32
E-Journal – Orthodontia
Dr. Antonello Francesco Pavone, dr. Andrea Bazzucchi, dr. Simone Verardi, dr. Alessandro Rampello, dr. Mario Bazzucchi (Olaszország)
KOMPLEX FOGAZATI REHABILITÁCIÓ A fogazat „megfiatalítása” láthatatlan fogszabályzó készülékek segítségével A fogazat elhasználódása alatt azoknak a degeneratív folyamatoknak az összesített hatását értjük, melyeken az élet során a szervezet keresztülmegy. Ezek lehetnek a fogérintkezések közben fellépő mechanikai erők (abrázió, attríció), endogén vagy exogén eredetű savas közegek által kiváltott kémiai behatások (erózió), kariogén baktériumok által okozott pathológiás folyamatok és parodontális elváltozások, valamint iatrogén ártalmak. A felnőtt páciensek kezelése során általában egyszerre több ellátásra szoruló elváltozást is diagnosztizálhatunk: hiányzó fogak, kopott fogazat, esetleg régi, nem megfelelő, sérült fogpótlások, rendellenes helyzetben lévő fogak stb… Ezen páciensek kezelésekkel kapcsolatos kérései mindig az esztétikai vagy a rágással kapcsolatos kívánságaik kielégítését szolgálja. A kezelések során a fogorvosoknak nem csak a páciensek kéréseinek teljesítésére, hanem ezzel egyidejűleg a fogazat általános megjelenésének és funkciójának lehetőség szerinti javítására is törekedniük kell. Mindemellett a lehető legtöbb saját foganyag megőrzését és az évek során elvesztett kemény- és lágyrészek pótlását (pl.: hiányzó fogak, sorvadt állcsontgerinc, lágyszöveti defektusok) is szem előtt kell tartaniuk, úgy, hogy közben egy hos�szú távon fenntartható eredményekkel járó kezelési tervet állítanak össze. Ezek mindig összetett esetek. Annak érdekében, hogy a fentiekben megfogalmazott összes kezelési célt teljesíteni tudjuk, interdiszciplináris megközelítésre van szükség. Az ilyen komplex rehabilitációs kezeléseket „fogászati megfiatalításnak” nevezzük. Ezeknek a beavatkozásoknak lényege az elhasználódott fogazat biológiai szempontokat figyelembe vevő minimál invazív módon történő helyreállításában rejlik, mely folyamat végére a páciensek fogai visszanyerhetik fiatalkori megjelenésüket. A rehabilitációs kezeléseknek a célja, hogy a páciensek a lehető leghosszabb időn keresztül képesek legyenek mosolyogni és rágni. A protetikai kezeléseket végző fogorvosoknak helyre kell tudni állítaniuk a fogívek szabályos lefutását és az alsó és felső fogív között megfelelő interokkluzális érintkezéseket kell létrehozniuk. Így lehet csak az ellátás befejezését követően elért végeredmény biológiai szempontokat figyelembe vevő esztétikáját, funkcionális megfelelőségét, hosszú távú fenntarthatóságát biztosítani.
Nagyon fontos, hogy már a kezelések elején meghatározzuk, hogy melyek azok a hiányzó fogak, amelyeket a későbbiekben pótolni szeretnénk, valamint helyesen diagnosztizáljuk a kariológiai, endodonciai vagy parodontológiai okok miatt ellátást igénylő elváltozásokat. Szintén kiemelt jelentőséggel bír a fogak megtarthatóságának kiértékelése. A kezelési terv felállítása során tisztában kell lennünk azzal, hogy mely fogak alkalmasak fogpótlások ideiglenes vagy végleges elhorgonyzására. A preprotetikai fázisban el kell látnunk a diagnosztizálásra került kórfolyamatokat, megfelelő pozícióba kell állítanunk a megtartani kívánt fogakat, pótolnunk kell az elvesztett csontállományt, valamint gondoskodnunk kell az íny megfelelő állapotáról. Ha szükség van rá, úgy a foghiányok pótlására szolgáló dentális implantátumok is ebben a fázisban kerülnek behelyezésre. Általánosságban elmondható, hogy azokat a kezeléseket, amelyek befejezése biológiai okok miatt hosszú időt vesz igénybe (pl.: fogszabályozás, csontpótlás, implantáció), a lehető leghamarabb érdemes elkezdeni. A fogszabályzó kezelések egyik legfontosabb célja, hogy elérjük a lehető legharmonikusabb interokkluzális fogérintkezéseket, továbbá az állcsont relációs helyzetének frontális és szaggitális síkban is megfelelőnek kell lennie. A fogszabályzás befejezésekor a fogpozícióknak nem orthodonciai, hanem protetikai szempontok szerint kell ideálisnak lenniük. Az Invisalign ClinCheck szoftver (Align Technology) segítségével a protetikus az orthodontussal együtt meg tudja határozni azokat a végső fogpozíciókat, amelyek a lehető legjobb végeredmény biztosításához elengedhetetlenek. Bizonyos klinikai paramétereket, mint a fogak klinikai koronájának nagyságát, az egyes fogak fogíven belüli optimális pozícióját, a fogívek egymáshoz viszonyított helyzetét, a fogak között látható rések nagyságát, a frontfogak tengelyének dőlését, az overjet és overbite mértékét már a kezelések megkezdése előtt pontosan definiálni kell. Ezeket az adatokat viszont csak a tervezett végleges fogpótlás ismeretében lehet meghatározni, ezért van szükség az orthodontus és a protetikus szoros együttműködésére. A közös munka során az egyik legelső és legfontosabb feladat annak a meghatározása, hogy a páciens jelenlegi maximális
