KÁTÉ 2019. május

Tartalom 4 Stressz 6 és egyéb finomságok Szemüvegek 8 Ha nem csak a kredit kell 9 Fesztiválajánló 10 Egy csempész naplójából 14 Nyelvvizsga mint felvételi követelmény 20 3D nyomtatatás

22 Ódry Színpad 23 Manipuláció 24 OTDK 2019 25 Pop.Up Next 26 A világ legrosszabb könyve 27 Cheerleaderek a BME-n 28 KÁTÉ on tour

Impresszum Felelős kiadó:

Varró Gergő

Felelős szerkesztő: Főszerkesztő:

Cikkírók:

Tóth Amanda

Hepp Ádám Attila Főszerkesztő-helyettes:

Ábrahám Flóra Tördelőszerkesztő:

Faragó Daniella Tartalmi vezető:

Weimert Dániel Vezető grafikus:

Olvasószerkesztők:

Pethő Luca

Tördelők:

Korábbi számaink: issuu.com/bme-gepeszmernoki-kar

Bartalos Róbert Csuta Ákos Dobó Viktor Kerepesi Veronika Korom-Vellás Bálint Mézes Márton Szabó Bendegúz Szűcs Márton Vajda Márk Vinkovics Balázs Bajnóczi Anna Galovics Bálint Kerepesi Veronika Korom-Vellás Bálint Mézes Márton Mokos Csilla Szegedi Ágnes Biróczky Máté Kiss Vivien Németh Mónika Pickó Anna

Grafikusok:

Adorján Csenge Barad Réka Bartalos Balázs Huszka Attila

Kiadó: Műszaki Egyetem Gépészmérnök Hallgatóiért Egyesület

Káté szerkesztőség, 1111 Budapest Irinyi József u. 9-1., HK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu fb.com/katepress instagram.com/kateepress Nyomda: Multiszolg Termeltető és Szolgáltató Bt. A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk.

Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük!

Hivatalos megjelenés: Május 4.

3D nyomtatatás: tervezéselmélet A Polimertechnika Szakosztály és az Orvostechnika Szakosztály szervezésében Dr. Kovács Norbert Krisztián, a Polimertechnika Tanszék adjunktusa tartott igen nagy sikerű, teltházas előadást a 3D nyomtatásról, különös tekintettel a tervezéselméleti kérdésekre. A következőkben beszámolónkat olvashatjátok.

Marci

Április 4-én, csütörtökön este a szokásosnál jóval népesebb volt az E épület első emelete, az igen aktuális téma sokakat vonzott. Olyannyira, hogy az eseményt előzetes regisztrációhoz kellett kötni, s a 18 órai kezdéskor már így is minden ülőhely foglalt volt az E1C előadóteremben. A katedrán álló asztalon színes polimertermékek sorakoztak, s egyik sarkában stílszerűen egy 3D nyomtató zümmögött. Az előadó gyorsan helyesbített is, hogy nem szakszerű a köznyelvben egy bizonyos technológiára elterjedt 3D nyomtatás megnevezés, helyette inkább az additív gyártástechnológia terminust preferálja. Bevezetésképp a téma aktualitását és a terület gyors fejlődését érzékeltette: a közönséget megkérdezve kiderült, már szinte mindenki hallott ilyen eljárásokról, és szép számban dolgoztak is már vele, miközben elmondása szerint 10 évvel ezelőtt még igen kevés precedens volt erre. De mégis miért? A felgyorsult világunkban rövidül a termékek életciklusa, a fejlődés mozgatórugója a folyamatos fogyasztás lett, mel�lyel a tervezésnek és gyártásnak fel kell vennie a versenyt.

Ezt segíti a szimultán gyártástervezés, ahol egyszerre van jelen számos terület képviselője a designertől a gyártástechnológuson át a marketingesig. A köztük zajló kommunikáció hatékonyságát drasztikusan növelik a kézi rajz helyett alkalmazott CAD-modellek vagy fizikai prototípusok, hiszen „ha egy kép ezer szóval ér fel, akkor egy fizikai modell ezer képnél is többet mond.” Különösen olyan tekintetben igaz ez, mint a szilárdság, funkcionalitás vagy a szükséges falvastagság kérdései.

Ezen alkalmazások miatt az additív technológiákat sokszor Rapid Prototyping néven is emlegették. Dr. Kovács Norbert Krisztián szerint ez szintén nem egészen helytálló, ugyanis bár az 1980-as évekre datálható kezdetek-

től automatizált technológia az additív gyártás, a termék rétegről rétegre történő felépítése miatt termelékenységben általában elmarad a hagyományos megmunkálásoktól, még ha a mérnök szempontjából jó is a hatékonysága, ugyanis gyártás közben más feladatokkal tud foglalkozni.

Az automatizáció miatt az additív technológiák alapja a munkadarab 3D-s modellje, mely készülhet számítógépes modellezéssel, szkenneléssel vagy akár orvostechnikai diagnosztikai eszközökkel is. Ebből egy legtöbbször STL formátumú csatolófájl készül, melyet a 3D nyomtatók vezérlése értelmezni tud. Ez a fájltípus az alkatrész diszkretizált, háromszögelemekkel leírt felületmodellje, mely az elemek csúcspontjait és felületi normálisát tartalmazza. Utóbbi azért fontos, mert ez mutatja meg, hogy az elemen „kívüli” vagy „belüli” részt kell-e anyaggal kitölteni. Az előadó elmondása szerint érdemes az STL fájlt úgy elkészíteni, hogy a berendezésnél egy nagyságrenddel legyen nagyobb pontosságú, s különösen kell figyelni az olyan érzékeny területekre, mint a közös élek vagy csúcsok, melyek gyakori hibaforrások lehetnek. Mint megtudtuk, az additív gyártás pontosságára jellemző az erős korlátozottság, jellemzően 11-15-ös IT-osztály érhető el. Amennyiben csak vizuális modellt készítünk, ez nem probléma, de két jellemző felhasználásnál, a funkcionális modelleknél vagy prototípus szerszámok készítésénél már lényeges, ilyenkor szükséges lehet a hagyományos módon történő utómunkázás. Áttekintést kaphattunk a különböző additív gyártási eljárásokról is, melyek tulajdonságainak és kötöttségeinek ismerete igen lényeges a tervezéshez. Így szó volt az anyag típusa szerint részecskékből illetve porból történő gyártásról, mely hővel vagy lézerrel összeolvasztást (SLS

– selective laser sintering), illetve ragasztóanyaggal kötést foglal magában. Ismertetésre került a legrégebbi technika, a rétegekből kivágás és összeragasztás (LOM), valamint a folyadékalapú technológiák, amik térhálósodó anyagokkal vagy ömledék képzéssel dolgoznak. Ez utóbbi csoportba sorolható az FDM (Fuesed Deposition Modeling), vagyis a köznyelvben a 3D nyomtatás alatt értett, és igencsak elterjedt szálhúzásos technika. Ezt követően példákat láthattunk az additív gyártás alkalmazásaira, melyek számtalan területet ölelnek fel a műanyagipartól a járműgyártáson és az orvostechnikán át a szépségiparig.

Itt érkeztünk el az előadás leglényegesebb és gyakorlatiasabb részéhez, a tervezési megfontolásokhoz. Dr. Kovács Norbert Krisztián a céltudatos használat fontosságát és egyben a hatalmas, hagyományos eljárásoknál példátlan tervezői szabadságot emelte ki, melyre példának azt hozta fel, hogy így akár még a Gépszerkesztés alapjain bukási oknak számító bennszülött alkatrészek vagy teljesen zárt üregek is elkészíthetők. Elsőként arról hallhattunk, men�nyire fontos észben tartani a technológia rétegről rétegre való építési módját, amely számtalanszor visszatérő szempont. Így például érdemes az építési magasságot optimálisan megválasztani a darab célszerű elhelyezésével a gép munkaterében, ezzel csökkenthetjük a rétegek számát, és a belső feszültségek keletkezését a munkadarabban. Az orientáció különösen fontos porból dolgozó technikáknál, hogy megelőzzük a darab simítógörgő általi elmozdítását. Felhívta a figyelmet arra is, hogy igen előnyös a 3D nyomtatás együttes használata hagyományos technológiákkal, időt és pénzt spórolhatunk, ha csak a darab egyébként nem vagy nehezen gyártható részeit készítjük el additív ráépítéssel.

Részletesen megismerkedhettünk a supportok (gyártáshoz használt és később hulladékot képező támasztékok) szükségességéről és optimalizálási lehetőségeiről.

Anyagtól függően a szerkezet a függőlegessel bezárt bizonyos szög alatt önhordó, ezáltal támasztékokat spórolhatunk meg, illetve érdemes megfontolni a supportok modellbe építését és hasznos funkcióval felruházását is hallhattuk javaslatként. Felmerült a rétegek szerkezetének és kitöltési arányának jelentősége. Meglepő lehettet, hogy FDM-nél ritkán dolgoznak 50%nál nagyobb kitöltöttségi aránnyal, mivel így jelentős

anyagmegtakarítás mellett tömegcsökkentés is elérhető, miközben a szilárdsági jellemzők alig gyengülnek. A legtöbb termék ugyanis alakjánál fogva erősen túlbiztosított az igénybevételekhez mérten, így igen nagy létjogosultsága van a hagyományos gyártással ellentétben könnyen megvalósítható belső kikönnyítéseknek.

Részletesen megismerkedhettünk még a bepattanó kötések és fóliazsanérok készítésének lehetőségeiről. Itt hangsúlyozta az előadó, hogy nem minden technológia alkalmas erre, az elvárt szívósság és rugalmasság miatt, de egyébként az anyagi jellemzők ismeretében a fröc�csöntött termékeknél megszokott méretezési módszereket alkalmazhatjuk.

Az utolsó etap a hétköznapi felhasználók körében legelterjedtebb FDM-technológiára specifikus tudnivalókról szólt, gyakran az általános szempontokra visszautalva.

Ezek többnyire a szálhúzás extrúzióhoz hasonló természetéhez kötődnek. Hallhattunk róla, hogy a sebességgel a leggyakrabban körülbelül 0,2 milliméteres szálátmérő bizonyos határok közt csökkenthető illetve növelhető.

Azonban így is annak egész számú többszörösére érdemes tervezni a falvastagságokat, szélességeket. Szóba került a menetek előállításnak nehézsége és tartóssági problémái, mely miatt még mindig inkább fém insertek használata javallott. Felmerült a nagyobb és bonyolultabb szerkezetek darabolással történő egyszerűsítése, illetve az is, hogy csatlakozó alkatrészeknél és összeállításoknál a szerelhetőség biztosítására érdemes x-y irányban két, míg z-ben egy rétegvastagságnyi hézagot hagyni a gyártási pontatlanságok kompenzálására. Végezetül hallhattunk az FDM-mel minimálisan megvalósítható betűméretekről (1,5-3 mm) is.

Zárásként Dr. Kovács Norbert Krisztián arról beszélt, milyen lesz szerinte az additív gyártás jövője. A pontosság terén nem számít jelentős változásra, az anyagok terén igen, kiemelve a folytonos szállal erősített kompozitok 3D nyomtatásának lehetőséget. A szerinte legnagyobb potenciált jelentő világméretű felhőalapú gyártóhálózatok létrehozását és az átlagfelhasználható általi hozzáférhetőség várható javulását egy kis történettel is illusztrálta: „Képzeljük el, hogy a Sziget Fesztiválon egy standnál beszkennelik a fejünket, kicsit kreatívkodunk, majd este már a frissen 3D nyomtatott szemüvegkeretben bulikázhatunk!”

Stressz és egyéb finomságok Kedves Olvasó! A most következő sorokban szeretnék komolyabb vizekre evezni, és véleményt alkotni a stresszről, kicsit beletekintve a depresszióba. Fontos észben tartani, hogy minden amit elmondok saját vélemény illetve személyes tapasztalatokból táplálkozom. Kezdjünk is bele!

Szücsi

Attól a pillanattól fogva, hogy világra jöttünk, kihívásokkal kell szembenéznünk. Eleinte ezek annyiból állnak csupán, hogy anyu mondja „Gyerünk, állj fel! Úgy! Az az! Nagyon ügyes vagy!” Ugyanakkor, ahogy telik az idő, ezek egyre komolyodnak. A magyar oktatási rendszerben már óvodában találkozhattunk azzal, hogy valakinek jobban, míg másoknak kevésbé ment az azonos alakzatok összekötése. Természetesen itt még nem beszélek komoly és kiforrott stresszről, de már ez is egy behatás. Majd következik az iskola: különböző emberek megismerése, a teljesítményünk értékelése. Az önmagunk értékelésének kialakulása. Utóbbiak pedig csak fokozódnak mikor elkerülünk a – jobb esetben – nyolc éven át jól megszokott környezetünkből, és belecsöppenünk egy teljesen új világba. Ahány ember, annyi megélési formája van ennek is természetesen. Azt viszont kiemelném, hogy a középiskola az a hely, ahol a személyiségünkre a legtöbb behatás érkezik. Ami eddig egy acéldarab volt, az most nagy erejű ütéseket fog kapni, hevíteni és hűteni fogja a kovács, kinek neve élet. Vagy tapasztalat? Jogos a kérdés, a kettő számomra szinte egy és ugyanaz, hiszen ahogy élünk, úgy tapasztalunk, és utóbbi segítségével vagyunk képesek a jövő gondjain felülkerekedni.

De mi van, ha az acél minősége nem megfelelő? Gondolok itt arra, hogy az emberben szunnyadó betegségek lappanganak. Mint egy repedés, ami eleinte még észre sem vehető, majd egyszer csak eltörik az anyag egy erősebb ütéstől.

Ha netán túl erősen ütjük szegény vasat? Mi van, ha rosszul tudtuk, és sokkal érzékenyebb acéllal van dolgunk, amit nem kell oly nagyon felmelegíteni és csak finoman szabad vele bánni.

Vagy ha a megeresztés rossz? Esetleg a hőn tartás nem volt elég hosszú idejű? Megannyi problémaforrás van, és ahogy idősödünk, úgy gyűlnek körénk, akár a dögkeselyűk. Várva, hátha történik valami és nekik is jut a maradékból.

Azért tartottam fontosnak ezt a kis bevezetőt, mert itt jön be a képbe a stressz. A feszültség, ami körülölel minket és a mindennapjaink része. Lehetünk mi a világ legkiegyensúlyozottabb emberei, van ami bárkit ki tud zökkenteni.

Lehet ez egy rossz félév az egyetemen, egy közeli rokon halála vagy akár csak egy szakítás is. A körülöttünk lévő világ tele van dolgokkal, amik miatt stresszes helyzet alakulhat ki. Itt szeretném megjegyezni, hogy nem ugyanaz

az iskolai stressz, mint amikor egy családtagunkat elveszítjük, ez magától értetődő. A hatás sem teljesen ugyan az. Ám mindkettőnek behatása van az akkori jelenünkre és jövőnkre (különböző szinteken), hiszen a szervezet egy bizonyos mértékű sokkot kap, amit le kell vezetnie.

Elmegyünk inni. Ha megvan a zh, akkor azért, ha nincs, akkor pedig azért. Ez is módja lehet. Biciklizés, futás, edzés és zenehallgatás. Megannyi módszer, ám a cél ugyanaz: valahogy kikapcsolni és picit pihentetni magunkat.

Mi van, ha ez mégsem sikerül? Semmi vész, pót zh van, pót ivás nincs. De ha komolyabban belemegyünk és hagyjuk, hogy az ember elkezdjen eltöprengeni azon mi volt és mi lesz, ha hagyjuk, hogy kicsit jobban beleélje magát az esetleges sokkba, mint azt „egészségesen” kéne, akkor?

Akkor következnek ezek a mondatok: „Mi lett volna ha…”, illetve „Mi lesz majd…”

Ebből pedig kifejlődhet az az állapot, mikor lelki letargiába kerülünk. Néhányunkon ez látszik, ám akadnak olyanok is, akik már az öngyilkosságot fontolgatják, mégsem lehet rajtuk az égvilágon semmi változást felfedezni. Ha pedig valaki depressziós lesz, akkor egy olyan gödröt kezd el maga alatt ásni, amiből nagyon, de nagyon nehéz kikecmeregni.

Személyes tapasztalataimból mondhatom, hogy ez egy borzasztó állapot. Mikor nem fogadunk el segítséget, csak önmagunkat marcangoljuk szüntelenül és végeláthatatlan keresgélés veszi kezdetét a miértek után futva.

Mikor úgy érezzük nincs értelme semminek, a lét megfoghatatlanná és értelmetlenné válik. Mikor azt hisszük, minden ellenünk van, haszontalanok vagyunk, amúgy

is jobb lenne a világnak nélkülünk. Az ember bele sem gondol, mit tesz magával ilyenkor, de ezek a gondolatok olyanok mint a férgek. Berágják magukat az ép elmébe és addig-addig rágnak, míg nem marad más, mint kilátástalanság. Hogy az előző példánál maradjunk: nem kívánt ötvözők, amik általunk vagy „maguktól” csak úgy belekerülnek az acélba. Ha tudjuk, hogy ez történt, akkor megpróbáljuk kiküszöbölni a problémát. De mi van, ha nem sikerül? A végeredmény az lesz, hogy egy olyan darabot fogunk kapni, ami – mint már említettem – szépen lassan belülről úgymond felemésztődik.

Elmondhatatlanul mélyre lehet kerülni úgy, hogy észre sem vesszük. Ám egyszer egy okos ember azt mondta: „Ha a múltban élsz, depressziós vagy. Ha a jövőben, akkor stresszes. Élj a mának.”

Komolyan mondom, nem kell több. A múltat tanulságként kell felfogni és a szépre könnyes lelki szemekkel visszatekinteni, hogy „Milyen szép is volt…” De nem szabad benne ragadni! A jövőt pedig nem úgy kell felfogni, mint leendő veszélyek és bukásfaktorok tárházát, hanem mint lehetőségek tömkelegét.

Ha stresszesek vagyunk, meg kell találnunk azt, ami örömet okoz. Bármi legyen is az. Nincs olyan dolog, ami többet érne a saját lelki – esetlegesen testi – épségünknél. Depres�szió esetén pedig aki a legtöbbet tud segíteni, azok mi magunk vagyunk. Ki kell másznunk a rossz érzések árkából!

Miért? Erre mindenkinek magának kell megtalálnia a választ.

Viszont ha magunktól nem megy, akkor meg kell próbálnunk elfogadni a segítséget. Egy kiadós beszélgetés a barátokkal, egy hosszas sörözés a tóparton…

Sok dolog van, ami segíthet. Magától értetődő, hogy ez is emberfüggő. Ha pedig már tényleg nincs más kiút, akkor el kell menni egy pszichológushoz. Ez azért rossz megfogalmazás, mert tény, hogy betegekkel foglalkoznak, de a lelki betegség olykor jóval súlyosabb lehet a testinél, továbbá vannak akik ezt úgy fogják fel, mint egyfajta megkülönböztetést. Mintha kinéznék őket, akár a leprásokat. Pedig ha kibeszélheti az ember azt, hogy mi bántja, mit is érez valójában, egy olyannak, aki teljesen kívülálló és megpróbál objektíven rálátni a dolgokra, akkor az illetőnek lehetősége nyílik segítséget nyújtani. Megfelelő képzettséggel és tudással az ilyen beszélgetések eredményeképp egy gyógyító folyamat veheti kezdetét. Ez tőlünk nyugatabbra sokkal elfogadottabb dolog, mi még mintha kissé ördögtől valónak látnánk.

Azért gondoltam, hogy ezen sorokat papírra vetem, mert mi magunk is képesek vagyunk segíteni. Csak egy kicsit jobban kell viszonyulni a többiekhez. Egy kedves szó, egy mosolygós köszönés és máris jobb napja van az embernek.

Közhely, tudom jól. De ha az lett belőle, akkor csak van benne valami.

Szemüvegek – a valóság és a képzelet határán Filmek százaiban láttuk már a szemüveget, amit használva a körülöttünk lévő valóságot kiegészíthetjük egy virtuális világgal. Ezek az eszközök évek óta léteznek, de azt sajnos nem mondhatom, hogy azért nem vesszük észre, mert viselésük nem kelt feltűnést.

Viktor

AR vagy VR?

A kiterjesztett valóság (AR, augmented reality) lényege, hogy a valós környezetre illesztünk számítógépes képet jellemzően valamilyen szenzorral kiegészítve, hogy a kivetített kép figyelembe vegye a fejünk mozgását. Ezzel szemben a virtuális valóság (VR, virtual reality) teljesen megszünteti a környező világot, ilyenkor kizárólag egy képernyőt nézünk. A továbbiakban a kiterjesztett valóság egy alkalmazásáról, az okosszemüvegekről vagy AR-szemüvegekről lesz szó.

Néhány megoldás

Többféleképpen lehet egy szemüveglencsére képet vetíteni. A legegyértelműbb megoldás, ha ténylegesen két kis projektor vetít a két külön lencsére, valamint ennek egy extrémebb megközelítése, ha egyenesen a szemünkbe vetít a készülék. Mindkettőre vannak próbálkozások, de a képminőség komoly problémát jelent, ami nem elhanyagolható, mivel szemfájdalmakhoz és egyéb mellékhatásokhoz vezethet. Ezek közül az első típus nagy előnye a kisebb ár. A harmadik és eddig legszélesebb körben használt megoldás az áttetsző kijelző használata szemüveglencse helyett. Ezen technológia alapján készültek a legelterjedtebb okosszemüvegek, például a Google Glass és a Microsoft HoloLens is.

Lehetőségek végtelen tárháza

Visszatekintő a kezdetekhez

Visszamehetünk egészen 1901-ig, amikor is L. Frank Baum, az Oz, a nagy varázsló írója először képzelt el olyan elektromos „kijelzőt”, ami átfedésbe hozható a valós látott képpel. Természetesen ezt még mindenféle technológiai megalapozottság nélkül tette. Az első hordozható számítógépek a 80’-as években, a heads-up-display (HUD) megjelenése a katonai repülésben, valamint több haditechnikai kutatás hozzájárult, hogy a mindennapi használat felé is elinduljanak a kutatások. Áttörések a 2010-es évek elején történtek az első tömeggyártásra szánt prototípusok megjelenésével.

forrás: en.wikipedia.org; microsoft.com

Már most is hosszasan lehetne sorolni, mire is használható egy ilyen AR-szemüveg, kezdve a 3D-s tervezéstől a katonai felhasználáson át a mindennapi tevékenységekig. Navigációt építhetünk bele, értesítőket kaphatunk, akár videóbeszélgetést is indíthatunk rajta keresztül.

Később akár a telefonjainkat vagy számítógépeinket is helyettesíthetik, és beépített mesterséges intelligenciával a mindennapi problémamegoldás is könnyebbé tehető. Itt viszont érdemes szót ejteni az árnyoldalakról is, miszerint ha egy ilyen készülék képes a teljes környezetünket letérképezni, a személyes információk könnyen megszerezhetők általa. Másik veszély lehet, hogy elmosódik a határ a valóság és a virtuális világ között, és akár a Pokémon GO-hoz (mint kiterjesztett valóságon alapuló játékhoz) köthető halálesetekhez hasonló is történhet.

Záró gondolatok

Több cég fordít a fejlesztésre igen komoly összegeket, így valószínűleg néhány éven belül szélesebb körben elterjednek az okosszemüvegek. Ehhez viszont szükség van arra is, hogy az árak lényegesen csökkenjenek, most ugyanis akár többmilliós összegekről is beszélhetünk, valamint az sem mindegy, hogy egy egyszerű szemüveg, vagy egy komplett rohamsisak kerül az ember fejére.

Ha nem csak a kredit kell 2.0 Az előző számban már boncolgattuk a témát, ezt folytatva lássunk újabb két példát olyan szabadon választható tárgyakra, amiket nem csak a kreditértékük miatt érdemes felvenned! tást gyakorolnak rá más emberek nézetei. A tárgy szintén A csodák logikája Winky

Ha mégis csak az ingyen kredit érdekel, de valahogy mégis eljutottál idáig a cikkben, akkor szólok, hogy érdemes továbbolvasnod, ugyanis a tárgy teljesítése gyakorlatilag kimerül a kurzus felvételében. Hogyan is lehetséges ez? Hát úgy, hogy a félévben összesen egy darab, tizenöt kérdést tartalmazó, tesztes ZH-t kell abszolválni, aminél a jó válasz 1, az üresen hagyott kérdés 0, míg a rossz válasz -1 pont. Viszont most jön a csavar a történetben, ugyanis a sikeres számonkéréshez 0 pontra van szükséged, tehát ha úgy döntenél, egy üres lapot beadva teljesíthetnéd a félévet elégségessel. Jobb osztályzatokért már érdemes készülni, mert könnyű benézni egy-két kérdést, és pár ponton múlhat a jobb jegy. Viszont annak oka, hogy bekerült a tárgy a rovatba, nem a teljesíthetőségében keresendő, hanem a tartalmában. A kurzust Mérő László tartja, aki pályafutását matematikusként kezdte, foglalkozott játékelmélettel és mesterséges intelligenciával, emellett pszichológiát tanít az ELTE-n. Több könyve is megjelent, sőt, az egész tárgy ezek egyikét dolgozza fel, mely különböző, átlagtól eltérő dolgok, „csodák” bekövetkezésének valószínűségét elemzi.

Vegyük például az esélyét, hogy egy ember három méter magasra megnő. Gyakorlatilag nulla. Viszont annak az esélye, hogy egy személy annyival intelligensebb legyen a többi átlagos egyedtől, hogy korszakalkotó dolgokat mutasson a világnak, gyakorlatilag 100 évvel később igazolt jelenségeket jósoljon meg, megtörtént esetek (Einstein, Tesla, Da Vinci, Galilei). Mielőtt valaki megijedne a kurzus csak érintőlegesen említi a matematikát, a hangsúly nem a sok mindenki által „szívlelt” tudományágon van.

A személyes történetekkel színesített órák hajlamosak a meghirdetett 90 perc helyett hosszabbra nyúlni, azonban a rajtuk való részvételre senki sem kötelez. A diák jók, adott esetben azokból is tanulható az anyag. A természetben előforduló érdekességeket, a kiszámíthatatlanság logikáját feldolgozó kurzusról beszélünk, mely személyes példákon keresztül az absztrakt fogalmakat is megfoghatóbbá, kön�nyebben emészthetővé teszi. Érdekesség: 5 Teljesíthetőség: 4

A társas lény

Alapvetően a kurzus keretein belül a következő dolgok kerülnek előtérbe: hogyan hat a társadalmi nyomás személy viselkedésére és döntéseire, hogyan befolyásolja egy ember életét, ha különböző közösségekhez tartozik, milyen ha-

könnyen teljesíthető, a diák egyszeri átolvasásával is simán hozható ötösre. Ez részben annak köszönhető, hogy ki van adva egy külön kérdéssor, amiből a számonkérés is össze lesz állítva. Az órák interaktívak, és jó hozzászólásokkal, kérdésekkel plusz pontok is gyűjthetők. Nagy hangsúlyt fektet a tanagyag valós kísérletek elemzésére, mint például a Milgram-kísérlet, melyben a kísérleti alany abban a tudatban volt, hogy a büntetés tanulásra való hatását vizsgálják, mégpedig úgy, hogy a jelentkezőket párokra osztották, majd kisorsolták, hogy melyikük tölti be a tanár, és melyikük a tanuló szerepét. Ezek után a tanuló minden feltett kérdésre adott rossz válasz után egyre nagyobb áramütést kap 15 voltról indulva, egészen 450 voltig. A valóságban az történt, hogy a jelentkezők tudtuk nélkül mindig a tanár szerepére lettek kisorsolva, a tanulót pedig egy színész játszotta, aki csak úgy tett, mintha áramütés érné. Elérve a 150 voltot a „tanuló” a kísérlet befejezését kérte. A kísérletvezető ekkor azt mondta: „A kísérlet szerint folytatnia kell. Kérem, folytassa!” Ha a tanár szerepét betöltő résztvevő nem akarta folytatni, a kísérletvezető elmondta neki, hogy ő, a kísérlet vezetője vállal minden felelősséget a kísérlet eredményeiért és a tanuló épségéért, és a kísérlet szerint a tanárnak tovább kell folytatnia. Arra voltak kíváncsiak, hogy hányan mennek el a legmagasabb áramütésig. A pszichológusok jóslata alapján csak pár szadista személy lesz, aki nem fog megállni. Ennek ellenére a résztvevők 65%-a volt hajlandó kiadni a 450 voltot, 300 volt alatt senki sem állt meg. A kísérlet hitelességét többször megkérdőjelezték. Ha ehhez hasonló megdöbbentő, gondolatébresztő kísérletről, eseményről szeretnél többet hallani, akkor ott a helyed! Érdekesség: 5 Teljesíthetőség: 5

Fesztiválajánló – a 2019-es nyár programjai Ádám és Winky

VOLT fesztivál – Sopron, 2019. június 26-29.

A fesztivál, melyet Sopronban rendeznek meg. A rendezvény 5 színpaddal, 15 világsztárnak számító külföldi és 125 magyar fellépővel, számtalan DJ-vel és kiegészítő programmal 100.000 fő fölötti látogatótömeget csábít a hűség városába. Júniusban az egész város fesztivállázban ég. A belvárosban mindenfelé VOLT feliratos plakátok, a rendezvénnyel együttműködő, mini zászlókkal körbedíszített kávézók, kiülős placcok találhatók, amelyek egyszerűen beránthatják az embert. Koncertek terén nagyon erős a felhozatal. Fellép többek között a Slipknot, Parov Stelar, Robin Schulz, a Black Eyed Peas, és persze nagyobb magyar nevekre is lehet számítani. Egy biztos, unatkozni nem fogsz. Ha az előbb említett fellépők ellenére éppen nem találsz kedvedre valót, akkor is számos módja van annak, hogy jól érezd magad a fesztivál területén belül.

Délután, és a koraesti órákban, különféle sátrakban rengeteg kitelepült szervezet várja a látogatókat. Ilyen például a Medical Mental Alapítvány, melynek tagjai élő bábus társasjátékra invitálnak, vagy „A Hallás Társasága” Alapítvány, melynek sátrában ingyenes hallásvizsgálaton vehetsz részt. De elfoglalhatod magad reflexvizsgáló teszttel, kézművességgel, különféle beszélgetésekkel, vagy benézhetsz az Irodalmi Sátorba, ahol felolvasásokat, könyvbemutatókat, és slamelőadásokat hallgathatsz. Tavaly lehetőség nyílt egy 40 km/h-s ütközést szimuláló ülésbe is beülni, ami igencsak „megrázó” élmény volt. Ha örömmel tölt el a jótékonykodás, lehetőséged van vért adni, vagy elfogadni egy virágfüzért, amely számodra csupán ajándék, de néhány autista gyereknek darabonként száz forintot jelent. Viszont fontos leszögezni: ha VOLT, akkor eső. Nemigen van olyan év, mikor ez kimaradna a programtervből. Van, hogy végig szakad az eső, van, hogy egy-egy nap, viszont erre érdemes készülni, mert igencsak keresztbe tud tenni az ember hangulatának, ha az első nap minden cucca elázik.

Napijegyek 14.990 forintért, négynapos bérletek diákoknak kempingjeggyel 34.490 forintért kaphatók a MEEX jóvoltából.

Balaton Sound – Zamárdi, 2019. július 3-7.

Európa legmenőbb vízparti bulisorozata július 3. és 7. közé sűríti a balatoni nyár legjobb pillanatait számos új szolgáltatással. Beach, napsütés, zene.

A rendezvényre 2007 óta minden év júliusában kerül sor Zamárdi városában, a Balaton déli oldalán, közvetlenül a vízparton. Az öt napon át tartó szabadtéri elektronikus zenei fesztivál fellépői között olyan nevek találhatók meg, mint Marshmello, Armin van Buuren, DJ SNAKE, Timmy Trumpet, FUTURE, Don Diablo, Nervo, Will Sparks, Sunnery James & Ryan Marcian, Killy, Hernan Cattaneo, és Paul Kalkbrenner. A friss listán szerepel a SOUND közönségének nagy kedvence, a The Chainsmokers, a szupersztár DJ, Tiësto, a kolumbiai reggaeton énekes és rapper, J Balvin, napjaink egyik legfelkapottabb rap előadója, G-Eazy, valamint a brit énekes, dalszövegíró, Jess Glyne. Élő produkcióval érkezik az angol drum&bass csapat, a Rudimental, játszik a SOUNDon Nicky Romero, fellép a két producer/DJ kollaborációja, a Tchami x Malaa formáció, a Sophie Hawley-Weld és Tucker Halpern alkotta amerikai duó, a Sofi Tukker, a világ legnagyobb fesztiváljain állandó vendégként szereplő Jauz, az amerikai DJ, Deorro, az Alessandro Vinai és Andrea Vinai testvérpáros duója, a Vinai, az iráni-amerikai house/techno Dj és producer, Dubfire és jön a dán Dj/producer Martin Jensen is.

A fesztiválra napijegyeket (21.000 Ft), három, négy és öt napra szóló bérleteket (59.900 Ft, 65.900 Ft, 74.900 Ft) kínálnak. A MEEX-SB diákjegyprogram keretein belül jelentős kedvezménnyel vehet részt minden magyar tanulói vagy hallgatói jogviszonnyal rendelkező diák a rendezvényen. A csomag ára 71.400 Ft, mely tartalmazza az ötnapos bérletet, a kempingjegyet, valamint egy merchandising csomagot is.

EFOTT – Velence, 2019. július 9-15.

Az EFOTT Magyarország második legrégibb fesztiválja. Az 1976-tól egészen 2012-ig folyamatosan változó helyszínen megrendezett „Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója” az elmúlt 6 évben bebetonozta magát a Velencei-tó partjához. 2018-ban több mint 115 ezren buliztak a tó partján. Napközben 200 féle programlehetőség állt a fesztiválozók rendelkezésére, többek között különböző turisztikai programok, mozi, kiállítók által szervezett játékok, bűnmegelőzési szervek aktivitásai, 30 féle sporttevékenység, társasjátékok, vitorlázás, dodzsem, bungee jumping, szimulátorok, szabadulószoba, de még párnacsata és játszóházas gyermekprogramok is. A fiatalok több tucatnyi karrierlehetőségről tájékozódhattak, továbbá arról is hallhattak, hogyan célszerű startupot indítani vagy éppen játék közben milliomossá válni. A fellépők terén is hasonlóan színes a paletta. A kora esti órákban rendszerint valamilyen szórakoztató, felvezető programmal készülnek a szervezők, mint például a dumaszínházas fellépők, majd olyan zenekarok lépnek színpadra, mint a Fish, Szabó Balázs Bandája, The Biebers. A hazai rapkedvelők sem panaszkodhatnak, hiszen stabil fellépői a fesztiválnak a BSW, a Belga, az AK26, és még sokan mások. A rockereknek ott a méltán híres Tankcsapda, de olyan nevek is szerepelnek a programlistán, mint a Punnany Massif, Majka, Kowalsky meg a Vega, az Irie Maffia, a Wellhello, a Follow the Flow, és még sorolhatnánk. Az éjszakai bulizást pedig Metzker Viktória, Katapult DJ, Tőtöttcigi, és hasonló kaliberű DJ-k biztosítják, úgyhogy a „drophiány” nem fenyeget. Évről-évre minden igényt kielégítő programtervet sikerül összeraknia az EFOTT-nak.

A hatnapos bérlet ára diákoknak 22.500 Ft, napijegyek 10.990-ért kaphatók.

Campus Fesztivál – Debrecen, 2019. július 17-21.

A Campus Fesztivál debreceni könnyűzenei rendezvény, amelyet minden év júliusában rendeznek meg.

Hivatalosan Campus Fesztivál néven először 2007-ben szerepelt, előtte 2002 és 2006 között Vekeri-tó Fesztivál volt a neve. 2007-ben Debrecen megnyerte az EFOTT fesztivál szervezési jogát, így inkább ezt a rendezvényt szerették volna a Vekeri-tónál rendezni. Ekkor került át a Vekeri-tó fesztivál a debreceni Nagyerdőbe, így megkapva új nevét, a Campus Fesztivált. 2014-ben a rendezvénynek több mint hetvenezer résztvevője volt, ami rekordot jelentett a fesztivál történetében. 2015-ben már nyolcvanötezren, 2016-ban kilencvennyolcezren fesztiváloztak. 2018ban a könnyűzenei eseményen 108 ezren szórakoztak Debrecenben, mikor is 19 programhelyszín, 18 közérdekű helyszín és 30 attrakciós pont, tehát összesen közel 70 helyszín várta a fesztiválozókat. Ez idén sem lesz másképp, a négynapos eseményen a színes programkínálatban természetesen a zenéé lesz a főszerep.

Az idei fő fellépők: Limp Bizkit, Alan Walker, Nora En Pure, Seafret, Tankcsapda, Halott Pénz, Quimby, Ruzsa Magdolna, Punnany Massif, Horváth Tamás, Irie Maffia, 30Y, Bagossy Brothers Company, AWS, Road zenekar, és még sokan mások...

A bérleteket idén 24.990 forintos áron lehet beszerezni, napijegyek 9.990 forintért kaphatók.

forrás: szigetfestival.com; balatonsound.com; volt.hu; fezen.hu; eastfest.hu; efott.hu; campusfestival.com; wikipedia.org

East Fest – Mezőtúr, 2019. július 23-27.

A 2012 óta Mezőtúron megrendezett ötnapos fesztivál, mely rendszerint július utolsó hetének keddjén kezdődik, az egyik leginkább feltörekvőben lévő fesztiváljaink közé tartozik. Nagyban hozzájárul ehhez, hogy az alig 6 évvel az első rendezés után több mint 50 ezres látogatottságú keleti buli igencsak színes fellépői gárdával rendelkezik. A magyar fellépők közül gyakorlatilag mindenki szerepel a listán, aki számít. A rockon keresztül a hip hop-on át az elektronikus zenéig az összes kedvencet megtaláljuk, egy párat említve ezekből: Tankcsapda, Paddy and the Rats, Wellhello, Irie Maffia, Hooligans. A tavalyi évben – nyitva a külföldi fellépők irányába – az utolsó estén fellépett Fedde Le Grand is. Emellett a szervezők frissen feltörekvő zenekaroknak is lehetőséget biztosítanak a korai órákban.

Mindemellett a fesztivál a mozgásnak és az egészséges életmód népszerűsítésének is teret adott olyan sportesemények szervezésével, mint a röplabda- és a strandfocibajnokság. A kora délutáni órákban sem hagynak unatkozni a szervezők, hiszen különböző, fiatalokat érintő előadásokat szerveznek egy-egy kiemelten fontos témakörben. Napközben ingyenes egészségügyi állapotfelméréseken vehetünk részt például vérnyomás-, vércukor- és szemvizsgálat. Habár évről-évre mindig feljebb kúsznak az árak, az ötnapos bérlet 15.990 forintos ára még mindig nagyon barátinak mondható, főleg, hogy ebben a kemping- és a strandjegy is benne van. A szervezők nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy egy korsó sör 400 forint alatt maradjon. Tavaly ez 370 Ft volt, viszont 16:00 előtt 1000 forintért háromkorsós akcióval lehetett élni.

FEZEN – Székesfehérvár, 2019. július 24-27.

A székesfehérvári Fezen 2019-ben is két nagyszínpaddal és több kisebb zenei helyszínnel várja a fesztiválozókat július 24-27. között. A fesztiválon ott lesz a brooklyni Life Of Agony, az Ozzy Osbourne-nal is együtt zenélő Gus G. vezette Firewind, a közel 40 éves múlttal, és több mint 20 millió eladott albummal rendelkező Queensrÿche és a hazai rock/metal élet egyik állócsillaga, az Ossian. Három év után visszatér Dub Fx és itt lesz az idén új lemezzel jelentkező Punnany Massif is.

Még folyamatosan bővül a fellépők névsora, de július 2427. között már biztosan Székesfehérvárra látogat még a Dream Theater, az Airbourne, az Ignite a Cradle of Filth, az Alestorm, a Halott Pénz és Majka is.

Diákok számára napijegyeket 5.990 Ft-ért, bérletet 19.990-ért árulnak.

Sziget Fesztivál – Budapest, 2019. augusztus 7-13.

Idén 27. alkalommal kerül megrendezésre Európa egyik legnagyobb könnyűzenei és kulturális rendezvénye, melyet minden év augusztusában rendeznek meg Budapesten, az Óbudai-szigeten. 2011-ben Európa huszonöt legnagyobb fesztiválja közül a Sziget lett az első a Yourope (európai fesztiválszövetség) és a Virtual Festivals Europe által szervezett szavazáson a nagyfesztiválok versenyében.

A tavaly látogatottsági rekordot döntő fesztivál szervezői idén sem adják fel a minőség további emelésére irányuló törekvéseiket. A hétnapos rendezvényen először érkezik Magyarországra az amerikai rapper, a multiplatinalemezes Post Malone, aki a minap, a Grammy átadón a Red Hot Chili Peppers-szel kollaborálva lépett színpadra. Szintén a Szigetre tart a Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinándról elnevezett skót rockbanda, a Franz Ferdinand és a legújabb lemezével idén januárban előrukkoló James Blake is. A legfrissebb listán szerepel a koncertjein gyakorta cicit villantó Tove Lo, az R’n’B, house és electropop elemekből táplálkozó Years&Years, a francia énekes-dalszerző, Jain, az ausztrál énekes-dalszerző multiinstrumentalista, Xavier Rudd, az angol indie rock formáció, a Razorlight vagy a Ryan Lott „zeneszerzőzseni” és társai által alkotott zenekar, a Son Lux. CLOSE című live show-jával érkezik Richie Hawtin, továbbá a most bejelentett nevek közt szerepel az amerikai pszichedelikus/experimentális banda, a Yeasayer, az osztrák Wanda zenei társulat, a tavalyi koncertjét pótló Yellow Days, a svéd énekes-dalszerző, Tove Styrke, a „zsigeri tehetségű” előadóművész és szerző, Masego, trapes alapot soulos énekkel vegyítő manchesteri IAMDDB, napjaink egyik legnagyobb jamaikai sztárjának projektje, a Protoje &The Indiggnation, a clevelandi blues-rock banda, a Welshly Arms, a brit zenész/dalszerző/producer Elderbrook, a szintipop/indie rock előadó, Roosevelt, a Holland DJ páros, a W&W, az izraeli psytrance DJ-duó, a Vini Vici, Diamanté Anthony Blackmon, azaz DJ Carnage, az angol DJ, Sigala, a trap fenoménként elhíresült Hucci, a norvég énekesnő, Anna of The North, a francia zenész-dalszerző, Fakear, valamint a Valeras nevű rock formáció. Teljes a Nagyszínpad headlinereinek listája is: az első napon Ed Sheeran, másnap a The 1975, majd Martin Garrix zárja a Nagyszínpadot. Szombaton a The National, vasárnap Post Malone és hétfőn a Florence + The Machine a főműsoridős előadó. A Sziget zárónapján pedig két headliner szintű előadó is fellép a Nagyszínpadon: a Twenty One Pilots és a Foo Fighters.

Kikerekedett a Sziget legizgalmasabb party-építményének 2019-es zenei felhozatala is. A Samsung Colosseum rendkívül változatos és progresszív lineupja 27 világklasszis

DJ-t sorakoztat fel a világ különböző pontjairól. Itt lesz a brazil technosztár, Anna, az Egyesült Államokból érkezik Avalon Emerson, Black Asteriod és Ryan Elliott. Kanada B.Traits-szel képviselteti magát, az Egyesült Királyság listáján pedig ott van Blawan, Craig Bratley, John Digweed, The Advent, Mark Reeve és wAFF. Németországból is több DJ érkezik: Butch, Fjaak, Margaret Dygas és Objekt lép majd fel. Giovanni Verrina, Luigi Madonna, Marvin & Guy és a Younger Than Me duo az olasz színeket hozza. Dániából Courtesy, Belgiumból Marco Bailey, Franciaországból Paul Ritch, Izraelből Red Axes, Spanyolországból Regal lép majd a lemezjátszók mögé. Bulgáriából jön KINK és Metodi Hristov valamint fellép a román minimalmozgalom egyik alapvetése, Raresh is.

A zenei programok mellett a fesztivál kellő mennyiségű lehetőséget nyújt kulturális performanszok, kiállítások megtekintéséhez, illetve gasztronómiai élvezetek és sportok kipróbálásához is. Idén napijegyeket nem egységes áron, 23.500 forinttól kezdődően lehet vásárolni.

Diákoknak a MEEX által 65.000 forintért kaphatók bérletek, melyek az egész hetes kalandra belépést nyújtanak. Érdemes hamar vásárolni, az első napra szóló napijegyek már elfogytak. bit.ly/FESTIX

Egy csempész naplójából – utolsó felvonás Szücsi – Lámpaoltás! – ordította a sűrű testfelépítésű, kissé napbarnította őr.

Leolt, befekszik, magára húz, becsukja, relaxál.

Ki lehet az? Kinek állok én az útjában? Vagy csak balszerencsés véletlenek sorozata lenne mindez? Nem, az nem lehet! Nincs az az ember, akit ily gúnyos módon üldöz a sors, mint egy űzött vadat, hogy meglője, megnyúzza, fejét pedig trófeagyűjteménye ékévé tegye. Már a tárgyalás előtt is dolgoztattam a szürkeállományomat, hiszen nem én mérgeztem meg a német amazon párost.

De akkor sem jutottam semmire. Áh, fene aki megeszi, inkább elteszem magam holnapra!

Reggel frissen és üdén ébredtem. Mivel ebédig a celláinkban kell maradnunk, ezért folytattam a levelek megírását. De nem tudtam, hogy hol is vagyok… Mi is volt a kapura írva, talán… Áhá, megvan! Michigan, Westfield Büntetésügyi Végrehajtó Intézet. Adamet ráugrasztom a boncolási jegyzőkönyvre, Boby pedig a korábbi esetekről szóló cikkeket szedi majd össze, és nézi át. Vannak ismerőseim kórházakban és a nagyobb újságoknál is, vagy ha nincsenek, akkor a srácoknak lesznek. Ilyen ez a popszakma.

Egy idő után mindenkit ismerni fogsz, mindenkiről tudni fogsz valamit. A többiek pedig… szépen szólnak a csapat többi tagjának. Hogy ezt hogyan fogom úgy leírni, hogy ne kerüljek nyomban a kivégzőosztag elé? Van egy saját kódunk, amit még az első börtönben töltött időszakom alatt találtunk ki. Annyi a lényege, hogy a mondatban a szavak számától függően kell bizonyos szavak megadott betűit összetenni. Például, ha van egy hét szavas mondatrész, akkor a harmadik szó első betűjét és az ötödik és hetedik szavak középső betűit, ha valamelyiknél ez nem lehetséges, mert hat betűs szó van benne, akkor a vessző előtti szóból kell az utolsó betűt kivenni.

Pont végeztem a levelekkel, mire delet ütött az óra, és mehettünk ebédelni. Amikor beléptem a kantinba, éreztem a már jól ismert, főtt, félig étel, félig moslék illatot, ami nem belengte, hanem megbélyegezte az egész étkező részt. Olyan volt ez, mintha egy nagy préssel nyomták volna le ezt a szagot, és sűrítették volna bele a levegőbe, hogy mást ne érezzünk. Ennek köszönhetően a rabok között uralkodó hangulat inkább hasonlított egy lincselés előtti megbeszélésére, mint egy kertipartira a párttagokkal.

A valami, amit étel gyanánt adtak, pedig megszólalásig hasonlított gyermekkorom népszerű kutyatápjaira, de ha ettől a ténytől eltekintünk… végtére is egészen ehető volt.

Mivel én vagyok a „friss hús”, ezért nyugisan, feltűnésmentesen…

– Te meg ki vagy, mi? – szólított meg nyájasan egy bájos úriember, aki úgy állt az asztalom mellett, mint a Kolos�szus szobor.

– Senki.

– Helyedre! Ülj le, most! – ordította neki egy őr.

– Kint találkozunk.

Biccentésemmel jeleztem beleegyezésemet, aztán alaposan körbenéztem. Jézus, Mária, Szent József, vagy valaki, aki tudja, hogy van ez, árulja már el, hogy miért pont itt nem látok ismerős arcokat?! Eddig bárhol voltam, mindig akadt legalább egy vagy kettő olyan bajtárs, akivel régebbről már megvolt a benti jóléthez szükséges kapcsolat. De itt senki.

Ebéd után jött a játékidő, az udvari móka és kacagás – inkább koccanás, mint amikor két tehervonat pacsit ad egymásnak egy erőteljes ütközés keretén belül. Éppen leültem volna az eltett kanalamat élezni, hogy bökőt csinálhassak belőle – tudniillik, egy jó bökő segítségével exponenciálisan csökken azon viszontagságok száma, melyeket meg kell élnie egy rabnak a börtönben való tartózkodása alatt, ilyen eszközt pedig szinte bármiből lehet gyártani, kellő leleményességgel –, de egyszer csak úgy éreztem, hogy kevésbé süt rám a nap. Felnézek, és mit látok? Ugyanazt a kollégát, aki nemrég olyan nagy szemekkel bámulta a fejadagomat.

– Feltettem egy kérdést, amire még nem válaszoltál. Azt kérdeztem, ki vagy?

– Az az ember, akivel jobb nem kikezdeni. Hahaha, nagyon vicces, igaz? Látod ezt a kanalat? Ezzel fogom kiszedni a szemeidet és felszürcsölni, akár csak egy finom májgombóc levest. Mi az, elkomolyodtunk? Most már nem annyira mulatságos?

Teljes erőmből állcsúcson ütöttem, és elkezdtem verni a fejét, két-három ütést be tudtam vinni, de aztán lefogtak, a fegyőrök villámgyorsan ott teremtek, kaptam pár ütést puskatussal, aztán bedobtak egy egyszemélyes „dühöngőbe”. Így legalább van lehetőségem gondolkodni.

Mély levegő be és ki. Nyugalom. Csak nem fognak megkéselni az este folyamán! Így legalább tudják, hogy velem nem szabad szemtől szembe harcolni. Ha ilyen helyzetbe kerül az ember, akkor a következő három alak, aki másfél lépésnél közelebb fog kerülni hozzá, az vagy meg akarja majd ölni, vagy beinvitálni egy gangbe. Ilyen szempontból a következő pár nap kritikus lesz. Na de…

Most, hogy van egy kis időm, kitalálom mit kell még megírnom a többieknek.

Miután letelt a büntetés, négy őr jött be, bilincselt meg és vitt Johnson igazgatóhoz, aki meglepően szívélyes fogadtatásban részesített. Papírokkal és nyitott könyvekkel borított asztalán hamutál ült kényelmesen elterpeszkedve a kisebb sündisznóra hasonlító csikksereg alatt. A szoba maga szépen be volt rendezve, szekrények, levél- és irattartó fiókok, valamint négy óriási ablak, melyekből lélegzetelállító kilátás nyílt a környező erdőségre – meg

a börtön udvarára. Az igazgató maga egy kissé kövérkés, az átlagnál valamivel alacsonyabb testmagasságú férfi volt. Őszes haja és szakálla az öregedés jeleit mutatta, ám arca fiatalkori énjét idézte, aki nevetve lefutotta a húsz kilométert. Hangulata akár a helyiségé, ahol napjai nagy részét töltötte. Komoly, ám szemmel láthatóan nyitott és barátságos.

– Kérem, üljön le! – mutatott az asztala előtt üresen várakozó székre.

– Köszönöm szépen!

– Még ne köszönje! Szóval… Maga az új rab, igaz?

Tegezhetem? Igen? Köszönöm. Lássuk csak… A papírjaid alapján nem egy kisstílű bűnöző vagy. Ha jól látom… hét?

– Igen, hét.

– Nos, akkor még sokáig fogod azokat a rácsokat nézegetni. Másfél hónap múlva átszállítanak egy olyan helyre, ahol a magadfajta nehézfiúkat tartják fogva. Ez alatt az idő alatt nem szeretnék rólad rosszat hallani. Bármit is csinálsz itt, az a fülembe fog jutni, és hidd el nekem, jobb a békesség. Megértetted?

– Igen!

– Ha jól viseled magadat, akkor majd kaphatsz egy külön cellát, hogy ne zavarjon senki.

– Köszönöm a lehetőséget, de teljesen elégedett vagyok a jelenlegi cellatársammal. Túlságosan is mulatságos a vele való társalgás, mintsem hogy én ott hagyjam őt.

– Valóban így gondolod? Elmesélte, hogy miért van itt?

– Igen. Azért, mert átment pár emberen traktorral.

– Ez így nem teljesen igaz. Az a pár ember a főnöke és annak családja volt, akiket elkábított, kihurcolt a kukoricatáblába, majd egy kombájnnal átment rajtuk, és úgymond „betakarította” őket. Ez most viszont nem is olyan fontos, a fő, hogy viselkedj.

– Rendben, értettem.

– Őrök, kísérjétek vissza a cellájába!

A már ismert négyes bejött, és visszavitt a cellámhoz verés, bántalmazás nélkül.

– Hát te meg? Merre jártál? Mit csináltál?

– Csak beszélgettem egy jót az igazgatóval, meg volt egy kis udvari verekedés. Tudod, a szokásos história.

– Ó, ne is mondd, az összes egy bolond! Engem azért nem vernek, mert tőlem félnek. Nem tudni miért, pedig kedves vagyok, fürdésnél is beszélgetek, de a szappanért le nem hajolok.

– Ne foglalkozz ezzel! Inkább azt mondd meg, hogy mikor jön a posta.

– Hetente.

– Hogy úgy…

Azzal lefeküdtem, és elkezdtem megtervezni a szökésemet. Az első két hétben körbe-körbe járkáltam az udvaron, és kémleltem a tornyokat, a váltást, az őrök szokásait. A hónap felére már nagyjából kiismertem őket, és az is világossá vált előttem, hogy kisvárosi börtön létére ez egy roppant mód szervezett hely, a közvetlen szökésre nincs esély, ám a közvetettre annál inkább. Az átszállítást tudniillik tömegesen szokták megoldani. Legalább 30-40

embert egyszerre, amihez busz kell, kíséret, díszparádé, miegymás. Nem tudom hová megyünk, de ez nem is lényeges. Pár embert már ráállítottam a környék feltérképezésére, a börtön folyamatos megfigyelésére. A főbb útvonalakat már sikerült kiismerniük, megvan az a három út, amelyeken a legnagyobb a valószínűsége, hogy szállítani fognak. Hogy ezt honnan tudjuk? A körzetben kétszáz kilométeres távolságon belül három olyan börtön van, amelyek életfogytiglanra ítélt bűnözők tartására alkalmasak. Nem valószínű, hogy messzebb vinnének, így hát elég ezeket számba venni. Alakulóban volt a terv, én pedig szerveztem a csapatot, koordináltam a feladatokat, valamint igyekeztem életben maradni a cellám enyhén rozsdás rácsai mögött – amit mind a jókedvvel és szeretettel készített ebédek, mind a többi börtönlakó által irántam táplált érzések megnehezítettek.

Eljött a nap. Jöttek értem, elköszöntem. Kikísértek minket a buszhoz, felszálltam. Hátulra kellett ülnöm!

Mindenképpen hátulra. A busz háromnegyedénél ültettek le. Tökéletes. Már csak az kell, hogy semmi ne jöjjön közbe.

Elindultunk. Két busz, tíz kísérőautó, összesen 63 rabbal és 50 rendőrrel a fedélzetükön. Arra mentünk, amerre kellett. Minden olyan tökéletes volt, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Számoltam a kanyarokat. A hetedik után villámgyorsan lehúztam a fejemet, mert ahogy bevettük a fordulót, egy rakéta találta el a busz orrát. A környező erdőből tüzet nyitottak a kocsikra és a buszokra, ügyelve arra, hogy lehetőleg ne luggassák ementálivá a hátsóbb részeket. Újabb rakéták érkeztek, szám szerint három, mindegyik a rendőrkocsikat vette célba, kettő talált is. Mielőtt megérkezhetett volna az erősítés, páran sikeresen eljutottak a buszomhoz. Megkerestek, felráztak és már rohantunk is a fák közé. Utána azonnal kocsikba, és tünés el. Minden csoport háromszor cserélt kocsit, öltözetet és papírokat, hogy biztosan ne akadjanak a nyomunkra. Mire véget ért a nap, már árkon-bokron túl jártunk, két államon át utaztunk megállás nélkül, hogy elérjünk a megbeszélt találkozóhelyre.

– Mindenki megvan?

– Nem. – Ki hiányzik? – kérdeztem.

– Aurél, John, Peter és Tom. – Szóval három újonc, és egy régi barát… Értem… Papírok?

– Elhoztuk tőlük, nem fognak egyhamar ránk találni.

– Nem, de nem tűnhetünk el nyomtalanul. Biztosan találnak majd valamit.

– Mint mindig – vetette közbe Boby.

– Rendben gyerekek, most az a legfontosabb, hogy eljussunk Montrealba, összeszedjük, ami kell, és megkeressük azt, aki mindezért felelős.

– Amit kértél, megkerestem, itt van minden papír. Találtam is néhány dolgot, ami szerintem érdekelhet.

– Na, mondjad!

Visszaültünk. Boby meg én a hátsó ülésen, és hallgattam. Figyeltem mindenre, amit mondott. Már az első

foszlányokból is kivehető volt, hogy amit gyanítottam, beigazolódott. Közösen átfutottuk az újságokat, amiket elhozott, a vádiratokat, konkrétan mindent, ami az ügyeimmel kapcsolatban papírra került. A jelek arra utaltak, hogy sok kis szál – a bor, a pisztoly – egy emberhez vezet, a bábjátékoshoz, aki ujjai segítségével babrál az emberek sorsával és életével. Félúton megálltunk egy motelben, és ottéjszakáztunk. Mi ketten viszont egész este fent voltunk és ötleteltünk. Mit és hogyan? Másnap kétórás váltásokkal vezettek a srácok, addig mi pihentünk.

Mire felébrem, már a raktárunkhoz fordult be a kocsi.

Elhagyatott helyen, külvárosi, régi gyárépület, amit anno gyógyszergyárként üzemeltettek, majd lőszergyárként funkcionált. Madár se járt erre, nekünk pedig pont ez kellett. Ahogy kiszálltunk, azonnal bementem, fogtam egy pisztolyt, és lelőttem Joelt és Adamet.

– Van bárkinek kérdése, hogy miért lőttem le őket?

– Adam is benne volt? – nézett rám Mayfield elhűlt arccal.

– Igen.

– Tégla?

– Mi más, te tökkelütött?

– Honnan vagy benne ilyen biztos? Mi van, ha Boby ültette el a bogarat a füledben?

– Megkérdőjelezed a döntésemet? – rászegeztem a fegyvert, majd ismét elhangzott az ominózus kérdés – Megkérdőjelezed a döntésemet?!

– Nem, nem!!! Eszem ágában sincs – hüledezett, és tiltakozón rázta a fejét.

Nagyon megijedt. Okkal. Nem szeretem, amikor kétségbe vonják a döntéseimet. Még akkor is, ha rossz döntés, véghez viszem. Egynéhány ilyen volt már az életem folyamán, ám ebben most holt biztos voltam.

– Helyes! Akkor erről ennyit. Ezt a két hullát tüntessétek el, azután megbeszéljük a többit.

A raktárban volt egy kisebb szoba, afféle kuckószerűség, ott szoktuk megtárgyalni a kérdéseket. A mostani pedig halaszthatatlan volt, és minden más felett állt.

– Rendben. Akkor kezdem… Adam már régóta szúrta a szememet. Mialatt velünk volt, egyszer sem lépett félre, mindig mindent tökéletesen csinált. Ez alapvetően nem is lett volna baj, ha nem szerette volna jobban a pénzt, mint a barátait. Ebben a szakmában, mint azt ti is tudjátok, elkerülhetetlen, hogy legalább egyszer ne csábuljon el az ember, és kacsintgasson egy másik „vállalat” felé. Sok mindenkivel megesett már ez, de annak az lett a vége, hogy felszámoltuk őket. Ez a jómadár pedig azt hitte, hogy tollas a hátam, és nem fogom észrevenni, hogy feszült és ingerült lesz, mikor a pénzről beszélünk. Azokon a megbeszéléseken, ahol csak mi, kvázi alapítók voltunk jelen, mindig feszélyezve érezte magát. Láttam a mimikáján, a teste beszédesebb volt egy kínai tinédzsernél, az pedig, ahogy beszélt, feltette a pontot az i-re.

– Akkor most hogyan tovább? – kérdezte Jolly, fejét kezeibe temetve. – Megölted. Így már lezárhatjuk ezt a dolgot?

– Nem. Közel sem. Meg fogjuk keresni azt, aki mindezért felelős. Tudni akarom ki volt, akinek köszönhetően le kellett lőnöm az egyik legjobb barátomat. Látni akarom az arcát, a félelmet a szemében, mikor megérzi a fegyverem acélos és hideg érintését a homlokán.

– De ha egy olyan emberrel kezdünk, aki ilyen könnyedén elérte, hogy börtönbe kerülj… Mi esélyünk lehet?

– Őszintén? Semmi. Valószínűleg már kint áll az épület előtt az embereivel. Ezúttal maga akarja majd elvégezni a munkát, hogy végre valahára rendesen meg legyen csinálva.

Elvettem az asztalról az ezüst cigarettatartómat, elővettem egy szálat, és rágyújtottam. Remegtek a kezeim. Egy nagy slukk, mély levegő, kifúj. Aztán folytattam.

– Ha erre képes volt, akkor biztos, hogy a rendőrségen belül is akadnak emberei, akik hátráltatni tudják a keresésünket. Így csak jóval a kivégzésünk után fognak minket megtalálni. Mayfield nem csak a hullát ment eltakarítani, hanem fel fogja hívni a rendőrséget. Ha jól látom az időt… Akkor… Igen, mostanra már valószínűleg úton vannak ide.

Ekkor elkezdtek dörömbölni a raktár robosztus fém ajtaján.

– Itt az ideje, hogy mindenki vegyen el egy fegyvert, és imádkozzon, hogy őt lövik le először, így nem kell látnia a többieket, miközben szitává luggatják őket.

Miután kimondtam ezeket a szavakat, csend lett a szobában. Különös némaság volt ez, mint amikor a halálra ítélt szépen lassan felkullog a bitófára, és körbenéz a díszes nép között. Lát barátokat, régi ismerősöket, szomszédokat, ellenségeket és jóakarókat, gyűlölködőket, és halálra szomjazókat. De mind csendben, szó nélkül várják, hogy bekövetkezzen az elkerülhetetlen. Így ültünk ott mi is. Csak a dörömbölés törte meg ezt az idilli nyugalmat olykor-olykor.

Szememmel végigfutottam a már jól ismert arcokon, miközben az utolsó slukkokat szívtam a párizsi dohányból. Volt, aki maga elé nézett, Tom éppen rágyújtott, bár tudta, hogy nem tudja majd igazán kiélvezni azt a szálat.

Sohasem dohányzott előtte. Közülünk ő az egyetlen, aki mindidáig képes volt ellenállni eme füstölgő méreg csábításának. Volt, aki egy töltényt forgatott ujjai között, Roller előhúzott egy spanglit, de a többség csak ült és várt. Mindenki átgondolta magában eddigi életét, és levonta a maga tanulságát. De egy valami közös volt bennük, bennünk.

Mindnyájan megmosolyogtuk, ahogy szegény Tom köhög és prüszköl, miközben azzal a fránya szállal küszködik.

Felálltunk, és elköszönően egymásra néztünk. Mindenki megfogott egy számára szimpatikus lőfegyvert, felvette az asztalról, és elbújtunk. Ha már meg kell halnunk, legalább néhányukat elhívjuk magunkkal kísérőnek az utolsó bálba, ahol a halál fog játszani életünk húrjain, és dönti majd el, mi legyen szánalmas létezésünk folytatása.

Berobbantották az ajtót, eldördült az első lövés, amit még többszáz követett…

Nyelvvizsga mint felvételi követelmény – Jogos elvárás?

Az egyetemi felvételi rendszerint komoly nyomást helyez a végzős középiskolásokra, különösen akkor, ha mindössze pár ponton múlhat a hőn áhított szakra való bejutás. Rengeteg tényező határozza meg a végső pontszámot, kezdve az érettségitől az évvégi érdemjegyeken át a különböző plusz tevékenységekig. Eddig utóbbiak közé tartozott a nyelvvizsga, ám a 2020/21es tanévtől szükséges feltétele lesz a felsőoktatásba való bekerülésnek.

Wili

Miről is van szó pontosan?

A mostani egyetemisták legnagyobb részének van egy közös tulajdonsága: ugyanolyan általános felvételi követelményeknek kellett megfelelniük, legfeljebb a bejutási ponthatár ingadozott. A helyzet azonban 2020-tól megváltozik, mivel egy 2014-ben elfogadott törvény értelmében ezentúl több szempontból is szigorodnak a felvételi kritériumai. Kötelező lesz legalább egy tárgyból emelt szinten érettségizni, valamint - a cikkben erről lesz szó - egy B2-es általános, komplex nyelvvizsgát (vagy azzal egyenértékű érettségit, okiratot) szerezni. Egyes részletek azonban még most sem teljesen világosak, pedig már csak alig egy év van hátra a törvény hatálybalépéséig. Nem tudni, hogy egy C1-es nyelvvizsgáért jár-e pluszpont, vagy például egy emelt angol érettségivel mindkettő fent említett feltétel teljesül-e. Hozzászokhattunk már, hogy a szabályok az utolsó pillanatig változhatnak, most azonban elsősorban arra szeretnék kitérni, mennyire várható el a nyelvvizsga megléte egy felsőoktatásra jelentkező diáktól

Amiért jogos elvárás lenne

A 21. században az eddigieknél is fontosabb szempont a többnyelvűség, pláne nekünk magyaroknak, hiszen csak egymást tudjuk anyanyelvünkön megérteni.

A mindennapos életben is számtalanszor fordul elő, hogy csak idegen nyelvű szövegből informálódhatunk, tanulhatunk, vagy akár a szórakozás bizonyos formáihoz (számítógépes játékok, nem szinkronizált sorozatok) is elengedhetetlen a nyelvismeret. Maga az oktatási rendszer is nagy hangsúlyt fektet ezen képességek megszerzésére, már az általános iskolában is kötelező legalább

egy külföldi nyelv oktatása. Hazánkban rendszerint angolul, németül, franciául vagy spanyolul van lehetősége a diákoknak iskolai keretek közt tanulni, de számos egyéb, „egzotikusabb” nyelvet oktató intézmény is létezik. Ha szigorúan csak azt nézzük, hogy mennyi időt tölt el egy átlagos középiskolás nyelvórákon, simán el kéne érnie tanulmányai végére a B2-es szintet. Ráadásul manapság már rengeteg egyéb lehetőség is létezik egy idegen nyelv elsajátítására: magántanár, nyelviskola vagy akár egy hosszabb idegen nyelvterületen töltött időszak. A diplomához amúgy is szükséges egy B2-es papír, ezért nem hátrány, ha a diák ezzel már középiskolai pályafutása végén rendelkezik. Nem egyszer hallani panaszokat arról, hogy az egyetemi elfoglaltságok és az azon felül végzett tevékenységek mellett szinte lehetetlen nyelvtanulásra is koncentrálni, páran ezért nem kapnak azonnal diplomát felsőoktatási tanulmányaik végén. Ráadásul a B2 nem egy professzori szint, viszonylag könnyen megszerezhető megfelelő felkészültséggel.

A legtöbb akkreditált nyelvvizsga felépítése olyan, hogy az ember könnyen be tudja gyakorolni a típusfeladatokat hasonló módon, mint érettségi előtt. Nem véletlen, hogy sok állásinterjún nem a megszerzett papír, hanem az élesben letesztelt nyelvtudás a mérvadó.

Amiért mégsem az

A magyar felnőtt lakosság mindig is a többnyelvűség rangsorának végén kullogott Európán belül, aminek kétségkívül a gyenge iskolai nyelvoktatás az egyik oka.

Sokaknak lehet emléke arról, hogy hányszor kellett szódolgozatra tanulni, nyelvtani finomságokat magolni, üres helyre beírni a helyes kifejezést. A nagy csoportlétszám és az időszűke miatt legtöbbször esély sem volt arra, hogy a diákok beszélgessenek egymással, esetleg szituációkat játsszanak el. Mindez sokakat el is bizonytalanított abban, hogy egyáltalán megszólaljanak, inkább valahogy próbálták túlélni az órát. Márpedig a beszédkészség a semmiből nem fog kifejlődni. A másik hatalmas zsákutcája a rendszernek maga az érettségi körülményrendszere.

A középszintű nyelvi érettségi mindössze B1-es szintű, ami önmagában nem jelent középfokú nyelvvizsgát.

Ezzel a legnagyobb probléma az, hogy a tanárnak nem feltétlenül kötelező felkészítenie az adott csoportot egy emelt szintű (B2-es értékű) érettségire, vagyis motiváció vagy külső kényszer nélkül legtöbben el se jutnak a nyelvvizsgáig. Számszerűsítve: 2016-ban mindössze a gimnáziumból felvételizők 54 százaléka, a szakgimnáziumokból (régebben szakközépiskola) ennél is kevesebb, 25 százalék rendelkezett bármilyen középfokú nyelvvizsgával. Ráadásul sokan nem tehetik meg, hogy heti többezer forintot kiadva magánórákra járjanak, vagy beiratkozzanak egy nyelviskolába, hogy csak a legjellemzőbb alternatív megoldásokat említsem. Egyrészt ezzel megint sérül az esélyegyenlőség, másrészt milyen rendszer az, ahol 12 közoktatásban eltöltött év után a diákok nagy része önhibáján kívül nem tud nyelvvizsgát szerezni. Az egyetlen könnyítés, hogy az első vizsgát most már kifizeti az állam, ám legtöbbször ez csak minimális kiadás az addigi nyelvórákba fektetett pénzhez képest, így kicsit látszatsegítség-szagú a díj átvállalása.

Amikor egy generáció egészét érintő problémáról beszélük, hajlamosak vagyunk megfeledkezni sorstársaink helyzetéről. Könnyű azt mondani, hogy „nekem nagyon egyszerű volt, nem értem, mi ebben a nehéz”, vagy hogy „aki ennyit nem tud megcsinálni, az meg is érdemli a sorsát”. Én speciel igazságtalannak tartom azt, amikor valakitől olyasmit várnak el, amire nem feltétlenül volt esélye felkészülni. Persze lehet, hogy 2020tól némileg javul az átlagos egyetemisták képessége, de milyen áron? Rengeteg tehetséges fiatal bukhatja el az esélyt a felsőoktatásba való bekerülésre anélkül, hogy rosszabbul teljesített volna a mostaniaknál. Ráadásul az is benne van a pakliban, hogy maga a B2-es nyelvvizsga (amúgy erősen megkérdőjelezhető) presztízse is lejjebb fog esni, mivel a tanárok vagy vizsgáztatók nem akarnak kiszúrni a gyengébb nyelvi képzettséggel rendelkező diákokkal. Mindenesetre kíváncsian és aggódva figyelem majd, hogy mit hoz a jövő e téren…

forrás: eduline.hu

KÁTÉ on tour – Eger

Szerkesztőségünk hagyományai közül talán a legnagyobb népszerűségnek a közös utazások örvendenek. Márciusi számunkban olvashattatok a KÁTÉ előző kirándulásáról, melynek célja Prága volt. A múlt hónapban ismét útra keltünk, ezúttal Egert vettük be. Ákos

Pénteken érkeztünk a városba, ahol csak a késő esti órákra gyűlt össze a teljes társaság. Nem keltünk útra túl korán, aznap még egyetem is volt a többségünknek, sokan pedig az előző esti Old’s után ébredtek nehezen. Az első dolgunk a szállás elfoglalása volt, amit – ha nem is ment zökkenőmentesen – sikerrel vettünk. Városnézésre ekkor már nem is kerítettünk sort, az idő is hideg és esőre álló volt, az este hátralevő részét és az éjszakát egy belvárosi vendéglátóipari egységben töltöttük. Nagy örömünkre szolgálhatott, hogy társaságunkhoz a már öregedett tagjaink is csatlakoztak.

A szombati nap programját az előző éjjel fáradalmaira való tekintettel nem kezdtük korán. Egy kiadós alvás után aztán elindultunk, hogy kisebb csapatokban felfedezzük a várost. Az elsőszámú látnivaló természetesen a vár volt, ahol több kiállítást is berendeztek, illetve bejárhatóvá tették a kazamata-rendszer egy részét is. Ezek megtekintése után felkerestük a sírt, ahol Gárdonyi Géza nyugszik. Azaz „Csak a teste”. Műve halhatatlan. Azt hiszem, aki gyerekkorában olvasta és szerette az Egri csillagokat, annak különösen nagy élmény a falak között barangolni.

Ettől még a kissé csípős, szeles idő sem tudta elvenni a kedvünket.

A várban eltöltött délután és a hosszas séták igencsak meghozták a csapat étvágyát, így jutottunk el egy közeli palacsintázóba, ahol némi meglepetés ért. Talán én vagyok túl maradi, de ha azt hallom, palacsinta, akkor a klasszikus vékony tészta jut eszembe, amit valamilyen lekvárral töltenek, esetleg több rétegben, de legfeljebb Gundel vagy hortobágyi húsos. Nos, az említett étterem a bevett gyakorlattal szemben olyan palacsintákat kínált, mint például a csülkös-babos-káposztás-burgonyás vagy éppen a minden földi jóval ízesített csirkemellfilés. Az ebédet követően folytattuk az ismerkedést a várossal.

Ha az ember Egerre gondol, az első két dolog, ami az eszébe jut, minden bizonnyal a vár és a bor lesz. Miután a nap folyamán az előbbit már alaposan szemügyre vettük, elérkezettnek éreztük az idejét, hogy az utóbbival is közelebbi ismeretségbe kerüljünk. Ennek jegyében indultunk el a belvárostól jó fél órás gyalogútra fekvő Szépasszonyvölgybe. Az egész napos vártúrától és városnézéstől kellemesen elfáradva vettük be magunkat az egyik völgyoldalba vájt pincébe, ahol egy igen jó hangulatú estét töltöttünk el. Erről a finom pohár borok és a felettük elhangzó baráti beszélgetések mellett a hely sajátos hangulata is gondoskodott.

Másnap reggel a szállást elhagyva újra két részre oszlott a társaság. Az a fele, amelyikkel én is tartottam, a reggeli kávé elfogyasztása után minaretnézőbe indult. A Kethüda mináré, az egykori Oszmán Birodalom legészakibb minaretje a belvárosban, a vár közelében magasodik.

Jócskán magasodik. Erkélye huszonhat méteres magasságban futja körbe a tizennégyszögletű tornyot. Ez nem jelentett volna különösebben nagy problémát, ha éppen nyolcunk között nincs két megrögzött tériszonyos is. Az egyik éppen én lennék. Vegyes érzésekkel indultam tehát neki a felfelé vezető csigalépcső kilencvenhét fokának.

Ahogy felértem, kezdetben még feszélyezve éreztem magamat a magasságtól. De aztán a nézelődésbe belefeledkezve elmúlt a rossz érzés, a kilátás nagyon szép volt mind a városra, mind a felette húzódó hegyvidékre, így azt mondhatom, megérte megmászni a tornyot. Ami azt illeti, valóban mászni kellett, ugyanis a csigalépcső szűk, fokai magasak és csúszósak, kalandos a fel- és lejutás. De tériszony és lépcsőmászás ide vagy oda, mindenképpen érdemes volt felmenni.

Miután lejöttünk, újabb gasztronómiai élményben lehetett részünk. Ezen a napon egy pizzériát szemeltünk ki, amiről később kiderült, az internet népe szerint a legjobb pizzát itt szolgálják fel a városban. Összehasonlítási alapunk nincs, de annyi bizonyos, hogy maximálisan elégedetten és jóllakottan indulhattunk haza. Összességében nagyon szép hétvégét töltöttünk Egerben. A társaság kiváló volt, az ételek és italok finomak, a város hangulatos, így elmondhatjuk, egy újabb sikeres kátés kirándulást tudhatunk magunk mögött.

Ódry Színpad Robi Színházkedvelő olvasóinknak szeretnék most kedveskedni egy rövid kis ajánlóval. Nemrégiben ugyanis meglepetésként ért engem a nyilvánvaló. Ha arra gondolok, hogy gólyaként elsőre sokan talán meg is lepődtünk azon, hogy drága egyetemünkön mennyi sok műhellyel, laboratóriummal találkozhatunk, rövid időn belül teljesen mindennapivá vált ez mindannyiunk számára. Persze, természetes, hiszen ez a Műegyetem. Ebből kiindulva mi sem volna természetesebb tehát, minthogy például a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek van egy egész saját színháza. Csak ebbe még úgy bele sem gondoltam igazán.

Igazság szerint a színházi világba is csupán az utóbbi hónapokban kezdtem jobban belefolyni. Persze nem azt mondom, sejtettem én, hogy kell ott lennie valaminek, hát színpadot is láttam a kollégiumban. Valami olyasmit gondolhattam talán, hogy azon próbálnak, vizsgáznak a hallgatók, és hébe-hóba esetleg egy nyílt előadás is lezajlik. I’ve never been so wrong. De nem is morfondíroztam ezen olyan nagyon, az utánajárás is elmaradt. Aztán jött a felismerés, hogy ez egész más, mint ahogyan elképzeltem. Mivelhogy a múltkor volt szerencsém megnézni ott egy darabot, amelyben egy régi jó barátom játszott. Ott, az Ódry Színpadon. Így hívják ugyanis az SZFE teátrumát. Ez a színművész és színházrendező szakos hallgatók alkotóműhelye. Legtöbbjük itt mutatkozik be a nagyközönségnek, itt láthatók alakításaik, rendezéseik legeslegelőször. Van ebben azért valami egészen különleges. Egyrészt azért, mert a velünk egykorú, még tanuló művészek fiatalos megközelítései, friss ötletei, kísérletezései bizony

forrás: www.odryszinpad.hu; www.port.hu

kiemelik az Ódryt a többi színház közül. Valóban egyedi élményt nyújt. Jómagam is teljesen máshogy éreztem magam, mint egyéb teátrumokban, ahol eddig megfordultam. Másrészről pedig azért, mert itt találkozhatunk a jövő nagy színművészeivel és rendezőivel (vagy legalábbis azok munkáival) is. Aztán majd mondhatjuk a gyerekeknek, unokáknak, hogy mi már ismertük azelőtt is azt a bácsit a tribünön (vagy a filmben). Láttuk játszani. Pedig akkor még csak diák volt, mint mi… Ez azért egy elég menő dolog, szerintem legalábbis. Egyébként viszonylag sok előadás van, évadonként 20-25 új bemutató, de olykor egy-két régebbi produkció is a műsoron marad. Viszont online nem lehet jegyeket vásárolni, ahhoz személyesen kell ellátogatnunk a Vas utcába. Ugyan Ódry Színpad a színház neve, amely igazából a legnagyobb pódiumot jelöli, több kisebb, az egyetem és a kollégium épületeiben található színtérre is felállítanak darabokat. Sőt, mint ahogy sok másik teátrumban, itt is rendeznek úgynevezett beavatószínházi előadásokat. Ezekről pedig azt kell tudni, hogy rajtuk keresztül bemutatják nekünk az aktuális dráma elemzését, a klasszikus színház értelmezését, valamint a színházi alkotófolyamatba is betekintést nyerhetünk. Általában az előadás követi a művek jelenetezését, ám a rendező által meg-megszakítva, az ő magyarázatai révén olyan mozzanatok nyerhetnek értelmet számunkra, amelyek felett valószínűleg könnyűszerrel elsiklanánk. Nekem például ez is egy egészen új dolog volt, hogy ilyen így létezik. Egy szó, mint száz, ha szereted a színházak világát, és kedved volna valami újat látni, akkor irány az Ódry!

Manipuláció, - avagy a bábjáték fortélyai A befolyásolás árnyoldala

Mindennapi életünk jelentős hányadát embertársainkkal körülvéve töltjük, legyen szó akár barátainkról, családunkról vagy munkatársainkról. Minden cselekedetünk, minden szavunk, mozdulatunk, öltözködésünk, testbeszédünk és megannyi más tényező hatással van arra, hogyan ítélnek meg bennünket más emberek. Mi pedig folyamatosan azon vagyunk, hogy ezt befolyásoljuk – randevún, állásinterjún vagy az utcán sétálva. Ez így természetes, azonban vannak, akik a lélek e jellegét igyekeznek kihasználni. A társadalomban való navigáláshoz elengedhetetlen, hogy kiigazodjunk az emberi természetnek nevezett, csapdákkal és útvesztőkkel tűzdelt labirintusban. Ennek pedig fontos részét képezi, hogy felismerjük, amikor manipulálni akarnak bennünket.

megkönnyebbülés! Ekkor egy kéregetőt látunk közeledni felénk, aki csak egy kis aprót kér tőlünk. Nyilván adunk neki, hiszen milyen szerencsések vagyunk, megúsztuk a büntetést, úgyhogy igazán adhatunk neki többet, is mint szoktunk. Ebben a helyzetben vagy szerencsések vagyunk – vagy áldozatául estünk a „félelem-majd-megkönnyebbülés” kísérletnek. E módszer alapja roppant egyszerű – minél jobb a kedvünk, annál nagylelkűbbek vagyunk. Nem véletlen az internetes bölcsesség: „NE ígérj semmit mikor boldog vagy, NE válaszolj semmire mikor dühös vagy, és NE dönts semmiben mikor szomorú vagy!”

A bűntudat hatalma és az áldozatok Az egyik legelterjedtebb és talán legkönnyebben kivitelezhető ráhatási stratégia az, amikor a befolyásolandó embert bűnösként állítják be. Legyen szó akár valós, akár koholt vádról, ha valaki hisz saját bűnösségében, akkor ösztönszerűen jóvá akarja tenni a hibáját. Ilyen lélekállapotban az ember sokkal hajlamosabb elfogadni ötleteket és javaslatokat, mert a jóvátétel lehetőségét véli felfedezni bennük. „A múltkor nem segítettél, pedig megígérted” – ezt pedig egy idő elteltével követi a – „Nem tennéd meg nekem ezt a (sokkal jelentősebb) dolgot?” Ekkor pedig már kelepcébe is esett az áldozat, mert a bűntudat érzése már erőteljes (a legtöbb emberben). Ezt a módszert adománygyűjtő szervezetek előszeretettel vetik be, megkínzott állatok vagy éhező gyermekek képeivel, azt az érzést keltve bennünk, hogy mi vagyunk a felelősek a képeken látottakért. Ezen módszerrel kéz a kézben jár az, amikor az ügyeskedő saját magát állítja be, áldozatként, és a másik fél sajnálatára alapoz. Hiszen, ha már sajnálunk valakit, igazán semmi baj nem lehet belőle, ha segítünk neki, ugye? Egyik leggyakoribb ismertetőjele: „Engem mindenki utál!”

Jobb félni, majd megnyugodni

Képzeljük el a következő szituációt: viszonylag ritkán lakott külvárosi övezetben vezetünk és áthajtunk a piros lámpán, majd szirénahangot hallunk. Félrehúzódunk, tudván hogy ez bizony drága mulatság volt azért a fél percért, amit meg akartunk spórolni. Azonban azt vesszük észre, hogy nem érkezik rendőr, valószínűleg csak képzelődtünk, vagy a rendőrautó nem nekünk szirénázott. Micsoda

Az utánozós majom

Tükrözés néven ismert fortély, az előzőknél jóval árnyaltabb és nehezebben kivitelezhető. Nem konkrét módja az akarat érvényesítésének, inkább más módszerek eredményességén javít az által, hogy „az utánozós majom” elnyeri beszélgetőpartnere bizalmát. Dióhéjban annyi a tennivaló, hogy szépen, lassan, finoman elkezdjük felvenni a másik fél testtartását, hangnemét, és úgy általánosságban – megpróbáljuk leutánozni őt. A módszer alapja roppant egyszerű – megbízunk a hozzánk hasonlókban, mert rokonlélekként tekintünk rájuk (tudatosan vagy tudatalatt). Ez a metódus azonban nem veszélytelen. Kiváltképp fontos, hogy a másik fél ne vegye észre e törekvésünket, mert abban a pillanatban bizalmatlanná válik.

OTDK 2019 Egyetemünk a tavaszi szünet alatt sem pihent, termeit a mintegy 5000 hazai és határon túli magyar fiatal kutató töltötte meg.

Márk

Megvesztegetés, nem csak sportban

Ezen technika két kulcsa nem más, mint a türelem és a figyelmesség. Első lépésként a kedveskedő személy egyszerű, apró gesztusokkal, figyelmességgel, apró ajándékokkal lassan a kihasználandó személy bizalmába férkőzik.

Ez egy hosszú folyamat, de kiváltképp fontos kivárni a megfelelő alkalmat. Ugyanis mikor már huzamosabb ideje tart ez az állapot, pici utalásokkal és jelekkel rávezeti a másikat arra, hogy mi az, amit cserébe elvár. Ha megfelelő körültekintéssel lett kivitelezve ez a két lépés, akkor azon a ponton állnak, hogy a mit sem sejtő célpont megbízik az ügyeskedőben, és kötelességének érzi visszafizetni azt a sok kedvességet. Bár nem hangzik túl ördöginek ez a módszer, mégis alkalmas rávenni másokat olyanra, amit egyébként soha sem tettek volna meg.

Szeretetből is megárt a sok

Az úgy nevezett „love bombing”, azaz „szeretet bombázás” leggyakrabban friss párkapcsolatokban jellemző, ahol az egyik fél a másik kihasználásának feltett céljával vág bele az ismerkedésbe. Már az ismeretség elejétől fogva kivételes törődéssel és vonzódással fordul a kiszemelt áldozathoz. Ha ügyesen választott (olyan személyt, aki magányos és törődésre vágyik), a következmény egy még erősebb vonzalom a másik fél részéről, aki hihetetlenül szerencsésnek hiszi magát. Ez az idilli állapot addig tart, míg a bábmester el nem éri azt, amit akart, legyen az pénz, szívességek vagy bármi egyéb. Miután ez megtörtént, egyszerűen távozik a színről, áldozata pedig ekkor jön rá, hogy végig az orránál fogva vezették.

A BME a 2019-es OTDK Műszaki tudományi és Kémiai és Vegyipari szekciójának adott otthont március 2123-án. Az itt töltött három nap alatt a rengeteg felhalmozott élmény mellett a résztvevők bepillantást nyerhettek a hazai mérnökképzés fellegvárába, annak belső szellemiségébe.

A nálunk helyet kapott két szekcióban összesen 198 helyezést osztottak ki, melynek mintegy 57%-át, azaz 113-at egyetemünk pályázói nyertek meg. Különdíjak is kerültek kiosztásra szép számmal, a 79 különdíj több mint fele maradhatott falainkon belül, 41-et kapott BME-s hallgató.

Az OTDK ideje alatt a résztvevők szórakoztatásáról kulturális programok, szakmai előadások gondoskodtak, továbbá aki kikapcsolódásként sportolni szeretett volna, lehetősége volt ingyenesen használni a BME Sportközpontot a rendezvény ideje alatt. A diákok teljes ellátásban részesültek, éjszakára pedig közeli hotelekben kaptak szállást.

Az OTDK-n résztvevők mellett az eseményen a Műgyetem vendégül láthatott 220 középiskolás diákot, akik megfigyelőként voltak jelen. A rendezvény ideje alatt a szakmai sikerek megtekintése által remélhetőleg magukba szívták az itteni légkört, és néhány év múlva köreikből többen a Budapesti Műszaki Egyetem fiatal kutatói közé fognak tartozni, és kedvet kapnak a TDK-n való részvételhez, hiszen a TDK megalapozottan tekinthető a kutatói életút előszobájaként. A rendezvény pénteki napján nekik külön programokkal készültek a szervezők. Józsa János rektor úr köszöntője után a két szekció diákjai Härtlein Károly mesteroktató előadását tekinthették meg a fizikai érdekességekről. Ezután a műszaki tudományi szekciósok Stépán Gábor előadását míg a kémia és vegyipari szekciósok Szieberth Dénes előadását hallgathatták meg. Az ebédet követően egy egyetemi túrára invitálták őket, majd meghallgathattak több érdekes prezentációt is. A nap végén az OTDT elnöke, Szendrő Péter búcsúztatta el a középiskolásokat, akiket beszédében a mihamarabbi visszatérésre bátorított.

Az OTDK zárónapján, szombaton Roska Tamás tudományos előadását tekinthették meg a résztvevők a K épület dísztermében. Ezzel a hagyományteremtő célú előadással Roska Tamás Széchenyi- és Bolyai díjas akadémikus, professzor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának alapító dékánja emlékét őrizzük, aki a hazai bionika oktatás megteremtője. Saját szakmai területén túlnyúló eredményei példaértékűek lehetnek sokak számára.

Hallgatóink és konzulenseik elért sikereihez gratulálunk, reméljük, hogy a két év múlva rendezendő OTDK-n is sikerül egyetemünk kutatóinak hasonlóan szép eredményeket elérniük! forrás: bme.hu; otdk34muszaki.bme.hu

Pop.Up Next Képzelj el egy taxit! Képzelj el egy elektromos taxit! Képzelj el egy önvezető elektromos taxit! Ha ez mind megvolt, akkor most képzelj el egy önvezető elektromos taxit, ami nem csak a szárazföldön képes közlekedni. Ha hirtelen nem látsz magad előtt egy működőképes járművet, amiért mások még fizetnének is, hogy igénybe vehessék, aggodalomra semmi ok.

Az Audi, az Airbus és az Italdesign közösen elképzelte és meg is alkotta helyetted. Ha viszont el tudtad képzelni, akkor a cikk végére talán kiderül, hogy mennyire volt piacképes az ötleted.

Veronika

A mesterséges intelligencia ma már az élet számos területén kisebb-nagyobb mértékben jelen van, így a közlekedésben is. Az önvezető járművekre talán ma már az emberek többsége, vagy legalább egy része nem tekint elutasítóan. Ahogyan teljesen természetessé vált például, hogy a 4-es metró vezető nélkül közlekedik, úgy az autózás terén is megszokottá válhat a sofőr hiánya a jövőben.

Majd egy ezutáni lépés lehet akár az is, amikor már a „repülő autók” hallatán nem csak a Vissza a jövőbe ikonikus autója jut az emberek eszébe.

A Pop.Up Next nevet viselő koncepciót először 2018ban a Geneva Motor Show-n mutatták be, ami egy önvezető elektromos autó és egy ugyancsak elektromos utasszállító drón fúziójából jött létre. Két személyes moduláris utastérrel rendelkezik, ami csatlakoztatható az autó és a repülő modulhoz is, ezzel minimalizálva a tömegét, és lehetővé téve a landolás utáni lehető leggyorsabb továbbhaladást. A járművet városi alkalmazásra tervezték, így a szárazföldön 130, a levegőben 50 km-t tudna megtenni egy feltöltéssel a jelenlegi tervek szerint. Egyelőre még csak egy 1:4 modell készült el, ami már túl van a nyilvános tesztrepülésen, az alkotók azonban bizakodóan tekintenek a jövőbe, becsléseik szerint tíz éven belül adott lehet minden feltétel a tényleges használatra.

Számos hasonló jármű létezik a piacon, azonban a legtöbb a légi közlekedésre fekteti a hangsúlyt, míg a Pop. Up Next ettől széleskörűbb szolgáltatást ígér. Az alapvető elképzelés szerint, ugyanúgy működne, mint bármilyen carsharing rendszer, kiegészítve a légi közlekedés lehetőségével. A koncepciót tesztelték is: dél-amerikai nagyvárosok között foglalhattak helikopterutakat az ügyfelek, melynek részeként egy autó a felszállóhelyre illetve a leszállás után elszállította az utasokat.

Az elképzelés számos előnnyel bír: kényelmes, gyors, jogosítvány nélkül igénybe vehető és nem utolsó sorban nemcsak A-ból B-be való eljutást jelenthet, hanem ezenfelül új dimenzióba emelheti az utazás élményét.

Azonban jelenleg úgy tűnik, hogy a szolgáltatás nem az

átlagfelhasználókra fókuszál, ami a koncepció tesztelésén is szembetűnő. Így ez inkább tűnik egy kényelmes úri hóbortnak, mint alternatív megoldásnak a jelen és a jövő városi közlekedést érintő problémáira. Még ha széles körben el is tudna terjedni, akkor sem valószínű, hogy szignifikáns változást eredményezne. Emellett nehézséget jelenthet talán a rendszer kiépítése. Az utastér önmagában nem képes mozgásra, tehát ha például le akar szállni, mindenképpen szükség van egy szárazföldi modulra, amire rácsatlakozhat. Ez a megoldás azonban veszteséges, mivel a modul a landolás helyéig az utastér nélkül közlekedik.

A légi közlekedés előnyeinél maradva, talán a gyorsaság az egyik legkézenfekvőbb. Az átlagosnál gyorsabb utazás fontossága azonban nem csak a személyszállításnál jelentős, sőt. Számos olyan eset létezik és történik nap mint nap, amikor akár egy élet is múlhat azon, hogy a megfelelő emberek időben megérkeznek-e. Így például ha valamilyen vészhelyzet áll fenn, akár tényleges alternatívát jelenthet a közlekedésnek ezen módja.

forrás: newatlas.com; www.italdesign.it; formula.hu

A világ legrosszabb könyve Egyszer egy távoli országban egy nagyon gazdag ember unatkozott. Elolvasott már minden jó regényt, verset és balladát, végignézett már oly sok fennkölt és csodás színházi előadást. Átrágta magát nagyszerű ponyván és képregényeken, végiglapozta az összes újságot, főleg a sportrovatot bújva szüntelen. Elolvasott minden kiválót, mi kapható, és tovább kutakodott, örökös szomja sosem volt oltható. Ámde vége lett a végtelennek: elfogytak a fenséges könyvek, versek, előadások s más irkafirkák, így egyedül találta magát mélabúsan, unott szemei mögött csak ugráló birkák.

Bendegúz

Elgondolkozott tehát. A világ legjobb könyveit olvastam egyszer, kétszer, és megint. Annyi izgalmas alkotás lebeg szemeim előtt, mint látomás, száz és száz kedvencem van. Egyszer kérdezték, felsorolni is alig tudtam.

Ismerem hát a legjobbakat, de ez a világról hamis képet ad, annyi mindent vetettek papírra már, én meg nem olvastam, csak az igazán pompásakat.

Egyszer csak, mint szikra, pattant ki fejéből az ötlet: indítok egy pályázatot, ahol mindent a legrosszabb vihet, a fődíj pedig egy sziget. Milliók írnak majd fertelmet zagyvasággal, nekem csak választanom kell egyet, odafigyelő gondossággal. Persze nem egyedül bírálok majd, segít nekem egy száztagú zsűri, akiknek még pénzt is adok, hogy megtalálják azt, aki a szavakat a legrosszabbul csavarja és csűri.

Menten össze is állt a nagyhírű bagázs, professzorok, költők és megannyi balladás. A verseny hírét fehér galambok vitték, szerte a világon a nevezők a szigetet már sajátjuknak hitték. Ezernyi levél és üzenet érkezett, magában rejtve ergyát és szörnyűségeket, a megannyi kritikus menten nekikezdett, ontva magából a rossznál rosszabb értékeléseket. Ám a sok borzalom mind egy szintet képviselt, nem volt kiemelkedő, míg be nem futott egy viselt, öreg pergamen, rajta koszos műanyag fedő. Egy öreg angol gazda írta öt éve egy malacának, egy hatalmas tintapaca volt választva minden mondat alanyának. A remekművet felesége küldte be nosztalgiázva, férje pont egy éve halt meg, nem vigyáz már disznójára.

A győztesnek csinnadratta mellett lett meg első helye, főtt is gazdag főhősünknek a sziget miatt már a feje. Posztumusz nem kaphatta a gazda, üresen se állhat, így a végső döntés szerint a farm állatai vethetnek majd rajta lábat.

Velük tart majd gondozóként a ”művész” felesége, hogy az új, kopár lakhelyen mindenkinek bőven legyen elesége.

Meg is indult a költözés, bizonytalan lépésekkel tipegett le a hajóról sonkáin a múzsa, rengett zsíros, öreg

forrás: wikipedia.hu; Hegedüs Géza: A szépirodalom műfajai

testén minden grammnyi húsa. Őt követte szépen lassan az agg gazdaasszony, mögötte a többi állat, és már mozgott is felfelé az öntöttvas horgony.

Boldogan és szertelenül éltek, míg nem haltak, házuk fehér falán lógott tengerölelt birodalmuk méltán híres kulcsa. Alatta arany színnel „A világ legrosszabb könyve” volt olvasható, ami könyvnek nem lévén igencsak vitatható, nem beszélve arról az aprócska tényről, hogy ami valamiben ennyire zseniális, rossznak nem nevezhető.

A makáma egy arab irodalmi műfaj, mely átmenetet képez a próza és a líra között. A szinte teljes mértékben prózai jellegű szöveg sorközi rímekkel van tarkítva és ritmikus, adott esetben könnyen szabadverssé alakítható új sortöréssel.

A műfajt Badí az-Zamán al-Hamadáni alkotta meg a 900-as évek végén, majd Al-Haríri tökéletesítette a 12. században. A makámák változatos dolgokról szólhatnak, főleg filozófiai, moralizáló és vallásos témájúak. Az arab világon kívül a nyugati országokban is íródtak makámák leginkább parodizáló jelleggel, vagy a műfaj honosításáért folytatott kísérletként. Magyarul Arany János írt makámát A poloska címen.

Cheerleaderek a BME-n - Interjú Wellai Yvette-tel, a Winner Cheerleaders vezetőjével Aki járt a közelmúltban a BME futsalcsapatának hazai meccsein, biztosan találkozott már a Winner Cheerleaders csinos szurkolólányaival. A nemrég alakult csapat egyre több egyetemi rendezvényen tűnik fel, többek között a Közlekedésmérnöki Kari Napokon és a MEFOB vízilabda döntő meccse előtt is felléptek. Vezetőjükkel, Wellai Yvette-tel beszélgettünk megalakulásuk körülményeiről, a főbb terveikről és a BME-s cheerleader team jövőjéről.

Wili

Káté: Hogyan jött létre a csapat, mik voltak a főbb motivációk az elinduláskor?

Wellai Yvette: A legfőbb motiváció csapatunk megszervezésére akkor fogalmazódott meg, amikor érkezett egy felkérés a BME Sportközpont igazgatóságától, hogy van egy cheerleader team, amit kicsit ráncba kéne szedni és bővíteni is. Innen indult az alapötlet 2018 októberében, azóta működünk ilyen formában. Ráadásul az előző szezon végén a BME futsalcsapata feljutott NB1-be, és szerettek volna a fiúknak amolyan jutalmazási motivációként egy cheerleader csapatot. Ezért amikor a Gabányiban vannak meccsek, akkor mindig ott voltunk, rendszerint havonta többször is. Ezenkívül felléptek a lányok a Total Dance Festivalon az énekesek mögött a Hungexpón, valamint az 1. Teqis Kupára is meghívást kaptunk, úgyhogy ott is szurkoltunk, illetve legutóbb a MEFOB vízilabda döntő meccse előtt is találkozhattak velünk a szurkolók.

Káté: Elmondásod alapján szükséges némi táncban való jártasság, előképzettség ahhoz, hogy valaki cheerleader lehessen. Alapvetően mi szerint választjátok ki a potenciális csapattagokat, kik alkotják a csapatot?

W.Y.: A Sportközpontban heti kétszer tartok táncórákat, és ott elég könnyen le tudom szűrni, hogy kik azok, akikkel hosszú távon lehet tervezni egy ilyen projektet, és nem csak hobbi szerűen járnak táncra. Az első lépés, hogy megkérdezem a lányokat, akikben látok fantáziát, valamint tehetséget és kellő elhivatottságot ahhoz, hogy ebben részt vegyenek. Érdeklődöm afelől, hogy szerintük ez működhet-e, illetve van-e kedvük, idejük rá. Aztán második lépésként elmondom, hogy milyen plusz elfoglaltsággal járna mindez heti szinten. Általában hetente egy próbát szokott jelenteni, amikor új műsort rakunk össze. Viszont, ha már csak a meglévőket gyakoroljuk és megyünk fellépésre, akkor fellépés előtti napon, vagy akár aznap plusz egy órát szoktunk készülni.

Amennyiben ez részükről vállalható, akkor megkezdődik a közös munka. Eredetileg 8-an alkottuk a csapatot, azonban február óta történt egy nagyobb bővülés, 15 főre emeltük a létszámot. Emellett beiktattunk rendes akrobatika órákat is, tehát már nemcsak az egyszerűbb emeléseket és mozdulatokat tudjuk végrehajtani, hanem nehezebb, komolyabb akrobatikai elemeket is, hogy igazi szurkolói csapat lehessünk.

Káté: Hogyan készültök fel egy-egy meccsre, mennyi idő szükséges egy-egy új koreográfia betanulásához?

W.Y.: Attól függ, mire kérnek fel minket. Alapvetően a műsoraink 4-5 percesek, ilyen például egy nyitó vagy egy félidős show. Ennek elkészítése körülbelül egy hónapos plusz elfoglaltság, ha heti kétszer gyakorlunk.

Megkönnyíti a munkát az, ha egy meglévő showt alakítok át: esetleg a produkcióba belekoreografálok egy futsal labdát, vagy például körbe táncoljuk a Teqball asztalt, ha a fellépés ezt követeli. Ennyiben jelent plusz feladatot egy meglévő műsornak az átalakítása, ami két próbát jelent és legfeljebb egy hét alatt megvan. Legutóbb a MEFOB-ra pedig egy különleges, 10 perces műsort vittünk, ami három plusz próbát jelentett a csapatnak, de az eredménye is meglett, nagy sikerünk volt.

Káté: Milyen fogadtatás ér titeket, kaptatok-e esetleg pozitív vagy negatív visszajelzéseket az első fellépések után?

W.Y.: Az első fellépésünk előtt melegítettünk és gyülekeztünk, mikor odajött hozzánk az éppen ott edző kosárlabdázók vezetője egy esetleges jövőbeni kooperáció felől érdeklődve, szóval rögtön pozitív visszacsatolást kapott a munkánk. Ezenkívül folyamatosan érkeznek felénk felkérések, mert látják, hogy szívvel-lélekkel dolgozunk. A lányoknak fantasztikus a kisugárzása, szépek is, profik is, és a produkciónk a show-elemek mellett ösztönzőleg hat mind a közönségre, mind a játékosokra.

Káté: Említetted már, hogy például a futsal csapat meccseinek szünetében, valamint előtte szoktatok fellépni, és ezen kívül is voltak már egyéb felkérések. Milyen terveitek vannak a jövővel kapcsolatban, honnan várjátok még a felkéréseket?

W.Y.: Leginkább a meccstől függ, hogy mire van igény. Általában kérnek egy nyitóműsort, illetve egy úgynevezett halftime show-t a félidők vagy a meccsek között, ez sportáganként változó. Ha még speciálisan igényli valaki, vagy mondjuk egy hosszabb mérkőzésről van szó, akkor a gólok vagy időkérés közben lévő kis húszmásodperces blokkokban gyorsan befutva lehet egy rövid koreográfiát bemutatni. Mivel én táncos világból jöttem, rengeteg felkérés érkezik, mindig igyekszem ezeket az engem körülvevő személyekkel megoldani, akik szívesen részt vesznek ilyenben. Versenyezni nem szeretnének a lányok, úgyhogy az nem szerepel a tervek között, bár én megkérdeztem. Jelenleg én gyűjtöm ös�sze az anyagi hátteret a jelmezekre meg a pomponokra, ezen mindenképp kéne a jövőben változtatni. Nagyon szeretnénk egy olyan környezetet, ahol mögöttünk áll egy csapat, és ők támogatnak mindenben, fellépni küldenek minket ide-oda szakosztályon belül. A célunk összességében az, hogy a minőségi sport mellett kiálljunk, mert tényleg nagyon fontosnak tartom, hogy egy ilyen fajta sportkultúrát tudjunk erősíteni, illetve behozni az országba.

Káté: A cheerleading kultúra elsősorban az Egyesült Államokban meghatározó, hazánkban csak az utóbbi pár évben terjedt el jobban.

Mennyire hasonlít a tevékenységetek az ott megszokott hagyományokhoz?

W.Y.: Ha valamibe belevágok, akkor mindig szeretem azt a lehető legjobban, legprecízebben és legmaximalistábban kivitelezni. Igen, ennek nagy kultúrája van Amerikában, viszont itthon nálunk sajnos annyira nem.

Megnéztem a többi egyetemi csapatot, és ott is nagyon ügyesek a lányok. Viszont azt éreztem, hogy vagy táncolni tudnak, vagy az akrobatikához értenek jobban, illetve ittott előkerülnek az emeléses elemek, amik kötelező jelleggel megadják a cheerleader vonalat. Én az előbbi kettőt szeretném ötvözni. Nálunk táncolni már nagyon ügyesen tudnak, az akrobatikát pedig hozzá tanuljuk. A jókedv, a felhőtlenség, a megfogalmazhatatlan plusz, amit a szurkolói csapat hozzáad a mérkőzésekhez, szintén hiányzik a magyar közegből.

Káté: Jelenleg Winner Cheerleaders néven működtök, de ezt szeretnétek megváltoztatni egy hivatalosabbra. Ez a folyamat hogyan áll jelenleg?

W.Y.: A névváltoztatás csak egy kis kiegészítést jelent, mert Winner Cheerleaders maradunk, a BME szurkolói csapata, viszont szeretnénk – a hivatalos papírmunkák után – ezt Winner BME Cheerleaders-re módosítani, ami fellépések szempontjából semmi változást nem jelent, pusztán megerősítjük a kapcsolódást a Műszaki Egyetem és a Winner között. Jelenleg az a

legfontosabb, hogy a Műszaki Egyetem hallgatói, illetve a sportcsapatai is értesüljenek arról, hogy mi létezünk, működünk, és kész műsorokkal már színpadra álltunk.

Mint BME-s cheerleaderek, támogattuk a srácokat meccs közben, ráadásul most íródik a saját szurkolói versikénk, amit szintén be fogunk építeni a produkciónkba egy speciális tapsos koreográfiával vegyítve.

Káté: Milyen közösségi felületeken vagytok jelen?

Hogyan lehet titeket fellépésekkel kapcsolatban megkeresni?

W.Y.: Az Instagram oldalunk és a Facebook oldalunk működik Winner Cheerleaders néven, azon belül a BMEcheerleaders és a WinnerCheerleaders hashtageket szoktunk használni. Személyesen engem is el lehet érni ez ügyben, emailen keresztül is válaszolok. Rajtam kívül Péter Kinga az, akit még tudnak keresni a BME Sportigazgatóságon, az ő elérhetőségei fent vannak a Facebook-oldalunkon is. Várjuk a sportcsapatok megkeresését és a jelentkezőket, fiúkat, lányokat egyaránt!

Keressetek bizalommal!

Káté: Köszönjük az interjút!

Vezetők: Wellai Yvette, Péter Kinga Csapattagok: Tarjányi Réka, Simon Eszter, Szőke Bianka, Paksa Eszter, Szatzger Anna, Szenczi Bea, Janotka Diána, Kiss Virág, Szűcs Lilla, Csirmaz Luca, Husi Netti, Tóth Renáta, Kovács Réka Elérhetőségek: Instagram, Facebook: @winner_cheerleaders E-mail: winnercheerleaders@gmail.com