Civil Fórum 2008/2 by Civil Forum

civil fórum

Tartalomjegyzék 3. oldal Bodó Barna: Kultúrára várva 4. oldal Csáki Rozália: Magasba emelő mélység 5. oldal Dr. Papp Kincses Emese: Érték és minőség a közművelődésben 7. oldal Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés a közművelődés útján 10. oldal Dr. Beke Pál: Saját művelődési otthonunk (önszerveződés a közösségi művelődésben) 13. oldal Dáné Tibor Kálmán: EMKE Tegnap – ma – holnap 16. oldal Cziboly Ádám: Szubkultúrák 19. oldal Az orientálódás felettébb szükséges voltáról – interjú Balla Zoltánnal 20. oldal Demeter Sándor Loránd: Közösség és műveltség – a lélektől a földig a közösségen át – Székelyderzs 22. oldal Szatmári Ferenc: A népművészet szerepe az identitás megőrzésében 24. oldal Dr. Könczei Csongor: A szakma becsülete Helyzetkép az erdélyi magyar (nép)táncművészetről

26. oldal Dr. Balázsi Károly: A második nekifutás A népfőiskolai mozgalom útja a magyar művelődésben

54. oldal Hajnal László: Lukács Mozgó Filmszínház – közösségi tér Ifjúsági Kulturális Központ, Civil Közösségi Ház

29. oldal Ertsey Attila: Faegyetem Erdélyben a Marosparti Népfőiskola

56. oldal Hunyadi Irén: Hagyományaink átörökítése

32. oldal Hoffmann Edit: Akartuk mindezt

57. oldal Szabó István: Fiatalok önszerveződő közössége Közösségi szerepvállalás, közösségi szolgáltatás, közösségi művelődés

33. oldal Lőrincz Zsuzsanna: „Áldás a béjövőre, béke a kimenőre!” 37. oldal Monostori Éva: Mi, Mag-unk!

Civil kurázsi kurázsi

39. oldal Kereszti Ferenc: Civilként Kistarcsán 43. oldal dr. Széman Péter: Civil élet a közművelődés szolgálatában Szilágysomlyón

59. oldal Civil rádió a neten, avagy ONG Rádió – interjú Cristina Oroș-sal Civil vitafór um

44. oldal Zahoránszki István: Hollósy Simon Művelődési Egylet – Máramarossziget

61. oldal Székelyföldi Közművelődési Koncepció – vitaanyag

46. oldal Házy-Bakó Eszter: Közművelődési egyesület a szórványban

Kulturális kitekintő

49. oldal Szekér Tamás: A város peremén… Betekintés a Herényi Kulturális és Sportegyesület életébe

63. oldal A kultúrák közötti párbeszéd európai éve 2008

50. oldal Fazakas Ildikó: Kulturális vidékfejlesztés Székely-Mezőségen

65. oldal Csáki Rozália: Profunzimea înălţătoare

53. oldal Fiatalon a közművelődés szolgálatában – interjú Péter Orsolyával

66. oldal Cuprins

civil fórum

Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány

civil társadalmi lap Felelős kiadó: Egri István Főszerkesztő: Csáki Rozália Olvasószerkesztő: Szabó Attila Grafikus: Könczey Elemér Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz

Szerkesztőbizottság: Bodó Barna Kolumbán Gábor Potozky László Sebestény István (HU) Somai József Szenkovics Dezső

Készült a Regiostar Nyomda és Reklámstúdió nyomdájában. Megjelenik 1000 példányban. Ára: 5 lej, a 2008-ban megjelenő négy lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 14 lej.

Elérhetőségek: postacím: 400196 – Kolozsvár Aviator Bădescu u. 35. telefon/fax: +40-0264–450230 e–mail: ermacisza@gmail.com ISSN 15822–4004

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

Kultúrára várva kenység hova sorolandó. Ezt szükséges kihangsúlyozni, mert hallani olyan gyakorlatról, hogy a kultúra támogatására hivatott egyik-másik helyhatóság úgy értelmezi kultúrapártoló szerepét, hogy a „profi” tevékenységnek jár, az amatőr elégedjen azzal, ami jut, ami marad. Ezen túl kell lépni. Csak a minőség lehet a szempont – s ebben pedig a helyi

nélkül

Könczey Elemér rajza

Kultúra nélkül nincs élet. tudjuk-e biztosítani? Érzékeljük, jeMilyen egyszerű kijelenteni. lezzük, mennyire fontos feladat ez. Milyen nehéz megválaszolni: miAzt is látni kell, hogy a civil kelyen kultúra közvetítését/létreho- ret nem egyenlő az amatőrrel. Az zását vállalhatja egy civil szervezet? amatőr választott tevékenységét a Vagy nem nehéz? Ha nehéz vol- saját kedvtelésére végzi, elsődleges na, lehetne annyi kultúrát szolgáló szempontja a bekapcsolódás egy civil szervezetünk? szép, kellemes és felemelő foglalaHa nehéz volna, civil szervezete- tosságba. Ha együtt énekelünk, az ink elsődleges szerepvállalása ép- élmény az elsődleges, s nem az, pen a kultúrára vonatkozna? Véleményem szerint egyszerre Szöveg nehéz és könnyű is a válasz. Nincs annál egyértelműbb, mint közvetlen közösségünkben vállalni, hogy elvisszük, eljuttatjuk a magyar szót, a magyar dalt, a magyar táncot mindazokhoz, akik ezt igénylik. Ha nincs rá hivatalos struktúra, ha nincs intézményi keret, akkor a feladat még fontosabb, a kihívás még erősebb. Lehetőségeink tárháza egyszerre hatalmas és ijesztően kicsi. Van-e nemesebb, mint meghívni mindannyiunk Sándor bácsiját, Kányádi Sándort közénk, vele és általa érezni, mit jelent a vers, mit az anyanyelv? Csakhogy: van-e annyi Sándor bácsink, ahányra szükség volna széles Erdélyországban? Van, aki kis feladatokra vállalkozik, aprómunkát végez a végeken. Van, aki országos kisugárzású hogy teljesítményünk művészi szemintézményt épít, szinte a semmiből. pontból milyen minősítést kap vagy És mindkettő civil. Mindkettő kaphatna. ugyanazt a közösséget szolgálja. Így értelmezem a közművelőMinden bizonnyal nagyon sok dést: lehetőségteremtés olyan kultuolyan helyi kezdeményezés létezik, rális együttlétre, amely felemel, amelyek érdemesek a bemutatásra, megnyugtat, örömmel tölt el. az ösztönző országos odafigyelésre. Ugyanakkor tudom, a civil keret Jó volna módszeresen számba ven- mást is nyújthat. Hiszen a váradi ni, hogy régiónként mire volt és mi- Kiss Stúdió attól még profi színház, re nem jutott még helyi energia a hogy civil szervezeti keretben műkultúra értékeinek a ködik. És a kolozsváközvetítése terén. ri Heltai könyvtár is A magyar nyelvprofi. És a hagyoÍgy értelmezem a ben meghonosodott mányőrző együtteseközmûvelõdést: a népművelő kifejeink legtöbbje civillehetõségteremtés zés, bár más kor alaként profi. kította ki, olyan tarHa tehát úgy húolyan kulturális talom hordozója, azunk határvonalat, együttlétre, amely mely mindmáig nehogy amire van állafelemel, megnyug mes. Sokan, meganymi pénz, az profesztat, örömmel tölt el. nyi helyen érezhetik szionális tevékenyszükségét annak, ség, aminek nincs álhogy a kultúra közlamilag finanszírovetítésében ismeretet, tanácsot, tá- zott intézményi kerete, az amatőr – mogatást kapjanak. A népművelő- akkor tévedünk. A tevékenység jelnek is szüksége van a tanulásra – lege, minősége adja meg, mely tevé-

közösség a mértékadó. A helyieknek kell véleményt nyilvánítani azt illetően, hogy ki és mi érdemel elsődlegesen támogatást. Arra különben törvényes előírás van, hogy a civileket be kell vonni a kultúrára szánt pénzek helyi elosztásába. Új a helyzet, újak a kihívások – új megoldások kellenek. Ehhez pedig esetenként szét kell nézni kultúránk háza táján, számba kell venni: mire vagyunk képesek és mire – még – nem. Ezt szolgálja jelen lapszámunk is. Azok mellett kívánunk kiállni, akik napi tevékenységük által bizonyítják: tudják, látják, teszik. Mármint a kultúra közvetítését.

Bodó Barna Erdélyi Magyar Civil Szervezetek Szövetsége – elnök e-mail: bodobarna@yahoo.com

civil fórum

Magasba emelõ mélység

ily láthatatlan, mily megfog- rő, cselekvő emberek, akik nem hagyhatatlan fogalom: kultúra! ták elvágni a gyökereket, akik megszerAzt azonban tudjuk, hogy vezték, megteremtették a lehetőségét emberi tényező, sőt, közösség nélkül annak, hogy a közösség közösség manincs értelme ennek a fogalomnak, radhasson, a közös tudás áthagyomáhisz mindenekelőtt életet, cselekvést nyozódjon. Ma már nincsenek ilyen hordoz magában. Számtalan meghatá- kényszer- és szükséghelyzetek. Ma már rozás közül a legegyszerűbbek egyike szabadon meg lehet élni a kultúrát. Azt szerint a kultúra mindaz, amit közö- hinnénk, ez a helyzet kedvez a kultúra sen cselekszünk. De nem akármit és virágzásának, a közösség megerősödénem akárhogyan. A kultúra jegyében sének. A tapasztalat azonban mást mutörténő minden közös cselekvés egy tat: a szabadság, a sokféle kultúra árasajátos értéket ragad meg, fejez ki, ad dása és az irreális valóságban való élés át. Ez az érték pedig a közösség értéke, (lásd tv és internet, számítógépes játéa közösség lelkének a hangja, azon sa- kok stb.) közepette a felszínes élet, a feljátosságok összessége, amely táptala- színes egymáshoz közeledés, a közösjunk, amelybe belegyökerezünk és ségiség meggyengülése nyer egyre naamely otthonosságot ad. Íratlan szabá- gyobb teret. A kultúra, a közművelőlyok, mély igazságok tárháza, amely- dés ma más világban, valóságban kell ből mindig táplálkozni lehet, amely tudjon gyökeret verni. A mindenkori mindig összetartja az közművelődési élet, a összetartozókat. Nem közösségi megtartó evezényszóra alakul, rőt jelentő szervezőerő Kiemelt kérdése a kulhanem természetes kiolyan, amilyent az előtúra, közmûvelõdés rajzolódása egy közösdök nevelnek. Óriási sorsának, hogy menység együttélésének, leszerepe van a tudásátnyire sikerül bevonni gyen az monda, dal, adásnak. És egyben fevers, tánc, főzés, ruháaz ifjúságot az ilyen lelősségünk is! zat, tárgyi eszközök, Ily sajátos körüljellegû közösségi épület stb. Olyan gyömények közepette, anmunkába, hisz mindkér, mely láthatatlan nak tudatában, hogy eközben nemcsak a mélységekbe hatol és az erdélyi magyar ciszervezésrõl tanulnak, szilárd tartást ad, áltavil szféra legnagyobb hanem helytállásról, la mindig életerőt lerészét a kulturális, het szívni, és ismeretközművelődési szerfelelõsségvállalásról, len magasságokba sevezetek alkotják, eme tervezésrõl, közösségi gít, ha ápoljuk, ha készegmens mai életét cselekvésrõl, közössépesek vagyunk minél vettük górcső alá. gi ügyvitelrõl. több hajszálgyökeret Hogy mit is jelent, és eredeztetni belőle, ha mennyire fontos az értáplálni tudjuk. ték és a minőség a Tudjuk-e? Teszünk-e a kultúránkért? közművelődésben, arról dr. Papp KinKépesek vagyunk-e olyan közösségi cses Emese tollából olvashatnak laegyüttlétekre, amelyek megőrzik a kul- punk hasábjain. túra értékét? Önszerveződéseink, kulDr. Vercseg Ilona, a Közösségfejturális eseményeink, rendezvényeink, lesztők Egyesületének (HU) elnöke a alkotásaink őrzik-e, átadják-e az érté- közösségfejlesztés és a közművelődés keket? Közösségi együttléteink, ünnep- összefüggéseiről ír bővebben, kitérve léseink biztonságot és megnyugvást a polgári és a társadalmi részvétel saadó alkalmak-e? Avagy csak a szóra- játosságaira is. kozás hív össze bennünket? Megvan-e Hogy mennyire kell az államtól bennünk a mérce, amely segít belátni, (el)várni, hogy felkarolja a kultúrát és a hogy mi értékmegőrző, minőségi, a ré- közművelődést, hogy mennyire lehet gi gyökerekből táplálkozó, és mi talmi? és kell fontos legyen egy közösség száHa nincsenek mélyre nyúló gyöke- mára a művelődés és ennek otthona (ld. rek, a magasságokat sem lehet megta- kultúrház), arról Beke Pál népművelő pasztalni. Gazdag szellemi és tárgyi értékes gondolatokat oszt meg velünk. kultúránk van, amit a történelem folyaHogy milyen szempontokat követmán a közösségi létünket veszélyeztető ve lehet átfogó képet adni a kultúra tetörténések során is sikerült megmente- rületén tevékenykedő civil szervezenünk. Mert voltak mindig tudó és metek életéről, társadalmi helyzetéről, ar-

ról a magyarországi helyzetet bemutató Cziboly Ádám, a Káva Kulturális Műhely Egyesület stratégiai vezetőjének a cikkéből tudhatunk meg többet. Székelyföldön figyelemreméltó történések indultak el a közművelődés érdekében. Balla Zoltánnal, a Székelyföldi Közművelődésszervezők Egyesülete elnökével készült interjúban többek között a székely kultúra sajátosságairól szerezhetünk tudomást. A kulturális megerősödést csak aláhúzza, hogy elkészült a Székelyföldi Közművelődési Koncepció is, mellyel – mint vitaanyaggal – a Vitafórum rovatunkban ismerkedhet meg az olvasó. Arra törekedtünk, hogy betekintést nyújtsunk a közművelődés minden területére, ahol civil szervezetek tevékenykednek. Lapszámunkban így érdekes olvasmányokat találhat az érdeklődő a népművészet, a néptánc és a népfőiskola terén történő szerveződésekről. Azok az örömteli történetek elevenednek meg, amelyek azokról az aktív emberekről, közösségekről, civil szervezetekről szólnak, amelyek hoszszú évek során, napjainkban is legtöbbször önkéntesen szervezkednek, dolgoznak azon, hogy legyenek öntudatos, gyökereiket ismerő fiatalok, hogy a felnőttek is megtalálják a munkájuk mellett az értékes kikapcsolódás lehetőségét, hogy ne csak a szórakozás, hanem az értékátadás és értékteremtés is sajátja legyen a közösségi együttléteknek. Teszik mindezt azért, hogy boldogabb, szebb, örömtelibb hétköznapjai és ünnepnapjai legyenek a közösségnek, hogy lelki, szellemi táplálékot is kapjanak az emberek. Kiemelt kérdése a kultúra, közművelődés sorsának, hogy mennyire sikerül bevonni az ifjúságot az ilyen jellegű közösségi munkába, hisz mindeközben nemcsak a szervezésről tanulnak, hanem helytállásról, felelősségvállalásról, tervezésről, közösségi cselekvésről, közösségi ügyvitelről. A jövő nemzedéke a jövő kultúrájának, közművelődésének is a letéteményese. Segíteni kell őket abban, hogy gyökereiket jó mélyre engedhessék a tápláló talajban, amely segíti identitásuk meghatározását, megőrzését – csakis így emelkedhetnek a magasba.

Csáki Rozália főszerkesztő e-mail: csaki.rozalia@gmail.com

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

Érték és minõség a közmûvelõdésben

társadalmi lét minőségének alakulásában, egy közösség fejlődésében a műveltség, a kulturális tradíció, az értékek, a művelődési normák és szokások dinamizáló tényezők. Az érték és minőség hasonló fogalom, de jelentéstartalmuk nem azonos. A minőség esztétikai minőséget jelent, az egyetemes kulturális értékek: a jó, a szép, az igaz, az erkölcsös sajátos, egyedi, művészi megjelenítési formáit. Az előrehaladás, a kulturális fejlődés feltétele a minőség. A közművelődés a szűkebb értelemben vett kultúra fogalomkörébe tartozik: a köz érdekében kifejtett változatos, sokrétű cselekvésformák öszszessége, és mint ilyen a közösségi művelődés szolgálata a fő célja. Feltételezi egy, a kultúrára, ennek igen változatos formáira szomjazó közösség, kulturális fogyasztói, befogadói réteg létét. A művelődés közösségi élményt kell jelentsen, a szórványosodás annak a következménye, hogy a kultúra közösségi pántjai meglazulnak. A művelődés hagyományos formáit, eszközrendszerét úgy kell módosítanunk, hogy a mai mind jobban atomizálódó világunkban értéket és minőséget nyújtsunk a kulturális fogyasztóknak, olyan fejlesztési tervet, kulturális stratégiát és cselekvési programot kell kidolgoznunk, amely komplexitásában képes megszólítani a legkülönbözőbb társadalmi rétegeket. Hibás felfogásnak tartom, hogy a közművelődésnek a közép- és leszakadó rétegek esélyegyenlőségét, felzárkózását biztosító intézményrendszereket kell (csupán) létrehoznia. A vidék és terület(alapú) fejlesztési tervekben használatos terminológia a kultúra vonatkozásában nem alkalmazható. A „vidék” kifejezést csakis „kulturális régió” jelentéstartalommal tudom elfogadni, amelynek nincsenek pontosan kijelölhető földrajzi határai. Egy kulturális mikro- vagy makro-régió összekötő szövete a közös történelem, hagyományok, szokások, értékrend, nyelv (stb.) és a közösségi tudat. A közművelődés feladatai minden kulturális régióban azonosak, kollektív értékeket kell megőriznünk és továbbadnunk. Hangsúlyeltolódások természetesen adódnak a helyi sajátosságok létezése miatt, amelyek árnyalják a képet. A közművelődés (intézményei-

nek, szakembereinek és „önkéntes terjeszt. Háttérbe szorít(hat)ja a gufáklyavivőinek”) feladatai: az érték- tenbergi civilizációt, az értékes iromentés-megőrzés, értékteremtés, ér- dalmat, művészetet és zenét; erőszatékközvetítés és értékcsere. kos terjedése általános mentalitástörEgy kisebbségi sorban élő nemze- téneti változásokat idézhet elő, mégti közösség közművelődésének sajá- pedig kedvezőtlen értelemben. tos eszmei-érzelmi funkciói vannak: A kulturális fogyasztásban egyre nemzeti identitást erősítő, közös- több mindent kapnak készen a befoségteremtő-fejlesztő, önértékesség gadók és az autonóm fogyasztói ízlés tudatát erősítő funkciók, amelyek a hiánya miatt kiszolgáltatottakká válszimbolikus töltetű értékrendet köz- nak. Az emberek közötti kulturális, vetítenek. neveltetésbeli és műveltségi különbA közműveltség nem csupán kí- ségek is értékdifferenciálódással járvánalom, hanem az élet minőségét is nak. A kulturális fogyasztásnak egyjelző szabályként kell bevonuljon a re kevésbé van az esztétikai kategóriköztudatba. ákhoz köze, a szükNemzeti közösséségletek egyre inkább günket civil közösa szórakoztató jellegű A mûvelõdés hagyoségként kell értelmeztevékenységek iránti mányos formáit, nünk a mikro és maknövekvő igényt fejeeszközrendszerét ro kulturális régiókon zik ki. úgy kell módosíta belül, amelynek léte a Az etnikai azonostársadalom etnikai ságtudat, a hagyonunk, hogy a mai összetevői által megmányőrzés normális mind jobban atomi határozott hagyomáés egészséges válasz a zálódó világunkban nyos értékekben gyöglobalizáció nyomáértéket és minõséget kerezik. sára. Azok az identinyújtsunk a kulturáFeltehető a kérdés: táselemek, amelyek őrzi-e még emlékezeaz uniformizálódástól lis fogyasztóknak, tünk, amire büszke megvédik nemzeti köolyan fejlesztési ter lehet, mindazt az érzösségünket – tehát vet, kulturális straté téket, azt az értékén- és csoportvédő giát és cselekvési rendszert, kultúrkinmechanizmusként programot kell ki cset, amit elődeink működhetnek – a kuldolgoznunk, amely megteremtettek, ami turális és történelmi sajátos, magyar és a hagyományok, műkomplexitásában kémienk, és ami ezervészetek, vallás és pes megszólítani a száz éves Kárpát-mevallási szokások, sajálegkülönbözõbb tár dencei létünk, megtos gondolkodásmód, sadalmi rétegeket. maradásunk biztosímentalitás és szokástéka volt? világ, felelős cselekHagyományos és véstudat, az áthagyosajátos értékeket hordozó magyar mányozás, értékmegőrzés kötelekultúránkat veszélyezteti a kulturális zettsége, egy tágabb kulturális köglobalizáció, amely homogenizál, hi- zösséghez való tartozás érzésének szen a televíziót, internetet és a hír- megőrzése és erősítése. közlés egyéb csatornáit felhasználva Nemzeti értékünk minden, ami világméretekben közvetít meghatáro- önazonosságunkat kifejezi, megtartja zott – nagyrészt fogyasztói értékeket és erősíti, és minden eleme védelem– és bizonyos magatartás-modelleket. re szorul. Az alacsony tömegízlést kiszolgáMagyar anyanyelvünk szinte az ló álkultúra világméretű nyomásá- egyetlen olyan nemzeti értékünk, a nak – amerikai filmek, énekesek, kommunikáció, az információk és a folytatásos szappanoperák, valóság- kultúra hordozója, amelyet identitáshow-k (magyar változatban Móni- sunkat fémjelző szimbólumnak is teka, Balázs és Győzike, Big Brother) –, kinthetünk. a nyugati szórakoztatóipar és szaA kisebbségben élők nyelve sérübadidős tevékenységek homogenizá- léseknek van kitéve, a többség nyelló terjedésének az a veszélye, hogy a véből átvett román, szlovák, szerb média mérete és terjedelme rá is szavak törmelékesítik, degradálják a kényszeríti a közönségre azt, amit magyar szóhasználatot. Az abona-

civil fórum

ment, buletin, stat, chitanta, dosar, leteinkért, nézhetjük a bözödújfalusi bon, buget, fisa, punga stb. általános templom vízből vádlón kiemelkedő használata nyelvi igénytelenségre tornyát, de hogyan viszonyulunk utal, de ugyanez a jelenség tetten ér- megmaradt értékeinkhez? Értéktehető a szlovákiai vagy a vajdasági remtő igyekezetünkben valós értékemagyarok szóhasználatában is. Ki- ket hozunk-e létre? alakulóban van egy internet-nyelv: a Sajnos, a szimbolikus térfoglalás file, blog, chat, skype stb. beépültek a szoborállítási lázában gyakran nem magyar nyelvbe. Ijesztő az ún. megfelelő esztétikai minőségű szob„chat”-nyelvezet, ahol szándékosan rokat állítunk és avatunk ünnepélyes felrúgnak minden nyelvtani szabályt keretek között, falvakon és városokorosztálytól függetlenül: vok, tec- kon, ízléstelen, rikító színű táj- és cik, mija, haggyámá, tuggya, xar, (ez környezetidegen házmonstrumokat még szellemeskedésnek számít), 1x, építtetnek „újgazdagjaink”. 2x stb. Ez a nyelvi „globalizálódás” A régi értékrend pusztulásával olyan nyelvromlást eredményez, nem jár természetszerűleg együtt egy amely ellen meg kellene találni a vé- új, magasrendű értékrend kialakulása. dekezési módozatokat. A kultúra – mint áru – felfogása is Az elmúlt években értékvesztéshez venagy mennyiségben zet. A hagyományos piacra kerültek olyan paraszti életforma felA harmadik évezred könyvek (is), amebomlásával a népi műben új gondolkodás lyekben túltengenek vészet tárgyainak szomódra, szakértelem az erotikus és horrorkásokhoz, szertartáre, tudásra és kép isztikus elemek. Az sokhoz kötött szerepe értelmiségi gondolkoelveszett. A falusiak is zésre, saját, életké dás ezeket a termékea többi réteghez hapes regionális kul ket „kultúrszemétsonlóan „fogyasztóvá”, túrpolitikára van nek” nevezi, melyek és nem értékteremtőszükség, hogy társa alacsony szinten szóvé válnak. A népi dídalmunk újraértékelrakoztató, csupán „iszítőművészet, kézműje a kulturális örökdegeket borzoló” havesség átalakult ún. tásuk miatt nem alnépi iparművészetté, ségünkhöz, hagyokalmasak az értékamely a népi művémányainkhoz, a kul közvetítésre. Tanúi szet stílusjegyeit átvétúra folyamatossá vagyunk annak a jeve hoz létre többnyire gához való viszonyát. lenségnek is, amely dísztárgyakat. Eladaz olvasást felesleges ható termékké, áruvá időpocsékolásnak teváltak a népi iparműkinti. A könyvek által sugárzott esz- vészeti tárgyaink. És a piac törvényeimei-szellemi erkölcsi értékrendszer hez való alkalmazkodás pedig elsilábefogadására nincs szüksége az nyodáshoz, a motívumok felhígulásáegyénnek, mert a könyv, a (klasszi- hoz vezetett. Az ízlésromlás, az olcsó, kus) szépirodalom – ebben a megkö- futószalagon gyártott utánzatok terjezelítésben – nem közvetíti az új, gaz- dése és terjesztése miatt a giccs lassan dasági-politikai feltételekhez való si- legyűri a népi iparművészetet (is). Vikeres alkalmazkodás feltételeit. szonteladó, kereskedő lesz a népműAz életstílus, magatartásformák vész, értéktelen lim-lomokkal árasztutánzása is pusztítja a helyi, nemzeti ják el a falvakat, a piacot. hagyományt az élet minden terüleLehangoló és szívszorítóan fájdaltén, főleg a legkisebb ellenállás irá- mas ez az értékvesztés. Ha nem tenyában: a fiatalok között. Ez a „hódí- szünk ellene, és így folytatódik totás” egyelőre csupán a felszínt csúfít- vább, nem marad más, csak az emja el, de érezhetően kezd átminősül- lék, hogy ezen a tájon valaha igazi ni a szerelem, a család, az idősek szépteremtő mesterek éltek. megbecsülése, az emberi kapcsolaA polgárosodás, a városiak utántok kiürülnek, mindez lélekromboló zása, nemcsak a régi falusi házak lehatású. bontásával járt együtt a hatvanas Tárgyi és szellemi örökségünk: években, elkótyavetyélték, kidobáltörténelmi épületek, műemlékek, né- ták a gyönyörű festett bútorokat is. A pi építészeti örökségünk, muzeális múlt rendszerben nem folyt szervetárgyak, valamint nem tárgyi jelensé- zett gyűjtés, értékmentés. Ami volt, gek, mint például a folklór vagy az elkorhad, ledől, moly megrágja, peanyanyelv pusztító hatásoknak van- nész öli, széthordják a gyűjtők, aztán nak kitéve. Ejthetünk egy könnyet le- divatmúlt tárgyként kihajítják. És döntött szobrainkért, lerombolt épü- ami elveszett, örökre elveszett.

Minden, ami ezen a világon van, csak a maga természete szerint élhet és fejlődhet. A természete ellenére sohasem. A magyar nép művészete szerves összefüggésben fejlődött a nép életével. És mivel népünknek az élete ma már nem az, ami volt, sem társadalmi, sem kulturális értelemben, ezután már a művészete sem lehet az, ami volt. Ha még lesz egyáltalán művészete, az már más művészet lesz. A régi nagyrészt kihalt, kisebb részt most halódik. És ezzel a ténnyel szembe kell néznünk. A helyesen értelmezett kulturális szabadság feltétele annak, hogy az egyéni és közösségi szabadság kibontakozhasson, annak, hogy a fiatal nemzedék tagjai ne tömegemberek, hanem autonóm gondolkodású, a magas-kultúra befogadására is nyitott és tiszta nemzeti identitású, cselekvő egyénekké válhassanak. Népművészetünk élő művészetté csak akkor fog válni, ha az utánunk jövő nemzedék is valós értékként magáénak fogja tekinteni és átörökíteni ezt a hagyományos és felbecsülhetetlen értéket. A harmadik évezredben új gondolkodásmódra, szakértelemre, tudásra és képzésre, saját, életképes regionális kultúrpolitikára van szükség, hogy társadalmunk újraértékelje a kulturális örökségünkhöz, hagyományainkhoz, a kultúra folyamatosságához való viszonyát. Ezért kell létrehoznunk az értékeket hordozóteremtő-közvetítő (védelmező) közművelődési intézményrendszerünket, fejlesztenünk a helyi sajátosságokra épülő szellemi-művelődési életünket. Rendkívül fontos, hogy amit egy adott nép hagyományosan értéknek, hitnek és kulturális mintának tartott, az fejlődjék, méghozzá éppen az érintett nép fiai által. Mivel kulturális örökségünk és történelmi tapasztalatunk befolyásol minket, meg kell határoznunk, hogy milyen értékeket kell a továbbiakban megtartanunk. Egyértelmű a válasz: a mi nemzeti közösségünknek a hagyományainkban megtestesülő kulturális sajátosságainkhoz kell folyamodnia, hogy integritásunkat, kultúránk folytonosságát és virágzását, értékeink továbbadását biztosíthassuk.

Dr. Papp Kincses Emese Sapientia EMTE csíkszeredai kar – oktató e-mail: pappkincsesemese@gmail.com

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

Közösségfejlesztés a közmûvelõdés útján

sáki Rozika felkérőjében emlékeztetett arra, hogy a Varga A. Tamással 1998-ban közösen írt Közösségfejlesztés című könyvünkben a közművelődési önszerveződést jelöltük meg a közösségfejlesztés kiindulópontjául. Valóban így volt, sőt, egy szintén közös munkánk alcíme az volt: Tapasztalataink a helyi társadalmi-kulturális fejlesztésről. (1991) Népművelők lévén mindig is a kulturális fejlesztés volt a mi kiindulási pontunk. Csak sokkal később tudtuk meg azt, hogy Franciaországban socio-culturelle animation-nak hívják ezt a munkát, s hogy az angol közösségfejlesztésnek is meghatározó volt a közművelődéssel, közösségi művelődéssel, oktatással való kapcsolata. (Thomas, 1983)

a versírásig, az „egy orosz krémtorta készítését bárkinek szívesen megtanítanám” felajánlástól a kosárfonásig, méhészetig, varrásig. (Varga – Vercseg, 1988)

1989 után A rendszerváltástól kezdődően azt hinné az ember, a kultúra nem érdekli már az embereket, hiszen megélhetési gondokkal küzdenek. Mégis: soha nem látott, hihetetlen mennyiségű kulturális programot szerveznek az országban önkéntesként az emberek: falunapokat, horgászversenyeket, testvérvárosi kapcsolatokat, a helyi jellegzetesség köré épülő fesztiválokat: halászlé-verseny, kolbász- és gulyásfesztivál, stb. Virágzanak a kulturális vetélkedők, tehetségkutató

A kezdetek

Szöveg nélkül

Könczey Elemér rajza

Igen, már a kezdetekkor, a ’70-es évek elején beindítottuk a budapesti Műegyetemen a hallgatók önszervező-köri mozgalmát: az Egyetemisták a közművelődésért mozgalmat, és a téli népművelési gyakorlatokra is több száz hallgatót delegáltunk évente. Szervezd meg a magad művelődését és találj hozzá társakat! Készülj fel értelmiségi hivatásodra – melynek központi gondolata a veled együtt dolgozó munkások segítése! Ismerd meg társadalmunkat és közösségeinket! Ezek voltak e munka kulcsmotívumai. (Varga – Vercseg, 1991, 1998) S később is, amikor 1983-tól a bakonyi mikrotérségben önszerveződések indultak be, azok legtöbbje kulturális vonatkozású volt. Ún. kalendáriumi munka indult lakossági kezdeményezésre: az erre vállalkozó lakosok cikkeket írtak, interjúkat készítettek egymással a közösség múltjáról, termelési, kulturális és önigazgatási hagyományairól, történelmi tapasztalatairól, a szomszéd településekkel való viszonyáról, sőt, régészetről és néprajzról, a kihaló mesterségek helyben űzött változatairól is. Azt is megkérdezték egymástól: mi az, amihez a legjobban ért s amit szívesen megtanítana másokkal, mi az, amit szívesen megtanulna másoktól, s hozzájárulna-e, hogy a neve és címe megjelenjen egy helyi név- és címjegyzékben? És 1984-ben 160 helyi lakos „hirdette” magát több száz témában: a gyümölcsfa metszéstől, oltástól a falutörténetig, a japán kultúrától

zás-szórakoztatás, evés-ivás-tánc felé fordultunk, s tengernyi bajunk közepette is „fesztivál-országgá” váltunk. Mégis, ha van terület, ahol virágzó önkéntességről beszélhetünk ma Magyarországon, akkor az a kulturális terület. Hogy közben számos művelődési házat bezártak? Hogy alig maradt a kultúrára fordítható összeg? Hogy a minőségi munkára, az ízlésformálásra, a szakszerűségre, az igényességre nincs pénz? Hogy még a magas kultúra termékei is csak a szórakoztatás köntösébe burkolva adhatók el? Hogy az amatőr csoportok próbahelyeit, jelmezeit, eszközeit, utazási költségeit stb. egyre nehezebb előteremteni? Hogy ami nincs meg helyben, az mintha nem is lenne a drága

versenyek, az amatőr csoportok versenyei, non-stop versmondó rítusok a Költészet Napján. Számos település dolgozta ki saját turisztikai programját szolgálandó a helyi kulturális „terméket”, a hagyományőrző csoportok, a helyi emlékeket őrző tájházak, a helyi szülötteknek emléket állító formák reneszánszát éljük (a szoborállítástól az emlékparkig, a régi ház múzeummá alakításáig). Igaz, sok a „gagyi”, s igaz a tömegkultúra és a pusztán szórakoztató jelleg, a zaj- és látványelemek bővülése, melyek egyre gyakrabban kommercializálják e rendezvényeket. S jogos a kritika, hogy társadalmi-közösségi bajaink orvoslása helyett a szórako-

útiköltség miatt? Hogy az eszközigényes művelődési formák elérhetetlenek a fiatalok számára? Hogy a felnőttképzés megfizethetetlen az átlagpolgár számára, hacsak nem munkanélküliről van szó, mert akkor egyszer az életében hozzájuthat egy 150200 000 forintos képzéshez (más kérdés, hogy el tud-e vele helyezkedni?). A munkahelyeken folytatnak betanító és továbbképzéseket, a nyelvi, számítógépes és autóvezetői tanfolyamokra van fizetőképes kereslet, de ki tanulná pénzért a demokráciát, a civil társadalmat, az önszerveződést, a közösségi művészetet? Ezeknek az érvelőknek is igazuk van. Nem azt állítom tehát, hogy a köz-

civil fórum

művelődés területe rendben van. Csak azt, hogy az önszerveződésnek máig legerősebb területe.

művelődési, kulturális és szabadidős terjedő, helyi közösségeket fejlesztő téren (vállalati kultúrházak és ren- kísérletek például felfedezték a dezvényeik, sportközpontok); a tár- lokalitást, mégpedig a maga komplesas összejövetelek terén (bálok, bri- xitásában: hatalmi, gazdasági, szelleVajon mi ennek az oka? gád-összejövetelek, kirándulások, mi-tudati, lelki, történelmi azonossávállalati nyaralás). A gában és közösségiségében, vagy ép2000-től a közép-kekései államszocialista pen ezek hiányában. Felfedezték, let-európai térségben időkben, a ’70-es, ’80- hogy egy atomjaira szétesett, nem Nem azt állítom te megkezdődött közösas években a szocia- strukturált, nem szervezkedő, nem hát, hogy a közmû ségfejlesztési hálózatlista vállalatok gyak- összefogó (helyi) társadalom védtevelõdés területe építési munkánk taran szponzoráltak kö- len a hatalommal szemben és általa pasztalatai azt igazolzösségi eseményeket szinte a végletekig függőségben tartrendben van. Csak ják, hogy bár e térség és fejlesztéseket is. ható. (Varga, Vercseg 1998) azt, hogy az önszer államai között is jeEzek a juttatások, táMost, a hiány fényében, azt is észvezõdésnek máig lentős kulturális kümogatások persze meg- revesszük, hogy a rendszerváltás legerõsebb területe. lönbségek vannak, a lehetősen eltérhettek előtt a különböző szakmák, munkakorábbi, államszociamondjuk egy fővárosi szervezetek, oktatási intézmények lista idők hasonló tárnagyvállalat és egy fa- rendszeresen tartották egymással a sadalomszervezési gyakorlata mind- lusi termelőszövetkezet vagy ipari kapcsolatot egy kistérségben – ma máig éltet bizonyos trendeket. üzem esetében, de valamilyen össze- azt mondanánk: hálózatban működA civil társadalom egyes jellem- tételben mindenütt léteztek. tek –, esetenként közös rendezvényezőinek méréséhez a KözösségfejleszNem volt tehát teljesen méltányos ket, bálokat, zárszámadó vacsorát tők Egyesülete és közép-kelet-euró- helyzetértékelésünk akkor, amikor szerveztek. Ismerték egymást és pai partnerszervezetei számára 2003- számon kértük a hatalmon a közös- kommunikáltak egymással a hasonló ban megfelelő keretet kínáltak a tár- ségek hiányát. Akkor csak azt láttuk munkát végző emberek. El kell monsadalmi tőke mérésére irányuló kuta- meg, hogy a felnőtt emberek nem tö- danom, hajdani erős kritikusnak, tások, amelyhez a 2001-es brit „Citi- rődnek a lokális közösségük ügyei- hogy a közösségiség egy válfaja, a zenship Survey”-ből válogattunk né- vel, sőt, nincsenek is helyi ügyek. social participation bizonyos értehány, közösségfejlesztési szempont- Úgy láttuk, hogy a helyi közösség lemben mégiscsak erős volt mifelénk ból fontos kérdést. Szúrópróba-jelle- csak lakóhely, alvó település, ahol és a közép-kelet-európai térségben is. gű vizsgálatainkat a térségben össze- csak a saját házuk körül dolgoznak a A kulturális, szabadidős és sport-, az sen 1200 állampolgárra, 7 ország 11 lakosok, csakis a saját egyéni boldo- amatőr művészeti mozgalmak, valahelyi közösségére – három bolgár, gulásuk érdekében cselekednek (pe- mint a korosztályi csoportok, az ifjúhárom ukrán, két magyarországi, dig akkoriban még lésági klub és a nyugegy román, egy orosz és egy szlovák tezett a kaláka-mundíjas mozgalom terén – felmérésére voltunk képesek kiter- ka: házépítésnél, naugyanis kibontakoz... a ma legaktívabb jeszteni. Az eredményekből, amelye- gyobb mezőgazdasági hatott az öntevékenygenerációk szociali ket a 2004-es budapesti konferencián munkák esetén, autóség, s ennek messze zációja és ebbõl kömutattunk be, számos következtetést szerelésnél stb., a hordó hatása ma is vetkezõ gyakorlata vontunk le, s ezek egyértelműen alá- szomszédok kölcsöérzékelhető. A közösjelenleg is élénk támasztják az egész élethosszra kiter- nösségi alapon kisegíségfejlesztők által jedő közösségi és demokratikus szo- tették egymást. Sajnos megszólított népesmég a social partici cializáció szükségességét térségünk- mára ez az intézmény ségből elsőként e gepation, a társadalmi ben. (Vercseg, 2005) is rogyadozik, most nerációk aktivizálódrészvétel vonatkozá A mai és a rendszerváltás előtti éppen azért is, mert a nak mindmáig, a sában, de bátortalan társadalmi tőke szerkezetének vizs- feketemunka gyanúja most 50, 60, 70 éves és még mindig a gálatánál először is egy régi adóssá- vetül rá.) korosztály tagjai. Ők gunkat kell lerónunk, és közösségi S bár ma már elisazok, akik még a kezdeti lépéseknél szempontból kell megközelítenünk a merjük bizonyos fajta „szocializmus” éveitart a citizen partici rendszerváltás előtti időket. A sztáli- közösségiség meglétét ben szocializálódtak, pation, az állampol ni diktatúra enyhülésétől Magyaror- az állampárti időks akik a mozgalmi gári részvétel terén. szágon és minden szocialista ország- ben, mai társadalmi élet vezetőképző tanban sajátos, elsősorban kulturális és tapasztalataink birtofolyamain megtanulsport-szabadidős vonatkozásai kezd- kában is úgy látjuk, ták a mozgalmi és a tek kidomborodni a közösségi létnek, hogy a lokális szinttel bánt a legmos- kulturális, szabadidős öntevékenymelyet a kultúrházak, művelődési tohábban az állampárti hatalom, ség és szervezés fortélyait, s akik, paházak jól szervezett hálózata generált mégpedig jó okból. Centralizált és radox módon, a „demokratikus szoelsősorban, de nem kizárólag. hierarchizált társadalmi struktúrá- cializmus” égisze alatt sokat tanultak A kötelező foglalkoztatottság ide- ban sokáig szó sem lehetett lokalitás- magáról a demokráciáról is! Ez nagy jén minden felnőtt ember tartozott ról, helyi közösségekről vagy kisebb érték ma, még akkor is, ha akkoriban egy munkaszervezethez. Ez biztosí- alegységeiről, az ún. szomszédsá- gyakorlattá nem szervezhették ezt a totta az odatartozást, s a munkán kí- gokról. A nyolcvanas évek eleji, a he- tudást. Ez a tartalom és ez a (részlevül különféle kötelékeket is kiépített: lyi társadalommal és helyi hatalom- ges) gyakorlat e generációk kultúrászociális téren (vállalati bölcsődék, mal foglalkozó magyar elméleti és jának részévé vált, s ez a közelmúltóvodák, kedvezményes hitellehető- empirikus szociológiai munkák és az ból hozott és még ma is működő társég, közös takarékpénztár); oktatási- első, a helyi társadalom egészére ki- sadalmi tőke egyik fontos eleme.

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

Nem így volt ez a közéleti, poli- civic) régiókról szóló tanulmányátikai részvétel és önszerveződés, ma ban. (Putnam, 1993) úgy mondanánk: civil participation Mindezek az előzmények oda veterén. A közéleti aktivitás, a köz- zettek, hogy a ma legaktívabb geneügyekért való közös munkálkodás, rációk szocializációja és ebből követaz állampolgári részvétel a közép- kező gyakorlata jelenleg is élénk még kelet-európai térség fokozatos mo- a social participation, a társadalmi dernizálódása ellenérészvétel vonatkozáre sem kaphatott lábsában, de bátortalan ra az egypártrendés még mindig a kezA social participa szerben, a centralizált deti lépéseknél tart a tion ugyanolyan döntési mechanizmucitizen participation, fontos, mint a civil sok és az újraelosztás az állampolgári részparticipation , de ha korában, mert a rendvétel terén. (Vercseg, ez utóbbi lényege szert alapjaiban ve2004) szélyeztette volna. Természetesen hisen gyengébb az „Maga az állampolba lenne a social parelõbbinél, akkor arra gáriság fogalma kérticipation-t alacsokövetkeztethetünk, dőjeleződik meg itt… nyabb társadalmi érhogy a demokrati A helyi lakosok szemtékűnek tekintenünk k us állam mûködési pontjából a közügy a civil participationzavarokkal küzd. más ügye – „a főnönál. „A hagyomáké”, „a politikusoké”, nyos értelemben vett de nem az övék. Majdtőkével ellentétben a nem mindenki egyetért azzal, hogy társadalmi tőke „közjószág”, ami azt a törvényeket azért hozzák, hogy jelenti, hogy nem személyes tulajdomegszegjék őket, ám félve mások na azoknak, akiknek hasznára válik. törvénytelenségétől, mindenki szi- Más közjavakhoz hasonlóan (pl. tiszgorúbb fegyelmet követel. Az egy- ta levegő, biztonságos utcák) a társamásba érő ördögi körök csapdájába dalmi tőkét általában nem magánszezárva mindenki tehetetlennek, ki- mélyek biztosítják. Ez azt jelenti, használtnak és boldogtalannak érzi hogy a társadalmi tőkének gyakran magát” – mintha csak a mi ’80-as más tevékenységek melléktermékeéveinket mutatná be Putnam az ként kell megjelennie. A társadalmi olaszországi ún. „nem-polgári” (un- tőke tipikusan kötelékekből, normák-

ból és bizalomból áll össze, amely átvihető egyik társadalmi környezetből a másikba. A Florentine-kórusok tagjai azért vesznek részt az énekkari munkában, mert szeretnek énekelni, nem pedig azért, hogy részvételükkel a toszkánai társadalmi felépítményt erősítsék. Mégis ez történik.” (Putnam, 1993) A social participation ugyanolyan fontos, mint a civil participation, de ha ez utóbbi lényegesen gyengébb az előbbinél, akkor arra következtethetünk, hogy a demokratikus állam működési zavarokkal küzd. S vajon nem fog-e gyengülni még a social participation is e generációk kiöregedése után? Mekkora nyitás, s milyen széles és erős rendszer, strukturális alap szükséges ahhoz, hogy valami a kultúra elemévé váljon? S ha nem történik ilyen nagyságrendű befektetés az új, demokratikus kultúrába, milyen lesz húsz év múlva társadalmaink és közösségeink önszerveződése, civil részvétele?

Vercseg Ilona Közösségfejlesztők Egyesülete – elnök e-mail: vercseg@kkapcsolat.hu

Felhasznált irodalom: 1. David N. Thomas in: Az angol és holland közösségi munka, közösségfejlesztés fejlődésének áttekintése. Két szemelvény. Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest, 2007. Parola-füzetek 2. Putnam, Robert (1993) The Prosperous Community – Social Capital and Public Life, In: The American Prospect Volume 4, Issue 13 March 21., 27-40 (A tanulmány egy része magyarul is megjelent a Parola 2004/3. számában.) 3. Varga A. Tamás – Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés a Bakonyban. In: Kultúra és Közösség, 3. sz. Budapest, 1988. 4. Varga A. Tamás – Vercseg Ilona: Település, közösség, fejlesztés, Országos Közművelődési Központ, Budapest, 1991. 5. Varga A. Tamás – Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés, Országos Közművelődési Központ, Budapest 1998. 6. Vercseg Ilona: Villanófényben Közép-Kelet-Európa. Elhangzott a Civil társadalom építése közösségfejlesztéssel – Európában című konferencián, 2004. március 26-án Budapesten 7. Vercseg Ilona: Central and Eastern Europe in the limelight. In: Community Development Journal, Volume 40. Number 4 (October 2005) 8. Vercseg és társai (2004): A társadalmi tőke mérése két magyarországi településen, Parola, 2004/3. szám

civil fórum

Saját mûvelõdési otthonunk (önszervezõdés a közösségi mûvelõdésben) Egész életemben a művelődési otthonokkal foglalkoztam. Valamikor ezekről tanultam, aztán dolgozni is itt kezdtem. Alapos tapasztalatszerzést követően egy szerencsés véletlen folytán a közművelődés maradék-magyarországi országos műhelyébe, a Népművelési Intézetbe kerültem, ahol több mint három évtizedig ugyancsak ezekkel törődhettem. A ’70-es évek második felétől egy évtizeden át „nyitott ház” néven intézményi tevékenységújító kísérleteket szerveztünk, hogy a művelődési otthon ne az agitációt-propagandát, hanem az embereket szolgálja. Később faluházak építését szorgalmaztunk a semmiből ott, ahol semmi sem volt, csak a közösségi helyet óhajtó helyi akarat. Ezt erősítettük, sikerrel. Mindezek óta, ám különösen a lehetőségeket szabadon kínáló újabb időkben az egyesületi intézményműködtetésben buzgólkodom. Egyrészt, mert így volt ez valamikor nálunk is, még az oroszok bejövetele előtt, másrészt, mert ahová nem értek el, vagy ahol helyi kiszolgálóik nem tiltották be működésüket, így is maradt a polgárosodás kezdetétől napjainkig. De nemcsak a történelmi igazságtétel miatt, és nemcsak nosztalgiából fontos az egyesületi intézményműködtetés, hanem azért is, mert így játékosan lehet megtanulnunk, hogy miképpen lehet egymás között békésen együttműködni. A régi jártasság elfelejtődött, a szerencsére elmúlt farkas-időkben pedig épp’ hogy nem állt módunkban elsajátítani ezt. Egyszerű dolgokra gondolok; például arra, hogy miképpen lehet elviselnünk egymást különféle érdekeket képviselve. Hogy miképpen lehet megosztoznunk az intézmény szobáin és termein. Az önkormányzattól a művelődési otthonra kapott pénzen. Az időlegesen jelen lévő szakértő népművelőn. Hogy miképpen lehet pályázatokkal pénzt szerezi a közös mániák finanszírozására. Hogy miképpen kell megbeszélni, hogy abból végül mire mennyit fordítsunk, és hogyan lehet azt a szabályok szerint elkölteni, majd elszámolni vele. Hogyan lehet egyességre jutnunk tehát, hogy mire mennyi kerüljön. És hogy miképpen kell szolgálni mások érdeklődését vagy érdekeit az általunk vezérelt intézmény programjaival. Hogy hogyan kell óvni a közös vagyont, ha az épület vagy udvar, ha eszköz vagy berendezés. Hogy miképpen kell tárgyalni a finanszírozó önkormányzattal, a támogató megyével és régióval, a segítő önkéntesekkel és vállalkozókkal. És különösen egymással, akik mindannyian közösen lennénk felelősek az intéz1

milyen ember, kiben hogyan és mennyire lehet megbízni, ki mit képes megcsinálni, ki segítőkész és ki empatikus, és ki az, akitől tartózkodni kell. Saját élmény híján csak irodalmi példákra hivatkozhatom akkor, amikor egyidejűleg úgy gondolom, hogy a helyi társadalmat leginkább megjelenítő egyesületi közeg formálta, változtatta is, és összetartóbbá, barátságosabbá tette résztvevőit. A távoli nagy-, és a helyi kisvilág dolgait bizonyosan megbeszélték és értelmezték, de nem hiszem, hogy az esetleges közös, egyetértő állásmény működtetéséért. A művelődési pont ne engedte volna meg az indootthon ebben az értelemben a de- kolt és felvállalt különvéleményt. A mokrácia olyan műhelye, amin kívül folyamatos eszmecsere tehát jelesül csak mindenféle hierarchiákban, elősegíthette önálló véleményalkotáazoknak alá- és fölérendelten, jobbá- sukat is, hiszen valamilyen jelenségra szabályozottan tehetjük a dolgun- ről beszélve, azt értelmezve érvelni, kat. Rajta kívül alig van hol megta- indokolni, bizonyítani kellett. (Nem nulni és begyakorolni a másokkal va- állom meg, hogy ne panaszoljam; ló egyenrangú és szolidáris együtt- mennyire hiányzik ez a folyamatos működést. pallérozottság mai A valamikori sokemberi/társadalmi színű egyesületi viláképességeinkből!) A mûvelõdési ott got, a saját kézben Könnyen beláthahon ebben az érte tartott és szervezett tó, hogy mindez alaplemben a demokrá közösségi művelővetően veszélyeztette cia olyan mûhelye, dést, a reformkortól, a szovjet gyarmatosíamin kívül csak min de különösen a kitás helyi végrehajtóit. egyezést követően kidenféle hierarchiák A társadalom önmozépült helyi kulturágásából született eban, azoknak alá- és lis/művelődési egyegyesületek és egyesüfölérendelten, job sületeket és az egyeleti intézmények hebára szabályozottan sületi intézmények lyébe lépett egyentehetjük a dolguntömegét1 a kommukultúrotthonokban kat. Rajta kívül alig nista hatalomátvételmár szó sem lehetett lel egyidejűleg betilönkéntességről, öntevan hol megtanulni tották. Nem véletlevékenységről, zavarés begyakorolni a nül, hiszen ezekben talan beszédről, bármásokkal való egyenkristályosodott ki legmiféle közös civil érrangú és szolidáris inkább az addig szerdek, helyi cél érdekéegyüttmûködést. vesen fejlődött helyi ben történő szerveztársadalom, hiszen az kedésről, önigazgahozta létre és az tartásról. Ezekben a ’szototta fenn. Keretükben szabadon for- cialista embereszmény’ megfejthetetgott a szó, kötetlenül termett a gon- len szókapcsolata szolgálatában ’kuldolat. A helyben lakók közös érdek- turális ellátást’ kellett teremteni. Perlődése és érdekei szerint szervezett sze olyat, amifélét valahol valakik művelődési folyamatok során, sza- (hogy pontosítsak: a központi, a mebadidő-eltöltésük kötetlen alkalmain gyei vagy a helyi kommunista pártbibiztosan kiderült, hogy közülük ki zottságokban a pártkatonák) terjesz-

A Magyarországi egyesületek címtára a reformkortól 1945-ig, I.-III. kötet, szerk. Pór Edit, Bp, Művelődéskutató Intézet, 1988. 1.357 oldalon sorolja a helyi egyesületek nevét, amelyek közül ugyan nem tudható, hogy melyik működtetett intézményt saját, bérelt vagy időlegesen kölcsönkapott épületben/épületrészben, hogy melyiknek hány klubhelyisége, próba- vagy összejöveteli terme stb. volt céljai megvalósítására, de a három kötet sűrűn írt oldalai eleve bizonyítják, hogy ebben az országban hajdanán széleskörű és árnyalt közösségi művelődési tevékenységszervezés volt.

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

tésre engedélyeztek azoknak, akiknek megengedték valaminek népszerűsítését. A szovjet importból született kultúrházak, persze, korántsem fedték le olyan arányosan és tökéletesen maradék-Magyarország településeit, ahogyan azt a megszépítő emlékezet mára felkerekíti. Már a ’70-es években is arra törekedtek jó szándékú megyei módszertanosok2, hogy ha helyben nem is, legalább körzetenként (manapság úgy mondanánk: kistérségenként) legyen valami, nem beszélve az idétlen, a „művelődési autók” teremtette mozgóellátásról, ami alkalmankénti megjelenésével helyben még inkább az ideiglenességet sugallta, ugyanakkor meg a helybéli ’ellátatlanságot’ bizonyította. Ezért is volt szükség annak idején faluház-építő kezdeményezésünkre, amibe aztán egyidejűleg fért bele a sok hiány pótlása: a könyvtár, a posta, az öregek napközije és konyhája, a tanácsháza, a szálláshely/panzió (hol mi) a hiányzó közösségi terek mellett. Ezeket már akkor egyesületi kezelésbe kellett volna adni, de hát, persze, nem lehetett. Így legfeljebb építésüket próbáltuk a helybéliek által felvállaltatni, és belőlük faluházépítő egyesületet szervezni azokban az esetekben, ha a beruházást illetően a helybéli tanács nagyon akadékoskodott.3 Mindemellett persze a sematizált művelődési otthonok némelyike mégis ember-arcúvá vált a rendszer hibájából jól dolgozó népművelőktől, és így át is mentődött némelyikükben a közösségi múlt színjátszó-csoportba, táncegyüttesbe, énekkarba rejtezetten, vagy éppen otthonra találtak falaik között újfajta közösségteremtő eljárások táncházak, klubok formáiban. De a bizonyára meglévő szabályt erősítő kivételek mellett is igaz, hogy az agitációs- és propagandaidők fél évszázada alatt elfelejtődtek a közösségi művelődési formák, az intézmény pusztán kulturális-művelődési „ellátó” szerepű lett (ha volt neki miből megszervezni azt), és ahelyett, hogy a helybéli szükségeket szolgálta volna, a párthatározatokban rögzítetteket szervezte, vagy ma-

napság (azok híján) a korábbi évtize- jük.5 Az ’agórák’, vagyis rendezvénydek tevékenységi sematizmusát is- központok sokszínű/szakszerű működtetést, és (mint említettem) sok métlik mechanikus imamalomként. Tudomásul kéne venni végre, pénzt igényelnek; belőlük megyénhogy bár a művelődési otthonokra ként egy-kettő, a maradék-Magyarkényszerített, és az elmúlt két ember- országon ha két tucatnyi lesz. Sajáöltő alatt mindenki által megszokott tos, az adott nagyváros kulturális lefunkció, a „kulturális hiánypótlás” hetőségeibe szőtt működésük miatt fontos dolog, az egyre inkább csak nem is lehet közösen kezelnünk ezemeghatározott léptékű, tehát a nagy, ket, szemben az elsődlegesként emlíjelentős vonzáskörzetben működő tetett, a közösségi művelődés alapinlepüléseken, és csak jól felszerelt, tézményeinek mondható intézményanyagilag jól ellátott intézmények- fajtával. Ez utóbbiakban sokkal több ben valósítható meg. Valahogy úgy, a közös, az egymással rokonítható ahogyan azt ma kínlódja ki magából vonás. Ha megtisztítjuk néhány regionális közmég meglévő művepont, vagy ahogyan lődési otthonaink tenagy összegű állami Tudomásul kéne vékenységstruktúrátámogatást remélvenni végre, hogy ját az elmúlt fél évnek/pályáznak leenbár a mûvelõdési században rárakódott dő „agoráikra”4 nagyotthonokra kénysze városaink. De ha majd kívánalmaktól; ha elkikínlódják magukfelejtjük kulturális hirített [...] „kulturális ból, ha majd kialakulánypótló és rendezhiánypótlás” fontos nak a nagyméretű és vényszervező szeredolog, [... de csak] többcélú rendezvénypüket, ha az intéza nagy, jelentõs központok, ugyanaményt nem tekintjük vonzáskörzetben zon megyeszékhely a polgármesteri hivaperemterületein, és a talok eseményszervemûködõ települése környék, a megye kiszőinek6, és különösen ken, és csak jól fel a polgármester kultuvárosaiban és falvaiszerelt, anyagilag jól rális igénykielégítőjéban (ha, mint remélellátott intézményeknek, érdekes eredhető, a jövőre is átben valósítható meg. ményre jutunk. Mamentődik az elődökrad néhány közösségi től örökölt településforma, általában egyszerkezet!) változatlanul nem lehet helyben a kulturális hi- pár klub, szakkör vagy műkedvelő ánypótlásában reménykedni. Az ot- együttes, némi képzési funkció, valatani intézmények másra (lennének) mennyi szabadidő-szervezés. Jellemvalók, különösen, ha működőképe- zően sehol sem sok; leginkább csak sek lesznek vagy továbbépülnek azok művelődési/kulturális együttlétei, akik a számukra fontos témákmajd azok a nagyok. A nagy ellátórendszerek részének ban elszántan akarnak valamit csitekinthető jelentős kulturális szolgál- nálni. A társadalmiasításban rájuk letató intézmények joggal maradnak het (és rájuk is kell!) elsősorban száaz állam vagy az önkormányzati ma- mítanunk. Belőlük kellene/lehetne gasabb egység kezében, hiszen ár- megalapítani azt az intézményfennnyalt világlátásunk kialakításával tartó és -működtető egyesületet kapcsolatos teendőinek megvalósí- (vagy az intézményhasználó egyesütói. A közösségi művelődés formái- letek konzorciumát), amelyik aztán a nak szolgálatában álló intézmények feladat ellátására szerződhet az önezekhez képest mások. Másra is va- kormányzattal, és amelyik így az éplók. A különbségtétel, a funkciók el- pen ott dolgozók munkaadójává válkülönítése érdekében ez utóbbiakat hat. Nem kell félnünk ettől a megolelsődleges, míg a tulajdonképpen dástól, és nemcsak azért, mert a jelen’rendezvényközpontokat’ másodla- leg aktivizáltak nagyszülei is ezt tetgos közösségi terekként nevezhet- ték, hanem azért sem, mert ki mások

Lásd erre például Baranyában a Bokor Béla – Mezei József Komplex kulturális modell-tervezet; az újpetrei gazdasági térség új közművelődési rendszere, Pécs, Baranya megyei Népművelési Tanácsadó, 1978, 94 old. fejlesztési anyagot. 3 Mint például a Zala megyei Nagykapornakon vagy Németfaluban. 4 Az „agora” elnevezés a szó ’társadalmi élet központja’ értelmében persze nehezen értelmezhető ezekre a rendezvényközpontokra, amelyekben az interaktivitás kevésbé, inkább a befogadás a hangsúlyos. 5 Lásd erről a szerző Mindannyiunk művelődési otthona, Civil Szemle, 2005/2, 13-30. old. írását. 6 A helyi rendezvények fontosságát nem tagadva úgy gondolom, hogy egy helyi vagy térségi hatáskörű, az önkormányzatok vagy azok társulásai, esetleg egy vállalkozásban működtetett rendezvényszervező iroda takarékosabban, egyidejűleg professzionálisabban felelhet meg az eseményszervező kívánalmaknak. 2

is lehetnének jobb gazdái az intézménynek, mint akik épphogy használják? Ezt követően minden más részletkérdés. Kell egy közgyűlés, aminek, persze, minden intézményt használó eleve tagja kell legyen, választó és választható egyidejűleg. Kell egy általuk létrehozott elnökség, de hát az is egyszerűen megalakítható az intézményt használó különféle aktivitások egy-egy képviselőjéből. Kell egy elnök is, akit akár az aktivitások megnevezésének ábécé-rendje szerint lehetne felkérni egy esztendőre. Ő a tárgyalópartner minden külső szervezet felé; ő az intézményműködtető egyesület érdekeinek képviselője, rajta lehet számon kérni az éppen valós állapotokat. Jövőre jöhet a névsorban a második. És ha valakiknek kedve támad csatlakozni, valamit szervezni/csinálni? Hát csatlakozzanak! Hiszen a jelenleg aktívakon kívül helyben még ott élnek azok is, akik bizonyosan csinálnának valamit, akik részt vennének valamiben. Csak nem jutott eszükbe. Nem ajánlották nekik, nem szorgalmazta senki részvételüket. Tán nem is gondolnak arra, hogy hiányozna nekik akármi is. Sokan vannak, akik ez utóbbi körbe tartoznak. Néha nem kell több, csak egy őket hívó gesztus, persze, kinek mi. Valamikor megszólalt egy közösségi rádió Budapest légterében. Az ember nem is hitte volna, hogy hallgatja valaki. De két hét múlva már több tucat, manapság már évtizede vagy másfélszáz önkéntes munkatárs dolgozik az ötletgazda körül. Ki technikusnak, ki adat- és anyaggyűjtőnek, ki riporternek, ki az őt kísérő sofőrnek jelentkezett (ez utóbbi saját autójával/benzinével); ki lemezgyűjteményéből állított össze állandóvá vált rovatot, ki jegyzetíróvá vált. Nem pénzért persze, mert az itt sem volt sehol, hanem saját idejében és jókedvéből, mint ahogyan önmagát építve/szórakoztatva sportolni, kórusba vagy néptáncolni is így jár az ember. És sok hasonló lelkes önkéntest ismerhetünk a településszépészet, a helyismeret/helytörténet, a szociális feladatmegoldások környékéről. A másoknak szükséges segítség persze a segítőt is építi. Például, mert fontosnak érezheti magát. A művelődési otthonnal is hasonlóan jártak már több helyütt. Egyszer

civil fórum csak kiderült, hogy a felmenők egye- bennük alkalmazott népművelőket sületi székházát, a valamikor saját ugyanúgy használhatnák, hiszen ez összejöveteli helyüknek épített, majd utóbbiak eleddig is őérettük voltak (a szokás szerint) 1950-ben államosí- létjogosultak. A viszony persze megtott, később a város nagy művelődési változna. A használóból tulajdonos, a központja telephelynépművelő pedig óének minősített épühajukat szakszerűen letet el akarja adni vateljesítő alkalmazottHa megtisztítjuk lakinek a város. A juk lenne. Nem némég meglévõ mûve helybéliek összecsőhány aktuális főnök, lõdési otthonaink tedültek és nem engedhanem a helyi embevékenységstruktúráték. Kérték, adják nerek kedvét kellene kekik. Üzenték, hogy ha resniük ahhoz, hogy ját az elmúlt fél év alakítanak valamilyen elégedettek legyenek században rárakó szervezetet, annak odavelük, s hogy így álládott kívánalmaktól... adják. Alakítottak, így suk megmaradjon. De Marad néhány kömegkapták. Már vagy hát hogyne lehetnézösségi forma, [...] évtizede, hogy a nek elégedettek veSzombathely-herélük, és hogyne keresleginkább csak azok nyiek saját egyesülete nék az emberek kedmûvelõdési/kulturális működteti a művelővét, amikor szakmájuk együttlétei, akik a dés helyi házat magaéppen erre vonatkozik? számukra fontos té maguknak. Az törtéPüspökladányban mákban elszántan nik benne, ami nekik történt kísérlet arra, akarnak valamit csifontos. Szerencsés véhogy miként aktiviletlenek folytán ma zálhatóak a helybélinálni. A társadalmi már háromszor naek a kultúra, a műveasításban rájuk lehet gyobbra nőtt, teljesen lődés, a szabadidő(és rájuk is kell!) elmegújult. Véletlen? – szervezés témáiban. sõsorban számítanunk. dehogy! A benne szerKiderült, hogy a művezett teljesítmény velődési központ renszükségszerű ereddezvény- és eseményménye. kiszerelő tevékenységének megszünHajdúnánáson, Derecskén a fiata- tetésével, és korábbi támogatásának lok a város bezárt moziját kérték el egy városi, bárki által szabadon pámaguknak. Úgy kapták meg, hogy lyázható pénzalapba történő átszergarantálni kellett a filmvetítést saját vezésével megötszöröződött az ebbérendezvényeik mellett. Vetítettek is li aktivitás. Olyanok találtak feladatehát, meg saját fiatalos rendezvé- tot, és olyan tevékenységek kezdődnyeiket is megtartották, és pályáztak tek, amelyek addig ott sehol sem volis, hogy működni tudjanak. Manap- tak.7 Nagy kár, hogy a ’94-ben újra ság nemcsak mindkettőjük tevékeny- hatalomra került régiek visszaállítotsége, hanem az épületek is megújul- ták a korábbi struktúrát. Ha nem tettak. Ez sem véletlen. Évtizednyi telje- ték volna, ma már évtizedes példánk lenne a társadalmiasított művelődési/ sítményük eredménye. Vajon mi történne, ha nemcsak a kulturális tevékenységszervezésből. Für Lajos közéleti emlékei másokiüresedett funkciójú, esetleg elhagyott épületeket, az intézményi vagy dik kötetének8 bevezetőjében (mint a vállalkozási formában gazdaságta- írja: futólagosan érinti, szerintem alalanul működtethető helyiségeket posan összefoglalja) az utóbbi százakapnák meg a valamilyen kulturá- dok szellemi és történelmi folyamalis/művelődési szándékot megvaló- tait a demokráciához való viszony sítani akarók, hanem a még működő szempontjából. Összegzése szerint művelődési otthonokat is azok, akik vannak olyanok, akiknek a társadajelenlegi használóik? Az erre való ál- lom felszabadítása és a demokrácia lami normatívát és az önkormány- megteremtése nem eszköz valamizatok korábban erre fordított pénzét hez, hanem maga a cél. Más, általa éppen úgy megkaphatnák, hiszen az közösségi kötődésűnek írt erők az a helyben lakók kulturális/művelő- egyéni-társadalmi jólét és biztonság dési feladatellátására való. Ez pedig megteremtését azért tartják fontosaz intézmény működtetési módjától nak, mert ez az előfeltétele annak, függetlenül kerül ugyanannyiba. A hogy a még meglévő életerő ne vesz-

Művelődési otthoni alternatívák; a püspökladányi variáns I-II. Parola, 1994/4, 20-21. old. ill. 1994/5, 8-9. old. A cikkek fellelhetők a www.kozossegfejlesztes.hu honlapon is. 8 Für Lajos Fölrepülni rajban, Bp, Püski, 2007, 417. old. 7

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

szen el, hogy a még mindig lefojtott egyéni energiák felszabaduljanak, és szabályozottan beáramolhassanak a település, a nemzet megújhodását tápláló csatornákba.9 Vagyis a társadalmi szabadság nem öncél, hanem eszköze a közösséget gyarapító-erősítő, annak érdekeit szolgáló magasztosabb céloknak. Témánkra vonatkoztatva: a művelődési otthonok irányításában kívánatosnak tartott civil struktúra kialakítása sem cél tehát, hanem eszköz a tudatosabb polgári lét megélésére, egyidejűleg mintate-

remtő gyakorlóhely a települési demokrácia működésére. Az már csak külön hozadék, ha működésük eredményeképp mindenki kedvére való lesz a művelődési otthon. Szóltam már arról, hogy az oroszoktól mentes maradt Európa szerencsésebb történelmi sorsa miatt alapvetően szervesen fejlődve a polgárosodás kezdetétől folyamatosan alakíthatta kulturális/művelődési/ szabadidőszervező viszonyait, sohasem változtatva annak egyesületekbe szervezett társadalmiasított állapo-

tán. Rendszerében hasonlót, kivitelében a helyi viszonyokra figyelmes variánst kell megvalósítanunk nekünk is mindenütt, ha komolyan gondoljuk a diktátumoktól mentes önkormányzó társadalmat helyben is.

Dr. Beke Pál népművelő (a Magyar Művelődési Intézet nyugdíjas igazgatója) e-mail: palkobacsi@c2.hu

EMKE Tegnap – ma – holnap

z Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, ismertebb nevén az EMKE, egyike azon történelmi múlttal rendelkező társadalmi szervezeteinknek, melyek 1989 karácsonya után nem megalakult, hanem újraalakult. Akárcsak az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME), vagy az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE). Ezek az intézmények még a 19. századi Erdély társadalmának termékei (EME – 1859, EMKE – 1885, EKE – 1892), s úgy tűnik, akkor olyan kulturális erővonalak mentén szerveződtek, melyek mind a mai napig fellelhetőek a hazai magyar közösségben, hisz ezek az intézményeink jelenleg is meghatározó szerepet töltenek be kisebbségi művelődési életünkben. Ezért a történelmi háttér, a patinás múlt, vagyis a „nemesség kötelez” elve, a különböző társadalmi elvárások mentében (az előnyök mellett), ugyancsak próbára teszi ezeket az intézményeket, nem is beszélve arról, hogy a hasonló törekvésekkel az újdemokráciában alakult (modern?) civil szervezetek időnként amolyan „szent tehernek” látják és tartják ezen egyesületeket. A következőkben az 1991-ben újraalakult EMKE-nek az elmúlt több mint másfél évtizedben végzett művelődésszervező tevékenységéről szólnék, no meg arról, hogy az eddigi eredmények alapján milyen perspektívák elé néz(het) ez a közel egy és egynegyed évszázados múltra visszatekintő egyesület.

Für Lajos i.m. 21. old.

Szerepvállalás

hetővé ezáltal a közösség tagjainak, s Mint ismeretes, a közművelődés sza- így magának a közösségnek is, a szelvunk a 19. században keletkezett, lemi gyarapodását. Az elmúlt másfél nem sokkal a mai értelemben vett évtizedben a közösségi demokráciánemzetté válásunk után gazdagodott nak az imént kijelölt irányba történő vele magyar nyelvünk. Így hagyomá- terelgetésében – a kulturális autonónyos értelemben a közösségi művelő- mia jegyében – az EMKE ugyancsak désnek egy olyan formáját jelenti, kivette a részét. Pedig az újdemokráamely egyidejűleg kultúrateremtés- ciában bontakozó közművelődési ről és -fogyasztásról szól, nemzeti ha- mozgalom számtalan kérdés elé állította az ebben a fogyományainkra alalyamatban koordinápozva. Ez (különösen ciós szerepet vállaló a kisebbségi létben) a Egy közösségen be egyesületet. Említművelődésszervezéslül a demokrácia sünk meg néhányat: nek szükséges, de vallegyik fokmérõje ép Hogyan lehessen tájuk be, ma már nem pen az lehet, hogy mogatni a jó értelemelégséges feltétele. A ben vett amatörizvezetõi milyen mér közművelődés fogalmust, a csörtető diletmán jelenleg a nemzetékben támogatják a tantizmus ellenében? ti és az egyetemes kulkülönbözõ közmûHogyan kell az értékturális örökség javaivelõdési törekvése teremtő népi alkotás hoz való hozzájutás ket, s teszik lehetõvé mellé állni és azt párlehetőségét értjük, ilezáltal a közösség tolni, az egyre agletve e javaknak, isresszívebben jelentmereteknek szellemi tagjainak, s így ma kező népi giccsel birtokbavételét. A kügának a közösség szemben? Hogyan tálönböző közművelőnek is, a szellemi mogassuk szórványdési folyamatok pedig gyarapodását. magyar közösségekulturális életvitelünk ink művelődési élemotorja, ennek megtét, amikor az kiszovalósítói lehetnek magánszemélyek, intézmények és moz- rult településeik kulturális szolgáltagalmak. Egy közösségen belül a de- tásokat nyújtó intézményeiből? A kimokrácia egyik fokmérője éppen az sebbségi létünk számára nagyon fonlehet, hogy vezetői milyen mérték- tos, különböző évfordulókhoz kötőben támogatják (megfelelő törvény- dő összejöveteleink hogyan váljanak kezések útján is) a különböző köz- szolid ünnepi mementóvá, a nemzeti művelődési törekvéseket, s teszik le- érzelmektől túlzottan alágyújtott fes-

civil fórum

ztivizmus helyett? Hogyan lehessen zeti felépítésüket. Egyszóval az bevonni kulturális életünk szellemi EMKE és a hozzá csatlakozó közműelitjét a gyakorlatiasabb formákban velődési egyletek kezdetektől horimegnyilvánuló közművelődési moz- zontális struktúrát alkottak, mellégalomba? Hogyan hívjuk fel a közvé- rendelési viszonyban voltak, kiegélemény figyelmét azokra a szemé- szítve egymás munkáját a nagyon lyekre, akik a közművelődési élet színes hazai közművelődési palettán. szervezése terén a helyi kisközössé- Később, éppen az EMKE támogatáságekben, vagy éppen országos szin- val, a különböző szakosztályok önálten, kimagasló teljesítményt nyújtot- ló jogi személyek lettek. Így jött létre tak? Summázva azokat a főbb tevé- például a hivatásos képzőművészekenységi köröket, amelyek mentén ket tömörítő Barabás Miklós Céh, a az elmúlt több mint másfél évtized- könyvkiadókat egybefogó Romániai ben az EMKE a tevékenységét foly- Magyar Könyves Céh, a Románia tatta, megpróbálunk az iménti kérdé- Magyar Dalossszövetség, a Romániai sekre részben válaszolni, vázolva Magyar Zenetársaság, a Romániai ugyanakkor azokat a lehetőségeket Magyar Néptáncszövetség, a Romáis, amelyek jelenleg kirajzolódni lát- niai Magyar Népfőiskolai Társaság, a szanak az egyesület jövőbeni tevé- Románia Magyar Népművészeti Szökenysége területén. vetség, a Romániai Az EMKE, hazai Magyar Könyvtáromagyar közösségünk sok Egyesülete, a nemA magyarházak lán érdekvédelmi szervehivatásos színjátszók colata Erdélyben egy zetének, az RMDSZszövetsége, a Jádzó, olyan kulturális in nek a támogatásával stb. Az EMKE 2003tézményi hálózat, alakult újra 1991. ápban megtartott közamelyre alapozhatja rilis 20-án, Brassóban. gyűlése oly módon Több mint kétszázan változtatott az intézaz EMKE Országos sereglettek össze erre ményi struktúrán, Elnökségének a szer az alkalomra a Cenk hogy az EMKE olyan vezési munkáját, alatti városba, s lettek ernyőszervezetté alahisz ezáltal viszony az egyesületnek alakult át, amely kolleklag gyorsan lehet in pító tagjai. Egyérteltív, pártoló és tisztemű volt akkor, hogy a letbeli tagokból áll. formációkat besze román parlamenti Ezen belül a kollektív rezni az egyes régi pártpolitikába egyre tagok az egyesület ók mûvelõdési életé jobban implikálódó törzsgárdája, ezt az rõl, közmûvelõdési érdekvédelmi szerveEMKE saját fiókszerigényeirõl. zet mellé szükség volt vezetei és társszerveegy olyan országos zetei alkotják. Jelenleg szinten tevékenykedő közel száz kollektív egyesületre, amely egyrészt végre- tagja van az EMKE-nek, melyek a hajtja az RMDSZ által kidolgozott, s kulturális autonómiájukat, vagyis az kisebbségi közösségünk fennmara- önálló cselekvési szabadságukat dása szempontjából fontos kulturális megtartották, partneri viszonyban stratégiát, másrészt hozzájárul az eh- maradva az ernyőszervezettel. Így hez a tevékenységhez szüksége egy olyan közművelődési intézmépénzalapok megszerzéséhez. Ez a nyi háló jött létre, főleg az erdélyi struktúra a kilencvenes évek végéig szórványterületen belül, mely egyműködött, azt követően az EMKE részt szakmai szempontból, másrészt legfontosabb feladata a hazai magyar kistérségi vagy éppen helyi szinten közművelődési élet különböző szin- segíti az EMKE Országos Elnökségéten jelentkező, főleg önszerveződő nek koordinációs munkáját. (Megjefolyamatainak az ösztönzése és azok gyezzük, hogy az EMKE tevékenyséösszehangolása lett. Alakulásakor az ge visszafogottabb a két székely meegyesület egyéni tagokból állt, akik gyében, ahol a Kovászna, illetve a fiókszervezetekbe, az EMKE égisze Hargita Megyei Művelődési Közponalatt működő szakosztályokba, illet- tok nagyon jól összefogják a közműve a tagszervezetekben fejtették ki velődési életet, s így az ernyőszerveközművelődési tevékenységüket, s zet a kölcsönös előnyökkel járó partmindezt a munkát az EMKE Orszá- neri viszony kialakítására törekszik gos Elnöksége fogta össze. A fiók- ezekkel az intézményekkel.) Ez a szervezetek, de különösen a tagszer- közművelődési intézményi hálószervezetek, saját alapszabályaik szerint kezet remélhetőleg a jövőben csak működtek, az utóbbiak megőrizve bővülni fog, hisz az EMKE egyik célnevüket, identitásukat, belső szerve- kitűzése – a Fehér folt nevű programján

keresztül – éppen az, hogy minél több helyi szinten tevékenykedő művelődési egyesület létrejöttét támogassa.

Magyarház Program A különböző helyi önkormányzati kulturális intézményekből kiszorult szórványmagyar közösségek művelődési lehetőségeinek támogatására bontakozott ki az elmúlt másfél évtizedben az EMKE magyarház programja. Szilágyságtól Marosvásárhelyig, a Zsil-völgyétől Máramarosszigetig – tehát főleg Közép-Erdély szórványvidékeinek településein –, no meg a moldvai Csángóföldön hozott létre az EMKE, vagy támogatta helyi társszervezetét magyar kulturális központ kialakításában. Ma már egy közel húsz épületből álló magyarház láncolatról beszélhetünk, melynek mindegyik tagja az erdélyi magyar kulturális életnek amolyan autonómia-szigete, hisz teljes egészében az önerőből azt fenntartó helyi közösség művelődési igényeinek a kielégítéséért működik. (Kolozsvár, Máramarossziget, Felsővisó, Nagybánya, Dés, Beszterce, Nagyenyed, Meggyes, Déva, Csernakeresztúr, Vajdahunyad, Zilah, Szilágysomlyó, valamint a moldvai Bákó és Pusztina.) Nemcsak a település magyarsága kulturális rendezvényeinek és összejöveteleinek színterei ezek az épületek, de bennük könyvtárak, esetenként különböző képzőművészeti, néprajzi vagy más jellegű közgyűjtemények is helyet kaptak. Ilyen például Kolozsváron az EMKE Szabédi, illetve a Györkös Mányi Albert Emlékháza. Az előbbi a 20. századi erdélyi magyar irodalom néhány jeles képviselőjének könyvtár-, kézirat- és levéltári hagyatékát tartalmazza (nemrég került állományába például Domokos Géza irodalmi hagyatéka), no meg itt működik az EMKE Országos Elnökségének a központi irodája is, míg az utóbbi Györkös Mányi Albert festőművész képzőművészeti hagyatékát őrzi, az épület egyben multifunkcionális kulturális központként is működik. Vagyis irodalomtörténeti kutatóközpont (is) az egyik, képtár és sokféle művelődési igényt kielégítő kulturális szolgáltató helyszín a másik. De példának felhozhatjuk még a máramarosszigeti Hollósi Simon Művelődési Egyesület központját, vagy az EMKE dési, szilágysomlyói székházait, melyekben közösségi könyvtárak is helyet kaptak, nem is beszélve a Nagybányai EMKE Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesülete által működtetett Teleki

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

Házról, mely még panzióval is várja – a számtalan programajánlat mellett – a távolabbról érkező kulturális kikapcsolódásra vágyókat. Az EMKE által koordinált magyarház hálózat bekerült a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti jelentőségű intézmények és programok címet viselő finanszírozási rendszerébe, s ezáltal 14, a szórványban élni és megmaradni akaró kis magyar kulturális autonómia-szigetnek a működése (reméljük a hosszabb távú jövőben is) részben biztosított. (Ugyan ennek a finanszírozási rendszernek a keretében a Miniszterelnöki Hivatal támogatja az EMKE által koordinált Irodalmi és kulturális szervezetek láncolatát is.) Szólnunk kell továbbá azokról a nagyobb, multifunkcionális kulturális központokról is, melyeknek létrehozásában az EMKE bábáskodott, vagy létrejöttük után tartós együttműködés alakult ki a két intézmény között. Az előbbihez tartózik például a Kolozsváron működő Heltai Gáspár Könyvtáralapítvány, az utóbbihoz a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány, valamint a szamosújvári Téka Alapítvány, ez utóbbiak főleg mint szórvány-iskolaközpontok működnek. Ezekről az intézményekről úgy gondolom, részletesen nem kell szólnom, hisz nevük, tevékenységük közismert, nemcsak idehaza, de a teljes Kárpát-medencei magyar kultúrkörben. A magyarházak láncolata Erdélyben egy olyan kulturális intézményi hálózat, amelyre alapozhatja az EMKE Országos Elnökségének a szervezési munkáját, hisz ezáltal viszonylag gyorsan lehet információkat beszerezni az egyes régiók művelődési életéről, közművelődési igényeiről. A jövőben pedig ezen kulturális központok közötti még szorosabb együttműködés kialakítása lesz az EMKE Ügyvezető Elnökségének az egyik legfontosabb feladat.

Kiemelkedő teljesítmények értékelése A hazai magyar kulturális élet teljesítményeit méltató, minden évben az egyesület közgyűlésén kiosztandó EMKE-díjak nagy érdeklődéssel várt és mediatizált esemény. A díjazottakat az EMKE Országos Elnöksége által felkért szakmai kuratóriumok jelölik ki, a döntések mögött általában egy-egy (köz)művelődési civil szer-

vezet áll. Így kiosztjuk: a művelődés csíkszeredai KAM foglalkozott ilyen szervezésért a Kun Kocsárd-díjat; a típusú kutatásokkal, de főleg Székiváló újságírót minősítő Spectator- kelyföld térségére vonatkoztatva.) díjat; az év legjobb női színialakításá- Továbbá az erdélyi művelődéstörtéért a Poór Lili-díjat, férfi színialakítá- netünkből ugyancsak hiányzik a közsért a Kovács György-díjat; a legsike- művelődésünk történetének a feltáresebb színházi rendezésért a Ke- rása, ennek kutatása is programunkmény János-díjat; az amatőr színját- ban van az elkövetkező időszakban. szás szervezéséért a Szentgyörgyi Ist- Mindkét kutatási programot egyelőván-díjat; könyvtárszervezésért a re főleg Erdély szórványvidékeire Monoky István-díjat; a kórusmozga- vonatkoztatva szándékozunk elkezlomban kifejtett tevékenységért a deni. Továbbá ugyancsak hiányos a Nagy István-díjat; a néprajzi gyűjtő- művelődési élet szervezésének minőmunkáért a Bányai János-díjat; a kép- ségi javítását elősegítő, magyar nyelzőművészeti élet szervezéséért a ven folyó, Romániában használható Szolnay Sándor-díjat; a néptánc szer- oklevelet adó OKJ-s képzések. Szévezésért a Kacsó András-díjat; a nép- kelyföldön esetenként működik ilyen főiskola szervezésért a Balázs Ferenc- jellegű képzés, s ebből időnként, példíjat; valamint a művelődési élet tá- dául a Humán Reform Alapítvány mogatásáért magyar vállalkozónak szívességéből, részesülnek Erdély járó gróf Mikó Imre-díjat. A díjazot- szórványvidékei is. A képzések ösztak Venczel Árpád képzőművész Pa- tönzése szintén az EMKE jövőbeni rasztmadonna nevet viselő kis bronz- tervei között szerepel. Azonban közszobrát vehetik át, egy oklevél kísére- művelődési életünk legsúlyosabb tében. Ezek mellet az problémájának a szakEMKE Országos Elemberhiányt látom. nöksége időnként Nevezetesen azt, hogy ... közmûvelõdési életműdíjat is ad, Romániában nincsen életünk legsúlyosabb amely egy díszoklefőiskolai, egyetemi problémájának a vélből áll. A kulturászintű művelődésszerszakemberhiányt lális életünk teljesítmévező képzés, s azok a tom. Nevezetesen nyeit méltató elismefiataljaink, akik ilyen réseknek a hazai majellegű diplomát szeazt, hogy Romániá gyar közéletben bereznek Magyarorszában nincsen fõisko töltött fontosságát gon, idehaza nehezen lai, egyetemi szintû igazolja az is, hogy tudnak a végzettsémûvelõdésszervezõ időnként erdélyi Osgüknek megfelelő munképzés... car-díjakként is emlekakörben elhelyezgetik az évente kioszkedni. Pedig egyre tott EMKE-díjakat. jobban körvonalazódik, hogy az ilyen jellegű diplomák tulajdonosait nemcsak konkrét műTervek, teendők Mint már jeleztük, az elmúlt eszten- velődésszervezésre (például egy kuldőkben a közművelődési ernyőszer- túrház igazgatására) lehet felhasználvezet által létrehozott művelődési in- ni, hanem az önkormányzatokban is, tézményi hálózatok jelentik azt a biz- ahol vidékfejlesztési programok kitos alapot, amelyre az elkövetkező dolgozásakor a kulturális elemek beidőkben az EMKE Országos Elnöksé- építése elengedhetetlen tényezője lege a szervezőmunkáját építheti. A jö- het egy-egy ilyen jellegű projektnek. vőben szükségesnek látjuk a művelő- A felsőfokú szakemberképzés beindési élet szervezését elősegítő infor- dításához azonban az érdekelt intézmációs és szakmai tanácsadó köz- mények által egy szélesebb körű öspont létrehozását, melyet adatbázis- szefogásra lenne szükség, amelyhez sal, szakkönyvtárral kell ellátni. Ez a az EMKE bármikor partnerként csatfolyamat beindult az EMKE Orszá- lakozna. gos Elnökségének székhelyén, az átalakított Szabédi Emlékházban. Hiányoznak – és a jövőben sürgősen pótolni kell – a romániai magyar közösDáné Tibor Kálmán ség közművelődési életével kapcsolatos szakmai és kulturális antropoEMKE – elnök lógiai jellegű kutatások. (Részben a e-mail: danetiborkalman@yahoo.com

civil fórum

Szubkultúrák1

z alábbi cikk a magyarországi dése követte a civil szektor lassú nöcivil szektor kulturális szeg- vekedését: 1995-ben 5411 szervezet, mensének múltját és jelenét 2000-ben 7120 szervezet tartozott a hivatott összefoglalni.2 Ha a magyar területhez. Az elmúlt tíz év alatt a kulturális szektort egyetlen szóval kulturális szegmens mindig az első kellene jellemezni, az ez lenne: sok- öt legnagyobb között volt. színű – mind kínálatában, mind miA kulturális civil szervezetek több nőségében, mind szervezeti fejlett- mint 30%-a Budapestre koncentrálóségében. Kínálat tekintetében igen dik, és csak kevesebb, mint 20% műszéles a spektrum: az előadóművé- ködik községekben. Ez azonban nem szet széles tárházától (tánc, színház, a szegmens jellegzetessége, hanem a báb, zene, pantomim, cirkusz, stb.) az teljes magyar civil szektor fővárosirodalmon és a képzőművészeten centrikusságát tükrözi. A vidéki szer(festészet, szobrászat, grafika, multi- vezetek területi eloszlása nagyjából média, stb.) át a kulturális örökségig, egyenletes. műemlékvédelemig, kultúrpolitiká2005-ben a szegmens 91,5 %-a ig, interdiszciplináris területekig ter- rendelkezett bevétellel, egy szervezet jed. Éppen e sokszínűség miatt a szeg- átlagos bevétele tizenhét és fél millió mens valamennyi fonforint volt. Az összes tos jellemzőjét egy rökulturális szervezet vid cikkben bemutatbevétele 128,5 milliMivel a kulturális ni képtelenség, kulcsárd forint, ezzel a harszegmens szereplõi jelenségeket kiemelni madik legnagyobb számára a civil létcsak önkényesen lebevétellel rendelkező forma gyakran kény het. Ezzel együtt az területnek vallhatta szer, és nem telik alábbiakban megprómagát. Tíz év alatt sem bálkozunk a szegmens volt ez nagyon másmeg olyan tartalom múltjának statisztiképp: a szegmens öszmal, mint pl. a szo kai, jelenének strukszesített bevétele minciális vagy zöldszer turális elemzésével, dig az első négy kövezetek esetében, majd áttekintjük kapzött volt, a bevétellel ezek a szervezetek csolatait az állammal, rendelkező szervezea magánszférával és a tek aránya csak nészinte teljesen távol nemzetközi szervezehány százalékban inmaradnak a civil tekkel, végül néhány gadozott. Az állami szektor rendezvé jó gyakorlat bemutaszektor kiemelt jelennyeitõl, önszervezõtása után végiggonlétét mutatja, hogy a déseitõl. doljuk a legfontosabb kulturális szegmens teendőket. mind a közalapítványok, mind a kht.-k számát tekintve az elmúlt évtized Kulturális örökség – az elmúlt alatt folyamatosan dobogós helyen évtized folyamatai, statisztikai volt. (Ne feledjük, hogy ez a két, álelemzés 2005-ben a KSH adatai szerint össze- lamtól nem független szervezeti forsen 8023 kulturális területen működő ma évek óta rendre elviszi a civil civil szervezet volt, ez az összes be- szektor bevételeinek jelentős részét.) 2005-ben a szegmens bevételeinek jegyzett civil szervezet 14%-át jeleneloszlása az alábbiak szerint alakult: tette. A tizenegy tematikus szegmens 54,1% érkezett állami támogatásból, közül a kulturális szegmens a negyedik legnagyobb volt. Az elmúlt tíz év 11,5% magánadományokból, 23,7% alatt a kulturális szegmens növeke- az alaptevékenység bevételeiből,

7,8% gazdálkodásból és 2,9% egyéb saját bevételből. A szegmens összkiadása 109 milliárd forint körül volt, ami az alábbiak szerint oszlott meg: 44 milliárd eszközbeszerzésre és szolgáltatásokra, 23 milliárd személyi kifizetésekre és járulékokra, 42 milliárd mások támogatására ment el. Ebből 34 milliárd volt továbbosztott pénz: 3 és fél milliárd magánszemélyekhez, 30 és fél milliárd szervezetekhez jutott. (Valószínűsíthető, hogy ebben nagy részt vállaltak a szegmensen belül továbbosztó szerephez jutó közalapítványok.) Az összes kulturális szervezet 13%-a foglalkoztatott csak főállású munkatársat, ám ez az alacsony arány általánosan is jellemző az egész szektorra. Ez az 1040 szervezet összesen 7735 számított főállású munkatársat foglalkoztatott, vagyis szervezetenként átlagosan 7-8 főt. Az éves átlagkereset 1 859 000 forint volt.

Kulturális körkép – a szegmens jelene, strukturális elemzés Szembetűnő, hogy nincs olyan ernyőszervezet, amely a kulturális civil szervezeteket akár csak részben tömörítené. Ez a civil szféra kulturális szegmensének egyik legfontosabb tulajdonságából következik: ezen a területen tevékenykedő legtöbb szervezet önmeghatározása elsősorban kulturális-művészeti, és csak másodsorban civil. A civil működési formát a legtöbben kényszerből választják, szükséges muszájból ahhoz, hogy kulturális-művészeti tevékenységük jogi kereteket kapjon (ad abszurdum ahhoz, hogy támogatások igénylésére váljanak jogosulttá). A teljes kulturális szegmensnek nincsen egyetlen olyan összefogó ernyőszervezete sem, amilyenből a szociális vagy a zöld területeken többet találunk. A speciális alterületek sem a jogi forma, hanem a kulturálisművészeti ág mentén szerveződnek. A Magyar Színházi Társaság3 tömörít

A cikk a Civil Szemle különkiadásában, a „Civil Éves Jelentés 2006-2007”-ben (5. évf. 1-2. szám) megjelent tanulmány rövidített, szerkesztett változata. Jelen összefoglaló elsősorban a szegmensről igyekszik átfogó képet adni és jó példákat szeretne bemutatni, de kimaradtak belőle az állami / uniós finanszírozás problémáira rávilágító részek. Ezek részletesebben megtalálhatóak az eredeti publikációban. 2 Mindjárt az elején fontos leszögezni: az író a kulturális szegmens speciális területén dolgozik: egy gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó színházi nevelési egyesületnél, amely téma rokon az oktatás, az ifjúság, a szabadidő és a szociális szegmensekkel is. Ebből adódóan az itt vázolt kulturális körkép tükrözni fogja a szerző sajátos rálátását a szektorra, és minden objektivitásra törekvés mellett is bele fog keveredni az elemzésbe némi szubjektivitás. E sorok írója, valamint az általa képviselt szervezet számára kiemelten fontos a civil szektor, a civilség által közvetített függetlenség, a civil önszerveződő csoportokhoz való kapcsolódás, ez tovább árnyalhatja a (civil kérdések irányában gyakran apatikus) kulturális szféra bemutatását. 3 http://www.mszt.org 1

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

magánszemélyeket, gazdasági társaságokat, állami vagy önkormányzati fenntartású kőszínházakat és civil szervezeteket egyaránt. Még a jóval speciálisabb profilú Független Színházak Szövetsége4 (amely a kőszínházi struktúrán kívüli színházi csoportokat gyűjti egybe) is befogad gazdasági társasági háttérrel, vagy jogi személyiség nélkül működő alkotócsoportokat. Hasonló szerveződést találunk valamennyi egyéb területen: még a legspeciálisabb alterületeken sincsenek tisztán civil ernyőszervezetek.

kotótól (de pénzmozgással már nem rendelkeznek) a milliárdos nagyságrendű állami támogatással bíró kht.ig mindent találunk. Éppen ezért valamennyi statisztikai mutató mögött fontos látnunk a sokszínűséget, azzal együtt, hogy „átlagos” szervezet igazából nincs is, csak olyan, akiknek a mutatói valahogyan a statisztikai átlag köré esnek. A statisztikai átlag két oldalán nagyon egyenlőtlen arányokat találunk: az alacsony számú „nyertesre” nagyon magas számú kisszervezet jut. Egy hasonlattal élve: a mérleget az

Könczey Elemér rajza

Szöveg nélkül

Mivel a kulturális szegmens szereplői számára a civil létforma gyakran kényszer, és nem telik meg olyan tartalommal, mint pl. a szociális vagy zöldszervezetek esetében, ezek a szervezetek szinte teljesen távol maradnak a civil szektor rendezvényeitől, önszerveződéseitől. Egy-egy civil tematikájú konferencián, képzésen nagyon kevés a kulturális szereplő, ha egyáltalán akad. Nyílt társadalmi vitákhoz nagyon ritkán szólnak hozzá kulturális civilek (gyakran ezekről nem is tudnak). A szegmensen belül a jogi személyiségű háttérrel nem rendelkező egyéni alkotótól a kiemelt állami normatív támogatásban részesülő nemzeti intézményekig teljes a skála. A civil szegmens ebben nem egyértelműen középen helyezkedik el, hanem teljes vertikumában lefedi ezt a skálát: az olyan „egyszemélyes szervezetektől”, akiket épp csak a jogi személyiség választ el az egyéni al-

kítás és a finanszírozás, az ifjúság és a közönség, a képzés, az igazgatói kinevezések rendje és a munkajog területén indított el szakmai vitát. Mivel a téma finanszírozást is érintett, a konzultációk nem voltak súrlódásoktól mentesek, ugyanakkor rávették a szakmát olyan konszenzusokra, öndefiníciós folyamatokra, amelyekre már évtizedekkel ezelőtt szükség lett volna. Éppen ezért a színházi törvény létrehozásának szándékát inkább pozitív kezdeményezésként értékeljük. Ellenpontként szeretnénk jelezni, hogy a kormányzati civil kapcsolatok fejlesztésében az Oktatási és Kulturális Minisztérium teljesítménye az utolsók között van, a mai napig semmilyen nyoma nincsen a minisztérium önálló civil stratégiájának, azzal együtt, hogy ennek megalkotását 2007. augusztus 23. óta már kormányrendelet is kimondja (igaz, csak 2008-tól teszi kötelezővé).

Adományozói kultúra – kapcsolat a magánszektorral

egyik oldalról néhány száz nagyobb kő, a másik oldalról egy nagy zsák apró kavics tartja egyensúlyban. Az ország kulturális civil szegmensét nagyrészt ezek a „kavics-szervezetek” alkotják, akik túlnyomó többségben helyi szinten, közművelődési feladatokat ellátva működnek, vagy valamilyen helyi kulturális csoportosulás (pl. kórus, néptánccsoport, alkotókör) számára nyújtanak jogi hátteret. A sok kis szervezet összességében az ország „grassroot” szintű kulturális apportját alkotja, és igen csekély erőforrásokból a szegmens munkájának jelentős részét végzi – ahogyan azt láttuk a fenti, és látni fogjuk a későbbi statisztikákból is.

Kultúrpolitika – kapcsolat az állammal 2007-ben a terület törvénykezésében az egyik legnagyobb előrelépés a színházi törvény társadalmi vitára bocsátása volt, ami a struktúraátala-

http://gt.hu/tabanmuhely/tm/aszsz/main.php?lapid=kezdolap

A KSH 2005-ös adatai szerint a szegmens bevételeinek kb. egytizede (11,5%), összesen kevesebb, mint 15 milliárd forint magánadományokból származott. Ha az összeget tekintjük, a kulturális szegmens a második helyen áll a tizenegy terület között, ha viszont az arányokat, akkor csak a nyolcadik helyen. Ez az eredmény ambivalens – habár maga az összeg impozáns, egyben mutatja azt is, van még min dolgoznunk. Összesen 1647 szervezet, vagyis a szervezetek egyötöde kapott vállalatoktól támogatást, a támogatások összességében megközelítették az öt és fél milliárd forintot. A kulturális szegmens jellegéből fakadóan talán a leginkább lenne alkalmas a magánadományok mozgósítására: az adományozás mellett a szponzoráció és a mecenatúra is szóba jöhet. Vállalati oldalról vannak bíztató jelek, az elmúlt években, de különösen az elmúlt két évben egyre nagyobb teret nyer a vállalatok életében a CSR (corporate social responsibiliy – társadalmi felelősségvállalás), amely kulturális oldalon már nem merül ki a nagyrendezvények szponzorálásával. A teljesség igénye nélkül megemlítendő a Magyar Telekom (akit a Magyar Adományozói Fórum „A Legkiemelkedőbb Üzleti Adományozó” díjjal jutalmazott) és a Raif-

civil fórum

feisen Bank (amelyek élen járnak a „Kultúra 2000” keretprogramja, amikortárs művészetek támogatásában). nek magyarországi koordinátora a A cégek mellett a kulturális szeg- Kultúrpont Iroda6. A 2006-ban elinmens éveken át kiemelkedő támoga- dult projekteknél a 207 nyertes projekt tást kapott a szintén magánszférához között 34 magyar érdekeltségű szervetartozó hazai és nemzetközi magán- zet volt, vagyis a nyertes projektek 16%alapítványoktól. Az uniós csatlako- ában volt magyar partner7. A Kultúra zással egy időben ezek a szervezetek 2000 program kiemelkedően magas tákivonultak a régióból, olyan űrt mogatást ad egy-egy nyertes projekthagyva maguk mögött, ami a mai na- re, ugyanakkor 50 %-os önrészt ír elő, pig betöltetlen maradt. A Soros Ala- amit csak kevés szervezet tud vállalni. pítvány kísérleti színházak számára nyújtott projekttámogatását a mai Multikultúra – best practices napig nem vállalta át senki. Igaz, A nemzetközi pályázati lehetőségek hogy megjelentek újabb magánala- közül a német-magyar kulturális pítványok is, melyek hátterében a együttműködést erősítő BIPOLAR mecénások új generációja áll, a legki- programot emeljük ki, amely a megemelkedőbb példa a Kovács Gábor valósítás során fellépő problémák eláltal életre hívott KOGART5. lenére is jelentősen hozzájárult a néA magánszféra elemzésénél még met-magyar kapcsoérdemes megemlítelatok elmélyüléséhez, nünk a magánadomáa kulturális értékek Minden szervezetnyokat, és azon belül cseréjéhez. A progranek, ami jelenleg az 1%-os felajánlásokat mon belül 28 projekt is. A kulturális szeruniós forrásokra pá kapott támogatást a vezetek kevesebb, mint képzőművészet, a színlyázik, de emlékei fele, 3627 szervezet ház, az irodalom, a vannak arról, milyen kapott bármilyen felközművelődés, a zeévi néhány százezer ajánlást, összességéne és a kultúrtörténet forintból mûködni, ben 779 és fél millió területéről. A projekadott a felelõssége, forintot. A gyenge mutet a Német Szövetsétatók ellenére a kultugi Kulturális Alapíthogy másokat is serális szegmens az 1%vány (Kulturstiftung gítsen azon az úton, os felajánlások megdes Bundes) kezdeamit õ korábban nyerésének élvonaláményezte, interaktív már végigjárt. ban végzett. ötleteket keresve, amelyhez olyan terüleInterkultúra – teken kellett együttműködéseknek létrejönniük, ahol konemzetközi, európai kötődések Nemzetközi finanszírozás tekinteté- rábban erre még nem volt példa. ben a kulturális szervezeteknek még Rendhagyó módon a német és a mabőven van mit tanulniuk. A 2005-ös gyar fél egyenrangú partnerekként statisztikák szerint azon szervezetek vettek részt a projektekben, vagyis száma, akiknek külföldi forrásból is nem volt konzorciumvezető – ez a származott bevételük, elenyészően projektek során a konfliktusokon túl csekély. 144 szervezet kapott külföldi közös tanulási folyamathoz, az együttállami szervtől vagy nemzetközi működési készség javulásához, egyprogramtól összesen 1 320 millió fo- más kommunikációjának és kultúrárintnyi támogatást, az esetek nagyjá- jának megértéséhez is vezetett. Az üzleti élet és a kultúra találkoból felénél (79 esetben) pályázati úton. 323 szervezet járt sikerrel a kül- zási pontjában a Summa Artium Kht. földi magánszférában, összesen 1 által kezdeményezett Mecénás Nap 843 millió forintnyi adománnyal, en- emelendő ki, mint sok reménnyel kenek igen csekély hányada, összesen csegtető kezdeményezés. 2007-ben harmadik alkalommal rendezték 37 támogatás történt pályázat útján. A nemzetközi kulturális együtt- meg a Műcsarnokban ezt az eseműködésekre több lehetőség is rendel- ményt, amely egy helyszínen vonulkezésre állt, amelyek kihasználtsága tatta fel az üzleti szektor kulcsfiguráváltakozó volt – helyenként kiemelke- it és a kulturális élet krémjét. Az esedően magas, más esetekben kevésbé. mény két részből állt: az est első feléA nemzetközi programok egyik leg- ben a kulturális támogatások terülefontosabb támogatója az Európai Unió tén kiemelkedő teljesítményt nyújtó www.kogart.hu www.kulturpont.hu 7 http://www.kulturpont.hu/content.php?hle_id=9778 5 6

szervezeteket és magánszemélyeket díjazták, ezután kulturális projektek árvereztek. A Mecénás Nap egyik nagy erénye, hogy műsorában és projektjeiben is teret ad az alternatív, kísérleti művészeknek is, a kisebb, de magas nívón teljesítő csoportok, magánszemélyek kapnak itt esélyt, szemben az amúgy is (túl)támogatott állami intézményekkel.

Kultúrsokk – teendők A kulturális területen (is) mind az államra, mind a civil szektor egészére komoly feladatok várnak. Állami részről a legfontosabb feladat a nyílt pályázati úton elosztásra kerülő állami támogatások mértékét 13%-ról legalább 50%-ra emelni, a magánszféra számára a kulturális támogatásokat adókedvezmények formájában sokkal vonzóbbá tenni, valamint a civil kapcsolatok területén stratégiát kidolgozni. Azok az egyesületek és alapítványok, amelyek a saját erejükből küzdték fel magukat a nulláról, gyakran jeltelenül működnek saját területükön, és nem válnak a civil szektor hangadóivá. Ez nem várható el tőlük, az viszont igen, hogy saját területükön segítsék az új belépőket, az erőforrások nélküli kisebb szervezeteket, hogy legalább minimális esélyük legyen a nagyobb forrásokhoz való hozzáférésre. Történhet ez hálózatépítéssel, tanácsadással, információk megosztásával is, a legjobb út talán a kis szervezetek konzorciumba történő bevonása, ez ugyanis védett lehetőséget ad nekik a megerősödésre, tapasztalatszerzésre, és a későbbiekben referenciaként is szolgál. Minden szervezetnek, ami jelenleg uniós forrásokra pályázik, de emlékei vannak arról, milyen évi néhány százezer forintból működni, adott a felelőssége, hogy másokat is segítsen azon az úton, amit ő korábban már végigjárt. Mindez a kulturális szegmensben, a szegmens információhiányából és apátiájából fakadóan talán különösen fontos – de akár megfontolásra méltó lehet az egész civil szektor egészére nézve is.

Cziboly Ádám Káva Kulturális Műhely Egyesület – stratégiai vezető e-mail: cziboly.adam@kavaszinhaz.hu

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

Az orientálódás felettébb szükséges voltáról – interjú Közművelődés, avagy a közösség művelése felettébb felelősségteljes feladat. Kulcsfontosságú kérdés, hogy ki és milyen értékek mentén vállalja/vállalhatja ezt fel? Továbbá a mai információáradatban, a nyugati kultúra ránk áradó hullámai közepette mit is jelent számunkra a közösség és ennek művelése? Milyen közösségi kultúrát kívánunk fenntartani? Székelyföldön a közművelődési szakemberek szembenéztek eme kérdésekkel. Nemrég látott napvilágot a Székelyföldi Közművelődési Koncepció. E történésekről, a közművelődés mai helyzetéről kérdeztük Balla Zoltánt, a Székelyföldi Közművelődésszervezők Egyesületének (SZEME) elnökét. (Kérdezett: Csáki Rozália)

Balla Zoltán Székelyföldi Közművelődésszervezők Egyesülete – elnök e-mail: szeke@huref.ro – Mikor és kik alapították a Székelyföldi Közművelődésszervezők Egyesületét? – A Humán Reform Alapítvány és a Magyar Művelődési Intézet szervezésében több mint három éve lezajlott közművelődési képzés résztvevői, főként civilekként éreztük szükségét e szervezet megalapításának. A megyei kulturális intézmények nem nagyon látnak át a megyehatárokon – kivételként említhető a Hargita és Kovászna megyei intézmények között nemrég elindult együttműködés. Civilekként éreztük, hogy Székelyföldön a közművelődés közös feladatokat és együttműködést kíván. – Mit tekint a legfontosabb feladatának ma a SZEME? – Mindenekelőtt azt kell kiemelni, hogy attól, mert Székelyföldön történnek dolgok, nem csak székelyföldiek. Óriási az identitászavar az emberekben. A demokrácia nyitottságában ránk zúdul a nyugati kultúra, amit nem tudunk kezelni, mert nincs szűrőnk. A demokrácia előtti kényszerhelyzetben a székely közösség védte a maga kultúráját. Ma már nincs kényszerhelyzet, amely a kultúra megőrzését kérné. Ma már az erőszakos nyugati kultúra igyekszik a tempót diktálni. Nem hiszünk a nyugati kultúra magasabbrendűségében. Már Samuel P. Huntington is megmondta, hogy letűnőben van a nyugati kultúra. Aki ezt követi, egy süllyedő hajóra kapaszkodik. Hígít a nyugati kultúra, s erőszakossága miatt veszélyeztetve érezzük a sajátunkat. Mi hisszük, hogy meg lehet fogalmazni a sajátos székely kultúrát. Nem azt hangoztatjuk, hogy hátat kell fordítani a nyugati kultúrának, hanem azt, hogy ezt meg kell szűrni. Identitásmegfogalmazásra van szükség, hogy ezen keresztül legyünk képesek integrálni a nyugati kultúrát. Ezt tekintjük az egyik legfontosabb feladatunknak.

– Hogyan valósul meg ez az identitásmegfogalmazás? – Ez egy hosszú folyamat, amely már 2007 tavaszán elkezdődött és ennek eredményeképpen született meg a Székelyföldi Közművelődési Koncepció (lásd a teljes szöveget a Vitafórum rovatunkban – főszerkesztő megjegyzése), amely még ma is vitaanyag. Ez egy értékrendszer, amely a székely kultúra eszszenciáját szeretné „tetten érni”. Ez lenne az a viszonyítási alap, az a szűrő, amelyen keresztül integrálni lehetne a nyugati kultúrát. A már említett Hargita és Kovászna megyeközi közművelődési intézmények és szakemberek találkozóján is elfogadták és támogatják. – Mi az elképzelés, hogyan fog e koncepció érvényesülni? Melyek a legfontosabb célkitűzések az érvényre juttatása érdekében? – Mivel egy reális igényre, egy keret, szűrő megfogalmazásának a szükségére ad választ e koncepció, az lenne a további feladat és elképzelés, hogy a kultúrigazgatók ennek a koncepciónak a tükrében készítsék el a regionális és helyi kulturális koncepciót. Ugyanakkor ennek a függvényében kellene kidolgozni, átvilágítani az összes székelyföldi fejlesztési stratégiát. Mindezt azért, hogy Székelyföld a maga sajátosságaival élő legyen, élő, fennmaradó kultúránk legyen. Persze, ez csak akkor tud megvalósulni, ha ez legalább annyira fontos az itt élő közösségeknek, mint nekünk. – Melyek a székely kultúra sajátosságai? – A székelyföldi kultúra a fenntartható fejlődés mintája lehetne, ha újra tudná magát fogalmazni, hiszen eleve magán viseli a manapság oly sokszor hangoztatott fenntartható fejlődés jegyeit. Sajátossága a természettel való együttélés. Azt is mondhatjuk, hogy a világ működésrendjére ráhangolódott kultúra, szer-

civil fórum

ves kultúra (embert és természetet egységében kezeli). A népi kultúrára kellene alapozzon, de úgy, hogy a mindenkori jelenkorral napirenden van, lásd példaként erre Tamási Áron, Nagy Imre életművét. Egy további jellemzője a magyar nyelv sajátos használata. A székely ember nyelvhasználatában nemcsak kommunikál, hanem mélyebb síkokat, a dolgok mélyebb összefüggéseit is sejteti. Kiemelendő a székely falvak önellátó jellege. Sajnos, ma nem érték az, ha valaki önellátó, hiszen a nyugati kultúra szereti kiszolgáltatottá tenni az embert a sokféle szolgáltatás révén. De nekünk még megvan a tudásunk arra, hogy önellátók legyünk.

A székely kultúra közösségalapú. Hite nem a pénz, nem tárgyiasult formában jelenik meg. – E koncepció érvényesülésének melyek a konkrét lépései? – Az első próbakő a Székely Kultúra Napja, melyre 2008. szeptember 22-én, Tamási Áron születésnapján kerül sor. A szervezésben kiemelt szerepet vállalt a Kovászna Megyei Művelődési Központ és a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ. Erre nem egy központi szervezés keretében kerül sor. Bárki csatlakozhat ehhez az ünnepléshez a saját településén zajló rendezvénnyel, mely a koncepcióban foglalt értékek megőrzése érdekében, a székely kultúra jegyében szerveződik.

Közösség és mûveltség – a lélektõl a földig a közösségen át – Székelyderzs Elöljáróban Mielőtt bárki a közművelődéssel akar foglalkozni, arról írni, vagy róla beszélni, stílszerű, ha Leonardo da Vinci tanításával vág neki a feladatnak: „Semmi sem keletkezik olyan helyen, ahol nincs érző, tenyésző vagy értelmes élet…” Ennek ismeretében elkezdheti feljegyezni magának a közösségi élet szervezésének lehetséges aspektusait: 1. A közösség iránti szeretet és tenni akarás úgy, hogy nem társul hozzá semmiféle háttértudás. 2. A közösségszervezési háttérismeretek megléte úgy, hogy hiányzik a közösség iránti lángolás és szeretet. 3. A közösség iránti szeretet úgy, hogy társul hozzá a szervezés információs hátterének elsajátítása. A szeretet(t)közösség életéért és annak fejlődéséért fáradozó ember előbb-utóbb kénytelen rákapcsolni a közösség iránti szeretetre egy információs hátteret, amely a szeretet(t)közösség szervezésében segítséget nyújt(hat) számára. Ebben az információs háttérben a szeretet(t)közösség művelődő, műkedvelő és alkotó célú tevékenységét KÖZMŰVELŐDÉSNEK nevezik.

Mi a közművelődés? A közművelődés két tényező meglétét feltételezi: a közösségét és a műveltségét. A descartesi logikai modell alapján a fenti meghatározásból az is adódik, hogy a szeretet(t)közösség

élete, fejlődése, művelődése akkor telmező Kéziszótár segítségével megvalósul meg, ha közösség tud lenni található, hogy a közművelődés a és műveltséggel rendelkezik. kultúrának egy árnyalt jelentése: A közösség-lét meghatározás jelKultúra = földművelés, művelt telegű kifejeződését József Attila Ha- rület, termelés, ültetvény; lelki élet, zám című versében találjuk: „(...) (köz)műveltség, művelődési kör. amiből eszméletem, nyelvem / szárKulturális = művelődési, hagyomazik s táplálkozni fog, / a közös- mányokkal kapcsolatos. ség...” A műveltségA kultúra latin meggel való rendelkezés nevezése (colere) pelényegre törő meghadig ezt üzeni: gondozA közmûvelõdés tetározását Czakó Gáni, ápolni, művelni. hát nem csupán bor fogalmazta meg: A fentiek összeszervezés, progra „(...)a művelésben az foglalásaként: a közmok lebonyolítása, ember a szeretet viművelődés progradátumok egyezteté lágtörvényét (Dante) mok lebonyolításán hajtja végre.” túlmutató jelentéstarse, számlák kifizeté A közművelődés talma magába foglalse, kellékek biztosítehát nem csupán szerja az eszméletet, atása... A közmûvelõvezés, programok lenyanyelvet, szeretedésnek van egy mábonyolítása, dátumok tet, földművelést, lelsik, mélyebb töltetû egyeztetése, számlák ki életet, hagyomákifizetése, kellékek nyokat, gondozást, vetülete, amelyben a biztosítása... A közápolást. közmûvelõdés lénye művelődésnek van ge megtalálható. egy másik, mélyebb A közművelődés Minden más csak töltetű vetülete, amelyszíntere ennek kiegészítése, ben a közművelődés A művelődés közösszolgája. lényege megtalálható. ségi színtere, a műveMinden más csak enlődésszervezést oktanek kiegészítése, szoltó információs anyagája. gok fogalomtárának behatárolása szeAhhoz, hogy a mélyebb töltetű rint „a helyi lakosság közművelődési vetület érthetővé váljon, szükséges tevékenységének biztosítása érdekémég tovább értelmezni a közművelő- ben – önkormányzati fenntartásban dés jelentésváltozatait. Ebben az ér- vagy közművelődési megállapodás telmezési folyamatban a Magyar Ér- alapján – működtetett, erre a célra al-

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

kalmassá tett és üzemeltetett, adott helyen rendszeresen működő létesítmény (helyiségegyüttes, épület).” Kevéssel ezelőtt tettem láthatóvá, hogy a közművelődés a kultúrának egy árnyalt jelentése. 1936-ban veti papírra József Attila a korszak azóta is uralkodó jellemvonását: „A kultúra / úgy hull le rólam, mint ruha / másról a boldog szerelemben” (Nagyon fáj). Amikor az emberről leválik, akkor már beszorítható egyetlen terembe, intézménybe, létesítménybe. Amikor az ember része a kultúrának/kultúrtájnak, akkor a közösségi lét és a műveltség nem szorítható falak közé. Akkor színtere minden olyan hely, ahol eszmél; ahol anyanyelvén szólhat; ahol megtapasztalja, hogy „(...) aki a szeretetben marad, az Istenben marad” (1János 4:16); ahol testi, lelki és szellemi valóját gondozzák; ahol életté művelheti a földet; ahol megélheti és ápolhatja hagyományait.

Székelyderzs közművelődésének tevékenységi rendszere Eszmélet és anyanyelv Az önkormányzat fenntartásában és igazgatásában működik a művelődési ház, amely helyet ad a falu óvodájának és könyvtárának. A könyvtárat a benne működő teleház által klubként is használják. Az Unitárius Egyházközséggel együttműködésben a teleház az Erdélyi Magyarok Törökbálinti Egyesülete és a Progress Alapítvány támogatásával alakult meg és működik. Az iskola háttértámogatására hozták létre a Pro Derzs Ifjúságáért Alapítványt, amely Bükk-Makk Tábor néven minden nyári szünetben szabadidős és hagyományőrző tábort szervez a helyi és az elszármazott gyermekeknek, fiataloknak.

Lelki élet A lelki élet középpontja a templom, a közösség több évszázados megszentelt helye. Az istentiszteleteken és szertartásokon keresztül az emberi életszentség pillanatai a templomhoz kötik a helyieket, az utóbbi időben pedig egyre inkább zarándokhely lett. A többszínterű kultúra elvárásainak megfelelően a lelki élet sem szorul kizárólag a templom területére. A bibliaórák, imaestek, vallásórák és egyháztársadalmi tevékenységeken keresztül jelen van a mindennapi családi életben is. Az Unitárius Egyházközség minden vasárnap gyermekházat működtet, vasárnapi iskola néven. Ennek tevékenységi köre a nyári szünet idején evangéliumi gyermekhét keretében foglalódik össze.

Szöveg nélkül

„A kulturális centrumoktól távol eső térségekben, a kis lélekszámú községek nagy részében a művelődési ház adja az egyetlen akármilyen, de élő, a személyes részvételen alapuló lehetőséget a művelődésre, a kulturált szórakozásra.” (Felnőttoktatási lexikon – művelődési ház – Harangi László) A meghatározáshoz egyetlen kérdést kell hozzátennünk: a még viszonylag rendtartó székely település vagy egy urbánus társadalom tekinthető kulturális centrumnak? Jómagam a kultúra centrumának kizárólag azt tudom tartani, ahol az ember szerves része és nem külső szemlélője a közösségi létnek és műveltségnek. Ilyen szempontból Székelyderzs átmenet a centrum és a távol eső térség között. Városközelisége elszívja belőle az erőt, az életet, a jövő reménységét; a visszamaradt űrt a globális rendszerben működő urbánus társadalom kultúra és művelődés címkével ellátott hulladékával igyekszik betölteni. Ez a határhelyzet arra készteti a felelősen gondolkodókat, hogy szervezkedjenek, nézzenek szembe a kihívásokkal és tartsák életben a közművelődési programok lebonyolításán túlmutató jelentéstartalmát. Az inkább centrum-irányba mutató kultúra kihívása, hogy önkormányzati–civil–egyházi összefogással Székelyderzs legyen az a hely, ahol „érző, tenyésző vagy értelmes élet” által a közösség műveltsége a „szeretet világtörvényét hajtja végre”.

Könczey Elemér rajza

Székelyderzs – a közművelődés színtere

Önkormányzati, civil és egyházi együttműködéssel jött létre a község havilapja, a Végvár. Önkormányzati, civil, iskolai és egyházi összefogással 2004-től minden esztendőben megrendezik a falunapot. Mivel a falut vártemploma teszi nevezetessé, a könyvek, reklámanyagok kiadása az unitárius egyházközségre hárul. Ezt a feladatot pályázatok útján oldja meg, oly módon, hogy a projekt megvalósításában civil szervezetekkel köt együttműködést. Ilyen egyházi-civil együttműködéssel jelent meg ebben az esztendőben egy háromnyelvű reklámanyag (magyar–román–angol) a templomról és a faluról; egy könyv, amelyben a még fellelhető festett bútorok mintakincse jelent meg és egy interaktív CD, amely fényképek, szövegek, kisfilmek segítségével a falu értékeit leltározza.

Ahol a testet gondozzák Az önkormányzat támogatásával működik a faluban a Caritas otthoni beteggondozói szolgálata. Fontosságát egyetlen statisztikai adattal támasztom alá: a 600 lelkes település 10%-ának életkora meghaladja a 80 esztendőt. Már az 1980-as évek öt éves tervében szerepelt a falunak önálló orvosi rendelő építése. Ez a terv 2007-ben valósult meg. Az Unitárius Egyházközségnek a falu központjában található ingatlanjában egyházi, önkormányzati és civil együttműködéssel sikerült kialakítani egy EU-normáknak megfelelő orvosi rendelőt.

Ahol életté művelik a földet Bár a település nagy része földművelésből és állattenyésztésből él, háttérként csupán a közbirtokosság

civil fórum

tud segítségükre lenni. Az önkormányzat és a közbirtokosság összefogásával 2007-ben sikerült megnyerni egy olyan pályázatot, amely közel 200 hektáron támogatja a tájrehabilitációt.

A hagyományok megélése és ápolása Székelyderzs legjelentősebb hagyománya a vártemplom bástyáiban szalonnatárolási rend, illetve a templomkertben elhelyezett hambárokban történő gabonatárolás. A vi-

lágon egyedüliként, ez a hagyomány ma is élő szokásrendje a településnek. Egy másik évszázados hagyománya a jégverés napi határkerülés, amelynek 2007-ben sikerült visszaállítani a régi formáját. Viseletbe öltözött asszonyok, férfiak, fiatalok zsoltárt énekelve és imádkozva kerülik meg a falu határának egy részét, hogy a Gondviselő segítségét kérjék. Székelyderzsben tájház és helytörténeti gyűjtemény is található. A

tájházat magánjellegű kezdeményezésként és gyűjteményként a helyi panzió tulajdonosa működteti; a helytörténeti gyűjtemény az Unitárius Egyházközség gondozásában a vártemplom területén talált otthonra.

Demeter Sándor Loránd Székelyderzsi unitárius egyházközség – lelkész e-mail: segithetek@vipmail.hu

A népmûvészet szerepe az identitás megõrzésében

folklór vagy népi kultúra a nagyobb alkotásait” – írja Ortutay nép szellemi életének meg- Gyula. nyilvánulása szóban, zenei A népművészet vagy népi díszítőformában vagy tárgyakon, mesék és művészet úgy került be tudatunkba, hiedelmek, dalok és táncok, versek és akár a szülőföld, ízlésvilágát úgy balladák formájában. Sajátos alkotás- szívtuk fel, mint az anyanyelvet, így módjában a hagyományozódás a leg- lehetett nemzetiségi önismeretünk és fontosabb törvényszerűség, mint a öntudatunk része. népi ízlés kifejezője, a közösség szimAzonban a paraszti életforma válbolizált jelrendszerének összessége tozásával párhuzamosan megváltonyelvben, magatartásformákban, tár- zott az emberek viszonya a népműgyiasult világban. vészet egészéhez, felA népi kultúra műbomlott a régi rend, a vészi módszerének atárgyakhoz való viA népmûvészet akár lapja a jártasság és szonyulás. Az új ia jövõ alapja is le gyakorlatiasság, amirányzatok már népi het, mivel nem csuben a hagyományosiparművészetről bepán romantikus ha ság dominál az eredeszélnek. Mindennek zafiságunk, hanem tiség fölött. Az egyéni ellenére Erdély – mint alkotást a közösségi a történelemben oly egészséges nemzet befogadásnak kell kösokszor – saját útján tudatunk része, vetnie, másként megszeretne járni, az új alapvetõ nemzetisészűnik folklór lenni, elfogadásával párhugi sajátosságok az egyéni mű sorsára zamosan a régi alkomegtartását és fejlõjut, kiesik a népi műtására szeretné buzdését biztosíthatja. veltség világából. dítani a legtöbb alko„Az alkotás alaptót, mert Malonyai Segít magyarnak jában szembeszállás Dezső szerint „újra és lenni és maradni, az élettel és a környeújra fel kell fedezni a gyökerei mélyek és zettel, egy magasabb hagyományt, a többaz egész nemzetre világ vágya és igénye értelműt, a büszke vonatkoznak. s a magasabb emberi múltat idézőt, a szenkifejezések lehetősétet, hogy fölébressze ge. Ezen a ponton értaz elveszett mezőt, az hető meg s itt kényszeríthet bennün- elmúló falut.” ket a minden művészi alkotásnak kiAz etnikai közösség mindig nyeljáró tiszteletre, mert ezt is hagyo- ve, folklórja és más jellemzői révén mány, tehetség és szenvedés szente- különbözteti meg magát a tőlük eltéli meg, mint az emberi szellem leg- rőtől, az idegentől. Ezért tevékenysé-

günkben fontos a közösséghez, a magyarsághoz való tartózás érzése, mert az etnikai és néprajzi identitását az alkotás szabadságára való hivatkozással feladó alkotó egy másik identitáshoz vagy a semmihez közeledik, de mindenképpen lelki és szellemi elszegényedéssel jár. Miért oly nagy érték a népművészet és miért alapja nemzeti kultúránknak? Mert egy nemzet gondolkodásmódja, kultúrája, tapasztalata alkotta, csiszolta. Minden idegszálunkkal kapcsolódunk évezreden át letisztult tapasztalatainkhoz, népi hagyományainkhoz. Ami hagyományos, az régi ugyan, de feltűnően emberibb, mert sok évezredes történelmünkben bizonnyal minden megtörtént, őseink mindent megtapasztaltak, köztük számos olyant is, amelyek a legmodernebb időkben is változatlanul igazak, örök emberi igazságok. A világnak, a magyar kultúrának ma is szüksége van az ilyen hasznosítható népi bölcsességre. Az alkotásokat nem művészi ábránd, nem üres szenvedély szülte, hanem a használati értékteremtés szükségszerűsége. A népművészet akár a jövő alapja is lehet, mivel nem csupán romantikus hazafiságunk, hanem egészséges nemzettudatunk része, alapvető nemzetiségi sajátosságok megtartását és fejlődését biztosíthatja. Segít magyarnak lenni és maradni, gyökerei mélyek és az egész nemzetre vonatkoznak.

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

A népi kultúra egy felelős cselekvéstudat, az értékmegőrzés kötelezettsége, a magyar kulturális közösséghez való tartozás érzésének megőrzése, amely a modern világ számos romboló hatásának van kitéve, amelyek aláássák sajátos nemzeti-népi kulturális identitásunkat. Erre hatékonyan csak a hagyományainkban megtestesülő kulturális sajátosságaikkal válaszolhatunk. Félelmetes ellentmondás van abban a lehetőségben, hogy megőrizzük őseink kultúráját, hagyományait, mégsem tesszük azt teljes szívvel. A hagyományaiban bomlásnak indult közösségekben kevesen vállalják az őrzők szerepét. Igazi szakmai tudást igénylő tevékenységünkbe feltűnően kevés értelmiségi kapcsolódik bele. A közművelődés – mint közösségfejlesztő tevékenység – fontos a települések jövője szempontjából is. Ennek a helyi közművelődési tevékenységnek része a népművészet, ebben akarunk egyleteink révén részt venni és felelősséget vállalni. A tárgyi népművészetet ilyen értelemben közügynek gondoljuk, és hasznosnak véljük ezt elmondani. Eredményeinknél csak gondjaink nagyobbak. És mégis tenni kell. „Ha a nemzet vagy a nemzeti kisebbség nem tételezné létezése értékességét és fejlődésének távlatait, önmagát veszítené el. Azt is mondhatjuk, hogy a kissebségeknek a saját civil társadalmuk: egzisztenciális kérdés.” (Fábián Ernő)

Az élet hozta létre a szövetséget A Romániai Magyar Népművészeti Szövetség létrehozásának gondolata az egyletekbe, alapítványokba tömörült népi alkotók további szerveződésének szükségességéből született. Olyan szakmai védőrendszer ez, amely a félévszázados politikai szorításból kiszabadult nemzetiségi kultúra saját stratégiáját akarja meghatározni és kifejleszteni. A szövetség 1995-ben 3 egyletből és annak 89 tagjával alakult, célja: – az erdélyi magyar tárgyi kultúra értékeire és eszméire épített hiteles kézműves- és népművészeti tevékenység szolgálata; – érdekképviselet vállalása intézmények és a hatóságok előtt; – szakmai fórumok, alkotótáborok, kiállítások, vásárok szervezése; – a tagok alkotói tevékenységének értékelése, értékrend felállítása és különböző címek odaítélése.

„Az RMNSz léte és eszmeisége meszsze túlmutat a formaságokon. Olyan szerepet tölt be, amelyre nemcsak szakmai, hanem etnikai vonatkozásban is szükség van a népművészet továbbélése érdekében. Ilyen szövetség Székelyföldön még soha nem volt. Ezért az RMNSz nem folytatója semmilyen előzetes szervezkedésnek, mozgalomnak. Az RMNSz előremutat az erdélyi magyar népművészet továbbéltetésében. Határait a népművészeti értékekben jelölhetjük meg.” (Dr. Kardalus János)

szervezete tagja a szövetségnek, helyi hagyományai pedig alapját képezik a magyar népművészetnek.

Az RMNSz kihívásai a mindennapokban

Szinte valamennyi civil szervezet alapszabályában benne van a népi kultúra megőrzésének lehetősége, mégsem tudunk kellően együttműködni a cél érdekében sem helyi vagy regionális, sem országos szinten. Minden kötődésünk, vonzódásunk ellenére sem tudunk az igények, sőt a lehetőségek szintjén Csak az alulról ésem együttélni saját pülő közös cselekvémagyarságunkkal. A A kultúránkat nem sek teszik működőkéSzövetség felelősséget ö r ö k ö l h e t j ü k , e z é r t pessé az önszervezőérez a magyar tárgyi újra meg újra meg déseket, egyleteket. A népművészeti hagyokell tanulnunk az Romániai Magyar Népmányok továbbéltetéművészeti Szövetségeleink által megte sért, és abban a renek e sorok írásakor ményben munkálkoremtett kultúrkin 20 egylet a tagja, amedik tovább, hogy a nécset, legfõképpen a lyek részben jogi szepi kultúrát zászlajára nemzetiségi közösmélyiséggel rendeltűző hazai kulturális ségünk hagyomá keznek, de vannak intézményrendszerrel nyos értékeiben gyökevés tagot számláló, előbb-utóbb valós együtta szórványmagyarkerezõt, amely működés jön létre. ságban létező csoporA kultúránkat nem egészséges válasz letok is. A helyi szerveörökölhetjük, ezért újhet a mindent egy zetek tagsága megköra meg újra meg kell beolvasztó világnak. zelíti a négyszázat. tanulnunk az eleink A magunk sajátos által megteremtett eszközeivel és szekultúrkincset, legfőrény lehetőségeivel élve szeretnénk képpen a nemzetiségi közösségünk hozzájárulni a romániai magyar népi hagyományos értékeiben gyökerealkotók azonosságtudatának erősíté- zőt, amely egészséges válasz lehet a séhez, hogy bátorsággal, büszkeség- mindent egybeolvasztó világnak. gel és hagyományaik iránti felelőségIgen fontos, hogy minden egyesügel vállalják magyarságukat, hogy letben, hagyományőrző csoportban intenzíven megéljék azt. az egyén megélheti az együvé tartoA helyi szervezetekben még több zás közösségi élményét, és így lelkiisaktív résztvevővel, a kezdetekre jel- merete szerint tehet népi hagyomálemző lelkesedéssel nyilván eredmé- nyos értékeink megmentéséért, anyesebbek lehetnénk, de a mi dol- mely voltaképpen mindnyájunk kögunk a valós helyzetben megoldáso- telessége és felelősége volna. kat keresni és találni, amelyeknek Mindig büszkén hittük, hogy Ergyökere a helyi kezdeményezés kell délyben az élet hagyományainkhoz legyen. ragaszkodó alkotótevékenységre kényA Székelyföld tömbmagyarságá- szerített. Dr. Kardalus János is vallotban élők szervezeti életében is van- ta, hogy minden erőnkkel a népi alnak gondok, de igazi nehézségekkel a kotások hagyományos voltát kell szórványmagyarságban találkozunk. hangsúlyoznunk az iparművészeti Az önszerveződés kezdetein túl tendenciákkal szemben, mert ez felel végre el kellett indulni a nagykorú- meg Erdély szellemiségének, az ersodás útján. A szemléletváltásnak je- délyi kultúrának. lentős szerepe lesz az önszerveződési Dr. Balázs Lajos pedig így fogalfolyamat alakulásában, amit úgy le- mazott: „A népi kultúrának egy jehet kifejezni, hogy egy alkotó nem lentős része ma is parázs, amely beközvetlenül a szövetségnek tagja, ha- építhető a modern világszemléletbe, nem egy olyan civil szervezetben te- kifejezheti az elidegenedett modern vékenykedik, amely révén fontosabb ember lelkiségét, megújíthatja a nemlesz a helyi hagyományok védelme, a zeti műveltséget, védelmet nyújthat a táji jelleg, esetleg kisrégió. Ugyanak- globalizáció kultúrákat homogenizákor természetesnek tarja, hogy helyi ló vírusa ellen.”

civil fórum

Közösségeink körében a közművelődés formái erőteljesen kötődnek az aktív tevékenységekhez, hiszen mi vagyunk a tárgyi népművészet alkotói, cselekvő megvalósítói a hagyományos kultúrának. A tárgyi népművészek, mint kulturális örökségünk védői, szervesen illeszkedhetnek a napjaink társadalmi folyamatainak fontos részét jelentő öntevékeny közművelődésbe. Ma is őrizzük az Erdélyben korábban lángot gyújtó emberek eszméjét, mint a kalotaszegi Gyarmathy Zsigánéét, vagy a marosvásárhelyi Bandi Dezsőét, aki az 1960-as években Székelyföldön több mint ezer tagot számláló 170 alkotói kört irányított, Varga Károlyét, aki Csíkszeredában a művészeti népiskolában élesztette a hagyományokat több mint félezer népi faragóban, dr. Kós Károlyét, akinek munkássága máig hatóan segíti a gyakorló népművészeket is. Gyakran halljuk, olvassuk, hogy a kultúrára, a közösségekre nagy szükség van, mert a társadalom mozgatórugói, azonban a mindennapokban rendkívül ellentmondásos képet látunk. Hiányát érezzük a közösségszervezés módszertani ismereteinek. A néphagyomány ma még nem foglalja el méltó helyét a romániai magyarság közművelődési életében. Nálunk a hagyomány még ott van a

hiuban (padláson), a fészerben (gazdasági épületben), az emberek ujja begyében, ott lappang a lelkekben és új életre vár. Hagyományőrzők, népi alkotók igazi hivatása, hogy életre keltsék. Az egykori hagyományos életmód hiányában a tudás átadásnak intézményesített rendszerét kell kialakítani, mivel a közművelődési intézmények eddig még nem vállalták fel a gyakorló népművészek oktatását, amelynek alapeleme lehetne a tárgyi népművészeti alapismeretek oktatása az elemi iskolákban, helyi minták alapján. Úgy véljük, hogy azért kap fokozott szerepet öntevékeny szerveződésünk, mert ahol van intézményi háttere a közművelődésnek, ott rendszerint mostohán kezelik a tárgyi népművészetet vagy csak kirakatszerephez juttatják, illetve ahol hiányzik az intézményi háttér, ott nagyobb mértékben érvényesül a kisebbségi sorból következő háttérbe szorítottság. Félelmetes ellentmondás van abban a lehetőségben, hogy megőrizzük őseink kultúráját, hagyományait, mégsem tesszük azt teljes szívvel. Ma már nagyon is egyértelmű, hogy együttműködés nélkül, magányos lovasként semmit nem lehet elérni a közösségért végzett munkában. A kissebségi lét, hangsúlyosab-

ban a szórványmagyarság körülményei mindennap igazolják az együttműködés szükségességét. Azt tapasztaljuk, hogy elvileg már együtt, gyakorlatban azonban még magunkra hagyottan próbálunk tenni közösségünkért. Nehéz úgy gondolkodni a tárgyi népművészek ügyéről, hogy a legfontosabb események és gondolatok ne kapjanak kellő nyilvánosságot, hogy továbbgondolásra késztessenek, cselekvésre buzdítsanak. Ezért tovább kell fejlesszük honlapunkat, egész információs rendszerünket. Tevékenységünkben fokozottan érvényesül az öntevékeny civil ember és a szakmai tudását alaposan ismerő alkotó ember egymást kiegészítő és egymást kölcsönösen befolyásoló hatása. Amilyen mértékben tudunk hagyományos kultúránk cselekvő megvalósítói lenni, ezáltal az elmúlástól megóvni, olyan mértékben lesz ez a megtartó hagyományunk, közösségünk összetartását szolgáló, bennünket védelmező kulturális örökség.

Szatmári Ferenc Romániai Magyar Népművészeti Szövetség – elnök e-mail: rmnsz@kn.ro

A szakma becsülete Helyzetkép az erdélyi magyar (nép)táncmûvészetrõl1

ezdjük az elején a tények felsorolásával: Erdélyben jelenleg öt hivatásos2, azaz professzionális státusú, többtucatnyi műkedvelő, azaz amatőr hagyományápoló, illetve egyre több hagyományőrző falusi táncegyüttes működik. (Az utóbbi két kategóriáról pontos számadat, hivatalos felmérés nincs, a részadatok összegzése ez idáig nem történt meg.) Ezek az együttesek előadásokat tarta-

nak, fellépnek különböző fesztiválokon és találkozókon, „vendégszerepelnek”, tevékenységüket rendszeresen jegyzi a média. A közönség megtapsolja őket, a közvélemény, s ezen belül az elit egy része viszolyog tőlük, más része, s ezen belül szintén az elit is, lelkesedik értük, de természetesen mindez csak a köz-, s nem a nyomtatott vélemény szintjén, legnagyobb részét pedig teljesen hidegen hagyja,

magyarán nem érdekli. Általában élvezik a hivatalos diskurzus támogatását, működésük szerves része az etnikus kultúrpolitikának. Ilyen keretek között néhány ezer gyermek, fiatal és kevésbé fiatal „néptáncol” ma Erdélyben. Van, aki pusztán csak lelkesedésből, van, aki anyagi megfontolásból, van, aki más érdektől indítva, van, aki nem tudja miért, s van, aki mindezekért együtt. Az összkép

Jelen írás eredetileg A Hét folyóirat II. új évfolyam, 2004. szeptember 2-i, 33–34. számában (18.), valamint Könczei Ádám – Könczei Csongor: Táncház. Írások az erdélyi táncház vonzásköréből (Kriza Könyvek 24. Kolozsvár, 2004: 93–96.) című kötetben jelent meg. (A cikkben felvázolt helyzetkép a szerző szerint ma is érvényes. – szerk. megj.) 2 Alakulási sorrendben: Maros Művészegyüttes, Háromszék Táncegyüttes, Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, Udvarhely Néptáncműhely, Nagyvárad Táncegyüttes. Új, 2008-as fejlemény a Szatmár Megyei Tanács döntése, amely alapján jelenleg Szatmárnémetiben alakul a hatodik ilyen típusú együttesünk. 1

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

összetett: színpadjainkon az akár ját kulturális életének használt és lór egyik ága, a saját közegében népadatközlőnek tekinthető hagyomány- szerves részeként ismeri, azt még tra- művészet. Alapja, forrása és ihlete leőrző falusi táncostól az infantilizmus dicionális közvetítéssel örökölte, az- het művileg szerkesztett táncelőadáhatárát súroló, rosszemlékű népies- az nem „betanított” vagy „felélesz- soknak, de pusztán önmagában nem kedésen keresztül a tett” kulturális örök- tekinthető színpadi táncművészettáncházak hatására ségként éli meg. Aki- nek. Ezért fontos kimondanunk: ha„vissza a gyökereknek a tánc elsősorban gyományos közegén kívül a „nép... az tekinthetõ hahez” igényen át el egéegy anyanyelvi szin- táncművészet” nem létezik, nem légyományos adatköz szen a fejlett tánctechten ismert hagyomá- tezhet, a tánc, a mozgás színpadi, előlõ táncosnak, aki nikát igénylő táncjányos nemverbális rep- adó-művészeti megnyilatkozása tánckultúráját a sa tékokig sok minden rezentációs rendszer, vagy táncművészet, ha ennek egyeteelfér. Láthatunk szerés nem színpadi meg- mes ismérvei érvényesülnek, vagy ját kulturális életé kesztett és kevésbé nyilatkozás (még ak- dilettáns próbálkozás… De akkor benek használt és szerszerkesztett, jó ötletekor sem, ha idős korá- szélhetünk-e erdélyi (romániai) maves részeként ismeri, ket tartalmazó vagy ra az említett, lelkese- gyar táncművészetről? Egyáltalán leazt még tradicionális elherdáló előadásodő elit megszoktatta hetséges-e kizárólag az ún. „néptáncközvetítéssel örököl kat, tematikus és tévele a reflektorok fé- együtteseink” működése és produkmától, sőt olykor manyét), tehát aki képes ciói alapján – a (még?) nem létező erte, azaz nem „beta gától a tánctól is men„táncos anyanyelvén” délyi (romániai) magyar balett- és nított” vagy „fel tes, jó és rossz koreogkommunikálni tradi- kortárs modern táncművészet teljes élesztett” kulturális ráfiákat, vagy nem cionális közegében. hiányában – erről a művészeti ágról örökségként éli meg. (vagy csak részben) És csakis, a kommuni- értekezni? koreografált táncokációhoz szükséges A válasz egyszerű: alkalomszerűlást. Ez tehát a jelenleadó-vevő párosokat en igen, általában nem. Igen, ha az gi tényállása az erdélyi magyar nép- tartalmazó saját közegében! Ennek említett (nép)táncegyüttesek némely táncos életnek, mozgalomnak, művé- fel nem ismerése vezet a néptáncot kiemelkedő előadását nézzük. Nem, szetnek… színpadi előadóművészetként is érté- ha a többit. S főképp nem, ha a szakDe beszélhetünk-e egyáltalán er- kelők egyik alaptévedéséhez: amikor képzés helyzetét elemezzük. Mert délyi (romániai) magyar „néptánc- a hagyományos néptáncot – kiemel- gyakran hangoztatjuk: nincsenek művészetről”? Mielőtt válaszolnánk ve saját természetes közegéből – szín- szakembereink. Való igaz: a szerena felvetett kérdésre, szükséges tisz- padra állítják, s úgy szemlélik, mint csés esetben lelkes és tehetséges autotáznunk a néptánc és a színpadi tánc- egy táncelőadást, elfelejtik, hogy en- didaktizmus nem pótolhatja a szakművészet viszonyát. A jelenlegi ma- nek és a színpadi előadóművészet- képzést. (És akkor a mindent átszövő gyar néprajzi szakirodalomban – és a nek funkciói eltérőek, tehát a hagyo- dilettantizmusról, az önjelölt „táncköztudatban is – az, amit „néptánc- mányos néptáncot nem lehet színpa- oktatók”, „koreográfusok”, „szakemnak” neveznek/nevezünk, az a XIX. di előadóművészetként szemlélni! berek” ártalmas tevékenységéről még század végére kikristályosodott köA táncművészet egy nem beszéltünk.) Közzép-kelet-európai paraszti tánckultú- komplex művészeti ág: tudott, hogy mai vilárára vonatkozik. Ezt a hagyományos egynemű közege az gunkban minden mű... hagyományos könéptánckultúrát próbálják néptánce- emberi test időben (álvészet megfelelő szakzegén kívül a „nép gyütteseink színpadi megformáltság- talában zenekísérettel) képzésen, mindenfétáncmûvészet” nem ban közvetíteni, egyszerre – paradox és térben kifejtett mozle szakképzés pedig létezik, nem létez módon – megőrizni és feldolgozni, gása. Színpadi előadóintézményesített oktehát ez képezi működésük tárgyát. művészetként ennek a tatási rendszeren ahet, a tánc, a moz De hogyan kapcsolódik a hagyomá- „mozgásnak” megnyillapszik. Ameddig higás színpadi, elõnyos néptánckultúra a táncművé- vánulási formái a tuányoznak szakiskoláadó-mûvészeti meg szethez? Pesovár Ernő írja, hogy a datosan – különböző ink, esetünkben műnyilatkozása vagy néptánc „a tágabb értelemben vett tánctörténetileg kifejvészeti táncszakiskotáncmûvészet, ha folklór egyik művészeti ága, amely- lesztett előadóművéláink, táncintézeteink, nek tartalmi és formai jegyeit a min- szi mozgásnyelvekből addig nem rendelkeennek egyetemes is denkori nép fogalmába tartozó társa- – szerkesztett kompozünk képzett táncmérvei érvényesül dalmi rétegek és csoportok változó zíciók, azaz koreográművészekkel. Amednek, vagy dilettáns tudatrendszere és esztétikai normái fiák. Egy ilyen mozdig nincs Táncművépróbálkozás… határozzák meg”.3 Ezek szerint a ha- gásnyelvnek lehet forszeti Főiskolánk, adgyományos néptánc, mint a népmű- rása a hagyományos dig nem lesz képzett vészet egyik ága, színpadon csak ak- néptánc is, erre a napkoreográfusunk, kor tekinthető művészetnek, ha azt jainkban felbomló/felbomlott közép- táncpedagógusunk. Sőt, szakmailag hagyományőrző adatközlők előadá- kelet-európai tánckultúrára az emlí- felkészült tánckritikusunk sem, aki sában láthatjuk. A tradíció és az au- tett működő néptáncegyütteseken kí- nem műsorfüzeteket szemléz, nem tentikusság hangsúlyos jelenléte eb- vül igen sok – igaz egyelőre túlnyo- csak a hagyományőrzésről és nemzeben a kontextusban igencsak fontos: mórészt magyarországi – kortárs ti öntudatunkról tud ömlengeni, haaz tekinthető hagyományos adatköz- táncművész is alapoz. Összegezve: a nem értő (értsd: táncos szaknyelvet lő táncosnak, aki tánckultúráját a sa- hagyományos néptánckultúra a folk- ismerő) és lényegi kritikának tud 3

Lásd Pálfy Gyula (szerk.): Néptánc kislexikon. Bp. 2001. 111-112.

civil fórum

hangot adni. És ameddig nem rendelkezünk rendszeres és igényes táncoktató-képző tanfolyamokkal (az elmúlt évek néhány lelkes kezdeményezése ez irányban igen kevésnek bizonyult), addig nem lesz minőségi műkedvelő táncéletünk sem. Mert például, ha nem rendelkezünk képzett táncpedagógusokkal, ki és mit tanít az iskoláinkban jelenleg terjedő „néptáncóra” fedőnév alatt? Ha nem rendelkezünk képzett táncoktatókkal, együttesvezetőkkel, mi a biztosítéka a szakmai fejlődésnek, konkurenciának? És nem utolsósorban: ha nem rendelkezünk képzett koreográfusokkal, táncművészekkel, beszélhetünk-e egyáltalán hivatásról, „táncművész” státusról? De egyáltalán – az érintettek szűk körén kívül – érdekli-e az erdélyi magyar társadalmat ez a kérdéskör? Beszélünk erdélyi magyar irodalomról, erdélyi magyar színjátszásról, erdélyi magyar képzőművészetről, erdélyi magyar zenemű-

vészetről… de erdélyi magyar táncművészetről? A hagyomány fontos. A népviseleti felvonulás is. Ihaj-csuhaj, a „népi táncikálás” amúgy is könnyű műfaj, ugyan már, hol itt a művészet? (És sajnos, az említett okok miatt, hol?) Meg amúgy is nagy a fogalomzavar: hogy is van? Most a táncházasokról van szó, nem? Nem, a táncház a hagyományos néptánc továbbélésének egy másik revival formája. Akkor, aki (nép)táncegyüttesben táncol, az nem táncházas? De lehet az is, ha eljár táncházba. (És milyen lehangoló, amikor adott esetekben egyenesen az érintett táncosok fejében történik ez az átfedésekből adódó fogalomzavar…) Világos, hogy a közvélemény számára nem tűnik fontos, mindennapi problémának azon emberek tevékenysége, akik jelenleg „táncolásból” élnek meg, akár foglalkozásképpen, akár fizetés-kiegészítő tevékenységként, vagy pályázataikkal elárasztják közalapítványaink kuratóriumait.

Pedig érdekelhetné, ha már közpénzekről van szó, hiszen jelenleg évente már több milliárd lej kerül eltáncolásra, hazai és magyarországi adófizetők pénzéből (gondoljunk csak az öt hivatásos együttes évi költségvetésére, meg az egyre több néptánctalálkozóra, fesztiválra stb.), mindenféle szakképesítés nélkül. És elsősorban közösségünk elöljáróit, döntéshozóit kellene érdekelje ez a helyzet: ezen a területen áttörést, gyökeres változást csakis oktatási szakintézmények alapításával és megszervezésével lehet elérni, s akkor volna reális esély, hogy néhány év múlva lehessen erdélyi (romániai) magyar táncművészetről beszélni. Mert többek között ezt kívánja a becsület is. A szakma becsülete.

Dr. Könczei Csongor Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (Kolozsvár) – néprajzkutató e-mail: tranzitcafe@yahoo.com

A második nekifutás A népfõiskolai mozgalom útja a magyar mûvelõdésben

ét évtizeddel az ún. rendszerváltás után tárgyszerűen megállapíthatjuk, hogy a népfőiskolák nem váltak a közművelődés, a felnőttképzés és a közösségépítés megkerülhetetlen tényezőivé, országosan elterjedt, mértékadó intézményeivé. Mondhatnánk, hogy ismét nem, noha a két világháború közötti másfél-két évtizednyi virágzás több eredményt tudott felmutatni a jelenleginél. Az összehasonlításban nem a számszerű adatokra gondolunk elsősorban, hanem arra, a főképpen parasztfiatalokra alapozott koherens nevelési, képzési rendszerre, amely kiemelte a népfőiskolai mozgalmat a műveltségfejlesztés – iskolai és iskolán kívüli – átlagmezőnyéből. (Miközben ma már csak irigyléssel tekinthetünk a klebelsbergi kultúrpolitika minőségére és nagyvonalúságára.) A minőségi többlet – amit ma hozzáadott értéknek szoktak nevezni – abban rejlett, hogy a népfőiskolai gondolat a nemzet felemelését kíván-

ta szolgálni. A móriczi „jobb polgárt, remtettek a saját falujukban, a belátjobb magyart”, a Német László-i ható tájhazában és az emelkedő nemkertmagyarország és a minőség for- zetben. Mert a hajdani csizmás diáradalma ideáinak jekok közül nem kevegyében. A „haza a masen váltak főiskolát, gasban” illyési gonegyetemet végzett ér[a klebelsbergi kul dolatát kezdte megtelmiségivé, tudóssá, túrpolitika] Úgy mûeleveníteni, gyakorlaművésszé, népbenvelte a helyi kultútilag, két kézzel felnemzetben gondolkorát, hogy közben építeni. Úgy művelte dó politikussá. Töra helyi kultúrát, hogy tént pedig mindez a európai távlatossáközben európai távlatrianoni országveszgot adott neki. Te tosságot adott neki. tést követő össznemhetséges parasztfia Tehetséges parasztfiazeti sokk lassú oldótalokból faluvezetõtalokból faluvezetődásának idején, a száket nevelt, akik pélket nevelt, akik példazad húszas éveinek daértékû közösséget értékű közösséget tevégétől, a harmincas remtettek a családban évektől, a szabadműteremtettek a csa és az egyházi gyülevelődési korszak leládban és az egyházi kezetben, a szomszédzárultáig. Nagyjából gyülekezetben, a ságban és a faluközöstehát másfél, két évtiszomszédságban és ségben. Mintagazdazed kollektív erőfea faluközösségben. ságot hoztak létre a szítései nyomán jukorszerű növénytertott el a mozgalom az mesztésben és állatintézményesülésig. tartásban, szövetkezetekben sokszo- Példaként említhetjük a sárospataki rozták meg erőiket. Magukhoz mél- református népfőiskolát, amely az tó, emberi léptékű környezetet te- ötödfélszáz éves Kollégium kebelén

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

belül jött létre 1935-36 telén, de már ’45-ben beköltözött a még romos Rákóczi Várba, mint a főiskola legújabban önállósuló kara, a felnőttképzés, szellemi műhelye – nagy reményekkel –, az öreg fa legfrissebb hajtásaként. A folytatást ismerjük. A negyvenes évek végére berendezkedő kommunista önkény egy tollvonással szüntette meg a népfőiskolákat, pontosabban egy kaszasuhintással tarolta le a szárba szökkenő mozgalmat. Egyidejűleg államosította az egyházi iskolákat, verte szét a NÉKOSZ-t és az Eötvös Kollégiumot, helyezte az alkotmány sáncain kívülre az öntevékeny közösségeket, társaságokat és civil szervezeteket. A népfőiskolai gondolat ugyan búvópatakként felfelbukkant a szellemi szesztilalom sivatagi évtizedeiben, de az óvatos rehabilitáció csak a nyolcvanas évek második felében kezdődött. Az elbizonytalanodó hatalom, illetve annak egyes „felvilágosult abszolutista” vezetői maguk segítették az újraélesztés első kísérleteit (pl. a Bács megyei Csátalján), mivel úgy gondolták: jobb résnyi szelepeket nyitni a túlfűtött kazánon, mintsem a robbanást kockáztatni. De az is lehet, hogy csak a sípra akarták irányítani a gőzt, a kerekeket hajtó dugattyúk helyett. Az első kísérletek mindenesetre, alkalmi TIT-előadássorozatokra emlékeztettek, azzal a – nem lebecsülendő – többlettel, hogy kényes és izgalmas témákat, a hatalom által nem nagyon kedvelt előadókkal vitattak meg. Ne felejtsük, hogy ekkor még a párt engedélye nélkül nem létezett legális társadalmi nyilvánosság. Így a Csipkerózsika-álmából lassan ocsúdó mozgalom erős hátszelet kapott a megélénkülő, össztársadalmi ellenállás igézetében. (Ma már arra az eufórikus állapotra is emlékeztetni kell, amely forradalmi változások előérzetét sejtette. Mindnyájan úgy gondoltuk: tektonikus társadalmi mozgások várhatók Hunniában. Ez aztán be is következett, bár nem úgy, és nem olyan irányban, ahogyan azt elképzeltük.) Néhány év turbulens, szellemi-politikai áramlatában született is több tucat népfőiskola (népfőiskolai tanfolyam, rövidebb, hoszszabb kurzus), elsősorban azokon a településeken, ahol ennek hagyománya volt. A mozgalom útjára indult. Magyar viszonyok közt egyedi és önálló történet lévén, külön elemzést igényelne a kilencvenes évek elején létrejött Lakiteleki Népfőiskola. Az első szabad választásokat megnyerő

Magyar Demokrata Fórum alapító elegáns kívülállásban jobb- és balolatyja – Lezsák Sándor – saját művé- dali kormányok egyaránt osztoztak. nek tekinthetjük elsősorban, akihez Támogatást azért hellyel-közzel ad számosan csatlakoztak az elmúlt két ilyen célokra, annál is inkább mivel évtizedben. Ahogyan az a népfőisko- 1997 óta erre törvényi kötelezettsége la hivatalos honlapján olvasható: „A van. A muzeális intézményekről, a Lakiteleki Alapítványt és Népfőisko- nyilvános könyvtári ellátásról és a lát Lezsák Sándor és felesége alapí- közművelődésről szóló CXL. törvény totta, tervezte és álmodta meg a ki- V. fejezete, amely a közművelődés filencvenes évek elején. Levelek ezrei- nanszírozásának és központi támovel mozgósították a Nyugat-Európá- gatásának alapelveit tartalmazza, a ban és a tengeren túl élő magyarokat, 91.§ 1.c. pontjában kimondja, hogy a hazai és helyi támogatókat szervez- minisztérium költségvetési fejezetétek, és több olyan nagyszabású vál- ben biztosítja a népfőiskolák támogalalkozást indítottak útjára (…), ame- tását. Mármost, hogy kiket és menylyek több tízmilliós nyeresége, a vi- nyivel, az mindig csak utólag állapítlág minden részéről érkező adomá- ható meg. A Kulturális Közlöny adanyok segítségével folyamatosan tai alapján tíz év alatt (1994 és 2003 épült a Lakiteleki Népfőiskola.” között) mindösszesen 2407 50 000 foValó igaz, hogy erintot juttatott a teljes zen a négyhektáros magyar mezőny száterületen ma egy omára. Ez éves átlagA szakmának kéne lyan mintaértékű népban 24-25 milliót jekidolgozni azokat az főiskola működik, alent, mely méltatlanul akkreditációs kritéri melyhez foghatót nemcsekély összeg, vallumokat, amelyek csak Magyarországon, juk be. A gyakorlatmegfelelnek a nép de Európában sem ban persze egy ideig igen találunk. Magam folyamatosan emelkefõiskolai hagyomá tucatnyi európai ordő támogatásról van, nyoknak és megvaszág hasonló intézméilletve volt szó úgy lósíthatók a mai tár nyeiben megfordulva 2005-ig. Ebben az évsadalmi viszonyok gazdagabb, vagy jobben 40 millióval száközött. Az akkredi ban felszerelt intézmolhatott a mozgaményt láttam ugyan, lom. A 2006-os költtált intézményeknek de sehol sem tapaszségvetés tárgyalásaviszont törvényben taltam azt az eredeti, kor felmerült az 50%garantált állami tá grundtvigi koncepcios csökkentés, illetve mogatást kéne ót élőben megvalósía támogatás megszünnyújtani... tani, amelyben egytetése. A parlament aránt fontos a kereszleszavazta a Kulturátény hitélet, a nemes lis Bizottság által japatriotizmus és a korszerű szakmai- vasolt emelt szintű költségvetést. Azság. Mondhatják – mint ahogy óta kaotikus állapotok uralkodnak, mondják is –, a társadalmi, politikai ma senkitől nem lehet pontosan megháttér, valamint a nagy egyházak tá- tudni a 2007. évi támogatás mértékét. mogatása nélkül nem működhetne Vessünk egy pillantást most mailyen színvonalon az intézmény. No, gára a mezőnyre, vagyis azokra a de mi akadályozza meg ugyanezen népfőiskolai szövetségekre, amelyek tényezőket, vagy a baloldalhoz kö- között felosztják a fentebb részletezelálló támogatókat, illetve magát az zett állami támogatásokat. A 2003. államot, hogy fenntartson más nép- évben a Magyar Népfőiskolai Társafőiskolákat, sőt e fontos felnőttképzé- ság, a Magyar Népfőiskolai Colsi intézmény egész hálózatát a jelen- légium és a KALOT Katolikus Néplegi határokon belül és azon kívül? főiskolai Mozgalom részesült 31, 8, E helyt érjük be most ennyivel a illetve 6 millió forintos támogatásLakiteleki Népfőiskola önállóságára, ban. Az Örökség Népfőiskolai Szömondhatnánk különállóságára vo- vetség azért maradt támogatás nélnatkozólag, és vegyük szemügyre a kül, mivel 2002-ben alakult. Az egyes kilencvenes évektől lassan bontakozó népfőiskolák ugyanis csak a szövetmozgalmat. Mindenekelőtt azt kell ségeknél pályázhatnak támogatásra, megállapítanunk, hogy az állam még amiből arra következtethetünk, hogy csak meg sem fontolta azt a lehetősé- a tagszervezetek érdekérvényesítő get, hogy hivatalos, költségvetésből képessége a szövetség vezetőségének fenntartandó intézményhálózattá te- összetételén (is) múlik, másrészt, a gye a népfőiskolát. Ahogy az pl. szövetségek érdekeltek a nagyszámú Skandináviában történt. Ebben az tagság statisztikai felmutatásában.

civil fórum

Nézzük a legnagyobb szövetséget a Magyar Népfőiskolai Társaságot. Az éves beszámolók, a statisztikai adatok szerint széleskörű társadalmi beágyazottság, magas szintű külföldi kapcsolatrendszer fémjelzi az eredményes és folyamatos működést. A társaság 16 táji központtal, 19 megyében 122 tagszervezettel rendelkezik. A területi elrendeződés szinte egyenletes, a népfőiskolai profilok gazdag választéka a következő (Bordás István alelnök szerint): mezőgazdasági (kertészet, biogazdálkodás), korosztályos (öregek, fiatalok), közéleti (önkormányzati tagok és tisztségviselők), szakképzés, munkaerőképzés (idegen nyelv, informatika, munkanélküliek), öko-szemlélet (környezettudatosság), egészségvédelem (élet-

éreztük az oszd meg és uralkodj közszférába emelt intrikáit. A haveri súgásra való semmibevevést. Jó kis úri huncutságok” – füstölgi – bizonyára nem ok nélkül – Sz. Tóth János. Ugyanezen elnöki jelentésben: „Évek óta méltóságon aluli, 40 millió körüli összeget ítélnek oda a népfőiskoláknak, amiből Társaságunknak legutóbb 28 millió jutott, ami az éves gazdálkodásunk 15-20 százalékát teszi ki, mert a többit mi beszerezzük és megtermeljük közcélra, csaknem 40 000 felnőtt képzésére”. Vagyis mintegy – 80-85%-os saját bevételű – 150 millió forint finanszírozza e seregnyi felnőtt oktatását évente. (Eszébe jut az embernek, hogy maga Petőfi is ennyi paraszttal állt hadban Rákos mezején.)

Könczey Elemér rajza

Szöveg nélkül

mód, mentálhigiéné), szociális (szövetkezetek) stb. Számos külföldi ország népfőiskolai szervezetével állnak kapcsolatban, a társaság elnöke az Európai Felnőttképzési Szövetség (EAEA) többször újraválasztott alelnöke, illetve elnöke. Imponáló eredmények. A kormányzat (utóbbi időben csökkenő) támogatásával persze nincsenek megelégedve, mint ahogy a 2005-ös elnöki beszámolóban olvasható. „Nem annyira pártoldal kérdése ez, az állapot Magyarországon sajnos ennél rosszabb. 1998 és 2002 között legalább csak magunkra hagytak, de más időszakban sütött ránk a sárga irigység, a hátunk mögött

Mi hát a probléma? Először is nem látjuk tisztán: mi is a gyakorlat valójában. A fenti adatok „hivatalosak” ugyan, de az elmúlt 15-20 évben egyszer sem készült olyan átvilágítás, amelyből kiderülne, valójában hány működő népfőiskola van ma az országban. Azonnal adódik a kérdés: mit tekintsünk működő népfőiskolának? Működő vagy alvó az a népfőiskola, amelyik három összefüggő előadást rendezett egyszer egy kultúrházban? (A törvény szerint ugyanis ez esetben nincs formai probléma.) Elkerülhetetlen tehát, hogy készüljön végre egy olyan alapos szakmai dolgozat, amelyik megnyugtatóan tisztázza ezt a kérdést. Csak egy tisztes-

séges tényfeltárást követően készíthetünk mérleget az elmúlt időszakról, s jelölhetjük ki a stratégiai irányokat. Tarthatatlan továbbá, hogy az egyes szövetségek a másik rovására lobbizzanak állami támogatásért, s hogy az elosztás mértéke kapcsolatoktól függjön. Közös fórumokat kéne teremteni, ahol nyilvánosságot kapnak a szakmai eredmények, s ahol az ügy érdekében egymást támogatva, kiegészítve lehetne érvelni a társadalom és a politika számára. A szakmának kéne kidolgozni azokat az akkreditációs kritériumokat, amelyek megfelelnek a népfőiskolai hagyományoknak és megvalósíthatók a mai társadalmi viszonyok között. Az akkreditált intézményeknek viszont törvényben garantált állami támogatást kéne nyújtani, a szakmai munka mennyisége-minősége és a társadalmi felelősségvállalás mértékének arányában. Hangsúlyozzuk ugyanakkor, hogy a népfőiskolai hálózat jó kezekben van (illetve lenne) a civil szervezetek gondozásában, miközben az intézményesülést fokozatosan el kell érni, előbb regionális, majd megyei, végül kistáji szinten. Végül, de nem utolsósorban viszsza kéne térni a gyökerekhez. A vallási, a nemzeti és a szakmai alapokhoz. Könnyen belátható, hogy nincs ebben semmi doktrinerség. A szélrózsa minden iránya nyitott ebben a pluralista civilizációban. Ma már azonban világosan látható: valahol utat tévesztettünk ebben a deszakralizációs, a hagyományokat megtagadó, a nemzeti létből kilábaló, ún. európai folyamatban, amely ma már a család lebontásának (talán végső) fázisában tart. Soha nem szégyen kihátrálni egy utcából, ha úgy látjuk, az nem vezet sehová. Még akkor sem, ha (egy kicsit) a magunk jószántából tévedtünk is oda. Meg aztán ez az út csak az egyik a lehetséges haladási irányt illetően. Igaz, hogy próbált út, járt út.

Dr. Balázsi Károly főiskolai tanár, településés közösségfejlesztő e-mail: balazsi1945@t-online.hu

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

Faegyetem Erdélyben – a Marosparti Népfõiskola 2007 telén elindult Gyergyócsomafalván a Marosparti Népfőiskola, mely Székelyföld faépítészetének megújítását és az erdélyi táj, az erdők megőrzését tekinti feladatának. 2008. március 1-jén fejeződött be az első téli szemeszter. Hogyan született ez az iskola, és milyen jövő elé néz?

Ekkor esett a választás a gyergyócsomafalvi Marosparti Iskola üresen álló épületére.

A Marosparti Iskola Előzmények 2005 szeptemberében az erdélyi Kós Károly Egyesülés alapító konferenciáján, Illyefalván vetette fel Kató Béla, a Sapientia egyetem alapítványának elnöke egy építészkar alapítását a Székelyföldön. A javaslat továbbgondolására vállalkozók felvázolták a kar legfontosabb céljait, a leendő oktatói gárda összetételét és megkezdték a tanterv összeállítását. Romániában természetesen van építészoktatás, a legszínvonalasabb a bukaresti egyetemen, de képeznek építészeket Kolozsváron és Temesváron is. A bukaresti iskola a nyugati modernista tradíció és a mai nemzetközi trendek irányában működik, azonban az erdélyi építészeti hagyomány szinte teljességgel ismeretlen előttük, bár az utóbbi évek turisztikai propagandája és Nagyszeben sikere a szász építészetet a román építészeti közvélemény fókuszába állította, a nemzetpropaganda részeként. Az erdélyi magyar építészetről mit sem tudnak, Kós Károly személye számukra teljesen ismeretlen. Ennek a hiánynak a pótlására rendezte az erdélyi Országépítő Kós Károly Egyesülés (OKKE) és a magyarországi Kós Károly Egyesülés (KKE) a nagyszebeni Kós-kiállítást és konferenciát 2007 nyarán. A sikeres program folytatásaként a Kós-anyag tavasszal a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeumban volt látható, majd júniusban Bukarestben tekinthetik meg a román építészek. A kiállítás az év folyamán még a tervek szerint Budapesten a százéves Wekerle-telepet is meglátogatja. Az iskola célja Kós Károly szellemiségének életben tartása. A meglévő intézmények oktatási céljain túlmutató programot kell összeállítanunk, mert az erdélyi építészet és faépítészet ma gazdátlan. Nincs elegendő számú felkészült építész, a megoldandó feladatok pedig hatalmasak. Már megjelentek Erdélyben is a jól ismert multinacionális ingatlan-

Az iskola tipikus monarchiabéli népfejlesztő cégek, akik primitív techni- iskolának épült, ma egyházi tulajkával, ám hatékonyan tarolják le a pi- donban van. Gyergyó a faépítés és a acot. Megjelennek a mediterrán lakó- faipar fellegvára ma is, Csomafalván parkok, az arctalan készházak, és a is mintegy 40 faépítő-feldolgozó cég táj megváltozik, olyan arcot vesz föl, működik. A csomafalvi római katoliami tőle idegen. A településfejlesztés kus plébániahivatal és a helyi önkorterén fennálló magyar szakemberhi- mányzat áldását adta a kezdeményeányt románokkal, illetve nyugat-eu- zésre. Az iskola alapítói közé a KKE rópai, német cégekkel próbálják be- és az OKKE részvételén túl sikerült tölteni. Az egyetem programja a fa- megnyerni az Arbor Szövetséget, építészet fejlesztését, az ökológiát és mely mintegy 130 erdélyi magyar céa táj ismeretét állítja a középpontba. get tömörítő szervezet, tagjai valaDe nem szabad kifelejtenünk a szé- mennyien a faiparhoz kötődnek. Az kelyföldi fürdőkalákák történetét iskola védnökségét Makovecz Imre sem, mely mára mozgalommá széle- vállalta. sedett és bizalmat teremtett a kezdeAz első szemesztert 2007 telén inményezők iránt. dítottuk, mivel a fáAz építészkar előval foglalkozó embekészítő munkálatai – reknek ilyenkor van Az egyetem progbár a Sapientia egyeszabadideje a hétvégi ramja a faépítészet tem csíkszeredai kara kurzusokra eljárni. fejlesztését, az ökonyitottnak mutatkoA meghirdetett proglógiát és a táj ismezott befogadására – a ram tartalmilag fomagyar kormány forlyamatosan változott, retét állítja a közép ráskivonása miatt lede a szemeszter végépontba. De nem került a napirendről. re kialakult egy marszabad kifelejtenünk A Sapientia állami tákáns képzési proga székelyföldi fürdõmogatását az Orbánram, mely egy épíkalákák történetét kormány által megtészkar oktatási progsem, mely mára szavazott évi 2 milliramjának gerincét kéárd forintról előbb a pezheti. A koncepció mozgalommá széle Medgyessy, majd a íve a tájismerettől az sedett és bizalmat Gyurcsány-kormány emberismereten át, az teremtett a kezdetöbb lépésben a feléökologikus erdőműményezõk iránt. re, 1 milliárdra csökvelésig és tovább a fakentette. Ez a megépítészet fejlesztéséig szorítás már a Sapienés a fenntartható építia alapműködését veszélyezteti. To- tészetig húzódik, kiegészülve a népvábbi szakindítási kérelmeket az főiskola kézműves programjaival és egyetem nem képes befogadni, amíg az asszonyképzéssel. Az iskolával a pénzügyi helyzet nem változik. Az párhuzamosan elindult egy fejlesztéiskola létrehozása azonban nem tűrt si munka, melynek célja a Székely halasztást, ezért az előkészítő mun- Ház gondolatának megfogalmazása, kacsoport úgy határozott, hogy in- épületekben való megvalósítása. Ez tézményen kívüli megoldást kell vá- jelent mintaadó épületeket, típusterlasztanunk. Az egyetemi képzés pro- veket és a kor követelményeihez való filját meg kellett változtatnunk a igazítást. Részlet a fejlesztési munka népfőiskola, a felnőttképzés irányá- célkitűzéseiből: ba. Szükség van ugyanis az erdőből – a Székely Ház védjegy kidolgozása; élő, az erdővel foglalkozó emberek – hagyományos építészeti értéke, véképzésére, de az általuk birtokolt tudelme, a székely faház korszerűdás megőrzésére és megújítására is. sítése;

civil fórum

– a ház és környezet egysége: az erdőműveléstől a házépítésig, a ház környezetbarát működtetése, megújuló energiaforrások és autonómia, természetközeli vízhasználat és szennyvízkezelés; – helyi építőanyagok alkalmazása, passzív háztípus kidolgozása; – a fa és az erdei hulladék teljeskörű felhasználása; – meghívásos tervpályázat kiírása.

A Faegyetem első szemesztere A szemesztert egy programalkotó találkozó előzte meg 2007 októberében, majd egy bevezető konferencia indította decemberben. A kurzus januárfebruár folyamán öt hétvégén át tartott.

Programalkotó konferencia, 2007. december 7. – Kolumbán Gábor: A Székely Ház gondolata – Makovecz Imre levele a résztvevőkhöz – Köllő Miklós: A Székely Ház – történeti vonatkozások és mai lehetőségek – Ferenczi Attila: A helyére tett hagyomány, rönkházépítés Székelyföldön – Potoczky László: Transwylvania Authentica – Ertsey Attila: Az autonóm ház – Orbók Sándor: Fenntartható erdőművelés – Herczeg Ágnes: Az erdő és a székely táj jövője – Sánduly Edit: Klaszterek a Székelyföldön – Kolumbán Gábor: A székely faház – egy személyes megközelítés – Dékány Diana: Környezetbarát anyagok a faépítészetben – Szilágyi Imre: Az Arbor Famegmunkálók Szövetsége és a Székely Ház

Kaláka Népfőiskola – 1. találkozó: 2008. január 11-12. 1. A FA A FA: ÉG és FÖLD tengelye, égig érő fa, az ötödik elem. A FA, mint élőlény; élettani működése, tájelem, mesterfa, a fa és az ember. A FA, mint mitikus élőlény: a természeti világok megismerése, a Fa szerepe az ásványvilág, a növényvilág, az állatvilág, az ember és a kozmosz közt. A FA, mint anyag; mikor, hol, hogyan vágjuk ki; használata, feldol-

gozása, beépítése, a fa életének vége. Az ERDŐ, sorsa, értéke, művelése, tulajdona, jövője. Az elhangzott előadások: – Orbók Sándor: A fa és az erdő fontossága, mibenléted – Lázár Péter: Erdőkárok, letörések okai Gyimesben – Ferenczi Attila: A favágás helyes módja és ideje – Köllő Miklós, Herczeg Ágnes: Fejsze, balta, csákány, fokos: kézbevaló szerszám, fegyver, rituális eszköz – Köllő Miklós: A kivágott fa változása idővel. Megelőző megoldások tegnap és ma. – Czimbalmas Tivadar: Zsindely, dránica, fatégla-hasítás – Herczeg Ágnes: A fákról – Szilágyi Imre: A fa több mint nyersanyag az Arbor Szövetség tagjai számára – Pogány-Havas kistérség kiállításmegnyitó – Orbók Sándor: Az erdő növekedése és fejlődése – Tájséta, erdőbejárás a Libánon Herczeg Ágnes vezetésével, Ferenczi Attila, Czimbalmas Tivadar és Lázár Péter közreműködésével. Műhelymunka: – asszonyképzés, – a Marosparti Iskola bútorzatának és kellékeinek megtervezése.

Kaláka Népfőiskola – 2. találkozó: 2008. január 25. 2. A HELY A hely szelleme, szent helyek, gyógyító helyek, a harmónia, az egyensúly kérdése. Hogyan bánt a hellyel Makovecz, Wright, Steiner, Kós. Az identitás kérdése: Gyergyó, Csík, Székelyföld, Erdély, Kárpátmedence, regionális identitás. – Köllő Miklós: Hely, tér, idő. Helyismeret, korismeret, önismeret. – Dékány Diána: Radiosztézia az építészetben – Herczeg Ágnes: A székelyföldi fürdőkről – Ertsey Attila: A Goetheanumról – Bogos Ernő: A csíkszeredai Milleniumi Templom – Az Arbor Szövetség: A faházak hazai és külföldi piacairól Este: Bognyeső Bál

Kaláka Népfőiskola – 3. találkozó: 2008. február 8. 3. A HÁZ Makovecz-ház nyelve: szárny, hajazat, […], a székely ház és kert

rendszere, a jurtától a háromosztatú parasztházig, a modern ház, az ipari tömeggyártás és a lakótelep, preraffaeliták, Kós és kortársai, mai követői, Kós törekvései, a korszerű lakóház. Wright és az előregyártás, a modulrendszer. FAÉPÍTÉSZET A faépítészet múltja, eredményei: népi hagyomány és tudományos eredmények. A jelen: a mai állapotok tükre. A jövő: tervezés és kivitelezés integrációja. Mai kérdések: régi házak felújítása, új ház építése, építészet, lakhatóság, funkcionális igények, az autó, hőtechnika, fürdőszoba, szennyvíz, vendéglátás, tetőtér, meglévő példák bemutatása. Az Arbor Szövetség bemutatója a jelenleg gyártott háztípusokról. – Kisné Portik Irén: A Székely Ház – Köllő Miklós: A ház szerkezete, ipar és építés, fa, acél, beton – Ertsey Attila: Makovecz a parasztház nyelvéről, Wright faházai és az előregyártás – Herczeg Ágnes: Kós és Toroczkai a kertről; mi a magyar kert? – Esztány Győző: A kászoni Kós-házról – Bajkó Tibor: Az Arbor Szövetség a faházak hazai és külföldi piacairól – Gerle János: Kós Károly és Toroczkai Wigand Ede építészetéről – Séta, egy leendő mintaház helyszínének kiválasztása. – Egy falubeli házhelyen és a Hámorban, Herczeg Ágnes vezetésével, Ferenczi Attila, Czimbalmas Tivadar és Lázár Péter közreműködésével. – Műhelymunka.

Kaláka Népfőiskola – 4. találkozó: 2008. február 29–március 1. 4. A FALU, A TÁJ A fa használata és a tájművelés összefüggései. Falukép és faluszerkezet. Erdőgazdálkodás kontra erdőművelés. Ökológia, ökonómia, társadalom. Kistérségek, térségfejlesztés, falufejlesztés. Tulajdonformák, közösségi tulajdon, magántulajdon. Autonómia, fenntarthatóság. A Kárpát-medence jövője: az autonómiák hálózata. Helyünk az EU-ban, önvédelem és jövőkép. Fenntartható kistérségek, autonóm falvak. – Kisné Portik Irén: A népművészet jelbeszéde – Herczeg Ágnes:

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

Az európai kultúrtáj fejlődése és a Krisztus-impulzus – Ertsey Attila: Autonóm kistérség, fenntartható település – Szélyes Fekete Csaba: Az ember, a ház és a táj – Műhelymunka – Tájséta a Szent Anna kápolnánál, rátekintés a tájra Herczeg Ágnes és Czimbalmas Tivadar vezetésével.

A hely – a január 25-26-i konferencia összefoglalása A téma: hely és tér, a hely szelleme, szent helyek, gyógyító helyek, a harmónia és egyensúly kérdése, tér és idő, hogyan bánt a hellyel Makovecz, Steiner, Wright, Kós; az identitás kérdése: Gyergyó, Csík, Székelyföld, Erdély, Kárpát-medence, regionális identitás. Köllő Miklós előadásában definiálta a fogalmakat, építészeti példákkal. Dékány Diána előadása: a helyeken működő erőkről, Hartmannhálók, vízerek, Ley-vonalak, Szent György vonalak, a Gaia-Földanya élőlény idegáramainak hálóiról, működéséről beszélt. Ezeknek érzékelése ma alvó képesség, amit fel lehet ébreszteni, első lépésként tudatunkba kell emelni létezésük ismeretét. Meg lehetne határozni, a Székely Ház építésekor milyen követelményeket állíthatunk e tekintetben. A települések szabályozási terveiben szerepet kell kapniuk ismét azoknak az elveknek, amik mentén a városokat alapították, a templomok alapkövét lerakták, a jó és rossz helyek ismeretét, hova lehet és hova nem lehet építeni. Ne a gazdasági érdek diktálja a telekosztásokat, hanem a hely ismerete, a gazdaság – az ingatlanfejlesztés alkalmazkodjon a spirituális szükségszerűséghez, amit arra alkalmas, független személyek állapíthatnak meg. A ház helyének kitűzését is eszerint kell végezni. A hely ismeretéből adódik, hogy léteznek gyógyító és ártó helyek. A gyógyító helyek is az ember által tudnak hatni, a hely őrlelke, gyógyítóereje az ember által tud manifesztálódni. A gyógyító helyek léte sem örök, az erők vándorolnak, és egy rossz helyet is meg lehet szentelni, áldozat árán. Herczeg Ágnes a hely, a táj és az

ember összefüggéséről beszélt. A A folytatás fürdőkalákák megszületésének tör- A folytatás számos feladatot jelent. ténetét mondta el. Ki hol érzi úgy, Április végén a Föld Napja tiszteletéhogy hazaért, hogy otthon van? Ho- re faültetéssel egybekötött konferengyan tágul ez az otthonosságérzés a ciát tartottunk az erdőművelésről. A gyerekkortól a felnőttkorig a táj színvonalas előadások az erdőről egészére? szóló műveltségünk kitágítása melErtsey Attila a Goetheanum kap- lett az új romániai erdőtörvény megcsán egy XX. századi kultuszhely ismerését szolgálták. születéséről beszélt, mely három kulSajtótájékoztatón hoztuk nyilvátúra – a svájci, a német, a francia – ha- nosságra a 12 pont az Erdőért című tárán, Közép-Európa szívében he- kiáltványt. lyezkedik el. A hely történetében Tavasszal meghirdettünk két hordozza Svájc identitásának lénye- tervpályázatot, az egyik célja a népgét, mely egy spirituális forrásból, főiskola fejlesztése, berendezése, búFlüe-i Miklós, Svájc védőszentjének torzatának megtervezése. A kiviteleáldozatából született, és egy a függet- zést a nyári kalákák sorába illesztjük. lenségért itt vívott győztes csata által A másik a Székely Ház tervpályávalósult meg. zat kiírása, melynek Később, a XX. száhatárideje május vége zad elején az európai volt. Az építészeti páA Népfõiskola törté kultúra megújító imlyázat programja a kinete egy civil kezdepulzusát hordozó szeltűzött céloknak megményezés története, lemi centrum született felelően két helyszíjövõje és sorsa az õt itt egy teremtő gesztusnen – Csomafalván és létrehozó emberek sal, az első világhábokörnyékén – egy-egy jóakaratától függ, rú alatt, egy európai lakóház és környeze„kaláka” keretében, a te megtervezése. Az akik valamennyien kontinens valamenyegyik egy falusi lakóannak a hívó szónak nyi részéből érkezett ház tervezése, mely a engedelmeskednek, önkéntesek munkájátelepülésen belüli, az mely a székely tájból val. Maga az első és a utcaképhez illeszkehalkan, de állandómásodik Goetheanum dő, a mai, kissé várois a Közép eszméjét foran zeng. siasabb életformához málta meg a táj, a hely illeszkedik. A másik konfigurációját megegy külterületi dombragadva, egy szükségszerű tett által. oldalra tervezendő tanya, mely az Bogos Ernő a csíkszeredai Mille- önellátást célozza, háztáji kisgazdaniumi Templom építésének történe- sággal kiegészülve. A tavasz és nyár tét mondta el, ahol egy alkalmatlan a pályázat lebonyolítását és a megvahelyet megszenteltek és templomépí- lósítás elindítását célozza. Terveink tésre alkalmassá tettek az emberek szerint a díjnyertes épület felépül és áldozata révén. Erre a helyre került mintaházként szolgál. egy teremtő gesztus által az új tempNyáron a Fürdőépítő Kaláka Csolom, mely 2000 év után a kultuszt is- mafalván zajlik, egy népi fürdő helymét a közösség közepébe helyezte. reállításával a középpontban. Ősszel Az esti program, a Pogány-Havas a kurzus folytatását tervezzük. kistérség kiállítása a tájban, a helyen A Népfőiskola története egy civil élő ember által létrehozott kultúra ér- kezdeményezés története, jövője és tékeit mutatta meg, ami megőrzen- sorsa az őt létrehozó emberek jóakadő, és egyben segít a hely megértésé- ratától függ, akik valamennyien anben, amit elődeink még értettek és ér- nak a hívó szónak engedelmeskedtő módon laktak be, nemesítettek nek, mely a székely tájból halkan, de meg. E teremtő erő megszűnésével a állandóan zeng. hely elveszti értékét, leépül. A helyről való tudást kell sűrítve összegeznünk, és beépítenünk a táj, a Ertsey Attila települések és a házak tervezésébe, megformálásába. építész, egyetemi oktató e-mail: ertsey.attila@freemail.hu

civil fórum

Akartuk mindezt

mikor 1989 karácsonyán senkinek sem kell ezt tennie – helyetmegtettük önszerveződé- tünk. „ sünk első, talán kis, talán biAttól kezdődően a szellem pallézonytalan lépéseit, azt hiszem, egy rozása terén, azt hiszem, úgy járunk kicsit ösztönszerűen és egy kicsit tu- önállóan Erdővidéken, hogy egyben datosan is cselekedtünk. A gyűlölt részesei vagyunk az erdélyi magyarkommunista rendszer bukása után ság kőből-fából házat, igékből várat ránk köszöntött szabadságban – azt rakó önépítkezésének – lelket is lehiszem, tévedés nélkül állíthatom – helve a falak közé, tartalommal töltelső gondolatunk az volt: eljött a mi ve fel a formát. Attól kezdődően a időnk, most rajtunk a sor, most ne- történet már nem csak arról szól, künk kell hozzálátnunk összegyűjte- hogy Erdővidék iránt a származás, a ni a széthányt köveket, fel- és újraé- rokonszenv, vagy másmilyen tényepíteni a házakat, a várakat, életre kel- zők okán érdeklődők írják és mondteni azokat a civil tömörüléseinket, ják a mi értékeinket. Hanem mi maamelyeket olyan jó fél évszázadon át gunk is. Attól kezdődően a történet a totalitárius rendszerben szétvertek. már nem csak arról szól, hogy mások Nem emlékszem, hogy országos mé- előtt bólintunk elismerően, hanem retekben gondolkodtunk volna, de arról, hogy mi is felmutatunk egyet s abban biztos vagyok, hogy szűkebb mást az egyetemes magyarság értészülőhazánkban, Erdővidékben igen. keiből. A sajátunkéból is. Ebben mindenképpen. Büszkeséggel tölt el, hogy egyesüAmikor a református egyházköz- letünk ma már az erdővidéki tájmúség gyülekezeti termében Kiss Alpár zeum megszülését vajúdja, amiért unitárius tiszteletes valamikor 1989 immáron a Gutenberg-galaxisban decemberében, vagy talán 1990 janu- életre kelt kiadványok őrzik az egyeárjában a Gaál Mózes-keddek egyik temes magyar művelődéstörténet elsőjén megtartotta vetítettképes elő- egy-egy adalékát, amiért barlangjaadását amerikai útjáról, mintha ki- ink, táji szépségeink, régi- s népdalnyílt volna egy ablak, amelyen ke- kincsünk őrzéséig immáron több resztül dogmáktól áporodott éle- mindenre oda tudunk figyelni, amitünkbe friss levegő áramlott be. S ve- ért az Erdővidéki Közművelődési le együtt annak a felismerése is, hogy Napok mára már kinőtték Barót kea kitárt ablakon át: látni lehet. reteit, hiszen a Kiss Alpár tiszteletes Akkor még aligha előadásán kitárt ablatudtuk, milyen lesz a kon úgy engedjük be folytatás, de az idő a friss levegőt, s úgy „A nemes és önkép múlásával egyre bicsodálkozunk rá a vizõ munkában egy zonyosabbá vált, hogy lágra, hogy Amerika máshoz szokott baaz úton megállni nem és a Nyugat fényes, ráti frigyben felserszabad. Nem is tudolykor csalóka ragyotunk volna, hiszen a gásában a miénket, a dült ifjúság az a folyamat magától készsajátunkat is látjuk, és fundamentum, tetett tovább- és totalán láttatjuk. De himelyre egy-egy vábblépésre, és mert szen akartuk mindnemzet jövendõjét szerencsénkre az iezt. fel lehet építeni.” rány jónak bizonyult, Akik pedig mind1990 tavaszán szinte ezt nem hiszik – járjamagától érett be annak utánunk.” nak a gondolata, hogy a Gaál Mózesdélutánokat öntsük intézményesített Benkő Levente (Barót – Kolozsvár, formába. Így született meg a Gaál 2005. október 23.) Mózes Közművelődési Egyesület. Azt hiszem, jól tettük, amikor ezt A idézett sorokat az egyesület alatettük. Percig sem tagadom, hogy va- pító tagja, első alelnöke rótta papírra lahol legbelül mindig ott motoszkált az egyesület 15. születésnapja alkalés motoszkál valami büszkeségféle- mából. Azért választottam az ő írását ség, valami olyasfajta érzés, misze- bevezetésnek, mert röviden összerint: lám, mi is tudunk életre hívni és foglalja az egyesület alakulásának éltetni önálló intézményt, mi is tu- körülményeit, történetét és egyben dunk önállóan gondolkodni és tenni, felfogását is.

Megalakulása óta az egyesület vezetői a tagsággal együtt arra törekedtek, hogy munkájukkal egész Erdővidéket szolgálják. Ezen belül pedig az ifjúság kultúránk, közművelődésünk iránti érdeklődésének felébresztését és karbantartását tűzte ki célul. Ebből a meggondolásból is szervezték meg 1992-ben első alkalommal az Erdővidéki Közművelődési Napokat. A Napok mottója az egyesület névadója, Gaál Mózesnek tollából származik: „A nemes és önképző munkában egymáshoz szokott baráti frigyben felserdült ifjúság az a fundamentum, melyre egy-egy nemzet jövendőjét fel lehet építeni.” A példamutatás napjainkban életfeltétel is. Ifjúságunk útkeresésében szükség van egy csapatra, csoportra, a mi esetünkben úgy gondoljuk, egy egyesületre, ahová, ha még hivatalosan nem is tartozik, de a munkában való részvétellel kialakul egyrészt a közösségi munka iránti vonzalma, másrészt egyfajta felelősségtudat egy közösség életének kialakítása iránt. A példakép iránti igény arra, hogy felnézzenek valakire, megvan bennük, de az utat a példaképig nekünk, a felnőtteknek kell megmutatnunk nekik. A tavaly november 13-17. között 15. alkalommal szervezték meg a Napokat. Egy esztendőben nem volt rendezvénysorozat, mert az egyesület kezdeményzésére, az önkormányzat együttműködésével és több civil szervezet, valamint támogató segítségével Barót város első írásos említésének 770. évfordulóját ültük. Minden esztendőben arra törekedtek a szervezők, hogy úgy a fiatalok, mint az idősek megtalálják a nekik való programot. Azt is szem előtt tartották, hogy a műsor kialakítása révén olyan közös, mindkét generációt érdeklő előadások, koncertek, kiállítások, könyvbemutatók és egyéb más foglalkozások kerüljenek terítékre, ahol ezek találkozhatnak és szóba elegyedhetnek egymással. Erre egy rendezvény szervezése kapcsán, meglátásunk szerint, roppant fontos odafigyelni. Így születhetnek olyan emberi kapcsolatok, amelyek révén utánpótlást lehet biztosítani a továbbéléshez. Ez sem elég. Az utóbbi években különösen odafigyelnek a gyerekprogramok folyamatos megszervezésére is. Azért nagyon fontos a gyer-

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

mekprogramok biztosítása, mert így az egész családot mozgósítani lehet. A gyereket el kell kísérni. Nem feltétlen a szülő kell időt szakítson rá, a nagyszülő is megteheti. Ha pedig a gyermek vagy ifjú valamilyen fellépő vagy tevékenységet vezető csoport tagja, akkor biztos, hogy a szülő is és a nagyszülő is kíváncsi lesz a család legkisebb, legifjabb tagjának a teljesítményére, és részt vesz az eseményen. Szívesen kér fel az egyesület helyi tudással bíró személyeket, akik ismereteiket megosztják az érdeklődőkkel. Az ilyen programok nagyon hatékonyak. Nem kell minden esetben idegen előadókat hívni. A helyi tudás felfedése igen hasznos felimeréssel jár. A rendezvény résztvevői rájönnek arra, hogy szűkebb hazájukban is lehet erőiket, ismereteiket kamatoztatni. Nincs annál nagyobb öröm, mint saját tehetségeinket megmutatni a világnak. Hét esztendőn át az Erdővidéki Közművelődési Napokat Baróton szervezték, tekintettel arra, hogy Erdővidék központi településén adottak voltak a lehetőségek. Templomok, iskolák, szabad terek, művelődési ház, ennek nagy- és kisterme. Ezáltal több helyszínen, több típusú program futhatott egyszerre. Idővel azonban a szervezők rájöttek arra, hogy hiába biztosított Baróton az infrastruktúra, ha a környező települések lakói a programok lejártával nem tudnak hazautazni. A hiányos szállítási feltételek arra ébresztették rá az

egyesületet, hogy ki kell vinni a Végkövetkeztésként: nagy öröm a programokat egy-egy településre. szervezők számára – amellett, hogy 2000 óta mind több és több települést már egy évvel az esemény előtt kész sikerült bevonni a Napok szervezésé- programtervezetük van –, hogy Erbe, ami azzal a plusz dővidék települései élménnyel szaporovárják, elvárják a Nadott, hogy a települépokon való részvétel[...] közel egy hétig sek elöljárói, lelkészei, re szóló felkérést, sőt egész Erdõvidék iskolái, civil szervezekifejezik abbéli igémegmozdul, a tele tei, polgárai között nyüket, hogy ötleteipülések lakói, de valós együttműködés ket figyelembe véve legalábbis a progra jött létre. Azt is sikekészüljön el az őszi erült elérni, hogy ellásemény programja. mok résztvevõi oda togatnak egymáshoz, Nagy körültekinfigyelnek egymásra, egymás programjaira tést igényel és sok egymás programjai a Napok alatt. Ha felmunkát egy több telera, együtt dolgoz tesszük a kérdést, püléses rendezvénynak, keresik egymás hogy miért fontos megsorozat megtervezétársaságát, és nem szervezni az Erdővise, lebonyolítása, de déki Közművelődési az azt követő fizikai utolsósorban – ha Napokat, akkor talán és szellemi fáradtság csak egy-egy nap is, a sok-sok apró sikermég néha kellemes is de – erdõvidéki tuélmény mellett azért, tud lenni a visszajeldatról beszélgetnek. mert közel egy hétig zések feldolgozása uegész Erdővidék megtán. A több éves mozdul, a települések együttdolgozás egy lakói, de legalábbis a programok idő után majdnem házastársi kapcsorésztvevői odafigyelnek egymásra, latot példáz: a felek már tekintetből is egymás programjaira, együtt dolgoz- értik egymást, nem feltétlenül csak nak, keresik egymás társaságát, és szóból. Érdemes kipróbálni. A Erdőnem utolsósorban – ha csak egy-egy vidéki Közművelődési Napok szernap is, de – erdővidéki tudatról be- vezői már tudják, hisz a volt alelnöszélgetnek, ennek megerősítését szor- köt idézve, akarták mindezt. galmazzák és büszkék arra, hogy e tenyérnyi vidék lakói. Jövőt terveznek, jövőben gondolkodnak. Várják a Hoffmann Edit következő év novemberét és nyár végén már keresik egymást annak kapGaál Mózes Közművelődési csán, hogy ki-ki mit szeretne beletenEgyesület – vezetőségi tag ni a Napok kosarába. e-mail: edo_tigris@yahoo.com

„Áldás a béjövõre, béke a kimenõre!”

egnehezebb áldással és békével élni ebben a világban, ahol egyre többen eltévednek az anyagi dolgok útvesztőjében, még a szomszédot sincs idejük egy „Adjon Isten!”-el köszönteni, és pálinkás jó reggelt kívánni neki. A Máréfalvi Mirákulum erre a csodára is képes: megteremteni a lelki békét… Máréfalva mindig a szülőfalum maradt, bárhová is kerültem az idők folyamán, ezért a közösség életét is igyekszem lehetőségeim szerint szí-

nessé tenni. A Mirákulum olyan több hetes vidám együttlét, ami nagyon ritkán adatik meg egy falu életében. Hét évvel ezelőtt egy kora őszi napon a Kőlik alatt jártam, és eszembe jutottak édesapám meséi, amivel a kapálások alatt szórakoztatott minket, gyermekeket. Kisgyerekként mindig odaképzeltem a történetet lovasokkal és sok jajszóval, a csatázók akkor is megelevenedtek a szemem előtt az esti naplementében. Láttam

már ilyent Magyarpollányban, ahol a falu lakói adták elő húsvétkor Jézus szenvedésének történetét. Láttam az arcukon azt a lelkesedést, amit csak igen kevés színész tudna utánozni, az örömet, hogy együtt lehetnek egy csoda erejéig. Ezt szerettem volna idevarázsolni: a máréfalvi emberek takarásban és kapálásban megtört arcára a boldog mosolyt és a biztatást, hogy együtt mindig könynyebb átélni a viharokat, a történelmet és a csalódást.

civil fórum

Indulásból könnyű dolgom volt, mivel közvetlen kapcsolatom van profi szakemberekkel, akik ügyszeretetből is dolgoznak, nem csak pénzért. De ez csak a kezdet: megszervezni a szakembergárdát, hogy írjanak egy szabadtérre tervezett darabot, amit a falu lakói előadhatnak, és mindezt olyan zenei kísérettel és dalbetétekkel, ami a népi forrásból ihletődött és ugyanakkor annyira magával ragadó, hogy nemcsak az előadókat, de a közönséget is a múlt bűvkörébe vonja. Egyedi és különleges előadást terveztünk, ami kirántja az embereket a hétköznapok szürkeségéből – de volt, aki így sem bízott a sikerben.

ra feladtuk volna, akkor ők biztattak, mindenki erején felül dolgozott, csak hogy összejöhessen az előadás. Fáradtan, egész napos mezei vagy gyári munka után még helyszínt rendeztek, fát gyűjtöttek, utat építettek – mindenki lehetősége és képessége szerint. Mindenkit tüzelt a büszkeség, hogy a faluja nem egy a sok közül, hanem művészetéről és kultúrájáról híres közösség.

A legnehezebb dolog az anyagi feltételek megteremtése után az emberekkel való munka volt. Nem a játék, mert aki már hitt abban, hogy ez egy csodás dolog lesz, az hűségesen eljárt a próbákra. Első évben nagyon nehezen jött össze a társaság, és már többször is lemondtunk volna az előadásról, ha nem tartjuk a lelket egymásban, és nem bízunk az ötletünkben. Voltak olyan esték, hogy a rendező meg én saját autónkkal jártuk a falut, hogy összeszedjük azokat az embereket, akik nem tudtak időben jönni a próbákra. De szerencsére ez csak első évben volt. Amikor az emberek rájöttek, hogy ez egy amolyan modern kaláka-érzés, már szívesen gyűltek össze, sőt, a tavaly már minden elképzelést felülmúló létszámban gyűltek össze már az első napon! Most már anyagi gondjaink voltak csak, de amikor elkeseredtünk, és új-

székely” művelődést és hagyományt őrző iskolaváros, Székelyudvarhely kettős ölelésében jelentős vonzerőt sugároz mind a magyarországi, mind a nyugati, nem kevésbé a többi külhoni és hazai érdeklődő felé.

Máréfalva Udvarhelyszék egyik jeles – a magyar nyelvterületen híres székelykapui által jelképesített és misztifikált –, erdélyi sajátlagosságokkal csábos települése. A Hargita és a ma már egyedülállóan „tiszta

Alapítványunk, az Artera mindezen néprajzi, művelődési, turisztikai-gazdasági szempontok elemzéséből kiindulva arra a távlatba mutató következtetésre jutott, hogy egy jelentős, semmihez sem hasonlító székely rendezvény által izgalmas, szórakoztatva hagyományt őrző, a táj és embere lelkületét bemutató előadása idecsalja majd azokat, akik egy eleven székely falu életére kíváncsiak. Az előadást, amely a székely múlt történeteire, népszokásokra, a székely kultúra hagyományos és máig élő elemeire (derűs babonák, keresztelő, lakodalom, vallásos hagyomá-

nyok, lokálpatrióta táj- és népszeretetből fakadó anekdoták, történetek stb.) épül tapasztalattal és szakmai képzettséggel rendelkező, szervező egyéniségek vezetésével jött létre (író-rendező: Tömöry Péter, jelmez és látványterv: Lőrincz Melinda, zene: Horváth Károly, rendező: Szabó K. István). Az ilyen jellegű rendezvények mind Magyarországon (Visegrádi várjátékok, Mohácsi busójárás, Sümegi várostromjáték, Magyarpolányi Passió, stb.), mind a nyugat-európai térségben (Oberramgraui Passió, Bretteni városnapok, Schwarzwaldi boszorkányszombat, stb.) az utóbbi években reneszánszukat élik. Nem csupán a szórakoztatást, az önmegvalósítást és önmutogatást, hanem egy sajátos jellegzetességgel bíró vidék értékei által a vidéki és falusi turizmus fellendülését, és ezáltal a tájegység gazdasági prosperálását is szolgálják. Mintegy fókuszpontként vonzzák a figyelmet, a kulturális és egzotikus értékek felmutatása révén, az ott fellelhető egyéb gazdasági fejlődést, fejlesztést szavatolható lehetőségekre is. A Máréfalvi Mirákulum holdudvarában a község és környéke falusi turizmusa, az udvarhelyszéki turisztikai vonzatkör (székelyföldi körutak, hargitai kirándulások, gyógyvíz és gyógyfürdő lehetőségek, vadászat) a hagyományőrző és hagyományos mesterségek kereskedelmének megvalósítása folyamatosságot biztosító alapokra helyeződhet. A Máréfalvi Mirákulum címét és logóját is a „Tündérkert”, Erdély tája, emberei, múltja és jelene sajátos és még természetes állapotú, Európában mindmáig szinte egyedülálló „csodájából” (miraculum = csoda) merítette. Ezt a csodavilágot szeretné rendezvényünk minden esztendőben meg- és felmutatni a máréfalvi Kőlik előtti szabadtéren a község és környéke lakosainak, a Hargita alja embereinek előadásában. Hogy a táj művelődési értékei, szimbolikus hegysége, a Hargita ne csupán fenyőgallyas giccs, nosztalgiásan felületes góbéságok, hanem a valódi és itt még érintetlenségében fellelhető népi kultúra által váljék még ismertebbé a honban és szerte a világon.

Koncepció A Máréfalvi Mirákulum koncepciójának kidolgozása 2002 szeptemberében kezdődött. Így jött létre teljesen

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

önerőből a 2003-as Máréfalvi Mirákulum előadás, nagy sikert aratva a falu lakossága és a környező településekről, Székelyudvarhelyről jött színházlátogatók körében. Az őszi kulturális rendezvényeken és a családokkal való beszélgetések alkalmával egy tenni vágyó csoport alakult, közösen megtekintettük és felmértük a terep és táj adta lehetőségeket, az elvégzendő műszaki feladatokat (út, higiéniai igények és lehetőségek, baleset- és tűzvédelmi problémák, infrastrukturális feladatok, stb.).

Az eredmények A felmérés után folyamatos kapcsolatot tartva egymással alakult meg a MÁRÉFALVI MIRÁKULUM BARÁTI TÁRSASÁG, akikkel október hónap folyamán meglátogattuk Budapestet, tapasztalatcserét szerveztünk az Észak-Zala Megyei Kistérségben, Egerváron, Vasboldogasszonyon, Nagykutason és Nemesapátin, ahol polgármesterek, a falu kulturális csoportjai fogadtak. Meglátogattuk a vidék jól menő gazdasági létesítményeit. A találkozásokon a Mirákulum előadás dalaival, improvizált jeleneteivel válaszoltunk a kedves fogadásokra. December hónapban a karácsonyi ünnepkörhöz tartozik Máréfalván a kántálás. Fiatalok, férfiak és asszonyok kántálták meg a szomszédokat, barátokat. A régi jó szokást felelevenítve, bátorságot, egy kis biztatást adva a jó énekeseknek s a jó mondókás asszonyoknak, szeretetet vittünk a házakba, és Isten áldásával engedtek el. Ha valahová nem jutott el a kántáló csapat, az nem esett jól a háziaknak. Ezzel az alkalommal gyűjtöttünk össze hagyományos szokásokat és hozzájuk kötődő szövegeket, amelyek még fellelhetőek voltak a községben – többek között Kovács András kézírásos „naplójegyzeteit”, a Székely testvérek (Béla és Márton) vőfély-szövegeit, szájról szájra továbbadott helyi legendákat, Dénes Lajos kézírásos vicces rigmusokat tartalmazó füzetét. Ezeket az író-rendező rendelkezésére bocsátottuk. Lőrincz Melinda az idős emberek elbeszéléseiből képet alkotott magának arról a népviseleti világról, amely nem a stilizált népművészeti, hanem a munkában, ünnepségeken viselt ruházat valóság-hűségét célozta meg: a vonalak, formák, színvilág eredetiségét. Az alapítvány által rendezett nyári rendezvénysorozat, a Míves Embe-

rek Sokadalma alatt indultak a Máréfalvi Mirákulum próbái, és a háttérben a díszlet-, jelmez- és az installációs munkálatok. Az éves szervezési munka az előadás közeledtével véglegesítődik.

ramban dolgozunk, tudatában vagyunk annak, hogy ez a rendezvény nem üzleti vállalkozás! Nem jár anyagi nyereséggel, mi ezt egy hoszszú távú befektetésnek, a szülőföld aktív szeretetéből adódó morális kötelességtételnek fogtuk fel. ElégtéteAz első évekkel ellentétben ma lünk egyelőre annyi, hogy Máréfalva már óriási támogatást kapunk a pol- nevét ismertebbé tettük a magyar gármesteri hivataltól és személyesen nyelvterületen, s kissé azon is túl, a polgármestertől, aki példát statuál- ami a falu jövőbeni látogatottságát, a va az egyik főszerepet játszotta az faluturizmus, népművészeti vállalelőadásban! A falu alpolgármestere kozások előtti térnyitást és folyamameg a lelkes fiatalok már a szervezés tosságát megalapozhatja. Azok az egyes részeit is magukra vállalták, és emberek, akik a televíziók képernyőtökéletesen megoldották. Ma már jén ebben az előadásban a lelkes szeegyszerűbbek az előkészületek – ez replőket látják, dalaikat, szép-székeannak a ténynek köszönhető elsősor- lyül elmondott szövegeiket hallják, ban, hogy egyáltalán van polgármes- bizonyára kedvet kapnak Máréteri hivatala Máréfalvának. Nem kell falvára látogatni, nem csupán átutaa generátorokat összegyűjteni az zóban megtekinteni a székelykaáramellátáshoz, a kipukat, hanem a tájat vezető utcát is javítotés embereit közelebbták, a petróleumlámről megismerni. Ezért Mindannyian, akik a pások már csak a illeti külön köszönet Máréfalvi Mirákulum nosztalgiás ösvényt azokat a falubeli aszhagyományõrzõ világítják meg. Ez az szonyokat, embereprogramban dolgoalapítványnak óriási ket, fiatalokat, öregezunk, tudatában va segítség, mivel még ket, akik megérezték mindig küszködünk a és meglátták ezt a legyunk annak, hogy költségvetési hiánnyal hetőséget, és embert ez a rendezvény – de támogatónk is apróbáló munkájuk nem üzleti vállalko kad már szép számban. fáradalmait félretéve zás! Nem jár anyagi Örömünkre szolestéről estére eljártak nyereséggel, mi ezt gált, hogy az idén is a próbákra, lelkesen egy hosszú távú bemeg tudtuk nyerni a és tehetségesen, ügyMirákulum létrehozászeretettel próbáltak, fektetésnek, a szülõsára Horváth Károly szerepeltek, példát föld aktív szereteté zeneszerzőt, Tömöry mutatva annak a sebõl adódó morális Péter író-rendezőt, regnyi kisgyereknek, kötelességtételnek Szabó K. István rendeakiknek jobb jövőjéfogtuk fel. zőt, Lőrincz Melinda ért is készült ez az szobrászművészt, előadás. díszlet- és jelmeztervezőt. A művészek ügyszeretetből A Mirákulum azt jelenti, hogy vállalták a Máréfalvi Mirákulum szö- csoda. Hogy Máréfalván ne csupán vegének és zenéjének megírását, jel- az előadás múltban történt legendámezvilágának a megalkotását, az elő- jának csodatétele legyen látható, adás megrendezését. Ezt azért hang- szükséges az ügyszeretet, az önzetsúlyozom, mert a nemzetközileg elis- lenség, a közösség jó célra szövetkemert, neves európai színházakban ző összefogása. „Többet ésszel, mint vezető szerepet betöltő művészeknek erővel, ettől maradt meg a székely” – járó tiszteletdíjat meg sem tudtuk mondjuk az előadásban. Csak ennek volna fizetni. Ők pedig – lemondva a tanulságnak a tudatosításával töregyéb munkákról és az azzal járó ténhet meg a csoda, amely áldást hoz nyereségről – az Artera Alapítvány a Máréfalva összes lakójára. és az előadásban részt vevő szereplők iránti tiszteletből, az előadás és Értékeinket vásító világunkban, körülötte kialakult hagyományőrző politikai dulakodásaink közepette, a elvek támogatásának jelzéseként vál- megélhetésért folytatott mindennapi lalták el és segítették szakértelmük- munkás-küzdelemben szinte elfelejkel, tehetségükkel és nevükkel az tettük, hogy a játék, amely gyermekelőadások magas szintű létrehozását. korunkban pajtás-szövetségeket hívott – életre szólóan – létre, hasznos Mindannyian, akik a Máréfalvi és felette szükséges része életünknek. Mirákulum hagyományőrző prog- A közös Játék!

civil fórum

Az, amelynek során nem csupán a színtéren elhangzó párbeszéd szavai érkeznek el őszintén, embertől emberig, hanem közelebb kerül egymáshoz sok emberi lélek, az érzések nemes áramában felpompázik – csoda gyanánt – mindünk emberi mivoltának egyedülálló szépsége: egymásért valóságunk méltósága! A Játék, amely nem csupán a szereplők, hanem a háttérben segítők és a nézők lelkét is nemesíti, erőt ad, és erőt kell adnia továbbra is, hogy az ínség, igaztalanságok, napi küszködések ellenére is érezzük: gazdagok vagyunk, mert lelkében gazdag az ember. És a meggyűjtött „vakarék-lelki lisztecskék” áldást teremnek, amely biztonságot nyújt, táplál és védelmünkre szolgál.

ból. Sikerült! Hasonló érzést csak kilenc évvel ezelőtt éreztem a Míves Emberek Sokadalmának első megnyitóján. Pontosan olyan boldog vagyok minden előadás alkalmával, mert minden évben van valaki új, akinek ugyanazt jelenti az előadás, mint nekem, nekünk hat évvel ezelőtt. Ma már játszik a fia, lánya, unokája azoknak, akik első alkalommal vállalták a „csodát”, és bíztak benne. Szemelvények a szereplők véleményeiből: Bogos Boróka (10 éves), most már „virágos lány” – 16 éves „Én a krónikás bácsi unokája vagyok a darabban, és nekem meséli el, hogy a régmúlt időkben mik voltak...”

„Nekem a krónikás szerepe jutott. Ez a darab a falu történelméről szól, ezért áldozatot kell hozni, időt szánni a próbákra a napi mezei munka után is. A falu érdekében történik mindez.” Olasz Katalin (17 éves), már aszszonyként is játssza a szerepét – 23 esztendős „A menyasszony szerepét szívesen elvállaltam, mert a darab egyedi, csak erre a falura és az embereire íródott.” Székely Béla (56 éves), alapembere az előadásnak – 62 éves lett „28 éve műkedvelőként is dolgozom. Minden darabnak megvan a maga jellegzetessége, ennek különösen, mert megmozgatja a falu embereit.” Lőrincz Olga (25 éves) – az első előadáson vett részt, ma már a máréfalvi fiatalok táncolnak „Mi az Udvarhely Néptáncműhely táncosai vagyunk. Azért vagyunk itt, hogy segítsük a munkát, bátorítsuk a szereplő embereket. Szeretjük a máréfalvi emberek humorát, természetességét. Izgalmas számunkra, hogy bár nincs előadói gyakorlatuk, mégis milyen könnyen feltalálják magukat a darab szerepeiben.”

Türelem és sok munka, meg annak a csapatnak a lelkesedése, amelynek tagjai az első előadást létrehozták adott erőt mindig – nem csupán nekem, hanem a szakembereknek, rendezőknek is. Mára egy családdá kovácsolódtunk, létszámunk évről évre gyarapodik: 2003-ban 57, a múlt évben már 126, idén még több szereplője lesz az előadásnak. Ha visszagondolok az első előadásra, nem hiszem még én sem! Színházi lelátót kovácsolni, melléje hangosító-világosító tornyot építeni, a sötét domboldalt megvilágítani, a nézőknek járhatóvá tenni a feljutást a nézőtérre, kordába fogni a lovakat, s a tüzet, amit a tatárok gyújtanak… rengeteg apróság, amire mind figyelni kellett. Az ősbemutató utáni érzést nem tudom leírni! Nem tudom szavakkal kifejezni azt az érzést sem, amikor Édesanyámtól virágot kaptam a „színpadon”, és gratuláltak idős emberek, fiatalok, a faluból és a város-

Imre Dénes (67 éves) – mostanra 72 éves „Én nem kényszerből jövök, tetszik nekem a darab. Már este 7-re hazajövök a mezőről, hogy készüljek, átöltözzek, és induljak a próbára. Ide nem lehet úgy jönni, mint a mezőre. Ilyen még nem volt, hogy ennyi embert megmozgasson valami, csak amikor a Háry Jánost adták elő.” Székely Anna (69 éves), fájós lábbal, de 75 évesen is kimegy a Kőlikba „Jó itt kikapcsolódni az otthoni munkából. Bár minden este el tudnék jönni, hogy ne maradjak el egyetlen próbáról sem.” Pap Ágnes (68 éves), az örök fiatal már 74 éves „Én asszonykoromban is sokat szerepeltem, ezért jöttem most is. A rendező úr is kiteszi a lelkét... és szeretjük, hogy társaságban lehetünk.” Dénes Lajos (56 éves), immár 62 éves

Minden augusztusban szekéren és lóháton járják végig az előadók a környék településeit, hagyományos módón hívogatva az embereket a közös játékra – most álljon itt a mi hívogatónk, hogy olvasóinkat is elcsalogassuk erre a gyönyörű ünnepre: Bámész népek, figyelem! Máréfalván, a hegyen, Összegyűlt a falu népe, Hogy a múltat megidézze: Mirákulum, színes csoda Várja azt, ki eljön oda. Mit rejt mélyében a Kőlik? Nézze meg, és nem csalódik! „A Máréfalvi Mirákulum zenés-táncos színházi előadása minden esztendő augusztus havában Szent István ünnepén, este 9 órai kezdettel lészen előadva a máréfalviak által, a Kőlik előtt.”

Lőrincz Zsuzsanna Artera Alapítvány – elnök e-mail: lzsuzska@yahoo.com honlap: www.artera.ro

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

Mi, Mag-unk!

mikor tizenegy évvel ezelőtt harmadmagammal ültem Komárom főutcája melletti árkádsor alatt – s azon szövetkeztünk a megnyugtató árnyékban, miként fogunk szakmailag nagyon jól működő, közösségfejlesztéssel foglalkozó térségi civil szervezetet létrehozni –, nem gondoltam volna, hogy egyszer példaként állhatunk elő, hogy életre hívunk valamit, ami talán nem mindennapi, nem a megszokott. Most pedig itt ülök a számítógép előtt és próbálom megfogalmazni, rendszerbe szedni, hogyan jött létre az a kis közösségi kuckó Komárom külvárosában, Koppán(y)monostoron, ahol élünk és dolgozunk. Nem fogom bemutatni az egyesület tevékenységi körét, azt a szerteágazó és összetett munkát, amit az elmúlt években folytattunk, végzünk. Azokat a jó gyakorlatokat, induló közösségi moccantásokat sem, amelyek szintén hozzánk kapcsolódnak, illetve általunk, segítségünkkel indultak el, vagy végzik azt a feladatot, amelyet felvállaltak. Csupán egyetlen szeletére – de kétségtelenül nagy szeletére – kívánom az érdeklődést ráirányítani, ami egy új közösségi tér kialakulásához és beindításához kapcsolódik, ez pedig egy civil közösségi tér, a gyermek és ifjúsági korosztály, illetve a civil szektor számára.

2004-2005 Szervezetünk az alapítástól folyamatos, de lassú fejlődésen ment keresztül, amit a mindennapi gondok válságkezelése, forrásteremtés, helykeresés jellemzett, természetesen szakmai munkával és feladatátvállalásokkal telítve. Az Európai Unióhoz való csatlakozás a civil szektor számára új, nagyobb lehetőségeket hozott. Egyesületünk felismerve az új helyzetet, tanulmányozva a szektort érintő változásokat, merész elgondolást követően foglalkoztatóvá vált és már főállású munkatársak (4 fő) közreműködésével kidolgozott stratégia alapján folytatta tevékenységét. Két meghatározó vonalat tűztünk ki célként: a civil összefogást és együttműködést, valamint az ifjúsági munkát. Ez utóbbinak csupán egy kicsi szeletét jelenti a nemzetközi ifjúsági munka, mi, itt helyben, a városban és a kistérségben kívántunk megoldást találni e területen megjelenő szükségletekre.

Kidolgozott stratégiánk egyik, fő útvonala az éjszakai alternatív szabadidős szolgáltatás beindítása, melyhez minden a rendelkezésünkre állt, kivéve a helyszínt. A helyi művelődési ház – amelynek akkor még jómagam is főállású munkatársa voltam – ugyanúgy nem volt partnerünk, mint a helyi vezetés, vagy a szakpolitika. Így vártunk, közben pedig a lehetőségeket kerestük.

egy hét megfeszített munka végén valósulhatott meg, mely a bozótirtást és a hulladékok eltakarítását jelentette. A tereptisztítást követően döbbentünk rá, milyen szép adottságú és lehetőségekkel teli helyet találtunk. Az udvar 2400 m2-re számos lehetőséggel kecsegtetett, azonban az épület nagysága már komoly gondot jelentett. Tudtuk, ebben a pici házban nem tudunk működni (irodát fenn-

Egy évvel a szervezeten belül kialakult változások után jelent meg az a pályázati lehetőség, amelynek segítségével sikeresen elnyernünk 4.500.000 Ft-ot, melyből a vasútállomás területén lévő – már nem használt – posta épületében kialakíthattuk azt a prevenciós szolgáltatásunkat, amit korábban elképzeltünk. Vagyis csak kialakíthattuk volna. Sajnos a tulajdonosi, az adományozói és egyéb akadályok miatt több mint egy év huzavona kezdődött el. A minisztérium (akkoriban: ICSSZEM) látva kétségbeesett erőlködésünket beleegyezését adta, hogy a számunkra megítélt támogatást ne felújításra, hanem beruházásra fordítsuk. Így váltunk tulajdonosává annak a 35 m2-nyi alapterületű ingatlannak, amelyből ki kellett hoznunk valamit. De ekkor már 2006-ot írtunk.

tartani, napi munkát végezni, stb.) és szolgáltatni (programok stb.). Merész elhatározás következett, eldöntöttük, bővítünk. Elkészítettük a terveket, lebontottuk, amit kellett és hozzáfogtunk az építéshez. Mindez persze koránt sem volt ennyire egyszerű. Mindehhez emberek és pénz kellett. Szerencsénkre az egyesületünk tagsági körét sikerült úgy kiterjeszteni, hogy a tervezéstől a szakmunkáig hozzáértő önkéntessel, így saját erővel rendelkeztünk. Az anyagi forrás megteremtése azonban már nem volt ennyire egyszerű. Nonprofit szervezet lévén banki kölcsön szóba sem jöhetett, még úgy sem, hogy a tagok kezességet ajánlottak érte. Végső elkeseredésben találtuk meg azt a megoldást, amely talán elismerésre igen, de követésre nem biztos, hogy jó szívvel ajánlható. Egyik tagunk családi házára jelzáloghitelt vettünk fel, majd ő egyszemélyben hitelezte meg számunkra a hiányzó forrást. Így elkészülhetett az a közösségi tér, melybe rengeteg munkát, időt és

2006 Az épületet 2006 júliusában vettük át, a hozzá tartozó bozótossal. A telekhatárok pontos meghatározása

forum civic

egyéb forrást fektettünk be, s amelynek részleteire ezúttal nem térek ki. Az elmúlt néhány évben több alkalommal sikerült eljutnom Franciországba, ahol az ifjúsági házakat, illetve azok szövetségeit, települési, térségi, regionális központjait látogattuk meg. A kirándulások – azon túl, hogy Franciaország számos szép és meghatározó területét is megismerhettük – nagy hatással voltak rám. Lenyűgözött az a civil összefogás és együttműködés, amit láttunk, tapasztaltunk. Elhatároztam, hogy mintaként – talán egyedüliként, ezt nem tudom – idehaza is megvalósítjuk ezt a törekvést, s ennek éppen megfelelő színtere lehet az a ház, a Mag-Ház, melynek építésén, kialakításán éppen dolgoztunk.

gyengeségeivel. Nem, vagy csak nehezen tudunk megfelelni a bennünket érintő elvárásoknak, úgy, hogy tagjaink jobbára önkéntesek, szabad idejük egy részét áldozzák a közösségi munkára. A napi megfelelés az elmúlt 11 év alatt csak nehezebbé és körülményesebbé vált, ami a most indulók kedvét és aktivitását jócskán ellehetetleníti. Erre a hiányra léptünk fel néhány évvel ezelőtt aktívabban. Hazai támogatás útján egy

valósítunk meg. A kezdéskor jelen lévő öt szervezet mellé havi rendszerességgel további 6 szervezet csatlakozott, melyet alkalmanként és feladatonként további szervezetek, kezdeményezések bővítenek. Jelenleg – fél évvel az épület átadását követően – 8 főállású munkatárs és közel 50 önkéntes (5 szervezeti tagság) rendszeres munkája segíti az intézmény és a benne folyó civil öszszefogás munkáját.

évnyi időtartalomra lehetőséget kaptunk arra, hogy egy munkatárs bevonásával a kistérség civil szervezeteit és helyi kezdeményezéseit elérjük, megismerkedjünk egymás munkáival, kidolgozzuk azt a szolgáltatási rendszert, amely szükséges a szektorbeli munkához. A munkával teli év eredménye az a civil öszszefogás, mely a Komárom Környéki Civil Társulás néven önálló jogi személyként való megjelenésével és tevékenységének beindításával a közel egy év alatt ismertté és elismertté vált a szektoron belül. A társuláson és a saját szervezetünkön kívül további négy olyan civil szervezettel dolgozunk együtt napi szinten, amelyeknek tevékenységi köre különböző ugyan, de a mindennapi munka helyszíneként házunkat tekintik bázisterületnek. Az „intézmény” átadásakor együttműködési megállapodásban rögzítettük egymás munkájának, céljainak segítését, a partnerségen alapuló tevékenységek beindítását, melyet a franciaországi példaként látott „MJS” mintájára közösen üzemeltetett épületben

Az ifjúság háza

2007 December 3-án nyitottunk meg a nagyközönség számára. Erre az időpontra készültünk el úgy, hogy termeink, szobáink felszerelése, szakmai munkatársak, irodai szolgáltatásaink egy helyben már a rendelkezésünkre álltak. Az épület jelenleg 105 m2 alapterületű, tetőtér beépítése a fiatalok és a gyermekek igényeinek megfelelően kisebb-nagyobb dühöngőkkel bővítve. Az udvar kialakítása megtörtént, kellemes zöld terület, játszótéri, szabadtéri elfoglaltságokra alkalmas közösségi helyekkel. Természetesen a felszerelése még folyamatban van, de maga a tér már így is megfelel annak a folyamatnak, amelyre olyan régen vágytunk. Célkitűzésünk továbbra is két szálon fut. A régi épületrészből kialakított közösségi iroda szolgálja a kistérségi civil szolgáltatást, benne jelenleg 5 szervezet munkatársaival, míg a bővített részben kaptak helyet a gyermekek és a fiatalok, s a velük folytatott tevékenységek. Egyesületünk nem közművelődési célok megvalósítására jött létre, bár jócskán megjelenik tevékenységi körünkben ez a szolgáltatás, bevonás, aktivizálás is. Szerteágazó területen dolgozunk, melynek alapja a közösségfejlesztés. Ha egy kicsit cinikus akarnék lenni, úgy fogalmaznék, hogy bármit felkarolunk és támogatunk, ami helyi szükségletekre építve a helyi összefogáson alapul. S ebbe a folyamatba már jócskán beletartozik maga a közművelődés is.

A térségi civil szolgáltató központ Megalakulásunk óta folyamatosan szembesülnünk kell a civil szektor

Valahol azt olvastam, hogy: „Az ifjúság múlandó dolog. Később, más kifogást kell találnunk.” Ez a kis gondolatfoszlány is az irányba mutat, a gyermek és ifjúsági korosztállyal végzett munka folyamatos intenzitást, odafigyelést és megújulást kíván. A ma ifjúsága, 11 év múlva már az akkori idő felnőtt – mai viszonyokban a mi – generációnk, a ma gyermekei pedig a holnap ifjúsága lesz. Így az a munka, amit beléjük fektetünk, rájuk áldozunk sosem azonnal megtérülő, hanem hosszú távú befektetés. A megalakulásunk idején még gyermekként hozzánk kerülők aktív magjából vált ki az a jelenlegi ifjúsági korosztály, akikkel napi szinten együttműködünk és tevékenységüket segítjük. A hosszú ideje közös fészekben nevelkedő, s onnan kirepült fiókák önállósulása az az egyesület – Kerecsen Ifjúsági Egyesület –, amely a fiatal korosztállyal, illetve az utánpótlással (gyermekekkel) aktívan foglalkozik, érdekeit képviseli. Mag-házunk hosszú távú céljaiba illeszkedő

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

gyermek- és ifjúsági területet fedi le. Nincsenek sokan, s tagságuk is folyamatosan cserélődik, változik, ahogy ebben a korosztályban ez természetes. Vannak, akik csak egy-egy alkalommal, akciókra – számukra kedves programokhoz – kapcsolódnak be, de akadnak olyanok is, akik folyamatos jelenlétükkel és tevékenységükkel biztosítják az állandóságot. Kezdetektől fontos állandóságukat nem tudtuk biztosítani a „vándorcigányként” élt életünkben, így ezzel az ad hoc munkával, tevékenységgel, aktivitással kell szembesülnünk a velük folytatott munka során. Új arcok bevonása még nehezebb feladat, mint a régiek megtartása és intenzitásának fenntartása. A kor kihívásai, a jelenlegi „szellemiség”, a globális közöny, a „sztárcsinálás” nimbusza, ami körülvesz bennünket, nem kedvez az önként végzett „társadalmi” szerepvállalásnak. Aki mindezzel nincs tisztában, ne kezdjen ifjúsági munkába.

Jelenünk, és ami még hátra van Közösségi házunk üzembe helyezésével mi nem azonnal megtérülő befektetésekben és látványosságokban gondolkoztunk. Nem volt célunk a statisztikai adatok mérhetőségén múló megfelelés kényszere sem. Nem is kellett, hiszen önmagunk megfelelésén túl nem kellett terveznünk. Nincs feladatátvállalásunk, nem minősülünk helyi vagy térségi intézménynek, nem rendelkezünk állandó támogatókkal, úgy is fogalmazhatok: nem számol velünk a helyi képviselet. Dolgozunk, tevékenykedünk magunk és a környezetünk örömére. Tevékenységeink állandó elfoglaltságot és munkát biztosítanunk számunkra. A ház fenntartása és üzemeltetése még az 5 szervezet közös összefogá-

sában is nehéz feladat. Bele kell rá- szeretnénk lenni. Nem kiszolgálni, zódnunk, meg kell ismernünk egy- csupán szolgáltatni, aktivizálni és bemást és a közösséget, ahol élünk, dol- vonni. Nehezen értelmezhető ez az gozunk. Most már más szemszögből, elgondolás ma Magyarországon. Az hiszen mi is itt raktunk fészket, itt emberek többsége nem szívesen, kezdtük el a közös munkát, itt „borít- vagy egyáltalán nem vállal felelősséjuk fel” időről időre a rendet és itt get. Nehezen mozdítható ki a megakarunk hosszú távra berendezkedni. szokott, biztonságot jelentő mindenMit csinálunk mindnapjaiból. Megszokta ezért? Bizakodunk és és igényli, hogy „valadolgozunk. Igyekszünk ki” mindig megA Mag-Ház nem minél szélesebb körmondja neki, mit és csupán egy épület a ben megszólítani a hogyan kell tennie. benne lévõ terekkel, helyieket. KorcsoporItt tartunk most. játékokkal. Ez egy tonként, érdeklődési Érdemes folytatnunk? körönként, stb. igyeklélekkel megáldott A Mag-Ház nem szünk olyan progracsupán egy épület a isteni gondviselés mokat és lehetőségebenne lévő terekkel, eredménye. Meg ket biztosítani a helyijátékokkal. Ez egy lényugtató kisugárzá eknek, hogy minél szélekkel megáldott istes a van, melyet a lesebb körben, s minél ni gondviselés eredgyermekek és a többen kerüljenek veménye. Megnyugtató lünk kapcsolatba. Tíz kisugárzása van, me„tiszta” lelkek meg év elteltével tudtunk lyet a gyermekek és a éreznek. Akit egy ebben az évben először „tiszta” lelkek megszer megérintett, éves munkatervet, progéreznek. Akit egyszer annak társává, ré ramfüzetet készíteni, megérintett, annak szévé válik. amihez igyekszünk társává, részévé vátartani is magunkat. lik. Nagyon sok pici Változatos és ötletes baba és gyermek jár ajánlatok születtek, melynek megva- naponta hozzánk szüleivel, nagyszülósítása még folyamatban van. Mind- leivel. Vannak, akik csak ritkábban, ehhez igyekeztünk megnyerni a de akadnak olyanok is – szép számhelyben (településrészen) működő mal –, akik napi rendszerességgel. többi civil szervezetet is. A közös Van még 11 évünk. Ezek a gyeremunka nem várt eredményeket ge- kek addigra fiatalokká válnak. Majd nerált. Rendezvényeink nagy vissz- ők megadják a választ nekünk, hogy hangra találtak, sokan keresik, szere- érdemes volt-e. tik. Ez a hagyományos közművelődési feladatellátás – mondhatnánk. Mi, azonban ezen a sikeren nem megszéMonostori Éva dülve, az eredeti célkitűzéseinket nem feladva, mégis azt tudatosítjuk Élettér Közösség- és Településfejlesztő itt helyben, hogy minél több aktív, Egyesület, Komárom kezdeményező és együttműködő he– közösségfejlesztő lyi elgondolás segítői, társszervezői e-mail: emonostori@gmail.com

Civilként Kistarcsán

rendszerváltást követő eufórikus hangulat lecsengése után Magyarországon is kezdett feltámadni a közösségi élet. Magam is elcsodálkoztam, amikor településünk augusztus 20-i ünnepélyén néhány helyi népviseletbe öltözött aszszony aratódalokat és a Boldogaszszony anyánk kezdetű – általam addig egyházinak vélt – éneket is előa-

dott. Aztán újra lett szüreti felvonulás és bál. Én nem vagyok bálba járó ember, de örömmel töltött el, hogy a plakátok egyre gyakrabban hívnak táncos mulatságba. Néptánccsoport is alakult, és a sportolók is egyre többet hallattak magukról. Önkormányzati képviselők kérésére néhányan hozzáfogtunk egy kulturális szervezet megalakításá-

hoz. Az előzetes megbeszéléseken kezdett körvonalazódni a megvalósítandó program, melynek egyik lényeges eleme a folyamatosság biztosítása volt. Elterveztük, hogy minden héten lesz egy nap, melyen ismeretterjesztő előadást tartunk, egy másikon pedig csak úgy össze lehet jönni, társasági életet élni. Határozott kikötés azonban, hogy egyik esetben sem

civil fórum

lesz alkoholfogyasztási lehetőség. A heti előadásokból jó néhány témát összegyűjtöttünk, nehogy ötlethiány miatt kudarcba fulladjanak. Mivel anyagi fedezetünk nem volt, csak általunk vállalt programok jöhettek számításba. A Kistarcsai Kulturális Egyesület – mert így neveztük el magunkat – 1993 áprilisában kezdte meg működését. A 60 körüli taglétszámú civil szervezet – melyhez egy-egy nagyobb rendezvénynél még szép számmal csatlakoznak segítők – feladatának tekinti, hogy hozzájáruljon a településünkön folyó kulturális élet változatosabbá tételéhez. Az 1994-ben bejegyzett egyesület 2001 óta kiemelten közhasznú szervezet.

így 2008 elején már sor kerülhetett a 750. előadásra. Célunk az indulás óta nem változott: legyen egy hely Kistarcsán, ahova eljárhatnak mindazok, akik nyitottak, akik érdeklődnek az élet legkülönbözőbb területéről merített témák iránt. Emellett szeretnénk lehetőséget biztosítani az itt élő embereknek és a különböző csoportoknak, hogy érdeklődésre érdemesnek tartott tevékenységükről tájékoztatást adhassanak a környezetükben élőknek. Különösen fontosnak tartjuk a kulturális téren aktív gyerekek és felnőttek bemutatkozási lehetőségének biztosítását. Ebből a célból a gyerekeknek évente – a Magyar Kultúra Napja alkalmából – szervezünk műsoros estet, Kistarcsai Kiscsillagok címmel. Elein-

Programok

te a felnőtteket is gyakran szerepeltettük, de kiderült, hogy az amatőrök repertoárja korlátokat szab, ezért számukra kétévente tartunk előadásokat, Hulló Falevél címmel. A jelentős történelmi évfordulókra nagyszabású programokkal készülünk. A környező települések iskolásainak pályázatokat írunk ki irodalmi, képzőművészeti és tárgykészítési kategóriában. Az aktuális eseményhez, korhoz kötődő témákat is megadunk, némileg irányítva ezzel a pályázók érdeklődési körét. Maga a rendezvény – ilyenkor kerül sor a pályázatok bemutatására és értékelésére – egy hétvégén tart. Az iskolánként alakult csoportok szellemi vetélkedőn, dramatikus játékban és harci próbatételekben – lovaglás, íjászat, célba dobás stb. – mérik össze képes-

Még az előkészületek idején próbáltunk valami frappáns nevet választani magunknak, meg logó-tervezetek is készültek, de igazán találót nem tudtunk választani. Egy felmerült név viszont megfelelőnek bizonyult az általunk használható helyiség megnevezésére, amit azóta is Deáktanya néven emlegetünk. Elfogadásának egyik oka, hogy az akkori épület a Deák Ferenc utcában volt, a másik pedig, hogy a szerveződés iránt nagy érdeklődés mutatkozott a helyi diákság körében. A Deáktanya-előadásokat hetente tartjuk – bár most már más helyszínen, de a nevet megőriztük. A csütörtök esti program csak akkor marad el, ha valamelyik ünnep a hét negyedik napjára esik. Kitartóak vagyunk,

ségeiket. A versenyzők étkeztetéséről saját hadtáp-csapatuk gondoskodik, melynek feladata a korra jellemző étel készítése. A zsűrizés utáni pontszámok beleszámítanak a csapatversenybe. Ilyen rendezvény volt a Honfoglalási hétpróba (1996), a Trombita harsog, dob pereg (1998), a S lettünk királyság (2000), valamint A hazáért és a szabadságért (2003). Míg a csapatot formáló gyerekek viaskodnak egymással, a többiek is beleélhetik magukat az adott korba, mert a település központjában korhű környezetet alakítunk ki, például jurtákkal, harci sátrakkal. A szabadtéri színpadon a kort idéző műsor látható folyamatosan. A rendezvények része egy lovas, fegyveres felvonulás és egy csatajelenet is. Még csak ábránd volt Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz, amikor elhatároztuk, hogy bemutatjuk kontinensünk országainak kultúráját. A program a Deáktanyán kezdődik, vetítettképes úti beszámolóval. A rendelkezésünkre álló, amúgy sivár termet ilyenkor az országra jellemző sajátosságokkal díszítjük. Egy nemzeti est keretében felolvasunk az irodalomból, népzenei és néptáncbemutatót tartunk, fotókiállítást rendezünk. A vendégeket egyegy kupica itallal fogadjuk – ez nem is olyan egyszerű, mert előfordul, hogy amire gondoltunk, az nem kapható a kereskedelemben, így már többször az adott országból kellett hozatnunk fogadó italt. A büfé jellegű étkeztetést szakértőkre bízzuk. Ezek az esték a néptánc tanulásával, majd önfeledt táncolással érnek véget. A nemzeti estek kapcsán merült fel a történelmi lakomák ötlete. Ilyenkor nemcsak a szereplők, hanem tagságunk nagy része is korhű jelmezbe öltözik. A több órás program résztvevői egy nagy téglalap formájú teret ülnek körül. A felszolgálók folyamatosan hordják az ételt, italt, míg a tér közepén zajlik a műsor – tánc, jelenet, bajvívás… A közös tánc ezen alkalmakkor is jó levezető programnak bizonyul.

Fesztivál Igazán nagy jelentőségű, a helyi szervezeteket és intézményeket megmozgató rendezvénybe is belefogtunk, és Kistarcsai Napok névvel valósítottuk meg azt a programsorozatot, melynek fő elemeit a kultúra, a sport, az egészségügy és a közlekedés jelentette. Igazán nagy belevetéssel szerveztük és rendeztük meg hat egymás utáni évben, de a helyi önkormány-

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

zat támogatásának hiánya – elsősorban erkölcsire vágytunk – elvette a kedvünket. Meg aztán erőnkhöz – anyagi, szellemi és fizikai egyaránt – képest túl nagyra duzzadt ez a rendezvény, ami elsősorban abból fakadt, hogy igyekeztünk kielégíteni az egyre növekvő lakossági igényeket. A magunk túlterhelése elkerülésének érdekében jobbnak láttuk befejezni. Ugyanakkor motoszkált bennünk a vágy, hogy megmutassuk képességeinket, és jobban igazodjunk az alapszabályunkban is megfogalmazott célkitűzésünkhöz, mely szerint elsődleges feladatunk a kulturális programok szervezése. Nem hamarkodtuk el a dolgot, de egy éves kihagyás után, meghirdettük a – találóbb elnevezés hiányában – Őszi Kulturális Hét Kistarcsán című eseménysorozatunkat. Időpontnak szeptember második felét választottuk. A hét minden napján más művészeti ág produkcióit élvezheti a közönség. A nagyszabású megmozdulás lehetőséget nyújt a helyi intézmények, önszerveződő csoportok bemutatkozására, vendégművészek meghívására és a lakosság nagy részének aktivizálására. A csúcspontot szombatra terveztük, de csak néhány év múlva találtuk meg az igazi megoldást, mégpedig egy gasztronómiai fesztivál formájában. A rendezvény címe: Süssünk görhönyt! – Krumplifesztivál Kistarcsán. Már a címre sokan felkapják a fejüket, mert nem tudják, mi az a görhöny. Nos, ez az az egyszerűen elkészíthető étel, melyet Közép-Európa nagy részében ismernek, csak mindenhol másképp hívják. A nyersen apróra reszelt krumplihoz egy kis liszt, tojás és ízlés szerinti fűszer hozzáadásával kikevert masszából pacsnikat csinálunk, majd azokat serpenyőbe tett bő zsiradékban kisütjük. Persze ki lehet egészíteni mindenfélével. A kolbász, a szalonna, a töpörtyű, de különböző zöldségfélék is sajátos ízt adnak neki. Egyébként nevezik ezt tócsninak, lapcsánkának, cicegének, hadifasírtnak, macoknak és még ki tudja hogyan. Készítettünk is egy térképet, ahova beírtuk a tájegységenkénti elnevezést. Nálunk, Kistarcsán és a környékünkön található néhány településen görhöny a neve. Szóval ilyen fesztivált rendezünk mi. Ezen a napon minden a krumpli körül forog. Eleve meghirdetjük a görhönysütő versenyt. Az elbírálást gasztronómiai szakemberekre bízzuk. A vetélkedők, a játékok, a kézművesfoglalkozások, a pályázatok témája és alapanyaga is a krumpli.

Az egyszerűség kedvéért görhönyfesztiválnak nevezett rendezvényre jönnek míves áruikkal a meghívott árusok, bemutatót tartanak kézművesek, gyerekfoglalkozásokat vezetnek pedagógusok. Egy szabadtéri színpadon egész napos műsorral szolgálunk. Délután pedig nemzetiségi folklórtalálkozót tartunk, évente váltakozó programmal. Eleinte mindig multikulturális volt ez a találkozó, de mióta helyben megalakult a szlovák kisebbségi önkormányzat, kétévente országos szlovák folklórtalálkozót tartunk.

témák és bárki által szívesen olvasott érdekességek mellett megbújt mindaz, amit igazából el akartunk juttatni az olvasóhoz. A sikeren felbuzdulva, érdemesnek tartottuk kiadni a következő évben is, és azóta évente megjelentetjük a Kistarcsai Kalendáriumot. Amikor egyesületünk elérte a tízéves kort, úgy gondoltuk, itt az ideje a visszatekintésnek, mintegy mérleget készítve addigi tevékenységünkről. Elhatároztuk egy összefoglaló kötet elkészítését. Sajnos anyagi lehetőségeink nem tették ezt lehetővé, de két évvel később volt egy sikeres pályázatunk, amely nem fedezte ugyan

Kiadványok

a költségeket, de az elszámolási kényszer nagy lendületet adott az emlékkönyv megvalósításához. Ily módon egyesületünk első tizenkét évi tevékenységéről számol be ez az A/4 formátumú, keményfedeles, minden oldalon színes, 112 oldalas szép kivitelű könyv. Igazán büszkék vagyunk rá. Vannak persze kisebb kiadványaink is, ezek némelyikét is igen fontosnak tartjuk. Ilyen volt Kistarcsa térképének megjelentetése. Erre azért vállalkoztunk, mert ugyan több térkép is forgalomba került, de mindegyiken rengeteg hibát találtunk. Ezek közül kiválasztottuk a legjobbat, és alapos tanulmányozás, helyszíni szemlék eredményeként hatvannál több tévedést kellett kijavítanunk rajta. Mi persze nem értünk a térképkészítéshez, de megbíztunk egy céget, amely elvégezte a szükséges korrekciókat. A kiadványokkal kapcsolatos teendők nagy részét is többnyire mi magunk végezzük el, de a szakértel-

Jelentősebb rendezvényeinkre készítünk szórólapokat, plakátokat, programfüzetet, matricát és más egyszerű nyomdai terméket. Évente kétszer jelentetünk meg újságot Hírverés címmel. Ilyenkor közöljük a lakossággal a közelmúlt velünk kapcsolatos eseményeit és hírt adunk a várható rendezvényeinkről, mintegy felkészítve az érdeklődőket. Névjegy címmel kiadtunk egy füzetet, melyben helyi alkotók, írók, költők munkáit mutattuk be. Előfordultak köztük amatőrök és hivatásosak egyaránt. Elégedettek voltunk a kiadvány tartalmával és szép megjelenésével, de bebizonyosodott, hogy az emberek nem igazán figyeltek fel rá. Úgy láttuk, a tisztán művészi tevékenység nem elég vonzó. Megpróbáltunk egy más formát. Kalendáriumot készítettünk, amely műfajánál fogva, sajátos kötelező részeivel közelebb áll az egyszerű emberekhez is. A 200 oldalas könyvbe sok mindenről lehetett írni. Helyi vonatkozású

civil fórum

met igénylő feladatokat – nyomdai előkészítés, nyomtatás, kötészet – az adott területen járatos szakemberekre bízzuk.

Városszépítés Sokáig úgy éreztük, az ilyesmi nem tartozik a mi tevékenységi körünkbe. Aztán látva, hogy senki nem foglalkozik ezzel, sajátos formát választottunk. Pályázatot hirdettünk a karácsonyi díszítésre. Mivel településünkön amúgy is szép számmal voltak, akik ízlésesen díszítették környezetüket a karácsonyi időszakban, a pályázatot serkentésnek, további díszítésre való biztatásnak szántuk. Az eredmény elmaradt a remélthez képest, ezért újabb ötlettel mi magunk is beszálltunk az akcióba. Belefogtunk az egyik kisebb tér feldíszítésébe. Itt magas posztamensen áll egy Szent Imre-szobor. E köré – csupán természetes anyagok felhasználásával – építettünk egy hatalmas adventi koszorút. A négy gyertyát fényfüzérből valósítottuk meg. A környező fákat is feldíszítettük. Sokan megcsodálták, és külön örömünkre szolgált, hogy a közel két hónap alatt semmilyen rongálás nyoma nem látszott rajta. Nagyobb volumenű volt a szoborállításunk. Kistarcsán született Simándy József, minden idők legemlékezetesebb Bánk bánja, a magyar állami Operaház Örökös Tagja. Elhatároztuk, hogy születése 90. évfordulójára egészalakos bronz szobrot állítunk tiszteletére. Nagy és költséges kezdeményezés volt, de sikerült megoldanunk. A szükséges pénz egy része közadakozásból jött össze. Jó nevű operaénekesek fellépésével tartottunk jótékonysági koncerteket. Ezek közül legemlékezetesebb a Budapesti Szent István Bazilikában előadott Verdi Requiem volt, melyben – neves szólisták mellett – közreműködött az operaház zenekara és énekkara is. A koncerteken kívül igen nagy segítséget jelentettek a helyi vállalkozók pénzadományai és természetbeni hozzájárulásuk is. Programjaink összeállításánál figyelembe vesszük mások tapasztalatait, a jó ötleteket igyekszünk átvenni vagy adaptálni a mi adottságainkhoz. Így került rendezvényeink közé az örökségnapok alkalmából szervezett örökségséta, vagy a Hősök Napja keretében szervezett helyi ünnepség. Szintén országos hatókörű a Születés Hete rendezvénysorozat. Ebbe is bekapcsolódtunk, és bevontuk településünk több intézményét

is, így a könyvtár, a kórház, a gimnázium és a védőnői szolgálat is aktívan részt vett az általunk koordinált programban. Persze ebbe is bevittük a magunk sajátosságát. Úgy is értelmeztük a születést, hogy az adott évben 18 évesek felnőtté születnek, ezért a hét záróprogramján egy születés-padot állítottunk tiszteletükre. A szép ülőalkalmatosságot a Simándy-szobor közelébe telepítettük, azzal az elhatározással, hogy ezentúl évente ismétlődik majd ez a várost díszítő aktivitásunk is.

Pályáztatás A már említett karácsonyi díszítésre ösztönző pályázatunk – Karácsonyi Köntösben Kistarcsa a címe – mellett évente több alkalmat is adunk a megmérettetésre. Mindegyik pályázat kezelésével egyesületünk kuratóriuma foglalkozik. Ez a grémium nem hivatalos egysége az egyesületnek, de érdemesnek láttuk létrehozni a hattagú elnökség mellé, segítendő annak munkáját.

Az érettségiző korosztály számára meghirdetett pályázatra azok a fiatalok nevezhetnek, akik a kötelező iskolai tanulmányaik mellett még valami más figyelemre méltó tevékenységet is végeznek, elsősorban kulturális téren. Különösen értékesnek tartjuk a közösségi munkát, főleg, ha az valamelyik helyi közösséget erősíti. A díj neve Aranykavics, mivel felénk igen kavicsos a talaj. A díjat annak az iskolának az évzáró ünnepségén adjuk át, amelyikben általános iskolai tanulmányait folytatta a nyertes. Nagy büszkeség fedezhető fel ilyenkor a volt diákban, és egykori pedagógusaiban egyaránt. A díj fizikai megjelenése – iparművész tervezte – egy fa posztamensre helyezett aranykavics, ami mellé oklevél és a mindenkori minimálbérnek megfelelő egyszeri pénzösszeg jár. Településünkről még nem készült igazán jó monográfia. A szakdolgozatot készítő fiatalok folyamatosan adhatnak be olyan munkát, ami Kistarcsával kapcsolatos, és valamelyik felsőoktatási intézménynél már elfogadták, sőt, értékelték is. Az ottani megítélés nem befolyásol minket, mivel egészen más szempontokat veszünk figyelembe. Időnként egy-egy rendezvényünk kapcsán is kiírunk alkalmi pályázatokat.

Nemzetközi kapcsolatok

A kisiskolások kedvelik leginkább a Magyar Kultúra Napja alkalmából meghirdetett alkotói pályázatunkat. Többnyire képzőművészeti munkák érkeznek be, melyek értékelés utáni eredményét a Kistarcsai Kiscsillagok műsorán tesszük közzé, és ugyanott ki is állítjuk az arra érdemeseket, majd a tanév során az általános iskolák nagyobb rendezvényein is láthatók. Minden alkalommal két témát adunk meg, hogy legyen választási lehetőségük a tehetséges gyerekeknek. Ugyancsak két téma közül választhatnak az irodalmi pályázaton indulók. Itt gyerek és felnőtt kategóriában is meghirdetjük az aktuális feltételeket. A legjobbakat közöljük a következő évre megjelenő kalendáriumunkban.

Már néhány éve működtünk, amikor úgy éreztük, kevés az új ötlet. Ennek okát a fiatalok hiányában láttuk. Szerencsére kapóra jött egy pályázati lehetőség, mely szerint ifjúsági cserékre lehetett pénzt nyerni. Felhívást tettünk közzé, hogy szívesen látjuk egy tájékoztató megbeszélésre azokat a helyi fiatalokat, akiket érdekel az ilyesmi. El is jöttek néhányan, akik szívesen találkoznának más országok fiataljaival, ha másért nem, hát, hogy gyakorolják az angol nyelvet. Mindjárt be is adtunk egy pályázatot, és nyertünk vele lehetőséget egy szeminárium megrendezésére. Jöttek a külföldiek, jókat beszélgettünk, és mindenkinek tetszett a dolog. A fiatalok közül volt, aki bekapcsolódott az egyesület munkájába. Aztán szerveztünk újabb szemináriumot, meg mi is kaptunk meghívást. Az első csapat – három fiú és három lány – Portugáliába utazott. Nagyon jól érezték magukat. Rengeteg élménnyel hazatérve meséltek barátaiknak, ismerőseiknek. Egyre több külföldi rendezvényre invitáltak minket. Bekerültünk az európai vérkeringésbe, és most már ott tartunk,

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

hogy más szervezeteknek, intézményeknek is felajánljuk az utazási lehetőséget. Az elmúlt évben összesen 262 napot töltöttünk más országok rendezvényein, és azóta is folyamatosan jönnek a meghívások. Több külföldi szervezettel igen szoros kapcsolatunk alakult ki. A vezetők jól ismerik már egymást, de a tagság is sok kapcsolatot ápol. Egyesületünkön belül pedig kialakult az ifjúsági tagozat.

Talán az eddigiekből is látszik, hogy a Kistarcsai Kulturális Egyesület tevékenysége széles skálán mozog. A fentiekben csak a jelentősebb programok kerülhettek szóba. Az egyesület tagságának nagyjából a fele – 30 fő körül – veszi ki részét aktívan a szervezésből és a programok megvalósításából. Az egyesület minden tagja önkéntes, munkájáért senki nem vesz fel anyagi térítést. Fizetett alkalmazottunk nincs. Álla-

mi támogatást nem kapunk, pályázatokból, adományokból és saját bevételeinkből működtetjük a szervezetet. A tavalyi pénzforgalmunk meghaladta a nyolcmillió forintot.

Kereszti Ferenc Kistarcsai Kulturális Egyesület – elnök e-mail: kike@kike.hu

Civil élet a közmûvelõdés szolgálatában Szilágysomlyón

mikor 16 évvel ezelőtt, 1992ben, egy kis lelkes csoport létrehozta a Báthory István Alapítvány – Közművelődési Egyesületet, még senki sem volt tisztában teljesen ennek céljaival és lehetőségeivel. Ritka jelenség volt még abban az időben egy civil szervezet, a hatóságok szinte ellenségként kezelték, főleg egy olyan vidéken, mint Szilágy megye, ahol a magyarság csak 2325%-ban van jelen. Az alapítvány eredeti célja tulajdonképpen Báthory István fejedelem és lengyel király szellemi és anyagi hagyatékával való törődés és foglalkozás volt. Az első évek vár-rehabilitációs lelkesedése után (ingyen földmunkával való segítése a régészeti kutatásoknak, régészek és építő-tervezők vendégül látása, kilincselés Kolozsváron és Bukarestben) megláttuk, hogy ebben az irányban tudunk segíteni, de pénzalapok híján igazán sokat elérni nem tudunk. Ezt a célkitűzésünket nem adtuk fel, ma is igyekszünk – a lehetőségeinkhez képest – tenni a vár restaurálásának ügyében. Már az alapítvány megalakulása előtt, de erőteljesebben ennek létrejötte után elkezdtünk foglalkozni az addig nem tanult történelem lakossági megismertetésével, és első közművelődési tevékenységeink ezt célozták meg. Kellemesen hátborzongató visszaemlékezni, hogy a bezártság után egy-egy történelmi tárgyú előadássorozaton a „hőskorban” 90-100 tagú hallgatóság gyűlt össze, vagy az első Báthory Napok városunk nagy szülöttjét megjelenítő tudományos

ülésszakán kb. 300-an vettek részt. A lehetőségek úgy hozták, hogy a Ezt ma úgy hívhatnám, hogy közmű- második Báthory Naptól kezdődően velődési aranykorszak: az informáci- (1994) szombat délelőtt megrendezótól, valós történelmi tudástól, ma- tünk egy szakmai programot, anyagyarán mindennemű közművelődés- nyelvű orvostovábbképzőt, amilyentől elzárt lakosság szomjúhozta az is- re eladdig csak az Erdélyi Múzeum meretlen múlt (és mondjuk ki akkori Egyesület keretében került sor néjelen) információit, tudásanyagát. Így hányszor. Mivel a rendezvény sikelépett a Báthory Alapítvány a fejedel- resnek bizonyult, visszatérő, állandó mi szellemi hagyaték (pl. egyetem- programmá alakítottuk, amely egy alapítás, kultúra terjesztése) elsődle- szűkebb körű, de jól behatárolt szakges ápolásának útjára. mai közösségnek szól. A továbbképMindjárt az induzőnk helyiből kisrégilás után, már az első ós, majd régiós lett, egy-két évben céliráországhatárokon átMinden rendezvé nyosan kezdtük ápolnyúlt, és ennek kerenyünk, minden tevé ni a tudást, szolgálni tében került sor 1998kenységünk közmû a közművelődést, terban olyan országos jevelõdést, a közösség jeszteni a kultúrát. Ellentőségű eseményre szellemi felemelke sődlegesen tudomámint a magyar és ronyos ismeretterjeszmán egészségügyi dését szolgálja. téssel, de nem elhaminiszterek találkonyagolható, hogy az zója, melynek tematialapítvány több képzőművészeti tár- kája a romániai egészségügyi reform latot, komolyzenei előadást (orgona- volt. A hallgatóság száma évről évre koncertek, kamaraegyüttesek, fúvós- nőtt, már volt olyan találkozónk is, ötösök, vonósnégyesek meghívása, amelyen 160 résztvevő regisztrált. Az hisz nagyobb lélegzetű zenei műsor- idei esztendőben kerül sor a 15. tohoz nem volt elegendő pénzala- vábbképzőre, melyet – lévén évforpunk), író-olvasó találkozót rende- dulós – kétnaposra tervezünk, másozett. Az előbbiekben pénzalapokról dik napján közös orvos és pedagógus beszéltem, de szerencsére abban az továbbképzéssel az iskola-egészségidőben még nem tört be a vadkapita- ügyről. 2001-től a szakmai progralizmus, sokan jöttek el úgy, hogy mot sikerült elismertetni a román Ornem kértek tiszteletdíjat, esetleg csak vosi Kollégiummal, amely továbbaz útiköltséget térítettük. Ezt a „jó képzőt kreditponttal jutalmazza, és szokásukat” néhányan még ma is ezáltal még vonzóbbá teszi. tartják. 1998-ban két nagy megvalósítáAz évek folyamán tudatosan sunk volt. Az egyik, hogy egy mamegtervezve kialakultak tudomá- gyarországi – a Pro Hungaris Alapítnyos és közművelődési profiljaink is. vány – és egy itthoni – a Heltai Gás-

civil fórum

pár Könyvtári Alapítvány – segítségével sikerült létrehozni anyanyelvi könyvtárunkat. Nagyon nagy szó volt ez akkor. 5 000 kötettel indultunk, és elsődlegesen a fiatalokhoz (kötelező olvasmányok) és a nyugdíjasokhoz akartunk kultúrát eljuttatni. Kevés szellemi foglalkozású embernek adatik meg, hogy szállást is teremthessen a kultúrának, nekem hál’ Istennek sikerült. Könyvtárunk jól működik, pedig egy állandó jövedelem nélküli szervezetnek igen nehéz előteremtenie az anyagiakat az állandó kiadásokhoz (könyvtáros fizetése, helyiségbérlés, villany- és vízszámla, stb.). Ez eddig sikerült, remélem a jövőben is sikerülni fog. A könyvtár a magyar tannyelvű általános iskola beindulása óta kettéoszlott, a kötelező olvasmányok és az ifjúsági irodalom egy része az iskolai könyvtárban kaptak helyet, közelebb lévén így ahhoz a célcsoporthoz, amelyhez szólni akarunk. A másik nagy megvalósítás – amit ugyanúgy, mint amikor beindítottuk az orvostovábbképzőt, nem nézett mindenki jó szemmel – a gyerekekhez szóló Játékkuckó megalakulása volt. Feleségem ötlete alapján, és elsősorban az ő munkájának köszönhetően jött létre az a közművelődési műhely, amely az eltelt tíz év alatt játékos formában, de igen komoly néprajzi alapokra építve ismerteti meg a jövő nemzedékét is kiveszőfélben levő hagyományainkkal, ünnepkörönként csoportosítva azokat (szüreti szokások, adventikoszorú-készítés, farsangi szokások, bábégetés, jeles napok, stb.), ugyanakkor lehetőséget teremt kézműves-tevékenységekre

(agyagformázás, nemezelés, üvegfestés, mézeskalács-sütés, sás-, csuhé- és vesszőfonás, stb.) Itt szerveztünk néptáncoktatói tanfolyamot, amelyet elsősorban pedagógusoknak szántunk, továbbadandó kulturális gyökereinket az általuk nevelteknek. A kuckónak köszönhetően működik furulyacsapat, és két éve citeraegyüttes is, a citerákat egy idős mesterrel készítettük el, aki ennek készítésére egy vállalkozó fiatalt is megtanított. Tíztagú Szederinda citeraegyüttesünket képzett zenetanár oktatja, aki vállalta az ingázást, mivel sajnos Szilágysomlyón nincs magyar anyanyelvű zenetanár. Ezzel is hiányt szeretnénk pótolni és a nagyon fontos zenei anyanyelvet megismertetni a gyerekek legalább egy szűkebb csoportjával, ha az iskolai zeneoktatás szerepét nem is tudjuk átvállalni. A Játékkuckó keretében folyó tevékenységek célzott csoporthoz szólnak, és iskolaidőben heti rendszerességgel tartjuk. Minden rendezvényünk, minden tevékenységünk közművelődési, a közösség szellemi felemelkedését szolgálja. A képzőművészeti kiállítások esetében nem az az elsődleges fontosságú, hogy hányan jönnek el a megnyitóra, hanem, hogy hány osztályfőnök hozza el osztályát a kiállítást megtekinteni. Kiszámíthatóak is vagyunk – a Kuckón kívül más rendszeres rendezvényeink is vannak: Báthory Napok, Karácsonyi könyvvásár, Kórustalálkozó (ezt mindig más helységben rendezzük meg, közösen a Református Esperesi Hivatallal és a Romániai Magyar Dalosszövetséggel), Könyvtárnap, stb. Ezeken kívül

mindig – az illető naptári évhez kötődően – van évfordulós rendezvényünk. Az évfordulók jó lehetőséget adnak, hogy egy témát kibontsunk és ismeretet, tudást, közművelődést adjunk. Elöregedő és fogyó magyarságunk számára – főleg ilyen helyen, ahol már erősen szórványosodunk – a közművelődésnek egy másik igen jelentős szerepe is van. Segít az identitás megőrzésében, segít a gyorsan változó világ könnyebb elviselésében. Ez sokkal könnyebben megy, ha ismerjük gyökereinket és tudunk múltunkról, amelyre építhetjük a jelent. Az identitásmegőrzés részeként fogtuk és fogjuk fel emlékjel-állításainkat is. Itt szeretném jelezni, hogy kicsiny városunkban a rendszerváltás óta eltelt időben egyedül a 23%nyi magyarság emelt szobrot – nyilvánvalóan Báthory Istvánnak, állított emléktáblákat (Báthory, Mártonffy, 750 éves Szilágysomlyó, stb.). Sehol sem könnyű tudományt és kultúrát terjeszteni, főleg, ha ezt igényességgel szeretnénk tenni. De sokkal nehezebb ott, ahol már fogyóban és szórványként vagyunk jelen. A Kossuth Lajos által 160 évvel ezelőtt kimondott szavak a közművelődés terén ma is érvényesek: „Soha le nem mondani, Soha el nem csüggedni, Ha kell, mindig újrakezdeni.”

Dr. Széman Péter Báthory István Alapítvány – elnök e-mail: semandr@simleu.ro

Hollósy Simon Mûvelõdési Egylet – Máramarossziget

Hollósy Simon Művelődési Egylet 1992-ben alakult. Ennek előzményét képezte a Hollósy Simon Vegyeskar létrejötte. A vegyeskar közvetlenül a forradalom után alakult a Várady házaspár vezetésével. Sok ember természetes igényét elégítette ki a kórus, ugyanis még a „régi időkben” a kórusokban való éneklés végigkísérte az emberek

életét. Az óvodától kezdve öreg korukig az emberek tagjai voltak valamilyen kórusnak. A kórus sikerei és számbeli gyarapodása következtében szükségessé vált egy magasabb szintű szervezeti struktúra kialakítása. Erre az időre tehető a pályázati rendszerek kialakulása is. Ezekre meg már csak jogi személyek pályázhattak. Ezen okok

hatására 1992-ben megalakult a Hollósy Simon Művelődési Egylet Zahoránszki Ibolya elnökletével. Máramarossziget a történelmi Máramaros valamikori megyeszékhelye volt. Magyarság szempontjából úgy is szokták emlegetni, mint a szórványok szórványát. Talán itt lehetett a leginkább érzékelni az aszszimiláció, a kivándorlás és a ro-

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

mánajkú lakosság bevándorlását. Míg a ’40-es évekig Máramarossziget többségében magyarlakta város volt, addig a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a magyarság nem éri el a 20 százalékot sem. A környéken már csak egy falu, Hosszúmező maradt meg többségében magyar településnek. Az egyesület tevékenysége, a közel 18 éves fennállása alatt a kezdeti időkben csak a kórus működésére korlátozódott. De az előbb említett okok miatt az itteni magyarság kulturális élete rengeteg kívánnivalót hagyott maga után. Szinte teljes egészében hiányzik a magyarság kulturális életéhez szükséges infrastruktúra. Nincs magyar színház, nincs magyar kézben lévő kultúrotthon. Nincsenek a helyi magyarságnak olyan intézményei, melyek a kultúrával foglalkoznának. Ez alól kivételt képeznek a történelmi egyházak, valamint a 2002-ben újjáalakult magyar iskola, azonban ezek tevékenysége behatárolt. Ez arra késztette az egyesületet, hogy az évek folyamán a kórus működtetésén kívül egyéb tevékenységeket is felvállaljon.

Kórustalálkozó A kórustevékenység fő terméke az évente megrendezendő kórustalálkozó megszervezése. A program célja a közös éneklés megszerettetésén kívül a nemzeti öntudat és hovatartozás fejlesztése. A szórványban élőkkel ez nagyon nehéz munka. A kórustalálkozó gondolatát a szükség szülte. A Hollósy Simon Művelődési Egylet azon fáradozik, hogy a történelmi Máramaros területén élő magyarokat összefogja. Nagyon sok kiszállást és rendezvényt szervezett ennek a célnak az érdekében, de azért még mindig maradtak területek, amelyek eddig a sötét foltokhoz tartoztak. Az alapötlet az volt, hogy minden településen van egy templom, ahol vasárnaponként énekelnek. Ha kevesen vannak, akkor is legalább 5-6 ember áll az orgona vagy a harmónium körül. Ezeket a kis éneklő csoportokat is igyekezett az egylet behozni a találkozóra, főleg a gyermekcsoportokat. A 2003-ban tartott kórustalálkozón 3 településről jelentkeztek kórusok, illetve énekes csoportok: Borsabányáról, Felsővisóról és Köveslázról. Ezeknek a településeknek mindaddig nem volt kórusuk, és egyéb téren sem tudtak felmutatni jelentős eredményeket. Ezek a kórusok és az éneklőcsoportok erre az alkalomra

ken élő gyerekek tanítása a szép magyar beszédre, énekre, valamint a magyar öntudat kialakítása és fejlesztése. Ennek érdekében megismerkednek a magyar legendákkal, mesékkel, hagyományokkal, illetve szokásokkal. A program lefolyásában közvetlenül érintettek a történelmi MáraNépfőiskola Az egyesület egyik legelső célja az maros területén a szórványtelepülévolt, hogy a környéken is létrejöjje- seken élő I-VIII. osztályos tanulók, nek önálló magyar civil szervezetek. akik magyar nyelvű iskola hiányáEnnek érdekében beindult egy nép- ban csak a családban sajátítják el a főiskolai tevékenység. Évente lehető- magyar nyelvet. Ennek következtéleg több alkalommal összegyűltek a ben legtöbbjük hibásan beszél. A tábor programja arra törekszik, környékről azok az emberek, akik felvállalták a magyar kulturális élet hogy a gyerekek minél helyesebben előmozdítását és különféle képzése- beszéljék a magyar nyelvet és ismerken vettek részt. Ezen alkalmakkor jék azokat a gyermekdalokat és játéfőleg gyakorlati tudással próbáltuk kokat, amelyeket a magyar iskolába ellátni a környék kulturális vezetőit: járó gyerekek iskolai program keretében sajátítanak el. törvényi háttér egy ciMindennap az évil szervezet beírásánekóra keretén belül hoz, pályázatírási felSzinte teljes egészé különféle hangképző készítés stb. Elmondben hiányzik a ma gyakorlatokkal fejható: a rendezvények gyarság kulturális lesztjük a gyerekek egy másik pozitív oléletéhez szükséges hangját. A kézjeles dala, hogy ezek az szolmizáció segítséinfrastruktúra. Nincs emberek megismerték gével szeretnénk elegymás, kicserélték magyar színház, érni a gyerekek intotapasztalataikat és a nincs magyar kéz nációs készségének későbbiekben együttben lévõ kultúrott fejlesztését. A kottaműködtek különféle hon. Nincsenek a olvasásban elsajátítrendezvények meghelyi magyarságnak ható jártasság fejleszszervezésében. téséhez a fiatalok gyeAz utóbbi évek taolyan intézményei, rek- és népdalokat pasztalatai alapján elmelyek a kultúrával szolmizálnak és tamondhatjuk, hogy a foglalkoznának. nulnak. A szövegben népfőiskolai tevékeny[...] Ez arra késztette felmerülő (nyelvtani) ség meghozta a várt az egyesületet, hogy kiejtési nehézségeket hatást és a környéken kiemeljük, és kisebb az évek folyamán a önálló magyar szervegyerekcsoportokkal zetek jöttek létre (Akkórus mûködtetésén gyakoroltatjuk, amíg nasugatagon az időkívül egyéb tevé elérjük a kívánt eredsek Barátság Klubja, kenységeket is fel ményt. Felsővisón a Remévállaljon. Tevékenységünk nyik Sándor Kulturáegyik fő területe a halis Egyesület). A népgyományápolás. Ezért főiskolai tevékenységet most megpróbáljuk a fiatalok szá- a tavaszi, nyári, őszi és téli népszomára is hasznossá tenni, különféle kásokról is beszélünk, és a hozzájuk képzéseket és előadásokat szerve- kiválasztott énekeket is megtanítjuk. Az elmúlt években már elsajátízünk az ifjúság számára, és megpróbáljuk bevonni őket is e szervezet tott gyermekdalokat az udvaron és a kertben megtanuljuk lejátszani, elmunkájába. táncolni, ez által is segítve a gyerekek mozgáskultúrájának fejlesztését. Kórustábor Céljaink elérése érdekében különFiatalok számára szervezünk nyári kórustábort is. Ennek keretén belül a féle szemléltetőeszközöket (táblázakörnyék magyar falvaiból magyar tok, kották, képek, kazetták stb.) is gyermekeket hozunk be, és egy hétig használunk. Délutánonként, a szabadprogram különféle programokat biztosítunk számukra. A rendezvénysorozat vé- ideje alatt a gyerekek rajzolnak, festegén a közönség előtt bemutatják az nek, különféle tárgyakat készítenek színes papírból, gyurmából, fonalakitt tanultakat. A program célja a szórványvidé- ból, amelyeket a tábori kiállításon be alakultak meg, és most már együtt maradtak. Az egyesület legnagyobb vívmányát egy saját székház pályázati úton való megszerzése jelentette. Ez lehetőséget teremt az egyesület számára egyéb programok lebonyolítására is.

civil fórum

is mutatnak. Ugyanakkor a gyermekek néptáncot is tanulnak. A táborban tanultakat a táborzáró kulturális műsor keretén belül bemutatják a szülőknek.

Hollósy-napok A Hollósy-napok célja a nagybányai festőtelep alapítójának, Hollósy Simon munkásságának népszerűsítése. Ezt tudományos előadások keretében valósítottuk meg. Az előadók művészettörténészek, illetve helyi festőművészek voltak. Az idei Hollósy-ünnepségen a festő halálának 90. évfordulójáról is megemlékeztünk. A második napon a festő sírját

koszorúztuk meg a máramarosszigeti temetőben. Mivelhogy Hollósy Simon Máramarosszigeten született, szervezetünk fontosnak tartja kultuszának ápolását és festészeti munkásságának széleskörű ismertetését. A két napos rendezvényre igyekeztünk minél több vendéget meghívni a Kárpát-medencéből, mindazokat, akik Hollósyval valamilyen formában foglalkoznak. Az imént felsorolt eseményeken kívül belekezdtünk a gazdák képzésébe is. Sajnos elmondható, hogy napjaink gazdája gyakorlatilag sem-

milyen tudással nem rendelkezik az EU elvárásairól. Ennek következtében sokuk a tönk szélére sodródott. Reméljük, hogy a jövőben sikerül megoldanunk egy akkreditációval rendelkező kurzus beindítását. Bizakodással tekintünk a jövőbe, és bízunk benne, hogy tovább tudjuk szolgálni kisközösségünket.

Zahoránszki István Hollósy Simon Művelődési Egylet – elnök e-mail: izahoranszki@yahoo.com

Közmûvelõdési egyesület a szórványban

dolf Meschendörfer, brassói szász író: Die Stadt im Osten – A keleti város című könyvének, amely Corona címen jelent meg 1933-ban Kós Károly fordításában, kezdő sorai: „Lásd ezt a várost. Az imádott, irtózatos várost, mely meztelenül lök ki magából minket, hogy azután kiszívhassa a velőnket; mely belső részünket kirágja, mint alattomos láz; mely testvérharcra, árulásra és eszelős dühöngésre késztet minket. És amelyet gályarabként láncra verve, mégis mindnyájunknak szolgálnunk kell, amíg vasbilincseinkben megrothadunk. Fiaid közül hányan megátkoztak már, és hányan menekültek falaid közül habzó szájjal! A trópusokra, túl a vízen, Abesszíniába vagy Szumátrába. De amikor Seifert, a matróz, ÚjGuinea őserdejébe akart behatolni, és a brassói Gusbethbe ütközött, aki éppen az őserdőből lépett ki, akkor egymás nyakába borultak, s egyszerre kérdezték: – Mit tudsz a Városról?” A hetvenes években megjelent Brassó című versében Lendvay Éva brassói költő, műfordító a következőket írja: „E táj törvénye éltet és gátol: Életből, fényből, jó halálból Többet nem szabad követelned, Mint amennyit a hegy árnyéka enged. Komor e törvény. Szigorú tér ez. Későn virrad, korán sötét lesz.

Nyomon követ, míg sorsom betöltöm, A hegy árnyéka égen és földön.” Nem véletlenül választottam bevezetésképpen Brassó e két híres személyiségének sorait, hiszen mindkettőben megtalálható a brassói ember életérzése: a Városhoz görcsösen ragaszkodó szorongásos én- és (ki)útkeresés. Állandó küzdelem a feledés és feladás ellen! Úgy lenni európai és világpolgár, hogy közben megmaradni brassóinak! Mint kisebbségben élő és azt vállaló személyiségek, mindketten, hála Istennek, sokan mások is, a szellemi sokműfajúságot vállalták/vállalják Brassóban: írást, szerkesztést, műfordítást, tanítást, közművelődés-szervezést és a vele járó aprómunkát. Tették ezt Ők, a nagy elődök és tesszük mi, utódjaik, még akkor is, ha tevékenységünket tudomásul veszik, olykor közömbösen is fogadják. Hogy megérthessük a brassói magyar lakosság mai helyzetét, feltétlenül számba kell vennünk, hogyan is alakult a város demográfiai mutatója másfél évszázad alatt. Mint tudjuk, Brassó, a 19. század végéig szász többségi lakosú és közigazgatású város volt. A három nemzet, szász (9 599), magyar (9 825) és román (9 079) egységes számaránya csak az 1880-as népszámláláskor tapasztalható. Ez az arány, statisztikai adatok szerint, 10 évig maradt meg, majd a mutató előbb a magyarok létszámának növekedésével billent meg (1930-ig), majd

ugrásszerűen a románság vált többségi lakossá. A 2002. évi népszámlálás adatai szerint a város 284 596 összlakosságából 23 176 magyar (8,24%), a németek száma 1 717. Ez az arány, a történelem folyamán befolyásolta a város művelődési életét és azt, hogy a brassói magyarság tényként, tudatosan vállalva, olykor pozitívan élte/éli a szórványsorsot. Johannes Honterus (1498-1549) szász humanista teológus, nyugat-európai tanulmányok után, 1533-ban visszatér szülővárosába, Brassóba, ahol rendkívül sokirányú tevékenységet fejt ki. Megalapítja az anyanyelvi (német) oktatást. Ez az iskola volt, a mai Románia területén, a legelső „Gymnázium”. Ebben az iskolában kezdte tanulmányait Dávid Ferenc, az unitárius vallásalapító és a bibliafordító, Károli Gáspár. Nyomdát, nyilvános könyvtárat létesít, kiadja az első egyházi iskolai énekeskönyvet, Erdély első térképét valamint a „csillagos ég” térképét. Mindezeket, elsősorban, a reformáció terjesztésére használja fel. Tanai a brassói magyarokra is nagy hatással voltak. A brassói magyar társadalom nem volt gazdag, hiszen csak kisebb céheknek lehettek magyar tagjai, a nagy céhek a szászok kizárólagos joga volt. A magyarok általában külvárosi plebejusok, szolgák, kézművesek, inaslegények voltak. Ebből a társadalmi rétegből kikerült diákok nem engedhették meg maguknak, hogy külföldi egyetemre járjanak.

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

1837-ben, Felfalusi Kovács Antal apátplébános saját plébániai lakásán megalapítja a latin tannyelvű római katolikus gimnáziumot, ahol a magyar nyelv oktatását csak 1889-ben, a görög nyelv kiiktatása után választhatták a felsőbb osztályokban tanulók. A századforduló éveiben, Koós Ferenc református pap, királyi tanácsos, Brassó és Fogaras vármegye tanfelügyelőjének kinevezése után új állami iskolák nyíltak. Tanárok, közigazgatási tisztviselők, orvosok, ügyvédek kerültek Brassóba. Egy-egy család generációkon át meghatározta Brassó szellemi életét. Megjelennek az önszerveződés első formái: népkönyvtár, egyletek, egyesületek, kaszinók, műkedvelő színjátszó csoportok. 1885. június 21én, megalakul az EMKE Brassó megyei fiókja. Az egyesület számos helyi közművelődési rendezvény szervezője, de tevékenységének köszönhetően, az EMKE III. országos közgyűlését is Brassóban tartja. Mindezek ismeretében, lépjünk egy jó nagyot az időben. Az 1989-es változás után a brassói magyarok nem véletlen, hogy a régi idők mintájára elkezdték a közösségi élet megszervezését. Új civil szervezetek alakulnak, a régiek folytatják (színjátszó csoport, Búzavirág néptánccsoport) vagy újraindítják megszakadt tevékenységüket (Brassói Magyar Dalárda). 1991-ben megalakul az Apáczai Csere János nevét viselő Közművelődési Egyesület (a továbbiakban ACSJKE), amelynek célja valódi kulturális értékek terjesztése, közösségfejlesztés, a brassói magyar kultúrközösség erősítése/fejlesztése, hagyományok ápolása, identitástudat erősítése a szórványban, kapcsolatteremtés a Kárpát-medencében élő magyar közösségekkel. A brassói magyar közösség (RMDSZ és ACSJKE) szervezi meg 1992. április 20-án, az EMKE újraalakulását Brassóban.

Tevékenységi terület Brassóban nincs magyar nyelvű kulturális intézmény. Az egyesület ezt a hiányt igyekszik pótolni, célkitűzéseinek megfelelően, tizennyolcadik éve. Eléggé változatos közművelődési tevékenységeket szervez: – ismeretterjesztő előadások, – hagyományápoló és -teremtő rendezvények, – megemlékező ünnepségek neves személyiségekről, történelmi eseményekről,

– emlékjelhagyások, – országos és megyei szintű vetélkedők, – helytörténeti kutatások és vetélkedők, – könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, – képzőművészeti, népművészeti és fotókiállítások, – hivatásos előadóművészek, művészeti csoportok előadásainak szervezése.

Az egyesület rendezvényein rendszerességgel fellépnek helyi öntevékeny együttesek (tánccsoportok, dalárda, színjátszó csoport), egyéni előadók és meghívott hivatásos művészek.

Évente szervezett, hagyományos rendezvények és ezek 2008. évi megvalósításai, tervei:

május 4–14. között 17 színházi produkciót láthatott az a brassói magyar, német és zsidó közösség, amely hivatásos színház nélkül élt az utóbbi másfél évtizedig. Még a közeli Sepsiszentgyörgyre turnézó társulatok is elkerülik, éreztetve közösségünkkel a szórványsorsot. A Fesztivál első részében az előadásokat alig féltermes közönség nézte meg. Szétesett a színházlátogató közösség. Pedig Brassóban a színháznak minden időben szerető, értő és támogató közönsége volt. 1932 és 1940 között 727 teltházas előadást tartanak számon a városban, ami kb. két előadást jelent hetente. Még a ’70-80-as években is zsúfolásig megtelt a nézőtér a szentgyörgyiek 6 bérletes előadásán, és a turnézó színházakat is nagy lelkesedés fogadta a Cenk alatti városban. A Fesztivál utolsó előadásaira már szinte teltháznyi közönség gyűlt be. Nevelhetőek vagyunk. Az egész életen át történő tanulást színházi vonatkozásban (is) feltétlenül folytatni kell. Hogyan? Ez egyike lehet az egyesületi feladatoknak.

– Magyar Kultúra Napja, január 20. – Reneszánsz est – Barcasági néptánctalálkozó, vándor helyszín – február 17. – Bodola, 21 tánccsoport 350 táncos és zenész részvételével – Március 15. – ünnepi műsor – meghívott: Kátai Zoltán énekmondó és a Maros Művészegyüttes – Húsvét előtti hímes tojásírás, kiállítás és tanfolyam – Költészet és Közművelődés Napja, április 18. – EMKE Oklevél átadása Klára Mária karnagynak – Sokadalom – kézműves seregszemle, május 17. – egész napos rendezvény – évente 1500-2000 ember részvételével – Szent-István napi megemlékezés, augusztus 20. – Bartalis János vers- és énekmondó verseny, november 6-9., idén a 15. – Karácsonyi ki mit tud? jellegű rendezvény iskolásoknak – Adventi koncert

Sikeres tevékenységeinknek tudható, hogy az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesületet választotta a IV. Interetnikai Színházi Fesztivál brassói szervezőjeként. 2008.

civil fórum

Működési feltételek:

Reménység Háza Református Keresztyén Központ. Meggyőződésem, az eltelt években nem folytathattunk volna ilyen aktív tevékenységet a Reménység Háza és annak irányítói nélkül. Mindez ellenére az egyesület dokumentációs anyaga az elnök magánlakásában foglalja a helyet, és ugyanitt folytatja az egyesület érdekében kifejtett irodai/adminisztrációs teendőket is. A székház meg nem valósult tény! Jövőkép. Szórványközössé Álomkép? günk jövõje érdeké -

Bármilyen szervezet működési feltétele, hogy legyen: – ki működtesse – humán erőforrás, – hol működjön – székház, – miből működjön – anyagi feltételek. Egyesületünk esetében megpróbálok válaszolni ezekre a kérdésekre.

Ki működteti?

Az egyesületnek közgyűlés által választott vezetősége van, viszont a szervezet irányítása, rendezvények ben tovább kell folyMiből működik? szervezése és lebot atni a szórakozva Köztudott, hogy egy nyolítása, kapcsolatanulás elve alapján egyesület, kiváltképtok ápolása, egyesüa kultúrabefogadó, pen, ha az közműveletük esetében, az ellődési, nem a tagságnök hatásköre. Szakértõ és értékelõ ködíjakból tartja el mamaiságát, lelkesedézösség fejlesztését. gát, tisztelet a kivételsét, kitartását jelleA kulturáltság mérnek, ha egyáltalán mezze az egyesület céjének emelésével van ilyen. Az elszegétevékenysége. minõségibb lesz az nyedés határán küszMint a fentiekből ködő lakosság figyelélet, nagyobb az ér kiolvasható, Brassóme Brassóban is elsőban minden időben tékigénylés, kulturál sorban a fiziológiai és aktív közművelődési tabb a politikum, tászociális szükségletek tevékenység műkömogatásra fogéko kielégítése felé irádött. Ez a tevékenynyabb a vállalkozó. nyul. Egyesületünkség szinte soha nem nek nincs fizető tagsáfüggött – esetleg csak ga és fizetett alkalmaidőlegesen szünetelt – sem a politikai változásoktól, sem zottja. A brassói magyar közösség gazdasági tényezőktől, sem határmó- egy része úgy pótolja a tagságdíjat, dosítástól, sem háborútól, sem kom- hogy személyi jövedelemadójának 2%-át egyesületünknek adományozmunista megszorítástól. Mindig volt egy-két lelkes ember, za. Rendezvényeink ingyenesek, eaki adottságait, képességeit a köz zek szervezési költségeit pályázatok szolgálatába állította. Öntevékenyen, útján próbáljuk fedezni. legtöbbjüket soha senki nem kérte rá, Pályázási lehetőségek: – Az önkormányzat – az utóbbi anyagi érdek sem hajszolt, mert a nyolc évben a Brassó Megyei Taközművelődés „napszámosának” nács volt az első számú és leghalenni inkább belső kényszer. Ők „vittékonyabb támogatónk, ugyanis a ték át a fogukban tartva” századokon kulturális bizottságot kultúrapárát a dalt, a táncot, a színjátszást, egytoló RMDSZ- tanácsos vezette. szóval Brassó közművelődési életét – A magyarországi és romániai ala„a túlsó partra”. Ez a mai közművepítványok – pályázataink pozitív lődés-szervezők és velük együtt az elbírálásban részesültek (2007egész brassói magyar közösség felben) a Communitas Alapítvány, adata is. Természetesen adott körülEMKE – OKM, EuroTrans Alapítmények között megújult, szakmailag vány rendszerében. kiteljesedett, a 21. századnak megfe– Ritkábban ugyan, de nagyobb lelő életképes formában. Ennek érderendezvényeket támogatnak helyi kében kellene megoldani azt, hogy fimagyar vállalkozók is. A Bartalis atal, aktív, ötletgazdag fiatalokat János vers- és énekmondó vervonjunk be a vezetőségbe. senyre sok különdíjat ajánlanak fel intézmények, alapítványok és Hol működik? magánszemélyek – többnyire érErdély-szerte szinte példanélküli áltékes képzőművészeti alkotásolapot, hogy a brassói magyar kultúkat, könyveket. rának nincsen háza, nincs Magyar Ház. Az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület hivatalos Kapcsolatrendszer székháza, tevékenységeinek színtere, Egyesületünk jó kapcsolatai vannak számos rendezvény társszervezője a helyi, megyei civil szervezetekkel,

országos közművelődési egyesületekkel: EMKE (HBE – OE tag), Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (állandó jelenlét az éves Civil Fórumon), alapító tagja vagyunk a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének. Ápoljuk a kapcsolatot a Kárpátmedencei magyar kisebbségben élő magyar közművelődési civil szervezetekkel, amelynek legalkalmasabb helye a Magyar Művelődési Intézet és a Magyar Kollégium Egyesület által évente megszervezett Budakalászi Találkozó. Alulírott tagja a fent említett két intézmény által szervezett Civil Akadémiának, amely egy képzési forma, változó Kárpát-medencei helyszínnel, a kisebbségben élő magyarság kulturális civil szervezeteinek vezetői részére. Az együttlét lehetőséget teremt a meglátogatott kisebbségben élő tájegység sajátos problémáival való szembenézésre, de arra is, hogy a különböző országokból jött résztvevők kicseréljék tapasztalataikat. Mindhárom említett Fórum egy-egy erőforrás a további munkához, megmaradásunk érdekében.

Az egyesület feladata Szórványközösségünk jövője érdekében tovább kell folytatni a szórakozva tanulás elve alapján a kultúrabefogadó, értő és értékelő közösség fejlesztését. A kulturáltság mércéjének emelésével minőségibb lesz az élet, nagyobb az értékigénylés, kulturáltabb a politikum, támogatásra fogékonyabb a vállalkozó. Helyi szinten nagyobb figyelmet kell fordítanunk a partnerség kialakítására, összefogásra és együttműködésre. Csakis közösen lehetünk az önkormányzat, a brassói magyar társadalom gazdasági képviselői és a politikum felelős, tárgyalóképes érdekvédelmi felei a ránk zúdult EU-s globalizációs folyamatban. Mindezeket annak érdekében kell cselekednünk, hogy Brassóban, a Hegy árnyékában, a 8,24%-os kisebbségben élő magyarság lélekszáma megmaradjon, élet- és kultúrminősége javuljon, én- és közösségtudata erősödjön. Mindig válaszolni tudjon, ha bárhol a világon nekiszegezik a kérdést: Mit tudsz a Városról?

Házy-Bakó Eszter Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület – elnök e-mail: hbeszter@index.hu

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

A város peremén… Betekintés a Herényi Kulturális és Sportegyesület életébe Előzmények A 1990-es évek elején Szombathely északi városrészén – Herényben – a Kultúrház többször volt bezárva, mint nyitva, és tulajdonképpen nem szolgálta a helyi közösség érdekeit. A fiatalokat nem igazán akarták beengedni – hiszen rendetlenítettek (?!) –, de programokat sem kínáltak számukra. Ezt nehezen viselték a fiatalok és megpróbáltak minden lehetőséget kihasználni, hogy bejussanak, és ott programokat szervezzenek maguknak. Aztán 1994 elején az a hír járta, hogy el akarják adni az épületet, és mivel a herényieknek nem volt más közösségi színterük – a kocsmát leszámítva –, ekkor a lokálpatrióta fiatalok egy része – összefogva az idősebbekkel – szervezkedésbe és tiltakozásba kezdett. Ennek eredményeként – 1994. május 30-án 34 fővel – megalakult a Herényi Kulturális és Sportegyesület, azzal az egyik fő célkitűzéssel, hogy a Herényi Kultúrházat megmentse a teljes lepusztulástól, abba új életet leheljen és azt a közművelődés, a kultúra, az ismeretterjesztés és a közösségi élet színterévé tegye. Másik fontos célkitűzés volt a helyi hagyományok, emlékek megőrzése és az őseink iránti tisztelet elültetése az itt élők körében. Szerencsére ebben a törekvésben támogatóra találtunk a helyi önkormányzat és a Kultúrházat működtető Művelődési és Sportház új igazgatójában. A pozitív hozzáállás ellenére a Kultúrház működtetését – 2 évi jogi hercehurca után – csupán 1996 júniusában sikerült átvenni. Tevékenységünkkel a herényi városrész életébe új szint vittünk, rendezvényeinkkel a közösségi összefogásnak olyan kereteit teremtettük meg, ahol a sok évtizedes hagyományban gyökerező herényi lokálpatriotizmus újra életre kelt. Munkálkodásunk során alkalmi hangversenyek, kiállítások, ismeretterjesztő előadások, kirándulások mellett heti állandó programjainkkal rendszeres találkozási és művelődési lehetőséget adtunk az itt élő különböző korosztályok képviselőinek. Rendszeres programjaink a következők: karate, jóga, íjászat, hagyományőrző- és kézimunkakör, játszóház

(kézműves-foglalkozások), bélyeggyűjtő szakkör, nyugdíjaskör, nótaés népdalkör, informatika, sakk, labdarúgás, teke. Az azóta eltelt időben felújítottuk a Kultúrházat, parkosítottuk az udvarát, mely munkáknak az értéke több millió forintot tesz ki – ezt zömében önkéntes munkából teremtettük meg. Közben egyre szorosabb kapcsolat alakult ki az egyesület, valamint a helyben élő vállalkozók és kertészetek között. Egyesületünk első nagyobb eredménye volt, hogy 1999-ben sikerült megnyitani a Herény története című állandó helytörténeti kiállítást, mely 17 tablón keresztül mutatja be Herényt a római kortól 1950-ig, amikor Szombathelyhez csatolták. (Amikor az emberek meglátták őseik fényképeit, aláírásait, különböző dokumentumait, büszkeség töltötte el őket, és attól kezdve más volt a viszonyulásuk az egyesületünkhöz.) 2002-ben az I. Herényi Közösségi Napok alkalmából 10 kertészetet sikerült megnyerni a Kultúrház és udvarának díszítésére, csinosítására. Ennek sikere láttán – mindenki virá-

hely északi városrészén, Herényben és a szomszéd kerületben, Kámonban. Bár tudtuk, hogy nagy hagyománya volt itt a kertészeteknek – már az 1730-as években a helyi földesúr, Gothard Jenő, a híres csillagász nagyapja botanikai kísérleteket végzett melegházában –, de mi sem gondoltuk, hogy több mint 30 kertészet tevékenykedik közel 1 km2-en, ráadásul a kertészetek 60%-a egy összefüggő útvonalon helyezkedik el. 2003-ban aztán kitaláltuk és 35 kertészet részvételével elindítottuk útjára a Herényi Virágutat, mely egy virág- és dísznövény-kiállítás és vásár, amely mára a nyugat-dunántúli régió egyik legnagyobb tavaszi rendezvénye A kertészetek mellett kulturális és egyéb, közönséget vonzó (pl. lovagoltatás, kézműves-foglalkoztatás, állatsimogató, utcazenészek, utcaszínház, bohócok stb.) attrakciókkal fűszerezve vártuk a látogatókat. Ezt a rendezvényt azóta is minden évben sikeresen megrendeztük az időjárási viszontagságoktól függetlenül, több ezer látogatót fogadva. 2008-ban több mint 20 ezer látogató vett részt.

got akart vásárolni – vetődött fel egy nagyobb szabású rendezvény terve. Elkezdtük összeszámolni, hány kertészet is működik valójában Szombat-

Egyesületünk állandó tagjain kívül rendkívül sok pártoló taggal és szimpatizánssal (kb. 100–120 fő) rendelkezik, akik sok-sok önkéntes

civil fórum

munkával tevékenyen vesznek részt a rendezvényeink sikeres lebonyolításában. Jó kapcsolatot alakítottunk ki a városrész gazdálkodó szervezeteivel, vállalataival és intézményeivel is. Példaként említjük a Prenor Kertészeti Kft.-t és a Starkl Kft-t, a Gothard Obszervatóriumot, de a helyi vállalkozók is – lehetőségeik függvényében – rendszeresen támogatják egyesületünket. Szombathely többi peremkerületében lévő civil szervezetekkel is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Városunk közművelődési intézményeivel (pl. MMIK, Levéltár, Múzeum, Könyvtár) is jó viszonyt ápolunk, sok segítséget kapunk tőlük munkánkhoz, ami szakmai programjaink során jól kamatozik. Kiemelkedik együttműködésünk a szomszédos Gothard Jenő Általános Iskolával, mely igen sokrétű: a tanulók műsoraikkal lépnek fel rendezvényeinken, egyesületünk pedig az iskola munkájához nyújt segítséget (például iskolai sportnapok helyszínbiztosítása, ezek rendezésében való besegítés, iskolai vetélkedők lebonyolításában részvétel, díjazásban besegítés). Egyesületünk alapító tagja a 2005ben alakult Civil Közösségi Házak Magyarországi Egyesületének, mely a közösségi színtereket működtető civil szerveződések érdekvédelmét és szakmai segítségét szeretné ellátni Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy Egyesületünk képviselőjét, Szekér Tamást beválasztották az országos vezetőségbe, a Nyugat-Dunántúl régió képviseletében. Tagjai vagyunk még a Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetségének és alapító tagjai vagyunk a Szombathelyi Civil Kerekasztalnak is. Szombathely önkormányzatával

az alakulás óta szoros és jó együttműködésünk van. 2005-re eljutottunk egy olyan szintre, amellyel már kinőttük a Kultúrház méreteit, így nagy sikernek tartjuk, hogy a Szombathelyi Önkormányzattal közösen pályázatot nyertünk egy Szombathely térségi turisztikai, kerékpáros és kulturális centrum kialakítására, melynek segítségével az eddigi kb. 150 m2-es épület 560 m2-re bővült. Itt egy ifjúsági szállás (14–18 fő), kerékpárkölcsönző és információs központ is helyet kapott. Ennek megvalósítása 2006 augusztusában kezdődött és 2007. április 28án megtörtént az ünnepélyes átadása. (A teljes befejezése jelenleg is folyik, mivel a pályázati összeg az öszszes munkálatra nem volt elegendő.) Eddigi munkánk elismerését is bizonyítja, hogy 2006 szeptemberében újabb 10 évre használatba-adási szerződést kötött egyesületünk az önkormányzattal az épület további működtetése céljából, mely a Herényiek Háza nevet kapta.

Mindezt csak következetes, évről évre fokozatosan előre lépő, az előző évekre alapozott lokálpatrióta érzésekkel átitatott munkával lehetett létrehozni. Kellett ehhez azonban sok-sok háttértámogató és az önkormányzat segítő hozzáállása is. Szerencsére mindig megtaláltuk azokat a személyeket, akik fontosnak és elismerésre méltónak találták ügyünket és támogatásukról biztosították közösségünket. Fontosnak tartottuk, hogy házunk a közösség háza legyen, hogy oda mindenki szívesen jöjjön. Örömmel fogadunk mindenkit, aki a közösségért akar tenni, itt megvalósíthatja elképzeléseit, és ehhez egyesületünk lehetőségeinek függvényében minden segítséget megad.

Szekér Tamás Herényi Kulturális és Sportegyesület – elnök e-mail: szeker.tamas@chello.hu honlap: www.herenyiek.hu

Kulturális vidékfejlesztés Székely-Mezõségen

vidék fejlődése, a vidéken élő lakosság lehetőségeinek kiszélesítése összetett rendszer, amely tervezési, döntési és végrehajtói tevékenységeket foglal magába és amely a társadalom egészének összefogását, az egyes ágazatok együttműködését feltételezi. Az Európa Tanács 1995-ben fogadta el a Vidéki Térségek Európai Kartáját. A Karta megfogalmazta a vidéki tér-

ségek funkcióit, a gazdasági, ökológiai, társadalmi-kulturális feladatokat. Alapelve az értékek mentése, az értékeken építkező fejlődés. A vidékfejlesztés központjában az emberi, a közösségi, a környezeti értékek állnak. Az emberi erőforrás fejlesztése, a közösségi értékek ápolása a hátrányos helyzetű térségek és rétegek esélyegyenlőségének javítása a kul-

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

turális ágazat együttműködésével lehet eredményes. Európában a vidékfejlesztés programja akkor helyeződött új alapokra, amikor elfogadták az AGENDA 2000t. Ebből a dokumentumból kiderült, hogy a vidékfejlesztés komplexebb, sokrétű feladattá vált, amely csakis a különböző ágazatok összehangolt tevékenysége során valósulhat meg. Ilyen megvilágításban értékelődött újra a kultúra szerepe a vidékfejlesztésben. Az EU-t alkotó nemzetek kultúrájának megőrzése az EU alapértékei közé tartozik, amelyet csatlakozásunkkal mi is gazdagítunk. Tagállamként kulturális értékeink az eddiginél is nagyobb európai közösségre találnak. Ugyanakkor a világban zajló globalizációs jelenségek miatt magyarnak lenni egyre nehezebb lesz, ezért megnő a kulturális tevékenységeink jelentősége is. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete szembenézett az idők kihívásával és 2007 májusában sikeresen pályázott támogatásért a magyarországi Közkincs-program kiírására, ami a SzékelyMezőség kulturális stratégiájának kidolgozási költségeinek egy részét fedezi. A támogatás elnyerése feltételezte az úgynevezett Közkincs Kerekasztal megalakulását, ami egy olyan fórum, ahol együtt kell működnie a kulturális civil szervezeteknek, az önkormányzatoknak, az egyháznak és a közművelődési intézményeknek. A Székely-Mezőség Kistérség az Erdélyi-medence közepén fekszik, a Mezőség déli peremén, közel Marosvásárhelyhez. Orbán Balázs a Székelyföld leírása című munkájában az egykori Marosszék mezőségi részét két külön kistérségként tárgyalja: a. Marosszéknek Maroson túli része: Remeteszeg, Marosszentkirály, Náznánfalva, Csittszentivány, Marosszentanna, Udvarfalva településekkel; b. Marosszék mezőségi része, az úgynevezett SzékelyMezőség: Mezőbánd, Mezőpanit, Mezőcsávás, Mezőmadaras, Mezősámsond községekkel.

– A helyi jellegű agrártermékek feldolgozásán – malmok, pékségek és egy újonnan létesített tejfeldolgozó egységen – kívül a kistérségből hiányzik az ipar.

A Székely-Mezőség kistérséget alkotó községek Település

Lakosság K ö z s é g - Törpeszáma hez tarto- falvak zó telepü- < 500 lések szá- lakos ma Mezőpanit 5994 5 1 Mezőbánd 6415 12 11 Mezőcsávás 5419 8 3 Mező 1311 1 madaras Mező 1634 4 3 sámsond összesen 20773 30 18

Apró falvak 500– 1000 lakos 1 4 -

1000 lakosnál több

3 1 1 1

A 2002-es népszámlálási adatok alapján

Székely-Mezőség településeinek lélekszám szerinti megoszlása

A lakosság megoszlása településtípusonként

A kistérség rövid jellemzése – A kistérség településeinek 60%-a törpefalu, azaz lakosságának lélekszáma 500 fő alatt van. Már ez az adat is jelzi, hogy e területen nem igazán fejlődtek ki nagytelepülések. A kedvezőtlen táji feltételek, az ebből levezethető örökös gazdasági elmaradottság, a közlekedési útvonalak hiánya, a lakosság évszázados elzárkózása a külvilágtól a kis lélekszámú településeknek kedvezett. – A falvak nagy része mezőgazdasági jellegű, Mezőbánd egyedül vásáros falu.

A 2002-es népszámlálási adatok alapján

– Az úgynevezett apró- és törpefalvak – a népesség kisebb aránya ellenére is – a helyben élők gazdasági, demográfiai és társadalmi helyzete miatt fontosak, de ugyanakkor át kell tekinteni a közösségi művelődés, a szaktudás-fejlesztés, a közösségi értékek megőrzésének és fejlesztési irányának lehetőségeit.

civil fórum

Székely-Mezőség községeinek etnikai összetétele Község

összromán lakosság szám szám %

magyar szám

cigány

más

szám %

Mezőbánd 6415

2788

43,46 2449

38,18

1178

18,36 0

0,0

Mezőpanit 5994

732

12,21 4863

81,13

397

6,62 2

0,03

5419

2222

41,00 2675

49,35

519

9,58 3

0,09

1311

6,10 1060

80,85

171

13,04 0

0,0

1634

931

56,98 663

40,58

2,45 0

0,0

Mező csávás Mező madaras Mező sámsond

– A kistérséget nemzetiségi, nyelvi, vallási sokszínűség jellemzi. – A magyar hagyományok és az értékek felélesztése, ápolása a kilencvenes évek elején kezdődött újra, kisebb vagy nagyobb sikerrel. Ez a folyamat erőteljesebb azokban a községekben, amelyekben a magyar lakosság részaránya 80% feletti (Mezőpanit és Mezőmadaras községek), szakemberek bevonásával és irányításával történik (néprajzos, néptáncos, képzőművész), és több, bejegyzett civil szervezet működik a községek településein. Az együttműködési felkérésre azonnal pozitívan válaszoltak a mezőpaniti Kádár Márton Általános Iskola, a Pro Pambus Ifjúsági Egyesület és az önkormányzat, Székelykövesdről a Pro Regio Egyesület, Mezőmadarasról a Református Egyházközség, a Mezőmadaras Fejlesztési Egyesület, a Pataky-Ágota Általános Iskola, a Gipsy Light Egyesület és az önkormányzat, Mezőcsávás községből pedig az önkormányzat tagja a Kerekasztalnak. Ezenkívül társult a Közkincs Kerekasztalhoz a marosvásárhelyi Marosszék Kulturális Egyesület, a Habakuk Ifjúsági Bábjátszó Egyesület és természetesen az EMKE Maros megyei szervezete.

Azóta e Kerekasztal összetétele változott, egy év leforgása alatt belépett a csittszentiváni Bandi Dezső Kulturális Egyesület, a Szabédi Unitárius Egyházközség és a mezőfelei Pro Campenita Mezőfeléért Egyesület, s lassan kimaradozott a Pro Regio Egyesület, a Habakuk Ifjúsági Bábjátszó Egyesület, valamint a mezőmadarasi Pataky-Ágota Általános Iskola és a Gipsy Light Egyesület. A Közkincs Kerekasztal feladatai: – helyzetkép készítése: adatbázis felállítása, közművelődési statisztikai elemzés a kistérségről, értékleltár felvétele (kulturális, turisztikai, közművelődési, humán erőforrás, nemzetközi kapcsolatok, testvértelepülések, kulturális együttműködések); – információs napok szervezése közművelődési szakembereknek, kulturális szervezetek képviselőinek: operatív programok bemutatása, a következő időszak EU-s pályázati lehetőségeinek bemutatása, a kistérségben összegyűjtött projektötletek ismertetése; – részvétel a kulturális tervezésiszervezési folyamatokban; – térségi/mikrotérségi pályázatok készítése; – földrajzi (elzárt, elmaradott települések) és társadalmi hátrányok (korosztályi: elöregedés, roma: szociá-

lis) enyhítése. Székely-Mezőségen a települések 60%-a kevesebb mint 500 lakossal, 17%-a pedig 500-1000 közti lakossal rendelkezik. Ezeken a településeken az elvándorlás, elöregedés, elmaradottság, forráshiány a jellemző. Bizonyos területeken pedig romákkal sűrűn lakott a térség – itt a társadalmi, szociális problémák vannak túlsúlyban. A Közkincs Kerekasztal egyik legfontosabb rendezvénye a 2008 februárjában megtartott A közművelődés szerepe a vidékfejlesztésben című konferencia volt, ahol a Veszprém Megyei Közművelődési Intézet munkatársai és a hazai előadók példákkal illusztrálták azt a szemléletet, amely szerint a kultúra az a szervező erő, amely megteremtheti a szellemi bázist a gazdasági fejlődéshez, és maga is gazdasági fejlődést generálhat – ezáltal átalakulhat a közművelődés társadalmi és gazdasági szerepéről alkotott kép. A Székely-Mezőségi Közkincs Kerekasztal egy év működés után rendelkezik: – a kistérségi kulturális stratégiáját előkészítő anyaggal (kistérségi értékleltár, helyzetelemzéssel); – a következő év kistérségi rendezvénynaptárával, középtávú projekttervekkel. Célunk, hogy Székely-Mezőségen megújuljanak a kulturális szervezeti keretek, a többletforrások bevonása érdekében létrejöjjön az Európai Unió által is elfogadott regionális és kistérségi kulturális szervezetrendszer, a kistérségben pedig az együttgondolkodáson alapuló programok valósuljanak meg, amelyek alkotóelemei a vidék hosszabb távú fejlődési lehetőségeinek.

Fazakas Ildikó EMKE Maros megyei szervezete – programvezető e-mail: fildiko62@yahoo.com

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

Fiatalon a közmûvelõdés szolgálatában – interjú A közművelődés, az élő kultúra egyik sarokpontja, hogy sikerül-e nemzedékről nemzedékre átmenteni, felvirágoztatni, megújítani. Az határozza meg a jelen kultúráját, közművelődési életét, hogy miként sikerült ezt a kultúrát átadni, mennyire sikerült bevonni az újabb nemzedéket a közművelődési életbe. Úgy cselekedeteink, mint szavaink nevelőek, példamutatóak, és ezáltal a felelősség is a miénk, hogy milyen nevelésben részesítjük akarva-akaratlan, tudatosan-tudattalanul az ifjúságot. A sepsiszentgyörgyi Regös Ifjúsági és Közművelődési Egyesület tudatosan figyel arra, hogy az ifjúságnak helye és szerepe legyen a művelődésszervezési életben. Az egyesület elnökét, Péter Orsolyát kérdeztük tevékenységükről.

Péter Orsolya Regös Ifjúsági és Közművelődési Egyesület – elnök e-mail: peterorsi79@yahoo.com – Milyen igény, szükséglet szülte meg a Regös Ifjúsági és Közművelődési Egyesületet? Hány fiatalt fog össze? – A Regös Egyesület 2005 őszén született, az akkori Kovászna Megyei Művelődési Központ fiatal csapatának javaslatára. Azt gondoltuk, hogy nemcsak intézmény keretei között kellene ténykednünk, hanem a civil szférában is. Első évben főként pályázatokon keresztül tudtunk pénzeket lehívni és így segíteni azokat a programokat, amelyeket az intézmény kezdeményezett, generált. Aztán 2006 őszétől bekapcsolódtunk a Félúton interregionális hálózatépítésbe és a tevékenységi körünk kiszélesedett azáltal, hogy a célcsoportunkat már nemcsak a háromszékiek képezték (ahogy az intézmény esetében), hanem programokat szervez(t)ünk székelyföldi ifjúsági szervezeteknek, sőt a Kárpátmedencében tevékenykedő civil szervezeteknek is próbálunk segíteni. Az egyesületet hét fiatal művelődésszervező alakította, de mára már több mint 30 diák mondhatja magát a Regös Egyesület önkéntesének. – A szervezet neve is sokatmondó. Hogyan született meg ez a döntés? – A döntés igen nehéznek bizonyult, tudatában voltunk annak, hogy sok múlhat a megfelelő névválasztáson. A regös jelentése énekmondó. A nyelvészek és a magyar őstörténet kutatóinak véleménye szerint a régi magyarok sámánjainak, ráéneklőinek, varázslóinak egyik elnevezése is lehetett. A királyság megalakulása és a kereszténység felvétele után afféle szórakoztató vándormuzsikusokká váltak. A regös szó a középkori oklevelekben mint foglalkozásnév (királyi, főnemesi udvarokban tartózkodó hivatásos énekmondó) fordul elő. Énekeik tárgyai

az ősidők és a hadjáratok voltak. A regösök jelentős szerepet játszottak a népi-nemzeti érzés ébren tartásában. Talán ennél jobban mi sem tudtuk volna megfogalmazni a küldetésünket. A regölés, téli termékenységvarázslás még most is élő népszokás vidékeink egy részén. A befagyott, megkövesedett természetet hívatott felébreszteni, feléleszteni. A Regös Egyesület dolga a kultúrát aszerint működtetni, hogy a tárgyi és szellemi értékeink nemzedékről nemzedékre áthagyományozódjanak, hogy fiataljaink ismerjék, értsék, beépítsék és gyakorolják mindazt a tudást, ami őseink öröksége és identitástudatunk meghatározója. – Mit jelent számotokra a közművelődés, művelődésszervezés? – A művelődésszervezés tulajdonképpen a közösségfejlesztés egyik formája. Adott közösséget erőszakkal fejleszteni nem lehet, vagy ha igen, akkor az csak nagyon rövid távon hoz eredményeket. Mi általában igényekre próbálunk válaszokat és megoldásokat keresni. Például a falvak lakói úgy érzik, hogy nem elég aktív a fiatalság, elszigetelődtek. A fiatalok úgy érzik, hogy a faluban nem találják a helyüket, nem érzik fontosnak magukat, mert a falu közössége fontos kérdésekben meg sem kérdezi őket. Erre a gondra úgy próbáltunk megoldást találni, hogy 2006-ban meghirdettük a Háromszék Legfiatalosabb települése című vetélkedőt ifjúsági csoportoknak, szervezeteknek. Az volt a feladat, hogy kilenc hónapon keresztül megszervezzék a falu közművelődését. Együttműködésre sarkaltuk az önkormányzatokkal, egyházakkal, helyi intézményekkel, egyszóval helyzetbe hoztuk őket. A vetélkedő végére a faluközösség büszke volt a fiataljaira, ők meg

forum civic

fontosnak érezték magukat, mert önerőből és a saját tudásukkal hírnevet, elismerést szereztek a falunak. – Hogyan vonjátok be a fiatalokat tevékenységeitekbe? Milyen az érdeklődés a fiatalok körében? – A nagy programjainkhoz szoktunk önkéntes fiatalokat toborozni, és a munkát úgy osztjuk le nekik, hogy könnyebb szervezési feladatokat is kapjanak, ezáltal motiváljuk őket. A tavalyi Háromszéki Magyarok Világtalálkozója alkalmával is számos fiatal segédkezett, és mivel a rendezvénynek szerteágazó programja volt, mindenki megtalálhatta a helyét benne, szervezési tapasztalatát és tudását kellőképpen hasznosíthatta. Ugyanakkor: a fiatalok körében is elismertségre tett szert az a diák, aki a HMVT szervezési folyamatában részt vehetett. A fiatalok körében kiemelt projektünk a Háromszéki Diáknapok, amelyet idén negyedik alkalommal szerveztünk meg. A projekt kettős célt követ: egyrészt lehetőséget kíván teremteni

a háromszéki diákságnak a szabadidő hasznos és tartalmas eltöltésére, ismerkedésre, művelődésre, sportolásra, ösztönzi a csapatszellem kialakulását és szorgalmazza a játékban gyakorolt sportszerűséget. Másrészt fontos, hogy a vetélkedőt diákok készítsék elő és szervezzék meg, mert az önkéntes munka tapasztalata sokat segíthet a későbbi pályafutásukban. Ez a rendezvény egy jó példája annak, hogy jó recepttel és következetes munkával nagyszerű eredményeket lehet elérni az ifjúsági munka területén is. – Melyek a főbb tevékenységeitek? – Évente nemzetközi táborokban veszünk részt és szervezünk a fiataljainknak. Pályázati tanácsadással és képzésekkel próbáljuk segíteni a háromszéki ifjúsági szervezeteket, és nem csak őket. Különböző vetélkedőket tervezünk és valósítunk meg a fiataljaink segítségével. Egy 2006-os projektünknek köszönhetően három civil szervezetek által működtetett ifjúsági irodánk van a megyében, ezek felügyeletével és szakmai segítésével is foglalkozunk.

Lukács Mozgó Filmszínház – közösségi tér Ifjúsági Kulturális Központ, Civil Közösségi Ház1

z egykori LUKÁCS MOZGÓ FILMSZÍNHÁZ a város legfiatalabb közösségi tere. Fő tevékenységeként megmaradt az épület eredeti funkciója szerinti filmvetítés. A magyar és art besorolású filmek vetítési sűrűségét emelve, filmklubot és közönségtalálkozókat szervezünk. Az intézmény tudatosan vállalt feladata a közművelődési szerepvállalásán túl az, hogy elősegítse az ifjúsági közösségek fejlődését, s valóban közösségi színtérré váljon az intézmény, lehetőséget adva a fiataloknak a kulturált összejövetelekre. Törökszentmiklós közösségének életében kultúra nélkül nem képzelhető el fejlődés. A kultúra az a szervező erő, amely megteremti a szellemi bázist a gazdasági fejlődéshez, és maga is gazdasági fejlődést generálhat. Városunk jövője emellett ifjúságmegtartó képességén múlik. Ezek feltételein javíthat a kezdeményezés az Almásy úton, a város centrumában, középiskoláink szomszéd-

ságában, mintegy a diákélet „főútvonalán”. Diákok önkéntes kulturális munkájával megjelenik az önkéntesség közösségformáló ereje is a kortárs kapcsolatok fejlesztésében. A helyi, térségi szükségleteknek megfelelő, a fiatalok szükségleteire válaszolni képes szolgáltatói rendszer könynyen elérhető a közeli középiskolákból! A Székács Elemér Szakközépiskola 550 diákkal, a Lábassy János Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium 700 diákkal és a Bercsényi Miklós Gimnázium és Kollégium közel 500 diákkal működik az intézmény vonzáskörzetében. Az iskolák nem tudnak felvállalni kötelezettségeiken túli kulturális feladatokat, ehhez független helyszín szükséges, melynek a kialakított Ifjúsági Kulturális Központ központi fekvése megfelel. Reményeink szerint az iskolák diákjai között is kialakul egyfajta partneri viszony, feloldva az eddig tapasztalt átjárhatatlanságot, illetve számítunk az oktatási rendszeren kí-

vüli fiatalokra is. Az érintettek száma városunkban 2500 diák, illetve oktatási rendszeren kívüli fiatalkorú. A középiskolák tanár és diák megbízottaival 2007 első félévétől megkezdődött az egyeztetés és együttműködés a korosztály öntevékenységére épülő közösségi programok és intézményhasználat kifejlesztésére. Kísérletképpen megkezdett programsorozatunk az intézmény alaptevékenységére épített filmklub és feldolgozási tréning, a Törökszentmiklósi Családsegítő Központ (Budai Ferencné, Futóné Őz Judit) szakembereinek vezetésével. Elősegítjük és támogatjuk az ifjúsági szervezetek alakítását, a kortárs gondolkodás és művészetek befogadó helyeként a közvetítői szerep kialakítását. Az intézmény előterében kialakított galéria és színpad műalkotások (film, képzőművészet, képzőművészeti és irodalmi előadások) hozzáférésének helye, összművészeti találkozóhely egyéneknek, csopor-

A fenntartó a Törökszentmiklósi Önkormányzat, szakmai tartalommal a Városi Művelődési Központ, az Almásy úton lévő középiskolák diákjai és a kistérségben működő civil szervezetek töltik meg az intézményt.

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

toknak (nem csak diákoknak) igény szerint.

Az Ifjúsági Kulturális Központ tevékenységének szakmai koncepciója A helyi, térségi szükségleteknek megfelelő, a fiatalok szükségleteire válaszolni képes szolgáltatói rendszer kialakításának stratégiája: – a középiskolák tanár és diák megbízottaival való szoros egyeztetés és együttműködés a korosztály öntevékenységére épülő közösségi programok és intézményhasználat kifejlesztésére; – a kortárs gondolkodás és művészetek befogadó helyeként közvetítői szerep kialakítása az iskolán kívüli városi-, térségi és országos kulturális és civil élet megismerésére; – helyi, térségi ifjúsági közösségi tér létrehozása, kapcsolatépítés a civil szervezetekkel; – ifjúsági találkozóhely az oktatási rendszeren kívüli ifjúság részére; – ifjúsági szervezetek alakítása, hálózatként való együttműködésének elősegítése, támogatása; – műalkotások hozzáférésének helye/film, képzőművészet, képzőművészeti és irodalmi előadások; – összművészeti találkozóhely egyéneknek, csoportoknak (nem csak diákoknak). A kezdeményezés várható társadalmi hatásai: – toleráns, befogadó korosztályi attitűd kialakulásának elősegítése, – közösségi és iskolák közötti kapcsolatok erősödése, – iskolán kívüli gyermek és ifjúsági programok növekedése, – városunk megtartóerejének, vonzerejének növekedése, – fenntartható társadalmi fejlődés elősegítése. Ifjúsági infrastruktúra fejlesztése céljából a használat kialakítása által alkalmassá válunk pályázati részvételre, mely elengedhetetlen a kultúrtörténeti értéket képviselő, egykori Lukács Mozgó épületének állagmegóvását és a mai igényeknek megfelelő közösségi térré alakítását illetően. (A bíráló megjegyzése a 2007-ben nyertes pályázatunkhoz (IFJ- KT- 07 A/B): „A pályázati program egy hajdani moziban működő ifjúsági ház szolgáltatásainak bővítését célozza. A program reális és figyelembe veszi a helyi fiatalok igényeit. A megnevezett újításokkal egy komplex ifjúsági

házat hoznak létre. Döntési kikötés: kiemelt fontosságúnak tartom, hogy az ifjúsági ház működése során teljesüljön a fiatalok információs szükségleteinek kielégítése, valamint az ifjúsági szervezetek felé történő szolgáltatás is elinduljon...”) Az átalakításokat elvégeztük, a pályázat lehetőséget nyújtott az elindulásban. A helyszínt már felfedezték a törökszentmiklósi, rockzenét játszó fiatalok és közönségük. Megalakult a Törökszentmiklósi Zenészek Klubja, stílus behatárolás nélkül, 40 fő részvételével. Két-háromszáz fiatal alkotja az érdekeltek körét. Más jellegű tevékenységi körök szá-

Terveink a közeljövőben: városunkban még nincs civil ház, ezért szeretnénk felajánlani a helyszínt a Civil Fórum rendszeres találkozóinak. A partneri együttműködő-képesség feltételeként szeretnénk kiépíteni, és szervezeteink számára hozzáférhetővé tenni a szükséges információs-kommunikációs csatornákat. Ezek kialakításával támogatást nyújtunk az elszórtan működő törökszentmiklósi és a kistérségben fellelhető civil szervezeteknek (szakmai anyagok, pályázati lehetőségek, segítségnyújtás, tapasztalatcsere, közös munka kistérségi és regionális szinteken).

mára is alkalmassá szeretnénk tenni a helyszínt, kifejezett igényekkel is gyakrabban keresnek bennünket. Elindult a Helytörténeti esték sorozata és a Hazatalálás című előadássorozat múltunkról, kultúránkról. A rendszeres képzőművészeti kiállítások megnyitóját a szokástól eltérően öszszekötöttük amatőr zenéléssel és irodalmi felolvasással. Ez az összművészeti megközelítés nagyobb közönséget vonzott, s átjárhatóvá tette a műfaji határokat.

Idézve az Oktatási és Kulturális Minisztérium által 2006. december 13-án nyilvánosságra hozott KULTURÁLIS MODERNIZÁCIÓ STRATÉGIAI CÉLKITŰZÉSEIT, melyek többek között: – a kulturális javakhoz történő hozzáférés kiterjesztése, – kulturális örökségünk, hagyományaink megóvása, – új kulturális értékek – a „jövő hagyományai” – létrehozásának elősegítése, – az egyetemes kultúra magyarországi megismertetése, – hatékony, korszerű kulturális intézményrendszer kialakítása kulturális fejlesztések elősegítése, ösztönzése stb., szinkronban vannak előkészületeinkkel, városi ifjúsági, civil és kulturális koncepciónk kidolgozásával, reményeink szerint alkalmassá válhatunk a pályázati részvételre 20072013 évek közötti időszakban.

Kistérségi Civil Közösségi Ház és Információs Központ A civilek feladata, hogy „civilizálják” a várost, de ez nem automatikus fejlődés eredménye. A szabad, „alulról” szerveződés útjából mára elhárultak a külső akadályok, de az előttünk álló feladatokhoz képest még kevés a hatékonyan működő civil szervezet és kevés a civil együttműködés városunkban. A helyi cselekvés ösztönzése elősegíti az önkormányzatra rótt terhek közösségi megosztását, meghatározott feladatok átvállalását.

Hagyományos mozi – kertmozi A tervezett közösségi tér harmadik

civil fórum

tevékenységi köreként megmarad az épület eredeti funkciója szerinti filmvetítés. A magyar és art besorolású filmek vetítési sűrűségét emelve, keressük a pályázati lehetőségeket (Magyar Mozgókép Közalapítvány) magyar és art filmek vetítésének támogatására. Közönségtalálkozók szervezésével közelebb hozzuk a nézőt az alkotókkal, elősegítjük a befogadás-megértés-feldolgozás folyamatát, bekapcsolódási lehetőséget nyújtunk az érdeklődők számára a kortárs művészetek vérkeringésébe.

További lépések A kezdeményezés további célja az infrastrukturális feltételek megalapozása az elkövetkezendő időszakra. Az egységes városfejlesztési koncepció és az összehangolt városrendezési célok megvalósításának szerves részeként tekintünk az 1927-ben megnyitott Lukács Mozgóra, mely városunk kulturális életének része, kultúrtörténeti érték. A kertmozi és a kert további kulturális lehetőségeket rejt egyediségével, sok évtizedes hagyományaival, amely mindannyiunk öröksége.

A kultúra olyan kincs, amit nem elég megőrizni, folyamatosan élnünk kell vele, s az újabb generációk bekapcsolódását biztosítani kell, hogy élő maradjon!

Hajnal László Törökszentmiklós Városi Művelődési Központ – művelődésszervező e-mail: hajnallaszlo@gmail.com

Hagyományaink átörökítése

gyesületünknél, a gyergyóalfalvi Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesületnél, alapelvünk a gyermekközpontú nevelés, az ifjúság személyiségjegyeinek kibontakoztatása, az egyéni képességek, készségek fejlesztése. A fejlesztési folyamat erősítése különböző területeken, a közösségi életre nevelés társadalmi norma- és értékrendszer átadása révén történik. Eligazodásunkat szűkebb és tágabb környezetünkben nemcsak az iskola oktató-nevelő munkája segíti, hanem az iskolán kívüli tevékenységek is, a civil szervezetek, vagyis falunk legaktívabb, legeredményesebb civil szervezete, a Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület (DPPHE). A DPPHE tevékenysége különféle műhelyekben zajlik: néptánc és népdal kör, népi gyermekjátékok, citerazenekar, fafaragászat, rongyvágó és szövő kalákák. Tevékenységeink egész évben zajlanak, iskolaidőszakban főleg gyűjtéssel és tanulással foglalkozunk, nyáron és szünidőkben pedig fesztiválokon és egyéb rendezvényeken veszünk részt. Legnagyobb sikereink: a PRO ETNICA Fesztiválon (Segesvár) két alkalommal képviseltük az erdélyi magyarságot, míg Bukarestben szintén két alkalommal képviseltük az összmagyarságot a 19 nemzeti kisebbség közül, a Târgul și Festivalul Diversităţii keretében. Minden évben testvértelepülési rendezvényeken veszünk részt, a Gyergyói- és Csíki-medence legfon-

tosabb rendezvényein állandó képviselői vagyunk falunknak, iskolánknak. Nyaranta a gyermekek továbbképzését sem hanyagoljuk el, s részt veszünk kézműves-, faragó-, tánc és zenetáborokban (Szejke-Székelyudvarhely, Jobbágytelke, MákófalvaKolozsvár, Balatonederics, Szent Endre stb.).

illetve a határon túlról évente, erősítve magyarságtudatukat, hovatartozásukat. Az egyesületünk keretében községünkből állandó 600-700 személyt foglalkoztatunk, melyből 300-400 ifjú. Hargita Megye Tanácsa, valamint a Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság a VIII. Hargitai Megyenapok ke-

Az Alfalvi Falunapok állandó résztvevőiként és szervezőiként főleg a saját bemutatónk és a Felszállott a páva című rendezvény a legfontosabb számunkra és a közösség számára. E rendezvény 500-600 kisiskolást mozgat meg a medencéből,

retében a célkitűzéseink – a még létező népi hagyományok feltérképezése, átörökítése, ugyanakkor a felnövekvő ifjú generáció számára hasznos, értelmes szabadidős alternatívát kínálni – elérését szolgáló tevékenységünket értékelve, a DPPHE-t a me-

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

gye legeredményesebb ifjúsággal foglalkozó civil szervezetének nevezte meg, I. hellyel jutalmazva. E jutalom keretében egy személy számára ingyenes továbbképzést biztosítottak Costinești-en, a tengerparton április 28. és május 3. között. Büszke vagyok egyesületünk oktatóira: Mogyorós Lászlóra, Iszlai Katalinra, Szakács Bernadettre, Nagy

Imre bácsira, Sajgó Szabolcsra, Török Attilára, Páll Sándorra, Gál Margitra, hisz ők azok, akik a megvalósítások sikerességéhez járulnak hozzá. Hiszünk a közös célokban, képesek vagyunk az idősek és az ifjúság igényeire, egyéni sajátosságaira, egyéni értékeire figyelni, képesek vagyunk egymástól tanulni, és közösen keressük a megoldásokat. Mindezek alap-

ja a kölcsönös bizalom, egymás sikereinek elfogadása, melyet mi családként gyakorolunk.

Hunyadi Irén Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület – néptanító e-mail: hunyadii689@yahoo.com

Fiatalok önszervezõdõ közössége Közösségi szerepvállalás, közösségi szolgáltatás, közösségi mûvelõdés

z Okkal-Más-Okkal Ifjúsági Egyesületet önmagukat több területen kipróbálni vágyó fiatalok hozták létre 1998-ban Hajdúnánáson, egy olyan kelet-magyarországi kisvárosban, amely közel egyenlő távolságra van három megyeszékhelytől, Miskolctól, Debrecentől, illetve Nyíregyházától. A település fekvéséből kifolyólag az itt felnövő fiatalok jórészt a környező nagyvárosokban található felsőoktatási intézményeket választják a továbbtanuláskor, és sajnos a legtöbb esetben Hajdúnánás nem tud elegendő vonzerőt biztosítani ahhoz, hogy a távolabbra került ifjak diplomájuk megszerzése után visszatérjenek. Ezért, mint oly sok más hasonló adottságokkal rendelkező településnek, Hajdúnánásnak is nehézséget jelent a város megtartó erejének gyengesége. Településünk lakosságának száma 18 507 fő, termálvizű fürdőnk, számos általános és középiskolánk van, művelődési ház, könyvtár, helytörténeti gyűjtemény várja az itt élőket kulturális programokkal és különböző szabadidő-töltési lehetőségekkel. A kulturális programok kínálatánál ugyanakkor gondot okoz, hogy a városban elérhető rendezvények szervezését hosszú évek tapasztalatait magával hordozó szakemberek végzik, akik munkájuk során sajnos kevés figyelmet szentelnek a helyi igények és ötletek megismerésének. Talán ennek köszönhető az is, hogy egyesületünk – mint sok más lelkes közösség – a kezdetekben számos olyan programot hozott létre, amely elsősorban a saját korosztályunk érdeklődését keltette fel: koncerteket, nyári táborokat, középiskolásoknak

vetélkedősorozat szerveztünk. A csapatot jórészt az a kis mag alkotta, amely létrehozta az egyesületet, de a programjaink által egyre több fiatal kapott kedvet ahhoz, hogy ne csak résztvevője, hanem részese is legyen egy projekt megalkotásának. Fokozatosan új emberek kerültek az egyesület közelébe, de persze olyanok is akadtak, akik az idők során eltávolodtak tőlünk, így nyugodtan mondhatjuk, hogy egyesületünk is átesett minden olyan „gyermekbetegségen”, csoportdinamikai tényezőn, amely a civil közösségek életét jellemzi.

Az 1998-as megalakulásunkat követő pár évben olyan helyi szintű kezdeményezéseket valósítottunk meg, amelyek által kezdtek megismerni és elfogadni minket a városban. Az alapszabályunkban megfogalmazott céljaink eléréséhez igyekeztünk önmagunk képzésével is hozzájárulni (konferenciákra, szakmai fórumokra, előadásokra jártunk), és ahogy egyre többet tanultunk, programjaink megvalósításához már nemcsak egyesületi tagjaink vagy a tevékenységünkkel szimpatizáló vállalkozók kisebb-nagyobb anyagi támogatására számíthattunk, hanem pályázati forrásokra is. Egyre inkább úgy éreztük, képesek vagyunk nagyobb felelősséggel járó kihívásoknak is megfelelni. 2000 tájékán elérkeztünk a civil szervezetek életútjának annak a sajá-

tos pontjához, amikor is a kezdeti, kötetlen baráti összejövetelek mellett egyre jelentőségteljesebb hangsúlyt kapott a szervezet által lefektetett célok elérése irányába történő tudatos előrelépés és felelősségvállalás. Szerettük volna a helyi fiatalokat arra motiválni, hogy valósítsák meg önmagukat, alkossanak közösségi programokat, hozzanak létre klubokat, öntevékeny csoportokat és ezeket a tevékenységeiket mutassák meg a város lakosainak is. Ehhez azonban szükséges volt egy olyan közösségi színtérnek a megteremtésére, amely a fiatalok számára mindig rendelkezésre áll, amely elsősorban az ő igényeiknek felel meg, és ahol nemcsak helyet, de segítséget is kapnak kezdeményezéseik megvalósításához. Ebben az időszakban volt jellemző Magyarország számos településére, hogy a finanszírozási nehézségek és az egyre csökkenő látogatói létszám miatt megszűntek a mozik, az épületek sok helyen vagy üresen tátongtak, vagy más – sokszor az eredetei funkciótól igen eltérő – feladatot kaptak. Nánáson sem volt ez másképp, a város közepén álló, ötvenes évek végén épült épület, mint mozi működtetését tekintve nemcsak az önkormányzat, hanem később egy gazdasági vállalkozás számára is ráfizetésesnek tűnt. Az önkormányzatnak az egyesület elképzelései az épület hasznosítását illetően tetszettek, de kikötésük az volt, hogy az általunk fontosnak ítélt feladatok mellett a mozit, mint a városi közösségi, közművelődési kultúrához tartozó elemet mindenféleképpen életben kell tartani, és ennek működtetéséről az egyesületnek gondoskodnia kell. Hatalmas lelkesedéssel fogott az

civil fórum

egyesület a munkába. Célunk az volt, hogy ebből a rendkívül rossz állapotban lévő épületből valami olyasmit hozzunk létre, melyben a fiatalok megtalálhatják közösségi igényeikre a válaszokat és a lehetőségeket. Ettől a pillanattól vált az egyesület és az önkormányzat viszonya egy állandó kommunikációs folyamattá, sajnos sok esetben nézeteltérésekkel, konfliktusokkal terhelve. A célunk egy olyan közösségi tér létrehozása volt, ahol egyszerre több közösség tudja tevékenységeit folytatni, s mindezek mellett az egyesület által ellátott szolgáltatások – mozi, ifjú-

garantáló szerződéssel szabad csak folytatni a munkánkat. A beruházás elkészültével a képviselőtestület úgy határozott, hogy a különböző funkciókat – mozi, ifjúsági ház, teleház, kávézó – a város önként vállalt feladataiként3 el kívánja látni, és ezeknek a teljesítésével feladat ellátási szerződés keretén belül az Okkal-MásOkkal egyesületet bízza meg. A nyitás óta eltelt egy évben a teleházban több mint 9 ezer ember fordult meg, a közösségi tér egészében 36 ezernél is több, s azt lehet mondani, hogy az Észak-alföldi régió legjobban működő moziját sikerült létrehoznunk.

sági közösségi tér, információs pont1, teleház2 – párhuzamosan tudnak működni. Ehhez azonban szükséges volt nemcsak a rendelkezésünkre álló technikai eszközök bővítésére és folyamatos fejlesztésére, hanem az elhanyagolt állapotú épület szerkezeti felújítására és átalakítására is. Igyekeztünk minden lehetséges pályázati forrást kiaknázni, és több elszalasztott lehetőség után egy komplex város rehabilitációs program keretében az önkormányzat is elszánta magát az épület átalakítási munkáinak megvalósítására. Elsődleges célunk az volt, hogy a műszaki fejlesztések, gépészeti korszerűsítések a továbbiakban az igényekre és lehetőségekre épülő szakmai munkát szolgálják. Úgy véltük, hogy ekkora beruházást és értéknövekedést követően csak tisztázott körülmények között, a működési feltételeket és a folyamatos szakmai munkát

A város önkormányzatától 7,5 millió forintot kapunk, melyből működésre 6 millió forintot használtunk fel, amely a ház rezsiköltségeit és két szakmai dolgozó bérét fedezi, de a teljes költségvetés 13,7 millió forint. A Teleház a hét öt napján várja a betérőket, akik egyre nagyobb számban kerülnek ki az idősebb korosztály soraiból is, hiszen például rugalmasan reagálva az elvárásokra internet-tanfolyamot is szervezünk a nyugdíjasoknak. A mozi elsősorban hétvégén, szombati napokon csalogatja a szórakozni vágyókat, de az általános iskolásoknak tematikus, szervezett mozilátogatásokat biztosítunk. Az ifjúsági ház – a közösségi tér funkciót leginkább betöltve – számos lehetőséget biztosít arra, hogy a fiatalok akár csak időtöltés céljából térjenek be (ping-pong, csocsó, társasjátékok), vagy különböző csoportok tevékenysé-

gébe kapcsolódjanak be. Amatőr színjátszó társulat, karateklub, moderntáncklub, nyelvi klub jött létre az eltelt időszak alatt, és folyamatosan újabbnál újabb ötletekkel bombáznak bennünket a fiatalok. A mi feladatunk elsősorban az, hogy ezeknek az ötleteknek a megvalósításához a szükséges hátteret biztosítsuk: tehát helyiséget, technikai eszközöket vagy egyéb szükséges kellékeket adjunk, és amennyiben igény van rá, az ötletek megvalósítását szakmai támogatással, iránymutatással tudjuk még elősegíteni. Egy ekkora épület folyamatos nyitva tartása és programokkal való megtöltése sok ember munkáját igényli, ezért érezzük magunkat különösen szerencsésnek akkor, amikor azt látjuk, hogy egyesületünk tagjai és a tevékenységeinkkel szimpatizálók közül sokan szabadidejüket háttérbe szorítva önkéntesként kapcsolódik be munkánkba. A szombati filmvetítések, vagy a nagyobb rendezvények lebonyolítása alkalmával mindig számíthatunk rendszeresen 3-4, de alkalmanként akár 10 fiatal lelkes segítségére, akik nélkül az elmúlt egy évben bizony igen nagy nehézségekkel kerültünk volna szembe. Azt gondoljuk, hogy az az eredmény, amelyet ma az egyesületünk az ifjúsági ház működtetése révén fel tud mutatni, mindannak a kitartó munkának és a sokszor rögös utakon megszerzett tapasztalatoknak az eredménye, amelyet jó néhány évvel ezelőtt kezdtünk el. Nem volt könnyű a feladat, és most sem az, de a további munkánkhoz szükséges kitartást és energiát sokszor a külvilágból érkező pozitív és megerősítő jelzésekből, elismerésekből szerezzük meg. Legnagyobb sikerünknek talán mégis az nevezhető, hogy az egyesület tagsága által évekkel ezelőtt megálmodott célokat mindvégig szem előtt tartva közösen, együttes munkával értük el ezeket az eredményeket, és úgy érezzük, még mindig vannak bennünk tartalékok, új elképzelések, megvalósítandó álmok, amelyek a jövőben is motiválnak majd bennünket.

Szabó István Okkal-Más-Okkal Ifjúsági Egylet – elnök e-mail: szabo.istvan@okmasok.hu

A település vonzáskörzetében élő 14-30 éves korosztály számára szolgáltat a felmerülő igényekhez igazodóan információt. A teleház egy olyan komplex szolgáltató központ, amely a város teljes lakossága számára nyitott korosztálytól függetlenül. Korszerű információtechnológiával felszerelt közösségi hozzáférési hely, ahol a számítógép valamint internet használat biztosításán kívül irodatechnikai szolgáltatásokat (fénymásolás, nyomtatás, gépelés és szövegszerkesztés, faxolás stb.), valamint ingyenes információszolgáltatást vehetnek igénybe a látogatók. 3 A települési önkormányzatoknak vannak kötelezően ellátandó feladatai, melyet az állam normatívával finanszíroz. Ezek mellé olyan célokat is megjelölhet, amelyeket ún. önként vállalt feladatként lát vagy láttat el, és melyhez állami normatíva nem társul, éves költségvetéséből kell azt finanszírozni. 1 2

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

Civil rádió a neten, avagy ONG Rádió – interjú ONG Rádió – egy új kezdeményezés a romániai civil szférában. Civil rádió, melyet civil szervezetek működtetnek és melynek elsődleges célközönsége a romániai civil szférában dolgozók, a civil szféra iránt elkötelezett személyek. Egy első lépés az önálló médiahasználat, továbbá fontos lépés a romániai civil élet láthatóvá válása felé. Beköszöntőjében úgy hirdeti magát, mint egy on-line kommunikációs platform, melynek célja kiszolgálni elsősorban a romániai civil szervezeteket. A rádió mindössze öt hónapos múltra tekint vissza, de az eddigi jelek biztatóak. Az interjú elkészítését megelőzően több alkalommal is belehallgattam műsoraiba, és ajánlani tudom mások számára is. Az internetes elérhetősége: www.radio-ong.ro Hogy hogyan is indult el, milyen célkitűzéseket vállalt fel és mit érdemes tudni róla, erről a projekt koordinátorát, Cristina Oroșt kérdeztük. (Kérdezett: Szenkovics Dezső)

– Kik voltak a projekt kezdeményezői és melyek voltak a rádió elindításának mozgatórugói? – Az ONG Rádió létrehozásának ötlete a Romániai Támogatók Fóruma (Forumul Donatorilor din România, továbbiakban FDR) és a Synergetica Alapítvány partnerszervezeteinek kezdeményezésére született meg. Maga az ötlet mintegy kiegészítette a FDR tapasztalatait és a civil szektor felől érkező szükségleteket. A rádió létrehozását egy önálló és teljességében más kommunikációs csatorna létrehozásának, elindításának szükségessége, továbbá a civil szervezetek és a klasszikus értelemben vett rádiók, tévék és írott sajtóval való együttműködés tapasztalatai indokolták. Számos, a sajtóval folytatott eszmecsere és találkozás után, amelyek alkalmával mindig elhangzott részünkről az a kérdés, hogy a sajtó miért nem nyitott a pozitív hírek iránt, a civil szervezetek, civil szektor sajtóközleményei, sajtótájékoztatói miért nem képezhetik egy-egy cikk gerincét, miért nem lehet leközölni egy projekt kapcsán azt, hogy mely civil szervezet és milyen gazdasági szereplő támogatja, úgy döntöttünk, hogy szükség van egy ilyen saját kommunikációs csatornára. Az ONG Rádiónak van egy sajátos jellemvonása is: a megszokott hírek, vitaműsorok, kerekasztal-beszélgetések és interjúk mellett a rádió on-line képzéseket is kínál. Ezeket az adásokat, képzéseket az egyes szakterületek elismert képviselői szerkesztik, tartják. Sőt mi több, az ONG Rádió programrácsát is úgy alakítottuk ki, hogy figyelembe vettük a rádió indítását megelőző felmérések eredményeit. Ugyanakkor az ONG Rádió egy olyan kom-

munikációs eszköz is, melynek célja a civil szervezetekkel való partnerségek kialakítása. – Mi a projekt, a rádió küldetése, fő célkitűzése? – Az ONG Rádió egy új kezdeményezés, egy úttörő projekt, hiszen Romániában ez az első, kizárólag a civil szektor szereplőinek, résztvevőinek szánt on-line kommunikációs platform. A projektet az Európai Unió finanszírozza a PHARE 2005 Program – A demokrácia megszilárdítása Romániában – 2. komponens: Demokrácia, emberi jogok, jogállam, az igazságszolgáltatás függetlensége és a korrupció elleni harc pályázati kiírás keretében. A platform egyedisége abban áll, hogy egyszerre három kommunikációs lehetőséget épít magába az audió, videó és chat által, és így lehetőséget biztosít a szerkesztők és a felhasználók közötti teljes interaktivitásnak. Az ONG Rádió projekt fő célkitűzése az, hogy egy online kommunikációs platformot biztosítson a civil szervezetek számára, mely a képzések és a szektoron belüli, illetve szektorok közötti dialógusra épül. – Milyen programokat kínál a rádió? – Az ONG Rádió programjai két összetevőre bonthatóak: hírek és képzések. A rádió hetente két alkalommal sugároz hétfőn és csütörtökön 14:30 órai kezdettel. Júniustól kezdődően a sugárzási idő még egy nappal bővül, így a hétfő és csütörtök mellett szerdán is sugároz a rádió. Júliustól tovább bővül a kínálat, elérve ezáltal a heti négy adást. Az ONG Rádió minden műsora, akár hírekről, akár képzésekről van szó, a civil szektorra jellemző témákat vet fel. Jelen pillanatig a hallgatóság számára kínált

civil fórum

műsorok a kommunikáció és közönségkapcsolat, a fundraising, a strukturális alapok, a 2%-os sikerkampányok, az önkéntesek menedzsmentje, humánerőforrás-menedzsment, a médiával történő kommunikáció, valamint a sikertörténetek a más szektorbeli szereplőkkel való partnerségben témaköröket járták körül. – Tervezik a jövőben az adás bővítését, netalán a napi 24 órás műsorszórást? – A jelenlegi tapasztalataink alapján nagyon nehéz lenne napi 24 órát lefedni a civil szektor híreivel. Ami a műsoridővel kapcsolatos jövőbeni terveinket illeti: a cél az, hogy ez a civil szektor részéről érkező szükségletek, elvárások függvényében fejlődjön. – Milyen forrásokból történik a projekt finanszírozása? Miként tartható fenn hosszú távon egy ilyen projekt? – Mint azt már említettem, egy pilot-projektről van szó, amelyet az Európai Unió finanszíroz. Tekintettel arra, hogy ez egy újszerű kezdeményezés – hiszen mindeddig nem létezett egy műsorpolitikáját tekintve teljességében a civil szervezeteket, civil szektort kiszolgáló rádió –, meggyőződésem, hogy a projekt hosszú távon is fenntartható. A legfontosabb feladatunk: a magánszektor finanszírozóit meggyőzzük arról, hogy a rádióra óriási szüksége van a civil szektornak, és éppen ezért megéri támogatni. – A projekt elindításakor miért esett a választás az internetes rádióra? – Ez volt a legmegfelelőbbnek tűnő megoldás, hiszen az internetes rádió a leginkább költséghatékony megoldás. Ez fontos szempont volt a projekt kidolgozásakor. – Rendelkeznek-e a hallgatóságra vonatkozó adatokkal? – Jelen pillanatban ez a kivitelezés fázisában van. A RadioLynx.ro portál munkatársai rövid időn belül véglegesítik ezt az opciót is, és akkor

fogjuk tudni, hogy hányan hallgatnak és honnan (településre lebontva). Amit már most is tudunk: átlagban műsorainkat 150-170 személy hallgatja. – Jelenleg hány személy működteti a rádiót, beleértve az adminisztratív személyzetet is? – A rádiót tulajdonképpen nyolc személy működteti, de büszkén mondhatom, hogy sok önkéntessel dolgozunk együtt, akik nagymértékben hozzájárulnak a projekt sikerességéhez és maximálisan bekapcsolódnak a rádió tevékenységébe. – Végezetül: mit üzen Ön a rádió potenciális hallgatónak, a romániai civil szervezetek képviselőinek, azoknak, akik szerepet vállalnak ezekben a szervezetekben? – Azt üzenem, hogy ne feledjék, az ONG Rádió értük van, a rádión keresztül információkat juttathatnak az éterbe a saját szervezeteikről, a lebonyolított programjaikról, az éppen aktuális projektjeikről, de akár arculatépítésre is használhatják a rádiót – a tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a civil szervezetek legnagyobb problémája a saját láthatóságuk hiánya, és ez a vidéki környezetben tevékenykedő, gyengén fejlett civil szervezetekre fokozottan igaz. Tehát az üzenetem az lenne, hogy hallgassanak bennünket és legyenek sokkal aktívabbak az információk hozzánk történő eljuttatásában. Máris látványos fejlődés van ezen a téren, hisz e-mailjeinkre egyre több civil szervezet küld információt. De ugyanakkor mindannyian tudjuk azt is, hogy még az út kezdetén járunk, az 5 hónapos műsorszórási múlt nagyon rövid időszak egy ilyen projekt kifejlesztéséhez, megvalósításához.

Cristina Oroș Romániai Támogatók Fóruma, Radio ONG – projektkoordinátor e-mail: cristina.oros@donorsforum.ro

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

Székelyföldi Közmûvelõdési Koncepció 1 – vitaanyag Bevezető Egy vidék, egy tájegység működési feltételeként kezelik ma azt, hogy vane annak koncepciója, fejlesztési stratégiája, operatív terve. Bár ezer évekig továbbadódott az élet úgy, hogy nem voltak előre meghatározott célok és keretrendszerek, ma fontos azok megfogalmazása, mivel a mai embernek nincs egy rendszerbe rejtett irányítás úgy a birtokában, mint elődeinek. Elvesztek tudatunkból azok a viszonyítási pontok, amihez igazítani tudnánk döntéseink jó és rossz mivoltát. Jelen megfogalmazott koncepció arra tett kísérletet, hogy a Székelyföldön működő, kulturális tevékenységeket folytató intézményeknek, szervezeteknek, közösségeknek biztosítson egy viszonyítási keretrendszert ebben a piacra alapozott túlkínálati világban azért, hogy meg tudjuk tartani magunkat kultúránkban, nyitott bezártsággal és bezárt nyitottsággal. Szeretnénk segítséget nyújtani abban, hogy mi van helyén egy falunapon, egy kultúrotthonban és más közösségi színtereken akkor, ha nem csupán az a fontos, hogy legyen valami, hanem az is fontos, hogy folyamatosan újra és újra képesek legyünk meghatározni önmagunkat, hogy az unokáink is értsék majd azt a nyelvet és gondolkodást, ami azzá tett minket, akik vagyunk.

Helyzetelemzés Mi is Székelyföld? Székelyföld egy sajátos kulturális tájegység. A ma magyarnak nevezett kultúra lényegi információinak tudatos és kevésbé tudatos tömörített információinak őrzője. 1

Kiváltságos szerepe a Kárpát-medencében sokáig egyedülállóan egyedi kultúrát biztosított a tájegységnek. Eredetileg még a magyar királyok sem rendelkeztek önkényesen Székelyföldön. Számukra is szent volt az a kultúra, ami tulajdonképpen a szerves világműködés mintájaként szolgált és tudatosan annak megőrzésére összpontosítottak. A szakrális magyar királyok ismervén a világ működését – valószínűleg tudatosan – nagy gondot fordítottak a magyar kultúra székelyföldi „konzerválására”, megteremtvén, illetve meghagyván a szükséges feltételeket. A székelyföldi kultúrát sokáig különleges működési módja különböztette meg a magyar és a más, környező kultúráktól – de szervesen illeszkedett a nagy erdélyi és Kárpát-medencei kultúrába. A székely jog, a közigazgatás, a tájgazdálkodás, a közteherviselés – egyáltalán a rendtartó székely falu – biztosította az a sajátosságot, amitől székelyföldi kultúráról beszélhetünk. Ezen kultúra tipikusan közösségi kultúra, mely: – a közös értékrend mentén szocializálta tagjait, – kötelező részvételt követelt meg és biztosított egyben a szabályok alkotásában, valamint amazok ellenőrzésében, – messzemenően szolidáris volt tagjaival, és nem utolsósorban – megélhetést biztosított mindenkinek. Képes volt sokáig működtetni az „aktív transzportot”, a „szűrőt”, aminek következményeként a maga épülésére beépítette az arra alkalmas információkat, és kiszűrte a működésére káros hatásokat. A rendszerben mindenki tudta a helyét és mindennek megvolt a szerepe.

Ez a rendszer volt képes a „szokások” alapján megőrizni a „hagyományokat”, amit ma a néprajz ír le tudományosan, de már senki sem képes igazából értelmezi a népművészetben, népi kultúrában rejlő, tömörített információkat. (Manapság történnek erre kísérletek az ún. szerves műveltség kutatói által.) Jelenleg még él a tudatunkban a tájegységet meghatározó fogalom – Székelyföld –, de nem tudjuk, hogy mit is takar ez kulturálisan, gazdaságilag, lelkileg stb. Eddig őriztünk valamit, ami megtartott, de ma a megőrzés is veszélybe került, mert nem vagyunk tudatunkban felkészülve egy túlkínálati világra, nincsenek belső viszonyítási pontjaink arra vonatkozóan, mi szolgálja tartósan, nemcsak a fizikai létünket, hanem szellemi, lelki megmaradásunkat és egészséges működésünket. Hosszan utazva Székelyföldet és tudatunkban felidézve egy húsz évvel ezelőtti állapotot, kételyeink támadnak arra vonatkozóan, hogy ötven év múlva meghatározható lesz-e Székelyföld kulturális egységként. Kulturális műhelymunkákon az tapasztalható, hogy a résztvevők még önmaguk meghatározására is képtelenek sokszor, nemhogy a jövőbe látásra. Olyan táj- és kultúridegen elemek kezdenek megjelenni, melyek nem a közösséget, nem minket, hanem az egyént kezdik kiszolgálni, sokszor akár a mások kárára. A verseny egy olyan értelmezésre jutott el a tudatunkban, hogy sajnos nem az a fontos, hogy jobb legyek másoknál, hanem az, hogy legyőzzem a másikat, ami nem feltétlenül abból fakad, hogy jobb vagyok. Ezért tud a kínálati piacon megjelenni any-

Készült: a 2007. március 8–10. között Árkoson lezajlott találkozón részt vevő Hargita és Kovászna megyei közművelődési szakemberek megbízásából. 2007. november 30-án Gyergyószárhegyen mutatták be.

civil fórum

nyi, a létre káros termék. Viselkedésünk dominanciája az igények minden áron történő kielégítése lett, nem a szükségletek legjobb, egészséges kielégítése. A mai társadalmak struktúráját a gazdaság adja, a mércét pedig az anyagiak jelentik: az egyénnek annál nagyobb a társadalmi megítéltsége, minél gazdagabb. A munkát nem az élet működtetéséért végzi (saját, családja életének és közössége fenntartásának érdekében), hanem azért, hogy a fogyasztói világ által diktált jólétet biztosítani tudja. Környezetünkben is egyre gyakrabban találkozunk olyan emberekkel, akik nem szeretik a munkájukat, nem tekintik hivatásuknak azt, de a társadalom elismeri őket, mert jól meg vannak fizetve érte. A jelen helyzetelemzés nem statisztikákra épül, bár hasznos lenne arra vonatkozóan is felmérést végezni, hogy Székelyföldön hány színházat, diszkót, klubot, kiállítást, koncertet, keresztelőt, lagzit, disznóvágást stb. „fogyasztunk”. Egy dolog bizonyos: jelenleg Székelyföldnek a közművelődési mintákat alapvetően Magyarország közvetíti. És gyakran esünk abba a tévedésbe, hogy minden átvett mintát ugyanúgy alkalmazunk, ahogyan azt kaptuk, mert ha a recept Magyarországról érkezett, az csak jó lehet. Számtalanszor felteszünk a dobogóra olyan rendezvényeket is, amelyek nem minden esetben az élet működését szolgálják.

Jövőkép Székelyföld az a tájegység, ahol a (teremtésközeli) kultúra határozza meg azt, ahogyan élünk! A kultúrát a gazdaság szolgálja és nem a kultúra a gazdaságot! A társadalom legkisebb része a család.

Normarendszer Viselkedésünkben, magatartásunkban a székely kultúrát nem tekintjük alacsonyabbrendűnek, mint bármely más kultúrát. Az önmagunk megfogalmazása nem számít magamutogatásnak. A székely kultúra része az egyetemes magyar kultúrának és szerves része a Kárpát-medencei kultúrának. A székely kultúra tipikusan befogadó kultúra, amely beépíti a másik kultúrát. (Lásd Samuel Huntington: A civilizációk összecsapása – analógiákra épített kultúra típusok: A növényi kultúrák sajátossága, hogy ide-

gen közegben is képesek megőrizni a saját jegyeiket.) A székely kultúra önmagában is képes az életet működtetni. Fontosabbnak tartjuk azokat a kulturális megnyilvánulásokat, amelyeknek részesei vagyunk, azzal szemben, amit a dobogón csak megmutatunk. Csak olyan produkciókat teszünk fel a dobogóra, amelyek viszonyítási pontként kezelhetők az élet mindennapi működtetésében. Közművelődési eseményként kezeljük a keresztelőt, lakodalmat, temetést, névnapköszöntést, stb. A közművelődés legkisebb szerves egységének a CSALÁD-ot tekintjük és nem az EGYÉN-t. Az embert emberi minőségében kezeljük, nem fogyasztóként vagy termelőként. A magázási viszonyunk őseinkkel szemben nem távolságtartás, hanem a mag minőség elismerése, amiből az élet kihajthat. (Nem tekintjük hülyéknek nagytatáinkat!) A közművelődés nem cél, hanem eszközrendszer, amely építhet és rombolhat. Akkor rombol, amikor a tájidegen rendszer eszközévé válik. Akkor épít, ha a helyi közösség normarendszerén keresztül a helyi tájat működteti úgy, hogy az embert a természet részeként kezeli. A közművelés célterülete a családokra épülő kisközösségek és minden más olyan közösségi csoport, amely valamilyen érték mellett elkötelezi magát úgy, hogy nem sérti a CSALÁD alapegységét. A közművelődési rendezvényeket úgy szervezzük, hogy elsősorban a családok legyenek a célcsoportok, s ne az egyén. A közművelődés nem függ külső forrásoktól, hanem aktív részvétellel maga a célcsoport működteti a rendszert, a csoporton kívüli, de közösségen belüli erőforrások felhasználásával. Helyi közművelődési irányokat csak úgy szabad megfogalmazni, hogy a helyi közösségek visszacsatolását figyelembe vesszük.

Szóértelmezés – fogalomtár Fontosnak tartjuk a kifejezéseket újraértelmezni, mert számos esetben ezeket a kifejezéseket valós tartalmuk nélkül, összefüggéstelenül használjuk. Ugyanis ha valamit nevén nevezzünk, akkor az a kifejezés kell hordozza a szó valódi jelentését.

KULTÚRA: azon viselkedések összessége, ahogyan kielégítjük szükségleteinket. KÖZMŰVELŐDÉS: eszközrendszer, amelyik irányítja az igényeket; normarendszer, amikor viszonyulsz hozzá; folyamat, amikor a normarendszert kialakítja benned. MŰVELT EMBER: az az egyén, aki egy adott közösség által elfogadott normarendszer legjobb ismerője. ÉRTELMISÉG: az az egyén, aki érti a világ működését. MŰVÉSZ: az az egyén, aki megidézi a teremtett világ működését egy sajátos eszközrendszerrel azért, hogy az egyén léleképülését, kiteljesedését szolgálja. A katarzisállapot generálása. MŰVÉSZET: az a folyamat, ahogyan a művész megjeleníti a teremtett világ működését. ÉRTÉK: HA az ember hármasságát nézzük, a szellemiséget, a lelkiséget és testiséget akkor, ha ezek közül bármelyiket célozza meg, mindháromra pozitívan hat. Ami az ég felé közelít és az élet működését segíti. Pl.: egészséges életmód, természetes étrend, élő zene, természeti értékek, tájba illő népi építészet, népművészet, népviselet, néphagyomány stb. Az anyagot készítették: Balla Zoltán – Székelyföldi Közművelődésszervezők Egyesülete, Székelyudvarhely Demeter Zoltán – Gaál Mózes Közművelődési Egyesület, Barót Lázár László – Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete, Székelyudvarhely Lázár-Prezsmer Endre – MUKK Ifjúsági és Kulturális Egyesület, Városi Művelődési Ház, Sepsiszentgyörgy Melkuhn Róbert – Folker Együttes, Mandala Ifjúsági Kulturális Egyesület, Sepsiszentgyörgy Nagy Kopeczky Kálmán – Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy Péter Orsolya – Kovászna Megyei Művelődési Központ, Regös Ifjúsági és Közművelődési Egyesület, Sepsiszentgyörgy Sorbán József – Székelyföldi Közművelődésszervezők Egyesülete, Székelyudvarhely

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

A kultúrák közötti párbeszéd európai éve 2008 Az Európai Unió 2008-ban különleges hangsúlyt fektet a kultúrák párbeszédére: ez a téma a következő a kiemelt európai évek sorában. Egész éven át zajlanak programok: összeurópai szinten, valamint az egyes tagállamokon belül, és több tagállam szervezetei részvételével egyaránt. A magyarországi eseménysorozat koordinátora a KultúrPont Iroda.

Együtt a sokféleségben „Egyértelmű, hogy Európa olyan jelentős kihívások előtt áll, amelyek a kultúrák közötti kapcsolatokban gyökereznek. A 2008-as európai év jó lehetőséget nyújt arra, hogy tanulmányozzuk, hogyan lehet javítani a kultúrák közötti párbeszéden és a kultúrák közötti kapcsolatokon. Ez rendkívül bonyolult feladatnak tűnhet. 50 évvel ezelőtt még az az elképzelés is elérhetetlennek tűnt, hogy az európai integrációval sikerül közelebb hozni egymáshoz Európa különböző népeit. Ma már láthatók az Európai Unió eredményei, valamint az a kiemelkedő siker, amelyet az Unió Európa egyesítésében elért. Ezért szembe tudunk nézni, és szembe is kell néznünk a kontinens kulturális és vallási sokszínűségéből fakadó kihívásokkal. Nem véletlenül döntöttünk úgy, hogy az európai év jelmondata ’Együtt a sokféleségben’ lesz.” (Ján Figel‘ oktatásért, kultúráért, képzésért és ifjúságért felelős európai biztos) A kultúrák közötti párbeszéd európai éve 2008 kezdeményezés célja, hogy előmozdítsa egymás kölcsönös megértését, közelebb hozza egymáshoz Európa polgárait, az Európában élő népek kulturális sokféleségén keresztül hirdesse az európaiság eszméjét, és törekedjen az európai összetartozás érzésének megerősítésére. Az eseménysorozat nyolc témakörön keresztül – kultúra és média, oktatás és tudomány, migráció, kisebbségek, többnyelvűség, vallás, munkahely és ifjúság – szeretné elősegíteni egymás jobb megismerését és a békésebb egymás mellett élést. Arra buzdítja a kontinens lakóit, hogy használják ki az Európa kulturális örökségéből és jelenéből származó előnyöket, és tanuljanak a különböző kultúrák hagyományaiból. A kultúrák közötti párbeszéd Európában, sőt az egész világon napjaink egyik legfontosabb témájává vált. Konferenciák, akciók sora bizonyítja, hogy van mit megvitat-

nunk a párbeszéd fontosságáról. Egymás kultúrájának, értékeinek, de akár problémáinak és kételyeinek megértése, az egymás iránti kíváncsiság és nyitottság a kulcsa annak, hogy népek, országok ne ellenségként tekintsenek egymásra. Magyarországon és egész Európában a kampány, valamint az akciók a fiatalokat célozzák meg elsősorban. Számos olyan kulturális, oktatási, ifjúsági és egyéb civil szervezet van, amely régóta foglalkozik a témával, és programokat, projekteket szervez, készít elő a fiatalok számára. A magyar szervezők velük együtt kívánják az év üzeneteit minél több emberhez eljuttatni, és hiszik, hogy a kultúrák közötti párbeszéd fontosságáról a fiatalok révén az egész társadalommal sikerül eszmét cserélni. „Az európai kulturális tér egy varázsdoboz, amely tele van olyan kincsekkel, amelyeket nem is gyanítunk. Az ihlet, a közös teremtés folyamata a legszebb része ennek a változatos kulturális térnek. Ami igazán izgalmas az új európai kulturális tárházzal kapcsolatban, az az egység sokszínűsége és a sokszínűség egysége. Olyannak képzelem el az európai kulturális térséget, ahol a sokszínűség nem teher, hanem inkább az ihlet forrása. Egy nyitott kultúrának hinnie kell saját erejében, tudnia kell, hogy elég gazdag más kultúrák táplálásához, de mégis elég érzékenynek kell lennie ahhoz, hogy gazdagodjon más kultúrák hatásai által.” (Bogyay Katalin, az OKM nemzetközi szakállamtitkára)

Az európai év nagykövetei Európai és nemzeti szinten is vannak nagykövetei A kultúrák közötti párbeszéd európai évének. A nagykövetek olyan ismert közéleti személyiségek, akik elkötelezettek az eseménysorozat eszméi, céljai iránt, és segítik azokat megismertetni a társadalommal. Az európai szintű nagyköveteket – művészeket, sportolókat, kiemelkedő közéleti személyiségeket – az Európai Bizottság kérte fel az év üzeneteinek közvetítésére, a magyar nagyköveteket pedig az Oktatási és Kulturális Minisztérium. Az év magyarországi nagykövetei: Kelemen Barnabás és Kokas Katalin hegedűművészek Kerekes Band zenekar Polgár Judit nemzetközi sakknagymester Varga Dániel vízilabdázó

civil fórum

Az év európai nagykövetei: Abd Al Malik francia rap/slam énekes Charles Aznavour francia énekes Paulo Coelho brazil író Jean-Pierre és Luc Dardenne belga filmrendezők Agnieszka Holland lengyel rendező és forgatókönyvíró Jack Martin Händler szlovák karmester Henning Mankell svéd író és forgatókönyvíró Adam Michnik lengyel író, Szolidaritás-aktivista és a Gazeta Wyborcza főszerkesztője Radu Mihăileanu román származású francia filmrendező Marko Peljhan szlovén színházi és médiaművész, a Projekt Atol vezetője Marjane Satrapi iráni születésű, Párizsban elő képregényszerző, író Jordi Savall spanyol csellista és viola da gamba-művész Fazil Say török zeneszerző és zongoraművész Marija Šerifovic szerb énekesnő

da segíti abban, hogy projektjük minél szélesebb nyilvánosságot kapjon.

Az európai év Magyarországon

Szintén a fiatalokra koncentrál majd 2008 őszén egy magyarországi alkotáspályázat, illetve az ezzel kapcsolatban létrejövő interaktív honlap is.

A kampány jelmondata: „Együtt a sokféleségben”. Az év magyarországi fő céljai: – az Európai Bizottság által kitűzött célok megvalósítása nemzeti szinten; – a kulturális sokszínűség ünneplése, erős hangsúllyal az új európai uniós (és a nem EU-tag) szomszédainkon és a magyarországi kisebbségi kultúrákon; – a kulturális, oktatási szervezetek, a fiatalok bátorítása arra, hogy részt vegyenek európai programokban, hálózatokban, és fejlesszék interkulturális kompetenciájukat. Nemzeti szinten az évet – független szakértők bevonásával – az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a KultúrPont Iroda koordinálja. A KultúrPont az év programjait hazai kulturális, oktatási, ifjúsági és más civil szervezetekkel közösen valósítja meg, tehát az – egyébként több tagország által is alkalmazott – alulról építkező modellt választotta. Az év elsődleges célcsoportját hazánkban is a fiatalok jelentik. Fontos célkitűzés, hogy minél több program valósuljon meg Budapesten kívül.

A magyarországi események A szervezők célja, hogy minél több kezdeményezést öszszegyűjtsenek a témával kapcsolatosan, és ezekre ráirányítsák a figyelmet. 2007 júniusában széles körű felhívást tettek közzé kulturális, oktatási, önkormányzati, egyházi és civil szervezetek körében. Az ötletpályázaton mintegy 40 projekt (konferenciák, fesztiválok, kiállítások, oktatási projektek, nemzetiségi programok) került hivatalosan az európai év „ernyője” alá, és további 30 használhatja annak logóját. A hivatalos programokat a KultúrPont Iro-

Kívánatos, hogy a projektek, programok vezetői profitáljanak az európai évből úgy, hogy módszertani ismereteket szereznek, megismerkednek a nemzetközi trendekkel és az európai projektekkel. 2008 áprilisában zajlott a nemzetközi kulturális projektek menedzselése című workshopkonferencia, amelynek célja volt ötleteket és módszereket adni a hazai programok sikeres megvalósításához. A szervezők bekapcsolódtak nemzetközi szervezetek kezdeményezéseibe is: például az Anna Lindh Euromediterrán Alapítvány a Kultúrák Közötti Párbeszédért 1001 akció a párbeszédért című programjába. Ennek keretein belül 2008 májusában – minden Euromed-partnerországhoz hasonlóan – Magyarországon is zajlott a Párbeszéd Hete sokrétű rendezvényekkel, amelynek csúcspontja a Párbeszéd Éjszakája volt 2008. május 22-én.

Az Európai Unió lebonyolított egy nyílt pályázatot 2007ben, amelyen hét európai projekt (az úgynevezett zászlóshajók) nyert támogatást. Ezek közül háromnak van magyarországi résztvevője: az Alter Ego projektben a budapesti Goethe Intézet és a kecskeméti Dán Kulturális Intézet vesz részt, az IYouWe Share the World résztvevői Magyarországról a Roma Oktatási Alap és a Mus-E Egyesület, az Intercultural Dialogue Radio Campaign részese pedig a Klub Rádió. A szervezők nyitottak minden jó kezdeményezésre: év közben is lehet csatlakozni a programhoz. Amennyiben egy javaslat megfelel az európai, illetve a magyar célkitűzéseknek, szívesen beleveszik A kultúrák közötti párbeszéd európai évének hazai eseménynaptárába, és engedélyt adnak, hogy a hivatalos logót használhassák az ajánlott programok promóciójában. Bővebb információ: Magyar nyelvű információk az évről: www.parbeszed2008.eu Az Anna Lindh Euro-mediterrán Alapítvány honlapja: www.euromedalex.org Az Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapja: www.okm.gov.hu Az Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatóságának honlapja: ec.europa.eu/dgs/education_culture/index_en.html Összeállította: KultúrPont Iroda e-mail: info@kulturpont.hu honlap: www.kulturpont.hu

Autoorganizare civilã în sectorul cultural

Profunzimea înãlþãtoare

noţiune atât de invizibilă, atât de intangibilă: cultură! Însă știm cu siguranţă că fără om, dar mai ales fără comunitate nu are sens, căci înainte de toate implică viaţă, acţiune. Dintre nenumăratele definiţii, după una dintre cele mai simple, cultură este tot, ceea ce facem împreună. Dar nu orice și nu oricum. Activităţile comune sub semnul culturii exprimă, împărtășesc o valoare aparte. Această valoare este una comunitară, este glasul sufletului comunităţii, totalitatea caracteristicilor care alcătuiesc pământul în care ne înrădăcinăm, care ne oferă confort. Ansamblul adevărurilor adânci, legilor nescrise, din care oricând putem să ne inspirăm, ce menţine membrii comunităţii împreună. Nu se creează la comandă, ci este rezultatul natural al convieţuirii unei comunităţi, fie vorba de legendă, cântec, poezie, dans, gastronomie tradiţională, costum naţional, obiecte, clădiri etc. Este o rădăcină care pătrunde în adâncimi invizibile, oferind stabilitate, din care în totdeauna primim putere de viaţă, și dacă o cultivăm, o nutrim, dacă suntem capabili să întindem cât mai multe rădăcini din ea, ne ajută la înălţimi necunoscute. Știm oare? Oare contribuim la cultura noastră? Suntem capabili să organizăm evenimente comunitare care menţin valoarea culturii? Autoorganizările, evenimentele culturale, creaţiile noastre păstrează, împărtășesc cultura? Evenimentele, serbările comunitare ne oferă siguranţă și pace? Sau doar ne distrăm? Posedăm oare măsura care ne ajută să deosebim valoarea, calitatea, caracteristicile tradiţionale de falsitate? Dacă nu avem rădăcini adânc înfipte, nu putem cunoaște nici înălţimile. Avem o cultură spirituală și un patrimoniu bogat, mulţumit faptului că au fost și sunt în comunităţile noastre oameni cu voinţă și curaj, oameni activi, care nu au permis ca rădăcinile să fie tăiate, care au organizat, au făcut posibil ca, comunitatea să rămână comunitate, cunoștinţele comune să fie împărtășite. Realitatea actuală – libertatea de a practica cultura noastră, fluxul culturilor variate, atracţia vieţii într-o lume ireală – mă refer la televiziune, internet, jocuri pe calculatoare etc. – creează un mediu mai puţin favora-

bil relaţiilor și o viaţă superficială, centuată și de faptul că a fost elaborat slăbind relaţiile comunitare. Astfel Concepţia Culturii din Secuime, macultura trebuie să prindă rădăcină terial propus pentru dezbatere, pe într-o altă realitate, într-o altă lume. care cititorul poate să cunoască din Viaţa culturală de azi, ca și puterea rubrica Forum Civic. organizatorică a unei comunităţi este Ne-am străduit să vă oferim idei la fel, ca și cea cultivată și împărtășită despre toate segmentele culturii în de către strămoși. Împărtășirea cu- care activează organizaţiile civile culnoștinţelor are o importanţă majoră. turale. Astfel, cei interesaţi de aceast Și totodată este și responsabilitatea subiect pot găsi în acest număr artinoastră! cole despre întâmplări, evenimente Printre astfel de îmlegate de arta popuprejurimi, fiind conlară, dans popular și știenţi de faptul că cea școala comunitară. Soarta culturii, a mai mare parte a orSunt reînviate acele vieþii culturale de ganizaţiilor civile din întâmplări bucuroapinde de mãsura în cadrul societăţii civile se, care vorbesc descare reuºim sã implimaghiare din Transilpre acele oameni, acele vania constituie orgacãm tineretul în ast comunităţi și organinizaţiile culturale, în zaţii civile, care pe fel de activitãþi co cadrul prezentului nuparcursul anilor și de munitare, cãci între măr al revistei ne-am multe ori ca voluntari timp ei învaþã nu concentrat asupra aau organizat eveninumai despre orgacestui segment. mente, au lucrat pennizare, ci ºi despre Despre înţelesul și tru cultură ca să avem importanţa valorii și tineri conștienţi de răstãruinþã, despre calităţii în cultură pudăcinile lor, ca adulţii asumarea responsa tem citi în articolul să aibă posibilitatea bilitãþii, planificare, scris de d-na dr. Papp de a relaxa, ca eveniconducere, activare Kincses Emese. mentele culturale să în comunitate. Dr. Vercseg Ilona, nu fie doar posibilităd-na președinte al Aţi de distracţie ci și sociaţiei de Dezvoltaocazii de a cunoaște și re Comunitară din Ungaria relatează de a împărtăși valori în comunitate. despre relaţia între dezvoltarea co- Fac ei toate acestea ca să aibe comumunitară și viaţa culturală a comuni- nitatea zile lucrătoare și de sărbători tăţii, oprindu-se și asupra particulari- mai fericite, mai frumoase, mai bucutăţilor participării publice și a par- roase, ca oamenii să primească hrană ticipării civile. spirituală și morală. Dl. Beke Pál împărtășește idei vaSoarta culturii, a vieţii culturale loroase despre importanţa culturii și depinde de măsura în care reușim să a casa acesteia pentru o comunitate, implicăm tineretul în astfel de activiși în ce măsură putem aștepta aju- tăţi comunitare, căci între timp ei torul statului pentru menţinerea și învaţă nu numai despre organizare, cultivarea culturii. ci și despre stăruinţă, despre asumaDin articolul scris de către dl. Czi- rea responsabilităţii, planificare, conboly Ádám, liderul strategic al Aso- ducere, activare în comunitate. Viitociaţiei „Káva Kulturális Műhely”, rul culturii, al vieţii culturale depinputem să învăţăm cum trebuie să fie de de generaţiile viitoare. Trebuie să realizată o analiză amplă despre le ajutăm să prindă rădăcini profunviaţa și situaţia organizaţiilor civile de în soiului hrănitor, care le ajută în culturale, ce fel de puncte de analiză autodefinirea și menţinerea identitrebuie luate în considerare. tăţii lor, doar astfel pot să se ridice în Au pornit întâmplări interesante înălţimi. în Secuime în cadrul vieţii culturale. Din interviul cu dl. Balla Zoltán, președintele Asociaţiei Organizatorilor Culturali din Secuime aflăm mai Csáki Rozália multe despre caracteristicile culturii secuilor. redactor șef Întărirea vieţii culturale este ace-mail: csaki.rozalia@gmail.com

forum civic

Cuprins Pagina 3 Dr. Bodó Barna: Așteptând la cultură Pagina 4 Csáki Rozália: Profunzime înălţătoare Pagina 5 Dr. Papp Kincses Emese: Valoare și calitate în cultură Pagina 7 Vercseg Ilona: Dezvoltare comunitară prin cultură Pagina 10 Dr. Beke Pál: Casa noastră culturală (autoorganizare în viaţa culturală a comunităţii) Pagina 13 Dáné Tibor Kálmán: EMKE – Ieri – Azi – Mâine Pagina 16 Cziboly Ádám: Subculturi Pagina 19 Despre importanţa majoră a orientării – interviu cu Dl. Balla Zoltán Pagina 20 Demeter Sándor Loránd: Comunitate și cultură – de la suflet la pământ prin comunitate – Dârjiu Pagina 22 Szatmári Ferenc: Rolul artei populare în menţinerea identităţii Pagina 24 Dr. Könczei Csongor: Onoarea profesiei – Prezentarea situaţiei artei dansului popular maghiar din Ardeal

Pagina 26 Dr. Balázsi Károly: A doua încercare – soarta mișcării școlii comunitare în cultura maghiară

Pagina 53 Tineretul pentru cultură – interviu cu d-na Péter Orsolya

Pagina 29 Ertsey Attila: Universitatea lemnului – Școala comunitară „Marosparti” Pagina 32 Hoffman Edit: Noi am vrut toate astea

Pagina 56 Hunyadi Irén: Împărtășirea tradiţiilor

Pagina 33 Lőrincz Zsuzsanna: „Să fie binecuvântată cel care intră și pace celui, care pleacă!”

Pagina 57 Szabó István: Comunitatea tinerilor – acţiune comunitară, servicii comunitare, cultură comunitară

Pagina 37 Monostori Éva: Noi, nucleul! Pagina 39 Kereszti Ferenc: Ca civil la Kistarcsa Pagina 43 dr. Széman Péter: Activitate civilă în favoarea vieţii culturale la Șimuleu Silvaniei

Curaj civic Pagina 59 Radio ONG, un radio civil pe internet – interviu cu Cristina Oroș For um Civic Pagina 61 Concepţia Culturii din Secuime – material propus pentru dezbatere

Pagina 44 Zahoránszki István: Asociaţia Culturală Hollósy Simon – Sighetu Marmaţiei

Veder e culturală

Pagina 46 Házy-Bakó Eszter: Asociaţie culturală în diasporă

Pagina 63 Anul comunicaţiei între culturile europene – 2008

Pagina 49 Szekér Tamás: La graniţa orașului – viaţa Asociaţiei culturale și sportive Herényi Pagina 50 Fazakas Ildikó: Dezvoltare rurală bazată pe cultură în regiunea Székely-Mezőség

Forum Civic

Pagina 54 Hajnal László: Cinematografia mobilă Lukács – piaţă comunitară, Centru Cultural de Tineret, Casă Civilă Comunitară

Pagina 65 Csáki Rozália: Profunzimea înălţătoare (RO) Pagina 66 Cuprins (RO)

Editat de Fundaţia pentru Organizaţiile Neguvernamentale Maghiare din Transilvania

Revista societãþii civile Editor: István Egri Redactor-șef: Rozália Csáki Corector: Attila Szabó Grafica: Elemér Könczey Tehno-redactor: Ferencz Csáki

Comisia de redactare: Barna Bodó Gábor Kolumbán László Potozky István Sebestény (HU) József Somai Dezső Szenkovics

Tipărit de Regiostar, Tipografie și Studio de reclame. Apare în 1000 de exemplare. Preţ: 5 lei, la comandarea celor patru numere din anul 2008 aveţi un preţ total redus de 14 lei.

Contacte: adresa: Cluj Napoca – 400196 Aviator Bădescu nr. 35. tel./fax: +40-0264-450230 e-mail: ermacisza@gmail.com ISSN 15822–4004

Önszervezõdés a közmûvelõdési (kulturális) területen

ERMACISZ erdélyi magyar civil szervezetek levelezõlistája Az ermacisz lista célja olyan fórumot teremteni, amely lehetőséget ad egymás tájékoztatására és civil társadalmunkat érintő kérdések megvitatására. Feliratkozni az ermacisz–subscribe@ yahoogroups.com, lemondani pedig az ermacisz–unsubscribe@yahoogroups.com címre küldött üres levéllel lehet. Kérjük a levelezőlistára szánt leveleket az ermacisz@yahoogroups.com e-mail címre küldeni. A listagazdának szánt levelet az ermacisz–owner@ yahoogroups.com címre várjuk. ERMASZOCI erdélyi magyar szociális civil szervezetek levelezõlistája Az erdélyi magyar szociális szervezetek tapasztalatcseréjének és együttműködésének elősegítése céljával az ERMACISZA létrehozta és működteti az ermaszoci levelezőlistát. Feliratkozni az ermaszoci–subscribe@ yahoogroups.com címre küldött üres levéllel lehet. A listára szánt leveleket az ermaszoci@yahoogroups.com címre kell küldeni.