Lipócia Magazin: Földön, vízben, levegőben – Tökölyi Csaba

földön

vízben levegőben

Tökölyi Csaba természetfotói

Fénypászmák szűrődnek be a korallzátony hasadékain át a vörös-tengeri Claudia-zátonynál kialakult víz alatti útvesztőben. Egyiptom, 2011.

88

Közönséges levesteknős (Chelonia mydas) legelészik Marsa Mubaraknál a Vörös-tengerben. Egyiptom, 2011.

lipócia

lipócia

89

Hosszúorrú csikóhal (Hippocampus ramulosus) néz farkasszemet a fényképezőgéppel.

Pag-sziget, Adria, Horvátország, 2010.

lipócia

90

Kétsávos bohóchal (Amphiprion bicinctus) bújik a tengeri rózsa karjai közé.

Safaga, Vörös-tenger, Egyiptom, 2010.

A víz alá szűrődő napfényben pezseg az élet a felszín közeli zátonyokon.

Vörös-tenger, Egyiptom, 2011.

Mérges pókhal (Trachinus draco) kukucskál a homokos aljzatból.

Pag-sziget, Adria, Horvátország, 2010.

lipócia

91

betű: Márk Tamás

92

lipócia

93

T

ökölyi Csaba tősgyökeres újlipót­városi, számos nemzetközi és hazai díjjal elismert búvár- és természetfotós, reklámügynökségi art director, boldog családapa és vérbeli világjáró. A fényképezésről és lipóciai emlékeiről beszélgettünk egy sör mellett.

Mit jelent számodra a fotózás?

Reklámügynökségen dolgozom art di­rec­ tor­ként – erről első hallásra azt gondolja az ember, hogy rengeteg kreativitást igénylő munka. Ez persze igaz is, de alapvetően alkalmazott grafikáról van szó, és néha nagyon monoton. Ezt oldja nekem a fotózás.

A fotózás kreatív megnyilvánulási forma, itt meg tudom valósítani az elképzeléseimet, ahogy esetleg a munkámban nem.

Zöldsapkás brilliánskolibri (Heliodoxa jacula) fürdőzik az esőben.

Laguna Lagarto, Costa Rica, 2010.

Gyurgyalagok (Merops apiaster) civakodnak.

Ordacsehi, Magyarország, 2011.

Szürkegém (Ardea cinerea) és fogása.

Pusztaszer, Magyarország, 2010.

94

lipócia

lipócia

95

Más jókat főz, van, aki hímez, én meg fényképezek. Nekem ez segít egyensúlyban tartani a hétköznapjaimat.

Mesélj a kezdetekről!

Gimnáziumban volt egy ének-zene tanárom, Karesz, akivel a természetjáró körben sokat túráztunk, és aki egyébként orgonista és fotós is. Nála volt mindig a fényképezőgépe, nekem pedig megtetszett ez a dolog. Ez még inkább amolyan közösségi elfoglaltság volt, tucatképek készültek, ahogy a nyaralások során ez szokásos. Egy-két korai képnél előfordult, hogy komponáltam, vagy tudatosan készítettem, de nem az volt a cél, hogy mondjak is vele valamit. Egyszerűen csak jó volt ott lenni és megörökíteni az együttlétet.

Hogyan változott ez később?

A komoly fotózás a búvárfotózással jött. Nagyon szeretnek a búvárfotósok úgy bemutatkozni, hogy “már gyerekkoromban is óriási hatással volt rám a víz közelsége”. Én óceánparton nőttem fel Indonéziában, mégis tökéletesen hidegen hagyott a dolog, semmi közöm nem volt a vízhez, úszni sem szeretek.

A páromnak, Verának viszont lételeme a víz, ő találta ki, hogy búvárkodni fog. Letette a búvárvizsgát, és elmentünk közösen egy horvát szigetre, ahol ő merült, én meg bejártam a szigetet. Végül az utolsó napon feldobták a lehetőséget, hogy próbáljam ki én is, van mód próbamerülésre. Beöltöztetnek, az oktató min­ den­ben segít, nem kell foglalkoznod semmivel, mindent kezelnek, te csak nézelődsz. Katasztrofálisan sikerült, leesett a maszkom, leesett az ólomövem, de ettől függetlenül nagyon tetszett, és itthon rögtön elmentem a tanfolyamra. Képzett búvár lettem, és mentünk vissza merülni.

A fotózás akkor már része volt a mindennapjaimnak, egyértelmű volt, hogy viszek gépet víz alá is. Sokat jártunk merülni, és hamar meg­fogalmazódott az igény, hogy rendesen kellene fényképezni. Először egy kis kompakt gépem volt egy pici víz alatti tokban. Nagyon tetszett az új közeg, és az a világ, amit láttam.

A víz alatti speciális körülmények rá­kény­ szerítettek arra, hogy tudatosan, gondolkozva fényképezzek: hogyan világítok, mikor fotózok, hogyan fotózok. Sok tanulással járt, és sok technikai alapot kellett újra tisztázni.

Aprócska hangya kortyol egy vízcseppből.

Ordacsehi, Magyarország, 2011.

Szitakötő pihen egy fűszálon a lemenő nap fényében. Ordacsehi, Magyarország, 2010.

Levélvágó hangya cipeli terhét a bolyba.

A hangyák a leveleken gombakerteket létesítenek.

Laguna Lagarto, Costa Rica, 2010.

96

lipócia

Nagyon sok segítséget és támogatást kaptam ebben a hazai búvárfotózás nemzetközi hírű doyenjeitől, Dombovári Tibortól és Násfay Bélától, no meg az akkortájt szárnyait bontogató, mára már szintén igen szép karriert befutó Selmeczi Dani barátomtól.

Vörös mókus (Sciurus vulgaris) reggeli gimnasztika közben.

Margitsziget, Magyarország, 2009.

lipócia kat lehetett nyerni a világ végére, egy ilyen nyereményúttal jutottam vissza Indonéziába is.

Egyre jobban belemerültem a dologba, minden szabadságunkat búvárkodással töltöttünk.

Közös hobbink volt ez Verával, és még fényképezni is lehetett. Azokban az években, amikor nagyon aktívan szerepeltem nemzetközi pályázatokon, sok távoli utat nyertem, így a búvárfotós kollégákkal alakítottunk egy klubot, ahol azok lehetnek tagok, akik nem utaztak el ezekre a messzi helyekre megnyert utakra. Ebben elég jól állok két eldobott Salamon-szigeteki meg egy elhajított indonéz úttal, de akkor született a lányunk, és ő sokkal fontosabb volt annál, minthogy hetekre eltűnjek.

a szempontból sokat köszönhetek Szekeres Jánosnak. Kimegyek szépen korán reggel vagy délután, fölállítom a lessátrat, álcázom gallyakkal és falevelekkel, aztán beülök, és erősen reménykedem, hogy jó lesz a szélirány. Ha minden ös�sze is jön, az még egyáltalán nem biztos, hogy képem is lesz belőle, ülhetek ott napokat.

Éppen az az egyik szépsége az egésznek, hogy nagyon-nagyon sok óra teljesen eseménytelen várakozás csaphat át néhány perces nagyon koncentrált akcióba.

Mi változott azzal, hogy családapa lettél?

Ahogy megszülettek a gyerekek, ők kerültek a középpontba, a hosszú, távoli utazások elmaradtak. Ezért kerestem a lehetőséget, hol lehet folytatni a fényképezést. Így jött a szárazföldi természetfotózás. Már nem úgy csinálom, mint régen, hanem komoly eszközökkel, alaposabb technikai ismeretekkel, nagyon segítőkész és nagylelkű ismerősökkel.

A természetfotózást a hátsó kertben is lehet művelni, nem feltétlenül szükséges elutazni hozzá messzi, távoli tájakra, itthon is csodálatos dolgokra lehet lelni némi helyismerettel, akár még a Margitszigeten is.

Fotóskarrier…?

Az első pályázati lehetőségek is búvárfotósként adódtak. Meglepően jó volt a képeim fogadtatása. A búvárfotós karrierem kezdetén is voltak már nemzetközi pályázati sikerek, amelyek azt éreztették, hogy ez nekem megy, ezt jó csinálni, pozitív visszajelzéseket kapok. Mindenféle uta-

Amikor mész az erdőben szépen csendben, azt cserkelésnek hívják, meglehetősen nagy nyomolvasási tudás kell hozzá, meg fajismeret, tudni kell, ki, mikor merre mozog, hogyan reagál a szélirányra meg a szagokra. Lehet így is nagyon szép képeket csinálni, tele vannak a természetefotós pályázatok ilyen képekkel, de a hétköznapi valóság inkább az, hogy ismersz egy helyet, ahol tudod, hogy bizonyos természeti adottságok miatt – például itató van a környéken vagy vadcsapás – valamiért sűrűbben fordulnak elő az állatok.

Ehhez kell egy ember, aki az elmúlt húsz évet abban az erdőben töltötte, és pontosan tudja, hogy ide érdemes leülni, oda meg nem – ebből

elérhetővé válik a fotózás lényege. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a ter­mé­ szet­fotózás technikai követelményei meghúzzák a határt. A természetfotó technikai sport, éppúgy, mint a Forma–1.

Mesélj kicsit a lipóciai gyökereidről is!

Amikor születtem, a Pozsonyi út 40-ben laktunk, az egyik nagyon szép körlépcsőházas házban a Szent István park mellett. A korai években rengeteget jártunk a parkba, utána jött egy nagyobb szünet, amikor kiköltöztünk Indonéziába, mert édesapám ott vállalt állást, és a család vele ment. Amikor visszajöttünk, átköltöztünk a Fürst Sándor (Hollán Ernő) utcába, a Radnóti 35-be jártam általános iskolába.

Amikor a párommal, Verával úgy döntöttünk,

97 a papája is ugyanabban a házban, ugyanazon az emeleten nőtt fel a Wallenberg utcában.

Már lassan nyolc éve Óbudán lakunk, de néha eljátszom a gondolattal, hogy visszaköltöznék megint. Szeretem Óbudát, tényleg olyan, mint egy kisváros vagy egy falu. Ott nem nagyon járnak már este emberek az utcán, az Új­li­pót­ nak meg lüktet a szíve és tele van élettel. Lelke van a környéknek, története minden egyes fának, és ezekről én nagyon-nagyon sokat hallottam gyerekként. Amikor kicsi voltam, anyuval nagyon sokat jártuk a környéket, és minden egyes szobornak elmondta a történetét. Zsákosmeber meg a sárkányölő és a Biogal Gyógyszergyár, meg Debrecen…ha utánanézel ennek, majd megérted.

Tudsz-e annyira ott lenni jó néhány óra várakozás után, hogy úgy reagálj abban a néhány percben, hogy éles legyen a kép, megfelelően az expozíció, szépek a fények? Ez nagyon nehéz, de ez adja az egyik szépségét is az egésznek.

Tervek?

Nagyon sok van. Szeretnék a Tongai Köztársaságba ellátogatni, ott a partoknál népes bálnapopuláció szokott megjelenni, vagy Mozambikba, ahol a cetcápák gyülekeznek, vagy Mexikó partjaihoz, ahol lehet kardhalakat fényképezni. Amikor szardíniarajok gyűlnek össze DélAfrika partjainál, akkor a csa­li­gömbként ös�szegyűlt halakat vadássza minden. A levegőből madarak buknak le 20 méter mélységig, delfinek terelik össze buborékhálóval a halakat és rontanak nekik, bálnák és cápák törnek be és hasítják át a csaligömböt. Na, ehhez még egy pár év tapasztalat kell, de ezeket egyszer majd meg kell nézni.

Ugyanakkor attól is nagyon szép a fotózás, hogy az is elég, ha kilépsz a házból. A Balatonnál kimegyek a hátsó kapun, lefekszem a sárba, és gyakorlatilag az icipici állatoktól, az úgynevezett makró­témáktól a fehér gólyáig minden ott van, pedig ötszáz méterre fut az autópálya. Idén nyáron gyurgyalagokat sikerült ott fényképezni és egy csomó érdekes madarat, meg őzek ugráltak át a földúton. Ha rászánod az időt, hogy kint legyél a szabadban, és ha fogékony vagy rá, akkor már észre­ veszed a szép dolgokat. Ha kicsit utánaolvasol, és kiműveled magad, hogy az állatok mit szeretnek, hogyan élnek, akkor még­i nkább

Alkotócsapat munka közben

hogy most már nagyok vagyunk, és először ös�szeköltöztünk, akkor a Pozsonyi 40-be mentünk vissza, abba a lakásba, ahol az első éveimet töltöttem. Kibéreltük a nagybátyámtól, és ott laktunk majdnem egy évet, utána pedig a Wallenberg utcába költöztünk át, egy kis lakásba, amit átengedett Vera családja, hadd használják a gyerekek. Ő is újlipótvárosi, még

Jó Óbudán a nyugalom meg csend, de némi élet azért hiányzik. Az Újlipótban nem gondolkozol azon, hogy hova ugorj le ebédelni, mert van egy csomó hely. Vagy nem gondolkodsz azon, hogy hova lehet beülni meginni egy sört, mert gyakorlatilag azon kell gondolkoznod, hogy hova nem ülsz be meginni egy sört. Ez azért vonzó, nem?

98

lipócia

lipócia

99

2006: Submarine búvárfotós bajnokság – I. (nagylátó), III. (makró) 2007: Submarine búvárfotós bajnokság – I. (összetett) IX. Országos Búvárfotós Bajnokság – III. (édesvíz) Underwater Images, USA – I. (makró) Naturart Év Természetfotósa – Magasan Elismert (Víz alatt) International Photo Awards, USA – Magasan Elismert (Víz alatt, portré)

Leánykökörcsinek (Pulsatilla grandis) Esztergom, Magyarország, 2010.

Szafarihajó és hajóroncs.

Vörös-tenger, Egyiptom, 2011.

2008: Submarine búvárfotós bajnokság – I. (nagylátó) Underwater Images, USA – I. (makró), III. (nagylátó) Beneath the Sea festival, USA – I. (nagylátó) Naturart Év Természetfotósa – Magasan Elismert (kompozíció-forma) NCUPS SEA, USA – I. (környezetvédelem), I. (makró) Divecenter.hu Év Fotósa – I.

Zöldsapkás brilliánskolibri (Heliodoxa jacula) hímek és tojó.

Laguna Lagarto, Costa Rica, 2010.

2009: Beneath the Sea festival, USA – Magasan Elismert (környezetvédelem) Golden Dolphin festival, Moszkva – III. (makró) X. Országos Búvárfotós Bajnokság – III. (összetett) Underwater Images, USA – I. (környezetvédelem) Naturart Év Természetfotósa – II. (Kezünkben a Föld), III. (Víz alatt) 2010: PAF Tachov, Csehország – I. (kreatív képek), III. (uszodai képek) Underwater Images, USA – III. (Hajóroncsok) Windland Rice NBP, USA – Magasan Elismert (növények) LAUPS, USA – II. (makró) 2011: Sajtófotó – I. (természet és tudomány – egyéni képek) Beneath the Sea festival, USA – Magasan Elismert (makró) WPGA Black&white Competition, USA – I. (Seascape and Underwater) RSB-Divecenter Shootout – Legjobb kép, Legjobb kollekció, Közönségdíj

Tavaszi héricsek a lemenő nap fényében.

Budaörs, Magyarország, 2010.

Muréna (Gymnothorax griseus) néz ki üregéből.

Marsa shagra, Vörös-tenger, Egyiptom, 2007.