12 kérdés Észtországról by Észt Intézet

12 kérdés

Észtországról

12 kérdés Észtországról 1. Észtország a világ legkisebb állama? 2. Az észt nemzeti himnuszt tényleg máshonnan kölcsönözték? 3. Szoktak egyáltalán beszélni az észtek? 4. Kenyéren kívül esznek mást is az észtek? 5. Miért nem kiáltanak farkast az észtek? 6. Észtországban tényleg vas hullik az égből? 7. Hogyan kerül a betevő falat az észtek asztalára? 8. Mennyi idős Észtország? 9. Hány ország fér el Észtországban? 10. Álmodnak-e az észtek elektronikus bárányokkal? 11. Hová tűnnek nyáron az észtek? 12. Miért csinálnak az észtek mindent együtt, ha közben egyedül szeretnek lenni?

Fotó: Jaanus Siim

Eesti Vabariik – Észt Köztársaság A FÜGGETLEN ÉSZT KÖZTÁRSASÁG KIKIÁLTÁSA: 1918. február 24. AZ ÉSZT FÜGGETLENSÉG HELYREÁLLÍTÁSA: 1991. augusztus 20. ÁLLAMFORMA: parlamentáris köztársaság

SZERVEZETI TAGSÁGOK: ENSZ (1991. szeptember 17. óta) EU (2004. május 1. óta) NATO (2004. március 29. óta) NÉPESSÉG: 1 329 460 fő FŐBB NÉPCSOPORTOK: észt 69%, orosz 25%

LEGFELSŐBB IGAZSÁGÜGYI HATÓSÁG: legfelsőbb bíróság

TERÜLET: 45 339 km²

HIVATALOS NYELV: észt

FŐVÁROS: Tallinn LEGNÉPESEBB VÁROSOK: Tartu, Narva, Pärnu KÖZIGAZGATÁSI BEOSZTÁS: 15 megye

Finnország

PÉNZNEM: Euro

Svédország Észtország

Oroszország

Lettország Litvánia Belarusz Lengyelország

Európa

Észtország a világ legkisebb állama? Nyilvánvalóan nem. 45 000 km²-es területével Észtország nagyobb, mint Dánia, Hollandia vagy Svájc, és majdnem kétszer akkora, mint Izrael. Csak kicsit kisebb New Hampshire és Massachusetts együttes területénél. Észtország Észak-Európában, a Baltitenger partján található. Kelet–nyugati kiterjedése 350 km, észak–déli kiterjedése pedig 240 km. Szomszédai Finnország, Svédország, Lettország és Oroszország. Területének egyhuszad részét tavak, egytizedét szigetek alkotják. Az első emberek az utolsó jégkorszak után érkeztek a területre, kb. 11 000 évvel ezelőtt. Bár nyelvükből néhány szó vélhetően fennmaradt – például a legnagyobb észt tó, a Peipus nevében –, azt nem tudjuk, hogyan nevezték magukat vagy a földet, melyet benépesítettek. Észtként elsőként ókori szerzőknél találunk rájuk

utalást, például i. e. 320-ban Pütheasz, a görög felfedező említi az „ostiatoi” népet. Később Tacitus római történész ír az i. sz. 1. században a borostyánban gazdag területen élő „aesti” népről. Észtország összesen 2 222 kisebbnagyobb szigettel büszkélkedhet. Az ország a föld területének 0,03%-át foglalja el, de ami a lakosságát illeti, 1 330 000 fős lélekszámával valóban a világ legkisebb államai közé tartozik. A sűrűn lakott Európával ellentétben az észteknek nagy terület jut – az átlagos népsűrűség 30,3 fő/km², ami mindössze negyede az EU-átlagnak.

A LAKOSSÁG

70%-a A LAKOSSÁG

30%-a

Az ország legnépesebb városai a főváros után: Tartu, az egyetemváros (kb. 103 000 lakos); Narva, Észak-Észtország ipari központja (66 000 lakos); és Pärnu, a délnyugati partvidék üdülővárosa, a „nyári főváros” (44 000 lakos). Az ország legnagyobb kisebbsége az orosz, a lakosság közel egynegyedét ők adják. Az ukránok, a belaruszok (fehéroroszok) és a finnek a társadalom 2%-át képviselik.

A Tallinnhoz legközelebb eső nagyváros, Finnország fővárosa, Helsinki a Finn-öböl túloldalán, mindössze 85 kilométernyire található. Lettország fővárosa, Riga 307 km-re délre fekszik, amerre a varjak szállnak. Az oroszok „északi fővárosa”, Szentpétervár 395 km-re keletre található, a svéd főváros, Stockholm pedig 405 km-re nyugatra fekszik.

Fotó: Martin Dremljuga

Vidéken még több terület jut egy emberre, mivel az ország lakosságának 70%-a városokban él – ez utóbbiak egyharmada (kicsivel több, mint 400 000 fő) a fővárosban, Tallinnban.

Az észt nemzeti himnuszt tényleg máshonnan kölcsönözték? Részben igen. A „Mu isamaa, mu õnn ja rõõm” (Én hazám, boldogságom és örömöm) kezdetű észt nemzeti himnusz dallama megegyezik a finn himnuszéval. Az észak-európai országokban széles körben népszerű dallamot a német–finn zeneszerző, Friedrich Pacius komponálta 1848-ban. A szöveget az észt nemzeti ébredés időszakának egyik vezéregyénisége, Johann Voldemar Jannsen írta hozzá. 1869-ben adták elő először nyilvánosan, az első észt dalosünnepen. Az első világháború után, a függetlenség kikiáltását követően Észtország és Finnország is nemzeti himnuszaként kezdte használni a dalt, amely ekkorra mindkét országban a nemzeti kultúra szimbólumává vált. A szovjet megszállás alatt a finn–észt himnusz-szövetség új értelmet nyert. Amikor egy finn méltóság Észtországba látogatott, természetesen a finn himnuszt játszották. Az észtek végignézhették, ahogy az összes szovjet állami tisztségviselőnek tiszteletteljesen, állva végig kellett hallgatnia a finn himnuszt, amely tulajdonképpen a megszállás előtti, betiltott észt himnusz is volt egyben. Az észt történelmi fordulópontok során a zene központi szerepet játszott. Az észt dalosünnep hagyományának megszületése szoros kapcsolatban áll az észt nemzeti ébredéssel (észtül: ärkamisaeg). Ez volt az a történelmi korszak, amikor az észtek saját kormánnyal bíró, független államra jogosult nemzetként kezdtek magukra tekinteni. Ezen időszak az 1850-es években kezdődött a parasztság jogainak bővítésével, és 1918-ban ért véget az 8

Észt Köztárság kikiáltásával. 2008-ban az észt dalos- és táncünnep felkerült az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív UNESCO-listájára. Észtország függetlenségének visszaállításában 1991-ben a kóruséneklés hagyománya is fontos szerepet játszott. Innen kapta nevét az erőszakmentes „daloló forradalom”, melynek során észtek tízezrei gyűltek össze, hogy ellenállásukat demonstrálva hazafias dalokat énekeljenek. A daloló forradalom sok népszerű dala merített a népdalkincsből. A forradalom hamarosan átterjedt a többi balti államra is, és létrejött a Balti lánc – egy egyedülálló, békés, politikai tüntetés 1989. augusztus 23-án. Körülbelül kétmillió ember fogta egymás kezét, 675,5 km hosszú élőláncot alkotva a három balti országon – Észtországon, Lettországon és Litvánián – át. A népzenei hagyományok egyébként olyan népszerűek, hogy utat találtak maguknak szinte minden észt zenei stílusba. A kortárs észt zeneszerzők gyakran használnak fel népzenei motívumokat műveikben, így a fiatalabb közönség számára is elevenen tartják a hagyományokat. A népzene abban is segített, hogy az észt művészek a szovjet megszállással együtt járó cenzúra dacára is sikeresen megőrizzék nemzetük kultúráját és világszemléletét. Veljo Tormis zeneszerző a finnugor mitológián alapuló kórusműveiről ismert.

Az észt és finn himnusz közös dallama

Az észt népköltészeti gyűjtemény 1,3 millió oldalból áll. Tormis külföldön is legismertebb szerzeménye a „A vas elátkozása” (Raua needmine, 1972), mely a sámánhagyományokban gyökerező allegória a háború gaztetteiről. A világ egyik legtöbbet műsorra tűzött kortárs zeneszerzője, Arvo Pärt pedig legismertebb műveinek egy részét – „Fratres”, „Spiegel im Spiegel”, „Tabula Rasa”, „Für Alina” – szintén a megszállt Észtországban komponálta, az 1970-es években. Az észt kultúrában megfigyelhető kölcsönzések és egymásra hatások azt mutatják, hogy a konfliktus ösztönzi a kreativitást.

A többi európai néppel összehasonlítva az észtek élnek a leghosszabb ideje egy helyen – 11 000 éve. Az észt nyelv és kultúra magán viseli az összes olyan nemzetnek – német, svéd, dán, lengyel és orosz – a hatásait, melyek egykor uralták a területet. A legnagyobb befolyással a balti németek bírtak. Eredetileg az észt dalosünnep is a német kóruszenei hagyományokat követte, s csak ezután vált különlegesen egyedivé, az éneklés valódi ünnepévé, melyen egyszerre 30 000 kórusénekes vesz részt. Lehet, hogy az észteknek sikerült megtalálniuk az egyediség megőrzésének titkát mai globalizálódó világunkban?

A tallinni dalosünnep helyszíne. Itt mindent a szeretett karmester, Gustav Ernesaks (1908–1993) gondoskodó tekintete figyel, aki a legjobban a népével szeretett lenni. Ekke Väli és Vello Lillemets szobra.

Fotó: Aron Urb

Szoktak egyáltalán beszélni az észtek? Néha igen. Bár – ahogy mondani szokták – ha hallgatnak is, észtül hallgatnak. Ahogyan ez a kis nemzetekre jellemző, az észt öntudat erősen kötődik az anyanyelvhez. Minden észt szó kedves számukra. Számtalan népi bölcsesség figyelmezteti őket arra, hogy bánjanak óvatosan a szavakkal: „Ne mondd ki az utolsó szót!” vagy „Beszélni ezüst, hallgatni arany.” – csak hogy pár példát említsünk az észt néphagyomány vonatkozó intelmei közül. Az észtek valóban híresek visszafogottságukról. Kapcsolataikban többnyire kerülik a szentimentális megnyilvánulásokat, ami a külföldi vendégeknek is feltűnhet. Amit máshol nyíltan kimondanak egymás előtt, arról Észtországban csak akkor ejtenek szót, ha már nagyon alaposan ismerik egymást. A csevegés művészetét csak mostanában tanulják, és lehet, hogy soha nem is fog meghonosodni náluk.

Az észtet valamivel több, mint egymillió ember beszéli anyanyelveként, ebből 900 000-en Észtországban élnek. Ez nagyjából nyolcada London lakosságának, és egyharmada Berlinének. Az észtet pár százezer olyan ember is használja napi szinten, akiknek nem anyanyelve. A nyelvet beszélő, külföldön – például Finnországban, Svédországban, Kanadában, az USÁ-ban, Ausztráliában, Írországban és Nagy-Britanniában – élő észtek és leszármazottaik is százezres nagyságrendet tesznek ki. Más, indoeurópai nyelvekkel (pl. német, szláv, román vagy akár kelta, görög, albán) ellentétben az észt az uráli nyelvek legnagyobb ágát adó finnugor nyelvcsaládba tartozik, azon belül is a balti-finn nyelvek csoportjába. Az észten kívül még kb. 30 nyelv tartozik ebbe a nyelvcsaládba, a két

Példa különbségekre és egyezésekre az észt nyelv és nyelvrokonai, illetve szomszédai között:

Észt

Finn

Magyar

Lett

Orosz

Svéd

üks

yksi

egy

viens

ogyin

kaks

kaksi

kettő

divi

dva

två

viis

viisi

öt

pieci

pjaty

fem

käsi

kéz

roka

ruka

hand

veri

vér

asinis

krov

blod

vesi

víz

ūdens

voda

vatten

Az észtek magánhangzók iránti rajongása nyilvánul meg a következő mondatban is: „a holdkutató munkával töltött éjszakája a jég peremén”.

legnagyobb köztük a magyar és a finn. A finnt és az észtet a Finn-öböl szemközti partjain beszélik. Hasonló nyelvi rokonságot mutatnak, mint az olasz és a spanyol, vagy a német és a holland. Az Észtország északi részén élők nagyjából megértik a finneket, sokan közülük finn tévéműsorokon nőttek fel, melyek még a vasfüggöny ellenére is foghatók voltak. Az észt szóbeli hagyományok több ezer éves múltra tekintenek vissza, és az ún. „regiénekekben” vagy „runóénekekben” csúcsosodnak ki, melyeknek egyedi ritmusuk és ismétlésen alapuló szövegük van. Az észt írásbeliség a 16. században, a reformáció idején kezdett kialakulni. Eleinte az észtek értelmetlennek találták az olvasást, így a papságnak komoly nehézséget okozott tanítani őket. A diákokat gyakran nassolnivalóval csalogatták. Ám néha még ez sem bizonyult elegendőnek, és egész családok menekültek az erdőbe a tanárok elől. Mindezek ellenére idővel megszerették az olvasást, és ez a „szerelem” a mai napig tart. Egy 2018-ban végzett nemzetközi felmérés szerint az észtek a világ

leglelkesebb könyvrajongói. Egy átlagos észt háztartásban 218 könyv található (összehasonlításképpen: egy átlagos francia háztartásban 117 könyv van). Nyelvtani szempontból az észt nyelv figyelemre méltó: 14 névszóragozási esete van, névelőket, nyelvtani nemeket nem használ, és a jövő ideje sajátos – hogy csak pár példával illusztráljuk, mennyi mindenben különbözik az észt az Európában elterjedt indoeurópai nyelvektől. Valószínűleg épp ezek a különbségek tették lehetővé, hogy az észt nyelv fennmaradjon, és olyan modern irodalmi nyelvvé fejlődjön, melynek saját szókincse alakult ki az élet különböző területein. Ma az EU egyik hivatalos nyelve. Az észt nyelv mint a nemzeti identitás fokmérőjének szerepét hangsúlyozandó, 2007-ben az észt parlament alkotmánybizottsága az észt alkotmány bevezetőjének módosításáról döntött, hogy ekképpen garantálja az észt nyelv fennmaradását a jövőben (az észt nemzettel és kultúrával együtt). E ritka és különleges nyelv megőrzésével Észtország hozzájárul a világ kulturális sokszínűségéhez.

Kenyéren kívül esznek-e mást az észtek? Esznek, bizony! Bár a kenyér, főleg a fekete- vagy más néven rozskenyér nemcsak az észt konyhában, de a világlátásukban is fontos helyet foglal el. Sok étellel kapcsolatos szokás és mondás köthető a kenyérhez: „a kenyér öregebb, mint mi”, állítják, és a „Jó étvágyat!” helyett még ma is mondják néha, hogy „Legyen mindig elegendő kenyered!”, hiszen ez utóbbiban soha nem lehetünk biztosak. Az észt humorról is az a vélekedés, hogy olyan fekete, mint a kenyerük. Észtország északi ország, ez megnyilvánul a konyhaművészetükben, étkezésükben, a felhasznált alapanyagokban és az ételek elkészítésének módjában. Az észtek többsége közelebb áll a természethez, mint az átlag európai. Életük ritmusát az évszakokra jellemző növények változatossága határozza meg. Az őszi gombászás és az erdei gyümölcsök gyűjtése még mindig áthatja mindennapjaikat: hobbi, terápia és szükséglet egyszerre. Szinte minden észt családnak megvan a saját helye, ahová gombáért és erdei gyümölcsért jár generációk óta. Mint minden tengerparti ország, Észtország is nagy becsben tartja a halászatot. A tengeri, tavi és folyami halak évszázadokig segítették a megélhetést, amikor az időjárás viszontagságai vagy más gondok miatt silány volt a termés. A horgászat egyeseknek sport, másoknak alkalmat jelent arra, hogy időt töltsenek a barátaikkal vagy kikapcsolódjanak a természetben. Minden magára valamit is adó étterem legalább egy halételt kínál. Egy átlagos észt évente 10 kg halat eszik meg. A hal mindig is az észt konyha szerves részét képezte. 14

A mulgipuder – krumplipüré és árpadara vagy árpagyöngy keveréke – az egyik leghagyományosabb népi étel a mai Észtországban. Régen csak fontos alkalmakkor tálalták fel a parasztházakban, de manapság már nem kapcsolódik ünnepi eseményekhez, bármikor elkészítik. Hagyományos születésnapi ételnek a krumplisalátát tartják. Karácsonykor véres hurka, disznósült, savanyú káposzta és krumpli kerül az ünnepi asztalra. Húshagyókedden borsóleves és tejszínhabos fánk a menü. Az észt függetlenség napján, február 24-én sprotnis, főtt tojásos szendvics dukál. És végül, de nem utolsósorban jöjjön a kama : pörkölt árpa, rozs, zab és borsóliszt keveréke, ami sokféleképpen felhasználható. Mostanában tejes desszertet készítenek belőle, savanykás erdei gyümölcsökkel. De többnyire reggelire fogyasztják kásaként tejjel, tejszínnel vagy kefirrel. Cukorral és áfonyával édesítik, esetleg egyéb gyümölcsökkel, mézzel, vagy édesítés nélkül tálalják. A sörfőzés művészete is fontos észt hagyomány, különösen a nyugati part közelében élő szigetlakóknál. A legtöbb családnak volt saját főzésű söre az olyan különleges alkalmakra, mint a karácsony vagy az esküvő. Ma már újra szaporodik azoknak a kis sörfőzdéknek a száma, melyek új, egyedi ízvilág megteremtését tűzték ki célul. Valószínűleg a klíma miatt alakult ki az a szokás, hogy az észtek télire bespájzolnak, és amit csak tudnak, marinálnak vagy fermentálnak: uborkát, tököt, káposztát, tejet, halat, gombát stb. Ez mai napig is széles körben élő hagyomány.

Az észtek kedvelik a tiszta élelmiszert és sokan próbálják meg legalább egy részét otthon megtermeszteni. Vidéken számos embernek van zöldségeskertje, sőt, a városi kertészkedés is egyre népszerűbb, mivel növeli a városi zöldfelületeket. Esélyt ad arra, hogy a városlakók is megtermeszthessék saját zöldségüket és kapcsolatban maradhassanak a földdel.

Fotó: Aron Urb

Az észtek a fanyar rebarbaráért is rajonganak. Gyerekként szeretik cukorba mártogatni, és miközben rágcsálják, egymás savanyú képén nevetgélnek, ahogy a felszabaduló sav eléri az ízlelőbimbókat. A rebarbara tehát kiváló kedélyjavító! Süteményekhez, édes levesekhez és természetesen lekvárokhoz használják, meg persze habzóborba, mivel nyáron ez az egyik legnépszerűbb helyi ital.

Fotó: Birgit Vaarandi

Miért nem kiáltanak farkast az észtek? A farkasok legalább olyan régóta élnek Észtországban, mint az emberek. Az észt folklórban kiemelt szerep jut a farkasnak, sokkal többet találkozhatunk vele, mint más állatokkal, beleértve a medvét is. Az emberek mindig is féltek a farkasoktól, ugyanakkor csodálták és tisztelték őket. Nem ok nélkül – hiszen nemcsak a marhákra jelentettek veszélyt, hanem a gyerekekre is. Sokféle szót használnak rájuk az észt nyelvben. Régen még a nevüket sem ejtették ki, eufémizmusokkal, körülírásokkal, jelzőkkel utaltak rájuk, remélve, hogy így elkerülhetik a velük való találkozást. Jelenleg a világ 200 000 farkasából 200 él Észtországban. Az észt mocsarakat és a nagyobb erdőket gyakran csak farkasok földjének hívták. 2018-ban Észtország nemzeti állatává választották a farkast, amely több okból is a vad és érintetlen természet jelképe. Szívós állat, méltóságteljes és rendkívül okos. Nagy túlélő, családját mindig megvédi, akár a többi farkastól is. Kiváló indikátorfaj, azaz megmutatja az erdő természetközeliségét, egészségi állapotát. Azt is jól tükrözi, hogyan viszonyulnak az észtek a természethez. Ha megértjük a farkas szerepét az erdőben, azt is megértjük, hogyan működik maga a természet. Akik pedig értik a természetet, önmagukat is ismerik. Az erdő az észt lélek szempontjából is igen fontos. Az észt erdők a vegyes erdők zónájába tartoznak, Észtország pedig a világ egyik legerdősültebb országa. A kereszténység előtti időkben szakrális rituálékat tartottak a szent ligetekben, ahol az emberek a természet szellemeivel tartották a kapcsolatot. 1

Ha a litvánok voltak Európa utolsó pogányai, akkor az észtek voltak Európa utolsó vademberei.1 Talán valahol mélyen még ma is azok. A farkason kívül erdeikben barnamedve, hiúz és sok más kisebb állat is él. A madarászok szerint az észt madárpopuláció egyre érdekesebb és sokszínűbb. Hogy erről magunk is meggyőződhessünk, az észtek írtak egy mobilalkalmazást, melynek segítségével a vadon élő madarak az énekük alapján beazonosíthatók. Az észt időjárást főleg a tenger befolyásolja. Az országot északról, nyugatról és keletről határoló Balti-tengernek, illetve az Atlantióceánnak köszönhetően itt jóval enyhébb a klíma, mint más keleti, kontinentális területeken. Azt mondják, aki tenger mellett él, türelmesebb lesz, naponta figyelve a víz változásait. Megtanulja tisztelni, hogy ételt tudjon tenni az asztalra, és hű maradhasson önmagához. Az észtek ezt évszázadokon át gyakorolhatták. Másféle tapasztalatot jelentenek az észt mocsarak és lápok, melyek az ország területének nagyjából 5%-át foglalják el. Keresztbe-kasul deszkapallók hálózzák be őket, hogy séta közben csodálhassuk a szépségüket. Észtország északi elhelyezkedésének köszönhetően az évszakok csakúgy, mint a világos és sötét időszakok, erősen különböznek egymástól. Míg a legrövidebb téli nap alig hatórás, a leghosszabb nyári nap 18 órán át tart.

Vadember: észtül „metslane”, a szó töve „mets”, melynek jelentése „erdő”

A fehér éjszakák is alaposan megrövidítik az alvásidőt, ezért májustól júliusig a délieknek elég nehéz egy jót szundítaniuk errefelé. Ez az időszak az észtek számára sem egyszerű: annyi mindent kell ilyenkor csinálni, vétek volna elvesztegetni a drága fényt!

két hét elviselhetetlen hőség nélküli nyár is. Mindenesetre érdemes továbbra is ruhatárunkban tartani a nyári ruhákat az elkövetkező pár száz évben, hiszen a jégkorszakok közötti időtartam átlagosan 12 000 év, és a legutóbbi jégkorszak úgy 11 400 éve ért véget.

A mérsékelt égövnek megfelelően Észtországban négy évszak van. Ehhez jön még egy ötödik évszak a Soomaa Nemzeti Parkban, így hívják legalábbis azt a tavaszi olvadási időszakot, amikor elárasztja a víz a területet. A víz szintje ilyenkor 5 méterrel magasabb lehet a megszokottnál, és napi egy métert is emelkedhet. Az országos éves átlaghőmérséklet +5°C vagy ettől kissé magasabb. A leghidegebb hónap a február, amikor az átlaghőmérséklet -5°C. A téli hónapok átlaghőmérséklete -4 és -5°C fok között mozog. A legmelegebb hónap a július, +18°C-os átlaghőmérséklettel. Mostanában egyre több az olyan tél, mikor nincs állandó hótakaró. A teljesen hó nélküli tél elképzelhetetlen az észtek számára. Ahogy a legalább

Fotó: Sven Začek

Észtországban tényleg vas hullik az égből? Észtország hosszú ideig a meteoritok „kedvenc” célpontja volt – jelenleg a világ egyik meteoritkráterekkel legsűrűbben borított területe.

A legismertebb közülük Saaremaa szigetén, Kaaliban található, ahol i. e. 1530–1450 között hullott alá a mennyből a vas. A bolygónk egy sűrűn lakott területét érő legutóbbi meteoritbecsapódás energiája felért egy kisebbfajta atomrobbanással. A pusztítás a földet érés helyétől kilométerekre is kiterjedt. Kaaliban a legnagyobb kráter átmérője 110 m, mélysége 22 méter. Sokan úgy vélik, hogy a hatalmas tűzgolyó formájában föld felé zuhanó „nap” képe maradandó benyomást tett az északi népekre, és a néphagyományokba is bekerült. A Kaali meteorit feltűnését a folklórban tudósok és kultúrantropológusok vizsgálták. A saaremaai hadisten, Tharapita repülése az Ebavere hegyről Saaremaa szigetére, vagy akár az ősi skandináv Thor isten érkezése keletről, vagy az ógörög napisten, Héliosz fiának, Phaetónnak a halála is mind példa lehet a jelenségre. Lennart Meri, a függetlenségét visszanyert Észtország első elnökének elmélete 22

szerint Saaremaat a masszaliai Pütheasz a világ legészakibb pontjának nevezte az i. e. 4. században – ez volt az Ultima Thule, a hely, ahol a nap nyugodni tér. A meteorit drámai zuhanását valóban lehetséges a nap égi aláhullásának értelmezni, amint „nyugovóra tér”. Az ősi észt történelmet is főképp a régészeten és többek közt a nyelvészeten keresztül ismerhetjük meg. Az első részletes írásos emlékek az észt történelemről a 13. századból, a keresztény hitre térés időszakából származnak. Bár a keresztesek előszeretettel hivatkoztak pogányokként és vademberekként a helyiekre, a keresztény hittérítés időszakában Észtországnak saját falu- és erődrendszere volt. A hatalom egy szűk elit réteg kezében összpontosult. Nagy mennyiségben termeltek vasat, és a helyieknek jól kialakult kapcsolatai voltak a szomszédos népekkel. Saaremaa lakosait tengerjáró és kereskedő népként ismerték, akik csakúgy, mint a vikingek, rendszeresen jártak portyázni a Balti-tenger környékén.

Az észt területek keresztény hitre térítése az 1180-as években kezdődött, és a század végére szent háborúba torkollott. 1227-re minden észt területet elfoglaltak, Saaremaa esett el utolsónak. Közel 700 évnek kellett eltelnie, hogy Észtország újra független állammá válhasson. Ezalatt az időszak alatt német, dán, svéd, lengyel és orosz fennhatóság alá tartozott.

Ennek ellenére az észtek a legmostohább körülmények között is megőrizték nyelvüket és kultúrájukat. Rugalmasságuk bizonyítéka talán az a tény is, hogy az észt a világ legkevésbé vallásos népe. Csak a népesség negyede vallja magát hívőnek (zömük lutheránus vagy orosz ortodox). Ez persze nem jelenti azt, hogy az észtek kizárólag ateisták és agnosztikusok. Úgy tűnik, inkább a szervezett, egyházhoz tartozó vallások idegenek számukra. Egyéni szinten az észtek hite gyakran a természethez, a spiritualitáshoz vagy a népi hagyományokhoz kötődik.

Fotó: Margus Vilisoo

Mint ahogy a korábbi viking történelemből az is ismert, hogy a vikingek is jártak portyázni az észt területekre. Fontos kereskedelmi útvonalak húzódtak erre, melyek segítségével a viking terjeszkedés elérhette a mai Oroszország keleti régióit.

Hosszú Hermann

Tallinn

A Fehér Hölgy

Szörfparadicsom

Kärdla

HIIUMAA

Haapsalu

Rapla

RAPLAMAA

LÄÄNEMAA

Tutajházak

PÄRNUMAA Pärnui strand

SAAREMAA Kuressaare

Kaali meteoritkráter

Pärnu

Käsmu, a kapitányok falva Sétány Narva-Jõesuuban

Rakvere

HARJUMAA Tuhalai Boszorkány-kút

Narva

IDA-VIRUMAA

Rakverei kastély

Észt Bányamúzeum

LÄÄNEVIRUMAA Észtország szíve

Paide

Jõgeva

JÄRVAMAA

A hideg fővárosa

JÕGEVAMAA VILJANDIMAA

Hagymaút Tartui Egyetem

Viljandi

Tartu

TARTUMAA

OROSZORSZÁG Gombás erdők

Viljandi Népzenei Fesztivál

Põlva

VALGAMAA

PÕLVAMAA Võru

Ikervárosok

Valka LETTORSZÁG

Valga

VÕRUMAA Nagy Tojáshegy 317m

Värska ásványvíz

Hogyan kerül a betevő falat az észtek asztalára? Észtország ősidők óta kereskedelmi útvonalak kereszteződésében fekszik, összekötve keletet nyugattal, Oroszországot Európával. A középkorban úgy tartották, hogy a Hanza Szövetség észt városai a sóra épültek – ez volt akkoriban a legfontosabb árucikk, melyet Nyugat-Európából Észtországon keresztül szállítottak Oroszországba, Svédországba és Finnországba. Emellett mindig is fontos volt a szomszédokkal folytatott kereskedelem. Az áruk és szolgáltatások exportja teszi ki Észtország GDP-jének háromnegyedét. Az ország fő kereskedelmi partnerei Finnország, Svédország, Lettország, Oroszország és Németország. Észak-Észtország gazdasága Tallinnban, a fővárosban összpontosul, ahol az ország népességének harmada él. Délen az egyetemváros, Tartu környéke alkot gazdasági központot. Mivel az észtek 70%-a városokban lakik, a mezőgazdaság elvesztette korábbi központi szerepét a gazdaságban. A régi időkben a cséplő pajtában szárított, hosszú eltarthatóságáról ismert gabona és a méhviasz volt a fő exportcikk, később a szalonna és a vaj. Tallinnban van az ország legfontosabb repülőtere, vasútállomása és a Baltitenger egyik legnagyobb kereskedelmi kikötője. Középkori óvárosa kedvelt turistalátványosság. A legtöbb észt az iparban dolgozik. A legfőbb munkaadó a fém-, a fa- és az elektronikai ipar. Észtország Európa egyik legsikeresebb faházgyártója. A faházak kilencven százalékát exportálják, főleg Norvégiába, Németországba és az Egyesült Királyságba. Az ország több, mint felét erdő borítja. Az erdőgazdálkodás nemcsak gazdasági szempontból létfontosságú az 26

észteknek, hanem környezetvédelmi és kulturális szempontból is. További jelentős gazdasági ágazatok még a kis- és nagykereskedelem, az élelmiszeripar, a logisztika és az ingatlanpiac. Az állami szektor is sok embert foglalkoztat. Az elmúlt évtized leggyorsabban növekvő gazdasági szereplője a számítástechnikai ágazat. Észtország több egy főre jutó sikeres start-up céggel büszkélkedhet, mint bármely más európai ország. A Skype, a Transferwise, a Bolt, a Starship Technologies, és a Pipedrive mind Észtországban született. Még a tradicionálisabb cégek is használnak okos és innovatív IT megoldásokat. A legtöbb észt kicsi és közepes vállalkozásokban dolgozik, emiatt az észt gazdaság rugalmas és alkalmazkodóképes. Az e-szolgáltatásoknak hála az ügyintézés könnyebb és egyszerűbb lett: online három órába telik megalapítani egy céget, és az adóbevallás benyújtása mindössze pár percet vesz igénybe. Az észtek kb. 1%-a dolgozik start-upoknak.

Fotó: Renee Altrov

Autómentes sugárút Tartuban, Európa 2024-es Kulturális Fővárosában. Az 1632-ben alapított Tartui Egyetem a világ legjobb egyetemeinek listáján a legfelső 1,2%-hoz tartozik.

Fotó: Maanus Kullamaa

Mennyi idős Észtország? A Balti-tenger itteni partvidékén már 11 000 éve élnek észtek, de saját államukat csak 1918-ban alapították meg. Miután a 13. században a helyi törzsek keresztény hitre tértek, az észt területek a Dán, a Svéd, és a Lengyel Királysághoz, illetve az orosz cárok fennhatósága alá tartoztak. Az első Észt Köztársaságot 1918. február 24-én kiáltották ki. Az ország státuszát az 1920-as függetlenségi háború során erősítették meg, amikor Szovjet-Oroszország és Észtország aláírta a tartui békeszerződést, és Észtországot nemzetközileg is elismerték. Ugyanabban az évben elfogadták az első észt alkotmányt is, mely jelentős hatalmat juttatott a parlamentnek. Mindössze két évtizednyi függetlenség után – melynek során az állam virágzásnak indult – Észtországot a náci Németországgal kötött Molotov-Ribbentrop paktum eredményeként 1940-ben annektálta a Szovjetunió. A paktum titkos záradékában meghatározták a két hatalom befolyási övezeteit Kelet-Európában. A 80-as évek végének daloló forradalma és a Szovjetunió széthullása után 1991-ben a jogfolytonosság alapján visszaállították a független észt államiságot. 2004-ben az ország belépett az EU-ba és a NATO-ba. Bár az észteknek sohasem volt maguk közül származó királya, az észt címer királyi eredetű. A három oroszlán motívuma a 13. századból ered, mikor Dánia királya, II. Valdemár hasonló címert adományozott Tallinn városának. Bár egyesek ellenezték az idegen királytól származó címert, mások pedig szerették volna, ha a dél-észt griffmadár kerül rá, 1925-ben végül mégis a három oroszlán lett az ország hivatalos címerállata. 30

Észtország kék-fekete-fehér zászlaja a 19. századból ered. Először az újraalapított Tartui Egyetem diákszövetsége választotta e színeket zászlajára. A diáktrikolór hamarosan elterjedt az észtek között, és a 20. század elejére már nemzeti jelképpé vált. Ahogy ez más parlamentáris rendszerekben is gyakori, a törvényhozói és végrehajtói hatalom szorosan összefonódik az észt politikában. Az állampolgárok négy évente választják meg a 101 tagból álló egykamarás parlamentet, a Riigikogu t, amely törvényeket hoz, dönt az adókról és elfogadja a költségvetést.

Az elnök, a Vabariigi President Észtország államfője. Az európai alkotmányos monarchiákhoz hasonlóan, az USA-val vagy Franciaországgal ellentétben, az elnöknek főként ceremoniális és reprezentatív szerepe van. A napi politikában leginkább tanácsadói és véleményezői szerepet tölt be. A helyi ügyekkel a városok vagy községek önkormányzatai foglalkoznak, melyeket négyévente újraválasztanak. Észtország minden állandó lakosa, aki betöltötte a 16. életévét, részt vehet a helyhatósági választásokon.

Az észtek legfontosabb nemzeti ünnepe február 24., melyen az 1918-ban kikiáltott függetlenségről emlékeznek meg. Az ünnepség kezdetekor a Hosszú Hermann toronyban kitűzött nemzeti zászlónak tisztelegnek az egybegyűltek hajnalban. Az ünnepség a védelmi erők felvonulásával folytatódik, és a függetlenség napi fogadással végződik, melynek házigazdája az ország elnöke. A kézfogási szertartás, melynek során a bál előtt az elnök a vendégeket fogadja, órákon át tart, és az országos televízió is közvetíti. Sok észt számára kihagyhatatlan a műsor. Elterjedt nevén csak „pingvinparádénak” hívják, a férfi vendégek kötelező szmokingviselete miatt. Az est ünnepi koncerttel zárul.

Fotó: Aron Urb

A miniszterelnök vezette kormány a végrehajtó hatalom legfelsőbb szerve az országban. A parlament határozza meg az állam bel- és külpolitikáját, és működteti az állami hivatalokat.

„Észtország visszatér”. Kampány az első észt elnökválasztásért 1992-ben, miután az ország az előző évben visszanyerte függetlenségét.

Fotó: Peeter Langovits

Hány ország fér el Észtországban? Messziről Észtország egy apró pöttynek tűnik a térképen, de ha közelebbről megnézzük, minden utcasarkon más-más kultúrába és életmódba ütközünk. Észak-Észtországból dél felé haladva megváltozik a táj. A templomtorony keresztjének helyét kakas veszi át, a fekete-fehér szarvasmarhákat vörösesbarnák váltják fel. Az észt nyelv is változik, vele együtt a világnézet és az emberek véleménye is.

Fotó: Aron Urb

Észak és dél különbsége a két legnépesebb városban is megfigyelhető – a tengerparti Tallinnban és a szárazföldi Tartuban. Ez utóbbiban a látogatók minden bizonnyal hallani fognak majd „Tartu szellemiségéről”, melynek lényegét a gyakorlatias fővárosiak valószínűleg nehezen ragadják meg. A tallinniak ugyanakkor az önelégült

tartui akadémiai légkörből tudnak gúnyt űzni. Viljandi megye déli részének neve Mulgimaa, lakói a „mulkok”. Mindig is tehetősnek és vállalkozó szelleműnek tartották őket, ugyanakkor beképzeltnek és zsugorinak is. Önteltségük ellenére vagy épp makacs természetüknek köszönhetően fontos szerepet játszottak az észt öntudat formálásában, később a nemzetállam létrejöttében. Ma a megyeszékhely Viljandi kulturális akadémiája az észt népi kultúra központja. Itt rendezik meg az ország legnagyobb népzenei fesztiválját minden év júliusában.

Európa negyedik legnagyobb tavának, a Peipus-tónak a partján lakik az óhitűek közössége, akik nagyszerű halászok és hagymatermesztők. A falvak utcáin autózva megcsodálhatjuk színpompás házaikat az ajtókra akasztott eladó

hagymafonatokkal. Keleten, az észt–orosz határon található Narva, az egykori ipari fellegvár és Hanza-város. Ma a túlnyomórészt orosz ajkú határváros a Tartui Egyetem egyik kollégiumának és az Észt Biztonságtudományi Akadémiának ad otthont. Az utóbbi időben egyre inkább felélénkül a narvai kulturális élet, amiben jelentős szerepet játszik a kortárs művészeti központ, illetve a régióban tartott nemzetközi zenei fesztiválok. A közeli üdülőváros, Narva-Jõesuu hatalmas, homokos strandjai is sok látogatót vonzanak. Nyugat-Észtország rengeteg, sajátos arculatú szigettel dicsekedhet. Az ország legnagyobb szigete Saaremaa. Lakóinak élete a történelem során mindig is szorosan kötődött a tengerhez – viking hajókat és kincseket is fedeztek itt fel. Kihnu apró szigete 700 lakosával szerepel az UNESCO világörökség listáján – zenéjének, viseletének, nyelvének és kézműves termékeinek köszönhetően.

Fotót: Ingmar Muusikus

Észtország egyik kétségkívül legsajátosabb területe a délkeleti Võrumaa. A kis tavakkal tarkított, dimbes-dombos võrumaai táj igencsak különbözik a sík észak-észt vidéktől. Az itteni nyelvjárás olyan mértékben eltér az irodalmi nyelvtől, hogy akár önálló nyelvnek is tekinthető. Võrumaa lakóinak minden oka megvan rá, hogy büszkék legyenek a kultúrájukra, különösen, amióta rögzítették az írott nyelv szabályrendszerét, rengeteg új szót alkottak és a helyi iskolákban bevezették a võru nyelvű tanórákat. . Négy egyházközség Délkelet-Észtország távoli csücskében és az orosz határ túloldalán lévő kisebb területek alkotják Setomaat. Annak ellenére, hogy pravoszláv vallásúak, a szetuk elevenen megőrizték pogány szokásaikat és hiedelmeiket, többek közt azt, hogy őseik tiszteletére ételt visznek sírjaikhoz.

Álmodnak-e az észtek elektronikus bárányokkal? Lehet, hogy igen, hiszen Észtország a legelső olyan sikeres, digitális társadalom, ahol a közügyek és a mindennapi tevékenységek az internetre költöztek. Az átlagos észt állampolgárok mellett több tízezernyi e-állampolgára van az országnak, akik közül sokan még soha nem is jártak ott.

Fotó: Starship Technologies

Ennek ellenére az észtek sosem álmodtak arról, hogy futurisztikus techno-utópiát hozzanak létre. Ehhez túl földhözragadtak. A döntéseiket inkább az okos megoldások iránti szükséglet motiválta a forráshiányos területeken. De az egyszer biztos, hogy a vadkapitalista 90-es években nem elektromos bárányról álmodtak az észtek, hanem inkább arról, hogy felzárkózzanak a nyugati jóléti államokhoz (és persze bőrgarnitúráról, sztereó hangfalakról mélynyomóval, használt BMW-kről és egy jobb életről).

Nem véletlenül lett az első e-szolgáltatás az e-adózás. A fiatal államnak fel kellett valamivel tankolnia, hogy támogatni tudja a fejlődő társadalmat. Ezután egyéb szolgáltatások is a netre költöztek, ahol össze tudtak kapcsolódni és elkezdhettek kommunikálni egymással az X-Road® - on alapuló „X-tee” szoftveres megoldással. A mérföldkő az e-személyi megjelenése volt 2002-ben, ami minden észtet digitális személyazonossággal látott el. Ma már nehéz olyan közszolgáltatást találni, melynek neve előtt ne lenne ott

az „e-” betű. Az orvosi receptek, az oktatás, az adózás, a cégalapítás és egyéb céges ügyintézés, az okiratok hiteles aláírása, a szavazás a helyhatósági és az országos választásokon mind digitálisan történik. 2005-ben Észtország a világon elsőként vezette be az e-voksolást az országos választásokon. Az egybekelés azonban még mindig személyes részvétellel, a házasságkötő teremben történik – sorsdöntő kérdésekhez fel kell pillantani a képernyőről.

A függetlenség visszaállítása után is központi szerepet töltött be az észtországi változásokban az oktatás. Az 1990-es évek Tigrisugrásra (Tiigrihüpe) keresztelt oktatási programjának középpontjában a számítástechnika és az angol nyelv állt, amivel sok embernek alapozták meg a számítógépes tudását. Az ország később sem hanyagolta el az oktatást. Az utóbbi években az észt tizenévesek európai viszonylatban a legjobban teljesítők között végeznek az OECD PISA tesztjein.

Észtország IT-sikerének egyik oka az, hogy a függetlenség visszaállításához vezető daloló forradalom vezéralakjai között művészeti területen dolgozók és szoftverfejlesztők is voltak. Ez azt jelenti, hogy kezdetben az állam legmagasabb tisztviselői olyan emberekből kerültek ki, akik értették és alkalmazni tudták az innovatív IT megoldásokat. Az észt digitális forradalom tulajdonképpen a szovjet időkig, az 1960-as évekre vezethető vissza, amikor a Tallinni Műszaki Egyetemen megalakult a Kibernetikai Intézet. Tudás nélkül nem történnek fontos változások egy társadalomban.

Az e-állam kiépítésének tapasztalatait Észtország a világ minden tájával megosztja Ázsiától Afrikáig. Az e-Észtország Tudásközpont és az e-Kormányzati Akadémia évente több száz delegáltat fogad. A legfontosabb tanulnivaló az, hogy a technológia csak akkor hasznos, ha nem öncélú, hanem segíti az embereket, a közösségek működését, és a mindennapi élet szerves részévé válik. Az észtek az e-állam előnyeit különösen akkor érzik, mikor külföldön kell ügyeiket intézniük a bürokrácia útvesztőiben.

Hová tűnnek nyáron az észtek? A június 23-i nyári napforduló után pár nappal kiürülnek az észt városok. Aki csak teheti, vidékre megy megünnepelni az egyik legfontosabb észt ünnepet, a jaanipäev et (Szent Iván napját). A jaaniöö (Szent Iván-éj) az év legrövidebb éjszakája – a sötétség mindössze pár óráig tart, az emberek tábortüzeket raknak, táncolnak és énekelnek körülöttük, gyakran egész éjjel. De már az is nagyon jellemző az észtekre, hogy a hétvégét vagy az ünnepnapokat vidéken töltik. Nyaralóikban kapálnak, gyomlálnak, zöldség- és virágágyásaikat ápolják, fűszernövényeket termesztenek, építkeznek, és ha marad idejük, pihennek. Ilyenkor gyakran szaunáznak is. A võrumaai füstös szauna (hagyománya) szerepel az UNESCO szellemi kulturális örökség listáján.

Fotó: Tõnu Runnel

Az észtek szívesen töltik idejüket a természetben. Az ország közel

egynegyede természetvédelmi területnek számít. Túráznak az erdőkben és a mocsarakban, de örömmel gombásznak és gyűjtik az erdei gyümölcsöket is. Az elmúlt évtized egyik legnagyobb könyvsikerét az észteknek az erdőhöz fűződő kapcsolatáról írták. Amikor az észtek nyáron összefutnak, mindig azt kérdezik egymástól, mikor és merre jártak fürödni. Mivel az ember csak akkor használja ki jól a nyarat, ha minél többet úszik. Bár az észt

nyár nem épp a leghosszabb, de a tengerparton kilométereken át húzódnak a homokos strandok, ezen kívül ott vannak még a folyók és a tavak is. A téli fürdőzés is egyre népszerűbb. Az év többi részében az észtek belevetik magukat a kultúrába. A többi északeurópai országhoz hasonlóan, ahol hosszú a tél és esős az ősz, Észtországban is kimagasló a kultúrafogyasztás. Az 1,3 milliós lakosság évi 3,4 milliószor látogat el múzeumba, míg 3,5 millióan a mozikat keresik fel, 2 millióan koncertre mennek, 1,2 millióan pedig színházba. Az észt világviszonylatban a legtöbbet színházba járó nép. A Szent Iván-éj mellett a jõulud (karácsony, a skandináv „jule”) a legfontosabb észt ünnep. A legsötétebb időszakban ünneplik, nem sokkal a téli napforduló után. A jõulud elnevezés a hagyomány kereszténység előtti gyökereire utal. Manapság a karácsony főképp családi ünnep. Az emberek december 24-én feldíszítik a karácsonyfájukat, ünnepi vacsorát esznek és várják, hogy megérkezzen a Télapó vagy a manók meghozzák a zsákjaikat. Más, régi ünnepeket is megülnek – februárban vagy márciusban például még a felnőttek is kapnak az alkalmon, hogy húshagyókedden kimenjenek szánkózni a gyerekekkel. Október-november fordulóján a világ sok táján megemlékeznek a sötétebb időszak beköszöntéről. A mexikóiaknál halottak napja van, az amerikaiaknál Halloween. Az észteknek ez az időszak az úgynevezett lelkek napján, november 2-án kezdődik. Ezen a csendes ünnepen elhunyt szeretteikre emlékeznek az emberek. Általában gyertyát gyújtanak, kimennek a temetőbe. Régebben még ételt is hagytak a síron a halottaknak. Ezután az ünnep után nem egy, de két vidámabb esemény is következik – a Márton-nap (mardipäev) és a Katalin-nap (kadripäev).

bújnak és énekelve-rigmusokat mondogatva házról-házra járnak. A néprajzkutatók úgy tartják, hajdanán az észtek ilyenkor ünnepelhették az év végét. Egészen a 20. század elejéig főként a fiatalemberek jártak maskarázni ezen a napon. Épp ezért úgy vélik, egyfajta beavatási szertartásról lehetett szó, amikor a fiú férfivá érik. Mivel a Márton-napi hagyományok évszázadokra nyúlnak vissza, mára a szokások sokat változtak és számos új elemmel bővültek. Katalin napját, november 25-én, a lányok beavatásának tekintik. Aznap a kadrisandid („Kadrik” vagy „Katalinok”) járnak házról házra. Mindig gyönyörű, fehér ruhát viselnek, és nemétől függetlenül mindenki nőnek öltözik. A Martok és Kadrik vélhetően szerencsét és bőséget hoztak a családoknak, akiket meglátogattak, feltéve, hogy jól fogadták és szépen megvendégelték őket. Ma már főleg gyerekek tartják ezeket a szokásokat. A városokban kiveszőben vannak, nehéz bejutni az emeletes házakba. Ennek ellenére a sötét, novemberi estéken gyakran láthatunk furcsa kinézetű, kacagó Kadrikat és Martokat mászkálni az utcákon.

Márton napja november 10-ére esik. Ezen az estén az emberek maskarába 39

Fotó: Arne Ader

Miért csinálnak az észtek mindent együtt, ha közben egyedül szeretnek lenni? Tehát az észtek csendesek és visszafogottak, jobb szeretnek egyedül lenni és a saját dolgukkal foglalkozni, igaz? Valójában gyakran megesik, hogy ha csinálnak valamit, azt másokkal együtt teszik. 2008 májusában ötvenezer észt – a népesség 4%-a – gyűlt össze, hogy rendet tegyen a környezetében. (Ez arányaiban egyenértékű kb. 15,4 millió amerikaival). Több, mint 10 tonna szemetet szedtek össze az erdőkből és az utak mellől. Ez a munka egyébként évekbe és sok millió euróba került volna, így viszont pár óra alatt megvolt. A Teeme ära! (Csináljuk meg!, magyar változata: TeSzedd!) közösségi szemétszedő kezdeményezés évről-évre növekszik és nem állt meg Észtország határainál: Lettországba, Indiába, Szlovéniába, Ukrajnába, Magyarországra és sok más országba is eljutott. 2018-ban az első takarítási világnap (TeSzedd, világ!) 18 millió ember részvételével zajlott. Itt még nem érnek véget az észtekkel kapcsolatos ellentmondások. Miért találnak fel azok az emberek, akik nem szeretnek kapcsolatot teremteni, egy olyan appot, ami elősegíti az ingyenes videóhívásokat a világ bármelyik országába? Régen az észtek el tudtak menekülni a modern élettől és városi nyüzsgéstől (még akkor is, ha Észtország legnagyobb városa mindössze négyszázezres), ha elmentek az erdő mélyén megbújó nyaralójukba vagy meglátogatták a nagyszüleiket. Most még a föld legtávolabbi pontján sem menekülhetnek el az emberi interakció elől. A Skype, amelyet egy észt programozó hozott létre, 2003. augusztus 29-én debütált. Hamarosan eggyé vált a neve az internetes hívásokkal, a szkájpolás számos nyelven önálló ige lett. 42

Az 1989-es balti lánc vagy balti út valószínűleg a legismertebb tömegtüntetés a balti államok függetlenségi törekvéseinek időszakából. A három balti állam lakóiból közel kétmillió ember egymás kezét fogva 700 km hosszú élőláncot alkotott, hogy így fejezzék ki: szabad Észtországban, Lettországban és Litvániában szeretnének élni. Egy igazi individualista kicsit kisebb tömeggel is beérte volna... Természetesen a legtöbb elismerést és figyelmet élvező zenei stílus Észtországban a kóruséneklés, bár az észtek valószínűsíthetően szólisták. Van egy vicc az észtekről: az állatkertben az elefánt ketrece előtt álldogálva egy amerikai arra gondol: „Vajon mennyi pénzt kapnék, ha eladnám az elefántot?”. A japánnak az jut eszébe: „Milyen a testfelépítése ennek az állatnak?” Az észt meg a következőn morfondírozik: „Vajon mit gondol rólam az elefánt?” Egyrészt, ha valaki a róla alkotott képet fontosnak tartja, akkor keményebben próbálkozik, hogy jusson valamire az életben. Másrészt talán az észtek nem is olyan magányos farkasok és individualisták, mint amilyennek tűnnek. Nagyobb dolgokat biztonságosabb együtt véghez vinni, az együttműködésen nincs mit szégyellni. Tehát, ha magányos észtet látunk, ne arra gondoljunk, hogy szeretnek egyedül lenni, hanem arra, hogy talán még nem találkoztak azzal, akivel együtt csinálhatnának valamit.

Van egy vicc az észtekről: az állatkertben az elefánt ketrece előtt álldogálva egy amerikai arra gondol: „Vajon mennyi pénzt kapnék, ha eladnám az elefántot?”. A japánnak az jut eszébe: „Milyen a testfelépítése ennek az állatnak?” Az észt meg a következőn morfondírozik: „Vajon mit gondol rólam az elefánt?”

Fotó: Erlend Štaub

Mondj pár szót észtül, hadd örüljünk! Jó reggelt!

Tere hommikust!

Jó napot!

Tere päevast!

Szia!

Tere!

Hogy vagy?

Kuidas läheb?

Gratulálok!

Palju õnne!

Köszönöm!

Aitäh! / Tänan!

Tessék!

Palun!

Éhes vagyok.

Mul on kõht tühi.

Jó étvágyat!

Head isu!

Jó estét!

Tere õhtust!

Viszlát!

Head aega!

Viszontlátásra!

Nägemist!

Jó éjt!

Head ööd!

Szöveg: Andris Feldmanis, Észt Intézet Szerkesztette: Tina Allen Kolessar, Jae Jensen Magyar szöveg: Boldog Gabriella A magyar szöveget szerkesztette: Segesdi Móni Dizájn és terv: Erkin Antov Tördelő: Szalay Éva Illusztrációk: Ingel Martin Fotók: Jaanus Siim (2-3), Martin Dremljuga (7), Aron Urb (10-11, 15, 31, 34), Birgit Vaarandi (16-17), Sven Začek (20-21), Margus Vilisoo (23), Renee Altrov (27), Maanus Kullamaa (28-29), Peeter Langovits / Észt Nemzeti Archívum (32-33), Ingmar Muusikus (35), Starship Technologies (36), Tõnu Runnel (38), Arne Ader (40-41), Erlend Štaub (44-45), Simo Sepp (47). 2022 ISBN 978-615-80945-4-2 ISBN 978-615-80945-5-9 (pdf )

Fotó: Simo Sepp

MAGYARORSZÁGI ÉSZT INTÉZET H-1055 Budapest Falk Miksa u. 22. fe. 2. Tel.: +36 (1) 386 2462 E-mail: budapest@estinst.ee www.esztorszag.hu Visit Estonia turisztikai oldal: visitestonia.com 48

ISBN 978-615-80945-5-9