Civil Fórum 2005/2 by Civil Forum

VI./2.

V I . É V F O LYA M , 2 . S Z Á M , 2 0 0 5 . Á P R I L I S – J Ú N I U S

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megõrzéséhez, terjesztéséhez?

Kötõ József: A civil szféra lehetõségei a kulturális értékek megõrzésében Pomogáts Béla: Megcáfoljuk Herder jóslatát – A kulturális nemzet esélyei az európai uniós csatlakozás folyamatában Gaal György: A 120 éves EMKE a közmûvelõdés szolgálatában Civil VitaFórum Potozky László: A romániai támogatási rendszer kérdõjelei Bárdi Nándor: Kritikai és reformnézetek a határon túli magyarok magyarországi támogatásáról VII. Civil Fórum konferencia 2005

civil fórum

Tartalomjegyzék 3. oldal Kötő József: A civil szféra lehetőségei a kulturális értékek megőrzésében

38. oldal Sipos Levente: Az ALTER-NATIVE Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál

4. oldal Csáki Rozália: A kényszerűség gazdagságában

40. oldal Zágoni Balázs: FILM és TETT

5. oldal Kiss Dénes: Az erdélyi magyar kulturális intézményrendszerről

41. oldal Sorbán József: Új civil szervezet a közművelődés szolgálatában – Székelyföldi Közművelődés-szervezők Egyesülete (SZEME)

14. oldal Pomogáts Béla: Megcáfoljuk Herder jóslatát – A kulturális nemzet esélyei az európai uniós csatlakozás folyamatában

42. oldal SUMMA ARTIUM A kultúra támogatása – a támogatás kultúrája

18. oldal Kelemen Kinga: A kulturális tárca civil szférát érintő rendelkezései 2005-ben – vita a függetlenekkel –

Civil VitaFórum

20. oldal Hidvégi Mária: A nonprofit szektor és a kulturális diplomácia

44. oldal Bárdi Nándor: Kritikai és reformnézetek a határon túli magyarok magyarországi támogatásáról

24. oldal Kenéz András: Menedzsment a kultúrában

49. oldal VII. Civil Fórum konferencia 2005

27. oldal Tóth Nikoletta: Kulturális lehetőségek az Európai Unióban

Beszámolók

43. oldal Potozky László: A romániai támogatási rendszer kérdőjelei

28. oldal Gaal György: A 120 éves EMKE a közművelődés szolgálatában

57. oldal Péter Orsolya: Együttműködési sikertörténet Kovászna megyében

32. oldal Lőrincz Ildikó: A művészet helyszíne tizedszerre is

57. oldal Fleisz János: AZ V. CIVIL TÁRSADALOM NAPJA NAGYVÁRADON – 2005 Kultúra és a civil szervezetek

35. oldal Demeter László: A közösség, a kultúra szolgálatában Erdővidéken

58. oldal Romhányi András: 5. Budakalászi Találkozó Két csodálatos nap

36. oldal Száva Enikő: Artera – a valódi értékeinkért

59. oldal Hírek, felhívások

civil fórum

Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány

civil társadalmi lap Felelős kiadó: Egri István Főszerkesztő: Csáki Rozália Olvasószerkesztő: Szabó Attila Grafikus: Könczey Elemér Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz

Elérhetőségek: postacím: 400364 Cluj-Napoca, str. Pădurii nr. 11, jud. Cluj telefon/fax: 0264–522401 e–mail: ermacisza@cluj.astral.ro ISSN 15822–4004

A címlapfotó a Minimum Party Társaság archívumából származik.

Készült a Református Egyház Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában. Megjelenik 1000 példányban. Ára: 45 000 lej, a 2004-ben megjelenő négy lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 120 000 lej.

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

A civil szféra lehetõségei a kulturális értékek megõrzésében

globalizálódó és digitalizálódó világunkban a kulturális értékeket veszélyeztető tényezők a következők: a) áruvá válás nyomán a kultúra újratermelését nem az érték, hanem a piac törvényei szabályozzák, s ez óhatatlanul értékvesztéshez vezet; b) a „Gutenberg galaxis“ kulturális szokásait felváltja a „papucs és fotel“-kultúra, s ez is a tömegízlés szubkulturális trendjét támogatja; c) összeomlik a kultúra hagyományos intézményrendszere, az elit kultúra légüres térbe kerül, az állam szerepvállalása egyre zsugorodik; d) megindul a regionális kultúrák identitásvesztése; e) a kevésbé konszolidálódott demokratikus intézményrendszerrel rendelkező államok kulturális devalválódása felgyorsul, mivel nem alakultak ki azok a rendszerek, amelyek az állam kivonulása révén felszabaduló közpénzeket visszaosztják pályázati rendszerben, közalapítványok révén a kulturális értékrend megőrzését vállaló civil intézményeknek. A kulturális értékek megőrzését veszélyeztető tényezőket tekintve felmerül a kérdés, hogy melyek egy kisebbségben élő nemzeti közösség számára azok az eszközök, amelyek e csapdahelyzet elkerülésében segíthetnek, hiszen azt is tudjuk, hogy az integrált Európában a közösségi önazonosság egyenlő a kulturális önazonossággal? Bármennyire is szeretnénk a szakmaiság határai között maradni, a kérdésre adandó válasz nem kerülheti meg a politikumot: az újraegyesülő Európa alkotmánya európai értéknek tekinti a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartását; a szakirodalom pedig mára már elfogadja a szubszidiaritás elvének kiterjesztését szubnacionális szintekre, s ilyen értelemben az államalkotó, önmaga igazgatására képes közösségek számára a politikai nemzet keretein belül az autonómia vagy az önkormányzat különféle változatainak megvalósítását ajánlja. Sajátos regionális kultúránk megőrzésének feltétele a kulturális autonómia formáinak közjogi szavatolása. Valószínűleg hosszú

és kemény csatározások várnak ránk ség önszerveződő képessége. Ebezen az úton, de reális jövőt csakis ben a vonatkozásban pedig jelesilyen elgondolásokra lehet és szabad kedtünk. Megítélésem szerint alapozni. horizontális (országos hatókörű Úgy gondolom, a kulturális jöszakmai szervezetek) és vertikávőnk kérdéseit taglaló lapszámnak az lis (alapítványok és egyesületek) ilyen és ehhez hasonló gondolatsoron önszerveződésünk révén a kultúbelül kell válaszokat megfogalmazni. ra önkormányzatára képes rendMi lehet ezen a gondolatkörön belül a szer, élő, működőképes közműcivil szféra szerepe a kulturális értévelődési rendszer alakult ki. A kek megőrzésében? váz áll, viszont tovább kell az 1) Tekintetbe véve a kultúra két alaposzlopok közé beépíteni a falarétegét, az elit- és közművelődési vokat. A „fehér folt“-mozgalmat a nulatát (nem tévesztendő össze a közművelődési egyesületek térképéművelődés a szubkultúrát megelevenek feltöltésére tovább kell folynítő tömegkultúrával), úgy vélem, két tatnunk. Ne legyen Erdélyben eirányba kell munkálkodnunk. gyetlen magyarok lakta település – Ellensúlyozandó az állami támosem, amelyben ne működne műgatások csökkenő mértékét, a hivelődési egyesületünk vagy alavatásos intézményrendszer, az pítványunk. Ezeknek fel kell válállam teljes kivonulását egyes lalniuk a település művelődéséágazatokból (pl. könyvkiadás és nek valamennyi infrastrukturáterjesztés), erősítenünk kell az elis, működtetési, minőségi, kulzen ágazatokat segítő meglévő citúrateremtő gondját-baját. Pallévil háttérintézményeket, illetve rozniuk kell a település népesséújakat kellene létrehoznunk, agének ízlését, értékítéletét, hogy melyek értékközpontúan juttatne söpörjön el mindent az egyeják el az anyaországi, európai és temes „konzerv-kultúra“; képesbelső forrásokat az elit kultúrát sé kell tenniük a helységben latermelő intézményekhez. Ezekre kókat, hogy a globális kihívások annál is inkább szükség van és közepette ne adják fel lokális/refőként lesz, mivel gionális értékeiket, vaeddig nemigen élgyis alkalmassá kell tünk az uniós páválniuk a glokalizáSajátos regionális lyázatok lehetőción (saját lokális kultúránk megőrzéségével, holott a kultúránk ötvözése a sének feltétele a kulkulturális sokszíglobális művelődés turális autonómia nűséget alapértéértékeivel) alapuló knek tekintő Eustratégia művelésére. formáinak közjogi rópában az ilyen 2) Forrásbiztosítás – szavatolása. Valószíjellegű támogatáMilyen források állnűleg hosszú és kesi rendszerek egynak/állhatnak a civil mény csatározások re bővülnek és hozszervezetek rendelkevárnak ránk ezen az záférhetőbbekké zésére? – Közpénzek. válnak. Csak leMár szóltunk arúton, de reális jövőt gyen rá fogadóról, hogy az uniós pácsakis ilyen elgonkészség. Márpelyázati rendszerekbe dolásokra lehet és dig ezen a téren nem igazán sikerült szabad alapozni. nem jeleskedünk. bekapcsolódnunk. – A közművelődés a Ez a jövő sürgető felkultúrának rendkíadata. Itthon nem vül fontos vonulata: ez teszi köz- alakult ki a közalapítványi pályáztakinccsé a megtermelt tudást, for- tási mód, így költségvetési alapok málja versenyképessé a népcso- nem emelhetők át a civil szférába, portot, létrehozza a kiművelt fők pedig a hatékony, szakszerű, távlaközösségét. Mindez pedig az é- tokban gondolkodó civil önépítkezés letminőség javításának egyik a- ezen alapulhatna. Törvénykezdemélapfeltétele. A titok: egy közös- nyezéssel kéne élnünk közalapít-

civil fórum

ványok létrehozása érdekében. Erő- folyóiratok működőképességének táfeszítéseket kell tennünk, hogy az 1 mogatásában, több ezer rendezvény %-os adófelajánlás közösségi reflexé megszervezésében, kétszáznyi kutaváljon. Úgy vélem, létrehozható len- tó, oktató, művész külföldi továbbne végre egy olyan Művelődési Alap, képzésének segítésében, több száz amelynek a számlájásport- és ifjúsági találra ezek a felajánlások kozó megvalósításáátutalhatók lehetnéban, több tucatnyi ifjú Politikai csatározánek. Az alapot kizárótehetség méltányos alsok tárgyává vált a lag a civil társadalom kotói életkörülménycivil társadalom képviselőiből álló kuének biztosításában rendelkezésére álló ratórium kezelhetné, konkretizálódó juttaés végre megvalósíttás kultúrateremtő. összeg nagysághatók lennének naHosszú távon pedig a rendje és elosztási gyobb, stratégiai jelkisebbségi önkormánymódja. legű beruházások is. zat megteremtésével a Közpénzek kerülvita amúgy is tárgytanek át a civil társadalanná válik. Jelentőslom működtetésére a Communitas nek érzem, hogy ez az alap is évről Alapítvány révén is. Politikai csatáro- évre bővül. zások tárgyává vált a civil társadalom Végül szólnunk kell a helyi tanárendelkezésére álló összeg nagyság- csok művelődési támogatásairól is. rendje és elosztási módja. Személyes Örömmel tapasztaljuk, hogy ezek véleményem szerint a több száz könyv nagyságrendje nő, önkormányzatamegjelenésében, réteg-kiadványok, ink felelősségtudata egyre elkötele-

zettebbé válik. Jó kapcsolatrendszer alakult ki a helyi közösségek vállalkozói rétegei és az egyesületek között. Biztató hírek érkeznek a vállalkozói réteg társadalmi szerepvállalási kedvének növekedéséről, s ez megannyi rendezvényben, feljavított infrastrukturális létesítményben konkretizálódik. Szándékosan nem vitairatot szerkesztettem. Mikor sorsfordító idők következnek, és a kultúrateremtéshez való hozzájárulásról beszélünk, az eredményes, hatékony, minőségteremtő munka terepét kell felmérnünk, a lehetséges és időszerű tennivalók leltárát kell elkészítenünk. Én így látom a tennivalók sorát.

Kötő József Tanügyi és Kutatási Minisztérium – államtitkár e-mail: kj@mec.edu.ro

A kényszerûség gazdagságában

ogy mennyire különböző és mégis ugyanaz a világ, amelyben élünk – felismerés, mely egyszerű élettapasztalatunk része lehet, és amelyet e lapszámunk szerkesztése során is alkalmam volt megtapasztalni. A lapszám tematikájának a megfogalmazása kapcsán ugyanis felmerült egyik kedves ismerősömben a kérdés, hogy milyen kultúráról is beszélgetünk itt? A kultúra milyen megközelítésben kerül terítékre? E jogos kérdésfelvetés arra ösztönzött, hogy olvasóink, az Önök számára is részletesebben szóljak ez alkalommal a lapszámunk témájáról. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy nem adható a kultúra kifejezésre egyszerű és mindenki számára elfogadható meghatározás. Olyan fogalom ez, olyan jelentésösszefüggéseket tartalmaz, mely számos és különböző környezetekben teszi lehetővé az alkalmazását. Ilyen érdekes összefüggésekről olvashatnak e lapszámunkban is a kultúra és a diplomácia, illetve a kultúra és a menedzsment összefüggéseiről, hogy csak két példát emeljek ki. Pontosan ezért szükséges az általunk választott összefüggést, a civil szféra és a kultúra összefüggését közérthetővé,

és szándékunkat e lapszámmal átláta felmérhetetlen kincs, ami azzá tesz hatóvá tennünk. A szójelentéstani és bennünket, erdélyi magyarokat, filozófiai elemzéseket elkerülve – amik vagyunk. A kultúra része ilyen hiszen erre itt nem áll módunkban értelemben a himnuszunk, de azok a kitérni – a kultúráról, mint valamely népdalok is, amelyeket a guzsalyostársadalom jellemzőjéről beszélünk, ban énekelnek az asszonyok, jeles és a fogalom két lényeíróink és költőink, zeges értelmét emelneszerzőink alkotáCivil szféránk kényném ki, amelyeket sai, a nyelv, amelyen már az antikvitástól ezek megszületnek, szerhelyzete ugyamagába foglal: megművészeink szobrai, nis – melyet kisebbművelés és nevelés. E festményei, sajátos ségi közösségünk tekintetben és konknéptáncaink, népharetizálva a fogalom jegyományaink, és folytársadalmi helyzete lentését: az erdélyi matathatnám a sort. Hohatároz meg – gazgyar kisebbség kulgyan kerül mindez daggá tett bennüntúrája felöleli minösszefüggésbe a civil ket, hiszen a fenndazt a cselekvést, és szférával, a civil önezek alapjait, illetőleg szerveződéssel? Nem maradásért való küztermékeit, azokat a titkolt sajátossága a delem egyszersmind szokásokat, értékeket, megfogalmazásnak, a sajátosságainkat tudást, amelyeket mahogy az erdélyi mafelölelő kultúránk ga az erdélyi magyargyar civil szféra tagság az eltelt évek sojaiként ebből a körmegőrzése érdekében rán megtett, felhalmonyezetből tesszük fel ösztönözte cselekzott, amely kifejezeta kérdést, és válaszunvésre a civil önszerten rá jellemző. Azt is kat, lapszámunk tarmondhatjuk, hogy vatalmát is ez határozza veződést is. lamely népet a kulmeg. E sajátos tártúrája tesz azzá, ami. sadalmi státus ugyaIlyen értelemben a kultúra az az nis alapvetően határozza meg civil ismertetőjegyünk, és ezzel együtt az szerveződéseinket is. Ha figyelme-

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

sebben utánanézünk, hogy melyek és milyen szakterületen tevékenykednek a legrégebbi civil szervezeteink, akkor egyértelműen tárul elénk, hogy a közművelődés az a terület, amelyen a leghamarabb megalakultak a romániai magyar kisebbségi civil szervezetek. Bár furcsán hangzik, de a kisebbségi lét a szabad önszerveződésünknek is irányt szabott. A számos fennhatóság alatt élő magyar nép számára a szabad önszerveződés lehetősége a magyarsága, ezzel együtt kultúrája megőrzését lehetővé tevő szerveződést hívott életre. És ez a törekvés a kisebbségben élő magyarság számára ma is alapvetően jellemző. Ezt a sajátosságot törekedtünk e lapszámunkkal megragadni, konkrét példákkal tetten érni. Civil szféránk kényszerhelyzete ugyanis – melyet kisebbségi közösségünk társadalmi helyzete határoz meg – gazdaggá tett bennünket, hiszen a fennmaradásért való küzdelem egyszersmind a sajátosságainkat felölelő kultúránk megőrzése érdekében ösztönözte cselekvésre a civil önszerveződést is. Ennek köszönhetjük, hogy

számos kulturális civil szervezetünk van. Ezeknek a kulturális szervezeteknek a sajátosságairól olvashatnak a három szociológus – Csata Zsombor, Kiss Dénes, Kiss Tamás – tanulmányában, akik a kulturális szervezetek körében végzett széleskörű kutatás eredményéről számolnak be. Bár törekedtünk arra, hogy a kultúra megőrzése, fejlődése érdekében tevékenykedő számos típusú civil szervezet és sajátos tevékenységi forma helyet kapjon lapunkban, nem sikerült az élő valóságot megszólaltatnunk. Sikerült azonban számos nagyon szép kezdeményezés – a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület, a Minimum Party összművészeti tábor, a Filmtett kiadvány, a Székelyföldi Művelődésszervezők Egyesülete stb. – gazdáját elérnünk, soraikat ezúton is ajánlom figyelmükbe. A kultúra tágabb értelme és értelmezhetősége sem kerülte el figyelmünket, bár e téren nem a teljeség igényével léptünk fel. Ilyen összefüggésben olvashatnak a már említett menedzsmentről és diplomáciáról a kultúrában, a kultúra révén. Továbbá

arról is szót ejtünk – mert hétköznapjaink része, és számunkra, erdélyi magyarok számára is hangsúlyos kérdés –, hogy az Európai Unió miként tekint a kultúrára, ennek védelmét milyen mechanizmusok révén támogatja, amennyiben egyáltalán támogatja. Vitafórum mellékletünk ez alkalommal is közérdekű kérdést, A romániai támogatási rendszer kérdőjeleit helyezi középpontba. Szeretnénk, ha az itt megjelent írásokra Önök is reagálnának, akár írásban is. E mellékletünk ugyanis nemcsak a mindanynyiunkat érintő és vitás kérdéseknek, problémáknak kíván nyilvánosságot teremteni, hanem egyszersmind, ahogy azt a neve is jelzi, fórum akar lenni, ahol párbeszéd, ezáltal pedig közös gondolkodás alakul ki ezekről, hogy könnyebben találhassuk meg a közakaratnak megfelelő előrelépés módjait.

Csáki Rozália főszerkesztő e-mail: csaki.rozalia@gmail.com

Az erdélyi magyar kulturális intézményrendszerrõl Az alábbiakban egy szociológiai kutatás eredményéből teszünk közzé. A teljes kutatás, melyet nem állt módunkban itt leközölni, az alábbi helyen érhető el: http://adatbank.transindex.ro/vendeg/belso.php?k=21&p=2596

I. A kutatásról A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megbízásából 2003 nyarán nagy horderejű kutatásra került sor a Magyarországon kívüli magyar jellegű kulturális intézményrendszerről. A kutatás célja minél teljesebb statisztikai képet kialakítani a szóban forgó intézményekről, áttekinthető és ellenőrizhető adatbázist létrehozni a magyar támogatáspolitika számára. A Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete által koordinált kutatás keretében további kilenc határon túli magyar kutatóintézet közreműködésével öt Magyarországgal szomszédos országban került sor a kulturális intézmények lekérdezésére. Erdélyben a kutatás megvalósításában a Max Weber Társadalomtudományi Kutatóközpont mellett a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások Központja vett részt. Az adatfelvételre 2003 június-júliusában került sor. A csíkszeredai műhely a Maros és Brassó megyékre is kiterjesztett Székelyföldön, a MWTK a fenn-

maradó 11 megyében végezte a felmérést. Az alábbiakban az ily módon feltárt, Székelyföld nélküli Erdély magyar kulturális intézményrendszerének főbb jellemzőit mutatjuk be. A egyszerűség kedvéért e térséget a továbbiakban Erdélynek fogjuk nevezni. Minden kisebbségi magyar intézmény-kutatás esetén felmerül a vizsgálandó intézmények körének definiálási, illetve behatárolási problémája. Esetünkben a „magyar“ jelleg tekintetében a kutatási koncepció inkluzív volt, kiterjesztve a kutatást olyan dominánsan nem magyar intézményekre is, amelyek bizonyos mértékben a magyar kultúrát is szolgálják (pl. magyar állománnyal is rendelkező, amúgy román állami könyvtárakra, múzeumokra stb.). A kutatás kulturális intézményekre korlátozása a kutatási koncepció sajátos újítása. Mint ismeretes, a romániai magyar intézményrendszer kutatására az utóbbi 13 évben több ízben is sor került. E kutatások közös vonása

6 volt, hogy a kisebbségi intézményrendszert „civil“ intézmények együtteseként képzelték el, feltehetően az emlékezetekben még elevenen élő totális állami (azaz román) intézményrendszerrel szemben. E kutatásokhoz képest jelen kutatásunk lényeges újítása, hogy csak egy bizonyos profilú (kulturális) intézmények felmérését tűzve ki célul a magyar „civil“ szférának csak egy részére terjed ki, ugyanakkor kiterjed olyan intézményekre, amelyeket a közelmúlt kutatási gyakorlata nem tekintett „magyar“ kutatási terepnek (magyar vonatkozású állami és önkormányzati intézmények). A kutatandó intézmények tevékenység-terület szerinti behatárolása előre meghatározott tevékenység-kategóriák segítségével történt. Ezek alapján a kutatás négy főbb intézménytípusra (valamint ezeken belül összesen további tizenhat altípusra) terjedt ki: közgyűjteményekre (könyvtárak, levéltárak, múzeumok és egyéb gyűjtemények), kiadókra, írott és elektronikus sajtóra (könyvkiadók, sajtó, elektronikus média, internetes portálok), művészeti intézményekre (színház-opera-bábszínház, zeneművészeti csoportok, táncművészeti csoportok, irodalmi körök, képző-, ipar-, fotó-, népművészeti alkotóműhelyek, filmművészeti alkotóműhelyek, ismeretterjesztő, honismereti/helytörténeti szervezetek), valamint komplex kulturális szervezetekre (több kulturális tevékenységet gondozó szervezetek, mint kultúrházak, művelődési házak és egyesületek, ifjúsági szervezetek, rendezvényszervezők). Az egyházak, az RMDSZ helyi szervezetei, a közigazgatási intézmények, a tudományos intézmények stb. tehát nem kerültek be a kutatásba, két speciális helyzetet kivéve, amennyiben intézményhiányos szórványtelepüléseken ezek valamelyike kulturális intézményi funkciót tölt be, illetve amennyiben másodlagos tevékenységként a fent felsorolt területekhez tartozó valamely tevékenységet külön egységnek, alintézménynek tekinthető keretek között lát el (pl. könyvtárműködtetést, folyóirat kiadást, stb.). A fenti intézménybehatárolásoknak megfelelően a kutatás első fázisában különböző intézmény-nyilvántartások felhasználásával egy listát állítottunk össze a lekérdezendő intézményekről, kérdezőbiztosaink így megadott címeken pontosan megnevezett intézményeket kellett felkeressenek. Az adatfelvételre két ütemben került sor. Az első megbízatás során a kérdezőbiztosok a kérdőívek kitöltése mellett minden szervezettől további szervezet-neveket és címeket kértek, a listáról esetleg lemaradt intézmények felderítése céljából. A második ütemben az első adatfelvételi periódusban fel nem keresett vagy el nem ért szervezetekhez még egyszer kiküldtünk kérdező-biztosokat, ám ez alkalommal a listát kiegészítettük az időközben feltárt intézménycímekkel. E módszernek köszönhetően feltételezzük, hogy kutatási régiónkban a lekérdezett kulturális intézmények száma megközelíti a létező intézmények számát. Mivel azonban e két szám egymáshoz közelítése nagymértékben a kérdezőbiztosok felderítő képességén is múlott, az egyes kisebb térségekben feltehetőleg változó mértékben maradtak fel nem derített intézmények is. Legjobban felderített megyékként kiemelhetjük Beszterce-Naszód és Arad megyéket, a legkevésbé feltérképezett térségként pedig feltétlenül meg kell említenünk Gyulafehérvárt és környékét. A továbbiakban az intézmények területi és tevékenységterület szerinti megoszlását, az intézményalapítások időbeli alakulását és az intézmények működésének főbb jellemzőit tekintjük át. Ez utóbbi fejezet keretében sort kerítünk a működési forma, ingatlanhasználat, eszközellátottság, személyzet és gazdálkodás kérdéseinek tárgyalására.

civil fórum

II. Az intézmények területi és tevékenység-terület szerinti megoszlása Az intézmények területi és település-típusonkénti megoszlása A felkeresett intézmények megyék közti megoszlását nézve megállapíthatjuk, hogy az egyes megyékben található kulturális intézmények száma rendszerint arányos a megyében élő magyar lakosság számával. Ez alól kivételt csak Kolozs megye képez, amelyben a szervezetek aránya messze meghaladja a vizsgált régió magyar lakosságának megyére eső arányát (míg a magyarok 17,7%-a lakik a megyében, az összes szervezetek 29,4%-a található itt. Ez a magas arány természetesen nem annyira a megyére, mint inkább az Erdély kulturális központját képező Kolozsvárra jellemző, a megyén belüli szervezetek 78%-a ugyanis Kolozsváron található (azaz Kolozsvárt leszámítva a megye egésze nem jobban ellátott mint más megyék). […] Település-típusonként nézve azt a nem meglepő eredményt találjuk, hogy városon sokkal magasabb az intézményekkel való ellátottság: bár az erdélyi magyarság 47 százaléka él falun, a kulturális intézmények 69,5%-a városon található. A városon található intézmények nagymértékben a megyeközpontokban koncentrálódnak, az összes intézményeknek is több mint fele (52%-a) található a megyeközpontokban. Településenként vizsgálva az intézmények megoszlását két kiugró centrumot láthatunk, melyek együtt az összes intézmények 35%-át adják. A közép-erdélyi régió központját képező Kolozsváron található az intézmények 23%-a (206 intézmény), a Partiumban hasonlóan kulturális centrumot képező Nagyváradon pedig az összes intézmények 12,2%-a (109 intézmény). Szatmárnémeti, Zilah, Beszterce, Nagybánya és Arad követik e két kulturális központot, összesen 15%-át tömörítve a belső erdélyi intézményeknek. E második körből Szatmárnémeti ugrik ki aránylag magasabb intézményszámmal (48 intézmény, 5,4%) a többiek mind 20 körüli intézménynek adnak otthont. A fenti hat településen a belső-erdélyi térség kulturális intézményeinek pontosan a fele található.

Az intézmények tevékenység-terület szerinti megoszlása Az intézmények tevékenység-területének megállapításához és besorolásához ez esetben is az egységesen megállapított kategóriákat használtuk, vagyis az egyes intéz-

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

mények négy tágabb intézménykategórián belül (közgyűjtemények, kiadók-sajtó, művészeti intézmények és csoportok, valamint komplex tevékenységű kulturális intézmények) további típusokba voltak sorolhatók. Amennyiben a komplex kulturális tevékenységű szervezetek magas aránya az alacsony fokú specializáció jelének tekinthető, a Székelyföld nélküli Erdély kulturális intézményrendszerének legjellemzőbb vonása az alacsony fokú szakosodottság, hiszen az itt található összes intézmények 43,9%-át a komplex intézmények képezik. Ez az arány magasabb a romániai átlagnál (azaz a székelyföldinél), és magasabb a Kárpát-medencei magyar intézmények átlagánál is (mely utóbbi 36,9%). A komplex intézmények magas aránya másrészről természetesen a szakosodott intézmények hiányát jelentik. Ezek körén belül a romániai átlaghoz képest is igen alacsony Erdélyben az „egyéb gyűjtemények“ (tájházak, stb.), a színházak és a táncművészeti intézmények aránya (ez utóbbi romániai átlaga a Kárpát-medencei átlagnál is magasabb). Az ismeretterjesztő, honismereti, helytörténeti szervezetek aránya belső-erdélyi és romániai szinten egyaránt messze elmarad a Magyarországon kívüli Kárpát-medencei magyar kulturális intézmények (a továbbiakban csak Kárpátmedencei) átlaga mögött. Egyetlen intézménytípus van, amely esetében Belső-Erdély jelentősen megelőzi mind a romániai, mind a Kárpát-medencei átlagot, az írott sajtó intézményei, amelyek aránya 12,6% a Kárpát-medencei 9,7%hoz képest. Intézménytípusok száma és aránya Erdélyben, Romániában és a Kárpát -medencében Erdély Erdély Románia % % N Könyvtár 94 10.5 10.8 Levéltár 1 0.1 0.1 Múzeum 23 2.6 2.8 Egyéb gyûjtemény 4 0.4 1.9 Könyvkiadó 20 2.2 1.7 Sajtó 113 12.6 8.4 Elektronikus média 14 1.6 1.7 (rádió-tévé) Internetes honlapok 2 0.2 0.3 Színház 16 1.8 3.1 Zenemûvészet 91 10.2 11.0 Táncmûvészet 33 3.7 6.2 Irodalmi kör 9 1.0 1.3 Képzõ-, ipar-, 8 0.9 1.8 fotó- és népmûvészeti alkotómûhelyek Filmmûvészeti 1 0.1 0.2 alkotómûhely Ismeretterjesztõ, 42 4.7 4.9 honismereti/ helytörténeti szervezetek Komplex kulturális 423 47.3 43.9 intézmények Összesen 894 100 100

Kárpátmedence (%) 11.5 0.4 2.6 2.2 2.7 9.7 1.8 0.4 3.6 10.7 5.8 1.2 2.2

0.3 7.9

terület szabad megfogalmazása alapján. Ez utóbbi válaszok elemzése alapján a komplex intézmények felét (49%-át) sikerült valamilyen gyakrabban előforduló típusba besorolni. E másodlagos besorolás alapján a komplex intézmények körében leggyakoribbak a nagyrészt falun található művelődési otthonok. A diák- és ifjúsági szervezetek körébe a központilag szervezett politikai kötődésű MADISZ, MIDESZ, MIÉRT szervezetek mellett a középiskolákban működő diáktanácsokat is besoroltuk. A vallási ifjúsági szervezetek csoportját a működésükben a történelmi egyházak által ösztönzött, centralizáltan szervezett Ifjúsági Keresztény Egyesület és Országos Dávid Ferenc Egyesület területi szervezetei képezik, és szintén egyházi kötődésűek a kulturális jelleg tekintetében leginkább határesetet képező nőszövetségek. A települések komplex fejlesztésének érdekében létrehozott helyi hatósugarú egyesületek, melyeket „Pro-település“ típusnak neveztünk, az öszszes komplex intézmény 4,4%-át képezik (30 ilyen intézményt találtunk). A komplex intézmények alcsoportjait képezik továbbá az EMKE területi szervezetei (15 intézmény), a nagyrészt a partiumi falvakra koncentrálódó Teleházak (15 teleház), valamint a székelyföldi jellegzetességnek tekinthető kistérségi társulások (8 kistérségi társulás). Ezen altípusok mellett továbbra is besorolatlanul maradt a komplex intézmények fele.

Komplex intézmények altípusa* Mûvelõdési otthon Diák-/ifjúsági szervezet Vallási ifjúsági Nõszövetség Pro-település EMKE Teleház Kistérségi társulás Komplex intézmény Összesen

Esetszám Százalék 107 15,7 78 11,4 47 6,9 34 5,0 30 4,4 15 2,2 15 2,2 8 1,2 348 51,0 682 100

36.9

*A táblázat az Erdély teljes területén talált komplex intézményeket tartalmazza

100

A városon található komplex intézmények magas aránya megkérdőjelezi azt a korábbi feltételezésünket, hogy a komplex intézmények a specializálódás folyamatának egy kezdetibb fázisában állnának. Legalább hipotézis szintjén fel kell vetnünk annak a gondolatát is, hogy a komplexitás az intézmények fejlődésével nőhet, azaz korábban egy tevékenység-területtel rendelkező intézmények további (második, harmadik stb.) tevékenység-területtel bővíthetik profiljukat. Pl. könyvtárt alakíthatnak ki, kiadványokat adhatnak ki, stb. Ilyenszerű intézmények lehetnek (és egyúttal e hipotézist látszanak alátámasztani) azok a komplex intézmények, amelyek második tevékenységként ezeket a területeket emelték ki (a komplex intézmények 12,8%-a).

Település-típusonkénti bontásból az derül ki, hogy a komplex intézmények inkább városokra jellemzőek, mint falvakra. Magas viszont falun a közgyűjtemények aránya, amit elsősorban a szép számban működő községi könyvtárak eredményeznek. A művészeti intézmények kategóriájában a zene- és a táncművészeti csoportok azok, amelyek falun nagyobb arányban vannak jelen, mint városon. A kiadók és a sajtó viszont erősen városi intézménytípus, mi több, kiadók kizárólag megyeközpontokban működnek. A komplex intézmények az összes lekérdezett 43,9%-át alkotják. E magas arány az illető intézmények besorolhatatlanságát jelzi a megadott intézménytípusokba, megpróbálható azonban ezek további kategorizálása a tevékenység-

civil fórum

III. A kulturális intézmények megalakulása és bejegyzése

kadályozta. Összegezve tehát ez utóbbi két megállapítást levonható az a következtetés, hogy az 1945-1989 közötti periódus leginkább a falusi művészeti intézmények létrejövése számára kedvezett.

A kulturális intézmények alapításait tekintve az erdélyi intézményrendszer jellemző vonásaként az tűnik ki, hogy a Kárpát-medencei magyar intézményrendszerhez viszonyítva itt az intézmények jelentősen nagyobb arányban új keletűek, az 1989-es rendszerváltás után alakultak. E sajátosság oka, hogy a kommunista évtizedek Erdélyben kevésbé kedveztek az intézményalapításnak mint más országokban, kulturális intézményeinknek csak 16,4%-a alakult ebben korban, szemben a Kárpát-medencei 26,8%os aránnyal. Az 1945 előtti korszakban alapított intézmények aránya nagyjából megegyezik a Kárpát-medenceivel (6,5, illetve 6,3%).

Típusonként vizsgálva az intézmények alapításának korát az derül ki, hogy 1945 előtti alapításúak legnagyobb arányban a közgyűjtemények között találhatók, amelyek majd 10%-a 1918 előtt alakult. Nagy arányban alakultak továbbá közgyűjtemények 1945–89 között is, az összes közgyűjtemények mintegy 44,4%-a. Ez az eredmény nem meglepő, hisz e kategóriában a múzeumok mellett jelentős számban találunk csak részben magyar jellegű könyvtárakat is. A művészeti intézmények képezik azt a másik intézménytípust, amelynek jelentős része (24,4 százaléka) a szocialista évtizedekben alakult. A közgyűjteményekkel és művészeti intézményekkel szemben a kiadók-sajtótermékek és komplex intézmények nagy arányban a 90-es évektől kezdődően alakultak. Alakulás korszaka intézmény -típusonként

1918-ig 1919-1944 1945-1989 1990-2003 Összesen

Közgyûjtemények (N=108) 9.3 0.9 44.4 45.4 100

Kiadók, sajtó (N=145) 6.9 1.4 6.2 85.5 100

Mûvészeti intézmények (N=193) 6.2 3.1 24.4 66.3 100

Komplex intézmények (N=402) 1.5 2.0 8.7 87.8 100

Összesen (N=848) 4.5 2.0 16.4 77.1 100

Település-típusonként vizsgálva az intézményalakulások korát azt találjuk, hogy míg az 1945 előtti alapítású intézmények falun és városon egyaránt 4-5%-ban fordulnak elő, az 1945-1989 közötti alapítású intézmények háromszor nagyobb arányban találhatók falun, mint városon (29,1% a 10,3 és 11,6%-hoz képest). Ez az eredmény feltehetőleg részben a községi művelődési házakat takarja, részben a népművészeti (elsősorban tánc- és zeneművészeti) csoportokat, amelyek létrejövését a kommunista hatalom nem a-

1918-ig 1919-1944 1945-1989 1990-2003 Összesen

Falu 4.1 2.9 29.1 63.9 100

Város 4.5 1.3 10.3 83.9 100

Megyeközpont 4.7 1.8 11.6 81.9 100

Összesen 4.5 2.0 16.4 77.1 100

Az intézmény-alapítások szempontjából azonban a legfontosabb korszak a rendszerváltás utáni, a kulturális intézmények 77,1%-a jött létre 1990 után. Mint az a nemzetiségi intézmények (és általában a civil intézmények) működésének több évtizedes korlátozása után várható volt, 1990-ben nagy szervezetalakulási hullám következett be. Erdélyben ebben az évben alapítják meg a ma létező összes kulturális intézmény 11,4%-át – amely arány magasabb a romániai átlagnál (amely 9,8%) és lényegesen magasabb a teljes Kárpát-medencei magyar kulturális intézményrendszer 1990ben alapított szervezeteinek arányánál (amely csak 6,6%).

Az intézményalapítás nem mindig jár annak jogi bejegyzésével, az intézmény-alapítások gyakori forgatókönyve, hogy a megalakult szervezet egy ideig nem bejegyzett szervezetként működik, majd bizonyos idő elteltével (az intézmény működésének állandósulása után) kerül sor valamilyen jogi státus igénylésére. Úgy tűnik, ez a forgatókönyv jellemző a 90-es évekre is, amely évben az alapítások száma meghaladja a bejegyzések számát. A szervezet-alapítások további dinamikáját nézve azt látjuk, hogy a kezdeti szervezet-alapítási hullám után az évenkénti alapítások száma 1991-ben hirtelen csökken, ez évben az intézmények bejegyzési aránya megelőzi az alapítások arányát. A bejegyzések ez évi magas aránya tehát azt jelzi, hogy ekkor rendeződik az újonnan alakult, illetve a korábbi alapítású, de a rendszerváltás után újra életre keltett intézményrendszer egy részének jogi helyzete. 1992-től az alapítások aránya ismét enyhén nő, majd fokozatosan tovább csökken, évente 4-6% között maradva. A hivatalos bejegyzések aránya egészen 1995-ig az alakulások aránya alatt van, 1996tól kezdődően előzi meg ismét a bejegyzések arányát, és a továbbiakban folyamatosan magasabb marad. A jogi helyzet tisztázására irányuló igény fokozódásához valószínűleg a magyarországi közalapítványok pályázati feltételeinek folyamatosan fokozódó formalizálódása, szigorodása

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

is hozzájárult. Ez évtől kezdődően a bejegyzések aránya máig az alapítások aránya fölött maradt, ami azt jelzi, hogy az erdélyi magyar kulturális intézményrendszer szereplőinek jogi helyzete fokozatosan rendeződik. Figyelemre méltó, hogy az 1998-as mélypont után, 1999től kezdődően az intézményalapítások száma ismét nőni kezd, és ez a növekedési trend máig tart. Sajátossága e periódusnak, hogy a 90-es évek kezdetétől eltérően a hivatalosan bejegyzett intézmények aránya folyamatosan magasabb a nem bejegyzettekénél, vagyis az intézményalapítás 90-es évek első felében domináns forgatókönyve mára megváltozott, többségben vannak azok az alapítások, amelyek közvetlenül a jogi bejegyzéssel kezdődnek. Ezt az is elősegíti, hogy időközben a bejegyzés könnyítése irányába módosult a nonprofit szervezetek bejegyzésére vonatkozó törvénykezés is.

IV. Az intézmények működésének általános jellemzői Működési forma Az állami költségvetéstől szervezetileg és gazdaságilag független, „saját lábán“ álló intézmények nagy arányát általában pozitívumként szoktuk emlegetni. Az önállóság ára azonban másrészről a gazdasági bizonytalanság, kiszolgáltatottság a sokszor távoli (rendszerint anyaországi) pályázati rendszereknek, az azokat meghatározó személyi- és politikai konkjunktúráknak stb., amelyekhez viszonyítva a költségvetési működési forma biztonsága akár kívánatos is lehet. Aligha tudnánk megmondani, hogy a kulturális intézményi szférán belül a költségvetési szervezetek milyen aránya volna kívánatos, az azonban kiderül az eredményeinkből, hogy a kulturális intézmények működési formája tekintetében a közép- és nyugat-erdélyi régió egyik sajátossága a költségvetési szervezetek relatív alacsony aránya. Ez az arány 10%-al marad el a teljes Kárpát-medencei magyar intézményrendszer költségvetési intézményeinek 25,6%-os arányától, és ennél is többel, 12,5%-al a székelyföldi költségvetési intézmények arányától. A költségvetési formával ellentétben az alapítványi forma nagyobb arányban fordul elő, mint általában a teljes határon túli intézményrendszeren belül (az összes intézmények 15,5%-a). Leggyakoribb az egyesületi forma, az összes intézmény majd egyharmada ilyen formában működik, legritkább a gazdasági szervezet formájában működő kulturális szervezet (az összes intézmény 4,8%-a). Az elemzett intézmények egyharmada e négy kategóriába besorolhatatlannak bizonyult, ezek az „egyéb társadalmi szervezet“, illetve „be nem jegyzett szervezet“ kategóriák között oszlanak meg. Ez utóbbi válaszalternatívák esetén lehetőség volt szabad megfogalmazásban rögzíteni a helyzetet. Ezek elemzéséből az derül ki, hogy az e gyűjtőkategóriákba sorolt szervezetek nagy része valamilyen más, nagyobb szervezet (egyházak, oktatási intézmények, RMDSZ, EMKE) mellett vagy annak keretében működik, amely működését tekintve önálló szervezetnek tekinthető (legalábbis kérdezőbiztosaink így ítélték meg a helyzetet), jogilag azonban vagy fiókszervezet, vagy más szervezet biztosít jogi keretet működése számára (az egyéb társadalmi szervezetek 52%-a része valamely más, kulturális gyűjtőszervezetnek, míg a teljes erdélyi intézményrendszerre ez az arány csak 31,8%).

[…] A közép- és nyugat-erdélyi régióban lekérdezett szervezetek fele mondta, hogy jogi értelemben önmaga működtetője, ez az arány igen közel áll mind a székelyföldi, mind a teljes Kárpát-medencei magyar intézményrendszeren belüli arányhoz. Régiónk sajátossága e kérdés esetében a helyi önkormányzat által működtetett szervezetek alacsony aránya, mind a székelyföldi, mind a teljes Kárpát-medencei magyar intézményrendszerhez viszonyítva (és bár kisebb mértékben, de a megyei tanács működtette intézményekről is ugyanez mondható el). Valószínűleg közvetlenül ebből a sajátosságból fakad az a következő jellegzetesség, hogy az önkormányzatok által működtetett szervezetek alacsony aránya az egyházak által működtetett szervezetek révén kompenzálódik.

Érdekes kép rajzolódik ki e kérdést illetően, ha a működtetőket a települések magyar lakosságának aránya szerint vizsgáljuk: a helyi önkormányzatok által működtetett intézmények nagy arányban a nagyrészt magyar lakosságú, vagy legalábbis magyar többségű településeken működnek/működhetnek, de az egyházak által működtetett intézmények is inkább a magyar többségű településeken találhatók. Leghátrányosabb helyzetben a szórványmagyarság lakta települések intézményei vannak, amelyek körében az „önmagukat működtető“ (de semmilyen stabilabb és nagyobb szervezet intézményesült támogatását nem élvező) szervezetek a leggyakoribbak. […] A működtetőkkel kapcsolatban tehát levonható az a következtetés, hogy a közép- és nyugat-erdélyi régióban a kulturális intézményrendszer feltételezhetően legsta-

civil fórum

bilabb része főleg a magyar többségű falvakban található, ahol a helyi önkormányzatoknak módjukban áll e szervezetek működtetése.

Ingatlanhasználat Egy intézmény folyamatos működésének biztonsága nagymértékben függ egy kiszámíthatóan rendelkezésre álló ingatlan lététűl. Legnagyobb biztonságot a saját tulajdonban levő ingatlan nyújt, amely mentesíti az intézményt a kiadások rendszerint tetemes részét képező lakbértől. Ugyancsak stabilitást nyújthat egy intézmény működése számára, ha előnyösen jut használható helyiség(ek)hez valamilyen állami vagy önkormányzati ingatlanban, de az egyház is hasonló stabilitást nyújthat. Az általunk felkeresett intézmények közel tíz százaléka (9,5%) van abban a szerencsés helyzetben, hogy saját tulajdonú ingatlannal rendelkezik. Ez az arány szinte egybeesik a teljes Kárpát-medencei magyar intézményrendszeren belüli hasonló aránnyal, amely 9,4%. A legtöbb intézmény működése számára valamilyen helyi egyház biztosít helyet, helyiséget (32,8%). A helyi önkormányzat a szervezetek 16,8%-a számára nyújt működési teret, az állam 8,8%-uk számára. Az ingatlanhasználatra vonatkozó kérdésre kapott válaszok egynegyede azonban sajnálatos módon az „egyéb“ kategóriába került. Ez az eredmény azt jelzi, hogy gyakori tulajdonformák kimaradtak az általunk felkínált válaszlehetőségek közül. Az „egyéb“ tulajdonosra vonatkozó nyílt kérdésre kapott válaszok elemzéséből szerencsére részleges választ kaphatunk e kérdésre, ezekből az derül ki, hogy Erdélyben az összes kulturális intézmények 10,2%-a valamelyik szervezeti vezető vagy tag magánlakásán működik. Ugyancsak magánlakást bérel a működés számára további 2% – vagyis az összes szervezetek 12,2%-a magánlakásban működik. Ugyancsak a nyílt kérdésekre kapott válaszokból derül ki, hogy a szervezetek további 2%-a a helyi RMDSZek székházában kap otthont. Kinek a tulajdonát képezi az ingatlan, ahol a szervezet mûködik (%) Intézmény saját tulajdona

9.5

Állam

8.8

Területi önkormányzat (megyei)

16.8

Egyház

32.8

Alapítvány

2.6

Egyéb

24.9

Egyéb: vezetõ/tag magánlakása

10.2

Egyéb: bérelt magánlakás

2.3

Egyéb: RMDSZ

Osztozik-e valakivel az ingatlan használatán? igen nem Levéltár

100.0

Irodalmi kör

100.0

Elektronikus média (rádió-tévé) Színház Zenemûvészet Ismeretterjesztõ, honismereti szervezetek Táncmûvészet Könyvtár Sajtó Komplex kulturális intézmények Egyéb gyûjtemény Múzeum Képzõ-, ipar-, fotó- és népmûvészeti alkotómûhelyek Könyvkiadók Internetes honlapok Összes intézmény

75.0 73.3 69.7 67.5 66.7 62.6 60.9 60.4 50.0 47.8 42.9 31.6 0.0 59,4

összesen 100 100

25.0 26.7 30.3 32.5 33.3 37.4 39.1 39.6 50.0 52.2 57.1 68.4 100.0 36,7

100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 96,1*

* 3,9% a hiányzó válaszok aránya

A felkeresett intézmények képviselőinek 21%-a gondolja úgy, hogy az intézménye működésének helyet adó ingatlan műemlék-jellegű. A működés helyéül szolgáló intézmények 32,7%-a igényelne nagyobb, 24,4%-a kisebb felújítást. 36%-a nem igényelne felújítást. A legtöbb intézmény (az összes intézmény 14,3%-a) 100 millió és 1 milliárd lej közötti összeget tart szükségesnek a működéséül szolgáló intézmény felújításához, 7% 1 milliárd lejnél nagyobb összegből tudná felújítani székházát, 5,7% viszont 100 millió lejnél kevesebből.

Eszközellátottság

Helyi önkormányzat

Szintén fontos információ a működés szempontjából, hogy az egyes intézmények egyedül, vagy másokkal közösen használják a rendelkezésére álló ingatlant. Eredményeink szerint Erdélyben a megkérdezett intézmények 59,4%-a más intézményekkel közösen használja az ingatlant (ez persze még jelenthet külön helyiségeket). Az irodalmi körök kivétel nélkül más intézmények mellett működnek, de az elektronikus média és a színházak, valamint a zene- és táncművészeti, valamint ismeretterjesztő csoportok esetében is magas ez az arány. Alacsony viszont a könyvkiadók körében (ezek nagyrészt gazdasági egységek), valamint a két internetes honlap is önállóan működik egy ingatlanban.

A feltett kérdés alapján sajnos nem kaphattunk választ arra a kérdésre, hogy a szervezetek mekkora hányada bérli a működéséhez szükséges helyiséget, és mekkora hányada használja ingyen. Megvizsgálva, hogy a saját tulajdonú ingatlan melyik intézménytípus körében gyakoribb azt találtuk, hogy a közgyűjtemények és a sajtó intézményei működnek átlagon felüli arányban saját tulajdonú ingatlanban, a művészeti intézmények viszont a legkisebb arányban (amit magyaráz az a tény, hogy ezek között van a legtöbb nem bejegyzett intézmény). E kategórián belül az ide sorolt ismeretterjesztő-honismereti intézmények tulajdonában van a legtöbb saját tulajdonú ingatlan. […]

Az alapvető eszközökkel való ellátottság az ingatlanhoz hasonlóan fontos a működéshez. Ez esetben a kérdést úgy tettük fel, hogy azt is rögzíteni tudjuk, ha egyes eszközöket a vizsgált szervezetek ugyan nem birtokolnak, de sajátjukként használnak. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy számos intézmény valamilyen állami vagy önkormányzati intézmény tulajdonát képező eszközöket szabadon használ tevékenységeire. Ez esetekben tehát az eszközellátottságot illetően közelebb járunk a valósághoz, ha e szervezeteket jól ellátottaknak tekintjük. A következő táblázatok az egyes eszközök elterjedtségét tartalmazzák. […] Elmondható tehát, hogy a legtöbb szervezet rendelkezik egy telefonvonallal (87,3%) és egy számítógéppel (74,5%), illetve majdnem ugyanennyien egy nyomtatóval (66,2%). Ha azonban a tulajdonukban levő eszközöket nézzük, a saját telefonvonallal rendelkezők a megkérdezettek mindössze 30%-át képezik (a többiek tehát valamilyen más intézmény telefonját használják). A számítógépek esetében ennél jobb az arány, a megkérdezett szervezetek 41,6%-a saját számítógéppel rendelkezik, 34,6%-a saját nyomtatóval (könnyebb tehát egy nyomtatót szerezni, mint saját telefonvonalat igényelni).

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

Legritkább eszközöknek a videoprojektor, videokamera, digitális fényképezőgép és a saját szerver bizonyult. Saját gépjárművel a szervezetek 14%-a rendelkezik. Valamilyen további, speciális szakmai eszközt az intézmények 19,5%-a birtokol. Internet kapcsolattal a kérdezettek 36,8 százaléka rendelkezik.

Rendelkezik-e internet kapcsolattal? N=894 % nem igen teljes csak e-mail nincs válasz Összesen

58.7 36.8 32.2 4.6 4.5 100

Munkatársak, tagság A szervezetek „tagságára“ vonatkozó kérdés komoly értelmezési problémákat vet fel. Szó szerint értelmezve a kérdést csak az egyesületeknek van tagsága. A kérdésre kapott válaszok elemzéséből azonban egyértelműen kiderül, hogy a kérdést a megkérdezett szervezeti vezetők nem így értették. A szervezetek „működési formája“ (ami alatt a jogi értelemben vett formát értették/értettük) ugyanis általában különbözik a valós működési formától. Így például az előnyösebb bejegyzési feltételek miatt éveken át alapítványként jegyeztek be egyesületként működő szervezeteket, amelyek azonban továbbra is egyesületként működtek. A nem bejegyzett szervezeteknek a kérdés feltett formája alapján nem lehet tagjuk, bár ezek jelentős része is gyakorlatilag egyesületként működik. De maguknak a bejegyzett egyesületeknek is a hivatalosan nyilvántartott tagsága általában az alapítókra korlátozódik, miközben a valóságban a tagság száma időben változik, anélkül azonban, hogy ezt az egyesületek „hivatalosítanák“ (ez a gyors változások miatt a legtöbbször nem is volna ésszerű). Úgy tűnik, hogy a kérdezettek tagság alatt azt a csoportot értették, amely révén az intézmény állandó jellegű működése biztosított, az intézményhez kapcsolódás módjától függetlenül. Feltételezhetően e csoportba beleértették az önkénteseket és alkalmazottakat is. Csak így magyarázható az, hogy a kérdésre az intézmények nagy része válaszolt, működési formától függetlenül. Úgy tűnik tehát, hogy csak azok mondták, hogy nincs tagságuk, akik úgy értelmezték, hogy intézményük esetében a tagsági minőség értelmetlen. A továbbiakban mi is ezt az értelmezést használjuk, tagság alatt az intézményt alkotó személyek összességét, az intézmény „méretét“ értve. […] A magyar lakosság helyi aránya szerint vizsgálva az intézményméret változását azt láthatjuk, hogy szórványtelepüléseken (amelyeken tehát a magyar lakosság 20%-nál kisebb arányban van jelen) a közepes méretű intézmények dominálnak, míg az összes többi esetben a kis szervezetek vannak nagyobb arányban. Ez az eredmény azt jelentheti, hogy a szórvány-településeken működő kisebb számú intézmény a lakosság nagyobb részét tömöríti, mint azokon a településeken, ahol a magyar lakosság nagyobb arányban van jelen. A tagság nélküli szervezetek (azaz a magyarnak számító gazdasági és költségvetési intézmények) a magyar többségű településeken találhatók nagyobb arányban.

Önkéntesek Az önkéntesek fontos szerepet töltenek be a kulturális intézmények működésében, különösen azokban az esetekben, amelyekben az intézményeknek pénzhiány miatt nem áll módjukban alkalmazottakat megfizetni. A teljes Kárpátmedencei magyar intézményrendszerhez képest Erdélyben nagyobb szerep jut az önkénteseknek: az önkéntesek nélkül tevékenykedő intézmények aránya jelentősen kisebb, 12,8% a 19%-hoz képest. Ez az arány Románián belül is alacsony, a Székelyföldön az önkéntesek nélkül működő intézmények aránya 16%. Elmondható, hogy általában az anyagi és emberi erőforrásokban rosszabbul ellátott szórvány-településeken nagyobb az önkéntesek száma (a 20%nál kevesebb magyar lakójú települések intézményeinek csak 6,5%-ánál nincsenek önkéntesek). Település-típusonként nézve Erdélyben a kisvárosok állnak e szempontból jól (7,3%), ám tudjuk, hogy eltérően a Székelyföldtől, e régióban a kisvárosok nagy része egyúttal szórványtelepülés is.

Minden intézménytípus esetében az 1-20 közötti önkéntessel dolgozó szervezetek vannak többségben. Ennél több önkéntes legnagyobb arányban a művészeti intézményeknél fordul elő (31,9%), önkéntesek nélkül leginkább a közgyűjtemények működnek, ezek 45,5%-ánál egy önkéntes sincs, majd a kiadók-szerkesztőségek, amelyek 19,9%-ánál nincsenek önkéntesek. […]

Alkalmazottak A nyugat- és közép-erdélyi régióban levő kulturális intézmények 32,6%-ának van legalább egy alkalmazottja (N=862). Az alkalmazás formája és mértéke változó lehet, ezt ugyanis a feltett kérdés nem részletezte, az útmutatás szerint kérdezőbiztosaink alkalmazottnak azt a személyt tekintették, aki (az alkalmazás módjától függetlenül) „rendszeres tevékenységet végez, és ezért fizetést kap“. Alkalma-

civil fórum

zottként került rögzítésre tehát a főállású szakszemélyzettől a munkáját esetleg csak havonta egyszer végző könyvelőig mindenki. Így értett módon a 275 alkalmazottat foglalkoztató intézménynél összesen 3496 személy jut valamilyen rendszerességű jövedelemhez. Nagyobbrészt kis jövedelmű intézményekről lévén szó érthető, hogy legtöbbjük egy, legtöbb két alkalmazottat foglalkoztat (az alkalmazottal rendelkező szervezetek 40%-a egy, 13%-a kettőt). 20-nál több alkalmazottat az alkalmazottal rendelkező szervezetek mindössze 13%-a foglalkoztat.

A bevétellel rendelkező intézmények aránya magasabb tehát a Székelyföldön, a kulturális intézményrendszer össz-támogatásának sokkal nagyobb mennyisége jut Közép-Nyugat-Erdélybe, mint a Székelyföldre. A romániai magyar kulturális intézmények saját bevallásuk szerint 2002-ben összesen megközelítőleg 1005 milliárd lejből gazdálkodtak (ez körülbelül 25 millió eurónak megfelelő összeg volt), amely összegnek 83,1%-a erdélyi intézmények bevétele volt. E nagynak tűnő aránytalanság indokolható azzal, hogy bár a szervezetek száma a két kutatási régióban megközelítőleg egyenlő (a lekérdezett szervezetek 53%-a erdélyi, 47%-a székelyföldi, az erdélyi régió mégis több mint kétszer annyi megyét foglal magába, mint a székelyföldi, ez pedig több jobban támogatott városi és megyeközponti intézményt jelent).

A bevételek forrásai

A kulturális intézmények alkalmazottainak végzettségét vizsgálva megállapítható, hogy ezek főleg felső- és középfokú végzettségűek: felsőfokú végzettségű alkalmazottja az intézmények 68,7%-ának, középfokú az intézmények 62,8%ának van, ezzel szemben alapfokú végzettségű az intézmények mindössze 13,3%-ának. A kulturális intézményi szféra tehát elsősorban a felső- és középfokú végzettségűek számára nyújt megélhetést. Ez az eredmény érthető, hisz a szóban forgó intézményeknek céljaik eléréséhez elsősorban valamilyen kulturális „szakszemélyzetre“ van szükségük, akik az esetek többségében feltehetően felsőfokú végzettségűek. Alacsonyabb képzettségű segédszemélyzet alkalmazására csak abban az esetben kerül sor, ha az intézmény anyagi lehetőségei ezt lehetővé teszik. A kulturális intézmények így elsősorban a kulturális elit számára képeznek megélhetési vagy jövedelem-kiegészítő forrást. […]

V. Gazdálkodás A szervezetek gazdálkodására, bevételeire vonatkozó kérdések kapcsán számítottunk leginkább a gyakori válaszmegtagadásokra. A tényleges válaszmegtagadások aránya azonban megelégedésünkre Románia szinten alacsony: míg a teljes Kárpát-medencei magyar intézményrendszer körében a szervezetek 27,2%-a utasította el a válaszadást, ez az arány régiónkban 23,2% volt, a Székelyföldön pedig 22,2%. Ha a válaszolók száma a két térségben nagyjából megegyezik, a 2002-ben bevétellel is rendelkezők aránya már eltérő, Erdélyben 58%, a Székelyföldön viszont 65%. Fel kell hívnunk azonban a figyelmet arra, hogy ez a különbség származhat a be nem jegyzett intézmények nagyobb arányú lekérdezéséből, hisz mint tudjuk, jogi státus nélkül jóval nehezebb támogatásokhoz jutni. Volt-e bevétele? Nem volt Volt Nem válaszol

Belsõ-Erdély és Partium 18,8 58 23,2

Székelyföld 12,8 65 22,2

Határon túli magyar intézményrendszer 13,9 58,9 27,2

A bevételek forrásaira részletes kérdésblokk segítségével kérdeztünk rá, amelynek segítségével a bevételek 31 különböző forrása volt rögzíthető. A bevételek forrásonként összeg formájában kerültek rögzítésre, ezek összesítése alapján (amely végösszeg azonban már alig több mint felét éri el az összbevételként mondott összegnek, azaz a bevételek majdnem fele e részletező kérdésnél már kimarad) az összes bevételek 11,7%-a származik saját forrásokból, 88,3%-a támogatásokból. A valamilyen saját forrásból származó bevételek között két forrás szerepel gyakrabban, a tagdíjak és saját kulturális tevékenységek bevételei (22,9, illetve 21,4%). Saját vállalkozói tevékenységből vagy ingatlan bérbe adásából származó bevételeket már jóval ritkábban említenek, a szervezetek 6,9, illetve 6,8%-a esetében. Saját források típusai

Említés gyakorisága (%)

Tagdíjak bevétele

22,9

647

Kulturális tevékenységek bevétele

21,4

645

Vállalkozási tevékenység

6,9

639

Ingatlan bérbeadásából

6,8

644

Egyéb bérleti díjak

1,7

641

Ingatlan értékesítése

0,2

641

A támogatásokból kapott bevételek nagyobb része hazai forrásokból származik (a teljes összeg 64,5%-a), ezt a magyarországi, és az egyéb külföldi támogatások követik (26,3, illetve 9,1%-al). Támogatások forrása hazai forrásokból magyarországi forrásokból más külföldi forrásokból

% a teljes erdélyi bevételbõl 64,5% 26,3% 9,11%

[…] A hazai és magyarországi bevételi források között a legszembetűnőbb különbség, hogy míg a magyarországi források döntően pályázati formában működnek, a hazai források elosztási rendszere erőteljesen személyes kapcsolatokra épül, amint azt az „egyéni adományok“, mint forrástípus leggyakoribb említése jelzi. Az egyéni adományokat követő „egyéb támogatások“ részben szintén ilyen jellegű támogatásokat fedhetnek, akárcsak a nem pályázati úton kapott önkormányzati támogatások. Ez utóbbi két forrástípus másrészt feltehetően a költségvetési intézmények hazai normatív támogatásait is tartalmazzák. A hazai forrástípusok említési gyakoriságai azonban mindenképpen a hazai pályázati rendszer fejletlenségét jelzik.

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

A kismértékű külföldi (azaz nem hazai és nem is magyarországi) források körében szintén az egyéni adományozások fordulnak elő leggyakrabban.

A bevételek nagyságrendje Annak érdekében, hogy képet alkothassunk az egyes szervezetek bevételeinek nagyságáról, a bevételeket négy kategóriába csoportosítottuk. Nevezzük „szegény“ szervezeteknek a 10 millió lej alatti éves bevételű szervezeteket, ezek az összes válaszoló szervezetek 21%-át alkotják. 10 és 100 millió közötti bevétellel rendelkezett a szervezetek 32%-a (nevezzük ezeket „közepesen“ gazdag szervezeteknek), 100 millió és 1 milliárd lej közötti bevétele volt a szervezetek 16%-ának („gazdag“ szervezetek), 7%-uk pedig több mint 1 milliárd lej fölötti bevétellel rendelkezett („dúsgazdag“ szervezetek).

setében a saját tevékenységből származó bevételek látszólag jelentéktelenek, a teljes bevételnek csak 1,5%-át képezik, ám a nagy intézményszám és az intézményrendszer komplex intézményekre eső része miatt ez is jelentős összegre rúghat. Saját tevékenységbõl származó bevételek aránya saját tevékenységbõl

támogatásból

összesen

22.6 77.2 12.8 1.5

77.4 22.8 87.2 98.5

100 100 100 100

Közgyûjtemények Kiadók Mûvészeti intézmények Komplex intézmények

A támogatásból származó bevételek a közgyűjtemények esetében majd teljes egészében (98,1%-ban) hazai forrásokból származnak (költségvetési intézmények). A kiadóksajtótermékek ezzel szemben támogatásaik több mint felét Magyarországról szerzik (támogatásból szerzett bevételeik 55,9%-át), és az egyéb külföldi források megnyerése terén is ők vezetnek (11,098%). A művészeti intézmények támogatásból származó bevételeinek kétharmada hazai, egyötöde magyarországi és egytizede külföldi eredetű, ettől az összetételtől a komplex intézményeké a magyarországi bevételek némileg magasabb arányával tér el (28,1%). A támogatások megoszlása a forrás országa szerint Hazai Magyarországi Közgyûjtemények Kiadók Mûvészeti intézmények Komplex intézmények

A bevételek intézmény-típusonkénti megoszlása A bevételek intézménytípusok közötti megoszlását két módon is megvizsgáltuk. Egyrészt kiszámoltuk, hogy a felmért intézmények teljes bevételének összege hogyan oszlik meg a főbb intézménytípusok között. E módszerrel számolva az derült ki, hogy a kulturális intézmények működését szolgáló teljes bevételek összegének 81%-a a komplex intézményekhez került, második helyen a kiadóksajtótermékek szerepelnek a bevételek összegének 9%-ával, majd a közgyűjtemények következnek 6, a művészeti intézmények 4%-al.

98.1 32.2 69 62

1.7 55.9 21.9 28.1

Egyéb külföldi 0.1 11.9 9.1 9.9

Összesen 100 100 100 100

Pályázati részvétel A közép- és nyugat-erdélyi régió kulturális intézményeinek 41,8%-a nyújtott be pályázatot valamilyen támogatásért 2002-ben. Ez az arány kevéssel alatta marad a teljes romániai aránynak, amely 42,1% (azaz a székelyföldi régióban kevéssel magasabb a pályázó intézmények aránya, mint Erdély egészében), és a teljes Kárpát-medencei magyar intézményrendszer pályázóinak arányánál is alacsonyabb (ez utóbbi 44%). A kérdés esetében azonban igen magas a nem válaszolók aránya. Ha csak az érvényes válaszokat vesszük figye-

% nem pályázott pályázott nem válaszolt összesen

35.5 41.8 22.7 100

% – a válaszolók körében 45.9 54.1 100

lembe, a pályázók aránya 54,1%-ra emelkedik. Az érvényes válaszok körén belül az intézmények által leadott pályázatok száma a következőképpen néz ki:

A bevétel összetétele főbb intézménykategóriánként Az önállóságot biztosító saját bevételek, mint az várható volt, a legtöbb gazdasági szervezetet magába foglaló kiadók-sajtó kategóriába tartozó intézmények esetében a legmagasabbak, összes bevételük több mint háromnegyedét saját tevékenységből nyerik. A másik három típusnál e bevételi forma csak a teljes bevétel kiegészítésként szerepel, és feltehetőleg kulturális tevékenység bevételeiből, illetve tagdíjakból állhat. A komplex intézmények e-

civil fórum

Egyáltalán nem nyújtott be tehát pályázatot a válaszolók 45%-a, 12%-uk egy pályázatot adott le az év folyamán, másik 12% kettőt, 8% hármat, a fennmaradó 23% pedig négy vagy annál több pályázatot készített 2002 folyamán. Ezek az értékek közel esnek a teljes Kárpát-medencei intézményrendszer megfelelő értékeihez, sőt annál valamivel jobbak, amennyiben pozitívan értékeljük az intenzívebben pályázó szervezetek néhány százalékkal magasabb arányát (ezek esetében az egy vagy két pályázatot benyújtó szervezetek aránya kisebb, a hármat vagy többet benyújtók aránya viszont nagyobb. A leadott pályázatok nagy részét (43 százaléka) Magyarországon nyújtották be, 34,4%-át Romániái országos pályázati kiírásokra. Jóval kevesebb, csak 8,9%-át nyújtották be helyi pályáztatókhoz, és az összes leadott pályázatoknak csak 4,7%-a irányult Magyarországon kívüli, külföldi pályáztatókhoz.

ben gyakori nem bejegyzett szervezetek közvetlenül szintén kevésbé pályázhatnak, mint más szervezetek. A kiadósajtó kategória viszont következetesebb gazdálkodása következtében pályázhat nagyobb arányban. […]

Pályáztatás, erőforrások újraelosztása Elemzésünket egy olyan témával zárjuk, amely részben gazdasági jellegű, részben azonban túlmutat az intézményrendszer gazdasági vonatkozásai. Az erőforrások elosztásában/újraelosztásában vállalt szerep ugyanis több mint gazdasági törekvés, az illető szereplők intézményrendszeren belüli funkcióváltását jelzik. Mint ismeretes, a nonprofit szervezetekként működő intézmények hatékonyságának egyik feltétele, hogy újraelosztó intézmények közbeiktatása révén közelebb kerülnek a működésüket biztosító donorokhoz, miáltal támogató és szolgáltató intézmények között szorosabb, közvetlenebb, azaz hatékonyabb visszacsatolásra nyílik lehetőség. Régiónkban a szervezetek 10,4 százaléka osztott tovább valamilyen formában támogatást. Ez az újraosztás elsősorban nem a fiókszervezetek fele irányul, és túlnyomórészt pénzbeli támogatások formájában történik.

Támogatást továbbosztó intézmények aránya (N=818)

fiókszervezeteknek egyéb szervezeteknek összesen Intézmény-típusonként vizsgálva a leadott pályázatok számát aktívabb pályázóknak a kiadók-szerkesztőségek és a komplex intézmények bizonyulnak, a legkevésbé aktív pályázók pedig a közgyűjtemények. A fenti eredmény magyarázatául felhozható, hogy a közgyűjtemények jelentős része költségvetési intézmény, amelyeket a pályázatkiírók általában nem támogatják. Így ezek az intézmények számos pályázati kiírás esetében eleve ki vannak zárva a pályázók köréből. A művészeti intézmények szintén kevésbé intenzív pályázási gyakorlatát viszont az magyarázza, a körük-

pénzbeli támogatás 1.7 4.3 6

eszköztámogatás 0.7 2.5 3.2

Intézmény-típusonként vizsgálva az újraelosztásokat, az derül ki, hogy az újraelosztó szerepre törekvés elsősorban a komplex szervezetekre jellemző.

Csata Zsombor – Kiss Dénes – Kiss Tamás Max Weber Társadalomtudományi Kutatóközpont

Megcáfoljuk Herder jóslatát* – A kulturális nemzet esélyei az európai uniós csatlakozás folyamatában

Kárpát-medencében élő magyarság az európai uniós csatlakozás lázában él. Igen sokan ettől a csatlakozástól várják a huszadik századi magyar történelem hatalmas kudarcainak és veszteségeinek jóvátételét, mások viszont – és ezek sincsenek kevesen – attól tartanak, hogy az uniós integráció veszélybe

fogja sodorni a magyar nyelvet és nemzeti kultúrát, amely ha igen nagy sérülések árán is, de túlélte a mögöttünk lévő évszázad viszontagságait, túlélte a háborús vereségeket, a levert forradalmakat, a feldúlt reformkorszakot, túlélte a trianoni veszteségeket és a következtükben keletkezett közösségi traumákat, mentális zava-

rokat. Hadd valljam meg nyomban előadásom kezdetén, magam inkább a reménykedők közé tartozom, minthogy – más európai kisnépek példáján felbuzdulva – inkább kedvező fordulatokat várok az integrációtól, mintsem további süllyedést, felbomlást és pusztulást, azt azonban én is jól tudom, hogy az integráció lehetséges

* A tanulmány a VI. Civil Fórum konferencia plenáris ülésén, 2004. szeptember 10-én, Kolozsváron elhangzott előadás szerkesztett változata.

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

jótékony következményeinek kiaknázását igen okos stratégiai tervezéssel, bátor kezdeményező-készséggel és rengeteg munkával lehet csak megkezdeni. Már csak amiatt is, nehogy éppen mi magunk segítsünk valóra váltani ama baljós „herderi jóslatot“. A mögöttünk álló nem könnyű történelmi korszakban a magyar szellemi élet vezető képviselői közül többen is figyelmeztettek a német felvilágosodás nagyszerű filozófusának, Johann Gottfried Herder-nek arra az úgy nevezett „jóslatára“, amely igen sötét képet rajzolt az abban az időben valóban mostoha sorsot megért magyar nemzet jövőjéről. Mindenekelőtt Illyés Gyula, aki a hetvenes évek végén Válasz Herdernek és Adynak című vallomásos esszéjében (a Magyar Nemzet 1977-ik évi utolsó és 1978-ik évi első számában) az 1956-os magyar forradalom leverése után végre ismét eszmélni kezdő magyar gondolkodás egyik legfontosabb dokumentumát adta közre. De lássuk magának az 1791-ben kinyomtatott „jóslatnak“ a szövegét: „A magyarok vagy madzsarok az egyetlen népe ennek a törzsnek (a finn-ugornak), amely a hódítók közé bejutott… Most aztán szlávok, németek, vallachok és más népek közt az ország lakosságának kisebbik részét alkotják, és évszázadok múltán tán már nyelvükkel is alig találkozunk.“ A német filozófusnak, Istennek hála, nem lett igaza, Cs. Szabó László egy nevezetes, emigrációban szállóigévé vált mondását idézhetem fel: „még vagyunk“. Igen, még vagyunk: Magyarországon, Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Vajdaságban, Drávaszögben, Muravidéken, sőt a nyugati világban is. Hogy Kányádi Sándort idézzem: „Szabófalvától San Franciscóig“. Herder nevezetes jóslatának megfogalmazása után, éppen a II. József halálát követő nemzeti újjászületés áramában születtek meg azok a törekvések, amelyek háromnégy évtizeddel később a magyar történelem egyik legdicsőségesebb korszakához, a reformkorhoz vezettek. Majd a 19. század legnagyobb nemzeti katasztrófája, az 1848-1849-es szabadságharc leverése után lassanként megint magára talált a nemzeti szellem, az újabb nagyszabású erőfeszítés vezetett az 1867-es kiegyezéshez, amely az európai mintájú magyar polgárosodás előtt nyitott utat. Az első világháborús vereség és a trianoni országcsonkítás után, a nemzeti történelem egy mélypontján a magyarság ismét fel tudja emelni fejét, és

az ezerkilencszázharmincas évek egy veszett, és ami a második világhábo„második reformkorszakot“ nyitot- rú időszakában elért ideiglenes terütak meg. Az újabb, esztelenül és min- leti revíziókkal eleve nem sikerülheden felelősségtudat nélkül megindí- tett, az most más módon, a politikai tott háború, az újabb vereség, az tér egy másik dimenziójában talán si1947-es párizsi békeszerződéssel kerül? Nem az államterület, hanem a szentesített „második Trianon“, majd kulturális nemzet újjáegyesítésére a több évtizedes kommunista uralom gondolok. (amelyet Erdélyben a nagyromán soA „kulturális nemzet“ fogalmáviniszta diktatúra még inkább elvisel- nak – szemben a „politikai nemzet“ hetetlenné tett) ismét a „herderi jós- fogalmával – a huszadik század kelat“ rémképét idézhette fel. 1956-ban serves történelme során számunkra, mégis újra magára találhatott a ma- magyarok számára mindig elsőrendű gyar nemzet, és a nyolcvanas évek (a trianoni sebeinkre vigaszt kínáló) végén bekövetkezett demokratikus jelentése-jelentősége volt. Mindkét átalakulás megint csak megcáfolta a nemzetfogalomnak vagy három évsötét jövendölést. Mintha az utóbbi százados története van, mindkettő a kétszáz esztendő magyar történelmé- polgárosuló Európa szellemi műhere a „herderi jóslattal“ szemben ki- lyeiben jött létre, s mindkettőnek volbontakozó küzdelem nyomta volna tak igen nagy eredményei és igen kárá bélyegét: Erdélyben is. ros történelmi következményei. A Most pedig ott állunk, mint mond- „politikai nemzet“ fogalmának bölják, Európa kapujácseleti és politológiai ban: Magyarország, a kidolgozása időrendA magyar nemzeti szlovákiai és a szlovében megelőzi a „kulniai magyarság már turális nemzet“ fointegráció tekinát is lépte a nevezetes galmának elterjedétetében ez a helyzet küszöböt, az erdélyi sét. A „politikai“ nemkifejezetten kedvező és a vajdasági mazetfogalom elsősorlehet, minthogy az gyarság pedig reméban a francia felvilányeink szerint a most gosodás, a „kulturáeurópai integrációs következő évtizedlis“ nemzetfogalom rendszer nagymérben ugyancsak az elsősorban a német tékben csökkentheti Unió keretei közé keromantika szellemi a magyar kisebbségi rül. (A legkevésbé kedműhelyeinek termévező helyzetben a ke volt. közösségekre Trikárpátaljai magyarA felvilágosodás anon óta folyamaság található: az ukfilozófusai az „államtosan ránehezedő rán államnak egyelőnemzet“, illetve a re nincs semmiféle „politikai nemzet“ politikai, gazdasági, esélye arra, és újabideológiáját hirdetkulturális – mondban szándéka sincs, ték meg, azaz a nemjuk ki: asszimilációs hogy az EU tagja lezeti identitást az ál– nyomást... gyen.) Régi remények lampolgárság kritériválnak valóra ezáltal, umával határozták az európai integráció meg, és az erős közvilágában a magyarság hosszú időre ponti hatalom által akartak a nyelviérvényes otthonát keresi. leg és etnikailag heterogén államalaA közép-európai régió egy részé- kulatokból egységes „nemzetállanek európai uniós csatlakozása és a mot“ és „politikai nemzetet“ létretérség további országainak várható hozni. Terveiket „klasszikus“ formáeurópai integrációja felvet egy törté- ban az erőteljesen, esetenként könelmi értelemben jelentékeny kihí- nyörtelenül központosító francia povást, egyszersmind lehetőséget és fel- litika hajtotta végre: az a francia áladatot. A magyar kulturális nemzet lam, amely a 18. század elején még laeurópai keretekben történő „újra- kosságának közel felében nem franciegyesítésére“ gondolok. Ez az „újra- ául beszélő etnikai csoportokból állt egyesítés“, mint stratégiai kihívás, és (bretonokból, occitánokból, provanmint történelmi lehetőség, mint törté- szálokból), a 19. század végére már nelmi feladat mostanában rendre szinte csak a francia etnikumot ismermegmozgatta szinte valamennyi ma- te (és ismerte el). gyarországi és határokon túli (erdéA „politikai nemzet“ ideológiáját lyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki) kívánta érvényesíteni az 1867-es kipolitikai erő és kulturális közösség egyezés utáni magyar politika, amely képzeletét. Lehet, hogy ami 1920-ban a történelmi Magyarország valaTrianonnal és 1947-ben Párizzsal el- mennyi polgárát (függetlenül attól,

16 hogy milyen nyelven beszéltek) a dezkedés, amelynek központi kate„magyar politikai nemzet“ részének góriáját az állam, illetve a „nemzetáltekintette. lam“ fogalmi köre jelölte meg. Ugyanezt a politikai gondolkoAnnak a modern európai politikádást érvényesítette és érvényesíti a nak, amely a 18. században (elsősorlegtöbb közép- és kelet-európai ál- ban Franciaországban és Angliában) lam, legerőteljesebben Románia: kialakult, valóban az állam fogalma nemcsak a másfél évtizede elsodort szabta meg a karakterét. A nagy eusztálinista-fasiszta rezsimben, hanem rópai nemzetállamok (majd az amerimár a két világháború közötti idő- kai államok) polgári modernizációja szakban is. Hasonló törekvések fi- egybeesett a korábbi feudális jellegű gyelhetők meg a függetlenné vált má- tartományi, regionális hatalmi struksodik Szlovák Köztársaságban, amely túrák beolvasztásával, az állami ina maga törvényhozásával, így nyelv-, tézményrendszer és centralizáció kihelységnév- és anyakönyvezési tör- épülésével, egyszersmind a középvényeivel a szlovák nyelvnek kívánt korban még eleven eszmeként ható uralkodó pozíciót adni, politikai gya- európai „keresztény köztársaság“, a korlatban pedig időnként még azokat „civitas christiana“ rendjének fela határokat is túllépi, amelyeket az bomlásával. Ennek a keresztény ál„államnemzeti“ és „nemzetállami“ lameszmének vagy Európa-eszméideológia megjelölt. nek korábban összefogó szerepe volt A „politikai nemzet“ koncepciójá- (lásd például a keresztény háborúkat val szemben állt a német romantikus vezérlő ideológiát!). A polgári „nembölcselők „kultúrnemzet“ fogalma. zetállamok“ létrejöttével azonban Ez – már a német széttagoltság követ- mind az európai regionalizmus, mint keztében is – azt hirdette, hogy vala- az európai nemzetközösség intézmely nemzet összefoményrendszere és fogó ereje nem a közös galmi köre háttérbe állam, hanem a közös szorult, és szinte min... új nemzeti (és nyelv, a közös etnikai den téren az állami, a erdélyi) stratégiára és történelmi tudat, a nemzetállami szuvevan szükségünk. közös kultúra és harenitás érvényesült. gyomány. Ez a felfoAz előttünk lévő Ennek a stratégiágás érvényesült több európai integráció (anak a fontosabb közép-európai ország melyben a közép-eukövetelményei már vagy nemzet esetérópai régió nemrég régóta készen vanben, így a 19. századi még szovjet szatellitlengyel irodalomban, államai csak első lénak, talán három amely a háromfelé péseiket teszik meg) jelszóban lehetne szakított lengyel nemvélhetőleg nagyobb őket összegezni. Ez zet közös identitását a mértékben csökkena három jelszó így lengyel kultúrában tateni fogja az államok, lálta meg. A 19. száa nemzetállamok hahangzik: autonózadban máskülönben talmi súlyát és kizámia, integráció, is általános jelenségrólagosságát, és isszolidaritás. nek számított, hogy a mét előtérbe helyezi nemzet fogalmát nem a korábbi történelmi a körülhatárolt államrégiókat, illetve az álterület vagy az intézményes állami lamok fölött elhelyezkedő európai szuverenitás, hanem a közös nyelv és rendet és intézményeket. Egy háromkultúra határozta meg. Ebben az érte- szintű rendszerre gondolok, amelylemben alkottak nemzetet az olaszok nek középső szintjén a korábbinál jóés a finnek is. val kevesebb hatalmi jogosultsággal A magyar politikai gondolkodás rendelkező állami struktúrák, alsó Trianon óta a „kulturális nemzet“ fo- szintjén történelmi régiók, felső szintgalmi rendjében próbálja meghaladni jén az európai integráció intézményei a nemzeti egységet feldaraboló béke- helyezkednek el. Korábban jószerével szerződés súlyos következményeit. csak az állami intézményrendszernek Ennek a ma egyetlen lehetséges nem- volt hatalmi súlya, és ez a hatalom zeti stratégiának igen kedvező körül- időnként embertelen mértékben neményeket teremthet az európai integ- hezedett rá a társadalomra, különöráció. Az Európai Unióban érvénye- sen a nemzeti kisebbségekre és kultúsülő új, mondhatnám „posztmodern“ rákra. Az európai integráció keretei gondolkodás és stratégia értelmében között ez az állami intézményrendugyanis mindenképpen veszíthet ha- szer arra kényszerült, hogy jogosítvátalmából az az intézményes beren- nyainak, hatalmának, befolyásának

civil fórum

egy tekintélyes részét átadja az Unió központi intézményeinek, illetve a regionális intézményeknek. A magyar nemzeti integráció tekintetében ez a helyzet kifejezetten kedvező lehet, minthogy az európai integrációs rendszer nagymértékben csökkentheti a magyar kisebbségi közösségekre Trianon óta folyamatosan ránehezedő politikai, gazdasági, kulturális – mondjuk ki: asszimilációs – nyomást, másrészt a hagyományos régiók újjáéledése megnövelheti ezen kisebbségi közösségek politikai súlyát, esélyt adhat az önkormányzati rendszer kiépítésére, és keretet teremthet a magyar nemzeti integráció számára. Számos nyugat-európai (uniós) példa támasztja alá ennek a feltételezésnek a jogosultságát, így a dél-tiroli osztrákok, finnországi svédek, spanyolországi katalánok, korzikai olaszok, angliai walesiek és skótok regionális autonómiájának sikere, vagy azoknak a korábban mindig vitatott és nem egy esetben háborús tűzfészkekké vált tartományoknak, mint amilyen a részben német lakosságú francia Elzász jelenlegi megnyugtató helyzete. Ezek a területek ma a nemzeteket és kultúrákat összekötő hidak és műhelyek szerepét töltik be. Hasonló szerepe lehet a jövőben olyan magyarok által is lakott régióknak, mint amilyen a Partium és Székelyföld, a délvidéki Vajdaság, Szlovákia déli peremvidéke vagy Kárpátalja tiszai vidéke. Ezeket a területeket 1918–1920 között erőszakkal választották le a történelmi magyar állam testéről, és jól lehet, hogy az ott élő magyarság a mögöttünk lévő több mint nyolc évtized leforgása során igen sokat veszített a maga korábbi etnikai, gazdasági és politikai erejéből, ma sem kívánja felszámolni azokat a kötelékeket, amelyek a magyar „kulturális nemzet“ egészéhez kötik. Ezek a régiók az európai integráció körülményei között egyszerre lehetnek a kívánatos magyar nemzeti integráció és az ugyancsak kívánatos közép-európai integráció műhelyei. A magyar kulturális nemzet újjáépülésének ilyen módon igen nagy esélyei vannak az európai integrációban, az Európai Közösségen belül. Természetes magyar nemzeti igény és feladat, hogy ennek az integrációnak a trianoni határok által elszakított magyar nemzeti közösségekre: az erdélyi, a felvidéki, a kárpátaljai, a délvidéki magyarságra is ki kell terjednie. Igaz, azt is tudjuk, hogy ez az integrációs folyamat nem egyszerre és nem gyorsan következhet be: a fel-

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

segítenie az erdélyi magyarság és általában a Kárpát-medencében kisebbségi sorsban élő magyarság nemzeti integrációját a magyar kulturális nemzet egészén belül, és integrációját – a románokkal együtt – az európai nemzetek együttesében. Végül harmadik vezérszóként a szolidaritás, amelyet mindenekelőtt Magyarországnak, a magyarországi társadalomnak, a politikai vezető rétegnek, a kulturális intézményrendszernek, az egyházaknak és természetesen a mindenkori magyar kormánynak kell tanúsítania, méghozzá nem az általa kialakított politikai taktika és retorika részeként, hanem őszinte elkötelezettséggel, a kisebb-

szágnak, minthogy a magyarországi szolidaritás és támogatás nélkül az erdélyi magyarság kiszolgáltatott marad. Harmadszor felelősséget kell vállalnia Európának, az Európai Uniónak, amely a demokratikus jogegyenlőség és jogvédelem egyik legnagyobb történelmi intézményeként jött a világra, s ekként is kell működnie. Az európai nemzetek között természetesen közvetlen felelőséggel tartozik a román állam is, minthogy a román demokrácia, Románia európai integrációja és fejlődése elsőrendűen megköveteli a területén élő nemzeti kisebbségek jogegyenlőségét, az erdélyi magyarság nemzeti autonómiájának létrehozását.

Szöveg nélkül

Könczey Elemér rajza

vidéki (szlovákiai) magyarság (és mellette a muravidéki, a szlovéniai magyarság) máris az integrációs folyamat része, és részben rajta, részben Magyarországon, részben az uniós intézményeken fog múlni, hogy ebben a folyamatban mikor érnek el számottevő eredményeket, és mikor állapíthatjuk meg azt, hogy ezek a magyar közösségek nagyrészt helyreállították a magyarországi tömbmagyarsággal a Trianon által megszakított kötelékeket. Az erdélyi magyarság európai és magyar nemzeti integrációjára is közeli kilátások vannak, szerencsés esetben négy esztendő, kevésbé szerencsés esetben (már tudniillik akkor, ha a romániai demokratizálódás megtorpan, vagy nem megfelelő módon halad előre) hat esztendő múltán Románia és vele az erdélyi és bánsági magyarság is az uniós integráció része lehet. Hogy a vajdasági és a kárpátaljai magyarság mikor kerül ennek a folyamatnak a medrébe, az egyelőre nem tudható. De maradjunk egyelőre az erdélyi magyarság integrációs esélyeinél, és próbáljuk meg körvonalazni azokat a feladatokat, amelyeket ez az integráció – a magyarországi és az erdélyi magyarság számára – megjelöl. Nekünk, akik Magyarországról figyeljük elkötelezett rokonszenvvel az erdélyi magyarság nehéz önvédő küzdelmeit, és az erdélyi magyaroknak, akiknek ezeket a küzdelmeket végül is meg kell vívniuk, új nemzeti (és erdélyi) stratégiára van szükségünk. Ennek a stratégiának a fontosabb követelményei már régóta készen vannak, talán három jelszóban lehetne őket összegezni. Ez a három jelszó így hangzik: autonómia, integráció, szolidaritás. Autonómia: mindenképpen kulturális, és ahol lehet, például Székelyföldön területi autonómia. Nagy tévedés vagy éppen hazugság az a bukaresti kormánykörök által hangoztatott vélemény, miszerint az Európai Unió berendezkedése nem ismeri a kisebbségi autonómiákat. Ennek éppen az ellenkezője igaz: a DélTirolban (vagyis az Olaszországban) élő osztrákok (németek), a spanyolországi katalánok, a finnországi svédek (és folytathatnám tovább a példák felsorolását) valóságos, működő, az általuk lakott terület igazgatására is kiterjedő autonómiát élveznek. A második vezérszó az integráció. Románia, vele együtt Erdély, és benne az erdélyi, a székelyföldi magyarság európai uniós integrációja, amelynek uniós keretekben kell elő-

ségi helyzetben élő magyarság, az erdélyi magyarság iránt. Ennek az elkötelezett szolidaritásnak az intézményes következménye ölt alakot abban a támogatási rendszerben, amelynek a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének részeként kell eszközöket szolgáltatni annak érdekében, hogy az elszakított magyarság megőrizhesse, mi több, gazdagíthassa és fejleszthesse a maga nemzeti intézményrendszerét, nemzeti kultúráját és nemzeti önazonosságát. Ez az erdélyi magyarság, közös reményeink értelmében hamarosan az európai integrációban élheti és fejlesztheti a maga életét. Megmaradásának és fejlődésének több felelőse is van: először is felelőséget visel ő maga, neki magénak kell küzdelmes erőfeszítések árán hatékony önvédelemre berendezkednie és fejlődését megalapoznia. Ha az erdélyi magyarság nem képes vállalni ezt a küzdelmet, akkor valóban nincs jövő. Másodszor: felelősséget kell vállalnia Magyaror-

Az erdélyi magyarságnak ki kell követelnie saját vezetőitől a bátor helytállást, a kezdeményező-készséget, az áldozatos cselekvést, a magyarországi értelmiségnek ki kell követelnie saját politikai intézményeitől a hiteles és hatékony szolidaritást a Kárpát-medencében kisebbségi sorsban élő magyarok iránt, és az egész magyarságnak ki kell követelnie az európai intézményrendszertől az erdélyi magyarok, a kisebbségi magyarok jogegyenlőségének és önigazgatásának állandó és gyakorlati támogatását. Együtt talán orvosolhatjuk valamennyire azokat a történelmi sebeket, amelyeket a magyar nemzet testén Trianon (és az egész szörnyű huszadik század) okozott.

Pomogáts Béla Illyés Közalapítvány – elnök e-mail: pomogats@ika.hu

civil fórum

A kulturális tárca civil szférát érintõ rendelkezései 2005-ben – vita a függetlenekkel –

005 januárjában, nem sokkal Mona Muscă kulturális és vallásügyi miniszter beiktatása és első intézkedései nyomán heves vita robbant ki a kulturális közintézmények képviselői, az ún. „függetlenek“ és a szaktárca között. A vita alapját az új kormány szinte első lépései egyikeként elfogadott 10/2005-ös számú kormányrendeletet képezte, amely többek között az 1998-ban alapított, de nem igazán funkcionális Nemzeti Kulturális Alap (Fondul Cultural Naţional) működését szervezi újra és szabályozza. A miniszter asszony elismerte, hogy a sürgősségi eljárással kibocsátott jogszabály megszerkesztése elhamarkodott volt, és anélkül született, hogy a szaktárca az érintett felekkel konzultált volna, vagy megelőzte volna a törvénytervezeteket megszokott módon övező nyílt vita. Ezt azzal magyarázta, hogy ha nem a sürgősségi eljárás lehetőségét kihasználva adta volna ki a kormány e rendeletet, akkor megrekedt volna a parlament valamelyik házában, és év végéig sem lett volna törvény belőle. A sürgősségi eljárással született kormányrendelet viszont a romániai törvénykezési gyakorlatnak megfelelően visszakerül a parlament elé, és a képviselőház illetve a szenátus szavazata után a köztársasági elnök aláírásával törvényerőre emelkedik, de a folyamat sokkal gyorsabb, mint a hagyományos módon útjukra indított törvénytervezetek esetében, és időközben szintén van lehetőség a módosításra. Ugyanakkor az érvénybelépést követően záros határidőn belül kötelező megszerkeszteni a törvényhez kapcsolódó alkalmazási rendelkezéseket, amelyben gyakorlati szempontok szerint kerülnek értelmezésre a törvény rendelkezései, és így, a már elfogadott kormányrendeletről vitázni még mindig nem késő. A vita lecsengésével, és a szinte rekordidő alatt, 2005. május 17-én elfogadott, a 10-es számú rendeletet módosító 146-os számú törvény láttán úgy tűnik, a minisz1 2

ben egy helyi tanács által fenntarter asszony stratégiája több mint tott színházi intézmény nem páfunkcionális volt. lyázhat a Nemzeti Kulturális AlapDe miről is van szó tulajdonképnál a szerződésben vállalt, mondjuk pen? A 10/2005-ös számú kormány5 bemutató előadás egyike létrerendelet megannyi várt és kevésbé hozásának támogatására, csupán az várt módosítást tartalmaz, főként a ezen felüli bemutatókra, illetve omár említett Nemzeti Kulturális lyan rendezvények, események Alap adminisztrálását, újraszervemegszervezésére, amelyek nem tarzését, valamint az általa pályáztatoznak a fenntartóval kötött szerzőtott pénzek elosztási kritériumait dés keretei közé. illetően. Újdonság például az eddig Pontosan ez az újítás, vagyis a közérvényben levő jogszabályokhoz intézmények pályázók körébe való képest, hogy a Nemzeti Kulturális felvétele volt a rendelet egyik olyan Alapot nem a minisztérium kezeli, pontja, amely köré a vita csoportosult, hanem egy külön intézmény, a mintegy felmutatva azt a – főként Nemzeti Kulturális Alap Ügykezelő mentalitásbeli – szaSzerve. Ez az új korkadékot, amely a kulmány és a Kulturális turális szektorban és Vallásügyi MiniszA 10/2005-ös számú működő civil szervetérium azon stratégikormányrendelet zetek és a közintézájának gyakorlatba megannyi várt és mények között tátong. ültetése, miszerint a kevésbé várt Első lépésként, vászaktárca ki akar volaszul a rendeletre, nulni a kulturális életmódosítást tartalegy civil szervezetek ből, mint kulturális maz, főként a már képviselőiből álló események szervezőemlített Nemzeti kezdeményező csoje, illetve döntéshozó Kulturális Alap port levelet juttatott el szerv, és inkább az adminisztrálását, a miniszter asszonyadminisztrátori, illethoz, amelyben megve ellenőrző szerepét újraszervezését, fogalmazta fenntartászeretné továbbvinvalamint az általa sait a rendelettel kapni1. Az Alap bevételepályáztatott pénzek ire vonatkozóan a csolatban, valamint elosztási kritériurendelet nem hoz úkérte a szaktárcát, mait illetően. jat, jelentős változás hogy olyan kulturális azonban, hogy fennstratégiát, és ehhez hatósága alá vonja a kapcsolódó támogaminisztérium által pályáztatott, kultási rendszert dolgozzon ki, amelyben turális projektekre vonatkozó péna kortárs művészet, valamint a fügzalapot, amelyhez eddig kizárólag a getlen művészek és kezdeményezénonprofit kulturális szervezetek seik kiemelt helyet foglalnak el2. A levél aláírói között koreográfusokat, férhettek hozzá. A rendelet értelmétáncosokat, képzőművészeket taláben most bármely jogi személy pálunk, többek között Cosmin Manolyázhat, illetve részesülhet vissza lescut, Vava Stefănescut, Rarita Szanem térítendő támogatásban, lekátsot és Bartha Józsefet. gyen az alapítvány, egyesület, vagy A vita a civil szervezetek különegyéb nonprofit szerveződési forböző levelezőlistáin gyűrűzött toma, valamint akár közintézmény is vább, így az Info-Culture.ro, az In(ez utóbbi azzal a feltétellel, hogy cepem.ro, a Dans.ro levelezőlistán, olyan programra, projektre, illetve valamint a www.lucid.ro honlap, és esemény megszervezésére pályázik, egyéb civil szervezetek honlapjainak amely nem tartozik az intézmény fórumain. Hamarosan kikerült az vezetősége és a fenntartó által aláírt írott sajtó hasábjaira is, a már említett menedzsment-szerződésben vállalt Dilema Veche mellett az Observator programokhoz). Vagyis adott eset-

Interjú Delia Mucica minisztériumi főtitkárral, IN Dilema Veche, Nr. 62, 2005.03.25-31. A levél teljes szövege itt: http://www.ecumest.ro/pdf/platforma_sector_indep_feb2005.pdf

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

Cultural3, a Ziua4, a Gardianul5 és számos más sajtótermék is foglalkozott vele. Az újságírók figyelme azt követően irányult a témára, hogy a vita mediálását és ezzel együtt mediatizálását a bukaresti székhelyű Ecumest Egyesület vállalta fel. Az Ecumest 1998-ban alakult, azzal a céllal, hogy „a kulturális szektor fejlődésére és szakmai megújulására irányuló tevékenységek kezdeményezője legyen, jobbítva ezáltal azt a keretet, amelyben ez a szektor működik, és hozzájárulva e szektorban az állandó szakmai együttműködések és nemzetközi közreműködések kialakulásához“6. Az egyesület meghirdette a „Piaţa de dezbateri“ nevű vitafórumsorozatát, amelynek során két találkozót szervezett a minisztérium képviselői és a kulturális szektor különböző területein működő szakemberek között. Az első találkozásra 2005. február 25-én került sor Bukarestben, az egyetemi könyvtár épületében, „Miért és hogyan támogatjuk a kultúrát. Románia“ címmel7. A résztvevők között közintézmények, illetve civil szervezetek képviselőit, független művészeket, valamint a szaktárca képviselőit találjuk. Az esemény ismerkedő, problémafeltáró jellegű, indulatokkal teli találkozónak bizonyult, amelyen szó esett a minisztérium prioritásairól (a jelenlevők csalódottsága abból is adódott, hogy a kortárs művészet nem tartozik ezek közé), valamint a civil szféra problémáiról, különös tekintettel a kortárs táncművészek és a kortárs képzőművészek égető gondjaira. A találkozó során a 10-es kormányrendelettel kapcsolatos nagyon konkrét panaszok is elhangoztak. A civil szervezetek többek között azt a kifogást fogalmazták meg a rendelettel kapcsolatban, miszerint ez egyenlő módon kezeli a nonprofit szervezeteket és a közintézményeket, miközben a közintézmények egy kulturális program, projekt vagy esemény megszervezése, lebonyolítása esetén behozhatatlan előnyben vannak. Rendelkezésükre áll ugyanis egy olyan személyi, valamint adminisztratív háttér, amely működtetheti az adott rendezvényt anélkül, hogy az állandó 3 4 5 6 7 8

személyzet fizetésére, valamint a zetek képviselői, az Ecumest Egyetelefon-, gáz-, és villanyszámlára, sület programigazgatója, valamint a vagyis az ún. működési költségekre minisztérium képviselői szerepelgondja lenne. És mivel az Alap által tek. A találkozás pontosította az első nyújtott vissza nem térítendő támovitafórumon elhangzottakat, és a 10gatás felhasználási megkötései kies számú rendelethez kapcsolódó zárják a működési költségeket, konkrét, paragrafusonkénti módosírészrehajlással vádolták a rendelet tó javaslatokat rögzítette. Ide tartokidolgozóit. zik, hogy a már említett, 2005. május A közintézmények képviselői u17-én elfogadott 146-os számú gyanakkor a „független“ fogalmát törvény ezeket a módosításokat már lovagolták meg, és azt kérdezték, tartalmazza. hogy a kulturális szektorban dolgoA harmadik találkozásra – ismét zó, magát függetlennek valló civil az Ecumest vitafórumának keretészervezetek miért kérik ki magukben – április 20-án került sor a Nemnak az állami támogatást, és miért zeti Táncközpont épületében „Ki fél nem maradnak meg a függetlenektől?“ 8 címmel. A szaktárca függetlennek, azt álképviselői mellett lítva, hogy ha egy A civil szervezetek több mint 30 résztveszervezet közpénzatöbbek között azt a vő volt jelen a kultúlapból részesül támokifogást fogalrához tartozó civil gatásban, akkor elvemazták meg a renszervezetek képviseszíti a függetlenségét. delettel kapcsolatletében. A találkozóA találkozó emelkeról a sajtóban megjedett hangulata azt jeban, miszerint ez lent beszámolók islezte, hogy alapvető egyenlő módon mét emelkedett hangfogalmi kérdések tiszkezeli a nonprofit vételű, indulatoktól tázása nélkül érvészervezeteket és a sem mentes eseménynyes és működőképes közintézményeket, ről szóltak, de úgy kulturális stratégia kimiközben a közintűnik, hogy inkább dolgozása lehetetlen. konzultatív jellegű Ugyanakkor ez csakis tézmények egy kultanácskozás volt ez, és kizárólag minden turális program, amelyben a felek eérdekelt fél képviseprojekt vagy gyütt gondolkodtak, lőinek a bevonásával esemény megszernyitottan reagáltak születhet meg. vezése, lebonyolítáegymás javaslataira, Konkrét javaslaés a hangsúly az ujjal tok is elhangzottak a sa esetén behozhamutogatás és vádasrendelet módosításátatlan előnyben kodás helyett a köval kapcsolatban. A vannak. zös, mindenki szácivil szervezetek azt mára működő, hoszkérték, hogy egy proszú távú, főként komjekthez tartozó műmunikációs stratégiák kidolgoködési költségek is elszámolhatóak zásán, valamint a konkrét megoldálegyenek, hogy ne csak jogi szemésok keresésén volt. Ígéret hangzott lyek, hanem fizikai személyek is páel a minisztérium képviselői részélyázhassanak, valamint javaslat szüről a szponzortörvény módosítására letett a Nemzeti Kulturális Alap is oly módon, hogy a magánszféra Igazgatótanácsának megválasztásáadókötelezettségek szempontjából val kapcsolatban is. számára is előnyős támogatói stáA második találkozás, immár a tuszból tudjon az állam mellett a minisztérium kezdeményezésére, kulturális szektor döntő tényezőjévé március 15-én volt, célja a 10-es korválni. A minisztérium ugyanakkor mányrendelethez kapcsolódó konkelfogadta azt a javaslatot, hogy egy rét módosító javaslatok kidolgozása, Mobilitás Alapot hozzon létre, aamelyet aztán a szaktárca képviselői mely egyaránt elérhető művészek, a képviselőház és a Kulturális és illetve kész kulturális termékek száPénzügyi Bizottság elé terjesztettek. mára, és azok országon belüli, illetve A meghívottak között a civil szerve-

Doru Mares írása az Observator Cultural 266-267. számában (2005. április 28.-május 11.) Adriana Gheorghe írásai a Ziua 2005. február 16, március 1-i számában Marius Stefănescu írásai a Gardianul február 4-i, 7-i, 16-i számában Forrás: www.ecumest.ro De ce și cum finanţăm cultura. In Romania. Cui e frică de sectorul cultural independent?

20 nemzetközi tapasztalatcseréjét, bemutatkozását és fejlődését segíti elő. Úgy tűnik, járható stratégiát választott a kulturális szaktárca azzal, hogy elismerten elhamarkodottan elfogadtatta a kormánnyal a 10-es számú rendeletet. Sikerült úgy felbolygatni a kedélyeket, hogy egy építő, minden érdekelt felet bevonó,

civil fórum

éles, indulatoktól sem mentes vita nyomán rövid idő alatt elfogadásra kerüljön egy olyan törvény, amely bár nem hibátlan, tartalmazza a nehezményezett rendelkezésekre vonatkozó módosításokat is. Megteremtődött ugyanakkor a szaktárca és az érdekelt felek között az együttműködés régen áhított lehető-

sége. És ebből a kapcsolatból a felek mindenképpen nyernek.

Kelemen Kinga BBTE, Színházművészeti és Színháztudományi Kar – tanársegéd e-mail: kingakel@yahoo.com

A nonprofit szektor és a kulturális diplomácia* legkülönbözőbb kulturális közösségek) az állandó közszereplés révén.3 Az állami céloktól, kezdeményezéstől független civil kulturális kapcsolatépítés nemzetközi színtéren a hagyományos állami erőfeszítéseket megsokszorozhatja. A mind több határterülettel (pl. elfogadása mind nagyobb jelentőség- válságmegelőzés) kibővülő tartalmú re tesz szert. A nonprofit szektorral kulturális kapcsolatépítés az országvaló együttműködés tehát a társadal- kép formálásán keresztül az adott mi konzultáció, a politikai és szakmai ország politikai érdekérvényesítő érdekegyeztetés, esetenként a mun- erejére, közvetlenül kulturális és tukamegosztás egyik dományos életének fontos formája lehet a vonzerejére, kultukülpolitika koncepciorális iparára és tuA nonprofit szeknálását és gyakorlati rizmusára, közvetve torral való együttvégrehajtását megegész gazdasága verműködés tehát a valósító kormányok senyképességére (és társadalmi konzulszámára.2 Ennek megtársadalmi fejlődéséfelelően előtérbe kerül re) kihat. Egy ilyen táció, a politikai és az állam és a nem-korösszetett jelenségnek szakmai érdekmányzati szereplők az ország javára foregyeztetés, esetenkülpolitikai együttdítása sokrétű és távként a munkamegműködésére építő ún. latos építkezést kíosztás egyik fontos public diplomacy (közván, nem valósítható formája lehet a diplomácia), melynek meg csupán az állacélja az adott ország mi diplomácia kerekülpolitika koncepképviselete és népszetein belül. Szükséges cionálását és gyarűsítése a fogadó ora nonprofit szervezekorlati végrehajtászág legszélesebb köztek hálózatára, társát megvalósító korvéleménye előtt a lobbisadalmi beágyazottmányok számára. zás és a „networking“, ságára (társadalmi a széles körű kapcsovisszajelzés lehetősélatrendszer kiépítése ge), innovativitására (a civil társadalom valamennyi szeg- és a rugalmasságára, és az általuk mense, politikai pártok, gazdasági mozgósítható forrásokra való táérdekcsoportok, NGO-k, média és a maszkodás.

Jelen cikk a nonprofit szervezeteknek egy-egy ország kulturális külkapcsolatainak formálásában betölthető szerepét, az állami kulturális külpolitika számára a nem-kormányzati szervezetekkel való fokozott együttműködés lehetőségeit kívánja bemutatni Magyarország külkapcsolati rendszerének néhány vonatkozó példáján keresztül.

1. Változások a nemzetközi kulturális kapcsolatépítésben A kulturális diplomácia1, mint a különböző csoportok kultúrái közötti egymásra hatások, cserék, interakciók központilag, tudatosan tervezett és szervezett kormányzati tevékenysége önálló és elismert diplomáciai ágazattá a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961-es Bécsi Egyezménnyel vált, mely a diplomácia feladatává tette a baráti kapcsolatok előmozdítását a küldő és fogadó országok között. Az informatikai forradalom vívmányai adta lehetőségeket sikeresen megragadó, gyakran óriási anyagi és szellemi erőforrásokat mozgósítani tudó nem-kormányzati szervezetek a nemzetközi közvélemény kialakításában döntő szerepet játszanak, s az államok partnerei a globalizálódó világ kihívásaira való válaszadásban. Ezzel párhuzamosan nyomásgyakorló erejük is növekszik, aminek egyik következménye, hogy a külpolitikai döntések civil szereplők, mint a társadalom véleményformáló erői általi

* A cikk a szerző diplomamunkájának rövidített változata, mely a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Társadalomtudományi Karán, Dr. Kiss J. László és Dr. Kuti Éva témavezetők segítségével, 2004-ben készült. 1 Lásd. Nyusztay László [2000]: A kulturális diplomácia In: Szakdiplomáciai tanulmányok Külkereskedelmi Főiskola, Budapest 2 Schrader, Lutz [2000 : NGO-s - eine neue Weltmacht? - Nichtregierungsorganisationen in der internationalen Politik – Internationale Probleme und Perspektiven, 11. Brandenburgische Landeszentrale für politische Bildung, Potsdam 3 Rostoványi Zsolt Kultúra és külpolitika a hidegháború utáni nemzetközi rendszerben 153. o. In: Éger György – Kiss J. László [2004]: Stratégia és kultúra - Kulturális külpolitika az új kihívások tükrében, Teleki László Alapítvány, Budapest

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

A kultúra finanszírozása Az 1990-es évek eleje óta csökken a kultúra részesedése a nemzeti jövedelemből (1991-ben a GDP 3,6 %-a, 1995-ben 3,2 %) és az állami költségvetésből5. A kieső bevételeket a kulturális intézmények árbevételük növelésével és a nonprofit szektor bevonásával próbálták ellensúlyozni. A kultúra finanszírozása elsősorban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának feladata, de más minisztériumi források, a költségvetésben nevesített alapítványok (pl. Magyar Mozgókép Alapítvány), a Nemzeti Kulturális Alapprogram és az önkormányzatok továbbra is rendkívüli jelentősége mellett növekszik a civil szervezetek részesedése. Az SZJAfelajánlások (2000-ben az 1%-os felajánlások 10,4 %-a6) révén az állampolgárok közvetlen kultúrafinanszírozási-elosztási döntéseket hoznak. E rendelkezések összege a Nemzeti Civil Alapprogram keretében 2003tól megduplázásra kerül, mely 2004ben mintegy 6 milliárd forint pótlólagos bevételt jelent a nonprofit szektor egésze, s több mint félmilliárd forintot a kulturális terület számára. A kulturális célú nonprofit szervezetek fejlődését (2000-re a nonprofit szervezetek kb. 10 %-a), jelentőségét (1997ben a költségvetés kulturális kiadásai 60.738 milliárd, míg a nonprofit szektoré 30.496 milliárd Ft volt, miközben a kulturális célú nonprofit szerveztek állami támogatása alig haladta meg a 7,5 milliárd Ft-ot) és nehézségeit, ellentmondásait (rendkívüli földrajzi és bevételi koncentráció, ez utóbbi szervezeti forma szerint is) megvilágítja Kuti Éva tanulmánya7.

A kulturális külpolitika és a nonprofit szektor A kulturális külpolitika '90-es években megfogalmazott (régi-) új prioritásai: 1. a kultúra a nemzeti önazonosság alapvető és autonóm eleme,

melynek a külkapcsolatokban is érvényesülnie kell; ideológiai szempontok mellőzése 2. a magyar és külföldi kultúra jótékony egymásra hatásán keresztül a társadalmi-gazdasági modernizáció elősegítése 3. a határon túli magyarság kulturális identitásának megőrzése, jószomszédi viszony a környező országokkal, vagyis kiemelten a kulturális politika, mint nemzetpolitika alkalmazása. Az említett prioritások az 1990 óta hatalomra került valamennyi kormány esetében irányadóak maradtak, az egyes prioritások fontossági sorrendje, hangsúlyai között mutatkoz-

ség jött létre a civil szervezetekkel való kapcsolatok koordinálására, s ekkor zajlott a Miniszterelnöki Hivatalban a korábbi civil tanácsadói funkció főosztállyá szervezése. A jelenlegi kormány idején az Esélyegyenlőségi Minisztériumhoz áthelyezett civil főosztály szervezetileg megerősödött, s a civil szféra nemzetközi kapcsolatai bővítésének fontosságát felismerve az újonnan létrehozott Nemzeti Civil Alapprogramban is külön kollégium szerveződött a nemzetközi kapcsolatok támogatására. A KSH felmérése alapján 2000-ben már mintegy 500 nonprofit szervezet

Szöveg nélkül

Könczey Elemér rajza

2. A magyar kulturális külpolitika4 és a civil szervezetek

nak gyakorlati és retorikai különbségek. A nonprofit szervezeteknek a kulturális (kül)politika gyakorlatába való bevonásának szükségességét is valamennyi kormány elismerte. Az 1998–2002-es kormányzati periódusban került kialakításra pl. a magyar kulturális intézeteket illetően az a koncepció, melynek fő célja az intézetek tevékenységének aktívabbá tétele, társadalomba való beágyazottságának növelése volt, hogy befogadóház jelleggel is működjenek, magyar civil szervezeteknek is otthont adva külföldi tevékenységük során. Ugyanebben az időszakban a minisztériumok, így a NKÖM és a KÜM keretén belül is külön szervezeti egy-

jelölte meg legfőbb tevékenységeként a nemzetközi kulturális kapcsolatok építését, s ez a szám valószínűleg nem tükrözi a testvérvárosi kapcsolatok által a nemzetközi kulturális vérkeringésbe bekerülő kisebb szervezeteket. E szervezetek egy része a magyar kulturális diplomáciai intézményrendszerbe szervesen beépült, mint a kulturális intézetek hálózatához kapcsolódó szervezetek/intézmények, pl. a washingtoni Kossuth Ház, mely tagjai önkéntes hozzájárulásából működtetett nonprofit kulturális intézmény, vagy az egyes intézetekhez kapcsolódó nonprofit szervezetek, így pl. a Párizsi Magyar Intézet kezdeményezésére alakult három „pártoló“

„A kulturális (kül)politika kifejezés többféle értelmezésben használható […] Általánosságban a külpolitika napirendjén szereplő s valamilyen szempontból a kultúrával kapcsolatos kérdésekre vonatkozik. Alapvető jelentése […] egy adott ország „nemzeti“ kultúrájának […] „népszerűsítése“ révén az ország nemzetközi presztízsének erősítése. […], másik értelmezésében […] a külpolitikának az adott közösség kultúrája általi befolyásoltságát jelenti.“ (Rostoványi 2004 ld. Lj. 5, 155. o.) 5 A szűkebben értelmezett kulturális ágazat (művészet és közművelődés) részesedése a költségvetésből 1991-ben 1,4%, 1994-ben 1,2%, az 1996-os előirányzat már csak 1,1% volt. A különféle célfeladatok, alapítványok és alapok támogatásának növelése ugyan kompenzálta a kulturális kiadások nominális összegű csökkenését, az infláció hatását azonban nem, így 1991-től reálértékben 54 %-os romlás volt tapasztalható. Harsányi László [1997]: A kultúra finanszírozása In: Vitányi Iván – Harsányi László – Hidy Péter [1997]: A magyar társadalom kulturális állapota – Az 1996-os országos vizsgálat zárótanulmánya, MTA Szociológiai Intézet, Budapest 6 Nonprofit Kutatócsoport 9. kiadványa, 2000 7 Kulturális célú nonprofit szervezetek Magyarországon [1998]: KSH, Budapest 4

22 nonprofit szervezet (Magyar Intézet Baráti Köre, Association Jeunesse et Culture Hongroise és Atelier Théâtre de l'Institut Hongrois), vagy a közfeladat ellátására szervezett, állami alapítású nonprofit intézmények, pl. Hungarofest kht., Tempus Közalapítvány, Illyés Közalapítvány. A kulturális célú nonprofit szervezetek esetében is megfigyelhető az a jelenség, hogy az állami és a nonprofit (és részben a for-profit) szektor közötti határok elmosódnak és változóak. A különböző szektorok együttműködésének (public-private-partnership) a kulturális-tudományos külpolitika szolgálatába állításának példája az 1991-ben több állam és magánszponzor, német, svájci, amerikai alapítványok támogatásával alakult Collegium Budapest – Institute for Advanced Study nemzetközi intézmény, mely a Kelet- és Közép-Európával foglalkozó tudományos kutatások széles nemzetközi kontextusba helyezésére, a nemzetközi tudóstársadalom figyelmének a különféle tudományágak kiváló térségbeli képviselőire irányítására törekszik.

lás teljesítése céljából létrehozott közalapítvány (Szeged Biztonságpolitikai Központ Közalapítvány); nonprofit szolgáltató szervezetek (NIOK, Európa Ház), területi és ágazati ernyőszervezetek (TÖOSZ, HÖOK, Magyar Teleház Szövetség), karitatív és segélyszervezetek (Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Magyar Karitász), többnyire kétoldalú nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének céljával alakult baráti társaságok, egyesületek (Magyar – Bajor Baráti Társaság, Közép-Európa Klub) egyaránt találhatók. A nonprofit szervezetek döntéselőkészítési, stratégiaalkotási folyamatba való bevonásának kezdeti lépései is megfigyelhetők, a külpolitika-formálás korlátozottan nyilvános jellegének megfelelően. Ennek a típusú együttműködésnek a jól bevált formája az ún. brain-storming, a szabad együttgondolkodás stratégiai jelentőségű kérdésekről. Pl. a transzatlanti együttműködés terén a Magyar Atlanti Tanács szakértelme nagy jelentőségű a praktikus jellegű, de tudományos alapon lefolytatott értékelőelemző vitákban; a segélyezés, donordiplomácia fontos partnerei az előkészítésben és a végrehajtásban is A magyar nonprofit szervezetek a fentebb példálózó jelleggel említett együttműködése a nemzetközi 8 karitatív szervezetek és a kelet- és kapcsolatok alakítóival közép-európai Választási MegfigyeBizonyos célkitűzések megvalósítása lők Szövetsége. érdekében operatív jellegű együttműA külpolitika alakítói és a nonködés az állami és a nonprofit szféra profit szervezetek közötti partnerség között, tehermentesítve a kormányzaa következő két, egymást feltételező tot. A külügyminisztérium fontos tárdimenzióban valósul sadalmi kérdések, esemeg: általános értemények (pl. NATOlemben a nemzeti érA valódi regionális csatlakozás, EU-csatdek képviselete nemlakozás) kommuniegyüttműködéshez a zetközi szakmai és kálása céljából pályátérség gazdasági fejtársadalmi fórumozati úton programfilődésén túl a közös kon, ill. konkrét témáknanszírozást biztosít ban való együttműérdekek és összetartó nonprofit szervezetek ködés. A magyar külszámára. Az eddigi értékek megteremtépolitika együttműpályázatok alkalmásére-megjelenítésére ködésre lehetőséget val kikristályosodott képes civil társadalmi adó, általánosan megegy kb. 50 szervezethatározott területei, együttműködés jelentből álló csoport, mely mint az EU-integráa külügyminisztérihet hosszú távon bizció elősegítése, a ummal hosszú távon, tos alapot. transzatlanti elkötemegbízhatóan képelezettség erősítése, sek együttműködni, regionális és szoms igényli is ezt. E szédságpolitika, nemzetpolitika, meszervezetek között kutatóközpontok, nekültügyi és humanitárius kérdéalapítványok, értelmiségi tömörülések, fejlesztési együttműködés stb. sek, ismeretterjesztő társulatok a implicit módon építenek a kulturális NATO- és EU-integráció elősegítésészféra együttműködésére. Néhány re (Magyar Atlanti Tanács, TIT Hadpélda a nonprofit szervezetek szeretudományi és Biztonságpolitikai Egyepéről az említett területeken: sület), nemzetközi kötelezettségválla-

civil fórum

– Az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában 2004. május 1jétől a jogszabályok puszta átvétele helyett az intézményi és társadalmi integrációnak kell előtérbe kerülnie. Intézményi szempontból rendkívüli jelentőségű lesz a tanácsi munkacsoportokban való hatékony érdekérvényesítés, mely átgondolt, a hazai érdekcsoportokkal egyeztetett, egységesen képviselt magyar álláspontokkal lehetséges. A társadalmi integrációt megkönnyíti a közösségi döntésekben a civil társadalmi szereplők ilyenformán való részvétele. Nagy jelentőséggel bír továbbá, hogy egy másik szinten, a különféle integrációs szervezetek mellett megnyíló döntéselőkészítési folyamatokban való részvételi és érdekérvényesítési lehetőségekkel a magyar civil szervezetek hogyan tudnak majd élni (pl. a Gazdasági és Szociális Bizottság keretében). – A magyar külpolitika bizonyos alapkérdéseiről (pl. a határon túli magyar közösségekkel való kapcsolattartás, identitásuk megőrzésében való támogatás szükségessége) elmondható, hogy egyetértés van lényegüket tekintve a politikai és társadalmi élet teljes palettáján, bár a megközelítések különbözőségéből fakadóan a hogyan és a meddig kérdéseire adott válaszok rendkívül eltérőek. Ha ezen nemzeti érdekek tekintetében tehát konszenzus alakult ki, akkor és csak akkor élhet a kormányzat a civil szervezetekkel való együttműködés lehetőségével. Különösen politikai szempontból kényes kérdések esetén, amikor a kormány fellépését gyanakvás kísérné, a civil szervezetek hatékonyabban, észrevétlenebbül, a politikai kötöttségektől mentesen képviselhetik nemzeti érdekeinket. Ennek kiváló példája az Európa Tanács csángó jelentése (Doc. 9078 4 May 2001 Jelentés és 1521. (2001) sz. Ajánlás A csángó kisebbségi kultúra Romániában címmel), mely először mondta ki egy hivatalos nemzetközi dokumentumban, hogy a csángók „nem-homogén, római katolikus, magyar származású nép“. Az ET mellett konzultatív státust nyert Európai Népcsoportok Föderális Uniója egyik alelnöke, Joseph von Komlossy az Európa Tanács melletti hatékony koordinációs és állhatatos kijáró munkája is hozzájárult ahhoz, hogy az ET megbíz-

Ez a fejezet Püspök László úrral, a külügyminisztérium II. területi főosztályának főosztályvezető-helyettesével, volt civil koordinátorral készített interjún elhangzottak figyelembevételével készült. 8

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

ta az egykori finn kulturális miniszter asszonyt, Tytti IsohookanaAsunmaa-t egy csángókról készült felmérés elkészítésével. – Az integrációs szervezetekben való regionális érdekérvényesítés igénye gyakorlatilag végigkíséri a rendszerváltás óta eltelt évtized külpolitikai gondolkodását. Ez azonban az érdekek azonosságának hiányában, a közép-európai országok kifelé fordulásában (a donorországok felé) a lehetőségektől messze elmarad. A valódi regionális együttműködéshez a térség gazdasági fejlődésén túl a közös érdekek és összetartó értékek megteremtésére-megjelenítésére képes civil társadalmi együttműködés jelenthet hosszú távon biztos alapot. Ennek megteremtése lassú folyamat lesz, amit kormányzati segítséggel ösztönözni lehet. Ennek egyik fontos eszköze a Visegrádi Alap.

Nonprofit szervezetek egy kisváros külkapcsolataiban9 Békés városában több mint 130 civil szervezet működik. Az önkormányzat pályázatokon keresztül évente kb. 4 millió forint közvetlen, működési- és programtámogatást nyújt a szervezeteknek, Nyugdíjasok Házát és Civil Házat tart fenn. A 2004 januárjában megalakult ún. Civil Kerekasztal hosszú távon javaslattévő, véleménynyilvánító szerepet tölthet be a helyi társadalmi életet jelentősen befolyásoló kérdések esetén. A város kulturális külkapcsolataiból kiemelendő a hagyományos testvérvárosi kapcsolat az erdélyi Gyergyószentmiklóssal. A kulturális külkapcsolatok zöme az oktatási intézményekhez kapcsolódik, ahogyan ez a kisebb települések esetében gyakorta előfordul. A kulturális élet nemzetközi vérkeringésébe a Békés-tarhosi Zenei Napok útján kapcsolódik be a város, s az egyik szomszédos község. A Gulyás György által alapított egykori Tarhosi Énekiskola szellemiségére építő rendezvénysorozat 1976 óta kerül megrendezésre minden év június-júliusában egyre színesedő és egyre több művészi területet átfogó programkínálattal. A programsorozat az önkormányzat támogatásával és a Művelődési Központ gazdasági-szer-

vezési közreműködésével jön létre, de a kezdetektől aktív a volt Tarhosi Énekiskola tanítványaiból alakult Békés-tarhosi Baráti Kör. A kezdetben „társadalmi társrendezői“, majd 1992-től rendes rendezői minőségben szereplő civil szervezet a rendezvénysorozat alkalmával tartja éves közgyűlését, főszerepet vállal a Szép Magyar Beszéd tanári továbbképző tanfolyam, a karnagyi továbbképzés és a Kőrösi Nyári Akadémia ÉnekZenei Szekciója keretében az énektanítók továbbképzésében, s az Unokák koncertje hagyományos rendezvények megszervezésében, tagjai aktívan segédkeznek a külföldi kapcsolatépítésben. A nagy hírű nemzetközi táborok, továbbképzések közül a Vonószenekari Tábor a legrégebbi. 1976-tól kerül megrendezésre a Jeunesses Musicales nemzetközi szervezet rendezvényeinek keretében, melynek köszönhetően tanárok és résztvevők, szólisták is minden évben képviseltetik magukat a külországi tagszervezetekből. A Békési Művészetért Alapítvány a Csuta György képzőművész által szervezett nemzetközi alkotótáborok megrendezését támogatja.10 A település kulturális külkapcsolatainak bővítésének folyamatába a város intézményes formában nem vonja be civil szervezeteit, de a hagyományosan gyümölcsöző kapcsolatok és a város vezetésének törekvése a civil szervezetek képviselőinek a város ügyeinek intézésébe való fokozott bevonására valószínűsíti azt a feltételezést, hogy a gyakorlati lépések nem nélkülözik majd a civil szervezetek nélkülözhetetlen segítségét.

Egy példamutató civil kultúrdiplomáciai kezdeményezés Kecskemétről: az Európa Jövője Támogató Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata NKÖM, NKA, OM stb. EU, ET, Európai Ifjúsági Tanács, Visegrádi Alap stb. Helyi vállalkozók, szponzorok Magánszemélyek

Egyesület által szervezett Európa Jövője Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Találkozó11 Az Európa Jövője Egyesület (EJE) 1990. szeptember 29-én Kecskeméten 158 magányszemély részvételével alakult, a politikai és ideológiai elvektől való függetlenség, semlegesség jegyében tevékenykedő egyesület alakuláskor megfogalmazott „egyszerű“ célja a kecskeméti gyerekek Európa más országainak gyermekeivel való megismertetése. A külföldről érkező gyermekcsoportok a találkozók idején magyar családoknál laknak, s a következő évben a kecskemétiek utaznak ki a vendégül látott gyerekekhez. A gyermekcsoportok felé a vendéglátáson kívül az egyetlen elvárás az, hogy valamely nyelvi nehézségek nélkül átadható, kultúrájuk megismertetésére alkalmas ajándékot hozzanak/vigyenek magukkal (zene, tánc stb.). A Farkas Gábor által elindított kezdeményezés úttörő jellegéből következően szinte mindenféle intézményi, infrastrukturális háttér nélkül kezdte el működését. Mára az egyesület az 1994-ben kezdeményezésére és önkormányzati támogatással létrejött Civil Szervezetek Házában saját irodában működik, a Gyermekfesztivál állandó stábja 50-60 főre nőtt, s finanszírozása is biztos alapokon nyugszik, noha a támogatások felkutatása, a pályázatírás továbbra is állandó feladatot jelent. Az egyesület tevékenységi köre folyamatosan bővül, fontos szerepet játszik a város társadalmi életében és a jövőjéről szóló gondolkodásban, a lakosság tájékoztatásában az európai uniós csatlakozás következményeiről. Az egyesület titkára a következőképpen mutatta be a szervezet bevételi forrásait:

A támogatás formája Irodahelyiség (Civil Szervezetek Háza) Működési és programtámogatás, 2002 -2006-ra már pénzügyi és szakmai együttműködési megállapodás Programtámogatás Programtámogatás

Pénzügyi támogatás, szolgáltatás Önkéntes munka (gyermekek felkészítése a partnercsoport nyelvéből, kultúrájából, tolmácsolás, tanyaprogram – vendéglátás stb.)

A támogatás nagyságrendje a szervezet bevételeinek % -ában 20-25 A hazai és EU, ET stb. forrásokhoz való hozzájutás feltételének számító önrész biztosítva! 40 20

5-6 Értéke pénzben nem kifejezhető, jelzi, hogy a város magáénak érzi a rendezvénysorozatot

A következő alfejezetben található adatok többségének forrása a 2004. március 31-én Sápi Andrással és Rostás Istvánnal, a Békés Város Polgármesteri Hivatal Művelődési, Közoktatási és Sport Osztály munkatársaival készített interjú. 10 Ez a kulturális külkapcsolati szál négy éve kikerült az önkormányzat látóköréből, teljesen civil alapon szerveződik, ui. az alapítvány vezetője határidő után benyújtott pályázata nem nyert támogatást, s azóta megszakította a kapcsolatokat az önkormányzattal. 11 E fejezet a Deák Tamással, az Európa Jövője Egyesület titkárával 2004. április 26-án készült interjúra, s az általa rendelkezésemre bocsátott írásos forrásokra, valamint Nagy Ágnes (szerk.) [1998]: Csiperó 1990-1997 – Hétévkönyv Európa Jövője Egyesület, Kecskemét írására támaszkodik. 9

civil fórum

A Magyarországon működő kül- A gyermekfesztivál hatására nemföldi nagykövetségek, illetve a külügy- csak a város testvérvárosi hálózata minisztérium felé a kapcsolatfelvétel bővült és hazai települési kulturális támogatását érintő megkeresés hasz- kapcsolatai váltak sokszínűbbé14, hatalan lévén, az első érkező csoportok nem külgazdasági kapcsolatai felköre személyes kapcsolatok útján ala- lendüléséhez is hozzájárul a rendezkult ki, s a személyes kapcsolatok a- vény. Pl. Szaratov (Oroszország) vázóta is a Csiperó12 külföldi kapcso- rosa visszatérő vendég a találkozón, s latainak alapját képezik. az EJE segítette a két város vezetése Noha a szervezet között a kapcsolatfelegyik alapelvének vételt, mely várható(„minden gyermek an hosszú távú élelA nonprofit szervezeegyenlő“) jegyében a miszeripai, gyógyteknek a kulturális szomszédos orszászeripari stb. együttkülkapcsolatok állami gok többségi nemzeműködés kialakulárendszerébe való betéhez tartozó gyermesához vezet. kek is részt vesznek A professzionalikapcsolásának a jogi a fesztiválon, az ezálódás útjára lépett szabályozás korszerűgyesület nagy hangszervezet továbbra sítésén túl alapvető súlyt helyez arra, is a személyes kapfeltétele, hogy az állam hogy a határon túli csolatok hálójára, a magyar közösségekkecskeméti és mábelföldön megteremtkel különleges kapsutt élű személyek se a lehetőséget és a csolat jöjjön létre. Enlelkesedésére és önforrásokat a nonprofit nek jegyében renkéntes munkájára kídezik meg a határon vánja építeni jövőszektor szabad, biztontúli magyar óvónők beni tevékenységét, ságos működéséhez... számára „Csillogó Szemegőrizve civil jelmek Tábora“ címmel legét. Az egyesület egy továbbképzés, és 2000 óta a „Ma- tevékenységének, hiánypótló, távoli gyarország öröme“ címmel a határon kultúrákat-közösségeket összekapbelül és azon túl élő magyar gyerekek csoló szerepének legfűbb elismerése találkozóját. véleményem szerint a Csiperó hatáKecskemét városa (és Magyaror- sára és mintájára a határon túl megszág) számára számos pozitív hoza- szervezett mini-gyerekfesztiválok sodékkal jár az Európában egyedülálló ra (Galánta, Ungvár, Csíkszereda). rendezvény. Túl a fesztivál idején fellendülő turizmusból származó közA nonprofit szektor tehát az álvetlen bevételeken, a város nemzet- lamtól teljesen függetlenül is folytat közi hírének megalapozása tekin- nemzetközi kulturális kapcsolatépítetében is számottevő a rendezvény13. tést, mely a társadalom alapszöve-

teire hatva, az egyéneket, helyi közösségeket megszólítva szélesebb körben, mélyrehatóbban játszik közre az országkép formálásában, mint arra az általában csak a fővárosokra és a nagyobb városokra, ill. egy-egy nagyrendezvényre korlátozódó, többnyire egy szűk elitréteget megszólító állami kulturális diplomácia képes lehet. Az állam bekapcsolódhat ebbe a folyamatba. Rendkívüli jelentűségét elismerve-felismerve – a civil szervezetek függetlenségének tiszteletben tartása mellett – támogathatja, ösztönözheti információszolgáltatással, pénzügyi támogatással stb., kiegészítve és hatékonyabbá téve a hivatalos diplomaták tevékenységét, mely mindkét fél számára hasznos lehet. A nonprofit szervezeteknek a kulturális külkapcsolatok állami rendszerébe való bekapcsolásának a jogi szabályozás korszerűsítésén túl alapvetű feltétele, hogy az állam belföldön megteremtse a lehetűséget és a forrásokat a nonprofit szektor szabad, biztonságos működéséhez, belpolitikai ügyekben is állandósuljon, magától értetődővé váljon a civil szervezetek döntéselőkészítő folyamatba való bevonása, mert csak erős, stabil pénzügyi háttérrel és állami elismertséggel bíró szervezetek külföldi munkájára lehet tartósan építeni.

Hidvégi Mária Lipcsei Egyetem – doktorandusz e-mail: maria_hidvegi@yahoo.com

Menedzsment a kultúrában

zegeden a város egyik jelképeként is szolgáló Dóm 81 méteres tornyai előtt áll a Dömötör torony. Szeged egyik legidősebb építménye. Alapja a XI. századból, a többi a XII-XIII. századból való. Különös kettőst alkot a monumentális Dómmal, a turisták kedvelt célpontja. Ma mégsem lehet zavartalanul megtekinteni, mivel nem sokkal arrébb szorgos munkások dolgoznak: nézőtér é-

pül. Nem is kicsi, amikor kész lesz, 4000 fő befogadására lesz alkalmas. A csodálatos építészeti alkotás mellett az ide látogatók ma azt is láthatják, hogyan épül fel az ország legnagyobb befogadóképességű és legszebb nyári színháza. Amikor a színházra gondolunk, elsősorban a művészet, a színészek, az előadások jutnak eszünkbe. Ám ha emellett még közgazdászok is va-

gyunk, akkor nemcsak a kulturális élmény nagyszerűsége ejthet ámulatba minket, hanem a mögötte rejlő vállalkozás is. Elkezdhetjük számolni, vajon hány embert kell mozgatni ahhoz, hogy ezek a remek előadások létrejöhessenek? Építők, biztonságiak, jegyszedők, statiszták, szervezők és még ki tudja mennyien működnek közre ebben. Mennyi tárgyalás előzheti meg a legnagyobb művészek vendég-

A Gyermektalálkozó kabalamadara, mely a várakozásoknak megfelelően a rendezvény emblémájává vált, e néven emlegetik világszerte. A 2000. évi találkozón már Európa 20 országából, valamint az Egyesült Államokból és Dél-Koreából érkeztek csapatok, s indiai és kanadai megkeresés érkezett a szervezők felé. 14 A gyermekek fogadásában immár nemcsak a Kecskemét környéki települések, hanem Nagykőrös is közreműködik, de Bajával is formálódik a szorosabb kulturális együttműködés. 12 13

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

játékait? És vajon minderre honnan van a pénz? Szponzorok, támogatások, nézők – mindahány egy külön feladat a vállalkozás számára. Kik és miért támogatják a színházat? Kik a látogatók? Nem kevés kérdés merülhet fel – mind jól ismert kérdések. A versenyszférában hasonló problémákkal kell megküzdeniük a vállalkozásoknak, mégis, ott mintha másként néznénk a vállalkozások felépítését, szerveződését. A versenyszférában szinte természetesnek vesszük a korszerű menedzsment-ismeretek alkalmazását. Ám ha odafigyelünk, észrevehetjük, hogy sikeres vállalkozás ma már nem működhet ezek nélkül a nonprofit szférában sem. Sem az intézményesített módon, tartósan működő kulturális intézmények, sem az ideiglenesen működő kulturális rendezvények nem hagyhatják figyelmen kívül a hatékonyságnak, a gazdaságos működésnek, az értékteremtésnek a menedzsmenttudományokban fejlődő irányelveit. Azért, mert egy vállalkozás nem a versenyszférában működik, még nem kell rosszul működnie. Korunk sikeres kulturális vállalkozásai ezt már felismerték. Hiába a művészeti, kulturális érték, ha azt nem tudjuk átadni, közvetíteni. Nem elég művésznek lenni, a projektet végig is kell csinálni: a kultúrában dolgozóknak is tisztában kell lenniük a menedzsmenttudományok alapjaival.

1. Nyereségérdekeltség A menedzsment-szemlélet egyik fontos alapelve a nyereségérdekeltség. Ma már a kultúrában is sok profitorientált vállalkozás működik, náluk ennek az elvnek az érvényesülését nagyon kemény gazdasági érdek kényszeríti ki: amennyiben nem termelik meg az elvárt nyereséget, úgy a vállalkozást be kell zárni, a befektetett tőkét máshová kell vinni a gazdaság logikája szerint. Ám a nyereségérdekeltség a nonprofit szektorban is fontos vezérelv kell, hogy legyen. Pusztán attól, hogy a vállalkozás elsődleges célja nem az (anyagi) nyereség elérése, még nem herdálhatjuk el a pénzeket, nem lehetünk veszteségesek. Egyrészt tehát a vállalkozásnak a pénzügyi eredményében is minél sikeresebbnek kell lennie. Másrészt a vállalkozás „nyeresége“ lehet nem anyagi jellegű eredmény is, ebben az esetben azt kell minél hatékonyabban teljesíteni. Tehát még a nonprofit vállalkozásnak is világosan megfogalmazott, lehetőleg valahogyan mérhető, a tevé-

kenységnek megfelelő céllal kell rendelkeznie. Ezt a célt pedig minél hatékonyabban kell elérnie. Már csak azért is, mert a finanszírozók ezt az eredményt fogják vizsgálni a további források biztosításának elbírálásakor.

2. Stratégiai gondolkodás A stratégiai gondolkodás tervszerűséget, a környezet és a lehetőségek elemzését tételezi fel. A stratégiai gondolkodás mindig hosszú távú: ami az egyszeri kulturális rendezvények és az intézmények által szervezett eseti projektek esetében legalább a projekt végéig, míg a rendszeres rendezvények és a kulturális intézmények esetében akár többéves távlatra is kiterjedhet! A környezet, a vállalkozás, a potenciális vevők, a finanszírozási források megismerése és elemzése a stratégiai gondolkodás kiindulópontja. A kulturális vállalkozások ugyanazokkal a módszerekkel elemezhetők, mint minden más vállalkozás. Az elemzés alapján fel kell ismerni a lehetőségeket és a veszélyeket, majd stratégiai célokat kell kitűzni magunk elé. Ezek a célok akár többéves távlatúak is lehetnek, nem ritka, hogy egy rendezvény, kiadvány vagy intézmény csak néhány év múlva lesz igazán sikeres. Cselekedeteinket pedig ezen célok alapján kell tervezni, és elvégezni.

ker zálogai. A Kossuth Kiadó, mielőtt a Magyar Kódex kiadásába kezdett, országos reprezentatív piackutatást végzett, hogy lenne-e igény egy ilyen kiadványra, és csak ezután mertek belevágni a projektbe. Vásárlók nélkül nem nagyon lett volna érdemes. A vevő a marketingorientált vállalkozás számára az a szereplő, akinek az igényeit az adott termék vagy szolgáltatás kielégíti, ezért hajlandó megfizetni azt. Ebből a szempontból a kulturális vállalkozás számára sokszor nemcsak a közönség, a nézők számítanak vevőnek, hanem a támogatók (pl. önkormányzat, intézmények, támogatók, szponzorok) is, hiszen ők is fizetnek a „szükségleteik“ kielégítéséért. Ahhoz, hogy egy támogatást elnyerjünk, meg kell felelni a pályázatkiíró elképzeléseinek, el kell érnünk bizonyos célokat, amiket sokszor a finanszírozó határoz meg.

4. Erőforrás-menedzsment

A kultúrában tevékenykedő vállalkozás számára is égetően fontos, hogy megtalálja a megfelelő finanszírozási forrásokat, kialakítsa a megfelelő technikai feltételeket és helyszínt, és a megfelelő emberekkel a megfelelő módon dolgozzon együtt. Vagyis a vállalkozásnak meg kell tanulnia hatékonyan menedzselni az erőforrásait. Még a legjobban menő vállalkozások sem lehetnek biztosak abban, hogy a következő évben minden u3. Marketingszemlélet A marketing nem csak eszközrend- gyanúgy lesz: az önkormányzat nem szer, hanem vezetési szemlélet is, a- csökkenti a támogatást, a látogatók mely azt mondja, hogy a vállalkozás- száma nem esik vissza valamilyen nak a vevői igényeket kell kielégíte- váratlan esemény kapcsán stb. A pénz előtenie. Meg kell ismerni remtése, a forrásoka lehetséges közönséhoz való hozzájutás get, az elvárásait, az Sem az intézményesíaz egyik legneheigényeit. Ki kell vátett módon, tartósan zebb feladat. Ha alasztani, kihez akaműködő kulturális inzonban képesek varunk szólni, nem feltézmények, sem az gyunk komoly pénztétlenül kell mindig ügyi tervet készítemindenkire tekintetideiglenesen működő ni, és be tudjuk bitel lenni, de mindenkulturális rendezvézonyítani, hogy a képpen tudni kell fónyek nem hagyhatják pénzzel bánni is tukuszálni a potenciális figyelmen kívül a hadunk, egyszerűbb „vásárlók“ egy megdolgunk lehet. Ohatározott csoportjátékonyságnak, a gazlyan árat kell kialara. A marketingszemdaságos működésnek, kítanunk, amely a léletű vezetés tehát az értékteremtésnek a lehető legnagyobb vevőorientált. forrást biztosítja úgy, menedzsment-tudoAmennyiben meghogy nem riasztja el értjük a vevők szükmányokban fejlődő a látogatókat, megségleteit és viselkeirányelveit. fizethető a célcsodését, úgy a vállalkoport számára akkor zásunkat úgy tudjuk is, ha az nem a legmegszervezni, hogy a döntéseink a vevők minél nagyobb gazdagabb réteg. A kiegészítő szolmegelégedésére szolgáljanak. Márpe- gáltatások árát is irányítanunk kell, dig az elégedett vevők általában a si- sőt: árusíthatunk emléktárgyakat, ki-

26 egészítőket is. Ahhoz, hogy a különböző támogatókat, szponzorokat, illetve a hiteleket magunk mögé tudjuk állítani, a vállalkozás célját, előnyeit meg kell tudnunk fogalmazni. A kulturális vállalkozás feladata, hogy a különböző szereplőknek megfelelő érvrendszert és tárgyalási metódust dolgozzon ki, és megfelelően tudjon elszámolni. A pénz, a tőke általában a legszűkösebben rendelkezésre álló erőforrás. A finanszírozás kérdéskörben is elég sok mindent át lehet venni a versenyszférából. Meg kell tanulni megtalálni a potenciális pénzforrásokat, információt gyűjteni róluk. Meg kell tanulni pályázni, tárgyalni. És meg kell tanulni tervezni a pénzügyeinket a projekt előtt, és értékelni, ellenőrizni a felhasznált forrásokat. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum esetében például a felügyeleti szervtől érkezett támogatás csupán kétharmadát, a Budapesti Tavaszi Fesztivál költségvetésében az állami támogatás csak 50% teszi ki a teljes költségvetésnek. Emellett szükség van a saját bevételekre (belépők és bérleti díjak), pályázatokra és egyéb források felkutatására.

civil fórum

lük, és a hatékonyság megsokszorozódhat: a Budapesti Tavaszi Fesztivál például 9 főállású alkalmazottal közel 200 eseményt bonyolít le.

5. PR és kommunikáció

Egy kulturális vállalkozásnak sokfelé kell üzeneteket küldenie, kommunikálni. A közönség számára meg kell mutatni magát, hiszen amiről nem tudnak, azon biztosan nem vesznek részt. De ez nem elég: meg kell győzni őket, hogy jöjjenek el: áldozzanak időt, pénzt ránk. A legnépszerűbb rendezvények sem jutnak el automatikusan a célcsoporthoz. A Sziget Fesztivál is minden évben feltűnik a rádiók és tévék műsoraiban és reklámblokkjaiban, butaság lenne azt hinni, hogy az évek óta népszerű programot már úgyis mindenki epedve várja, és „jó bornak nem kell cégér“. A szponzoroknak el kell mondanunk, miért éri meg nekik támogatni bennünket, hiszen ne felejtsük el, ez nem irracionális jótékonykodás, hanem a cserébe nyert publicitás és imázs révén komoly üzleti érdek is a szponzorálónak. Ha el tudjuk mondani, mit nyer azzal, hogy minket szponzorál, kizárólag akkor lehet esélyünk. Ha a Budapesti Tavaszi FesztiAz önkéntesek, az időszaki be- vál szervezői elképzelés és érvek néldolgozók, a művészekkel való együtt- kül mennek tárgyalni a Siemenshez, működés miatt a szeakkor csak a szerenmélyügyi kérdések cséjükben bízhatnak, A legnépszerűbb szempontjából a kulaminél sokkal többet turális vállalkozások rendezvények sem ér, ha be tudják mutalán még kényesebb tatni, mit gondolnak jutnak el automatihelyzetben is vanaz emberek a fesztikusan a célcsoportnak, mint a versenyválról, kik a látogahoz. A Sziget Fesztiszféra vállalkozásai. tók, és mekkora méAzt mondják, a jó vediavisszhangot gervál is minden évben zető ért az emberekjesztenek általában, feltűnik a rádiók és hez is: irányítani, vagyis miért érdetévék műsoraiban és motiválni tudja őket, mes megjelenni a beszél a nyelvükön, reklámblokkjaiban, cégnek a támogatók képes együttműködközött. butaság lenne azt ni. Jól tudja, hogy keDe a kommunikáhinni, hogy az évek vés döntést kell a saciós és PR-tevékenyóta népszerű prograját kezében tartania, ségünk célközönsége a legtöbbet megbízmot már úgyis mina teljes lakosság is: a ható, szakértő kollévállalkozói szféra denki epedve várja, gáinak oszthatja le. szereplőit akkor tudés „jó bornak nem Ma már komoly, tajuk magunk mögé álkell cégér“. nulható, alkalmazhalítani, ha a vállalkotó tudományos elmézás a szponzor vásárletek segítik a melói számára értéknedzsment munkáját a személyügyi ként, pozitív dologként jelenik meg, kérdésekben. A vállalkozásnál dol- ezáltal a cég támogatását is kedvezőgozó emberek ugyanolyan fontos en fogják megítélni. Szintén fontos, (ha nem fontosabb) erőforrásait je- hogy a lakosság a kulturális eselentik a vállalkozásnak, mint az e- ményt ne élje meg zavaró tényezőgyéb piaci erőforrások: a pénz, a ként, és ne „utálja ki“ az adott területtechnikai feltételek, a külső szolgál- ről (gondoljunk például a Sziget tatások. Meg kell tanulni bánni ve- Fesztivál által okozott zajra, ami mi-

att a III. kerület lakosai sokáig ellenzői voltak a fesztiválnak). A PR-tevékenységnek ki kell terjedni a média irányába is. A médiának is érdeke, feladata hogy beszámoljon a történésekről, de a kulturális vállalkozásnak igazán fontos a megjelenés. A reklámozás költséges mulatság, a helyi és országos sajtóval való kapcsolattartás, jó viszony kiépítése viszont nem annyira. És akkor még nem beszéltünk a belső kommunikáció és PR szerepéről (hogyan beszéljünk, mit mondjunk saját munkatársainknak, segítőinknek), az önkormányzattal, szakhatósággal folytatott kommunikációról, az egyéb szervezetekkel kialakított kapcsolatokról. A vállalkozás számára a kapcsolatok kialakítása és működtetése lényeges kérdés. És ennek is kidolgozott, tanulható elmélete van, aminek ismerete még jobbá teheti a menedzsment tevékenységét. Nem véletlen, hogy a világ legnagyobb kulturális rendezvényei a versenyszférához hasonlóan szakértő marketingeseket, kommunikációs szakembereket alkalmaznak, de ma már a kicsiknek is elengedhetetlen ez a tudás: ha a külső szakembert nem tudják megfizetni, akkor a vezetők fejében legyen meg. A Modern Üzleti Tudományok Főiskolája budapesti tagozatán elindította a kulturális vállalkozásszervező másoddiplomás képzést. A népművelők, művelődésszervezők, felnőttképzési menedzserek, animátorok hivatalos rendezvényszervezői munkáján túl ilyen feladatokat a főhatóságok, önkormányzatok, intézmények, vállalkozások, egyházak, nonprofit szervezetek számos munkatársa végez. A képzést a Hollandia Külügyminisztériuma a MATRA program keretében támogatja. Az oktatás hasznos segédeszköze, de minden érdeklődő számára izgalmas olvasmány a 2004-ben megjelent Menedzsment a kultúrában című kötet, amely a témáról elméleti tanulmányokat és esettanulmányokat is tartalmaz. Az elmélet bemutatása mellett tehát lehetőség van konkrét kulturális projektek, intézmények életébe, problémáiba is betekinteni.

Kenéz András Modern Üzleti Tudományok Főiskolája, Magyarország – tanársegéd e-mail: kenez.andras@mutf.hu

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

Kulturális lehetõségek az Európai Unióban

em országokat egyesítünk, hanem népeket“ – idézik „ napjainkban egyre gyakrabban Jean Monnet mondását az európai egységfolyamatról. A népekhez, nemzetiségekhez pedig megkerülhetetlenül kapcsolódik a kultúra fogalma. Az európai közösségek kialakításának kezdetén a döntéshozókat csupán a gazdasági és politikai szempontok foglalkoztatták: az 1957-ben megkötött Római Szerződésben a kultúrát nem, az oktatást pedig csak a szakképzéssel összefüggésben említették. Ez a szemlélet a hetvenes évek második felétől kezdett megváltozni, és először a Maastrichti Szerződésben, majd az Amszterdami Szerződésben kapott helyet a kultúra is (151. cikk; lásd keretes szöveg). Az EU gazdaság területéAmszterdami Szerződés, 151. cikk (korábbi 128. cikk) (1) A Közösség hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, tiszteletben tartva nemzeti és regionális sokszínűségüket, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget. (2) A Közösség fellépésének célja a tagállamok közötti együttműködés előmozdítása és szükség esetén tevékenységük támogatása és kiegészítése a következő területeken: – az európai népek kultúrája és történelme ismeretének és terjesztésének javítása; – az európai jelentőségű kulturális örökség megőrzése és védelme; – nem kereskedelmi jellegű kulturális cserék; – művészeti és irodalmi alkotás, beleértve az audiovizuális szektort is. (3) A Közösség és a tagállamok erősítik az együttműködést harmadik országokkal és a kultúra területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európa Tanáccsal. (4) A Közösség az e szerződés egyéb rendelkezései alá tartozó tevékenysége során, különösen kultúrái sokszínűségének tiszteletben tartása és támogatása érdekében, figyelembe veszi a kulturális szempontokat. (5) Annak érdekében, hogy hozzájáruljon az e cikkben említett célkitűzések eléréséhez, a Tanács: – a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően ösztönző intézkedéseket fogad el, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolását. A Tanács a 251. cikkben megállapított eljárás során mindvégig egyhangúlag határoz; – a Bizottság javaslata alapján, egyhangúlag ajánlásokat fogad el.

től eltérően, a kultúrában nem érvényesül egységes közösségi szabályozás, a kulturális politika egyértelműen a tagállamok szintjén marad. Az alapszerződés cikkelye a Közösség hozzájárulásáról, a kulturális sokszínűség tiszteletben tartásáról, a kulturális örökség előtérbe helyezéséről szól, kötelezettségeket nem említ. A kulturális kezdeményezésekhez közösségi szinten először a Kaleidoscope, Raphael és Ariane programok nyújtottak anyagi támogatást, az előadóművészetek, a kulturális örökség és a műfordítás területén, az 1990-es évek második felében. 1999-ben született az Európai Tanács határozata egy egységes kulturális keretprogram, a Kultúra 2000 létrehozásáról. A keretprogram a 2000. és 2006. közötti időszakra szól, összesen 236,5 millió euró költségvetéssel. Utóda, a 2007. és 2013. közötti időszakra tervezett, egyelőre Kultúra 2007 munkacímen futó program most alakul, az eddigi tapasztalatok figyelembevételével. Az iskolai rendszerű oktatás és az audiovizuális terület pályázatai külön a Socrates/Leonardo, illetve a MEDIA keretprogramokhoz tartoznak.

kel lehet (legalább 3-5 ország kulturális szervezeteit kell ehhez mozgósítani); az egyes pályázatok összköltségvetése 100 000 euró és 1 500 000 euró között mozoghat. Típustól függően 40-50%-os önrész szükséges a részvételhez, ezt az egy pályázatban részt vevő szervezetek közösen teremtik elő. Az Európai Uniónak nem célja akár anyagilag beleavatkozni az egyes tagállamok kulturális támogatási rendszerébe, ezért nem lehet csupán egy-két országot érintő, vagy egy bizonyos nagyság alatt maradó programokkal pályázni. A pályázatokon nyertes magyar és határon túli magyar szervezetek 2003 óta a Nemzeti Kulturális Alapprogram meghívásos pályázatán kiegészítő támogatást is igényelhetnek.2 Évente egy Kultúra 2000 pályázati kiírás jelenik meg, általában nyáron, a beadási határidő pedig október közepe-vége. Az értékelésben nemzetközi szakértői bizottság, az EU Oktatási és Kulturális Főigazgatósága hivatalnokai, az egyes Kultúra 2000 tagországok képviselői és az Európai Parlament egyaránt részt vesznek, az eljárás a támogatási szerződések megkötéséig legalább kilenc hónapot vesz igénybe.

A Kultúra 2000 A Kultúra 2000 négy nagy kulturális Egyéb kulturális kezdeményezések területet támogat: az előadóművésze- A konkrét anyagi támogatást nyújtó teket, a vizuális művészeteket, a kul- keretprogramon túl az Európai Unió turális örökséget és a könyvek, olva- számos kulturális kezdeményezést felsáskultúra népszerűsítése, műfordítás karolt azok szimbolikus jelentősége mitémakört. A keretprogramban 30 or- att. Ilyen pl. az Európai Kulturális Főváros elnevezésű akszág vesz részt1, pályázatot az ezekben beciósorozat, mely évenAz EU gazdaság tejegyzett szervezetek te más-más európai adhatnak be. Pályázó, városoknak ad megrületétől eltérően a illetve társszervező bármutatkozási lehetősékultúrában nem érmely, jogi személyiget a szélesebb euróvényesül egységes séggel rendelkező kulpai publikum előtt. közösségi szabályoturális szervezet lehet Az Európai Unió (tehát magánszemély Ifjúsági Zenekara 1978 zás, a kulturális polinem vehet részt a páóta működik, az EU tika egyértelműen a lyázatban). A tagjelölt tagállamaiból válotagállamok szintjén országok esetében kügatja 14 és 24 év kömarad. lön kikötés, hogy legzötti korú fiatal zealább egy európai unészeit. Költségveténiós országból is lese közösségi támogagyen társszervezőjük. tásból, a tagállamok befizetéseiből és Támogatásra pályázni nemzetközi szponzori támogatásokból áll. összefogásban megvalósuló ötletek1985 óta működik (1989 óta az Eu-

A 25 EU-tagállam (Ausztria, Belgium, Ciprus, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország, Szlovákia, Szlovénia), a három EFTA-ország (Norvégia, Liechtenstein, Izland) és a tagjelölt államok (Bulgária, Románia). 2 A részletekről a www.nka.hu honlapon vagy a H – 1388 Budapest, Pf. 82. postacímen kérhető felvilágosítás. 1

28 rópai Parlament anyagi támogatásával) az Európai Barokk Zenekar, melyet a három nagy barokk zeneszerző, Bach, Handel és Scarlatti születésének 300. évfordulójára hoztak létre. A Mies van der Rohe-díjat a kortárs építészet területén figyelemre méltót alkotók elismerésére hozta létre 1987-ben a barcelonai Mies van der Rohe Alapítvány, az Európai Bizottság és az Európai Parlament. A díjat 2001 óta kétévente ítélik oda. Az Európai Irodalmi és Műfordítói Díjat a két terület jelentőségének hangsúlyozására alapították 1989ben, évente osztják ki.

A KultúrPont Iroda 2000 tavaszán kezdte meg működését a 30 országot felölelő információs hálózat magyar tagja, a KultúrPont Iroda. Célunk ellátni a magyar kulturális szervezeteket a Kultúra 2000 keretprogramban való részvételhez szük-

civil fórum

1075 Budapest, Kazinczy u. 24-26. telefon: 413-7565 fax: 413-7574 www.kulturpont.hu info@kulturpont.hu A KultúrPont Iroda az Európai Unió Kultúra 2000 programjának hivatalos magyarországi koordinátora, működésének támogatói az Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatósága és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma.

séges információkkal. Telefonos és személyes ügyfélszolgálat, kéthetente megjelenő elektronikus hírlevél, rendszeresen frissített internetes honlap áll az érdeklődők rendelkezésére. Az iroda információi jelenleg kb. 6000 kulturális szervezethez jutnak el.

Rendszeresen tartunk előadásokat az Európai Unió és a kultúra kapcsolatáról konferenciákon, szakmai és lakossági fórumokon, egyetemek, főiskolák szemináriumain. Újdonság a szolgáltatások körében irodánk két, kulturális szakemberek számára kidolgozott, akkreditált kurzusa3 (Kultúra és az Európai Unió, illetve Pályázatíró tréning). Foglalkozunk továbbá a strukturális alapok kulturális felhasználhatóságához kapcsolódó adatok gyűjtésével és továbbadásával, kiadványokat jelentetünk meg a kultúra és Európa témakörében, illetve viszonteladóként a bolti árnál kedvezőbben kínálunk egyes, a kulturális szervezetek számára hasznos könyveket.

Tóth Nikoletta KultúrPont Iroda – munkatárs e-mail: toth@kulturpont.hu

A 120 éves EMKE a közmûvelõdés szolgálatában

z 1867-es kiegyezést követően a magyar állam jó ideig nem tudta magára vállalni a közművelődés terjesztését, az alsóbb fokú iskolahálózat kiépítését, a peremvidéken szórványhelyzetbe került magyarság megerősítését. A nemzetiségek viszont szervezkedtek, egyesületekbe tömörültek. Szervezettségük folytán elősegítették az ottani magyarság asszimilációját. Az 1880-as években több vidéken is felelősen gondolkodó, a jövőt szem előtt tartó férfiak felismerték, hogy a magyarságnak is társadalmi úton kell szervezkednie, egyesületekbe tömörülnie kultúrája, néhol anyanyelve megtartásáért. A tényleges kezdeményezés Kolozsvár legjelesebb polgármestere, Haller Károly jogászprofesszor nevéhez fűződik. Ő 1884 decemberében felhívást tett közzé a napilapokban egy „kolozsvári magyar közművelődési egyesület“ létrehozására, s értekezletet hívott össze december 27-re a városháza tanácstermébe. Az összegyűlt több mint félszáz férfiú egy 27 tagú előkészítő bizottságot választott, 3

elnöke Haller lett. A bizottság elhatá- szi a választmány. Eszerint 16 erdélyi rozza, hogy ne csak megyei, hanem megyére terjed ki az egyesület műköErdélyrészi Magyar dési köre, székhelye Közművelődési Kolozsvár. „Az egyeA tényleges kezdeEgyesületet alapítsasület célja működési nak. Kidolgozzák az körében a hazafiasményezés Kolozsvár alapszabály-tervezeságnak fejlesztése nemlegjelesebb polgártet s elkezdik a tagtozeti irányú művelőmestere, Haller Káborzást. A tényleges dés által“ szögezik le, roly jogászprofeszalakuló közgyűlést majd az „eszközök“ 1885. április 12-re hívfelsorolásánál konkszor nevéhez fűződik. ják össze a kolozsvárét célkitűzésekre is Ő 1884 decemberében ri vigadó, a Redut rámutatnak: egyháfelhívást tett közzé a nagytermébe. Ezen zak, óvodák, iskolák napilapokban egy elfogadják az alapsegélyezése, esetleg szabály szövegét, létlétesítése, népkönyv„kolozsvári magyar rehoznak egy ideigtárak és olvasóköközművelődési egyelenes választmányt. rök alapítása, kiadvásület“ létrehozására, A legnagyobb feltűnyok terjesztése, köznést Kossuth Lajos ponti és vidéki pénzs értekezletet hívott helyeslő távirata kelintézetek, közgazdaössze december 27-re ti, melyben azt is besági egyletek alakítáa városháza tanácsjelenti, hogy 100 fosa, támogatása, más termébe. rinttal az alapító taegyesületekkel való gok közé lép. kölcsönös együttműAz alapszabályt ködés. A tagokat a még májusban jóváhagyja a magyar befizetendő összeg, díj alapján tisztekormány, s nyomtatásban is közzéte- leti, örökös, alapító, rendes, pártoló és

Bővebben honlapunkon írunk róluk: http://www.kulturpont.hu/szolg_tovabb.php

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

gyámolító kategóriákba sorolják, az első három csoport tagjai az igazgató választmányban is szavazati joggal bírnak. Ebbe a testületbe a tisztségviselőkön kívül még 32 tagot választanak. Ezek havonta üléseznek, évente összehívják a közgyűlést. Az egyesület felduzzadása miatt az alapszabályt 1898-ban módosítják, 1914-ben új alapszabályt dolgoznak ki. A szervezkedő közgyűlésre 1885. augusztus 31-én kerül sor, szintén a Redut nagytermében. Ekkor már az EMKE a maga 6303 tagjával, 47 fiókjával, 122 000 K vagyonával az ország legnagyobb egyesülete. A közgyűlésen képviselteti magát az Akadémia, a Kisfaludy és a Petőfi Társaság is. Az egész város zászlódísszel köszönti a vendégeket, este színházi díszelőadást tartanak. E közgyűlésen dőlt el, kik kerülnek az egyesület tisztikarába. Az elnök csak arisztokrata lehetett, végül gróf Bethlen Gábor Kis- és Nagy-Küküllő megyei főispánra esett a választás. Gróf Kún Kocsárdot tiszteletbeli elnökké, Haller Károlyt, Bánffy Ádámot, Teleki Domokost és Bartha Miklóst alelnökké, Sándor Józsefet titkárrá választották. Az utóbbit a szervezés körül szerzett érdemeiért külön is jutalmazták. Az ügyvezetésben ezután egy alelnök (ekkoriban Haller Károly) helyettesíti a vidéken élő elnököt. Utóbb szakosztályokat is létesítenek: közművelődési, közgazdasági, irodalmi, székely, gyűjtő, pénzügyi. A gróf Kuun Géza vezette irodalmi szakosztály 1888ban Erdélyi Irodalmi Társaságként önállósul. Az EMKE történetének legdinamikusabb fejlődési szakasza az első évtized. Ekkor tölt be igazán történelmi szerepet, alapszabályai is az ekkori helyzethez szabottak. Sándor József pedig teljes lendülettel az egyesület megerősítésén munkálkodik. Az évenkénti közgyűléseket más-más városban tartják, lehetőleg valamilyen helyi eseményhez kapcsolják, s az egész megye ünnepévé teszik. Az 1887-es közgyűlést Sepsiszentgyörgyön és Előpatakon rendezik ipari-mezőgazdasági kiállítással összekötve, az 1888-ast Brassóban a Szent István napi ünnepségek jegyében. Ezen választják gróf Béldi Ákos kolozsvári főispánt alelnökké. A két közgyűlés között, 1888. február 10-én a fővárosi operaházban EMKE-bált rendeznek, melyen a trónörökös főherceg és felesége is megjelenik. Ez olyan szenzáció volt, amelyről minden lap beszámolt, s egyben jelezte, hogy a legmagasabb körökben is elismeréssel kezelik az EMKÉ-t.

Az 1889-es szamosújvári közgyű- lemzi. Az EMKE igen sokoldalú tevélésen jelentik be, hogy Kún Kocsárd kenységének minden szála Sándor algyógyi kastélyát és 1800 holdas bir- József kezében fut össze. Mikor őt tokát az EMKÉ-nek ajánlotta fel föld- 1896 őszén Kovásznán szabadelvű művesiskola létesítésére. Ugyancsak párti programmal képviselővé váe gyűlésen fogadják el Haller Károly lasztják, többen szóvá teszik, hogy lemondását az alelnökségről, helyette ezután nem fog tudni eleget az egyeBéldi Ákos lesz az ügyvezető. Ezzel a sület ügyeivel foglalkozni. tényleges vezetés Sándor József kezéAz 1896 szeptemberében tartott be összpontosul. Az 1890-es dévai millenniumi közgyűlést a közműveközgyűlés Sándort élethossziglani fő- lődési egyesületek kongresszusával titkárrá választja. 1891 elején az EM- és kiállításával kapcsolták össze. KE védnöksége alatt megalakul a Ezen 34 egyesület és 7 irodalmi társanépismeretet és turisztikát elősegítő ság képviseltette magát. Erre az alkaErdélyi Kárpát Egyesület (EKE), s az lomra jelentette meg Sándor József A algyógyi alapítványi birtokot 40 évre magyar közművelődési egyesületek bérbe adják a magyar államnak, hogy című 41 egyesület adatait felsorakozaz létesítsen ott földművesiskolát. Ek- tató füzetét. Az 1897-es kolozsvári kor jelenik meg Sándor József szer- gyűlésen az elhunyt Bethlen Gábor kesztésében egy hézagpótló kiad- helyébe Béldi Ákos grófot választotvány: EMKE úti-kalauz Magyaror- ták elnökké, Kuun Gézát pedig a tiszszág erdélyi részébe. teleti elnökök sorába emelték. NémiAz 1891-es fürdőügyi kongresz- leg kudarcként hat, hogy az EMKEszussal összekötött marosvásárhelyi palota bérletére vonatkozóan nem siközgyűlésen Sándor Józsefet tiszteleti kerül a MÁV-val egyezségre jutni, alelnökké választják. kénytelenek azt 1906Ez év őszén költözik a ban a MÁV-nak eladfőtitkári hivatal a ni, a főtitkári hivatal ... jubileummal lezáTrencsin (most Av1907 októberében átrul az egyesület aram Iancu) tér sarkán költözik a református ranykora. Az EMKE felhúzott kétemeletes egyház átellenben léEMKE-palotába. Ezt a vő sarokházába. Az elérte azt, amit célul MÁV veszi bérbe 15 utolsó vidéki köztűzött ki: mindenekévre. Az 1892-es közgyűlést 1908-ban Maelőtt megerősítette a gyűlésre a fővárosban rosújváron tartják. kerül sor, Ferenc JóA negyedszázaszórványban élő zsef megkoronázásádos jubileumot egy magyarságot, lelassínak negyedszázados év késéssel, 1911. szeptotta asszimilálódáévfordulóját ünneptember 8-án ünneplik sát. E kérdéskörre lik. Az 1893-as dési Kolozsvárt a sétatéri közgyűlés hoz határoszínkörben. Ugyanfelhívta a közvélezatot az EMKE – Az akkor kerül sor az ormény és a kormány egyesület hivatalos érszágos Közművelőfigyelmét. tesítője megindításádési Kongresszusra. ról. Ez 1894-1918 köAz elnöki megnyitó zött jelenik meg Sánés az üdvözletek udor József szerkesztésében, eleinte évi tán Sándor János olvassa fel a ne12, utóbb csak 4 számmal. Az 1894-es gyedszázados működést összefoglaló tordai gyűlésen Jósika Miklós születési jelentését. Az ünnepi alkalomra Sáncentenáriumát ünneplik, s táblával je- dor összeállít egy 594 lapos albumot lölik meg szülőházát. is Az EMKE megalapítása és negyedAz első évtizedet lezáró tizedik, százados működése 1885-1910 címünnepi közgyűlést 1895. június 4-én mel. Kétségtelenül mind a kötet, Székelyudvarhelyen tartják. Sándor mind pedig a tükrözött tevékenység József összefoglaló jelentését már elő- impozáns. re kinyomatja Visszapillantás az A jubileummal lezárul az egyesüEMKE alakulása és fejlődése történe- let aranykora. Az EMKE elérte azt, tére címmel. Ebben büszkén állapítja amit célul tűzött ki: mindenekelőtt meg, hogy kétmillió koronán felüli megerősítette a szórványban élő mavagyonuk évi 125 000 koronás elkölt- gyarságot, lelassította asszimilálódáhető jövedelmet biztosít. Erdélyen kí- sát. E kérdéskörre felhívta a közvélevül már Budapesten, Debrecenben, mény és a kormány figyelmét. S enAradon és Szentesen is van fiókegye- nek az lett az eredménye, hogy az sületük. 1890-es évek végére, különösen a A következő tizenöt évet a lassú Bánffy-kormány idején az EMKE célfejlődés, majd inkább stagnálás jel- kitűzései a kormánypolitika szintjére

30 emelkedtek. Úgyhogy az EMKE néismét vita bontakozik ki: vállalhat-e hány területről visszavonulhatott. politikai szerepet? Sándor főtitkári jeÍgy 1902-ben kérte iskolái államosítálentése felsorolja mindazokat az atrosát. Az ipart is már csak erkölcsileg citásokat, amelyek az EMKÉ-t és inigyekezett támogatni: a tiszta matézményeit, birtokait érték. Részben gyar termékek esetében engedélyezmódosítják az alapszabályt. Ebben az te az EMKE-védjegy viselését. Előegyesület célját így határozzák meg: ször a temesvári gyufagyár kapta „A magyarság közművelődési és közmeg ezt a jogot 1898-ban. gazdasági megerősítése“. Ekkor jelenAhogy ez már lenni szokott: a dítik be, hogy Csíktaplocai Lázár László szes jubileum után felszínre kerültek fejedelmi adományt tett az egyesület az ellentétek, belső viszály bénította részére, elismerésként örökös tisztelemeg az EMKÉ-t. Dózsa Endre alisti taggá választják. Új alelnököket és pán új irányt javasol az egyesületnek: más tisztségviselőket választanak. főleg közgazdasági és földbirtok-poMint az várható volt, Sándor József litikai kérdésekkel foglalkozzanak. 1922-ben a pótválasztásokon SepsiEz Dózsa és Sándor közt személyesszentgyörgy képviselőjeként bejutott kedő vitához vezet, mindkét fél táa román parlamentbe, majd 1926-tól mogatókat keres. Az egyesületen kíszenátorrá választották, s 1939-ig tagvül, a sajtóban, röpiratokban is folyja maradt a felsőháznak. Sokáig ő volt nak a kölcsönös vádaskodások. Közaz egyetlen magyar, aki a román törben az új alapszabály összeállításán vényhozásban fel tudott szólalni. Ezis dolgoznak, ennek megvitatására zel részben tekintélyt adott az EMKÉ1914 áprilisában rendkívüli közgyűnek, másrészt viszont nem tudott elelést tartanak. Ezen elfogadják get foglalkozni az egyesület ügyeivel. Szádeczky Lajos javaslatát, s a hivaÚjabb, a tényekkel szembenéző talos elnevezést Erdélyi Magyar Közközgyűlésre 1923. július 15-én kerül művelődési Egyesületre változtatják. sor. Új elnököt választanak gróf Béldi A továbbiakban a háború árnyékolja Kálmán zsibói nagybirtokos szemébe az egyesület munkásságát, közlyében, s megpróbálják az alapszagyűlései is el-elmaradnak. Segélyt bályt módosítani a román elvárásoknyújtanak a Vörös Kereszt Egyesünak megfelelően. Ezután éveken át letnek és a Vörös Félholdnak. húzódik az alapszabály jóváhagyása, Az 1918-as közhatalom-változást hol a törvényszéken, hol pedig a mikövetően, romániai viszonyok közt az nisztériumban kötnek bele. Úgy tűEMKE tevékenysége jóformán a létnik, tudatosan el akarták altatni az eküzdelemre korlátozódik. Elnöke, gyesületet. Mikor már a magyarság Béldi Ákos Budapesnapirendre tért elten maradt, magyar vesztése felett, 1935 állampolgárságért elején a belügymiA kultuszminisztérioptált, egyetlen műnisztérium váratlaumtól ajándékba ködő vezetője Sándor nul elfogadta a többkapott népművelési József. Neki most ször is átírt alapszanagy előnyére válik, bályt. Az 1935. októszerelvénnyel sorra hogy emigráns szülők ber 17-re összehívott járja a falvakat. Ez a gyermekeként Bukaközgyűlés 17 eszten„szerelvény“ egy restben született, s jól dei tetszhalálnak vet autóbusz volt... [...] ismeri a román nyelvéget. Ezen tudomávet, mentalitást. 1920 sul veszik, hogy az A nép a buszt őszéig az ostromállaegyesületnek a hata„meseautónak“ pot minden szervezlomváltozáskor 350 nevezte. Összesen kedést lehetetlenné millió lejt kitevő vatesz. Akkor az Ellengyonából három és vagy 70 falu – gyakzék felelős szerkeszfél milliónyi érték ran szórvány- – matője felveti a gondolamaradt meg épületgyarságát rázták fel tot, hogy az EMKE útben, földben és pénzilyen látogatással. ján kellene megszerletétben. A magyar vezni a magyar társaállammal kötött szerdalmat, idővel repreződés lejárta után, zentatív politikai szervvé, párttá le1930-ban az algyógyi földművesiskohetne átalakítani. Ez kiváltja a román la földjeit, épületeit egyszerűen állasajtó támadását. Sok utánjárással mosították. Átszervezik a tisztikart, a 1921. július 3-ra hívják össze az első létesített ügyvezető alelnöki tisztséközgyűlést. Ezen Béldi elnök nem jeget Sándor József kapja. A közgyűlés lenik meg, utódja személyében sem jubileumi is lehetett volna, mert fél sikerül megegyezni. A főtitkár körül százada alapították az egyesületet.

civil fórum

Erről Sándor József a Jó estét 1935 karácsonyi számában közölt terjedelmes visszatekintő cikkében szólt, s vázolta terveit is. Ezekből azonban nem lett semmi, mert 1938. február 11-én ostromállapotot rendeltek el az országban, s rövidesen minden pártot, egyesületet feloszlattak. Az Észak-Erdélyt újra Magyarországhoz kapcsoló 1940. augusztus 30-i bécsi döntés teljes passzivitásban találta az EMKÉ-t, a társadalom megfeledkezett róla. Egyetlen működő tisztségviselője, a 90. évéhez közeledő Sándor József sem kezdeményezett közgyűlést. Március 15-e közeledtével a Balogh Edgár és Nagy István vezette baloldali erők az ünnepségek megszervezéséhez Sándor József segítségét kérték. Ő ugyanis a világháború előtti Március 15-i Állandó Bizottság elnöke is volt, sőt a bizottság által létrehozott 1848-as Ereklyemúzeum ládákba csomagolt tárgyait, dokumentumait is ő őrizte. Sándor lelkesen bekapcsolódott az ünnepség szervezésébe, s azon a baloldallal szimpatizáló beszédet mondott. E gyűlés nyomán a hatalom is felfigyelt Sándor Józsefre és az EMKÉ-re. Június 22-re összehívatták a közgyűlést. Ezen kiderült, hogy az egyesület 4 millió 600 ezer lejt kitevő vagyonának 90%-a Dél-Erdélyben maradt. Béldi elnök indítványozta, hogy a sok érdemet szerzett főtitkárt nyugdíjazzák. Sándor felháborodott tiltakozása, távozása ellenére megszavazták július 1-jétől történő nyugalomba helyezését, s tiszteletbeli elnökké választották. A tényleges átszervezésre a szeptember 8-i választmányi ülésen került sor. Ezen jelentették be, hogy Péterfi Dénes unitárius lelkész özvegye 60 holdas birtokot hagyott az EMKÉ-re. Új ügyvezető alelnökül Szathmáry Lajos jogászt választják, az adminisztráció élére titkárként Walter Gyula író-szerkesztőt. Két szakosztályt létesítenek: a közművelődési osztály elnöke László Dezső lelkész, titkára Nagy Géza tanár; a társadalmi és népjóléti osztály élén Kovrig Béla közgazdászprofesszor és Jancsó Béla orvos-író áll. Ezt a felállítást az 1941. október 18-i közgyűlés is jóváhagyja. Itt még két alelnököt választanak Tavaszy Sándor református püspökhelyettes és Bartók György egyetemi rektor személyében. Jóváhagyják a módosított alapszabályokat, melyek rövidesen megkapják a belügyminiszteri láttamozást. Beindul a tagtoborzás. Az új vezetőség első kiszállásán Szamosfalvát keresi

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

fel, ott ismertetik az egyesület múltját, célkitűzéseit. Újjáalakítják a Március 15-i Állandó Bizottságot, melynek díszelnöke lesz Sándor József, tényleges elnöke Béldi Kálmán, s tisztikara azonos az EMKÉ-ével. Ők vállalják az 1942-es március 15-i ünnepség megszervezését. Akkora tömegeket megmozgató, sok helyszínen zajló ünnepséget sem azelőtt, sem azóta nem rendeztek ezen a napon. 1942 őszéig az EMKE alig-alig hallat magáról. Vezetői április elején felkeresik Csík és Háromszék vármegyéket, fiókszervezetek megalakítását ösztönzik. Júniusban Magyarmacskáson rendeznek EMKE-napot, október 11-ére megszervezik a Kőrösi Csoma Sándor emlékkiállítást a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban. 1942-re és 1943-ra EMKE- könyvnaptárat jelentetnek meg. Az 1942. november 28-i – az öszszeomlást megelőző utolsó – közgyűlés a lemondott Nagy Géza helyére Unghváry Sándor tanárt választja meg osztálytitkárul. Ő az egyetlen, aki még életet tud vinni az egyesületbe. A kultuszminisztériumtól ajándékba kapott népművelési szerelvénnyel sorra járja a falvakat. Ez a „szerelvény“ egy autóbusz volt, melybe áramfejlesztőt, nagy hangerősítőjű gramofont, valamint filmvetítőgépet szereltek, s gazdag lemezés filmtár járult az akkor modernnek számító eszközökhöz. A busszal havonta egy-két faluba kiszálltak EMKE-napot tartani. Magukkal vittek írókat (többnyire a Termés folyóirat köréből), színészeket, szakelőadókat. Rendszerint az illető megye elöljáróit, politikusait is meghívták e találkozókra. Ha az idő lehetővé tette, a szabadban vagy az iskola, egyházközség legnagyobb termében gyűlt össze a falu magyar lakossága. Egy bevezető köszöntő után népdaléneklés következett, majd egy társadalmi, nemzetpolitikai vonatkozású előadás következett. Aztán írók olvastak fel műveikből. Levetítettek egy magyar játékfilmet, meghallgattak néhány magyar népzenei hanglemezt. Végül a helyi képviselő mondott pár köszönő szót. Gyakran megalakították az EMKE helyi tagozatát, s könyvtárat kapott az illető helység. A nép a buszt „meseautónak“ nevezte. Öszszesen vagy 70 falu – gyakran szórvány- – magyarságát rázták fel ilyen látogatással. Az újabb közhatalomváltozást, a „felszabadulást“ követően a 91 éves Sándor József hozzálátott az EMKE átmentéséhez. 1941. március 15-i sze-

repe, majd félreállíttatása olyan szeeredmények is születnek. Aztán 1947 méllyé tették, akire az új rendszer is júniusában sajtóhadjárattal megindul tisztelettel nézhetett. 1944. december a tisztogatás a magyar intézmények10-re hívott össze újjászervező megben. Az EMKE megbélyegzését éppen beszélést a főtitkári hivatalba, ezen Balogh Edgárra (Világosság, 1947. elítélték a németekkel jún. 23.) bízzák, aki – eltakarodott fasiszta a demokrácia törekvezetőket, s vállalták véseivel szembenálAz EMKE egyik első a „népi alapon nyugló levitézlett elemek betűszavunkká vált, vó demokrácia“ szol– gyülekezetének mia XX. század elején gálatát. Ezek az akkor nősíti az egyesületet. már „kultúregyesükötelező kinyilatkozAz aznapi Igazság tatások lehetővé tetaláíratlan cikke le is let“ értelemben ték az egyesület utolszögezi: Az EMKÉkezdték használni. só, december 27-ére nek nincs helye a deAz 1989-es változáösszehívott közgyűmokratikus Románisok után az erdélyi lésének a megtartását. ában. Ezzel lényegéEzen új tisztikart váben kimondták a hamagyarság politikai lasztottak. Az elnök lálos ítéletet. 1947. vezetői méltán találSándor József, alelnöjúlius 1-jével a főtitták időszerűnek a kök Tavaszy Sándor kár, Kiss Jenő munés Nagy István leszkaviszonya is megnagy múltú és jó nek. Az ügyvezető alszűnik. hangzású EMKE felelnöki székbe AsztaAz EMKE egyik újítását. Igaz, kissé los Sándort, a főtitkáelső betűszavunkká módosított szerepet riba Kiss Jenőt ültetik. vált, a XX. század eHárom szakosztálylején már „kultúrejuttattak neki: a roelnököt is választagyesület“ értelemben mániai magyar köznak: Balogh Edgár kezdték használni. művelődés ösztönzé(közművelődési), Az 1989-es változásét és összefogását. Puskás Lajos (társasok után az erdélyi dalmi), Rajthy Tivamagyarság politikai dar (közgazdasági). vezetői méltán találBalogh Edgár mond programbeszéták időszerűnek a nagy múltú és jó det. Könyveket szándékoznak kiadhangzású EMKE felújítását. Igaz, kisni, népakadémiát indítanak, újjászersé módosított szerepet juttattak neki: vezik az 1848-as Ereklyemúzeumot. a romániai magyar közművelődés Az első „szabad“ március 15-én is ösztönzését és összefogását. Ernyőszerephez jut az EMKE: az Egyetemi szerű csúcsszerv lett, mely figyeli és Könyvtárban megnyitják az ereklyeösszehangolja az önálló jogi szemémúzeum kiállítását, Sándor József islyiséggel rendelkező magyar jellegű merteti a gyűjtemény történetét. Ekromániai kulturális-irodalmi egyesükor jelenik meg az egyesület első kiletek és társaságok munkáját. adványa is: Erdély szabadságharca Az alakuló közgyűlést a Románi1848-49 a hivatalos iratok és hírlapok ai Magyar Demokrata Szövetség vetükrében (szerkesztette Bözödi György). zetősége 1991. április 20-ra Brassóba 1945 júniusában meghal Sándor hívta össze. Ezen elfogadták a 34 paJózsef, a Farkas utcai templomból renragrafusos alapszabályt, s megvádezett díszes temetésével jóformán az lasztották a vezetőséget: Dávid GyuEMKÉ-t is elparentálják. Még két la – elnök, Sylvester Lajos – ügyvekönyv jelenik meg égisze alatt: Nagy zető elnök, Kötő József – főjegyző. István Özönvíz előtt című színdarabja Még négy területi alelnök kijelöléséés az öt egyfelvonásost tartalmazó re is sor került. Az egyesületet 1991 Műkedvelők színháza. Csak 1947 jajúliusában a kolozsvári törvényszék nuárjában veszik elő váratlanul az határozatával sikerült jogi személyEMKÉ-t, melynek már megint csak ként bejegyeztetni. Azóta évenként egyetlen tisztségviselője működik, közgyűlést tart az EMKE, meghallKiss Jenő főtitkár. Az egyesület szegatja a beszámolókat, megvitatja az rephez juttatásának fő oka, hogy szétidőszerű, felmerülő kérdéseket. 1992 szórt vagyonát (néhány épület, földteóta ilyenkor osztják ki az egyesület rület) sikerüljön nyilvántartásba ventöbb mint tíz díját a közművelődésni, átmenteni a Magyar Népi Szövetben és művészetekben élenjáró szeség részére. Egy országos könyvtárbimélyiségeknek. 1995-ben az egyesüzottság létesítését és a népfőiskolai let megünnepelte fennállása 110. mozgalom megszervezését bízzák az évfordulóját, s erre az alkalomra egyesületre. Ez utóbbi téren szerény EMKE 1885-1995 címmel egy, a múl-

32 tat és a jelent bemutató emlékfüzetet jelentetett meg. Legutóbb az 1999. november 27-i közgyűlésen került sor az EMKEvezetőség megújítására és az alapszabály módosítására. Dávid Gyula – tiszteletbeli elnöki címmel kitüntetve – visszavonult az egyesület éléről. El-

civil fórum

nökké Kötő Józsefet, ügyvezető alelnökké Sebesi Karen Attilát, titkárrá Dáné Tibor Kálmánt választották. Tizenkét bel- és külföldi személyt tiszteleti tagságra méltattak. Jelenleg az EMKE több mint száz önálló szakmai, tudományos és közművelődési egyesületet tömörít, emlékházakat,

könyvtárakat, magyar művelődési központokat működtet.

Dr. Gaal György Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság – elnök

A mûvészet helyszíne tizedszerre is

űvészet a természetben vagy természet a művészetben? Mindkét irányból közelíthetünk, hisz az élménygazdag természetes környezet tág lehetőséget teremt a felfedezésre, de ez a fajta keresgélés még nem meríti ki mindazt, ami az elmúlt tíz év során történt a Minimum Party alkotótáborban. Több mindenről szól már a Minimum Party Társaság kezdeményezése: az alkotómunka helyszínének egyéni keresgélésén túl itt a közösségépítés sajátos formája is megvalósul. A civil kezdeményezések között egy olyan speciális helyet foglal el, amely nem szűkíthető le egyik vagy másik művészeti ág vagy irányzat, illetve az elméletek, a kutatás, a kísérletezés, az oktatás, az alkotóképesség fejlesztése vagy a természetvédelem bármelyikére, hanem mindezen területek átjárhatóságát és összehangolását próbálja megvalósítani az évek során. A rendkívül asszociatív kontextusokba kerülő alkotótábori résztvevők évről évre egy bizonyos időre összeverődve, a közös alkotófolyamat során valami olyasmivel találkoznak, amivel a primitív kultúrák közössége: az ember, a természet és az élő világegyetem egymásra utalt életközösségével. Immár régóta beigazolódott, hogy a művészet egyik fontos kontextusának a természet látszik, kapcsolódva a civilizáció azon akut kérdéséhez is, hogy lehet-e még otthona az embernek a természet, és hogyan. A művészet úgy találhat otthont a természetben, ahogy az emberiségnek is kéne, hogy a kultúrát és a természetet gazdagítsa, a művészeti- és természetbarát nevelés segítségével. Létezik egy sokak által használt ismeretelméleti modell, mely szerint ahhoz, hogy megállapíthassuk egy művészeti kezdeményezés hozott-e gondolatokban vagy művészi eszközökben maradandót, szükséges egy törté-

nelmi távlat, amelynek birtokában ítélkezhetünk. Az immár tizedik alkotótábor szervezésénél tartó Minimum Party Társaság az utóbbi több mint öt évben az alkotótábor megszervezése mellett folyamatosan arra törekedett, hogy megteremtse az utókor számára azt a minimális dokumentációt, ami elengedhetetlen feltétele az utólagos megítélésnek. Eddig összesen négy katalógus áll készen, amit kiegészít a Társaság archívumában felgyűlt gazdag fotó- és filmes dokumentáció, valamint a társaság honlapja.

nem tér ki rá. Az összművészeti tábor műhelyeiben folyó alkotómunka mellett oktató/nevelő tevékenységre is sor kerül az úgynevezett szakmai fórum keretében, ahol a legaktuálisabb művészetelméleti és kritikai kérdések is terítékre kerülnek. Lényeges szempont itt az, hogy a művészetet befogadó közönség alakítására is hangsúly tevődik, ami egyedivé teszi ezt a kezdeményezést. Nem elegendő ugyanis az alkotó tevékenység felkarolása, ezzel karöltve kell haladjon a befogadók esztétikai és médiaművészeti tájéko-

Köztudott, hogy nagyon is a kezdeténél tartunk az elmúlt 50 év hazai művészeti eseményeinek dokumentálása, megfelelő feltérképezése és rendszerezése terén. A hiátust tovább növeli ezen művészeti eseményeket szakszerűen feldolgozó művészettörténészek, kortárs művészetelmélettel és kritikával foglalkozó szakemberek hiánya. A Minimum Party tábor megpróbálja minden olyan területre kiterjeszteni a figyelmet, amely valamilyen módon kapcsolódhat az alkotómunkához, ám szakszerű művelése elhanyagolódik, a hivatalos oktatás

zottságának alakítása. Az 1996-os tábor vizuális műhelyének vezetője, Újvárossy László képzőművész a tábor érdekességének azt tartotta, hogy nemcsak képzőművészek vesznek részt, hanem különféle fakultásokról jönnek a diákok. Az eltérő érdeklődésű tábori résztvevők új előadásformákkal, más-más alkotói attitűddel és a természet adta, minimális eszközhasználattal találkozhatnak. A táborok meghirdetésére, a plakátok elkészítésére kezdettől fogva külön gondot fordítanak a szervezők. Az évek során sajátos arculatú plaká-

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

tokon, szórólapokon, illetve honlapon (www.minimumparty.cjb.net) folyt a népszerűsítés. Kezdetben a konstruktivista ábrázolásmód és a mértani figurák a grafikai elemek játéka volt jellemző, ahol minden szabályosságra utaló részt valamilyen módon megtör egy játékos elem, egyegy vonaltörés, ami talán utalás a tábor hangulatára is. Mostanára már konceptuálisabb arculat jellemzi a Minimum Party rendezvényeit. A tábori reklámnál, a plakátoknál maradva, érdemes elidőzni az 1998-as példáknál. Ezek technikai és nyelvi eszköztára az előző év plakát-koncepciójától teljesen eltérő. E példák ugyanakkor arra engednek következtetni, hogy a Minimum Party alkotótáborok reklámjai az itt megvalósuló művészet részeként tekinthetők, és a plakátkészítés is a kísérletezés részének tekinthető.1 A reklámoldalak, avagy a Minimum Party-plakátok gazdag technikai és nyelvi eszköztára a tábori hangulat felidézését szolgálja. A képkollázsoknak, a számítógépes képfeldolgozásnak vagy számítógépes formaalkotásának, a szlogen-költészetnek, az eredeti környezetükből kiragadott szövegrészek, a betű-formai ötletek kimeríthetetlen tárházának szerencsés találkozásai ezek a plakátok. Egyik legjellemzőbb példa a 2000 évi alkotótábort dokumentáló katalógusban megjelent Play it again Sam, amely a Minimum Party alkotótábor zeneműhelyének egyik pillanatát ragadta ki, s az improvizatív zenét játszók felnagyításán túl, a sötét háttérben a még inkább felnagyított szöveggel (egy filmklasszikusbeli idézet), az előtér természeti környezete a háttér mesterséges atmoszférájával szemben – megannyi alkotói paradoxon felállításainak kísérlete. Egy civil kezdeményezésnél, főként ha az művészeti célok megvalósítására törekszik, igen fontos szerepe van a reklámok kivitelezésének. A Minimum Party-rendezvényeket hirdető plakátok és katalógus-illusztrációk képszerkesztésére sok esetben a kollázs-technika volt jellemző. Az első 50 oldalas fekete-fehér nyomtatásban ki-

adott katalógus kétharmada képoldal, hozva létre, amelyhez rövidfilm is taramelyek a különféle műhelyek rek- tozott, s ebbe a rövidfilmbe beépítetlámjai, azzal a jól meghatározott céllal, ték a tábor területén fellelhető képzőhogy a tábori műhelyek létét hirdes- művészeti alkotásokat is. 2003–2004sék. E katalógusban jelent meg a Mini- ben már a filmes kísérletek felé tolómum Party Társaság Kiáltványa2, egy dott el az érdeklődés, és az itt születő a művészettel, művel, az alkotással és kísérleti filmek már igazi összaz alkotótáborral kapcsolatos állásfog- művészeti produkciókként is kezelhelalás öt pontban. Amint e Kiáltvány is tők, ami arra enged következtetni, hangsúlyozza, a Minimum Party Tár- hogy ezzel még továbbra is érdemes saság számára mindinkább fontossá kísérletezni. vált a művészi tevéHa a tábort más kenység/alkotás közalkotótáborokkal próponti helye. A problébáljuk összevetni, legA civil kezdeményema elsőként úgy tevőelőször az derül ki, zések között egy odött fel, hogy próbálhogy nem sok példát lyan speciális helyet ták meghatározni a találunk összművéfoglal el, amely nem tábor jellegét, azt a szeti alkotótáborra. A vonást, amely megMinimum Party tászűkíthető le egyik különbözteti a Miniborokhoz legközevagy másik művémum Party-t más halebb azok a képzőműszeti ág vagy iránysonló felállású tábovészeti alkotótáborok zat, illetve az elméroktól. Az egyik lehetkerülnek, amelyeket séges válasz szinte világszerte szervezletek, a kutatás, a kíegyértelműnek tűnik: nek natur art vagy sérletezés, az oktaösszművészeti jellege. installáció műfajoktás, az alkotóképesA kezdeti években ban. Lehetetlen lenne sok esetben az egyezek mindenikét itt ség fejlesztése vagy más mellett, egymásfelsorolni, analógiaa természetvédelem sal párhuzamosan ként csupán egy köbármelyikére, haműködő műhelyekzelibb, magyarországi nem mindezen terünek meglett volna a rendezvényt említek. lehetőségük több köA budapesti MAMŰ letek átjárhatóságát zös produkció létreTársaság és a Túlsó és összehangolását hozására, ez nem P'art Csoport Tihanypróbálja megvalósímindig valósult meg, ban évente megszertani az évek során. és így – néhány pélvezi a Túlsó P'art nedától eltekintve – az vű nemzetközi alkoösszművészeti kísértótábort. Keretében let csupán szervezői szándék maradt. különböző karakterű művészek dolE probléma tudatosítása a táborszer- goznak együtt azért, hogy a közös kivezőket arra késztette, hogy teljesen állítás lehetősége dinamikus formát újragondolják az alkotótábor megszer- teremtsen számukra ahhoz, hogy bevezésének kritériumait. A 2000–2004 mutassák kortárs művészettel kapévi példákat tekintve elmondható, csolatos állásfoglalásukat. Az utóbbi hogy bár a különféle művészeti ágaza- években tárlataikon a művészek kütokban induló műhelyek külön-külön lönböző médiumokat használtak, jelműködtek, a műhelyek közötti együtt- lemző volt rájuk a szándék, hogy a működésre több kísérlet történt: a ze- műalkotás fogalmának kiterjesztését nészek együttműködtek a mozgás- is lehetővé tegyék kísérleti megnyilszínház műhellyel, és képzőművészek vánulásokkal. Így gyakoriak voltak az készítették a közös produkció díszle- installációk és performance-ok, ametét. 2001-ben és 2002-ben a fotó és a kí- lyek élő „térként“ és „képként“ besérleti színház műhely működött szélnek a művészet mibenlétéről. Az együtt, olyan multimédia-munkát eltérő médiumhasználattal való kísér-

A Minimum Party Társaság arculattervezője 1996 óta Molnár István fizikus és amatőr grafikus, ő készítette mindeddig a plakátokat, szórólapokat és a katalógusokat. 2 A Minimum Party Társaság KIÁLTVÁNYA 1. A művészet, hasonlóan a tudományhoz az emberi alkotókészségből ered és ugyanebből táplálkozik. 2. Definíció: Műnek nevezzük az olyan alkotottat, ami által a művészet megvalósul, és ami tárgyát, célját, értelmét vagy egyszerűen csak lehetőségét képezi a művészetnek. 3. Mivelhogy a fenti meghatározás nem dönti el, milyen műben valósul meg a művészet, a Minimum Party Társaság az értékhierarchiák közös elemének az alkotófolyamatot tartja, és a hangsúlyt is erre helyezi. 4. Táborunk az a hely, ahol nem a művészetet próbáljuk meghatározni, nem a Művet próbáljuk létrehozni, hanem ahol a létrehozást (alkotást) próbáljuk tetten érni. 5. A Minimum Party alkotótábor magát az alkotótábor fogalmát értelmezi újra. (Közzétéve a Minimum Party táborok katalógus 8. oldalán; Kolozsvár, 2000.) 1

34 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66

civil fórum

letezés közös a két alkotótáborban, s e törekvések alapján a Túlsó P'art-ot a Minimum Party analógiájának tekinthetjük, mégis a magyarországi példa különbözik az erdélyitől, mivel a Minimum Party táborokban a kísérletezés a képzőművészeteken kívül a zene, a színház, a fotó, a film, sőt újabban még az irodalom, a filozófia és a kritika területein is folyik. Több művészeti ágazatot felölelő rendezvények, fesztiválok még voltak és vannak. A Szent Anna-tónál szervezett Ann Art fesztivál a képzőművészek mellett a zenészeket és a kísérleti színház képviselőit is szívesen látta. A győri Mediawave vagy a marosvásárhelyi Alter-Native filmfesztiválok, az egyre népszerűbb Művészetek Völgyében zajló találkozók, illetve a kolozsvári Tranzit Házban sorra kerülő rendezvények szintén összművészeti jellegűek, ugyanis a filmes programokat koncertek és kiállítások egészítik ki. A pécsi Közelítés Művészeti Egyesület Ét-vágy kor-

Azon túl, hogy egymás mellett több különböző típusú művészet (művészeti ág, műfaj) képviselteti magát, szükségessé vált az is, hogy éppen erre a mindenféleségre álljon itt egy motiváció. Ily módon vált fontossá, hogy a tábor helyszínén és idején felmutatható legyen az eltérő helyekről érkező értékrendek és trendek közös nevezője. Ez a közös nevező lett tehát az alkotás, pontosabban az alkotás folyamatának/történésének immanens értékként, sőt alapértékként való fel- és elismerése, és erre tevődik a hangsúly az említett Minim Party Kiáltványban is. A táborok után fennmaradó dokumentáción, a „tárgyi emlékeztetőkön“ túl tehát maga az alkotás folyamata az, ami kutatási témává válhat, ez kerül előtérbe. E folyamat több szinten és több szempontból való áttekintését tette céljává a Minimum Party Társaság a fenti kiáltvánnyal, az évente megszervezett alkotótáborral, illetve az ezt ismertető katalógusokkal.

társ művészeti rendezvények nemzetközi gasztronómiai és összművészeti fesztivált szervez. E program célja is – akár a Minimum Party alkotótáboroké – alapvetően a következő felismerésből táplálkozik: a kortárs művészetet a közönség nagy része értetlenül, olykor idegenkedéssel fogadja, az emberek nem járnak kiállításokra, nem igénylik, és főként nem érthetik a modernitás hagyományaiból eredeztethető kortárs művészetet. Mindeme példák esetében azonban a művészek egy már előzetesen elkészült művet, projektet állítanak ki vagy mutatnak be, ezért e rendezvények megmaradnak a fesztivál-jellegnél. Összművészeti alkotótáborra azonban nem található egyetlen analógia sem a környékünkön.

2000 óta a Minimum Party Társaságot hivatalosan bejegyezték, mint művészeti célokkal működő egyesületet. A szervezők a fenti kiáltvány megfogalmazásán kívül ezúttal a bejegyzéshez szükséges alapító okiratban céljaikat is meg kellett fogalmazzák. Ezek a következők: a kortárs művészetekkel foglakozó fiatal művészek érdekeinek támogatása, egy fórum létrehozása az alternatív, akadémikustól eltérő, kísérleti jellegű összművészeti próbálkozások megvalósítására, az erdélyi kortárs művészek közösségének kialakításához, művészcsoportok alakulásához való hozzájárulás, és az erdélyi kortárs művészeti értékek népszerűsítése az ország határain túl. A művészetre vonatkozó hazai in-

formációhiány következménye az a tény, hogy a művészi tevékenység a köztudatban a szakirányú végzettséggel rendelkezők kiváltsága. Ezzel szemben a Minimum Party Társaság a fenti célok értelmében, olyan művészeti, kísérletező fórumokat próbál létrehozni, amelyekben az intézményes keretekből kiszoruló művészeti megnyilvánulások is teret kapnak. Ugyanakkor, amint a fenti, gyakorlati célokból kitűnik, a Minimum Party Társaság olyan művészeti igényeket próbál kialakítani és kielégíteni, amelyek a nagyvilág művészeti mozgalmaihoz való felzárkózást, bekapcsolódást is elősegítik. Azzal, hogy a Minimum Party Társaság az alkotótáborban vállalkozik a művészi értékek hazai felkutatására, a kreatív munka ösztönzésére, és az alkotók katalógusban történő bemutatására, nemcsak az erdélyi közösség számára fontos, hanem a világ művészeti térképén is értékes színfolttá válhat a külföldi (nem magyar ajkú) tábori résztvevők révén. Végezetül összegezném azokat a legfőbb vonásokat, amelyek a Minimum Party alkotótáborokban folyó kísérletező alkotó tevékenységet jellemzik: – improvizatív játékosság, – humorosság, a meditativitás, problémaérzékenység, – a természeti környezet beépítése az alkotásokba, – a különféle művészeti ágazatok és műfajok szinkretizmusa, – a kreativitás felértékelése, – interdiszciplináris és interetnikus jelleg. A Minimum Party Társaság az összművészetben találta meg szellemi mozgásterét, és nyitott mindennemű művészeti elképzelésre. Történik ez főként azért, mert a kísérletező attitűd a művészetben nem szűkíthető le egyetlen stílusirányra vagy művészeti ágazatra. Ezen kívül a Minimum Party alkotótáborokban elmosódnak a művészek és nem-művészek közötti határok is. Anch'io sono pittore! (Én is művész vagyok!) – jelige hirdeti a tizedik alkotótábort, azt a rendezvényt, amely Romániában egyedülálló módon, és 1996 óta folyamatosan felvállal egy sajátos kulturális irányelvet: a művészet helyszínének a civilizációtól távol eső természetben való kijelölését.

Lőrincz Ildikó Minimum Party Társaság – rendezvényszervező e-mail: ildiko.lorincz@huntheater.ro

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

A közösség, a kultúra szolgálatában Erdõvidéken

Gaál Mózes Közművelődési Egyesület 1990-ben alakult, névadójának szellemében törekszik kifejteni tevékenységét: „A nemes és önképző munkában egymáshoz szokott baráti frigyben együtt felserdült ifjúság az a fundamentum, melyre egy-egy nemzet jövendőjét fel lehet építeni“. Ezt a gondolatot tűzte zászlajára az Egyesület célkitűzéseinek alapszabályzatba foglalásakor. Ezek a következők: nemzeti kultúránk fejlesztése, hagyományaink újjáélesztése és ápolása, tárgyi emlékeink gyűjtése, megőrzése és helyreállítása, műemlékvédelem. Egyesületünk tiszteletbeli elnöke a Kolozsváron élő dr. Egyed Ákos akadémikus-történész, tiszteletbeli alelnöke pedig a baróti származású, jelenleg Budapesten élő Kászoni Zoltán biológus. Egyesületünk 1992 novemberében első ízben szervezte meg (a baróti Művelődési Házzal közösen) az Erdővidéki Közművelődési Napokat, ez azóta is az egyesület évente ismétlődő legrangosabb rendezvényének számít. Az időközben megalakult szakosztályok (művészeti, könyvtár, történettudományi, népfőiskolai, ifjúsági) előadásokat, vitadélutánokat, könyvbemutatókat, kiállításokat, kirándulásokat, bálokat szerveztek az érdeklődőknek. Az 1996-os év folyamán a népfőiskolai szakosztály a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére előadássorozatot jelentkezett. Az egyesület keretében működik a Kájoni Consort régizene-együttes, amely felvállalta a reneszánsz zenekultúra terjesztését. Ebből a meggondolásból szervezte meg 1995-ben a Reneszánsz Napok című rendezvény-sorozatot is, amelynek keretében tudományos előadásokra, hangversenyekre, színházi előadásra és reneszánsz táncházra került sor. Az együttes közel 200 alkalommal képviselte a várost hazai és külföldi koncertek, turnék, rendezvények, régizene-fesztiválok alkalmával. Szintén az egyesülethez tartozik a Rozmaring kórus, amely a 130 éves baróti dalárdamozgalom zászlóvivője. A kórus rendszeresen vesz részt kórustalálkozókon, valamint számos fellépése volt úgy itthon, mint külföldön.

Az egyesület kezdeményezésére vét, valamint felvállalta a kivitelezéskerült megrendezésre 1994-ben és sel kapcsolatos ügyek lebonyolítását 1999-ben Barót első írásos említésé- is. (Ebben a vashámorban öntötte Gánek 770., illetve 775. évfordulója, ame- bor Áron 1848-ban a Háromszék önlyet az egyesület a helyi önkormány- védelmi harcának első két ágyúját.) zattal, valamint a város fontosabb 2002 májusában az egyesület Kosközintézményeivel karöltve szerve- suth Lajos születésének 200. évforduzett meg. A 775. évforduló jegyében lója alkalmából Barót főterén álló adtuk közre az Adalékok Barót törté- egykori Korona Szálló falán emléknetéhez című tanulmánykötetet, táblát leplezett le, és rangos előadók melyben olyan neves szerzők írásait (Dr. Egyed Ákos kolozsvári törtéközli, mint Egyed Ákos, Hermann nész, Dr. Csikány Tamás budapesti Róbert, Ferenczi István, Egyed Emese történész és Kónya Ádám sepsiszentés mások. györgyi ny. múzeumigazgató) rész2000 nyarán a népfőiskola szak- vételével tudományos ülésszak kereosztály – a városi Művelődési Házzal tében emlékezett meg a nagy államközösen – tábort szervezett színját- férfi életéről és munkásságáról. A szók számára, amit 2001-ben, 2003- konferencia anyagát közzétettük az ban és 2004-ben megismételt. 2001- Erdővidéki Történeti és Természettuben megszervezte a Cimborák kéz- dományi Tár első kötetében, mely művestáborát. egyben egy tudományos periodika2000 szeptemberében az egyesület sorozat első kötete. A második kötet társszervezője volt az első alkalom- jelenleg sajtó alatt van, Máthé János: mal megrendezett Barót Napoknak. A magyarhermányi református egyEbből az alkalomból bemutattuk a házközség története című művét tarháromhavonta megjelenő Erdővidéki talmazza. Lapok című helytörténeti, helyrajzi és Az egyesületnek (több év próbálnéprajzi folyóirat első számát. Azóta kozás után) sikerült elnyernie az Ilytizenhét lapszám jelent meg. lyés Közalapítványhoz benyújtott pá2000 novemberében – a magyar ál- lyázat során egy jelentősebb összeget, lamalapítás millenniumának jegyé- amelyből megvásárolta a Baróti Szaben – első ízben erdővidéki falvakban bó Dávid szülőháza helyén épült inműködő civil szervezetekkel, ponto- gatlant az Erdővidék Múzeum megsabban a nagybaconi Benedek Elek alapítása céljából. Ezt követően a sepMűvelődési Egyesülettel és a nagyaj- siszentgyörgyi Székely Nemzeti Mútai Kriza János Alapítvánnyal karölt- zeum – Kovászna megye tanácsának ve szervezte meg a támogatásával – megVIII. Erdővidéki Közvásárolta az ingatlanművelődési Napokat, hoz tartozó telket. Az Az egyesület jelenamelynek alkalmával említett intézmény, legi legfőbb célja nemcsak Baróton, havalamint Barót város tehát az Erdővidék nem az említett faltanácsa és a Gaál Móvakban is sor került zes Közművelődési Múzeum megalapírendezvényekre. Ez a Egyesület között léttása, amely részben kezdeményezés oly rejött szerződés értelutóda lesz a '80-as sikeresnek bizonyult, mében a szerződő feévekben működött hogy 2001-ben öt, lek közösen fogják 2002-ben, 2003-ban felújítani, majd műbaróti helytörténeti hat, 2004-ben pedig ködtetni az alakulómúzeumnak. már tíz erdővidéki teban levő múzeumot. lepülésen zajlottak a Az egyesület jelenleNapok rendezvényei. gi legfőbb célja tehát Az egyesület a Románia és Ma- az Erdővidék Múzeum megalapítása, gyarország államközi műemlékfel- amely részben utóda lesz a '80-as újító egyezménye révén a magyar ál- években működött baróti helytörtélamtól kapott támogatás segítségével neti múzeumnak. a 2000. év folyamán elkészíttette a Egyesületünk 2004-ben házigazbodvaji vashámor felújításának ter- dája volt a nagy hagyományokkal

civil fórum

rendelkező Erdélyi Múzeum Egyesü- val sokkal hatékonyabban le tudunk let Történettudományi Szakosztálya bonyolítani, mint egymagunkban. vándorgyűlésének, mely rendezvé- Éveken keresztül a baróti Művelődési nyen tizennégy jeles szakember vett Házzal közösen szerveztük az Erdővirészt előadásával. déki Közművelődési Napokat. A Mű2005 elejétől www.erdovidek.ro velődési Ház biztosította az infrastcímmel honlapot indítottunk, mely- ruktúrát, az egyesület pedig megpánek segítségével törekszünk bemu- lyázta a szükséges összegeket a rentatni Erdővidéket a dezvény lebonyolítánagyvilág számára a sára. Erdővidék MúMindig arra törevilághálón. Akciónk zeumának létrehozámottója: Ablak Erdősa érdekében példaérkedtünk, hogy hozvidékre. tékű partneri szerzőzájáruljunk a helyi A Gaál Mózes Közdést sikerült létrehozművelődési Egyesünunk a sepsiszentigények kielégítésélet mindezen tevégyörgyi Székely Nemhez, ugyanakkor tekenysége 15 évi munzeti Múzeum, a baróti vékenységünk népka eredménye, és céönkormányzat és az lunk továbbra is az, egyesület között. A főiskola jellegű, nehogy töretlenül folyszerződés értelmében velő szándékú, ízléstassuk a megkezdett a három fél közösen formáló is. és egyre sokrétűbbé hozza létre és tartja váló munkát. Az elfenn az intézményt. múlt időszakban rendIdén a Kovászna Mekívül sok akadályba ütközött az egye- gyei Művelődési Központtal partnersület, ami persze nem csak a mi egye- ségben sikerült megszervezni a hásületünk nehézsége, hanem az egész romszéki „Művelődési szakemberek romániai civil társadalomra jellemző. képzése“ tanfolyamot. Úgy vélem, Mindeddig a tevékenységünkhöz mindez igazolja, hogy mennyire fonszükséges anyagiakat pályázatok út- tos különféle programok és projektek ján sikerült összegyűjtenünk, továbbá megszervezése érdekében a partneri támogatók segítségét is igénybe vet- viszony kialakítása. tük. Bár kisebb arányú összeget jelent, Mindig arra törekedtünk, hogy de legalább annyira fontos a tagdíjak- hozzájáruljunk a helyi igények kieléból származó bevétel is. gítéséhez, ugyanakkor tevékenyséTizenötéves tapasztalatunk, hogy günk népfőiskola jellegű, nevelő több programot partnerek bevonásá- szándékú, ízlésformáló is. Fontos a

tudományművelés és az ismeretterjesztés, mely kiadványaink és rendezvényeink révén egyaránt megvalósul. Tudatában vagyunk annak is, hogy az ilyen jellegű munka többszörösére volna szükség Erdővidéken, ehhez azonban megfelelő infrastruktúrára és fizetett alkalmazottakra volna szükséges, hisz ingyenesen, szabadidőben végezve nem lehet hatékonyabb munkát végezni. Munka pedig volna bőven. Úgy gondoljuk, hogy Erdővidék kultúrájának tolmácsolásával hozzájárulhatunk a vidék gazdasági felemelkedéséhez, főleg a turizmus fejlődése okán. A bodvaji vashámor felújítása, az Erdővidék Múzeum megalapítása és kiadványaink egyaránt ezt szolgálják. Idén egyesületünk megalakulásának 15. éves évfordulóját ünnepeljük. Az ünnep egyben a számadás ideje is kell legyen, továbbá mérlegelnünk kell, hogy meg tudunk-e felelni a változó világ követelményeinek. Az európai uniós csatlakozás küszöbén országunkban is átértékelődnek a civil szervezetek, az ezzel járó lehetőségeket és buktatókat mindannyian meg kell tanulnunk, hogy munkánkat tovább folytathassunk.

Demeter László Gaál Mózes Közművelődési Egyesület – ügyvezető igazgató e-mail: demeterlaszlo@freemail.hu

Artera – a valódi értékeinkért

nya, apa és sok gyermek. Ez esetben négy leánygyermek. Ennyi kellett az Artera Alapítvány létrehozásához. Na meg egy kis kultúraéhség és némi vállalkozó szellem. A rendszerváltás után tíz évvel – amikor a demokráciát még nem értő tömegek jócskán belefáradtak a pénzhajszába – érezte úgy a székelyudvarhelyi Lőrinc család, hogy tenni kell valamit a valódi értékekért is. Azt is mondhatnánk, e néhány év alatt a cél érdekében létrehozott Artera Alapítvány átértékelte, helyesebben újraértékelte a család fogalmát. Úgy ápolja az erdélyi népművészet és a sajátos mesterségek hagyományait, hogy közben az időhiánnyal küszködő, az egymásra figyelésről már-már megfeledkező családok tag-

jait egymás mellé tereli, közös játékra ösztönzi. Saját példájukkal állítanak mintát elénk: a határon innen és túl szétszórtan élő nagycsalád aprajanagyja nyaranta összegyűl, és együtt végzi a szervezés sokszor emberfelettinek tűnő munkáját. Rendezvényeiken valóban a nagymamától tanul a kisunoka: együtt alkot, együtt táncol és énekel a hajlott korú, háborút látott ember a mindenre kíváncsi kisóvodással. Az Artera így ünnepi játékok, alkotótáborok, sokadalmak szervezésével népszerűsíti elődeink értékeit, és új tehetségek felkutatásával biztosítja ezek folytonosságát. Az Artera egyetlen évszakban sem pihen. Virágvasárnapkor az Artera Ház a húsvéti néphagyományok színterévé válik azzal a céllal, hogy az idelá-

togatók a húsvéti ünnepek előtti készülődést néphagyományaink tárházával gazdagítsák, hogy felidézzék és megteremtsék az ünnep sajátos hangulatát. Játékos népművészeti-előadóművészeti alkotótábor várja Máréfalván, a székelykapuk otthonában a kicsiket-nagyokat, főként a családokat, akik itt beavatást nyerhetnek a hagyományos mesterségek titkaiba, lehetőség van színjátszásra, sütés-főzésre, vetélkedőkre és főként kirándulásokra. A falusi gyerekekkel való közös táborozás megmutatja a gyerekeknek, hogyan lehet tanulva játszani és játszva tanulni, nagymértékben hozzájárul a gyerekek szépérzékének fejlesztéséhez, erősíti kézügyességüket, önbizalmukat. Ráébreszti a gyerekeket és szülőket egyaránt, hogy

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

egy darabka fából vagy kőből, kis belül évről évre megrendezik „A Szí- gét. Ezt a csodavilágot mutatja be a kézügyességgel és fantáziával el lehet nészet is Mesterség“ vetélkedőt, rendezvény minden esztendőben készíteni, amit csak megálmodik az amely jelenleg Erdélyben az egyetlen Szent István nap környékén, a máréember. Itt mindenki olyan fórum, ahol fia- falvi Kőlik előtti szabadtéren, a közelfelejtheti a televízital pályakezdők be- ség és környéke lakosainak, a HargiRendezvényeiken ót, a videojátékokat, mutathatják tudásu- ta-alja embereinek előadásában. Az az elektromos műkat a közönségnek és előadás a székely múlt történeteire, valóban a nagymaanyag játékokat, és a szakmának. népszokásaira, a székely kultúra hamától tanul a kisumegtanulhat egymásA kommunista dik- gyományos, máig élő elemeire épül. noka: együtt alkot, sal játszani. tatúra, amely a közös- A bemutatót nemzetközileg elismert Az Artera Alapítegyütt táncol és éneségek szétverésén fá- alkotócsoport (zeneszerző: Horváth vány legfontosabb renradozott Máréfalvára Károly, térképzés-jelmez: Lőrincz kel a hajlott korú, dezvénye a Székelyis rányomta bélyegét. Melinda, szöveg: Tömöry Péter, renháborút látott ember udvarhelyi Ünnepi Az Artera Alapítvány dező: Szabó K. István és Tömöry Péa mindenre kíváncsi Játékok programsorofelmérte a közösségi ter) készítette elő. zat, melynek időtartaélet erősítésének, a laskisóvodással. Az ArA Máréfalvi Mirákulum című előma hét nap, helyszíne san feledésbe merülő adás kettős szerkezetű: egyfelől egy tera így ünnepi játépedig Székelyudvarnépszokások feleleve- művészemberek által kreált, spekkok, alkotótáborok, hely és környéke, enítésének fontosságát. takuláris jellegű darab (megírt szösokadalmak szervezen belül a város és Munkájával nagymér- vegkönyv, költő által megírt versekre környéke kulturális, tékben hozzájárult a szerzett folkzene, tervezett jelmezek), zésével népszerűsíti valamint turisztikai falu gazdasági fellen- másfelől pedig a falu embereinek élő elődeink értékeit, és szempontból kulcsfondítéséhez is, hiszen hagyományaiból átvett szövegek, rigúj tehetségek felkutosságú helyei: Szénapjainkban a nép- musok, szokásszerkezetek, ruhák, tatásával biztosítja kely Támadt Vár, Jéművészeti értékek, a népdalok. zus Szíve Kápolna, hagyományos életviEgy olyan laza szerkezetű színdaezek folytonosságát. belső udvarok, terek, tel turistacsalogatóvá rab ez, amelynek alapját a faluban múzeumok, képtárak. vált. Az alapítvány a élő, a tatárdúlás időszakából szármaTematikus napok strukturálják a ren- Miraculum 2004 program keretében zó legenda képezte. Ennek a tervezetdezvényt, melynek összeállításában közösen eltöltött ünnepnapokkal és nek pilléreiként épült fel az előadás regionális és műfaji sokszínűségre tö- közös foglalkozásokkal próbálta erősí- tíz dalszövege, amelynek alapján elrekednek a szervezők: képzőművésze- teni a faluközösséget. A késő őszi és té- készültek a dalbetétek is. ti, színházi, irodalmi, táncművészeti li estéken kukoricafosztásra, fonóba „Értékeinket vásító világunkban, műsorok fognak zajlani a város külön- hívta a falu népét. Az advent és a kará- politikai dulakodásaink közepette, a böző pontjain. A program összeállítása csony időszaka kántálással és a nép- megélhetésért folytatott mindennapi azt az igyekezetet tükrözi, hogy a ren- szokások felelevenítésével telt, majd a munkás-küzdelemben szinte elfelejdezvény egyrészt az erdélyi magyar téli ünnepkör zárórentettük, hogy a játék, kultúra reprezentatív fórumaként je- dezvényeként farsanamely gyermekkolenjék meg, másrészt pedig a régió más gi bálon mulathatott a runkban pajtás-szöAz Artera Alapítnemzetiségei kulturális értékeinek falu apraja-nagyja. vetségeket hívott – vány a néprajzi, műnépszerűsítésére is vállalkozik. A renAz Artera Alapítéletre szólóan – létre, velődési, turisztikaidezvény lehetőséget ad a helyi alkotó- vány a néprajzi, műhasznos és felette nak és előadóművésznek a bemutatko- velődési, turisztikaiszükséges része élegazdasági szemponzásra, ugyanakkor az udvarhelyi és a gazdasági szemponttünknek. Az, amelytok elemzéséből kividéki közönségnek, hogy számos ok elemzéséből kiinnek során nem csuindulva arra a követnemzetközi vagy országos hírnevű dulva arra a követpán a színtéren elkeztetésre jutott, művészt megismerhessen. keztetésre jutott, hogy hangzó párbeszéd Az Ünnepi Játékok egyik fő ren- szükség van egy edszavai érkeznek el hogy szükség van dezvénye a Míves Emberek Sokadal- dig még előzmény őszintén, embertől egy eddig még előzma, egy népművészeti mesterség-be- nélküli hagyományemberig, hanem kömény nélküli hagyomutatóval egybekötött vásár. A régi őrző előadásra, azelebb kerül egymásmányőrző előadásra, kézműves-mesterségek munkamód- mely bemutatja a táj hoz sok emberi lélek, szereikben és technikájukban sok és embere lelkületét, az érzések nemes amely bemutatja a olyan mozzanatot tartalmaznak, a- ugyanakkor izgalmas áramában felpompátáj és embere lelkümelyek aktuálisak egy olyan világ- és szórakoztató is. Így zik, csoda gyanánt, letét, ugyanakkor ban, amely újra érdeklődéssel fordul született meg a csoda: mindünk emberi miizgalmas és szóraminden felé, ami természetes. Éppen a Máréfalvi Mirákuvoltának egyedülálló ezért nagyon fontos szempont e soka- lum. Erdély a tájai és szépsége: egymásért koztató is. Így szüledalom szervezésében, hogy az érdek- emberei által, a múlt valóságunk méltósátett meg a csoda: a lődők megismerkedjenek vidékünk és a jelen sajátos ötvöga“ – írja Tömöry PéMáréfalvi Mirákulum. kézműves mesterembereivel, kultu- ződésével Európában ter rendező. rális értékeivel. mindmáig szinte eAdvent utolsó heA színjátszás támogatása a széke- gyedülálló „csodát“ tében jó alkalommal lyudvarhelyi Artera Alapítvány e- képvisel. Az előadás ötletének gazdái szolgál a Betlehemes Találkozó arra, gyik fontos tevékenységi területe: a ebből a csodából merítették a Máré- hogy a karácsonyi készülődést megMíves Emberek Sokadalma keretén falvi Mirákulum nevét és eszmeisé- hittebbé tegye. És ugyanakkor lehető-

38 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66

ség van meglesni azt a műhelymunkát, amely során elkészülnek az ünnep tárgyi kellékei. Az ünnep előtti kézműves-vásáron a látogatók találkozhatnak a betlehemi jászol készítőivel és a karácsonyfadíszek alkotóival. Az Artera Alapítvány idén népművészeti továbbképzési programokat is indított Hargita és Maros megyében. Erdély több városában szer-

civil fórum

vez a székelyföldihez hasonló rendezvényeket, és egyre több külföldi meghívásnak tesz eleget. Az alapítványt mára már a civil szféra is egyre több elismerésben részesíti. 2004-ben például elnyerte a Közép-európai Örökség-díjat. Idén tagjává fogadta a magyarországi Népművészeti Egyesületek Szövetsége. Ha a támogatók keresése már teljesen felemésztette a

munkatársak erejét, a hasonló elismerések tovább ösztönzik őket. Mert fontos tudniuk, hogy jó úton haladnak, és munkájuk mérhetetlen hiányt pótol.

Száva Enikő Artera Alapítvány – sajtóreferens e-mail: office@artera.ro

Az ALTER-NATIVE Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál

Maros megyei MADISZ egyik landó nevének, védjegyének, ugyanis kiemelkedő tevékenysége az az általános hiedelemtől eltérően a immár tizenharmadik éve sor- fesztivál nem a hagyományos értelemra kerülő Alter-Native Nemzetközi ben vett „alternatív“ művészet, haRövidfilm Fesztivál. A minden év nem a „másság“, a sajátos szemléletőszén megrendezendő filmfesztivál módok, egyéni stílusok bemutatására színhelye a marosvásárhelyi Kultúr- törekszik. Ugyanakkor a fesztivál palota. A fesztivál – a győri Media- megőrizte a korábbi közönségtalálkowave Alapítvány hathatós támogatá- zók hagyományát és versenyprograsával – 1993-ban „Sors és Képzelet“ cí- mon kívül hosszú játékfilmeket is bemen magyar filmszemleként indult, épített programjába. amelynek elsődleges célja az elmúlt 50 Az ALTER-NATIVE Nemzetközi év magyar filmtermésének bemutatá- Rövidfilm Fesztivál az utóbbi 12 évsa volt. Fikció, non-fikció, animáció és ben nemcsak a szűkebb régiókban, kísérleti kategóriákban összesen 137 hanem egész Európában, valamint a filmet vetítettek le. világ más tájain élő 1994-ben a filmszemle filmalkotók számára kiszélesítette témaköis bemutatkozási alka... az általános rét és ALTER-NATIlommá vált. Terméhiedelemtől eltérőVE, illetve „Más-Viszetes módon tekint en a fesztivál nem a rág“ címen nemzetköegyaránt érvényesnek hagyományos értezi rövidfilm-fesztiválés hitelesnek egymáslá alakult, amelynek tól gyökeresen eltérő lemben vett „alterkeretében 16 országfilmfajtákat és filmes natív“ művészet, ból érkezett több mint gondolkodásmódohanem a „másság“, 100 film. Amíg az első kat. Az ALTER-NATIa sajátos szemléletrendezvénynek kifejeVE egyedülálló mind zetten nemzetiségi jela térség kisebbségi módok, egyéni lege volt, hiszen csak magyar kultúrájában, stílusok bemutatáa magyar filmkultúra mind pedig követkesára törekszik. bemutatására törekezetesen képviselt indett, ebben az évben a terkulturális nyitottcél már az volt, hogy ságában. Egyszerre jekülönböző nemzetiségű alkotók mű- lent generációk és kultúrák közötti taveit ismerhesse meg a marosvásárhe- lálkozást és színvonalas művelődési, lyi és erdélyi közönség, hogy a film- szórakozási lehetőséget. Célja a kiművészet segítségével bizonyítsuk, sebbségi magyar filmkultúra nemzethogy bár mindannyian mások, külön- közi elismertetése, a határon túli mabözőek vagyunk, azért az ebből faka- gyar filmművészet színvonalának dó nehézségek legyőzhetőek, s megta- emelése, a művelődési tömegtermélálható a közös nyelv. Ettől az évtől kektől eltérő stílusú filmalkotások kezdődően a program gerincét a rö- népszerűsítése a fiatalok körében. vidfilmek jelentik. Az 1994-es rendez- Ugyanakkor a fesztivál lehetőséget vény címe megmaradt a fesztivál ál- nyújt a különböző régiókból érkező

filmalkotók közötti tapasztalatcserére a független önkifejezések felfedezésére a filmművészetben, a művelődési tömegtermékektől eltérő stílusú filmalkotások népszerűsítésére, támogatva a független önkifejezést, a médiapiac tömegtermékeivel szemben az egyéni alternatívákat. A témaválasztás és a műfaj szinte teljesen szabad. A fesztiválra benevezhetők az utóbbi öt évben készült film/videóalkotások (fikció, non-fikció, animáció, kísérleti és televíziós), melyeknek időtartama nem haladja meg a 30 percet. A fesztiválnak nincs benevezési díja. A beérkezett filmek megtekintése után előzsűri dönt a kategóriáktól független versenyprogramban való részvételről, vagy a kiegészítő programban való bemutatásról. A beválogatott alkotások levetítésére videoprojektort (VHS, SVHS és BETA rendszerben), illetve DV és DVD lejátszót, valamint 35 és 16 mmes vetítőgépet biztosítunk. A versenyprogramból kimaradt alkotásokat kérésre (a la carte rendszerben) bárki megtekintheti. A résztvevők számára fülhallgatós szinkronfordítást biztosítottunk (magyar, román és angol nyelvre). A versenyben résztvevő filmeket nemzetközi zsűri bírálja el. A fesztivál egyre növekvő ismertségét jelzi, hogy 2004-ben 34 országból 444 nevezés érkezett, többségük Romániából és Magyarországról, de képviseltette magát, az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Azerbajdzsán Köztársaság, Belgium, Brazília, Dánia, Dél-Afrikai Köztársaság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Horvátország, India, Indonézia, Írország, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kazahsztán, Kína, Lengyelország,

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Oroszország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szerbia és Montenegró, Szingapúr és Törökország is. A fesztivál benevezőlapját, plakátját és minden szóróanyagot eljuttatunk különböző filmes főiskolákhoz, filmklubokhoz, filmes alkotótáborokhoz, valamint nemzetközi filmfesztiválokhoz, annak érdekében, hogy a fiatal filmalkotók körében minél ismertebbé tegyük a rendezvényt. A fiatal filmeseket hivatott támogatni a szervezők által felajánlott Simó Sándor-emlékdíj, amellyel a legjobb diák- vagy első filmest jutalmazzuk. A rendezvény a kezdetektől egyik fő feladatának tekintette a romániai és a magyarországi filmalkotók szakmai találkozását. A fesztivál eddigi résztvevőinek koprodukciós alkotásai azt mutatják, hogy rendezvényünk ezen a téren is sikeresnek bizonyult. Különleges eredménynek tekinthető, hogy a fesztivál nagy sikernek örvend minden korosztály, de főként az ifjúság körében. Ez elsősorban a bőséges kínálatnak köszönhető, hiszen a versenyprogram levetítése mellett a fesztivál programját közönségtalálkozók, kerekasztal-jellegű megbeszélések – a szerzők, a közönség és a média képviselői részvételével –, a legújabb magyar és román filmekből válogatott alkotások bemutatása, képzőművészeti kiállítások, koncertek, különböző filmfesztiválok és filmes főiskolák bemutatkozó műsorai teszik változatossá. A fesztivál egyre inkább közel áll annak a kezdettől fogva követett célnak a megvalósításához, hogy a világ, s ezen belül különösen Kelet-Európa friss alkotásainak biztosítson fórumot. Igyekeztünk minden évben a bemutatott hosszú filmek alkotóit meghívni Marosvásárhelyre. Így sikerült tartalmas kerekasztal-beszélgetéseket, közönségtalálkozókat szervezni olyan alkotókkal, mint: Bódy Gábor, Buglya Sándor, Buzás Mihály, Cs. Nagy Sándor, Csáki László, Czabán György, Durst György, Enyedi Ildikó, Erdélyi János, Fábri Zoltán, Fonyó Gergely, Gulyás Gyula, Gulyás János, Győri Csilla, Hartyándi Jenő, Igor és Iván Buharov, Kisfaludy András, Komár István, Kotnyek István, Nyolczas Iván, Pálos György, Salamon András, Sára Sándor, Simó Sándor, Szász János, Szilágyi Varga Zoltán, Szőke András, Szolnoki József, Szomjas György, Vivi Drăgan Vasile, valamint Xantus Gábor. Műhelybeszélgetésekre is sor került: Quo vadis erdé-

lyi filmgyártás? címmel a szaksajtó Grencsó Kollektíva, a Pop Iván Group, képviselőinek részvételével az erdé- a Szászcsávási Cigányzenekar, a Sánlyi filmgyártás múltjáról és jövőjéről, kér együttes, a Dél-alföldi Szaxofona filmes oktatásról pedig művészeti, együttes, a szabadkai, szerbiai és monkommunikáció és média tagozatos tenegrói fiatalokból álló Paniks együtegyetemek, középiskolák, filmklu- tes, a marosvásárhelyi After Midnight, bok, filmes alkotótáborok képviselői- a magyarországi Nobles együttes, illetnek részvételével. 2004-ben levetítet- ve hangversenyezett a Marosvásárhetük Fischer István – eddig Romániá- lyi Állami Filharmónia, sor került a ban még soha be nem mutatott, 1972- székelyföldi László B. Attila és Shouben Páskándi Géza novellájából ké- mah Emil ütőhangszeres koncertjére és szült – Legalább Európát... című já- a romániai Man Alexandru, Nagy tékfilmjét. A film lejátszása után mű- Zsolt, Cristian Soleanu és Cătălin Răshelybeszélgetésre került sor a szerző- van művészek, valamint a magyarorvel Fejezetek az erdélyi magyar já- szági Grencsó Trió jazzkoncertjére is. tékfilm történetéből címmel. Zene-tánc improvizációval Dóra AttiA kiegészítő programok a fesztivál la, Gál Eszter, Tóth Gábor, Széphegyi idején gazdagon színeSzilvi magyarországi sítik a versenyben szeművészek léptek fel, replő vizuális műveket: de vendégünk volt a A filmművészet médiaművészeti kiállíszekszárdi fiatalokból kedvelői az elmúlt tások (PRESEnT – 1997, álló Art Contact Moz12 év alatt évente Projekció – 1998, Clogásszínház Honnan? sing Time – 1999, UnHová?, valamint a roátlagosan 60-70 filplugged – 2000, Genemániai Ada Milea, met láthattak Maral Survay – 2001, CouDorina Chiriac, Radu rosvásárhelyen, köleur Locale – 2002, BorBînzaru Apolodor cízel ugyanennyi rensec-Project – 2004), fomű előadásával is. tókiállítások (Sára SánAmennyiben a bedező, operatőr, prodor – Indiai útiképek, küldött filmek lehetőducer számára bizoBartha László – Atyha vé teszik, a fesztivál nyosodott be újra 1999 – egy filmforgatás műsorában külön szemeg újra, hogy képei, az ALTER-NArepel gyerekeknek TIVE első kilenc évészánt program, amemunkáját figyelemnek eseményeit meglyet a rendezvény umel kísérik és mélörökítő fényképek tolsó napján, vasártányolják. 2002, a magyarországi nap délelőtt mutaZone 8 fényképkiállítátunk be (rajz- és ifjúsa a borszéki fotós tásági filmeket). borban készült képekből – 2004), 2003-tól a fesztivál nagyobb teret videoprojekciók (Folyóméter – 2003), biztosít egy-egy ország kultúrájának plakátkiállítások (Az ALTER-NATIVE bemutatására. Ennek értelmében előFilmfesztivál plakátjai – 2002, Román ször Lengyelország, majd a Cseh Közfilmek – lengyel plakátok – 2003, Cseh társaság kapott hangsúlyosabb szerefilmplakátok a XX. században – 2004) pet úgy a legújabb filmek bemutatásávoltak megtekinthetők az évek során. ban, mint különböző kiállítások, Ugyancsak a fesztivál kiegészítő könyvbemutatók révén. A tervek szerendezvényeként évente válogatást rint idei fesztiválunk – amelyet nomutattunk be különböző filmfesztivá- vember 2–6 között rendezünk – díszlok – mint a bukaresti DaKino Film- vendége Franciaország lesz. fesztivál, a győri Nemzetközi Vizuális A sajtóvisszhangok és a közönség Művészeti Fesztivál, a prágai One állandó, nagyszámú részvétele az elWorld Nemzetközi Dokumentumfilm sőszámú visszajelzések számunkra, Fesztivál és a krakkói ETIUDA Nem- amelyek bizonyítják fesztiválunk sizetközi Rövidfilm Fesztivál filmjeiből – kerét. A filmművészet kedvelői az elalkotásaiból, de bemutatásra kerültek múlt 12 év alatt évente átlagosan 60a Duna Műhely és a Filmtett árkosi al- 70 filmet láthattak Marosvásárhekotótáborában készült filmek, a maros- lyen, közel ugyanennyi rendező, vásárhelyi Pentaton Stúdió és a kolozs- operatőr, producer számára bizonyovári Video-Pontes Filmstúdió filmjei, sodott be újra meg újra, hogy munilletve helyet adtunk a különböző fil- káját figyelemmel kísérik és méltámes főiskolák diákjainak alkotásaiból nyolják. Eddigi fesztiváljainkon alkoösszeválogatott műsoroknak is. tók és alkotások nemzeti hovatartoA vizuális művészetek mellett a ze- zástól függetlenül, a politikamentes ne is helyet kapott a fesztiválprogram művészet égisze alatt adtak egymáskeretében. Fellépett a magyarországi nak találkozót.

40 Úgy érezzük, a nagyszámú közönség, a beküldött filmek mennyisége, a sajtó kiemelt érdeklődése kötelez bennünket a folytatásra. Hogy mennyire aktuálisak céljaink, menynyire szükség van erre a rendezvényre, az nemrégiben újra bebizonyosodott számunkra. Amikor egy bukaresti kereskedelmi tévécsatorna „hí-

civil fórum

res-hírhedt“ műsorvezetője a Cannes-ban idén díjazott Cristi Puiu rendezőnek kijelenti, hogy szerinte a rövidfilm nem is film, akkor újra megerősödik bennünk az a meggyőződés, hogy kötelességünk a filmkedvelő közönségnek, a filmmel még csak ismerkedő fiataloknak megmutatni a „másságot“, megismertetni velük a

művészi értékeket és nem a kereskedelmi hasznot előtérbe helyező filmművészetet.

A folyóirathoz elég hamar egyéb tevékenységek is hozzánőttek. 2001ben először szerveztük meg a lapunk születésnapi fesztiválját, a Filmtettfesztet, amely mindig a korábbi év magyar filmterméséből, nagyjáték-, kisjáték- és dokumentumfilmjeiből nyújt ízelítőt a kolozsvári közönségnek. 2002-től pedig nyaranta a Duna Műhellyel közösen filmes alkotótábort szervezünk különböző erdélyi

jük, hogy olvasóink annak tartják a lapunkat), hanem el is kell csábítani az olvasót, meg kell birkózni kegyeiért. Ezt célozza születésnapunk alkalmából elindított minden vásárlónknak szóló ajándék mozijegy és előfizetőinknek szóló ajándék DVD-film akciónk. Vágyunk, hogy Erdély ismét viszszakapja a múlt századelőn a filmes életben betöltött fontos szerepét, már

Sipos Levente Marosvásárhelyi MADISZ – fesztiváligazgató e-mail: madisz@rdslink.ro

FILM és TETT

Szöveg nélkül

Könczey Elemér rajza

téves a Kolozsváron megjelenő FILMTETT mozgóképes havilap. Jó alkalom egy röpke számvetésre: miért, honnan, hová? Az, hogy a FILMTETT nevű mozgóképes havilapot egy nonprofit egyesület „üzemelteti“, abból az őrültségből fakad, amelyből maga a lap is megszületett. Nem hiszem, hogy bármely felelős romániai kulturális szerv, legyen az minisztérium vagy önkormányzati intézmény 2000 tavaszán önerőből elindított volna egy filmes folyóiratot. Ráadásul egy kisebbség nyelvén, egy olyan régióban, ahol nemhogy rendes filmgyártás, de még filmes oktatás sincs (azóta már van: lásd Sapientia – Fotóművészet, Filmművészet, Média szak!) Talán mi se hittük igazán, hogy sikerülhet a dolog. Hogy ezt az ördögi kört (lásd: ha nincs oktatás, kikkel lenne filmgyártás?; ha nincs filmgyártás, minek az oktatás?; ha pedig egyik sincs, akkor miről is lehetne filmes lapot csinálni?) meg lehet törni. Amint az is, hogy egy ilyen folyóirat éppenséggel megalapozhatja a filmes oktatást, és talán serkentheti, bátoríthatja a filmgyártást is. De erről kicsit később. Mivel egyetlen filmes lap voltunk a még nem létező piacon, egyszerre próbáltunk minden igényt kielégíteni: elméleti jellegű filmes lapként publikálási lehetőséget nyújtani diákoknak, igényes magazinként reagálni a legfrissebb filmbemutatókra, kitapintani a filmes élet pulzusát a két hozzánk közeli központban, Bukarestben és Budapesten, vagy akár távolabb is, és filmes szaklapként kielégíteni a kevés, szakmában dolgozó és a lényegesen több, szakmába kívánkozó olvasó igényét. A Sapientia Egyetem Filmszakának beindultával a feladatunk most már inkább a két utóbbi területre koncentrálódik.

helyszíneken (Györgyfalva, Árkos, Borszék, Jegenye), ahol különböző csoportokban filmrendezést, operatőri, vágói, hangmérnöki munkát, filmszínészkedést, animációt, gyártásvezetést, illetve produceri ismereteket, és végül, de nem utolsósorban filmes újságírást tanulhatnak az érdeklődők. E két tevékenység, a lap meg a fesztivál elválaszthatatlanul hozzánőtt a FILMTETThez, mintha csak a lapunk nevének „TETT“ utótagját lenne hivatott motiválni. Mostanság azzal szembesülünk, hogy nem elég igényes kulturális terméket létrehozni (legalábbis remél-

nem tűnik megvalósíthatatlan álomnak. Van már négy nemzetközi filmfesztiválunk (Kolozsvár – TIFF, Marosvásárhely – ALTER-NATIVE, Szeben – ASTRA, Sepsiszentgyörgy – FILM.DOK), filmes egyetemünk és filmes-televíziós műhelyeink. Valamint filmes lapunk. Az úttörő esztendők lassan véget érnek, következnek a professzionalizálódás évei.

Zágoni Balázs FILMTETT – főszerkesztő e-mail: zagonibalazs@filmtett.ro

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

Új civil szervezet a közmûvelõdés szolgálatában – Székelyföldi Közmûvelõdés-szervezõk Egyesülete (SZEME) Az előzmények Erdélyben, s ezen belül Székelyföldön a magyar nyelvű közművelődés-szervező szakképzésnek nemigen volt hagyománya. Pedig lett volna rá igény, mert a tenni akaró kultúrigazgatóknak, amatőr csoportok vezetőinek a munkája a legnagyobb jóindulatuk és lelkesedésük mellett sokszor kudarcba fulladt a szakmaiság hiányában. Első ízben 1995-ben került sor egy vidéki kultúrigazgatókat és tenni akaró embereket megcélzó képzésre, a Magyar Kollégium és a Humán Reform Alapítvány szervezésében. A résztvevők kommunikációs, rendezvény-szervezői, műkedvelő csoportvezetői alapismereteket sajátíthattak el. Hasonló jellegű képzésre még a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezésében került sor 2001–2002ben. Ezek a képzések, bár magas szintű szakmai ismereteket nyújtottak, akkreditáló okmányt nem tudtak biztosítani a résztvevőknek, amely a közművelődés-szervező szakmát elismertebbé tehette volna. Egy újabb fejezet 2003-ban kezdődött, amikor a Magyar Művelődési Intézet és a Humán Reform Alapítvány meghirdette a Közművelődési szakemberképzés Erdélyben nevű programot. Ez a képzés kulturális (közművelődési) programigazgató szakmára szólt. A résztvevők kommunikációs, kultúrtörténeti, közösségfejlesztői, rendezvény-szervezői, vezetői, menedzsment, szociológiai ismereteket sajátíthattak el. A képzés 2003. októberétől 2004. júniusáig tartott minden második hétvégén, bentlakásos módszerrel. Hivatalos okmányt a Román Művelődési Minisztérium állított ki egy, a Busteni-i képzőközpontban lezajlott vizsga alapján. Akkreditálást a szervezőknek nem sikerült beszerezni, mivel ennek a szakmának Romániában még nem létezett megfelelője. A képzés alatt a résztvevők egy csapattá kovácsolódtak össze. Voltak közöttük kultúrotthon, művelődési ház vezetők, de a résztvevők zömét civil szervezetekben tevékenykedők tették ki. A programot eredetileg 25 személyre tervezték. 28-an iratkoz-

tak be, 20-an sikeresen be is fejezték a képzést. Amikor felmerült a „hogyan tovább?“ kérdése, ezek az emberek úgy döntöttek, hogy továbbra is együtt fognak dolgozni egy Székelyföld-szintű civil szervezet keretében.

Az indulás

képzésen szerzett, valamint a korábbi tevékenységekből származó tapasztalatok, és az a tudat, hogy nem vagyunk egyedül. Vannak sorstársaink, akikre számíthatunk.

„Édes hazám, Székelyföld…“ Honismereti Vetélkedő

Az alakuló ülés 2004. június 10-én a A SZEME első nagyobb tevékenysészovátai Teleki Oktage az „Édes hazám, tási Központban volt. Székelyföld…“ HonFő célunk kialakíItt dolgoztuk ki és foismereti Vetélkedő gadtuk el az egyesület volt. Ezt a VII–VIII. tani a közművelőalapszabályzatát. E osztályos iskolásokdési szakemberek szerint egyesületünk nak szóló megméretSzékelyföld-szintű küldetése a székelytetést 2004. őszén hirföldi közművelődési kapcsolatrendszerét dette meg. A kiírás élet fejlesztése. célja közvetlen köra közművelődési Fő célunk kialakínyezetünk, települéélet megtervezése tani a közművelődési sünk, illetve tágabb és koordinálása szakemberek Székelyotthonunk, Székelyföld-szintű kapcsolatföld jobb megismerécéljából, együttműrendszerét a közműse, pusztuló örökséködve a potenciális velődési élet megtergünk védelme. partnerekkel. vezése és koordináláA kiírásra 21 jelentsa céljából, együttműkezés érkezett Széködve a potenciális kelyföld különböző partnerekkel. régióiból: Gyergyó, Csík, Udvarhely, További célkitűzéseink: Keresztúr és Háromszék. A 21 csapat – együttműködés a közművelődési közül a megadott határidőre 17 küldélet megszervezésében, különösen te be pályamunkáit. A benevezett 17 a nonprofit szervezetekkel; csapat mindegyike elkészített egy– kölcsönös szakmai segítségnyújtás; egy értékkatalógust, azaz összeírt 10 – közös akciók, események, tevéértéket a saját településéből, amelyekenységek megszervezése; ket fontosnak tart. Ezután egy kivá– tapasztalatcserék; lasztott érték megmentésének érde– a szakmai érdekek képviselete; kében mentőakciót kellett véghez– szakmai konferenciák kezdemévinniük. A harmadik feladat egy nyezése és megszervezése; S.O.S.-projekt készítése volt, egy – állandó szakmai fórum létrehozása; olyan érték megmentésére, amelynek – szakmai érdekérvényesítés; megvalósítása meghaladja az illető – szakmai képzések, önképzések megcsapat erejét. szervezése; A benevezett csapatok által össze– a közművelődésben érdekeltek száállított igényes pályamunkákat 5 tamára képzések biztosítása; gú zsűri bírálta el, akik jórészt a SZE– hozzájárulni a közművelődés infME tagjaiból kerültek ki (Szász rastruktúrájának fejlesztéséhez; Judith, Kiss László, Balla Zoltán, Sor– a közművelődési mozgalom mibán József), valamint Nagy Eszter nőségének biztosítása; magyar szakos tanárnő Szentegyhá– szakmai lapok kiadása; záról. – szakmai adatbázis és információs A pályamunkák elbírálása után a hálózat kialakítása; döntőbe 7 csapat került be: – a kulturális turizmus generálása és – „Borvízforrás“ – Szentegyháza népszerűsítése. – „Nárcisz“ – Szentegyháza A 22 alapító tag ezekkel a célokkal – „A Lázárok“ – Szárhegy indult útnak. Tarsolyunkban voltak a – „Borsika“ – Gyergyócsomafalva

42 – „Szentmártoniak“ – Csíkszentmárton – „Mártonffyak“ – Csíkkarcfalva – „Székely határőrök“ – Gyergyóremete A vetélkedő döntőjére 2005. április 2án került sor Szentegyházán, ahol a 7 résztvevő csapatra a következő feladatok vártak: 1. Bemutatkozás, megvalósítások és tervek ismertetése; 2. Egy, a csapat által kiválasztott, településetekhez kötődő népdal előadása; 3. Történelmi kérdések, téma: Székelyföld 1940-45; 4. Népmese, legenda, helyi monda előadása; 5. Irodalmi kérdések, téma: Nyirő József élete és munkássága; 6. Egy, a településekre jellemző, ott gyűjtött népi játék bemutatása csapatban. A döntőben négytagú zsűri előtt kellett a csapatok számot adjanak felkészültségükről. A zsűri tagjai: Egyed Mária magyar-történelem szakos tanárnő, Szász Judit népművész, Csergő Tibor András, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója és Haáz Sándor zenetanár, a zsűri elnöke. A csapatok nagy izgalommal és lelkesedéssel fogtak a próbák teljesíté-

civil fórum

séhez. A bemutatkozásokat követték a népdalok. A történelmi kérdések során négy elméleti feladat mellett egyegy beszámolóra is sor került, amelyben a csapatok egy-egy tagja az adott időszakban a saját településén történt legfontosabb eseményekről kellett hírt adjon. A legnagyobb különbségek a csapatok között talán ebben a feladatsorban adódtak. A következő feladat a csapatok nagyszülő tagjainak adott munkát, ők kellett bemutassanak egy-egy, a vidékükre jellemző mesét vagy mondát. Ezt követték az irodalmi kérdések. A csapatoknak Nyirő József munkáinak, írásainak ismeretéről kellett számot adni. Nagy örömünkre szinte minden kérdésre helyes válaszokat adtak a résztvevők. Különleges élmény volt az úgynevezett „képzelt riport“ Nyirő Józseffel, hiszen ezt a feladatot minden csapat kiválóan oldotta meg, talpraesettségben és felkészültségben a profikat is megszégyenítő riportokat készítettek a diákok. Az utolsó feladat, a népi játék bemutatása már igazi felszabadult szórakozás volt. Nagyon szépen előkészített, igényes módon bemutatott játékokat láthattunk, amelyek során nem egy esetben a csapatok egymást is segítették.

A pályázatok alapján hozott és a vetélkedőben szerzett pontok összesítése után alakult ki a végső sorrend. A harmadik helyezést a Borvízforrás csapat szerezte meg Szentegyházáról, második helyre a Lázárok kerültek, Gyergyószárhegyről, a vetélkedő győztese pedig a Nárcisz csapat lett, Szentegyházáról. A vetélkedő nyertes csapatának díja egy nyári alkotótábor. Ebben a táborban a 7 döntőbe került csapat vesz részt, és a diákok segíteni fognak a nyertes csapat S. O. S.-projektjének a megvalósításában. A tábor helyszíne Szentegyháza, időpontja 2005. augusztus 2–6. Az S.O.S-projekt, amiben a többi csapatok segíteni fognak, a Bartók Béla Művelődési Ház rendbetétele, pontosabban kisebb javításokat fognak elvégezni rajta. Ezt a vetélkedőt minden évben meg szeretnénk szervezni, több más rendezvénnyel együtt, hiszen van még mit javítani a székelyföldi közművelődés helyzetén.

Sorbán József Székelyföldi Közművelődés-szervezők Egyesülete – egyesületi titkár e-mail: huref@huref.ro

SUMMA ARTIUM A kultúra támogatása – a támogatás kultúrája Az alábbiakban a kultúra felkarolása, támogatása érdekében sajátosan fellépő, a vállalkozói szférával együttműködő szervezet rövid bemutatását példaadóként ajánlom figyelmükbe.

Summa Artium Kht.-t a Magyar Soros Alapítvány alapította 2003 decemberében azzal a céllal, hogy két évtizedes kultúra- és művészettámogató tevékenységének befejeztét követően a Summa elősegítse az üzleti és magánszférából a kultúra felé irányuló támogatások növekedését. Az évi ötszázmillió és közel egymilliárd forint között váltakozó összeg kiesése a szigorúan vett magas kultúra minőségalapú támogatásából ugyanis éreztetné hatását, ezért döntött úgy a kuratórium, hogy létrehoz egy szervezetet, amely Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban már bevált módszerek hazai adaptációjával elősegíti az üz-

leti és magán eredetű támogatások növekedését. A szervezet küldetése, legfőbb célja, hogy a kultúrára fordított üzleti szponzoráció évről évre növekedjék. Közelebb kívánja hozni egymáshoz a kulturális és az üzleti világot. Meggyőződése, hogy a kulturális szponzoráció területén több nyíltságra, bizalomra és méltányosságra, valamint szilárdabb szerződéses fegyelemre van szükség. A szervezet törekvése, hogy az üzleti szférát a tartósabb és hosszabb távú támogatásra sarkallja – így növekedhet a szponzorok szavahihetősége, s a támogatottak egy kicsivel tovább tervezhetnek előre. A kultúra támogatottságának növe-

lése érdekében a lobbytevékenységet, a hasonló érdekeltségű vállalkozók, szervezetek együttműködésének a szorgalmazását is felvállalja a szervezet. A Summa tevékenységét csak az üzleti élet adományaiból tudja fedezni. Önerejéből nem támogat projekteket – erre nincsenek eszközei. A Summa Artium a CEREC nevű brüsszeli központú nemzetközi szervezet tagja. A szervezetet 2004 februárjában, kiemelkedően közhasznú minősítéssel jegyezte be a Cégbíróság. ELÉRHETŐSÉGÜK Summa Artium Kht. 1052 Budapest-Belváros Deák Ferenc utca 10. V. emelet 509. Tel./Fax: 318-3938 e-mail: info@summa-artium.hu honlap: www. summa-artium.hu

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

melléklet

v i t a

civil fórum Hogyan tovább?

VI. évfolyam, 2. szám, 2005. április–június

A romániai támogatási rendszer kérdõjelei

z 1989-es fordulat Romániában is, akárcsak a többi régiónkbeli posztkommunista államban lehetőséget teremtett a civil szervezetek létrehozására. Romániában a civil szféra kialakulása és fejlődése bizonyos értelemben kevésbé volt sikeres és hatékony, ha viszonyítási alapként például a visegrádi négyek civil társadalmainak fejlődését nézzük. Ha a román civil szférán belül az erdélyi magyar civil szférát, ennek fejlődési görbéjének alakulását vizsgáljuk az elmúlt 15 évben, érdekes következtetéseket vonhatunk le. Első fázisként több száz erdélyi magyar civil szervezet megalakulásának voltunk tanúi már a rendszerváltás első évével kezdődően. Azt lehet mondani, hogy ezen szervezetek voltak a romániai civil szektor úttörői, mivel a románság bizonyos időbeni lemaradással indult el a civil szervezetek létrehozásának útján. Elvileg ez azt jelentette, hogy potenciálisan megvolt az esély arra, hogy Románia szintjén az erdélyi magyar civil szervezetek legyenek úgymond a zászlóvivők, a civil etalonok. Minden esély megvolt erre, nem beszélve az anyaország felől érkező mindennemű aszszisztencia által képviselt fejlesztési potenciálról. Ennek ellenére a mai kép azt mutatja, hogy összességében nézve az erdélyi magyar civil szektor fejlődése valahol a kilencvenes évek második felében megtorpant, sőt bizonyos szempontok szerint visszaesett korábbi szintjéhez képest. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem alakultak új

szervezetek, hogy nem ültetődtek élet- nem az alapokkal volt és van a baj, be látványos projektek, ellenben a még csak nem is ezek méreteivel, haszakmaiság, a szervezeti kultúra, a nem a leosztási, fejlesztési stratégiáfenntarthatóság, a humán erőforrások kat, valamint az átláthatóságot (transzfejlettsége, a kifelé való nyitás és e- parenciát) nélkülöző jellegével. Mi gyüttműködés, egyszóval a szekto- történt és történik valójában? riális fejlődés szempontjából nem kö1.Az elmúlt 15 évben szervezeteink vetkezett be a várható előrelépés, sőt hozzászoktak a könnyen lehívhaészrevehető, hogy a román civil szféra tó, aránylag egyszerű követelkezdeti lemaradása ellenére úgymond ményrendszert igénylő magyarorlekörözte az erdélyi szági vagy a Commagyar nonprofit szfémunitas Alapítvány ... a mai kép azt rát. Ennek több oka által kezelt forrásokvan, számtalanszor hoz, ezáltal egy fügmutatja, hogy öszszóba is kerültek kügőség kialakulásászességében nézve lönböző fórumok alhoz járulva hozzá, az erdélyi magyar kalmával, ellenben enami bizonyos méretű nek ellenére a várt izolációhoz, „elkécivil szektor fejlődéváltozások, melyek jó nyelmesedéshez“ vese valahol a kilencirányban terelhették zetett. Az erdélyi mavenes évek második volna az egész ügyet, gyar szervezetek zöfelében megtorpant, nem következtek be. me a mai napig nem Nem térnék ki több próbálkozik uniós, sőt bizonyos szemokozati tényező elemavagy más független pontok szerint viszzésére, inkább csak az hazai, vagy nemzetszaesett korábbi általam legfontosabbközi szervezetekhez szintjéhez képest. nak tartott tényezőpályázni. Ez hosszú vel, az erdélyi magyar távon még inkább a civil szervezetek szinlemaradásukhoz fog te kizárólag anyaországi vagy az vezetni. RMDSZ által kezelt alapokból történő 2.Az erdélyi magyar civil szféra és a finanszírozásával kapcsolatosan vápolitikum (RMDSZ) viszonya rézolnék fel néhány gondolatot. gen túllépte a normalitás határát, Miért is tartom ezt a legfontosabb ami tulajdonképpen egy függősétényezőnek? gi viszony kialakulásához vezeElsősorban azért, mert paradoxátett, azáltal, hogy mind a román lis módon a fentiek tükrében ahelyett, kormány, mind az anyaország (főhogy szektorfejlesztő hatása lett volleg az Illyés Alapítványon kereszna, inkább sok esetben gátolta a fejlőtül) az RMDSZ-re bízta többek ködést, sőt, amint már említettem, viszzött a civileknek szánt pénzalapok szaesést okozott. Félreértés ne essék, kezelését, megpályáztatását. Ez

44 egymagában még talán nem is lett volna annyira rossz hatású, ha legalább a nemzetközileg is elfogadott finanszírozási gyakorlat, etika és transzparencia szabályai érvényesültek volna. 3. A hiányosságokhoz társult az is, hogy az előbb említett pénzalapokból kimondottan csak projekt-támogatások valósultak meg, nem léteztek intézményfejlesztési, avagy általános támogatások, melyek a szervezetek megerősödéséhez, fenntarthatóságához vezettek volna. A felsorolást tovább lehetne folytatni, ellenben az a kérdés, mit lehet és kell tenni az elkövetkezőkben azért, hogy

civil fórum

előrelépés szülessen ezen a téren is, hogy másfél évvel az EU-csatlakozás előtt felrázódjon a szféra: A) Az erdélyi magyar civil szférának szánt pénzalapokat ki kell vonni a politikum befolyása alól, és kezelésüket független, finanszírozói tapasztalattal rendelkező, vagy a magyarországi Nemzeti Civil Alap keretében létrehozott pályázatelbíráló struktúrákhoz és testületekhez hasonló entitásokra kell bízni. B) Új stratégiákra van szükség, melyek elsősorban az erdélyi civil szféra fejlődését, valamint fenntarthatóságát szolgálják, olyan tá-

mogatási mechanizmusok kidolgozására, melyek lehetővé teszik a pályázó szervezetek számára, hogy a szervezetük általános fejlesztését is elő tudják irányozni, működésük ne kimondottan projekt-támogatásokon alapuljon. C) A civil szférának szánt pénzeket kimondottan csak erre a célra kell felhasználni, alkalmazva a maximális átláthatóság és elszámoltathatóság elvét.

Potozky László Polgár-Társ Alapítvány – igazgató e-mail: epce@topnet.ro

Kritikai és reformnézetek a határon túli magyarok magyarországi támogatásáról A jelenlegi támogatás-politika Magyarországon is hagy maga után kívánnivalót. Az alábbi írás a – Hidvégi Mikó Imre Alapítvány és az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet által 2005. május 11-én szervezett – Határon túli támogatás-politika jelene és jövője az Európai Unión belül és kívül tematikájú műhelykonferencián elhangzott egyik előadás. A műhelymunka teljes anyaga a következő helyen érhető el: http://www.hidvegimiko.hu/eloadasok/index.html

1. Miért most tematizálódik ez a kérdés, és miért éppen ebben a körben? A budapesti magyarságpolitika – mint szakpolitika – három tevékenységi területre bontható: a magyar-magyar kapcsolatok, illetve kapcsolattartás, a nemzetközi kisebbségvédelem és a támogatás-politika. A magyar-magyar kapcsolatok – az utóbbi két-három év eseményei folytán – nem pusztán a határon túliak és a magyarországiak kapcsolattartási problémáit jelentik, hanem magának a kérdésnek az „eladását“ a magyarországi közvélemény előtt. Ugyanekkor a határon túli magyar közvéleménynek szembesülnie kellett a magyarországi pártpolitikai és az állampolitikai megfontolásokkal. De egyre inkább azzal is, hogy a magyar kisebbségi elitek használta – hagyományos közösségi, szimbólumokra, elvárások és kényszerhelyzetek igazolására építő, az egyéni érdekérvényesítést eltakaró – beszédmód használ-

hatatlan. A nemzetközi kisebbségvédelem alapadottsága, hogy az EUnak nincs külön kisebbségpolitikája, pontosabban eddig a status quo megőrzésének rendelték alá ezt a kérdést. Az alapkérdés pedig az, hogy erőszakos konfliktus nélkül, hogy lehetséges konszociális hatalommegosztási modellt (nemzeti autonómiát) létrehozni. A következőkben a harmadik, támogatás-politikai elemmel kapcsolatos problémákról lesz szó.

1.1. A támogatás-politika szakaszai 1990 után Ebben az időszakban négy szakaszt különíthetünk el: a) 1989-1994 között a magyar kormányzat is kiépítette az intézményeit (HTMH, Illyés Alapítvány, Kézfogás Alapítvány, Mocsáry Alapítvány, OM Határon Túli Főosztálya), de sokkal fontosabb, hogy a határokon túl is beindult a rohamos, extenzív intézményépítés. Ezt lehet revitalizációnak és új intézményteremtésnek is tekinteni – döntően ezek vitték el a forrásokat. Világos volt, hogy a határon túli magyarság nem rendelkezik olyan

infrastruktúrával és anyagi forrásokkal, hogy ezt az intézményrendszert önállóan felépítse. Akkor még az intézményépítők mind az államország, mind a saját társadalom támogatásában bizakodtak. (Azóta kiderült, hogy a kilencvenes években kiépült intézményrendszert a kisebbségi világok nem tudják fenntartani. Eltérő mértékben, de alapvetően a nyelvország és az államország támogatásától függ az intézményrendszer működtetése.) A támogatás-politikát az intézményépítéssel együtt a személyes és bizalmi viszonyok – és nem intézményközi együttműködések – határozták meg. Ide köthetők a '90-es évek elejének nagy botrányai: a Hódi Sándor-, Szőcs Géza-ügyek. Ugyanekkor alakult ki a budapesti kijárások rendszere és a határon túli elitek döntően ebbe az érdekérvényesítő szerkezetben szocializálódnak a mai napig. Vetési László részletesen értekezett erről: gyakorlatilag semmit nem értek volna el, ha nincsenek meg a személyes alkuk a '90-es évek első felében. Abban az időben rögzült ez a budapesti kijárás-stratégia,

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

mert akkor még nem lehetett máshova menni ebben az ügyben. b) 1994-től (már a Boros-kormányzat alatt – annak érdekében, hogy ha baloldali kormányzat győz, ne tudják elvinni a pénzeket) megindul a támogatás-politikai döntések kihelyezése, egyfajta társadalmasítása. Ide sorolható a határon túli alkuratóriumok, illetve szakértők bevonása, kb. 300 főről van szó. Ezzel együtt járt az, hogy mind Magyarországon, mind a határokon túl az egyes pártok politikusai és bizalmasai lesznek döntéshozó és forráselosztó helyzetben. Pontosabban a döntési helyzetbe kerülőknek ezekhez a pártpolitikai viszonyokhoz kellett igazodniuk, különben kiestek a rendszerből. Támogatáshoz pedig alapvetően azok juthatnak, akik eleve bekerültek ebbe a rendszerbe. Ez a hálózat 1994-1997 között teljesen kiépül. c) 1998 után: egyrészt a stratégiai programok megjelenése és a támogatási összegek jelentős növekedése volt a meghatározó, másrészt pedig a kedvezménytörvény létrejöttével új támogatási formák alakultak ki. A határon túli felsőoktatás fejlesztés Beregszászon, Nagyváradon, Kolozsvárt, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Komáromban új egzisztenciájában is teljesen a magyar költségvetéshez kötődő intézményeket hozott létre, 2-3 ezer diákkal, oktatókkal. Ennél sokkal szélesebb kört ér el az oktatási-nevelési támogatás. Ugyanekkor létrejött egy a maga nemében teljesen egyedülálló (magyar kisebbségi) adminisztrációs közigazgatási hálózat (a kedvezménytörvény-ajánló irodák, IKA-irodák, Agorairodák, ITD Hungary-irodák) Közép-Európában, ami sokféle információs, tudásbeviteli, közvetítőszolgáltató, forrásallokáló és elosztó programhoz használható, vagy használható volna. d) A 2002 utáni időszakot a szinten tartás szándéka mellett az határozta meg, hogy a magyarországi fél nagyobb beleszólást biztosít az adott kisebbségi eliteknek a programokban és a forráselosztásban. De ezzel párhuzamosan – kiváltképpen 2004. december 5-e után, amikor nyilvánvalóvá vált a támogatás-politika magyarországi támogatottságának törékenysége – kialakult egy olyan ígérvényrendszer, amelyben a szűkülő

magyarországi forrásokért külön budapesti kijárás is szükséges, illetve a közalapítványok komoly adminisztrációs nehézségekkel küzdenek a kései költségvetési döntések/utalások/átszervezések miatt.

Hargita megye költségvetésével, illetve Szabadka önkormányzati vezetőinek pénzügyi tranzakciói volumenével vetjük össze ezeket az összegeket. Az általam ismert szakmai és politikai beszélgetésekből az szűrhető le, hogy kb. 60 milliárd Ft-ra tehető a célprogramok forrásszükséglete, amely a jelenlegi támogatások négyszerese, a magyar állami költségvetésnek pedig közel 1%-a. Számomra azonban kétséges, hogy egy ilyen összeg hatékony felhasználására képesek-e a jelenlegi kisebbségi intézményhálózatok?

A támogatás-politikai szerkezet megújítására 1995–1997-től történtek kísérletek. Tabajdi Csaba, Törzsök Erika, Lábodi László nevéhez köthető teljesítménykövetelő, a társadalmi modernizációt középpontba helyező reformtörekvések egyrészt a határon túli politikai elitek – forráselosztó szerepvesztésükből adódó – ellenér- 1.2. Miért itt, miért most? dekeltségén buktak meg. Másrészt a- Annak, hogy ez a kérdés most temzon, hogy a magyarságpolitikai reto- atizálódik, alapvetően három oka van: rikához hozzárendelt a) Markó Béla és Ko(15 év alatt kb. 40 km vács László 2002 autópálya építési költszeptemberében A magyarországi poségének megfelelő) megállapodtak arlitikai retorika haköltségvetési támogaról, hogy a határon misságát (pl. a szülőtás csak a szinten tartúli támogatások eltáshoz és a politikai osztása döntő mérföldön való maraprezentációhoz eletékben a határon túdás/boldogulás) a gendő. Ezen a helyzeliak prioritásai szeHTMH volt és jelenten Németh Zsolt, a rint történik. Azt legi vezetői is elisFIDESZ szakpolitikumondhatnánk, hogy sa a Budapestről iráezzel az ügy „rendemerték (a 2005 májunyított stratégiai alaződött“. Ez azonban si, nagyváradi kerekpok jelentős növelésénem így történt. A asztal beszélgetésüvel és új központi prohatáron túli politijektekkel próbált válkön) abban a vonatkusok a magyar kortoztatni. 2002 után lémányzati apparátus kozásban, hogy a nyegében olyan poliügyeiben véleményt magyarságpolitikátikai erőközpont sem mondhattak és szeban meghirdetett céigen működött, amely mélyi javaslatokat egy reformot képes tehettek, de a kincslok megvalósításávolna beindítani. tári és elszámolási hoz elégtelen költA támogatás-poliszabályzatokat, a ségvetési forrás áll tika tudományos igémagyarországi nyilrendelkezésre. nyű vizsgálata igazávánosság-minimuból alig kezdődött el. mokat már nem leTörzsök Erika és intéhetett felülírni. (Itt zete (EÖKKI) a gazdaság- és régiófejegy komoly mentális problémáról lesztést vizsgálta, és policy anyagokis szó van, hisz a magyar kisebbsékal bombázza a kormányzatot. A felgi politikusok a szerb, román, uksőoktatási és tudományos támogatárán, szlovák közpénzkezelési mesok vizsgálatát a Berényi Dénestódusokat csak korlátozottan alEgyed Albert vezette munkacsoport kalmazhatták a magyarországi végezte el. adminisztrációban.) De talán enA magyarországi politikai retorinél meghatározóbb probléma a ka hamisságát (pl. a szülőföldön vamagyarországi forrásszűkösség és ló maradás/boldogulás) a HTMH az, hogy az MSZP nem rendelkevolt és jelenlegi vezetői is elismerték zett a kérdésben megfelelő szakér(a 2005 májusi, nagyváradi kerekasztői apparátussal. Mindez a HTMH tal beszélgetésükön) abban a vonatés az OM, NKÖM vonatkozó oszkozásban, hogy a magyarságpolititályai közigazgatási súlyának kában meghirdetett célok megvalógyengülését hozta magával. Ebsításához elégtelen költségvetési forben a helyzetben a már említett rás áll rendelkezésre. Regionális öszígérvényrendszer – megterhelve a szehasonlításban pedig a támogatá2004 decemberi pártpolitikai csasok súlya még jobban érzékelhető, tával, amely a határon túli elit száha pl. a dunaszerdahelyi járás vagy mára emancipációs vereséget je-

46 pontban – és a változtatások szükségességét. c) A szakpolitikai közeg – kb. 60 személy – hangulatán túl a jelenlegi tematizáció előzménye a Magyar Kisebbség c. folyóirat vitája, az Illyés Közalapítvány ankétja és Ríz Ádám-Horváth Tamás EUiratának visszhangja. Ami még szintén a mostani tematizációt inspirálja, hogy készül a Nemzeti Fejlesztési Terv, és mindenki látja, hogy a következő évek, vagy a 2007 utáni időszak fejlesztéseit alapvetően az fogja meghatározni, hogy mi kerül ebbe a fejlesztési tervbe. 15 év alatt kialakult Magyarországon egy kormányzati, szakértői réteg, amely a szakpolitikai vákuumban várakozik, de érvényesíteni szeretné elképzeléseit. Ugyanekkor a pártprogramok is készülnek a 2006-os választásokra, és az előbb említett szakember csoportnak elemi érdeke, hogy megfontolásait a programkészítők is figyelembe vegyék.

kezett. Az apparátus gyakorlatilag elhárította az ankétot. Amikor személyesen kérdeztem rá ezeknél az embereknél, hogy miért nem válaszoltak, a legtöbb személy arra hivatkozott, hogy „ő csak egy köztisztviselő“, ha van politikai szándék, akkor részt vesz a rendszer átalakításában, ha nincs, akkor meg miért is erőlködni?

2.2. A 43 válasz alapján alapvetően három domináns nézőpontot különíthetünk el: A legáltalánosabb séma a politika-központúságból indul ki. Ebben több dolog keveredhet. Egyrészt az, hogy a támogatás-politikát a pártpolitikai „túlhatalom“ és a politikai érdekek határozzák meg. Másrészt, hogy mindenféle változtatáshoz elsősorban politikai belátás és szándék szükséges, amely jelenleg hiányzik. Harmadrész az az elem is megjelent, hogy a politikai szándékok megvalósításához eleve elégtelen forrást rendeltek a döntéshozók. A válaszolók egy másik csoportjá-

Szöveg nélkül

Könczey Elemér rajza

lentett – az MSZP és a magyar kisebbségi politikai elitek között politikailag hiszterizált, rossz viszony alakult ki. Állandósult az elégedetlenség Magyarországgal és a magyarországi kormányzattal szemben. A kapcsolattartási kérdéseken túl a támogatás-politika lett ennek a viszonynak a harci terepe. Ezt bizonyos értelemben mérsékli, hogy a két legnagyobb politikai elit Pozsonyban és Bukarestben kormányzati pozícióhoz jutott, gyakorlatilag jóval nagyobb összegekkel rendelkezik, mint a magyarországi támogatás-politika. Ha nagyon durván akarnám ezt a helyzetet összefoglalni: a politikai elit szemszögéből ez a magyarországi támogatás-politika egyre inkább a civil társadalom homokozója. Azt azonban nem engedheti meg magának, hogy a kisebbségi társadalom alrendszereinek működtetése felett ne gyakoroljon ellenőrzést, mert ebben az esetben a civil szférában, illetve a nyilvánosságban politikai legitimitását gyengítő projektek és a „közjó“ újrafogalmazása következhet be. b) Jelentős dolog a kedvezménytörvény részkérdése, az oktatási-nevelési támogatás. Az ez iránti igény az idén is növekszik. Ha ezt az oktatási-nevelési támogatást egy tömbbe állítják be a magyarországi támogatásokkal a támogatás-politikában, azaz a Szülőföldprogramba, akkor ez a feszített költségvetésben leszoríthatja a többi támogatás összegét. Igazából nem tudni a Szülőföld-program és a Szülőföld Alap stratégiai céljait. Egyelőre csak egy elosztásalku ígérvény látszik. 2004 decemberében a kormányzat részéről végig működött egyfajta „nemzeti felelősség“-propaganda. Ennek a mércéje, hogy milyen szakpolitikai háttérrel, mit tud megvalósítani. Az utóbbi fél évben kiderült, hogy nincsenek új, a nemzeti felelősség/társadalmi felelősség retorikát igazoló szakpolitikai elképzelések. Ezzel a tényleges szakmai felelősség, a racionális belátás, önkorlátozás esélye is erodálódik. Mindazok pedig, akik kormányzati tisztviselőként, a közalapítványok munkatársaiként, elemzőként ezzel a kérdéssel foglalkoznak, egyre inkább érzékelik a támogatás-politikai szerkezet üzemzavarait – lásd az előbbi két

civil fórum

2. Az Illyés Közalapítvány ankétja 2.1. Az Illyés Közalapítvány 2005. márciusában 10 kérdésből álló ankétot kezdeményezett. 133 – a budapesti kormányzatok támogatáspolitikájában érintett – személyt kértek fel válaszadásra. A megkérdezettek egyharmada fejtette ki a véleményét (Ro – 38 megkeresett közül /14-en válaszoltak; Mo – 33/9; Sk – 21/7; Szerbia és Montenegró – 16/6; Uk – 11/3; Slo – 7/3; Au – 5/-; Ho – 2/1). Sajnálatos jelenség, hogy Magyarországon a közigazgatás részéről egyetlen válasz ér-

nak nézőpontját a döntési, elosztási mechanizmusok határozzák meg. Itt jelenik meg a kuratóriumokhoz való viszony. Ezen belül a legproblematikusabb a kuratóriumokhoz való viszony. Ezek tevékenységével kapcsolatban három működési mechanizmus merült fel: az ígérvényrendszer (a kurátor megígér valamit a kijáróknak, hálózatának, és azt neki ki is kell alkudnia a döntéshozó társaival); a teljesítményigény (a pályázatok külön-külön kiértékelése és sorrend megállapítása a döntés előtt); a stratégiai gondolkodás (amikor a kuratórium célprogram-prioritások szerint hoz döntéseket).

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

A döntés/elosztás felől közelítők számára fontos, hogy hol hozzák a döntéseket, Budapesten vagy az adott régióban. Ki dönti el a prioritásokat? Mennyiben szólhat bele a támogatásba az adományozó és az adományozott? Ebből a nézőpontból a harmadik kulcskérdés, hogy hova, mennyi támogatás jut. Itt a szórvány/tömb, falu/város, fejlett/fejletlen régiók közti különbségek jöttek elő. A harmadik nézőpont a szakpolitikai és a stratégiai igény megfogalmazása. Ezek a szakemberek azt gondolják, hogy létezhet egy szakpolitikai logika, és az egész támogatáspolitikát egy modernizációs stratégiába lehetne elhelyezni. Pár kiemelt megfogalmazás: A „hivatásos magyarok nyelve“, a projektek és a közösségi küldetéstudat nyelvvel szemben a kisebb(rendű)ségi azonosságból a dolgok nevén nevezésével, önértékükön való kezelésével lehet kilépni. Patetikusan ugyanerről az attitűdről: A magyarság sorskérdései helyett az emberek problémáinak kezelése (© Szilágyi N. Sándor); A napi cselekvés mozgatója nem az elit konstruálta „nemzettudat“, hanem a közösségben kialakult rutinok és szokások elvárásrendszere (© Lőrincz D. József); Népszolgálat helyett szolgáltatás, nem mint hivatás, hanem mint társadalmi elvárás. A magyarországi és a határon túli válaszadók megközelítésében – amelyet ilyen kis elemszám esetében nem lehet általánosítani – abban lehet különbséget tenni, hogy míg az előbbiek inkább a politikai szándékok hiányából vagy a szakpolitikai és stratégiai elvárásokból indultak ki, addig a határon túli magyar válaszadók inkább a forráselosztásra és a döntési mechanizmusokra koncentráltak.

2.3. A támogatás-politika erősségeire rákérdezve szinte egyöntetű volt, hogy a támogatási rendszer létezését emelték ki. Az Illyés Közalapítvány érdemeként említették az intézményteremtés támogatását és a decentralizáltságot is. Néhányan az Apáczai Közalapítvány szigorú mechanizmusait mint pozitív szocializációt emelték ki.

2.4. Sokkal részletesebb képet kapunk azonban a támogatás-politika gyengeségeiről. a) A politika és támogatások elosztásának viszonya: a válaszolók kétharmadánál felmerült, hogy a politikai pártok szerepe a budapesti és a helyi forráselosztásban

egyrészt azzal jár, hogy négyévenmatív támogatással kapcsolatban te személyi csere van az apparátöbb alapkérdés fogalmazódik tusban, állandóan változnak az ilmeg: hogyan lehet mérni és száletékesek, így nincs a rendszerben monkérni ezen intézmények teljeszámonkérhető folyamatosság. sítményét, mi alapján lehet kialaMásrészt a pártpolitika és hálózakítani az így támogatandó intéztainak következtében nem a szakményi kört, ténylegesen mennyi mai szempontok a meghatározók és milyen normatív támogatásra a forráselosztásban, hanem a polivolna szükség? tikai alkurendszer. Szintén a forráselosztáshoz tarUgyanitt az összeférhetetlentozik a támogatások sokak által bíség kérdése is felmerül. A kisebbrált felaprózódása. Sokaknak keségi társadalom örök dilemmája, vés jut, s ezzel csak kárenyhítést, hogy kicsi a közeg, minden vinem pedig problémakezelést vagy szony perszonális, és mindenki valós intézmény/társadalomépíegyszerre egy-egy testületben/ tést lehet elérni. Ugyanakkor – kuratóriumban egyben „támogamint már említettem – hosszú protó“ és támogatott is lehet. Egymás jekteket sem lehet előre tervezni és megítélése ebben a közegben nefelépíteni. hezen különíthető el a személyes c) A támogatási rendszer működteélettörténetektől. tése kapcsán majdnem minden A politikai háttér kapcsán jehozzászóló felvetette a koherenlentkezett a válaszokban a korcia, az egyeztetés, illetve a monimányzati irányító-egyeztető tevétorizálás hiányát. A rendszer műkenység és a stratégia hiánya is. ködéséhez tartozik az adózás és a A 2004-es költségvetésben több járulékrendszer kérdése. Hiszen mint húsz tételbe, fél tucat fejemunkavégzés esetén ezt is ki kell zethez van beosztva az a költségfizetni – épp annak az állami költvetési forrásrendszer, amit úgy ségvetésnek, amely forráshiánya nevezünk, hogy magyarságpolitimiatt erre a külföldi támogatásra kai támogatás. Ezek között nincs szükség van. Ha pedig adó-, horizontális kommunikáció. Tevám-, illetékmegkerülés történik, hát nemcsak az a probléma, hogy az állandó csapdahelyzetet hoz nincs hatékony erőmagával. központ, ami megSzintén komoly határozza a támogond, hogy a páA támogatás-politigatáspolitikát – a lyázatok kiírása kéka erősségeire rákérHTMH-t sem tartsik, április, május, dezve szinte egyönják ilyennek a megamikor igazából kikérdezettek –, haírják a pályázatotetű volt, hogy a tánem egymással sem kat. Mire az átutamogatási rendszer egyeztetnek a forlások megtörténlétezését emelték ki. ráselosztó intéznek, már ősz van, mények. Az Illyés Közalapítés gyakorlatilag kétb) A forráselosztás három hónapos fuvány érdemeként területén a legsútamidejű prograemlítették az intézlyosabb gond a mokról van szó, ményteremtés támoműködtetés finanamit alig-alig lehet szírozásának kérteljesíteni. Újabb algatását és a decentradése. Mivel sem az kuk, kamu-teljesílizáltságot is. adott kisebbségi tések következhetközösségek, sem az nek. (Szakzsargonadott állam nem ban: a lepapírozás.) tudja teljes mértékben biztosítani Kialakulnak a kiskapuk: módosía kilencvenes évek intézményépításkérések, kétfelé elszámolt számtési rohamában létrehozott szerlák, többfelé pályázás ugyanazon vezetek fenntartási költségeit, projekttel. Ettől kezdve nagyon ezek időszakos tevékenységre nehéz számon kérni és átlátni a rendezkednek be, bújtatott renvalós teljesítéseket. dezvényeket szerveznek, újabb és d) Elkényelmesedés és intézményi újabb fejlesztésekre, terjeszkedésdeformáció: a jelenlegi támogare kérnek pénzt, amivel a fennmatás-politikai elosztásban az inradásukat is képesek biztosítani. tézmények – ha a kisebbségpoliMindez egyben gátja a hosszú tátikai hálózatok révén bekerülnek vú intézményépítésnek is. A hatáegy bizonyos rendszeresen táron túlról egyre inkább elvárt normogatott körbe – az évi rendez-

48 vényeiket, a prezentációs tevékenységet képesek fenntartani. Ez azzal jár, hogy tartalékalapokat nem képeznek. Tehát tényleges önrészt igénylő (transznacionális) pályázatokon nem vehetnek részt, és az utófinanszírozás sem működik. A budapesti támogatáspolitikán belül a NKÖM műemlékfelújítási programja működik utófinanszírozással. (Az első évben a határon túli partnerek tiltakoztak, eljártak ennek alkalmazásával szemben, majd amikor kiderült, hogy a minisztérium nem enged ebben a kérdésben, mégis elindultak a munkák. Évek alatt egy ellenőrzött teljesítményeket felmutató, jól működő program épült ki.) Ez az elkényelmesedés egyben azzal is jár, hogy a kisebbségi magyar civil/pályázati szféra hatékonysága a kilencvenes évek elejéhez képest rohamosan lemaradt a román, szlovák, szerb konkurens intézményekhez képest. Ez arra vezethető vissza, hogy hiányzott az önrészesedéshez szükséges tartalékalap, gyérek az országos és a transznacionális kapcsolatok, harmadrészt pedig a magyar kisebbségi szférában nem alakult ki a jól képzett, nagy számú helyi pályázatíró és lebonyolító apparátus.

civil fórum

cember 5-e után a Mumusok és a kék madár című interjúban. Legutóbb a Tartalomfejlesztés, mint régiófejlesztés című írásomban gondoltam újra néhány részkérdést.)

3.1. Konszenzus van abban, hogy a határon túli magyarság jövőjének a kulcsa a munkaerőpiaci pozíciója. Mindenféle más, kulturális, hagyományőrző vonatkozás is létezik, de perspektivikusan az előbbi adottság a meghatározó. Ehhez pedig a jelenlegi elvándorlás, falusiasodás, a funkcionális analfabetizmus, alulfoglalkoztatottság és alulképzettség sújtotta, tehát pauperizálódó magyar kisebbségi életvilágokba a leghatékonyabb segítséget a tudásbeviteli programok nyújthatnak. A határon túli magyarság körében a gazdaságfejlesztési programoknak is csak a képzések tekintetében látom értelmét. (Az eddigi magyar állami tőkeadomány-kivitel sorsa követhetetlen.) Kívülről úgy tűnik, hogy lezárható a magyar támogatás-politika és kisebbségi intézményfejlesztés extenzív, az infrastruktúrára koncentráló korszaka, és a jövőben, az új EU-s körülmények között döntően a humán erőforrásokra, a képzésre és az intézményi hatékonyság növelésére lehetne törekedni. 3.2. A támogatási rendszer elemei

A támogatási rendszeren belül alapvetően szétválasztandó a határon túli intézmények működtetése, (nemzetközi normák szerinti akkreditáció és az egyes szakteA forráselosztás teMilyen módon lehet rületek belső stratérületén a legsúlyoegy intézményi regiája nyomán) és a sabb gond a működformot elindítani? Enfejlesztéspolitika. A nek két oldala van. tetés finanszírozásátámogatás-politika Az egyik a politikai, (és segélyezés) henak kérdése. Mivel amely nem az én lyébe a határon túli sem az adott kisebbszintem. Azt gondomagyar intézmények lom, hogy csak a miségi közösségek, regionális integráciniszterelnök kezdeóját és működtetésem az adott állam ményezésére korsét, illetve fejlesztésnem tudja teljes mányzati munkacsopolitikáját lehetne mértékben biztosíporton keresztül, a helyezni. Nemzeti Fejlesztési A szükséges forrátani a kilencvenes Tervet és a MÁÉRTsok tekintetében négy évek intézményépíot megcélozva lehet területet lehet elkülötési rohamában létebben az ügyben válníteni: a magyarortozásokat elérni. szági támogatások, az rehozott szervezetek A másik oldal, a adott állam támogafenntartási költségeit... szakpolitikai teentásai, az adott helyi dők ügye azonban források és a transzmegkerülhetetlen. nacionális források. (Ezzel kapcsolatban részletesen kiEbből a magyarországi támogatáfejtettem a véleményemet a Tény és sok terén öt szint különíthető el: való című könyvben, majd 2004. de-

3. A lehetséges szerkezeti reformról

a) Regionális alapok: ide a források az a része tartozhat, amelyből a kisebb pályázatok, a helyi rendezvények, a teljesen speciális napi akciók finanszírozása oldható meg. Ezek helyi döntést igényelnek. A továbbosztást le lehet adni hatékonyan működő és multiplikációt is felmutató helyi alapítványoknak, amelyek a saját társadalmuk igényei szerint működnek. b) Léteznek olyan bázisintézmények a határokon túl, amelyeknek a működését részben az adott állam vagy a kisebbségi társadalom finanszírozza. Ha létrejön egy akkreditált bázisintézményi rendszer (pl. oktatási központok, közművelődési-, könyvtári módszertani központok, magyar házak, stb.), amelyben tisztázzák, hogy mit is tesz az adott intézmény és a hálózata, annak programjait és személyi költségeit normatív alapon, hosszabb távra a budapesti forrásokból lehetne biztosítani. Ez lehetővé tenné a transznacionális és az EU-s források bevonását is. c)A nagy fejlesztési programok: a határon túli magyar felsőoktatásfejlesztésben a működési normatívát és a fejlesztési beruházásokat szintén el kellene különíteni. Ezzel egyfajta hosszabb távú normalizálást, állandó oktató kart lehetne biztosítani. Az oktatási piacon pedig az expanziós (szakindítási és beruházási) törekvéseket lehetne visszafogni. d) Az oktatási-nevelési támogatás több éves hatását még nem látjuk. Nem tudjuk, hogy milyen növekedési dinamikáig jut el, s ennek milyen hatása lesz a kisebbségi társadalmakra és a Magyarország-kép alakulására. Ugyanígy kérdéses, hogy a következő kormányzatok mennyiben kívánják tovább bővíteni a magyarigazolványhoz kapcsolható kedvezményeket. e)A közalapítványok működési területét célprogramokba lehet szervezni. Ezeket pedig a regionális prioritások mentén, egyeztetve lehetne működtetni.

Bárdi Nándor Teleki László Intézet – főmunkatárs e-mail: n.bardi@tla.hu

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

VII. CIVIL FÓRUM 2005 Ahol a civilek összefognak 2005. szeptember 9-10., Kolozsvár, Bethlen Kata Diakóniai Központ

Civil szervezetek és a közösségi önrendelkezés az EU-s csatlakozás folyamatában

Programtervezet Szeptember 9., péntek – PLENÁRIS ÜLÉS 07.00–09.00 Regisztráció 09.00–09.30 Megnyitó, köszöntő 09.30–13.00 A konferencia fő témájával kapcsolatos szakmai előadások: Dr. Gál Kinga, az Európai Parlament képviselője, Brüsszel Közösségi önrendelkezés az EU-ban Ion Olteanu, a Centras igazgatója, Temesvár Civil szervezetek az EU-ban Dr. Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány elnöke, Székelyudvarhely Civil szervezetek és a közösségi önrendelkezés Dr. Papp Kincses Emese, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója, Csíkszereda Civil szféra és kulturális önazonosságunk a globalizálódó Európában 13.00–14.30 Ebéd 15.00–17.30 Vitafórum A délelőtt elhangzott előadásokkal kapcsolatos kérdések, felvetések közös megvitatására kerül sor. 19.00–20.00 Vacsora 20.00– Civil Bál (nem csak civileknek)

Szeptember 10., szombat – SZEKCIÓTANÁCSKOZÁSOK 08.30–12.00 Szakmai szekciók munkálatai 12.00–14.00 Ebéd 14.30–17.30 Tematikus tanácskozás: Elvek és szabályok a hazai támogatási rendszerben 17.30–18.00 Szünet 18.00–20.00 Szekciómunkálatok plénum előtti kiértékelése 20.00–21.00 Vacsora

A rendezvény teljes időtartama alatt a résztvevő szervezetek kiállításon népszerűsíthetik tevékenységeiket, programjaikat.

civil fórum

EGYHÁZI SZEKCIÓ Önrendelkezõ kisebbség – autonóm egyház Szervező: Dr. Juhász Tamás egyetemi tanár, Protestáns Teológiai Intézet Cím: Kolozsvár, Bocskai tér 13 Tel: +40-264-591368 e-mail: tjuhasz@proteo.cj.edu.ro

z egyházi szekció témájának leíró kifejtése a különböző egyházak autonómia-értelmezése szempontjából, a különböző autonómia-értelmezések összehasonlítása, a tanulságok felmutatása és alkalmazása a közösségi (nemzeti, regionális és kulturális) önrendelkezés megfogalmazása érdekében. Az egyházi szekció címében megfogalmazott témáról olyan bevezető előadásnak kell elhangzania, amely megpróbál fogalmi és rendszeres áttekintést nyújtani az autonómia különböző vallási, teológiai, egyháztörténeti és egyházszervezeti kérdéseiről. A fő témán belül, szabadon választható címmel és altémával további 4-5 rövid, 20-25 perces előadást szeretnék kérni, különböző felekezetű egyháztörténész, morálteológus és egyházszociológus szakembertől. Az előadások olyan konkrét kérdésekhez is kapcsolódhatnak, mint (a 2004. jubileumi évben méltatlanul keveset emlegetett) Immanuel Kant tanítása az erkölcsi autonómiáról, a 16. századi vallásszabadság-törvények és azok hatása Erdélyben, a történelmi egyházak és a szabadegyházak autonómia-struktú-

rái, a magyar nyelvű egyházak felelősségvállalása a Trianon utáni kisebbségi önrendelkezés ügyében stb. Eszmecsere végett is hasznos megismerni a különböző egyházak etikai és szervezeti autonómiával kapcsolatos felfogását, hiszen minden egyház ilyen vagy olyan formában, de ismeri és gyakorolja az autonómiát. Az egyházi autonómia ezen túl példákkal is

szolgálhat a nemzeti, kisebbségi vagy regionális önrendelkezés mai elképzeléseihez és elvárásaihoz. Az előadásoknak, a vitában elhangzottaknak esti kiértékelése és összegzése világossá (vagy legalább árnyaltabbá) teheti mind az egyházak autonómia-képét (akár azok deficitjét is!), mind a közösségi önrendelkezésről alkotott elképzeléseinket.

Programtervezet:

Dr. Juhász Tamás, egyetemi tanár, a Protestáns Teológiai Intézet rektora, Kolozsvár Önrendelkező kisebbség – autonóm egyház Orbán Szabolcs, teológiai tanár, Gyulafehérvár A kisebbségi kérdés – római katolikus szemmel Varga László, református lelkipásztor, Marosvásárhely A református kollégium mint az autonómia modellje Szabó László, unitárius lelkipásztor, Kolozsvár Az Unitárius Egyház történeti és szervezeti propriuma Dr. Goldner Gábor, egyetemi tanár, a kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke, Kolozsvár Önszerveződés a kolozsvári Zsidó Hitközség életrendjében Dr. Puskás Attila, vikárius, Gyergyószentmiklós Szabadság és integráció. Az örménység, erdélyi otthonában Vita. Kérdések, hozzászólások. Moderátor: Raff Róbert, református segédlelkész, Kolozsvár

ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGVÉDELEM SZEKCIÓ Veszélyeztetett építészeti örökség Erdélyben Szervező: Furu Árpád, a Transylvania Trust Alapítvány programigazgatója Cím: 400750 Kolozsvár, O.P. I., C.P. 379 Tel/fax: +40-264-435489 Mobil: +40-744-636353 e-mail: afuru@transylvaniatrust.ro

z Europa Nostra páneurópai szövetség patronátusa alatt a Transylvania Trust Alapítvány felhívást tett közzé a legveszé-

lyeztetettebb romániai műemlékek jegyzékének elkészítésére. A tervek szerint évente egyszer, a műemlékvédelem világnapján – április 18-án

– közzétételre kerülő lista célja a figyelemfelkeltés, a közvélemény érzékenységének fokozása, annak a ténynek a tudatosítása, hogy az ez-

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

redforduló Romániájában a gazdasági és társadalmi átalakulás folyamatában a műemlékvédelem sokszorosan hátrányos helyzetben van, és ennek eredménye a műemlékállomány és az építészeti örökség értékeinek jelentős károsodása. Mindez hatványozott ott, ahol még csak társadalmi igény sincs az építészeti értékek védelmére. A lista összeállításában a Transylvania Trust Alapítvány a romániai szakmai civil szervezetek és szakemberek aktív közreműködésére számít. A listára jelöltethető bármilyen tényező által veszélyeztetett, az építészeti örökség bármely kategóriájához tartozó, különálló épület, épületegyüttes, vagy valamilyen közös vonással rendelkező, egymástól jelentős távolságra levő épületekből álló csoport, történeti település, régészeti övezet, történeti kert vagy kultúrtáj. A veszélyeztetettség meghatározásánál figyelembe lehet venni a legváltozatosabb tényezőket, legyenek azok, fizikaiak, társadalmiak, politikaiak vagy gazdaságiak. Egy erre a célra összehívott szakember-zsűri a beküldött jelöléseket elemzi, majd összeál-

Programtervezet: Vitaindítót tart: Furu Árpád, a Transylvania Trust Alapítvány programigazgatója, Kolozsvár Az eddigi munkáról beszámolnak: Mihály Zita, a Csíki Műemlékvédelmi Egyesület elnöke, Csíkszereda Hlavathy Izabella, Kovászna Megye műemlékvédelmi felügyelője, Sepsiszentgyörgy Emödi Tamás, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület műszaki referense Benczédi Sándor, Keöpeczi Sebestyén József Műemékvédelmi Társaság alelnöke, Sepsiszentgyörgy Mihály Ferenc, szakember Meghívott szakemberek: Szabó Bálint, Kirizsán Imola, Hegedüs Csilla, David Baxter, Weis Attila, Gaál György, Maksay Ádám, Albert Hommonai Márton, Dukrét Géza, Keresztes Géza, Kovács Zsolt, Csortán Ferenc lítja a nyilvánosságra hozandó listát. A szekció keretében kerekasztal beszélgetést tervezünk, melynek célja a fenti kezdeményezés megvitatása az erdélyi magyar szakmai civil szervezetek képviselőivel. A fórumon szó lesz a kezdeményezés fon-

tosságáról, értelméről, ugyanakkor megvitatásra kerülnek azok a szakmai paraméterek, kritériumok, amelyeket a lista összeállításánál alkalmazni fognak. Nem utolsósorban jelöléseket lehet majd tenni a szakmai zsűri összeállítására vonatkozóan is.

GAZDASÁGI SZEKCIÓ Az erdélyi magyarság megmaradásának gazdasági minimumai Szervezők: Ciotlăuș Judit, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság ügyvezető titkára Cím: 400440 Kolozsvár, Aurel Suciu u. 12 sz. Tel/fax: +40-264-431488 e-mail: rmkt@from.ro Csomós Attila, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros Szervezetének elnöke Cím: 540342 Marosvásárhely, Lăpușna u. 23. sz. Tel/fax: +40-265-268125 Mobil: +40-740-371211 e-mail: rmgems@rdslink.ro

z erdélyi magyar közösség megmaradásának kulcskérdése az identitásvédelem, amelynek keretében megemlíthetjük az oktatást, művelődést, hagyományőrzést, a szülőföldön maradás kérdése azonban gazdasági prioritásnak számít.

A gazdasági prioritás kihívásai közé tartozik a versenyképesség, különösen a felzárkózási időszakban. Az erdélyi magyar közösség gazdasági helyzete nem teljesen ismert, nincsenek felmérések, elemzések, az ismert azonban, hogy a csatlakozás alkalmából a gazdasági

szereplők nagy veszélynek vannak kitéve. A kis- és középvállalkozások az adott versenyhelyzetben tőke és a megfelelő technológia hiányában nagy veszélynek vannak kitéve, de ennél nagyobb veszélyeket rejt magába a mai agrárgazdasági helyzet.

52 A vidék, a falu az elmaradott gazdálkodási módszereivel képtelen az európai uniós felzárkózás feltételeinek eleget tenni. Egy gyors változás nélkül a falusi parcellás-gazdálkodás pusztulásra van ítélve. Egyetlen kiút a társadalmi összefogás, a vidék mentalitásának megváltoztatása, szolidaritási szellem kialakítása, vagyonosítás, tőkeerő összefogás, szövetkezetesítés.

civil fórum

Programtervezet: Somai József, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság elnöke, Kolozsvár Gazdasági esélyek az erdélyi magyar közösség számára Dr. Ángyán József, Szent István Egyetem, Környezet és Tájgazdálkodási Intézet, egyetemi tanár, intézeti igazgató Agrár környezet-gazdálkodás és vidékfejlesztés az Európai Unióban Csomós Attila, az RMGE Maros megyei szervezetének elnöke A civil szervezetek és a vidékfejlesztés

IFJÚSÁGI SZEKCIÓ Kárpát-medencei ifjúsági együttmûködési lehetõségek. Az ifjúsági szervezetek fenntarthatósága

Szervező: Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke Cím: 400083 Kolozsvár, Avram Iancu u. 27. sz. Tel./fax: +40-264-590718 e-mail: erdely_mit@yahoo.com

Kárpát-medencében működő magyar ifjúsági szervezetek kisebb-nagyobb mértékben tudnak egymásról, hallottak egymás programjairól. Ám ennél valami többre, egyfajta együttműködésre, közös gondolkodásra és cselekvésre jóval kevesebben vállalkoztak az elmúlt több mint tizenöt évben. A magyarországi volt Ifjúsági és Sportminisztérium által 1999-ben létrehívott Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) egyfajta „ifjúsági-MÁÉRT“ szerepében biztosít találkozási alkalmat a Kárpát-medencei magyar ifjúsági szervezeteknek. Ez azonban nem elég. Szükség van arra, hogy az említett szervezetek egymás közt minél hatékonyabb kapcsolatrendszert építsenek ki, és közösen dolgozzanak, főképp, ha erre van lehetőség nemcsak magyarországi, hanem európai uniós források igénybevételével is. Idén a Civil Fórum Ifjúsági Szekciójának meghívottai lesznek a Kárpát-medence különböző magyar ifjúsági szervezeteinek képviselői, akikkel közösen átbeszéljük a vázolt együttműködések lehetőségeit és esélyeit. Elvárjuk erre a tanácskozásra mindazokat az erdélyi ifjúsági szervezeteket, amelyek hasonló együttműködésekre

nyitottak, avagy már tapasztalatokkal rendelkeznek e téren. A szekció keretében sor kerül a már megvalósult, sikeres együttműködési programok bemutatására is. Köztudott, hogy Erdélyben a magyar ifjúsági és diákszervezetek döntő többsége tartós anyagi gondokkal küszködve fejti ki tevékenységét. Az ifjúsági szervezetek ilyen irányú fenntarthatósága ennélfogva meglehetősen törékeny. A többé-kevésbé

népszerű alapítványok, illetve minisztériumok pályázatai mellett idén elsősorban olyan források bemutatására kerül sor, amelyeket törvény szabályoz, és amelyek felhasználtsága, ismertsége az ifjúsági szervezetek körében egyelőre viszonylag alacsony fokkal bír. A szekció második témájának célja e források megismertetése, ezt követően a részletekre kiterjedő kérdések szakmai megválaszolása sem marad el.

Programtervezet: Kátai Gábor, a Mobilitás hálózati igazgatója, Budapest A magyarországi és az európai uniós források felhasználása Sikeres együttműködési programok bemutatása: Bővízi László, a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség elnöke Cserkészek határok nélkül Kovács Zsolt, a Trívium programvezetője, Miskolc Trívium Péter Orsolya, a Kovászna Megyei Művelődési Központ referense, Sepsiszentgyörgy Öcsi József, a Közép-Dunántúli Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda vezetője, Veszprém Félúton – a Székelyföld, Közép-Dunántúl és a Csallóköz (Felvidék) régióiban tevékenykedő ifjúsági vagy ifjúsági szolgáltató civil szervezetek együttműködése

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

KÖRNYEZETVÉDELMI SZEKCIÓ A romániai környezetvédelmi civil szféra önszervezõdése és érdekérvényesítése Szervező: Kovács Zoltán Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke Cím: 400750 Kolozsvár, O.P. 1, C.P. 1154 Mobil: +40-744-603930 e-mail: kcsongor@yahoo.com, greentransylvania@yahoo.com

tavalyi környezetvédelmi szekcióülés témája a romániai környezetvédelmi civil szféra helyzetét tárgyalta az EU-s csatlakozás előtt és után. Itt született meg az a határozott igény, hogy az erdélyi magyar környezetvédőknek elsősorban önszerveződésre és érdekképviseletre van szükségük. Legvitatottabb dilemmánk volt, hogy lehet-e egyáltalán romániai magyar környezetvédelmi civil szféráról beszélni, elkülöníthető-e a magyarság és a románság a környezetvédelemben? A Civil Fórum jellegéhez igazodva végül a romániai magyar hatalmi szférák irányába történő érdekképviseletről beszéltünk. Ugyanakkor a ta-

Programtervezet: Potozky László, a Polgár-Társ Alapítvány igazgatója, Csíkszereda A Környezetvédelmi Civil Szervezetek rendszerváltás utáni eredményei Romániában Korodi Attila, államtitkár, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Bukarest Az állami és civil szféra kapcsolata és együttműködési lehetőségei Romániában valyi szekcióülés már nem adott lehetőséget arra, hogy kidolgozzuk ennek az érdekérvényesítési igénynek a kielégítéséhez szükséges lépéseket. Az idei környezetvédelmi szekcióülés ezt pótolni kívánja. Célunk a romániai magyar hatalmi szférák felé irányuló érdekképvi-

seleti rendszer kiépítésének megtervezése, az eddigi eredmények és próbálkozások kiértékelése, továbbá fontos szerepet szánunk az erdélyi civil szervezetek önszerveződésének előmozdítására, hiszen az önszerveződés és az érdekérvényesítés elválaszthatatlan kiegészítői egymásnak.

MÉDIA SZEKCIÓ Miként segíti a média a civil szervezeteket céljaik megvalósításában? Szervező: Karácsonyi Zsigmond, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének ügyvezetője Cím: 540027 Marosvásárhely, Tusnád u. 5. sz. Tel/fax: +40-265-268688 Mobil: +40-740-038670 e-mail: mure@mure.ro

z utóbbi tizenöt esztendőben robbanásszerűen megnőtt a civil szervezetek (lásd alapítványok, egyesületek, stb.) száma. Ugyanakkor a szokványosnak is nevezhető területek mellett – mint például a népi kultúra ápolása, irodalmi-művészeti mozgalmak támogatása, a települések hagyományőrzése, a környezetvédelem, és természetesen a fogyatékosok, rászorultak megsegítése – megjelentek a

Programtervezet: Ambrus Attila, a MÚRE elnöke Miért nehéz, ami könnyű? A kommunikációt tanulni kell Cristi Teodorescu, a CJI (Független Újságíróközpont) szakértője Civil kezdeményezésből kormányhatározat Bellai László, az e-M@sa főszerkesztője Miként kommunikálnak az újságírók, ha civilek? nagyon kis csoportot vagy réteget mozgósító kezdeményezések is. Ez a

gazdag és színes kínálat nem egy esetben zavaró is lehet. Esetenként

civil fórum

egymás konkurensei, sőt gáncsoskodói is lehetnek (lásd a környezetvédő csoportok harcát Marosvásárhelyen). Ilyen körülmények közt nehéz pontosan artikulálni a civil szervezetek célját és eredményeit. Ráadásul a médiában dolgozók sem felkészültek ezen a területen. Így a civilekről szóló

tudósítások többsége felszínes beszámoló valamely rendezvényről. A megnyitók, avatóünnepségek és pohárköszöntők tömkelege a médiában eltereli a figyelmet az orvoslásra váró gondokról. Ezért fontos, hogy a civil szervezeteknek legyen médiastratégiájuk, hatékony együttműködésük a

területükön jelen levő sajtótermékekkel. Nem kell mindig, mindenáron szerepelni, csak amikor van kommunikálni való. Kell ismerni a médiumok sajátosságait, esetenként tudatosan kell élni ezekkel a specifikumokkal.

MÛVELÕDÉS SZEKCIÓ Közmûvelõdési élet a kulturális autonómiában Szervező: Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület ügyvezető elnöke és a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság elnöke Cím: 400183 Kolozsvár, Gheorghe Lazăr u. 30. sz. Tel/fax: +40-264-434110 Mobil: +40-742-085406 e-mail: szabedi@emke.cluj.astral.ro

z autonómia kérdése az erdélyi magyarság központi problémájává vált. Egyértelmű, hogy a különböző autonómia-formák megteremtése, mely közösségünk teljes önrendelkezéséhez kell vezessen, egy viszonylag lassú folyamat eredménye lesz. Hisz mindenekelőtt azokat az intézményeket kell megteremteni, amelyek majd a teljes körű autonómia működését lehetővé teszik. Romániában a jelenlegi politikai helyezet jó lehetőséget teremt ennek a hosszú folyamatnak a határozottabb beindítására. Az első lépés a kulturális autonómia megteremtése kell legyen, amely mint tudjuk, beépült a kisebbségi törvénytervezetbe is.

Programtervezet: Kötő József, államtitkár, Tanügyi és Kutatási Minisztérium – Vitaindító előadás Az előadó a következő kérdésköröket fogja érinteni: – milyen változásokat hozhat ez az autonómia-forma a romániai magyar művelődési életet fenntartó civil szervezetek működésében, és az új helyzetben hogyan tevékenykedjenek majd az identitásuk megőrzéséhez; – hogyan kapcsolódhatnak majd a kulturális autonómia jegyében a művelődési civil szervezetek a román a társadalomhoz; – mit jelenthet majd a romániai ma-

gyarok kulturális autonómiája az anyaország számára, és ez hogyan csapódhat le a művelődési életünkben; – hogyan viszonyulhatnak majd a kulturális a civil szervezeteink az autonómia jegyében az európai kultúrkörhöz, hisz az EU a kulturális sokszínűség megteremtésére törekszik. Az előadás után kibontakozó beszélgetésen lehetőséget akarunk teremteni arra, hogy a résztvevők a saját civil szervezeteik szemszögéből értékeljék a hallottakat.

OKTATÁSI SZEKCIÓ Mûködõ iskolaszékek és az iskolák alapítványainak helyzete, az EU-s csatlakozás kínálta lehetõségek Szervező: Szőcs Judit, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke Cím: 400037 Kolozsvár, Decebal u. 72. sz. Tel/fax: +40-264-434148 e-mail: gktok@cluj.astral.ro Moderátor: Bajcsi Ildikó, a Bod Péter Tanítóképző igazgatója, Kézdivásárhely

z állami oktatási rendszer és a civil szféra kapcsolódási pontjaiként is említhetjük az isko-

lák mellett kialakult civil szervezeteket, a régebben kialakult iskolaszékek hálózatát. Ezek a szervezetek,

szerveződések az oktatók, az egyes iskolák, a tanulók számára olyan lehetőségeket nyit(hat)nak meg, ame-

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

lyek az állam által biztosított ellátás mellett szükségként jelentkeznek. De kihasználjuk-e ezeket a lehetőségeket? Mivel foglalkozik, foglalkozhat egy-egy ilyen szervezet? Milyen szerepük lehet(ne) az iskolaszékeknek? Ezekkel a kérdésekkel szeretnénk e szekció alkalmával alaposabban foglalkozni. Az iskolaszékek jelenlegi helyzetének és a működésüket szabályozó, lehetővé tevő szabályozások számbavétele, továbbá ezek ismeretében a pozitív előrelépés lehetőségei lesznek közös beszélgetésünk témái. A fenntarthatóság kérdése u-

Programtervezet: Bajcsi Ildikó, a Bod Péter Tanítóképző igazgatója, Kézdivásárhely Hogyan segítik a civil szervezetek az oktatást? Demeter Miklós, a Váradi József Általános Iskola igazgatója, Sepsiszentgyörgy Iskolaszékeink helyzete – betöltendő szerepük Ákos Zoltán, a főtanfelügyelő-helyettes, Nagyvárad Korodi Hajnalka, a Kovászna megyei RMPSZ elnöke, Sepsiszentgyörgy Milyen támogatási lehetőségek állnak rendelkezésére az oktatási intézményeknek és civil szervezeteiknek? gyanolyan súlypontos, mint a szerveződés maga, ezért azokat a létező támogatási rendszereket, lehetősége-

ket is számba vesszük ez alkalommal, amelyekre alapozni lehet az előremozdulással.

SZOCIÁLIS SZEKCIÓ A szociális civil szervezetek nyilvánossága és lobbia az EU-s csatlakozás folyamatában Szervezők: Elekes Zoltán, a Gyulafehérvári CARITAS csíkszeredai kirendeltségének ügyvezető igazgatója Cím: 4100 Csíkszereda, Szék u. 147. sz. Tel: +40-266-315521 Mobil: +40-744-697770 e-mail: caritasinfo@topnet.ro Knecht Tamás, a Caritas-médiairoda médiareferense Cím: 400384 Kolozsvár, Sesului u. 2/11. Tel/fax: 307056; Mobil: 0744-784850 e-mail: caritas@cluj.astral.ro

ármely civil szervezet, amely nem kommunikál környezetével, figyelmen kívül hagyja a nyilvánosság jelzéseit, rövid életre van ítélve. Különösen érvényes ez a szociális szervezetekre, mivel legtöbb esetben jövedelmük bizonyos részét bel- és külföldi adakozók biztosítják. De a kommunikáció nem csak a már működő és a potenciális pénzforrások gazdái felé kell megvalósuljon. Kommunikálni kell a szervezet célcsoportjával/célcsoportjaival is. Visszajelzéseik igazolják, hogy hűek maradtunk-e célkitűzéseinkhez, hivatásunkhoz. Ugyanakkor kommunikálni kell a nagy nyilvánossággal is többek között azzal a nem véka alá rejtett szándékkal, hogy az idea követőkre találjon, és hogy az összefogás a civil társadalom felnőtté válását (is) szolgálja. A kommunikáció szolgál jó alapul a szervezetek egy másik életbevágóan fontos tevékenységéhez is, a manapság sokat emlegetett lobbi-

munkához. A lobbi nem más, mint a politikum befolyásolása céljaink megvalósulását segítő döntések meghozatalára, legyen ez helyi hatóságok, központi kormányzat vagy törvényhozás szintje, vagy az egyre aktuálisabbá váló európai intézményeké. Egy kissé talán nehezen hihetőnek tűnik, hogy akár Csíkszeredából is lehet befolyásolni egy brüsszeli döntést, de a Nyugat-Európában dolgozó kisebb-nagyobb szervezetek már nem tartják ezt lehetetlennek.

Tudatosan építkeznek, kisebb, majd mind nagyobb szakmai hálózatokhoz csatlakoznak, amelyek mintegy csatornaként juttatják el az üzeneteiket az európai uniós döntéshozók asztalára. Hogyan tesszük mi és mások ezt helyi és kormányzati szinten, milyen lépéseket kell megtegyünk, hogy hangunk egyre erősebbé váljon? – ezek a kérdések, amelyekre együtt fogjuk keresni a válaszokat a szociális szekció keretében.

Programtervezet: Szabó István, az Asociaţia pentru Relaţii Comunitare programfelelőse, Kolozsvár Az érdekérvényesítés fontossága a romániai civil szférában Patrick De Bucquois, az Európa Caritas szociálpolitikai tanácsadója, Belgium Lobbi az európai intézményeknél Andreia Moraru, a Fundaţia Transilvania Alpha programfelelőse, Marosvásárhely Nyilvánosság és lobbi, akár együtt is

civil fórum

SZÓRVÁNY SZEKCIÓ Önrendelkezési perspektívák a szórványmagyarság vonatkozásában Szervező: Bálint Róbert-Zoltán, unitárius lelkész Cím: 332015 Petrozsény, Temesvár út. 14. sz. Mobil: 0740-173729 e-mail: balintro@yahoo.com

z EU-s csatlakozásunk folyamatában szükségszerű és aktuális az önrendelkezés kérdésének boncolgatása, hiszen létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen közösségünk szempontjából. Az önrendelkezés lehetőségei eddig főként politikai és társadalmi diskurzusokban jutottak kifejezésre. A kézzelfogható cselekvés bár időszerű, mégsem valósult még meg. Az autonómia megmaradásunk záloga. A szórványban élő magyarság számára a kulturális autonómia alapfeltételeinek megteremtése, az oktatási intézmények, az infrastruktúra kiépítése még komoly problémaként jelentkezik. Etnikailag elszigetelt környezetükben az anyanyelv használata – és ezáltal magyar közösségként való megmaradásuk – az oktatási intézmények kiépítése révén válik lehetségessé. A Civil Fórum konferencia szórvány szekciója ez alkalommal az ön-

rendelkezés kérdéskörét az alábbi altémák megvitatása révén célozza meg: 1. A civil szervezetek alapvető joga az önrendelkezésre az EU-s csatlakozás perspektívájából (önrendelkezés – szórványszervezetek – anyagi források) 2. Önrendelkezés – az anyanyelv hasznossága (kulturális autonómia – anyanyelvi oktatásunk kiépítése – kulturális önazonosság) 3. Önrendelkezés – a szórványmagyarság megmaradásának feltétele a demográfiai tények tükrében. A szórvány szekció célja az önren-

delkezés által megteremthető közösségi rehabilitáció, az anyanyelv hasznosságának felvázolása, mindez a civil szervezetek szerepvállalása révén. Szekciónk keretében arra keresünk választ, hogy a szórványban lévő civil szervezetek önrendelkezési perspektívái miként teszik lehetővé peremhelyzetük csökkentését, a tömbmagyarság és szórványvidék kapcsolathálójának dinamikus, információ-orientált kiszélesítését. Szekciónk vitaindító előadásait követően a résztvevők is bekapcsolódhatnak hozzászólásaikkal.

Programtervezet: Vetési László, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi előadója, Kolozsvár Dr. Veres Valér, a BBTE Szociológia Tanszékének előadó tanára, Kolozsvár A szórványosodás demográfiai mutatói az erdélyi magyarság körében Dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke, Temesvár Önrendelkezés és szórványhelyzet

Tematikus tanácskozás Elvek és szabályok a hazai támogatási rendszerben Meghívottak: Markó Béla, az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriumának elnöke Takács Csaba, a Communitas Alapítvány elnöke Moderátor: Sebestyén István, civil társadalmi kutató (Budapest, a Civil Szemle foszerkesztője)

tematikus tanácskozás célja, hogy a Communitas Alapítvány és az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriuma által kezelt támogatási összegek elosztásának közérdekű módozatait feltárja a civil szféra képviselői számára. Ennek megfelelően a tanácskozás meghívottjai az említett alapítványok kuratóriumának elnökei. A tanácskozás célja lehetőséget teremteni a támogatási rendszert meghatározó működési elvek és szabályok minél szélesebb körben történő megbeszélésére az alábbi témakörök mentén: 1. A támogatási rendszer általános szabályzata. A pá-

lyázati kiírások keretösszegeinek szaktestületenkénti megállapítása. 2. A szaktestületi tagok kijelölésének módja. Ki számít szakértőnek az adott területen? 3. A pályázati kiírások témáinak meghatározása. 4. Az elbírálási szempontok: melyek ezek, és milyen elvek és szabályok szerint történik az értékelés? Meghívottainkat a fentiekben ismertetett kérdések megválaszolására kérjük fel, amelyeket a jelenlevő civil szférában dolgozó szereplők kérdései és hozzászólásai követnek.

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

Beszámoló Együttmûködési sikertörténet Kovászna megyében

gy demokratikus társadalom kialakulásához szükséges annak minden rétegében az önszerveződő civil szervezetek munkája. Az elmúlt évtizedben Kovászna megyében, akárcsak egész Erdélyben erősítve a helyi civil akaratot gomba módra szaporodtak a civil szervezetek. Számos példa, sikertörténet igazolja a civil szféra szerepét a kultúra fejlődésében, terjesztésében. Természetesen ez az út néha göröngyös, akadályokba ütközik, de a civil szerveződések esetében a lendület, az önkéntes lelkesedés és a kitartás mindig eredményhez vezet. A közösségi értékeink tudatosítása, szakismereteink bővítése és tapasztalatainak összegyűjtése lendületet kell adjon a közösségi tevékenységnek. A „Közművelődési szakemberek képzésé“-nek ötlete is hasonló meggondolásból született. Bár a Kovászna megyei Művelődési Központ és a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület szakmai együttműködése már évek óta tart, a társszervezőség 2005 januárjától jegyezhető, a fent említett képzés kapcsán. Szándékunk egy rövid képzés megszervezése volt, amely gyakorlatias és hatékony szakmai információkat nyújt a megye településein, a közművelődés területén dolgozó

embereknek. Noha elsősorban az aktív művelődésszervezőknek kívántunk segítséget nyújtani, fontosnak tartottuk bevonni a szakma iránt érdeklődő fiatalokat is. Az öt alkalom öt témakör köré szerveződött, amelyek az alapfogalmak tisztázásától a rendezvényszervezésen át az anyagi alapok előteremtési módjáig ölelték fel a művelődésszervezők hétköznapjainak problémáit. A résztvevők a megye különböző településeiről (Csernáton, Réty, Bodok, Barót, Torja, Bölön, Kökös, Zabola, Erdőfüle, Árkos, Zágon, Sepsiszentgyörgy), az intézményes és a civil szférából egyaránt érkeztek, ezért a bentlakásos hangulat összeforrt csapatot és életképes projektterveket szült. A meghívott előadók közül dr. Papp Kincses Emese, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem előadója Köznapok és ünnepek címmel tartott művelődéstörténeti előadást, Dáné Tibor Kálmán, az EMKE ügyvezető elnöke a Népfőiskolák történetéről beszélt, Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány elnöke, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem előadója Marketingfogások művelődésszervezőknek címmel tartott gyakorlattal egybekötött előadást.

A képzést követően – amelynek ismétlését az őszre tervezzük – Kovászna megyében a művelődés terén újabb lendületet nyert a civil és intézményes szféra közötti kommunikáció, információcsere és együttműködés. Elmondható, hogy vannak települések, ahol az önkormányzatok mellett a már múlttal rendelkező civil szervezetek nemcsak a pénzforrások felkutatásában nyújtanak segítséget, hanem adott esetben a művelődési programok fő- vagy társszervezőivé váltak. Igencsak ajánlott az intézményes szféra részéről a segítségnyújtás, mert a civilek minden esetben a közösségi akaratot tartják szem előtt, és is azon munkálkodnak, hogy tovább hagyományozódjanak azok a szellemi és tárgyi értékek, amelyek az európai egységben mássá teszik nemzetünket, és ez által is biztosítják megmaradásunkat.

Péter Orsolya Kovászna Megyei Művelődési Központ – kulturális turizmus és PR-felelős e-mail: orsi@creatio.cosys.ro

AZ V. CIVIL TÁRSADALOM NAPJA NAGYVÁRADON – 2005 Kultúra és a civil szervezetek

Festum Varadinum 2005 ünnepségsorozat keretében 2005. április 26. és 28. között került sor Nagyváradon az immár hagyományossá vált rendezvényre. Az utóbbi

időszak legfontosabb nagyváradi civil találkozójának fő céljai voltak: megerősíteni a civil szervezetek közötti kapcsolatokat és az együttműködést, ismertetni a szakmai tapasztalatokat,

megbeszélni a civil szervezetek és a kulturális intézmények jövőjét érintő főbb kérdéseket. A Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) égisze alatt sorra ke-

58 rült rendezvény a civil szervezetek összefogása által jött létre, ezek közül az egyik fő szerepet a Sapientia Varadiensis Alapítvány játszotta. Az Ady Endre Líceum könyvtártermében megtartott találkozót dr. Fleisz János történész, a BINCISZ elnöke nyitotta meg. Beszédében kifejtette, hogy a civil szféra fejlődésében újabb korszakhatárhoz érkezett, és szükséges a magyar civil szerveződések kérdését a jelenlegi helyzethez igazítva tárgyalni. A meghívott vendégek közül először dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöke üdvözölte a tanácskozás részvevőit. Előadásának címe Civil szervezetek, kultúra és az európai integráció volt. Ebben kifejtette, hogy a fejlett nyugati társadalmakban a gazdaság, a politika és a civil szerveződések között egyensúly alakult ki. A kelet-európai társadalmakban az előadó szerint csak az EU-integráció hozhatja meg az egyensúlyt e három szféra között. Ezt követően Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere köszöntötte a jelenlévőket, kiemelve az önkormányzat és a civil szervezetek közötti partneri kapcsolat szükségességét és a város évről évre növekvő kulturális támogatását. Fodor József római katolikus általános helynök beszédében a civil szervezetek és az egyház közötti együttműködés fontossá-

civil fórum

gát hangsúlyozta, és felhívta a figyelmet a kulturális értékek iránti nyitottság jelentőségére. Bodó Barna, a kolozsvári Erdélyi Magyar Civil Szervezetek Szövetségének alelnöke az erdélyi magyar civil szféra érdekvédelme és képviselete problémái mellett a kisebbségi törvénynek a civil szervezetekre vonatkozó kitételeit ismertette. Romhányi András, a Magyar Kollégium elnöke (Budapest) A civil szervezetek jelene és jövője változó világunkban, Porkoláb Lajos, a Nadányi Zoltán Művelődési Központ igazgatója (Berettyóújfalu) A kulturális intézmények és a civil szervezetek együttműködése, Dáné Tibor Kálmán, az EMKE ügyvezető elnöke (Kolozsvár) a Kulturális érdekvédelem és kulturális autonómia címmel értekezett. Délután a rendezvény szakmai tanácskozással folytatódott, amelynek címe A civil szervezetek és a magyar kulturális intézményrendszer volt. Meghívott előadók: Egyed Albert (Budapest), Muzsnay Árpád (Szatmárnémeti), Meleg Vilmos, dr. Sarkady Zsolt, Meleg Attila (Nagyvárad). A tanácskozást megtisztelte jelenlétével Tőkés László református püspök, aki az egyház és a civil szervezetek közötti jó együttműködés szükségességét emelte ki. Kritikus hangnemben igyekeztek a társadalmat és a magyar közösséget

érintő gondok feltárása mellett a megoldásokat is körvonalazni. A tanácskozáson több fontos kérdés is napirendre került, a kiselőadások és hozzászólások elsősorban a civil kulturális stratégia elemeit, a fejlődési lehetőségeket tárgyalták. Szó esett a szervezetek tevékenységének pozitív és negatív tapasztalatairól, az önszerveződés nehézségeiről, a különböző kihívásokkal való mind nehezebb szembesülésről is. A konferencia egyik fő jellemzője volt, hogy a jelenlévők igyekeztek az előrelépés módozatait és lehetőségeit megfogalmazni. A tárgyalt témák ismét aláhúzták a civil szervezetek sokféleségét, a fejlesztési koncepciók bonyolultságát. Dr. Fleisz János a főszervező BINCISZ és Sapientia Varadiensis Alapítvány nevében megköszönte mind a meghívottak, mind a résztvevők, szervezők, támogatók hozzájárulását. Kiemelte: a találkozó elérte célját, tanulságos volt, és megalapozta az előrelépést. Bebizonyosodott, hogy hasonló találkozókra a jövőben is szükség lesz.

Dr. Fleisz János BINCISZ – elnök e-mail: fle@freemail.hu

5. Budakalászi Találkozó – A HATÁRON TÚLI KULTURÁLIS SZERVEZETEK FÓRUMA

Két csodálatos nap

Magyar Kollégium és a Magyar Művelődési Intézet szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával 2005. június 17. és 19. között immár ötödik alkalommal gyűltek össze a Budakalászi Faluházban a határon túli magyar kulturális civil szervezetek képviselői. A 8 országból (Bosznia-Hercegovina, Csehország, Horvátország, Románia, Szerbia és Montenegró, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna) érkezett 90 küldött 110 szervezetet képviselt. Mind mennyiségében, mind minőségében ez volt az eddigi legsikeresebb Budakalászi Találkozó.

A tanácskozáson tájékoztatót tartott dr. Avarkeszi Dezső kormánymegbízott a Szülőföld programról, a Szülőföld Alap törvényről, valamint a határon kívül élő magyarok anyaországba utazásának, itt-tartózkodásának, illetve honosításának méltányosabbá tétele érdekében – az állampolgársági és az idegenrendészeti törvény módosítására – előterjesztett javaslatokról. A résztvevők fórumon kaptak választ kérdéseikre Lakatos Mihály főosztályvezetőtől (Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma), C. Tóth János osztályvezetőtől (Határon Túli Magyarok Hivatala) és Egyed Albert titkárság-

vezetőtől (Magyar Művelődési Intézet). Három szekcióban (Civil szféra – politika, Ifjúság, Kitörési stratégiák) folyt az időszerű kérdések feldolgozása. A küldöttek a tanácskozás végén egy nyilatkozatot fogadtak el; egyben elhatározták, szövetséggé alakulnak, hogy érdekeiket hatékonyabban tudják érvényesíteni. A krónikához hozzátartozik még az is, hogy a tanácskozás második estéjén a résztvevők együtt fogyasztották el a közös Kárpát-medencei kenyeret, amit a magukkal hozott lisztből, kovászból és sóból sütött a Faluház népművelője.

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

Az 5. Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fórumának Zárónyilatkozata A Budakalászi Találkozón résztvevő 110 – romániai, szlovákiai, szerbiamontenegrói, horvátországi, bosznia-hercegovinai, ukrajnai, cseh- és morvaországi, szlovéniai – civil szervezet képviselői, a 2005. június 17-19. között tartott tanácskozás eredményeként kinyilatkoztatja: 1. Az 5. Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fóruma létrehozza a Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Szövetségét, melynek ügyvezetői teendőinek elvégzésével megbízza Romhányi Andrást, a Magyar Kollégium Kulturális Egyesület elnökét és Halász Pétert, a Honismereti Szövetség elnökét. 2. Létfontosságúnak tartjuk, hogy e Szövetség a 6. Budakalászi Találkozón jogi státuszt nyerjen, melynek feltételeit a csatlakozni szándékozó civil szervezetek teremtik meg. 3. Szükségesnek tartjuk, hogy a közép-kelet-európai régióban élő ma-

gyarság értékteremtő jelenlétéről mostani jogi és társadalmi helyzetéről, a kívánatos jövőképéről a térség egészében megfelelő információkat közvetítsen. 4. Nyomatékosan kérjük a támogatások elosztási rendszerének reformját, biztosítva ezáltal a civil szervezetek igényének és véleményének figyelembevételét a döntéshozatalban. 5. Továbbra is ragaszkodunk az egységes magyar nemzethez való tartozás jogához, ezért felkérjük a mindenkori magyar kormányt, hogy mihamarabb találja meg a határon túli és határon belüli magyarokat egyformán megnyugtató erre vonatkozó megoldást, megadva áttelepedés nélkül a magyar állampolgárságot. 6. Kérjük a magyar kormányt a határon túli magyarság autonómia-törekvéseinek diplomáciai eszközökkel való hatékony támogatására, a területi, kulturális és személyi elvű autonómiaformák helyzetenkénti alkalmazásához. 7. Nehezményezzük az írott és elektronikus sajtó közömbösségét, távolmaradását.

8. Örömmel üdvözöljük az ifjúság szerepvállalását, melynek bizonyítéka az ifjúsági civil szervezetek hangsúlyos jelenléte a Fórumon. 9. Egyetértve a NKÖM felkérésével, sürgetjük a Kárpát-medence épített magyar örökség regiszterének elkészítését, melyben az illetékes kormányzati szervek és civil szervezetek kölcsönösen partnerekké válnak. 10. A 2004. december 5-e után is bennünket a magyar identitástudat megőrzése és erősítése, a magyar nemzeti érzés ápolása, a keresztény értékrend fokozottabb érvényesítésének elve vezérel. Tisztelettel köszönetet mondunk a Fórum szervezőinek és támogatóinak az 5. mérföldkő elérésének lehetőségéért.

Romhányi András Magyar Kollégium – igazgató e-mail: magykoll@mail.tvnet.hu

Hírek és felhívások A civil társadalom fejlesztésének támogatása A CREST Forrásközpont – a FORNETTI ROMANIA kereskedelmi társaság támogatásával létrejött „CIVIL TÁRSADALOM FEJLESZTÉSE – 2005“ programot kivitelező egység minőségében felhívja az észak-nyugati és nyugati régióban működő nonprofit szervezetek figyelmét, tegyenek le pályázati kéréseket a fent említett program keretében, vissza nem térítendő támogatás elnyerésére. A program célja hogy fejlessze a nonprofit szervezetek intézményi kapacitását, megerősítse és kiterjeszsze tevékenységeiket, sokszorosítsa tapasztalataikat. A program első fázisa 2005-ben zajlik az észak-nyugati régió megyéiben (Bihar, Beszetrce-Naszód, Kolozs, Szilágy, Szatmár, Máramaros), illetve

a nyugati régióban (Arad, KrassóSzörény, Hunyad, Temes megyékben), majd 2006-tól a lefedettség nagyobb területet ölel fel. Pályázni a következő szakterületeken lehet: szociális, egészségügyi, kultúra, oktatás, sport, ifjúság, ökológia, európai csatlakozás, határon túli együttműködés, közösségfejlesztés. A program keretén belül kiosztásra szánt összeg 2 milliárd lej (200 000 erős lej), az egy projektre szánt vissza nem térítendő összeg pedig 180 millió lej (18 000 erős lej). A projektek időtartama nem haladhatja meg a 6 hónapot, ám különleges esetekben, ahol a projekt szerkezete nem oldható meg másként, a finanszírozó és a felhasználó között létrejött egyezmény alapján ez az időszak meghoszszabbítható 9 hónapra. A pályázással kapcsolatos információk részletes leírása megtalálható a TÁMOGATÁSI CSOMAGban, a-

mely a következő honlapokról tölthető le: www.crest.ro vagy www.fornetti.ro. További információért forduljanak Sabina Chirvai-hoz (jogász, programkoordinátor, CREST): telefon: 0261-706736, 706737, 714580, fax 0261-714580, e-mail: office@crest.ro; hétfőtől péntekig 09.00-13.00 és 15.00-19.00 óra között, legkésőbb 2005. július 28-ig. Leadási határidő a CREST székhelyén: 2005. augusztus 11., 18:00 óra. Cím: Centrul de Resurse CREST 440014 – Satu Mare, P-ţa Libertăţii nr. 14 Postacím: 440014 – Satu Mare, Str. Gavril Lazar nr. 25/4 Telefon: +40-(0)261-706 736, 706 737 Telefon/Fax/Robot:+40-(0)261-714 580 Mobil: +40-(0)722-950 157 e-mail: office@crest.ro web: http://www.crest.rom, http://www.telecentru.ro

60 MIT-kezdeményezés a támogatási struktúrák megreformálására A MIT elnöksége 2005. június 13-án átadta a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MaCiSZESZ) Igazgató Tanácsának a hazai és magyarországi támogatási rendszerek átalakítására kidolgozott és további vitaanyagnak szánt tervezetét. A MIT elnöksége felkérte az erdélyi civil ernyőszervezet vezetőségi tagjait, hogy a továbbiakban vállalják és képviseljék az ügyet. A továbbiakban – megfelelő társadalmi vitát kezdeményezve – a MaCiSZESZ felelőssége egy olyan támogatási rendszer kidolgozása, mely biztosítja, hogy az erdélyi magyar civil szféra pártállástól függetlenül részesülhet az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány támogatásaiban. Ebben a már többször elkezdett folyamatban az első vitaanyagnak számít a MIT tervezete. Forrás: ermacisz levelezőlista

Megrendelhető a moldvai magyar iskola építését segítő téglajegy-CD „Úgy érzem, hogy jelenleg a csángó testvéreink folytatnak legelkeseredettebb harcot a megmaradásukért. Álljunk ki melléjük, vállaljunk szolidaritást velük!“ (Böjthe Csaba) „Meg kell teremtenünk szülőföldjükön a lehetőséget, hogy magyarul tanulhassanak tovább. Nagy és szép feladat ez, olyan munka, amelyet eddigi tapasztalatunk, legjobb tudásunk, akaratunk és hitünk segédletével – és nem utolsósorban az Önök hozzájárulásával, a téglajegyekkel – meg fogunk valósítani.“ (Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási felelőse) Most már az internet révén is megrendelhető a moldvai magyar iskolaközpont építését támogató téglajegyCD. A „Regina Pacis“ csángóföldi iskolaközpont Rekecsinben épül majd fel, Bákó városától 25 km távolságra. A Moldvai Csángómagyar Szövetséget iskolaépítési szándékában az Erdélyi Magyar Könyvklub is támogatja: a Szövetség céljainak ismertetése mellett felvállalják a téglajegyek katalógusukban való meghirdetését és az adományok gyűjtését. Rendelje meg Ön is a „téglajegyet“, és járuljon hozzá a csángómagyar isko-

civil fórum

la építéséhez. Az adományozónak a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége részéről a téglajegyekkel együtt egy másik CD-t is küldenek ajándékba. Ez a lemez a Szövetség tevékenységét ismertető szöveg- és képanyag mellett tartalmazza a 2004-es Szeret-menti Gyermek Énekverseny gyűzteseinek énekeit is. Egy „téglajegy“ ára 150 000 lej (15 új lej). Megrendelni, postai utánvéttel, a pontos cím megadásával, a rendeles@emk.ro e-postacímen lehet.

A legveszélyeztetettebb romániai műemlékek jegyzéke Az Europa Nostra páneurópai szövetség védnöksége alatt a Transylvania Trust Alapítvány felhívást hirdet a legveszélyeztetettebb romániai műemlékek jegyzékének elkészítésére. A tervek szerint az évente egyszer, a műemlékvédelem világnapján – április 18-án – közzéteendő lista célja a figyelemfelkeltés, a közvélemény érzékenységének fokozása, annak a ténynek a tudatosítása, hogy az ezredforduló Romániájában a gazdasági és társadalmi átalakulás folyamatában a műemlékvédelem sokszorosan hátrányos helyzetben van, és ennek következménye a műemlékállomány és az építészeti örökség értékeinek jelentős károsodása. Mindez hatványozottan történhet ott, ahol még csak társadalmi igény sincs az építészeti értékek védelmére. A lista összeállításában a Transylvania Trust Alapítvány a romániai szakmai civil szervezetek és szakemberek aktív közreműködésére számít. A listára jelöltethető bármilyen tényező által veszélyeztetett, az építészeti örökség bármely kategóriájához tartozó különálló épület, épületegyüttes, vagy valamilyen közös vonással rendelkező, egymástól jelentős távolságra levő épületekből álló csoport, történeti település, régészeti övezet, történeti kert vagy kultúrtáj. A veszélyeztetettség meghatározásánál figyelembe lehet venni a legváltozatosabb tényezőket, legyenek azok fizikaiak, társadalmiak, politikaiak vagy gazdaságiak. A tulajdonképpeni listának tartalmaznia kell az objektum lényeges adatait, azaz a műemlék nevét, helyét és keletkezésének korát, a veszélyeztető tényezők leírását, valamint 1-3 digitalizált felvételt. Jelöléseket beküldhet bárki, műemlék-tulajdonos, szakember vagy a

műemlékek sorsát szívén viselő polgár. A jelölések határideje 2005. december 31. Egy erre a célra összehívott szakember-zsűri a beküldött jelöléseket elemzi, majd a nyilvánosságra hozandó listát összeállítja. A zsűri törekedni fog a műemléktípusok és veszélyeztető tényezők szerinti változatosságra, a földrajzi szórásra és kiegyensúlyozottságra. A jelöléseket a www.transylvaniatrust.ro honlapról letölthető űrlapon az sos@ transylvaniatrust.ro e-mail címre, vagy az alapítvány postacímére (Fundaţia Transylvania Trust, OP I CP 379, CLUJ NAPOCA) várjuk. A kezdeményezés példával való illusztrálására a szervezők elkészítettek egy Erdély 11 megyéjét átfogó veszélyeztetett műemlék jegyzéket. Forrás: Erdélyi Napló

ZÖLD LÉPÉSEK a biodiverzitás megőrzésére Az Olt völgyének mocsaras vidékén, a Csomát-Bálványos mikrorégió észak-nyugati oldalán 2005. június 15től az ACCENT GeoÖkológiai Társaság projektet indított „a biodiverzitás megőrzésére az Olt völgyének mocsaras vidékén, a Csomát-Bálványos mikrorégió észak-nyugati oldalán“ címmel. A projekt célja az említett régió „Natura 2000“ elnevezésű természeti rezervátummá nyilvánítása, a közösség bevonása konkrét növényzet- és állatállomány-megőrzési tevékenységekbe úgy, hogy a helyi közösség (földbirtokosok) hosszú távon használhassa a természeti kincseket. A projekt társszerzői a tusnádi községháza, a tusnádi Ökoturisztikai Információs Központ, a Kárpát Alapítvány, a Csomád-Bálványos Egyesület, a csíkszeredai Környezetvédelmi Ügynökség és a Tusnádi Társtulajdonosok. A projekt anyagi támogatója az ENSZ Fejlesztési Program – Globális Környezetvédelmi Alap – Kis Projektek Románia-szekciója. További információk:

PILBÁTH G. Attila projektvezető ACCENT GeoÖkológiai Társaság Tel./Fax: 0268 412 397, 0723 357 650 e-mail: contact@ogaccent.ro Honlap: www.ogaccent.ro

Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?

„SÓLYOMSZÁRNYON“ Nemzetközi ifjúsági tábor Püspökladány – 2005. július 25-31. A debreceni „Segítsd a gyermeket“ Alapítvány és a Hangfogó Kulturális Egyesület az idén nyáron ismét megrendezi nemzetközi ifjúsági táborát határainkon túli magyar származású, illetve magyarországi fiatalok részvételével. A táborokba olyan 12-18 éves fiatalok jelentkezését várják, akik szeretnék angol, német, illetve magyar nyelvtudásukat fejleszteni, érdeklődnek népünk történelme, kultúrája és hagyományai iránt, szeretnek sportolni, szórakozni, vagyis a nyári szünidő egy részét hasznosan és kellemesen akarják eltölteni. Hazánkban ez a legnagyobb olyan tábor, ahol immár 15 éve találkoznak egymással magyar származású fiatalok, szerte a nagyvilágból. A tábor központjában lévő uszoda, lovas pálya és evezőstó, kiváló feltételekkel és egészséges környezettel várja a fiatalokat. A tábor rövid programja: – napi 3 óra angol, német vagy magyar nyelvoktatás /kezdők és haladók/ – sportágak: lovaglás, úszás, magyar íjászat, kajak-kenu /alapfokú oktatás/ – előadások: népünk történelme, kultúrája, hagyományaink – természetvédelem, egészséges táplálkozás – egyéb programok: magyar táncház, daltanulás, filmvetítések – sportversenyek, vetélkedők, debreceni kirándulás. Jelentkezési lap és részletes információ kérhető:

Villányi Erzsébet Cím: Nagyvárad, Delavrancea u. 10. Tel: 0743-405178 E-mail: andreavillanyi@hotmail.com

Mesefalu A Székelyudvarhelyen működő Artera Alapítvány szervezésében idén is sor kerül a Mesefalu megszervezésére. Ha az alkotótábor szellemiségét kívánjuk kifejezni, akkor a szervezők megfogalmazása találóan ragadja ezt meg: hagyományőrzés értékteremtéssel.

A szórakoztató alkotótábor programjában helyet kap a kézműves mesterségoktatás, a hagyományos táncok, népdalok tanítása, a mesemondás. Szabadidős tevékenységekként sor kerül majd kirándulásokra, betekintésre az erdőn tevékenykedő emberek életébe. Az estéket beszélgetések, tánc, ének, népi játékok, tábortüzek tarkítják majd. A táborba a szervezők elsősorban 6 éven felüli gyerekeket várnak. Céljuk ugyanis tudatosítani bennük a hagyományőrzés fontosságát, hogy abban rejlik megmaradásunk. A rendezvény szervezésében az alapítvány partnere a Zetelaki Polgármesteri Hivatal. A rendezvény helyszíne: Zetelaka Időpontja: 2005. augusztus 19-25. További információk: Artera Alapítvány Tel: +40-266-210682 E-mail: office@artera.ro Honlap: www.artera.ro

I. Nemzetközi Ökológiai Építész és Tájépítész alkotótábor A Kaláka Kör szervezésében idén első alkalommal kerül sor az alkotótábor megszervezésére. Szívügyünk a határon túli (Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Vajdaság) élő honfitársainkkal való szoros együttműködés. Ezért magyarkúti táborainkat, velük együtt gondolkodva, szervezve szeretnénk náluk is meghirdetni. Jobb gyertyát gyújtani, mint átkozni a sötétséget. Időpont: 2005. augusztus 12–23. Érkezés: augusztus 12-én péntek délutántól. Helyszín: Dunakanyar, Verőce, Magyarkút (Térképet és menetrendet később találsz a honlapon.) Szállás: Saját magunkkal hozott sátrakban. Étek: közösen főzünk, vegetáriánus ételeket. Részvételi díj: 15.000.- Ft (háromszori étkezéssel) (Határontúliaknak: 5.000 Ft) Jelentkezési határidő: 2005. július 30-ig. A tábor befogadóképessége: 50 fő.

Program Reggel: kedved szerint hatha-jóga vagy tai-chi és chi-kung reggeli. Délelőtt: tereprendezés, fa, vessző és vályogtechnikával készülő kunyhó illetve kemence építés. Délután: ebéd, pihenés, munka kirándulás a Börzsönyben, tóban, folyóban pancsolás. Este: vacsora előadások, beszélgetések tábortűz mellett dia és filmvetítés, zenés előadások. Érdeklődés, jelentkezés: Nemeskéri Péter Tel: +36-1-3379551 Mobil: +36-30-2921386 E-mail: peter.nemeskeri@telia.com Bővebben: http://okotabor.uw.hu Innen töltheted le a plakátot: http://okotabor.uw.hu/plakat.pdf

SzénaFesztivál Verespatakon A Mentsétek Meg Verespatakot Egyesület (olyan magánszemélyek és civil szervezetek /Alburnus Maior Egyesület, Rebel Music, Greenpeace CEE, Mindbomb, Efectul Fluture, Havasi Gyopár Környezetvédelmi Egyesület, Zöld Erdély Egyesület/ szövetsége, amelyek Verespatak fenntartható fejlődéséért küzdenek) idén másodjára szervezi meg a verespataki SzénaFesztivált. A fesztivál változatos és egyedi programja dinamikus, kalandvágyó embereknek szól, akik egyaránt szeretik a zenét és a természetet. A rendezvény augusztus 26. és 28. között zajlik, három nap és három éjjel. Helyszíne ezer méter magasan fekvő, költői fennsík az erdélyi aranyháromszögben található Verespatakon. A SzénaFesztivál egyedi rendezvény Erdélyben és Romániában: a változatos zene és hegyvidéki környezet mellett a programot szénajumping, vízágyúk, mászófalak, graffiti-verseny és kiállítás, környezetvédelemről szóló előadások és vetítések, illetve a helyiek életmódjának, hagyományos mesterségeinek és kultúrájának bemutatása színesíti. Fellépnek a következő együttesek: Zdob și Zdub, Shukar Collective, Sensor, Bitza, Viţa De Vie, Luna Amară, Unu&Firma, Phane Buton, Pacha Man, K-gula, Ada Milea, B.TON, Romano (G-Force Sound – Germania), Anexa 1, Target, Aria Urbana, Dahood, Implant pentru Refuz, Grasu XXL, DJ Paul, CTC, Butch, Coma, H8, Altar, Silent Strike.

62 A résztvevők várható létszáma 15 000, elsősorban fiatalok. Az elszállásolás a fennsíkon létrehozott kempingben történik, a személyszállítást – Gyulafehérvárról és Kolozsvárról – külön buszjáratok biztosítják.

Honlap táborozási lehetőségekről Jelenleg már mintegy 60 különböző táborozási lehetőségről ad részletes információt a Magyar Ifjúsági Értekezlet Nyár 2005 programja. A szervezet célja, hogy a fiatalok minél több lehetőségből válasszák ki idei vakációjuk programját – hangzott el a programot megnyitó sajtótájékoztatón. A www.nyar2005.miert.ro honlap fórum jellegű, tehát nem csupán táborozni vágyók látogathatják, hanem táborszervezők is feltehetik rendezvényük részleteit a webhelyre. Jelenleg a lehető legkülönbözőbb programú és tematikájú táborokról és szabadegyetemekről lehet olvasni, kezdve a gyerektáboroktól, az önkéntes munkalehetőségeken vagy az alkotótáborokon át a különböző fesztiválokig.

Megszületett az északerdélyi magyarok állampolgárság-igénylő űrlapja A Magyarok Világszövetsége – nemzetközi jogászok véleményezése nyomán – azon erdélyi magyaroknak és leszármazottaiknak, akik 1940 és 1947 között magyar állampolgársággal rendelkeztek azt javasolta, nyilatkozatban kérjék állampolgárságuk visszaadását. Időközben elkészült az az űrlap, amelyet kitöltve a Magyar Köztársaság hivatalban lévő elnökéhez lehet fordulni az ügyben. Az űrlap nem egy kormányhivatali dokumentum, de kitöltésével és elküldésével kifejezhetjük határozott igényünket. Mindez nem vonatkozik azokra, akik 1947. február 10-e után születtek, mert ők már román állampolgárokként láttak meg a napvilágot. Ők majd az állampolgárság megörökölhetőségének jogán igényelhetik, amennyiben előzőleg a szülő már megkapta azt. A dokumentum innen tölthető le:

civil fórum

http://www.erdely.ma/uploaded/do cuments/allampolgarsagot_vissza.doc A postai küldeményt ide kell címezni: Dr. Mádl Ferenc a Magyar Köztársaság Elnöke részére Köztársasági Elnöki Hivatal 1014 Budapest, Szent György tér 1-2.

Karnyújtásnyira az Európai Unió: új tájékoztató szolgálat 2005. május 1-jétől az EU-ról tájékozódni kívánók az Europe Direct nevű információs hálózat szerveihez is fordulhatnak. Az Unió egész területét átfogó hálózat irodáitól az állampolgárok telefonon és e-mailben kapnak választ kérdéseikre az EU bármelyik hivatalos nyelvén. Bővebb információ: Europe Direct http://europa.eu.int/europedirect

Bővebb információ: http://www.on-the-move.org/documents/European_Year_of_Workers_Mobility.doc Forrás: KultúrPont Hírlevél

Kommüniké a bolognai folyamatról A bolognai folyamatban részt vevő 45 ország oktatásért felelős minisztere és az Európai Bizottság képviselői 2005. május 20-án a norvégiai Bergenben tartott kétnapos konferencia végén kommünikét jelentettek meg a bolognai folyamat (az európai képzési rendszerek és diplomák öszszehangolása) jelenlegi állapotáról. Bővebb információ: Európai Bizottság, http://www.bologna-bergen2005.no Forrás: KultúrPont Hírlevél

Forrás: KultúrPont Hírlevél

2006: a Munkavállalók Mobilitásának Éve Európában Az Európai Bizottság 2006-ot a Munkavállalók Mobilitása Évének nyilvánította Európában. Ennek keretében számos eseményt rendeznek, tanulmányt készítenek, hogy felhívják az emberek figyelmét a munkavállalók mobilitásának kérdéseire, lehetőségeire és előnyeire.

Ifjúsági Világkongresszus A Peace Child International szervezet 700 partnerszervezetével együtt megszervezi a 3. Ifjúsági Világkongresszust Skóciában, melyre jelentkezőket vár. Téma: fiatalok egy fenntartható világközösségért. Időpont: 2005. július 30–augusztus 8. Forrás: http://www.nonprofit.hu/hirek/ egyhir/504276.html

A pályázat odaát van!

Civil szervezetek gazdálkodása és fenntartható fejlődése

Köszönjük a támogatást, amelyet nyújt jelen lapszámunk kiadásához az Illyés Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Communitas Alapítvány, Kolozsvár Városi Tanácsa (Consiliul Local al Municipiului Cluj–Napoca), a TransIndex, a Református Egyház Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontja, a COMATIM TRANS Kft. (Kolozsvár), a Kopiernicus Kft. (Kolozsvár), a Palrom Kft. (Kolozsvár).

Magyarországon: tel.: 06–1–3032887 tel./fax: 06–1–3624079 mobil: 06–30–2218057

Romániában: tel.: 0040–264–441410, 0040–264–441413 mobil: 0040–722–260137

COMATIM TRANS Kft. Menetrendszerinti járat

Esztergom – Kolozsvár (szlovák határ) menet–jövet, budapesti útvonalon légkondicionált kisbuszokkal

Indulás Magyarországról: hétfőn, szerdán, szombaton Esztergomból: 6:00 Budapestről: 7:15

Kolozsvárról: kedden, pénteken, vasárnap 6:00

A kisbuszok mobil elérhetőségei: 0040–722–416134, 06–30–2935766

Kolozsvár Városi Tanácsa (Consiliul Local al Municipiului Cluj–Napoca)

ERMACISZ erdélyi magyar civil szervezetek levelezõlistája Az ermacisz lista célja olyan fórumot teremteni, amely lehetőséget ad egymás tájékoztatására és civil társadalmunkat érintő kérdések megvitatására. Feliratkozni az ermacisz–subscribe@yahoogroups.com, lemondani pedig az ermacisz–unsubscribe@yahoogroups.com címre küldött üres levéllel lehet. Kérjük a levelezőlistára szánt leveleket az ermacisz@yahoogroups.com e–mail címre küldeni. A listagazdának szánt levelet az ermacisz–owner@yahoogroups.com címre várjuk.

ERMASZOCI erdélyi magyar szociális civil szervezetek levelezõlistája Az erdélyi magyar szociális szervezetek tapasztalatcseréjének és együttműködésének elősegítése céljával az ERMACISZA létrehozta és működteti az ermaszoci levelezőlistát. Feliratkozni az ermaszoci–subscribe@yahoogroups.com címre küldött üres levéllel lehet. A listára szánt leveleket az ermaszoci@yahoogroups.com címre kell küldeni.

2005-ös

civil

témakínálatunk 1. Civil szervezetek és önkormányzatok együttmőködése VI. évf. 1. szám, 2005. január–március

L A P

4. Szakmai továbbképzés – a civil szféra jövőjének záloga VI. évf. 4. szám, 2005. október–december

T Á R S A D A L M I

3. Miként hat egymásra a politikum és a civil szféra? VI. évf. 3. szám, 2005. július–szeptember

C I V I L

2. Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? VI. évf. 2. szám, 2005. április–június

Legyen Ön is lapunk hűséges olvasója!