Észt Köztársaság - 100 év innováció II. by Észt Intézet

ÉSZT KÖZTÁRSASÁG 100 ÉV INNOVÁCIÓ II. Szerkesztette Kubínyi Kata, Nagy Judit, Oszkó Beatrix, Szabó Ditta, Tamm Anne, Tolnai Ágnes, Tóth Gabriella

ÉSZT KÖZTÁRSASÁG − 100 ÉV INNOVÁCIÓ II. Tanulmánykötet a tartui béke megkötésének és a magyar−észt diplomáciai kapcsolatok felvételének 100 éves jubileuma tiszteletére Szerkesztette Kubínyi Kata, Nagy Judit, Oszkó Beatrix, Szabó Ditta, Tamm Anne, Tolnai Ágnes, Tóth Gabriella Magyarországi Észt Intézet Károli Gáspár Református Egyetem, Német és Holland Nyelvű Kultúrák Intézete, Néderlandisztika Tanszék

2021

Szerkesztette Kubínyi Kata, Nagy Judit, Oszkó Beatrix, Szabó Ditta, Tamm Anne, Tolnai Ágnes, Tóth Gabriella Szerzők: Annika Laats, Becsey Zsolt, Benedek Nóra, Bereczki András, Debnár Lilla, Fülöp József, Janurik Tamás, Kinczler Zsuzsanna, Kollár Ágnes, Kubínyi Kata, Nagy Mariann, Szabó Ditta, Szabó Zsolt, Takács Tímea, Tamm Anne, Tiborcz-Tóth Tünde, Tolnai Ágnes Lektorok: Becsey Zsolt, Bereczki András, Enyedi Zsolt, Fülöp József, Marju Ilves, Kinczler Zsuzsanna, Juhan Kivirähk, Kollár Ágnes, Lea Kreinin, Kubínyi Kata, Nagy Gergely, Nagy Judit, Tiina Rüütmaa, Nádor Orsolya, Takács Tímea, Joosep Tens, Tiborcz-Tóth Tünde, Vígh-Szabó Melinda Copyright © 2021 Kubínyi Kata, Nagy Judit, Oszkó Beatrix, Szabó Ditta, Tamm Anne, Tolnai Ágnes, Tóth Gabriella Copyright © 2021 A szerzők Jelen kiadvány a jogtulajdonos írásos engedélye nélkül sem részben, sem egészben nem másolható, sem elektronikus, sem mechanikai eljárással, ideértve a fénymásolást, számítógépes rögzítést vagy adatbankban való felhasználást is! Kiadja 2021-ben a Magyarországi Észt Intézet és a Károli Gáspár Református Egyetem, Német és Holland Nyelvű Kultúrák Intézete, Néderlandisztika Tanszék. H-1055 Budapest, Falk Miksa u. 22. H-1088 Budapest, Reviczky utca 4.

ISBN 978-615-80945-3-5

2021

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

A kötet megjelenése és a kötet alapjául szolgáló, 2018. november 23-án a Károli Gáspár Református Egyetemen megrendezett Észt Köztársaság – 100 év innováció című nemzetközi konferencia nemcsak a szerzők, előadók és a szerkesztők érdeme. Ezúton megköszönjük a segítséget mindazoknak, akik hozzájárultak mind a kötet, mind a konferencia létrejöttéhez. A Károli Gáspár Református Egyetemen a 2015/2016-os tanévtől indultak észt nyelvi kurzusok. A szervezésért, a lehetőségért szeretnénk köszönetet mondani Papp Gábornak, az egyetem Idegen Nyelvi Lektorátusa vezetőjének. A kötet tanulmányainak szöveggondozásáért, lektorálásáért külön köszönet illeti Dr. Becsey Zsoltot, Dr. habil. Bereczki Andrást, Dr. Enyedi Zsoltot, Dr. Fülöp Józsefet, Marju Ilvest, Dr. Kinczler Zsuzsannát, Dr. Juhan Kivirähket, Kollár Ágnest, Dr. Lea Kreinint, Nagy Gergelyt, Dr. Tiina Rüütmaat, Dr. habil. Nádor Orsolyát, Takács Tímeát, Joosep Tenst, Dr. Tiborcz-Tóth Tündét és Dr. Vígh-Szabó Melindát.

A helyszín biztosításáért, a technikai és adminisztratív, szervezési segítségnyújtásért köszönet illeti a konferenciának helyet adó Bölcsészettudományi Kar vezetését és az egyetem munkatársait, különösen Dr. habil. Sepsi Enikőt, dr. Sepsey Gábort, Sziki Ágnest, Dr. Becsey Zsoltot, Szabó Józsefet, Szőke Jánost és Zsiga Ádámot. Az észt kurzusok diákjainak folyamatos segítségnyújtása, rendelkezésre állása példaértékű volt, ezért szeretnénk megköszönni Valeria Fedorovának, Kollár Ágnesnek és Nagy Gergelynek, valamint Károli-ösztöndíjas hallgatóinknak, Cseh Luciának, Geri Klárának, Jakó Nikolettnek, Széll Katalin Ildikónak és Velenczei Mártonnak a konferenciával kapcsolatos segítségnyújtást. A kötet az MTA NKM-66/2019 számú „Finnugor nyelvek morfoszintaktikai

és

fonológiai

szempontú

vizsgálata”

című

pályázatának támogatásával készült. Végül köszönetet mondunk a Magyarországi Észt Intézetnek, amiért jelen kötetünknek is vállalta a megjelentetését.

2021. május 17.

Kubínyi Kata, Nagy Judit, Oszkó Beatrix, Szabó Ditta, Tamm Anne, Tolnai Ágnes és Tóth Gabriella

TARTALOMJEGYZÉK Köszönetnyilvánítás ................................................................................. Tartalomjegyzék ...................................................................................... Janurik Tamás In memoriam Paul Kokla (1929. augusztus 17. – 2020. május 16.) ....................................... 1 Kubínyi Kata Búcsú Mai Bereczkitől (1929–2018) .............................................. 7 Annika Laats Csongorról Észtországba ............................................................. 21 Szabó Ditta – Tamm Anne – Tolnai Ágnes Észt Köztársaság – 100 év innováció II. ...................................... 27 Becsey Zsolt Észtország gazdasági fejlődése és felzárkózási kísérlete az Európai Unióban a magyar törekvések fényében ................... 46 Benedek Nóra Az észt–magyar kulturális kapcsolatok 100 éve .......................... 98 Benedek Nóra Észt–magyar kulturális és oktatási együttműködés a két világháború között ..................................................................... 118 Bereczki András A két világháború közötti Észt Köztársaság kisebbségi politikájáról .............................................................. 134 Bereczki András A tartui béke ............................................................................... 156

Debnár Lilla Az ünnepek jelentőségének változásai 1970 és 1989 között Észtországban és Magyarországon ........................................... 168 Debnár Lilla A szocialista életmód propagandaszövegek tükrében az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban 1970 és 1989 között ...................... 191 Fülöp József Arvo Pärt zenéje az újabb szakirodalom tükrében .................... 208 Kinczler Zsuzsanna Az észt dalosünnepek ................................................................. 223 Kollár Ágnes Észt tananyagok és módszertani gyakorlatok átvételi lehetősége felnőttek magyar mint idegen nyelv oktatásába ....... 233 Nagy Mariann Az észt gyermekirodalom: a hétköznapiság megjelenése, megjelenítése az észt kortárs gyermekirodalomban .................. 260 Szabó Zsolt A parlament és a jogalkotás Észtországban .............................. 285 Takács Tímea Irodalmi modernség és nemzedékei az észt és magyar irodalomban a 20. század első felében ......................... 304 Tiborcz-Tóth Tünde Nyelvi interferencia egy óvodáskorú magyar–észt bilingvis gyermek nyelvi produkciójában .................................. 322 Tolnai Ágnes Észtország 2017. évi soros elnöksége ........................................ 346 The Republic of Estonia: 100 years of innovation II. Introduction ....................................................................................... 358

Abstracts in English .......................................................................... 361 Affiliáció ............................................................................................ 375

100 év innováció II.

Janurik Tamás In memoriam Paul Kokla (1929. augusztus 17. – 2020. május 16.) Szép, hosszú és tartalmas életút után, életének

kilencvenegyedik

évében

eltávozott közülünk Paul Kokla észt nyelvész, finnugrista, akiről elmondható, hogy igazi poliglott volt, hét nyelven tudott bárkivel folyékonyan kommunikálni: az észt mellettjól tudott finnül, svédül, németül, oroszul, magyarul és mari nyelven is. Paul

Kokla

szigetlakó

volt:

Észtország második legnagyobb szigete, a Hiiumaa északi partján, Kärdla városában született, ahol elemi, általános iskolai és középiskolai tanulmányait is végezte. Kärdla Hiiumaa szigetének egyetlen városa, mintegy 3300 lakossal. Első említése 1584-ből való, amikor még egy kis svédek lakta falu volt. A várostól délkeletre található a híres kärdlai kráter, egy 455 millió évvel ezelőtt történt meteoritbecsapódás emléke.

100 év innováció II.

A jól tanuló diák a sikeres érettségi után a tartui egyetemre került, ahol finnugor nyelvészetet tanult. Egyetemi tanulmányait

1955-ben

fejezte

be,

amikor is Paul Ariste, a tanszék vezetője érdemesnek

tartotta

arra,

tanulmányait

posztgraduális

hogy képzés

(A Hiiumaa Gümnasium az 1950-es években)

keretében aspiránsként folytassa, és elsődleges kutatási területként a mari nyelvet és kultúrát jelölte ki számára. Kutatómunkája során többször járt Mariföldön, és az ottani anyanyelvi nyelvész kutatókhoz nemcsak szakmai, hanem baráti szálakkal is kötődött. *** Posztgraduális tanulmányait 1964-ben fejezte be, amikor sikeresen megvédte a mari birtokos személyragokról írt kandidátusi értekezését. Még előtte, a doktori képzés befejeztével, 1960-ban a tallinni Észt Nyelvi és Irodalmi Intézet munkatársa lett. Itt a mari nyelv kutatása mellett bekapcsolódott az új észt–finn és

finn–észt szótárak

munkálataiba, kitűnően hasznosítva sokoldalú nyelvtudását. Másokkal (Helga Laanperével, Mart Mägerrel és Arno Pikamäével) együtt, az ő közös munkájuk révén jelent meg az észt–finn szótár (Virolais– suomalainen sanakirja) 1971-ben Helsinkiben és észt kiadása (Eesti–soome sõnaraamat) 1972-ben Tallinnban. 2

100 év innováció II.

Bár Paul Kokla egészen a nyugdíjba vonulásáig az intézet szorgos munkatársa volt, ez nem akadályozta meg őt abban, hogy az intézeti kutatási feladatok mellett egyéb megbízatásokat is ellásson. A tallinni nemzetközi tekintélyű finnugor nyelvészeti folyóirat, a Советское Финно-угроведение (СФУ) akkori főszerkesztője, Paul Ariste bevonta németül és oroszul is kiválóan tudó kedves tanítványát a folyóirat szerkesztésébe: 1965-től 1971-ig volt a folyóirat főszerkesztő-helyettese, 1978-tól 1990-ig segéd-főszerkesztője, és Paul Ariste halála után, 1990–1996

között

akkor

már

Linguistica

Uralica

nevű,

szellemiségében is megújult folyóirat főszerkesztője. Paul Kokla azonban nemcsak szigetlakó és poliglott volt, hanem nyelvi kalandozásokban is részt vett, a „belföldi”, Szovjet-Észtországból Szovjet-Mariföldre való utazásai mellett gyakran előfordult a finneknél is, és hosszabb külföldi oktatómunkákra is vállalkozott: 1971 és 1973 között a „nyugat-németországi” Göttingenben, a Georg-August Universität finnugor szemináriumában, 1980 és 1982 között a finnországi Turkuban, a Turun Yliopisto finnugor tanszékén, 1991 és 1995 között pedig Magyarországon, a pécsi Janus Pannonius Egyetem finnugor tanszékén oktatott. A pécsi egyetemre éppen Pusztay Jánosnak, a tanszék akkori vezetőjének Szombathelyre való áttelepülése idején érkezett, így a kar dékánja felkérte az „árván maradt” tanszék vezetésére is. 3

100 év innováció II.

Az Ifjúság úti egyetemi kampuszon belül (amelyhez az A főépületen kívül egyéb, B, C, E, F jelű oktatási épületek, valamint egy terjedelmes, hegyoldalra telepített hangulatos arborétum és a D épületben egy kollégium is tartozott) maga a finnugor tanszék is meglehetős vándoréletet élt: Paul Kokla tanszékvezetősége idején két átköltözéssel három különböző épületegyüttesben működött. Az első „telephely” a B épületegyüttesben, a kampusz keleti végén, egy földszintes, egykor szolgálati épületben volt, amelynek ablakai a keresztutcára és éppen a szemközti Pécsi Sörgyár épületeire néztek. A kellemes májusi időben a nyitott ablakokon át beáramlott az irodákba a sörgyár ínycsiklandóan kellemes illata, ráadásul Paul Kokla azt is észrevette, hogy bizonyos emberek furcsa literes üvegekkel az egyik épület oldalbejáratán ki-be járkálnak. A tanszék helyi oktatóit erről kikérdezve megtudta, hogy ott a gyár „bennfentesei” a kereskedelmi árnál jóval kedvezőbb belső előállítási áron juthatnak hozzá a pécsi sörhöz, valamint, hogy a bennfentesség jele a kereskedelmi forgalomban nem használt literes üveg: ezekkel lehet az üres üvegeket sörrel telire cserélni. Az egyik kedves tanszéki kolléganője, Zemplényi Vera, aki tősgyökeres „tüke” volt (azaz pécsi születésű és pécsi illetőségű, nem valami „gyüttment”), helyi ismeretsége révén szerzett Koklának két ilyen üveget, azzal azután gond nélkül átjárhatott a szemközti oldalra üvegeket cserélni. 4

100 év innováció II.

Nem tudom, hogy ez a szokása megmaradt-e akkor is, amikor először a természettudományi kar A épületében kaptunk ideiglenes tanszéki szobákat, majd az új uránvárosi kollégium megépülése után a megüresedett D épületben tágabb elhelyezést. Én mindenesetre erre emlékezve 2008 novemberében, amikor is meghívást kaptam a tallinni nyelvi intézet szótártani szimpóziumára, egy kartonnyi pécsi szalonsört is vittem magammal nosztalgikus ajándékként, Paul nagy örömére.

Külföldi „nyelvi kalandozásai” mellett nem feledkezett meg szülőföldjéről, Hiiumaaról sem: összeállította a sziget sajátos „hiú” nyelvjárási szótárát: az észt nyelv helyi változatán nyilvánvaló nyomot hagyott az 1584-től hosszú ideig itt élő svéd lakosság, akik a második 5

100 év innováció II.

világháború idején végül teljességgel és véglegesen a semleges Svédországba menekültek át. Paul Kokla nemcsak kiváló tudós volt, aki jelentős mértékben hagyta ott a „keze nyomát” a finnugor tudományokon, hanem szerethető kolléga, emberséges vezető, jó kedélyű barát, igaz ember is. Az elmúlása miatt érzett fájdalomban és szomorúságban az észtországi hivatalos intézmények: az Eesti Keele Instituut, az Emakeele Selts, a Tallinna Ülikool, a Tartu Ülikool, a Linguistica Uralica, a Fenno-Ugria Asutus és az Eesti Ungari Selts mellett mi, egykori magyar ismerősei, munkatársai, barátai is fájó szívvel osztozunk.

100 év innováció II.

Kubínyi Kata Búcsú Mai Bereczkitől (1929–2018)*

2018. július 31-én elhunyt szeretve tisztelt tanárunk és kollégánk, Bereczki Gáborné Mai Kiisk, az észt nyelv és kultúra fáradhatatlan magyarországi képviselője és népszerűsítője. *Utánközlés a Finnugor Világ 2018. szeptemberi számából.

100 év innováció II.

Mai (hivatalosan: Maimo, néhol: Maimu) Kiisk 1929. február 27-én született a Pärnu megyei Koonga járásbeli Pikavere falu Kalama nevű tanyáján. Nem messze ide találhatók a környék legfőbb nevezetességének, a X–XII. századi soontaganai földvárnak a maradványai; a feltevések szerint ez a vidék lehetett az egykori Läänemaa délebbi felét uraló Soontagana törzs központi területe. Mai egy óráján megemlítette, hogy a családi hagyomány szerint a soontaganai királyok (Lett Henrik kifejezésével: princepsek) között megtalálhatók voltak az ő anyai ági ősei is. Az észt nemzeti emlékezet számon tartja anyai nagybátyját, a költő és katona Mihkel Lüllt (1884–1941), aki a legenda szerint 1917 tavaszán egy küldöttség tagjaként a szó szoros értelmében úgy az asztalra csapott a petrográdi miniszterelnöki irodában, hogy az Ideiglenes Kormány meghajolt az észtek területegyesítésre vonatkozó követelése előtt, máig meghatározva ezáltal a majdani független Észtország kiterjedését. 1 Az észt Wikipediából megtudhatjuk azt is, hogy Mai felmenői közül került ki Koonga járás első észt jegyzője. Pikavere maga többek között archaikus útszéli kőkerítéseiről híres, amelyek a szovjet korszakban igen megrongálódtak; helyreállításuk nagyrészt a Mai és családja által pár évtizede kezdeményezett faluszépítő 1

Järvelaid, Peeter: Vabadussõja kangelastest ja ilmasõja ohvritest. – Eesti Elu Nr. 25/2012. http://eestielu.com/en/opinion/112-opinion-arvamus/367-vabadusojakangelastest-ja-ilmasoja-ohvritest. (Letöltés: 2018. 09. 06.)

100 év innováció II.

kalákák érdeme.2 Mai orosz nyelv és irodalom és észt mint idegen nyelv szakot végzett Tartuban (1953), ahol olyan diáktársai voltak, mint Paul Kokla (1929), Tiiu Kokla (1932), Lennart Meri (1929–2006) vagy Ellen Niit (1928–2016), és olyan tanárai, mint a híres szlavista és poliglott Villem Ernits (1891–1982). 1953–1956 között ugyanott oroszt oktatott észt diákoknak és észtet más anyanyelvű kollégáinak, köztük Jurij Lotmannak (1922–1993), s ezzel egyidejűleg Paul Aristénél (1905–1990) általános nyelvészetet és skandinavisztikát tanult. Utóbbi tanulmányait 1958–1959-ben a leningrádi egyetemen folytatta. Bereczki Gáborral (1928–2012), az akkori leningrádi aspiránssal s leendő tanársegéddel, az ELTE Finnugor Tanszékének későbbi professzorával 1957 januárjában 3 kötött házasságot. A család 1959-től kezdve Magyarországon élt, a nyarakat azonban a Kalama tanyán töltötték. Nem hiszem, hogy lenne a hazai finnugrisztikai berkekben bárki – talán a legfiatalabbakat kivéve –, aki ne hallotta volna ennek a helynek a dicséretét akár a lakóitól maguktól, akár a náluk megforduló kollégáktól. Az én szememben az elbeszélések alapján idővel már-már 2

Soosaar, Mark: Avalik kiri keskkonnaminister Jaanus Tamkivile seoses Pikavere külaga. – Pärnu Postimees, 2010. május 11., 11. oldal. https://parnu.postimees.ee/261127/avalik-kiri-keskkonnaminister-jaanus-tamkivile-seoses-pikavere-kulaga (Letöltés: 2018. 09. 06.); Vastused = Vastused Pärnu kooliõpilase Marit Mathieseni küsimustele. [A Mai Bereczki által adott interjú szövege.] Kézirat. É. n., h. n. Bereczki Gábor: A Névától az Urálig. Szombathely: Berzsenyi Dániel Főiskola Uralisztikai Tanszéke, 1994. 50. oldal.

100 év innováció II.

mitikus jelentőségűvé nőtt: egy, a miénkkel párhuzamos, idilli világ, egy különleges észt–magyar univerzum középpontjává. Tudvalevő, hogy Bereczki Gábor itt érezte magát a világon legjobban, 4 de vajon hogy állt a kétlakisággal Mai? Egyetérthetünk Sirató Ildikóval, aki a Mai 70. születésnapjára készült emlékfüzethez írt előszavában5 úgy véli: sokszor nehéz lehetett neki hazája szinte egyedüli képviselőjeként a magyar világban, de ezeket a tapasztalatokat humorral és életbölcsességgel a maga és mások javára tudta fordítani. Egyszer egy tanszéki rendezvényen mély átéléssel jelentette ki: „nekem Magyarország az otthonom”. A szülőfalujáról egy interjúban 6 elmondta, hogy a gyermekkori táj, a fák, házak, illatok és emberek emléke állandóan benne él, arra a kérdésre pedig, hogy miben jobb Pikavere Budapestnél, így felelt: „Ez a két hely oly

mértékben

különbözik

egymástól,

hogy

nem

lehet

őket

összehasonlítani”. Talán nem téved Sirató, amikor felteszi: azzal, hogy tanítványaiban felkeltette a vágyat Észtország iránt, alkotó erővé transzformálta saját honvágyát. 7 Mai 1960-tól 1991-ig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Nyelvi Intézetében oktatott orosz nyelvet, 1976-tól docensi 4

Bereczki Gábor: Ha visszatekintek... – „Nekünk ajtó vagy hazád szívébe”. Emlékfüzet Bereczki Gábor tiszteletére. Magyar–Észt Társaság, Budapest, 2013. 85. oldal. Sirató Ildikó: [Előszó.] – Betűbokréta Mainak. Kézirat. ELTE Finnugor Tanszék, Budapest, 1999. Vastused = Vastused Pärnu kooliõpilase Marit Mathieseni küsimustele. [A Mai Bereczki által adott interjú szövege.] Kézirat. É. n., h. n. Sirató i.m.

100 év innováció II.

minőségben. Ezalatt társszerzőként számos nyelvi jegyzet és egyetemi tankönyv írásában vett részt, és kulturális műsorokat szervezett a hallgatók bevonásával. Talán mondani sem kell, hogy ezeken nemcsak orosz, hanem észt irodalmi művek is elhangzottak. Kiváló munkájáért 1981-ben és 1988-ban kitüntették. Az ELTE Finnugor Tanszékére 1966-ban került megbízott előadóként Lakó György tanszékvezető egyetemi tanár hívására, és ez a munkakapcsolat megszakítás nélkül ritka hosszú ideig, a nyugdíjkorhatáron is messze túlnyúlva, majdnem 45 évig tartott. Nemcsak a finnugor, majd finn és észt szakos hallgatókat oktatta észtre generációkon át, hanem fiatalabb kollégáit is, az alkalmi tanítványok, vendéghallgatók, külső munkatársak sokaságáról nem is beszélve. Mindezt magas óraszámban, nemritkán merő elhivatottságból, teljesen ingyen. Természetesen alapvető szerepe volt az észt szakos képzés (1994-től program, 1999-től önálló szak) tantervének kidolgozásában is. Emlékezetesek a Finnugor Tanszéken, az ELTE tanári klubjában és másütt rendezett észt irodalmi műsorai, amelyekben ismert írók, költők, műfordítók és színészek mellett a tanszék tanárai és diákjai is közreműködtek – áll egy Havas Ferenc tanszékvezető által jegyzett 2008-as iratban. Hozzátehetjük: arra is volt példa, hogy külkereskedelem és diplomácia szakos hallgatóival pótolta a létszámhiányt, ha egy-egy nagyobb szabású műsorához a mi kapacitásunk nem bizonyult elégnek – és a közgazdász erősítés példásan helytállt a bölcsészkari pódiumon. 11

100 év innováció II.

Mait mint tanárt elsősorban az vezérelte, hogy az észt nyelv és kultúra számára minél több lelket megnyerjen, és ebben semmi nem akadályozta meg. Nem számított, hogy kötelező vagy fakultatív óráról, egy vagy több főből álló csoportról volt-e szó, sem az, hogy a tananyagot – megfelelő kézikönyvek híján – neki kellett óráról órára előállítania, és tömött táskájában a Fővám (akkori nevén: Dimitrov) tér és a Piarista köz (akkori néven: Pesti Barnabás utca) között ingázva egyik munkahelyéről a másikra cipelnie. A tanszéki oktatók és más érdeklődők számára Eesti Keele Ring (Észt Nyelvkör) néven indított tanfolyamot, ahova az 1986/87-es tanévben engem is meghívott. Máig hálás vagyok neki ezért. Meglehetős rendszerességgel kb. tizenöt éven át jártam ezekre a felszabadult hangulatú, üdítő órákra, egy darabig Varga Judit, később Kovács Magdolna, Nagy József, Schiller Erzsébet, Simon Valéria és mások társaságában. Az elsődleges cél szépirodalmi és publicisztikai szövegek olvasása és fordítása volt, de tartalom és forma viszonyának elmélyült elemzése minduntalan élénk beszélgetésbe és a lehető legkülönfélébb tárgyú eszmecserékbe csapott át. Különösen igaz volt ez akkor, amikor a glasznoszty időszakának eseményeit követtük nyomon, a lehetséges következményeket latolgatva, a korabeli újságok és folyóiratok (Kodumaa, Rahva Hääl, Sirp ja Vasar, Vikerkaar stb.) cikkei, ill. az általuk közölt tiltakozások, felhívások, kiáltványok alapján. Közben, 12

100 év innováció II.

hogy művészi élményben is legyen részünk, Mai Marie Under, Ellen Niit és mások verseit, valamint Tuglas Lembituját olvastatta velünk. A nyelvgyakorláshoz szórakoztató feladatokat talált ki; egyik kedvencem a „kérdésekkel való bombázás” volt (egy kiadott szöveg alapján kérdések végeláthatatlan sorát kellett kiagyalnunk), a másik pedig az, amikor kijelölt szövegmondatokból tetszőleges új szöveget kellett első nekifutásra összehoznunk; ez néha frenetikus eredményre vezetett. Mint Sirató8 is említi, Mai tanítás melletti másik nagy erőssége a rábeszélés volt. Mindenkit, még a gyanútlan kívülállót is képes volt fordítási munkára befogni, irodalmi műsorban való szereplésre rávenni, órán és órán kívül észtül szóra bírni. Az ellenkezőket, szabódókat, kibúvót keresőket állhatatos türelemmel, szelíd erőszakkal, hosszú, átható pillantással és érveinek kitartó ismétlésével szerelte le. Igen jellemző például az az eset, amelyről Zaicz Gábor számolt be: őt és néhány hallgatótársát Mai arra biztatta, hogy Az észt irodalom kistükrébe vállaljanak fordítást. Zaicznak egy kétfelvonásos dráma jutott, és bár a feladat „erején felüli” volt, végül elvégezte a rárótt penzumot.9 Egybecseng ezzel Fehérvári Győző visszaemlékezése a XX. századi észt lírakötet keletkezéséről: „Elhatároztuk, a legjobb magyar költőket nyerjük meg a versek végleges formába öntésének, és célkitűzésünk – 8 9

Sirató i.m. Zaicz Gábor: In memoriam Bereczki Gábor (1928–2012). – Folia Uralica Debreceniensia (2012) 19: 258. oldal.

100 év innováció II.

hála Mai végtelen türelmének, akaraterejének és hihetetlen (két)nyelvi felkészültségének

–

sikerrel

járt.”10

Mai

szerkesztői

munkásságának későbbi termékeit vesszük szemügyre, szintén azt tapasztaljuk, hogy neves műfordítókból, koszorús költőkből, idősebb és fiatalabb kollégáiból, volt és aktuális tanítványaiból, magyarországi észtekből és másokból 20-30 főt számláló fordítógárdát sikerült hozzájuk mozgósítania. A példák tovább szaporíthatók a Mai által szervezett műsoros estek szereplőinek köréből is. Hányan fogadkoztak, hogy ők ugyan nem fognak közönség előtt szavalni vagy színdarabot játszani, mígnem Mai hatására beadták a derekukat, és szorgalmasan készülni kezdtek a próbákra… Mai nevéhez számos mindnyájunk által jól ismert észt tárgyú mű fűződik. Bereczki Gáborral és Fehérvári Győzővel ő válogatta és gondozta a már említett Észt költők. Huszadik századi észt líra c. antológiát (1975). Ő válogatta és szerkesztette az Észtország a fordulat előtt

(1992)

és

cikkgyűjteményeket

az (az

Észtország előbbit

fordulat

Bereczki

után

Urmasszal

(1994)

közösen).

Válogatta, szerkesztette, és jegyzetekkel látta el a Harangok halk kondulása. Huszadik századi észt líra c. kétrészes gyűjteményt (2000), melyet Észtországban az év legszínvonalasabb fordításkötetének

Fehérvári Győző: Bereczki Gábor, az irodalmár. – Bereczki Gábor Emlékülés. Nyelvtudományi Közlemények (2013) 201: 441. oldal.

100 év innováció II.

választottak, valamint a Bábjából kikelő pillangó. Minták a századvégi észt rövidprózából c., ugyancsak kétrészes antológiát (2002). De ennél is nagyobb volt a része az észt folklór és szépirodalom magyarországi megismertetésében, hiszen mindent megtett, hogy a műfordítások megszületését elősegítse. Elégséges segédeszköz híján sokan fordultunk hozzá, és ő élő nagyszótárként és lexikonként állt a rendelkezésünkre, mindig készen a konzultációra, a grammatikai, szemantikai, stiláris problémák négyszemközt vagy telefonon történő, hosszas és alapos körüljárására. Kijelenthetjük: ha egy észt szöveg magyarra lett ültetve, az az esetek jelentős részében nemcsak a magyar fordító érdeme volt, hanem az övé is. (Talán ezért is nevezhette Árpás Károly (Hét kérdés 11) a Kalevipoeg Bereczki Gábor-féle nyersfordítását „családi fordításnak”.12) Megjegyzendő, hogy nyersfordítóként Mai a magyar irodalom észtországi megismertetésében is szerepet vállalt. 13 Az észtből készült műfordítások révén teljesebb lett a magyar

Hét kérdés = Az észt nemzeti gondolat megalapozása. 7 kérdés Árpás Károlyhoz, a Kalevipoeg fordítójához. – SzegediLap 2012/2. http://www.szegedilap.hu/cikkek/ irodalom-tortenes/7-kerdes-arpas-karolyhoz.html. (Letöltés: 2018. 09. 06.) Kreutzwald, Friedrich Reinhold: Kalevipoeg. Észt nemzeti eposz. Bereczki Gábor és Kiisk Mai nyersfordításának felhasználásával eredetiből fordította, a bevezetőt és az utószót írta, valamint a jegyzeteket gondozta Árpás Károly. Hungarovox, Budapest, 2012. Klettenberg, Reet: Bereczki Gábor és Észtország. – Bereczki Gábor Emlékülés. Nyelvtudományi Közlemények (2013) 201: 435. oldal.

100 év innováció II.

világirodalom, mondhatjuk Domokos Péter szavát parafrazeálva. 14 Ez nem történhetett volna meg Mai közvetlen és közvetett hozzájárulása nélkül. Pusztay ugyanezt így fogalmazza meg: a magyar olvasóközönség Bereczki Gábor és az ő révén ismerkedhetett meg az észt irodalom legjelentősebb alkotásaival, az észt történelemmel és kultúrával. 15 Érdemes felidéznünk a Finnugor Életrajzi Lexikon16 Mai Kiisk c. szócikkét is, amely szerint ő áll a magyarországi újabbkori észt filológia hátterében. Leszögezhetjük tehát, hogy Mai kultúrmissziót teljesített, és maradandót nyújtott tanárként, szerkesztőként, hiánypótló forrásművek összeállítójaként, valamint a fordítókat segítő „háttérember” és nyersfordító „hálátlan, igen-igen kevéssé értékelt szerepében”17 egyaránt. Küldetése új dimenziókat nyert a Magyar–Észt Társaság 1990-es megalakulásával, hiszen vezetőségi tagként számtalan társasági rendezvény és több műfordítói pályázat szervezéséből vette ki a részét. Észtországban 1989-ben a Nyílt Észtország Alapítvány díjával, 2005-ben a Terra Mariana Keresztje rendjel III. fokozatával tüntették ki.

Domokos Péter: Bereczki Gábor 70 éves. – Kiss Gabriella & Klima László (szerk.): Ünnepi könyv Bereczki Gábor 70. születésnapja tiszteletére. Urálisztikai Tanulmányok 8. ELTE Finnugor Tanszék, Budapest, 1998. 5. oldal. Pusztay János: Bereczki Gábor búcsúztatására. – „Nekünk ajtó vagy hazád szívébe”. Emlékfüzet Bereczki Gábor tiszteletére. Magyar–Észt Társaság, Budapest, 2013. 28. oldal. Domokos Péter (szerk.): Finnugor Életrajzi Lexikon. Tankönyvkiadó, Budapest, 1990. Bereczki Gábor: Hogyan és miért lettem az észt irdodalom fordítója? – Szovjet Irodalom (1988) 14/1: 129. oldal.

100 év innováció II.

Budapesten 2009-ben a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettet, valamint a magyar–észt kapcsolatok fejlesztésében végzett munkájáért a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet adományozták neki. Tevékenységének sok folytatója van: fiai, Bereczki Urmas (1957) és Bereczki András (1962); tanítványai és azok tanítványai; sőt, a munkába már bekapcsolódtak Bereczki András tanítványai is. Végül hadd emlékezzem Maira úgy, ahogy most is megjelenik előttem: elegáns kosztümben, a hozzá illő, pasztell színű selyemsállal. Szemüvegét az olvasáshoz leveszi, a papírt a szeméhez emelve, közelről fürkészi. Mellette a földön súlyos, papírkötegekkel, dossziékkal, könyvekkel megrakott táskája, abból húzza elő egymás után a gondosan legépelt, kézzel javítgatott és kiegészítgetett (később viszont már egyre inkább: fénymásolt) verseket, prózarészleteket, újságkivágásokat, könyvfejezeteket. Hallom, ahogy a tanszéki összejöveteleken fel-felharsan, de mindjárt el is áll jellegzetes, kitörni készülő, ám az utolsó pillanatban mindig visszafogott nevetése. Látom és hallom, ahogy társalog: csodálatra méltó udvariassággal és megfontoltsággal, a másikat soha félbe nem szakítva, ellenben a másik általi félbeszakításokat mindenkor rezzenéstelen arccal tűrve, mindkét nyelven a lehető legválasztékosabb stílusban. Gyakran eszembe jut egy történelmi pillanat is, amely mély nyomot hagyott bennem, noha paradox módon utólag már nem tudom időzíteni. Vagy 1991 márciusában történhetett, mikor a népszavazás elsöprő 17

100 év innováció II.

többséggel Észtország függetlensége mellett döntött, vagy 1991 szeptemberében, amikor a végóráit élő Szovjetunió, majd az ENSZ elismerte az észt függetlenséget. (Augusztus 20-án, a függetlenség de facto visszaállításának napján nem történhetett, mert akkor nem volt tanítás.) Észtórán ültem többedmagammal a régi, Piarista közbeli tanszéki „tánctermünkben”, amikor nyílt az ajtó, és Bereczki tanár úr jelentőségteljes arckifejezéssel az asztalfőn ülő feleségéhez lépett. „Oleme vabariik (Köztársaság vagyunk)” – jelentette be határozottan, egyszersmind szemlátomást megilletődve. Mai erre a hírre szótlanul felállt, és kinyújtotta a kezét. A Bereczki házaspár ünnepélyesen kezet fogott, majd egy rövid pillantra némán megölelték egymást. Utána a tanár úr kiment, de hogy az óra hogyan folytatódott, arra nem emlékszem. Mind e meglepő és megható jelenet hatása alatt voltunk. Nemhogy érdeklődni vagy gratulálni, még megszólalni sem mertünk, nehogy megzavarjuk a teremben beállt csöndet, az egyszerre bensőséges és emelkedett hangulatot.

100 év innováció II.

Kedves Mai, nyugodj békében! Szeretettel őrizzük az emlékedet.

IRODALOM Bereczki Gábor: Hogyan és miért lettem az észt irdodalom fordítója? – Szovjet Irodalom (1988) 14/1: 128–129. Bereczki Gábor: A Névától az Urálig. Berzsenyi Dániel Főiskola Uralisztikai Tanszéke, Szombathely, 1994. Bereczki Gábor: Ha visszatekintek... – „Nekünk ajtó vagy hazád szívébe”. Emlékfüzet Bereczki Gábor tiszteletére. Magyar–Észt Társaság, Budapest, 2013. 84–86. Domokos Péter (szerk.): Finnugor Életrajzi Lexikon. Tankönyvkiadó, Budapest, 1990. Domokos Péter: Bereczki Gábor 70 éves. – Kiss Gabriella & Klima László (szerk.): Ünnepi könyv Bereczki Gábor 70. születésnapja tiszteletére. Urálisztikai Tanulmányok 8. ELTE Finnugor Tanszék, Budapest, 1998. 5. Fehérvári Győző: Bereczki Gábor, az irodalmár. – Bereczki Gábor Emlékülés. Nyelvtudományi Közlemények (2013) 201: 438–443. Hét kérdés = Az észt nemzeti gondolat megalapozása. 7 kérdés Árpás Károlyhoz, a Kalevipoeg fordítójához. – SzegediLap 2012/2. http://www.szegedilap.hu/cikkek/ irodalom-tortenes/7-kerdes-arpas-karolyhoz.html. (Letöltés: 2018. 09. 06.) Järvelaid, Peeter: Vabadussõja kangelastest ja ilmasõja ohvritest. – Eesti Elu Nr. 25/2012. http://eestielu.com/en/opinion/112-opinion-arvamus/367-vabadusojakangelastest-ja-ilmasoja-ohvritest. (Letöltés: 2018. 09. 06.) Klettenberg, Reet: Bereczki Gábor és Észtország. – Bereczki Gábor Emlékülés. Nyelvtudományi Közlemények (2013) 201: 433–438. Kreutzwald, Friedrich Reinhold: Kalevipoeg. Észt nemzeti eposz. Bereczki Gábor és Kiisk Mai nyersfordításának felhasználásával eredetiből fordította, a bevezetőt és az utószót írta, valamint a jegyzeteket gondozta Árpás Károly. Hungarovox, Budapest, 2012. Pusztay János: Bereczki Gábor búcsúztatására. – „Nekünk ajtó vagy hazád szívébe”. Emlékfüzet Bereczki Gábor tiszteletére. Magyar–Észt Társaság, Budapest, 2013. 24–28. Sirató Ildikó: [Előszó.] – Betűbokréta Mainak. Kézirat. ELTE Finnugor Tanszék, Budapest, 1999. Soosaar, Mark: Avalik kiri keskkonnaminister Jaanus Tamkivile seoses Pikavere külaga. – Pärnu Postimees, 2010. május 11., 11. https://parnu.postimees.ee/ 261127/avalik-kiri-keskkonnaminister-jaanus-tamkivile-seoses-pikavere-kulaga. (Letöltés: 2018. 09. 06.)

100 év innováció II. Vastused = Vastused Pärnu kooliõpilase Marit Mathieseni küsimustele. [A Mai Bereczki által adott interjú szövege.] Kézirat. É. n., h. n. Zaicz Gábor: In memoriam Bereczki Gábor (1928–2012). – Folia Uralica Debreceniensia (2012) 19: 255–259.

100 év innováció II.

Annika Laats Csongorról Észtországba 1887. május 11-én, Felvidéken, Veskócon született dédnagyapám, Kása Ferdinánd. Sárospatakon tanult a teológián, Kárpátalján, Csongoron lett református lelkész, 62 évet szolgált ugyanott. Amikor a csongori temető bejárata mellé temették, majdnem az egész temető az ő „temetvényeiből” állt. A halála 1983 júniusában következett be. Akkorra terveztük a szokásos utunkat Észtországból Kárpátaljára, édesanyám hazájába. Tudtuk, hogy közeledik a halála, de két nap telt el, míg a sárga Ladánkkal végigutaztuk az akkori szovjet köztársaságokat: Lettországot, Litvániát, Fehéroroszország hosszú útjait és a végén Nyugat-Ukrajnát. Azt hittük, éppen a temetésre érünk oda. Dédnagyapám akkorra már rég csak feküdt, nem ismerte meg a körülötte levőket, szótlanul lélegzett. Mintha már jó ideje félig odaát lett volna. Mi valahol Lettországban lehettünk, mikor ágyában hirtelen megszólalt: ,,Még kire várunk?” Mondták neki, hogy jön az unokája, Judith a családjával. Megérkeztünk, és az éjjel hazahívta a mennyei Atya. Mi is hazaértünk. Az évnek 11/12 részét Észtországban éltük, de utólag úgy tűnik, ugyanannyi emlékem van a kárpátaljai gyerekkoromról, arról a tömör 1/12-ről, amit az ottani otthonban töltöttünk. 21

100 év innováció II.

13 éves voltam a dédnagyapám halála idejében, és e hosszú, két napig tartó temetésen többet sírtam, mint valaha előbb. Először találkoztam a halállal. Tömegesen jöttek gyászolók, és köztük sírtam én is. Egyszer csak ott állt előttem Asszonyi Istvánné, Lenke néni. Jól ismertem. Az ő gyermekei is ott éltek Tallinnban, az ő férje, Asszonyi István, rákosi református lelkész volt az, aki pici koromban megkeresztelt engem. Megállt előttem Lenke néni összetett kézzel, és csodálkozva kérdezte tőlem: „Annika, te miért sírsz?’’ Olyan őszinte ámulat volt a hangjában, hogy a mai napig előttem van ez a pillanat a csongori templom udvarán. Teljesen megdöbbentem: Hogyhogy miért sírok? Hogy nem érti? Hiszen meghalt a dédnagyapám! Itt mindenki sír! Lenke néni nem sírt, ő azt mondta, nem kell sírni, mert Krisztus legyőzte a halált. Néha most is sírok, de a könnyek akkor apadnak el, mikor rájövök, hogy Krisztus a halállal együtt legyőzte a bűneimet is, és magára vette a bántalmakat és a nyomorúságot. Akkor, 1983-ban, még senki sem sejtette, hogy a csongori Tisztelendő úr dédunokája, reformátusnak keresztelt magyar–észt kisleány egyszer evangélikus lelkész lesz Észtországban. (Evangélikus lettem, mivel nincs Észtországban református egyház.) 35 évvel később itt, Észtországban, alig sejti valaki családomon kívül, milyen jelentősége van az életemben a Csongoron töltött heteknek-hónapoknak, az icipici parókia hangulatának, az ottani 22

100 év innováció II.

emberek melegszívűségének és leginkább a dédszüleim hitének, szeretetének. Ezt az utolsó mondatot leírván egy pillanatig haboztam. Melyiket írjam elsőnek? A hitet vagy a szeretetet? Rájöttem, hogy bennük, különösen dédnagymamában, aki közelebb állt a gyerekekhez, a kettő – a hit és a szeretet – teljesen elválaszthatatlan volt. Nagyon szerettük egymást és ragaszkodtunk egymáshoz. Sokáig azt mondtam, hogy a legjobb barátnőm 73 évvel idősebb nálam. Leveleztünk, szárított tátogót is küldött borítékban. Még megvan a fiókomban. Mikor már idősebb volt dédnagymamám, és a faluról beköltözött Munkácsra nagyszüleimhez, órákig ültünk a szobájában egy régi kerek asztalnál és beszélgettünk. ,,Szeresd az Istent, szeresd a felebarátodat’’ – ez volt az élete mottója. Ez volt az első és sokáig az egyetlen Ige-vers, amit hallottam, amit lélegeztem, amit tapasztaltam, és ami átölelt engem. Akkor még nem tudtam, milyen jelentősége lesz ezeknek a szavaknak az életemben és szolgálatomban. Akkor csak fogadtam a tiszta, határtalan szeretetet és minden porcikámmal éreztem, mit jelent a hit, a béke és a kegyelem. Ezt tanultam Csongoron és Munkácson, ezt éreztem 1981-ben az első magyarországi látogatásomkor, mikor dédnagymamám testvéreivel, Seres Béla és Seres Zoltán református lelkészekkel ismerkedtem meg. Micsoda áldás volt ez egy serdülő észt–magyar gyerek számára! 23

100 év innováció II.

Most ez a gyerek pedig felnőtt, és az Úr szolgálóleányaként gyakorlaton van. Úgy érzem, Isten olyan bőségesen ajándékozott meg gyerekkoromban, úgy árasztotta reám kegyelmét később is, hogy én sem fösvénykedhetem. ,,Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak.” (Lk 12:48). És nem kerülhetem ki a nehéz kérdéseket. Rájöttem, hogy a szeretet gyakran kockáztatást is jelent, rizikót és felelősségteljes döntéseket, amelyekben tévedhetek, de amelyek előtt szemet hunyni még nagyobb vétek lenne. Tavalyelőtt egy kétgyermekes szíriai muszlim családot fogadtunk be gyülekezetünkbe. Háborús menekültek, nagy családot veszítettek el odahaza. Mikor egy évvel ezelőtt sok szíriai továbbvándorolt Észtországból Németország felé, ők maradtak. Azt mondták, itt a gyülekezetben új családra találtak. Jönnek velünk a templomba és elfogadják az áldásunkat. Mikor tavaly műtéten voltam, sms-t küldött az anyuka. Azt üzente, imádkozik értem. Tudjuk, hogy egy Istenünk van, még ha másképpen is fogunk fel sok dolgot. A gyülekezetünk munkájának egy különleges része a halottan született gyerekek családjainak támogatása és a gyászmunka. Hét évvel ezelőtt alakítottunk ki a templomunk mellé egy emlék- és temetkezési helyet a kisbabák számára. Országszerte a kórházakban tanítjuk a 24

100 év innováció II.

bábákat és nővéreket, miképpen lehet kezelni a gyermek halálát és támogatni a gyászoló családot. Fél évvel ezelőtt egy televíziós élőadásban nagy vita közepette felszólaltam a homoszexuális emberek védelmében. Nem létezik, hogy az Urunk úgy kezelné őket, ha itt járkálna közöttünk, mint ahogy mi ezt tesszük: másodrangú embereknek, lenézve, kitaszítva, megalázva beszélve róluk, mintha nem is lennének Isten teremtményei. Jézus korában a leprásokat kezelték úgy, Ő pedig közéjük lépett. Tudatában vagyok annak, hogy tévedhetek, de megigazult bűnösként, nap mint nap kegyelemből élve tőlük sem tagadhatom meg a kegyelmet. Hiszen amúgy sem könnyű osztályrész jutott nekik. Mikor emiatt heves viták és szidások közé kerültem az egyházban, drága aggódó édesanyámnak azt mondtam, hogy csongori növendékként másképp nem tehettem. Ott, a szeretet keblében tanultam ezt, kiskoromban ragadt reám, hogy az Isten szeretete mértéktelen. Őbenne bízom, és ha tévedek, akkor is Ő a reménységem. Munkácson tanultam meg a Miatyánkot. Tíz éven át magyarul mondtam el elalvás előtt itt, Észtországban is. Majd csak jóval később tudtam meg, hogy hangzik észtül. Most már persze egyre inkább halványodik a magyar nyelvtudásom. Nem járunk nyaranta Kárpátaljára, ott fekszenek a csongori és munkácsi temetőkben a dédszülők és a nagyszülők is. Észtül szolgálok az Észt 25

100 év innováció II.

Evangélikus Egyházban, és nagyritkán imádkozom, beszélek vagy olvasok magyarul. Demens emberek között szolgálva láttam, hogy ha az ember már alig-alig emlékszik valamire, gyerekkorából még mindig „felbukkanhat” egy-egy dal vagy vers. Mikor majd életem végére járok, valószínűleg megint majd csak magyarul fogom tudni a Miatyánkot. Övé az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.

100 év innováció II.

Szabó Ditta – Tamm, Anne – Tolnai Ágnes Észt Köztársaság – 100 év innováció II. Az Észt Köztársaság fennállásának 100. évfordulója alkalmából a Károli Gáspár Református Egyetem 2018. november 23-án konferenciát tartott, melynek címe: Ész Köztársaság – 100 év innováció18. A jeles évfordulóra két kötetet jelentettünk meg, egy magyar19 és egy angol nyelvűt20. Jelen kiadás az első magyar nyelvű ünnepi kötet anyaga mellett új tanulmányokat is tartalmaz. Az első kötet célja egyrészt az észt politika és döntéshozatal innovatív jellegének bemutatása volt abban a reményben, hogy néhány minta magyarországi viszonylatban is alkalmazható lehet, másrészt célunk volt az is, hogy a két állam és a két nemzet kultúrája közötti kapcsolatokat közelebbről megvizsgáljuk. A tanulmányokon keresztül az olvasóközönség megismerheti a Károli Gáspár Református Egyetem

L. Észt Köztársaság – 100 év innováció konferencia, http://www.kre.hu/btk/index. php/1084-eszt-koztarsasag-100-ev-innovacio-konferencia.html. 19 A magyar nyelvű kötet elérhető a https://issuu.com/esztintezet/docs/eszt_koztarsasag_100_ev_innovacio oldalon. 20 Az angol nyelvű kötet elérhető a http://www.esztorszag.hu/article/the-republic-ofestonia-100-years-of-innovation2?langchange=en oldalon. 18

100 év innováció II.

esztológiai kérdésekkel foglalkozó kutatóit, akik ezzel a kötettel kívántak tisztelegni a 100 éves Észtország előtt. Nemsokára az eredeti koncepció túlnőtt saját határain, és további szerzők csatlakoztak a projekthez más magyarországi egyetemeket és karokat képviselve. Emellett a már megjelent, első kötet tartalma sem maradhatott ki a felfrissítésből. Első lépésben a cél a kötetek naprakészebbé tétele, újraszerkesztése volt. A munka kezdete után nemsokkal világossá vált az olvasói és szerzői visszajelzéseknek köszönhetően, hogy a tartalomnak is módosulnia, frissülnie kell, ami egyrészt a már meglévő tartalom kiegészítését, másrészt annak átfogalmazását jelentette. A munkához a szerkesztők egy újabb, kibővült csapattal láttak hozzá. Az új kötet egy másik jeles esemény, a tartui béke (1920. február 2.) évfordulóját célozza meg, mely esemény egyben a magyar és észt diplomáciai kapcsolatok megalapításának kezdetét (1921. február 24.) is jelzi. A második kötetben céljaink nem változtak. Az első kötethez hasonlóan, a továbbiakban is a magyar nézőpontot alapul véve mutatjuk be Észtország gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális, történelmi és nyelvészeti aspektusait. Az új kötetben öt újabb írás kapott helyet, melyek bár részben az említett újabb jubileumokhoz köthetők, teljes harmóniát mutatva illeszkednek bele az első kötet mostanra újraszerkesztett tartalmába. Így 28

100 év innováció II.

jelen kiadásban az olvasók a magyarországi Észtország-kutatások és az észt–magyar kapcsolatok egy szélesebb körét ismerhetik meg. A tanulmányok a kötetben betűrendben követik egymást, de a következőkben rövid ismertetésükre tematikus sorrendben kerül sor. 1. AZ ÉSZT ÁLLAM A KEZDETEKTŐL MÁIG

Becsey Zsolt az Észtország gazdasági fejlődése és felzárkózási kísérlete az Európai Unióban a magyar törekvések fényében című tanulmányában Észtország nyugati integrációjával foglalkozik. A szerző megállapítja, hogy az ország függetlensége óta nagyon erősen integrálódott

a nyugati gazdasági és

biztonsági rendszerekbe.

Lényegében feladta az önálló monetáris politikáját, hiszen valutájának árfolyamát a német márkához, majd az euróhoz kötötte, így belépése az EU-ba már könnyebb volt. Mennyiségi és minőségi értelemben is felzárkózást mutatott, hiszen nagyon alacsony szintről indulva jelenleg már az EU átlag 70%-a fölött van. Igaz, hogy a válság és az eurózóna-tagság után a felzárkózási lendület megtorpant. Nagyon fegyelmezett az államháztartási politikája, az ország nagy jelentőséget tulajdonít a modernizációnak, a gazdasági élet és a közigazgatás digitalizálásban kimagasló eredményt ért el. Észtország az Európai Unióban a posztszocialista országok közül a leginnovatívabb besorolást kapja, K+F-re költött GDP-arányos forrásai meghaladják a posztszocialista átlagot. 29

100 év innováció II.

Dr. Becsey Zsolt, Ph.D., a Károli Gáspár Református Egyetem tudományos főmunkatársa. Korábban Európai Parlamenti képviselő, a Külügyminisztérium külgazdasági koordinátora, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közlekedési ügyekért felelős helyettes államtitkára, a brüsszeli magyar állandó képviselet helyettes vezetője.

Bereczki András A két világháború közötti Észt Köztársaság kisebbségi politikájáról című tanulmányában többek között az észt nacionalizmusnak, a nemzetiségek önmeghatározásának, a nyelv használatának és az identitásmegőrzésnek a kérdéseivel foglalkozik. Az I. világháború végén függetlenné vált Észtország gyakorlatilag homogén nemzetállamnak számított. A függetlenségi manifesztumtól kezdve olyan törvények és rendeletek születtek, amelyek a kisebbségek bizalmának

megnyerését

szolgálták.

1920-ban megszületett alkotmány szavatolta a nemzetiség szabad megállapítását, a kisebbségek számára a kulturális önkormányzatok felállításának jogát, továbbá a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogát az állami intézményekben és a helyi önkormányzatokban. Észtország a Nemzetek Szövetségébe történő felvételekor 1921-ben nyilatkozatban vállalt nemzetközi jogi kötelezettséget a kisebbségek védelmére. A kisebbségek kulturális önkormányzatáról szóló törvényt 1925. február 12-én fogadták el, és ezzel a világon elsőként valósulhatott 30

100 év innováció II.

meg a nemzeti kisebbségek önrendelkezési elve, amely az észtországi német és zsidó közösségek tagjai számára valósággá is vált. A nacionalista áramlatok Észtországban is éreztették a hatásukat, de az észt nacionalizmus nem vált agresszívvé. A két világháború közötti észt nemzetiségi politika összességében megteremtette a feltételeket a kisebbségi kultúra és az identitás megőrzéséhez, de a kisebbségek sorsa ennek ellenére 1939-től kezdődően drámaian alakult. A második kiadás a szerző A tartui béke című újabb cikkével gazdagodott, melyben az olvasó betekintést nyerhet a tartui béke megkötésének előzményeibe, mind az észt, mind az orosz érdekek oldaláról. Míg az észtek saját államiságuk egyik alapját látják ebben az egyezményben, addig a Szovjetunió és Oroszország csak egy hatályát vesztett történelmi dokumentumnak tekinti, amelyet annak idején taktikai okokból kellett aláírniuk. Dr. habil. Bereczki András Ph.D., tanszékvezető, habilitált egyetemi docens 1993-tól dolgozik az ELTE Finnugor Tanszékén. A mai észt kultúrát, illetve fordítási és tolmácsolási kérdéseket bemutató kurzusai mellett oktatói munkája során elsősorban Észtország, Finnország és a balti finn népek történetével és művelődéstörténetével ismerteti meg a hallgatókat. Fő kutatási területe a finn és az észt történelem összehasonlító vizsgálata, a balti finn népek történelme, illetve a finn és észt történelem magyarországi kutatása. Az Észt Köztársaság tiszteletbeli konzulja Magyarországon 1995-től, 2003-tól főkonzulja. 2008-tól a 31

100 év innováció II.

Magyar–Észt Társaság ügyvezető elnöke, 2010-től pedig a Finnugor Kongresszusok Nemzetközi Bizottságának (ICFUC) is tagja. Szabó Zsolt A parlament és a jogalkotás Észtországban című tanulmánya egy másik nézőpontból ismerteti meg az olvasót Észtország mindennapjaival és aktuális kérdéseivel. Százéves fennállása alatt Észtország a többi közép-kelet-európai országhoz hasonló utat jár be: függetlenség az I. világháború után, szovjet függés a II. világháború után és demokratikus kibontakozás az 1990-es évek óta. A hasonlóságok ellenére Észtország sok egyedi és újító megoldást alkalmazott az államszervezet és jogalkotás terén is, a skandináv és a kontintentális hagyományból egyaránt merítve. Az alábbiakban az észt jogalkotás kérdéseit járja körbe a szerző, kitérve az alkotmányra, a törvényhozás szerepére az államszervezetben, valamint a jogalkotási eljárásra. Látni fogjuk, hogy Észtország a hagyományos modellek mellett számos egyedi megoldást alkalmaz az államéletben is, ilyen például az elektronikus megoldások alkalmazása a parlamenti választásoktól a jogszabályok közzétételéig. Dr. habil. Szabó Zsolt Ph.D. a Károli Gáspár Református Egyetem Állam és Jogtudományi Karán az Alkotmányjogi Tanszék egyetemi docense.

100 év innováció II.

Tolnai Ágnes a 2019-es, első kiadás során az angol nyelvű kötetben jelentetett meg tanulmányt, magyar nyelven csak a második kötetben jelenik meg tőle írás Észtország 2017. évi soros elnöksége az Európai Unióban címen. 2017 júliusa és decembere között Észtország töltötte be az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét. Az elnökség első hónapjában a tagállamok miniszterei Tallinnban aláírták az 5G nyilatkozatot, 2017 decemberében

pedig

elfogadták

ütemtervet,

amiben

megállapodásra jutottak az új technológia bevezetéséhez szükséges technológiai

fejlesztések

összehangolásának,

használatának

és

szolgáltatói felhasználásának tárgyában. Az olvasónak lehetősége nyílik betekinteni az európai soros elnökségi pozícióval járó munkálatok világába, mely gyakran nem várt eseményekkel tarkított, újabb és újabb nehézségeket feltáró időszakot jelentett Észtország esetében is. Dr. Tolnai Ágnes Ph.D. a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának egyetemi docense. Kutatási témája a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és a munkavállalási célú migráció gazdasági hatásai.

100 év innováció II. 2. ÉSZT KULTÚRA

Egyre több kutatás és munka foglalkozik a szovjet időkkel Észtországban és Magyarországon egyaránt. Ezekre jellemző, hogy inkább az akkori élet hétköznapi aspektusát és a munkával kapcsolatos oldalát, a munkavállalást vizsgálják. Debnár Lilla A szocialista életmód propagandaszövegek tükrében az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban 1970 és 1989 között című tanulmányában a propagandát veszi górcső alá, mely igyekezett a hétköznapi emberek számára bemutatni, hogyan is kell „helyesen élni”, hogyan kellene pihenni a szocialista életfelfogás szerint. Az elmúlt években nőtt a tudományos érdeklődés az 1970-es és 1980-as évek mindennapi élete iránt, de a pihenéssel vagy kifejezetten a szabadidő eltöltésének módjaival foglalkozó munkák száma még viszonylag kevésnek mondható. Ennek szemléltetésére a szerző három korabeli propagandafüzet tár az olvasó elé. A történelmi háttér rövid feltérképezése, a propagandafüzetek bemutatása, majd azok kritikai elemzése után a szerző a következő sorokkal zárja gondolatait:

„A propagandafüzetek szerzői azt tartják a szocialista életmód vívmányának, hogy a nyugati társadalmakkal szemben a Szovjetunióban törekednek arra, hogy a munkaerőt ne zsákmányolják ki, és alkotmányban biztosítják jogait a pihenésre. Ezzel szemben éppen a szabadidőről és a pihenésről esik kevesebb szó... Összegzésképpen megemlíthetjük,

hogy

szocialista

életmóddal

összefüggésben

(egyáltalán nem meglepő módon) sokkal többször említi az idézett 34

100 év innováció II.

propagandaanyag a munkát, annak fontosságát és szerepét a szocialista társadalmon belül, mint a szabadidőt és a pihenést (milyen a megfelelő pihenés, milyen lehetőségek kínálkoznak a szabadidő tartalmas, hasznos eltöltésére), melyekről nem értekezik.” Debnár Lilla 2014-ben diplomázott néprajz szakon a Debreceni Egyetemen. 2016-ban az ELTE észt szakos hallgatójaként szerezte meg második mesterfokozatát. 2016-tól az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola Uráli népek folklórja és irodalma doktori programjának hallgatója, témavezetője Dr. Bereczki András. Kutatási témája a szabadidő-eltöltési szokások Észtországban és Magyarországon az 1970-es és 1980-as években.

2017-től

kezdődően

Néprajzi

Múzeum

Európa-

gyűjteményének muzeológusaként tevékenykedett, az idei évtől pedig a Mezőgazdasági Múzeumban dolgozik. Korunk talán legismertebb zeneszerzője Arvo Pärt. Pärt 1935-ben született az észtországi Paidéban, és a klasszikus zenei eseményeket tartalmazó adatbázis, a Bachtrack szerint a legtöbbet játszott élő zeneszerző. Fülöp József Arvo Pärt zenéje az újabb szakirodalom tükrében című tanulmánya Arvo Pärt életművének sokoldalúságát mutatja be. A konferencia estéjén a résztvevők meghallgattak egy, a pärti zene keresztmetszetét nyújtó hangversenyt a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián, melyen az Észt Filharmónia Kamarakórusa énekelt és a Tallinni Kamarazenekar játszott. 35

100 év innováció II.

Dr. Fülöp József Ph.D. a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán a Német Nyelv és Irodalom Tanszék adjunktusa, valamint a Liszt Ferenc Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének óraadója. Tanulmányában röviden bemutatja az észt zeneszerző művészetét és életét, majd az újabb angol és német nyelvű monográfiákat Arvo Pärtről: így Paul Hillier Arvo Pärt (1997) című alapművét, Oliver Kautny recepcióesztétikai szemléletű munkáját Arvo Pärt zwischen Ost und West (2002) címmel, Peter J. Schmelz lényegre törő elemzését a hruscsovi „olvadás” korszakának szovjet avantgárd zenéjéről (Such Freedom, if only Musical, 2009), az Andrew Shenton szerkesztette tanulmánygyűjteményt (The Cambridge Companion to Arvo Pärt, 2012) és Peter C. Bouteneff teológiai fogantatású monográfiáját (Arvo Pärt: Out of Silence, 2015). Két további, műközpontú kötetet részleteebben is tárgyal. Kinczler Zsuzsanna Az észt dalosünnepek című tanulmányában az éneklés szeretetéről, a nemzeti öntudatról ír, ami kialakítja az Észtországot éltető összetartozás élményét. A dalosünnep első megrendezésére Tartuban került sor 1869-ben. 1879 és 1910 között tíz dalosünnep volt, majd 1918 után minden ötödik évben kerül sor a nyár eleji találkozókra. A II. világháború alatti kényszerű hallgatás után az első dalosünnepet 1947-ben szervezték. A hagyomány megmaradt. 36

100 év innováció II.

Minél erősebb volt a politikai nyomásgyakorlás a 20. században, annál nagyobb politikai súlya volt a fesztiválnak. Dr. Kinczler Zsuzsanna Ph.D. a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karán a Hittanoktató- és Kántorképző Intézet főiskolai docense, ének-zene tanár.

Nagy Mariann Az észt gyermekirodalom: a hétköznapiság megjelenése, megjelenítése az észt kortárs gyermekirodalomban című írásában magyar nyelven foglalkozik.

Tanulmánya

még nem feldolgozott részterülettel középpontjában

észt

kortárs

gyermekirodalom áll, amely igen fiatal területnek számít. Ismerteti az észt gyermekirodalom alakulását a kezdetektől fogva napjainkig, nagyobb hangsúlyt helyezve a kortárs gyermekirodalomra. Nagy Mariann 2018 tavaszán a Károli Gáspár Református Egyetem óvodapedagógia alapképzési szakának hallgatójaként, Anne Tamm észt nyelvi kurzusának résztvevőjeként írta meg szakdolgozatát az észt gyermekirodalomról.

100 év innováció II. 3. MAGYAR–ÉSZT KAPCSOLATOK

Kötetünk a tudományos publikációk mellett három személyesebb hangvételű írást is tartalmaz: két magyarországi észtről és egy észtországi magyarról, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak-nyújtottak a maguk területén. Az első egy nekrológ Janurik Tamás tollából Paul Kokla emlékére. Paul Kokla személyében a finnugrisztika és a nyelvészet világának egy kiemelkedő alakja távozott el a múlt évben, aki 1991 és 1995 között Magyarországon, a pécsi Janus Pannonius Egyetemen is oktatott. Janurik Tamás nyelvész, az egykori Kecskeméti Főiskola professor emeritusa,

aki

finnugor

összehasonlító

nyelvészet

mellett

szamojedisztikával, a magyar szóképzéssel és a lovári nyelvvel is foglalkozott. A második személyes írás szintén egy nekrológ Kubínyi Katától Mai Bereczki emlékére. Mai Bereczki (lánykori nevén Maimo Kiisk) az észt nyelv és kultúra egyik legfontosabb magyarországi képviselője volt. Nyelvészprofesszor férjével, Bereczki Gáborral Magyarországon telepedtek le. Több egyetemen oktatott, köztük a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Nyelvi Intézetében, majd az ELTE Finnnugor Tanszékén is, mely utóbbi helyen kiemelkedően hosszú időt, 45 évet töltött. 38

100 év innováció II.

Kubínyi Kata az Eötvös Loránd Tudományegyetem Finnugor Tanszékének nyugalmazott egyetemi adjunktusa, aki a finn, az észt és a finnugor szakon számos kurzust tartott. Főleg fennisztikai, balti finn nyelvészeti, uráli szintaktikai kérdésekkel foglalkozik. A sort Annika Laats Csongorról Észtországba című életrajzi írása zárja. Annika Laats a risti gyülekezet lelkipásztora, az észtországi protestáns közösség meghatározó személyisége. Kevésbé ismert tény, hogy Annika Laats magyar anyanyelvű, így életrajzi írásában magyar gyökereivel is megismerkedhetünk.

Benedek Nóra az észt–magyar kapcsolatok kulturális aspektusait vizsgálja Az észt–magyar kulturális kapcsolatok 100 éve című cikkében. Az elmúlt 100 év során Észtország és Magyarország kapcsolatai igen változatos formákban és kontextusokban léteztek. Néha az azonos háttér és a hasonló törekvések hatására, máskor éppen az eltérő körülmények és motivációk eredményeképpen azonban folyamatosan fennálltak, alakultak, fejlődtek és alkalmazkodtak az aktuális lehetőségekhez. A cikk történelmi források és az érintettekkel készített személyes interjúk segítségével igyekszik bemutatni azt, hogy a két ország közötti kulturális kapcsolatok 1918 óta milyen irányokban alakultak, milyen eredményeket értek el, valamint hogy a különböző lehetőségek között, ellenére vagy éppen által hogyan maradtak fenn és hogyan alkották újra önmagukat. 39

100 év innováció II.

A második kötetben a szerző Észt–magyar kulturális és oktatási együttműködés a két világháború között című tanulmánya is helyet kapott. Az észt–magyar kulturális és oktatási kapcsolatok terén az első hivatalos együttműködési szerződés aláírására 1937. október 13-án került sor. Ebben szó esik az ösztöndíjasok támogatásáról, a nyelvoktatásról, a tudományos téren folytatott együttműködésről, az irodalmi és művészeti kapcsolatok fejlesztéséről, valamint a néprokonsági mozgalomról is. Benedek Nóra sorra veszi a szerződés egyes pontjait. A két állam közötti oktatási, tudományos és kulturális kapcsolatok korábban is fennálltak, de állami, hivatalos szintre csak ezzel a szerződéssel emelkedtek. A megállapodás mindkét fél számára hasznosnak bizonyult és hozzájárult ahhoz, hogy a tudományos, oktatási és kulturális kapcsolatok hosszú távon is fennmaradjanak a két állam között. Benedek Nóra az ELTE Bölcsészettudományi Karán 2012-ben szerzett mesterfokozatot a finnugrisztika szak észt szakirányán. Jelenleg az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola Uráli népek folklórja és irodalma doktori programjában vesz részt, ahol témavezetője Dr. Bereczki András. Kutatási témája a 20. századi magyar–észt kapcsolatok története,

különös

tekintettel

1945–1991

közötti

időszak

kapcsolataira. 2016-tól a Magyar–Észt Társaság titkára. Debnár Lilla [Kövesdi Lilla Dóra] Az ünnepek jelentőségének változásai 1970 és 1989 között Észtországban és Magyarországon című 40

100 év innováció II.

tanulmánya témáját tekintve bár összekapcsolható új cikkével, de az abban szemléltetett hétköznapi élet és munka világával szemben ezúttal az ünnepekkel foglalkozik, mert amellett, hogy egy adott társadalom tagjai számára lehetővé teszik a mindennapoktól történő elszakadást, más szimbolikus funkciókkal is bírnak. Az ilyen alkalmakkor a közösség tagjainak alkalma nyílik az együttlétre és a közös emlékezésre is. A szerző rámutat a fő változásokra, amelyek az ünnepnapokat és az ünneplést érintették Észtországban és Magyarországon az 1970-es és 1980-as években, a főbb különbségeket helyezve a középpontba, s felteszi a kérdést: hogyan ünnepel egy társadalom, ha a szabadidőt is a szocialista ideológia határozza meg. Az Észt SZSZK esete különleges, a Szovjetunió tagköztársaságaként számos gyökeres változás érintette az ünnepeket is, és az átalakulás államilag irányítottan ment végbe. Néhány ünnep neve változatlan maradt, de egész más tartalommal töltődött fel, más ünnepek esetében pedig a tartalom és a név is jelentős változásokon ment keresztül. Ezek mellett egyes emléknapok megünneplése tiltottá vált, de a naptár egészen új ünnepnapokkal is bővült, melyek többek között a szocialista értékrendet voltak hivatottak megerősíteni az emberekben. A tanulmányt a szerző az első kötetben Kövesdi Lilla Dóra néven publikálta. A cikk újraszerkesztett változata, ahogy a szerző újabb írása is, a Debnár Lilla név alatt jelenik meg. 41

100 év innováció II.

Kollár Ágnes Észt tananyagok és módszertani gyakorlatok átvételi lehetősége felnőttek magyar mint idegen nyelv oktatásába című tanulmánya az idegen nyelv oktatásának egy speciális kérdésével foglalkozik. Célja, hogy bemutassa azokat a jó gyakorlatokat, amelyeket az észt nyelvoktatásból át lehet emelni a magyarba. Kollár Ágnes a Károli Gáspár Református Egyetemen végezte tanulmányait magyartanár és magyar mint idegen nyelv tanára szakokon, szakdolgozatát 2019-ben védte meg. 2019-től a Hamburgi Egyetem magyar lektora.

Takács Tímea Irodalmi modernség és nemzedékei az észt és magyar irodalomban a 20. század első felében című tanulmánya a modern észt irodalomtörténet kérdéseit járja körbe. Az egyes irodalmi körök (NoorEesti, Siuru és Arbujad) és tevékenységük meghatározta a későbbi észt irodalmat. Az észt és a magyar példa alapján láthatjuk, hogy az európai modernitás hasonló kérdéseket vetett fel a kisebb országokban a nemzeti, az európai és a világirodalom vonatkozásában. Vizsgálva az azonos időszakbeli észt és magyar irodalmat, párhuzamos jelenségek vehetők észre. Takács Tímea angol–magyar tanári és magyar mint idegen nyelvi tanulmányait a Károli Gáspár Református Egyetemen végezte, majd öt évig

dolgozott

középiskolai

Irodalomtudományok 42

Irodalmi

tanárként.

Jelenleg

Modernség

Doktori

ELTE

Iskolájának

100 év innováció II.

hallgatója, ahol Sárközi György életművét kutatja. Az észt kultúrával, irodalommal hét éve, tallinni tanári ösztöndíjas időszaka óta foglalkozik. Az 1900–1945 közötti észt irodalmat 2017-ben a Tallinni Egyetemen Estophilus ösztöndíjjal volt lehetősége kutatni. Az észt nyelvet is ott, a tartui nyári egyetemen, valamint az ELTE Finnugor Tanszékén kezdte tanulni, majd a Károli Gáspár Református Egyetemen Anne Tamm észt nyelvi kurzusán tanulta tovább. Az észt–magyar kapcsolatokat a nyelv, a nyelvtanulás és a nyelvhasználat oldaláról vizsgálja Tiborcz-Tóth Tünde a Nyelvi interferencia egy óvodáskorú magyar–észt bilingvis gyermek nyelvi produkciójában című tanulmányában, amely 22 mondatot, illetve szerkezetet tartalmaz egy magyar–észt konszekutív kétnyelvű óvodás gyermek

beszédéből.

Ezek

mondatok

olyan

normaszegést

tartalmaznak, mely az észt nyelv interferenciájára utalhat a gyermek magyar nyelvű nyelvi produkciójában. Mind a köztes nyelv (Selinker 1972), mind a gyermeknyelv (Pléh 2006) plurale tantum abban az értelemben, hogy különböző állomásai vannak, s a sztenderdtől eltérő sajátos normaszegései. A magyar diskurzus-konfigurációs nyelv, vagyis szórendjét (szintaxis) a jelentésnek (szemantika) rendeli alá. Az észt nyelv viszont nem csak diskurzus-konfigurációs, hanem ún. V2-jellegű nyelv is egyben; továbbá az észt diskurzus-konfigurációs szabályok különböznek a magyaroktól. 43

100 év innováció II.

A tanulmány elemzi az adatokat, és összehasonlítja azokat a magyart mint

idegen

nyelvet

tanuló

észt

felnőttek

magyarnyelvi

normaszegéseivel. Az összevetés megmutatja, hogy míg az észt anyanyelvű felnőtteknek nehézséget okoz a magyar determinációs rendszer szabályos használata, addig a 2;10–7;2 éves szukcesszív kétnyelvű gyermeknek sem okozott nehézséget a magyar determinációs rendszer használata. Dr. Tiborcz-Tóth Tünde Ph.D. a dél-koreai Hankuk Egyetem Magyar Tanszékének egyetemi docense, korábban a Pannon Egyetem egyetemi docense. Az 1990-es években irodalomtudománnyal és online kiadással foglalkozott a JATE-n és az ELTE-n (BIÖP 1997, Balassi hálózati kritikai kiadása 1998). 2009 és 2012 között a Tartui Egyetemen a Balassi Intézet kiküldött oktatójaként dolgozott, később pedig a Tallinni Magyar Intézet igazgatója volt. Nyelvtudományi doktori értekezését 1998-ban védte meg a Pécsi Egyetemen. * Ahogyan a Göncölszekér az éjszakai égbolton is csak akkor rajzolódik ki, ha képzeletben összekötjük a hét fényes csillagot, úgy e második kötetünk sem jöhetett volna a létre a hét szerkesztő összehangolt munkája nélkül. A csillagokhoz hasonlóan, melyek más és más időkben keletkeztek és különböző utat járnak be, a szerkesztőség csapata is színes képet mutat mind szakmai, mind egyéb szempontból. De összeköti őket 44

100 év innováció II.

az Észtország iránti érdeklődés, számos észt tárgyú projektben való részvétel és a remény, hogy az itt bemutatott kutatások a jövőben is folytatódhatnak.

100 év innováció II.

Becsey Zsolt Észtország gazdasági fejlődése és felzárkózási kísérlete az Európai Unióban a magyar törekvések fényében ABSZTRAKT Észtország nyugati integrációjával kapcsolatban megállapítható, hogy az ország függetlensége óta nagyon erősen integrálódott a nyugati gazdasági és biztonsági rendszerekbe. Lényegében feladta az önálló monetáris politikáját, hiszen valutájának árfolyamát a német márkához, majd az euróhoz kötötte, így belépése az EU-ba már könnyebb volt. Mennyiségi és minőségi értelemben is felzárkózást mutatott, hiszen nagyon alacsony szintről indulva jelenleg már az EU átlag 70%-a fölött van. Igaz, hogy a válság és az eurózóna-tagság után a felzárkózási lendület megtorpant. Nagyon fegyelmezett az államháztartási politikája, az ország nagy jelentőséget tulajdonít a modernizációnak, a gazdasági élet és a közigazgatás digitalizálásban kimagasló eredményt ért el. Észtország az Európai Unióban a posztszocialista országok közül a leginnovatívabb besorolást kapja, K+F-re költött GDP-arányos forrásai meghaladják a posztszocialista átlagot.

100 év innováció II.

ELŐSZÓ A magyar gazdaságtörténetben is kitüntetett figyelmet fordítottunk a balti államok fejlődésére már a szocializmus évtizedeiben, hiszen Észtország, Lettország és Litvánia ‒ Finnországgal együtt ‒ önálló szereplőként jelent meg a versailles-i békerendszerben. Gazdasági kapcsolatai, társadalmi és gazdasági rendszere a két háború között is Nyugat-Európához húzta a régiót, ezért is használjuk esetükben a reintegráció szót a kommunikációnkban. Észtország relatív fejlettsége a két világháború között meghaladta Lengyelország vagy Spanyolország fejlettségét, és a finnekkel volt közel azonos 21. Bár fejlettségi szintjük a függetlenség elnyerésekor, 1991-ben nagyon messze elmaradt a nyugat-európai szinttől, az azóta eltelt csaknem három évtized alatt olyan hatalmas sikert ért el az ország, mely most már méltán számíthat a külvilág

elismerésére,

hiszen

felzárkózási

kísérletei

többnyire

elismerésre méltóak voltak. Talán későbbi elemzéseinkben is előjön, hogy számukra három fontos gazdaságpolitikai fejezet figyelhető meg. Az első a kilencvenes évek, amikor nagy amplitúdóval először visszaesett a gazdaság ‒ mindez még valutacserével is járt ‒, majd elindult a gyors felzárkózás, egészen az orosz valutaválságig. A második szakasz az EU-csatlakozási tárgyalások időszaka volt, ahol Észtország mindig is az első körbe

EPP ED Group: The reunification of Europe. Brussels, European Parliament, 86.

100 év innováció II.

bekerülő országnak számított, még ha a kezdő tárgyaló ötös országkörben a kilencvenes évek második felében a baltiak közül csak Észtország volt vitathatatlanul ebben a kategóriában. (Végül is 2004-ben tíz állammal, közte mind a három balti országgal zajlott le bővítés). Ebben az időszakban lépett be Észtország az OECD-be, a WTO-ba és a NATO-ba is. A harmadik szakasz pedig a tagság utáni gyors felzárkózás végén az eurózónába való belépéssel kezdődött, amely révén a csatlakozási átmenetek lejártával gazdasági gyarapodás és konszolidáció, és ezzel a stabil felzárkózás korszaka köszöntött be, bár a gazdaság szárnyalása ekkor már nem volt olyan jelentős, mint a kilencvenes évek második felében. Mégis, Észtország, szinte egyedül a rendszerváltó államok közül, az innováció vezető csoportjába tartozik az EU Bizottság szerint már több mint egy évtizede, és a jelek szerint stabilan tudja viselni az eurózóna-tagsággal járó fegyelmezettségi kihívásokat is.

ÉSZTORSZÁG GAZDASÁGI FELZÁRKÓZÁSA A FÜGGETLENSÉG UTÁN Meglepő módon Maddison 22 jól ismert számításai már 1973-ra vonatkozóan is tartalmaznak olyan számokat, amikor bizonyos szovjet tagköztársaságokra, így Észtországra is kalkuláltak egy főre jutó és kumulált GDP-t, természetesen 1990-es dollárárfolyamon. Azért

Maddison, A.: Historycal Statistics of the World Economy. 2010. www.ggdc.net/ maddison/historical_statistics/horizontal-file_02-2010.xls. (Letöltés: 2018. 05. 12.)

100 év innováció II.

fogadom fenntartásokkal ezeket az eredményeket, mert nehezen igazolható, hogy az ebben az időszakban mért észt fejlettség meghaladta volna a magyar mutatókat. Észtország 1973-ban 8657 dolláros egy főre jutó jövedelemmel rendelkezett, míg ez 1990-re 10820 dollárt ért el, ami tíz

évvel

később

10710-re

csökkent.

Magyarország

esetében

1973-ban 5596, míg 1990-ben 6459 dollár volt ez a mutató, mely 1998-ban 6464 dollárra változott. Nyilván ebben nehéz kiszűrni a valutaárfolyamok ‒ a rubel/dollár ‒ és az árszínvonalak torzító hatását, de mindenesetre ez egy komoly fejlettségű ország képét mutathatta akkoriban. Egészen más képet fest a helyzet, ha 1989-et már vásárlóerőparitáson vizsgáljuk meg, és ebből a szemszögből nézzük a fejlettségi mutatókat.

100 év innováció II.

1. táblázat. A tagjelöltek gazdasági felzárkózásának helyzete GDP

1993

1999

1998/1989

EU=100

(%)

(PPS)

Bulgária

Csehország

60 (1994)

Észtország

Magyarország

Lettország

Litvánia

28 (1995)

Lengyelország

118

Románia

Szlovákia

100

Szlovénia

103

Ország

Forrás: EBRD, Eurostat, EU Bizottság, saját gyűjtés (2002) Ebből az általam végzett felmérésből is látható, hogy a rendszerváltás

kapcsán

nagyon

jelentős

GDP-csökkenés

volt

észlelhető

Észtországban, amely felülmúlta nagyságában a magyar visszaesést, pedig utólag is rengeteg kritika érte a magyar privatizáció-vezérelt átalakítást, mondván: a fürdővízzel kiöntöttük a gyereket is, vagyis túlzásba estünk a csődtörvények és a magánosítás végrehajtásával. Mégis 50

100 év innováció II.

az észt tisztítótűz ‒ ahol persze a szovjet rendszer mesterséges túlértékeltsége még direktebben jelen volt ‒ ennél jóval nagyobb visszaesést hozott magával. (Az észteknél súlyosabb visszaesést regisztrálhattunk a másik két balti államban, és hozzájuk mérhető csökkenést például Romániában.) Hasonló eredményt hozott ifj. Simon György kutatása is 23, amelyet a csatlakozási tárgyalások végén, 2003-ban publikált a Statisztikai Szemlében. Ő is Észtország vonatkozásában 77 százalékot idézett 1998-ra az annus mirabilis (1989) helyzetéhez képest, sőt ez 2002-re már 91 százalékra emelkedett, ami figyelembe véve az 1998-as rubelválság balti hatását, szép teljesítmény volt. Magyarország eszerint az 1989-es teljesítményének 112 százalékát érte el (az Orbán-kormány szépen semlegesítette az orosz válság hatásait), vagyis a rendszerváltás első évtizedét mi értük meg jobban. Mindezt jól mutatja az évtized GDP-változására vonatkozó táblázat.

ifj. Simon György: Az észt gazdaság az EU-csatlakozás küszöbén. Statisztikai Szemle, 81. évfolyam, 2003. 10. szám, 891–913.

100 év innováció II.

1. ábra. A GDP növekedési üteme Észtországban és Magyarországon (1990–2000) (%) 15 10 5

2000

1999

1998

1997

1996

1995

1994

1993

1992

1991

-5

1990

-10 -15 -20 -25 Észtország

Magyarország

Forrás: KSH, Eurostat

Érdekességként érdemes felvetni azt, hogy milyen gyors árreformot hajtottak végre Észtországban és a többi balti államban 1991‒1993 között. Elsősorban a gyors piaci logika vezette őket, a megfelelő minta pedig az 1990-ben Lengyelországban bevezetett Balcerowicz-féle sokkterápia volt a maga első éves 585 százalékos inflációjával, melyet követően csak 1999-ben állt be az egy számjegyű infláció. Ugyanez történt Észtországban, ahol 1991-ben több mint 200, 1992-ben pedig 52

100 év innováció II.

1000 százalékos áremelkedés adódott, és csak 1995-ben szorult 50 százalék alá, a lengyelekhez hasonló mértékben pedig 1999-ben vált egy számjegyűvé. A reálbérek 45 százalékkal estek. Mindez annak köszönhető, hogy az észtek a német márkához, majd 1999-ben az euróhoz kötötték az árfolyamukat, és már a kilencvenes évek elején valutatanácsot vezettek be. 24 Magyarország ezzel szemben fokozatos árfelszabadítást hajtott végre. Ezért az infláció az egész évtized folyamán 10 és 35 százalék között mozgott, nem utolsósorban a csúszó leértékelésnek köszönhetően, mellyel a nyitott gazdaságban működő tőke beáramlását, valamint az exportot ösztönözték.

Az euró/ECU‒észt korona keresztárfolyam végig 15,6 körül alakult. Forrás: EU Bizottság előrejelzései, KSH.

100 év innováció II.

2. ábra. A magyar és az észt valuta dollárral szembeni árfolyamának változása (1993‒2000) 300 250

200 150

100 50 0 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 Észtország

Magyarország

Forrás: KSH

Hogyan változtatta meg a külpiaci függést Észtország a Szovjetunióból történő kiválás után? Ebben nagyfokú hasonlóságot mutatott az ország fejlődése a Magyarországon mértekkel összehasonlítva. Egyrészt a külkereskedelem aránya a GDP-hez képest nagyon magas volt: a GDP szintjéről kb. 140 százalékra nőtt 2000-re, vagyis a külkereskedelem itt is gyorsabban nőtt, mint a hazai termék. Magyarország esetében ez a növekedés még szembetűnőbb volt ekkor: a GDP 54

100 év innováció II.

erős feléről 120 százalék fölé nőtt. Az export GDP-hez mért aránya mindkét ország esetében csaknem 60 százalék lett. 25 Másrészt az export összetételében is komoly változás következett be, hiszen a magasan feldolgozott ipari termékek aránya nagyon megugrott, az export abszolút többségét alkotva, és visszaszorítva a mezőgazdaság és bányászat exportban játszott szerepét. Észtország esetében 2000-ben a gépek és szállítóeszközök aránya az exporton belül 36 százalék volt, míg Magyarországon már 2002-ben elérte az 58,7 százalékot, a feldolgozott termékek aránya mindkét ország esetében további 18 százalékot tett ki, míg a mezőgazdasági export aránya 7,8 illetve 6,8 százalékra süllyedt. Mindez azt jelzi, hogy a működő tőke révén a gyors és magas feldolgozottságú termékek felé vitték az exportszerkezet súlypontját, amit a szakirodalom általában nagyon pozitív lépésnek minősít. (Most már ez némileg változik, és emellett a nemzeti tulajdonban lévő, illetve a hazai magas hozzáadott értékarányt megtestesítő ágazatok nemzetközi bekapcsolódását követjük nagy figyelemmel.) Harmadrészt, részben az eltérő integrációnak köszönhetően az export ‒ és az import ‒ nagyobbik része fejlett országokkal, elsősorban az EU-val zajlott le.26 Ez érthető, hiszen mindkét ország a társulásnak, a

25 26

ifj. Simon i.m. Az IMF adatai szerint az EU-15 országokkal 1993-ban a magyar export 58 százaléka, míg 2000-ben már 75 százaléka zajlott le, míg Észtország esetében ez 1993-ban 48 százalékos, 2001-ben pedig már 69 százalékos arányt jelentett.

100 év innováció II.

regionális szabadkereskedelmi egyezménynek és a WTO 27-tagságnak megfelelően nyitottá vált ezen országcsoport felé, ahonnan a működőtőke nagy része is érkezett. Márpedig a működőtőke liberális kereskedelempolitikát kíván, amit gyors ütemben teljesítettek is országaink. Másrészt pedig bizonyítható, hogy a működőtőke eredete és a kereskedelmi kapcsolatok erősödése földrajzilag és szektorálisan is egybeesik. Érdekesség még ebből a korszakból, hogy a hirtelen megnyitott határok, a privatizációk és más kedvező piaci tőkevonzás miatt 1995-ben a csatlakozó országokba érkező tőke 25 százaléka érkezett Magyarországra, míg 6 százaléka Észtországba, ami jelzi, hogy ebben a két országban jelent meg a leginkább a nyitottság a világra. 28 Ami a külkereskedelmet illeti, Észtország a fentiek alapján nyitott a tőke és a technológia közelsége miatt a nyugati, elsősorban skandináv államok felé. 2000-ben például Finnország 27, Svédország 17 százalékot

(Érdemes megjegyezni, hogy Magyarország esetében az EU-15 aránya mára 60 százalék alá esett! Észtország esetében is jelentősen csökkent 2001 óta.) Magyarország 1995-ben alapító tagja volt a WTO-nak, míg Észtország 1999-ben csatlakozott a szervezethez. Az OECD-ben Magyarország 1996-ban, míg Észtország 2010-ben lett tag. Mivel hazánk a CEFTA tagja volt, míg Észtország pedig a BFTA (Balti Szabadkereskedelmi Megállapodás) részese volt, ezért egymás irányába nehezebben indult meg a kereskedelem. A regionális integrációkon belüli export kb. 10 százalékot képviselt a tagországokba 2010-ben, de a két országból egymás irányába érthetően csak az EU-tagság, 2004 után bontakozott ki igazán az áruforgalom. Avery, Graham – Cameron, Fraser: The enlargement of the European Union. Sheffield Academic Press, 1998, 21.

100 év innováció II.

vitt az észt exportból, míg Németország csak 7,7 százalékot adott ebben a mutatóban. Oroszországnak az importban játszott ‒ politikailag és biztonságpolitikailag is fontos ‒ szerepe 14 százalék volt. Magyarország ennél szélsőségesebb arányt mutatott, mivel a német export a teljes árukivitelünk 35,4 százalékát jelentette, míg importoldalon az oroszok 6 százalékot képviseltek csak 2002-ben. Lezárva a kilencvenes évek átalakulásának külső vonatkozásait, azt érdemes kiemelni, hogy mindkét ország hatalmas privatizációs munkával, valamint a működőtőke beengedésével a régióban kiemelkedő mértékben kapcsolódott be a világgazdaságba, zúdította magára a versenyt. Mindkét ország ennél fogva meghatározott termékszerkezettel lépett be az EU-integrációba, illetve az EU külső kereskedelmi kapcsolatrendszerébe. Az is tény, hogy a külkereskedelmi mérlegből eredően igen nagy külső fizetésimérleg-hiány keletkezett ezekben az országokban, amit csak a működőtőke-vonzással lehetett ellensúlyozni, s az ország fizetőképességét fenntartani. 29 Nem véletlen tehát, hogy a piaci liberalizációt és befektetési jogbiztonságot és intézményi környezetet szem előtt tartó EU Bizottság 1997-ben olyan véleményt adott az EU-tagságra jelentkező országokról, amiben csak öt rendszerváltó országgal javasolták szakmai indokok alapján a csatlakozási tárgyalások

L. bővebben Pogátsa Zoltán: Magyarország politikai gazdaságtana. Budapest, Osiris Kiadó, 2016.

100 év innováció II.

megkezdését, de ebben a körben Magyarország és Észtország mindig is benne volt. (Végül a 2004-es csatlakozásnál már újabb 5 ország is odaért a célvonalra, és csak Románia, valamint Bulgária léphetett be némileg később, 2007-ben az EU-ba az eredetileg még a kilencvenes években jelentkező 12 országból.) 30 3. ábra. Magyarország és Észtország folyó fizetésimérleg-hiánya 1992 és 2001 között a GDP százalékában 4 2 0 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 -2 -4

-6 -8 -10 -12 -14 Észtország

Magyarország

Forrás: KSH, Eurostat

L. bővebben Avery – Cameron i.m.

100 év innováció II.

Még egy fontos aspektust kiemelnék ebből a korszakból, mégpedig az adósság kérdését. Ehhez a szélesebb körű reformokat kell megérteni. Miután a Szovjetunió szétesett és visszaszállították az aranytartalékokat Tallinnba, 1992-ben bevezették a saját valutát, a koronát, amelyet szigorúan egy valutatanács vezetett és a márkához, majd később az euróhoz kötötték. De hogy ennek a pénznek stabilitása legyen, azt is elhatározták, hogy nem lehet a költségvetést hiánnyal benyújtani, és ehhez ragaszkodtak is az elmúlt 26 évben. (Csak kivételes esetben nőtt a hiány vagy adósságráta.) Mivel a Szovjetunióból adósság nélkül szabadultak, ezért nem halmoztak fel az évtized folyamán adósságot. Ez az államra lényegében nem rótt adósságfizetési kötelezettséget, ebből kifolyólag Észtország mindig nagyon jó adós besorolású volt, és a válságok

ellenére

tartotta

adósságát.

Ezzel

ellentétben

Magyarország magas adósságot örökölt a múltból, és ezt konzervatív úriemberként vitte is tovább a rendszerváltás után, sem a lengyel, sem a szovjet-orosz átvállalós séma, de a későbbi görög hajvágás 31 sem jelentett példát a magyar elit számára. Ezért a kezdetektől fogva kockázatos besorolásunk és részint a magas adósságunk egy részének nem kedvező jellege miatt viszonylag magas kamatot kellett fizetnünk, ami a 90-es években meghaladta a GDP 4 százalékát.32

31 32

Haircut: magánbefektetők áttételesen, de konkrétan elengedtek államadósságot. L. Európai Bizottság rendszeres előrejelzései.

100 év innováció II.

Ezt a terhet párhuzamosan kellett viselnünk az alacsony adóssággal rendelkező országokkal folytatott versenyben. Magyarországon ezért nemcsak a rendszerváltás liberalizmusa, de a devizatörlesztés is nyomta a magyar elitet arra, hogy pénzért privatizáljon, amit tud. Észtország viszont tette mindezt a liberális gazdaságfelfogása miatt, amelyhez hozzájárult az is, hogy a versenyképesség és a munkaerő-hatékonyság javítása mellett emelte csak a reálbéreket, míg Magyarországon ez nem volt mindig ilyen tiszta összefüggés. Liberális felfogása alapján Észtország 1994-ben bevezette az egykulcsos jövedelemadót, melyet ezt megelőzően a magyar kormányok nem alkalmaztak. Sőt, 2000-től a külföldi befektetések további ösztönzésére eltörölték a visszafektetett profitok utáni társasági adót33, melyhez hasonlót a magyar kormányok később szintén bevezettek, de ez tíz évig az újonnan befektetett összegekre is alkalmazható volt. Mindezekkel arra kényszerítette a vállalkozásokat, hogy ne számítsanak alacsony fizetésű alkalmazottak még olcsóbbá tételére, kedvezményekre vagy leértékelt valutára: csak saját erejükből lehetnek versenyképesek, a hatékonyságot maguknak kell megvalósítani. Ezt a legnehezebb időszakban a gazdasági teljesítmény és a jövedelmek mélypontján vezették be az észtek és tartották is hosszú időn keresztül.

EPP ED Group, i.m. 118.

100 év innováció II.

4. ábra. Az államháztartás bruttó adóssága (1995‒2001) (%) 90 80 70 60 50 40 30

20 10 0 1995

1996

1997 Észtország

1998

1999

2000

2001

Magyarország

Forrás: KSH, Eurostat

ELŐRELÉPÉS AZ EU-CSATLAKOZÁS ÉVTIZEDÉBEN A 2000-es évek, a csatlakozási szerződések tárgyalásának befejezése hatalmas fejlődést indított el mindkét országban. Egyrészt megvalósult a nyitás politikája, hiszen nemcsak a regionális szabadkereskedelmi megállapodások léptek életbe, hanem az EU belső piaccal együtt átvettünk külső kereskedelmi szerződéseket és az EU nem túl magas külső tarifáit alkalmazva a harmadik világ felé megnyilvánult 61

100 év innováció II.

preferencia-rendszereket is. Megindult az EU-csatlakozás előkészítő alapjainak a beáramlása, majd pedig a közösségi költségvetésből a közvetlen transzferek is megtették hatásukat, hiszen mindkét ország nettó haszonélvező volt és lehetett. Sőt, a koppenhágai kompromisszumok (2002) révén még a bevezető három évben (2004–2006) is garantált volt egy olyan évi egyösszegű kifizetés (az ún. lump sum), amely révén nem lett a tagság egyetlen évében sem nettó befizető a két ország. Mindez jelentős gazdasági növekedéssel párosult 2000 után. Ebben az időszakban Észtország számottevő növekedést tudott felmutatni. Volt olyan év, hogy két számjegyű gazdasági fejlődést is elért, sőt, a beruházási rátája is kimagasló volt. De két nagy különbség volt ebben a magyar fejlődéshez képest. Az egyik, hogy az észtek nem értékelték le valutájukat, ellentétben a magyar monetáris politika természetével, bár így nyilván fűtötté vált a gazdaságuk és az infláció is elindult. A másik különbség az, hogy a saját elvei szerint a fellendülést nem eladósodásból, vagyis piaci hitelből érte el Észtország, sőt, a stabil árfolyammal még őrizte is az euróban eladósodott lakosság fizetőképességét a lakáspiacon, ellentétben a válság idején a magyar viszonylattal. Vagyis mindkét ország külföldi működőtőkével toldotta meg a magas beruházási fellendüléshez szükséges pótlólagos forrásbevonást, illetve elengedte a belső fogyasztást. Ezen azt lehet érteni, hogy a nagy működőtőkebeáramlás mellett is megmaradt a külső mérleg (elsősorban a folyó 62

100 év innováció II.

fizetési mérleg) erős hiánya, ezért mindkét ország ezt ellensúlyozta a bejövő működőtőkével és a meginduló európai uniós forrásokkal.

5. ábra. Gazdasági növekedés Magyarországon és Észtországban (2000–2009) (%) 15 10

5 0 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009

-5 -10 -15 -20 Észtország

Magyarország

Forrás: Eurostat

Az ábra arra is magyarázatot ad, hogy míg Magyarország 2004-ben a belépés első napjaitól túlzottdeficit-eljárás alá került ‒ és ott is maradt 2013-ig ‒, addig Észtország egy percig sem nézett szembe ilyen

100 év innováció II.

veszéllyel, hiszen az egyik legfegyelmezettebb EU-tagállam „brandjét” hordozta. És ennek jön az ellentettje, az eladósodási ráta ebben az időszakban.

6. ábra. A magyar és az észt eladósodottsági ráta (2000–2010) (%) 90 80 70 60

50 40 30 20

Észtország

Magyarország

Forrás: KSH, Európai Bizottság

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

100 év innováció II.

ÉS MI TÖRTÉNT A BEÁRAMLÓ TŐKÉVEL? Magyarország esetében ebben az időben a bent lévő tőkeállomány 22 milliárdról 98 milliárd dollárra emelkedett, míg Észtországnál ugyanez a fejlődés 2,6 milliárd dollárról 15,5 milliárd dollárra változott, ami szinte már mindkét ország esetében megközelítette az éves bruttó nemzeti terméket. Ez óriási mértékű külső tőkefüggést hozott olyan országokban, ahol korábban már befejezték a privatizáció legnagyobb részét. Mi tüzelhette még a felzárkózásunkat? Természetesen az EU-források is hozzájárultak a sikerhez. Észtország viszonylagosan kicsi összeget, a GNI 1,5 százalékát kapta évente 2008-ig az EU elszámolásában aktívumként, ami aztán 2009-ben megugrott 4 százalék fölé. Mivel Tallinn nagyon szigorú pénzügyi politikát folytatott, ezért nem kellett a válság leküzdéséhez még külföldi forrásokat (pl. IMF) igénybe vennie. Bár a válság alatt nagyot zuhant a gazdaság teljesítménye. Azonban egészséges volt az államháztartás ‒ csak a válság évében, 2009-ben volt jelentősebb hiánya ‒, ezért ezt is azonnal korrigálni tudták. Magyarország esetében a növekedés korábban lelassult és jelentős eladósodással járt együtt. 2008 őszén pedig IMF-kölcsönhöz kellett folyamodni. Mi magyarázza, hogy Észtország még a válságban is nagyon szigorú gazdaságpolitikát folytatott? A politikai cél egyértelmű volt, hiszen be szerettek volna lépni az euróövezetbe. Kevésbé közismert, de 2007-ben 65

100 év innováció II.

a szlovénokkal együtt nemcsak a litvánok, de az észtek is szerettek volna az európai közös valutába belépni, hiszen számukra ez biztonsági garancia volt például Oroszországgal szemben, hiszen az euró nem spekulálható. De a – főleg az infláció megugrása miatti – litván kudarc után az észtek is visszaléptek a gyors belépési szándéktól, és csak utólag, 2011-ben csatlakoztak a közös pénzhez. Gyakorlatilag minden kritériumot teljesítettek. Az inflációt ‒ és a felzárkózást ‒ tudták mérsékelni, amihez hozzájárult az is, hogy jóval közelebb került az árszintjük az EU-éhoz a fix árfolyampolitika segítségével, mint a magyarok esetében. Mivel külkereskedelmük több mint 70 százalékát is ezzel az övezettel folytatták, a belépés csak idő kérdése volt. Ezzel ellentétben a magyar kormány nem volt elkötelezett az évtized második felében a közös valutaövezetbe való belépés iránt. Gyakorlatilag folyamatosan leértékelő politikát folytatott, melynek keretében a válság alatt jelentősen elengedte a forint árfolyamát, és a korábbi 250 forintról 300 fölé engedte a kurzust. Mindez persze a két GDP eltérő felzárkózását jelentette, nem is beszélve a bérek szintén eltérő menetéről. Észtország ebben a korszakban gyakorlatilag nem fizetett lényeges kamatot, Magyarország viszont gyakran kénytelen volt a GDP 4 százaléka fölötti kiadást is erre fordítani. Mindez komoly növekedési és felzárkózási különbséget eredményezett a két ország között.

100 év innováció II.

2. táblázat. Magyarország és Észtország kamatfizetése a válság előtt és alatt 1997–

2002–

2001

2006

Magyarország

6,6

Észtország

0,2

2007

2008

2009

4,1

4,2

4,7

0,2

0,3

Forrás: EU Bizottság éves előrejelzése, 2010.

Mindez komolyan hozzájárult ahhoz, hogy az évtized alatt Észtország felzárkózása az EU-28 átlagához jóval erőteljesebb volt, sőt ekkor érték utol hazánkat a relatív uniós fejlettségi mutatót illetően.

100 év innováció II.

7. ábra. A két ország felzárkózása az EU-28 átlaghoz (2005–2010) (%) 70 68 66 64 62 60 58 56 54 2005

2006

2007

Észtország

2008

2009

2010

Magyarország

Forrás: Eurostat Ebből az időszakból érdemes megnézni a foglalkoztatottsági adatokat, melyekből kiderül, hogy Észtországban végig több százalékkal megelőzték ebben a piaci szegmensben a magyarokat.

3. táblázat. Foglalkoztatottak aránya a 20–64 év közötti korosztályban 2000

2008

2010

Észtország

66,6

77,1

66,8

Magyarország

61,2

61,5

59,9

Forrás: Eurostat

100 év innováció II.

Ez a második olyan fontos tényező, mely a kamatfizetési teher hiánya mellett nagyon sokat segítette az észteket a felzárkózásban, mivel a magasabb foglalkoztatás nagyobb közteherbefizetést hoz magával, mint amikor a nem foglalkoztatottakat pénzügyileg segíteni kell. Természetesen ebben fontos szerepet tölt be az a tény, hogy mennyit költünk GDP-arányosan oktatásra. Ebben az évtizedben, pl. 2000-ben északi rokonaink 5,57 százalékot költöttek erre (Magyarország 4,5 százalékot), ami 2010-re emelkedett Észtország esetében 5,66 százalékra (Magyarország esetében 4,9 százalékra), amelyből a felsőoktatásra is többet költött Észtország (2010-ben 1,23 százalékot szemben a stabilizációval küszködő magyar 0,98 százalékkal). 34 Azt is érdemes itt megjegyezni, hogy a pénzügyileg rendkívül stabil észtek hogyan reagáltak a válságra. Elsősorban adóemelést ‒ pl. a jövedelemi termékeknél ‒ hajtottak végre35, hogy tudják tartani a költségvetés és a fizetési mérleg egyensúlyát. A válság után gyorsan vissza is állt az egyensúlyi költségvetés, hiszen 2011-ben be is tudtak lépni az euróövezetbe, míg a magyarok csak 2013-ban tudták elhagyni a túlzottdeficit-eljárást, és 2016-ra visszafizetni a válság elején felvett intézményi hiteleket. Emellett az észtek nagyon jelentős munkaerőpiaci

34 35

Eurostat, Database. L. Meisel Sándor: A balti országok az elhúzódó világgazdasági válságban. in: Farkas Péter – Meisel Sándor – Weiner Csaba (szerk.): Elveszett illúziók a világgazdaság tartós válságáról. Budapest, MTA KRTK-VKI, 2012, 238–257.

100 év innováció II.

és képzési reformokat is hoztak, hogy tartani tudják a foglalkoztatást, mely azért a válság hatására mégis csökkent, igaz, kezelhető formában. Magyarország esetében a stabilizáció után már az Orbán-kormány indította el azokat a munkahelymegtartó programokat és jogalkotást, melyek a munkaerőpiacon is a stabilizációt erősítették. Ebből a korszakból érdemes megnézni a kétoldalú külkereskedelem fejlődését, hiszen, mint jeleztem korábban, mind a két ország 2000 után is az FDI vonzása miatt vezérelt nyitottságra törekedett, sok összeszerelési munka ment át az országainkon. De ekkor már az FDI a régiónkon keresztben is szállított saját értékláncán keresztül, és az észtek WTOtagsága, EU-társulása és az ehhez fűzött keresztliberalizáció, vagyis hogy lehetett kumulálni az EU szabadkereskedelmi partnerei közötti szállításokat, már rendben volt az évtized elején, sőt 2004-től teljes vámunióban voltunk egymással is. Bár a kereskedelem jelentősen megugrott a kétoldalú viszonyban, de ez messze nem tükrözte azt a növekedést, amit Észtország vagy Magyarország adott periódusban folytatott általános exportja mutatott, hiszen az észtek 2001 és 2009 között 68 százalékkal, míg a magyarok 74 százalékkal növelték árukivitelüket.

100 év innováció II.

8. ábra. Magyarország külkereskedelme Észtországgal

30,000 25,000 20,000

millió Ft

15,000 10,000 5,000

0 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 -5,000 -10,000 -15,000 Export

Import

Mérleg

Forrás: KSH

Rendelkezésünkre áll azonban a KSH azon felmérése is, mely részletezi azt, hogy a magyar többségi tulajdonú cégek ebben a válság előtti időszakban milyen kivitelt tudtak teljesíteni általában és Észtországba.

100 év innováció II.

4. táblázat. A magyar többségi tulajdonú cégek teljes és észtországi exportja az összexporton belül 2001 millió euró

2008 %

millió euró

Összesen

8399

24,7

13591

18,5

Észtországba

8,8

26,0

32,5

33,1

Forrás: KSH

A 4. táblázat arra ad magyarázatot, hogy míg a teljes magyar tulajdonú cégexport összegszerűen is nagyon megnőtt, addig a külföldi és magyar többségi tulajdonú vállalatok együttes exportján belül a magyar többségi tulajdonú cégek exportja Észtországba összegszerűen még jobban megnőtt ebben az időszakban, ha nem is jelentősen, de a teljes exporton belül a szomszédos országainkra jellemző 33 százalékos értéket érve el. Ez a válság előtti periódusban nagyon örvendetes előrelépés volt.

KONSZOLIDÁCIÓ A VÁLSÁG UTÁN (2010–18) Mivel Észtország lényegében a válság után, 2011. január 1-én lépett be az euróövezetbe, ezért a szakmai közvélemény számára az volt a nagy kérdés, hogy milyen hatással volt ez a belépés (nemcsak az észt, hanem 72

100 év innováció II.

a szlovén és a szlovák is) a versenyképességére, gazdasági növekedésére és általában a kohézióra, felzárkózásra. Magyarország pedig nemhogy nem lépett be az euróövezetbe, hanem most már a válság után nincs is konkrét céldátuma erre, sőt még a szabadon lebegő árfolyamát is megtartotta a válság után, mellyel élt is a lengyelekkel és a románokkal együtt annak érdekében, hogy minél hamarabb helyreállítsa külső fizetési képességét és versenyképességét. Céldátumot nem határozott meg arra, hogy belépjen az euró előszobájaként az ún. ERM-2 rendszerbe, mely önkontrollt ad az érintett ország árfolyam-politikájának, hiszen ebben a helyzetben (l. Dánia) csak egy szűk sávon belül lehet a valutát mozgatni.36 Észtország viszont úgy kezdte el már a kezdetektől a stabilizációt, hogy nem változatott árfolyamán, miközben a belső piaci viszonyoknak megfelelően meg kellett kezdenie az ár- és bérfelzárkózást az euróövezeti átlaghoz, illetve a magasabb inflációt is kezelnie kellett. Azzal, hogy az árfolyammal nem tud utánamenni az inflációs különbségnek, lényegében egy valuta-felértékelést hajtott folyamatosan végre, ami versenyképességi oldalról jelentett kihívást.37 Az észt (és a 36

Dánia lényegében a maastrichti kivételek szellemében hozzátapasztotta valutájának árfolyamát az euróhoz, míg például az euróövezeti belépésre jogilag kötelezett svédek ezt nem tették meg, de ennek ellenére tartották az árfolyam-stabilitást, ugyanakkor a gazdasági válság alatt éltek az árfolyamszabadság lehetőségével a minél hamarabbi kilábalás érdekében. Itt csak szeretnénk megjegyezni, hogy az euró-tagság nemcsak a balti államok oldaláról jelentett nagy kihívást, hanem a már hosszú évtizede szintén az euróhoz kötött bolgár valuta esetében is. Nem csoda, hogy a bolgárok, sőt, újabban a románok és a horvátok is fontolgatják az euróövezetbe való belépés programját. A magyar, cseh és

100 év innováció II.

szlovák) tagság azért is jelentett az adott kormányoknak nehézséget, mert az EU átlagához képest igen elmaradott reálfejlettséggel és árszínvonallal léptek be. Pl. Szlovákia 2008-ban az EU-28 átlag 71, míg Észtország 2010-ben 65 százalékán állt. (A negatív rekorder ebben Lettország lehet, hiszen alig több mint 60 százalék volt a relatív fejlettsége a belépéskor. Ennél Görögország és Portugália is jobban állt 1999-ben, illetve 2001-ben belépésük idején, ráadásul az euróövezet jó 8-9 százalékkal nagyobb átlagfejlettséggel rendelkezik, mint az EU-28.) A vizsgálat azért is érdekes, mert Magyarország és Lengyelország is már meghaladja azt a belépéskori gazdasági és árszínvonalbeli fejlettséget, amit Észtország és Lettország mutatott az euróövezethez csatlakozásuk pillanatában.38 Ezek után nézzük meg, hogy a válság és az eurózóna-tagság utáni időszakban hogyan áll Észtország és Magyarország felzárkózása.

lengyel kormány azonban kitart a szabadon lebegő valuta és teljes monetáris szabadság mellett. Bár voltak arra utaló jelek, hogy az euróövezet a közös költségvetésen keresztül is külön ösztönözni akarja a belépést a még kívülállók számára, de erről a jelenlegi keretirányelv e cikk írásakor ismert bizottsági javaslat még nem adott támpontot. A magyar valuta nominális árfolyama 2008-hoz, a válság előtti békeévhez képest 2016-ra 24 százalékkal gyengült az euróhoz ‒ vagyis az észt valutához ‒ képest (hasonlóan a román és a lengyel pénznemhez), míg a cseh korona csak 8 százalékot gyengült nominálisan.

100 év innováció II.

9. ábra. Észtország és Magyarország relatív felzárkózása az EU-átlaghoz (EU-28=100) egy főre jutó reál GDP alapján 78 76 74 72 70 68 66 64 62 60 58 2011

2012

2013

Magyarország

2014

2015

2016

Észtország

Forrás: Eurostat

Terjedelmi okokból nem térek ki a gazdasági növekedés évenkénti alakulására, de az látható, hogy a válság utáni helyzetben Észtország és Magyarország fejlődési üteme találkozott. A 2010-hez képest ugyan Észtország 28 százalékkal nőtt 2017-ig reálértékben, míg Magyarország ugyanezen időszakban csak 17 százalékkal39, de ezen belül 2014 után Észtország növekedése hozzálassult Magyarországéhoz. Az előrejelzések sem szólnak Magyarországnál nagyobb növekedési pályáról, igaz, az 39

L. Eurostat, Most popular tables.

100 év innováció II.

EU-val tartani tudja a lépést. Ha viszont azt nézzük meg, hogy miként alakult az árfelzárkózás az EU-hoz képest, természetesen euróban számolva, akkor az előbbiek alapján az észtek pozitív eredményről tudnak beszámolni, míg a magyarok a leértékelési politikával messzebb állnak, mint a válság előtt, a nagyobb inflációs ráta révén az árközelítés 2017-től várható igazán. A KSH adatai szerint már vannak olyan termékcsoportok ‒ pl. ruházat ‒, ahol az észt árszint meghaladja az európait és pl. az élelmiszer-árszínvonal is az európai 90 százalékán áll, míg nálunk 80 százalék.

5. táblázat. Az észt és a magyar árszínvonal az EU-28 százalékában 2007

2010

2016

Észtország

66,9

73,3

Magyarország

64,8

60,0

59,0

Forrás: Eurostat A nominális felzárkózást illetően további nagy témakör, hogy miként áll Észtország és Magyarország a bérfelzárkózással. Mivel nem tudja Tallinn leértékelni valutáját, ezért minden bruttó béremelés átmegy azonnal bérköltségbe, amit természetesen a nemzetközi befektetők nem

100 év innováció II.

mindig szeretnek ‒ ők a béren lévő terhek csökkentéséért lobbiznak 40 ‒, bár számukra is fontos a munkaerő megtartása és a nyugati kivándorlás kizárása. (2011 óta lényegében akadálytalanul mozoghatnak mindkét ország munkavállalói az unión belül.) Ezen a téren eltért a magyar és az észt mutató, hiszen jelentősen meghaladta már ez a színvonal a magyart. A 6. táblázatból jól látható, hogy erősen nőtt mindkét országban a kifizetett bér, de a leértékelés hiánya miatt az észt bérek gyorsabban nőnek, igaz, hogy a munkaerő termelékenysége is jobban nőtt és felzárkózott, mint Magyarországon. (Ebben benne van persze a magyar közmunka

átlagos

munkatermelékenységet

rontó

hatása,

mivel

tevékenységüket mérsékeltebben számolhatjuk bele a GDP-be, mint a piacon dolgozókét.)

Magyarországon 15 százalék az egységes személyi jövedelemadó, míg az észtek 2018-ban vitték le 20 százalékra (l. OECD: Economic Survey of Estonia 2017. http://www.oecd.org/economy/estonia-economic-snapshot/, OECD: Economic Survey of Hungary 2016. http://www.oecd.org/eco/surveys/economic-surveyhungary.htm), de mindkét fél sokat vág a szociális hozzájárulások arányain is, illetve az észtek az alacsony keresetűeknél, a magyarok a családosoknál alkalmaznak jelentős kedvezményeket.

100 év innováció II.

6. táblázat. Átlagbérek alakulása Magyarországon és Észtországban Észtország

Magyarország

2007

2016

2007

2016

Éves átlagos nettó bér 41

7,268

11,145

5,249

670242

Havi bruttó minimálbér

230

390

55,9

63,2

56,3

62,9

6,3

9,8

6,2

7,0

332

Munkaerő termelékenysége ledolgozott óránként (EU-28=100) Ledolgozott órák kifizetett bére euróban

Forrás: Eurostat Kimondhatjuk, hogy a humánfaktor területén van a két ország előtt a legnagyobb teendő, hiszen a munkaerő elvándorlása és a nem megfelelő születésszám gondot okoz. A fejlődés extenzív lehetőségei lassan mindkét országban kimerülnek, bár azt nehéz megbecsülni, hogy a skandináv foglalkoztatási szintekhez képest hol van a lehetőségek határa.

41 42

Gyerekek utáni kedvezmények számítása nélkül, átlag. 2015.

100 év innováció II.

7. táblázat. Fontosabb munkaerőpiaci adatok 2016-ban Észtország

Magyarország

76,6

71,5

Munkanélküliségi ráta (%)

6,7

4,3

Termékenységi mutató

1,60

1,53

Foglalkoztatási ráta (20–64 éves korosztály) (%)

Más EU államban dolgozók aránya (20–64 éves korosztály) (%)43 Forrás: Eurostat, KSH

Arról Magyarországon is folyamatos vita van, hogy a statisztikák hogyan mutatják ki a közmunkásokat, illetve a külföldön dolgozókat, de a 7. táblázatból is látszik, hogy hazánkban sokkal nagyobb az inaktívak aránya és a társadalmi terhe, mint az északi modellekben. Hiszen mind a foglalkoztatottak, mind a munkanélküliek alacsonyabb aránya arra enged következetni, hogy jóval nagyobb tartalék van még a magyar munkaerőpiacon az észthez képest. Biztató a termékenységi ráta, hiszen Magyarországon még az évtized elején is csak 1,25 körül mozgott ez a mutató. Az észteknél is látható ebben némi javulás, bár a magyaroknál 43

Elena Fries-Tersch, Tugce Tugran, Harriet Bradley: 2016 Annual Report on intra-EU Labour Mobility. Brussels, European Commission, Directorate-General for Employment, 2017.

100 év innováció II.

mindig is magasabb volt ez az érték. A kérdés az, hogy van-e még lényegi potenciál ennek a mutatónak az emelésében a két országban. (A migrációs egyenleg a két országban negatív most már, vagyis Magyarországon is leállt a környékbeli országokból beáramló magyar ajkúak ellensúlyozó hatása, az észtek sem engedtek be több posztszovjet területről származó bevándorlót.) Mindkét félnél további kérdés a külföldön munkát vállalók számának alakulása. Ezen a téren sok a statisztikai bizonytalanság, ráadásul nagyrészt értékes munkaerő hagyja el a hazai piacot. Érdekesség, hogy az Európai Bizottság felmérése szerint 44 a két ország szomszédjaitól még többen mentek nyugati tagállamokba (főleg Németországba, az Egyesült Királyságba és Olaszországba) 45. De az is tény, hogy a jobban felzárkózó rendszerváltó tagállamok közül Szlovéniában és Csehországban csak a munkaerő 2 százaléka ment külföldre, ami messze kedvezőbb nemcsak munkaerőpiaci, hanem társadalmi szempontból is, ugyanakkor biztosítja a munkaerő szabadságát és a fiatalok munkakultúra-tanulását, de minden bizonnyal tükrözi az életkezdés körülményeihez való jobb hozzáállást is. 44

Szapáry György – Plósz Dániel: Az uniós források és a hírhedt tőkeszivattyú – Ki legyen hálás kinek? 2018. március 14. https://www.portfolio.hu/prof/az-uniosforrasok-es-a-hirhedt-tokeszivattyu-ki-legyen-halas-kinek.279373.html. (Letöltés: 2018. 05. 12.) Így Lettországból 13 százalék, Litvániából 16 százalék vagy Romániából 24 százalék (!); Horvátországból már a csatlakozás után két évvel 16 százalék ment más, nyugati tagállamba.

100 év innováció II.

NÉHÁNY STRATÉGIAI KÉRDÉS MIT VEHETÜNK ÁT AZ ÉSZTEKTŐL? ÉS ŐK TŐLÜNK?

Nézzük meg a két ország befektetési pályáját. Ebben mindkét vezetés nagyon hangsúlyosan épít arra, hogy továbbra is nettó haszonélvező legyen az uniós forráselosztásnál. Észtországnál pontosan a válság alatt indult meg a jelentős uniós forráslehívás, mivel ekkor és 2013-ig minden évben sikerült olyan forrástranszfert elérni, mely már makrogazdaságilag is jelentős volt, de ez lényegében 2014–15-ben leállt, ami egyik fontos magyarázata is lehet az észt gazdaság lelassulásának. (2017-ben újra megindultak a mutatók felfelé a két országban, ami valószínűleg az EU-források lehívásának újbóli nekilódulásával lehet összefüggésben, de erre adataink csak később lesznek.)

100 év innováció II.

10. ábra. EU források lehívása a 2007–2013-as időszakra (mérleg a GNI százalékában) 46 6 5 4 3 2 1 0 2009

2010

2011 Észtország

2012

2013

2014

2015

Magyarország

Forrás: Financial Report, European Commission, 2016. Tekintettel arra, hogy az időszak első felében a tagállamok csak nagyon lassan kezdik el lehívni és elkölteni a közösségi forrásokat, ezért 2009-től indult meg a transzfer lényegi mennyisége mindkét országban. Észtország valamivel hamarabb hívta le a források nagy részét, míg Magyarország ezt egy nagy véghajrával tette. Az azonban világosan

Mivel az N+2 szabály miatt 2015 végéig lehetett lehívni az időszak forrásait, ezért 2015-ig lehet jól látni a makrogazdasági hatást.

100 év innováció II.

látszik, hogy makrogazdaságilag fontos szerepet töltenek be – főleg a beruházási ráta magasan tartásában – az uniós források. (Ugyanezt a hipotézist támasztja alá az is, hogy az említett időszakban az EU-forrásokból lényegesen kisebb mértékben részesülő KözépMagyarország fejlettsége az EU-átlaghoz képest 109 százalékról 102 százalékra esett vissza 2016-ra a reálfejlettséget illetően az Eurostat táblázatai alapján.) 8. táblázat. Éves FDI-beáramlás, illetve a 2016-ban meglévő állomány

4,5

11,3

2,5

5,5

7,7

4,3

6,7

2,9

2,2

12,1 0,6

2016

1,6

2015

2014

ország

2013

Észt-

2012

ország

2011

Magyar-

2010

a GDP százalékában (2010–2016) Össz.

-4,2

3,7

Forrás: KSH, illetve saját számítások USD alapon A 8. táblázat alapján is jól látható, hogy a két ország számára – az EU-források mellett – nagyon fontos a működőtőke beáramlása, elsősorban a beruházási ráta emelése és a modern technológiához való jutás szempontjából. Az is látható, hogy a regionális trendeknek 83

100 év innováció II.

megfelelően csökken a térségünkbe áramló működőtőke szaldója – Magyarország esetében még nettó forráskivonás is történt az utóbbi időben –, ami most már nem okoz gondot a külső fizetési képesség szempontjából, hiszen a folyó fizetési mérlegek javulnak (l. 11. ábra), amin csak javít a beáramló EU-forrás is. A beruházási ráták azonban nagyon megsínylik ezt a helyzetet (illetve külső forrásoknál még jobban felértékelődik az uniós transzferek szerepe), mely alaposan lelassult a 2000-es évekhez képest. 47 Mindez mindkét ország sebezhetőségét jelzi, hiszen a gazdasági növekedésben a beruházási ráta csak külső segítséggel javul, ezért marad a növekedés ösztönzésére a nettó export és a fogyasztás, mely most emelheti a növekedést. Strukturálisan pedig ez azt jelzi, hogy a hazai forrásokból megvalósítható beruházás nem elégséges ahhoz, hogy tartósan erős beruházási tevékenységgel a felzárkózáshoz szükséges 20 százalék fölött legyen a mutató.

2016-ban a magyar beruházási ráta 17 százalékos volt a GDP arányában, míg az észt 22 százalékos.

100 év innováció II.

11. ábra. A két ország folyó fizetési mérlege 6 5 4 3 2 1 0 2010 -1

2011

2012

2013

2014

2015

2016

-2

-3 Észtország

Magyarország

Forrás: KSH Ebben a kedvező helyzetben mind a két országnál a pozitív áruforgalmi mérleg mellett – mely a hazai nagyobb hozzáadott értéknek is köszönhető – a szolgáltatások pozitív szaldója is egyre nagyobb szerepet játszik.

100 év innováció II.

AZ ÁLLAM SZEREPE ÉS MŰKÖDÉSÉNEK HATÉKONYSÁGA Első helyen a korrupciót emelném ki, mely a külső vonzerő és az állami források hasznosulásának egyik fontos mutatója. A 2017-es Transparency International besorolása szerint Észtország a rendszerváltó országok közül messze a legelső helyen szerepel. 71 pontjával a világ 160 országa közül a 21. helyen áll, míg Magyarország 45 ponttal a 66. helyen. Mivel a mutatóban nagyon sok a személyes megkérdezésen alapuló elem, a magyar állam vitatja a rendszerváltó EU-tagállamok közötti utolsó előtti helyezést (csak Bulgária áll mögöttünk). Észtország gazdasági átláthatósága és tisztasága a nemzetközi életben nagyon magas elismertségnek örvend, sőt még a többi balti államnál vagy Szlovéniánál is jóval előkelőbb helyet mutat és éppen megelőzi a francia mutatót. Ebben, vagyis az állam tisztaságának és hatékonyságának külső érzékelésében is nagy különbség van a két állam között az észtek javára, ahol a politikai váltógazdálkodás létének jótékony hatása is érvényesül ebben. Az állami hatékonyságban fontos elem annak kiterjedtsége. Ezt leginkább a bevételek és kiadások területén lehet érzékelni, hiszen ez meghatározza a terhelést, és az adóbeszedés hatékonyságát is jelzi. Azt lehet látni, hogy Észtország (mely sok szempontból a skandináv modellt követi) itt inkább az angolszász felfogást alkalmazza, vagyis bevételei nem haladják meg a GDP 40 százalékát, ettől csak a válság alatt 2009-ben tértek el felfelé. Magyarországon az OECD-szinten is magas 86

100 év innováció II.

az adóztatás szintje. Nálunk a legmagasabb az áfa normál kulcsa Európában, de a munkaerőhöz kapcsolódó kiadásoknál már elkezdte a kormány csökkenteni a terheket, és hamarosan a visegrádi szintet fogja elérni. (Társasági adófizetésünk alacsony kulccsal és sok kedvezménnyel vonzó.) Észtország 20 százalékos szja-kulccsal, de nálunk kisebb szociális hozzájárulással dolgozik, áfa-szintje is alacsonyabb.

12. ábra. Az államháztartási bevételek aránya a GDP-hez (%) 60 50 40 30 20 10 0 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 Észtország

Magyarország

Forrás: Eurostat

A listáról is látható, hogy Magyarország konvergál a 44-45 százalékos jelenlegi európai átlaghoz, az észtek a bevételek oldalán ‒ és az egyensúlyi költségvetés miatt a kiadási oldalon is ‒ inkább a brit modellhez állnak közelebb. A magyar kormány 2018-as

100 év innováció II.

konvergenciaprogramja48 alapján a kiadások és a bevételek valahol 40-40,5 százalék magasságában fognak találkozni 2022-ben, ami már közel lesz a jelenlegi észt koncentrációhoz. Ahhoz, hogy lássuk, milyen szerkezetben költi el a befolyt összeget a kormány, nyilvánvalóan meg kell nézni a főbb kiadási tételeket, amiből láthatóak a két ország közötti kiadások különbségei. Első helyen a lényeges különbség ‒ melyet fentebb már említettem ‒ a kamatkiadásokban van, ami az észteknél gyakorlatilag nulla százalék, míg a magyaroknál 2017-ben bukott csak a GDP 3 százaléka alá, és a konvergenciaprogram elvárásai szerint ez 2,1 százalékra megy le 2022re. Vagyis közel egyensúlyi költségvetésnél majd ennyivel kevesebbet tud az állam működésre elkölteni, mint amennyit beszedett, vagy amit az észtek beszednek. A 2015. évi konkrét kiadásokat figyelembe véve, amikor Magyarország a GDP 50,5 százalékára rúgó kiadást eszközölt, míg Észtország csak 40,3 százalékot 49, akkor a lényeges különbség a következőkben

foglalható

össze.

Magyarország

általános

közszolgáltatásaira a GDP 8,9 százalékát költötte, míg Észtország 4,3 százalékot, az EU-átlag 6,2 százalék volt. (A védelmi kiadás viszont az

48 49

Magyarország konvergencia programja. Pénzügyminisztérium, 2018–2022. Eurostat: General expenditure by function. https://ec.europa.eu/eurostat/statisticsexplained/index.php/Government_expenditure_by_function_%E2%80%93_COFO G. (Letöltés: 2018. 05. 12.)

100 év innováció II.

észteknél 1 százalék volt, míg magyaroknál 0,5 százalék). Másik nagyon lényeges eltérés az állam gazdálkodási tevékenységével kapcsolatban az állami vállalatok működési veszteségeinek finanszírozása. Itt hazánk a GDP 8,6 százalékát költötte erre a célra, míg Észtország csak 4,8 százalékát, az európai átlag még ennél is kevesebb, 4,3 százalék! Valamivel többet költ viszont ‒ és ez közvetlen versenyképességi kérdés ‒ az észt állam az oktatásra, 6,1 százalékot szemben a magyar 5,2 százalékkal és az európai 4,9 százalékkal. (Ehhez képest Észtország a legjobb tíz ország között van a 15 évesek iskolai felmérésében a világon az OECD megállapítása szerint, ami az oktatás hatékonyságát jelzi, l. 9. táblázat.)

Egészségügyre

mindkét

állam

európai

átlagnál

(7,2 százalék) kevesebbet költ, 5,5, illetve 5,3 százalékot. (Az észtek hosszú ideje itt térnek el leginkább lefelé a skandináv költésektől.) Mindkét ország kevesebbet költ az európai átlagnál a szociális védelemre: a 19 százalékos európai átlaghoz képest a magyarok 15, az észtek csaknem 13 százalékot – amin belül az öregséginyugdíj-kiadások ugyanúgy a GDP 7 százalékát jelentik, míg mi többet költünk a betegszabadságra és rokkantságra, valamint az özvegyi nyugdíjra, mint északi rokonaink.

100 év innováció II.

9. táblázat. A PISA- tesztek eredményei 2015-ben Természettudományok

Olvasás

Matematika

Észtország

534

519

520

Magyarország

477

470

477

Forrás: OECD PISA program Mindebből a szerkezetből az szűrhető le, hogy hazánk hatalmas pénzt költ olyan közszolgáltatásokra ‒ ide sorolható a közösségi közlekedéstől kezdve a közszolgálati médiáig sok terület ‒, amire az észtek és az európaiak nagy része nem költ ilyen arányban, és itt jelentkezik egy lehetséges takarékossági elem. A másik fontos kiadási csatornánk az állami vállalataink veszteségfinanszírozása, mely messziről összeköthető a korrupció kérdésével, a közbeszerzések hatékonyságával, az adott tevékenység indokoltságával. Itt látszik az észtek és az európai átlag nagyobb karcsúsága leginkább. Végül a versenyképesség terén nézzük meg az innovációs képességünket. Láttuk, mennyit költünk oktatási tevékenységre, melynek nem a mértéke, hanem a hatékony elköltése szembetűnő gond az európai átlageredmények fényében.

100 év innováció II.

13. ábra. A K+F-re fordított források a GDP százalékában (2000–2016) 2.5 2

1.5 1 0.5

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016

Észtország

Magyarország

Forrás: KSH Mivel az európai célkitűzések már két évtizede a 3 százalékos szintnél vannak, a két ország ettől nagyon eltér, pedig a minőségi felzárkózás, a perifériáról való kitörés enélkül nehezen képzelhető el. A felhasználás szektorait illetően 2016-ban az derült ki, hogy míg az üzleti szféra használta fel a K+F ráfordítások 51,5 százalékát Észtországban és 74,1 százalékát Magyarországon, addig az EU-átlag e téren 65,2 százalék. Ugyanakkor a felsőoktatás kapta Észtországban ezen K+F pénzek 35 százalékát, míg a magyar felsőoktatás csak 11,1 százalékát; az EU átlaga itt 22,7 százalék. A kutatóintézetek és más állami költségvetési szervek 11–14 százalék között részesültek mindkét államban. Vagyis Magyarországon jóval intenzívebb volt ez a tevékenység nemcsak a 91

100 év innováció II.

magyar, hanem a külföldi befektetők részéről is, ami mindenképpen pozitívan értékelhető. Az észtek az egyetemi területen költöttek erre nagyobb forrásokat, vagyis ezt is az oktatásra koncentrálták. Az más kérdés, hogy mekkora eredmények jöttek ki ezekből a ráfordításokból, vagyis mennyire lesz európai szinten is elismert az adott helyen a tudás. 10. táblázat. 1 millió főre eső, az Európai Szabadalmi Hivatalnál bejelentett szabadalmi kérelmek száma Észtország

Magyarország

2003

8,29

13,14

2009

33,65

18,38

2014

18,42

22,51

Forrás: Eurostat

Tekintettel arra, hogy az európai centrum országainál ez a mutatató legalább 100 fölötti minden évben, ezen a területen lehet érezni a déli és keleti országok perifériára kerülését. Bár az észtek nagy utat tettek meg a felzárkózásért, és látszik az egyetemeiknek is juttatott jelentős kutatási források hatása, a K+F tevékenység válság utáni hanyatlásával ez is érződik a teljesítményükön. Ráadásul mindkét országban a bejelentett szabadalmak nagy része – Magyarországon van olyan év, hogy 70,1 92

100 év innováció II.

százaléka – külföldi tulajdonú kérelem. Ez jelzi, hogy mélyebb integrációnk és a periféria elhagyása még várat magára. Végül csak röviden a konszolidálási időszak magyar‒észt külkereskedelméről. A korábbi időszakokhoz képest látványosan megnőtt a magyar export Észtországba. 2016-ra elérte a 294 millió eurót, míg az észt kivitel Magyarországra is megnőtt, általában 40–50 millió eurós nagyságrendet elérve, vagyis a magyar aktívum az utóbbi időszakban megnőtt. A hazai tulajdonú cégexport viszont 2015-ben csak a kivitelünk 10 százalékát érte el, ami 22,7 millió eurós nagyságrendet jelentett. Mindez 2008-hoz képest összegszerűen és arányaiban is visszalépés. (A teljes magyar többségi tulajdonú cégexport összességében 15-16 milliárd euró körül megállt, de az Észtországba menő hasonló kivitel a 35,2 millióhoz képes visszaesett (8. ábra).)

ZÁRÓGONDOLATOK Rövid dolgozatomban azt kívántam áttekinteni néhány területen, hogy milyen sajátosságok figyelhetők meg a rendszerváltás utáni és főleg az EU-integráció utáni észt és magyar gazdaságpolitikában. Az látszik, hogy mindkét ország a kezdetektől fogva a nyugati orientációt és az oda történő integrációt tekintette elsődlegesnek. Ezért gazdasági kapcsolataikat is oda orientálták át, és a közép-európai régióval, így egymással való együttműködésüket is ennek rendelték alá. Az is egyértelműen leszögezhető, hogy mindkét ország alapvetően az 93

100 év innováció II.

elejétől fogva a nyugati működőtőkére és később ezt kiegészítve az EU-transzferekre alapozta felzárkózását, mivel nem volt ‒ és most sincs ‒ erős hazai tőkeszféra. Jelentős átalakulás történt a gazdasági szerkezetben is, a szolgáltatásokra épülő és az iparban a nagy értékláncokba beépülő modellt választották. (Ez jó a technológia beáramlása és a beruházás miatt, viszont alacsony a nemzeti hozzáadott érték és így a minőségi felzárkózás.) A kezdeti nagyon rossz külső finanszírozási mérleg a válság utáni óvatosabb gazdaságpolitika hatására megjavult, ez most már egyik országnak sem jelent finanszírozási gondot, és előreláthatóan ez lesz jellemző a következő 10-12 évben is. Ugyanakkor a hazai gyenge vállalkozó szféra és a saját beruházási teljesítmény miatt még rá lesznek hosszasan utalva a külső források ‒ FDI és EU-transzfer ‒ segítségére. Lényeges különbség viszont az, hogy Észtország nemcsak a kilencvenes években választott egy liberális nyugatorientált vonalat, hanem ezt tartotta a tagság után, sőt a válság következtében is. Ezért EU-szinten, de a rendszerváltó országokhoz képest is nagyon alacsonyra fogta végig az állam redisztribúciós szintjét, kitartott a költségvetési egyensúly és a fix valutaárfolyam mellett. Magyarország más utat választott, jóval nagyobb szerepet adott az állam újraelosztó szerepének, nagy adóssága ellenére nem törekedett az adósságráta jelentős csökkentésére, hanem a gazdasági fejlődést tekintette minden esetben közvetlen célnak. A kilencvenes években és a 2008-as válság előtt 94

100 év innováció II.

Észtország kiegyensúlyozott növekedése jelentősebb volt, de a válság rávilágított arra, hogy a felzárkózás neki is törékeny. A válság, különösen 2014 óta növekedése visszasimult Magyarországhoz. Bár az EU Bizottság besorolása a legjobb európai innovatív kategóriába teszi Észtországot, és ezt támasztja alá a digitális közigazgatás bevezetésének sikere is, de a mélyebb kutatótevékenységben inkább a perifériális sorsot osztja. Magyar szempontból viszont figyelemre méltó a hatékony racionális állami működés, a korrupció elleni sikeres fellépés, ami növelte

állam

hatékonyságát,

valamint

állam

azon

tevékenységeinek visszafogását, melyek Magyarországon kormányokon átívelően a lakossági jóléti gondoskodás részét emelték, így az állami intézmények és a szórakoztatási vagy a közösségi közlekedési tevékenység magas finanszírozását. Magyarországon jóval kisebbek a társadalmi egyenlőtlenségek, pl. az alsó 20 vagy 40 százalék részesedése a jövedelemelosztásból. Az észtek magasabb oktatási kiadásai, a rendkívül alacsony inaktív réteg számunkra is vonzó lehet, hiszen Magyarországon elindultak a közmunkások képzésén át a roma felzárkóztatási programokon keresztül azok a programok, melyek a piaci munkaerőigények kielégítését teljesítenék. A külföldre vándorlásban közepes eredményt mutatnak az észtek is, hiszen a felzárkózó mintaországok (Csehország és Szlovénia) eredményeit nem érik el, a többi perifériaországnál viszont jobb a helyzet ebben, akárcsak a születési ráták perspektívájában. 95

100 év innováció II.

Észtország abban lépte túl nyugati integrációs politikájában Magyarországot, hogy 2011-ben belépett az euróövezetbe. Fegyelmezett az állam szerepében, annak költéseiben ‒ kevesebbre és kevesebbet költ ‒, és nem engedi az államadósság kialakulását. Versenyképességét és a gazdasági felzárkózás gyorsítását vagy lassítását nem lehet a belépés szempontjából megítélni ‒ akárcsak Szlovákia esetében ‒, de az ár- és bérszínvonal igenis feljött a kívül maradókhoz (főleg Magyarországhoz vagy Lengyelországhoz) képest, ami évtizedes távlatban előnyös lehet nekik, megszűnik e téren is bántó lemaradásuk, a munkaerő elvándorlása csillapodik. Hazánknak ezért kihívás lesz a leértékelő politika fokozatos kivezetése, és az ár-, illetve bérfelzárkóztatásban a lépés tartása Észtországgal. Hazánk ugyanakkor szociálisan érzékenyebb, mint Észtország. Összességében elmondható, hogy a régió, így Észtország és Magyarország is, továbbra is a külső tőkétől függő állapotban van, a hazai szféra versenyképességének hiánya és relatív mérete miatt nem tudja mennyiségi felzárkózását enélkül megoldani, és a minőségi felzárkózása is várat magára, a déli perifériához hasonlóan.

100 év innováció II.

IRODALOM 2018 European Semester: Country Report ‒ Estonia. https://ec.europa.eu/info/ publications/2018-european-semester-country-reports_en Avery, Graham – Cameron, Fraser: The enlargement of the European Union. Sheffield Academic Press, 1998. Becsey Zsolt: Az Európai Unió bővítésének haszna az Európai Unió számára. PHD, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, 2003. EPP ED Group: The reunification of Europe. Brussels, European Parliament, 2009. European Commission: Financial Report. 2016. http://ec.europa.eu/budget/biblio/ documents/2016/2016_en.cfm Eurostat Database: https://ec.europa.eu/eurostat/data/database Fries-Tersch, Elena – Tugran, Tugce – Bradley, Harriet: 2016 Annual Report on intraEU Labour Mobility. Brussels, European Commission, Directorate-General for Employment, 2017. ITC kereskedelmi adattár: https://trademap.org/ KSH adattár: http://www.ksh.hu/ Magyarország konvergencia programja. Pénzügyminisztérium, 2018–2022. Meisel Sándor: A balti országok az elhúzódó világgazdasági válságban, in: Farkas Péter – Meisel Sándor – Weiner Csaba (szerk.): Elveszett illúziók a világgazdaság tartós válságáról. Budapest, MTA KRTK-VKI, 2012, 238–257. OECD: Economic Survey of Estonia 2017. http://www.oecd.org/eco/surveys/ economic-survey-estonia.htm OECD: Economic Survey of Hungary 2016. http://www.oecd.org/eco/surveys/ economic-survey-hungary.htm Pogátsa Zoltán: Magyarország politikai gazdaságtana. Budapest, Osiris kiadó, 2016. ifj. Simon György: Az észt gazdaság az EU-csatlakozás küszöbén. Statisztikai Szemle, 81. évfolyam, 2003. 10. szám. Szapáry György – Plósz Dániel: Az uniós források és a hírhedt tőkeszivattyú – Ki legyen hálás kinek? Portfolió.hu, 2018. március 14. https://www.portfolio.hu/ prof/az-unios-forrasok-es-a-hirhedt-tokeszivattyu-ki-legyen-halaskinek.279373.html

100 év innováció II.

Benedek Nóra Az észt–magyar kulturális kapcsolatok 100 éve ABSZTRAKT Az elmúlt 100 év során Észtország és Magyarország kapcsolatai igen változatos formákban és kontextusokban léteztek. Néha az azonos háttér és a hasonló törekvések hatására, máskor éppen az eltérő körülmények és motivációk eredményeképpen azonban folyamatosan fennálltak, alakultak, fejlődtek és alkalmazkodtak az aktuális lehetőségekhez. Az elemzés történelmi források és az érintettekkel készített személyes interjúk segítségével igyekszik bemutatni azt, hogy a két ország közötti kulturális kapcsolatok 1918 óta milyen irányokban alakultak, milyen eredményeket értek el, valamint azt, hogy a különböző lehetőségek között, ellenére vagy éppen által hogyan maradtak fenn és hogyan alkották újra önmagukat. A cikk a korszakot három nagy egységre bontva kezeli, melyek a következők: 1. a kapcsolatokat intézményesítő két világháború közötti időszak; 2. a közel fél évszázados, a kapcsolatok szempontjából korlátozottabb szovjet korszak; 3. a rendszerváltás utáni Magyarország

és

újrafüggetlenedett

együttműködésének napjainkig tartó időszaka.

Észtország

széleskörű

100 év innováció II.

A függetlensége kikiáltásának 100. évét 2018-ban ünneplő Észtország és Magyarország közötti kapcsolatokra, pontosabban az észt és a magyar nép közötti érintkezésre több évszázadra visszamenően is találunk adatokat. Igaz, ezek inkább egyedi esetek, apró történelmi események. Ezeket talán nem túlzás véletlen egybeeséseknek, mintsem rendszeres, valóban szervezett és tudatosan a két nép közeledését célzó, kifejezetten egymás felé irányuló lépéseknek neveznünk. Pontos közlésükkel és részletesebb ismertetésükkel, elemzésükkel számos tanulmány foglalkozik. Jelen cikk azonban csak fel kívánja hívni rájuk a figyelmet,

hangsúlyozva

fontosságukat

elmúlt

100

év

kapcsolattörténetének szempontjából. Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király, utóbbi minőségében Lívföld visszaszerzését követően, 1553-ban alapította meg a tartui jezsuita kollégiumot. Az 1600-as évek második felében pedig – az 1632ben svédek által Tartuban létrehozott egyetemen – már több magyar származású hallgatóról is tudunk. 50 A 19. század közepétől kezdve elsősorban nyelvészeti irányú érdeklődés táplálta a kapcsolatkeresést: Hunfalvy Pál például maga is járt Észtországban, s 1871-ben Utazás a Balt-tenger vidékein című művében írta meg élményeit.

Pomozi Péter: Tartu és Magyarország: négyszáztizenöt év a felsőoktatás történetéből, in: uő. (szerk.): Tartu és Magyarország, Tartu ja Ungari, Tartui Magyar Füzetek 3, Tartu, AS Võru Täht, 1998, 47–48.

100 év innováció II.

Az észt–magyar kapcsolatok történetében a valódi áttörést az elmúlt 100 év jelenti a kapcsolatok minősége szempontjából éppen úgy, mint mennyiségüket tekintve. Az 1918–2018 közötti időszakban a történelmi események hatására a kapcsolatok is igen fordulatosan alakultak. Ezekre a változásokra, hatásokra mind az észt, mind a magyar fél általában igyekezett gyorsan és igen találékonyan reagálni, a kapcsolatok adott kontextusban lehetséges leghasznosabb és legértelmesebb módon való fejlesztésének, kihasználásának, alakításának eszközeit megtalálni. Különösen értékesnek bizonyulnak ezek a kapcsolatok annak fényében, hogy a Magyarország és Észtország közötti kapcsolatépítést geopolitikai helyzet, jelentős kisebbség megléte, szorosan összefonódó, közös történelmi múlt vagy kiemelkedően intenzív gazdasági együttműködés tulajdonképpen soha nem alapozta meg, nem indokolta, nem segítette. Az elmúlt 100 év észt–magyar kapcsolatait tekintve három fontosabb korszakot különböztethetünk meg: 1. a két világháború közötti időszak; 2. a szovjet korszak; 3. a rendszerváltás utáni Magyarország és az újrafüggetlenedett Észtország kapcsolatai. A források a fenti korszakokat tekintve kifejezetten egyenetlen mennyiségben, minőségben és formában állnak rendelkezésre. A két háború közötti időszakkal viszonylag sok munka foglalkozik. Ezek nagy többsége az utóbbi három évtizedben napvilágot látott objektív, elemző összefoglalás, de megkezdődött a korabeli forrásanyagok feltárása is. A szovjet korszak kapcsolatainak kutatásához anyagot az igencsak csekély 100

100 év innováció II.

mennyiségben fellelhető korabeli beszámolók, a szakirodalom és a levéltári források mellett a több mint húsz érintett személlyel készített, az ő emlékeiket feltáró interjúk, valamint az interjúalanyok személyes írásos dokumentumai szolgáltatnak, melyeket 2011 és 2018 között készítettem, illetve tekintettem át Észtországban és Magyarországon. A közel fél évszázados periódus különféle korszakaiból származó, különféle típusú források jól kiegészítik és kontrollálják egymást. Kiemelten fontos ez azért, mert az 1945–1991 közötti időszakra vonatkozóan valóban objektív, csak a tényekre szorítkozó forrást találni igen nehéz: a szubjektív véleményeken kívül az általában a propagandát és a rendszer irányelveit követő korabeli források, valamint a később keletkezett, negatív hangvételű összefoglaló munkák is igényelnek némi kritikát. Az utóbbi 30 évre vonatkozó forrásanyagok jelentős része bárki által könnyen és szabadon hozzáférhető – nagy részük már csak elektronikus formában keletkezett –, és több áttekintés is készült elsősorban irodalmi és oktatási témákban. Ezeket szintén a résztvevőkkel készített interjúk során begyűjtött emlékekkel, meglátásokkal egészíti ki a kutatás. Az Észt Köztársaság kikiáltásától, azaz 1918. február 24-től a szovjet megszállásig, azaz 1940. június 17-ig tartó korszak rövid, de annál intenzívebb az észt–magyar kulturális kapcsolatok tekintetében. Az ekkor kialakított kapcsolatok igen sok területet érintettek, és egymással összefonódva, gyakran egymást segítve alakultak mind civil, mind 101

100 év innováció II.

hivatalos szinten. A kapcsolatkeresés és -felvétel legfőbb indoka a háború következtében merőben megváltozott – a két államot tekintve ráadásul erőteljesen eltérő – helyzet volt. Egy dolog azonban közös volt a területi veszteségeket elszenvedő, meggyengült Magyarország és az újonnan létrejött, nemzeti identitását éppen formáló és saját kultúráját intézményesítő kis állam, Észtország érdekeiben: mindkettőnek baráti kapcsolatokra, szövetségesekre volt szüksége. Ezt az igényt a 19. század második felétől egyre jobban megerősödő, általánosan jellemző nemzeti identitáskeresés és -építés, valamint az eredetet, gyökereket is kereső tudományokban (régészet, történelem, néprajz, nyelvészet) tapasztalható fejlődés és érdeklődés is erősítette. Az észt–magyar közeledéshez jó alapot szolgáltatott a néprokonsági eszme. Ez a polgári indíttatású, de korra, nemre, társadalmi státuszra való tekintet nélkül széles közönséget célzó mozgalom a finnugor népek (ekkoriban még elsősorban az észtek, a magyarok és a finnek) összetartozását és kölcsönös megismerését, együttműködését hirdette. Elsősorban tudományos és ismeretterjesztő tevékenységekben merült ki: különféle, a nagyközönségnek szóló előadások, közlemények, társasági események, az érdeklődő civilek és tudósok találkozói jelentették a néprokonsági munkát. 51 Úttörő szerepet vállalt benne az 1910-ben 51

Szíj Enikő: A finnugor néprokonsági eszme a 20-as, 30-as években, in: Aszalós Károly et al. (szerk.): Őstörténet és nemzettudat, 1919–1931, Magyar Őstörténeti Könyvtár 1, Szeged, Balassi Kiadó, 1991, 50.

102

100 év innováció II.

alapított Turáni Társaság és kiadványa, a Turán című folyóirat, amely rendszeresen tájékoztatott a mozgalom legfőbb találkozási pontjairól, a finnugor kultúrkongresszusokról is. Kiemelkedőnek számítanak a Tartui Egyetem 20. századi magyar kapcsolatai: itt már az 1920-as évektől fogadtak magyar oktatókat, lektorokat, és 1923-ban létrejött a Tartui Magyar Tudományos Intézet. Tudjuk azt is, hogy észt ösztöndíjas diákok is érkeztek Magyarországra. Ezen kívül nagy számban jelentek meg műfordítások – igaz, eleinte még főleg német közvetítőnyelvvel. Elsősorban a kor divatos íróit – Jókai Mórt, Mikszáth Kálmánt, Móricz Zsigmondot – fordították észtre, de összefoglaló művek is készültek a magyar irodalomról, valamint kisebb számban észt írók művei is napvilágot

láttak

Magyarországon.

Látunk

példát

fiatalok

csereutazásaira, koncertekre és kiállításokra, valamint néprajztudósok együttműködésére és a Néprokonsági nap ünneplésére is. 52 A diplomáciai eseményeket tekintve fontos pont, hogy Magyarország az Észt Köztársaság függetlenségét de facto és de jure ismerte el 1921. február 24-én, két évvel később pedig Jungerth Mihály személyében

Tõnu Seilenthal: Ungari keele õpetamine Tartu Ülikoolis, in: Mati Erelt (toim.): 200 aastat eesti keele ülikooliõpet, 1803 eesti ja soome keele lektoraat Tartu Ülikoolis, Juubelikogumik, Ülikooli eesti keele õppetooli toimetised 25, Tartu, Tartu Ülikooli Kirjastus, 2003, 310.; Pomozi: Tartu és Magyarország, 53–54.; Bereczki András: A két világháború közötti magyar–észt kapcsolatok történetéről, Jogtörténeti Szemle, 2004/1, 60.; Egey Emese: A két világháború közötti magyar–finn–észt kapcsolatok, Társasági, diplomáciai, katonai együttműködés, Specimina Fennica XV, Szombathely, Savariae, 2010, 50.

103

100 év innováció II.

megbízott követet is kinevezett Észtországba. Igaz, őt 1928-ban áthelyezték Helsinkibe. 53 Az észt–magyar kulturális és oktatási kapcsolatok terén az első hivatalos együttműködési szerződést azonban csak 1937. október 13-án írta alá a két oktatásügyi miniszter, Hóman Bálint és Aleksander Jaakson. 54 Ebben szó esik a tudományos intézmények együttműködésről, az irodalmi és művészeti kapcsolatok fejlesztéséről, tudományos ismeretterjesztésről, sportról és a néprokonsági mozgalomról is, valamint az oktatás

területén

felsőoktatásról

(egyetemista

ösztöndíjasok

támogatása, nyelvoktatás) és az alsóbb szintű együttműködésről (tanagyag fejlesztése). Meg kell jegyezni azonban, hogy ez a szerződés tulajdonképpen a már meglévő kapcsolatokat intézményesítette elsősorban és emelte hivatalos szintre, ugyanakkor szorgalmazta további fejlesztésüket és újabbak kialakítását is. Bár leginkább a (jövendőbeli) értelmiséget célozta, nem hagyta figyelmen kívül a szélesebb közönséget sem. Fontos ugyanis, hogy ezáltal nemcsak egy szűk réteg kapcsolatainak építését segítette, hanem az „átlagemberek” figyelmét is igyekezett ráirányítani az észt, illetve a magyar népre, kultúrára, ösztönözte őket arra, hogy a kapcsolatok építésében ténylegesen maguk is részt vegyenek, így sikeresen ébresztett kölcsönös érdeklődést, ezáltal pedig

53 54

Bereczki i.m. 59. Eesti–Ungari Kultuuriline Koostööleping (13. oktoober 1937, Budapest).

104

100 év innováció II.

szimpátiát egymás iránt. Ez a későbbi történelmi események fényében kulcsfontosságúnak bizonyult. A kapcsolatok hivatalos szintre való emelése és a szerződésben foglalt célok mindkét fél számára többé-kevésbé kielégítő megvalósítása által a két háború közötti időszakban valóban szilárd alapot sikerült biztosítani a későbbi észt–magyar kapcsolatok számára. A további kapcsolatépítésnek azonban sajnálatos módon a második világháború vetett gátat, amelyet egy hosszabb, terhelt korszak, a szovjet időszak követett. Az 1945 utáni időszakban a korábbi, ígéretesnek tűnő kapcsolatok egészen új politikai kontextusba kerültek – úgy tűnt, nemcsak további fejlődésük, de fennmaradásuk is kérdésessé válik. Észtország szovjet tagköztársaság lett, és Magyarország is a szovjet érdekszférába került. Ezáltal az önálló, közvetlen, a két ország és nép érdekei szerint történő kapcsolatépítés lehetősége hivatalos szinten gyakorlatilag megszűnt. Minden együttműködés a Szovjetunió felügyelete alatt és annak irányításával, azon keresztül zajlott, a szovjet érdekek előtérbe helyezésével. Ennek ellenére – bár sok forrás hivatkozik így az 1945–1991 közötti időszakra – mégsem beszélhetünk az észt–magyar kapcsolatok teljes elsorvadásáról. Valójában inkább a kapcsolatok megváltozásáról, az adott helyzethez való idomulásáról van szó. Ekkor ugyanis – különösen az 1960-as, 1970-es évektől – a korlátozott lehetőségek keretében mintegy „ellensúlyként” kerültek előtérbe és 105

100 év innováció II.

váltak mind fontosabbá a személyes ismeretségek, az alsóbb szintű kapcsolattartás. Ezek egy része – vagy legalábbis az egyén szintjén tapasztalható, egymás iránti kölcsönös érdeklődés – még az 1945 előtti időszakból maradt fenn, paradox módon azonban maga a rendszer is segítette újabbak kialakulását. A szovjet eszmerendszer mentén kötelezően kialakítandó, minden esetben az össz-szovjet érdekeket szem előtt tartó és a hatalom által felügyelt „baráti” kapcsolatok során, azok jellegéből adódóan elkerülhetetlen volt, hogy a hivatalos szinten túli viszonyok, ismeretségek is létrejöjjenek. Ezek aztán további, a rendszer keretein belül még értelmesen működtethető és valóban hasznos kapcsolatokat eredményezhettek. Sőt, gyakran az is előfordult, hogy egy-egy hivatalos kapcsolat a személyes érintettség okán merült egyáltalán fel és került később kialakításra. Ilyen gócpontok voltak például a széles társadalmi rétegeket célzó, kulturális programokat, színházi és képzőművészeti együttműködést is kínáló testvérvárosi kapcsolatok: Szolnok–Tallinn (1964) és Veszprém–Tartu (1970). Utóbbi érdekessége, hogy éppen az értelmiség kezdeményezésére sikerült elérni az együttműködést. Említhetők a – nem ritkán testvérvárosi keretek között megvalósuló – különféle szakmai delegációk találkozói és látogatásai is, illetve a szakemberek részvétele külföldi továbbképzéseken, tanulmányutakon, ahol a visszaemlékezések szerint kellemes, korrekt munkaviszony, sőt egyes esetekben még barátság is kialakult a résztvevők, illetve a 106

100 év innováció II.

tolmácsok között.55 Ezek a találkozók a legkülönfélébb szakmák képviselőit érintették: például kórusvezetők, zenetanárok, orvosok, gyárak és mezőgazdasági üzemek dolgozói és vezetői, városi tanácsosok vagy az Írószövetségek tagjai találkoztak egymással. A szervezett turistautak, úttörőtáborok, az észt és a magyar népet bemutató kulturális estek és az újságokban megjelenő közlemények, valamint a tv- és rádióműsorok pedig garantálták, hogy a szélesebb közönséghez is eljuthasson az észt, illetve a magyar kultúra. Különösen érdekes pontnak számítanak a finnugor nyelvrokonságra irányuló nyelvészeti kutatások, amelyeknek létjogosultságát elismerte ugyan a rendszer, azonban a nyomukban létrejövő, finnugor népek közötti közeledésben, kölcsönös érdeklődésben már veszélyt látott, és így igyekezett is háttérbe szorítani. Az oktatás és az irodalom területén történő érintkezéshez nagy mértékben hozzájárultak a rendszerszinten megszabott, teljesítendő feladatok is. Ezek szerint például az észt egyetemek magyarországi diákokat nem fogadhattak, a kárpátaljai magyaroknak mint szovjet állampolgároknak azonban lehetősége volt az Észt SZSZK-ban tanulni, mellyel az 1960-as évektől kezdődően sokan éltek is, s közülük a legtöbben ott is alapítottak családot, így kialakítva egy észtországi

Interjú, Paul Kokla és Tiiu Kokla, 2012. január 10.; Interjú, Tatjana Nikitina, 2015. december 3.

107

100 év innováció II.

magyar „kolóniát”.56 Később kisebb számban ugyan, de észtek is pályázhattak magyarországi ösztöndíjakra. Habár észt, illetve magyar szakos egyetemi képzés nem valósulhatott meg, a Tartui Egyetemen mégis folyamatosan zajlott a magyar nyelvi képzés, Magyarországon pedig – elsősorban Budapesten – észt nyelvórákat vehettek fel az érdeklődő diákok.57 Az

irodalomban,

könyvkiadásban

kiemelkedően

sikeres

észt–magyar kapcsolatokról beszélhetünk. A kiadók a kötelezően megjelentetendő „szovjet és baráti irodalom” kvótáját szívesebben töltötték ki észt, illetve magyar művekkel, mint orosz kiadványokkal. 58 Mindkét oldalon dolgoztak lelkes és hozzáértő fordítók, szerkesztők, akik a különböző csereutak, szakmai találkozók, ösztöndíjak révén személyesen is ismerték egymást és a kortárs írókat, irodalmi személyeket. Így hozzájuthattak a valóban fordításra érdemes és magas színvonalú művekhez, illetve képesek voltak jó minőségű fordításokat létrehozni. Szerencsés módon a magyar irodalom két nagyszerű fordítója, Tiiu Kokla és Edvin Hiedel is észt kiadóvállalatoknál helyezkedett el, és

Gazda József: A harmadik ág, Magyarok a szétszórattatásban, II. kötet, Budapest, Hét Krajcár Kiadó, 2011, 163. Interjú, Fehérvári Győző, 2012. március 3.; Interjú, Bereczkiné Mai Kiisk, 2012. március 26. Interjú, Tiiu Kokla, 2011. december 13.; Interjú Fehérvári Győző; Interjú, Katona Erzsébet, 2018. február 9.

108

100 év innováció II.

a magyarországi Európa Könyvkiadónál is szimpatizáltak az észtekkel.59 1960–1989 között 50 klasszikus és kortárs észt irodalmi alkotás jelent meg magyar nyelven, és több mű is sikerkönyvként szerepelt a könyvvásárokon.60 Magyarországon inkább válogatáskötetek kerültek a közönség elé, illetve a teljes Kalevipoeg is megjelent magyar fordításban, míg Észtországban egy-egy szerző önálló kötetét részesítették előnyben. 1940–1990 között 68 magyar mű került kiadásra észt nyelven. 61 Az Észtországban megjelent összes fordításirodalomhoz mérten a magyar művek aránya pedig a következőképpen alakult 1940–1968 között: 28 kiadványban, 590 000 példányban jelent meg magyar mű észt fordításban, ami az összkiadványszámnak kb. 1,3%-át, míg az összpéldányszámnak kb. 1,8%-át jelenti.62 Észtországban színre vittek több kortárs magyar művet is, míg Magyarországon sok észt rádiójátékot hallhatott a közönség. Ennek oka szintén a kvótarendszer „kijátszása” és a személyes kapcsolatok alakulása volt: orosz nyelvterületen ugyanis a rádiójáték műfaja ismeretlen, így Fehérvári Győző észt fordító a Magyar

Edvin Hiedel 1954–63 között az Észt Állami Kiadó (Eesti Riiklik Kirjastus) szerkesztője és korrektora, 1963–73 között a Loomingu Raamatukogu könyvsorozat szerkesztője, 1976–91 között az Eesti Raamat fordításirodalmi szerkesztőségének munkatársa. Győző Fehérvári: Minu Eesti, in: Kerti Tergem (toim.): Tõlkes leitud Eesti, Eesti kirjanduse tõlkijate lood, Tallinn, Eesti kirjanduse teabekeskus, 2011, 165.; Bereczki Gábor: Az észt könyv Magyarországon, Finnugor Világ, 2001/6, 14. Arvo Valton: Ungari–Eesti kirjandussuhted, 1996, http://www.suri.ee/inf/ valtone.html. (Letöltés: 2018. 04. 29.) Nõukogude Eesti tõlkekirjandus 1940–1968, Tallinn, Eesti Raamat, 1970, 7., 11.

109

100 év innováció II.

Rádióban szerkesztőként dolgozva nagy számban juttathatott el a közönséghez észt műveket. 63 A személyes kapcsolatokon túl a rendszer és különösen a külföldi kapcsolatokat, valamint a kultúrát felügyelő szervek túlhierarchizáltsága, egymással fennálló igen bonyolult és bürokratikus (függőségi) viszonya, valamint sok esetben felületessége, figyelmetlensége vagy éppen lustasága, a kaotikus és folyton változó kultúrpolitikai-művelődésügyi irányok és a tisztázatlan felelősségi körök, majd a hruscsovi olvadás időszaka is mind-mind kedvezően hatottak a kapcsolatok alakulására. Olyan helyzetek jöttek létre, amelyekben lehetőség nyílt kiskapuk kihasználására, illetve amelyek nagyobb teret engedtek a személyes kapcsolatok kamatoztatására. Az észt–magyar kapcsolatok ekkoriban viszonylag széles közönséghez jutottak el, amelynek érdeklődése, kölcsönös szimpátiája azonban már nem egy identitás- és kapcsolatkereső eszme részeként, hanem leginkább a hasonló helyzetre és társadalmi problémákra, a Szovjetunióval és az orosz kultúrával szemben az elnyomott népek iránt érzett rokonszenvre épült. Részben táplálta az érdeklődést a két háború közötti időszakból fennmaradt néprokonsági mozgalom hatása is. Észtország esetében említhetjük még a magyar kultúra iránti érdeklődés elemeként 63

Ildikó Sirató: Teater põhjavalguses, Eesti ja Soome näidendid ungari lavadel, Budapest, Ungari Széchényi-nim. Rahvusraamatukogu, 2004, 63.; Interjú, Fehérvári Győző.

110

100 év innováció II.

Magyarország viszonylag vonzó helyzetét, a szocialista blokkon belüli kedvező státuszát is. Az 1945–1991 közötti időszakban meglévő észt–magyar kapcsolatok jelentősége leginkább abban áll, hogy bár szoros keretek között, korlátozva, de mégis fennmaradtak, sőt, tovább is fejlődtek, illetve újabb kapcsolatok is létre tudtak jönni ebben az időszakban. Ráadásul mindez nagyrészt gyakorlatilag egy igen szűk, de nagyon aktívan tevékenykedő, szakértő, értelmiségi kör kezdeményezésére történt, amelyhez más, lelkes érdeklődő értelmiségiek, esetleg nagyobb hatáskörrel rendelkező, döntő helyzetben lévő személyek is csatlakoztak. Ez a csoport az adott lehetőségekhez mérten a kapcsolatok építésének, fenntartásának érdekében igyekezett mindent megtenni, rugalmasan kihasználni a rugalmatlan rendszer lehetőségeit, szem előtt tartva a kulturális érdekeket és színvonalat. A közel fél évszázad alatt végzett kitartó kapcsolatépítő munka megakadályozta, hogy a szovjethatalom által korlátozott helyzetben az észt és a magyar nép szem elől tévessze egymást, és elveszítsék egymás iránti érdeklődésüket. Ez pedig nagy jelentőséggel bír az elkövetkezendő időszakban, amikor is a két, ismét önállóan működő és döntéseket hozó ország között új kulturális kapcsolatok jöttek létre. A szovjet korszak – és különösen annak vége (utolsó néhány éve) – is egyfajta átmeneti periódusnak tekinthető, amelynek során a kötöttségek lazultak, és ezáltal az észt és a magyar kapcsolatok szempontjából is reményteli események történtek. Ilyen volt például az 111

100 év innováció II.

1988-ban ismét megrendezett Néprokonsági nap (ma Rokon Népek Napja), vagy az Észt–Magyar Társaság és a Magyar–Észt Társaság megalapítása 1990-ben.64 1988-ban alakult meg az Észt Intézet is, amely rögtön fel is vette a kapcsolatot a Helsinki Magyar Nagykövetséggel, s jelezte igényét egy tallinni magyar információs-kulturális központ létrehozására. Az észt függetlenség helyreállítását, 1991. augusztus 20-át követően négy nappal Magyarország elismerte az Észt Köztársaságot, szeptember elején pedig sor került Magyarország és a balti államok közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról szóló megállapodás aláírására. 65 Majdnem 30 éve így már az önálló, saját érdekeit szem előtt tartó, független észt és magyar állam alakíthat ki egymással közvetlen kapcsolatokat a kultúra területén is. Ez állami szinten közösen kidolgozott, néhány évente megújított együttműködési szerződések és programtervek alapján történik. Az első szerződés megkötésére 1991-ben került sor. Ez a megállapodás visszanyúlik az 1937-es szerződéshez, s ahhoz hasonlóan rendelkezik az ösztöndíjasok és az anyanyelvi lektorok cseréjéről, az irodalmi és művészeti kapcsolatok fejlesztéséről. Szó van benne a tartui hungarológia szak és a

Mall Hellam: Eesti ja Ungari suhete ajaloost, Csillag (Täht), Eesti Ungari Seltsi Almanahh, Nr 2, 1994, 10.; Fehérvári Győző: 10 éves a Magyar–Észt Társaság, Visszatekintés, Finnugor Világ, 2001/2, 7. Jávorszky Béla: Ungari–Eesti uuenevad diplomaatilised suhted, in: uő. (szerk.): Magyar–Észt diplomáciai kapcsolatok 1921–2001, Eesti–Ungari diplomaatilised suhted 1921–2001, Tallinn, Ungari Suursaatkond, 2001, 42.

112

100 év innováció II.

budapesti észt szak, a Magyarországi Észt Intézet és a Tallinni Magyar Kulturális Képviselet (ma Tallinni Magyar Intézet) megalapításáról és támogatásáról.66 1992 óta – változó kapacitással és formában, de folyamatosan – működik a Tallinni Magyar Kulturális Képviselet, mely 2002-től Magyar Intézet néven közvetíti a magyar kultúrát Észtországba. A saját szervezésű kiállítások, filmvetítések, könyvbemutatók, koncertek mellett

közreműködik

más

kulturális

intézmények

(színházak,

zenekarok, irodalmi társaságok, finnugor szervezetek, fesztiválok) programjaiban is. Magyarországon az észt kultúra közvetítésének feladatát a Magyarországi Észt Intézet látja el, amely 1998-ban kezdte meg működését. Figyelemre méltó programjai közül is kiemelkedik a 2007 óta megrendezésre kerülő Észt Hét nevű programsorozat, amely ma már egyfajta összművészeti kóstolót nyújt Észtországból: főleg koncertek, filmvetítés, színházi és

táncprogramok, valamint a

képzőművészet, irodalom és gasztronómia mentén mutatja be Észtországot és az észt kultúrát, az utóbbi időben már országosan, Budapest mellett több vidéki városban is. Az oktatás terén nagy lépést jelentett a Tartui Egyetem hungarológia szakának megalapítása 1994-ben, illetve az ELTE észt programjának beindítása, majd szakká alakítása 1999-ben. Mindkét helyen van

Eesti Vabariigi Kultuuriministeeriumi ning Ungari Vabariigi Kultuuri- ja Haridusministeeriumi vahelise koostöö kokkulepe (27. september 1991, Budapest).

113

100 év innováció II.

lehetőség anyanyelvi lektortól tanulni. A nyelvszakosok részére államközi megállapodás biztosítja az észtországi és a magyarországi ösztöndíj lehetőségét. Magyarországon az utóbbi évtizedekben még Szombathelyen működött egy észt műhely, mely jelentőséggel bírt a könyvkiadás szempontjából is. Ezen kívül Debrecenben és Szegeden dolgozott, illetve dolgozik jelenleg is lektor. 67 A korábban is aktív fordítók mellett a diákokból új, tehetséges fordítógeneráció alakult, bár sajnos nem beszélhetünk a fordításirodalom korábbihoz hasonló sikeréről. Ennek oka a könyvkiadás anyagi nehézségei mellett a közönség érdeklődésének csökkenése. Ez magyarázható a korábban korlátozott nyugati irodalom elérhetővé válásával, másrészt maguknak a szórakozási-szabadidős

tevékenységeknek

megváltozásával.

Általánosságban pedig elmondható, hogy manapság nemcsak az irodalmi művek, de az egyéb kulturális termékek iránt is nehéz felkelteni a figyelmet. Az újabb kapcsolatok fenntartásában a különféle észt és magyar társaságok, egyesületek (Magyar–Észt Társaság, Észt–Magyar Társaság, Munkácsy Mihály Észtországi Magyar Kulturális Egyesület, Ungari Kultuuriselts, HEEMP [Hungarian Estonian Massive Progress]), valamint a testvérvárosok is részt vettek, vesznek. Tartu és Veszprém

Tóth Anikó Nikolett: A magyar nyelv oktatása Észtországban a kezdetektől napjainkig, THL2, A magyar nyelv és kultúra tanításának szakfolyóirata, 2015/1–2, 58.

114

100 év innováció II.

kapcsolata fennmaradt, míg Szolnok Rakverével, Tallinn Nõmme városrésze pedig Szombathellyel alakított ki új kapcsolatot. 2001 óta zajlik Siófok és Pärnu együttműködése. A 2004-es európai uniós csatlakozás is új távlatokat és lehetőségeket nyitott meg az észt–magyar kapcsolatok tekintetében is. Mivel sajnálatos módon 2014-ben a magyar kormány az 1999-ben megnyílt tallinni Magyar Nagykövetség bezárása mellett döntött, így Észtország válaszlépésként a 2001-ben megnyílt budapesti Észt Nagykövetséget szüntette meg. Ez nagyobb terheket rótt nemcsak a szomszédos országokba akkreditált követségekre és a tiszteletbeli konzulokra, de a Magyarországi Észt Intézetre és a Tallinni Magyar Intézetre is. A munka és a kapcsolatok építése azonban nem szűnt meg, és a nehezebb körülmények ellenére is baráti maradt a két ország viszonya. Olyannyira, hogy 2018. november 23-án ünnepélyes keretek között

sor

került

Észtország

Budapesti

Nagykövetségének

újranyitására68, illetve 2018. szeptember 23-tól Magyarország Tallinni Nagykövetsége is újra működik.69 A magyar–észt kapcsolatok sokszínűségét és további fenntartásának, fejlesztésének igényét pedig

Taasavatud saatkond Budapestis avardab Eesti kohalolu Kesk-Euroopas ja LääneBalkanil, 23. november 2018, https://vm.ee/et/uudised/taasavatud-saatkondbudapestis-avardab-eesti-kohalolu-kesk-euroopas-ja-laane-balkanil (Letöltés: 2019. 01. 05.) 2018. szeptember 23-án újranyílt Magyarország Tallinni Nagykövetsége. http://www.tallinn.balassiintezet.hu/hu/konzularis-info/ (Letöltés: 2019. 01. 05.)

115

100 év innováció II.

kiválóan példázzák a 100 éves Észtország köszöntésére rendezett magyarországi események, valamint a két állam közötti diplomáciai kapcsolatok 100 éves jubileumának megünneplése.70

IRODALOM Bereczki András: A két világháború közötti magyar–észt kapcsolatok történetéről, Jogtörténeti Szemle, 2004/1, 58–67. Bereczki Gábor: Az észt könyv Magyarországon, Finnugor Világ, 2001/6, 13–17. Egey Emese: A két világháború közötti magyar–finn–észt kapcsolatok, Társasági, diplomáciai, katonai együttműködés, Specimina Fennica XV, Szombathely, Savariae, 2010. Fehérvári Győző: Minu Eesti, in: Kerti Tergem (toim.): Tõlkes leitud Eesti, Eesti kirjanduse tõlkijate lood, Tallinn, Eesti kirjanduse teabekeskus, 2011, 159–170. Fehérvári Győző: 10 éves a Magyar–Észt Társaság, Visszatekintés, Finnugor Világ, 2001/2, 6–8. Gazda József: A harmadik ág. Magyarok a szétszórattatásban, II. kötet, Budapest, Hét Krajcár Kiadó, 2011. Hellam, Mall: Eesti ja Ungari suhete ajaloost, Csillag (Täht), Eesti Ungari Seltsi Almanahh, Nr 2, 1994, 6–10. Jávorszky Béla: Ungari–Eesti uuenevad diplomaatilised suhted, in: uő. (szerk.): Magyar–Észt diplomáciai kapcsolatok 1921-2001, Eesti–Ungari diplomaatilised suhted 1921–2001, Tallinn, Ungari Suursaatkond, 2001, 38–46. Nõukogude Eesti tõlkekirjandus 1940–1968, Tallinn, Eesti Raamat, 1970. Pomozi Péter: Tartu és Magyarország: négyszáztizenöt év a felsőoktatás történetéből, in: uő. (szerk.): Tartu és Magyarország. Tartu ja Ungari, Tartui Magyar Füzetek 3, Tartu, AS Võru Täht, 1998, 47–73. Seilenthal, Tõnu: Ungari keele õpetamine Tartu Ülikoolis, in: Mati Erelt (toim.): 200 aastat eesti keele ülikooliõpet, 1803 eesti ja soome keele lektoraat Tartu Ülikoolis, Juubelikogumik, Ülikooli eesti keele õppetooli toimetised 25, Tartu, Tartu Ülikooli Kirjastus, 2003, 306–318. Sirató, Ildikó: Teater põhjavalguses, Eesti ja Soome näidendid ungari lavadel, Budapest, Ungari Széchényi-nim. Rahvusraamatukogu, 2004. 70

Taasavatud saatkond Budapestis avardab Eesti kohalolu Kesk-Euroopas ja LääneBalkanil, 23. november 2018, http://vm.ee/et/uudised/eesti-diplomaatia-saab-joudujuurdehttps://vm.ee/et/uudised/taasavatud-saatkond-budapestis-avardab-eestikohalolu-kesk-euroopas-ja-laane-balkanil. (Letöltés: 2019. 01. 05.)

116

100 év innováció II. Szíj Enikő: A finnugor néprokonsági eszme a 20-as, 30-as években, in: Aszalós Károly et al. (szerk.): Őstörténet és nemzettudat, 1919–1931, Magyar Őstörténeti Könyvtár 1, Szeged, Balassi Kiadó, 1991, 50–61. Tóth Anikó Nikolett: A magyar nyelv oktatása Észtországban a kezdetektől napjainkig, THL2, A magyar nyelv és kultúra tanításának szakfolyóirata, 2015/1–2, 53–72. Valton, Arvo: Ungari–Eesti kirjandussuhted, 1996, http://www.suri.ee/inf/ valtone.html

INTERJÚK Bereczkiné Kiisk, Mai: 2012. március 26. (Benedek Nóra, Budapest) Fehérvári Győző: 2012. március 3. (Benedek Nóra, Pilisvörösvár) Katona Erzsébet: 2018. február 9. (Benedek Nóra, Budapest) Kokla, Paul és Kokla, Tiiu: 2012. január 10. (Benedek Nóra, Tallinn) Kokla, Tiiu: 2011. december 13. (Benedek Nóra, Tallinn) Nikitina, Tatjana: 2015. december 3. (Benedek Nóra, Tallinn)

DOKUMENTUMOK 2018. szeptember 23-án újranyílt Magyarország Tallinni Nagykövetsége. http://www.tallinn.balassiintezet.hu/hu/konzularis-info/ Eesti–Ungari Kultuuriline Koostööleping (13. oktoober 1937, Budapest). Eesti Vabariigi Kultuuriministeeriumi ning Ungari Vabariigi Kultuuri- ja Haridusministeeriumi vahelise koostöö kokkulepe (27. september 1991, Budapest). Taasavatud saatkond Budapestis avardab Eesti kohalolu Kesk-Euroopas ja LääneBalkanil, 23. November 2018, https://vm.ee/et/uudised/taasavatud-saatkondbudapestis-avardab-eesti-kohalolu-kesk-euroopas-ja-laane-balkanil.

117

100 év innováció II.

Benedek Nóra Észt–magyar kulturális és oktatási együttműködés a két világháború között ABSZTRAKT Az észt–magyar kulturális és oktatási kapcsolatok terén az első hivatalos együttműködési szerződés aláírására 1937. október 13-án került sor. Ebben szó esik az ösztöndíjasok támogatásáról, a nyelvoktatásról, a tudományos téren folytatott együttműködésről, az irodalmi és művészeti kapcsolatok fejlesztéséről, valamint a néprokonsági mozgalomról is. Meg kell jegyezni azonban, hogy a két ország között ilyen kapcsolatok már korábban is fennálltak, így ez az egyezmény tulajdonképpen a már meglévő kapcsolatokat intézményesítette, ugyanakkor elősegítette újabbak kialakulását is. A két világháború közötti időszakban a magyar–észt kapcsolatok a hivatalos, állami elismerésen kívül a lakosság körében is lelkes fogadtatásra találtak. A két világháború közötti időszak – pontosabban az Észtország függetlenségének kikiáltása (1918. február 24.) és az orosz megszállás (1940. június 17.)71 közötti évtizedek – bár rövid, de annál intenzívebb

A Magyar Királyság de facto és de jure 1921. február 24-én ismerte el a független Észt Köztársaságot.

118

100 év innováció II.

korszakot jelentenek a két ország közötti kulturális és oktatási kapcsolatok szempontjából. Ekkor mindkét államban általánosan jellemző a kultúra és az oktatásügy fontosságának hivatalos szinten történő fel- és elismerése. Az 1920-as és különösen az 1930-as években a két állam között egyre inkább elmélyülő, intézményesülő kapcsolatokat találunk ezeken a területeken, melyek tetőpontjának az 1937-ben megkötött kulturális egyezményt tekinthetjük. Az alábbiakban ennek előzményeit, létrejöttének körülményeit, a benne foglaltakat, valamint célkitűzéseinek, vállalásainak megvalósulását tekintjük át. Az első világháború után annak ellenére is megindult az észt–magyar közeledés, hogy a két állam helyzete merőben eltérő volt. Észtország a függetlenségét ünnepelte, azonban a fiatal államnak szüksége volt szimpatizánsokra, ezért igyekezett minél több külföldi állammal kapcsolatot kiépíteni. Magyarország a háborúban területi veszteségeket szenvedett, s a győztes országok gyűrűjében egyedül maradva szintén törekedett szövetségeseket találni. A közeledéshez jó alapot szolgáltatott a korszakra jellemző eredetkereső eszmék egyike, a néprokonsági mozgalom, amely a finnugor népek (akkoriban még elsősorban a finnek, magyarok és észtek) összetartozását és egymás kölcsönös megismerését, az együttműködést hirdette. Elsősorban tudományos és ismeretterjesztő tevékenységekben merült ki: különféle, a nagyközönségnek szóló előadások, közlemények, társasági események, az érdeklődő civilek és 119

100 év innováció II.

tudósok találkozói jelentették a néprokonsági munkát.72 Ez tudományos, ezáltal magasabb szinten is elismert indokként szolgált a közeledésre és a kapcsolatok keresésére, fejlesztésére, valamint segítette azok hivatalos, politikai szintű megerősítését is. 1923-ban Jungerth Mihály kinevezése megbízott követté nagy ugrást jelentett a kulturális kapcsolatok fejlesztésében is. Az is igaz azonban, hogy Jungerth 1928-as Helsinkibe történő áthelyezése és az észtországi magyar követség létrehozásának nehézségei, az elhúzódó ügymenet később visszavetették ezt a fejlődést.73 Természetesen a kapcsolatok hatásai kétirányúak voltak, s a kulturális kapcsolatok pozitív alakulása is segítette a diplomáciai kapcsolatok építését. Az észt–magyar kulturális egyezmény aláírására 1937. október 13-án került sor. A feleket az oktatásügyi miniszterek képviselték: Aleksander Jaakson és Hóman Bálint. A dokumentum észt és magyar nyelven készült, 14 cikkelyt tartalmaz. (A hasonló finn–magyar megállapodást október 22-én, az észt–finnt pedig december 1-jén írták alá.) Mindhárom szerződésre igaz, hogy nem a kulturális kapcsolatok kezdetét, hanem a szellemi együttműködés intézményesítését és hivatalos szintre való emelését jelentették. Magyarországon egyébként Szíj Enikő: A finnugor néprokonsági eszme a 20-as, 30-as években, in Aszalós Károly et al. (szerk.): Őstörténet és nemzettudat, 1919–1931, Magyar Őstörténeti Könyvtár 1, Szeged, Balassi Kiadó, 1991, 50. 73 Bereczki András: A két világháború közötti magyar–észt kapcsolatok történetéről, Jogtörténeti Szemle, 2004/1, 59. 72

120

100 év innováció II.

sem előzmények nélküli az oktatásügy és a kultúrdiplomácia fejlesztése. Hóman Bálint, illetve elődje, Klebelsberg Kunó is kiemelt fontosságúnak tekintette a kis nyelvek – köztük a rokonnyelvek – oktatását és kutatását, a magyar tudománnyal és művészettel foglalkozó intézmények, lektorátusok külföldi létrehozását. 74 Klebelsberg 1930-ban maga is járt egy észak-európai körúton, ahol megállapodást kötött az észt kormánnyal egyetemi kutatók és diákok cseréjéről. 75 Ez volt tulajdonképpen az első, a szellemi együttműködést érintő megállapodás Észtország és Magyarország között, melynek köszönhetően később megalakították a Finnugor Kutatás Magyar Nemzeti Bizottságot (Soome-Ugri Uurimiste Ungari Rahvuslik Komitee).76 Az 1937-es szerződés először az egyetemi nyelvoktatásról és a lektorokról rendelkezik: az észt kormány továbbra is biztosítja a Tartui Egyetemen egy magyar lektor helyét, cserébe a Pázmány Péter Tudományegyetemen is létrehoznak egy észt lektori állást. A magyar lektorátus Tartuban már 1923 óta működött, s az anyanyelvi lektorok – Virányi Elemér (1923–28), Györke József (1931–36), Fazekas Jenő

Bereczki i.m. 59. Egey Emese: A két világháború közötti magyar–finn–észt kapcsolatok, Társasági, diplomáciai, katonai együttműködés, Specimina Fennica XV, Szombathely, Savariae, 2010, 48. 76 Bereczki i.m. 60. 75

121

100 év innováció II.

(1937–41) – munkája/jelenléte folyamatos volt. Az első magyarországi észt lektor, Felix Oinas viszont csak 1938-ban kezdett tevékenykedni. 77 A dokumentum ezután a néprokonsági mozgalom keretében megkezdett tudományos együttműködés kereteit fekteti le, mely szerint a

Finn-Ugor

Tudományos

Kutató

Bizottság

(Soome-Ugri

Uurimiskomittee) „a nyelvtudomány, néprajz, régészet és őstörténelem egymást kölcsönösen érdeklő vonatkozásainak közös kutatására munkaprogrammot [sic. orig. – BN] dolgoz ki és továbbra is vizsgálat tárgyává teszi azokat a tudományos kérdéseket, amelyeket magyar, észt és finn tudósok közös munkaanyagként felhasználhatnak, és amelyek közös kiadvány tárgyát képezhetik.” 78 A Finnugor Kutatás Magyar Nemzeti Bizottsága már 1930-ban létrejött, igaz, fő feladata az ösztöndíjak

megszervezésére

vonatkozott. 79

Különösen

néprajztudomány területén vált gyümölcsözővé a kapcsolat: Bán Aladár észt gyűjteményt hozott létre a Néprajzi Múzeumban. Már az 1920-as években felmerült egy közös tudományos folyóirat, a Turan Review

Pomozi Péter: Tartu és Magyarország: négyszáztizenöt év a felsőoktatás történetéből, in uő. (szerk.): Tartu és Magyarország, Tartu ja Ungari, Tartui Magyar Füzetek 3, Tartu, AS Võru Täht, 1998, 52–66. 78 Eesti Vabriigi ja Ungari Kuningriigi vaheline vaimse koostöö konventsioon. Egyezmény az Észt Köztársaság és a Magyar Királyság között a szellemi együttműködés tárgyában (13. oktoober 1937). 79 Kőhalmy Nóra: Észt, finn és magyar néprajzkutatók kapcsolatai a két világháború között, in Bereczki András, Csepregi Márta, Klima László (szerk.) Ünnepi írások Bereczki Gábor tiszteletére. Urálisztikai Tanulmányok 19, Budapest, ELTE BTK Finnugor tanszék, 2008, 404. 77

122

100 év innováció II.

létrehozásának ötlete is, mely azonban nem valósult meg.80 Fazekas Jenő és Felix Oinas viszont 1938-ban elkezdték egy magyar–észt szótár összeállítását.81 Az egyezmény azt is rögzítette, hogy „a magyar, észt és finn népek közvetlen érintkezését sikeresen szolgáló” 82

Finn-Ugor

Kultúr-

kongresszusok szervezését támogatják a kormányok is. A háború miatt azonban

már

nem

kerülhetett

sor

további

találkozókra.

dokumentumban szó esik arról is, hogy minden október harmadik szombatján az iskolákban ünnepséget tartanak a rokon népek tiszteletére, valamint kölcsönösen ünneplik február 24-et és március 15-ét. A korabeli híradásokból úgy tűnik, ezek a megemlékezések valóban lezajlottak, s a rokon népek napját már 1929, illetve 1930 óta ünnepelték – nemcsak az iskolákban, hanem a néprokonsági mozgalomban részt vevő társaságok rendezvényein is –, az oktatásügyi miniszterek pedig táviratban köszöntötték egymás népeit. 83 A megállapodásban az egyetemi oktatók, valamint kutatók és egyetemi hallgatók ösztöndíjazása, cseréje is szerepel. Mindkét állam

Eero Medijainen: Ungari ja Eesti 1918–1940, in Jávorszky Béla (szerk): Magyar–Észt diplomáciai kapcsolatok 1921-2001. Eesti–Ungari diplomaatilised suhted 1921–2001, Tallinn, Ungari Suursaatkond, 2001, 24. 81 Ungari-eesti sõnaraamat koostamisel, Postimees, 1938. 82 Eesti Vabriigi ja Ungari Kuningriigi vaheline vaimse koostöö konventsioon. Egyezmény az Észt Köztársaság és a Magyar Királyság között a szellemi együttműködés tárgyában (13. oktoober 1937). 83 Egey i.m. 49.

123

100 év innováció II.

vállalta, hogy évente egy főt, lehetőség szerint egy tanévre kölcsönösen a másik országba küld, hogy ott végezhessen kutatómunkát, s hogy az utazási és megélhetési költségeket is megpróbálják fedezni, valamint a kutatók és tudósok részére a szakintézményekben kedvezményes munkahelyeket biztosítanak. Az 5. cikkely kifejti az egyetemi és felsőoktatási hallgatók és a fiatal kutatók ösztöndíjazását: minden évben biztosítják 1-1 kiválasztott személy részére az ingyenes oktatást, valamint a megélhetési költségeket, illetve 12-12 fő részére az egyetemi térítésmentes helyet. Magyar oktatók már az 1920-as évektől kezdve utaztak Észtországba: 1923–31 között Csekey István jogtudós, 1924–26 között pedig Haltenberger Mihály geológiaprofesszor. 1923-tól 11 éven át

oktatott

Tallinni

Iparművészeti

Iskolában

(Tallinna

Kunsttööstuskool) Jakó Géza, akit az „észt kerámia atyjaként” szoktak emlegetni.84 A fiatal észt állam azonban – mivel maga is oktatóhiánnyal küzdött – ekkoriban nem tudott még vendégoktatókat küldeni Magyarországra. Az ösztöndíjasok cseréjéről ugyanakkor már Klebelsberg útján megállapodás született. Így érkezett Budapestre Julius Mark, Julius Mägiste, Andrus Saareste, a fiatalabbak közül Alo Raun, Vasilij Noot, Felix Oinas és Paula Palmeos, Észtországba pedig Györke József, Lakó

Rein Loodus: Két rokon nép művészeti kapcsolatai, in Bereczki Gáborné Mai Kiisk (szerk): Folia Estonica II. Észtország a fordulat után, Szombathely, BDTF, 1994, 98. 84

124

100 év innováció II.

György, Kálmán Béla, Lavotha Ödön utazott.85 Kutatói ösztöndíjasként járt Tartuban Fazekas Jenő 1933–34-ben86 és Kovács-Keszi László 1938–39-ben.87 Felix Oinas, Alo Raun, és Julius Mägiste munka- és kutatási ajánlatot is kapott a Finnugor Kutatás Magyar Nemzeti Bizottságában. Tudjuk, hogy a Szegedi Tudományegyetemen is fogadtak észt (és finn) diákokat az 1930/31-es tanévben. A Műszaki Egyetem diákszervezete, a Magyar–Észt–Finn Ifjúsági Egyesület (Ungari–Eesti– Soome Noorte Selts) és a Magyar Diákkülügyi Bizottság is szervezett Észtországba tanulmányutakat. 88 A következő pont is a felsőoktatást érinti: az észtek és a magyarok kölcsönösen támogatják fiatalok részvételét nyári kurzusokon, ezt elősegítendő azok az egyetemi diákszövetségek kapnak támogatást, melyek táborok, utazások szervezésével szorgalmazzák a fiatalok közötti kapcsolatépítést. Nem tudjuk pontosan, hogy a támogatás hogyan oszlott meg a szervezetek között, az azonban biztos, hogy 30 észt diák vett részt 1938 nyarán a Debreceni Nyári Egyetem kurzusán.89

Bereczki i.m. 60. Tõnu Seilenthal: Ungari keele õpetamine Tartu Ülikoolis, in Mati Erelt (toim.): 200 aastat eesti keele ülikooliõpet, 1803 eesti ja soome keele lektoraat Tartu Ülikoolis, Juubelikogumik, Ülikooli eesti keele õppetooli toimetised 25, Tartu, Tartu Ülikooli Kirjastus, 2003, 311. 87 Kőhalmy i.m. 404. 88 Egey i.m. 50. 89 Thea Sepp: Csekey István és a tartui magyar lektorok levelezése. In Pomozi Péter (szerk.): Tartu és Magyarország. Tartui Magyar füzetek 3, Tartu, AS Võru Täht, 1998, 79. 86

125

100 év innováció II.

Az oktatással foglalkozó részek közül a legutolsó a tankönyveket érinti. A szöveg szerint különös gondot kell fordítani arra a kérdésre, hogy az iskolákban használt tankönyvekben előforduló adatok hitelesek legyenek és „baráti szellemben” íródjanak. Ennek érdekében a kormányok vállalták, hogy összegyűjtik azokat az adatokat, melyeket szeretnének a másik állam tankönyveiben magukról megjelentetni. Úgy tűnik, erre valóban szükség is volt: Nagy Iván 1939-ben gyűjtötte ki a kortárs földrajz, történelem és irodalom tankönyvekben található, Észtországra vonatkozó adatokat, s a kutatás eredményeként megjegyzi, hogy az Észtországról festett kép „nem éppen napsugaras”, mivel csak pár mondat (jobb esetben pár oldal – gyakran a finnekkel, baltiakkal együtt) említi az észteket. 90 A következő cikk tárgyalja az irodalmat és említi a fordításra érdemes tudományos és szépirodalmi művek jegyzékének összeállítását. Szépirodalmi fordításokra találunk már korábban példákat elsősorban újságokban, folyóiratokban: a német közvetítőnyelvvel észtre fordított Petőfi- és Jókai műveket, majd az 1920-as évek végétől az akkori népszerű magyar írók – Zilahy Lajos, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond – elbeszéléseit, színdarabjait. 1931-ig 17 teljes Jókai-mű és 31 részlet jelent meg észtül – igaz, nem mindegyik 90

Dr. Vitéz Nagy Iván: Finnország, Észtország. Kulturális kapcsolataink északi rokonainkkal, Budapest– Kecskemét, Láthatár – Első Hírlap Ny. (Különnyomat), 1939, 10.

126

100 év innováció II.

magyarból fordítva.91

Az első észt nyelvű, magyar prózaantológia

1914-ben látott napvilágot, 92 melyet egy átfogó magyar irodalmi áttekintés és egy újabb versgyűjtemény követett. 93 Ekkoriban elsősorban Ants Murakin és Felix Oinas készítettek magyarból fordításokat. Az észt irodalom magyarországi terjesztése kevésbé termékeny az időszakban. Egy 1929-es beszámoló a Kalevipoeg-fordításról és Vikár Béla, illetve Bán Aladár „kisebb fordításairól”, valamint néhány, lapokban megjelent észt novellarészlet és vers magyarításáról tájékoztat.94 A helyzeten az lendített, amikor 1933-tól elkezdődött a legnagyobb észt írók – Albert Kivikas, August Gailit, Friedebert Tuglas, Eduard Wilde, A. H. Tammsaare, Mait Metsanurk – műveit bemutató, Csekey által szerkesztett, Az észt irodalom remekei című sorozat kiadása. Később észt versantológia és egy átfogó irodalmi kötet is megjelent.95 A fordításokat Képes Géza, Bán Aladár, Virányi Elemér, Csekey István, Lakó György,

Csekey István: Észtország állammá alakulásának története és államrendje, Kecskemét, Hírlapkiadó és Nyomda, 1932. 92 Julius Mark (koost., tõlk., eessõna ja kommentaarid): Ungari antologia. Vihk autoriseerituid tõlkeid, Tartu, Noor-Eesti, 1914. 93 Ants Murakin: Ülevaade ungari kirjandusest, Tartu, Loodus, 1935. és Bernhard Linde; Ants Murakin (koost.): Valimik ungari kirjandust: kirjanduslooliste andmete ja ungari kirjanduse ülevaatega, Tallinn, Varak, 1937. 94 Virányi Elemér: Észt–magyar művelődéstörténelmi kapcsolatok, in: Fenno-Ugrica III, Budapest, Franklin Ny., 1931, 254. 95 Bán Aladár: Az észt költészet virágai, Stephaneum Nyomda, 1940. és Képes Géza (szerk.): Északi vártán. Észt rokonaink irodalma, Budapest, Stádium, 1944.

127

100 év innováció II.

Kálmán Béla és Györke József készítették közvetítőnyelv használata nélkül. A 9. cikkelyben a „művészi értékű” színházi és filmalkotások, valamint kiállítások bemutatásáról esik szó. Az 1930-as években több magyar előadóművész is járt Észtországban: Laky-Schuster Matild, Vásárhelyi Zoltán és Zoltán Irene adtak koncertet. Magyarországra észt kórusok látogattak el. Népszerűek voltak az észt közönség körében Liszt, Bartók és Kodály művei, s tudjuk, hogy 1936-ig 36 színdarabot fordítottak le észtre, melyeknek körülbelül kétharmada színpadra is került. Észtországban (máig is) a legismertebb magyar szerző Molnár Ferenc, akinek Pál utcai fiúk című darabját 1921-ben mutatták be először észt színpadon.96 Ella Ilbak táncosnő 1922 és 1935 között több alkalommal is szerepelt magyar színpadon, az első, Magyarországon bemutatott észt darab pedig August Kitzberg Ordasok (Libahunt) c. műve volt 1938-ban.97 Az 1930-as években több magyar művészeti kiállítást is láthatott az észt közönség: 1936-ban egy magyar népművészeti és népi iparművészeti tárlatot (szobrokról és festményekről készített fotókkal kiegészítve) Tallinnban, melyet magas rangú állami vezetők is megtekintettek;98 1938-ban pedig egy kortárs alkotók műveiből készült 96

Arvo Valton: Ungari–Eesti kirjandussuhted, 1996, http://www.suri.ee/inf/valtone.html (Letöltés: 2018. április 29.) 97 Ildikó Sirató: Teater põhjavalguses, Eesti ja Soome näidendid ungari lavadel, Budapest, Ungari Széchényi-nim. Rahvusraamatukogu, 2004, 18–19. 98 Ungari rahwakunsti näitus algas, Postimees, 1936

128

100 év innováció II.

kiállítást Narvában, 99 valamint egy nagyszabású retrospektív magyar képzőművészeti kiállítást Tallinnban, ahol 90 művész 136 alkotását mutatták be.100 A magyarországi közönség 1939-ben a Budapesten megrendezett észt kiállításon ismerkedhetett meg az észt nép művészetével.101 A kiállításokon az alkotók közül is jelen voltak néhányan. A korabeli sajtó beszámolói szerint a közönség és a kritikusok is lelkesen fogadták ezeket a tárlatokat mindkét országban. A továbbiakban a szerződés szorgalmazza még a tudományosismeretterjesztő előadások rádiós közvetítését. Tudjuk, hogy a Turáni Társaság, az 1937-ben létrejött Észt Magyar Társaság (Eesti Ungari Selts) és a Magyar Észt Társaság (Ungari Eesti Selts) gyűlésein elhangzott előadásokat gyakran a rádió is közvetítette. Ezen kívül folyóiratokban, lapokban megjelent cikkekben (Turán, Északi rokonaink, Eesti Hõim, Postimees) és más kiadványokban rendszeresen ismertettek Észtország irodalmáról,

valamint

Magyarország

népművészetéről

és

történelméről,

művészetéről,

látványosságairól

szóló

műveket/dolgozatokat. A szerződés rendelkezik a közösen megrendezett sporteseményekről is, melyekre szintén vannak példák már a korábbi évekből is.

Loodus i.m. 99. Ungari esimene kunstinäitus Tallinnas (1938,) Eesti Kultuurfilmi ringvaade nr. 17, 1/3 https://www.efis.ee/et/filmiliigid/film/id/1149 (Megtekintés: 2020. augusztus 30.) 101 Helyszíni közvetítés az észt kiállításról. Közli: Egey i.m. 238–243. 100

129

100 év innováció II.

A 11. cikkelyben a hivatalos és tudományos időszaki kiadványok cseréjének kérdését említik azzal a kitétellel, hogy még további pontosítás szükséges a témában. A dokumentumban szó esik arról is, hogy szükséges a magyarországi könyvtárakat észt könyvekkel, míg az észtországiakat magyarokkal bővíteni, valamint meg kell könnyíteni a tudósok hozzáférését a könyvtári, levéltári anyagokhoz. Klebelsberg Kunó

oktatásügyi

miniszter

kezdeményezésére

Csekey

István

vezetésével 1923-ban létrejött a Tartui Magyar Tudományos Intézet, melynek feladata a tudományos kutatások segítése, a magyar nyelvet tanulók

részére

tanórák,

kurzusok

megtartása,

valamint

Magyarországgal kapcsolatos információk, hírek közvetítése volt. Az intézmény saját könyvtárral rendelkezett, saját folyóiratot adott ki. Öt évvel később az egyetem felügyelete alá vonva azonban veszélybe került a működése. Az 1937-es egyezmény támogatta ugyan a kezdeményezést, valódi eredmény azonban nem született, s 1941-ben az intézmény végleg bezárt.102 A szerződés azzal zárul, hogy „az említett intézkedések megvalósíthatása

102

Pomozi i.m. 53–54.

130

céljából

magyar–észt

vegyes

bizottság

fog

100 év innováció II.

alakíttatni”103 amelyek székhelye Tallinn, illetve Budapest lesz, s szakértők bevonásával működik. Megállapíthatjuk, hogy az 1937-ben létrejött egyezmény elsőként foglalkozik átfogóan a két állam közötti tudományos, oktatási és kulturális kapcsolatokkal, valamint emeli azokat együttesen hivatalos, állami szintre. Bár elsősorban az oktatás és a tudományos együttműködés kérdéseit érintette, szó esett benne a művészetekről, a sportról és arról is, hogy az országok kölcsönösen törekednek szélesebb körben is ismereteket terjeszteni egymásról. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy az egyezmény főleg a fiatal, (jövőbeli) értelmiséget célozta, azaz az egyetemi diákokat, fiatal kutatókat, tudósokat. Tágabb értelemben véve a tudományos élet szereplőit – és kisebb mértékben a művészeti élet szereplőit – érintette. Nem hagyta figyelmen kívül a szélesebb rétegeket sem, mint például a kisiskolásokat és a rádióhallgató, a kultúra, irodalom iránt érdeklődő (polgári) értelmiségieket. Így hosszútávon megalapozta a kölcsönös érdeklődést az egyének szintjén is. A megállapodás mindkét fél számára hasznosnak bizonyult nemcsak a kijelölt területek, hanem a két állam közötti kapcsolatépítést tekintve is. A szerződés létrejötte valójában arra is biztosítékot nyújtott, hogy az észt és a magyar állam kölcsönösen, hivatalosan is elismeri és megbecsüli 103

Eesti Vabriigi ja Ungari Kuningriigi vaheline vaimse koostöö konventsioon. Egyezmény az Észt Köztársaság és a Magyar Királyság között a szellemi együttműködés tárgyában (13. oktoober 1937).

131

100 év innováció II.

egymás szellemi értékeit, s érdemesnek tartja azokat szélesebb körben is terjeszteni. Figyelemre méltó szándék, hogy az egyezmény „időbeli korlátozás nélkül” köttetett, noha a valóságban a második világháborús események miatt a szerződésben előirányzott tervek megvalósítására igen kevés idő, mindössze két év jutott. A dokumentum létrejötte azonban igen fontos fordulópontnak tekinthető a két állam közötti kulturális és oktatási kapcsolatok történetében, mely szilárd alapot biztosított azok fennmaradásához és jövőbeli fejlesztéséhez.

IRODALOM Bereczki András: A két világháború közötti magyar–észt kapcsolatok történetéről, Jogtörténeti Szemle, 2004/1, 58–67. Csekey, István: Észtország állammá alakulásának története és államrendje, Kecskemét, Hírlapkiadó és Nyomda, 1932. Eesti Vabriigi ja Ungari Kuningriigi vaheline vaimse koostöö konventsioon. Egyezmény az Észt Köztársaság és a Magyar Királyság között a szellemi együttműködés tárgyában. (13. oktoober 1937), Riigi Teataja, nr. 100, 1954–1961. https://dea.digar.ee/cgi-bin/dea?a=d&d=AKriigiteataja19371217.2.4 Egey Emese: A két világháború közötti magyar–finn–észt kapcsolatok, Társasági, diplomáciai, katonai együttműködés, Specimina Fennica XV, Szombathely, Savariae, 2010. Kőhalmy Nóra: Észt, finn és magyar néprajzkutatók kapcsolatai a két világháború között, in Bereczki András, Csepregi Márta, Klima László (szerk.): Ünnepi írások Bereczki Gábor tiszteletére. Urálisztikai Tanulmányok 19, Budapest, ELTE BTK Finnugor tanszék, 2008, 400–409. Loodus, Rein: Két rokon nép művészeti kapcsolatai, in Bereczki Gáborné Mai Kiisk (szerk): Folia Estonica II. Észtország a fordulat után, Szombathely, BDTF, 1994, 97–100. Medijainen, Eero: Ungari ja Eesti 1918–1940, in Jávorszky Béla (szerk): Magyar–észt diplomáciai kapcsolatok 1921-2001. Eesti–Ungari diplomaatilised suhted 1921–2001, Tallinn, Ungari Suursaatkond, 2001, 8–38.

132

100 év innováció II. Pomozi Péter: Tartu és Magyarország: négyszáztizenöt év a felsőoktatás történetéből, in uő. (szerk.): Tartu és Magyarország. Tartu ja Ungari, Tartui Magyar Füzetek 3, Tartu, AS Võru Täht, 1998, 47–73. Ungari-eesti sõnaraamat koostamisel, Postimees, Nr. 3., 04 jaanuar 1938, 6. Seilenthal, Tõnu: Ungari keele õpetamine Tartu Ülikoolis, in Mati Erelt (toim.): 200 aastat eesti keele ülikooliõpet, 1803 eesti ja soome keele lektoraat Tartu Ülikoolis, Juubelikogumik, Ülikooli eesti keele õppetooli toimetised 25, Tartu, Tartu Ülikooli Kirjastus, 2003, 306–318. Sepp, Thea: Csekey István és a tartui magyar lektorok levelezése. In Pomozi Péter (szerk.): Tartu és Magyarország. Tartui Magyar füzetek 3, Tartu, AS Võru Täht, 1998, 73–86. Sirató Ildikó: Teater põhjavalguses, Eesti ja Soome näidendid ungari lavadel, Budapest, Ungari Széchényi-nim. Rahvusraamatukogu, 2004. Szíj Enikő: A finnugor néprokonsági eszme a 20-as, 30-as években, in Aszalós Károly et al. (szerk.): Őstörténet és nemzettudat, 1919–1931, Magyar Őstörténeti Könyvtár 1, Szeged, Balassi Kiadó, 1991, 50–61. Ungari esimene kunstinäitus Tallinnas (1938), Eesti Kultuurfilmi ringvaade, nr. 17, 1/3 https://www.efis.ee/et/filmiliigid/film/id/1149 Ungari rahwakunsti näitus algas, Postimees, nr. 46, 17 veebruar 1936, 3. Valton, Arvo: Ungari–Eesti kirjandussuhted, 1996,

http://www.suri.ee/inf/valtone.html Virányi, Elemér: Észt–magyar művelődéstörténelmi kapcsolatok, in: Fenno-Ugrica III, Budapest, Franklin Ny., 1931, 241–259. Dr. Vitéz Nagy Iván: Finnország, Észtország. Kulturális kapcsolataink északi rokonainkkal, Budapest–Kecskemét, Láthatár – Első Hírlap Ny. (Különnyomat), 1939.

133

100 év innováció II.

Bereczki András A két világháború közötti Észt Köztársaság kisebbségi politikájáról ABSZTRAKT Az I. világháború végén függetlenné vált Észtország gyakorlatilag homogén nemzetállamnak számított. A függetlenségi manifesztumtól kezdve olyan törvények és rendeletek születtek, amelyek a kisebbségek bizalmának

megnyerését szolgálták. Az 1920-ban megszületett

alkotmány szavatolta a nemzetiség szabad megállapítását, a kisebbségek számára a kulturális önkormányzatok felállításának jogát, továbbá a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogát az állami intézményekben és a helyi önkormányzatokban. Észtország a Nemzetek Szövetségébe történő felvételekor 1921-ben nyilatkozatban vállalt nemzetközi jogi kötelezettséget a kisebbségek védelmére. A kisebbségek kulturális önkormányzatáról szóló törvényt 1925. február 12-én fogadták el, és ezzel a világon elsőként valósulhatott meg a nemzeti kisebbségek önrendelkezési elve, amely az észtországi német és zsidó közösségek tagjai számára valósággá is vált. A nacionalista áramlatok Észtországban is éreztették a hatásukat, de az észt nacionalizmus nem vált agresszívvé. A két világháború közötti észt nemzetiségi politika összességében megteremtette a feltételeket a

134

100 év innováció II.

kisebbségi kultúra és az identitás megőrzéséhez, de a kisebbségek sorsa ennek ellenére 1939-től kezdődően drámaian alakult.

ELŐSZÓ Az alábbi összefoglalásban 104 az 1918 és 1939 közötti Észtország kisebbségi politikájáról szeretnék vázlatos képet rajzolni anélkül, hogy elmerülnénk a részletekben. Természetesen egyszerűbb lenne e bonyolult kérdéskör valamilyen szűkebb szempont szerinti elemzése: például egyes kisebbségeken, illetve az állam bel- vagy külpolitikáján keresztül. Ezúttal azonban – a teljesség igénye nélkül – kíséreljük meg a témánkhoz tartozó egyes

részterületek

főbb

tanulságainak

figyelembevételével

megközelíteni kutatásunk tárgyát. Így teljesebb képet kaphatunk annak egészéről, és jobban érzékelhetővé válik, hogy a kisebbségi politika alakulására ezek együttesen gyakorolnak hatást. A kisebbségi politika létrejöttének bemutatását a kül- és biztonságpolitikai szempontok bemutatása követi, majd a kulturális autonómiatörvény elfogadásáról

104

Ez az írás elsősorban a 2001-ben megvédett, de nyomtatásban csak hamarosan megjelenő doktori disszertációm általánosabb megállapításainak felhasználásával készült, mely legfőbb forrásként a törvények szövegét és az országgyűlési ülésszakok jegyzőkönyveit használta fel a korabeli sajtó és a szakirodalom feldolgozása mellett. Bereczki András: Észtország és Finnország nemzetiségi politikája a két világháború között. Disszertáció. ELTE BTK, 2001. [Kézirat] Ugyanerről a témáról tartottam finn nyelvű előadást 2010-ben Piliscsabán: Viron vähemmistöpolitiikka maailmansotien välisenä aikana, in Dissertationes symposiorum ad linguisticam, Pars VI, Congressus XI. Internationalis Fenno-Ugristarum Piliscsaba, 9–14. VIII. 2010, Piliscsaba, Reguly Társaság, 2011. 129–135.

135

100 év innováció II.

esik hosszabban szó, s végül e politika jellemzőiről, változásairól. Ebben a rövid összefoglalóban – terjedelmi okok miatt – nem nyílik arra mód, hogy a kisebbségek kialakulása, jellemzői, az etnikumok egymás közötti kapcsolata, a témakör kutatástörténete, illetve a történelmi előzmények is bemutatásra kerüljenek.

A KISEBBSÉGI POLITIKA KIALAKÍTÁSA Az I. világháború végén – 1918-ban – függetlenné vált Észt Köztársaság lakosságának 87,6%-át (1922) észtek alkották, a kisebbségek közül legtöbben az oroszok (8,2%), a németek (1,7%), a svédek (0,7%), a lettek (0,5% 1934-ben) és a zsidók (0,4%) voltak. 105 Észtország tehát a lakosság tekintetében

homogén

nemzetállamnak

minősült,

legalábbis

Kelet-Közép-Európa más országaihoz képest. A nemzetiségek aránya csak Ausztriában és Magyarországon volt kisebb az észtországinál, ahhoz azonban éppen elegen voltak, hogy a kisebbségi politika kialakítása fejtörést okozzon az ifjú észt állam vezetői számára.106 Már a függetlenségi manifesztumban (1918. 02. 24.) is

szerepel a

demokratikus állampolgári jogok biztosítása mellett, hogy a köztársaság

105

Bereczki András: Az észt állam megszületése és a kisebbségek (1917–1920), Pro Minoritate, 2005/Ősz, 4. 106 Kari Alenius: Ajan ihanteiden ja historian rasitteiden ristipaineissa: Viron etniset suhteet vuosina 1918–1925. Studia Historica Septentrionalia 41. Rovaniemi, Pohjois-Suomen Historiallinen Yhdistys. Societas Historica Finlandiae Septentrionalis, 2003, 24.

136

100 év innováció II.

határain belül élő nemzeti kisebbségek (oroszok, németek, svédek, zsidók) és más népek számára biztosítják jogukat a kulturális autonómiára.107 A Németország világháborús vereségét követően felállt első észt ideiglenes kormányban helyet biztosítottak a nemzetiségeket képviselő minisztereknek (később nemzetiségi titkárok) is. Ezzel kétségtelenül az volt a céljuk, hogy megnyerjék a kisebbségek támogatását a független észt állam megteremtéséhez, de a kisebbségeknek tett ígéreteket később be is tartották. Ugyancsak a kölcsönös bizalomépítést szolgálták a későbbi ideiglenes törvények és rendeletek is. 108 A függetlenségi háború idején, 1919 áprilisában összeült alkotmányozó gyűlés tevékenységét jelentősen befolyásolta a katonapolitikai helyzet alakulása. Ez megfigyelhető mind az egyes pártok kisebbségekkel kapcsolatos megnyilvánulásaiban, mind a nemzetiségi képviselők politizálásában, főleg az észt állam függetlenségének elismerését illetően. Az észtországi politikai és társadalmi helyzet stabilizációjának egyik sarkalatos pontja az elsősorban a balti németek birtokait érintő földreform volt 1919 őszén, melynek során kisajátították a nagybirtokok 96,6%-át. Ezzel egyrészt megszüntették vidéken a balti németek gazdasági dominanciáját, másrészt a parasztok (és katonák) földhöz juttatásával csökkentették a

107

Bereczki: Az észt állam megszületése, 7. Uo.: 9–11.

108

137

100 év innováció II.

szociális feszültséget. A németek pártján kívül gyakorlatilag minden parlamenti párt támogatta az agrárreformot, csak annak radikalizmusát illetően voltak eltérőek az álláspontok. 109 A legmérsékeltebb a parasztpárt volt. A baloldali többségű alkotmányozó gyűlésben – éles vitákat követően – megszületett Európa egyik legdemokratikusabb alkotmánya, amely szavatolta a nemzetiség szabad megválasztását, a kisebbségek számára a kulturális önkormányzatok felállításának jogát, valamint a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogát az állami intézményekben és a helyi önkormányzatokban. 110 A vitákból kitűnik, hogy a képviselők jól ismerték a századelő osztrák szociáldemokratáinak kulturális autonómiával kapcsolatos munkáit.

KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA A párizsi békekonferenciára kiutazó észt küldöttség legfőbb feladata az állam függetlenségének de facto és de jure elismertetése volt, de hamarosan egyértelművé vált, hogy az antant-hatalmak az orosz helyzet alakulásától teszik függővé Észtország sorsát. Ekkor legfeljebb az Oroszországon belüli autonóm státus elérése látszott reálisnak

109 110

Uo.: 14–15. Ezekről a kérdésekről bővebben: pl. Mati Graf: Eesti rahvusriik. Ideed ja lahendused: Ärkamisajast Eesti Vabariigi sünnini, Tallinn, Tallinna Pedagoogikaülikooli Kirjastusgrupp, 1993. 307–314.

138

100 év innováció II.

Észtország számára. Az észt delegáció vezetőjét el sem ismerték a konferencia hivatalos résztvevőjének. A Szovjet-Oroszországgal megkötött tartui béke (1920 februárjában) jelentette Észtország számára az első de jure elismerést, és az ország keleti határainak megállapítását. Az Antant Legfelsőbb Tanácsa csak 1921. január 26-án ismerte el az Észt Köztársaság függetlenségét, amikor nyilvánvalóvá vált a fehérek veresége az oroszországi polgárháborúban.111 Észtország teljes jogú tagként való felvétele a Nemzetek Szövetségébe 1921. szeptember 22-én történt meg. A felvételkor Észtország nyilatkozatban vállalt ugyan nemzetközi jogi kötelezettséget a

kisebbségek

védelmére,

ám

ezen

általános

érvényű

megfogalmazáson kívül Észtország nem volt hajlandó a kisebbségek védelmét garantáló konkrét deklarációt tenni, mivel azt – az észt álláspont szerint – Észtországban már biztosították az erre vonatkozó jogszabályok, továbbá azért sem, mivel Észtország függetlenségét nem a békeszerződések rendszerének vagy a párizsi békekonferenciának köszönhették, hanem saját erejüknek. Észtország és Lettország nem kívánta megengedni, hogy a Nemzetek Szövetsége (és így a nagyhatalmak is) beavatkozhasson kisebbségi politikájának alakításába. 112 A Nemzetek 111

Bereczki András: A két világháború közötti Észt Köztársaság elismerése és a kisebbségi kérdés, in: Pomozi Péter (szerk.): Navigare humanum est… Pusztay János hatvanadik születésnapjára, Budapest, Finnugor Népek Világkongresszusa Magyar Nemzeti Szervezete, 2008, 45–47. 112 Uo.: 49–50.

139

100 év innováció II.

Szövetségének vezetősége ugyanakkor attól tartott, hogy a – kisebbségi szerződésekkel egyenértékűnek tekintett – lett és észt nyilatkozat elmaradása Lengyelország, Románia és Jugoszlávia tiltakozását válthatja ki, ezért egyértelműen nyomást gyakorolt a két államra. Az észt fél számára bonyolította a tárgyalásokat a balti német emigránsok Észtország elleni „aknamunkája” és a Nemzetek Szövetségében végzett hatékony propagandakampány, amelyet elsősorban a földreformmal kapcsolatos kárpótlások elmaradása miatt folytattak. Az észt vezetők számára egyértelművé vált, hogy Észtország Finnországhoz képest más elbírálásban részesült, ún. újabb államnak tekintették. Az elhúzódó tárgyalásokon kedvező feltételeket kiharcolva Észtország végül is 1923. szeptember 17-én tette meg nyilatkozatát, melyet a Nemzetek Szövetségének Tanácsa saját garanciája alá vont.113 A Nemzetek Szövetségéhez csak az agrárreformmal kapcsolatos kárpótlások ügyében érkeztek panaszok Észtország ellen, más kérdés (jogsértés) miatt nem. Nagy-Britanniának és Franciaországnak azonban nem állt érdekében kiélezni a földkérdést a Baltikumban, amit hangsúlyozottan szociális kérdésnek nyilvánítottak. A mindenkori német kormányok élénk figyelemmel kísérték az észtországi németek sorsát, de Berlin más országokra (Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország stb.) jóval nagyobb nyomást gyakorolt

113

Uo.: 51.

140

100 év innováció II.

azok kisebbségi politikájával összefüggésben. Szerepet játszhattak ebben a német politikai elképzelések, illetve az észtországi németek viszonylag kis száma és csökkenő befolyásuk is. Az észtországi német kultúra különböző szervezeteken keresztül történő támogatására azonban nagy súlyt fektettek Berlinben. 114 Hitler hatalomra jutását követően a német kormány igyekezett befolyása alá vonni az észtországi német pártot és szervezeteket. Az észtországi németek nemzetiszocialista mozgalmát a NSDAP saját meghosszabbított karjának tekintette. A Szovjetunió ezzel szemben gyakorlatilag semmilyen érdeklődést sem mutatott az észtországi oroszok iránt. Balti politikájának legfőbb célja az volt, hogy megakadályozza a szegélyállamok szövetségét nyugati határán, és csökkentse a német befolyást. Észtország 1923-ban kétoldalú katonai és politikai szövetségi egyezményt kötött Lettországgal, amelyhez 1934-ben Litvánia is csatlakozott (balti antant), de nem sikerült a régióban egy szélesebb (finn–észt–lett–litván–lengyel) védelmi és együttműködési szerződést megvalósítani.115 Ezt Moszkva mellett Berlin sem nézte volna jó szemmel. Az észt–lett kapcsolatok sem fejlődtek kielégítően a rendezetlen határ- és egyéb kérdések miatt. Nagy-Britannia nem volt

114

Vahur Made: Külalisena maailmapoliitikas. Eesti ja Rahvasteliit, Tartu, Tartu Ülikooli Kirjastus, 1999. 63. 115 Mart Laar – Lauri Vahtre – Sulev Vahtre – Heiki Valk: Észtország története. Folia Estonica. Tomus VII., Savariae, 1999. 158.

141

100 év innováció II.

érdekelt ebben a régióban, számára és Franciaország számára az volt csak a lényeges, hogy a kisebbségek kérdésén keresztül ne növekedjen Észtországban és Lettországban a német és a szovjet befolyás. A balti külügyminiszteri konferencia 1935. május 6-án úgy határozott, hogy nem hajlandó

szorosabb

kapcsolatra

lépni

egyre

erősödő

két

nagyhatalommal, kitart következetes semlegessége mellett. Hitler érdeklődése is fokozódott a balti államok iránt, ami elsősorban a kölcsönös gazdasági kapcsolatokban és a német népcsoportok kérdésében mutatkozott meg. Az észt külpolitika a Németország és Szovjetunió közötti ellentétekre épült. Amikor a két nagyhatalom viszonya javulni kezdett, már nem volt idő és lehetőség egy új külpolitikai orientáció kiépítésére és elfogadtatására. Az 1930-as évek végén Észtország elszigetelődött, gyakorlatilag szövetségesek nélkül maradt. Külpolitikai útkeresésének kudarcát nem az egyébként nemzetközi elismerést keltett kisebbségi politikája okozta. A kis állam egyszerűen a nagyok prédájává vált.

KULTURÁLIS AUTONÓMIA A nemzeti kisebbségek kulturális önkormányzatainak felállításához a tevékenységi körüket meghatározó törvényre volt szükség. A törvényjavaslat elkészítésében különösen a német párt játszott aktív szerepet. Először a balti németek adtak be törvényjavaslatot, majd 1922 142

100 év innováció II.

tavaszán észt képviselők (köztük Konstantin Päts 116) láttak hozzá egy ideiglenes, a közjog körébe tartozó kerettörvény elkészítéséhez a németek aktív közreműködésével. Jótékony hatást gyakorolt az észtekkel történő együttműködésre a balti német párton belül tapasztalható konstruktívabb felfogás előtérbe kerülése is. A németek már nem törekedtek korábbi vezető helyzetük visszaállítására, hanem a megváltozott körülményekhez igazodva kisebbségi szerepkörükben próbáltak meg minél aktívabb szerepet játszani érdekeik védelmében, lehetőségeik kibontakoztatásában. Az 1922-es állampolgársági törvény – a korábbiakhoz képest – már szélesebb kör számára tette lehetővé az észt állampolgárság megszerzését. A kisebbségek önkormányzatáról szóló törvényjavaslat előkészítése, majd vitája rendkívül lassan haladt előre. Közrejátszottak ebben egyes hivatalok, hivatalnokok és politikusok is. Egyik párt sem volt kategorikusan a törvény ellen, de hiányzott a törvényhozói folyamatot felgyorsító hathatós támogatás. Hozzájárult mindehhez

ún.

liberális

demokrácia

korszakának

politikai

kiforratlansága, a parlament túlsúlya a végrehajtó hatalommal szemben, a pártok nagy száma stb. Legegyértelműbben a jobboldali parasztpárt támogatta a törvényt és a kisebbségek jogegyenlőségét, ők álltak a legjobb kapcsolatban a németekkel. Legélesebben az Észt Néppárt lépett

116

Konstantin Päts (1874–1956) a 20. századi észt történelem egyik legmeghatározóbb és legvitatottabb politikusa.

143

100 év innováció II.

fel a nemzeti kisebbségekkel és azok követeléseivel szemben, ők álltak ki legelszántabban az észt nemzet jogainak védelméért. A néppárti politikusok az egyéni szabadságjogokat hangsúlyozva – azok gyakorlását elegendőnek tartva – ellenezték a kisebbségek kollektív jogait. A balközép

Munkapárt

sokáig

mind

nemzeti,

mind

szociális

érdekellentétek miatt ellenezte a törvényt, majd idővel enyhült a hozzáállásuk. 1924 márciusában az akadályok elhárítása érdekében a német párt szerződést írt alá a liberális néppárttal. Ekkor azonban úgy tűnt,

hogy

néppárt

kerékkötő

szerepét

egyre

inkább

szociáldemokraták veszik át, akik elsősorban a balti németekben, de az oroszok egy részében is osztályellenséget véltek felfedezni, hiszen igen pontosan egybeestek a szociális és a nemzeti határok. Érdekesség egyébként, hogy az észtországi baloldal sokkal elutasítóbban viszonyult a kisebbségekhez, mint a jobboldal. Érdemi változást az 1924. december 1-jén lezajlott sikertelen kommunista államcsínykísérlet hozott. 117 A puccskísérlettől

megrettent

pártok

felhagytak

időhúzással,

nagykoalíció alakult, és 1925. február 12-én elfogadták a törvényt. A törvény megszületése tehát sorozatos kompromisszumoknak volt köszönhető. Észtország – beváltva a korábban tett ígéreteket – valóban lehetővé tette a kulturális önkormányzatok felállítását, és ezzel a világon 117

Erről bővebben: Bereczki András: „A fiatal kis köztársaság nyílt színen megverte a szovjetet” – Észtország geopolitikai helyzete Csekey István műveiben, Kommentár, 2017/3. 62–69.

144

100 év innováció II.

elsőként megvalósulhatott a nemzeti kisebbségek önrendelkezési elve. A törvény módot adott minden – 3000 főt meghaladó – nemzetiségnek országos önkormányzata felállítására. Ez nem a területi jog (helyi önkormányzat), hanem az állampolgárok személyi joga alapján vált lehetővé. Önkéntes volt a belépés az önkormányzatba, s az alkotmány a nemzetiséghez tartozás eldöntését is az egyénre bízta. Miért éppen Észtországban valósították meg azt az elképzelést, amely eredetileg a 20. század elején az Osztrák–Magyar Monarchia nemzetiségi problémáinak orvoslására jött létre? Többek között kétségtelenül a kedvező feltételek közé tartozott a nemzeti kisebbségek viszonylag kis aránya (és száma) az észtekhez viszonyítva. A kisebbségek nem rendelkeztek olyan gazdasági és politikai erővel, mely veszélyérzetet kelthetett volna a többségben: veszélyeztethette volna az állam egységét, vagy megkérdőjelezte volna az észtek vezető szerepét. Ehhez az agrárreform is hozzájárult, mely a korábbi vezető elitet megfosztotta gazdasági bázisától. Nem külföldi nyomás kényszerítette ki a törvény elfogadását, de részben a külföldről kiindult belpolitikai megrázkódtatás gyorsította fel. A kommunista államcsíny-kísérlet után az észtországi pártok együttesen törekedtek a belső helyzet megnyugtató rendezésére, a társadalmi béke elősegítésére, belső szövetségesek keresésére. A törvény megszületése hosszabb jogi és társadalmi folyamat, illetve párbeszéd eredménye volt, amely már a függetlenségi manifesztummal elkezdődött. Ugyanakkor kétségtelen, hogy külpolitikai 145

100 év innováció II.

tényezők is szerepet játszottak a kisebbségi kérdésben. Ilyen volt az agrárreformmal összefüggő – sokáig megoldatlan – kárpótlás, mely a balti német emigránsok számára kínált Észtország-ellenes támadási felületet. A Németországgal fenntartott kapcsolatokban is igen fontos volt mind a kárpótlás, mind a megígért kulturális autonómia kérdése. A hosszadalmas parlamenti viták ahhoz is kellettek, hogy a politikusokban – akiket személyükben is értek atrocitások a balti németek, a németországi németek (I. világháborús megszállás), az orosz hivatalnokok, a szovjet-orosz katonák részéről stb. is – elhalványuljon a személyes bosszú érzése a megelőző évtizedek és évszázadok szenvedései miatt. A német párt képviselői 1924-ben, a néppárttal kötött kompromiszszumban vállalták, hogy az önkormányzatot nem politikai, hanem kulturális célokra fogják használni. A német pártban a korábbi vezető elit helyett a liberális szárnyé lett a kezdeményező szerep. Ez tette lehetővé a fenti kompromisszumot. Az észtországi nemzeti kisebbségek körében nem voltak olyan fejlett, jelentős nemzeti mozgalmak, amelyek államalakítási törekvést vagy egy másik államhoz való csatlakozást hordoztak volna magukban, csak saját nemzeti-etnikai és nyelvi kereteik megtartására törekedtek. A balti német értelmiség befolyása, az újságok és folyóiratok aktivitása, felvilágosító munkája is hozzájárult a törvény elfogadásához. Az észtek többsége és a sajtó passzív maradt e kérdésben, az észt lapokban csak akkor jelentek meg nagyobb számban cikkek e 146

100 év innováció II.

témáról, amikor már kezdett kínossá válni az elfogadás körüli huzavona. Elősegíthette még a törvény létrejöttét, hogy a múltbeli problémák ellenére nem voltak etnikai konfliktusok. Mivel Észtország új állam volt, nem kellett egy másfajta (pl. birodalmi) gondolkodásmódról átállni a nemzetire.

észtek

erőteljesebben

élhettek

volna

többségi

helyzetükkel, de kiegyezésre késztethette őket etnikumuk kicsinysége: az, hogy saját tapasztalatokkal rendelkeztek az elnyomott kisebbségi szerepről. A többség részéről toleranciára volt szükség, amely pl. az oktatási intézményeknél pozitív diszkriminációhoz is vezetett. Segíthette ennek elfogadását, hogy a népiskolai hálózat több száz éves múltja miatt minimális volt az analfabetizmus, viszonylag magas volt az átlagos műveltségi szint. Általános volt a többnyelvűség, nem korbácsolt fel nemzeti érzelmeket, ha az alkotmányozó gyűlésben és a parlamentben a német képviselők németül, az oroszok oroszul szólaltak fel, mivel gyakorlatilag mindkét nyelvet beszélték az észtek is. A képviselők között sok volt a képzett jogász. Jól mutatja ezt a viták színvonala (általában), de például az is, hogy 1919–20-ban senkinek sem kellett elmagyarázni, mit jelent a kulturális autonómia. A döntési helyzetben lévőknek hinniük kellett abban is, hogy az etnikai egyenjogúság deklarálása hosszú távon is kifizetődő lehet.

147

100 év innováció II.

A KISEBBSÉGI POLITIKA MEGVALÓSULÁSA 1925 UTÁN A kulturális önkormányzatok felállításának lehetőségével az észtországi németek 118 és zsidók éltek 1925-ben, illetve 1926-ban. Az oroszok, svédek és lettek nagy része egy tömbben élt, így kulturális és más igényeiket a helyi önkormányzatokon belül is meg tudták valósítani. Az

oroszok

eleinte

nem

törekedtek

nemzetiségi

képviseletük

megteremtésére, náluk hosszabb időt vett igénybe, míg különböző társadalmi rétegeik között megindult az együttműködés. A kisebbségek pártjai és választási koalíciói általában a centrumpártok közé sorolhatók, de a kisebbségek alacsony létszáma miatt szerepük marginálisnak mondható. A németeknek egy pártjuk volt, a svédek vagy a Keresztény Néppárttal, vagy a németekkel működtek együtt. Az oroszok több pártot is alapítottak, de nem tudtak élni meglévő potenciális erejükkel. 1919–1933 között a kisebbségi képviselők száma 5–8 volt a 100 tagú Riigikoguban (parlamentben). 119 1934–1938 között a nemzetiségi pártok működését ugyanazok a korlátozások érintették, mint az észt pártokat. 1937–38-tól

megkezdődött

visszatérés

alkotmányos

berendezkedéshez, de az új választási rendszer megnehezítette a nemzeti

A német önkormányzat felállításáról és működéséről külön monográfia is született, mely nagyszámú forrást is közöl: Kaido Laurits: Saksa kultuuromavalitsus Eesti Vabariigis 1925–1940. Monograafia ja allikad, Tallinn, Rahvusarhiiv, 2008. 119 von Rauch, Georg: A balti államok története 1917–1940, in: von Rauch, Georg – Misiunas, Romuald J. – Taagepera, Rein: A balti államok története. Budapest, Osiris–Századvég – 2000, 1994. 90. 118

148

100 év innováció II.

kisebbségek jelöltjeinek bejutását az akkor már kétkamarás parlament 80 fős képviselőházába, ahová így csak 3 orosz került be, míg a 40 fős Államtanácsba (felsőházba) a kulturális önkormányzattal rendelkező népcsoportok, a németek és a zsidók delegálhattak egy közös képviselőt. A kisebbségek helyzetét illetően az 1938 elején életbe lépett új alkotmányban különösebb változtatást nem vittek végbe, ami minden bizonnyal azt is jelentette, hogy az állam részéről nem merült fel ezzel kapcsolatos igény. A nacionalista áramlatok Észtországban is éreztették a hatásukat az 1930-as években, a hivatalos politikába is bekerültek. Lassanként kezdett minden nemzeti érzelművé és hazafiassá változni, de az észt nacionalizmus nem vált agresszívvé, nem fordult a kisebbségek ellen még az Észt Szabadságharcos Szövetségnél sem. Az 1934-es diktatórikus fordulat után az Állami Propagandahivatal tevékenysége a társadalmi élet és a közvélemény befolyásolására törekedett, működése azonban nem irányult a kisebbségek ellen. Nem került sor feltűnést keltő eseményekre, jogfosztásokra, az össznépi kezdeményezések (pl. a nevek észtesítése) és más kampányok a legfelső vezetés irányítása alatt történtek. 1918 és 1940 között az oktatás területén átgondolt, és céltudatosan megvalósított nyelvi politika érvényesült. A kisebbségek anyanyelvi oktatása az elemi iskoláktól a gimnáziumokig meg volt oldva, az állami iskolák mellett magániskolák is működhettek. Kötelező volt az észt államnyelv tanulása, amelyet a diákoknak a középiskola végére el kellett 149

100 év innováció II.

sajátítaniuk. Az 1920-as évek elején az észtek 99,7%-a, az oroszok 95%-a, a németek 94%-a, a svédek közel 90%-a részesült anyanyelvén az oktatásban, míg a zsidó gyermekeknek csak kb. 22,5%-a járt jiddis vagy héber nyelvű iskolába, a többség német vagy orosz tannyelvű oktatási intézményben tanult.120 A kisebbségek iskoláiba a tallinni tanárképzőben képeztek tanárokat. A tartui bölcsészkaron 1936-ban létesült judaisztika tanszék, ahol oktatókat is képeztek az észtországi zsidó iskolák számára. Feszültséget okozott azonban az 1934-es oktatási reform, melynek következtében

kisebbségi

iskolákat

összevontak,

egyeseket

megszüntettek.121 A hivatalos állami politikába is kerültek olyan elemek, amelyeket a kisebbségekkel fenntartott kapcsolatok megváltoztatására tett kísérletként is fel lehet fogni. Az oktatásügyben a kisebbségek több kérdést is sérelmesnek éreztek. Az észt nyelv fontosságának hangsúlyozása 1935-ben kezdődött. Előírták, hogy az üzletek könyvelése és levelezése észtül történjen, a cégtáblák és a kirakatok szövege szintén észt nyelvű legyen. Az új nyelvtörvény végrehajtását szabályozó, helység- és tanyanevekkel kapcsolatos rendeletek különösen az észtországi svédek körében keltettek visszatetszést.

120

Silvi Vare: Eesti hariduse keelepoliitika, in: Jüri Viikberg (koost. ja toim.): Eesti rahvaste raamat. Rahvusvähemused, -rühmad ja -killud, Tallinn, Eesti Entsüklopeediakirjastus, 1999. 74. Az 1938–39-es tanévben a diákok 86,9%-a észt, 6,9%-a orosz, 0,8%-a német és 3,5%-a észt–orosz nyelvű iskola tanulója volt. Uo.: 74–75. 121 von Rauch: A balti államok, 107.

150

100 év innováció II.

A politikai és kulturális szervezetek általában szabadon fejthették ki tevékenységüket, szabadon jelenhetett meg a kisebbségi sajtó is. Egyes kiadványok megszűnésének inkább anyagi okai voltak. Az autoritárius rendszer bevezetésével (1934) a sajtószabadság korlátozása ugyanúgy érintette a kisebbségi és az észt sajtótermékeket. A kultúra ápolása terén előnyt jelentett a kulturális autonómia megléte, de nem gátolta semmi például a helyi orosz kultúra felvirágzását sem.122 Az észtországi görögkeleti egyház szabadon folytatta tevékenységét a függetlenség kikiáltása után. 1923-tól Észt Apostoli Ortodox Egyház néven a konstantinápolyi egyház részévé vált. Az evangélikus egyház észtesítési folyamata feszültséget okozott a németek és az észtek között.123 A német kisebbség egyházközségei külön egyházkerületet alkottak, de a konzisztórium közös volt az észtekkel. Az észtországi németek és a zsidók a gazdasági életben jelentős pozíciókkal rendelkeztek, részvételük aránya a felsőoktatásban messze meghaladta az összlakosságban képviselt arányukat. Észtország függetlenné válását követően a kisebbségek egy része (a németek és részben az oroszok) számára nem volt könnyű feladat az önmeghatározás, alkalmazkodni kellett a megváltozott körülményekhez, a kisebbségi szerephez. A privilegizált Erről bővebben: Сергей Геннадиевич Исаков: Русские в Эстонии 1918–1940. Историко-культурные очерки, Тарту, Компу, 1996. 123 Vesa Vasara: Viron kansalliset vähemmistöt ja niiden oikeudellinen asema 1918–1925, Yleisen historian tutkielma Helsingissä 7. 10. 1991, Historian laitos, Helsingin yliopisto, 1991. [Kézirat] 69–70. 122

151

100 év innováció II.

helyzet elvesztését, az észt nemzetállam kereteinek kialakítását (kikerülés a vezető pozíciókból, agrárreform stb.) sokan – érthető módon – jogaik csorbításaként élték meg. A statisztikai adatokból azonban kitűnik, hogy a hivatalnoki rétegből és az értelmiség köréből egyáltalán nem próbálták kizárni a kisebbségeket. Az 1934-es népszámlálási adatok alapján a „társadalmilag aktív” réteghez az észtek 6,6%-ához képest a kisebbségeknek általában nagyobb százaléka tartozott: németek 19%, zsidók 13,2%, svédek 7,7%, oroszok 4,4%. 124 Itt természetesen kezdetben annak is szerepe lehetett, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő számú észt szakember. Volt néhány foglalkozás, ahol a nemzeti kisebbségek aránya különösen magas volt. Ilyennek tekinthetjük azt, hogy például az 1920-as évek elején a gimnáziumi tanárok 17%-a volt német, az 1930-as évek végén a mérnökök negyede, a lelkészek ötöde és az orvosok egyhatoda. 125 Az észtországi zsidóság kb. 10%-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel az 1930-as évek végén. A jogi és orvosi karokon, valamint a közgazdaságtudománnyal kapcsolatos szakokon arányaiban különösen magas, még a németeknél is magasabb volt a zsidó hallgatók mértéke. A kereskedelmi vállalatok 5,1%-a orosz, Rein Ruutsoo: Rahvusvähemused Eesti Vabariigis, in: Anni Matsulevitš (koost.) Vähemusrahvuste kultuurielu Eesti Vabariigis 1918–1940. Dokumente ja materjale, Tallinn, Kirjastus „Olion”, 1993. 17. A társadalmilag aktív tevékenység a korabeli észt statisztikában az oktatásban, az egészségügyben, az egyházi életben, az állami hivatalokban, az önkormányzatokban és a honvédelemben dolgozókra volt használatos, továbbá az ügyvédekre, agronómusokra, földmérőkre stb. 125 Uo.: 18. 124

152

100 év innováció II.

7,9%-a német, 0,5%-a svéd és 8,5%-a zsidó kézben volt. 126 A németek és a zsidók gazdasági ereje azonban különösen a bankszakmában és az iparvállalatok tulajdoni viszonyaiban mutatkozott meg. A viszonylag későn betelepülő zsidók idegenkedéssel, sőt enyhe antiszemitizmussal is szembe találhatták magukat, de komolyabb zsidóellenesség nem talált táptalajra sem a szélesebb társadalomban, sem a vezető elitben. 127 A legélénkebben az észtországi németek és svédek álltak kapcsolatban az anyaállammal, Németországgal, illetve Svédországgal. A balti németek körében előfordult – egyes személyek korábban betöltött politikai szerepe miatt – emigráció, áttelepülés Németországba, és kisebb mértékben a zsidóknál is volt kivándorlás. Az oroszok előtt ilyen téren akadályt jelenthetett a lezárt szovjet határ (bár közvetlenül a tartui béke után még át lehetett települni néhány évig), valamint ideológiai és politikai problémák, de az is tény, hogy az anyaállam alacsonyabb életnívója nem vonzotta oda az oroszokat. A két világháború közötti észt nemzetiségi politika összességében megteremtette a feltételeket a kisebbségi kultúra és az identitás megőrzéséhez. A nemzetiségek rendelkeztek azokkal a művelődési, gazdasági és politikai jogokkal, melyek lehetőséget nyújtottak az önmegvalósításra mind az egyén, mind a közösség szintjén. A gazdasági világválság megingatta ugyan a fiatal

126 127

Uo.: 19. von Rauch: A balti államok, 60.

153

100 év innováció II.

észt demokráciát, egy időre teret nyertek a diktatúra felé hajló erők, de nem ingott meg a kisebbségvédelem gyakorlata, amely az alkotmányra és más törvényekre épült. A kisebbségi kérdés rendezésével Észtország példát mutatott a világnak, joggal keltette fel a probléma megoldására törekvő politikai erők érdeklődését. A liberális észt nemzetiségi politika ellenére később az észtországi kisebbségek sorsa mégis drámaian alakult. A balti németeket 1939–41-ben német–észt szerződés alapján Németországba telepítették, a zsidók többsége a német támadáskor a Szovjetunióba menekült, az Észtországban maradtak döntő többsége meghalt. Az észtországi svédek többségét 1942–43-ban Svédországba evakuálták, míg az észtországi oroszok osztoztak az észtek sorsában.

IRODALOM Alenius, Kari: Ajan ihanteiden ja historian rasitteiden ristipaineissa: Viron etniset suhteet vuosina 1918–1925, Studia Historica Septentrionalia 41. Rovaniemi, Societas Historica Finlandiae Septentrionalis, 2003. Aun, Karl: The Cultural Autonomy of National Minorities in Estonia, in: The Yearbook of the Estonian Learned Society in America, I, [New-York], 1953, 26–41. Bereczki András: „A fiatal kis köztársaság nyílt színen megverte a szovjetet” – Észtország geopolitikai helyzete Csekey István műveiben, Kommentár, évf. n., 2017/3. 62–69. Bereczki András: A két világháború közötti Észt Köztársaság elismerése és a kisebbségi kérdés, in: Pomozi Péter (szerk.): Navigare humanum est… Pusztay János hatvanadik születésnapjára, Budapest, Finnugor Népek Világkongresszusa Magyar Nemzeti Szervezete, 2008, 44–52. Bereczki András: Az észt állam és az orosz kisebbség, Limes, XXIV. évf., 2011/3, 55–67. Bereczki András: Az észt állam megszületése és a kisebbségek (1917–1920), Pro Minoritate, évf. n., 2005/Ősz, 3–17.

154

100 év innováció II. Bereczki András: Észtország és Finnország nemzetiségi politikája a két világháború között. Disszertáció, ELTE BTK, 2001. [Kézirat] Bereczki András: Az észtországi és finnországi nemzetiségi politika tükröződése a két világháború közötti Magyarországon. Kisebbségkutatás, 12. évf., 2003/4, 733–764. Csekey István: A kisebbségi kultúrautonómia Észtországban, Klny. a Budapesti Szemle CCVIII. kötetéből, Budapest, Franklin Társulat Bizománya, 1928. Graf, Mati: Eesti rahvusriik. Ideed ja lahendused: Ärkamisajast Eesti Vabariigi sünnini, Tallinn, Tallinna Pedagoogikaülikooli Kirjastusgrupp, 1993. Hasselblatt, Cornelius: Minderheitenpolitik in Estland. Rechtsentwicklung und Rechtswirklichkeit 1918–1995, Hamburg, Bibliotheca Baltica, 1996. Исаков‚ Сергей Геннадиевич: Русские в Эстонии 1918–1940. Историко-культурные очерки, Тарту, Компу,1996. Karjahärm, Toomas – Sirk, Väino: Vaim ja võim. Eesti haritlaskond 1917–1940, Tallinn, Kirjastus Argo, 2001. Laar, Mart – Vahtre, Lauri – Vahtre, Sulev – Valk, Heiki: Észtország története, Folia Estonica, Tomus VII., Savariae, BDTF, 1999. Laurits, Kaido: Saksa kultuuromavalitsus Eesti Vabariigis 1925–1940. Monograafia ja allikad, Tallinn, Rahvusarhiiv, 2008. Made, Vahur: Külalisena maailmapoliitikas. Eesti ja Rahvasteliit, Tartu, Tartu Ülikooli Kirjastus, 1999. von Rauch, Georg: A balti államok története 1917–1940, in: von Rauch, Georg – Misiunas, Romuald J. – Taagepera, Rein: A balti államok története. Budapest, Osiris–Századvég – 2000, 1994. Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam Kelet-Közép- és Délkelet-Európában a 19. és 20. században, Budapest, Napvilág Kiadó, 2004. Ruutsoo, Rein: Rahvusvähemused Eesti Vabariigis, in: Anni Matsulevitš (koost.) Vähemusrahvuste kultuurielu Eesti Vabariigis 1918–1940. Dokumente ja materjale, Tallinn, Kirjastus „Olion”, 1993. 5–24. Sõja ja rahu vahel. Eesti julgeolekupoliitika 1940. aastani, I, Peatoim.: Enn Tarvel, [Tallinn], S-Keskus, 2004. Vare, Silvi: Eesti hariduse keelepoliitika, in: Jüri Viikberg (koost. ja toim.): Eesti rahvaste raamat. Rahvusvähemused, -rühmad ja -killud, Tallinn, Eesti Entsüklopeediakirjastus, 1999. Vasara, Vesa: Viron kansalliset vähemmistöt ja niiden oikeudellinen asema 1918–1925, Yleisen historian tutkielma Helsingissä 7. 10. 1991, Historian laitos, Helsingin yliopisto, 1991. [Kézirat] Vähemusrahvuste kultuurielu Eesti Vabariigis 1918–1940. Dokumente ja materjale, Koost.: Anni Matsulevitš, Tallinn, Kirjastus „Olion”, 1993. Zetterberg, Seppo: Viron historia, Helsinki, Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, 2007.

155

100 év innováció II.

Bereczki András A tartui béke ABSZTRAKT Hosszú és küzdelmes út vezetett Észtország lakói számára az etnikai alapon létrehozott autonóm kormányzóság létrehozásától (1917 tavaszától) – a függetlenség kikiáltásán keresztül – a SzovjetOroszországgal

megkötött

tartui

békéig

(1920

februárjában).

Birodalmak, nemzetiségek (észtek, oroszok, németek) és ideológiák csaptak össze a Baltikum északi részén, az észt nemzeti erőknek fegyverrel kellett megvédeniük saját államukat Szovjet-Oroszországtól és a német érdekeket képviselő hadseregektől. A tartui békeszerződésben Észtország elérte céljait, egyesítették az észt etnikum által lakott területeket, és Szovjet-Oroszország elismerte az Észt Köztársaság függetlenségét. Míg az észtek saját államiságuk egyik alapját látják ebben az egyezményben, addig a Szovjetunió és Oroszország csak egy hatályát vesztett történelmi dokumentumnak tekinti, amelyet annak idején taktikai okokból kellett aláírniuk.

156

100 év innováció II.

Az Észt Köztársaság és Szovjet-Oroszország képviselői 1920. február 2-án írták alá a tartui békét, amelyben kölcsönösen elismerték egymás függetlenségét, meghatározták a két államot elválasztó határvonal pontos elhelyezkedését, továbbá megegyeztek egyéb fontos kérdésekről is. A két világháború közötti időszakban, de később is – a függetlenségi nyilatkozat mellett – ezt az egyezményt tartották Észtországban az észt–orosz kapcsolatok sarokkövének. A szovjet és a jelenlegi orosz álláspont alapján azonban – Észtország 1940-es Szovjetunióhoz történt csatolását követően – az egyezményt érvényét veszített történelmi dokumentumként kezelik, amelynek a határra vonatkozó rendelkezései sem érvényesek már. 128 Az államok közötti – 2014-ben aláírt – határegyezmény ratifikálását Oroszország még el sem kezdte.129 Az alábbi vázlatos összefoglalóban a békeszerződés történelmi előzményeit, létrejöttét és jelentőségét próbálom meg röviden áttekinteni.

128

Made, Vahur: Eesti välispoliitika 100 aastat. Riigikantselei ja AS Postimees Grupp, Post Factum, 2019. 25. Az álláspontok közötti legnagyobb különbségek abból adódnak, hogy Észtország annektálásnak tekinti az 1940-es eseményeket, míg Oroszország nem. 129 Uo.: 26.

157

100 év innováció II. AZ ELŐZMÉNYEK

Észtország (Estland) és Livónia (Livland) tartományt a 18. század elején csatolták Oroszországhoz, de a helyi hatalom a balti német uralkodóréteg (nemesség és polgárság) kezében összpontosult. Az I. világháború idején azonban éppen Oroszország és Németország került szembe egymással. Észt területeket ugyan nem érintettek a hadi események 1917 őszéig, de kb. 90.000 észtet besoroztak a cári hadseregbe. A későbbiekben elsősorban ők alkották az észt hadsereg gerincét. Az észt politikai erők saját, autonómiával rendelkező közigazgatási egység létrehozását tűzték ki célul, de intenzív belpolitikai változásokat is szorgalmaztak. 130 1917 tavaszán az oroszországi Ideiglenes Kormány engedett az észt követeléseknek, és az észtek által lakott területeket egységes kormányzósággá egyesítették. A szeptember 29-én indított német támadásban a németek elfoglalták a nagyobb észt szigeteket, ezért 200 ezer főre emelték az észtországi orosz helyőrség létszámát, a bolsevikok népszerűsége pedig egyre növekedett. Október végén a bolsevikok Tallinnban is magukhoz ragadták a hatalmat, és három hónapig tartó bolsevik uralom kezdődött Észtországban. Az időközben betiltott

Az előzményekről bővebben pl.: Laar, Mart – Vahtre, Lauri – Vahtre, Sulev – Valk, Heiki: Észtország története. Folia Estonica. T. VII. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola. Uralisztikai Tanszék, Savariae, 1999.; Raun, Toivo U.: Észtország története. Csokonai Kiadó, Debrecen, 2001. 130

158

100 év innováció II.

észtországi tartományi tanács november 15-i utolsó ülésén a hatalom legfőbb képviselőjévé nyilvánította magát. November végén a legfőbb balti német szervezetek döntést hoztak arról, hogy kimondják Észtország függetlenségét, és arra kérik Németországot, szállja meg ezeket a területeket.131 Ezzel szemben a nemzeti beállítottságú észt erők az antant győzelmében reménykedtek. Az év végére – a bolsevikok kivételével – az összes párt a függetlenség kimondását tekintette szükséges megoldásnak, ezért a tartományi tanács döntést hozott arról, hogy német megszállás esetén kikiáltják a függetlenséget. Az észtek döntő többsége hagyományosan a németeket tartotta az észtek fő ellenségének. A függetlenségi nyilatkozatot hivatalosan 1918. február 24-én tették közzé, és ideiglenes kormányt hoztak létre. Észtországot – történelmi határain

belül

–

független,

demokratikus

köztársaságnak

nyilvánították.132 A gyakorlatban azonban ez a függetlenség csak egyetlen napig tartott, mert a gyorsan előrenyomuló német csapatok már másnap elfoglalták a fővárost, Tallinnt, egy héttel később pedig már egész Észtország német kézen volt. A megszállók nem ismerték el Észtország függetlenségét, novemberig tartó szigorú hadiállapot kezdődött.

131

Zetterberg, Seppo: Viron historia. Helsinki, Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, 2007. 500. 132 Uo.: 500–501.

159

100 év innováció II.

A novemberi német fegyverletételt követően az észt ideiglenes kormány bejelentette, hogy folytatja a megszállás idején megszakadt munkáját. A Lenin vezette szovjet-orosz kormány azonban november végén támadást indított Észtország, Lettország és Litvánia ellen, hogy helyreállítsák a birodalom háború előtti határait. Az észtek elleni támadás leplezésére Narvában bolsevik kormányt állítottak fel, mely a hatalom megszerzéséért Észtországban Szovjet-Oroszország segítségét kérte.133 Az ifjú észt állam azonban sikeres függetlenségi háborút vívott mind Szovjet-Oroszország, mind az érdekeik védelméért küzdő német erők ellen. Angol cirkálók, antanttól kapott fegyverek és finn önkéntesek segítették a függetlenség megőrzését. 1919 tavaszán és nyarán a párizsi béketárgyalásokon az észt küldöttség számára azonban egyértelművé vált, hogy az antanthatalmak az egységes Oroszország fenntartásában voltak érdekeltek. Mivel Észtország számára legfeljebb korlátozott autonómiát tudtak felajánlani, az észteknek új megoldásokat kellett keresniük.134 Az észt és a szovjet-orosz fél közötti első béketapogatózások 1919 nyarán kezdődtek, de az orosz fehér csapatok Petrográd elleni támadásában – az antant nyomására – korlátozott mértékben észt alakulatok is részt vettek, miközben állandó kapcsolatban álltak Laar, Mart – Hiio, Toomas: Eesti riigi 100 aastat. I osa: Maapäevast Otto Tiefi valitsuseni. Riigikantselei ja AS Eesti Meedia, Post Factum, 2018. 39. 134 Arumäe, Heino: Eesti ja Soome. Sõjast sõjani. Kirjastus Argo, 2018. 102–110. 133

160

100 év innováció II.

Moszkvával is. Jugyenyics hadseregének Petrográd alatti veresége teremtette meg az észt–szovjet-orosz béketárgyalások feltételeit, amelyek – több kezdeti lépést követően – 1919. december 5-én kezdődtek meg Tartuban.135 Miközben Észtország arra törekedett, hogy a másik két balti állammal és Finnországgal együtt kössön békét SzovjetOroszországgal, szomszédjai ekkor még elzárkóztak a békekötéstől. Az észt delegációt Jaan Poska külügyminiszter, míg a szovjet-oroszt lényegében Adolf Joffe vezette. A visszavonuló fehér hadsereg katonái közül az Észtországban maradtakat leszerelték és internálták. A tárgyalások

miatt

ugyanakkor

észt

vezetés

folyamatosan

figyelmeztetéseket és fenyegetéseket kapott az antanttól: elveszítheti a nagyhatalmak támogatását, sőt gazdasági blokád alá is kerülhet. Ilyen körülmények között az észt tárgyalófél első lépésként a fegyverszünet megkötésében volt érdekelt, hogy utána már nyugodtabb körülmények között várhassa ki az antant és Szovjet-Oroszország kapcsolatainak az alakulását. A határkérdés tekintetében – taktikai okokból – kezdetben mindkét fél túlzott követelésekkel lépett fel, és komoly viták bontakoztak ki gazdasági kérdésekről is. Jobb tárgyalási feltételek elérése céljából a Vörös Hadsereg több hétig tartó komoly offenzívát indított Narva környékén 1919. december 7-én, de a védőknek ismét sikerült

135

Uo.: 129.

161

100 év innováció II.

megállítaniuk a keletről érkező támadást. 136 Ezután már mindkét fél kompromisszumkészebbé vált. A fegyverszünetet december 31-én kötötték meg, 1920. január 3-án lépett érvénybe.

ÉSZTORSZÁG ÉS A TARTUI BÉKE 1920. január elején Franciaország még továbbra is gazdasági blokáddal fenyegette meg azokat az országokat, amelyek békét kötnének Szovjet-Oroszországgal.

Január

közepén

Helsinkiben

tárgyaltak

Finnország, Lengyelország és a balti államok képviselői a katonai és politikai együttműködésről, de a békekötés kérdésében különböztek a vélemények.137 Észtországban súlyosbodtak a gazdasági problémák, és egyre nagyobb teret nyert a békevágy. Még az említett konferencia idején – január 16-án – érkezett a hír, hogy az antant beszünteti a blokádot Szovjet-Oroszországgal szemben. Így elhárult az utolsó nagy akadály a béke megkötése elől. A béke végleges aláírását azonban még hosszú és nehéz tárgyalások előzték meg. Az 1920. február 2-án aláírt, és az alkotmányozó gyűlés harmadik ülésszaka által február 13-án jóváhagyott, Észtország és Oroszország közötti békeszerződés (tartui béke) óriási jelentőséggel bírt az ifjú észt állam életében, és kisebb nemzetközi szenzációt is okozott. A hadiállapot 136

Eesti ajalugu VI. Vabadussõjast taasiseseisvuseni. Peatoimetaja: Sulev Vahtra. Tartu, Kirjastus Ilmamaa, 2005. 43–44. 137 Arumäe: Eesti ja Soome, 131–140.

162

100 év innováció II.

megszüntetése mellett ez gyakorlatilag egymás kölcsönös elismerését is jelentette. A két ország közötti határvonal meghúzása gyakorlatilag a frontvonal mentén történt, ami egyértelműen inkább az észt céloknak felelt meg. Az észt vezetés a köztársaság védelme szempontjából elengedhetetlennek

tartotta,

hogy

határ

–

katonapolitikai

megfontolásokból – az etnikai határoktól keletre legyen, más szóval hogy egy biztonsági zónát hozzanak így létre. Lenin, Trockij és Csicserin hajlandók voltak területi engedményekre, ha abszolút garanciát kapnak arra, hogy Észtország felől nem érheti őket katonai támadás. Az észtországi pártok között nem volt nézetkülönbség a békekötést és a határkérdést illetően. Ezekben a szovjet-orosz engedményekben egyes történészek – a Szovjet-Oroszországgal megkötött első béke miatt – Észtország premizálását138 látják, továbbá mintegy jóvátételt is az Észt Köztársaság ellen végrehajtott katonai agresszió miatt. Másrészt Szovjet-Oroszország vezetői azért is voltak hajlandók kompromisszumokat kötni, mert távlatilag abból indultak ki, hogy az Észt Köztársaság függetlensége nem lehet hosszú életű. Északkelet-Észtországban a Narva folyótól keletre egy kb. 10 km széles határsáv – a többségében orosz lakosságával együtt – az Észt Köztársaság része lett. Emellett Észtországhoz került még a tartui béke 138

Eesti ajalugu VI. 46.

163

100 év innováció II.

értelmében a szetuk lakta délkelet-észtországi területek egésze, ami így külön megyét alkotott. Az észt etnikum keleti részéhez tartozó szetuk képviselői már 1917. július 17-én petícióval fordultak Észtország Kormányzóság Tartományi Gyűléséhez, kérve, hogy Észtországhoz tartozhassanak. Az ekkor Észtországhoz csatolt területen azonban a szetuk és észtek létszámához képest kb. kétszer annyi orosz is az új állam határai közé került. Az észtországi nem észt származásúak és az oroszországi észt származásúak egy éven belül kérhették a másik állam állampolgáraként történő honosításukat, átkötözhettek ingóságaikkal együtt, ugyanakkor megmaradt az elhagyott ingatlanaikra vonatkozó joguk.

fogadó

állam

azonban

megtagadhatta

tőlük

állampolgárságot. Az oroszországi észtek közül közel 40 000-en éltek az áttelepülés lehetőségével. 139 A felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy nem engedik területükön tartózkodni a másik félre ellenséges, a kormány megdöntését célul tűző ellenkormányokat, szervezeteket, csoportokat és hivatalos személyeket. Oroszország

további

millió

aranyrubel

kifizetésére

vállalt

kötelezettséget Észtországnak a cári aranykészletből. 140 Észtország emellett mentesült Oroszország minden adóssága és más terhei alól is. Ez azért érdemel figyelmet, mert mind Lettország, mind Litvánia, amelyek 139

Uo. Tarvel, Enn: Eesti rahva lugu. Kirjastus Varrak, Tartu 2018. 208. Ez az összeg a cári aranykészlet 3%-a volt. 140

164

100 év innováció II.

később kötötték meg a békét Szovjet-Oroszországgal, jóval kevesebb aranyat kaptak. Érdekes a XIII. cikkely is, amely szerint az Észtország és állampolgárai számára adott jogok semmilyen esetben és semmilyen feltételek mellett sem szolgálhattak precedensként az Oroszország és az új utódállamok közötti szerződésekhez. Oroszország kötelezettséget vállalt arra is, hogy biztosítja Észtország semlegességét, amennyiben az kinyilvánítja azt. A felek kölcsönösen eltekintettek a háborús költségek és károk jóvátételének követelésétől. Ezen kívül Oroszország ígéretet tett arra is, hogy visszaszolgáltatja az elszállított észt tulajdont. Megegyeztek a kereskedelmi kapcsolatok kölcsönös elősegítéséről is. A 431 napon át tartó, észt részről kb. 5000 áldozatot (és több mint 13 000 sebesültet) követelő függetlenségi háború – a kezdeti drámai nehézségek után – hozzájárult az észt nemzet egyesítéséhez. 141 A bolsevikokon kívül minden párt támogatta a küzdelmet. A fokozatosan megerősödő észt hadsereg legyőzte az ellenfelét alábecsülő Vörös Hadsereget, amely közben más frontokon is harcolni kényszerült. A győzelem és az észt szempontból előnyös béke hozzájárult ahhoz, hogy az észtekben nem maradt félelem az oroszokkal szemben. Az észtek gyakorlatilag mindent elértek, amit szerettek volna, mert erőt tudtak felmutatni. Nem maradt bennük keserűség, nem álltak elő NagyÉsztország megteremtésére vonatkozó tervekkel sem. Ugyanakkor a

141

Zetterberg: Viron historia, 512.

165

100 év innováció II.

békefeltételek megfeleltek Szovjet-Oroszország érdekeinek is. Jaan Poska az észt alkotmányozó gyűlésen elhangzott beszédében úgy fogalmazott, hogy ízleljék meg a békét, de álljanak készen a háborúra is. Lenin a békét ideiglenes, lélegzetvételnyi szünethez hasonlította. Észtország a tartui békében tehát elérte a céljait, egyesítették az észt etnikum által lakott területeket. Egyre több állam ismerte el – de jure is – az állam függetlenségét, és Észtország a Nemzetek Szövetsége tagjává válhatott. Számos történész – köztük orosz történészek is – azt hangsúlyozzák, hogy Szovjet-Oroszország taktikai okokból kötötte meg ezt békét, mivel csökkenteni kívánta a Vörös Hadsereg terheltségét, továbbá új diplomáciai és kereskedelmi csatornákat szeretett volna megnyitni abban a reményben, hogy mielőbb újra megerősödjön. 142

142

Made: Eesti välispoliitika 100 aastat, 27.

166

100 év innováció II.

IRODALOM Arumäe, Heino: Eesti ja Soome. Sõjast sõjani. Kirjastus Argo, 2018. Bereczki András: „A fiatal kis köztársaság nyílt színen megverte a szovjetet" – Észtország geopolitikai helyzete Csekey István műveiben, Kommentár, évf. n., 2017/3. 62–69. Bereczki András: A két világháború közötti Észt Köztársaság elismerése és a kisebbségi kérdés, in: Pomozi Péter (szerk.): Navigare humanum est… Pusztay János hatvanadik születésnapjára, Budapest, Finnugor Népek Világkongresszusa Magyar Nemzeti Szervezete, 2008. 44–52. Bereczki András: Az észt állam megszületése és a kisebbségek (1917–1920). Pro Minoritate. 2005/Ősz. 3–17. Eesti ajalugu VI. Vabadussõjast taasiseseisvuseni. Peatoimetaja: Sulev Vahtre. Tartu, Kirjastus Ilmamaa, 2005. Eesti Vabadussõja ajalugu II. Kaitsesõda piiride taga ja lõpuvõitlused. Koostanud ja toimetanud: Lauri Vahtre. Tallinn, Kirjastus Varrak, 2020. Laar, Mart – Hiio, Toomas: Eesti riigi 100 aastat. I osa Maapäevast Otto Tiefi valitsuseni. Riigikantselei ja AS Eesti Meedia, Post Factum, 2018. Laar, Mart – Vahtre, Lauri – Vahtre, Sulev – Valk, Heiki: Észtország története. Folia Estonica. T. VII. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola. Uralisztikai Tanszék, Savariae, 1999. Made, Vahur: Eesti välispoliitika 100 aastat. Riigikantselei ja AS Postimees Grupp, Post Factum, 2019. Raun, Toivo U.: Észtország története. Csokonai Kiadó, Debrecen, 2001. Tarvel, Enn: Eesti rahva lugu. Kirjastus Varrak, Tartu 2018. Vares, Mari – Vares, Vesa: Valmis valtioksi. Suomi ja eurooppalainen itsenäistymisaalto. Docendo Oy, 2019. Zetterberg, Seppo: Viron historia. Helsinki, Suomalaisen Kirjallisuuden Seura, 2007.

167

100 év innováció II.

Debnár Lilla Az ünnepek jelentőségének változásai 1970 és 1989 között Észtországban és Magyarországon

ABSZTRAKT Egyre több kutatás és munka foglalkozik a szovjet időkkel Észtországban és Magyarországon egyaránt. Ezekre jellemző, hogy inkább a munkával és a hétköznapi élettel foglalkoznak. Jelen tanulmány ezzel szemben az ünnepekkel foglalkozik, mert amellett, hogy egy adott társadalom tagjai számára lehetővé teszik a mindennapoktól történő elszakadást, más szimbolikus funkciókkal is bírnak. Az ilyen alkalmakkor a közösség tagjainak alkalma nyílik az együttlétre és a közös emlékezésre is. A szerző rámutat a fő változásokra, amelyek az ünnepnapokat

és

ünneplést

érintették

Észtországban

és

Magyarországon az 1970-es és az 1980-as években, a főbb különbségeket helyezve a középpontba, s felteszi a kérdést: hogyan ünnepel egy társadalom, ha a szabadidőt is a szocialista ideológia határozza meg.

168

100 év innováció II.

Az Észt SZSZK esete különleges, a Szovjetunió tagköztársaságaként számos gyökeres változás érintette az ünnepeket is, és az átalakulás államilag irányítottan ment végbe. Néhány ünnep neve változatlan maradt, de egész más tartalommal töltődött fel; más ünnepek esetében pedig a tartalom és a név is jelentős változásokon ment keresztül. Ezek mellett egyes emléknapok megünneplése tiltottá vált, de a naptár egészen új ünnepnapokkal is bővült, melyek többek között a szocialista értékrendet voltak hivatottak megerősíteni az emberekben. Az ünnepeket meghatározza az adott ország vallása és politikai berendezkedése, ebből következően a jeles napok, a különféle ünneplési szokások ismerete egy másik társadalom kulturális jelenségeinek megértését segíti. Az ünnepnapok rendje ugyanakkor a szabadidőre is hatással van. Az ünnep egyik alapvető funkciója, hogy megerősíti egy nép tagjaiban az összetartozás érzését. Ezeken a napokon, az ünnepi időszakban lehetőség nyílik ünnepi öltözet vagy ünnepre utaló egyéb kiegészítők (például a magyarság körében a kokárda) 143 viselésére, különböző dekorációk használatára is. Mindezek mellett az ünnep további rendeltetése, hogy alkalmat nyújtson a pihenésre. Az ünnepnapok az adott nép számára a közös emlékezés alkalmául is 143

Vö. Kapitány Ágnes ‒ Kapitány Gábor: Az ünnep mint emlékezés és az emlékezés mint ünnep. Jel-Kép, Kommunikáció, Közvélemény, Média, 2012/1–4. szám, 95–118.

169

100 év innováció II.

szolgálnak.144 Egy közösségről sok mindent elárul az, hogy milyen napokat emelnek ki a hétköznapok sorából, és tesznek a közös megemlékezés vagy a pihenés, a szórakozás alkalmává. Minden hatalomnak szüksége van saját ünnepekre; az 1940-es évek második felétől kezdve Közép-Kelet-Európában is létrehozták a szovjet hatalom ünnepeit. Ezek rendszeres megünneplése az új szovjet embertípus létrejöttéhez volt hivatott hozzájárulni: ez az embertípus az egyházaktól és azok hagyományaitól teljesen elszakadva, materialista világnézetéhez hűen az őt felszabadító hatalom születését ünnepli; az évkör egyházakhoz kötődő ünnepeit elveti, azokat nem tartja számon. Ez természetesen a gyakorlatban nem ebben a formában valósult meg. A vallási ünnepek 145 és

politikai

tartalmú,

független

Észtországhoz,

illetve

Magyarországhoz kapcsolódó ünnepek az üldöztetés középpontjába kerültek az 1945-öt követő időszakban. 146 Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban 1970 és 1989 között ünnepnapként számon tartott jeles napok valamilyen hivatással, munkával voltak kapcsolatosak, vagy a népi kalendáriumból kerültek a „dolgozó nép” naptárába. Ezen felül voltak olyan ünnepnapok vagy emléknapok, amelyek a szocialista

Vö. Kapitány Ágnes ‒ Kapitány Gábor i.m. Észtország és Magyarország esetében ezek a következők: karácsony, vízkereszt, húsvét, pünkösd, halottak napja, advent és a katolikusok szentjeinek ünnepei, illetve a Szűz Máriához kapcsolódó jeles napok. 146 Vö. Hernádi Miklós: Ünneplő társadalom. Ünnepi viselkedések a mai Magyarországon, Budapest, Kossuth Kiadó, 1985, 187. 144 145

170

100 év innováció II.

ideológiában alapvetően fontosnak számító történelmi eseményre emlékeztették az embereket. 147 A politikai átrendeződés közvetlen eredményeként sok gyökeres változás érintette az észtek ünnepeit, az átalakulás államilag irányítottan ment végbe az 1940-es évek második felétől kezdődően. Néhány ünnep neve változatlan maradt, de egész más tartalommal töltődött fel; más ünnepek esetében pedig a tartalom és a név is

jelentős

változásokon

ment

keresztül.

Egyes

emléknapok

megünneplését teljesen betiltotta a hatalom. Az észtországi lakosság naptára egészen új ünnepnapokkal is bővült, melyek többek között a szocialista értékrendet voltak hivatottak megerősíteni az emberekben. Voltak ugyanakkor olyan ünnepek is, amelyeket hivatalosan ugyan nem tiltottak be, de megünneplését helytelenítették vagy nem támogatták. Az ünnepek az adott nép közös múltjához, történelméhez és szokásaihoz kapcsolódnak, ezért meghatározó a regnáló hatalom szerepe, hiszen az engedélyezi, illetve tiltja az ünnepeket, és így befolyással van a közös emlékezésre, a nemzeti vagy népi múlt számontartására. A törekvés, hogy a vallásos ünnepeket teljes egészükben kivegyék a tagköztársaságok ünnepei közül, egyértelműen tetten érhető.

147

Kreegipuu, Tiiu: Tähtpäevakalendri kujunemisest Nõukogude Eestis aastatel 1945– 1985, 2001. http://www.arhiiv.ee/public/TUNA/Artiklid_Biblio/KreegipuuTiiu_ T2htp2evakalendri_kujunemiset_TUNA2011_2.pdf. (Letöltés: 2016. 03. 14.)

171

100 év innováció II.

Az 1970-es és 1980-as évekről kijelenthetjük, hogy az ünnepektől is elválaszthatatlan a szocialista ideológia, ez határozza meg azt, hogy kit és mit kell ünnepelni. Ebben az időszakban számon tartottak hivatásokhoz kapcsolódó ünnepnapokat is, melyek kisebb jelentőségűek, a havonta megjelenő magazinokban kevésbé jelentek meg, inkább a napilapok hasábjain és a kalendáriumokban olvashatunk róluk. Ilyen ünnepnapnak (vagy inkább emléknapnak) számít a geológusok napja április első vasárnapján, illetve a pedagógusnap szeptemberben, amely ma is nagy jelentőségű ünnepnapnak számít Magyarországon (itt azonban júniusban tartják). Annak ellenére, hogy az Észt SZSZK és a Magyar Népköztársaság is az ún. keleti blokkhoz tartozott, természetesen számtalan különbség van abban, hogy mely ünnepeket ünnepeltek meg, melyeket tiltottak, és az ünneplés módjaiban is nagyon sok az eltérés.

A HAGYOMÁNYHOZ KAPCSOLÓDÓ ÜNNEPEK Fontos helyet foglalnak el az Észt SZSZK ünnepnapjainak sorában a néphagyományhoz kapcsolódó ünnepek. Ezek közül a két legjelentősebb a júniusban megünnepelt Szent Iván-éj, illetve a karácsony (észtül: jõulud, a téli napforduló, később Jézus Krisztus születésének ünnepe) helyébe lépett ún. näärid. Az észt néphagyományban ez az ünnep az óév elbúcsúztatása és az újév szimbolikus kezdete. Az 1970-es 172

100 év innováció II.

és 1980-as években a karácsony (december 25.) munkanapnak számított, viszont január 1. munkaszüneti nap volt. A fentebb említett napokon kívül a néphagyománnyal kapcsolatos ünnepek sorába tartozik az ötévente, nyaranként megrendezett dalosünnep (észtül laulupidu) és a táncosünnep (tantsupidu) is, amelyek fontos szerepet játszanak ma is az észt identitásban, illetve az ország függetlenné válásához is kötődnek. Mindezek a szabadidő eltöltéséhez nemcsak amiatt kapcsolódnak, mert az ünnepnapok sorába tartoznak, hanem azért is, mert a kórusokhoz és néptánccsoportokhoz is közvetlenül kötődnek. Észtországban a kórusoknak nagy hagyománya van, ma is minden korosztály képviselői közül több ezer ember csatlakozik valamilyen kórushoz (a szovjet időkben több gyárnak vagy kolhoznak is volt saját kórusa, napjainkban inkább az oktatási intézményekre jellemző, hogy saját kórusuk van). A szovjet időkben a kórustagság kézenfekvő módja volt annak, hogy az emberek utazhassanak. A csoportos Szovjetunión kívüli utakat könnyebben engedélyezték, mint az egyéni utazásokat, a kórusoknak olykor-olykor módja volt NyugatEurópába vagy akár a tengerentúlra is elutazni. Az első észt dalosünnepet 1869-ben rendezték meg. Ez a rendezvény fontos mérföldkő az észt függetlenség tekintetében, mivel már megszületésétől fogva a nemzeti öntudat ébrentartását szolgálta. A szovjet időkben sem tűnt el ez az ünnep nyomtalanul, a hatalom ezt is igyekezett a saját rendezvényeként felhasználni, hangsúlyt kapott az esemény népisége. Az 1970-es és 173

100 év innováció II.

1980-as években is sokan népviseletben vonultak fel a dalosünnep alkalmából Tallinnban (de más városokban is tartottak dalosünnepeket). A változás a Szovjetuniót ünneplő transzparensek körbehordozásán kívül az elénekelt mozgalmi dalok sokaságában is tetten érhető volt. Az első táncosünnepet 1934-ben rendezték meg, és az 1940-es évektől kezdve is folytatódhatott ez a hagyománnyá vált rendezvénysorozat.

TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEKHEZ KAPCSOLÓDÓ ÜNNEPEK Az 1970-es és 1980-as évek ünnepeinek másik nagy csoportját adják azok a szovjet hatalmat legitimálni hivatott ünnepek, amelyek történelmi eseményeket, fordulópontokat éltetnek újra az ünneplőkkel. Ezek közé tartozik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a Győzelem napja és az Alkotmány napja. Az 1970-es és 1980-as években is a Győzelem napjától számították az Észt SZSZK megszületését, ez az ünnep munkaszüneti napnak számított, ekkor emlékeznek meg arról, hogy Észtországot felszabadította a szovjet hadsereg, és „csatlakozott a szovjet népek nagy családjához”. Az 1980-as évek legvégén ismét lehetőség nyílik

1918-as

függetlenség

kikiáltásának,

Észtország

megszületésének megünneplésére, nagy tömeg gyűlik össze ebből az alkalomból Tartuban a Tähetorn (Csillagvizsgáló) épülete előtt, az emberek 174

nemzeti

színű

zászlókat

és

észt

nyelvű

hazafias

100 év innováció II.

transzparenseket felemelve álltak az ünneplő tömegben.148 A Szovjetunió saját politikai hatalmát kívánta legitimmé tenni az új ünnepekkel. 149 Például a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megünneplése a kezdetet volt hivatott megjeleníteni, újraéltetni, megünnepeltetni a tagköztársaságok lakóival, akik immár „közösen és szabadon építhetik fel a szocializmust”. A hatalom legitimálása mellett nem elhanyagolható szempont a materialista ideológia, a vallásellenesség előtérbe helyezése; a megújított, átértelmezett ünnepek a vallásellenes gondolkodás meghonosítását

szolgálták,

hiszen

szocialista

ideológia

összeegyeztethetetlen a vallásossággal.150 Észtországgal szemben, amely 2018-ban ünnepelte önállóságának 100. évfordulóját, Magyarország már több mint 1000 éves államisággal rendelkező ország. Fontos különbség a két ország között az, hogy a vallásosság jelentősége és a katolikus egyház befolyása Magyarországon sokkal jelentősebb, és ez az ünnepek megünneplésének, számontartásának módján is jól tetten érhető. A római katolikus vallásúak évszázadokon keresztül túlsúlyban voltak a legtöbb magyarok lakta területen. A szovjet befolyás ideje alatt 148

Tartu. Eesti Vabariigi aastapäeva tähistamine Tartus Toomemäel tähetorni juures 24. veebruaril 1989. a. Universitas Tartuensis. http://hdl.handle.net/10062/48409 (Letöltés: 2018. 03. 03.) 149 Kapitány Ágnes ‒ Kapitány Gábor i.m. 150 Remmel, Atko: Religioonivastane võitlus Eesti NSV-s aastail 1957–1990. Tähtsamad institutsioonid ja nende tegevus, Doktoritöö, Tartu, Tartu Ülikool. Dissertationes Theologiae Universitas Tartuensis 24. Tartu Ülikooli Kirjastus, 2011, 37.

175

100 év innováció II.

természetesen a Magyar Népköztársaságban voltak törekvések arra, hogy a római katolikus egyház jelentősége visszaszoruljon és a többi nagyobb egyház ereje is megtörjön, de merészség lenne azt gondolni, hogy a több száz éve tartó folyamatot néhány évtized alatt központilag irányított szabályzásokkal és tiltásokkal mérsékelni lehet (megszüntetni pedig szinte teljesen lehetetlen). Sztálin halála után, az 1956-os események hatására

ebben

megfigyelhető

enyhülés

Magyar

Népköztársaságban. Amíg a Rákosi-korszakban igyekeztek visszaszorítani az egyházi ünnepek megünneplését, a Kádár-korszakban ehhez képest már jelentős az enyhülés. Annak hangoztatása a szocializmus késői időszakában sem számított az illető további karrierjére nézve bölcs döntésnek, hogy valaki megkereszteli a gyermekeit, templomba jár és családja körében rendszeresen megünnepli az egyházi ünnepeket. Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban teljesen más viszonyulási mód figyelhető meg az egyházzal kapcsolatban. A reformáció a 16. században elérte Észtországot, 151 de a független állam csak a 20. század elején, 1918-ban született meg, ezért az Észt Evangélikus Lutheránus Egyház csak 1919-ben jött létre.152 Teljesen más viszony van az egyházak és az állam között, nem alakulhatott ki olyan mértékű összefonódás a lutheránus egyházzal, mint amilyen erős kapocs fennáll 151

Kiivit, Jaan: Az Észt Evangélikus Lutheránus Egyház. Evangélikus Élet, 30. évfolyam, 38. szám, 152. 1965. 152 Az egyházi vezetés évszázadokon át nem észt kézben volt.

176

100 év innováció II.

Magyarország és a római katolikus egyház között. Jelen írásban nem áll módomban részletezni a római katolikus egyház és a lutheránus egyház befolyását. Észtországban 1940 előtt természetesen jelentősek voltak az egyházi ünnepek, de az Észt SZSZK-ban a hatalom a függetlenség visszanyeréséig helytelenítette azok megünneplését. Ez Magyarországon az erős társadalmi beágyazottság miatt nem lett volna lehetséges. A legfontosabb egyházi ünnepek (a húsvét és a karácsony) mellett nagy jelentőséggel bírnak a közös nemzeti gyásznapok, illetve a függetlenséggel, szabadságharcokkal kapcsolatos ünnepnapok. Az észtek az Észt Köztársaság kikiáltásának napját (1918. február 24.) már az azt követő évtől megünnepelték. Ezt az ünnepnapot természetesen betiltották, amikor Észtország elveszítette a függetlenségét. Mivel az ünnep egyik fő funkciója az emlékezés, a függetlenség megünneplése felidézte volna az észtekben azokat az időket, amikor sorsukról szabad választások útján maguk dönthettek. Az Észt Köztársaságban jelenleg tíz állami ünnep és egy nemzeti ünnep van,153 ezek mind munkaszüneti napnak számítanak. Ezek között a legfontosabb a már említett február 24. Magyarországhoz hasonlóan az év első napja is munkaszüneti nap; nagypéntek, húsvétvasárnap és pünkösdvasárnap mellett május 1. számít a tavaszi ünnepnapok közé. A nyár legnagyobb eseménye a Szent Iván-nap (Jaanipäev, a június 23-ról

153

Kreegipuu, Tiiu i.m.

177

100 év innováció II.

június 24-re virradó éjszaka, a napforduló ünnepe, az év leghosszabb éjszakája, de június 24. számít munkaszüneti napnak) és a Võidupüha, amelyet szintén június 23-án ünnepelnek meg. A szovjet megszállás után csökkent a hivatalos ünnepek száma Észtországban: ezek közül nyolc egyházi, vallási tartalommal rendelkezett. 154 Az ünnepek ünneplésének terén történő gyökeres változásokat leginkább a győzelmi ünneppel, vagyis észtül a Võidupühával lehet érzékeltetni. Az 1991 utáni időszakban ezen a napon ismét a németek felett aratott észt győzelmet ünneplik (1919). Ezt az ünnepet 1934-ben vezették be. A szovjet időknek is megvolt a maga győzelmi ünnepe, ezt ugyanígy Võidupüha néven szerepeltették a kalendáriumokban. Ezt az ünnepet május 9-én tartották, és a Szovjetunió csapatainak világháborúban aratott győzelmét ünnepelték ekkor. 1991 előtt szigorúan tiltott volt a Szent Iván éjjelének megünneplését összekötni az Észt Köztársaság győzelmi ünnepével. Nemcsak az állami ünnepeket vagy az egyházi ünnepeket érintették változások, miután az Észt Köztársaság elveszítette függetlenségét. Az emberi élet fordulóit érintő ünnepek is jelentős átalakuláson mentek át: egyházi esküvő helyett a házasulandók inkább az anyakönyvvezető előtt házasodtak össze, a gyerekek templomi keresztelői helyett pedig elterjedt

154

Kreegipuu, Tiiu i.m.

178

100 év innováció II.

a névadó ünnepség szokása. 155 Tiiu Kreegipuu az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság munkajogi kódexére támaszkodva (Észt SZSZK 1972. július 5-i törvénye) hat hivatalos ünnepnapról ír, melyek a következőek voltak: 1. január 1.: Újév 2. március 8.: nemzetközi nőnap 3. május 1.: a dolgozók nemzetközi szolidaritásának napja 4. május 9.: Győzelem napja 5. október 7.: a Szovjetunió alkotmányának napja 6. november 7–8.: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe, munkaszüneti nap A szocializmus idején az ünnepekkel tulajdonképpen a Szovjetunió fennhatóságát ismerték el, annak győzelmét ünnepelték, és a szovjet hatalom materialista ideológiája is tükröződött bennük. Az új ünnepek bevezetésében egyértelműen látszik, hogy vallásellenes törekvések irányították azokat. Ahogyan minden diktatúrára, így az Észt SZSZK-ra és a Magyar Népköztársaságra is jellemző volt a sztálinizmus miatt a személyi kultusz részeként az államfők születésnapjának megünneplésre. Ez a szokás Sztálin halála után visszaszorult, majd teljesen eltűnt mindkét országban. Érdekes kérdés, hogy a személyes ünnepnapok jelentősége és ünneplése milyen változásokon ment keresztül az 1970 és 1989 közötti időszakban, de jelen írásban nem áll módomban bővebben számot adni róla. 155

179

100 év innováció II.

1940 és 1944 között Lenin és Sztálin születésnapját minden naptárban piros betűkkel jelölték a Szovjetunióban. 156

ÜNNEPEK TÜKRÖZŐDÉSE A FOLYÓIRATOKBAN, ÚJSÁGOKBAN EGY GYERMEKÚJSÁG PÉLDÁJA ALAPJÁN

A Täheke (Csillagocska) egy észt gyermekújság, amely 1960 óta rendszeresen157 megjelent az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban. Az 1975-ös év 7. számának borítója arról árulkodik, hogy az ország születésének időpontját 1940-re illett tenni, tehát 1975-ben az ország a 35. születésnapját ünnepelte a propaganda szerint. Ugyanebben a számban olvasható egy „Maa on 35-aastane” (Az ország 35 éves) című rövid kis írás is. Láthatjuk, hogy a propaganda eszköze nemcsak a felnőtteknek szóló folyóirat (Nõukogude Naine [A szovjet nő], Kultuur ja elu [Kultúra és élet] vagy a napilapok) lehetett, a propaganda sulykolása abban a pillanatban kezdődött el, amikor a gyerekek megtanultak olvasni. Szintén az 1975-ös évfolyamban, az 5. számban a Győzelem napját megünneplő kis írással találkozhatunk, amelynek Ira Lember költőnő (1926–) a szerzője. Ennek a rövid kis írásnak az az érdekessége, hogy

156 157

Kreegipuu, Tiiu i.m. Niin, Martina: Väärtused 1987. ja 2004. aasta Tähekes. Bakalaureusetöö, Tartu, Tartu Ülikool, Sotsiaalteaduskond, Ajakirjanduse ja kommunikatsiooni osakond, 2005, 3.

180

100 év innováció II.

Pikk Hermann (Tallinn egyik jelképe, torony az óvárosban, amin a függetlenség visszanyerése óta az észt trikolór lobog), Vana Toomas (a városháza tetején lévő férfialak, aki őrzi Tallinn városát), Ülemiste apó (a Tallinn határánál lévő tóról kapta a nevét), valamint Paks (Kövér) Margareeta és a Kiek in de Kök (a városfal megszemélyesített tornyai) – nemcsak a fővárosi lakosság számára, de minden észt számára fontos tallinni szimbólumok – együtt ünneplik tulajdonképpen azt, hogy a szovjet győzelemmel Észtország elveszítette önrendelkezését és függetlenségét.

AZ EGYHÁZI ÜNNEPEK JELENTŐSÉGÉNEK VÁLTOZÁSAI A TÉLI ÜNNEPKÖR JELENTŐSEBB ÜNNEPÉNEK PÉLDÁJÁN KERESZTÜL

A katolikus egyház, az ortodox egyházak és egyes protestáns egyházak második legnagyobb ünnepe a karácsony,158 mely a téli ünnepkör legfontosabb ünnepe, annak ellenére, hogy az ünnep gyökerei valójában nem a Bibliához vezetnek vissza, hanem az európai pogányság rítusaiból eredeztethetőek. A katolikus egyház december 25-ét jelölte ki Jézus születésnapjának, így a nyugati kultúrkörben túlnyomórészt ezen a napon ünneplik a karácsonyt. Természetesen a 20. században is fontos volt az észtek számára a karácsony megünneplése, és az 1940-es évet 158

A keresztény egyházak legjelentősebb ünnepe a húsvét, de ennek az ünnepnek a megünneplése nem annyira széleskörűen elterjedt Észtországban, így erről az ünnepről kevesebb 1970 és 1989 közötti forrás áll rendelkezésre.

181

100 év innováció II.

követő időszakban a hatalomnak nem sikerült egy csapásra eltörölni a több évszázados hagyományt. 159 Észtországban sokszor büszkén emlegetik, hogy Tallinn főterén már 1441-ben állítottak karácsonyfát. A kommunista hatalom törekvéseinek dacára nem tűnt el a karácsony nyomtalanul az észteknél sem, az 1970-es és 1980-as években is elterjedt volt például a karácsonyi üdvözlőlapok küldése, melyeken nem a karácsony szó (jõulud) szerepelt, hanem sokszor a näärid szó. Az ünnep népi eredete miatt sokszor olyan attribútumok jelentek meg az üdvözlőlapokon, amelyek a néphagyományhoz kapcsolódnak és a népművészet ihlette őket. A képeslapokon szereplők sokszor népszerű népviseletben, például mulgi (másképpen: mulk) vagy szetu viseletben vannak ábrázolva, öltözékükön jól kivehetőek a hagyományos népi ékszerek, kezükben sokszor faragott söröskancsót tartanak, vagy valamilyen hagyományos, paraszti élethez kapcsolódó tevékenységet végeznek. Az Észt SZSZK-beli gyakorlat az ünnep átnevezésére és a törekvés annak teljes

átértelmezésére

arra

emlékeztethet

minket,

ahogyan

Rákosi-korszakban 1950 és 1956 között kísérletet tettek a karácsony új tartalommal való feltöltésére: igyekeztek azt fenyőünnepként megünnepeltetni, teljesen kihagyva a vallásos tartalmat. Észtországban többen állítottak karácsonyfát, de ezt a politikai vezetés kritizálta, és többször

159

Kreegipuu, Tiiu i.m.

182

100 év innováció II.

kaptak az emberek emiatt figyelmeztetést. 160 A karácsonyfa-állítás Magyarországon 1956 után elfogadottnak számított. A karácsony Észtországban 1989-ben vált ismét hivatalos ünneppé,161 évtizedekkel később, mint a Magyar Népköztársaságban.

ÖSSZEFOGLALÁS Mindkét országban nagy szigorral kezelte a hatalom az ünnepeket. Magyarországon és Észtországban egyaránt teljesen eltűntek a nemzeti ünnepek a kalendáriumokból; a magyaroknál március 15. került ki a piros betűs ünnepnapok közül, az észteknél pedig február 24. Figyelemre méltó, hogy a magyaroknál augusztus 20. átalakuláson ment keresztül: az államalapítás és I. (Szent) István király ünnepéből az új kenyér ünnepe lett (napjainkban mind az államalapítást, mind az új kenyér ünnepét tartalmazza ez az ünnepnap). Újabb összekötő kapcsot jelent a két nép között augusztus huszadika, hiszen Észtország 1991-ben ezen a napon vált ismét függetlenné. Vannak

mindkét

országban

olyan

ünnepnapok,

amelyeket

természetesen áthatott a szocialista ideológia az 1945-öt követő időszakban és az 1970-es és 1980-as években is, de lényegi változáson

Jõesalu, Kirsti: „The Right to Happiness” – Echoes of Soviet Ideology in Biographical Narratives. Berliner Osteuropa Info, 23, 2005, 91−99. 161 Tammer, Enno – Tammer, Tiina – Koskaru, Villu: Nõukogude aeg ja eesti inimene. Tallinn, Tammerraamat, Harjumaa Kirjeldus, 2012, 16. 160

183

100 év innováció II.

nem mentek keresztül. Az egyik ilyen ünnep a nemzetközi nőnap (március 8.), amelyet Magyarországon szokás „kommunista ünnepként” számon tartani annak ellenére, hogy az ünnep ennél régebbi eredetű. A másik ünnep az anyák napja, amelyet Magyarországon május első vasárnapján, Észtországban – az Amerikai Egyesült Államokhoz hasonlóan – május második vasárnapján ünnepelnek. Az anyák napját 1988-tól ünneplik ismét állami szinten Észtországban. 162 Az egyházi eredetű ünnepek megünneplését Magyarországon sokkal megengedőbb módon kezelte a rendszer az 1970-es és 1980-as években. 1956 után húsvéthétfőt és karácsony másnapját munkaszüneti nappá nyilvánították; ez nagy hatással volt a közhangulatra. 163 Ugyanakkor a magyarországi sajtótermékekben164 nem találkozhatunk az ünnepek egyházi jellegének előtérbe helyezésével, az ünnepek sokszor csak említés szintjén szerepelnek (pl. a karácsony kapcsán sokszor kerül említésre az ajándékozás, de az ünnep jelentősége már nem). Végezetül egy nemzeti ünnep fogadtatásán és „sorsán” keresztül lehet a leginkább példázni, hogy miben álltak az eltérések a hatalom szigorát tekintve Észtországban

162

Emadepäev. Maikuu teine pühapäev. http://www.folklore.ee/Berta/tahtpaevemadepaev.php. (Letöltés: 2018. 05. 13.) 163 Kocsis Piroska: Ötven éve történt. A Kádár-rendszer megszilárdulásának levéltári forrásai, Tudományos konferencia a Magyar Országos Levéltárban, 2011. október 28. Budapest, Levéltári Szemle, 62. évf. 1. szám, 2012. 69–81. 164 Kivételt képeztek az egyházak által kiadott folyóiratok, amelyek a Kádár-korszakban is megjelenhettek Magyarországon, például az Evangélikus Élet vagy az Új Ember katolikus hetilap.

184

100 év innováció II.

és Magyarországon. Egyik országban sem nyílt az 1970-es és 1980-as években arra lehetőség, hogy nyíltan, a nemzeti színű zászlók vagy kokárdák használata mellett büntetlenül meg lehessen ünnepelni a függetlenség ünnepét (február 24.), illetve az 1956-os forradalom évfordulóját (október 23.). A magyarok nemzeti ünnepe, március 15. kivételt képez, és ez az ünnepnap remekül példázza, hogy Magyarországon sokkal enyhébb viszonyok voltak jellemzőek a szocializmus utolsó két évtizedében. Március 15. nem tartozott a munkaszüneti napok közé, mégis a hatvanas évek második felét követően lehetőség nyílt arra, hogy megemlékezéseket tarthassanak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emléknapján is. Természetesen az ünneplés nem mentesülhetett a szocialista ideológiától. 1967 és 1987 között minden évben megrendezésre kerültek a Forradalmi Ifjúsági Napok, amelyek során megünnepelték március 15-ét, 21-ét és április 4-ét is. Ennek ideológiai hátterét az adta, hogy „Petőfi márciusa, a Tanácsköztársaság, a felszabadulás ugyanis szerves folytatása volt a Dózsa György által elindított küzdelemnek.”165 Kun Béla és a Tanácsköztársaság is említésre került az ünnepségek kapcsán, de 1848-ra több mozzanat is utalt a megemlékezés során, ahol 1848-as emlékműveket koszorúztak meg a résztvevők. Ebben az ünnep-

165

T. L.: Virágok, koszorúk, megemlékezések. A forradalmi ifjúsági napok megyei megnyitója Szalkszentmártonban. Petőfi Népe, 1972. március 16. 1., 3.

185

100 év innováció II.

ségsorozatban a Kádár-rezsim konszolidációjának egyik fontos eredményét láthatjuk. Bár Észtországban is történtek az 1918-as eseményekre utaló megemlékezések az 1980-as évek végén, ezekről nem mondható el, hogy ilyen mértékben élvezték a hatalom támogatását.

IRODALOM Emadepäev. Maikuu teine pühapäev. http://www.folklore.ee/Berta/tahtpaevemadepaev.php. (Letöltés: 2018. 05. 13.) Hernádi Miklós: Ünneplő társadalom. Ünnepi viselkedések a mai Magyarországon, Budapest, Kossuth Kiadó, 1985. Jõesalu, Kirsti: „The Right to Happiness” – Echoes of Soviet Ideology in Biographical Narratives., Berliner Osteuropa Info, 23, 2005, 91−99. Kapitány Ágnes ‒ Kapitány Gábor: Az ünnep mint emlékezés és az emlékezés mint ünnep. Jel-Kép, Kommunikáció, Közvélemény, Média, 2012/1–4. szám, 95–118. http://communicatio.hu/jelkep/2012/1_4/kapitany_agnes_kapitany_gabor.htm. (Letöltés: 2018. 03. 01.) Kiivit, Jaan: Az Észt Evangélikus Lutheránus Egyház. Evangélikus Élet, 30. évfolyam, 38. szám, 152. 1965. Kocsis Piroska: Ötven éve történt. A Kádár-rendszer megszilárdulásának levéltári forrásai, Tudományos konferencia a Magyar Országos Levéltárban, 2011. október 28. Budapest, Levéltári Szemle, 62. évf. 1. szám, 2012. 69–81. Kreegipuu, Tiiu: Tähtpäevakalendri kujunemisest Nõukogude Eestis aastatel 1945–1985., 2001. http://www.arhiiv.ee/public/TUNA/Artiklid_Biblio/ KreegipuuTiiu_T2htp2evakalendri_kujunemiset_TUNA2011_2.pdf. (Letöltés: 2016. 03. 14.) Niin, Martina: Väärtused 1987. ja 2004. aasta Tähekes. Bakalaureusetöö, Tartu, Tartu Ülikool, Sotsiaalteaduskond, Ajakirjanduse ja kommunikatsiooni osakond, 2005. Remmel, Atko: Religioonivastane võitlus Eesti NSV-s aastail 1957–1990. Tähtsamad institutsioonid ja nende tegevus, Doktoritöö, Tartu, Tartu Ülikool. Dissertationes Theologiae Universitas Tartuensis 24. Tartu Ülikooli Kirjastus, 2011. T. L.: Virágok, koszorúk, megemlékezések, A forradalmi ifjúsági napok megyei megnyitója Szalkszentmártonban., Petőfi Népe, 1972. március 16. 27. évfolyam, 51–77. szám, 1972. 1., 3. Tammer, Enno – Tammer, Tiina – Koskaru, Villu: Nõukogude aeg ja eesti inimene., Tallinn, Tammerraamat, Harjumaa Kirjeldus, 2012.

186

100 év innováció II. Tartu. Eesti Vabariigi aastapäeva tähistamine Tartus Toomemäel tähetorni juures 24. veebruaril 1989. a. Universitas Tartuensis. http://hdl.handle.net/10062/48409 (Letöltés: 2018. 03. 03.)

187

100 év innováció II.

KÉPMELLÉKLETEK 1. kép. Pühadetervitus. Kunstnik Elle Tikerpäe. Üdvözlőlap. Elle Tikerpäe munkája.

Forrás: https://blog.erm.ee/wp-content/uploads/2015/12/scan024.jpg.

188

100 év innováció II. 2. kép. Ira Lember verse a Täheke folyóiratban (1975., 5. szám.) Illusztrálta: Margareta Fuks.

Forrás: http://www.digar.ee/id/nlib-digar:187958.

189

100 év innováció II. 3. kép. Ünnepség a kecskeméti Kossuth-szobornál. Tóth Sándor felvétele.

Forrás: Petőfi Népe, 1972. március 16. (27. évfolyam, 51–77. szám), 3. oldal.

190

100 év innováció II.

Debnár Lilla A szocialista életmód propagandaszövegek tükrében az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban 1970 és 1989 között ABSZTRAKT Az elmúlt években nőtt a tudományos érdeklődés az 1970-es és 1980-as évek mindennapi élete iránt, de a pihenéssel vagy kifejezetten a szabadidő eltöltésének módjaival foglalkozó munkák száma még viszonylag kevésnek mondható. Írásomban rövid áttekintést szeretnék adni néhány propagandafüzet tartalmáról (melyek szerzői: Erkki Rannik, Galina Sillaste és Jaan Sootak), melyek segítségével közelebb kerülhetünk annak megértéséhez, hogy hogyan képzelték el a helyes életet ebben az időszakban az uralkodó ideológia képviselői ebben az időszakban. A

propaganda

feladata

emberek

meggyőződésének,

életfelfogásának befolyásolása, a helyesnek vélt viselkedési formák, erkölcsi normák terjesztése. Annak bemutatásával, hogy mit sugallt a propaganda az 1970-es és 1980-as években Észtországban és Magyarországon, könnyebben megérthetjük, hogyan képzelték el a helyes életet ebben az időszakban az uralkodó ideológia képviselői. A

191

100 év innováció II.

munka a modern társadalmakban tulajdonképpen egyet jelent a pénzkeresés érdekében végzett tevékenységgel. 166 Kutatásom során az a kérdés foglalkoztatott, hogy milyen formában jelenik meg a szabadidő, olvashatunk-e propagandaanyagokban arról, melyek a szórakozás legideálisabbnak tartott formái. Jelen írás elkészítésekor több olyan propagandafüzetet is felhasználtam, amelyeket a Tudomány Egyesület (Ühing „Teadus”) adott ki az 1970-es és az 1980as években. A propagandafüzetekben célirányosan arra vonatkozó információt kerestem, hogy mi a pihenés és a szórakozás célja a hatalom szócsövei szerint,

illetve

milyen

rekreációs

gyakorlatok

azok,

amelyek

kerülendőnek, esetleg megvetendőnek számítanak. A jelen írásnak alapot adó, 1970 és 1989 között az Észt SZSZK-ban kiadott észt nyelvű propagandafüzetek jól tükrözik azt, hogy milyen viselkedési normák számítottak elvártnak, milyen ideálokat állítottak az Észt SZSZK-ban a hétköznapi emberek elé. A szocialista erkölcs a marxista etikán alapszik. A kommunista erkölcsöt normák és szabályok alkotják,

amelyek

meghatározzák,

hogyan

viselkedhetnek

kommunizmust építő emberek. 167 Meg kell jegyeznünk, hogy ezek a szabályok nem azért jöttek létre és kerültek a gyakorlatba, hogy utat

166 167

Vö. Török 2011:27. Vö. Rácz 2018:61.

192

100 év innováció II.

mutassanak az egyén számára a boldogság eléréséhez. A kommunista erkölcs legfőbb értékének a kollektivizmus számított, leegyszerűsítve: minden ember személyesen és egyénileg felelt az egész társadalom boldogulásáért, illetve fejlődéséért. Észtországban a második világháborút követő sztálini időszak (1944–1953) még kevéssé kutatott témának számít. 1991, a függetlenné válás után megkezdődtek a stagnálás elmélyülésének (1977–1985) időszakával foglalkozó, elsősorban történelemtudományi kutatások. 1991 után a cenzúra teljes megszűnését követően háttérbe szorult a szocializmus időszaka iránti tudományos érdeklődés, az elsődleges szempont az lett, hogy megszülethessen végre az igazi történetírás,168 amelyet nem terhel a szocialista ideológia. Ez valóban nagy feladat, hiszen 2020-ban is tapasztaljuk (főként Magyarországon), hogy mennyire markáns lenyomatot hagyott a társadalmon, az emberek gondolkodásában a szocializmus. Kutatásom kezdetekor célom az volt, hogy összegyűjtsem, milyen módon dolgozta fel a társadalom a korszak traumáit. A vizsgált időszakból ránk maradt betonépületek, emlékművek további sorsáról meghozott döntéseknek sokszor erős érzelmi tartalma van; hasonlóképp a közgyűjtemények számára is nehéz a propagandával átitatott anyagok további sorsával (selejtezés vagy megőrzés?)

168

Jõesalu 2004:3.

193

100 év innováció II.

kapcsolatban működőképes és hosszú távon sem káros stratégiát kialakítani. Több füzet eredetileg nem észtül, hanem oroszul íródott, később fordították őket észtre. Ezekben a szövegekben helyenként szerepelnek pontatlan fogalmazások, és olyan kifejezések is, amelyek a sztenderd észt nyelvben nem használatosak, értelmezésük nehézkes lehet. Magyar anyanyelvű kutatóként a propagandafüzetek szövegeinek értelmezése többször okozott problémát számomra. A Tudomány Egyesület kiadványai írógéppel írt formában férhetőek hozzá a tallinni Észt Nemzeti Könyvtárban és a Tartui Egyetemi Könyvtárban. Nehéz volt megfelelő statisztikai adatokat és egyéb, a szabadidő és az életmód témájával foglalkozó korabeli forrásokat találnom a tartui és a tallinni közgyűjteményekben – ennek talán az lehet az oka, hogy a kiadványokat a függetlenség kivívása után selejtezték (ezek főleg propagandaanyagok és feltehetően „kozmetikázott” adatokat közlők voltak), de ez további kutatást igényel. A Tudomány Egyesületnek fontos szerepet szántak a propaganda terjesztésében. Elődje az 1925-ös alapítású Harcos Vallásellenesek Egyesülete (Võitlevate Usuvastaste Liit). 169 Az egyesület nevéből is láthatjuk, hogy céljaként a tudomány népszerűsítését jelölte meg – de valójában csak a pártpolitikát és a propagandát közvetítette az emberek

169

Remmel 2011:196.

194

100 év innováció II.

felé. Füzeteik irányadónak számítottak a szocialista ideológia terjesztésében. Jelen tanulmányban négy, a Tudomány Egyesület által kiadott propagandafüzet tartalmát tárgyalom. Mind a négy kiadvány a szocialista életmód kérdéseivel foglalkozik. Az első a fiatalokat és az életmódjukat állítja középpontba, a második az alkoholfogyasztás kérdését. A harmadik füzet általánosságban tárgyalja a szocialista életmód alapvető kérdéseit, a negyedik füzet az életmód és a politikai kultúra összefüggéseivel foglalkozik. A

propagandafüzetek

tartalmának

megismerésével

közelebb

kerülünk annak megértéséhez, mit várt el a hatalom a hétköznapi embertől. Ezen füzetek szerzői igyekeztek az élet minden szegmensét érinteni. Nemcsak ahhoz adtak iránymutatást, hogy milyen ideológiát kell követni, de többek közt kitértek az ideális családmodellre, illetve életvezetési stratégiát is sugalltak az olvasó számára. Ezek a kiadványok világnézeti kérdésekben is igyekeztek eligazítani az embereket. A Tudomány Egyesület anyagai amellett, hogy a legtöbb esetben a szocialista életmóddal voltak kapcsolatosak, többször ateizmussal összefüggő kérdésekkel, kereszténységellenes propaganda terjesztésével is foglalkoztak. A vallásellenes megnyilvánulások a szovjethatalom részéről sűrűbbek voltak Sztálin regnálása alatt, és később, az „olvadás” idején, de még az 1970-es években is erősen lehetett érezni a hatásukat. Gyakran 195

100 év innováció II.

olvashatunk vallásellenes hangvételű írásokat az észt sajtótermékekben. Az észt kiadványok szerzői szinte kivétel nélkül párttagok voltak. 170 Többes funkciót látott el a szocialista erkölcsi normák kijelölése és „gyakorlatba ültetése”. Egyrészt így megvalósulhatott a hétköznapi emberek tömegének ellenőrzése, a társadalmi fejlődés irányítása. A világosan megfogalmazott normák és az általuk támasztott elvárások az öncenzúrát is nagyban segítették. Ugyanakkor a vezetőknek is alkalmazkodniuk kellett az ideákhoz, a szocialista erkölcshöz való igazodás segítette a vezetőségi tagok pártbeli előmenetelét is. 171 A propaganda ekkor a marxista etikán alapuló szocialista erkölcsök terjesztésének eszköze volt. A Szovjetunió fennállásának utolsó két évtizedében a szocialista ideológiában a munkával összefüggésben nem kap hangsúlyt, hogy a szocializmus erkölcsileg helyes rendszer, a munka maga pedig tisztelendő és becsülendő tevékenység. Ezzel szemben az 1970-es és 1980-as

években

nagyon

sokszor

találkozhatunk

olyan

propagandisztikus írásokkal az észt nyelvű sajtótermékekben, amelyek a munka fontosságát, jelentőségét, erkölcsi értékét hangsúlyozzák. 172

170

Remmel 2011:199. Vö. Rácz 2018:59. 172 Például a Täheke (Csillagocska) gyermekújság, a Nõukogude Naine (Szovjet Nő) női magazin vagy a Kultuur ja Elu (Kultúra és Élet) című kulturális magazin hasábjain. 171

196

100 év innováció II.

A propagandafüzetek hasábjain a szerzők az Észt SZSZK lakosairól mint dolgozó népről beszélnek, ezt a megszólítást vagy elnevezést sokszor olvashatjuk. A hivatalos, legális keretek között történő munkavégzés, akárcsak a Magyar Népköztársaságban, az Észt Szocialista Köztársaság minden állampolgára számára kötelező volt. Az Észt SZSZK új alkotmánya 1977-ben lépett életbe, ezt az 1940-es előzte meg. Az új alkotmány alapján a teljes hatalom a párthoz került. 173 1978-ban adták ki Jaan Sootak (1948‒) észt jogász, a Tartui Egyetem Jogtudományi Kara professzorának A fiatalok és a szocialista életmód című füzetét174, amelyben a szerző az ifjúság és a fiatal házaspárok, kisgyermekes családok problémáira hívja fel az olvasó figyelmét. Sootak szerint a szocializmus fiataljainak problémái az emberi lét öt fő területét érintik:

1. Termelés 2. Szabadidő 3. Társadalmi élet 4. Társas kapcsolatok 5. Tudatosság, kulturáltság szintje

173 174

Tammer 2012:14. Sootak 1978.

197

100 év innováció II.

Sootak a termelést, illetve a szabad munkát tartja a legfontosabbnak, a szocialista életmód alapjának. A munka nemcsak kötelesség, de becsülendő is. A munka a kommunista társadalom alapja, viszont mind az észt, mind a magyarországi (Kárpát-medencei) parasztság erkölcsi értékrendjében is alapvetőnek számít a szorgalom és a munka szeretete. Bán Aladár észtországi utazásai után 1912-ben megjelent írásában írt az észt nép nagy munkabírásáról, szorgalmáról; visszaemlékezése szerint az asszonyok még utazás közben is téli holmikat kötöttek a szekéren. A magyar parasztság etikai normái között is fő helyen szerepel a szorgalom. A munka strukturálta a parasztság erkölcsi rendjét. 175 Sootak a pihenés kapcsán megjegyzi, hogy a szocialista társadalom egyik fő jellemzője az, hogy az embereknek több pihenőidő jut, üdvözli az alkotmány 41. paragrafusát, amelyben meghatározták, hogy mennyi pihenésre jogosultak az emberek. Megemlékezik a 45. paragrafusról is, melyben az áll, hogy a fiataloknak joga van az oktatáshoz, tehát a szabadidő nem csak pihenésre, de tanulásra is használandó. Ennek kapcsán a távoktatást és az esti, levelező tagozaton végezhető iskolákat is említi a szerző. A társadalmi életben való aktív részvétel Sootak szerint a demokrácia elterjedésében segít. Kiemeli, hogy az embereknek részt kell venniük a társadalmi életben. Itt a 49. paragrafust említi, amely szerint a

175

Paládi-Kovács 2000.

198

100 év innováció II.

dolgozóknak joguk van érdekeik képviseletéhez, érvényesítéséhez. Természetesen ennek sem az egyén boldogulása, jó közérzete a célja, hanem az, hogy a munka akadálytalanul folyjon. A kiadványban szóba kerül a társadalmi élet mellett a magánélet is. A társas kapcsolatokkal összefüggésben Sootak a családi élet során felmerülő problémákat, a házasságon belül tanúsított helyes viselkedést tartja említendőnek. Érdekes kérdés, hogy egy ilyen kiadványban a párkapcsolati problémák is terítékre kerülnek, amelyek a magánélethez tartoznak.

A szerző szerint a szovjet társadalom alapja az ideális

szocialista házaspár (egy férfi és egy nő). Tanulságos, ahogyan a házasságokról fogalmaz a szerző. Szerinte a házasságokban esetlegesen felmerülő problémák

gyökerei a

züllött

életmódra, a

túlzott

alkoholfogyasztásra vezethetők vissza. A leggyakoribb párkapcsolati problémának a féltékenységet tartja. 176 Ez a szó az említés szintjén került csak a munkába. A párkapcsolati diszfunkciókat elsősorban az alkoholizmussal magyarázza. A szocialista erkölcs a magánéletet is át kell, hogy hassa, a szocialista emberideál nem választja el a magánéletet a társadalmi élettől, mind otthon, mind közösségben feddhetetlennek kell bizonyulnia. Itt tetten érhető az is, hogy a munkán kívül töltött idő és az azalatt végzett tevékenységek milyen megítélés alá eshettek. Eszerint a felfogás szerint a magánéletben tanúsított viselkedés befolyásolja az

176

Sootak 1978:14.

199

100 év innováció II.

ember által végzett munka minőségét is. Nem az egyén boldogsága, jóléte fontos, hanem az, hogy szabadidejében végzett tevékenységei szolgálják-e azt, hogy a munkában jól teljesítsen, hiszen a jól végzett munkát a társadalom közös érdekének tekintette. Nem az egyéni sikereken, a megfelelő bérezésen volt a hangsúly, hanem a magasabbnak tekintett társadalmi érdekeken. Az egyénnek minden cselekedetével hasznosnak kellett bizonyulnia, és ezzel társadalmi érdekeket szolgált (a kollektivizmus mint magasabb cél érdekében). 177 Sootak az életminőség kapcsán megjegyzi, hogy ennek körébe tartozik a kultúra is. A szocialista életmód sajátja, hogy a kulturáltság szintje folyamatosan növekszik, s ez a könyvtárhálózat növekedésén is lemérhető, és ismét megemlíti az alkotmány vonatkozó paragrafusát. Sootak szerint az életminőség nem számokban mérhető, hanem csak abban, hogy az anyagi és a szellemi igények milyen mértékben vannak kielégítve. Szerinte az életminőséget a szabadidő eltöltésére adódó lehetőségek

jellemzik,

ezzel

összefüggésben

sajtótermékek

hozzáférhetőségét hozza fel példának. 178 A fiatalok és a szocialista életmód című füzetben, mint láttuk, szó esik az alkoholfogyasztásról mint társadalmi problémáról. A Tudomány Egyesület kiadványai között találhatunk még egyet, amelyet teljesen az

177 178

Vö. Horuczi 1961:8. Sootak 1978:9.

200

100 év innováció II.

alkoholfogyasztás

kérdéskörének

szenteltek.

előrelépésnek

tekinthető, hiszen mind Észtországban, mind Magyarországon óriási gondot jelentett az alkoholizmus az 1970-es és 1980-as években. Ez az 1988-ban megjelent ismeretterjesztő füzet az Alkohol. Kas osa meie elulaadist? (Életmódunk része-e az alkohol?) címet viselte. Erkki Rannik (1917–2005) szociológus az alkoholfogyasztás családi életre való hatásait írta le, és arra kereste a választ, hogy hogyan lehetne gátat szabni az alkoholizmusnak Észtországban. Ahogyan az már korábban említésre került, az 1970-es években és (a különféle korlátozások, reformtörekvések ellenére) az 1980-as években is a széleskörűen elterjedt, túlzott alkoholfogyasztás nagy problémát jelentett az Észt SZSZK-ban. Ez a korábban folytatott liberális alkoholpolitikának volt az eredménye, és már az 1960-as években is tetten érhető volt.179 Rannik szerint különösen megnőttek az alkoholfogyasztás mutatói a második

világháborút

követően,

főleg

1960-as

években

tapasztalhatunk e téren kiugró növekedést.180 Itt is megfigyelhetjük a kommunista erkölcsi elvek szem előtt tartását, de itt nem kapott szerepet az, hogy az egyén életére milyen hatással van az alkoholbetegség és annak hozadékai (pl. családon belüli és párkapcsolati erőszak, anyagi

179 180

Arusaar-Tamming 2007. Rannik 1988:3.

201

100 év innováció II.

gondok,

szervkárosodás

stb.).

Rannik

véleménye,

hogy

alkoholfogyasztás legnagyobb veszélye, hogy akadályozza a társadalom egészének fejlődését. Az

alkoholizmussal

foglalkozó

tájékoztató

kiadványból

megtudhatjuk, hogy az 1980-as években melyek voltak a legnépszerűbb italok: legtöbbször sör, bor és vodka került az asztalra. A szerző a borra a „naturaalvein” szót használja, amit nehéz magyarra fordítani, de valószínűleg szőlőből vagy más gyümölcsből szesz hozzáadása nélkül erjesztett hagyományos borra utal. A férfiak a vodkát részesítették előnyben, míg a nők legtöbbször bort fogyasztottak. Az Észt SZSZK társadalmának nagy része az 1980-as évek végén a szombat este a barátaikkal az otthonukban alkoholt fogyasztókkal 181 szemben volt a legmegengedőbb. Az 1970-es évek előtt az alkoholfogyasztásról csak a rossz dolgozók, munkakerülő munkások kapcsán esett szó a propagandában, mert ezek a személyek beérték kisebb teljesítménnyel is, nem dolgoztak elég szorgalmasan, és elsősorban a munkaidőn kívüli tevékenységekre koncentráltak.182

elegendő

alapot

szolgáltatott

nyilvános

megszégyenítésükre, hiszen a szocialista erkölcstől elválaszthatatlan a minél nagyobb eredményre törekvő munkavégzés. A szovjet propaganda

181 182

Rannik 1988:14. Shlapentokh 1989:49.

202

100 év innováció II.

előszeretettel

tüntette

fel

szélsőségesen

negatív

színben

alkoholfogyasztást, de ez nem csak a szocializmus utolsó két évtizedére jellemző, hanem már ennél hamarabb is megfigyelhető volt. Nagyon érzékletes példa erre egy 1966-os észt plakát, amelyen egy talpaspoharat, egy döbbent arckifejezésű ittas embert és egy vidám rózsaszín disznót láthatunk, felettük a jobb sarokban felirattal: „Ole inimene!” magyarul: „Légy ember!”183

harmadik

füzet,

melyet

Tudomány

Egyesület

propagandaanyagai közül sorra veszünk, Galina Sillaste (1946–) szociológiaprofesszor 1982-es Szocialista életmód: módszertani anyag oktatók számára c. munkája. Ez három évvel később jelent meg az imént tárgyalt Sootak-féle füzetnél. A két kiadvány között ideológiai különbséget nem találunk. A szerző a szocialista életmódot a következőképpen definiálja: „Az emberek életmódja sokoldalú, és az

183

https://www.digar.ee/arhiiv/et/pildimaterjal/80865. (Letöltés ideje: 2021. január 18.)

203

100 év innováció II.

alábbi tevékenységi formák tartoznak hozzá: munka, társadalmi és politikai tevékenység, családi és közösségi kapcsolatok, kulturális és kognitív tevékenységek. Mindezek a cselekvési formák természetes egységben léteznek az emberek munkaidejében és szabadidejében egyaránt.”184 Sillaste kiadványában élesebb hangvétellel találkozunk, a szöveg egészére jellemző a nyugati társadalmak, különösen az Amerikai Egyesült Államok kritikája, melynek fő oka, hogy ezeknek a társadalmaknak az alapját a fogyasztás, a kapitalizmus adja. Ezzel szemben a szocialista társadalmak alapja – az ideológiának megfelelően – a munka, Sillaste szerint: „A Szovjetunió alkotmánya garantálja országunk lakosai számára a munkához való jogot és a hivatás választásának szabadságát, és utóbbit egyetlen egy kapitalista állam sem biztosítja az alkotmányában.”185 A szerző kritizálja az Amerikai Egyesült Államok Jognyilatkozatát (Bill of Rights), amelyben annak ellenére, hogy garantálja a szólásszabadságot, a vallásszabadságot és a szabad sajtót, nincsen lefektetve a munkához, a munkahely és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog, illetve a pihenéshez és szabadidőhöz való jog sem.

184 185

Sillaste 1982:3. Sillaste 1982:8.

204

100 év innováció II.

Galina Sillaste írásában a szocialista életmódot szembeállítja a nyugati, kapitalista életmóddal, amelyeket a következő kifejezésekkel jellemez:

kaotikusság,

megtervezetlenség,

individualizmus,

antidemokratikus, nacionalista, rasszista és antihumanista. Mindez azzal a céllal szerepel a propagandafüzetben, hogy a szerző a kapitalista nyugati társadalmak életmódját és a szocialista életmódot mint ellentétpárt ábrázolja. Ugyanakkor azt is kijelenti, hogy a Szovjetunió garantálja a lakosai számára a jólétet (ekkorra már 42 év telt el a Szovjetunióhoz való „csatlakozás” óta). Sillaste szerint a szocialista életmód fejlesztésének egyik fő iránya a rendelkezésre álló szabadidő megnövelése, de részletesen nem fejti ki eltöltésének lehetséges módjait, illetve nem ajánl semmit ezzel kapcsolatban az olvasónak. Nem reflektál a dolgozók szabadidős szükségleteire. A

20.

század

propagandaanyagokban

második jellemző

felében volt

megjelent a

kommunista

szocialista

életmód

szembeállítása a kapitalista életmóddal, annak kihangsúlyozásával, hogy a kapitalista berendezkedésű társadalmakban a fogyasztás áll a legfontosabb helyen. Ezzel szemben a szocialista társadalmakban a hangsúly a tartalmas, művelődéssel és a társas kapcsolatok minőségi megélésével való foglalatoskodásra helyeződik. Ennek kapcsán ki kell térnünk arra, hogy ez érdekes kettősséget mutat, hiszen a szocialista emberideál számára a pihenés nem az egyéni szórakozás miatt fontos. A 205

100 év innováció II.

feltöltődés az eredményes munkavégzés szolgálatába van állítva. Itt nem azon van hangsúly, hogy az egyén jól érzi-e magát, kielégülnek-e a szükségletei – az egyénre csak úgy lehet tekinteni, mint a társadalom egy kis részecskéjére, aki viselkedésével felelősséggel tartozik a társadalom egészének jóléte iránt. A propagandafüzetek szerzői azt tartják a szocialista életmód vívmányának, hogy a nyugati társadalmakkal szemben a Szovjetunióban törekednek arra, hogy a munkaerőt ne zsákmányolják ki, és alkotmányban biztosítják jogait a pihenésre. Ezzel szemben éppen a szabadidőről és a pihenésről esik kevesebb szó. Ebből a szempontból nem látunk eltérést az 1970-es években megjelent és az egy évtizeddel később kiadott propagandaanyagok között. Beszédes,

hogy

Észt

SZSZK

1978-ban

életbe

lépett

alkotmányában a „munka” szó 116 alkalommal szerepel, míg a „pihenés” mindössze hat alkalommal. (Ötször a 39. paragrafusban szerepel a „pihenés”; ez az a paragrafus, amely kimondja, hogy az Észt SZSZK lakóinak joga van a pihenéshez.) Összegzésképpen megemlíthetjük, hogy a szocialista életmóddal összefüggésben (egyáltalán nem meglepő módon) sokkal többször említi az idézett propagandaanyag a munkát, annak fontosságát és szerepét a szocialista társadalmon belül, mint a szabadidőt és a pihenést (milyen a megfelelő pihenés, milyen lehetőségek kínálkoznak a szabadidő tartalmas, hasznos eltöltésére), melyekről nem értekezik. 206

100 év innováció II.

IRODALOM Arusaar-Tamming, Kelli: 1985. aasta nõukogude alkoholipoliitika ja selle tagajärjed Eesti NSV-s. In: Mäetagused 36, 2007. 35–58. http://www.folklore.ee/tagused/nr36/arusaar.pdf (Letöltés ideje: 2016. 03. 14.) Bán Aladár: Az észtek néprajzi jellemzése. In: Ethnographia 23. évf. 2012. 129–144. Jõesalu, Kirsti: Sotsiaalsed suhted nõukogude tööelus: biograafilisi uurimusi argielust NSV-st. Magistritöö. Tartu Ülikool filosoofiateaduskond, ajaloo osakond, etnoloogia õppetool. Tartu, 2004. Dr. Horuczi László: A kommunista erkölcs alapelveinek kérdéséhez. In: Acta Universitatis Szegediensis, sectio philosophica 3. 1961. 3–20. Acta.bibl.uszeged.hu>philosophica_003_003-020 (Letöltés ideje: 2020. 07. 29.) Paládi-Kovács Attila (főszerk.): A „helyes élet” paraszti szabályai. In: Magyar néprajz VIII. Társadalom. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000. https://mek.oszk.hu/02100/02152/html/08/283.html (Letöltés ideje: 2021. január 18.) Rácz Attila: A budapesti elit 1956 és 1989 között – Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 4. Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 2018. Rannik, Erkki: Alkohol – kas osa meie elulaadist? Tallinn: Eesti NSV Ühing „Teadus”, 1988. Remmel, Atko: Religioonivastane vőitlus Eesti NSV-s aastail 1957–1990. Tähtsamad institutsioonid ja nende tegevus. Dissertatsiones Theologiae Universitas Tartuiensis 24. Tartu Ülikooli Kirjastus, Tartu, 2011. Sillaste, Galina: Sotsialistlik elulaad: metoodiline materjal lektorile. Ühing Teadus, Tallinn, 1982. Shlapentokh, Vladimir: Public and private life of the soviet people. Changing values in Post-Stalin Russia.: Oxford University Press, New York – Oxford, 1989. Sootak, Jaan: Noored ja sotsialistlik elulaad. Metoodiline materjal. Tallinn: Eesti NSV Ühing Teadus. Tammer, Enno (szerk.) 2012. Nõukogude aeg ja eesti inimene. Tammerraamat, Tallinn, 1978. https://issuu.com/tammerraamat/docs/nouka2012_sisu_trykki?backgroundColor =%2523222222 (Letöltés ideje: 2021. január 18.) Török Emőke: A munka. Szociológiai jelentések, társadalmi változások. Doktori disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Társadalomtudományi Kar, Budapest, 2011.

207

100 év innováció II.

Fülöp József Arvo Pärt zenéje az újabb szakirodalom tükrében ABSZTRAKT Korunk talán legismertebb zeneszerzője Arvo Pärt. Pärt 1935-ben született az észtországi Paidéban, és a klasszikus zenei eseményeket tartalmazó adatbázis, a Bachtrack szerint a legtöbbet játszott élő zeneszerző. A Károli Gáspár Református Egyetemen rendezett centenáriumi rendezvény estéjén a konferencia résztvevői meghallgattak egy, a pärti zene keresztmetszetét nyújtó hangversenyt a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián, melyen az Észt Filharmónia Kamarakórusa és a Tallinni Kamarazenekar játszott. A tanulmány a pärti életmű sokoldalúságát mutatja be. Arvo Pärt a kortárs művészet és zene egyik legnevesebb alkotója, Észtország kétségtelenül legismertebb zeneszerzője. Azon kevés komponisták egyike, akiknek sikerült egyéni, jellegzetes zeneszerzői nyelvet kialakítaniuk. Legkeresettebb alkotásai a kortárs zenei fesztiválok közkedvelt műsorszámai. Saját kidolgozású, ún. tintinnabuli („harangocskák”) stílusban írt darabjai és nagy kifejezőerővel bíró dallamai lemezfelvételeken, sőt több tucat film kísérőzenéjeként hódítják meg a szélesebb közönséget. A pärti stílus azonban csak hétévnyi hallgatás után alakult ki, mely az európai zenetörténetben is kivételesen 208

100 év innováció II.

hosszúnak számító alkotói elnémulás. Pärt első korszakában divatos zeneszerzési technikákat sajátított el és gyakorolt (nemritkán zajos) sikerrel: a tizenkétfokúság, a szerializmus és az aleatória jegyében született többek között a Nekrológ (1960), a Collage sur B-A-C-H (1964) és a Msztyiszlav Rosztropovics felkérésére írt gordonkaverseny, a Pro et Contra

(1966).

politikai

okokból

1980

januárjában

Szovjet-Észtországból Bécsig, majd Berlinig űzött Pärt több nyugati zenekritikus szemében különlegességnek, sőt különcnek számított. Sok esetben így is kezelték. Személyét is, műveit is. A nyugati életvitel, szemlélet és a piacgazdasági viszonyok gyökeresen más közeget jelentettek a pártállami keretek közül érkező, ortodox keresztény vallású, az avantgárdról végleg lemondó és a középkori zenét, elsősorban a gregoriánt tanulmányozó zeneszerző számára. A közelmúltban hazánkban több alkalommal is felcsendültek Arvo Pärt kompozíciói. 2017 augusztusában az „Arcus Temporum” elnevezésű pannonhalmi fesztiválon a Rácz Zoltán dirigálta Concerto Budapest, valamint a Szent Efrém Énekegyüttes két koncerten négy Pärtművet adott elő (Fratres, Greater Antiphons, Cantus in Memory of Benjamin Britten, Hét Magnificat-antifóna). 2018 szeptemberében a Budapesti Fesztiválzenekar Fischer Iván vezényletével Como cierva sedienta (a szoprán szólót Sylvia Schwartz énekelte) és Te Deum című műveit játszotta. A Tallinni Kamarazenekar és az Észt Filharmónia 209

100 év innováció II.

Kamarakórusa az alapító-dirigens Tõnu Kaljustével186 önálló estet szentelt Arvo Pärtnek. Tolmácsolásukban a budapesti Zeneakadémián 2018. november 23-án rendezett koncerten a Cantus (1977), a Te Deum, a Salve Regina és az Adam’s Lament hangzott el. Ismertsége és közkedveltsége ellenére azonban Arvo Pärt zenéjét csak az utóbbi időben övezi

zenetudományi

és

zeneesztétikai

érdeklődés.

okok

ismertetésétől most eltekintünk, de tallózzunk az elmúlt két és fél évtizedben megjelent kötetek, monografikus szintű kiadványok között, melyek részben vagy egészben a recepciótörténet sajátosságait is érintik.187 1997-ben Paul Hillier hiánypótló kötetet jelentetett meg Arvo Pärt címmel az Oxford Studies of Composers sorozatban.188 Hillier 1974-ben alapította a középkori és reneszánsz zenét ápoló The Hilliard Ensemble elnevezésű együttesét. Az együttes kortárs zeneszerzőkkel is elkezdett foglalkozni, így – a gregorián zenével való találkozásának köszönhetően önmagára találó – Arvo Pärttel, akivel Hillier először 1984 januárjában találkozott. Néhány évvel később az együttes és vezetője szakavatott Kaljuste elsősorban az észt zene elkötelezett tolmácsolója, aki számos sikeres Pärtalbum mellett lemezfelvételeket készített többek között Heino Eller, Veljo Tormis vagy Erkki-Sven Tüür műveiből. 187 Jelen ismertetésből kimaradt művek: Constantin Gröhn: Dieter Schnebel und Arvo Pärt: Komponisten als „Theologen”, Berlin, LIT, 2006; Hermann Conen (szerk.): Arvo Pärt: die Musik des Tintinnabuli-Stils, Köln, Dohr, 2006; Laura Dolp (szerk.): Arvo Pärt’s white light: media, culture, politics, Cambridge, Cambridge University Press, 2017. 188 Paul Hillier: Arvo Pärt, Oxford, Oxford University Press, 1997. 219 p. 186

210

100 év innováció II.

tolmácsolójává vált Pärt tintinnabuli stílusú, vokális (és jeles közreműködők révén más) műveinek. Az ECM lemezkiadónál megjelent 1987-es Arbos és az 1988-as Passio voltak ennek a legendássá vált együttműködésnek az első gyümölcsei. Hillier a zeneszerzővel folytatott számos beszélgetés nyomán írta meg könyvét, mely a zeneszerző addigi életművének első monografikus feldolgozásává vált. Korszakolta benne Pärt munkásságát, önálló terminológiát dolgozott ki a tintinnabuli technika részletes elemzésére, sőt az utolsó fejezetben az előadói gyakorlat felől is megvizsgálta a pärti zenét. A wuppertali egyetem zenetudósa, Oliver Kautny tényadatokban gazdag monográfiája189 a zeneszerző műveinek részletes recepciótörténetét tárta fel két nagy, terjedelmében azonos hosszúságú részben: először a szovjet, majd a nyugati fogadtatást tárgyalva. A Washington University in St. Louis muzikológusának, Peter J. Schmelznek a kötete190 tágabb, kultúrpolitikai összefüggésekben és levéltári dokumentáció felhasználásával tárgyalja Pärt (különösen a „From Abstraction to Mimesis, from Control to Freedom” című hatodik fejezetben) és pályatársai – Andrej Volkonszkij, Edison Denisov, Alfred

Oliver Kautny: Arvo Pärt zwischen Ost und West, Stuttgart – Weimar, J. B. Metzler, 2002. 315 p. 190 Peter J. Schmelz: Such Freedom, if only Musical. Unofficial Soviet Music during the Thaw, Oxford, Oxford University Press, 2009. 392 p. 189

211

100 év innováció II.

Schnittke, Valentin Szilvesztrov és Szofija Gubajdulina – helyzetét a Szovjetunióban. Az Andrew Shenton (Boston University) szerkesztésében megjelent The Cambridge Companion to Arvo Pärt 191 összefoglaló igényűnek nevezhető: a tíz szaktanulmány mellett Pärt tollából származó és angol fordításban olvasható szövegközléseket tartalmaz, részletes (igaz, nem időrendet tartó, hanem ábécé szerint rendezett) műjegyzéket, valamint válogatott bibliográfiát. Az amerikai teológus Peter C. Bouteneff a „Sacred Arts Initiative” és a 2011-ben elindított „Arvo Pärt Project”192 igazgatója, aki elsősorban az ortodox egyház és a többi egyház viszonyával, illetve teológia és kultúra kölcsönhatásaival foglalkozik. Monográfiájának 193 kiindulópontja pedig a zeneszerző ortodox vallása. Pärt művészetének spirituálisteológiai megközelítése nem előzmények nélküli. Hillier említett könyve már kitért ezekre a vonatkozásokra, de a Cambridge-kiadvány egyik szerzője is taglalta. 194 Bouteneff szerint az ortodox hagyomány, liturgia

191

Andrew Shenton (szerk.): The Cambridge Companion to Arvo Pärt, Cambridge, Cambridge University Press, 2012. 250 p. 192 A rendkívül sikeres projekt (St. Vladimir’s Seminary, Yonkers, NY) keretében Bouteneff konferenciákat, felolvasásokat, vitaesteket, valamint hangversenyeket szervezett a következő helyszíneken: Carnegie Hall, Metropolitan Museum of Art, John F. Kennedy Center, Phillips Collection. 193 Peter C. Bouteneff: Arvo Pärt: Out of Silence, Yonkers, NY, St. Vladimir’s Seminary Press, 2015. 231 p. 194 Robert Sholl: Arvo Pärt and Spirituality, in: Andrew Shenton (szerk.): The Cambridge Companion to Arvo Pärt, Cambridge, Cambridge University Press, 2012,

212

100 év innováció II.

és teológia nagyban hozzásegítheti a hallgatót Arvo Pärt zenéjének mélyebb megértéséhez. Ez az alapvetés Pärt egyik önvallomásával is találkozik: „Ha valaki meg akar érteni engem, meg kell hallgatnia a zenémet. Ha valaki meg akarja ismerni a »filozófiámat«, elolvashatja bármelyik egyházatyát.”195 Két, szintén újabb megjelenésű kötetre részletesebben is kitérünk. Beate Kowalski (dortmundi teológiaprofesszor) és Michaela C. Hastetter (freiburgi teológus) egyetlen Pärt-műnek szentelték könyvüket.196 Az 1982-ben bemutatott Passio (Domini nostri Jesu Christi secundum Joannem) Pärt egyik nagyszabású, oratórikus jellegű műve. A szerzőpáros határozott szándéka a teológiai megközelítés. Kowalski bevezetőjében

lényegre

törően

fogalmaz,

érvelését

autentikus

szövegekre (Pärt saját írásaira, illetve interjúkra) építi: Pärt zenéje „bibliai, liturgikus vagy tágabb értelemben egyházi szövegek zenei exegézise”; nála a zene imává válik és áhítattá. 197 „Egyszerű, a művek alapjául szolgáló szót előtérbe helyező kompozíciós technikájával eléri az egyházatyák céljait: a hészükhiát [megnyugvás], az apatheiát 140–158. Ilyen tematikájú publikációk már korábban is jelentek meg: Trygve Nordwall, Arvo Pärt – religioes mystiker eller excentrisk naivist eller, Nutida Musik 31 (1987–88), 10–13; Alan G. Artner, Religious chords: Arvo Pärt’s spirituality shines through his compositions, Chicago Tribune, April 3, 1994, Arts 8. 195 Idézi Lewis Owens, Arvo Pärt: Miserere: Miserere And Minimalism. https://spikemagazine.com/0600arvopart/. (Letöltés: 2019. 01. 26.) 196 Beate Kowalski – Michaela C. Hastetter: Die Johannespassion von Arvo Pärt, Stuttgart, Verlag Katholisches Bibelwerk GmbH, 2015. 189 p. 197 Uo., 9–10.

213

100 év innováció II.

[szenvedélymentesség] és a belső nyugalmat, mely a kontemplációhoz vezet.”198 A három fejezetre tagolt kötet első részében János evangéliumának áttekinthető, teológiai magyarázatokkal csak ritkán terhelt elemzését olvashatjuk. Kowalski a passióról szóló szakaszt (18,1–19,42) először a másik három evangélista elbeszélésével veti össze, azután felvázolja narratív szerkezetét, amelyet többször is az antik tragédiákkal állít párhuzamba. Az ötrészes, koncentrikus struktúra középpontjában Jézus Pilátus általi, dramaturgiai elemekkel ellátott kihallgatása áll. Külön felhívja a figyelmet a 19,26-27 szóhasználatára („εἰς τἀ ἴδια”), amelyről megállapítja, hogy az elterjedt fordítások („zu sich” [magához], „to his own home” [saját házába]) félrevezetőek lehetnek, hiszen a „zu dem Eigenen” [sajátjává] kifejezés lenne a megfelelő, ami tehát azt jelenti, hogy a szeretett tanítvány „folytatja Jézus küldetését a világban, és példás, Jézust helyettesítő tanítvánnyá válik.” 199 A narratív-dramaturgiai szerkezet és a jánosi passióelbeszélés szereplőinek részletes elemzése annak hangsúlyozását készíti elő, hogy Pärt megbontja ezt a felépítést, de önállóan kialakított, új, egységesen szervezett struktúrát állít elő.

198 199

Uo., 9. Uo., 28. Nevezett passzus magyar fordítása (RÚF 2014): „Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll az anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme a te fiad! Azután így szólt a tanítványhoz: „Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.”

214

100 év innováció II.

A második fejezetben Kowalski Pärt Passióját taglalja. Először elhelyezi az életműben, miközben röviden felsorolja a legfontosabb tintinnabuli műveket (mind az instrumentális, mind a vokális darabokat), illetve Pärt életének sorsfordító epizódjait. A tintinnabuli stílus rövid szerkezeti analízise után a pärti szövegkezelés sajátosságaira hívja fel a figyelmet. A szóhangsúly, a szótagok és a központozás maradéktalan tiszteletben tartása döntő jelentőségű Pärt számára. „Pärt erős kötődése a szent szöveghez egyedülálló a zenetörténetben”, állapítja meg; „a szavakat vagy mondatokat nem interpretálja zenei-retorikai alakzatok segítségével, szándéka sokkal inkább az, hogy biztosítsa a szöveg érthetőségét. Számára a deklamáció és az érthetőség fontos. […] Pärtnél a (krisztusi) szónak elsőbbsége van a zenével szemben.” 200 A Vulgata szövegére szerzett Passió keletkezéstörténetének (a zeneszerző kétszer is átdolgozta) bemutatása után az evangéliumtól való szerkezetidramaturgiai eltéréseket és párhuzamokat ismerteti (Krisztusnak az Atyával való azonosságát a tintinnabuli szerkesztésmódjában ismeri fel). A kötet utolsó fejezetében, Hastetter tollából, teológiai-spirituális megközelítésben olvashatunk arról, hogy Pärt és Passiója közeli rokonságban áll az essexi szerzetes, Szofronyij ortodox tanaival. 201

200 201

Uo., 70. Akárcsak szerzőtársa, Hastetter is vitába száll Oliver Kautny fent említett recepcióesztétikai (azaz a teológiai megfontolásokat zárójelbe tevő) megközelítésével. A két szerző vitakész érveit lásd 91–93, 166–167.

215

100 év innováció II.

A Pärt házaspár 1981-ben, egy angliai út alkalmával ismerkedett meg a szerzetessel, akiben Pärt szellemi atyjára talált. Pärt vonószenekarra írt, Silouans Song című darabját202 (1991) Szofronyijnak és az általa alapított Patriarchal Stavropegic Monastery of St. John the Baptist közösségének komponálta. Hastetter meggyőzően érvel amellett, hogy Pärt Passiója a befogadó felől nézve szenvedészene (Leidensmusik): „Jóformán monoton szerkesztésével és a kifejezőeszközök mininálisra szorításával […] valódi együtt szenvedést követel meg a hallgatótól.” 203 A tempók, a felépítés, a teológiai mondanivaló körültekintő és alapos analízise után Hastetter igazolva látja könyvük hipotézisét: Pärt Passiója imára való meghívásként értelmezhető. A kötetet bibliográfia és diszkográfia teszi teljessé. Kevin C. Karnes az Emory University (Atlanta, GA) zenetörténésze. Tabula Rasa című munkája204 szintén egyetlen Pärt-művel, az életmű sorsfordító

kompozíciójával

foglalkozik.

Célkitűzése

szerint

demitologizálni szeretné a zeneszerzőt. Karnes számos, többségében német és angol példával igazolja Pärt személyének és művészetének nyugati átfestését, finom vagy durvább torzulásait, torzításait: a

Pärt művével Áthoszi Sziluán (1866–1938) szerzetesre utal, akiről a Szofronyij által írt könyv magyarul is olvasható: Szofronyij (Szaharov) apát: A Szent Hegy titka, Budapest, Jel, 2010. 203 Kowalski–Hastetter: Die Johannespassion von Arvo Pärt, 101. 204 Kevin C. Karnes: Arvo Pärt’s Tabula Rasa, Oxford, Oxford University Press, 2017. 135 p. 202

216

100 év innováció II.

sajtóvisszhangok és a különféle kiadványok romantikus jegyekkel ruházták fel Pärt alakját, vagy politikai célzatú megjegyzésekkel illették. A négy szakaszra osztott kötet első, „Unofficial Music – A History for Pärt” című fejezetében Pärt szovjet éveiről olvashatunk. Az avantgardista nemzedékből Andrej Volkonszkij Musica Strictáját (1956–57) nevezi meg a schönbergi dodekafónia első, háború utáni szovjet követőjének. A Kommunista Párt 22. kongresszusán, 1961 októberében műve miatt nyíltan elítélték a zeneszerzőt. Tegyük hozzá: Volkonszkij a megalkuvást nem ismerő, sőt szándékosan provokatív zongoraművésznek, Marija Jugyinának ajánlotta a darabot, aki több alkalommal is eljátszotta, mielőtt sor került volna egy botrányossá vált leningrádi koncertre 1961. november 19-én. A Musica Stricta Webern Op. 27-es Variációkja kíséretében szólalt meg (kétszer egymás után), majd Jugyina Paszternakés Nikolaj Zabolockij-verseket szavalt a pódiumról. 1962 márciusában, folytatja Karnes, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének elnöke, Tyihon Hrennyikov figyelmeztette a fiatal művészeket, nehogy kövessék a tiltólistára tett Volkonszkij példáját. Pärt korai művei közül Karnes zenei elemzésnek veti alá a Perpetuum Mobilét (1963) és a Solfeggiót (1963).205 Az előbbi hozta az első nemzetközi sikert Pärt számára (a keleti blokkon kívül játszották Velencében, Párizsban és az Egyesült 205

A kötet különlegessége, hogy indexszámokkal jelölt audio- és videoanyag tölthető le hozzá az Oxford University Press honlapjáról, melyet a szerző zenei elemzéseihez rendelt.

217

100 év innováció II.

Államokban), az utóbbiról pedig megállapítja, hogy a szerkesztésmódja olyan egyszerű és áttetsző, hogy akár az amerikai kísérletező, Steve Reich darabjaihoz is hasonlítható. 206 Karnes Volkonszkij mellett Schnittke ún. polistilisztikus kompozíciós technikájával állítja eszmei párhuzamba Pärt első alkotói periódusát. Első műveivel Pärt a közönség és a hivatalos szervek figyelmét egyaránt felkeltette. A fiatal zeneszerző a zenei avantgárd kíváncsi képviselőjeként persze nem sok jóra számíthatott. A zenekarra, kórusra és zongorára írt, dodekafon és aleatorikus Credo 1968. novemberi bemutatója, mely csak a vakszerencsének köszönhetően jött létre, hatalmas siker volt, de nem maradt következmények nélkül. A maga barokkos jellegével és Bach Das wohltemperierte Klavier című sorozatának C-dúr prelúdiumára való hivatkozásával Pärt műve még el is kerülhette volna a botrányt – de nem az apostoli hitvallás („Credo in [...] Iesum Christum”) nyílt vállalásával. A (kultúr)politikai válasz az agyonhallgatás, illetve a nem hivatalos letiltás volt. Karnes a következő fejezetben a tintinnabuli pärti felfedezéséről számol be; elemzéséhez Hillier terminológiáját hívja segítségül: az M-voice, azaz a melodikus szólam és a T-voice, a tintinnabuli szólamból épül fel a kétszólamú pärti struktúra. A zenei részletek analízise előtt azonban tiszta vizet önt a pohárba: (az objektív okokon túl) Pärt

206

Karnes: Tabula Rasa, 25.

218

100 év innováció II.

metaforikus, sőt metafizikus kommentárjaival akaratlanul is elbizonytalanította új stílusának értelmezését. Karnes megállapítja, hogy az alaphang meghatározta hármashangzat és az abból induló melodikus skála a gyakoriság érzetét kelti, a konszonancia disszonanciába való ciklikus feloldódását, majd újraképződését, ami a tonalitásra emlékeztető hangzást eredményez. 207 Az 1976-os Für Alina a tintinnabuli stílus első példája, jóllehet néhány korábbi műve is mutat hasonlóságokat az új szerkesztésmóddal. A (tallinni) közönség 1976. október 27-én hallott először tintinnabuli darabokat. Maga a zeneszerző nem volt tisztában azzal, mit alkotott, mi az értéke, hová sorolható, sőt igazán zene-e. Karnes kötetében ezután a Tabula rasa került középpontba, amely új utakat nyitott a sokévnyi hallgatásból újra a nyilvánosság elé lépő Arvo Pärt előtt. A Gidon Kremer és Tatjána Grindenko felkérésére született mű első pillantásra zavarba hozta az előadóművészeket: végtelenül, sőt kihívóan egyszerű kottakép, egyetlen harmónia oldalakon keresztül többnyire a-mollban, ami rendkívül precíz intonációt igényel, emlékezett vissza Kremer. 208 Az ősbemutatóra 1977. szeptember 30-án került sor Tallinnban; a preparált zongoránál Schnittke ült. Karnes a csend aktív szerepéről értekezik a Tabula rasa kapcsán, valamint további meggyőző érveket hoz fel amellett, hogy Pärt zenéje elvi-esztétikai hasonlóságokat

207 208

Uo., 42. Uo., 62.

219

100 év innováció II.

mutat Reich és John Cage művészetével. Egy hónappal a tallinni koncert után a Tabula rasa Leningrádban hangzott el, majd turné következett Kijevtől Grazig – és mindenütt siker volt. Az utolsó szakaszban az emigráló művészről és a darab befogadástörténetéről szól Karnes. Nem hallgatja el a nyugati sajtó súlyos tévedéseit sem Pärt személyével, sem önálló stílusú zenéjével kapcsolatban. A nemzetközi hírverés, az egymást érő bemutatók és nyugati meghívások kivívták a szovjet bürokrácia rosszallását. 1979. november 13-án Pärtet – akárcsak korábban Volkonszkijt – kirúgták a Szovjet Zeneszerzők Szövetségéből, az év végére pedig gyakorlatilag elfogyott körülötte a levegő, és 1980. január 18-án családjával együtt hazája

elhagyására

kényszerült.

Két

nappal

később,

bécsi

vasútállomáson – feltehetően Schnittke hathatós közbenjárására – a neves Universal Edition zeneműkiadó képviselője várta őket. A kiadó rövid időn belül leszerződtette Pärtet, és mindmáig kottái forgalmazója. Pärt és családja megkapta az osztrák állampolgárságot, egy évvel később pedig Berlinbe költöztek. 1982 őszén tintinnabuli műveket mutattak be Párizsban,

Utrechtben

és

Karlsruhéban

„minimalista”

zenei

fesztiválokon. Az 1977-es Kremer–Grindenko-turné bonni állomásának felvételét Manfred Eicher, az ECM agilis vezetője egy autózás alkalmával hallotta a rádióban. Pärt, Eicher és Kremerék társulása 1984-ben átütő sikert hozott: megjelent a Tabula rasa című ECM-lemez négy felvétellel (a címadó darabon kívül hallható volt rajta a Cantus, 220

100 év innováció II.

valamint a Fratres két változata), amely széles körben ismertté tette a tintinnabuli zenét. „Micsoda zene ez!” – lelkendezett, szokatlan módon, a CD kísérőfüzetében a német zenekritikus, Wolfgang Sandner. „Aki ilyet tud írni, egyszer bizonyára kilépett önmagából, hogy a zongorahangokat előássa a földből, a hegedűk üveghangjait pedig lehozza az égből. Ennek a zenének a tonalitása nem rendelkezik mechanikus funkcióval. Valami sosem hallottat eredményez.” 209 A Tabula rasa volt Pärt első nyugati lemezfelvétele, amely sikerességénél fogva új fejezetet nyitott az ECM történetében, ugyanis a lemezkiadó „New Series” sorozatának nyitódarabjává vált: az új sorozat az előadóművészek helyett az egyes zeneszerzők bemutatására vállalkozott. Karnes informatív, jól áttekinthető és józan érvelésű kötetének utolsó részében végül a 80-as évek első felének fontosabb eseményeit veszi sorra: Pärt zenéjének „visszaszivárgását” a szovjet hangversenytermekbe, „legendássá” válását és a Tabula rasa második, „Silentium” című tételének felhasználását a grúz Tengiz Abuladze nagy sikerű, 1984-es filmjében, a Vezeklésben.

209

Arvo Pärt: Tabula rasa, ECM RECORDS (sorozatszám: ECM NEW SERIES 1275, katalógusszám: 817 762-2), 11.

221

100 év innováció II.

IRODALOM Artner, Alan G.: Religious chords: Arvo Pärt’s spirituality shines through his compositions, Chicago Tribune, April 3, 1994, Arts 8. Bouteneff, Peter C.: Arvo Pärt: Out of Silence, Yonkers, NY, St. Vladimir’s Seminary Press, 2015. Conen, Hermann (szerk.): Arvo Pärt: die Musik des Tintinnabuli-Stils, Köln, Dohr, 2006. Dolp, Laura (szerk.): Arvo Pärt’s white light: media, culture, politics, Cambridge, Cambridge University Press, 2017. Gröhn, Constantin: Dieter Schnebel und Arvo Pärt: Komponisten als „Theologen”, Berlin, LIT, 2006. Hillier, Paul: Arvo Pärt, Oxford, Oxford University Press, 1997. Karnes, Kevin C.: Arvo Pärt’s Tabula Rasa, Oxford, Oxford University Press, 2017. Kautny, Oliver: Arvo Pärt zwischen Ost und West, Stuttgart – Weimar, J. B. Metzler, 2002. Kowalski, Beate – Hastetter, Michaela C.: Die Johannespassion von Arvo Pärt, Stuttgart, Verlag Katholisches Bibelwerk GmbH, 2015. Nordwall, Trygve: Arvo Pärt – religioes mystiker eller excentrisk naivist eller, Nutida Musik 31 (1987–88), 10–13. Owens, Lewis: Arvo Pärt: Miserere: Miserere And Minimalism. spikemagazine.com/0600arvopart. (Letöltés: 2019. január 26.) Pärt, Arvo: Tabula rasa, ECM RECORDS (sorozatszám: ECM NEW SERIES 1275, katalógusszám: 817 762-2), 11. Schmelz, Peter J.: Such Freedom, if only Musical. Unofficial Soviet Music during the Thaw, Oxford, Oxford University Press, 2009. Shenton, Andrew (szerk.): The Cambridge Companion to Arvo Pärt, Cambridge, Cambridge University Press, 2012. Sholl, Robert: Arvo Pärt and Spirituality, in: Andrew Shenton (szerk.): The Cambridge Companion to Arvo Pärt, ed., Cambridge, Cambridge University Press, 2012. Szofronyij (Szaharov) apát: A Szent Hegy titka, Budapest, Jel, 2010.

222

100 év innováció II.

Kinczler Zsuzsanna Az észt dalosünnepek ABSZTRAKT Az éneklés szeretete, a nemzeti öntudat kialakítja az Észtországot éltető összetartozás élményét. A dalosünnep első megrendezésére Tartuban került sor, 1869-ben. 1879 és 1910 között tíz dalosünnep volt, majd 1918 után minden ötödik évben kerül sor a nyár eleji találkozókra. A II. világháború alatti kényszerű hallgatás után az első dalosünnepet 1947-ben szervezték. A hagyomány megmaradt. Minél erősebb volt a politikai nyomásgyakorlás a 20. században, annál nagyobb politikai súlya volt a fesztiválnak.

Az éneklés szeretete, a nemzeti öntudat, az összetartozás érzése élteti Észtországban a dalosünnepeket. A dalosünnep első megrendezésére Tartuban került sor, 1869-ben. Akkori szokás szerint nők még nem énekelhettek, így 800 férfi vett részt az alkalmon, melynek programján 25 mű szerepelt. Volt magyar résztvevő is, aki az eseményről így tájékoztatott: „1869. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján vette kezdetét a dalosünnep. Ekkor hangzott el az első templomi hangverseny. Érdekes, ennek műsorából hiányzott az orgona. Az ünnepségen jeles nyelvtudósunk, Hunfalvy is jelen volt. A lebilincselő 223

100 év innováció II.

hatást, mellyel reá volt, munkájában részletesen leírja. Ecseteli a »Sind wägev Inmal kiidame« (Téged Isten dicsérünk) kezdetű templomi ének megkapó hatását. »Meghatóbb éneket – írja – ennél sehol és soha nem hallottam; ehhez képest a legnagyszerűbb komoly opera is csak komédia.«”210 Észtország a XIX. században az Orosz Birodalom tartománya volt, belső társadalmi viszonyait azonban elsősorban a német nemesség és polgárság formálta, így az észt nép kettős elnyomás alatt élt. Megmaradásának záloga, a megelőző évszázadokhoz hasonlóan, az önálló nyelv és kultúra életben tartása volt, melyek legfőbb hordozói a népmesék és a népdalok, valamint a hozzájuk kapcsolódó néptánc. A Baltikum népeinek természettel való szoros kapcsolata, a mindennapi életet évszázadokon keresztül körbefonó népzene, az észt területeket fennhatóságuk alatt tartó népek saját zenei világa, valamint a német polgárság által hozott protestantizmus, különösen is a lutheri zeneszeretet az évszázadok folyamán fontos hatást gyakorolt az észt zene és zeneélet alakulására és fejlődésére. A szisztematikus népzene és néprajzkutatás kezdetei a 19. század elejére nyúlnak vissza, Jakob Hurt munkásságához. Tevékenységéről az

210

Sonkoly István: Az észtek zenéjéről 1, „A zene” VIII. évfolyam 15. szám, 1927. május–június, 289.

224

100 év innováció II.

Ethnographia folyóiratban olvashatunk megemlékezést.211 Hurt gyűjtései a Monumenta Estoniae antiquae sorozatban jelentek meg, „Vana Kannel” (Régi énekek) címmel. Az ősi rítusok és vallási szertartások az egyszerű dallamokon alapuló rövid formulákra, a ritmusra és a gyakori ismétlésre építenek. Az éneklés, a hangszeres játék a mindennapi élet eseményeinek állandó kísérője. Az észt népdalok ősi rétege az ún. rúnadal. Egyszólamú, vokális műfaj, melyhez kíséretként gyakran használták a kantelét. E témában érdemes megemlíteni a német néprajzos és filmes Ulrike Koch 212 adaptációját. Az észt népdalok másik nagy csoportja kapcsolódik a 18–19. században keletkezett európai minta szerinti új stílushoz, s így a magyar népdalok e korban keletkezett rétegével is hasonlóságot mutat. Erre a hasonlóságra utal Sonkoly István is, 1927-ben az észt zenéről írt rövid tanulmányában: „A világháború lezajlása után új nemzeti államok alakultak a cári birodalom romjain: az észt-, lett-, lengyel- stb. népek felszabadultak. Nemzeti sajátságaikat, melyeket az orosz nyomás alatti függőségükben

palástolni

voltak

kénytelenek,

immár

szabadon

„De munkásságának csak akkor nyílt igazi tere, midőn 1871-ben megalapíttatott az Észt Irodalmi Társaság (Eesti Kirjameeste Selts), melynek Szentpétervárra való költözéséig elnöke és legbuzgóbb munkása volt. 1886-ban a helsingforsi egyetemen doktori rangot nyert. Néhány nyelvészeti értekezésen kívül egész munkásságát az észt népköltészetnek szentelte.” Bán Aladár: Hurt Jakab, Ethnographia, XVIII. évf., 1907, 62. 212 Koch, Ulrike: Regilaul. Lieder aus der Luft, 2011. http://www.regilaul-film.com. (Letöltés: 2019. 01. 29.) 211

225

100 év innováció II.

fejleszthetik és érvényesíthetik. (…) Nekünk, magyaroknak, két szempontból szükséges foglalkoznunk az észtek zenéjével. Első szempont a nyugati népek fokozatos érdeklődése a különböző keleti népek zenéje iránt. A keleti népzene jelentékeny részében még szűz föld, műveletlen ugar, melynek megművelése értékes termést ígér és jelentős anyagot szolgáltathat a nyugati műzene részére is. A másik szempont a magyar és észt nyelv rokonsága, a magyar és észt zene bizonyos fokú hasonlósága, amit R. Tobias, észt komponista is észrevett, amikor az »észt és magyar zene között sok közös vonást talált, ámbár külsejük – látszólag – egymástól különbözik«”. 213 Bár egyes területeken még ma is találkozhatunk az ősi hagyománnyal, a 19. század közepétől az új stílus térnyerése igen gyors volt. Az új stílusban könnyen felfedezhetők külső hatások, a szomszédos népek dallamvilágának egyes elemei, különösen is a lengyel és német hatás. Ennek köszönhetően jelent meg pl. a többszólamúság, bár továbbra is az egyszólamúság a legjellemzőbb. 214 Az Észt Irodalmi Múzeumban 1 300 000 népdalt őriznek. Az észt népzene két másik nagy rétege a tisztán hangszeres népzene és a tánchoz köthető népzene.215

Sonkoly István: Az észtek zenéjéről 1, A zene, VIII. évfolyam 15. szám, 1927. május–június, 288–289. 214 Az új stílus sajátosságai közül ki kell még emelni a szimmetrikus formát, a strófikus szerkezetet, a nagyobb ambitust, és a dúr-moll tonalitás gyakorivá válását. 215 The new Grove dictionary of music and musicians. London, Macmillan Publishers 1995, 357–360. 213

226

100 év innováció II.

A néptáncosok őrzik az ősi eredetű öltözeteket is. A különböző tánccsoportok találkozója a dalosünnepekhez kapcsolódóan szerveződik. Az észt népzeneoktatás mai központja Viljandi, az Észt Népzenei Központ, Eesti Pärimusmuusika Keskus. Feladata a laikus képzés támogatása és szervezése, kapcsolattartás és tanácsadás. Emellett fontos szerephez jut a tartui egyetem is, ahol BA-képzésként lehet népzenét tanulni. A hagyományok ápolása mellett Észtországban is tanúi lehetünk a népzene és

világzene

találkozásának, számos

jeles

előadó

tolmácsolásában. Ezen a területen a videomegosztók igen bőséges anyagot kínálnak minden érdeklődő számára. A protestáns tanítás és egyházzene hatása több formában is nyomon követhető az észt zene történetében. Luther Márton tanai az észt területeken letelepedő német rendek jóvoltából terjedtek, s a megszülető észt anyanyelvűség később, a 19. század folyamán a nemzeti öntudatra ébredés fontos eszközévé vált. Az anyanyelvű, strófikus, egyszólamú gyülekezeti ének, a korál a lutheri istentisztelet szerves része, a tanítás és prédikáció elmélyítésének elengedhetetlen eszköze. Az igei mondanivaló szóbeli kifejezése mellett a zene eszközeivel a hit és tanítás érzelmeken keresztüli elmélyítését szolgálja. A korálok népének volta mellett fontos szerep jut a feldolgozásoknak is, kórusműveknek, orgonaműveknek, egyéb hangszeres megszólalásoknak. Az észtek szervezett formában a protestáns gyülekezeti életben ismerték meg a kóruséneklést. 227

100 év innováció II.

A dalosünnepek rendje az évtizedek során nem sokat változott. 1879 és 1910 között tíz találkozó volt, majd 1918 után minden ötödik évben kerül sor a dalosünnepek megrendezésére. A II. világháború alatti kényszerű hallgatás után az első dalosünnepet 1947-ben szervezték. A hagyomány megmaradt. Minél erősebb volt a politikai nyomásgyakorlás a 20. században, annál nagyobb politikai súlya volt a fesztiválnak. A háború alatt az észt kultúra sok jeles képviselője hagyta el az országot, az otthon maradottaknak a szovjet megszállás idején ki kellett szolgálniuk a párt igényeit. Egyházzenét komponálni tilos volt, a csekély számban keletkező művek „titokban”, azaz kéziratban maradtak. Azonban még a sztálini cenzúra sem tudta maradéktalanul akadályozni a dalosünnepek műválasztását, a szovjet forradalmi dalok programba illesztése nem sikerült, s elkerülte a cenzúrát a dalosünnepek záró énekévé s „félhivatalos” himnusszá vált ének, a Szerelmem vagy te, szép hazám.216 Gustav Ernesaks (1908–1993) zeneszerző 1944-ben, börtönbüntetését töltve szerzett dallamot Lydia Koidula (1843–1886) versére, melynek kezdő sorai így hangzanak: Szerelmem vagy te, szép hazám, / Neked adtam szivem. / Te vagy, viruló észt hazám, / Vágyam és örömem.

216

Lydia Koidula: Mu isamaa on minu arm.

228

100 év innováció II.

/ Szivemben napfényed ragyog, / Ha te örülsz, boldog vagyok, / Szülőhazám!217 Míg a népzene évezredes, a protestáns zenei kultúra több évszázados hagyományra épül, az önálló észt műzene megszületése viszonylag fiatal, kezdetei a 19. század végére nyúlnak vissza, s az első lépések szorosan kapcsolódnak az iskoláztatás és ezen belül a zeneoktatás széles körben való elterjedéséhez. Voltak az észt zene történetének addig is jelentős állomásai, hiszen az 1632-ben alapított Tartui Egyetemnek volt zenei fakultása. Igazi csemegeként számolhatunk az 1789-es esztendővel is, mikor Tallinnban bemutatták Mozart Don Giovanni című operáját218, mindössze két esztendővel az ősbemutató (1787) után, még a szerző életében. A Tallinni (régen Reval) Német Színház219 vezetője ekkor August von Kotzebue (1761–1819) német író, drámaíró volt. Fontos és érdekes adatok, de mindez csak kevés embert ért el, a szűk elit kiváltsága maradt. A 19. század végén és ezt követően azonban énekkarok, zenei együttesek alakultak Észtország minden szegletében, zenei szervezeteket hoztak létre, megépültek az első koncerttermek, s lassan megszületett az önálló észt koncertélet. A 19. és 20. század fordulóján a professzionális és az amatőr zenészek külön csoportot alkottak. A professzionális

217

Fordította: Képes Géza: Az észt irodalom kistükre. Budapest, Európa, 1969. Cornelius Hasselblatt: Geschichte der estnischen Literatur. Berlin, Walter de Gruyter, 2006, 205. 219 Revaler Liebhaber-Theater. 218

229

100 év innováció II.

zenészek szinte kivétel nélkül a szentpétervári konzervatóriumban tanultak, s hazatérve már többre vágytak az egyszerű kórusművek komponálásánál. Az első észt szimfonikus mű a Rimszkij-Korszakov(1844–1908) tanítvány Rudolf Tobias (1873–1918) Julius Caesar nyitánya. Az észt műzene és az önálló észt koncertélet megszületése mellett a 20. század kezdetétől az észtekre is nagy hatást gyakorolt a nyugati slágerkultúra gyors terjedése. A két világháború közötti függetlenség után 40 éves szovjeturalom következett, ám az elzártság időszakában is, zenei érdekességként, német hatás érvényesült legerőteljesebben. A hidegháború éveiben az „osztályidegen” dallamok és ritmusok az uralkodó ideológia elleni harc eszközeivé váltak. Az észt zenészek beépítették számaikba a nyugati stílusokat és irányzatokat. Az észt popzene az 1970–1980 közt élte virágkorát, s ekkor, a nyugati zene pótlékaként, a teljes Szovjetunióban nagy népszerűségnek örvendett. A vasfüggöny lehullása után változott a helyzet, hiszen egyszerre minden elérhetővé vált, s a közönség megkötöttség nélkül érhette el az anglo-amerikai zenét. A zene a nyugati integráció részévé vált. 220 Ebben a közegben igen megnehezült az észt zenészek helyzete, továbblépést jelentett azonban az ESC, az Eurovíziós Dalfesztivál, ahol új észt sztárok 220

Saskia Jaszoltowski: Alternative Identities and Pop Cultural Integration on the Stage of the Eurovision Song Contest, in: Albrecht Riethmüller (szerk.): The role of music in European Integration, Berlin, Walter de Gruyter, 2017.

230

100 év innováció II.

jelentek meg. E területen továbbra is nagy gondot okoz a zenészeknek az igen csekély hazai piac. Nagy erőfeszítéseket tesznek, s igyekeznek előadóiknak nemzetközi ismertséget biztosítani. Szisztematikusan dolgoznak, exportirodát tartanak fenn, fesztiválokat szerveznek. 1988–89-ben közel 300 000 észt vett részt a daloló forradalomban, amikor Tallinnt, Vilniust és Rigát egymás kezét fogó, több mint 600 km-es éneklő emberlánc kötötte össze, a világon egyedülálló módon kifejezve a zene és különösen is az éneklés erejét, ami békés fegyvernek bizonyult.

esemény

gyökerei

1986-ba

nyúlnak

vissza.

50 év szovjet elnyomás után észtek százezrei útnak indítottak egy alulról szerveződött mozgalmat: lelkes tömeggyűléseket tartottak, és betiltott hazafias dalokat énekeltek. A kezdetben kisebb közösségekben tartott összejövetelek nem maradtak zárt falak mögött. 1987 nyarán a tallinni városháza előtti téren a népdalok és a sok forrásból táplálkozó éneklés szeretete politikai erővé vált. A tömeggyűlés politikai beszédei után a téren álló emberek spontán énekelni kezdtek. Hosszú hallgatás után újra felhangzott a régi észt himnusz is. Az elkövetkező estéken egyre többen és többen gyűltek össze, már nem volt elég a városháza előtti tér. Lassan átvonultak a dalos mezőre. A békés s 100 000 emberre duzzadó tömeg ellen a rendőrség tehetetlen volt. A kezdeti lelkesedés nem lankadt. Az idő múlásával a régi dallamok mellett új, patetikus énekek is szerepet kaptak. Kialakult a daloló forradalom kb. húsz műből álló repertoárja. 231

100 év innováció II.

Észtország 1991-re vívta ki függetlenségét. 2003-ban a dalosünnep felkerült az UNESCO Világörökség listájára. A dalosünnepek zenei repertoárja széles, megszólalnak benne autentikus népdalok éppúgy, mint mai kórusművek. Az eddigi legnagyobb alkalom a 100 éves jubileum volt 1969-ben, igaz, ekkor még az észt kórusok mellett a Vörös Hadsereg kórusa is szerepet kapott. 2019-ben a 150 éves jubileum már megváltozott politikai környezetben kerül megrendezésre július 5–7. között.

IRODALOM Bán Aladár: Hurt Jakab. Ethnographia, XVIII. évf., 1907, 62. Hasselblatt, Cornelius: Geschichte der estnischen Literatur. Berlin, Walter de Gruyter, 2006, 205. Jaszoltowski, Saskia: Alternative Identities and Pop Cultural Integration on the Stage of the Eurovision Song Contest, in: Albrecht Riethmüller (szerk.): The role of music in European Integration, Berlin, Walter de Gruyter, 2017. Képes Géza: Az észt irodalom kistükre. Budapest, Európa, 1969. Koch, Ulrike: Regilaul. Lieder aus der Luft, 2011. http://www.regilaul-film.com. (Letöltés: 2019. 01. 29.) The new Grove dictionary of music and musicians. London, Macmillan Publishers 1995. Sonkoly István: Az észtek zenéjéről 1–2, „A zene” VIII. évfolyam 15. és IX. évfolyam 1. szám, 1927. május–június, 288–290. és 1927. október 3., 11–12.

232

100 év innováció II.

Kollár Ágnes Észt tananyagok és módszertani gyakorlatok átvételi lehetősége felnőttek magyar mint idegen nyelv oktatásába ABSZTRAKT A tanulmány fő témája az Észtországba letelepedési, munkavállalási céllal érkező felnőttek nyelvoktatása. A tanulmány a bevándorlók számára szervezett nyelvtanfolyamok során használt új tananyagokra fókuszál. A tanulmány további célja, hogy bemutasson néhány, az észt mint idegen nyelv oktatásából a magyar mint idegen nyelv oktatásába átültethető jó gyakorlatot. A cikk a szerző észtországi tanulmányútja alatt szerzett tapasztalatai és az észt nyelvórák látogatása során tett megfigyelései alapján készült.

BEVEZETÉS Jelen tanulmány alapját a 2018-ban íródott MA-szakdolgozatom empirikus része képezi. A szakdolgozat a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán készült magyar mint idegen nyelv tanári mesterképzési szakon dr. habil. Nádor Orsolya témavezetésével. Egyetemi tanulmányaim során észt nyelvkurzusokat is látogattam dr. habil. Tamm Anne tanárnőnél, innen ered az észt nyelv és kultúra iránti érdeklődés. Szakdolgozatom témáját egy Campus Mundi ösztöndíjjal 233

100 év innováció II.

megvalósított rövid észtországi tanulmányút, a nyelvtanítás iránti érdeklődés, valamint a bevándorlók tanításával kapcsolatos saját tapasztalataim ötvözete ihlette. Tanulmányutam alatt Észtországba érkező külföldi felnőtteknek tartott nyelvkurzusokat látogattam meg Tartuban és Tallinnban. A nyelvórákon azt figyeltem meg, hogy az észt nyelvtanárok hogyan, milyen módszerekkel, milyen tananyagból tanítják az észtet mint idegen nyelvet. Az országba tanulási, munkavállalási, letelepedési céllal érkező külföldieknek szervezett nyelvkurzusok és a 2015-ben speciálisan ennek a csoportnak készült tananyag, valamint annak látható hatékonysága nagy benyomást tett rám, ugyanis korábban én is tanítottam Magyarországon

bevándorló

felnőtteket.

Kutatómunkám

során

megfigyeltem, hogy Észtországban a külföldiek nyelvoktatását célzó programok

és

tananyagok

eltérnek

hazai

gyakorlattól,

és

tapasztalataim szerint az észt gyakorlatban vannak olyan elemek, melyeket érdemes lenne közelebbről is megvizsgálni és átültetni a magyar rendszerbe; ezeket igyekszem bemutatni jelen írásomban, a teljesség igénye nélkül. Jelen tanulmány három részből épül fel. Az első részben ismertetem az Észtországba érkező külföldi felnőttek nyelvtanulási lehetőségeit, majd bemutatok egy, az ő nyelvoktatásukat célzó új tananyagot és nyelvkurzust, illetve egyéb használatban lévő kiegészítő tananyagokat. Végül a harmadik részben sorra veszek néhány jó gyakorlatot és 234

100 év innováció II.

módszertani elemet, amiket át lehetne venni az észt modellből, és be lehetne építeni a bevándorlók magyar mint idegen nyelv oktatásába. Dolgozatom célja az, hogy magyar nyelven bemutatásra kerüljön egy olyan, tudatos nyelvstratégiai programba illeszkedő, külföldiek nyelvoktatását célzó program, amely jó gyakorlat lehet más országok (akár Magyarország) számára is.

KÜLFÖLDRŐL ÉRKEZŐ FELNŐTTEK NYELVOKTATÁSA ÉSZTORSZÁGBAN Általában, amikor az észtországi nyelvi jogokról, azon belül pedig a kisebbségi nyelvhasználatról, nyelvpolitikáról

beszélünk, mindig

egyértelműen az Észtország területén élő nagyszámú orosz anyanyelvű állampolgár nyelvhasználatával kapcsolatos probléma kerül előtérbe, és kevésbé az Észtországba újonnan érkező bevándorlók nyelvhasználatával kapcsolatos kérdéskör. Tény, hogy ez kisebb horderejű probléma, kisebb a szakirodalma is, hiszen csak a közelmúltban vált aktuálissá Észtországban a távolabbi kontinensről, harmadik országbeli államból érkezők észt mint idegen nyelv oktatása. Dolgozatom szempontjából az észtországi oroszok kisebbségi és nyelvi helyzete nem releváns, 221 sokkal inkább érdekes az, hogy az újabb

221

A témával Manzinger Krisztián tanulmánya foglalkozik, l. Krisztián Manzinger: Social Cohesion for Parallel Societies? – Integrating Estonia’s Russian-speaking Population, in: Anne Tamm – Ágnes Tolnai (eds.): The Republic of Estonia – 100 Years of Innovation. Estonian Institute in Hungary, Budapest, 2019. pp.75–125.

235

100 év innováció II.

bevándorlási hullámmal érkezett külföldiek nyelvi helyzetével mit kezdenek az észtek. A legfrissebb észt nyelvpolitikai intézkedések erre vonatkozó részéből is levonhatunk már következtetéseket. Elsősorban azt, hogy tudatosan, állami szinten foglalkoznak ezzel a témával, és már több, minisztériumok által támogatott, célzottan a letelepedési szándékkal érkezett külföldiek nyelvoktatására irányuló program is megvalósult az elmúlt néhány évben (Észtország integrálása 2020, Felnőttoktatási Program 2018–2021, Beilleszkedési program, Köszöntő Program). Észtországban a külföldi gyerekek nyelvoktatásával, iskolai integrációjával több tanulmány is foglalkozik, azonban kevés olyan szakirodalmat találni, ami a külföldről érkező felnőttek nyelvoktatását célzó programok leírásával, milyenségével, kritikájával foglalkozna. Ezen a téren hasonló a helyzet Magyarországon is. Míg volt már kezdeményezés, ami a külföldi gyerekek magyar mint idegen nyelv oktatására irányult (Együtthaladó program222), és a témával több hazai tanulmány223 is foglalkozott a közelmúltban, addig a felnőtt bevándorlók

222

A Miskolci Egyetem által kidolgozott magyar nyelvi segédanyag a magyar közoktatásban tanuló külföldi (migráns) gyermekek számára. 223 Schmidt Ildikó: A magyar közoktatásba belépő migráns tanulók komplex nyelvi szintfelmérése. THL2: A magyar nyelv és kultúra tanításának szakfolyóirata, 2014:1, 22–33. Schmidt Ildikó: Migráns gyerekek beiskolázásának gyakorlata csoportos esettanulmányon keresztül. THL2: A magyar nyelv és kultúra tanításának szakfolyóirata, 2015:1–2,106–114.

236

100 év innováció II.

nyelvoktatására nem született egységes, jól használható, a célcsoportra specializálódott tananyag, így – logikusan – az ezzel foglalkozó szakirodalom is hiányzik. Észtországba viszonylag kisszámú külföldi érkezik afrikai, ázsiai, közel-keleti országokból, ennek ellenére nagy hangsúlyt helyez az ő integrációjukra és nyelvoktatásukra is a szakma. Ez nem meglepő, hiszen az ország területén élő, társadalmilag és politikailag is meghatározó orosz kisebbség miatt olyan releváns tapasztalatokkal rendelkezik az ország, amire tud építeni ezen a téren.224 Az, hogy Észtország mennyire felkészült és naprakész akar lenni mind szociális, mint oktatási téren, abból is látszik, hogy 2018 novemberében egy nemzetközi integrációs konferenciát 225 is szerveztek, amelynek címe „Az otthonom az otthonunk: ez egyesít minket egy multikulturális közösségben”. Az eseményt 2020-ban a „Kommunikáció a sokszínű társadalomban: meghallgatni Mezei Orsolya: Menekültek középiskolai magyar mint idegen nyelv oktatása. THL2: A magyar nyelv és kultúra tanításának szakfolyóirata, 2015:1–2, 115–123. Ottucsák Melinda: Migráns gyerekek magyar mint idegen nyelvi oktatása tanodai keretek között. THL2: A magyar nyelv és kultúra tanításának szakfolyóirata, 2014:2, 118–128. Hublik Ildikó: Migráns tanulók együtt tanítása a Dobbantó programban. Új Pedagógia Szemle 2010/6–7. http://ofi.hu/tudastar/uj-pedagogiai-szemle-110615/hublikildiko-migrans. Illés Katalin – Medgyesi Anna: A migráns gyerekek oktatása. Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület, Budapest, 2009. 224 L. Manzinger i.m. 225 „Az otthonom az otthonunk: ez egyesít minket egy multikulturális közösségben” c. konferencia honlapja. http://integrationconference.ee/program/. (Letöltés: 2019. 01. 20.)

237

100 év innováció II.

egymást a különbségek ellenére” 226 címet viselő konferencia követte, aminek középpontjában szintén az Észtországba érkező bevándorlók integrációja

állt.

eseményeket

Integrációs

Alapítvány

(Integratsiooni Sihtasutus)227 szervezte, amely egy, az Észt Köztársaság Kulturális Minisztériuma (Kultuuriministeerium) 228 által támogatott szervezet. Az Európai Unióhoz való csatlakozáskor Észtországban még nem állt rendelkezésre olyan tananyag, ami a külföldről érkező felnőttek észt nyelvtanítását célozta volna. Azonban, mikor az Európát érintő harmadik országból érkező bevándorlási hullám első jeleit érzékelték, felismerte az észt állam ennek hiányát, és elkezdte szervezni a külföldiek észt nyelvoktatását célzó intézkedéseket, programokat. 2015-ben az Észt Köztársaság Belügyminisztériuma (Siseministeerium)229 egy közbeszerzési eljárást (Riigihange nr 122864) hirdetett, amit a pályázatával az Expat Relocation Estonia.230 sikeresen megnyert.

“Kommunikáció a sokszínű társadalomban: meghallgatni egymást a különbségek ellenére” c. konferencia honlapja. https://integrationconference.ee/program/. (Letöltés: 2021.05.20.) 227 Integrációs Alapítvány honlapja. https://www.integratsioon.ee/en. (Letöltés: 2021. 05. 20.) 228 Észt Köztársaság Kulturális Minisztériumának honlapja. https://www.kul.ee/et. (Letöltés: 2021. 05. 20.) 229 Észt Köztársaság Belügyminisztériumának honlapja. https://www.siseministeerium.ee/et. (Letöltés: 2021.05.20.) 230 Expat Relocation Estonia honlapja. http://www.expatestonia.ee/. (Letöltés: 2021. 05. 20.) 226

238

100 év innováció II.

A pályázat egy komplex nyelvi programot tartalmazott, melynek összeállítója Marju Ilves, a Tallinni Egyetem észt nyelvtanára és módszertani munkatársa volt. Az Expat Relocation Estonia a legújabb minisztériumi pályázatot is sikeresen megnyerte, ami azt jelenti, hogy 2018 és 2020 között tovább szervezhetik a nyelvkurzusokat, és a már beváltnak tűnő tananyagból folyhat a tanítás a továbbiakban is. Tehát 2015-től kezdődően az Észtországba érkező külföldiek egy államilag szervezett, központi rendszeren (minisztériumok, rendőrség, oktatásügy) keresztül vehetnek részt egy nekik szervezett nyelvtanfolyamon, ami a munkába állást és a nyelvi és társadalmi integrációt segíti elő, egy speciálisan erre a célra íródott tananyag segítségével. Természetesen az A1 szintű nyelvi képzés és az ahhoz tartozó tananyag ingyenes, azonban a programban résztvevőknek kötelezettséget kell vállalniuk, hogy a kurzus végén vizsgát tesznek. Kivételt képeznek azok a tanulók, akik meghatározott számú órán (90%) megjelennek, ők mentesülnek a vizsga alól. Tanulmányom következő részében az Expat Relocation Estonia szervezet Welcoming Programme elnevezésű programjának nyelvoktatást célzó részét és a nyelvkurzusokon használt nyelvi és módszertani anyagokat mutatom be.

239

100 év innováció II.

FELNŐTTEK

ÉSZT NYELVOKTATÁSÁT CÉLZÓ NYELVI PROGRAMOK ÉS

TANANYAGOK BEMUTATÁSA

A cikkben bemutatásra kerülő Welcoming Programme231 2015 óta működik Észtországban. Ennek lényege, hogy az újonnan érkező külföldieknek

kíván

segítséget

nyújtani

letelepedéshez,

beilleszkedéshez. A komplex program része egy nyelvi képzés is, 232 amihez készült egy tankönyv és tanmenet, haladási terv, valamint tanári módszertani kézikönyv is. Már 2015 előtt is létezett egy nyelvi program, Kohanemisprogramm,233 aminek keretében az Észtországba érkezők észt nyelvkurzuson vehettek részt, de ez a program érzékelhetően még többnyire az orosz anyanyelvű felnőttekre fókuszált. Az észt közoktatásban tanuló külföldről érkezett fiataloknak is íródott már tankönyv, ami 2004-ben jelent meg, és azóta használatban van azokban a középiskolákban, ahol több külföldi diák is tanul. Az Astu sisse!234 (Lépj be!) című tankönyvet Ülle Rannut készítette, munkafüzet és tanári kézikönyv is tartozik hozzá.

231

A Welcoming Programme honlapja. https://www.settleinestonia.ee/. (Letöltés: 2021. 05. 20.) 232 Észt mint idegen nyelv képzés honlapja. https://www.settleinestonia.ee/course/ view.php?id=21. (Letöltés: 2021. 05. 20.) 233 A Kohanemisprogramm honlapja. http://kohanemisprogramm.tlu.ee/. (Letöltés: 2021. 05. 20.) 234 Az Astu sisse! tankönyv elérési útja: https://www.integratsioon.ee/ raamatukogu?book_id=56. (Letöltés: 2021. 05. 20.)

240

100 év innováció II.

A központilag szervezett és irányított nyelvkurzusokon jelenleg a fővárosban, Tallinnban, és két nagyobb városban: Tartuban és Narvában van lehetőség részt venni. A helyszínt rendszerint a Tallinni Egyetem, a Tartui Egyetem és a Tartui Egyetem narvai leányintézménye biztosítja. De könyvtárakban vagy irodaházakban is bérel termeket a program működtetője, az Expat Relocation Estonia. A nyelvkurzusokra az Észtországba érkező külföldiek meghívást kapnak a rendőrségtől, amikor hivatalos nyilvántartásba veszik őket az állami szervek. Így azok vehetnek részt a programban, akik legalább három hónapja, de maximum öt éve tartózkodnak az országban. A tananyag összeállítója, Marju Ilves elmondása szerint jelenleg több mint 50 különböző nemzetiségű ember vett már részt ebben a programban. A kurzusokon csak képzett észt mint idegen nyelv tanárok tanítanak, akiknek a kurzus indulását megelőzően egynapos módszertani felkészítőt tart a tananyag összeállítója, Marju Ilves. Továbbá az előre megírt tanmenet és haladási terv betartása ajánlott, amihez segítséget nyújt a tankönyvhöz készült módszertani kézikönyv is. 235 A tanmenet 80 órára van tervezve, ez két részre oszlik: 60 óra tantermi munka és 20 óra önálló otthoni munka a később ismertetett Keeleklikk nevű digitális anyagban.

235

Welcoming programme tanári módszertani kézikönyv. https://issuu.com/siseministeerium/docs/keele__pe_metoodika_a4_3mm/3 (Letöltés: 2021. 05. 20.)

241

100 év innováció II.

Mivel Észtország viszonylag kis állam, és észt mint idegen nyelvi tanárképzés is csak három helyen van az országban (Tartu, Tallinn, Narva), a szakmabeliek jól ismerik egymást, így a Welcoming Programme nyelvkurzusain oktató tanárok kapcsolatban vannak egymással, és akár szakmai, módszertani kérdésről, akár a diákokkal kapcsolatos problémáról legyen szó, gyakran fordulnak egymáshoz tanácsért. A tananyag fejlesztője, Marju Ilves is a tanárok rendelkezésére áll, s mivel ő maga is tanít a programban, ezért folyamatosan látja, hogy a tananyag hol szorul esetleg kiegészítésre, módosításra, és más tanárok véleményét, kritikáját is meghallgatva fejleszti a tananyagot. A tananyag nem csak az A1-es tankönyvből áll, hanem több digitális tananyagot is használnak az órán, amelyek audiovizuális elemeikkel színesítik

nyelvórát,

másfelől

azzal,

hogy

megismertetik

a diákokkal ezeket a felületeket, később ők egyénileg (otthon) is gyakorolhatnak. A Keeleklikk236 („nyelvklikk”) nevet viselő honlapon egy teljes online észt nyelvkurzust tanulhat végig a diák. A Keeleklikk egy modern online oktatási felület, melyet a már említett Marju Ilves és az észt mint idegen nyelv oktatása terén az egyik legtermékenyebb tankönyvszerző, Leelo Kingisepp hozott létre és indított el 2012-ben. A Keeleklikk olyan

236

A Keeleklikk honlapja. https://www.keeleklikk.ee/et/welcome. (Letöltés: 2021. 05. 20.)

242

100 év innováció II.

felnőtt, kezdő nyelvtanulókat céloz meg, akik a mindennapi helyzetekben szeretnének észtül kommunikálni. Az oldal egyéni tanulásra is alkalmas, hiszen felhasználóbarát, átlátható, könnyen kezelhető a felülete. Kezdetben csak orosz közvetítőnyelvvel létezett az oldal, nyilván, mert elsődleges célcsoportja az Észtország területén élő orosz anyanyelvű felnőtt közönség volt. Azonban hamarosan elindult az angol közvetítőnyelvű felület is, immár egy sokkal szélesebb célközönségre fókuszálva. Az angol nyelvű felülettel nemzetközi szinten is általánosan használhatóvá vált az oldal, mind az észtországi egyetemeken tanuló külföldi fiatalok, mind az országba érkező bevándorlók, mind pedig a külföldi

egyetemeken

működő

észt

intézetek

és

lektorátusok

nyelvtanulói is könnyebben használhatják világszerte. A Keeleklikk kurzus 16 átfogó nyelvtanulási egységből áll, amelyek összesen 200 animációt tartalmaznak, ezen felül több mint 100 videót, amelyek a nyelvtani jelenségeket magyarázzák, és mintegy 1200 gyakorlatot. A weboldalon keresztül a diákok kapcsolatba léphetnek egy hús-vér oktatóval is, akivel e-mailen keresztül levelezhetnek, feltehetik kérdéseiket, illetve a kurzushoz tartozó házi feladatokat is elküldhetik neki. A látszólagos robot mögött Kristi Tamm áll, ő válaszol a diákok által írt levelekre.

243

100 év innováció II.

2018-ban a Kingisepp–Ilves szerzőpáros elkészítette a Keeleklikk folytatását, a B1-es szintű Keeletee237 („nyelvút”) nevű online kurzust. Az oldal, illetve az online kurzus felépítése hasonló a korábbi kezdőknek szóló verzióhoz, annak folytatásaként működik. A Keeletee 13 átfogó nyelvtani egységből áll, amely autentikus interjúkat, animációkat, a nyelvtant magyarázó videókat, gyakorlatokat és teszteket foglal magában. A haladó szintű nyelvtanulók leveleit pedig a szerzőpáros valamely tagja válaszolja meg. Mindkét projektet az Európai Szociális Alap és az Észt Köztársaság Oktatási és Tudományos Minisztériuma (Haridus- ja Teadusministeerium)238 finanszírozta, és bárki számára ingyenesen elérhető. Visszatérve a Welcoming Programme-hoz: a tananyag készítője, Marju Ilves úgy állította össze a nyelvkurzus tananyagát, hogy abba a Keeleklikk egyes elemeit, leckéit be lehessen illeszteni. A megjelölt részek, fejezetek akár az órán is elvégezhetők, vagy akár házi feladatnak is fel lehet adni a diákoknak. Kiváló ötletnek tartom, hogy már meglévő tananyagot is beépített az újba, a könyvet és a tanórákat ezzel kiegészítve, gazdagítva, színesebbé téve.

237

A Keeletee honlapja. https://www.keeletee.ee/en/coursemap. (Letöltés: 2021. 05. 20.) 238 Észt Köztársaság Oktatási és Tudományos Minisztériuma. https://www.hm.ee/et. (Letöltés: 2021. 05. 20.)

244

100 év innováció II.

Egy egészen friss online tananyag 239 is a Welcoming Programme része lesz a következő évtől. Ez a Keeleklikk tapasztalatai alapján készült, de szorosabban kapcsolódik a kurzuson használt A1-es tankönyvhöz. Az oldalon rövid videókat nézhetnek a tanulók, amelyek mindennapi szituációkban elhangzó párbeszédeket tartalmaznak, és minden videóhoz tartozik néhány gyakorlófeladat, amiket elsősorban otthon végezhetnek el a diákok. Az oldal angol közvetítőnyelvvel működik. Egyéb digitális tananyag is az észtül tanulók rendelkezésére áll. A Oneness city, Estonia240 nevet viselő weboldalon játékos animációba beágyazva találkozhat a nyelvtanuló egy (angol nyelvismerettel) önállóan, tanár nélkül használható online kurzussal. Erről a weboldalról szövegeket, dialógusokat, esetleg hallott szövegértési feladatokat lehet jól beépíteni a külföldieknek tartott nyelvkurzusokba. A Oneness weboldal az Európai Bizottság Socrates II241 akcióprogramjának keretén belül, annak nyelvi programjában készült el, ami a nyelvoktatáshoz használatos segédanyagok kidolgozását támogatta. Az oldal létrehozásának célja, hogy a kevésbé használt és kevésbé tanított 239

Welcoming Programme digitális tananyag. http://www.expatestonia.ee/A1/. (Letöltés: 2021. 05. 20.) 240 Az Oneness city, Estonia honlapja. http://www.oneness.vu.lt/ee. (Letöltés: 2021. 05. 20.) 241 Európai Bizottság Socrates II. programja. https://www.welcomeurope.com/ subventions-europennes/socrates-ii-lingua-1-562+462.html#tab=onglet_details. (Letöltés: 2021. 05. 20.)

245

100 év innováció II.

nyelveknek

készüljön

egy

online

tanulófelülete,

ami

önálló

nyelvtanulásra ad lehetőséget a világ bármely pontján. Így észt, finn, portugál, lengyel és litván nyelvű tanulói felület készült el. Az észt kurzus kidolgozói Birute Klaas-Lang, a Tartui Egyetem Észt mint Idegen Nyelv Tanszékének vezetője, valamint Maarika Teral és Sirje Rammo voltak. A Oneness észt nyelvoktató oldalon 10 lecke található, melynek mindegyike tartalmaz nyelvtani magyarázatot és hozzá kapcsolódó gyakorló feladatokat, olvasást és szövegértést fejlesztő feladatokat, hallás utáni szövegértést, valamint egy, az adott leckéhez kapcsolódó szószedetet is, ahol a legtöbb szónak a megfelelő kiejtését is meg lehet hallgatni. Az online kurzus felépítése elsőre kaotikusnak tűnhet, mert bármelyik képességfejlesztő feladattól is indulunk el, különböző linkek irányítanak el más és más képességterületek feladataihoz. Azonban úgynevezett lecketérkép is tartozik mindegyik fejezethez, ahol egy komplex linkháló vezet el a különböző készségekhez tartozó feladatok oldalára. Tehát egy lecke – felépítését tekintve – többféleképpen is használható: 1. valahonnan elindulva, a beágyazott linkek segítségével mozaikszerűen halad végig a tanuló a kurzus adott fejezetén, 2. a különböző készségterületekhez tartozó feladatokat egyben, külön gyűjteményben is megtalálhatja a nyelvtanuló. Az oldalnak saját szótára is van, ami az oldalon található leckék szókincsét használja adatbázisnak. Ez a szótár azonban csak az angol és 246

100 év innováció II.

az észt nyelv közötti fordítást teszi lehetővé. Az oldalon végezhető feladatok mindig új akcióablakban jelennek meg. Kritika lehet talán, hogy bizonyos feladatok elvégzése után azonnal láthatja a helyes választ a tanuló, azonban vannak olyan feladatok, ahol csak azt látja, hogy hibás az általa megadott forma, a helyes megoldást viszont nem kapja meg. Említést teszek még két nem digitális tananyagról, amiket szintén előszeretettel használnak kiegészítő tananyagként a nyelvtanárok a külföldieknek tartott észt nyelvkurzusokon. A Mängime ja keel saab selgeks 242 (Játszunk, és a nyelv világossá válik) című könyv egy játéktár, játékgyűjtemény, amiben rengeteg kép, kivágható szókártya, párbeszéd, társasjáték található. Ezek egyfelől a vizuális memorizálást segítik, másfelől a nyelvet játékos módon próbálják bemutatni. Ez nem nyelvkönyv, hanem kiegészítő segédanyag, ötlettár, játékgyűjtemény. Elsősorban a tanároknak készült, akik szabadon felhasználhatják, variálhatják a benne lévő játékokat, feladatokat. A könyv eredetileg külföldi gyerekeket oktató tanároknak készült, de hamar kiderült, hogy felnőttek nyelvoktatásához is eredményesen fel lehet használni. A könyvet Leelo Kingisepp és Piret

242

Leelo Kingisepp és Piret Kärtner: Mängime ja keel saab selgeks. Iduleht, Tallinn, 2011.

247

100 év innováció II.

Kärtner észt mint idegen nyelv tanárok állították össze sok évtizedes nyelvtanári tapasztalataik alapján. A másik segédanyag, amiről említést teszek, a Keelepildid243 (Nyelvképek) nevet viselő szókártyacsomag, amit szintén előszeretettel használnak a tanárok a felnőtteknek tartott nyelvkurzusokon. A kártyák egyik oldalán egy kép és egy szó szerepel. Az észt szóalak mellett olvasható a szó angolul, oroszul és finnül is. Ennek célja, hogy a tanulást segítő eszköz nagyobb tanulóközönséghez juthasson el, akik közvetítőnyelv nélkül is tudják használni a szókártyákat, ezzel is gyorsítva a bevésődést. A kártyák másik oldalán az észt szó különféle formái szerepelnek: a főnév többes száma, tárgyesete és partitívusza. Mivel ezek a formák sok nehézséget okoznak az észtül tanulóknak – ugyanis gyakran teljesen különböznek az alapformától –, ezért fontos őket az egyes számú alanyeseti alak mellett feltüntetni, és azzal egyidejűleg gyakoroltatni. A kártyák talán egyetlen kritikája az lehet, hogy nem helyezik kontextusba a szavakat, nincs példamondat, ennek hiánya főleg az alapalaktól eltérő eseteknél érződik. Valószínűleg tartom, hogy segítené a megértést és a tanulási folyamatot, ha mondatba illesztve is látnák a diákok a különböző esetekben lévő szóalakokat. A röviden bemutatott oktatási anyagokból jól látható, hogy a nyelvtanárok milyen jól forgatnak be az újonnan betelepülőknek szóló

243

Mall Pesti és Katrin Kaev: Keelepildid. Kiri-Mari Kirjastus OÜ, 2017.

248

100 év innováció II.

nyelvkurzusokba már meglévő tananyagot is. Ez egyfelől arra utal, hogy tananyagaik úgy vannak megírva, hogy azok széles tanulóközönség számára kielégítőek legyenek, másfelől azt gondolom, hogy az észt mint idegen nyelv tanárok köre viszonylag szűk, de ezek az aktív szakemberek hatékonyan tudnak együttműködni.

JÓ GYAKORLATOK ÁTVÉTELÉNEK LEHETŐSÉGEI A MAGYAR MINT IDEGEN NYELV OKTATÁSÁBA

Az észtországi tanulmányutam alatt meglátogatott észtórákon, amik a Welcoming Programme keretében szerveződtek, igyekeztem beolvadni a tanulók közé, így a gyakorlatban tapasztalhattam meg néhány olyan jó gyakorlatot, aminek leírásával célom egyfelől bemutatni, hogy az észt mint idegen nyelv tanárok milyen módszertani praktikákat részesítenek előnyben a felnőtteknek tartott nyelvkurzusukon. Másfelől jó ötletet, mintát adhatnak a hazai magyart mint idegen nyelvet oktató tanároknak, és be lehetne építeni őket a külföldi felnőttek nyelvoktatását célzó kurzusokba,

hiszen

említésre

kerülő

gyakorlatok

könnyen

alkalmazhatók, a tananyagok olyanok, amik inspirálhatják a hazai oktatókat, tananyagfejlesztőket, az infrastrukturális elemek pedig a felsőbb vezetés számára szolgálhatnak jó mintául. A kidolgozott, államilag támogatott, rendszerszerűen működő programot már önmagában jó gyakorlatnak tartom. Az, hogy speciálisan erre a programra, újonnan érkező külföldi felnőttek számára egy 249

100 év innováció II.

tankönyv is íródott, amihez haladási terv és tanári módszertani kézikönyv is tartozik, szintén példaértékű kezdeményezés. Bár a termek bérléséért fizetnie kell a programot működtető Expat cégnek, az egyetemek erre nyitottak, és partnerek a helybiztosításban. Véleményem szerint ez is példaértékű, ugyanis hazai vonatkozásban még nem tapasztaltam ilyet. A módszertani kézikönyvön túl, ami minden egyes fejezet tanításához tippeket ad, a kurzusok megkezdése előtt módszertani továbbképzésen is részt vesznek a tanárok, ahol egyfelől a tananyagfejlesztő mutatja be nekik a tananyag ajánlott használatát, másfelől szakmai eszmecserére is van lehetőségük. Ide kapcsolódik az a tény is, hogy csak és kizárólag észt mint idegen nyelv tanárok tanítanak a program kurzusain, ami nagyban növeli a program hatékonyságát és szakmaiságát. A nyelvhasználatot illetően, a tanárok rendszerint angol vagy orosz közvetítőnyelvet használnak a nyelvórákon. A Narvában zajló kurzusokon jellemzően orosz a közvetítőnyelv, ugyanis ott a kurzusokon többnyire orosz, fehérorosz, ukrán nemzetiségűek vesznek részt. Mivel a diákok nyelvi készségei igen különbözőek, ezért a nyelvórákon nem használnak szakterminusokat, ezzel is egyszerűsítve a nyelvet, gyorsítva a megértési folyamatot. Ha a kurzuson van olyan tanuló, akivel nincs közös nyelve a tanárnak, azt rendszerint olyan diák mellé ültetik, aki beszéli az érintett tanuló anyanyelvét is és a közvetítőnyelvet is, így ő 250

100 év innováció II.

fordít neki. A tapasztalatok szerint ez bevált módszer, hatékonyan működik. Ehhez kapcsolódik a bevándorlók tanulási szokásainak aspektusa is. Míg az egyetemistáknak rendszerint van kialakult (nyelv)tanulási szokásuk, ezért ők valamivel gyorsabbak, azonban a távolabbi országokból érkező betelepülőknek sok esetben nincsen nyelvtanulási tapasztalatuk, vagy azért, mert még nem tanultak idegen nyelvet formális, iskolai keretek között, vagy azért, mert ahonnan ők érkeztek, nem létezik az a fajta iskolai rendszer, ami Európában bevett szokás. Ezért ezt a hiányt pótolni kell, amiben a lassabb haladási tempó és a tanárok türelme, empátiája segíthet, hiszen el kell érni, hogy a felnőtt emberek rendszeresen részt vegyenek a nyelvórákon, azokról ne késsenek el. Emellett rá kell őket szoktatni az otthoni tanulásra is, erre például az online elvégezhető feladatok motiválhatják őket. A bevándorlók nyelvi fejlesztését támogatják a gyerekdalok, amiket előszeretettel használnak a tanárok, mert az észt nyelv is tartalmaz speciális hangokat, amiket nehezen sajátítanak el a külföldiek. A gyerekdalok egyfelől egyszerű nyelvezetükkel könnyen érthetőek, másfelől nagyszerű lehetőséget nyújtanak az artikulációs bázis építésére. Továbbá a tanárok olyan nyelvi videókat is mutatnak az órákon, amik szintén segítik a kiejtést, és ezeket otthon is gyakorolhatják a tanulók. A nyelvi készségek fejlesztésén túl érzelmi, szociális készségek fejlesztésére is teret adnak a nyelvórák. Tapasztalataim szerint rengeteg 251

100 év innováció II.

rajz, mozgás van beépítve az órába (önkifejezés, traumafeldolgozás segítése, mert a nyelv segítségével (még) nem megy!). Egy konkrét feladatot volt alkalmam nekem is kipróbálni: minden diák kap egy fehér lapot és két színes filcet. Az egyik színnel 5-6 olyan dolgot, tevékenységet kell lerajzolnia, amit szeret, a másik színnel, ugyanarra a lapra, olyan dolgokat, amiket nem szeret. A feladat során mindenki a saját lapjával indul el és keres egy párt, akivel megosztja az általa kedvelt és nem kedvelt dolgokat, majd a pár tagjai lapot cserélnek, és az új „listával” mennek tovább, arról kell egyes szám első személyben beszélni. Ezzel a feladattípussal egyfelől lehetőségük van a tanulóknak rajzban kifejezni kedvelt és nem kedvelt tevékenységeiket, másfelől gyakorolják az igeragozást E/1-ben, harmadrészről egyre több igét kell megtanulniuk, negyedrészről a szeret – nem szeret formát gyakorolják be. Mindezeken túl a feladat komplexitásából és személyességéből adódóan a tanulóknak lehetőségük van jobban megismerni a csoport tagjait. A tanár a feladat során passzív marad, de a felmerülő új cselekvéseket jelölő igéket felírja a táblára. A már korábban bemutatott Mängime ja keel saab selgeks című játéktárból sok játékot beemelnek a felnőtteknek tartott nyelvórába a tanárok (útlevélforma, bingo játék, társasjátékok). Ennek célja a közvetítő nyelv nélküli, játékos tanítás, tanulás. A könyv eredetileg külföldi gyerekeknek készült, de a gyakorlat során kiderült, hogy a felnőttek tanításában is ugyanolyan hatékonyan használható. Ebben a 252

100 év innováció II.

könyvben sok olyan módszertani szempontból nagyon jól átvehető, variálható feladat, társasjáték, kártya, kitölthető formanyomtatvány van, amit könnyen lehetne adaptálni magyar nyelvre. A praktikussága pedig az, hogy mindez egy könyvbe van összegyűjtve, jól lapozható, könnyen sokszorosítható, ami hatalmas segítség és ötletforrás a tanároknak, hiszen nem kell órákat eltölteniük azzal, hogy különböző helyekről gyűjtsenek össze anyagot az adott órára. Egy másik, hasonlóan jól adaptálható tananyag a már szintén bemutatott szókincsfejlesztő szókártyák. Ennek előnye, hogy nincs szükség közvetítő nyelvre, a kártyákon szereplő szavak alapformáit lehet először használni, majd a szavak különböző formái magasabb szinten használhatók. Bár sokféle gyártású szókártya létezik, a Keelepildid csomagot nagyon hasznos, különböző szócsaládokat egybegyűjtő sorozatnak vélem. Ezek a szókártyák megkönnyítik a különböző alakú, változatú észt szavak memorizálását. Mint említettem, a kártyán csak az alapszó és annak ragozott változatai szerepelnek, a szavak nincsenek mondatba, kontextusba foglalva. Ez azért lehet problémás a nyelvtanulók számára, mert például a partitívusz (részleges eset) alaknak nem a formája a lényeg, hanem a szituáció, amiben előfordulhat, az ige, amihez társulhat, tehát a kontextus segítheti a megtanulását. Mivel az észthez hasonlóan a magyar nyelv is gazdag esetrendszerrel rendelkezik, ezért magyar vonatkozásban is indokolt lenne bizonyos eseteknél az esetraggal ellátott szavakat kontextusba illesztve bemutatni. 253

100 év innováció II.

Ugyancsak jó gyakorlatnak vélem, hogy már meglévő online tananyagot (Keeleklikk) is beépítettek az észtek a külföldieknek szervezett nyelvkurzusba. Véleményem szerint rendkívül hasznos és példaértékű, hogy nem mindig egymástól függetlenül jönnek létre tananyagok az észteknél, hanem a már meglévőt felhasználva, továbbfejlesztve, beépítve visszaforgatják a nyelvtanításba. Még egy, tapasztalatom szerint rendkívül hasznos módszertani elemet figyeltem meg, ami lényegében az alfabetizáló módszerre 244 hasonlít. Bizonyos csoportoknál a tanár nem használja a táblát, hanem projektorral kivetített Microsoft Word dokumentumba (vagy bármilyen más szövegszerkesztő programba) jegyzetel az órán. Készít egy átlátható táblaképet, minden fontos dolgot felír, amit hagyományosan a táblára írna (kiemel, aláhúz, színez stb.). A géppel írt szöveg előnye a folyóírással szemben az, hogy míg a kézzel írt folyószöveg elolvasása problémát okozhat sok tanulónak, főleg akiknek a latin betűs írás is új, ez a módszer kiküszöböli az elírások, félreolvasások lehetőségét. Valamint a bevándorlók számára a funkcionális íráskép tanítása 245 célszerűbb, hiszen az újságokban, könyvekben, és a saját hivatalos dokumentumaikban is ezzel az írásformával találkoznak.

244

Schmidt Ildikó: Alfabetizálás a magyar mint idegen nyelvi órákon. Hungarológiai Évkönyv 14, 2013, 88–96. 245 Uo.

254

100 év innováció II.

A legtöbb órán készül egy órai jegyzet, amelyet a tanár az óra után elküld a diákoknak emailben, így az adott óra anyagát azok is megkapják, akik nem voltak jelen az adott napi kurzuson.

KITEKINTÉS, ÖSSZEGZÉS Úgy vélem, írásom témája több kérdést is felvethet, és több ötletet is adhat mind a nyelvtervezés, mind az oktatás terén a szakma olvasóinak. Ezért azt gondolom, hogy a tananyagokkal és módszertanokkal kapcsolatos empirikus kutatásokat tovább lehetne folytatni, hiszen más országok, népek, kultúrák, nyelvek jó gyakorlatainak megfigyelésével fejleszthetjük sajátunkat is. A tanulmányban megemlített tananyagok közül a Keeleklikk online nyelvkurzust szeretném kiemelni, amit úgy gondolom, hogy megfelelő forrásokkal és szakmai tudással nagyon jól át lehetne ültetni magyar nyelvre, és hiánypótló digitális tananyag lehetne a magyar mint idegen nyelv oktatásában. Remekül működhetne a Keeleklikk „magyarosítása”, hiszen maga a technikai háttér adott hozzá, és észt mintára fel lehetne tölteni magyar anyaggal. Ennek segítségével nem csak szókincset lehet bővíteni, hanem lexikai egységek begyakorlására, nyelvtani elemek gyakorlására, hallás utáni szövegértésre és írásbeli gyakorlásra is van lehetőség. Azt gondolom, érdemes lenne kidolgozni hasonló digitális tananyagot, mert amellett, hogy a Magyarországra érkező külföldieknek is segítséget nyújthatna, a külföldi egyetemeken (magyar tanszékeken, 255

100 év innováció II.

lektorátusokon, Balassi Intézet tagintézményeiben) magyarul tanuló diákoknak is kínálna egy alternatívát a tankönyvek mellett. Írásomban a tudatos észt nyelvstratégiai tervezésnek egy elemét, az egyik legfrissebb és legaktuálisabb jelenségét emeltem ki: az újonnan betelepülő

külföldiek

nyelvoktatását.

Saját

tapasztalataimon

és

megfigyeléseimen keresztül ismertettem az olvasóval azt a programot, amely

2015-től

kezdődően

Észtországba

érkező

felnőtt

bevándorlóknak nyújt nyelvtanulási lehetőséget. Tanulmányom első részében bemutattam azokat a tananyagokat, melyeket a Welcoming Programme kurzuson oktató tanárok használnak, majd írásom második részében sorra vettem néhány olyan helyes gyakorlatot, amelyeket érdemes lenne átvenni az észt modellből, és be lehetne építeni a magyar mint idegen nyelv oktatásba. Bár a kiindulási pont egy bevándorlóknak íródott tananyag és annak gyakorlati alkalmazása volt, igyekeztem olyan módszertani elemeket leírni, amelyek nemcsak az újabb betelepülők oktatásában, hanem más Magyarországra

érkező

felnőttek

idegennyelv-oktatásában

alkalmazhatók. Azt gondolom, ha nem is lenne feltétlenül érdemes egy az egyben átvenni, lefordítani a bemutatott tananyagokat, hiszen a nyelvek különbözősége, az infrastruktúra különbsége és a szociokulturális tényezők más igényeket szabhatnak, de mindenképp jó alapul szolgálhatnak egy hasonló, felnőttek számára íródott tananyag 256

100 év innováció II.

elkészítéséhez. Úgy vélem, hogy a nyelvoktatás terén is érdemes a külföldi

módszereket,

fejlesztési

terveket,

oktatási

anyagokat

figyelemmel kísérni, és lehetőség és igény szerint beépíteni a hazai oktatásba. A bemutatott téma hasznosságát abban látom, hogy ismertettem több észt mint idegen nyelv oktatásához kapcsolódó tananyagot, valamint egy olyan észt nyelvoktatási programot, amiről ez idáig nem jelent meg magyar vonatkozású, magyar nyelven íródott tanulmány. A bemutatott oktatási anyag, amely a Welcoming Programme alapját képezi, online ingyenesen hozzáférhető, így akár ötletforrás is lehet magyar mint idegen nyelv tanároknak, vagy esetleg kormányzati szinten is iránymutató példa lehet a magyar nyelv oktatása, a tudatos nyelvi tervezés terén.

257

100 év innováció II.

IRODALOM „Az otthonom az otthonunk: ez egyesít minket egy multikulturális közösségben” c. konferencia honlapja. http://integrationconference.ee/program/. (Letöltés: 2021. 05. 20.) "Kommunikáció a sokszínű társadalomban: meghallgatni egymást a különbségek ellenére" c. konferencia honlapja. https://integrationconference.ee/program/. (Letöltés: 2021.05.20.) Astu sisse! tankönyv elérési útja: https://www.integratsioon.ee/raamatukogu? book_id=56. (Letöltés: 2021. 05. 20.) Együtthaladó program honlapja: http://www.egyutthalado.uni-miskolc.hu/. (Letöltés: 2021. 05. 20.) Észt Köztársaság Belügyminisztériumának honlapja. https://www.siseministeerium.ee/et (Letöltés: 2021. 05. 20.) Észt Köztársaság Kulturális Minisztériumának honlapja. https://www.kul.ee/et. (Letöltés: 2021. 05. 20.) Észt Köztársaság Oktatási és Tudományos Minisztériumának honlapja. http://www.hm.ee/et. (Letöltés: 2021. 05. 20.) Európai Bizottság Socrates II. programja. https://www.welcomeurope.com/ subventions-europennes/socrates-ii-lingua-1-562+462.html#tab=onglet_details. (Letöltés: 2021. 05. 20.) Expat Relocation Estonia honlapja. http://www.expatestonia.ee/. (Letöltés: 2021. 05. 20.) Hublik Ildikó: Migráns tanulók együtt tanítása a Dobbantó programban. Új Pedagógia Szemle 2010/6–7. http://www.ofi.hu/tudastar/uj-pedagogiai-szemle-110615/ hublik-ildiko-migrans. (Letöltés: 2021. 05. 20.) Illés Katalin – Medgyesi Anna: A migráns gyerekek oktatása. Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület, Budapest, 2009. Integrációs Alapítvány honlapja. https://www.integratsioon.ee/en. (Letöltés: 2021. 05. 20.) Keeleklikk honlapja. https://www.keeleklikk.ee/et/welcome. (Letöltés: 2021. 05. 20.) Keeletee honlapja. https://www.keeletee.ee/en/coursemap. (Letöltés: 2021. 05. 20.) Kingisepp, Leelo és Kärtner, Piret: Mängime ja keel saab selgeks. Iduleht, Tallinn, 2011. Kohanemisprogramm honlapja. http://kohanemisprogramm.tlu.ee/. (Letöltés: 2021. 05. 20.) Mezei Orsolya: Menekültek középiskolai magyar mint idegen nyelv oktatása. THL2: A magyar nyelv és kultúra tanításának szakfolyóirata, 2015:1–2, 115–123. Oneness city, Estonia honlapja. http://www.oneness.vu.lt/ee. (Letöltés: 2021. 05. 20.)

258

100 év innováció II. Ottucsák Melinda: Migráns gyerekek magyar mint idegen nyelvi oktatása tanodai keretek között. THL2: A magyar nyelv és kultúra tanításának szakfolyóirata, 2014:2, 118–128. Pesti, Mall és Kaev, Katrin: Keelepildid. Kiri-Mari Kirjastus, Tallinn, 2016. Schmidt Ildikó: A magyar közoktatásba belépő migráns tanulók komplex nyelvi szintfelmérése. THL2: A magyar nyelv és kultúra tanításának szakfolyóirata, 2014:1, 22–33. Schmidt Ildikó: Migráns gyerekek beiskolázásának gyakorlata csoportos esettanulmányon keresztül. THL2: A magyar nyelv és kultúra tanításának szakfolyóirata, 2015:1–2, 106–114. Schmidt Ildikó: Alfabetizálás a magyar mint idegen nyelvi órákon. Hungarológiai Évkönyv 14, 2013, 88–96. Welcoming Programme digitális tananyag. http://www.expatestonia.ee/A1/. (Letöltés: 2021. 05. 20.) Welcoming Programme honlapja. https://www.settleinestonia.ee/. (Letöltés: 2021. 05. 20.) Welcoming Programme nyelvkurzus: https://www.settleinestonia.ee/.course/view. php?id=21. (Letöltés: 2021. 05. 20.) Welcoming Programme tanári módszertani kézikönyv. https://issuu.com/siseministeerium/docs/keele__pe_metoodika_a4_3mm/3. (Letöltés: 2021. 05. 20.)

259

100 év innováció II.

Nagy Mariann Az észt gyermekirodalom: a hétköznapiság megjelenése, megjelenítése az észt kortárs gyermekirodalomban ABSZTRAKT A tanulmány egy magyar nyelven még nem feldolgozott részterülettel

foglalkozik.

Középpontjában

észt

kortárs

gyermekirodalom áll, ami igen fiatal területnek számít. Ismerteti az észt gyermekirodalom alakulását a kezdetektől fogva napjainkig, nagyobb hangsúlyt helyezve a kortárs gyermekirodalomra.

BEVEZETŐ Tanulmányom középpontjában az észt kortárs gyermekirodalom áll, ami igen fiatal területnek számít. Több okból kifolyólag választottam ezt a témát. Közel hét évvel ezelőtt éltem egy évet Észtországban, és egy kisvárosi óvodában dolgoztam mint önkéntes, ezalatt megismertem az országon túl annak társadalmát és kultúráját is. Amióta Magyarországra visszatértem, folyamatosan kerestem/keresem a lehetőségeket, hogy továbbra is figyelemmel kísérhessem az észt kultúra alakulását. Itt az országban egy olyan intézmény van, amely egész évben észt kulturális programokat szervez: ez a Magyarországi Észt Intézet. Az 1990-es években egyre több 260

100 év innováció II.

finnugor tanszék jött létre, és szintén sok észt szépirodalmi mű jelent meg magyarul. Ezen történések miatt javasolta Bereczki András (Észtország tiszteletbeli konzulja) 1996-ban, hogy létre kellene hozni egy kulturális központot. Két év munka után, 1998. február 27-én volt az Észt Intézet megnyitója. A kezdetektől fogva négy igazgatója volt az intézetnek. Legutóbbi vezetője, Segesdi Móni 2012-től 2018-ig állt az intézet élén (jelenlegi vezetője Kreet Paljas). Részben neki köszönhetően az utóbbi években egyre több észt kortárs író művét fordítják le magyarra, akik közül néhányan nemcsak a felnőtteknek szóló szépirodalomban ismertek, hanem a gyermekirodalomban is. A másik ok, amiért ezt a témát választottam, az, hogy Észtország 2018-ban ünnepelte függetlenségének 100. évfordulóját, és úgy gondoltam, hogy ez a tanulmány tisztelgés is az országnak, a lakóinak és mindazoknak, akik kötődnek ehhez a csodálatos országhoz. Úgy gondoltam, hogy a tanulmányom megfelelő alap lehet ahhoz, hogy megismerjük e kis ország gyermekirodalmának alakulását a kezdetektől fogva napjainkig, illetve hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a kortárs gyermekirodalom. Két íróval foglalkoztam behatóbban, akik jelenleg

talán

legismertebb

kortárs

gyermekirodalmi

írók

Észtországban. Az ő műveiken keresztül mutatom be, hogyan is jelenik meg a hétköznapiság. Témaválasztásom hátterében személyes indíttatások voltak, mivel nagyon sokat olvasok észt kortárs irodalmat, és a gyermekeknek szánt 261

100 év innováció II.

irodalmi műveket is szívesen lapozgatom. Ezen könyvek olvasása során fedeztem fel, hogy milyen érdekes módon fűzik bele történeteikbe az írók a mindennapi dolgokat. Szakirodalmam egyik fontos részét képezték az Észt Gyermekirodalmi Központ honlapján található különböző adatok és írások, illetve a tőlük kapott feldolgozott anyagok. Az észt gyermekirodalomról Magyarországon eddig keveset írtak, ezért úgy gondoltam, hogy munkám új perspektívákat nyithat meg a gyermekirodalom értelmezésében, jó alapja lehet további kutatásoknak. MAI ÉSZT ÍRÓK246 A hazai kortárs alkotók munkái napjainkban kifejezetten népszerűek Észtországban. Újabbnál újabb fiatal írók jelennek meg az irodalmi életben. Talán egyik legismertebb írója az észteknek Andrus Kivirähk. A könyvei mindig bestsellerek, és már háromszor elnyerte a Nukits-díjat is. A kritikusok folyamatosan csak dicsérni tudják. Piret Raud a legtöbbet fordított kortárs gyermekirodalmi író, aki a kritikusok kedvence. Ilmar Tomusk szintén nagy kedvenc az észt gyermekeknél a humoros történeteivel. Ő is háromszor nyerte el a Nukits-díjat, legutóbb 2018. április 7-én. Mika Keränen krimiregényei az idősebb korosztálynál

246

Az Észt Gyermekirodalmi Központ által összeállított dokumentumokat használtam fel.

262

100 év innováció II.

szintén rendkívül népszerűek. Aino Pervik az észt gyermekirodalom élő klasszikusa, aki mind a mai napig nagy szeretetnek örvend a gyermekek körében. Az elmúlt évek legnépszerűbb könyve Andrus Kivirähk Kaka és a kikelet című műve (2009-ben jelent meg először és 2016-ban újranyomták). Jelenleg Mika Keränen A fantom kerékpáros című könyve áll az eladási listák élén, és ez a legolvasottabb, legkeresettebb könyv a könyvtárakban. A fentebb említett írók közül Andrus Kivirähkkel és Ilmar Tomuskkal készítettem interjút, amelynek során jobban megismerhettem őket, a munkásságukat, illetve hogy miért is döntöttek úgy, hogy a gyermekek lesznek a célközönség számukra. Az ő munkásságukon keresztül szeretném bemutatni, hogyan is jelenik meg az észt gyermekirodalomban a hétköznapiság.

ANDRUS KIVIRÄHK 1970-ben született Tallinnban. A tartui egyetemen tanult újságírást, és jelenleg az Eesti Päevaleht (Észt Napilap) című újságban publikál provokatív és szatirikus jegyzeteket. 247 Egy nagyon sokrétű emberről beszélhetünk, akinek a nevéhez – a cikkek írása mellett – fűződnek még

247

Andrus Kivirähk breviárium. http://www.esztorszag.hu/cikk/andrus-kivirahkbreviarium. (Letöltés: 2018. 04. 08.)

263

100 év innováció II.

színdarabok, forgatókönyvek és mesék is. Észtországban szinte nincs olyan irodalmi díj, amit ne kapott volna meg. Kivirähk első regénye, az 1995-ben megjelent Ivan Orava mälestused (Ivan Orav emlékezései) paródia a szovjet megszállás megszűnése után átírt történelemről. 1996 óta az Észt Írók Szövetségének tagja. 2004-ben 25 000 példányt adtak el a Rehepapp ehk November (2000, magyarul: Ördöngős idők, 2004) c. művéből, amely által a legnépszerűbb 21. századi észt íróvá vált. Legutóbbi könyve, a Mees, kes teadis ussisõnu (Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét, 2007), az egyik legkeresettebb volt Észtországban. Ez a regény is megjelent magyarul 2015-ben a Typotex Kiadó Science in Fiction sorozatában. Fontos kiemelni még gyermekirodalmi alkotásait, amelyek ismertségének és sikerességének további fontos alapjai. Gyerekeknek írt történeteire jellemzőek a szülői tekintélyről szóló tréfák, és a gyermeki kreativitás, az álmok szabadságának szembeállítása a felnőttek materialista világképével. Legismertebb mesebeli karaktere Lotte, a kutyalány (2000), aki a családjával és barátaival Bigyófalván él. Lotte olyannyira népszerű lett Észtországban, hogy rajzfilm is készült a történetéből, illetve egy teljes brand épült köré. Különböző játékokként, társasjátékokban, ruházati termékeken, sőt még üdítőn és fagylalton is megjelent a kutyalány. Észtországban egy óvoda is viseli már Lotte nevét, és tervezik Lottefölde megépítését az észt–lett határ közelében. Lotte világát egy amolyan ideális Észtországként lehetne leírni. A város 264

100 év innováció II.

lakói mind elfoglaltak a különböző találmányaikkal. A kutyalány maga egy barátságos, optimista, boldog lény, aki természetesen nem veti meg az ugratásokat sem. A történetek teljesen gyerekbarátak, egyszersmind mélyebb jelentéssel is bírnak. 2002-ben adták ki a Lotte utazása délre című könyvét, amelyben Lotte az édesapjával és a barátaival azért utazik délre, hogy egy Pippo nevű kismadárnak segítsen visszatérni a rajához. 2006-ban jelent meg a Lotte Bigyófalváról című legújabb kötete, amelyben a kutyalány megtanul dzsúdózni, és elmegy Japánba egy versenyre. 2008-ban publikálták Lotte olimpiai könyvét. 2011-ben adták a mozikban (Magyarországon kisebb művészmozikban) a Lotte és Holdkő titka című mesét, amelyet különböző fesztiválokon díjaztak. Lotte valójában közös kitalációja Andrus Kivirähknek, illetve Heiki Ernits és Janno Põldma animátoroknak (kinézetüket a kutyalány és világa nekik köszönhetik). Az író azt nyilatkozta ezzel kapcsolatban: „Szinte lehetetlen megmondani, hogy mi volt az én ötletem és mi Janno és Heiki ötlete Lottéval kapcsolatban”. 248 Bár lehet Lotte a legismertebb karaktere, mégis a Sári, Samu és a titkok című művét tartják talán az egyik legjobban megírt gyermekkönyvének.

248

European Literary Characters: Lotte. http://www.literarycharacters.eu/EE-lotte. (Letöltés: 2018. 04. 23.)

265

100 év innováció II.

Összesen 12 gyermekkönyve jelent meg eddig Észtországban: Zsiráf (Kaelkirjak, 1995), Sári, Samu és a titkok (Sirli, Siim ja saladused, 1999), Hagymák és csokoládé (Sibulad ja šokolaad, 2002), Limpa és a kalózok (Limpa ja mereröövlid, 2004), Kaka és a kikelet (Kaka ja kevad, 2009), Egy béka csókja (Konna musi, 2013), Nagy Tõll (Suur Tõll, 2014), Karnevál és krumplisaláta (Karneval ja kartulisalat, 2015), Oszkár és a kacatok (Oskar ja asjad, 2015). Öt nemzetközi és tizenhárom hazai díjjal jutalmazták gyermekirodalmi műveiért. Nincs olyan műve, amiért nem kapott volna valamilyen elismerést. Összesen hat alkalommal díjazták Kivirähket Lottéért. Négyszer kapott elismerést az Oszkár és a kacatok című könyvéért, és kétszer a Kaka és a kikelet kötetéért. Korábban említettem a Nukits-díjat, amit az észtországi gyerekek szavazatai alapján ítélnek oda. Ő volt az első író, aki háromszor kaphatta meg. 2008-ban a Lotte Bigyófalvából című könyvéért, 2010-ben a Kaka és a kikeletért, míg 2016-ban a Karnevál és krumplisaláta című kötetéért. Az Észt Gyermekirodalmi Központ oldalán olvasható Andrus Kivirähkről a következő: „Valóban nem kérdéses, hogy vajon Kivirähk a gyerekek oldalán áll-e: elfogadja a gyereket olyannak, amilyen;

266

100 év innováció II.

elutasítja a tabukat és a tekintélyelvű figurákat, és arra ösztönzi a fiatalokat, hogy kreatívak és szabadok legyenek.” 249

ILMAR TOMUSK 1964. június 28-án született Tallinnban. Köztisztviselő, és 1995 októberétől a Észt Nyelvi Felügyelőség igazgatója. Ezek mellett gyermekeknek ír könyveket. 1989-ben végzett a Tallinni Pedagógiai Intézetben észt nyelv és irodalom szakon. 2002-ben szerzett doktori címet a Tallinni Műszaki Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Doktori disszertációjának címe: „Az észt nyelvpolitika alapelvei és dinamikája az európai integráció és a nemzetközi emberi jogok kontextusában”.250 1999–2014 között az Észt Kereszténydemokrata Párt tagja volt és parlamenti képviselőjelölt is. Tomusk több mint húsz gyermekkönyvet írt. Történeteit úgy jellemzik, hogy „humorosak, amelyekben a valóság és a fantázia elemei váltakoznak, és az okos és elfoglalt gyerekek mindennapjait és kalandjait mesélik el.”251 Könyvei egy része krimiregény, melyek az iskolás gyerekeknek szólnak. Kedvenc gyermekkori írója a Harisnyás Pippi 249

Az Észt Gyermekirodalmi Központ honlapja. http://www.elk.ee/?profile=andruskivirahk-2. (Letöltés: 2018. 04. 08.) 250 „Eesti keelepoliitika põhimõtted ja dünaamika eurointegratsiooni ja rahvusvaheliste inimõiguste kontekstis.” https://et.wikipedia.org/wiki/Ilmar_Tomusk. (Letöltés: 2018. 04. 09.) 251 Az Észt Gyermekirodalmi Központ honlapja. http://www.elk.ee/?profile=ilmartomusk-2. (Letöltés: 2018. 04. 09.)

267

100 év innováció II.

szerzője, Astrid Lindgren. Népszerűségét bizonyítja az észt gyerekek körében, hogy háromszor elnyerte a Nukits-díjat és több más olvasói szavazatok alapján odaítélt elismerést. Írói pályája úgy kezdődött, akár egy átlagemberé. Egy nap az oktatásügyi miniszertől tartott hazafele Tartuból. Útközben jutott eszébe, hogy előveszi a számítógépét, és ír valamit. A következő gondolata az volt, hogy írása a fiának fog szólni. Ekkor döntötte el, hogy róla fog írni, Volliról. Kisfiának annyira tetszett a mese, hogy az iskolába is bevitte, és felolvasta a többieknek, akik szintén nagyon élvezték. Emiatt Ilmar Tomusk arra jutott, hogy megpróbálja elküldeni a történetet egy-két gyermekeknek szóló újsághoz. Viszont mindenhonnan visszautasítást kapott. Nem adta fel, és keresett még magazinokat, ahova elküldhette. Ekkor talált rá a Hea Laps (Jó gyerek) című újságra. Ott egy szerkesztőnek, Leelo Tungalnak nagyon megtetszett a mese, és arra biztatta Tomuskot, hogy írjon még ehhez hasonló történeteket. Végül a sok írásból könyv lett, és publikálta a Szia Volli! című első kötetét. Nagyon termékeny író, évente 3-4 könyvét adják ki. Magyar nyelvre eddig egyetlen könyvét sem fordították le. Művei a következők: Szia Volli! (Tere, Volli!, 2007), Johannes bátyus (Vend Johannes, 2009), Az őrült parakatkui nyaralás (Pöörane puhkus Parakatkus, 2010), Ballagás (Lõpuaktus, 2010), Volli régi trükkjei (Volli vanad vigurid, 2011), Angyalok a 6/B-ben (Inglid kuuendas B-s, 2011), A 3/A 268

100 év innováció II.

bűnügyesei (Kolmanda A kriminalistid, 2012), Volli felnő (Volli kasvab suureks, 2013), Mauno titokzatos eltűnése: egy nagyon bűnügyi mese (Mauno saladuslik kadumine: väga kriminaalne lugu, 2013), Kriminális hot dogok: a 4/A bűnügyesei (Kriminaalsed viineripirukad: neljanda A kriminalistid, 2013), Kriminális iskolai apuka: az 5/A bűnügyesei (Kriminaalne koolipapa: viienda A kriminalistid, 2013), Volli dolgozni megy (Volli läheb tööle, 2014), A szivacs (Nuustik, 2014), Kriminális autókirándulás. Mesterkurzus: A 7/A osztály bűnügyesei (Kriminaalsed automatkajad. Meistriklass:

seitsmenda A

kriminalistid, 2014),

Kriminális nyári szünet: a 6/A osztály bűnügyesei (Kriminaalne suvevaheaeg: kuuenda A kriminalistid, 2014), Rasmus bajusza (Rasmuse vuntsid, 2015), Kriminális bankigazgató: a bűnügyesek visszatérése (Kriminaalne pangapresident: kriminalistid on tagasi, 2015), Digi-őrült suli (Digipöörane kool, 2015), Amanda copfjai (Amanda patsid, 2016), Egy kezdő időutazó kalandjai (Algaja ajaränduri seiklused, 2016), Triinu paradicsoma (Triinu tomat, 2017), Kalandok egy párhuzamos világban (Seiklused paralleelmaailmas, 2017), Esti mesék apa módra (Isamoodi unejutud, 2017), A világegyetem titkai (Universumi saladused, 2018). 2018-ban a Nukits-díjat az Egy kezdő időutazó kalandjai és a Kalandok egy párhuzamos világban című könyveiért kapta.

269

100 év innováció II.

Ilmar Tomusk a következőket mondja arról, hogy mi a jó gyerekkönyv lényege: „Egy jó gyerekkönyvnek örömöt kell okoznia és nem depressziót, amelyből talán túl sok is van az életünkben.” 252

INTERJÚK AZ ÍRÓKKAL A következőkben szeretném közölni az interjúkat, amelyeket a két íróval készítettem. Az interjúk a fizikai távolság miatt elektronikus formátumban készültek. Egy-két kérdést leszámítva a két írótól ugyanazokat kérdeztem. Az interjú során meg szerettem volna tudni róluk, hogy honnan jönnek az ötletek a könyveikhez, mi vezette őket arra, hogy gyerekeknek írjanak, hogyan látják, milyen helyzetben van a gyermekirodalom Észtországban, és érdeklődtem, hogy mit gondolnak arról, hogyan lehet megszólítani a mai gyermekeket az irodalmon keresztül. Legfőbb célom pedig az volt az interjúkészítéssel, hogy jobban belelássak abba, hogy náluk hogyan is jelenik meg a hétköznapiság. Április elején küldtem el nekik a kérdéseket, amire elég gyorsan reagáltak.253 Angol nyelven szerettem volna az interjúkat elkészíteni, de

Ilmar Tomusk: „Laps on tähtis ja talle tuleb seda öelda”. http://opleht.ee/2012/12/ilmar-tomusk-laps-on-tahtis-ja-talle-tuleb-seda-oelda/. (Letöltés: 2018.04.09.) 253 Az e-maileket 2018. április 8-án küldtem el. Ilmar Tomusk április 12-én, míg Andrus Kivirähk április 13-án válaszolt. 252

270

100 év innováció II.

mind a ketten megkértek, hadd válaszolhassanak észt nyelven, gondolataikat végül én fordítottam magyarra. 254 Ön igen sokrétű író, ír cikkeket, novellákat, regényeket, színdarabokat, és gyerekeknek történeteket. Ha lehet ilyet kérdezni, hogy gondolja, kik a kritikusabbak? A gyerekek vagy a felnőttek? Andrus Kivirähk: A felnőttek többet kritizálnak, viszont a gyerekek egyszerűen nem olvassák el azokat a könyveket, amik nem tetszenek nekik.

Ilmar, gratulálok a harmadik Nukits-díjához, amit gyerekek szavazatai alapján ítélnek oda. Mennyire tartja fontosnak ezt a díjat? Mit jelent önnek az, hogy megnyerte? Ilmar Tomusk: Szerintem a Nukits-díj az észt gyermekirodalom legfontosabb díja, mert teljes mértékben tükrözi a gyerekek véleményét a nekik írt könyvekről. A Kulturális Alapnak is van egy gyermekirodalmi díja, amely pénzbeli díjazással is jár (5000 euró), viszont szerintem ez a pénz nem mérhető össze a gyermekek elismerésével. Nagy örömmel tölt el, hogy a gyerekek szeretik a könyveimet.

254

A külsős konzulensem ellenőrizte a fordítás helyességét.

271

100 év innováció II.

Mikor kezdett először gyermekirodalommal foglalkozni? Andrus Kivirähk: Természetesen akkor, amikor magam is gyerek voltam. A gyerekkori kedvenceimet azóta is szeretem, és új gyerekkönyveket is örömmel olvasok.

Mi vezette arra, hogy gyerekeknek szóló történeteket írjon? Andrus Kivirähk: Érdekes kipróbálni különböző műfajokat. Néhány ötlet egyszerűen megkívánja, hogy

gyermekkönyvként

megvalósuljon. Ilmar Tomusk: Gyerekként elég sokat olvastam. Viszont gyerekeknek írni a 40. születésnapom után kezdtem csak. Ehhez egy némileg érdekes történet kapcsolódik. Éppen 2002 januárjában fejeztem be nyelvpolitikáról szóló doktorimat. Nagyon sok volt a dolgom, a család és a munka mellett megszereztem a doktori fokozatomat. Egy január végi éjszakán Astrid Lindgrennel álmodtam. Odajött hozzám, mélyen a szemembe nézett, hirtelen megfordult, aztán integetett és elment. Reggel felébredtem, eléggé zavaros volt minden, mert a fejem tele volt nyelvi joggal kapcsolatos részletekkel és európai uniós irányelvekkel – és most meg hirtelenjében Astrid Lindgrennel is. Még ennél is furcsább dolog történt három nappal később, amikor olvastam az újságokban a hírt, hogy Lindgren elhunyt. Az jutott eszembe, hogy esetleg valami fontosat akart mondani nekem, de nem értettem, hogy mit. 272

100 év innováció II.

Néhány évre feledésbe merült ez a történet. 2005 tavaszán egy útszéli étteremben ebéd közben jutott újra eszembe ez az álom, és szinte azonnal összeállt a fejemben az első mese, a „Volli apukája videólejátszót vesz”. Egy héttel később írtam egy másik történetet, amit elküldtem a Täheke nevű lapnak, de nekik nem tetszettek a meséim. Ezután elküldtem a Hea Laps magazinnak, amelynek a szerkesztője, Leelo Tungal dicsérte a meséket, és szeretett volna még újabbakat is. Belefogtam a gyermekeknek szóló történetek írásába, és Leelo buzdítására 2007-ben megjelent az első gyerekkönyvem, a „Szia Volli!”.

Honnan merít ihletet egy-egy történetéhez? Andrus Kivirähk: Az inspiráció ugyanaz, mint a gondolatok, tele van vele az emberek feje. Lehetetlen megmondani, hogy honnan jönnek pontosan. Ilmar Tomusk: Inspirációt a gyerekektől és a minket körülvevő világból nyerek. Magam elég sok tudományos témájú könyvet olvasok (kvantumfizika, evolúciós biológia, csillagászat), amelyekből sok ötletet merítettem az időutazós sci-fi sorozathoz. A krimitörténetekhez az ihletet tényleg az életből merítem, de régebben krimiregényeket is elég sokat olvastam. A gondolatok mindenhonnan jönnek. Például láttam a „Kriminális nyári szünet: a 6/A osztály bűnügyesei” (Kriminaalne suvevaheaeg. Kuuenda A kriminalistid) című könyv tartalmát is 273

100 év innováció II.

álmomban. Utána egyszerűen csak leírtam a látottakat, és kész is voltam a könyvvel. Felnőtteknek szóló irodalmában elég gyakran merít az észt mítosz- és mondavilágból. Gyermekirodalmában viszont ez nemigen jelenik meg. Miért van ez? Andrus Kivirähk: Érdekes, ebbe még nem gondoltam bele. Talán csak véletlen. Köztisztviselő és jelenleg az Észt Nyelvi Felügyelőség főigazgatója. A beszélt nyelv és ebből kifolyólag a gyermekkönyvek irodalmi nyelvezete is folyamatosan változik. Mint író hogy látja, mennyire fontos manapság egy könyv nyelvezete? Ilmar Tomusk: A gyermekkönyvek nyelvezete különösen fontos, sőt úgy gondolom, hogy sokkal fontosabb, mint a felnőtteknek írt könyveké. A gyermekeket nagyban befolyásolja az internet és a közösségi média használata, míg az egyetlen hely, ahonnan a gyerek megtudhatja, hogy milyen a jó és helyes nyelvezet, az a könyv. Habár jómagam is felsőoktatásban dolgozó filológus vagyok, a könyveim elkészítésében mindig segít egy jó nyelvész és lektor, akinek hasonlóan hozzám ugyanolyan fontos a könyv megfelelő nyelvezete.

274

100 év innováció II.

Mit szeretne a gyerekek felé közvetíteni? Andrus Kivirähk: Semmilyen üzenetet nem akarok közvetíteni, arra ott vannak az újságcikkek. A könyv más hatással van a gyerekekre, észrevétlenül és titkosan hat. De abban bizonyos vagyok, hogy azok, akik gyerekként jó könyveket olvastak, felnőttként jobb és kedvesebb emberekké válnak. Ilmar Tomusk: Nem szeretem azokat a könyveket, amelyekben a gyerekek szomorúak. Ezért is akarok vidám könyveket írni, mert a mai gyerekek életét körbeveszi a szomorúság. A könyveknek pozitív érzéseket kell kiváltania a gyerekekből. Maguk a gyerekek is úgy írták le a könyveimet, hogy új dolgokat tanulnak belőlük, nagyon izgalmasak és viccesek.

Háromszor megkapta a Nukits-díjat, amit gyerekek szavazatai alapján ítélnek oda. Mennyire tartja fontosnak ezt a díjat? Andrus Kivirähk: A gyerekek általi elismerés nagyon fontos, mert ez is azt mutatja, hogy olvassák a könyveimet és megmarad bennük. Nincs értelme úgy írni, ha senki sem figyel fel rá és értékeli.

275

100 év innováció II.

Mi a véleménye a kortárs gyermekirodalomról Észtországban? Ön szerint mennyire jelennek meg ezen könyvek az óvodában, az iskolában és a családban? Andrus Kivirähk: Az észt gyermekirodalom jelenleg elég jó helyzetben van, sok jó írónk van, akiknek a könyveit szorgosan olvassák a gyerekek. Természetesen sok rossz és középszerű mű is megjelenik, és ezért nehéz is közöttük megtalálni a jó könyveket. Ilmar Tomusk: Jelenleg az észt gyermekirodalom a reneszánszát éli. Van egy erős középkorú generáció (Andrus Kivirähk, Piret Raud, Mika Keränen, Jaanus Vaiksoo), egy idősebb korosztály, akik még mindig nagyon jókat írnak (Olivia Saar, Leelo Tungal), és melléjük állandóan érkeznek az új tehetséges fiatal írók (pl. Priit Põhjala, akinek a könyve elnyerte a harmadik helyet a Nukits versenyén). Sajnos a könyvek viszont elég drágák, de a Kulturális Alap szerencsére kicsit támogatja a könyvek kiadását. A legnépszerűbb gyermekkönyvek általában minden könyvtárban megtalálhatóak, de sajnos néhány könyvtár jelezte, hogy nincs elegendő pénze arra, hogy új könyveket vegyenek. A szülők és a gyerekek véleménye általában teljesen ellentétes. Vannak szerzők, akik az eladási statisztikák alapján nem túl népszerűek, mégis ők azok, akiknek a történeteiért a gyerekek a legjobban lelkesednek. Ezt tükrözik a könyvtári kölcsönzések számai és maga a Nukits-verseny is. 276

100 év innováció II.

Saját gyermekeknek szóló műveiből ki a kedvenc karaktere és miért? Andrus Kivirähk: Nem, nem tudok választani, mivel az összes általam írt karakter ugyanolyan kedves számomra. Ilmar Tomusk: Az egyik kedvencem, a „Szia Volli!” főhőse, Volli, aki sohasem tud nyugodtan megülni. Ő az a típus, aki tudni akarja, hogyan működnek a gépek, a bennük lévő dolgok és maga a világ. Volli karakterét a kisebbik fiunkról mintáztam. Szeretem azokat a gyerekeket, akik meg akarják ismerni, fel akarják fedezni a világot. Newton és Einstein voltak ehhez hasonló kíváncsi kisfiúk, és én azt tartom, hogy ezt a gyermeki kíváncsiságot támogatni kell.

Melyik a kedvenc könyve a sajátjai közül? Ilmar Tomusk: A harmadik könyvem a kedvencem, „Az őrült parakatkui nyaralás” (Pöörane puhkus Parakatkus), ez összefoglalása a mi családi nyaralásunknak, amit az egyik ismerősünk nyaralójában töltöttünk (nekünk nincs nyaralónk). Ebben a könyvben van kaland, vicc, családi megpróbáltatások és minden egyéb, amiben sok családnak nincs része. Fontos benne a meglehetősen jól megrajzolt apa, aki gondoskodni akar a családjáról, de nem sül el minden jól, mivel jómaga egy filológus doktor, aki nem a legjobb, ha kétkezi munkáról van szó. 277

100 év innováció II.

Lotte Észtország egyik legismertebb mesekaraktere. Honnan jött az ötlet, hogy egy kutyalányról írjon? Andrus Kivirähk: Lotte valójában nem az én ötletem volt, mivel ez a karakter már létezett, de engem hívtak segítségül, hogy írjak forgatókönyvet a Lotte-filmhez. A Lotte-filmeknél mindig három forgatókönyvíró volt, rajtam kívül még Janno Põldma és Heiki Ernits, és így Lotte hármunknak a gyermeke.

Sok történetében olyan hétköznapi tárgyakról ír, amelyek megelevenednek, önálló életre kelnek. Ezt miért tartja fontosnak? Andrus Kivirähk: Egyszerűen csak azért, mert így a történetek izgalmasabbak, és a szereplők kicsit bolondosak és viccesek. A „Sári, Samu és a titkok” című könyvének a hátteréről tudna mesélni? Honnan jött az ötlet, hogy megírja ezt a könyvet? Andrus Kivirähk: Nem igazán emlékszem, hogy honnan is jött ez az ötlet. A könyv írása közben folyamatosan magam előtt láttam a gyermekkori otthonomat Tallinnban, Mustamäeben. Én is egy kilencemeletes házban laktam, ahol volt lift, kint homokozó, volt egy olyan ösvény, amelyen a boltba lehetett menni. (A könyvben ehhez hasonló ösvényen az anya megy, aki ezen keresztül jut át az álmába.)

278

100 év innováció II.

Mit gondol, mi teszi a könyvet jó könyvvé? Andrus Kivirähk: Egy könyvnek érdekesnek kell lennie, hogy amikor elkezdik olvasni, onnantól többet le ne tegyék. De hogy hogyan is kell egy ilyen könyvet megírni, azt minden írónak magának kell kitalálnia. Egy tanács ezzel kapcsolatban: történjen valami vicces a könyvben. Ilmar Tomusk: Véleményem szerint jó érzéssel kell, hogy eltöltse a gyermeket a könyv olvasása. Nem szabad, hogy feszültséget vagy negatív gondolatokat okozzon, inkább meg kellene szabadulnia ezektől. A jó gyermekkönyv olyan, amit a felnőttek is olvashatnak. A Volli-sorozatomról azt mondják (4 van összesen), hogy kifejezetten népszerűek a gyerekek és az idősek otthonában egyaránt. Ez örömmel tölt el.

Mit gondol, a gyermekirodalomnak mekkora a presztízse Észtországban? Andrus Kivirähk: A gyermekirodalomnak sajnos némileg bizony kisebb a presztízse, mint a felnőttirodalomnak. Például amikor a kritikusok a munkásságomról írnak, igen gyakran csak a regényeimről beszélnek és egy kicsit a színdarabjaimról is, viszont a gyermekkönyveimet épp hogy csak megemlítik. A gyermekirodalmat másodlagosnak tekintik. 279

100 év innováció II.

Ilmar Tomusk: Sajnos a gyermekirodalmat nem tartják egyenértékűnek a felnőttirodalommal. Már a gyermekírók kifejezés is azt mutatja, hogy az író, aki gyermekeknek ír, az nem igazi író. A gyermekirodalmi művekről kevesebb kritika jelenik meg, mint a felnőtteknek szóló könyvekről. Máskülönben meg boldogok vagyunk, mert van nekünk egy Gyermekirodalmi Központunk, amely nagyszerű munkát végez a gyermekirodalom népszerűsítésében és elismerésében.

Milyen változásokat hozhatnak az új generáció megváltozott körülményei, szokásai és értékrendje a gyerekirodalomban? Andrus Kivirähk: Mivel az okostelefonok, az internet és a különböző TV-sorozatok formájában kifejezetten sok vetélytársa van a könyveknek, ezért még fontosabb, hogy a könyv az első oldaltól kezdve felkeltse a gyermek érdeklődését. A mai gyerekek sokkal kevesebbet olvasnak, mint az idősebbek, és az ő figyelmüket elnyerni sokkal nehezebb. De ugyanakkor jól és izgalmasan megírt könyveket még mindig lehet találni. Ilmar Tomusk: Szerintem a gyermekirodalomnak a saját alapértékeinél kell megmaradnia. Mark Twain, Astrid Lindgren, Tove Jansson és sok más régi író népszerűsége mutatja, hogy az olyan könyvek kiállják az idő próbáját, amelyek mélyebb mondandóval rendelkeznek. Az irodalom az alapértékek tekintetében lehet konzervatívabb, mint a 280

100 év innováció II.

társadalom egésze. Az alapértékek mentén mozgó irodalom is lehet izgalmas és innovatív. Természetesen a technológia változása megváltoztatja azt, hogyan is olvasnak a gyerekek, és bár Gutenberg óta folyamatos a technológiai fejlődés, ettől függetlenül az irodalom tartalma és értékei megmaradtak ugyanolyannak.

A HÉTKÖZNAPISÁG MEGJELENÉSE, MEGJELENÍTÉSE A hétköznapiság megjelenését, megjelenítését a gyermekirodalomban nagyon érdekes területnek tartom. Az óvodáskor a meseolvasás, mesehallgatás ideje. Ekkor kezdenek a gyerekek még inkább érdeklődni a körülöttük levő világ iránt. A csodálatos népmeséken és a varázslatos tündérmeséken kívül olyan témákról is szívesen hallanak, amikhez ők is jobban tudnak kapcsolódni, ami akár velük is megtörténhet a mindennapok folyamán. Ezért akár egy egyszerű, hétköznapi történet is magával tudja a gyermekeket ragadni. Ilyen mesék pedig a kortárs gyermekirodalomban fedezhetők fel leginkább, mert az a mai gyermekeknek íródott. Andrus Kivirähk és Ilmar Tomusk életrajzának ismertetése által és a velük készített interjúk során próbáltam meg közelebb kerülni ahhoz, hogy megértsem, hogyan jelenik meg műveikben a hétköznapiság. Mind a kettőjükről elmondható – a szó legjobb értelmében –, hogy teljesen hétköznapi emberek, akik számára a mai gyermekek a 281

100 év innováció II.

legfontosabbak. Őket próbálják megszólítani a műveik által. A két szerző egyetért abban, hogy a jó gyerekkönyvnek érdekesnek, izgalmasnak kell lennie. Ötleteiket a történetekhez a saját életükből szokták meríteni. Mindkettejük szerint Észtországban a gyermekirodalom nagyon jó időszakát éli, hiszen rengeteg jó író van, és újabbnál újabb fiatal szerzők jelennek meg. A gyermekeknek szóló irodalom presztízsét kicsinek tartják a felnőttirodalomhoz képest, de ez valamilyen szinten természetes is, hiszen a kisebbek irodalma egy bizonyos korosztályt céloz meg. Kivirähknek és Tomusknak is fontos a humor megjelenítése a műveikben. Ezt mind a ketten kiemelték a velük készített interjú során. A vicces helyzeteken, történeteken keresztül könnyebben jut el a gyerekekhez a mesék valódi jelentése. Számukra nagyon fontos, hogy a gyerekek nevessenek, és élvezzék a történeteket. Összefoglalva elmondható, hogy Andrus Kivirähk hétköznapisága abban figyelhető meg, hogy az ő műveiben mindennapi tárgyakat ruház fel emberi jellemzőkkel, míg Ilmar Tomusk hétköznapisága abban rejlik, hogy ő az életből meríti a meséit, és hétköznapi történeteket jelenít meg a könyveiben.

282

100 év innováció II.

ÖSSZEGZÉS Tanulmányomban a két általam választott író rövid életrajzát adtam közre, amit a velük készített interjúk követtek. Célom a szóbeli kikérdezéssel az volt, hogy általuk nagyobb rálátást kapjunk az írók életpályájára és munkásságára, és hogy közelebb kerüljünk a fő témához, a hétköznapisághoz. Andrus Kivirähk műveiben általában mindennapos tárgyak keltek életre, míg Ilmar Tomusk inkább hétköznapi történeteivel lopta be magát a gyerekek szívébe. A velük készített interjúk során figyeltem fel arra, hogy mennyire fontosnak tartják a gyerekek megfelelő érzelmi, értelmi nevelését. Ez adta az alapot ahhoz, hogy a Károli Gáspár Református

Egyetem

Óvodapedagógia

szakán

megírjam

szakdolgozatomat ebben a témában, kiegészítve a gyermekirodalmi alapfogalmak és az észt gyermekirodalom történeti bemutatásával, illetve a gyermekirodalom hatásával az óvodáskorú gyermekekre.

283

100 év innováció II.

IRODALOM Andrus Kivirähk breviárium (2011). Szerkesztette: Lőrincz Gergely, Segesdi Móni. Észt Intézet – Pluralica, Budapest. Andrus Kivirähk breviárium. http://www.esztorszag.hu/cikk/andrus-kivirahkbreviarium. (Letöltés: 2018. 04. 08.) Andrus Kivirähk az Észt Gyermekirodalmi Központ honlapján. http://www.elk.ee/ ?profile=andrus-kivirahk-2. (Letöltés: 2018. 04. 09.) A magyarországi Észt Intézet története. http://www.esztorszag.hu/cikk/a-magyar orszagi-eszt-intezet-tortenete. (Letöltés: 2018. 03. 28.) Dominik (2016): Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét. http://sfmag.hu/2016/03/15/andrus-kivirahk-az-ember-aki-beszelte-a-kigyoknyelvet/. (Letöltés: 2018. 03. 28.) Estonian Literature Centre. http://www.estlit.ee/elis/?cmd=writer&id=09854. (Letöltés: 2018. 03. 28.) Észt Gyermekirodalmi Központ honlapja. http://www.elk.ee/?page_id=4097. (Letöltés: 2018. 04. 23.) European Literary Characters: Lotte. http://www.literarycharacters.eu/EE-lotte. (Letöltés: 2018. 04. 23.) Ilmar Tomusk Wikipédia-oldala. https://et.wikipedia.org/wiki/Ilmar_Tomusk. (Letöltés: 2018. 04. 09.) Ilmar Tomusk az Észt Gyermekirodalmi Központ honlapján. http://www.elk.ee/ ?profile=ilmar-tomusk-2. (Letöltés: 2018. 04. 09.) Ilmar Tomusk (2012): „Laps on tähtis ja talle tuleb seda öelda”. http://opleht.ee/ 2012/12/ilmar-tomusk-laps-on-tahtis-ja-talle-tuleb-seda-oelda/. (Letöltés: 2018. 04. 09.) KULTer.hu Hír (2017): 170 ingyen mese a kétéves BOOKR Kids-től. http://kulter.hu/2017/04/170-ingyen-mese-a-keteves-bookr-kids-tol. (Letöltés: 2018. 04. 23.) Kõiv, Sigrid (2016): Ilmar Tomusk – inimene, kes meeldib lastele [online]. https://kultuur.postimees.ee/3657751/ilmar-tomusk-inimene-kes-meeldib-lastele. (Letöltés: 2018. 04. 09.) Roos, Kristjan (2016): Kuidas panna lapsed maailma avastama ja päästa nad digipöörasusest. https://www.linnaleht.ee/726555/kuidas-panna-lapsed-maailmaavastama-ja-paasta-nad-digipoorasusest. (Letöltés: 2018. 04. 09.) The London Book Fair (2017): 5 minutes with Andrus Kivirähk. https://hub.londonbookfair.co.uk/5-minutes-with-andrus-kivirahk/. (Letöltés: 2018. 03. 28.)

284

100 év innováció II.

Szabó Zsolt A parlament és a jogalkotás Észtországban ABSZTRAKT Százéves fennállása alatt Észtország a többi közép-kelet-európai országhoz hasonló utat jár be: függetlenség az I. világháború után, szovjet függés a II. világháború után és demokratikus kibontakozás az 1990-es évek óta. A hasonlóságok ellenére Észtország sok egyedi és újító megoldást alkalmazott az államszervezet és jogalkotás terén is, a skandináv és a kontintentális hagyományból egyaránt merítve. Az alábbiakban az észt jogalkotás kérdéseit járja körbe a szerző, kitérve az alkotmányra, a törvényhozás szerepére az államszervezetben, valamint a jogalkotási eljárásra. Látni fogjuk, hogy Észtország a hagyományos modellek mellett számos egyedi megoldást alkalmaz az államéletben is, ilyen például az elektronikus megoldások alkalmazása a parlamenti választásoktól a jogszabályok közzétételéig.

285

100 év innováció II.

BEVEZETÉS Százéves fennállása alatt Észtország a többi közép-kelet-európai országhoz hasonló utat járt be: függetlenség az I. világháború után, szovjet függés a II. világháború után és demokratikus kibontakozás az 1990-es évek óta. A hasonlóságok ellenére Észtország sok egyedi és újító megoldást alkalmazott az államszervezet és jogalkotás terén is, a skandináv és a kontinentális hagyományból egyaránt merítve. Az alábbiakban az észt jogalkotás kérdéseit járjuk körbe, kitérve az alkotmányra, a törvényhozás szerepére az államszervezetben, valamint a jogalkotási eljárásra. Látni fogjuk, hogy Észtország a hagyományos modellek mellett számos egyedi megoldást alkalmaz az államéletben is, ilyen például az elektronikus megoldások alkalmazása a parlamenti választásoktól a jogszabályok közzétételéig.

AZ ÉSZT ALKOTMÁNY ÉS PARLAMENT FEJLŐDÉSE A parlament funkcióját gyakorló szerv a függetlenség 1918-as kivívása előtt is létezett: a 62 tagú ideiglenes parlament, az Ajutine Maanõukogu vagy nem hivatalosan Maapäev, soraiban a balti németek és észtországi svédek egy-egy képviselőjével 1917-ben ült össze, és a bolsevik hatalomátvétel, valamint a német megszállás időszakát is túlélve, részben illegalitásban, két évig állt fenn. Az észtek 1919-ben 120 tagú alkotmányozó gyűlést (Asutav Kogu) választottak, amely egy évvel később elfogadta a függetlenségi nyilatkozatot és az új állam első 286

100 év innováció II.

alkotmányát. Ez alapján került sor az első parlamenti választásra, 1920-ban. Az első alkotmány a három évre választott, 100 tagú parlamentet (Riigikogu) helyezte a hatalmi rendszer középpontjába: a törvényhozás bármikor elmozdíthatta az államfő és kormányfő funkcióit egyesítő elnököt, a Riigivanemet posztjáról. Ez folyamatos instabilitást eredményezett: 14 év alatt 18 kormány váltotta egymást, 10 kormányfővel, akik közül többen több kormányt is vezettek. A második, 1934-es alkotmány a parlament rovására erősítette a végrehajtó hatalmat. A kormány már törvényerejű rendeleteket is kiadhatott, és létrejött az önálló miniszterelnöki pozíció. 1938-ban újabb alkotmány fogadtak el, amely formálisan valamelyest visszatért a parlamentarizmushoz: kétkamarás törvényhozást vezetett be, amely a 80 tagú képviselőházból (Riigivolikogu) és a 40 tagú, részben a községek által választott, részben kinevezetett tagokból álló nemzeti tanácsból (Riiginõukogu) állt. A hatalom túlsúlya azonban még mindig az elnök kezében volt, akit a korábbiaktól eltérően már nem közvetlenül, hanem a községek képviselőivel kiegészített parlament által választottak meg. Mivel az 1940-es és az azt követő 1977-es szovjet alkotmányokat

nem

1938-as

alaptörvény

előírása

szerint,

népszavazással fogadták el, ezeket nem tekintik legitimnek, így formálisan az 1938-as alaptörvény volt hatályban 1992-ig. Az 1992-ben 287

100 év innováció II.

elfogadott, jelenleg is hatályos, negyedik észt alaptörvényt 255 eddig négy alkalommal módosították (referendum tartásával), a legfontosabb ezek közül a 2003-as, EU-csatlakozás miatti módosítás volt.

A PARLAMENT A HATALMI ÁGAK RENDSZERÉBEN Az észt alkotmány német típusú parlamentarizmust hozott létre: köztársasági államforma, erős parlament mellett stabil kormánnyal és gyenge, ceremoniális, parlament által választott államfővel. Az arányos választási rendszer miatt Észtországban gyakoriak a koalíciós kormányok, de eddig mindegyik törvényhozás kitöltötte mandátumidejét. A német modelltől azonban eltérést jelent az önálló alkotmánybíróság hiánya. Az elnök megválasztásához a képviselők kétharmadának a támogatása szükséges. Amennyiben a harmadik szavazásnál sem éri el a támogatók aránya a kétharmadot, a döntés joga átkerül egy speciális elnökválasztó gyűlés kezébe. Az utóbbi testület parlamenti képviselők mellett önkormányzati képviselőkből áll és a két legtámogatottabb jelölt közül választja ki a majdani köztársasági elnököt. 256

255

Eesti Vabariigi põhiseadus, Vastu võetud 28.06.1992, Riigi Teataja 1992, 26, 349.

256

Észt Köztársaság alkotmánya 79. cikk. Forrás: https://www.riigiteataja.ee/akt/ 12846827 (Letöltés: 2019. 07. 19.)

288

100 év innováció II.

Az öt évre, legfeljebb két egymást követő ciklusra választható köztársasági elnök (Vabariigi President) pusztán reprezentatív szerepét jelzi, hogy jogállását az alkotmány csak a parlament után tárgyalja. Az államfő gyenge pozíciójának jele, hogy csak egyszer küldheti vissza az elfogadott törvényt a parlamentnek, ám annak újbóli, változatlan elfogadása esetén alá kell írnia, valamint csak akkor fordulhat az alkotmánybírósághoz előzetes normakontroll érdekében, ha már élt a politikai vétójogával, ám a parlament változatlan formában fogadta el a törvényt.257

Súlya rendkívüli helyzetekben nő

meg, mivel

–

a költségvetés és a minősített többséget igénylő törvények kivételével – törvényerejű rendeletet (seaduse jõuga seadlus) adhat ki, ha a parlament külső okból nem képes összeülni. 258 A kormány (Vabariigi Valitsus) a kancellár-elv alapján működik, a miniszterelnök (peaminister) a miniszterek (jelenleg 14) fölött áll, és meghatározza a kormány politikáját. A kormány székhelye a tallinni Stenbock-ház. Az alkotmány a közvetlen demokrácia számos eszközét ismeri. Az alkotmánymódosítás nem történhet a nép jóváhagyása nélkül, valamint a térségben egyedülálló módon, a parlament egy speciális eljárás keretében voltaképpen felteheti a bizalmi kérdést a népnek azáltal, 257

Észt Köztársaság alkotmánya 107. cikk (2) bekezdés. https://www.riigiteataja.ee/akt/12846827 (Letöltés: 2019. 07. 19.) 258 Észt Köztársaság alkotmánya 78.cikk (7) bekezdés, 109–110 cikk.

Forrás:

289

100 év innováció II.

hogy többségi döntéssel egy törvényjavaslatról olyan referendumot ír ki, amelyen az indítvány elutasításának az az eredménye, hogy az államfőnek fel kell oszlatnia a parlamentet új választások kiírásával. 259 A gyakorlatban azonban erre még sohasem került sor, a kevés ilyen indítvány egyike sem nyerte el a parlamenti többség támogatását. 260 Ugyanakkor a költségvetés, pénzügyi törvények és nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségek tárgyában nem lehet népszavazást tartani. A négy évre választott parlament (Riigikogu) egykamarás, 101 képviselőből áll. A választási rendszer arányos, mandátumhoz három módon lehet jutni: személyes, 12 választókerületben kiosztandó területi és országos kompenzációs mandátum által, a parlamentbe kerülés alsó küszöbe 5%. Az aktív választójog alsó korhatára 18 év, a passzívé 21. A választópolgárok 14-féle módon adhatják le szavazataikat, köztük 2005 óta elektronikus úton is (az interneten, elektronikus aláírás vagy személyi igazolvány segítségével). A parlamenti választást hagyományosan március első vasárnapján tartják.

259 260

Észt Köztársaság alkotmánya 105. cikk. Liivik, Ero: Legitimacy through Direct Democracy in the EU Member State: Direct Democratic Initiatives in the Estonian Parliament, Proceedings of the Institute for European Studies (2010) Nr. 8, Tallinn 2010, 82–99.; Somer, Evren: Direct Democracy in the Baltic States. Studien des Instituts für Ostrecht München Bd. 76, Frankfurt/M. 2015, 37–57.

290

100 év innováció II.

A parlamenti munkarend alapja a 2003-ban elfogadott, a Riigikogu eljárási szabályzatáról és belső szabályairól szóló törvény, 261 azaz a házszabály, amely meghatározza a parlamenti eljárásrendet az alakuló üléstől kezdve, meghatározza a parlament szervezetét, a képviselőcsoportok és bizottságok működését, a tárgyalás szabályait, a törvényalkotási eljárást és a kormánynak benyújtott kérdések, interpellációk tárgyalásának rendjét. A Riikogu maga választja meg elnökét (Riigikogu esimees) és két alelnökét, akik együtt alkotják a parlament főbizottságát (Riigikogu juhatus), amely a parlamenti munka fő előkészítő szerve: többek között napirendi javaslatot dolgoz ki, kijelöli a törvényjavaslatokat tárgyaló bizottságokat, kialakítja a bizottsági rendszert. A főbizottság fogadja el a jogszabályszerkesztésre vonatkozó tartalmi és formai szabályokat (hivatkozások, felhatalmazás, jogszabály tagolása stb.) és irányelveket262 is. A parlamenti ülések helyszíne a házszabály szerint a tallinni Toompea erődben lévő épület, amely 1922-re készült el, a világ egyetlen expresszionista parlamenti épületeként. Az ülések nyilvánosak, zárt ülést kétharmados szavazattöbbséggel lehet elrendelni. Erre mindeddig csupán egyetlen alkalommal került sor, egy fegyvervásárlásokról szóló döntés tárgyalása során. A Riigikogu évente két ülésszakot tart, egyet januártól 261

Riigikogu kodu- ja töökorra seadus, Vastu võetud 11.02.2003, Riigi Teataja I 2003, 24, 148. 262 Õigustloovate aktide eelnõude normitehnika eeskiri, Riigi Teataja 1999, 73, 695.

291

100 év innováció II.

júniusig, egyet pedig szeptembertől decemberig. Rendkívüli ülést a képviselők egyötödének vagy a kormány kezdeményezésére kell tartani. Plenáris ülésekre három egymást követő héten kerül sor, a negyedik héten a képviselők a választókörzetükben tevékenykednek. A napi munkarendet a házszabály részletesen meghatározza, 263 pontos és kiszámítható ütemezést lehetővé téve. A plenáris munka hétfőn 15:00-kor indul interpellációk és képviselői felszólalások tárgyalásával. Ezt követően kedden délelőtt, szerdán (a 13:00–14:00 közötti kérdések óráját követően) délután, csütörtökön délelőtt kerül sor plenáris ülésre. A bizottságok és képviselőcsoportok a fennmaradó időszakban üléseznek. Képviselőcsoportot (fraktsioon) legalább öt, azonos párthoz tartozó képviselő alapíthat. A képviselők közül mindenki tagja valamelyik állandó bizottságnak a 11 közül.264 A bizottságok maguk választják meg elnöküket, és zárt ajtók mögött tanácskoznak, hacsak nem döntenek nyilvános ülés tartásáról. Az állandó bizottságok mellett speciális bizottságok (erikomisjon) is működnek, amelyek törvényben meghatározott, leginkább ellenőrzési feladatokat látnak el, valamint tanulmányi

263

Riigikogu kodu- ja töökorra seadus 47.§

264

A Riigikogu állandó bizottságai: Európai Uniós bizottság, Környezetvédelmi Bizottság, Kulturális Bizottság, Vidékfejlesztési Bizottság, Gazdasági Bizottság, Alkotmányügyi Bizottság, Pénzügyi bizottság, Védelmi Bizottság, Szociális Bizottság, Külügyi bizottság, Jogi Bizottság.

292

100 év innováció II.

bizottságok

(probleemkomisjon)

létrehozhatók,

amelyek

egy

meghatározott kérdés feltárását célozzák. Emellett a Riigikogu ciklusonként 2-5 vizsgálóbizottságot (uurimiskomisjon) is létrehoz, amelyek

közérdekű

ügyeket

vizsgálnak,

általában

ellenzéki

kezdeményezésre, a kormány felelősségével kapcsolatban. A vizsgálatok során bárki adatszolgáltatásra kötelezhető, pénzbüntetés terhe mellett. Ezek leggyakoribb témája a privatizáció, az állami vállalatok és a titkosszolgálatok működése. Az egyik legnagyobb figyelmet kiváltott parlamenti vizsgálat az 1994-ben 800 halálos áldozatot követelő tragédiára, a hadászati felszereléseket is szállító Estonia komp elsüllyedésére

irányult,

amely

kapcsán

2005-ben,

majd

2007-ben induló ciklusban két alkalommal is vizsgálóbizottságot állítottak fel.265 A parlament feladata nemcsak törvényeket alkotni, hanem azok kormány általi végrehajtását ellenőrizni. Ez történhet interpellációk, szóbeli és írásbeli kérdések útján. A parlament emellett fontos személyi döntéseket is hoz: az elnök és a miniszterelnök mellett megválasztja a jogi kancellárt, a legfelsőbb bíróság elnökét, a legfőbb ügyészt és a nemzeti bank igazgatóságának elnökét. A törvényalkotás szempontjából említést érdemel még – szintén egyedi, észt megoldásként – a parlament által hét évre választott jogi

265

Szabó Zsolt: Parlamenti vizsgálóbizottságok, Patrocinium, Budapest 2011, 123.

293

100 év innováció II.

kancellár (õiguskantsler) pozíciója. A tisztséget skandináv mintára hozták létre, bár Svédországban és Finnországban ez a tisztség a kormány alá tartozik. Egyszerre jogvédelmet és normakontrollt is gyakorol: a klasszikus ombudsmani jogvédő hatáskör mellett a jogszabályok alkotmányossági ellenőrzését végzi, és véleményezi a hozzá benyújtott törvényjavaslatokat.

államfő

mellett

kizárólag

jogosult

alkotmányossági kifogást egy jogalkotó szervnek benyújtani, amelynek ezt követően 20 nap áll rendelkezésére az alkotmányellenes állapot megszüntetésére. Amennyiben ez eredménytelenül telik el, a jogi kancellár

legfelsőbb

bíróság

elé

viszi

ügyet.

alkotmánybíráskodás és az alkotmányellenes jogszabály érvénytelenítése ugyanis a legfelsőbb bírói fórum (Riigikohus) alkotmányossági felülvizsgálati tanácsának (Põhiseaduslikkuse järelevalve kolleegium) feladata.

AZ ÉSZT JOGALKOTÁS A törvényalkotási eljárás nem a parlamentben indul: oda már kidolgozott törvényjavaslatot kell benyújtani, amelynek előkészítése többnyire társadalmi és közigazgatási egyeztetést266 igényel. A kormányon belül az igazságügyminiszer felelős a jogszabályok minőségi

266

Az egyeztetés fóruma a kormány által működtetett honlap: eelnoud.valitsus.ee.

294

100 év innováció II.

előkészítéséért, ő terjeszti a kormány elé a kormány éves jogalkotási tervét.267 A jogalkotás első szakaszát jelentő előkészítést, amely a törvényjavaslat parlamenti benyújtását előzi meg, a kormány ügyrendje 268 szabályozza. A folyamat első lépése nem a konkrét jogi szabályozás megszövegezése, hanem a jogalkotási koncepció, javaslat (väljatöötamiskavatsus) kidolgozása. A koncepciót a hatáskörrel rendelkező minisztérium dolgozza ki, majd egyeztet az igazságügy-minisztériummal és az érintett más tárcákkal, valamint társadalmi szereplőkkel. Ez a koncepció – a jogszabály-szerkesztési útmutató szerint – tartalmazza a megoldandó problémát és a célcsoportot, a lehetséges szakpolitikai megoldásokat és köztük a legmegfelelőbbet, ennek illeszkedését a hatályos jogrendbe, a külföldi megoldások elemzését, a jogi szabályozási javaslat elkészültének tervezett idejét, a tervezett hatályba lépést és a hatásvizsgálatot. Nincs szükség ilyen koncepció készítésére akkor, ha alapos okkal sürgős vagy nem jelentős mértékű szabályozásra van szükség, valamint akkor sem, ha a szabályozást EU-jogharmonizáció vagy nemzetközi szerződés teszi szükségessé, illetve a költségvetés és

267

Narits, Raul: Good law making practice and legislative drafting conforming to it in the Republic of Estonia. Juridica International 2004/9, 4–13. 268 Vabariigi Valitsuse reglement, Vastu võetud 13.01.2011 nr 10. Riigi Teataja I, 19.01.2011, 4

295

100 év innováció II.

annak módosítása esetén; ilyen esetekben tehát a jogi normaszöveg kidolgozása az első lépés. A jogszabálytervezet (seaduseelnõu) kidolgozása szintén a minisztérium feladata. Ezt kétszakaszos társadalmi egyeztetés követi, az egyes szakaszok után a minisztérium visszajelzést ad a beérkezett javaslatokról, és szükség esetén módosítja a tervezetet. A következő lépés a kormányzati koordinációt végző miniszterelnöki hivatallal való egyeztetés, majd a kormány általi jóváhagyásra kerül sor, ezt követően történik meg a parlamentnek való benyújtás. A jogszabálytervezethez igen részletes, kötött struktúrájú indokolást kell csatolni, amelynek része az új kifejezések (terminológia), a hatásvizsgálat, a külföldi szabályozások áttekintése, az EU-joggal való kapcsolat és a költségvetési hatások bemutatása. Ez a felépítés mind a törvényjavaslatoknál, mind a kormány- és miniszteri rendeletek tervezeténél alkalmazandó. (E három jogforrás alkotja Észtországban is a jogszabályok meghatározó részét.) A törvényjavaslatok parlamenti tárgyalása szintén igen alapos és részletes, ami a házszabály 90–118. §-ából derül ki. Törvényjavaslatot a házelnöknek a kormányon kívül még bármely képviselő, frakció, parlamenti bizottság, valamint a köztársasági elnök nyúkthat be, a gyakorlatban azonban a kormány a legaktívabb (lásd a táblázatokat a tanulmány végén). Az indítványt először a kijelölt bizottság tárgyalja meg, majd javaslatára sor kerül a plenáris ülésen az első olvasatra, amelynek 296

100 év innováció II.

keretében a törvényjavaslat általános elveiről tartanak vitát. Az előterjesztő és a frakciók álláspontjának ismertetését követően minden képviselő legfeljebb két kérdést tehet fel. Szavazásra a vitát követően csak akkor kerül sor, ha a kijelölt bizottság vagy valamelyik frakció az indítvány elvetését javasolja. Az első olvasatot követő tíz napon belül lehet módosító indítványokat benyújtani; ezeket a kijelölt bizottság tárgyalja meg, és dönt arról, hogy beépíti-e ezeket a törvényjavaslatba, emellett maga is módosításokat eszközölhet. Az így módosított törvényjavaslatot a plénum második olvasatban vitatja meg, amelyet a bizottság előadója nyit meg, és a képviselőknek szintén legfeljebb két kérdésük lehet. A második olvasat után következik a módosító javaslatokról történő határozathozatal. Az utolsó, harmadik olvasatra a kijelölt bizottság által végzett nyelvi és jogtechnikai ellenőrzést követően kerül sor. A harmadik olvasatot a zárószavazás követi (gombnyomásos szavazás formájában), majd az új törvényt a házelnök öt napon belül aláírja, és felterjeszti a köztársasági elnöknek. A Riigikogu tagjainak fele jelenlétében határozatképes, és döntéseit általában jelen lévő tagjainak többségi szavazatával hozza. Bizonyos törvények elfogadásához azonban abszolút többségre (nem csupán a jelen lévő, hanem az összes képviselő többségére) van szükség, ide tartozik többek között az állampolgárság, a választójog, az önkormány-

297

100 év innováció II.

zatok, a népszavazás, a házszabály, a kormány, a nemzeti és etnikai kisebbségek és a bíróságok tárgyköre. 269 A köztársasági elnök feladata gondoskodni a törvények hivatalos lapban (Riigi Teataja) történő kihirdetésről. A törvények a kihirdetést követő tizedik napon lépnek hatályba, feltéve, ha nincs más hatálybalépési időpont meghatározva. A közlöny honlapján 270 a törvények konszolidált változata is elérhető, az tehát a hatályos jog megismerésének forrásként is működik. Az észt alkotmány módosítása a törvények elfogadásától eltérő, speciális eljárás szerint történhet. Erre irányuló kezdeményezést a parlamenti képviselők legalább egyötöde vagy a köztársasági elnök tehet. Erről az indítványról a Riigikogu három olvasatban tárgyal, az első kettő között legalább három hónapnak, a második és a harmadik között legalább

egy

hónapnak

kell

eltelnie.

alkotmánymódosítás

háromféleképpen történhet, ezek közül a harmadik olvasatban választanak. Az első lehetőség a referendum, melynek elrendeléséhez háromötödös többség kell, és a referendumot legkorábban az erről szóló döntést követő három hónap múlva lehet megtartani. A második lehetőség a két egymást követő parlament általi elfogadás (az elsőnél egyszerű, a másodiknál háromötödös többséggel), amelynek előnye,

269 270

Észt Köztársaság alkotmánya 104. cikk. Riigi Teataja honlapja: www.riigiteataja.ee.

298

100 év innováció II.

hogy a nép mind az előterjesztésről, mind a képviselőkről véleményt formálhat. Az „első” parlamentben elegendő az abszolút többség, a „másodikban” már háromötödös többség szükséges. A harmadik lehetőséghez széles konszenzus szükséges: a képviselők négyötöde sürgős eljárást kezdeményezhet, amelyben egy abszolút kétharmados többség

elegendő,

és

nincs

szükség

következő

parlament

egyetértésére.271 Az alkotmányban módosíthatatlan rendelkezések („örökkévalósági klauzula”) nincsenek, de az általános rendelkezéseket és az alkotmány módosítására irányuló rendelkezéseket csak referendum úján lehet módosítani. Az egyes parlamenti ciklusok jogalkotásának mennyiségi adatait szemlélteti az 1. táblázat. Látható, hogy a függetlenné válástól az EU-csatlakozásig fokozatosan nőtt a jogalkotás mennyisége, azóta azonban csökkenő tendencia mutatkozik. Szintén szembeötlő tendencia a módosító jellegű törvények folyamatosan magas aránya. A viszonylag alacsony számú jogszabályt nagyon gyakran módosítják, ami a jogrendszer stabilitását erodálja. Mindezt valamelyest ellensúlyozza a jogszabályok egyszerű, naprakész elektronikus elérése.

271

Észt Köztársaság alkotmánya 163–166. cikk.

299

100 év innováció II.

1. táblázat. Az egyes parlamenti ciklusok jogalkotásának mennyiségi adatai egységes

nemzetközi

szerkezetben

módosító

szerződés

elfogadott

törvény

ratifiká-

törvény 1992– 1995 1995– 1999 1999– 2003 2003– 2007 2007– 2011 2011– 2015

ciója

parlamenti határozat

169

139

155

345

119

110

150

490

118

110

640

129

554

477

143

A 2. táblázat az egyes ciklusokban benyújtott (beny.) és elfogadott (elf.) törvények számát mutatja előterjesztők szerint. Látható, hogy a legaktívabb törvénykezdeményező Észtországban is a kormány, a képviselők és frakciók „sikerességi” aránya jóval alacsonyabb, ahogyan az a parlamentáris rendszerekben megszokott.

300

100 év innováció II.

2. táblázat. Az egyes ciklusokban benyújtott és elfogadott törvények száma előterjesztők szerint Kormány

1992– 1995 1995– 1999 1999– 2003 2003– 2007 2007– 2011 2011– 2015 2015–

Frakció

Képviselő

Bizottság

Összes beny./

beny.

elf.

beny.

elf.

beny.

elf.

beny.

elf.

345

285

245

737/442

513

435

189

218

1008/655

646

555

137

229

106

1118/786

561

531

217

106

932/664

489

461

216

799/562

432

413

159

668/481

373

323

113

579/376

elf.

A köztársasági elnök nem igazán aktív a törvényhozás területén: az elmúlt 25 év alatt mindössze egyetlen törvényt kezdeményezett. 1992 és 2003 között ciklusonként tíz-húsz, azóta tíznél kevesebb törvényt küldött

301

100 év innováció II.

megfontolásra vissza a Riigikogunak, és ez a szám azóta is folyamatosan csökken.

ÖSSZEGZÉS Összegzésképpen elmondható, hogy az észt jogalkotás részletes előírások által, megfelelően szabályozott folyamat. Az alkotmányos és politikai élet is kiegyensúlyozott, a jogalkotást nem hátráltatják politikai krízisek, a kormányok kitöltik a parlamenti ciklusokat, az alkotmány stabil. Mind a törvények előkészítése, mind a parlamenti tárgyalás biztosítja a megfontolt, minden fontos tényezőre tekintettel levő jogalkotást. A gyakorlatban a jogalkotás volumene csökkenő tendenciát mutat, az EU-csatlakozás óta konszolidálódik, és támaszkodik az informatikai megoldásokra. Szintén pozitívum, hogy egyre kevesebb a korrektív megoldás (azaz a módosító és visszaküldött törvény).

302

100 év innováció II.

IRODALOM Eelnõude infosüsteem (EIS). http://eelnoud.valitsus.ee/main#BG7mrZv3. Eesti Vabariigi põhiseadus (Az Észt Köztársaság alkotmánya), Vastu võetud 28.06.1992, Riigi Teataja 1992, 26, 349. https://www.riigiteataja.ee/en/eli/ 530102013003/consolide. Liivik, Ero: Legitimacy through Direct Democracy in the EU Member State: Direct Democratic Initiatives in the Estonian Parliament. Proceedings of the Institute for European Studies (2010) Nr. 8, Tallinn 2010, 82–99. Narits, Raul: Good law making practice and legislative drafting conforming to it in the Republic of Estonia. Juridica International 2004/9, 4–13. Õigustloovate aktide eelnõude normitehnika eeskiri, Riigi Teataja 1999, 73, 695. Riigikogu kodu- ja töökorra seadus, Vastu võetud 11.02.2003, Riigi Teataja I 2003, 24, 148. Riigi Teataja honlapja: www.riigiteataja.ee. Somer, Evren: Direct Democracy in the Baltic States. Studien des Instituts für Ostrecht München Bd. 76, Frankfurt/M. 2015, 37–57. Szabó Zsolt: Parlamenti vizsgálóbizottságok, Patrocinium, Budapest 2011, 123. Vabariigi Valitsuse reglement (A köztársaság Kormányának ügyrendje), Vastu võetud 13.01.2011, nr 10. Riigi Teataja I, 19.01.2011, 4.

303

100 év innováció II.

Takács Tímea Irodalmi modernség és nemzedékei az észt és magyar irodalomban a 20. század első felében ABSZTRAKT A tanulmány a modern észt irodalomtörténet kérdéseit járja körbe. Az egyes irodalmi körök (Noor-Eesti, Siuru és Arbujad) és tevékenységük meghatározta a későbbi észt irodalmat. Az észt és a magyar példa alapján láthatjuk, hogy az európai modernitás hasonló kérdéseket vetett fel a kisebb országokban a nemzeti, az európai és a világirodalom vonatkozásában. Vizsgálva az azonos időszakbeli észt és magyar irodalmat, párhuzamos jelenségek vehetők észre.

A nemzedékek egymásutániságának kulturális tartalommal való ellátásával kapott történeti sor vagy narratív séma „az időben széthulló eseményekről, tettekből való történetformálás egyik legfontosabb eszköze”.272 A modernség, modernizmus fogalmainak egyre gyakoribb többes számú alakban való szerepeltetése is megkérdőjelezi azonban,

272

Garami András, Mekis D. János, Németh Ákos (szerk.): Nemzedéki narratívák a kultúratudományokban, Budapest, Kijárat Kiadó, 2012, 9.

304

100 év innováció II.

hogy egyetlen konstruálható narratívaként tekintsük ezen történeteket. 273 A több perspektíva lehetőségét azért tartom fontosnak kiemelni, mert a jelen írásban röviden bemutatásra kerülő, a hagyományban erősen gyökerező és a kánon alakulásával szorosan összefonódó történet nem feltétlenül az egyetlen. Jól mutatja ezt például a kánonteremtő magyar Nyugat című folyóiratról sokáig alkotott kép változása többek között annak előzménynélküliségéről az irodalmi hagyományban.274 Még tovább nehezíti a feladatot, ha egy másik ország irodalmi modernségének egy korszakát szeretnénk felvázolni. Ants Oras (1900–1982) észt kritikus és az angol nyelv professzora szerint a megértés leginkább összehasonlításon, a tapasztalatok megosztásán alapul,275 eszerint pedig az új jelenség megismerését segíti annak összevetése az általunk ismerttel, még ha a háttér és a fogalmak nem is mindig teljesen ekvivalensek. Fehérvári Győző A modern észt irodalom kialakulása című hiánypótló tanulmányában például többször is utal a Nyugat

Dobó Gábor: A Dokumentum című lap és a húszas évek európai avantgárd folyóiratai: önéletírás, kontextusok, modellek, doktori disszertáció, ELTE BTK, Budapest, 2018, 5, 11. 274 A 20. század első felének magyar irodalma, in: Magyar irodalom, Gintli Tibor (szerk.), Budapest, Akadémiai Kiadó, 2010, 641–643. 275 Anne Lange: Ants Oras, Mindful Critic, in: Widening Circles. The Critical Heritage of Ants Oras, Tiina Aunin et al. (eds.), Tallinn, TLÜ Kirjastus, 2008, 61. 273

305

100 év innováció II.

(1908–1941)

és

Noor-Eesti

(Ifjú

Észtország

folyóirat,

1910–1911) között fellelhető hasonlóságokra. 276 Az észt irodalmi modernség történetét három nagyobb irodalmi mozgalom, a Noor-Eesti (Ifjú Észtország, 1905–1917), a Siuru (Tűzmadár, 1917–1919), valamint az Arbujad (Jövendőmondók, 1938) kölcsönhatásában szokás elbeszélni, melyek kétségkívül nagyban hozzájárultak az észt nyelv gazdagodásához és megerősödéséhez. 277 „TÖBB EURÓPAI KULTÚRÁT! LEGYÜNK ÉSZTEK, DE VÁLJUNK EURÓPAIVÁ IS!” „a gondolat, mely benned támadt régen, / néped melléből, ím, elődobog – /s alkot és buzdít, terjed tovább, / ösvényt vág s mindenen átragyog itt: /építi néped lelkét s otthonát / s fénylik a messze századokig!”278 Az előbbi, a fejezet címévé választott, szállóigévé váló mondat Gustav Suitstól (1883–1956) való, kinek észt irodalombeli szerepe Babits Mihály alakját is felidézheti számunkra. Szintén az egyik

Fehérvári Győző: A modern észt irodalom kialakulása, Filológiai Közlöny, XVIII. évf., 1972/3–4, 407–421. 277 Ivar Ivask: The Main Tradition of Estonian Poetry, in: Viktor Kõressaar and Aleksis Rannit (eds.), Estonian Poetry and Language. Studies in Honor of Ants Oras, Stockholm, Kirjastus Vaba Eesti, Estonian Learned Society in America, 1965, 263. 278 Juhan Liiv: Ha még sokáig sötétben él hazád (ford. Képes Géza), in: Harangok halk kondulása, Huszadik századi észt líra, Bereczki Gáborné Mai Kiisk (szerk.), Szombathely, BDF Uralisztikai Tanszék, 2000, 1. 276

306

100 év innováció II.

legnagyobb költőként tartják őt számon, és egyetemen végzett munkája is jelentős. Nagyon fiatalon vált a Noor-Eesti egyik alapítótagjává, később megkerülhetetlen szaktekintély lett. A századforduló erőszakos oroszosítási törekvései számos észt titkos társaság megalakulását mozdították elő fiatalok, gyakran gimnáziumi tanulók köréből az ellenállás egyik formájaként. Összejöveteleiken politikai, szociális, kulturális kérdéseket vitattak meg, valamint olyan kisebb tetteket is végrehajtottak, mint például adományok gyűjtése a betegeskedő Juhan Liiv (1864–1913) számára,279 akinek az irodalmi hagyomány megteremtésében való szerepére, jelentőségére az Ifjú Észtország mozgalma hívta fel a figyelmet. 280 Bár a nemzeti ellenállás hasonló megnyilvánulásai az egész országot jellemezték, mégis Tartu városa vált ezek központjává. A fiatal Gustav Suits (későbbi jelentős költő, kritikus, irodalomtörténész) vált a gimnáziumi tanulókból álló Irodalom Barátai nevű mozgalom vezetőjévé. Ez a csoportosulás három irodalmi albumot jelentetett meg 1901 és 1902 között, Ragyogás címmel, melyeket Gustav Suits szerkesztett egybe. A köteteket egyértelműen jellemzi a külföldi irodalmi fejlődésnek szentelt nagyobb figyelem. Suits 1901–1903 közötti Finnországban tett látogatásai során ismerkedett meg az Ifjú Finnország nevű irodalmi csoporttal, melynek hatására Ifjú

279 280

Olesk: Ants Oras, 63. Fehérvári: A modern észt irodalom kialakulása, 409.

307

100 év innováció II.

Észtország címen javasolta következő albumuk kiadását, melyben nemcsak a fiatal, hanem az idősebb generáció is helyet kapott. Az orosz cenzúrával való nehézségek miatt a kötet a tervezetthez képest egy évvel később, 1905-ben jelenhetett meg. 281 Az első albumot még négy követte (1907, 1909, 1912, 1915). Ifjú Észtország néven a csoport folyóirat kiadását is megkísérelte, mely végül csak hat számot élt meg 1910–1911 között, valamint egy ideig mint kiadóvállalat is működött. 282 Gustav Suits mellett a mozgalomban fontos szerepet játszott még például Friedebert Tuglas (1886–1971) prózaíró, kritikus, a Looming283 (Alkotás) első főszerkesztője; Johannes Aavik (1880–1973) nyelvész, kinek neologizmusai, kölcsönszavai közül több ma is használatos az észt nyelvben, valamint Villem Grünthal-Ridala (1885–1942) költő és nyelvész. Finnország iránti szimpátiájuk és kapcsolataik mellett nyugat-európai orientáció jellemezte őket. A külföldi irodalmak utáni érdeklődésük egyik eredménye, hogy jelentős fordítói munkát végeztek. Elemezték a francia szimbolistákat és parnasszistákat, Nietzsche individualizmusát, Marx szocializmusát. Írásaikban felbukkan Baudelaire, Rimbaud, Verlaine, Bergson, Ibsen, Wilde vagy Stefan George. 284 281

Olesk: Ants Oras, 64. Ivask: The Main Tradition, 263. 283 Az Észt Irók Egyesülete által 1923-ban alapított havi periodika. Megszakításokkal ugyan, de a mai napig működő, fontos irodalmi lap. 284 Olesk: Ants Oras, 64. 282

308

100 év innováció II.

A Nyugathoz hasonlóan a Fiatal Észtország is fontosnak tartotta a fiatal, tehetséges irodalmárok bevonását, mentorálását, az észt kultúra horizontjának kitágítását, valamint az irodalmi, nyelvi újításokat is. A csoportot, folyóiratot ért támadások között szintén a múltra, a nemzeti és szociális irodalomra eső kevesebb figyelem volt a leggyakoribb, melyet az ellenpólus, a Vaba Sõna (Szabad Szó, 1914–1916) című folyóirat képviselt.285 Ants Oras szerint az Ifjú Észtek világirodalomhoz való vonzódása mellett nem lehet azt mondani, hogy ne tisztelték volna eléggé az észt múltat. Ezt támasztja alá a korábban említett Liiv mellett az Ifjú Észtország kiadóvállalat kiadványa, mely elsőként jelentette meg Kristjan Jaak Peterson (1801–1822) verseit, felismerve jelentőségét a modern észt költészet megteremtésében. 286

285 286

Endel Nirk: Estonian Literature, Tallinn, Eesti Raamat, 1970, 97–145. Ivask: The Main Tradition, 264.

309

100 év innováció II.

CARPE DIEM! „Hol végződsz te? / Hol az én létem kezdete? / Tenger s hullám örökre összeolvad – / vérsejtjeim vérsejtjeidbe forrnak / Két forgács egymás lángjától lobog / fel.” 287 1917-ben újabb mozgalom jelent meg, elfoglalva az Ifjú Észtország által betöltött helyet az irodalomban: a Siuru (1917–1919), mely egy finnugor mitológiabeli tűzmadárról kapta nevét. A hosszú politikai száműzetésből hazatérő Tuglas is csatlakozott a csoporthoz, hidat képezve ezzel a korábbi mozgalomhoz. A Siuru legfontosabb tagjai között August Gailitot (1891–1960), Marie Undert (1883–1980), Artur Adsont (1889–1977), Henrik Visnapuut (1890–1951) vagy Johannes Sempert (1892–1970) tartják számon. A csoport folytatta az Ifjú Észtország

szerepvállalását

világirodalom

közvetítésében, 288

ugyanakkor más képi világgal dolgozott, felhívva a figyelmet az emberi lélek és kreatív alkotás szabadságára a háború brutalitása és az általa okozott szenvedés ellenében. 289 A háború alatti borzalmak felerősítették a vágyat az élet és annak élvezete iránt. A tematikai hangsúly így főleg a belső, személyes érzelmekre és élményekre esett. A Siuru örömteli és bátor szerelmes költészetet hozott létre a Carpe diem jelszava alatt.

287

Marie Under: Csók (ford. Képes Géza), in: Harangok halk kondulása, 24. Ivask: The Main Tradition, 265. 289 Nirk: Estonian Literature, 145–157. 288

310

100 év innováció II.

Tagjai hangos, életigenlő, botrányokkal teli életvitelt folytattak és a szenvedélyes lírai költészetet képviselték az észt irodalomban. 290 Bár a mozgalom 1919-re feloszlott, tagjai később sem töltöttek be kevésbé fontos szerepet az irodalmi életben, sőt, Tuglas, Under és Semper a Siurut követő, azzal némileg ellentétes szemléletet képviselő Tarapita csoportnak is tagjai lettek. 291 „LE A LÍRAI CSOKOLÁDÉVAL!” „A jeges ösvényen nehéz lépegetni, / az égről eltünnek a csillagok és a hold / Ám előttünk az ifjú s fejedelmi / költészet tart lámpást, pontosan úgy mint / most.”292 „Az asszony most óvakodva zörget / szomszédomnál. / Hej, szegény árva! / Hisz zsebében hordja vagyonát, / s hite is két markába zárva!”293 „Mindig van az ismeretlenség falában / egy repedés, ahol gyökeret ver / egy tavasz jöttén a kis kék harangvirág.”294 Az Észtország függetlenedésével létrejött köztársaság felerősítette az írók felelősségének és a művészi kifejezés szabadságának kérdését. 290

Marin Laak: Estonian Literature in the 1920s and 1930s, Estonian Literary Magazine, 2000/11. ősz, http://earlyelm.estinst.ee/issue/11/estonian-literature1920s-and-1930s/. 291 Siuru 100 kiállítás, Eesti Rahvusraamatukogu, Tallinn, 2017. 292 Betti Alver: Aggok (ford. Kérész Gyula), in: Harangok halk kondulása, 58. 293 Juhan Sütiste: Kopogtatás az ajtón, in: Irodalom Észtországban, Szabó István (szerk.), Szolnok, Damjanich János Múzeum, 1976. 294 Bernard Kangro: Balga reménység (ford. Kányádi Sándor), in: Harangok halk kondulása, 78.

311

100 év innováció II.

A korábbi Siuru kör néhány új taggal kiegészülve újabb nagy hatású költői csoportot hozott létre, a Tarapitát (1921–1922), mely folyóiratként is működött, és melyre a francia Clarté irodalmi csoport és a német expresszionizmus is hatással volt. 295A kifejezés új formáival kísérletező élénk szellemi közeg olyan kitűnő, bár sokszor rövid életű irodalmi lapok megjelenésének kedvezett, mint az Odamees (Dárdás), Ilo (Öröm), Murrang (Törés), Looming vagy a Tarapita, melyek legtöbbjét Fr. Tuglas vagy más korábbi Siuru-tag szerkesztette. Fontos műfajt képviselt a kritika a legtöbb író alkotásai között, mely személyesebbé és szellemesebbé vált, mint korábban bármikor. 296 Az 1920-as évek közepén fellépő írók új generációját például az jellemezte, hogy tagjai a századfordulón születtek és többen közülük, hogy részt vehessenek a szabadságharcban (1918–1920), később érettségiztek. Középiskolai tanulmányaikat még orosz nyelven végezték, de 1919-től a Tartui Egyetemen már észt nyelven tanulhattak, és tanulmányaikat gyakran egy másik európai országban fejezték be. Jó kapcsolatot ápoltak a velük azonos generációbeliekkel Finnországban. 297 A fiatalok újabb irányzatokat képviseltek az irodalomban. Albert Kivikas (1898–1978) regényei (Jüripäev, Szent György napja, 1921; Jaanipäev, Szent Iván éj, 1924) például objektívebb, realistább stílusban íródtak 295

Laak: Estonian Literature. Uo. 297 Olesk: Ants Oras, 72. 296

312

100 év innováció II.

földműves családok életéről, akik a szabadságharcban való bátor helytállásukért kaptak földet. Egy másik irány, melyet Juhan Jaik (1899–1948) vagy Peet Vallak (1893–1959) képviselt, a különböző nyelvjárásokat és természeti miszticizmust hozta az irodalomba, mint a võrui dialektust és a helyi tradíciókat. 298 Az 1920-as évek második felét az irodalmi nemzedékek közti viták időszakaként is számon tartják. Az újabb generáció fiatal írói és kritikusai több kérdésben vitába szálltak a korábbi csoportokkal (Noor-Eesti, Siuru, Tarapita), így az irodalmi életet igazgató Tuglasszal és a Tartui Egyetem észt irodalom tanszékének első tanárával, az őket is tanító Gustav Suitsszal. Az Ifjú Észtország esztétizmusával és a Siuru csoport

szubjektivizmusával

ellentétben

realistább,

úgynevezett

életközelibb irodalmat, a hétköznapok aggodalmai és etikai kérdései felé való orientálódást hirdettek, melyet Albert Kivikas Le a lírai csokoládéval! kiáltványa is jól szemléltet. 299 Az idősebb nemzedék hatalmát, hatását ellensúlyozandó, a szocializmus által is inspirált szerzők megpróbáltak saját csoportot alakítani, saját antológiákat kiadni. Utóbbira példa az Aktsioon (Akció) I és II vagy a Tulirynd (Tűzcsapás) 1926-1927-ből. 1929-ben Erni Hiir (1900–1989), Albert Kivikas (1898–1978), Oskar Loorits (1900–1961), Julius Mägiste (1900–1978),

298 299

Laak: Estonian Literature. Uo.

313

100 év innováció II.

Juhan Sütiste (1899–1945), August Jakobson (1904–1963), Peet Vallak (1893–1959) és Aleksander Aspel (1908–1975) folyóiratot is alapítottak Kirjanduslik Orbiit (Irodalmi pálya) címmel, mely bár csak hét számot élt meg 1930-as feloszlásáig, hatása mégis jelentősnek mondható az irodalmi életre. Az életközeliség eszméjét Julien Benda (1867–1956) francia filozófus és író is inspirálhatta, 300 az Írástudók árulása például a magyar irodalmi életben, a Nyugat szerzői között is nagy vitát generált. Ennek a csoportnak a képviselői a munkásosztályhoz akartak szólni az irodalom által és hűen bemutatni az emberek mindennapi aggodalmait és az ehhez kapcsolódó etikai kérdéseket. 301 Az életközeliség mozgalma a művészet nemzeti irodalomhoz való kötöttségét hirdette, azonban Oras felhívta a figyelmet ennek csapdájára: „Nincs ok arra, hogy valaki szégyenkezzen szülőföldje miatt, de a szülőfaluba húzódni vissza túlzás lenne, hacsak nincs kényszerítve erre”. 302 Julien Benda A generációs konfliktus Franciaországban című írására utalva pedig kétségbe vonta az újabb generáció jelentőségét, mivel a kultúra alapjait az előző már letette, megharcolt a fejlődésért – ők hozták létre a modern észt irodalmi nyelvet és a kritikát. Az előző generáció olyan mesterműveket alkotott a 20-as évek második felében, mint pl. Marie Under Hääl varjust (Hang az árnyékból, 1927), Anton Hansen Tammsaare (1878–1940) Tõde ja õigus 300

Uo. Uo. 302 Olesk: Ants Oras, 79. 301

314

100 év innováció II.

I–V (Igazság és jog, 1926–1933) vagy Mait Metsanurk (1879–1957) Jäljetu haud (A jeltelen sír, 1926) c. művei. 303 Szintén fontos, magas kulturális értéket képviselő teljesítmény volt az Ants Oras által 1938-ban, Arbujad. Valimik uusimat eesti lüürikat (Jövendőmondók. A legújabb észt költészet antológiája) címmel 304 szerkesztett kiadvány. A kötetben szereplők közül az 1904 és 1914 között született fiatal költőgeneráció nyolc költője, Heiti Talvik (1904–1947), Betti Alver (1906–1989), Uku Masing (1909–1985), August Sang (1914–1969), Kersti Merilaas (1913–1986), Bernard Kangro (1910–1994), Paul Viiding (1904–1962) és Paul Rummo (1909–1981) váltak az azonos, Arbujad nevű305 irodalmi csoport tagjaivá. A csoport lírai alkotásai eklektikusnak mondhatók, mégis megnevezhetők közös törekvések, mint például a mélyebb intellektuális és érzelmi tartalmak elérése, a szabadság és függetlenség mellett való kiállás és az ideológiai kényszer, a totalitárius eszmék elutasítása. 306 Bár két évvel később, 1940-ben a szovjet megszállás hirtelen véget vetett az Arbujad csoport tevékenységének, annak az észt költészet későbbi generációjára tett hatása mégis jelentősnek mondható. 307 303

Aleksander Aspel: Founders of Modern Estonian Literary Criticism, Lituanus. The Lithuanian Quarterly Journal of Arts and Sciences, Volume 17, No. 2, 39–47. 304 Cornelius Hasselblatt: Eesti kirjanduse 100 aastat, EV100, Post Factum, 2019, 54–58. 305 Ivask: The Main Tradition, 280. 306 Hasselblatt: Eesti kirjanduse 100 aastat, 54–58. 307 Laak: Estonian Literature.

315

100 év innováció II.

Az észt irodalom céljáról és természetéről értekezve, Ants Oras úgy látta, hogy az észt kultúra megőrzéséhez az észt íróknak az európai kulturális tradíció örököseiként és kiterjesztőiként kell tekinteniük magukat: „Valamit hozzá adhatunk azokhoz a hagyományokhoz, de elvágni magunkat tőlük nem tudjuk. Ugyanannak a fának vagyunk ága. Egyre több az olyan irodalom, a líra leginkább, amely szellemében észt és európai egyszerre.”308

A MAGYAR IRODALMI MODERNSÉG ÉS A NYUGAT A Nyugat folyóirat megjelenési dátuma, 1908. január 1., kétségkívül az egyik legkiemelkedőbb időpont a magyar irodalmi modernség alakulásának történetében. Mégsem tekinthető azonban egyértelmű, éles korszakhatárként,309 hiszen mintegy szellemi elődeként tarthatjuk számon az 1890-ben alapított Hét című folyóiratot Kiss József szerkesztésében, az 1902-től Osvát Ernő szerkesztette Magyar Géniuszt vagy a legjelentősebbnek tartott elődöt, az 1905-ben induló Figyelőt, szintén Osvát Ernővel az élén. Ezek szerkesztőségi műhelyein találkoztak össze a Nyugat későbbi alapító tagjai. 310

308

Olesk: Ants Oras, 75. A 20. század első felének magyar irodalma, in: Magyar irodalom, Gintli Tibor (szerk.), Budapest, Akadémiai Kiadó, 2010, 641–643. 310 Kenyeres Zoltán: A Nyugatról, in: A Nyugat párbeszédei: a magyar irodalmi modernizáció kérdései, Finta Gábor (szerk.), Budapest, Argumentum, 2011, 16. 309

316

100 év innováció II.

Az induláskor a Nyugat főszerkesztője Ignotus (Veigelsberg Hugó 1869–1949), szerkesztői pedig Fenyő Miksa (1877–1972) és Osvát Ernő (1876–1929). A

Nyugatnak sem példányszámáról, sem pedig

támogatásáról nem mondható el, hogy a legmagasabb lett volna a maga korában.311 Szinte állandó támadásoknak tette ki „a konvencionális irodalomeszmény elutasítása, az új művészeti irányok és a nálunk ismeretlen kultúrák befogadása, minőségeszménye, az Ignotus-féle alkotói szabadság fogalma, a gondolkodástörténeti érdeklődés és nyitottság, a megnyilatkozó modern nemzetszemlélet,”312 mely nemcsak a nép-nemzeti irányt fordította ellene, „hanem még Tisza Istvánt is, aki a Nyugat ellensúlyozására külön lapot alapított, a Magyar Figyelőt (1911–1918).”313 Konkurenciát jelentettek még például a Tormay Cecile szerkesztette Napkelet vagy a Mikes Lajos által vezetett Est-lapok.314 A többféle irodalmi égtáj felé orientálódó, gyakran heves vitákba bonyolódó Nyugat-szerzőket mintha „egy kulturális humanizmusfelfogás, egy művelődéstörténetbe ágyazott emberkép” tartotta volna mégis

Tverdota György: Hagyomány és lelemény. A magyar irodalmi modernség első hulláma, Budapest, Kalligram, 2018, 21. 312 Sipos Lajos: A Nyugat folyóirat és nemzedékei, in: Pannon enciklopédia: Magyar nyelv és irodalom, Sipos Lajos (főszerk.), Budapest, KERTEK 2000 Könyvkiadó, 1997. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/pannon-pannon-enciklopedia -1/magyar-nyelv-es-irodalom-31D6/szazadveg-es-megujulas-40C9/uj-torekveseka-kolteszetben-sipos-lajos-410D/a-nyugat-folyoirat-es-nemzedekei-4116/. (Letöltés: 2018. 11. 16.) 313 Uo. 314 Kenyeres: A Nyugatról, 16–25. 311

317

100 év innováció II.

össze.315 A számos irodalmi vita közül említhetjük például az Ady Endre és Kosztolányi Dezső között kibontakozó vitát vagy a Kassák Lajos és Babits Mihály köztit, mely utóbbi a Nyugat és avantgárd közti vitává szélesedett. A sokszor Nyugat-epigonokként emlegetett „fiak” (például Szabó Lőrinc, Erdélyi József, Sárközi György) és főként Babits Mihály közti nemzedékvita keretében, valamint Halász Gábor és Németh László között bontakozott ki konfliktus. A Szép Szó és Válasz orgánumok közötti ellenétek is említendők többek között. 1916-tól fontos változás lett a lap által képviseltekben, hogy sok politikai tárgyú cikk jelent meg hasábjain, politikai vitába bocsátkozott, valamint mintegy fóruma lett az antimilitarizmusnak és a klasszikus liberalizmus politikai eszméjének. 316 1929. Osvát Ernő halálához köthető, tragikus évszám a Nyugat történetében. Az ő hiánya és az anyagi gondok miatt a feloszlás szélére került a lap, melyet Babits Mihály és Móricz Zsigmond együttműködése, közös szerkesztése mentett meg. 317 1933-ban, Móricz szerkesztői tisztségéről való lemondása után Babits Mihály és Gellért Oszkár szerkesztették tovább. A folyóirat végül Babits Mihály, a főszerkesztő halálával egyazon évben szűnt meg.

315

Kenyeres: A Nyugatról, 18. Uo. 317 Kenyeres: A Nyugatról, 20. 316

318

100 év innováció II.

Ahogy az észt irodalmi modernség korszakait, a Nyugat folyóiratét is nemzedékek szerint különítjük el. Érdemes azonban szem előtt tartanunk, hogy akárcsak az egyes korszakok, a különböző csoportok elválasztását sem tekinthetjük éles, merev határként. A Nyugat korszakokra történő felosztása során általában négy nemzedéket szokás megkülönböztetni. Az első nemzedék (a lapalapítástól körülbelül 1919-ig) az, amely létrehozta az új irodalom alapjait. A legfontosabb alkotók: Ady Endre, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Szép Ernő, Füst Milán. A második nemzedékhez általában az irodalmi életben az 1920-as években jelentkezőket szokás sorolni, úgy mint Erdélyi Józsefet, Sárközi Györgyöt, Szabó Lőrincet, Illyés Gyulát, Fodor Józsefet, Hunyadi Sándort, Kuncz Aladárt, Márai Sándort vagy Németh Lászlót. A harmadik nemzedéket például Jékely Zoltán, Képes Géza, Radnóti Miklós, Zelk Zoltán, Weöres Sándor vagy Vas István alkotja. A különféle nehézségek és a laphoz tartozó írói kör belső vitái, eltérő szemléletmódjai, többek „meghasonlásai” 318 ellenére a folyóirat 1908–1941 között megszakítás nélkül működött. Annak titka, hogy a Nyugat a mai napig uralja az irodalmi modernség korszakát és kánonát, a sok összetevő között leginkább talán a szerkesztésben alkalmazott

318

Tverdota: Hagyomány és lelemény, 21.

319

100 év innováció II.

esztétikai elvben (a napi és politikai sajtótól való távolságtartásban, mely újszerűnek mondható indulásakor) rejtőzhet, valamint abban, hogy „szerzői minden bizonytalanság, sőt, akár elkövetett gikszerek dacára kiállták a történelem próbatételeit.” 319 Tanulmányom célja, hogy rövid áttekintést adjon az észt irodalmi modernség olyan csoportjairól, mint a Noor-Eesti, a Siuru vagy az Arbujad, és tevékenységükről, mely meghatározta az észt irodalom későbbi irányát és fejlődését. Bár több történet létezhet egymás mellett az irodalomtörténetben, jelen vizsgálódáshoz a hagyományon és a kánonon alapuló került érdeklődésem központjába. Ahogy az észt és magyar példa is mutatja, a modernség európai áramlata hasonló kérdéseket vetett fel a kisebb országokban a nemzeti, európai és világirodalom, valamint a hagyomány és eredetiség kapcsán. IRODALOM A 20. század első felének magyar irodalma, in: Magyar irodalom, Gintli Tibor (szerk.), Budapest, Akadémiai Kiadó, 2010, 641–643. Aspel, Aleksander: Founders of Modern Estonian Literary Criticism, Lituanus. The Lithuanian Quarterly Journal of Arts and Sciences, Volume 17, No. 2, 1971, 39‒47. Dobó Gábor: A Dokumentum című lap és a húszas évek európai avantgárd folyóiratai: önéletírás, kontextusok, modellek, doktori disszertáció, ELTE BTK, Budapest, 2018. Fehérvári Győző: A modern észt irodalom kialakulása, Filológiai Közlöny, XVIII. évf., 1972/3–4, 407–421. Garami András, Mekis D. János, Németh Ákos (szerk.): Nemzedéki narratívák a kultúratudományokban, Budapest, Kijárat Kiadó, 2012. Harangok halk kondulása, Huszadik századi észt líra, Bereczki Gáborné Mai Kiisk 319

Uo.

320

100 év innováció II. (szerk.), Szombathely, BDF Uralisztikai Tanszék, 2000. Hasselblatt, Cornelius: Eesti kirjanduse 100 aastat, EV100, Post Factum, 2019. Irodalom Észtországban, Szabó István (szerk.), Szolnok, Damjanich János Múzeum, 1976. Ivask, Ivar: The Main Tradition of Estonian Poetry, in: Viktor Kõressaar and Aleksis Rannit (eds.), Estonian Poetry and Language. Studies in Honor of Ants Oras, Stockholm, Kirjastus Vaba Eesti, Estonian Learned Society in America, 1965, 256–298. Kenyeres Zoltán: A Nyugatról, in: A Nyugat párbeszédei: a magyar irodalmi modernizáció kérdései, Finta Gábor (szerk.), Budapest, Argumentum, 2011, 16‒25. Laak, Marin: Estonian Literature in the 1920s and 1930s, Estonian Literary Magazine, 2000/11. ősz, http://earlyelm.estinst.ee/issue/11/estonian-literature-1920s-and1930s/. Lange, Anne: Ants Oras, Mindful Critic, in: Widening Circles. The Critical Heritage of Ants Oras, Tiina Aunin et al. (eds.), Tallinn, TLÜ Kirjastus, 2008, 44–70. Nirk, Endel: Estonian Literature, Tallinn, Eesti Raamat, 1970. Olesk, Sirje: Ants Oras and August Annist: The Mission and Fate of a Generation, in: Widening Circles. The Critical Heritage of Ants Oras, Tiina Aunin et al. (ed.), Tallinn, TLÜ Kirjastus, 2008, 71‒86. Sipos Lajos: A Nyugat folyóirat és nemzedékei, in: Pannon enciklopédia: Magyar nyelv és irodalom, Sipos Lajos (főszerk.), Budapest, KERTEK 2000 Könyvkiadó, 1997. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/pannon-pannon-enciklopedia1/magyar-nyelv-es-irodalom-31D6/szazadveg-es-megujulas-40C9/uj-torekveseka-kolteszetben-sipos-lajos-410D/a-nyugat-folyoirat-es-nemzedekei-4116/ (Letöltés: 2018.11.16.) Tverdota György: Hagyomány és lelemény. A magyar irodalmi modernség első hulláma, Budapest, Kalligram, 2018.

321

100 év innováció II.

Tiborcz-Tóth Tünde Nyelvi interferencia egy óvodáskorú magyar–észt bilingvis gyermek nyelvi produkciójában ABSZTRAKT Jelen korpusz 22 mondatot, ill. szerkezetet tartalmaz egy magyar–észt konszekutív kétnyelvű óvodás gyermek beszédéből, melyek olyan

normaszegést

tartalmaznak,

amelyek

észt

nyelv

interferenciájára utalhatnak a gyermek magyar nyelvi produkciójában. Mind a köztes nyelv (Selinker 1972), mind a gyermeknyelv (Pléh 2006) plurale tantum abban az értelemben, hogy különböző állomásai vannak, s a sztenderdtől eltérő sajátos normaszegései. A magyar diskurzus-konfigurációs nyelv (É. Kiss 1995), vagyis szórendjét (szintaxis) a jelentésnek (szemantika) rendeli alá. Az észt nyelv viszont nemcsak diskurzus-konfigurációs (Traat 2006, Sahkai és Tamm 2019), hanem ún. V2-jellegű nyelv (Erelt et al. 2007, Metslang 2009, Sahkai és Tamm 2019) is egyben; továbbá az észt diskurzuskonfigurációs szabályok különböznek a magyaroktól (Traat 2006: 10–11, Sahkai és Tamm 2018). A tanulmány teljes változata elemzi az adatokat és összehasonlítja azokat a magyart mint idegen nyelvet tanuló észt felnőttek magyarnyelvi normaszegéseivel. Az összevetés megmutatja, hogy míg az észt 322

100 év innováció II.

anyanyelvű felnőtteknek nehézséget okoz a magyar determinációs rendszer szabályos használata, addig a 2;10–7;2 éves szukcesszív kétnyelvű gyermeknek (a jelen dolgozatban bemutatott észt grammatikai interferencia ellenére) sem okozott nehézséget a magyar determinációs rendszer használata.

A VIZSGÁLAT TÁRGYA Jelen írás szinkrón, köztesnyelvi korpuszvizsgálat, mely egy magyar–észt kétnyelvű (bilingvis) óvodáskorú gyermek köztesnyelvi produkciós korpuszán végzett elemzéseken keresztül tárja fel a célnyelvi normától való eltérés sajátos jelenségeit. A teljes korpusz mondatai a saját gyűjtésemből származnak, melyet 2009 és 2017 között gyűjtöttem észt forrásnyelvi környezetben. Az itt bemutatandó 22 elem demonstratív céllal lett a teljes korpuszból kiemelve. Minden gyermeknyelvi mondatnak van egy (H080) és (H101) közti egyedi azonosító száma (sorszáma), és mindegyikhez rendelek egy (vagy több) rövid normaszegési kódot (hibakódot).320 A hibakódok rövid meghatározása után felsorolom az elemezni kívánt példákat, ezt követi az adott jelenség rövid elemzése. 320

Írásomban a „hiba” szót a rövidség kedvéért használom néha. Rövidebb, mint „a nyelvi normától eltérő nyelvi produkció” kifejezés használata. A „hiba” szó használatával sértő vagy pláne megbélyegző célom nincs.

323

100 év innováció II.

ELŐZMÉNYEK A tanulmány előzményei a magyar–észt kontrasztív irodalomban Elemzéseim előzményei közé sorolható Anu Nurk vizsgálata határozott és határozatlan tárgyak működésén magyar és észt mondatokban.321 Szintén az előzmények közé tartozik Vígh-Szabó Melinda doktori értekezése, melyben magyar anyanyelvű észttanulók köztesnyelvi adatait vizsgálta kontrasztív elemzés keretében. 322 Mindkét említett munka felnőtt nyelvtanulók nyelvi produkcióját vizsgálta. Tudomásom szerint magyar–észt gyermekkori kétnyelvűséggel kapcsolatos vizsgálat eddig még nem történt. Bízom abban, hogy a jelen korpusz közreadása mások munkáját is segítheti; alapanyagul szolgálhat mindazoknak, akik magyar–észt / észt– magyar viszonylatban végeznek kontrasztív és/vagy gyermeknyelvi nyelvészeti vizsgálatokat.

321

Anu Nurk: Definiitse ja indefiniitse objekti vasted ungari ja eesti keeles, in: Észt–Magyar összevetés III. A III. észt–magyar kontrasztív nyelvészeti konferencia előadásai, (Folia Estonica IV.), Szombathely, Berzsenyi Dániel Főiskola, 2003, 59–71. 322 Víghné Szabó Melinda: Magyar–észt kontrasztivitás és hibaelemzés. (Egy észt gyakorlókönyv koncepciója), PhD-értekezés, kézirat, Veszprém, Pannon Egyetem, 2011.

324

100 év innováció II.

A GYERMEKNYELVI PÉLDÁK Az adatközlő és a vizsgálat A H080–101-es mondatok egy Észtországban élő, észt óvodába járó, kétnyelvű magyar óvodáskorú gyermek magyar nyelvű mondatai, akinek a családi nyelve a magyar volt. Őt L-nek hívom (az észt „laps” ‘gyerek’ szóból). L az észttel az óvodában ismerkedett meg. A nyelvelsajátításnak ez a típusa az ún. „konszekutív kétnyelvű nyelvelsajátítás”. 323 Az adatok felvétele a gyermek 6;9 és 7;2 éves kora között történt 2013 novembere és 2014 februárja között. Az itt közölt példák ellenére a családtagok elmondása alapján L biztosan használta mind a határozott tárgyas, mind pedig a -lak/-lek ragozást. A gyűjtött adatok teljes (102 elemes) korpuszában (melyből itt csak 22 példa következik) két példát találunk, mely megerősíti a családtagok beszámolóját.

323

Barry McLaughlin: Second-language acquisition in childhood, Vol. 1, Preschool children, Hillsdale, NJ, Lawrence Erlbaum Associates, 1984. Navracsics Judit: A kétnyelvű gyermek, Budapest, Corvina – Veszprém, Pannon Egyetemi, 1988/19992, 24. Bartha Csilla: A kétnyelvűség alapkérdései, Beszélők és közösségek, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999/ 20052, 189.

325

100 év innováció II.

Részlet egy beszélgetésből 2014. 01. 21-én: (1)

KUTATÓ: Te nem tudsz autót vezetni. LAPS: Tudom! KUTATÓ: Tudsz? LAPS: Nem „tudok”, hanem „tudom”.

Az (1) példa nagyon tudatos nyelvhasználatra utal. Ilyen szintű bizonyosságot a magyar mint idegen nyelv felnőtt tanulói a legmagasabb nyelvi szinten érnek csak el. A következő, (2) példa két nappal későbbről való, amikor L kedvenc meséjét (Urbán Gyula: Minden egér szereti a sajtot) parafrazeálta a kutató és L. (2)

KUTATÓ: Jaj, a nagy macskamágus! Megesz! LAPS: Nem eszlek meg. KUTATÓ: Kiköp! LAPS: Nem kiköplek.

Jól látszik, hogy L teljesen biztosan használja az E/2. személyű tárgy esetén a -lak/-lek ragot, még akkor is, ha az igekötő még nem válik nála el.324 A korpusz példái közt vannak olyanok, melyeket nem lehet egyszerűen az ún. gyermeknyelvi univerzálék (baby talk universals – 324

Vö.: Pléh Csaba: A magyar morfológia pszicholingvisztikai aspektusai, in: Kiefer Ferenc (szerk.), Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2000, 951–1020, 996–999.

326

100 év innováció II.

BTU) körébe sorolni, mert e jelenségek annyira 1) sajátosak, továbbá 2) nem egyszerű lapsusok (elszólások); használatuk tendenciát mutat. Olyasféle hibákról van szó, melyeket egynyelvűek nem követnek el. A H080–101-es hibák közt szép számmal akadnak olyanok, melyeket kézenfekvőbb levezetni a másik nyelv interferenciájából, mint gyakorlatilag megfoghatatlan univerzálékból. A kétnyelvű gyermekekkel foglalkozó kutatások kimutatták az „institúciós nyelv” prioritását, vagyis annak a nyelvnek a dominanciáját, melyen a gyermek az iskolarendszerű, óvodai stb. képzésben részesült. 325 Ezt a kognitív nyelvészet, illetve a nyelv szociális–pragmatikai megközelítése azzal magyarázza, hogy a gyermekek társadalmi lények.326 Konszekutív kétnyelvű nyelvelsajátítás esetén 327 a még nem végleges belső grammatikát felül tudja írni a magasabb státusú nyelv grammatikája – erre utalnak a diaszpórában élő észtek nyelvén végzett kutatások is.328

325

Perry A. Zirkel: A Method for Determinig a Depicting Language Dominance, TESOL Quaterly, Vol.8 1974, (1), 7–16. Nádor Orsolya: A magyar mint idegen és mint származási nyelv tanításának néhány kérdése, Őrszavak, 2013. ősz. 326 Michael Tomasello, The usage-based theory of language acquisition, in: Edith L. Balvin (ed.), The Cambridge Handbook of Child Language, Cambridge, MA, Harvard University Press, 2009, 69–87, 70. 327 Bartha Csilla: A kétnyelvűség alapkérdései: Beszélők és közösségek, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999/ 20052. 328 Karin Maandi, Estonian among immigrants in Sweden, in: Nancy C. Dorian (ed.), Investigating Obsolescence: Studies in Language Contraction and Death,

327

100 év innováció II.

A 22 elemből álló bilingvis gyermeknyelvi korpusz példái A (H080)–(H101) sorszámú példák lejegyzése az elhangzás után azonnal megtörtént.

A 22 mondat (szintagma) A 22 elemből álló bilingvis gyermeknyelvi korpusz példáit az 1. táblázat mutatja.

Cambridge, CUP, 1989, 227–342. Kristiina Praakli – Jüri Viikberg (eds.), Eestlased ja eesti keel välismaal, Tallinn, Eesti Keele Sihtasutus, 2010.

328

100 év innováció II.

1. táblázat. A 22 elemből álló bilingvis gyermeknyelvi korpusz példái #

Példa

(H080) Mi ez van?

Hibakód Ifr:Aux.plus, Ifr:Ord

(H081) Hova felejtetted?

Ifr:Cpl

(H082) Mi van itt írva?

Ifr:Cpl

(H083) Hova visszamenni akarsz?

Prev:Ord

(H084) Elfelejtettem nagyon.

Lex, Ord

(H085) Bemegyek a feketébe

Ifr:Hyp

csoportba. (H086) Mi ezek?

Ifr:Ink

(H087) Ki ezek?

Ifr:Ink

(H088) A gyerekek, aki itt volt.

Ifr:Ink

(H089) Van nekem agy.

Ifr:Px.miss

(H090) enyim házam

Fraz-Morf

(H091) nekem a házam

Fraz-Morf

(H092) Akarok mindig gyerek lenni!

Ifr:Ord

(H093) Túl sok ékszer van nekem.

Ifr:Fraz.plus– Px.miss

(H094) Neked kalap van, nekem

Ifr:Px.miss

pedig masni.

329

100 év innováció II.

(H095) Hú, de nagy van itt a melegség!

Ifr:Aux.plus, Form.plus

(H096) Az utálom.

Ifr:Morf:Acc

(H097) Mi volt nekem hiba?

Ifr:Fraz, Det.miss, Px.miss

(H098) Akarok már végre elutazni!

Ifr:Prev:Ord

(H099) Annyira gonoszak, hogy

Ifr:Morf:Ink

nem látták meg, hogy ott van a szegény mókusok! (H100) Itt vannak a nevük.

Ifr:Hyp/Ink

(H101) Ne’ettem.

Ifr:Morf

Az alábbiakban a fenti példák közül részletesen csak néhány izgalmasabbat elemzek. A teljes korpusz elemzése elolvasható a Pécsi Tudományegyetemen megvédett értekezésemben. 329 Az elemzés során használt rövidítések és kódok ismertetésétől, valamint a konklúziók levonásától itt terjedelmi okokból el kell tekintenem. Bízom benne, hogy ennek ellenére az elemzés érthető és követhető lesz. 329

Tiborcz-Tóth Tünde: Magyarul tanulók köztes nyelvére vonatkozó megfigyelések észt forrásnyelvi környezetben – különös tekintettel a határozottság kifejezésére a magyarban, PhD értekezés, Pécs, Pécsi Tudományegyetem – Bölcsészettudományi Kar – Nyelvtudományi Doktori Iskola – Alkalmazott Nyelvészeti Doktori Program, 2017.

330

100 év innováció II.

ELEMZÉSEK (3) Mi ez van? – Ifr:Aux.plus, Ifr:Ord (H080)

van?

what

this

be.3SG

’What is this?’ A normától való eltérés típusa: Feleslegesen kitett létige. Szórendi hiba. A mondat helyesen így hangozna magyarul: (4) (J080a)

(J080b)

ez?

what

[be.3SG]

this

Ø?

this

what

[be.3SG]

’What is this?’ A mondat így hangzik észtül: (5) (É080)

Mis

see

on?

what

this

be.3SG

’What is this?’

331

100 év innováció II.

Rövid elemzés: Nyelvi interferencia: a H080-as mondat egy az egyben az észt mondat szó szerinti fordítása. Ha a magyar mondatban csak annyi hiba lenne, hogy kitesszük a létigét, az a következőképpen hangzana. (Azaz: így mondjuk magyarul rosszul.) (6) *

van

ez?

what

be.3SG

this

’What is this?’ Ezt onnét tudjuk, hogy múlt és jövő időben 3. személyben is megjelenik a létige a mondatban, illetve jelen időben az 1. és 2. személyű alakoknál is ezen a helyen találjuk a ragozott létigét. (7)

volt

ez?

what

be.PST.3SG

this

’What was this?’

(8)

lesz

ez?

what

be.FUT.3SG

this

’What will be this?’ A „mi+ez+van” szórend az angolban is megjelenhet bizonyos kérdő mondatokban. 332

100 év innováció II.

(9)

angol Do

you know

what this is?

A magyar megfelelőkben viszont a mutató névmás nem kerül soha az ige elé, ha a mondat kérdőszót is tartamaz. (10)

Tudod,

(hogy)

ez?

know.2SG

that

what [be.3SG] this

’Do you know what this is?’ (11)

Tudod,

(hogy) ez

know.2SG that

this

Ø?

what

[be.3SG]

’Do you know what this is?’ Ha netán egy egynyelvű angol gyermek azt mondaná, *„What this is?”, ahelyett, hogy „What’s this?” – az legfeljebb ennek a (9) példában található valóságos mellékmondatnak a beszűrődése, önállósítása lenne, nem valamilyen képzetes, az adott nyelvterületen sosem hallott univerzálé megtestesülése. A magyarban a „mi” és a „van”, illetve az „ez” és a „van” egymás mellé kerülésének lehetőségeit a következő példák mutatják be. (12)

van?

what

be.3SG / exist.3SG

’What?’ ’What do you want?’ ’What is the situation?, What happened?’ 333

100 év innováció II.

(13)

van.

this

be.3SG / exist.3SG

’This is the situation. (We can not do anything against this.)’ A magyar kérdő mondatban a kérdőszó helyét szigorúan megszabják a szintaktikai szabályok, és ez csak az ún. fókuszmódosító „Spec,FP” pozíció lehet,330 az észtben viszont nincs ilyen pozíció. 331 (14) Hova felejtetted? – Ifr:Cpl (H081)

Hova

felejt-etted?

where.to

forget-PST.DEF2SG

’Where did you leave it?’ A normától való eltérés típusa: Nyelvi interferencia: vonzat. A mondat helyesen így hangozna magyarul: (15) (J081)

Hol

hagy-tad?

Hol

felejt-etted

ott?

where.on

leave-PST.DEF2SG

there

’Where did you leave it?’ 330

É. Kiss Katalin: The Syntax of Hungarian, (Cambridge syntax guides), Cambridge, UK Cambridge University Press, 2002, 98. Alberti Gábor – Medve Anna: Generatív grammatikai gyakorlókönyv I. Szabályok és magyarázatok, második, javított kiadás, Budapest, Janus/Gondolat, 20052/I, 120–121. 331 Martin Ehala: The word order of Estonian: Implications to universal language, Journal of Universal Language 7, 2006, 49–89.

334

100 év innováció II.

A mondat így hangzik észtül: (16) (É081)

Kuhu

selle

jät-si-d?

where.to

2SG

this.TOT

forget-PST-2SG

’Where did you leave it?’ Rövid elemzés: Az észt ige vonzata a hová? kérdésre válaszol: pl. „polcra”, „padba”, a magyar igéé viszont a hol? kérdésre: pl. „polcon”, „padban”. (17) (H086) Mi ezek? – Ifr:Ink (H086)

ez-ek?

what[SG.NOM]

[be.3SG]

this-PL

’What are these?’ A normától való eltérés típusa: Nyelvi interferencia: inkongruencia. A mondat helyesen így hangozna magyarul: (18) (J086)

Mi-k

ez-ek?

what-PL.NOM

[be.3PL]

this-PL

’What are these?’

335

100 év innováció II.

A mondat így hangzik észtül: (19) (É086)

Mis

need

on?

what[SG.NOM]

this.PL

be.3

’What are these?’ Rövid elemzés: Jól látszik, hogy a H086-os példa a H085-ös példa ellentéte: a magyarban az előző hiperkongruencia volt (az észt nyelvben szabályos formát követve), jelen példa pedig inkongruencia, szintén az észt nyelvben szabályos formát követve. A jelen idejű E/3. és T/3. személyű létige az észtben – mindkét esetben – „on”. (Az észt létige jelen idejű alakjait l. a 2. táblázatban.) Bár a mutató névmás („need”) többes számú, a kérdőszó egyes számú alakban marad: „mis”. (Többes számú alakja nincs is, hiszen elegendő az egyes számú alak is a lehetséges kérdésekhez. l. a H087-es példa elemzésénél.) 2. táblázat. Az észt létige alakjai

sing.

336

olen

oled

plur.

oleme

olete

100 év innováció II.

(20) (H087) Ki ezek? – Ifr:Ink (H087)

ez-ek?

who[SG.NOM]

[be.3SG]

this-PL

’Who are they?’ A normától való eltérés típusa: Nyelvi interferencia: inkongruencia. A mondat helyesen így hangozna magyarul: (21) (J087)

Ki-k

ez-ek?

who-PL.NOM

[be.3PL]

this-PL

’Who are they?’

A mondat így hangzik észtül: (22) (É087)

Kes

need

on?

who[SG.NOM]

this.PL

be.3

’Who are they?’ Rövid elemzés: Erről a mondatról ugyanaz mondható el, mint a H086-os számúról, csak nem a „mis”, hanem a „kes” kérdőszóval kapcsolatban. Ismétlés helyett inkább táblázatba foglaltam az észt, az angol és a magyar tárgyra, illetve személyre kérdező „mi”, illetve „ki” jelentésű szavakat. (3. táblázat).

337

100 év innováció II.

3. táblázat. A „mi” és a „ki” kérdő névmások egyes és többes száma (alanyesetben) az észtben, az angolban és a magyarban. egyes szám

többes szám

észt

mis

angol

what

magyar

mik

egyes szám

többes szám

észt

kes

angol

who

magyar

kik

(23)

(H099) Annyira gonoszak, hogy nem látták meg,

hogy ott van a szegény mókusok! – Ifr:Morf:Ink (H099) Annyira

gonosz-ak

Ø,

cruel-PL

[be.3PL]?

so much-SUBL

’They are so cruel,

(H099) hogy

nem

látták

meg,

NEG

see-PST.3PL

TOT_PREV

that

that they did not notice

338

100 év innováció II.

(H099) hogy

ott

van

there

be.3SG

DEF

szegény

c that

poor [SG.NOM]

mókusok! squirrel-PL

that the poor squirrels are there!’ A normától való eltérés típusa: Morfológiai hiba: T/3. helyett E/3. szerepel. A mondat helyesen így hangozna magyarul: (24) (H099)

Annyira

gonosz-ak

Ø,

so much-SUBL

cruel-PL

[be.3PL]?

’They are so cruel,

(H099)

hogy

nem

látták

meg,

that

NEG

see-PST.3PL

TOT_PREV

that they did not notice

(H099) hogy c

that

ott

vannak

there

be-3PL

DEF

szegény poor [SG.NOM]

mókusok! squirrel-PL

that the poor squirrels are there!’

339

100 év innováció II.

A mondat így hangzik észtül: (25) (É099)

Nad

nii

pahad,

3PL

be.3

cruel-PL.NOM

’They are so cruel,

(É099) et

näi-nud/

märga-nud

NEG

see-PST.CNG

notice-PST.CNG

that

that they did not notice

(É099) c

seal

need

vaese-d

orava-d.

that

there

be.3

this.PL

poor-

squirrel-

PL.NOM

that the poor squirrels are there!’ Rövid elemzés: Ebben a mondatban is „van” szerepel „vannak” helyett. Mivel az észtben egybeesik a kettő (l. H086), valószínűnek tűnik, hogy az észt „on” hatására redukálódott L magyar nyelvében csak egyetlen alakra, a „van”-ra a létige jelen idejű harmadik személyű alakjainak a száma. 340

100 év innováció II.

(26) (H101) Ne’ettem. – Ifr:Morf (H101)

Ne’ettem. PROH? / NEG?

eat.PST.1SG

PREV?-eat.PST.1SG

A normától való eltérés típusa: Különleges nyelvi interferencia: morfológiai összeolvadás. A lehetséges két mondat helyesen így hangozhatna magyarul: (27) (J101a)

Nem

ettem.

NEG

eat.PST.1SG

’I did not eat.’ (28) (J101b)

Meg-

ettem.

TOT_PREV

eat.PST.1SG

’I ate it (up).’ Rövid elemzés: Ez a mondat többször is elhangzott L szájából, nem egyszeri esetről van szó. A kifejezést hol „megettem”, hol pedig „nem ettem” értelemben használta. Az észtben van egy homonim szópár, mely hatással lehetett a H101-es mondat megalkotásában L-re. Erre látunk példákat az É101-es mondatokban.

341

100 év innováció II.

A két forrásmondat így hangzik észtül: (29a) (ÉÉ101a)

Ära

söö.

PROH.2SG

eat

’Do not eat (it up)!’

(29b) (ÉÉ101b)

Söö

ära.

eat.IMP.2SG

away(PREV)

’Eat (it)

up!’

Az É101a mondat a tiltást kifejező segédige E/2-es alakját tartalmazza.332 Az É101b mondat pedig a magyar „el-”, illetve „meg-” igekötőkkel párhuzamba állítható „ära” aspektuális és akcióminőségi igei partikula használatát mutatja be egy példán. 333 332

Míg a finnben személyben és számban ragozott tagadóigét találunk (en, et, ei, emme, ette, eivät syö: ’nem eszem, eszel…’ stb.), az észtben minden számban és esetben az „ei” alak használatos. Ezzel szemben az észtben ragozódik a tiltó segédige. (Paradigmájáról l. Erelt 2017: 183–184, Tamm 2015: 410). Kétségtelenül az E/2. alakkal lehet a legtöbbször találkozni – főleg gyerekkorban. 333 L. Helle Metslang: On the developments of the Estonian aspect: the verbal particle ära, in: Östen Dahl – Maria Koptjevskaja-Tamm (eds.), The circum-Baltic languages: typology and contact: grammar and typology, (Studies in language companion series 55), Amsterdam–Philadelphia, John Benjamins, 2001, 443–479. Tamm, Anne: Eesti ja ungari keele verbiaspekti modelleerimise probleeme, in: Marju Ilves – Pusztay János (szerk.), Észt–magyar összevetés IV., (Folia Estonica Tomus XI., Colloquia Contrastiva Tomus XII.), Szombathely, Savaria University Press,

342

100 év innováció II.

Az észt tiltó segédige („ära” – ’ne’) és az igei partikula („ära” – kb. ’meg’, illetve ’el’) homonímiája 334 hathatott L-re, amikor magyar gyermeknyelvi kommunikációjában megalkotta a ne’ szócskát ebben az egységesített jelentésben.

IRODALOM Alberti Gábor – Medve Anna: Generatív grammatikai gyakorlókönyv I. Szabályok és magyarázatok, második, javított kiadás, Budapest, Janus/Gondolat, 20052/I. Bartha Csilla: A kétnyelvűség alapkérdései: Beszélők és közösségek, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999/ 20052. Ehala, Martin: The word order of Estonian: Implications to universal language, Journal of Universal Language, 2006. 7: 49–89. Erelt, Mati; Erelt, Tiiu; Ross, Kristiina: Eesti keele käsiraamat. Kolmas, täiendatud trükk, Tallinn, Eesti Keele Sihtasutus, 20073. http://www.eki.ee/books/ekk09/. (Letöltés: 2017. 07. 21.) Erelt, Mati: Öeldis, in: Erelt, Mati – Metslang, Helle (toim.), Eesti keele süntaks, (Eesti keele varamu 3), Tartu, Tartu Ülikooli Kirjastus, 2017. 93–239. Kiefer Ferenc: Aspektus és akcióminőség különös tekintettel a magyar nyelvre, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2006. Kiefer Ferenc: Jelentéselmélet, Budapest, Corvina, 20072 É. Kiss, Katalin: „Introduction”, in: É. Kiss, Katalin (ed.), Discourse Configurational Languages, (Oxford Studies in Comparative Syntax), Oxford, Oxford University Press, 1995. É. Kiss, Katalin: The Syntax of Hungarian, (Cambridge syntax guides), Cambridge, UK Cambridge University Press, 2002.

2004, 128–147. Az aspektus és az akcióminőség különbségéről és a magyar igekötőkről l. Kiefer Ferenc: Aspektus és akcióminőség különös tekintettel a magyar nyelvre, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2006. Kiefer Ferenc: Jelentéselmélet, Budapest, Corvina, 20072. 334 Anne Tamm: Negation in Estonian, in: Matti Miestamo – Anne Tamm – WagnerNagy Beáta (ed.), Negation in Uralic Languages, (Typological Studies in Language 108), Amsterdam, John Benjamins Publishing Company, 2015, 399–432.

343

100 év innováció II. Maandi, Karin: Estonian among immigrants in Sweden, in: Dorian, Nancy C. (ed.) Investigating Obsolescence: Studies in Language Contraction and Death, Cambridge, CUP, 1989. 227–342. McLaughlin, Barry: Second-language acquisition in childhood Volume 1. Preschool children, Hillsdale, NJ, Lawrence Erlbaum Associates, 1984. Metslang, Helle: On the developments of the Estonian aspect: the verbal particle ära, in: Dahl, Östen – Koptjevskaja-Tamm, Maria (eds.), The circum-Baltic languages: typology and contact: grammar and typology, (Studies in language companion series 55), Amsterdam–Philadelphia, John Benjamins, 2001. 443–479. Metslang, Helle: Estonian grammar between Finnic and SAE: some comparisons, in: Stolz, Thomas (ed.), Language Typology and Universals 62 (1/2), 2009. 49−71. Nádor Orsolya: A magyar mint idegen és mint származási nyelv tanításának néhány kérdése, Őrszavak, 2013. ősz. http://orszavak.nyeomszsz.org/pdf/10_Nador +Orsolya_A+magyar+mint+idegen+nyelv.pdf. (Letöltés: 2017. 07. 21.) Navracsics Judit: A kétnyelvű gyermek, Budapest, Corvina – Veszprém, Pannon Egyetemi, 1998, 1999, 2008. Nurk, Anu: Definiitse ja indefiniitse objekti vasted ungari ja eesti keeles, in: Észt–Magyar összevetés III. A III. észt–magyar kontrasztív nyelvészeti konferencia előadásai, (Folia Estonica IV.), Szombathely, Berzsenyi Dániel Főiskola, 2003. 59–71. Pléh Csaba: A magyar morfológia pszicholingvisztikai aspektusai, in: Kiefer Ferenc (szerk.), Strukturális magyar nyelvtan 3.: Morfológia, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2000. 951–1020. Pléh Csaba: A gyermeknyelv, in: Kiefer Ferenc (szerk.), Magyar nyelv, Budapest, Akadémiai, 2006. 753–782. Praakli, Kristiina – Viikberg, Jüri (eds.): Eestlased ja eesti keel välismaal, Tallinn, Eesti Keele Sihtasutus, 2010. https://www.eki.ee/books/eekv/ EEKV.pdf (Letöltés: 2014. 01. 22.) Sahkai, Heete – Tamm, Anne: The Syntax of Estonian, in: Tamm, Anne – Vainikka, Anne (eds.), Uralic Syntax, Cambridge, Cambridge University Press. MS. 2018. Sahkai, Heete – Tamm, Anne (2019): Estonian: The Syntax Questionnaire, http://www.nytud.hu/oszt/elmnyelv/urali/publ/SyntaxQuestionnaireforEstonian.p df. (Letöltés: 2017. 07. 21.) Selinker, Larry: (1972) Interlanguage, International Review of Applied Linguistics In Language Teaching, 10:3, 1972. 209. Tamm, Anne: Eesti ja ungari keele verbiaspekti modelleerimise probleeme, in: Ilves, Marju – Pusztay János (szerk.), Észt–magyar összevetés IV., (Folia Estonica Tomus XI., Colloquia Contrastiva Tomus XII.), Szombathely, Savaria University Press, 2004. 128–147.

344

100 év innováció II. Tamm, Anne: Negation in Estonian, in: Miestamo, Matti – Tamm, Anne – WagnerNagy, Beáta (eds.), Negation in Uralic Languages, (Typological Studies in Language 108), Amsterdam, John Benjamins Publishing Company, 2015. 399–432.

345

100 év innováció II.

Tolnai Ágnes Észtország 2017. évi soros elnöksége az Európai Unióban ABSZTAKT 2017 júliusa és decembere között Észtország töltötte be az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét. Az elnökségi programban Észtország négy, számára prioritást élvező területet jelölt ki: 1. a nyitott és innovatív európai gazdaság irányába tett lépéseket; 2. az európai védelmi politikát; 3. a digitalizációt és ezzel összefüggésben az adatok unión belüli szabad áramlását, illetve 4. a fenntarthatóság kérdését. Az elnökség időszakában a legjelentősebb sikereket a digitalizáció területén érték el. A 2017. szeptemberi tallinni digitális csúcson megkezdett párbeszéd vezetett az Európai Bizottság 2018. márciusi, a digitális gazdaság méltányos adózásról szóló irányelvének javaslatához. Az elnökség első hónapjában a tagállamok miniszterei Tallinnban aláírták az 5G nyilatkozatot, 2017 decemberében

pedig

elfogadták

ütemtervet,

amiben

megállapodásra jutottak az új technológia bevezetéséhez szükséges technológiai

fejlesztések

összehangolásának,

szolgáltatói felhasználásának tárgyában.

346

használatának

és

100 év innováció II.

Jelen cikkem azokkal az eredményekkel kíván foglalkozni, amelyeket Észtország ért el, amikor a soros elnöki tisztséget töltötte be az Európai Unióban. Az észt EU-elnökségre egy politikailag intenzív időszakban és a tervezettnél korábban került sor, mégis sikeresnek volt mondható, és nemcsak azért, mert a program fő törekvéseiben jelentős előrelépéseket sikerült elérnie, hanem azért is, mert a digitális fejlesztés előtérbe helyezésével „talán minden korábbi országnál jobban” ragadta meg a lehetőséget az országmárkája építésére. 335 Az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét félévenkénti váltásban mindig az egyik tagállam tölti be. Az aktuális elnök tagállam szorosan együttműködik az elnökséget betöltő korábbi két tagállammal, így alakítva ki a triót. Az elnökség feladata az Európai Tanács üléseinek előkészítése és megszervezése, a formális és informális egyeztetések koordinálása. Ezt a lehetőséget Észtország 2017 júliusa és decembere között kapta meg. A 2017-es év során számos, az Európai Unió működését, világpolitikai potenciálját és működőképességét kihívások elé állító esemény történt, mint

335

Papp-Váry Árpád Ferenc: Egy nem turisztikai alapú országmárkázás: az EÉsztország pozicionálás sikere és aktualitása az EU Tanács soros elnöksége kapcsán, Tér – Gazdaság – Ember V/3 (2017), 22. http://www.papp-vary.hu/orszagmarkazas/Az_EEsztorszag_pozicionalas_sikere_es_aktualitasa_az_EU_Tanacs_soros_elnoksege_kap csan.pdf (letöltés: 2021.05.14.)

347

100 év innováció II.

- a Brexit-tárgyalások akkor még enyhe, a későbbiekhez képest reményteljes szakasza, - az unió határait terhelő illegális bevándorlás, különösen a balkáni és a tengeri útvonalakon, - az európai uniós tagállamok, vállalkozások unión belüli és kívüli versenyképessége az átalakuló nemzetközi gazdasági környezet jelentette új problémák fényében, a 2% alatti euróövezeten belüli növekedés, - a 2016-os puccs után mélyülő problémák Törökországgal, - a Kanadával kötött átfogó gazdasági és kereskedelmi egyezmény (EU-Canada Comprehensive Economic and Trade Agreement, CETA) hatályba lépése, - a digitális vállalkozások adóelkerülő politikája, - a

korábbitól

eltérő

amerikai

külpolitikai

és

külgazdasági

irányvonalat képviselő elnök, Donald Trump beiktatása.

Mit is jelentett számokban a 2017-es észt soros elnökség? - 27 uniós találkozót Tallinnban, köztük a Tallinni Digitális Csúcsot, - 10 informális miniszteri szintű egyeztetést, - 10 magas szintű tagállami képviseletet biztosító konferenciát, - 226 szakértői szintű találkozót,

348

100 év innováció II.

- 20, az Európai Parlamenttel közösen szervezett vagy annak munkájához kapcsolódó eseményt, - 337, az elnökségi időszakban tárgyalandó uniós szintű javaslat előkészítését és tárgyalását. Az elnökség minden tagállam részéről megfeszített munkát és kifinomult diplomáciai tevékenységet vár el, hiszen a fél év alatt a posztot betöltő tagállam diplomatáinak és politikusainak feladata a szerteágazó uniós érdekek összehangolása és közös mederbe terelése, a tárgyalások sikereinek biztosítása a bizottság, a tanács és a parlament vezetőivel, munkatársaival való szoros együttműködésben. Az elnökségi programban Észtország négy, számára prioritást élvező területet jelölt ki: 1. a nyitott és innovatív európai gazdaság irányába tett lépéseket; 2. az európai védelmi politikát; 3. a digitalizációt és ezzel összefüggésben az adatok unión belüli szabad áramlását, illetve 4. a fenntarthatóság kérdését. Az elnökségi programot 336 a kormány 2017. június 29-én fogadta el. Észtország

elnökségi

programjában

prioritásként

kezelte

digitalizáció kérdéskörét. Ez ugyan az elnökségi programban külön

336

EU2017EE: Programme of the Estonian Presidency of the Council of the European Union. 1 July 2017 – 31 December2017.

349

100 év innováció II.

pontként is megjelent, azonban a másik három terület pontjaiban is erőteljesen jelen volt. A 2008-as válság óta a nemzetközi gazdasági környezet változásai felgyorsultak. Ezért a nyitott és innovatív gazdaság terén a program kiemeli a tagállami gazdaságok alkalmazkodóképességének fokozását és a belső piac még létező korlátainak felszámolását. A maastrichti szerződésben az akkori tagállamok elköteleződtek a négy szabadság elvét (áruk, szolgáltatások tőke és munkaerő szabad áramlása) akadályozó tényezők teljes felszámolása mellett, azonban a folyamatos változások újabb korlátokat alakítanak ki. A digitális gazdaság esetében ezért az észt program a vállalkozások adminisztratív terheit egyszerűsítő digitális technológiák alkalmazását támogatta. Ezen törekvése azonban a tagállami érdekek csapdájának áldozata lett, az előrelépéshez szükséges parlamenti állásfoglalás ugyanis csak az elnökség lejárta előtt pár héttel született meg. Egy másik, a digitális gazdasághoz kapcsolódó pontban, a digitális kereskedelem adózása terén azonban sikerült előrelépést elérni. Ha figyelembe vesszük az adózás sajátosságait, a társasági adók gazdaságnövekedést támogató rendszerét, a közös adópolitika eddigi, sikerekben eléggé szegény történetét, akkor az eredmény magáért beszél. A digitális gazdaság egyik komoly problémája a vállalati adó, ahol az unió szeretné elérni azt, hogy az uniós tagállamban digitális vállalkozás által realizált jövedelem az unióban is adózzon, ráadásul ne a profit, hanem az ott szerzett jövedelem alapján. A 2017. szeptemberi tallinni 350

100 év innováció II.

digitális csúcson megkezdett párbeszéd vezetett az Európai Bizottság 2018. márciusi, a digitális gazdaság méltányos adózásról szóló irányelvének javaslatához. A védelem- és biztonságpolitika terén a kibertámadások világában talán szükségszerűtlen részletes magyarázatba bocsátkozni az uniós szintű együttműködés kérdését illetően. Az illegális bevándorlás komoly kihívások elé állította a schengeni rendszert. A tagállamok közötti információs

rendszerek

hatékonyabb

összekötése,

Schengeni

Információs Rendszer modernizációja szintén a program részét képezték. Az észt elnökség egyik sikere volt a bizottságnak a tagállami rendőrségi, igazságszolgáltatási,

menekültügyi

és

bevándorlási

adatbázisok

összekapcsolására vonatkozó, parlamentnek továbbított javaslata. A sikert azonban beárnyékolta a közös európai menekültügyi rendszerre vonatkozó dublini rendelet337 tagállami politikai falakba ütköző végrehajtása és ezeknek a falaknak a diplomáciai áttörhetetlensége. Már az elnökség fél évének első hónapjában jelentős előrelépés történt a digitális fejlesztés terén. 2017. július 18-án a tagállamok miniszterei Tallinnban aláírták az 5G nyilatkozatot. A nyilatkozat a 2017. december 4-én elfogadott 5G ütemterv előfutára volt. A decemberi nyilatkozatban 337

A Tanács 343/2003/EK rendelete (2003. február 18.) az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról. OJ L 50, 25.2.2003, p. 1–10, Special edition in Hungarian Chapter 19 Volume 006 P. 109 – 118.

351

100 év innováció II.

a tagállamok miniszterei megállapodásra jutottak az új technológia bevezetéséhez szükséges technológiai fejlesztések összehangolásának, használatának és szolgáltatói felhasználásának tárgyában. A korábbi 4G technológiánál nagyobb sávszélességű, és nemcsak a felhasználókat, hanem a csatlakoztatott eszközöket is összekötő hálózat jelentős digitális előnyt hoz azoknak a régióknak, amelyek először képesek alkalmazni a fejlesztést.338 A digitalizációnak az észt elnökségi program külön fejezetet szánt, aminek fő kérdéseit a 2017. szeptember 29-i tallinni digitális csúcs tárgyalta. A 2018–2025 közötti uniós szintű digitális fejlesztéseket megvitató találkozó nemcsak a tagállamok állam- és kormányfőit, diplomatáit és szakértőit hozta össze, de ekkor a házigazda Észtországnak is lehetősége nyílt az unió nyilvánossága előtt bemutatni az e-közigazgatásban, e-gazdaságban elért sikereit. Kiemelt téma volt a

Katar a világon elsőként, 2016-ban használta ezt a technológiát a kereskedelmi kapcsolatokban. Magyarországon 2018-ban tesztelték a hálózatot, Észtországban pedig már éles alkalmazás él 2018 júniusa óta. (Nokia and Ooredoo Qatar demonstrate 10 Gpbs extreme broadband speed and 1-millisecond latency of 5G technology. Nokia, Press Release, 15 December 2016. https://www.nokia.com/aboutus/news/releases/2016/12/15/nokia-and-ooredoo-qatar-demonstrate-10-gpbs-extremebroadband-speed-and-1-millisecond-latency-of-5g-technology/. (Letöltés: 2021.05.14.); Sten Hankewitz: The world’s first 5G phone call made in Tallinn. Estonian World, June 28, 2018, http://estonianworld.com/technology/the-worlds-first5g-phone-call-made-in-tallinn/. (Letöltés: 2021.05.14.); Létrehozták Magyarország első 5G-s kapcsolatát, Portfolio.hu, 2018. július 2. https://www.portfolio.hu/vallalatok/it/letrehoztak-magyarorszag-elso-5g-skapcsolatat.290630.html. (Letöltés: 2021.05.14.)) 338

352

100 év innováció II.

gazdaság versenyképessége, ahol többek között a vállalkozások bürokratikus terheit csökkentő elektronikus fejlesztési lehetőségekről és a digitális közös piac alapjait jelentő, tagállamok közötti szabad adatforgalomról tárgyaltak. A tagállamok vezetői egyetértettek abban, hogy Európa számára a digitális technológia fejlesztése és minél széleskörűbb használata egyértelmű prioritás. Jüri Ratas miniszterelnök szavaival élve: „Annak érdekében, hogy biztosítsuk állampolgáraink, fogyasztóink és vállalkozásaink online bizalmát, megbízhatóságát védelmét, illetve a szabad és jogkövető internetet, Európát 2025-re a kiberbiztonság terén vezető tényezővé kell tennünk.” 339 Azonban az észt elnökség idején nemcsak a digitalizációval kapcsolatos kérdésekben történt előrelépés. Komoly eredményeket ért el számos olyan területen, ahol sikerült az uniós tagállamok érdekeit összehangolva lényegi előrelépést tenni a korábbi tárgyalási pontokhoz képest. Az unió 2018. évi költségvetésének tárgyalásai sikeresek voltak. A nemzetközi gazdasági környezet változásait jobban követő, a korábbinál rugalmasabb költségvetés, ennek érdekében az európai uniós alapok forrásfelhasználási szabályainak egyszerűsítése mind az európai

EU2017EE: Conclusions of the Prime Minister of Estonia Jüri Ratas after the Tallinn Digital Summit. Estonian Presidency of the Council of the European Union, 06/10/2017. 339

353

100 év innováció II.

gazdaság versenyképességének növelését szolgálják. Az erről szóló, parlamenttel kötött politikai megállapodás az észt elnökség sikere. A költségvetéshez kapcsolódóan szerepelt a programban az uniós források felhasználását és az áfa-bűncselekményeket vizsgáló Európai Ügyészség létrehozásáról szóló megállapodás megvalósítása. Mindez sikeresen meg is történt az elnökségi idő alatt – a tanács 2017. október 12-i 2017/1939. sz. rendelete340 létrehozta a szervezetet.341 Az elnökség sikerei között szerepel a Brexit-tárgyalások első szakasza lezárásának támogatása, a tárgyalásokat támogatók és ellenzők közötti nézetkülönbségek tompítása. Nem várt fordulatot hozott az elnökség fél évében a régi és új tagállamok ellentétes érdekei miatt befagyott, az ideiglenes külföldi kiküldetésben

dolgozó

munkavállalókra

vonatkozó

szabályozás

tárgyalása, ahol ugyan teljeskörű megállapodás nem jött létre, de a felek ismételten előremutató lépéseket tudtak tenni a parlamenti szakaszban. A szociális jogok európai pillérének 2017. november 17-i kihirdetését

340

A Tanács 1939/2017/EK rendelete (2017. október 12.) az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről. OJ L 283, 31.10.2017, p. 1–71 341 Az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó tagállamok közötti politikai megállapodás már 2017. június 8-án létrejött. Az együttműködésben jelenleg nem vesz részt, de a későbbiekben fenntartja a jogot a csatlakozásra az Egyesült Királyság, Írország, Lengyelország, Magyarország és Svédország.

354

100 év innováció II.

szintén komoly diplomáciai munka előzte meg, ami az észt soros elnökség időszakában hozta meg gyümölcsét. 342 A soros elnökség fél évét Észtország igyekezett minden téren a digitalizációnak szentelni. Az unió nemzetközi kereskedelmi tárgyalásai alatt

azonban

számára

kiemelten

fontos

korai

fázisú

vállalkozástámogatást szolgáló e-kereskedelem és az adatforgalom nem került olyan helyre a kereskedelmi prioritások sorában, ami számára megnyugtató lett volna. A digitális vállalkozások számára jelentős eredmény lett volna, ha az adatok szabad áramlása bekerül a kétoldalú kereskedelmi egyezmények pontjai közé. Az észt elnökség idején azonban a kínai árukkal szembeni antidömping-eljárások sokkal nagyobb figyelmet kaptak, és túlsúlyba kerültek az egyeztetések során. Észtország soros elnökségének programja átfogóan igyekezett felvázolni az Európai Unió számára megoldandó feladatokat, azonban a tagállamok közötti nézet- és érdekkülönbségek miatt a fél éves terminus nem volt elégséges arra, hogy minden területen előrelépések történjenek. Az észt soros elnökség azonban felhívta a figyelmet a digitalizáció fontosságára és arra, hogy az ezzel kapcsolatos kérdések tárgyalása,

342

A bizottság 2017. április 26-án ismertette erre vonatkozó javaslatát, amit a 2017. november 17-i göteborgi szociális csúcson hirdetett ki Jean-Claude Juncker, a bizottság elnöke. A bizottság részéről Jean-Claude Junker elnök, a parlament részéről Antonio Tajani elnök, a tanács részéről Jüti Ratas miniszterelnök jegyezte a munkához való egyenlő lehetőségekről és hozzáférésről, a méltányos munkakörülményekről és a társadalmi befogadásról, szociális védelemről szóló európai uniós dokumentumot.

355

100 év innováció II.

kezelése összeurópai prioritás. Ezzel egyszersmind megerősítette a róla mint Európa digitális nagyhatalmáról kialakult képet, és hatást tudott gyakorolni az EU-ra, azaz kis EU-tagként is szert tudott tenni politikai befolyásra.343

IRODALOM A Tanács 1939/2017/EK rendelete (2017. október 12.) az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről. OJ L 283, 31.10.2017, p. 1–71 A Tanács 343/2003/EK rendelete (2003. február 18.) az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról. OJ L 50, 25.2.2003, p. 1–10, Special edition in Hungarian Chapter 19 Volume 006 P. 109 – 118. Észt Köztársaság – 100 év innováció konferencia. http://www.kre.hu/btk/index.php/1084-eszt-koztarsasag-100-ev-innovaciokonferencia.html EU2017EE: Conclusions of the Prime Minister of Estonia Jüri Ratas after the Tallinn Digital Summit. Estonian Presidency of the Council of the European Union, 06/10/2017. EU2017EE: Programme of the Estonian Presidency of the Council of the European Union. 1 July 2017 – 31 December2017. Létrehozták Magyarország első 5G-s kapcsolatát, Portfolio.hu, 2018. július 2. https://www.portfolio.hu/vallalatok/it/letrehoztak-magyarorszag-elso-5g-skapcsolatat.290630.html (letöltés: 2021.05.14.) Nokia and Ooredoo Qatar demonstrate 10 Gpbs extreme broadband speed and 1millisecond latency of 5G technology. Nokia, Press Release, 15 December 2016. https://www.nokia.com/about-us/news/releases/2016/12/15/nokia-and-ooredooqatar-demonstrate-10-gpbs-extreme-broadband-speed-and-1-millisecondlatency-of-5g-technology/ (letöltés: 2021.05.14.) Panke, Diana – Gurol, Julia: Small States as Agenda-Setters? The Council Presidencies of Malta and Estonia, Journal of Common Market Studies 56 (2018), 149. Panke, Diana – Gurol, Julia: Small States as Agenda-Setters? The Council Presidencies of Malta and Estonia, Journal of Common Market Studies 56 (2018), 149. 343

356

100 év innováció II. Papp-Váry Árpád Ferenc: Egy nem turisztikai alapú országmárkázás: az E-Észtország pozicionálás sikere és aktualitása az EU Tanács soros elnöksége kapcsán, Tér – Gazdaság – Ember V/3 (2017), 7–36. http://www.pappvary.hu/orszagmarkazas/Az_E Esztorszag_pozicionalas_sikere_es_aktualitasa_az_EU_Tanacs_soros_elnoksege _kapcsan.pdf (letöltés: 2021.05.14.) Sten Hankewitz: The world’s first 5G phone call made in Tallinn. Estonian World, June 28, 2018, http://estonianworld.com/technology/the-worlds-first-5g-phone-callmade-in-tallinn/ (letöltés: 2021.05.14.);

357

100 év innováció II.

The Republic of Estonia: 100 Years of Innovation II. Celebrating the 100th Anniversary of the Treaty of Tartu and the Establishment of Hungarian-Estonian Diplomatic Relations

The present edited volume presents a number of economic, social, political, historical, cultural and linguistic aspects of Estonia from a Hungarian perspective. It reflects the ongoing work on EstonianHungarian cultural and linguistic themes since the publication of the online volumes Észt Köztársaság: 100 év innováció and The Republic of Estonia: 100 Years of Innovation.

344

These volumes were launched

online to commemorate the 100th anniversary of the Republic of Estonia. In the English-language volume titled The Republic of Estonia: 100 Years of Innovation, our team honored the centenary of Estonia from the viewpoint of Hungary, presenting the international readership with the works of the professors and researchers of the Károli Gáspár University of the Reformed Church in Hungary (KRE) on Estonian topics. We aimed at showing the innovative nature of the policies and decisions in Estonia in the hope that some of them would be applicable to Hungary. We wanted the Hungarian-language volume Észt Köztársaság: 100 év 344

https://issuu.com/esztintezet/docs/eszt_koztarsasag_100_ev_innovacio https://issuu.com/esztintezet/docs/estonia100volume.

358

100 év innováció II.

innováció, which is the predecessor of the present volume, to be more culturally oriented. Our goal was to devote a part of the Hungarian volume to the deeper undercurrents that would connect the two countries and cultures. We pursue the same goals in the present volume. While the previous online volume was planned as a tribute from the Faculty of Humanities of the KRE in Hungary to the anniversary, it soon grew out of its original confines and welcomed more authors from other faculties and universities in Hungary. Moreover, the work did not come to a standstill. It soon became clear that many authors had received feedback from each other or the readership, and there arose a need for updating the contents. A new team of editors grew around the volume. New events called for a reflection in the update: the commemoration of the Peace Treaty of Tartu (February 2nd, 1920), the establishment of the diplomatic relationships between the Republics of Hungary and Estonia (February 24th, 1921), and the passing away of Paul Kokla (2020), a prominent figure of philological relationships between Estonia and Hungary. Five new manuscripts were integrated in the new volume; they were reviewed and edited along with updating and re-editing the manuscripts of the previous articles. Now the volume represents the cooperation of a wider community of scholars in Hungary on a broader range of topics of Hungarian-Estonian relationships. In addition to scholarly writings, we feature some more personal writings at the beginning of this volume. Three contributions 359

100 év innováció II.

reflect on prominent figures in the intellectual environment of the two countries, two Estonians in Hungary and vice versa, a Hungarian in Estonia. The English abstracts below are arranged alphabetically, according to the authors’ names.

* Just as the Big Dipper only emerges in the firmament if the power of our imagination draws a line between the seven stars, the second volume could not have been conceived without the joint effort of its seven editors. Just like the seven stars form a constellation though they pop up in their distinct time and space to travel along their predestined orbits, the editors from different walks of life have joined their forces to launch this volume on its path for those who are searching for it. Dear reader, it is now here for you.

360

100 év innováció II.

Abstracts in English

Becsey, Zsolt Estonia’s Economic Development and its Attempt to Catch up with the EU in the Light of the Aspirations of Hungarian Since its independence, Estonia has been highly integrated into Western economic and security systems. Essentially, Estonia has given up its independent monetary policy since its independence, because it tied the exchange rate of its currency to the German mark and then to the euro, considerably facilitating its accession to the EU. In terms of quantity and quality, the country is catching up according to Becsey, since it is now above 70% of the EU average, although it started from a very low level. Becsey acknowledges that it is true that after the crisis and euro zone membership, the catching-up momentum stopped. Fiscal policy is very disciplined, and great importance is attached to modernization. Economic and public administration have achieved outstanding results in digitization. Estonia has obtained the most innovative ratings in the European Union among the post-socialist countries, the R&D spending as a share of GDP exceeding the post-socialist average. Its relations with Hungary are close despite no significant working capital investment in each other’s countries. Bilateral trade is also very high compared to the size of the country, even if Hungarian export to Estonia is not high. 361

100 év innováció II.

Benedek, Nóra 100 Years of Cultural Relations between Estonia and Hungary During the last 100 years, the relations between Estonia and Hungary have been existing in various forms and contexts. Sometimes the similar background and intention, other times the different circumstances and motivations helped the relations to stay alive, to change, to improve constantly as well as to adapt always to the current opportunities. The analysis is carried out using historical source material and interviews with people who took part actively in the relationships. The cultural relations between the two countries since 1918 and their directions and results are discussed in this paper. Which were the ways and opportunities that helped or hindered the relations to stay alive and recreate themselves? This 100-year long era consists of three longer periods: the period between the two world wars, when relations turned into official level; the Soviet era (nearly 50 years), when relations were restricted; the broad cooperation of the free Estonia and Hungary lasting until today.

Benedek, Nóra The Cultural and Educational Collaboration between Estonia and Hungary in the Interbellum The first convention regarding the intellectual co-operation between Estonia and Hungary was signed in Budapest, on October 13th, 1937. 362

100 év innováció II.

The document is about scholarships, teaching Estonian and Hungarian languages, development of the co-operation and relations in sciences, literature, arts and Finno-Ugric movement. It was the first official document between the two countries regarding this area, though such relations

existed

already

before.

Therefore,

the

convention

instutionalized the ongoing relations and contributed to creating new ones. The Estonian-Hungarian relations were thus acknowledged not only at the official level by the states but by the citizens of the two countres between WWI and WWII.

Bereczki, András The Minority Policy of The Estonian Republic in the Interbellum Having become independent at the end of World War I, Estonia was a homogenous nation-state, at least in comparison to the countries of East-Central Europe. Beginning with the declaration of independence, laws and statutes were passed that served to win the trust of the minorities. The Constitution of 1920 guaranteed the freedom to determine one’s nationality, the right to establish cultural autonomies for minorities and, furthermore, the right of national minorities to use their language in state institutions and local governments. At the time of its accession to the League of Nations in 1921 Estonia declared under international law that it would defend national minorities. The law on the cultural autonomy of minorities was passed in 1925, and with it the 363

100 év innováció II.

principle of self-determination of national minorities could be realized for the first time in the world. The Germans and Jews of Estonia availed themselves of the opportunity to set up cultural autonomies. Nationalist currents made their influence felt in Estonia as well, but Estonian nationalism did not become aggressive. Interwar Estonian nationality policy as a whole created the conditions for preserving minority culture and identity, but the year of 1939 brought dramatic changes in the fate of minorities.

Bereczki, András The Treaty of Tartu (the Tartu Peace Treaty) It was a long and struggling journey for the people of Estonia from the establishment of an ethnically based autonomous government (spring 1917) – through the declaration of independence – to the peace of Tartu with Soviet Russia (February 1920). Empires, nationalities (Estonians, Russians, Germans) and ideologies clashed in the northern part of the Baltics. Estonian national forces had to defend their own state with weapons from Soviet Russia and armies representing German interests. In the Tartu Peace Treaty, Estonia achieved its goals. The Tartu Peace Treaty united the territories inhabited by the Estonian ethnicity, and Soviet Russia recognized the independence of the Republic of Estonia. While Estonians see this convention as one of the foundations of their own statehood, the Soviet Union and Russia see it as just an obsolete 364

100 év innováció II.

historical document that they had to conclude for tactical reasons at the time.

Debnár, Lilla Changes in the Relevance of Holidays in Estonia and Hungary between 1970 and 1989 The number of projects and papers studying the Soviet times are progressively growing in Estonia and in Hungary. Studies are frequently focusing more on labor and work and everyday life. It is edifying to study holidays and memorial days since these enable the members of a society to get away from everyday life, in addition they serve many functions. Festive occasions can bring communities together and these are opportunities to remember the past for a nation or for a certain group of people. The main aim of this paper is to show the main changes in significance and ways of celebrations of holidays and memorial days in the Estonian SSR and in Hungary between 1970 and 1989 paying particular attention to the main differences. In my paper I would like to address the following issue: how can a society celebrate and spend their holidays when leisure time and celebrations are determined by the socialist ideology?

365

100 év innováció II.

Debnár, Lilla Socialist Way of Life in the Light of Propaganda Texts in the Estonian Soviet Socialist Republic between 1970 and 1989 In the past few years there has been one growing scholarly interest towards the everyday life of socialism, but only a few works discuss leisure and free time activities. In this paper I would like to give a brief overview of the content of Estonian propaganda booklets. With the help of these brochures (written by Erkki Rannik, Galina Sillaste and Jaan Sootak) we can more easily understand how the ideal life was envisioned by the representatives of the dominant ideology during this period.

Fülöp, József Arvo Pärt’s Music in Recent Academic Literature Probably the best-known composer of religious classical music of our times is Arvo Pärt. Born in 1935 in Paide, Estonia, Pärt has consistently been noted as the most performed living composer by the classical music event database Bachtrack. On the evening of the centenary anniversary at the Károli Gáspár University of the Reformed Church in Hungary, the conference participants could enjoy a concert featuring works from Pärt äs various creative periods, performed by the Estonian Philharmonic Chamber Choir and the Tallinn Chamber Orchestra at the Liszt Academy of Music in Budapest. The study discusses the many sides of the œuvre of Arvo Pärt. 366

100 év innováció II.

Janurik, Tamás In memoriam Paul Kokla (17 August 1929 – 16 May 2020) Paul Kokla is remembered as a prominent figure in EstonianHungarian philological scholarship. As a well-known Finno-Ugrist and polyglot, he always remained a representative of his native dialect and culture from the Estonian island of Hiiumaa (Estonian-Swedish Dagö) for his Hungarian colleagues. Between 1991-1995, Kokla worked at the Janus Pannonius University in Pécs, where he also served as the head of the department of Finno-Ugric studies. The article also commemorates Kokla’s work on the Mari language, Finnish-Estonian lexicography, editorial work at Linguistica Uralica (and its predecessor), and lectureships in various European universities. Kinczler, Zsuzsanna Estonian Song Festivals One celebration that was recognized as the most important national event that was allowed in the Soviet times was the Song Festivals. The short study summarizes the roots and the achievements of the commitment to music, as the Estonian nation was preparing for the 150th anniversary of the first Song Festival in 2019.

367

100 év innováció II.

Kollár, Ágnes Options for Adoption: Estonian Materials and Good Practices in the Methodology for Teaching Hungarian as a Foreign Language to Adults The main topic of this study is language teaching to adult immigrants in Estonia. The study focuses on the new teaching materials that are used during language courses organized for immigrants. Moreover, the aim of this paper is to introduce some good practices which could be adopted from the Estonian language teaching methods to the Hungarian situation. The study is based on a short study trip that took place in Tartu and Tallinn in April 2018.

Kubínyi, Kata Farewell to Mai Bereczki Mai Bereczki (née Kiisk), the most prominent local Estonian intellectual in Hungary for the past decades, passed away on July 31, 2018, on the very year of the Estonian centenary. Bereczki was born in 1929 in Pikavere, a village in Pärnu County, in south-western Estonia. She studied Russian philology, Estonian as a foreign language, and descriptive linguistics in Tartu, where her teachers included Villem Ernits and Paul Ariste. In 1957, she married Gábor Bereczki, a Hungarian linguist and later professor of Finno-Ugristics. The couple lived in Budapest but maintained a residence in Estonia. 368

100 év innováció II.

From 1960 to 1991, Bereczki taught Russian at the Karl Marx University of Economic Sciences of Budapest where she became assistant professor in 1976. From 1966, for almost 45 years, she taught Estonian at Eötvös Loránd University where she contributed to developing the curriculum for Estonian Language and Literature studies, a new degree program since 1994. She played a significant part in promoting Estonian culture and literature in Hungary. She edited or coedited several volumes of Estonian poetry, short stories, and works of nonfiction, and inspired many to carry on this mission. Bereczki was awarded the Order of the Cross of Terra Mariana (3rd class), granted by Estonia, and the Hungarian Cross of Merit (golden class). The Bereczkis had two sons, the historian Urmas Bereczki and the historian András Bereczki. Annika Laats From Csongor to Estonia Annika Laats serves currently as a minister in the Risti congregation in North-West Estonia, and she is one of the most lauded and appreciated but also one of the most attacked public figures in Estonia. What is less known is that her mother tongue is actually Hungarian. Her contribution to

this

volume

comprises

recollection

her

Hungarian 369

100 év innováció II.

(Transcarpathian) roots and Calvinist upbringing. Estonia was a location where Hungarians from all over the Soviet Union were always welcome, so this is how many of them chose to study at the University of Tartu, Estonia, and ultimately stayed in Estonia instead of returning to what was then Soviet Ukraine.

Nagy, Mariann The Estonian Children’s Literature: How the Everyday Life is Present and Presented in the Contemporary Estonian Literature As far as literature is concerned, the Estonian children’s literature is rather special in its innovative depiction of ordinary life and everyday. The article features two interviews that the author conducted with prominent Estonian authors, Andrus Kivirähk (an author whose books have been translated into Hungarian as well) and Ilmar Tomusk (who won a prestigious children’s literature prize in 2018).

Szabó, Zsolt The Parliament and Legislation in Estonia Estonia, during its 100 years of independence walked on a way similar to other countires of the post-socialist region: sovereignty after WWI, dependence and Soviet regime after WWII, democratic development after 1990. During the 100 years, four constitutions followed one another, interrupted by Soviet dictatorship. The current 370

100 év innováció II.

constitution follows the European trends, being based on separation of powers and rule of law, however, there also differences and Estonian characteristic features in state building and constitution. Estonia, like Hungary chose the German model of state structure: strong parliament, stable government, weak (representative) president. In contrast to Hungary, the German-like separate constitutional court model was not implemented, instead, the Supreme Court and the Legal Chancellor has duties to protect the constitution and fundamental rights. The parliament of Estonia (Riigikogu) is a unicameral legislature, which is often ruled by coalition agreements, due to the proportional electoral system. For a short while, the parliament has two chambers. Like in Hungary, since the change of the socialist regime, governments could fill their full period.

Takács, Tímea Literary Modernity and its Generations in the Estonian and Hungarian Literature in the First Half of the 20th Century The article mainly focuses on the literary history of the Estonian modernity of literature. Its aim is to give a short overview of the different literary circles (Noor-Eesti, Siuru and Arbujad) and their activities that determined the later direction and development of the Estonian literature. Although, more than one story may exist beside each other in literary 371

100 év innováció II.

history, for this examination, the one based on the tradition and the canon was in the center of my interest. As the Estonian and Hungarian examples show, the European current of modernity raised similar questions in smaller countries regarding national, European, and world literature; the tradition and the original. By referring to some parallel phenomena between the Estonian and Hungarian literary history in the given period, and shortly presenting the Hungarian literary groups connected to one of the most determining periodical, Nyugat, the text tries to bring the different cultural issues and personalities closer to the reader.

Tiborcz-Tóth, Tünde Language Interference in the Language Production of a Bilingual Estonian-Hungarian Pre-Schooler This article analyses a corpus that contains 22 items with norm violation(s) in the sentence. The speaker was a Hungarian–Estonian bilingual child with consecutive languge acquisition. Both the Interlanguage (Selinker 1972) and the developing child language, (Pléh 2006) are “plurale tantum”, because both have different ― although non-discreet ― stages and several typical representations of the differences (‘norm violations’) from the target language standards. While Hungarian is a discourse configurational language (É. Kiss 1995), which means that its constituent order (word order, syntax) is primarily 372

100 év innováció II.

determined by pragmatic factors (meaning, semantics), Estonian, on the other hand, is not just a discourse configurational language (Traat 2006, Sahkai & Tamm 2019), but a language that tends to display V2 (Erelt et al. 2007, Metslang 2009, Sahkai & Tamm 2019). The Estonian and Hungarian discourse configurational rules are different (Traat 2006: 10-11, Sahkai & Tamm 2018). This study in it’s full variant analyses the data, and compares the result to the figures of an other corpus with items of Hungarian-learning Estonian adults. The comparison shows that while for Estonian adults it is difficult to use the Hungarian determinative system it poses no serious difficulties for bilingual 2;10–7;2 years old child.

Tolnai, Ágnes The Estonian EU Presidency in 2017 Estonia held the Presidency of the Council of the European Union from July to December 2017. In its Presidency programme, Estonia has identified four priority areas: 1) steps towards an open and innovative European economy; 2) European defence policy; 3) digitalisation and the free flow of data within the EU; and 4) sustainability. The most significant successes of the Presidency have been in the area of digitalisation. The dialogue launched at the Digital Summit in Tallinn in September 2017 led to the Commission's proposal of an initiative for a fair taxation of digital business models in March 2018. In the first month 373

100 év innováció II.

of the Presidency, Member State ministers signed the 5G Declaration in Tallinn and in December 2017 adopted the 5G Roadmap, agreeing on the coordination, deployment and take-up of technological developments needed to roll out the new technology.

374

100 év innováció II.

Affiliáció Dr. Becsey Zsolt Ph.D., tudományos főmunkatárs, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Nemzetközi Tanulmányok Intézete becsey.zsolt@kre.hu Benedek Nóra, doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Irodalomtudományi Doktori Iskola benedeknoora@gmail.com Dr. habil. Bereczki András Ph.D., tanszékvezető, habilitált egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Finnugor Tanszék hcgbereczki@gmail.com Debnár Lilla, doktorandusz, Eötvös Loránd Bölcsészettudományi

Kar

Irodalomtudományi

Tudományegyetem Doktori

Iskola

debnarlilla@gmail.com

375

100 év innováció II.

Dr. Fülöp József Ph.D., egyetemi adjunktus, Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar Német Nyelv és Irodalom Tanszék és Szabadbölcsészet Tanszék, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszék fujozsef@gmail.com Janurik Tamás, nyugalmazott főiskolai tanár, Kecskeméti Főiskola janurik.tamas@freemail.hu Dr. Kinczler Zsuzsanna DLA, főiskolai tanár, Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kar Hittanoktató és Kántorképző Intézet kinczler.zsuzsanna@kre.hu Kollár Ágnes, magyartanár és a magyar mint idegen nyelv tanára, Hamburgi Egyetem Finnugrisztika/Uralisztika Intézet agneskollar11@gmail.com Kubínyi Kata, nyugalmazott egyetemi adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Finnugor Tanszék kubinyi.kata@btk.elte.hu Annika Laats, a Risti gyülekezet lelkésze annika.laats@eelk.ee

376

100 év innováció II.

Nagy Judit, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskola hallgatója nagyjudit42@gmail.com Nagy Mariann, egyetemi hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kar óvodapedagógia alapképzési szak marianneony@gmail.com

Oszkó

Beatrix,

Ph.D.,

Magyar

Tudományos

Akadémia

Nyelvtudományi Kutatóközpontjának tudományos munkatársa oszko@nytud.hu Szabó

Ditta,

Tanszékének

Eötvös

doktorandusza,

Loránd a

Tudományegyetem

Nyelvtudományi

Finnugor

Kutatóközpont

tudományos segédmunkatársa szabo.ditta@nytud.hu Dr. habil. Szabó Zsolt Ph.D., egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszék szabo.zsolt@kre.hu

377

100 év innováció II.

Takács Tímea, doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Irodalomtudományi Doktori Iskola takacs@kike.hu Dr. habil. Tamm Anne Ph.D., egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kar Német és Holland Nyelvű Kultúrák Intézete, az Oxford Egyetem vendégkutatója (Faculty of Linguistics, Philology and Phonetics, University of Oxford) tamm.anne@kre.hu anne.tamm@ling-phil.ox.ac.uk Dr. Tiborcz-Tóth Tünde Ph.D., egyetemi docens, Hankuk Egyetem, Magyar Tanszék (Dél-Korea) tunde.toth@hotmail.com Dr. Tolnai Ágnes Ph.D., egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kar tolnai.agnes@kre.hu

Tóth Gabriella, a Károli Gáspár Református Egyetem Anglisztika Intézetének oktatója toth.gabriella@kre.hu

378

100 év innováció II.

ÉSZT KÖZTÁRSASÁG 100 ÉV INNOVÁCIÓ II. 379