ALTERNATÍV MODELLEK

Gondoltál már arra, hogy kannabiszt ne profitorientált cégek, hanem filantróp közösségek értékesítsék, akiket nem az eladások maximalizálása nyomán generált magas bevételek motiválnak? Pedig logikus és közegészségügyileg kívánatos is lenne az ilyen modellek mûködése. így vélekedik egy vezetô drogkutató is, aki alternatív kannabiszszabályozást ajánl. Prof. Chris Wilkins, a Massey Egyetem és a Whäriki Kutatóközpont munkatársa az Új-Zélandon 2003 óta mûködô szerencsejáték-szabályozást vette alapul, amely évente körülbelül 260 millió dollárt nyújt a közösségi szervezeteknek, amibôl sporteseményeket, mûvészetet, oktatást és közösségi szolgáltatásokat támogatnak. Wilkins elképzelése szerint marihuánára lefordítva ez úgy nézne ki, hogy a kannabiszközösségek az eladásokból származó teljes bevétel 20%-át kábítószer-használók kezelésére, további 20%-ot közösségi csoportok támogatására és még 20%-ot kormányzati adóra fordítanák. A kezelésre és a közösségre fordított bevételt azokban a körzetekben osztanák szét, ahol az eladások történnek, így az ott élôk megfelelô szolgáltatásokat tudnának igénybe venni. A modellbôl tehát a lakosság mellett elsôsorban a helyi szervezetek és a kezelôhelyek profitálnának, de még az állam is jelentôs összeget kapna a kannabisz használatával összefüggô kiadások kezelésére. Wilkins tényként kezeli, hogy a legális rendszer megnövekedett használattal és ezzel együtt megnövekedett ártalmakkal jár. Magyarázata szerint azonban ismert, hogy a legálissá tett kannabisz csökkenti az alkoholhasználatot, valamint az alkoholfogyasztással és más drogokkal járó ártalmakat, amihez ráadásul a modell megfelelôbb kezelôrendszert biztosítana. Wilkins a feketepiaccal is szembeszállna. Ehhez a modelljében a kannabisz minimumára a feketepiaci árral lenne azonos, a potensebb fajták után viszont magasabb adót kellene fizetni. A szervezett bûnözés sikeres gyengítése mindenki számára vonzóvá tenné a legális rendszert.