Alapítás, költözés, beolvadás

Fénykép Michelberger Pál hagyatékából

A Közlekedési Műszaki Egyetem szolnoki épülete

az 1950-es és ’60-as évek

A közlekedésmérnök képzés 1951-ben Szegeden indult az Öthalmi laktanya épületében, majd a Vásárhelyi sugárút volt gépkocsizó laktanyájában. A Közlekedési Műszaki Egyetem irányító főhatósága a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium volt, az újonnan alapított egyetemen első lépésként vasútépítési és vasúti üzemeltetési szakok indultak. Ekkor az oktatást 16 oktató végezte, akik közül hatan Budapestről jártak Szegedre. Több óraadó is közreműködött az alaptárgyi és szaktanszékeken a főállású kollégák mellett, az akkori előírásoknak megfelelő politikai, nyelvi, katonai és testnevelési feladatok ellátására szervezett oktatói csoportokban. 1952-ben az egyetemet Szolnokra helyezték át, ahol a megyei bíróság épületében kapott helyet. 1953-ban az út- és vasútépítési szakokat leválasztották

Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Közlekedés – Üzemmérnöki Kar Dékánjának, Szolnok.

Értesítem, hogy a fennálló közlekedési, fűtési stb. nehézségekre való tekintettel, továbbá mivel a folyamatos oktatás biztosításához szükséges uj tantervek és előadási anyagok kidolgozás alatt vannak, az órarendszerü egyetemi oktatást további intézkedésemig szüneteltessék.

Egyidejüleg felhívom, hogy az oktatási szünet alatt az egyetemi tanszékek tudományos munkatervüknek megfelelően végezzék tudományos munkájukat és utasításainak megfelelően vegyék ki részüket a tanterv elkészítési, valamint az uj előadási anyag kidolgozásában.

Az érdeklődő hallgatók számára tanszéki foglalkoztatások keretén belül biztositsa szakmai továbbképzésüket. A kötetlen idejü tanszéki foglalkoztatásokra a helyi lehetőségek keretein belül rendelhetők be a hallgatók.

Budapest, 1956. november 29.

Dr. Kónya Albert kormánybiztos

a Közlekedési Műszaki Egyetemről és Budapestre, az Építőipari Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karára helyezték át. Ezzel egyidejűleg Szolnokon megalakult a gépjármű üzemeltetési szak, a vasútüzemeltetési szakon belül pedig a vasúti távközlési és biztosítóberendezési ágazat. 1956 elején megkezdődött az egyetem Budapestre költöztetése és betagozódása az Építőipari Műszaki Egyetem és a Közlekedési Műszaki Egyetem összevonásából létesült Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetembe, annak egyetemi szintű okleveles mérnökképzést adó Közlekedési Üzemmérnöki Karaként. Kezdetben az új kar az egyetem központi épületében kapott ideiglenes elhelyezést, majd a Hadmérnöki Kar megszűnése után – 1958-tól, közel 20 éven át – a Kinizsi utcai volt Református Gimnázium épülete lett a kar székhelye. 1967-ben került sor a BME és az ÉKME egyesítésére, Budapesti Műszaki Egyetem elnevezéssel. Ekkor a karon az oktató-nevelő és tudományos munka szervezeti kereteit az Aero- és Termotechnika-, az Építő és Anyagmozgató Gépek-, a Gépelemek-, a Gépipari Technológia-, a Gépjárművek-, a Közlekedésautomatikai-, a Közlekedésüzemi-, a Közlekedésgazdasági-, a Matematika-, a Mechanika- és a Vasúti Járművek Tanszék képezte. A 60-as évek közepétől mind a szakmérnök képzés, mind a gazdasági mérnökképzés nagymértékben fejlődött, 15 szakmérnöki szakon és a gazdasági mérnöki szak 5 ágazatán folyt posztgraduális képzés.

Helikoptermodell 1962-ből