2009 Ligeti Cserkész by Gyorgy Cserey

2009. május XIX. évfolyam 1. szám

HÍREK A CSAPATRÓL

MEGÚJUL A CSAPAT! MEGÚJUL AZ OTTHONA! „Megújulás!” – az idei tavasz ezzel köszönti a ligetieket!

Parktisztítás a Föld napján

prilis 18-án, a Föld napja alkalmából Rákosmente Ö n kormányzata is meghirdette a Nagy Várostakarítás programját. A programhoz – Rózsahegyi Péter Rákosliget önkormányzati képviselőjének kezdeményezésére – cserkészcsapatunk örömmel csatlakozott.

ívül-belül rendezett Csapatotthonnal (frissen festett Folytatás a 4. oldalon » barna falakkal, barátságos belső térrel) és új programokkal várja, toborozza a srácokat a FELHÍVÁS Csapat ifjú, aktív vezeTÁMOGATÓINKHOZ ! tése. Nagy feladat előtt állÚjjáépül a nak a cserkészek: Nem a nyári nomád táborra Hunyadi János gondolok – bár jó tábort Cserkészcsapat csinálni is komoly felaOtthona dat –, hanem az új CsapatRészletek az 4. oldalon » otthon létrehozására. Bár sokan tudják, de talán nem felesleges

föleleveníteni, miért is kell új helyre költöznie a csapatnak. A legendás parancsnok, Kovács Pista bá’ halála felkészületlenül érte a csapatot. Az elmúlt 64(!) évben – ha volt Ligeten cserkészet –, mindig Ő vezette. Hozzászoktunk, mindenki azt gondolta, talán örökké így lesz… Kellett egy kis idő, hogy kialakuljon, kik azok, akiknek a cserkészet többet jelentett, mint jó táborozásokat, kirándulásokat, barátokat (persze

ezek is jelentős dolgok!). Elkezdett formálódni egy társaság, amelynek a ligeti cserkészet egy olyan jó ügy volt, amelyet tovább kellett vinni, egy közösség, amely lassan azzá vált, amelyet nevében hordoz: Csapattá. Karácsonyra újjászerveződött a csapat vezetése. De nem voltak könnyű helyzetben. Még 2008. nyarán, Pista bá’ halála előtt nem sokkal elindult kézen-közön egy hír arról, hogy az Önkor-

mányzat támogatja a szomszédos épületben működő Gózon Gyula Színház fejlesztési tervét, amelyhez szükség van arra a területre, ahol a jelenlegi otthon áll. Sajnos a döntés úgy született meg, hogy az Önkormányzat nem kereste meg a Csapatot. Így Pista bá’ halálát követően rögtön ez a kész helyzet várta a vezető nélkül maradt fiúkat. Folytatás a 2. oldalon »

2009. május

MEGÚJUL A CSAPAT! MEGÚJUL AZ OTTHONA! Folytatás az 1. oldalról »

chád Péter kezdeményezésére (aki Pista bá’ helyettese volt a Csapatot működtető alapítványnál) összejöttek a 90-es évek mára felnőtt cserkészei megvitatni a csapat jövőjét. Világossá vált, hogy a cserkészet folytatásához nemcsak a csapatot kell újra lendületbe hozni, hanem egy Csapatotthonról is gondoskodni kell. Sok embert aggodalommal töltött el a rákosligeti cserkészet sorsa. Az 1948(!) előtti cserkészekből álló Szervezőtestület tagjain kívül megmozdult Rákosliget és az egész kerület sok-sok hajdani és mai közéleti személyisége, hogy támogassa a ligeti ifjúsági életet régóta meghatározó cserkészcsapatot. A Csekovszky Emlékházban több mint harmincan – művészek, tudósok, képviselők, díszpolgárok és segítőkész barátok – jöttek össze, hogy megalakítsák a Hunyadi János cserkészcsapat Támogató Körét.

Megalakul a támogatói kör tájékoztatta az egybegyűlteket arról, hogy a Cserkészotthon jelenlegi helyének fejlesztéséről valóban döntés született, de a testület támogatni fogja, hogy a Csapat a Diadal út 40. szám alatti nagy telekre költözzön, s a jövőben a Nyugdíjas Otthon melett a Csapatotthon épülete is ezen a telken kerüljön elhelyezésre. Dr. Dombóvári Csaba elmondta, hogy az Önkormányzat biztosítani fogja a költöztetés anyagi fedezetét is (az Önkormányzat még 2008-ban 1 millió forintot szavazott meg a költözésre). Dombovári Csaba saját alpolgármesteri keretéből 500 ezer forintot ajánlott fel.

hozta, és a jó hírt: Újjászervezik a Csapatot, tovább viszik a zászlót! A találkozón megnyitották a Támogató Kör díszes zöld könyvét, amelyben a jelenlévő illetve csatlakozni kívánó személyek tettek és tehetnek hitet a Hunyadi Já nos Cserkészcsapat támogatása mellett. Kis keretes írásban olvashatják mindazok nevét, akik a támogatói könyvben szerepelnek. »

Fürjes Péter kuratóriumi elnök, Schád Péter kuratóriumi tag és Tompa Gábor a Támogatói Kör tagja 2009 novemberében azzal keresték fel Riz Leventét, a kerület polgármesterét, hogy a Tompa Gábor pedig a kényszerű költözés szinDr. Dombóvári Csaba az csapat új, kollektív ve- te lehetetlen helyzetbe üdvözletét hozta a cserkészetet és Önkormányzat nevében zetésének ezért segítséget kérnek. Riz Levente támogatásáról biztosította a Csapatot. Ígéretet adott arra, hogy az Önkormányzat technikailag (építési tervek és eljárás) és anyagilag is segíti a költözést. Személy szerint ő is felajánlott a polgármesteri keretéből 500 ezer forintot. És elindult a munka: A Diadal út 40. szám alatti telek.

Tervek születtek az átköltöztetésre. Szakértők megvizsgálták, költöztethető-e a mostani ház, s ha igen, milyen költséggel. Kiderült, hogy az Otthon épülete a jelenlegi helyen még sokáig tudna megfelelően üzemelni, de egy költöztetést már nem, vagy csak igen sok járulékos költséggel vészelne át, mivel egy szétszerelés után meglehetősen sok elemét kellene cserélni. Ráadásul használatba vételi engedélyt, az időközben szigorodott szabályok miatt nem, vagy csak további ráfordítások után kapna a régi ház. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a költöztetés közel an�nyiba kerülne, mint egy kisebb, de korszerűbb új Otthon építése. Ez bizony lehangoló hír volt. Az új csapatvezetés nagy örömére szolgált azonban, hogy az új helyen szívesen látja „szomszédként” a cserkészeket a Diadal úti Nyugdíjas Otthon vezetősége. Nem is kellett bemutatkozniuk, hiszen Pánczél Gyuszi bá’ és több öregcserkész, mint a Nyugdíjas Klub gyakori látogatói a Csapat-

nak már korábban jó hírét keltették. Annak érdekében, hogy a cserkészet az új helyszínre költözésig is zavartalanul tudjon működni, a csapat nevében Tompa Gábor felkereste Szabó Ágnest, a Gózon Gyula Színház igazgatónőjét. Megállapodtak, hogy mindkét szervezet érdeke az együttműködés, és annak elősegítése, hogy a költözést minél hamarabb sikeresen le lehessen bonyolítani, mert csak így tudnak a Színház tervei is megvalósulni. Az igazgatónő ígéretet tett arra, hogy elhordatják a földet, hogy a ne akadályozza a ház megközelítését. S ez meg is történt azóta, Rózsahegyi Péter segítségével. Közben a költözés tervei is konkretizálódtak: A legolcsóbb ajánlat szerit körülbelül 5,5 – 6 millió forintba kerülne egy kisebb, de praktikusan kialakított, új épület létrehozása. A végső döntést a szakemberek véleménye és a várható pénzügyi háttér alapján az Alapítvány kuratóriuma és a csapat vezetése fogja meghozni. Ami az anyagi hátteret illeti, kijelenthető, hogy az ígéretek és felajánlások alapján a szükséges forrásoknak valamivel több, mint a fele már megvan. A már említett összesen 2 millió forinton túl Rózsahegyi Péter kérésére további önkormányzati képviselők ajánlottak fel képviselői keretükből egyenként 333 ezer forintot. Ez így együtt 3 millió forint.

A sok intézni való közben néha úgy tűnt, gondjaik egy része abból is fakadhat, hogy nem mindenki örül a csapat a munkájának. Bárkit is zavart a csapat létezése, sok ligeti nevében elvárható, hogy látva a sok hasznosat és jót, amit ez a lelkes, fiatal társaság tesz, valamint azt a önzetlenséget és szeretetet, ahogyan teszik, előbbutóbb mindenki melléjük áll. Természetesen a soksok ügyintézéssel, tervezéssel és egyeztetéssel párhuzamosan folyt a csapatmunka. Találkozók, beszélgetések, kirándulások mellett jutott idő közös akciókra, hasznos munkára is. Volt ebben parkrendezés és faültetés is, de a legsürgetőbb mégis az Otthon rendbetétele volt. Az egyik hétvégen a csapat egy része létrával, vödörrel, ecsettel a kézben megjelent a sok felirattal elcsúfított, ittott málladozó festésű háznál, hogy az estére már újra eredetei színében, szép cserkészliliommal ékesítve várja ifjú lakóit. Két héttel később még nagyobb számban jöttek a segítő kezek és belülről is rendbe tették az otthont. Kirámolták azokat a tárgyakat, amelyek már elhasználódtak az évek során. Rendezték a táborozási felszerelést, a „konyhát” és persze a sok-sok előkerülő emléket: zászlókat, naplókat. „Titkos” zugokból előkerültek faragott cserkészbotok 1941-ből, az első Csapatnapló 1923ból, megannyi kép, levél, újság és könyv. Az 1989-es újjászervezés első kis hirdetése:

3 egy szerény kis papír, amelyben Pista bá’ először hívta, toborozta a ligeti fiatalokat. Képek a „Szervezőtestület” első találkozójáról és eskütételéről (tagjai 1956 óta először jöttek össze ismét), az első táborról, az új csapatzászlóról, az első kiscserkészekről. S persze az Otthon építésének képei és dokumentumai is előke-

rültek…

Tisztelt Olvasó! Kedves Barátunk! „Megújulás” – 2009 tavasza ezzel köszöntötte a rákosligeti 264. számú Hunyadi János Cserkészcsapat jelenlegi és leendő tagjait és támogatóit. 1990-ben egy lelkes kis csapat Pista bá’ vezetésével, alig 150 ezer forinttal elhatározta, hogy épít egy otthont a cserkészeknek, hogy hosszú távon is biztos hátteret adjon a mozgalomnak. Akkor 450 ezer forintba került az álom, aminek kezdetben csak a harmada volt meg. De közel kétszáz embert mozgósítottak: volt, aki pénzzel, volt, aki kétkezi munkával, de mindenki jött és segített. Most sem áll a Csapat rosszabbul: Fele pénz megvan, és barátaik, segítőik is vannak számosan, hűséges régiek, és lelkes újak. Hogy is írta Pista bá’ az avatásról kiadott újságban:

264. számú Hunyadi János Cserkészcsapat Támogatói Köre : (A könyvbe történt bejegyzés sorrendjében) Tampu-Abubei József Szombathy Gyula Szabó Lajos Kósa László Kiss István Csekovszky Árpádné Dr. Dombóvári Csaba Kovács Istvánné Kovács Katalin Kovács Kálmán Szabados Ádám Dr. Dombóvári Antal Rigler Zoltán Dr. Csányi György Dr. Csányi Györgyné Dr. Mátyus József Tömpe Ferenc Simon István Dr. Simon László Ács József Pápai Imréné Dr. Sümegi László Wágner Endréné Tompa Attiláné Merényi Armand Parrag Emil

Hinka László Hinka Lászlóné Hegyi Imréné Szabó Ágnes Bella Tibor Gyürky Károly Párdányi Rudolf Juhász László Nagy János Nagy Jánosné Szombathy Gyuláné Dely Csaba Szabó István Juhász Éva Dr. Fachet József Dr. Fachet Gergő Schád Béla Schád Béláné Horváth Kálmán Dr. Hajdú Csaba Hajdú Csabáné Sebők Károly Prém János Dr. Hoffmann Attlia Serfőző Rozália Tömpe Emőke

Götzinger Károly Götzinger Károlyné Vörösmathy Irén Dr. Nagy Piroska Illyés Béláné Kerekes András Dr. Takácsyné Csertőy Magda Kutas István Kutas Istvánné Agonács Gábor Agonács Gáborné Szalay Miklós Szalay András Dr. Varjú Imre Szilárdi Ferencné Szabó János Fülöp Edit Fülöp Zsuzsa Komáromi Attila Bíró László Dr. Horváth Béla Dr. Horváthné Maróti Edit Dr. Horváth Bence Kovács Flórián Tompa Gábor

emberek érdek nélkül is hajlandók összefogva dolgozni, s ezen Isten áldása van. Bízunk abban, hogy ez a ház forrása lesz minden jónak, tisztességnek, amit olvasunk a Szentírásban: „A Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség” (Pál ap. lev. a Galátziabeliekhez 5R.22V.). S ha valaki egyszer itt egy kis ideig fészeklakója volt a hajléknak, s kirepült innen, lelkében ezt magával viszi, nem tehet mást, ez a cserkészet igazi célja. Pista bá’

Nekünk ez a ház az Otthonunk, csak mosolygó szemmel tudunk rá nézni, de én a szemek tükrében látom a lélek örömét is. Bizonyítja Teljes cikk a 10. oldalon» ez a ház azt, hogy ha nemes a cél, akkor az

A Cserkészotthon rendbetétele

2009. május

HÍREK A CSAPATRÓL

Parktisztítás a Föld napján

Munkában a csapat Folytatás a 1. oldalról »

prilis 18-án, a Föld napja alkalmából Rákosmente Önkormányzata is meghirdette a Nagy Várostakarítás programját. A programhoz – Rózsahegyi Péter Rákosliget önkormányzati képviselőjének kezdeményezésére – cserkészcsapatunk örömmel csatlakozott. A kerület több helyszínén megrendezett esemény közül mi a Fackh Károly tér megtisztításában

FELHÍVÁS TÁMOGATÓINKHOZ !

A csapat éves programja • Május 23.: A csapat bemutatkozik a rákosligeti Heltai téren megrendezésre kerülő majálison. • Június 6.: Csapatösszejövetel, amelyre szeretettel várunk minden érdeklődő fiatal fiút (további információk megtalálhatók az újsághoz csatolt toborzó plakáton).

A CSERKÉS ZETRŐL

Újjáépül a Hunyadi János Cserkészcsapat Otthona

zúton is szeretnénk tájékoztatni mindenkit, hogy a 264. számú Hunyadi János Cserkészcsapat megújítja Otthonát. Kovács Pista bá’ irányításával közel 20 éve állítottuk fel a Csapatotthon épületét közel 200 támogató közadakozásából és kétkezi munkájával. A kerületi önkormányzat tavaly megkezdte a Gózon Gyula Színház körüvettünk részt. Cserkész- li terület fejlesztését, csapatunk több mint tíz melynek következtében tagja szemetet szedett, a jelenlegi területről el építési törmeléket gyűjtött és cserjéket ültetett. A program a takarításon, környezetünk szebbé tételén túl arra is jó volt, hogy találkozhattunk a helyi környezettudatos lakosokkal és megmutathattuk, hogy mi cserkészek is fontos feladatunknak tartjuk a környezetünk védelmét.

kell költözzünk. Örömmel tudatjuk, hogy a polgármester úr és több képviselő támogatja anyagilag is! -, hogy a Diadal út 40. szám alatt felállításra kerüljön a megújított Csapatotthon. De cserkészotthonunk újjáépítésére és a hatósági előírásoknak megfelelő kialakítására sajnos nem elegendőek a forrásaink. Ezért kérjük mindazok anyagi segítségét, akik ezekben a nehéz időkben is képesek és készek

A Cserkészotthon építése 1992-ben

otthonunk megújulását támogatni. Befizetéseiket a Rákosligeti Hunyadi János Cserkészcsapatért Alapítvány OTP Bank-nál vezetett 117170 0 9 -2 0 0 43 4 6 5 számú bankszámlájára várjuk. A befizetéshez kérés esetén postai csekket biztosítunk. Az anyagi támogatás mellett természetesen várjuk azok jelentkezését is, akik munkájukkal tudnak hozzájárulni otthonunk újjáépítéséhez. A társadalmi munkában végezhető feladatokról és azok időpontjáról külön tájékoztatást fogunk adni. Eddigi és jövőbeni felajánlásaikat és támogatásukat megköszönve, tisztelettel: a Rákosligeti Hunyadi János Cserkészcsapatért Alapítvány vezetősége

Hallottál már a cserkészekről? Csatlakozz a világ legnagyobb gyermek- és ifjúsági mozgalmához!

cserkész mozgalmat Lord Baden Powell („BI-PI”) indította útjára 1907-ben, Angliában. BI-PI 1857-ben született Londonban. Három éves korában – hat testvérével együtt árván maradt. Már gyermekkorában feltűnt életrevalósága, küzdeni tudása és természet szeretete. Társai különösen szerették vidámságáért. Fiatalon katonai pályára lépett. Hosszú éveket töltött az angol gyarmati hadseregben Indiában, Dél-Afrikában. 1899ben felettesei Mafeking védelmével bízták meg. Az ostrom alatt tapasz-

• Július: Felkészülés a táborra, felszerelések rendezése. • Augusztus 8-16: Csapattábor Bogácson. • Szeptember: Tábori beszámoló. Leltár. CSAPATÚJSÁGUNK készítése, szétküldése. • Október: Kisebb munkák. Őrsi portyák. Sportjátékok. Közös csapatkirándulás. • November: JÖVŐÉVI PROGRAM ELŐKÉSZÍTÉSE. • December: Karácsonyi ünnepségre való felkészülés.

Várunk minden 15-18 éves fiút 2009. május 30-án 14 órakor! (Csapatotthon, Rákosliget, XVII. u. 22.)

A cserkészek 1914-ben

talta, hogy mennyire megállják helyüket a fiatal fiúk. A háború után egy másik kellemes meglepetés várta hazájában: az ifjúságról írott katonai kézikönyve nagy sikert aratott. Ekkor jutott arra a gondolatra, hogy külön könyvet írjon az ifjúságnak. Eszméit a gyakorlatban is ki akarta próbálni, ezért 1907 nyarán a LaManche-csatorna egyik kis szigetén 20 fiúval megszervezte az első cserkésztábort. Teljes sikert aratott! Az 1908ban megírt könyvével elindult világhódító útjára. Felmentését kérte a hadseregből, hogy életét a cserkészetnek szentelhesse. A cserkészeszme terjesztése céljából szinte az egész világot beutazta, tárgyalt, írt, levelezett fáradhatatlanul. Személye volt a jamboreeknak, a cserkészek nevezetes világtalálkozóinak középpontja. 1908-ban megtartották az első jamboreet Londonban ötezer cserkésszel, 34 nemzet képviseletében.

Az első világháború a cserkészetet válságba sodorta, de utána új erővel indult. 1924-ben Koppenhága volt a jamboree színhelye. Ezen világbajnokságot rendeztek, és Amerika és

lom, amikor Hozzátok szólhatok. Így vegyétek amit mondok. Nagyon boldog életem volt és azt szeretném, hogy Nektek is az legyen. A helyes út a boldogság eléréséhez az, hogy másoknak

1926-ban rendezték meg a Nemzeti Nagytábort a megyeri dombokon 7500 cserkésszel, 12 külföldi nemzet fiaival. Csapatunk, a 264. sz. Rákosligeti Községi Hunyadi János cser-

Csapatunk első otthona a Hősök Terei (Gregor József) Álltalános Iskola egykori alagsorában Anglia után a magyar cserkészcsapat a 3. helyezést érte el. 1929-ben újra Angliában volt jamboree. Ez alkalommal a 900 fős magyar cserkészcsapat nagy sikert aratott, így 1933-ban Magyarországot választották a világjamboree színhelyéül. A gödöllői parkban 54 nemzetnek 30 ezer fia gyűlt össze, ebből 15 ezer külföldi volt. A tábor az „alapító” is meglátogatta! BI-PI életének utolsó éveiben Kenyában élt, s itt halt meg 1941. január 8-án. Utolsó üzenete a következő volt: „szeretnék tőletek egy pár szóval elbúcsúzni. Azt hiszem, hogy ez az utolsó alka-

szereztek boldogságot. Kíséreljétek meg ezt a földet egy kicsit jobb állapotban hátrahagyni, mint ahogy találtátok. Legyetek hűek fogadalmatokhoz akkor is, ha már kinőttetek a fiúkorból. ISTEN LEGYEN VELETEK!” /Idézet egy korábbi cserkészújságból/ Magyarországon a budapesti Református Ifjúsági Egyesületben alakult meg az első cserkészcsapat 1910-ben, valamivel később a Katolikus Főgimnázium növendékei közt is megindult a munka. 1912ben alakult meg a Magyar Cserkészszövetség.

készcsapat 1923-ban alakult. Első otthonunk az Elemi Iskola alagsorában volt. Csapatunkat 1948-ban megszűntették, majd hosszú szünet után, 1989-ben újjászerveződtünk. Az újjászervezés óta eltelt évek során több mint 20 nyári tábort, és számtalan hosszabb-rövidebb külföldi és hazai kirándulást szerveztünk, melyek több száz kerületi – elsősorban rákosligeti – fiatalnak nyújtottak életre-szóló élményeket.

2009. május

Emléke z z ünk Pis t a bá’- r a R

ákosligeten kevés ember akad, aki ne ismerte volna Kovács Pista bá’-t. Pista bá’ itt nőtt fel, ide járt iskolába és itt tanított, élete nagy részét Rákosligeten töltötte. Ő volt a 264. sz. Hunyadi János Cserkészcsapat megszűntetése előtti utolsó időszak csapatparancsnoka 1948-ban, és ő volt az, aki 1989-ben hihetetlen energiával és lelkesedéssel szervezte újjá a csapatot. Ő volt továbbá az, aki 1992-ben, szinte a semmiből felépítette a cserkészcsapat otthonát. Élete során közel 60 tábort és megszámlálhatatlan kirándulást szerevezett és vezetett. Cserkészvezetői tevékenysége mellett gondot fordított a helyi értékek megőrzésére, dokumentálására is, Pista bá’ a szerzője a Rákosliget története – az első évtizedek című könyvnek. 2002 őszén a XVII. kerületi önkormányzat Rákosligetért díjban részesítette. Pista bá’ tavalyi halálával pótolhatatlan űrt hagyott maga után. A most útjára indított hat-részes cikksorozattal szeretnénk emlékének adózni. A cikksorozatot Pista bá’ fia, Kovács Kálmán készítette.

Bevezetés

mikor az újság új szerkesztői arra kértek, hogy írjak Édesapámról, Kovács Istvánról, egy kedves, de nagyon nehezen teljesíthető kérést kaptam. Mert apu olyan elevenen él bennem, hogy nem tudok úgy írni róla, mint aki már elment – ahogy Ő mondaná - „…a minden élők útján”. Mert akik ezt az újságot olvassák, többségükben nagyon jól ismerik, ismerték Pista bá’-t - hiszen élete összefonódott Rákosligettel és a ligeti ifjúság több generációjával -, mit tudnék tehát én a bennük élő képhez hozzátenni. Ezért nem törekszem teljes képet rajzolni Édesapámról és életéről, de azt remélem, hogy a kis történetek,

naplótöredékek, emlékek, amelyeket közreadok, majd összeállnak egy színes, gazdag mozaikká, olyanná, amilyen az Ő élete volt. Remélem így sikerül majd azok érdeklődését is felkeltenem, akik csak az emlékekből ismerhetik meg, ki volt Kovács István, a Hunyadi János Cserkészcsapat legendás vezetője.

Mottó

em törekszem teljes képet rajzolni Édesapámról és életéről, de azt remélem, hogy a kis történetek, naplótöredékek, emlékek, amelyeket közreadok, majd összeállnak egy színes, gazdag mozaikká, olyanná, amilyen az Ő élete volt.

Kovács István cserkészparancsnoki igazolványa

Elhivatottság bátorság

desapámról, Kovács Istvánról az első, ami az embereknek eszébe jut, a diákjai között álló vezető képe. Nemcsak azokban, akik az utóbbi évtizedekben ismerték meg, hanem azokban is, akik 50-60 éve találkoztak vele először. Pista bá’ valóban egész életében diákok közt, a diákokért élt. De vajon mi tartotta végig a pályán oly mértékben, hogy a nyugdíjas éveiben szinte még többet volt a gyerekek körében, mint előtte? Amikor édesanyámmal el-elszoruló szívvel elkezdtük összeállítani a cserkészcsapat dolgait, hogy átadhassuk a csapat új vezetésének, a sok hivatalos irat között személyes emlékekre és írásokra bukkantunk. Köztük egy napló is előkerült, édesapám egészen fiatal korából. Különös érzés volt kézbe venni írásait önmagáról, céljairól és a korról, amelyben élt. Volt bennem dilemma: vajon szabad-e elolvasni ezeket a személyes hangú (és használatú?) írá-

„Azt hiszem nagy forduló áll be életemben. Talán sikerül majd annak lenni, amit belülről diktál a lelkem: tanítónak. Nagyon sokat gondolkoztam rajta, de eszembe jut sok jó, áldozatos élet, és érzem, hogy nagyon-nagyon boldog tanító tudnék lenni. Eszembe jut, hogy kicsiny ártatlan gyermekeket én tanítanék írni, olvasni, kikapcsolódva ebből az életből, csak ő nékik élve és az ő szemökből felém áradó szeretet volna a jutalmam. Én volnék az a magvető, aki jó magvakkal ültetném teli az én kis tanítványaim szívét, hogy Istenfélő, hazaszerető, embertársainak segítő lelkek legyenek belőlük, és felfegyverezném őket szeretettel, azzal a szeretettel, amely minden fölött hatalmaskodik, amely az Isten felé mutat. Oh, hát van-e ennél szebb és háládatosabb pálya …?”

sokat. De örülök, hogy megtettem, mert egy olyan kép tárult elém, amelyet még nem ismertem. Különösen megfogott az, ahogy vall önmagának arról, miért választja a tanári pályát. (lásd az előző oldalon keretben) Azt gondolom, a fiatal Kovács István hitvallása pályaválasztásáról nemcsak azért ragadja meg az olvasót, mert az egyetlen lélegzettel leírt vallomás szinte irodalmi mű, hanem azért is, mert a dátum (1943. május 12.) alapján ezt egy 16 éves, útját kereső kamasz írta. Az is köztudott, hogy istenhívő ember volt. Mégis – különösen egy mai fiatal, sőt nem csak fiatal szemével – elcsodálkozhatunk, milyen mély, Istenbe vetett bizodalom árad ezekből a sorokból. Egészen biztos, hogy tudta, nagyon fontos elhatározást fog papírra vetni. Sőt, azt is érezhette, hogy egy életre szól, ha lesz hozzá ereje. És

7 ezt a segítséget fentről várta, ezért választott – igazi kálvinistaként – egy bibliai idézetet is hozzá: „Minden gondotokat Őreá vessétek”.

inkább katonakorba ért, a kormány pedig egyre fiatalabbakat parancsolt ki a harcmezőre. Életének erről a periódusáról ki tudna hitelesebben beszámolni, mint saját maga. Idén január végén anyu talált egy önéletrajzot. Nem tudjuk, milyen célból, kinek írta 2000 körül ezt apu. De bármilyen okból készült, különleges emlék, hiszen ezek az általunk ismert utolsó leírt gondolatai az életéről:

Ebben a kis naplótöredékben benne van a későbbi Pista bá’ egész személyisége: Hite, elhivatottsága, kitartása és alapossága. Mindent végiggondolt, mindent elrendezett, csakúgy, mint a későbbiekben valamennyi dolgában, legyen az csapatszervezés, táborozás, új szakkör indítása, vagy csa„1926. aug. 16-án szüpatotthon építés. lettem Rákoscsabán a Persze hosszú volt még szülői házban. Édesaz út, amely egy fiatal- apám a MÁV-nál dolember szép elhatározá- gozott, anyám a ház sától annak megvalósu- körül tevékenykedett. lásáig vezetett. A tanári A Pozsonyi utca másik pályára készült, tanult, oldala Rákosliget volt, de közben már zajlott így mi is Rákosligethez a világháború, amely- kötődtünk mindenben. ből egyre többet érzett Itt voltam óvodás /rémeg az ország. A keleti gen a Hősök terei Iskofront 1943-tól kezdve la földszintjén volt/, itt lassan közeledett a ma- jártam iskolába, majd gyar határhoz. A 16 éves később polgáriba, utáKovács István is egyre na Budapesten a II. Rákóczi Szakközép-ben érettségiztem 1944-ben.

A kiscserkész Kovács István

Fiatalságomat itt töltöttem Ligeten, mint a cserkészcsapat tagja, kirándultunk, táboroztunk, színdaraboztunk. A háborút komolyabban csak 1944-től éreztük a bombázások idején, a német megszállástól (márc. 15.), a zsidóüldözéstől. 1944 őszén azért beiratkoztam az Egyetemre (tanárképzőre), s kisebb állást vállaltam a gróf Teleki Egyetemi Kollégiumban. Sajnos okt. 15-e után – a nyilas uralomban, kitelepítésre került a Kollégium, én akkor hazamentem. Rövidesen kötelező lett

Dévai Gyuszi („Füles”) volna bevonulnom, de a németellenes felfogású családunk (apámnak rossz emlékei voltak az első világháborúban a katonaságnál) úgy döntött, hogy engem elbújtatnak, s a család helyben marad. Két hónapig két utcával arrébb a keresztanyáméknál az éléskamrában, padláson rejtőztem, vállalva azt, hogy ha rám találnak, felkötnek (3 fiatal Rákoscsabán így járt). A harcokat szerencsére így megúsztam, de nem sokon múlt, hogy utána nem lettem hadifogoly. Végül 1945 nyarától segédmunkás lettem a Ganz Gyárban, mert fizetésül olajat, lisztet stb. kaptunk. 1946. augusztustól a forint bevezetése után újra lehetőségem lett beiratkozni a tanárképzőre.” 1944 és 45 - több mint két elvesztegetett év, amelyben voltak olyan

pillanatok, amikor nehéz döntéseket kellett hoznia, s a halál nagyon közel járt hozzá. Amikor megjöttek a „SASbehívók” - azok a névre szóló katonai behívóparancsok, amelyeknek címzettje köteles volt 48 órán belül bevonulni a kijelölt helyre (nevét az első szavak: “Sürgős, azonnal siess” kezdőbetűinek összeolvasásából kapta)-, legkedvesebb barátja, akivel együtt nőttek fel, együtt cserkészkedtek, együtt járták be egész Erdélyt, úgy döntött, engedelmeskedik a parancsnak és elmegy a frontra. Ahogy erről édesapám később mesélt, nem lehetett tudni, melyik a kockázatosabb: menni, vagy bujdosni. Mindketten legjobb belátásuk szerint döntöttek. „Füles”, a jóbarát elment a frontra, és soha többé nem jött hír róla. A mai napig őrzi szüleimnél a nappaliban egy kis akvarell az emlékét. »

8 » Gyerekkoromban gyakran megálltam a kép előtt, amit egy másik barát, Csekovszky Árpád festett apunak, mert szívbemarkoló szöveg áll rajta: „Én nem mondhatom ma sem, hogy ne várd.” Azóta már biztosan találkoztak – odafönt… Apu azonban úgy gondolta, a háborúban nem szabad részt venni. A hazaárulóvá bélyegzés és a felakasztás kockázatát is inkább vállalta. Amikor megkapta a SAS-behívót és szülei tudtával elbújt a keresztanyjánál, senkinek nem szólt, csak a naplójában búcsúzott el mindenkitől: „1944. okt. 24. Amíg ezen idők tartanak, nem veszem elő. Most írok utoljára, mert azt hiszem, hogy holnap már messze leszek. Nem félek és nem is akarok félni, egyedüli hitem Istenben van, ez megrendíthetetlen. „Köszönöm drága jó szüleim aggódó szeretetét; A Gyuszinak

agyon jól emlékszem, hogy Pista bá mennyire fontosnak tartotta. Sokszor mondta, hogy esténként mindig fontos végiggondolni a napot és áttekinteni, milyen jó dolgokat tettünk illetve hol hibáztunk, hogy aztán a következő napokon jobban vigyázhassunk és elkerülhessük a botlásokat. A cserkészet egyik fontos célja, hogy felelősséget ébresszen a fiatalokban, hogy milyen

2009. május üzenem, hogy legyen jó cserkész; Kedves barátomnak Gyuszkónak /Ő a fent említett „Füles”/ is üzenem, hogy a barátságot sírig, sőt hiszem, hogy azontúl is megtartom; Egy kislányt is szeretettel köszöntök (Editet); A mókusoknak jó munkát kívánok szeretettel; Az apródokat emlékemben külön-külön megsimogatom; A nagyobb cserkészekkel kezetfogva búcsúzok.” Isten szeret! Pityu” 1944. októberében már javában zajlott a zsidóüldözés. A kamrában, ahol elbújt, vele együtt két zsidó lány is rejtőzködött. A VII. kerületben laktak. Amikor az egész családot deportálták, édesapám keresztanyja vállalta, hogy elrejti a gyerekeiket. Ha felfedezték volna őket, mindenkit kivégeznek… Így azután Budapest elővárosainak felszabadítása apunak valóban szabadulást hozott a

halálos fenyegetettség alól. Gyakran elmesélte nekünk, hogy néhány napig még óvatosságból várt, s aztán, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy nem fognak visszajönni a nyilasok, felöltözött az ünneplő ruhájába, és hazaindult a néhány utcányira lakó szüleihez, hogy együtt ünnepeljék életbe maradását. De azon a pár száz méteres úton az is világossá vált előtte, hogy a „felszabadulás” után sem lesz könnyű legyőzött népként élni: Mire hazaért, a nagykabátja, a prémsapkája és a glasszé-kesztyűje már nem volt rajta, sőt az egyik felszabadító katona még a karóráját is elvette. Ez persze kiábrándító volt. De – ahogy azt apu mondta – mindez eltörpült amellett, hogy megmenekült. Aztán később sem javult a helyzet, sőt időnként újra könnyen veszélybe került az emberek élete is. Nemcsak a hírhedt „málenkij robot”-ra hurcoltak el ezreket, de ha a

hadifogoly-oszlopokból tűnt el egy-két fő, gyakran őket is az arra járókból pótolták. Az így elvitt emberek ugyanolyan alacsony arányban tértek haza, mint a háborúban a frontról. Ezzel kapcsolatban volt édesapámnak egy története, amit számtalanszor elmeséltettem vele, és mindig elképedve hallgattam. A dolog úgy esett, hogy Budapest felszabadítása után apu szinte minden nap bevonatozott a Keleti pályaudvarba, legtöbbször élelmiszerért. Egy ilyen alkalommal sok érkezővel együtt éppen csak elhagyták a Keletit, amikor egy katonák által kísért hosszú emberoszloppal találkoztak. A katonák hirtelen elkapták néhányukat, köztük édesapámat is, és belökdösték őket a sorba. Hiába tiltakoztak, menniük kellett a többiekkel a Kerepesi úton kifelé Budapestről. A foglyok között az a hír terjedt, hogy Kistarcsánál gyűjtik össze őket, és vi-

szik a Szovjetunióba. Édesapám elhatározta, hogy megszökik. Már Cinkotánál jártak, amikor egy hirdetőoszlophoz érve apu megállt a sor szélén, mint akinek a cipőjét kell megkötnie. Aztán, amikor úgy érezte, hogy egyik fegyveres kísérő sem figyel rá, hirtelen a hirdetőoszlop mögé lépett. Csak a katonákat figyelve úgy ment az oszlop körül, hogy meg ne lássák. A menetoszlop végül elhaladt mellette. Ő pedig várt, míg mes�sze eltűnnek, s azután sietett haza Cinkotáról Rákosligetre. Így elmesélve, szinte képtelenségnek tűnik, pedig igaz történet. Még az önéletrajzában is megemlíti ezt a hallatlan lélekjelenlétről tanúskodó esetet egy mondattöredék erejéig: „nem sokon múlt, hogy utána nem lettem hadifogoly”. Vége az 1. résznek. Kovács Kálmán

Esti lelkiismeret vizsgálat kötelességeik vannak Istennel, másokkal és önmagukkal szemben. A cserkészet szellemében a következő kérdésekre kell válaszolnunk esténként: Mindig igazat mondtam? Számon tartottam-e kötelességeimet és teljesítettem-e a mai napi feladataimat? Cselekedeteim során szem előtt tartottam-e Isten, hazám, családom és embertársaim felé irányuló szeretetem? Testvéremnek tekintet-

tem-e minden cserkésztársam? Megragadtam-e minden lehetőséget, hogy segíthessek embertársaimon? Törekedtem-e arra, hogy jobban megismerjem magam? Szigorúbb voltam-e másokkal, mint magammal? Tetteimmel károsítottam-e egészségem? Tetteimmel károsítottam-e a természetet, bántottam-e az állatokat vagy a növényeket? Szüleimnek, tanáraimnak, feljebbvalóimnak jólé-

lekkel és készségesen engedelmeskedtem-e? Megfontoltan cselekedtem, vagy voltak forrófejű pillanataim? Tudtam-e mindig vidám lenni? Tudtam-e vigasztalást nyújtani? Pazarló voltam-e? Vigyáztam-e gondolataimra, szavaimra és tetteimre, hogy testben és lélekben mindig tiszták legyenek? Az esti lelkiismeretvizsgálat a cserkész egyik fontos feladatát is segíti: minél jobban megismer-

ni önmagát. Megismerni a határait, elfogadni azokat és kamatoztatni tehetségeit. Önzetlenül, segítőkészen. Az esti lelkiismeret vizsgálat nem egyszeri feladat. Minden napra szól egy egész életen át. Biztos vagyok benne, hogy Pista bá mindig fontosnak tartotta és most is buzdítana, hogy tartsuk fontosnak mi is! Cserey Gyuri

Emlékek a közelmúltból Táborozás külföldön és itthon

serkészcsapatunk újjáalakulása után egy évvel részt vehettünk francia cserkészbarátaink táborában. Utunk első állomása az ausztriai Wels volt, ahol egy osztrák cserkészcsapat vendégszeretetét élveztük. Sokunknak ez volt az első útja a Lajtán túlra. Németországon keresztül jutottunk el Strasbourgig, ahol az Európa Tanács épületében is jártunk. Innen vezetett utunk Dél-Franciaországban, ahol egy Marseille melletti erdőben táboroztunk. A 40 magyar és számos francia cserkész mellett egy tunéziai csapatból is érkezett egy őrsnyi fiatal.

A tábor alapvető célja az volt, hogy a cserkészek segítsenek a Dél-Franciaországban gyakran előforduló erdőtüzek elleni védekezésben. Feladatuk az volt, hogy 3-4 fős figyelőszolgálatok pásztázták a hegyoldalakat, felgyulladó avartüzek után kutatva. Jó volt látni, hogy milyen felelősségteljes munkát bíznak a cserkészekre. Szabadidőnk egy részét a tábor szokásos csinosításával, strandolással és sportolással töltöttük, de eljutottunk a környék nevezetes helyeire is, többek között Monte Carloba, ahol láthattuk a híres Óceanográfiai Múzeumot, a híres Forma

1-es futamok helyszínét, valamint a szokásos, ámde színpompás és méltóságteljes őrségváltást a hercegi palota előtt. 1992-ben Olaszországban vezetett utunk, ezúttal Pista bá’ nélkül. Ez úgy valósulhatott meg, hogy néhányan csatlakozhattunk a lőrinci cserkészcsapathoz, akiket meghívtak egy olaszországi cserkésztáborba. A Hunyadiak különítménye így vehetett részt egy nagy nemzetközi táborban. A táborban az olasz vendéglátókon kívül számos közép-európai ország cserkészcsapata képviseltette magát. A tábor-

hely a Milánó mellett fekvő Gallarate nevű kis város közelében egy erdős területen volt. A táborban a sok közös program, sportolás, szórakozás, túrázás során megismerkedhettünk a különböző országokból érkezett cserkészekkel. A franciaországi táborhoz hasonlóan itt is volt részünk munkában a táboron kívül is, egy a közelben lévő folyó kitisztításában segédkeztünk. De, hogy ne csak külföldi táborokról szóljak, essen szó magyar táborról is. Talán az egyik legemlékezetesebb táborunk (bár ebben megoszlanak a vélemények) a magyarhertelendi volt.

A Mecsek északi lankáin eltöltött két hét igazán nomádra sikeredett, hiszen a táborhelyen sem víz, sem villany volt. Persze ezek a körülmények nem igazán zavartak minket, már az első pár nap után egész otthonosan éreztük magunkat. A környékbeli falvakat hosszúra nyúlt kerékpártúrákon jártuk be. A távolabbi településeket – pl. Pécset – pedig autóbuszos kirándulásokon ismerhettük meg. Kívánom, hogy nektek is hasonló cserkészélményekben legyen részetek! Schád Péter

roztuk, hogy a szabadfoglalkozások idejében alkotunk valami különlegeset. A második vagy harmadik nap, mikor már minden őrsi és tábori építmény állt, a munkához kedvet kapva úgy döntöttünk, hogy építünk egy hidat az erdei vízmosás fölé. Igazán szép elgondolás volt, úgy képzeltük, hogy a két hét alatt éppen elkészülünk vele. Onnantól kezdve minden szabadfoglalkozáskor csinálgattunk valamicskét rajta, mikor többet, mikor kevesebbet, ahogy a lelkesedésünk hozta. Mire a második hétre beállt a rossz idő, már

át lehetett kelni a hídon, bár bátorság kellett hozzá! A tizedik nap körül hatalmas felhőszakadás volt, amilyet nem minden ember él meg. Hömpölygött a víz a domb alatt, combközépig ért, hogy nem lehetett látni hol az út, és hol a rét. A zuhogó esővel nem törődve mindenki előjött a sátrából, és a vizet bámulta. Volt, aki gyorsan kishajót készített, és úsztatta a „folyón”, persze a vezetők nem engedtek senkit közel a vízhez, csak miután lecsillapodott az idő, és nem volt veszélyes, de ők is hitetlenkedve nézték, hogy pár óra alatt

mennyi víz folyt össze. Mikor első riadalmunkból felocsúdtunk, a hídhoz szaladtunk, hogy lássuk, áll-e még? Nagyon is állt, sőt, igazi híd volt már, mert alatta sebesen zúgott az erdőben összegyűlt esővíz.

Valamennyien, akik dolgoztunk vele, büszkék voltunk, hogy rajta állhatunk. Ezt követően, ha tehettük, minden táborban csináltunk valami olyat, amire valamennyien büszkék lehettünk.

A sikondai híd

écstől nem mes�sze táboroztunk, Sikondán. Ez egy kis hegyi falu, melynek nevezetessége, hogy termálvizes fürdője van. A faluvégi vendéglőtől az erdei otthonhoz vezető út mellett vertük fel táborunkat. Egy kisebb dombon álltak a sátraink, amit egyik oldalról az út, a másikról az erdei vízmosás határolt. Nagyszerű két hetet töltöttünk itt el, annak ellenére, hogy a tábor második fele rendkívül esős volt. Valamennyi táborozó a sokadik alkalommal sátrazott, csak három újoncunk volt. Idősebb srácok elhatá-

Fürjes Péter

Cserkész újság anno...

2009. május

1992. május. 31.

264. sz. Hunyadi János Cserkészcsapat

HALLOTTÁL MÁR A CSERKÉSZETRŐL? Csatlakozz a világ legnagyobb gyermek- és ifjúsági mozgalmához! Kíváncsi vagy... • mi az a cserkészliliom? • mi az a jamboree? • hogy készül az akasztóhurok? • hogy épül a cserkészkapu? • mi a 10 Cserkésztörvény? • miért töltött több száz fiatal éveket csapatzászlónk alatt?

Várunk minden 15-18 éves fiút 2009. május 30-án 14 órakor!

(Csapatotthon, Rákosliget, XVII. u. 22.) Nálunk a helyed, ha szeretnél... • Jó társaságban lenni, szabadidődet hasznosan tölteni • Barátokat szerezni • Életformát tanulni és követni • Harcolni hibáid ellen • Sokat játszani és versenyezni • Egészséges életet élni • Megismerni a természetet • Hagyományokat tanulni • Önfegyelmet, kitartást fejleszteni • Becsületet és tiszteletet tanulni • Megismerni a keresztény értékrendet • Táborozni nyáron, igazi nomád életet élni

Ha nem tudsz május 30-án jönni a toborzásra, jelentkezhetsz a

hunyadi.janos.264@gmail.com címen vagy a 06 30 558 0370 telefonszámon is!

Gyere és ismerj meg minket!

Rákosligeti Cserkész Újság Kiadja: Rákosligeti Hunyadi János Cserkészcsapatért Alapítvány Felelős szerkesztő: Fürjes Péter a kuratórium elnöke. Szerkesztették: Kovács Kálmán, Schád Péter, Tompa Gábor Design, tördelés: Szetlik Péter (www.szetlik.hu) Székhely: 1184 Budapest, Dolgozó út 6/a. II. 6. Levelezési cím: 1173 Budapest, Vízhordó utca 36. e-mail: hunyadi.janos.264@gmail.com

Kuratórium: Fürjes Péter elnök Dr. Cserey György Dr. László Jenő Schád Péter Szabados Ádám Adószám: 18239706-1-43 Számlaszám: OTP Bank 11717009-20043465

A Rákosligeti Cserkész Újság nyomtatását támogatta: