versenyre nem egy jogtiszta magyar szoftvert neveznek be, hanem meghamisították a szoftver eredetét,

Az illegális szoftver export

humoros oldala

a dAccess adatbank példáján

Szabó Tamás

2019 Budapest

dbforum01@gmail.com

Szoftver export – magyar sikertörténetek Hely: Óbudai Egyetem (Budapest III. Bécsi út 96/B) F09 terem Dátum: 2019. május 16.

Balogh Márta: Metrimpex, mint a külker ügyletek (le)bonyolítója (complicator?)

Mátyásfalvi János: 25 év a szoftver export bűvkörében Ezek az előadások nosztalgia és humoros visszaemlékezések vegyülete. A metrimpex mint "bonyolító" és mindkét előadásban a "elvtársak" gúnyos hangsúllyal amivel még az 1980-as évek végéig nem vicceltek.

Az 1985-98 években én károsultja voltam az dAccess illegális szoftver export kisérletnek, de az évek távlatából van humoros oldala is ennek a történetnek.

Egy verseny 1985 öszén magyar szoftverre volt kíírva. Biztos lett volna alkalmas, kitünő minőségű magyar szoftver is. A felső vezetés a nyugati eredetet többre becsülte, a nem szakemberek előitélete.

Miért gondolta a Pogány Károly Comporgan vezérigazgató és a Softinvest vezetősége, hogy a versenyre nem egy jogtiszta magyar szoftvert neveznek be, hanem meghamisították a szoftver eredetét, eltüntették a copyright München jelölést.

A Softinvest a verseny előtt, 1985 tavasszal még használta a copyright München jelölést, szóban is mint reklámot a bemutatókon. A lehetséges vásárlókra a nyugati eredettel akartak hatni. A bemutató Floppykon ott van most is a copyright München. Előitélet és a korszellem biztosan volt a

dologban, hogy a német eredet jó reklám.

A dAccess II 100%-ban Münchenben keletkezett. A dAccess III Metrimpex szerződéssel és 60% magyar munkával nem egy új termék, csak egy új verziója volt a már meglévő szoftvernek ezzel követve az USA termékek dBase II - dBase III vonalat. A két verziót a német partnerem párhuzamosan forgalmazta, volt német felhasználó aki nem akart átállni egy újabb verzióra.

A dAccess projekttervet én készítettem, a márkanevet és egy prototipust úgy adtam el a Münchenben a német partneremnek, hogy a keleteuropai jogokat megtartottam magamnak. Magyarországon ezzel akartam a későbbi továbbfejlesztést támogatni. Voltam a keleti jogokkal az NDK-ban a lipcsei vásáron és tárgyaltam a Robotronnal. Akkor a nagyon barátságtalan NDK határon VIP-kivételezett voltam. Soronkívül, ellenörzés nélkül, külön autósáv, mint a Robotron meghívottja. Ez is egy humoros epizód, akkor amikor az NDK határon semmi humor nem volt.

Ma már humoros lehet az a részlet is ahogy Pogány Károly durván megszakított a szoftver versenyen, ne beszéljek a dAccess kezdeteiről. Nem gondolt arra, hogy rajtam kívűl nagyon sokan mások is tudhatják? 1985 tavasszal a bemutatókon a német eredettel dicsekedett a Softinvest. Nekem is jutott egy eredeti Softinvest Floppy (megvan emlékbe) a copyright München felirattal amit a Softinvest bőkezűen osztogatott Budapesten. Amit sokan tudnak azt megsúgom, az nem titok Comporgan "vezérigazgató elvtárs". Gorombasága velem szemben a tipikus nem szakember, részleteket nem átgondoló, csak most útólag nevetséges. Akkor ezen a gorombaságon nem tudtam nevetni, levegőt sem kaptam, nagyon sértő volt.

A dAccess Metrimpex export nyugatra azt hiszem nem volt benne a Pogány Károly féle tervekben. Valószínű, hogy a dolog kicsúszott Pogány kezéből, kényszerpályára került. Ez a kényszerpálya az illegális exportra is egy külön vicc. Valaki "fentről" beleavatkozik egy utasítással: "küldjük a kitünő magyar szoftvert nyugatra"! Fogalma sincsen az összefüggésekről, a szoftver eredetéről amit előtte kizárólag csak a versenyre meghamisítottak.

Egy I. díjas, hamisan "magyar termék" lehet, hogy valami "felső" utasításra került a Metrimpex-Softinvest által a hannoveri CEBIT vásárra 1986 tavaszán. Persze a német jogtulajdonos partnerem Hannoverben botrányt csinált a Metrimpex kiállító helyén. Ilyenkor gondolom, hogy szokás szerint volt egy "elvtárs" aki a Metrimpexet és a botrányt megfigyelte Hannoverben.

Csak ezek után, sürgösen, de csak utólag nézték meg a Metrimpexnél a szerződés eredti szövegét. A Metrimpexnél gyakran melléfogtak a határídőknek és a szerződéseknek. Zilahy elvtárs valószínűleg nagy fejmosást kapott "felülről" a hannoveri botrány miatt,

Sárossy József Hannover utáni panaszomra áprilisban még azt írta nekem: a partnerénél a Softinvest-nél szigorúan rögzítette, hogy a nyugati jogokat tiszteletben kell tartani. Nem tudja elképzelni, hogyan került a szoftver Hannoverbe. Ez a levele még most is megvan.

Sárossy a fejmosást csak késve kapta meg "felülről", áprilisban még nem

tudta, hogy Hannoverben botrány volt?

A Metrimpex állandóan késésben volt. Az útlevelek soha nem voltak meg

időben ezért kellett a Metrimpex hibájából a tervezettnél több német programmozót alkalmazni a dAccess III készítésekor. A németországi eladások után a számlázás a Merimpexnél nem készült el,

ezzel a magyar programozók pénze sok hónapig késett.

Csak röviddel később májusban már mogorva társasággal vártak rám a Metrimpexnél, Sárossy József is ott volt. Most már nagyon szigorú elvtárs lett Sárossy a "fejmosás" után aki elfelejtette, hogy két héttel korábban írásban (levél megvan) teljesen lehetetlennek tartotta Metrimpex illegális fellépését a dAccess szoftverrel Hannoverben.

Zilahy Ferenc osztályvezető idegesen bökdöste a saját aláírását: "nagy hiba volt ezt a szerződést a nyugati jogokról megkötni". Az ő "hibáját" nekem kell kijavítani (Miért nekem? …ez egy külön vicc), sűrgősen mondjak le a jogaimról egy telexen Münchenből. Válaszoltam: "ez sehogy nem fog menni, a nyugati dAccess jogokat én már a dAccess tervezéskor eladtam a német partneremnek, akkor a Metrimpex szerződés még tervben sem volt". A keleti jogokat megtartottam ez rendeben is van a Metrimpex szerződéssel, de csak Magyarországon szabad forgalmazni.

Zilahy fenyegetett: "gondoskodik róla, hogy a jövőben ne tudjak beutazni Magyarországra". Sokan voltunk az asztalnál, senki nem mondta, hogy ez a fenyegető hangnem 1986-ban furcsa? 1990 után azt mondaná egy megzavarodott őrült hangja? Én voltam az egyetlen aki felháborodott.

Mindenki az asztalnál komoly arccal, hangsúlyosan elvtárs volt, én nem is kicsit gúnyos hangsúllyal úr voltam. Mai szemmel humoros részlet, hogy felnőtt emberek, az elvtársak, Sárossy elvtárs is az AVH hangnemet 1986ban még komolyan, természetesnek vették. Ma már nehéz ezt a sötét társaságot elképzelni egy nagy kerek asztalnál a Metrimpexnél.

Sárossy és Pogány evtárs elvtárs különösen furcsa nekem ebben a díszes, AVH hangulatú baráti-körben. Miért különösen ők? Előtte nekem úgy tünt, hogy ők ketten már nagyon unják az egypárt rendszert. Néhány hónappal korábban Sárossy megkért, hogy egy levelét az USA-ba Németországból adjam fel, amiben panaszkodott a primitiv magyarországi informatikai munkakörülményekre. Sárossy tudta, hogy leveleztem a dAccess ügyben Charles Simonyival. Az ő levele siránkozás volt szakmai tartalom nélkül, nem dicsősége Magyarországnak. Én szégyeltem, nem adtam fel póstára Sárossy levelét Charles Simonyinak.

Pogány elvtárs korábban tőlem kért nyugatra meghívót egy munkatársának és a bankszámlámon keresztűl valami nekem nem is jelentéktelen valuta transzaktcíót is bonyolítottam le neki szivességből. Az adótanácsadóm kifogásolta év végén ezt a Comporgan transzakciót (a könyvelésemben ma is látható) mivel nem volt semmi nyereségem levonva belőle, ezért az adóhivatalnak pénzmosás gyanús. Persze, hogy pénzmosás volt. Akinek vaj van a fején ne akarjon egyben élenjáró "szigorú" elvtárs lenni.

Akkor még 1986-ban az AVH hangnem szinte fájt, az 50es éveket idézte, apám AVH-börtönben megkínzását 1953-ban. Apámnak is azt mondták a kínzások utás "sajnos tévedtünk", de egyben megfenyegették, hogy soha ne beszéljen róla. Kisérties a "sajnos tévedtünk" és egyidőben fenyegetés Zilahy elvtárs szájából. Ma már csak komikus hasonlóság.

Nem tudtam akkor nevetni a még mindíg régi elvtársakon. Hónapokig nem tudtam aludni a német partnerem kártéritési fenyegetése miatt. Szerencsére a német vállalat egyik vezetőjének felesége izraeli-magyar hölgy segített, ismerte a politikai viszonyokat. Amikor a Metrimpex, Softinvest, Comporgan náluk járt Münchenben ez a hölgy kávét főzött a megbeszélések szünetében, nem árulta el, hogy tud magyarul (ez is egy vicces részlet). Tájékoztatta férjét és engemet is, hogy mit beszélnek egymás között Münchenben az illegális exporttal próbálkozók. A jegyzetekről, nevekkel együtt másolatot kaptam.

A német partnerem levélben perrel fenyegette az illegális exporttal próbálkozókat, levél másolat nálam. Az illegáslis export kisérletek megszüntek. Jelenleg ez a német-magyar-izraeli házaspár New Yorkban él.

Még jó, hogy ma ezt humorosan is lehet látni és az elvtárs szónak csak gúnyos hangsúllya van, úgy mint a 2019 májusi előadásokon az Óbudai Egyetemen is ez a gúnyos hangsúly. 1986-ban még fenyegető volt.

Mi ezekből a meglepetés és a két tanulság?

(1) A keleteuropai jogokat azért kértem el a projektet finanszírozó német partneremtől, hogy legyen egy "nyugati szoftver" forintért Magyarországon és ezzel a magyar programmozókat motiválni tudom. A Softinvest 1985 tavaszán még követte ezt a szándékomat copyright München jelöléssel a bemutatókon. 1985 öszre, a versenyre Pogány elvtárs a Softinvestnek egy I. díjat adott, ezzel dicsekedhetett, hogy ő lett a magyar szoftver kereskedelem egyik megalapítója. A következő években a Softinvest rendszeres éves gyűlései a Comporgan épületében voltak.

(2) A hamisítás olyan "jól sikerűlt", hogy valaki "felülről" elrenderte a "kiváló magyar szoftver" nyugatra METRIMPEX export legyen. Kicsúszott a hamisítás Pogány kezéből és ezzel botrány keletkezett az 1986 tavaszi, hannoveri CEBIT vásáron. A METRIMPEX-nél csak utólag nézték meg az eredeti szerződés szövegét.

Mai szemmel ez a két "meglepetés" nagyon vicces, abban a korban sajnos komoly, részemre károkozó volt.

Itt olvasható a történet részletesebb változata:

https://issuu.com/dbforum/docs/daccess_tortenet_5

vagy pedig PDF formátumban külön kérésre el tudom küldeni.

Szabó Tamás

dbforum01@gmail.com

2019 augusztus