Felhő szélén

– Sandrikám, mik hát a környülállások szép hazánk tájékán mostanság?

– Mórom, édes egy komám, mindig késel! Arra is ötvenöt esztendőt kellett várnom, hogy felérj végre hozzám, mert írtad makacsul a végtelenül hosszú regényeidet. No, de ülj mellém üstöllést, a legjobb felhőt foglaltam le, pont rálátni édes Pannóniánkra.

– Beszélsz itten balgaságokat, te ripacs vándorszínész! Jössz ezekkel a népi dumákkal. Kifundáltad, hogy az úri hölgyek vevők a ritmusos népi poémákra, és eladtad a bulvárnak ezeket a pimf műdalokat! Azt mi közöd volt neked a magyar parasztok nyelvéhez, Petrovics? Megy a juhász szamáron, földig ér a lába… Pofám leszakad! Hát, hol van ez a Baradlayk szövevényes históriájához képest?

Csak kihasználtam a korabeli médiumok lehetőségeit. Sztár voltam, kérlek szépen! Üstökös! És te petrovicsozol nekem? Ma is Móricként ismernének alant, ha nem erőltetem, hogy légy inkább Mór, hisz az jobban passzol egy íróhoz. Mindegy, úgyis sokkal több Petőfi utca van, mint Jókai. Ez a lényeg, Móricka! És látod, hogy mindenütt reám emlékeznek most odahaza?! Idén lennék kétszáz esztendős!

– Igaz-igaz, hagyjuk a pörlekedést! Hoztam is egy kis balatoni rizlinget a koccintásra. Boldog kétszázadikat, Sándor! De mi zajlik odalent?

Hát, aszongya: Baranya vármegyében havazik, a főispán pedig a kormányhivatalban… Hogy mi? Vármegye? Főispán? Te, bizonyos, hogy nem ugrottunk vissza az időben?

Ugyan, mily badarság ez? Vagy mi megyünk hátrafelé, vagy ők. Bizony a 2023-as esztendőt írjuk! Akkor valami időzavar lehet odalent. Remélem, a dicső revolúciónkat szépen ünneplik legalább, annak is 175 esztendeje már!

– Gigászi mozgófilm készült róla, azt tudom. Nyilván magam leszek a főhős. Amúgy nem minket ünnepelnek, hanem egymást szapulják. Hordószónokok meg a híveik. Kajabálnak nagy hévvel. Persze, mi is lármáztunk annak idején, de mi a szent szabadságért!

– Te is hordókon szónokoltál, Sanci, ha jól emlékszem. Na de mit tesznek az oroszok? Ha nyugodt a muszka medve, akkor azért nincs nagy vész!

Hol jársz, te Mór, a felhők fölött??? Az oroszok tavaly nagy erőkkel megtámadták a szomszédaikat, s azóta is ott háborúznak! Még a labancok sem a muszkák oldalán állnak, sőt elítélik őket!

– Vélelmezem, hogy mi is, ha már nem nyögjük a rabigájukat!

– Hát, elítéljük őket, de azért nem oly erősen. Pedig szabadon élünk-halunk, nem szolgasorban, de mintha mégis inkább a muszkák…

– Ajjaj! Vissza kéne mennünk a Pilvaxba, Sanyikám!

– Bizisten, vissza! De Júliám nem engedne. A múltkor is mekkora balhé lett belőle…