dr. Polt Péter legfőbb ügyész úr Legfőbb Ügyészség 1055 Budapest, Markó u. 16. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Alulírott dr. Bodoky Tamás Richárd, az atlatszo.hu Közhasznú Nonprofit Kft. (székhelye: 1084 Budapest, Déri Miksa utca 10. 4. em. 9. ajtó) ügyvezetőjeként, annak képviseletében eljárva a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 171. § (1) bekezdése alapján feljelentést teszek ismeretlen tettesek ellen a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 399. §-ába és 400. §-ába ütköző, illetve a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 303. §-ába és 303/A. §-ába ütköző pénzmosás bűntette, illetve vétsége, valamint a Btk. 401. §-ába és a régi Btk. 303/B. §-ába ütköző pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása bűntette, valamint a Btk. 293. §-ába ütköző hivatali vesztegetés kísérleténekés a régi Btk. 253. §-ába ütköző vesztegetés kísérletének gyanúja miatt. 1. A sajtóban azeri pénzmosási botrányként hivatkozott ügy lényege, hogy Azerbajdzsán kormányához köthető személyek titkos bankszámlákat használtak fel 2012 és 2014 között arra, hogy európai politikusoknak nyújtsanak anyagi előnyöket, luxuscikkeket vásároljanak vagy egyéb tranzakciókat bonyolítsanak velük. Az ügy kipattanásához az vezetett, hogy a Berlingske című dán lap összesen 2,9 milliárd dollárnyi forrás mozgását bizonyító banki dokumentumhoz jutott hozzá, amit aztán az egyes utalások hátterének felderítése érdekében az OCCRP nemzetközi újságíró szervezettel is megosztott. Az ügyben érintett cégek egy szövevényes céghálót alkotnak, amelyet azért hoztak létre, hogy az azerbajdzsáni elit anélkül tudjon tisztára mosni, illetve elkölteni gyanús eredetű dollármilliárdokat, hogy arról a nyilvánosság tudomást szerezne. A kiterjedt cégháló középpontjában négy brit bejegyzésű cég áll, a pénz nagy része ezeken folyt át. Ezek a Polux Management LP, a Hilux Services LP, a Metastar Invest LLP és a LCM Alliance LLP. Közös bennük, hogy nem tudni, valójában ki áll mögöttük, mert a papírokon megnevezett részvényesek csak névleg tulajdonosok. A Hilux és a Polux nevű cégeknek mind a skóciai, mind a bakui címe megegyezik, ám a valódi tulajdonosok kiléte nem derül ki a dokumentumokból. Viszont mindkettő bankszámláit ugyanaz a személy nyitotta: az 52 éves azeri Maharram Ahmadov. A két cégen összesen 1,7 milliárd dollár folyt át. Amikor az OCCRP riporterei a megadott címen felkeresték Ahmadovot, a mesés gazdagságnak nyomát sem találták. A férfi Baku külvárosában él egy kunyhószerű építményben; szomszédjában csirkenevelő farmok vannak. Ahmadov azt mondta, hogy bár hivatalosan ő a cégek igazgatója, valójában semmit sem tud az általuk bonyolított tranzakciókról. Egy bakui banknál sofőr, és a pénzintézet vezetői kérték fel, hogy legyen a két titokzatos cég „igazgatója”. A pénzmosási ügynek más országokban közvetlen politikai korrupciós szálai is vannak: legalább három európai – az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlésében aktív – politikus, egy újságíró, és több üzletember kapott juttatásokat az érintett cégektől, akik az európai konszenzussal szöges ellentétben csupa jót írtak és nyilatkoztak az azeri kormányról, miközben jelentős összegeket kaptak a céghálózaton keresztül1.
1
Az OCCRP összefoglalója az ügyekről az alábbi linken található meg angol nyelven: https://www.occrp.org/en/azerbaijanilaundromat/the-influence-machine
1
A 13 ezer tranzakciót leíró banki dokumentumok2 bizonyítják: a pénzmozgatás nagy részét az említett négy, az Egyesült Királyságban bejegyzett cég végezte. Az ország pénzügyi szabályozása tette lehetővé, hogy a cégek alapításakor ne a valódi tulajdonosok nevét és címét tüntessék fel, hanem strómanokét. A kiszivárgott dokumentumokból az is kiderül, hogy az egyik legnagyobb európai pénzintézet, a Danske Bank szemet hunyt olyan tranzakciók felett, amelyeknek fel kellett volna tűnniük a bankvezetés számára. A bank észtországi leányvállalata vezette az összes pénzmosó cég számláját, és hagyta, hogy anélkül folyjanak át rajtuk euró- és dollármilliárdok, hogy egyszer is utánanéztek volna, azok legálisak-e3. A megmozgatott összegek pontos származási helye ismeretlen, mert titokzatos cégek sora fedi, ám jelentős mennyiségű bizonyíték van rá, hogy a pénz forrása kapcsolatban áll Ilham Alijev elnök családjával. A megmozgatott összeg több mint fele egy olyan bankszámláról származik, amelyet az International Bank of Azerbaijan-nál vezet egy cég, amelyet több szál is az Alijev-családhoz fűz. A második és harmadik legnagyobb forrás pedig további két olyan cég, amelyek közvetlenül köthetők az azeri kormányzat belső köreihez. A források egy kisebb része közvetlenül azeri minisztériumoktól érkezett. Egy további summa pedig rejtélyes módon az orosz állami tulajdonú fegyverexportőr cégtől, a Roszoboronexporttól származik4. A pénzmozgatást végző cégek gazdasági inaktivitása, a konstrukció többszörösen rejtett jellege, valamint a források tisztázatlansága együttesen valószínűsítik, hogy a dollármilliárdok legalább részben illegális forrásból, illetve kifejezetten bűncselekményekből származhattak. Az ügy magyar vonatkozásairól először az általunk kiadott atlatszo.hu internetes portál számolt be az OCCRP-től megkapott, jelen feljelentéshez mellékelt bankszámlakivonatok alapján. 2012 júliusában a Metastar Invest LLP átutalások sorozatát indította, és egy éven belül összesen több mint kilencmillió dollárt utalt át egy magyarországi bankszámlára. Az utalások kedvezményezettje a Brit Virginszigeteken bejegyzett Velasco International Inc. nevű cég volt, amelynek a valódi tulajdonosa a Fővárosi Törvényszék Cégbíróságán is fellelhető dokumentumok tanúsága szerint Orkhan Ejjubov. A bankszámlakivonatok tanúsága szerint 2012 júliusa és 2013 májusa között huszonöt részletben összesen 5.137.671 eurót és 2.447.527 amerikai dollárt utalt a Danske Bank dán nagybank észtországi leánybankjánál vezetett számlájáról a Velasco magyar, az MKB Banknál vezetett számlára a Metastar, további 25.271 euró és 32.727 dollár pedig a cég ciprusi számlájára érkezett. Az utalások pontos összegét és dátumát az alábbi táblázat foglalja össze:
2
Az összes ismertté vált tranzakciót tartalmazó adatbázis az alábbi linken érhető el: https://www.occrp.org/en/azerbaijanilaundromat/raw-data/ 3
Az OCCRP összefoglalója a pénzmozgásokhoz használt bankszámlákról az alábbi linken érhető el angol nyelven: https://www.occrp.org/en/azerbaijanilaundromat/the-core-companies-of-the-azerbaijani-laundromat 4
Az OCCRP összefoglalója a pénzek forrásáról az alábbi linken érhető el angol nyelven: https://www.occrp.org/en/azerbaijanilaundromat/the-origin-of-the-money
2
A Metastar Invest LLP-től 2012-13-ban tehát összesen több mint 9 millió dollár érkezett a Velasco International magyar bankszámlaszámára. 2015-ben a céget bejegyeztető magyar offshore-ügynökség kérésére a Velascót felszámolták. Nincs információ arról, hogy a Metastartól átutalt tekintélyes összeg hová került a cég magyar bankszámlájáról. Mint vizsgálódásunkból kiderült, a Velasco az azeri Ejjubov-családé, amelynek feje Jakub Ejjubov, Azerbajzsán első miniszterelnökhelyettese. A pénzt átutaló Metastar az OCCRP által feltárt adatok szerint nem fizet irodabérleti díjat, nem vásárol eszközöket, nem fizet adót, nem foglalkoztat alkalmazottakat és semmi olyan kiadása nincs, amely egy átlagos vállalkozás esetében megszokott. A cég által bonyolított tranzakciók többsége nem más, mint nagy összegű utalások más offshore cégek számláira, illetve kifizetések politikusoknak, vagy luxuscikkek számláinak kiegyenlítése. Az utalást megkapó Velasco tulajdonosa – ahogy azt a feljelentéshez szintén csatolt tulajdonosi nyilatkozat bizonyítja – Orkhan Ejjubov, aki nem más, mint Jakub Ejjubov fia. A Velascót a Mossack Fonseca, a Panamapapírok nevű kiszivárogtatás révén elhíresült ügyvédi iroda alapította. Méghozzá a Laveco Kft. kérésére, amely egy offshore cégek alapításával foglalkozó, magyar bejegyzésű ügynökség. Az általunk feltárt kapcsolatokat a következő ábra foglalja össze: 3
A Mossack Fonseca adatbázisa szerint a Velasco iratait egy bakui címen tárolják. Az OCCRP riportere elment a megadott címre, ahol egy biztonsági őr megerősítette, hogy a hetedik emeleten két lakás, a 19-es és a 20-as Jakub Ejjubové. A Velasco pedig épp a 20-as lakást adta meg, mint a dokumentumok tárolási helyét. A Panama-papírok adatbázisa szerint ugyanezt a bakui címet Orkhan Ejjubov több más offshore cég alapításánál is használta. A cégalapításokhoz több különböző útlevelet használt, illetve a Mossack Fonseca szolgáltatásait vette igénybe mindehhez. A Laveco közreműködésével történő alapítás és a magyarországi bankszámla mellett a Velasco a hazai cégnyilvántartás és a csatolt cégiratok által igazolt módon korábban ugyan rendelkezett egyéb magyarországi kötődéssel is, ugyanakkor a kérdéses 2012-2013-as időszakban a cégnek semmilyen magyarországi cégtulajdona nem volt már. A cégnek a Biopalmitin Kft-ben 2011-ben megszűnt a tulajdonrésze, más magyar céges érdekeltsége pedig ekkor már nem volt.
4
A Panama Papírok offshore-adatbázis szerint a Velasco International Ltd. részvényese a bahamai kötődésű Nothingham Holding Ltd. volt, amely a birtokunkba került, szintén mellékelt irat tanúsága szerint Orkhan Ejjubov megbízásából szállt be a Velascóba mint bizalmi vagyonkezelő. A Velasco tulajdonrészét a magyar Biopalmitin Kft-ben szintén az Ejjubov család egyik tagja, Kamran Ejjubov szerezte meg 2011-ben. Jakub Ejjubovval Orbán Viktor magyar miniszterelnök is találkozott 2012. júniusi azerbajdzsáni látogatása során. A miniszterelnöki út után nem sokkal, 2012. augusztus 31-én adta ki Magyarország Azerbajdzsánnak a nálunk életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt, hazájában viszont hősként ünnepelt és azonnal szabadon bocsátott Ramil Safarovot. Az utalások időpontja figyelemreméltó egybeesést mutat ezekkel az eseményekkel: azok mindegyike a miniszterelnöki látogatás utáni, és a teljes összeg mintegy 20%-ának 2012. július-augusztusi átutalása után néhány hét szünet után ütemesen és nagyobb összegekkel folytatódnak 2012 novemberéig, majd kéthavi rendszerességre ritkulva 2013 augusztusában futnak ki. Tekintettel arra, hogy a Velasconak ebben az időszakban érdemi magyarországi gazdasági jelenlétéről nincs információ (a csatolt cégiratok alapján a korábban tulajdonában álló magyar társaságnak már nem volt a részvényese az adott időszakban, és a cég érdemi magyar jelenlétének nyoma nincs), arra, hogy a cég egyetlen tényleges tulajdonosa Orkhan Ejjubov volt, valamint arra, hogy az azeri politikai vezetés egyetlen kiemelkedő magyarországi érdeke ebben az időszakban a Safarov-kiadatás volt, alappal feltételezhető, hogy az utalásokat közvetve vagy közvetlenül a kiadatás elősegítésével összefüggésben indították, de legalábbis az átutaló szándékai szerint magyarországi közhatalmi döntések befolyásolását szolgálták volna. A céghálózat működési modellje alapján valószínűtlen ugyanis, hogy ne valamilyen helyben szükséges kifizetésre szolgált volna az offshore bejegyzésű cégnek éppen egy magyarországi számlájára átutalnia Ejjubovnak ekkora összeget. 2. A Btk. 399. § (1) bekezdésének a) pontja alapján aki más által elkövetett büntetendő cselekményből származó dolgot átruházza, vagy a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe abból a célból, hogy az ilyen dolog eredetét eltitkolja, elleplezze, vagy a más által elkövetett büntetendő cselekmény elkövetőjével szemben folytatott büntetőeljárást meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A § (3) bekezdése alapján eszerint büntetendő pénzmosás bűntettéért az is, aki bűncselekményének elkövetéséből származó dolgot ezen eredetének leplezése, titkolása céljából gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja, illetve a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe. A pénzmosásnak a Btk. 400. § szerinti vétségi alakzatát valósítja meg az, aki dolgot gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja, illetve a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez, vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe, és gondatlanságból nem tud a dolog ezen eredetéről. A pénzmosásnak a pénzügyi intézmény tisztségviselőjeként vagy alkalmazottjaként elkövetett vétsége a Btk. 400. § (2) bekezdés a) pontja alapján súlyosabban minősül. A régi Btk. 2013. július 1-je előtt elkövetett bűncselekményekre vonatkozó szabályai tartalmilag az idézettekkel azonosak, azzal az érdemi kivétellel, hogy azokat csak a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményekből származó dolgok esetében kell alkalmazni. Álláspontunk szerint a céghálózat működésével kapcsolatban eddig nyilvánosságra került, az 1. pontban összefoglalt információk és a magyar számlákra irányuló konkrét utalások körülményei együttesen megalapozzák a pénzmosás ezen alakzatai elkövetésének gyanúját mind a tranzakció végrehajtói, mind a hazai pénzintézet tisztségviselői, alkalmazottai esetében. A gyanú fennállását önmagában már az is megalapozza, hogy külföldi kiemelt közszereplő és annak közeli hozzátartozója, azaz az ügy idején hatályban volt, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény (Pmt.) szerint e minőségében is azonosítandó és kiemelten figyelemmel kísérendő, azonosítható érintettek részvételével zajlott a 5
tranzakció, ami megalapozza a pénzmosás megelőzésével kapcsolatos büntetőjogon kívüli intézkedések közül a legszélesebb kör alkalmazását. 3. A Btk. 401. §-a alapján aki a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzésével és megakadályozásával kapcsolatos, törvényben előírt bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A régi Btk. 303/B. §-a e rendelkezéssel tartalmilag azonos tényállást szabályozott. A pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása vétségének kerettényállását a tárgyidőszakban a Pmt. szabályai töltötték ki. A Pmt. 23. §-a alapján Pénzmosásra utaló adat, tény, körülmény felmerülése esetén a szolgáltatót a pénzügyi információs egységként működő hatóság felé bejelentési kötelezettség terheli. Ilyen bejelentésnek a rendelkezésre álló információk alapján helye lett volna, ugyanakkor valószínűsíthetően – minthogy más országoktól eltérően hazánkban a cégháló működése miatt mindeddig nem indult büntetőeljárás – e bejelentés elmaradt. Ebben az esetben viszont – többek közt annak felderítése érdekében, hogy az érintettek esetében a mulasztás szándékossága megállapítható-e, a megfelelő ügyfélazonosítás és a kiemelt közszereplői minőség feltárása egyáltalán megtörtént-e – álláspontom szerint helye lehet nyomozás megindításának e vétség miatt is. 4. A Btk. 293. § (1) bekezdése szerint az, aki hivatalos személyt a működésével kapcsolatban neki vagy rá tekintettel másnak adott vagy ígért jogtalan előnnyel befolyásolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A régi Btk. 253. § (1) bekezdése a tényállást eltérő néven, de azonos tartalommal rendelte büntetni. Nincs olyan nyilvánosságra került információ, amely alapján jogtalan előny kilátásba helyezése megtörtént volna az ügyben hivatalos személy vagy rá tekintettel más felé. Ugyanakkor a pénzmozgás ténye és az 1. pontban részletesen bemutatott időzítése álláspontom szerint kellő gyanút alapoz meg arra, hogy a lehetséges vesztegetők oldalán magyarországi közhatalmi döntések befolyásolásának szándéka fennállhatott, az átutalások pedig az ehhez szükséges összeg rendelkezésre bocsátását szolgálhatták, így a veszetegtési cselekmény legalább kísérleti szakaszba jutott. Tekintettel ráadásul arra, hogy a Btk. 298. § (1) bekezdés– és a régi Btk. 256/A. § – szerinti befolyás vásárlása bűncselekmény a hivatalos személlyel tényleges kapcsolatban nem álló, a döntés befolyásolására vonatkozó képességét csak állító személynek adott juttatásokra is kiterjed, korrupciós bűncselekmény kísérletének gyanúja még abban az esetben is fennállhat, ha hazai hivatalos személynek az elkövető jogtalan előnyt nem is biztosított. Budapest, 2017. november 16. Tisztelettel,
Dr. Bodoky Tamás Richárd ügyvezető atlatszo.hu Közhasznú Nonprofit Kft. 6