Kivívták a törökök szeretetét

Polgármesteri elismerésben részesítette az önkormányzat képviselő-testülete a törökországi földrengés áldozatainak fölkutatásában és mentésében részt vevő lőrincieket.

Az elismerő oklevelek átadásakor Szaniszló Sándor polgármester hangsúlyozta, hogy megkülönböztetett öröm, amikor olyanok részesülnek elismerésben, akik hősies helytállásukkal öregbítették a kerület hírnevét.

A Lőrinc-Kertváros Polgárőr Csoport és Önkéntes Tűzoltó Egyesület (parancsnok: Székely László) tagjai közül négyen – Bartuszek Dezső, Maródi Milán, Mészáros Bence és Takács Levente – a természeti katasztrófa másnapján utaztak a helyszínre, és egy hetet töltöttek ott.

– Rögtön bekapcsolódtunk a munkálatokba, és már az első naptól annyi dolgunk akadt, hogy harmincegy órán át talpon voltunk – mondta Bartuszek Dezső.

Egymásnak adva a szót elevenítették föl az emlékeiket, szomorút és vidámat egyaránt, ha ugyan lehet ilyet mondani, amikor körös-körül romok és a szörnyű pusztítás nyomai láthatók. De egy-két érdekes kép is.

– Három egyforma ház állt egymás mellett. Kettőnek semmi baja, a harmadik a földdel lett egyenlő.

Részt vettek egy tizenhét éves lány kimentésében a romok alól, aki így több más segítő mellett a lőrincieknek is köszönheti az újjászületését. Minden ilyen mentés sok-sok ember összehangolt együttes erőfeszítése. Alapvetően a törökök irányították a munkát, és mert csak angol–török tolmács volt, gyakran kézzel-lábbal kommunikáltak egymással, mégis mindenki megértette a másikat.

– A kimentett lányról megtudtuk, hogy éppen a tévé előtt ült, amikor meghasadt a föld. Négy-öt napja lehetett már a romok alatt, amikor rátaláltak. Mellette egy holttest már bomlani kezdett – emlékezett vissza Bartuszek Dezső, majd megrendülten hozzátette:

– Hallottuk a romok alól Abdult is, egy kisfiút, de ő egy idő után, mielőtt még egyáltalán bárki eljuthatott volna hozzá, már nem adott semmilyen életjelet.

A törökök – a mentési munkálatok irányítói és a helyi lakosok – egyaránt nagy elismeréssel szóltak a magyarok helytállásáról. Ők büszkék erre, és bármikor készek részt venni hasonló mentésekben, de azt kívánják az ottaniaknak és mindenki másnak a világon, hogy ne legyen szükség ilyesmire. (kerekes)