Civil Fórum 2006/4

civil fórum

2

Tartalomjegyzék

Cuprins

3. oldal Somai József: Civil felelősség 4. oldal Csáki Rozália: Kényszer vagy felismerés?

5. oldal Scsaurszki Tamás: Hálózatok 8. oldal Bullain Nilda: Európai civil együttműködési modellek 11. oldal Varga Máté: Az Állampolgári Részvétel Hete 14. oldal Rajnai Gábor: A civil szféra és az állami szektor jövőbeni együttműködésének lehetőségei – a LEADER program alkalmazásának magyarországi tapasztalatai 18. oldal Kis Krisztián: Partnerség és társadalmi tőke a vidékfejlesztésben 21. oldal Besenyi Sándor: A határ menti euroregionális együttműködésről 28. oldal Bárdos Ferenc, Scsaurszki Tamás: Értékek és lehetőségek 30. oldal A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége – interjú Bodó Barnával 31. oldal Grigore Mureșan: Vidéki közösségek és régiók közötti együttműködési modellek – A ProSomeș Kistérségi Társulás 33. oldal Péter Orsolya: Az együtt gondolkodás és a közös cselekvés kerete 34. oldal Potozky László: Kaláka a közösségért, a környezetért és a hitért Recenzió 35. oldal Szenkovics Dezső: CIVIL SZEMLE, a civil társadalom szakfolyóirata Civil kurázsi 37. oldal Koczinger Tibor: Egy végbevitt jó dolog egy újabb jó dolog forrásává válik 39. oldal Balási Endre Béla: A civil társadalom szerepe a demokratikus jogállam intézményeinek ellenőrzésében Civil VitaFórum 45. oldal Kolumbán Gábor: Új megközelítések a civil szférában 47. oldal Ioana Popa: Létezik-e Romániában a döntéshozatalban való közösségi részvétel? – egy kutatás eredményei

Pagina 3 József Somai: Responsabilitate civică Pagina 4 Rozália Csáki: Silă sau recunoaștere?

Pagina 5 Tamás Scsaurszki: Reţele Pagina 8 Nilda Bullain: Modele europene de parteneriat civil Pagina 11 Máté Varga: Săptămâna implicării cetăţeanului Pagina 14 Gábor Rajnai: Viitoarele posibilităţi de parteneriate între societatea civilă și statul – experienţele implementării programului LEADER în Ungaria Pagina 18 Krisztián Kis: Parteneriatul și capitalul social în dezvoltare rurală Pagina 21 Sándor Besenyi: Colaborare euroregională transfrontalieră Pagina 28 Ferenc Bárdos, Tamás Scsaurszki: Valori și posibilităţi Pagina 30 Asociaţia Organizaţiilor Civile Maghiare din Transilvania – interviu cu dl. Barna Bodó Pagina 31 Grigore Mureșan: Comunităţile rurale și modele de cooperare interregională – Microregiunea ProSomeș Pagina 33 Orsolya Péter: Posibilităţile acţiunii și gândirii comune Pagina 34 László Potozky: Kalaka pentru mediu, pentru comunitate și pentru credinţă Recenzie Pagina 35 Dezső Szenkovics: CIVIL SZEMLE – revista de specialitate a societăţii civile Curaj Civic Pagina 37 Tibor Koczinger: Un fapt de bunăvoinţă poate să genereze alte fapte asemănătoare Pagina 39 Endre Béla Balási: Rolul societăţii civile în controlul asupra instituţiilor statului de drept Forum pentru dezbateri civice Pagina 45 Gábor Kolumbán: Noi interpretări în societatea civilă Pagina 47 Ioana Popa: Există participare publică în România?

Pagina 50 Rozália Csáki: Silă sau recunoaștere?

civil fórum

Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány

civil társadalmi lap Felelős kiadó: Egri István Főszerkesztő: Csáki Rozália Olvasószerkesztő: Szabó Attila Grafikus: Könczey Elemér Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz

Szerkesztői bizottság: Bodó Barna Kolumbán Gábor Magyari Tivadar Potozky László Sebestény István (HU) Somai József Szenkovics Dezső

Elérhetőségek: postacím: Cluj-Napoca, OP 1, CP 1004 telefon/fax: 0264–530748 e–mail: ermacisza@cluj.astral.ro

Készült a Regiostar Nyomda és Reklámstúdió nyomdájában. Megjelenik 1000 példányban. Ára: 4,5 RON, a 2006-ban megjelenő négy lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 12 RON.

ISSN 15822–4004

Civil összefogás

3

Civil felelõsség

A

civil összefogásról értekezni áldásos feladat erdélyi kisebbségi világunkban. Nem véletlen, mert a közösségünk és a hozzá tartozó egyének nagy fontosságot tulajdonítanak a saját kultúrájuk megőrzésének, nemzeti identitásuk védelmének. A nonprofit szférának kiemelkedő szerep jut ezeknek a sarkalatos feladatoknak a megoldásában, melyek szükségessé teszik a szolidaritás minden fajtájának az igénybevételét.

Az együttműködéshez, a közös munkához, a közjóhoz való hozzájáruláshoz, egyszersmind az összefogáshoz a közösség iránti vonzalom magatartásának, a közösségi érdekek vállalásának széles körű tudatosodása juttathatja el a közösség szereplőit. Ennek a tudatosodásnak a foka (ha ez fokokban mérhető…) határozza meg a közösségi részvétel nagyságrendjét, erejét és hatékonyságát.

Kisebbségi közösségünknek ez a tudatosodása a kilencvenes évek elején ugyan beindult, de elég lassú folyamatnak voltunk a szemlélői. A fordulat után a civil részvétel aktivizálódására hatott néhány fojtó erő.

Legerősebben természetesen a közösségi kultúra hiányából származó, a megelőző időszak termelte, elszemélyesedett lét gátolta a közösségi érdekek felé való fordulást. A mindent megoldó párt és állami „gondoskodás” tudatától való szabadulás folyamata nehezen alakult, mert mindjárt a kezdetén a közösség majdnem egészét átfogó nagy érdekvédelmi szövetség is szintén azt a szindrómát sugallta, hogy az felvállalja amúgy is az egész közösség teljes érdekvédelmi spektrumát, legyen az gazdaság, művelődés, oktatás, politikai, szociális vagy más érdekterület. A szakmai és a helyi igények kielégítéséért felelősséget vállalók ébredése nemsokára a ’89-es fordulat után beindította a civil szerveződési folyamatot, amely mérsékelt lendülettel fejlődő, mára már párbeszédre alkalmas szférát és a közösség fejlődésében meghatározó szerepet játszó erőt alakított ki. Ez a felfelé ívelő mozgás természetesen a növekvő részvételi szándékot is megteremtette. Sőt, a civil társadalom építésében való részvétel szándékában is látha-

tóan pozitív változás észlelhető, zói szféra együttműködését is szornemcsak a civil szférában önmagá- galmazza, a működőképes partnerban, hanem az állami és a vállalkozói ségek révén utat nyithat a nyomaszszektorban is. tó elmaradottságból való kilábalásra.

A politikum civil szférához való Az európai uniós csatlakozás és viszonyulása is igen pozitívan ala- felzárkózás korszakában az érdekkult az utóbbi időben. Az állami tá- azonosságok és együttműködési lemogatások növekedése következté- hetőségek kihasználása a civil társaben a civil támogatási összegek dalom, a gazdaság és az állam szenagyságrendje sokat javult. Úgy tű- replői között a fenntarthatóság és fejnik, az állami szektor felismerte a ci- lesztés eszközévé válik. vil szférával való szerződés társadaBár szakmailag értékelve a mai lomalakító szerepének a fontosságát romániai civil szervezetek súlyát, a és szükségességét. Ma az állam a ci- másik két szektor mellé méltó partvil szféra rendelkezésére bocsátja az nerként soroljuk pozitív mítoszuk alkalmazottak fizetéséből származó bűvöletében – látszatra a társadaadó 2%-át, civil alapokat hoz létre az lom kedvencének hisszük –, nehéz állami szerveknél (lásd Művelődési anyagi gondokkal küzdenek. A gloAlap), civil szférát fejlesztő progra- balizálódó világban az épített és mokra költségvetési keretet biztosít, szellemi kulturális értékek őrzését civil képzési struktúrákat alakít ki. vállaló és következetesen végző Erősödésével párszervezetek, egyesühuzamosan sokat jaletek a feladataikat vult a vállalkozói szekcivil részvétellel, civil Az együttmûködéstor támogatási kultúfelelősséggel, csakis hez, a közös munkárája is. A szponzoa civil összefogás úthoz, a közjóhoz való rizálás és a mecénásján oldhatják meg sihozzájáruláshoz, ság civil események, keresen. egyszersmind az rendezvények, képMéltán nyugtázzések természetes táhatjuk, hogy nőtt a összefogáshoz a mogatási erőforrásátársadalom felelősközösség iránti vonvá lett. Mindez a válségvállalása a civil zalom magatartásálalatok társadalmi szféra irányában, és nak, a közösségi szerepvállalása nönincs alapja annak a vekedését látszik iszkeptikus felfogásérdekek vállalásának gazolni. Ezért is tartnak, mely e szféra alszéles körû tudatojuk fontosnak a nyilkonyát hirdeti. Az elsodása juttathatja vánosság minél székövetkező időszakel a közösség szelesebb körű tájékozban a közösségépítéstatását a társadalmi ben a civil összefogás replõit. felelősségvállalás teértékteremtő ereje nyilrén elért lehetősévánvalóan nagyobb gekről és eredményekről, hiszen érvényre jut. ma már sok sikeres vállalkozás játA beláthatatlan sok feladattal járó szik hatékony szerepet az erdélyi felzárkózás időszakában a partikulámagyar közösség társadalmi életé- ris érdekek képviseletétől a szolidaben, hozzájárulva a civil szféra mű- ritásig és a közös érdekek megfogalködéséhez, a szociális gondok eny- mazásáig menő új orientációnak vahítéséhez vagy a kultúra támogatá- gyunk részesei, mely következtében sához. a civil szféra értelmezése is ehhez az A partnerség, együttműködés, új tudástársadalmat együtt építő összefogás, közös munka kifejezése- gondolkodásmódhoz kell igazodjon. ket a közigazgatás és a civil szektor kapcsolatában is egyre erőteljesebben halljuk. A közös programok szaporodása a tényleges együttműköSomai József dések létét igazolja. A vidékfejlesztési európai programok (lásd Leader Romániai Magyar Közgazdász program) elérése, mely a civil és a Társaság – elnök közigazgatási, de egyben a vállalkoe-mail: malortime@cluj.astral.ro

civil fórum

4

Kényszer vagy felismerés?

M

i küld oda egy másik ember- kulnak ki együttműködések, partnerhez, egy másik szervezet- ségek, mi az alapja a civil összefogáshez? Milyen helyzetben me- nak? Mitől lesz működő egy partnerrül fel a másik személy, avagy a má- ség? Ezek a kérdések állnak e lapszásik szervezet szükségessége? munk homlokterében. A vezércikkHa közelebbről szemügyre vesz- ben Somai József azonban arra is felszük a civil önszerveződés fogalmát hívja többek között a figyelmünket, és jelentéstartalmát, ez már gyökerei- hogy itt a civil felelősségünkről is szó ben magába foglalja a közös cél érde- van. kében történő szövetkezést, együttA legfontosabb és legalapvetőbb működést. Ha nincs egy ilyen kipat- mozgatórugó a közös cél felismerése tanó szikra, amely az adott helyzet- és beazonosítása. A közös munkát ben felismert szükségletekre adandó azonban még tovább formálja, alakítválaszt az összefogásban, néhány ja a sajátos értékrend, az érdekek, az ember elkötelezett közös munkájá- adott kérdésekhez és adott helyzeban látja megválaszolhatónak, akkor tekben való sajátos viszonyulásmód. nem jönnének létre civil szervezetek. Scsaurszki Tamás a hálózatban törtéNem vagyunk mi túl optimisták? Hi- nő együttműködéseket mutatja be: szen felmerül a kérdés, hogy mi van ezek működését mi befolyásolja, mi azokkal a civil szervezetekkel, ame- hívhatja életre, mitől lesznek műkölyeket csak úgy bejegyeznek, mert dőképesek, és mi az, amire oda kell éppen úgy tűnik, hogy ez egy jó keret figyelni az ilyen jellegű munka során. néhány ember érdekeinek a szolgálaA konfliktus, a nézetkülönbségek tában? Mi van ez esetben az együtt- értelemszerűen részei ezeknek a foműködéssel? A válasz: ne tévesszük lyamatoknak, és ezt tudomásul is össze ezt az esetet a valós civil ön- kell venni, erre fel kell készülni. Az szerveződéssel. Mert ez nem az. Bár alapos előkészítés, a megfontoltság, a jogilag – és adott mértékben még nyílt kommunikáció mind-mind fonműködésében is – ugyanolyan civil tos segítő elemei a sikeres partnersészervezet lehet egy ilyen, mint az ön- geknek. Nem mellékes, hogy egy felszerveződés által életre hívott civil ismert szükség vagy egy kényszerszervezet, de nem az helyzet miatt lépünk a szikra élteti, és nem partnerségre egy máNem mellékes, hogy az elköteleződés tartsik szervezettel, intézja fent, nem egy köménnyel. A közös munegy felismert szükzösség szolgálatában kára ez alapvetően ráség vagy egy kényáll. A civil önszervenyomja a bélyeget. A szerhelyzet miatt léződés, az erre a talajtapasztalat szerint pünk partnerségre ra alapozott együttmindkét forma műköműködés, összefogás dőképes lehet, érezegy másik szervezettöbbek között egy érzük azonban, hogy a tel, intézménnyel. A zelmi többlettel, a kökényszer teremtette közös munkára ez zösségi cél iránti elhelyzetben, amelyben alapvetõen rányomköteleződéssel szoronincs kellő előkészüja a bélyeget. sabbra képes fűzni a let a partnerségre, szálakat a személyek sokkal nehezebb a és szervezetek között. zökkenőmentes közös Ha e lapszámunk témájául vá- előrelépés. lasztott civil összefogásról, partnerA civil összefogás, az együttműségről, együttműködésről esik szó, ködés, partnerség a kitűzött cél függtalán az optimizmus, avagy a pozitív vényében nagyon különböző formát gondolkodás sugallja azt számunkra, ölthet, a helyi szintű, akár baráti, ishogy ez jó viszonyt és nagyszerű meretségi körben kialakulótól a regimegértést, erre alapozott közös mun- onális, országos szintű együttműkökát jelent. A tapasztalat azonban rá- déseken keresztül a nemzetközi szincáfol erre a pozitív kisugárzásra. Hi- tű partnerségekig. Bullain Nilda az szen elég csak arra gondolnunk, európai szintű civil együttműködéhogy ahol két ember találkozik, ott sekkel, ezek formáival ismertet meg két világ találkozik, és ebből a talál- bennünket, néhány konkrét példát is kozásból nem lesz magától értetődő- bemutatva ezekből. en együttműködés. De miért is alaA „legyünk saját sorsunk alakí-

tói” alapelv a demokráciaépítés, a tudatos társadalmi részvételre nevelés rugója, mely egy 17 országot összefogó társadalomfejlesztő szerveződés, a CEE Citizens Network kialakulását tette lehetővé. Varga Máté, a magyarországi szervezőbizottság elnöke részletesen bemutatja ezt az együttműködést. A helyi, az országos és a határokat is átlépő együttműködés, közös akció kiemelt példájával ismerkedhetünk meg.

Péter Orsolya az ifjúsági és kulturális civil szerveződések határokat is átlépő Félúton Program keretében megvalósuló együttműködést mutatja be.

Hogy mennyire természetszerűen, avagy mennyire a kényszer szorításában köttetnek partnerségek, és hogyan is kell ezeket a helyzeteket kezelni – kérdések, amelyekkel nemcsak civilekként, civil szervezetekként szembesülünk az európai uniós csatlakozás teremtette helyzetben, hanem a társadalom minden szektora érintett és érdekelt is ebben. A támogatások rendszere, az anyagi erőforrásteremtés olyan mókuskerékbe csalhat bennünket, amely saját értékeinkből is kivetkőztethet, ha nem vagyunk figyelmesek, kellőképpen tudatosak, avagy ha éppen nem is vesszük elég komolyan saját identitásunkat. Rajnai Gábor ennek, az elsősorban a vidéki térségek fejlesztését célzó LEADER program által gerjesztett és támogatott partnerségnek a természetéről, az e körüli megfontolandókról számol be részletesen. Kis Krisztián is ezt a típusú partnerséget, a program magyarországi példáit mutatja be.

A regionális szintű együttműködések világába is igyekszünk betekintést nyújtani. Besenyi Sándor a Duna-Maros-Kőrös-Tiszta Euroregionális Együttműködésről számol be részletesen, bemutatva a megalakulás körülményeit, részletezve, hogy az érintett közösségek, országok sajátos társadalmi, történelmi és kulturális vonásai hogyan is befolyásolják ezt a közös munkát, és a jövőben merre törekszenek e szerveződés keretében az együttműködők.

A közelünkben működő regionális, helyi szintű civilek, illetőleg civilek és állami intézmények közötti együttműködések példáival ismerkedhetnek meg a Bodó Barnával készült interjúból, Potozky László és Grigore Muresan cikkeiből.

Civil összefogás

E lapszámunkban újdonságként jelenik meg, és külön figyelmükbe ajánljuk a Magyarországon megjelenő civil társadalmi lap, a Civil Szemle recenzióját, a legutóbbi lapszám bemutatását. A civil szakmai kiadványok ritka jelenségei és értékei a civil társadalmi munkának. Örömmel és tisztelettel adunk hírt a hasonló munkákról, törekvésekről.

Nem marad el ez alkalommal se a

5

Civil Kurázsi és Civil Vitafórum rovatunk, melyben örvendeztető, de elgondolkodtató történésekkel ismerkedhetnek meg. Milyen csodákra képes az önzetlen segítségnyújtás? Melyek a civil szféránk új orientációi?

Beszámolónkban ez alkalommal a 2006-os CivilKomP rendezvényről olvashatnak bővebben. Így kerekedik ki a mostani lapszámunk kínálata. Ha sikerült egy jó

gondolattal is gazdagítani olvasónkat, akkor megérte a fáradságot!

Használják ki a kapcsolatteremtés lehetőségeit!

Csáki Rozália főszerkesztő e-mail: csaki.rozalia@gmail.com

Hálózatok*

A

z elmúlt évek során számos hálózat munkáját követtem figyelemmel Magyarországon és négy régióbeli országban. Ezeket a megfigyeléseket és gondolatokat szeretném megosztani veletek.

Először azt szeretném pontosabban meghatározni, hogy én mit nevezek hálózatnak, melyek a hálózatépítés legfontosabb elemei, majd szeretnék néhány gondolatot megosztani veletek arról, hogy mi készteti a szervezeteket a hálózatban való működésre. Ezután néhány olyan kérdést és dilemmát szeretnék körüljárni, amely a hálózatok építésének és működésének mindennapi gyakorlatával kapcsolatos, végül néhány külföldi példát említenék arra, hogy mit érhetnek el jól működő hálózatok.

Talán azzal kezdeném, hogy a hálózat szó nagyon népszerű lett az elmúlt években. Azt hiszem, felsorolni is nehéz lenne, hogy hányféle kontextusban használjuk a hálózat szót kezdve valamilyen vállalat terjesztési hálózatától, a számítógépek hálózatán keresztül az al-Kaida terrorista szervezet hálózatáig. A nonprofit szektorban is megjelent a hálózat fogalma és hasonlóan más területekhez, igen különféle dolgokra, szervezeti formákra és kapcsolati rendszerekre használjuk ugyanazt a szót.

Mindenekelőtt meg kell határoznunk, hogy milyen értelemben használjuk a „hálózat” szót. Ahelyett, hogy egy kerek definícióval állnék elő, inkább négy olyan vonást szeretnék megemlíteni, amelyek számomra mindenképpen fontosak: – a hálózatban résztvevők egy jól definiált közös célt tűznek ki maguk

elé, amelynek elérését közös vállalfognak időt, pénzt és egyéb erőforkozásnak tekintik; rásokat fektetni egy általuk bizal– a hálózatban való részvétel automatlanul kezelt csoport munkájába nóm egységek (szervezetek) önálés nem fogják veszélyeztetni saját ló döntésén alapul, s a hálózatban szervezetük sikerét olyanok által, mint egyenrangú tagok vesznek akikben nem bíznak. részt; – A tagok közötti bizalom erősítésé– a közös cél elérése a hálózati tagok nek egyik fontos eszköze, de más aktív részvételén keresztül valósul ismérvek eléréshez is elengedhetetmeg; len a tagok közötti jó kommuniká– idővel a közös munka során közös ció. Bizalom és jó kommunikáció értékek, munkamódszerek, tevénélkül nagyon nehéz elképzelni, kenységek és egyfajta közös tudás hogy több különböző szervezet alakul ki, amelyet meg tud állapodni összefoglalóan neabban, hogy mi a köBizalom és jó komvezhetünk közös izös céljuk, melyek a dentitásnak is. közös értékeik és munikáció nélkül Talán ebből a négy ismódszereik. A jó nagyon nehéz elképmérvből látszik, de kommunikáció a tazelni, hogy több küfontosnak tartom kügok közötti koordilönbözõ szervezet lön is elmondani, hogy nációhoz is elengedmeg tud állapodni a hálózat kialakulása hetetlen, hiszen a taszámomra egy dinagok aktív és sikeres abban, hogy mi a mikus folyamat és részvételének koorközös céljuk, melyek nem egy deklaráció dinációja fontos egy a közös értékeik és vagy kinyilatkoztatás olyan vállalkozásmódszereik. eredménye. ban, ahol több szerEgy jó hálózat épívezet dolgozik egy téséhez számos dologközös célért. ra van szükség, ezek közül, a teljes- – A fentiekből szinte egyértelműen ség igénye nélkül, a legfontosabbak: következik, hogy a hálózat tagjai– A tagok közötti bizalom – azt hinak jó kapcsolatban kell lenniük szem, hogy az egymás iránti bizaegymással. Azért említem ezt külom nélkül nagyon nehéz bármilön is, mert törekedni kell arra, lyen közös vállalkozást sikerre vinhogy a hálózat minden tagjának jó ni. Egy hálózat létrehozása hosszú kapcsolata legyen a másikkal. Ez folyamat eredménye, amely során különbözik más, elsősorban hierarrengeteg kérdést kell megvitatni, chikus szervezetektől. A hálózat számos konfliktust kell megoldani. erejét az adja, hogy minden tag tuHa a tagok nem bíznak egymásban dása, tapasztalata rendelkezésre áll és a közös munka sikerében, akkor a többi tag számára – amennyiben nem szívesen beszélnek teljesen ez nem így van, a hálózat nem műnyíltan egymás előtt, vonakodva ködik hatékonyan.

* A cikk a szerző 2005 májusában a proHáló felkérésére készített előadásának az átdolgozott anyaga.

civil fórum

6

– A következő gondolat egy kicsit különbözik az előző három ponttól, de véleményem szerint nagyon fontos az, hogy lássuk, mi az a motiváció, ami a tagokat a hálózatban való működésre ösztönzi. Én három alapvető motivációval találkoztam: 1) félelem valamilyen retorziótól (ha nem lép be a hálózatba, akkor valamilyen kár éri a szervezetet, pl. a helyi önkormányzat rossz véleménnyel lesz róla); 2) bizonyos előnyök megszerzése, amit a hálózaton kívüliek nem érhetnek el (ez legtöbbször pénzbeli támoga-

jól, ha ezeket minden tag elfogadja és magáénak vallja. Ehhez egy olyan döntéshozói mechanizmusra van szükség, amely a hálózat minden tagjának az igényeit, elvárásait, lehetőségeit figyelembe veszi.

Vagyis nem elég a demokratikus többség elvét alkalmazni, ahol a kisebbségben maradóknak kötelességük a többség akaratát megvalósítani. A hálózatokban konszenzuson alapuló döntéseket kell hozni, olyanokat, amelyekkel mindenki egyetért és belátja, hogy az a döntés miért jó és fontos.

–

Könczey Elemér rajza

Szöveg nélkül

tást jelent, mondjuk egy adományozótól, de lehet más is); 3) az a hit, hogy másokkal közösen dolgozva a szervezet jobban el tudja érni a célját. Természetesen ez a három alapmotiváció keveredhet, de az egyik mindig domináns. Tapasztalatom szerint azok a hálózatok, amelyek hosszú távú hatékony működést szeretnének elérni, mindenképpen a 3. motivációval rendelkező tagokat vesznek föl. Hiszen előbb-utóbb a retorzió vagy az attól való félelem elmúlik (már nem érdekli az önkormányzatot, hogy benne vagyunk a hálózatban vagy sem), az előnyök, különösen ha az pénz, elfogy és akkor megszűnik a tagság indoka. Amikor pedig okafogyottá válik a tagság, a szervezet előbb-utóbb kilép a hálózatból.

– Amint a fentebbiekben jeleztem, egy hálózatnál elengedhetetlen a közös cél meghatározása és az ehhez vezető közös értékek, munkamódszerek, tevékenységek kialakítása. Akkor működik egy hálózat

–

– Fontosnak tartom, hogy minden tag egyenlő, de a hatékony hálózati működés érdekében szükséges vezetőséget választani. Véleményem szerint a hálózat vezetőségének kettős feladata van: 1) elősegíteni a tagok aktív részvételét a közös célok elérésében és 2) biztosítani a közös dolgok megvalósításához szükséges itt felsorolt eszközöket. Ezek a feladatok szerintem nagyon különböznek más szervezetek vezetőinek feladataitól, hisz ott inkább az irányítás, képviselet és egyéb funkciók dominálnak.

Talán itt érdemes egy kis kitérőt tenni és megvizsgálni, hogy miért hoznak létre hálózatokat a civil szervezetek. A következő okok fordulnak elő leggyakrabban: – A szervezetek szeretnék megérteni a körülöttük lévő világot – a világ egyre bonyolultabb és ezért egyre nehezebb megérteni. Ugyanakkor minél több szempont, minél többfajta tudás és tapasztalat áll rendelkezésre, és lehetőség van

–

–

ezeknek a megbeszélésére, ütköztetésére, annál valószínűbb, hogy a szervezet egy olyan képet tud kialakítani a világról, ami segít neki az eligazodásban. Ehhez a hálózati működés ideális.

A szervezetek szeretnék befolyásolni az őket érintő ügyeket – az ügyek egyre összetettebbek, több szinten jelentkeznek és egyre nehezebb a dolgokon változtatni, hiszen egy ügy rengeteg más üggyel függ össze. A közösen tevékenykedő és munkájukat koordináló szervezetek könnyebben tudnak egy ügy több aspektusával egyszerre foglalkozni, egyszerre több szinten dolgozni az ügyön, mint egy önállóan dolgozó szervezet. Arról nem is beszélve, hogy az erőforrások egyesítésével nagyobb hatást tudnak előidézni, és hosszabb távon tudnak dolgozni egy ügyön, hisz tudják egymást váltani.

A szervezetek felismerték, hogy függnek egymástól – az első két pontot úgy is fel lehet fogni, hogy a szervezetek munkájának eredményessége függ attól, hogy mennyi és milyen partnerei vannak: hiszen több jó partnerrel könnyebb megérteni és befolyásolni a világot. További számos példát lehetne felhozni, hogy miképp hat az egyébként függetlenül működő szervezetek tevékenysége egymásra: kezdve azzal, hogy egy szervezet rossz hírneve a másik szervezetet is kétes fényben tünteti fel vagy egy szervezet által elért változások a másik munkáját is jelentősen befolyásolhatják. Ezért sok szervezet úgy gondolkodik, hogy akkor már érdemesebb ezt a véletlenszerű hatást megelőzni és megpróbálni együtt dolgozni, hogy tudjuk, mire számítsunk a másiktól, esetleg befolyásolni annak tevékenységét olyan irányba, ami nekünk is jó.

A szervezetek felismerték, hogy a tapasztalatok átadása kitűnő módja munkájuk tökéletesítésének. A tapasztalatok átadása egy nagyon szép és nagyon hasznos vonása a nonprofit szektornak. Ugyanakkor egyre világosabb, hogy tapasztalatokat úgy lehet igazán hatékonyan átadni, ha jó és hosszú távú kapcsolat és folyamatos kommunikáció van az átadó és átvevő között – pontosan olyan, amilyet a hálózati működés épít.

Végül, de nem utolsósorban: a hálózatok érzelmi támogatást nyújtanak tagjainak. A magárahagyatottság érzése nagyon gyakran kí-

Civil összefogás

séri a saját környezetük megváltoztatásán tevékenykedő embereket. Ez kiégéshez és a további munkához szükséges motiváció elvesztéséhez vezet. A hálózatok természetes érzelmi támogatást nyújtó csoportokká válnak a hasonló gondokkal küszködő emberek öszszefogásán keresztül.

A következőkben három olyan kérdést/dilemmát szeretnék körüljárni, amely, tapasztalataim szerint, minden hálózat életében előbbutóbb előkerül, sőt, azt is mondhatnám, hogy rendszeresen felmerül.

Az első a közös identitás kialakítása. Véleményem szerint a közös identitás kialakítása, majd megléte alapvető vonása egy jól működő hálózatnak. Ez a közös identitás – többek között – a közös értékekből, módszerekből, tevékenységekből és a közös tudásból áll, és arra szolgál, hogy a tagok képesek legyenek közösen cselekedni a közösen meghatározott célokért. Ezek a célok általában két nagy kategóriába sorolhatóak: 1) a többi tag tapasztalatát/támogatását felhasználva az olyan tevékenységek tökéletesítése, amiket minden tag önállóan végez a saját területén, 2) olyan eredmények elérése, amiket az egyes tagok egyedül nem, de közös munkával elérhetnek.

A közös identitásra azért is szükség van, hogy az adott tag hálózatra fordított erőforrásai (munkaidő, pénz stb.) a lehető leghatékonyabban hasznosuljanak, azaz legtöbb hasznot hozzák az adott tagnak. A dilemma szerintem ott van, hogy mennyi időt fordítson a hálózat a közös identitás kialakítására és mennyit a konkrét tevékenységek vagy napi dolgok megbeszélésére. A kettő sokszor konfliktusban van, a hálózatnak kell eldöntenie, hogy az adott pillanatban melyik fontosabb.

Biztos ismerős a helyzet, amikor a tárgyalóasztalnál megállapodik két szervezet egy közös projekt végrehajtásáról, átbeszélik, hogy mit és hogyan kell csinálni, majd amikor munkának fognak, akkor látszik, hogy a gyakorlati megvalósítást teljesen másképp képzelték el – többek között azért, mert számos dologról nem vagy nem elég részletességgel egyeztek meg. Tapasztalataim szerint ez történik majdnem minden hálózatban. Az óriási különbség az, hogy míg az egyik esetben egyszeri vállalkozásról van szó, ami előbbutóbb véget ér, addig a hálózatok esetében folyamatos együttműködésről beszélhetünk, s az adott kü-

7

lönbségek egészen addig fogják aka- konyhaművészet remekei teszik ki – dályozni a munkát, amíg azokat ki a közös logón kívül nincs az étternem küszöbölik a tagok. Ezért na- mek megjelenésében más hasonló, gyon fontos ezekkel a különbségek- mert mindenhol a helyi népművékel hálózati szinten foglalkozni, tisz- szetet alapul véve tervezték meg az tázni őket, s egy olyan konszenzusos éttermeket. megállapodásra jutni, amit minden Mindkét hálózattípusnak megtag egyformán elfogad. van a maga előnye (és hátránya).

Az, hogy milyen mélységig kell a Amennyiben nagy a hasonlóság a taközös identitást meghatározni, függ gok között, azaz nagyon sok olyan a tagok közötti kapcsolatok szoros- tevékenységük van, amit minden tag ságától. Nyilván egy olyan hálózat- csinál, akkor nagyon sok a potenciánál, ami két megbeszélésen van túl lis közös pont és érdeklődési terület, és az információcserére irányul, a kö- ahol együtt tudnak dolgozni. Ezeket zös célnak tökéletesen megfelel az, könnyű észrevenni és ezekre alapozhogy mindannyian a nonprofit szek- va könnyű hálózatot építeni és azt tort erősítik és ezért találkoznak működtetni. rendszeresen. Viszont egy olyan háAmennyiben kicsi a tagok közötti lózatnak, amely egy bonyolult közös hasonlóság, azaz a közös tevékenyprogramot hajt végre, ségen túl rengeteg nem csak azt kell tiszegyéb dolgot is tesz... egy olyan hálótázni, hogy mi a prognek a tagok, akkor kiram célja, hanem azt tűnő lehetőség van zatnak, amely egy is, hogy azt milyen arra, hogy a tagok bonyolult közös módszerekkel teszi, egyéb területen szerprogramot hajt végmilyen értékek vezezett tapasztalatai gazre, nem csak azt kell tik a munkájukat és dagítsák a hálózat az értékek miképp jetöbbi tagját. tisztázni, hogy mi a lennek meg a gyakorSzerintem az a program célja, halati munkában. fontos, hogy a hálózanem azt is, hogy azt Egy jól működő ti tagok tudatosan amilyen módszerekkel hálózatnak folyamalakítsanak ki kontosan fel kell tennie szenzust arról, hogy teszi, milyen értékek azokat a kérdéseket, az adott cél eléréséhez vezetik a munkájukat amelyek azt ellenőrmilyen hálózatra van és az értékek miképp zik, hogy megvan-e a szükségük, milyen tejelennek meg a gyaszükséges egyetértés rületen és mennyire korlati munkában. a tagok között a hálókell egymáshoz hazat céljait, értékeit és sonlítaniuk. módszereit illetően.

A harmadik diA nemzetközi gyakorlat azt mutat- lemma a hálózat terjeszkedése, azaz ja, hogy ez időigényes munka, de új tagokkal való bővítése. A bővítés megéri. Különösen jó módszere a igénye megjelenhet a hálózaton behálózati identitás kialakításának a lül, mert például szeretnék új földrajhálózati tagok számára szervezett zi területekre kiterjeszteni a tevébelső képzések. kenységüket, de jöhet a hálózaton kíA második dilemma szorosan vülről is, például új szervezetek szekapcsolódik a közös identitáshoz, és retnének belépni a sikeres együttműazzal kapcsolatos, hogy a tagok ködésbe. A bővítés rengeteg nagy mennyire legyenek egymáshoz ha- változást hoz maga után, hiszen egy sonlóak. Avagy egy jó hálózatépítő jól működő rendszer számos elemét szakember szavaival: látnunk kell, kell megváltoztatni azért, hogy a háhogy a hálózat McDonalds éttermek lózat jobban tudja megvalósítani a hálózata, ahol minden McDonalds maga elé kitűzött célt. ugyanúgy néz ki, mindenhol ugyanTermészetesen a hálózat dönthet olyan hosszú a hasábburgonya és úgy is, hogy nem bővül. Tapasztalaugyanannyira van megsütve a ham- tom szerint a sokáig zárt hálózatok burger, vagy egy magyaros étterem- előbb-utóbb elvesztik jelentőségüláncot képzelünk el, ahol minden ét- ket, vagy akár meg is szűnnek. A kíteremben felhasználják a magyaros vül rekedt potenciális tagok mindig konyha alaptermékeit (paprika, bur- számosak, ők rossz szemmel vagy gonya, hagyma, füstölt hús), minden akár ellenségesen is fognak nézni étteremben megtalálható a paprikás egy olyan hálózatra, amely ismeretkrumpli és a lecsó, de a közös ételek len okoknál fogva nem engedi őket csak a menü egy kis részét adják, belépni. Függetlenül attól, hogy a kímert az étlap nagy részét a helyi vül rekedtek egy rivális hálózatot

8

civil fórum hozhatnak létre vagy sem, mindenképpen csökkentik az eredeti hálózat hatását.

Ugyanakkor a rosszkor és rosszul végrehajtott bővítés is nagy károkat okozhat a hálózatnak. A tagok előbbutóbb elhagyják azt a hálózatot, amely korábban jobban segítette működésüket.

Ahhoz, hogy a hálózat el tudja dönteni, hogy mikor és hogyan bővüljön, vissza kell térnie a közös identitáshoz. A közös identitás kialakulása egy folyamat, sokszor hosszú folyamat eredménye. A közös identitás összetevői a közös értékek, módszerek, tevékenységek és a közös tudás. Ezek lehetnek formalizáltak, azaz írásban rögzítettek, de mindig van írásban nem rögzített részük is, amit a tagok „tudnak”, mert így alakult ki és vagy nem kellett vagy nem volt rá idő, hogy leírják. Amikor egy hálózat a bővítés mellet dönt, kinyilvánítja, hogy olyan tagokat szeretne felvenni, akik egyetértenek a hálózat céljával, elfogadják a hálózat identitását és hajlandók a közös munkához és aktív részvételhez szükséges erőforrásokat biztosítani. Ebből következően a hálózatra hármas feladat hárul:

– megvizsgálni, hogy elég egyértelmű-e a hálózat közös identitásának meghatározása és azt minden tag betartja-e és elfogadja-e?

– megvizsgálni, hogy a jelentkező érti-e és elfogadja-e azt, valamint tudja-e, hogy mivel jár a hálózati tagság? (Egyszerűbben fogalmazva arról van szó, hogy egyértelmű-e mindkét fél, azaz a hálózat és a jelentkező számára, hogy mit nyújt és mit kér a hálózat?); – a harmadik feladat pedig az, hogy a működésben szükséges változásokat megtegye a hálózat, hiszen egy több taggal működő hálózat már másképp működik.

Mindhárom fenti kérdés nagyon fontos és számos összetevője van.

Időre van szükség, amíg a hálózat konszenzusra jut a válaszokat illetően. Sokszor a bővítésről szóló megbeszélések során derül ki, hogy a hálózat céljait nem egyformán értelmezték a tagok, a tagok egy része nem úgy ültette át a gyakorlatba a közös értékeket, ahogy arról a hálózat megállapodott.

Tapasztalatom szerint, a bővítésre vonatkozó elvi döntéstől sokszor igen hosszú idő, néha akár két-há-

rom év is eltelhet, amíg a hálózat tényleg készen áll új tagok felvételére. Erre az időszakra lehet átmeneti megoldásokat találni, amely egyrészt időt ad a hálózatnak a fenti kérdések megválaszolására, másrészt egyértelmű jelzést ad a jelentkezőnek, hogy van esélye a hálózati tagságra.

Ez a három dilemma, amellyel rendszeresen találkoztam hálózatokkal kapcsolatban. Megnehezíti dolgunk, hogy nincsenek abszolút válaszok, minden hálózatnak meg kell találnia a számára legjobb megoldást.

Scsaurszki Tamás e-mail: scsaurszki.tamas@t-online.hu

Felhasznált irodalom: 1. Fritjof Capra: Titkos kapcsolatok (The Hidden Connections), HarperCollins, 2002.

2. David Harding: Hálózatok értelmezése (Our Understanding of Networks), kézirat.

3. Pawel Jordan: Hálózatfejlesztés (Rozwój organizacji sieciowej), kézirat.

Európai civil együttmûködési modellek A Magyar Soros Alapítvány szervezésében 2005. december 8-án zajlott Budapesten A civil összefogás dilemmái témájú konferencia. Jelen cikk az itt elhangzott egyik előadás anyaga, mely megjelent a rendezvényen elhangzott előadásokból és a munkacsoportok tevékenységei eredményéből szerkesztett, ugyanezzel a címmel megjelentetett kiadványban is (Soros Alapítvány 2005, 9–13. o.), mely elérhető a következő helyen: trust.easyhosting.hu/hirek/soros.pdf

Definíció, tipológia Mit nevezünk civil összefogásnak? Összefogás, együttműködés, partnerség, közös munka – ugyanazt fedik, más-más jelentésárnyalatokkal.

Ebben az előadásban az együttműködést választom, mivel számomra ez a szó tükrözi a téma legobjektívebb megközelítését. Az összefogásban – az én értelmezésemben – van egy olyan elem, amely az együttműködésen túlmutat, ami a részt vevő szervezetek értékközösségét vagy közös helyzetét is mutatja, hiszen összefogni legtöbbször valamiért vagy valami ellen lehet. Ez az értéke-

lem a legtöbb konkrét együttműködésben nincs feltétlenül benne, így az „összefogás” számomra leszűkítené a vizsgálódás körét.

A civil szervezetek együttműködését számos jellemző alapján elemezhetjük. E jellemzők a nemzeti szintű és az európai szintű civil szerveződésekre is vonatkoztathatók.

Civil szervezetek együttműködése lehet: 1. alkalmi vagy állandó (azonban az alkalmi együttműködés is tarthat hosszú ideig, akár évekig, amíg a célját el nem éri); 2. informális vagy formális (szervezet jön létre);

3. szakmai terület, szervezettípus, vagy ügy mentén létrejövő; 4. önálló vagy struktúrába illeszkedő (pl. szövetség tagjává válik); 5. törvény, jog által elismert külön státusszal rendelkező (pl. az ECOSOC, az ENSZ konzultatív testülete esetében); 6. független vagy valamely állam, nemzetközi szervezet által létrehozott / finanszírozott.

A továbbiakban e jellemzőket is figyelembe véve elemzünk néhány nemzeti és európai szintű civil együttműködési példát.

Nemzeti szintű szerveződések Európában a nemzeti szintű civil együttműködések rendszerint állandósult szervezeti formában jelennek meg. Országonként több ilyen szer-

Civil összefogás

veződés is található, és ezek nagyon különböző funkciókat töltenek be.

Csak kevés országban létezik egy „nonprofit ernyőszervezet”, mely a nonprofit szektor átfogó, a legtöbb szereplő által elfogadott képviseletét látja el. A legjellemzőbb két példa erre – ahol ilyen szektor-szintű érdekképviselet sikeresen működik – az angliai Önkéntes Szervezetek Országos Szövetsége (National Council of Voluntary Organizations, NCVO), illetve az Észtországi Nonprofit Szervezetek Hálózata (Network of Estonian Nonprofit Organizations, NENO).

Ezek olyan ernyőszervezetek, amelyeknek nem mindegyik nonprofit szervezet a tagja, mégis legitimen tudják képviselni a szektort a kormányzat felé, mivel kialakulásuk és szerepvállalásuk folyamata során a szektor erre felhatalmazást adott nekik.

Hasonlóan érdekképviseleti, a „kormányzat partnere” funkciót töltenek be a legtöbb országban a szakmai terület vagy más közös nevező alapján szerveződött ernyőszervezetek. Egyedi, mégis jellemző és fontos példa Németország, ahol a – tágan értelmezett – szociális szervezetek érdekképviseletét hat párhuzamos országos ernyőszervezet látja el.

Ezek vallási alapon alakultak ki (pl.

Caritas, Málta), de mára a hagyományos nagy vallások mellett a „függetlenek”, tehát az egyik felekezethez sem tartozó szervezetek ernyője is megalakult. Így e hat szervezet tagsága szinte az összes szolgáltató típusú nonprofit szervezetet magában foglalja. Az ernyőszervezetek a szubszidiaritás elve alapján évről évre költségvetési támogatást kapnak, melyet tagjaik felé továbbítanak. Erős alkupozíciójuk révén nélkülözhetetlenek a szolgáltató szervezetek érdekvédelmében.

Más típusú, mégpedig önszabályozó funkciót tölt be a holland Adományszervezők Szövetsége (Central Bureau of Fundraising, CBF), mely a kontinens leggyakrabban hivatkozott példája a szakmai–etikai kódexek megalkotására. E szervezet a „fogyasztók” (jelen esetben az adományozók) védelme érdekében hosszadalmas és széles körű egyeztetéssel dolgozta ki az adományszervezési szakmai és etikai kódexet, mely rendkívül sikeres lett (megnőtt az adományok száma, a legtöbb NGO betartja a kódexet). Bár egy ilyen funkcióra minden országban szükség lenne, a tapasztalatok szerint sokáig tart, mire oda eljut a nonprofit szervezetek egy-egy alszektora (nem-

9

hogy az egész szektor), hogy képes által minél jobb helyzetbe hozza a legyen önmaga kidolgozni és betar- nemzetközi fejlesztési pénzekért zajtatni egy ilyen kódexet. A legtöbb- ló versenyben. ször külső, szakértői szervezetek nyújtanak minőségbiztosítási szol- Európai szintű gáltatást a nonprofitoknak.

A civil szervezetek közötti együtt- szerveződések működés egy másik módja bizonyos szolgáltatások terjesztése és egysé- Az európai szintű szerveződések kögesítése (sztenderdizálása). Ilyen zül mindenekelőtt érdemes megemlí„kifelé szolgáltató” hálózat pl. Angli- teni a szervezettípus szerinti együttában az Önkéntes Szolgálat Tanács- működés példáit. Ezek a nonprofit adók Országos Szövetsége (National szektor két alapvető szervezeti forAssociation of Councils of Voluntary májának, az alapítványoknak és az Service, NACVS), mely az ország te- egyesületeknek az európai szintű rületén működő több száz helyi ta- szervezetei: az Európai Alapítványi nácsadó szolgálatot fogja össze. Ezek Központ (European Foundation Cena helyi szervezetek a közösségért ten- ter, EFC) és a Közérdekű Egyesületek ni vágyó állampolgároknak segíte- Európai Bizottsága (Comité Euronek céljukat elérni, akár egyszeri pro- péen des Associations d’intéręt Genjektről (pl. játszótér-felújítás), akár eral, CEDAG). Mindkettő az elmúlt hosszú távú célról (pl. egyesület vagy 15 évben alakult és erősödött meg, alapítvány létrehozása) van szó. Ezt valószínűleg annak jeleként, hogy e a funkciót bármely már létező helyi szervezetek mind fontosabb szerepet civil szervezet felvállalhatja, ha elsa- játszanak az Európai Unió politikájának alakításában és játítja a szolgáltatás végrehajtásában. szakmai sztenderdjeit Csak kevés országban (Igaz, a civil szervezeés betartja a NACVS tek szerepének felistagsági feltételeit. Ilétezik egy „nonprofit merése Európában lyen rendszerben műernyõszervezet”, már globális befolyáködik például az ittmely a nonprofit suk növekedését kéhon is jól ismert teszektor átfogó, a legpezte le.) leház-hálózat, mely több szereplõ által elMind a CEDAG, eredetileg Svédországmind az EFC megkíból származik. Hasonfogadott képviseletét sérelnek európai szinló itthoni példa lehet látja el. tű szabályozást kiloba CISZOK-hálózat is. bizni az Európai BiVégül meg kell említenünk az ún. „befelé szolgálta- zottságnál (European Commission). tó”, azaz a tagoknak tanulási és fej- Ennek célja a határokon átívelő tevélődési lehetőséget nyújtó ernyőszer- kenységek, illetve együttműködések vezeteket is. Természetesen minden lehetőségeinek bővítése lenne. Az tagszervezet, pl. egy érdekvédelmi egyesületek esetében például amely vagy „kifelé szolgáltató” szervezet is egyesület az (egyelőre csak tervezet nyújt szolgáltatásokat saját tagjainak. formájában létező) Európai EgyesüRitkábban jellemző azonban, főleg leti Alapszabály alapján működne, Magyarországon, hogy az ernyőszer- az tevékenységét bármely uniós orvezet fő célja a tagok „képessé téte- szágban úgy végezhetné, minta ott le”, megerősítése lenne, afféle önsegí- lenne bejegyezve. Az egységes eurótő jelleggel. Ez a funkció azért is fon- pai szabályzat szerint működő alatos, mert valódi együttműködésre, pítványok esetében pedig bármely összefogásra általában azok a tag- ország adományozói érvényesíthetszervezetek képesek, amelyek ma- nék a náluk rendelkezésre álló adóguk is erős, önálló szervezetek. En- kedvezményeket (tehát pl. ha egy nének híján a tagság gyakran válhat az met adományozó francia alapítványanyagi forrásokkal rendelkező er- nak juttatna adományt, akkor ugyannyőszervezet (vagy az állam, illetve úgy részesülne adókedvezményben, más adományozó) kiszolgáltatottjá- mintha német alapítványnak adta vá. Érdekes például szolgál a Fran- volna). A sok más, sürgetőbb napiciaországban nemrégiben megala- rendi pont miatt azonban nem valókult Coordination Sud, amely a déli színű, hogy a Bizottság ezekkel a féltekén fejlesztő és humanitárius kezdeményezésekkel komolyan fogmunkát végző francia szervezetek lalkozna a közeljövőben.

Az európai szintű intézményesült együttműködéséből született. Ennek az ernyőszervezetnek fő célkitűzése, együttműködések legjellemzőbb tíhogy tagjait erősítse, fejlessze, és ez- pusa a szakmai területek, „ügyek”

civil fórum

10

mentén történő szerveződés. Csak néhány a száz körüli ilyen jellegű szervezet közül: 1. Európai Női Lobbi (European Women’s Lobby) 2. Európai Ifjúsági Fórum (European Youth Forum) 3. Szociális Platform (Social Platform) 4. Concorde (Fejlesztéssel foglalkozó NGO-k) 5. Zöld Tizek (Green 10).

Ezek a szervezetek számos ország ernyőszervezeteinek szövetségei. Lényegében egy federális rendszer épült ki Európában, melyben az európai szintű szervezetnek, melynek brüsszeli irodája van, és amely „közel van a tűzhöz”, annál nagyobb a legitimitása, minél több ország ernyőszervezeteit tömöríti, és minél több tagot tudhat magáénak a nemzeti szintű szerveződéseken keresztül. Ennek következtében az új tagok csatlakozásával megnőtt az érdeklődés az új tagországok ernyőszervezetei iránt is. Tapasztalatunk szerint az elmúlt években számos ilyen területiszakmai szövetség kifejezetten azért jött létre ezekben az országokban, hogy beléphessen a megfelelő európai szövetségbe. Ez önmagában persze nem baj, hiszen ezzel az egyes szervezetek növelik lobbierejüket és pénzhez jutási lehetőségeiket.

Ugyanakkor még sok feladat vár ezekre az újdonsült és többnyire kis kapacitással bíró szövetségekre, hogy valóban hatékony érdekvédelmi szerepet láthassanak el tagjaik érdekében.

A federális rendszer „csúcsa”, az ernyők ernyője az ún. Civil Society Contact Group (CSCG), mely hét nagy terület – környezetvédelem, szociális terület, nemzetközi fejlesztés, nők, emberi jogok, kultúra, egészségügy – ernyőszervezeteit fogja össze. Ez a szerveződés csak néhány éve, 2002-ben alakult, eredeti célja az NGO-k bevonása az EU jövőjéről szóló vitába (pl. bővítés, alkotmány). Érdemes még néhány szót szólni a fentiekhez képest eltérő modellben működő együttműködésekről is.

Ilyen volt például a CSCG által koordinált, egy konkrét ügyre létrejött ACT4Europe (Tégy Európáért), mely az Európai Alkotmány népszerűsítésére indított kezdeményezés volt.

Ennek volt egy koordinátora, mely forrásokkal rendelkezett a csatlakozók számára, akik felvállalták az alkotmány különféle formában történő

népszerűsítését (és más, kapcsolódó projekteket). Ez a hálózat alkalmi, külső motivációra – az elérhető forrásokra – válaszul létrejött érdekközösségen alapult. (Lásd az ábrát az együttműködés formáiról.) Ettől eltérő példa az ATTAC mozgalom, mely a nemzetközi pénzpiacok demokratikus ellenőrzésére jött létre 1998-ban.

Az ATTAC nyitott, alacsony belépési küszöbű hálózat, melyhez bármely országból csatlakozhat az, aki elfogadja a kiáltványukat és részt vállal a helyi munkában. Ez az együttműködés elsősorban értékvezérelt, és belső motivációra történik.

Van azonban olyan együttműködési modell is, amelyben a belépés magas küszöbű, mintegy zárt rendszerként működik – ilyen pl. a Transparency International tagszervezeteivel való együttműködése. A TI egy-egy országban működő tagszervezetei csak szigorú feltételekkel csatlakozhatnak a szervezethez, a források legnagyobb részét maguknak kell biztosítaniuk, és szerződés alapján használhatják a TI nevet.

ám a tagoknak fejlesztésre, megerősítésére lenne szükségük ahhoz, hogy kellően meg tudják fogalmazni érdekeiket, ellenőrizni tudják azok képviseletét, akkor érdemes lehet újragondolni az elsődleges célt. Ugyanez igaz arra, ha egy szervezet túl korán kezdi el az önszabályozást, amikor a tagjai még nincsenek felkészülve egy etikai kódex elfogadására vagy betartására. A tapasztalat ezen kívül egyértelműen azt mutatja, hogy a legsikeresebb ernyőszervezetek mindig valamilyen fő profillal rendelkeznek, nem tesznek meg mindent a tagjaik számára.

A másik tanulság a „középről szerveződés” jelensége. Ez azt jelenti, hogy az itt leírt szerveződési formák között nincsen tisztán „alulról” vagy tisztán „felülről” szervezett ernyőszervezeti együttműködés. Valójában egy viszonylag elit középréteg szervezi meg a nemzeti szintű szövetségeket, és ugyanez a „közép-elit” éri el, hogy az európai szintű szerveződésekben kellő befolyása legyen. Így rendkívül fontossá válik az or-

Ábra: Az együttműködés dimenziói (© Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány – CTF)

Tanulságok, kérdések Az egyik legfontosabb tanulság: a sikeres együttműködéshez nagyon fontos, hogy egyértelmű, tisztázott céllal szerveződjön. Ez a cél meg kell feleljen az együttműködésben betöltött funkciónak is. Például: ha egy szakmai területen szerveződő együttműködés érdekvédelemre jön létre,

szágos szinten működő, dolgozó szakmai elit képessége arra, hogy a két szint között közvetítsen. E képességnek egyben felelősségtudatot is kell jelentenie, mivel a legtöbbször ezen a közép-eliten múlik, hogy a helyi tagoknak van-e valódi beleszólásuk az európai politikák meghozatalába. (S az is, hogy a helyi tagok kellően tudnak-e élni az európai politikák eredményeivel, legyen szó akár

Civil összefogás

11

pénzforrásról, akár jogi szabályozás- aláássa az ernyőszervezet hitelesséról vagy területfejlesztési együttmű- gét is. Ez a jelenség vezetett oda, ködésekről.) hogy ma már egyre több európai A formális tagszerveződés kíván beszervezetté alakult vezetni valamilyen Az, hogy egy civil együttműködések kvalifikációs eljárást a esetében fontos elem nemzeti szintű tagjai szervezet – legyen még a sikerhez a taszűrésére. bár egyedi vagy ergok jogainak és köEgy másik kulcsnyõszervezet – menytelezettségeinek tiszkérdés az ernyőszernyire van kiszolgálta megfogalmazása, vezetek finanszírozátatva a kormányzatvalamint a tagi hozsa. A legtöbb itt leírt nak, mennyire gyakozájárulás és a kapott európai szintű szerveszolgáltatás egyenzet gyakorlatilag az rol öncenzúrát, misúlya. Sajnos sokszor Európai Unió pályályen messze megy el látszik európai szinzati, illetve közvetlen az érdekképviseletten is, hogy az ernyőköltségvetési pénzeiben elsõsorban kulszervezetnek fontoből működik. (Kivétel turális, és csak másabb, hogy tagjai leaz említettek közül pl. gyenek, mint a tagokaz EFC, mely egészen sodsorban konkrét nak, hogy ernyőjük a közelmúltig elsősorpénzügyi kérdés. legyen (egyebek köban – sajátos módon – zött a fent említett leamerikai magánalapítgitimitás miatt is). Sokszor az ernyő- ványok támogatására támaszkodott; szervezet kapacitása nem terjed ki ar- illetve az ATTAC vagy a TI, melyek ra, hogy a tagokat kellően bevonja a független szervezetek.) Az Econostratégiaalkotásba, a politikák megter- mist is foglalkozott e jelenséggel1 – vezésébe, s arra sem, hogy a szokásos még a bővítés és az Európai Alkothírleveleken túl szolgáltatásokat mány tárgyalásának idején –, és fő nyújtson nekik. Mivel tudja, hogy megállapítása az volt, hogy nem várnem sokat tesz a tagokért, a tagdíjat ható el túl nagy ellenkezés azoktól a is csak nominálisan állapítja meg, és „civil” szervezetektől, melyek költnem függeszti fel a nem fizető tago- ségvetésének több mint 80%-a kat. Ez gyakorlatilag a csak papíron, Brüsszelből érkezik.

A kormányzattól való függőség legitimációs céllal létező tagságot jelenti, mely azonban hosszú távon kérdése természetesen nemzeti szin-

ten is felmerül. Az európai minták láttán az a véleményünk, hogy nincs egyértelmű összefüggés a kormányzattól kapott pénz és a kormánypolitikának való alárendelődés között.

Az, hogy egy civil szervezet – legyen bár egyedi vagy ernyőszervezet – mennyire van kiszolgáltatva a kormányzatnak, mennyire gyakorol öncenzúrát, milyen messze megy el az érdekképviseletben elsősorban kulturális, és csak másodsorban konkrét pénzügyi kérdés. A kultúra kérdése mindkét oldalon fennáll: „szolgalelkűvé” válik-e egy civil szervezet, ha az állam támogatja? Lesznek-e elvárásai, követelései az állami szervnek a támogatott civil szervezettel szemben? Egy olyan kultúrában, ahol a felek egymást egyenlően szerződő partnernek tekintik (Anglia), vagy ahol mindkét fél tisztában van azzal, hogy ez a támogatás alkotmányos elven alapul (Németország), ott kevésbé jellemző, hogy az állami politika lekenyerezze a civileket. Ami Magyarországot illeti: e tekintetben még messzinek tűnik Európa.

Bullain Nilda Európai Nonprofit Jogi Központ – ügyvezető igazgató e-mail: nilda@ecnl.org.hu

Az Állampolgári Részvétel Hete Néhány szó a részvételről Közép-Kelet-Európában Mi változott a demokrácia és részvétel szempontjából Közép-Kelet-Európában az elmúlt évtizedekben? Elszenvedői vagy működtetői vagyunk a minket érintő folyamatoknak? Felismerjük szerepeinket, vállaljuk a felelősséget? Akarunk változtatni és cselekszünk a változásokért?

A mindennapi közállapotokat tekintve sokkal inkább elmondható, hogy szemléljük a demokráciát. A többség kritikus, mégis utópiaként, nem valós feladatként kezeli azt és elfogadja, hogy követőként vagy fogyasztóként kezeljék. Az állampolgári vagy 1

civil részvétel mértéke ma is nagyon alacsony a döntéshozatalban, a részvételt erősítő folyamatok, kezdeményezések kevés teret nyernek és nem hallunk eleget a létező jó példákról sem.

Ezekben az országokban érzékelhető, hogy az elmúlt évtizedek társadalmi, politikai, gazdasági változásai egyre erősödő individualizmust hoztak magukkal, amely elszigetelte egymástól az embereket. Sok szó esik a közösségek, összefogások, de akár fórumok, klubok, beszélgetések hiányáról. A mai fiatalok közül sokan úgy nőttek fel, hogy nem is láttak ilyesmit maguk körül. Az állampolgári részvétel erősítése ilyen körülmények között könnyen

tűnhet megfoghatatlan feladatnak, mégis, elsősorban civil részről számos fontos kezdeményezés található.

Ugyanakkor lényeges azt is látnunk, milyen valós lehetőségeink vannak a beleszólásra, hogy aktív európai állampolgárokká, közösségekké és társadalommá váljunk? Hiszen ezen országokban: – azért is harcolni kell, hogy ezek a lehetőségek ismertté váljanak, – azért is, hogy az emberek elhigygyék, hogy vannak lehetőségek és akarjanak velük élni, – és azért, hogy a döntéshozók engedjék ezeket kihasználni.

A realitás talaján maradva nagyon

The subsidised world of Brussels NGOs. How independent are the civil-society organisations beloved by the European Commission?

Oct. 21st 2004.

civil fórum

12

nehéz elvárni az állampolgárok részéről, hogy nem tanított ismereteket szerezzenek, látható jó példák nélkül higgyenek és akarjanak, és mindezek érvényesítéséért harcoljanak is.

Nyilvánvaló, hogy a térség országai részéről ez a probléma átfogó stratégiát követel meg, melyben számos kulcsszereplő elköteleződése szükséges, elsősorban a demokratikus nevelés mellett, melyben a közoktatás, felsőoktatás, felnőttképzés, humán szakterületek (szociális, művelődési, kulturális, közösségi) és az állam szerepvállalása nélkülözhetetlen. De a civil szerveződéseknek is mindhárom kérdésben (ismeret, akarat, cselekvés) dolguk van, ebben a munkában jó kezdeményezés az Állampolgári Részvétel Hete.

jen meg az európai médiában, politikában és a civil társadalomban.

2005 elején Tbilisziben a tagországok képviselői megegyeztek a nemzetközi kampányhét időpontjában (2005. szeptember 19-25.) és a lebonyolítás részleteiben. Ennek értelmében minden szervezet számára nyitott volt a feladat, hogy erőforrásaihoz, kapacitásaihoz és lehetőségeihez mérten találja meg a figyelem felkeltésére alkalmas módszereket, tevékenységeket.

Mi az Állampolgári Részvétel Hete?

Az ÁRH kampányhét, a közép-keleteurópai hálózatok együttes és hangsúlyos megnyilatkozása az állampolgári részvétel erősítése érdekében.

Az Állampolgári Részvétel Hete előzményei A CEE Citizens Network egy 17 országot összefogó társadalomfejlesztő szerveződés, melynek fő céljai, hogy: – felhívja a közvélemény figyelmét a kelet-közép-európai állampolgári kezdeményezések potenciáljára és hatására – fejlessze az állampolgárok képességeit, növelje kapacitásait a helyi és országos ügyekben való hatékonyabb részvétel érdekében – támogassa az alulról építkező közösségi kezdeményezéseket

A CEECN 2001 óta működik és 2005 óta bejegyzett szervezet. Összesen 26 tagszervezetet tömörít 17 országból (Csehország, Ukrajna, Bulgária, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Szlovénia, Szlovákia, Fehér Oroszország, Oroszország, SzerbiaMontenegró, Románia, Lengyelország, Magyarország, Grúzia, Örményország, Észtország, Albánia).

A hálózat éves rendszerességgel szervez nemzetközi képzéseket és találkozókat, kétévente nagyszabású konferenciát bonyolít le. A hálózat tagjai közös honlapot is működtetnek: www.ceecn.net.

A CEECN 2004-ben Zágrábban megtartott tervező megbeszélésén merült fel először az Állampolgári Részvétel Hetének ötlete, melynek értelmében a Citizens Network és tagszervezeteinek belföldi hálózatai együttesen és egy időben lépnek fel azért, hogy az állampolgári részvétel problematikája erőteljesebben jelen-

Olyan rendezvények sorozatából áll, amelyek harsányan, mindenki által érzékelhetően hívják fel a szűkebb és tágabb társadalmi környezet figyelmét a részvételi demokrácia fontosságára. A programok figyelemfelkeltő jellegűek, a közjó gyarapítását, a helyi közösségi és civil cselekvést helyezik a középpontba, s azt is bemutatják, hogy mindez lehetséges.

Helyi, megyei és országos akciók, szakmai és civil találkozók, médiaesemények, nyilvános gyűlések, stb. adják össze az Állampolgári Részvétel Hetének programját.

Az Állampolgári Részvétel Hetén a valós helyi problémákat megélő – ezek ellen küzdő – helyi közösségek, civil szervezetek, az őket összekapcsoló társadalomfejlesztő és más szakmai kezdeményezések fognak össze, hogy kifejtsék álláspontjaikat egy olyan világról, melyet nem csak a pénz és a hatalom irányít. Rámutatnak a párbeszéd és az összefogás fon-

tosságára, és nyilvánosságot igyekeznek teremteni azoknak a civil cselekvéseknek, melyek kulcsszerepet játszanak a helyi társadalmak fejlődésében, mégis sokszor csak szélmalomharcok árán sikerül fennmaradniuk.

A civil társadalomról alkotott kép annak is függvénye, hogy ez a szféra mit mutat magáról – ezért szerveztük az Állampolgári Részvétel Hetét!

Az ÁRH Magyarországon A CEECN tagjaként Magyarországon a Közösségfejlesztők Egyesülete vállalta fel a főszervezői feladatokat és 2005. nyár elejétől különböző fórumokon (a Közösségi Kezdeményezéseket Támogató szakmai hálózat műhelyei, II. Szakmaközi Nyári Egyetem, civil találkozók, konferenciák, felhívások interneten, levelező listákon, elektronikus szakmai hálózatokon) toborzott segítőket, résztvevőket az Állampolgári Részvétel Hetének megszervezéséhez.

A szűkösen rendelkezésre álló (illetve elvben rendelkezésre álló) anyagi források és a szeptemberi szokásos „eseménydömping” dacára az ötlet gyorsan támogatókra, segítőkre, érdeklődőkre talált. Ennek részben az „állampolgári részvétel” rokonszenves és széles körben (a közösségi fejlesztőmunka holdudvarán túl is) elfogadható és mozgósítani képes terminusa, másrészt a kreatív tevékenységek, események szervezésének lehetősége (az elmúlt évtizedek társadalmi tőkéje), harmad- és nem utolsósorban az újonnan létrejött Közösségi Kezdeményezéseket Támogató Szakmai Hálózat lelkesedése és támogatása (amely később lehetővé tette az eseménysorozat országos méretűre növekedését) adtak kereteket.

A tervezési szakasz és az országos események megvalósulásának koordinálására szervezőbizottság jött létre, a következő szervezetek részvételével: Közösségfejlesztők Egyesülete, Közösségi Kezdeményezéseket Támogató Szakmai Hálózat, Civil Kollégium Alapítvány, Magyar Művelődési Intézet és a Szövetség a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért Egyesület.

A szeptemberre elkészült végleges program alapján az Állampolgári Részvétel Hete két fő szálon indulhatott el.

Az egyik szálon a Magyarország minden megyéjében megvalósítandó programok szerepeltek: helyi, megyei és országos akciók, szakmai és civil találkozók, kerekasztalok, nyilvános gyűlések, előadássorozatok,

Civil összefogás

13

konferenciák, sajtótájékoztatók, méTalán nem kell részletezni, hogy a diaesemények, kiállítások. három közül melyik az a szereplő, A másik szálon az országos háló- amelyik számára nem okozott külözat közösségi aktivistái egy országos nösebb nehézséget az állampolgári felderítő jellegű, egyszerű, szúrópró- részvétel ügyének felvállalása. ba-felmérésre készültek az állampolValóban komoly erőfeszítéseket gári részvétel helyi mértékéről, a helyi követelt civil részről, hogy egy erőtársadalmi tőkével összefüggésben. szak- és szenzációmentes témára hívA nyitó és záróeja fel az országos méseményeket a Közösdia figyelmét, és az, Az Állampolgári ségfejlesztők Egyesühogy a meglévő cseRészvétel Hetén a valete Budapesten szerkély kíváncsiságot elvezte meg. terelje a programszerlós helyi problémákat Szeptember 19-én vezésről és a politikumegélõ helyi közössajtótájékoztatót tarsok szapulásáról. ségek, civil szervezetottak Dr. Göncz KinAz országos polititek, az õket összega ifjúsági, családüka részéről Dr. Göncz kapcsoló társadalomgyi, szociális és esélyKinga és Dr. Sólyom fejlesztõ és más szakegyenlőségi miniszter László elköteleződéés a program szervesén kívül semmilyen mai kezdeményezézői a Parlament Kávévisszajelzés nem érsek fognak össze, házban. A sajtótájékezett. hogy kifejtsék álláskoztatón mutatta be A helyi, megyei, pontjaikat egy olyan először Péterfi Ferenc de különösen az invilágról, melyet nem a RAJTunk Múlik cíternetes média jóval mű kiadványt, amely befogadóbbnak és tácsak a pénz és a haazok számára nyújt mogatóbbnak mutattalom irányít. hasznos segítséget, akozott, és számos hekik azon dolgoznak, lyi, megyei eseményhogy lakóhelyi közösségük, szom- re segítőkészen hívta fel a figyelmet. szédságuk összetartóbbá váljon, és Általánosságban a helyi politika képessé legyen a közös cselekvésre. is jóindulatúan járult hozzá az eseEzzel egyidejűleg történt az ÁRH mények megvalósulásához, sajtótájészóróanyagainak elhelyezése az Or- koztatókkal, interjúkkal, előadásokszágházában, minden képviselő szá- kal segítették helyi politikusok az Álmára. lampolgári Részvétel Hetének megA helyi programok, felmérések a valósítását. hétvégi záróeseményen, a budai Corvin téren futottak össze: A Részvétel Hete 2005-ös – egy találkozó keretei között, a Kö- magyarországi eredményei zösségi Kezdeményezéseket Tá- címszavakban mogató Szakmai Hálózat aktivis– 54 rendezvény valósult meg több tái és szakemberei részvételével. mint 50 helyszínen, több mint 100 A találkozó egyetlen témája az álcivil szervezet részvételével. lampolgári részvétel, a helyi kez– Az országban tevékenykedő ködeményezések bemutatása volt – zösségi munkások összesen több maguk a kezdeményezők által; mint 4500 emberrel töltötték ki az – az Állampolgári Részvétel ÜnneÁllampolgári Részvétel Hete kérpén, ahol a hét eseményeinek öszdőívét (eredmények: www.kka.hu). szefoglalása, beszámoló az orszá– Az ÁRH eseményeiről és a felmégos felmérés eredményeiről, korrés eredményeiről közel 50 alkamányzati, civil köszöntők, akciólommal tudósítottak a megyei és szervezetek bemutatkozásai, államországos média szereplői (TV- és polgári és közösségi kerekasztalok, rádióinterjúk, újságcikkek) – kiállítások és Retextil-bemutató www.kka.hu. szerepeltek a programok között.

Az Állampolgári Részvétel Hetének ÁRH+ 2006 fővédnökségét Dr. Sólyom László A program 2006-ban is két szálon fuköztársasági elnök vállalta fel. tott: egy ismételt felmérésből a közbizalomról, valamint helyi és orszáEredmények, következtetések gos eseményekből állt.

2005-ből

„(…) Az állampolgári részvétel problematikája erőteljesebben jelenjen meg az európai médiában, politikában és a civil társadalomban.”

A kezdeményezők által szervezett központi események A főszervezők az Állampolgári Rész-

vétel Hete keretében országos találkozóra hívták a helyi közösségi élet kezdeményezőit, a Közösségi Kezdeményezéseket Támogató Szakmai Hálózat megyei műhelyeiből, aprófalvak, városok, lakótelepek közösségi aktivistáit. A találkozó célja az volt, hogy a helyi kezdeményezők egy országos fórumon mutathassák be otthoni munkájukat és találkozzanak egymással.

A konferenciára Budapesten került sor, egyidejűleg az ÁRH nyitórendezvényével, szeptember 22-én 13 órától szeptember 23-án 15 óráig. A konferencia helyszíne a Benczúr Ház volt (1068 Budapest, Benczúr u. 27.).

Az ÁRH nyitóeseménye szeptember 22-én, pénteken 11 órától a Nyugati téren zajlott. A téren transzparensek, pillepalackokból közösségi módon épített „kapu” – amely a Részvétel Hetének kezdetét szimbolizálta – és egy kristályszerkezet – amely az összefogást és összefonódást jelenítette meg – készült, önkéntesek, járókelők és más segítők bevonásával.

Helyi események 2006-ban összesen 201 eseményt, illetve helyi kérdőíves akciót szerveztünk az ország egész területén, a programokról bővebben a www.arh.kozossegfejlesztes.hu oldalon.

Eredmények, következtetések 2006-ból Az ÁRH 2006-ra az egyik legnagyobb hazai civil eseménnyé vált, melyen több mint 100 civil szervezet vett részt az ország egész területéről. A hét során helyszínek százain alakult ki különböző méretű és formájú párbeszéd a részvételi demokráciához kapcsolódóan: – iskolák tucatjai szerveztek órákat és előadásokat a demokráciáról; – médiaakciókat szerveztek különböző városokban (civil „őrtüzek” a Mecsek csúcsain; győri iskolások lufikkal küldtek üzeneteket a jövő politikusainak; Újpalotán egy makettet állítottak fel, hogy a helyi lakosok lemodellezhessék milyen főteret szeretnének); – közösségi és civil találkozók tucatjai valósultak meg, politikusok, gazdasági és közéleti személyiségek bevonásával; – konferenciákat, szemináriumokat, fórumokat, kiállításokat, sajtótájékoztatókat szerveztünk különböző társadalmi, környezeti és civil témák köré.

civil fórum

14

A Közösségfejlesztők Egyesülete több mint 7000 kérdőívet gyűjtött össze Magyarországon (eredmények a www.arh.kozossegfejlesztes.hu oldalon).

2006-ban a váratlan politikai helyzet kialakulása miatt az ÁRH Magyarországon nem kapott súlyához illő médiavisszhangot, mindennek ellenére 30-40 különböző médiaszereplő nyújtott tájékoztatást a kezdeményezésről (TV- és rádióműsorok, újságcikkek, internetes magazinok).

Miért fontos a részvétel a Részvétel Hetén?

Az Állampolgári Részvétel Hete eredményeképpen a helyi ügyek országos, és az országos ügyek európai nyilvánosságot kaphatnak. Megmutathatjuk, hogy a részvételi demokrácia nem csak utópia, hanem feladat, a társadalom közös ügye, s bár a részvételi demokráciához kapcsolódó fogalmak egyre divatosabbak, a valós törekvések egyre több akadályba ütköznek, és ezeket az akadályokat már nem lehet elkülönült kezdeményezésekkel leküzdeni.

Az Állampolgári Részvétel Hete az első olyan nagyszabású megmozdulás, melynek során 17 ország civil szervezetei egyszerre állnak ki egy olyan ügyért, amelyről ezen országok legtöbbjében évtizedekig beszélni sem lehetett.

Varga Máté Közösségfejlesztők Egyesülete – szakmai szervező ÁRH szervezőbizottságának elnöke e-mail: matev@kkapcsolat.hu

A civil szféra és az állami szektor jövõbeni együttmûködésének lehetõségei – a LEADER-program alkalmazásának magyarországi tapasztalatai Az alábbiakban a VIII. Civil Fórum konferencia (2006. október 13–14., Kolozsvár) Önkormányzatok és civil szervezetek együttműködése témájú szekcióban elhangzott előadás anyagát olvashatják.

A

konferencia fő témájához (közösségi forrásteremtés) igazodva arról fogok beszélni, hogy a partnerségi együttműködés miként jelenthet a partnerek számára új forrásokat. A forrás szót ebben az esetben főként a társadalmi tőke, a forrásszerzésre vonatkozó tudás, ismeret bővülésében értem, de szólni fogok arról is, hogy mindez tényleges anyagi forrásokat is eredményezhet.

Elsőként közösen tekintsük át a szereplők körét. Nézzük meg a civil és az önkormányzati, vagyis közhatalmi oldal sajátosságait, s ennek bázisán tekintsük át az együttműködés kereteit, szabályait és az eddigi tapasztalatokat.

Mindezek alapján célszerű beletekinteni az Európai Unióban mintegy 16 év óta elkezdett LEADER-program magyar tapasztalataiba.

A civil szféra A civil közegből nézve a témakört újra és újra fel kell tenni a következő kérdéseket: 1. Kik vagyunk?

A „civil” kifejezés meglehetősen rugalmas fogalom, így sok értelemben használjuk. Ha mindezt egy lehetséges együttműködés oldaláról vetjük

fel, különösen fontos, hogy pontosítsuk státusunkat, lehetséges szerepünket, hogy mindezt közel egyformán értsük a potenciális együttműködő partnerünkkel. Ezzel számos későbbi félreértés tisztázható. Gondoljuk végig: ha egy baráti – tehát civil – közegben feltesszük a kérdést, hogy ki és mit ért civil szféra alatt, ahány ember annyi válasz szokott elhangozni.

Ennek a dilemmának a pontosításában vélhetőleg a legfontosabb elem, hogy milyen társadalmi bázissal rendelkezünk, ugyanis ez, és csak ez legitimálja az egyes civil csoportosulásokat. Ismert tény, hogy a civil világban a hangadók és a vezetők általában karakteres egyéniségek. Ennek eredménye sokszor az, hogy a domináns egyéniségek mögül kifogy a „háttér”, ami beszűkíti a legitimációt. Emiatt minden civil szereplő önmagában kell tisztázza, de a partnerek számára is nyilvánvalóvá kell tegye saját társadalmi hátterét.

2. Mit és kit képviselünk?

Az előző kérdés bázisán, azzal szoros összefüggésben ugyancsak tisztában kell legyünk azzal, hogy a legitimi-

tást adó társadalmi háttér minek a képviseletét várja el tőlünk. Közösen kell meghatározni, hogy: – melyek azok az értékek, amelyeket fel kell mutatni, – melyek azok a konszenzuson alapuló vélemények, amelyeket a közösség támogat.

A civil szervezetnek pontosan meg kell fogalmaznia saját értékcentrumát és egy-egy konkrét eset kapcsán mindig tisztáznia kell, hogy akkor és ott ebből mi a legfontosabb és érvényesíthető eleme a képviselt értékeknek. Térségfejlesztési programozásnál ezt úgy kell érteni, hogy a térség „értéktérképében” meg kell fogalmazzuk a lehetséges szerepünket.

Az értékek, vagyis a társadalmi háttér által elvárt „értékképviselet” persze nem egyszerű, mert egy adott érdekviszonyban történik, ami sokszor nagyon kusza. Emiatt javasoljuk a civil szervezeteknek is, hogy annak a pályának, ahol részt vesznek a partnerségi együttműködésben, készüljön közösen megfogalmazott és átlátható „érdektérképe” is.

3. Hogyan működünk?

Fontos reflektálnunk arra is, hogy hogyan működünk? Milyen a belső és külső kommunikációnk, annak hatása, eredményessége? A civil társadalom az átláthatóság és a nyilvánosság letéteményese és egyben garanciája is. A civilek ennek igényét kell

Civil összefogás

képviseljék a partnerségi viszonyokban, de működésük során önmaguk is nyitottak és átláthatók kell legyenek. Minden szerveződés, formalizált szervezet hajlamos a befele fordulásra, amit a civilek nem engedhetnek meg maguknak, mert saját létfeltételeik ellen vétenek.

Az állami szektor Az állami, más néven közhatalmi szektor részben a képviseleti demokrácia terméke, másrészt szükségszerűen érdekelt a társadalmi nyitottságban, az együttműködésben. Ez mint elmélet jól hangzik, de a gyakorlat ennél színesebb.

1. Hol vannak a kapcsolódási pontok?

Amennyiben az állami és civil együttműködést nézem, a legfontosabb, hogy megtaláljuk a kapcsolódási pontokat. Ebben a vonatkozásban a választási ciklusok közötti időszakban, a működés során kell megfogalmazni, mégpedig a partnerség mindkét oldaláról, hogy hol vannak a közös együttműködési felületek, és azok milyen keretek között működnek.

2. Mit jelent a tervezés és a végrehajtás?

A települési szintű, de a térségi és/vagy országos együttműködésben is prominens helye van a tervezésben történő együttműködésnek. Ez helyben a község életét befolyásoló településfejlesztési tervek, illetve a helyi fejlesztési kérdésekre vonatkozó döntéseket jelentik. Térségi és országos szinten a tervezés ugyanerről szól, vagyis a térség, a régió az ország életét befolyásoló kérdéseket érinti.

A civil társadalom sokszor – nem önszántából – a tervezési és végrehajtási folyamatban nem vesz részt, nem kap szerepet. Ez természetesen ellentmond a társadalmi tervezés elveinek is, de sokszor – részben emiatt – elnehezíti a fejlesztési programok társadalmi elfogadását, így a végrehajtását is. Ennek jelenleg különösen nagy szerepe van az európai uniós tagság miatt is.

Magyarország közel két éve tagja, míg Románia csak most 2007. január 1-től lett az Unió tagja. Az Unióban jelenleg készülnek a 2007-2013 közötti időszakra szóló tervek, Romániában is készül a Nemzeti Fejlesztési Terv és annak uniós dokumentumai. Így jelenleg mindkét oldalon szinte a legnagyobb kérdés, hogy miként tudunk most részt venni a következő

15

ve mindhárman ezekből az elemekből kell összeépítsék a közös programot. Ez a feladat például egy helyi 3. Milyen modell működik Magyar- és/vagy térségi fejlesztési program kialakításánál azt jelenti, hogy meg országon?

Magyarországon ma a civil társada- kell találni a közös érdekeltségi ponlom jelentős része ezzel a kérdéssel tokat. A partnerségi együttműködéfoglalkozik, s a jelenleg társadalmi sekben a közös érdekeltségi felületek vitán lévő dokumentumok vélemé- a lehetőségei és bázisai a közös prognyezésén fáradozik. Ennek egyik te- ramok megvalósításának. Hármas repe a területfejlesztés területén ki- részvételű partnerség esetén a mindalakított Civil Egyeztető Fórumok három partner számára fontos érdekfelületek a legerősebb kötési pontok rendszere.

A területfejlesztés civil képviseleti a programok megvalósításában. Ezek rendszerében 2004-ben jelentős vál- a felületek a bázisai a programok tozás történt. Részben civil kezdemé- megvalósítása során felmerülő konfnyezésre a parlament módosította a liktusok kezelésének, az ilyen helyzevonatkozó törvényt és újraszabályoz- tek áthidalásának is.

A partnerségi együttműködésben ta a civil részvételi rendszert a teljes döntési rendszerben. A területfejlesz- elkülönülnek egymástól a vertikális és a horizontális fortési törvényben szamák és keretek. A bályozott, hogy a küvertikális partnersélönböző szintű térA partnerségi együttgen az egyes szerveségfejlesztési tanácsok mûködésekben a közetek közötti kapcsomiben kompetensek. zös érdekeltségi felülati kereteket értjük A térségfejlesztési taletek a lehetõségei és adott esetben az uniós nácsok szavazati jogú szervezetektől a nemtagjai kistérségi, mebázisai a közös progzeti szervezeteken kegyei, regionális és orramok megvalósítáresztül a térségi és heszágos szinten is asának. Hármas részlyi szervezetekig. Ez lapvetően a különbövételû partnerség értelmezhető mind a ző szintű közhatalom esetén a mindhárom közhatalmi, mind a képviselői. Ez a törpartner számára foncivil kapcsolatokra is. vény szabályozza azt Horizontális partneris, hogy ezekre a fórutos érdekfelületek a ségen az egy-egy térmokra miként delelegerõsebb kötési ségben található és/ gálhat képviselőket a pontok a programok vagy érdekelt partnecivil társadalom, amimegvalósításában. rek közötti kapcsolaről még később résztot kell érteni. letesebben is szólni fogok.

2. Szabályok Az Európai Unióban a partnerségi Partnerségi elvek, együttműködésnek – különösen az szabályok és keretek elmúlt évtizedekben – nagy hagyománya alakult ki. Ennek egyik legerősebb bázisa, hogy az Unió szigo1. Elvek A partnerség egyrészt klasszikusan rúan elvárja a partnerséget a tervezéhárom lábon áll, másrészt két jól el- si folyamatban, és közösségi szabáhatárolható formája van. A három lyokat fogadott el a partnerségi eljáláb a közhatalmat, az üzleti világot és rásokra a strukturális alapok felhasza civil társadalmat jelenti. Ez a három nálása során. Ennek legutóbbi jó pélközeg egymástól eltérő érdekrend- dája az Európai Tanács 1083/2006/EK szert és működési területet képvisel, rendelete az Európai Regionális Fejde számos kapcsolódási pontja van. lesztési Alap (ERFA), az Európai SzoMindegyik láb „önjáró” is, de egyes ciális Alap (ESzA) és a Kohéziós Alaesetekben nélkülözhetetlen az együtt- pok felhasználásról. Ennek 11. cikkeműködés, a közös cselekvés. Leegy- lye előírja a pénzfelhasználásba a köszerűsítve az érdekviszonyokat azt vetkező körök bevonását: a) az illetékes regionális, helyi és elehet mondani, hogy míg: gyéb közhatóságokat, – a közhatalmi szféra eredményorib) a gazdasági és társadalmi partnereentált, ket, – az üzleti szféra haszonorientált, c) a civil társadalmat képviselő szeraddig vezeteket.

– a civil szféra értékorientált egy-egy együttműködés során, illet- Amint már említettem, Magyarorhét év feladatainak megtervezésében, majd azok megvalósításában?

civil fórum

16

szágon a partnerségi együttműködés egyik kiterjedt terepe a területfejlesztés. A különböző szintű területfejlesztési tanácsok elvileg minden olyan dokumentumot megtárgyalnak, amelyek érintik az emberek jövőbeni sorsát.

A civil képviseleti szabályok szerint a területfejlesztési munkában részt venni kívánó civil szervezetek – érdekeltségi területüktől függően – önmaguk alakíthatnak adott szinten Civil Egyeztető Fórumot. Ennek alapján egy kistérségben, megyében, régióban, illetve országosan megalakuló civil fórumok döntenek delegáltjaikról az adott szintű területfejlesztési tanácsba, majd a delegált személyről tájékoztatják a területfejlesztési tanács vezetőjét.

Ezt követően a delegáltat kötelesek a munkába bevonni, a véleményét kikérni.

Az együttműködés 1. Az együttműködési tapasztalatok A partnerségi tapasztalatok nagyon vegyesek. Azt lehet érzékelni, hogy a partnerek között nő a nyitottság, a fogadókészség az együttműködés iránt. A legnagyobb gondként talán az említhető, hogy a partnerség sokszor kényszer és/vagy manipulációs eszköz, vagyis nem belső meggyőződés és pozitív eszköz a szükséges együttműködésben.

Az együttműködések pozitív megközelítésében érvként több indok is felhozható, vagyis a partnerség: – mozgósító, aktivizáló eszköz lehet a társadalmi tőke fejlesztése területén, – a társadalmi tervezésben és a végrehajtásban közös sikerélményt eredményezhet,

Könczey Elemér rajza

Szöveg nélkül

3. Keretek A civil képviselőknek tanácskozási és konzultációs jogosultságuk van a tanácsokban, tehát nem szavazati jogú tagok. A szabályozás nem vonatkozik a települési szintre, és a különböző szintű civil fórumok között – hasonlóan a területfejlesztési tanácsokhoz – nincsen hierarchikus kapcsolat. Ezzel együtt a civil egyeztető fórumok vertikálisan is együttműködnek egymással és megkezdték az országos hálózati együttműködés feltételeinek a kialakítását. A civil egyeztető fórumokban részt vevő civil szervezetek közel egy évvel ezelőtt kezdeményezték a települési szintű civil egyeztető fórumok létrehozását is.

Ennek az együttműködésnek a részletes szabályairól további információk találhatók a www.ecovast.hu honlapon a térségi együttműködés módszereiről írt anyagban.

– javíthatja a helyi és a térségi programozást, majd a programok megvalósításának hatékonyságát, eredményességét.

A pozitív elvárások és esetenként maguk a jó tapasztalatok azt igazolják, hogy egyre több helyen és egyre több szereplő él ezzel a lehetőséggel.

Vannak azonban ellentétes tapasztalatok is, amelyek néha szemléleti tényezőkre, sokszor pedig korábbi beidegződésekre, hagyományokra, szokásokra épülnek. Az utóbbiak között egyik legjellemzőbb a paternalista hagyomány. Sokáig megszoktuk, hogy a megoldás kívülről jön, a forrást a „központból” kapjuk, és hogy mire költsük, azt is az illetékesek mondják meg. Természetesen ez a partnerség mindkét oldalának felelőssége. Annak is, aki adja, annak is, aki kapja a „mannát”. Ez a megköze-

lítés eleve kizárja az érdemi partnerséget, amely egy korszerű „felnőttfelnőtt” viszony, ahol a partnerek egyenrangúak. Csak ez a szemlélet alapozhatja meg az érdemi együttműködést és a tervezett ún. szubszidiaritást, a döntési és forrásdecentralizációt is.

A hierarchikus struktúrák önmagukban is gátjai lehetnek a partnerség kialakulásának, különösen, ha nem értjük elég jól a vertikális partnerség tartalmát, és az egyes szereplők „széktudatból” tárgyalnak. Sokszor ezek a kapcsolatok hatalmi játszmákat is generálnak, ahol nem alakulhat ki az érdemi egyenrangú kapcsolat.

Esetenként gond van a Pareto-i elvek érvényesülésével is. Pareto a jóléti közgazdaságtan atyja volt, az elosztási rendszerekben azt az optimumot kereste, ahol senki nem kerül rosszabb helyzetbe, mint előtte volt.

Ezt nem csupán az elosztási rendszerek átláthatatlansága, nyilvánosságának hiánya, de néha bizonyos korrupciós tünetek is kétségessé teszik.

A civil partnereknek a nyilvánosság megteremtése egyik fontos feladata lehet, mivel ez működésük egyik alapeleme. Néha azonban itt is tapasztalhatóak torzulások, mert esetenként a civilek is esendőek, és fontosabb a hatalomhoz, a forrásokhoz való közelség, mint a nyilvánosság igényének megteremtése, esetleg kikényszerítése.

2. Az együttműködés célja és értelme Az előzőekből látható – és remélem el is fogadható –, hogy az együttműködés nem csak kényszer, de érdek is. Az is világos, hogy az együttműködés nem verseny elsősorban. Élhetünk azzal a hipotézissel is, hogy a partnerségi kooperáció társadalmitőke-növelő, így javítja a jövedelem-felhasználás hatékonyságát is. Ha mindezt elfogadjuk, akkor a partnerség „közös hajóépítő” folyamat.

Amennyiben a hajót közösen építjük, persze a felelősség is közös.

Gyakran bírálják a civil társadalmat azzal, hogy a „partvonalról” kiabál be a pályára. Néha ebben van is igazság. Ez esetenként abból ered, hogy a civil képviselőket be se engedik a „pályára”. Esetenként azonban a civil oldal megriad a felelősségtől is, amit azonban – ha részt akarunk venni a „hajóépítésben” – fel kell vállalni. Úgy gondolom, a felelősségünk és lehetőségünk abban van, hogy – az általunk képviselt értékek bázisán –

Civil összefogás

segítsük az együttműködések érdekés értékharmóniájának kialakítását és fenntartását. A civil társadalomnak ez lehet a küldetése. Ennek a tevékenységnek lehet eredménye a „közös hajó” élménye, a közösségi sikerek megteremtése.

LEADER-tapasztalatok Nem hiszem, hogy célszerű lenne ma partnerségi tapasztalatokról beszélni a LEADER-program említése nélkül.

A LEADER egy partnerségi elvű térségi programozási módszer, amely a vidékfejlesztés területén alakult ki. Az Európai Unióban ugyanis ráébredtek arra, hogy az ágazati irányítás hatékonysága nem eléggé optimális az egyes – különösen a leszakadó és elmaradott vidéki – térségek fejlesztésében. Rájöttek arra, hogy az egyes térségekben a jövedelemfelhasználás hatékonyságát és eredményességét javíthatja a térségi szereplők bevonása a programalkotástól a megvalósításig.

1. Európai alapok Európában 1990-ben kezdődött a LEADER-program, vagyis akkor indult a LEADER térségfejlesztési módszer kísérleti alkalmazása. A lényege: a fejlesztési szándékok közötti kapcsolat megteremtése útján szinergikus eredmények elérése. A módszer maga kötelezően partnerségi bázisú, tehát a térségi programokat kidolgozó és megvalósító LEADERcsoportokban kell legyen egyaránt közhatalmi, üzleti és civil szereplő.

Sőt, a közhatalmi szereplők nem képviselhetnek többséget a döntési fórumokban. A programokkal szemben elvárás a komplexitás, a területi elv és az innovativitás is.

Európai szinten a keretszabályokat a 2000/C 139/05 számú bizottsági irányelv határozza meg. A finanszírozási háttér – az egész agrárágazat tekintetében – 2007-től jelentősen megváltozik, s a strukturális alapoktól elváltan az Európai Mezőgazdasági-vidékfejlesztési Alap szerint történik. Ennek az alapnak egyik eleme a LEADER-program további folytatása is.

A LEADER-program európai tapasztalatairól információ kapható közvetlenül a LEADER Obszervatórium honlapjáról: http://europa.eu.int/ comm/leaderplus.

2. Magyar tapasztalatok Magyarországon az Unióba történő belépés előtt, 2000-ben kezdtük meg a felkészülést a LEADER-program

17

fogadására. Rövid idő alatt – akkor egyfajta befektetésként kezelhető.

A tapasztalatok szerint a partnermég nemzeti keretekből – 12 kísérleti térségi LEADER-csoport jött létre. ség alapja a közös érték- és érdekEzek főként referenciabázis funkciót centrum, amit: – közösen kell megfogalmazni és kiláttak el az Európai Unióba történő alakítani, valamint belépés előkészítése érdekében.

– közösen kell fenntartani az együtt2004-ben, az uniós belépést köveműködés során. tően felgyorsultak az események – ma már 68 LEADER-csoport műkö- A partnerség szereplőinek, így az áldik, valamint felállt a képzést és in- lami és a civil szférának is különböző formációs szolgáltatást végző szerve- érdekei vannak az együttműködés zeti háttér. Kialakulóban van a során, így éppen emiatt az egyik fő LEADER-csoportok közötti együtt- feladat az érdekek folyamatos harműködés, így megalakult a Magyar monizálása, kiegyensúlyozása.

A partnerségi együttműködés, a LEADER Szövetség is.

A magyar tapasztalatok azt iga- programok tervezése és végrehajtása zolják, hogy kitűnő együttműködés során a kooperáció növeli a társadalalakult ki a LEADER-csoportokban a mi tőkében rejlő potenciált, s így jaközhatalmi, vagyis állami és a civil vítja a megvalósítás eredményessészervezetek között. Sok helyen a kö- gét. Ennek eredménye lehet egy-egy zös programalkotás hozta össze a térség forráskoordinációs és forrásszervezeteket, de előfordult, hogy ez vonzó képessége. Ennek különös jeúj civil szervezetek létrehozását is ge- lentősége lehet az európai uniós fornerálta. A LEADER-csoportok általá- rások felhasználásában is. ban kisebb térségeket ölelnek fel, de van több olyan is, amelyik majd’ meAktuális teendők gyényi területre terjed ki.

A LEADER-csoportok tevékeny- A jelenlegi helyzetben az együttműsége több helyen az innovatív termék ködés fejlesztése terén a legfontosabb előállítását, a térségi szakmai együtt- az uniós tervezési folyamatban való működést, a képzést és oktatást cé- részvétel. Ez érdeke mind az állami, lozza meg. Van, ahol a tevékenység mind a civil szférának, így nagyszerű centrumában agrártermék-fejlesztés lehetőség a közös részvétel is. Most készülnek az uniós található, de számos tervek, vagyis a fejcsoportban alternatív lesztési koncepciók és ... a felelõsségünk és lehetőségeket geneaz operatív prograrálnak a térség lakói lehetõségünk abban mok. Ezek a dokurészére. Sok helyen van, hogy – az áltamentumok határozszerepel ökológiai érlunk képviselt értékek zák meg a következő tékmegóvás, esetenbázisán – segítsük az hét év forrásfelhaszként megújuló eneregyüttmûködések érnálását, a helyi, a térgiahasznosítás a progségi és az országos ramokban. Mindenütt dek- és értékharmófejlesztési szándékok a legfőbb cél, hogy a niájának kialakítását esélyeit. térségi programalkoés fenntartását. A ciA helyi, térségi és tás- és korszerű provil társadalomnak ez regionális fejlesztési jektmenedzser-kalehet a küldetése. szándékok tekintetépacitás jöjjön létre a ben meg kell fogaltérség fejlődése érdemazni – természetkében. szerűen a civil és az állami szférának közösen – azokat a célokat, amelyeÖsszefoglaló ket a legidőszerűbbnek ítélnek a A tapasztalatok alapján megállapít- 2007-2013 közötti időszakban. Ehhez ható, hogy a civil szervezetek és az össze kell gyűjteni a térségi és a partállami szféra együttműködése alap- nerségi szereplők elképzeléseit, s el vetően közös érdek és kényszer is. kell juttatni a tervezést végző szakAz is tény, hogy ez az együttműkö- mai műhelyekhez. Kérni kell a tervedés még gyerekcipőben jár, de már zés nyilvánosságát, a dokumentuvannak értékelhető pozitív eredmé- mok társadalmi vitáját.

Magyarországon a dokumentunyek. Az is egyértelmű, hogy sok szemléleti és gyakorlati változtatás mok társadalmi vitája most zajlik. kell ahhoz, hogy a partnerség olajo- Ebből már tudható, hogy az ország zottan működjön. Vagyis a partner- egésze fejlesztésére közel 24 milliárd ség, illetve annak megalapozása euró felhasználása tervezhető. Az is energiaráfordítással jár, ami viszont előrevetíthető, hogy a két ország uni-

civil fórum

18

ós tagságából új helyzet adódik az államok közötti együttműködésben is.

Magyarországon új alapokra kerül a határon túli támogatások módja, valamint új lehetőséget kínál az Unió Európai Területi Együttműködési kerete is, ami a korábbi INTERREG programok tartalmi folytatását jelenti. Erre vonatkozóan most van kialakulóban az együttműködési keretek tartalma, módja és forrásai.

Fel kell készülni arra, hogy számos korábbi megoldási és működési mód megváltozik. A források felhasználásában új igényeket támasztanak az uniós eljárási szabályok.

Mindez korábbi szokások, rutinok és

szemléletmód megváltoztatását fogják kikényszeríteni. Láthatóan új gondolkodásmódot és taktikát fog igényelni mind a forráskoordinációban, mind az együttműködésekben.

Fontos mérlegelési szemponttá válhat, hogy vagy a régi módon felélem a forrásokat, vagy – alkalmazkodva az új lehetőségekhez – az uniós lehetőségeket, és persze az igényeket figyelembe véve megtöbbszörözöm azokat.

Nyilvánvaló közös érdekünk a térség dinamikus fejlődése érdekében a források vonzásának és felhasználásának eredményesebbé tétele. Emiatt nem nélkülözhető az uniós

tervezési és forrásfelhasználási szabályok megismerése, valamint a partneri együttműködésben rejlő szinergikus előnyök kihasználása, az együttműködés, mint forrásteremtő társadalmi tőke életre hívása. Mindez különösen érvényes a civil szervezetek és az állami szereplők közötti együttműködésre, partnerségi elvű párbeszédre is.

Rajnai Gábor ECOVAST – Falvak és Kisvárosok Magyarországi Műhelye Egyesület – elnök e-mail: grajnai@ecovast.hu

Partnerség és társadalmi tõke a vidékfejlesztésben A LEADER-program már a romániai vidéki társadalom számára sem idegen. Ennek az új kezdeményezésnek az alapja a térségi szintű helyi együttműködés. Az alábbi cikk részletesen mutatja be, hogy miben is áll ez a program, és miért fontos számunkra, civilek számára is. A cikk eredetileg a Közösségfejlesztők Egyesülete kiadásában megjelenő Parola c. folyóirat 2006/2-3-as számában (28-31. old.) jelent meg.

Összefoglalás A vidékfejlesztés az a komplex tevékenység, melynek folyamán települési, kistérségi szinten a fenntarthatóság kritériumait figyelembe véve avatkozunk be a vidéki területek fejlődési folyamatába. A fejlesztés során fontos szempont, hogy nem a területet kell fejleszteni, hanem az ott élő embereknek, közösségeknek kell esélyt adni a gazdasági és társadalmi fejlődésre. Ehhez kínál innovatív megoldást az EU által létrehozott és 1991-ben beindított LEADER-program, melynek legfőbb jellemvonása az összefogáson és együttműködésen alapuló helyi partnerség. A helyi partnerség egy olyan gazdasági-társadalmi struktúra elem, amely a helyi cselekvők (személyi és testületi aktorok) közötti kapcsolatok útján jön létre. Ez a hálózat az alapja a társadalmi tőke létrehozásának és hasznosításának. A társadalmi tőke – mint a társadalomban fellelhető nem anyagi erőforrás – a vidéki erőforrások egyikeként jelentős szerepet játszik a vidéki területek társadalmi és

gazdasági fejlődésében, illetőleg fejlesztésében. Írásomban a társadalmi tőke és a vidékfejlesztés kapcsolatának, illetve a társadalmi tőke vidékfejlesztésben játszott szerepének bemutatásával foglalkozom a „klasszikus”, főáramú vidékfejlesztési programoktól eltérő metódusú LEADERprogramon keresztül.

Vidékfejlesztés az Európai Unióban Ma az EU-ban a vidékfejlesztés támogatása a Közös Agrárpolitika (KAP) és a strukturális politika keretén belül valósul meg. A vidékfejlesztési politika alapjait két tanácsi rendelet határozza meg: az egyik az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásokról szóló 1257/ 1999/EK rendelet, a másik pedig strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló 1260/ 1999/EK rendelet.

Az előbbiek értelmében a vidékfejlesztés támogatásának forrásai a Strukturális Alapok, valamint az

EMOGA Garanciarészlege. Az említett források felhasználásával háromféle cél és eszközrendszer szerint folynak vidékfejlesztési beavatkozások: – a vidékfejlesztési rendelet alapján, – a strukturális politika keretén belül a fejlődésben lemaradt és strukturális nehézségekkel küzdő 1-es és 2-es célkitűzéseken keresztül, valamint – az EU Vidékfejlesztési Közösségi Kezdeményezése a LEADER-program alapján (Csete és Láng, 2005; Magyar, 2003; Nemes, 2000).

A vidékfejlesztés értelmezése A vidékfejlesztés értelmezése sem a köznyelvben, sem a politikában, mint ahogy a tudományok terén sem egységes. A célokkal, prioritásokkal, a megvalósítás módjával stb. kapcsolatos eltérő nézetek és vélemények alapján különböző megközelítési módjai alakultak ki a vidékfejlesztésnek.

Véleményem szerint a vidékfejlesztés az a komplex tevékenység, amelynek folyamán a fenntarthatóság kritériumait szem előtt tartva avatkozunk be a vidéki területek fejlődési folyamatába. A vidéki területek gazdasági, társadalmi és környezeti problémái mindinkább megoldásokat követeltek és követelnek a mai napig is. A vidékfejlesztés egyfajta válasz ezekre a problémákra, amelynek révén a vidéki térségek esélyt kapnak a felzárkózásra. Vidékfejlesz-

Civil összefogás

tésről beszélve fontos annak figyelembevétele, hogy a vidék alapvető térkategória, térgazdasági egység, ezért a területi szemlélet lényeges szempont a vidékfejlesztésben. Fontos alapelv azonban, hogy nem a területet kell fejleszteni, hanem az ott élő embereknek és közösségeknek kell esélyt adni a gazdasági és társadalmi fejlődésre. Ehhez kínál innovatív megoldást a vidékfejlesztési beavatkozások egyik típusa, a helyi erőforrásokra építő, partnerségen alapuló fenntartható fejlesztési irányzatot képviselő LEADER-program.

LEADER-módszer a vidékfejlesztésben A LEADER-program a vidékfejlesztési politika főáramának (KAP, strukturális politika) kiegészítése céljából jött létre, tehát olyan projekteket támogat, amelyek az előző kettőben nem valósulnak meg (Magyar, 2003).

A LEADER-program kísérleti jelleggel indult 1991-ben azzal a szándékkal, hogy az akkor még csak retorika szintjén létező alulról szerveződő (bottom-up), a szubszidiaritás elvének megfelelő vidékfejlesztés lehetőségeiről nyújtson tapasztalatokat (Nemes, 2000). A program fő célja, hogy a kistérségek belső erőforrásaira építve, az ott élőket támogassa térségük hosszabb távú fejlődési lehetőségeinek átgondolásában és a közösen kidolgozott tervek megvalósításában. A LEADER-program új alapokra helyezi a fejlesztést. A szubszidiaritás elvének megfelelően a fejlesztési program kidolgozói a kistérségi szinten megalakult fejlesztő csoportok (helyi akciócsoportok), amelyek a térség vállalkozóinak, civil szervezeteinek és a közszférának a képviselőit fogják össze az ott élők bevonásával. A LEADER tehát szakít a centralizált, központilag irányított, felülről lefelé (top-down) kialakított támogatási rendszerrel, amelynek egyik sajátossága, hogy a helyi problémák, lehetőségek és megoldások nem ismertek, így az sok esetben nem kínál reális fejlődési utat, mivel nem teszi lehetővé a helyi igényekre alapozott fejlesztési programok megvalósítását.

Ray (in Nemes, 2000) szerint az Európai Bizottság a LEADER-programot nem a megszokott technokrata szemléletben, előre meghatározott és rögzített szektorális politikaként, hanem bizonyos alapelvek gyűjteményeként határozta meg. Melyek ezek az alapelvek?

A LEADER jellemvonásai, „alap-

19

pillérei”, amelyek kifejezik a prog- alapozni minden szinten (helyi, regiram filozófiáját és az ún. LEADER- onális, nemzeti, európai). A hangmódszer sikerének titkát jelentik, a súlyt a részvételre és az alulról szerkövetkezők: veződő megközelítésre kell helyezni.

– terület-alapú megközelítés, A vidékfejlesztésnek koherens euró– alulról építkező (bottom-up) meg- pai keretek között, lokálisan és a heközelítés, lyi közösségek által irányítottan kell – helyi partnerség (PPP) (Public Pri- működnie (The Cork Declaration, vat Partnership – vagyis a kor- 1996). mányzati és az üzleti szektor partnersége – a szerk.), Partnerség és társadalmi tőke – innováció, A partnerség egy olyan társadalmi – többszektorú, integrált megköze- hálózat, amelynek nagy jelentősége lítés, van a társadalmi tőke létrejövetelében – területek közötti együttműködés és és erőforrásként való hasznosításáhálózatépítés, ban. De mi is az a társadalmi tőke?

– decentralizált menedzsment és fiA társadalmi tőke a hálózatokba nanszírozás. ágyazottan, a cselekvők közötti reláA LEADER-programot értékelve, an- ciókban „megbúvó” erőforrás, ami kinak fontossága az általa megvalósí- zárólag hálózatok útján, hálózatokon tott gyakorlatban rejlik, ami egyesek keresztül hozható létre és válhat szerint egyértelmű sikertörténet, má- hasznosítható tényezővé. A társadalsok szerint a vidékfejlesztés legjobb, mi tőke egyfajta fokmérője egy kölegalkalmasabb módja, illetve eljárá- zösség, illetve a társadalom összetarsa (Csete és Láng, 2005; Magyar, tozásának, s mint ilyen, a közösség2003; Miskó, 2003; Nemes, 2000). ben és a társadalomban létező kohéDe miben rejlik a LEADER sike- zió kifejezője, mely megnyilvánul az ressége? – tehetjük fel emberek, a közösséa kérdést. gek közötti kapcsolaAz egyik válasz a A társadalmi tõke a tokban, normákban, kérdésre minden bihálózatokba ágyazot- bizalomban, együttzonnyal a LEADER működésben a közös tan, a cselekvõk köegyik alapelve, a helyi érdekek és haszon elzötti relációkban partnerség. A progérése érdekében. „megbúvó” erõforram azon az elképzeAnnak, hogy partrás, ami kizárólag há- nerség alakuljon ki lésen alapul, miszerint a vidékfejlesztés egy adott LEADERlózatok útján, hálócsak akkor lehet sikekistérségben, számos zatokon keresztül res, ha az ott élők, az előfeltétele van. Csete hozható létre és válott működő szerveze(2005) a tanulmányhat hasznosítható tétek együttműködéséban a vidékfejlesztést nyezõvé. vel, tevékenységeik érintő hiányosságokösszehangolásával ra hívja fel a figyelvalósul meg (Labmet, amelyek a LEAbancz, 2003).

DER-típusú vidékfejlesztés során is A LEADER-program tehát egy problémát jelentenek. olyan decentralizált vidékfejlesztési A LEADER-program esetében, a módszer, melyben a helyi partnerség partnerség kapcsán leginkább a bizajátssza a fő szerepet. A helyi partner- lom és az együttműködési készség ség olyan gazdasági-társadalmi hiányát tartom relevánsnak. A bizastruktúra elem, amely a helyi cselek- lom és az együttműködési készség vők (személyi és testületi aktorok) egymással szorosan összefüggő közötti kapcsolatok útján jön létre. rendszert alkotnak, ugyanis együttA partnerség és az együttműkö- működési készség hiányában nem dés szükségességére és fontosságára alakul ki partnerség és a bizalom nélhívja fel a figyelmet az 1996-ban küli kapcsolatok nem segítik elő a megrendezett corki konferencia záró- partnerségen alapuló együttműködédokumentumaként közreadott dek- sek kialakulását. laráció is, ami tíz pontban foglalja össze az EU-s vidékfejlesztésre tett Miért fontos tehát a partnerség és a ajánlásokat. A negyedik pont kieme- társadalmi tőke? li, hogy a vidékfejlesztésnek a szub- A korábbiaknak megfelelően a partszidiaritás elvén kell alapulnia. En- nerség és a társadalmi tőke egymásnek megfelelően szükséges a döntés- tól elválaszthatatlanok. A társadalmi hozatal decentralizációja, amit part- tőke alapja a kölcsönös előnyök érdenerségre és az együttműködésre kell kében létrejövő gazdasági-társadalmi

civil fórum

20

kooperáció. A partnerség magába ott élők életminőségének javítását. A foglalja mindkét előbb említett dol- helyi partnerségen alapuló részvétel got, hiszen az nem más, mint valami- segít a problémák és lehetőségek fellyen haszon, előny érdekében szerve- tárásában, hiszen a részvétel sokféle ződő összefogás, együttműködés. adat gyűjtésében segíthet, de az Az, hogy a LEADER alapelvei kö- egyetlen forrása az egyének vágyait, zött szerepel a partnerség, egyben azt véleményét és értékrendjét tartalmais jelenti, hogy a program keretei kö- zó információknak (Lukovich, 2001). zött kötelező kialakítani a partnersé- A programok és projektek innovativigen keresztüli együttműködést. tására is hatással van a partnerség, A partnerség sokkal érdekesebb hiszen az új ötletek, innovációk sokvetülete a magától jövő, a felismert szor az eltérő gondolkodású partneérdekek alapján megvalósuló önszer- rek találkozásából születnek. veződés. Kulcsár László (1998) erről A partnerség segít aktivizálni a a következőket írja: „Azok a vidéki vidéki közösségeket, ennél fogva koközösségek, amelyek nem mutatják moly közösségformáló erő. Shortall meg magukat mint sajátos identitást és Shucksmith (in Nemes, 2000) szeképviselő csoportok, amelyekben rint: „a LEADER-program számára a nincsenek közösségi kezdeményezé- helyi emberek jelentették az elsődlesek a gazdaság, a kultúra, az élet- ges erőforrást, és a LEADER-projekmód, a környezetvédelem, a hagyo- tek megkülönböztető jellemzője volt mányok stb. terén, hosszabb távon a helyi lakosság képességeibe vetett életképességüket veszítik el, és nem bizalom, amely megengedte, hogy az tudják betölteni a társadalmi funkci- ott lakók döntsék el, milyen fejlődési ójukat”. Partnerségre, együttműkö- irány illik leginkább környezetükdésre, összefogásra tehát minden- höz, kultúrájukhoz, képzettségükhöz képpen szükség van! és hagyományaikhoz.

A társadalmi tőke A LEADER-megköa közösségek, partzelítés másik fontos A programok és pronerségek erőforrása jellemzője az, hogy az jektek innovativitáés egyben indikátora a tanulási folyamat, sára is hatással van a a társadalomban és a amelyen egy helyi köpartnerség, hiszen az gazdaságban létrejözösség keresztülmegy vő kapcsolatoknak, a program megvalóúj ötletek, innovációk együttműködéseksítása során, legalább sokszor az eltérõ nek. Coleman (1994, olyan fontos, mint a gondolkodású part1998) szerint a társakitűzött cél elérése.” nerek találkozásából dalmi tőke egy olyan A vidékfejlesztésszületnek. „termelő” erőforrás, nek olyan folyamatami lehetővé teszi binak kell lennie, amely zonyos, máskülönben erősíti a helyi emberi elérhetetlen célok elérését. A tőke és közösségi erőforrásokat, a helyi ezen formája nem lelhető fel sem a irányítást, a vállalkozói kultúrát, az cselekvőkben, sem pedig a termelés innovációt, valamint fejleszti az emanyagi eszközeiben, mivel az a cse- berek azon képességét, hogy céltudalekvők közötti viszonyok struktúrá- tosan és hatékonyan tudjanak egyjában ölt testet. mással együttműködni (Kernay [in Nemes], 2000).

Miért van tehát szükség partnerségre?

A LEADER-program azáltal, Azért, mert olyan dolgok megvalósí- hogy hat a helyi partnerség kialakutása érhető el általuk, ami egyébként lására, a közösségek képességét fejlehetetlen, vagy csak jelentős áldoza- leszti (kapacitás-építés), melynek tok (energia és források) árán valósít- birtokában képessé válnak a közös hatók meg. céljaik meghatározására, a szükséA LEADER-programban azért ges erőforrások mozgósítására és a fontos a partnerség, mert általa jobb fejlesztések fenntartható megvalósíés reálisabb jövőkép és ennek megfe- tására. Az előbbieknek köszönhetőlelő stratégia készülhet, ami jobban en a partnerség eredményeként erőszolgálja a kistérség felzárkózását, az södik a társadalmi tőke és javul a fej-

lesztések hatékonysága. Ezt igazolja egy osztrák területi tervezési intézet által készített tanulmány is. A LEADER-program átfogó vizsgálatának eredményeként megállapítást nyert, hogy a helyi partnerség révén erősödik a társadalmi tőke és hoszszabb távon a LEADER-típusú programok költséghatékonysága felülmúlja a főáramú programok hasonló mutatóját (ÖIR, 2004). Az erős társadalmi tőkét megtestesítő közösségek tehát egyik meghatározó jelentőségű erőforrását jelentik a vidéki területek társadalmi-gazdasági fejlődésének, fejlesztésének. Ennek megfelelően a fejlődés és fejlesztés jelentős bázisa az aktív, együttműködni kész helyi társadalom.

Zárszó Összegzésként megállapítható, hogy a LEADER-program fontossága messze túlmutat a Strukturális Alapokból kapott részesedésén (mindössze 1%), hiszen a támogatások többszörösét kitevő fejlesztéseket eredményez, komoly, közösséget formáló erő, miközben a vidékfejlesztés gyakorlatába bevezette az alulról szerveződő (bottom-up) megközelítést. Az előbbiek miatt több szakértő állítása szerint a LEADER-program sikertörténet és a vidékfejlesztés megvalósításának legjobb módja.

Mindezek a LEADER-módszert arra teszik alkalmassá, hogy kiterjesztett kerettel, integrálva bekerüljön a vidékfejlesztés főáramába. Ez 2007. január 1-jétől az új vidékfejlesztési rendelet értelmében meg is valósul, ami azt jelenti, hogy a LEADER-program a 2007–2013 közötti programozási időszakban bekerül a vidékfejlesztés főáramába, a jelenlegi költségvetését lényegesen meghaladó forrással. A LEADER tehát nem különálló programként, hanem az új vidékfejlesztési politika egyik eszközeként az új vidékfejlesztési alapból támogatva járul majd hozzá a fenntartható vidékfejlesztéshez.

Kis Krisztián SzTE MFK Gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézete, tanársegéd, PhD-hallgató e-mail: kis@mfk.u-szeged.hu

Felhasznált irodalom: 1. Coleman, J. S. 1994. Társadalmi tőke. In: A gazdasági élet szociológiája (Szerk.: Lengyel Gy. – Szántó Z.).

Aula Kiadó, Budapest. 99–127.

2. Coleman, J. S. 1998. Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In: Tőkefajták: A társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája (Szerk.: Lengyel Gy. – Szántó Z.). Aula Kiadó, Budapest. 11–43.

3. Csete L. és Láng I. 2005. A fenntartható agrárgazdaság és vidékfejlesztés. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest. 313.

Civil összefogás

21

4. Csete L. 2005. Az agrár- és vidékfejlesztés fenntartható rendszere. Gazdálkodás, XLIX. évf. 3–15.

5. Kulcsár L. 1998. Vidékfejlesztés és Vidékpolitika Magyarországon. A Falu, XIII. évf. 5–15.

6. Labbancz M. 2003. Európai Füzetek 37. A LEADER-program. A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa, Budapest. 20.

7. Lukovich T. 2004. Közösségi részvétel, közösségi tervezés. In: Település- és városszociológia (Szerk.: Csizmady A. – Husz A.). Gondolat Kiadó, Budapest. 182–206.

8. Magyar T. 2003. A vidékfejlesztés helyzete és kilátásai az AGENDA 2000 félidejekor. Gazdálkodás, XLVII. évf. 5–15.

9. Miskó K. 2003. A Leader-program A vidékfejlesztés eszköztárában. Debrecen , AVA nemzetközi konferencia.

Debrecen. 2003. április 1–2. http:// www.date.hu/rendez/ava/pdf/ D074.pdf 10. Nemes G. 2000. Az Európai Unió vidékfejlesztési politikája – az integrált vidékfejlesztés lehetőségei.

Közgazdasági Szemle, XLVII. évf. 459–474.

11. ÖIR 2004. Methods for and Success of Mainstreaming Leader Innovations and Approach into Rural Development Programs. Final Report by Österreichisches Institut für Raumplanung. http://europa.eu.int/comm/agriculture/eval/reports/leader/full.pdf 12. The Cork Declaration – A Living Countyside. The European Conference on Rural Development. Cork, Ireland from 7th to 9th November, 1996. http://europa.eu.int/comm/ agriculture/rur/cork_en.htm

A határ menti euroregionális együttmûködésrõl

A

z euroregionalizmus – a határokon átívelő transznacionális együttműködés fogalma – a daytoni megállapodás után, nyugateurópai példák alapján honosodott meg térségünkben.

Az alábbi tanulmány Magyarország délkeleti hármas határa mentén, a döntően népi diplomáciai eszközrendszerrel és erőfeszítések révén kibontakozott együttműködés térségi meghatározóit, kiindulási feltételeit, motivációit és főbb törekvései, gondjait, problémáit, eredményeit, tágabb összetevőit vázolja napjainkig egy résztvevő szavaival.

Románia és Bulgária EU-s csatlakozása (2007. január 1.) egy új periódus kezdetét jelenti Magyarország délkeleti határai mentén a határokon átívelő térségi társadalmi, gazdasági és kulturális szomszédsági kapcsolatokban. Úgy vélem, halaszthatatlanul át kell tekintenünk a megelőző periódus jellemzőit, meghatározóit, reményeit és törekvéseit, eredményeit és problémáit, hogy fel tudjuk mérni a következő időszak mozgásterét, lehetőségeit és tennivalóit.

1. Útkeresés Dayton után A megelőző periódus a Bosznia körüli balkáni háborúkat lezáró, 1995.

1

novemberi daytoni megállapodást követően indult – nyugat-európai minták nyomán – a határokon átívelő euroregionális együttműködés kibontakozásának időszaka.

Az 1989-90-es kelet-európai történelmi fordulatot követő történések a délkelet-európai térség államaiban eltérő módon, más-más tartalommal és mélységben nyitották meg az utat a demokratikus átalakulás, a pluralista politikai rendszer és a piacgazdaság viszonyrendszerének kialakulása, valamint az európai integrációs kapcsolatok kiépülése számára.

A jugoszláv háborús hatalmi politikai törekvések kudarca által meghatározott történelmi helyzetben, a magyar-román bilaterális államközi kapcsolatok ígéretes átalakulása nyomán, valamint a többdimenziós államközi együttműködések kiépülésével (CEFTA, Közép-Európai Kezdeményezés, Phare CBC, CREDÓ) kirajzolódtak az európai integráció különböző térségi kezdeményezései is.

Magyarország délkeleti hármas határai mentén a határokon átívelő kulturális, társadalmi és gazdasági partnerségi folyamat alapozta meg az euroregionális együttműködés intézményesítését és stratégiai programozásának beindítását.

1996. február 28-án Szegeden meg-

tartott Nemzetközi Euroregionális Konferencián körvonalazódott a Duna-Tisza-Maros menti együttműködés immár eukonform új koncepciója.

1997. november 21-én Jegyzőkönyv aláírásával intézményesült a későbbiekben Duna-Körös-Maros-Tisza névre átkeresztelt (DKMT) Euroregionális Együttműködés, egyelőre a megyei önkormányzatok és a vajdasági tartományi kormány megállapodásaként.

A jugoszláv helyzet, az embargós megszorítások, majd az 1999 tavaszi jugoszláv-NATO háború egy időre ellehetetlenítették a partnerségi kapcsolatokat, de nem vágták el az együttműködés új szálait. A kapcsolatok lehetséges életnyilvánításai (találkozók, konzultációk, magyarországi és bánáti konferenciák, segélyszállítmányok) a konfliktusos és háborús politikával szembeni alternatív együttműködés, a délkelet-európai stabilizációs politika lehetőségét és szükségességét bizonyították.

A koszovói albán-szerb, illetve a Szerbia kontra NATO háborús konfliktust lezáró Délkelet-Európai Stabilitási Egyezmény (1999. július 28-29.) nyomán az 1999. október 8-9-én Szegeden tartott Európai Stabilizációs Konferencia nemzetközi hátteret adott az ekkor indult „szegedi folyamat” számára.1

Erről bővebben lásd Besenyi Sándor: Út a szegedi folyamathoz (Civil kezdeményezésekés együttműködések a hármas határ mentén), in: Szeged c. folyóirat 103. évfolyam, 6. szám, 2001. június 23–28. old.

22

2000 júliusában tartottuk meg élő népek szomszédsági kapcsolataSzegeden Európa Kapu címen az első it? Kihatnak-e valójában mindennapjugoszláv-magyar civil fórumot, 68 jaink alakulására, cselekvési-viselkehoni és vajdasági civil szervezet kép- dési módozatainkra, gondolkodáviseletének részvételével.2 sukra a határ mindkét oldalán ezek a Az eddigi kapcsolatépítő, infor- kezdeményezések? mációs és kommunikációs periódus Úgy érezzük, rajtunk is áll, hogy eredményei alapján, az alaphelyzet korunk nagy mozgásirányában, a meghatározottságai, az együttműkö- planetáris globalizáció feltartóztathadés szükségességének és lehetőségei- tatlanul gördülő áramlásában megnek felmérése nyomán, az ezredfor- próbáljunk tájékozódni, s el tudjunk duló évében, 2000 őszén kidolgo- igazodni. zott3, majd 2005. május 28-án SzegeHol is találjuk térségi koordinátáden, a román, szerb és magyar kül- ink vonatkoztatási pontjait? Hol taláügyminiszter jelenlétében megújított lunk közöttük fogódzókat? TalálunkDKMT Stratégiai Program szerint a e iránytűt tájékozódásunkhoz, kisebb már kialakított intézés nagyobb stratégiáményesültségben ink megválasztásáfolytatódhat a térségi, hoz? ... a kis és nagyobb határokon átívelő komMegmaradásunk, stratégiák nem lehetmunikáció és együttboldogulásunk, idennek geopolitikai működés. titásunk védelmében meghatározottságaBár az elmúlt ékell keresnünk és tainktól független próvekben az euroregiolálnunk új cselekvési nális szomszédsági módozatokat a planebálkozások, külön kapcsolatok a lakostáris gazdasági kénybejáratú kísérletek. ság széles rétegei által szerek sodrásában.

Tükrözniük kell a keis pozitív módon, átÚgy véljük, ezek a kis let-közép-európai reélhetően hozzájárulés nagyobb stratégiák alitásokat, adottsátak a határ menti kulnem lehetnek geopoturális, társadalmi, gazlitikai meghatározottgokat és meghatárodasági, önkormányságainktól független zottságokat, megzati, intézményi és cipróbálkozások, külön szenvedett tapasztavil érintkezés korszabejáratú kísérletek. latainkat és azok takos javulásához, a máTükrözniük kell a kenulságait. sik oldalon, a balkáni let-közép-európai rerelációban a 2000 okalitásokat, adottságotóberében történt dekat és meghatározottmokratikus áttörés utáni visszaren- ságokat, megszenvedett tapasztalatadeződés következtében az örökölt és inkat és azok tanulságait. Olyan téraz újabb keletű feszültségek lefékez- ségi és helyi stratégiákra, cselekvési ték Szerbia európai közeledését. A programokra van szükségünk, ameVajdaságban a kilencvenes évek há- lyek: borúiban elvesztett szerb területekről – a kusza térségi viszonyrendszeoda menekültekkel az etnikai strukrekben képesek előmozdítani az túra is jelentősen változott. Növekeegyütt élő népek és nemzetiségek dett a szerb nemzeti radikálisok befokölcsönös megértését, együttműlyása országosan, a helyi szinteken és ködését; a lakossági körökben is. Nőtt az etni– segítik a XX. század nagy történelkai feszültség a vegyes lakosságú temi kataklizmái révén szétszakított rületeken. Ismétlődtek a fiatalok kömagyarság nemzeti integrációját; rében a magyarverések. Csökkentek – térségünk társadalmi-gazdasági a vajdasági autonómia esélyei, gyenmodernizációs felzárkóztatását gül az európai orientáció. Ilyen köcélozzák és szolgálják; rülmények között reménységeinkkel – alternatívát kínálnak az önpusztíkételyek és kétségek is felmerülnek tó balkáni hatalmi politikával bennünk az euroregionális kezdemészemben a békés és demokratikus nyezések további sikerét és a térségi berendezkedés és az építő munka kapcsolatok jövőjét illetően. Jóakaraszámára; tú kezdeményezéseink formálhatják– elősegítik a délkelet-európai stabie Délkelet-Európa világát, az együtt lizáció organikus folyamatát;

civil fórum – illeszkednek az európai normákhoz és tendenciákhoz.

Az impulzusok ma már autósztrádán és interneten érkeznek, de meghatározottságaink közegén átszűrve, belélegezve hatnak ránk, adnak erőt, biztatást.

2. Meghatározottságaink az euroregionális együttműködési korszak küszöbén 2.1. Etnikumok, nyelvek, vallások és kultúrák kevert együttélése A Dunába, Tiszába tartó folyók járta, alakította, zömében alföldi tájban elkülönült területeken, részben tagolatlan szendvicsszerkezetben, mindennapi együttlétezésben vegyes etnikai, nyelvi, kulturális és vallási népességstruktúra alakult ki a térségben. Magyarok, románok, szerbek, szlovákok, németek, horvátok, bolgárok, görögök, örmények, zsidók és mások települtek meg, éltek és élnek, vívnak és békülnek változó térségi arányokban a kompakt etnikai területek mellett szórványokban, kisebbségi vagy többségi, vegyes szomszédsági körülmények között.

Az etnikumok, a nyelvek, a kultúrák, vallások, hagyományok, magatartás és szokásrendek mindennapi egymásmellettisége, inter- és multikulturális közege a térség mindmáig meghatározó történelmi és társadalmi sajátszerűsége, kiindulási alaphelyzete.

2.2. Véres és kegyetlen közös történelem Korunk válsággócai közös vonása, hogy a konfliktusok hátterében feszültségektől terhes közös történelem húzódik meg. Viszályok, adok-kapok összecsapások, okozott és elszenvedett sérelmek és sebek, egymással feleselő impériumváltások és leszámolások, az etnikai határoktól eltérő államhatárok és hatalmi berendezkedések, a nemzeti többségtől békétlen békediktátumokkal elszakított és kiszolgáltatott kisebbségek, nemzetállami erőlködések és erőszakosságok, véres háborúk és ismétlődő bosszúállások, a nyerteseknek és a veszteseknek is keserves közös múlt terhét cipelik térségünk népei (Trianon-szindróma).

Az Európa Kapu később szlogenné lett szegedi önmeghatározás, mely a kilencvenes évek anakronisztikus és szörnyű balkáni háborúk sorozata utáni Balkán Kapuja meghatározási kísérlet helyett egy másfajta, Európa irányú, tartalmú, jellegű magatartást és orientációt jelöl.

3 Stratégiai Terv a Duna-Kőrös-Maros-Tisza Regionális Együttműködés számára I. és II. kötet, Szerk.: Kulcsár László, Szeged 2000. (magyar, román és angol nyelven).

2

Civil összefogás

Az agyak és a zsigerek poggyásza ez a konfliktusos, véres történelem. Újabb feszültségek, konfliktusok, viszályok fellángolásának veszélyét is rejti a közelmúlt és a jelen. A velünk élő történelem meghatározottságaink nehéz poggyásza.

23

konstellációban megroppant nehéz örökséget jelentenek.4

2.4. Tagolt településrendszer és térkapcsolatok

A térség euroregionális kapcsolatainak tartalmát és vonatkozásrendszerét alapjaiban meghatározza a gazdasági, 2.3. Organikus történelmi társadalmi folyamatokat megjelenítő, gazdasági és társadalmi szerkezet a nemzetállami politikai irányultságoA térség további sorsának, lakói moz- kat tükröző településszerkezet. gásterének, boldoguAz osztrák-magyar lásának meghatározó monarchiabeli korelőfeltétele a döntően szak dinamikája az Újabb feszültségek, alföldi természeti aAlföld keleti, délkelekonfliktusok, viszádottságai felhasználáti peremén történelmi lyok fellángolásának sára, bővítésére, átvárosgyűrűt alakított veszélyét is rejti a köalakítására épülő agki. Palotás városok zelmúlt és a jelen. A rárius jelleg. A korábjöttek létre a polgári bi birodalmi keretek köeklektikus építészeti velünk élõ történezött a térség mezőgazízlésvilág szerint. A lem meghatározottdasági terméktöbblekilencvenes évektől ságaink nehéz pogyte képezte csere alapaz első világháborúig gyásza . ját, és régiók közötti parádés nemzeti jelleagrárellátási funkciót gű alföldi szecessziós adott a térségnek. építészeti mozgalom A XIX. századi folyószabályozá- teremtett máig gyönyörűséges építésok, az új hatalmas termőföldek, kor- szeti és kulturális örökséget. Az szerűsödő termelés és gazdálkodás, államszocialista korszak erőszakos a gőzhajózás, majd a dinamikus vas- iparosításával, építészeti tömegterútépítés révén kialakult szállítási melésével, hatalmas környezetterheinfrastuktúra létrejöttével kibővült léssel, migrációs politikájával felpufez az árucserealap, és a birodalmi fasztotta ezeket a városokat, óriási rekereteken túlra, európai piacokra is konstrukciós terhet rakván a mai geeljuttatta ezt a hatalmas térségi kíná- nerációkra. latot. Az iparosítás, a villanytelepek Napjainkra tagolt és differenciált megjelenésével megnyílt új energia- településszerkezet jött létre a térségforrások lendületet adtak a mező- ben a délkeleti hármas határ minden gazdaság korszerűsítésével kibővült oldalán. bázisra épülő feldolgozóipar dinaa. Nagyvárosaink, gazdasági és mikus fejlődéséhez. komplex regionális központok, A térség kereskedelmi és agrárnemzetközi kapcsolatrendszerrel, ipari központjaiban látványos urbaregionális infrastrukturális hálónizációs dinamika bontakozott ki, val, közigazgatási és igazságügyi amely szükségleteket és előfeltételehatóságokkal és intézményekkel, ket teremtett az oktatás, a képzés fejalsó-, szak-, közép- és felsőfokú lesztéséhez és a kultúra gazdagodáoktatási rendszerrel, egyetemi és sához is. A térség aranykora ez az akadémiai kutatási bázissal, időszak, amely azonban új társadalegészségügyi, pénzügyi, kereskemi törésvonalakat és feszültségeket delmi, közlekedési, szolgáltatási is teremtett. A gazdasági szerkezet rendszerrel, erős kulturális kisunyomán átstrukturálódott a társadagárzással, architekturális bázissal lom is. A változások egyaránt dinaés arculattal (Arad, Temesvár, Újmizálták az egész térséget. Sőt az advidék, Szeged és Szabadka). digi periférián, a hegyvidék megyéib. Vannak térségszervező (megye, ben berobbant a bányászat és az ipailletve kistérség), határokon túli rosítás évszázada. Trianont követően kapcsolatokat is integráló középaz utódállamok az iparosítási és urvárosok közigazgatási, igazságbanizációs folyamatokat az eredeti ügyi, gazdasági, oktatási, egészetnikai szerkezet drámai átalakításáségügyi és szolgáltatási funkciókra is felhasználták. Mára ezek a gazkal (Kecskemét, Békéscsaba, Baja, dasági, társadalmi, szociális adottsáHódmezővásárhely, Szentes, Magok új történelmi helyzetben, új kó, Zombor, Zenta, Kikinda, Nagy4

becskerek, Resica, Déva, Vajdahunyad stb.). c. Lokális társadalmi, gazdasági, kereskedelmi, kulturális funkciókat ellátó kisvárosok nagyközségek és óriás falvak, d. kistelepülések és tanyástérségek is.

A különböző települések a társadalmi érintkezések, tevékenység- és termékcserék, közösségi és informális kapcsolatok, kommunikációk, intézményesített együttműködések eltérő formáit, módjait, eszközrendszerét, tartalmait, norma- és szabályrendszerét honosították meg homogén, avagy kevert etnikumú lakossági közegeikben, amelyek különböző módon alkalmasak új típusú kommunikációkra, kapcsolatépítésre a világ kisebb vagy tágabb köreivel, a megélhetés biztosítására lakóik számára.

3. Motivációk, törekvések és fékek az euroregionális együttműködésben 3.1. A határok átjárhatóságáért Szorító meghatározottságaink bázisán a határokon átívelő euroregionális jellegű együttműködés egyik legfontosabb közös törekvése volt a délkeleti hármas határ mindegyik oldalán, hogy a határok megváltoztatása nélkül biztosítani lehessen a határok átjárhatóságát, a történelmi organikus kapcsolatok felújítását, hogy az új együttműködési hálózatok kiépítésével össze tudjuk kötni új meghatározottságaink alakításával ezeket az elszabdalt történelmi szálakat. Arra törekedtünk, hogy lehetővé tegyük a határokkal elszakított nemzeti kisebbségi közösségek eleven kapcsolatát és nemzeti kulturális integrációjának megújítását, a családi és személyes kapcsolatok közvetlenségét, az anyanyelvi oktatás, képzés, kulturális, vallási és civil együttműködési formák, módok akadálytalan kibontakoztatását. Mindemellett további célunk volt: – elősegíteni a lakosság elemi emberi és kisebbségi jogainak érvényesítését, önszerveződését, demokratikus érdekképviseletét; – összefogni a szomszédsági kapcsolattartás és együttműködés akadálytalan fejlesztése érdekében, és a rajtunk áthömpölygő, növekvő transzeurópai közlekedési-szállítási forgalom feltételeinek megteremtéséért;

Az örökség, a kihívás, a perspektíva áttekintéséről lásd Illés Iván: Közép- és Délkelet-Európa az ezredfordulón, Dialóg-Campus Kiadó, BudapestPécs, 2001.

24

civil fórum

– elősegíteni a kommunikáció és tá- együttműködések, programok, kö- nek biztosítása, a későbbi felemelkejékoztatás korszerű, sokoldalú zös fejlesztések ötletei, tervei. dés reményében. Az államok költrendszerének megteremtését és Az eurorégióban szomszédos te- ségvetési bevételei, az államszerkeműködtetését. rületeken az élet új jelenségeivel, tar- zet hatásköre és mozgástere lecsökBár a határ menti térségek országai- talmaival, kihívásaival feltöltődtek a kent a térségben. A korábbi államkönak európai státusza, politikai, társa- politikai határokkal évtizedekre el- zi közvetítési rendszert nagyrészt eldalmi, gazdasági beszakított magyar-ma- vesztették, a szomszédsági kapcsolarendezkedése és helygyar, illetve román- tok érdemi közvetítés nélkül maradzete, jogrendszere marromán kapcsolatok, tak.

A nemzeti, kulturális kánsan eltért az elÚj közvetítő rendszerekre, hálóalakultak a szerbés gazdagodó integmúlt évtizedben, és szerb, horvát-horvát, zatok kiépítésére, új nemzetközi és rációs kapcsolatok a mindmáig eltérő, a magyar-román-szerb- szomszédsági együttműködési rendtérség lakói életmikülönbözőségek, horvát etnikai, privát, szerre volt szükség a térségben. nõsége javításának és aszinkronitások elleNyilvánvalóvá vált mind a maközösségi és intézménére és azokkal együtt nyes kapcsolatok. A gyar, mind a román oldalon, hogy, a javulásának igen öris történelmi léptékű nemzeti, kulturális és délkelet-európai térség népei és állavendetes tényezõi változások és előrelégazdagodó integráci- mai csak külpolitikai paradigmaválmind a magyarok, pések történtek a térós kapcsolatok a tér- tással, európai segítséggel, teljesen új románok, szerbek, ségben. A pozitív válség lakói életminősé- nemzetközi és szomszédsági kapcsohorvátok, de a szlotozásokhoz az euróge javításának és ja- latrendszerrel lehetnek képesek úrrá vákok és a németek pai integrációs eredvulásának igen ör- lenni a válsághelyzeten, felkészülni a mények, a szomszévendetes tényezői globalizáció feltartóztathatatlan előszámára is. dos államok demokmind a magyarok, ro- nyomulásának kezelésére, a globalratizálási, modernizámánok, szerbek, hor- izációs romboló hatások csökkentéciós és európai integrációs erőfeszíté- vátok, de a szlovákok és a németek sére, a modernizációs építkezés kisei mellett nagyban hozzájárultak az számára is. bontakoztatására az adott történelmi euroregionális térségi összefogás és helyzetben. Szerb oldalon ugyan a együttműködés vitathatatlan ered- 3.2. Örökölt gazdasági, társadalmi, felismerés késett, de tartózkodással ményei is. és nagy tempóhátránnyal, féloldalaszociális válsághelyzet A határok átjárhatóságának biz- Az államszocialista alakulatok és san, alternatív, menekülési útvonaltosításában óriási eredmény, hogy a nemzetközi együttműködési rend- ként a vajdasági kormány szintjén is korábban botrányosan szűk kereszt- szereik összeomlása után kialakult elfogadást nyert még a milosevicsi metszet helyett, zömében az európai gazdasági, társadalmi, szociális vál- érában.

Phare-programok támogatásával tér- sághelyzet a térség társadalmi, gazA motivációk, a cselekvési kénységünkben a korszerű határátkelők dasági szereplőit is hasonló együtt- szerek közös gondolkodási folyamaegész füzére épült ki (Méhkerék, működésre késztette. Piac és munka tokat indítottak el, összetett és gazGyula, Battonya, Nagylak, Kiszom- nélkül maradtak a különböző ágaza- dag aktivitási formákat, módokat ölbor, Gyála, Röszke, Tompa, Buják, tok üzemei és dolgozói. Az ipar, a töttek.

Hercegszántó). A digitalizált adat- mezőgazdaság, a nemzeti összterNémet-francia példára pozitív atkezelés kulturáltabbá és gyorsabbá mék termelési, értékesítési rendszere titűddé vált sokak körében a felülvált, humanizálódott a közben sok- drámai módon visszaesett. A lakos- emelkedés a sérelmeken, a nyitottszorosára nőtt határforgalom. Javult ság életszínvonala, reáljövedelme, fo- ság, a kapcsolatfelvétel, a közös a határátkelőhelyek megközelíthető- gyasztása lecsökkent. Tömegek ma- elemzés, az összehangolt cselekvés. sége. Összekapcsolódott Röszkénél- radtak munka és Megalapozatlan reHorgosnál az autósztráda. A forga- megélhetési feltételek mények, lebegő illúzilom növekedése újabb és újabb ösz- nélkül, ellátatlanul a ók is termelődtek bőA partnerséget az szehangolt infrastruktúra-fejlesztést határ menti térségekven ebben a folyamatelõkészítésben, a követel. ban. ben, de a jelentősebb megnyert pályázatok Szaporodtak a gondok is. A határ településeken, nagyA magyar oldal gyakran érdekkonflikmenti bűnözés, csempészés, a nem- városokban is. tempóelőnye megtertusos megvalósításázetközi szervezett bűnözés útvonala mékenyítően hatott éSzerbiában a balban együtt tanuljuk, átkerült ide, mely maga után vonta a káni háborúk sorozaveken át. A regionalizhatárokon átívelő rendészeti, bűnül- ta, Jugoszlávia szétmus, a térségfejlesztés ismerjük meg egydözési, igazságügyi szakmai kapcso- hullása, a háborús kiépítése korábban inmás világát, viszolatok fejlesztését. dult, és ért el ígéretes veszteségek, a menenyait, sürgetõ probA határátkelés, a közlekedés, a kültáradat, a nemzeteredményeket.

Az lémáit, a problémakommunikáció (mobiltelefon, inter- közi elszigeteltség, élet mind több terülekezelés változatait, net, hírközlés) eszközrendszerének majd az embargó tetén megkezdődött a forradalmian új feltételein rendsze- remtett hasonló viszversenyfutás a megbonyolultságát. ressé, mindennapivá, azonnalian szaesést és válságnyíló európai forrásoközvetlenné vált. A közvetlen talál- helyzetet. kért. Az uniós felkékozások, együttlétek, informális, A válsághelyzet orientációváltási, szülés, a pályázati rendszer közös avagy intézményes kapcsolatok, gazdasági és társadalmi szerkezetát- leckénkké lett. A partnerséget az előegyüttműködések révén részeseivé alakítási, kapcsolat-, forrás-, piac- és készítésben, a megnyert pályázatok váltunk egymás életének. Mindin- támogatáskeresési kényszert terem- gyakran érdekkonfliktusos megvalókább előtérbe kerültek a tartalmi tett a térség lakossága megélhetésé- sításában együtt tanuljuk, ismerjük

Civil összefogás

3.3. Ellentmondásos politikai viszonyok A térség társadalmi-politikai viszonyai ellentmondásosan befolyásolták az euroregionális szomszédsági közeledést. A partnerországok politikai-ideológiai rendszerében eltérő súllyal, hatalmi hányaddal és nemzetközi politikai veszélyességgel jelen voltak és vannak a nemzetállami elzárkózást, történelmi sérelmi magatartást megjelenítő radikális nacionalista politikai erők, csoportok, pártok, amelyek elutasítják mind az európai integrációt, mind a jószomszédi együttműködést. Felemás álláspontjuk, hogy az etnikai kisebbségi jogok európai normák szerinti következetes biztosítását saját államukban megtagadják a nemzeti kisebbségektől, határon túli kisebbségeik számára a szerbek az elveszni látszó Koszovóban szomszédaiktól harsányan követelik. Az euroregionális együttműködés Magyarországon és Romániában elfogadottságot élvezett a politikai pártok többségétől. Az állami szervek pozitív tartózkodással mindhárom országban elfogadták. A határmenti megyei és települési önkormányzatok, társadalmi-gazdasági szereplők, szervezetek, intézmények, civil szervezetek körében a legerőteljesebb az együttműködés szorgalmazása.

Az alulról építkező, széles társadalmi- politikai támogatottságú euroregionális rendszer új, békés együttműködési szakaszt nyitott a szomszéd népek együttélésében. Új és ígéretes nemzeti integrációs utat, járható közlekedési rendszert épít az anyaországok és a külföldre szakadt nemzeti kisebbségek között az államhatárokkal még elválasztott nemzetrészek kapcsolatépítéséhez.

Az euroregionális együttműködés az etnikai viszályok és konfliktusok érdemi alternatívája lett, az új történelmi korszak kihívásaira adott komplex válaszok dimenziója. Reálisabb jövőképet, közös új norma- és koordinátarendszert körvonalazott.

5

4. Új norma- és koordinátarendszer. Új erőterek 4.1. Euroregionális együttműködések határaink mentén A történések, változások, alakulások és átalakítások új társadalmi-, gazdasági- és tulajdoni kereteket, és e keretek között új politikai koordináta- és normarendszert hoznak létre térségünk partnerországaiban az etnikai kisebbségi problémák kezelésére.

Az európai jogrend és normarendszer alapján a kisebbségi magyar közösségek mind összehangoltabb erőfeszítéseket tesznek, hogy az etnikai kisebbségek nemzeti identitásuk megélésében, egyéni és közösségi jogaik érvényesítésében ne elszigetelten, ne szűken a nemzetállami ambíciókat tápláló többségi hatalom kalodáiban gondolhassák át sorsukat, mozgásterüket, lehetőségeiket, problémáikat és tennivalóikat. A romániai kisebbségi törvény és az erdélyi, il-

gek, magyarok és nem magyarok egyaránt. Hisz határok, utak és módok nyílnak a nemzeti azonosságok érvényesítésére a demokratizálódó és tovább demokratizálandó állami és települési, területi önkormányzati keretek között, a szomszédsági és a nemzetközi porondon egyaránt.

Európai mintákra lehetőségek formálódtak, hogy az anyanyelvápolási, ifjúságnevelési, oktatási, kulturális, önkormányzati, intézményi, gazdasági és civil kapcsolatokkal legitim módon, közös euroregionális szervezeti keretek között kezeljék és oldják meg gondjaikat, problémáikat, valósítsák meg programjaikat.

Sürgető szükség lenne már, hogy egy tekintettel feltérképezzük a Magyarországot körbe övező euroregionális kapcsolati- és szervezetrendszert, hogy összehasonlító vizsgálatokkal feltárjuk és közösen hasznosítsuk eredményeiket a magyar nemzeti és az európai integrációt, a jószomszédi nemzetközi kapcsolatokat erősítő jótékony szerepüket.5

Szöveg nélkül

Könczey Elemér rajza

meg egymás világát, viszonyait, sürgető problémáit, a problémakezelés változatait, bonyolultságát. Tematikusan és módszertanában is kiszélesedett a közös gondolkodás, a problémák feltárása, a közös orvoslás keresése.

25

letve a vajdasági magyarság autonómia-törekvései, a szlovákiai magyarság demokratikus érdekképviseleti erői napjainkban rendre beleütköznek a nemzetállami elzárkózás, a nemzeti kisebbségek jogi, politikai, gazdasági, kisemmizését és elszigetelését óhajtó, szabad anyanyelvhasználatát ellenző, retrográd nacionalista politikai erők pulzáló fellépéseibe.

Az európai uniós háttérrel egy nagyobb egész új részévé akarnak válni az önszerveződésre, érdekképviseletre képes etnikai kisebbségi közössé-

Ideje tudatosítani, hogy Magyarország határai mentén, a régi, organikus történelmi régiók alapjain már az eurorégiók összefüggő láncolata alakult ki. Eukonform politikai kapcsolatrendszert, kereteket és normarendszert biztosítanak a politikai „nemzetállami” határokkal szétszakított nemzettestek újraintegrálódásához mind a szomszéd népek, mind a sokfelé szaggatott magyarság számára. Új, XXI. századi esélyt kínálnak a magyarság nemzeti kohéziója és integrációja mindennapos, szorgos

A délkeleti határrégió újraszerveződő kapcsolatairól lásd a DKMT Eurorégió szakértői tanulmányait a Lehet-e három arca e tájnak? c. kötetben, Szerk.: Nagy Imre és Kugler József, MTA RKK, Békéscsaba-Pécs, 2004.

26

civil fórum

építőmunkával történő erősítéséhez. mokratikus politikai rendszerekben a gásában, hitéletük és közösségi Új, nemzetközileg elfogadott és kisebbségi magyar autonómiák új életük szervezésével a magyar preferált politikai koordináta- és nor- pillérei? nemzeti azonosság megőrzésében marendszer formáló– A kisebbségi maés megerősítésében. Mind több dik, melyben a szomgyar politikai pártok egyházi közösség vállal és lát el szédos határmenti térparlamenti, kormánymodernizációs szervező szerepet Az euroregionális ségek magyar közöszati, érdekképviseleis társadalmi környezetében. Az együttmûködés az ségeinek önkormányte, a pártok, személyiökumenikus közeledés jegyében a etnikai viszályok és zatai, intézményei, ciségek szerepvállalápüspöki kollegialitás demonstrakonfliktusok érdemi vil szervezetei, társasa az államigazgatás tív megjelenítéseit tapasztaljuk alternatívája lett, az dalmi, gazdasági, kulszervezetében és a nemzeti és vallási ünnepeinken, a új történelmi korszak turális szereplői „öszkormányzati intézménemzeti összetartozás fontos kifeszevethetik vállukat”, nyekben. jezési módjaként. kihívásaira adott és egyesített erővel tö– A magyar etnikai ki– Ne becsüljük le a magyar gazdakomplex válaszok direkedhetnek a minsebbségi népcsoportsági szereplők növekvő súlyát, érmenziója. Reálisabb dennapok kihívásaiok települési és terüdekérvényesítő lehetőségeit, terüjövõképet, közös új ból fakadó gondjaik, leti önkormányzati leti kamarai kapcsolatait sem. norma- és koordináproblémáik, tennivaképviselete, többségi Mindezek a tényezők az anyaföldbe lóik, közös programönkormányzati testü- gyökerező nemzeti azonosságvédetarendszert körvonajaik megoldására, egyletei, kibontakozó ön- lemre, a kisebbségi magyar magán-, lazott. más segítésére. kormányzati területi közösségi és egyházi tulajdonra, szövetségei. mint alapra építkezhetnek, és a több– A magyarság civil önszerveződé- ségi polgári demokratikus politikai 4.2. A kisebbségi autonómiákról se. A civil szféra törvényes lehető- rendszer keretein belül, annak részeBár a kisebbségi autonómiák ügye ségeket biztosít valamennyi szom- ként megteremthetik a tényleges kinem szűken határmenti együttműköszédos országban a települési, sebbségi magyar önszerveződési és dési kérdés, és elsődlegesen az adott szakterületi és a speciális polgári érdekképviseleti rendszer (nem illúországok demokratikus viszonyaikezdeményezések széles skálája ziókból építkező) valóságos autonónak függvénye, az etnikai kisebbsészámára a szabad önszerveződés- mia-struktúráját. gek európai típusú norma- és koordire, a települési, szakágazati, orA határainkon túli magyar nemnátarendszerével összefüggésben szágos és nemzetközi integrációs zeti közösségek és személyiségek femégis ejtsünk szót róla a kérdéskör hálózati kommunikációra, kap- lelőssége, hogy az önszerveződés és csupán érintőleges megközelítése csolattartásra és együttműködés- az érdekképviselet különböző formászándékával. re, a párhuzamos szakágazati or- it ne parciálisan, ne „külön bejáratú” Úgy véljük, hogy az autonómia szágos magyar civil integrációs önzésekre, ne a közösség megosztákérdését ki kellene már emelni a szervezeti összefogásra, szervező- sára, ne bizalmatlanságkeltésre hasztöbbségi nemzetállam kontra etnikai dési formák létrenálják, hanem a kökisebbségi területi-közigazgatási auhozására. (Lásd az zösségi kohézió erősítonómia egymásnak feleselő és veselErdélyi Magyar Citésére, nemzeti azokedő dualitásából. Kiemelni abból a Közös történelmi térvil Fórum hétéves, nosságuk védelmére szembenállásból, ahol a kisebbségi idõ dinamika részeséfolyamatos orszáés kibontakoztatásáoldal nem egyszer ugyanolyan nemvé váltunk, közös gos integrációs építra. A kisebbségi mazeti elfogultságról, arroganciáról és nemzetközi politikai, kezését.) gyarság demokratitürelmetlenségről, bizalmatlanságról A friss makus közéletének ma tesz tanúságot, ugyanolyan előítélegazdasági, társadalgyarországi Nemez – a külső szemlélő tes hangulatkeltéssel viszonyul a mi keretekben alakul zeti Civil Alapmegítélése szerint – a többségi nemzethez, mint hozzájuk a sorsunk, jövõnk. program törvény Kárpát-medencei mabírált többségi oldal. Össze kell egyeztetni által kezdeményegyarság egészét érinLátnunk és láttatnunk kell, hogy a óráinkat! zett szakági és rető, legsürgősebb tenszomszédos országokban is: gionális civil érnivalója.

– a plurális demokrácia kibontakodekképviseleti fózó új politikai rendszerében, rumok, (tanácsok és kollégiumok) 4.3. Új történelmi konstelláció – az európai jogi normák lassú, köaz euroregionális legitim kapcso- A harc és szembenállás évszázadai rülményes és ellentmondásos átlódásokon keresztül közvetlen után a példaadó európai minták és az vételében, anyaországi képviseleti lehetősé- európai integráció megszilárduló – a nyitott piacgazdaság gonddalgeket biztosíthatnak a határokon kapcsolatrendszerében új történelmi bajjal stabilizálódó rendszerében, túli magyar civil integrációk szá- konstelláció biztat magatartásváltoz– az átjárható határokon átívelő mára, és közvetíthetik az anyaor- tatásra bennünket és szomszédainkat mindennapossá izmosodó kapszági anyagi támogatást is nemze- egyaránt. csolati és együttműködési hálóti azonosságőrző, demokratikus, Az áru, a tőke, a személyek és az ban, közösségi és modernizációs tevé- eszmék szabad áramlásában, az infor– európai nemzetközi integráció kenységük elősegítésére. máció, a kommunikáció, a világgazdaalakuló új koordinációs és norma– A magyar történelmi egyházak ki- ság globalizált rendszerében már nyirendszerében az etnikai kisebbséemelkedő szerepet töltöttek és töl- tott és átjárható határok között, közös gi autonómiák új oszlopokra építtenek be a magyar kisebbségi tár- biztonságpolitikai ernyő alatt, a plurakezhetnek. sadalmak és közösségek összefo- lista demokrácia új rendszerében, a piMelyek a formálódó új többségi de-

Civil összefogás

acgazdaság tulajdoni és modernizáci- hogy az egyes országok koalíciós korós versenyhelyzetében, az európai tér- mányában magyar származású politiségfejlesztési-felzárkóztatási támoga- kusok, szakemberek töltöttek, illetve tások rivális és közös érdekeltségű fel- töltenek be fontos integrációs korhasználásával, a nemzetközi civil háló mányzati pozíciókat, és jelen vannak kommunikációs és együttműködési a magyarság képviselői a megyék, gyakorlatának szélesedésével válik városok, települések, önkormányzati mind nyilvánvalóbbá a térség népei testületeiben, vezetésében is. számára az új európai, kelet-, középés délkelet-európai történelmi konstel- 4.4. A közeledés nagy történelmi láció, a változó mozgástér új koordiná- esélyével igen rosszul sáfárkodunk ta- és normarendszere.

Immár nemcsak itthon van két egyAz új történelmi konstelláció, a mással meghasonlott Magyarország. korszak új kategóriái (regionalitás, A határainkon túli közösségekben is önkormányzatiság, partnerség, civil két tábor, két zászló, két program, két háló, euroregionalitás stb.) kedvező nemzetstratégiai elképzelés viszálykoelvi és gyakorlati feltételeket biztosí- dik egymással. tanak a térség szomszédos és együtt A mindeddig domináns európai élő népei számára, a magyarság szá- integrációs nemzetstratégia szerint a mára is. Nemzeti jövő megnyerhető. Az azonosságuk szabad európai tagság, a megnyilvánítása és megszilárdult piacA sokszínû, -szálú megélése, valamint a gazdasági és demokszomszédsági és kulturális és az egyéb ratikus jogállami kenemzeti kapcsolatkapcsolati hálókon retek új, bár igen fárendszerek érdemi keresztül nemzeti inradságosan realizáltegrációjuk megújítáfunkciója a közös érható történelmi esélyt, sához, a demokratistabil nemzetközi feldekek egyeztetése, a kus önszerveződés és tételeket teremtenek regionális összetartoérdekképviselet vimind a magyarság, zás erõsítése, nem szonyainak kialakítámind a szomszéd népedig gyengítése. sához, a modernizápek számára az euróciós folyamatokba pai felzárkózáshoz, a történő bekapcsolómodernizáció és a dásra, az egyéni és a közösségi bol- posztmodernizáció számára, a tudás dogulás feltételeinek a kiszélesítésé- alapú társadalom kibontakozásához, hez. a versengők, az innovációs erők, kreAz európai uniós pályázatok, ko- atív vállalkozói csoportok mind széhéziós és strukturális támogatások, lesebb szerepvállalásához, az alkoaz európai és nemzeti fejlesztési terv- táshoz. készítés, a területfejlesztést és a A sérelmi politika helyett az új euhatármenti együttműködést elősegítő rópai típusú, nemzetállami határopályázati lehetőségek új forráshori- kon átívelő kapcsolatok építésével zontot, tervezési és pályázati lehető- nemzeti összetartozásunk történelmi ségmezőt nyitottak a térség országai jelentőséggel erősíthető. Helyreállítszámára. Az új lehetőségek történel- hatók a nemzeti, közösségi kapillárimi kihívásként jelentek meg az egyes sok és artériák, a közös vérkeringés államok és a térségi társadalmi-gaz- és cselekvőképesség. A nemzetstratédasági szereplők számára. A tervké- giát megfogalmazó-alakító és képviszítés és a fejlesztési programok tér- selő erők a tolerancia, a partnerség, a ségi egyeztetésére van szükség. kölcsönös tolerancia és nyitottság elKözös történelmi tér-idő dinami- kötelezettjei. ka részesévé váltunk, közös nemzetA historizáló, a múlt visszaperléközi politikai, gazdasági, társadalmi sére törekvő nemzetstratégiát „Makeretekben alakul sorsunk, jövőnk. gyarország regionális hatalom” illúÖssze kell egyeztetni óráinkat! ziója vezérli. Az identitás védelmére, A közös nemzetközi politikai, gaz- a múlt értékei mentésére irányuló jodasági-társadalmi keretek és körül- gos erőfeszítések mellett az utódálmények mellett kivételes politikai, lamokkal szemben történelmileg irkormányzati, önkormányzati, szemé- reális követeléseket hangsúlyoz, lyi előfeltételeket teremt a tervezési megfeledkezvén azokról a megváltofolyamatok és a fejlesztési együttmű- zott körülményekről, hogy a magyar ködés összehangolásához, a cselekvő kisebbségek többsége szülőhelyén partnerek óráinak egyeztetéséhez, nem földrajzilag jól elkülöníthető tér-

27

ségben, hanem zárt szigetekben, vagy szendvicsszerkezetű lakossági közegben, kisebbségben vagy szórványban él.

A határokon átívelő euroregionális együttműködésnek, az önkormányzati tengelykapcsolatoknak, a kamarai együttműködéseknek, a gyarapodó vegyes vállalati tőkebefektetéseknek, a civil kapcsolati hálóknak – a Szülőföld Alap által koordinált állami és társadalmi segítséggel – a jelzett autonómia-építmények további megerősítését kell szolgálnia.

Az európai uniós alkotmánnyal kapcsolatos népszavazási eredmények és tapasztalatok, az utóbbi fél év kelet-európai történései arra figyelmeztetnek bennünket, hogy az Európai Unió is érdektagolt, érdekkonfliktusos együttműködési rendszer lesz. Rendkívül fontos, hogy felismerjük, a tizeket és a frissen belépett szomszédainkat közös térségi érdekek kapcsolják össze az európai uniós közegben. A sokszínű, -szálú szomszédsági és nemzeti kapcsolatrendszerek érdemi funkciója a közös érdekek egyeztetése, a regionális öszszetartozás erősítése, nem pedig gyengítése.

Besenyi Sándor Dél-magyarországi Civil Szervezetek Szövetsége – szociológus e-mail: besenyis@vipmail.hu

Felhasznált irodalom: 1. Besenyi Sándor: Út a szegedi folyamathoz (Civil kezdeményezések és együttműködések a hármas határ mentén), in: Szeged c. folyóirat 103. évf.

6. szám, 2001. június, 23-28. old.

2. Stratégiai Terv a Duna-KőrösMaros-Tisza Regionális Együttműködés számára I. és II. k., Szerk.: Kulcsár László, Szeged 2000. (magyar, román és angol nyelven) 3. A Duna-Kőrös-Maros-Tisza Eurorégió Stratégiai Terve, Szerk.: Nagy Imre, MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet, Szeged, 2005.

4. Illés Iván: Közép- és DélkeletEurópa az ezredfordulón, Dialóg-Campus Kiadó, BudapestPécs, 2001.

5. Lehet-e három arca e tájnak?

(DKMT Eurorégió szakértői tanulmányai), Szerk.: Nagy Imre és Kugler József, MTA RKK, Békéscsaba-Pécs, 2004.

civil fórum

28

Értékek és lehetõségek

A

1

magyar nonprofit szektorban jából. Ezek közül, véleményünk szeaz elmúlt évek egyik legöröm- rint, a következők a legjelentősebbek: telibb és legígéretesebb fejle– A szervezetek közötti információménye a civil szervezetek közötti teés tapasztalatcsere serkentésével rületi (városi, kistérségi, megyei, résegítik az együttműködésben giós) alapon szerveződő együttműrészt vevő civil szervezetek munködések2 kialakulása, fejlődése és nökáját, tevékenységük fejlesztését. vekvő száma. Ezek támogatására inEgyütt kidolgozott, kölcsönösen dította az egri Életfa Környezetvédő elfogadott keretet adnak az egySzövetség 2002-ben a Közösségi mástól tanulásnak, a felismert előRészvétel és Együttműködés (KÖRE) nyökön nyugvó közös akcióknak programot, amely 2005 óta a Közösés a különböző szervezetek progségi Részvétel és Társadalmi Együttramjainak koordinálására. Kialaműködés (KÖRTE) nevet viseli3. A kulóban van egy stílus, amely leprogram célja, hogy „elősegítse a hetővé teszi, hogy az egyébként már kialakult együttműködési forrivalizáló vagy egymás iránt kömák közötti információcserét, a tazömbös szervezetek is bizonyos pasztalatok megismerését, az összefontos kérdésekben együttműfogást, valamint azoknak a hatékony ködjenek. Külön említést érdemódszereknek az alkalmazását, amemel, hogy a városi együttműkölyek a szektorok közötti partneri dések kitűnő terepet biztosítanak együttműködést szolgálják”. Ezeket egy olyan civil vezetőréteg kialaa célokat országos konferenciával, kulásához, amely saját szervezeországszerte megtartott előadásoktét úgy tudja irányítani, hogy kal, regionális találkozókkal, városok megismeri a közös munkában közötti tapasztalatcserékkel, valarészt vevő civil szervezeteket, mimint internet-portállal, hírcserével közben teljesebb képet tud alkotni (www.korte-program.hu, www.civila településről is. kapu.hu) kívánja a program elérni.

– A civil összefogások az egyes Jelen írásban arra szervezeteknél marteszünk kísérletet, hogy kánsabban tudják megöt, városi szinten műjeleníteni a városi A civil összefogások ködő együttműködés (köz)életben a civil az egyes szervezetekeredményeit és továbszervezetek által szolnél markánsabban bi fejlődésük szemgált társadalmi csotudják megjeleníteni pontjából fontos kérportok véleményét, a városi (köz)életben déseket ismertessünk. érdekeit és az általuk a civil szervezetek álEzeket az öt városban képviselt értékeket.

(Miskolc, NyíregyháTalán nem kell hosztal szolgált társadalza, Székesfehérvár, szasan bizonygatni, mi csoportok véleméSzolnok és Tatabáhogy a romák, a fonyét, érdekeit és az nya) az együttműkögyatékkal élők, a táráltaluk képviselt értédések vezetőivel lesadalomból kirekeszkeket. folytatott beszélgetétett emberek (és sajsek és írott anyagaik nos, a felsorolást még alapján tesszük. lehetne folytatni) nézetei és érdekei nem jelennek meg súlyuknak megfelelően közösséEredmények geink életében. Azt sem kell ecseA civil szervezetek közötti nem fortelni, hogy a fenntartható fejlődés, malizált városi együttműködések a társadalmi szolidaritás stb. számos olyan területen kecsegtetnek mind-mind olyan értékek, ameszép eredményekkel, amelyek nalyeket jobban szem előtt tartva gyon fontosak az egész magyar civil jobb közösségeket tudnánk alkotszektor további fejlődése szempont-

ni. A civil szervezetek közös fellépése ezeket a lehetőségeket rejti magában.

– Demokratikus keretet nyújtanak a várost, mint emberek közösségét érintő fontos ügyek megtárgyalására. Mindezt úgy teszik, hogy komoly erőfeszítéseket tesznek a pártpolitikától való megfelelő távolságtartásra, olyan emberek szakértelmét használják, akik szívesen hasznosítják tudásukat közösségük fejlesztésére, de nem feltétlenül kívánnak az önkormányzatban vagy politikai pártokban dolgozni és tudatosan vonják be a lakosság egyes csoportjait az őket érintő ügyek intézésébe. Ezzel egy olyan közpolitikai szereplővé válnak, amely a modern, részvételi demokrácián alapuló helyi politizálást erősíti és korrigálja a jelenlegi magyar gyakorlat számos hibáját.

– Biztosítják a városi önkormányzat, a képviselőtestület és a polgármesteri hivatal munkájában való szélesebb társadalmi részvételt, valamint munkájuk ellenőrzését. Az önkormányzati bizottságokban való részvétel, a város különböző fejlesztési koncepcióinak véleményezése és a lakosságnak fontos ügyek közvetítése az önkormányzat felé egyrészt segítik az önkormányzat munkáját, másrészt pedig erősítik a választott és kinevezett tisztségviselők elszámoltathatóságát.

Természetesen, a civil szervezetek közötti nem formalizált együttműködés nem az egyetlen lehetséges formája ezen célok elérésének, de mindenképpen erősíti ezeket a fontos folyamatokat. Számos városban a fenti területeken most kezdenek az első eredmények jelentkezni, hiszen a szervezetek közötti együttműködések általában viszonylag rövid, 6-8 éves múltra tekinthetnek vissza, és az eddigi fejlődésük sem volt teljesen töretlen: inkább „pulzáló-ciklikus” volt, azaz a gyors előrelépést sokszor megtorpanás, avagy éppen visszalépés követette.

A Civil Fórum lap számára készített cikk a www.korte-program.hu portálról letölthető tanulmány legfontosabb megállapításait tartalmazza.

Együttműködések alatt a civil szervezet nem formalizált (azaz kölcsönösen elfogadott szabályok szerint tevékenykedő, de nem bejegyzett) együttműködését értjük, amelyek általában a városban aktív szervezetek 20-40%-át tömöríti különböző szakterületekről (ágazatokból).

3 A programot a Charles Stewart Mott Foundation, a Nemzeti Civil Alapprogram, Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata és Heves Megye Önkormányzata támogatja.

1 2

Civil összefogás

A meglátogatott városokban működő civil együttműködések céljai két nagy csoportba sorolhatók: – A helyi civil szektor fejlesztése és a civil szervezetek közötti együttműködés erősítése. Ide olyan részcélok tartoznak, mint a szervezetek közötti információáramlás javítása, a tapasztalatcsere elősegítése, közös képzések és rendezvények szervezése, a helyi civil szektor (mint a szervezetek közösségének) „külső” kapcsolatainak fejlesztése (az önkormányzattal, a vállalkozói szférával és a lakossággal) és a közös eredők feltárásával az érdekérvényesítés lehetőségeinek javítása.

– A civil szervezetek és a városi önkormányzat együttműködésének fejlesztése. Ide olyan részcélok tartoznak, mint a civil szervezetek és az önkormányzat közötti folyamatos információcsere és párbeszéd biztosítása, az önkormányzati döntésekben való részvétel, a kiszerződött önkormányzati feladatok magas színvonalú teljesítéséhez szükséges körülmények biztosítása, érdekérvényesítés és az önkormányzat munkájának ellenőrzése.

A két átfogó cél kiegészíti egymást és közöttük természetes átfedés van, ugyanakkor eltérő fejlődési utat járhatnak be az együttműködések attól függően, hogy melyik célt tartják fontosabbnak. Amennyiben a helyi civil szektor fejlesztése és a szervezetek közötti együttműködés erősítése az elsődleges cél, úgy egy lassabb, de kiegyensúlyozottabb fejlődésre számíthat az együttműködés, hiszen a cél elérése elsősorban a civil szervezetek hozzáállásától függ.

Ha a városi önkormányzat és a civil szervezetek közötti együttműködés fejlesztése a legfontosabb, úgy a civilek összefogása gyorsan érhet el látványos sikereket, viszont komoly megtorpanásokkal is számolnia kell, hiszen a fejlődés függ a másik fél, az önkormányzat együttműködési készségétől.

A civil együttműködés és az önkormányzat kapcsolata A civil együttműködések és az önkormányzat kapcsolata általában jónak mondható. Amikor a kapcsolatok nem jók, sok civil szervezet úgy érzi, hogy nem tud előrelépni. A KÖRTE-program során szerzett tapasztalataink alapján úgy látjuk,

hogy ilyenkor is van lehetőség a fejlődésre, hiszen az együttműködés: – erősítheti az összefogásban részt vevő civil szervezetek kapcsolatait, hogy minél egységesebben tudjanak fellépni az önkormányzati érdekérvényesítésben. Az önkormányzat valószínűleg nagyobb figyelmet fordít azon társadalmi erők kéréseire, amelyek egységesen és jelentős erővel lépnek fel; – meghatározhatja azt a néhány nagyon fontos ügyet, amelyekért a civilek hajlandóak tenni. Az erősödő kapcsolatok, egymás jobb megismerése ezt könnyen lehetővé teszi. Fontos, hogy az ügyek meghatározásánál és prezentálásánál konszenzus legyen a szerve-

önkormányzatnak. Ezt többek között azáltal érheti el, ha jó kapcsolatokat ápol a helyi médiával, és azok rendszeresen hírt adnak az együttműködés és tagjainak munkájáról és a lakosságra gyakorolt hatásáról. Az együttműködés tagjai között végzett egyszerű felmérésekkel is bizonyíthatja fontosságát: felhívhatja az önkormányzat figyelmét, hogy a helyi civil szervezetek hány lakosnak nyújtanak valamilyen szolgáltatást, mekkora pénzösszeget „szereznek” országos forrásokból helyi munkájukhoz, mekkora súlyuk van az egyes ágazatokban (pl. az önkormányzati intézményekhez képest) stb.

Szöveg nélkül

Könczey Elemér rajza

Az együttműködés célja

29

zetek között, a civil együttműködés demonstrálja tagjainak magas szakmai tudását és azt, hogy az ügyeket pártpolitikától mentesen kezeli; – megbeszélheti a civileknek fontos ügyeket más városi szereplőkkel.

Habár sok tekintetben az önkormányzat a döntéshozó és a végrehajtó, más szereplők is befolyásolják az önkormányzatot. Például az együttműködés a városi ifjúságpolitika szerinte égető kérdéseit megtárgyalhatja az iskolákkal, az egyházakkal, a helyi művelődési intézményekkel vagy éppen a rendőrséggel, s ha sikerül közös álláspontot kialakítani, akkor nagyobb esélye van arra, hogy az önkormányzat figyelembe veszi a civil együttműködés véleményét; – demonstrálhatja fontosságát az

Kis és nagy szervezetek együttműködése A városi formalizált civil együttműködés egyik fő ereje abban rejlik, hogy lehetőleg minél több és különböző civil szervezetet fog össze közös céljaik megvalósításáért. Az egyes ágazatokban dolgozó különböző méretű szervezetek – teljesen természetesen – más és más okokból kapcsolódnak be az együttműködés munkájába. Ezeket a különbségeket az együttműködésnek tiszteletben kell tartania. Ugyanakkor az is fontos, hogy az együttműködés tudatosan törekedjen azon érdekek közös eredőinek feltárására, amelyek összekötik az egymástól sokszor nagyon eltérő szervezeteket.

Ilyen közös pont lehet: – a városi civil szervezetek jövőképének megalkotása; – a helyi civil szervezetek hitelességének és elismertségének erősíté-

civil fórum

30

se a lakosság körében; – a kölcsönösen előnyös kapcsolatok kialakítása a helyi önkormányzattal, az üzleti szférával és a helyi médiával; – a civil szervezetek törvényes működésének biztosítása; – pályázati konzorciumok alakítása oly módon, hogy a civil összefogást erősítse (és elkerülje a szervezetek elszigetelődését).

Együttműködés és függetlenség A városi formalizált civil együttműködések egyik legfontosabb értéke a függetlenség. Önkormányzó szervezetként maga alakítja ki céljait, működésének kereteit, tevékenységének területeit és (a törvényben előírt kötelezettségeket leszámítva) csak tagjainak tartozik elszámolással. A függetlenség az együttműködés hitelének is egyik biztosítéka: a jól működő együttműködés kizárólag saját tagjainak (s ezen keresztül a tagok által szolgált társadalmi csoportok) érdekeit tartja szem előtt munkája során.

A függetlenség olyan érték, amelynek meglétét folyamatosan biztosítani kell.

Az együttműködés anyagi forrásai Az együttműködés munkájához, a tagok jelentős önkéntes munkáján túl, pénzre is szükség van: egyrészt az előbb említett (háttér)tevékenységek ellátására, másrészt az ide nem sorolható feladatokra (pl. közös rendezvények és képzések szervezésére,

más városokba tett munkalátogatásokra stb.).

Az együttműködések egyik legjelentősebb támogatója a városi önkormányzat: sok esetben közvetlenül támogatja az együttműködést, de van, amikor közvetve (a támogató szervezeten vagy egy-egy tagon keresztül).

Az önkormányzat jelentős természetbeni támogatást is nyújt az együttműködéseknek, ennek hiányában ezekért is fizetni kellene.

Felmerült, hogy az együttműködés saját bevételeiből teremtse elő költségvetésének egy részét. Ezt támogatandónak tartjuk, amihez az első lépés az együttműködés éves költségvetésének meghatározása. Második lépésként szükséges számba venni, hogy milyen lehetséges források jöhetnek számításba: tagdíjak és egyéb tagi adományok, valamint az együttműködés által nyújtott szolgáltatások (képzések, konferenciák, kiadványok stb.) díjai.

Az együttműködés munkájának vagy legalábbis a munka egy részének tagságtól befolyó összegekből való finanszírozása jelenleg idegen a magyar gyakorlattól, de fontosnak érezzük, hogy az együttműködés ne kizárólag pályázati pénzeket használjon fel működéséhez.

lapján az erős civil szektor kialakulásához elengedhetetlenül szükséges az, hogy az egyes civil szervezetek: – elsősorban nem az állami partnereiktől, politikusoktól vagy vállalkozásoktól várják a problémáik megoldását, hanem kezdeményezően, bízva saját erejükben, tagságukra és szövetségeseikre támaszkodva, egymás lehetőségeit kiegészítve, erejüket összeadva és ezáltal megtöbbszörözve valósítsák meg célkitűzéseiket; – tudatában legyenek annak, hogy öszszefogva a szervezetek olyan programokat is meg tudnak szervezni, le tudnak bonyolítani, amelyet egyedül, vagy csak saját szakterületükön belül nem lennének képesek; – felismerjék, hogy a kialakult – sokszor különböző szervezetekből álló – hálózatok elsődleges célja, hogy az együttműködésben részt vevő szervezetek fellépését és érdekérvényesítési képességét felerősítse.

Bárdos Ferenc Életfa Környezetvédő Szövetség – ügyvezető e-mail: eletfa@mail.agria.hu

Scsaurszki Tamás

Befejezés helyett: mit tehetünk közösen?

A KÖRTE-program tapasztalatai a-

e-mail: scsaurszki.tamas@t-online.hu

A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége Az erdélyi magyar civil szervezetek széles körű összefogása a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MCSZESZ) megalakulásával öltött testet. Hogy miként és milyen céllal alakult meg, hogyan működik, minderről a szövetség elnökét, dr. Bodó Barnát kérdezte Csáki Rozália, a főszerkesztő.

Dr. Bodó Barna MCSZESZ – elnök e-mail: bodob@mail.rdstm.ro – Mikor és milyen fő céllal alakult meg a MCSZESZ? – A MCSZESZ megalakulását csaknem két éves vita előzte meg, már 2002-ben elképzelések voltak, s ezek 2003-ban sajtóvitához is vezettek.

Végül az elképzelés 2004-ben öltött konkrét formát, a Civil Fórum konferencia keretében megalakult a szervezet, a bejegyzési folyamat alatt Egri István volt az elnök, Kolumbán Gábor és jómagam az alelnökök. 2005 májusában a be-

Civil összefogás

31

jegyzett szervezet megválasztotta az új vezetést, ugyanis Egri István úgy ítélte meg, hogy az ERMACISZA ügyvezetői és a MCSZESZ elnöki tisztségei nehezen feloldható személyi érdekütközésekhez vezetnek. Ekkortól lettem én az elnök, az alelnökök pedig Sándor Krisztina és Szász Zoltán. A szervezet célja a magyar civil szervezetek érdekeinek a képviselete. Amíg az ERMACISZA fő feladatát bizonyos szolgáltatások – információszolgáltatás, lapkiadás, éves szakmai fórumok szervezése – nyújtásában látjuk, a MCSZESZ a civil szférát képviseli három vonatkozásban: az erdélyi/romániai magyar politika, a bukaresti, illetve a budapesti kormányzat felé.

– Melyek a működését szabályozó fő elvek?

– Egy szövetség tevékenységét a képviseleti rendszer alapelvei határozzák meg. Vagyis kapcsolatot kell teremteni és fenntartani az országos civil szervezetek, a kormányzati szervek és a magyar civil (tag)szervezetek között.

Jelezni kell mind elvi, mind gyakorlati vonatkozású álláspontunkat, észrevételeinket.

Ugyanis az a kb. 2500 civil szervezet, amelyet magyarok alapítottak, hatalmas társadalmi erőt képvisel, s ezekkel minden szinten számolni kell. Ez, úgy tűnik, bizonyos kormányzati hivatalokban, de olykor a bukaresti civil világban sem egyértelmű.

Az információk vonatkozásában az ERMACISZA komoly feladatot vállal és teljesít, a MCSZESZ az egyes programok és ügyek kapcsán lép fel. Ennek jegyében fordultunk 2006 nyarán nyílt levéllel a magyar közélet főméltóságaihoz a támogatási rendszer reformját veszélyeztető jelenségek kapcsán, s ennek következtében Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke fogadta küldöttségünket. Megszólaltunk a civileket sújtó román adóterheket illetően, illetve akkor is, amikor a romániai Gazdasági és Szociális Tanács megalakulásakor a magyar szervezeteket nem keresték meg külön a Tanácsba történő jelölést szervezők.

– Milyen stádiumban van most ez a szövetség, melyek az eddigi főbb megvalósításai, mire törekszenek?

– A MCSZESZ szövetségként igen fiatal, tevékenysége még nem jutott oda, hogy a magyar civil szervezetek megkeressék, hogy a tagszervezetek segítsenek a civil szféra gondjainak módszeres feltárásában és a képviseleti munka megszervezésében. Ennek több oka van: – megalakulása után a Szövetséget az ERMACISZA fogadta be székházába, de lassan másfél éve nincs székház, tehát a tevékenység akadozik; – ha nincs székház, akkor munkatársat, ügyvezetőt sem lehet alkalmazni, ami nagyon megnehezíti a munkát, a szervezési ügyek jelentős részét a tisztségviselőknek kell vállalni; – kevés pályázat született, s a Szövetség forrásai jórészt pályázati alapon biztosíthatók.

Arra törekszünk, hogy a székházgondok rendezésével és állandó munkatárs alkalmazásával új szakaszt nyissunk a Szövetség életében, hogy programokat alakítsunk ki.

– A részt vevő szervezetek milyen szerepet vállalnak a Szövetség életében?

– Körülbelül 100 szervezet tagja a MCSZESZnek, szövetségként tehát a legnagyobb magyar szervezet Erdélyben. De ez még mindig kevés a potenciális 2000-hez képest.

A civil világ főként az önkéntességre épít, majd’ minden szervezet anyagi gondokkal küszködik, ami azt jelenti, hogy alig van főállású civil mozgalmi ember. Ha a civilek zöme valamilyen állás mellett vállalja a civil munkát, igen kevés ereje és ideje marad még az országos képviseletben is munkát végezni. Ezt nem lehet felróni, ez tény, amellyel számolni kell. Vagyis a civil szervezetek részvétele a Szövetség tevékenységében még sok olyan kérdést vet fel, amelyeket a jövő fog tisztázni.

Mindenesetre abban reménykedem, 2006 végével a kezdeti szakasz lezárul a Szövetség életében.

Vidéki közösségek és régiók közötti együttmûködési modellek A ProSomeº Kistérségi Társulás

R

omániában jelenleg a vidéki közösségek szintjén érezteti leginkább hatásait az európai uniós integrációs folyamat. A rossz információáramoltatás, a fejlesztési folyamatokat koordináló szakértők hiánya, a városok, vagy Európa gaz-

daságilag fejlettebb térségei felé való migráció csupán néhány a falusi közösségeket érintő tényezők közül.

Az előcsatlakozási alapok odaítélésében ezeknek a gondoknak a megoldására helyezték a hangsúlyt.

Gyakran előfordult azonban, hogy az

ily módon kiutalt anyagi támogatást rosszul, vagy nem teljességében használták fel, illetve olyan elszigetelt térségekbe került, ahol a támogatás lejárta után megállt a fejlesztési folyamat.

A nemzetközi szakértők által le-

32

vont következtetések egyike az volt, hogy a fent említett körülmények között figyelmen kívül maradt a versenyképesség igénye. Ez a figyelmetlenség nemcsak egyes vidéki közösségek, hanem egész régiók alacsony szintű fejlődéséhez vezetett. Megállapították, hogy a strukturális és kohéziós alapokra való áttérésnek oly módon kell megtörténni, amely példaként szolgálhat a többi, csatlakozás előtt álló ország számára is. Ugyanakkor kihangsúlyozták az európai uniós tagállamok ilyen jellegű tapasztalatainak és jó gyakorlati példáinak fontosságát is.

2004-től Romániában is alkalmazhatóak a régiók közötti (interregionális) együttműködési programok. Többek között ilyen az Interreg III elnevezésű program is, amely a közösségi kezdeményezések három területét támogatja: A terület: Határokon átnyúló együttműködés (EU-tagországok és csatlakozásra váró országok határövezeti régiói számára).

B terület: Nemzetek közötti együttműködés (EU-tagországok és csatlakozásra váró országok kormányzatai számára).

C terület: Régiók közötti együttműködés (EU-tagországok és csatlakozásra váró országok régiói számára).

Az együttműködés alapelvei a következők: – Tervszerű előkészítés: olyan közös stratégia kidolgozása, amely csökkenti a régiók közti helyzetkülönbségeket, felkészítve őket az életminőség javításának lehetőségére az adott térségben.

– Együttműködés: gazdasági és társadalmi jellegű partnerkapcsolatok kialakítása olyan közösen kidolgozott programok érdekében, melyek az egységes európai szabadpiaci versenyképességet fejlesztik.

– Összhang és egybehangolás: az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és egyéb, az Unió területén kívüli támogatási programok között, annak érdekében, hogy az ERFA által nyújtott támogatáson kívüli forrásokat is felhasználják.

A számos együttműködési terület közül minden bizonnyal a mezőgazdaság és a környezetvédelem a legfontosabb. Az e területekre összpontosító programok a vidéki régiók esetében eredményesnek bizonyultak, és bármely közösségben vagy helyzetben alkalmazhatóak.

civil fórum Ezeket az alapelveket követve 19 Rendezéséért Községi Szakszervezet falusi közösség, a Nagy-Szamos felső (SICALA), amelyek konkrét modellefolyása mentén elhelyezkedő 3 kisvá- ket bocsátanak rendelkezésünkre, ros és további 5 partnerszervezet (a ugyanakkor támogatást nyújtanak Munkaerőügyi Hivatal, a Környezet- specifikus akcióink végrehajtásához védelmi Ügynökség, a Megyei Tan- is. A tapasztalatcserék és a vezérprofelügyelőség, a Szamos–Tisza Me- jektek által érintett célközösség a ködencéjének Romániai Vízügyi Hiva- vetkező módon strukturált: tala, a Beszterce-Naszód Megyei Er– a Lamone folyó hidrográfiai medészeti Hivatala) szövetségével aladencéje (Olaszország): 18 telepükult meg a ProSomeș Kistérségi Tárlés 65 000 lakossal, 519,22 km2 területtel; sulás.

– az Haute – Loire folyók hidrográA ProSomeș a fenntartható fejfiai medencéje (Franciaország): lesztés érdekében létrejött szövetség, 168 település 138 380 lakossal, 882 melynek fő célja a környezetvédelem km2 területtel; és a Nagy-Szamos felső folyása me– a Nagy-Szamos hidrográfiai medencéjében lévő vízforrások megőrdencéje (Románia): 22 település zése. A szövetséget 2002-ben francia 113 493 lakossal, 4490 km2 terüés olasz partnerszervezetek keresték lettel. fel, így indult el egy nemzetközi együttműködés. A sikeres tapaszta- 2006-ban újabb öt település csatlalatcserék eredményeképpen a követ- kozott a ProSomeș szövetséghez, kező decentralizációs együttműkö- amely szintén a modell működőkédési megállapodást írtuk alá: „Két pességét igazolja. A projektet egy kultúra szilárd együttműködése a nemzetközi összetételű vezetői bikörnyezet védelme és a víztartalékok zottság irányítja. A ProSomeș szervezésében a program minden egymegőrzése érdekében”.

2005-től ez az együttműködés egy ségéhez egy 7 településből álló köInterreg III C projekt keretében foly- zösség tartozik, melyet egy, a helyi tatódott, amely egyben az első ilyen adminisztráción kívüli személy kokezdeményezés volt Romániában, és ordinál. amelyet az Európai Regionális FejTársadalmi téren a lesztési Alap támogat. következő specifikus Az együttműködési célokat határoztuk meg: nyilatkozatot 2005.

A ProSomeº a fenn– kommunikáció és március 3-án írták alá tartható fejlesztés érszolidaritás úgy az a franciaországi Puy dekében létrejött szöadott régiók, mint a en Velay-ben, melyvetség, melynek fõ három partnerország nek célja a 3S00041-es lakosai között; számú Interreg III C, célja a környezetvé– a vízkészlet megőr„Espace Riviere Eudelem és a Nagy-Szazése fontosságának rope” nevű program mos felsõ folyása metudatosítása a lakosbeindítása, melyet az dencéjében lévõ vízság körében, az érInterreg III C Közösforrások megõrzése. vényben lévő európai ségi Kezdeményezétörvénykezés szellesek Szervező Bizottmében. Több mint sága is elfogadott. húsz szemináriumot és nyilvános A közös tervezés, együttműködés ülést szerveztünk a célközösség és a többi folyamatban lévő porgramfelvilágosítása érdekében. Szórómal való összhang e projekt alapelve. lapok, valamint a www.proKitűzött céljaink elérése érdekében a somes.ro honlap útján informálszövetségben lévő falusi közösségekjuk a lakosságot, hogyan tudnak re összpontosítottuk a figyelmünket, hatékonyan hozzájárulni az adott melyeket a partnerszervezeteinkkel régió fenntartható fejlesztéséhez; kötött megállapodás és alapszabály– megoldásokat keresünk a szociális zat értelmében három területen régondokkal küszködők munkához szesítünk támogatásban: jutása érdekében. Folynak a to– társadalmi, vábbképzések, folyamatosan fej– környezetvédelmi, lesztjük a munkahelyet keresők – ökoturizmus. adatbázisát, az e kategóriába tarNemzetközi partnereink: az itáliai tozó személyek részvételével körLamone Folyó Védelméért és Kezelényezetvédelmi munkákat szerséért Községek Egyesülete (PASLAveztünk, mindezekben nagy seMONE), a franciaországi Haute – gítségünkre voltak a franciaorszáLoire-menti Erdők Nemzeti Hivatala gi és olasz modellek.

(ONF), és a Loire és Mellékfolyói

Civil összefogás

– folyamatban van a helyi közigazgatás keretében tevékenykedő környezetvédelmi ügynökök kiképzése, akik folyamatosan foglalkoznak a környezetvédelmi problémák azonosításával.

Az ökoturizmus kérdését illetően a következőket tartjuk fontosnak: – a három hidrográfiai medence ökoturisztikai potenciáljának az értékesítése; – mindhárom országban az adott folyóról elnevezett vendégház kialakítása, ahol a vendégek megszállhatnak és élvezhetik a helyi sajátosságokat; – olyan turisztikai pontok kialakítása, amelyek a helyi értékeket és hagyományokat mutatják be, és amelyek hozzájárulnak a térség fejlődéséhez. Egyik, önkéntesekre alapozott projektünk keretében 2006-ban a Radnai-havasok délnyugati térségében egy turista útvonalat jelöltünk ki.

– a turizmus népszerűsítése minden lehetséges úton, lásd szórólapok, internet stb. segítségével; – környezetkímélő és társadalmi

33

szempontból felelősséget vállaló helyi üzleti vállalkozások népszerűsítése.

A környezetvédelem terén a meghatározó célkitűzések a következők: – a vízminőséget illető legfőbb problémák beazonosítása. Tudományos kutatás elkészítése a három hidrológiai medence környezetszennyezése, a káros anyagok, a klimatikus változások, a természetvédelmi területek, a védett növény- és állatfajok kérdéskörét illetően; – a rendelkezésre álló források függvényében beavatkozások az ezt igénylő körzetekben, illetve további források felkutatása a felelős szervek bevonásával; – előtanulmányok elkészülte és a környezetvédelmi menedzsment hatékonyabbá tétele a Nagy-Szamos medencéjében. Egy ilyen típusú, a Román Mezőgazdasági és Ökológiai Föderáció felkérésére készült tanulmány ezt a térséget az első, génmanipulált növényeknek életteret nem nyújtó övezetnek ismeri el Romániában.

Legtöbb akciónkat önkéntesek segítségével hatjuk végre, melyekhez a ProSomeș biztosítja a szükséges felszerelést. Legfőbb forrásunk a helyi közigazgatások által befizetett évi hozzájárulás, melyet a kistérség lakosságának a száma után állapítunk meg. További anyagi forrásokat az Európai Regionális Fejlesztési Alap biztosítja, valamint más támogatók, adományozók, környezetvédelemmel foglalkozó intézmények.

Azt kívánjuk, hogy Kistérségi Társulásunk példaként szolgáljon mindazok számára, akik hasonló kistérségek kialakítására törekszenek, különös tekintettel az önkormányzatokra.

Grigore Mureșan ProSomeș Kistérségi Társulás – programkoordinátor e-mail: grugoremuresan@yahoo.fr Fordította: Burus János Botond Lektorálta: Csáki Rozália

Az együtt gondolkodás és a közös cselekvés kerete

2

004 novemberében a civil kezdeményezés hatására elindított Félúton program a második születésnapját ünnepli! Talán nem véletlen, hogy születési dátuma megelőzi a december 5-i népszavazást, és talán az sem véletlen, hogy az elindított interregionális együttműködési kezdeményezés felvidéki, magyarországi és székelyföldi szervezeteket tömörít. A program születése válasz volt a mindennapok pragmatizmusára, figyelembe véve a Románia uniós csatlakozása által kínált lehetőségeket, valamint a közép-dunántúli és a nyugat-felvidéki régiók fejleszthető kapcsolatait.

Két évvel ezelőtt kezdődött el egy, a határokon átívelő gondolkodási folyamat, amely ismeri és tiszteli a múltat, feltérképezi a jelent és a közös jövő lehetőségeit kutatja. Megfogalmazott célunk, hogy a három régióban „interregionális és innovatív ér-

tékszemléletű ifjúsági munkát” vé- nalat követünk: egyrészt koncentrágezzünk. Ezt a fajta ifjúsági munkát lunk a közös Félúton-os projektekre, úgy tudjuk gyakorolni, hogy állandó amelyeknek céljai főként az informáinformális hálózatot ciók, a gyakorlati tuépítünk ki a három rédás átadása a progMeggyõzõdésünk, gió között, közös képramban részt vevő zéseket, programokat szervezeteknek. Minhogy az együttmûköszervezünk, amelyek den évben szervedés lehetõségei haa helyi társadalmak zünk közös képzésetártalanok, a Félúton erősítését, a szerveket, tanulmányutaprogram keretében zetfejlesztést, az eurókat, évente tartunk ezeket a lehetõségepai értékek és módértékelő találkozót, ket próbáljuk társaszerek multiplikáláahol általában a hosát, az identitástudat gyan tovább-ra kondalmi tõkévé formálmegőrzését és erősítécentrálunk.

Figyeni, hidakat építve sét, a forrásteremtést lembe véve Magyartiszta szavakból a haés forrásszerzést szolország és Szlovákia tárok fölé, mert csak gálják. Nem utolsóuniós tagságát, valaígy van esélyünk elinsorban figyelünk arra, mint Románia közelhogy az adott régiókgő csatlakozását, a dulni egymás felé. ban együttműködésre helyzet kínálta forrássarkalljuk az intézméteremtési lehetőségenyes és a civil szférát. ket, valamint a szervezetek igényeit, Tevékenységünkben két irányvo- hogy felkészült és versenyképes szol-

civil fórum

34

gáltatók tudjanak lenni helyi közösségeik számára, képzéseink nagy része pályázatírásra és projektmenedzsmentre irányul. A képzések fő ismérve a gyakorlat-orientáltság, eredményességüket a nyertes pályázatok teszik mérhetővé. A következőkben felsorolt projektek sikerének – melyek megvalósulásához az említett képzések szervesen hozzájárultak – az a titka, hogy együttműködésben valósultak meg. A tervezéstől kezdve a lebonyolításon keresztül az értékelés és az elszámolás is közös munka eredménye. Pályázatíró és projektmenedzsment képzés (Révfülöp, 2005. április 25-29.), Lépések együtt! – székelyföldi tanulmányút (Székelyföld, 2005. szeptember 5-12.), Látó-út – felvidéki patnerkereső szeminárium (Felvidék, 2006, március 914.), Interregionális EU-s pályázatíró szeminárium (Sötétpatak, 2006. má-

jus 17-21.), Mérföldkövek – középdunántúli tanulmányút (Közép-Dunántúl, 2006. november 5-12.).

A tanulmányutak szervezésekor arra figyelünk, hogy ezek ne csak az adott régióban tevékenykedő szervezetek megismerésére irányuljanak, hanem életképet nyújtsanak az ott élő magyar közösségek kultúrájáról, szellemi és tárgyi örökségeikről, hogy ezáltal is közelebb kerüljünk egymás gondolatvilágához. Fontos a magyar identitástudatunk erősődése, erősítése.

A másik irányvonal a Félúton program keretében egymásra talált szervezetek együttműködésének segítése, erősítése. Az elmúlt két évben már számos ifjúsági csereprogram, szakmai találkozó, tábor, önkéntesszolgálat-projekt alakult ki a szervezetek között, a program hatására a régión belüli együttműködések is erősődtek.

A három régió földrajzi távolságát áthidaló informális hálózatot jelenleg 37 civil szervezet és 7 intézmény alkotja, 3 regionális koordinátor munkája segíti az információáramlást, a napi kapcsolattartást pedig a feluton@yahoogroups.com levelezőlista és a www.feluton.eu honlap biztosítják.

Meggyőződésünk, hogy az együttműködés lehetőségei határtalanok, a Félúton program keretében ezeket a lehetőségeket próbáljuk társadalmi tőkévé formálni, hidakat építve tiszta szavakból a határok fölé, mert csak így van esélyünk elindulni egymás felé.

Péter Orsolya székelyföldi regionális koordinátor e-mail: orsi@creatio.cosys.ro

Kaláka a közösségért, a környezetért és a hitért

Ö

tven év kommunizmusa, majd az ezt követő, több mint 16 éve tartó és túlságosan elnyúló átmeneti időszak mélyen tátongó sebeket ejtett a székelyföldi környezeten, tájon, valamint az egykori rendtartó és egymást segítő közösségeken. A globalizáció negatív hatásai felerősítik a zűrzavart, mely környezetünket, közösségeinket, és ezáltal lelkünket uralja. Ezért van szükség a tettre, az olyan kezdeményezésekre, melyek integrált módon képesek újjáéleszteni a cselekvő közösséget, megvédeni a tájat, a környezetet, valamint hagyományos értékeinket, melyek visszahozhatják a „régi szép világot”, amit a harmónia uralt, és amelyben még képesek voltunk odafigyelni egymásra, értékeinkre és környezetünkre. A csíksomlyói „Barátok feredejének” az újjáépítését kivitelező nagyméretű kaláka, valamint az elmúlt öt év székelyföldi kalákái ezeket a célokat szolgálták. A kalákák által felújított hagyományos ásványvízfürdők szerves részévé váltak az első székelyföldi zöldútnak, a Borvízútnak.

A Barátok feredeje megépítése jelentette az egyik legmaradandóbb él-

ményt számomra. Felemelő érzés volt támogatni és aktívan részt venni ebben a kezdeményezésben. A több mint 150 magyarországi és helybéli önkéntes tíz nap alatt olyant alkotott a Somlyó hegye lábánál, mely meggyőződésem szerint arra készteti az odalátogatót és a zarándokkertben sétálót, hogy néhány pillanat erejéig elgondolkodjon azon, milyen is kel-

lene legyen a méltóságos életvitel, a fenntartható életmód, a Teremtőtől kölcsönkapott Földhöz való viszonyulásunk. Az őseinktől örökölt, majd egy időre elfelejtett, de jelenleg éledező kaláka mozgalom talán a legkiválóbb hagyományos értékteremtő eszköz, mely elősegítheti ezen célok elérését. A szavak talán nem elegek ahhoz, hogy leírjam azt az érzést,

Civil összefogás

amit a szépet alkotó és közösen elvégzett munka idézett elő mindanynyiunkban. Ami leginkább említésre méltó: az ebből fakadó közösségteremtő és -formáló erő, az összefogás, ami a helyi és távolból érkezett kalákázókat jellemezte.

A fürdőépítés minden mozzanata kalákában történt. A kezdeményezést a csíkszeredai Polgár-Társ Alapítvány, a budapesti Ars Topia Alapítvány, valamint a Csíki Természetvédők és Természetjárók közös ötletelése eredményezte. Az ötletet azonnal sok más segíteni akaró partner felkarolta és messzemenően támogatta. Itt meg kell említenem a csík-

35

somlyói ferences barátokat, Csíkszereda önkormányzatát, a Csíksomlyó Egyesületet, a csíksomlyói közbirtokosságot, a Pogányhavas Kistérségi Egyesületet, a Csobod Öröksége Egyesületet, valamint Dobos Attilát és Mátéffy Esztert, mint olyan partnereket, akik a tervezés első pillanatától nagy erőbedobással segítettek elképzelésünk kivitelezésében. Csíksomlyó, valamint Csíkszereda közössége is jelesre vizsgázott. Több mint 80 magyarországi önkéntes, 350 helybéli lakos, valamint 33 helyi cég járult hozzá valamilyen formában a kaláka sikeréhez. Volt, aki szállást adott a távolból jött kalákázóknak, volt, aki

pénzzel, szerszámokkal, építőanyaggal és nem utolsósorban kétkezi munkával támogatta a fürdőépítő kalákát. A munka esőben, sárban is lelkesen zajlott, mindenki a lehető legtöbbet préselte ki magából azért, hogy ez a zarándokkert létrejöhessen. Ennek az óriási összefogásnak köszönhetően sikeredett nagyon szépre, és ezért válhatott a „Barátok Feredeje” a Borvízút újabb ékességévé.

Potozky László Polgár-Társ Alapítvány – igazgató e-mail: epce@topnet.ro

Recenzió CIVIL SZEMLE, a civil társadalom szakfolyóirata

T

öbb mint egy évvel ezelőtt egy magyarországi civil konferencián akadt kezembe a Civil Szemle címet viselő civil társadalmi szakfolyóirat. Rögtön felkeltette érdeklődésemet, hisz mindaddig sosem volt alkalmam egy ilyen jellegű szakfolyóiratot kézbe venni. Egy kávészünetben gyorsan átlapoztam a kiadványt, de már akkor tudtam, hogy egy értékes, színvonalas, hiánypótló és ugyanakkor egy grafikailag szép, igényes kivitelezésű folyóiratot van szerencsém a kezemben tartani.

Az „első találkozás” felkeltette az érdeklődésemet és igyekeztem minél hamarabb a teljes sorozatot megszerezni. A lap Világ-nézet rovatának szerkesztője, Sebestyén István segített beszerezni az addig megjelent lapszámokat, és azóta is lelkes olvasója vagyok a Civil Szemlének.

Amit a lapról tudni kell, és amit maguk a szerkesztők is fontosnak tartottak kiemelni az első lapszám beköszöntőjében: a Civil Szemle egy elméleti folyóirat, melynek célja a civil szféra, a társadalmi együttműködések, a szférát alkotó civil szervezetek bemutatása, de ugyanakkor helyet biztosít a civil szférát érintő kutatások eredményeinek is. Még egy fontos jellemzője a

lapnak az, hogy tudományosan és részvételről, a társadalmi párbeszédszakmailag megalapozott tanulmá- ről, a civil szférában megismerhető nyokat közöl, de ugyanakkor maximá- eseményekről, történetekről, példáklis figyelmet fordít arra, hogy elkerülje ról ad képet az olvasó számára. a túlzott tudományosságot és ezáltal A lap struktúrájában a következő egy szélesebb értelmiségi réteg számá- rovat a Társadalom és állam címet vira válhasson tanulságos olvasmánnyá. seli, és ennek keretében általában a Ugyanakkor maximális az odafigyelés, civil szféra és más szektorok (állami, hogy a civil szféra minden szegmense, gazdasági, önkormányzati) együttminden szakterülete működését, egymásra megtalálja méltó hekifejtett hatását, ezen lyét a lap hasábjain. szektorok kapcsolat... a Civil Szemle egy Struktúráját tekintrendszerét, a civil szekelméleti folyóirat, ve a lap öt nagy fejetor működését megmelynek célja a civil zetre tagolódik. Az Elhatározó jogi, gazdaszféra, a társadalmi méletileg rovat a civil sági, politikai környeegyüttmûködések, a szférát érintő kutatázetet mutatják be. szférát alkotó civil soknak és elemzésekA Világ-nézet rovat nek ad helyet. Történetulajdonképpen nem szervezetek bemutati, fejlődéstörténeti, timás, mint egy kitetása, de ugyanakkor pológiai, strukturális kintő a nagyvilág civil helyet biztosít a civil és definíciós kérdésetársadalmi történéseiszférát érintõ kutatáket mutatnak be törtére, beleértve a nemsok eredményeinek is. neti és filozófiai nézőzetközi civil szervezepontokból. tektől kezdve a hatáA Közösségek és a ron túli magyar terücivil társadalom rovat – az előbbivel letek civiljeit érintő elemzéseket, vaellentétesen – a szektor gyakorlati lamint a magyarországi és más orkérdéseinek biztosít médiafelületet. szágbeli nemzetközi civil kapcsolaOlyan elemzések, esettanulmányok tok bemutatását. jelennek meg ebben a rovatban, ameVégül, de nem utolsósorban szólni lyek az önkéntességről, a közösségi kell a Visszahatás rovatról is, amely

civil fórum

36

az éppen aktuális, még friss civil publikációk ismertetésének, az ezekre történő reflektálásnak, esetenként kritikának, a recenziónak biztosít helyet.

Nemrég került birtokomba a Civil Szemle „háttérfolyóirat” (ahogy a szerkesztők nevezik) III. évfolyamának 3-4. összevont száma. Már a fedőlapján érdekes dolgokat véltem felfedezni, hisz egyrészt összevont szám, másrészt pedig kétnyelvű olvasmányismertető van a fedőlapon (az ezt megelőző számok esetében az éppen aktuális „kínálat” mindig csak magyar nyelven volt feltüntetve). Ugyanakkor az is rögtön „szúrta a szemem”, hogy a régebbi lapszámokhoz képest lényegesen több a külföldi szerző. De tartalomjegyzék alaposabb áttanulmányozása után rögtön rádöbbentem arra, hogy a szerkesztők ezzel az összevont számmal tulajdonképpen egy régi, a Civil Szemlével egyidős vállalásuknak tesznek eleget. Az I. évfolyam 1-es számának beköszöntőjében ugyanis az állt egy mondat erejéig, hogy: „A folyóirat a későbbiekben kezdeményezője és részese kíván lenni egy közép-európai civil periodika létrejöttének”1. Legalábbis ez volt az az ígéret, amelyet a lap összevont 8-9. számának tematikája sugallt nekem, ugyanis a lap fennállása alatt először nem Magyarországra, a magyarországi civil szektorra összpontosít, hanem ezúttal közép-keleteurópai régió, ezen is belül a visegrádi országok kerülnek fókuszpontba. És hogy mindaz, ami e témában elhangzik ne csak a magyar civilek számára legyen érthető, minden tanulmányt angol nyelven is megjelentettek ezen összevont lapszámon belül. Négy ország civil szektorának sokszínűségét, sajátos és közös problémáit, eredményeit, sikereit mutatták be a teljességre való törekvés igénye nélkül. A szerkesztők – mint ahogy azt a lap előszavában le is írják – célja az volt, hogy Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország civil szervezetei és szakemberei között egy együttműködési folyamatot generáljon.

A Civil Szemle 8-9. összevont száma más tekintetben is rendhagyó. Ha a struktúráját vizsgáljuk, rögtön feltűnik, hogy a már megszokott rovatcímek (Elméletileg, Közösségek és a civil társadalom, Társadalom és állam, Világ-nézet és Visszahatás) helyett ezúttal csak két rovat található (Átfogó tanulmányok / General Studies, Országtanulmányok / Country Studies).

A lap első cikke – A civil szerveze1 2

tek bevonásának kritériumai a politikai döntések előkészítésébe – tulajdonképpen nem más, mint egy európai kutatási projekt zárójelentésének összefoglaló fejezete. A zárójelentés összefoglalja a kutatás eredményeit és következtetéseit, és javaslatokat fogalmaz meg a civil szervezetek reprezentativitásának, relevanciájának megítéléséhez felhasznált kritériumokkal kapcsolatban.

A második cikk, mely A stabilitás pillérei és a változás hordozói címet viseli, két csehországi civil „guru”, Jan Kroupa és Josef Štogr tollából származik. A két civil szakember azon észrevételének ad hangot, miszerint az utóbbi néhány évben a közép-európai régió civil társadalma egy jelentős változáson

esett át, folyamatos növekedése és professzionalizálódása figyelhető meg, de ugyanakkor a civil szervezetek elvesztik a ’90-es években betöltött szerepüket, mely „a függetlenség, egyéni felelősségen alapuló társadalom ethoszának hordozóját”2 jelentette. Ez az átalakulás, „fejlődés” a civil szervezeteket, a civil társadalmat a változás katalizátora szerepéből a szolgáltatás-centrikusság, az uniformizáció, a statikusság útjára terelte. Ugyanakkor a civil társadalomra nehezedő jogi-gazdasági merev kötelezettségek, minőségi standardok gyengítik a szervezetek eredményességét, hatékonyságát.

Az Országtanulmányok rovat négy tanulmányt tartalmaz. Az első tanulmány a Klon/Jawor Egyesület által Lengyelországban végzett civil társadalmi kutatás eredményeit tar-

Civil Szemle, I. évfolyam I. szám, 2004/1, 5. o.

Civil Szemle, III. évfolyam 3-4. szám, 2006/3-4. 247. o.

talmazza, kitérve a civil társadalom szerkezetére, struktúrájára, nehézségeire, problémáira és szükségleteire.

A következő tanulmány egy magyar szerző, nevezetesen Bartal Anna Mária tollából látott napvilágot, és tulajdonképpen a magyarországi civil szektor 15 éves fejlődésének buktatóit, érdekességeit mutatja be, rávilágítva arra, hogy a magyar civil szektor egy igencsak egyéni fejlődési utat járt végig és igazán egyetlen modellbe sem sorolható be.

A lap utolsó előtti tanulmánya a szlovákiai civil szektorról ad egy átfogó képet, bemutatva az elmúlt 15 év fejlődését, részletesen kitérve a szektor pénzügyi finanszírozásának kérdésére és az ezzel járó fejlődésbeli nehézségekre és rendellenességekre.

A lap utolsó tanulmányát Miroslav Pospisil neve fémjelzi, ő a csehországi nonprofit szektor feltérképezését végzi el. Megtudhatjuk például, hogy a cseh civil szektorról nagyon kevés információval rendelkezünk, sem elméleti, sem empirikus tudásanyag nem igazán áll a rendelkezésünkre. A tanulmány tulajdonképpen a cseh civil társadalom kutatásának metodológiai és gyakorlati nehézségeit tárgyalja, bemutatva a fontosabb eredményeket és az első eredmények alapján meghozott változtatásokat. Összességében a lapról elmondható, hogy nemcsak rendhagyó, hanem a maga nemében úttörő vállalkozás is. Kétnyelvű lévén, alapos és tudományos igénnyel megírt tanulmányokat tartalmazván, több ország civil társadalmának röntgenképét nyújtva a Civil Szemle összevont 8-9. számáról kijelenthető, hogy régiónkban, Európa ezen keleti felén talán az első olyan szakfolyóirat, amely ilyen kezdeményezésbe vág bele.

Befejezésként mit kívánhatnék egyebet a lelkes szerkesztőségnek (Nagy Ádám – főszerkesztő, Nizák Péter – főszerkesztő-helyettes, Csongor Anna, Márkus Eszter, Nyitrai Imre, Péterfi Ferenc, Sebestyén István és Nemeskéry Artúr rovatszerkesztők), mint hasonló jó lapszámokat, kitartást és jó munkát, hogy hasonló tanulságos olvasmányokkal örvendeztessenek meg bennünket, elméleti és gyakorló civileket, cselekvő állampolgárokat, bárhol is éljünk Közép-Kelet-Európában.

Szenkovics Dezső e-mail: szenkovics@gmail.com

Civil összefogás

37

civilkurázsi Egy végbevitt jó dolog egy újabb jó dolog forrásává válik

M

ár 5 éve, hogy „megszülettünk”– Hans Lindner Alapítvány – és több téren is próbálkoztunk másoknak valódi segítséget nyújtani, függetlenül attól, hogy magánszemély, kisközösség, avagy önkormányzat kéri ezt tőlünk.

Eredményeink voltak, a siker kérdéses volt, mi azonban munkánkba belefeledkezve töretlenül haladtunk mind újabb és újabb utakon.

Kun Hanna és Barbur Carmen, egy lelkes helyi kamarakórus ifjú tagjai léptek be 2002 februárjában irodánkba. Elmondták, hogy egy ismerősük kislányának halála döbbentette meg és vezette hozzánk őket. Cs. 12 évesen súlyos és gyors lefolyású rákbetegségben hunyt el, de szeretteivel megígértette, hogy: „a hozzá hasonlókon azért próbáljanak meg még segíteni.”

Mit tehet ezek után egy szülő, barátok vagy egy alapítvány?

Látogatóink jótékonysági estet terveztek, mely ügynek már sikerült megnyerniük több helyi profi és amatőr művészt is, és még a színház is melléjük állt, de kellett egy alapítvány, lehetőleg egy ismert és bizalomgerjesztő, amelynek hívására nézők is lesznek, a befolyt adományt pedig elkönyvelheti hivatalosan. Akkor még ők sem gondoltak arra, hogy ezzel aztán mit is fognak kezdeni, csak tudták, hogy kell tenni valamit a beteg gyermekekért, illetve családjaikért. Természetesen melléjük álltunk, mert valóban sok volt a tennivaló. A jótékonysági előadás nemcsak nívós műsorában tűnt ki, de egyben az elvárásokat felülmúló néző- és adományozószámot hozott, és így a bevételek is reménykeltőek voltak. A kezdeményező csapat közben kibővült újabb tagokkal: közénk állt Zsófi (a „szikrát kipattintó” kislány édesanyja), Kósa Attila, a Caritas „Szent

József” Rehabilitációs Központ or- nem győztük magunkban az előítélevos-igazgatója és Radu Sas színmű- teket, és fel nem bátorodtunk elmenvész is, és az összefogás már nem ni bárhová és bármikor. Nem néztük, csak az előadásról szólt, hanem az hogy messze a hegyekben van, vagy azt követő segítségnyújtás módoza- hogy az autónk nem téli gumikkal tairól. van felszerelve, fújhatott hóvihar, leBár hirdettük újságban és rádió- hetett szilveszter, mi tudtuk, hogy ban, mégsem tudtuk, hogy hol fogjuk valahol nagyon számítanak ránk, és a megtalálni azokat, akiknek valóban reményre azonnal szükség van. Nem segítségre van szükségük. Már akkor tudtunk biztosak lenni abban, hogy rájöttünk, hogy ez egy más világ, az másnap találunk-e még ott valakit. ilyen családok elrejtik a világ színe Azt azonban tudtuk, hogy őszinteelől gondjaikat, nem beszélnek szinte séggel és a „valóban cselekvéssel” semár senkivel, „elvannak önmaguk- gíthetjük azokat, akik feladtak már kal”, és bár kínos időket kell túlélni- mindent. Azóta is azon vagyunk, ük, „hagyják őket békén!”. Vagy hogy megbízható támasszá váljunk, mégsem? A megyei kórház gyermek- tegyünk értük, és szeretve őket felosztályáról névtelen levelet és egy szítsuk bennük a reményt. listát kapunk: ők azok! Zsófi, aki már Volt, aki azt kérte, hogy egy TV-t átélt ilyen időket, elment és felkeres- vigyünk neki, mert hozzájuk nem te őket. Feladatot kapott: ha segíteni néz be senki, mások, hogy élelmiakar, azonnal szerezzen lélegeztető szert, mert nélkülöznek, volt, aki kérgépet. És szereztünk. te, hogy a villany vagy Aki lélegeztető géptelefonszámláját fiNem néztük, hogy re szorul, arról már zessük ki, mert már tudtuk, hogy „ez a searra sem képesek, de messze a hegyekben gítség bizony már kéhát mindkettő kell, és van, vagy hogy az sőn” jön, mert sokat a rokonsághoz már autónk nem téli gumár nem tehet. Vagy nem fordulhatnak. Az mikkal van felszerelmégis? A család a teilyen családokban az ve, fújhatott hóvihar, metés után jött és elegyik szülő legtöbbmondta, hogy rajtunk ször feladja munkalehetett szilveszter, kívül senki sem mert helyét, hogy a gyermi tudtuk, hogy valabemenni hozzájuk, és mekkel lehessen. Röhol nagyon számítaha csak egy rövid videsen a másik szülő nak ránk, és a reidőre is, de még egyet is egyre többször kell ményre azonnal mertek remélni: nem hiányozzon, mert szükszükség van. nekik kell mindenért ség van az utánpótszaladgálni, és az ulásra a klinikán élő tolsó pillanatig ott lecsaládjának, és még hetnek a gyermek mellett, remény- akarja ő is látni, magához szorítani kedve a csodában. Akkor fogalmazó- gyerekét. Kifelé az anyagi gondokról dott meg bennünk: nem mi leszünk a beszélnek, aztán látjuk, hogy ők is csoda, de egy reménysugár azért le- napról-napra fogynak, szemük is fáhetünk, még ha ideig-óráig is, és ta- radt az átvirrasztott éjszakák miatt, lán így könnyebben lehet majd egy minduntalan az orvosokat okolják, és csoda. erős stresszben élnek. Volt gyermek, Csak addig volt rossz, amíg le aki azt mesélte el, hogy már nem is

civil fórum

38

tudja, hogy hol jobb neki: otthon vagy a klinikán. Ha otthon van, fél a babonás édesapjától, aki meg akarta ölni, hogy „megoldja a család szégyenét”, ha a klinikán van, vágyik haza a családjához, mert ott igazi az otthon melege, és különben is, a kiskutyáját nem is engedik be a kórházba. Nekik vittük a TV-t, és az apa nem tudta megérteni, hogy ki ő és ki az ő családja – és így beteg kislánya is –, hogy arra érdemesek, hogy egy ismeretlen nekik bármit is hoz, nem fél a betegségtől, és eszik az ők süteményéből, amit karácsonyra készítettek.

A TV pedig újabb csodát művelt: odavonzotta a környék tanyavilágának lakóit, és onnantól kezdve „közmegbecsülést” és a szomszédok támogatását élvezhették. Ez három éve történt. Azóta a kislány jobban van, az édesapa kibővítette a tanyai házat, hisz a lányának ott tervei vannak, és így neki ezt segíteni kell...

tását, hisz vittünk mi hűtőszekrényeket, mosógépet, mikrohullámú sütőt, TV-ket, számítógépeket és laptopot az ágyban fekvőknek, meg sok játékot és mindig sok apró meglepetést, aminek a kicsik nagyon örültek, emellett orvosi műszereket és hiányzó gyógyszereket is. Mégis azt gondolom, az volt a meghatározó, hogy mindent betartottunk, amit megígértünk, és hogy nem lankadtunk el soha. A főorvosnő statisztikát vezet: szerinte csak minden második rászoruló gyermek jut el hozzá kezelésre, és az utóbbi évek gyakorlata azt bizonyítja, hogy a felépülő, vagy legalábbis a betegséggel való együttélés esélyei javultak. Persze, mi hisszük is, hogy ebben nekünk is benne van a kezünk...

Ha ez így igaz, akkor is inkább azoknak tudom be, akik az eltelt öt év alatt mellénk álltak. Itt gondolok elsősorban a mindenkori művészek-

Már az első év végén feladatul tűztük ki, hogy a kolozsvári klinikát is felkeressük, hisz oda megy mindenki a környékünkről. A fogadtatás – a gyógykezelést ellátók részéről – langyos volt, de beengedtek. Sok teendőnk akadt, mondhatnánk akár azt is, hogy azóta kifogyhatatlanul. Öt évnek kellett eltelnie, hogy a mára már hagyományossá vált látogatássorozatot igazából elfogadják, örüljenek neki mind az orvosok, mind a segítő személyzet, de megérte kivárni.

Ismerős betegeink is mondják, hogy szerintük is sokat változtak. Lehet, hogy a sok adomány tette meg a ha-

re, legyenek bár szatmárnémetiek vagy budapestiek (ők vannak a többen, és évről évre eljönnek, ingyen (!)), kolozsváriak vagy nagybányaiak, orvosokra és egészségügyi aszszisztensekre, önkormányzatok és hivatalok munkatársaira, sajtóbeli barátainkra, az állandóan növekvő számú vállalkozóra, akik mindig nagyvonalúak voltak hozzánk, és arra a megszámlálhatatlan magánszemélyre, akik adományaikkal vagy éppen fohászaikkal segítették törekvéseinket.

A csapatunk természetesen folyamatosan bővült, és már azért nem

említek újabb neveket, mert nem szeretnék valakit is kihagyni. Nőtt a hozzánk fordulók száma is. Gondoltuk, a jótékonysági rendezvénynek helye van Kolozsváron és Nagybányán is, hisz mindkét helyen partnerszervezetre is akadtunk. Rendezvények voltak, nézők csak kis számban, a bevétel pedig igencsak szerény. Ma csak abban vagyunk biztosak, hogy Szatmárnémetiben évente egyszer helye van ilyen estének, és ezt el is várja a közönség, sőt tartalomban és minőségben egyre többet és jobbat.

Ez tart minket ébren. Mi azért ábrándozunk egy marosvásárhelyi vagy egy nagyváradi fellépésben, és még lehet, hogy egyszer újra próbálkozunk Kolozsváron. Ezt pedig nem a bevételek miatt, hanem a figyelemfelkeltésért. Meg vagyunk győződve arról, hogy széles társadalmi összefogásra, odafigyelésre van szükség, a rászoruló családok nagyobb számban fognak eljutni szakszerű orvosi kezelésre, és mindennek általunk is jobbak lesznek a feltételei. Ebben segítségükre lehet az egy évvel ezelőtt Kolozsváron vásárolt négyszobás lakosztály, melyet a gyermek hozzátartozóinak szántunk – de jöhet bárki, amíg egy ágy is szabad –, illetve a napról napra épülő orvosi kapcsolatrendszer.

A remény híre legjobban szájról szájra terjed, a családok azok, akik elmondják ismerőseiknek. Mára már egész Erdélyből keresnek minket, mi pedig mindig megpróbáljuk teljesíteni kívánságaikat, illetve a kapcsolatot folytonosan tartjuk telefonon, levélben, újabban interneten, és persze gyakori személyes látogatásokkal.

Több szociális munkás, önkéntes és számos egyetemista is segíti munkánkat. Nem számoljuk, mert úgy véljük, nem a statisztikák a fontosak.

Annál inkább az az egy ember vagy család, akivel éppen foglalkozom. A teljes figyelmem az övé, mert most ő számít rám, és keresnem kell teljes elmémmel, hogy jót cselekedjem. Ezt ők érzik és értékelik, ami erőt ad nekem és nekünk a holnapra – amikor is lehet, hogy máshol kell egy újabb jót cselekednem.

Koczinger Tibor Hans Lindner Alapítvány, Reménysugár/Raza Sperantei Program – igazgató e-mail: tibor@ fundatiahanslindner.ro www. fundatiahanslindner.ro

Civil összefogás

39

A civil társadalom szerepe a demokratikus jogállam intézményeinek ellenõrzésében1

A

rendszerváltást követően – a többi kelet-európai államhoz hasonlóan – hazánkban is robbanásszerűen megnőtt a civil szervezetek száma. Az „alapítási láz” éveiben – 1991-92-ben – a szektor növekedési rátája 45%-os volt2. Ez a növekedési ütem a későbbiekben jelentősen lelassult, 1999-re a bővülés már nem érte el a 2%-ot sem.

Az alapítási láz jogi alapját az alapítvány, mint jogintézmény újjáélesztése, és az 1989. évi egyesülési törvény kiadása jelentette, gazdasági hátterét pedig azok az 1990-ben megjelent adótörvények biztosították, melyek adómentességet adtak, és lehetővé tették az alapítványoknak nyújtott támogatások teljes körű leírását. A fejlődéshez mindezek mellett hozzájárultak a társadalomban lezajlott változások is. Megjelent a diktatúrából szabaduló állampolgárok azon igénye, hogy kiszorítsák az államot azokról a területekről, ahol annak jelenléte nem szükségszerű.

Felszínre törtek azok a törekvések, hogy a polgárok saját környezetükben maguk határozzák meg a szükséges változásokat, az őket közvetlenül érintő kérdésekben pedig önállóan döntsenek. Rálátásuk legyen a központi hatalom tevékenységére, és befolyásolni tudják annak működését.

Ez a civil igény gerjesztette a rendszerváltás folyamatait, és ez kell érvényesüljön ma is, a demokratikus jogállam intézményeinek ellenőrzése során. Dolgozatom első felében megpróbálom felvázolni, hogy mit is értek civil társadalom alatt, melyek azok a fogalmi ismérvek, amelyek a civil szervezeteket jellemzik, majd Niklas Luhmann társadalmi alrendszerekről alkotott elméletének segítségével megpróbálom fogalmilag elválasztani a civil szektort a társadalom egyéb alrendszereitől, a civil társadalmat a nonprofit szektortól. A dolgozat második felében pedig kifejtem, hogy – a hatalmi ágak elválasztására tekintettel – miért van sorsdöntő szerepe napjainkban a ci-

intézmények tartoznak e körbe.

Györffy Gábor ez alapján ide sorolja az alapítványt, a közalapítványt, az egyesületet, a közhasznú társaságot és a köztestületet4. A szakirodalom1. Civil társadalom – ban elfogadott többségi álláspont nonprofit szektor azokat a szervezeteket sorolja a nonprofit szektorba, amelyek egyéni A kilencvenes években több megne- vagy közösségi szükségletek kielévezés is elterjedt a társadalom önte- gítése céljából, állampolgári kezdevékeny csoportjaira vonatkozóan, ményezés alapján jönnek létre, önmelyeket a köznyelvben szinonima- maguk által, jogszabályi keretek ként szoktunk használni. Nevezzük közt meghatározott saját belső szaőket civil szervezeteknek, nonprofit bályzataik alapján működnek, szerszervezeteknek, nem kormányzati vezeti hierarchiával rendelkeznek, szervezeteknek (NGO), harmadik működésüket tagi befizetésekből és szektornak. Több fogalommeghatá- adományokból finanszírozzák és rozás is napvilágot látott, de mivel a nem profitorientáltak. Öntevékeszektor olyannyira széttagolt, oly nyen működnek, tagságuk önkénsokféle szervezetet, társadalmi együtt- tes, az állami szektortól független működést foglal ma(közhatalmi jogosítgába, minden definíványokkal nem ren... a civil társadalmat, ció kisebb nagyobb delkezik), egyszóval mértékben sántít. Vamint alrendszert a autonóm. Ezek a jellahogy úgy vagyunk lemzők megfelelő kéközösségi érdek/mavele, ahogy Szent pet is adnak a szektor gánérdek értékpár Ágoston volt az idő körvonalairól, nagyalapján tudjuk elváfogalmával. Tudta, jából visszaadják azt, lasztani a társadalom hogy mi az idő, de elamit általában nontöbbi alrendszerétõl. mondani nem tudta, profit szféra alatt érnem talált olyan defiMindazok a szerveze- teni szoktunk. A foníciót, amely lefedte galommeghatárotek, mozgalmak, akvolna a jelenség ponzásnak az az egyetlen ciók melyeket elsõtos meghatározását. problémája, hogy nem sorban a társadalom A legtöbb szerző a ciminden civilnek teközösségi érdeke devil szféra fogalmát iskintett szervezet renmérveinek leírásával terminál, a civil társadelkezik a fent leírt próbálja megadni. összes jellemzővel. dalomba sorolhatók.

Az Európai BiSzinte mindegyik felzottság által kiadott sorolt ismérv csak úgy Fehér Könyv úgy határozza meg a érvényes, ha elé tesszük az „általácivil társadalom fogalmát, hogy fel- ban” szócskát. A lehatárolás egy osorolja azokat a szervezeteket, ame- lyan új formáját szeretném bemutatlyek ide tartozhatnak. Így ide sorol- ni, mellyel talán pontosabban körül ja a munkavállalók és a munkáltatók tudjuk határolni a vizsgált szektort. érdekképviseleti szervezeteit, a nem Úgy vélem, hogy pontosabban kormányzati szervezeteket, a karita- meg tudjuk határozni a civil társadatív és szakmai szervezeteket, az egy- lom fogalmát Niklas Luhmann társaházakat és azokat a szervezeteket, dalmi alrendszerekről alkotott elmémelyek az állampolgárokat bevon- letének segítségével. Eszerint „egyják a helyi közéletbe3. Meg lehet ha- egy társadalmi alrendszert egy-egy tározni a civil szféra körvonalait ab- bináris kód (vagy más kifejezéssel: ból a szempontból is, hogy mely jog- univerzális értékduál) köré való szervil társadalomnak a jogállamiság ellenőrzésében.

Jelen tanulmány a Civil Szemle 2006/2-es számában jelent meg (5-15. old.)

Bíró Endre: Nonprofit szektor analízis, 23. o. (Budapest, 2002.)

3 Adam B. Seligman: A civil társadalom eszméje, 236. o. (Kávé Kiadó, Budapest, 1997.)

4 Györffy Gábor: A nonprofit szervezetek és tevékenységük, 19. o. (NIOK–Soros, Budapest) 1 2

40

veződés tud lehatárolni”5. E bináris kedetek, amelyek nem köthetők egy kódok köré szerveződik az egyes tár- konkrét szervezethez7. A civil társasadalmi alrendszerekben az uralko- dalom tágabb kategória, melynek dó kommunikáció, cselekvés, a rek- professzionális eleme a nonprofit rutációs és szelekciós mechanizmu- szektor, nem professzionális eleme sok. Ilyen bináris kód például a tudo- pedig a szervezeti hierarchiával nem mány alrendszerében az igaz/hamis rendelkező állampolgári megmozduértékpár, a művészetben a szép/csú- lások.

Másrészt le kell választanunk a nya, a gazdaságban pedig a rentábilis/nem rentábilis duál. Ezek teszik nonprofit szférától az állam, illetve a lehetővé az egyes alrendszerek egy- helyi önkormányzatok által végzett mástól való pontos elhatárolását. közösségi célú tevékenységeket.

Amennyiben az értékduálok más tár- Ezek ugyanis a közigazgatás terülesadalmi alrendszerekben is szerep- tére tartoznak, amely már a jogi alhez jutnak, a társadalmi alrendszer- rendszer része. Itt a jog bináris kódja, ben zavarok jelenhetnek meg. Úgy a jogos/jogtalan duál érvényesül. E gondolom, hogy a fentiek alapján a szférában csupán áttételesen – a jogcivil társadalmat, mint alrendszert a szabályokon keresztül – jelenik meg közösségi érdek/magánérdek érték- a közösségi érdek, mint motiváló tépár alapján tudjuk elválasztani a tár- nyező, melyet a politikai szféra tud sadalom többi alrendszerétől. Mind- becsatornázni a jogba. Mindezek azok a szervezetek, mozgalmak, ak- alapján nem tekinthetők a nonprofit ciók melyeket elsősorban a társada- szféra részének az Országgyűlés, valom közösségi érdeke determinál, a lamint a helyi önkormányzatok által létrehozott közalapítványok, illetve civil társadalomba sorolhatók. közhasznú társasáMindehhez két kigok, valamint a töregészítésre van szükség. Először is, ahogy ... a hatalomkoncent- vény alapján létrejött közhatalmi funkciót Pokol Béla megállaráció kialakulásával is betöltő köztestülepítja, el kell választani szemben a funkciók tek sem. Ezek ugyanegymástól az univertagolásával és az is a közigazgatás közzális értékduál provetlen ellenőrzése afesszionális szintű és egymással szemben latt működnek, állami hétköznapi alkalmaálló hatalmi centruilletve önkormányzazását6. Így például a mok kiépítésével lecivil társadalomba tarti feladatellátási forhet hatékonyan feltozó tevékenység egy maként. lépni. egyszerű adományoSok olyan civil zás, de az adományok szervezetet ismerünk, szervezett formában amely a nonprofit tetörténő gyűjtése mint magasabb szin- vékenység mellett profitorientált tetű tevékenység, elválasztandó tőle. vékenységet is végez. Vannak emelSzintén civil cselekedet a szomszéd- lett – szerencsére egyre nagyobb ban lakó idős hölgy részére az ebéd számban – olyan gazdálkodó szerveházhozszállítása, de ha ez szervezett zetek is, amelyek széleskörű jótéformában történik, az már több en- konysági feladatokat is ellátnak. A lenél. Pokol Béla tehát javasolja a társa- határolás az alapján történhet, hogy dalmi alrendszerek határainak leszű- melyik tevékenység az elsődleges. kítését a professzionális intézmény- Ha elsősorban a rentábilis/nem renrendszerek szintjére. Nyilvánvaló, tábilis értékduál határozza meg a tehogy minőségileg magasabb szintű vékenységet, akkor a gazdasági altevékenységet tud folytatni egy szer- rendszerhez sorolandó a szervezet vezet, mint az egyén. A civil társada- (forprofit szféra), ha pedig a közössélom magába foglalja az állampolgá- gi érdek/magánérdek értékpár a dorok azon önszerveződéseit is, melyek mináns, akkor a szervezet a nonpronem öltenek szervezeti formát, nem fit alrendszer része. rendelkeznek bírósági bejegyzéssel, A társadalom egyes csoportjai érszervezeti hierarchiával. A civil tár- dekében tevékenykednek a politikai sadalom cselekvései közé sorolandók pártok. Szempontrendszerükben jea tüntetések, bojkottok, akciók, moz- len van a közösségi érdek is, azonban galmak, szolidaritásból fakadó csele- cselekvéseiket nem ez mozgatja első-

civil fórum sorban. Tevékenységük célja a politikai hatalom megszerzése és megtartása. A politikumban, mint a társadalom egyik alrendszerében működő bináris kód a kormányra kerülni/ellenzékben maradni értékpár. Ha egy szervezet elsődlegesen a kormányzati pozíció megszerzésére törekszik, politikai szervezetnek tekintendő, ha viszont tevékenységét elsősorban a közösségi érdek érvényesítése határozza meg, és nem kíván közvetlen politikai hatalomhoz jutni, a civil társadalom része. Nem tartoznak tehát a civil társadalom körébe a politikai pártok sem.

A nonprofit szféra egyéb társadalmi alrendszerektől való elhatárolása mellett célszerű a szférán belül is elválasztani egymástól a különféle szervezeteket. Maga a civil szféra ugyanis nagymértékben heterogén, a nonprofit szektor társadalmi alrendszerén belül további alrendszereket tudunk elhatárolni. Éppen ezért nem sikerül találni olyan meghatározást, amely egzakt módon lefedi az egész szektort. A szféra kezelése érdekében éppen ezért szükség van az azt alkotó szervezetek osztályozására. A sokféle próbálkozás közül Sebestény István tipizálását tartom a legcélszerűbbnek.8 Sebestény István aszerint csoportosítja a szervezeteket, hogy kik az alapítói, milyen tevékenységet folytatnak, kinek nyújtanak szolgáltatást, milyen cél elérésére törekszenek, és a cél eléréséhez milyen eszközöket vesznek igénybe. Így megkülönbözteti az alapítványokat aszerint, hogy csupán egy intézmény vagy speciális cél érdekében tevékenykednek, vagy a társadalom szélesebb körét érintő problémák kezelését végzik. Vannak továbbá azok az alapítványok, amelyek rendszeres adománygyűjtést és osztást is végeznek. Aztán megkülönbözteti az egyesületeken belül a csak a tagság számára szolgáltatást nyújtó szervezeteket a kisebb vagy nagyobb környezetnek szolgáltatást nyújtó szervezetektől, továbbá azokat a szervezeteket, amelyek állami, illetve önkormányzati feladatokat is ellátnak. E különbségtételre azért van szükség, mert a szektor vizsgálata nem végezhető el átfogóan, hanem csupán egyes részelemeinek lehatárolt elemzésével. A nonprofit szektor elemzése mellett célszerű lenne a ci-

5 Pokol Béla: A jog szerkezete, 15. o. (Rejtjel Kiadó kft., 1998.)

6 Pokol: 22. o.

7 Bíró Endre: Nonprofit szektor analízis, 2. o. (Budapest, 2002.)

8 Sebestény István: A nonprofit szektor funkcionális megközelítése (http://www.nonprofit.hu/files/4/7/6/476_Nonprofit%20prizma.DOC)

Civil összefogás

vil társadalomba tartozó, de szervezeti formát nem öltő – így a nonprofit szektorba nem sorolható – polgári megmozdulások, akciók elemzése is.

2. Civil részvétel a demokratikus ellenőrzésében A továbbiakban arra a kérdésre próbálok meg választ adni, hogy miként jelenik meg a civil társadalom, mint a társadalom egyik alrendszere a demokratikus jogállam intézményeinek ellenőrzésében.

2.1. A hatalmi ágak elválasztásának jelentősége Bibó István akadémiai székfoglalójában (Az államhatalmak elválasztása egykor és most) rámutatott arra, hogy a hatalomkoncentráció önkényre vezet. Az államhatalmat ezért belső tagozással úgy kell felépíteni, hogy létrejöjjenek benne olyan mechanizmusok, melyek nem engedik a hatalom egy kézben történő koncentrálását. Ezen elv felismerésével alakította ki a XVIII. századi Angliában Locke a hatalmak elválasztásának nagyhatású elméletét. A hatalomkoncentráció megakadályozására Locke szerint az emberi szabadság megóvása céljából van szükség. A király számára vétójogot biztosít a parlamenttel szemben, így az uralkodó a törvényhozás ellensúlyaként jelenik meg. Locke elmélete alapján, aztán a francia Montesquieu kimondta az államhatalmak elválasztásának elvét.

Eszerint a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltató hatalomnak mind személyileg, mind szervezetileg egymástól függetlenül kell működnie. A törvényhozó hatalommal szemben a végrehajtásnak biztosított elsőbbséget, arra hivatkozva, hogy ha a kormány nem fékezi a parlamentet, az a törvényhozás önkényéhez vezethet. Locke és Montesquieu elméletében az ellenőrzött hatalom az emberi szabadság megóvásának biztosítékaként jelenik meg. Hatásukra az Emberi és polgári jogok nyilatkozata külön kiemeli, hogy nincs alkotmánya az olyan társadalomnak, amelyben a hatalom megosztása nem biztosított. Montesquieu-vel szemben Rousseau szerint a legfőbb szuverén a nép, így a törvényhozó hata9

41

lom is a népet illeti meg. Szerinte a média. Így lehetőség van a hatalom népet képviselő törvényhozásnak szélesebb körű, államon kívüli forkell alárendelni a végrehajtó hatal- rásból származó ellenőrzésére is. Az mat. A hatalommal szemben tehát államon kívüli szervezetek formális kettős követelmény érvényesül: egy- hatalommal nem rendelkeznek urészt, hogy ne összpontosuljon egy gyan, de mély társadalmi beágyakézben, másrészt, hogy ne legyen el- zottságuknak köszönhetően képesek lenőrizetlenül gyakorolható. A máso- a nyilvánosság, a figyelemfelhívás dik feltétel tulajdonképpen feltételezi erejével nyomást gyakorolni a hataaz elsőt, hiszen a hatalmi ágak csak lom birtokosaira. A demokrácia érdeakkor tudnak ellenőrzést gyakorolni kében elengedhetetlen, hogy e meegymás felett, ha megosztottak. A chanizmusok az államhatalomtól hatalommegosztás tehát az ellenőriz- függetlenül tudjanak működni. hetőség biztosítéka is egyben.

Bibó István említett munkájában 2.2. A civil társadalom szerepe a megállapítja, hogy a hatalomkon- rendszerváltás során centráció kialakulásával szemben a Mint ismert, a két világháború között funkciók tagolásával és az egymással nagy számban alakultak egyesületek, szemben álló hatalmi centrumok ki- önképző körök, az egyesületi tevéépítésével lehet hatékonyan fellépni. kenység tömegjelenséggé, a társadaFelhívja a figyelmet lom mindennapi élearra is, hogy a modern tének részévé vált9.

Az államon kívüli államokban megjelenHasonló mondható el tek a hatalomkoncentszervezetek formális az alapítványok szeráció új jelenségei. repéről is. E két civil hatalommal nem Ilyennek tekinti az álegyüttműködési forrendelkeznek ugyan, lamhatalom gazdasáma kulcsszerepet játde mély társadalmi gi kiterjeszkedését, a szott a szociális ellábeágyazottságuknak propaganda (sajtó, rátás terén és a társadaldió) szerepének megköszönhetõen képemi problémák kezelénövekedését, illetve a sében a múlt század sek a nyilvánosság, a technokrácia megjelehúszas-harmincas figyelemfelhívás erenését. Mindezek meléveiben. A világhábojével nyomást gyakolett kialakultak a XVIII. rú után azonban a rolni a hatalom birto- pluralizmust tagadó századhoz képest új, kosaira. A demokráegymással versengő új rend nem kegyelhatalmi centrumok is. cia érdekében elenmezett a civil törekvéA társadalomfejlődés seknek sem, az ígéregedhetetlen, hogy e pedig azt eredményetes fejlődés megtört. mechanizmusok az zi, hogy egyre több Az alapítványt mint államhatalomtól fügilyen hatalmi gócpont jogintézményt meggetlenül tudjanak képződik. Ezek lehetszüntették, az egyesünek formálisak, szermûködni. leti életet pedig elsorvezetileg szabályozotvasztották. A diktatótak, mint például az rikus állam az egész Alkotmánybíróság, a helyi önkor- társadalmat totális ellenőrzés alá kímányzatok, a Nemzeti Bank vagy az vánta vonni, és ebben az elképzelésombudsman intézménye. De lehet- ben nem volt helye az alulról jövő nek informálisak is. A formális hatal- kezdeményezéseknek, az öntevékeny mi gócpontok a közjog keretein belül autonóm polgároknak. Nem csupán a működnek, tételes jogi normák álla- profitorientált gazdasági szervezetepítják meg hatáskörüket, lehetőségei- ket, hanem a nonprofit szférát is felket más hatalmi tényezők ellenőrzé- számolták. Gyakorlatilag egy egyszeksére. Ez az úgynevezett fékek és el- torú gazdaság jött létre, ahol a társalensúlyok rendszere. Az egyes hatal- dalom minden tevékenységét az álmi ágazatok kölcsönösen ellenőrzik lam határozta meg. Ez a polgárokra egymást, kölcsönösen hatással van- oktrojált rendszer magában hordozta nak egymás működésére. Az állami bukásának okait, melyek közt a piaci hatalmi struktúrák ellenőrzésében mechanizmusok kizárása mellett fonazonban napjainkban részt vesznek tos szerepet játszott az állampolgári, államon kívüli tényezők is: civil szer- alulról jövő kezdeményezések akadávezetek, érdekcsoportok, pártok és a lyozása is10. A politikai rendszerben

Kuti Éva: Hívjuk talán nonprofitnak, 16. o. (Nonprofit Kutatócsoport, Budapest 1998.)

Harsányi László: A nonprofit szektor szabályozásának vitás kérdései. (http://www.emla.hu/nosza/anyag/ch02.html)

10

civil fórum

42

nem érvényesült az államhatalmi ágak elválasztása, minden hatalom egy kézben összpontosult. Nem léteztek a hatalmat informálisan ellenőrző mechanizmusok sem, a kívülről való ellenőrzés lehetőségeit elfojtották.

1972-ben a hatalom módosította az Alkotmányt, elismerte az állampolgárok egyesülési szabadságát. Valójában azonban a részletszabályok nem biztosították az egyesülési jog akadálytalan gyakorlását, ugyanis az egyesületalakítás kezdeményezését is be kellett jelenteni. Az egyesület puszta szervezése is megtiltható volt, ha a hatalom úgy ítélte meg, hogy a szervezet céljai az állami, társadalmi, gazdasági renddel ellentétesek. A létrehozott egyesületek ugyan politikai célokat nem tűzhettek ki maguk elé,

a civil részvételnek így jutott alapvető szerep a rendszer megdöntésében.

Az alapítványok jogrendszerbe való visszaemelésére 1987-ben került sor, az egyesülési jogról szóló törvényt pedig – amely már megfelelt a jogállami elvárásoknak – 1989-ben fogadta el a Parlament. A rendszerváltással a gazdaság egyszektorosból újra háromszektorossá vált. A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény elfogadását követően a rendszerváltó erők pártokká alakultak, hogy közvetlenül vehessenek részt a hatalomért folyó demokratikus versenyben. A civil szervezetek ezt követően sokat vesztettek politikai töltésükből, de úgy gondolom, hogy a jövőben egyre inkább vissza fogják nyerni azt.

Könczey Elemér rajza

Szöveg nélkül

szellemiségükben azonban ellenzékiek voltak. Puszta létük is az állami egyeduralom, a központi kézi vezérlés tagadásán alapult. A nyolcvanas évek elején repedezni kezdtek a rendszer gazdasági alapjai, a totális összeomláshoz azonban a polgárok öntudatra ébredése vezetett. A demokratikus átmenet biztosításához szükség volt ugyanis a civil kezdeményezésre.

Mivel pártok nem működhettek, a rendszerváltó kerekasztal-tárgyalásokon az ellenzéket az államhatalmon kívüli civilek képviselték. Az átalakulást tehát az biztosította, hogy megjelent egy államon kívüli ellenőrző tényező, amely ugyan formális hatalommal nem rendelkezett, mégsem volt figyelmen kívül hagyható. Az állam gazdasági meggyengülésével párhuzamosan erősödött a totális államot lebontani kívánó erők tömegbázisa. A civil kezdeményezésnek és

2.3. A civil társadalom, mint önálló hatalmi ág Egyes szerzők alapvető feltételnek tekintik a nonprofit szervezetekkel szemben a politikai tevékenység kizárását. Ezt az álláspontot úgy kell helyesbíteni, hogy a civil szervezetek nem végezhetnek közvetlen politikai tevékenységet, azaz céljuk nem irányulhat a politikai hatalom megszerzésére (mint az első fejezetben láthattuk, erre valók a pártok). A vegytiszta politikamentesség azonban elképzelhetetlen, hiszen a politika nem más, mint részvétel a közösség ügyeiben. A civil szervezetek tehát nem lehetnek politikamentesek, csupán a pártpolitikától kell távol tartsák magukat.

Az alapítványok és az egyesületek fontos szociális, egészségügyi és közművelődési szolgáltatásokat nyújtanak az állampolgárok számára. Részt vesznek többek között a kultúra, az

oktatás, az ismeretterjesztés, a környezetvédelem, a sport, a turizmus, a bűnmegelőzés és a fogyasztóvédelem alakításában is. A civil szervezetek a szféra heterogenitásának köszönhetően a társadalmi élet szinte minden területén jelen vannak. Tevékenységükkel nagymértékben segítik az államot a legkülönfélébb szakfeladatok ellátásában, így az államnak is érdeke, hogy azokba a tevékenységekbe, amelyek nem igényelnek feltétlenül közhatalmi jogosítványokat, a civil szerveződéseket minél szélesebb körben bevonja. A nonprofit szektor lehetőséget nyújt egyes szolgáltatások államtalanítására, megfelelő adójogi szabályok segítségével pedig elérhető az, hogy az állampolgárok önállóan döntsenek arról, hogy mely szervezeteket milyen mértékben kívánnak támogatni, milyen célok elérését tartják fontosnak. Ez az állampolgári döntési szabadság, a felelős állampolgári tudat kialakulását segíti elő.

A sokféle feladatban való részvételnek köszönhetően a civil szervezetek képviselői széles látókörrel rendelkeznek az egyes szakterületek vonatkozásában. Elsősorban szolgáltatásokat nyújtanak, szakmai tevékenységet folytatnak, nagyrészük tevékenysége politikailag teljes mértékben semleges. Fenntartják azonban az igényüket arra, hogy a tevékenységükhöz kapcsolódó állami döntésekkel kapcsolatban véleményt nyilvánítsanak. A hatalomgyakorlók érdeke ezzel szemben azt diktálja, hogy e szervezetek tartsák távol magukat a politikától, tartózkodjanak az aktuálpolitikai állásfoglalásoktól. Ha pedig meg kívánnak szólalni a köz ügyeiben, támogassák a hatalom törekvéseit.

A társadalomnak azonban szüksége van olyan szervezetekre, amelyek pártsemlegesen, szakmai szempontokra tekintettel figyelik a politikai életet, és a szakmailag megalapozatlan, vagy a szakfeladatok ellátását veszélyeztető döntések esetén megkongatják a vészharangot. A nyilvánosság igénybevételével felhívják a társadalom figyelmét a hatalom birtokosai által hangoztatott értékek, kitűzött célok és az általuk folytatott tényleges gyakorlat esetleges ellentmondásaira. A pártoktól független, szakmai tevékenységet folytató civil szervezeteknek pedig jelentős befolyása lehet a választók véleményére, így célszerű figyelembe venni a tőlük érkező javaslatokat, észrevételeket.

Ezáltal a civil szféra amellett, hogy egyes szolgáltatások terén kiegészíti

Civil összefogás

43

a piaci és az állami szektort, hozzájáFontos szerepe lenne a civil szerÖnmagában a piacgazdaság és a rul a demokrácia ellenőrzéséhez is. vezeteknek a politikai döntések elő- jogállami intézményrendszerek megA civil társadalom megjelenése a készítésében, a döntések végrehajtá- léte még nem biztosítja a demokrácia demokratikus intézményrendszerek sában és a végrehajtás ellenőrzésé- érvényesülését. A civil szervezetek a ellenőrzésében azért is fontos, mert a ben. A civil szervezetek döntéselőké- hatalom külső kontrollját nyújtják, polgárok jó része sajnos úgy látja, szítésben való részvétele megjelenhet amely szervezeti keretet biztosít a hogy a politikusok érpéldául a jogszabály- polgárok részére a demokratikus elzéketlenek a társadaltervezetek véleménye- lenőrzésben való részvételre. Az álla... a civil szervezetek mi problémák iránt, tezése kapcsán. A jogal- mi intézmények ellenőrzése mellett vékenységüket a közkotásról szóló 1987. információszolgáltatási valamint felnem végezhetnek érdek helyett az önérévi XI. törvény lehető- világosító tevékenységet látnak el, közvetlen politikai tedek vezérli. A civil vé teszi az adott jog- továbbá érdekképviseleti és jogvédő vékenységet, azaz szféra kilencvenes észabállyal érintett tár- szerepük is van. E jogvédő szerep céljuk nem irányulhat vek elején tapasztalt sadalmi szervezetek erősödését segítené elő a közérdekű a politikai hatalom megerősödésében is és érdek-képviseleti kereset (actio popularis) jogintézmészerepet játszott a polszervek részére, hogy nyének kiterjesztése is. Jelenleg a Polmegszerzésére. A gárok közintézményeka kormány elé terjesz- gári törvénykönyv biztosít a fogyaszvegytiszta politikakel szemben érzett bitendő jogszabályter- tói, szakmai, gazdasági érdek-képvimentesség azonban zalmatlansága. A civil vezetről véleményt seleti szervezet számára keresetindíelképzelhetetlen, hiszervezetek jelenléte nyilvánítsanak. Más tási jogot, ha a gazdálkodó szervezet szen a politika nem csökkenti az állampolkérdés, hogy ez a ren- szerződéskötéskor tisztességtelen álmás, mint részvétel a gárok kiábrándultsádelkezés a gyakorlat- talános szerződési feltételt használ, gát, elősegíti a politiban sajnos csekély mér- valamint a már említett környezetvéközösség ügyeiben. kai hatalom legitimátékben érvényesül. delmi törvény ad ügyféli jogosultsációját. Ha ugyanis az Jó példával szolgál gokat a környezetvédelmi érdekek államhatalom képes bevonni a civil a civil és az állami szervek együttmű- képviseletére létrehozott társadalmi szervezeteket a hatalomgyakorlás me- ködésére a környezetvédelmi igazga- szervezeteknek. chanizmusaiba, az állampolgárok job- tás. A környezet védelmének általáA civil szervezetek ellensúlyt bizban el tudják fogadni azt, hiszen az ő nos szabályairól szóló 1995. évi LIII. tosítanak az állami szerepvállalás kiszervezeteik is közreműködnek e ha- törvény külön kiemeli a környezet- terjesztésével és a centralizációs fotalom ellenőrzésében. A civil szerve- védelmi társadalmi szervezetek joga- lyamatokkal szemben. Heterogenitázetek képesek közvetlenül becsator- it. A környezetvédelmi érdekek kép- sukból kifolyólag elősegítik a pluranázni a társadalmi problémákat az ál- viseletére létrehozott társadalmi lizmus megerősödését, bennük malam döntési mechanizmusaiba, előse- szervezeteknek a törvény a környe- nifesztálódnak a társadalomban egítve azt, hogy a hatalom birtokosai zetvédelmi államigazgatási eljárá- gyébként is jelen lévő kulturális, etnigyorsan és hatékonyan tudjanak rea- sokban ügyféli jogállást biztosít. Így kai és vallási különbségek. Biztosítgálni a feszültségekre. a szervezetek közreműködhetnek te- ják a társadalom védelmét, csökkenA civil társadalom létének alapja rületfejlesztési, területrendezési ter- tik a demokratikus deficitet. A közaz autonómia, a pluralizmus, a szoli- vek és környezetvéügyekben való részdaritás, a szubszidiaritás és a felelős- delmi programok kivétel joga a politikai A társadalomnak ség11. Ezek az elvek biztosítják az ál- dolgozásában, részt alapjogok közé tartolampolgárok véleményének közvetí- vehetnek a környezetazonban szüksége zik, ennek gyakorlátését a politikai szféra felé, lehetővé védelmi engedélyezésát is elősegíti a civil van olyan szervezeteszik az állampolgári részvételt a po- si eljárásokban, külön társadalom, melynek tekre, amelyek pártlitikai hatalom ellenőrzésében. Nem véleményezési joguk révén az állampolgásemlegesen, szakmai helytelenítendő, ha egy civil szerve- van a környezettel kaprok artikulálni tudják szempontokra tekinzet egy politikai pártot támogat, hi- csolatos állami és önvéleményüket, és az tettel figyelik a politiszen a szervezet meghatározott érték kormányzati jogszaakaratuknak megfelealapján jön létre, és eminens érdeke, bályok tervezetei volő magatartásra tudkai életet, és a szakhogy elősegítse ennek az értéknek az natkozásában. Így leják sarkallni a döntésmailag megalapozatérvényesülését a közhatalomban. A hetővé válik a civil szerhozókat. Az államlan, vagy a szakfelközösségi érdek érvényesülése szem- vezetek álláspontjápolgárok a civil szeradatok ellátását vepontjából helyes, ha egy civil szerve- nak becsatornázása az vezeteken keresztül szélyeztetõ döntések zet együttműködik egy párttal a céljai állami, helyi önkorbele tudnak szólni a elérése érdekében, és ha a párt nem mányzati döntésekbe. esetén megkongatják központi politikába, képviseli a szervezet által vallott érté- Környezetszennyezés javaslatokkal, kezdea vészharangot. keket, akkor erre felhívja a figyelmet, vagy környezetkároményezésekkel élhetés nem engedi, hogy a párt letérjen a sítás esetén a szervenek az állami szerveszervezet által jónak tartott útról. A zet jogosult fellépni a környezet vé- zetek felé, véleményt nyilváníthatnak probléma akkor jelentkezik, amikor delme érdekében, intézkedést kezde- az egyes döntésekkel kapcsolatban. egy párt befolyásol egy civil szerve- ményezhet és pert indíthat. Talán enA polgárok közösen jobban tudják zetet, és azt saját céljai elérésére hasz- nek is köszönhető, hogy a civil tevé- érvényesíteni érdekeiket úgy helyi, nálja, például alapítványt hoz létre kenység szerepe a környezetvédelmi mind országos szinten. A közös fellékampánya finanszírozása érdekében. ágazatban a leghatékonyabb. pés lehetőséget teremt arra, hogy be11

Bíró Endre: Nonprofit szektor analízis, 1. o. (Budapest, 2002.)

civil fórum

44

folyásolhassák környezetük fejlődé- genedettség érzését. Az önkéntes sét, a civil szervezetek pedig elősegí- munka öröme az egyén a hasznostik az állampolgárok közéletben való ságtudatát is erősítheti12. Az öntevészervezett részvételét is. Az együttes keny szervezetek tehát nem csupán a fellépés elősegíti az állampolgári ön- társadalomra, hanem a bennük tevétudat megerősödését. A XXI. század- kenykedő tagokra is jótékony hatásra az egyén elidegenedett környeze- sal vannak. Egy civil szervezet aktív tétől, és azt látjuk, hogy egyre na- tagjaként széleskörű társadalmi kapgyobb a kiábrándulás a közéletből is. csolatokra tehet szert az egyén. A tárAz egyén úgy érzi, hogy védtelen az sadalom tagjai között kialakul egy inállamhatalommal szemben, annak formális háló, amely még nagyobb befolyásolására nincs képessége. A erőt biztosít a szférának. Az öntevéközvetlen demokrácia gyakorlására a kenység arra ösztönzi a társadalom tömegdemokráciák korában nincs le- tagjait, hogy tudatos állampolgárokhetőség, a közvetett demokráciában ként viselkedjenek. Ne az államtól pedig csak a pártok kívánnak részt várják a problémáik megoldását, havenni, monopolizálva a hatalomgya- nem kezdeményezzenek, együtt lépkorlást. Úgy vélem, hogy a demokrá- jenek fel a közös célokért. A civil eszme terjedése így előcia sérelméhez vezetmozdítja a demokráhet az, ha a pártok a A civil társadalom cia meggyökerezését politizálást a parlaa kisemberek szintjén ment monopóliumamegjelenése a deis. Érdekes kérdéseket ként fogják fel, és a mokratikus intézvet fel az a kezdemészélesebb társadalmi ményrendszerek elnyezés, amely az Orcsoportoknak csupán lenõrzésében azért is szággyűlés két kamaa négyévente tartanfontos, mert a polgárássá történő átalakídó parlamenti válaszrok jó része sajnos tását célozza. E tervek tásokon és a közvetszerint a Parlament len demokrácia (népúgy látja, hogy a po„felsőházában” helyet szavazás, népi kezdelitikusok érzéketlenek kaphatnának a civil ményezés) intézméa társadalmi problészervezetek képvisenyi keretein belül bizmák iránt, tevékenylői, ezáltal a döntéstosítanak beleszólást ségüket a közérdek hozatali mechaniza köz ügyeibe. Ez a musban közvetlenül, megoldás azonban fohelyett az önérdek kikerülhetetlenül jegyatékos. A kormányvezérli. lenne meg a civil érzat természetes törekdek. Nincs megegyevése a társadalom tagjainak széleskörű ellenőrzése, hatal- zés azonban a tekintetben, hogy memának kiterjesztése. Ennek korlátozá- lyek lehetnének azok a szervezetek, sát is elősegíti a civil társadalom, amelyek képviselőket delegálhatnámelyben az egyének egymással ösz- nak a Parlamentbe. A taglétszám, a szefogva, közösen próbálják befolyá- közhasznúság mértéke vagy a vasolni mikro- vagy makrokörnyezetük gyon nagyságrendje határozná meg, képét. A civil szervezetek által lehető- hogy kik lehetnek majd tagjai a Parség nyílik a politikába való direkt be- lament második kamarájának, esetleszólásra, a közvetlen demokrácia leg a civilek maguk delegálnának képviselőket egy küldöttgyűlésen? megvalósítására.

A civil együttműködéseknek e- Úgy gondolom, hogy a civil társadalmellett nem elhanyagolható mentális mat mozgató értékek és érdekek oly szerepük is van. Az önkéntesen vég- mértékben széttagoltak, hogy nincs zett munka – gyakorlati hasznossá- mód a szféra reprezentatív képvisegától függetlenül – fontos lelki szük- letére. A jelölés csak felesleges vitáségletet is kielégít, elősegíti, hogy az kat és sértődéseket eredményezne. egyén hasznosnak érezze magát, elő- Emellett pedig kérdéses az is, hogy mozdítja a társas érintkezést, csök- az egyik államhatalmi ágban részt kenti a társadalom tagjai közti elide- vevő személyek „civilnek” tekinthe-

12

Kuti Éva 97. o.

tők- e a szó klasszikus értelmében?

Meg kell természetesen jegyezni, hogy a magyar Országgyűlés kétkamarássá alakítására a közeljövőben nincs reális esély.

Hazánkban a rendszerváltás után kiépültek és stabilizálódtak a jogállam intézményrendszerei, működőképes a fékek és ellensúlyok rendszere. A politikai rendszer azonban olyan irányba halad, amely könnyen a Bibó által felvázolt hatalomkoncentráció kialakulásához, a politikai pluralizmus elsorvadásához vezethet. […] Az aktív pártpolitikusok könnyen feladhatják elveiket pragmatikus célokért. Ezért van szükség arra, hogy mellettük olyan szervezetek álljanak, akik figyelik a tevékenységüket, és a nyilvánossághoz fordulnak, ha a demokratikus intézmények működését látják veszélyben. A politikusok felelősségre vonására négyévente kerülhet csupán sor, a civil szervezetek azonban egy folyamatos ellenőrző szerepet tölthetnek be a pártok mellett, és ha rendellenességet tapasztalnak, a nyilvánossághoz fordulhatnak. Ehhez persze anyagilag és személyileg független szervezetekre van szükség. Sajnos a mai helyzet az, hogy a nonprofit szervezetek jelentős forráshiánnyal küzdenek, működésük ezáltal kiszolgáltatott a döntéshozóknak.

Amint látható, a civil társadalom napjainkban önálló hatalmi ágat képez, tevékenysége nem korlátozódik csupán az állam bizonyos területeken történő helyettesítésére. Fontos szerep jut számára mind a központi, mind a helyi hatalom ellenőrzésében.

Ezek mellett pedig – az állampolgári részvétel biztosítása útján – elősegíti a társadalom nagykorúvá válását, felébreszti a polgárok felelősségtudatát. Hogy a szféra mindezeket a funkciókat be tudja tölteni, további erősödésre van szüksége, de a folyamatok biztatóak.

Balás Endre Béla Jánosházi Polgármesteri Hivatal (HU) – titkársági csoportvezető, jogász e-mail: balas.endre@index.hu

Civil összefogás

45

melléklet

v i t a

civil fórum Hogyan tovább?

VII. évfolyam, 4. szám, 2006. október–december

Új megközelítések a civil szférában

A

z erdélyi civil társadalom – napjaink történései hatására – a folyamatos önreflexió állapotában van. Miért ez a vívódás? Megítélésem szerint ennek a kételyekkel teli civil életnek több oka van, ezeket fogom az alábbiakban vázolni, és lehetséges megoldási javaslatot is megfogalmazok a helyzet meghaladására.

Az okok: 1. A civil társadalom a rendszerváltás óta nem tudott megerősödni, továbbra is a létbizonytalanság érzésével küzd. Még mindig kockázatos civilnek lenni Kelet-Európában. Egyidőben tartunk az érettség és a sorvadás irányába.

2. Az EU-bővítés átrendezi a szponzorok palettáját, több nagyfinanszírozó kivonulni látszik a térségből.

Nem igazán tudjuk, hová is lehet még pályázni? Mintha a finanszírozók megunták volna a Kelet-Európában véget érni nem akaró átmenetet.

3. Az EU bürokratikus támogatási mechanizmusai nem túlzottan civilbarátok, inkább kedveznek a professzionalizálódott, ügynökségként működő szervezeteknek, mint az önkéntes civil világnak.

4. A helyi és nemzeti közösségi világ mellett egyre erőteljesebb az újonnan születő globális társadalom által megjelenített kihívás. A globális civil társadalom lassabban születik meg, mint azt a globális gazdasági és környezetvédelmi problémák megkövetelik. Szemmel láthatóan elfogyott az idő a globális civil társadalom elől.

5. A globális fogyasztói társadalom kiterjedése a térségre pénzhajszolásba kényszeríti az embereket. Ez egoiz-

mushoz és időhiányhoz vezet. globális gazdasági körforgásból, és enUgyanakkor a politika, gazdaság és nek következtében rekednek ki a megaz EU-bürokrácia által megkövetelt születő globális társadalomból. A tárintézmények elszívják az értékes sadalmi beágyazottságnak olyan ára embereket, ezáltal szinte minden kezdett lenni, ami a szabadság eszmészektor emberhiánnyal küzd. jét követő ember számára súlyos di6. Az EU-csatlakozás lehetővé tette a lemmát okoz. A rendszer gondoskoszabad munkavállalást, ami jelentős dik az egyén életéről. Cserében azonmunkaerő-vándorlást indukált a pe- ban a szabadságát kéri. Emberből foremvidékekről a centrumországok gyasztót formál, majd megmondja, felé. hogy mikor, mit és mennyit fogyassz a A fentebb említett folyamatokat az er- profit növekedése érdekében. Mint délyi civil társadalom minden rendszer, a egyelőre az erőforrásglobális fogyasztói ok beszűküléseként és társadalom is terjeszNem történt meg az a társadalmi, politikai kedik, de érdekes móébredés, hogy tulajtámogatás elmaradádon a gazdasági hatédonképpen radikálisaként érzékeli. Nem konyság elvárása korsan más világban kell történt meg az ébrelátot jelent a terjeszkemegfelelni a civil szedés, hogy tulajdonképdés előtt, így ez a rep elvárásainak, pen radikálisan más rendszer nem terjedvilágban kell megfelelhet ki az egész embemint amirõl eddig a ni a civil szerep elváráriségre. Totalitariznyílt társadalom idesainak, mint amiről edmusra csak az uralt teológusai és a demokdig a nyílt társadalom rületen törekszik, és rácia szószólói beideológusai és a demeghagyja a kevésbé széltek. mokrácia szószólói behatékony életeket szaszéltek. badnak. A szabadság is már csak az alaMilyen is tulajdonképpen ez a „szép új csony hatékonyságú, nem versenykévilág”? pes egyének és közösségek privilégiuMindenekelőtt a globális tőke profit- ma lesz. maximalizáló gazdasági érdekeinek A civil társadalom lényege a szaalárendelt ez a világ. Mind a politikai, bad értékválasztás mentén történő mind a jogi intézményrendszer, sőt az önkéntes összefogás és szabad, feleegészségügy és az oktatás is azt szol- lős cselekvés az értékek érvényesítégálják, hogy a különböző profitmaxi- séért. A civil társadalom szervezetei malizáló érdekcsoportok számára pia- autonómia-szigetek. Ebből szármacot, fogyasztókat és olcsó, megfelelő zik a vívódás. A globális fogyasztói szinten képzett emberi erőforrásokat társadalomnak tulajdonképpen ninbiztosítsanak. A jóléti állam európai csen szüksége valódi civilekre. Bizomodellje már nem fenntartható. Egyre nyos, a rendszer gondjait megoldó szélesebb társadalmi rétegek, sőt kö- szövetségesekre van szüksége, akik zösségek és országok maradnak ki a elvégzik a piac által lefedetlenül ha-

46

civil fórum

gyott munkát. A „not for profit” jelentése ebben a rendszerben tulajdonképpen „for your profit” lesz, ami így hangzik „tegyél meg minden szükségeset ahhoz, hogy én a profitot növelhessem”. Így válik a nonprofit szféra a profitnövelés közvetett kiszolgálójává, a rendszer működésével járó, „kollaterális” károk csökkentésére alkalmas eszközzé. Ezt azonban a civilek radikális tábora már árulásnak tekinti és lázad ellene.

A kialakult helyzetre több válaszstratégia körvonalazódott a civil világ részéről.

1. Az ügynökség stratégia. A szervezet a szakosodás és szakmai fejlődés útjára lép. Profi lesz a projektek kivitelezésében és partneri kapcsolatra törekszik a politika és a gazdaság szereplőivel. Ez a stratégia nagyobb jövedelmet biztosít a civil szervezet alkalmazottainak (nem

vezet erős, bizalmi viszonyra törekszik – akár globális feladatok bevállalásával is – a multinacionális cégekkel, kormányokkal, nagy magánalapítványokkal. A kapcsolattartás mentén a források ellenőrizhető közvetítését vállalja a felaprózódott civil szféra irányába. Ez egy közvetítő, érdekegyeztető és forráselosztó szerep, aminek költségeibe belekerül a szervezet fenntartásának a költsége is. A stratégia a pénzek követésére és elszámolására alkalmas szervezet kiépítését követeli meg. A vezetőség számára pedig magas lobbizási és bennfentes csúcsvezetői kapcsolatrendszer kiépítését és fenntartását igényli. A küldetéskövetés nem komoly probléma, hiszen a közvetítőnek nem igazán van saját identitása, hol a szponzor, hol a célcsoport nevében cselekszik. A cselekvési autonómia

Könczey Elemér rajza

Szöveg nélkül

ritka a profitszféra béreit megközelítő bérezés sem) és lehetővé teszi, hogy a szervezet a nagy politikákba vagy gazdasági beruházásokba vegyen részt. Ez középtávon fenntarthatóságot, egyéni és csoportos szakmai fejlődést (tréningek, képzés) és biztonságot hozhat. Hátránya, hogy az alkalmazottak „ugródeszkának” tekintik a szervezetet, és ahogy elérik a „senior” státust, rendszerint átváltanak a profitszférára. Ebben a stratégiában nehezen megoldható a küldetéskövetés.

Gyakran a forrásvezéreltség állapotába kerülhet a szervezet, a kedvező konjunktúra által megkövetelt szervezeti növekedés költségeit gyakran nehéz fedezni.

2. A forrásközpont stratégia. A szer-

azonban komoly nehézségben ütközhet, és gyakran tekintik partizán vagy csatlós szervezetnek a civil szervezetet. Ezt a veszélyt általában valamely nagy társadalmi ügy szolgálatával kerülik el a szervezetek (környezetvédelem, szegénység, járványok, háborús menekültek).

3. A szabadharcos csapat stratégiája.

Kis önkéntes „grass rooth” szervezetek követik ezt a stratégiát. Erősségük a helyismeret, a helyi és regionális társadalmak belső erőforrásainak mozgósító képessége. Kevés pénzből, sok munkával oldanak meg szociális vagy kulturális problémákat. Ébren tartják a civil kurázsit és megteremtik a szabadság érzését az arra vágyók számára. Na-

gyon mozgékony társaság, kisszámú állandó tagsággal és gyakran állandó alkalmazottak nélkül végzik a felelős munkájukat. Forrásaikat helyi gyűjtésből biztosítják, ritkán pályáznak a forrásközpontok kiírásaira is. Talán ez az egyetlen valódi civil stratégia.

4. Az alternatív stratégia. Radikális globalizáció-kritikus szervezetek megkísérlik a globális társadalomból kirekedt embereket egy alternatív világba szervezni. Energiájukat a multinacionális cégek elleni küzdelemből merítik, sokszor figyelmen kívül hagyva, hogy belesodródnak a „rendszerbe”, pénzüket a multiktól kapják. Jövőképüket a David C. Korten által megfogalmazott „lesz új világ a multinacionális vállalatok uralma után” eszme mentén fogalmazzák meg. A fogyasztói társadalom feltételezett – és általuk is elősegített – összeomlása utáni társadalom építői, előkészítői, harcosai kívánnak lenni.

Gondot okoz számukra, hogy a globalizáció általános szellemi, kulturális, társadalmi hatásait összemossák a multinacionálisok uralmával, ami megítélésem szerint csak egy átmeneti jelenség.

A fentebb vázolt stratégiák természetesen nem mindig ilyen tisztán szétválaszthatóan jelentkeznek, hanem sok esetben keverten. Egy adott szervezet több stratégiát is kipróbál fejlődése különböző szakaszaiban. Az útkeresés a civil szférában egyre nehezebb, hiszen a globális társadalom minden eddigi társadalomnál komplexebb lesz, és nehéz a változó tényezőkhöz alkalmazkodni. Úgy gondolom, hogy a jövő civil szervezetei nem kerülhetik meg a globalizálódást. A civil társadalom – amennyiben létezni fog a jövőben – globális civil társadalom lesz. A „Going Global” jelszó lesz az uralkodó, ennek kell a hálózatépítési technikáit nagyon gyorsan elsajátítani és gyakorolni.

Természetesen továbbra is marad a szabadság nyitott kérdése. Lehetünk-e szabadok egy globális társadalomban, és milyen is kellene legyen az a társadalom, hogy a szabadság szigetei létezhessenek benne?

Kolumbán Gábor Civitas Alapítvány – elnök e-mail: kolumban.gabor@yahoo.co.uk

Civil összefogás

47

Létezik-e Romániában a döntéshozatalban való közösségi részvétel?

– egy kutatás eredményei –

A

romániai civil részvétel problematikáját feldolgozó kutatás a Közösségi Részvételért Forrásközpont (Centrul de Resurse pentru Participare Publică – CeRe) felkérésére készült. A CeRe olyan nemkormányzati szervezet, melynek célja úgy a civil szféra, mint a közintézmények támogatása a civil részvétel fő elvei és módszertana elsajátításában.

A kutatás főbb céljai a következők voltak: – a közmeghallgatás romániai gyakorlatának az elemzése és leírása (beleértve az erre vonatkozó jogi keret elemzését is); – a közmeghallgatás konkrét módozatainak az elemzése (a folyamat elemzése); – a közmeghallgatás romániai gyakorlata javítására javaslatok megfogalmazása.

A kutatás, amely ebben a formában elsőként készült el Romániában, feltárja a romániai közmeghallgatás folyamatának sajátosságait, meghaladva az 52/2003-as, a közigazgatásban történő döntéshozatal átláthatóságának a törvénye következményeként létező eddigi, hiányos elemzést. A közintézmények és civil szervezetek vezetőivel készített mélyinterjúk, valamint fókuszcsoportok munkái megfigyelésének köszönhetően a „közmeghallgatási folyamat kuliszszáiból” releváns információk kerültek elő. A megkérdezettek kritikus vagy elismerő javaslatait különböző elemzési sémák szerint csoportosítottuk, amely egyrészt hozzásegített ahhoz, hogy világosan lássuk a folyamaton belül jelenleg elfoglalt pozíciónkat, továbbá, hogy a jövőre vonatkozó, támogató javaslatokat fogalmazhassunk meg.

E tanulmányban igyekeztünk különválasztani a közmeghallgatás gyakorlati-tárgyi jellemzőit a társadalmi-politikai kontextus elemeitől, és ebből az irányból közelítve fogalmaztuk meg a közvélemény-kérési folyamat minőségi javítására vonatkozó javaslatainkat. Azokkal a forrásokkal (anyagi, logisztikai és időbeli) számolva, melyet Romániában jelen-

leg a közmeghallgatásra fordítanak, az eddig tett lépéseket hasznosnak és méltányosnak tartjuk.

– A román nyilvánosságnak nem kérik ki a véleményét a közpolitikák kialakításában, csak az egyes határozatok vagy jogszabályok szintjén gyakorolhat hatást (aA helyi önkormányzatok mely a közpolitikai tanulmányok köréből gyűjtött adatokból kidolgozási folyamatának az öt léa következő derült ki: pése közül csak az egyik). Ez szo– a helyi önkormányzatok az inforrosan összefügg a közigazgatás mációt a saját székházukban kiműködésével, melyet egy szélsőfüggesztett plakátok révén, míg a ségesen jogi meghatározottságú központi önkormányzati hivatalogika, és nem a hatékony közöslok a honlapjaik révén teszik községi részvétel szabályai határozzé a szükséges információkat; nak meg. A közigazgatás reformja – 2005-ben a helyi önkormányzatok elismeri, hogy radikális változtaországos szinten átlagosan napi tásokra van szükség e téren, és 16 információs kérést jegyeztek és hogy minden közigazgatásban teválaszoltak is meg; vékenykedő szereplőnek el kell – a jogszabályjavaslatok esetében a sajátítania az objektív és teljesítnyilvánosság részéről átlagosan ménycentrikus közösségszervezé0,05 javaslat érkezett be; si menedzsment szabályait. Amint – 0,004 nyilvános meghallgatást a közigazgatás valóban követni szerveztek civil szervezetek kéréfogja a közpolitikai tanulmányok sére minden jogszabályjavaslat kidolgozásának logikai ciklusait, ügyében; az állampolgárok bevonása a fo– a nyilvános üléseket főleg az önlyamat minden egyes szakaszába kormányzat épületében elhelyesokkal ésszerűbbé és szükségezett felhívás révén teszik közzé; sebbé válik.

– minden nyilvános ülésen átlago– A hatékony közösségmenedzssan 7 személy vett részt; menti elveknek a román közigaz– minden második nyilvános ülésen gatásban történő meghonosításán elhangzott egy észrevétel vagy jatúl a közösségi részvétellel szemvaslat; beni magatartásformájuk megvál– minden 2,4-ik nyilvános ülésről toztatására van szükség. Az önkészült jegyzőkönyv. kormányzatnak tudatosítania kell, Mindezen adatok – az interjúkból, a hogy milyen erőforrást jelent az fókuszcsoportok munkájának a megállampolgárok részfigyeléséből, és a kérvétele a közpolitikai dőívekből származó atanulmányok kidolA közpolitikák kidoldatokkal együtt – az agozásában. Olyan elábbi következtetésekgozásába az államrőforrás ez, amely hez vezettek: polgárt csupán a megéri a „fáradsá– A közpolitikák kinyilvános tájékoztagot”, hogy megkérdolgozásába az áltás és meghallgatás dezzék. Ugyanaklampolgárt csupán kor, gyakorlatiasabb szintjén vonják be. A a nyilvános tájékozmegközelítésben, szó igazi értelmében tatás és meghallgatás szintjén vonják vett közösségi részvé- ahogy az már többször is beigazolóbe. A szó igazi értelteli példákról egyelõdott, azok a közpolimében vett (amely sore nem beszélhetünk. tikák, amelyeket zárt rán az állampolgárt ajtók mögött dolpotenciális partnergoztak ki, sokkal inként kezelik a korkább megkérdőjelezettek azok rémányzati és döntéshozatali folyaszéről, akiket nem vontak be a kimatokban) közösségi részvédolgozás folyamatába, avagy épteli példákról egyelőre nem bepen nem ültethetők gyakorlatba, szélhetünk.

civil fórum

48

mivel nincsenek tekintettel a realitásra. Mindezek csak emelik a közpolitikák kidolgozási költségeit, hatékonyságuk azonban csökken.

– A közmeghallgatási folyamatok csak a törvény által előírt keretekre szorítkoznak, és ezek ügyvitele is szegényes. Így: – A közérdekű információkat a közigazgatási intézmények a számukra legkedvezőbb módon (saját székhelyükön vagy honlapjukon), passzív módon és nem célirányosan közlik. Nehéz elhinni, hogy az információ minden érdeklődőhöz eljut.

– A közölt információk csak a lezárult döntéshozatali folyamatra vagy jogszabályra vonatkoznak. A nagyközönség többsége számára az a szaknyelv, amelyen ezeket megfogalmazzák, érthetetlen.

– Nem létezik semmiféle elemzés az érdekelt személyek csoportjaira vonatkozóan. A közmeghallgatásokra meghívott személyeket nem a téma iránti érdekeltségük függvényében hívják meg, hanem a közigazgatási intézmények által vezetett nyilvántartások szerint.

– A közmeghallgatásokra meghívott személyek nem jutnak további, releváns információkhoz, csupán – ideális esetben – a megvitatandó projektre vonatkozókhoz.

– A nyilvános meghallgatások ügyvitele nehézkes.

– A közmeghallgatások jegyzőkönyveit ritkán vezetik, nem terjesztik, és szinte sohasem foglalják magukba a meghallgatások eredményeit (az elhangzott javaslatok alapján történt konkrét változtatásokat).

– Az önkormányzatok és az érdeklődő csoportok csak a törvény által előírt legszükségesebb intézkedéseket hajlandóak végrehajtani, ezért a konzultációk nem eléggé hatékonyak. Az állampolgárokat ugyanakkor formális és improvizált közmeghallgatásokra hívják, amelyek csupán többszereplős beszélgetésekké válnak, és legtöbbször nem relevánsak a konkrét helyzetre. Sokszor a meghallgatásokat kapkodva, nem eléggé körültekintően készítik elő, ami álkonzultációk megtartásához vezet, amellyel az önkormányzat csupán a törvény által előírt kötelességét tudja le.

– Amint azt korábban említettük, a meghallgatások szervezésének minősége nem kielégítő, a jó menedzsment egyetlen szabályát sem tartja tiszteletben. Az érintett csoportok azonban nem kifogásolják eléggé a rossz szervezést, és annak lefolyását nem kísérik folyamatos figyelemmel. Mindez szorosan összefügg az érintett csoportok önbizalomhiányával, a beavatkozási lehetőségekbe vetett kishitűségükkel.

folyamat megszervezésében egy kéznél lévő egyszerű módszertan, amely biztosítaná az érintett csoportok megfelelő képviseleti arányát és bevonná a folyamatba ezen csoportokat, hatékonyabbá tenné és nagyban megkönnyítené a folyamatot.

A döntések átláthatósága kulcsfontosságú a közmeghallgatási és közösségi részvételi folyamatokban.

Nem véletlen, hogy a döntések átláthatóságának a biztosítása és a közmeghallgatás törvény által is össze vannak kapcsolva. Ha nincs a közA közösségi részvételi folyamat igazgatási döntések átláthatóságának jó menedzsmentjének szabályai a biztosítására vonatkozó politikai Reprezentativitás. Kiemelten fontos akarat, lehetetlen kivitelezni a köza folyamatban résztvevők reprezen- meghallgatást. Az átláthatóság megtativitása. Mindenkit, akit a megho- teremtése azonban a várt eredmézandó határozat közvetlen vagy köz- nyek elérése érdekében az önkorvetett módon érint, be kell vonni a fo- mányzat részéről is erőfeszítést és lyamatba. Szem előtt kell tartani a né- hatékony szervezést igényel.

A hatékony közösségi részvételi pesség, politikai preferencia, lakhely, nem, stb. kategóriák által elhatárolt folyamat egyik alapfeltétele az érinkülönféle csoportok részvételi ará- tettek megfelelő tájékoztatása a tényát. Amennyiben egy közösségi mával kapcsolatban. Az időben közzétett, átláthatóan részvétel megszervestrukturált informácizésének folyamata nem A közösségi részvétel ók hiánya az egyik fő tartja szem előtt ezenem a hatóságok oka a közösségi részket a kritériumokat, vételi folyamatok siprovokálását vagy a előfordulhat, hogy nékertelenségének. Ezek mely csoport érdekeit döntéshozatal erõhiányában az érintetnem megfelelő arányszakos befolyásolását tek nem képesek vaban képviselik, és ez a jelenti, akkor válik lósan befolyásolni a teljes folyamatot megilyenné, ha adott döntési folyamatokat, kérdőjelezi. Annak, esetben a folyamat így frusztráltakká válaki ilyen jellegű köhatnak, és azt hiszik, nem megengedett, zösségi részvételi aka közigazgatás maniciót szervez, előzetevagy a rossz mepulálja őket. A folyasen kell figyelnie a nedzsment következmat minden résztvedöntés által érintett tében alacsony hatévőjének bemutatott minden célcsoport képkonyságú. strukturált informáviseletének a biztosíció egy írásos dokutására. mentum létezését felSzámos nemzetközi tanulmány számol be arról, hogy a tételezi, amelyet időben kézbe kapmagasabban iskolázott lakosság nak, és amely bemutatja a megvitagyakrabban vesz részt a közösségi tásra váró problémát, külön kiemelve részvételi akciókban, ami azt jelenti, a főbb szempontokat és a megoldási hogy az alacsonyabb képzettségű kö- javaslatokat.

A döntéshozási gyakorlatot facilizösséget támogatni, bátorítani kell a részvételre. A nemzetközi modellt tálni kell, biztosítva ezáltal a lehetőkövetve a romániai közmeghallgatási séget, hogy minden résztvevő eredfolyamatok csak az érdeklődő állam- ményesen megnyilvánulhasson, előpolgárok számára nyújtanak beavat- re megállapított szabályok szerint kozási lehetőséget a döntéshozásba. fejthesse ki véleményét. Egy jó faciliAhogy az interjúk elemzéséből is ki- tátor (csoportsegítő) nem csupán szót derült, a közigazgatás az érintett cso- ad a jelentkezőknek, hanem a tartózportok képviseletét csupán formali- kodóbbakat is felszólalásra bátorítja.

A nyilvános meghallgatások utátásnak tartja. Legtöbb esetben későn, ni jelentéseknek, bár jelentéktelena közpolitikai folyamat végén kerül sor a nyilvános meghallgatásokra, nek tűnhetnek a közösségi részvételi ami ugyancsak korlátozza a repre- folyamatok szervezésében, fontos szerepük van. Meglétük növeli a zentativitást.

Szükséges lenne mindenki szá- részvételi folyamat hatékonyságába mára, aki érdekelt az ilyen jellegű és az önkormányzatba vetett bizal-

49

Civil összefogás

mat, hiányuk azonban manipulatív feltételezésekhez vezethet, megjelenik a formalitás vádja, az önkormányzatot az állampolgári vélemény mellőzésének a vádja érheti.

Az állampolgárok fokozottabb részvétele a közpolitikai döntéshozatali folyamatokban a demokrácia fejlődését jelenti. A közmeghallgatási folyamatok fejlődése jobb tájékoztatáshoz, az állampolgárok érdekérvényesítésre való neveléséhez és a közigazgatás eredményesebb működéséhez vezetne. Az állampolgárok bevonása a döntéshozatali folyamatokba elfogadott ténnyé kell váljon a közigazgatás és a politikusok számára. Ez nem csupán a törvényes előírások betartását jelenti, hanem több ráfigyelést, felelősségvállalást is a nyilvános meghallgatások minőségének a fokozásában.

Egy másik fontos tényező a részvételi arányok növelése a közpolitikák megvalósításában, a kidolgozás fázisától a folyamatos követésen át az értékelésig. Elkerülendő, hogy a jövőben az érintett csoportok véleményének kikérése csupán a törvényjavaslatokkal kapcsolatban történjen meg. Ezek ugyanis leggyakrabban szűk területre vonatkoznak, az általuk használt szaknyelv meggátolja az állampolgárokat abban, hogy érvényes javaslatokkal álljanak elő.

A közösségi részvételi folyamat

konszenzust és két szereplő, az állam és az állampolgárok – úgy személyes, mint szervezeti szintű – részvételét feltételezi. Ez a kapcsolat nem méltányosságon alapuló, mivel az állam akarata meghatározó az állampolgár döntéshozatali folyamatokban való részvételét illetően. A két szereplő rendelkezésére álló információs források különbözőek, ezért is szükséges a kettejük közti együttműködés.

Nem könnyű feladat biztosítani a közösségi részvételt a közpolitikák kidolgozásában, mivel ez a kormánystruktúrák működésének az újragondolását teszi szükségessé, a szervezeti kultúra és a forráselosztás változtatását vonja maga után. Más szóval: a közösségi részvétel hatékony támogatásához specifikus közpolitikára van szükség.

Minden valószínűség szerint Romániában a közeljövőben megvalósul a közmeghallgatások rendszerének intézményesítése. Ez alatt a formalitásokon és a minimális jogi előírásokon való túllépést, valamint a hatékony menedzsment kialakulását értjük. A közhivatalnokok, a politikusok és az állampolgárok számára a részvétel nem kötelesség lesz, hanem szükség. A közhivatalnokok jelenleg a közmeghallgatások rendszerének intézményesítését a nemkormányzati szféra részéről érkező vélemények erőltetett asszimilációjaként értékel-

hetik, még akkor is, ha ezek a vélemények sokszor ellentétesek a kormányzatéval. El kell mondanunk, hogy a közpolitikát mindig az aktuális kormányzat határozza meg, eredményeiért és következményeiért is ő a felelős. A végső döntés tehát minden esetben a kormányé, amely ezúton felelősséget vállal és gyakorolja autoritását. A közösségi részvétel nem a hatóságok provokálását vagy a döntéshozatal erőszakos befolyásolását jelenti, akkor válik ilyenné, ha adott esetben a folyamat nem megengedett, vagy a rossz menedzsment következtében alacsony hatékonyságú. Amennyiben a közösségi részvétel átgondoltan és okosan kezelt, minden fél számára kielégítő eredményekhez vezet, információs többlethez juttatja az érintetteket és bővíti a folyamat forrásait. Ugyanakkor a stabilitás és a politikai rendszerbe vetett bizalom fokmérője is.

Ioana Popa Közösségi Részvételért Forrásközpont (CeRe) – programigazgató e-mail: ioana@ce-re.ro www.ce-re.ro Fordította: Burus János Botond Lektorálta: Csáki Rozália

forum civic

50

Silã sau recunoaºtere?

C

e te trimite la o altă persoană, la o altă organizaţie? În ce situaţie apare necesitatea ajutorului acordat de o altă persoană, organizaţie?

Expresia și înţelesul autoorganizării în societatea civilă este determinat de noţiunea întovărășirii, asocierii și a cooperării în interesul scopului comun. Fără scânteia de a răspunde prin acţiune comună dedicată la o necesitate comunitară nu se poate vorbi de organizaţiile civile. Nu suntem oare prea optimiști în această privinţă? Care este situaţia acelor ONG-uri, care au fost înregistrate la întâmplare, sau cu scopul de-a servi ca platformă pentru interesul propriu a câtorva persoane? Cum se realizează principiul cooperării în aceste situaţii? Răspunsul concret: aceste cazuri nu trebuie confundate cu situaţia reală a autoorganizării în sfera civilă. Deși pe plan juridic – și într-o oarecare măsură privind chiar activitatea – cazurile menţionate mai sus poate să arate o similitudine falsă cu cazurile reale ale autoorganizării în sfera civilă. Dar la baza acestor ONGuri „dubioase” nu se află aceea scânteie a devotaţiei. Iar aceste organizaţii nu se află niciodată în slujba comunităţii. Conceptul autoorganizării reale în sfera civilă, parteneriatul și alianţa bazate pe aceste principii au puterea să apropie persoanele de principiile și scopurile organizaţiei, oferându-le un surplus emoţional.

Dacă vorbim despre tematica numărului prezent al revistei noastre – parteneriat, colaborare, alianţă în sfera civilă –, oprimisumul, gândirea pozitivă ne sugereză existenţa unei relaţii deosebit de bune, marcată de înţelegerea reciprocă și a activităţii comune bazate pe această înţelegere.

Experienţa de zi cu zi combate însă această aură pozitivă. Este de ajuns să ne gândim numai la simplul fapt că acolo unde se întâlnesc doi oameni, de fapt se întâlnesc dou lumi total diferite, iar din această întâlnire nu rezultă neapărat cooperare. Ce stă atunci la baza cooperării în sfera civilă, cum se formează alianţele, cum se naște parteneriatul? Și ce acţiuni, ce fel de atitudine face ca parteneriatul să fie una funcţională cu succes?

Asupra acestor întrebări meditează numărul prezent al revistei Forul Civic. În articolul de fond József

Somai atrage atenţia asupra faptului că aici este vorba de responsabilitatea societăţii civile, a ONG-urilor. Este cel mai important identificarea și recunoașterea scopurilor comune.

Colaborarea, parteneriatul este definită și de principiile și valorile personale, de atitudinea personală în situaţiile care apar. Tamás Scsaurszki ne modeleză cazul cooperării în sisteme de reţea: ce definește funcţionarea acestora, ce le dă naștere, și la ce trebiue să fim atenţi în parcursul activităţilor de acest gen.

Conflictul și deosebirea între opinii sunt caracteristici inevitabile ale procesului colaborării, pe care trebuie să conștientizăm și este nevoie de pregătire preliminară în privinţa moderării conflictelor. Chibzuinţa, pregătirea și comunicarea deschisă sunt elemente care ajută realizarea parteneriatului cu succes. Nu este secundar cauza realizării parteneriatului cu o organizaţie. Ce stă la baza acestuia: o nevoie reală sau un caz de forţă majoră? Acesta pune amprenta inevitabilă asupra activităţii comune. Experienţa ne arată că ambele modele poate să fie funcţionale. Dacă parteneriatul este forţată colaborarea este mult mai greu de realizat.

Formele, realizarea parteneriatul, cooperării poate să aibă forme foarte variate în cadrul societăţii civile, pornind de la cele realizate pe plan local până la cele realizate la nivel regional, naţional, internaţional. Nilda Bullain ne prezintă parteneriatele între organizaţiile civile la nivel european, formele acestora, aducând și câteva exemple concrete.

Principiul „să fim domnii propriei noastre vieţi” stă la baza parteneriatului realizat între organizaţii civile din 17 ţări, numit CEE Citizens Network, care are ca scop ajutarea procesului de democratizare, de conștientizare publică pentru participare publică. Máté Varga, președintele comitetului de organizare din Ungaria ne oferă o prezentare detaliată a acestei cooperări. Avem ocazia de a cunoaște un exemplu cu mare succes al parteneriatului care depășește frontierele. Orsolya Péter prezintă pogramul și parteneriatul de tip cultural și de tineret numit „La jumăte de cale”. Întrebarea legată de modul realizării parteneriatelor, dar și parteneriatul în sine, fie ca acesta e bazată pe

nevoi recunoscute în comun acord, fie determinată de situaţii forţate, constituie o problemă, întrebare relevantă nu numai pentru ONG, ci și pentru celelalte sectoare ale societăţii, în lumina aderării la Uniunea Europeană. Regimul subvenţiilor, fondurilor structurale, crearea resurselor materiale ne poate atrage într-o cursă fără sfârșit, cu riscul pierderii propriilor valori și ale identităţi. Gábor Rajnai meditează asupra acestei teme legat de parteneriatul din cadrul programului LEADER, conceput în primul rând pentru dezvoltarea zonelor rurale. Krisztián Kis ne prezintă experienţele implementării acestui program în Ungaria. Încercăm să vă atragem atenţia și asupra parteneriatelor realizate pe plan regional. Sándor Besenyi ne prezintă Cooperarea Euroregională Dunăre-Mureș-Crișul-Tisa, relatând despre circumstanţele formării, oferând detalii despre modul de influenţare a ţărilor, comunităţilor participante pe plan social, istoric și cultural. Din inteviul realizat cu Barna Bodó avem ocazia să cunoaștem exemplele cooperării între sfera civilă, ONG-urile autohtone și instituţiile statului. În articolele publicate de către László Potozky și Grigore Mureșan putem cunoaște exemple frumoase ale cooperării la nivel local și la nivel regional.

Avem ocazia specială, ca o noutate ale revistei, prezentarea revistei cu profil asemănător, numit „CIVIL SZEMLE”, care apare în Ungaria. Salutăm cu mare bucurie și stimă publicaţia civilă de specialitate. În rubricile Curajul Civic și Dezbaterea Civică și de data asta vă puteţi întâlni cu povestiri care să vă pune pe gânduri. Ce întâmplări demne de mirare poate să rezulte ajutorul necondiţionat? Care este noua orientare a sferei civile autohtone?

Asta ar fi cuprinsul ediţiei actuale.

Dacă reușim să vă aducem câteva gânduri noi, ne declarăm mulţumiţi.

Să exploataţi posibilităţile relaţiilor în sfera civilă!

Rozália Csáki redactor-șef e-mail: csaki.rozalia@gmail.com Traducere: János Botond Burus Lector: Rozália Csáki

Civil összefogás

51

Köszönjük a támogatást, amelyet nyújt jelen lapszámunk kiadásához az Illyés Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Szülőföld Alap, Románia Kormánya – Etnikumközi Kapcsolatokért felelős Főosztály, a Communitas Alapítvány és a Civitas Alapítvány.

ERMACISZ erdélyi magyar civil szervezetek levelezõlistája Az ermacisz lista célja olyan fórumot teremteni, amely lehetőséget ad egymás tájékoztatására és civil társadalmunkat érintő kérdések megvitatására.

Feliratkozni az ermacisz–subscribe@ yahoogroups.com, lemondani pedig az ermacisz–unsubscribe@yahoogroups.com címre küldött üres levéllel lehet. Kérjük a levelezőlistára szánt leveleket az ermacisz@yahoogroups.com e-mail címre küldeni. A listagazdának szánt levelet az ermacisz–owner@yahoogroups.com címre várjuk.

ERMASZOCI erdélyi magyar szociális civil szervezetek levelezõlistája

Guvernul României – Departamentul pentru Relatii Interetnice

Az erdélyi magyar szociális szervezetek tapasztalatcseréjének és együttműködésének elősegítése céljával az ERMACISZA létrehozta és működteti az ermaszoci levelezőlistát. Feliratkozni az ermaszoci–subscribe@yahoogroups.com címre küldött üres levéllel lehet. A listára szánt leveleket az ermaszoci@yahoogroups.com címre kell küldeni.