A fraktúrtól a pixelig (type history calendar)

Tipográfiatörténeti falinaptár

2014

Sándor Eliza

Budai Rajziskola alkalmazott grafika

2013. június 15.

A betű útja a fraktúrtól a pixelig című naptár végigkalauzol a betűtörténet azon időszakán, melyet az ólom-ón-antimon hármassága határozott meg, bemutatja, milyen nehézségekkel kellett megküzdeni az egykori tervezőknek, milyen szellemi áramlatok söpörtek végig a nyugati kultúrán, s milyen hatással voltak mindezek a betűformák alakulására. Mindemellett – teljesen szubjektív és önkényes választás alapján – röviden bemutatja a tipográfia néhány kiemelkedő alakját, s némi bepillantást nyújt a különböző korok layout stílusába is.

Egyfajta elkülönítés a téma megfelelő körüljárásához elengedhetetlen, ugyanakkor a szerzőnek nem célja bármely betűosztályozási rendszer mellett letenni voksát. Jól lehet, a naptár 12 oldala egy újabb, sajátos osztályozás megtestesülése, a végső mondanivalója mégis az: bármiféle csoportosítás (tulajdonképp bármely teürleten) önkényes, ugyanakkor nagy segítség a megértésben. Hogy az itt választott csoportokkal egyetért-e vagy sem, azt már az olvasóra bízza. „Nagyszerű olvasmány, mindenkinek ajánlom.” (Giambattista Bodoni) „Egyszerűen nem tudtam letenni. Magávalragadó.” (William Caslon) „Végiglapozása olyasfajta remegő izgalommal töltött el, mint amikor először érintettem női testet.” (Eric Gill)

A nyomtatás kezdetei: a zarándoktükör és a szedéstükör

V

ajo n létezik-e oly ember, Gutenberg, és az első követői még

aki ne ismerné Johannes Gutenberg nevet? Eme korábban zarándokoknak készített tükrökből élő személy találmányai (illetve nem kevésbé a papír megjelenése) új korszakot nyitott a kultúratörténetben, sőt, jelentősége miatt az emberiség történetében is.

Nem célunk e találmányok természetét hosszasan fejtegetni, hiszen ezekről rengeteg remek könyvet írtak már. Számunkra inkább a betűre gyakorolt hatásuk a fontos.

„ „gótbetűkkel vagy másnéven fraktúrral vagy törtvonalú antikvával nyomtattak a kézzel írott kódexek írásképét megközelíteni kívánván.

Gutenberg minden betűből három változatot metszett (szavak elején, szavak közepén és végén való megjelenésre), sok ligatúrát (betű egybeolvasztást), illetve rövidítést is használt. A célja: a szedéstükör minél egységesebb képe. A szövegfolt szürkeértéke egyébként ekkor még minden későbbinél sötétebb volt.

Január 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé

Reneszánsz rézsút

A

nyomtatásban a gótbetűt A jelen oldalunkon is alkalmazott Jenson betűtípus hamar, mindössze néhány Nicolas Jenson (1420-80) 1470-ben metszett évtizeden belül felváltotta betűinek mai, felújított változata. Jenson eredetiegy jobban olvasható írás, mely eme leg egy pénzverőmester volt, aki VII. Károly frankétségkívül hasznos tulajdonsága mellett cia király megbízására, velencében kitanulva a ebben a korban jelentkező szellemi forranyomtatás mesterségét alkotta meg e típus klas�dalomnak (humanizmus, reneszánsz...) is szikus képviselőjét. Bár betűin jól megfigyelhető köszönhetően hamar elterjedt. Nagybea kalligrafikus jelleg is, ő már tipográfiai elvek tűiknek modellje az ókori római, kőbe vésett szerint tervezett. A formajegyek azonosságára betűk voltak, míg kisbetűi a 800-as évekbeli, törekedve elérte, hogy az egyes betűk bármivágott tollal rajzolt, ún. karoling minuszkulályen kombinációban jól működhetnek együtt. kon alapultak. Az előbbiek így lapidáris, azaz Munkája kiállta az idő próbáját: az általa a véső jegyeit őrző, utóbbiak pedig pennális, tervezett betű öbb mai típus modelljéül vagyis kalligrafikus jegyeket hordoztak. Innen szolgált. A Robert Slimbach által 1996eredeztethetőek a talpak is, melyek mindkét ban tervezett Jenson mellett például annak technikának természetes velejárói voltak. Szinelődje: az 1914-es Bruce Rogers féle tén ebből következően a gömbölyű betűk tengeCentaur is ebből eredeztethető. Létezlye határozottan balra dőlt, az e karakter keresztnek ugyanakkor olyan huszadik százavonala pedig rézsútosan felfelé ívelt. A nyomtatott di, sőt későbbi, velencei reneszánsznak betű tehát még mindig inkább csak a kézzel írott minősíthető betűtípusok is, melyek másolata, illetve az új technikára való alkalmazása nem korabeli betűképeken alapulnak. volt, és erősen függött a megvalósíthatóságtól is. Ez Ilyen például a Kennerley, melyet a magyarázata annak, hogy ezeket a (velencei reneFrederic Goudy tervezett a betűszánsznak is nevezett) típusokat a kalli­grafikus jelleg típus névadójának, az író Mitchell mellett a vastag és vékony vonalak közötti elenyésző Kenerleynek 1911-ben. A velencei különbség jellemezte. Így az oldal képe általában reneszánsz betűk többnyire ideávéve a későbbiekben jellemzőhöz képest még mindig lis kenyérbetűk, főleg szépirodasötét, bár Gutenberg szövegblokk­jainál már világosabb. lom szedésére alkalmazzák őket.

február 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va

hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé

A kurzív betű születése

K

ülön kell említést tennünk a kurzív betűkről.

Nem az állóbetűk párjaként jöttek ugyanis létre, hanem önálló típusként. A kis méretű, olcsó könyvek iránti igény hívta őket életre.

Az első ilyen, kimondottan helytakarékosságot célzó betűt 1501-ben metszette (még kapitálisok nélkül) Francesco Griffo Velencében, Aldus Manutius tervei alapján.

Az utóbbi nevéhez kötődik a legismertebb tipográfiai díszítőelem: az Aldus-levél megalkotása is.

Ma már a betűtípusok egyik legalapvetőbb betűváltozataként ismerjük és használjuk őket. Jellemzőjük, hogy a korabeli antikváknál is közelebb állnak a kalligrafikus kézíráshoz. Meg kell különböztetnünk az igazi és a hamis kurzívot. A hamis kurzív az állóbetűk megdöntött változatai, míg az igazi kurzív önállóan tervezett betűformákból áll. Bár tengelyük többnyire döntött, ez nem szükségszerű. Ugyanakkor alapvető jellemzőjük, hogy betűformáik (a kézíráshoz hasonlóan) egyetlen vonallal megrajzolhatóak. Erre utal a latin szóból eredő elnevezés is, melynek szó szerinti fordítása: „íves”.

március 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé

hogy az új technika kezdett egyre inkább elterjedni, a betűmetszők egyre ügyesebben bántak a fémmel, a betűtervezés lehetőségei kiszélesedtek. A tervezők egyúttal kezdtek rájönni: a nyomtatás nem pusztán az írott betű képének gyorsabb előállítását teszi lehetővé, de olyan betűformákat papírra vetését is, melyekkel a kódexmásoló szerzeteseknek igencsak meggyűlt volna a bajuk. Így születtek meg a XV-XVI. század fordulóján a szárvastagság terén egyre nagyobb változatosságot mutató, egyre kevesebb kalligrafikus, azonban egyre több geometriai jegyet hordozó típusok. Ennek következtében a betűk tengelye már közelítette függőlegest, csakúgy, mint a talpak. Az e karakterek főként a velencei reneszánszokra jellemző felfele ívelő keresztvonalát igen korán felváltotta a ma már szinte általánosnak mondható vízszintes keresztvonal. Ennek oka, hogy felismerték, hogy a keresztvonal végén

megjelenő kicsúcsosodás (beak), mely tulajdonképp a vágott hegyű lúdtollal írás eredményeképp jött létre, bizonyos betűkombinációk esetén nem kívánt betű-összekapcsolódásokat okoz. A kurrens és kapitális betűk közti különbségeket is kiegyenlítették: némiképp csökkentették a kapitálisok vastagságát, és némiképp alacsonyabbra metszették őket, mint a kurzívok felnyúló szárait. Ekkor jelentek meg a korunkban leggyakrabban használatos „álló” számok is, melyeknek nincsenek lenyúló száraik, magasságuk pedig állandó. A technikai fejlődésnek köszönhetően a betűképek általában véve élesebbek, kifinomultabbak lettek. Kialakulásuk koráról a „barokk” nevet kapták, de illetik őket „garalde”, illetve „neoklasszikus” névvel is. E korban kezdtek el alkotni az angol Caslon betűmetsző dinasztia tagjai is, a róluk elnevezett betű máig igen népszerű. További jellegzetes betűje a kornak a Jean Jannon által tervezett és metszett, ám sokáig Garamondnak tulajdonított Garamond, a Robert Granjon által tervezett, tévesen Platinról elnevezett betűtípus. De hogy tovább bővítsük a tévesen megítélt betűk sorát, szóljunk az oldalon alkalmazott Janson betűtípusról is. Nevét onnan kapta, hogy sokáig a holland Anton Jansonnak tulajdonították, ugyanakkor ma már ismert Tótfalusi Antikva néven is. Tervezője valójában ugyanis a magyar Misztótfalusi Kis Miklós (1650-1702), akit méltán tartanak a tizenhetedik század egyik legkiválóbb betűtervezőjének. Erdélyben született, majd egyháza megbízásából Amszterdamba utazott kitanulni a nyomdászat és betűmetszés mesterségét. A konkrét célon, a Károli Biblia újranyomtatásán túl egy magasabb eszme is vezérelte: „a hazai nyomdászatot európai szintre emelni”. Tenni mindezt úgy, hogy nyomtatványai olcsóbbak, több ember számára hozzáférhetőek legyenek. E célokat 1685-ben elkészült és saját költségén kiadott Bibliájában meg is valósította. A nyomtatás mellett betűk tervezésével és metszésével is foglalkozott: megbízást kapott többek között egy cirill ábécé, a firenzei állami nyomda, valamint a vatikáni nyomda betűkészletének megtervezésére, de ő készítette az első grúz nyomdabetűket is. Amszterdamban rövid idő alatt nagy hírnévre tett szert, tíz év után visszahívták Magyarországra. Itt megpróbálta folytatni korábbi tevékenységét, közel száz különböző témájú könyvet adott ki, ám a sanyarú körülmények miatt ezek már nem érték el az európai színvonalat.

Április 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé szo va

hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz

Át m e n e t a b a ro k k b ó l a k l a s s z i c i z m u s b a

M

int láttuk, a különböző korok szellemi áramlatai – csakúgy mint az élet más területeit – úgy a művészetet, és azon belül a tipográfiát sem hagyták érintetlenül. A 18. században a felvilágosodás eszméi kezdtek el hatni, magukkal hozva a betűk egy új generációját: az ún. „átmeneti” típusokat. Ezek egyik jellegzetes képviselője a John Baskerville (1706-

1775) által tervezett, több felújítást is megért Baskerville. A korábban elindult folyamatokat vitte tovább: a vastag és a vékony szárak közötti kontrasztot még inkább megnövelte, a talpak tovább finomodtak, a felnyúló szárak végén már közelítették a vízszintest. A kerek betűk tengelye pedig már teljesen függőleges. Tördeléséről Francis Meynell így ír: „A betűközökre koncentrált. A tágasság érzetét nem pusztán a betűk szép méretezésével érte el, hanem hogy beengedte a fényt. Mintegy összeházasította a betűt és a papírt.” A címlapot nagy betűközökkel szedte. A betűk és az elrendezés szépségére koncentrált, nem látta szükségesnek további díszítőelemek használatát.

Baskerville-nek azonban csak egyik újítása maga a betű. Az nyomtatás minőségének növelése érdekében egész folyamatot meg kívánta reformálni. Kifejlesztett például egy, az akkoriban használatosnál jobb festéket, de papírgyártási eljárással is kísérletezett. Az addigiaknál simább felületű, fényes papírt készített. Szigorú minőségi követelményei voltak önmagával szemben, kétszáz nyomtatványból ötvenetet kidobott. Ennek ellenére korában igen negatívan ítélték meg – amint az már az a reformerek munkásságával lenni szokott, ha mégoly pozitív irányba mutatnak is újításai. Pár évtizeddel halála előtt azonban nagy hatást gyakorolt egy olasz nyomdászra…

„Nem feltaláló volt, hanem tökéletesítő...”

Egyéb Átmeneti Típusok: Romain du Roi / Fournier (Pierre Simon Fournier 1742) Boston Old Style / Cheltenham (B. Goudhue – Ingalls Kimball, 1896) Clearface (Moris Fuller Benton, 1907) Joanna (Eric Gill 1937)

Május 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va

hé ke sz cs pé sz va

hé ke sz cs pé

sz va hé ke sz cs pé sz

Nyomorúságos elegancia Ha klasszicista (modern) betűkről beszélünk, Giambattista Bodoni (1740-1813) neve első körben vetődik fel. Művészetére Firmin Didot XIV. Lajosnak tervezett Romans du Roi betűtípusa mellett Baskerville teljes munkássága gyakorolt jelentős hatást. Ő azonban a betűt a végletekig vitte a Baskerville által indított irányban. A vastag és vékony vonalak közötti kontraszt elérte a maximumot, csak egy hajszálvékony vízszintes vonal maradt a talpakból, és minden átmenet („könyök”) nélkül kapcsolódtak a szárakhoz. A kerek betűk a reneszánszban megszokott dőlésszögének pedig már nyoma sem volt. Akik Baskerville betűit olvashatatlansággal vádolták, azok Bodoni nyomtatványait látva már szavakat sem találtak. Ezek a betűformák nem vízszintes, hanem függőleges mozgást kívántak meg a szemtől, arra invitálva az olvasót, hogy a betűket egyesével szemlélje, folyamacirtos olvasás helyett. Pontosan e tulajdonságok – miközben kenyérszöveg szedésére viszonylag alkalmatlanná teszik – következtében ideális díszbetű.

A klasszicista betűk hosszú utat jártak be. Születésükkor sokan „nyomorúságos csúfság”-nak tekintették, ma viszont az elegancia megtestesítői. Nem nyithatunk ki egy divatmagazint anélkül, hogy klasszicista betűkbe botlanánk, sokszor már egyből a kopfban. Alkalmazása esetén két dologra kell mindenképpen ügyelnünk.

Először is, e betűk megkívánják a teret; bőkezűen bánjunk a fehér területekkel (vegyünk példát Bodoniról!) Másodszor, ha más betűtípussal keverjük, ügyeljünk arra, hogy letisztult, egyszerű betűképet válasszunk mellé, különben oldalunk olyan hatást fog kelteni, mint egy bohóc ünnepi ruhatára.

Június 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz

cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé szo va hé

A talpak átveszik az uralmat A betű eddigi változásának végpontját elérni látszott: a vékony szárak már nem lehettek vékonyabbak, a vastagoknak sem igen volt hova kövéredni. Ám a 19. század eleji Angliában már kialakulóban volt az új irány, mely éppen a szárvastagság kontrasztjának csökkentése s a talpak egyre erőteljesebb vastagítása felé mutatott. Ismét a kor társadalmi trendje volt a katalizátor. Képzeljük el: az ipari forradalom korát éljük, egyre több terméket gyártanak egyre szélesebb réteg számára – egyre többen. A megnövekedett piaci verseny szükségessé tette a hatékony reklámot. Az utcán kihelyezett plakátokra épp csak rátekint a dolgára egyre jobban igyekvő ember, a Bodonikat és Baskerville-eket pedig nem ilyen olvasásra tervezték. Olyan betűre volt szükség, mely szinte rákiabál az emberre, s ez betű a talpas lineárisban testesült meg. Feltételezések szerint a címfestők alakították ki őket, majd a nyomdászszakma is válaszolt a kialakult igényre a maga változataival. Gyakran nem is fémből öntötték őket (hatalmas méretük nem tette lehetővé), hanem fába metszették.

Tulajdonképp ekkor jelent meg a reklámbetű mint olyan. Meg kell említeni, hogy a vastag talpú típusok mellett voltak más reklámbetűk is, például a vastag szárakat gazdag ornamentikával díszítő fajták, illetve a lehetetlennel bátran szembeszálló, a Bodoni kontrasztját tovább túlzó típusok. Összességében a kor tipográfiájára (főleg a szigetországban) a kaotikusság volt a jellemző.

Clarendon a betűtalpak a szárakkal azonos vastagságúak, azokhoz ívesen kapcsolódnak

Egyptien talpas lineáris

írógépbetű a betűtalpak a szárakkal azonos vastagságúak, viszont könyök nélkül kapcsolódnak hozzájuk

–––––––––– * ––––––––––

WildWest Szögletes, a Többi Vonal Vastagságát Jóval Meghaladó Vastagsagú Talpak

DíszeS típusok

Júliu s 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 k sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs

Roppant groteszk, kérlek alássan z a korszak a kritikus hangú szakmabeliek legnagyobb örömére néhány évtized alatt lecsengett.

S mint az ilyenkor lenni szokott, egyik véglettől megcsömörlve egy másikba csapott át a betűk divatja. A tervezőknek elegük lett az előtérbe tolakodó, túlhangsúlyozott talpakból, és feltették maguknak a kérdést: szükség van-e egyáltalán ezekre? Korábban említettük: a talpak a kalligrafikus írás természetes velejáróiként váltak a nyomtatott betű részévé. S bár némiképp hozzájárulnak a betűképek megkülönböztetéséhez, így a gyorsabb olvasáshoz, valódi funkcióval nem rendelkeznek. Ahogy végignézünk a nyomtatott betű önállósodásának történetén, amint fokozatosan távolodott a kézírástól, azt kell megállapítanunk, valójában a talpak a betű leghosszabb ideig megmaradó kalligrafikus jegyei. Ám az 1800-as években számukra is leáldozni látszott.

Az első nyomtatott talpnélküli betű IV. William Caslon (1780-1869) mintakönyvében jelent meg 1816-ban Two Lines English Egyptian* néven. Bár korabeli alkalmazásáról nincs tudomásunk, a század közepére kezdték egyre inkább felfedezni. Ekkor már egyre többen kísérleteztek az úgynevezett „groteszk” betűkkel. Nevük korabeli megítélésükről árulkodik. Amint Virágvölgyi Péter írja megkerülhetetlen könyvében: „Az olvasás az egyik legkonzervatívabb tevékenység a világon. Ismerős alakzatokat várunk el, és nem toleráljuk a »meglepetéseket«.” Nos, amint korábban is láthattuk, ez a konzervativizmus még a kisebb tipográfiai újítások esetén is jelentkezett. Sejthetjük, milyen reakciókat válthatott ki, amikor megjelentek ezek a végletekig lecsupaszított betűformák.

Legelső képviselőik még az antikvák talpnélküli változatai voltak. A betűk formái, arányai még a talpasokra emlékeztettek. Ezeknek a képviselői például a Franklin Gothic és a sokáig egyeduralkodó német típus: az Akzidenze Grotesk. Később ahogy e fajta is önállósodni kezdett, egyre inkább egyszerűsödött a betűk rajza. Ezeket a típusokat már neogroteszknek hívjuk, és olyan ma is széles körben használatos betűk képviselik, mint a Univers, az Arial és mindenekelőtt az oldalunkon is használt Helvetica.

* Egy újabb zavarbaejtően többértelmű kifejezés a tipográfiában: Az „egyptien” megnevezést kezdetben egyaránt alkalmazták a szögletes talpú és a talpatlan betűkre is. Ennek oka, hogy a korban az akkor divatosnak számító egyiptomi műtárgyak elegáns egyszerűségével rokoníthatották mindkettőt.

Augusztus 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va

ge betű fo om for rm et m ák rik ák a on us b ke etű al re ap k sé al uln ne se ap ak he eg fo ze ys rm ne b ze ái be sz m a rű na n öv sít k ol és eg lkal v as ek ma ál ha ta sz s h tó l ed os és sz ér ab e b

lp

m

né

lk

et

ül

rik

ib

et

us

űk

Fu U tur n Er ive a P Ka bar rsa aul be Ja l H Ren l R kob er ner be ud 1 olf Erba rt B 92 Ko r 1 ay 7ch 92 er 1 30 19 6 93 27 0

a

ta

eo

A tá tipo úg volo grá rá y, a do fia al ker be tt a kö ap ült tű z ve fo „f t „ an tke rm ele m tik ző Er ák sle eg vá k a re a at, g ke tól ors v ug ála ké m es d ll s . Eg zak na yan szt rdé ely ís za y á ek zít ba re ba elé gy ak , kö sre k h z m éstő dít töb n a m g o ib or tü sok eg l” an b vo eleg lva ája feli k P an ha , m i” ter bet na sé sh vo sm au a tá eg a ve ű t l R ge a l ro ta tö ző ov g e z l t t r e A óv t óa : a te en o zz lá rté é áb al” leh k. p a n me ák lva ne re b m layo e us zt t e R r e r k , az a lem zte l e i és ni n ztá is, a áb né go ut ok zo zü a ne n a Fu a ad ven ldá teré at. ka sor m n r l l t g t á n u s t a án i n d v f e t al ig vá ok or sz ek o a ra él ek a z m , t l ó m i k t t é s k a a ák lag ike etr ora erv k m ma jai tipo k is mel kort ba „ rü iai be ez e gy köz grá me yek ájt . csa lt a fo li ője gta ar t v fia rtt „ú jel k k pr rm tal . R lá M olt i d é, j ti ent ör ó r ák pat en lni oh p o s m po ek ző afi n la ne g é oly ld m e g m ve né em no r r -N áu ák lye áfi eg k l é riá ag l J at. k t a“ az s k a k e y L n A lje ille ok al ás Tsc z ir se tv a zló h án n e „ ra is. icho yza elve Bau dik ld t tet ha áli ille kie ték us s tve me a ” lke z dő

szeptember 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé

sz va

hé ke sz cs pé sz va

hé ke sz cs pé

sz va hé ke

Bármily modernek és letisztultak voltak is a geo­metrikus betűk, arra csakhamar rájöttek a tervezők, hogy ha igazán jól olvasható típusokat szeretnének előállítani, kénytelenek visszanyúlni a kezdetekhez. Így születtek meg az antikva arányokból illetve -formákból tálpálkozó betűk, melyek azonban a talpakat (mely szintén segíti az olvashatóságot) kiszélesedéssel helyettesítették.

Ennélfogva e típusok több kalligrafikus jelleggel bírnak, mint bármely másik talpnélküli. Olvashatóságuk miatt napjainkban is igen népszerűek, például weboldalak kenyérbetűjeként.

A talpnélküli betűk legkésőbbi generációjához tartoznak a talpak helyén kiszélesedő típusok. Ezeket angolszász nyelvterületeken a „humanista talpnélküli” névvel illetik. Nem véletlenül.

Ilyen betűk tervezői között olyan legendás alakok szerepelnek, mint Hermann Zapf (1918- ) az oldalunk betűéül szolgáló Optimával, Eric Gill (18821940) a Gill Sans-szal, valamint mestere, Edward Johnston (1872-1944) a londoni földalatti számára tervezett betűivel.

október 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé

Amint talán már sejti az olvasó, a betűk rendszerezése, típusokba erőszakolása nem is olyan egyszerű feladat. Rengeteg az átfedés, hisz voltaképpen maguk

a kategóriák meglehetősen önkényesek.

Valójában rengeteg féle betűosztályozás létezik. Az eddigiekben bemutatott egy lehetséges, ugyanakkor semmivel sem kevésbé szubjektív, mint az összes többi. Nos, mindezeket leszögezvén újra feltehetjük a kérdést: hová helyezzük azokat a betűket, amelyek egyik eddigi kategóriánkba sem férnének bele?

A hazánkban leginkább elterjedt (mindazonáltal sokak szerint elavult) úgynevezett „tízes osztályozási rendszer” a

„reklám-” vagy „díszbetű”

megnevezést használja mindazon betűtípusokra, melyeket egyik kategóriájába sem férnek bele, illetve nem alkalmasak hosszabb szövegrész szedésére. Ugyanakkor azokat a kérdéses betűtípusokat, melyek jól működnek kenyérbetűként is,

„antikva varia”

-ként emlegeti. Ez is egyfajta megközelítés, de valójában ahányféle rendszerezés, annyiféle létezik még.

Az oldalon használt betűtípus a (sokszor nem kellőképp megbecsült) Morris Fuller Benton (1872-1948) által tervezett Souvenir, mely miközben figyelemfelkeltő reklámbetű, világos változata kiválóan alkalmas kenyérszöveg szedésére is. Születésekor, 1914-ben nem aratott nagy sikert, ám a hatvanas-hetvenes években annál szívesebben alkalmazták.

A Souvenir legnagyobb értéke sokoldalúsága: egyszerre elegáns és bohókás, egy kort megidéző és kortalan, jellegzetes formájával figyelemfelkeltő és mégis jól olvasható. Tehát az emlíettek közül

beleillik mind a két típusba.

november 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va

Történeti áttekintésünk egy, a betüre eröteljes hatást gyakorló technikai és kommunikációs forradalommal kezdtük, és azzal is fejezzük be.|

Noha Gutenberg elsô patricái óta felbukkantak újabb találmányok, melyek forradalmasítani kívánták a betû papírra vetését (fényszedés, letraset, stb), ám ezek kevésbé váltak be, s végül, egy jobb találmány végleg kiszorította ôket.|

Ez a találmány – s egyben a következö kommunikációs forradalom katalizátora – a személyi számítógép volt.|

Jó néhány grafikust ugyanakkor épp e probléma inspirált újabb betûtípusok tervezésére, melyek eleve nem tartalmaznak íveket. Egyikük volt például a csehszlovákiából Amerikába emigrált Zuzana Licko, aki a holland Rudy Vanderlanssal közösen alapított tipográfiai fanzinjával vált ismertté. Folyóiratuk – státusukból adódóan – az Emigre nevet kapta, majd késöbb e néven „digitális betûöntödét” is alakítottak. Az oldalon használt betû az 1985-ben Licko által tervezett Oakland.|

A huszadik század végén beköszöntött a tipográfia digitális korszaka, ugyanakkor eleinte ez a technika is rosszabb minöséget produkált, mint az ólombetûk. A kezdetekkor a nyomtatók még nagyon durva felbontással mûködtek: pontok négyzethálójából építették fel a karaktereket. Nyilvánvaló, hogy ez a technika nem volt alkalmas az olyan finom részletekkel rendelkezö betûk reprodukálására, mint például a Baskerville.|

Bár a számítástechnika azóta rengeteget fejlödött, s ma már nem okoz hasonló gondokat a nyomtatás, még mindig népszerûek az e célból tervezett fontok.

Elsôsorban olyan területen, ahol csak bittérképes betûmegjelenítésre van mód, például csekkfüzetekben, ATM automaták kijelzöjén és bizonyos kivetítökön. E mellett elôszeretettel alkalmazzák ôket díszbetûként is, pusztán a hangulatuk miatt. Egyes típusok pedig – mint például Wim Crouwell radikális New Alphabetje – nem egy huszonegyedik századi betûtervezôt megihletett.|

december 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz cs pé sz va hé ke sz

Sรกndor

ELIZA

BRI 2013