Bereményi és Pajor a Kondorban

– Bereményi Gézával nagyon sok közös halmazunk van. Jézus, de nemcsak Jézus, hanem az underground is, hiszen nagyon régen ismerjük egymást, és a Teleki tér is, amelyet a Magyar Copperfield című regényében ír le Géza. Életem egy szakaszában csak egy picit arrébb, a Bérkocsis utcában nevelkedtem. Remélhetően az előadás során egy negyedik közös halmaz is megszületik – mondta Pajor Tamás.

– Nekem azt mondták egyszer, hogy aki Józsefvárosban nevelkedik, az mind strici – válaszolta erre Bereményi Géza.

M Fajteremt K

A Pajor Tamás fémjelezte Neurotic a hazai underground egyik fontos képviselője volt, Bereményi Géza pedig inkább egy korábbi, a hatvanas–hetvenes évekbeli progresszió kimagasló alakja. Bereményiben az is jó, hogy legalább három „hangszeren játszott” – noha egyen sem –, nemcsak dalszövegeket írt, hanem verseket és prózát is, tehát irodalmat hozott létre, valamint filmet is rendezett. Ki ne emlékezne az Eldorádóra, a Hídemberre, és ne felejtsük el a Megáll az idő vagy a Tanítványok forgatókönyvét sem.

A cím azért még nem egy szerzőpárost jelent, de Bereményi Géza és Pajor Tamás együttes fellépése siker volt a Kondor Béla Közösségi Házban.

Két olyan legenda volt a vendége április közepén a Kondornak, akik a nyolcvanas években nemigen kerülhettek azonos színpad közelébe, de elmondásuk szerint ennek ellenére ismerték egymást.

Már a dalszövegei is annyira fontosak voltak az egykori fiataloknak, hogy alkotótársával együtt lényegében műfajt teremtettek, olyan városi folklórt hoztak létre, amilyenhez hasonlóra sem volt példa korábban. Ha nem lenne kicsit lejáratott a fogalom, akkor azt mondhatnánk, megalkották a magyar sanzont. De nem mondhatjuk, mert a sanzon minden erényét elismerve is úgy tetszik, hogy a hatvanas–hetvenes évek beat- és rockzenéje lényegében az erőtlen sanzon és a hasonló könnyűzenei sompolygások ellenében jött létre. Akkor hát minek hívjuk a műfajt? Nem nevezhetjük másnak, mint Cseh Tamás és Bereményi Géza zenéjének. Egyelőre mondjuk Cseh–Bereményinek. Eddig is ezt tettük.

Rock S T R T

Pajor Tamás is teremtett egyfajta műfajt, legalábbis elismerten ő a hazai rapszöveg első képviselője. Neki a Neurotickal éppen a nyolcvanas évek undergroundja jutott, számára ez az évtized nagyon sűrű lehetett a punkzenével, alkohollal, droggal és ki tudja, mivel. Talán még egy filmforgatással, Xantus János Rocktérítő című filmjével, amely mindent elmagyaráz a nézőnek Pajor akkori életéről. Benne van azonban a végén a megtérése is, amely számára egy más korszak eljövetelét jelentette.

Talán ez mentette meg az életét, de az ezt követően készített zenéi tiszteletre méltók, ám egykét dalt kivéve lényegében belevesztek a popzenei biznisz fület bántó zajába. Mégis elmondható, hogy ezzel megteremtett itthon egyfajta vallásos rockot, ha nem szentségtörés azt a zenét így hívni. Mai szövegei és zenéi mintha valahol az egykori Neurotic és az Amen együttes közötti térben lebegnének, amely nem rossz hely, valamiféle egyensúlyt mutatnak.

Aktat Sk Val

Ez a két ember állt – inkább ült – tehát a Kondor színpadán, és még valaki, Szentkirályi György, aki gitáron játszott a szövegekhez aláfestő zenét, sokszor pedig a Pajor-szerzeményekhez kidolgozott konkrét kísérőzenét. Nem volt ez direkt módon elmagyarázva, de kellett a gitárhang azért is, hogy üteme, lüktetése legyen a műsornak, és hogy az irodalom esetenkénti szárazságát feloldja, színesítse. Felváltva szerepelt a két alkotó, előbb Pajor mondta el egy-egy újabb versét, aztán énekelt is a dalaiból, majd Bereményi olvasta fel valamelyik régebben írt dalszövegét, elbeszéléseinek egy-egy jelenetét vagy a Magyar Copperfield című, tavalyelőtt megjelent életregényének részletét. Szórakoztatók voltak így ketten, szerette őket a közönség is, de a végén nem csináltak tapsrendet, természetesen viselkedve csak felkapcsoltatták a terem világítását, és összepakolták magukkal hozott adathordozóikat, Pajor a telefonját, Bereményi az aktatáskájába a könyveit és a papírjait.

Eltal Lva

Az elmúlt hat-hét év nem kevés művelődési rendezvénye alapján szerzett tapasztalat birtokában azt kell mondani, hogy a legjobbak egyike volt ez az est. És egyáltalán: a Magyar underground sorozat el lett találva. Az intézmény vezetője, Máté

Zsuzsa is hálásan köszöntötte a közönséget, mondván, tudja, messziről is eljöttek a műsor kedvéért, a sorozat harmadik darabjának résztvevőiért.

Mi pedig érdeklődve várjuk a negyediket, amelynek vendége május 6-án a Vágtázó Csodaszarvas, Grandpierre Attila lesz, majd június 2-án Dalok egy zongorával címen önálló esten lép fel Dés László.