A Budapest - Szabadság téri gyülekezet nyilatkozata

A Budapest-Szabadság téri református gyülekezet 2015. november 15-én elfogadott nyilatkozata a Hegedűs Loránt lelkipásztor ellen hozott egyházkerületi bírósági határozat tárgyában A Hazatérés temploma gyülekezete mélységes erkölcsi felháborodással értesült arról, hogy a Tiszáninneni Református Egyházkerület bírósága igehirdetése miatt elmarasztalta lelkipásztorát, Hegedűs Lorántot. Az igehirdetés, ha abban nincs tévtanítás, vagy istenkáromlás, akkor a preadicatio verbi Dei est verbum Dei – a hirdetett Ige Isten Igéje – református hitvallási alaptételünk szerint ugyan bírálható, de fegyelmi eljárásban el nem marasztalható.

Mind az írott, mind a hirdetett, valamint a sákramentális Igét Isten lelke eleveníti meg. Aki azt állítja, hogy az igehirdetés nem Istenre mutat, hanem emberre, egyúttal azt is állítja, hogy az igehirdetőt nem Isten Lelke ihlette. Ebből következően csakis az ördögi lélek megszállottjaként szólhatott a prédikátor, ami a lehető legsúlyosabb vád egy lelkésszel szemben.

Mi, akik igehallgatóként vettünk részt 2013. november 3-án vasárnap a Hazatérés templomában, annak alapkőletétele 75. évfordulóján tartott ünnepi hálaadó istentiszteleten, mindnyájunk lelki épülésére hallgattuk Hegedűs Loránt mindenestül evangéliumi, hitvalló és egyházépítő szolgálatát, amelynek prófétai revelációval bíró, biblikus látása volt a gyülekezetés templomalapító kormányzó, Horthy Miklós hithősként való méltatása – kizárólag az egyház javára és a Szentháromság Isten dicsőségére.

Mindazt, amit egyházunk vezetői – kivéve a kormányzó kenderesi újratemetését valóban lelkünket ébresztően végző dr. Hegedűs Lorántot, a magyarok püspökét – elmulasztottak, azt fogalmazta meg lelkipásztorunk, mivel a hithős élete és tanúságtétele szükségszerűen a legtökéletesebb Isten-emberi példára, Krisztusra mutat.

A Szathmáry Béla irányította bíróság így nem kizárólag a lelkipásztort, mint igehirdetőt, hanem a presbitériumot és az egész gyülekezetet, mint igehallgatót bélyegezte meg evangélium-, hitvallás- és egyházellenes ítéletével.

Ebből természetszerűleg következett Szathmáry Béla bíró Csepregi Botond szélsőségesen egyházellenes rágalmakat jelen ügyben is lelkészünkkel szemben terjesztő ámokfutónak adott nyilatkozata, amelyben a tárgyaláson résztvevő híveinket köztörvényes bűnözőket és alacsony intelligenciájú hozzátartozóikat alulmúló, alpári viselkedéssel vádolta meg csak azért, mert szúnyogot megszülő, de a tevét elnyelő ítélete, farizeusi képmutatása feletti erkölcsi felháborodásukat nem rejtették véka alá.

Gyülekezetünk Isten iránti hálaadással köszöni meg lelkészének, Hegedűs Lorántnak a Hazatérés templomában és szerte a Kárpát-medencében, a Kárpáthazában végzett negyedévszázados igehirdetői és lelkigondozói szolgálatát, amelyért méltán nevezik őt az Igére szomjazó és az egyházi vezetőink részéről számtalanszor cserbenhagyott, kifosztott és megalázott magyar lelkek a nemzet lelkészének.

Ezért bátorkodik őt felkérni a Horthy Miklós kormányzóra ismételten emlékező gyülekezet, hogy minden lehetséges lépést tegyen meg annak érdekében, hogy a református hitvallásainkkal ellentétes, őt méltatlanul elmarasztaló, koncepciós perben hozott bírósági ítéletet felülvizsgáltassa a zsinati bírósággal. Amennyiben erre nem nyílik lehetőség, a gyülekezet felszólítja a presbitériumot, hogy az egyházi felsőbb hatósággal mindennemű kapcsolatot függesszen fel mindaddig, amíg a Magyar Református Egyházunk hitvallásos rendje helyre nem áll. A Szentlélek munkáját ördöginek mondó lélekkáromlásban gyülekezetünk és egyetlen elöljáró sem lehet hallgatásával és tétlenségével tettestárs, mert ez az a bűn, ami Jézus Urunk szavai szerint soha meg nem bocsátható.

A Hazatérés temploma gyülekezete egyúttal bűnbánat megtartására hívja fel Szabó István püspököt azért, mert provokációval vádolta meg a Budapest-Szabadság téri szent eklézsiát, mert törvényes presbitériumi határozata szerint temploma előterében szobrot állított annak a kormányzónak, aki ezerszer többet tett a reformárus egyház épüléséért, mint amit hivatalban lévő püspökként valaha is tehet Isten könyörületéből. Bűnbánattartásában ne feledkezzen el elítélni az Isten megszentelt hajléka előtt randalírozó, hites, cionista csűrhét, mivel azért lett egyházunk püspöki tisztébe beiktatva, hogy elsőként védelmezze, és ne elsőként betámadja saját egyháza egyik lelkészét, aki nem tett mást, mint saját, megtámadott nyáját és egész magyarságát óvta „az idegen kegyesek megnőtt éhű fattyaitól”.

Ha pedig a bűnbánat tartásában esetlegesen nem feledkezne el mindarról, amit püspök elődje, lelkészünk édesapja, dr. Hegedűs Loránt ellen vétett, akkor bizonyára nem fog előfordulni hátralévő, az örökkévalóság szempontja szerint igencsak szűkre szabott hivatali idejében még egyszer olyan skandalum, hogy a Károli Gáspár Református Egyetemet és annak pedagógiai karát alapító dr. Hegedűs Loránt emléktábláját eltávolíttatják az avatás előtt három nappal Nagykőrösön. Csak azért, mert szerepelt rajta hősi életével kiérdemelt titulusa, a magyarok püspöke és szállóigeszerű jelmondata: Ceterum censeo: Hungariam esse salvandam – Egyébként azt tanácsolom, Magyarországot meg kell menteni.

A Hazatérés temploma végül felhívással fordul a többi református gyülekezethez, azok lelkészeihez, gondnokaihoz és presbitereihez, hogy imádkozzanak egyházunk megtisztulásáért és újjászületéséért. S nyújtsanak testvéri kezet az újszövetségi életrend legígéretesebb magaslata, a magyar Sion megmentéséért küzdő, hitvalló igei közösségünknek.