2 0 1 8_3 k o r t m ű v é s z f o l y ó i B u d a p
ISSN 1216-8890
880 Ft
á r e t r a e s
s i t t
b o r í t ó n
t a r t a l o m
2 0 1 8 _ 3
|⅞ a
OLGA TOBRELUTS
Resurrection, 2017 olaj, vászon, 200 ×300 cm (részlet)
4
HAMVAI KINGA: Betekintés a digitális alkimista laboratóriumába: Waliczky Tamás kamerái | Interjú Szepesi Annával és Waliczky Tamással
9
⅞i n s i d e
SCHULLER GABRIELLA: Színház szobafogságban | Epizódok a Dohány utcai lakásszínház (1972–1976) tör ténetéből
e x p r e s s
Fiatal Ké pző m ű vé sze k Stúdiója Egyesület
16
studio.c3.hu
SIRBIK ATTILA: Hétköznapi szakralitás | Beszélgetés Perovics Zoltánnal | Metanoia Lomtár – meditációs objek tumok hendikepje
BORI OM
3267 lépés, 2014 3D animáció és narráció, videó, print, multimediális installáció
20
FEHÉR DÁVID: Kép-képletek | Hívószavak és töredékes megjegyzések Szinyova Gergő új sorozatához | Szinyova Gergő: Kényelmes / Kényelmetlen
HU ISSN 1216-8890 Levélcím: Balkon, Kállai Ernő Művészeti Alapítvány 1024 Budapest, Fény u. 2. • balkon@c3.hu http://balkon.art
Felelős kiadó: Hermann Péter Kiadja és terjeszti a Poligráf Könyvkiadó 2120 Dunakeszi, Keszthelyi István u. 5/a. Telefon / Fax: +36 27 347 825 e-mail: poligraf@invitel.hu
Főszerkesztő: HAJDU IST VÁN ihajdu@c3.hu
24
KOZÁK CSABA: Folyamatosan lehet | Sebestyén Zoltán kiállítása
Szerkesztők:
SZÁ ZADOS L ÁSZLÓ
szazadoslaszlo@gmail.com
SZEGEDY-MASZÁK ZSUZSANNA
zsuzsanna.szegedymaszak@gmail.com Lapterv:
ELN FERENC
elnferenc.com © Fotó:
27
ROSTA JÓZSEF
jozsef.rosta@gmail.com
GÁLOSI ADRIENNE: A bőrön át a festékig | Nyilas Már ta képeiről
30
TAYLER PATRICK NICHOLAS: Kecső Endre: Hősök
32
GERMÁN KINGA: A kép a kép médiumában és a köztes tájak tükörcserepei | Dafna Talmor Constructed Landscapes kiállítása
35
PALOTAI JÁNOS: „...a fragmentális gondolkodás megváltoztatja a vizuális apparátust” | Beszélgetés Olga Tobreluts-cal
Terjesztés: Árusításban terjeszti a Lapker Rt. és alternatív terjesztők. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ (ÜLK). Előfizethető Budapesten az ÜLK kerületi ügyfélszolgálati irodáinál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlapelőfizetési Irodában (HELIR): Budapest VIII., Orczy tér 1. Levélcím: HELIR 1900 Budapest Előfizetési díj: egy évre: 7.080 Ft fél évre: 3.540 Ft • negyed évre: 1.770 Ft Árusítási ár: szimpla szám: 880 Ft • dupla szám: 1.080 Ft
t á m o g a t ó k
Készült az EPC Nyomdában Budaörsön Felelős vezető: Mészáros László http://epcnyomda.hu
BETEKINTÉS A DIGITÁLIS ALKIMISTA L ABOR ATÓRIUMÁBA: WALICZK Y TAMÁS K AMER ÁI Interjú Szepesi Annával és Waliczky Tamással
„A Cameras kiállításon egy új tér nyílik a múlt iránti nosztalgia és a foto-
Szepesi Anna: Igen, de akár zene, kompozí-
grafikus képalkotás jövőjét megfogalmazó science fiction között. Waliczky
ciók meg színek tekintetében is.
Tamás munkáját mindig is a régi és az új technológiák közötti párbeszéd
WT: És ezért a legtöbb művemnek a copy-
jellemezte. Ez a párbeszéd az új média technikai és egyben filozófiai szint-
rightját megosztom Annával, mert úgy ala-
jén is zajlik.” – mondta megnyitójában Jeffrey Shaw a hongkongi Run Run
kult, hogy számunkra akkor van kész egy
Shaw Creative Media Center galériájában február elején nyílt kiállításon.1
munka, ha ő is, meg én is azt mondjuk, hogy
A Libeskind-épület szürke falain életre kelő szerkezetekről Waliczky
rendben. Ebben az esetben is így volt: én
Tamással és a kiállítás kurátorával, Szepesi Annával beszélgettünk.
kitaláltam dolgokat, ő is kitalált dolgokat, és most úgy tűnik, hogy ez a kiállítás a végére
Hamvai Kinga: Tamás itt oktat és alkot Hong Kongban, Anna pedig éppen
egészen közel került ahhoz, amit elképzeltünk.
dolgoztok eg yütt?
WT: A bemutatott anyag másfél év eredménye,
Tübingenben doktorál. Az év nag yobb részében nem is találkoztok. Hog yan
Waliczky Tamás: Skype-on meg email-ben. Ennél a számítógépes műfajnál,
HK: Mióta dolgozol ezen az új projekten?
és a munkát tovább folytatom. Magyarorszá-
kísérletezésnél olyan a köztünk lévő szereposztás, hogy én hozom létre a
gon a Molnár Ani Galéria képvisel engem,
műveket, de rendkívül fontos nekem Anna véleménye, aki nem számítógépes
ahol júliusban szintén ki fogjuk állítani a
művész, viszont kiváló művészettörténész. Számomra az, amit ő mond, és
sorozatot. Utána pedig szeptemberben itt
hogy meg tudom vele beszélni a dolgokat, óriási segítség. Sokszor mutat rá
Hong Kongban a Lumen Visum fotógalé-
arra, hogy a dolgoknak milyen művészettörténeti vonatkozása lehet, vagy
riában, majd a következő évben Németor-
valaki írt már a kérdésről, szóval nagyon változatos módon dolgozunk együtt.
szágban, az ulmi Kunstverein-ben. Persze, mindenhova kicsit mást viszek.
1 Waliczky Tamás: Cameras. Run Run Shaw Creative Media Center, L3 Gallery, Hong Kong. 2018. február 9 – március 2. (http://www.scm.cityu.edu.hk/event/173)
4
HK: Mi inspirált? Mi volt a kiindulópont
a kiállításhoz?
2 0 1 8 _ 3
HAMVAI K I NGA
WT: Az egész művészeti karrierem során mindig is az érdekelt, hogyan látjuk, hogyan
örökítjük meg vizuálisan a világot. A „hagyományos” fotográfia, amit például a mobiltelefonjainkkal készítünk, csak egy utat mutat, a világ lehetséges leképezéseinek csupán egyik módját. Az agyunk ennél sokkal összetettebb képet alkot, és el tudjuk képzelni a vizualizáció – a fotográfiában használt centrális perspektíva rendszerétől – eltérő módozatait. Ha különböző kamerákat hozok létre, különböző módon szimulálhatom, képezhetem le a környező világot. A fényképezőgépek számomra egyébként különösen fontos tárgyak, mert édesapám amatőr fotográfus volt, és már 8 éves koromban adott nekem egy régi kamerát. Amikor először belenéztem, azt gondoltam, varázslat, ami benne történik, és már ekkor elkezdtem érdeklődni a fotográfia iránt: mesekönyvek helyett fotós katalógusokat nézegettem, és elképzeltem, milyen lenne, ha egyik-másik fényképezőgépet megkaphatnám. Ezt a nyelvet (mint képmélység stb.) tehát gyerekkorom óta beszélem, és azt gondoltam, kezdek valamit ezzel, Waliczky Tamás Multi-expoziciós kamera, részlet
például megpróbálok feltalálni kamerákat. A kiállítás megnyitóján, Zheng Bo kollégám mondta, hogy ha egy kínai festő találta volna fel a fotókamerát, az egész máshogy nézne ki, mint ahogy ma ismerjük, mint ahogy
a ravaszt egy kicsit hosszabb ideig húzom, akkor sötétebb lesz a kép.
Nyugat-Európában kialakították, mert a
Egy másik irány az lehetne, hogy az én kamerám egyedi tárgy, amit csak
teljes kulturális közeg ott áll emögött a gép
én tudok kezelni, mert évek alatt hozzászoktam. Ehhez képest a fejlesztés
mögött. Én ebben hiszek. Ahogy elkezdtem
teljesen semleges irányba ment. Vegyünk például egy mobiltelefonba
dolgozni a kamerákkal, elég mélyreható
épített fotókamerát: megnyomod a gombot, és elintéz mindent, kiméri
kutatást végeztem a fejlődésükkel kapcso-
a fényt, a színhőmérsékletet stb.
latban. Találtam például 19. századi terveket és találmányokat egészen másfajta fényké-
HK: Legutóbbi beszélgetésünkkor azt is mesélted, hog y az animációhoz a két
világháború között, sőt még az 50-es, 60-as években is tradicionális filmkame-
pezőgépekről, amelyek nagyon inspiráltak,
rát használtak, hosszú ideig dolgoztak anélkül, hog y látták volna, mi lesz az
ezért elkezdtem továbbfejleszteni őket.
eredmény, mivel a filmet a kamerában kellett tartaniuk. Majd hetek, hónapok
Valamennyi itt kiállított kamera kötődik a
munkája után vették ki, és küldték el a filmet a laborba kidolgozásra – csak
most használt, vagy korábbi technológiák-
ekkor szembesültek azzal, hog y mit hoztak létre, és hog y újra kell-e kezdeniük
hoz, de újragondoltam őket.
a munkát vag y sem. Ez azt jelentette, hog y sokkal inkább a képzelőerejükre
HK: Milyen más irányt tudnál még elképzelni?
kellett támaszkodniuk, jobban át kellett gondolniuk, hog y mi történik a filmen.
WT: Azt gondoltam, hogy a fejlesztésnek
Ezzel szemben most, a digitális technológia korában azonnal ellenőrizhetjük
lehetne olyan iránya is, ami sokkal nagyobb
az eredményt. Jó példa erre a Multi-expozíciós kamera.
teret enged az egyéni érzékelésnek, érzé-
WT: Igen, a kamera közepén van egy 85 mm-es portré lencse, ha szeretnék
kenységnek és a véletlennek, ahelyett, hogy
készíteni egy portrét rólad, akkor rádnéz. A két oldalán egy-egy széles
minden kiszámítható, megismételhető és
szögben mozgó lencse van, lent pedig két tükör, amelyek szintén forognak.
precíz. Valamiért, mi nyugati emberek eze-
Segítségükkel ez a készülék a képeket ugyanarra a filmre küldi. Ez azt
ket a szempontokat, és a kontrollálhatóságot
jelenti, hogy amikor készítek egy portrét, választhatok hozzá két motí-
tartottuk a legfontosabbnak, ezért így fej-
vumot, például egy virágot itt és egy fát ott, amelyeket előbb fejben kell
lesztettük ki a mai gépeket. A kiállításon lát-
összekombinálnom. Persze, számítógépes technológiával is meg lehet ezt
ható kameráim többsége viszont olyan gép,
csinálni, de itt valóban kell gondolkozni, improvizálni.
aminek a használatához hozzá kell szokni, meg kell próbálni elképzelni, hogy mi történik akkor, ha az automatikus beállítások helyett érzéssel készül a fotó, például, ha
HK: Hol kapcsolódik ez a sorozat a régebbi munkáidhoz?
WT: Nekem nagyon régi vesszőparipám, nagyon sok munkámban az a
kérdés érdekel, hogyan látunk, milyen képet alkotunk a világról, vagy hog yan tudjuk rögzíteni ezt. A ZKM-ben (Zentrum f ür Kunst und 5
2 0 1 8 _ 3
Waliczky Tamás Cameras, kiállítási nézet, L3 Gallery, Hong Kong, 2018
Medientechnologie, Karlsruhe) is ez volt a fő kutatási területem: a látás,
nem válhat-e áldozattá. Ezt a fajta képalko-
a különböző perspektívarendszerek és optikai illúziók. Azt gondolom,
tást mi el sem tudjuk képzelni. Mindemellett
hogy az a mód, ahogy a fényképezőgép készít egy fotót, nem az abszolút
számos állat egészen más színekre érzékeny,
valóság, hanem egy lehetőség, az adott kultúrának a leképeződése, annak
egészen más színspektrumot képes látni,
megfelelően, hogy mik a prioritások. Ha egy ókori egyiptomi találkozna
mint az ember. Engem mindig is nagyon
a világ leképezésének mai módjával, a következőképpen érvelhetne: ha
érdekelt e vizuális világok szimulációja.
lefotóz egy asztalt, akkor nyugodtan kifogásolhatná, hogy az asztal lapja
Korai filmjeim közül A kert, Az erdő, a Szob-
egy torzult trapéz, pedig tudjuk, hogy az egy teljesen szabályos négyzet.
rok, különböző lehetőségei annak, hogyan
Ezért ő a négyzetet fentről ábrázolná, mert meg akarná mutatni igazi
lehetne leképezni a világot. A most kiállított
arányait, hiszen az a valóság. Ez jó példa lehet arra, hogy a valóság nagyon
sorozat szintén erről szól: mivel a fényképe-
sokféleképpen írható le, és nagyon sokféleképpen lehet érvelni amellett,
zőgépeket az ember gyártja, ezért az mindig
hogy mi a valóság. Mi kialakítottunk egy rendszert: amit a szem lát, azt
azt jeleníti meg, mi hogyan látjuk, mi milyen
próbáljuk leképezni.
módon szeretnénk láttatni a világot. Én azt
Az a tény, hogy Brunelleschi feltalálta a centrális perspektívát, egyszerűen
gondolom, hogy ezek közül az apparátusok
annak a következménye, hogy a reneszánsz Itáliában megjelent egy olyan
közül néhány alternatív képalkotási lehe-
embertípus, amelyik számára az a fontos, ahogy ő látja a világot, és nem
tőségeket kínál. Példa lehet az Ortografikus
az, ahogy Isten látja. Giottónak vagy Rubljovnak valószínűleg ez eszébe
kamera, ami nagyon sok lencsével rendel-
sem jutott, mert az ő felfogásukban Isten mozgatja a világot, és az ő szem-
kezik, emiatt egészen másfajta képet kreál,
pontjából próbálták azt megjeleníteni.
mint egy hagyományos kameralencse, vagy
Arról ne is beszéljünk, hogy ha az állatok látását vizsgáljuk, akkor egy egé-
az imént említett három lencsés masina.
szen új univerzum tárul elénk. Létezik olyan madár, ölyvféle, amelyiknek
HK: Ahog y a megnyitón elhangzott, ezek
mindkét szemében egy-egy kettős írisz van, amelyek úgy kapcsolódnak az
a „digitális alkimista laboratóriumodban”
agyhoz, hogy a madár három képet kap: egyrészt lát egy háromdimenziós
készülő kamerák pontos és részletgazdag
képet, mint az emberek, de ezen kívül még két külön képet: az egyiket tulaj-
kidolgozásuknak köszönhetően azt sugallják,
donképpen zoomolni tudja az áldozatra, a másikkal pedig azt nézi, hogy ő
hog y működőképesek, annak ellenére, hog y
6
Waliczky Tamás Cameras, kiállítási nézet, L3 Gallery, Hong Kong, 2018
nem mindig világos, hog yan működnek, mi van a szerkezeten belül. Működésüket elképzeljük, ezért újabb és újabb lehetőségeket rejtenek.
WT: Úgy készítettem el a kamerákat, hogy működjenek, ugyanakkor az
is hajtott, hogy szép kompozíciókat hozzak létre, játsszak a formákkal.
Nagyon élveztem az anyagokkal való játékot is, mindent gondosan válasz-
Leonardo da Vinci gépeivel ellentétben nem fon-
tottam ki, fontos volt, hogy milyen típusú fémet vagy üveget használjak.
tos, hog y repülnek-e vag y sem, mert repülnek
Mivel ezek 3D számítógépes szimulációk, és elég pontosak, igen, az ötletem
– a képzeletünkben. Mégis, segít, ha elmagyará-
az, hogy talán később, valamelyik jövőbeli kiállításra megépítek egyet vagy
zod. Hog y működik például, a Kamera abszt-
kettőt ezek közül. Némi anyagi és mérnöki segítségre is szükségem lenne
rakt animációhoz?
hozzá, de biztos vagyok benne, hogy lehetséges megvalósítani legalább
W T: Nag yon eg yszer ű öt letről van szó.
néhányat közülük.
A hagyományos film ugye szekvenciális,
egy képsorozatot készít. Ebben a kamerában viszont nincs ilyen típusú mechaniz-
HK: Itt a kiállításon a három monitoron három animáció nézhető, melyek a kamerákat különböző nézőpontokból mutatják be. Látható, hog y minden
részlet alaposan kidolgozott, sőt az is érzékelhető, hog yan változik a reflexió
mus: ahogy forgatod a kamerát, a film csak
az eg yes lencséken.
megy tovább, szekvenciális felvétel nélkül.
WT: Igen, próbáltam ezeket a gépeket olyan pontossá tenni, amennyire csak
Az eredmény – ha jól sejtem, csak találga-
lehetséges. Egyébként fontos volt számomra, hogy az animáció különböz-
tok, mert ugye nem próbáltam ki – abszt-
zön a grafikáktól. Ez egybecseng a kiállítás koncepciójával is, amit Annával
rakt vonalak, világosabb és sötétebb rész-
együtt dolgoztunk ki: a falon 2D-s animációk láthatók, majd beljebb lépve
letek, ahogy a fény bejön. Mert nincsenek
a térbe elénk tárul a virtuális 3D. Ráadásul, ha mondjuk lenne egy teljes
képek, csak folyamatos folyása a pontoknak.
kamerám, az lenne középen.
Az objektív előtt különböző méretű lyukak vannak, és ahogy változtatod, kisebb vagy nagyobb résen áramlik be a fény. Ez a legegyszerűbb változata a blendének. HK: Óhatatlanul is felmerül a kérdés: megvalósul majd eg y ilyen apparátus?
HK: Sokszor a magyar konstruktivista hagyomány örököseként tekintenek rád,
némelyik nyomat vizualitásában is határozottan idézi Moholy-Nag y Lászlót. WT: Moholy-Nagy természetesen nagyon fontos számomra. Szeretem
Dziga Vertovot és az orosz konstruktivistákat is. Ez elég vicces, mert amikor Magyarországon laktam, a kedvenceim más művészek voltak, többek között Kondor Béla. Majd 1990-ben készítettem egy animációt, ami Moholy-Nagy 7
is állítottam ki hagyományos galériában, múzeumban vagy art fairen, mert nekünk megvolt a külön világunk: az Ars Electronica és a Siggraph – bennünket csak ez érdekelt, a bban hittünk, hog y minden dig itális. Azóta ez megváltozott, az egész rendszer, az emberek viszonya a számítógépekhez, és mindez hatott rám is. Most kifejezetten örülök annak, hogy össze tudom egyezteti a legújabb digitális technológiát a hagyományos technikával. HK: Hong Kongban a City University profes�szora vag y. Tudsz itt alkotótársat találni?
WT: Nagyon kedvelem a kollégáimat, és tényleg nagyon jó művészek vannak itt. Ilyen
Warren Chi Wo Leung, Phoebe Man, Linda Lai, Hector Rodriguez, és a többiek. Mégis, Waliczky Tamás Cameras, kiállításmegnyitó, L3 Gallery, Hong Kong, 2018
én akkor vagyok a legboldogabb, ha ott ülhetek a gép előtt és elmerülhetek a munka folyamatában. Egyedül alkotni manapság nem olyan divatos, egyre több művész dolgozik projektalapon. Ebben én egy kicsit hagyományos vagyok, a művész–mesterember típus. Szeretem a mesterségemet, értek hozzá, és inspirál engem. Nem is tudom elképzelni, hogyan lehet úgy dolgozni, hogy az ember csak megmondja, mit szeretne, és mások kivitelezik, mert nekem az anyag, illetve jelen
festményein és szobrain alapult, és később egyre jobban érdeklődtem
esetben a számítógépes program, állandóan
iránta. Moholy-Nagy és Kepes nagyon fontos mesterek előttem, és remélem,
új ötleteket és visszajelzést ad. Voltak nagy
hogy a magam szerény módján követem ezt az utat.
projektek, pl. a 43 perces Adventures of Tom
HK: Erre az új témára hatott-e, hog y Hong Kongban vag y?
Tomiczky animáció, amikor korábbi tanítvá-
WT: Azt hiszem, hogy minden hat. Hogy pontosan, miként hatott erre a
nyaimmal dolgoztam együtt, vagy a Homes
sorozatomra, azt nem tudnám megmondani. Amióta itt vagyok, évente
interaktív installáció, ahol 8 kutatóasszisz-
átlagosan egy-egy új munkát, installációt hoztam létre.
tensem volt. Ezeket a munkákat nagyon sze-
HK: Arra gondolok, hog y a legtöbb munkád önéletrajzi ihletésű, vajon van-e
rettem, de most kifejezetten jó érzés volt egy
valamilyen kapcsolat a hongkongi jelenlét és a munkáid között?
kicsit visszavonulni. A Homes 3 évig tartott,
WT: Ez most egy visszatérés volt, sok szempontból, egyrészt az előbb emlí-
kaptam rá forrásokat, és kutatási asszisz-
tett gyerekkori, tulajdonképpeni első élményhez. Másrészt annyiból is
tensekkel dolgoztam együtt, ahogy az illik.
visszatérés, hogy a számítógépes művészeti karrierem elején készítettem
A projekt nagyon sikeres lett, sok helyen be
a Masinákat, egy három grafikából álló sorozatot, amiből az egyik akkor,
is mutattuk, de utána jó volt otthon a magam
1989-ben, megnyerte a linzi Ars Electronica Fesztivál nagydíját. Ez hatal-
módján azt csinálni, amit szeretek.
mas dolognak számított, ismeretlenül, fiatalon. Azután a sorozat után
SzA: Számunkra ennek a kiállításnak a
mostanáig nem készítettem állóképeket, hanem vagy animációt vagy
pozitív fogadtatása nag yon sokat jelent,
interaktív installációt. Érdekes módon számomra most ez a hagyomá-
mert ez most a helyére került. Fontos, hogy
nyos média kihívást jelentett: olyan értelemben, hogy nemcsak maga a
egy anyag abba a helyzetbe kerüljön, ahol
grafika érdekes, hanem minden, ami ehhez kapcsolódik – hogy milyen
lennie kell, ahol üt. Ez ütött itt, és nagyon
papír legyen, milyen festékkel, milyen nyomdatechnikával, hogyan lehet
izgalmas volt. Végül is a fény, a megvilágítás
a képernyőn látható tónusokat a legszebben visszaadni papíron – ezzel
összhangba hozta és szépen életre keltette az
nagyon szerettem otthon eljátszani.
egészet. Furcsa, mert 5 éve még elképzelhe-
SzA: Tamás ugye képzőművész, hagyományos festő, grafikus háttérből
tetlen lett volna, hogy grafikákat állítsanak
jön, tehát az anyaggal való kapcsolata megvolt, megvan.
ki a School of Creative Mediában. Érdekes
WT: Amikor elkezdtem a digitális műveket létrehozni, akkor szándékosan
látni ezt az anyagszerűséget, és azt, hogy
hagytam abba a rajzolást meg a festést, mert ennek az irányzatnak az 1980-
ennek most megint jelentése van.
as években tényleg forradalmi érzülete volt. Nemcsak én, hanem a ZKMben többen is azt gondoltuk, hogy valami nagyszabású, új forradalomban 8
2018. má rciu s 2.
2 0 1 8 _ 3
veszünk részt. Nagyon hosszú ideig nem
SCHULLER GABRIELLA
SZÍNHÁ Z SZOBAFOGSÁGBAN Epizódok a Dohány utcai lakásszínház (1972–1976) történetéből Tr a p é z G a l é r i a , B u d a p e s t
2 0 1 7. n o v e m b e r 2 1 – 2 0 1 8 . j a n u á r 1 2 .
A Trapéz Galéria kiállítása a hetvenes évek egyik legfontosabb undergro-
horizont kitágítását jelentette számukra.
und színházának történetét idézte meg, fotók segítségével. A Dohány utcai
Halász Péter és Koós Anna az Universitasból
lakásszínház működésének előtörténete az 1962 és 1969 közötti konszo-
való kilépésüket követően Breznyik Péter,
lidációhoz kapcsolódik. A konszolidáció kultúrpolitikája megengedte,
majd Bálint István közreműködésével Kas-
hogy az úgynevezett amatőrök (ide tartozott mindenki, aki nem a főisko-
sák Ház Stúdió néven alapítottak színházi
lán diplomázott) a hivatalosan ajánlottól eltérő esztétikai jegyekkel bíró
csoportot, mely Artaud és Grotowski írásai
alkotásokat hozzanak létre, netán szilenciumra ítélt műveket mutassanak
nyomán a szent és rituális színház lehető-
be.1 Egy ilyen műhelyből, az Universitas-ból indult Halász Péter és Koós
ségeit kutatta. A társulat előadásait egy-két
Anna színházi pályája: az Universitas együttes tagjaként egy a korabeli
alkalom után betiltották a leadott forgató-
magyar színházi nyelvet megújító színházi közösség tagjai voltak, Halász
könyvtől való eltérés miatt: a műsorterve-
dramaturgként is közreműködött A pokol nyolcadik köre című előadásban,
zés mind a kőszínházak, mind az úgyneve-
mely „az első radikális és magas színvonalú kitörés [volt] a pszichológiai
zett amatőrök esetében a cenzúra eszköze
realizmus keretei közül”. 2 A társulat (akkoriban ritkaságnak számító)
volt, de az illetékesek a kész előadásokat is
nyugati turnéi során alkalmuk volt megismerkedni a rendezői színház
ellenőrizték.3 A Kassák Ház Stúdió törté-
meghatározó alkotóinak munkásságával, mely inspirációt, a szellemi
netében a nancy-i világszínházi fesztiválon való részvétel a happeningek esztétikája felé
1 Bérczes László összefoglalója az államilag támogatott kőszínházak kontextusában vizsgálja egyebek mellett a Dohány utcai lakásszínház történetét. Bérczes László: Másszínház Magyarországon 1945–89 I., II., III., Színház 1996/3., 42–48.; 1996/4., 44–48., 1996/5., 43–48. 2
Fodor Géza: a Halász. Színház 1991/10–11., 17.
3 Ezúttal egy lehallgatott telefonbeszélgetésnek is köze volt az éberséghez. Vö. Koós Anna: Színházi történetek szobában, kirakatban, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2009., 76.
9
2 0 1 8 _ 3
Epizódok a Dohány utcai lakásszínház (1972–1976) történetéből | részletek a kiállításból © Fotók: Biró Dávid
10
való elmozdulást vonta magával. De nem a
ban lehetővé tette a cenzúra szabályai alól való kibújást, egyben keretet
színházi nyelvben észlelhető elmozdulás,
adott az élet és művészet, magánélet és nyilvánosság közötti határvonalakra
hanem a hatalom paranoiája miatt került
való rákérdezésnek.6 A résztvevők (eredetileg Lajtai Pétertől származó)
sor a társulat betiltására 1972-ben. 4
szavaival élve a lakás életformatikus közösségként létezett: találkozások,
Ezt követően Halász Péter és Koós Anna
beszélgetések zajlottak itt, a hely a hivatalos színhelyekről kivonuló/kitil-
Dohány utca 20. alatti lakásában, olykor
tott ellenkultúra egyik bázisaként működött. A társulat e korszakának
barátoknál tartották előadásaikat, majd
esztétikai jellemzői a demokratikus alkotás, a megtervezett és véletlen-
1973-ban pedig felléptek Galántai György
szerű elemek egybemosása, a történetmesélésről és pszichologizáló sze-
balatonboglári Kápolnaműtermében is.
repértelmezésről való lemondás. 1976-ban a társulat nyugatra emigrált.7
A kilencvenes évek elején született vis�-
E harmadik korszak legfőbb jellemzője az új médiumok (film, video, pola-
szaem lékezések szer int a lakásba va ló
roidkamera) és a populáris kultúra (rap, Andy Warhol figurája) előadásokba
visszavonulás esztétikai választás is volt;
való beemelése és avantgárd esztétikával való vegyítése, valamint színház és
a rendszer lehetővé tette volna, hogy más
valóság, magántér és köztér oppozíciójára való rákérdezés a kirakatszínházi
kerületben, más néven újra játszási engedé-
forma révén (Squat Theatre).8 Mindez azonban már nem tartozik szűken
lyért folyamodjanak. Az otthon tere azon5
vett tárgyunkhoz, hiszen a Trapéz kiállítása az 1976-os emigrációig tart. Az egykori underground kultúra résztvevői a felnagyító emlékezet révén
4 „Ennek az előadásnak a végén azt találtuk ki, hogy egy piros sárkány elindul, és lassan fölzabálja, magába szívja a szereplőket és a tárgyakat. (…) Később aztán az egyik vádpont az volt, hogy rátapostunk a vörös… mire is… zászlóra. A másik vádpont szerint pedig nagyon ’balos’ az előadás, mert ez természetesen a kínai sárkány, amely, úgymond felfalja a mi kis világunkat. (…) Ezek a vádak merészebb szürreális álmok voltak, mint amilyeneket mi ki tudtunk találni.” Bálint István: Maszk a valóságon, Színház 1991/10–11., 86–94. 5 vö. Halász Péter: Két séta gőzfürdő után, Színház 1991/10–11., 9., valamint Rajk László: Breznyik szeme, Színház 1991/10–11., 46.
még életükben legendákká váltak; ahogy arra Müllner András egy tanulmányában rámutat, ez az oral history egy jellemző eljárása az írásbeliséget nélkülöző, vagy nélkülözni kényszerülő (vö. cenzúra, szilencium)
6 A kérdéshez bővebben ld. Schuller Gabriella: Szabadság tér 69–85. Kassák Ház Stúdió, Lakásszínház, Squat: autonóm terek. In: Imre Zoltán (szerk.): Alternatív színháztörténetek. Alternatívok és alternatívák, Balassi Kiadó, Budapest, 2008. 222–241. 7 http://www.artpool.hu/Al/al11/KHS–3.html A kronológia filológiai hátteréhez ld. Koós Anna, im. 315. 8
http://squattheatre.com/index2.html
Epizódok a Dohány utcai lakásszínház (1972–1976) történetéből | részlet a kiállításból © Fotó: Biró Dávid
11
nak, pótléknak, az emlékezet mankóinak tűnhetnek mindazok számára, akik nem voltak jelen egy előadáson – ekként kezelte a kérdést hosszú ideig a színháztörténetírás is. A kortárs színháztudomány azonban jóval óvatosabban fogalmaz. A posztmodern ismeretelméleti kételyei nyomán a fotók „áttetszősége” megkérdőjeleződik: önmagukban véve nem tekinthetjük megbízható forrásnak a fotókat, nem képesek a színházi esemény komplex tapasztalatát lefedni vagy reprezentálni, mivel kiragadott pillanatokat őriznek egy folyamatszerű eseményből, g yakran nem is az előadáson készültek, szükségszerűen képkivágatot alkalmaznak stb.12 Philip Auslander a performanszok fotódokumentációjának performatív erejét hangsúlyozza (szemben a hagyományosan evidensnek tekintett leíró-bizonyító funkcióval).13 A fotók szerepe némileg eltérő keretben vetődik fel a diktatúrákban megvalósuló performatív gyakorlatok kapcsán. A diktatúrák hideg emlékezete, a kommunikáció és technológiája állami ellenőrzése előhívja az ellen-archiválás gyakorlatát; sokszor ezek Dohány utcai lakásszínház: King Kong – másnap délelőtt Dohány utca 20, Budapest, 1973 Breznyik Péter Fotó: Dobos Gábor
kultúrákban.9 A Dohány utcai lakásszínház esetében ezen felül további emlékezet-torzító csapda a színház történetének Halász Péter életműve alá való rendelése.10 (Ez feltehetően annak is köszönhető hogy Halász Péter élete végéig aktív maradt és számos előadásában használta a korábbi közös előadások esztétikai elemeit.) Mindazonáltal napjainkban a Dohány utcai lakásszínház története kezd kiszabadulni a legendák ködéből, reflektáltabb megközelítéseivel találkozunk, amik túllépnek a személyes történeteken – például azért, mert szerzőik nem is ismerik az egykori alkotókat, életkoruknál fogva nem vettek részt az előadásokon.11 A neoavantgárd színházak történetét dupla láthatatlanság sújtja: a színházi eseményeken nem tudunk úgy részt venni, ahogy egy egykor indexre tett könyvet elolvashatunk, vagy egy betiltott kiállítást újra megrendezhetünk, rekonstruálhatunk (bár nyilván ezek esetében sem ugyanaz a befogadó helyzete vagy a művek hatástörténeti helyzete, mint egykor lett volna). Milyen szerepe és lehetőségei vannak a színházi fotóknak az előadások
9 Müllner András: Az anekdotáról. Baksa Soós János és Erdély Miklós kapcsán, in: Havasréti József – K. Horváth Zsolt (eds.): Avantgárd: underground: alternatív. Popzene és szubkulturális nyilvánosság Mag yarországon, Artpool Művészetkutató Központ, Kijárat Kiadó, PTE BTK Kommunikáció Tanszék, Pécs, 2002, 109–121. 10 Koós Anna könyve számos konkrétummal szolgál e tekintetben is. 11 Például Imre Zoltán: Terek és idők között. Heterotópia és intermedialitás a Lakásszínház budapesti és a Squat Theatre New York–i működésében, Irodalomtörténet 2017/1., 50–79.
12
az egyetlen bizonyítékai annak, hogy egy esemény megtörtént, miközben az alkotók szélesebb befogadói körre is igényt tartottak (volna). „Elnyomás körülményei között az emlékezés az ellenállás egyik formájává válhat.”14 A közelmúlt egyik felfedezése, hogy
12 Eleinte a fotózás technikai feltételei miatt nem is a színházban, hanem műteremben készültek egy jellemzőnek gondolt beállításban. Később a nyomdai átfutás miatt a próbákon készült fotókat használták a műsorfüzetekben, ezért adott helyzetben utcai ruhában voltak a szereplők, vagy olyan beállításban, ami nem került be az előadásba. A kérdéshez bővebben ld. P. Müller Péter: Színház és (intézményes) emlékezet. In: Imre Zoltán (ed.): Alternatív színháztörténetek. Alternatívok és alternatívák, Balassi Kiadó, Budapest, 2008, 52–62. A Dohány utcai lakásszínház előadásai közül A skanzen g yilkosai című előadás fotóinak van ebből a szempontból speciális helyzete: nem a betiltott előadáson készültek, hanem a lakásban. „Mivel már nem zavartuk a nagymamát, vagy inkább mivel már ő nem zavart minket, Skanzen-jeleneteket rendeztünk be fotózáshoz a külső nagyszobában, ahol mindig is mi laktunk. Dobos Gábor és Donáth Péter fényképezték. Ami a Kassákban az egész termet betöltötte, az itt egy sarokba zsúfolódott. Azóta is ezek a képek láthatók majdnem mindenütt nyomtatásban, mert a próbák alatt készült felvételeknél nem voltunk beöltözve, és az a két vagy talán három előadás, amennyit a Kassákban tarthattunk, egyetlen csupasz villanykörte fényénél zajlott, ezért az ezekről készült képeken a kemény, kontrasztos kidolgozás dominált.” Koós Anna: im., 78. 13 Philip Auslander: The Performativity of Performance Documentation, PAJ 28 (2006), 1–10. 14 Jan Assmann: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2013, 74.
2 0 1 8 _ 3
megőrzésében? A fotók afféle holt lenyomat-
Dohány utcai lakásszínház: Betlehemi gyerekgyilkos 1. variáció Állami Könyvterjesztő Vállalat, Budapest, 1974 Üvegfal mögött a nézők | Fotó: Donáth Péter
egy-egy a tűrt-tiltott zónában megvalósult
a ponton, ahol az időbeli távolságnak köszönhetően az egykori dolgok
performansz olykor jobban dokumentált,
elveszítik magától értetődőségüket, nekünk pedig specialistákra, köz-
mint egy színházi előadás, ami a hatalom
vetítőkre van szükségünk, akik a látottakat megnevezik és értelmezik
támogatásával jött létre. 15 Ug yanak kor
számunkra. Éppen ezért jellemző forma a fényképek kiállításai kapcsán
éppen sajátos helyzetüknek köszönhetően
a tárlatvezetés, az előadás. A képek ugyanis nem mondják el, mi látható
ezekre a fotókra az utókor sokszor nem csu-
rajtuk, ehhez szükség van a pontosító narrációra. A kurátorok, archivisták,
pán dokumentumokként tekint, hanem a
kutatók közös felelőssége, hogy oszlassák a ködöt, hozzáférhetővé tegyék a
hidegháború után műalkotásokként kezdik
fotókat és szövegeket, megnyitva a lehetőséget az értelmezés és a történeti
cirkuláltatni azokat a művészeti piacon.16
kontextualizálás számára. Ami persze már soha nem lesz ugyanaz, mintha
A Dohány utcai lakásszínház története
a kortársak tehették volna ezt meg.
küszöbhelyzetben van, a kommunikatív
A Trapéz Galéria kiállítása radikálisan eltérő perspektívát kínált a Dohány
és kulturális emlékezet határán áll: azon
utcai lakásszínház történetét ismerők és nem ismerők számára. A galéria terében látható installáció meglehetősen puritán eszközökkel élt: a fotók
15 Szabó Attila az OSZMI–PIM Színházi emlékezet című projektje kapcsán beszélt erről. Szabó Attila: Az ellenállás színháza: hog yan dokumentáltuk azt, ami meg sem születhetne? Előadás az Irodalom, színház, ellenzékiség: Gyűjtés és archiválás a Kádár-korszakban és a rendszerváltozás után című konferencián, 2017. december 4., Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest. 16 Amy Bryzgel: Performance art in Eastern Europe since 1960. Manchaster University Press, 2016, 108–109. Bryzgel szintén amellett érvel, hogy a performanszok fotóinak eltérő helyzete van a liberális demokráciákban és a diktatúrákban született művek esetében.
vastag deszkalapokra lettek feltűzve gombostűkkel, az együvé tartozó fotók felett az adott előadás címe és évszáma volt olvasható, kézírással. Az installációban kiemelt szerepet kapott a Betlehemi gyerekgyilkos (1974) című előadásának az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál bemutatott verziója és egy itt készült fotó.17 Donáth Péter képén az előadás nézői láthatók, amint egy duplaszárnyú üvegajtón keresztül nézik az előadást. A galéria belső termében ennek a fotónak a hatalmasra nagyított változata kapott helyet 17 Az előadás részletesebb ismertetéséhez lsd. Koós Anna im. 136–137
13
színház történetére, sem az egyes előadások helyszínére, esztétikájára vonatkozó információt nem kaptunk a kiállítás terében, kultúrtörténeti, színházesztétikai összefüggésekről nem is beszélve. Kiegészítésként Kovács Endre (kereskedelmi forgalomba nem került) fotóalbuma kínálkozott, melynek egy példánya helyben tanulmányozható volt. Kovács fotói a színház működésének mindhárom korszakát lefedik,19 a Feljeg yzések időrend nélkül című albumban a személyes, töredékszerű élmények keverednek a fotókkal.20 Koós Anna Színházi történetek szobában, kirakatban című könyve, a Színház folyóirat Halász Péter munkásságának szentelt 1991-es különszámának vonatkozó írásai és interjúi (csak hogy az igazán könnyen hozzáférhető forrásokat említsük) legalább annyi segítséget nyújtottak volna, hogy a színháztörténeti ismeretekkel fel nem vérDohány utcai lakásszínház: Guidó és Tyrius | Gyerekszínház a Szentendrei szigeten, 1974 Király és lánya, tánc: Breznyik Péter, Scherter Judit | Fotó: Donáth Péter
tezett látogató utómunkálatokkal gazdagítsa ismereteit. Mindazok számára, akik valamilyen okból jobban ismerik az egyes előadások történetét, világát, megvalósulásuk körülményeit, egy másféle, szellemesebb perspektíva bontakozott ki. A kiválogatott fotók jól érzékeltetik az előadások meg valósulásának és esztétikájának sokféleségét: peripatetikus gyermekelőadás a szabadban, szobaszínházi előadások, fellépés Balatonbogláron, előadás, mely az utcáról való bevonulással veszi kezdetét stb. A publikációkból jólismert képek mellett ritkán látható felvételek is helyet kaptak (például A zsidó viccel című előadásról készült fotó). A kiválasztott előadások és az installálás módja azt az egyszerre nyitott és zárt helyzetet jelenítette meg, ami részben a „legvidámabb barakk” paradox sajátossága volt, részben a lakásszínház esztétikáját is jellemezte. A bejáratnál lévő térben a Breznyik meg eg y asszony tegnap21
Dohány utcai lakásszínház: King Kong – másnap délelőtt | Dohány utca 20, Budapest, 1973 Bálint István és Molnár Gergely átkísérik New York szépét (Breznyik Péter) az utcán | Fotó: Donáth Péter
(a kiállítás szándéka szerint felcserélve a nézés alanyának és tárgyának pozícióit). A kiállított fotók mellett nem szerepeltek szerzőik nevei; akit érdekelt, külön kérésre kapott egy listát, innen tudható, hogy Bősze Andrea, Dobos Gábor,18 Donáth Péter, Körner Éva és Szeghő István a fényképek egykori készítői. Aki nem ismeri az előadásokat, nem vagy keveset foglalkozott a Dohány utcai lakásszínház történetével, annak sajnos elég keveset kínált
18 Ld. még: Nézőképek 2. Dobos Gábor fotográfus, BTM Fővárosi Képtár / Kiscelli Múzeum, Budapest, 2006. december 12 – 2007. február 18., rendezte: B. Nagy Anikó, Dobos Édua Dalma – http://www.btmfk.iif.hu/dobosgabor.html
14
(1972) című első lakásszínházi előadással 19 Ld. még: Kovács Endre fotó kiállítása: Kassák Ház Stúdió – Squat Theatre. Képek a magyar színházi underground történetéből. Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, 2004. szeptember 9 –október 10., kurátor: Baksa-Soós Vera – https://www. ludwigmuseum.hu/kiallitas/kovacs–endre– fotokiallitasa–kassak–haz–studio–squat–theatre– kepek–magyar–szinhazi 20 Kovács Endre: Feljeg yzések időrend nélkül. Kassák Színház – Squat Theatre. Fotók és szöveg: Kovács Endre. Szerkesztő: Uhl Gabriella. Felelős kiadó: Kovács Endre. H. n., 2015. Az album bővebb kontextusához ld. Schuller Gabriella: Előhívás. Kovács Endre három fotósorozatáról, Séd, 2016/nyár, 72–74. 21 Kovács Endre címváltozata: Breznyik és eg y nő. Ld. Kovács Endre: im., 2015
2 0 1 8 _ 3
ebben a formában az installáció – sem a
szemben a kivándorlás képei voltak lát-
viszonyát a színpadi és civil meztelenséghez (és az ezzel összefüggésben álló
hatók (e képek drámai sűrítettségét, szín-
– a rendszert mélységesen frusztráló – szabadságfokot),24 Ascher a meztelen
házszerűségét számos publikáció kiemelte
test hazai színpadi történetének felvázolásával és a paradigmaváltónak
már), a kettő között a társulat betiltásához
bizonyult nyugat-európai előadások felidézésével kontextualizálta a kér-
vezető előadás lakásban készült képei, a hátsó
dést. Megállapítása szerint a Dohány utcai lakásszínház számos előadása
falon Kovács Endre fotósorozata egy szig-
olyan testkoncepcióval élt a hetvenes évek elején, amely csak jóval később,
ligeti eseményről. Hasonló dinamikát és
a Krétakör 2002-es (!) W Munkáscirkusz című előadásával illeszkedett be a
logikát követett a belső térben a kétoldalról
magyar színházi testnyelvbe.25
körbejárható állvány, valamint a képek elhe-
Napjainkban jól érzékelhetően megélénkült a figyelem és érdeklődés a
lyezése: így például az Állami Könyvterjesztő
hetvenes-nyolcvanas évek underground közegének performatív pillanatait
Vállalat nyilvános terében készült fotók víz-
illetve privát eseményeit megörökítő, részben publikálatlan fényképek
22
szintes felületen történő elhelyezése, amely
iránt. A jelen egyik fontos kérdése, hogy miként lehet a fotókat értelmező
megtörte a paravánsor klausztrofóbiáját.
kontextusokat a kiállítások szerves részévé tenni.
A kiállítás a szűkös tér ellenére sajátos fizikai élményt kínált a nézőnek, aki a kis teret még apróbb részletekre tagoló paraván mellett előadásról előadásra araszolva váratlanul a kirakat tágasságába vagy a teret trompe
24 Haraszti Miklós: Vetkőzés, Színház, 1991/10–11., 52–53. 25 A W – Munkáscirkusz című előadás paradigmaváltó szerepéhez ld. Kiss Gabriella: A kockázat színháza. Fejezetek a kortárs mag yar rendezői színház történetéből, Pannon Egyetemi Kiadó, Veszprém, 2006, 135–142.
l’oeil szerűen kitágító felnagyított Donáthfotóba ütközött. A kronológia helyett ez a performatív nézői élmény vezette a befogadót
A zsidó viccel | Halász Péter, szóló | Dohány utca 20., Budapest, 1974 Fotó: Donáth Péter
a galéria terében. A szofisztikált térdramaturgia azonban (installáció: Katarina Šević) csak a beavatottak számára volt érzékelhető – a kiállítás nem tett semmit azért, hogy demokratikus módon közvetítse ezt a tudást. Ascher Tamás 2018. január 13-án tartott tárlatvezetése (melyet bő egy héttel a kiállítás zárása előtt hirdettek meg) még tágasabb nézőpontot és értelmezési keretet kínált a résztvevők számára. Ascher a Kassák Ház Stúdió és a Dohány utcai lakásszínház egykori előadásain nézőként vett részt miközben – rendezőhallgatóként, s később a kaposvári Csiky Gergely Színház rendezőjeként – lényegében a rendszeren belül volt. (Még akkor is, ha a kaposvári színház nem a feltétlen lojalitásáról volt híres.23) Tárlatvezetése unikális volt a lakásszínházról szóló diskurzusok sorában: személyes élmények és benyomások mellett (melyek közül nem hiányzott a nagy személyiség toposza sem) a színház korabeli európai és magyar kontextusát is felvázolta, reflektálva a politikai és kultúrtörténeti összefüggésekre. Megközelítésének árnyaltságát jól érzékelteti a meztelenséggel kapcsolatos két diskurzus eg ymás mellé helyezése. Míg a Színház 1991-es számában Haraszti Miklós három anekdotikus jelenet egymás mellé helyezésével mutatta meg a lakásszínház tagjainak 22 A comics-szá transzformált fotósorozat kontextusához ld. Kovács Endre: im. 102–103. és Koós Anna: im. 23 A kaposvári színház történetéhez bővebben ld. Eörsi László: „Megbombáztuk Kaposvárt”. A kaposvári Csiky Gergely Színház és a kultúrpolitika, Napvilág Kiadó – 1956-os Intézet Alapítvány, Budapest, 2013
15
2 0 1 8 _ 3
SIRBIK ATTIL A
HÉTKÖZNAPI SZAKR ALITÁS
Beszélgetés Perovics Zoltánnal
METANOIA LOMTÁR – meditációs objektumok hendikepje Budapest Galéra
2018. március 8 – május 1.
Sirbik Attila: A megszokott dolgokat kibelezve eg y olyan eg yedi szituációkra
PZ: Az objekteket a keletkezésük pillanatá-
bomló, eg ymással nem feltétlenül összefüggő világot teremtesz, amelyben
ban valami – ha szabad ilyet mondani – életre
sok esetben a tiltott és a tabu, mint olyan értékelődnek fel? Az emberi létezés
hívta, kikövetelte, azok tehát lettek/vannak.
árnyoldalai ezek, amivel azért kell szembenéznünk, hog y ne ismétlődhessenek
Igent mondtak a létezésre, teljesen mindegy,
meg a szörnyűségek?
hogy azok az előadások, amelyekben aztán
Perovics Zoltán: Ha valaminek a tudatos rendezése, áttekintése, tisztázása
megjelentek, mivel is foglalkoztak. Ami az
és átvilágítása elmarad, akkor egészen biztos, hogy a tudattalan az elha-
objektum(ok) születését kikövetelte, min-
nyagolt problémákat és tartalmakat, illetve az azokkal való szembesülést
denképpen magán viseli a harmóniát vagy a
forszírozza, jelzi. Az persze már más kérdés, hogy a tudat egyoldalúsá-
diszharmóniát, még pontosabban azt a vala-
gát kompenzáló tudattalan jelzéseit ki, hogyan értelmezi, azok üzenetét
mit, ami az eltaláltság pillanatában ott, akkor
önmagára nézve szükségesnek tartja-e lefordítani, vagy sem. Ha nem,
érvényes volt. Onnantól kezdve a tárggyal –
akkor egészen biztos, hogy azok a tartalmak egyre aktívabbak lesznek
mindig a mostban – mindig az éppen aktuális
és előbb, vagy utóbb a felszínre is törnek. Azzal kezdenem kell valamit,
szemlélője találkozik, tehát az ő olvasata adja
azt nem hagyhatom figyelmen kívül, és itt még az sem biztos, hogy csak
meg a választ erre a kérdésre. Ugyanakkor,
önmagam következményeivel kell számolnom. Soha nem az ismétlődik
mivel azok a múltban, az együttérzés és az
meg, amire számítunk, hanem annak a felejtéssel átitatott – csak látszólag
eltaláltság jegyében és pillanatában fogan-
nehezebben beazonosítható – mutáns variációja. Ha a tudatos kreálás
tak és mivel az együttérzés nem valamilyen
folyamata nyitott, akkor a tudattalan tartalmak is nyomot hagyhatnak
hátsó szándék, mert csak nyitottság követ-
azon a valamin, amivel foglalkozom. Ha egy konstrukció tudattalan pro-
kezménye lehet, ily módon a mindenkori
duktum, a szemlélő tudatos közeledésekor a produktum mozgósíthatja a
apokalipszisban/ből felbukkant objektumok,
közeledő tudattalanját.
tulajdonképpen saját elmúlásukban is csak
SA: Objektjeid a lezajlott múltra emlékeztetnek, vag y valami apokaliptikus
jövő elkerülésére fig yelmeztetnek? Összefüggés van a kettő között? 16
a fogantatásukra érvényes előjelet adhatják. Ez lehet a Metanoia Lomtár létjogosultsága.
SA: Mennyire fontos számodra a vallás, vag y
gyermekkoromban az teljesen magától értetődő volt számomra, hogy
éppen maga a Biblia, mint insprációs forrás?
a vallásokkal és a Bibliával meg kell ismerkednem, azt természetesnek
PZ: Hamvas Béla a metanoiáról írja: „...a
vettem. Kamaszként már arra törekedtem, hogy a világvallásokat is megis-
gyermekkorba visszatérni és felismerni,
merjem. Ehhez azért azt gyorsan hozzá is kell tennem, hogy Auschwitzról
hogy az emberi lét egész és tiszta csak az
már ötéves koromban tudomást szereztem, egy asztalon felejtett képes
idillben lehet. A fordulatot a vallással kever-
történelemkönyvből rám néző, velem egykorú gyermekszempár világossá
ték össze, de a valláshoz semmi köze, már
tette, megértette velem, hogy ki vagyok én Auschwitzban. Tehát azzal azért
csak azért sincs, mert a vallásoktól függetle-
akkor is és később is tisztában voltam, hogy sem az ember, sem a világ
nül az őskorban e lépést a föld minden népe
nem lett érthetőbb. Az igen, hogy a szentkönyvek egyszerűen lefordítható
ismerte. Visszatérni ahhoz, ami az emberben
parancsolatainak értelmezésétől az ember rendkívül távol áll. A vallások
tiszta és egyszerű. [...] A fordulat helleniszti-
lehetséges közös nevezője, pontosabban eredője hiába is tárná fel magát,
kus neve, amely valószínűleg az ősi orphikus-
mert annak fals, megkövesedett értelmezése, állandósultsága még annak
pythagoreus hagyományból való: Metanoia.
is ellenállna. Nietzsche ezt leplezte le, ebbe őrült bele. Ez történik. Primi-
Jelent pedig megfordulást. Ez a beavatás
tíven fogalmazva a Klérus és a Nagy inkvizítor története abban kulminál,
rokonsága a halállal, de ugyanakkor szüle-
hogy a könyörületre már nem is hivatkozik.
tés, egyes hagyományok újjászületésnek is
SA: Egyes tárgyakat bemozgatva létrehozol egy olyan mozgássorozatot, például
nevezik.” A metanoia előtti mozzanat és a fordulat vált lényegessé számomra, a fordulatra
a felfüggesztett, babaágyra célzó gépfegyver esetében, ami magában hordozza a folyamatos ismétlődés mozzanatát. Ez bizonyos értelemben visszautal a
hivatkozó gaztettek előzményei és következ-
kibelezett általánosításra?
ményei a történelemben: az emberség utáni
PZ: A tökéletes ismétlés illúzióját keltő robot csak koptatja alkatrészeit,
lejtőstruktúrák összessége, hatása. Nemcsak
csak mérhetővé teszi pontatlan ismétléseit. Az ártatlan ismétlés felrúgja
a bűnbánó-bárcacsokrok, vagy a mellékter-
az általánosítást.
méknek minősített apokrif irodalom, de az
Az a szándék, hogy valamit megismételjenek vagy ismételgessenek, sok
inkvizíció, a keresztesháború(k), az indiánok
ember számára megnyugtató és pihentető lehet. Ahogy a hasfal emelkedik
kiirtása, vagy a véres és a lelket vértelenül
és süllyed. Egy költeményben, vagy egy dalban a refrén mindig aláhúzza azt,
torzító, vagy a kollektív öngyilkosságra
ami azt megelőzi. Bekapcsolni az ingyen csatornát. Valaki számára feltöl-
felhívó térítések összességét említhetném.
tődés, biztonság, gazdagság, valaki számára ugyanez monotónia. Mantra,
A család ban senki nem forszírozta, de
ima stb. A monomániából, a rögeszméből fakadó ismétlő monotonitás más.
Metanoia Artopédia Metanoia Lomtár, 2007 © Fotó: Tóth Balázs Zoltán
17
2 0 1 8 _ 3
Metanoia Artopédia Metanoia Lomtár, 2007 © Fotó: Tóth Balázs Zoltán
Egy diktátor, vagy egy rituális sorozatgyilkos ragaszkodása egészen más.
nádszál mozgását kontrollálja, és befolyá-
Tagadhatatlan, hogy szocializálódásunk során a bennünket ért hatások,
solja. Nem kell sokáig szemlélődnünk, hogy
tanulmányaink és örökletes adottságaink stb. együttesen befolyásolják
észrevegyük a drapériával letakart sík felü-
személyiségünk alakulását, funkcionális beidegződéseinket és reflexeinket.
let oldalából kiálló és látszólag ugyancsak
A kapott minták „ismétlése” tulajdonképpeni saját határaink feltérképezése
magától körbeforgó kis tekerőkart, ame-
és megismerése. A minta korláttá/börtönné is válhat. Tágulásunk mindig
lyen egy fehér tollpihe csüng ve követi a
a számunkra még nem ismertben, vagy a már ismertnek hitt elmélyítésé-
kar mozgását. [...] A karon forgó tollpihe
ben következhet be. A lebegő gyermekpólyára célzó gépfegyver azonos
a szemlélőben azt a benyomást is keltheti,
pozíciójában vaku villan és harang kondul.
hogy az ennek a miniatűr Artopéd-kocsinak
SA: Az ismétlés, mint konstruktív mozzanat funkciója az általánosítás?
– amely magának a kreálásnak, artopéd-art-
Az ismétlés imitációjának illúziójával való szembesülést felfedezés követ-
nak a metaforája –, magának az alkotásnak
heti, ami tehát nem általánosíthat, mert kérdés követheti: Mi van ott? Mi
elragadtatottja, mozgatottja, de ugyanúgy
lehet ott?
utalhat a kerekeivel forgó haladó kocsi, és a
SA: Milyen viszonyban áll alkotói világodban a szakralitás és a hétköznapi
forgó tekerőkaron lengő pihe közötti rejtett
valóság?
tengelyre, amely mindkettejük valódi moz-
PZ: Feleségem, Andrea, az Artopéd balansz – Művészetellenes, anti-művészet
gatója, amely nem csak valamilyen rejtett
ellenes Művészet című installációmmal kapcsolatban egy olyan mozzanatra
áramforrással van összefüggésben, hanem
hívta fel a figyelmemet a mozgatóval, mozgatottsággal kapcsolatban, amely
magával az alkotói képzelettel, magával az
rám releváns módon hatott: „Egy 1,2 m magas háromszög alapú karcsú
ismeretlennel, a kimeríthetetlennel, amely-
kerekes fémállvány csúcsán körbeforgatható kb. 25 × 25 cm-es alapterü-
ben az installáció fogant, amelyből az előlé-
letű fekete drapériával letakart négyzetalapú sík felületen, egy 20–25 cm
pett és folyamatosan előlép, mert mindig
magasságú, fából és fémből készült miniatűr rokkantkocsi menetirányban
érinti a kiszámíthatatlan, a váratlan, mint
előrefelé forgó kerekeivel haladó mozgást imitál. A kis tolókocsi ülőkéjén
például a szellő erejének állandó jelenléte.
nem ül senki. A tolókocsi fejtámláján egy kb. 60–70 cm hosszúságú, karcsú
Tehát olvasatunk leszámolhat az összes lát-
nádpálca balanszpontján támaszkodva ring. A nádpálca menetirányba
szat mozgatóval.” (Erdély Perovics Andrea:
mutató végén egy egész dióbél, keskenyedő végén egy WC-papír zászlócska
Artopéd – ars poetica.)
lengedez. A nádpálca első negyedének egyik pontjából ívben induló, gyep-
Idillben van, aki nem siet. A feltételezett idill
lőként is funkcionáló laza cérnaszálak összeköttetésben állnak a – kerék
felé siető kisiet az idillből. Kiesik, kizuhan.
forgó mozgásával összehangoltan, ciklikusan billenő – kis fémszerkezettel,
A feldúltságban/ból rálátni az idillre, és
amely a kocsi zökkenései, valamint a változó légmozgás által is befolyásolt
aztán abból/abban megszólalni, ma már
18
szinte tényleg a csodával határos és szak-
persze következhet az is, hogy ha valaki, vagy valami hatott rám, az benne
rális pillanat. Bármennyire megrendítő
lehet/van az objektumban, mert a tudattalan emlékezete aktív mozgásban
abból/abban szembesülni azzal, ami az
volt. Más a helyzet akkor, ha a konstruálás tudatosan és eleve egy már létező
idilltelenítésen dolgozik. Ami az idillben
műre irányul, illetve ha az tudattalanul történik, de mégis reflektálhat
fogant, az híd mindkét valóság között.
egy már létező műre, és rokonsága mellett a jelenkor összefüggéseiből is
SA: Objektjeid mindig hordoznak eg yfajta
felmutathat azzal kapcsolatban valami mást.
filozófikus mondanivalót is az esztétikai érté-
Hely hiányában itt csak néhányat sorolhatok fel azok közül, akik biztosan
ken túl?
hatottak rám: Hamvas Béla, Jeles András, Halász Péter, Vincent Van Gogh,
PZ: Amennyiben egy filozófikus probléma
Antonin Artaud, Samuel Beckett, Löw Immanuel, Tadeusz Kantor, Franz
modellje, nem úszhatja meg. Ha a semmi
Kafka, Friedrich Nietzsche, Ligeti György, Henri Purcell, Gustav Mahler,
adaptálását kísérelné meg, nem úszhatná
Anton Webern, Bruno Schulz, Danyiil Harmsz, Weöres Sándor, Rejtő Jenő,
meg. Ha mindkettőt tagadni akarná, nem
Karl May, Charles Dickens, Jack London, Buster Keaton, Andrej Tarkovsz-
úszhatná meg. Ha nem olyan valamivel fog-
kij, Charlie Chaplin, Nagyanyám, a feleségem, egy Angyal nevű négylábú,
lalkozna, ami filozófikus, de abban mégis
egy Ismeretlen hajléktalan, Boda bácsi, egy lábcsonkján támaszkodó
lenne valami filozófikus, akkor sem úszhatná
madár, egy csernobili mondat, Toszó Mari és Szopó Mari, több naplemente,
meg. Nem is kell törekednem arra, mert
több napfelkelte, az az ismeretlen, aki egy kavicsot hajított a tóba, egy
nélkülem is hordozná, mint fém a rozsdát,
csíptető, egy fecske bicikli…
a rozsda filozófikusságát. Ami biztos: azt hor-
SA: Mit jelent számodra a wc-papír, mint alapanyag használata?
dozzák, amit megközelítettek, vagy annak
PZ: Artopédlandia lobogója újrahasznosított papírból készül, minimum
részleges, teljes, de tanulságos kudarcát.
egy törlésre alkalmas hosszúságú WC-papírsáv. Színe a fehérhez közelít.
Így az ember kudarcait is.
Tört-fehér.
SA: Tárg yvilágod konstruálására hatottak
A Krepto WC-papír újrahasznosított papírból készült, részben valami-
konkrét alkotások, leg yen az irodalom, film
lyen újságpapír is alapanyagául szolgálhatott, mert gyakran előfordult,
vag y bármi más?
hogy betűk, szavak is megjelentek annak rücskös felületén. A legolcsóbb
PZ: A konstruálás pillanataiban mindig arról
WC-papírnak számított, valószínűleg, mert eredeti rendeltetésére nem
van/lehet szó, amivel éppen foglalkozom,
igazán lehetett használni, ám ha bevizeztem kiválóan lehetett gyúrni,
illetve amivel éppen foglalkoznom kell, és
gyorsan felvette a kívánt formát, nem kellett hozzákeverni semmilyen
amiből építkezem. Ennek elvileg azt kellene
ragasztóanyagot és ha megszáradt teljesen megszilárdult. A WC-papír és
jelentenie, hogy a konstruálás közben min-
Tadeusz Kantor legalacsonyabb rendű realitása között mély rokonság van.
den mást kizárok, csak az adott problémát
A WC-papír annak éppen zérópontja: alfája és omegája, nem csak azért, mert
nem. Tény, hogy az a valami ugyanannyira
még/már/nem is talált tárgy, hanem mert amit a hétköznapi értelemben
összpontosít rám és közben nem is ereszt el.
vett szakralitás rendre elmulaszt, azt ez a látszólagos hétköznapi profán-
Kellemetlen helyzet. Tehát más műre, filmre
szakralitásával is felmutatja, előhívja, és nem is csak azért, hogy leleplezze a
vagy képzőművészeti alkotásra közben nin-
mulasztást, hanem, hogy közben helyet csináljon az artopéd metanoiának.
csen időm, se lehetőségem gondolni. Az itt és most mindig azt adhatja, ami kikerülhetetlen. A tudattalan emlékezete is minden elmentett tapasztalatát mozgósíthatja bennem egy ilyen szituációban, tehát a tudatos
Metanoia Artopédia Metanoia Lomtár, 2007 © Fotó: Tóth Balázs Zoltán
közeledést/közlekedést a tudattalan követheti, befolyásolhatja, és persze előfordulhat az is, hogy az a tudatosságot is félresöpri, illetve azzal azonos szintű befolyással jelenik meg bennem. Ez inkább a folyamat utolsó pillanatára érvényes. Amikor ott van, létre jön valami, amiről hirtelen azt is gondolhatom, hogy talán az egész előadás ezért az egyetlen mozzanatért készült el. Vagy hirtelen, váratlanul megjelenik bennem egy objektum rajzszerű mechanikai háttere, ami addig rengeteg problémát jelentett. Érthetetlennek tűnik, hogy annak vizuálisan megmutatkozó alkatrészei most honnan kerültek ide. Tény, hogy egyszer csak ott van, ráadásul végtelenül egyszerűnek tűnik az, amit kínál, mintha az valahol mindig is meglett volna, mintha a tudattalan felhozta volna. Ebből 19
2 0 1 8 _ 3
FE H É R DÁVI D
KÉ P -KÉPLETEK
Hívószavak és töredékes megjegyzések Szinyova Gergő új sorozatához
Szinyova G ergő:
Kényelmes / Kényelmetlen K i s t e r e m , B u d a p e s t
2018. április 8 – május 4 .
1. Szín-dimenzió (cut, paste, print, paint)
Szinyova Gergő festészetében a szín a legtöbbször elvonás tárgya.
Nemcsak a térmélységek, távolságok és közelségek érzékelése miatt, hanem azért is, mert
A színtelenítés, a monokrómiába fordítás meghatározó mozzanata festői
a polikrómia ezúttal a Szinyova által alkal-
gyakorlatának. Korábban, az Imaginary Viaduct című kiállításán a színes
mazott monokrómia ellenpontjaként jelenik
festménysorozatot szürkeárnyalatossá konvertálta, majd akként is meg-
meg, és ennyiben a festészet történeti dimen-
festette. A színtelenítés gesztusa a festői grisaille gyakorlatához vezet vis�-
zióira, a monokróm festészet hagyományaira,
sza, ami a trecentóban és a korai németalföldi festészetben a festői illu-
a festészet Alekszandr Rodcsenko által beje-
zionizmus eszköze volt. A szürke-fehér illuzórikus architektúrák, festett
lentett végére is utal. A képsorozat darabjai a
kőszobrok bekeretezték a festett képet, és megtévesztették a befogadói
korábbi fekete képek dialektikus ellenpárjai-
tekintetet. A grisaille modern variánsai az analóg fotográfia szürkeárnya-
nak tekinthetők: a színtelent felváltja a színes,
latos pillanatképei és a nyomdai termékek, a könyvek és a printek szürkébe
a szögletest a gömbölyded, a szabályos for-
burkolózó felületei. A házilagosan kinyomtatott képfájlok koszos szür-
mát az amorf – olykor „pixelesedő” – alakzat.
kéi. Szinyova a szín kivonása által a reprodukálás folyamatát képezte le,
Szinyova ugyanakkor mégsem mond le telje-
a festészet erózióját tematizálta a technikai sokszorosíthatóság korában.
sen a monokrómiáról, hiszen új festményein
A színtelenítés következő fázisaként egy újabb sorozatában festményeiből
minden színmező továbbra is monokróm.
teljesen kivonta a színt: feketére festett feketével, a monokróm festészet
A festmény monokróm képek polikróm kollá-
régi toposzait idézve, a festékanyagok, pigmentek minimális különbségeit,
zsa. A kollázs ezúttal nem szó szerint értendő,
a finom árnyalatok, csillanások játékát tematizálva. Legújabb sorozatán
mint Henri Matisse cut-outjai esetén. Fest-
pedig a monokrómia átfordul harsány polikrómiába. A sorozat első, kísérleti
ményeket látunk, amelyek nem-festészeti
darabjain az alapszínnel festett ecsetvonások akként keverednek egymással,
eljárásokat idéznek: elsősorban a kivágást
mint egy festőpalettán. Újabb képein már nincsenek ecsetvonások, csak egy-
és a nyomtatást. A „cut”, a „paste” és a „print”
mással érintkező, olykor élesen elváló, máskor egymásra csúszó, átfedésbe
parancsát ezúttal egyesíti egyetlen parancs:
kerülő vagy épp széttartó, lebegni látszó vagy épp a kép síkjához simuló
a „paint”. A monokrómia és a színtelenség a
színmezők. A színfoltok olykor egymást ellenpontozzák, máskor pedig fel-
kezdetektől (a grisaille-tól) fogva a festészet
erősítik egymást. Beszélhetnénk színdinamikáról, esetleg színdimenzióról.
peremterületeire, kereteire, ha úgy tetszik,
20
Szinyova Gergő Kényelmes / Kényelmetlen, Kisterem, 2018 | részletek a kiállításból © Fotók: Eln Ferenc
21
váló monokrómiája pedig ekként a véget nem érő vég mintázataként is leírható.
2. Le/nyomat – ismétlés
A képek nemcsak kollázsokat, hanem nyomatokat is idéznek. Elsősorban rizográf nyomatokat. A z eg y másra nyomtatott, elcsúszó színfelületek esztétikáját. A hibában rejlő szépséget. A digitális képáradat korában egyre inkább felértékelődő „low tech”, manuális sokszorosítási módszerek és a „retro” sajátos forradalmiságát. A rizográfia paradoxonát. Azt az ellentmondást, hogy a gyorsmásoló által gyártott összes példány egyedi. Szinyova motívumai, formái, alakzatai ismétlődnek, mégis egyediek. Egymás dialektikus párjai, sajátos „klónjai”, variánsai. Nyomatnak, lenyomatnak tűnnek. Reprodukciónak látszanak, ám valójában reprodukálhatatlanok. Finom áttűnésekre, kontrasztokra és harmóniákra épülő álreliefet, ornamenst alkotnak. A megismételhetőség és a megismételhetetlenség festészeti dilemmáira utalnak. Szinyova Gergő Cím nélkül (Kényelmetlen), 2018, akril, vászon, 100 ×70 cm
3. Formátumok – mintázatok
Álrelief és ornamens. Egy imaginárius puzzle – majdnem pontosan illeszkedő – töredékei. Zárt elemekből építkező nyitott struktúrák. Szinyova hosszú ideje alkalmaz művein alapformátumokat: az A/2, A/3, A/4, A/5 papírlapok jól ismert aránypárjait. A feleződő hosszúságú és szélességű papírfelületek szellemképszerűen felsejlő alapmodulok. Képbe komponált képek. A képmező ennyiben olyan, akár egy radikálisan felnagyított, képzeletbeli papírfelület, amely épp kijött egy rizográfból. A hangsúly az „akáron” és a „minthán” van. Míg Wade Guyton a nyomtatást avatta festészetté, addig Szinyova a festészetet avatja nyomtatássá, miközben sajátosan egymásra vetíti a digitális képek, a „low tech” sokszorosítás és a hagyományos táblaképfestészet vizualitását. Ismétlődő formái, alapmoduljai gyakran vektoros rajzokon alapszanak, digitális eredetűek, ám a táblaképeken mégis festői mélységek felé nyílnak meg. Nyomatokat idéznek (trompe l’oeil-szerűen), ám a végeredmény mégis a felületek finom vizuális játékaira épülő, érzéki festészet.
4. Festészet és sampling
A sampling, a remake, a remix fogalmait szinte közhelyszerűen alkalmazzák a kortárs
Szinyova Gergő Cím nélkül (Ugyanakkor), 2018, akril, vászon, 130 × 90 cm 22
festészet kontextusában. Az idézés posztmodern kultúrája helyett az utóbbi években
2 0 1 8 _ 3
végső határaira utalt. Szinyova polikrómiává
(lassan évtizedekben) a Gilles Deleuze és Félix Guattari által leírt rizómák sűrű hálózatához hasonló digitális linkek szertelen rendszerére szoktak hivatkozni. Minden festői gesztus egy másik festői gesztust idéz. Ahogy Bak Imre idézte egyszer Peter Weibelt, „minden kép mögött van egy másik kép”. A festő referenciák sűrű hálózatával dolgozik, még abban az esetben is, ha ennek nincs tudatában. Szinyova az absztrakció kevéssel több, mint százéves történetének különböző rétegeit és referenciáit idézi meg és rendeli egymás mellé, alá-fölé, miközben intenzív, vibráló színmezőin digitális képek, nyomdaipari termékek, designelemek, fanzine-oldalak reminiszcenciái sejlenek fel. Az új sorozat képcímei ezúttal nem automatikusan generált digitális fájlneveket idéző absztrakt kódok, hanem sejtetettsejtelmes narratívákat sugalló, elvont fogalmak, utalásokkal teli szavak és szóösszetételek (Momentary Situation, Short song, Unknown, Comfortless, Comfort, Half). Szinyova nemcsak egymásra vetülő színmezők, hanem egymásra vetülő kódok és kódrendszerek sajátos interferenciáit is létrehozza, a technológia és a kép dialektikus viszonyára kérdezve. Nem felszámolja a monokrómiát, hanem polikrómiát épít belőle. Rámutatva a festészeten túlira a festészeten innen.
Szinyova Gergő Cím nélkül (Fél), 2018, akril, vászon, 130 × 90 cm Szinyova Gergő Kényelmes / Kényelmetlen, Kisterem, 2018 | részlet a kiállításból
23
2 0 1 8 _ 3
KOZÁK CSABA
FOLYAMATOSAN LEHET Sebestyén Zoltán kiállítása Damjanich János Múzeum / Szolnoki Galéria 2018. január 28 – március 4 .
A Holokauszt számtalan hazai zsinagógánk gyülekezetét pusztította el, így
lakói. A fekete napszemüvegben járó, sötét
a hívők nélkül maradt épületek üresen kongva lerobbantak, vagy éppen
ruhákba öltöztetett férfialakok nem a Men in
ideiglenesen más célra használták azokat. Az utóbbi, szerepvesztő, szerep-
Black filmből léptek ki, hanem Sebestyén rej-
tévesztő épületek közé sorolható a Baumhorn Lipót tervezte, mór stílusban
télyes teremtményei. Köztünk járó idegenek.
épült, 1898-ban átadott szolnoki zsinagóga, ami 1972 óta galériaként funk-
„Aliens”, akik a képek hátterében elsuhanó
cionál. Itt rendezhette meg pályafutása legjelentősebb egyéni kiállítását
korong alakú tárgyakkal közlekednek. Ufók.
Sebestyén Zoltán festőművész.
A „migránsoktól ”, az idegenektől, a más-
Az ’54-es születésű, Munkácsy-díjas alkotó – a Magyar Festészet Napja
ságtól való beteges félelmeink kivetülései.
alkalmából a Szolnoki Képzőművészeti Társaság díjazottjaként – a jelen tárlatra az elmúlt 15 év anyagából válogatott anyaggal jelentkezett. Ebben a
Természetesen a képeken megjelenik a nő
pazar, hófehér, 26 méter kupolamagasságú, egybefüggő belsővel rendelkező
is, a művészettörténet állandóan visszatérő
térben 46 munkáját állította ki. A művek anyaghasználata igen változatos;
alanya. Kivételesen nem a szépség szubsz-
van itt papír, pauszpapír, vászon, olaj, oilbar, tus, akvarell. Kis-, közép- és
tanciájaként! Ez a dagadt, duci, dundi, hájas,
nagyméretű munkáit ritmikusan tördelve, sűrítve és nagyobb lélegzetnyi
kövér nő már elszakadt a kultúrtörténeti
szüneteket közbeiktatva állította ki a nagy rózsaablakokkal díszített, két-
visszacsatolásoktól, hiszen immáron semmi
szintes térben. Felül, a női karzat magasságában többnyire visszafogott,
köze nincsen a szemcsés mészkőből formált,
pasztell színekben látható munkák vannak kiállítva, míg az alsó régióban
termékenységi (?) ikonhoz, a prehisztorikus
harsányabb, ütősebb a koloritás. Képcímei legtöbbje után három pontot
korokból eredeztethető Willendorfi Vénusz
tesz – mintha elharapná mondandóját –, ezzel arra készteti művei nézőjét,
(i. e. 25000) lógó mellű, széles csípőjű szob-
hogy továbbgondolja, dekódolja azokat ( Arcom múlóban..., 2013, Azt hittük...,
rához, ahogy köze sincs a húsos, meleg testű
2016). Minden művén jelen van az ember, kinek jelenléte szintén megfej-
barokk nőideálhoz ( pl. Rubens: Medici
tésre vár. Figurái csoportokba verődnek, de nem kommunikálnak, társas
Mária partraszállása Marseille-ben, 1625),
magányra vannak késztetve, testi hibásak, csonkoltak, csupán torzók, lel-
vagy akár a felfújt, gömbölydeden guruló
kükre pedig rátelepedett a melankólia. Esendőek és kiszolgáltatottak. Már
hölgyekhez (Fernando Botero: Bártáncosnő
a megváltásra sem várnak. Nem néznek a másik szemébe. Szellemlények
vagy a Fürdőző a tengerparton, 2001). Sebes-
egy virtuális világban. Hiába, hogy minden rekvizitum, kellék, motívum
tyén csupasz testű, elfolyó testű nőalakjai
a valóságból eredeztethető, azok egymás mellé rendelése már túl van a
(Ámulat, 2003, Csak nézd, nézd az arcom...,
szürreálison, ők már egy másik univerzum, egy párhuzamos (festői) világ
2003, Pihenj meg nálam..., 2003) nem átiratok,
24
hanem korleletek, egy beteg éra kórleletei. A művész kelléktárában egyaránt felvonultat fájdalmat-félelmet felidéző elemeket (levágott törzsek-kezek-lábak, csonkolt testek, művégtagok, koponyák, halálfejek, kitépett emberi szív), és vidámabb, játékosabb fragmentumokat is (léggömb, szappanbuborék, piros pöttyös labda (ami a magyar nyelvben valójában a piros, fehér pöttyös labda vagy a fehér pöttyös, piros labda akarna lenni!), kakasos nyalóka, maszk, vásári-bazári fejfedők, fürdősapkák). Csakhogy ezek a repetitív motívumok sem illeszkednek tartalmilag a képekhez. Csupán dekorációként, ornamentikaként viselkednek a „horror vacui” jegyében. (Mint azt már jeleztem egy korábbi szövegemben:1 „egy elavult fizikai elmélet szerint a természet nem tűr üres helyet, ezért azonnal kitölti azt. A művészetben viszont a horror vacui jelöli azt a törekvést, hogy a művész az egész képfelületet kitöltse...”)
1
Kozák Csaba: Időnyalóka. Balkon 2014/2., 41.
Sebestyén Zoltán Lehet valahol..., 2016, olaj, vászon, 170 ×200 cm
Sebestyén Zoltán Csak nézd, nézd az arcom..., 2003, pauszpapír, vászon, pasztell, oilbar, 150 ×230 cm
25
arc-az-arcban motívumai mind-mind az ámí-
emberalakokat, azok fejét és végtagjait egy vékony pántlikával körberajzolja.
tást, a felismerhetetlenség megkísértését, a
Ez az aura mintegy megerősíti, hitelesíti és idézőjelbe teszi szereplői jelenlétét.
félrevezetést, a rejtőzést-rejtegetést szimboli-
Szemezgetek, pár művet kiemelek. A Lehet valahol... (2016) művén a téli, kiet-
zálják. A Megszorult világ... (2014) festményén
len tájban egy fejlett testű, kék (odavagyok Sebestyén kékjeiért), fehéren
öt férfi ül-áll körbe egy perspektivikusan a
pettyezett őz suta áll. A szürkés-feketés háttér fái előtt egy kopasz férfifej
háttérbe szűkülő hosszú asztalt. Az ismétel-
lebeg, míg a jobb alsó sarokban, a madarak felső csőrkávájára hasonlító
ten kéklő háttérben fehér emberi koponyák
– szemmagasságban résnyire lyuggatott – sapkában két figura áll. Alat-
lebegnek egy-egy átlátszó gömbbe zárva.
tuk négy billegő fej úszik tova a semmi partján. Ennyi. Nagy itt magány.
Játék és horror. A lila pulóveres alak fejére –
Az emberek sem az állattal, sem pedig egymással nem kommunikálnak.
elszigetelt magányát oldandó – transzparens
A több festményén megjelenő álarc, az orvosi maszk, a lenyalt haj, az
üvegbúra van húzva, amiben egy vörös kakasos nyalóka „páváskodik”. Ellenpontozásként az asztalon két, fóliával letakart, meztelen csecsemő fekszik. Hófehér testük sziluettje világít. Egy „Szép új világ” laboratóriumában járunk, ahol a műtőasztalon döntenek rólunk. Az Eg y helyben szállok... (2017) művén kivételesen pontos a címzés. A képmező átlójában egy férfi szállna-lebegne, de mozdulni sem tud, hiszen a kéz- és lábfejein átfúródó fémpálcikák a zöld gyephez rögzítik. Marionett bábokká alacsonyodtunk, szállnánk, de sokszor padlót fogunk. A Szívére kezem... (2012) képen a lehajtott fejű, csonkolt karú férfi felsőtest felett ugyancsak két csonkolt (lábait nem lelem) figura van elhelyezve, miközben a zöldes-kék háttérben korongok, mini Ufók úsznak. Az előtér óriási piros emberi szívét az egyik alak nyitott kéztenyereivel próbálja Sebestyén Zoltán Nem én álmodom, 2015, olaj, vászon, 150 ×170 cm
megérinteni, pulzáltatni. Fásultsága nem sok reményt nyújt, valószínűsíthető, hogy az idegenek kiszakította-kioperálta szívet már nem tudja újra lüktetésbe hozni. A mi időnk és a fény... (2012) festményen a figurák arcai megsokszorozódva egymásba úsznak, maszkjaik félrecsúsznak. Egyikük geometrikusan tördelt karjai a robotok végtagjaihoz hasonlatosak, másutt lágy ívbe hajlóan emberiek, szivárványosan mintázottak. Valahonnan az égből egy villanykörte lóg alá, ami piramis alakban sugározza fényét. A múltból egy halovány szürke arc dereng elő a túlsó partról, követője, a kihűlőfélben levő fekvő figura szívtájéka már lila foltos. Álom és valóság határvidékén járunk. A Csak nézd, nézd az arcom... (2003) Janus-arcú figurái fekszenek vagy éppen terpeszülésbe merevednek. A testük fehérben-szürkében-kékben tartott, míg az alap barnás. A visszafogott színhasználat ellenére a mű igen expresszív. A figurák – kivételesen – egy csonkolt kezű babára koncentrálnak, egyikük simogatással próbálja őt visszahozni. A halálból az életbe. Talán ez a művészet meg-
Sebestyén Zoltán Egy helyben szállok..., 2017, olaj, vászon, 190 ×200 cm 26
tartó erejével még lehetséges, de tudnunk kell: „Ez egy igen, igen, kemény, kemény világ...” (Európa Kiadó – URH alternatív zenekar: Bon Bon Si Bon, a ’80-as évek első fele).
2 0 1 8 _ 3
Ez történik Sebestyén minden munkájában. Ugyanakkor sok művén az
GÁLOSI ADRIENNE
A BŐRÖN ÁT A FESTÉKIG Nyilas Márta képeiről Neon Galéria, Budapest
2018. március 9 – április 5.
Nő fest. Nőt fest. Festi önmagát, fest más nőket. Női portrésorozatok: Festő
egy-egy területet. Mert például bizonyos női-
életbe festve és Szép áldozat. Önaktok és fiktív szépségek akár (élet)veszélyes
nek mondott témákat természetesen nem
„attribútumokkal”. Lecsupaszított önmagát a festés aktusával megfigyelő és
kizárólag nők festenek: Murillo és Chardin
megteremtő nő, és (talán) áldozattá lett nők félalakos „oltárképei”. Aktív és
„házi” életképeinek bensőségességét nehéz
passzív, kép által eleven és képpé kimerevített nők. Női festészet. Helyben
lenne meghaladni, Murillo még „apás” képet
is volnánk, nem kell sokáig se nézni, se töprengeni, hogy magától adódjon
is festett, igaz, szent családnak álcázva. Még
az a keret, amelyben Nyilas Márta kiállításának képei könnyűszerrel elhe-
az oly könnyen nőiként besorolt technikák
lyezhetőek, és amelynek készen álló diskurzusa bőven kínálja a muníciót
is mint a szövés és rokonai sokszor csak
az értelmezéshez. De ha így meg is találjuk az értelmezési keretet, hiszen
sztereotípiának minősülnek és félrevezetik
olyan kézenfekvően kínálja magát, gettósítjuk is a művészt; míg az egyik
az értelmezést: Rosemarie Trockel keretre
oldalon egy bejáratott kritikai beszédmód kényelmes használatát nyerjük,
feszített „kötött” képei inkább szólnak hozzá
a másikon, ha tetszik, ha nem, be is zárjuk a műveket és alkotójukat egy
az absztrakt forma és a hordozó sík viszonyá-
olyan kategóriába, amely ugyan nem a pálya szélét jelenti, szerencsére
hoz, mintsem egy jellegzetesen női tevékeny-
ezen már évtizedek óta túl vagyunk, de a pálya egy részét azért mégis lere-
séghez. Ugyanakkor Thomas Bayrle utóbbi
keszti azoknak, akik ott akarnak játszani. Inkább kerülném a feminista
években készült óriás gyapjú szőnyegei jelen-
diskurzust, ami, úgy látom, sokszor csupán módszertani vazelin, amely
tésének az otthon melege elválaszthatatlan
arra szolgál, hogy a kritikus olajozott bejáratot találjon a művekhez.
része. És még bizonyos festésmódokat sem
Ám Linda Nochlin halála után néhány hónappal, mikor a hír hallatán az
lehet gender szerint felosztani, hiszen a kor-
ember maga is újra beleolvas és kérdéseket tesz fel a téma kapcsán, mégsem
társak közül talán épp egy nő, Cecily Brown
könnyű megválaszolni, hogy miért is a feszengő távolságtartás. Hiszen a
viszi tovább hatalmas vásznain az absztrakt
feminista kritika meghaladta kezdeti naivitását és a ’70-es évektől valóban
expresszionisták magabiztos, ellenállást nem
egyike volt azon katalizátoroknak – ahogyan azt Nochlin híres 1971-es Why
ismerő heves ecsetkezelését, amit akkoriban
Have There Been No Great Women Artists? cikke sürgette -, amelyek segítették
bizony a vad férfierővel azonosítottak. Úgy
a tudomány nyelvében és mélystruktúrájában meglévő „természetesként”,
gondolom, nincs a nőiségnek bármilyen
így észrevétlenül lappangó előítéletek felszínre hozatalát, ezért jelentősége
finom olyan lényegisége, amely összekötné
jóval meghaladta azt az egyébként fontos feladatot, hogy foglalkozzanak
a nagyon különböző pályákat, művészi szem-
történészek, kritikusok több női művésszel. A társadalmi nem, a gender
léleteket. De persze ki ne érezné néha a tudo-
addig nem látható, mert takarásban tartott vizuális dimenzióját segítette
mányban, hogy az „esszencializmus” letiltása,
meglátnunk. Bár a feminista elmélet első generációjában is voltak már
éppen úgy elnyomásként tud működni, mint
olyanok, akik felhívták a figyelmet, hogy csupán az ellenkező oldalról
a zabolátlan sokféleség áramvonalasra értel-
erősíti meg az antifeminista nézeteket az, aki mindenáron a nők nagy
mezése. Az ingát középen megállítani, saj-
testvériségét akarja felmutatni, mégis máig megfigyelhető a „női stílus”, a
nos, nem lehet, az esszencialista – társadalmi
női identitás és témák lényegi hasonlóságának azonosítása. Pedig bárhová
konstruktivista ellentét valamilyen formája
nézünk, azt látjuk, hogy csak kizárások által lehet nőiként azonosítani
mindig kísért. A feminista kritika mostani, 27
mondják magukról, hogy „nem feministák, de…”; vagyis az egyik oldalon posztfeminista érvekkel ássák alá (ahogy tettem én is eddig) az ilyen alapon történő értelmezést és értékelést, a másik oldalon viszont még mindig érzik társadalmi, politikai fontosságát. Másként fogalmazva: talán azért kevésbé vonzóak a feminista elméletek, mivel a női vagy általában a gender szempont valamilyen elismerése mind az alkotói mind a befogadói oldalról normál gyakorlattá vált, ennek el/fel nem ismerése egyszerűen kulturálatlanságot jelentene a nyugati világban, ugyanakkor az „art world” világában, hasonlóan a társadalom sok más területéhez, alig változik a helyzet, még mindig erős a diszkrimináció. „We are not surprised” (WANS) – mottó alatt folyik október óta és vet még februárban is újabb hullámokat az Artforum zaklatással vádolt kiadója elleni nemzetközi tiltakozás. Például. Nyilas Márta önaktjai egy nő által festett, tekinteteknek (még a férfiakénak is) kitett női testet ábrázolnak, azonban a test – nem – Nyilas Márta Szép áldozat IV., 2014, olaj, vászon, 80× 60 cm
identitás problémakört itt megelőzi a reprezentáció összetettsége. E képek nem úgy bonyolítják tovább az önmagát ábrázoló művész és a néző kettősét, hogy a magát munka közben figyelő festő tükörben látszó mását is a kép részévé teszik – ilyen például Norman Rockwell jól ismert hármas önarcképe –, hanem e képeken a festő szó szerint önmagát festi; vagyis saját testére, bőrére viszi fel nem ecsettel, hanem kezével a festéket. Variációk e sorozat tagjai, néhány mozdulat és beállítás változatai, amelyeken az alak éppen viszi fel nyakára, a hónalj vagy a comb tájékára a színeket, első látásra azt is mondhatnánk, befesti saját testét. Ahogy a hagyományos önarcképeken, itt sem látjuk magát a tükröt, a művészi önmegfigyelés tárgyi eszközét, ám azt éppen a nézői pozíció helyén kell elhelyeznünk, mivel a saját teste festésén dolgozó alak figyelmes tekintete éppen oda irányul, ahol a néző áll. Az önarcképeken mindig megkettőződő „művészet mint tükör” metafora itt újabb csavart vesz, mert a tükröt a néző tartja, vagyis nem a művészet tart a világnak tükröt, hanem a világ a művésznek. Ez a világ azonban itt egyetlen pozíció, a lehetséges befogadóé, így ez az a hely, amely a mű / művész létét megmutatja. Pontosítsuk: a képeken megjelenő test, bármennyire is teljesként
Nyilas Márta Szép áldozat II., 2014, olaj, vászon, 80× 60 cm 28
hat, hiszen szó sincs deformitásról, még sincs kész egészen, hiszen most festődik.
2 0 1 8 _ 3
harmadik generációja idején már sokan azt
Nem egy már előzetesen létező alak befesti a
néhol a testen megjelenő élénk színek ellenpontjaként ható szürke, néhol
test felszínét, hanem megfesti azt, éppen for-
szinte mértani felosztása az üresség, a szürke és a szín keveredésének.
mát ad neki. Mert azt látjuk, hogy ez az alak
Az egyik képen nem a nézőt a tükörré tevő ábrázolási mód látható, hanem
nem belső erői által meghatározott viszo-
ahogy az alak lenéz saját testére. Nem eldönthető, hogy a szélesen felvitt
nyok formává rögzülése, ami körvonalak és
fehér sávot éppen most hordta fel testére, vagy csak figyeli a comb és a has
tömeg lehatároltságában jelenhetne meg a
közti testtájat. Ez a festmény „fekete-fehér”, mintha azt sugallná, hogy a szí-
vásznon, hanem a háttér diffúz differenci-
nek megjelenéséhez, tehát a teljes festői létezéshez nem elég az öninspekció,
álatlanságából éppen formálódása közben
ahhoz a nézői tükörre is szükség van. Az alak nagyban követi a klasszikus
a felszínre lépő és ott teret kialakító forma.
álló aktok pózait, ám a kiegyensúlyozott test felidézett harmóniáját a festés-
Vagyis számos helyen nincsen határ az alak
mód „elnagyoltsága” ellenpontozza. Nagy, széles, lendületes mozdulatokkal,
és a háttér között. Tehát a művész saját magát
kézzel felhordott festékrétegek, vagyis pontosan megismétli azt a vásznon,
teremti, hozza felszínre a vászon hátterének
ahogyan a festett alak saját testét festi. A hű figurativitás és a festésmód
sűrű nemlétéből, ugyanakkor ezen önte-
absztrakciója egymást erősítve illeszkednek, az élénk, erős színek hol a
remtő folyamat csakis a befogadói tükör által
test kontúrját, hol a felszínét, hol a plasztikus formaadás követelményét
lehetséges. Az ábrázolás feladatát a művész
követik, hol pedig esetleges, absztrakt foltként metszenek ki egy részletet.
önreferenciális aktusa veszi át: a kép nem
E színfoltok a legerősebb eszközei annak, hogy a reprezentáció hálójából
annyira reprezentál, mint inkább lehetőséget
kibogozódva a művek festőiségét is figyeljük. Az egyik képen a felszínt
teremt – a létezésre. Egy festőt látunk, akinek
rózsaszín vízszintes sávok tagolják, és mindegyik másként oldja meg a
a nézői tekintet teszi lehetővé, hogy önma-
test és az absztrakt szín/fénysáv találkozásának lehetőségét. E különböző
gát megfesse, saját alakjának festése által e
kiterjedésű és szín intenzitású mértani alakzatok megtörik az alak egységét,
cselekvésből teste formáját, „életét” elnyerje.
így figurális és absztrakt elemek új ritmusba komponálódnak, sőt e tagolás
Életbe festve.
az „ecsetvonások” lendületét, irányát is olyannyira módosítja, hogy a kép
Ez az akt minden külső viszonytól mentes,
középrészén egy a test formájára ráíródó, ám annak mégis ellenszegülő
csupán önmaga előállításának mozdulatai,
alakzat jön létre. És ez Nyilas Márta képeinek erőssége: hogy a művészi
és élénk figyelme határozzák meg. A háttér,
önteremtés referenciáján túl, szólnak a festék, a szín, a formák viszonyairól,
ahonnan az alak előlép, néhol a fehér vászon,
egyszóval a festészet megteremtéséről.
Nyilas Márta Szép áldozat VIII., 2014, olaj, vászon, 80 × 60 cm
Nyilas Márta Szép áldozat, 2013, olaj, vászon, 80× 60 cm
29
2 0 1 8 _ 3
TAY LE R PATR I C K N I C H O L A S
KECSŐ ENDRE: HŐSÖK Próféta Galéria, Budapest
2018. március 20 – április 1.
A hősök egy látomás súlyával érkeznek. Nekifeszülnek a képhatároknak.
teremtődik meg a mitológia amorf és folya-
Kígyók, torzók, mellvértek és tonnás súlyú közeg. Kecső Endre festésze-
matosan alakuló tere. A kígyóvonal, az ecset
tében a mitológia hősei egy rétegződő képi szövetből lépnek elő. A festé-
játéktere köti össze a képeket.
szet plasztikus lehetőségeivel élve Kecső a festék szobrászi modellezését
Kecső figuráinak artikulációja heterogén: a
jelzésszerű, spontán gesztusokkal ötvözi. A meggyötört felületek mellett
könnyű szövésű rajzvázlattól a relieffé dom-
rózsaszínű maszat dereng elő és fanyar, apró villámok szikráznak a puttók
borodó festésmódig mozog. Egyes tárgyak a
kezecskéiből. Színes pöttyök lebegnek az égen: a látás nappali csillagai.
nézői elidőzés terepévé válnak, mint például
A hőfok mediterrán, a festmény tikkad, izzad és lélegzik. A festmény a
az anyagszerű csillogással megidézett mell-
figuráció kohója, a történések sokrétegű krónikája.
vért Pallasz diadala (2017) című festményén
Kecső görög-római kultúrkörből származó vagy keresztény eredetű iko-
vagy a szikla kopottas, kőporillatú felszíne a
nográfiai elemekkel teremti meg a mozdulattá redukált mítoszok narratív
Sziszüphosz (2015) című kép esetében. Sziszü-
kontextusát. A felidézett történetek összefonódó szálai és képről-képre ván-
phosz kaméleonként olvad a kőbe, csak pár
dorló motívumai a festmények közötti párbeszédet erősítik: a festmények
mozdulat jelzi az alárendelt test küzdelmét.
ablakaiból az Olümposz különböző pontjaira látunk rá és jelenetenként
A lassan formálódó festői felszínt a firkálás gyors gesztusai lazítják fel. A vázlatokon kikeresett rajzolat evidenciája a vásznakon az átdolgozott mozdulatokban szellemként kísért. A hős valódi születése már az anyag figurációja során megtörténik. Kecső festményeinek metamorfózisát egy próteuszi1 munkamódszer irányítja. Ahogy Próteusz is eredeti alakját visszanyerve nyilatkoztatja csak ki az igazságot, úgy a végletekig hajszolt olajfesték is önmagához visszatérve válik a vízió enigmatikus anyagává. A festék a megidézés, a testet öltés mozzanata után újra festői felszínné válik, a mű pedig ennek lenyomata. A művész akaratának alávetett és jövendölésre hívott anyag transzformációja történik. Kecső Endre Puttók vérttel, 2017, olaj, vászon, 150 ×200 cm Fotó: K.E.
30
A szobortöredékek, a Rodin óta teljesnek 1 Próteusz a görög mitológia egyik istene, aki képes változtatni formáját és ismeri a múltat, jelent és a jövőt.
tekintett torzók Kecső festészetében a figuráció ambivalens üzenetű, néma emlékművei. Helyettesítő a la kok. Paragoneelem ként is ér telmezhetők: párbeszéd a szobrászattal. Kecső Mítosz (2016) című festményén a popos alapszínekkel, tételesen megjelenített töredékek egymás lehetséges folytatásaként szervesülnek egésszé. Arabeszkként körbefutó kígyómotívum jelöli a torzók laokoóni mozgásterét. Kecső festett hősei a görög-római istenkép emberi természetből kiinduló fikcióit, antropomorfizmusát idézik, így szellemi konstrukciók vizualizálásaként is felfoghatók. Festészeti formáit kulturális asszociációkkal látja el, és fordítva: testekké alakítja a tágabban értelmezett történelmi tapasztalatot. A figurák Kecső piktúrájában képről képre vándorolva új szerepeket vesznek fel, mint ahogyan az álmok résztvevőinek is fluid identitása van. Kecső mitológiája inkluzív, sokrétű, akárcsak Rubens-é Esterházy értelmezésében. Egy alak egyszerre lehet „…a részeg
Kecső Endre Mítosz, 2016, olaj, vászon, 200 ×200 cm Fotó: K.E.
Héraklész vagy egy szatír vagy a Paraszttánc egy szereplője vagy az Angyal vagy valaki más.”2 Ez a nyitottság formai szinten is tetten érhető: Kecsőt a rajzi gesztusból fakadó anatómia szabadsága is köti Rubenshez. Az attribútumok sem kizárólag az identifikáció eszközei, saját erőterük és időtlenségük felülírja jelölő funkciójukat. Kecső egy tágas készletből válogat, melynek motívumait archetipikus jelentésük okán festi meg. Visszatérő jelenség, hogy egy-egy képelem újabb narratívákhoz vezet, folyosókat létrehozva a fikciók labirintusában. Pallasz Athéné mellvértje vag y Perzeusz pajzsa mise en abyme 3 szimbólum. Kép a képben, mitológia a mitológiában. A nagy történet emberi léptékűvé alakított mása, ami egyszerre vezeti a nézőt a cselekmény belsejébe és visszatükröződő fémfelületként áll ellen a tekintetnek. Kecső Puttók vérttel (2017) című festményén a levetett páncél csillogó mikrokozmoszában egy gorgófő utal a kép belső történéseire. A puttók martalékává vált vért közege nem egy élhető, ápolt táj látványát nyújtja, hanem a hősök születésének, formálódásának helyszíne: fent és lent, ég és föld egymásnak feszülése. Vagy talán a puttók a valódi hősök?
2 Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok, Magvető, Budapest, 2006, 51. 3 A mise en abyme jelentése: „feneketlen mélységbe helyezett”. Egy olyan heraldikai jelenség, ahol a címeren annak kicsinyített mása is megjelenik.
Kecső Endre Perzeusz a pajzzsal, 2015, olaj, vászon, 70 ×100 cm Fotó: K.E. 31
2 0 1 8 _ 3
GERMÁN KINGA
A KÉP A KÉP MÉDIUMÁBAN ÉS A KÖZTES TÁJAK TÜKÖRCSEREPEI Dafna Talmor Constructed Landscapes kiállítása T O B E G a l l e r y, B u d a p e s t
2018. március 23 – április 21.
A képek valóságos valóságtalansága. Képutópiák. A sorozat fotói egyszerre
abban, amikor magát az alkotói folyamatot
létezők, képként létezők és egyben nem létező tájképek, hiszen ezekben a
a művész minden érdeklődő számára hoz-
konkrét variációkban sehol sem láthatóak. Részleteik létezők – Izraelben,
záférhetővé teszi. Az újrastukturált képek
Venezuelában, az Egyesült Királyságban , de összevágott, felszabdalt és
befogadása érdekes módon sokkal jobban
újra összerakott állapotukban, tehát az itt kiállított verziójukban végül is
függ az egyének nézőpontjától és értelme-
nem létező tájképek, holott a TOBE galéria tereiben létezőként, képekként
zési készségeitől, mint a tájképként talált és
igen is jelen vannak! Tehát a folyamat során Dafna Talmor egy kibővített
rögzített eredeti felvételek.
valóságot hozott létre. A képek valóságos valótlanságát.
Kutatások azt mutatják, hogy az interface
A deperszonalizált és a kompozit nézőpont. A Kodak vagy más színes filmne-
az agy sötétkamrája, amely a környezet és
gatívok olyan tájkép-sorozatokat rögzítenek, amelyeket Dafna utazásain
a neuronális hálózat érzékeken keresztüli
szinte spontánul fényképezett. Emberek nélküli, szép, igazán szokvá-
összekapcsolásával folyamatosan alakul,
nyosnak tűnő tájképek. A művésznő évek múltán elővette ezt a személyes
konstituálódik. Az interface-ek tulajdon-
archívumát és vágóeszközökkel nyúlt bele a filmekbe, vágta össze őket,
képpen a személyes valóság alaku lásá-
vágott ki belőlük részeket és alul vagy felülexponált nyersagait is egyenlő
nak helyei. Ezáltal az interface területei a
mértékben használva, újabb kompozícióváltozatokat rakott össze. Sokszor
mediatizálódás helyei is. „Ezeken a helye-
ugyanazt a kompozíciót variálja, miközben tónusfestészeti különbségekre
ken, amelyek eg ymáshoz nag yon közel
koncentrál.
vagy egymástól nagyon távol esnek, formák
Ezáltal a személyes nézőpontot „kivágta”, „megvágta” és kompozit mód-
jönnek létre és itt már valóban formákat
szerrel egy nem személyes és ebben a formában nem létező tájat rakott
ismerünk fel. Ezeket a formákat kivetült
ki. Az így létrehozott képek tehát betekintést engednek egy képi világba,
állapotban, a rendelkezésünkre álló médi-
amit kivágatként látunk.
umokon keresztül érzékeljük. Ezáltal ezek a
Fogalmazhatunk úgy is, hogy ez az újrastrukturált valóság, egyfajta
helyek olyan élménypillanatokká alakulnak,
Augmented Reality analóg változata. Ebben az esetben a képek értel-
amelyek az élők változatos atmoszféráját
mezhetőek interfacek-ként is! Értelmet ebben a folyamatban nyernek és
alkotják. Bárhol, ahol interface-ek vannak,
32
Dafna Talmor Cím nélkül, 2012 Dafna Talmor Constructed Landscapes, TOBE Gallery, 2018 | részlet a kiállításból
33
tükörcserepeiként léteznek. A most, az itt kitágul, és sok-sok részben szóródik szét, ahol már nincs egyértelmű irány, hanem csak energiapontok.” (Gerhard Johann Lischka) Da f na saját szava iva l, a kol lá z solt, új negatívok, majd az azokból létrehozható fotogrammok, C-printek az analóg és a digitális szeparált útjait ötvözik. A nagyméretű alkotásokon tekintetünk a pengeélek mentén fut tova, kis tájképrészletek vagy a ragasztószalag sávjainak árnyékai tükröződnek át a felületen, állnak össze kompozitközökké. A z alkotói folyamat megosztása . Ebben a megosztásban forr egybe a képjelentés és a kép saját lényege közötti különbség. Hiszen az eredetileg lefényképezett tájképeknél a MIÉRT kérdését nem tesszük fel, azonban a konstruált képeknél már igen. A miért folyamatának megértése és érzéki megtapasztalása a váratlan és a rendezett, a kép és a leképeződés helyzeteit láttatja. Pont az alkotói folyamat nyilvánossá tétele teszi igazán kortárssá Dafna Talmor attitűdjét. Workshopon, előadáson, interjúban, vagy konkrétan itt először, a vágófelület Dafna Talmor Cím nélkül, 2015
képként történő (fotogramm) bemutatásával Dafna felhívja a figyelmet arra, hogy a fotográfia, legyen az analóg vagy digitális, a buta és elavult megkülönböztetések alapján „alkalmazott” vagy „szabad”, nem más, mint médium. És nem maga a médium lesz a megértés, befogadás kulcsa, hanem ebben az esetben a filmnegatívok közösségben is megtapasztalható „megrendezése”. Ha gondolati vagy tapasztalati síkon, például Dafna workshopján részt véve fogadjuk be a deperszonalizált és ez által univerzális képmegfogalmazások ezen módozatait, akkor már egy olyan vers sem tűnik erőltettetnek, ahol a viszony fordított. Vag y mégsem? „Vannak vidékek, gyönyörű tájak, ahol a keserű számban édessé ízesül, vannak vidékek legbelül. Szavak sarjadnak rétjein, gyopárként sziklás bércein, szavak kapaszkodnak szavak véremmel rokon a patak, szívemben csörgedez csobog télen, hogy védjem befagyok páncélom alatt cincogat jeget-pengető hangokat tavaszok nyarak őszeim, maradékaim s őseim vannak vidékek viselem akár a bőrt a testemen meggyötörten is gyönyörű tájak, ahol
Dafna Talmor Cím nélkül, 2018 34
a keserű számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül”. (Kányádi Sándor)
2 0 1 8 _ 3
tulajdonképpen pillanatnyi valóságaink
PALOTAI JÁNOS
„...A FR AGMENTÁLIS GONDOLKODÁS MEGVÁLTOZTATJA A VIZUÁLIS APPAR ÁTUST” Beszélgetés Olga Tobreluts-cal
Az orosz képzőművész 2015-ben mutatkozott be Budapesten, a szentpéter-
volt, akár a 19. századi romantikus festészet
vári új akadémisták Abszolút szépség című csoportos kiállításán a Ludwig
alkonya. Ezért vettem a reneszánsz három
Múzeumban. Az ő munkája reklámozta a kiállítást, ezen antik mellszob-
alapművét: Pontormo, Raffaello és Tizian
rot öltöztetett divatos pólóba. A kép a múzeum gyűjteményébe került.
festményét, és módosítottam azokat. Köze-
Az utóbbi félévben három egyéni kiállítása volt látható Magyarorszá-
lebb hoztam a bibliai felfogáshoz. Amikor
gon, mindegyiken más és újabb alkotásai szerepeltek. A Műcsarnokban
levették Jézust a keresztről, sötétség uralta a
a grafikái mellett a Faust virtuális változatát, a debreceni MODEMben a
mindenséget, amint a földre esett, megjelent
Feltámadás sorozatát, a fővárosi Ural Vision Galériában sztereo varióit,
az első fénycsóva. Majd elvitték a barlangba,
holográfjait mutatta be.
ahol megtörtént a feltámadás, a csoda, amit
1
A művész pályája kezdetén Leningrádban építészetet tanult, ennek hatá-
senki sem látott. Mindenki úgy képzeli el,
sát így fogalmazza meg: „A legideálisabb képzés volt, magába foglalta a
hog y hatalmas fénysugarak özönlöttek.
matematikát, fizikát, rajzot, ezért tudok a különböző művészetek szin-
A festészeti figurativitás vége hasonló ahhoz,
tézisével foglalkozni. A 21. században nagyon megváltozott a művészet.
ahogy a test megszűnt létezni. Minden fényt
A fragmentális gondolkodásnak ez elengedhetetlen része. A kortárs ember
megszüntettem, átdolgoztam komputerrel.
sokat olvas, különböző idézeteket, részleteit a tudásnak, így fragmentális
Amit a reneszánsz mesterek nem tudtak meg-
gondolkodása alakul ki. Ez megváltoztatja a vizuális apparátust, a felfogás
festeni fény nélkül, azt, a szabályokat kicsit
új lehetőségei nyílnak meg. A Feltámadás témával kapcsolatban érdekes,
megsértve, Tizian próbálta megjeleníteni.
hogy a művészettörténetben voltak ilyen felfogások a 20. század elején,
Ilyen formán a bibliai esemény történetét
az avantgárd születése idején. Az avantgarde a rendszer és a vallás teljes
párhuzamba állítottam a művészeti krízis-
csődje, a cári család kivégzése idején, annak hátterében jött létre. Ezek
sel, megmutattam vizuálisan. Most szintén
fragmentális felfogását követi az egységes kinyilatkoztatás is. Amikor
új nyelv születik, úgy hívnám, új avantgarde,
Krisztust levették a keresztfáról, az a kereszténység legsötétebb időszaka
mely nem ismétli a 20. századelőt, hanem a mai fragmentális gondolkodás terméke, mely
1 Abszolút szépség. Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, 2015. július 10 – szeptember 13.; Új mitológia. Bp. Műcsarnok. 2017. szeptember 6 – november 12.; Mitológiák újratöltve. MODEM, Debrecen, 2017. november 25 – 2018. február 25.; A kert virágai. Ural Vision Galéria, Budapest, 2018. március 20 – június 10.
a tudatban eggyé áll össze. A nagy Feltámadás kép alapján geometrikus, pixelszerű formák mögött végül összeáll a Pontormo festmény.” 35
2 0 1 8 _ 3
Olga Tobreluts Kaukázusi fogoly, 2007, performansz, videó, fotóprint
Palotai János: Hasonlóan Larionovék „lucs”
felfogásához. Szerintük a tárg yak fénysuga-
PJ: Ebben két kultúra konfliktusát látni?
OT: Oroszország különböző kultúrák olvasztó tégelye, a nyugatié – ameri-
rakat, szín nyalábokat bocsátanak ki, s ezek
kaié és európaié – és a keletié. Nálunk vannak pravoszlávok és moszlimok,
(félabsztrakt) ábrázolása adja a tárgy negyedik
de közel állnak egymáshoz. A Korán szerint két próféta van: Mohamed
dimenzióját. Abból nem merített?
mellett elismerik Jézust, azaz Isszát. A két vallás követői együtt várják az
Olga Tobreluts: Ők más teóriából indultak ki,
Apokalipszist, illetve Jézus eljövetelét.
hogy a fénysugár megmaradjon. Az én mun-
PJ: A Kaukázusi fogoly alapja Puskin műve. Korábbi video munkája Gribo-
kámban az a filozófiai megközelítés, amit a
jedov Az ész bajjal jár című darabját dolgozza fel.
művészetek szintézise szempontjából lehet
OT: A szovjet rendszerben úgy tanították, hogy ez az okos ember tragédiája
megragadni. A Kaukázusi fogolyban (2007)
a buta, burzsoá társadalomban. Aztán elolvasva láttam, hogy ez komédia.
például videót használok, performanszt
Meg akartam csinálni, de nem volt rá pénz, kis részét leforgattam 1994-ben,
csinálok, kosztümöt varrok, táncot, zenét
hogy majd később a többit, de ez is az orosz művészet része lett, minden
használok, amit erre az alkalomra kompo-
múzeumban ott van. Nemcsak a tárgya, de a technológiai változás, a 3D
nált egy zeneszerző. Ebben Kandinszkij
miatt is fontos, a rendszerváltás után, 1994-ben ez forradalmi lépésnek
történetét adom elő, a pont és a vonal har-
számított.
cát. Úgy képzeltem, hogy a pont, a gömb
Azután a szobor foglalkoztatott, mint a legideálisabb megjelenítési forma.
a birodalom, és a vonal jelenti a barbáro-
Híres antik mellszobrokat választottam modelljéül mai, világhírű már-
kat, akik megpróbálják levágni a gömböt.
káknak. Érdekelt a hatás, a glamuros ’90 évek elég közel álltak az antik
Ez többször ismétlődik, s a performansz alatt
világfelfogáshoz.
változik a kosztüm.
PJ: Herculese viszont az erőt jelenti, az orosz vadkapitalizmusra utal.
36
OT: Pontosan. Unikális mű. Ebben a sorozat-
ban megmutattam a fotózás és a komputer-
történetet mutat. A negatív a teljes értékű, a nagy felbontású komputer fileból úgy kellett kihozni, mint egy normális fotót, mint egy dokumentumot,
grafika minden fázisát, történetiségét. Ezt a
amit konstruált realitás fon körbe. Hamis, áltörténet, de új lépés volt a
technológiát más nem használta. A Hercules
dokumentarista technikával, fotónyomással készíteni. Olyan ábrázolás,
az almával-hoz száz fekete-fehér fotó variá-
mint a képernyőn, ahol van mozgás. Szeretem az új technikát. A legújabb,
ciót készítettem megfelelő fénybeállítással,
a sztereo varió, akkor még nem létezett. Ezeket állítottam most ki.
különböző nagyítással 3D-s környezetet
Herculesnél fontos a teoretikus elem. Készülésekor a keleti filozófiával fog-
alkottam, egyesítve a 2D-t a 3D-vel. Körbe-
lalkoztam, mely szerint a megvilágosodás felső foka, hogy semmit sem kell
rajzoltam a Star Wars alakjait, ahogy mene-
csinálni, csak a kozmoszból áramló információkat kell begyűjteni. Hercu-
külnek a műkertben, Hercules mintha másik
les tartja az almát, az leesik, s ő felsóhajt. Utolsó tetténél vége a mítosznak.
bolygón lenne. A 3D-s mozgásábrázolás két
Herculesben egy nyugati személynek keleti filozófiai értelmezést adtam.
Olga Tobreluts Ádám és Éva, 2005–2006, print, alumínium dibond, 200 ×80 cm egyenként
37
vagyunk, ez pozitív vagy negatív tény, erre
csinál semmit, de megnyerő.
a kérdésre utalok a képeimmel. Negatívban
PJ: A kevésbé ismert Ibsen drámát, A császár és a galileait 2003-ban miért
vonzóbb a megjelenítés.
dolgozta fel?
PJ: Ehhez köthető, hogy a mitológiák a pátoszra
OT: A mű megértése több egy színházi dramatizálásnál. Aktuálissá tette,
épülnek, de a képei a logoszt, a gondolkodást
hogy ebben az időben szembekerültünk a moszkvai konceptualistákkal,
sem mellőzik.
akik a f ig uralitást elutasították, „szalon” művészetnek tar tották.
OT: Előbb volt a logosz, utána a legegysze-
A péterváriak úgy gondolták, hogy az ábrázolás bármilyen szöveget magába foglalhat. Engem érdekelt a katolikus-protestáns harc. A korai keresztény
rűbb figuratív nyelv. Az új avantgarde újabb
formája, a nagyon egyszerű figurális nyelv, a
filozófusok közel állnak az iszlámhoz, minden figuralitást elutasítanak,
gondolkodáson alapul. A ’80-as évek végén
képrombolók. Aktualizálva: Apolló maga az ördög. A neoakadémisták
tanulmányoztam az absztraktot az Orosz
viszont szeretik az antikvitást. Csoportunkban fontos lett a keresztény-
Múzeum kollekciójában. A fraktális geo-
üldöző Julianus császár, közel kerültem hozzá, mivel nagyon izgatott ez a
metriát kerestem, amit már megalkottak,
konfliktus. Különböző ábrákat kerestem és készítettem, melyekben benne
de ezt nem tudtam akkor. Számomra ez
van a szöveg. Kísérletként kurátorok is írtak, rajzok készültek Ibsen szö-
nagy tragédia volt. Ezért el is távolodtam az
vege alapján, az oslói Kortárs Múzeumban kiállítást is rendeztek ezekből.
absztrakttól, elkezdtem a komputerrel fog-
PJ: A Tarquinius és Lucretia valós történetéhez hasonlót a mitológiából is
lalkozni, a reális figurális nyelvvel, az európai
meríthetett volna, mégis ezt adaptálta 2006-ban.
vizuális nyelvvel, kulturális kódokkal, iko-
OT: Lucretia megerőszakolása után forradalom tört ki, megszűnt a királyság,
nokkal, toposzokkal, európai kulturális fej-
a totalitárius rendszer, majd demokrácia következett. Ha mind demokraták
lődéssel. Azzal szembesültem ugyanis, hogy nálunk a kortárs, poszt-szovjet kurátorok, művészettörténészek teljes értetlenséggel
Olga Tobreluts Discobolus, fotóprint
állnak ez előtt. Ismerni kellene az európai művészet kibontakozását, történeti ívét, a róla gondolkodás ívét, a közös történeti, kulturális kódokat, csak akkor lehet értelmezni. De akik nem ismerik, azt hiszik, hogy ez felesleges, csak fekete-fehérben látnak. Van, akinek „francia szalon” művészet, amit csinálok, de aki jól ismeri a művészettörténetet, szereti a „rébuszokat”, a művekben elrejtett szövegeket, üzenetet, textet. Az európai kurátorok általában műveltek. A ’90-es évek elejétől állandóan voltak kiállításaim külföldön, az orosz biennálékon nem vettem részt. PJ: Alkotásaival tisztelet/tiszteletlen(?) kört
tesz az európai művészettörténet előtt.
OT: Mert erős az építész képzettségem, amiről a beszélgetésünk elején szóltam. Nagyon
szeretem Rembrandtot, de az antik szobrok az alapok, kétségtelen, időnként iróniával viszonyulok hozzájuk. PJ: Az, hogy 2003-as képén együtt van az Igaz-
ság és a Szépség antik fejszobra, a klasszikus
művészetszemlélet alap párosa, s ug yanakkor elkészíti a Szépség felforgatott világát, ez az ironikus szemlélet jele, egyben reflektálás is a jelenre? OT: Most olyan a helyzet, hogy az európai
társadalomnak az antik alapokhoz kell vis�szatérni, hogy a saját identitását megőrizze. Meggyőződésem, hogy egy nagy Európa erődítmény, mint egy nagy totális állam, ezért van az antikvitás felszálló ágban, ezért kell a szépséghez való visszatérés, mert különben a multi-kulturalitás felfal. A városokban az amerikai életforma dívik, az európai kultúrát magukban hordozók vidéken élnek. 38
2 0 1 8 _ 3
Hogy nem csinál semmit, annak van politikai felhangja, a mai vezető sem
Olga Tobreluts Kesar & Galilein Fleet Nord, 2003, fotóprint, 80 ×120 cm
PJ: Az újkor fontos európai mítoszát adaptálta a Mefiszto Szentpétervár
felettben 2017-ben, a legújabb kor technikájával.
OT: A Műcsarnokban egy termet Goethének szenteltem, aki a jövőbe látott.
A Walpurgis éj első részét a keresztény társadalomnak szánta; másodikat, az Apokalipszist a jövőnek szentelte. Az összes sorozatmunkám közül a
Faust volt a legnehezebb, Goethe a Walpurgis éjt nehéz nyelvezeten írta. Az alvilág különböző figuráit tanulmányoztam, és meg kellett találni a prototípusait a kortárs világban. A föld alá kellett leereszkednem, ezért csináltam a „felhő” szériákat. Magába foglalják az antik mitológiát, az antik fogalmát, amit a mai ember elfelejt. Virtuális technikát alkalmaztam, a „sisak”/ szemüveg lehetőséget adott (volna) a nézőnek, hogy benne legyen a 360°-os körképben, az alkotásban. Sajnos a technikai feltételek nem voltak megfelelők. Új technikát használtam az ott bemutatott grafikáknál is, egyedül ez ad lehetőséget a 3D-s rajz megjelenítésére és a sima felületen kinyomtatásra. A Modernizáció kísérlet volt a futurista megközelítésű mozgás ábrázolásra. PJ: Új kiállítása, A kert virágai, emlékeztetnek az avantgárd Pável Filonov
„virágos” képeire. Az analitikus festő a felszín mögötti összefüggéseket kereste, iskolát teremtett a 20-as években. OT: Filonov érdeklődött a defragmentáció iránt, úgy, mint én. Lehet, hogy
tudat alatt hatott rám, mivel ismerem a művészetét. PJ: Most mi foglalkoztatja?
OT: Festménysorozatot készítek irodalmi szerelmekről, múzsákról, szeretőkről, „dandykról”. Nyáron filmet szeretnék forgatni Pacsán, ahol dolgozom, a dialógusa Lukianosz művén alapszik majd.2 Az ő istenei egyszerűen beszélnek, mint itt a falubeli emberek a mindennapi problémákról, a szexről. Mintha az Olümposz istenei rejtőznének itt, a birodalmuk határzónájában. A hely, az egykori Pannónia, a római Birodalom határzónája volt.
Fo r d í t o t t a F. H o r vá t h Ág n e s 3 2
Lukianosz Istenek párbeszéde című művéről van szó.
3
F. Horváth Ágnes az Ural Vision Galériában rendezett kiállítás társkurátora.
i n s i d e
e x p r e s s
←
Fiatal Ké pző m ű vé sze k Stúdiója Egyesület studio.c3.hu
KERESZTESI BOTOND
Álló és ülő szoláriumok, 2017 akril, airbrush, vászon, 160 ×120 cm © Fotó: Biró Dávid Last Futurist, 2017 akril, airbrush, vászon, 160 ×120 cm © Fotó: Biró Dávid
MEANWHILE MEANWHILE MEANWHILE IN PAINTING IN INPAINTING PAINTING BUDAPEST BUDAPEST BUDAPEST GALERIA GALERIA GALERIA 2018.05.11. 2018.05.11. 2018.05.11.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Kortárs művészetelméleti és kurátori A Magyar A Magyar Képzőművészeti Képzőművészeti Egyetem Egyetem ismeretek (MA) hallgatóinak Kortárs Kortárs művészetelméleti művészetelméleti és kurátori és kurátori diplomaprojektje. ismeretek ismeretek (MA) (MA) hallgatóinak hallgatóinak diplomaprojektje. diplomaprojektje. KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK: Batykó Róbert, Keresztesi Botond, KIÁLLÍTÓ KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK: MŰVÉSZEK: Kristóf Gábor, Nemes Márton, Batykó Batykó Róbert, Róbert, Keresztesi Keresztesi Botond, Botond, Sági Gyula, Süveges Rita, Kristóf Kristóf Gábor, Gábor, Nemes Nemes Márton, Márton, Szinyova Gergő, Tivadar Andrea Sági Gyula, Sági Gyula, Süveges Süveges Rita, Rita, Szinyova Szinyova Gergő, Gergő, Tivadar Tivadar Andrea Andrea MEGNYITÓ: 2018.05.10. MEGNYITÓ: MEGNYITÓ: 18:00 2018.05.10. 2018.05.10. 18:0018:00 MEGTEKINTHETŐ: 2018.05.11. - 06.03. MEGTEKINTHETŐ: MEGTEKINTHETŐ: 2018.05.11. 2018.05.11. - 06.03. - 06.03. HELYSZÍN: Budapest HELYSZÍN: HELYSZÍN:Galéria 1036 Budapest, Lajos utca 158. Budapest Budapest Galéria Galéria 10361036 Budapest, Budapest, LajosLajos utca 158. utca 158. KURÁTOROK: Balázs Barnabás, Csóka Heléna, KURÁTOROK: KURÁTOROK: Kollár Dalma Eszter, Marton Zita Balázs Balázs Barnabás, Barnabás, Csóka Csóka Heléna, Heléna, KollárKollár Dalma Dalma Eszter, Eszter, Marton Marton Zita Zita KONZULENS: Fehér Dávid KONZULENS: KONZULENS: FehérFehér DávidDávid ↘ http://meanwhileinpainting.hu/ ↘ http://meanwhileinpainting.hu/ ↘ http://meanwhileinpainting.hu/