gyerekszoba

– Hű, de peckesen jársz, te csikasz! – kiáltott rá. – Mire ez a nagyképűség?

Adél összerezzent.

– Neked szóltam, toportyánféreg! – folytatta a farkas. – Úgy kihúzod magad, mint aki senkit nem akar észrevenni maga körül!

Adél reszketni kezdett.

– Hallod, nádi farkas csajszi? Hozzád beszélek! Vagy olyan gőgös vagy, hogy úgy csinálsz, mintha meg se hallanál?

Adél lassan összeszedte a bátorságát.

– Tudom, hogy az aranysakálokat más néven is szokták hívni – kiáltott vissza a farkasnak. – Csikasznak, toportyánféregnek vagy nádi farkasnak. De tudd meg, hogy az igazi nevem aranysakál! Nem járkálok peckesen, nem vagyok nagyképű, nem vagyok gőgös, és nem nézek le másokat. Nem is ismersz, mégis ilyeneket mondasz rólam!

A farkasfiú gúnyosan felnevetett, és arrébb kotródott. Adél megvédte magát, mégis szomorú lett, mert rosszul estek neki a csúfolódó szavak. Amikor délután összegyűlt a szokásos társaság a Barátság-mezőn, egy kis figyelmet kért.

– Mondjátok meg őszintén: tényleg peckesen járok? – kérdezte. – Egy farkasfiú a nádasnál azt mondta, gőgős vagyok, és lenézek másokat.

Tivadar, a teknős válaszolt elsőként:

– Dehogyis! Te nem peckesen járkálsz, hanem elegánsan! Szebb a bundád, mint bárki másnak, mégse nézel le másokat.

– Miért néznék le? – kérdezett vissza Adél. –Senki nem tehet arról, hogy milyen a bundája. Persze azért örülök, hogy nekem szép.

Pál, a cinege apró szárnycsapásokkal Adél fölé

– Picinyem! – szólította meg fentről. – Korábban már megbeszéltük, hogy nem szabad irigykedni. Az a farkasfickó biztos nem tudja ezt. Egyszerűen irigy. Rá se ránts, ne törődj

– De én szeretném, ha mindenki jókat gondolna rólam – mormogta Adél.

Adorján, a görény is szót kért.

– Ezzel mindenki így van. De azzal, aki anélkül mond rosszat valakiről, hogy ismerné, nem kell törődni. Mi viszont melletted vagyunk. Mert az igazi barátság az, ha megvédjük, aki közénk tartozik. Nem hagyjuk, hogy bárki igazságtalanul bántson téged!

– Aki megpróbálja, annak velem gyűlik meg a baja! – tette hozzá harciasan Tivadar.

– Meg velem! – kiáltotta egyszerre mindenki.

– De a legjobban velem! – kiabálta túl a többieket Tivadar, és büszkén nézett Adélra. – Nem engedlek többé egyedül a nádashoz! Én leszek a testőröd!

– Meg mi! – harsogták a többiek.

– De a legeslegfőbb testőröd én! – kurjantotta Tivadar.

Az aranysakállány kedvesen a teknősre mo szer egy szomorú történetet. Gyerekkorában neki is sok barátja volt. Rengeteg időt töltöttek együtt, mindenféle kalandban volt részük. De aztán minden elromlott. Valamin összevesztek, és ahelyett, hogy megbeszélték volna, elkezdték nem szeretni egymást. Először egy lányt közösítettek ki, aztán egy fiút, és előbb-utóbb az apukám is sorra került. Mire felnőttek lettek, már nem barátkoztak egymással. De ilyesmi velünk nem történhet meg, ugye?

– Nem! – kiáltották egymást túlkiabálva a barátok.

– Ha valaki mégis megpróbálná nem szeretni a