Playboy Magazine Hungary

UTAZA'S

Miért vágyunk a tenger alá? Miért vonzó a mélység? Mi késztet arra, hogy természetes közegünket hátrahagyva alámerüljünk?

A válasz egyszerû, és az emberi természetbôl fakad: a kíváncsiság Az alábbiakban Tökölyi Csaba búvárfotós meséli el tenger alatti élményeit.

Lejegyezte: Zelnik Bálint

82 | B

Először a barátnőm kezdett el búvárkodni, mondhatjuk úgy, hogy ő vitt igazából a víz alá.

Vele mentem először egy búvártúrára, miközben ő merült , addig én kirándultam, jártam a hegyeket , fotóztam. Tehát előbb kezdtem el komolyan fotózni, és csak utána jött a víz alatti világ. »»» Fotó: Maráczi László

tűz a

alá

víz

Ezen a kiránduláson ugyanis az utolsó napon elmentem egy próbamerülésre. Előtte félóra alatt elmondták, mire kell figyelni, és megmutatták, hogyan kell kezelni a legfontosabb műszereket. De ezeket is leginkább az engem kísérő oktató kezelte: ő figyelt mindenre, nekem igazából csak az volt a feladatom, hogy nézelődjek, élvezzem a látványt.

Olyannyira megtetszett a dolog, hogy egy hónap múlva letettem az alapfokú búvárvizsgát. PADI vizsgám van, ez egy amerikai rendszer, eléggé elterjedt. Ezzel a képesítéssel gyakorlatilag a világon bárhol búvárkodhatok, de sok képzési rendszer létezik. Például egy magyar is: az Underwater Explorers Federation, az engedélyeiket egyre több helyen elfogadják. Én haladó, azaz advanced képesítéssel bírok, ezzel 40 méterig merülhetek. Hivatalosan ennél mélyebben sűrített levegővel nem szabad merülni, mert komoly kockázatokkal jár. Ennek a mélységnek is megvan a maga varázsa, kicsit másképp folyik az idő, mint a felszínen. De ide már kevés fény jut, nincsenek is igazán színek, minden kék és szürke, és a víz is hidegebb. A kisebb mélységek sokkal barátságosabbak.

a tengerhez el is kell jutni valahogy… Aki fotózik vagy esetleg filmezik, az akár pályázatokkal is nyerhet utat. Az indonéz utamat egy fotópályázaton nyertem, egy sárga csikóhal fotójával.

Úti cél Először az ember úgy indul neki, hogy ahol nyaral, ott merül is, és ismerkedik a víz alatti világgal. Aztán ez szépen lassan átalakul, és már csak olyan úti célokat keres, ahol merülni is lehet. Néhány éve már mindent a búvárkodásnak és a búvárfotózásnak rendelünk alá, az úti cél kiválasztásánál ez a legfőbb szempont. A legtöbbet a Vörös-tengeren és a gyakorlatilag házi/ hazai tengernek tekintett Adrián merültem eddig.

Utóbbinál nagyon fontos szempont, hogy közel van, kocsival is gyorsan leér az ember, és nem számít a cucc súlya, mint a repülőkön. (A búvár- és a fotósfelszerelés külön-külön is elég nehéz, általában ezeken kívül csak a fürdőgatyánkat és a fogkefénket visszük, egyébként már eleve túlsúllyal indulunk a repülésnek.) Egyiptomba is gyorsan odaér az ember, Pestről nem sokkal több idő, mint a horvát tengerpart, de összehasonlíthatatlan a kettő, mind a merülés, mind a látvány szempontjából.

Rengeteg merülési-fotózási álmom van: Tongára nagyon szívesen mennék, ahol bálnákkal lehet merülni. Mikronéziában, a Truk Lagoonban (Chuuk) rengeteg második világháborús roncs hever, azokat is nagyon szeretném látni. A Salamon-szigetek is ide tartozott, de most nyertem egy utat ide, tehát ez az álmom valóra válik. Ám nemcsak helyek, „célpontok” is vannak az álmaim között. Nagyon szeretnék lefotózni egy dugongot például.

Már négy alkalommal próbáltam, de eddig nem sikerült. Nagyon ritka és félénk állat, de nem adom fel… És szeretnék jég alatt is merülni majd.

Mikronéziában, a Truk Lagoonban (Chuuk) rengeteg második világháborús roncs hever, azokat nagyon szeretném látni

A költségek

Géppel szállt föléje

Baliról repülőgéppel indultunk tovább, a repülőút nem a végcélig tartott, hanem egy szomszéd szigeten szállt le a gép, ahol egy hosszú buszút, majd hajókázás után érkeztünk meg Wakatobira. A repülőút alatt módunk nyílt több száz kisebb szigetet és atollt (beomlott tűzhányót övező korallgyűrű) is megtekinteni, a fölöttük kialakuló felhőpamacsokkal

Az alapfokú búvárképesítés 70–80 000 forintból megoldható. A búvárfelszerelést – ez áll a maszkból, a légzőcsőből, az uszonyból, a ruhából, a jacketből és a komputerből – ki lehet hozni 300 000 forintból, utána már csak az a kérdés, mit bír el a pénztárca. A fotósfelszerelés több millióra rúg. Én Nikon D-200-as gépet használok, ez most úgy 200 000 forinttól indul. A géphez jönnek még az objektívek, az objektívet védő portok, víz alatti tok, víz alatti vakuk (minimum kettő), a vakukarok és a különböző kábelek. Tehát alsó hangon 3 millió forint egy ilyen szett. A legutolsó, de egyáltalán nem elhanyagolható tétel az útiköltség, mert ugye

Merülés Általában csapatban merülünk, aztán a vízben szétszóródunk. Bár a mondás azt tartja, hogy egy búvár nem búvár, azaz csak párban szabad merülni, a búvárfotós élete a tenger alatt leginkább magányos, mindenki szereti a saját útját járni, a maga témáit megfotózni. A legtöbb esetben mi is párban merülünk, de mindenki a saját témájára koncentrál, arra, amit éppen fotóz vagy fotózni szeretne. Persze megpróbálunk egymás látómezejében maradni, de előfordul, hogy csak a merülés végén találkozunk.

A víz alatt kézjelekkel értetjük meg magunkat, ez egyszerűbb esetekben elég is, de nem mindig. Már többen is gondolkozunk rajta, hogy elsajátítjuk a siketek jelbeszédét. Nagyban segítené a kommunikációt a víz alatt. A palackokat

Na, és a felszerelés…

Légzőcső Maszk

Egylencsés maszk fekete műanyaggal körbevéve. Nem süt be a fény, tisztábban látom benne a fényképezőgép keresőjét.

Kisebb-nagyobb hullámzás esetén hasznos holmi. Felszíni úszásnál (spórolva a palackba zárt sűrített levegővel) könnyebb lélegezni a vízpermetben.

Palack

Sűrített levegős, nem oxigén. Benne a környezeti nyomás több, mint kétszázszorosa... a merülés elején.

Tájoló

Reduktor

A palackból ezen keresztül veszünk levegőt. Kétlépcsős eszköz, első a palack nyakán, második a szájban.

Hasznos dolog egy merülés végén visszatalálni a hajóhoz (vagy kiindulási partszakaszhoz): ehhez segít ezen egyszerű eszköz.

Oktopusz

Tartalék reduktor, feltűnő, sárga színben. Bár ha a társ bajban, úgyis a te reduktorodat kapja ki a szádból.

Búvárkomputer

Létfontosságú felszerelés. Mutatja, mennyi ideig, milyen mélységben voltál/lehetsz, mennyi időt kell várnod esetlegesen odalenn.

Jacket

Cél, hogy lehetőleg minden mélységben lebegni tudjunk a víztérben. Ezt a jacketbe pumpált (vagy éppen kiengedett) levegővel érjük el. Létfontosságú felszerelés. Továbbá hozzáerősítünk mindent, amit a merülés során magunkkal viszünk (az itt látottakon kívül még esetleg lámpát, egyéb palackokat, írótáblát stb.). Egyes típusoknál ez hordozza az ólmot is.

Jelzőbólya

Felfújva 2 m hosszú, feltűnő (esetemben narancssárga) színű hurka, a búvár kis mélységből engedi fel, jelezvén hollétét (a hajó személyzetének vagy keresőcsapatnak).

Neoprén ruha

Véd a kellemetlen környezeti hatásoktól. Kihűléstől (egy darabig...) és az esetleges sérülésektől.

A fényképezőgép részei: Vaku Egyvalamiből mindig kevés akad odalenn: fényből. Méghozzá drámaian kevés. Ezért viszünk magunkkal vakut, általában kettőt.

Búvárcsizma

Vastag talpa jól jön, amikor sziklás vagy kavicsos tengerparton igyekszünk a vízbe.

Uszony

A víz jóval sűrűbb közeg, mint a levegő, ezért növeljük meg a hajtófelületet (lábunkat). És ami a kacsáknál bevált...

Vakukarok

Szerepe jóval több, mint aminek látszik. Nagylátószög használata esetén minél távolabb tudjuk a fényforrásokat az optikától, annál jobb.

A képen oldalanként 90 cm-re nyúlnak ki a vakuk. A szürke borítás rajtuk a lebegést segíti.

Fenyképezőgép+tok

Esetemben egy Nikon D200-as, Subal tokban. Ez elején látható „salátástál” a nagy látószögű objektív által igényelt „ablak”. 60 méter mélységig használható, kényelmes és ergonomikus.

Fontos, hogy minden kezelőszervet könnyen és lehetőleg egy kézzel elérjünk – ennek maradéktalanul meg is felel.

Fotósversenyek

A versenyeken természetesen nevezési díjat kell fizetni. Vannak pénzdíjas versenyek, de leginkább utakat és tárgynyereményeket lehet „hazavinni”. A témában a BBC Wild Life Photographer of The Year pályázata az egyik legnevesebb, és a német természetfotós-szövetség versenye is nagyon komoly pénzdíjas kiírás.

A legutóbbi BBC-versenyen egy képem egészen a döntőig jutott.

Az ördög- vagy mantaráják lenyűgöző élőlények, fesztávuk akár 4-5 méter is lehet.

A zavaros vizekben táplálkoznak, onnan szűrik ki a planktonokat merülés előtt 200-210 bar nyomású levegővel töltik fel, ezt kell beosztanunk a víz alatt. Sok mindentől függ, ki mennyi levegőt használ el; nagy mélységben, vagy ha valaki izgatott, esetleg sokat kell úszni, gyorsabban fogy a levegő, mint ha öt méterre a felszíntől nyugodtan nézelődik az ember. És persze többet fogyaszt egy kétméteres, százhúsz kilós búvár, mint egy százhatvan centis, hatvankilós… Általában egy merülés egy óráig tart, de egyszer a barátnőmmel egy éjszakai merülésnél másfél órát töltöttünk lent. Utána elég morcosan néztek ránk a parton… A merülés végén nagyon lassan, szintenként kell feljönni, hogy ne történjen komolyabb baj.

Azt, hogy hol kell megállni, ma már számítógép jelzi. Ilyenkor egy-egy megállónál általában kő-papír-olló játékkal ütjük el az időt.

Célpontok

Wakatobi – a búvárparadicsom

Az a bizonyos sárga csikóhalas kép volt életem egyik legnagyobb fotós sikere. Nagyon hamar jött a búvárfotós karrieremben. Neki igazán hálás vagyok, de az élőlény maga is nagyon megkapó. Indonéziában, Wakatobin főleg nagyon apró élőlényeket láttunk: békahalakat, törpe csikóhalakat. De tavaly találkoztam egy népesebb delfincsapattal is, ám ez csak búvárélmény maradt, megörökíteni nem tudtam, mert rosszul raktam össze a gépemet. Találkoztam már veszélyes állatokkal is, de nem keresem a bajt, nem ezért megyek le. Összefutottam már tengeri kígyóval, aminek halálos a marása. Legutóbb például testközelből figyelhettem, ahogy egy muréna vadászik. Megdöbbentő élmény volt. Veszélyes például a tűzhal is, nem tanácsos hozzáérni, mert ha megszúr a tüskéjével, akkor komoly baj van. Gyorsan ki kell jutni a szárazföldre vagy a hajóra, ahol késsel felvágják a sebet, 50 fokos vizet öntenek rá, hogy minél mélyebbre hatoljon, majd lebontsa a fehérjealapú idegmérget. Merültem cápákkal is, de a közhiedelemmel ellentétben a cápák csak nagyon ritkán és általában tévedésből támadnak emberre. Persze bizonyos szabályokat tiszteletben kell tartani, ahogy az állatkertben sem megy az ember az oroszlán ketrecébe…

A sárga csikóhal képével egyhetes indonéz búvártúrát nyertem. Végül is három hetet töltöttem Indonéziá­ ban, ebből egy hét volt a nyereményút. Itt olyan luxuskörülmények várják a búvárokat, mint mondjuk a Four Seasonsben. Napi három hajós merülésünk volt: délelőtt kettő, majd délután még egy. A búvárbázis előtt pedig akkor és annyit merültünk, amennyit csak tudtunk. Ez fotósszempontból nagy kihívás volt,

wakatobi

A földi Paradicsom a világ végén van. De a körülmények tényleg mennyeiek

tengeri liliom

Mintha egy revütáncosnő pózolna a vakuk kereszttüzében (fent). A növendékhalak sokszor kis mélységekben, védettebb helyeken tanyáznak

társas merülés

Balról Csaba, a jobb oldalon pedig „beszervezője”, a barátnője, Vera 86 | B

riport Roncsok a víz alatt Volt már szerencsém jó pár elsüllyedt hajót megjárni.

Miután az Adrián letettem az alapfokú búvárvizsgám, a következő merülésem – a negyedik – során egy hatalmas roncsot láttunk. Jordániában jártunk, és Aqabánál, a parthoz közel egy óriási teherhajót süllyesztettek el. Nagyon izgatott voltam a merülés elején: minden sziklát a roncsnak hittem, míg végül feltűntek előttem a hajó maradványai. Igazából nem is láttam meg egyszerre, szépen lassan tűnt elő a homályból az az óriási test. Akkor hatalmasnak láttam, pedig akkora azért nem volt. Szeretnék mindenkit lelombozni: ez nem kincs-

a dolini roncs

Az Adriai-tengeren Dolin szigete mellett található ez az elsüllyedt fa halászhajó

Élő roncsok

Egy elsüllyedt hajón és környékén nem csak maga a roncs és annak darabjai, zugai adják a legjÁobb témákat, hanem a beléjük költözött csodálatos élővilág is

Ez a roncs az egyiptomi Shaab Sheernél fekszik.

Aktív korában kompszolgálatot teljesített

mert a zátonyon túl irgalmatlan erős volt az áramlás – Wakatobi-expressznek becézték. Csónakkal kivittek a zátony egyik végébe, ott a vízbe csobbantunk, és gyakorlatilag sodort magával az áramlás, méghozzá iszonyatos tempóban. Ha megláttunk valami témát, visszafordultunk, próbáltunk úszni szemben az áramlattal. Megkapaszkodtunk kicsit, azután, ha végeztünk, csak elengedtük magunkat, és már suhantunk is tova, mintha tényleg egy gyorsvonatból bámultunk volna kifelé.

88 | B

vadászat, hanem olyan, mint egy múzeum. Semmit a kéznek! Alapvető szabály, hogy nem hozunk ki semmit a tengerből, amit viszont beviszünk, azt ki is hozzuk. A búvárrégészet más műfaj. Azokon a roncsokon egyébként, amelyek mindenki számára merülhetők, igazából már nincs semmi. Persze vannak kivételek: például az egyiptomi Saalem Express nevű komp. 1992-ben süllyedt el, még friss a tragédia. A merülésvezetőnk is részt vett a mentésben, mint búvár… A Saalem Express Safaga környékén süllyedt el a viharban. Nagyon

gyorsan a tenger mélyére került, és rengetegen meghaltak. Ennek a kompnak nemrégiben kinyílt a hátsó ajtaja, és a viharban leszakadt. Ide is be tudtunk úszni. Nagyon sok személyes tárgyat láttam: bőröndöket, úti holmit. Nagyon „frissek” még a dolgok, minden felismerhető: a magnókazetták, a biciklik, az autók. Felkavaró érzés. A legmélyebb merülésem is egy roncshoz köthető.

Az Adrián egy olasz második világháborús szállítóhajót merültünk. Ez volt a legveszélyesebb merülés, a nagy mélység mellett azért is, mert a hombárok tele vannak lőszerekkel, fel nem robbant töltetekkel. De azért azt tudni kell, hogy ezekbe a hajón szállított töltetekbe nincs beszerelve gyújtószerkezet.

Legalábbis ezt mondják az okosok…

H

B | 89