. Hogy a hétfői 6 órányi vonatút se teljen el élvezetek nélkül, erről pedig a MÁV gondoskodott, „jó szokásához hűen”. Mindenesetre a lényeg: jövőre is ugyanitt, ugyanígy, hisz „Mindenütt jó, de legjobb Sopron.”
Július-augusztus fordulóján ismét benépesült a mezőtúri strandfürdő és a víztorony környéke a harmadik alkalommal megrendezett East Fest látogatói jóvoltából. Kipihenve a soproni fáradalmakat, újult erővel kerekedett fel a társaság, hogy Mezőtúr felé vegye az irányt. Július 31-én háromnegyed 11-kor a jól ismert „vízvezeték-szerelő”-szignál – mely általában „anális élvezetekre felhívó is” – felcsendülése jelezte: elkezdődött újra a buli Keleten. Dél után nem sokkal már a helyszínen voltunk, ahol a nagy érdeklődést a hosszan kígyózó sor is jelezte, elmondások szerint a legelsők már előző nap letáboroztak a bejáratnál, aminek közelében az olcsó kocsmák és boltok mellett a fesztiválszervezők is szolgáltak itallal és mobil WC-vel. Ugyan a beengedés nem ment a legprofibban, de arányaiban nézve kétségtelenül sokkal jobban oldották meg, mint a Lővérekben, bár a kezdetben igen szigorúan vett 1,5 l ásványvíz törvénye sokakat kiakasztott. A tavalyihoz képest kibővített kemping is gyorsan megtelt, kénytelenek voltak idén is újabb területeket megnyitni a sátrazók számára. A beérkezés utáni szokásos nyitóműveletek (sátorverés stb.) után irány volt a sörcsap felé, ahol sokkal barátibb árak várták a megszomjazókat és az itteni repohár dizájnja is sokak tetszését elnyerte, köztük az enyémet is, valóban igazi kuriózum volt az eddigiek után. A kellő alapok elkészítése után a következő lépés a VOLT-on a késedelmes bejutás miatt kihagyott Cloud9+ koncertjének meglátogatása volt, nem is okoztak csalódást az 5 órai kánikulában, a hangulat kiváló volt. Egy hos�szabb léptékű fogyasztást – mely tapasztalata, hogy 800 Ft-ból 10 ember jól tud lakni, ha szerencséje van – követően jött a Subscribe, lezúzva a nagyszínpadot, majd az Alvin és a mókusok megcsinálták – persze önhibájukon kívül – földi pályafutásom első félbeszakított koncertjét. Történt ugyanis, hogy a délutáni füllesztő kánikulának meglett a hatása, és éjfél körül hatalmas vihar csapott le Mezőtúrra, ronggyá áztatva mindent és mindenkit kívülről is. Ellentétben a soproni hosszan intenzív esővel itt gyorsan, nagy széllel és villámokkal tarkított dézsából ömlés érkezett, mely szűk óra alatt el is vonult. Ez azonban nem vigasztalta meg a szabadtéri színpadon félbeszakított koncertek rajongóit, annál inkább pozitív érzelmekkel töltötte el a két fedett partysátor zenészeit, ahol a: rockzene ment minden mennyiségben az elmúlt 40-50 év széles tárházából; b: tipikusan Old’s-os jellegű buli volt, mindenféle zenével. Utóbbiban egyébként a BME-s bulikból jól ismert Juhász Laci „húzta” a talpalávalót. A másnap két tapasztalattal is gazdagított. Egyrészt kiderült, hogy ha összegyúrnánk a soproni és a mezőtúri szervezőket, akkor megkapnánk a tökéletes fesztiválépítőket. Ugyanis az egyik helyen pontosan ugyanazokat csinálták jól, amiket a másik helyen nem túl jól reagáltak le. A túri mosdók állapota katasztrofális volt, és ezt nem feltétlenül foghatjuk a fesztiválozókra, ugyanolyan csürhe nyugaton is előfordult szép számmal. Az előző napi esőnek pedig néhol még szombat este is megvolt a nyoma az East Festen. Ellenpélda a már említett beléptetés témaköre.
A másik tapasztalat, vagyis inkább megfigyelés az „Esőre másnap beb*szás jön”. Sikerült ugyanis Mezőtúron is produkálnia magát a bandának, hál’ Istennek ezúttal egy fokkal szolidabb formában, megélve az esti felhozatalt, mint az Ocho Macho, a Quimby vagy a Belga igen csak jó hangulatú koncertjeit. Előtte még napközben ismételten fény derült a jászsági város kirívó pénztárcakímélőségére, valamint a fesztivál területén található strand és az UVfény együttes hatásaira, jó és rossz értelemben egyaránt. A szombati ébredést követő rehabilitáció a gyógysörök és strandok témakörében telt el, mellékesben újra kihasználva a túri étel- és italmérők olcsóságát. Az este azonban a három nap legígéretesebbjének tűnt felhozatalával. A Fish! itt is beúszott az emberek emlékezetébe és bulireceptoraiba koncertjével, ahogyan a Road is jó utat mutatott buliépítés szempontjából. Végül azonban, hogy ne essünk Depres�szióba (pedig most ez is megengedhető lett volna), a Brains jutatta el a maradék még nem fellelkesült fesztivállakó
agyába az igazi pörgés fogalmát. Aki pedig még bírta, az a már említett két sátorban rockerkedhetett, vagy kaphatta el Dévényi Tibi bácsi pontos labdáit, esetleg az utóbbi két napban már nem félbeszakított disco-színpadon élvezhette, hogyan pörögnek a lemezek és a tuc-tuc zenék Sterbinszky, Bárány Attila és társai keze alatt. Vasárnap sajnos bezárt a bazár, így ismételten eljött a hazautazás. Úton az állomásra még egy egész jó, a VOLTos rettenetnél minden esetre biztosan jobb lángos bedobására is volt eredetileg is idő, ez szeretett államvasutunk megfejelte még szokásos szolgáltatásaival, mint az egy órás úton 30 perc késés a megszokott kábelvágás miatt stb. A tény: 2015-ben is bulizni fogunk Keleten, várhatóan és remélhetőleg megint növekvő tendenciát mutatva és újra élettel töltve meg az álmos alföldi kisváros mindennapjait. Na meg persze felszámolva a munkanélküliséget, ellátva a környék gyakran tengődő népét az eldobált szemétből származó egész jó haszonnal.
Az afrikai hűtő Az Északi-sark lakói bizonyos szempontból szerencsések. Nincs szükségük drága légkondicionáló berendezésekre, zajos ventillátorokra, és ha szomjukat hűs üdítővel akarják oltani, elég csak kinyúlniuk jégkunyhójuk ablakán, azonnal fogyaszthatják a megkívánt italt. Afrikában a helyzet egy kicsit rosszabb. A csokis jégkrém legelterjedtebb változata a forró csoki, és a legtöbben csak a mesék csodálatos világában találkoztak hűtőgéppel. A múlt évezred végén azonban valami megváltozott. Imi
Nigéria északi része a hausza és fulbe népcsoportok által lakott, nagyon elszegényedett terület. Az itt élő emberek állattenyésztésből és növénytermesztésből próbálják fenntartani magukat, és fellendíteni országuk gazdaságát. A gépesítés csekély, a villamos áram pedig hatalmas kincs, hiszen a hálózati lefedettség nagyon alacsony. Ebből származik a legfőbb probléma. Ha nincs áram, nem működik a hűtőszekrény, a megtermelt javak azonnal megromlanak, és ez betegségekhez, valamint jelentős bevételkieséshez vezet. Egy nigériai tanár, Mohammed Bah Abba ezen szeretett volna változtatni. Már gyerekkorában megismerkedett az agyagedények készítésének titkaival, később az iskolában biológiát, kémiát, és geológiát is tanult. A megszerzett ismereteket ötvözte, és megalkotott egy olyan szerkezetet, amellyel elektromosság nélkül is hűvösen tarthatják élelmiszereiket.
A „pot-in-pot” hűtőrendszer két különböző átmérőjű agyagedényt tartalmaz, egyiket a másikba helyezve. A köztük lévő hézagot nedves homok tölti ki. A zöldségek, gyümölcsök, és az egyéb hűtendő dolgok a belső edénybe kerülnek, és a nyílást egy nedves ruhával fedik le. A működés alapja egy igen egyszerű fizikai elv: a homokban források: http://www.rolexawards.com/profiles/laureates/mohammed_bah_abba/project http://hu.wikipedia.org/wiki/Nigéria
lévő víz elpárolog a nagyobb edény külső felülete felé, ahol a szárazabb kinti levegő kering, a folyamat energiaszükséglete miatt a benti levegő hőmérséklete több Celsius-fokkal lecsökken, a káros mikroorganizmusok elpusztulnak, az ételek később romlanak meg. Abba a gyakorlati megvalósítás során azonnali sikereket ért el: a padlizsán 3 nap helyett 27, a paradicsom és paprika több mint 3 hétig, az afrikai spenót 1 helyett 12 napig maradt fogyasztható. Találmányát 1995 és 1997 között folyamatosan fejlesztette, finomította. Az első 5000 darabot - a helyi szakképzett munkaerőt felhasználva - saját költségén gyártatta le, és ingyen terjesztette Jigawa állam 5 falujában. Nem sokkal később újabb 7000 darab készült, és hogy fedezze a gyártási és szállítási költségeket, a kisebb méretűek ára 2 $, a nagyobbaké 4 $ lett. 2000-ben Rolex Awards for Enterprise díjat kapott, és ennek köszönhetően bővíteni tudta a gyártási kapacitást. Oktatni kezdte az eszköz használatát, az előnyeiről reklámfilm is készült, amit hordozható generátor segítségével, projektorral játszottak le a helyieknek. A múlt évtized közepéig eladott több mint 90000 termék jelzésértékű: a projekt sikeresen befutott. A találmány hatalmas jelentőséggel bír a terület életében. Abba munkássága mindannyiunk számára példaértékű: mérnökként, feltalálóként, tanárként nekünk is azon kell fáradoznunk, hogy a világ örömeit elvigyük oda, ahova magától nem tud eljutni.
Légi katasztrófák Viszlát, jó éjt, meghalunk mind! Lilla -rögzítette a LOT Polish Airlines 5055 fekete doboza a pilótafülkéjében elhangzott utolsó mondatot 1987-ben, miután túlmelegedés következtében felrobbant a gép hajtóműve, és már minden menthetetlen volt. 183-an vesztek oda. Ezek mellett a próbáltam segíteni/ szeretlek anya/ sajnálom/ le fogunk zuhanni/ az ott mi?/ itt a vége hangzottak még el utoljára a katasztrófák előtt. Július 17-én lelőtték a Malaysia Airlines Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó járatát, az egész világot sokkolta a hír, 298-an haltak meg. A körülmények a mai napig tisztázatlanok. Mindezek ellenére a kockázat, hogy valaki olyan repülőgépre száll fel, amelyet több halottal járó szerencsétlenség ér, egy a három millióhoz. Az elmúlt 60 évben kevesebben haltak meg Amerikában légi közlekedési balesetben, mint 3 hónap alatt közúton, írta a Boeing. Történtek azonban megrendítő katasztrófák, amiktől kevésbé lesz kedvünk repülőre szállni.
A 800-as járat
1996. július 17., 230 halott Szemtanúk százai számoltak be arról, hogy láttak egy lövedéket a gép felé tartani, mielőtt a végzetes robbanás megtörtént New Yorkban. A jelentések szerint viszont egy rövidzárlat berobbantotta az üzemanyagtartályt- érdekes ellentmondás. Az összeesküvés-elméletből sok dokumentumfilm, cikk és könyv is született.
A Boeing 747-es
1996. november 12., 349 halott A gép Indiából indult, és 7 perce volt a levegőben, mikor egy kazah teherszállítógép nekiütközött. Az elavult műszerek miatt a légi irányítók sajnos ezt nem vették észre időben, de hibáztatták még a kazah gép pilótáját is, mert nem tudott angolul, és nem érthette jól az utasítást. A földön senki sem sérült meg, de egyik utas sem élte túl. A Boeing a halállista aranyérmese. A 66 legsúlyosabb katasztrofális esetből 24 Boeing típusú repülőgép volt.
A Bermuda-háromszög
Bermuda, Florida és Puerto Rico között található a rejtélyes hely, ahol a negyvenes években két brit repülő eltűnt a radarról. Nem találtak sem roncsokat, sem túlélőket. Öt amerikai bombázó gépnek is nyoma veszett itt később, majd a felkutatásukra küldött repülők is ugyanitt vesztek el örökre.
Balesetek magyar légtérben A japán 123-as járat
1985. augusztus 12., 520 halott Tokióból Oszakába tartott, de 12 perccel a felszállás kezdete után levált a nyomástartó fala. A gép egyre csak lassult, aztán függőlegesen zuhanni kezdett, míg nem belerepült az Otusaka-hegy oldalába. Négy túlélő volt, akiknek hajnalig várnia kellett a mentésre a több száz halott között. Évekkel később beismerték, hogy egy hanyag javítás okozta minden idők legsúlyosabb légi katasztrófáját.
A legsúlyosabb balesetet 2006. január 19-én történt a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hejcén. A szlovák katonai légierő szállítógépe 43 békefenntartót szállított Kassa felé, de a gép túl korán kezdett ereszkedni, földnek csapódott, végül kigyulladt. Egy túlélő volt, aki annak köszönheti életét, hogy a mellékhelyiségben tartózkodott. Amikor már megtörtént a baj, felhívta a feleségét, így érkeztek a helyszínre a mentőcsapatok. Kellemes repülést!
Források: http://www.borsonline.hu/20090726_legi_katasztrofak_kulonos_torvenyszerusegei; http://mediapanda.blog.hu/2014/03/14/10_lezuhant_repulogep_legenysegenek_utolso_szavai; http://www.femina.hu/terasz/minden_idok_3_legsulyosabb_legikatasztrofaja; http://www.nlcafe.hu/utazas/20140312/malaj-repulogep-rejtely/
Múzeumtúra I. Néprajzi Múzeum Elsőre, valljuk be, nem túl vonzó dolog nagyanyáink és elődeik korát megidézni, de engem nagyon megnyert a magyar vidéki életet bemutató tárlat. Azt is mondhatnám, hogy egy pár órára időt és teret ugrik a látogató: a XXI. század Budapestjéről elrepül egy ettől nagyon különböző világba. Zsolti
Mindjárt a helyszín hihetetlenül megnyerő, hiszen a múzeum az ország főterén, a Kossuth téren található az egykori Igazságügyi Palota épültében, melynek történetéről szeretnék most pár szót ejteni. 1891-ben az akkori igazságügy miniszter megbízást adott Hauszmann Alajosnak egy monumentális épület tervezésére, melyben a Magyar Királyi Kúria székelne. Az építészről illik tudni, hogy a Műegyetemen is végezte tanulmányai egy részét, majd 42 éven keresztül tanított itt, rektori címet is viselt. Egyebek mellett ő tervezte a körúti New York palotát, a Budavári Palota egy részét és nem mellesleg egyetemünk K épületét is. Magára az épületre visszatérve, a millenniumi ünnepségekre adták át 1896-ban az eklektikus stílusú alkotást. 1949-ig működött itt a Kúria, ez alatt az idő alatt itt állt, pontosabban ült Stróbl Alajos impozáns Justitia-szobra, amelynek helye még ma is megtalálható a lenyűgöző aulában. A fenségesen díszített hatalmas tér mennyezetének közepén Lotz Károly freskója látható. Miután kigyönyörködte magát a látogató a gyűjteménynek helyet adó építményben, rátérhet magára a tárlatokra is. Ezen a kiállításon végigkísérhetjük vidéki őseink életét a születéstől a halálig; a szürke, munkás hétköznapoktól az ünnepek világáig. Megtekinthető itt különböző öltözékek, amelyek közül nekem mind egy egyforma volt eddig, most azért látszik, hogy a történelmi Magyarország különböző részein mennyire adtak a díszítésre vagy épp’ mennyire fakultak bele az egyszínűségbe. A múlt században rögzített felvételeken látható sok idős nénike, amint templomba igyekeznek, vagy netalán a kézimunkával foglalatoskodnak. Lehet, hogy vannak, akiknek ez
még otthon nagyszülőknél megszokott, de szerintem már ők vannak kisebbségben, ezért is válik a múlt egyre többeknek érdekessé. Központi szerepet tölt be a kiállításon is, mint az ősök életében, a születés, a házasság és a halál.
A múzeumba a diákbelépő 700 forint, ám az év több napján is ingyenesen látogatható, így idén még szeptember 20-21-én és október 23-án. Bemutatják, hogy a ruházat alapján hogyan lehet megkülönböztetni a férjezetlent a friss házastól és az asszonytól. Szintén megtekinthetjük a kisgyermekek kezdetleges játékát, de éppen azt a „hempergőt” is, amiben a kicsi töltötte a napot, míg szülei mellette a földön dolgoztak. Megtudhatjuk azt is, hogy ha hajadon lány halt meg, akkor azt például menyasszonynak felöltöztetve temették el. Találkozhatunk népművészettel: a hosszú téli napok alatt kifaragott betlehemes figurákkal, vagy éppen finoman díszített terítőkkel, házi textíliákkal. Személy szerint nagyon megfogott a paraszti emberek egyszerűségével kitalált és elkészített szerszámok, segédeszközök, amelyeket feladatonként különválogatva állították ki. Az állandó kiállításon kívül 2015 januárjáig megtekinthető a „Megvetés és önbecsülés” c. időszaki gyűjtemény is, ami olyan mindig is alábecsült szakmákat mutat be, mint a drótos tót, az üstfoltozó, a teknős cigány vagy éppen a vándor mutatványos. A drótosság Felső-Magyarországról indult ki a XVIII. században, kezdetben csak Közép-Európában foglalkoztak edények foltozásával, később Észak-Amerikába is kijutottak, ahol bádogtermékeket gyártottak és forgalmaztak. Ezek mellett, talán kedvtelésből, drótból szobrokat is készítettek, melyekből a tárlaton is megtekinthető néhány. Mind az üstfoltozókat, mint a teknős cigányokat nagy megvetés érte a társadalom részéről vándor életmódjuk, de a mocskosságuk, igénytelenségük miatt is. Ezt több festő is megörökítette, akiknek képei szintén láthatóak a kiállításon. A megvetés mellett félelem és távolságtartás is övezte a vándor mutatványo-
Nekrológ Kedves Krisztián!
sokat, akik olykor akár messzi földről hozott állatokkal kérkedtek a közönség előtt. A sokszor babonás nép emberfeletti erőt tulajdonított nekik azáltal, hogy valamiféleképpen idomítottak többek közt medvét, farkast, de akár majmot is. Szintén volt szerencsém megnézni a mindössze szeptember 28-ig látogatható „Bicikliváros” c. kiállítást, melyben Szabadkát és környékét mutatják meg a kerékpározás szempontjából. Bemutatják az első darabokat, a szériában gyártott Csepel bicikliket, az első kerékpár versenyeket, de a háborús idők biciklis felderítőit is. Megnézhetünk egy kerékpárjavító műhelyt is, illetve rengeteg járgányt akár a mai időkből. Szintén megismerhetjük pár helyi alak történetét, akik vagy a versenyzéssel, vagy a kerékpáros kör alakításában végzett munkájukkal kiemelkedőt alkottak. Remélem, hogy sikerült felkeltenem az érdeklődést egy elmúlt, de nem letűnt kornak a megörökítőjére, a Néprajzi Múzeumra! Forrás: www.hu.wikipedia.org; www.neprajz.hu
Kollégáid, barátaid, munkatársaid nevében búcsúzunk Tőled. A bánatot, melyet váratlan távozásod mindannyiunknak okozott, enyhítse a tudat: nem éltél hiába. Mérnökké válásod során is rengeteg plusz feladatot vállaltál magadra, amelyeket példamutató módon teljesítettél. Hallgatói képviselőként a kari élet javítását, és a kollégiumi dolgozók érdekeinek védelmét tűzted ki célul. S arról, hogy a bizottságok munkáját erődhöz, idődhöz viszonyítva mennyire is segítetted, a kollégáid, az eredményeid és a baráti köröd is tanúskodik. Egy csupa szív, jó lelkű, mosolygós srácnak ismertünk meg. A kari rendezvények rendszeres látogatója voltál, ahol sokan megismerhettek téged és tapasztalhatták közösségteremtő képességedet. Ez volt az a közeg, amiben igazán jól érezted magad, ahol büszke mosol�lyal néztél végig a „csapaton”, amelynek tartópillére voltál. Sokunknak nemcsak kolléga, „haver” voltál, hanem igaz, jó barát is. Nemcsak a szakmai, de a magánéleti problémákban is mindig próbáltál a tőled telhető legjobb módon segíteni, mindig volt egy jó szó, vagy tanács a tarsolyodban. Bár földi utad ilyen tragikusan rövidre sikerült, mégis sokunk szép emlékei közt tovább élsz, s erre biztosan büszke lennél. Isten veled, „Czinkó”, nyugodj békében!
BP Tour vs. Vienna Calling szubjektív-turista jellegű összehasonlítás 4/2 Duna menti fővárosról Sokszor hallani kis hazánkban, hogy „bezzeg Nyugaton”, „Ugyan már, Bécsben/Berlinben/Londonban stb. miért tud minden simán menni? ” és még sorolhatnám. Régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy ez nem teljesen így van, vannak pozitív mutatók, melyben szeretett fővárosunk jobb eredményt produkál a nyugati országokhoz képest. A cikk alapját nyári bécsi látogatásom adta, mely bebizoKözlekedés Bagoly
nyította számomra, hogy bizony az élet a sógoréknál sem mindig fenékig tejfel. Figyelem: ez egy szubjektív, egyéni vélemény, egyesek számára a nyugalom megzavarására alkalmas lehet. A szerkesztőség véleménye nem feltétlen egyezik meg a leírtakkal, kirívó felháborodás esetén a cikkírót szidjátok!
Látnivalók
A KÁTÉ terjedelme véges, a turistalátványosságok bemutatására számos útikönyv és a világháló széles tárháza áll rendelkezésre, így nem célom bemutatni a két főváros nevezetességeit. Röviden annyit, hogy míg Bécsben a legfőbb látványosságok közel egy területen helyezkednek el, Pesten valamennyivel jobban szétszórva lelhetők fel, mindenki döntse el maga, hogy melyik a jobb neki. (Utóbbi nyilván annyiban más, hogy jobban megismerik a várost, annak jó és rossz oldalával együtt.)
Az kétségtelen, hogy szervezettségileg fényévekkel előttünk járnak, illetve a járműpark tekintetében is jelentős a kontraszt, de… A császárvárosban egyetlen vonaljegy 2,2 €, tehát kb. kétszer annyi, mint nálunk, viszont legalább korlátlanul át lehet vele szállni. Buszból csak alacsonypadlós, modern járatok közlekednek, villamosból pedig két fajtával találkozhat az egyszeri turista: egy régi típussal, illetve a mi Combinoink testvérének számító újjal, mely azonban érdekes módon mocskosul nyikorog még egyenesben is. Metrózás: 5 üzemelő, ebből 1 meghosszabbítása folyamatban (és folyamatosan – vs. 4-es metró), 1 épülő vonal, akadálymentesen. Vannak még az elővárosi vonatok (S-Bahn), melyek szervezetten, összehangoltan és a várost átszelve közlekednek (mintha nálunk pl. a csepeli és a szentendrei HÉV vagy a sülysápi és komáromi vonal össze lenne kötve egy átmenő központi pályaudvaron valahol a belvárosban), valamint a CAT (City Airport Tra-
in), azaz az reptéri vonat (vs. ferihegyi megálló). Utastájékoztatás: a legtöbb megállóban a mieinkhez hasonlóan van kijelző, mely az aktuális járatról tudósít, kiegészülve az alacsonypadlós/egyéb segítő információkat tartalmazó ikonokkal. Bemondás minden járművön van, valamint az átszállásokat is bemondja, ez hasznos… lenne, ha lehetne hallani és nem lenne halkabb, mint egy süketnéma giliszta. Sajnos azt viszont rossz volt tapasztalni, hogy a régi osztrák autós mentalitás („a gyalogosnak akkor is elsőbbsége van, ha nincs”) erősen kikopóban van. Talán erre annak is hatása van, hogy az olcsóbb benzin miatt (is) több magyar jár át tankolni. Igen, olcsóbb a benzin, pedig az ott dolgozó hazánkfiák elmondása szerint is egy nyári idénymunkával többet keresnek, mint itthon egész évben, úgy, hogy töredékét sem kapják az echte osztrákénak. Na, de vissza a témához… Mit tudunk mi magyarok jobban? - Villamost vezetni: valószínűleg nem villamosspecifikus tulajdonság, hogy rángatva áll meg és indul el a gép, mindkét típus így viselkedett. Ezzel szemben Pesten ritkán tapasztalni ilyet, nem hiába nyerik sokszor a magyarok a villamosvezető bajnokságokat. - Kötött pályát pótolni: ugyan Bécsben egy kereszteződés felújításához nincs szükség súlyos terelésekre, vágányzárakra, viszont műszaki ok/egyéb esetben, ha megáll a sínen a forgalom, nincs konkrét pótlás, mint nálunk, hanem az alternatív járatokat sűrítik. Szerintem a kettő kombinációja (pótlás és sűrítés) lenne a legjobb, de inkább a pótlásra szavaznék, ha választani kellene.
Tájékozódás
Tegyük fel, hogy nem rendelkezünk semmilyen elektronikai kütyüvel, amely Google Maps/GPS-képes, sem turistatérképpel, csak az utcai táblákra, térképekre hagyatkozhatunk. Szerencsére mind Pest, mind Bécs igen sok
megállója fel van szerelve térképpel, így ezzel nincs gond. A problémák: Pesten nem mindig látható az egész város, illetve a járatok eléggé összefolynak. Bécsben ez nem probléma, ellenben a bolhányi betűméretek annál inkább. Táblák: úgy érzem, fővárosunkban nehezebb lenne eltévedni, mint sógoréknál. Ott ugyanis csak hébe-hóba van néha egy-egy tábla, hogy merre találunk nevezetességeket, míg nálunk még egyes tömegközlekedési eszközökön is fel vannak tüntetve bizonyos látványosságok, a várost övező elég sok tájékoztató tábláról nem is beszélve, melyeknek egy hibája van: csak magyarul van rajtuk minden.
Eszem-iszom
Gyakorlatilag ez az, amiben nem nagyon van különbség. Rengeteg kebabos-gyrosos, Bécsben még több a török-görög-arab, nálunk a kínaiak foglalják el a kevesebb boszporuszi-balkáni-perzsa okozta űrt. Kocsmák, kávézók, cukrászdák szintén jellemzőek mindkét fővárosban, melyekben odakint mindenhol kapni az almás rétes osztrák változatát. Boltok: most konkrétan a szuper/hipermarketek, abc-k kerülnek terítékre, melyekből Bécs belvárosában nem nagyon lehet találni, vagy csak én nem vettem észre, a külváros felé haladva annál többet. Ezzel szemben Budapesten a legfőbb látványosságok, csomópontok közelében is fellelhető valamelyik multi központra szabott üzlete. Egy fun fact a végére: Ausztriában 60 centért olyan eredeti osztrák sört lehet kapni, ami kenterbe veri a hasonló árkategóriájú magyar termékek gyakorlatilag mindegyikét. Ennyit röviden. Remélem, senkinek a kedvét nem vettem el semelyik várostól, lehetőségetek szerint látogassátok ti is meg mindkettőt (és nem csak ezeket) és fedezzétek fel magatoknak a számotokra érdekes részét, akármi is legyen az!
Heyawake Brigi
Ezúttal is egy Nikolis rejtvénnyel ismerkedhettek meg.
A szabályok:
Mint látható, az egyes feladványokban elkülönülő „szobák” halmazát látjuk. Ezeknek a szobáknak a következő feltételeknek kell megfelelniük: - ha a szobában egy szám található, akkor pontosan annyi darab kockát kell benne besatíroznunk (ha nincs benne szám, akkor akármennyi lehet benne, amíg a lenti szabályoknak megfelelnek) - a kockák nem érintkezhetnek egymással az oldalukon (de átlósan igen), valamint nem alkothatnak elzárt területet - egy sorban vagy oszlopban maximum kétszobányi összefüggő üres terület létezhet
Tippek és trükkök:
- a maximum két szobát tényleg szó szerint kell érteni, tehát még egy kocka erejéig se nyúlhat át a harmadik szobába - a pálya szélén található szobákra érdemes odafigyelni, mert eléggé leszűkíti a lehetőségeket, hogy nem lehet elzárt terület - a számot nem tartalmazó szobákban sem lehet random satírozni, mert könnyen helytelen megoldáshoz vezet - az elzárt terület sokszor elég nagy lehet, így ha például elakadtunk, érdemes ilyeneket keresni