Polt Péterhez fordult a NAIH

atlatszo.hu 2015.01.01.

1

Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság

Ügyszám: Ügyintéző:

NAIH-1845-3/2013A/ dr. Osztopáni Krisztián

Tisztelt Uram!

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak (a továbbiakban: Hatóság) címzett beadványában Ön azt kifogásolta, hogy az elektronikus adatok és adathordozók lefoglalásával, illetve azok bizonyítékként történő becsatolásával összefüggő jogszabályi rendelkezések a büntetőeljárás során nem biztosítják megfelelően a személyes adatok védelméhez fűződő jog érvényesülését.

A beadványával összefüggésben a Hatóság áttekintette a lefoglalást érintő büntető eljárásjogi jogszabályokat, valamint az adatvédelmi tárgyú jogszabályi rendelkezéseket, és 2014. december 19-én kelt levelében tájékoztatta Dr. Polt Péter legfőbb ügyészt az ezekkel kapcsolatban tapasztalt ellentmondásokról és hiányosságokról. A legfőbb ügyésznek címzett levelet továbbítom az Ön számára is.

A legfőbb ügyész válaszáról, illetve az üggyel összefüggésben kialakított végleges hatósági álláspontról a későbbiekben tájékoztatni fogom Önt is.

A személyes adatok védelmét és a közérdekű adatok nyilvánosságát érintő ügyben forduljon a Hatósághoz továbbra is bizalommal.

Budapest, 2014. december 22.

Üdvözlettel:

Melléklet:

a Hatóság

1 '^2 > R u d a p e i t , r

SíiMíjyi F - s é b ő l fasor

7.2IC.

NAIH-1845-2/2013/V.

számú

levele.

Td :

+ 3fi 1 3 0 1 - 1 - 1 0 0

Fax:

+ 3 6 1 .391-1/110

ugyMszolgaliUhurih.tni www.riiiih.hu

T

atlatszo.hu 2015.01.01.

2

Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság

Ügyszám:

NAIH-1845-2/2013/V.

Dr. Polt Péter legfőbb ügyész részére Legfőbb Ügyészség Budapest Markó u. 16.

1055

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

Állampolgári bejelentés érkezett a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (a továbbiakban: Hatóság), amelyben a bejelentő azt kifogásolta, hogy az elektronikus adatok és adathordozók lefoglalásával, illetve azok bizonyítékként történő becsatolásával összefüggő jogszabályi rendelkezések a büntetőeljárás során nem biztosítják megfelelően a személyes adatok védelméhez fűződő jog érvényesülését.

A bejelentő konkrét üggyel (a pécsi egyetemi vesztegetés néven híressé vált büntetőügy) összefüggésben előadta, hogy a büntetőeljárásban 27 vádlott és 18 jogi személy vett részt. Az eljáró hatóságok több személy esetében is becsatolták az általuk használt elektronikus adathordozó teljes tartalmát. Az érintettek az adathordozókon olyan személyes adatokat is tároltak, amelyek semmilyen kapcsolatban nem álltak a vád tárgyává tett bűncselekményekkel. A bejelentő szerint az eljáró hatóság például olyan számítógép tartalmát is lefoglalta, amelyen a vádlott családtagjának munkájával összefüggő dokumentumok is megtalálhatóak, vagy például olyan adathordozó-másolatot is becsatolt bizonyítékként, amelyen egy ügyvéd az ügyvédi praxisa alatt ellátott ügyeivel összefüggő adatokat tárolta. Emellett a bejelentő elmondása szerint büntetőügyben bizonyítékként becsatolták többek között az egyetem elektronikus adathordozón tárolt adatait is (az egyetem dolgozóival, oktatóival kapcsolatos adatok, hallgatóinak szociális helyzetével összefüggő adatok).

A Hatóság a bejelentés alapján áttekintette a lefoglalást érintő büntető eljárásjogi jogszabályokat, valamint az adatvédelmi tárgyú jogszabályi rendelkezéseket. Engedje meg, hogy ez alapján az üggyel összefüggésben az alábbi álláspontomról tájékoztassam.

1. Az elektronikus adathordozót érintő bizonyítási cselekmények során alapvetően két kényszerintézkedés-típust alkalmaznak az eljáró hatóságok: a lefoglalást (az elektronikus adathordozó lefoglalását vagy az elektronikus adat lefoglalását) és az információs rendszerben tárolt adatok megőrzésére kötelezést.

A lefoglalást és az információs rendszerben tárolt adatok megőrzésére kötelezést elsődlegesen a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) rendelkezései szerint kell megítélni.

Az elektronikus adat lefoglalásáról, mint speciális kényszerintézkedés alkalmazásáról a lefoglalás és a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelésének, nyilvántartásának, előzetes értékesítésének és megsemmisítésének szabályairól, valamint az elkobzás végrehajtásáról szóló 11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet [a továbbiakban: 11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet] 67. §-a rendelkezik.

1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 22/C.

Tel.: +36 1 391-1400 Fax: + 3 6 1 391-1410

ugyfelszolgalat@naih.hu vvwvv.naih.hu

atlatszo.hu 2015.01.01.

3

Nyilvánvaló, hogy az adott büntetőeljárás sajátos körülményeinek alapul vételével, esetről esetre lehet eldönteni azt a kérdést, hogy mely kényszerintézkedés alkalmazása indokolt az eljáró hatóság részéről. A kényszerintézkedésről szóló döntés meghozatala során a szakmai szempontok mellett érvényesülniük kell a Be. alapelvi jellegű rendelkezéseinek.

A Be. 60. § (1) bekezdése értelmében az emberi méltóságot, az érintettek személyiségi jogait tiszteletben kell tartani. A Be. 60. § (2) bekezdése alapján a kényszerintézkedés alkalmazása esetén az érintett személy alkotmányos jogainak korlátozását megengedi, az ilyen cselekmény elrendelésének az egyéb feltételek megléte mellett is csak akkor van helye, ha az eljárás célja kisebb korlátozással járó más cselekménnyel nem biztosítható. A Be. 77. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a bizonyítási cselekmények végzésekor az emberi méltóságot, az érintettek személyiségi jogait tiszteletben kell tartani.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:43. § e) pontja - a korábbi Ptk.-val ellentétben nevesített személyiségi jogként tartalmazza a személyes adatok védelméhez fűződő jogot. Ennek megfelelően a büntetőeljárásban részt vevő hatóságok eljárási és bizonyítási cselekményei során különös figyelemmel kell lenni a személyes adatok védelméhez fűződő jog érvényesülésére.

A személyes adatok védelmét szolgáló alapvető szabályokat az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) tartalmazza. Az adatvédelem egyik legfontosabb garanciális szabálya az Infotv. 4. § (1)-(2) bekezdésében megfogalmazott célhoz kötött adatkezelés elve. Eszerint személyes adat kizárólag meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében kezelhető. Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas. A személyes adat csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig kezelhető.

Adatvédelmi jogi szempontból bizonyítás célját általános jelleggel a Be. 75. § (1)-(2) bekezdése alapján lehet meghatározni. Az adatkezelés célja a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazása (illetve adott esetben a polgári jogi igény elbírálása, de a büntetőeljárás során polgári jogi, családjogi, szabálysértési jogi és egyéb más jogokhoz tartozó szabályok is alkalmazásra kerülhetnek) szempontjából jelentős tények megismerésén keresztül a tényállás tisztázása, és a vádat alátámasztó bizonyítási eszközök beszerzése, megvizsgálása.

A Hatóság álláspontja szerint a fenti jogszabályi rendelkezések és az állam büntető igénye érvénysülésének az feleltethető meg, ha az eljáró hatóságok főszabály szerint az elektronikus adatot a 11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet alapján, átmásolással foglalják le. Az adatkezelés célja ugyanis már ezen kényszerintézkedés alkalmazásával elérhető, hiszen az eljáró hatóság számára az alapvetően az elektronikus adat jelenti azokat a releváns tényeket, amelyek a tényállás tisztázásához szükségesek. Az elektronikus adat másolás útján történő lefoglalása biztosíthatja az érintett információs önrendelkezési jogát, minthogy az érintett számára a személyes adatok megmaradnak. Ezzel egyidejűleg természetesen alkalmazható az információs rendszerben táróit adatok megőrzésére kötelezés kényszerintézkedése, amennyiben az eljáró hatóság további biztosítékokat tart szükségesnek.

A Hatóság álláspontja szerint az elektronikus adathordozó (vagy az informatikai eszköz) alapvetően abban az esetben foglalható le, ha például az ügy körülményei alapján valószínűsíthető, hogy a bíróság a büntetőeljárás során az elkobzás intézkedését fogja alkalmazni, vagy például ha a lefoglalt eszközt más személynek kell kiadni, mint akitől lefoglalták. Emellett akkor is le lehet foglalni az elektronikus adathordozót (vagy az informatikai eszközt), ha olyan, a bizonyítás szempontjából releváns adatok találhatóak az adathordozón (műszaki, technikai jellemzők, szoftverrel összefüggő adatok), amelyek az adatok átmásolása során nem rögzülnek.

2

atlatszo.hu 2015.01.01.

4

Azonban a fenti esetekben is biztosítani kell az érintett számára annak lehetőségét, hogy az adathordozón található személyes adataihoz hozzáférhessen (például a lefoglalt adathordozón található személyes adatairól az érintett másolatot kaphasson).

2.1. A célhoz kötött adatkezelés alapelvének központi eleme a kezelhető adatok köre, az adatkezelés időtartama és az adatkezelés mértéke: csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas. Személyes adat csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig kezelhető. Az adatkezelésnek a kezelhető személyes adatok tekintetében, terjedelmében és időtartamában az adatkezelési célhoz kell igazodnia.

2.1.1. A kezelhető adatok körét érintően - a Be. 75. §-ához fűzött kommentár megállapításával összhangban - mindenekelőtt azt szükséges kiemelni, hogy az eljáró hatóságok számára nem könnyű feladat a büntetőeljárással összefüggő releváns tények meghatározása és kiválasztása, különösen nem a büntetőeljárás kezdetén, amikor még kevés információ áll rendelkezésre és a bűncselekmény elkövetésének körülményei még éppen csak körvonalazódnak. A bizonyítási eljárás előrehaladtával azonban a releváns tények köre is szűkül, sőt változhat is. Ennek megfelelően a bizonyítandó tények pontos köre is mindig csak a konkrét ügy kapcsán határozható meg.

A büntetőeljárás ezen sajátossága azzal a hatással jár a kezelhető adatok körére nézve, hogy az adatkezelés során annak mennyisége, terjedelme folyamatosan változik. Attól függően, hogy az adott büntetőeljárás során több vagy kevesebb körülményt kell bizonyítani, több vagy kevesebb személyes adat kezelésére kerülhet sor.

A Hatóság álláspontja szerint a célhoz kötött adatkezelés elvéből egyértelműen az a kötelezettség következik, hogy az eljáró hatóság a Be. alapján kizárólag azon személyes adatok kezelésére jogosult, amelyek a Be. 75. § (1)-(2) bekezdésében megfogalmazott cél eléréséhez elengedhetetlenül szükségesek. Ennek megfelelően viszont az eljáró hatóságnak törölnie kellene mindazon személyes adatokat, amelyek az elkövetett bűncselekménnyel nem hozhatóak összefüggésbe.

2.1.2. A célhoz kötött adatkezelés elvével kapcsolatban azonban figyelemmel kell lenni az alapelv másik alkotóelemére: az adatkezelés időtartamára.

A bizonyítás, mint adatkezelés időtartama bár alapvetően a nyomozati szakhoz kapcsolódik, azonban bizonyításra az eljárás későbbi szakaszában is lehetőség van: az iratismertetés utáni intézkedésként, az első- és másodfokú bírósági eljárás során vagy a megismételt eljárás során, sőt perújítás alkalmával is. Ez jelentősen meghosszabbítja az adatkezelés időtartamát (adott esetben több évig tartó büntetőeljárás is lehet vagy több év eltelte után újraindulhat a büntetőeljárás), hiszen amíg a bizonyítási eljárás lefolytatására lehetőség van, addig a Be. 75. § (1)-(2) bekezdésében megfogalmazott adatkezelési cél is fennáll.

2.2. A célhoz kötött adatkezelés elvének vizsgálatakor figyelemmel kell lenni a bizonyítási eljárással és a bizonyítékokkal kapcsolatos garanciális rendelkezésekre, így a fegyverek egyenlőségére.

A fegyverek egyenlőségének elvét a 6/1998. (III. 11.) AB határozat iránymutató jelleggel határozta meg.

Az Alkotmánybíróság határozatában kimondta, hogy „a tisztességes eljárásnak az egyezményés alkotmányszövegekben nem nevesített, de általánosan és nem vitatottan elismert eleme a »fegyverek egyenlősége«, amely a büntetőeljárásban azt biztosítja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyen arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson. A fegyverek egyenlősége nem minden esetben jelenti a vád és a védelem jogosítványainak teljes azonosságát, de mindenképpen megköveteli, hogy a védelem a váddal összevethető súlyú

3

atlatszo.hu 2015.01.01.

5

jogosítványokkal rendelkezzen. A fegyverek egyenlőségének [...] másik feltétel, hogy az ügyben releváns adatokat a vád, illetve a terhelt és a védő ugyanolyan teljességben és mélységben ismerhessék meg. Itt érintkezik a fair trial elve a védelemhez való jog hatékonyságának és a védelemre való felkészülés kellő idejének és eszközeinek követelményével.

Az előző pontban idézte az Alkotmánybíróság az Emberi Jogok Európai Bizottsága értelmezését ezeknek a védelem jogát szolgáló eszközöknek tág köréről. Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy az eljárásban szereplő adatok és dokumentumok teljes megismerése és - megfelelő biztosítékok között - birtokolása is ezek közé a »mindenképpen biztosítandó« jogok közé sorolható. A dokumentumok megismerése; a belőlük készíthető jegyzetek szabad »birtokolása«; a dokumentumok »birtoklása« a tárgyalás alatt vagy máskor is, de csak a bíróság épületében, azonban nem elégíti ki a védelemhez való jogot, ha egyszersmind a fegyverek egyenlősége

nem érvényesül" Az Alkotmánybíróság a 6/1998. (III. 11.) AB határozatban továbbá azt is kimondta, hogy „a fegyverek egyenlőségéből tehát az következik, hogy a terhelt és a védő jogának korlátozása az iratmásolatok szabad birtoklása és használata tekintetében az alább kifejtett megkülönböztetések szerint alkotmányellenes, ha a vád ugyanazokat az iratokat korlátozás nélkül birtokolhatja, és használhatja. (A titokvédelem követelményei emellett természetesen egyenlőképpen kötelezik mindkét felet.)"

A fegyverek egyenlőségének elve azt követeli meg, hogy ha az eljáró hatóságnak lehetősége volt arra, hogy egy elektronikus adathordozó teljes tartalmát átkutathassa a bizonyítékok megszerzése érdekében, akkor a terheltnek az ártatlanságát bizonyító vagy a büntetőjogi felelősségét csökkentő bizonyítékok felkutatása érdekében szintén lehetősége legyen az elektronikus adathordozó teljes tartalmának áttekintésére. Ezen elv érvényesülése épp azt igényli, hogy a terhelt szemszögéből ne legyen semmilyen korlátja az adatok megismerésének, és a terhelt is hozzáférhessen mindazon adatokhoz, amelyekhez az eljáró hatóság is hozzáfért.

2.3. Emellett az elektronikus adatok és adathordozók lefoglalásával összefüggésben számos olyan további körülményre is figyelemmel kell lenni, amely érdemben befolyásolja a személyes adatok védelméhez fűződő jog érvényesülését. így például tekintettel kell lenni arra, hogy hogy az elektronikus adatok vagy adathordozók lefoglalását nem csak a büntetőeljárás résztvevőit érintik, hiszen a lefoglalt adathordozókon nem csak a bűncselekménnyel összefüggésbe hozható személyek adatai találhatóak meg. Figyelembe kell venni, továbbá azt is, hogy az eljáró hatóságok adott esetben olyan személyek elektronikus adatait vagy adathordozóit is lefoglalhatják, és azokat bizonyítékként becsatolhatják, akik a bűncselekménnyel nem hozhatóak összefüggésbe. A személyes adatok védelméhez fűződő jog az esetükben fokozottabb védelmet kíván meg, hiszen ezek a személyek passzív, „kiszolgáltatott" szereplői a büntetőeljárásnak.

Ezen érintetti körnek a személyes adatok védelméhez fűződő joga sérülhet amiatt is, hogy habár a büntetőüggyel nem hozhatóak összefüggésbe, és így az személyes adataikra kiterjedő adatkezelés vonatkozásában nem állapítható meg a Be. 75. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott adatkezelési cél, mégsem tudják gyakorolni az adatok törléshez való jogukat. Az Infotv. 17. § (2) bekezdés c) pontja ugyanis a személyes adatot törölni kell, ha az adatkezelés célja megszűnt. Ezen érintetti kör esetében a személyes adataik kezelésének nincs célja, még ha az adathordozón tárolt más személyes adatok relevánsak is a bizonyítás szempontjából.

Az adatok törlésének a problémája alapvetően arra vezethető vissza, hogy az adathordozóról készített másolat vagy a lefoglalt adathordozó tárgyi bizonyítéknak minősül. A büntetőeljárás során kiemelten fontos eljárásjogi érdek a tárgyi bizonyítékok hitelessége, integritása, hiszen csak ez biztosíthatja azt, hogy a bizonyítékot az eljáró bíróság ténylegesen figyelembe vegye a tárgyalás során. Az átmásolás épp ezért olyan módon történik, amely kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az eredeti adathordozó és az arról készült másolat egymással megegyezik. Ebben a tekintetben a büntetőeljárási szempontok bár felülírhatják a 4

atlatszo.hu 2015.01.01.

6

személyes adatok védelméhez fűződő jogot, azonban ehelyütt a jogalkotónak nagyobb figyelmet kellene fordítania az arányosság követelményére.

3.1. A Hatóság által áttekintett hatályos jogszabályi rendelkezések nem határoznak meg egyértelmű koriátokat azzal kapcsolatban, amelyek egyértelműen kizárnák annak lehetőségét, hogy az eljáró hatóságok kezeljék büntetőüggyel összefüggésbe nem hozható személyek személyes adatait. így például a nyomozást iratainak ismertetése során (Be. 193. §) vagy az eljárás későbbi szakaszaiban nincsenek olyan garanciális rendelkezések, amelyek ezen érintetti kör személyes adatok védelméhez fűződő jogának védelme érdekében korlátoznák az érintettek adatainak megismerhetőségét.

3.2. A Hatóság álláspontja szerint a fent kifejtettek szempontok figyelembe vételével biztosítani kell a megfelelő egyensúlyt az információs önrendelkezési jog és az állam büntető igénye között, különös tekintettel a Be. explicit és implicit alapelveire.

A Hatóság álláspontja szerint az elektronikus adathordozók bizonyítékként történő becsatolásával, és annak a büntetőeljárás későbbi szakaszában történő megismerésével összefüggésben a hatályos jogi rendelkezések nem nyújtanak megfelelő, magas szintű védelmet. A Hatóság véleménye szerint olyan garanciális szabályok szükségesek, amelyek a személyes adatok védelméhez fűződő jog szem előtt tartása mellett érvényre juttatják a büntetőeljárás szempontjait is.

Mindezek alapján a Hatóság álláspontja szerint szükséges megvizsgálni azoknak az intézkedéseknek a lehetőségét, amelyekkel biztosítható az elektronikus adatok és adathordozók lefoglalása során az érintett személyes adatok védelméhez fűződő jogának érvényesülése. Ilyennek tekinthető például olyan kifejezett, a Be.-ben rögzített garanciális rendelkezések megalkotását, amelyek azzal egyidejűleg, hogy lehetővé teszik a terhelti jogok gyakorlását, ugyanakkor biztosítják annak lehetőségét, hogy erre olyan módon kerülhessen csak sor, hogy a büntetőüggyel összefüggésbe nem hozható személyek személyes adatait felismerhetetlenné teszik.

Ezzel összhangban arra kérem Önt, hogy írásban tájékoztassa a Hatóságot az üggyel összefüggésben kialakított álláspontjáról, illetve arról, hogy Ön szerint milyen intézkedésekkel biztosítható a személyes adatok magasabb szintű védelme az elektronikus adatok és adathordozók lefoglalása, és bizonyítékként történő becsatolása során.

Tájékoztatom arról, hogy a Hatóság jelen állásfoglalása nem minősül a Hatóság végleges álláspontjának, annak kialakításában támaszkodunk a Legfőbb Ügyész Úr álláspontjára is. Amennyiben szükségesnek tartja, a Hatóság is szívesen közreműködik jelen állásfoglalásban felvetett kérdéseket vizsgáló munkacsoport létrehozásában.

Együttműködését előre is köszönöm.

Budapest, 2014. december 19.

5