Ha kérdései mást vagy mást is céloznának, mint a jelenlegi jegybank-elnök, esetleg édesapja sárba rántását, a Kovászai életmű és utóélete szurokba-tollba hengergetése révén, vagy (s ez igen meglepő lenne) az én önmagában közérdeklődésre vajmi kevéssé számot tartó személyem kiplakatírozását, s így pl. őszintén érdekli akár a Kovásznai kanonizáció, mint az elmúlt száz év ritka magyar sikertörténeteinek egyike, akár az ilyes jelzőkkel bajosan teleaggatható pécsi vagy esztergomi projektum, örömest megiszom Önnel egy hosszú kávét.
Ezúton is még egyszer szíves figyelmébe ajánlom a kovasznai.org honlap főoldalának tetején az ún. slideshow-ban a londoni eseményekről elsőként készült 4 perces rövidfilmet. Valamint a honlap „London” részére kattintva előbukkanó, „Riportrait 2016.” című, a Kovásznai életműről készült animációs filmet, s abban az életművet saját hangjukon, animációs figurává varázsoltan „reklámozó” megszólalókat, főként az angolszász képzőművészeti szcéna nagyjait - W. Kentridge, prof. S.Wilson (Courtauld Institut of Art), prof. P. Wells (Loughborough University), stb, - s persze igen jeles magyar megszólalókat (Hankiss E., Hammer F.,Parti Nagy L., stb).
A Kovásznai-életmű brit adoptációjának és adaptációjának megalapozása részeként 2016 februárjában nyomtatott verzióban és a digitális térben valóban megjelent a 2010-es Kovásznai monográfia angol nyelvű változatára alapozott brit verziójú nagymonográfia, kiegészítésekkel, tipográfiájában is a brit környezethez alkalmazkodó változásokkal, digitális mellékleteiben is megújulva. 2016. február végén az ikonikus Courtauld Institut of Art valóban rendezett a meghívott brit szakmai közösségnek, több mint 120, fele részben ismert jelenlegi s fele részben jövőbeni kurátor, szakíró, galerista, tanár, stb részvételével Kovásznairól egy konferenciát, William Kentridge és az angolszász képzőművészeti világ referencia értékű személyei, így Sarah Wilson prof., Paul Wells prof. és Szántó András részvételével. S az ahhoz szorosan kapcsolódóan, demonstrációként az Alapítvány valóban rendezett ugyanabban az épületben, az emblematikus Somerset House-ban, a meghívott szakmai közönségnek, egy tömegesen látogatott, 3 napos önálló, az életművet átfogó, s mintegy 230 festményt, grafikát s filmet felvonultató Kovásznaikiállítást, a nagymonográfia és az animációs „reklámfilm” bemutatójával egybekötve. Az e szakmai publikumnak szóló tárlatvezetéseket a fent említett személyek (Wells, Wilson és Szántó) tartották. A konferencia és az ahhoz kapcsolódó kiállítás hallgatójaként, nézőjeként sok egyéb közt részt vett pl. az Art Basel egyik kurátora, a Modern Art Oxford és pekingi Ullens Center for Contemporary Art igazgatói, mindegyikük egy-egy közeli megjelenés jelentős esélyét kínálva a Kovásznai életműnek. Kovásznai és William Kentridge valóban mindketten készítettek rajzfilmeket, ám főként egyéb animációs filmeket, s életművük jelentős részben egyedi képzőművészeti alkotásaik filmes fölhasználásából áll. S valóban mindketten diktatúrában éltek. (Az idősebb Kentridge, a ma 94 éves Sir Sidney pl. Mandelát is védte annak idején.) Szíves figyelmébe ajánlom, amit Kentridge 2011-ben a Kentridge-Kovásznai show alkalmával nyilatkozott a Szépművészeti Múzeumban (ez egyebek közt a kovasznai.org honlapra s azon belül a History részre kattintva fellelhető „Spider-man behind the Iron Curtain” c. filmben hallható), s a mostani londoni, a Courtauld Institute of Art által szervezett Kovásznai konferencián tett megállapításait. Végül engedelmével emlékeztetném még a Kovásznai projekt eddigi, korábbi években tötrtént feljleményeire:
Kovásznainak, a hidegháború korának nagy magyar s egyszersmind az egész időszak egyik legeredetibb európai festőjének életműve, a csaknem teljes ismeretlenségből, 2010-ben került először a nagyközönség elé. S mindjárt négy hónapon át, a Magyar Nemzeti Galéria egyik egész épületét betöltő életmű kiállításán. A sajtóból: „Zseni a 3 T árnyékában.” „A leggigantikusabb, legkorszerűbb projekt, amely a magyar kiállítás történet során valaha megvalósult.” (Rockenbauer Z.)