Sárközy, seléndy biogazda 3 állattartás, feldolgozás, géphasználat by ezvans

gd;;&PZ~路

.s!lkf /1i?r g~gZd~

Írta: Andor Domokos Baldenhofer, Michael Barcsák Zoltán Barótfi István Boehncke, Engelhard Burián László Buzás Attila Deerberg, Friedhelm Győrffy Sándor Idel, Anita Kerényi Zoltán Márai Géza Mezei Mihály

Mézes Miklós Mojzes Lajos Pacs István Padel, Susanne Reischl Gábor Roszik Péter Ruda Győző Szabó István Szalay István Szalay László Vissyné Takács Mara Worthington, Marthe Kiley

Az eredeti német fejezeteket fordította: Ö~sényi Andrásné, Solt Lajos Lektorálta: Antal Istvánné A rajzokat készítette: Márai Gézáné és Szabó Endre A felvételeket készítette: Barcsák Zoltán, Bodó Imre, Buzás Attila, Eszes Ferenc, Márai Géza, Mezei Mihály, Mojzes Lajos, Parádi Andorné, Pénzes István, Szabó Tibor

ÁLLATTARTÁS, FELDOLGOZ ÁS, GÉPHASZNÁ LAT

Szerkesztette: Sárközy Péter és Seléndy Szabolcs

lill llllll 590

Biokultúra Egyesület Stiftung Leben und Umwelt

Ez a könyv a Leben und Umwelt Alapítvány és a Buntstift e. V. · Alapítványi Szövetség támogatásával készül!

A könyvben a következő eredeti művekből közlünk részleteket a kiadók engedélyével: Organisch-Biologischer Landbau in der Praxis (1992, BLV); Gentechnik und Landwirtschaft- "64" Alternative Konzepte (1990, Verlag C.F. Müller); Ökologische Tierhaltung- "53" Alternative Konzepte (1990, Verlag C.F. Müller) A

szerzőket

a tartalomjegyzékben, az idézett műveket pedig az átvett ábráknál feltüntettük.

ETO 631.147 ISBN 963 04 4853 X III. K

Felelős

kiadó: Biokultúra Egyesület, Miklay Frigyesné főtitkár Felelős szerkesztő: Seléndy Szabolcs Koordinátor: Jutta Borchert (Leben und Umwelt) Szedés, tördelés: CoGraf Bt., Rencsényi Tibor Borító: B&B Kft 94-1312 Pécsi Nyomda Rt. dr. Gárván János vezérigazgató

Felelős vezető:

Tartalom

Előszó

a magyar kiadáshoz .............. ll

A sorozat lezárul ..................................... 12

Tisztelt Olvasó! ................................ 14

l. "Állatságos" állattartás

A bioállattartás alapjai

Nemzeti parkok és természetvédelm i területek állattartása ................................ 34 A különleges állattartás tehetőségei ............. 34

Számításba jöhető ágazatok ......................... 35 A genetikai értékek megőrzése, fenntartása. 35 Lehetséges gazdálkodási módok .................. 36 Hortobágyi Nemzeti Park ............................. 36 Kiskunsági Nemzeti Park ............................. 37 Balatonfelvidéki Tájvédelmi Körzetek ......... 37

(Márai Géza) .................................... 15

Trágyatermelés , -kezelés és terhelés .................................................... 37

Elvek, fogalmak, irányzatok ................... 15

Istálló- és hígtrágyatermelés és felhasználás .................................................. 38 A trágyaterhelés szabályozása ..................... 39

Az állattartás helyzete és lehetáségei .............................................. 19

Németország és Nyugat-Európa {Engelhard Boehncke) .................................. 19 Magyarország és Közép-Európajellemzése 21 . Etika, etológia és konfliktusok

(Marthe Kiley Worthington) .................... 24 Állattartási gondok az átállás után (Anita /del) .............................................. 26

Összefüggések, kapcsolatok és anomáliák (Mqrai Géza) .................. 28 Az iparszerű, koncentrált állattartás gondjai .................................... 28

Állat, környezet- és tájkultúra (Márai Géza) .................................... 41 Környezetbe illeszkedés és tájgazdálkodás (Reichl Gábor) .............. .41 Népi építészet, mai környezetalakítás .......... 41

Épített környezet ........................................... 42 Állattartási környezetterhel és . és -rombolás ............................................ 43

Célirányos legelőterheléssei a parazitafertőzés ellen ................................ 43 Ammónia- és foszforterhelés ........................ 44

Külföldi vélemények (Engelhard Boehncke) .................................. 28 Hazai helyzet, külföldi összefüggésekben .... 29

Termékeny talaj - egészséges, jól termelő állomány ............................... 46

A környezetileg érzékeny területek (ESA) állattartása .................... 31

Népi állattartási példák ...................... r .... 49 Pusztai állattartás ......................................... 50

Az extenzív gazdálkodás lehetősége ............. 32 Az extenzív állattartás fő területei ................ 33

Tanyai állattartás ......................................... 51 Házkörüli állattartás .................................. :. 53

BIOGAZDA 3.

A hús- és tejminőség természetes befolyásolása .......................................... 53 Általános húsminőségi szempontok ............. 53 Minőséget

közvetlenül meghatározó szempontok ................................................... 55

Tenyésztés és genetika (Márai Géza) .................................... 57 A biológiai minősítésű állattenyésztés alapjai ............................. 57 Fajtapolitika ............................................ 59 Az őshonosoktól a korszerű hibridekig ................................................ 63 <;JénmanipuláCiós biotechnológia hatalmas kérdőjelekkel ........................... 66 Fogalommagyarázatok ................................. 66 Gyakorlati ellenérvek (Anita !del) ............... 66 Példák az úgynevezett biotechnikai beavatkozásokra (Anita !del) ....................... 67 Ellenvélemények, félelmek, tiltások (Engelhard Boehncke) .................................. 69 Általános következmények és kockázatok (Engelhard Boehncke) .................................. 69

Tartási és gondozási szemponto k (Márai Géza) ............... 70 Másképpen, más szemlélettel... .............. 70 Az állattartás épületei (Reichl Gábor) ........................................ 70 Fejleszthető többcélú istállóépületek ............ 72 Állattartás az istállón kivül... ........................ 77 Szabadtartás, vándorólaztatás ................ 77 Az alap: jó takarmányés tápanyagismeret.. ................................ 79 Tömegtakarmányok ...................................... 79 Abrakok ........................................................ 80 Élelmiszeripari melléktermékek - növényi fehérjék ......................................................... 80 Állati eredetű takarmányok .......................... 80 Takarmánykiegész(tők .................................. 80

Takarmányozási általános tudnivalók (Márai Géz~) ................. 81 Legeltetés, legeltetés és még mindig legeltetés (Barcsák Zoltán) ......... 81 A legeltetésről általában .............................. ,81 A legelő eltartóképessége ............................. 82 A legeltetés módszere ................................... 82 Nap1. menet ................................................... 83 Elsősorban

tömegtakarmányok .............. 83· A tömegtakarmány-felhasználás tervezése .. 83

TakarmánY,minőség és környezetvédelem ................................... 86 A takarmányozás általános elvei ................. 86 A takarmányminőség veszélyeztefői ............. 86 A takarmányok emészthefősége és a tápanyagok hasznosítása ............................. 88 A tárolás és tartósítás hatása a minőségre .. 92 Gabonaszáritás ............................................ 93 A szemestakarmány-szárítás " tfzparancsolata" ........................................ 95 Egyszerű és hagyományos szemestermény-tárolók (Ruda Győző) ......... 96 A takarmányok előkészítése ....................... 100

Vélemények a takarmánykiegészítőkről .......................

102 Általános ismertetés ................................... 102 Szintetikus és fitogén takarmánykiegész{tők összevetése (Mojzes Lajos) ...... l 04

Jóízű en és természetesen .. .. .. .. .. .. .. 104 A takarmányok étrendi hatása .............. 104 Védekezés a takarmányok méreganyagai ellen .................................... 107 Takarmányfelvétel: éhség, étvágy, jóllakottság ................................................ 109

Egészséges állat - ellenállóképesség és megelőzés (Márai Géza) ...... 110 A természetes ellenálló képesség fokozása ................................ 110

Fertőzöttség és a betegségek megelőzése

(Szabó István) ................... 112

Az antibiotikum-spirál (Szabó István) ....................................... 114 Természetes védekezési módok (Susanne Padel) .................................... 116 Tőgygyulladás, valamint szárazraállítás példája ....................................................... 116 Természetes e(járások az állatok kezelésében ................................................ 118 Homeopátia ............................................... 118 Akupunktúra .............................................. 120 Filaterápia (növényi anyagokkal végzett gyógykezelés) és háziszerek ....................... 121

Sertéstartás (Michael Baldenhofer) ..................... 149 Istállók .................................................. 149 A sertés természetes viselkedésmódja ........ 149 Berendezett családi istálló ......................... 150 Tenyészkocák tartása ................................. 152 Neveifiistállók ............................................ 153 Hízósertés tartása ...................................... 153 Takarmányozás ........... ,......................... 154 Tenyészkocák ............................................. 154 A hízóserté.5ek takarmányozása ................. 155 Szállítás és vágás .................................. 156 Gépek és eszközök (Vissyné Takács Mara) 157

További általános kezelések.. ..................... 122

Baromfi (Friedhelm Deerberg) ....... 161 Az állattartás gépesítése, eszközellátása (Vissyné Takács Mara) ....... 122 Szemelvények a jelentősebb állatfajták tartásából ...................... 123 Szarvasmarha (Me zei Mihály) ....... 123 Tartás a biogazdaságban ....................... 125 Szaporodás és tenyésztés ........................... 126 Tartási módszerek ...................................... 127 Néhány gyakorlati takarmányozási tanács 129 A vágóállat értékelése ................................ 132 Gépek és eszközök (Vissyné Takács Mara) 132

Baromfiólak .......................................... 162 A tyúk természetes viselkedési szokásai ..... 162 Az ólakfelépítése és klímája ...................... 163 Szaba4földi és kifutás tartás .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. .. 164 Ülőrudas tartás .......................................... 164 Egyéb baromfifajok tartása ........................ 165 Tojótyúkok takarmányozása ...................... 166 Kettős hasznosítású tyúkfajták (Szalay István) ...................................... 167 Gépek és eszközök (Víssyné Takács Mara) 169

Lótartás ............................................ 171

Juhászat .......................................... 139

Egyéb állatok .................................. 173

Milyen fajtát? ........................................ 139

Nyúl (Mézes Miklós) ............................ 173 Természetszerű tartásmód ......................... 174

Tartási feltételek ................................... 140 A juhágazat és a

legelő

kapcsolata ....... 141

A takarmányalapot befolyásoló főbb tényezálc ....................................... 142 Gépek és eszközök (Vissyné Takács Mara) 143

Halgazdaság (Mézes Miklós) ................ 175 Takarmányozás .......................................... 176 Csigatenyésztés (Pacs István) .............. 176 Gilisztaszaporítás (Pacs István) ........... 177

Kecske (Buzás Attila) ...................... 146 . Méh, méhészet, bioméhészet (Szalayl..ászló) ................. ;............... 179 Hogyan vegyünk·kecskét? .................... 146 Tenyésztési elvek ........................................ 147 Tartásmód ............................................. 147

A bioméz előállításának feltételei (Biokultúra Egyesület) ......................... 180

BIOGAZDA 3.

Gyakorlati modell példák (GATE Takarmányozástaní Tanszék) ... _. ............ ,......................... 182

II. Kímélő tárolás, feldolgozás (Burián László)

187

Bevezetés .~ ...................................... 187 Mikrobiológiai ismeretek.............. 190 Vízállapot és rnikrobás romlás ............. 190 pH és rnikrobális állapot

o o oooo oooooo o o o • • o o o o o o

191

Mikroorganizmusok hő tűrése ............... 192

Aszalás, szárítás ... .. ...... ..... ......... ... 193 A szárítás technológiája ........................ 194 Előkészítő műveletek .................................. 194 A terítés ...................................................... 195 A szárítás ............................................:....... 195 Az utánszárítás ........................................... 195 Szárítók ................................................. 196 Schilde-féle Favorit szárító ........................ 196 Számum-5 szalagos szárító ........................ 196 SL-2000 Imperiál szalagos szárító ............ 197 HBM Einder-féle szalagos szárító ............. 197

Gerzsonféle savanyú káposzta .................. 203 Tejsavasan erjesztett vegyes-savanyúság .. 203 Kaukázusi orosz káposzta .......................... 203 Karalábé üvegben ...................................... 203 Tejsavas uborka erjesztőedényben ............. 203 Tejsavas uborka üvegben ........................... 204 Vegyes kerti zöldség (tarka egyveleg) ........ 204 Sárgarépa ................................................... 204 Cékla üvegben ............................................ 204 Hőkezeléses

tartósítás ................... 205 Lecsó zsír nélkül ......................................... 206 Hámozott paradicsom ................................ 207 Hámozatlan paradicsom ............................ 207 Csemegeuborka .......................................... 207 Bébicékla ..................... :.............................. 208 Mariná/t paprika ........................................ 209 Cseresznyebefőtt ........................................ 209 Meggybefőtt ................................................ 209 Sárgabarackbefőtt ...................................... 209 Szilvabefőtt ................................................. 210 Sárgabarackdzsem ..................................... 21 O Szilvalekvár ................................................ 210 Gyümölcsszörpök ....................................... 21 O

Sózás ............................................... 211 Ecetgyártás .................................... 212

Zöldségek szárítása ............................... 198 Vöröshagyma ............................................. 198 Póréhagyma ............................................... 199 Sárgarépa ................................................... 199

Gyorsmódszer ....................................... 213

Gyümölcsök szárítása ........................... 200 Szilva .......................................................... 200 Csipkebogyó ............................................... 200

Ételízesítők gyártása ..................... 214 Mustárkészítés ...................................... 214

Tejsavas erjesztés .......................... 20 l

Méhészeti termékek (Szalay László) ................................ 215

Házi savanyítás ..................................... 20 l Savanyúságkészítés .............................. 202 Savanyú káposzta ....................................... 202 Boros káposzta ........................................... 202

Orleans-i eljárás .................................... 212 Pasteur módszere .................................. 213

A méz .................................................... 215 A virágpor ............................................. 21 7 Méhkenyér ............................................ 218

Propolisz ............................................... 218

Biztonságos biohús ............................... 243

Méhpempő .............. ~ ............................. 218

Biológiai alapszempontok .................... 245

Méhméreg ............................................. 219

Tejfeldolgozás ....................................... 245 Kecsketej feldolgozása (Buzás Attila) ........ 247

Méhviasz ............................................... 219

V ágóállat-feldolgozás ........................... 251 Szőlőfeldolgozás

és borkészítés (Kerényi Zoltán) .............................. 219

Tojáskezelés ....... :·.................................. 251

Mi is a biobor'? ...................................... 219

Kertészeti termények átmeneti tárolása (Györffy Sándor) .............. 252

szó1őfeldolgozás

A szüreti

időpont

............................... 220 megválasztása ................ 220

A szüretelés .......................................... 220 A szőlő feldolgo~ása ................................... 221 Borkészítés ........................................... 221 Az erjesztés ................................................. 222 A borok további kezelése ............................ 222 A borok előkészítése palackozásra ............. 224 A bioborok palackozása ............................. 224 Bioborok készítésének általános előírásai ................................. 225 Föbb szempontok .................................. 225 Alkalmazható eljárások és anyagok összefoglalása ....................................... 225 Ellenőrzés

és

minősítés .........................

226

A biobor készítésének fdtételrendszere (Biokultúra Egyesület) ......... 228

Befolyásoló tényezők ........................... 252 Faj, fajta, érettség, betakarítási időpont .... 252 A termőhely, időjárás, művelési mód hatása ................................................. 253 A tárolás körülményei .......................... 253 A tárolás munkái ................................... 255 Tárolási módok (Ruda Győző) ............. 256 Halmos, ládás, szalmás tárolás szabadban 257

Földdel fedett szabadföldi prizmában ................................................... 257 Fedett szfn alatt .......................................... 257 Pincében ..................................................... 258 Egyszerű léghűtéses tárolók ....................... 258 Szabályozott légterű hűtő-tárolók .............. 258 Raktározott termények védelme (Roszik Péter) ....................................... 259

A bioborok piaca .................................. 234

Feldolgozva is garantált legyen .... 260

Kenyérsütés ................................... 234

Bioélelmiszerek gyártásának ellenőrzése ............................................ 260

Félbarna kenyér ......................................... 236 Vegyes kenyér ............................................. 236 Barna kenyér .............................................. 236 Magvas kenyér ........................................... 236

Állati termékek feldolgozása, tárolása (Múrai Géza) ................... 237

Minőségtanúsítás

.................................. 261

III. Szelid és takarékos eszköz- és géphasználat (Andor Domokos)

264

Állati termékek fogyasztása ................. 238

Kézi eszközök ....................................... 264

Barát vagy ellenség') ............................. 241 A tejfeldolgozás ellentmondásai ................. 241 A húsfeldolgozás értékelése ....................... 242

Talajművelők ........................................ 264

Ásók ............................................................ 264 Kapák ......................................................... 266

•

BIOGAZDA 3.

Gereblyék •ooooooooooo ... o....... o..... o·oo•o•o•o•o·o·· .. ···· 267 Kéz) hengerek .... ~o···o·o·o·o·o·· ........ o·o•ooo··o···o··o 268

Öntözés OOOOoO .. oooo .. 0000 oOOOOOoOoooo 00000000000000 .... o300

Tápanyagpótlás OOOOOOo000 00 o000oOoOoOoOoOOOOOoOoOoOO 268

Betakarítás gépei OOOOOO .. oo .. oooooooo.ooooooooo .... 304 Kaszálógépek .............. o.o ...... o···o·o·o ...... o..... o304 Szénakészítő gépek o.... o··o ........ o.o .o ..... o• •o OOOOOO 306 Szársértők .. o........ oo .. o... o.................. o........ o.o· 306 Rendsodrók o... o..... o..... o...... o.o ..... o.o .o ...... o..... 307 Gyűjtőgereblyék o....... o.ooo ...... o.o ........... o... o.. o307 A szálastakarmány gyűjtés, rakodás, szállítás gépei .o .. o... o. o..... o..... o.. o....... o....... o... 308

Vetés. ültetés ooooooooooooOOOOOOOOOOoOOOOOoOOOO .ooooooo 272 Növényvédelem oooooooooooOOOOOoOOOOOoOOOOOOOOOOOOO 273 Metszőollók, fűrészek

oOOOOOOOoOOOoOOOOOOOoOOO·O 276

GyepápolókooooooooooooooOOoOOOOOoOOO ... o.. oooooooooo. 277 Betakarítás 0000 0000 OOOOoO .. oOOOOOoOOOoO .. oOOOOOOOOOOOOO 277

Géphajtású eszközök oooooo00 oooooooooooo 280 Erőgépek

üzemeltetése OOOOOO ooOOO OooOOoO oooOooO 281

Metszőberendezések OOOoOOO oooooooooooOOOOooooooo

302

Az anyagmozgatás gépei 00 00 00 00 0000 00 00 00 0000 315 Szárítás .oooooooooooooooooooo.ooooooooooooooo,OOo00000o00315

Talajművelő

gépek használata OOOOOO 00 o000 oo282 EkékoooooooooooooooooooooooooooOOOOOooOoOOOooooooooooo ..... o.o .. 282 Kultivátorok, fogasok .... o.. o.... o.. o..... o...... o.... 283 Tárcsás talajművelők o•o•o•o•ooo•o·· .... o.o•o····o· ... 284 Hengerek .................... o...... o...... o.. o.. o..... o.. o.o 285 Hajtott művelőelemű talajművelő gépek ...... o............. o.... o.o .o ...... o. 285 Gyomirtáshoz használt talajművelő gépek 287 Mechanikai gyomirtás korona alatt .o ....... o. 289 Hőhatáson alapuló gyomirtás ........ 0........ 0.. 291

Vetőgépek

...... 000000000000 oOOOOOoOOOOOoOOOoO .. o.ooooo 293

IV. lVIerre billen az energiamérleg? (Barótfi István) 318 Energia és biogazdálkodás 00 0000 00 00 00 00 .. 00 o318 A megújuló energiaforrások 00000000000000000 320 A napenergia hasznosítása o•ooo···o·······o···· ... 320 A biomassza mint energiaforrás ........ o... o.o. 323 Szélenergia .o ...... o.·o·oooo ................... o... o........ 326 Geotermikus energia ........... 329 o . . . . . . . . . . . . . . . o ••••••

ÜltetőgépekoooooooooooooOoOOOOOOOOOOOOOoOOOoOOOoOOOoOO 293

A tápanyagpótlás gépei 0000 00 00o000o0 .... oo .... 295 Szórógépek ............ o.... o.. o..... o....... o... o......... o296 Komposztkészítő gépek ... o.... o..... o..... o.... o·o ... 296 Növényvédő

gépek .... OO .. OOoOOOOOOOoOOOOOoOoOOOO 299 Gépesített rovarfogás .... o.o···o· ... o... o.o ........... 299 Fagyvédelmi eszközök ... o... o.. o... o..... o····o·o· ... 300

Felhasznált és ajánlott irodalom

331

Név- és tárgymutató

336

Előszó

a magyar kiadáshoz

Kedves Olvasónk a biogazdaságról szóló könyvsorozat harmadik, záró kötetét tartja kezében. A könyv a Biokultúra Egyesület, a német Leben & Umwelt és a Buntstift Alapítványi Szövetség támogatásával készült közös kiadvány. Az együttes munka 1992-ben kezdődött. A sorozat célja a biogazdaság alapvető ismereteinek összefoglalása volt. Habár Magyarországon a biogazdálkodást egyenlőre kis területen művelik, mégis a kiindulópontja lehet a természetbarát és nemcsak az ökonómiai szempontokatfigyelembe vevő szemlélet elterjedésének. Új szervezeti formákra van szükség ahhoz, hogy a biogazdálkodás termékeit a szokványostól elkülönítve, megfelelően dolgozhassák fel. Várható, hogy a közeljövőben olyan üzemek létesülnek, amelyek kizárólag erre szakosodnak. Új közösségek jöhetnek létre, ahol a termelői és a fogyasztói érdekeltség végre egybeesik. Elérkezik az idő, amikor területi értékesítési központok szolgáltatják a biotermesztésből származó, széles termékválasztékot. Egyúttal a táj arculata is megváltozik: a tervgazdálkodáshoz kötőd{í, tömbösítve gépesített szerkezeti formák felbomlanak. Fák, bokrok, sövények szabdalják fel az óriástáblákat. A talaj termékenységével együtt a víz minősége is javul. Megváltozik az emberek önmagukhoz, egymáshoz és a természethez való viszonya. Új, sokrétű egészségtudat alakul ki. A környezetkímélet alapjain nyuxvó táplálkozási és vásárlási szokások lehetővé teszik, hogy az életvitel más területeken is eUínyére változzék. Sajátos,a minőségre épül{) gondolatviláx szövi át a létfenntartást, s ennek társadalmi hatása mindenképpen kedvez(í lesz. A lakóhely, a munkavégzés és a gazdálkodás keretei között 4j elképzelések és tervek fogalmazódnak meg. Az ökológiai gazdálkodás lényegében "alkalmazott környezetvédelem", a "megújhodás eszköze". Mivel ez a gazdálkodási irányzat a talajállapotot és a vízminőséget egyaránt javítja, hosszabb távon is szavatolha(ja a nemzeti ellátás telje.\' biztonsáxát. A

gazdaság- és a szociálpolitika ésszerű, a gazdálkodó üzemek helyével szarosan össze.fügxfí szerkezetváltást hajthat végre (megszűnhet a "menekülés a földtől", amely szükségszerűen növeli a munkanélküliséget). Maga az a körülmény is csökkenthetné az állam eladósodását, ha a t6kehiányos üzemek agrokémiai kiadásokra nem kapnának fölösleges támogatást. A legalábbis kétes hatású vegyszereket ugyanis a nyugati államok előszeretettel forgalmazzák a volt keleti tömb piacain. igy a külpolitika nemcsak formailag te(jesítené az 1992-ben Rio de Janeiróban, a Környezet és Fej[{ídés Konferencián e(fógadott kötelezettségeit, hanem azoknak - az egész világközösség érdekeit szem el{ftt tartva - tudatosan és erélyesen tenne eleget. Ebben a szellembenfolytatódik az együttműkö dés a Biokultúra Egyesület, a Leben & Um-.,;•elt, valamint a Buntstift Alapítványi Szövetség között. 1994-ben az biogazdaság nemzeti t~jékoztatási közpon(jának az alapjait raktuk le. Székhelye Budapesten, az egyesület közpon(jában lesz. Ez az évkönyvkiadással megkezdett, kelet és nyugat közötti információcserét intézményesen is megerfísíti, illetve tartóssá teszi. A lengyel Ökoland és a cseh FOA szervezetekkel szoros együttműködésben épí(jük fel a t~jékoztatási · központot. Ez a nemzetközi együttműködés nagy mértékben hozz~járulhat a közép-európai biogazdálkodás .f~jlődéséhez. Meggyőzfídésünk, hogy a Magyarilletve Lengyel- és Csehországban létrejöv{f központok mind a balti államok mind a FÁK tagjai számára is példaértékűek lehetnek. Aktív együttműködésünk többeket késztethet hasonló cselekvésre. Talán nem túlzás, ha azt a megállapítást kockázta(juk meg, hogy a biogazdálkodás magasabb szintű területi fejlesztésével a világ környezeti állapotánakjavítása révén a Föld lakon·ágán igyekszünk segíteni.

Michael Kastner, a Leben & Umwelt Alapítvány vezetője 1994. szeptember

BIOGAZDA 3.

A sorozatlezárul A sorozat utolsó, harmadik kötete hasonlóan az előzőekhez a biogazdákhoz szól, gyakorlati módon a példák erejével. Befejezésül szerelném összefoglalni azokat az indítékokat, amelyek a biogazdálkodás kialakulásához vezettek. A modern mezőgaz daság számtalan problémát vetett fel, nem árt, ha újra összege7"._zük azokat. Válamikor. több mint 6000 évvel ezelőtt Európában az első vadászok és gyűjtöget{fk áttértek a földművelésre és az állattartás ra. Elkezdték a földet tudatosan élelmiszertermelésre használni. Ezredéveken át a módszerek keveset változtak; csak mintegy kétszáz éve jelentek meg a belterjes gazdálkodásra való áttérés jelei és az egyidejűleg Mlődő technikát is ettől kezdve iktatták be közéjük. A genetika tudatos felhasználása a növénynemesítés és az állattenyésztés területén, valamint a növények vegyszeres tápanyagpótlása hallattanul megnövelte a termésátlagokat. Ma ugyanarról a területről néha hússzor annyit takarítanak be, mint az ókorban. Ennek ellenére egy ideje csökken a jövedelmezőség és növekszik a környezetterhelés. Ez fülönösen érvényes a modern, iparszerű gazdálkodási formákra. Az iparszerűen művelt térségekben rendkívül gyakori a talajerózió, hatalmas területek vesztik el · termőképességüket vagy egyszerűen elsivatagosodnak. A növényállomány egyre több műtrágyá zásra szarul és egyre több növényvédőszer kell nhhoz, hogy ugyanazt a termést adja. igy került a mai mezőgazdaság ökonómiai és ökológiai zsákutcába. Az iparszerű művelés elkötelezet(iei úgy gondolják, hogy a jelenlegi nehézségek még több géppel, ugrokémiával és a géntechnika bevezetésével leküzdhetőek. Ennek a folyamatnak utólag jelentkező káros kihatásait nem ismerik fel, illetve egysze" nem vesz1 / 'k tudomasu ' l• ruen Vajon az emberiség romboló beavatkozásainak meddig tud még ellenállni a talaj, dz egész élővilág? Meddig engedjük még, hogy a haszonállatokat gyötrelmes körülmények között tartsák, mert termékeikből egyre többet akarunk fogyasztani (ami mellesleg még nem is egészséges)? Hová vezet az ún. "műszaki haladás", amelyet az iparszerű mezőgazdaság olyan büszkén hirdet? Ma már v__ilágo.1·: ez az út válsághelyzetbe sodorja életünket is. Az iparszerű termelés megakadályozza a talajélet önszabályozását. A könnyen kimosódó ásványi o

anyagok pótlásához egyre bőll.ebb műtrágyaada gok szükségesek. Ez szinte pusztítja a talajban élő szerv.ezeteket. A kórokozók és kártevők elleni védelem egyre nagyobb adagú és egyre erősebb szereket kíván meg. Ez szinte megbénítja az egészséges önszabályozást. A gyomirtószerek használata egyenesen gyengíti a talaj önvédelmi képességét. Folytatódik az. agrártájak "kirablása". A gyomnövények és a rovarok után további fajok tűn nek el végleg. A természetes egyensúly végleg felbomlik. Az állattartást a növekvő hígtrágyakibocsátás jellemzi. Ez mérgezi a talajt és szennyezi a vizet. Ettől is nő az· állatjárványok száma, egyre több gyógyszerre van szükség. A víz elveszti öntisztítóképességét, csökken a talaj megújulási képessége. Az ökológiai határértékek túllépése a "helyreállítási költségek" jelentős emelkedésével jár, ami a közösség és/ vagy az állam pénzügyi összeomlásához vezethet. A kutatás sajnos gyakran technokrata megoldásokra összpontosítja figyeimét - s ezek zsákutcába vezetnek. A szomorú "eredmény": a természetes szabályozó körök láthatatlan szövedéke szétszakadt. A kemizálás fokozása és az egyre nagyobb méretŰ' környezetpusztítás ellenőrizhetetlenné vált. A károsodás termeléstechnikai és társadalmi szinten is egyaránt súlyosbodik; amire már az első kötetben (.. Az árutermelő biogazdálkodás alapjai") rámutattunk Szerencsére nemcsak a már keleten és nyugaton is kialakult iparszerű mezőgazdaság létezik. Sokan ~i utakat keresnek; nyugaton már régebben, keleten j{fleg a politikai fordulat óta. Az ökológiai megfontolások az embernek a természetben elfoglalt helyére vonatkozó új szemléletet kívánnak meg. Először is meg kell értenünk az ökológiai korfolyamatok bonyolult szabályozási rendszerét, a visszacsatolásokat és azt, hogy ebben a rendszerben minden mindennel összefügg. Evégből át kell alakítani egész gondolkodásmódunkat. A második lépésben tudatosan vissza kell állftanunk a természetes szabályozóköröknek és az egymással összefüggő rendszerek eredeti állapotát. Az mez{fgaÚlaságban ez annyit jelent, hogy a táblákat kisebb egységekre osztjuk fel, a mezsgyeszélekre cserjéket, fákat telepítünk, hogy a madarak oda fészkelhen·enek; a termeszrést vetésforgók, köztes- és felülvetés alkalmazásával tesszük változatossá; s kihasználjuk a régi és állatfajok ellenátlósági tulaj-

-donságait a növényi kölcsönhatásokat: minderről ták között érdekközön·égek jöhetnek létre; az szól a második könyv, "Szántóföldi és kertészeti együttműködési szerződések a gazdálkodóknakforgalmat, a fogyasztóknak pedig egészséges élelminövénytermesztés". Ez a harmadik könyv az állattartás ról, .a szert ígérnek. A területi értékesitési központok a ._ biotermények feldolgozásáról, tárolásáról és a következő szolgáltatásokkat könnyíthetik meg a géphasználatról szól. A megváltozótt fogyasztói forgalmazást: házhozszállítás, saját elvitel megszokások, az ökológiai termesztésből származó szervezése, piaci árusító helyek létesítése, üzemi élelmiszerek iránti kereslet növekedésével járnak. étkezdék és nagyfelhasx.nálók folyamatos ellátása. Egyszersmind lehetővé teszik, hogy egyre több me- A méregdrága nemesítési e(járások, a tartósítás, a zőgazda és kertész ál(jon át erre a termesztési tárolás és a csomagolás elhagyása a jobb minősé módra. A táj képe megváltozik, alkalom nyílik a ki- gen kívül mind a terme lők, mind a fogyaszták szákapcsolódásra, élénkülhet a falusi turizmus, tisz- mára kedvezfíbb árarányok kialakítására ny~jt tább lesz a víz, termékenyebbé válik a talaj. A módot. "nyugati" tapasztalat azt muta(ja, hogy -ha az Minden kezdet injórmációgyűjtéssel indul. Reökotermesztés ki akar kerülni a viszonylagos elszi- méljük, hogy ezzel a könyvvel mind többeket sikekell geteltségébfíl a piaci értékesítést rül megnyernünk az ügynek, számítva kezdeményemindenekelőtt megoldania. zése ikre, alkotó ötleteikre. Való igaz ennek megvalósulásához sok magánJutta Borchert, program koordinátor kezdeményezés és állami támogatás kell. Ötlet és 1994. szeptember / ajógyaszés hajlandóság már van: a gazdátkodák

A BUNTSTIFT szövetségről A BUNTSTIFT a zöld mozgalmakat támogató tartományi alapítványok és képzési helyek szövetsége. Tagja a REGENBOGEN alapítványi egyesületnek, amelyet a BÜNDNIS 90/DIE GRÜNEN párt mint hozzá közel állófüggetlen politikai alapítványt elismer. A nyolcvanas évek végén, területi képzési feleWsök összelógásának eredményeként alakult meg a BUNTSTIFT. 1993 márciusa óta 16 tartományi alapítvány és képzési hely tagja a BUNTSTIFT-nek. A Leben & Umwelt Alapítvány a BUNTSTIFT szövetség tagja. Ez a sókszínű megjelenési mód meghatározza az alapítván_y jellegét is. A BUNTSTIFT célja, hogy politikai képzés segítségével az ökológiai, szociális, demokratikus és erfíszakmentes alapelveken nyugvó társadalompolitika létrejöttét segítse elfi. A BUNTSTJFT kiindulási pon(ját és politikai alapelvét a decentralizáció és a szociáíis mozgalmakhoz való közelség jelentik. Ezt fffképpen a területi képzési helyek valósítják meg. Szövetségi felépítése ugyanakkor megteremti az alapját annak a politikai képzésnek is, melynek központi gondolatában a résztvevők életkapcsolatai, tapasztalatai, szükség esetén tiltakozása és a kedvező társadalmi változásokhozfűzött reményei fogalmazódnak meg. A BUNTSTIFT tagjaival és együttműködőivel közösen a politikai képzéshez évrfff évre több alapot teremt, belföldön és kü(földön egyaránt. A szövetség az ökológia, a demokrácia, a szolidaritás, a nők helyzete, a béke és az emberjogi szervezetek témáival foglalkozó területi kezdeményezésekkel, valamint országos és nemzetközi polgári kezdeményezésekkel és hálózatokkal való közös muiikára törekszik.

Tisztelt Olvasó!

Immár harmadízben lépünk kedves Olvasóink elé a BIOGAZDA 3. lapjain. Iparkodtunk azokat az ismereteket összegezni, amelyekről az előzőkben nem vagy csak érintőleg esett szó. Mindenekelőtt a biológiai szemléletű állattar· tás sokrétű csínját-bínját tagla(ja a szerzői együttes, részint általános értelemben, részint fajok szerint elkülönítve. Böven foglalkozunk a növényi vagy" állati eredetű élelmiszerek szakszerű tárolásával, nemkülönben elveinknek megfelelő tartósításávaL Külön fejezet foglalja össze az energiagazdálkodásra vonatkozó javaslatokat, j(Jleg a gondolatébresztés céljával. Egyúttal, igazán nem utolsósorban a leg/óntosabb teendők végrehajtását elősegí t{í, megkönnyítő gépek, eszközök, berendezések használatával egészítjük ki az anyagot. Nem akarunk semmiféle oldalról sem túlzáJ·ba esni. Jól tudjuk: rohanó világunkban a terjedelmes könyvek behatá és minden részletre kite~jedií áttanulmányozásra egyre kevesebb időjut. Ezért is törekedtünk arra. hogy ebben a kötetben kiki megtalálhassa, elkülönítve is, a számára legfontosabb útmutatásokat, szabályokat, előírásokat. Természetesen a biogazda tevékenységél nem tekin(jük valamiféle .. zárt rendszernek", hiszen ágazatai egytől-egyig J' nyitottak", összefüggnek és változnak a mindenkori körűlmények jegyében, sőt az

egyéni megfontolások szerint. Olyan anyag ez, amelyhez összes művelője bízvást nyújthat kiegészítést tulajdán tapasztalataiból, saját gyakorlatából. Mi els{f.wrban az alapozásra törekedtünk, azzal a szándékkal, hogy a kis- és nagyüzem egyaránt hasznos ötleteket kapjon a megszabott keretek kitöltéséhez. ·Igyekeztünk egyszersmind - hiszen ez a szerkesztők .,kutya" kötelessége- a színvonal és a stílus tekintetében mérsékelni az egyes szerzők mondanivalf~jának .. hullámzását". Megpníbáltuk tehát, t{)/ünk telhetffen, az olykor elvontnak tűníf tudományos megállapításokat közérthető nyelvre lefordítani, a lényeg sérelme nélkül. Tették ezt abban a reményben, hogy minden közreműködővel együtt jó ügyet szolgálunk. Jó ügyet, amely manapság már szerencsére egyre több figyelmet élvez határainkon belül és kívül; mindenütt, ahol a gazdálkodó ember magát nem a természet urának, leigáz~jának képzeli, hanem tudomásul veszi, hogy ő is pusztán része az egésznek. Ebben a bizodalomban aján(juk harmadik, záró kötetünk~t Olvasóink szíves.figyelmébe, s kérjük, .f(Jrgassák mját hasznuk ra, mindny~junk hasznára.

A szerkesztők

l. ,,Állatságos'' állattartás

Ha van a gondolataink, az igényeink között a megkívánt gondoskodásra, elismerésre és természetességre utaló "emberi, emberséges" kifejezés, akkor a biogazdálkodásban különösen indokolt a lehetőségek közötti "állatságos" állattartás megvalósitását meglásérelni. Mindez méK nyomatékosabb a szinte feloldhatatlan következ{) ellentmondásossáK miatt is: az állat a leKközvetlenebb társunk, barátunk; amelyet viszont nem haKyunk békében, terme(jük, hasznosítjuk és vé~?ül meKesszük. · Joggal nevezhetjük mindennek ellentételeként elítélendőnek és elkerülendőnek a biológiával, a természettel összeegyeztethetetlen "iparszerű, koncentrált, környezetkárosító" állattartást, amellyel szinte párhuzamba állítható egy ma jellemző másik életforma és annak összes káros tünete, mégpedig a nagyvárosi, panel-lakótelepi ún. "iparszerű embertartás". Érdemesnek látszik néhány - a párhuzamosságot jól kiemelő- hátrányos tünefre példát adni: káros stresszfaktorok erffs hatása (pl. tömeKes, zs~fólt élet, ill. tartás; zaj, rossz leveK(), nem természetes táplálkozás, ill. takarmányozás stb.); ellenállóképesséK-csökkenés; ebb()[ k(f'olyólaK túlzott KYÓKY·szer- és vegyianyaK~f'elhasználás; károsító együttélési, közlekedési, ill. szállítási hatások stb. Könyvünk ebben a fejezetében elsősor ban a bio-állattartás alapjait, az egészségesebb emberi életforma és környezet kialakításában betöltött szerepét, bizonyos nemzeti értékek (pl. természetvédelmi területek, nemzeti parkok) megőrzésében, az áruforgalmazásban. valamint az exportban kínál-

kozó lehetőségeket ismertetjük. Nem részletezzük azonban az állattartás és tenyésztés általános szakmai alapjait és részletes technológiáját.

A bioállattartás alapjai Elvek, fogalmak, irányzatok állattartás és állatihazai lehetőségeinek felvázolása - talán túlzás nélkül - kezdeményezésnek tekinthető a biogazdálkodással foglalkozók tájékoztatásában. A bioállattartás ugyanis számottevő késéssel indul a 6-8 éve egyre izmosodó hazai biakertészkedés és bionövénytermesztés után. S ez 'érthető. Az évtizedek óta folytatott szocialista, szakosított, iparszerű nagyüzemi gazdálkodás mellett elsorvadt a teljes körű paraszti gazdálkodás, megszűnt az a gyakorlat, hogy egy gazdaságon belül érvényesüljön a növénytermesztés takarmányellátó feladata, az állattartás istállótrágya szolgáltatása, az állati termékek elsődleges feldolgozása és fő bevételi forrásként kezelése amire az igen találó és régi magyar paraszti szólás utal: a megtermelt takarmányt ne zsákban, hanem "bőrében" adjuk el! Bízunk abban, hogy a bioállattartási fejezetek hozzájárulnak az ágazatokon felülemelkedő, a teljes organ.ikus-biológiai gazdálkodás egységében rejlő lehetőségekre. Az állattartás a gazdálkodás fontos tartozéka, különösen a biogazdálkodásban. Szükséges-e azonban, hogy a biológiai átA biológiai

minőségű

termék-előállítás

BIOGAZDA 3.

Példák a

A vásárra vitt szarvasmarhák gazdára várnak

Természetszerű

baromfiudvar

A bioállattartás alapjai

sokszínű

állattartásra

A "szegény ember tehene" is megérdemli a gondozást

A magyar múlt egyik eleven emléke él szürke marha

BIOGAZDA 3.

FOGALMAK, ELVEK ÉS ÖSSZEFÜGGÉSEK

•

az "állattartás (mezőgazdaság)-környezet" kapcsolatrendszerben (Márai G.) GYŰJTŐFOGALMAK

Tötnec1tetme.lő és iparsze- 1.3. A fenntartható fejlődés 1.4. Természetszerű, környezet1.1. A technológiai fejlő gaz,dálh:odá,si módok (= kör- eszménye (sustainable = a védő gazdálkodási módok (= dés eszménye (vegyipa· nyezetrombolás) környezetet és az egészsé- környezet-fenntartás) ri, elektro- és biotechniget védő módszerek) kai módszerek

2. A kiváltó okok 2.1. Koncepeionális = A 2.2. Stratégiai = A háborúkhoz gyors mennyiségi növe- és az üzleti igényekhez igazodó, kedés és mohó energia- agresszív végrehajtás szükségessége nyerés igénye.

2.3. Koncepeionális = 2.4. Stratégiai= A természethez Irányultság a fenntartigazodó, türelmes végrehajtás. hatósági alapeszmékhez, pl. Rudolf Steiner tanai; Római Klub határozatai; Riói Világkonferencia alapszerződése stb.

3. A hatás kiemelése 3.1 . Regionális = Nagy- 3.2. Globális = Igény az összha· 3.3. Globális = Az ala- 3.4. Regionális = Igény az egyepeszmék földrészeket át· cji és különleges térséghatás érnagy lehetőségi és fejlő· tás általánossá tételére. ívelő, egységes hatása vényesülésre (ország, kistérség, dés-kü/önbség országokgazdaság stb. szerint). országcsoportok közölt l. "kelet-nyugat", ill. földrészek szerint, l. "észak-dél".

4. A célok, tünetek ídeolóaí-14.2. Módszerek és termékek gó egységesítése (1. fogyasztói "egyen igény" ösztönzés pl. kóla, se rágógumi, autó stb.). Nemzeti, etnikai (túlfű tött) lehetőségek elkülöní- Irányított tömegigény kialakítása (1. egyoldalú reklám). tett kihasználása.

4.4. Az új minőségi igények kielégítésével az emberi környezet- és egészségvédelem, tájvédelem, okszerű fogyasztás együttesében. A végrehajtási módszerek célszerű szélválasztása és a régióhoz való igazítása (1. tájgazdálkodás), valamint a különlegességek hangsúlyozása.

4.3. Átfogóan és egységesen az egészséges élet fenntartása; Megtartva az ésszerűen szükséges növekedésfejlődést, de a környezet teherbírásához mér-

~~~~~~~db~~~~~~~~~~~~~~~~

MÓDSZERBELIFOGALMAK 5. A végrehajtási módszerek jellemzése 5.1. Szokványos megítélés szerint: - iparszerűség, - vegyszeres (szintetikus, testidegen), - szakosított, ill. monokulturális, - tömegtermelő, - egyéniség korlátozása, - nagy arányú hulladék keletkezése.

5.2. Az iparszerű gazdálkodás módszerei: - nagyüzemben, - termelési rendszerekben (világ, ország), - az egyén és a hely lehetőségei nélkül (bérmunka, vagy vertikális integráció, vagy technológiai sémák), - világ- és országos-méretű értékesítési hálózatok, egységesítve.

5.3. Környezetcentrikus megítélés szerint - tájhoz igazodó üzemméret, ill. állatsűrűség - teljes körű "paraszti" gazdálkodás, - természetbarát eszközök és anyagok, - speciális minőség, - az egyéni kezdeményezés hangsúlyozása, - igen kevés hulladék.

5.4. A környezetgazdálkodás módszereinek rendszerezése: 5.4. 1. Natúr (integrált) gazdá/ko· dás: - különböz6 mértékig "út a bio felé"; márkázottsági garancia; nincs nemzetközi-hazai szabvány; nincs nemzetközi-hazai speciá/is ellen6rzés és min6sítés. 5.4.2. Biológiai gazdálkodás (l FO AM) a./ Organikus-biológiai (Európai Unió, Biokultúra Egyesület) b./ Biodinamikus-biológiai (Demeter Bund) c./ Feltételek: nemzetközi és hazai szabványok; spec. ellenőrzés, minősítés és védjegyzés; különlelges értékesítési módszerek.

A bioállattartás alapjai

állás után minden egyes gazdaság állatokat is tartson? A biogazdálkodás több külföldi szószólója a múltban az állatokat egyoldalúan trágyatermelőnek és takarmány-felhasználónak tekintette. Vitatkoztak a talajéletről és arról, hogy mekkora állatállomány szükséges a talaj termékenységének fenntartásához, de magukról az állatokról és az állatok életk.örülményeiről sok esetben szinte megfeledkeztek. Néhány, már hosszú ideje működő külföldi biogazdaság még igen messze volt (és még most is messze van) a faj igényeinek megfelelő tartástóL Az állatorvosok és az állatvédők részéről elhangzott, a biogazdálkodás irányvonalait bíráló megjegyzések az utóbbi években sok vitát váltottak ki. ú gy tűnik azonban, hogy az emberi munkát könnyebbé tevő eljárások olykor ellentmondanak a faj igényeit kielégitő állattartásnak. Epben az elhúzódó vitában bizonyosan döntő szerepet játszik az is, hogy az ember és a gazdasági állatok egyre inkább elidegenednek egymástól. Ez az elidegenedés az évszázadok során egészen addig a szélsősé gig jutott el, hogy az állatokat pusztán "termelőeszköznek" tekintik. Az ember istállókat tervez és épít, takarmányadagokat állít össze, gyógyszereket adagol és ezáltal az állatok számára a fajnak megfelelő vagy kevésbé megfelelő mindennapi életfeltételeket teremt. Az állatok egészségére, jólétére és teljesítményére gyakorolt ilyen jellegű befolyás nem mindig előnyös. A bioállattartás szakmai ismereteihez tartozó fontos elvek meghatározó fogalmak és kapcsolódó irányzatok területén a hazai és külföldi vélemények tükrében egyaránt - igen sokrétű és bizony gyakran kusza, félreérthető megfogalmazások és értékelések léteznek. Hogy egy nyelven beszéljünk, a saját - a fő nemzetközi eszmeáramlatokkal nem ellentétes - értelmezésünk és fogalommagyarázatunkat az előző oldalon levő táblázatban foglaltuk össze. A táblázatban összefoglalt alapfogalmakon kívül szükségesnek látszik még - a ké-

19 sőbbi összehasonlíthatóság érdekében - az ismertetésben kitérni a következőkre: Részletes élőtömeg-egység (ún. számosállat, szá.) =

Tanyészkoca maia- koca/év caival 25 kg-ig

Vágósertés (25100 kg)

termék/év

Hízócsirke

termék/év

2500

Az állateltartó képesség, a várható trágyaterhelés figyelembevételével = Szarvasmarha Sertés Egyéb állattartás Nem gazdasági állatok

2,3 szá./ha 1,7 szá./ha 2,0 szá./ha 1,7 szá./ha

(Figyelem! Az állateltartó-képesség tájékoztató alapértékeit a Biogazda 2. kötet, l 08-109. oldalán ismertettük részletesen.)

Az állattartás helyzete és lehetőségei Né"inetország. é& Nyugat-Európa A nyugati filozófiákból igen eltérő következtetések vonhaták le az ember és a haszonállatok viszonyáról. A szokványos felfogás szerint pl. az embernek joga van ahhoz, hogy a természetben uralkodó kíméletienséget maga is érvényesítse más élőlényekkel szemben. Az állatoknak ember általi kizsákmányolása e felfogás szerint természetes, és ezért etikailag közömbös viselkedésmód.

BIOGAZDA 3.

Kiemeit európai állatlétszám és viszonylat adatok, ezer db (kerttkítve) (1992. dec. 31-i állapotok, Agrárgazdaság Kutató Intézet)

Sertés

Juh

1991 1992 1988 1991 1992 1988 1991 1992 1988 1991 1992

1 289 OOO

78 500

14600

25 OOO

1420

1 285000

78200

14100

24 200

1150**

830 OOO

116 300

36000

62 500

8 200

860 OOO

106 200

30800

60 500

8000

865 OOO

105 300

28000

58 OOO

5 900

1160 OOO

89 800

4000

42 210

2 330

1180 OOO

89 750

3 240

34 420

1130 OOO

88 510

3100

31 850

1800

10 100

746

123

324

11 OOO

733

106

276

11 390

727

100

282

* = millió db ** = 1993-han 999 ezer(!), Ebből

ehhiil tehén 450 ezer db (a XX. század mélypon(ia)

a nézőpontból az állattartási rendszerek legfőbb ismérve a hatékonyság. Ha a gazdasági állatok egy adott termelési szakaszban ésszerű módon és tartósan bizonyos teljesítményre képesek; ezzel eleget is tettek rendeltetésüknek. Az olyan beavatkozások, mint az embrió-átültetés, a szaporodási jelenségek szabályozása nem ítélhető meg etikailag; az egyetlen mérce a biotechnikai megvalósíthatóság. A humanista és természetszerelő felfogás a fentivel ellentétben nemcsak az állatok hasznositását, hanem a velük való törő dést is hangsúlyozza. Ez a két nézet csap össze a gazdasági állatok tartásáról folytatott nyugat-európai viták során. A mélyebb elemzés azonban általában elmarad; és így a felmerült problémákat és megoldási lehetőségeiket illető en a nézetek a pesszimista és az optimista ember kettősségét idézik elénk. Az állatitermék-termelésben is kimagasló eredményeket felmutató és a biogazdálkodás elterjedésében szintén példamutató nyugat-európai régió állattartási viszo-

nyainak érzékeléséhez a legfontosabb állatlétszámadatokat a táblázatokban ismertetjük. A táblázat adataiból következtethetünk a nyugat-európai (ill. német) bioállattartás állománynagyságaira. Ezek a következők lehetnek a '90-es évek elején: számosállat = 220-250 ezer (50-65 ezer) vegyes korcsoportú szarvasmarha, vagy 250-280 ezer (67-75 ezer) koca, plusz 4,5-5,0 millió (1,2-1,3 millió) vágósertés ill. 1,7-2,0 millió (50-60 ezer) anyajuh bárányaival, valamint elsősorban ezen állományok különböző kevert részarányai az országok, ill. üzemek biogazdálkodási sajátosságainak megfelelően. Feltűnő, hogy minden állatfaj létszámában folyamatosan kismértékű csökkenés tapasztalható. Kelet-Európában viszont már rendkívüli (sokszor hirtelen) csökkenés fordul elő. Az oka nyugaton elsősorban az észszerű táplálkozási szokások változásában (hósfogyasztás-csökkenés), tóltermelésben és kör-

A bioállattartás alapjai

nyezetvédelemben keresendők, míg keleten a gazdasági szerkezet teljes átalakítását követő erős visszaesésekben. A nyugat-európai állattartási helyzet érzékelésére érdemes említést tennünk azokról a következményekről, amelyek a túlságos állatsűrűséggel függnek össze. Hollandia néhány tartományában pl. megtiltották az újabb sertéshizlaló és baromfitartó telepek létesítését. Érdemes a tilalom indoklását idézni: a talaj nitrogén- és fémtartalma megnövekedhet, és ez a talajvíz tisztaságát, az ivóvízellátást és a talaj termékenységél veszélyezteti. Mivel az ilyenféle folyamatok egyértelműen visszafordíthatatlanok, az engedélyezés esetén mind a mezőgazdaság, mint pedig a környezet károsulna. Nem lebecsülendő kockázatakat rejt magában az országon belüli és nemzetközi állatszállttás is. Mivel a tennelésben állandó a teljesítményfokozás igénye, az élő gazdasági állatokat oda szállítják, ahol a tenyésztési prograrnak megvalósítása folyik. A gazdaságba szállított új állatoknak bizonyos időre van szükségük ahhoz, hogy a helyi kórokozó-flórához alkalmazkodjanak. A szarvasmarha- és sertéstenyésztők jól ismerik az ilyen jellegű nehézségeket, amelyekre a KOSZTOLICH, 1984. vizsgálatai alapján összeállított táblázat utal.

nagyobb az állomány, annál nehezebb az egyedek megfigyelése és gondozása. Különösen a borjúnevelésben figyelhetők meg érdekes jelenségek ebben a tekintetben. BLOM (1982) nyolc gazdaságban követte nyomon összesen 1038 borjú felnevelkedését. Az elhullás 0,7-15,2% között alakult. Az említett kutató megfigyelte, hogy a legkisebb mértékű az elhullás akkor, ha a gazdasszony neveli fel a borjakat (l ,5%); a gazda esetében 2,5%-os, bérmunkások alkalmazásakor pedig 9%-os volt a borjak pusztulása. A'-modern állattenyésztés szempontjai nem hagyhatják figyelmen kívül a dolgozó embert sem. Teljesen egyértelmű, hogy csökkent a nehéz fizikai munka aránya, és kevesebb időt kell a gazdának az istállóban eltöltenie. Vannak azonban kevésbé örvendetes fejlemények is. Német vizsgálatok szerint az intenzív sertéstenyésztéssei foglalkozó mintegy félmillió ember 70%-a szenved időszakosan bronchitisben, 12%-uk asztmás, 15%-uknál időszakos túlérzékenységi jelenségek ész-

Az eredeti állományhoz tartozó és a kiegészítésképpen vásárolt kocák teljesítményadatai

Magyarország és Közép-Európa jellemzése

Fiatal és öreg kocák %-os aránya

33:67

90:10

Utóivarzási arány (%)

11,5

26,7

Elvetélés (%)

1,9

6,7

Halvaszületés (%)

7,1

9,4

7,7

13,3

MMA*% (tőgy- és méhgyulladás, tejhiány)

_ ..

lelhetők.

A hollandiai adatok is alátámasztják mindezt. VAN PUTEN (1986) közlése szerint a dolgozóknak ez a csoportja 51 éves korára munkaképtelenné válik.

Az európai összehasonlítás adatai és ezek korábbi értékelése már adott bizonyos tájékoztatást a régió állattartási viszonyairól. Az ismertetett állományokon belüli, esetleges bioállat-létszámok érzékeltetésére egyszerűen nincs most mód, hiszen még az sem bizonyos, hogy egy-egy közép-európai (lengyel, cseh, szlovák, szlovén, horvát) üzemben van-e ellenőrzött és minősített organikus-biológiai állomány, és ha igen, milyen létszámban? , \' Az állattartás általános jellemzése

Magyarországon Az organikus-biológiai minőségű állatiterA sokféle hatás közül még kiemelendő a mék-termelés kialakítása, ellenőrzése és gondozó szerepe. Nyilvánvaló, hogy minél 1minősítése Magyarországon alapvetően az MMA: mastztzs, metntzs, agalaktza

IFOAM és az EU ide vonatkozó alapelvei-

BIOGAZDA 3.

nyos késésben van a n9véJlytecmesztúi ágtttiltákhoz képest. Annak ellené~e van ez már ismertettük a Biogazda l. könyvben). · ··így, h9~.!!.~Ö.t:nJ'.t?.Z~!J?~át g~zclál!C244~-~s a:z; Annál inkább számíthat érdeklődésre egészségesebb táplálkozás iránti növekvő annak a magyar gazdasági, gazdaságtudo- igény kliiá]ed::::: bár elí:éfő hangsÓllyal :_·az ily mány i és fogyasztói környezetnek, ill. fel- mQdon előállított tej. tojá& .~.s.JJJ!s.!!lap~!!)',!l,g~ tételrendszernek az elemzése, amely jel- termékre is. A késedelem több okai: lemző a volt szacialista régió országainak eá.zaiTatciiiiás nemcsak az esetleg szennyeorganikus tej-, tojás- és hústermelésének . zetfeskáros hatás ú környezetnek van kilehetőségeire. · szolgáltatva, hanem a E~~~~<! megter, , , . , . •, •, melt takarmány minősege, biológiai miAtallas a ~IOlog~ai ~ll~tta~t~s~~ il5sítése is döntően befolyásolja az orga• ~ hazat _ellenor~es es mmos1tes re~?~ze~ nikus program megindítását (ti. az egész rene~, krdolg~zasa ?z IFOA~ el~~a~~1 él6világot felölelő rendszerben az állatal~pJ~n. ~~ B10kultura Egyesulet aJan avilág gazdasági haszonállat-hányada a sat ~oz~e.te_ve: _l ~_9~ -~en.) , , , csúcson helyezkedik el, rögtön az ember • A biOloglal mmosegu takarmanyozas es után tehát szinte minden környezetállattartás hazai lehetőségeinek kutatása szen~yezés h~tásában érintett')· az egyetemeken és, a vállalkozásokban. • a Je · 1en t" , h azat· (. k'..ozep, ke, . .. osen h a'tranyos (A kutatas1 eredmenyek folyamatos ko zt , ·) h 1 t k' 1 k 1,. , , t 1 , , ll 1991 93 _b ) 1e -europa1 e yze 1a a u.asaer az ezetele e an. 'l , · d.,..-.,_. ... -· · · · · , 'kb . , . . , 'll, , . , , , , mu t evtlze t:l\.ut:u nagy merte en meg1 1 • A b10log1at , 'tott un. , zparszeru . " a'llattart,asz·teeh .. , ata as rea , 1s megva , , os1tasava1os1 hoz szukseges probatermelesenek le, . 'k fi l" k l k b·zzony , .. " , no1ogza a e1e ose , ameye folytatasa a kovetkezo gazdasagokban " '/lat , k" t k, l"k 'l erosen a - es ornyeze- arosz't,ora 111 . terme o ne : "k ··zt k" , M 'íh "sz eru e ; Szarvasmarh a =Hortobagy, ezo egyes, 'll . d " 'l · k" , , Dunakes z·1, u·rbő'. • az, a atl Gorzsa, Gyermely, Hereg, k ere etu e e1m1szere , l 'lk , togyaszta, , · 1 1 sava tap a 1,ozasegeszsegz J u h -_ a·· rké ny, Kun hegyes, Ho'dmezővá'l , apcso k atos " , h 1 ·ut" Karcag ve emenye eros megosz asa. sar e y, vesz o, . .. Sertés = Mezőhegyes, Gyula, Orkény, ·- lVIindezek mellett azonban le kell szöHódmezővásárhely, Nagylengyel, Nak. gezl].ünk, hogy egyrészt a környezetbarát és Baromfi = Mezőkovácsháza, Szarvas, a teljes körű paraszti gazdálkodásra épülő, Hernád, Gödöllő, Kunhegyes. gazdaságos organikus-biológiai mezőgaz • A próbatermelést jellemző vágóállat- és .dasági termelés nem valósítható meg állathústermék-minősítés kimunkálása, a .tartás, szervestrágya-termelés és az állativárhatóan termelhető "biohús" minőségi 'termék-eladás folyamatos bevétele nélkül, jellemzőinek előírása. másrészt a fogyasztó oldaláról a teljes ér• 1994-tó1 néhány gazdaságban (pL Tamá- tékű és egészséges emberi táplálkozás is si-Fornád, Kecskemét, Hortobágy) a tel- ~gényli - igaz különböző mértékben - a jes körű, biológiai paraszti gazdálkodás fhús- és tejipari készítményeket. megindítása. A külföldi és hazai fogyasztói vélemé• Az Európában sajátos, magyar-osztrák nyek megosztottsága mellett, egyre több és titogén (gyógynövényekkel kiegészített) erőteljesebb jogos követelés hangzik el az takarmányozási program kidolgozása. állati termékek minőségének javítdsáért. Ezt a takarmánykiegészítő programot a Ezen belül pl. a hús esetében elsősorban a késóbbiekben részletesen ismertetjük. · nagy víZ: és zsírtartalmat, valamint az állatok felnevelésekor alkalmazott és testA biológiai minőségű állatitermék-előál idegen antibiotikumok, hormonok, kemolítás általános hazai tehetőségei terapikumok stb. jelenJétét nehezményeMint szó volt róla, ~ organik'!!S;-bio}Qg!.ai zik, amelyek a mennyiségi szemlélet és a elvek szerinti állatitermék-előállítás bizo- környezetkárosító iparszerű állattartás

~niás-aíra; ill. ~lóírásaira ép.,ü.l (ezeket

A bioállattartás alapjai

A jó telepen, kedvező környezetben az állat is szívesen tanyázik

zük ége " velejárói. A felkiáltás, miszenő éget nem mennyinn "erm s séget, hanem életm in őséget!" - jellemzi pl. a felvevőpiacon egyre jobban uralkodó közhangulat ot Ezt táma ztja alá, hogy hazai élelmiszer-ellenőrző hálózat adatai zerint az 1980-a években volt lyan éve idő zak, amikor a fontos tej- és húsipari

alapanyagok és exportcikkek 4-18%-a (ritkán 38%-a!) ellell kellett kifogást emelni gyógyszermaradványoknak az engedélyezettnélnagyo bb értékei miatt. fi elembe yek i),y_en alakulá · véve é a környezetba rát állattartá kutatásának hazai és külföldi eredményeir e táma zkodva - a Biokultúra Egyesület ellenőrző, minősitő és i~tformációs rmmkájában egyre jelentősebb helyet foglal el az orga~tikus-biológiai állatitenn ék-előáil{

tás szervezése. Jelenlegi ál lapotában lezártnak ill. továbbfejleszthetőnek ítélhető az ilyen minő ségre alkalma állattartás, takarmányo zás,

állategészségügy és feldolgozás magyar követelményrendszeréne k és költségigényének az összeá)litása (lá d : Biogazda l . kézikönyv! ), valamint a beindítás országos felmérése. A programban részt venni zánd kozó gazdaságok és gaz-

lehetőségeinek

dák tehát jelenleg az ún. "átállá -átállítá " időszakában, ill. az előellenőrzé állapotában vannak. Emiatt hazai eredetű és minő

ségi tanús(tvámtyal is rendelkező biohús, biotej és biotojás a kötet kiadásakor még nem lehetett forgalomban . A külföldi eredetil és minket "elára ztó", valamint sokszor , bio" jelzővel feléke ített állati termékek jó részének megbízhatós ágáról inkább nem érdemes nyilatkozni ...

A közép- és kelet-európai biogazdálkodási helyzetetjól érzékelteti ezen országok képviselőinek rudoleci (Cseh Köztársaság) közös nyilatkozata (1993. 10. 10.; szemelvé~tyek):

Mi az IFOAM kelet- é közép-európ ai hálózatának tagjai erő en hi sszük , hogy: • a mezőgazda ág hos zú történelm orán a kulturáli és ökológiai feltételek sokszínűségére érzékeny módon fejlődött; • a mezőgazdaság magáno ftá ának kétségkivül kedvező hatását nagymértékb en lerontja az a tény hogy nem állnak rendelkezé re a környezetbarát gazdáikadá gyakorlá ához szükséges megfelelő forrá ok; ürgetjük, hogy országaink kormányai é • minisztérium ai vegyék át é alkalmazzák ~ környezet- é társadalomb arát mező-

BIOGAZDA 3.

gazdasági politikát, így elősegítve az organikus (biológiai) mezőgazdaság elterjedését, együttműködve a gazdálkodókkal, a társadalmi- és egyéb, nem kormányzati szervezetekkel.

Etika, etológia és konfliktusok Az utóbbi tíz évben sok szó esett az "ökológiai" növénytermesztésről, viszont kevés publikáció jelent meg a gazdasági állatok "ökológia i" tartásáról. A szerző érdeklődése ökológiai és alkalmazott etológiai kiindulásó volt. Főleg az intenziv állattartást, ezen belül a kis területre összezárt állatok viselkedését kutatta. Ennek a tartásmódnak a hátrányai az állatok szempontj ából teljesen nyilvánvalók (stressz, mozgáshiány, csoportképződés hiánya stb.). Bizonyos helybeli sebészeti beavatkozások szükségesek, ill. önkényesen fordulnak elő ilyenkor (pl. kasztrálás,. farkcsonkítás stb.); valamint gyógyszereket kell adagolni (pl. antibiotikumokat megelő zési céllal, növekedésserkentő anyagokat, szteroidokat stb.). Mindezen jelenségek láttán felmerülnek a következő kérdések: igazolható-e ez a tartási mód etológiailag; értelmes-e gazdasági szempontból; kívánatos-e etikai szempontból? A válasz többnyire tagadó. Ám a szerző által megismert biológiai-dinamikus elven múködő gazdaságo k sem adtak meggyőző választ. A gazdasági állatok tartásával kapcsolatosan a következő problémá k fogalmazhaták meg: • Amodern állattartásjóval több energiaegységet igényel, mint amennyit a végtermékek tartalmaznak. • Nehéz elfogadni azt, hogy egy ilyen, energiaveszteségen alapuló rendszer "ad infinitum" (vég nélkül) létezhet. • Az intenzív tartási rendszerek sok üzemanyagot, építőanyagokat, gyógyszereket, pénzt igényelnek, főleg pedig drága takarmányt. DUMONT és ROSJER említi, hogy a fejlődő országok gyerekei gyakran azért pusztulnak el, mert a hallisztet takarmányozásra használják stb.

• Az agrárközgazdászok fontos érve, hogy gyakran az intenzív állattartás az egyetlen gazdaságos lehetőség. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk ezt a kérdést, kiderül, hogy a döntő tényező a pénzügyi támogatás, ill. ennek sokféle formája. • Az intenzív tartás folytán óriási mennyiségben keletkezik kiválasztási hulladék, pl. hová kerül a hígtrágya? Részben a természetes vizekbe. Ha pedig a szántóföldre, akkor is veszélyes lehet (nitrogén-terhelés, gyógyszerek és mérgező fémek, pl. réz feldúsulása, ami különösen a juhokra veszélyes). • A gyógyszerek és növekedésserkenták túladagolása: az emberi táplálék is tartalmazhatja ezeket az anyagokat és számolni kell a rezisztencia-problémákkal. Mindezek a veszélyek egyértelművé teszik az organikus-biológiai szempont érvényesitésnek szükségességét. Az etika szempontja is igen lényeges! Az alapkérdés: etikus-e egyáltalán az állatok hústermelési célból való tartása? A kérdésnek sokféle filozófiai vonatkozása van. Számos filozófus, ill. kutató veti fel a kérdést az állatok jogaival kapcsolatban. Vita folyik arról, hogy az állatok mennyiben tekinthetők tudatos és értelmes lényeknek. Egyes szélsőségesek (SINGER, 1976) azt javasolják, hogy az állatokat nem lenne szabad "hús termelő" -ként kezelni, hanem vadasparkokban kellene tartani. Egy további érdekes felfogás: az állatokat az ember közelében, de nem "haszonállat", hanem "simogatható", szelíd állat formájában lehetne tartani. Számos, józanabb kutató azt a követelményt hangsúlyozza, hogy meg kell őrizni a fajok gazdagságát, választékát, valamint ha lemondanánk a húsfogyasztásról, ettől függetlenül is kénytelenek lennénk az állatok életébe beavatkozni. Bizonyos állatvédő egyesületek követelményrendszereiben rá lehet világítani arra, hogy mennyire ellentmondásosak és nehezen határozhatók meg az olyan fogalmak, mint pl. a "fájdalommentesség", "elkerülhetetlen fájdalom" stb.

A bioállattartás alapjai

Milyen legyen az az állattartás amely minél nagyobb mértékben figyelembe veszi é egyezteti a biológiai, etikai, etológiai és gazdaságossági szempontokat? Milyenek azok a tartási rendszerek, amelyek az egyes állatok fajlagos igényeivel megfelelő módon számolnak és egyben az ember-állat közti hasznos kapcsolat megvalósítására is képesek? A feltételek a következők: • az állattartás legyen gazdaságos, de ne zsarolja ki az állatot • legyen az állatnak saját "fészke", amely jórészt bizonyo önfenntartó rendszert alkot az öko zisztéma mintájára, ám eközben termeljen többletet az ember számára, • az állatnak nem szabad szenvednie; biztos.ftani kell, hogy teljesen természetes é faj lago viselkedési módján éljen.

Bárányok- rácsok mögé szorítva szanvednek

Érdeme nek látszik zenvedést kiváltó okokat fel orolni. Szenvedé t okozunk azzal, ha (a i>9rjúnak, malacnak, báránynak stb.): • faj- vagy korcsoportbeli viseikedé i reakcióit gátoljuk; • szenved az állat, ha patologiku módon tb. vi elkedik; • zenved az állat, ha normáli életmfficödé ét gátoljuk; • zenved az állat, ha gyakran mutat fru ztrációs tüneteket; • ha viseikedé e túlságosan eltér a zabadban élőkétől; • ha vi elkedési rendellenességeket mutat; • ha gyógyszereket kap ha ebé zeti beavatkozá t végeznek rajta. Bizonyo mértékig tehát megfogalmazhatókezek az i m·érvek é ez talán valamilyen módon az állatvédelmi törvényekben i tükröződni fog.

állatiarD

A továbbiakban a biológiai ismérveit ill. elveit foglalhatjuk össze: • Az el ő alapelv: az önellátás (a takarmányozá , tenyészté és felnevelés a gazdaságon belüli eszközökkel történik). • A "fé zek" fogalmának kifejtése, néhány állat esetében konkrét példával. • A környékre jellemző fajták tenyészté~ mivel ez elő egfti az alkalmazkodá i képességet (negaúv példa: drága és célszerűtlen az európai szarvasmarha tenyészté e a trópu i or zágokban). Mindeközben a természetvédelem, térmelés é tőkefelhasználá ö szhangjára kell töre~edni. Az állattartásnak megfelelő tó nyereséget kell elérnie; az' ökológiai jelJeget húzza alá a jövedelem kiszámításának módja amely a nettó hozamra teszi a hangúlyt. (A nettó hozam itt természetesen a költségek levoná ával kapott tiszta hozarnot jelenti). Az elhanyagolt szempontok közé tartozik pl. a tehenek várható élettartama is. z extenzív tartású tehenek tovább élnek, és végeredményben több tejet adnak. Az , ökológiai" tartású tehenek néha l Oll laktációs idő zakot is megérnek, tehá hasznos életszakaszuk a telje élet 80%-át i eléri Oásd a következő táblázatot)

fő

BIOGAZDA 3.

Tejtermelés biológiai és

iparszerű

4,5

lparszerű:

üzemben

5,60

Tejtermelési élettelj./tehén

Produktív eletszakasz a teljes élettartam %·ában

Org. -biológiai: 51 464

79,9

lparszerű:

64,2

23 400

, T;ábbi előnyök: kis beruházási igény; esetleg az állatok vonóereje is hasznosítha[ tó; bizonyos gépi munkák helyettesíthetők. Hogyan ítélhető meg mindez etikai és etológiai szempontból? -kérdezhetjük és a lehetséges kritériumok a következők: r-·-· természetes tenyésztési módszerek alkalmazása; • hímivarú állatok jelenléte; • a természetes anyagi és párzási viselkedésformák lehetőségei legyenek adottak; • a növendékállatokat az anyjuk nevelje; • a takarmány összetétele feleljen meg pontosan az állat igényeinek; a táplálkozási időtartam is legyen fajlagos, • lehetővé kell tenni a csoportképződést.

Állattartási gondok az átállás után Az embernek az állatokhoz való viszonyát - még a biogazdaságokban is - az évszázados előítéletek és kényszerűségek alakítják ki. A gazdaságok az állataikkal, istállóikkal és gyakr~n beállítottságukkal együtt nemzedékről nemzedékre szállnak át. Legalábbis így tűnik. A faj igényeinek megfelelő állattartás a biogazdálkodásra való átálláskor semmiféle, vagy legalábbis kiemelkedő szerepet nem játszott. Ennek talán az lehet az oka, hogy az állat és az istálló beruházásai többnyire hosszú időre szólnak. (Esetleg nem sokkal az átállás után építettek meg egy új, rácspadozatos istállót).

A kibővítetett, változatos, kiegészítő és más fajokat és fajtákat tartalmazó növénytermesztési vetésforgókat egyik évről a másikra meg lehet valósítani. Az állattartó épületek és a belső berendezések ezzel szemben egyáltalán nem cserélhetők ki ilyen gyorsan: a bekötő szerelvény ugyanaz marad az átállás után is, és marad a nagyteljesítményű tehénállomány is. A biovásárlók csekélyebb húsfogyasztása, a biológiai minősítésű tej és hús gyakran nehéz értékesítési lehetőségei nem ösztönzik a fajnak megfelelő állattartást Ezenkívül: a sikeres növénytermesztőnek nem kell szükségszerűen sikeresnek lennie az istállóban is. Így az átállás után sok gazdaságban semmi nem változott az állatok szempontjából, a takarmányt kivéve. Viszont a szakatlan energiatartalmú takarmányok és energia - fehérje arányok miatt kezdetben többször kell az állatorvost kihívoi a gazdaság ba, mint azelőtt. Mégis, az első években megvolt a remény arra, hogy az egészségügyi gondok egy idő múlva maguktól meg fognak oldódni. A legtöbb gazdaságban azonban a termékenység, az egészséges tőgy és köröm tekintetében nem következtek be alapvető változások. Csak lassan válik tudatossá az a felismerés, hogy a biotermesztésből származó takarmányhoz még megváltozott tenyész· tési és tartási, gondozási körülményeknek is kell társulniuk. Példának okáért a tehenek gyógyszeres szárazra állítása olyan sokáig volt normális (mindennapi) eset az iparszerű gazdaságokban, hogy olykor még az átállás után is folytatódott. És noha a talajtermékenység a biogondolkodás forduló- és sarokpontja, mégis évekig tartott, amíg felismerték, hogy az állatok gyógyszeres kezelése nemcsak az élelmiSzerekben előforduló maradványok miatt problematikus, hanem a talajt is fenyegeti. Az antibiotikumok, a paraziták elleni szerek a trágyalében, trágyában, hígtrágyában tovább hatnak, úgy, hogy a talajlakó élőlényeket vagy elpusztítják, vagy rezisztenciát váltanak ki belőlük. Az úgynevezett tejlázat is "istentől elrendeltnek" tekintik és alig gondolkoznak

A bioállattartás alapjai

el - takarmányozá ra vi szavezethető okairól és elkerülhetőségérőL SIMANTI<E (1989) ,,Az emberek é a szarvasmarha közötti kapc olat vizsgálata" c. munkájában leírtak zerint azonban "egyszeríibb a technikai berendezések megváltoztatása, mint saját viselkedésünké és az állatokkal zembeni beállított águnké". A pénz é az idő zorftásában az embernek ok érzé el és meggyőződéssel kell rendelkeznie ahhoz hogy "tartósan" ( !) foglalkozzék az állatok egészségével é jólétével, ha nem kizárólag ökonómiai okok, beteg égek, állatorvosi költ égek, a "kezelt" hús alac onyabb ára stb. késztetik a változtatá okra. A korszer(I mező gazda ágban az ember i tállóban eltöltött ideje erő en ler··vidül. Az istállóban tevélykor a fejhallgatót kenykedő ember munkaruhájához tartozónak tekinti é nem hagyatkozik saját érzék zerveire. A számítógéppel vezérelt érzékelők helyette ítik az emberi érzékszerveket A zámítógépek kezelését és az adatok értékelé ét időtrabló e ti tanfolyamokon sajátította el. Eközben az i tállóban tevékenykedő ember a ,három majomra hasonlít, mert emmit em akar látni , emmit em akar hallani és semmit nem akar mondani. Ezenkívül még egy további érzékelést tilt meg magának a szaglá t. Az ammónia azonban nemcsak az állatot károsítja (pl. lerontja az ellenálló képességét) és az emberi zemet könynyezteti, hanem gyakran okoz köhögést i . A , Top Agrar' 1991. júniu ában beszámolt egy erté hizlalóról , akit éveken át köhögés , megfázá ok é fejfájá ok kínoztak. Csak mikor egy zigeten gyógykezeltette magát, jött rá, hogy , az istállóban való tartózkodá sal való ö zefüggés egyértelmG". É az illető sertéshizlaló levonta a következtetést ,azóta c ak légző készülékkel lép be az istállóba. Szakmai zövet égétől időről - időre költ égtéríté t követel. ' (Végeredmény: A ertéseknek nincsen érdekvédelmi zervük, é emiatt esélyük sincs arra, hogy foglalkozá i betegségként i merjék el a káro gázok és a por okozta bronchitist é légszomjat.)

Milyen állatokat tartanánk hát akkor , ha azt tehetnénk amit szeretnénk? Erre a kérdésre azoknak a tapa ztalatoknak alapján fogunk válaszolni, melyeket eddig különböző állatfajokkal és állatfajtákkal nyertünk. És lehet hogy a legkorábbi , személyes múltunkban a sertések tényleg büdö ek voltak, mert a teljes borítású padozattal és a trágyalével szemben még a legti zta ág zeretőbb sertés is esélytelen marad. A bioállattartásban azonban ez megszüntethető.

Az ipar zeru, zsúfolt tartá ban a büdös, vi ító ertések kölc önösen véresre harapdálják egymást és már egy ki ebb káros tressz hatására is bekövetkezhet szívhaláluk. Az agresszív és "öklelő" bikákkal, melyek pl. kölcsönösen vizeletet szürcsölnek, ugyanaz a helyzet nem beszélve a "kannibál" tyúkokróL Jóllehet az állattartás é zszerli összetevője a telje köru gazdálkodá nak, el kellene gondolkozni azon, hogy kell-e okvetlenül minden üzemben állattartással foglalkozni?

Ahol az állatot tárgynak tekintik

Nagyobb súlya van annak a követelménynek , hogy állatokat c ak az tartson aki tényleg szeretne, akinek van hozzá türelme, érzéke és aki elviseli pl. a szagukat is. Aki nem bírja a erté ek szagát, teremtsen olyan tartási körülményeket, amelyek közölt a sertések zaga egészen más le z. De ha még ez is "büdös", akkor hagyjon fel a ertéstartás al.

BIOGAZDA 3.

Összefüggések, kapcsolatok és anomáliák Az iparszerű, koncentrált állattartás gondjai

jelentősen

kisebb. Az alaposabb elemzés azt is kideríti, hogy a rácsos padlózaton tartott állatok bénulásos betegségei relatíve súlyosabbak: Az

előző

táblázatban szereplő bénulások súlyossági foka {%-os arányban)

Külföldi vélemények Vajon az utóbbi 10-30 évben bárhol épített új sertésistállók előnyösek voltak-e az állatok egészsége és jó közérzete szempontjából 7 - hangozhat el ez a kérdés napjainkban, amelyre nekünk, a biogazdálkodást javaslóknak rögtön tagadó a válaszunk. Óvnunk kellene a gazdákat a hamis tanácsok veszélyétől; ha pl. egy gazdának a szalmaalom mellőzését javasolják, hangsúlyozva, hogy megtakaríthatja a szalma és a szállítás költségeit, valamint a kitrágyázás is egyszerűbbé válik, ezt esetleg más számításokkal is alátámaszthatják. Azt azonban aligha tudjuk pontosan megmondani,

mekkora kárt okoznak a szalma nélküli tartásból eredő betegségek. Megbetegedések gyakorisága {a vizsgáh állatok %-ában), szarvasmarhaistálló; rácsos és szalmaairnos tartás {HANNA és MURPHY, 1983)

Könny ű

7,9

13.7

Mársékelt

45.4

78,3

Súlyos

39,5

8,0

7,2

0,0

Nagyon súlyos

A kis munkaigényű rácsos tartási rendszerek bevezetésével az anyakocák mozgástere egyre jobban beszűkült. A mozgást kedvelő állatoknak ez a "leblokkolása" szerfelett kedvez a rettegett MMA-szindróma kialakulásának (mastitis, metritits, agalaktia, azaz: tőggyulladás, méhgyulladás és tej hiány). A következő táblázat adatai arról tanúskodnak, hogy a szűk rekeszekben lekötött állatok általános megbetegedési aránya is sokkal nagyobb, mint a kifutós tartásúaké. A különbség majdnem 100%!

A tartási f.orma hatása a kocák megbetegedésének gyakoriságára {EKESBO, 1981) Bénulás

4.74

2.43

Szembetegségek

2,09

0,97

Bórbetegségek

0,91

O.Dl

Heveny

bendőbetegségek

0,38

0,17

MMA(%)

6.7

11,2

Sérülések

0,30

0,24

8 órán túli szülési tartam (%)

2,3

5.4

Tályogok

0,27

0,10

Megbetegedési arány (%)

12,8

24,1

0,25

0,80

10.4

16,8

Hasmenés

0,23

0,10

Állatorvosi beavatkozás szükségessége

Légúti megbetegedések

0,16

0,10

Egyéb

0,39

0,54

Összesen

9,72

5,52

Parazitás

fertőzések

A táblázat adatai sokatmondóak. A szalmán tartott állatok megbetegedési aránya

A táblázat adatait már 1973-ban nyilvánasságra hozták; azt hihetnénk; hogy azóta megoldódott a probléma. VESTERGAARAD, valamint V. és HANSEN kutatásai azonban éppen az ellenkezőjét tanúsitják (1984). A szülési időtartam átlagosan to-

Összefüggések, kapcsolatok és anomáliák

vábbi l 00 perccel hosszabbodott, és ez az MMA gyakoriságát is növeli, - derül ki tanulmányukból. További káros tényező az állatok összezsúfolása. Számos olyan betegségről tudunk, amelynek előfordulása közvetlenül összefügg az állományok koncentrálódásávaL

Az állományok nagyságának és a vírusos hasmenéseknek, valamint a gyógyszeres takarmány alkalmazásának összefüggései a sertéshizlalásban (NIEDERSTUCKE, 1982)

150 alatt

5 15

151·300

118

301-600

143

601-900

101

900 lelett

* **

EVD TGE

= v[rusos hasmenés =fertőző

gyomor- és hétgyulladás

Az is nyilvánvaló módon kitűnik a táblázatból, hogy minél nagyobb az állomány, annál gyakrabban kell az ún. gyógyszeres takarmányt adagolni (ez nem más, mint takarmányba bekevert antibiotikum és gyógyszer), az állomány "egészségének fenntartása" érdekében, és másrészt ennek ellenére fokozatosan nő a megbetegedéseket mutató gazdaságok %-os aránya.

Hazai helyzet, külföldi összefüggésekben Az iparszerű, koncentrált állattartás hazai elterjedésének kétes "eredményességéről" részben már tettünk említést a korábbi fejezetekben, másrészt- bizony nem tagadhatjuk- igen sok a tüneti hasonlóság a nemzetközi vélemények előzőkben ismertetett adataival és tendenciáival. Érdemes az iparszerűen kialak{tott állattartás aránytalanságait felmérni, valamint az előnyösebb és a természeteshez

közelebb álló viszonyok torzulását megismerni. Ezekre - többek között - jó lehető séget nyújt a biogazdálkodásban alapvető en támogatott szarvasmarha-állomány és a kevésbé előnyös (ti. erősen környezetszennyező, nem a legegészségesebb húsú) sertésállomány arány-alakulásának értékelése, valamint az ezen állományokat ellátó takarmánytermő terület részarányának és terhelhetőségének összehasonlítása (lásd a következő táblázatot). A táblázat adataiból kitűnik, hogy hazánkban veszélyesen, sőt eltorzultan sok az abrakot fogyasztó és hígtrágya-termelő sertés a biogazdálkodáshoz inkább igényelt szarvasmarhához képest. Ez az arány még a dániai értékeknél is rosszabb, pedig ott a természeti adottságokésajó export lehető ségek miatt igen felfokozott a sertéstartási kedv. Az EU-átlaghoz, ill. a nagy szarvasmarha-tartó országokhoz képest pedig egyenesen katasztrofális hazánkban az igen kicsiny szarvasmarha-részarány (talán Portugália áll hozzánk legközelebb). Ugyanezt a helyzetet támasztják alá az egységnyi, ill. mezőgazdasági területre jutó állatállomány-adatokban található szélső séges eltérések a nyugat-európai országokhoz képest. Az iparszerű, koncentrált állattartásban több olyan, károsan jellegzetes hatás-tünet-eredmény szindróma-csoport létezik, amely szinte "nem ismer határokat", vagyis mind a hazai mind a többi európai. ország (kelet-nyugat) viszonylatában bőven megtalálható. Ezekből példákat a következó'kben adunk meg: Állataink természetes viselkedési szokásainak tudományos megfigyelése megoldási lehetőségeket kínál az iparszerű, ill. biológiai állattartási problémákra vonatkozóan. • Azt, hogy a tehenek járkáló állatok, gyakran elfelejtjük. Ez különösen a tenyészkiválasztás során a körmök egészségi állapotának figyelmen kívül hagyásán keresztül érezteti hatását. Még megfelelő körömápolás esetén is (de ugyan ki végzi el ténylegesen?) sok állat elcsúszik, különösen a feltápászkodáskor. Az

BIOGAZDA 3.

Szarvasmarha- és sertés-állományok arányainak, valamint a takarmánytermő területek terhelhetőségének alakulása • Szempontok, arányok

Magyarorszóg Dánia A NB D Fr p EU 1982-89 1991 1992 1993 Átlag 1982-89 1991 1992 Átlag Átlagos (1990-1992)* 0,20 0,21 0,19 0,23 0,21 0,31 0,24 0,23 0,26 0,64 8,69 l ,55 0,63 l) l 0,42

Szarvasmarha/ sertés Sertés/szarvas· 4,94 4,80 5,10 4,20 4,76 marha Rét-legelő o mg-i 19 ter. o/oiÍbon = l 00 ho gyepre 70 jutó szorvosmorho db= l 00 ho mg-i ter-re jutó db = szarvasmarha: 20 tejelő tehén: ll

3, 25

4,25 4,40 3,96 1,50

1,43 0,68 l ,57 0,60 2,00

236 107

103 152 102

40 '

!Ol

300

105

148

102

143

sertés

107

juh

(56)

baromfi

951

579 513

318

31 38 743 754 575 288

*=EU: Euröpai Unió; A: Ausztria; NB: Nagy-Britannia; D: Németország (együtt); Fr: Franciaország; P: Portugália.

állás vége gyakran nemcsak sima, hanem is, ahogyan az idő "foga" kikezdte. Az ilyen tartási körülménye k már eleve rosszat sejtetnek. Ezenkívül nem veszik figyelembe, hogy az ízületi megbetegedések és körömbetegségek mellett megnövekszik annak a veszélye, hogy a tehén tőgybimbósérüléseket okoz saját magának vagy más teheneken. • A kifutás istállók számának növekedése felvetette a tehenek általános szarvtalanításának szükségességét. Tenyésztői szempontból nem veszik figyelembe, hogy a csorda-szerkezet a rövid hasznosítási időszak alatt és a jelentős fluktuáció mellett csak nehezen tud kialakulni. Gyorsabb segítséget lehetne építéstechnikai úton nyújtani, mert a keskeny folyosók és a részben még keskenyebb kapuk és a keskeny sarkok (valamint a zsákutcák is) igen gyakran éppen előidé zik a konfliktusok at. Mivel a szarvtalanítás csak az összeütközések hatásait csökkenti, de számukat nem, itt is a kiváltó ok megszüntetésére kell törekedni. lejtős

• Az istállóval kapcsolatos, minden (látszat) ésszerűsítési döntés mögött ökonómiai meggondolások húzódnak meg. Klasszikus példa erre: ellető rekeszek a fialó és szoptatós kocák számára. Az ilyen elle tő rekeszek bevezetésének ökonómiai okát malac-agyonnyomásként nevezhetjük meg. Ezenkívül azt a kocát, melynek feje mindig elől, fara pedig hátul van, könnyebb takarmányozni és egyszerűbb a ki trágyázás. Az eHető rekeszek hátrányai-m int általában- csak fokozatosan váltak láthatókká. A kocák einehezülése és az ezzel összefüggő elfekvési hajlam már nem vezetett olyan gyakran a malacok agyonnyomásához. A rendszerből eredő, ellés előtti, alatti és utáni mozdulatlanság azonban emlő- és méhgyulladást okoz, valamint tejhiányt, ami régóta MMA-szindróma néven szerepel az állatorvosi tankönyvekben és "fúrja meg" a gazdák pénztárcáját. • Az elhúzódó ellések növelik a kocák fertőződésének kockázatát. Mivel a koca mindig saját ürülékében fekszik és első-

Összefüggések, kapcsolatok és anomáliák

Tiltott a lánc és a leszorítórács

egyáltalán nem nyúlnak a takarmányhoz. De sajno a régi tapasztalatok ismerete egyre inkább tűnőben van. • Problémát jelentenek a tőgybetegségek. Számuk a jelenlegi statisztikák szerint a biogazdálkodást folytató üzemekben magasabb , mint azjparszerGekben. Ennek egyik oka gyakran azon az igényen alapul, hogy az antibiotikumok felhasználása csökkenjen és ne kerüljenek azonnal erős szerek felhasználásra. Ezzel zemben áll azonban az a tény, hogy a tőgybetegségek gyakorisága el ősorban a nagy termelé ű teheneknél növekedett meg az utóbbi évek folyamán. És ebben az e etben az intenzitás csökkentését nem a kezelés nél, hanem a teljesUménynél kell elkezdeni. Mivel azonban a nagy teljesítmények az elmúlt 20 év nagy tejmennyiségre irányuló szelekciójának eredménye, a tehenek "genetikai kényszerben termelnek".

sorban a hüvelye szennyeződik, a Colibaktériumoknak könnyG dolguk van, hogy megfertőzzék a zü lőutakat é az emlőket. 'Ezért ok gazdaságban már rutinnak számft, hogy az ellé körül szulfonarnidot, chlorarnphenicolt é egyéb gyógy zereket adagolnak. Ennek ellenére ezek a Coli-fertőzések gyakran nem akadályozhatók meg é mivel többnyire Az állategészség és életteljes{tmény betejhiánnyal járnak együtt, ez i gyakori iktatása a tenyé zté i célokba türelmet é oka a malacok beteg égre való hajlamo - időt igényel, különösen olyan állatfajokn ál, ágának é elhullá ának. ahol hosszú a nem zedékváltás mint pl. a • Vannak - többnyire idő ebb - hagyomá- szarvasmarhánáL Sok esetben a tőgygyul nyo an gazdálkodó para ztok akik a kü- ladás esetén veszélye a várakozás, mivel a lönben kötötten tartott kocáikat kifutni megbetegedé néha már napok alatt helyreengedik, ha már betegek. "Ez segítséget hozhatatlan káro adásokat idézhet elő. Az a jelent a láz ellen". Ez mind zép, de így legkevesebb, hogy beteg ég időtartamát a csak akkor történik valami , ha a ,gyerek várakozás jelentősen meghas zabbítja. A már beleesett a kt1tba" annak ellenére, tőgykezelé ek viszonylag nagy számának hogy - mint ismerete - számtalan beaz antibiotikumok helyell ha ználható oka tegségnek a bélrenyheség az oka és kökapcsolatos személye é gyógyszerekkel vetkezménye . A mozgás megfelelő feltéhi ányában keretapasztalatok tudományos tele a bélműködé erkenté ének. Az elsendő. Ezen a területen még sok kutatórekesztett bélc atorna kedvez a kórokozó munkára van zük ég. Escherichia coli baktériumok el zaporodá ának. Ennek megelőzése érdekében az egykori NDK-ban minden beistállózá nál - két ro z közül a ki ebb ro z- A környezetileg érzékeny területek ként - glaubersót adagol tak. (ESA) állattartása Jó és egy zerG lehető ég a béltevékenyég erkentésére é a ha znos mikroflóra A biológiai gazdálkodás lehetsége é különleges területei között kiemelten kell szátámogatására beteg erté ekkel a fris mon tartanunk az ún. környezetileg érzélévő, szarva marhatrágya és a benne területeken folytatható állattartási és keny ende etetése, zalrna felpu~ult enyhén nél még hasznosabb a tejsav-baktériu- • haszno ítási lehetőségeket ("Envtronmenmok eteté e. Ez még azokra a sertésekre tal y Sensitive Area" = ESA). Az EU elvei is étvágygerje ztően hat, melyek már alapján az ilyen területek kijelölésével pl.

BIOGAZDA 3.

A legtermészetesebb "önltató"

Angliában közel 1· millió ha-on kötelező az ESA-elvek betartá a. A kijelölé ek a következ ő ismérveket veszik alapul : • vékony termőrétegű helyek, • füves élőhelyek (Low Gras land Area) • folyók kavicságya ré zei • folyóvölgyek • vfzbázisok, kar ztosok • védett területek , nemzeti parkok.

~tyos formái, átmenetei, illetve maradvállyai. Szinte mindegyik földrajzi nagytájunk rendelkezik még valamilyen hagyományo gazdálkodási jellegg l, igaz, ezek módja, kiterjedé e, nagysága területenként más és má . Példa erre az alföldi zikes gyepeken folytatott juhá za t a dunántúli fá legelők ha zno ítá a zarvasmarhával, az őrségi gyepgazdálkod~ és gyümölc termesztés, a kiskun ági tanyarend szer vagy az aggteleki kar ztfel zín extenzív használata. Kétségtelen, hogy az extellz{v és intenz{v gazdálkodás sok zor a gazdálkodá i Az extenz{v gazdálkodás lehetősége egységek között, de e etenként még azokon l A fent fel orolt területek egy részén folytat- belül i keveredik. Átfedésük, egymá ba ható gazdálkodási forma (Márkus nyomán) csúszá uk tapa ztalható, így értelmezé ük, az extenz{v állattartás , amely módszerét te- meghatározá uk é értékeik védelme nekintve a bioállattartás elemeit tartalma zza, héz égekbe ütközik. Különö en igaz ez ma, ( de a különleges helyszính ez é gazdálkodá- amikor a magyar mezőgazda ág az átalakísi lehető éghez igazítva. tástól i szenved. Noha Magyarc r zágon az intenzív, iparx ellz{v mezőgazdaságoll olyan mező szeru, specializált, nagyüzemi mezőgaz da gazda ági termelé t, gazdálkodá i rendság volt a jellemző és meghatározó, az orzert és ezzel ös zefüggé ben földha ználaszág különböző területein megtalálhatóak tot értünk, amely csekély külső terhelést az extenz{v gazdálkodási rendszer ek bizo- kap . A termelé alapvet - en a természeti

Összefüggések, kapcsolatok és anomáliák

fenntartható használatán alapszik. Jellemző, hogy a termelési, gazdálkodási eljárások nem iparszerűe.K, nem ipari eljárások által ellenőrzöttek. A termelés meghatározó összetevői: a környezet, az emberi készség és tapasztalatifA növénytermesztésben a műtrágyák, növényvédőszerek hiánya vagy mérsékelt használata a jellem~ a legeltető állattartásra pédig a természetes fűhozammal összhangban lévő számosállatsűrűség. A természetközeli legelőket, réteket, gyenge termőképességű szántókat, hagyományos szólő- és gyümölcsös ültetvényeket, nádasokat, algaprodukcióra alapozott halastavakat sorolhatjuk ide. Azokat a természetközeli vagy féltermészetes területeket, élőhelyeket, amelyeket extenzív gazdálkodási rendszer alakított ki és tart fenn, alapvetően a következő közös ökológiai vonásokkal jellemezhetünk: • A gazdálkodásnak helyet kínáló öko- · szisztéma (rét, legelő, nádas) szerves tápanyagtáKéjének szintje - összehasonlítva az intenzív mezőgazdasági rendszerekkel - igen alacsony. • Az alacsony tápanyagszint a természetes visszapótlódás (trágya, vizelet, növényi szár- és gyökérmaradványok) következtében alig ingadozik, csak esetenként (túllegeltetés) tapasztalható enyhe csökkenés. • Az időszakos vagy rendszeres, de hosszú távon is fenntartható használt, a gazdálkodás (legeltetés, kaszálás, nádaratás) ellenére vagy éppen annak hatására vegetációjuk évről évre megújulva közel hasonló és állandó marad. Az extenzív mezőgazdasági rendszerek, ellentétben a külső erőforrásokból fenntartott intenzív rendszerekkel, te~közeli (!:!lapotokat hoznak létre .\Ez megnylTvá--· nulhat a természethez KÖzeli vagy ahhoz megjelenésében hasonló vegetációban és változatos állatvilágban. Sok esetben, az igazán természetes területek teljes hiánya (ember alkotta másodiagos táj túltengése) miatt bizonyos fajok és életközösségek fennmaradása az extenzív gazdálkodástól és területektól függ. erőforrások

Az extenzív mezőgazdasági rendszerek és területek lehetséges jellemzői az állattartásban: • iparszemség hiánya, • vegyszerek mérsékelt alkalmazása vagy mellőzése,

• természetes vagy féltermészetes gyepek, • legelőerdóK és fáslegelők, • legeltető állattartás, • csekély számosállat-sűrűség, • természetközeli élőhelyekhez kötődő állatfajok és fajták, • ridegtartás, külterjes, szabadtartásos állattenyésztés, • természeti környezetben nevelt állatállomány, • ipari takarmányok mellőzése, gazdaságon belüli önellátás, • váltógazdálkodású tanyarendszerek, • füzesek, nádasok, sásosok, rétek, • algaprodukciós halastórendszerek és halastavak.

Az extenz{v állattartás fő területei A magyarországi extenzív mezőgazdálko dási rendszerek közül kétségtelenül mind gazdasági, mind természetvédelmi szempontból a legnagyobb jelentősége a gyepgazdálkodási rendszereknek van. Magyarországon ma az ország területének kb. 13%-a, l ,2 millió hektár terület tartozik a . gyepművelési ágba. A gyepek fő részét legelóKént, kisebbik hányadát kaszálóként és legelóKént vegyesen hasznosítják. A magyarországi gyepek csaknem 70%-a ,' kishozamú, és csak 5%-a jó termőképessé- 1 gű. Ennek fő okai: az utóbbi évek 400 mil- i liméter alatti átlagos csapadékmennyisége 1 _j_ és gyakran a kellő gondozás hiánya. A homoki gyepek és puszták, amCÍyek tipikus formáit például a Kiskunságban találhatjuk, csekély hozamukon túl sérülékenységük miatt is csak kis állatlétszámot (0,3-0,5 számosállatlhektár) képesek elviselni. A túllegeltetésre nagyon érzékeny, a vegetáció és a talaj nem bírja a magas állatlétszámot, hamar pusztul. A kis állatlétszám, amely hagyományos vagy félintenzív fajtákból áll, a tanyarendszerhez kötődik,

BIOGAZDA 3.

ahol az önellátásra törekvő családi gazda- zését, a javasolható állattQJ"tási ágazatokat, ság csak 2-3 szarvasmarhát és 8-10 juhot a lehetséges gazdálkodási módokat, valaképes tartani. Ez az állatlétszám nem tart el mint ezen jellemzők felhasználásával az egy családot. érintett tájvédelmi területek állattartásáEurópa vegetációs típusai közül megle- nak kereteit és a gazdálkodási formákat. hetősen egyedi a kontinens belső területein apusziajellegű szikes (sós) vegetáCiók elő fordulása. Kialakulásuk igaz a földtörténeti A különleges állattartás tehetőségei negyedkor klíma- és vegetációváltozásaival Az érintett Hortobágyi és Kiskunsági kapcsolatban van. Nemzeti Park valamint a Balatonfelvidéki r;-·---p;:szikes puszták fenntartása általában ex- tájvédelmi körzetek állattartásának védel'· tenzív juh- és szarvasmarha-legeltetést igé- mi jellegében és jövóoeni természetkímélő nyel. A jó vízellátás ú területek szarvasmarha, gazdálkodásában egyaránt kimutathatók a lófajták megőrzésében kiemeit szerepük van hasonló, sőt megegyező elemek, valamint a a szikes pusztáknak. U gyanakkor a szikes speciális, eltérő megvalósítási formák az pusztákat a leggazdaságosabban csak ezek- alábbi példák szerint: kel az állatokkallehet hasznosítani. Az egymásrautaltság tehát teljes, a természetvédelemnek az értékek megőrzése érdekében ezt kell érvényesíteni és kihasználni. '····-------Nedves talajú, időszakosan vízzel borí- A védelem és a ter- A különböző természeti mészetkímélő gazdál- adottságú területekhez igazotott területek kínálnak lehetőséget a ré/gazkodás szándéka dó állattartás dálkodásra. A középhegységek peremterületeinek és a A gazdálkodás célja A gazdálkodás lehetőségei és módszerei (pl. natúr vagy Dunántúl délnyugati szegélyterületének legbiológiai) eltetési rendszere, ami mára már minimálisra Az adott hagyomáA javasolt és eltérő intenzitázsugorodott. A legelőerdők fásabb (25% fa és nyok megőrzése sú területi zónák, valamint álbokor, 75% legelő) ésafáslegelők (5%-a fa) latfajok és fajták adott eltérései árnyékadó, hagyásfás gyepeit leginkább szarvasmarhával, ·esetleg a középhegységi pere- A géntartalékok vé- A társadalmi körülmények és formák okozta különbségek. meken juhhal hasznosítják. Kiterjedés ük 30- delme. 40 évvel ezelőtt még a mai többszöröse volt, jelenleg néhány ezer hektárra becsülhetjük A nemzeti parkok természetvédelmi összességüket A Bükk, Zemplén peremein, adatai közül érdemesnek látszik kiem~I~i \ Baranya és Somogy megyékben láthatjuk az állattartással közvetlenül vagy közvetve maradványaikat. összefüggő feladatokat: védje és fejlessze a puszta jellegzetes természeti (állatbiológil ai) értékeit; tartsa fenn a sajátos tájképet Nemzeti parkok és természetvédel- (állatvilágot); biztosítsa a madárvilág háborítatlan fészkelését és vonulását; természemi területek állattartása tes körülmények között, hiteles formában A következő három -példának szánt- táj- őrizze meg és mutassa be a hagyományos védelmi terület állattartásának jellemzését, életformákat, a kiveszőben lévő ősi magyar a lehetőségek ismertetését mindenekelőtt a állatfajtákat; állapítsa meg a védelemre érvédelem céljának megvalósítása, a ter:é- demes állatfajok körét, védje a legelőket és szetkímélés és a tájegység gazdálkodása a réteket; szabályazza a halászatot és a általános és egységes szempontjából szük- horgászatot, a természetvédelem szempontséges kiemelni. Mindezek alapján érdemes- jai szerint kezelje a vadállományt, és végül nek ítélhető először részletezni, majd rend- az állattartás védelmével összehangoltan szerbe foglalni a(i!ffletikai értékek megőr- szervezze a tudományos kutatást, a külön-

foí1

Összefüggések, kapcsolatok és anomáliák

oktatást, az idegenforgaimat és az ismeretterje zt~ A fel oroltak nagyrészt megadják és szabályozzák a nemzeti parkokban folytatható állattartási gazdálkodás lehetséges keretét és mértékét. Ezek ré zlete bemutatását és az érintett három tájvédelmi terület ilyen értelmíi helyzetének i mertetését tartalmazzák a soron következő fejezetek.

böző_ szintíi

Számltásba jöhető ágazatok • Kiemeit ha zonállat-ágazatok: - zarva marhatartás - juhtartá - lótartás - halászat • Kiegé z.ítő haszonállat-ágazatok: - baromfitartás - méh szet - nyúltartás - prémesállat-tartás - kutyatartás • Egyéb, turisztikai jelentőségíi ágazat: - bivalytartá

"Akinek nem borja, nem nyalja"- tanulságos régi mondás

Vadon élő állatok ágazat: - eredeti állatvilág fenntartása - vadgazdáikoda • 6si magyar haszonállatfajták védelme: - 6 honos=aKárpát-medencébenazállattenyésztés első korszakában háziasított fajta (pl. parlagi tyúk, bakonyi sertés). - 6si =az a fajta , amely ismereteink szerint a honfoglaló .magyar törz ekkel, vagy a népvándorlás ezt kqVető1mllá mával (pl. ~unokkal) érkezett hozzánk (pl. racka juh, huculló, magyar riska és szürke zarvasmarha. - (Rég) honosított = az a fajta, amely az itt folyó tenyésztés é nemesítés eredménye (pl. mangalica ertés, magyartarka zarvasmarha, magyar lúd). • Fajok, fajták fenntartása é génrezervátumok.

•

A genetikai értékek megőrzése, fenntartása

•

Ezen a területen a három tájvédelmi körzet állattartá ának igen komoly feladatai vannak a következők szerint: • Genetikai (genotípu os) sokféleség fennta.Itá a (biodiverzitá ). • A nem~sítetlen (ősi) fajták és típusok megfelelő létszámban tartása. • Az igényes kultúrfajtákkal, importfajtákkal történő keresztezési kényszer korlátozása. • A genetikai változatosság fenntartásállak növekvő indokai közül a legfontósabbak: vi szaállított hagyományos termelési feltételek jobb kiha ználása (pl. extenzív legelteté é tartás melléktermék ha znosftás): a változó élelmiszerigények és humán környezet igényének kielégítése (pl. vegyszermentes állati termékek, növekvő szabad idő, természete öltözködés): állandó és ésszeríi költ égcsökkenté i igény: tudományo előreha Jadás (pl. megfelelő állatállomány-méret a genetikai, élettani, evolúciós, viselkedési stb. kutatásokhoz). • Általános géntartalék-védelem: A jelen helyzetben a fő termelési cél, amely szerint a bio zféra ha znosításában a gazdaságos hozamokra és haszonra kell törekedill s közben meg kell alapozni a jövő nemzedék igénykielégítését az örökletes

alap megvédése, a változékonyságfenntartása révén. Tehát a géntartalékok védelme pozitív emberi tevékenység, amely magában foglalja a megőrzést, a fenntartás, a nem csökkenő hozamú hasznosítást, valamint a természetes környezet helyreállítását és fejlesztését. • Csak az állattenyésztési géntartalékok védelme: a géntartalékvédelem olyan módja, amellyel a megőrzésre méltó állatpopulációt elszigetelten tartjuk, mégpedig olyan környezetben, amely lehető leg mentes a genetikai változáshoz veze. tő beavatkozástóL A megőrzés lehet pl. ; élő állatok természetes környezetben tar\ tása, vagy lehet mélyhűtó'ben tárolva. ,j- aiéntartalék -védelem indokai (Bodó /. nyomán): Kolturális indokok - az ősi, vagy honosított fajták az emberi munka termékei (mint pl. a műemlékek), - esztétikai értékek hordozói, - az oktatásban hasznosíthatók, - a természet és tájvédelem részei, - néprajzi lehetőségük lehet, - történelmi értékük van, - az idegenforgalomban hasznosíthatók. Szakmai érvek - nem tudhatj uk, hogy a jövó'ben milyen igényű termékekre lesz szükség, - egyes területek hasznosításában már ma is szerepük lehet, - állandó génforrást jelentenek a nemesitói munkában, - alkalmasak lehetnek a mesterséges beavatkozás tól mentes élelmiszereknek, biotermékeknek. Lehetséges gazdálkodási módok • Fenntartó gazdálkodás - a természetes állattartási állapot fenntartása, - géntartalékok megőrzése, - az ezt szolgáló tenyésztési módszerek a veszélyezettségi szintek szerint. • Végtermék célú gazdálkodás - differenciált védő körzetek szerinti állattartás, - alternatív állattartás (natúr,. biológiai, biodinamikus).

BIOGAZDA 3.

• Géntartalék állomány.okból az ésszerű felesiegek értékesítése. • Tudományos és oktatási hasznosUás. • Turizmus (közcélú, tudományos stb.) • Vadgazdálkodás, halgazdálkodás. Hortobágyi Nemzeti Park i A Hortobágy jellegzetes mai arculatát, mint la nagyrészt fátlan, erősen elszikesedett talajú és egybefüggő pusztát, elsősorban az jellemezte, hogy az 1940-es évekig végig főképpen az állattartás~al hasznosították. A rövidfüvű szikes legelők kialak{tásában és fenntartásában a külterjes állattartásnak igen fontos szerepe volt. Ezt az alapelvet nagyon sokszor figyelmen kívül hagyva, az 1950-es évektől egészen napjainkig az intenziv állattartás egyre többelemét próbálja a nagyüzemi gazdálkodás megvalósítani. Ebben a zömmel tragikus időszakban Aradi Csaba szakavatott véleménye szerint is - Hortobágyon előbb a természet "leigázása" vált jelszóvá, késó'bb pedig egy teljesen elhibázott programokban, karnpányakban és dotációs rendszerben gazdálkodó szemlélet pusztító hatását kellett átvészelni. Az elhibázott mezőgazdasági politikai kényszerének engedve, a végrehajtók az évszázadok tapasztalatát vetették el egyik napról a másikra. Így történt az ötvenes évek első felében nagy ütemben a legeló'k feltörése, a rizsföldek és mesterséges halastavak kialakítása, amelyekkel - többek között - a puszta ökológiailag két legsebezhetőbb környezeti adottságát bontották meg, mégpedig a vízháztartást és a legeltethető séget (ti. az állateltartó képességet!). A súlyos következményekként előállt helytelen gyephasználatból, ill. aránytalanságokból fakadóan hatalmas legelőterüle tek állnak üresen és ezzel károsodnak, máshol pedig a túllegeltetés okoz gondot. Megjelentek a tájtól idegen hasznosítási formák, elsősorban a víziszárnyasok (kacsa, liba) tömeges tartásávaL A mai Hortobágy vegyes képéhez tartozik, hogy a további szakosított állattartási programok (pl. hereford szarvasmarha betelepítése) üresen álló ötezres állattartó te-

Összefüggések, kapcsolatok és anomáliák

lepet, kerítésekkel felszabdalt legeltetési természetrom bolást (pl. az állattartást érinrendszereket, felhagyott öntözési lehetősé tő részeken: ősgyepek feltörése; túlzottan geket, vagy gyomosodás sal járt libatelepe- műtrágyázott, intenzív gyepgazdálk odás; ket hoztak létre. A mindezt kiváltó és elhi- tájba nem illő istállóépítés ; ritka, fokozotbázott koncepció másik oldalán viszont na- tan védett állatok pusztítása). gyot alkotni vágyó nagyüzemi szakembergárda állt, akik kénytelenek voltak a "nye- · Balatonfelvidéki Tájvédelmi Körzetek , , reségorientá lt" gazdálkodás programját i. \ A terseg állattartási viszonyaina k megítélé_ erőltetni. sét először a táj ra jellemző, igen változatos természetföl drajzi körülménye k megvizsKiskunsági Nemzeti Park gálásával szükséges kezdeni. Ezek szerint három-öt féle, nagy időjárási zóna találkoállattaraz különösen és Mai helyzetének zik, ill. keveredik foltszerűen ebben a térmeghatároegyik az or jellemzések a tásnak zó működési feltételként a területi szét- ségben, mégpedig a Bakony által védett, szórtságot és az igen vegyes tulajdonviszo- mediterrán jellegű magashegyi flóra; anyunyokat kell kiemelni. Mint ismeretes, egy- gat-balkáni szubtrópusi, üde talajú párás, szárazabb zóna; részt a több mint 30 ezer ha kiterjedés ű ala- ill. a dél-atlanti, északibb hű megközelítő felől délnyugat a valamint pítási terület két megyében (Bács-Kisku n Balaa végül zóna; szubatlanti nedves vös, és Pest) szétszórtan és hat különálló részből vízfelülete felól, a régi elmocsaraáll, másrészt, a nemzetközi gyakorlattól el- ton nagy ványok zónája. területmarad sodott térően, a KNP területén két érdeket kell tájvédelmi körzetre kinégy a tehát Így egyszerre szolgálni, mégpedig az egyre nabadacsonyi, (keszthelyi, területek terjedt gyobb nyereségre törő anyagi termelést és megferiiieknek a tihanyi), ei, káli-medenc az eredeti természetes állapot fenntartását felelően, további igen sok, apró, de jellegigyekvő környezetvé delmet. zetes állateltartó, takarmánytermő egységre A még fontosabb természetföl drajzi viis bomlanak, nem kevésbé. elősegítve ezt a szonyok értékelése esetén a Duna-Tisza köközel 20 nagyüzemi (bár felbomlófélb en zének középső részén 16 község határában lévő!) gazdaság külön-külön hatása, valaszétszóródot t ún. "mozaik" nemzeti parki mint az újra növekvő magáng.azdá lkodók területeken a tájba illő állattartási összeté- száma is. telt (pl. minden gazdasági állatfajt) és mérA környezetvédő állattartásna k a Balatékét nagyban befolyásoljá k előnyösen ton v(zminőségét védő elsődleges szemvagy hátrányosan a következólc pontján túl (pl. a hígtrágya-ki bocsátás nél• Természetes területi jellemzők (árterek, küli állattartás, a környezethe z igazodó álhullámterek; édesvizű 'mocsarak; lápok; latfaji, fajtabeli és hasznosítás irányú gazszikes puszták; tavak; mocsarak; homok- dálkodás stb.) az új gazdálkodási viszopuszták; buckavonula tok; löszfelszínek ), nyokhoz is alkalmazkodó irányt, lehető • genetikai és néprajzi erőforrások megőr ség-adást szintén ki kell jelölni. Ilyenek pl. zése, a tájhoz és a hagyományo khoz jobban iga• speciális gazdálkodás i igények (idegen- zodó kiegészítő haszonállatt artás elősegíté forgalom, kutatás stb.), se, mint a túra- és sportlótartás , méhészet, a • környező, ill. működtető gazdálkodó egy- nyúltartás stb. ségek érdekazonossága, ill. -ellentéte. Pl. csak ez utóbbi szempontok at figyelembe véve, ki k~ll emelnünk, hogy első sorban a KNP területén gazdálkodó nagyüzemek részérőllehet még ma is tapasztalni bizonyos passzivitást, vagy szándékos

Trágyatermelés, -kezelés és terhelés A bioállattartá s -trágyatermelő képességének megítéléséb en igen jelentős különbsé-

gek,

sőt

sokszor

szélsőséges

nézetek is

BIOGAZDA 3.

megtalálhatók. Idézhettünk olyan véle- nel, részint pedig a talaj- és ivóvíz elnitráményt, amely az állattartás, az istállótrá- tosodása. A következő időszakban a talaj gya-szolgáltatás teljes mellőzését is lehet- mikrobáinak élete könnyen megszerezhető ségesnek tartja(!), míg mások- szintén erő ásványi anyagokhoz idomul (ez a magyarásen túlozva - a méctéktelen és korlátozás zata annak, hogy a műtrágyázás kimaradánélküli hígtrágya-kijuttatást javasolják fo- sa azonnal jelentős terméscsökkenést lyamatossá tenni. okoz). Miközben kizárjuk az ilyen szélsősége A következő táblázatok az almozás, az ket a saját nézeteinkből, olyan különbség- évi trágyatermelés és tárolás, valamint a tételt viszont világossá kell tennünk, amely tartás és almozás összefüggéseit mutatszerint egyrészt - főleg Közép- és Kelet- ják. Európában - az átalakulásban lévő kis- és középüzemek, no meg az átállással "küszA tartás és almozás összefüggése ködő" biogazdaságok nagyon-nagyon hiányolják az elegendő és jol komposztált istállótrágyát; másrészt- főleg Nyugat-Európában - már az állateltartóképesség és a napi 4-5 kg alom trágyaterhelés korlátozásáról, az új trágyaegység (TE) alkalmazásáról beszélnek elnapi 3·5 kg alom sősorban. Bizony, igen eitérők a trágyaternapi 2·3 kg alom melés -felhaszn álás kérdésében az igények és a nézetek! mélyalmos

Ístálló- és higtrágyatermelés és felhasználás A talaj termékenységét, amely az állandó -változás állapotában van, ~~}éli mán újból és. .újból fel.k.e.lLfri~sítel}u -~~.!& ~l_e_t~gek ...é.s...a .humJl.!'!Z:JI~k állandQ!,l.lt.Jn.~_g kell__új ulQi~,Ebben legfőképpen a~<?_gfel~Lő állaltartás, 1<:0.1Qn.~pcilíg..a.s.zarv,a~m.a.~hi:l.!~r!~.s_a ~§"e fontq§.g,!'<r,epet, elsősorban -~-~E~.ll<l s~!!~tás.I~Y-~11,

- Bebizonyosodott, hogy kb. 1-1,5 számosállat/hektár a szántóföldi művelésben az egész gazdaság fejlődését kedvezően befolyásolja. A nagyobb állatállomány a talaj gyorsabb szervesanyag-feltöltődését, ilL a veszélyes nitrát-nitrit hatást eredményezheti. A. szokványos NPK-műtrágyázás csupán bizonyos hozamok mennyiségi elérését célozza, ám ugyanakk or olyan erő ket mozgósít a talajban, amelyek 2-4-szeres nitrátképződést okoznak (a trágya adagjához képest). Ennek következménye részint a növények túltelítődése nitrogén-

napi 3·6 kg alom

Akimtakarékos kötött tartás rövidállás

Alomtakarékos napi 0,5·1 ,5 kg alom

Afmozatlan kötött tartás rövidállás nyeggel

gumisző

(bioállattartásban nem javasolt)

A trágyalé mennyisége számosállatonként (Várható évi termelés külön gyűjtéssel és gondos kezeléssel)

Átlagban 1 számosállat Csikó, legeltelve

40-50 5

Igásló

10·15

Sertés

Szarvasmarha, rövid állásban

Szarvasmarha, középhosszú állásban

Szarvasmarha, hosszú állásban

Szarvasmarha, legeltelve

10-20

Összefüggések, kapcsolatok és anomáliák

Az istállótrágya mennyisége almozás szerint, számosállatonként

23,0

8,4

6,9

5,8

4,6

3,5 3,8 4,2

25,4

9,3

7,6

6,4

5,1

27,8

10,8

8,3

7,0

5,6

32,7

11,9

9,8

8,2

6,5

37,5

13,7

11,2

9,4

7,5

5,6

42,3

15,4

12,7

10,6

8,5

6,3

Az istállótrágya térszükséglete

Istállótrágya-termelés állatonként

Trágyakazal ép(tése

100

150

200

250

(Ilyen kazalból 2 fm kb. 0,5 ha trágyázásra elegendől

A trágyaterhelés szabályozása

A ___l;>io_ga~d~~}c()dásban

az állatállomány-

:~a~Jbdi~il~z-~~~szJJ4~~~l~J%il~~:

J!~niniii§QirAmennyiben a kérődZ((ál latot tartó gazdaság kénytelen más, biogazdálkqdást folytató üzemekből takarmányt vásárolni, akkor is legalább 50%-nak a saját gazdaságból kell származnia. A baromJi, sertés és ló takarmányának -· szükség esetén - l 00%-a vásárolható rneg biogazdálkodást folytató üzemekből (Biokultúraüzemek). Ebben az esetben a baromfi- vagy a sertéstartás mértéke nem haladhatja meg az l TE/ha-t. Ü gyeini kell a TE/ha határértékre. Ha pótlólagos takarmányvá sárlásra van szükség, akkor szálastakarm ányt fogyasztók esetében maximálisan 1,3 TE/ha gazdasági terület (ez 2 sza./ha-nak felel Megjegyzés: Tájékoztató adatok. Az istállótráés baromfi és sertés esetében 1,0 meg), gya-termelés függ az istálló rendszerét{)[, az TE/ha gazdasági területre jutó állatálloalom és a takarmány mennyiségétől és min6sémány engedélyezhető. gétől, a trágya kezelésétfíl stb.

BIOGAZ DA 3.

A jól erjesztett komposzt géppel szórható

Állatállomány (szá./ha-ban) trágyatermelő egységenként (TE) ÁllaUaj (szá-ban kHejezve) TE/darab darab/TE Tenyészbika (1 ,2) 0,8 1,25 Tehén (1) 0,7 1,5 2 évesnél idösebb szarvas· marha (1)

0,7

1,5

Szarvasmarha 1·2 éves (0,7)

0,5

Borjú (0·1 éves) (0,3)

0,2

Juh, 1 évesnél idösebb (O,1)

0,07

Juh, 1 éves korig (0,05)

0,03

Kecske (0,08)

0,05

Hízósertés (mindegyik 100 kg)

0,14

Tenyészkoca

0,33

Tyúk

0,01

100

Jérce

0,0005

200

Hízott csirke

0,0003

3QO

Hízott kacsa

0,0006

150

Hízott pulyka

0,01

100

Megjeg yzés: Az állatállomány a trágyaeg ység szerint alakltható ki. E 'Y t rá >yaegység 80 kg N-nek és 70 kg P20s-ne kjelel meg.

A fenti korlátozások miatt a bioátállá arán gyakran szükség van a nyugati or zá-

gakban az állatállomány c ökkenté ére, ami ok gazdaság számára jelentős változtatá okat jelent a gazda ág zerkezetét illetően . Az 1,0 TE/ha érték 6 hízósertés (100 kg-os), vagy 100 tyúkat jelent hektáronként). Ha 6 hízósertés takarmányát kizárólag a saját gazda ágban állítják elő , akkor ahhoz - gyenge-közepe · takarmányértékesíté (l :4) é közepe gabotta-termés hozam (2, 5-3, 0 t/ha) eselén - l ha termőte rület szükséges. A jobb takarmányértéke íté és a nagyobb termések csökkentik a züksége területet. Üzemgazdasági szempontból nézve, ennek következtében 6 hízóserté t kell ö szehasonlítaní a növénytermesztésből , mégpedig l ha területről származó fedezeti hozzájárulássaL Gyakran előfordul hogy a gazdaság súlypontja az átállá során áthelyeződík a gabonatermesztésről a zöld égtermelésre vagy közvetlen piaci értékesítésel történő termelésre. Takarmányok pótlólagos vá árlá a mindig egyídej(I tápanyaghevítelt jelent a gazda ág körforgá ába. Ennek bizonyos mértékig lehet kedvező natá a, de az állat é a környezet által elvi elhető határt hamar el lehet érni . Ezzel a problémával kapc olatos példák a következők:

Állat, környezet- és tájkultúra

• a tejelő tehenek úgynevezett "trágyalékatarzisa", amely a túl bőséges káliumellátottság következménye és • a levegő (mindenekelőtt NH4 miatti) és a talajvíz környezeti szennyeződése, mégpedig a vásárolt takarmányokon tartott nagy állatlétszámú vidékeken.

Még egyszer a kérdés: vajon miért kell környezetbe illeszkedésről és tájgazdálkodásról beszélnünk ott, ahol biogazdálkodást folytat a "biogazda"? A biogazdálkodás nélkül valóban nem beszélhetünk a környezet harmonikus használatáról, a tájgazdálkodásról, de maga a Fontos külön is megjegyezni, hogy azok a biogazdálkodás sem biztosítja az építészeti tápanyagok, melyek trágyaformájában kör- harmóniát, a táj védelmét A biogazdák nyezetünket terhelik, részben azokból a ta- többsége nem ~endelkezik - és a fejlődés karmányokból származnak, melyeket olyan felgyorsulásával nem is rendelkezhet - átországokban állítanak elő, ahol - legalábbis fogó építési és környezetalakítási tudással. A tájgazdálkodás tudományos eszközökrészben - hiányoznak az élelmiszertermeléskel azt a tapasztalathalmazt próbálja pótolni, hez szükséges lehetőségek, ill. területek. A nagyarányú takarmányvásárlás ezen- amelyet a középkori ember még gyűjtött a saját maga által birtokolt környezetében. A tájkívül jelentős többletköltséggel jár. A mai, általában szakosodott mezőgaz gazdálkodás kiterjedt környezetalakítás, ahol daságban az állattartó gazdaságok rend- egymás mellé rendelt viszonyban létezik az szerint nagy állatállományokkal dolgoz- ember, az állat, a növény. A tájgazdálkodás a hosszú távú létezést nak, melyeket csak vásárolt takarmányokszolgálja. Gazdálkodás a földdel, a vízzel, kal lehet fenntartani. A szálastakarmányt fogyasztó állatoknak többnyire csak abra- a természet adottságaival, a meglevő épített kot kell vásárolni, a sertés- és a baromfi- környezettel. Stratégia a fejlődésre, a fenntartás sok gazdaságban kizárólag vásárolt· tartható fejlődésre. takarmányra alapozott. Annak érdekében, hogy ezeknek a gazdaságoknak mindezek Népi építészet, mai környezetalakítás ellenére bioátállási lehetőséget nyújtsanak, csak korlátozott mértékű takarmányvásár- A népi építészet és népművészet ismerete elsősorban azért fontos, mert segít magunklást szabad engedélyezni. ra találni, elhelyezni magunkat a világban, térben és időben egyaránt. , A népi építészet tudósít a helyről, felvilágosít egy-egy régió, táj természetes adottságairól, a mikrokörnyezet ma már nehezen felismerhető jellegzetességeiró1. Honnan Környezetbe illeszkedés fújnak a szelek, a hidegek és károsak, honés tájgazdálkodás nan a portát, tanyát átöblítő, friss levegőt hozók? Hol ül meg gyakran a pára, a köd, Vajon miért kell beszélnünk tájgazdálkoamely embernek is állatnak is árt, hol vandásról vagy környezetbe illeszkedésrőL mikor minden környezeti átalakítás csak kö- nak hideg és meleg zugok, hideg és meleg vetkezmény, az ember tevékenységének, áramlások, milyen a talaj fizikailag, kémiailag? A még titkosnak hitt vízerekről, sugazdáikodái gyakorlatának tükre? A mindenkori környezet, amely nem gárzó zónákról is tudósít a népi építészet. csak az épített, hanem az ember által hasz- Számtalan információt hordoznak az emlénált természeti környezetet is jelenti, "kó- kek a tájról, növényekről, az emberről. Tadolt üzenet" az adott korról, a kor alapesz- nács az építtetőnek a telkek kiválasztásához, beépítéséhez, a növények ültetéséhez, méiről, értékrendjéről, gazdasági-társadalmi állapotáról. Tehát a környezet állapota az állatok helyének kiválasztásához, a lakóés a gazdálkodás "állapota" között szaros ház felépítéséhez, összefoglalva az egész és egyirányú összefüggés van. porta birtokbavételéhez.

Allat, környezet- és tájkoltúra

BIOGAZDA 3.

Ha az ember a tájat gazdaké11t műveli , akkor otthont teremt magának, közvetlen környezetének és a jövőnek. A kölcsön kapott földet úgy kell művelnie, hogy értékeit megtartva, a teljes ég ígéretével unokáinak adja tovább. Ösztönös kapcsolatát a tájjal építési tevékenysége folyamán lá kell egészítenie tudatos elemző munkával. A táj adottságait, értékeit, az "alapokat" kell .megtalálnia, hogy a táj mind teljesebb részévé váljon az építmény. Ne a táj ellen építsünk, hanem a táj elemeit érzékelve teremtsük meg környezetünket. Környezetünk: tág fogalom. EgY,énenként változik a környezet nagysága, amelyre hatással van. Az otthon, a ház a legszemélyesebb élettér, mindenki számára a meghatározó környezet. A gazdálkodói élettér: a porta, a tanya, ahol helyet kap az ember mellett az állat~ a növény. Itt az épületek nem egymás fölé, hanem egymás mellé rendeltek. A porta, a tanya épületei nem önmagukban zépek, hanem az egymás melletti viszo-

Tlyukhall kell rendet, harmóniát sugározniok. A lakóház nem szaborként uralkodik a telek közepén hanem része az egésznek, a porta, a tanya mikrovilágának. A környezetbe illeszkedés a személyes élettérnél kezdődik. A porta, tanya létesítésénél azért is különösen fontos az alkalmazkodó építés, mert gyakran a még meglévő természetet foglaljuk el új területet "hódítunk" meg. Erő zakos építési módokkal az amúgy i összeszűkült termé zeti területet csökkentjük tovább, növelve a veszélyt az életteljesség ellehetetlenedésére.

Épitett környezet Környezet- és tájga7".1álkodá nem c ak a természeti környezettel való gazdálkodást jelenti hanem a művi épített környezet értékeinek felmérését , felújítását. Az elavult és leromlott telepüté ré zek, elhagyott majorságok, tönkrement állattartó telepek, romos tanyák helyrehozatalával új rendelteté ű átépítésével nem c ak anyagi értékeket

lúdtartás természetszerűen kialakított környezetben

Állat, környezet- és tájkultúrjl

mentünk meg, hanem takarékoskodunk értékes földterületeinkkeL Ha régi beépített ter~let áll rendelkezésünkre, az értékfelmérés eredményeképpen gyakran a gazdálkodási módot és stratégiát is érdemes az adottságokban rejlő lehetősé gek szerint módosítani. A meglevő épített környezet célszerű használata, birtokban tartása segíti elő a tájgazdálkodás folyamatosságát, ad jogot az ott élőknek a birtoklásra. Az új biogazdaságok építését, üzemeltetését gyakran csak új természeti környezetben tudják elképzelni, mivel a meglévő környezet és az épületek - látszólag - nem elégítik ki teljesen a természetszerű gazdálkodás igényeit. Valóban fontos a gazdálkodás és az épített környezet szoros kapcsolata, gondos tervezése, de amennyiben a meglevő épületek is hasznosíthatóak, ott kell a leghatékonyabban megvalósítani a gazda elképzeléseit. A gazdálkodó ember egész életét át kell hatnia a gazdáikodái tudatnak. Gazdálkodnia kell a mezőgazdasági termelés mellett a környezetével, a természet adottságaival, az épített környezetével, saját testi és szellemi adottságaival.

Állattartási környezetterhelés és -rombolás Az állattartással foglalatoskodó gazdaembernek - még ha a teljes körű biogazdálkodás keretében is végzi mindezt - bizony meglehetősen sokszor szembe kell néznie a· saját tevékenysége, ill. a régióban többek által keltett állattartási környezetterhelési nehézségekkel, amelyek szélsőséges esetekben akár környezetrombalássá is fajulhatnak. Ilyen helyzetek és tevékenységek pl. a következők lehetnek: • Haszonállatok megjelenése Gazdasági állatoktól eddig mentes tájkörzetek betelepítése extenzív hasznositási céllal és módszerrel. • Koncentrált állatállomány, jelentős trágyatömeggel • Az előzőek szerint eljárva, de istállózott, ill. állattartó telepet kielégitő intenzívebb módszerekkel.

•

Erősen szennyező anyagok

kibocsátása A hígtrágya hasznosítása - bár különböző mértékben- veszélyes elemeket, ammóniát, foszfort stb. bocsát a levegőbe," vízbe, talajba és szinte minden emberi környezetet érint. • Állati termékek száll(tása, feldolgozása, értékes(tése Felsorolhatatlanul sok idetartozó közül pl.aszinte csak vízmozgatástjelentő tej, hús, zöldtakarmány stb. szállítása; a tárolás és feldolgozás nagytömegű szennyvizei; hulladékai; az értékesítés pl. felfogást, ízlést romboló, ill. fogyasztói szándékot ösztönző igényei, reklámja stb. • Az állati élelmiszerek fogyasztásának egyéni érzékenység szerinti egészségkárosítása. A fenti felsorolásba tartozó, néhány konkrét és speciális környezetterhelési gyakorlati példát részletezésben is ismertetünk

Célirányos legelőterheléssei a parazitafertőzés ellen A környezetterheléssei összefüggésben az egyik legnagyobb problémát a helyenként nedves területek legeltetésekor a gyomor-, bél- és a tüdőférgek okozzák. Különféle fajaik vannak, melyek életciklusa hasonló. Teljes kifejlődésükhöz kérődzó'kre van szükségük, mint gazdaszervezetre. Ha a kérődző hiányzik, a férgek legkésőbb egy ~_után kipusztulnak. ______ · A célirányos legelőterhelés szempontj á- · ból fontos tudnivaló, hogy a fiatal állatok először kimenve a legelőre, különösen fogékonyak a fertőzésre. Életük későbbi szakaszában immunitást fejlesztenek ki és így ellenállóbbak lesznek. Már a második legeltetési időszak után és elsősorban a teheneknél alig lépnek fel gyomor-, bél- vagy tüdőféreg fertőzések.

A legnagyobb figyelmet tehát a borjak, bárányok vagy csikók védelmére kell fordítani. Az anyjukkal együtt legelőre hajtott borjak kevésbé veszélyeztetettek. Figyelembe kell venni, hogy a különböző állatfajok váltakozó legeltetése jelentő sen hozzájárulhat a veszély csökkentésé-

BIOGAZDA 3.

Talán elégé meggyőzőá az adatok arról, hogy a gyakorlati végrehajtáskor igen nagy figyelemmel történjen a döntéshozatal az állatállomány-koncentrációról, a tartási körülményekről és nem utolsósorban a trágya kezelésérőL Bizony nemcsak a hazai, de a nemzetközi gyakorlatban is bőven találunk olyan negatív példákat, amelyek- pontosan a fentieket figyelmen kívül hagyva - katasztrofális ammónia- és fosiforterhelés előidézé sét mutatják. Ilyen volt pl. Hollandia, ahol a hazánkhoz képest 113-i területen pl. 14-16 millió sertést tartanak, túlnyomó részben iparszerű ketreces és hígtrágyás technológiával, valamint sokáig folyt a lé folyamatos és hígítás nélküli kilocsolása a gyepre és a szántóföldre, mintegy 10-20 m3/ha dózisban. Ehhez társult még az Európában legnagyobb (600-650 kg/ha) műtrágya-ha tóanyag felhasználás is. Mindezek együttmás környezetkárosító ipari és kommunális hatásokkal felerősítve - eredményezték azt, Legelőhasználat bekerített borjúlegelővel hogy a holland kormány a már-már elvi(3 felosztva) selhetetlen ammónia- és fosiforterhelés miatt a '80-as évek végére "környezeti katasztrófa" állapotát jelentette be a levegőt, vizeket és talajt közvetlenül és az ember életét ezeken keresztül veszélyeztető állapot előállása miatt. Országos, átfogó progBorjúlegelő júli- Kaszálás ramot hirdettek meg a 2000-ig tartó idő us közepétől szakra, amelynek fő célja, hogy 1994-re 30%-kal csökkentik az ammónia- és foszKaszálás, vagy Borjúlegelő a Kaszálás forterhelést. Az ábrán pl. jól nyomon tudlegeltetés következő évben juk követni, hogy az ammóniakibocsátást az 1986. évi 100%-ához képest hogyan tervezik 38%-ra csökkenteni a 2000 évig. Ammónia- és fosiforterhelés A hollandok sokféle intézkedése közül Még a leggondosabban meghatározott ál- érdemesnek látszik kiemelni a mi viszonyalatlétszám és biohasznosítási mód esetében ink között is feltétlenül figyelembe veendő is. számolnunk kell a trágyalével-hígtrá- és a megelőzést szolgáló következő meggyával "közvetített", erősebb-gyengébb előző módszereket: ammónia- és fosiforterheléssel. Az elsőd-. • A takarmányfehérjék kihasználásáleges okok között kell megjelölnünk a tanak (N-retenciójának) javítása A mijavaslatunk a kisállattartásban: kör. karmányokkal felvett tápláló- és hatónyezetbarát tartás; takarmányozási komanyagoknak rossz hatásfokú értékesítését. fort; egészséges állomány igény szerinti Ennek eredményeképpen pl. a N, a P és a K jóval több, mint 50%-a nem hasznosulva tápanyagellátás; új típusú ún. testazonos takarmánykiegészítők, ellenállóképeskikerül az állatból, jelentősen szennyezve a ség-fokozók stb. környezetet (lásd táblázat).

hez. Tehát, ha csak lehet, váltakozva legeltessünk szarvasmarhát, juhot, vagy esetleg lovat. Természetesen közben a megfelelő í nyugalmi (pihentetési) időszakokat be kell i i ~tani. ___j ~·A biogazdálkodás számára a szükséges szántóföldi takarmánytermesztés következtében (pl. a füveshere a vetésforgóban) ideálisak az előfeltételek ahhoz, hogy a parazitafertőzést enyhíteni lehessen. A zöldterületek váltakozó kaszálása és legeltetése, valamint a borjak és fiatal szarvasmarhák kihajtása a tiszta területekre, jeletltik a gyógyszerek nélküli mentesítés feltételeit. Ahol ügyelnek arra, hogy ne legyen mindig ugyanazokon a területeken állandóan vagy szakaszos terhelt legelő, és ahol a borjak számára mindig tiszta területet választanak ki, gyakorlatilag nem kell féregmentesítő szereket használni.

"....,.,~=

Állat, környezet- és tájkultúra

A sertések

különböző N, P és K felvételi és ürítési adatai, valamint %-os testbeépítése (retenciója) és környezetbe juttatása (Jongbloed és Lenis, 1993)

• Az istállópadozat és trágyacsatornák kezelése Javaslatok: bőséges almozás, egészséges szalmával; az állatok természetes viselkedésének biztosítása; tisztaság, de nem .,habozással". túlvizezéssel; a

padozatfelszórásafehérjebomlás t- gátló, ill. ammónialekötő anyaggal; 1-2 kg/nap/sza.zeolit,be ntonit,alginit,algapor vagy folyékony sarsaponin-készítmények, enzim- és/ vagy baktérium preparátumokstb.

A levegő ammónia-szennyeződésének forrásai és csökkentésének prognózisa 1986-2000 között, Hollandiában (Mezőgazdasági Minisztérium, Hága)

ft ...

állattartás a legelőn

gyep

szántó jó istálló- hígtrágyás +trágyatrágya istálló tároló

---------

együttesen sem

számottevő

49%=100%

hígtrágya ki juttatás

•

BIOGAZDA 3.

Technikai-technológiai feltételek javítása Javaslatok: nagy hasznos pihenő-etető kifutó férőhelyek; egyszerű kitrágyázási módok, vagy mélyalmos tartás; a trágyatároló helyek jó átlevegőztetése, viszont a túlzott trágyamelegedés elkerülésére alacsony trágyaszarvasok kialakítása stb.

• TrágyakUuttatás Javaslatok: esti-éjszakai trágyakihordás; a hígrészek l: l hígítása, vékony, fátyolszerű szétterítés stb., vagyis igen fontos megőriznünk a trágya értékét, hiszen hazánkban az elmúlt l Oévben az istállótrágyázott terület kevesebb, mint felére (430 ezer ha-ról 190 ezer ha-ra) csökkent, ugyanígy a felhasznált szervestrágya mennyisége (17 millió tonnáról 7,1 millióra).

Termékeny talaj - egészséges, jól termelő állomány Sok jel arra mutat, hogy bizony a gazdálkodák igen keveset, de még a kutató szakemberek sem eléggé foglalkoznak a fejezet-

címben ismertetett összefüggésekkel. Pedig a termékeny, élő talajnak az állatállomány egészségére, termelőképességére gyakorolt közvetlen és közvetett hatásaira egyre nagyobb figyelmet szükséges fordítani. A kibontakozási lehetőségeket illetően - nemcsak a jelenben, de még inkább a jövőben ez az egyik legígéretesebbnek látszó terület. A témával foglalkozó és bizonyára ma már könyvtárpolcokat megtöltő angol, német, svéd stb. szakirodaiomból a legfontosabbnak hitt és eléggé jellegzetes példákat igyekeztem kiemelni az "állattartás-kömyezet" összefüggésrendszerét bemutató ábrában. Az ábrán bemutatott összefüggésekből és kölcsönhatásokból a "B" mezőben ismertetett példákat (ti. az állattartás minősé gének visszahatása az "emésztés-retenciótrágyakibocsátáson" keresztül a környezetterhelésre) már idéztük az előző fejezetben. A talajtermékenységnek és az élő, humuszban gazdag talajállapotnak az ábrán ("A" mező) bemutatott hatásegyüttese a gazdasági állatok egészségére és termelő képességére - a teljesség igénye nélkül - a következő példákkal jellemezhető:

Állat, környezet- és tájirultúra

Közvetlen hatás a talajváltozás ból kiindulva • Az elmúlt évtizedekben megindult és nemrégen észlelt talajsavanyodás, amelyben szerepet játszott a meszezés ("digózás") tartós elmaradása, a területenkén ti és időszakonkénti túlzott műtrágya-felhasz nálás, az ipari- és kommunális szennyező dések, az időnkénti savas esó'k stb. Több szerző leszögezi, hogy a termőtalajaink mintegy 40-55%-án 0,5-1 ,O pH-értékcsökkenés tapasztalható . • A vázolt talaj-elsavanyadási folyamat sok más, kedvezőtlen hatása mellett- erő

mekből

felvenni. Ennek a folyamatnak adatokkal alátámasztot t bemutatását a táblázat tartalmazza a zöldlucerna Ca- és P-tartalmának jellemző mintegy 60 éves változásán keresztül. A táblázatban közölt Ca-P-adatok ból, de még inkább a CaiP-értékekből világosan kitűnik, hogy szinte az 1920-as évektől a '70es évek elejéig változatlan volt a zöldlucerna ásványianyag-tartalma -és az ennek hátterét és feltételét adó talajtermékenységi, ill. kation-szolgáltatási képesség -, majd a '70-es évek közepe körül egy jelentős törés következett be, hiszen a '73-75-ös adatokhoz képest 1976-ban mintegy 10-12%-kal csökkent a zöldlucerna Ca-tartalma, és ezzel egyidejűleg közel 20%-kal megnöveked ett a P-tartalom, amely ellentétes változási tendencia napjainkig fennmaradva , így a Ca/P

sen csökkentette a termőtalajok kationszolgáltató képességét, mivel különösen a kalcium (Ca), a nátrium (Na) tartalmú vegyületek bekövetkezett rosszabb oldhatósága miatt a haszonnövények kevesebbet tudnak ezekből az igen fontos makroele-

értékben 30%-os

szűkülést

eredményezett.

Zsenge zöldlucerna

Bimbós zöld· lucerna, virágtás elöH

2,5 Átlag

21,8 2,5 8,5

Co/P Országos

műtrágya felhasználás = (NPK kg/ha)

2,1 9

2,3

9,5 19,5 2,4 8,2

8,5

9,4

2,4 5,3

3 5,3

6,2

4,8

3,4

3,5

4,8

3,6

13,6

t 1960

1965

1970

1975

1980 1985

1989

172

312

188

140

280

Mindez igen meggyozoen érzékelteti, hogy a talajtermékenységi és a kationszolgáltatási képességben jelentős romlás következett be ebben az időben és ennek következtében romlott mind mennyiségi, mind minőségi oldalon a lucerna ásványianyag-tartalma. A kedvezőtlen változások lehetséges okai közül néhányat már kor4bban felsoroltunk, most csak a táblázatban szintén közölt műtrágya-felhasználás adataira érdemes különös figyelmet fordítani. Feltűnő, hogy az 1970-es évek közepére az NPKfelhasználás a duplájára emelkedett és amindenkori hazai csúcsot ekkor érte el. Tehát bizonyos összefüggés látszik a lucerna megbomlott ásványianyag-(kation)tartalma és a túlzott műtrágya-adagokkal lerontott talajtermékenységi és kationszolgáltatási képesség között. Visszatérve az ábrán bemutatott összefúggésekre, a fentiekben a zöldlucerna kation-szolgáltatásának csökkenéseként ismertetett, közvetlenül ható talajtermékenység-csökkenési példából tovább adódik, hogy a gazdasági állatok életfunkciójában - mindezek következtében - megbomlik a sav-bázis egyensúly, a csövescsontok minőségi állapota az erősödő Ca-mobilizáció miatt, romlik a szaporodási képesség stb., ugyanilyen felfogás és értékelés szerint szükséges az ábrán követett hatásként bemutatott példákat elemeznünk. Tehát a talajtermékenység jelentősen függ a talajélet és a vetésforgó minőségétől, amely pedig erősen befolyásolja a takarmány-ellátásban fontos gabonafélék Fusarium gomba fertőződését és a szemesgabonák mikotoxin-tartalmát. Mindezen áttételeken keresztül végüljelentős változások következhetnek be a gazdasági állatok egészségi állapotában és a termelési képességében. A mindennapi gyakorlatban a fentiekben részletesen ismertetett elméleti és közvetett, ugyanakkor igenis létező kapcsolat a talaj minősége, termékenysége és az állat egészsége, termelése között gyakran nem tudatosul. Ezt az összefüggést és a gazdaságban is tettenérhető jelentőségél bizonyítja be -

BIOGAZDA 3.

számtalan példával illusztrálva - W. A. Albreecht, az USA Columbia állambeli Missouri University Talajtani Tanszékének vezetője, a "Soil Fertility and Animal Health" (Talajtermékenység és az állat egészségi állapota) c. könyvében. A Ca-~ és a kation-szolgáltatás zavarairól már az előzőekben volt szó. A továbbiak szerint a Ca igen lényeges az anyagcserében, hiánya súlyos problémákat okozhat. Elég ha csak a szarvasmarhák körüli termékenységi zavarokra és az ellés után gyakran előforduló tejlázra gondolunk. Amennyiben a növény sok Ca-ot tud felvenni, akkor több fehérjét tud a szervezetébe beépíteni; ezzel szemben kevesebb Ca és több K és P esetében inkább a szénhidráttermelés kerül előtér be és fokozott a cukrok mobilizációja is. A Ca mellett igen lényeges a foszfor megfelelő jelenléte. Kísérletek tanúsítják, hogy a szarvasmarhák szívesebben foszfátkiegészítést kaptak, a sertés pedig a hasonló kiegészítéshez jutott kukoricából fogyaszt inkább. A szarvasmarha és sertés tehát nemcsak a növény faja, hanem a talajminőség alapján is választ, válogat, amikor táplálkozik. A talaj felborult Ca- ill. K- és P-egyensúlya következtében megbomlik az egyensúly a szénhidrátok és fehérjék közölt is. Elképzelhető, hogy nagyobb lesz a terméseredmény - ez ugyan mennyiségileg több fehérjét jelent -, viszont az esszenciális aminosavak (pl. triptofán, metionin, lizin) aránya kisebb lesz. Mindez a mennyiségi szemlélet egyik káros velejárója. Sokszor elfelejtik azt, hogy csak a termékeny talajon termett takarmány ad teljes értékű fehérjét az állatnak, az ilyen értelemben vett fehérjeminőség pedig a termékenységnek és a betegségekkel szembeni ellenállóképességnek az alapja. Közismert, hogy mindkét területen sok a tennivalója az állattenyésztésnek, ill. a helyesen gazdálkodó embernek. A Ca és a P különleges hatását jól bizonyítja a következő kísérlet. A vizsgálat alapját olyan takarmánytermő terület képezte, ahol hüvelyes növényeket termesztettek. A szántóföldet három

Állat, környezet- és tájkultúra

részre osztották fel. Az első nem kapott tápanyag-kiegészítést, a második csak foszfátkezelést kapott, a harmadik pedig mind Ca-, mind foszfát-kiegészítést. A kísérlet első felében a takarmányt juhok fogyasztották el. A harmadik területről származó takarmányt fogyasztó állatok felülmúlták társaikat testtömeg-gyarapodásban, gyapjúminőségben és a termékenyülés arányában is. A vizsgálat második felében a háromféle módon termesztett takarmányt mesterséges termékenyítésre használt baknyulakkal etették. Azt tapasztalták, hogy a harmadik területről etetett csoportnál volt a legjobb a spermaminőség, ugyanakkor a legnagyobb libidó is itt jelentkezett. Amikor a csoportokat kicserélték, ugyanezt tapasztalták. A mikroelemek az életfolyamatokban mint a katalizátorok (enzimek) fontos építőkövei vesznek részt, ám a vegyületekbe nem épülnek be. A növények mikroelemigénye különböző, a nagy fehérje-tartalmúak általában többet vesznek fel belőlük a talajból. Hiányuk az állatokbari májfunkciózavarokat, termékenyülési zavarokat, vetélést stb-. idézhet elő. A fentiekből ismételten kiviláglik, hogy milyen szaros kapcsolat van a talaj termékenysége és az állat egészsége között. Tömören foglalja ezt össze az angol mondás: ,,All flesh is grass (Az összes hús a fűből származik)."

mányt lábon, vagy zsákban, elkótyavetyélni, hanem inkább az értékesebb állati termék értékesítésével jussunk a gazdálkodási és pénzügyi előnyökhöz; "Gyengeség utáni felerősödés, amikor takarmánycsere van"- tehát a szakszerűen elő {rt takarmányváltás, az új takarmány megszoktatása csak fokozatos (5-10 napos) takarmányátmenettel hajtható végre; "Ha bántja a vér: a hirtelen legeléstől, a hirtelen hízástól kapja", vagy "Ha túl sok moslékot kap, könnyen megzabál a disznó", vagy "Ha a lovakat kifogják, é~ mindjárt adnak neki abrakot, akkor tályogos lesz, megmered a lába" - mindegyik mondás figyelmeztet arra a szakmai alaptételre, hogy a gyorshizlalás, a korlátozás nélküli abraketetés milyen hátrányokkal jár, tehát inkább a tömegtakarmányokat helyezzük ' előtérbe; nagyot mert tehene, "Sárvizes lett a ivott, hirtelen ivott" - figyelmeztet a "sokszor-keveset" itatás elvére, a legelő állat itatás előtti "megállítására"; végül ,,A gyomornak minél több fajtát adunk, az a jó", vagy "Mán az utolsó falat nem kellett volna", vagy ,,A sok disznóhúsevéstól áll elő a sárgaság"- ezek a mondások egyöntetűen a helyes és egészséges táplálkozás fontosságát hangsúlyozzák, valamint felhívják a figyelmet a túlzott sertéshúsfogyasztás tudottan nem egészséges hatására. Természetesen a népi mondások között bőven találhatók pl. a mai korszerű és egészséges táplálkozási elvekkel ellentétes Népi állattartási példák "élvezeteket" is dicséró'k, pl. a túlzott húsA népi hagyományok helyes figyelembe vé- centrikus étkezés, a zsíros hús-sütés élmétele, az ún. "népi bölcsességek" értékelése nyei, a csak húsokon alapuló ünnepi étkek nem nélkülözhető a bioállattartás lehetősége mindenek feletti ajánlatai stb. A bioállattartással foglalkozó szerzők inek és szerepének ismertetésekor sem. A tanyasi állattartók és a pusztai sajátos, nem lehetnek annyira szakmai "szemellenzősök", hogy ezekkel a túlzásokkal és bifőfoglalkozású juhászok, gulyások, kanászok vagy csikósok stb. között járva, ill. az zony tévedésekkel egyet tudjanak érteni. Ez így is van helyesen, mint ahogyan az egész életükről szóló tanulmányokat forgatva nem kerülheti ei a figyelmünket az állattar- biomozgalom elvei is ezt tartalmazzák. Visszatérve a népi állattartás konkrét, tással foglalkozó népi mondások igen találó, bölcs, sokszor a mai szakmai felfogá- gyakorlati megoldására, a következő rövid áttekintést érdemes ismertetni: sunkkal is jól megegyező tartalma. Pl.: • Pusztai különleges állattartás, pl. szarbőré ,,A takarmányt eladni csak az állat vasmarha, juh ben szabad" - tehát ne siessünk a takar-

• Tanya i állattartás, pl. sertés nyúl, kecske • Házkörüli állattartá pl. baromfi.

BIOGAZDA 3.

ez !__ télen nagyobb kíméletet biztosító, fél zi la · forma egé zen a másoctik világháborúi n omon követhető. Az Alföld dél leli részén mé 1.9 - en - élszilajon__tart_Qll_. Míg az a u ztákon elsősorban a szar- szur e ma le el t. A nagykirályvasmarha- a ló- ésju tartás feltétele'i"Vof-"" hegye i gazdaság tartott itt egymástól küta me , a kezdetleges sertesteny sztés a lönvála ztva 120 tehénből valamint 150unántúli tölgye ek makkoltatására össz- 180 növendékállatból álló gulyákat télenponto ult. A híres bakonyi makkoltatások nyáron legelőn. A teheneket obasem fejelső írásos nyoma a bakonybéli "disznó- ték. Ezek a marhák 10- 15 m széle é 40 m óvókról" is megemlékezik. A Tihanyi-ala- hosszú, cseréptetőj<I, nyitott szfn védelmépítőlevél hasonlóképpen foglalkozik a ser- ben teleltek. Hódmezővá árhely Ros ztéstartá al. Bél Mátyás 18. századi leírá- pusztáján a jelenlegi kardo kúti termé zetaiban szintén megemlíti a Bakonyban té- védelmi területen 1944-ig folytattak halen-nyáron meg zámláthatatlan falkákban on! megoldás ó pá ztorkodá t. Arilostoha félvadon kóborló erté eket. A 19. század körillmények között született, felnevelkeelején a Balkánról évente 120-200 ezer ser- dett és tartott legelői jószág ké őbb távoli tést hajtottak fel a bakonyi tölgyesekbe, exportfeladatokat betöltő értékesíté e orán ahol azok makkon teleltek, és így felhizlal- tanú ftotta a környezetéből fakadó, hihetetva vitték tovább Bécsbea temérdek állatot. len életrevaló ágát. (E parlagi fajták keresztezé éből keletke- r-' zett a mangalica .) A magyar szürke zarvasmarha A szilajtartá ma·dnem természete Régi , ún. ő i magyar gazda ági állataink köéle ru m n e1t később el 'ltó jélsz_ilaj zött a te zető küllem<I, tekintélyes megjeleorma még alig különbözött az előbbitől. nés<I szürke magyar szarvasmarhát gazdasáAz állat itt c ak kora tavasztól hóhullás· gi elismerés é történelmi hagyományti ztemaradt a legelőn, de a legzor abb téli idő- let terén az el ő hely illeti . Tenyésztése több zakot már féltetős karámokban vagy hev~- évszázadon át nemzeti jövedelmünk legjelennyészett istállókban töltötte. Téli takarmá- tősebb forrásának bizonyult. nya is a legteljesebb külte~e . ZOilcyokA zürke marha egykor elterjedése, ilnak megfelelő, szalmából, kóróból vagy letve az egyéb kárpát-medencei marhafajro sz minőség<I réti zénából állt. A múlt t khoz mért aránya em egyértelm<Ien ti zszázad második felében a fél zilaj csord k- tázott. A régebbi statisztikák szerint kb. ban má . ül.. öző kor z.tál~ s 1870-ig az or zág marhaállományának záz nemeket 1s akran ülönválasztották. százalékát képezte, és csak a múlt század szarva marhából a növendéküszők és borja utolsó évtizedeitől kezdték kiszorítani a a ts gu :YÉJ-, a.. bároméve ek a meddő é vern e tehenek a nagygulyát képezték. A tinók és ö ök külön gulya an jártak. A gulyát ema napkelte em a napszállta nem érhette az éj zakázó álláson és a delelő órák kivételével egé z nap lege őt forró nyári napokon - a huzamo abban elhuzó 6 delelé miatt - még éj zak · s. E fél zilaj mód zerr l a továbbtenyészté re kiválasztott állatokat tartották. Az igá és a ~jelő barom a falvak közelében ege t, s esténként hazahajtották Amíg a ridegtartás a szabadságharcot követő évtizedekben lassan feledé bement, Magyar szürke szarvasmarha

Állat, környezet- és tájkultúra

nyugatról behozott kultúrfajták, majd a ha- minőségi értéknek számított. Előnyt jelenzánkban kialakuló magyar tarka marhák. tett a racka igénytelensége, jó tejelése, tejéUgyanakkor bizonyított tény, hogy még a nek 10%-ig terjedő zsírtartalma, ami sajtszürkemarhatartás fénykorában, a 16-17. és gomolyakészítésnél nagy előny. Egy században sem kizárólag ez a primigenius idényben egy racka anya 60-100 liter tejet jellegű fajta élt az országban, hanem jelenadott (7 l szükséges l kg sajt előállításá tős volt a brachyceros típusú, csira, busa, hoz). A juhsajtok zsírtartalma 20-55% köriska stb. kistestű fajták elterjedtsége is. zött mozog. Hogy miért csak a szürkemarha képezte a Ha a rackajuhokat mint nemesítési alapkivitelt, ennek nyilvánvalóan a hatalmas tá- anyagat értékeljük napjaink génkészletvolságokra történő hajtás fáradalmai, a hús gazdálkodásában, a szürke marhához haminősége és kiváló igavonó képessége misonlóan, hajdani tartásmódjuktól reméljük att - időben nem pontosítható megjelenése a felhasználni kívánt jó tulajdonságokat. A óta - a jelen század kezdetéig kimagaslóan rackák rideg és félrideg viszonyok közölt a övé volt a vezető szerep. A századforduló legsilányabb legelőket hasznosították. A után azonban a legeltetési viszonyok meg- tiszántúli és Duna-Tisza közi szikesek vadváltozása, a termelékenyebb fajták megje- vízjárta, napégette pusztáinak szélsaséges lenése, majd a gépesítés miatt igavonó sze- viszonyaiban rendkívül ellenállóvá, életkérepének érdektelenedése következtében a pessé acélozódtak. gyakorlati élet hallgatólagosan kipusztulás:a í~élte ez~ a fajtát. ~ második vil~gh~ború Tanyai állattartás eve1ben mar csak mmtegy 8-1 0%-at kepezte marhaállományunknak. 1957 -ben mind- \ Ellentét~en az i~ar~~erű t~chnol?giával, a össze 2,5% volt s 1970 óta összmennyisége ,hagyomanyos haztaJI sertestartasnak sok néhány százra csökkent. )az előnye. A sertéseket ugyanis felesleges drága, gyári tápokkal etetni, amikor tudvalévően sokkal jobb étvággyal fogyasztják A rackajuh az egyébként kidobásra ítélt vegyes ételhulA magyarmoldvai, erdélyi, havasi és hortobágyi változatokban ismert, kárpát-meden- ladékat De vajon ez minden, amit egy lelcei ratkajuhok múltja is - a szürke marhá- kes biogazda a .sertések igénytelen természetéből saját javára tud fordítani? éhoz hasonlóan - mindmáig vitatott. A szabadon tartott disznók élvezettel A hortobágyi forma elsősorban Debretúrják fel a tarackbúzát is, miközben a tercen környékén és a Kiskunságban volt homőtalajt kiválóan fellazítják. Szargasan kinos, az alföldi és erdélyi rackák a Kárpátforgatják a növényeket, s legtöbbjüknek a medence keleti harmadát népesítették leghajtásait jóízűen elrágcsálják. U gy anakkor sűrűbben. Ezt a megoszlást tükrözi a rackaegyben a talajt is trágyázzák, amerre járnyájak utolsó maradványainak jelenkori elterjedése is. A hortobágyi forma a Hortobá- nak. Ajánlatosnak tartják, hogy a sertéseket gyon és Bugac környékén maradt fenn legtovább. E két elterjedési gócon kívüllegfel- tarackos táblákra a vetésforgó minden hetejebb né~ány parasztgazdaság és az orosházi dik évében engedjék ki. Amíg csak gyomnövény van a táblán, az (volt) Uj Elet Termelőszövetkezet rendelkezett még ilyen állománnyal. Az egyéb állatok kiegészítő takarmányként árpadarát változatoknak - többnyire már erősen ke- kapnak, amikor pedig a területet már teljeresztezett - képviselői csak kistenyésztők sen megtisztították az ehető növényi rénél, esetenként néhány egyedre korlátozot- szektől, az árpát lóhere-zöldtakarmánnyal tan Békés és CsoJ:.!grád megyének keleti ha- egészítik ki. Ez ugyan meglepően hangzik, mégis, a kutató megfigyelése szerint az ártárvidékén fordulnak elő. A rackafélék húsának viszonylag cse- pa és a lóhere közül a sertések előbb mindig kély faggyútartalma a középkorban is jó a lóherére vetik magukat, csak utána fo-

gyasztják el a gabonaőrleményt. Úgy tűnik tehát, nem ártana felülvizsgálnunk a sertések takarmányozásáról alkotott elképzeléseinket. A szabadföldi turkálás végül a sertések magatartására is kedvező hatással van. Ilyen körülmények között az állatok élénkek, érdeklődők, az emberrel szemben barátkozóak. A hajdan bevált makkoltatást ismét felfedezik az állattartók. Érdekes hatással van a disznók turkálása az erdők önmegújuló képességére. Úgy találták, hogy a sertések jelentősen elősegítik az erdő megújulását mmdenféle erdőművelési formában. A fák kivágása után ugyanis a fedetlen, napsütötte területeken hamarosan különböző lágyszárúak borítják be a talajt, megakadályozva, hogy a szomszédos fákról származó magvak gyökeret eresszenek. Ezzel szemben, ahol a disznók feltúrják a talajt, netán alaposan meg is trágyázzák, ideális feltételeket teremtenek a magoncok számára. Sőt, mi több, állí~ják, hogy kitűnően helyettesítik a növényvédő szereket is. Kitűnő szaglásukkal kiszimatolják a kártevő lárvák és kifejlett rovarok tartózkodási helyét, s jóízűen elfogyasztják őket. A tapasztalat szerint egy koca a malacaival körülbelül l ha erdő talaját képes évente kellően feJlazítani. Ennek eredményeképpen a következő évben 10 OOO új magoncot számoltak egy hektárra vetítve. Nemcsak sokkal természetközelibb megoldás, de az errlészek számára anyagiakban mérve is nagy hasznot hajthatnak a turkáló disznók. Megtakarítják a költséges, és a talajszerkezetet romboló gépekkel végzett talajmunkát, valamint a csemeték kézi ültetését. A sertések talajlazító munkája a természetes újratelepülés idejét is jó néhány évvellerövidíti.

Félszabad nyúltartás A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy kisüzemi körülmények között az ún.félszabad tartással érhetők el a legjobb gazdasági

BIOGAZDA 3.

eredmények. Ez nem más,. mint egy fedett szín, amelyet viszonylag szélvédett helyen létesítünk, s három oldalról védetté teszünk. Ez már az állatoknak kellő védelmet nyújt. Az idegen állatok bejutásátanyitott oldalon dróthálóval megakadályozhatjuk, a téliesítést pedig nádpadlóval vagy műanyag függönnyel megoldhatjuk. Fontos tudnivaló, hogy a nyulak kevésbé érzékenyek a hidegre, mint a buzatra és a szélre; s nem nélkülözhetik a friss, oxigéndús levegőt. A kistenyésztők helyes törekvése, hogy a korábban más célra használt épületekben rendezkednek be nyúltenyésztésre. Ez esetben nem kell új épületet építeni, a meglévő átalakításával, kisebb költséggel jó nyúlistálló alakítható ki.

Kecsketartás azt kell megfontolnunk, hogy van-e a ház körül olyan hely, terület, amelyet alkalmassá tudunk tenni a kecskék számára, továbbá hogy milyenek a takarmánytermesztési, ill. -beszerzési lehetőségeink. Természetesen az is fontos, hogy a tenyésztőnek mennyi szabad ideje lesz az állatok tenyésztésére. Ezt a három szempontot tartjuk a legfontosabbnak kecsketenyésztés indításakor. Ha jól végiggondoljuk e három feltételt, akkor arra a kérdésre is elég pontos választ tudunk adni, hogy mennyi kecskét tartsunk. Mielőtt még valaki megijedne e néhány feltételtől, gyorsan szeretnénk megnyugtatni, hogy a ház körüli kecsketartás nagy lehetőségét éppen a következőkben látjuk. • A kecske tenyésztéséhez szükséges férő helyeket, kifutót, etetó'ket, itatókat egyedül vagy baráti segítséggel magunk is el tudjuk készíteni, különösebb építészeti szakismeret nélkül, hulladék anyagokból. • A kecske számára szükséges takarmányok között az első helyet foglalják el a kerti hulladékok, a konyhából kikerülő növényi maradékok, az árkok, folyópartok, erdőszélek, pázsitok füve. • Szabad időnkben, ha ésszerű, hasznos tevékenységet akarunk otthon folytatni, Elsősorban

Állat, környezet- és tájirultúra

akkor meg lehet szervezni a napi elfoglaltságot úgy, hogy az zellemi és anyagi sikert i jelentsen. Mint a legtöbb próbálkozá t, vállalkozást, a kec ketartást is előbb ki ebb mértékben, egyszeríi körülmények ~özött kell indftanunk. Legjobb ha kecsketenyésztésünket kevés kecskével kezdjük , é ezeken tanuljuk meg azt a néhány, de igen fonto zabályt, amelyek a siker zálogát képezik.

vagy a csirke beteg. Azért mondhatta, mert a háború előtti időben é még utána is sok falus! asszony csak akkor tudott ót, paprikát, petróleumot vásárolni, ha előbb összekötötte két csirke lábát, néhány tojást is tett a kosarába és eladni vitte a piacra.

A hús- és tejminőség természetes befolyásolása Általános húsminőségi szempontok

Házkörüli állattartás Sokféle szerepet töltött be a baromfih ús és a toj ás zázadokon át az nkivül is, hogy kötelezően ös ze kellett gyíijteni a kolostoraknak, a földesuraknak zolgáltatmányként; kere ztelőre, lakodalomba menet ajándékként; bennlakó diákok élelmezési hozzájárulá aként; sőt ha mutatványosok érkeztek a faluba, belépődíj-helyettesítő ként; tanitónak bábaa zonynak a hála kifejezésére; fel kellett áldozni a betegek felerősítésére. A háború alatt és utána i még sokáig beszolgáltatási kötelezettséget, adót i kellett tyúkokkal, csirkével t ~á sal telje fteni. Fogya ztották a baromfit é a tojást minden időben , a tehetősebbek inkább, a zegények csak ünnepi alkalmakkor. A háború utáni kor zakot megélt nemzedék még tanúsfthatja, hogy igazat zólt Veres Péter amikor azt mondta egy népgyíilé en: a paras7t csak akkor csi'ik csirkét. ha vagy ő,

Magyar parlagi lúd

Az élelmiszer-gazdaságban a nemzetközi túltermeléssel, a készletek felhalmozódásával, a konkurencia élesedésével egyre nő a minőség zerepe. A fogyasztó a tőkehú s t, a vágott baromfit sz{ne, szaga, zs{rossága, a konyhai .elkész{tés után pedig az {ze, porhanyóssága, zs{rtartalma alapján ítéli meg. A hú ipari feldolgozás szempontjából ezeken kívül fontos tulajdonság a v{ztartalom, a nedvtartalom és a nedvkötő képesség. Ezek közül az egymás al ö zefüggő összetett tulajdon ágok közül a takarmányozásnak a zsírtartalommal zemben támasztott igények teljesíté e az állattenyésztő telepek kötelessége. A fogyasztói ízlés az utolsó negyedszázadban nagyot változott a sovány húsok · . vára, és a zsírtartalommal szemben támasztott igények telje ítése az állattenyésztő telepek kötelessége. Az eddigiekben folyamatosan hangsúlyoztuk az ..ezzel kapc olatos törvényszeríiségeket. O szefoglalóul e helyen csak annyit, hogy a zs{rképződés az életkorral törvényszerűen nő, és e tekintetben a nő ivarúak és a kasztráltak megelőzik a hlmeket. Mind a broilem evelésben, mind a sertéshizlalásb an a növekedési kapacitás kimerülése előtt éppen a növekvő zslrtermelés miatt kell abbahagyni a nevelést , bár elkülönített ivarú nevelés esetén, darabolt kikészítés céljára a pec enye (broiler) kakasok még tovább 1 2-4 hétig igen gazda ágo an tovább nevel heLők lennének. Már utaltunk rá hogy a fehérjékből viszonylag kevesebb zsír képződik, mint a keményftőből, és hogy a fehérjék nagyobb

54 mértékű bőiHanása mérsékli a zsírképző désre vezető luxusfogyasztá st Az is tudott, hogy ha a takarmány fehérjetartalma nem fedezi a fejlődésben lévő fiatal állatok szükségletét, akkor több takarmány elfogyasztásával igyekeznek normális növekedésüket fenntartani. A takarmánytöbblet érthetően fokozza a zsírképződést A szükségletet meghaladó fehérjeadag hatása állatfajonként eltérő. A sertés pl. a fölöslegben felvett fehérjéből is zsírt képez, ha rosszabb hatásfokkal is, mint a szénhidrátokból. A baromfifajok esetében a szükségletet meghaladó fehérjeszintek arányosan csökkentik a zsírképződést, és ez a jelenség annál szembetűnőbb, minél hajlamosabb az állatfaj, ill. fajta az elzsfrosodásra. A fehérjeellátásnak a sertéstől és kérődzőktől eltérő szerepe arra vezethető vissza, hogy a baromfi szervezetében a zsírsavak - hasonlóan az emberhez és eltérően az emlős állatoktól- nem a zsírsejtekben képződnek, hanem a májban, és onnan a véráram útján jutnak el a zsírdepók sejtjeibe. A szükségletet meghaladó fehérje ugyancsak a májban dezaminálódik és a máj említett kettős szerepével magyarázzák a fehérjebontás és zsírképződés közötti antagonista hatást. Sajnos a gyakorlat céljainak ez a módszer nem felel meg, mert az indokolt fehérjeszükségletet meghaladó szintek nagymértékben növelnék a takarmányozási költségeket, másrészt az elérhető eredmény is viszonylagos. Az életkor előrehaladásával ugyanis a zsírképződés törvényszerűen növekszik, és ezt önmagában a fehérjeszint növelésével, a fejadag korlátozása nélkül nehéz ellensúlyozni. A csirkékkel végzett legújabb vizsgálatok arra hívják fel a figyelmet, hogy az állatok fiatalkori táplálása kihat a későbbi fejlődésükre, elzsírosodásukra is. Eddig ugyanis az volt a felfogás, hogy a zsírsejtek száma az izomrostokéhoz hasonlóan örökJötten megszabott Az újabb adatok ismeretében feltételezhető, hogy a bőséges energiaellátás hatására az élet első heteiben a zsírsejtek száma megnő, ezért az ilyen állatok hajlamosabbak a későbbi életkorban a nagyobb mértékű elzsírosodásra.

BIOGAZDA 3.

A takarmányok zsírtartalma a bélből kerül a nyirokáramba, és egy része a máj kikerülésével közvetlenül beépülhet a zsírsejtekbe. Ezúton a takarmányzsír - összetételétől függően - megváltoztathatja a testállományba beépült zsír minőségét, jódszámát, konzisztenciáját stb. (A kukorica szalonnát lágyító vagy a halolajok ízhibát okozó szerepére más helyen is kitérünk.) A kérődző állatok bendőjében a telítetlen zsírsavak telítődnek, ezért az ilyen veszély náluk kisebb. Az abrakon hízlalt pecsenyebárányokon megfigyelhető a faggyú olvadáspontjának a csökkenése, ami nem írható a báránytápokban lévő kukorica rovására, mert hasonló jelenség észlelhető az árpával készült granulátum ok esetekor is. A szemcsézett takarmány bomlása során ugyanis nagyobb arányban képződnek elágazódó szénláncú zsírsavak, és ezek beépülésére vezethető vissza az említett jelenség. Az ipari abrakkeveréken nevelt pecsenyecsirke napjainkban jelentős szerepet tölt be a lakosság húsfogyasztásába':l, de a "tápos" csirkével kapcsolatos fenntartások még ma sem szűntek meg. Sok háziasszony szerint még a tányérban is meg lehet különböztetni az ízéről a "tápos" csirkét a jóízű "tanyasi" csirkétől. Az összehasonlításkor azonban nem feledhetjük, hogy a pecsenyecsirke élőtöme ge 6-7 hetes korra meghaladja az l, 7 kg-ot, a hagyományos fajták csirkéi viszont "tanyasi" körülmények között 8-10 hetes korra az l ,4 kg-ot alig érik el. Az izomzat fehérjetartalma, ezen belül az ízeket meghatározó purinanyagok mennyisége az életkorral nő, ezért csak az életkor függvényében szabad összehasonlítani az ízeket. Köztudomásúan más íze van a borjúhúsnak, mint a fiatal növendék marhának, és ugyancsak különbözik ettől a vágóérett marha húsának az íze. Az sem vitatható - mert több állatfaj tekintetében igazolt -, hogy a kisebb testű, vékonyabb izomrostú állatok húsa ízletesebb, mint a nagyobb testűeké. Nem vitás, hogy az állati fehérjeliszteket is tartalmazó keveréktakarmányokat a szagukról több méter távolságból is föl le-

Állat, környezet- és tájirultúra

jellegO izomelvá ltozá a sertésen és a marhán a későbbi korban is előfordul. E bántaómékek - a többi fehérjéhe z ha onlóan - lomnak azonban semmi köze a sertésvág (Pale PSE ő észlelhet ban napjaink csak az aminosav akig való lebontá után hidakon vizenyős) tudnak fel zfvódni, akkor pedig elvesztik Soft Exudativ e sápadt, lágy és , a kórforma lappangó Ez ozáshoz. húselvált a íz- és szagtulaj don ágaikat. Más a helyzet szászívó sötét, = Dry Firm (Dark DFD halolajzsfrokkal, mert a hallisztben lévő11 Megjelejal valóban tö11kretehetjük a csirke {zét raz) hú elváltozá hoz hasonlóa n. oksági van el stress-sz (bár ettől manapsá g a halliszt magas ára nése a szállítási ősor el ellen utóbbiak Az ben. mian már alig kell tartani). A halolajja l összefüg gés al ~elekcióv ő megfelel úton, genetikai ban zerzen tapasztal atok alapján viszónt illói. védekezn kell olajokat tartalma zó fűszerkeverékekkel ki-

het ismerni, ez azonban nem veszélyezteti a hús {zét. A fehérjetermészetG bomláste r-

vánság szerint "élve" fűszerezhetik a vágócsirkét , mint ahogy már nálunk i volt

ilyen irányú próbálko zás . Kivételesen olyan c irke húsának i lehet halize, amelyik soha em evett hallisztet Ebben az esetben a halliJ a kolin vagy a betaill

lebomlásából származó trimetil-ami11 adja,

é az ízhiba akkor észlelhető ha a t~armány repcedará t tartalmazott és előzetes koplaltatá nélkül vágják le az állatokat. Az angolok kivételével a fogyasztó k a zép aranysárga bőrű vágott baromfit kere ik. A baromfi bőrének szfnezésé ben nagyobbára ugyanazo k az oxikaroti noid lipokróm fe tékek vesznek részt, amelyek a tojá árgájának a zfnét i adják. Ezek közül a legfontos abb a kukorica luteinje amelynek zfnező hatá a mintegy a két zere e a zöldli ztek xantofillj éének. A festékek fel-

szivódása és beépülése 4 hetes korig minimális, ezért az azonos takarmán you tartott, de idősebb korban levágott csirkék sárgább zínGek. A maga abb fehérje zmt, a z írban dú abb takarmán y é az idült bélhutut (pl. kokcidióz is) gátolja a pigmentá lódást. Hazánkban a kukorica a legfontos abb · takarmán ygabona ezért - kivételes e ztendóket le zámftva amikor zGkös a kukoricakészlet - a pigmentá ltság hiánya nem jelent minőségi kifogást. Az északi államokban azonban ahol a takarmán ybúza képezi a keverékt akarmány ok bázisát; jó minőségG zöldliszttel és zi ntetiku úton előállitott oxikaroti noid fe tékek hozzáadá sával segítik el ő a megkíván t zfn kialakulá sát. A bárányoK szelénhi ánya a vázizom izomelfaj ulá ában megnyilv ánuló beteg éget, a. báránybét~ulást idézi elő. Hasonló

Minőséget

közvetleniil szempontok oz6 meghatár • Biológiai szemlélet Elengedhetetlenek a vezetés, az állattenyésztés, az állategészségügy, a takarmányterme zté és a takarmányozás minden szi ntjén dolgozók részére a munkakö rük betöltéséhez szükséges helyes biológiai i meretek a rájuk alapozott biológiai zem élet. Gondosk odni kell arról, hogy ezt a szemléle tet munkáju kban érvényre juttassák.

• Az állatok biológiai igényein ek ismerete

(

Ismerni kell a különböző körülmén yek között tartott, takarmán yozott, különböző fajú, fajtájú, korú , ivarú és haszn sftású állatok biológiai igényét. zekkel az igényekkel összhang ba kell hozni a tartás és takarmányozá s körülmén yeit, hogy a természetes igények maximál isan ki legyenek elér--..... gítve. léséhústerme és tejA szarvasm arhák nek különleg es és kor zerű feltétele a bendőben zajló erjedés - igen leegyszerGsf-

Ahol a szarvasmarha otthonosan mozoghat

tett felfogás szerinti - befolyásolása a helyes ecetsav/propionsav tömegarány fenntartásával. Ez az igényelt élettani soványtejtermelés esetén 3: l, hústermeléskor pedig 2: l értékű. Az ecetsav termelődését a kérődző állatban elsősorban a takarmányok nagy nyersrosttartalma határozza meg (tehát főleg. a rostos takarmányok hányada: széna, szalma, szilázs, szenázs), a propionsav termelődését pedig a takarmányok szénhidrát-hrtalma, a keményftó'k, és a cukrok (tehát főleg a szemesgabona-félék hányada: takarmánybúza, árpa, rozs, tritikale, cirok stb.). Mindez az állatok biológiai igényének szak- és célszerű ismeretéhez szükséges, hiszen a tejtermeléskor a szükséges (3:1) ecetsav-hányaddal biztosftani tudjuk a tehén genetikai képességeinek megfelelően termelődő tejszárazanyag- és tejzs{rtartalmat, a szükséges propionsavhányadd al pedig a napi tej mennyis égét és fehérje-tarta/mát. A hústermelés esetében az igényekhez igazodóan a lecsökkent ecetsav és megnövekedett propionsav (2: l) termelődési aránnyal a hizóállat izomfehé rjetermelését tudjuk elősegíteni. A gyakorló gazda számára nehezebben áttekinthető élettani igények helyett a napi munkába n jól végrehajtható előirások kellenek. A tejtermelésben igényelt 3:1 (ecetsav/propionsav) érték biztosítására a napi takarmányadagon belül a 20% körüli (1723%) nyersrost-tartalmat kell megadni szálas takarmányokkal a szárazanyagra számítva, a hizómar hák esetében "pedig (2:1) a 10-15%-ra csökkentett nyersrosttartalom már lehetővé teszi az abraktakarmányok megnövelt etetését. A tejtermelésben még igen fontos, hogy a túlzott abrak-(táp) etetés korlátozására be kell tartani a tömegtakarmány-abrak arányt, amelyben (a napi szárazanyagban kifejezve), a laktáció első hónapjaiban ne legyen több az abrak, mint 50% (50-50), a laktáció közepén 30% (70:30) és a végén 10% (90:10).

• Az állatok genetikai képessége Feltétlenül ismerni kell az állatok genetikai képességél és azt, hogy az ezeket a bennük rejlő képességeket milyen feltételek között

BIOGAZD A 3.

képesek kifejteni. Ezeknek ismerete a gazdaságos termelés egyik előfeltétele. A két fő ágazatot, a tejtermelést, ill. a hústerme lést egyaránt megvalósító szllrvasmarhatartás esetén érdemes az ilyen megosztás szerinti hazai fajtalehetőségeket összefoglalni. Kettős hasznosftású (hús-tej) a magyartarka fajta, amely laktációnként 35005000 kg tejet termel, igen jó szárazanyag-, zsír- (3,6-4,3%) és fehérje-tartalommal, valamint különlegesen sok és jó minőségű húst. (Tehát igen jó hasznosítja mind a rostos szálas-, mind a keményítős abrak-takarmányokat.) Intenzív tejtermelő fajták közé tartozik a holstein-friz, amely igen sok (6000-9000 kg) tejet tud termelni, de eléggé kevés szárazanyaggal és tejzsírral (2,8-3,6%) (tehát rostos szálastakarmányokat igényel). A másik fajta ajersey, amely ugyan kb. feleannyi tejet termel, de igen nagy (5-7%) tejzsírtartalommaL Hústermelő fajták közül intenzív viszonyok közé a limousin, a charolais; extenzív viszonyokhoz a hereford ajánlható.

• Tartási módszerek Elengedhetetlenül fontos az alkalmazott tartási módszerek minden részletre kiterjedő ismerete. Gondolok itt elsősorban a légcserére, a megfelelő páratartalomra, a hő mérsékletre, a falak, burkolóanyagok és a padozat hővezető, illetve szigetelő képességére. Igen fontos az almozás, a bélsár és a vizelet eltávolítási rendszere, valamint a tisztogatás és fertőtlenítés lehetőségei. A kellő hőmérséklet fenntartása különösen most, a drága energia korában nagy körültekintést igénylő feladat. A helytelen tervezésből vagy kivitelezési hibákból eredő tartástechnológiai hiányok figyelmen kívül hagyása hosszú időn keresztül tömeges megbetegedést és elhullást okozhat. A különböző gépek elégtelen vagy hibás műkö dése igen káros következményekkel járhat, pl. ventilátor, fűtőberendezés, takarmányt szállító szalag, fejőgép stb. Ez utóbbi hibája igen gyakran okoz súlyos tőgygyulla dást

Tenyésztés és genetika

• Szakszerű takarmányozás Lényeges, hogy az állatok faját, fajtáját, korát, ivarát és hasznosítását figyelembe véve lehetőleg teljes mértékben kielég{tsük a biológiai igényeket. Enélkül az úgynevezett takarmányozási betegségek, felnevelési betegségek és hiánybetegségek egész sora fordulhat elő. A takarmányozásban elkövetett hibákhoz, káros behatásokhoz járulékos kórokozók csatlakozhatnak, és a megbetegedések megsokszorozódnak. Különösen nagy kárt okoz a hiányos takarmányozás a fiatal állatokban, mivel az ekkor keletkezett fejlődési lemaradást később nem tudják pótolni. Fiatal korban legnagyobb a fejlődési készség. A tej- és hústermeléshez igazodó takarmányozásról volt már szó.

zott használata legalábbis akkor káros, ha a kívánt teljesítőképességen felül örökletes betegségeket is közvetít Az ilyen veszélyek sokszor csak néhány nemzedék után kerülnek felszínre. A 40-es években a vörös dán tejhasznosítású szarvasmarha fajtában egyre több életképtelen borjú született. Az ezért felelős gént évekkel azelőtt egyetlen, de nagyon keresett bika vitte be a populációba. Ez csak akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a gén egyre több hordozóját keresztezték egymással. Egyes csúcsteljes{tményt nyújtó állatok egyre fokozottabb igénybevétele erősúi az ilyen örökletes hibák elterjedésének veszélyét. Az utóbbi években a tejelő barna marhánál minden 10. állat a csonttörésre való • Figyelemmel kell lenni még a követke- hajlam hordozójává vált. Mivel ez a betegség csak akkor tör ki, ha a hajlamot mindzőkre: ivóviz; higiénia; tisztogatás; ferkét szülő örökítette utódaira, a jövőben tőtlenités; munkaszervezés és -fegyegépdiagnosztikával kell megállapítani fellem; a jó gazda gondossága. lelhetőségét az embrióban, hogy aztán (A tej- és húsminőséget közvetlenül be- adott esetben ki lehessen küszöbölni. Ez folyásoló tényezó'ket lásd az ,Állati eredetű azonban nem jelenti az ok megszüntetését, termékek feldolgozása" c. fejezetben. csak legjobb esetben a kár csökkentését teszi lehetővé. A beltenyésztés jelentőségét még alig kutatták. A különféle állatfajoknál eltérő szaporodásiformák fordulnak elő- a monogámiától kezdve egészen az új falkavezérig, "aki" A biológiai minősítésű nemcsak elődjében, hanem annak fiatal ivaállattenyésztés alapjai dékaiban is saját génörökítésének vetélytárIsmereteink és tapasztalataink nemcsak az sait látja és - ha teheti - megöli ó'ket. Az egységesen nagyteljesitményű fajelőző fejezetekben vázolt tartás vonatkozásában, hanem a tenyésztés vonatkozásában tákkal szemben az őshonos fajták egyre is korlátozottak. Gyakran csak azt tudjuk, inkább feledésbe merültek. A géntechnika hogy az "A'' bika a "B''-gén hordozója és a most arra törekszik, hogy a génbankokkal "B" tulajdonságot örökíti, és ezen az ala- hozzájáruljon a kihalással fenyegetett fajpon döntünk. A jelenlegi kutatási súlypon- ták fennmaradásához. Az őshonos fajták tok (pl. a nem követendő gén- és biotechni- fontos összetevői annak a vidéknek, ka) rengeteg részletismeretet tárnak fel, de amellyel együtt kialakultak. Ha a szaporító gyakran eiterelik figyelmünket a lényegről. · anyag lefagyasztott állapotban raktározóMiközben a mesterséges termékenyítés dik a génbankokban, akkor a fajták fejlődé előnyeit kihasználjuk, elsiklunk afelett, se és alkalmazkodása leáll, miközben egyhogy pl. minden évben ki kell vonni a te- kori környezetük változásokon megy át. . nyészbikák 10-30%-át a tenyésztésből, miAki bizonyos meghatározott kultúrvidével spermájuk nemfelel meg a mélyhűthe kek, mint pl. az Alföld, a puszta-vidék, a tőségi követelményeknek. hegyi legelők stb. fenntartását sürgeti, anA beltenyésztés hatásairól is keveset tu- nak arról is gondoskodnia kellene, hogy dunk, azon kívül, hogy egyetlen bika túl- megmaradjanak azok az állatfajok, melyek a

Tenyésztés és genetika

BIOGAZDA 3.

Lassan ismét nö az érdeklödés a vásárokon

vidékkel együtt alakultak ki. A biogazdá~ folytató üzemekben tartott állatoknak el kell tudniuk viselni az üzem körülményeit és alkalmazkodniuk kell az élettér körülményeihez is. Emiatt meghatározott vidékek számára meghatározott fajok kinálkoznak. Végső soron minden körülményre egyaránt érvényes az, hogy az állatoknak és az embereknek illeniük kell egymáshoz. A közelmúltban arról álmodoztak , hogy a biogazdálkodás számára egyetemes fajtákat ~ehet kialakítani. Az iparszerű, intenzíy mezőgazdaságnak már szemmel láthatólag vannak i yen fajtái, pl. a nagy teljesítményű feketetarka vagy a holstein-fríz. Egyértelműen megmutatkozik, hogy a

kodás~

nagy teljesftmény az általános alkalmazkodóképesség rovására történt. Csak a fajtákon belüli és a fajták közötti sokféleség alakíthat ki minden gazdaság számára alkalmas fajtákat.

Kevéssé érthetőnek tűnik a speciális biohibridekről alkotott elképzelés. A hib-

ridtenyésztésben a tenyészállatok már nem egész fajták képviselői, hanem termelési tényezőnek számítanak a tömegtermelés meghatározott fokán. Ez a kérdés elsősor ban a baromfi (tyúk) tartásban vetődik fel , és talán azért, mert a fajtasokrétűség egyetlen más álalfajnál sem vált ilyen korlátozottá. Aki a hibridekre gondol- akár a biogazdálkodást folytató üzemen belül is - rendkívülimódon eltávolodik 1!.Z egészre vonatkozó egyetemes célelképzelésektől. Az egyes termelési szakaszok (lépcsők) között szükséges szálUtás rendkívül kérdéses, az állatokat érő stressz, az energia zükséglet és a közúti forgalom veszélyei miatt. Összefoglalva: pl. a sertéshizlalónak az az álláspontja, hogy_csak percekre megy be a hizlaldába és csak légzésvédő készülékkel, ezjelképe az egyre n övekvő elidegelledésnek. Ilyen felfogással találkozhatunk a marhaistállóban is, ahol a teheneket inkább tőgyükről, semmint arcukról ismerik fel. ,,A tőgy jelenti a tehenet" ezzel reklámozta néhány évvel ezelőtt egy nagy gyógyszer-

Tenyésztés és genetika

gyártó cég antibiotikum-tartalmú tőgyin jektorait Korábban jobb volt minden? Nem, a múltban is előfordult, hogy az emberek - legalábbis részben - elképzelhetetlen körűlmények között tartották állataikat De éppen emiatt rendelkezünk ma értékes tapasztalatokkal arról, hogy hogyan hatnak ezek a körülmények. A fentiekből következően a biológiai minősítésű állattenyésztés megvalósításának közvetlen hazai alapfeltételei (Dohy J. nyomán 1993.) a következő három pontban jelölhetők meg: • Egészséges, amindenkori tenyészcéloknak megfelelő állatállomány • Szakszerű mező- és környezetgazdálkodás • Megfelelő közgazdasági környezet (érdekeltség és termelési biztonság). Jóllehet ezek az alapfeltételek közkelemégis kiemelendó1c, különös tekintettel a következőkre: tűnek minősíthetó1c,

• Országunk állattenyésztésének biológiai alapjait alkotó állatállományunk - különösen a sertés, a szarvasmarha és a juh vészesen csökken, ez súlyosan veszélyezteti a jövóoen kívánatos és várható fellendülést. • A váratlan fenyegetést és húsbavágó veszteségeket jelentő "gazdasági háború" e stratégiai ágazatnak valóban stratégiai jelentőségű nemzetgazdasági ágazatként való kezelését igényli! Az állatitermék-előállítás rendszere dinamikus kölcsönhatásban mú1cödik a környezet számtalan tényezőjéveL A biológiai minősítés szemszögéból, mind maga az állattartás-tenyésztés-termékelőállítás, mind pedig a környezet veszélyforrásokat, terhelést, minő ségrontó tényezálcet rejt magában. Fokozódó gyakorlati szerephez jutnak a minőség szempontjából is - a községi és kisvárosi vágóhidak, tejfeldolgozó üzemek és élelmiszerüzleJek, amelyek ugyancsak a helyi lehetőségek, az önköltségcsökkentés, az értékmegőrzés és a minőségbiztosítás letéteményeseiként kezelendők.

Fajtapolitika Már az előző fejezetekben meggyőződhet tünk arról, hogy a biológiai állattartás mindinkább igényelné a saját feltételét jobban kielégítő, új fajtaválaszték létrejöttét. Egyúttal világossá vált, hogy ez az indokolt igény még közel sem teljesült és a közeli jövóoen nem is várható ezen a téren gyors áttörés. Ilyen helyzetben igen célszerű a meglévő választékban szereplő fajták, típusok rövid értékelése, és a bioállattartásban is elismerésre számítható értékes tulajdonságaik összefoglalása, valamint a nemesitést a fajtaváltozatok védelmét érintő tenyésztői felfogások ismertetése. Az igen fontos és szerteágazó témakör feldolgozását a hazai szakterület egyik legjobb ismerője, Dohy J. munkái nyomán adjuk a továbbiakban közre: Az iparszerű-, ill. a biogazdálkodás felé egyaránt nyitott országok állattenyésztésében alkalmazott különböző nemesitési eljárások, valamint sajnos - a biokultúra mozgalom részéről nem támogatott - új biotechnikai-biotechnológiai módszerek terjedése az egyes fajtákon (populációkon) belül a genetikai változatosságot csökkentheti, ám gyakran ténylegesen előidézi. Ez a tendencia - amely fokozatosan érvényesül a kevésbé fejlett országok állattenyésztésében is - azzal az általános következménnyel jár, hogy a nemesitetlen (helyi, őshonos, "primitív" parlagi) fajták és tipusok létszámban megfogyatkoznak, fokoza: tosan visszaszorulnak, majd eltűnnek, mivel felváltják őket (keresztezés vagy fajtaváltás útján) bizonyos nemesített fajták és újabb állattípusok. Így a helyi fajtákat többirányú veszély fenyegeti: • kultúrfajtákkal átkeresztezve vagy felváltva el veszítik jellegüket és életlehető ségüket, • konkurenciaharcra kényszerítve tenyésztő ik megkísérlik ezeken a populációkban is alkalmazni a szigorúbb szelekciót és a kevesebb egyedre alapozott "célpárosítást", • ezáltal a bel- (rokon-) tenyésztett állományok - csökkenő genetikai változatossá-

guk következtében - néhány nemzedék alatt versenyképtelenoé válhatnak, különös tekintettel arra, hogy • létszámuk megfogyatkozik, és • növekvő mértékű rokontenyésztettségük (homozigóta genetikai felépítettségük) miatt egyre kevésbé képesek alkalmazkodni a helyi (gyakran szélsőséges és kedvezőtlen) környezeti feltételekhez pedig ez volt a legfőbb erősségük. Miközben az importált kultúrfajtákkal átkeresztezett, illetve helyettesített helyi populációk génkészlele részben vagy egészben veszendó'be megy, az igényes kultúrfajták szaporasága és termelése (gazdaságossága) gyakran leromlik, egészségük károsodik a számukra idegen, szélső ségesen kedvezőtlen környezetben. Az importált és helyi fajták sikeres keresztezései - amelyekre számos példa van szinte minden állatfajban - veszélyt jelenthetnek a nemesítő (kultúrfajtába tartozó) keresztezési partner számára is. Erre akkor kell felkészülni, ha a keresztezett állomány (kezdetben részint az előnyös heterózishatások miatt is) értékesebbnek bizonyul, mint a nemesítő fajta, így annak vetélytársává válik. A nemzetközileg érvényesülő röviden felvázolt irányzatok miatt jogos és időszerű az az igény, hogy mind a nemesítendő- tehát közvetlenül veszélyeztetett -, mind a nemesítő fajták és dllatt{pusok génkészletét védelmezzük, gondosan őrködve a "biológiai nyersanyagkincs" mint megújítható élő energiaforrás fölött. Az egyes fajták (típusok) veszélyeztetettségének mértéke nagy fokban azok létszámának illetve az ún. effektív populáció nagyságának (Dohy, 1989) függvénye. Ezt szemlélteti pl. az Állattenyésztők Európai Szövetsége nemzetközi szakértó'bizottságának azon állásfoglalása, amely szerint veszélyeztetett fajtának (populációnak) minő sül az a szarvasmarha-állomány, amelynek tehénlétszáma nem haladja meg az 1000 egyedet, illetve az a populáció, amelynek egyedszáma l 000-1500 tehén, de az állo-

BIOGAZDA 3.

mány csökkenő létszámú;, vagy az abban használt tenyészbikák egyedszáma nem éri el a 20-at. (Itt azt is meg kell jegyezni, hogy az apaállatok lehetőleg ne legyenek közeli rokonai egymásnak és a velük párosított nőivarú egyedeknek, különben a veszélyeztetettség igen nagy lehet). Az idézett nemzetközi szakértőbizott ság (Maijala és munkatársai) európai szarvasmarhafajtákra vonatkozó felmérése szerint 222 fajtából55-tehát kereken 25% - veszélyeztetettnek minősíthető. Ezer egyedet el nem érő populációnagyság esetén a fajtáknak 60%-a veszélyeztetett. 1000-1500 egyedből álló fajták esetében ez az arány 27%, 5000-40 OOO egyedet számláló populációk esetén viszont mindössze 7,5% a veszélyeztetettek aránya. Legalább 40 OOO nőivarú tenyészállatból álló fajták esetén már nem kell közvetlenül veszélyeztetett populációval számolni. Mivel a génkészletekkel való okszerű gazdálkodásnak a törzskönyvi ellenőrzés ben tartott állatállomány a letéteményese (bázisa és lehetősége), fontos tudni: a tejhasznosítású állományban mintegy 430 ezer, húshasznú populációban pedig kb. 45-50 ezer tehén áll ellenőrzés alatt. Az utóbbi hasznosítású csoportokban kereken 4 ezer a magyartarka, 9 ezer a hereford és mintegy 600 a limousin tenyésztők egyesülete által tartott és nemesítést szolgáló tehén. A hivatalos tejtermelésellenőrzésben 1990-ben - 9 227 magyartarka, - 18 795 holstein-friz - 24 936 keresztezett, részben holsteinfríz és jersey x holstein-fríz keresztezett tehén állt. A törzsienyészetek száma képpen alakult:

következő

- 15 holstein-fríz, - 7 kettős- (tej- és hús-) hasznosítású magyar-tarka, - 5 húshasznosítású magyartarka, - 4 limousin, - 6 hereford és - 2 charolais törzstenyészet

Tenyésztés és genetika

Delelő

magyartarka gulya

Ezenkívül a tenyés zbika -előállítá ba bevontak még 13 hosltein-frfz, 7 magyartarka, ll vöröstarka hosltein-frfz fajtaátalakító keresztezést végző, 2 magyar szürke, l pankotai vörös és l aberdeen angus állománnyal rendelkező üzemet (a Mezőgazda sági Minős{tő Intézet adatai). Ez az állomány nemzetközileg is értékes, részben élvonalbeli populációkat foglal magában. A nemzeti különlegességként és kincsként tekintendő magyar szUrke szarvasmarha fajtából 1990-ben 63 bikával és 1311 tehénnel rendelkeztünk. Az állattenyészté i ágazatok között legnagyobb hazai jelentőségű sertéstenyésztésben 1990-ben 22 512 törzskönyvezett fajtatiszta és hibrid anyaállat eredményét értékelték a Mezőgazdasági Minősítő Intézet szakemberei. Jóllehet ez a kocalétszám igen szerény, 1986-hoz viszonyítva a múlt év végéig így is növekvő nagyságot jelzett. A növekedés az azóta sajnos megszüntetett sertés-fajtad{j bevezetésének volt köszönhető (remélhetően az állattenyészté i tör-

vény majd orvosolja a tenyésztői kedv újbóli visszaesésének hátrányos következményeit). A törzskönyvi ellenőrzés alatt állt koca- és kan-állomány fajtánkénti létszámát táblázat szemlélteti. Ehhez azt kell bozzáfűzni, hogy minden egyes genotípu -csoportban értékes állománnyal rendelkezünk, amelynek képességei - a jelenleginél szakszerűbb tartá ban nem maradnak el a fejlett sertéstenyésztő országokéüól (hasonlóan a hazai szarvasmarhafajták képességeihez). · A magyar specialitást jelentő , a biosertéshústermelés szempontjából is figyelmet érdemlő - manga/ica sertésállományt 12 tenyészetben mérték fel, 341 koca ellenőr zésével (ezek közül 195 " szőke", 78 "fecskehasú", 68 "vörös" fajtaváltozatba tartozik). Valamikor (a két világháború között is) a mangalica adta a világhlrű magyar téliszalámi alapanyagának legértékesebb hányadát. A baromfi- és kisállattenyésztés zámos fajt, ok fajtát és hibridet képviselő ágazati ugyancsak nagy nemzeti értéket kép-

BIOGAZDA 3.

Magyarországon törzskönyvi ellenőrzés alatt tartott koca- és kanáiiC?mán.y fajtánként . (1990. VIli. 31. Mezőgazdasági Minősítő Intézet)

viselnek, annak hangsúlyozásával, hogy a nemesítés nemzetközi kapcsolatai ezen a területen is ezer szálai fűzik össze hazánkat a nagyvilággal. A hazai nemesítésű tyúk, lúd, kacsa, pulyka, nyúl stb. fajták és változatok fenntartása és okszerű hasznosítása - különös tekintettel a kisüzemek és a külterjes tartási módok szükségszerű terjedésére - fontos feladataink közé tartozik, megteremtve és fokozva a tenyésztői ked~. Ezen a helyen hívom fel a figyelmet az idegenforgalom és falusi turizmus kívánatos fejlesztésére és ennek keretében a helyi specialitásokat jelentő állatállományok értékére. A magyar állattenyésztés kritikus állapotának talán leginkább intő példája ajuhtenyésztés. Ez az ágazat régen tapasztalt mélypontrajutott, noha a juhsajtok és a kitűnő minőségű bárányhús iránti kereslet igen naby nemzetközi piacokon. 1990. ele'-

jén l 313 OOO anyajuh közül mindössze 70 866 egyed (= 5,4%) állt törzskönyvi ellenőrzés alatt. Ennek a kis populációnak fajták szerinti megoszlása a következő volt:

Booroola

Tenyésztés és genetika

Hortobágyi fehér lúd

A nemzetközi génbázi okból merített génkészleteket hordozó fel orolt fajták és azok speciális keresztezései-a hazai adottágokhoz alkalmazva -értéke biológiai termelőeszköz-állományt jelentenek, amely különösen a magánjuhászatok kívánatos terjedé ével, megfelelő érdekeltség alapján indulhat újabb fejlődésnek . A Wre hortobágyi racka (fekete é fehér zfnváltozatban) ugyane ak magyar pecialitás, amely nemzeti parkjaink egyik dí zét és elmaradhatatlan ,címerállatát" képviseli ha onlóan a már említett magyar zürke marhához, maogalica erté hez tb. Az ugyancsak jelentős értéket kép v i elő

Az őshonosoktól a korszerű hibridekig

magyar lófajtákat, kutyafajtákat és egyéb hazai különleges fajokat és ökoúpusokat

lentenek a géntartalék-védelemben, mert többé-kevésbé a~ eqtber befolyásától mentes körűlmények között szaporod· nak. • A mesterségesen fenntartott sejtek, ill. elkülönítetten tárolt DNS szakaszok i lehetséges formái a háziállatok megőr zésre érdemes populációinak.

(pl. bivaly, szamár, kec ke) e fejezet korlátozott terjedelme miatt még érintőlege en em tudjuk tárgy_alni, csupán utalunk a válogatott irodalom csatolt jegyz kében felsorolt művekre továbbá a Mezőgazdasági Minő ítő Intézet évkönyveire.

Az állatneme ítés

jelentős

területeit érin-

tő témakörből kitűnő - a ki állattartásban feltétlenül figyelembe veendő- összefog-

lalást adott Bodó l . (1992) . Kiemeli, hogy a különböző nemesített égi fokú populációkban milyen jelentősége van a géntartalékok védelmének a vado n élő ő formáktól a nagy termel ő képességű hibridekig: •

A háztartá. ból kikerült, ún. dedomesztikált populációk és háziállataink vadon élő ősformái rendkívüli értéket je-

BIOGAZDA 3.

Fecskehasú maogalica kan piheni fáradalmait

• A kedvtelésből tartott tenyészetek állományai éppen úgy jelenthetnek géntartalékot, mint azoknak a tenyé ztőknek az állatai, akik egyene en a régi háziállatok változatlan fenntartását UI zték ki célul. •

A helyi parlagi fajták általában védendő értékes géntartalékok, mert különállásuk és a helyi viszonyokhoz jó alkalmazkodásuk nyilvánvaló. Fontosnak tartom , hogy a még fajtává sem szervezett populációk értékeit i elismerjük és védelmüket szervezzük meg. Ebben a kérdésben nem teljes az egyetértés.

• A különböző fokban nemesltett fajták közül sok kerül veszélyeztetett állapotba és szorul védelemre. Értékük attól ftigg , hogy milyen sajátos tulajdonságokat hordoznak, és mennyire kerülnek a nemesítő- és más rokon fajtáktóL • A versenycélra tartott fajták létszáma nem kevé . A szervezeti szilárdság, mint

a ten yé zcél része, biztosíték arra, hogy a fajta fennmaradjon . Az egyirányú hasznosltásra kitenyésztettfajták e etében a géntartalékvédelem feladata első orban az eredeti típu fenntartá a. • A hibridelőállltó vonalak a jelen érdekeit szolgálják. Ebben a csoportban várható leghamarabb a géntartalékok kimerülé e az egyoldalú szelekció miatt. Védelem alá ezek általában nem kerülnek.

•

• A uagy termelőképességű hibridek nem igényelnek védelmet, viszont a biotechnológia fej l ődé ével a legjobb egyedi kombinációkat esetlege klónozá céljából érdemes lesz majd tárolni. A következő táblázat foglalja ö sze a kialakított értékelő rendszernek megfelelően azokat a legfontosabb háziállatfajtákat, amelyek ma géntartalékként értékelhetők Magyarországon.

Tenyésztés és genetika

A hazai géntartalék haszonállatfajták Fajta

A veszé- Genetikai lyeztatett· lll. haszná· ség foka* lati érték*~

Magyar szürke szarvasmarha

lll

Hortobágyi racka

lll

Magyar cigája

Cikta

Széke mangalica

Vörös mangalica

Fecskehasú mangalica

Lipicai ló

Shagya arab

Nóniusz

Furioso-north star

Gidrán

Kisbéri félvér

Muraközi ló

Erdélyi kopasz nyakú tyúk

Sárga magyar tyúk

lll

Fehér magyar tyúk

lll

Kendermagos magyar tyúk

lll

Sárga magyar régi típus Magyar bivaly

l l

Puli

lll

Pumi

Mudi

Komondor

Figyel az erdélyi kopó

A hazai viszonyok közötti következő fontos szervezési, kutatási és tenyésztési feladatok azok, amelyeket a közeli jövőben meg kell oldanunk annak érdekében, hogy a hazai géntartalékok védelme továbbra is világszfnvonalon maradjon:

Tenyésztő egyesületek megalapltása, a fajta tenyé ztésén és a teamelyeknek lll 1 Magyar vizsla, simaszörü nyésztők érdekeinek védelmén kívül ar1 ll Magyar vizsla, szálkásszórü chfvumnak és szellemi központnak is l 1 Erdélyi kopó kell lenniök. A racka é a magyar szürke 2 valamint a legtöbb hagyományos 'lófajl Magyar agár tában ezek már megalakultak. • Ki kell dolgozni és leírni a fajták stanMegjegyzés: dardjait . Ebben nagy szerepet kell kap• Anyalétszám kevesebb, mint: l. o. =500 db; nia a varianciának i . Az adatok össze'" ll. o. = l OOO db; lll. o. =5 OOO db gyűjté e é a fajta termelé i és egyéb tu•• = 1-J.oszt.: pl. ~ Ha zai kitenyész tésű-e ? Táj- lajdon ágainak felmérése e etenként a hoz kötfJdik-e? Népi szokáshoz kapcsolódik-e? géntartalék-értéket növelheti. (Pl. ha a ill. pl. - teljesftménye; speciá/is termelése; almagyaror zági cigája állomány a körkalmazkodása; ellenállása stb. milyerz?

Kuvasz

lll

•

BIOGAZDA 3. nyező

országok cigájáitól eltérő értékét sikerülne bizonyítani.) • El kell készíteni a számítógépre alapozott törzskönyvezés és adatfeldolgozás rendszerét és ezt használni is kell. Megfelelő bírálati rendszer alkalmazása is elengedhetetlen, de minden osztályozásban helyet kell kapnia annak a szemléletnek, hogy a fenntartandó legnagyobb érték a létező variancia. Pl. a magyar szürke bírálati rendszerében először megállapítjuk a fajtán belüli típust és csak azon belül szabad osztályozni az állatokat. Ez azt jelenti, hogy nem lesz feltétlenül kedvezőbb megítélése egy nagyobb testű állatnak, mint egy primitív típusba tartozó másiknak. • Gyújteni kell az irodalmi adatokat (esetenként a szájhagyományt) a fajta eredetéről és múltjáról. U gy an ez vonatkozik a rokonfajtákra is, és fel kell venni a kapcsolatot azok tenyésztőiveL (Pl. elengedhetetlenül fontos lenne a Kárpát-medence rackatenyésztőinek együttműködése.)

• Be kell tartani a géntartalékvédelem szabályait a szelekcióban, a párosításban és a vonalak kialakításában. (A magyar szürke hortobágyi tenyészetében például a használt öt genealógiai vonal már nem alkalmas párosítási segédeszköz gyanánt sem, új vonalak kialakítása indokolt.)

Génmanipulációs biotechnológia hatalmas kérdőjelekkel Fogalommagyarázatok Mint ahogyan minden másban, úgy ezen témakör tárgyalásakor a megnevezések értelmezésének (pl. mi az, hogy "bio" vagy "ökológia"?) magyarázata közben is érdemesnek látszik figyelmünket nagy tudósa- ink intő szavára fordítanunk. Ugyanis min-i den új felfogású elnevezésbe, illetve megje~ lölésbe sokan egészen mást, olykor az ereJ. !

deti üggyel ellentétes irá!_lyú, vagy üzleti célú értelmezést is belevisznek, vagyis visszaélnek a lehetőségekkel. Gondoljunk csak a kétesen mindenhol-máshol "divatossá" vált és a legtöbbször nem helyesen használt "bio" megjelölésekre, mint pl. "Biopon" mosópor, "bioreaktor", bioproteinek, bioszintetikus herbicidek, biokonzerválók, vagy biohormonok, biogiliszta, biodízel, biotechnológia stb., de mindegyikre igaz, hogy semmilyen ellenőrzés minősítés nem adott hozzájárulást a "bio"megjelölés használatához. Festetics Antal professzor (1989) a keszthelyi díszdoktori székfoglalójában igen kemény szavakkal, de rendkívüli alapossággal és tudománytisztasági elhivatottsággal hívja fel a figyelmünket az ökológia fogalmának eltorzítására, mindenféle vélt téma belegyömöszölésére, sőt politikai kisajátítására. Mivel a mi organikus módszerünket is hozhatják ilyen pontatlan helyzetbe, érdemesnek látszik Festetics professzor eligazító szavait felidéznünk: A több mint 100 éves, E. Haeckeltől származó értelmezés szerint... az ökológián értjük mindazt a tudományt, amely az élő szervezetek és az őket körülvevő világ kapcsolatrendszerével foglalkozik, valamint tágabb értelemben ide sorolhatjuk a létjetételek összességét... Manapság azonban az ökológiai varázsigévé vált, a Zöldek ellenzéki politikájától kezdve a meggondolatlan reklámkampányig (pl. azt az új mosószerekkel kapcsolatban), sőt Amerikában valamiféle valláspótlékot is jelent. Mindemellett sokak számára az "ökológia" vagy "ökologikus" megjelölés (de a "bio" is!) egyértelműen a "paradicsomi" állr.potot, a harmóniát, a természetes rendet jelenti. Mindez persze alapvető tévedés. Hiszen az ökológia csupán a létező leírásával, és nem a követelményrendszerekkel foglalkozik. Vagyis nem azzal, ami kell, hanem azzal, ami van,. ami végbemegy. - -

Gyakorlat' ellenervek A rendkívül heves vitákat, valamint nagy veszélyeztetést és tiltást kiváltó génmani-

Tenyésztés és genetika

pulációs témakör gyakorlati jelentő~ég_ét_ll_ következő példákból érthetjük meg: pl. az NSZK-ban 1970-ben évi 4 670 kg volt a tehenek átlagos tejhozama, 1984-ben pedig 5 791 kg. Az l OOO liternél is nagyobb növekedés százalékban kifejezve: 24%. Kétségtelenül haladás ez, ám ezért az állatok, a gazdaságok és a nemzetgazdaság is nagy árat fizetnek. Ugyanis, amíg a szokásos tenyésztési módszerek alkalmazásával a tejhozam növelésére koncentráltak, a termelésbe tartás időtartamát figyelmen kívül hagyták. Jelenleg pl. a feketetarka tehén három borjúnál kevesebbet hoz a világra a vágóhídra kerülésig. A korai levágás gyakori oka pl. a termékenység valamilyen zavara (1984-ben 28,4% ). Emiatt az NSZK évi vesztesége több mint l milliárd márkára volt tehető a '80-as évek végén. Talán csak Izrael múlja felül az NSZK-t ebben a szomorú eredmény ben, ahol egy tehén átlagosan mindössze 2 borjat nevel fel az élete során. [Hazánkban ez az érték, ugyanerre az időszakra 3,8 borjú (kisüzem)

A szarvasm arhák védelmében

)és 3,2 borjú (iparszerűen)]. Mindazonáltal egy ilyen állat a statisztikában afféle szupertehénként szerepel, mert jelentős az évi tejhozama. Várhatóan az az ismert tény is feledésbe fog merülni, hogy a tejhozam laktációról laktációra növekszik, egészen a 7. borjúig. Ez már egy olyan távoli időpont, amelyről a mai statisztikák átlagai szinte nem is tudnak. A nagy tejhozamra koncentráló tartás túlterheli az állat szervezetét, valamint élettani egyensúlyra való törekedését is megnehezíti. Genetikai úton próbálják a tenyész, tők a tehenet nagy tejtermelésre késztetni, ami az állatok anyagcseréjének felborulá-/ ~· . sával fenyeget. Mivel az állatok önszabályzó mechanizmusa részben megsérül, egyre szarosabbá válik a gazdasági állatok függése az embertől. Az állatgyógyászat is kiveszi ebből a részt, hiszen a nagy hozamú állatok gy ógyszeres támogatás nélkül már nem is lennének képesek teljesítményük kifejtésére. -~Az új technikák célja azonban korántsem a határok felismerése és tiszteletben tartása, hanem éppenséggel azok "szétrobbantása". Egy géntechnikus ijesztő cinizmussal és nagyképűséggel jegyezte meg nemrégiben: "Ugyanúgy csináljuk ezt mi is, mint az evolúció, csak éppen jobban". -- ',,

Példák az úgynevezett biotechnikai beavatkozásokra

óvakodjunk a génmanipulációtól!

Az emlősök géntechnikai manipulációja i.echnÜ(~i szempontból megl"h~tő_sen_ nelréz.-EiérCnincseri.ek ml.ndmáig az állatte-nyésztés gyakorlatában transzgén (több gén kölcsönhatására változó tulajdonságú) állatok. A .l<.JJtatás....főleg.az.-elyan-tula:jrtön ságok gé~technikai.manipulációjával foglalkoz!l~. jll. olya11 g_l!_zdasági vonatkozású jegyeketpróbál kiválasztani, amelyek l gén (moílogln ). ré vé~ öröklődnek. A többgénhei"{poligén) kapcsolódó tulajdonságok összetételét sokkal nehezebb megérteni és elemezni, a manipuláció pe-

BIOGAZDA 3.

dig még ennél is nehezebb. A géneket meghatározott számban és meghatározott helyeken kell a befogadó genomba bejuttatni (inzertálás). Ha ezeket egy fontos (struktúraalkotó) gén helyére építik be, akkor ez utóbbi elpusztul, és a szervezet is erre a sorsra jut. Elvileg a géntechnikának két célt kell követnie, ill. elérnie: • közvetlenül kell hatnia valamely tulajdonság teljesítménynövelésére, és ezáltal a tenyésztési célok jobb vagy gyor,;::~sabb teljesítését kell elősegíteni; • a jelenlegi tenyésztési, tartási körűlmé nyek rendszerében belülről ható (ún. szisztéma-immanens) következményekkel kell járnia (pl. a betegségre való hajlamot a rezisztencia növelésével_ (;Sök~~E~nie-kell).

//~-Amióta ismeretessé vált, hogy a növe-

kedési hormon szintéziséért egyetlen gén felelős, az ezzel kapcsolatos géntechnikai manipuláció a technikai megvalósíthatóság stádiumába jutott. . /'.· A genomanalizis, tehát a gének helyének meghatározása és azonosításuk az emberek, patkányok és egerek esetében jutott a legtöbb eredményhez. Elvégezték már az emberek és patkányok növekedési hormonjainak első géntechnikai kísérleteit. Ebből a célból egy embriót úgy kell megbontani, hogy génjeit a sejtmagjában lévő örökletes anyagból izolálni lehessen. Az ezt követően megtisztított géneket egy másik embrió sejtmagjába fecskendezik be (több "példányt" szaktak izolálni, hogy az inzertálás valószínűsége nagyobb legyen). Hogy a gének valóban bejutottak-e a befogadó embrió öröklődő állományába, és ha igen, akkor hova, csak később állapitható meg. Az embriók nagyobb hányada elpusztul, mivel a gének nem ritkán egy másik létfontosságú gén helyére kerülnek be, és ezeket kiszorítják. ,------Már 1983-ban sikerült a Pennsylvaniai \ és Washingtoni Egyetem kutatóinak az em\ beri növekedésihormon-gének beültetése

egérembrióba. Az ilymódon keletkezett egerek a normális nagyság kétszeresére nőt tek. Az ohiói Egyetem kutatói 1985-ben nyulak növekedési hormon-génjeit juttatták be az egerek embrióiba. Az "eredmény" két és félszeres testméret volt. Ezeken az eredményeken "felbátorodva" az amerikai mezőgazdasági minisztérium indítványára emberi növekedési hormonok génjeit juttatták be juhokba és sertésekbe. A kisszámú élve született malac közt előfordult gyorsabb ütemű növekedés, ugyanakkor csontrendszeri torzulások és reumára utaló jelenségek is előfordultak. Gyakori tünet volt a kancsalság is. Ezek a betegségre utaló tünetek szolgáltatták az okot az amerikai állatvédő szervezeteknek ahhoz, hogy aránylag korán felemeljék szavukat az állatokon végzett géntechnikai / manipulációk ellen. ._____ / A jelenlegi sertéstenyésztési gyakorlatban különösen három tulajdonság jellemző a hibrid sertésekre: • gyors növekedés; • betegségekre való hajlam, gyenge stressztűrő képesség; • húsuk ízetlensége és általában rossz minősége.

Ha az említett technikai nehézségektől eltekintünk, és abból indulunk ki, hogy a hibrid sertésekbe sikerülni fog a növekedési hormonok génjeinek beültetése az izmok további gyarapodása nem valószínű, de nem is kizárható; tovább növekszik a betegségekre való hajlam, tovább csökken a stressztűrés, igen valószínű módon tovább romlik a hús minősége. A szarvasmarha növekedési hormonjának (BGH vagy BST) lehetséges kihatásait mutatják az USA-beli fejlemények: 1986. április 2-án kezdődött az a program, amelynek keretében kb. 14 OOO tejtermelő farm 1-1 ,5 millió tejelő tehén levágására vagy eladására ösztönöztek. A tejtermelésről való lemondást prémiumokkal ösztönzik. Ezzel egyidejűleg információk jutottak el a sajtóhoz, az új, géntechnikailag előállí-

Tenyésztés és genetika

tott növekedési hormonróL A tájékoztatások szerint az olyan nagy gyógyszergyártók, mint a MONSANTO, ELI LILLY és a CYANAMID máris gyakorlati felhasználásra érettnek nyilvánították készítményeiket. A tejhozam várt növekedését 20-40%ra becsülik. Robert Kalter amerikai professzor szerint az engedély kiadását követő 3 éven belül a tejtermelő gazdaságok 2530%-a (főleg a kisebbek) hagy fel tevékenységéveL Eszerint a 2000. esztendőben a jelenlegi tejtermelő gazdaságoknak csak mintegy 113-a fog fennállni.

a gének kölcsönhatásairólfA-géÍiÍechnikai beavatkozás olyan változásokat idézhet elő, amelyeket már nem lehet megmás{tani, semmissé tenni olyankor, ha a károsító hatások észlelhető vé válnak. A természetbe való ilyenfajta beavatkozás, a természet vélt kiszámíthatóvá tétele: mindezek olyan elképzelések, amelyek számításon kívül hagyják a természet bonyolultan egységes rendszerét.

ső összefüggésekről és

Általános következmények és kockázatok Egyes részterületeken a következmények máris felbecsülhetőlc A kockázat teljes felazonban szinte lehetetlen. mérése . tiltások félelmek, yek, Ellenvélemén Ehhe_~ a g~~t~chnikát be kellen~ vezetni 1987 májusa óta az NSZK-ban is széles\ 1 az okologtat rendszerbe, maJd ennek (?l) a "koalíció" működik, amely a szarvasmarh yeit hosszú távú kísérl~tekkel ~öve!ke~mén a és növekedési hormonjainak alkalmazása ~zon~an n~m lehetseges a E~ tt~ztazm._ kritika A síkra. száll génmanipulációk ellen mzatt: kifogosok fo kovetkezo áll; ort jelenségcsop két ban középpontjá s és embriótermékenyilé Mesterséges • \ egyfelől az agrárstruktúrára gyakorolt a genetiszelekció, egyoldalú átültdés: az ák hangsúlyozz kedvezőtlen hatásokat technikai elvesztése, g változatossá kai í egészállatok pedig·az ellenzők, másfelől követelmények alapján végzett kiválasz- ségének és az élelmiszerek minőségének 1 tás- pl. a sperma fagytűrő képessége- , _) károsodásait emelik ki. bizonyos esetekben a betegségek nagy Igen szemléletes módon az amerikaiak mértékű elterjedése. minderre a módszerekre a "burning out" kifejezést alkalmazzák, ami az állatok "kiégeté- • Géntechnika:. ..a-genetikai gazdagság, a sq1crétf!s_ég__telv..e.s.ztés.e,.~es--tttl:ajsét'' jelenti. A jövóoeni következmények ~_ágak integritásának megz~~rása, nem véletlenül - további gyógyszerek alkalill ~lpJJ.~ztit_ása a transzgén állatoknál és utódoknál jelentkező egészségi követmazását jelenthetik. E gyógyszerek között kezményekkel; veszélyek a kutatás és alalighanem olyanok is lesznek majd, amelyek kalmazás terén; a szabadalmi védettség a teljesítményfokozó szerek által okozott beés az engedélyezés problematikája. tegségeket próbálják kiküszöbölni (ti. gén• • }JJJktériumok-i.s.- JJú::usok- 4lkal:mauisa: technikai- és hormonspirál). az old_óan_y~ál és a bendőbaktériuA fentiekben vázolt fejlemények ellenl mOkllál, pl. az engedélyezés, elterjesztés kialakuló sajátos koaUció főszereplői a pa- \ problematikája. rasztok és a fogyasztók. Fő támogatói~ közt pedig az állategészségügy, állatvéde- • Nö~e1ceóisi_b.ormotJ: anyagcsere-zavarok, a termékek minőségének romlása, lern és környezetvédelem szakembereit taaz élelmiszerekben megmaradó szennyelálhatjuk. ződések problémája; a tenyésztés értékbecslésének ingadozása. Mindezek ellenvéleményeinek, félelmeinek igazolására pl. kiemelték, hogy a meg- • J:._z egészség <t,láaknázása; ide tartozik az önszabályozás képességének elvesztése. termékenyített petesejtbe - mint egészbe, f2~1}náll_~nnak a veszélye, hogy a mani• be hatol úgy egységbe mint funkcionális pu.láciá..toJZább.l...ma.n.ipu.lációk kényszea biotechnikai módszer alkalmazója, hogy rét fogja előidézni. vajmi keveset tud az egyes gének közti bel-

BIOGAZDA 3.

• Nem szabad lebecsülni azokat a követ- jelleggel már itt kiemeljük. annál is inkább, kezményeket,.amelyek az,emberi táplá:. hogy a "másképpen" meggondolás jól érzéleK minőségének romlásából erednek. kelhetővé váljon. ---···· .._ .,..... , .' -" • Gazdasági- -hatások: az .agrárstr_Qkttíra w...eg.vál.tQ.zása, az ebből eredő egyre naBaromfi tartása, gondozása gyobb mértékű koncentráció, növekvő (főleg a tojótyúkra vonatkozóan) függőségek, szerződéses mezőgazdaság ~~·

--~"'"•·"-·•'<~···

és szabadalmak. . Fenyeget az a veszély, hogy a mezőgaz daság még nagyobb mértékben az ipar függvényévé válik. • A rendszerek hibatűrő képessége .csökken, az ÖJ1S.zabályozás k.épessége minden sziniell"gyengül. • Elidegenedés a rendszer minden partnerének kapcsolataiban, beleértve a fogyasztókat is. A gazdálkodó egyrekevésbé érti, hogy mitcsiilá!:vruoj"ában, és högy·mi m:egy végbe a gazdaságban. • Egyre csökken az élet .it:á.Jzti. ti.s.zJeleJ, ugyanakkor egyre nagyobb teret nyer a technokratikus gondolkodásmód és cselekvés. Pl. a kémiailag meghatározott étrend elvét, mint pl. az űrhajósoké, a gyógyászat is magáévá szeretné tenni.

Ajánlott telepítési

egy m2-re max. 5 db

sűrűség

Csonkítás

tilos a csőr- és szárnykurtítás

Almozás

-az ól min. 1/3-a szecskázott szalmával - a kifutó ól felüli részén is felszórni - min. mint az ólban meglévő

Kifutó területe: Legelő

- 3 évből 1 év pihentetés legye n - kötelező védő, fedett menedék kiépítése, min. 0,2 m2/szárny as

Ablakfelület

az ól területének min. 1/15 része

Egyedi tojófészek

6 db tyúkonként egy fészek

Közös tojófészek

tyúkonként 120 cm 2 felület

Mesterséges meg- naponta max. 16 óra világítás Ólak újratelepítése min. 15 nap után

Tartási és gondozási szempontok

Ketrec alkalmazása általában tilos, csak a kotló és beteg állatokhoz szabad

Másképpen, más szemlélettel... Már nagy fejezetcímünk, az "Állatságos állattartás" és ennek korábbi indoklása, valamint az előző fejezetek szelleme is érzékeltette, hogy a célul kitűzött biológiai állattartásban az állatok élete azonos szinten bonyolódik, mint az őt gondozó emberé. Tiszteletük, becsülésük fontos része a kialakításra kerülő tartási és hasznosítási módoknak. Természetesen mindez a dolgok természetéből fakadó korlátok és tényleges lehetőségek keretében valósulhat csak meg. Az egyes állatfajok gyakorlati specialitásait tartalmazó későbbi fejezetek tartalmazzák majd a tartás és gondozás más szem/életű részleteit, azonban összefoglaló

Az állattartás épületei A biogazdálkodás állattartási épületeivel · szemben a fő követelmény, hogy az állat bio_l?g~ai igényeiből adódó környezete_!.~ ey~~~. Magyarországon jellegzetesen a két végletes évszak, a tél és a nyár hatásainak figyelembevételével kell állattartó ép~ inket kial~ítani. Továbbá ajánlatos, hogy a · ': természetszerű tartás igényeinek és a növénytermesztési gyakorlatnak megfelelően törekedjünk az almos tartás megvalós(tására. Az almos tartás egyrészt lehetővé teszi az alkalmazkodást a szélsőséges időjá rási körülményekhez, másrészt a gazdaság nélkülözhetetlen szervesanyagpótlását. Az

Tartási és gondozási szempontok

Nagy állatok tartása, gondozása (néhány tájékoztató adat)

igen igen (3 napon belül)

szabad (engedéllyel: a tehén kötött) csak az etető előtt, max. 250 cm

szabad

esetleg az etető előtt max. 120cm

nem

minimum

6 db

átlag

10 db

Tartási mód Rácsos padozat

maximum

20 db (400 kg-ig)

épületek tervezésénél meg kell oldani az almos trágya viszonylag egyszerű összegyűj tését, tárolását. Általános elv, hogy a jó állattartó épület levegős, természetes módon szellőztethető legyen, száraz pihenőhelyet, stresszmentes elhelyezést kínáljon a jószágnak. Mindenképpen gondolnunk kell már az épületek telepítésekor arra, hogy a meghatározó szélirány, a napsugárzás, és a mik-

40 db (anya) 10 db (koca)

roklíma egyéb hatásai (párásodás, ködképződés, hideg áramlatok stb.) milyen hatássallehetnek az állatok viselkedésére. A napsugárzás télen, ősszel, tavasszal többnyire kedvező hatású, fertőtlenítő hatása nagyon fontos. Nyáron védeni kell az istállóban, ólban tartózkodó állatot a naptól. Olyan épületet célszerű tehát terveznünk, amely télen beengedi, nyáron kizárja a napot.

BIOGAZDA 3.

A jól megválasztott tájolás azt jelenti, szítsünk, amely önmagában merev és a váhogy a téli napsugárzás kihasználása végett lyogfalra közvetlenül ráhelyezhető. az istálló egyik hosszoldalát délre kell táIstállófalnak többnyire jól megfelel az jolnunk és lehetőleg meg kell nyitnunk. akác- vagy fenyőanyagú deszkafal is, ha téEszerint tájolt épületet kell építenünk, lire alkalmi "bundázást", hőszigetelést kap. vagyis az épület déli homlokzata az északiIlyen célra a legmegfelelőbb a bálázott tól merőben eltér. A déli az előzőek szerint alomszalma. Ha az alomszalmával körberanyitott, az északi pedig zárt, télen jó hőszi kott falat megóvjuk a nedvességtől, akkor a getelésset Nagyon fontos a nyári napsugár- "hőszigetelést" tavasszal alomként fel is zás elől a déli oldalt építészeti eszközzel tudjuk használni. (pl. tetőkiugrással), vagy növényzettel Az állattartó épületek tetőszerkezeténél, (szőlőlugas stb.) leárnyékolnunk. Ugyanakilletve héjalásánál nem szabad elfelejtkez- ... kor legyen az északi oldal is részben meg- nünk az ősi építőanyagról, a nádrQLSHa~· nyitható a nyári szellőzési igények (ke- zánk éghajlati viszonyai között a n.ád telereszthuzat) kielégítéséhez. pítése, a meglévő nádasok megfelelő kezeA tájolt épülerkialakítás különösen a lése többszörös előnnyel jár. A nád víztiszszélsőségesebb időjárási körülményeknek tító képessége kiváló. A környezetbarát kitett területeken (pl. tanyákon) fontos. szennyvízkezelés alapjaként az ún. szürke:::.... Ezek az épületek energiatakarékosak és vizet a nád gyökérzetén át kell vezetni. fA környezetbarátok. Az energiatakarékosság nád - megfelelően kezeive, évente aratva, nem csak azt jelenti, hogy az épületek üze- tisztítva - az istállók, hodályok egyik legmeltetéséhez kevés energiára van szükség, jobb tetőfedő anyaga. Kitűnő hőszigetelő utal az építésre, és a felhasznált anyagok elő tulajdonságú, tehát nem kell bonyolult tető szerkezet hozzá. Nem szükséges különböző állításának energiatakarékos voltára is. Magyarországon az állattartó épületek ipari hőszigetelő anyagokat használnunk, egyik legjobb és legolcsóbb építőanyaga az melyeket külön meg kell védenünk, a belső akácfa. Az akác természetes építőanyag, párától műanyag fóliával, az esőtől cserépamelynek megfelelő felhasználásával tar- pel vagy egyéb tetőfedő anyaggal. A nádtetós, az állat igényeit kielégitő épületeket le- tő átszellőzik. Ez egyrészt az állattartó épületek fokozott páraterhelésének gondjait __bet készíteni. oldja meg, másrészt a káros gázok (ammóCélszerű az épület szerkezetét és az állattartási technológiát úgy egyesíteni, hogy nia stb.) áteresztésével javítja a lev~!:_} A nádtető nem kíván jól és drágán megaz épület akác tartópillérei egyben az elvámunkált tetőszerkezetet, kiegészítő bádolasztó rekeszek oszlopai is legyenek. gozásokat, viszont megkívánja a nagyobb A viszonylag kis, egyenetlen kereszttetőkinyúlást amely amúgy is szükséges a metszetű, rövid akáctartók sűrű pillérvázat igényelnek, de amennyiben a technológiai leárnyékolási igények miatt), továbbá a elválasztóelemek és· a pillérek azonosak, az szakszerű tetőfedési munkát és a gondos anyagfelhasználás az ún. nagyobb fesztávú karbantartást egy-egy kényesebb szerkezeti istállókhoz képest nem növekszik, inkább részletnél (oromfalaknál, kéményeknél ). A tetőszerkezet kialakításánál célszerű csökken. gondolnunk arra, hogy a téli szellőzést legr- Az akácon kívül nagyon jó és fontos épíjobb a tetőgerinc közelében megoldani, tőanyag lehet falazatnak a vályog, különösen akár az épület egész hosszán folyamatosan. az északi oldalon. A vályog beépítésénél törekedni kell, hogy az megfelelő alapra kerüljön, szigetelve, valamint, hogy az állatok ne Fejleszthető többcélú istállóépületek ~dják a vályogfalat megbontani. A biogazdálkodás - jellegénél fogva - nem Vályogfal építésekor is lehetőleg kerül- akar "erőn túl" termelni, inkább a fokozani kell a beton használatát A betonkoszorú tos fejlesztéseket, a lépésről lépésre halahelyett jól szerkesztett tetőszerkezetet ké- dást helyezi előtérbe.

Tartási és gondozási szempontok

A gazdaság szerves fejlesztése minden építési-gazdálkodási szakaszban kiegyensúlyozott környezetet, kedvező életfeltételeket teremt embernek, állatnak egyaránt. Lényes szempont, hogy az építés minden szakaszában befejezett hatású legyen. Tehát valamilyen célnak mindenképpen megfeleljen és továbbfejlesztésekor ne kelljen rombolni, hanem a meglévő szerkezetre mint alapra lehessen támaszkodni. A biogazdálkodás: alkalmazkodás. Lehető séget kell nyújtani arra, hogy az épület a legkevesebb energiával átalakítható legyen, valamint hogy a fokozatos technológiai fejlesztésekhez is alkalmazkodni tudjon. A következő ábrákon bemutatott állattartó épület próbálja kielégíteni a megfogalmazott általános követelményeket, illetve a folyamatos fejlesztés és alkalmazkodás kettős igényeit is. Az első ábra jelzi a fejlesztési lehetősé geket, amelyek lehetnek "minőségiek", beleértve a komfortigények bővítését a gazdálkodó ember számára. Ez a munkakörülmények javításában, a gépesítés korszerűsítésében valósulhat meg. Lehet a fejlesztés mennyiségi, amikor az épületben tartható állatlétszámot kívánjuk növelni. Alapfeltétel, hogy az adott számú állat igényei minden fejlesztési fázisban azonos módon, a lehetőségekhez mérten á legjobban legyenek kielégítve. Ennek értelmében az első szakaszban csak az állat pihenőhelye fedett, és az utolsóban is ugyanolyan keresztmetszetű épületrészben helyezkednek el az állatok. Nagyon fontos, hogy a kisgazdálkodás adjon alapot a harmonikus megélhetéshez, sőt a lehetséges és igényelt fejlesztéshez is. Így az állat a jó környezeti feltételek mellett optimálisan termeljen már az első férő helyén is. A második szakaszban már fedett helyen gondozhatja az állatokat a gazda, a harmadik-negyedik építési szakaszban pedig mobil géppel, a földjén is használt traktorral dolgozhat az épületben. Két ábrán azonos keresztmetszetű, azonos tartószerkezetű állattartó épületek lát-

hatóak. Ugyanaz az épület tehéntartásra és csekély átalakítással sertéstartásra is alkalmas. Az épületszerkezet a korábbi ábrán látható fejlesztési lehetőségek harmadik szakaszával megegyezik. Az épület a már megfogalmazott általános bioépitészeti követelményeket kielégíti: a téli napsugárzást beengedi, a nyárit kizárja, nyáron az épület kinyitható, átszellőztethető, télen becsukható, alomszalmával hőszigetelhető. Az épület sűrű pillérvázas, megmunkálatlan akácfa szerkezetű, a technológiai elválasztószerkezettel egyesített méretrendben készül. Tehéntartáshoz pihenőrekeszes elrendezésű, fedett etetési sávval és jászollal. Etetni az épületen kívül lehet, takarmányosztó kocsi ból, almozni a napi traktoros trágyakitolás az etetősávban, a megfelelő űrméretű (2,10 x 3,00 m) keresztmetszetű sávban. Az épülethez ideiglenesen lezárható kifutó, fokozatosan kiépíthető fejőház, a kifutóhoz csatlakozó akácfa oldalfalú, föld feletti takarmánysiló csatlakozik. A tömegtakarmány a silóban egész évre tárolható. Az épület minimális átalakítással, inkább "átszereléssel" sertéstenyésztő, sertéshizlaló épületté alakítható át. A kutricák kialakítása az épület tartószerkezetéhez igazodik. Egy-egy kutrica alapterülete egyegy kisfalka (l 0-12 fh) felhizlalására elegendő.

A száraz takarmánykeveréket önetető! a moslékos vagy nedves takarmányt vályúból etetjük. A vizet az állatok az önitatóból kapják. A kutrica két jól elkülönített, meleg és hideg zónára osztott. A hideg zóna a nagyobb belmagasságú kifutótér, amelyet nagy téli hidegben fóliázott keretekkel szigetelni lehet. Ebben a zónában esznek és isznak az állatok, és találkoznak a szomszéd falkákkal (összeszagolás). Ezen a keresztmetszeti sávon lehet traktoros tolólappal naponta eltávolítani a trágyát, a kutricákat elválasztó függesztett fémrácsok kinyitásával. A rácsok kinyitása a melegebb zónában tartja a technológiai művelet elvégzése alatt az állatokat.

ből,

BIOGAZDA 3.

Állattartó épület fejlesztési lehetősége i

-----------

---

Tartási és gondozási szempontok

Sertéshizlaló épület

----...

,_ .... _...__ '

l l

l J

~c; l

~~i ---1111-++

2 50

_.fill"'_

------1;!-.!!L.f'-

J.opo

7.50

.. J,Sg ___--,~- 6751'- A-A

~1ETSZET

BIOGAZDA 3.

Tehénistálló

~------: l

l l

ka.PW!t.A..

fl'i611UD l

L_ l

A-A

METS2ET

Tartási és gondozási szempontok

Amennyiben az almozott melegebb zónát is részben, vagy teljesen ki kell trágyázni, az ugyancsak géppel hosszirányban a kifutóra lehet tolni. A melegebb pihenő zóna alacsonyabb belmagasságú, télen alomszalmával hőszi getelt, aljzata: almozott. A kutricákat elválasztó oldalfalak ebben a zónában tömörek.

Az istálló nélküli állattartás térhóditásával az épitészet és a táj ismét olyan szoros kapcsolatba kerül egymással, mint őseink korában. Természetesen nem ugyanazok az anyagok, nem rakott kó'kerítések, vesszőfona tok, természetes hasadékok, átalakított kő üregek stb. az elemek, hanem az előbb említett új, mozdítható szerkezetek, melyek kielégítik az állat igényeit úgy, hogy szinte a tér- és tájszobrászat eszközeivel tájat varázsol a tájba.

Állattartás az istállón kivül A természetszerű tartásmód fokozatos elterjedésével egyes ágazatokban ismét megjelentek a részben vagy teljesen istálló nélküli technológiák. Szabadtartás, vándorólaztatás Természetesen az "istállónélküliség" nemjeh~ntheti az építészeti környezetalakíAz egyre ésszerűbben "divatos" terjedő és tás teljes hiányát, inkább más szempontok bioállattartás sal jól harmonizáló szabadtarkerülnek előtérbe. Kiemeit fontosságúak a tás századokra visszanyúló magyar megvageodéziai viszonyok, a csapadékvíz ill. trá- lósult hagyománya: a pusztai állattartás, gyalé elvezetése, összegyűjtésének s~ amelyről a Nemzeti Parkok fejezetben volt pontjábóL Az istálló nélküli állattartásnál f már szó. Különös figyelmet érdemel azonaz állat téli hőigényét többnyire bőséges al- ! ban, hogy a Nyugat-Európában az elmúlt mozással fedezik. Az alom lehetőség sze- i 10-15 évben újra "felfedezett" és ajánlott rint szárazon és "egyben" tartása igényli az'! módszerek területén milyen sok a hasonlóaljzat megfelelő kiképzését. ___j1• ság, a végrehajtási egyezőség (pl. a családA legeltetés mellett a téli takarmányo- szerű populációkban való élet; az adott tezáshoz (pl. a szarvasmarhatartás ban) fontos rület természetes hasznosításának módja, építészeti feladat lehet afekvő (horizontá- az igen kicsiny munkaerő-ráfordítási i&~ lis) siló szerkesztése és elhelyezése. stb.). A magyar pusztai szabadtartást legjel- \ Az energiatakarékosság és környezetvé- legzetesebben a szarvasmarha- és juhállo~ delern szempontjait figyelembe véve cél- mányokon tudtuk bemutatni. 'Ezen elvekszerű olyan silót terveznünk, amelyet az ál- hez és megoldásokhoz igei1> figyelemre lat maga bont meg, fokozatosan "eszi bele méltóan kapcsolódnak a hazánkban, az elmagát" a silóba úgy, hogy a takarmány nem múlt 5-10 évben, egyre komolyabban megromlik meg. valósuló Új-Zéland-i legelőhasznos{tási Az ilyen horizontális siló nem lehet l ,2- rendszer adta korszerű és gazdaságos sza1,5 m-nél magasabb és 4 méternél széle- · badtartási lehetőségek terjedése (pl. Mező sebb, oldalfalként kiválóan használható az falva, Lajta-Hanság stb.). akácfa. --) Feltétlenül újdonságnak számít azonban Az istálló nélküli állattartásnál elenged- a sertés- és baromfitartásban az utóbbi hetellenek az átgondoltan tervezett karám-\ években alkalmazni kezdett, különleges rendszerek, amelyek építésekor szintén a/ szabadtartási és vándorólaztatási módszetermészetes anyagokat ajánlatos előtérb~ rek megismerése. helyezni. Ügyelni kell arra, hogy minden Bár Angliában a tenyészkocák nagy réépítmény áttelepíthető legyen, ne használ- szét istállózzák, újabban az ország egyes junk tehát betol! alapokat, inkább olyan részein a szabad sertéstartás megvalós(táegyszerű, önmagukban merev szerkezetesát szorgalmazzák. A sertéstenyésztő elbaket, amelyek könnyen, a környezet romba- tározását ez irányban nagymértékben befalása nélkül áthelyezhetőek. lyásolja a talaj típusa és az éghajlat. A vizet

BIOGAZDA 3.

jól áteresztő talaj, a kevés eső és az enyhe vánatos bacon sertés alkata.közötti különbség (vastagabb szalonna), a nagyobb téli taklíma kedveznek a szabadtartásnak. A sertéstenyésztőket a kölcsöntőke ma- karmányozási költség és annak a területnek gas kamatai, a magas kocaárak és a drága a költsége, amelyen a sertéseket tartják. A szabad sertéstartást több okból valófialtatóberendezések ösztönzik a sertések sítják meg, ilyenek az új épületek létesítészabadtartására. Általában egy szabadtartásos egységre eső beruházási költség az in- séhez szükséges tőke hiánya, a gabonatertenzív istállózásénak kb. egynegyede-egy- mesztésre alkalmatlan vagy növényi betegötöde. Egy angol gazda olyan rendszert ho- sége miatt átmenetileg kiiktatott, illetve a nosított meg, amelynél a szabadon született kötelezően ugarolt területek felhasználása. malacokat 8 hetes korukban választotta el. A sertések lelegelik a gyomokat, ily módon Míg régebben az extenzív szabadtartás- megtakarítják a herbicidek árát. A betelepitési arány 6-7 koca/hektár. ban a kocákat évente kétszer, tavasszal és Sok tenyésztő béreli a földet. Ez a lehető ősszel malacoztatták, a modern szabadtartású falkákat egész évben malacoztatják. A ség a kezdő, fiatal sertéstenyésztők indulását segíti elő. külső épületek is drágábbak voltak, mert Ni1;1cs megbízható adat arra vonatkozóan, mindegyik kocának kellett egy fialtatóki.Itrica, míg jelenleg az ilyen egységeket egyhogy szabadtartásos sertéstenyésztéssei hány gazdaságban foglalkoznak. Azonban feltéteszerre csupán kb. négy hétig használják. A munkaerő szempontjából sem költsé- lezhető, hogy az ilyen gazdaságok aránya, gesebb a szabadtartás, a sertésgondozák is egyes megyékben eléri a 10-15%-ot. Ü gyeini kell arra, hogy az egész évben jobban kedvelik a szabadban végzett munkát. Egy dolgozóra l 00-150 kocát és utóda- szabadban tartott kocák megfelelő időben malacozzanak. A meddő kocák tartása it lehet bízni a választásig. A tartási rendszer további előnye, hogy ugyanúgy költségtöbbletet jelent, mint iskisebb az egészségügyi kockázat, mint az tállózás esetén. A szabadtartásos rendszer gazdaságosintenzív tartásnáL Természetesen a kocák rendszeres féregellenes kezelése továbbra sága, a kis beruházási költség lehetővé teis szükséges, azonban, például a malacok szi, hogy a kisebb termelés ellenére is annyi között az E. coli fertőzés kevésbé gyakori, jövedelem képződjön, hogy megközelítése valószínűleg azért, mert a napfény elpuszaz istállózott tartásban elérhetőt. títja a baktériumot. A szabadtartás vonzó lehet a fiatal, kezA szabadban tartott kocákat úgy kell ki- dő sertéstenyésztő számára, mert a telep léválasztani, szelektálni, hogy jó "legelő tesítéséhez szükséges beruházás mintegy hasznosítók" legyenek, ily módon a nyári egyötödét képezi csak az istálló létesítésétakarmányozási költség csökkenthető. nek. Természetesen, ha a földet is béreli, a A sertések trágyázásiértékét nehéz meg- kocánkénti költség emelkedik. becsülni, de a gazdák tapasztalatai szerint a A szabadtartásos rendszer terjedésnek parlagon hagyott, legeltetett gabonaföldek indul, főként, ha a kölcsöntőke magas katermése a következő esztendóoen jobb volt, matai érvényben maradnak. mintha műtrágyát használtak volna. A "tisztogató csirkék" az USA-ban ún. A műanyag fülkrotáliák meghonosítása vándorólban élnek a különleges, egyedi megkönnyíti a kocák azonosítását, a vil- tervek alapján megépített 4x6 méteres, kelanypásztor pedig csökkenti a bekerítés rekekkel ellátott tyúkólban, amely 200 tojónak ad helyet. Amikor a marhák elhagyköltségeit. A szabadtartás hátránya a. koca kisebb ják az adott legelőszakaszt, a tojókat fogják malacszaporulata; a nagyobb malacelhullás munkába. A tyúkok szabadon kapirgálnak miatt átlag l ,8 malaccal kevesebbet nevel az ól körül, fellazítják a tehénürüléket, fel egy-egy koca évenként. Egyéb hátrá- megeszik a légylárvákat és más kártevó'ket nyok: a kevésbé hatékony pároztatás, to- -egyszóval "rendberakják" a területet a kövábbá a szabadban tartott kocatípus és a kí- vetkező legelés előtt. (Ezzel a módszerrel

Tartási és gondozási szempontok .

25 centért állítják elő a tojás tucatját.) A tojók egyre bővülő körökben kapirgálnak az ól körül. A negyedik napra kiegészítő szemestakarmány fogyasztásuk megnő, míg tojástermelésük lecsökken. Ekkorra "lefölözték" a területet, mintegy 150 méteres körben. Ennél messzebbre nemigen távolodnak az óltól, tehát itt az ideje, hogy továbbvigyék a szerkezetet. Érdemes volna ezt itthon is kipróbálni.

Az alap: jó takarmányés tápanyagismeret ~attartás egyik legfu..ill.9JE~~h"aJ.á. -rozója az állatok helye és természetes takar-máiijöi.ása. Az állattartás általános fogalomköréhez is tartozik a takarmányismeret, amelynek első lépése a takarmányok összetételének, a kémiai elemzés szerinti tápanyagok meghatározása táblázatban bemutatva.

A takarmányok tápanyag-összetétele, elemzése

1. Nyerszsír

Lipidek, pigmentek stb.

neutrális folyadékban oldódák

2. Nyersfehérje Fehérje, NPN stb.

3. Nitrogénmentes kivonható anyag

Cukor, keményítő, pektin stb. Hemicellulóz Lúgban oldódó

4. Nyersrost

Lúgban nem oldódó Cellulóz

Hamu (2)b

Sejtfal alkotórész ek Savban oldhatatlan rost Neutrálisan oldhalatlan rost

Oldhatatlan hamu

Megjegyzés a) Van Soest és Moore nyomán ( 1965) b) A Weendei rendszerben az összes hamu= hamu (l) +hamu (2); vagyis az ásványi anyagok 1-4. = A négy tiszta tápanyag, ti. az energiaés tápérték alapegységei az egész világ takarmányozásáhan. 5. = Egyéb szervesanyagok nem szerepeinek a táblázatban: pl. vitaminok, szaponinok, nitritek sth.

A takarmányjé/eségek igen nagy száma és nagyon sokirányú eredetemiatt célszerű a takarmányismeret rövid{tett összefoglalása az alábbiak szerint:

Tömegtakarmányok

zöldtakarmányok lévales répafej

burgonya

silózott tak.

tak. káposzta

tak. répa

szénák

repeelélék

cukorrépa

szalmák

stb.

Zöldtakarmányok

•

Legelő

-állandó-, alkalmi legelők • Szántóföldi zöldtakarmányok -Fűféle zöldtakarmány: silókukorica, szudáni cirokfű, cukorcirok, rozs, őszi árpa (fó1eg keverékekben), zab, mohar, köles - Pillangós virágú zöldtakarmányok: lucernafélék, herefélék, egyéb pillangósvirágúak - Keverék zöldtakarmányok: őszi keverékek, tavaszi keverékek -Egyéb zöldtakarmányok: leveles zöldtakarmány, takarmánykáposzta ~ Silózott takarmányok • Szilázsok -l menetben -20-25% szárazanyag -Pl. silókukorica, kukoricaszár-szilázs, stb. - Etethető mennyiség: élőtömeg 3-4%-a • Szenázsok -2 menetben - 30-35% szárazanyag - nagy fehérjetartalmú szálasok (pl. lucerna, rétifű stb.) - Etethető mennyiség: élőtömeg 2-3 %-a

Szénák Szárítással tartósított szálastakarmányok Funkciói: nyersrostja alap az ecetsavszintézishez; fehérjetartalma fontos N forrás; strukturális hatás

BIOGAZDA 3. Etethető mennyiség:

az élőtömeg l %-a, de min.: 3 kg/nap/db - rétiszéna, lucemaszéna, vöröshereszéna

:) Szalmák • Alomszalmák: búzaszalma, őszi árpaszalma, rozsszalma • Takarmányszalmák: árpaszalma (tavaszi, őszi), zabszalma, búzaszalma • Hüvelyes szalmák: borsó, csillagfürt, lencse, stb. • Kukoricaszár

Abrakok :) Gabonamagvak: közepes, v. kis nyersfehérje tart. -kevés lizin - sok N-mentes kivonhat6 anyax foszfor.fitin kötésben - Kukorica (legjelentősebb; nagy energiatartalom; kevés lizin, metionin; triptofán 0; csíraolaj - telítetlen zsírsavak; romló rninőség),árpa,búza,zab,rozs

:) Hüvelyes magvak: nagy fehérjetartalom - sok lizin antinutritiv anyaxokat tartalmaznak - Szója, borsó, csillagfürt (édes), lóbab, bab :) Olajos magvak: nagy nyerszsír-, és fehérjetartalom sok foszfor- extrahálás után használjuk takarmányozásra - Szája, napraforgó, repce, lenmag

Élelmiszeripari melléktermékek - növényi fehérjék :) Olajipari takarmányok - értékes fehérjeforrások - Extrahált szójadara, extrahált napraforgódara, extrahált repcedara, extrahált lenmagdara, (gyapotmagdara, földidiódara stb.), hidegen sajtolt pogácsák és darák. ~

Malomipari takarmányok hántolás és őrlés után visszamaradó héj + aleuron réteg - korpák, takarmánylisztek

:) Cukoripari takarmányok -Répaszelet (nedves, szárított), melasz :) Sörgyári takarmányok , - malátacsíra, sörtörköly, sörélesztő ~

Szeszgyári takarmányok - szeszmoslék, szeszélesztő, szeroa

Állati eredetű takarmányok • •

nagy fehérjetartalom aminosav-szerelvény

kedvező

Tejfeldolgozási melléktermékek -fölözött tej, sovány tejpor, savópor ~ Húsipari melléktermékek (bioállattartásban nem ajánlott) -vegyes állatifehérje-liszt (húsliszt); baromfi vegyes állatifehérje-liszt; tollliszt; húspép :) Hal- és halfeldolgozási melléktermékek (bioállattartásban nem ajánlott) - halliszt

Takarmánykiegész{tó'k :)

Aminosavkiegészítő anyagok Biolizin, Biometin, Lizimix, Metimix, Napliz család Zsírkiegészítők

Favorit 50, Energomix 50 és 30, Laktin borjútápszerzsír ~ Ásványianyag-kiegészítők konyhasó, tak. mész, ÁP-18, ÁP-17, Phylafor, MCP, Nutrafosz-1, 2, 3. Nyomelem tartalmú premixek: Hemogén, Myoselén, Anémia paszta, Fresta Fer paszta

:) Vitaminkészítmények: • Takarmányba keverhető készitmények: Ossiferol (D3 vit.), Phylavit (B t 2), Phylamix (B vit. csap.), Phylapolivit (A, D 3, B 2, B 12).

• Vizben oldódó készitmények: Phylasol A+DJ, Phylasol ADJ E, Phylasol Corobi (C vit. is), Phylasol E pulvis.

Takarmányozásr általános tudnivalók ~

Aroma és ízesítő anyagok; ellenállóképesség-fokozók - Dovit, Szacharimid-Na, Fresta, Biostrong stb.

Egyéb kiegészítők, pl.: -Antioxid áns premix (EMQ, BHT) (csak külön engedéllyel), Galloxazin (nyugtatószer), ACibet (pepszin tartalmú), Celluláz, Amiláz (enzim készítmények), Papricolor (színezőanyag), Lactiferm; Probios (tejsavtermelő baktériumkészítmények-probiotikumok)

Takarmányozási általános tudnivalók A biológiai minőségű takarmányozásban, az IFOAM ajánlásai szerint, napi takarmányadagok csak a következő mértékig tartalmazhatnak nem biominőségű komponenseket

szárazanyagtartalom

20%

10%

energiatartalom

30%

15%

együttesen

20%

10%

baktériumflórájának egyensúlyát, és pl. a bendő nyálkahártyájának megbetegedését okozhatják. Ilyenkor a kórokozó baktériumok áthatolnak.a bendő falán, és bejuthatnak a véráramba, májba stb. Az abraktakarmányok intenzív adagolásának egyéb, meglepő következményei is lehetnek. Az angol kutatóktól származik az a megfigyelés, nogy a nyersrosttartalom minimális 18,7%-ról lS,S%-ra történő csökkentése következtében a tejelő tehenek 68%-ánál alakultak ki pl. a lábvég különböző gyulladásos megbetegedései. A japán kutatók kimutatták, hogy a megzavart sav-bázis egyensúlyú bendőben több hisztamin termelődik (az abraktakarmányok túladagolása folytán). Ismeretes, hogy ez az anyag jelen van a gyulladásos folyamatokban, és így a lábvég gyulladásáért is részben felelős. Ebben az összefüggésben figyelmet érdemel az a tény is, hogy a lábvég megbetegedései az 1970-1982 közti időszakban sokkal gyakoribbá váltak (0,5%-ról 6%-ra). ·scHWER G (1981) szerint ha a tŐgy gyulladásoknál olyan kórokozókat találtak, amelyek se. nem tipikusak, se nem ritkán előfordulók, az ok a fehérje-túladagolás és a nyersrosthiány lehet. Az állati szervezet pH-értékének elsavasadása sok egyéb betegséget okozhat. LACHMANN és munkatársai ( 1984) pl. a következő betegségeket sorolják fel ennek kapcsán: gyakori tüdőgyulladás, fertőző lábvégbetegségek, izületi gyulladások, sebek elfertőződése stb. Minden esetben, ill. mindezen esetekben a felborult sav-bázis egyensúly, ill. a tömegtakarmány csökkenése járul hozzá a kórkép kialakulásához.

tőtraktus

A fentiek aló kivételese nfelmenté st adhat aminősítő szervezet a következő esetben: előre nem látott természeti, vagy emberi katasztrófák (pl. árvíz, aszály); átmenetileg 11ehezen megközelíthető, vagy elzárt területek; igen alacsony fokú, kezdetleges állapotú gazdálkodási szíovonal. A kérődzők kitűnően hasznosítják a nyersrostokat és a nem protein jellegű nitrogént, húst, és tejet állítva elő ezekből az Legeltetés, legeltetés anyagokbóL Az a rendkívül fontos követ- és még mindig legeltetés keztetés adódik ebből, hogy ez az állatcso, , " , port az embernek nem, illetőleg csak egé!!_legeltetesrol altalaban sze n kis mértékben táplálék-k onkurense . Éppen az utóbbi esztendőben erősödöttu hazai és nemzetközi tapasztalatok egyafel a vita az abraktakarmány túlzott alkal- ránt bizonyítják, hogy a legeltetés a leggazmazása körül. A· szarvasmarha igényeinek daságasabb és egyben a legjobb hatás ú taarmányozási forma. Elsősorban a kérődző pl. nem megfelelő nagy abrakadagok legeltetjük, de más állatfajok is állatokat emészaz ugyanis megzavarják, felborítják

{

~~egelőre

BIOGAZDA 3.

alapozhatók.J

A,- tejelő

teheneket

! 160 napig (Szt. György naptól Szt. Mihály : napig), a húshasznú szarvasmarhákat és a ( növendék állatokat 200 napig, a juhokat pe! ?ig 240 napig legelőről célszerű tömegtaLkarmánny al ellátni. A különböző ökológiai adottságoknak megfelelően a gyeptermés megoszlása nagyon ingadozik. Ha kedvező vizellátású talajon a májusi fűtermést 100nak vesszük, akkor az április 60, a júniusi 80, a júliusi 55, az augusztusi 30, a szeptemberi 44, az októberi pedig 67-nek vehető. A legeltetés szempontjából a 40 naponkénti rotációkat célszerű használni, amikor is öntözetlen viszonyok között a legelő egész évi fűtermésének az első rotációban 40, a másodikban 30, a harmadikban l O, a negyedikben pedig 20%-a legeltethető. Öntözéssel a fűtermés jól kiegyenlíthető. A húsmarhák és juhok legeltetésekor a legelő füvét 5-6 rotációban célszerű hasznosítani. Magyarországon a nyári szárazsággal mindenképpen számolni kell. A szarvasmarha a síkvidéki legelők 20 cm-es nagyságú gyepjét, a juhok a dombvidéki és síkvidéki aprócsenkeszes területek legelőit kedvelik jobban. Az egyéb állatfajok is speciális igényt támasztanak a legelőkkel szemben. A kifejlett szarvasmarha átlagos 50 kg/nap zöldfüvet legel, ami életfenntartásra és l O liter tej termelésére elegendő. Egy kifejlett juh 7 kg/ nap zöldfüvet igényel- ehhez 20%-os legeltetési (taposási) veszteséget is kell számolni. A legeltetés során a következő feltételekről kell gondoskodni: • A legeltetéshez megfelelő mennyiségű és minőségű zöldfű. (Szarvasmarháknál az optimális fűnagyság 20 cm, a juhoknáliO cm körül van.) • A legeltetés berendezései (villanykarám, szakaszhatár, felhajtóút, sózó vályú stb.) • Megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz (átlagosan az állat testsúlyának 1110-ed mennyisége). • Őrzés, ill. megfelelő legeltetési körülmény. A legeltetés során a legelőt (a szakaszt) 5-10 napig legeltessük és 30-35 napig pihenni, újrafejlődni hagyjuk) A legeltetés, a

legelőfű

és az állat közötttszoro s kapcsolata legyen, ami az állatállománynak nemcsak takarmányforrása, hanem tartási, tenyésztési helye is legyen.

A legelő eltartóképessége

f~nagyobb odafigyelést és egyben prob/lémát is a legelő terhelése vagyis annak állateltartóképessége jelenti. Ha kevés az állat, a legelőfű egy része tönkremegy, ha pedig sok az állat, akkor a legelő füve gyorsan kipusztul. A száraz fekvésű, aprócsenkeszes (Festuca pseudovina) vezérnövényű legelők, javítatlan állapotban 5-6 t/ha zöldfüvet adnak, dé javítással 12-15 t/ba zöldfű érhető el. Az üde fekvés ű jó ökológiai feltételek között lévő javítatlal}/gyep 10-20 t/ha zölde t ad,.ftlíg javítással ezt 2530 t/ha-ra lehet növelni. /A' javÍtatlan gyepterületek mindenkép, pen biofüvet és azon bioterméket (tejet, húst) biztosítanak, hiszen a természetes tápanyagfeltáródás következtében igen értékes fűfélékből, pillangósokból és egyéb ~avító és gyógynövényekből állnak. Az Ilyen területek l ha-jának állateltartóképessége aprócsenkeszes gyepeken 0,33 ill. üde fekvés ű legelőkön l ,O kifejlett szarvasmarha vagy annak megfelelő kifejlett juh (l számosállat 8-1 O kifejlett juhnak felel meg). Környezetbarát tápanyagpótlással, megfelelő ápolással és pillangósvirágú növények felülvetésével, a legelők termése és így azok állateltartóképessége jelentősen javul, az eredetinek 2-3-szorosa is lehet. A száraz fekvésű, aprócsenkeszes gyepeken l kifejlett szarvasmarhát (8-10 juhot), ill. üde fekvésű legelőkön 2 számosállatot vagy ennek megfelelő juhot lehet a nyári időszak ban legeltetni. Az egyenetlen termésmegoszlása következtében számolni kell azzal, hogy a májusi fűtermésből kaszálásra is jut, míg a kisülési időszakban kiegészítő legeltetésről kell gondoskodni. A legeltetés módszere A legeltetett állatcsoportok és a pásztorok elnevezései sok évtizedes hagyománynak megfelelően alakultak ki.

Takarmányozási általános tudnivalók

• Csorda forll).ában a legelőről hazajáró Napi menet fejősteheneket legeltetjük, amelyeket a csordás felügyel, fejésre az istállóba Bármilyen formában történjék a legeltetés, optimális a fűmennyia szarvasmarháknál vagy fejőházba tereli. 2 • Gulya formában az állandóan a legelőn ség, ha l m -en l kg fű van. Ebből adódik, tartózkodó növendék állatok vagy hús- hogy l 2kifejlett szarvasmarhára naponta marhák legeltethetó1c. Ezeket a gulyás 50-60 m legelőterületet kell számítani. Enőrzi. Jóformán csak az itatóvizéről kell ne{- megfelelően 10 állatnak l nfpra 600 ~ , l O? állatnak pedig 6000 m , vagyis gondoskodni. • A juhokat nyáj formájában a juhász gon- t~.bb mmt 0,5 ha szüksége~Az utóbbi kö~os legelőkön, legeltetési társulatok legelődozza. • A legeltetett sertéscsoportot kondának ~~.~ag~ ,szövetkezeti állatállományok lege(csürhének) hívjuk, erre a kondás fel- ?Ql~I!,-~.anl. ot~. J ~ Legelte tm a kora délelőtti órában 7 -l O ügyel. óra köz,ött (~. ó~át) és ,a ~eső dél~táni időben ' Lóhátlegeltetik. lovakat a • A ménesben 15-18 ora kozott (3 orat) kell, összesen teról a csikós őrzi. hát 6 óra hosszat. 'fl a kisebb a fű, természetesen a legeitetesí idő is megnyúlik. Az állat A l~ggyakoribb legeltetési formák a kö- nem tud túlórázni, mert az l napi harapásr--~~ szám minden fűnagyságnál megközelítően Szabad legeltetés során az állatok az egész állandó. ' területet bejárják, a legértékesebb növényeket A legelő fűtermése igen kedvező étrendi kiválogatják. Ez gyomosodáshoz vezet, mivel hatású és nagyon kedvező a fehérje és kea hasznos növények kipusztulnak. ményítőérték aránya. A jó fúben l :5 körül A láb alóli legeltetési forma már tervalakul, ami mutatja, hogy az átlagos zöldfű szerűbb, mivel a pásztor folyamatosan adal kg-jában 30 g emészthető fehérje és 150 galja az állatok számára a gyepet. Ez a lekeményítőérték, ill. ennek megfelelő g geltetési forma jó vízellátású, üde fekvésű található. energiaérték gyepeken kedvező lehet, mivel a gyepnövéés újra csak a legeltetés legeltetés A nyeket napi l cm-es gyarapodás révén, opnem lehet elégszer említehangsulyozásánál fűmennyi lelegelt a esetén terhelés timális optimális terhelése, a lelegeló1c a hogy ni, ségnek megfelelően újranőnek. munkák, így a tisztoápolási utáni geltetések A szakaszos legeltetés során a legelőt 4a fűtermés kialakítáelvégzése kaszálás gató 8 szakaszra osztva hasznosítjuk. Ilyenkor a feltétele. alapvető legeltetésének és sának gyep 30-35 napig újul fel, és a legeltetés szakaszonként 5-10 napig tart. Üde fekvésű gyepeken vagy öntözés esetén kiválóan Elsősorban tömegtakarmányok megvalósítható legeltetés. A szakaszos legeltetésen belül villanykarámmal naponkénti adagoló legeltetési is megvalósíthatunk, amit tejelő állatállo- A tömegtakarmány-felhasználás tervezése A tömegtakarmány-felhasználás tervezésemány részére ajánlunk. Az egyéni vagy pányvás legeltetés is kor- akár üzemi, akár kisgazdasági szinten történh.~t, gyepeken, néhány állatot kikötve/ -a köve:kezőre ~el} ~gyelemmellenni. ····· • Termesmenny1seg1 adatok (lásd a koráb·-vagy katelen vezetve. bi -2. kötetben adott- részletezést és a formában terelgető legeltetését juhok A terméstáblázatokat) a juhász valósítja meg. A juhokat állandó felügyelettel kell a legelőn is ellátni. A • Takarmányfelhasználási adatok pásztorember kutyája a legeltetés vala- • Füveshere-keverékek összeállításának tervezése mennyi formájában segíthet. Tapasztalták, hogy ha villanykarámot szereltek fel az en- • A szerves trágya alkalmazási lehetősége az évelő növényekben gedetlen kutya sok gondot okozott.

BIOGAZDA 3.

• A zöldtakarmányozás növényi sorrendjének ("zöld futószalag") fenntartása ésszerű termesztéssei • Költség-tényezők

(Általában szilázsból az élőtömeg 3-4,5 %-a a napi adag, szenázsból pedig az élf5tömeg 1-3%-a)

Szervestrágyázás évelő növények alá A legjobb trágyakezelési eljárásoknak többet kell jelenteniük, mint a termés növelését. A takarmánynövények minősége legalább annyira fontos kritérium. Amennyiben pedig a gazdaságot a trágya tápanyagainak- különösen a N-nek- a sorsa, valamint a környezettel való kapcsolatuk is érdekli, akkor ennek megfelelően kell megváltoztatui a trágyázási körülményeket és módszereket. Az irodalmi adatok és a vizsgálatok azt mutatják, hogy a talajvízbe kerülő N-veszteségek csökkentésére az évelő füves herék (herefélék + csomós ebír, vagy olaszperje) hasznos segédeszközök lehetnek. A hígtrágyát akár 300-400 kg N/ha tartalommal is öntözhetjük a füves területekre anélkül, hogy talajvizet szennyeznénk. Az újrahasznosulás a kivitt N 25%-a lehet akkor, amikor a kiszórás nem túl erőteljes, de elérheti az 50%-ot is, amikor a páratartalom és a hőmérséklet által meghatározott körülmények mérséklik az NH3 párolgását. Ha a trágyázást 3, vagy több részletben végezzük, a takarmányok N0 3 szintje nem ér el olyan mértéket, amely különleges kezelésüket indokolttá tenné. Érett istállótrágya alkalmazható egy legalább 450 kg N/ha év mennyiségben, anélkül hogy a talajvíz szennyezésének, vagy a növények nagy N03 tartalmának veszélye fenyegetne. A felszínre kiszórt istállótrágya N-jének újrahasznosulása viszont alacsony szintű. Ha a gazdaságoknak nagy mennyiségű fölösleges szervestrágya N-nel kell megbirkózniuk, az évelő füveknek akukorica-lucerna vetésforgóba való bevitele segítheti a talajvízszennyezés elkerülését, ugyanakkor nagy lehetőséget kínál a szervestrágyázásra a szálastakarmányok növekedési időszaka alatt.

Füveshere-keverékek összeállításának terve:z;ése: A here- és fűfajok között nagy különbség fordul elő a magassági növekedés, az ún. versengési erély (életképesség), az élettartam és a termőhelyi igény szempontjábóL Ezért arra kell törekedni, a keverékek összeállításakor, hogy egyik faj (jő leg a fűféle) ne nyomja el a másikat.

A zöldtakarmány-termesztés ésszerű végrehajtásának bizonyos szempontjait a: korábbi fejezetekben már részletesen bemutattuk (pl. helyes vetési idő, szakaszolás, kelesztő öntözés, helyes betakarítási idő stb.). Afelhasználásban rendkívül elő nyös helyzetet teremt a helyes növényi sorrend kialakítása az ún. "zöld futószalag".

Takarmányfelhasználási adatok: Zöldtakarmányból adagolható mennyiségek

(Általában az élfitömeg 7-10%-a a napi adag)

Napi szilázsadagok Tehén Hízómarha Borjú Növ. marha Tenyészbika Hidegvérű ló Anyajuh és kos Bárány Koca

20-30 28-45 1-5 10-20 8-10 10-20 3-4 0,5-1,0 2-4

Süldő

2-3

Kacsa Lúd Tyúk

0,04-0,08 0,18-0,20 0,022-0,03

Takarmányozási általános tudnivalók

A zöld futószalag vázlata

1111 1111 1111 1111 lll lll l lll l lill lll l 1111 1111

Takarmánykáposzta

Csukás: Takarmányozástan

című

munkája nyomán

Takarmányminőség

BIOGAZDA 3.

A takarmány minőségé.nek nagy a jelenaz állat egészsége és az állati eredetű és környezetvédelem termékek minősége szempontjábóL Itt zárul a gazdasági körforgás. Sok gazdaságból érkezik hír arról, hogy az átállás után az álloA takarmányozás általános elvei mány egészségi állapota jav1flt. Hasonló A tartásan belül a takarmányozással gyakoeredményeket adtak azok a kísérletek is,'merolhat az ember jelentős hatást állatainak lyekben egy állatcsoportot biotermesztésű, egészségi állapotára. ugyanúgy, mint az·· egy állatcsoportot pedig hagyományos terembereknél,.az állatoknál is a teljes értékű mesztésű takarmánnyal etettek. A biotakarés kielégúő táplálkozás a jó egészség alap- mánnyal etetett állatok egészségi állapota és feltétele. Háziállatoknál még a várható élet- termékenysége minden kísérletben jobb volt, teljesítményt is be kell számítani a szükség- mint az ellenőrző csoportban. leteknek megfelelő táplálkozásba. Ehhez minden állatfajra vonatkozóan A takarmányminőség veszé/yeztetői takarmányszükségleti táblázatok állnak rendelkezésre segédeszközként, melyek A tömeg- és abraktakarmányok minőségét alapján a takarmányok és az azokból össze- veszélyeztető, valamint károsításra és állított takarmányadagok energia-, fehérje- szennyeződésre lehetőséget adó klasszikus stb. tartalmát össze lehet hasonlítani az ál- termelési ciklusok mellett (termesztés, belatok szükségleteivel. Ennek során azonban takarítás, tárolás-raktározás, takarmánykefigyelembe kell venni, hogy az ilyen takar- verék-készítés, kijuttatás stb.) napjainkban mányszükséglet-táblázatok csak tájékozta- egyre erőteljesebben kell - sajnos - újabb tó jellegűek. Az állatok életkor, fajta és környezetkárosító hatásokkal számolnunk, egyed szerint eltérően reagálnak. Eltérő amelyek a takarmányminőséget is jelentő gyakorisággal esznek, kölönböző mennyi- sen befolyásolhatják. A korábbi fejezetekben már egyszer érinségeket és ennek megfelelően kölönböző tett talajsavasodást az ipari üzemek, a kohók ~iségű tápanyagokat vesznek fel. ( Mivel a takarmányok tápértéke jelentő és az egyéb tüzelések levegőt szennyező teri sen ingadozhat, szükséges, hogy megvizs- mékei közül fó'ként a kén-dioxid és a nitrogén-oxid, valamint az állandóan növekvő \ gáltassuk, hogy mit tartalmaznak. -- A takarmánynormáktól való durva elté- mennyiségben felhasznált műtrágyák okozrések rendszerint megterhelik az állatot, a zák. Hazánkban (Kovács F., 1988. nyomán) a leesett csapadék kétharmada savas kémhatákisebb hibák legtöbbször helyrehozhatók, sú, amelyet egyenértékben kifejezve 31 illetve kiegyenlíthetó'k a változatos étrenarányban a szulfát (kénsav) és a nitrát (salétdek segítségével. A kifutó, vagy a legelő és romsav) okoz. Száraz és nedves ülepedéssei szalmaalom sok pótlólagos segítséget hazánk területére évenként mintegy 240 ezer nyújt, hiszen a szalmaalommal ellátott is- tonna kénnel és 245 ezer tonna nitrogénnel tállóban a tehenek nyersrost-hiány esetén egyenértékű vegyület rakódik le. szalma fogyasztásával egyenlítheti. ki a hÍA környezet erősödő savasodása, az álbát. A kifutós tartási körülmények közölt latok egészségi állapota és az élelmiszerek nevelt sertések és baromfiak létfontosságú minősége közölti összefüggésről még keveaminosav-szükségletük egy részét pJ. hulla- set tudunk, de több munka értékelése alapdékokból, rovarokból is fedezik. Esszerű, ján az már ismert, hogy a talaj fokozódó ha foglalkozunk az állatok emésztésfizioló- savasodása hatással van: giájával, hogy a táplálkozás lényegi folya- • a talaj és a növényzet makroelem- és matait jobban megértsük. mikroelem-állapotára; A takarmányada gok kiszámítása nem • az állatokban a makroelem- és a mikrohelyettesítheti a gondos állatmegfigyelést elem-aránytalanságok miatt az anyagforés a rendszeres ellenőrzést. galmi zavarok kialakulására; tősége

Takarmányozási általános tudnivatók

ötletes és egészséges takarmányozás

• a talajban lévő nehézfémek mozgására és olyan szerves vegyületekbe épülésére, amelyek az emberre, állatra rendkívül veszélyesek; • a talaj és a víz nitrátterhelésének növelésére és végül • a talaj és a növényzet Fusarium-gombás fertőződésére.

Modellkísérletben - a korábbi Ca-zavarokon felül - meg lehetett .állapítani, hogy 7,2 pH-ról 6,5 pH-ra savanyított talajon a lucerna molibdéntartalma 0,92 mglkg-ról 0,54 mg/kg-ra csökkent, ugyanakkor a mangántartalom 46 mglkg-ról 70 mg/kg-ra emelkedett. Csökkent a lucerna összfehérje tartalma és az egységnyi területen termő mennyisége is. Savanyú talajokban éppen a fémionok mobilizálódása miatt egyes takarmányokban feldúsul a vas, a mangán és az alumínium, amelyek így többszörösei lehetnek a szükségesnek. A talaj savas terhelésének haLására nő a takarmányokban a kéntartalom, a einké és a rézé pedig akár 20-40-szeresére is növekedhet. A savasadás hatására a talajokban lévő magnézium-

karbonát magnézium-szulfáttá alakul. Ez kiváló oldékonysága alapján kimosódik, tágítva ezzel a kalcium-magnézium arányt, ami az állatokban anyagforgalmi zavarokat okozhat. Az elmondottak talajaink több mint egyharmadára jellemzőek. Ez a törvényszerűség a több kalciumkarbanátot tartalmazó, s emiatt jó tompító hatással (puffer kapacitással) rendelkező talajokban (ilyenek az ún. mezőségi talajok) lassan és nem is lineárisan következik be. Vagyis ugyanaz a savterhelés az ilyen természetű talajokban ma még nem idéz elő tartós savasodást. A savanyú talajok meszezéssel időről időre javíthatók, de ennek eredményeként az egyes elemek növényekbe való felsz{vódása ismét jeltmtősen változik, csökken pl. a cink, a mangán, a réz és a foszfor, ugyanakkor nő a növények molibdéntartalma. A különféle talajok savas terhelése vagy a javítást szolgáló talajmeszezések és a műtrágyák különbségei ·ellenére a makroelem- és mikroelem-adalékokat ugyanakkor szokványosan alkalmazzuk. Emiatt egyes helyeken hiány, másutt nagy felesleg

mutatkozik és ürül ki a trágyával, ami tovább terheli a környezetet. Bokori és Tölgyesi (1981) vizsgálatai is megerősítették, hogy a sertésbélsárban pl. a Cu és Zn néha 10-20-szoros mennyiségben ürül. Ez költséges, hiszen az elemeket importból szerezzük be, de a körforgásban tovább terheli a talajt, a növényeket és az állatokat. Ezen az állapoton javítani az etetett takarmány és az állatok ellátottságát jelző elemzés eredményére alapozott premix-kiegészítéssel lehet. Három éven át tartó, 13 üzemre és több mint l O ezer tehénre terjedő vizsgálatok szerint (Brydl és mtsai, 1986) az anyagforgalmi zavarok ilyen mód.on való megszüntetésével a tehénkényszervágás, az -ellhullás és -selejtezés mintegy 60%kallett kevesebb, a tej szú'kített önköltsége literenként 0,2-1,8 Ft-tal csökkent és 413%-kal nőtt a borjúszapor ulat Sajátos az a gondunk, hogy környezetünk penészgomb ákkal fertőzött, és a mikotoxinok állat- és humán-egészségügyi szempontból egyaránt veszélyt jelentenek. Azt is megállapíthatjuk, hogy ekkora toxinelőfordulási arány ellenére igen keveset tudunk még a toxinoknak az állati és az emberi szervezetben való körforgalmáról és károsító hatásáról. Ilyen irányú vizsgálatok ugyanis még váratnak magukra. A vizsgálatok feltételeinek megteremtése azért is sürgető, mert a kimutatott toxinak többféle, az ember egészségét is veszélyeztető hatást fejtenek ki. E hatások közül kiemelendő, hogy a szóban forgó toxinok • a magas hőmérsékletre nem érzékenyek és a gyomor sósavtartalmának is ellenállnak: így mérgező tulajdonságuk a szervezetben marad; • agresszív sejtmérgek és különösen az erek falát károsítják; • a szervezeten belül a különféle szervekben halmozódhatnak; • a méhlepényen is átjutnak, s így a magzatot is károsíthatják; • közvetlen vagy közvetett módon gátolják a szervezet specifikus védekező mechanizmusát; • anyagcseretermékeikkel együtt bekerülhetnek a különféle állati eredetű élelmi-

BIOGAZDA 3.

szerekbe (tej, tojás), rQJltják azok minő ségét; • közülük néhány (az aflatoxin, a T-2 toxin, a patulin, az ochratoxin-A stb.) az ember egészségét is veszélyezteti. A szúrópróbaszerűen eddig végzett vizsgálatok a veszélyhelyzetet nem jelzik, legfeljebb arra hívják fel a figyelmet, hogy a kérdéssel szervezettebben és hatékonyabban kellene foglalkozni. A Fusarium-gombák toxinjai közül a zearalenon (F-2) a tejjel is kiválasztódik. A Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetben az állategészségügy, illetve a húsipar számára szúrópróbaszerűen vett 54 izomés májminta 13%-ában mutattak ki zearalenont. Az aflatoxinok közüla B 1, B z, G t, Gz.a tejjel is kiválasztódnak, rákkeltő hatásuk bizonyított. Az import földidió mellett a földimogyoró toxintartalma hordoz magában veszélyt hazánkban is. Az ochratoxin- A az embereknél előfor duló vesekárosodás okozójaként vált ismertté. Az ilyen betegségben szenvedők halálát nagy százalékban rákos elváltozások okozták. A~. e megfigyelés alapján végzett állatkísérletek bizonyították az ochratoxin rákkeltő hatását.

A takarmányok emészthetősége és a tápanyagok hasznositása Több állatfaj, pl. a sertés .a felvett tápelemeknek nagyobb részét nem ép{ti be, nem hasznosítja a szervezetébe, hanem a környezetébe üríti vissza. Mindez összefügg nemcsak a környezeti állapot jav{tásának igényével, hanem az állatok takarmányértékes{tő és természetes termelőképességé vel is. Ebbó1 az igen bonyolult élettani folyamatból két fő területet érdemes külön is kiemelnünk, mégpedig a takarmányok emészthető ségét és a felsz{vódott tápanyagok szervezeten belüli hasznosulását (értékesülését). A tápanyagok egy része olyan kémiai kötésben van jelen a takarmányban, amelyet az emésztőtraktus enzimei nem tudnak

Takarmányozási általános tudnivalók

lebontani. Emészthetőnek a tápanyagoknak azt a részét nevezzük (Schmidt J. 1993 nyomán), amely az emésztőtraktusban olyan mértékben lebomlik, hogy elvileg fel is tud szívódni a bélfalon keresztül a vérbe, ill. nyirokfolyadékba. A takarmányok emészthetőségét kísérletekkel, közvetett módon állapítjuk meg. Megemésztett tápanyag-mennyiségnek ugyanis az elfogyasztott és a bélsárral ürülő tápanyagok különbségét tekintjük. Minthogy a bélsárban nemcsak emészthetetlen tápanyagok találhatók, hanem olyanok is, amelyek az állati szervezet anyagforgalmából származnak (az emésztőned vek tápanyagai, bélhámsejtek kopásából származó anyagok), az említett módon a takarmányoknak csak a látszólagos emészthetőségét tudjuk megállapítani. A látszólagos és a tényleges emészthetőség között csak a fehérje esetében áll fenn olyan mértékű különbség, amit a kísérleti munkában már célszerű figyelembe venni. A gyakorlati takarmányozás céljait szolgáló takarmányozási táblázatok a látszólagos emésztési együtthatókat adják meg. Az emészthetőséget befolyásoló és az állattal összefüggő tényezők közül a faj az, amelyik a tápanyagok emészthetőségét a leginkább meghatározza. A faj befolyásoló szerepe az egyes állatfajok emésztőtraktu sának eltérő anatómiai felépítésével és mű ködésével áll összefüggésben. A kérődzők kiterjedt bendőjükben zajló mikrobás élet következtében jelentős mennyiségű nyers rostot képesek lebontani. Az együregű gyomrú állatok közül a sertés és a baromfi csak·kevés rostot tud megemészteni, míg a ló és a nyúl, amelyeknek nagyméretű vakbelében ugyancsak élénk mikrobás tevékenység folyik, a kérődzők és sertés, illetve baromfifajok között foglalnak helyet a rostemésztés tekintetében. A különböző kérő dző fajok (szarvasmarha, juh, kecske) emésztése között nincs lényeges különbség. Az egyes állatfajokfajtáinak emésztése között nincs jelentős eltérés. Ezzel szemben az egyedi különbségek számottevőek lehetnek.

A kifejlett állatok emésztőtevékenysége az állatok fejlődése során fokozatosan alakul ki, ezért az állatok kora is befolyásolja a takarmányok emészthetőségét. Ez fokozottan igaz a kérődzó'kre, hiszen a borjú és a bárány mindaddig, amíg a bendő működé se teljesen ki nem alakul, táplálkozásélettani szempontból egygyomrú állatnak tekinthető. Az újszülött malac nem tud szacharózt és keményítőt lebontani és hiányos a pepszin- és tripszintermelésük is. Amikor egy takarmányt huzamos időn át etetünk, emészthetősége javul. Ennek az a magyarázata, hogy ilyenkor az emésztő traktus mikrobapopulációja alkalmazkodik a takarmányhoz. A kérődzó'k emésztésében idényszerű ingadozás is megfigyelhető. Ezt arra vezetik vissza, hogy a hidegben gyorsul a bélmú'ködés. A takarmány kémiai összetétele is befolyásolja a takarmány emészthetőségét. A takarmány tápanyagai közül a nyersrost hatása a legkifejezettebb. A nyersrost-tartalom növekedése a takarmányadagban valamennyi állatfaj esetében csökkenti az emészthetőséget. A negatív hatás szempontjából nem közömbös a nyersrost összetétele, főleg annak lignittartalma. A lignittartalom növekedésével romlik magának a nyersrostnak az emészthetősége, és egyúttal nő a többi tápanyag emészthetőségét fékező hatása. A takarmány fehérjetartalmának növelése egy határig javítja a fehérje látszólagos emészthetőségét, mind a kérődzőknél, mind az egygyomrú állatoknál. A takarmány N-mentes kivonható anyag tartalmának - főleg a könnyen oldható szénhidrátoknak - a növekedése a kérő dzőkben a nyersfehérje- és a nyersrostemésztést lassítja. A sertésben a takarmány keményítővel történő kiegészítése csak a fehérje emészthetőségét rontja. Az eddig említetteken túlmenően kedvezően módosíthatja egy-egy tápanyag emészthetőségét a takarmány D-vitamintartalma, valamely nagyobb mennyiségben adagolt felületaktív anyag (bentonit, zeolit, faszén) vagy enzimkiegészítés.

BIOGAZDA 3.

Az iparszerű terményszáriták sokszor durva hökezelést alkalmaznak

A takarmány kémiai összetétele mellett a kérődzőkheu az etetett takarmányadag nagysága is befolyásolja az emészthetősé get. Az adag növekedé ekor ugyani s c ökken a takarmány bendőben tartózkodásának ideje ami főleg a nyersrost emé zt hetősé gét rontja. Az adag növekedésekor ugyan az egygyomrú állatoknál i gyorsul a takarmány áthaladása az emésztőcsatornán , ehhez azonban igazodik az enzimtermelés ezért az emészthetőség nem vagy alig változik. Jelentős mértékben befolyásolják a tápanyagok emészthetőségét egyes takarmányelőkész{tési eljárások. Az őrlé a serté nél egyértelműen javítja az emé zthető séget. A kérődzőknél az őrlé c ak a magvak emészthetőségét javítja. A zálastakarmányok őrlése a kérődzőkben a bendőben tartózkodás idejének rövidítésével rontja az emészthetőséget. AJónak - a zab kivételével - ugyane ak őrölni kell a magvakat. Ha Icielégítő a kavicsellátás a kifejlett barom-

fiban a magvak

őrlé

e nem javítja az

emészth etőséget.

A szálastakarmáuyok szecskázása nem befolyásolja az emészthetőséget. A zöldtakarmányok pépes ítése i c ak a erté nél javítja ki ebb mértékben a tápanyagok A szála takarmányok ~m~szthetőségét. szemcsézése az eredeti zálas állapothoz képest rontja az emészth~tő éget, hiszen őrlé előzi meg, továbbá az ilyen pelletáll takarmányból a kérődzők többet fagya ztanak mint a szálasból ami gyorsítja az ,átfutást" . A pogác ázá ezzel szemben alig befolyá alja az emé zthetőséget. A szalmafélék kémiai anyagokkal vagy fizikai módszerekkel történő kezelé e a lignin-cellulóz köté lazftá ával javítja mind a nyer ro t, rnind a zal ma többi tápanyagának emé zthetőségét. A granulálá a darált takarmányhoz képest csak a N-mente kivonható anyagok emészthetőségét javítja kisebb mértékben. A puffa ztá a pelyhe ftés , a mikronizálá

Takarmányozási általános tudnivalók

valamint az extrudálás viszont egyértelmű en javítják az abraktakarmányok emészthetőségét.

A hőkezelés hatása az emészthetőségre a hőhatás mértékétől függően egyaránt lehet kedvezőtlen. A túlzott hőhatás elsősor

ban a fehérje

emészthetőségét

rontja.

Egyes aminosavak, mint a lizin, valamint a metionin különösen érzékenyek a magas hőmérsékletre. A hó'kezelés kedvező hatására elsősorban olyan takarmányok esetében számíthatunk, amelyek hőérzékeny antinutritív anyagat tartalmaznak (pl. a tripszininhibitorokat tartalmazó szója). A pácolás és az áztatás kimutatható mértékben nem javítják az emészthetősé get. A pörkölés viszont számottevően károsítja a takarmány fehérjéjét. Az erjesztés - mint konzerválási eljárás - szakszerűen végezve csak minimális mértékben csökkenti a szerves anyag emészthetőségét. A fehérje emészthetősége a szilázsban lejátszódó autolfzis miatt ennek ellenére javulhat. Általában a hazai állományok takarmányértékesftése (Fekete L. 1984. nyomán) sajnos olyan lassan javul, hogy inkább számít egyhelyben toporg:í~nak, mint előrehaladásnak. Pedig nem ~1.1hadna a gyengébb hasznosulásért egyedül a takarmányt okoini és a tenyésztési, tartási, ápolási, gondozási hiányosságak fölött inkább szemet hunyni, mintha a takarmányértékesítésre nem is volnának hatással. A takarmányozás eddig sem tudott, a jövőben pedig valószínűleg még kevésbé tud olyan feladatokat magára vállalni, hogy a kedvezőtlen,

rossz környezeti viszonyok

okozta károknak takarmányozási eszközökkel vegye elejét.

Fontos, hogy a takarmányértékesülés javftása érdekében ki kell alakftani, fenn kell tartani a komfortot a takarmányozásban is. Takarmányozási komforton egyrészt azt értjük, hogy a takarmány legyen kifogástalan ízű, zaJJJatú, étrendi hatású, másrészt ide soroljuk a környezeti feltételeket. Így pl. hogy a sertés nyugodtan, senkitől semmitől nem zavartatva, kényelmesen, a

szó szaros értelmében kedvére ehessen, ihasson, hogy minél teljesebb legyen az a jó érzés, bátran mondható: élvezet, amelyet egy - természete szerint - falánk állatnak az evés nyújthat. Az etetés és itatás technikájának, higiéniájának olyan szabályaival kell foglalkozni, amelyek betartása - a sertés közérzetének, általános állapotának megjavítása útján- a takarmány hasznosulását is számottevően növeli. Ezek a sertések tartásával összefüggő legfontosabb általános hibák, amelyek vaskövetkezetességgel zárják ki a takarmány kedvező értékesülésének még a lehetőségét is. A legsúlyosabb következményei az iparszerű telepeken a zsúfoltságnak és a kényelmetlen, kemény, hideg, nedves fekvő helynek vannak. A szakosított sertéstelepek zsúfoltságának a helytakarékos tervezésen kívül az az oka, hogy régebben a felső vezetők évről évre növelték a tervszámokat - alkalmanként ugyan nem sokkal, de sok év alatt ez olyan sokra ment, hogy annyi állattal már olyan kis helyen képtelenség volt jó gazdaságossági mutatókat elérni. Pár szót a zsúfoltságból származó hátrányokróL Mindenekelőtt a rossz levegő. A káros gázokat megengedhetetlenül nagy arányban tartalmazó levegő okozta károkról nem kell beszélni, de azt nem árt szóvá tenni, hogy a viszonylag kis légterű istállók fokozott szellőztetése aligha nevezhető járható útnak, mert ez meg más vonatkozásban okoz károkat. Nem is beszélve arról a nagyon is reális veszélyről amellyel a ventilátorak gyakori elromlása fenyeget. A zsúfoltság az állatot mozgásában korlátozza. Ennek csak egyik hátránya, hogy a sertés nem tudja kielégíteni a minimális mozgásigényét sem. A másik ennél sokkal "megfoghatóbb": ha a kis helyen a nagy falka elfekszik, lesznek sertések, amelyek nem tudják felkeresni igényük szerint az önetetőt, az önitatót, mivel pedig ürítéshez nem jutnak el a rácspadlóra, a padozat gyorsan elszennyeződik. És mindezek után törvényszerűen jönnek az ún. következményes bajok: az étvágy romlása, az általános

BIOGAZDA 3.

ellenálló képesség hanyatlása, ami - továbbá - a járványtani, a parazitológiai és a szűkebb értelembe vett belgyógyászati megbetegedések nagyobb mérvű felléptéhez vezet. -Ellehet képzelni ilyen körülmények között a takarmány elfogadható hasznosulását? Az ártalmak között a zsúfoltság ikertestvére a kemény, vizes, hideg fekvőhely. Hadd emlékezzünk - már csak nosztalgiából is - korhű szavakkal a régiek felfogására: ,,Azok a sertések, melyek naphosszat a piaccon kódorognak, lekutyásodnak; viszont azok csinálják a percentet, amelyek a supa alatt nyugodtan elfekszenek." Azt tartották és tartjuk ma is, hogy ez a háborítatlan, kényelmes, maradéktalanul pihentető fekvés egyik legfontosabb záloga a takarmány jó értékesülésének. Annál nagyobb szükség van a száraz, meleg, puha fekvőhelyre, minél kisebb testű, minél fiatalabb a sertés. A szalmás trágya növénytermesztési értéke felbecsülhetetlen. A hígtrágya környezetszennyező, kezelése költséges. Tudjuk a műtrágya drága, nagymértékű, egyoldalú használatának ijesztő veszélyeit talajtanosaink messzehangzóan jelzik. Tehát almozzunk, szalmával almozzunk! Hatására ja~ vulni fog a sertések étvágya. Kísérleteink bizonyítják, hogy csökkenni fog a ma már nyomasztó méreteket öltő gyomorfekélyes megbetegedések száma, kevesebb lesz a kiesés, megnő a tenyészkocák életteljesítménye, javulnak a hizlalási mutatók: kevesebb abrak és kevesebb pénz kell l kg sei-téshús előállításához!

A tárolás és tartós{tás hatása a minőségre A tömegtakarmányok tárolásának-tartósításának egyes módszereivel (széna- és szilázskészítés) már foglalkoztunk a Biogazda 2. kötetben. Itt elsősorban a koncentrált takarmányok, pl. fehérjehordozák és szemestakarmányok tárolásának-tartósításának egyes módszereire térünk ki, elsősorban a takarmány minőségét befolyásoló szempontok alapján. Elsőnek a fehérjehordozó és szemestakarmányok hőkezeléses (szár{tásos) tartósttásának fontosabb szempontjait érdemes ismertetni.

A takarmányfehérjék és. gabonafélék az kíméletlen hó'kezelés során károsodnak. A·károsodás következményei: - a fehérjék emészthetősége csökken, - az esszenciális aminosavak oxidálódva elbomlanak, - fehérje-szénhidrát kapcsolatok és egyéb olyan kötésekjönnek létre, amelyek az állat számára lényeges aminosavak hozzáférhetőségét rontják. A hőkezelés technológiai célja lehet: - mikroorganizmusok elölése, -víz elhajtása (besűrítés, szárítás, porítás) - hőérzékeny emésztésgátló (antinutritiv) kísérőanyagok hatástalanítása (tripszingátlók hatástalanítása tósztolással, glukozionolátok hidralitikus bontása gőzöléssel). erős,

A jelenlegi takarmányanalitikai vizsgálati rendszer a fehérjék hőkárosodását nem jelzi. A hó'kezelt takarmány nyersfehérjetartalma nem változik, az aminosavanalízis sósavas hidrolízise során pl. a lizin-szénhidrát komplexek bomlanak, és ezekből a lizint éppen úgy mérjük, mint az intakt fehérjét. Szükséges ezért a takarmányvizsgálati módszerek kiterjesztése. - Hó'kezelt takarmány alapanyagok vizsgálatánál a hó'károsodás és az aminosavhozzáférhetőség, valamint az emészthetőség mértékének megállapítására, - takarmánykeverékek vizsgálatánál az aminosav-analitikát kiegészítő, hasznosítható aminosav módszerek használatára. A takarmányanalitika módszereinek fogyatékosságára vezethető vissza az is, hogy az elmúlt években olyan intenzív hőkezelé sen alapuló technológiák terjedtek el, amelyek termékeit a hőkárosodásra nézve még szúrópróbaszerűen sem ellenőrizték. Aforrólevegős lucernaliszt gyártásánál a szénhidrátok - és vele együtt a fehérjék túlhevítését inár az üzem környezetében érzékelhető karamellszag is elárulja. A minő sítés fő kritériuma a karotin tartalom, a rosttartalom, és a. nyersfehérje-tartalom, holott az utóbbi években a lucernalisztet egy-

Takarmányozási általános tudnivalók

gyomrú állatok takarmányában nemhogy eltűrtük, de még ajánlottuk is. Húslisztek gyártásánál az intenzív, aerob hőkezelés a technológia alapja. A fehérjekárosodás típusa főleg a bázikus aminosavak oxidatív bomlása, és a kéntartalmú aminosavak oxidációja. Habár a fehérjét szénhidrát nem kíséri, az esszenciális aminosavak nagy mennyiségben mehetnek tönkre. Az alapanyagok és a technológiai változatok rangsorolása a hőkárosodásra nézve csak kezdetén van. Az olajipari darák előállttásánál hőha tás az anyagat az extrakciós oldószer kihajtásánál és szája esetében a tósztolásnál éri. Anaerob körülmények között fehérje elsősor ban sztérikusan denaturálódik. Ez az emészthetáséget csak kisebb mértékben rontja. Erősebb hevítésnél Maillard-típusú fehérje-szénhidrát kapcsolatok is keletkeznek, amelyek fó1eg a lizin hozzáférhetőségét csökkentik. A szójadara hőkezelése (tósztolása) során a hó'kezelés függvényében az anyag biológiai értéke először a tripszingátlók zömének elbontása révén javul, majd a fehérjék szenvednek hőkárosodást, így végeredményben a biológiai érték csökken. A hőkárosodás és a tripszingátló aktivitás mértékét jelző vizsgálatokkal lehet a hó'kezelési technológiát optimálisan vezetni. Takarmányozási célú tejporok és savóporok szárításánál - különösen régebbi típusú dobszárítóban - a lizin Maillard-típusú károsodásával számolni lehet, az oxidatív hatás kialakulásában szerepet játszik a nagy fajlagos felület is. A hőkárosodás mértékének megállapftására szolgálnak - a fehérje oldhatóságára irányuló vizsgálómódszerek, - az in vitro* emészthetáségi módszerek, - a hasznosilló aminosavak meghatározása, - és az állatkisérleti módszerek, a fehérje biológiai értékét jelző valamilyen index, vagy az in vivo** emészthetőség meghatározásával.

* **

szervezeten kívül szervezeten belül

A hőkezelés kihatásának vizsgálata hozzájárul 'értékes fehérjehordozák takarmányozási értékének reális megítéléséhez.

Gabonaszár{tás Külön kell részleteznünk a szemestakarmányok, külön a kukorica forrólevegős szár(tásának legfontosabb kérdéseit. A különböző szemestakarmányokat eltérő biológiai érettség és nedvességtartalom mellett takarítják be. A gabonák betakarítása a nyári időszakra esik, amikor a biológiai érettség könnyen elérhető, a nedvességtartalom pedig nagyrészt az időjárás függvénye. A kukoricát az őszi időszakban takarítják be, amikor a betakarítás csak nagyobb (15% feletti) nedvességtartalommal valósítható meg. Takarmányozási szempontból fontos, hogy a betakarítás a biológiai érettség elérésekor, vagy ahhoz közeli időben történjen meg. A kívánalom az, hogy a kukorica betakarításakor a biológiai érettséget legalább 95%-os mértékben elérje. Biológiailag akkor tekinthető érettnek a kukorica, ha a szembe a szárazanyag-beépítés befejeződött. A biológiai érettség megállapítását nehezíti, hogy az egyes fajták és hibridek biológiai érettsége más és más nedvességtartalommal következik be. Ezért fontos, hogy a hibridek minősítése során megállapítsák a biológiai érettség és a nedvességtartalom összefüggését. A szemestakarmányok tárolása 14%-os nedvességtartalom felett nem biztonságos. Ennek egyik oka, hogy nagyobb nedvességtartalom esetén a magvak élettevékenysége tovább folytatódik, és az enzimek lebontják a tartalék tápanyagokat. A nagyobb nedvességtartalom másik káros hatása hogy azok a gombák (Penicillium, Muco; és Aspergillus~{ajok), amelyekkel a magvak a szántóföldön fertőződhetnek, tevékenységüket a raktározás során folytatni tudják. A szárítás lényege, hogy az enzimmű ködést a szemekben, valamint a szemek felületén elhelyezkedő mikrobák élettevékenységél a nedvességtartalom 14%-a alá történő csökkentésével leállítsuk. pz kíméletes szárítás ese té n nem jelenti az élő szerve~etek pusztulását, ezért a nedvességtarta-

lom növekedése következtében ismét megindul a mikrobák élettevékenysége. A raktározás során bekövetkező újranedvesedés a romlást éppúgy előidézi, mint az eredeti nedvességtartalom.

A kiméletes hőkezeléses szárftási technológiai követelményét a következők szerint lehet összefoglalni: - egyenletes szemnedvesség elérése, - érettségi állapot javítása, - hőérzékenység határértékeinek megtártása, - a nedvességelvonásbó l adódó zsugorodás, belső feszültségek feloldása, - törékenységi hajlam csökkentése. A szeltd végrehajtás technológiai igényét fokozott mértékben kell ezért kielégíteni, mégpedig -a hőtűrési határértéket, mely 55-65°C szemhőmérséklet maximum, tehát a szárító levegő nem lehet melegebb 901000C-nál; -a szárítás gyorsaságánál 3-5% vízelvonás/óra érték engedhető meg, közbenső pihentetéssei a regenerálódás előse gítésére (belső feszültségek feloldása); - a tárolási nedvességtartalmat a szabványos 14,5%-ra kell beállítani és a túlszárítást (8-12%) kerülni kell. Ui. minél alacsonyabb nedvességre törekszenek, annál nagyobb lesz a feszültség, a hőmérsékletkülönbség a szem belső és külső rétegei között (20-40% törékenység). A mai szárítás két funkcióját, a nedvességelvonást és az utóérlelést kíméletes technológiával, a hőfok határok betartásával, fokozatosan lehet elérni. Minden erőszakos hatás káros következményekkel jár és ez megnyilvánul a szemek állagi tulajdonságában, a hajszálrepedezettség ben, a törékenységben, az ezerszem-tömegben, a beltartalmi értékek romlásában stb. A penészfertőzés ellen is a legjobb védelmet a szemek egészséges héja nyújtja. A szemek héja fényes felületű, szívós réteg. A száraz, sértetlen héjon a penészgombaspórák csak nehezen tudnak megtapadni. A szemek külső felületét vékony gyantaréteg fedi, mely gombaölő (fungicid) hatású. Ez is indokolja,

BIOGAZDA 3.

hogy a szárítási technológiai megválasztásával vigyázzunk a szemek, az azokat védő héjrészek épségének megőrzésére. A mai nagyüzemi forrólevegős technológiákban figyelembe kell venni a következó'ket: • A szárítási levegő hőmérséklete 90°C-ig a kukoricák takarmányozási értékét még nem befolyásolja jelentősen. • Üzemi körülmények között a gondosan és kíméletesen végzett szárítás l20°C levegőhőmérsékletig 10%-nál kisebb veszteséggel elvégezhető. • 130°C szárító levegő tartósabb hó'hatása, a kíméletlen technológia a nagy lizintartalmú Opaque kukoricáknál súlyos (1540%) veszteségeket okoz. Normál hibrideknél valamivel kevesebb (1,5-25%) károsító hatást tapasztaltunk. • A kisérleti adatok alapján a hasznosuló lizintartalom és a fehérjeértékesülés között igen szoros az összefüggés. • A lehetséges nagyüzemi megoldás a kétlépcsős kíméletes szárítási technológia révén valósulhat meg. A javasolt végső szárítási határhőmérsékleteket a következő táblázat tartalmazza.

Szemestermények sz~rítási

Kukorica - rövid tároláshoz - tartós tároláshoz -vetőmag

Gabonaté/ék (bú· za, árpa, rozs) · - takarmánygabona - kenyérgabona -vetőmag

határhőmérsékletei

120-150 110-130

70-57 65-70

60-75

40-45

110-130

60-70

55-85 55-75

45-50 40-45

Feltétlenül érdemes hangsúlyozni l O tételben a kukorica kíméletlen hó'kezeléses szárításának takarmányminőséget és a biológiai értéket jelentősen rontó hatásait, különösen aminden szemes terményre kiterjeszthető és áltahÍnosítható szempontok miatt.

Takarmányozási általános tudnivalók

A szemestakarmány-szárftás "tízparancsolata" l. A kukoricaszembó1 a nedvességdtávolúás iránya a hó'kezeléses szárításkor eleve hibás. A szem belsejéből a "légmentesen" zárt maghéjon keresztül történő "vízkirobbantás"-t a szem morfológiai-biológiai felépítése semmiképpen sem indokolja (1. később). A kukorica őshazájától a hazai parasztgazdaságokig alkalmazott csöves szár(tásban valósulhat meg a helyes v(zleadási ütem, hiszen a kukoricacső adta természetes lehetőségek, a szem morfológiai "nyitottsága" a csutka felé és a csutka igen intenzív, kapilláris víz-szállító és leadó képessége mindmind ezt indokolják. Tudjuk, hogy a kukorica egymenetes, morzsolásos kombájnbetakarításának erőite tése helytelen volt. A nagy törtszem-arány eleve a kukorica minőségromlásának "melegágya", az avasodás megindulhat, a porosodás elkerülhetetlen, sok a szemveszteség. Egyúttal megkövetelte a kíméletlen hőkeze léses szárítást és a tárolást a toronysilókba. De nem mindenütt járták ezt a nem túlságosan helyeselhető utat. Érdemes megjegyezni.

A kiméletlen hőkezeléses kukorica-szárftás károsftó hatásai, ún. figyelmeztető "tizparancsolat" 5. 4. 3. 6.

•·

csutka

9-1 O. Általános megjegyzések

Jelmagyarázat: aszövegben

Hogy az USA kukorica-termésének tetemes hányadát csőtöró'kkel takarítják be. De még a szomszédos Vajdaságban is az elmúlt évtizedekben a csőtörős betakarftás és agórés szárúás-tárolás valósult meg, sokszor igen jól gépesítet formában és persze kitűnő kukoricaszem-minőséggel.

2. A kukoricaszem felületén az első "védelmi vonatnak" számító igen vékony gyanta-(viasz) réteg erősen gombaölő (fungicid) hatású, és ennek révén- sértetlen állapotban - akadályozni tudja a penészgombák megtelepedését. A kíméletlen szárítási hő elsőnek ezt a viaszréteget teszi tönkre, szinte leégeti. 3. A természet által csodálatosan felépített magszerkezetben a második védekezési hely az ép, sértetlen és egészséges maghéj, amely szinte minden károsító behatástól megpróbálja védeni a szem értékes belsejét, már ameddig erre képes ... Hiszen - a már hivatkozott helytelen nedvesség-eltávolítási irány következtében - a hőkezelé ses szárításkor - a felesleges víztartalom csak úgy távozhat el a szemből, _ha a maghéjon megszámlálhatatlan sok parányi repedés keletkezik. Ezzel megszűnik a védekezési lehetőségek nagy része, amelyek között különösen a levegő oxigénjének aszein belsejébe jutása az egyik legnagyobb veszély az értékes olajtartalom lehetséges avasodása miatt. 4. A természet mintha "gondolt" volna a barbár~mberi beavatkozás mérhetetlen~égére, hiszen a kukoricaszemben létezik egy harmadik védekező hely, mégpedig a maghéj alatt végighúzódó és szinte hurkolatot adó tokoferol-réteg (E-vitamin), amely erős antioxidáns hatása révén szintén az oxidációtól igyekezne megvédeni a szem értékes anyagait. Természetesen a durva hőkezelés a tokoferolt rögtön inaktiválja, és így ezzel a védelemmel sem rendelkezik már a szem, valamint elvész a mai világunkban olyan fontos E-vitamin (pl. ellenállóképességben, a húsminőségben stb. meghatározó) táplálkozási hatása is. 5. A kíméletlen túlszárítás következménye lehet, hogy a kukoricaszem szárftottsága heterogén lesz, mivel afelülethez közeli rétegekből először hirtelen eltávolított ned-

BIOGAZDA 3.

vesség után ez a réteg úri. "üveges" keménységűre száradt, m(g a szem belseje, az endospermium kemény(tője, viszonylag nedves maradt. Az ilyen szemek darálásakor a részecskék a felületről szintén "üvegesen" törnek. Az ilyen kukorica etetése pl. sertésnél az ún. nyelőesői gyomorfekély kialakulására hajlamosít, de okozhat fiatal állatok (csirke, malac) bél-nyálkahártyáján számtalan mikrosérülést is, amely több gyomor- és bélbántalom elsődleges ("kapunyitó") szakasza lehet. 6. Ennek a heterogén száradási folyamatnak a következtében a szem külső rétegeiben feszültségek keletkeznek. Ezek néha olyan mértékűek, hogy szétrobbantják a kukoricaszemet, de enyhébb esetben is további jelentős hajszálrepedések keletkeznek a mag belsejéből kiindulva. 7. A hajszálrepedéseken kiáramló nedvesség magával ragad a belső nedvesebb endospermiumból igen sok kemény(tőszemcsét, amely a szárítás hatására,poralakban megül a szárttott szemfelületén. (Nyúljunk csak bele jó könyékig egy látszólag szép, szárított kukoricaszem-garmadába, dobjuk fel a levegóoe, ami a kezünkbe akadt - meglepve tapasztalhatjuk, hogy lisztesek lettünk és a levegóoen szinte porfelhő száll.) Az ilyen poros takarmány sok-sok kedvezőtlen hatása mellett még további külön hátrányt is okoz a keményítőpor, hiszen kedvező tápanyagat ("melegágyat") ad a penészgombák, a fuzáriumok elszaporodásához. 8. Ezek a fizikai károsító hatások (hő, hajszálrepedés, sérülés stb.) mindenekelőtt a legérzékenyebb és legértékesebb cs(rát teszik tönkre, mert elősegítik olajtartalmának oxidációját, a vitaminok bomlását, szélsőséges esetben az egész csírarész kihullását a szemből. 9. A forrólevegős szárítás csökkenti a fehérjék emészthetőségét, rontja az aminosavak, főleg a lizin hasznos(thatóságát. l O. Az ismertetett károsító hatások következtében a kukorica (vagy minden így szárított szemestakarmány) (zletessége, illata erősen romlik. Bizonyos takarmányuntság, vagy étvágycsökkenés éppen ezzel magyarázható.

Egyszerű

és hagyományos. szemestermény-tárolók A szemestermények egyszerű, olcsó és természetes tartós(tására mielőbb kielégítő, de olcsó építményrendszert kell megvalósítani. Újra hasznosttaní kell a nap, a szél, a geotermikus és egyéb természetes energiákat és - egyáltalán - a termelési rendszert újra természetszerűvé, környezetkimélővé kell tenni, a korszerű környezetgazdálkodás keretében. , A termelésben, és a tárolás folyamán is vissza.szoríthatóak a mesterséges, a terményt károsító, energiaigényes, szennyező folyamatok. A szemesterményeket, először is lehető leg természetes állapotukban kell betárolni, a bennük zajló természetes folyamatokat meg nem zavarva. Pl. a kukorica cső formájában jobban szárad, mint morzsoltan, a csutka lazább szerkezete és az ömlesztett csöves anyag nagyobb hézagtérfogata révén. Ezekkel a lehetőségekkel élnek a hagyományos, paraszti megoldások, ezért terjedt el a kukoricagóré, mely a szárítást természetes folyamatokra, energiákra, a szélre, a napra bízza. A górék - remélhetően csak átmenetileg - szinte eltűntek a gazdaságokból a termelés koncentrálása, a nagy terménytömegek "ki-be" -tárolási, kezelési nehézsége miatt. A nagy mennyiséget csak morzsolva, hatalmas tárolókban, silókban, ömles~tve tudták elhelyezni mégpedig kiszárítva. A '80-as '90-es évekig viszont mindez igen károssá, egyúttal gazdaságtalanná vált a növekvő építési és energiaköltségek miatt. Szerencsére, a csöveskukorica tárolás és a góré gondolata nem ment feledésbe, sőt apróbálkozások folyamatosak voltak. Az ismételt elterjesztést viszont az újabb magánosítás és a kisebb gazdaságok újraéledése, a fentiek alapján, egyértelműen szükségessé teszi. A nagyüzem nem tudta befogadni a górészerű tárolási rendszert, mert a méretek korlátozottak. Éghajlatunkon a csöves kukorica mintegy l ,5 m széles góréban tárolható, hogy a szél és a napfény még megfelelően érje. A hosszúságnak ilyen határa nincs, de a ma-

Takarmányozási általános tudnivalók

·Hagyományos góré

1\)

8ll

(o)

O'l

ll)

.....

.q:

(o)

O'l

2,55

o .q:

Cl()

BIOGAZDA 3.

B6vfthet6 gﾃｳrﾃｩ

----< ~

~~~ -v-"""""

1 \) )(

~ ll

ﾃ考?"'

....__

~: ~i

~ cwS

\ l \

2,60

Ll) .....

..j

Takarmányozási általános tudnivalók

Gépesrtett, légbefúvásos góré

9 l

JI;;::::

l 3,00 l 3,00 l 3,00 12,00l 3,00 12,00 l 3,00 l 3,00 l 3,00 l

....o ...;

7,00

100

gasság, betárolási és tartószerkezeti nehézségek miatt 3,0-4,0 m fölé nem javasolt. Egymás mellé túl közel sem lehet górésorokat állítani, mert így egyik a másikat a széltól és naptól takarja. A fenti mérethatárok alapján egy 3-4m hosszú góréba kb. l 00 t helyezhető el (10 W). Ez egy nagyüzemnek nem, de egy kis gazdaságnak jelentős mennyiség. Új kukoricagór ék állításához a hagyományos példák még megvannak. Ezek nyomán, valamint szerkezetépítő mérnöki útmutatással gazdaságosa n ismételhetők, vagy fejleszthetők tovább a tárolásmegoldások. A költségek általában egy épület költségének csak töredékét teszik ki, mivel a góré csak építmény, váz, amelynek teteje van. Tartószerkezete erős, de nem túlméretezett. Burkolata lécekből áll, és általában rövidebb, olcsóbb anyag is felhasználható. Kukoricagóré készült ikermegoldásban is a '60-as évek körül, középen olyan széles "szélcsatorn ával" ahol jármű vagy gép is elfért. A megoldás azonban nem volt eredményes, mert a nap és a szél szárító hatása nem kellően érvényesült, a két sáv mindenképpen takarta egymást. Kisüzemi szinten bebizonyosodott, hogy egy l 00 t befogadóképességű egyszerű góré megfelel a célnak, és csak a természetes energiaforrá sokat veszi igénybe. A befogadókép ességet 250 t-ig bővítő tárolóegységre is akad korábbi jó példa. Szellőztetéses kukoricatáro ló formájában melyet a '60-as években dolgozott ki az AGROTERV (Domokos F.). Itt a természetes száradási folyamatot légcsatorna és ventillátor segíti. A 7,0 m széles építményben a légcsatorna körül a kukoricaréteg legföljebb 2,5 m vastag, ezért nem sok többletenergiára van szükség. 250 t, vagy ennél nagyobb mennyiségek esetében a szükséges mesterséges energia-felhasználás fajlagos költsége már nem jelentős. Végül a szellőzőcsatornák kialakítása a szállítást, ki-, betárolást is segítheti targonca, vagy esetleg szállítószalag-rendszerrel, a magas építmények esetében a gravitáció nyilvánvaló felhasználásával. A legkorszerúob technológiai rendszer sem nélkülözheti általában a természetes szerkezetek és energiafotTások felhasználását.

BIOGAZDA 3.

A csöveskukorica-támlók kialakítása vidékenként a helyi kiírnának megfelelően változik, főleg a tárolt anyag természete szerint. A sokféle hagyományos példa nyomán más szemestermények (borsó, bab és egyebek) tárolása is megvalósítható.

A takarmányok eló'kész{tése A tömegtakar mányok előkészítése A takarmányok etetésre történő előkészíté sével több célt is el kívánunk érni. Az elő készítés célja lehet (Herold I. nyomán): • a tápanyagok emészthetőségének javítása, • a takarmányfelvétel növelése, • az emésztésgátló (antinutritív) anyagok hatástalanítása, • a takarmány ízének javítása, • a gépesített etetés és kiosztás lehetősé geinek megteremtése.

A szeletelés a gyökér- és a gumós takarmányok előkészúési módja. Megkönnyíti a rágást, különösen a felső metszőfogakkal nem rendelkező kérődzó'knél. Eló'segíti a falatalakítást. Lehetővé teszi a gyökér- és gumós takarmányok összekeverését más takarmányokkal. A szeletelés önmagában nem növeli a gyökér- és gumós takarmányok tápanyagainak emészthetó'ségét. Szecskázással a szálas- és a zöldtakarmányokat készítjük elő. Megkönnyíti a takarmány szállítását, kiosztását, csökkenti az elszóródási veszteséget Segíti a rágást, a falatalakítást. A takarmány tápanyagainak emészthetó'ségét a legtöbb kísérletben nem javította. Az elvénült zöldtakarmányokat és ilyen zöldtakarmányból készült szénákat, amelyeket szálasan nem szívesen esznek az állatok, szeeskázva teljes egészében ~lfo gyasztják. A takarmányfelvétel ilyen növelése nagy termelésű állatoknál természetesen nem célunk. A szeeskázás számos más takarmányelőkészító' eljárásnak (pácolás, füllesztés, kémiai feltárás) is eló'feltétele. A túl apró szecskaméret a rágás és kéró'dzés mérséklésével kéró'dzólmél rontja a hatékonyságot. Szarvasmarháknak 3-6 cm, lovaknak és juhoknak 2-3 cm hosszú szecskát készítsünk. A sertésnek szánt zöldtakarmányt minél rövidebbre (0,5-1 cm) szecskázzuk vagy pépesítsük.

101

Takarmányozási általános tudnivalók

A gyökér- és gumós, valamint a kobakos takarmányok· pépes{téssel jobban felapr{thatók, mint szeletelés se l. A pépesítőgéppel megzúzott takarmány jobban bekeverhető az abrakkal, egyneműbb takarmány készíthető. Pépesítéssei készíthetünk elő zsenge pillangós zöldtakarmányokat is sertés, esetleg a baromfi részére. A zöldtakarmány-fogyasztás így növelhető, mert a rostosabb részeket az állatok nem tudják kiválogatni. a pépesítés javítja a tápanyagok emészthetőségét. A friss vagy silózott szeméthalat is pépesítve keverhetjük a süldőkés akacsák abrakjába. A halak csontozata így jól felaprítható, nem okoz nyelési nehézséget és fulladást. A pácolás a kevésbé (zletes, rostban gazdag takarmányok, főleg a szalmafélék előkészitési módja. A szecskázott szalmából 20-25 cm vastag réteget terítünk a takarmányelőkészítő helyiség padozatára, majd 10-15 cm vastagon lédús takarmányt (szeletelt répát, cukorgyári nedves répaszeletet, friss törkölyöket, moslékot) rétegezünk rá. A nedves és a száraz takarmányrétegek váltakozása a pácolandó takarmánymennyiségtől függően többször is ismétlődhet. A szecskaréteget melaszos vagy sós vízzel is locsolhatjuk. Pácolás hatására a rostos takarmányok felpuhulnak, ízletesebbekké is válnak. Enyhe tejsavas erjedés is megindulhat a pácban, ami a takarmány ízletességét javítja. Nyáron félnapi, télen egy- vagy kétnapi fülledés után etetjük. Az ennél hosszabb idejű pácolás már érzékeltápanyag (szénhidrát)-veszteséget hető okoz. A pácolás az olcsó mezőgazdasági és ipari melléktermékek hasznosítását célozza, de sok kézi munkát igényel, ezért a nagyüzemekben visszaszorulóban van. A brikettáZás vagy pogácsázás a szecskázott szálastakarmányoknak hengeres vagy szögletes idomokba való préselése. Előnyük a zöldtakarmánylisztból készült pellettel szemben az, hogy (amennyiben nem nagyon apró szecskájú alapanyagból készültek) kielégítő szerkezéti hatékonyságúak, azaz a bendó'ben szálastl).karmányként viselkednek. Szarvasmarhákkal és lovakkal etetjük. A szalmapogácsába engedélyezett kiegészítő anyagokat, a széna-brikettbe abrakféléket,

makro- és mikroelemeket, valamint más kiegészítő anyagokat is bedolgozhatunk, így komplettnek mondható, az abrak értékét megközelítő takarmányhoz juthatunk. A brikettálás növeli a takarmányok sűrűségét, csökkenti a térfogatukat, így könnyebben szállíthatók és tárolhatók.

A szemes alapanyago k aprítása Az apr{tás (őrlés, darálás, roppantás) a leggyakoribb előkészítési eljárás. Aprítás nélkül keveréktakarmányt gyártani nem lehet. A művelet célja, hogy a növényi szövetek szerkezetét megbontsuk, és ezáltal az emésztőnedvek jobban hozzáférhessenek a tápanyagokhoz. Emellett az aprítás elősegí ti a különböző összeteválc homogén elkeverését. További előny, hogy a finomabb szemcséjű keverékek kevesebb energia felhasználásával granulálhatók. Az aprítás azonban nemcsak előnyös, de bizonyos szempontból hátrányos is lehet. Ilyen hátrány, hogy az aprítás hatására kiszabaduló olaj sokkal könnyebben oxidálódik, mint a sértetlen csírában. A túl finomra aprított, lisztes állapotú takarmányok keményítője a kérődzők bendőjében igen gyorsan lebomlik, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a bendő kémhatása hirtelen savanyúvá válik, és rontja a bendőfermentációt A csirizesedésre hajlamos takarmányok (búza, rozs) túl finomra aprítva feltapadnak a szájpadlásra és rontják a takarmányfelvételt. A sertésben a túl finom dara fokozhatja a nyelőesői gyomorfekély képzésének veszélyét. Padlós etetéskor a túl finom dara fokozza a porképződést és idült légzőszervi megbetegedéseket okozhat. Az aprítás optimális mértéke állatfajonként eltérő. Az aprítás fokát rostálással lehet megállapítani. Hazánkban a keverőüze mek az egyes állatfajok részére a következő dercés szemcsenagyságúra aprítják a takarmányokat: Baromfi-, malac-, 96% 1,4 mm alatt borjú táp (dercés finomság) 96% Lótáp 2,0 mm alatt 96% Egyéb tápok 1,6 mm alatt

4% 1,4-1 ,8 mm közölt 4% 2,0-2,5 mm közölt 4% 1,6-2, 0 mm közölt

102

Granulálás A dercés takarmányból préseléssel pelletet vagy másszóval granulátumot lehet készíteni. A pellet a takarmánynak matricán történő átpréselésekor előálló nyomás és ragasztás hatására alakul ki. A ragasztás típusa szerint megkülönböztetünk hideg és meleg granulálást. A hideg granulálás során ragasztóanyagat kell a dercés takarmányba keverni és ezt követően a légszáraz takarmányt granuláljuk. Ragasztóanyagként a hazai keverőüze mek melaszt, vinaszt, ligninszulfonátot, metilcellulózt és bentonitat használnak a leggyakrabban. A meleg eljárás gőzöléssei (kondicionálással) kezdődik, majd a préseléssel folytatódik. A kondicionálás során a takarmányba juttatott gőz a takarmányszemesék felületén hártyaszerűen, vékony rétegben kicsapódik, és segíti a részecskék egymáshoz tapasztását Ez a ragasztó hatás még tovább fokozható ragasztóanyagokkaL A pellet mérete a matricák lyukbőségé vel szabályozható. A méretet egyrészt az állat igényéhez kell szabni, másrészt a megfelelő pelletszilárdság és a granulálási költség határozza meg. A pellet-átmérő 2,4-9,6 mm között változhat. A túl kis átmérőjű pellet előállítása igen energiaigényes. A kis átmérőjű pelletelőállítás költségeit úgy le- i het mérsékelni, hogy a nagyobb átmérőjű! pelletet rovátkolt hengerek között zúzzák,! ún. morzsázott takarmányt készítenek. Az\ ilyen takarmány rendelkezik a pelletáll ta-l karmány előnyeivel és előállítása energeti-j kailag is kedvező. 1 A granulált tápok előnye a dercés takar-l mányokhoz képest, hogy a gőzölés hatásárai lejátszódó zselatinizáció javítja a keményí1 tő emészthetőségét. A nagyobb tömörségi gel együtt nő a takarmányfelvéteL Kisebb aj szórási veszteség, javul a takarmány mikro~~ biológiai állapota, csökken az összcsíra-i. szám. Mindezek az előnyök 10-15%-kal\ nagyobb testtömeg-gyarapodást és 5-10%-· kal kedvezőbb takarmányhasznosítást eredményeznek. U gy anakkor a granulált takarmányok etetése hátrányokk al is járhat. Ilyen hátrány lehet, hogy a hőhatásra, nem kielégítő hűtés esetén, a vitaminok lebomlanak, vagy

BIOGAZDA 3.

ha a hűtés során a gőzzel bevitt víz nem távozik el, megnő a romlás veszélye. A granulált táp többJetfogyasztása nem mindig jelent előnyt. Igy pl. pelletáll takarmány etetésekor fokozott figyelmet kell fordítani a tojótyúkok energia-felvételére. Sertés esetében a zselatinizáció hajlamosít a nyelőesői gyomorfekély képződésére. További hátrány, hogy ha valamilyen oknál fogva a granulált takarmányról rövid átmenettel kell dercés takarmányra áttérni, jelentősen csökken a takarmányfogyasztás. A granulált takarmányhoz nem keverhető gyógyszer. A pelletált takarmány értékét tápanyagtartalma mellett fizikai állapota (a pellet szilárdsága, a porlás mértéke) is meghatározza. Ha nem elég szilárd a pelletált takarmány, elveszti azoknak az előnyöknek a jelentős részét, amelyekkel egyébként a dercés keverékekhez képest rendelkezik. Ilyen esetben a granulálás költségei sem térülnek meg.

Vélemények a takarmánykiegészító'kró1 Általános ismertetés A takarmánykiegész{tők azok a legkisebb mennyiségben felhasznált termékek és készitmények, amelyek nem elsősorban a táphatásukért etetnek, hanem inkább a bennük lévő speciá/is hatóanyag-tartalom érvényre juttatása céljából. A takarmánykeverékekben együttesen max. 5%-ban szerepelnek, de a legtöbbjük ppm-nyi (milliomodrész) mennyiségben. Ide tartoznak a következő hatóanyagok és készítménye, amelyeket már a biológiai minős{tésű takarmányozás követelményeinek megfelelően csoportos{tottunk: • Az állati szervezettől idegen hatóanyagok és készítmények - biotakarmányozásTa nem aján/ottak: ~ HOZAMFOKOZÓK • Antibiotikumok: - Testtöme~-gyarapító (nutritív) céllal a takarmányba: Generációk = első, pl.

103

Takarmányozási általános tudnivalók

oxitetraciklin; második, fel nem szívódó pl. bacitramicin, Flavomycin; harmadik, ionofórok pl. monenzin, Sacox. - Megelőző (prevenúv) céllal a takarmányba: a fentiek emeltszintű etetése, kombinálva más, szintetikus hatóanyaggal; így a "gyógyszeres" premixek készülnek

~ ALKALMAZKODÓ - ÉS ELLENÁL-

LÓKÉPESSÉG-FOK OZÓK •

Bélflóra stabilizálók - Szerves savak (pl. tejsav, citromsav, almasav, fumarsav stb.) - Probiotikumok: éló'képek és tejsavtermelő mikrobákat tartalmazó készitmények (pl. Lactiferm, Probios) - Agyagásványok (pl. zeolit, bentonit, alginit) - Béltartalom (SPF) koncentrátumok (pl. Eviquard)

•

Bendőfermentációra ható természetes anyagok -Bázikus hatású anyagok (pl. NaOH, CaCo3, CaO, Ca(OH)2, de elsősorban: NaHC03) - Agyagásványok (pl. bentonit, zeolit, alginit)

•

Enzimek - Takarmányokban a cellulóz-, pektin-, keményítő- és fehérjebontásnak előse gítésére, csak specifikus hatások elérésre (pl. napraforgóhéj lebontása; árpa-zab B-glukon poliszacharid bontása · baromfiakban) - Készítmények: pl. Phylacell (celluláz) Novo-enzimek, B-glukanáz stb. -Nem spec(fikus ellenállóképesség~fo kozók, pl. lizozhim (Lizovit-R)

• Szintetikus hozamfokozók: - Furan-származékok (pl. Tikolfuran, Nitrovin) - Kinolingyűrűs-származékok (Carbadox,Mecadox) • Réz-szulfát: csak sertéseknek, de rendkívül környezetszennyező (Cu-ürítés) •

Bendőfermentációra ható szintetikus anyagok - Az ionofor antibiotikumok (pl. monenzin-Na) itteni felhasználása

• Hormonok és hormonhatású készitmények - Növekedést, tejtermeléstfokozó készitmények (anabolikus szteroidok, növekedési hormonok, pl. szarvasmarháé - BST) - Szaporodásra ható készitmények • Szintetikus íz- és aromaanyagok - fzesítők (pl. szacharin) -A romák (pl. vanília, fahéj-aromák) • Kokcidiózis és sertés-dizentéria elleni készítmények - Iono,f'or antibiotikumok - Dimetridazol (DM-premix) - Kinolingyűrűs-származékok :) NPN-ANYAGOK (nonprotein-nitrogén): pl. karbamid :) SZINTETIKUS SZÍNEZŐANYAGOK pl. karatenál :) SZINTETIKUS ANTIOXIDÁNSOK pl. etoxiquin BHT :) SZINTETIKUS AMINOSAVAK pl. D-lizin, DL-metionin

• Az állati szervezet saját vagy természetes környezetébe tartozó hatóanyagok és készítmények - biotakarmányozásra ajánlhatók:

• Ízesítő-aromatizáló természetes anyagok - fzesítők (pl. melasz, citromsav, cukor) - Aramák (egy-két komponensű gyógynövénykészitmények pl. kakukkfű, borsika stb.) - Kettfis hatás ú készítmények (5-15 komponensű illóolajak, gyógynövény kivonatok, pl. Aromex, Fresta-F, SzilolS és -Cs stb.) •

Kokcidiózis elleni természetes készitmények - Gyógynövények és egyéb természetes anyagok kombinációi (fejlesztés alatt)

~AZ ÁLLATI SZERVEZETBEN ÁLTA-

LÁNOSAN HATÓ FITOGÉNEK, FITOBIOTIKUS KÉSZÍTMÉNYEK (pl. Fresta, Biostrong, Arolen, Szilol stb.)

104

BIOGAZDA 3.

Fitogén termékek főbb hatóanyag ai és hatásuk: • Alkaloidák - nyugtatók, fájdalomcsillapítók, vagy élénkítők.

~ TERMÉSZETES ANTIOXIDÁNSOK,

pl. csíraolajok, természetes tokoferol ~ ZSÍR-EMULGEÁLÓK, pl. lecitin (szója, napraforgó)

Glikozidok ~ ADSZORBENSEK, pl. faszén, zeolit, - vérkeringést és szívmú1cödést erősítők, alginit. - a kiválasztás gyorsítók (pl. vizelet). • Szaponinak • Vegyes megftélésű, elsősorban vitamin- fokozzák a nyálképződést, a légutak, a és ásványianyag-tartalmú hatóanyagok és gyomor és bél váladék-kiválasztását, készítmények - biotakarmányozásban fel- segítik a bélből a felszívódást, tételesen vagy külön engedéllyel alkal- enzim-aktivátorok. mazhatók: • Keserűanyagok - étvágygerjesztők, emésztést serken- ~ GYÁRI VITAMINKÉSZÍTMÉNYEK • Sok vitamint tartalmazó termékek (pl. ták, premixek) -javítják a máj, epe és lép mú1cödését. • Egy-két vitaminból álló, főleg itatásra • Cseranyagok használt készítmények (pl. A+D3 +E) - megszüntetik a gyomor- és bélgyulladást ~ ÁSVÁNYIANYAG-PÓTLÓK - csökkentik a gyulladáso kat • Sok összetevőjű mikroelem készitmé• Szerves savak nyek (pl. premixek) - előnyös ízhatást adnak, • Néhány makroelem pótlására szolgáló - segítik az emésztőszervek puffer-műkészítmény ködését (sav-bázis) - Foszforsók, primer, vagy szekunder • Kovasav formában (pl. mono, v. diCa, Mg, Na-javítja és gyógyítja a tüdőmú1cödést. foszfátok) ill. foszforsav - Takarmánymész (CaCo3), takarmány• Illóolajok sá (NaCl). - általános regeneráló és gyógyító hatásúak, - baktérium- és gombaöló1c - íz- és aromaanyagok, féregűzó1c, Szintetikus és fitogén -étvágy- és emésztés-javítók. takarmánykiegészftó'k összevetése •

~ FERMENTÁCIÓS AMINOSAVKÉSZIT-

MÉNYEK Bakteriális fermentációból L-Lizin (pl. Napliz-S)

A következő oldalon levő táblázatok szemléletesen mutatják meg a természetes fitogén alapú készitmények környezet- és állatbarát hatásait a szintetikus- és antibiotikum-termékekhez képest.

~ TERMÉSZETES VITAMINFORRÁSOK

pl. sárgarépa, élesztálc gabonacsírák, csíráztatott magvak, olajos magvak. ~TERMÉSZETES SZÍNEZŐANYAGOK

(xantofil) · Takarmányok (pl. sárga kukorica, kukorica, csíraliszt, szénaliszt) • Paprikakészítmények •

~TERMÉSZETES

ÁSVÁNYIANYAGFORRÁSOK, pl. korpa, agyagásvány, dolomit, alginit, alga- és hínárőrlemény.

Jóízűen

és természetesen

A takarmányok étrendi hatása A takarmányok és takarmányadagok esetében akkor beszélhetünk megfelelő szükséglet-kielégftésről, ha a tápanyagok jól hasznosulnak, kialakult az állatok jó közérzete és megvalósul a kívánt takarmányfelvétel, valamint az elvárható termelés.

Jóízűen

és természetesen

105

Mesterséges és természetes alapú készítmények összehasonlítása

Fő

hatásmechanizmus

Kórokozók ellenálló képessége

általános ellenállóképesség fokozása; prevenció! az állati szervezetben lokálisan az állati szervezhet minden hatnak, pl. a bél-mikroflóra totá- szarvrendszerében hatnak, előselis, vagy szelektív visszaszorítása gítik ezek természetes működését kialakul/kialkuihat (gyorsan-las- nem alakul ki! san)

A takarmánykiegészítők hatásainak összehasonlítása (Fitobiotikumok - Antibiotikumok - Probiotikumok)

Ebben közvetve a takarmányok azon tulajdonságai is közrejátszanak, amelyet a bélsárhígulást (laxáns hatás) a bélsárpangást (dugító hatás) és felfúvódás t (puffasztó hatás) okozzák. lAxáns hatásra példa: A sertés bélflórája és a takarmány összetétele között

szaros a kapcsolat. Mind a bélflórának, mint az emésztőmirigyek enzimaktivitásának alkalmazkodni kell a takarm~ny összetételéhez, emészthetőségéhez,', pufferkapacitásához stb. Az abrakkeverék hirtelen változtatása felboríthatja a bélflóra egyensúlyát, és az a lappangó fertőző csírák rob-

106 banásszerű elszaporodásával bélgyulladást okozhat. · Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy nemcsak a receptúrában bekövetkező változáshoz kell a bélcsatorna enzimrendszerének igazodnia, hanem a változatlan összetételű takarmány sokszor igen eltérő komponenseihez is. A baromfifajok bélflórája kevésbé érzékeny a külső behatásokra. Több évtizedes tapasztalat igazolja, hogy az abrakkeverékek program szerinti váltásában nincs szükség fokozatos átmenetre. Ha a "tápváltást" követően étvágytalanság vagy más nem kívánatos jelenség mutatkozna, az egyértelműen az újonnan etetett takarmány kifogásolható minőségére utal. A tavaszi legelőre való kihajtás vagy a zöldetetés s, nemkülönben a leveles cukorrépafej őszi etetésének laxáns hatása jól ismert. A mostoha takarmányozáson áttelelt marhák, juhok tavasszal a látszólag bősé ges tápanyagellátás ellenére nem gyarapodnak, sőt veszíthetnek a testtömegükbőL A laxatív hatás kiváltásában a fiatal, zsenge fű, illetve hajtás viszonylag nagy vegetációs víztartalma csak egy .a jelenséget kiváltó okok közül. A növ~yi sejtekben lévő víz lassan szívódik föl, és a bélcsatorna teljes hosszában fokozatosan adja le a vizet: ezzel magyarázható a nedvdús takarmányok tejtermelést serkentő, ún. laktológ hatása, de ugyanennek jól látható következménye a bélsár hígulása is. Dugító hatásra példa: a laxáns hatással ellentétes dugító, bélsárpangást okozó hatás. A tannintartalmú cserfakéregpor hasmenés és bélgyulladás elleni korábbi szerepére már az előzőkben rámutattunk. Napjainkban mind a cserfakéregpornak, mint a tölgy-, illetve bükk-makknak, vadgesztcnyének gyógyító-megelőző szerepét a modern kemoterápiás készitmények vették át. Az említett termések takarmányozása a legeltetési módszerek (pl. a makkoltatás) megváltozása, illetve a begyűjtési nehézségek miatt szóba sem jöhet. Napjainkban a bélrekedés a nagyüzemi sertéstelepek kocáinak minderinapos problémája, mert a választást követő üresenállás

BIOGAZDA 3. időszakában nyújtott szűk fejadag ballasztja nem elégséges a normális bélműködés fenntartásához. A számítógépes receptúra a fejadag csökkentése mellett száműzte a komponensek közül a laxáns hatású búzakorpát és a ballasztot adó lucernalisztet Csak a sorozatban tapasztalható, káros hatású következmények (MMA-szindróma) győzték meg a tenyésztó'ket arról, hogy már az ellés előtti időszakban mú'ködésben kell tartani a kocák emésztést. Puffasztó hatásra példa: Veszélyes lehet a pillangós virágú zöld növények puffasztó, felfúvódást okozó hatása. A zsenge hajtás ú zöld pillangósok, elsősorban a zöldlucerna legelését követően az állatok gyakorta felfúvódnak. A bekövetkező felfúvódás néha olyan gyors, hogy megfelelő beavatkozás híján az állatok tömeges, fulladásos elhullásához vezethet. Rendszerint enyhébb lefolyású felfúvódást okoz a kaszált zöldlucerna vályúból való etetése. A felfúvódást előmozdító, illetve súlyosbító tényezők között tartják számon, ha a legelő harmatós, nedves, ázott; ha közvetlenül a legeltetés előtt vagy utána itatnak; ha a kaszált fű befülledt; illetve, ha a lucernasarjút előzetesen fagy érte, "megcsípte a dér". A kérődzők felfúvódása számos ok kölcsönhatásának eredményeképpen jön létre. Amíg a növény fiatal, zsenge, a nyersrostot alig tartalmazó friss hajtást rágás nélkül nyelik le az állatok. Ugy anakkor a növény szárazanyag-tartalmában viszonylag nagy a jól oldható cukrok és amidanyagok aránya. Az utóbbiak hirtelen erőteljes erjedést indítanak meg, aminek természetes velejárója az élénk gázképződés. A gázképződés nem jár felfúvódással, ha az állat pázsitfűféléket fogyasztott, mert akkor a gáz böfögéssei távozik a bendőbőL A pillangósokban lévő szaponin és pektinanyagok hatására azonban a képződő gáztól habos lesz a bendőtar talom. A gáz nem különül el a folyadékfázistól, ezért habos, buborékos tartalom tölti ki a bendő üregét. Feltételezik azt is, hogy az említett szaponinak bénítják a bendő falában lévő, a bendőmozgásokat és a böfögést szabályozó receptorokat.

jóíztien és természetesen

107

A habos felfúvódás megszüntetésére feA takarmányokban előforduló mérgező lületi feszültséget csökkentő készítményt, anyagokat többféle módon csoportosíthatszerves szilikont tartalmazó gyógyszert juk. Lehet az eredeti alapján - pl. keverési vagy ennek híján étolajt, parafinolajat, al- hiba, tárolási zavar, termesztéstechnológiai koholt, pálinkát kell szájon át beadni. Vég- mulasztás stb. A másik csoportosítási leheső esetben sebészeti beavatkozással, trokár tőség az illető anyag kémiai jellege alapbeszúrásával nyitható meg a gáz útja. ján. Mi az utóbbi rendszert választottuk a Az abrakos marhahizlalás gyakori kisé- könnyebb követhetőség kedvéért. rője a hízó bikák idült felfúvódása. A felfúvódás oka ebben az esetben a bendőmú'kö • Aminosavmérgezések déshez szükséges minimális rosttartalom Rendkívül ritkán fordul elő. Oka a gyártás hiánya. A bántalom korábban azokban a során a téves adagolás. A hazai takarmányohizlaldákban volt mindennapos jelenség, zási rendszerekben a metionin és a cisztin túlahol a kizárólagos vagy csaknem kizáróla- adagolása okozhat mérgezést. A hatások gos abraketetés mellett áttértek a rácspad- gyorsan jelentkeznek, főképp fiatal állatoklás tartásra, mert ebben az esetben az álla- ban. Gyors takarmányváltással a tünetek enytok még az alomszalmából sem fedezhették híthetó'k, a termeléskiesés csökkentgető. a rostigényüket. • Peroxidált zs{rok (avasodott takarmányok) okozta mérgezés Védekezés a takarmányok Sajnos gyakori probléma, amely enyhébbméreganyagai ellen súlyosabb tüneteket okozhat főképp abrakA hazai takarmánybázis toxikológiai álla- fogyasztó állatfajoknáL A hatások nemcsak pota általánosságban kielégitő. Ennek elle- a fiatal, de az idősebb korcsoportban is jenére előfordulhat, hogy a takarmányokban lentkeznek, az utóbbinál elsősorban szapoaz állatok számára mérgező hatású anyagok rodásbiológiai problémákkal. Megelőzhető halmozódhatnak fel. Jelenlétük olykor nem a folyamatos, az adott faj, korcsoport igélátható, fizikai elváltozást nem mutat. A nyeinek megfelelő szintű, antioxidáns (E-, mérgező hatású anyagok egy másik részé- és C-vitamin) ellátássaL A tünetek megjelenekjelenléte azonban felismerhető a takar- nésekor a károsodások már nagyrészt mány színének (pl. vörös, fekete, penész- visszafordíthatatlanok, ezért célszerű a tafoltos), szagának (avas, dohos) elváltozásá- karmányok folyamatos ellenőrzése. A laboból; vagy az idegen anyagok jelenléte (pl. ratóriumi eredmények értelmezéséhez homok, fém) szabad szemmel is észlelhető. azonban szecetnénk arra is utalni, hogy a A szabad szemmel, illetve mikroszkopiku- peroxidszám 1000 g zsírtartalomra vonatsan nem érzékelhető mérgező anyagok ki- kozik, így a takarmány zsírtartalmát is célmutatása csak laboratóriumi módszerekkel szerű figyelembe venni. Egészen mást je(magas költségekkel) oldható meg. A prob- lent ugyanis az 50 peroxidszám érték egy léma abból is adódik, hogy a toxikus anyag nagy (pl. zsfrpor), mint egy igen csekély jelenléte nem okvetlenül jelent egyúttal (pl. szilázs) nyerszsírtartalmú takarmánymérgezést is. A toxicitást ugyanis az állati nál. szervezetben számos tényező befolyásolja. A legfontosabbak: • Vitamin-túladagolás okozta mérgezés A vitaminok túladagolása viszonylag ritkán • Életkor - a fiatal állatok általában érzéfordul elő, leginkább baromfifajoknáL A kenyebbek. • Fajta - az intenzívebb fajták általában túladagolás oka az, hogy a komplett premix mpllé további vitamin-kiegészítést is adnak érzékenyebbek. • Erőnlét - a leromlott szervezet kevésbé (pl. Jolovit itatás), ami együtt messze megellenálló. haladja az adott faj, ill. korcsoport igényeit. • Takarmányozás - hiányos fehérjeellátás Túladagolásból eredő probléma csak az A-, általában fokozza a tüneteket. és D-vitamin esetében fordul elő.

108

Elkerülésének módja a szükségletnek vitamin-ellátás, az előírá sok betartásával.

megfelelő szintű

• Fémek okozta mérgezés A takarmánytoxikózisok egyik legsúlyosabbika, mivel nem csak az adott takarmányt fogyasztó állatot, hanem az állati terméket fogyasztó embereket is veszélyeztetheti. Az eredet szempontjából ebben az esetben a legszélesebb a "választék". Fémszennyezést okozhatnak az ipari füstgázok a növények felületén megtapadva, a motorbenzin ólomtartalma a kipufogógázokon keresztül; mérgező menhyiségű fémet tartalmazhat az állatok ivóvize, pl. egyes artézi kutak vizének arzéntartalma. Előidézheti csávázott gabona bekeverése (higanyszennyezés) is. A növényvédelmi technológiák nem megfelelő alkalmazása során pl. rézszennyezés fordulhat elő stb. A megelőző intézkedések például az ivóvíz vizsgálatával eredményesek lehetnek; az ipari övezetek környékéről, nagy forgalmú utak mellől származó tömegtakarmányok fémtartalmának folyamatos ellenőrzése is ajánlatos. A mérgezések tünetei nem azonnal, sok esetben csak a szennyezett takarmány etetését követő napok esetleg hetek múlva jelentkeznek, így eredetük nem mindig dönthető el. Célszerű ezért az etetett takarmányokból vizsgálati mintákat tárolni még a készletek teljes kimerítése előtt. A tünetek enyhítésére számos megoldás kínálkozik, ezek azonban állatorvosi felügyeletet igényelnek. A takarmányváltás, ha megoldható, szintén segíthet. A ta~armánykiegészítők alkalmazása során métgezések főképp a szeléntől fordulhatnak elő, a nem megfelelő adagolás miatt. A szelén optimális adagja igen csekély (ppm nagyságrendű), ezért pekeverése csak ipari méretekben oldható meg. :A házilagos keverés igen kockázatos, ezért nem javasolható. • Nitrát-, nitrit-mérgezés A műtrágy'ázás általánossá válásával egyre gyakoribbá vált a nitrát-, illetve nitrit-mér-

BIOGAZDA 3.

gezés. Ezek eredete kettős ...Részben az ivóvízen keresztül, annak nitráttartalma folytán, részben pedig a tömegtakarmányok nitráttartalma miatt. A megelőzés módja a helyes tápanyagpótlás, valamint a vizek nitráttartalmának ellenőrzése.

• Takarmányok emésztésgátló (antinutrit(v) anyagai okozta károsodások A takarmánynövények közül néhány olyan, alkalmasint toxikus, illetve antinutritív hatású anyagat tartalmaz, amelyek egyrészt mérgezést okozhatnak másrészt ronthatják a tápanyagok feltáródását a gyomor-béltraktusban. A glükozidok, illetve alkaloidok mint mérgező anyagok ismertek. A védekezés egyik módja az ilyeneket tartalmazó takarmányok (pl. cirok, lenmag, káposztafélék, csillagfürt) megfelelő előkezelése, adagjuk helyes megválasztása, illetve a jelenleg köztermesztésben lévő fajták közül azok kiválasztása, amelyek glükozid- illetve alkaloidtartalma a legkisebb. Az esetenként toxikus anyagok közé sorolhatók a növényi ösztrogének is, amelyek ugyan közvetlen mérgezést nem, de olykor súlyos szaporodásbiológiai problémákat idézhetnek elő. A növényi ösztrogének fó'képp a fűfélékben fordulnak elő, így a védekezés módja a megfelelő fajösszetétel kialakítása a gyepeken. Az antinutritív hatású anyagok közül a fehérjebontó enzimeket gátló anyagok hatása jelentős. A szája és más hüvelyesek tripszingátlása megfelelő eló'kezeléssel (taszter) csökkenthető. A cirokfélék csersav tartalma eló1cezeléssel csak részben csökken, de helyes adagolással a hatás, a fehérje emészthetőségének romlása csökkenthető. • Hozamfokozó antibiotikumok okozta mérgezés Az antibiotikumok egyes csoportjait megelőzésként, a terápiás dózisnál lényegesen kisebb adagban hozamfokozóként is alkalmazzák. Mérgezésre utaló tüneteket csak igen ritkán lehet tapasztalni; ha igen, akkor annak oka kettős lehet. Előidézheti egyrészt a nem megfelelő adagolás (túladagolás), vagy a nem megfelelő készítmény alkalmazása. A narazin például, amely ba-

Jóízűen

és természetesen

109

romfifajoknál igen jó hatású, a nyúl és a ló számára mérgező lehet. Narazin tartalmú takarmányok keverése után ezért, ha nyúlilletve lótakarmány keverése folyik, igen alapos mosást igényel a keveró'berendezés. A hozamfokozásnak ezt a módját egyébként a biotermelés tilalmazza.

• Mikotoxikózisok A takarmányozás egyik legsúlyosabb problémája világszerte. A gombák által termelt toxikus anyagok súlyos károsodást idézhetnek elő gyakorlatilag minden gazdasági állatfajban. A probléma abból ered, hogy a gombák károsító hatása már a takarmánynövény termesztése során elkezdőd het, a tárolás során pedig fokozódhat. A megelőzési lehetőségek közé sorolható a megfelelő agrotechnika, az optimális tárolás, illetve a tárolás során a gomba fejlődé sének és szaporodásának megakadályozása adalékanyagokkaL Gyakori gond az is, hogy a gomba jelenléte nem okvetlenül jelenti a toxin jelenlétét is, továbbá, hogy az egyes gombafajok nem csupán egy, hanem olykor többféle toxint is képesek termelni, és azok fokozhatják egymás hatását az állati szervezetben. A gombatoxinokkal már fertőzött takarmány káros hatásainak enyhítésére a legkézenfekvó'bb módszer a hígítás toxinmentes takarmánnyal. Eló'kezelésre is mód van, például javasolják a lúgos, ammóniás kezeléseket, ezek azonban csak az allatoxin esetében- bizonyultak ténylegesen hatásosnak, más toxinokra nem. Megoldás lehetne a folyamatos ellenőr zés, de az igen költséges.

Takarmányfelvéte l; éhség, étvágy, jóllakottság A tervezett és megkívánt takarmányfelvétel

tényleges megvalósulása és

betetőződése

az okszerű takarmány-ellátási folyamatnak, bár ezzel sok esetben nem eléggé foglalkoznak az állattartók. Pedig igen sokszor veszélyezteti a takarmányozás eredményét, hogy vagy nem fogyasztja el a megkivánt napi adagját az állatcsoport, vagy túl sokat fogyaszt belőle (luxusfogyasztás).

Mindkét hibával találkozunk a gazdaságokban, de különösen a szükségtelenül kisebb takarmányfogyasztás a jellegzetesebb és nehezebben leküzdhető üzemi gond. Talán elég a hfzósertések megkívánt és átlagos

2,0-2,2 kg napi fejadagja helyetti 1,5-1,7 kg-os tényleges felvételre, vagy a friss fejőstehenek nem elégséges energia-felvételére utalnunk. A gazdasági állatok átlagos napi szárazanyag-felvétele (sza.) a következő értékekkel határozható meg l 00 kg élőtömegre számítva:

Ló ................................. l,8-2,5 Szarvasmarha .............. 2,0-3,0 Sertés ........................... 2,5-3,0 Juh ................................ 3,0-4,0

kg/sza./nap kg/sza./nap kg/sza./nap kg/sza./nap

A takarmányfelvétel megkívánt és megfelelő mértékű bekövetkezéséhez három alapvető ingerületnek kell ritmikusan és

adott sorrendben kialakulnia: - éhségérzet, - étvágyérzet, -jóllakottság. Kérdés: akkor eszik-e az állat, ha éhes, vagy pedig akkor, ha étvágya van? Bizony az éhségérzet csak a táplálék megszerzésére irányuló tevékenységet alakítja ki, de nem a táplálék elfogyasztására irányul (pl. lehet éhes az állat, de ha lázas, ha megijesztik, vagy folyik a rangsor-harc stb., akkor nem veszi fel a táplálékot). A takarmány elfogyasztásához ki kell alakulnia, ill. ki kell alakítanunk az étvágyérzetet, amelyet az állat látásának, szag/ásának, {zlelésének és szájtapintásának kedvező befolyásolásával tud biztosítani a gondozó. szinte minden állatfaj esetén más-más érzet a legfontosabb, amelyre figyelni kell (pl. sertésnél: szaglás, ízlelés; baromfinál: látás, száj-tapintás; kérődzőknél: mind a négy). · Fontos tudni, hogy az állandóan jólla-

kott állat étvágya idővel erősen csökkenhet, tehát fiziológiás beavatkozásnak számít, ha időnként az éhezés, az éhségérzet felkeltése (ti. a takarmány-megszerzési vágy!) beiktatódik a napi, vagy heti takarmányozási rendbe.

110

BIOGAZDA 3.

Feltétlenül idekívánkozik a v{'ljorga- A természetes ellenálló- képesség lom, a v{zszükséglet kielégítéséhez kapcsolódó néhány megjegyzés. Az egészsé- fokozása ges és megkívánt hőmérsékletű ivóvíz-el- A növényekhez hasonlóan az állatokat is a látás és a többi vízforrás (vegetációs és megelőzéssel, a természetes-ellenálló ké--.:anyagcsere-viz) biztosítása alapvető fon- ~~~~--érr~é~~~-k:effegész-ségesen tosságú a bioállattartásban is. Ezt állan- tartani. Gyögyszeres kezelésre csak akkor dóan ellenőrizni szükséges és az állattal "kerlltnet sor, ha . é! roez~lőzés hiábavalónalc való találkozásunkkor szinte az első he- bizöhyuít az állatok-megoetegedtek. A lyen szerepe/jen az itatási lehetőségek következőkben néhány példa sierepel anmegvizsgálása. nak bemutatására, hogy milyen rendszabályokkal (intézkedésekkel) lehet az állatok egészségi állapotát és ellenálló képességél jav{tani. A következő, és az egyes gazdasáEgészséges állat - ellenálló gi állatok tartására, tenyésztésére és takarmányozására vonatkozó fejezetekben a képesség és megelőzés gyakorlati módszerekről részletesebben is Nagy tudósaink számos helyen és esetben . _lesz szó. szinte azonos gondolatisággal adták meg az ( .. A _szopó~ á~latok egé~z~égvédel'!'e ~ ideillő és az igen sok mindent m~ghatá!ozó \ focsteJ fel~et_:level kezdodik. A föcsteJ napfogalmat "csak az egészseges allat, \azokat a vedoanyagokat tartalmazza, mel egészséges környezetben képes a genetikai \l~~k az anyában al~kulta~ ~~_az istálló és a ( képességeivel azonos, vagy azt megközeU- ~~ornyezet adott mikrofloraJ~Val szemben, \ tő termelési eredményeket elérni". \es amelyeket az anya a borJÚnak, vagy a -~rdemes ezzel a megállapítással, még- malacnak átad. Pl. a borjak bélfala a szüleinkább lehetőséggel szémbeállítani: a tény- tés utáni első órákban különösen jól átlegesen megvalósult és a hazai helyzetet jól ereszti a nagy molekulájú antitesteket, jellemző szomorú adatokat, pl.: sertéstar- prokulinokat. Ha az első föcstejbevitel a szütásban az itthoni kitűnő fajták, hibridek- a letés utáni első 3 órán belül történik meg, aknyugat-európaiakhoz hasonlóan - 800- kor lényegesen több antitest található a borjú 12 OOO g/nap tömeggyarapodásra képesek. vérében, mint amikor csak a születés után 12 Ebből külföldi gazdaságokban 700-800 órávaljut először föcstejhez. g/nap meg is valósul, azonban a magyar Ezért ügyelni kell arra, hogy a föcstejet üzemekben az elmúlt évtizedekben az or- megfelelő időben és kielégitő mennyiségszágos átlag egyszer sem lépte át az 500 ben megkapja, a születést követő 12 órán g/nap határt, ténylegesen 440-470 g/nap ér- belül, legalább 2 liter mennyiségben. A kötékek körül mozgott. Tehát a sertésállomá- vetkező időszak folyamán a borjú egészsényunk a genetikai képességével 50%-a kö- gét a tartás és a takarmányozás befolyásolja rüli termelési szintjével azt bizonyítja, jelentős mértékben. Kedvezőtlen tartási köhogy az élettevékenységél igen rossz egész- rülmények között lényegesen többször lépségi állapotban és kifejezetten káros{tó nek fel hasmenéses és légúti megbetegedékörnyezetben "kénytelen" folytatni. sek. A megfelelő tejhőmérséklet, a jó tejitaHasonló eredményű megállapításokra, tási módszer alkalmazása és a takarmány ill. összevetésekre lehetne példákat hozni a minősége stb. szintén jelentős mértékben szarvasmarha-, juh-, a baromfitartás stb. te- csökkenthetik a hasmenéses megbetegedérületén is. Tehát mindebből az is leszűrhe- sek előfordulását. tő, hogy láthatóan igen sok a hiányosság, s Ami a borjúra érvényes, az érvényes a bőven vanjav{tani- ill. tennivaló az állatok tehénre is. Bonyolult emésztőrendszere egészségi állapota, az egészségesebb kör- megfelelő takarmányozást követel meg az nyezet megteremtése körül. anyagcsere-betegségek elkerülése végett.

Egészséges állat - ellenálló képesség és

megelőzés

Például a túlzottan nagy abrakadagok kóro bendősavfele leget termelhetnek, ami az állat általános egé zségi állapotát befolyásolja. Az állat igényeinek megfelelő és a teljesítményhez igazod6 takarmányozás a tejelő tehén egészségéről val6 gondoskodás is egyben. Különö en a zárazonállá i idő zak végső zaka zában fonto a megfelelő kalciumeteté a kalcium-anyage ere szabályozó mechanizmu ainak serkenté ére. 1ülzott Ca-ellátott ág e etén gyakrabban lép fel az úgynevezett tejláz de intő jel, hogy egye fajtákon belül gyakrabban fordul elő. Ebből világo an kitűnik , hogy a tenyésztés is gyakorolhat kedvezőtlen hatáokat az egé z égre. Az ún. korszerű hússertéseink pl. sok zor keringési fzületi gyengeségben zenvednek. A hústermelés- . re történő, egyoldalú tenyé ztés az állatok egé z égére hátrányo tulajdonságokat alakftott ki. Az állatok egész égi helyzetének javítá a érdekéhén bizonyos tenyé zcélok

111

megváltoztatá a elengedhetetlenül szükséges. Ha onlóképpen, a tartási körülmények is befolyásolják az állatok egészségi állapotát. Heveny érüléseken kívül gyakran fordul elő, hogy az állatokat szükségtelenül sok káros stressz-hatás éri. Stresszt válthat ki pl. a nagy nyugtalan ág az i tállóban, vagy az állandó rangsor-háborúskodá ; ami az immun-rend zert károsan (negaúvan) befolyá alja. Stresszt okozhat azonban az unalom is, azaz ha nincs meg a lehetőség a mozgásra, tevékenységre. A tre z hatása alatt az állatnak kevesebb az esélye arra, hogy a kórokozókkal megbirkózzék, mint annak amely megfelelő a faj igényeihez igazított környezetben él. Az állatok a tressztől köz etlen betegséget is l<aphatnak pl. gyomorfekélyt. A villanykarám i , tre szfaktor" az állat zámára. Még ha ki is van kapcsolva hatása éppen azon alapul, hogy az állat állandó félelmet érezzen az áramüté től és a félelem tartja tre sz alatt.

Egészséges, ellenállóképes tehénállomány

BIOGAZDA 3.

112

Az is fontos, hogy az állattartó hogyan tal el lehet kerülni az állatok szükségtelen kezeli és gondozza az állatot. Azokban az szenvedését. Ilyen esetekben sokszor válik istállókban, ahol 30-nál több tehenet tarta- ajánlatossá az állatorvos tanácsaira és tanak gyakrabban lép fel a maszitisz (tőgy pasztalataira való hagyatkozás. Egyre több gyulladás) mint ott, ahol csak 6-1 O tehén állatorvos ismeri az állatok kezelésének tervan egy istállóban. Az állattartó stressz- mészetes módszereit. Ezenfelül többnyire helyzetei során (pl. munkacsúcsok) különö- felkészültek arra is, hogy a tartási körülmények javításával kapcsolatban útmutatást sen 'gyakran lép fel a masztitisz. Az állatok viselkedésében bekövetke- adjanak. zett változásokat idejében fel kell ismernünk. Az az ésszerű, ha a megfigyelést meghatározott időben, mindig ugyanaz a Fertőzöttség és a betegségek személy végzi. Mindenekelőtt a levegő mimegelőzése nőségének megállapításánál lehet nyugod, , , . , , / isaz tan a saját orrunkra hagyatkozni. Ha tállóban olyan tömény a káros gázok kon- f.·~~- ~-llattartas mmden tevekenysegene~. hogy már rövid ott-tartózkodás (. kulonosen , , d , · a termeles ·· kamelyek , , azoknak, {. J , ce ntr a,cióia nvona 1ara es nove e e.H gyorsasagara t , 1·s e'g a szemünk ' akkor ez az állatok sz 'll · ' ' ' · k 'll k l ' · u an na , az a ato JO egeszsegt a apo, á a ·s kellemetlen hiszen egész napon tranyu · k" l" , k ll , szam r 1 szem e ott tartanw · e tat ká-/ a hogy hozzájárul még Ehhez "k 't ' (IFOAM irányelvek) :ose~~z~k koncentrációja a pad~ zat szintjén L__ rendszerint nagyobb, mint az emberi orr / Az állatitermék-előállítás évezredes (problémája, hogy az ember által kialakított magasságában. A gyakori, kemoterápiás szerekkel vég- ( környezethez alkalmazkodjanak-e - a jó zett kezelések rendszerint nemjav{tják, ha- / minőségű élelmiszer iránti igényt kielégítenem inkább rontják az általános egészség- \ ni rendelt - állatok, vagy az ember alakítügyi helyzetet. A gyógyszereknek mellék- } son olyan környezetet állatainak, amely hatásaik is vannak. Igy pl. az antibiotikum- \ azok igényeit, egészségi állapotuk minél kezelések a bélflórát is elpusztítják. Mióta \teljesebb megtartását szolgálja. A bioistállóinkban a gyógyszerek túlzott alkal- jgazdálkodó ember- felismerve, hogy saját mazása szokássá vált, a hízóállatok egész- !céljait, termékelőállttási szempontjait {gy a:lóstthatja meg legjobban - természeteségi állapota inkább romlott, semmint vallja, hogy csak az utóbbi lehet a megsen keletfelül vuli a régi és új járványokon keztek úgynevezettfaktorbetegségek. Eze- oldás. Mit is jelent azonban a termelő állat ket a különben rendszerint ártalmatlan kór- -egészsége? "Egészségesnek csak az az álokozók idézik elő, ha olyan tényezőkkel latállomány tekinthető, amely genetikai kékerülnek kapcsolatba, melyek a rossz tartá- pességeinek megfelelően termel." (Kovács si viszonyokból erednek. Ilyen jelenség pl. F., 1980). A genetikai képesség, a szülők a károsítóknak az antibiotikumokkal, fer- től, nagyszülőktől eredő tulajdonságok értőtlenítőszerekkel és féreghajtókkal szem- vényre juttatása, felszínre kerülése azonban nagymértékben a környezet, az állatot köbeni, egyre erősbödő ellenállóképessége. A kemoterápiás szerektől való tartózko- rülvevő tényezők (pl. gondozó személy, tadás tehát - bármennyire is ellentmondá- karmányozás, időjárás, vízellátás stb.) sosnak hangzik - szintén egészségvédelmi függvénye. Az élőt az élettelentől alapvetően éppen megelőző intézkedés. Azonban semmiféle megelőző intézke- az különbözteti meg, hogy folyamatos, áldés nem véd azoktól a kivételes esetektől, landó, kölcsönös kapcsolata van környeamikor az állatok heveny vagy idült beteg- zetével. Az állati test nemcsak a környezeséget kapnak és kezelésük szükségessé vá- téhez viszonyítva alkot elkülönült rendlik. Kezelést akkor is kell végezni, ha ezál- szert, hanem minden szerve, szövete, sejtje

ja-e!.

Egészséges állat - ellenálló képesség és

megelőzés

önmagában is elkülönül a többitől, külön határréteggel rendelkezik (pl.: bőr, izompólya, sejthártya stb.). Éppen ez az elkülönültség teszi nélkülözhetetlenné az élő egység állandó anyagcseréjét a környezetével. Ez az állandó anyag- és energia átadás-átvétel, valamint kicserélőrlés teszi lehetővé az élő szervezet állandóságát. Ez az állandóság azonban csak viszonylagos, hiszen éppen az anyagcsere folyamatossága jellemzi. Ezért hívjuk a környezet és az élőlény közötti kapcsolatot dinamikus egyensúlyi állapotnak. Az állatorvos feladata, hogy a fentebb vázolt sajátságok figyelembevételével tudatosítsa: a gazdaságos állati termék-ylőál lítás nem létezik a környezet és az él4ílény közötti kölcsönhatások ismerete és ~lkal mazása nélkül. Mint az élő szervezet élettanához, biokémiai folyamataihoz legjobban értő szakembernek, meg kell határoznia azokat a környezeti feltételeket, amelyek elősegítik az egészséges állattartást. Természetes azonban, hogy a nagyfokú állatsűrűség, az idegenforgalom, a jelentős állatmozgatás számos fertőző betegség kialakulásának is kedvez. A fertőző betegségek közül egyeseket olyan kórokozók idéznek elő, amelyek valamely állatfaj, meghatározott, fogékony egyedeit minden körülmények között megbetegíthetik. Ilyen betegség például a sertéspestis, a veszettség, az Aujeszky-féle betegség, a brucellózis, a baromfipestis stb. A fertőző betegségek másik csoportját a környezetnek az állat ellenálló képességél csökkentő hatásai váltják ki. Itt is fontos szerepet játszanak a kórokozók, de csak az állat és környezete kölcsönhatásának durva megbomlása után képesek a termelő állat szervezetét megb~tegíteni. Ilyen betegség például a malacok választáskor gyakran jelentkező hasmenése, amely a választás nem megfelelő, nem a malac élettani igényei szerinti végrehajtásának a következménye; ilyen a szakszerűtlen fejés következtében fellépő tőgygyulladás is. Ebbe a csoportba sorolha.tók afelső légutak hurutos betegségei is. Általánosan is igaz azonban, hogy a jó ellenálló képességű, a környezetével ki-

113

egyensúlyozott, dinamikus egyensúlyban lévő szervezet nehezebben betegithető meg. A környezettől állandóan érik a szeevezetet olyan hatások, amelyek annak általános ellenálló képességét, sőt az egyes betegségekkel szembeni válaszkészségét, úgynevezett immunitását is jelentősen csökkentik (mint a káros stresszhatások). Ezek a stresszhatások olyan biokémiai folyamatokat indítanak be a szervezetben, amelyek - amennyiben tartósan hatnak jelentősen rontják mind az állat betegségekkel szembeni ellenálló képességét, mind a termelőképességét, egészségét. Ilyen káros stresszhatás például a durva bánásmód; az állatok kialakult csoportjainak folyamatos keverése; a huzatos-szeles istálló; a hiányos takarmányozás; a kis fehérjetartalmú, vagy gombatoxinnal fertő zött takarmány; a levegő nagy ammóniatartalma; több, egymás hatását felerősítő kórokozó együttes jelenléte; a rosszul megválasztott világítási program stb. A krónikus, hosszantartó stresszállapot csökkenti az immunválasz-készséget, gátolja az emésztési folyamatokat, végső soron beteggé teszi az állatot, amely képtelen hasznosítani a takarmányt. Jól mutatja mindezt a következő táblázat, amely a sertésekkel való bánásmód minősége és a termelési mutatók eredményei között szaros összefüggést bizonyítja. Az állatokkal való bánásmód hatása a sertések teljesítőképességére (Straw, B. E., 1993)

Testtömeg-gyarapodás (g/nap) - HEMSWORTH és mtsai, 1981; 11-22 élethét

709

669

- GONYOU és mtsai, 1986; 8-18 élethét

897

888

837

- HEMSWORTH és mtsai, 1987 7-13 élethét

455

458

404

Takarmányértékes/lés (kg/testtömeg kg)

Az állattartónak ismernie kell a tenyésztett állat faji sajátosságait is, hogy annyi

114 stressztényezőt tudjon a tartás során kiküszöbölni, amennyit csak lehet. Érdekes és kevéssé ismert például, hogy a sertés igen érzékenyen reagál, stresszhatásnak tekinti, ha gondozója kesztyűben közeliti meg! (Straw, 1993). A biológiai állattartás, a biodinamikus termelés állat-egészségügyi szempontból másik alapvető fontosságú része a fertőző betegségektől mentes állományok kialakftása és fenntartása. Valamennyi állatfaj esetében megvannak azok a törvényekben meghatározott betegségek, amelyektől mindenképpen mentesnek kelllennie egyegy állatnak, illetve az állománynak. Ezeket bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző betegségeknek hívjuk. Mivel az egész nemzetgazdaság szempontjából kiemelt jelentőségűek, az ellenük való védekezés, a járványvédelem kidolgozása az illetékes állami hatóság feladata. Vannak azonban olyan betegségek is, amelyek nagy gazdasági kárt okoznak és az ellenük való védekezést - nem a törvényben előírtak miatt, hanem éppen a gazdaságos termelés feltételeinek megteremtése érdekében kell elvégeznünk. De a biotermékelőállítás gondolatának nagyszerűsége éppen abban van, hogy világos és egyértelmű célt tűz elénk: az állatoknak olyan környezetet kell nyújtani, hogy genetikai értéküknek megfelelően, egészségesen termelhessenek. U gy anakkor azt is tudjuk, hogy e cél eléréséhez hosszú út vezet, amely hosszú út alatt számos termékenyítő ötlet, gondolat hozhatja közelebb a jelenlegi állatitermékelőállítás módszereit a távolabbi, kívánatos biotermelés lehetőségeihez. Erre jó példa a sertésállományok ún. "zsilipezési módszerrel" való mentes(tése számos nagy gazdasági kárt okozó fertőző betegségtől, példápl a mikoplazmák okozta járványos tüdőgyulladástól, a sertésdizentériától (Mészáros és mtsai, 1983). E módszer lényege, hogy számos betegséggel terhelt állományból kiindulva, nagyon korai választást alkalmazva, olyan utódállományt nyerjünk, amely szinte valamennyi nagy gazdasági kárt okozó fertőző betegségtől mentes, és ezzel az új állománnyal, egész-

BIOGAZDA 3.

séges, a biológiai termelésre legalkalmasabb állományt alakítsunk ki. Természetesen folytatható biológiai termelés olyan állományokkal is, amelyekben néhány fertőző betegség tájjelleggel előfor dul. Ilyenkor szükséges a védekezés telepre alkalmazott módjainak írásos rögzítése, és annak jóváhagyatása a minősítő szervezettel. Mindenképpen kiemelendő, hogy a betegségektől mentes állományok kialakítása azonban csak a feladat egyik része. A másik, nem kevésé fontos rész a kialakított, létrehozott mentes állapot fenntartása. Ez minden esetben igényli az állat-egészségügyi szolgálat szakmai segítségét, az állatok, az állatok tartási helyére bejáró emberek mozgásának korlátozását, a kialakított állományba idegen helyről származó állat bevitelének tilalmát vagy csak kellő idejű karanténozást követő bevitelt, igényli a rendszeres fertőtlenítést, az állatok tartási helyére bejáró gépek, eszközök, személyek vonatkozásában egyaránt, egyszóval kieme/ten fontossá teszi a járványvédelmi szabályok betartását.

Az antibiotikum-spirál Kétségtelen tény, hogy az emberiség egyik legnagyobb felfedezése volt, amikor Alexander Fleminx (1928) megfigyelte, hogy egy baktériumtenyészetbe véletlenül belekerült penészgombagóc körül a telep üvegszerűen átlátszóvá vált, sőt a baktériumok el is pusztultak. A penészgomba (a Penicillium notatum Wrestling) olyan anyagot - antibiotikumot - termelt, amely alkalmas volt arra, hogy in vitro (a kémcső ben), majd később az in vivo állati és az emberi szervezetben is alkalmazva, a kórokozó és nem kórokozó csírákat elpusztítsa. Az antibiotikumok milliók életét mentették meg az elmúlt évtizedek alatt. Ámde mint mit:~-den kiterjedten, széles körben az ember által alkalmazott anyagnak, nem csupán felülmúlhatatlan jótéteményeik, hanem igen kedvezőtlen hatásaik is jelentkeztek. Az antibiotikumok használatának legnagyobb gondja az, hogy a baktériumok jelentős - különösen a kiemelten fertőzőké-

Egészséges állat - ellenálló képesség és

megelőzés

pes kórokozók - köre képes folyamatosan "hozzászokni" az antibiotikumhoz, kialakítsa saját ellenálló képességét vele szemben. Ezt a baktériumok jelentős csoportjára jellemző képességet, nevezetesen, hogy ellent tudnak állni az antibiotikumok baktériumölő, vagy baktériumszaporodást gátló hatásának nevezzük rezisztenciának. Természetes, hogy antibiotikum-rezisztencia kialakulása nagymértékben összefüggött és összefügg az antibiotikumos gyógykezelés jelentős elterjedésével. Arról van szó ugyanis, hogy ha az antibiotikumokat nem megfelelő időben, nem megfelelő adagban, okkal, ok nélkül alkalmazzák, ez elősegíti a rezisztencia kialakulását. A rezisztencia létrejötte, minél szélesebb körűvé válása pedig arra kényszeríti a gyógyszergyártókat, a kutatókat, hogy mindig újabb és újabb, ideig-óráig biztos hatású kész(tményeket dolgozzanak ki, hozzanak forgalomba. Óriási kutatási pénzeket, hatalmas szellemi energiát igényel mindez. Ezt a folyamatos, meg-megújuló küzdelmet nevezzük antibiotikum-spirálnak, magyarul: ellenanyag -csigavonalnak. Az antibiotikumok használatának másik, az ember egészségét befolyásoló tényezője a túlérzékenységi reakciók előfordu lása. Ma már általánosan ismert, hogy egyes emberek például a penicillinre vagy származékaira csalánkiütéssel, általános túlérzékenységi reakcióval, egyszóval allergiás reakcióval válaszolnak. A tejjel elfogyasztott penicillin, amely származhat tőgygyulladásos tehén kezelése során alkalmazott gyógyszerből, szintén okozhat ilyen reakciót, bár a leírt esetek száma kevés. Dewdney és Edwards csak 14 olyan megbízható forrásból származó esetet tudott felkutatni, amelyeknél az allergiás reakció minden kritériuma jelen volt. Ú gy tű nik, hogy a penicillinnel szennyezett tej fogyasztása csak kis kockázattal jár a legnagyobb mértékben veszélyeztetett egyéneknél is. Ez a megállapítás persze csak az elegytej fogyasztására vonatkozik és. nem egy, erősen penicillin-szennyezett tejet termelő tehéntől származó tej fogyasztására. Az ilyen tej fogyasztása különösen a tejter-

115

me lő családjára és a telepen dolgozókra jelent kiemeit veszélyt. A penicillin mellett más antibiotikumok is okozhatnak allergiás reakciót, például cefalosporinok, tetraciklinek, amidoglikozidák. Bár ezek szerepe kevésbé felkutatott, de nem mindenki számára nyilvánvaló, hogy maradékanyagaik a tejjel az embert is fenyegetik. Világos tehát, hogy az állati eredetű élelmiszerekben még nyomokban sem lehetnek antibiotikumok. Valamennyi országban - így hazánkban is - az állategészségügyi hatósági szolgálat rendszeres vizsgálatokkal, ellenőrzéssei előzi meg, hogy antibiotikum-maradványt tartalmazó élelmiszer közfogyasztásra kerülhessen. Valamennyi antibiotikum vonatkozásában a készítmény gyártója előírja az élelmezésegészségügyi várakozási időt. Ez azt az intervallumot, időtartaroot jelenti, amelynek el kell telnie az utolsó (akár szájon keresztül, akár tőgy be, akár méhbe, akár injekciós formában adott) antibiotikum beadásától az állat levágásáig és emberi fogyasztásra való alkalmasságáig. Az sem elhanyagolható gazdaságossági szempont az állattenyésztésben, hogy egyébként az antibiotikumok alkalmazása igen drága. Természetes tehát, hogy régóta keresnek olyan módszereket, amelyek segítségével csökkenthető, vagy teljesen meg is szüntethető az antibiotikumok használata. E cél megvalósítása érdekében alaposan kell ismerni az egyes állatfajok élettani sajátosságait és ezek felhasználásával számtalan esetben előzhetők meg a baktériumok okozta betegségek, mindenfajta antibiotikum használata nélkül. Jó példa a fentiekre az újszülött borjak hasmenéssei járó kórképének, az ún. colihasmenésnek a kialakulása, megelőzése, kezelése. Ezt, a borjúnevelést alapjaiban veszélyeztető egyik legjelentősebb problémát a nem megfelelő higiéniai környezet (elletés, istálló, elletőmester stb.) és az E. coli baktérium kölcsönös hatása okozza. A betegség antibiotikumos kezelése, az igen gyorsan kialakuló rezisztencia miatt, szám-

116

BIOGAZDA 3.

talanszor nem vezet eredményre. A borjakat kellően csak az anyjuktól származó, közvetlenül az ellés után fejt tej, az ún. kolosztrum, föcstej megfelelő mennyiségű (a borjú testtömegének legalább 5%-át kitevő) itatásával védhetjük meg. Ebben a föcstejben ugyanis mindazon védőanyagok (ún. immunglobulinok) benne vannak, amelyek teljes biztonsággal védik meg az újszülött borjút a kialakuló betegségtől. Nem kell mást tennünk, csupán biztonsággal elérni, hogy valamennyi újszülött borjú, élete első 2 órájában, minimálisan testtömege 5%-át kitevő mennyiségű föcstejet igyék. Így a coli-hasmenés nem fog jelentkezni, nem lesz szükség antibiotikumos kezelésre. Ha az állatorvosnak még lehetősége is van a megfelelő kolosztrum-ellá tottság ellenőr zésére, akkor az elhullás a táblázatban bemutatott, igen jelentős mértékben csökkenthető, még nagylétszámú tehenészetekben is. A borjúelhullás alakulása a föcstejitatás ellenőrzése előtti és utáni időszakban

Szerettük volna azt is ~rzékeltetni, hogy a biotermelési technológia kidolgozása, az állatitermék-előállítás élettani alapjainak minél mélyebb megismerése nem csupán a biológiai, hanem a szokványos állattenyésztési módszerek alakulására is termékenyítőleg hat.

Természetes védekezési módok A háziállatok egészségi állapotát és termékenységél a bioállattartásnak megfelelő tartással, takarmányozással és tenyésztéssei tartósan javítani lehet. Ha mégis kezeléseket, beavatkozásokat kell alkalmazni, akkor a természetgyógyászati szereket (pl. gyógynövényeket, baktériumokat) és a homeopatikus gyógyszereket, valamint egyéb, megengedett kezeléseket (pl. akupunktúra) kell előnyben részesíteni a beteg állatok kezelésében. A szokványos gyógyszerek használata csak az alábbi esetekben engedhető meg: - életbentartás -az állat szükségtelen szenvedésének elkerülése. Profilaktikus, azaz megelőző kezelés szintetikus gyógyszerekkel tilos. Szárazraállító szerek, ivarzásserkentő és ellést segítő hormonok vagy nyugtaták alkalmazása szintén. A paraziták elleni, szokásos gyógyszerekkel való védekezés, valamint a legfontosabb fertőző betegségek elleni vakcinázás további intézkedésig megengedett. Az állatok kezeléséről istállónaplót kell vezetni.

15,3

2,4

lll.

4,4

5,0

8,3

4,3

Tőgygyulladás,

példája A szarvasmarhatelep alapfelszereléséhez okvetlenül hozzá kell tartoznia a mastitisteszt kellékeinek. Ezt a tesztet egyrészt kötelező elvégezni a szárazraállítás előtt, másrészt már a legkisebb gyanús jelre használni kell, hogy idejében fel lehessen ismerni, hogy a látszólag egészséges tehén ténylegesen nem beteg-e. A tőgygyulladás nak ebben a korai szakaszában pl. a gyakori fejés kielégitő gyógymódot jelenthet. Vitathatatlan eredményeket lehet elérni a tőgy-

tV.

1'1

2,4

VI.

4,1

1,5

VIt.

1'1

Vlll.

2,4

IX.

4,8

7,4

2,5

o o o o o

1,O

5,0

893

XII.

96 931

1'1 16

1,8

valamint szárazraállítás

Egészséges állat - ellenálló képesség és

megelőzés

betegségeknél a homeopátiás szerekkel, vagy propolisz tartalmú kész{tményekkel. Nehézséget a megfelelő szer kiválasztása jelent. Itt még minden bizonnyal sok tapasztalatra van szükség, de ez ne tartson vissza senkit attól, hogy felvilágosult állatorvosokkal együttmú'ködve, további ismeretek gyarapítására törekedjék. Bármennyire is fenntartásokkal, de ki kell mondanunk átmenetileg, hogy nem mindig lehet a biogazdaságokban az antibiotikumok használatát teljesen elkerülni. Az antibiotikumok felhasználása iránti bizonyos tisztelet azonban nem vezethet oda, hogy azokat hibásan alkalmazzuk. A helyes felhasználásnak pontosan amellékelt utasításban megadott adatok szerint kell történnie. Az "aláadagolás" vagy a túl rövidre szabott adagolási időszakok siettetik a rezisztencia kialakulását, mivel szelektátódnak az ellenálló baktériumtörzsek. a túladagolás feleslegesen terheli meg az állatot. A kezelések fele azonban még most is kézi munka: gyakoribb fejés - súlyos esetekben nem géppel. A tervszerű szárazraáll(tás programját ábra mutatja be. Szárazonállás - A rejtett ún. szubklinikai tőgygyulladásokat a szárazonállás idő tartama alatt gyakran nem lehet idó'ben felismerni, mivel a fejés útján történő napi ellenőrzés hiányzik. A hiányzó tejmennyiség ezenkívül kisebb tápanyagalapot szolgáltat a baktériumoknak. Emiatt is előfordulhat, hogy a gyulladások hosszabb ideig rejtve maradnak és csak a következő laktáció során derülnek ki. A fertőzés során a kórokozó kifejésének hiánya a szárazonálló állatoknál nem ritkán egy teljes tőgynegyed pusztulásához vezet. Ezzel szemben a laktációban lévő tehénnél és idó'ben elvégzett kezelés mellett gyakran nem okoz maradandó károsodásokat a tőgygyulladás. Jelenleg szinte minden szokványos gazdaságban profilaktikusan alkalmazzák a szárazraállító szereket. A biogazdálkodásra való átállás után azonban a profilaktikus kezelés már nem megengedett, ezért más utakat kell követni. Csak egészséges tőgyek álUthatók szárazra. A problematikus tehenekre először a tejellenőrzés havi jelentései utalnak. Ezen-

117

Tervszerű

szárazraállitás (Matreaux, 1990)

kívül a mastitis-teszt segítségével minden gazdálkodó számára lehetővé válik, hogy a tej minőségét az összes és a szomatikus sejtszám alapján megállapítsa. Ezt mintegy 10 héttel az ellési időpont előtt, azaz 2 héttel a végleges szárazraállítás előtt kell elvégezni. Ha a tej kifogástalan és a mastitisteszt nem ad pozitív reakciót, akkor a tő gyet minden további nélkül nyugton lehet hagyni. Természetesen a szárazraállítást követően rendszeresen, naponta, kézzel ellenőrizni kell a tőgyet, hogy nincsenek-e esetleges keményedések rajta. Így - a mindezek ellenére bekövetkező - gyulladásokra gyorsan lehet reagálni. Ha a tej minősége nem kifogástalan és a mastitis-teszt pozitív, még két hét áll rendelkezésre a tőgygyulladás kezelésére.

118

Természetes eljárások az állatok kezelésében A legtöbb természetes eljárás közös vonása a teljesség igénye. A betegség nem a tünet összessége, hanem az egész szervezet zavarát jelenti. Ezért az egész szervezetet kell kezelni és nemcsak egyetlen szervet. A kezelésnek a szervezet öngyógyító erőit kell mozgósítania. A természetes gyógymódoknak rendszerint kevés jelentős mellékhatásuk van. Ez azonban semmi esetre sem vezethet ahhoz, hogy ezeket a gyógymódokat meggondolatlanul és állandóan alkalmazzuk. Az egészséges szervezetnek nincs szüksége hosszantartó gyógyszerezésre. A természetes gyógymódok kiváló tulajdonsága továbbá az, hogy nincs káros mellékhatásuk a környezetre, és rendszerint nincs szükség a kezelés után várakozási időre. Az állatkezelések terén is alkalmazható, legfontosabb természetes gyógymódok közé tartozik a homeopátia, akupunktúra, fitoterápia és az ún. házi szerek.

Homeopátia A homeopátia régi gyógyítási módszer. A humán és állatorvosi gyakorlatban egyaránt alkalmazzák. Kezdeményezője a 18. században élt Dr. Samuel Hahne mann. A kezelés alapja az az elv, hogy: hasonlót a hasonlóval lehet gyógyítani ("similia similibus "). Ha valamilyen anyag az egészséges testben meghatározott tüneteket idéz elő, akkor ez a megfelelő gyógyszer az olyan egyed számára, amelyen ugyanezek a tünetek mutatkoznak. Így pl. a méhméreg a megfelelő szer a rovarcsípések, vagy olyan megbetegedések gyógyítására, mint pl. a csalánkiütés. Ennek a felismerésnek alapján végzett Hahnemann és még sok más homeopata gyógyszervizsgálatokat egészséges emberekkel. Olyan gyógyszereket alkalmaztak, amelyek a betegség tüneteihez hasonló tüneteket. váltanak ki. Az adagok nagyságát úgy állapították meg, hogy a közvetlen ha-tások a lehető legkisebbek legyenek, de a kívánt eredmény elérhető legyen. Ez nem egyéb, mint a szervezet öngyógyító képes-

BIOGAZDA 3.

ségének erősítése. E módszert a növényeknél is alkalmazhatjuk, azáltal, hogy bizonyos anyagokat fokozatosan, l :l O arányú hígításban adagolunk. A növények reagálása igen számottevő lehet, ugyanakkor teljességgel kizárható, hogy közvetlen biokémiai hatások érvényesüljenek. Kialakultak az úgynevezett orvosságvagy gyógyszerképek (lásd később). Az orvosságkép a vizsgálat során fellépő belső és külső tünetekre vonatkozó megfigyeléseket tartalmazza. Így pl. a Nux vomica, a népi nevén "hánytatódió" egészséges embereken émelygést és fejfájást idéz elő, és ezért az ilyen tünetek kezelésére fel lehet használni. Mivel azonban az eredeti anyagokkal végzett kezelések során gyakran kellemetlen mellékhatások léptek fel, Hahnemann kifejlesztette a hígítás és áttételezés (potenciálás) módszerét. A kiindulási anyagokat - akár növényi nedvet, állati eredetű mérget vagy ásványi anyagokat - a hordozóanyaggal (vivőanyaggal) keverte vagy rázta össze, rendszerint alkohollal vagy tejcukorral. Döntő az összerázás vagy elkeverés módja, amelynek révén a kiindulási anyagból a gyógyító információ a vivő anyagba átmegy. Hogy ezek milyen információk és hogyan kerülnek átadásra, azt nem lehet tudni. Az anyagok hatásait azonban ma sem lehet vitatni, ezt a gyógyítási eredmények bizonyítják és sok kísérlet támasztja alá. Az úgynevezett klasszikus homeopátia rendszerint kizárólag egy gyógyszert használ a kezeléshez, többnyire magas potenciálokkaL Ezáltal megakadályozható, hogy a különféle gyógyszerek hatásai a testben egymást nem várt módon felerősítsék. A "művészet" a tünetek pontos megfigyeléséből és a megfelelő, azokhoz illő gyógyszerek megtalálásából áll. Csak ilyen esetben lesz eredményes a gyógyítás A humán orvosi gyakorlatban számítógéppel is dolgoznak. Az orvosságképeket rendszerezik, adatbankokban tárolják, így a tünetekkel bármikor egybevethetők. Ám ez

Egészséges állat - ellenálló képesség és

megelőzés

119

Homeopatikus szerek és konstitúciós típusok a szarvasmarhánál (Torr, 1992) Leggyakoribb tipus a szarvasmarhánál: • emésztési zavarokra való hajlam, túlevés, takarmányváltás stb. miatt; bélsárhígulás, vagy dugulás; tipikus, vagy állandó székelési inger; • minden lelassult, stressz által előidézett zavarok, nem-fiziológiás testtartás; • (a szer különösen az emésztőszervekre, a májra és a mozgásszervekre hat) • a tehén ingerelhető vérmérsékletű, nyugodtnak látszik, de érintésre hirtelen, • nemvárt reakciókkal válaszol, agresszív is, de bensőséges érintkezés után ismét nyugodtabbá válik. Itt jellegzetes a lógó has, bikafej, erős szőrzet, gyenge tőgyvéna, duzzanatok a bokaKalcium-karbonát és lábízületeken; • kevésbé hajlamos a betegségekre, nincsenek nagy teljesítmények; • gennyesedésre való hajlam, méhgyulladások folyással; • az állat jóindulatú, de feltűnően makacs, elsősorban jó szóval lehet eredményt elérni.

Nuxvomíca

Foszfor

típusú tehén, másokat nem tűr meg maga mellett; túlérzékeny és ideges (HF), kondíciója sovány, a csípődudorok kiállnak; ivarzáskor a tejet visszatartja, · mastitisre hajlamos. • Az állatok nagy teljesítményükkel tűnnek ki, meredek a laktációs görbe, majd anyagcserezavarok lépnek fel (zsírmájsund); • a fej megérintése vagy a szájüreg vizsgálata megnyugtatás nélkül nem lehetséges, rendkívül érzékeny az injekciókra; • széklele mindig feltűnően híg, köhögéskor széklelet ürít.

Kalcium·foszfát

A kalcium-karbonáttal és foszforral jellemzettek közölti típus: • finomabb és kedvesebb, mint a kalcium-karbonát; jó ivarzási jellemzőkkel; rendkívül nyugodt, reagáló; hajlamos az emésztési zavarokra, különösen takarmány-átállításkor.

Pulsatilla

Félénk és ijedős típus, hozzálépve azonban kedves és engedelmes, kívánja a simogatást, megnyalogatja a vizsgálatot végző!; • kötőszövetei gyengék, a tőgy lelógó, vizeletet és széklelet gyakran fekve ürít, az ivarzás kevésbé kifejezett, a nyálka csak akkor látható, ha fekszik, az ivarzás gyakran elhúzódó, peteleválás nélkül; • szubklinikai mastitisre hajlamos, a fejés kezdetén sűrű, sárgás váladék, utána normális tej. Méhgyulladások bőséges, sűrű, sárgás-zöld váladékfolyással, sebesedés nélkül.

Szépia

Magasabb életkorú típus, redős bőr, csüngő has, hosszan lelógó tőgy, hosszú, petya szeméremajkak kinyúltak, nem rugalmasak; • értelmileg tompa, nem érdeklik a szomszédos állatok, nyalogatja magát, ezért mellkasának szőrzete elfilcesedett, bozontos és ürülékkel szennyezett; • a széklet a végbélnyílásból kifolyik és szennyezi a hüvely-tájékot, hajlamos a hüvely- és méhelőreesésre.

Vezető

hüdttőgybimbók,

Silicea

Ennél a típusnál nyilvánvaló az ok nélküli fogyás; a szőrzet törékeny, túlnőttek a körmök, a vérmérséklet kiegyensúlyozott; kissé félénk; • az állatok soványak, de hasuk kövér; fertőzésekre hajlamosak, könnyen megfáznak, hajlamosak mindenfajta gennyesedésre. • (Idült betegségek és anyagcserezavarok kezelésére szolgáló szer.)

Graphites

Ún. zsírós, fázós típus, sokszor eldugul az orra, a bőre száraz; • a szokásos takarmányokat visszautasítja, egyéb takarmányokat szekatlan mohósággal fogyaszt; • rendszeres az ivarzása, de nem veszi fel a bikát; ivarzás után nem jellegzetes váladékot bocsát ki.

120

BIOGAZDA 3.

az eljárás nem helyettesítheti a jó homeopata tapasztalatait. Ha eltalálják a megfelelő gyógyszert és a megfelelő potenciált, úgy a gyógyulási reakciók gyakran igen gyorsan bekövetkezhetnek. Ha elmarad a reakció, akkor rendszerint hibás volt a szer megválasztása. A betegség lefolyása során szükséges lehet a gyógyszer megváltoztatásra, ha a tünetek is megváltoztak. A páciens rendszeres megfigyelése és ellenőrzése szükséges. Az állatkezeléseknél a fő problémát az jelenti, hogy miképpen lehet az emberre kifejlesztett orvosságképeket a haszonállatokra átvinni. Ezért gyakran az úgynevezett konstitúciós típusokkal dolgoznak. Ezek olyan állattípusok, amelyek testfelépítésüknél, vérmérsékletüknél és viselkedésüknél fogva egy meghatározott gyógyszerképhez hasonlítan ak és amelyek állapota ezért a megfelelő szerrel javítható (lásd a táblázatot). A gyógyszereket vagy az állatok szájába, vagy orrlyukába csöpögtetik, vagy a bő rük alá fecskendezik. Aki maga akarja elkezdeni állatain a homeopátiás kezelést, eleinte az úgynevezett bevá/t indikációkhoz tartsa magát. Beváll homeopátiás javallatok szarvasmarhánál Panaritium

Tarantula 06

Akut mastitis

Phytolacca C 30 és esetleg lázcsillapító típusa

Ellés megkönnyítése

Caulophyllum C 30

Az ellés biológiai megCaulophyllum D3, D6 + indítása túlhordás eselén Pulsatilla D4 Tej elindítása a fejés kez- Charnomilla C 200 delén

Ezek a gyógyszerek bizonyos betegségek ellen sok kezelés során beváltak. Minden homeopátiás szert azonban alapelvként pontosan a mindenkori tünetegyüttes alapján kell alkalmazni. A táblázatban ja-

vasolt szerek ezért csak a,.z első állatkísérletben lehetnek esetleg hasznosak; a hatás nem következik be szükségszerűen minden esetben. Időközben néhány könyv is megjelent az állatok homeopátiás kezeléséről (Mac Leod és Walter, 1985, Boericke, 1986, Rakow, 1988, Wolter, 1991). Az úgynevezett komplex-szeres kezelés során különféle, ismert szerekből előállított keverék-készítményeket alkalmaztak meghatározott betegségek ellen, többnyire alacsony potenciállal. A gyógyszert a betegség orvosi iskolapéldájának diagnózisa alapján választják ki. Állatgyógyászati szerként is egyre több ilyen komplex szer kerül piacra. Ezeknek a gyógyszereknek sokféle keveréke mindenesetre a tünetek egymásrahelyeződéshez vezet és megnehezíti az egyedi gyógyszerek alkalmazásához szükséges diagnózis felállítását. Ha a betegségre lehet egyedi gyógyszert találni, akkor azt előny ben kell részesíteni a komplex készítménnyel szemben. Minden homeopátiás gyógyszert csak megelőző és egészségvédő intézkedésekkel összefüggésben lehet alkalmazni. A homeopátiás gyógyszerek is gyógyszerek, ezért sem adagolhaták meggondolatlanul. Egyik előnyük (pl. a mastitis-kezelés során) abban rejlik, hogy szermaradványproblémákat nem okoznak és nem kell várakozási időket betartani.

Akupunktúra Kínai gyógymód, a világ egyik legrégebbi kezelési formája. Ugyanúgy mint a homeopátia, a páciensről alkotott, teljes képből indul ki. A kezelés során tűket szúrnak be meghatározott pontokon a bőrbe, hogy megszüntessék a test energia áramlásának zavarait. A ló tizenkét és a szarvasmarha számos akupunktúrás pontjának képét példaként bemutatjuk. Az akupunktúrára ugyanaz érvényes," ami a homeopátiára: azaz egyre több és több kísérlet támasztja alá hatékonyságát, noha a pontos hatásmechanizmust még nem lehetett tudományos alapon megmagyarázni. Az aku-

Egészséges állat - ellenálló képesség és

megelőzés

punktúrát mindenekelőtt a lovak kezelésében alkalmazzák egyre gyakrabban. A gazdasági alkalmazást mindenesetre tapasztalt személyre kell bízni, mivel az állatok megfelelő akupunktúrás pontjainak megállapítása ezeknek a pontoknak elhelyezkedésére és hatására vonatkozó, alapos ismereteket tesz szükségessé és a tű használatában való jártasságat igényel.

121

Fitoterápia (növényi anyagokkal végzett gyógykezelés) és háziszerek Túl messzire kellene elmenni ahhoz, hogy itt valamennyi, az állatok kezelésében bevált növényeket és természetgyógyászati szereket teljes egészükben felsoroljuk. Ide tartozik egyrészt a régi gyógyiszap, a gyümölcsecet, a kámforos kenőcs, a lenmag vagy a kamillatea felhasználása, valamint a

122

növényalapú gyógyszerek alkalmazása különféle, meghatározott betegségek ellen, másrészt az új készítmények is mint pl. Biostrong, Fresta, Lisavit stb. Sok ismeretet adnak tovább a gazdák egymásnak szóban is. Az állatok kezelésére szolgáló, speciális természetgyógyászati szervek mellett a humán orvoslásból ismert, ún. háziszerek is felhasználhatók.

További általános kezelések Akupresszúra Az akupunktúrás pontokon tűszúrás helyett masszázst alkalmaz, mely történhet nyomással, dörzsöléssei vagy enyhe ütögetéssei. A belső energiaegyensúly megzavarása így elkerülhető. Aromaterápia Gyökerekből, levelekből, kérgekből, gyümölcsökből illó (aroma) olajokat nyernek. Mágnesestér-terápia A szabályozó és anyagcsere-folyamatok mágneses térben zajlanak, melyek a mágneses tér változtatásával befolyásolhatók. A déli pólus erősenaktivizáljaa sejtanyagcserét és tágítja a véredényeket, míg az északi szűkíti azokat. Masszázs A kötőszövet, az izomzat, a véredények, az izületek, az idegek mind gyógyíthatók bő rön keresztül. Ezzel a szervezet öngyógyító képességét is növeini lehet. Ózonterápia Az ózont oxigénnel együtt igen csekély mennyiségben - a bőrön keresztül, gyomron át, vagy intramusculáris, esetleg intravénás módon - juttatják be a szervezetbe. Véráramlást serkentő, méregtelenítő és immunerősítő hatása jelentős.

Az állattartás gépesítése, eszközellátása Az állattartás gépeinek és eszközeinek megválasztása, működtetése során az egyik nagyon lényeges szempont, hogy azok alkalmasak legyenek a természetszerű tartás-

BIOGAZDA 3.

módok kiszolgálására, lehetőség szerint minél kevésbé korlátozzák az állatokat a természetes viselkedési szakásaikban (kapirgálás, evési, mozgási, pihenési szokások stb.), s feleljenek meg az állat-, a természetés a környezetvédelmi elvárásoknak. Az állattartás gépes{tése, a mezőgazdaság egyik legnagyobb gondosságot igényelő területe, hiszen itt a technikai berendezések közvetlen -gyakran szaros testi -kapcsolatba kerülnek az állatokkal (pl. fejőgépek, etető, itató berendezések, stb.). Másrészről az állattartás rosszul megválasztott, vagy nem megfelelően működtetett technikai berendezései, tartási rendszerei könnyen környezetszennyezőkké válhatnak, s nagymértékben hozzájárulhatnak a természetes környezet rombolásához. Elég csak utalni a kezelés nélküli, földmedencébe gyűjtött hígtrágya, a rossz telepkialakítás következtében elfolyó telepi csurgalékvizek, a nem megfelelő almozás miatt keletkező szaghatás problémáira. Egyes tartástechnológiai elemek s azokhoz tartozó gépi technológiák szöges ellentétben állnak az állatok természetes életfunkcióival (pl. a baromfiak,sertések zárt istállós sötétben tartása, a malacok ketreccs tartása, a tehenek jártatás nélküli kötött tartása stb.). Lehet, hogy ezek a tartási és gépesítési eljárások hatékonyabbnak látszanak, mint a természetes körülmények, de ellentétesek az állatvédelem egyre szigorodó követelményeivel, s nem helyezhetők el a biogazdálkodás kereteiben sem. Az állattartás gépeivel szemben több olyan általános követelmény is megfogalmazható, mely egyaránt érvényes bármely ágazat, bármely munkafolyamatának gép megoldásaira. Ezek közüla legfontosabbak: • a gépeket, berendezéseket úgy kell kialakítani, illetve működtetni, hogy azok ne okozzanak sérülést, vagy stresszt az állatoknak, alkalmazkodjanak azok természetes életfunkcióihoz; • ne legyenek zajosak, ne bocsássanak ki a megengedettnél nagyobb mennyiségű, az egészségre káros égéstermékeket, ne szennyezzék a környezetet;

123

Szarvasmarha

• fontos az egyszerű, könnyű kezelhető ség, az energiatakarékos, kevés veszteséggel járó működés, a könnyű tisztíthatóság; • kíméljék az állatot és az előállított állati terméket, feleljenek meg az egyre szigorúbb termékminőségi követelményeknek; • ne legyenek sem emberre, sem állatra balesetveszélyesek. Az elmúlt évtizedek állattartásából az egyre inkább kiszorította a természetes tartási módokat. A telepek méretének a növekedésével, az állatkoncentrációval arányosan mind gyakoribbak és sú~ lyosabbak lettek a termelésből iakadó környezeti károk, melyek közül egyikre-másikra aligha található megoldás. Az 1970-es évek "gyárszerű" állattartó telepeinek épületei, gépei, technológiái egyre inkább elrugaszkodtak a természetes állattartási igényektől s olyan körülményeket hoztak létre, melyek nem váltak be sem az ember sem az állat számára, ezáltal nem hozták az elvárt eredményeket sem. Nem véletlen, hogy a '80-as években, nem kevés anyagi áldozatok árán kellett átalakítani, felszámolni a nagy tömbösftett tehenészeti telepeket, kellett ajtókat, ablakokat vágni az ablaktalan sertésistállókra. Nem váltak be az iparszerű, legeltetést mellőző juhtelepek sem. A gépek, berendezések elsődkgesen az emberi munka csökkentését, a termelékenység növelését voltak hivatottak szolgálni, de az idő bizonyította, hogy a természet törvényei csak ideig-óráig szoríthatók háttérbe. Az állatok természetes igényeinek a kiszolgálása, az energiatakarékosság, vagy a környezet óvása csak az utóbbi években kapott újra szerepet a gépesítésben. Mindazonáltal nagyon sok hasznos és nélkülözhetetlen állattartási gép és eszköz született az elmúlt időszak alatt, melyek környezetbarát, gondos üzemeltetéssei jól illeszthetők az állattartó biogazda kelléktárába. (Az egyes gépek, eszközök leírása a megfelelő állatfajoknál található.) "iparszerűség"

Szemelvények a jelentősebb állatfajok tartásából Szarvasmarha Mint jó

szálastakarmány-értékesítő

és tráa szarvasmarha betölti azt a feladatot, hogy a talaj, növény és állat közötti körforgást újra és újra létrehozza. A szarvasmarha nem verseng a táplálékért az emberrel, mivel olyan takarmányokkal táplálható, melyeket az ember nem fogyaszt. Mindenekelőtt a füveshere és a pillangósok fontos táplálékok a szarvasmarha számára, és egyben nagy a jelentőségük a vetésforgók kialakításában. A szarvasmarhatrágya a bendőben végbemenő bakteriális tevékenységek következtében igen értékes és a talaj valamint majdnem minden növény számára kedvező hatású. Sok biogazdaságnak szintén a tejhasznú szarvasmarhatartás lehet a tartóoszlopa. Sok olyan helyen, ahol túlteng a gyepterület, gyakran csak a tejtermelés lehet jövedelmező. Azokban a biogazdaságokban, ahol nem tartanak tejelő szarvasmarhát, gyakran anyateheneket vagy hízómarhát tartanak, hogy a hulladék tömegtakarmányt hasznosíthassák, és hogy szarvasmarhatrágyához jussanak. A szarvasmarhatartó gazdaságban az emberek idejük nagy részét állataikkal, különösen a tejelő tehenekkel töltik. Éppen ezért furcsa, hogy a múltban a biogazdálkodásban olyan kevés figyelmet szenteltek a tejelő szarvasmarhának. Jogtalanul tekintjük a szarvasmarhát csupán füveshere-értékesítőnek és trágyatermelőnek A nyugati gazdaságok hosszú időn keresztül az állattartásból származó bevételeikben nem tudták a biotermékekért járó felárat érvényesíteni, ugyanis csak a legutóbbi években kezdik a tejgazdaságok a biotejet elkülönítve feldolgozni amiért többet fizetnek a termelőnek. A növénytermesztésből és az állathizlalásból származó bevételekkel ellentétben, a tejelő tehenészet állandó gyatermelő,

124

BIOGAZDA 3.

bevételforrás, és így hozzájárul a gazdaság pénzügyi egyensúlyához. Minél több tejgazdaság dolgozza fel és adja el elkülönítve a biotejet, annál nagyobb szükség lesz a tenyésztésben, tartásban, takarmányozásban és az állatokkal való bánásmódban a szokásos, eddigi tartás módosítására. A húsértékesítés terén már lassan kialakulnak az új formák. Sok gazda beszámol arról, hogy a faj igényeinek megfelelő tartás a legjobb reklám a közvetlen eladás szempontjábóL A következő fejezetekben a szarvasmarha természetes viselkedésmódjáról, és a kérődzők emésztésének fiziológiájáról lesz szó, valamint gyakorlati tartási módszereket ismertetünk. A szemlélet fontosságát egy legeltetéses példán keresztül mutatjuk be. A biológiai szarvasmarhatartás kialakításához a szarvasmarha viselkedésének ismerete szolgál alapul. A szarvasmarha eredendően csoportos állatfaj. Egy csoport

a legelőn gyakran 15-20 állatból áll össze. A csoport alapelemére, a tehenes családra épül, így egy tehénre, annak felnőtt üszőire és borjaira, 2 éves korukig. A bikák gyakran külön csoportot képeznek. A csoportban szigorú rangsor uralkodik. Minden állat megtanulja a saját helyét a rangsorban, így rendes esetben harcra elvétve van szükség. A csoportnak kötött napi ritmusa van, általában 4 külön legdési szakasszal. A kérődzés 15-20 szakaszban zajlik, naponta összesen 4-9 óra időtartamban. A nőivarú állat kora nyáron ivarzik, amire a bika jelenléte erősítően hat. Az ellés kora tavaszra esik. Ehhez az állat egy félreeső, nyugodt helyet választ ki, aholleginkább délután és általában fekve ellik. Az újszülöttet tisztára és szárazra nyalja, aminek több szerepe van. A borja szagát is ezáltal ismeri meg az állat. Az első szopás 1-1 ,5 órával ellés után szokásos. A borjú ekkor kapja meg az életfontosságú föcstejet. Az első héten a borjú fekszik és szopik, az anyja legel. A 6. hét

kérődzés

legelés

::m legelés

kérődzés

::m legelés

Szarvasmarha

körül a borjak csoportot alkotnak, amit 1-2 tehén felügyel, míg a többi legel. A borjak viselkedésének a játék fontos része. Néhány napos korukban már legelni kezdenek, de a tehenekéhez hasonló legelési képesség csak 6-7 hónap alatt fej lődik ki. Körülbelül 2,5 éves korában a fiatal állat a felnőttek csoportjába kerül. Ezek a folyarnatok a szarva marhával veleszülettek és megváltoztatill őket csak durva beavatkozássallehet A tavaszi időszakban a gyepek is egyre több takarmányt nyójtanak. Ahogyan a borjú fejlődik, nő a tehén tejtermelése is, míg a természetes elválasztódás idején, júliusaugusztusban a gyepek sem kínálnak már annyi takarmányt, sőt hazai viszonyaink között kisülnek. Mire beáll a tél és elfogy a legelnivaló, a tehén tejtermelése jelentősen csökkenhet, amit a beistállózást követő zárt tartás is tetéz. A szarvasmarha és a biogazdaság kapcsolatában az állat ezeken a példákan körülírt természetes igényeit igyekezzünk minél teljesebben kielégíteni.

Tartás a biogazdaságban A zarvasmarha jelentőségél az adja, hogy összetett emésztőrendszerével képes a nagy ro ttartalmú takarmányból fehérjét előállí tani. Szemben az el ősorban gabonafogyasztó sertéssei és baromfi val, nem lép f el élelmezési konkurens gyallánt a Föld népességével szemben . Az európai biogazdálkodás gyakorlatilag nem képzelhető el a szarvasmarha-tartás nélkül. Ahhoz, hogy a földek termőképessége fennmaradjon, a szarvasmarha trágyája kifejezetten szüksége . A biodinamikus mezőgazdálkodásban használatos permetező és komposztoló készítmények (preparátumok) előállításához a szarva marha egyes részeit is felhasználják. A biotermesztési előírások alapján az éves takarmányt egy gazdaságban, lebető leg saját termeszté ű takarmányból kell fedezni. A vásárolható mennyiség az éves szárazanyag tekintetében csak l 0-20%. A minősftési előírások arról is rendelkezne ,

125

Fészer az istálló elött

hogy mennyi állatot tarthat egy gazdaság. A szarvasmarha mint fő tömegtakarmányfogyasztó, az üzem tervezésénél meghatározó jelentőségű. A tervezéshez a takarmányok összetétele és mennyiségén'ek ismerete szükséges: mennyi gyeptakarmányt, szilázst, gabonafélét, szalmát igényel a gazdaság szarvasmarha-állománya? A komplex biogazdaságban a tej et is saját üzembe~~ dolgozzák f el, így annak melléktermékeit- pl. tejsavót-a gazdaság más állatai fogyaszthatják. A szarvasmarha hozzátartozik emberi kultúránkhoz. A táj, amely körülvesz bennünket, a biogazdaság kialakulásával emberközelibbé válik. A kaszálók és legelők, . a nagypusztai térségek, vagy máshol a kerítések, a bokrok és cserjék tagolttá teszik a sok helyen már egyhangúvá szürkült táj képét. Ameddig a kora nyári napsütésben b kötve állnak a poros, ammóniaszagú istállóban a tehenek, nem jut egyensúlyba környezetünk. A kultúrtáj és a legelő zarvaS-l marha képe szarosan összetartoznak.

___.J

126

BIOGAZDA 3.

Szaporodás és tenyésztés egységének szerepét kell hangsúlyozni. A szarvasmarhától alapvetően elvárjuk, Ezért alkalmasabb a helyi adottságokon nevelkedett apaállat, mint az esetleg kiváló, hogy a tehén ellés után a lehetőségek sze- távolról importált, de mégis idegen mélyrint megfelelő laktációs tejtermelést nyújt- hűtött sperma. Sajnos a biogazdálkodás jeson és újra vemhesüljön. Ehhez az ellések, lenlegi hazai helyzetében még hosszabb ivarzások és termékenyítések pontos fel- ideig a mesterséges termékeny-ítés adja jegyzése szükséges. Általában az ellés utá- többször a lehetséges megoldást... ni 3. ivarzás a legalkalmasabb az újraterméA szarvasmarha és a biogazdaság kapkenyítésre. csalatának összetettsége miatt egyes teMa az ellenőrzött állományú tehenésze- nyésztési kérdések más szemléleti megkötek 90%-ában mesterséges termékenyítést zelttést igényelnek. A ma használatos törzsvégeznek. Biogazdaságunkban próbáljuk a tenyésztésben a mesterséges termékenyítermészetes termékenyitési megoldani. En- téssel; a célpárosításokkal, amelyekben a nek a feltételei Magyarországon kevéssé kiváló teljesítményű szüló'k kerülnek össze; adottak. Ez nem azt jelenti, hogy ne keres- a saját teljesítmény-vizsgálattal az azonos sük azokat a megoldásokat, amelyek az ál- szülőpártól származó bikaborjaknál; az illlattenyésztési szervezetek által is elfogad- dexpontokkal és termékenyítési tesztekkel haták és mégsem a mesterséges terméke- történő szelekcióval várhatóan ajav{tó jelnyítést tekintik az egyedüli lehetséges meg- legű bikák kerülnek ki a tenyésztésbe. oldásnak. Mindezek egy előre is számítható tenyészHa az üszők első termékenyítése termé- tési és genetikai előrehaladást segítenek szetes módon sikerűlt, akkor a későbbiek- elő. Ugyanakkor a szaporodási adatok ben kevesebb szaporodásbiológiai prob/J- utalnak a tehenészetekben az egyik legnama várható. Azokban az országokban, ahol gyobb selejtezési hányadra. A növekvő a tenyésztésszervezési intézmények a szaporodásbiológiai problémák jelzik anbiogazdaságok részére ezt lehetővé teszik, nak szükségességét, hogy a tenyészbikatarelterjedt a saját tenyészbika tartása. Ennek tást ki kell terjeszteni. egyik bevált módszere a következő: MinA hosszú hasznos élettartamot a mai den év őszén beszereznek valamely közeli iparszerű tenyésztési célok között gyakran gazdaságból, a kiválasztott bikanevelő te- kevésbé fontosnak tartják. Ennek oka, hogy héntől származó néhány hetes bikaborjút, a genetikai előrehaladás miatt az idősebb amely azután már féléves korától együtt le- állatoknál a fiatalabbak általában jobban gel a tehenekkeL Így a teheneket, a legelőre termelnek. De éppen az idősebb, sok szűk járás rutinját és az egész gazdaságot jól is- és gazdag esztendőt megért és végigszolmeri. A tehenekkel már együtt járó "öreg" gált tehenek azok, amelyek szinte hozzátenyészbika tekintélye nagyobb annál, sem- nőttek a gazdasághoz. A gazda és koros tehogy a fiatal őt zavarná. A 14-16 hónapos bene között szaros kapcsolat alakul ki, amifiatal bika az üszők rendelkezésére áll. Az ben az állat szaporulatával is, trágyájával is "öreg" tenyészbika 2 év és 4 hónapos korá- hosszú ideje segítette a talajtermékenység, ig szolgál. Ez egy legeltetési idény és egy ~ga,zdaság fennmaradását. téli időszakot jelent. A két idényt meghala- i A }ajta tekintetében igyekezzünk a hedó tartásnak az a legfőbb akadálya, hogy a : lyi fajtákkal dolgozni. Magyarországon a tapasztalatok szerint a bikák agresszivitása kettős hasznosítású magyartarka biogazdakétéves ·koruk után alakul ki. Barátságos ságunk optimális fajtája lehet. A természetgondozással és hanggal, ugyanakkor hatá- védelmi területek hatalmas gyepterületei a rozott és következetes viselkedéssel elérhe- biogazdálkodáshoz kitűnő feltételeket tető, hogy a tenyészbika a tehenek körében remtenek. E területeken a magyar szürkeegyütt tartózkodjék az állománnyal. E tar- marha extenzív tartása is kínál. a húsmarhatás elfogadottságához a biogazdaság zárt tartásnak jó feltételeket.

Szarvasmarha

Ha a biogazdaság tejtermelésre specializáita magát és lehetőségei a magasabb takarmányigényeket is ki tudják elégíteni, lehetséges a holstein-jr{z biotehenészetek kialakítása is. A genetikailag 9-1 O OOO kg éves termelésre képes állományok esetében sem ajánlott azonban a 6000 kg feletti termelés tervezése. Ennek többek között a várhatóan hátrányos állategészségügyi és takarmányozási okai vannak. A magas termelési szinten szükségszerűen fellépő tőgy- és szaporodásbiológiai problémák csak megalkuvások árán orvosolhatók. Ugyanakkor a rendelkezésre álló takarmányok - a vásárlások szűk lehetőségei miatt -kockáztatják a nagy termelés biztonságát.

Tartási módszerek

127

más szopása. Erre a magyartarka és a jersey különösen hajlamos. Legelfogadottabb a vödörből való itatás. Ennek a hátránya, hogy egyszerre túl sok tejet iszik az állat, viszont ·a szopási ingere kielégítetlen marad. Ivóvíz és széna már a kezdettől mindig legyen a borjú előtt. A takármányozás a második hét után némi abrakkal kiegészül, de adagja a 6. hónap körüli elválasztáskor se legyen napi 2 kg-nál több. A tejitatás az első hónap során 3-4 x l ,5 liter teljes tejből áll.. A három-négyszeri itatás gyakorlati megoldása gondot szakott jelenteni, de a borjú szenpontjából ez a kedvező. A 2. hónapban 2 x 2,5-3,0 liter, a 3. hónapban 2 x 2-2,5 liter a tej mennyisége, míg a 4-5. hónapban a tej mennyiségét tovább is fokozatosan csökkentve szüntetjük meg a tejitatást. Erre csak akkor kerüljön sor, ha a borjú egészséges, szőre fényes, és szénát, abrakot- korpát, zabot, kevés kukoricát - valamint ásványi anyag- és premixkiegészítést már redszeresen fogyaszt. A 3. hónaptól a teljes tejet zsírszegényebb tejjel lehet helyettesíteni, esetleg vízzel hígítani, hogy a hasmenést elkerüljük. A borjú születése után az anyjától való

A tehén ellését megelőzően 7-8 hetes szárazonállási időszak szükséges. Ebben az időszakban különösen fontos, hogy az állatok rendszeresen mozogjanak, napon legyenek, legelőre vagy kifutába járhassanak. Több nehéz ellést előzhetünk meg ezáltal. Az ellés előtt a tehenet elle tő rekeszbe helyezzük. Ezt mindenképpen ki kell alakítani. Nem megengedhető, hogy a tehenek elválasztásának nem szükségszerűen kell megkötve, vágy a megfelelő különvonulás töréssel végbemenni. Ha mód van rá, az lehetősége nélkül társaik között elljenek. utolsó állás, vagy a karám közvetlen Az ellető rekesz legalább 3,5 x 3,5 méter közelében felállítható egy 2-3 m 2 alapterüméretű legyen. Minden 20 tehénre kell egy letű borjúketrec, ahol az állat két héten keellető rekesz; benne tiszta szalma, puha resztül is tartózkodhat úgy, hogy az anyjászéna és friss ivóvíz. Az elléseket felügyel- val még kapcsolatban áll. A második hét ni kell. Az ellés után általában, két fejés t ki- után a borjak mozgásigénye megnő. Ilyenhagyva fejjük a teheneket, ezzel is igyekez- kor egy nagyobb, kifutóval is ellátott közös ve megelőzni a Ca-ellátás zavara miatt ki- rekeszben érzik a legjobban magukat. alakulható ellési bénulást. Az ellés lehető A napi gondoskodás nemcsak a szakleg a többi állattól nem túl messze, általuk szerű ápolásból és takarmányozásból áll. is látható helyen, egy légtérben történjék. Például egy-egy barátságos szó és lapockaEz a később ki újuló rangsorharcoknak ve- · veregetés az istállómunka közben valódi heti elejét. kapcsolatot alakít ki az ember és az állat A borjú megszületése után 1,5-3 órán között. Nem is gondolnánk, hogy az egyes belüljusson anyja tejéhez. A föcstej a bor- rendszeresen fellépő megbetegedések és jú életbiztosítása! A szopósborjakat - tej- fejlődési zavarok csökkenése ilyen okokra termelő állományoknál - 4-5 nap után váis visszavezethető. lasszuk el az anyjuktól. A tejitatás kedvező Kérdés, hogy a puhább "borjúszénát", formája a szopókás vödör lehetne, ez vi- vagy a durvább, első kaszálásból származót szont megnöveli a veszélyt, hogy kialakul adjuk-e a borjaknak. A puhát könnyebben egy rossz szokás: a tehenek felnőttkori egy- fogyasztja, viszont a durvább széna a bél-

128

múl<ödés határozottabb kialakulását segíti Ajánlatos tehát aminőséget keverni. A bikaborjat eladják vagy továbbtartják. Az üszőket a saját utánpótlás céljára felnevelik. A biogazdaságban különösen fontos, hogy lehetőleg saját tenyésztésből származó állatokat tartsunk. A borjak 6 hónapos korukig az istálló közelében tartózkodjanak, ezután - a szarvkezdemények megjelenése idejétől már legelőn tarthatók. A borjúnevelés és az üszőnevelés közötti átmenetre a 6 és 9 hónapos kor között kerül sor. Az eddigi takarmányozásra a bőség volt a jellemző, így jó minőségű széna, abrak és murokrépa. A "hajtatott" nevelés semmi esetre sem ajánlott. A gyengébb legeltetési idényben kiegészítő takarmányozásról kell gondoskodni. Az állatok jó közérzete legelőn és száraz kifutóban alakul ki leginkább. A korábbi elterjedt nézet szerint az üszól< bőséges takarmányozása gyengébb laktációs termelést eredményezett. Ez egy szűkebb, kritikus szakaszra igaz, amely az ivarérés körül áll elő, amikor klilönösen ügyelni kell a mérsékelt takarmányozásra. A magyartarka napi testtömeggyarapodása ilyenkor ne haladja meg a 700, a jersey-é az 500 grammot. Ez az időszak a nagyobb testtömegű fajtáknál átlagosan 300 kg, a könnyűeknél 21 O kg élőtömegig tart. Valamennyi tartási és takarmányozási átmenet fokozatos legyen, hogy a töréseket e/kerüljük. A szarvasmarha bendő- és bélflórája csak több nap alatt tud egyik takarmányról a másikra átállni. Ezért az üszőkkel is etessünk a tavaszi legelőrehaj tás előtt kis adag zöldtakarmányt, vagy a szokásos adag elfogyasztása után néhány órás rövid legeltetéssei szaktassuk az állatokat. Az üszők téli takarmányozásában, a tömegtakarmányok minőségétől függően, 22,5 kg abrak szerepeljen, inkább több széna és kevesebb szilázs. Mindig kapjanak kiegészítésképpen takarmányszalmát A gazdasági melléktermékeket, így a kukoricaszárszilázst is etethetjük az üszőkkel. A murokrépa napi l ,5-2 kg adagban hasznosan egészíti ki a téli takarmányadagot elő.

BIOGAZDA 3.

Az első termékenyítés ideje a fajtától függően eltérő. A magyartarka első termékenyítésének ideje411-450 kg élőtömeg elérésekor, 16-19 hónapos korban van. Az állatok legeltetése, különösen nedves fekvésű legelőkön, a paraziták és kórokozók elleni védekezést teheti szükségessé. Elsősorban a májmétely és a tüdőférges ség fertőzése ellen lehet rendezett legelő gazdálkodással hatásosan védekezni. A gazdaságos tejtermelés a biogazdaság érzékeny pontja. Mivel a szarvasmarha trágyája a gazdálkodás alapvető eleme, az esetleg fellépő, kedvezőtlen gazdasági idő szakban a megoldás nem lehet a szarvasmarha-állomány felszámolása. Az egyik megoldás lehet a meglévő állomány átállítása "anyatehenes" borjúnevelésre, vagy a gazdálkodás ilyen kiegészítése. A másik lehetőség az abraketetés erőteljes visszafogásával a gazdaságban termesztett gabonák értékesítése étkezési célra, lehetőleg késztermék gyanánt. A búza-, árpa-, zab- és rozspehely vagy a különböző lisztek előál lítása során keletkezik annyi malomipari melléktermék, amennyire a takarmányozásban mindenképpen szükség van. A tömegtakarmányok szerepe ez esetben még inkább meghatározóvá válik. Ezért a biogazdaságunkban nem csúcsteljesítményű, hanem megfelelő, gl\zdaságos termelésű, tömegtakarmány etetésére alapozva tartott, egészséges állatok szükségesek. Egyedenként is nagyok az eltérések a tömegtakarmány-felvevő képesség terén. Mind a gyakorlat, mint a kísérletek azt mutatják, hogy 100 kg élőtömegre 2,6 kg (2,2-3,0 kg) szárazanyag-fogyasztás jut naponta. Ez egy 650 kg tömegű tehénnél átlagosan napi 15,6 kg szárazanyag-fogyasztást jelent. A többször és kisebb adagban adott takarmányból az állat többet fogyaszt. Szívesebben eszik az illatos, frissen kiosztott szénából, mint a már átnyálazott, saját leheletének szagával telített takarmánybóL A végtermékek minőségére a takarmány jelentős befolyással van, ezért a takarmányok baktérium-, spóraés gombatartalma csekély legyen. Az állatok jobb egészségi állapota és a takarmányok aránylag kis koncentrációja

Szarvasmarha

összejügg11ek egymással. Ez a viszony a termelés ftiggvényében változik. A kérőd zők takarmányozásakor úgy kell eljárnunk, hogy az emésztőrend szerükben élő mikroorganizmusok kedvező körűlmények közé kerüljenek. Ehhez sok tömegtakarmány és benne 17-22% nyersrost/kg szárazanyag, valamint elegendő könnyen oldódó szénhidrát - cukor, keményítő - szükséges. A korábbi rajzon látható legelési ritmust a takarmányozás során igyekezzünk megközeUteni. Az etetési idők rendszeres betartásával is a természetszerliséget segítjük elő. Külön foglalkozni kell az ellés körüli takarmá11yo'zással mert ebben a biogazdálkodás gyakorlata némiképp eltér azáltalános gyakorlattóL A zárazonállás és a maga szintű tejtermelé takarmányozása közölti átme11et nem lehet túl gyors. Meghatározó hogy a tehenek takarmányfogyasztó képes ége a laktáció elején csak fokozatosan nő. Ellés után az állat nem tud annyi zárazanyagot fogya ztani amennyit tejtermelé e igényeine, ezért két dolgot kell párhuzamo an mérlegelni: l. A naponta növekvő tejtermelé é a vi zonylag c ekély zárazanyag-fogya ztó képesség miatt a takarmány koncentrációját ki é emelnünk kell, ugyanakkor 2. vi zafogott abrakeleté sei igyekezzünk az el ő tíz napban megakadályozni a tejmeJ:myiség túlzott é ugrá zerű növekedé ét, a tápanyagforgalmi zavarok és a tőgygyulladás megelőzésére . Állatorvo i vélemények zerint az abrak adagját c ak a l O. nap után célszerii növelni, mivel az ellé után a test aját zsírjait kezdi lebontani és nehezen viseli a túlzott tápanyagellátást Különösen korpa é lenmag zerepeljenek ilyenkor az adagban. Még nem eléggé llenőrzött egyes kutatói vélemények zerint a méh involúciója orán bizonyo fehérjemennyi ég jut a véráramba, ezért külön kiegészíté a fehérjetakarmányt c ak a 3. hét után adjunk.

129

karmányadagjában min. l O kg szárazanyag a tömegtakarmányokból származzon. Ki ebb létszámú telepeken kéri:lé es, hogy a takarmányelemzés költségeit a gazda vállalja-e? Mindig a tömegtakarmány- zükséglelet fedezzük először, így a megengedhetően vásárolható takarmányok inkább koncentráltabb anyagok, pl. fehérjekiegészítők lehetnek. Különös gondot igényel a tavaszi és az őszi átme11eti takarmá11yozások ideje . A téli takarmányozá ról a néhány órás legeltetési napok beiktatása é a szilázsetetés fokozatos megszüntetése"átvezetnek a legeltetéshez. Különösen a tavaszi , kora nyári időszakban - amikor a gyepek zsengék, nedvdú ak, fehérjetartalmuk nagy - gondo kodni kell kihajtá előtt 1-2 kg szénáról. Ebben az időszakban gyakran abraketeté nélkül is a kívánt tejhozarnol kapjuk. Ké6bb a nyári , szárazabb időben a zántóföldi zöldtakarmányok eteté e, vagy legeltetée is zükséges é válik, é a jól tejelő teheneknek napi 2-3 kg abrak adható. Első orban a saját termes ztésű árpa kukorica és búzakorpa jönnek zámítá ba. Magyaror-

Néhány gyakorlati takarmányozási taflács A tehenek takannányadagját rend zere en zámftá okkal kell ellenőrizni. Irányadó lehet hogy a felnőtt zarvasmarhák napi ta-

Sovány legelö után még jól jön a zöld kiegészítés

130

BIOGAZDA 3.

szágon éghajlati okok miatt a zab kevéssé A biodinamikus gazdqságokban szokás elerjedt szarvasmarha-takarmány, holott június közepén a lombos faágak gyűjtése biológiai értéke nagy. Az őszi takarmányo- és szárítása. A legnehezebb téli időszak zás is tudatosságot igényel. Ilyenkor a ban, november-decemberben, a nyáron legyepek energiakoncetráció ja csökken. gelőhöz szakott állatoknak 1-1 lombos ág Ebben az időszakban a fehérjedús köztes vitamintartalmán kívül illatával és újszerű takarmányok is kifogynak már, viszont ségével is felüdülést jelent. Ebben a sötét sok szántóföldi melléktermékre lehet szá- időszakban, amikor a napi mozgás sem mítani (pl. répafej, kukoricaszár). Széna mindig megoldott, fontos lenne a murokréés jó minőségű takarmányszalma etetésé- pa etetése, amely napi 1-2 kg-os adagjával vel megakadályozható a hasmenés és a a betegségmegelőzés fontos tényezője. A tejzsírcsökkenés. · napfény szerepe szintén jelentős, ezért adA mélyen gyökerező lucerna szinte az junk lehetőséget állatainknak a napozásra. egész nyári félévben hajt. Mégis igyekezÁsványi kiegészítő anyagként ajánlható zünk a kizárólag lucernára alapozott ta- F. Satt/er alapján, 155 g/tehén/nap adagkarmányozás/ kerülni és felváltani a táj- ban, a kövétkező összetéte/ű keverék: 200 egységnek megfelelő füveshere keverék- kg só, l 00 kg algamész, l 00 kg bentonit, kel, amely mind a szarvasmarha, mind a 100 kg búzakorpa, 100 kg bazaltliszt, 75 kg termőtalaj számára egészséges sokoldalúszárított növénykeverék. A növénykeverék ságat nyújt. összetétele: 40-50% nagycsalán, 15-25% Az átmenet a téli takarmányozásra lé- édeskömény, kecskeruta, lombszéna (nyír, nyegében a tavaszinak fordított sorrendű kőris, juhar, luc, mogyoró, hárs, fűz, kb. megismétlése. A zöldtakarmányok egy ré- 20-30% körömvirág, kapor, kamilla, tursze szénával vagy takarmányszalmával he- bolya, koriander kömény, majoránna, méhlyettesíthető. Ha az állatok a legelőn éjszafű, borsmenta, zsálya, cickafark, kakukkfű, káztak, akkor a legeltetés befejezése előtt izsóp), végül kb. 2% vörösberkenye, les3-4 héttel már az istállóban, vagy a karám- tyán, rutafű és fehérüröm. ban töltsék az ·éjszakát. Télen is törekedA takarmányozásra az állattartási fejejünk a változatos takarmányozásra. A széna zet végén állítottunk össze modellpéldákat. a legfontosabb téli takarmány. Naponta Az elmúlt évtizedek számos kísérlete és legalább 4-6 kg-os adagban etessük, de az értékelése arra utal, hogy "állatságos" ennél nagyobb mennyiség még kedvezőbb. szarvasmarhatartás mind kötött, miitd köHa van rá mód, az első és a második - vagy. tetlen formájú istállózással megvalósítható. későbbi - kaszálásokból származó szénát A húshasznosításra szakosodott gazdasáfelváltva etessük, pl. reggel az egyiket, este gokban a szabadban történő ridegtartás is a másikat. A szilázsok etetésével is kerülni előfordul. A kötött tartás sem jelenthet kell az egyoldalúságot. A silókukoricaszi- egész évi lekötést. Ajánlható a kötött és kö. lázs általános térhódítása ellenére sem az tetlen tartás előnyeit egyesítő megoldás. egyetlen és a legjobb erjesztett takarmány. Ilyenkor a fejés és takarmányozás idejére Napi adagját, ha lehet, ne emeljük 10-12 kg az állatokat istállóban rögzítik, lekötik. A fölé, inkább pillangós-füves szenázzsal ve- fennmaradó időt a legelőn vagy az istálló gyítve etessük. Ezzel is a sokoldalúságot mellett kialakított, féltető alatti szalmázott segítjük elő. Ne hiányozzék valamilyen helyen töltheti az ábrán látható módon. A gyökértakarmány sem az adagbóL A takar- kötött tartás előnye, hogy a fejés és takarmányrépa nyersen szeletelve 10-.12 kg-os mányozás ideje alatt valamennyi állat szem adagban, vagy kisüzemben a tisztításból előtt van. A fejés közben könnyebb az állavisszamaradt és nem földes burgonya sze- tokkal egyedileg foglalkozni és a rendelleletelve, napi 6-8 kg-os adagban etethető. nesen viselkedő egyedekhez akár többször Napi 6-8 kg-nál több abrakot a nagytejű teis visszatérni. A fejés művelete viszont naheneknek se adjunk. gyobb megterhelést jelent a dolgozónak,

Szarvasmarha

Kiméletes rögzitési megoldás

ezért 40 tehénnél nagyobb állományban mindenképpen a k""tetlen tartá és a fejőhá~ zi ~ jés ajánlh tó. A kötetlen tartá legfőbb előnye, hogy az állatok zabadon mozoghatnak. Ahhoz, hogy e mozgás meg i való uJjon, az állatok sűru égét körültekintően k ll meghatározni. Terjedőben an a régileköté e i tálJók átalakításával megv~ló ítható, l ejtős fekhelyű "taposó ' trágyai tálló. Ezen a 42 7% lejtésű zalmázott fekhelyen 3,6-4 5 m jut egy tehénre, az etetőjászlaknál pedig 0, 75 m. A fekvőhely és az etetőrész közölt 3 m széles trágyafolyosó va11. A takarmányozá jól gépe íthető, a kitrágyázáshoz pedig kaparólánc vagy tolólapos traktor használható. Ez a tartá forma a biogazdálkodáshoz zintén megfelel. Ami gondot okozhat, az a fejőházi fejé orán keletkező Li ztítóvíz hígtrágya elhelyezése. Különleges hazai próbálkozá a Liszainoki teljesen istálló nélküli· erősen mélyalmo karámtartá o tehéntartá .

131

Ami a szalmaszükségletet illeti: kötött tartással könnyebben megvaló ítható, hogy a termelési egyensúlyban lévő gazdaság- a vetésforgó adta lehetőségeit kihasználva nem szarul szalmavásárlásra. Ugyanez mélyalmo tartásnál nehezebben érhető el. A tehenek napi szalmaigénye kötött tartá ban 2-4 kg/állat, kötetlen, mélyalmo tartá ban 6-8 kg, míg a lej tő kialakitá ú istállóban 5 kg. A ma elterjedten alkalmazott pihen őrekes zes tartá csak úgy elfogadható, ha a közlekedőutak i zal mázva vannak. A szarva marha ápolási mu11kái közölt a ti zútá kefével és vakaróval szerfölött előnyö . Kötetlen tartá ban erre általában ninc lehető ég, így az állatokkal a közvetlen kapc a latteremté i elmarad. Ha nagyobb a létszám -kötött tartásban i -érdemes legalább házi lag elkészített vakaródzót felállítani a karámban. A legelteté i idő zakban megfigyelhető, hogy az állatok minden alacsony fát és bakrot kihasználnak vakaródzásra. Az istálló itató-berendezései nagyon eltér6ek. Fontos, hogy az elsősorban ajánlható, átfolyó rendszerű önitatók a nyomásesé elkerülése végett párhuzamosan legyenek kötve é a vízrend zerre két oldalról c atlakozzanak. A húsmarhatartás a tejtermelő telepeken el ősorban a bikaborjak felneveléséből áll. Más ik megoldás a kifejezetten hústermelő tehénállományok tartása. A kifejezett húsha zno ftá ra a magyartar ka hú haszn' keresztezett állományok vagy a tiszta fajtá jú húsmarhák jönnek számítá ba. A Ma gyaror zágon elterjedt hereford , limousi vagy charolai fajták zintén bevonhatók biobús-előállításba. A szarvasmarha a bio gazdáikadásba az extenzív magyar szürk marhával ille zthető be a legki ebb koc zattal, de kevé a termelt hús, bár a minő ége kitíinő. öA lehetséges tenyé ztési eljárása zött néhány olyan is akad, amelyeket a biotermesztési mi11ősltő szabályzatok tiltallaki Ilyen több ún. biotech11ológiai eljárás mint pl. a heterózistenyé zté lehető égeinek növelését szolgáló, embrió:-átültetés el indukált ikervemhes(tés. Ilyen az

132 iparszerűen termelő egyes üzemekben alkalmazott ún. üsző-előhasznosttás is, amikor a tenyésztésre nem alkalmas fiatal üszőket már az ivarérés után közvetlenül (és nem a tenyészéréskor!) vemhesítik és a tényleges borjútöbbletet jelentő ellése után - feljavítják és vágóra küldik. A biotechnológia fogalomkörébe sajnos számos, a biogazdálkodás elméletével szembehelyezkedő eljárás tartozik. A húsmarha tartása és takarmányozása sokban megegyezik a nem

biotermesztést folytasson,. és az állatok továbbra is biotakarmányozásban részesüljenek. A szállításkori károsító stressz és súlycsökkenés mérsékelhető a kíméletes bánásmóddal, valamint azzal, hogy szállítás közben az állatok ivóvízhez és takarmányhoz is hozzáférnek. Ez a zsúfolt szállítójárműve ken nem oldható meg. A minőségi áru elő állítása tehát a hizlalás befejeztével nem ért véget, legalább "olyan fontos a jó minőség

biohúst előállttó marhatelepek gyakorlatával. Mégis néhány jelentős szemléletbeli

megőrzése a szállttás, a vágás és a feldolgozás során.

és gyakorlati eltérés található. Ezek között a legfontosabb, hogy a hizlalás során a szintetikus hozamfokozók etetése tilos. A nutritív antibiotikumok vagy az ún. anabolikus - fehérjeszintézist serkentő - szerek használata szintén nem megengedett.

Gépek és eszközök

A vágóállat értékelése

lll

BIOGAZDA 3.

~ A fogyasztó - aki biominősítésű marhahúst

keres a piacon, és erre Magyarországon még várnunk kell- sajátos terméket kiván. Ennek előállítása során a marha a lehető legtermészetesebb körülmények között, zsúfoltságtól és káros stresszhatásoktól mentes 'tartással, a természetes növekedési és hízási képességei szerint, nem pedig "hajtatva", túlzott abraketetéssei nevelkedett. A legelés és a mozgás, a napfény és friss levegő játszottak szerepet a növekedésében és a fejlődésében. Ez egy szakszerű, olcsó tömegtakarmányokból összeállított takarmányozással párosult. A minőségi végtermékhez a vágás körülményei is speciális figyelmet igényelnek. Ideális esetnek azt tartanánk, ha az

állatok felnevelése a vágóhid közvetlen közelében történne. Így kiküszöbölhetők lennének az állatokat a szállítás során érő káros hatások, amelyek a húsminőség romlását okozzák. A kisebb, biohúsra szakosított külföldi vágóhidak olyan feltételeket teremtenek, hogy a hozzájuk érkező vágómarhákat 10-14 napig még tovább tartják. A szállítás miatti húsminőségromlás ezáltal nagyrészt kiküszöbölhető. Ennek feltétele viszont, hogy a vágóhídi gazdaság szintén

A szarvasmarhatelepek takarmányozási eltérő takarmányféleség igénye határozza meg: az abrak, a tömeg-, és a szálastakarmány, valamint a legeltetett zöldtakarmány.

gépeit négy, egymástól

1ömegtakarmány-kész{tés, -tárolás eljárásai. Az erjesztett takarmányoknak fontos szerepe van a szarvasmarhák takarmányozásában, a tej- és hústermelésben. Nagyon lényeges a takarmány minőségének fenntartása a teljes kezelési folyamatban. Ennek érdekében a termesztési, betakarítási, tárolási és kitermelési, kiosztási technológiákat szigorúan be kell tartani. A szakszerűtlen silózás következtében keletkező tápanyag-veszteség elérheti a 4050%-ot is. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni a siló-, a szenázs-, a szilázskészítés

szigorú technológiai fegyelmét. A szilázskész{tés alapvető szabálya a gyors töltés, szakszerű tömörítés, légmentes lezárás. Gondatlan munkánál a veszteségek ugrásszerűen növekedhetnek. A fű, a lucerna, a kukorica, újabban a szár, a cső, és a szem, egyaránt jól erjeszthető takarmányok; a tömegtakarmányok legfontosabb elemeit képezik. A tartósítás sikere, a veszteségek csökkentése nagymértékben függ a silózás és tárolás módjától. Az egyszerű kazalsilók, a talajon készítve alig igényelnek befektetést, azonban nagy a takarmány földdel való szennyező désének a veszélye, s nagyok lehetnek a tá-

Szarvasmarha

rolási, tartósítási veszteségek is. A gépi kitermelés földre helyezett kazalsilókból nehezen, vagy csak nagy veszteségekkel valósítható meg. Csökkenthetőle a kedvezőtlen hatások, ha a siló alá műanyag fólia kerül. Kedvezó'bb feltételek teremthetó'k. a silózáshoz, ha a tárolandó anyag szilárd burkolatú, betonfelületre kerül, majd a tömörítés után a halmot fóliatakarással védjük. Jó minőségű erjesztett takarmány állítható elő az úgynevezett falközi silókban. Ezek 3, 4 vagy 5 m magas beton támfalakkal határolt, áthajthatós, vagy három oldalról zárt, beton burkolatú tárolóhelyek. Az erjesztett silótakarmányok előkészí tése az apr(tással kezdődik. A darabokra vágott anyag könnyebben tömöríthető, mint a tépett. A silókukorica aprításakor optimális az l ,5-3 cm közötti szecskahossz. A szemct célszerú'bb zúzókosárral kombinálva betakarítani, mert így kevesebb lesz az egész szem a silóban. A kukoricacsövet minden esetben zúzni kell. A különböző falközi, vagy kazalsilók készítése során az egyik legfontosabb mű velet a tömörítés, amelyhez általában nehéz traktorokat használnak. A kerekes traktor előnyösebb, mint a lánctalpas, mivel a súly kis kerékfelületre összpontosul, így nagyobb felületi nyomást fejt ki. A traktor mindaddig tömörítse a kazal t, míg a kerekei a szilázsban már nem süllyednek el. Másnap érdemes újabb tömörítéssei kezdeni a silózás munkafolyamatát. Gondosan ügyeljünk arra, hogy a tömörítő traktor sarat ne hordjon fel a kazalra, a takarmányt ne szennyezze. Rendkívül fontos a siló betáro/ásának a gyorsasága is. Kisebb silókat 1-2 nap alatt kell elkészíteni, a nagyobbaknál a naponta betárolt mennyiség legalább 80-100 cm magas legyen. Rendkívül káros az erjedési folyamatra a több hétig elhúzódó silózás, célszerű azt 5-6, de legkésőbb 8 nap alatt befejezni. A betöltés után, a légcsere megakadályozására, a felületet azonnal gondosan, légmentesen, fóliával le kell zárni, majd a fóliát is védeni kell. Erre a célra növényi anyag, szecskázott, vagy bálázott szalma,

133

gumiabroncs egyaránt alkalmas. Szokásos még 20-30 cm vastag földréteggel is takarni a fóliát. Ez az eljárás nem javasolható, mert a fólia felnyitásakor, s a kiemelés során elkerülhetetlen, hogy a takarmány földdel szennyeződjék. Ügyelni kell arra, hogy felnyitás után a fóliatakaró anyag ne szennyezze se a takarmányt, se a környezetet. A takaró vastagsága legalább 10-50 cm vastag legyen, az anyagtól függően. A pillangós növények, fűfélék silázásának a menete hasonló a kukoricáéhoz, kivéve a betakarítási szakaszt. A 35%-os szárazanyag tartalmú zöldnövényből fűsze názst, a 25% körüli nedvességtartalmú anyagól fűszilázst állítunk elő. A szenázs készítése abban különbözik a szilázsétól, hogy a levágott füvet a renden 2-5 órán keresztül fonnyasztjuk. A fonnyasztás után következik a rendfelszedés, aprítás, szállítás és a betárolás. A szenázst levágás után azonnal aprítjuk, majd a beszállítás után azonnal a silókészítés következik. Lényeges, hogy a siló felbontásakor a fellazított takarmányt azonnal elszállítsuk és felhasználjuk. Kitárolásra kedvezőbbek asilómarók (SILEX-4M, SILEX 5, SM-15, TELMA-I, SILÓ-I, SILÓ-II stb.), mint a markolók, mert egyenletes sík felületet képeznek, így kisebb a megbontott siló levegővel érintkező felülete. A megkezdett réteget mindig a siló aljáig ki kell termelni, s csak ezután kezdhetünk új réteg lebontásához. Gyártanak traktorra szerelhető, függesztett silómarókat, azonban az elektromos meghajtású, saját rootorral és hajtómű vel ellátott berendezések alkalmasabbak. A szilázs és szenázs kiosztásának módaz állatállomány nagyságától, az isfügg ja tálló kialakításától. Nagyobb, 200-nál több állatot tartó tehenészetek, hízómarha-telepeken a tömegtakarmány kiosztását jól szalgálják a kölönböző méretű, traktorvontatású csigás keverő-kiosztó kocsik (5; 7; 7,5; 9m 3 -es UNIMIX vagy SUPERMIX tipusok). A kocsi lemezszekrényébe három nagyméretű, hajtott csiga van beépítve, melyek erőteljesen keverik a takarmányt. A kiosztókocsin szabályozható a kiosztónyí-

134

BIOGAZDA 3.

Jás magassága így alkalmazkodik a kölönjászoltípu okhoz, é szabályozható a kiosztott takarmány mennyi ége. Meghajtását a traktor kardántengelyéről kapja. A keverő-kios ztó kocsikban különböző kukoricasziláz ok szenázs, pelletált, vagy dercés abraktakarmányok, szecskázott szalmafélék, szecskázott zöldtakarmányok jól keverhetők , s oszthatók ki . Ezek a nagyteljesítményt! gépek, csak gépi silómarókkal, vagy markolókkal tölthetők fel. Igazán jól csak silómaróval párosítva mtlködnek, mert a markolóval rakott, összetömörített SUPERMIX csigás takarmányadagoló kocsi anyag gyakran géphibát töré t okoz. A gépek rendkívül érzékenyek az aprítás minő ségére, a szecska hos zára; takarmányszal- tó kocsik . Kialakítá uk ha onló a zerve ma eteté ekor bálabontó aprító gépet is igé- trágya-szórókéhoz. Kéttengelye , pótkoc inyelnek. A csigás keverő-kiosztó kocsik és alvázra zerelt ho zirányú lánco lehordó kapc olódó gépeik főleg a nagylét zámú szerkezet zállítj a a takarmányt egy keszarvasmarha telepek kiszolgálására alkal- re ztirányú zalagos kiadagolóra, s onnan a ma ak, elsősorban külső etetőjászlas kötet- já zolba adagolja. A koc i a meghajtá át a len tartásmód mellett. traktor kardántengelyéről kapja. Egy zertlbbek kevésbé igényesek az Ezek a berendezé ek nem keverik ö ze egy- vagy kétoldalra adagoló lá11cos kiosz- a különböző takarmányféléket általában böző

Lehordószerkezetes takarmánykiosztó kocsi

135

Szarvasmarha

csak egyféle takarmányt ( ziláz t, szecskázott zöldet tb.) osztanak ki velük. A feltöl tésre nem igénye ek egyaránt tölthetők silómarkolóval markolóval, vagy akár kézi erővel. Szálas anyag (széna takarmányszalma) k:io zlá ára nem alkalmasak, azokat traktoro pótkocsiról levillázva vagy kézikocsiról kio ztva lehet a já zolba juttatni. Az abrakkiosztás legegy zerGbb és általáno an alkalmazott módja a kiadagolá kézikocsiból, mérőedénnyel. Évtizedek óta használt é jól b vált e zköz az AK-3-a acéllemezből gyártott háromkerekG kézikoc i. Mozgékony ágát a hát 6 önbeálló ke3 rék bizto ítja. Ortartalma O25m . Az állattartá bármely ágazatában jól haszno !tható. A kocsit rendszere en ti zútani kell a bel 6 falára tapadt takarmányt, szennyező dést el kell távolítani, ezzel megelőzhető a takarmány erjedé e, fertőződé e. Ügyeljünk arra, hogy nyalósóhoz is hozzájussanak az állatok azt cél zerii a jázolba helyezni.

A szarva marhatartá technikai berendezéseinek fontos eleme az itató. Nagyon lényeges az itatóvíz ti ztasága és hőmér 0 séklete. Fri s, de nem hideg (15-18 C -0S) vizet adjunk az állatoknak. Zárt istállóban tartott állatoknak a szelepes önitatók (BUJA-l P-l SZI stb. tipusok) jól megfelelnek. Két állá onként kell egy-egy önitatót elhelyezni. A szelepes önitatókat gyakran és gondosan kell tisztítani, egyré zt a baktériumok elszaporodásának megelőzésére, másrészt a szelep ellenőrzése végett hogy az állatok mindig hozzájuthassanak a szükéges vízmennyiséghez. Az önitató kivála ztásakor azt kell szem el6tt tartani, hogy egy tehénnek tejliterenként 2-2,5 liter víz . azigénye . Karámban, nyitott istállókban az elektromos fGtésii temperált vizű, szinttartásos önitató, vagy fűtött vizű itatóvályúk alkalmazhatók. Az itatóvíz melegítésére, a telep melegvfz-szükségletének előállítására elektromos áram helyett, vagy annak kiegészítésre nagyon alkalmasak a nap energiáját

Halszálkas fejőhaz

136

BIOGAZDA 3.

hasznosító napkollektorok. Vályús itatásnál gondoskodni kell arról, hogy napi 130150 liter víz álljon tehenenként rendelkezésre, ez elegendő a nagytejű állatok vízigényének a kielégítésére i .

Fejés, tejkezelés. Széles választékot kínálnak a gépek. Nagyobb kötetlenül tartott állományok fejésére a különböző nagyságú (2 x 8-as, 2 x 2 x 8-as, 2 x 12-es stb.) halszálkás fejőállások alkalmazhatók. Az alapegységek, mint a vákuumszi vattyúk, a kollektorok, pulzátorok, fejőgé pek stb. általában nyugati importból származnak de az egyéb kiegészítők , mint a fejőállások, terelőkorlátok, fejőgumik már hazai, olcsóbb kínálatból is beszerezhetők. A külföldi berendezések közöLtjelentős mi nőségi különbség ek nincsenek, tehát mindenki az anyagi lehetőségeinek és igényeinek megfelelően választhatja meg a fejőgép márkáját. A gépeket és a kiegészítő berendezéseket általában együtt forgalmazzák, leggyakrabban a volt termelési rendszerek. Vásárláskor a döntő szempont, hogy melyik forgalmazó nyújt gyorsabb olcsóbb és megbízhatóbb szervizt és egyéb szolgáltatást (szaktanácsadást mosószer fertőtlení tőszer-forgalmazást stb.). A fejőgépek mindennapi, vagy heti karbantartása házi kivitelezésben megoldható azonban a javításuk, a pontos beszabályozásuk már rendszeres milszeres ellátást igényel tehát ajánlatos a géphez a szolgáltatást is megvásárolni. A fejőtermi berendezések kiépítésénél célszerű figyelembe venni, hogy az úgynevezett alsó vezetékes rendszerek elő nyösebbek, jobb, egyenletesebb vákuumviszonyokat nyújtanak a fejéshez, mint a felső vezetékese k, ezzel együtt kíméletesebbek. Kötött tartású istállókban még alkalmazzák a vezetékes fejőgépeket , bár egyre kevésbé kelendőek , elsősorban a nehézkes tisztíthatóságuk, és a bizonytalan vákuumingadozás miatt. Kisebb telepeken, kötött tartású állománynál sokkal kedvezőbb a két fejőgéppel ellátott fejőtaukos vagy sajtáros fejést alkalmazni.

Sajtáros fejőgép

Lényeges, hogy a fejőtank ba, illetve sajtáros fejésnél a tejtankba gyiljtött tej ne áll jon híités nélkül a szükségesnél tovább az istállóban, s ne érintkezzék sokáig az istálló levegőjével. Sajtáros fejéskor gondoskodni kell a tej szl1ré éról, valamint óvni kell a tejet a szennyeződéstől. Bármely fejőberendezés működtetés rtek kulcskérdése a gondos tiszt{tás. A fejőberendezéseket a gyártó által előírt lúgos , 38-45 C 0 -0S vízben oldott tisztítófolyadék keringetésével, illetve .az elérhető felületeket kefével minden fejés után el kell mosni majd ugyancsak kézmeleg, savas-vizet öblítés el el kell öblfteni. A fejőberendezé sek, fejőgépek mosására ne ha ználjunk foiTó vizet. A tehenészeli telepek egy másik arkalatos technológiai eleme a tej ht1tése. A fejés t követően azonnal megkezdődik a baktériumok rohamos szaporodá a ·ezért minél hamarabb 20°C alá kell lehűteni a tejet majd 3 órán belül 6°C alá. A tej hűthető csörgedeztető hűtővel, mely az egyik legidőtál lóbb eleme a tejházi technológiáknak. Ez a berendezé két ré z-

Szarvasmarha

137

re osztott csőkígyóból áll, melyen felülről szálas szalma szállítására traktor- vagy lólefelé lassan csörgedezik a tej, s ezalatt le- vontatású kocsi alkalmazható. A kiosztás, hűl. A csőkígyó felső részében kútvíz keelterítés nem igényel külön gépet, általában ring, ez az úgynevezett vizes előhűtő, az al- .kézi erővel, villával végzik, bár a nagy telesó részét géppel hűtik, itt éri el a tej a kívánt peken körbála-bontó-apr{tó berendezést is végső hőfokot. A hűtés minősége függ az használnak. Rekeszes vagy kötött tartásnál átfolyó tej mennyiségének pontos beállítá- az almozás szintén kézierővel történik. sátóL Ezután kerül a tej szeparátorra, vagy A mélyalom eltávolítására traktorra egyenesen a szigetelt tejtárolóba. szerelt, markolókat (KCR 4000) vagy önA tejhűtő kádakban egyszerre történik járó rakodókat (UNIRAK) alkalmaznak, s a hűtés és hűtvetárolás. Vannak vízszintes a trágyát traktoros pótkocsival szállítják a és függőleges elrendezésű, különböző szarvasba. Kötött tartású istállóból elektronagyságú zárt tejhűtők. A tej egyenletes, mos meghajtású trágyakihúzó szánnal gyors hűtését, homogenizálását a tartályok- (TKF-120) lehet kitrágyázni, mely az istálba épített keverő szerkezetek segítik. A hű ló kívül, egy ferde felhordó segítségével tőtartályok szigetelt, kettős falú kádak, pátkocsira rakja a trágyát. Megfelelő vagy hengeres tartályok. Előnyük, hogy mennyiségű alom felhasználásával tiszta, bennük a tej higiénikusan kezelhető, nem kényelmes pihenőtér alakítható ki, s elkeérintkezik a levegővel, azonban a hűtés rülhető, hogy trágyalé környezetszennyegyorsasága nehezen ellenőrizhető és befo- zővé váljon. lyásolható. Legelői berendezések. A legelőn tartás A lemezes pillanathűtő a fejésből érkekülön technológiai gépsor kialakítását igéző tejet szinte azonnal tárolási hőmérsék letre hűti, viszont rendkívül nagy az ener- nyelte. A legelői berendezések tág teret nyitnak a természeti energiák felhasználágiaigénye. Energiafelhasználás és a tej minősége sára. A széirnotor-generátor segítségével szempontjából nagyon kedvező a vizes elő egyszerűen és költségtakarékosan megoldható a legelő energia-ellátása. hűtés. Ehhez tulajdonképpen egy kútvízzel A vízhúzó széirnotorral helyettesíthető működtetett ellenáramú hőcserélőt, azaz lemezes előhűtőt iktatnak be a hűtőkád elé. az emberi erő, illetve a drága dízelolaj. A Hátránya, hogy csak ott használható, ahol szélmotor a felhúzott vizet víztárolóba, itamaximum l 7°C-os bővizű kút áll rendelke- tó tartálykocsiba vagy itatóvályúba húzza. zésre. A tartályok mérete akkora, hogy elegendő Víz és energia takarítható meg afejőhá vizet képes tárolni a szélcsendes időszakok zi hővisszanyerő bojler alkalmazásával, vizellátásra is. amely a hűtőagregátorból távozó hőt haszA szakaszos legeltetés és állatőrzés legnálja fel vízmelegítésre. A hővisszanyerő célszerűbb eszköze a villanykarám, mely bojierek 300, 500 és 1000 literes nagyság- kaphatja az energiáját hálózatról, akkumuban készülnek, s annyi melegvizet képesek látorróL A karbantartása gondos odafigyeelőállítani és tál'olni, amennyi a fejés utáni lést igényel, de nagyon jól használható, oltisztításokhoz elegendő. csó energiaforrás a nap melegét hasznosító A fejőház, tejház melegvíz-szükséglete napelem. előállítható napelemek segítségével is, ezA borjúnevelés jól bevált és ma már álzel az év jelentős részében kiküszöbölhető talánosan alkalmazott módszere szabad téaz elektromos energia használata. ren, az egyedi ketreces tartás. Addig, amíg a borjak nem elég nagyok a csoportos tarAlmozás, trág~aeltávoUtás. A szarvas- tásra, ezekben a fedett, három oldalról marhák elhelyezésének a legkedvezőbb zárt, leginkább fából épített, fedett ketremódja a mélyalmon tartás. Egy tehén l ,5-2 cekben vannak. Az abrakot, szénát a ketrec tonna alomszalmát igényel évenként. A falára szereltjászolból kapják, a tejitatásra

BIOGAZDA 3.

138

SZV-2-es szélkerekes

legelői

szivattyú

Steiman-ketreces borjútartás a szabadban

juhászat

szopókás, vagy szopóka nélküli műanyag vödrök szolgálnak. A ketrecek szalmával bőven almozottak. A 10-90 napos borjaknak a tejet a borjúnevelő épületben készítik elő. A tej, illetve a tejpor keverésére, melegítésére különböző típusú keverő, előkészítő berendezések használhatók (BC-01, TURBOMIX tejporkeverők). Egyszerű, de kisebb állományoknál gyakran használt, jól bevált, olcsó megoldás a tápkeverés keverőtárcsás mosógéppel, melyhez a melegvizet elektromos bojlerből nyerik. Az itatóedények és a borjútáp szállítására speciális kocsikat szerkesztettek. Az itatóedényeket a borjúnevelő "tejkonyhájában" mosogatják, fertőtlenítik. A nagyobb, csoportosan tartott borjakat hasonló módon, vödörből itatják. A BTN típusú kétszintes vödörszállító kocsival egyszerre 16 borjú vödrökbe kimért tejadagja szállítható. Az abraktakarmányt az etetőút tal párhuzamosan elhelyezett vályúkból, a szénát két borjúrekesz között elhelyezett szénarácsokból fogyasztják az állatok.

139

A bioállattartási ágazatok közül talán a juhászat rendelkezik a legkevesebb ilyen jellegű hazai tapasztalattal és eredménnyel, ezért az látszik célravezetőnek, ha ide illő szemelvényeket adunk az igen gyakorlatias és természetbarát Veress L. et al (1982) juhászati kézikönyve nyomán.

Milyen fajtát? Talán egy gazdasági állatfajt sem tenyésztenek olyan sok (400-500) fajtaszámmal és annyira eltérő viszonyok között, mint a juhot. A számunkra legfontosabb juhfajták csoportosítását a következő táblázatban adjuk meg:

Rövidfarkúak romanov (szaporaság, (Brachycerae) prém) ~~----------~ friz (tej, szaporaság) finn (szaporaság) Zsírfarúak gisszari (vágottáru) (Steatopygae) szomáli (vágottáru)

Juhászat

Zsírfarkúak (Piaticerae)

karakül (prém) awasi (tej)

115

Számos korábbi fejezetben már utaltunk a biojuhtartásra, a legeltetési módoktól a fajtán és létszámon keresztül a takarmányösszeállításig. Hazánkban ez az ágazat nem alakult át - csekély kivétellel - az iparszerű tartásmódra, tehát túlsúlyban maradtak a természetes, a hagyományos tartási - takarmányozási - gondozási elemek; az egyre rosszabb minőségű (szárazság!) és kihasználtságú legelőgazdálkodásunkban a juh nemhogy konkurense a szarvasmarhának, hanem egyre inkább szükséges kiegészítő -je, ill. kölcsönös legelőhasznosítója egymásnak. A juhtartás mind a négy termékére (hús, tej, gyapjú és prém) sajátos, de meggyőzően tartós a piaci igény. Így pl. a vágóbárány mellett .. különösen Nyugat-Európában az egyre terjedő környezetbarát életmódhoz növekvő mértékben keresik a biogyapjút, a bioprémet és a biojuhsajtokat.

Hosszú· farkúak

cigája (gyapjú, hús) racka (ellenállóság, ve· gyes) angol rövid· és hosszú· gyapjasok (gyapjú, hús) merinók (vegyes)

355

Hazai viszonyok között - az ősi magyar racka mellett - a legfontosabb fajta a magyar fésűsmerinó és ennek a többi fajtacsoport kosaival történt keresztezései (pl. fríz, awasi, angol húskosok stb.). A magyar fésűsmerinó átlagos és éves termelési mutatói a következők: - gyapjúhozam (zsíros) .................. .4-5 kg - anyánkénti vágótömeg-term .... 30-90 kg - anyánkénti tej-termelés ........... 300-600 l A juhászat alapját jelentő termékenység és szaporaság a következők szerint befolyásolható:

140

•

az ellésenkénti szaporulat növelése (pl. a kettes-hármas ikerellés gyakoriságával az 1,2-1,4 elérése); • a két ellés között eltelt idő csökkentése 200-240 napra (pl. az átlagosan 5 hónapos vernhességi időt figyelembe véve az évi elletések sűrítése a 7-8 hónapra, mégpedig rövidített (30-40 nap) szoptatási idővel, az ivarzási és fogamzási arány javításával stb.; • a korábbi tenyésztés be vétel (a jó tartási körülményeknek megfelelően az első elletés 1-1,5 éves korra); • a hasznos tenyésztésben tartás időtarta ma (legalább 5-7 éves korig).

Tartási feltételek A hazai juhászatok nagy része tehát ma is hagyományos jellegű, vegyes nyájösszetételben, ún. "kevert" nyájakban. Az anyajuhhal együtt tartják a saját nevelésű bárányokat és növendékeket is. A tenyészutánpótlást - kivéve a bárányokat- közvetlenül exportra vagy központi hi.zlalóüzemeknek értékesítik. A juhok zömét szétszórtan elhelyezett, öreg, régi épületekben tartják. Szinte kizárólag kézi munkával1átják el az állatokat. Ez a gyakorlat akadályozza többek között a nagyobb állománykoncentráció kialakulását. A régi épületek csak csekély mértékben terhelik ugyan a termelési költségeket, de emiatt rosszabbak a munkakörülmények. Ezekben a juhnyájakban az őszi fő fedeztetési időszak az általános. Az istállóknak csekély a felszereltségük, többnyire etető rácsból, néhány itatóból, valamint rekesztékekből, elválasztórácsokból áll. Az épületben a különböző haszon- és korcsoportokat együtt tartják, csupán a nagyobb egységeket rekesztik külön. Fó'ként a feltétlen juhtakarmányt helyezik az etetőrácsokba, amelyeket kézzel töltenek fel. Így sok a veszteség, és a kihulló takarmány általában szennyezi, "takarmányossá" teszi a bundát. A napi almozásra általában elegendő az etetőrácson visszamaradó szalma és széna ízéke.

BIOGAZDA 3.

Ahodályok többsége mélyalmos. A kitrágyázásra évente egyszer, esetleg kétszer kerül sor. Ehhez kézi erőre van szükség a tetőt tartó "oszloperdő" miatt. Ha nem áll rendelkezésre a kellő dolgozói létszám, a trágyatalp magassága állat-egészségügyi, technológiai gondokat is okoz. A hagyományos eljárásokra tehát jellemző a nagy és a kis állománykoncentráció. A legtöbb juhfajtánk jól túri az időjá rás szeszélyeit, és (gy mindenkor alkalmazkodni tud a klimatikus feltételekhez. A szélsőséges körülmények között - ha erre lehetősége nyílik- a juh úgy viselkedik (árnyékot keres, viharos szél esetén "farral fordul az időnek", esőben összezsúfolódik, hőségben a fejét a másik állat testének árnyékában tartja stb.), hogy közérzetét az időjárás a legkevésbé zavarja. A 3 cm-es vagy hosszabb gyapjútakaró már jó védelmet nyújt a szélsőséges (+30-5 o q hőmér séklet, valamint tűző napsugárzás ellen. A juhfajták ellenálló képessége azonban jelentősen eltérő. Hazai viszonyok között a juhistállóban a következő hő- és légmozgási átlagértékekkel számolunk: -hőmérséklet -5-+20 oc -relatív páratartalom 65-85% - a megengedett légsebesség télen 0,2 m/s; nyáron 3,2 m/s -az állatok hőtermelése · 6,7-10,9 kJ/kg/h - az állatok vízgőztermelése 0,6-0,7 glk g/h - COz-termelés 0,3-0,7 1/kg/h - napi vízfogyasztás 4 1/db Amennyiben az istálló klímája ennél alakul, a termelést akadályozza é'S légzőszervi megbetegedésekre hajlamosít. A legfontosabb technológiai szakaszokat és tartási módszereket táblázatban ismertetjük. A többi gazdasági állatfajhoz képest jóval külterjesebben tartott juhról kiderült, hogy még tovább növelhető gyapjútermelése, 7-8 hónaponként ellethető, szaporulata is növelhető, elérheti ellésenként a hármat, négyet. Amennyiben az anyajuhokat a bárányok választása után, fejés közben kíván-

kedvezőtlenebbül

Juhászat

141

Technológiai szakaszok, tartási módszerek a juhászatban Tartás tartás felügyelettel legeltetés; istállózás; alomelosz- (pásztorolás) tás; klímakialakítás; megvilágítás; állalmozgatás

tartás felügyelet nélkül (legeltetés, fix karám vagy villanypásztor segítségéve!)

Takarmányozás elosztás

legeltetés; itatás

hatás; legeltetés; itatás

előkészítés;

Kitrágyázás kihordás; takarítás;

fertőtlenítés

Gyapjúnyerés nyitás és gyapjúkezelés Tejnyerés fejés és tejkezelés Termelési adatok gyűjtése

tartás felügyelet nélkül (istállózás) állatmozgatás, istállóklíma kialakítása, világítás, rakodás, szállítás rakodás; szállítás; adagolás; keverés; itatás kitermelés; rakodás; rakodás; szállítás

körömkezelés; fedeztetés; fürdetés nyírás; szállítás; osztályozás; tárolás (szárítás, csomagolás, szállítás) kifejés; tejkezelés; tárolás; szállítás; értékesítés ; tenyészkiválasztás , osztályozás; mét ..... ",,,,,.,"'"'i"'")

juk vemhesíteni, erre is lehetőség nyílik, ha kondíciójuk nem javul. A juhoktól jelentős mennyiségű tej is kifejthető a vemhesség 100-110. napjáig. A bárányok szoptatási ideje szintén rövidíthető; 30-60 napos szoptatás és l 00-150 napos korig tartó hizlalás után 35-50 kg-os testtömegben értékesíthetők. A születéstó1 az értékesítésig ugyanazon fajtájú bárányok 8-l Oévvel ezelőtt még csupán l 00110 g-ot gyarapodtak, ma - korszerű takarmányozás esetén-a 250-300 g-os gyarapodás mindennapos esemény. A gyors hizlalásó pecsenyebárányok iránt tapasztalható élénk és tartós világpiaci kereslet következtében terjed a nagyobb szaporaságú fajták és vonalak tenyésztése. Kialakulóban van tehát világszerte és hazánkban is az eddigi külterjes és a bioszempontoknak elsősorban megfelelő juhtartás mellett egy jóval belterjesebb juhtartási üzemiforma is, amely minden tekintetben kielégítő takarmányozást igényel, viszont a biológiai előírások betl!rtása ebben az esetben nehezebb feladat lesz (pl. a takarmánykiegészítóK: megválasztása, a saját termesztésű biotakarmányok biztosítása stb.)

A juhok hozamainak gyors növelése tehát , csak korszerű és egyben gazdaságos szemlélet alapján valósítható meg. Ehhez pedig a takarmányozástan számos új ismeretére, jóval színvonalasabb alkalmazására lesz szükség.

A juhágazat és a legelő kapcsolata A juhászat régtől fogva a gyengébb hozamú a melléktermékek, a hulladékok hasznosító ágazata. Ez a sajátosság szabta meg termelési színvonalát, hasznosítási irányát, elterjedését, sőt vállalatgazdasági helyzetét is. A ráfordítások túlnyomó részét az említett takarmányok alkották, amelyek költségei - hosszú időn át alacsony szinten mozogva- a nagyüzemek számára elfogadhatóvá tették az ágazat fenntartását. Ki kell emelni az olcsó tömegtakarmányok közül a legelő j~lentőségét, amely a juhtartásnak szinte s kizárólagos nyári alapját képezte, s amelynek a szerepe az ágazat fejlődésével egyidejűleg ugyancsak változóban van. legelők,

BIOGAZDA J.

142

A villanypásztor áram nélkül nem akadály

A kapcsolat megállapítható lazasága természetesen nem érvényteleníti azt az elvet hogy a legelő általában a juhágazat fő takarmányalapja. De az i nyilvánvaló, hogy önmagában nem tekinthet() olyan tényez6nek, amely az ágazat sorsát érdemben befolyásolná, fejl6dését korlátozná vagy el6bbre vinné. Különösen nem olyan adottságak között, arnikor viszonylagos " legelő bőségről" beszélhetünk. Másként ítélhető meg a legelő szerepe olyan körülrnények között, amikor a míiszaki-technológiai fejle ztés, a közgazdasági szabályozók a juhállomány nagyarányú növelését serkentik, a legel() telítődik , meghatározójává válik a juhágazat kiterjesztésének é termelésének.

A takarmányalapot befolyásoló fó'bb tényezó'k Az ágazatfejlesztés lehetséges igényei a takarmányozásra gyakorolt hatás szempontjából két területre bonthatók:

• az egyik a szapomlatot szolgáltató anyaállomány takarmány zükséglele é annak a tartási, használati irányoknak megfelelő változása; • a másik a bárányszaporulat különféle hasznosítá a és a végtermék-célhoz igazodó takarmányozása. Az anya takarmányellátá a a jelenlegi hagyományos extenzív irányzat é színvonal fenntartása esetén nem okoz gondot. Ez lényegében a tartó an legelőre alapozott anyatakarmányozást jelenti, amely a legeltetés lehetséges kezdetétől a vegetációs időszak végéig tart. Ennél differenciáltabb biztonságosabb és bőségesebb takarm ányozásra van szükség minden esetben, ha ezt a termelési sz(uvonalat tovább akarják emelni. A "hagyományo alaptakarmányozás" - legeltetés - mellett mind nagyobb szerep jut a növekvő termel st szolgáló "kiegészítő" takarmányozásnak amely a következőkből áll: • Az ivarzás biztonsága és az ivarzási idő szakos ág fellazítása céljából a legelő

Juhászat

•

143

hozamával szemben is nő a követel- • Azonnali választás (etetés utáni napon) mény; a régebbi értelemben vett "feltétesetén a bárány 4-6 hétig tejpótlót, attól len" juhlegelők a nagyobb termelésű jukezdve tápot és szénát is fogyaszt. hászatok számára nem kielégítők, tehát Egy szoptató anyajuh takarmányadagszántóföldi takarmányokról vagy a legeösszeállítására példát a gyakorlati jának lő feljavításáról kell gondoskodni. modell-példák között ismertetünk (lásd: álAz ivarzás serkentése céljából a bizton- lattartást záró fejezet). ságos alaptakarmány (legelő) etetésén kívül kiegészítő takarmány is szükséges, főleg abrak formájában. Időtartama és Gépek és eszközök időpontja: 3-4 hét a kívánt ivarzási idő szak előtt. Kiemeit jelentősége van min- Takarmányozás, itatás. Ajuhok az év legden esetben, amikor az anyaállomány nagyobb részében a legelőn tartózkodnak, s kondíciója nem kielégitő (tavaszi lerom- csak a téli hónapokban hajtják be őket a holás, nyár végi kedvezőtlen legeltetési vi- dályba. Ezért a juhászat legfontosabb techszonyok, sűrített, illetve folyamatos elle- nológiai berendezései a legelőhöz kötőd tés esetén) és ha nem várható kellő ivar- nek. Az állatok őrzésére, illetve az intenzív zási aktivitás. Az abrakban célszerű legelők szakaszos legeltetésekor állandó, olyan ásványi anyagok (pl. foszfor és vagy villanykarámot is alkalmazhatunk. szelén) és vitaminok pótlásáról is gon- Az állandó karámok alkalmazását nehezíti doskodni, amelyek az adott időszakban a jelentős anyag- és építési igény, emiatt vihiányoznak a juhok takarmányábóL szonylag ritkán alkalmazzák. Könnyebben A szaporulat növelésének másik feltétele kezelhetők a villanykarámok. A kombinált a vehem megfelelő előkészítése. Mérté- áramforrású villanykarámok, ilyen a két és a hozzávaló abraktakarmányok CELL-l. típus, működtethetők kö.zvetlenül mennyiségét az ellések száma és az ellé- elektromos hálózatról, hálózati adapterreL senkénti várható bárányok száma hatá- Az elektromos áramforástál távoleső terürozza meg. Minden vemhesség utolsó két leteken a hálózati adapter helyére napkolhónapjában az anya kiegészítő abrakot lektor kapcsolható, de mú'ködtethető saját, vagy külső akkumulátorral is. A villanykakap. A bárányszoptatás kiegészítőtakarmány rámok vitathatatlan előnye az állandóval igénye - hasonlóképpen a vehemneve- szemben a könnyű, gyors telepíthetőség, a léshez - számottevő lehet. Ez az időszak bármikor szabadon megválasztható és válegyébként a felnevelés technológiájától tozt3tható területnagyság. A legelőn tartott állomány ivóvfz-elláfüggően rövidebb vagy hosszabb, ugyanúgy különböző a takarmány mennyisége tásnak olcsó energiaforrású eszköze a szélés összetétele is. A bárányszoptatási idő kerekes víziszivattyú, mely automatikusan tartam az anyahasználat intenzitásának a üzemel, s könnyen telepíthető. Már 2,8 m/s függvénye. Ebből a szempontból három sebességű szélben is mú'ködik, s óránként csaknem 3 m3 vizet képes felhúzni. A foeltérőn típusú technológi-a különböztetlyamatos vízellátás érdekében a kút mellé hető meg. A hagyományos szoptatás és nevelés 70- víztároló tartályokat célszerű telepíteni. 80 napos választással és 18 kg-os válaszMind a hodályban, mind a legelőn, mind táskori testtömeggel, esetleg 150 napos külön fejőházban egyaránt alkalmazhatók a szoptatás 30 kg körüli testtömeggel, ab- mobil, vagy telepíthető fejőállások. Sokféle rak- és széna-kiegészítéssel. nagyságrendben készülnek: l x 12, l x 24, Akorai-35-40 napos- választás. A bá- 2 x 12, l x 24 állásos stb. rendszerben. A ferány eddig az időpontig anyatejet szopik, jőberendezéseket vontatható kivitelű, 80 mellé tápot és szénát eszik. Erre a korra cm platómagasságú állásszerkezetre telepíkb. 10-14 kg-os testtömeget ér el. tik, mely sajtáros rendszerű fejést tesz le-

BIOGAZDA 3.

144

24 állásos telepíthető juh-fejőberendezés hetővé. A kocsi mindkét végén fel- és lejáró van kialalátva, így az állatmozgatás simán megoldható. A juhokat nyakzár segítségével rögzítik, melynek hátramozdftásávalle-

het az állatokat fejési helyzetben hozni. A mobil fejési rendszerek félautomata mosóberendezéssel, székség szerint áramfejle ttő aggregátorral is kiegészfthetők.

MJF-500 tipusú szállítható juhfürösztő

145

Juhászat

TRU· TEST elektronikuS' állatrnérleg

Juhászatban évenként megoldandó feladat a j uhok fürö sztés e. A fürösztőberen dezés kialakítá ánál számolni kell azzal, hogy az állatok ö ztönösen félnek a víztől, s ha látják a vizet, c ak nehézségek árán, erő zak alkalmazá ával lehet őket a vízbe terelni, dobni. A legelői mobil fürösztő lényege abban áll hogy a juhoknak ferde felhajtón kell felmenni a fürö ztő medencéig így nem látják a vizet, s csak az első juhot kell a vízbe dobni. Ha zno , víz- é fürösztőszer-takaréko megoldá , ha a fürdetőkád után c epegtető tálca kerül beépítésre, ahol a juhok gyapjából kicsöpöghet a víz nagy része. A csepegtető tálcáról a fürö ztőfo lyadék vi zaveze thető a kádba. A juhfürö ztő betonból is megépíthető azonban ebben az esetben eivé z a mobil rendszer előnye, hogy egy berendezé sei több telephelyen i elvégezhető a fürö ztés. A MJF500 mobil juhfürö ztővel három ember óránként mintegy 500 juhot képe megfü• rö zteni. Gyakran zükség van a juhnyáj zétválogFttá ára, mérlegelé ére, az állatok oltá á-

ra, kezelé ére. Ké zíthető tetszé szerint összeállítható elemekbőljuhválogató kezelő karám , mely bárhol felállítható, majd a munka elvégzése után szétszed hető, s elszállítható. A korlátelemek 3célcsőből, hege ztéssel elkészíthetők. Érdekességképpen érdeme megemlíteni az Új-Zélandról behozott elektronikus állatmérleget. Ezzel a berendezé sel kíméletesen és gyor an oldható meg az állatrnérlegelé . Elvégezhető vele a juhok egyedi azono ítá a é adatainak a méré i rendzerbe vitele i . A mérleget zárnítógépre csatlakoztatva, az eredményeket is kiírja. A mért állat testtömege digitáli kijelzőn jelenik meg, így az eredmény leolva ása gyors é bizto , ideges állat e etében i . A berendezé 12 V-os akkumulátorról miiködik. A téli takarmányozáshoz a hodályokban a szénát szénarácson , az abrakpt vályúban kapják az állatok. A zéna kézikoc iról vagy aroglyából villázva kerül szénarácsra. Az alacsony belmaga ágú, úgynevezett "guggonülő" hodályokban az abrakot is kézi erővel osztják ki, de az újabb

146 tervezésű, külső jászlas épületeknél már a szarvasmarhatartásban ismert csigás keverő kiosztó kocsival. A juhokat mélyalmon tartják, a szalmát kézi eszközökkel, villával, kézikocsival, saroglyával hordják be az épületbe és terítik el. A hodályon belüli munkafolyamatoknak gépi eszköztára nem alakult ki, kivéve a trágya eltávolításét. A trágyát traktorra szere/t trágyavillával, markolóval, vagy önjáró markoló-rakodóval lehet eltávolítani. A trágyakihordásra nyáron kerül sor, amikor az állatok a legelőn tartózkodnak.

Kecske A biogazdálkodáson belül különlegesen lényeges a növénytermesztés és az állattenyésztés harmonikus egysége. Nehéz megválasztani azt az állatfajt, me ly ebbe a harmóniába beleilleszthető. A választást megkönnyiti a kecske. Kecskét iparszerű módszerekkel soha nem tartottak és azt nem is bírja. Nincs olyan fajtája, melyet kimondottan az iparszerű tartásra, az erőltetett termelésre szelektáltak volna. Így valamennyi fajtája megfelel a biogazdálkodás irányelveinek. Mélyalmos trágyájával hozzájárul a szántóföldek tápanyag-utánpótlásához. A kecsketejet már az ókorban is értékes tápláléknak tartották, Európában téves hiedelem miatt rövid időre visszaszorult a fogyasztása, most ismét nagy népszerűségnek örvend világszerte. Húsa sok vadhússal vetekedik. Ízletes, koleszterinszegény és sokrétűen elkészíthető.

A tehéntejre allergiás emberek táplálkozásában igen fontos szerepet játszik a kecsketej. Termékei közkedveltek, könnyen emészthetők, betegek részére különösen ajánlhatók. A kecsketejből készített túró, sajt kimondottan ínyencségnek számít az Egyesült Államoktól Franciaországig. A kecsketej egyébként ugyanúgy felhasználható, mint a tehéntej. Némi ízeltérés ugyan

BIOGAZDA 3.

tapasztalható, azonban ezpem azonos a sokak által emlegetett "kecskeízzel, -szaggal". Érdemes tehát kecskét tartani, de lehető leg ügyeljünk a méretekre; nt; akarjunk egyszerre egy egész nyájjal foglalkozni. Itt is, mint mindenütt, a fokozatosságot tartsuk szem előtt: • Aki eddig nem foglalkozott kecsketartással, 2-3 darabbal kezdje és saját maga szaporítsa fel az állományát. • Ne vegyünk több tenyészetből kecskét, mert esetleg fertőző betegségnek lehet melegágya, még ellenőrzött állomány esetén is. • Aki most kezd, az lehetőleg gödölyét (fiatal nőivarú gidát) vegyen, mert sokkal kevesebb csalódás érheti, mint az anyával. • Saját szaporulatból kis létszámról csak fokozatosan növeljük létszámunkat. • Csak az fogjon kecsketartáshoz, akinek van türelme ezekhez a kedves, de igen érzékeny állatokhoz. • A kecske nem igénytelen, ha komoly jövedelemre akarunk szert tenni. • A tisztán tartott fajtatiszta állat teje nem "kecskeszagú ". • Tartsunk mindig rendet a kecskeistállóban és környékén, mintha vendéget várnánk. • A biotermelés is megkívánja a folyamatos állatorvosi ellenőrzést (tuberculinozás, vérvizsgálat). • Először jó terméket állítsunk elő és utána keressünk rá vevőt. Csak a jó termékre van vevő!

Hogyan vegyünk kecskét? Miután eldöntöttük, hogy kecskét fogunk tartani, ne a vásárba menjünk érte. Legritkább dolog, hogy ott azt kapjuk, amit szeretnénk. Legcélszerűbb a közelben egy ismertebb kecsketenyésztőt felkeresni, mert ha a vásárolt gödölye beválik, akkor érdemes tőle többet is beszerezni. Mindent megelőzően vizsgáljuk meg az állomány egészségi állapotát. Csak egészséges állományból vásároljunk. Lesz problémánk éppen elég, ne tetézzük beteg állat-

147

Kecske

tal is. Az új hely megváltozott körülményt jelent, mely a lappangó betegségeket kihozhatja. Kérjük meg a tulajdonost, hogy 30 napnál nem régebbi állatorvosi vizsgálati eredményt adjon a megvásárolni kívánt állatról, . vagy állatokról. Ne vegyünk TBC, brucella, chlamydia, maedi/visna és adenovírussal fertőzött állományból még negatív vizsgálati eredménnyel sem egyedet A chlamydiás állományból származó negatív egyed betegséghordozó. A fenti betegségekre szóló mentességet az EU országaiba szállított vágóállat esetén is megkövetelik. Biotartásra legjobban a barna szőrű kecskék - alpesi, bajor (őz) barna, toggenburgi - fajták alkalmasak, mert betegségre kevésbé érzékenyek, mint a fehér szőrű saanen.

Tenyésztési elvek

Ebben a korban el kell érnie a felnőttko ri élőtömeg 55-60%-át. Ha ez nem így van, akkor a növendék fejlődésben visszamaradt, azért pedig fiatalabb korban sem lett volna érdemes pénzt adni. Kifejlett kori

élőtömeg

Fedeztelni 30-35 kg-nál könnyebb gödölyét nem szabad. Ne szégyelljük mérlegre állítani, amíg nem gyakorlott a szemünk.

Tartásmód

Hagyományos vélemények szerint kecskét A biokecsketenyésztésben ugyanazokat az csak legeltetni lehet. Bebizonyosodott, alapelveket kell szem előtt tartani, mint hogy zárt, kötetlen tartásban is lehet tartani, más esetekben. Jelöljük meg állatainkat és hasonlóan a szarvasmarhához. Csak jóval ennek alapján tartsuk nyilván termelésüket kisebb a helyszükséglete. Legyünk nagyon (napi tej, tejzsír és tejfehérje tartalom) és óvatosak, csak kifogástalan legelőre hajttenyésztési (ellési idő, szaporulat, ivar, fe- sunk ki. Régebben olcsó takarmánynak az . deztetés ideje, fedezőbak) adataikat. Így árokpartokat ajánlották. Ez a megoldás ma sokkal előbbre jutunk. már nem is olyan olcsó, mert a gépkocsik Ma, amikor Magyarországon gyerekci- kipufogógázain keresztüllerakodó nehézpó'ben jár még a kecsketenyésztés, nehéz fémek tönkretehetik addigi munkánk olyan bakot találni, melynek hivatalos iva- eredményét. A pányvás legeltetés nem dékvizsgálati eredménye lenne. Márpedig ajánlható, mert csak látszólag felel meg az a bakot igazán az ivadékain keresztüllehet állatnak, ugyanis legtöbbször magára hagymegítélni. Ezt akkor is megtehetjük, ha vá- ják, szomjaztatják. A kikötött kecske kóbor sárlás előtt a kiválasztott állat testvéreit, kutyák martaléka lehet. Próbálkozzunk őr anyját, apjának korábbi ivadékait megte- zéssel, villanypásztorral, mindkettő jól bekintjük. Igen, ez nagy munka, de bizonyára vált módszer. Ha ez nem lehetséges, akkor a vásárló nem két hétig akar kecskét tartani. jöjjön a zárt, kötetlen tartás, melynél neEredményt pedig csak így lehet elérni. künk kell az állathoz szállítani a takarNe vegyünk meg néhány hetes állatot mányt. azzal, hogy jobban fel tudjuk nevelni, mint Az utóbbi sem jelent igénytelen tartást. a tenyésztő. Ha ennyire nem bízunk benne, Az optimális tartási hőmérséklet 15-25 oc, ne menjünk hozzá. Jobban járunk, ha 6-7 télen legalább a víz ne fagyjon meg az istálhónapos korban~ vesszük meg. Abban az lóban. Mindig legyen száraz, tiszta alom az életkorban már mutat valamit a növendék, állatok alatt. Mi szükséges a kecsketartáshoz? elképzelhető felnőtt anyaként, vagy bakAnyánként l ,5-2 m2 alapterület, 8-9 m 3 isként.

148

BIOGAZDA 3.

Jólesik a tisztálkodás, vakaródzás a kefén

tállótér, az alapterület 20%-ának megfelelő ablakfelület Ebből kiderül, hogy a tágas, világos istállót kedveli az általunk jónak

vélt szílk kecskeóllal szemben. Igen lényeges dolog a kecske fejése, lehetőleg kii.lön fejőállást ifejőkalodát) alaklisunk ki, melyet abrakos ládával lássunk el. Így szfvesen áll be a fejéshez a kecskénk. Fonto , hogy a fejőkaloda környéke tiszta és világos legyen. Kézi fejéskor is fokozottan ügyeljünk a tőgy mosására, megtörlésére és egyáltalán a higiéniku fejésre. A tisztáll fejt kecsketej forraMs nélkül normál konyhai hűtőben 2-3 napig eMil savanyadás nélkül. A gépi fejés nagy segítsége a kecsketartóknak Bár gondot okoz, hogy a fejőgép drága és {gy csak nagyobb állomány fejése esetélt igazáll kifizetődő. Fontos tudni, hogy sem a tehén-, sem a juhfejőgép nem alkalmas kecskefejésre. Mindkettőt előbb át kell alakítani mert alac anyabb vákuumot, más ütemszámot igényel. A fejés után minden alkalommal alaposan mossuk ki a fejőgépet, így sok kellemetlenségtől kíméljük meg magunkat. Takarmány tekintetében látszólag igénytelen. Azonban jobban szemügyre véve a dolgot, sokkal igényesebb, mint más állatfaj.

Zárt, kötetlen kecsketartás

149

Sertéstartás

Megkívánja, hogy állandóan legyen lehetó1eg szelénes nyalósó, melyet egészítsen ki a naponta mosott itatóedény. A kecsketartók ezt látszólag másként tapasztalják. Azonban ha kipróbáljuk, akkor kiderül, hogy sokkal több vizet iszik a kecske a tiszta vályúból, vagy vödörből, mint ha nem mossuk naponta az itatókat. Ahhoz, hogy bőségesen tejeljen, megfelelő mennyiségű vizet kell innia. Testtömegarány osan több vizet fogyaszt, mint a szarvasmarha (élénkebb az anyagcseréje, hatékonyabb a nyersrost emésztése). Különösen kedveli a leveles szálas takarmányokat, ezért tapasztalható, hogy szabad legeltetés közben az "értéktelen" gyomokat is lerágja. Ez persze viszonylagos. Pl. a disznóparéjt is "értéktelennek" tartották, amíg ki nem derült magas fehérjetartalma. A szeder kellemetlen növény, melynek jelenlététől is irtó zunk. U gy anakkor a kecske kedvelt csemegéje a szederlevél, szederhajtás, melyek közismert humán gyógynövények. Szívesen fogyasztja a fák lombját is, beleértve a fenyőfákat. Legjobb, ha a tömegtakarmányt vegyesen álUljuk össze. A takarmányadag számításánál vegyük figyelembe, hogy a leggondosabb takarmányozás mellett is 20-25% veszendőbe megy. Istállózott tartás során gondosan válasszuk meg a vitaminkiegészítőket, ezek elengedhetetlenül fontosak. Gondoskodjuk arról, hogy állandóan friss széna legyen előttük. Jobb, ha napjában többször adunk egy keveset, mintha egyszerre tesszük oda a napi adagot. Így csökkenthető a pazarlás. Vegyes széna (réti + pillangós széna), erdei széna a legkiválóbb takarmány. Próbáljunk elhagyott réteket lekaszálni, legeltetni, ezek vegyes növényállománya a legkedveltebb csemege a kecske részére. Ú gy állítsuk össze az abrakadagot, hogy abban árpa, zab feltétlenül legyen. Abrakot mértékletesen adjunk, tejkilogrammonként 0,3 kg-ot. Bármilyen magas is kecskénk termelése, napi l ,2 kg-nál több ne legyen. Az abrakot ne darálva, hanem roppantva adjuk. A porszerűen megdarált abrak az ál-

előtte

lat orrába jut és élénk prüszkölést vált ki. nem kedveli, jobb, ha a darált abrakot vízzel keverten adagoljuk a fejés közben.

Sertéstartás A sertéstartás mindeddig nem játszott jeszerepet a biogazdálkodásban. Ennek egyik oka az ember és a sertés közötti táplálékversengés. Mindkét faj "mindenevő" és szívesen fogyaszt gabonát. A gabonapiacon tapasztalható kereslettúltengés miatt ezért a biogazdaságok ban a sertéstartás fő célja a melléktermék- és hulladékértékesítés volt. Ezenkívül a biogazdaságok hagyományos vásárlói többnyire vegetáriánus beállítottságúak voltak, vagy sertéshúst eleve nem fogyasztottak. Most már más vevők és húsfeldolgozó üzemek is egyre inkább felismerik az iparszerűen előállított vágósertés minőségi hiányosságait. Erről az oldalról tehát fokozott érdeklődés mutatkozik a biotermékként előállított sertéshús iránt. Ez a kereslet terén változásokat idézhet elő. A sertéshizlalást jelenleg kettősség és ellentmondáso sság jellemzi: egyrészt a növekvő fogyasztói érdeklődés, másrészt az értékesítés lehetőségeinek bizonytalansága és ennek következtében abizonytalan jövedelmezőség. Mielőtt ezen a területen nagyobb beruházások történnének, szükséges a várható keresletet és a saját termelési eljárásokat pontosan elemezni.

lentős

Istállók A sertés természetes viselkedésmódja A sertések falkában élő állatok és aktív nappali életüket kutakodással, turkálással és evéssei töltik. A tanyasi tartásban pl. a sertésfalkában számos koca él együtt malacostól, többé-kevésbé szoros kapcsolatban, míg az idősebb kanok inkább magányosak. Az idegen állatokat agresszív módon elzavarják. A malacozás előtt álló koca az ellés előtt kissé elkülönül a kondától, fészket és benne fekvőárkot készít, ahol aztán a mala-

150

cok megszületnek. Ez a mall:lcok számára védett és meleg hely, ahol szívesen fekszenek egymás mellett. Ezen a csoporton belül, ugyanúgy mint a szarvasmarhák között, "társadalmi" rangsor alakul ki. Ez arra szolgál, hogy a harci megnyilvánulásokat és a villangásokat csökkenteni lehessen. Amikor az állatok újra felismerik egymást, a rangsorban alacsonyabban álló kikerüli a rangsorban felette levőt. Az újrafelismerésben szerepetjátszik a látás és a hallás. A sertések természetes viselkedésében jelentős szerepe van ajátékos és a fölfedező hajlamnak . A malacok, sőt az idősebb állatokis, felkutatják környezetüket, és kifejezett játékos viselkedést tanúsítanak, hogyha a környezet erre a célra megfelel. A szalmaalom - azon túl, hogy fekvőfelület ként szolgál - ún. "foglalkoztató" anyagat is kínál a harapdáláshoz, rágáshoz és érdeklődéshez.

A sertés fogazata- és szokásai- alapján A vaddisznó minden lehetséges gyökeret, gyümölcsöt, füvet és lombot, makkot és más erdei termést megeszik. Állati eredetű táplálékot pl. rovarokat, }árvákat, kukacokat, férgeket is szívesen fogyaszt. A vaddisznó rendszerint egyszerre elégíti ki táplálkozási és kutakodási igényeit. Ha a házisertés etetése napi 2 x l Opercre korlátozódik, akkor az evés során tanúsított kereső-kutató-játszó viselkedés kielégítetlen marad. Rendszeres gyeptégla- vagy humuszföld adagolásával a sertések kiélhetik turkálási ösztöneiket, emellett ún. természetes "béltisztítót" vesz fel. A malacok vasszükséglete is fedezhető volt így régen. Hírével ellentétben, a sertés tisztaságkedvelő állat. Távoltartja magát- ha teheti - a csoport bélsarától vagy vizeletétől, és soha nem ürít az alvóhelyére vagy a fialófészekbe. Mint szabadon élő állat, a székletet és vizeletet többnyire az ivóhely közelében üríti ki. Ezért az itatókat az istálló trágyajáratában célszerű elhelyezni. A szoptató koca is eltávozik rövid időre a fészekből, ha ürítenie kell. Ha meg van kötve, akkor megpróbálja a székletet visszatartani, és ilyen módon a tartási körülményekből eredő szorulás léphet fel. mindenevő.

BIOGAZDA 3.

A vaddisznók természl(tes elfekvőhelye a fészek, melyben minden fajtárs együtt fekszik. A fekvésnél - a szarvasmarhától eltérően - nem játszanak szerepet a rangbeli különbségek. A fekvésre szolgáló hely inkább sötét legyen. Szalmaalommal ellehet érni, hogy a csoport fészket épithessen magának. Hidegben sokszor egymáshoz bújnak az állatok. Tulajdonképpen csak nyáron igényelnek a sertések nagy fekvőte rületet, hogy a talajjal érintkezve lehűthes sék magukat. Hűtésre szolgál a dagonyázás vagy a fürdés is. A sertések szívesen nedvesitik bőrüket iszappal vagy vízzel; így érik el, hogy lehűljenek. Stobla (1986) kísérleteiben a sertések l8°C feletti hőmérsékleten keresték fel a dagonyákat. Ezenkívül a sertések szívesen vakaródznak, mivel nyalással stb. nem tudják minden testrészüket elérni. Ezért tartozik a sertésistálló fontos összetevői közé a hűtésre szolgáló zuhany vagy a dagonyázási és a vakaródzási lehetőség is.

Berendezett családi istálló A berendezett családi istálló olyan sertéstartási rendszer, amelyet két magatartáskutató fejlesztett ki egy szabad kifutós istállóban végzett és a házisertés valamennyi viselkedéselemére vonatkozó megfigyelések alapján. Mindezek a megfigyelt viselkedésmódok megvalósíthatók a berendezett családi istállóban. A természetes környezetben nincsenek különbségek a hizlalás. és a tenyésztés között. Eszerint a tenyész- és a hízóállatok közös tartása megfelel a házi sertés szabad kifutóban tanúsított viselkedésének. Az ábra mutatja be akialakítás és a berendezés leglényegesebb elemeit, az állatok minden, számukra fontos életigényüket mint turkálás, ásás, törés, fészeképítés stb. ki élhetik. Az ábra magyarázata: Berendezett istálló sertéscsaládok (almok) részére l. kiszolgáló folyosó; 2. a fészekterület zárt oldalfalai védelmet nyújtanak, egyben lehetövé teszik a kitekintést; nagyságuk körülbelül

151

Sertéstartás

Berendezett istálló sertéscsaládok részére {Stolba, 1986)

Jelmagyarázat a szövegben

megfelel a szabad kifutók csoportfészkei nagyságának; 3. a turkáló terület külonféle anyagokat tartalmaz, mint a fakéreg, tőzeg, ágak, itt zajlik a fajra jellemző felfedező kutató viselkedés; 4. a trágyaút megfelel azoknak az utaknak, melyeket szabad kifutóban való tartás esetén gyakran felkeresnek, a nyitott részen helyezkedik el, messze a fészekhelyektől; 5. a vakaróoszlop a fé~ szekterület közelében áll és tisztálkodásra is alkalmas; 6. a szalmaalmot úgy helyezik el, hogy a szálak függőlegesen álljanak; így megoldja a rángatás problémáját és megakadályozza a fészekanyag kihurcolását; 7. az önitató csésze jobban megfelel a fajra jellemző ivási viselkedés követelményeinek, mint a szokásos, felcsapható fedelű itatók; 8. az etetővályún fej- és vállmagasságban elhelyezett ellenzó'k jelentősen csökkentik az evésnél előforduló versengést; 9. a fészekterületre kiszórt szalmaalmot a fészek készítésekor használja a ser-

tés; ll. az emelhető gerendák segítségével részben kielégíthetők a fajra jellemző játszó- és érdeklődési-viselkedés igényei. Lényeges a családos sertéstartás és az istálló felosztása különböző területekre: evőhely, fekvő- és fészekhely, mozgási és tevékenykedési hely és trágyafolyosó. Családonként 4-6 koca tartható. A malacok vágásérettségig maradnak a csoportban. A kant csak időnként, 3 héttel a malacok megszületése után, mintegy 6 hétre engedik a csoportba és ezután az idő után átviszik a következő családba. Cél a laktáció alatti búgás elérése. Vélhetően a megfeleló'bb aktivitási lehetőség megteremtésével ez jobban elérhető, mint a hagyományos tartásrendszerekben. A csoport meghatározott legkisebb nagysága (4 koca) és a területek közötti zárt elválaszták (ellentétben a kerítéses elválasztással) szükségesek ahhoz, hogy a kocát a malacok részéről érő ingerek lecsökkentett mértékben érhessék el.

152

BIOGAZDA 3.

A természetes búgás-időzítés jelensége útján az egy csoportba tartozó kocák egyidejűleg ivarzanak (Stolba, 1986). A malacozás idejére, amikor a koca már elkülönül a többiektől, a kutrica fekvő részébe vonul, hogy a többi koca ne zavarja meg. A hízóállatokat a németek átlagosan 90 kg tömeg elérésekor (kb. 150 napos korban) emelik ki a csoportból és adják el. Storhas szerint egy koca és 10 kismalac számára 28,5 m 2 terület szükséges. Ha a hízóállatokat még tovább kell hizlalni, akkor több helyre van szükség. Egy másik lehetőség az, hogy a véghizlalást egy másik istállóban végzik. Az ilyen rendszerekben elért átlagos teljesítmé nyek az alábbiak: 24 szopós malac/év, és 21 kész hízóállatlkoca/év, valamint napi 603 g tömeggyarapodás és 2,8 takarmányértékesítés mellett (Stolba, 1986).

Tenyészkocák tartása Elletőkutricák tenyészko cák szamara. Az anyakocának szabad mozgást kell biztosítani az ellető kutricában. A kutricában szalmaairnos fekvőhelynek kell lennie, valamint a koca számára etető- és ürítőhely nek. A tejelő kocának megvan az az igénye, hogy fejével érintkezést teremtsen a malacokkaL Ezért a fűtött malacládát úgy kell

elhelyezni, hogy az az auyaállat feje előtt legyen. A malacláda mellé külön etetőhe lyet kell készíteni a malacok számára, ahol takarmányukat és a szájon át adható vasat (pl. Fresta-Fer) felvehetik. Az ürítő- és fekvőhely elkülönítését a sertések betartják, ha a kettő között elég nagy a távolság. Négyrészes kutrica vemhes kocák szá. mára - A vemhes kocák csoportos tartása megfelel a természetes viselkedésnek. Ezért 5-6 kocából álló, stabil csoportokat kell összeállítani. A kifutás, négyrészes kutrica az egyik legkedvezőbb megoldás. A kutrica egyedi evőhelyekre, fekvő- és ürítőhelyre valamint kifutóra oszlik. Az egyedi étkezési helyek megakadályozzák evés közben a rangsorvit ákat Ezenkívül ilyen módon ellenőrizni lehet, hogy a koca hozzájutott-e az őt megillető táplálékhoz. A kifutó lehetővé teszi a mozgást, ami a termékenységre és az egészségre kedvezően hat. Legelő kocák számára - A sertéslegelő talajjal és a klimával szemben nem támaszt különösebb igényeket. A konda bekerítésének legcélszerúob módja a villanykarám, amely 20 és 40 cm magasságban elhelyezett kettős dróttal egészül ki. A sertéseket hozzá kell szoktatni a villanykamrához, ez legcélszerűbben egy elkülönített és még fo-

Kötetlenül tartott anyakoca elletókutrlcájának alap- és vázlatrajza (Neuerburg és Padel nyomán) összterület: 7 m2 lOtölt malacfészek

fekvóhe~ a k~a számóra (szalmljvai)

Sertéstartás

153

Betonozott kifutó kocák részére: ha esik, ha fúj használható (Neuerburg-Padel, 1992) .

A kunyhós koca(artás olcsó és egészséges (Neuerburg-Padel, 1992)

nott keríté el is biztosított parcelián történhet. A területigény 300-1500 m2/serté . Ha elegendő a legelőterület, OtTkarika nem zük ége . Jó ha az állat az eső é a tGző nap ellen (O 7- l m2) menedéket találhat. A dagonya kedvezően hat az állatok egészségére. Betonozott kifutó létesltése - Ez (kb. 510 m2/ erté ) lehető éget ad arra, hogy a kocákat ro sz idő vagy a legelőn végzett ápolá i munkák ellenére ki lehessen engedni dagonyázó- é etetőhelyet itt i lehet létesíteni. Teuyészkocák szabad, ún. kunyhós tartása. Természetszerű tartási formaként még röviden zót kell ejteni a tenyészkocáknak Angliában ok helyen szoká o ún. ,kunyhó tartá áról'. A kocákat egész évben a zabadban tartják. Az ellés speciáJi hordozható kunyhókban történik. A malacok telje szoptatási időszak alatt a kunyhóban maradnak. Egy-kétéve használat után a területeket c erélik, hogy a paraziták el ne zaporodjanak. Alapvetően a következő megállapítások tehetők:

A szabadföldi tartá előnyö en hat az állatok egész égére. Tulajdonképpen c ak a parazitafertőzés okozhat gondot, de ezzel kapcsolatban nem áll rendelkezé re elegendő tapasztalat. A zabadtartá feltétele a fokozatos szoktatás, speciáli fajták nem züksége ek (Meyer , 1989). Ugyanakkor vegyük figyelembe, hogy az angol éghajlat okkal kiegyenlftettebb, mint a mienk.

• a zabadban tartott kocák termelékenysége az i tállóban tartottakénál valamivel (alm.onként l malaccal/év) c ekélyebb, • a takarmánykölt égek valarnivel nagyobba az állatorvo i- energia- é épületkölt égek vi zont alac onyabbak, úgyhogy az egy m~lacrajutó ö szkölt ég kisebb, • a szabadban tartott kocák ö ze en keveebb tőkebefektetést tesznek zükségessé.

Nevelőistállók Malacnevelő istállókban a malacokat kezdetben zárt fé zekben tartják, ké őbb a válaszfalat és a tetőt eltávolítják, és az össze almozott kutricaterület malaconként (25 kg testtömegig) mintegy O 5 m2 .

H{zósertés tartása A hlzlalá hoz a mélyalmos istálló (ha lehet védett nyitott elej(i istálló) igen c ak megfelel. A szalmaszükséglet l ,5-1,9 kg/ állat/nap. Ha kevesebb zalma áll rendelkezésre, akkor az istállót négyrészes kutricaként fel lehet osztani fekvőhelyre etető helyre, trágyaútra és kifutóra. Az elől nyitott istállókban a fekvőterü letek padazatát szigetelő lapokkal kell ellátni A trágyaút köti össze a fekvőterületet a kifutóvaL A 100 k;ig terjedő tömeg(f állatok számára 0,5 m fekvőterület szük éges, az étkezési területnek ugyancsak 0,5 m2-nek kell lennie. A kifutóba 0,9 m 2 bő égesen elég, ezt részben vagy egészen le lehet fedni, hogy az e ővfz bejutá a elkerül-

154 hető, ill. csökkenthető legyen. A kifutóha permetező berendezéseket is be lehet épí-

teni.

Takarmányozás A takarmányfelhasználás az egyik legnyomósabb tétel a termelési költségek között, és eldöntheti a sertéstartás eredményességét. A múltban a nyugateurópai biogazdálkodást folytató üzemekben-nem helyeselhető módon - túlnyomó részt olcsó hulladékok (pl. hulladékgabona, selejtburgonya és selejtes zöldségfélék) felhasználásával hizlal tak. Az ilyen étrendek leggyakoribb hibája a nem kielégitő fehérjearány. Ennek következtében a sertések nem gyarapodnak megfelelően és túl korán elzsfrosodnak. A végtermék sertéshús nagy zsírhányadát nem ellensúlyozza a biominőség. Különleges figyelmet kell ezért a jó tenyészanya kiválasztásán túl az igények megfelelő és ennek ellenére kevésbé költséges takarmányozásra ford{tani. A szarvasmarhával ellentétben, a sertésnek együregű gyomra van, ugyanúgy, mint az embernek. Ezért a sertésnek minden, a fehérjeszintézishez szükséges, létfontosságú aminosavat a takarmányban kell megkapnia. Emiatt is támaszt nagy igényeket a fehérje biológiai értékével szemben. Az is előfordulhat, hogy a sertés, bár elég nyersfehérjéhez jut, mégsem tudja azt teljesen értékesíteni, mert a korlátozó aminosavak (lizin, metionin, treonin, triptofán) hiányoznak. Ezért a biogazdálkodásban meg kell kísérelni a rendelkezésre álló takarmányok ügyes kombinálásával, hogy a teljes értékű étrend kiegyenlített aminosavszerelvényt tartalmazzon. Sertéstakarmányok (lásd a korábbi fejezetek részletes felsorolásait, a Gyakorlati takarmányadag modell-példákat, és a Biogazda 2. utalásait) Az előírt, illetve etethető napi takarmányfejadagok korcsoportonként a következők:

BIOGAZDA 3.

30 kg testtömeg

1,4 kg/nap

40 kg testtömeg

1,6 kg/nap

50 kg testtömeg

2,0 kg/nap

60 kg testtömeg

2,3 kg/nap

70 kg testtömeg

2,6 kg/nap

80 kg testtömeg

2,8 kg/nap

90 kg testtömeg

2,9 kg/nap

100 kg testtömeg

3,0 kg/nap

11 Okg testtömeg

3,1 kg/nap

(A napi fejadag gyakorlatias meghatározását segítheti elő az a kalkuláció, amely szerint 30 kg-ig a testtömeg mintegy 5%-át, ezen felül4%-át, majd a hizlalás végén 3%át lehet számítani a napi takarmányadag kialakításakor. Általánosságban leszögezhető, hogy a takarmánykeveréken belül az életfenntartó szükségletet a testtömeg mintegy l %-ának megfelelő abrakmennyiség fedezi.) • Vemhes koca :::; a vemhesség 90. napjáig 2,40 kg/nap (másképpen: az életfenntartó adag felett 20-30%-kal), a vemhesség utolsó szakaszában 2,65 kg/nap (másképpen: az életfenntartó adag felett 40660%-kal). • Szoptató koca= 8-10 malaccal5,20-5,70 kg/nap (másképpen: az életfenntartó abrakadagon felül malaconként kb. 0,35 kg).

Tenyészkocák Ismeretes, hogy a tenyészkocák viszonylag jó alaptakarmány-értékesítők. A hagyományos gazdaságokban is alaptakarmánnyal látják el ó'ket, ha ez megvalósftható. Ezért a tenyészkocák aránylag jól beépíthetálc a biogazdaság szervezeti egységébe. Vemhes koca. - Alapvető, hogy a kockákat a vemhesség ideje alat visszafogottan kell etetni, mivel az elzs{rosodás fialás i nehézségeket okozhat. A kocákat a vemhesség alatt sokféle, a gazdaságban termesztett alaptakarmánnyallehet etetni. A gazdasághoz közeli sertéslegelő a legegészségesebb

Sertéstartás

és a legolcsóbb módja az alaptakarmány-ellátásának. Az állandó legelőn a váltott legeltetést előnyben kell részesíteni, mivel így az állat zsenge, fehérjében gazdag, és nyersrostban szegény fűhöz jut és legelő·· váltással a parazitanyomás is csökkenthető. Az egy állatra jutó legelőterület nagysága a legeltetés intenzitásától függ. A talaj jellege, az éghajlat és a vízellátás szerint 300 és 500m 2/sertés között ingadozik. Az öreg és fiatal kocák 15-20 kg, a süldó'k kb. 9 kg füvet képesek elfogyasztani egy nap alatt. A 12 kg-os fűfogyasztással a fehérjeszükséglet mind mennyiségileg, mind minőségileg fedezhető. Energiakiegyenlítés céljából állatonként és naponta (a vemhesség 12. hetéig) 0,5 kg gabonadarát és 30 g ásványi takarmányt (melynek nagy /kb. 10%/ a Na-tartalma) szükséges adni. Az abrakadag a fialásig napi 2,5 kg/állat legyen. A legelőn tartás ezenkívül egyidejűleg javítja az állatok termékenységél és egészségét is. Ahol nincs legelő, ott a zöldtakarmányozást az istállóban kell megvalósítani. Erre a célra a rétifű, a here és a lucerna, valamint ezek keverékei jöhetnek számításba. Télen az alaptakarmány szilázsból, takarmányrépából, kukoricacső-zúzalékból vagy kis mennyiségű jó szénából állhat. Burgonya etetésekor korlátozni kell a mennyiséget, hogy az. állatok el ne zsírosodjanak.

Szoptatós koca - A szoptatós kocának a tejtermelés miatt nagyobb a tápanyagigénye. A szoptatós kocával csak kisebb mennyiségű alaptakarmányt szabad etetni, nehogy a tápanyag koncentrációja túl csekély legyen. A fent közölt irányszámok mutatják be a malacok számától függő napi összes tápanyagigényeket Mint minden más takarmánynorma, ezek a számok is csak tájékoztató jellegűek, de a tapasztalatlan sertéstartó számára segítséget jelenthetnek. Nemcsak a költségek, hanem az elzsírosodás veszélye miatt is a malacszámhoz kell igazítani a takarmánymennyiséget. Err~ utalnak a fejezet végén összeállított modellpéldák. A malacok takarmányozása - Az első hét folyamán a tejben lévő tápanyagkínálat

155

teljes egészében fedezi a malac tápanyagszükségletét. Arra azonban ügyelni kell, hogy a malac lehetóleg minél korábban (a születés utáni első órákban) kielégítő mennyiségben vegyen fel föcstejet. Ez tartalmazza ugyanis az immunanyagokat és ösztönzi a gyomor és a belek tevékenységéL A megelőző (profilaktikus) injekció helyett szájon át adható vaspótlóval vagy az alomba kevert komposzt segítségével fedezhető a vasszükséglet. , Ezután kiegészítő takarmányra van szükségük a a malacoknak, a 6-8 hetes választás előtt és után, mert a választásig a kocatej fehérje- és energiatartama már nem teljesen elegendő. A modell néhány, agya-

korlatban már kipróbált keveréket sorol fel a malacok takarmányozásának céljára. A javasolt nyersfehérje-tartalom néha kissé alulértékelt; a keverékben mindenesetre legyen legalább 12 MJ emészthető energia (DE/kg) és 170 g nyersfehérje, ebből legalább 5% lizin. A malacok elválasztása - A kocától való elválasztás jelentősen megterheli a malacot. Semmiképpen nem eshet az elválasztás, az istállóváltás és a takarmányátállítás ugyanarra az időre. Az elválasztás leghamarabb 6 hetes kor után történhet, ritkább a hasmenés és az ödémás megbetegedések előfordulása, ha 8-9 hét után választjuk el a malacot.

A hízósertések takarmányozása A hízósertések takarmányozásával napi 500-650 g gyarapodást akarunk elérni. Kiderült, hogy a nagyobb mértékű gyarapodások rontják a húsminőséget. A hízósertések napi tápanyagszükséglete a hizlalási időszak közepén 28 MJ (DE) és 350 g nyersfehérje. Közepes, 2,5 kg-os takarmányfelvételból és 1-2 kg zöldtakarmányból indulunk ki. A sertéseket a gyakorlatban mintegy 120-130 kg-ra hizlalják fel 4-5 hónapos hizlalási időszak alatt. Ennek a vágásérettségi végtömegnek az eléréséig különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az állatok el ne zsírosodjanak. Egy előhizlaló takarmány, melynek 17,5-19,0% a nyersfehérje-,

156

10,5 g alizin-és 12,2 MJ DE/kg az energiatartalma, a 30-60 kg-os szakaszban, jó napi gyarapodás mellett gátolja az elzsírosodást. A fő hizlalási időszak takarmányában, a 60120 kg-os szakaszban a nyersfehérjetartalom 14-16%-ra csökkenthető. Ha ilyen tápanyag-koncentrációja van a hizlaló takarmánynak, akkor a takarmányértékesítés 3,5 kg, az összes véghizlalási és napi takarmányfogyasztás pedig 3,25-3,75 kg/állat. Ha a tak,armányadagban nagyobb az alaptakarmány aránya, akkor a takarmányszükséglet még csökkenthető, és a sertések is nyugodtabbak, mivel az alaptakarmányból jóllakásig ehetnek. Gabona-hüvelyes-pillangós alapú hizlalás - Gyakori módszer a gyakorlatban, hogy csak gabonafélékkel és szemcs hüvelyesekkel hizlalnak. Az aminosav-minta kiegyenlítése érdekében ésszerű sörélesztő vagy soványtejpor hozzákeverése. A keserűanyag-tartalom és a gyakran rossz szárítási minőség miatt korábban azt javasolták, hogy a takarmányadagban 30%-nál ne legyen több a szemcs hüvelyesek (borsó, bab) aránya. Ma már azonban a keserű anyagban szegény fajták kiválasztásának és a gondos szárításnak tulajdoníthatóan jó tapasztalatokra tettek szert nagyobb arányú adagolásukkal kapcsolatban is (modellpéldák). Kombinált takarmányozás, burgonyás hizlalás - A burgonyás hizlalásnál az ún. kombinált takarmányozási módszer vált be. A burgonya kiegészítőjeként, ha keményítőben gazdagok a gumók l kg; étkezési burgonyahulladékhoz pedig l ,5 kg koncentrátum hozzáadása szükséges. A burgonyás hizlalás mintegy 30 kg-nál kezdődhet. Az egész hizlalási időszak alatt ugyanazt a páttakarmányt kell adagolni. A fokozódó tápanyagszükségletet megnövelt burgonyaadagokkal kell fedezni, ehhez a burgonya párolása vagy silózása szükséges. A burgonyát ezután rendszerint ad libitum kínálják. A kiegészítő koncentrátumnak 220 g nyersfehérjét és 12 MJ emészthető energiát kell tartalmaznia. A ll g lizintartalmat takarmánybab vagy borsó hozzáadásával könnyen fedezni lehet. A kielégítő cisztin-

BIOGAZDA 3.

vagy mctionin-ellátottságot kis részarányban hozzáadott tejpor vagy takarmányélesztő adja meg.

Szállítás és vágás A takarmányozással és tenyésztéssei jó htísminőség előállítására törekvéseket megbéníthatja az a káros stressz-együttes, amely a szállítás és a vágás során éri a sertéseket. A sertéshús minősége a stressz-hormonok hatására romlik. Több glikogén képződik az izomzatban, ezek viszont az állat kimúlása után igen gyorsan tejsavat termelnek az izinokban. Csökken a pH-érték a húsban, és ennek következménye a vizenyős, petyhüdt PSE-hús. A stressz-rezisztens sertések kitenyésztése helyett ésszerű azokat a stresszhatásokat a lehető legalacsonyabb szinten tartani, melyek a sertéseket a szállítás során és a vágóhídon érik. A legkisebb stressz akkor éri a sertést, ha egy általa jól ismert személy végzi a szállítást, ill. viszi a henteshez. El kell kerülni, hogy a berakodás és a vágás előtt idegen csoportokba tartozó állatok keveredjenek egymással, mert az fokozza a stresszt. A berakodás előtt az állatokat bőségesen meg kell itatni, de 12 órán át nem szabad enniök. A berakodásnál a nyugodt légkör, a szilárd rámpa (oldalfallal), a csekély ejtés és az elektromos terelőeszközök használatának mellőzése csökkenti az állatok izgatottságát. A szállító járművön legyen annyi hely, hogy minden állat egymás mellé lefekhessen; a járműnek lehetőleg egyenletes ütemben kell haladnia, és főleg nyáron nem szabad sokszor megállnia. A szállítás után és a vágás előtt lehető séget kell adni az állatoknak arra, hogy kipihenjék magukat, mindenképpen az ismert társaikkal alkotott csoportban. A vágás maga azután megfelelő kábítás után gyorsan történjék. Hogy ezeket a követelményeket egy kisebb feldolgozó üzem vagy egy vágóhíd teljesíti-e jobban, erre nem lehet általánosságban válaszolni, hanem az adott körzetben kell kipróbálni. A legfontosabb szálUtási előirások a következők:

Sertéstartás

A hizlaldábau: • a zállítás előtt 12 órai koplaltatást be kell tartani (hosszabb idő nem szükséges) • a szállUtá előtti izgalmakat kerülni kell ezért válogatást, egyedi bejelöléseket stb. egy-két nappal korábban célszeru elvégezni, • a hajtó folyosó ne legyen tölcsérszerll jobb ha az állatok látják egymá t, • az állatokat nyugodt emberek hajtsák, terelőráccsal , elektromo ösztöke nélkül. • a hajtóút ne legyen se sötét, se túl világosított, • a rakodórámpa feljárata ne legyen 25 fokosnál meredekebb, a rámpa vége ugyanolyan széles legyen, rnint a gépkocsi platója, • meleg, párás időben az állatokat vízzel kell permetezni. A tehergépkocsi felszerelése: • a rakodás el6nyösebb felhajtó nélkül, rekesz formájú emelőplatóval , • a rámpa vége és a kocsi platója között ne legyen több a lépcsőmagasság 15 cm-nél, • a koc i platóján csoportos elválasztást kell alkalmazni, legfeljebb 2 sertést szabad elhelyezni m2-enként, • cs ú zásmente padozat és almozás szükséges, • elegendő levegőt kell bejuttatni szabályozható szellőző nyOásokkal, • nyugodt, zállításmenetre, kevés állásid őre kell törekedni, kerülve a hirtelen fékezéseket és kanyarodá okat. Lerakodás, várakoztatás: • a koc i platója és ~ kirak dó padozat egy magasságban legyen • nyugodt lehajtá al kell kirakodni , • elegendő várakozó rekesz legyen, és legyen rövid idejű várakozá vágás előtt, • a várakozó rekeszben legyen itatási lehetőség é meleg időben permetezés. Szakszerll szállítás után a várakozóhelyen az állatokat;neg kell nyugtatni , ez kb. 1-1 5 óra múlva érhető el. Hos zabb várakozásnál sötétítésre és további nyugtatá ra van szükség.

157

Hízók szállítóketrece

Gépek és eszközök Takarmányozás. A jól választott takarmányozá i technológia csökkenti a takarmány felhasználását, szerepe van a hízlalási és felnevelési időszak lerövidítésében is. A választék nagy, az etetett takarmány lehet száraz vagy nedves, granulált vagy dercés, pépes, vagy loccsanós. Adagolás szerint lehet étvágy szerint (ad libitum) fogyasztható, vagy adagolt. A nagyüzemi ertéstelepeken sokféle etetési mód alakult ki, melyek egy része beleillik a biogazdálkodás kereteibe. Akad olyan is, amelyik nem (például a padlóról etetés). Alapvető, hogy olyan etetési módot válasszunk, amely növeli az állatok étvágyát, csökkenti a takarmánypazarlást, emellett kielégíti a kor és a hasznosítási iránynak leginkább megfelelő igényeket. A vályúból etetés az egyik legáltalánosabb, mindenféle (száraz, nedvesített, pépes, folyékony) takarmány etetésére alkalmas eljárás. A vályú lehet egyoldalas, amelyhez c ak egyik oldalon férnek hozzá az állatok, s lehet kétoldalas . Készülhet fából, betonból, vagy fémből. Fontos, hogy a vályú mérete tegye lehetővé a sertések nyugodt evését. Hízókra általában 28-33 cm, kocákra 38-40 cm, malacokra 15-20 cm vályúhosszt számolunk. A vályúk feltölthetők úgynevezett stabil beép{tett szállúó-adagoló rendszerrel. Ennek az a lényege, hogy a takarmánytároló

158

torony és az istálló csőrendszerrel van összekötve, a csővezeték elhalad a kutricák felett, s ejtőcsövekkel csatlakozik az etetővályúk hoz. A csőrendszerben a takarmány szállitható rugós csigával, leveles csigával, kaparólappa~ különféle kialakúású láncokkal stb. Üzembiztonság szempontjából a leveles-csigás megoldás a legkedvezőbb. P,.. stabil takarmánykiosztóknak van 'száraz, nedvesített vagy folyékony takarrnányra alkalmas változata. Előnyük, hogy kevés élőmunkát igényelnek, .s hosszabb időre elegendő takarmány tárolására is alkalmasak. A vályúk feltöltése, a takarmánykiosztás történhet különböző úpusú, önjáró kiosztókocsikkal is. Egy kiosztókocsival több a munkafolyarnat biztonsága. A kiosztókocsik alkalmasak melléktermékek és síírííbb takarmányok kiosztására is. Korlátozó feltétel, hogy csak ott alkalmazhatók ahol az istállóban áthajtható takarmányos út van, s az etetővályúk az úttal párhuzamosan vannak elhelyezve. Az önetetők olyan berendezések melyek meghatározott mennyiség(í (akár több napi) takarmány táralá ára is alkalmasak. Az alsó ré zük vályúszeruen van kialakítva, s ebbe a vályúperembe a takarmány akár adagoltan, akár szabadon is lefolyhat Az önetetők, típusaik szerint, lehetnek hosszanti elrendezésű ek, vagy kör alakúak. A legáltalánosabban használt szárazdarás önetetők minden méretére 15-18 sertést számolhatunk, így egy önetető férőhelyre általában 3-4 állat jut. Az önetetők leggyakoribb típusai: EH -l egyoldalas, EH-2 kétoldalas, l m hosszú; EH-3 egyoldala , EH-4 kétoldalas 1,5 m hosszú önetetők. Az ET-100 típusú hízósertés-önetető 1012 állathoz elegendő. Az önetetők előnye, hogy az állatok bármikor hozzáférhetnek a takarmányhoz. Hátrányuk hogy nagyobb a kitúrá i takarmányveszteség, s nem ellenőrizhető a takarmányfogyasztá . Az adagolós önetetők valamivel több munkát igényelnek, mint, a nem adagolósak, de mííködé ük takarékosabb, mivel egyszerre a falka pontosan kimért napi takarmányadagja kerül beléjük. A sertéstartásban egyre nagyobb teret hódít a legeltetéses zöldtakarmány-etetés.

BIOGAZDA 3.

Sertés önetetö, almozott kutricában

Azon túlmenően, hogy gazdaságos, rendkívül kedvező az élettani hatása, mert közben a sertések rendszeresen mozognak. A legcélszerííbb módja a legeltetéses etetésnek, ha az istálló közelében külön területet alakitanak ki en·e a célra. Lehet a legelőt villanykarámmal, vagy keríté sei szakaszokra osztani.

Itatás, v{zellátás. Egy sertéstelep vfzszükségletét a takarmány mennyiségéből számíthatjuk ki. Ez jó közelftéssel a száraz takarmány mennyi égének 4-5-szöröse. Ebből mintegy 80% az ivóvfzszükséglet, a többi a telep egyéb vízigénye (fertőtlenités hez, mosogatáshoz takarmányhoz szükséges vfzmennyiség, ·szociális létesítmény vfzszükséglete stb.). Nagyon fontos követelmény, hogy az önitatók legyenek üzembizto ak, kifogástalanul elégftsék ki a erté ek ivóvíz-igényét, víztakarékosan mííködjenek, s minden korcsoport számára megfelelő zerkezetííek és vízhozamúak legyenek. Az ivóvíz bőrnér éklete még télen sem süllyedhet 8- 15 oc alá. Az itató típusának kivála ztásánál azt kell figyelembe venni, hogy az állatok ivási ebessége korcsoportonként eltérő. 25 kg-os tömegig 0,6-0,8 liter percenként, süldőknél, hfzóknál O 8-1 ,5liter, tenyészállatoknál1,5-2,0 liter.

Sertéstartás

Az elmúlt évek során bőséges kinálata alakult ki a különböző rendszenl önitatóknak. Így körültekintéssel kiválasztható a célnak leginkább megfelelő. Közismert, hogy a sertések zeretnek "játszani ", pancsolni az önitatókkal, amihez a szelepes önitatók jó lehetőséget kinálnak. A rosszul választott, vagy nem kellően karbantartott önitatók okozhatják az alom idő előtti átnedvesedé ét az istállólevegő relaúv páratartalmának a növekedését, s nem utolsó orban a pazarló vízfogyasztást Ezeknek a hátrányoknak az elkerülésére jól beváltak a szinttartásos rendszerű önitatók (pl. NIV070), bár ezeknek a mélytányéros változata a nehezebb tisztitás illetve könnyebb szennyeződés miatt nem kedvező. EgyszerObbek és üzembiztosabbak a sekélytányéros szinttartásos önitatók, mint az ISV-1 hfzók, kanok kocák részére az ISV-2 malacok vízellátására. Higiéniai szempontból a szopókás önitatók bizonyultak a legkedvezőb beknek (AP- l), de üzembiztosságuk, víztakarékos működé ük nem kielégitő. Víztakarékosság szempontjából a szívószelepes önitatók a legcélszerObbek, a vízveszteségük csekély. Megoldható az itatá vályúból is, azonban itt fokozottan ügyelni kell a vályúk tisztaságára, amindig megfelelő mennyiségű és hőmérsékletű víz utántöltésére.

159

Ösi gyakorlat az állatok alá szalmával almozni. A szilárd padazatra szórt szalma felszívja a nedvességet, ürüléket, s amíg az alom át nem nedvesedik, kényelmes pihenőhelyet nyújt az állatoknak. Az alomszalma lehet szálas, vagy szecskázott A zecskázott szalrnafélék nedvszívó hatása jobb, mint a szálas szalmáé, tehát ritkábban kell eltávolítani. l 00 kilogramm búzaszalma alom például 200-300 liter víz fel szívására képes, a szecskázott alom ennél 50 literrel több nedvességet is felszívhat A hüvelyesek szalmájának nedvszívó képessége 100 kg-ra veútve mintegy 250 liter. A homok is alkalmazható alomként, elsősorban hízók és tenyészkocák alá de ezzel távolról sem lehet olyan komfortfeltételeket teremteni, mint a zalmafélékkel, éppen ezért csak kényszermegoldásként vehető számításba. · A szecskázott alom különösen fiaztatókban ajánlott, mivel így kisebb az újszülött malacok megfulladásának á veszélye, mint a szálas szalmában. Nyugati, dán, holland, német sertéstartó gazdaságokban gyakran alkalmazott eljárás, hogy a szecskázott vagy szálas szalma alom alá 20-40 cm magasságban rácsokat, úgynevezett húl/ásokat építenek akácfából, alumínium-, vagy műanyag rácsokbóL Ezekre a hídlásokra szórják rá a 10-20 cm vastag, leginkább szecskázott szalmát. Az Almozás, trágyaeltávoUtás. A biogaz- eljárás lényege, hogy az alom így hosszabb daság sertéstartásának a korábbiaktól eltérő ideig marad száraz, mert a vizelet, CSI.Jrgalegfonto abb eleme az almos, kifutós tar- lékvíz és a bélsár jelentős része a szalmán tás, mellyel megakadályozható a hígtrágya átcsurogva a rács alá kerül. Ha a hídlás alatt keletkezése, ugyanakkor egé z éges pihe- a padozat lejtős, a trágya-trágyalé magától nőtér teremthető az állatoknak. kifolyik, ha nincs lejtés, akkor kaparóesz·közzel eltávolítható. A telepi szalmatárolás kazalban vagy bálázva egyaránt kedvező megoldás. Jó, ha a szalma fedett helyre kerül, de ha erre nincs mód, a veszte égek csökkenté ére célszenl a szalmát az időjárástól fóliatakarással védeni. Kisebb telepeken az aJomszalmát kézikocsin és villával szállítják, osztják ki. Nagyobb telepeken a szállítás, illetve a kifutók almozása könnyebb traktoros pótkocsiFóliával fedett szalmakazal ról villávalleszórva.

160

Praktikus és jól alkalmazható szalmaszec kázáshoz a SZÖ- 1 bálabontó-aprító, . mellyell -2,5 tonna Icibálázott zalma aprítható fel óránként. A zsinegektől, drótoktól megszabadított bálák bontá nélkül adhatók fel a zec kázógépre. A trágyaeltávoUtás legegyszerűbb módja a lehúzás kézi kaparószerszámmal , vagy villával a többnyire az istálló ho zanti falai mentén kialakított trágyacsatornába. Innen nagyobb telepeken traktoros tolólappal, keskeny trágyaút esetén kéziszerszámmal, vagy elektromos működtetésű szárnyas lapáttal (LLK-0 l , SZ-02 típu ok) tolható ki a szalmás trágya az épület végébe, ahol traktorra függesztett markológéppel (KCR-4000, TRY-trágyavilla) vagy ulliverzális rakodógéppel (UNIRAK) pótkoc ira rakják. A kifutóból traktoros tolólappal távolítható el a trágya. Alapvető szabály, hogy nem szabad a géppel dolgozni ha az állatok a kifutóban tartózkodnak. Kifutó- és belső istállófelületeket lehetőleg ritkán mossunk le vízzel, és semmi esetre sem akkor, ha a kifutóban, vagy a kutricában állatok tartózkodnak. A trágyakazal rendezéséhez, megra-· kásához nagyobb telepeken már nélkülözhetetlenek a különböző rakodógépek. Típus szerint lehetnek ugyanazok mint amelyeket az istállókban használnak. A trágyakazal kialakftásnál ügyelni kell arra, hogy sem a trágya, sem az elfolyó trágyalé neszennyezze a talajt, illetve a felszíni vizeket. Drágább, de időtálló és célszerű megoldá a betonozott trágyatároló tér. Ezt úgy is ki lehet alakítani, hogy a trágyalé egy gyűjtőkannába folyjék, ahonnan idő szakonként szippantókocsival vissza lehet locsolni a zarvasra. Ez az eljárás elsősor ban nagyobb telepek technológiájába illes zthető be.

Egyéb berendezések. A fiaztató istállók technikai eszközei. A fiaztató istállókban a technológiai berendezé eknek kettős feladatot kell ellátniuk: egyrészt a malacok elhelyezését, védelmét, má részt az elléshez, illetve a kocatartáshoz szükséges feltételeket kell megteremteni.

BIOGAZDA 3.

Az agyonnyomá megakadályozására jól bevált, egyszerű eszköz pl. a fal melletti rúd vagy a kutrica sarkába helyezett, oldalára fordított láda, ahová a malacok behúzódhatnak, és biztos védelmet találnak. A koca és a malacok hőigénye eltérő. Az újszülött malacok életük első két hetében igénylik a meleget, hőigényük 25-30 °C míg a koca 15- 18 °C-on érzi jól magát. A koca hőigényét télen teremfűtéssei elégfthetjük ki melynek több energiatakarékos változata i ismert. Nyári komfortigényüket termé zetes szellőzteté el, az ajtók, ablakok cél zerú elhelyezésévellehet kielégíteni. A malacok nagyobb hőigényét helyi fű téssel, leggyakrabban elektromos iufralámpával, esetleg gázüzemű infralámpával s megfelelő almozás allehet kielégfteni. Sertéstelepek működtetés ében elkerülhetetJen az időszaka fertőtleníté ek takadtások beiktatása. Alapvető követelmény hogy környezetbarát ti ztítószereket használjunk. Hazánkban leginkább beváltak a különböző teljesítményű, nagynyomá ú hideg-melegvizes, vagy gőzsttgaras tiszt{tófertőtlen(tő gépek. Ilyenek a különböző STERIMOB , vagy a VlP for VlP, nagynyomású forró vizes berendezések, illetve a ROBIX-HIDRO tfpusú hidegvizes mosóberendezé . A sertés és minden má állattartó telep üzemeltetésének az egyik legkritikusabb része az állatszá/l{tás, telepen belül, vagy telepen kívül , leggyakrabban a vágóhídra.

Infralámpa alatt melegedö malacok

161

Baromfi

VÁR· l jelű kerekes állatrakodó

Ez az a folyamat ahol a legtöbb stres zhatás és bántalmazás éri az állatokat, mely kihat a termék minő égére is. Telepen belül az állatokat általában lábon terelik, s gyakran ilyenkor kell elszenvedniük a durvább bánásmódot. Ne használjunk állatterelésre va tag gumicsövet, botot hu ángot stb. Célszertl az állatokat telepen belül többnyire házi kivitelezé ű kézi, vagy traktorvontatá ú kocsikon szállítani. A vágóhídra szállíc ökken az állatelhultá kímélete ebb lás, érülés i , ha az állatszálilló pótkoc iba választórácsokat építenek. A tehergépkoc in szállítható állatok zámát területarányo2 an számítják ki, úgy, hogy a m -enkénti rakodótömeg nem haladhatja meg a 220 kgot. Ajánlato nyáron mintegy l O %-kal kevesebb állatot szállítani, ugyanazon a szállítójármfivön, mint télen. Télen, fagyban nyitott platójú kocsin ponyvázás nélkül ne zállítsunk állatot. Ajánlatos a zállftójárművet i bealmozni , vagy a piatót homokkal fel zórni, a c úszkálás megelőzésére. A pótkocsira hajtá VÁR-l típu ú vontatható állatrakodóvaJ kiméletesen é biztonságosan oldható meg. Ugyane ak a telepi munkákhoz, sa telepi állatmozgatá hoz tartozik a mérlegelés. Ké zültek olyan mobil ertésmérlegek, me-

lyek az épületbe tolva, 80 cm széles közlekedőúton is használhatók, ezekkel elkerülhető a sertések felesleges mozgatása.

Baromfi Az árutermelő baromfitartá zöme a paraszti mezőgazdaságból szinte teljesen átkerült az iparszerű rend zerekbe. Az intenzív eljárá okkal és alac ony áron pl. nagy mennyiségíi étkezé i tojá t állítottak elő. Manapság azonban már egyre több vevő olyan tojást keres, amelyet a faj természete igényeinek jobban megfelelő tojótyúktartás al állitottak elő. A fogyasztók különleges elő zeretettel viseltetnek a szabadkifutás tartás vagy a zártkifutás tartás iránt, az egész évi istállózá al zemben. A fajok igényeinek megfelelő, de még nem bioállattartási programokat fejlesztettek ki , mint pl. a német Neuland, vagy a magyar Hunfarm , illetve az ,,Állatkinzó tömege állattartás ellen harcoló" egyesület kebelében. Náluk a takarmányozás még más jellegű, mint a biotermelésben. A baromfitartás és elsősorban a tojótyúktartás rendszerint jó lehetőséget nyújt a közvetlen értékesíté -

162

BIOGAZDA 3.

hez, a törzsvevőkör kialakitásával. Éppen az olyan gazdaságokban, melyek egyébként nem árulnak fris termékeket, a tojástermelés javíthatja a közvetlen értéke ítés kilátásai t. Annak a biogazdaságua k, amelyik baromfit akar termelui, a takar(Mnyozást is át kell áll{tauia. A baromfi és mindenekelőtt a tyúk még a serté nél i inkább tart igényt olyan takarmánynövényekre, melyek közvetlen versenytársai az emberi táplálkozásnak. A takarmányadagok ö szeállításánál ez a konkurencia mindenekelőtt a kenyérgabona magas árának formájában hat. Ezzel zemben áll a nagy tápanyagtartalmú, de a növények számára csák kezelé után felha ználható trágya képződé e. A baromfitartás i tertilethez kötött állattartá nak tekinthető a biogazda ágban. A következőkben a hazai biobaromfi tartási lehető égek közül az el sősorban számításba jöhető tojótyúktartást emeljük ki.

Baromfiólak A tyrik természetes viselkedési szokásai A tyúkok zintén olyan állatok amelyek között kifejezett tár adalmi rangsor alakul ki. Az állatok a fejformáról ismerik fel újra egymá t, mintegy 40-50 egyed erejéig. Az állományon belül c oportok alakulnak ki. Az elvadult házi tyúkoknál egy c oportba rendszerint 4-6 tyúk tartozik é egy vezérkakas. Az ólazá hoz nincs okvetlenül szükség kaka okra, azonban 30 tyúkra számítva egy kakas jelenléte megnyugtatólag hat és c ökkenti az agre szivitá t (Fölsch, 1986). A táplál kfelvétel fontos a tyúkok zociális élete szempontjából, az állatok közöseu veszik fel a táplálékot. Közben a többi tyúk hangjelzései (c ipegeté , kapirgálás, kapará zás), sőt az etetőberendezések miiködésével kapc olato zajok is evé re ingerlik őket. A táplálékfelvételt a forma, a kemény ég é a szín befolyá olja, az ízlelés

A tágas kifutóban a jérce a fán is elüldögél

Baromfi

163

Fedett kifutóban mozoghat, de nem ázik a tyúk (Neuerburg-Padel, 1992)

nem különö en. A csipegetés és kapirgálás az evéshez tartozik, a szalmaairnos nevelő házban erre lehetőség nyílik. Mindenesetre jobb egy kifutó létesítése, amely szabadföldi kifutóként vagy féltetősen kivitelezhető. A kifutóban a takarmány bizonyos, korlátozott hányadát egész szemek formájában lehet a tyúkoknak adni. A tyúkok madarak, még akkor is, /w erről a tényről többnyire megfeledkezünk. A futás és járkálás mellett a c apdosá és repülés ugyanúgy a fajnak megfelelő viseikedé módhoz tartozik. A szárny kinyújtása és a verdeés szintén fajra jellemző vi eikedé e a tyúknak, és ehhez elegendő helyre van szüksége. Amikor besötétedik, az idősebb állatok pihenés céljából rendes körülmények között a fák alsó ágait keresik fel. A nevelő házban való tartás során módot kell nyújtani ennek a viselkedésnek, az úgynevezett "felgallyazásnak " a megvalósftásához, felmagasított ülőrudak elhelyezé ével. A fényszabályozá t úgy kell beállítani, hogy az állatok eleget pihenhessenek (legalább 8 órát, legfeljebb 16 órát naponta). A tojá rakáshoz a tyúkok a sötét, védett, puha és alakftható padozatanyaggal ellátott fészket részesítik előnyben.

A tyúkok úgynevezett komfortviselkedése a homok-, por- és napfürdőzést foglalja magában. Emellett a homok- és a porfürdő fontos higiéniai feladatot is teljesít. Az ektoparaziták megtelepedését a porfürdők jelentősen lecsökkentik. Az ólban vagy a fedett.kifutóban meg kell teremteni tehát a homok- és porfürdő lehetőségeit. A tyúkok a levegőből támadó ellenségek ellen védelmet keresnek. Ezért módot kell nyújtani ahhoz, hogy a kifutóban alábújhassanak valaminek, ami véd a vélt vagy valódi ellenség ellen, é árnyékot kínál , ha nem képesek gyorsan bejutni az ólba.

Az ólak felép(tése és kUmája A szarvasmarhával és sertésekkel ellentétben, a tyúkok nagyon kényesek az ólhő mérsékletre. Ez nem is csoda, mivel házityúkunk a Bankiva-tyúktól, Indiából származik. Egyidejíileg megkívánják a huzatmentes, jó levegőt is. Ahhoz, hogy a tél folyamán megfelelő le2yen a h őmérséklet , kb. 10 kg élőtömeg/ro állatsűrűség minimálisan szükséges. Ha az állomány sűrűség eléri a 15-25 kg élőtömeg/m 2 -t, akkor pót-

164

BIOGAZDA 3.

szellőztetésre

van ·szükség a káros gázok koncentrációjának és a levegő nedvességtartalmának szabályozásához. A szellőztetésnél arra is ügyelni kell, hogy az ól homlokzati részén a nyílások egyenletesen oszoljanak meg, a friss levegő ne érje közvetlenül az állatokat, hanem fokozatosan jusson be az ólba és közben felmelegedjék. A levegőt bevezető nyílások keresztmetszetét a szellőztetési rátához kell igazítani, nehogy huzat keletkezzék Táblázat mutatja be a baromfifajok szempontjából legfontosabb ólklímaadatok összeállítását. Optimális ólklíma-adatok a baromfitartásban

jó tojásrakáshoz kb. 30 lux1m 2 fényerősség szükséges. Ha ehhez kiegészítő világításra is szükség van, akkor ajánlatos infravörös résszel is rendelkező fényforrást választani.

Szabadföldi és kifutós tartás A szabadföldi tartás a tojótyúkfajnak megforma. Akkor nyílik rá mód, ha elegendő terület áll rendelkezésre. Ahhoz, hogy a gyepes föld szakaszalás nélkül is zöld maradjon, 10-20 m 21állat területre van szükség. Ha túl kicsi a kifutó, akkor elharapódzhat a parazita fertőzés és nő a talajvíz esetleges tápanyagterhelése a kimosádások miatt. A kifutós tartás területigénye csökkenthető, ha a kifutót legalább két, de inkább három szakaszra osztjuk, melyeket felváltva használunk (5-10m 2/állat). A juhokkal végzett előlegeltelés javítja a gyep felelő

minőségét.

Tyúkté/ék Csibe

1 hetes 2-4 hetes 5-8 hetes 9-20 hetes 22. héttől

Jérce Árutojó es tenyésztyúk Hízócsibe 1 hetes 2 hetes 7. héttől

20 18-19 16-18 12-20 12-18

32 26-30 18-22

25 25 20

32 30

1 hetes

22-24

2 hetes 7. héttől

18-22

34-36 32-34

Megoldást jelent a tyúkok számára készített, fedett, bekerített szárnyék. Ezt a tyúkok egyedüli kifutóként, vagy rossz idő esetén használhatják. Még ha egész évben biztosítunk az állatok számára kifutót, idejük nagy részét mégis az ólban töltik el. Eppen ezért nagy gondot kell fordítani arra, hogy az ólépületet tojófészekkel, trágyaárkokkal és ülőru dakkal lássuk el, és hogy megfelelő klímát tartsunk benne.

Pulyka, gyöngyös Pipe

18-20

Kacsa Naposkacsa 1-2 napos 3 napos 12. naptól

20 18 20

25 22

Lúd Napos liba

1-2 napos 3-6 napos

Mint minden állatfajnak, úgy a tyúkoknak is nappali fényre van szükségük. Ez vagy nagy ablakokkal, vagy különböző világítóberendezésekkel valósítható meg. A

Ülőrudas tartás

Ha nem elég a terület a rendszeres kifutóhoz, akkor az ólat úgy kell kialakítani, hogy minden, a fajra jellemző viselkedésmódjukat ki tudják élni az állatok. Ennek az alapelveknek figyelembevételével fejlesztették ki az úgynevezett ülőrudas tartást. Ez a tartás mindenekelőtt Svájcban igen elterjedt, mióta ott az állatvédelmi törvény a ketreces tartást betiltotta. Az ülőrudakkal fölszerelt, ún. volier az egész ólépületet kihasználja, magasra helyezett berendezések segítségéveL Így l m2 alapterületen több (l O és ennél több) tyúk1m 2 helyezhető el, mint a földi tartáskor (6-7 állat/m 2 ). Egy dróthálóval fedett

165

Baromfi

Jól kialakított tojófészkek egy burgenlandi biogazdaságban

trágyagödör fólé kü lönböző maga ságokban helyezik el az ülőrudakat A trágyagödör lefedé ével elkerülhető, hogy az állatok közvetlen érintkezésbe kerüljenek a trágyával és ezáltal csökken a parazitáltság ve zélye i . A padozat felületének mintegy 25-30 OA: át lehet kapirgálási területként kialakítani. Ide záraz és porló almot szórunk, evégből a levegő relatív nedve égtartalma nem lehet több 80 %-nál. Az alom a szalmából, a kompo ztból és homokból áll. Az alomréteg nem lehet túl vastag, hogy az állatok a kapirgálá során karmukat a földön élesfthe ék. Az etető- és itató-bereudezéseket úgy kell elhelyezni, hogy a takarmány ne szenynyeződjék é vize edjék el, é ezzel minőége ne romoljék. A vízellátá nak téli fagyok idején i működőképesnek kell lennie. A munkaerő-ráfordftá c ökkenté e végett az ülőrudak közölt gépi úton tölthető etetővályúk helyezkednek el. A tojást alaguta fé zkekben gy(Ijtik, para zti ólakban kézzel üzemi viszonyok

között automatikusan, ha nagy az állomány. Fé zekalomként a tönkölybúza-fellevél jól bevált. A felcsapható rácspadozat lehetővé teszi a trágyagödör gépi ti zútását homlokrakodóval, vagy pedig trágyakihordó szalagokat lehet az ülőrudak alalt elhelyezni. Az ábra az ülőrudas ól létesítésére vonatkozó egyszerű javaslatot mutatja be. Az ülőrudas tartás intenzív formáiban 2 15 állat1m és 5,6 állat1m 3 állománysűrű ség is megengedhető é ezáltal a ketreces tartásnál jobb a szokáso üzemekben.

Egyéb baromfifajok tartása A kacsa, liba és más baromfifajok tartásához természetes kifutó is elengedhetetlen. A vlziszámyasoknak fürdési lehetőség züksége a tollazat ápolá ához é a fajra jellemző vi elkedésmód kiéléséhez. Ha nincs tó, patak elérhető közelségben, akkor me ter éges fürdési lehető éget kell teremteni.

166

BIOGAZDA 3.

Kotlósok tartásmód-változa tal (R Ist, 1987)

tojófészkek

trágyagyűjtő

Az ólépület kialakításával kapcsolatban a kacsa és a lúd nem támaszt olyan nagy igényeket, mint a tyúk. A legfontosabb hő mérsékleti adatok összeállítását a korábbi táblázat tartalmazza. Ebből látható, hogy tulajdonképpen csak a fiatal állatoknak vannak különleges igényeik az ólak hőmér sékletét illetően. A víziszárnyasok viszonylag zsíros testtömege (húsa), valamint a jelenleg iparszerűen általános, kényszertöméses májrahizlalása miatt egyelőre nem lesz számottevő jelentősége a biogazdaságban a lúd- és kacsatartásnak. A síkvidéki baromfiak (pulyka, gyöngyös) nagy legelő- és rovargyűjtő képességéről már volt szó a Biogazda 2.-ben. A jövőbeni biogazdálkodási jelentőségüket ezen kívül csak növeini fogja, hogy meglehetősen zsírszegény a húsuk, így a korszeru és egészséges táplálkozásban- a csirke mellett- a pulyka és a gyöngyö.s jelentős szerepet fog játszani.

Tojótyúkok takarmányozása Mint már szó volt róla, a tyúkoknál az evés fontos társas tevékenység. Az állatokat tár. saik evési és csípési neszezése ingerli evés-

re. A tyúkok táplálékfelvételét jelentősen befolyásolja továbbá a takarmány szerkezete (forma és nagyság), valamint a színe is. Így a nagy és szegletes részecskéket jobban érzékelik, mint a finom, porszerű részecskéket. Az erősen színes, vagy nedves takarmányt szfvesebben fogyasztják, mint a szfntelent. A baromfi ízlelőérzéke nem különösebben fejlett. Mint közismert, a tyúkoknak úgynevezett zúzógyomruk van. A takarmányt nem fogakkal aprítják, hanem kizárólag ebben a zúzógyomorban. Hogy a szemcstakarmányt jobban fel tudják tárni, szívesen szedegetnek fel homokot vagy apró kavicsszemeket Ha egész szemeket etetünk, akkor kínáljunk éppen ezért a tyúkoknak durvaszemcsés homokkövet. Ezenkívül a tyúkok emésztőrend szere viszonylag rövid. Ezért rá is vannak utalva arra, hogy nagyobb koncentrációjú takarmányt fogyasszanak. A sertésekhez hasonlóan, a létfontosságú aminosavakat a takarmánnyal kell felvenniük. A hibrid tojótyúkok tojásrakási, genetikai képességéből kb. 300 tojásra futja évente. Az ilyen teljesítmények megvalósításához a tyúkoknak a tápanyagokat, az ener-

167

Baromfi

giát, fehérjét, ásványi anyagokat és vitaminokat kielégitő mennyiségben kell felvenniük. Az emelkedő teljesítményszinttel és a csökkenő élőtömeggel együtt fokozódnak a összetételével takarmánykomponensek kapcsolatos igények is. A testesebb tyúkok kisebb tojásrakási teljesítmény mellett kevésbé érzékenyek a takarmányozási hibákra, mint a könnyebb, nagy teljesítményű állatok. Az állatok kiválasztásánál és a tart~s meghatározásánál ezt a tényt is figyelembe kell venni. A tojótyúkok energiához viszonyított fehérjeszükségletét a következő ábra tartalmazza. A tojótyúkok takarmányozására és a keverék összeállítására a "Gyakorlati modell-példákban" található utalás. T"ljótyúk fehérjeszük~lete a tojástermelés és testtömeg függvényében {Kirchgessner, 1987) nyersfehéqe (g) /metoboiz0lliót6

í::J ~~-'"''-""':

~14

~~90~ 75%

13 12

60%

1,75

1,50

2,00

2,25

2,50 kg

tesffiimeg

.. Kettős

hasznosítású tyúkfajták

Megállapítható (Szalay I. és mtsai nyomán), hogy az utóbbi évtizedekben baromfitenyésztésünk sokat vitatott kérdése volt a kettős hasznos(tású tyúkfajták létjogosultsága. Ellenzői azzal érveltek, hogy a baromfitermékek (hús, tojás) tömegesen csak nagyüzemi keretek között állíthatók elő, amihez a kettős hasznosítás ú fajtákénál jobb genetikai k~pességű, speciálisan tojásvagy hústermelő fajták (hibridek) külföldről való beszerzése és hazai szaporítása szükséges.

Ennek megfelelően, a hatvanas évektől kezdve néhány év alatt gombamód jöttek létre a különböző pecsenyecsirke-előállító és tojástermelő tenyész- és szaporítóüzemek, melyek aztán egyre fokozódó mértékben és sok százmilliós nagyságrendben termeltek, és termelnek napjainkban is. A termékeket egyre kevésbé lehetett értékesíteni, elsősorban külföldön, de a belföldi piacon is. Ennek egyik fő okát abban látjuk, hogy a mennyiségi termelés a minőség rovására ment, mivel az intenzív tartásra kitenyésztett vonalak minőségi termék előállí tására kevés9é alkalmasak. Pedig a magyar baromfitermékek néhány évtizeddel korábbi jó hírüket a külföldi piacokon elsősorban jó minőségüknek köszönhették. Ezt a megfelelő fajták használata és az extenzív-félintenzív tartási mód tette lehetővé. Sajnos, a választékot nyújtó magyar tyúkállományok a második világháború alatt nagyrészt kipusztultak. Elsősorban Baldy Bálinték érdeme volt az, hogy a magyar tyúk három színváltozatát (sárga, kendermagos és fehér) ismét kiemelték, majd rendszeres szelekciós munkával évről-évre értékesebb fajtákká nemesítették. Az 1950-es években a sárga, kendermagos és fehérmagyar tyúkokat már országszerte szaporították. A tenyésztés fő bázisa a gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézet volt, amely az évtized második felében évi 80 ezer tenyészcsibévellátta el a hivatalosan kijelölt szaporító üzemeket. Párhuzamosan azzal, hogy a hatvanas évektől a nagyüzemek fokozatosan áttértek az intenzív baromfitartásra, a magyar tyúkfajták kiszorultak a köztenyésztésbőL Ebben az időszakban egyedül Mosonmagyaróváron maradt meg a sárga magyar állomány. Ezt követően a háztáji kisüzemi állattartókat döntően new hampshire fajtával látták el. A magyar fajták köztenyésztésben lévő maradványainak felkutatására és megőrzésére az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség Uelenleg Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet) kapott megbízást 1973-ban. Így a magyar fajták három színváltozata (sárga, fehér, kendermagos) és az erdélyi kopasznyakú

168

tyúk három színváltozata (fehér, fekete, kendermagos) rendelkezésünkre áll, sajnos a néhány évtizeddel ezelőttihez képest igen kis létszámban. Milyen az őshonos magyar tyúk? A több színváltozatban tenyésztett őshonos magyar tyúk közepes testnagyságú, zömök, élénk vérmérsékletű, kettős hasznosítású típus. A kívánatos értékmérő tulajdonságok: a tojók átlagosan 1,7-2,0, a kakasok 2,4-3,0 kg testtömegűek. Csibéik napos korban a színváltozatnak megfelelően sárgák, fehérek, illetve a kendermagosokra jellemzően feketék (a fejükön és hasaljukon fehér folttal). Extenzív viszonyok között 11-12 hetes korukra 0,9-1 ,O kg testtömeget érnek el. Gyorsan tollasodnak, korán piacra érettek. A környezeti viszonyok függvényében évi 150-170 tojás termelésére képesek, a tojások tömege 55-58 g. A sárga és kendermagos változat tojásainak héja általában sötét krémszínű, a fehéreké világos krémszínű. A tojások keltethetősége több, mint 70 %. A bőr, a láb és a csőr sárga pigmentű, ami kedvez a piaci igényeknek. Húsuk minősége kitűnő, finomrostú, ízletes, lédús, mely tulajdonságok alapján a hazai és külföldi fogyaszták "csemegéje" lehetne. A fajfenntartó tenyésztés során a fenti tulajdonságok és mutatók elérése illetve megerősítésére törekszünk. Őshonos, kettős hasznositású fajtáink újbóli felkarolását napjainkban a piaci igények indokolják. Míg az intenzív fajták dr ágán termelnek (a beruházási igények és tápok magas ára miatt) és tőlük különleges minőségű termékek nem várhatók, addig az extenzív viszonyok között lényegesen olcsóbban termelt, kitűnő minőségű baromfihús és a tojás keresett exporteikké válhat. Amennyiben a háztáji kisgazdaságokat ismét megfelelő kettős hasznosítású alapanyaggal látjuk el, a tenyésztés, tartás és felvásárlás megszervezésével az említett exportigény kielégíthető. Igaz, hogy a kettős hasznosítású fajták genetikai képessége kisebb, mint az intenzíveké, azonban extenzív-félintenzív körülmények között öröklött tulajdonságaikat teljes mértékben hasznosítják, s így gazdaságosan termelnek.

BIOGAZDA 3.

A háztáji kisgazdaságok ellátására a hasznosítású fajtákból megfelelő választékot kelllétrehoznun k. Ennek alapja a fenti fajtákban végzett rendszeres genetikai javító munka. A Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézetben (KÁ TKI a korábbi Kisállattenyésztési Kutatóintézet utódja) 1910 óta foglalkozunk a rendelkezésre álló őshonos magyar fajták tenyésztéséveL E fajták a meglévő new hampshire (NHx) állományunkkal együtt a kistermelálc igénye szerint fajtaválasztékot hoztak létre. Újbóli elterjesztésükhöz a környezeti feltételek adottak, beruházást nem igényelnek, kotlósnak alkalmasabbak, mint a többi fajta, a természetes tartási körűlmé nyek pedig lehelóvé teszik a jó minőségű baromfitermékek előállitását. Ez a jövő ben alapját képezheti egy biocsirke és tojás termelési programnak is. Ez figyelembe veszi a külföldön egyre inkább terjedő igényt, hogy belátható időn belül az intenzív tartást részben a természeteshez közelítő tartásmódokkal kell felváltanunk. Végül néhány gondolat a biobaromfitermelésről. Ha az állati biotermék előállí tásának indokoltságát nézzük, a tyúkfaj áll az első helyen a következők miatt: • Az intenzív nagyüzemi tartás, takarmányozás folytán e fajnál legkritikusabb a kettős

húsminőség.

• A gazdasági állatfajok közül a tyúk generációváltása, így az elszaporíthatósága a leggyorsabb. • Ára miatt húsa ma a legkeresettebb hazánkban, és azzá válhat biominőségben is. • A bioexport feltételeknek ez a faj tud leghamarabb megfelelni. A biobaromfi-termelés sikere szempontjából- mint azt a fentiekben is próbáltuk érzékeltetni - a megfelelő fajtakiválasztás alapvető fontosságú. Mivel a biominőségű baromfitermékek előállításának alapvető követelménye és erre már nemzetközi szabvány is van az állatok természetszerű tartása, az intenziv tartást igénylő hús- vagy tojóhibridek biotermelésre nem alkalmasak. Ezeket, illetve ezek elő deit (őseit) az elmúlt évtizedek beltenyész-

Baromfi

169

tése (olykor rokontenyészté e) neme ak gend6 mennyiség álljon az állatok rendel"laza ' zervezetílekké tett, hanem képte- kezésére. Az etetőberendezések elrendezélenné arra i , hogy szabad földön megke- sével valamennyi állat számára egyforma ressék táplálékukat. Jelenleg Magyarorszá- feltételeket kell teremteni. A jó etetőberen gon tenyé ztett kett6s haszno ftású fajták, dezésektől megköveteljük, hogy a baromfi így els6sorban a fentebb említett new különösebb er6kifejté nélkül hozzájusson hampshire é a magyar fajták tartásával vi- a takarmányhoz, a takarmány maradék nélszont egy állomá""yal mind a biohús, kül elfogyasztható legyen, ne szóródjék el, mind a biotojás termelésünk megoldható. ne szennyeződjék, s hogy az etetőberende Élénk vérmérsékletűk, jól keres6 tulajdonsá- zés könnyen tisztitható legyen. A baromfiguk révén a ház körüli természetes táplálékoetet6-berendezések egyik csoportja kézzel kat jobban ha L.no ftják (a gyommagvak é feltölthető. Legegy zeriíbb kivitelílek· félrovarok fele ipegetésével is ha znot hajtakör vagy téglalap keresztmetszet(} vályúk. nak) közepe testnagyságúak; aránya te tformáik és ízletes hú uk miatt pedig a piaci A takarmány kiszórását a visszahajlított pekívánalmaknak i jobban megfelelnek. A ha- rem illetve a vályúra szereJt rácsok akadályozzák. Az etet6vályúk alomra, illetve állzaj éghajlati vi zonyainkhoz évszázadok során hozzászokott fajták ellenállóképes ége ványra helyezve üzemeltethet6k. Feltöltheegyedülálló. Speciális tulajdonságaik révén t6k vödörb61, kézi lapátokkaL Ezek az egykülönlegcs min6 égíl baromfitermékek (kap- szeríJ etetővályúk csak kisebb állományok kiszolgálására alkalma ak. Gyakoribbak a pan levestyúk) el6állftá ára is alkalmasak. kör alakú önetet6k, melyek tányérszeríJ vályúból, é 15-30-50 literes tartályból állnak. A tartály fedele kúpos, hogy az állatok Gépek és eszközök ne tudjanak ráülni. A tartályokba több napi Takarmányozás, itatás. A baromfitakarmá- takarmány fér, s az állománytól függően 3nyozás gépi tcchnológiáinak a legfonto- 4 naponként kell utántölteni. Tojótyúkonabb követelménye, hogy mind a takar- ként 4-5 cm vályúho szt kell számolni, mányból, mind az etetőberendezésb61 ele- csirkéhez 3-4 cm-t.

Láncos, vályus baromfietetö, automata mérleggel

BIOGAZDA 3.

170

Az etetőberendezések másik csoportja géppel feltölthető. Közülük a legelterjedtebbek a végtelenttett fáncos beret~dez'é sek. Lényegük a téglalap vagy más geometriai alakban felállítható etetővályú, melyben a lánc lassan körbehordja a takarmányt. A roadernebb berendezések automatikus mérleggel is fel vannak szerelve, valamint kapcsalóóra segítségével a takarmánykiosztás ideje is programozható. Az etetővá tyúk ezeknél a rendszereknél is speciális, takarmánykiszórást megakadályozó profillal készülnek. . A baromfi napi vízfogyasztása a takarmányszükséglet két-háromszorosa. Az itatók is két csoportba sorolhatók: a kézi feltöltésűekre (vákumos önitatók) és a hálózatra csatlakoztathatókra (rugós vagy úszószelepe:; önitatók). A vizet bármelyik típusú itatóban tisztán, nem túl hidegen kell az állatok elé juttatni. Elsőrendű követelmény mind az itatók, mind az etetők esetében a könnyű , biztonságos ti zúthatóság. Gondoskodni kell a csurgalékvíz elvezetéséről is. Általános elrendezési követel-

mény, hogy az itatók és az. etetők között 3 ro-nél nagyobb távolság ne legyen. A vákumos önitatók 2 és 6 literes változatban készülnek. A ki ebb tipus napos baromfiknál használható, egy itatóra 80-100 naposcsibe telepíthető . A nagyobb itató kifejlett baromtikhoz alkalmazható; egy itatóra 60-80 állatot lehet számítani. A pisztolyszelepes műanyag köritatók bármely istállótípusba beszerelhetők , s bármely korosztály és hasznosítási irány ellátására alkalmasak. IGs nyomású vízellátó hálózatról üzemeltethetők . A szennyeződés elkerülése végett az itatókat úgy kell felfügge zteni, hogy a vízszint az állatok hátmagasságával egy vonalban legyen. Egy itató hozzávető lege en l 00-150 c ir két, 80-l 00 tyúkot, vagy 45-50 pulykát lát el ivóvízzel. Alkalmazható még szakaszolt-vályús itatórendszer, mely napi tartályból temperált vizet juttat a vályúkba, istállót?! függően bármely hosszban kiépfthető . lés

Almozás, kitrágyázás. A baromfinevelegelőnyösebb tartásmódja a mélyalom-

Baromfi etetö-itató berendezés

lótartás

tartás. Kevesebb a munkaerő igénye, mint a ketreces tartásnak, s kedvező környezetet nyújt bármely hasznosítási iránynak. Mélyalomnak felhasználható minden olyan anyag, amely nedvszívó és helyileg olcsón beszerezhető. Felhasználható az 5-6 cm hosszú szalmaszecska, gyaluforgács, vagy tépett, darabolt kukoricacsutka, fűrészpor (bár ez utóbbi bélgyulladást okozhat). Ezek 'az anyagok jó nedvszivók és kapirgálásra jó lehetőséget kínálnak. Kerülni kell azonban a porosadásra hajlamos anyagokat, mint például a pelyvát, mert ezek is megbetegedéseket okozhatnak. A mélyalom megkívánt magassága legalább 20 cm. Nagyon fontos, hogy az alom ne legyen penészes, nedves rothadt. A laza alom szellősebb, egészségesebb, s az alom lazftását az állatok kapirgálása is segíti. A kapirgálás serkentése szokás a mélyalomra szemestakarmányt is kiszórni. Az alom elteríthető traktorkivontatású pótkocsiról, vagy kisebb állományoknál kézikocsiróL A trágya eltávoUtására állományváltás idején kerül sor. A trágya traktorra szere/t markolóval, önjáró markoló-rakodóval (UNIRAK) és tolólappal hordható ki az istállóból és rakható pótkocsira. Az állományváltást, kitrágyázást fertőtlenítés követi, melyhez jól alkalmazhatók a meleg, vagy forró vizes STERIMOB t{pusúfertótlen{tő berendezések. Tojótyúkok istállójában gondoskodni kell tojófészekról is. Gyakorlati tapasztalatok szerint a tyúkok a gyengén megvilágított, puha fészek készítésére alkalmas tojóhelyet keresik. Fontos, hogy a fészek szellős, könnyen tisztítható, fertőtleníthető, jól szellőző legyen. Ezeket a követelményeket legjobban az almozott fészkek elégítik ki. Jól beváltak az elöl nyitott almozott egyedi fészkek, melyek egy-, vagy többszintes kivitelben, fából, vagy farostlemezből készülnek. Többszintes kivitelben minden emeletsort el k~ll látni lépcsőfokszerűen ugrólécekkeL 4-5 tyúkra lehet egy tojófészket számítani. A tojás a nyitott homloklapon keresztül jut vödörbe, tálcára, vagy ko-

171

sárba.

Vannak úgynevezett kigördülós fészkek, ahol a tojás a fészek lejtős padozatán kigördül, s a fészek zavarása nélkül összegyűjthető. Ez a fészek munkaráfordítás szempontjából kedvező kialakítása azonban összetettebb, mint az almozott tojófészeké.

rendszerű lejtős

Lótartás A lovakra jellemző eltérő viselkedési mintának az a lényege, hogy a csikók kapcsolatai elsősorban anyjukra és anyjuk nővére ire, a "nagynénikre" terjednek ki. A velük azonos korúakkal fenntartott kapcsolat rövid és esetleges játékasságra korlátozódik. A lótartásban az egy korcsoportos tartás teljesen alkalmatlan módszer lenne. Egyrészt azért, mert a csikók elválasztása anyjuktól megviselné a fiatal állatokat, másrészt pedig a felnőtt állatok elkülönített korcsoportok szerint tartása, ill. a csikók ilyen felnevelése szintén helytelen módszer. A fiatal állatok feltehetőleg nagyon sokat tanulnak, amikor anyjukkal és más felnőtt egyedekkel vannak együtt. A nevelés szempontjából igen fontos az ilyen együttlét szigorúan fegyelmező hatása is. A csikók így tanulják meg a lovak jellemző viselkedési formáit, és ezáltal sokkal könnyebben lehet majd velük bánni; betanításuk egyszerűbb lesz. Így pl. a fiatal állatok jól kezdhető hátasióvá való betanítása sokkal rövidebb időt igényel, ha a csikó az anyja mellett nő fel. Az olyan, szokásos tartási formák, mint pl. a csődörök és kancák elkülönítése, ami az udvarlási és párosodási viselkedést gátolja, nemcsak a termékenységet és megtermékenyülési képességet befolyásolja hátrányosan, hanem a mének viselkedésében is sok kellemetlen vonást hoz felszínre. A lovak takarmányozásában szintén igen jellegzetes módon mutatkozik meg a viselkedési igény semmibevétele. Különösen a legértékesebb lovakra, ha fehérjében és szénhidrátban gazdag, ám nyersrostban

BIOGAZDA 3.

172

szegény táplálékot kapnak, legelőre nem járhatnak. Ennek az a következménye, hogy az elkülönítve tartott, keveset mozgó állatok igen rövid idő alatt felfalják napi adagjukat Fejadagjuk összetétele olyan, hogy 2 órán belül elfogyaszthatják, holott fiziológiai és pszichológiai szempontból is 16 órát kellene naponta táplálkozással foglakozniok, mert ilyen a beidegződésük. A kirívó élettani különbséget magatartási rendellenességekkel kénytelen áthidaini az állat. (A pszichiátriai intézetek egészen közönséges tapasztalata, hogy lényegében az embernél sincs ez másként.) A lótartás szokásos módjai tehát teljesen nyilvánvaló módon csődöt mondanak akkor, ha az állat sajátos viselkedési igényeinek kielégítését kérjük számon rajtuk. Éppen ezért kísérleteztünk az elmúlt 10 évben a lótartás különféle módjaival. Nagy teljesítményű lovakat vizsgáltunk. Az állatokat családi csoportokban tartottuk, a cső dör a kancák mellett maradt, és az összes egy-hároméves állat és a csikók is együtt éltek a felnőttekkel. A lovakat igény szerint a szabadban dolgoztattuk. A kancákat ellés után egy hónappal mozgásra fogtuk. A csikók ilyenkor rövidebb ideig a családdal maradtak. Az állatokat a saját gazdaságunkban termelt szénával takarmányoztuk. Még a legnagyobb megterhelések, hosszú távú vágtatás stb. után sem kaptak napi 5 kg-nál nagyobb erőtakarmány-adagot, általában zabot v. árpát. A lovak energia- és takarmányfel vétel-szükségletét táblázatban adjuk meg.

Lovak munkavégzéséhez szükséges emészt· hetö energia (DE) (Hintz et al., 1971)

Lassú járás Lassú ügetés,

2,09 könnyű

vágta

20,92

Gyors ügetés, vágta, könnyű ugrás

52,30

Vágta, galopp, ugrás

96,23

Igen nehéz munka (verseny)

163,1

A lovak várható napi takarmányfelvétele lég· száraz takarmányból az élőtömeg %-ában

A vemhesség végén

1,0-1,5

0,5-1,0

1,5-2,0

Laktáció elején

1,0-2,0

2,0-3,0

Laktáció végén

1,0-2,0

0,5-1,5

2,0-2,5

1,0-2,0

2,5-3,5

Választott

0,5-1,0

1,5-3,0

2,0-3,5

Éves

1,0-1,5

1,0-2,0

2,0-3,0

Másfél éves

1,0-1,5

2,0-2,5

Kétéves

1,0-1,5

2,0-2,5

Könnyű

1,0-2,0

0,5-1,0

1,5-2,5

Közepes

1,0-2,0

0,75-1,5

1,75-2,5

Nehéz

0,75-1,5

1,0-2,0

2,0-2,5

Csikók Szopós

Munkavégiés

Az ilyen típusú tartási rendszer tőke- és munkaigénye csekély. A lovak nyugodt körülmények között élnek, viselkedésükben nem tapasztalhatók rendellenességek, és könnyen treníroztathatók. A fentiekben két példával illusztráltuk, hogyan lehet etológiai szempontból kifogástalan tartási körülményeket teremteni, amelyek ugyanakkor gazdaságosak is (UFAW, 1981)! Mások is javasoltak olyan tartási rendszereket, amelyekről bebizonyították azt is, hogy működőképesek. Úgy gondolhatnánk, hogy a ló fajspecifikus igényeit manapság igen jól kielégítik, hiszen ez az állat a jómódú emberek kedvelés ét szolgálja mindenekelőtt. Sajnos azonban a valóság egészen másként fest. Éppen

a lovaknál találhatunk igen gyakran viselkedési zavarokat, talán még gyakrabban, mint más állatfajoknáL Ebből pedig az állatok szenvedésére kell következtetnünk.

Egyéb állatok

Talán nem túlzás ha azt mondjuk, hogy a manap ág alkalmazott tartá i mód zerek, éppen a legértéke ebb konstitúciójú lovak e etében zemlélete en bizonyítják milyen kevé megértés tapasztalható ezen állatok viseikedé i igényei iránt. Ez a megállapítás még akkor is érvényes, ha az állatokat nagy zerti takarmánnyallátják el, és higiéniai szempontból sem találhatunk kivetnivalót. A viselkedési anomáliák különösen olyankor gyakoriak ha a lovakat egymá tól elkülönítve tartják az istállóban továbbá alac ony a takarmány nyersro t-komponensek aránya, és az állatok zi nte egé z nap az istállóban kénytelenek tartózkodni. Egy lótenyé ztő gazda ágban, mindössze félóra alatt a megfigyelt 100 állat közül 26-nál észleltek rendellenes viseikedé i megnyilvánulásokat. Ezek általában olyan vi elkedéi formák voltak amelyeket az állatok azono módon i mételtek, látszólag teljesen céltalanul. Ilyen volt pl. a bok zban való "helybenfutá " kirúgás, fejrázá remegés stb.

173

nül az anyaállattól való elválasztá után jelentkeznek. 2. A csekély vagy korlátozott részarányú nyersrost a takarmányban, amely nem teszi lehetővé az állatok számára, hogy kb. napi természete 16 órá táplálkozási igényüket kielégíthessék. Hogy mennyire fontos az egyes állatfajok számára az olyan környezefí feltételek megteremtése, amelyek számolnak specifiku , etológiailag megalapozott igényeikkel, jól megvilágítható a ló és a szarvasmarha viselkedésének és társas kapcsolatainak összehasonUlható bemutatásával. A lovaknál az egyedek közt nagyon erős és hosszú távú a kötődés. Ez a legmesszemenőbben az anyaállat és a csikó közti kapcsolatban mutatkozik meg. Az egész ménes kialakulása is az ilyen családi c oportokra épül. A c ikók "követési reakciója" rendkívül jellegzetes: egé zen ki távolságot tartva követi anyját, születé étől kezdve egészen több hónapo koráig, é oha nem távolodik el pár méternél nagyobb távolságra. A borjúnál viszont a "fekvé i reakció" a tipikus vi elkedésmód. Ez azt jelenti, hogy hasonló korú tár aival együtt, sajátos , óvodát" kialakítva, védett helyen heverészik, mialatt a tehén társaival bizonyo távolságban Jegel.

Egyéb állatok Nyúl A tartós zárt tartásban szenvednek a lovak

Sok e etben figyelhető meg, hogy az állatok önmagukat harapdálják, levegőt nyelnek, harapdálják az etetővályút. Ezek mind patologiku jelenségek. Az efféle magatartá nak többféle Q}ca lehet; ezek közül hadd említsek meg néhányat: l. Az elkülönített tartás, amelynek negatív vi elkedési formái nem ritkán közvetle-

A nyúl azon gazdasági állatfajaink közé tartozik, amelynek tartási, takarmányozá i rendszere a kistermelők igen nagy részénél már napjainkban i igen erősen megközelíti az "állatságos állattartás" támasztotta igényeket. A nagyüzemi telepeken alkalmazott ketreces tartási technológiák elterjedtek ugyan a. ki üzemekben is, de emellett folyamatosan megmaradt és jelenleg ismét elterjedőben van a mélyalmos rendszerű tartás. Takarmányozási szempontból is kedvező a helyzet, mivel a szintetikus készítmények alkalmazá a a nyúltakarmányozásban már

BIOGAZDA 3.

174

jelenleg is igen mérsékelt. Emellett olyan takarmányféléket is elfogyaszt, amelyek egyébként humán táplálkozási célra nem, vagy csak korlátozottan alkalmasak. A nyúltartás fő célja a hústermelés. A nyúlhús kiváló minőségű, mert sok a fehérje-, és igen kevés a zsírtartalma, így az egészséges emberi táplálkozásban kiemeit fontosságú lehet. A hazai nyúlhúsfogyasztá·s jelenleg igen csekély, ami a táplálkozási szokásokkal függ össze. A nyúltartásban is, hasonlóan más állatfajokhoz, az első szempont a megfelelő fajta kiválasztása. Hazánkban széles a fajtaválaszték. A természetes tartásmódot, a faj jellegéből adódóan, végül is minden fajtára alkalmazni lehet, a teljesítmény azonban, különösen az intenzív fajtáknál, elmarad a korábbi (intenzív tartásmódot elért) eredményektőL A csökkenés elsősorban a testtömeg-gyarapodásban nyilvánul meg, míg a vágási kitermelés növelése, illetve extenzív fajtákba való váltás gyakorlatilag törésmentesen megvalósítható. A nagytestű fajták közül hazánkban elterjedt, és extenzív jellege miatt javasolható a magyar óriás, a német óriás, a csincsilla és a buscali fajta. A középnagy testű fajták közül az új-zélandi vörös és a bécsi kék.

Természetszerű

tartásmód

Feltételezi a természetszerű fedeztetési rendszer fenntartását is. Ebben az esetben ugyanis nem szükséges külső hormonális beavatkozás. A szaporítás hatékonyságának biztosítására a családos tartás tűnik megvalósíthatónak, ahol öt-tíz anyához egy bakot rendelnek. Ez az arány némi költségtöbblettel jár a nagy létszámú baktartás miatt, de a szaporítás biztonsága így lesz megfelelő. . A nyúl ellési és utódnevelési sajátosságait figyelembe véve a rendszerben ellető láda behelyezése is szükséges, ahol a fiókák háromhetes korukig tartózkodnak. Ennek optimális hőmérsékletét az anya megfelelő alomanyagok behordásával biztosítja, amit a ládák földbe süllyesztésével segíthetünk elő, különösen a nyári igen meleg

időszakokban. A megfelelő alomanyag igen fontos. A szalma minőségére ügyelni kell, mert a fertőzött szalma megbetegedéseket idézhet elő. A fiókáknál ilyen esetben tüdőaspergillosis léphet fel. A férőhelyigény a tenyészcsaládoknál 1,5-2 m2 állatonként, a szabad mélyalmos tartásmóddal. Ennek beruházási költségigénye viszonylag kevés, területigénye azonban nagy. Igy nagy létszámú állomány tartása esetén gondokat jelenthet. A szabad mélyalmos tartásmód esetén az állattartó épületek mesterséges hútést, illetve fútést nem igényelnek. Az igen hideg téli hónapokban azonban az alom mennyiségét célszerű megnövelni. A trágyaeltávolftás a mélyalmos tartásmódban viszonylag egyszerűen megoldható; mivel a nyulak általában egy adott területre trágyáznak. Elterjedt a fűrészpor, mint adalékanyag alkalmazása. Ennek felületaktív jellege miatt az ammóniaszint is alacsony marad. A fúrészporral kevert trágya talajjavításra is felhasználható. Ennek környezetterhelési szempontból azért van jelentősége, mert a trágya elhelyezése jelenleg minden állattartó telep egyik legsúlyosabb gondja, főleg a hígtrágyáé. A takarmányozás rendszere már jelenleg is megközelíti az igényeket, különösen olyan gazdaságokban, ahol megfelelő rostkiegészítésről is gondoskodnak. Szintetikus adalékanyagokat elsősorban a coccidiózis elkerülése érdekében alkalmaznak, de megfelelő higiéniás állapot mellett ez elhagyható. A pótlólagos ásványi és vitaminkiegészítés is nélkülözhető megfelelő takarmányozás mellett. A nyúl alaptakarmányként iparilag elő állított nyúltápot vagy házilag összeállított abrakkeveréket is fogyaszthat. Ez utóbbi esetben figyelembe kell venni a nyúl takarmányválogató sajátosságát is. A megfelelő rostkiegészítés érdekében zöldtakarmányok, széna, szalma etetése indokolt. Télen adhatunk kukoricaszárat is. A nyúl emellett szívesen fogyasztja a gyökér- és gumós takarmányokat, sőt a hullott gyümölcsöt is. A téli vitamin (elsősorban karotin) ellátáshoz sárgarépa vagy jóminőségű széna adagolható.

Egyéb állatok

A nyúlhústermelés gazdaságosságát a termelés hatékonysága mellett a kieső állatok mennyisége is erősen befolyásolja. Az állat-egészségügyi helyzet részben a telep általános higiéniás állapotától, részben a behozott állatok egészségi állapotától függ. A behozott (vásárolt) állatok kórokozókkal való fertőzöttsége, klinikai tünetmentesség esetén, csak szigorúan betartott karantén rendszerrel ellenőrizhető. Az esetlegesen fellépő betegségek részben klinikailag tünetmentesek, pl. a májcoccidiosis, amely a coccidiostatikumok alkalmazásának híján léphet fel és csak a vágóhídi minősítés során válik felismerhetővé (májkobzás). A nyúlállományokban eléggé gyakran előfor dulófülrühesség igen egyszerűen és természetszerű anyagokkal (pl. paraffinolaj) kezelhető. A sajnos szintén előforduló gombásfertőzések az alom megfelelően gyakori cseréjével megelőzhetők. Az eHetőládák ban kénpor alkalmazásával kerülhető el a fiókák gombás fertőződése.

Halgazdaság A hazai halhústermelés évről-évre változó. Ennek oka részben a piaci igények változása, másrészt a csökkenő halhúsfogyasztás. A hal is azon állatfajok közé tartozik, amelyet napjainkban is nagyrészt természetszerű tartási és takarmányozási körülmények között tartanak. Ez a tartási rendszer elsősorban a természetes vizekre vonatkozik, azon belül is elsősorban a nevelés és a piaci halelőállítás szakaszaira. A szaporítás és az előnevelés zömében ma már intenzív termeléstechnológia mellett valósul meg, természetesen a meglévő extenzívebb jellegű rendszerek mellett. A termelés intenzitását és ezzel együtt gazdaságosságát nagymértékben befolyásolja a tavakban lévő halfajok megoszlása. Ennek megfelelően beszélhetünk monokultúrás csak egy, fő (domináns) halfajjal és polikultúrás töW:>, általában eltérő táplálkozású halfajjal benépesített tavakróL Mindkét rendszernek vannak előnyös és hátrányos vonzásai. A monokultúrás népe-

175 sítésű tavak lehalászása során nem szükséges az egyes fajokat szétválogatni, megfelelő méret esetén egyszerre piacra bocsáthaták. Monokultúrás népesítésben a hazai piaci igények miatt általában pontyot nevelnek. Ebben az esetben azonban nem tudjuk teljes mértékben kihasználni a tó biomassia-produkcióját. A polikultúrás népesítés során ugyanis az egyes telepítendő halfajokat (általában ponty, fehér busa, amur) úgy válogatják össze, hogy azok a tó zoo-, fitoplankton-állományát, valamint a magasabbrendű növényeket egyaránt hasznosítani képesek. Hátránya lehet viszont az egyes telepített halfajok eltérő növekedési intenzitásából eredően az a tény, hogy nem mindegyik faj éri el azonos időben az optimális piaci méretet, így a lehalászást követő válogatás lényegesen munkaigényesebb feladat. A természetes tartásmód mellett a szaporítás természetes módja is indokolt lehet. Ennek előnye, hogy beavatkozást nem igényel, ugyanakkor a szaporítás biztonsága és eredményessége kérdésessé válik. A szaporítás során alkalmazott beavatkozások természetszerűnek tekinthetők, hiszen nem szintetikus készítményekkel, hanem nagyrészt fajazonos hipofízis-kivonattal történik az ovuláció illetve a spermáció kiváltása. A termékben (piaci hal) az alkalmazott hormon nem is jelenhet meg, a tenyészállatokat pedig piaci halként csak igen ritkán értékesítik. A természetes szapor(tásmód alkalmazása mellett a kikelt halivadékok túlélési esélyei igen korlátozottak, ami tovább ronthatja a termelési eredményeket. A frissen kikelt ivadékok gondozása, takarmányozása igen kritikus kérdés. Természetes vizekben az ikrát, illetve halivadékot fogyasztó szervezetek száma igen nagy. Ezen belül kiemeit fontosságúak azok a zooplankton fajok, amelyek méretük miatt képesek az ivadékot fogyasztani. Ezek számának csökkentésére a halgazdaságok célirányos kezeléseket alkalmaztak, fó'képp gyorsan bomló szerves foszforsavészterek formájában. A természetes tartásmód mellett ilyen készitmények alkalmazása nem megengedhető.

BIOGAZDA 3.

176

Megoldásként az egyedül "üdvözítő" módszert ismerjük. A tavak megfelelő előkészí tése, a planktonállomány folyamatos ellenőrzése adhat némi segítséget, de optimális megoldást nem nyújt. Felmerülhet lehető ségként a mesterséges körűlmények közötti előnevelés is addig a testméretig, amikor a fent jelzett nehézségek már nem jelentkeznek, de a takarmányozási költségek ebben az esetben igen magasak lesznek. Megjegyzendő emellett, hogy a halak emésztőrend szere sem elég fejlett még a kezdeti időben a csak növényi eredetű takarmányok optimális feltárására.

Takarmányozás A nevelés és piacihal-előállítás időtartama a takarmányozás intenzitásától is függ. A tavak természetes biomassza-produkciója korlátozott, így kiegészítő takarmányozásra is szükség van, kiemelten a téli időszakra való felkészítés során. A tavak planktonikus populációjának növelése a tavak folyamatos tápanyagpótlásával, vagyis trágyázással növelhető. A halastavi halhúselőállí tás ebből a szempontból igen jól beilleszkedik az állatitermék-előállítás vertikumába, mivel a más állatfajok termelése során képződő trágya egy része közvetlenül felhasználható. A tavak trágyázására szalmás trágya nem alkalmas, ezért elsősorban a baromfi- és sertéstrágya jöhet szóba. Ezek mellett a kertészeti kultúrákban képződött komposzt, sőt a zöldtrágya alkalmazása sem kizárt. A felhasználásra kerülő trágya mennyiségét, összetételét, a kiszórás idő pontját előzetesen pontosan meghatározni nem lehet. Ehhez a kiszárandó trágya rendszeresen végrehajtott laboratóriumi vizsgálata szükséges. Ismerni kell emellett á tó talajának és a táplálóvíznek a jellegét, a tó planktonállományának mennyiségét és megoszlását, valamint a tóban lévő balállomány jellemzőit is. Ezek alapján tájékoztató jelleggel az mondható el, hogy szerves trágyából a tavak éves igénye: 1-5 t/ha. A trágyaszórás éves menetét a fent említett tényezők együttese határozza meg. Általában az évi trágyaszükséglet zömét (50 %) a ta-

vaszi hónapokban kell kia<iagolni. A tó igényeinek meg nem felelő trágyázás a planktonikus szervezetek túlnépesedésének (eutrofizáció) veszélyével fenyeget, amihez a magasabbrendű növényi szervezetek túltengése (pl. hínárburjánzás) társulhat. A tavak trágyázása mellett a megfelelő termelési szint eléréséhez szükségessé válhat a halak kiegészítő takarmányozása is. Igen hosszú ideig elterjedt volt az a ma már elfogadhatatlan nézet, hogy a halak takarmányozására bármilyen (penészes, dohos, romlott) takarmány felhasználható. Ez a nézet azért sem állja meg a helyét, mert a romlott takarmánytól a tavak halállományának egy része elpusztul, ami környezetterhelési szempontból sem közömbös, továbbá az ilyen takarmányt fogyasztó hal humán célú felhasználása is kérdésessé válhat. A másik fontos kérdés a tavak táplálóvizének minősége. Napjainkban igen sok gondot okoz a táplálóvizek növényvédő szer-, műtrágya-, valamint ipari szennyező anyag-tartalma. Ezek az anyagok részben halmozódnak a planktonikus szervezetekben (pl. nehézfémek) és ezen keresztül bejutnak a halakba is. A természetes biohalhústermelés ennek megfelelően csak olyan tavakban lehet célravezető, amelyek természetes ökoszisztémája még nem borult fel, például folyamatos szennyezés miatt. Itt egyúttal a termelt halhús szennyezettségtől is mentes lehet. Állategészségügy: a tavakban exo-, és endoparaziták egyaránt jelen vannak. Teljeskörű kiküszöbölésükre nincs mód. Általában a jó egészségi állapotú hal könnyebben átvészeli a parazitafertőzöttség időszakát, míg a legyengült állatok igen gyorsan elpusztulnak. A természetszerű és egyúttal környezetbarát halgazdálkodás megteremtésének feltételei hazánkban jelenleg még nincsenek meg; ez csak további kutató-fejlesztő tevékenységgel alakulhat ki.

Csigatenyésztés Az ehető csigákat az ember ősidők óta fogyasztja. A gasztronómiai hagyományokkal rendelkező országokban régebben a

177

Egyéb állatok

szegény néprétegek könnyen hozzáférhető ennivalója volt a csiga. Napjainkban az éti csiga ünnepi eledelnek, ínyencségnek számít és az olasz, francia konyha kedvelői körében keresett termék. Az 1970-es évektől egyre keresettebb termék lett Nyugat-Európában. Kezdetben a fogyasztó országok saját természetes begyűjtésből igyekeztek fedezni a növekvő keresletet, csökkenő sikerrel, ezért fokozatosan egyre keletebbre jelentkeztek árualapért Az elmúlt évtizedekben a környezetszennyezés és a nagyarányú gyűjtés oly mértékben gyérítette a nyugat-európai országok természetes éticsiga-populációit, hogy 1990-től gyűjtési tilalmat rendeltek el. Magyarországon a HEL/X POMAT/A védetté nyilvánitása 1993. április l-jétől lépett hatályba. Gyűjteni csak a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium engedélyével lehet évenkénti megszabott mennyiségben. Az Éticsiga Terméktanács méri fel a faj évi populáció-dinamikáját. A felmérés eredményének ismeretében kerül meghatározásra a következő évi kvóta. A nagyarányú kereslet miatt a 80-as években kutatási programok indultak (Angliában, Franciaországban, Olaszországban és Magyarországon), nyugaton a HELIX ASPERSA, hazánkban a HELIX POMATIA mesterséges körűlmények közötti tartási lehetőségeinek tisztázására. A 80-as évek végére biztató kutatási eredmények születtek. Kisebb csigatenyésztési láz alakult ki, amely elérte hazánkat is. Olyan nyugatról származó technológiák terjedtek el az országban, amelyek szakmailag megalapozatlanok voltak. A hazai kutatás hiába igyekezett reális információkat adni az induláshoz a nyerészkedő prograrnak ellen. Mindkét fajra ma már kidolgoztak reális, tervezhető tenyésztési programot, melyek jól illeszthelők a kisüzemi gazdálkodási rendszerbe. A HELIX ASPERSA intenzívebben tartható, mertkisebb az egyedek területi igénye, háromszoros a szaporulata, mint a POMATIA-é és 6 hónapos korra a kiscsÍgák a piaci méretet elérik. Szabadban, csigakertekben jól tarthatók, és tavasztól őszig a szaporulat felnő.

Jól hasznosítják a zöld és korbadék mellett a gazdasági abrakféléket is. A biogazdaságban szervesen illeszthelők a zöld növényi hulladékok feletetésére. A HELIX POMATIA piaci méretét a ·második nyár végére éri el, míg tenyészéretté a 3. évében válik. Szaporítása, tartása ezért hosszabb folyamat. Élettere jól megteremthető, kitűnően hasznosítja a kerti zöld hulladékat és meghálálja a heti egyszeri gazdasági abraketetést. Hazánkban mindkét fajra három tartási mód alkalmazható: • Intenziv szabadtéri tartás. A csigakertbe mesterségesen telepítjük a növényeket. Csigaszökésgátló kerítést kell felállítani. Gondoskodni kell a rendszeres öntözésró1 és az abraketetésrőL • Félintenz{v. Természetes élettérben, védőkerítéssel, öntözéssel, abraketetéssei segítjük a csigák fejlődését • Extenz{v. Természetes élettérben csak öntözzük a területet.

Gilisztaszaporítás Földünk legértékesebb képződménye a talaj, benne amindenkori éghajlaton találkozik az élő és élettelen természet, nélküle bolygónkon az élet nem maradhatna fenn. A talaj a mikrobatevékenység színhelye. A növények tápanyagellátásában a legnagyobb segítséget a talaj-mikroorganizmusok jelentik. A talaj termékenysége és teherbíró képessége, a kultúrnövényeink betegségekkel és kártevó'kkel szembeni természetes ellenálló képessége arányos a talaj-mikroorganizmusok jelenlétével. A fejlett országokban a mezőgazdaság "iparosodott", így létrejött amonokultúrás növénytermesztés az egyoldalú műtrágyá zással és a herbicidek, peszticidek alkalmazásával. Az iparosodott növénytermesztéssel mélyreható behatások érték a talaj biológiai egyensúlyát. Darwin már 1837-ben rámutatott a földigiliszták jelentőségére, "csodának kell minősítenünk, hogy a termőtalaj egész tömege a földigiliszták bélcsatornáján áram-

178

BIOGAZDA 3.

Prizmák keresztmetszeti rajzai nyershumuszréteg

Termelő

prizma keresztmetszetben

C\1 l

· 180-230 cm

Az ágyásalap és a trágyaprizma keresztmetszetben

lik át, mégpedig folyamatos ismétléssel. Kevés olyan állat létezik, amelynek ilyen fontos szerepe volna a föld, a termőtalaj történetében, mint eme alacsonyrendű állatoknak." Évtizedek óta széles körben vizsgálják a giliszták szerepét a talajok biológiájában, a szervesanyagok feltárásában, lebontásában, az ásványosodási folyamatok meggyorsításában. A földön 395 földigiliszta faj, ill. alfaj él, hazánkban ezek közül 62 fordul elő és fejti ki hasznos tevékenységéL A földigiZiszták életmódjuk szerint három t{pusba sorolhatók: • Avarlakó fajok. Általában az avarban a talaj humusz felhalmozásában élnek, elhalt növényi maradványokkal, avarral táplálkoznak (elsődleges lebontók). • A talajban mélyre lehatoló, 2-3 méter mély járatokat készítő, többnyire az avarból táplálkozó fajok. • Bizonyos humifikációs folyamatokon átesett szerves anyagokkal táplálkozó másodlagos lebontó fajok. A talaj felső 20-

50 cm-es rétegében élnek; ezek a fajok reagálnak a legérzékenyebben a talajban végbemenő káros változásokra.

Tóbb vizsgálatot végeztek arra vonatkozóan, hogy az egyes talajtípusokban mennyi a giliszták egyedszáma. Néhány érdekesség, de elgondolkodtató adatot közlünk: rét l 718 OOO db/ha, szántó-évelő 572 OOO db/ha, szántó-egynyári 469 500 db/ha, erdő l 805 OOO db/ha. A számok jól tükrözik, hogy a művelt, műtrágyázott és növényvédőszerekkel rendszeresen kezelt szántóföldi talajokon a giliszták egyedszáma a rét és erdős területek 1/3-át sem érte el. A giliszták szervesanyagbontása a velük együttélő mikroszerve zeti faunával közösen folyik. A giliszlával együttélő mikroszervezetek nagy hányada azonos a talaj · hasznos mikroszervezeti faunájával. A gilisztaürülék ezért elsősorban talajéletfenntartó, ill. regeneráló és másodsorban tápanyagpótló anyag. A gilisztaürülék elő nyös tulajdonságai miatt került előtérbe az elmúlt évtizedben, s mesterséges előállítá-

Méh, méhészet, bioméhészet

sára kezdték el a gilisztatenyésztést. Az Eisenia foetidát tenyésztették mindenütt a világon, nagy szaporasága és jó tápanyagbontó képessége miatt. Magyarországon a 80-as évek egy szakmailag megalapozott programja és egy nyerészkedési pilótajáték típusú változata. A szakmailag megalapozott program célja az volt, hogy a természetes (ipari, mezőgazdasági) szervesanyagforrások bekerüljenek a biológiai körforgalomba. Tehát környezetszennyező anyagokból (papírgyári hulladék, vágóhídi béltartalom, szennyvíziszapok, szerves trágyák, kertészeti hulladékok, malomipari hulladékok stb.) igyekeztek a giliszták bevonásával környezetbarát anyagat készíteni. Magyarországon az azonos fajra kétféle technológia terjedt el, az úgynevezett ráetetéses és a helyben telepítéses technológiák. A ráetetéses technológia lényege az volt, hogy felraktak egy vékony trágyaréteget, ebbe telepítették a gilisztákat és 6-8 hetenként ráetettek újabb 5-10 cm vastag trágyaréteget A prizmákat 0,5-1 ,5 évenként megbontották és különválasztották a gilisztákat és a gilisztaürüléket Hátránya, hogy a friss trágyából a bennelévő patogén kórokozók bemosódtak a kész gilisztaürülékbe. A módszer kisüzemi és munkaerőigé nyes, kevésbé gépesíthető. A képződött gilisztaürülék saját kertészeti célra jól hasznosítható. A helyben telep{téses módszer lényege, hogy egyszerre rakják fel és telepítik be a teljes trágyamennyiséget, s ez jól gépesíthető trágyaszóró fel' 1sználásával (tervelő lemezekkel). A giliszták előfermentáció után (4-6 hét) telepíthetők, és négy hét múlva havonta a prizma felszínérőlletermelhe tő a tiszta, kórokozómentes gilisztaürülék. A prizma feltárása után a giliszták tovább telepíthetők. Állattartó biogazdák részére ezt a módszert ajánlják: tiszta, szagmentes, kitűnő terméket biztosít. 2 t gilisztaürülék értéke 40 t istállótrágyáénak felel meg. Gilisztákkal kitűnően hasznosítható a kiskertek zöld hulladéka, pázsit-, lombnyesedék, állati ürülék (kutya, baromfi stb.), konyhai szerves hulladék. A szerves-

179

anyag-feltáró telep kialakítható az udvar egy félreeső sarkában. A szerveshulladék mennyiségétől függően két 1-10m2-es rekeszt készítünk. Az egyikbe gyűjtjük a hulladékat és locsoljuk (nem mossuk át). Amikor a retesz megtelik, jól átforgatjuk villával, beletelepítjük m 2-enként kb. 2 OOO gilisztával. Négy hét múlva, és azt követően havonta letermeljük a felszínéről a kész gilisztaürüléket. Az első rekesz betelepítése után a másodikba gyűjtjük a szerves hulladékat. A késó'bbiekben a két rekeszben odavissza váltogatva "dolgozik" a gilisztaállomány. A képződő gilisztaürülék adja a kert tápanyagpótlását, növeli a növények természetes ellenállóképességét, és ezzel 30-60% erejéig a termést. A biogazda eredményes munkájához nagy segítséget nyújthat a giliszta, ha szakszerűen tenyésztik, tartják.

Méh, méhészet, bioméhészet Az ember és a méh kapcsolatának ősi voltát a Cuevas de la Arona barlang (Spanyolország) mintegy 16 ezer éves rajza igazolja. Ez a kapcsolat folyamatosan megmaradt, noha állandóan változott. A patamagetikus kultúrák a 8-9 ezer éve letelepedett ember mellé telepítették a méheket kaptárkövek, kivájt fatörzsek, kosárszerű méhlakások segítségéve!. Európában a korai középkorban még általános volt a méhvadászat, majd egyre nagyobb tért nyert a kasos méhészkedés. Tessedik Sámuel (17 42-1820) alkalmazott először olyan eljárást, amellyel a mézelvételkor megkímélbette a méhcsalád életét. Tsáti Szabó György 1773-tól kezdve foglalkozott kaptárszerű méhlakások kialakításával. Mindezek ellenére 100 év múlva (1887 -ben) nálunk a méhcsaládoknak csak 16,92%-át tartották kaptárakban, a többit kezdetleges kasokban. Az átállás vontatottan, a régi és az új szívós küzdelme során valósult meg. A magyar méhésztársadalmat 1976-tól újabb megrázkódtatás érte: hazánkban is

180

megjelent az ázsiai nagy méhatka (Varroa jacobsoni). Hamarosan nagy pusztítást okozott, amit mára már kihevert a magyar · méhészet, de a méhészkedés rendszere úgy megváltozott, hogy többé nem lehet olyan, amilyen eddig volt. A méhcsaládok életének és működőképességének fenntartása érdekében különböző atkaölő vegyszereket kellett igénybe venni: porozószereket (Diagvar), permetezőszereket (Kelthane, Varroatin), füstölőszereket (Folbex = klórbenzilát, Folbex VA= brómpropilát, Varescens = amitráz), párologtatókat (hangyasav), etetésre való készítményeket (K 79). A példaként említett vegyszerek nem csak az atkákat gyérítették, de a méhekre is káros hatással vannak, sőt a méhész egészségél is veszélyeztetik. Ez az egyik oka annak, hogy ma a méz nem olyan biztosan vegyszermentes, mint volt valaha. A másik ok, hogy az ipar és a közlekedés szennyezte területek egyre kiterjedtebbek. Ilyen körülmények között kezdeményeztük a Biokultúra Egyesülettel, majd 1994-ben el is kezdtük a bioméhészkedés gyakorlati megvalós(tását. Elkezdődött tehát a méhészkedés történetének egy újabb fejezete, újabb vitákkal, elméleti és gyakorlati bizonyításokkaL A bioméhészet térhódítása remélhetőleg nem tart oly sokáig, mint a kasról a kaptárra való áttérés bő évszázada. A bioméhészet kialakítása nem csak társadalmi szükséglet, hanem reális lehetőség. A Varroa-ellen védekezhetünk biológiai módon, de emberre és méhekre veszélytelen szerekkel is, valamint a sajátságos méhészeti technológiának is jelentős szerepe van ebben a kérdésben. Mindezeket a lehetőségeket összefoglalja a bioméhészet következők szerinti feltételrendszere.

A bioméz előállításának feltételei (Biokultúra Egyesület) A feltételrendszer vegyszermentesen előál Utott bioméz fogalmával, a bioméz termelésre alkalmas méhlegelővel, a biomézet előállító méhcsaládok elhelyezésével, gondozásával, védelmével, valamint a bioméz tárolásával foglalkozik.

BIOGAZDA 3.

l. 2. 3. 4. 5.

Az egyes feltételi tényezők: A bioméz termelésére alkalmas méhlegelő Abiomézet előállító családok elhelyezése A családok gondozása A családok egészségének védelme A bioméz tárolása.

O»

A biomézet a háziméh vegyszerektől mentes kultúrnövények vagy szennyeződésnek ki nem tett természetes környezet nektárjából ál/(tják elő. » Nem alkalmas bioméz előállítására az intenzív vegyszeres növényvédelemben részesülő gazdaság területe, sem az a természetes táj, amelyet ipari, vagy közlekedésbó1 származó szennyeződés ér. A veszélyes anyagok forrásától mérendő biztonsági távolság a veszélyeztetés formájától és a fóbb gyűjtési időszakokban uralkodó szélirány és szélerősség függvénye; megállapítása egyszerű észleléssei és vegyi elemzéssei érhető el. » Bioméz előállítására elsősorban a biogazdaságok és a Biokultúra Egyesület által engedélyezett gyógynövénygyűjtő területek jöhetnek számításba. Az egyes mézelő erdőterületek alkalmasságáról a méhésze(ek) kérésére az egyesület megbízottjának helyszíni szemléje alapján az egyesület dönt. @ » A biomézet előállító családok kizárólag vegyszerterheléstől mentes területen helyezhetők el. Ez a szabály az állandó telephelyre és az ideiglenes vándortanyára egyaránt vonatkozik. » A méhkaptárak nem helyezhetó1c el a hagyományosan művelt területektó1 és nehézfémekkel szennyeződő útvonalaktól, üzemektó1 3,5 km távolságon belül. » Egyebekben az általános méhészeti szakszempontok érvényesítendők.

@) » A bioméz előállítása érdekében a méhcsaládok gondozásánál nem alkalmazhatók vegyszermaradékot hátrahagyó agresszív kemikáliák, azonfelül megkívánt a méhekkel szembeni kíméletes bánásmód. » A kezelési, mézeltetési módszerek biztosítsák a méhcsalád harmonikus életét. A mézelszedés nem válthatja ki a család leromlását.

181

Méh, méhészet, bioméhészet » Méhlefújót, vagy füstölőt szabad hasz-

nálni, de vegyszert nem. A pergetőhe lyiség zárt és tiszta legyen. » A lépesméz tiszta méhviaszból készített műlép felhasználásával készülhet. » Ha elkerülhetetlen az etetés, az egészséges mézzel és esetleg megfelelően tárolt és eló'készített virágporral történhet.

0» A kaptárak belső nedvesedésének elkerülése végett telepítsük azokat száraz helyre és tartsuk távolabb a talajtóL » A kijárónyílás legyen alacsonyan, ha lehetséges egy síkban a kaptárfenékkeL » Kora tavasszal a kaptár alját ne a méhek, hanem a méhész takarítsa és fertőtlenítse. » Az aljdeszkát vagy a farostlemez-betétet lehetőleg havonta ki kell cserélni. » A tavaszi általános vizsgálatot a család másik, fertőtlenített kaptárba való áthelyezésével kapcsoljuk össze. » A lépállománynak legalább egyharmadát újítsuk fel minden évben. » Rosszul takarító, tisztálkodó család anyját cseréljük le. A gyomvész (Nosema apis) ellen a FumagiHin antibiotikumot biomézbe keverten kell a családoknak adni, ha a betegség csakugyan jelen van. Megelőzésként az üres kaptárakat technikai ecetsavval kell fertőtleníteni. » Nyúlós költésrothadás (Bacillus alvei) fellépésekor az érvényben levő hatósági előírás és eljárás érvényesül. » A költésmeszesedés (Asdcosphaera apis) első megnyilvánulásának észlelésekor azonnal avatkozzunk be. » A múmiákat rendszeresen takarítsuk össze és mint a kaptársöpredéket, ássuk el vagy égessük el. (A takarítóeszközöket 4%-os formalinban fertőtlenítsük.) » A kaptárak előtt klórral fertőtlenítsük a talajt. A költésmeszesedés erősebb fellépése esetén az "Udder gold" nevű készítmény anyagainak elpárolgatásával lehet védekezni. » Az ázsiai nagy méhatka (Varroa jacobsini) ellen illóolaj alapú készítményekkel és/vagy a Jenter-féle eszközökkel, valamint egyéb biológiai módszerrel kell védekeznünk. » Egy telephelyen ajánlatos egységesen valamennyi családnál a javasolt védekezést megvalósítani.

» A családok közötti lépcseréket ajánla-

tos mellőzni. A méhcsaládokat úgy szűkítsük le, hogy minden lépet vastagon takarjanak a dolgozók. » A gyenge családokat egyesítéssei erő sítsük. » Lehetőleg ritkán és meleg időben bontsunk kaptárt. » A huzamosan beteg méhcsalád anyját cseréljük le. » A családok közötti lépcseréket ajánlatos mellőzni. » Az itatóedény fertőtleníthető legyen. » Az üres kaptárakat és raktározott kereteket kénezéssel kell fertőtleníteni, védeni. » Súlyos veszély esetén bármely, államilag engedélyezett gyógyszer bevethető a családok megmentése érdekében, de akkor egy évig nem lehet bio-minőségűnek nyilvánítani a mézet. Ezt a mézet teljes mértékben el kell távolítani a kaptártól, mielőtt visszatérünk a bioméz termelésére.

minőségi normái összhangban kell, hogy legyenek a mindenkori élelmiszertörvénnyel. » A jól megválasztott területen gyűjtő, a fó'képpen biológiai védekezésben részesített méhcsaládok által érlelt méz megvalósítja a bioméz kritériumait. » A kipergetett méz szűrhető, de nem lehet pasztörizálni, vagy valamilyen idegen anyagat hozzáadni nem szabad. » A végterméket (méz, virágpor, propolisz) a végleges minősítés előtt vegyszermaradványra meg kell vizsgálni. » A mézet ne melegítsük 35 °C-nál magasabb hőfokra és azt is a lehető legrövidebb időre. » A mézben levő törmeléket, ha van időnk, leghelyesebb hagyni a gravitáció révén elkülönülni. Minden mézzel érintkezésbe kerülő felület legyen rozsdamentes acélból. » A bioméz előállítására alkalmas méhcsaládok minden terméke biominő ségű, tehát a virágpor és a propolisz is. » Méhmérget, a rendelkezésünkre álló kíméletlen technológiák miatt, mi nem termel ünk. » A bioméz előállításának célja mindenkor azonos, eszközei, eljárásai folyamatosan fejlődnek.

0» A bioméz

182

BIOGAZDA 3.

Gyakorlati modell példák

(GATE Takarmányozási TansZék nyomán)

Takarmányadag 650 kg testtömegű, 30 liter 3,5 % zsírtartalmú tejet termelő tehenek részére (A tehenészetben komplett, csoportos etetés van)

Napi takarmányadag egy 600 kg-os kanca részére a szoptatás 4. hónapjában

Legelő

l. növedék vir.ban

360

3,58

28,5

1,9

1,2

9,0

3,24

32,22

256

17,1

10,8

Sziki széna, jó min.

840

8,81

72,9

4,2

2,0

4,5

3,78

39,65

328

18,9

9,0

Kukoricadara

870

14,45

71,4

0,3

2,8

l ,5

1,31

21,67

107

0,5

4,2

Zabdara

886

12,52

75,7

0,9

3,4

2,0

1,77

25,04

151

l ,8

6,8

17,0

10,10 118,58 842

38,3

30,8

+0,21

·10,7

+0,8

Összesen: Eltérés

+112

A Ca-hiány pótlására a 27 g takarmányme szet és az abrakadag 0,5%-át kitev{i sót a kukoricához célszerű adagolni.

183

Gyakorlati modell példák

Takarmányadag 450 kg testtömegű, közepes alkatú növendékbika részére 1000 g/nap testtömeggyarapodás esetén (félintenzív hizlalás) T=F~~~~~~

~~=F=F~~~~~~~~~~-

····.~~·······

. }(··················M,J . . .

35,3

9,5

4,597

4,8

4,89

524

8,39

992

24,18 9,38

Rétiszéna, köz. min.

874

2,63

Silókuk. szilázs, viaszérésben

329

6,88 4, 33 92

201

4,9

l ,9

15 4,935 33,95 21,37 454,0

Kukoricadara

912 909

9,15 6,30 103 9,06 6,22 144

23 29

0,3 0,8

3,2 3,6

2,5 2,28 20,86 14,36 234,8 52,4 0,68 7,29 0,5 0,45 4, ll 2,82 65,4 13,2 0,36 0,23 9,45 67,64 43,15 979,7 1581,6 33,61 21,79 7,18 4,58

Búzadara

NEm és NEg koncentráció: Lé(f'enntartáshoz szükséges tak. sza. = 35,3 : 7,18 = 4,92 kg; Tömeggyarapodásra marad tak. sza. = 9, 42 - 4,92 = 4,5 kg;, Tömeggyarapodásra rendelkezésre áll = 4,5 x 4,58 = 20,61 MJ; Tömeggyarapodás 1020 g/nap.

Állítsuk össze egy 50 kg testtömegű, 1 bárányt szoptató anyajuh téli takarmányadagját

60,5

3,2

1,77

70,0

5,8

0,9

0,860

2,95

79,1

14,5

1,5

0,3

0,274

2,51

28,2

0,1

0,9

3,7

2,142

ll ,7 6 237,8

23,6

4,6

Silókukoricaszilázs, viaszérésben

329

6,88

4,9

1,9

2,0

0,658

Lucernaszéna, közepes minőségű

875

5,06

200

16,5

2,7

0,4

0,350

Borsószalma

860

3,43

16,9

1,7

1,0

Kukorica

912

9,15

103

0,3

3,2

Összesen:

JELMAGYARÁZAT A TÁBLÁZATOKHOZ: Sza: szárazanyag Ne: nettóenergia (laktációs) MJ: megajoule (energia-egység) Ny. Feh.: nyersfehérje Ca: kalcium P: foszfor N-m. k. a.: nitrogénmentes kivonható anyag DE: emészthető energia ME: metabolizálható (hasznosítható energia)

NEm: nettó energia (életfenntartásra) NE9: nettó energia (tömeggyarapodásra) Em. f.: emészthető nyersfehérje Met + C: metionin + cisztin DEs: emészthető energia sertésekben F/E: fehérje-energiaarány MEn: metabolizálható energia, baromfiak részére M+C: metionin + cisztin M: metionin L: lizin

184

BIOGAZDA 3.

30-60 kg-os hízósertések abrakkeveréke, félintenzív szinten, aminosav.kiegészítéssel

kukoricadara

870

14,26

6,3/1

0,3

2,8

2,43

3,28

őszi

árpadara

870

13,35

112

8,4/1

0,6

3,5

3,81

4,38

búzadara

870

13,92

125

9,0/1

0,7

3,2

3,25

3,74

extr. szájadara (jó)

900

16,43

493

30,0/1

0,9

4,5

30,03

14,86

halliszt (70%-os)

890

16,00

681

42,6/1

26,5

19,8

54,48

29,96

kuk. növényliszt

900

8,04

9,7 /l

190

3,6

2,2

2, ll

2,32

zsírpor-50

930

25,12

1,6/1

0,1

1,4

1,20

1,40

c.) Abrakkeve-

rék összeállítása

kukorica

36,2

315

5,27

33,0

7,3

O, ll

1,03

0,89

1,20

őszi

25,0

218

3,33

28,0

10,8

0,15

0,88

0,95

1,10

búzadara

14,0

125

l ,95

17,5

4,8

0,10

0,45

0,46

0,52

extr. szájad.

10,0

1,64

49,3

3,3

0,09

0,45

3,00

1,49

halliszt

3,0

0,48

23,4

0,80

0,59

l ,63

0,90

kuk. n. liszt

5,0

0,40

3,9

9,5

0,16

0,11

0,12

zsírpor

4,0

1,00

l ,6

0,4

0,01

0,06

0,05

0,06

Összesen:

97,2

858

14,07

156,7

11,1 /O

36,1

l ,42

3,57

7,09

5,39

Értékelés

-2,8!

-4,58

árpad.

-1,43 -ű,81 R ! =tervez ett hiány a tak. kiegészítifkre (lásd az l. pont); R= rendhen; !? = e(f'ogadható hiány Takarmánykiegészftő pÓIÜlsának

számítása: l.) P-hiány= 1,43 g x 5,9 = 8,44 g ÁP-17 = 0,94%

2.) Ca-hiány= 4,58 g .:.UQ g az ÁP-17 -tel bevíve! 2,72 g x 2,5 =6,8 g Tak. mész =0,68% 3.) Lizin-hiány =0,81 g x 5= 4,0 g Biolizin =0,40% Tehát a 97 ,2%-os abrakkeverékhez még szükséges hozzákeverni a következő takarmány-kiegészító'ket:

0,84% ÁP-17 (ásványi premix) 0,67% Takarmánymész 0,40% Biolizin valamint 0,40% Takarmánysó (NaCl) 0,50% ún. 0,5% süldő egységes vitamin- és miki:od~:mpr~:mix 2,82% A teljes abrakkeverékek = 97,2% abrakkeverék 2,8% takarmán~ki!;;~észító'k ~

Gyakorlati modell példák

185

Félintenzív abrakkeverék tojótyúkok részére

Abrakkeverék hízónyúl számára

Kukoricadara Árpadara Búzadara Búzakorpa Extr. napraforgódara ll. o. Extr. lenmagdara Extr. szójadara, 46%-os Lucernaliszt, ll. o. Kukoricaszárliszt

60 100 100 60 100 50 30 360 120

0,874 1,355 1,463 0,668 1,085 0,628 0,400 2,848 0,814

4,08 8,50 10,30 6,12 30,00 11,95 11,22 34,20 2,76

1,08 4,30 3,20 6,18 16,80 4,35 1,29 80,28 31,20

0,15 0,30 0,30 0,22 1,57 0,66 0,96 3,60

5,2 0,22 0,40 0,33 0,30 1,50 0,56 0,39 2,12

l 8 10 1000

10,14

119,1

148,7

7,8

5,8

MCP Takarmánymész Konyhasó Premix

Összesítve:

6 0,02 0,08 0,09 0,08 0,25 0,19 0,08 4,32 0,42 0,16 0,40

0,17 0,36 0,30 0,65 0,87 0,52 0,21 0,72 0,05 0,23

6,1

4,1

186

BIOGAZDA 3.

Takarmánykiegészítők

{ásványi anyagok, aminosavak, energiahoraozók)

Makroelem-kiegészítők

MCP (Monokálciumfoszfát) (Pl. Cefkaphos, Aliphos)

910

160

227

DCP (Dikálciumfoszfát) (Pl. DCP-40).

910

240

175

ÁP-17 (ásványi premix)

900 900 900 860 910

225 191 39 179 300

171 187 121 91 140

90 184 380

175 105

0,8 0,8

8,7 8,7

ÁP-18 (áfványi premix} Phylafor* Alefoka (húsos csontliszt) Csontliszt (zsírtalanított és enyvtelenített) Hostaphos** Nutraphos*** Takarmánymész

200 70

11,7

120 25

10,3

900 900 910

8,0

6,0

200 3,8

3,5 200

Aminosav-kiegészítők

Biolizin (20% 1-lizin) Biometin (20% dlmetionin) 1-Lizin (kristályos) di-Metionin (kristályos) Lizin 95%-os korpávai Metionin 95%-os korpávai Lizin 95°/o-OS szájával Metionin 95%-os szájával

Zsírpor-50 (Favorit-50) Energomix-50 Energomix-30

900 900

114 114

32 32

81 81

424 424

8,14 8,14

7,81 7,81

980 980 870 870 900 900

135 135 456 456

37 37 13,3 13,3

95 95 31,4 3r, 4

504 9,67 9,27 1,0 504 9,67 9,27 1,0 279 15,61 14,16 0,8 279 15,61 14,16 0,8

l 0,4 10,4 9,8 9,8

930 930 930

40 40 56

500 500 300

10 10 14

370 25,12 24,10 0,1 370 25,12 24,1 o 0,1 518 22,80 21,75 0,1

l ,4 1,2 1,4

980 980

Megjegyzés: * = plusz Na = 20 g/kg, valamint monoammónium~foszfát, mikroelemek és vitaminok **=plusz Na= 120 g/kg; Mg =50 g/kg ***=plusz Na= 62 g/kg; Mg = 17,5 g/kg

50 50 50 50 l ,2 l ,2 l ,5

l ,4 l ,4 l ,9

II.

Kímélő tárolás, f~ldolgozás

Bevezetés A megtermelt bionyersanyagokat általában nem csak nyersen fogyasztjuk, hanem valamilyen formában további feldolgozásnak vetjük alá. Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy a viszonylag rövid időszakban termő növényekből származó nyersanyagok az egész év folyamán fogyaszthatóvá válnak. A másik legalább ilyen fontos, hogy a termékek élvezeti értéke a feldolgozás során módosul, új ízeket kaphatunk. Jó példái ennek a különféle gyümölcsökből előállí tott termékek, mint például a lekvárfélék, kandírozott gyümölcsök stb. A feldolgozáskor figyeljünk arra, hogy a nyersanyagot a lehető legkisebb károsodás érje, tehát a tápértékének a lehetősé gekhez képest a legnagyobb mennyiségét megtartsa. Ugyanú gy figyelni kell arra, hogy a feldolgozáskor semminemű idegen anyag ne kerüljön a termékbe. Tekintettel arra, hogy a biofeldolgozási mód nem csak technológia, hanem szemlélet is, nagyon ügyeljünk arra, hogy a feldolgozáskor úgy alakítsuk a körülményeket, hogy a környezetet is maximálisan kíméljük. A lehetőségekhez képest már az energiaellátást is környezetkímélő márlszerekkel kell megoldani. Ugyanígy ügyeljünk a hulladékok kezelésére is. A szerves hulladékokat valamilyen formában juttassuk vissza a biológiai körforgásba. Fontos követelmény, hogy a hagyományos élelmiszerfeldolgozásnál szigorúbban oda kell figyelni, mivel a termék feldolgozásakor semminemű olyan adalék-

anyagot nem használhatunk, amely a vá-. sárlót félrevezeti, megtéveszti. Mindezeket figyelembe véve kell kialakítani a bioélelmiszert előállító üzemeket Tartsuk be az általános élelmiszeripari üzemekre vonl:J,tkozó előírásokat, melyeket a következőkben röviden összefoglalunk. Az üzem vonatkozó előírásait az "Élelmiszerelf5állítás Higiéniai Szabályzata" rögzíti; mely kiterjed a környezetre, épületekre, berendezésekre, a szociális és egészségügyi létesítményekre, az üzemek tisztán tartására, a személyi higiéniára, az élelmiszerek előállításával kapcsolatos rendelkezésekre. Az épület külső elrendezésével és belső kiképzésével kell megteremteni a higiénia alapfeltételeit. A nyersanyagtisztító és a feldolgozó (ún. tiszta) műveleteket külön épületben, de legalább egymástól elzárt helyiségben, üzemrészekben kell végezni. A padozat egyenetlenségeit folyamatosan ki kell javítani. A korszerű gépek minden alkatrésze könnyen fertőtleníthető. Ennek alapfeltétele a szétszedhetőség, az alkatrészek egyenkénti tisztításának a lehetősége. A gép törzsében lévő felületek átöblítéssel, vagy gőzsugárral tisztíthatók legyenek. A gépekben nem lehetnek anyagat visszatartó holt terek. A fatárgyakat és fa alkatrészeket (asztal, polc, láda, hordó, egyes speciális eseteket kivéve), valamint a rozsdásodó fémtárgyakat saválló rozsdamentes acélrakell kicserélni. Az üzemet hideg és meleg vízzel egyaránt el kell látni. A hatékony mosás alapfeltétele a megfelelő gépi mosóberendezés. A tisztálkodáshoz és a"kézi eszközök tisztítá-

188

BIOGAZDA 3.

sához minden üzemrészben hideg-meleg ellátott kézmosó és kézfertőtlenítő szükséges. Kézmosás után elektromos kézszárító használata ajánlatos. Takaritás és fertőtlen(tés: Az általános tisztaság rendkívüli mértékben csökkenti a mikrobiológiai szennyeződés veszélyét és ennek káros következményeit. A feladat kettős, először el kell távolítani a nyersanyaggal együtt az üzembe került szennyeződéseket és a nyersanyagok feldolgozása során keletkezett hulladékanyagokat, melyek a mikroorganizmusok tápanyagául szolgálhatnak. Eltávolításukkal a mikroorganizmusok egy részétől is megszabadulhatunk. Másodszor csíramentesíteni kell az így megtisztított felületeket, inaktiválni a mikroorganizmusokat. Az alapvető szabály, hogy előzetes alapos takarítás és tisztítás nélkül nem várható megfelelő fertőtie nitési eredmény. A tisztaság kritériumai: a padozat "seprűtisztasága", tehát minden seperhető hulladék eltávolítása és a gépek és más berendezési tárgyak "kefetisztasága". Amennyiben ezeket a szabályokat betartjuk és a gyártást megfelelően vezetjük, keverőcsappal

nem lesz szükségünk felesleges vegyszerfelhasználásra és tiszta, egészséges, nagy tápértékű élelmiszert fogunk gyártani. A Biokultúra Egyesület nem a termelők saját önellenőrző rendszerét működteti, hanem az EU-szabályozásnak megfelelően független, államilag elismert ellenőrzési rendszert. A szabályozás tanúsítás helyzetét táblázat mutatja. A Biokultúra Egyesület, összhangban az EK illetve lFOAM szabályozással, javaslatokat fogalmazott meg a bioélelmiszerek gyártásához. Így javasolják az élelmiszerek • szárítással, aszalással • szűréssel, • centrifugálással, • hőkezeléssel, • tejsavas fermentálással történő feldolgozását. Megengedhetőnek tartják • vákuum • fagyasztás • füstölés (csak keményfával) alkalmazását.

A biotermelés és minőségtanúsítás helyzete az EGK-országokban, az USA-ban és Magyarországon

.~~G~~Qil~ ? <

Jogszabályozás Az Európai Parlament által elfogadott egységes jogszabály: 2092/91 (VI. 24.) EGK Tanáesi Szabályzat a biotermelésről, valamint a biotermékek jelöléséről Követelmény- A biotermékekre vonatkozó minőségi követelményeket álrendszer talában Élelmiszerkönyvben rögzítik. Ellenőrző hatóságok és/vagy Ellenőrzési magánintézmények rendszer

Minőségtanúsí·

tási rendszer

Egységes terméktanúsítási rendszer

·.·

M&9v~tszág

USA Élelmiszertörvényenek XXI. fejezete: "Organic Food Produciion Act of 1990"

Nincs állami szintű jogszabály a biotermelésről, illetve a biotermékek jelöléséről

Minőségi követelmények rög- A Magyar Élelmiszerkönyv zítése szabványokban "Bioélelmiszertermelés és feldolgozás" c. fejezete kidolgozás alatt Az igazolást kiadó lehet ma- Különböző ellenőrző rendszegánszemély vagy állami hiva- rek működnek (pl. Biokultúra talnok Egyesület); a hatósági ellenőrzési rendszer részben van kidolgozva Állami biotermékigazolási Nincs egységes terméktanúsírendszer tási rendszer

Forrásmunka: Komáromy Ané- Molnár P - PallónéK I. ( 1992): Élelmiszervizsg. Köz/. XXXVl/1. köt. 2. füz. 118-121 o.

Bevezetés

189

Biotermelésben alkalmazható élelmiszeripari feldolgozási technológiák, illetve • aprítás, darabolás • áztatás

• fagyasztás • keverés • préselés • főzés (minden formája) • konzerválás (hőkezelé- • sütés ses tartósítás)

• besűrítés

• feloldás

• köpülés

•

műveletek*

szellőztetés

(pl. gabo-

nasilók) • centrifugálás

• fermentálás

• kicsontozás

• derítés

• formázás

• koagulálás (pl. túróké- • szárítás szítés)

• dehidratálás

• felmelegítés

• kisajtolás

• szeparálás

• emulgeálás • érlelés

• füstölés • granulálás

• levegőztetés • lefejtés (átfejtés pl. bor, sör)

• szűrés • szabályozott légterű tárolás (pl. gyümöltsök)

• érés • elegyítés

• hámozás • homogénezés • héjtalanítás

• malmi őrlés • olvasztás • őrlés, darálás

• vágás • zsírtalanítás

• extrudálás

• szaturálás (telítés C02-dal)

*FAO/WHO CXIFL91/8 sz. dokumentum melléklete

A legfontosabb az EU szabályozása, amely már tükrözi az új mezőgazdasági politikát: kevesebb termék, kisebb környezetterhelés, változatlan bevétel. Az EGK Tanácsának 209211991 (VI. 24.) sz. rendeletét alapvetően kötelező figyelembe vennünk, tekintve, hogy külön cikkely szabályazza a harmadik országból származó importot. Előírja a termelési szabályokat, a felhasználható anyagokat, az ellenőrzés rendszerét. Pozitív listák alkalmazásával kivédi a szintetikus anyagok tiltása körüli bizonytalanságokat. Különböző rendeletek szabályozzák a tanúsító szervezetek elfogadásának feltételeit, az állatok és állati termékekre vonatkozó előírásokat, az ellenőrzési bizonyítványok követelményeit. Az EU Bizottságának 371311992 (XII. 22.) sz. rendelete a feldolgozással kapcsolatban közli az alaprendeletben jelzett, de tartalmában csak most kidolgozott VI. sz. rendeletet. E rendelet honosítása folyamatban van, hamarosan megjelenik az utasítá~. A FAO/WHO szervezetek is foglalkoztak a bioélelmiszer-előállítás problémájával, a CX/FL 9118 sz. dokumentum mellék-

lete sorolja fel azokat a feldolgozási technológiákat, amelyek a biofeldolgozásban használhatók. Bioélelmiszerek adalékanyagai

természetes színező anyagok (kurkuma, sáfrány, bodza ... ) természetes

fűszerek

mesterséges és természetazonos színezékek szarvetjen pigmentek

természetes aromaanya- szintetikus tartósítószerek gok (vízgőzdesztillációval) nyerscukor

mesterséges édesítőszerek

természetes édesítősze rek (bioméz, juharszirup, malátakivonat, csicsókaszörp, gyümölcssűrít mény biominőségben)

mesterséges és természetazonos aromaanyagok (kinin, füstaroma, etilvanilin, Naglutamát)

természetes állományjavítók (szentjánoskenyérmag-liszt, birsalma ... )

mesterséges antioxidánsok (BHT, gallátokj

savak (friss citromlé, bioecet, gyümölcsecet)

szintetikus állományjavítók (módosított keményítők, pirofoszfátokj

só

szintetikus savak

BIOGAZDA 3.

190

Csomagolóanyagok Javasolt:

Megengedett:

Tiltott:

rozsdamentes acél üveg papír természetes textília porcelán, cserép fa, háncs környezetbarát műanyag (polietilén, polipropilén) nylon celofán alumínium réz ólom PVC

Mikrobiológiai ismeretek Az élelmiszerek feldolgozása, ké'sőbbi tárolhatósága szempontjából döntő szerepe van a termék mikrobiológiai állapotának. Ez több szemponttól is függ. Nyilvánvaló, hogy nagymértékben befolyásolja a termék kiinduláskori mikrobiológiai állapota. Az természetes, hogy egy már romlásnak induló nyersanyagból nem lehet jó minő ségű végterméket produkálni. Egyrészt mert már az induláskor lehetnek olyan mikroorganizmusok által termelt toxikus anyagok, amelyek az egészségre károsak, és így fogyaszthatalianná teszik a terméket A másik, hogy olyan drasztikusan kell beavatkozni, ami különösen biotermékek előállí tásakor nem megengedhető. Mindezeket tudomásul véve ismerkedjünk meg néhány alapvető mikrobiológiai fogalommal illetve az élelmiszerek mikrobiológiai állapotát befolyásoló körülménnyel.

Vízállapot és mikrobás romlás Az élelmiszerekben a víz szabad és kötött formában fordul elő. Biológiai szempontból nem az abszolút víztartalom, hanem a víz állapota a döntő, azaz, hogy az összes víztartalomból mennyi áll a mikrobák ren-

delkezésére. A 30-35% v~ztartalmú dzsemekben vagy a 35-40%-os cukoroldatban a mikrobák legnagyobb része nem tud fejlődni, ugyanakkor a sokkal kevesebb vizet tartalmazó gabonatermékek, vagy a 2025%-os nedvességtartalmú zöldségszárítmányok könnyen áldozatul esnek a mikroorganizmusoknak, mert vizük nagy része hozzáférhető.

Egyensúlyi relatív páratartalom: Az hogy a közeg víztartalmamennyire hozzáférhető a mikrobák számára, legcélszerú'bben a közeg vízaktivitásával, relatív vízgőztenzió jával vagy a közeggel egyensúlyban lévő légtér relatív páratartalmával, az egyensúlyi relatív páratartalommal (ERP) mérhető (a relatív páratartalom kifejezi, hogy az adott hő mérsékleten a levegő vízgőzzel telítettsége milyen mérvű, a jelenlévő páratartalom hány százaléka az adott hőmérsékleten maximálisan lehetséges páratartalomnak.) A mikrobák szaporodásához elegendő szabad víz szükséges. A protoplazma felépítéséhez és a sejt turgorban tartásához víz kell, másrészt a sejtek csak oldott állapotban és megfelelő hígításban levő tápanyagokat képesek felvenni. A mikrobák különböző csoportjainak szabadvíz-igénye azonban eltérő egymástól és a mikrobacsoportokra jellemző is. Vízigény alapján megkülönböztetünk: • higrofil organizmusokat, amelyek legalább 95% relatív páratartalommal egyensúlyban levő anyagokon képesek csak fejlődni (ilyen a baktériumok túlnyomó többsége, kivételt képeznek a sótűrő ún. halofil baktériumok); • xerotoleráns organizmusokat, amelyek szaporodásának alsó határa 85-88% egyensúlyi relatív páratartalom (ilyen a legtöbb élesztő); • xerofil mikrobákat, amelyek már 7475% relatív páratartalomtól kezdve fejlődőképesek (ilyenek a penészgombák és a halofil baktériumok); • ozmofil mikrobákat (ilyenek az élesztők közül egyesek), amelyek már 61-62% relatív páratartalomnak megfelelő oldatokban is szaporodhatnak.

Mikrobiológiai ismeretek

A határértékek bizonyos mértékig a hő függnek: kisebb hőmérsékle ten a mikrobák vízigénye nagyobb, már nagyobb relatív nedvességtartalomnál megáll a fejlődésük. mérséklettől

pH és mikrobális állapot A mikroorganizmusok élettevékenysége érzékeny függvénye a közeg hidrogénionkoncentrációjának. Az élesztök és a penészgombák a gyengén savanyú (pH 5-6) kö-

191

zegben szarodnak a legjobban, a baktériumok többsége pedig a semleges közeget kedveli. A pH optimum, minimum és maximum értékeit az egyéb környezeti tényezők befolyásolhatják. A pH minimum alatt vagy maximum fölött nemcsak a szaporodás szünetel, hanem huzamosabb idő után a pusztulás is megindul. A mikroorganizmusok nagy pH-érzékenysége lehetővé teszi szaporodásuknak a pH szabályozása révén való befolyásolását. A legtöbb baktérium szaporodása gá-

192

BIOGAZDA 3.

Néhány mikroorganizmua abazolút hópuaztuláai gorbéje 10000 5000

1000 ]'"

500 .S:

:;:;

100 N

:s o .,

50 o..

:so

10 5

100

110

120

130

h6mérséklet ("C)

tolható már a 4,0 pH-ra való savanyítással (a gyümölcsöket ezért nem támadják meg a rothasztó baktériumok). A kis pH-t a baktériumok közül a legjobban a Lactobacillusés az Acetobacter-fajok, valamint a Clostridium butyricum bírják. Ezek 3,5 pH-ig nő nek. Az élesztő és penészgombák kevésbé érzékenyek, csak erőteljesebb savanyílással gátolhatók (az élesztó'k még 2,5 pH-nál is képesek élettevékenységet kifejteni, a penészgombák közül több még l ,8-as pH mellett is szaporodhat. A közeg pH-ja nemcsak közvetlenül befolyásolja a szaporodást, hanem bizonyos gátlószerek hatékonyságát is megváltoztatja is. Ez a változás a pH-nak a vegyületek disszociációjára gyakorolt hatásával magyarázható. A mikroszervezetek ezen tulajdonságait egyrészt a tartósításkor, másrészt az ecetgyártáskor és a tejsavas erjesztéskor hasznosíthatjuk. Az ábrán láthatjuk az élelmezési szempontból fontos anyagok, és néhány testnedv pH -értéké t.

Mikroorganizmusok

hőtűrése

A különböző mikroorganizmusok hőtűrése (pl. egy meghatározott hőmérsékleten a mikrobák tizedére csökkenési ideje, a D-érték) és hőpusztulásuk hőmérsékletfüggése eltérő. Néhány mikroba D-értékét táblázat, abszolút hőpusztulási görbéjét pedig ábra mutatja. Az élesztők vegetatív alakjai rendszerint 50-58°C-on 10-15 perces hőkezeléssel már elpusztíthatók. Az élesztő-aszkaspórák elpusztításához is csak 5-l o °C-kal nagyobb hőmérséklet kell (azonos hőkezelési időt feltételezve), mint az anyasejtek elpusztításához. A legtöbb penészfajtát és a konídiumspórákat nedves hőkezelés már 60 °C-on 5-10 perc alatt megöli, számos faj azonban ennéllényegesen hőellenállóbb. A szkleróciumok különösen hőtűrők, a 90100 °C-on rövid ideig tartó hőkezelést könnyen túlélik. Megállapították, hogy néhány Penicillium-faj szklerociumainak teljes elpusztításához 85 °C-on kb. 5 órás hő-

Aszalás, szárítás

193

kezelésre van szükség. Nagyon erős ellenállást tanúsít aszkospóráival a gyümölcsökön előforduló Byssochlamys fulva. Száraz hőkezelésnek a penészspórák könnyen ellenállnak, egyeseket még 120 °C-on 30 percit tartó száraz hevítéssei sem lehet elpusztítani. A baktériumok vegetatív sejtjei elpusztításának maximális hőkezelés szükséglete 80-90 °C-on néhány perc. A fajok között és a fajokon belül is nagy szóródás ellenére általánosságban megállapítható, hogy: • a kokkuszok általában hő tűrőbbek mint a pálcikák; • minél nagyobb a baktérium optimális és maximális szaporodási hőmérséklete, annál hőellenállóbb; • a csomósodó vagy burkot alkotó baktériumokat nehezebb elpusztítani, mint az ilyen tulajdonságokkal nem rendelkezó'ket; • a lipidekben gazdag sejtek hőpusztítása ugyancsak nehezebb, mint a lipid szegényeké.

l operc alatti elpusztításához 115 °C-os hő mérséklet szükséges, azonos számú Salmanella typhosa sejt l O perc alatti elöléséhez pedig 60 °C-os hó'kezelés is elegendő.

Aszalás, szárítás

A nyers élelmiszerek legősibb, és valószínűleg a mai napig is legolcsóbb tartósítási eljárása az aszalás, szárítás. Ezzel a módszerrel a zöldségeket, gyümölcsöket, gombákat, gyógynövényeket, hosszú ideig tárolható állapotba tudjuk hozni anélkül, hogy a feldolgozás során tápértékükből lényegesen veszítenének. Ugyanakkor, az eljárás gazdaságos, környezetbarát, nagyon jól beilleszthető a biogazdálkodás rendszerébe. Leghelyesebb, ha az aszalást a termő hely közel~ben végezzük. Több lehetősé günk is kínálkozik, a legegyszerú'bb, de higiéniai szempontból nem biztos, hogy a A baktériumspórák hőtűrése az ábrán legjobb a napon történő aszalás. Ekkor az jóllátható. A Clostridium botulinum spórák érett gyümölcsöt, tálcákon, vagy cserénye-

A konzerviparban

jelentős

b) gázképző anaerobok spórái c) kénhidrogénképző anaerobok spórái 2.

néhány mikroorganizmus D-értéke

3.0-4.0 2.0-3.0

mezofilok

a) rothasztó anaerobok spórái b) patogén klosztridiumok spórái

0.1-1.5 0.1-0.2

Savas élelmiszerek {pH =4.0-4.5) 1. 2.

termotoleráns aerob spórások mezofilok

aerob spórái vajsavas anaerobok spórái Erősen

0.01-0.07 0.1-0.5 0.1-0.5

savas élelmiszerek (pH<4.0)

mezofllok

a) Lactobacillus fajok b) élesztök c) penészgombák

0.5-1.

194

BIOGAZDA 3.

ken tároljuk. A szárítását először árnyékban mányok gyártásakor. Az anyagköltség kékezdjük, majd ha félig megszáradt, napon pezi a közvetlen költségek 70-85%-át. Enfejezzük be a szárítást. Annak érdekében, nek változása az előkészítő műveletek sohogy a termék ne szennyeződjön, a szárítás rán képződött veszteségektől nagymértékfolyamán szúnyoghálóval fedjük le. ben függ. Ugyancsak nagyon kicsi beruházással A mennyiségben és szárazanyag-tartamegoldható apadláson való szárftás. Vala- lomban jelentkező veszteségek érzékenyen mivel kisebb a porszennyeződés veszélye, hatnak a végtermék kihozatalának alakuláés kevésbé igényli az állandó felügyeletet. sára. Ez a szárítás természetéből adódik. A tálcán történő szárításnál mindkét eset- Fontos tehát figyelemmel kísérni az előké ben ügyelni kell a termék folyamatos forga- szítés veszteségeinek mennyiségi alakulátására, hogy a végtermék egyenletesen szá- sán belül a szárazanyag-tartalom veszteséraz legyen. Mind a két aszalási módszernél geit is. Az előkészítés technológiájának kifennáll a porszennyeződés veszélye, így alakításában, a megfelelő gépek kiválasztáexport célú értékesítésnél nem ajánlható ez sában és kezelésében egyaránt sok lehető a módszer. ség rejlik az előkészítési veszteségek csökUgyancsak kis beruházással megoldha- kentésére. Gumósok és gyökérfélék továbtó, ha fekete fóliával készült fóliasátorban bításakor az erős ütődések roncsolják a héj végezzük az aszalást. Ebben az esetben már alatti rétegek sejtjeit, s ez szeleteléskor, lehetséges gondoskodni a pormentesítésről, előfőzéskor a szárazanyag-veszteség növeúgy, hogy vagy szilárd burkolatra helyez- kedését okozza csakúgy, mint az életlen kézük a fólia sátrat, vagy ha ez nem történt sekkel végzett szeletelés. Vagy vékony szemeg, akkor a sátor aljára műanyag fólia letelésű áruk kíméletes gőzblansírozását burkolatot helyezünk. A fólia sátorban tál- követően a rosszul alkalmazott vízhűtés elcákon helyezzük el a szárításra váró termé- viszi szárazanyagban azt, amit az előfőzés ket A levegőcseréről két ventilátor - egy során megtakarítottak. Zöldséglevelek felszívó és egy nyomó - gondoskodik. dolgozásakor pl. lényeges, hogy a mosás Természetesen nagymennyiségű és fo- milyen aprítoltsági fokban és milyen mólyamatos szárítás esetében érdemes megfe- don történik, hogy eredményes is legyen, és lelő szárító-berende zést beszerezni. Ezeka szárazanyag-tartalomban nagy vesztesének nagyon széles választéka állhat a ren- get ne okozzon. delkezésünkre, a legegyszerűbb tálcás száA szárítás szempontjából másik lényerítótól a Schilde típusún keresztül a folya- ges feltétel az előkészítő műveletekkel kapmatos működésű Binder-szárítóig. ·csqlatban, hogy a nyersáru fizikai és mikrobiológiai értelemben tisztán jusson a szárító-berendezés be. A szárítás ugyan csíraszámcsökkentő hatású, de nem olyan mérA szárítás technológiája tékben, hogy a magas kezdőszintet hatástalanítani vagy a szükséges mértékre csökEló'készítő műveletek kenteni tudná. Figyelembe kell venni azt is, Mivel ezek jórészt megegyeznek a steril kon- hogy a szárítás a gyártás és tárolás során is zervek gyártásának eló1cészítő műveleteivel, kedvezőtlenebb feltételekkel dolgozik, s ezekról a szakirodalomban széles körű tájé- mint a két rokon tartósító ágazat, ezért fonkoztatást kaphatunk, így csak a szárítás tos, hogy fokozott figyelmet fordítsunk elTe szempontjából fontos, kiemelni szükséges- az előkészítés minden fázisában. Annál is nek tartott részletekkel foglalkozunk. inkább kell ezt hangsúlyozni, mert a mikroA szárított termékek előállításának biológiai szennyeződések veszélye, éppen költségeit az előkész(tő műveletek igenje- az anyag nedvességállapotától az aprítás, lentős mértékben befolyásolják, különöhámozás során feltáródó sejtekből kikerüsen a darabolt zöldség- és gyümölcsszárít- lő, kedvező táptalajt alkotó és a berendezé-

195

Aszalás, szárítás

seken megtapadó sejtnedvektől eredően ebben a műveletcsoportban a legnagyobb. A fizikai értelemben vett tisztaság fogalmához kapcsolódik az idegenanyagmentesség fogalma, ami a végtermék minő ségének nagyon szigorú kritériuma. A zöldségfélékben gyakran előfordulnak talajból, szállítóeszközökből bekerüH idegen anyagrészek, mint kő, fa, üveg, szög stb. Ezek egészséget veszélyeztető szennyeződések, amelyeknek a végtermékben semmi keresnivalójuk nincs. Kiszűrésük ugyancsak a megfelelő előkészítő technológia függvénye. Ezt követően már csak a szárítóberendezés·ek vagy munkaeszközök esetleges meghibásadása folytán kerülhetnek idegen anyagok az áru közé, amiket azonban jellegüknél fogva a kikészítés műveletei során ellehet távolítani.

A művelet végzésekor fontos, hogy az anyag ne nyomódjon, törődjön, ne maradjanak vissza feltapadt darabok a terftésh~z használt eszközökön, mert ezek elszíneződ hetnek, ha egy idő után a berendezésbe jutnak. Ezért a terítéshez használt eszközök könnyen és gyorsan tisztíthatók legyenek.

A szár{tás Célja a nyersanyag tulajdonságainak és a szárítóképességének szárító-berendezés optimális kihasználása, a meghatározott minőségű szárított termék gazdaságos elő állítása végett. Ideálisnak az anyag vízleadási képességének görbéjét követő folyamat áramlási, hő-, légnedvesség- és térfogatváltozási viszonyainak beállíthatósága lenne mondható. Az ilyen feltételek, csak néhány nagy tömegben előállított termék gyártására szolgáló, speciális berendezéssel közelíthetők meg. A szárító-berendezések többoldalú kihasználásának igénye, a nyersanyagok tulajdonságainak, vágási méretének különbözősége korlátozza a szárítási feltételeket. Éppen ezért univerzális szárítóberendezésről nem igazán lehet beszélni, de a több oldalúan használható berendezéseknek is van optimális üzemdési tartományuk, amely meghatározza, hogy milyen tulajdonságú termékek előállításá hoz használhaták legeredményesebben.

A terúés A szárításra kerülő anyag egyenletes elosztása a szárítófelületen, a berendezés egyenletes terhelésének, és ezáltal a kiegyenlített maradék nedvességtartalmú szárított termék előállításának a feltétele. Általában az l m2 felületre vagy egy tálcára, cserényre teríthető mennyiséget, szalagszáriták esetében a teritési réteg vastagságát szokás elő írni. A szeletdési forma és méret, ugyanazon nyersáruból eltérő mennyiségek terítését teszi szükségessé. Vékony, 1-2 mm vastagságú méretekre vágott áruból, külö- Az utánszár{tás nösen nagy felületű formákban, mint a sze- A szárítás, befejező vagy a kiszerelés kezdő let, a korong, kevesebb teríthető, az műveleteihez egyaránt sorolható. Az utánegymásra tapadás veszélye miatt, mint vas- szárító berendezések szárított termékeket tagabb kocka vagy csík vágási formákból, előállító vagy szárított termékeket továbbamelyek lehetővé teszik a levegő könnyebb feldolgozó üzemekben egyaránt szükségesek. áthatolását. A terítéssei a berendezés áramlási viA művelet célja: szonyaihoz, és mechanizmusához kell iga- • a nyersáruból dolgozó szárító-berendezés tehermentesítése, ezáltal kapacitásázodni. Például oldalirányból beáramoltatott nak növelése; rendszernél előfordul a szárítófelület egyik térfelén az intenzívebb légáramlás, amit a • a végtermék minőségének javítása; teritési réteggel ellensúlyozni lehet. • a végtermék maradék nedvességtartalmának a kiegyenlítése és beállítása az Schilde-típusú szárítók tálcáinak belső 20előírt értékre; áru 30 mm-es sávjára csak nagyon kevés a kiszerelővonalak folyamatos üzemelé• betolásakor tálcák a mivel lerítése célszerű, szükséges árutartalékolás (puffer). séhez felületet. a ezt betölti réteg hátracsúszó

196

BIOGAZDA 3.

Szárítók Schilde-féle Favorit szár{tó A legelterjedtebb zöldség é gyümölcsfélék szárítására egyaránt alkalmas, g6zfűté sű szárftóúpu . A tálcák vfz zinte irányban a kezel6 fnen kézi er6vel görg6kön, függ6lege irányban pedig emel6 zerkezettel mozgathatók. Az áramló levegő fűté ére a f6kalorifereken kívül mellékkaloriferek i szolgálnak. A mellékkaloriferek ·a szádtót elő és utószárltóra o ztják. A mellékkaloriferek feletti tér 5 tálcával az előszárftó, alatta 5 tálcával az utó zárftó zaka z. A szárítás úgy történik, hogy a felvonón levő tálcára a mért mennyiségii nyersanyagot kézzel egyenlele en elterftik majd az emelő zerkezettel a legfelső tálcaszintre emelik, és kézzel a csapóajtó nyitása után betolják a szárítóba. A tálcákat az emelőzerkezet váltója meghatározott id6közönként lefelé mozgatja, vagyi az emelő zer-

kezetre alulról kihúzott tálca fölemelésével egy időben a fel 6 tálcák egy zinttel lejjebb üllyednek. Az elő- é utószárftószakasz között elhelyezett mellékkalorifereket az ezek feletti tálca kihúzá ával majd a ftít6test alatti vis zatolá ával kerülik ki. E miivelet közben a száradó anyag lazftá át (forgatását) és ellen6rzé ét i elvégzik. A szárító-berendezé sz{vott rendszerű , a levegő a tálcákon át alulról fölfelé áramlik. A terített tálcákon áramló leveg6 átlagebes ége kb. l m/s-nak adódik. A berendezést ábrán is bemutatjuk.

Számum-5 szalagos szár{tó A hazai szárítóiparban a tálcá zárftók mellett talán legelteJjedtebben a zalagos szárftók ha ználato ak. Közülük a SZÁMUM-5 tfpusú magyar, az SL 2000 úpusú bolgár valamint a BINDER féle német zalago szárító ismertebb.

Favorit típusú tálcás száriták teritése teritökocsi ról

197

Aszalás, szárítás

A SZÁMUM-5 típusú szalagos szárító berendezés, 5 szalagos, a szalagok műanyag csövekből készültek. A beszívott levegőt a berendezés felső részén egymás után arányos távolságokra beépített 4 db ventillátor a szárító oldalán elhelyezett kalorifereken, valamint a szalagokon át áramoltatja. A páratelt levegőt ugyanakkor külön ventilátor szívja el az etetővégeknélle vő kürtőkön át. Aszóban forgó 5 db centrifugálventilátor meghajtása közös tengelyről történik. A szalagok sebessége (áthaladási idő) csak együttesen szabályozható, általában négy fokozatban kb. l és 6,5 h áthaladási idő között. Az áthaladási idő szeletelt termékféleségeknél általában 3,5 h. Az egyes szalagok sebessége nem azonos, így az anyagnak a szalagokon történő rés zs záradási ideje sem azonos. A légbeszívás a szárítóhelyiségből, a szárított terméket ürítő szalagvégnél, valamint a berendezés tetején kialakított, szabályozható nyílásokon át történik. A szárító maximális teljesítménye 300 kg víz/h. gőzfűtéső

SL-2000 lmperiál szalagos szárftó Ugyancsak gőzfűtésű, 5 szalagos berendezés. A szalagokon keresztül alulról fölfelé irányuló légmozgás, valamint a szalagok között elhelyezett kaloriferek lehetőséget adnak arra, hogy a száradás folyamán olyan léghőmérsékletet alkalmazzanak, amely az anyag nedvességállapotának legjobban megfelel. Az alulról fölfelé irányuló légmozgás következtében a friss, felmelegített (bemenő) levegő nagy szárítási potenciálú az alsó szalagon mozgó csaknem készre szárított, kis víztartalmú és ERP-értékű anyagra nézve is. (ERP=egyensúlyi relatív páratartalom) Ez a nagy szárítási potenciál a száradás egész folyamán fennáll. A szalagsebesség, a korszerű szalagos szárítókhoz hasonlóan, külön-külön és fokozat nélkül szabályozható, ami elvileg lehetőséget ad az áthaladási időnek szalagonkénti finom szabályozására. A száritóban a

légáramlás keresztirányú. A szalagpárok között elhelyezett fűtőtesteken felhevített, ill. 'újra felhevített levegő a szalagokon keresztül alulról felfelé aramolva végül az etetővéggel szembeni ürítővégnél, kürtőn át távozik.

HBM Binder-féle szalagos szárftó A német gyártmányú, kifejezetten növényi termékek szárítására kifejlesztett és használatos 5 szalagos szárítókat ötféle nagyságban gyártják. A különböző nagyságú berendezések nyerstermék-teljesítménye 3500-35000 kg/24 h (145-1450 kg/h). A szállítószalagok rozsdamentes acélsodronyból készülnek. Az áthaladási idő l ,5 és 9 h között fokozatmentesen szabályozható. A szalagok sebessége nem azonos, az alsóbb szalagok sebessége kisebb mint a felsőbb szalagoké. Az acéllemez burkolatú, hőszigetelt berendezés egyik hosszanti oldalára eltolható ablakokat szereltek fel az anyag száradás közbeni megfigyelhetőségére.

A léghevítés indirekt módon, többnyire olajtüzeléssel történik. (Kívánság szerint a berendezés gőz- vagy gázfűtéses kivitelben is beszerezhető.) Az indirekt olajtüzelésű hőgenerátorban felhevített levegő a szalagok alatt egy oldalsó légcsatorna, valamint a légcsatorna és szalagtér közti, függőlege sen elmozdítható tolólemezek segítségével osztható el egyenletesen. A légáramlás keresztirányú, a ventilátor által beszívott friss levegő az indirekt olajtüzelésű hőgenerátorban felhevülve csőve zetéken az oldalsó légelosztó csatornába áramlik, majd az egyes szalagokon alulról fölfelé haladva elszívó ventilátorokkal fölszerelt kürtó'kön keresztül távozik. A páratelt levegőrecirkuláltatható, egy része csővezetékt;n visszakerül a meleg levegőt elosztó oldalsó csatornába. A nyers termék gépi adagolása és terítése a felső szalaghoz csatlakoztatott tolóelemcs felhordósza1aggal, az újabb típusú berendezéseken lengő szállítószalaggal és fogazott (forgó) terítőhengerekkel történik.

198

BIOGAZDA 3.

Binder HG-1 szalagos szárító lengő terítőszalaggal

Zöldségek szárítása Sok féle zöldségnövény szárftható. Ezeknek nem telje en egyforma a szárítási technológiája. lgy most elsősorban azoknak a zöldségnövényeknek a zárítá i technológiáját írom le, amelyeknek a bioterme zté e vi zonylag jól megoldható , illetve amelyek jól értékesfthetők.

Vöröshagyma El ősorban fehérhú ú hagymát dolgozzunk fel , mert a nyersanyag zíne kihatással van a végtermékre. A sárgás színii hagyma nehezen értékesíthető . A hagymát tisztítás és mosás után zeleteijük vagy kockázzuk, a vevő igénye zerint. A szeletelt vagy kockázott hagyma bekerülé e a szárítóberendezésbe, első arban a szín megóvása miatt lényeges. Az anyag továbbításakor és hetedtésekor kerülni kell a szeletek nyomódá át, hogy ne juthas on ismét hagymalé a felületre. A hagyma az erősen tapadó nyersanyagok közé tartozik,

ezért a szárító felület gyakori é gondos tisztítá a szükséges . Tapa ztalatok alapján a hagymaszárltás kritikus hőm érséklete a következő: 6-8% maradék-nedvességtartalomnál 8-1O% maradék-nedvességtartalomnál 10·12% maradék-nedvességtartalomnál 14-16% maradék-nedvességtartalomnál 16-18% maradék-nedvességtartalomnál

oc oc 65-70 oc 75-80 oc 80-85' oc 55-60

60-65

Ennek megfelelően , ahol a készülék lete zi az állandó ebe ségií párolgás szakaszában a magasabb hórnér éklet adta lehetőségek kiha ználhatók. Szárításhoz szalagszárltó, tálcásszárltó, alagútszárltó az ajánlható alkalmas ági orrend. Tálcás szárflókban, attól függően hogy milyen maradék nedvességtartaimú terméket kívánnak, a fölterített mennyi ég 70-80 kg tálcánként, a húzási idő 20-25 perc, a· h őmér éklet az előszárító zaka zhetővé

199

Aszalás, szárítás

ÉBGVKVF-01 azeletel6- és kockázógép

ban 65-75 °C, az utó zárító zaka zban 5565 °C. A telje zárítá i ciklu 3,5-4,5 óra.

Póréhagyma áramló vízben alapos mo ást kíván közben tapadó, durva ti zútá zennyeződé ne maradjon a növény felüleLén. Hazánkban a betakarftási időszakban gyakran kell tartó e őkkel zámolni, így a felázott talajból történő zedé kor nagyobb a zennyeződé . zalagszár(tó, tálcás, alagútszárltó az ajánlott zárítá i orrend . Könnyen száradó, kevésbé tapadó nyer anyag. Tálcá Schilde-szárftó kban a teríté tálcánként 45-50 kg zöld-vegyes póréból, tálváltá i idő 18-20 perc. A hőmérséklet az előszárítóban 70-72 °C, az utó zárftóban 58-60 oc. A zárflott póréhagyma mennyiége 17-21 kg/óra. Fehér póréhagymából a terítés 60 kg, táJváltási idő 25-30 perc. A zárftott póréhagyma-te lje ítmény 20-24 kg/óra.

Bő,

hogy

ÉBGV C-180 dörzahámozó gép

Sárgarépa A gyökérzöldségn övények között táplálkozási érték tekintetében az első helyen áll. Kiemelkedik B t-, B2-vitamintarta lma és á ványianyag gazdagsága. A -provitamintartalmával a zöldségek között az első. A mindennap~ étkezé ek ő i idők óta elterjedt alkotórésze. A árgarépa nagyon alapo mo ást kíván. Ti ztftása el ő orban dörzshámozóva l ajánlható. A héj alatti fontos tápanyagok megőrzése szempontjából első orban a folyamatos dörzshámozó ajánlható. Szakaszos dörzshámozót ábrán i bemutatunk. A hámozást utánti zútási fázis követi majd a zeletelés vagy kockázá . Ennek megfelelő gépet ugyane ak ábrán láthatunk. Ezután vízben vagy gőzben végezhető előfőzési fázi következik. A gőzös előfőzés a diffúziós veszteségek csökkentése érdekében célszeru. A gőzelőfőzés ideje a szeleteléstől függ-en 5-10 perc közölt lehet. A sárgarépa szép zfne érdekében az előfőzött nyer anyagot nagy elő zeretettel

200

BIOGAZDA 3.

kezelik különböző vegyi anyagokkal (kéndioxid, szerves savak stb.) Ezeket a módszereket a bioeljárás során mellőzni kell.

gal, magozottan és felez.ve száríthatjuk. Mindegyik változat keresett a piacon. · Szárítása például egy alagutas, ellenáraSzárftása. Viszonylag gyors vízleadó mú rendszerben a következők szerint törképessége, közepes hőérzékenysége lehető ténh~t. Terítés: egy tálcára 17-21 kg, egy vé teszi a gyors és erőteljes szántást. Az kocsua 420-425 kg, mérettől és érettségtől alacsony hőmérséklet és elnyújtott szárftási függően. A hőmérséklet 74-78 oc, a kocsiváltási idő 90-l 00 perc. Az áthaladási idő periódus a savanyadás veszélyével járhat. Alkalmassági sorrend: tálcás, szalag, va- 18-20 óra. A teljesítmény 80-l 00 kg/óra. lamint az alagútszárltó. Tálcás szárítókban a Száritaní 18-20% maradéknedvesség-tartavég- ill. féltermék maradék nedvességtartal- lomig célszerű. Szárítás után a nedvesen mától (9-7%) és a szeletelés kockázás mére- maradt gyümölcsöket válagassuk ki, azokat még további szárításnak kell alávetni. A letétől függően'a tálcánként fölterített mennyiség 70-85 kg, a húzási idő 20-25 perc, a hő hűlt szilvát pihentetik, és nagyobb csomamérséklet az előszárító szakaszban 55-60 oc golási egységben tárolják kiszállftásig, de az utószárító szakaszban 55-60 oc. A telje~ legalább 2 hétig 18-20 fokon, amíg a szeszárítási ciklus 3,5-4,5 óra. A szárított sárga- meken belül és a szemek között a nedvességtartalom jól kiegyenlítődik. répa mennyiség 22-28 kg/óra. l kg aszalt szilvához 3-3,6 kg nyers szilva szükséges.

Gyümölcsök szárítása A gyümölcsök szárítása, aszalása sokkal régebbi keletű, mint a zöldségfélék szárítása. Mai napig is nagyon elterjedt hazánkban a szilva, meggy, házi szárítása. Nem csak gazdaságossági okok miatt, hanem hogy finom téli csemegéhez jussunk: az aszalt szilvához, aszalt meggyhez. A gyümölcsöknél általában nem okoz problémát még az esetleges 20-24 órás szárítási ciklus sem. Ugy anakkor tekintettel kelllenn i arra is, hogy a szárított gyümölcsöt sok esetben mint végterméket közvetlenül fogyasztjuk, így a minőségre sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Szilva A legelterjedtebben fogyasztott szárított gyümölcs. Biominőségben is jól, viszonylag könnyen előállítható. Általában a nagyszemű szilva a piacképesebb, igaz, hogy pl. a Besztercei apró szemű, viszont a szárítmánya szép színű, és jó ízű. Mosás: a bioszilvát nem feltétlenül kell mosni, ha tisztán, szépen szedték. Azonban feltétlenül ki kell belőle válogatni a romlóhibás, férges gyümölcsöket. A szártépés géppel, vagy kézzel végezhető. Mag-

Csipkebogyó Nagy C-vitamin-tartalma miatt értékes alapanyaga a különböző szárított teakeverékeknek. Mint bioszárítmány is fontos szerepet tölt be. Ebben az esetben viszont gondosan tartsuk be a gyűjtési szabályokat. Természetvédelmi területről csak az illetékes felügyeleti szerv engedélyével lehet gyűjteni, de ott is figyelni kell, hogy pl. úthoz közel nem szabad szedni. A csipkebogyó egészben, daraboltan, maggal együtt vagy magozva szárítható. A C-vitamin tartalom kfmélése szempontjából a darabolt ún. csipkehús szárítása a célszerű, mert a száradás időtartama lényegesen lerövidül. Az ellenáramú berendezéseken szárítva 65 °C-nál magasabb hőmérséklettel nem szükséges dolgozni. l kg csipkebogyó szárításához (maggal együtt számítva), 7% maradé~ nedvességtartalomra szárítva 2 kg nyers csipkebogyó szükséges.

Tejsavas erjesztés A biogazdaságokban a megtermelt zöldségnövények egyik legfontosabb tartósítási

·Tejsavas erjesztés

módja a tejsavas erjesztés. Ilyen módon viszonylag egyszerű eljárással, nagyon értékes termékeket kaphatunk. A tejsav élettanilag fontos, a táplálékban épp úgy előfordul, mint a saját testünkben. A tejben, valamint a zöldségfélékben található tejcukor erjedésével keletkezik. Amikor a tejet megalvasztják és pelyhekben kicsapódik, könnyebben emészthetővé válik. Zöldség erjesztésekor a tejsav másik tulajdonságát használjuk és értékeljük. A tejsav ugyanis megakadályozza a rothadást elősegitő baktériumok működését. Saját testünkben is hasonló a szerepe. Már a bőr külső rétegeiben is megtaláljuk, valamint a nyálkahártyában, ahol védőré tegként hat. Az emésztőszervekben a fehérjét lebontja és védi a bélrendszert a mérgező baktériumoktóL A bélben külön feladata van. Az acetilkolin vivőanyag a neuromuszkuláris véglemezben, kedvezően befolyásolja a bélmozgást, megkönnyíti a kiválasztást és elősegíti a máj anyagcseréjét Egyes orvosok szerint a rákot kolinhiány okozza. Ebből is látható a tejsav tartalmú készitmények étrendi értéke. A háztartásokban vagy a biogazdaságokban is olcsón és egyszerűen elkészíthetők.

Az étrend-terápiában a savanyú káposzta már századokkal ezelőtt történelmi jelentőséget kapott, amikor rájöttek, hogy nagy C-vitamin tartalma gyógyítja a skorbutot, a rettegett hajósbetegséget A 17. században az angol és német tengerészet szabályzata előírta, hogy a hajó nagy mennyiségű savanyú káposztát vigyen magával. Amikor Cook, az angol világutazó megkezdte híres 3 évig tartó körútját, 60 hordó savanyú káposztát vitt magával, és a legénység egészséges maradt. A táplálkozáskutatók ma is nagyra becsülik a savanyú káposztát, mint gyágyeledelt és sok baj elleni megelőző szert. A gyomornedv sósavhiánya esetében a tejsav javítja a fehérjeemésztést Érzékeny gyomornál gyakran felfúvódás lép fel, amit legtöbbször a rossz, elégtelen rágás okoz. A gyomorbetegek gyakran gyorsan esznek. Elégtelen rágáskor hiányzik a gyomornak

201

fontos emésztőfermentum. Ez alapos rágás esetében a szájban képződik és csak a megrágott étellel kerül a gyomorba. Nagy kolintartalma miatt - serkenti a bél vérellátását és mozgását - a savanyított zöldség megszünteti a rekedést és megtakarítja az utat a patikába. Fél pohárka savanyú káposztalé, étkezés előtt fogyasztva, előse gíti az emésztést. Cukorbetegek részére a savanyú káposzta különösen ajánlható, mivel a fehérkáposzta szénhidrát-tartalmát a tejsav szinte maradék nélkül lebontja, hasonlóan a többi erjesztett zöldséghez. Jóllakat, serkenti az étvágyat és mégsem hizlal, mert 100 g savanyú káposzta csak 15 kalóriát tartalmaz. A savanyított zöldséget ezért a soványító kúrában is használják. Anyagcsere-betegek is elviselik. Eltávolítja az anyagcseresalakot és védi a máj zsíranyagcseréjét. Reumásoknak is javasolják, mert nem tartalmaz olyan anyagot, amelyből húgysav képződik. Vízhajtóként hat, mivel fokozza a húgysavkiválasztást Féregűzőszerként is dicsérik. A savanyú káposzta nagy C-vitamin tartalma véd a tavaszi fáradtság ellen, és fokozza az ellenálló képességet. Ezenkívül még sok fontos vitamint tartalmaz: A, B1, B2, B6, B12, C, D, E, K vitaminok stb. Újabban télen is bőségesen rendelkezésünkre áll vitamin (friss saláta, déligyümölcsök stb.), mégis ritkán található ilyen tiszta formában, permetezőszertől és konzerválószertől mentesen. Többféle tejsav létezik, az emberi testnek az úgynevezett jobbra forgató felel meg. Jobbra forgató hatású található a bioghurtban, sanoghurtban, Heirel íróban. A baktériumokat felfedezésükkor kizárólag károsnak találták, ezért azt javasolták, hogy mindent meg kell főzni, elpusztítva a bakteriális élő szervezeteket Azóta felismerték, hogy a káros mellett, sok hasznos bakteriális szervezet él.

Házi savanyítás Ma újra használhaták a régen bevált kőedé nyek. Merülő fedelük a legnagyobb biztonságot adja zöldségfélék savanyításakor (fő leg nagyobb mennyiségek eltételekor).

202

BIOGAZDA 3.

40 kg tisztított káposztára a lehető legA masszív kőedény-fazék fölső szélén sót, 125 g-t tegyünk. pontosan kevesebb fedél merülő a ahova fut, csatorna beleillik. A csatornát vízzel megtöltjük, a A tisztított, torzsától mentes, finomra vízszegély és a fedő visszatartja az erjesz- gyalult káposztát rétegenként a jól megtisztéskor felszabaduló szénsavat. Ez akadá- tított edénybe tesszük, kis sóval összekelyozza meg ugyanis a pimpóélesztő képző verjük és fadöngölővel jól lenyomkodjuk. dését, ami a deszkák és a kő ragadósságát Ha nagyobb az edény, a döngölőt seprő okozza. Különösen az első négy hét alatt ne nyélre erősíthetjük. A káposztát addig kell vegyük le a fedőt. nyomkodni, hogy eresszen levet, azután jöHa ingadozik a hőmérséklet, előfordulhat, het a következő réteg, közbeszárva a fű hogy a merülő fedő beszívódik,, ily módon szert. Az edényt csak addig töltsük meg, kevés víz jut föl a belső szélen. Ugy látszik, hogy bő hely marac,ljon a deszkáknak és a mintha a víz elpárolgott volna. Emeljük meg nehezék gránitkőnek. Ha heves az erjedés, a fedőt kissé, anélkül hogy felnyitnánk és a gyakori, hogy a lé felszáll és túlfolyik, mivízszint ismét helyreáll. A helyiség hőmér vel nincs elegendő helye. Kár lenne az értésékletétől függően az erjedés 2-4 hét múlva kes Iéért. befejeződik, a zöldség friss és tiszta marad. Száraz években a káposzta csak kevés Ne mossuk le gyakran (a mosást a nyitott levet ereszt, ilyenkor vízzel töltjük fel. Elő edénynél 8 naponként ismételni kell). ször felfőzzük, kézmelegre lehűtjük. Ha 112 A legjobb eredményt az adalék nélküli, liternél több vizet használunk, ajánlatos tiszta zöldség erjesztése adja. Hiszen meg- gyengén megsózni, l liter vízre 10 g sót található itt az összes erjesztéshez szüksé- számoljunk. ges tejsavbaktérium. Fontos: a zöldség miA ledöngölt káposztát ajánlatos, mielőtt nősége. Csak egészséges, lehetőleg vegyrátesszük a deszkát és a követ, nagy kászermentes, kifogástalan talajon termett posztalevéllel lefedni. A lé legalább 2 cmzöldségből kaphatunk jó minőségű erjeszrel álljon a deszka felett, de inkább többel tett végterméket (erjedés közben is emelkedik). Ezután feltesszük a fedőt, megtöltjük a vízcsatornát Ajánlatos az edényt az első 8-10 napban Savanyúságkészítés szabahőmérsékleten tartani, hogy az erjedés hamar meginduljon. A fedő nemsokára Savanyú káposzta kotyog, jelzi az induló erjedést. Az edényt 40 kg fejeskáposzta (tisztítva), 125 g só, legalább 4 hétig ne nyissuk ki, ne veszéborókabogyó, kömény. lyeztessük a védő szénsav képződését. 10 A korai káposztafajtákat már nyáron sa- nap múlva az edényt hűvös helyre, pincébe, vanyíthatjuk, finom, zsenge ételt kapunk, tehetjük. Kb. 6 hét múlva fogyasztható, de amit azonban el kell fogyasztanunk, mert igazán érett, teljes aromájú savanyú káhosszabb tárolásnálmegpuhuL Nem romlik posztát csak mintegy 2 hónap múlva kameg, de elveszti tetszetősségét és csak fű punk. szerezésre használhatjuk. A savanyítás fő anyaga az őszi káposzta. Boros káposzta Jól beváltak a középkésőiek. A késői tárolásra szánt káposztát is savanyíthatjuk, bár Szükséges 50 kg fehér fejeskáposzta, l liter ezek keményebbek az őszinél, ezért fino- fehér bor (bio), 150 g só, borókabogyó, köman kell gyaluini és szarosan összenyom- mény, néhány negyedbe vágott alma, nem kodni. A nyomkodással kipréseljük a tejcu- permetezett szőlőkacs és káposztalevél a kor tartalmú levet, a tejsavbaktériumok táp- befedéshez. Ú gy készítjük, mint a savanyú káposzközegét, amelyek kedvező körülmények között hamar elszaporodnak és elnyomják a tát, de a tömörítéskor fokozatosan l liter fehér bort öntünk hozzá. nemkívánatos csírákat.

Tejsavas erjesztés

203

Gerzson-féle savanyú káposzta

Kaukázusi orosz káposzta

Szükséges: fejeskáposzta, borókabogyó vagy kömény, meleg víz (42°C-ig). A káposztát nagyon finomra gyaluljuk, a fűszerrel és kézmeleg vízzel a vákuumedénybe nyomjuk. A víz a káposztát éppen fedje. Az üveget szarosan becsavarjuk és melegre állítjuk (20-25 °C). Ha a lé felemelkedik, kissé .hűvösebbre tegyük, 8 nap múlva vigyük a pincébe és legalább 6 hétig zárva tartsuk.

Hozzávalók: kicsi, kemény fejeskáposzta fejek, zellergumó, és zellerlevél, zöld paradicsom, vöröshagyma, piros paprika, fokhagyma, szemes bors. A káposztát megmossuk, megtisztítjuk, a tönköt eltávolítjuk és negyedbe vágjuk, a zöld paradicsommal, nyers zellerdarabokkal, vöröshagyma-karikákkal, fokhagymagerezddel, és csíkokba vágott piros paprikával együtt rétegesen az edénybe tesszük. A zellerlevélből néhány borsszemből és tengeri sóból (25 g l li ter vízre) levet fő zünk, majd kézmelegen a zöldségre öntjük. A ráhelyezett deszkát és követ a lé jóllepje el. Kb. 3 hétig eresztjük, majd hűvös helyen tároljuk.

Tejsavasan erjesztett vegyes-savanyúság Szeptember végén készül, a még kint lévő termést dolgozzuk fel, ugyanakkor kiváló vegyes savanyúságat kapunk. Szükséges: l ,5 literes üvegre 500 g uborka, 250 g pritaminpaprika, néhány darab kis zöld paradicsom, hagyma, kb. 3/8 liter sós víz (15 g tengeri só l liter vízre), egy tárkonyhajtás, egy kaporvirág vagy kapormag, egy teáskanál fűszer (mustármag, koriander, szegfűbors, szegfűszeg). A zöldséget jól megmossuk, tiszta ruhával leszárítjuk. Az uborkát" megfelelő darabra vágjuk, a paprikát kimagozzuk és szintén jól feldaraboljuk. A fűszermagvakat az üveg aljára tesszük, erre rétegezzük a zöldséget, a paradicsomot, közé rétegezve a hagymát és a friss zöldséget. Utoljára felöntjük a felfőzött és kézmelegre lehűtött sós vízzel, hogy teljesen ellepje. 4-5 cm légteret hagyjunk meg. Felülre friss, lehetó1eg permetmentes szőló1evelet teszünk. Az üveg szélét gondosan töröljük tisztára, majd rácsavarjuk a lapkát. Erjedéshez 20-25 °C-on meleg helyre tesszük. Az erjedéstmára következő napon légbuborékok és enyhe zavarosság jelzi. Vigyázat, nem szabad a felszínen hártyának képződnie. Amikor a lé felemelkedik, az üveget azonnal hűvösebbre tegyük, hogy ki ne fusson. l hét múlva az üveget pincébe tehetjük. 14 nap múlv.a készen van a kellemesen savanykás ízű vegyes savanyúság. A terméket felbontás után hűtőszekrényben ajánlatos tárolni.

Karalábé üvegben Hozzávalók: 2250 g karalábé, uborkafű szermagvak, friss tárkony, kapor, 114 liter sós víz (15 g tengeri só l liter vízben). Lehetőleg vegyszermentes termelésből származó karaláhét csíkokra aprítunk. Az üveg aljára helyezzük az uborkafűszermag vakat, erre a karalábé-csíkokat, amit kis fatömködővel és kis sós vízzel nyomkodunk bele. Babérlevelet, friss tárkonyt és kaprot teszünk közé, ha van, egy kömény-ernyőt is. Kb. 4 cm légteret hagyjunk. Az üveget szarosan lezárjuk, meleg helyre (20-25 ocra) állítjuk. Mikor a lé felszáll, hűvösebb helyre (20 oq helyezzük. l hét múlva hideg helyre kell vinni. E savanyúságból ízletes salátát készíthetünk apróra vágott hagymával és hidegen sajtolt olajjal. A vöröshagymát a karalábéval is savanyíthatjuk, de ebben az esetben nem tárolhatjuk hosszabb ideig mert elveszíti az ízét.

Tejsavas uborka

erjesztőedényben

Hozzávalók: kb. 5-6 kg uborka l O literes edényre, kb. 4 liter sós víz (25 g tengeri só l liter vízre), vöröshagyma, tormadarabkák, kapor, tárkony, mustármag, koriander, szegfú'bors, szegfűszeg, ízlés szerint 2-3 fokhagymagerezd, betakaráshoz szőlő vagy tormalevéL

204

BIOGAZDA 3.

Jól bevált a középnagy szabadföldi uborka, de a kis fürtös- vagy a kemény kígyóuborka darabokat is - hámozása nélkül - savanyíthatjuk. Az uborka középhosszú, kemény legyen, mivel az érett hamar megpuhul és megüregesedik. Az uborkát jól mossuk meg, keféljük le és tiszta ruhával szárítsuk le. A nagyobb uborkát hegyes késsel szurkáljuk meg. A sós vizet forraljuk fel, majd hűtsük le kézmelegre. Az edénybe rakjuk be az uborkát, a fű szereket, majd öntsük le a felöntőlével úgy, hogy a sós víz teljesen borítsa el. 8 napig erjesztjük szobahőmérsékleten, azután hűvösre visszük. Az edényt 4 hétig zárva tartjuk.

tetszetős. Ezzel szemben a-félérett paradicsom nagyon alkalmas, jó ízt ad és hozzájárul a szemgyönyörködtető tarkasághoz. Tegyünk közé sok kaprot, tárkonyt, tormadarabkát, babérlevelet, mustármagot, koriandert és szegfűborsot; ízlés szerint néhány fokhagyma-gerezdet szegfűszeggeL A lehető legszorosabban összenyomkodjuk, szó1ő- vagy tormalevéllel - esetleg káposzta vagy kelkáposzta levéllel - letakarjuk és felöntjük felforralt, majd kézmelegre hű tött sós vízzel (25 g tengeri só Iliter vízhez). Minél zsengébb a zöldség, annál finomabb. Tálaláskor hidegen préselt olajjal megöntözzük és kész az egyik legszebb és legtartalmasabb nyerséteL

Tejsavas uborka üvegben

Sárgarépa

Hozzávalók: egy literes üvegbe kb. 600 g uborka, kb. l/4liter sós víz (15 g tengeri só l liter vízhez), fűszerek mint az erjesztő edénynéL Az uborkát a fűszerekkel szorosan az üvegbe rétegezzük. Felülre permetszermentes szőlőlevelet helyezünk és 5 cm-es légteret hagyunk. A sós vízzel felöntjük majd meleg, 20-25 °C-os helyiségbe rakjuk. Ott gyorsan erjedni kezd. Mikor a lé felszállt, hűvösebb helyre állítjuk. Egy hétig itt tartjuk, majd pincében tároljuk. Az üveget legalább 6 hétig tartsuk zárva. Ekkortól fogyasztható, de felbontás után tartsuk hűtőszekrényben.

Hozzávalók: tízliteres edénybe kb. 7,5 kg sárgarépa, néhány hagyma, 3 gerezd fokhagyma, szegfűszeg, sok kapor és tárkony, babérlevél, tormadarabkák, sós víz (l literre 15 g tengeri só), ha van, az erjesztő edényből uborkalé. A sárgarépát mosás és tisztítás után nagyon vékony csíkokra vágjuk, a fűszerrel és a folyadékkal az üvegbe tömködjük. Tejsavasan erjesztett uborkalével töltsük fel, hogy hamarosan meginduljon az erjedés, további sózás nélkül. Ha nincs, felforralt majd kézmelegre lehűtött sós vizet használjunk. Az előzőekhez hasonlóan elő ször meleg helyen beindítjuk az erjedést, majd hűvös helyen folytatjuk, végül pincében (10-15 °C-on) tároljuk. Megfelelően tárolt téli sárgarépából is készíthetjük, így kora tavasszal is kapunk friss vitamindús savanyúságot.

Vegyes kerti zöldség (tarka egyveleg) Tarka, vegyes zöldséggel különösen jó ízt és szép terméket kapunk. Egy 10 literes edényt hamar megtölthetünk. A termékbe minden zöldségféle alkalmas, ami éppen megtalálható a kertben, kivéve az erősen színező céklát, amely nem alkalmas a keverésre. Tehát: uborka, fiatal bab (15 percig főzzük), karalábé szeletelve, vagy ha kicsi, egészben, sárgarépa csíkozva, szeletel ve, vagy ha kicsi, egészbén, karfiolrózsa darabokban, kelkáposzta (a keményebb levelet főzve használjuk), hagyma, paprika, zöld vagy félérett paradicsom. Az érett paradicsom nem jó. Megpuhul és nem

Cékla üvegben A cékla húsa érdesebb, ezért vékony csíkokra aprítjuk. (Nem ajánlatos karikára vágni ahogy a csemegecékla-salátánál megszokott.) A savanyított cékla jó ízű, de a nagy cukortartalom következtében hosszabb tárolás esetében erősen megsavanyodik. Ezért kisebb mennyiségbe üvegbe töltsük és mindig csak annyit készítsünk amennyi néhány hét alatt várhatóan elfogy.

Hókezeléses tartósítás

205

Az adalék az uborkához hasonlóan a sós lé, amiből kevés kell, mert a cékla maga is levet ereszt. Melegen hamar erjedni kezd: egy hét szobahőmérsékleten, majd hűvö sön. Az üveget legalább egy hétig zárva tartsuk. Ha hamarabb nyitjuk fel, megtörténhet, hogy mint a pezsgő kilövell. Lassan, óvatosan nyissuk ki.

Hó'kezeléses tartósítás A bioterményeknek egyik legfontosabb tartósítási területe. Az élelmiszer-feldolgozás igen szerteágazó területe. Jó felszerelést és szaktudást kíván. Sok területe ismeretes, most csak a biofeldolgozás szempontjából legfontosabb részeket emeljük ki. Így készülnek a különböző befőttek, dzsemek, ízek, lekvárok, a savanyúságok egy jelentős része, az ivólevek, a sűrítmé nyek és a natúr zöldségkonzervek. Még a különféle zöldségkrémeket is e módszer segítségéve! állítjuk elő. A biofogyasztók egy része tartózkodik a hőkezeléssel tartósított konzervek vásárlásától, pedig a szakszerűerr készült konzervek nem tartalmaznak tartósítószert, és nem igaz az, hogy hiányoznak belőlük a legfontosabb vitaminok és tápelemek.

A higiéniai feltételeket persze maximálisan tiszteletben kell tartani. Romlott, penészes nyersanyagból, nem higiénikus környezetben valóban csak kemikáliákkal és/vagy durva hó'kezeléssel lehet tartós konzervet előállítani. Ez azonban nem nevezhető bioélelmiszernek.

Tárolás, előkészítés A beérkezett nyersanyagot a feldolgozás előtt általában hosszabb-rövidebb ideig tárolni szükséges. Igaz, hogy az lenne az ideális, ha a beérkezett anyagot azonnal fel tudnánk dolgozni, de ez általában csak házi tartósításnál oldható meg, ipari üzemekben gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Ezért a nyersanyagot tiszta fa vagy műanyag rekeszekbe szedjük, és a legrövidebb időn belül szállítsuk be a tárolóhelyre, ahol szellős l O oc alatti térben tároljuk. ügyeljünk arra, hogy ha hagyományos termék is van a bio mellett, akkor azt külön helyiségben tároljuk. A feldolgozáskor ügyeljünk arra, hogy mindig a beérkezési sorrendnek megfelelőerr dolgozzuk fel a nyersanyagot. Ha véletlenül bentragadna áru inkább dobjuk ki, mert több kárt okoz, még a jó árut is tönkreteszi. A feldolgozásra kerülő nyersanyagot közvetlenül a feldolgozás előtt mossuk meg, mindig az anyag jellegének megfelelő mosógéppel vagy rendszerrel. Vigyázni

Légbefúvásos mosógép mOködési elve

Jelmagyarázat:· 1. rács, 2. mosókád, 3. buborékoltató, 4. vfzleereszt6 csap, 5. öblft6 zuhanyozó, 6. tisztítónyflás, 7. meghajtó motor, 8. véd6burkolat

206

kell, hogy puha gyümölcsöt például nem lehet ugyanazzal a berendezéssel mosni, mint mondjuk a földes gyökérzöldséget Gyümölcsmosó kád: lágy gyümölcsfélék kíméletes, öblítéses mosására szolgál. Célszerű egymás után két kárlat használni. A gyümölcsöket perforált kosarakkal he· lyezik a kádba. Légbefúvásos gyümölcsmosó-gép: Mosókádból és válogató perionszalag hálóból áll. Az utánmosáshoz erőteljes, zuhanyozó vízsugarak szolgálnak. Elvi ábráját bemutatjuk. Kefés mosógép: Uborka, alma, burgonya stb. kefés mosására szolgál. Rövid vagy hosszú kihordószalaggal készül, közvetlen gőzbefúvással is üzemeltethető.

BIOGAZDA 3.

Spornesz forróvfztái'olós fekv6 autokláv

Spomasz forróv{ztárolós fekvő autokláv: Két autoklávegységből és a felettük elhelyezett forró vizet tároló tartályból áll. Az autoklávok felváltva dolgoznak, míg az egyiket töltik a másik sterilez. A sterilezési Hőkezelés Élelmiszerek hőkezeléses csírátlanítására folyamat- a gőz és víz beadagolás, a kívánt hőmérséklet és nyomás tartása - teljesen pasztőrözőket és sterilezőket használnak. A automatizált. Mindkét autoklávegységet pasztőrözők általában kíméletesebbek, 90100 °C-on főleg a mikroflóra vegetatív önálló szabályozó berendezéssel látták el. alakjait pusztítják el. A túlnyomáson, 100 A beállított sterilezési programtól való eltéoc feletti hőmérsékleten működő sterilezők rés esetén hang -és fényjelzés figyelmeztejórészt a spórákat is elpusztítják. Az úgyne- ti a kezelőt vezett pillanat-pasztőrözők magas hőmér sékleten (110-130 °C-ig) rövid idegi steri- Lecsó zsír nélkül leznek. Tisztított, szeletelt étkezési biopaprika, sű Elsősorban a szakaszos üzemű berendecukorral és tengeri sózéseket írjuk le, mivel kapacitásuknál fogva rített bioparadicsom ízesítve. val elsősorban ezeknek van jelentősége a bioGyártás: Kézzel csumázzák (csőkés) üzemekben. vagy körforgás, illetve szalagos csumáPasztőröző kád: Sík falakkal határolt zógéppeL Gépi csumázás esetén előzetes szabad felületű víztartály. Közvetlen nagyság szerinti osztályozás szükséges hugőzbefúvású a vízmelegítése, a kád perezalos osztályazón háromféle nagyságra. mén perforált hűtővízcsövek helyezkednek Csumázási veszteség 17-30%. Hosszirányel. A hőkezelendő üvegeket vagy dobozo- ban szeletelik 2-3 cm széles darabokra, kat kosárba rakva teszik a vízfürdó'be. Min- kézzel vagy radikális paprikaszeletelőveL den üveg- és dobozmérethez használható. Rendkívül alaposan, ventilátoros mosógépTúlnyomásos autoklávok: 1400 literes, ben mossák. Előfőzés: duplikátorban vagy álló autokláv, amelyet henger alakúra ké- folytonos előfőzőben (serleges előfőző) 98peztek ki. A fűtést közvetlen gőzbevezetés 100 °C-on, kb. 40-60 mp-ig illetve 75 °Csel oldják meg. A hűtéskor az üvegben ki- on 3-4 percig. Végpontja, ha a szelet összealakuló túlnyomás elkerülésére, ill. az eb- hajtva még törik, de nem merev. Előfőzés után célszerű forróvizes öblítés, majd azonből származó üvegtörés minimalizálására, az autóktávban levegővel ellennyomást tu- nali felhasználás. Főzés régi módszerrel: dunk kialakítani. Az üvegeket s dobozokat 50% előfőzött paprikaszelet + 50% 14-16 a pasztőrkádhoz hasonlóan kosarakban heref. % sűrített paradicsom l ,5-2% tengeri só, legfeljebb 2 % méz. Forraljuk össze és lyezve lehet berakni, illetve kivenni.

Hőkezeléses

tartósítás

töltsük. Korszerűbb a külön töltéses eljárás: előmelegített üvegekbe töltőgéppel adagoljuk a forró, 14-16%-os paradicsomlevet, majd körtöltő asztalon az· előfőzött paprikaszeletet, végül esetleges utánievezést végzünk paradicsomlével, azonnali zárás mellett. Hó'kezelés: a paradicsomlét és paprikát összefőzve töltik be, így az indulási hőmér séklet nagyobb, mint 70°C. Ekkor az üvegnagyságtól függően a következó'képpen járunk el:

207

egészítjük ki max. 5 ref %-ra. Felöntőlé ként gondosan szűrt 2 %-os tengeri só oldatot is használhatunk. Töltéskor 10 mm-es légteret hagyjunk. Légtelenítés, zárás: üveges árukat evakuáló zárógépen, 46-60 kPaos vákuum mellett. Hó'kezelés: 1/1 d: 1035-101105 c~c; 5/4 ü: 10-35-201105 oc. Tengeri sós felöntőlé esetén a felmenési idők 5 perccel csökkenthetó'k. Anyagszükséglet: 100 kg késztermékhez, 129 kg paradicsom, amelyből13-19 kg a Iéhez használható fel.

Hámozatlan paradicsom

Ha az indulási hőmérséklet 40-50 oc körüli, a hőntartási időt kell növeini kb 20 percceL Minőségi követelmények. Vízben oldható sómentes szárazanyag-tartalom min. l O re fr. %-a legyen. Anyagszükséglet. 100 kg késztermékhez kb. 70 kg tisztítatlan paprika, 49 kg 16 ref. %-os sűrített paradicsom, 2 kg só, 2 kg cukor.

Hámozott paradicsom Tengerisós vagy bioparadicsom-felöntőlé ben, hó'kezeléssel tartósftva. Nyersanyag. Kemény állagú, piros színű zöldtalp-mentes almaparadicsom és determinált bioparadicsom fajta. Méret: 3-5 cm között. Gyártás. Mosás légbefúvásos mosógépen, hámozás forró vízzel, töltés egy-egy kiszerelési egységbe min. 12 db paradicsom kerüljön. Felöntés: a felöntőlé készítésére csak jó minőségű, kis élőcsíraszámú paradicsomat használjunk. Az áttörés 0,40,8 mm-es szitán történik. Felöntés előtt a paradicsomlevet csöves hőcserélőn legalább 85-90 °C-ra melegítjük fel. A paradicsomlé a késztermékre számítva l% tengeri sót tartalmazzon, sómentes szárazanyagtartalmát szükség esetén cukorral vagy mézzel

Tengerisós vagy bioparadicsom felöntőlé ben, hőkezeléssel tartósítva. Nyersanyag. Frissen szedett, egészséges, kemény állagú, egyenletesen piros, zöld részektől, sérülésektől mentes bioparadicsom. Gyártás. Alapos mosás, gondos válogatás után egységbe közel azonos nagyságú, színű és alakú paradicsom kerüljön. A felöntőlé finoman paszírozott paradicsomlé vagy tengerisós, vizes felöntőlé (1,5% sótartalmú felöntőlé). A termékhez- tiszta tömegre számítva- 3% cukor, vagy méz hozzáadása megengedett. A töltőtömeg, a tisztatömeg, a hőkeze lés azonos a hámozott paradicsomévaL A készáruban 0,8-1,2% tengerisó, a Iében legalább 5% sómentes szárazanyag legyen, a paradicsomegyedek közötti méretkülönbség maximum l% lehet.

Csemegeuborka Nyersanyag. Frissen szedett, egészséges, foltmentes, meghatározott méretosztály szerint válogatott uborka, amelyet 24, legfeljebb 48 órán belül fel kell dolgozni. Gyártás. Osztályozás hosszúság és átmérő szerint, mosás kefés mosógépben, amelyek közül a másodikat 65-75 oc hő mérsékletű meleg vízzel üzemeltetik. Mosás után erős zuhanyozás. Válogatá": el kell távolítani a nem megfelelő (hibás, torz, sérült, foltos stb.) egyedeket, a virág- és szármaradványokat. Az uborkán legfeljebb 2 mm-es szárrész maradhat. Töltés mosott ellenőrzött üvegekben rakottan. Az uborka

BIOGAZDA 3.

208

betöltése

Anyagszükséglet: 100~ kg késztermékhez 113 kg uborka, 15,8 kg 10%-os bioborecet; 1,7 kg tengeri só; 3 kg méz; 0,1 kg borkősav, 0,2 kg tejsav.

("alázárás") elkerülésére célszerű a fűsze reket meleg vízben előzetesen felduzzasztani, összekeverni, tüllzacskóba tenni és l 00 °C-on 30 percig annyi vízben főzni, hogy az a fűszert ellepje. A szemes fűsze rek kifőzését legcélszerúob bizonyos nagyobb szám ú l OOO-l O OOO db) kiszerelési egységhez előírt mennyiséget egyszerre elvégezni. (Az ajánlható fűszermennyiséget táblázat mutatja be.) A nyert fűszerkivona tot a felöntőlé készítésénél használjuk fel, a kifőzött szemes fűszerek keverékét pedig az üveg aljára adagoljuk, a kiszerelési egységeknek megfelelően kalibrált mérőedé nyekkel. Berakás: az 5/4-es üveg kétsorosan, az 5/8-os üveg egysorosan rakható, de súlykiegyenlítő koszorú is képezhető. Felöntőlé: 100 literre számolva 23 l 10%-os bioborec~t, 0,15 kp borkősav, 0,3 kp 50%-os tejsav, 4 kp méz, 2,5 kp tengerisó. A készítendő lémennyiségnek megfelelően adagoljuk a vízbe - az ecet kivételével - a külonböző komponenseket és a fűszer magvak főzetét, majd felforraljuk, kissé hűlni hagyjuk, és ekkor adjuk hozzá az ecetet. A levet szűrjük és 85-90 oc hőmérsék leten töltjük az üvegekbe. 5/4 üvegekbe l O mm, 5/1 üvegekben 15 mm légteret hagyjunk. A fellevezett üvegeket azonnal evakuáljuk, zárjuk. Hőkezelés: 511 ü: 20-40-30185 oc; 514 ü: 10-25-25/85 oc; 5/8 ü: 10-20-20/85 °C.

Bébicékla

előtt adagoljuk üvegenként az előírt mennyiségű előkészített fűszerlevele ket és fűszermagvakaL A fűszerleveleket alaposan meg kell mosni. A szemes fűsze rek felúszásából előforduló záráshibák

518 ü

Gömb alakú, sötétvörös, 2,5-6 cm átmérőjű céklából készüljön. Gyártás. A szennyezettségtől függően 15-30 percig áztatjuk, majd kefés mosógéppel mossuk. A kocsányrészt és az elvékonyodott gyökérrés?:t, valamint a fekete részeket késsel eltávolítjuk, s egyúttal nagyság szerint osztályozunk. Előfőzés: autoklávban ll 0-114 °C-on, vagy duplikátor üstben vízben forralással 20-30 percig. A késztermékben némelykor fehér üledék látható, ilyenkor a nyersanyagat vízben kell előfőzni. Az előfőző vizet minden tételnél cserélni kell. Hűtés 40°C-on. Utána hámozás dörzsöléssei (köszméte- vagy burgonyakoptatón), majd késsel utántisztftjuk, és a céklát bő vízben alaposan mossuk. Töltés: az üvegekbe először köménymagot adagolunk, majd a céklát rakjuk bele, 5/8-os üvegbe 25-35 mm-es céklát, 5/4-es üvegbe 35-60 mm-es céklát. Felöntőlé: 100 liter víz, 2 liter 10%-os bioecet, 8 kg méz, 3 kg cukor, 3 kg tengeri só. Felöntés forrón, utána evakuálás vagy vákuumzárás. Hó'kezelés: 20-30-H/100 oc. Minőségi követelmények. A cékla egy egységen belül közel azonos l)agyságú, puha, de nem elfőtt, sötétlila, kellemesen fű szerezett legyen. Összes savtartalma 0,7%, sótartalma kb. l%.

152

237

5/4 ü

5/2 ü

568

95 227

5/1 ü

137

180

1370

549

183

10/1 ü

284

380

5670

105

1136

378

5/1 ü

132

180

2650

531

176

Hőkezeléses

tartósítás

Anyagszükséglet. 100 kg késztermékhez 140 kg cékla.

Marinált paprika

209

zuk forgóhengeres osztályazón 9-12 fordulat /perc mellett 15-19-23 mm átmérőjű szitákkal. A 15 mm átmérő alattiakat általában nem érdemes feldolgozni. Mosás mártogatással kosarakban, előfőzés izotóniás cukorszörpben; 25-30 °C-ról indulva kb. 30 perc alatt felmegyünk 75-85 °C-ra. A cseresznyelégy !árvákat, "kukacokat" az elő főző oldatból el kell távolítani. Felöntés 26 refr. %-os felöntőlével (100 l-ben 10-15 l cigánymeggy leve és O, l% citrom- vagy borkősav). Légtelenítés exhausztálással, vagy evakuálássaL Hó'kezelés: 15-1725/92-94 oc. Evakuálás esetén: 20-2725192-94 °C.

Csumázott, piros, egész vagy szeletelt biopaprika, ecetes-sós-olajos felöntőlében, hő~ kezeléssei tartósítva. Nyersanyag. Teljesen bepirosodott, vastag húsú, kemény állományú étkezési paprika vagy paradicsom-paprika bio módon termel ve. Gyártás. Lelkiismeretes válogatás, alapos mosás, csumázás mellett a magvakat és az erezetet eltávolítjuk. A paprika hegyébó1 5-10 mm levágunk (a szelet gyártásakor e művelet elmarad). Szelet készítésekor a Meggybefőtt paprikát hosszában négy felé vágjuk. Elő Válasszuk a legmegfelelőbbet, a Pándi fajfőzés: 85 °C-os forró vízben, 1-2 percig, majd azonnali hűtés. Üvegbe rakás, fűsze tát. Mosását és osztályozását lásd a csereszrezés: a bemérési súly kb. 6%-kal legyen nye befőttnélleírtak szerint. Előfőzés: izonagyobb, mint a töltősúl y. A kimért mennyi- tóniás cukorszörpben 25-30 °C-ról indulva, 30-40 perc alatt felmegyünk 60 °C-ra (a ségű szeletet vagy a hüvelyt (egymásba dugva) ízlésesen üvegbe rakjuk. Az üveg gyümölcsön csak hajszálrepedések mutatközepébe egy-egy nagyobb vagy két kisebb kozzanak). 60 liter előfőzőszörphöz 40-50 babérlevelet helyezünk. Felöntés forró kg gyümölcsöt számítsunk. Felöntés: 26 ref %-os szörppel (100 literben 10-15 liter cifelöntőléveL 100 l felöntölé összetétele paprikahüvely hez: 20 l l 0%-os bioecet, 2 gánymeggy leve és 0,1% citrom- vagy borkg tengerisó; paprikaszelethez: 27110%-os kősav, a refrakciót cukorral és mézzel állítbioecet, 2,5 kg tengerisó. Felöntés után 15 juk be). Légtelenítés exhausztálással, vagy g hidegen sajtolt olajat adagolunk 5/4-es evakuálássaL Hőkezelés 92-94 °C-on, 15üvegbe. Légtelenítés exhausztálással vagy 20 perc felmenés 15-18 perc tartás, majd evakuálássaL Hó'kezelés: 5/4 ü: 15-18-H/85 hűtés. oc, 5/8 ü: 15-14-H/85 oc. Minőségi követelmények. Állaga nem Sárgabarackbefőtt lehet elpuhult, egy-egy üvegen belül azoa hazai tájjellegű fajták. nos színárnyalatú, összes sav (ecetsav) 0,6- Legmegfeleló'bbek lehet nagyon kevés vegyezeket Általában 1,2% legyen. szerrel megtermelni. A rózsabarack fajták Anyagszükséglet. 100 kg késztermékmásodsorban jöhetnek számításba, csak hez 170 kg biopaprika, 3,3 kg hidegen sajadnak igazán jóízű befőtteket nem mert tolt olaj. Paprikahüvelyhez felöntölé (l 00 lA biobarackbefőttet elsősor Gyártás. hez):21110%-os bioecet, 2,1 kg tengerisó. tesszük el. Ha mégis háhámozatlanul ban Paprikaszelethez felöntölé (100 l-hez): elsősorban a gőzhámozás akkor mozzuk, 28,4 l 10%-os bioecet, 2,7 kg tengerisó. jöhet számításba. Mosás ventilációs mosógépben, majd felezés, szükség esetén gőz Cseresznyebefőtt hámozás. Előfőzés: tiszta vízben vagy izoNagy szemű azonos érettségi fokú Ger- tóniás cukoroldatban. Gyümölcs és lé arány mersdorfi Karmazsin Ökörszív, Solymári 2:3. Üvegbe töltéskor nagyon vigyázzunk, szív, Egri fekete fajtájú cseresznyéből ké- hogy különösen a hámozatlan barackból szüljön. Géppel szártalanítjuk, osztályoz- csak az ép, sérüléstől mentes barack kerül-

210

het az üvegbe. Érdemes odafigyelni, hogy a barackot szépen sorolva rakjuk az üvegbe. Felöntőlé: 18 refr %-os 0,4% citrom- vagy borkősavtartalommaL Legjobb ha saját szűrt levében tesszük el a barackot, de ha azt nem tudunk előállítani, akkor mézzel, biomust sűrítményt visszahígítva állítjuk elő a megfelelő refrakciójú felöntő levet. Hőkezelés: lll ü: 15-15-H/92-94 oc, 112 ü: 15-10-H/92-94 oc. Szilvabejőtt Legmegfelelőbb a 80-90%-os érettségű kék szilva, pl. Besztercei, Olasz kék, Muskotály, Ageni. Kosárban mártogatással mossuk, majd géppel szártalanítjuk. Válogatás, majd nagyság szerinti osztályozás kötélpályás osztályozón, háromféle szemnagyság szerint. Előfőzés tiszta vízben vagy izotóniás cukoroldatban. Gyümölcs léarány 2:3. Indulás 30 oC-ról és kb. 30 perc alatt felmenni 65 °C-ra, ezen tartani 5 percig (finom hajszálrepedések a héjon). Gyártás: a megfelelő válogatással előkészített, előfő zött szilvát üvegekbe helyezzük, majd 5/4es üvegekbe 2-2 szem, 5/8 üvegbe 1-1 szem szegfúszeget helyezünk. Az előfőzés befejezésétől a léfelöntésig max. 15 perc teljen el. Hőkezelés a kajszibarackná lleírtak szerint.

Sárgabarackdzsem Érett, teljesen kialakult aromájú kajszibarackból, és biocukorból, biomézből vagy biomustsűrítményből készül. A végtermék gyümölcsdarabokat tartalmaz. Gyártása. A gyümölcsöt mossuk, válogatjuk, gőzhámozzuk. A héjat forró vízben történő áztatás után kézzel is eltávolíthatjuk. Az eló'k:észített alapanyaghoz adagoljuk a megfelelő mennyiségű édesítőszert, hogy a végtermék refrakciója 55-60%-os legyen. A biodzsem gyártásához legjobb friss almavelő adagolása 5-10%~os mennyiségben a megfelelő kötés elérése érdekében. Az összeállított anyagokat duplikátor üstben 15-20 percig főzzük. Ekkor hozzáadjuk a megfelelő mennyiségű citromsavat (0,2-0,4%) majd megfelelő kötéspróba

BIOGAZDA 3.

eredmény esetén elkezdji.Uc tölteni a dzsemet Hőkezelés 98 °C-on történik. A forrón betöltött kiszerelési egységeket azonnal zárjuk. Az 5/1-es üvegek felmenési ideje l O perc, tartási ideje 15 perc, az 5/4, és 5/8 üvegek felmenési ideje 5 perc, tartási ideje 10 perc; 1/2-es üveg felmenési ideje 5 perc, tartási ideje 6 perc. Hűtés kézmelegre, de legalább annyira, hogy az áru maghőmér séklete 50 oc körül legyen. Zárása gőzvá kuummal, előzetesen kigőzölt üvegek esetén a hőkezelés elmarad.

Szilvalekvár Érett, teljesen kialakult aromájú gyümölcsből készül. Lehetőleg magvaváló fajtából. Gyártása. A megfelelően kiválogatott gyümölcsöt mossuk, majd kimagozzuk. Duplikátorba helyezzük vagy gömbvákuumba szívatjuk az anyagot. Tekintettel arra, hogy a szilvalekvárhoz semmilyen pótlólagos édesítőszert (cukor, méz stb.) nem teszünk, így hosszú ideig tart mire a lekvár a megfelelő sűrűséget eléri. Ugy anakkor a főzési idő vége felé nehéz munkává válik a keverés, hogy ne égjen oda a szilvalekvár az edény falához. Mindezeket figyelembe véve érdemesebb gömbvákuumban készíteni szilvalekvárt. Gömbvákuumban is a fő zés végén atmoszférikus nyomáson kell folytatni, hogy a jellegzetes karamell ízt megkapja a végtermék. A szilvalekvár akkor kész, amikor a végtermék cukortartalma eléri a kb. 65 ref %-ot. Ekkor üvegbe vagy égetett agyagedénybe töltjük, majd zárjuk. A kész lekvárt hűvös helyen tároljuk fogyasztásig.

Gyümölcsszörpök Gyümölcsből

préseléssel előállított anya(biocukor, bioméz, sű rített biomust) előállított termék. Víz hozzáadásával fogyasztható. Vízoldható szárazanyagtartalma min. 50 refr %. Málnaszörp. A málnát a lehető legrövidebb idő alatt fel kell dolgozni. A levet préseléssel nyerik. A jobb kihozatal érdekében léből, édesítőszerrel

Sózás

melegfermentálást érdemes végrehajtani. Ez lényegesen növeli a lékihozatalt. A kinyert Iéhez adjuk hozzá az édesítő szert. Az egészet összekeverjük, majd üvegekbe töltjük. Tekintettel, hogy a biomálnaszörp refrakciója viszonylag alacsony, ezért forrón töltés esetén is szükséges hőkezelni a terméket Hőkezelés: 0,5 l-es palackok esetén 10-10-H/92-94 oc.

Gyümölcsszörpök egyéb hazai gyümölAlapanyag: meggy, csipkebogyó, szamóca, feketeribiszke, kökény stb. Az anyaléből a gyümölcsszörpök lényegében a málnaszörp készítésével azonos módon készülnek.

csökből.

Sóz ás A friss fűszernövények tartósítására régóta használatos. A sózásnak elsősorban vízelvonó hatása van. Ha sózott, tartósított növényekkel főzünk, ügyeljünk arra, hogy

tengeri sót az ételhez egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset adjunk. Sózásos konzerválásra majd minden fű szernövény alkalmas. Általában így konzerváljuk a zöldpetrezselymet, a zellert, a hagymát, a kaprot, a tárkonyt, a paprikát, a répaféleségeket, a vegyes leveszöldségeket és a salátanövényeket. Lehet többfélét is összekeverve besózni, de fontos, hogy ezek kipróbáltak, ízlésünknek megfelelően legyenek. A sózás menete a következő: a növényeket gondosan megmossuk, majd szikkadni hagyjuk. Szikkadás után lapos tányéron vagy műanyag lapon - mert a fa a növénynedvet magába szívja - a növényeket apróra vágjuk. Utána rakjuk le - lehetőleg cserépedénybe és rétegezve sóval szórjuk be. Üvegbe csak akkor tesszük, ha az sötét színű. Vigyázni kell, mert néhány növény fényérzékeny. l 00 gramm növényhez (masás előtt) 20-25 gramm tengerisót számolunk. A· vágott növényeket az edényben a tengerisóval összekeverjük. Ha a növény nedvtartalma nagy, akkor több tengerisót használunk (30 g). Végül az edényt jól befedjük. Az így eltett növényeket gyakran ellenőrizzük, bár a gyakori használat maga is megadja a kontrolllehetőségéL

211

Használat előtt a felesleges sótartalmat kimoshatj uk. A szárazon sózott fűszernövények használata nagyon egészséges. A legújabb vizsgálatok bizonyítják, hogy a só, különösen a tengerisó kevésbé okoz kellemetlenségeket a szervezetben, ha növényi káliumsót is tartalmaz, illetve ha olyan ételeket fogyasztunk, amelyben ezek a növényi sók benne vannak. Ezért jönnek mQstanában divatba a növényi fűszeres sók. Ezek a fűszerkészit mények módot nyújtanak arra is, hogy a sótalan ételt egy sószegény étrend keretében ízesebbé, élvezhetőbbé tegyük.

Zellersó. A leginkább kedvelt fűszersót zellergumóból állítják elő. A ledarált és megszárított zellergumót tengeri sóval összekeverjük. Az arány megegyezik a nyers sózáskori aránnyal, de ízlés szerint ezt módosíthatjuk. A sókeveréket leveles gumóból is készíthetjük, ennek színe sötétebb. Szokás ezenkívül még porított zellermaggal is keverni. Ezek természetesen ízben némileg eltérnek egymástól, de a jellegzetes zelleraroma jellemző marad. Lehet a zellersóhoz egy kis majoránnát is tenni, így zamatosabb ételízesítő lesz. Fokhagymasó. Konyhasóból és porított fokhagymából készített keverék amely a friss fokhagyma minden íz- és illatanyagát tartalmazza. Sülteket, salátákat, leveseket, pirított kenyeret ízesíthetünk vele, de újabban divatba jött a grillételek sütés utáni fű szerezésére is. Óvatosan használandó! Vöröshagymasó. Szárított és őrölt vöröshagymával ízesített sókeverék. Mindenre használható, ahol az ízesítés a vöröshagymát megkívánja. Használata azoknál is jó hatású, akik a friss vagy pirított hagymát nem bírják. Sózott fűszerkeverék. Amerikai mintára különböző fűszerkeverékkel (bors, paprika, petrezselyem stb.), valamint hagymával és fokhagymával ízesített tengerisó. Húsételek, halak, szárnyasok, tojásételek, pikáns saláták és mártások ízesítésére alkalmas.

212

Sózatt zöldségkeverék. l kg petrezselyemgyökeret, 25 dkg zellergumót, 25 dkg karfiolt, 25 dkg kelkáposztát, 25 dkg sárgarépát, 25 dkg karalábét, 5 db paradicsompaprikát, 5 db zöldpaprikát megmosunk és húsdarálón átdarálunk. Elkeverjük 50 dkg tengerisóval, és jó szaros-an lenyomkodva üvegekbe töltjük. 3-4 liter levesbe egy evő kanállal tehetünk ízesítőül. · Paradicsompaprika-krém. A j9 érett, de kemény paradicsompaprikát teljesen kitisztítjuk a belső erektől és magvaktól, majd húsdarálón ledaráljuk. l kg tisztított paprikához 20 dkg tengeri sót számítva összeverjük, üvegekbe töltjük és lezárjuk. Ételek ízesítésre egész évben használhatjuk. Szokás kevés paradicsomat is hozzá tenni, így nemcsak ételízesítő, hanem jó színező is.

Ecetgyártás A biogazdaságokban rendkívüli fontosságú az ecetgyártás. Ennek kettős oka van. Az egyik, hogy sok olyan szerves hulladék keletkezik (mint pl. hullásalma), amelynek más komoly hasznosítása nem igen lehetséges. A másik legalább ilyen fontos, hogy a bioecet igen értékes az élelmezésben. A különböző gyümölcsecete knek magas a táplálkozási értéke és ezenkívül fontos szerepe van az egyéb zöldségfélék tovább feldolgozásánál is. Az ecetképződés fő feltétele, hogy alkoholtartalmú folyadék, 20-26 oc hőmérsék let mellett, bőven érintkezzen levegővel. A folyadék alkoholtartalma a 15%-ot ne haladja meg, mert ekkor az ecetbaktériumok már nem érvényesülhetnek. Elméletileg l refr % szeszből 1.0365 súly-% ecetsav képződik. Gyakorlatilag azonban ennél csak 15-25%-kal rosszabb kihozatalt tudunk elérni, mert a művelet közben mind az alkohol, mind az ecet egy része elpárolog, valamint kis mennyiséget az ecetbaktériumok is fogyasztanak. Az üzemi veszteségeket figyelembe véve a következő kihozatal érhető el.

BIOGAZDA 3.

100 liter aikobpiból

2 3 4

15 16 17 18 19

5 6 7

8 9 10 11 12

21 22 23 24 25

86,0 87,0 85,9 84,9 83,9 82,9 81,8 80,8 79,8 78,7 77,7

Ecetkészítéshez t~hát feltétlenül alkoholtartalmú folyadék használandó, azonban az ecetképződést nem szabad az alkoholnak teljes oxidációjáig folytatni, mert akkor az ecetbaktériumok magát a képződött ecetsavat is elbontanák. Az alkohol oxidációját az ecetsav-baktériumok végzik, életműködé süket előnyösen elősegítik nitrogéntartalmú anyagok és ásvány sók (kálium, kalcium, foszforsav, kénsav megfelelő sói) jelenléte ezek pedig borban, gyümölcsborokban, törkölyben bőven megtalálhatók. Ezért az ecet készítésekor nincs más teendőnk mint az ecetté alakítandó folyadékot ecetsav-baktériumokkal beoltjuk, s azután csak arról gondoskodunk, hogy a levegő hozzáférjen és a hőmérséklet kedvező legyen. Néhány bevált ecetképzési eljárást is közread unk.

Orleans-i eljárás A 200-400 literes hordó fedőlemezébe mintegy 5 cm-es lyukat fúrnak. Ez szolgál mind a levegő, mind az utántöltendő folyadék bevezetésére. A hordót mintegy 2530%-ig, előzetesen 45 °C-ra felmelegített bioecettel megtöltik és l O liter ecetesedő folyadékot tesznek hozzá. Körülbelül 2026 °C-os hőmérsékletű helyiségben 8-10 naponként további 10 liter folyadékot töltenek, míg a hordó mintegy 80%-ig meg nem telik. Ekkortól alulról annyi ecetet lefejthetnek, amennyi folyadékot adnak hozzá. Ezt mindaddig folytathatják amíg az ecet-

213

Ecetgyártás képzők

működnek.

A módszer kis teljes{tményű, egy ilyen hordóval évente a hordó térfogatának kétszeres mennyiségű ecetet lehet előállítani. jól

Hagyományos ecetgyártás

Pasteur módszere Az oltóanyag elkészítése céljából alkohol tartalmú folyadékot (bort, gyümölcsbort) vízzel felhígítunk úgy, hogy 2% alkoholtartalmú legyen. Ehhez l% ecetet adunk. Nagy felületű nyitott edényben már egy-két nap után a folyadék felületén ecetbaktérium-hártya észlelhető, amellyel az ecetképző beoltható. Ecetképző gyanánt lehetőleg nagy átmérőjű és csupán 20-30 cm magas, fedéllel lezárható edényeket használjunk. Felül a két szembenálló oldalfalon egy-egy kicsi nyílás van amelyeken át a levegő állandóan bejuthat az edénybe. Az ecetképzőt 75%-ig megtöltjük az ecetté alakítandó folyadékkal, az előzőekben leírt módon előállított oltóanyaggal beoltjuk. Esetleg az oltóanyagat bükkfaforgácsra töltjük és azzal oltjuk be a kádat. A folyadék felületén ezután hamarosan megjelenik a baktériumos ecethártya. Üvegcsövön át - amely a folyadék aljáig ér - utántöltjük Így nem kell az ecethártyát megzavarni. Az 50-100 literes edénnyel Pasteur szerint naponta 5-6 liter kész ecet állítható elő. Az utántöltést szükség szerint végezzük el. Ecettároló fatartály

Az edény alsó csapján a kész ecet mindig leereszthető, felül a csövön át pedig ugyanennyi friss folyadékot töltünk rá. Gyors~ódszer

Az eljárást Schützenbach találta fel. Az ecetképzőjét, amely bor- vagy gyümölcsecet nagyban való készítésre kiválóan alkalmas, ábrán mutatjuk be. Az ecetkád általában tölgyfából készül, alul keskenyebb, belül három vagy több lyukasztott betétfenék van. Ezek felett egy elosztó fenék vagy szita látható, mely lehet pamutszövetből is. alul találjuk az ecetgyűjtőt a lefolyóval, amely lehet hattyúnyak formájú is. Ebben az esetben csap alkalmazása nélkül is csak oly mértékben folyhat ki folyadék, amilyen mértékben utántöltik Mivel az ecetes folyádék fajsólya nagyobb az alkoholos folyadék fajsúlyánál és a lefolyás mindig csak a legalsó rétegből történhet, így mindig csak a teljesen ecetesedett folyadékot tudjuk letölteni. Minden közbülső fenék alatt a kád oldalaiban levegőbeeresztő nyílások vannak, így azután igen nagy felüle-

214 .

ten és sok levegővel érintkezhe t az ecetesealkoholos folyadék. A kádat úgy töltik meg, hogy először a legalsó betétfeneket takarják be lazán szálő vagy gyümölcstörköllyel és ugyanígy azután sorban a felette levő lyukas betétfenekeket is. Azután ráhelyezik a legfelső elosztó- és szűrőfeneket, valamint a zárófedelet és megkezdhető az ecetesítendő anyag rátöltése. A meginduló ecetképződés, oxidációs folyamat lévén, jelentékeny hőfejlődéssel jár mely a kád belsejében esetleg 32 °C-on felül is emelkedik, a túlságos hőemelkedés káros is lehet, mett alkohol- és ecetsav-elpárolgás következhet be. A folyadék fenékről fenékre csörgedezik finoman elosztva és sok levegővel érintkezve, esetleg már egyszeri átfolyásnál is alkoholtar talma legnagyob b részben, vagy egészen ecetté alakul. Az ilyen ecetképző kádakból több darab modulszerűen összekapcsolható és ha úgy helyezkedik el, hogy az egyikből a másikba folyik, akkor a feltöltésen kívül alig akad vele más munka, mint a legutolsón ál a kész ecetet összegyűj teni. Ha fertőzés nem következik be, akkor az ilyen ecetképzők hónapokon át zavartalan folytonos működésben tarthatók. Szükség esetén a törkölyt meg kell újítani. Az esetleges zavaros ecet állás kö:t;ben többnyire letisztul, a derítés szűréssel gyorsítható. Az alacsony ecettartalmú ecetet elváltozásoktól, megromlástól pasztőrözéssei lehet legjobban megóvni. A különleges eceteket célszerű megszűrve palackokba tölteni és a palackozott árut pasztőrizálni, ebben az esetben nem áll fenn a késóobi romlás veszélye. dő

BIOGAZDA 3.

Mustárkészítés

A fűszer gyanánt közismert mustár készítésének nyersanyagai a mustármagon (Semen Sinapis nigrae, alba, Erucae) és fűsze reken kívül édes mustárnál a szőlő- vagy gyümölcsmust, savanyú mustárnál pedig az ecet. Tekintettel arra hogy ezeket az alapanyagokat a biokertekben jól elő lehet állítaní, mindenképpen érdemes a biomustár készítésével megpróbálkozni. A mustár magja igen magas olajtartalmú. A fehér 30-35%, a fekete 18-20% zsíros olajat tartalmaz. A fehér mustármag száraz állapotban szagtalan, megnedvesítve azonban a jellemző mustárszag válik érezhetővé, mert bomlás folytán kéntartalmú illóolaj képző dik, mely a szagló- és látóérzékekre, sőt a bőr szöveteire is izgatólag hat. A fekete mustármag száraz állapotban szintén szagtalan. Ebben glikozid, sinigrin, vagy mironsavas kálium nevű vegyület van, amelyből az ugyancsak benne lévő fermentum hatására víz jelenlétében bomlás folytán szőlőcukor. káliumhidrogénszulfát és mustárolaj keletkezik. Bioüzemben a mustárt úgy készíthetJük, hogy a magot kézi, vagy gépi darálóval megőröljük és azután a már említett anyagokkal, biomusttal, vagy bioecettel és fű szerekkel a vajhoz hasonlítható sűrűségűre állítjuk be. Édes mustár. Az őrölt magyakat forró édes musttal elkeverik, kellő sűrűségűre befőzik, fűszerezik és még melegen töltik, zárják általában üvegedénybe. Savanyú mustár. Saválló edényben fő .zik a mustármaglisztet ecettel és fűszerezés után palackokba töltik. A bioélelmis zerek területén fontos szerepet Francia mustár. Olyan ecettel készül töltenek be a különböző ételízesítők. Ezek- amelyben tárkonyürömfű nevű növényből nek a táplálkozásunkban betöltött szerepe annyit oldottak, hogy attól a jellemző zafolyamatosan nő. Az a tapasztalat, hogy aki matot kapja. rááll a bioétkezésre, az szeretné táplálékaiÁltalában l OOO liter ecetre l kg tárkonynak a lehető legszélese bb körét bioélelmi- ürömfűt adnak és néhány hétig állni hagyszerekből kielégíteni . U gy an csak szeretné ják, miközben az ecet megfelelő mennyiséha ugyanolya n jóízű ételeket tudna fo- gű zamatanya gat old ki. gyasztani, mint aki hagyomán yos ételekkel Vigyázat! A rosszul készített mustár táplálkozik. Mindezek et figyelembe véve könnyen romlásnak indulhat. A Bacillus sem szabad elhanyago lnunk ezt a területet. sinapivorax és sinaivagus bomlást idéznek ~

Etelízesító'K gyártása

215

Méhészeti termékek

melynek külsőleg észrevehető jel, hogy az üvegekben üregek képződnek, esetleg gáz is fejlődik és barnás folyadék válik ki. Az ilyen mustár természetesen nem fogyasztható. Miután a konzerválószerek használata tilos, leghelyesebb az alkalmazott ecet töménységét úgy megválasztani, hogy a bomlást megakadályozza. 5%-os ecet már megfelel ennek a feladatnak, és ha az ilyen készítmény túl savanyú volna, édesítés mézzel vagy sűrített musttal az erős savanyú ízt eredményesen tompítja. Egyébként a kellő sűrűségű és teljesen légmentesen elzárt mustárkészítmények, ha már forrón lettek az üvegbe töltve és lezárva, általában igen hosszú ideig romlás nélkül tárolhatók. Néhány mustárkészítmény receptje: Édes kremzi mustár: l O kg fekete, 5 kg fehér mustármagliszt, 3 kg szőlőmust. Savanyú kremzi mustár: 15 kg fekete, 10 kg fehér mustármagliszt, 4 kg szőlő must, 4 kg ecet. Francia mustár: a.) 10 kg fekete, 5 kg fehér mustármagliszt, 15 kg ecet, 750 g estragon ecet. Francia mustár: b.) 10 kg fekete, 5 kg fehér mustármagliszt, 750 g estragon ecet, 200 g bors, 50 g fahéj, 80 g szegfűszeg. Moutrade aux épices: 20 kg fekete, 5 kg fehér mustármagliszt, 4 kg ecet, 500 g estragon levél, 200 g bazsalikomfű, 50 g babérlevél, 100 g fehérbors, 50 g szegfűszeg.

elő,

~éhészeti

ternnékek

A méz Eredete. A méhek legnagyobb tömegben előállított terméke a méz. A mézszabvány szerint: ,,A méz a mézelő méhek (Apis mellifoca L.) által főleg növények nektárjából vagy levelein, hajtásain található édes nedvekből gyűjtött, saját mirigyváladékukkal vegyítve átalakított és lépekbe ömlesztve mézzé érlelt termék. Botanikai eredetét tekintve lehet virág- vagy édesharmatméz

(mézharmatméz)." Vagyis a méz növényi eredetű anyag, amit a méhek érlelnek mézzé. Túlnyomóan a virágokban található (nuptialis) nektáriumok váladékából, a nektárból készül a garatmirigy (glandula pharygealis) váladékában lévő invertáz (bétafruktofuranizidáz) közremú'ködésével. A virágokon kívül is vannak mézfejtők (extraflorális nektáriumok). Ilyen található a cseresznye, meggy, szilva, barack levélnyelén, a bükkönyfélék levelének tövében és a bálványfa levélvállának kinyúló lemezén. Innen is gyűjtenek a méhek. Helyenként, főleg hegyvidéki erdőkben, nagyobb jelentősége van az ún. édesharmatn ak, ami szivószájszervű rovarok tevékenysége nyomán keletkezik. Édesharmatot okoz pl. egy pajzstetű (Physokermes piceae) a lucfenyőn, kéregtetű (Lachnus pichtae) a jegenyefenyőn, egy kabóca (Aphrophora salicis) a törékeny fűzön, egy másik kabóca (Aphrophora alni) az égeren és a nyárfán.

Osszetétele. A méz legfontosabb összea cukrok. Ezek közül az egyszerű cukrok a szárazanyag 85-95%-át teszik ki. Ide fó'ként a gyümölcscukrot (fruktóz) és a sző lőcukrot (glükóz) soroljuk. Kettős cukor (diszacharida pl. a maltóz és szaharóz) fő leg az akác és a levendula mézében található (7-10%-ban), míg összetettebb cukrot (triszacharidok, pl. izomaltóz, trehalóz) csak az édesharmatból készült mézekben fordulnak elő jelentősebb mennyiségben. A nektárban nincs fehérje. A mézben kimutatható aminosavak (pl. prolin) a virágporszemekből származnak. A méz vitaminokban szegény. Elenyésző mennyiségben található benne C- B 1-, B z-vitamin és nikotinsavami d. Jelentős ·a méz szerves sav- és enzimtartalma. Zsírsav említésre méltó mennyiségben csak a gesztenyernézben található. A szerves vegyületek között kimutathatók még aroma- és festékanyagok. Az ásványi anyagok mennyisége és mézen belüli arányuk a termőhely és a növényfaj szerint különböző. Rendszeresen található a mézben Ca, Na, P, K, Mg, Al, Zn, Fe, Cu és Mn. A méz besűrítése után is 19-20% vegetatív vizet tartalmaz.

tevői

216

Fizikai tulajdonságai. A fogyaszták a mézféléket az üzletekben elsősorban színük alapján választják ki. A szín és aminő ség között csak annyi összefüggés van, hogy a sötétebb árnyalatú ak ásványi anyagokban mindig gazdagabbak. Nálunk csak a világos mézek kelendőek. Egyes mézfajták jellemző színei: Akácméz Repceméz

víztisztától a világossárgáig csaknem fehértől a világosbarnáig Zsályaméz aranysárga Levendulamáz zöldessárga - sötét zöldessárga Napraforgóméz aranysárga - sárgásbarna Hársméz borostyánszín ű Gesztenyernéz sárgásbarna - barna Palántaméz sárgásbarna - sötétbarna lédesharmaünézek világosbarna - sötétbarna fekete

Az egyes mézek már a kaptárban keveredhetnek. Az akáccal együtt virágzik pl. a gyermekláncfű; a hársfarnézhe belekerülhet a lépekben visszamaradt akácméz, ami világosabbá teszi, de ha a bárson édesharmat is keletkezik, az viszont a tiszta hárs- • mézet sötétíti. A kristályosodás a méz színét halványítja, az állási idő sötétíti. A méz sűrűsége nagyobb a vizénél: l ,391,43/cm3 . Fajhője viszont kisebb: 0,54. Viszkozitásaszoros összefüggésben van a hőmér sékletéveL Konzisztenéiája alapvetően a fruktóz-glükóz aránytól függ. A lassan kristá1yosodó akácnál l ,4-l, 7: l , a gyorsan megkeményedő repcemézn éll,02-2,16 :1. Kémiai tulajdonságai. A mézre jellemző glükozoxidáz enzim tevékenysége következtében a glükóz glükózsavra és hidrogénperoxidra bomlik. Emiatt lesz a méz pH-ja alacsony értékű. A virágrnézek pHértéke 4,5-3,6-ig terjed, az édesharmatoké 4-4,5 között található. A glükózoxidáz mű ködése nyomán keletkező hidrogén-peroxid a méz antibiális tulajdonságainak egyik hordozója. A mézben kimutatha tó mérgező anyagok a legkevésbé a mérgező növények nek-

BIOGAZDA 3.

tárjából, sokkal inkább a.méhészetben alkalmazott gyógyszerekből és a környezetszennyeződéből származnak. Megjegyzendő, hogy a nehézfémek jelentős részét a méhek testükbe felveszik és így azok mennyisége a mézben alacsonyabb lesz. Élettani tulajdonságai. A méz cukortartalmánál fogva kaláriahordozó és laxáns anyag. Magas ozmotikus értéke miatt akadályozza a mikroorganizmusok szaporodását, sőt hidrogénperoxid-tartalma csökkenti a kórokozók számát. A monoszaharidok miatt lehet a méz májprotektív, lehet gyorsan felszívádá tápláléka az izmoknak. Savai elősegítik az emésztést. Egyéb bioaktív anyagai révén enyhe nyugtató. Külsőleg alkalmazva elősegíti a kiterjedt felszíni sérülések gyors gyógyulását. Borogatásként a szem támogatására, erősí tésére használható. A méz több előnyös tulajdonsága sütéskor is megmarad, ezért süteményekben jól helyettesttheti a gyári cukrot. A gyógyteák hatását többnyire erősíti, máskor csak ízjavító szerepe van, míg néhány esetben a teákhoz nem javasolt semmiféle édesítő szert adni. Tárolása. Annak ellenére, hogy a méz sokféle szerves anyag komplexe, meglehetősen sokáig lényeges értékvesztés nélkül tárolható. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legkeves,ebb kémiai változás a 14-15 °C-on tartott méznél következik be. Fontos, hogy a levegőtől jól elzárjuk, mert határozottan higroszkópos és ha sok nedvességet von ki a környező légkörből, felhígul és elveszíti baktériosztatikus tulajdonságát. A 19%-os víztartalmú méz az állandóan 60% páratartalmú levegővel tud egyensúlyban maradni. A méz nem csak a párát, a szagokat is elnyeli, ezért pl. burgonyával, répával vagy zöldpaprikával se tároljuk együtt. Legjobb, ha a méhész külön méztároló helyiségettart fent. Hosszabb állás után minden méz kristályossá válik. A kristályos méznek csak a halmazállapota változott meg, de a vegyi

Méhészeti termékek

összetétele és ezzel együtt beltartálmi értéke változatlan. Mégis, ha valamilyen okból meg kell szüntetni ezt az állapotot, akkor azt kétféleképpen tehetjük meg. Erőteljes keveréssei felaprózódhatnak a cukorkristályok, az anyag krémmézzé alakul. Sok országban kedvelt fogyasztási forma. A kristályos méz melegítésre folyékonnyá válik. A hőérzékeny enzimek és vitaminok érdekében 40 °C-nál magasabb hőmérsékletűre ne melegítsük a mézet. Ehhez a munkához vízfürdőt használjunk. Az állattartásról szóló fejezetben ,,A bioméz előállításának feltételei" címen fejezetet közlünk le. Megjegyzendő: a bioméznek ez a minő sítése csak 2 évre érvényes. Ennyi idő alatt el kell fogyasztani, valami módon el kell használni, mert utána csak kommersz méznek fog minősülni.

A virágpor Származása. A virágpor vagy pollen a virágok portokjaiból származik. Nem teljesen azonos az eredetivel, mert a méhek már gyűjtéskor mézgyomrukban tárolt mézzel elegyítik, amitől gyorsan és általában teljesen elveszíti tömlőhajtó képességét. Ez az ember és a méhek szempontjából nem veszteség, a táplálóértékét nem befolyásolja. A .virágport a méhek saját táplálkozásukra gyűjtik. Minél kiterjedtebb a fiasítás a kaptárban, annál nagyobb a család virágporszükséglete. Ennek kielégítését nem szabad akadályoznunk, viszont nagyon bőséges virágporforrás jelenlétében, vagy ha a fiasítás mértéke csökken (vagy csökkenthető) és ha a főhordást nem akadályozzuk, virágpor-csapdákat alkalmazva, abegyűjtött pollen zömét elvehetjük a méhcinktől. A méhek gyűjtötte pollent, szikkasztjuk, majd teljesen kiszárítjuk, tároljuk. A legszakszerűbb szárítás és tárolás ellenére az egy évesnél idősebb virágport ne használjuk, mert anyagainak kölcsönhatása miatt értéke ennyi idő alatt minimizálódik.

217

A virágpor anyagának százalékos alakulása

Az egyszerű cukrok közül megemlítendó'k: fruktóz, glükóz, laktóz, pentóz, raffinóz, ribóz, dezoxiribóz. A virágporral kapcsolatos poliszaharidok eredeti mennyiségét a méhtevékenység csökkenti. A virágporban található fontosabb aminosavak: leucin, izoleucin, lizin, metionin, ~~nilalanin, tireonin, triplofán, valin stb. Osszehasonlításként: 100 g virágpor (aminosav szempontjából) egyenértékű 0,5 kg marhahússal vagy 7 db tojással, vagyis 30 g pollen (2 csapott kávéskanálnyi) egy felnőtt ember egésznapi fehérjeszükségletét fedezheti. A virágpor lipoid anyagai közt szerepelnek viaszok, illóolajok, fitoszterinek, stb. Telítetlen zsírsavai közt található a linolénés olajsav. Fontosabb fitoszterinei: kampeszterin, koleszterin, metilkoleszterin stb. A virágpor színét adó karotinoidok és flavonoidok ugyancsak hasznos bioaktív vegyületek. A virágpor a vitaminokban leggazdagabb méhészeti termék. Sokféle vitamin és provitamin található benne. Tartalmaz hormonokat (pl. gonadotrop) és enzimeket Gazdag ásványi anyagokban is: K, Ca, P, S, Mg, Cu, Mn, Zn, Co,Ct, Ni, Si, vagy mások a talaj összetételének függvényében. Fogyasztása elsősorban a növekedésben lévő gyerekek, a serdülők, a sportoló, a lábadozók, a kimerültek és az idősek számára javasolt. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a virágpor: szupertáplálék. A nyersrost kivételével mindent tartalmaz, ami az ember számára szükséges.

218

A virágpor említésekor azonnal felmerül az allergia gondolata, különösen azóta, hogy a parlagfű (Ambrosia elatior) széleskörűen elterjedt nálunk is. A virágpor emberi fogyasztásra való ajánlásakor azonnal ki kell térni annak a közlésére, hogy a méhek nem gyűjtik a fő allergénnek szám{tó virágporokat. A méhek sem a pázsitfűfé lékről, sem a bodzáról, sem a parlagfűről, csalánról, lósóskáról, libatopról, disznóparéjról nem gyűjtenek semmit, vagyis a pollencsapdázott termékben nem szerepel a felsorolt növényfajok virágpora.

Méhkenyér Keletkezése. A virágport a méhek beviszik a kaptárba. A harmadik pár lábukról, amin addig szállították, ledörzsölik, tiszta, üres sejtbe erősen belegyömöszölik. A masszában enzim-hatásra az összetett cukrok monoszaharidokra hasadnak; tejsavtermelő baktériumok és élesztőgombák tevékenysége nyomán fokozódik a savasság. A méhkenyér {ze és illata savanykás jellegű. Az átalakulás elsősorban a cukrokat és a fehérjéket érinti, az ásványi anyagokat pedig a legkevésbé. Végeredményben egy új táplálék jön létre, amelyik hasonlít ugyan a virágporra, de más ízű és könnyebben emészthető.

Használata. Értékes tulajdonságait az ókori Rómában nagyra becsülték. Lényegesen drágább volt a méznél. A méhkenyérből kimutatott adolagin nevű anyag gyulladáscsökkentő.

Mint ételt a lépek viaszával együtt, vagy onnan kinyert állapotban, például pirítósra kenve fogyaszthatjuk.

BIOGAZDA 3. gyűjtik össze a méhek, a fl.avonglikozidákból enzimatikusan lehasítják a cukor-komponenst, tehát a kész propolisz főleg flavonoidokat tartalmaz. Hatóanyagai. A propolisz nem kalóriahordozó. Értéke bioaktív anyagainak sokaságában van. A fontosabbak: flavonoidok (flavonok, flavonolok, flavononok), illóolajak, kalkonok, dihidrokalkonok, katehinek, vitaminok, aminosavak, enzimek. cserző anyagok, festékek, ásványi elemek. Alkalmazási területei. A méhek a balzsamot azért gyűjtik, hogy a belőle előállí tott propolisszal tömítsék a hézagokat és hogy fertőtlenítsék lakásuk falát és a fiasításos sejteket Az ember is hasznosítja a propolisz fertőtlenítő tulajdonságát, de felismerte egyéb értékes képességeit: fájdalomcsillapító, regeneráló, fekélygyógyító, vizelet- és epehajtó, immunrendszer támogató, daganatellenes, antioxidáns. A sokféle hatóanyag miatt meglévő széles hatásspektrum következtében számos gyógyszerforma kialakításával a kóresetek jelentős részében eredményesen alkalmazza az apiterápia. Használatát tanulni kell. Az adagolás, a kúra hossza esetenként mérlegelendő. Figyelembe kell venni, hogy a nálunk gyűjtött propolisszal szemben lakosságunk 2%-a túlérzékeny. A propoliszt nem csak a humán egészségügyben lehet kiváló sikerrel alkalmazni, hanem a kozmetikába, a K:onzerviparban, az állatgyógyászatban és a szelíd növényvédelemben is.

Méhpempö Propolisz Származása. Mivel a- propoliszra kitalált magyar név a méhszurok, sokan azt gondolják, hogy az a méh ürüléke. Létezett olyan nézet, miszerint a propolisz a virágporból kipréselt nedve besűrűsödéséből keletkezik. A valóság az, hogy fák (főképpen nyárfák) rügyeinek balzsamos anyagát

Nem növényi eredetű. A dajkaméhek termelik az álcák etetésére. Frissen sárgásfehér, opálos, alig folyékony. N-tartalmú anyagai könnyen elbomlanak ezért levegő től elzártan hideg helyen kell tárolni. Szárazanyagának 12-12,5%-a fehérje, ill. aminosav. Vitaminokban gazdag. Megtalálható benne a teljes B-vitaminsor, a C-, D-, E- és H-vitamin. Ásványianyag tartalma 0,8%.

Szólófeldolgozás és borkészílés

Az apiterápia a méhpempőt a következő területeken alkalmazza: agyi szklerózis, mongolizmus, aggkori jelenségek, mirigyzavarok, proteinuria, hipertónia.

219

Szó1őfeldolgozás

és borkészítés

Mi is a biobor?

A viasz nélkülözhetetlen a méhek számára, de az emberiség is hasznát látja ennek az állati eredetű, sajátságos lipoid anyagnak. Manapság ritka a viaszgyertya, hasznos viszont tudni, hogy a lépesméz fogyasztásánál a méz és a viasz együttes hatására enyhül a nátha, a köhögés, torokfájás, foghúsvérzés és kinyílnak az elzáródott melléküregek.

A magyar "biobor" kifejezés a hazai fogyasztók körében már igen elterjedt és ismert, ám tudni kell, hogy külföldön más megjelölést is alkalmaznak. A német nyelvterület az "Ökowein", az angolszász az "organic wine" szavakat használja, mindkettő jól fejezi ki a termesztés és feldolgozás lényegét, azaz a környezetkímélő, ökológiai, a szintetikumokat elutasító termelést. Ugyanakkor a portugál, holland, olasz, francia, görög nyelvek biológiai úton megtermelt borról beszélnek. A fejezetben a továbbiakban a "biobor" szót fogjuk használni, bár a szakmai terminológiai vita e tárgyban még nem fejező dött be. A biobor tehát biológiai( ökológiai) sző lőtermesztés révén kapott szőlő olyan feldolgozásának végterméke, ahol a továbbiakban taglalt technológiák alkalmazása során csak meghatározott eszközökkel és · anyagokkal dolgozunk. Ezt a terméket a teljes folyamat során egy arra feljogosított nemzetközi szervezet ellenőrzi és tanúsítja a valódiságát.

Bianea must savtartalmának változása (g/1)

Bianea must cukortartalmának változása (g/1)

Méhméreg A méhméreg az emberi szervezetbe jutva drámai gyorsasággal az élettani folyamatok egész sorát indítja meg. Antihisztamin, adrenalin vagy tonogén injekcióval védekezünk ellene. A veszély mellett haszna is van a méhméregnek: enyhíti az idült reumatikus fájdalmakat, használható szív-érrendszeri és malignus betegségekre. Az utóbbi évtizedekben terjedőben van az akupunktúra kombinálása méhméreggel (apiakupunktúra).

Méhviasz

titr6llliltó sav

g/1 16

X.7.

X.21.

X.7.

X.2l.

220

A szó1őfeldolgozás A borkészítés általában már a szüreti idő pont megválasztásával elkezdődik. Különösen fontos ez a biobor esetében, hiszen a szőlő egészségi állapotát nehezebb jól kézben tartani és a bor eltarthatóságát jelentős mértékben befolyásoló savak megőrzése már itt kezdődik.

BIOGAZDA 3.

nyomon követése mellett~ a szőlősgazdák arra szakavatott laboratóriumban vizsgáltassák meg a titrálható savtartalmat is. Általános szabályként elmondható, hogy a szőlőmustok megfelelő minőségét az úgynevezett "glükoacidimetrikus" mutató jelzi a legjobban, ahol is a must g/l-ben mért Cllkortartalmát elosztjuk a szintén g/l-ben mért savtartalommaL Ha ez a hányados 22 és 32 között van, úgy a szőlő technológiailag érett állapotban van és szüretelhető. Pl. ha augusztus 26-ika körül a Bianea szőlő 19 mustfok körüli (200 g/l-es cukortartalom) és a savtartalma 8 g/1, az előbb említett mutató 25-ös érték. Bianea szőlő esetében inkább az alsó értékek felé érdemes közelíteni. A szüreti időpont megválasztásánál nem lehet eléggé hangsúlyozni a savtartalom fontosságát, nemcsak a titrálható savtartalom, hanem az úgynevezett pH érték miatt sem. Ez a jellemző szám is a borok és mustok savviszonyaira utal, de némi felvilágosítást ad a borok egyéb alkotórészeire is, így pl. a káliumtartalomra is. Minél nagyobb a mustok és borok káliumtartalma, annál magasabb pH-értéket mérünk és ezáltal a borok későbbi stabilitása nem kielégitő. Minél alacsonyabb a mustok és borok pH értéke, annál kevesebb borkén használatával tudjuk az eltarthatóságat növelni.

A szüreti időpont megválasztása A bioborkészítéshez legalkalmasabb interspecifikus szőlőfajták szüreti időpontjának kiválasztása igen fontos és körültekintést igénylő feladat. A Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetben Kecskeméten hosszú éveken át végeztek ún. "érésütem" vizsgálatokat, melynek során több szőlőfajta, közöttük a Bianea termését augusztus közepétől október közepéig 2 hetente szüretelték és bort készítve belőle elemezték annak összetételét és minőségét. Erről számos szakcikk és előadás is készült. Az első ábrán a Bianea szőlőfajta cukortartalmának, a második ábrán a savtartalmának alakulása látható sok éves megfigyelés és mérés alapján. A titrálható savtartalom nagyon nagy hányadát a borkősav és az almasav teszi ki. Egymáshoz való arányuk jelentős mértékben változik a szőlő érése és a bor fejlődése során. A legtöbb szó1őfajtánál a titrálható sav az érés folyamán jelentősen csökken. A Bianea szőlőfaj ta- együtt sok más interspecifikus fajtával A szüretelés - különösen alacsony savtartalommal rendelkezik, így már az augusztusi szüreti idő A helyesen megválasztott szüreti időpont pontnál sem ritka a 6-7 g/l-es mustban mért előtt fokozott figyelmet kell fordítani a szütitrálható sav. A Kunleány interspecifikus retelő edényzet tisztaságára. Lehetőség szefajta savszempontból kedvezőbb lefutást rint már a szüretelésnél is rozsdamentes mutat, hiszen még szeptember végi szürete- acélból vagy fából készült edényzetet céllés esetén is jelentős savtartalékokkal ren- szerű használni, bár a szőlő begyűjtéséhez delkezik a szőlőmust, ami később a borban még megengedett a műanyag gyűjtő- és is megmutatkozik. tárolóedényzet alkalmazása. Bioszőlő szüTúl korai szüreti időpontokat a savmeg- retelésénél tilos a szüretelőgép alkalmazása, kizárólag kézi szüretelés folytatható. A őrzése érdekében nem javasolunk, hiszen egyrészt túl alacsony cukortartalmak, más- kézi szüretelés során nagy gondot kell forrészt pedig kedvezőtlen ízhatást kiváltó dítani ara, hogy a rothadt, penészes, sérült magasabb almasavtartalom értékek tartoz- szemeket a fürtökből kiszedjük és a nak egymáshoz. Ezért javasolható, hogy a tárolóedényekbe már csak egészséges szőlő szőlők mustfokának állandó, próbaszerű kerülhessen. A későbbi jó stabilitás érdeké-

Szálófeldolgozás és borkészílés

ben célszerű aszüretet a kora reggeli órákban megkezdeni és lehetőség szerint minél hidegebb szőlőtermést a feldolgozó~oz juttatni a lehető legrövidebb úton. Ugyeini kell arra, hogy a beszállítás eszköze vagy rozsdamentes acélból készült edényz~ttel, vagy kifogástalan felületű, vasat nem kibocsátó burkolattallegyen ellátva. Igen fontos: A biobor készítésre szánt szőlőt különválasztva kell szüretelni és a feldolgozás is csak elkülönített és ellenőr zött feldolgozókban, ill. pincészetekben történhet.

A szőlő feldolgozása A biobor készítéshez használatos szőlőfel dolgozó rendszer első eleme, a szőlőfogadó garat és továbbító csiga is rozsdamentes acélból kell, hogy készüljön. Kisebb feldolgozóknál - ahol közvetlenülládákból történik a szőlő kiürítése - ajánlható az ábrán látható cefreszivattyúval egybeépitett sző lőbogyózó berendezés, melyből közvetlenül tölthetjük a préseket Természetesen zúzás és bogyózás nélkül is történhet feldolgozás, ám ez csak kevés szőlőfajta esetében képzelhető el. A szőlő cefrekezeléséhez a biobor készítésnél több országban megengedett a pektinbontó enzimek alkalmazása, ám ezeknek depszidázmentesnek kell garantáltan lenniük. Amennyiben kellő gondossággal a szó1őbó1 kiválogattuk a nem egészséges szemeket, legfeljebb igen kis mennyi-

221 ségű cefrekénezésre lehet szükség, maximum 50 mg/kg kálium-metabiszulfitot (borkén) javasolhatunk adagolni. Megengedett eljárás - főleg vörösborkészítésnél vagy szét nem válogatott és penészes szőlőcefre esetében - a cefre melegítése vagy rövid idejű, magas hőmérsék letre történő hevítése. A szőlőcefre sajtolásánál a legjobb eredményeket az úgynevezett pneumatikus sajtókkal lehet elérni, ezek rozsdamentes kosárral rendelkeznek és egy belső tömlő javítja a lényeredéket, valamint külön mustelvezető csatornák gondoskodnak a kiváló minőségű, csaknem 80%-nyi színmustról. Kisebb pincészetekben természetesen alkalmazhatók a fakosaras vagy rozsdamentes acélkosaras szakaszos mú'ködésű kézisajtók is. Ezek használatakor külön figyelmet kell fordítani arra, hogy az orsó ill. az alaplap rozsdamentes acélból készüljön, vagy megfelelő bevonattal - ami vasat nem juttat a mustba - legyen bevonva. A préselés után nyert mustok tovább stabilizálhatók fizikai kezelésekkeL Ezek közül nagyon ajánlott módszer a must szeparálása centrifugákkal vagy szűrése vákuum-dobszűró'kkel, ívszitákkal, esetlegesen keresztáramú membránszűrővel (crossflow). Ez utóbbi modern eszköz, alkalmas úgynevezett édestartalék (SüBreserve) készítésére, mely alkalmazható édesítőszer a Magyar Bortörvény szerint is. Adott esetben megengedett eljárás még nagyon rossz egészségi állapotú szőlők feldolgozásakor a must pasztőrizálása.

Borkészítés

Szőlőzúzó-bogyózó

Adott évjáratokban szükséges a mustok javítása is. A javítást nem minden ország bortörvénye engedélyezi, ám a legutolsó Magyar Bortövény módosítás már lehetővé teszi bizonyos határok között a cukorral történő mustjavítást. A Közös Piac számos országában a kristályos répacukor használata és a mustsűrítmény megengedett, biobor esetében ez utóbbi kizárólag biotermesztésből származó szőlő mustjából készült sűrítmény lehet.

222

A megfelelő állapotú must, illetve vörösbor esetén a cefre a pincészetekben általában beltéri, de sok esetben külszíni erjesztőberendezésekbe kerül. A borkészítés folyamatának több fontos lépése van, de az első és elengedhetetlen feltétel a megfelelő tárolóedényzet Ez a tárolóedényzet a biobor készítésénél célszerűen rozsdamentes acélból kell, hogy készüljön, de természetesen a kellő állapotú fahordók használata is megengedett. Az erjesztés Ez a technológiai szakasz kulcsfontosságú általában a borkészítésnél, de különösen a biobor előállításánáL Az erjesztés csodálatos biológiai folyamata alatt egyetlen ml erjedő mustban l 00 millió élesztősejt mindegyike egy héten át másodpercenként 200 millió cukormolekulát bont alkohallá és széndioxiddá. Miután ezt a munkát elvégezték, az élesztősejtek képesek arra, hogy idegen anyagokat vagy mérgező anyagokat megkössenek, és mint biológiai szűrő, a borból eltávolítsanak. A biobor készítésekor alkalmazhatók szárított és friss fajélesztő készitmények, valamint javasolt eljárás a must úgynevezett hiperoxidációja, amikor az erjesztendő szőlőlevet oxigénnel telítjük, elősegítve a fölösleges cserzőanya gok kicsapódását és az élesztők gyorsabb elszaporodását. Rendkívül fontos az erjedés hőmérsék letének szabályozása, hiszen az alacsony hőmérsékleten (14-17 °C-on) lefolytatott erjesztés megőrzi az elsődleges zamatokat és a borok oxidációra való hajlama is kisebb lesz. A hőmérsékletszabályozás különösen fontos a szabadtéri erjesztés esetén és biobor készítéshez különösen ajánlott a belső csőköteges vagy lapos hűtők alkalmazása ill. Pera típusú folyamatos musthű tők beépítése a feldolgozó rendszerbe. Egyre több pincészet alkalmaz többfunkciós erjesztőtankokat, melynek vázlata ábrán látható. Ezek nemcsak az erjesztésnél, hanem a későbbi borkezelésnél és tárolásnál is egyformán alkalmazható berendezések.

BIOGAZDA 3.

A borok további kezelése ~ A bioborok készítésénél fontos az időben elvégzett első fejtés. Miután az erjedés kezdetén nem kéneztünk, az első fejtés során minimális borkén adagolása szükséges. Ez a mennyiség nem haladhatja meg összes kén-dioxidban a 100 mg/1-t (ez szabad kéndioxidban 25 mg/1 alatti értéket jelent). Ilyen mennyiségű kén használata a Közös Piaci országokban is megengedett. A seprő, vagyis az élesztőtömeg eltávolítása nagyobb üzemekben szeparátorok vagy szűróK: segítségével történik. Egyszerű, fejtéses eltávolítás esetén megengedett a bentonitnak, mint természetes anyagnak a használata. Ez az agyagásvány megköti a stabilitási problémákat okozó fehérjéket és gyorsabbá teszi az élesztők kiülepedését. Ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy vasban szegény bentonitokat alkalmazzunk, mert a borba kerülő vas oxidációs folyamatokat indíthat el és instabillá teszi a bioterméket A biobor további stabilizálásához és kezeléséhez bizonyos természetes anyagok felhasználhatók. Így pl. derítőszerként alkalmazhatunk tojásfehérjét, kazeint, vizahólyagot és Németországban megengedett az étkezési zselatin, valamint a kolloid oldatban lévő szilicium-dioxid (kovaszol) használata is. Ezeknek az anyagoknak az alkalmazandó mennyisége egyedileg változik, a boroknál és szaklaboratóriumi vizsgálat szükséges a pontos adag megállapításához. A biobor stabilizálásánál abszolút tiltott művelet a kékder{tés. A vastartalom csökkentésére sok országban (így Magyarországon is) általában engedélyezett technológiai beavatkozás elkerülésére kizárólag a korábbiakban már részletezett módok alkalmasak, azaz a vassal való érintkezés lehető ség szerinti kiküszöbölése. A szőlőnövény maga, vagyis a must fiziológiailag 2 mg/1nél kevesebb vasat tartalmaz, viszont a stabilitást veszélyeztető szint boroknál általában 5 mg/1 fölötti érték. Adott évjáratokban szükséges lehet a biobor {'l,jav{tása. Ehhez engedélyezett az aktív szenek alkalmazása, sőt néhány országban megengedett a csersav és a citrom-

Szőlőfeldolgozás

és borkészílés

223

Többfunkciós erjesztőtartály

224

sav használata is. Ez utóbbi fontos szerepet tölthet be a vastartalom stabilizálásában is. A Magyar Bortörvény csak annyi citromsav adagolását engedélyezi a borokhoz, hogy a végtermék citromsav-tartalma nem haladhatja meg az l g/l értéket. Fontos lépés a biobor készítésénél is a savtartalom stabilizálása. Ezen belül a borkősavtartalom stabilizálása az egyik legfontosabb feladat. A borkősav stabilizálására, ill. a borkő kiválás megelőzésére biobor esetén is alkalmazhatók a hidegkezelés, mint fizikai művelet eszközei és technológiája. Miután a hidegkezelés igen költséges és energiaigényes művelet, sok európai országban engedélyezett bizonyos savcsökkentés kalcium-karbonáttal (szénsavas mész), vagy a kettős-sós savtompítás. Az almasav-tartalom stabilizálásának ill. tejsavvá történő átalakításának leginkábbbevált módszere a tejsavbaktériumokkal végzett almasav-bontás. Ez sok esetben spontán módon is végbemegy - különösen vörösboroknál -, de egyre több helyen alkalmaznak almasavbontó starterkultúrákat, amennyiben a spontán mikroorganizmus flóra nem bizonyul elegendőnek.

A borok eló'készftése palackozásra A bioborok általában olyan szőlőfajtákból készülnek, melyeknél az elsődleges fajtakarakter vagy a reduktív gyümölcsjelleg ad különös értéket. Ennek megfelelően a bioborok nem igényelnek túl hosszú ászkolást, túl sokáig tartó fahordós érlelést. Kivételt képeznek természetesen a vörösborok, az alapanyagtól függően. A megfelelő derítő és stabilizáló műveleteken átesett alacsony kénszinttel rendelkező borokat a palackozás előtt meg kell szűrni. A szűrés az egyik utolsó, de legfontosabb tisztító technológiai művelet, és bár ez egy fizikai módszer, mégis vannak biobor esetén megkötések. Tilos szűrőanyagként azbeszt tartalmú szűrőlapokat használni, ugyancsak tilos - különösen pezsgő esetén - szűrési segédanyagként P. V. P. P. (Polivinil-polipirrolidon) használata. Az úgynevezett mélységi vagy rétegszűrők használatá-

BIOGAZDA 3.

nál engedélyezett a kova{öld, mint szűrési segédanyag alkalmazása. A legmodernebb technikához tartozó membránszűró'k, ezek közül is a keresztáramú (cross-flow) típusúak alkalmasak a teljes csfrátlanításra, vagyis a borok hidegsteril töltésére. Melegsteril töltés esetén ügyelni kell arra, hogy a borok az alacsony kéndioxid szint mellett kevés oxigént tartalmazzanak és a palackban lévő légteret szokásos széndioxiddal vagy nitrogénnel átöblíteni. Kézi töltők esetén mindenképen csak rozsdamentes acélból készültet alkalmazzunk.

A bioborok palackozása A bioborok palackozása lényegében nem sokban különbözik az egyéb borokénál, valamennyi, az általánosságban használt töltőtípus megfelel. Nagyobb üzemek számára javasolt az ellennyomásos vagy vákuumtöltő, míg az egyszerűbb, kisüzemi méretekhez a gravitációs, 2 vagy többfejes kézi töltőberendezések alkalmazhatók. Valamennyi töltőberendezésnél különös figyelmet kell fordítani a higiéniára. Miután a biobor készítésnél a tisztító- és fertőt lenítőszerek csak korlátozott mértékben alkalmazhatók, különösen fontos az egész üzemi felület, de legfőképpen a töltőberen dezés rendszeres tisztítása és a tisztítás eredményességének ellenőrzése, időnkénti mikrobiológiai vizsgálatokkaL A bioborok palackozásához kizárólag természetes parafa dugót lehet használni, a parafa dugó nem lehet klórral kezelt. A felhasználható palackoknál egyetlen, egy kikötés van, hogy a környezetvédelmi szempontok miatt lehetővé kell tenni a használt palackok visszavételét és újratöltését, azaz a göngyöleg újrahasznosítását A palackozás során az üvegre kapszulát tenni nem ajánlatos bioborok esetén, azért, hogy ezzel is csökkentsük a környezetszennyezés mértékét. Tilos viszont ólomés óntartalmú kapszulák alkalmazása! A bioborok palackozásánál nincsen korlátozás a címkéket illetően, csak ajánlott az újrahasznosított papírból készült címkék használata.

Szólófeldolgozás és borkészítés

A palackozott áruk csomagolása általában papírkartonokba történik, tilos viszont

a stiropor (hungarocell) gyűjtődobozok használata. Kivételt képeznek a még meglévő ilyen készletek. A papírkartanok lezárásához tilos pvc ragasztószalagok alkalmazása. J avasolt a papír ragasztószalag vagy más természetes alapú ragasztóanyag.

Bioborok készítésének általános előírásai A bioborok készítésének egyik fő feltétele, hogy az adott országokban érvényes - általában a borokra vonatkozó - rendeletek és jogszabályok betartása kötelező. A borkészítés másik alapfeltétele, hogy a megfelelő szervezetek által tanúsítottan bioültetvényből származó szőlők termését lehet bioborrá feldolgozni. Magyarországon még nem egyértelműen szabályozottan, de az Európai Közösség országaiban már konkrét előírás, hogy olyan pincészetek, ahol jelenleg még hagyományos szőlő feldolgozás és borkészílés is folyik, 5 év alatt teljesen át kell, hogy álljanak a kizárólag biológiai termesztésből származó szőlő és más anyagok felhasználására. 5 év után kaphatják meg ezek az üzemek a végleges biotermesztési jogot.

Fóob szempontok A bioborkészítés folyamatában minden egyes technológiai és kezelési mozzanatnál csakúgy, mint a végtermék előállításánál - a következő szempontokhoz kell igazodni: • olyan terméket kell előállítani, melynek kiváló érzékszervi tulajdonságai vannak, megfelelő ízharmóniával és fogyaszthatósággal rendelkezik, • törekedni kell a kénessav lehető legcsekélyebb mértékű alkalmazására, • a nagy energia- és nyersanyagigényű eljárások használatát lehetőség szerint el kell kerülni, • olyan kezelőaeyagok alkalmazását, melyek eredetüket, alkalmazásukat, elhelyezésüket illetően károsak lehetnek a környezetre vagy az egészségre, kerülni kell,

225 előtérbe kell helyezni a kémiai módszerekkel szemben a fizikai módszereket, hiszen ezek alapvetően kevesebb hulladékanyagat termelnek, • az eszköz- és energiatakarékosság előse gítése érdekében előtérbe kell helyezni az időtényező erőteljesebb figyelembevételét és bizonyos megelőző intézkedések foganatosítását, • minden, a feldolgozás és borkészítés során keletkező szerves maradékot és szeunyvizet úgy kell kezelni és előkészí teni, hogy semmiképpen ne szennyezhessék a környezetet.

•

Fenti szempontokat minden biobor képincészettel, üzemmel meg kell ismertetni. szítő

Alkalmazható eljárások és anyagok összefoglalása Tilos az alkalmazása biobor készítés során vagy bioszőlőlé és pezsgő előállításánál az alábbi eljárásoknak ill. anyagoknak: • géntechnikailag átalakított mikroorganizmusok alkalmazása, • az édestartalék feljavítása és kéntelenítése, • kékderítés (sárgavérlúgsó) alkalmazása, • réz-szulfát felhasználása, • aszkorbinsav (C vitamin) és szarbiosav (kálium-szorbát) használata, • PVPP (polivinil-pirrolidon), mint szűré si segédanyag alkalmazása, • azbeszttartalm\Í szűrőlapok használata mélységi szűrésnél, • ón- és ólomtartalmú kapszulák használata palackozásnál, • klórozott parafa dugók alkalmazása palackozásnál, • a csomagolásnál stirapor-dohozok és pvc ragasztószalag használata. Ajánlott és engedélyezett az alábbi eljárások és anyagok alkalmazása: • szeparálás és szűrés a megfelelő eszközökkel, • hőkezelés: problematikus szőlőtermés esetén, mustpasztőrizálás, cefre- és . mustmelegítés 30 ill. 60 °C-ra, rövid ide-

226

BIOGAZDA 3.

JU magas hőmérsékletre hevítés, főleg

• • • • • • •

• •

•

édestartalék készítésnél ill. szőlőlé előál lításnál, hidegkezelés stabilizáló eljárásként, a must levegőzetése (hiperoxidáció) stabilizálási célból, szén-dioxid és nitrogén használata, mint reduktivitást elősegítő anyag, korlátozott mennyiségben kén-dioxid ill. kálium-metabiszulfit (borkén), erjesztéshez szárított élesztő és friss, hígítatlan élesztőstarterkultúra, a jobb élesztőszaporodás érdekében thiamin, mint vitamin használata a technológiailag szükséges mennyiségben, gyengébb mustok feljavításához szaharóz (kristályos répacukor) és bioszőlőből előállított szőlőmust-koncentrátum a bortörvények szabta keretek között, savcsökkentéshez tejsavbaktériumok, kálcium-karbonát (szénsavas mész), borkősav és kálium-bitartarát felhasználása, a borok derítéséhez étkezési zselatin, vizahólyag, kazein és kálium-kazeinát, tojásfehérje, kis vastartalmú bentonit, kolloid oldatban lévő vagy gél formájú szilícium-dioxid (kovaszól) alkalmazása, a borok ízjavításához tannin, aktív szén, citromsav (a törvények szabta határon belül) és 1 olyan pektolitikus enzimek használata, amelyek depszidázmentesek, tisztítási és fertőtlenítési célokra környezetet nem terhelő mennyiségben perecetsav, citromsav, borkősav, hidrogén-peroxid; hordófertőtlenítéshez kén-dioxid, ózon, nátronlúg és kenőszappan használata.

Olyan készitmények használata megengedett a kombinált szereknél, ahol az egyes alkotó komponensek ismertek és engedélyezettek. Minden olyan eljárás és kezelő anyag alkalmazása, ami az előbbiekben nincs feltüntetve, a biobor készítésnél nem megengedett! ·

lenőrzés

természetesen· a.szőlőültevénynél a Biogazda 2. kötetében már szó volt. A borkészílés körülményeinek ellenőrzésére és minősítésére - hasonlóan más országokhoz - társadalmi alapokon szerveződött egyesületek és szövetségek kaptak jogosítványt. Ezek a szervezetek az általuk kibocsátott védjegyekkel elsősorban a fogyaszták érdekeit védik. A Közös Piac államaiban e szervezetek függetlenségüket megőrizve szarosan illeszkednek az állami adminisztrációba, az állam hatósági jogosítványokkal ruházza fel őket, ellátva egységes irányelvekkeL Hazánkban a mezőgazdasági szaktárca hatósági felügyelete mellett a Biokultúra Egyesület jogosult biotermékek ellenőrzé sére, de a hazai piacra szánt termékek minősítése és ellenőrzése még további jogi intézkedéseket tesz szükségessé. A közös piaci országok közül - miután külön a bioborra törvenyi szabályozás még nincs -Németországban találhatunk javaslatokat a pincészetek ellenőrzését és minő sítését illetően. Az ilyen kérdésekkel foglalkozó szervezet a BÖW (Bundesverband Ökologischer Weinbau). Ez a szervezet az Európai Közösség rendeletei és a saját szabályzata alapján úgynevezett inspekciós jelentőlapokat állít ki, melynek alapján az egyes üzemeket minden évben minősíti mind a szőlőültetvényt, mind a feldolgozót és a pincészetet illetően. Ezeknek a jelentéseknek a tartalma mindig dinamikosan követi a termelőknél beálló változásokat és kierjed minden részletkérdésre. Itt most csak azokat a minőségellenőrzési és tanúsítási részleteket tárgyaljuk, melyek szarosabban a borkészítéshez kapcsolódnak. kezdődik, erről

Az ellenőrzés kiterjed többek között: • a boranalízisek átnézésére (különös figyelmet szentelve a kéndioxid tartalomnak), • az édestartalék készítési módjának ellenőrzésére,

Ellenőrzés

és

minősítés

A biotermékek piaci helyzetének kulcsfontosságú részét képezi a termékek ellenőrzé se és minősítése. A biobor készítésnél az el-

• egyenként meg kell jelölni a keletkező melléktermékek és hulladékanyagok elhelyezésének módját és idejét: seprő, törköly, derítési aljak, szűró1apok, szennyvíz, • az egyes anyagok tárolásával kapcsolatosan a megfelelő elhatárolás ellenőrzésére,

Szől6feldolgozás

és borkészíres

• a különböző, a borkészítéshez felhasznált egyéb anyagok megjelölései, származásuk és ellenőrizhetőségük megállapítása, • a termékek csomagolásának ellenőrzésé re (pl. alkalmaznak-e kapszulát, ha igen, milyen típust, milyen kartonba csomagolnak, biztosított-e az újrahasznosítás adott anyagoknál), • az üvegek felülvizsgálata olyan szempontból, hogy megfelelő újrahasznosítása történik-e a palackoknak, öblítik-e, és ha igen, mivel, • biztosított-e, hogy nem keveredik az áru hagyományos módon készített borokkaL Természetesen külön pontokban foglalkoznak a könyvelés és nyilvántartás ellenőrzésével, amely kiterjed minden bizonylatra, bezárólag az ECOVIN áruvédjegy kötelező használatáig. A biotermékek, és köztük a bioborok minősítésének és minőségellenőrzésének igen fontos, ám vitatott része a kémiai anal{zis. A bioboroknak meg kell felelniök bizonyos törvényes előírásoknak, amelyek az élelmiszertörvényekből adódnak. Ezek a vizsgálatok elsősorban a szermaradványokra terjednek ki. Az élelmiszertörvények kizárólag olyan termékek forgalomba hozatalát engedélyezik, melyek szermaradványmentesek. Ám azt a szermaradvány-mentességet, amit a törvények előírnak, többféleképpen lehet értelmezni. Kérdés, hogy vajon az az élelmiszer, ill. biobor tekinthető-e szermaradvány-mentesnek, melyek toxikológiailag igazolt határértékek alatt vannak, vagy az olyan termék, amelyben az ismert legérzékenyebb módszerekkel sem mutathatók ki mérgező- vagy kedvezőtlen hatású anyagok. A bioborok esetében annyival könnyebb a helyzet, hogy a hatósági ellenőrzés már a szőlőültetvénynél kell, hogy kezdődjön és a szermaradványokat elsősorban a szőló'k és a szőlőtermés vizsgálatával indul. Számos vizsgálat irányult arra, hogy bizonyos permetezőszer-maradványok hogyan jelennek meg a szőlőtermésen vagy a borban, hagyományos szőlőtermesztés és

227

biológiai (ökológiai) szőlőtermesztés esetén. 1988 és 1989 közöt1: a moseli borvidéken 6 különböző hatóanyagú permetező szer-maradványra vizsgáltak meg bio- és hagyományos szőlőket, valamint az ezekből készült borokat Míg a szőlők esetében a bioparcelláról származó tételek 70%-ában, a hagyományosról származók l 00%-ában találtak valamilyen szermaradványt, addig a bioborok 100%-a és a hagyományos borok 42%-a volt szermaradványmentes. Ez utóbbi adatsor arra is felhívja a figyelmet, hogy a bioparcelláknak megfelelő távolságra és elhatároltságban kelllenniük a vegyszerrel kezeltektől, mert pl. helikopteres vegyszerezés esetén nehéz éles határokat betartani. Nyilvánvaló az is, hogy esetlegesen a szőlőben előforduló szermaradványok jelentős része a borban már nem mutatható ki, mert vagy a törköllyel, vagy a mustaljjal, vagy pedig az engedélyezett kezelő- és derítőanyagokkal eltávolíthaték a borokból.

228

BIOGAZDA 3.

A. BIOBOR KÉSZÍTÉSÉNEK FELTÉTELRENDSZERE (Biokultúra Egyesület) E tejezet a Biokultúra Egyesület elfogadott fe/té. . telrendszerét mutalja be, amely a magyarországi ellenőrzés és a minósítés alapja. Az előző fejezet és e között - teljes joggal -: számos átfedés és néhány eltérés is felfedezhető (A szerk.)

A biobor készítésének általános szempontjai A környezetre és egészségre ártalmas kémiai anyagokat, eljárásokat mérsékelni kell a technológiai műveletek alkalmával. Helyettük fizikai, energ'1a- és nyersanyagkímélő módszerekkel, továbbá mikrobiológiai úton biztosítsuk az egészséges erjedést, a természetes borérlelést és a töltőbor stabilitását. Előfeltétel a piaci igényeknek megfelelő, magas minőségi értékű fajták termesztéséből származó egészséges, a technikai érettség (illatos és rezisztens szőlők), vagy a. teljes érettség (egyéb szőlőfajták) állapotában betakarított szőlőtermés. A szőlő kívánatos cukor és savtattalmát szakszerű termőhely megválasztássat, metszés és művelésmód alkalmazásával, igényes zöldmunkával· érhetjük el. Közepes, 6-1 O rügy/m terhelés szükséges ahhoz, hogy a termés a fajtára jellemző minőségben érjen be. Nem szabad 80-100 hl bor készítéséhez szükséges szőlőnél többet termelni hektáronként. főbb

Szüreti eszközök, szőlöfeldolgozó és pince előkészítése A borok kaveredésének elkerülése érdekében indokolt önálló, elkülönített feldolgozó vonalat és pinceágat kijelölni a bioborkészítés részére. Földes pincékben a talaj felsőszintjét célszerű szüret előtt klcserélni. Ezáltal eltávolítjuk az elcsurgások miatt fertőzött réteget. Az eszközöket használatbavétel előtt tisztítsuk meg. A mechanikai eljárásokon kívül hideg- és forróvizes · áztatás, mosás, öblítés, vágy gőzölés ajánlható. Tiltott a kémiai tisztítóanyagok alkalmazása. A kiszáradás után hordóinkat azbesztmentes

kénlappal, a pincét darabos kén elégetésével Must befejtése előtt a kénezett hordót ki kell mosni és öblíteni. A bioitatok készítésének minden fázisában kiemelkedő a tisztaság, a higiénia fontossága. Használat és üzemelés után ugyanolyan gondot fordítsunk az eszközök mosására, üzemrészek tisztítására, mint újabb használat és mű-· szak kezdés előtt.

fertőtlenítsük.

Szüreti feladatok A betakarítás időpontját - próbaszüreti márések alapján - a fajta érésideje és egészségi ál· lapota, a cukortartalom valamint a sav-cukor arány alapján határozzuk meg. Száraz, meleg évjáratban gyorsan csökken a savtartalom. Abban az esetben, ha a must lágy (savtartalma 8· 10 g/1 mennyiségnél kisebb), célszerű "savter· melő" fajtákból, vagy késői érésű szőlőkből kisebb menrtyiségben (20-40%-ban) a lágy mustot adó terméshez szüretelni és a kétféle mustot erjedés előtt összekeverni. A betakarítás! a hűvös délelőtti napszakban végezzük. Gyors feldolgozással viszonylag hideg must kerül így az erjesztőbe. Csökken az oxidáció, a túlmelegedés és a hibás erjedés veszélye. A szőlőt ne kénezzük. Fa-, rozsdamentes fém-, vagy legalább 5 éve beavatott, élelmiszeripari tisztaságú műanyag edénybe szüreteljünk, kézzel, a beteg- és másodtermést kiválogatva. A gépi termést roncsoló - szüret alkalmazása nem ajánlott. Előnyös az, ha helyben történik a zúzás-bogyózás és kíméletes préselés, mobil feldolgozó gépekkeL A szállítás alkalmával ugyanis nagy a termés törődése. Rakodáskor nem lehet a szőlőt taposni. Szállításra a vasfelvétel és a szennyeződés megakadályozása céljából rozsdamentes-, savátló festékkel kezelt fém-, fa-, esetleg fótiával bélelt egyeb eszközök használhaták. Előnyös, ha a szüreti tartály zárt és C02 vagy N2 védőgáz alatt szállítjuk a termést. Fontos feladat az, hogy a szüretelő eszközöket na-

Szőlőfeldolgozás

229

és borkészítés

ponta tisztítsuk meg vízzel. .A szállítási id? ne haladja meg a 2 órát. Esős tdőben takarm kell a szállítmányt. Szőlőfeldolgozás

• a must javítása (cukor- és sav), • gyors feldolgozás, káros oxidáció. megaka· dályozása, • erjedéskor keletkező szén-dioxid ("mustgáz") visszanyerése illetve elvezetése.

Haladéktalanul, kíméletesen, mársékelt préseA káros vadélesztök és baktériumok túlzott léssel végezzük el a feldolgozást. A bogyózást elszaporodását meg kell előzni, a borvidék henem lehet melfőzni. lyi mikroflórájában előforduló nemes boréleszÜgyelni kell arra, hogy afeldolgozás alkalmá- . tök szelektálásával. val se kerüljönszennyező anyag, vagy fém a terEltartott fajtákból nedves formában forgalmésbe (fa vagy korracél gépeket hasznáijunk) .. mazott, vagy szárított fajélesztő készül, meA sajtolás szakaszos üzemű horizontális, lyet mesterségesen, nagy tömegben felszapovagy pneumatikus gé~ek~e~. v~gez~e.tő bi~sző . rítva (anyaélesztő) kell a must beoltásához !~l lő esetében. Megfelelo m1noseg elerese, JO kehasználni. Az anyaélesztő tenyészetet btozelhetőség, egészséges öntisztulás a cél, ezért mustban készítjük. A felhasználás előtt egy hét· kizárólag a színmustot és az első préselésből tel kis mennyiségű mustot felforralunk (15 per· származó levet használjuk fel a biobor készítés- cig) a sterilizálás céljából, m~jd 18-22. "'C-r~ hez (100 kg szőlőből 60·65 liter must vehet~ ~i visszahűtjük azt. Ehhez adagolJuk a ne<lves fa!· gyelembe, fajtától fü~gően). A fol~am~to~ sajto- élesztőt, vagy az előkészített (rehidratált) szá· kat mellőzni kell! A kmyert mustot t1sztttam kell. rított élesztőt. A rehidratálás módja az, hogy Többféle lehetőség van erre: közvetlenül felhasználás előtt 40 <>C-os vízben • a 20 g/l-nél kevesebb szilárdanyagot (üledék- 30 percig áztatjuk a porélesztőt Alapos keveanyago!) tartalmazó mustokat szeparálással, rés során a kapott élesztő-szuszpenzió térfoga• a szennyezettebb mustokat maximálisan 12 ta 25-30%-kal megnő. Ezt adagoljuk a felszaórán át történő ülepítéssei tisztítjuk. porítás (anyaélesztő készítés) céljából a sterili· 5% erjedő Ülepítés előtt a mustot kénessavas törzsol- zált musthoz. Továbbszaporításához 1-5% beoltásához mustok A használjunk. mustot dattal- 30 mg/1 mennyiséggel- kénezzük. Heelején. tartálybatöltés adagolni kell anyaélesztőt lyes, ha 75-150 gramm/hl, előírásszarűen elkékell önteni szített bentenitot (pl. Neodert) adagolunk az Már töltött tartályban a must felszínére élesztőtenyészetet az nélkül) (bekeverés ülepítendő musthoz. Ezek az anyagok fontosak Ha ülepítést, nyálkázást nem tudunk végezaz oxidáció elleni védelem (szőlőt nem kénezakkor feldolgozás, vagy zúzás-bogyózás ni, zük!) a gyors üle.Pedés és a fehérje stabilizálás illetve közben a szőlőre öntsük az erjedést előtt szempontjából! Ulepítéskor és szeparáláskor a anyaélesztőt (starter kultúrát). megindító must nem malegedhet 15 oc fölé. Az egészséhasználhatunk előző évjáratbeoltáshoz A ges, nem illatos szőlő ülepített mu~tját cél.sze:ű hidegen eltartott biobor hibátlan, származó ból nyíltan, levegőztelve az erjesztőtartalyba fejtem. seprőt, vagy korábban szüretelt termésből Egészséges, illatos szőlő .és ~a~a:a.nya is (5gait gazdagíthatjuk a cefre 2 orá1g tortano azta- nyert, egészséges, zajosan erjedő mustot mennyiségben). 8%-nyi tásávaL Ebben az esetben a celrét - és nem a Az alkoholos erjedés során felmelegedik a mustot - kell kénezni 50 mg/1 kénessav adag20 oc felett illatveszteség, oxidáció és a must, gat. A kimért kénessav oldatot alaposan el kell baktériumok felszaporodása következik káros keverni a cefrében. Enzimkészítmények alkala bor öntisztulási hajlama, kezelheRomlik be. mazása tiltott! tősége. Fontos, hogy "hőmérővel erjesszünk". Hűteni kell a mustot, ha hőmérséklete 18-20 oc Erjesztés közé emelkedik. Ennek módozatai: hideg, friss Az erjesztés irányításának főbb tényezői: mustot fejtünk az erjedő !ételhez; átfejtjük a • az anyaélesztős beoltás, mustot hidegebb tartályba; a padozatot és az • a hőmérséklet-szabályozás és korrekciók, erjesztő külső falát vízzel nedvesítjük; szabad-

!Z·

230

BIOGAZDA 3.

téri fémtartályoknál csörgedeztető vízhűtést tompított must pedig lelágyulh~at az erjedés so· alal<íthatunk:. Naponta kétszer eHenőrizzük a rán és után. must hőmérsékletét. A nem kívánatos oxidáció káros következ· Ha megakad az erjedés (túlzott lehűlés), ak· ményei súlyosak lehetnek (színrriélyUiés, barkorújabb.,. hidegtűrő, 5%-os- anyaélesztés be· natörés, baktériumok elszaporodása stb.), oltással, keveréssel, levegőztetéssei indíthatjuk ezért a szőlő leszedésa után haladéktalanul véaztismétQe. Steril szűrés útán az ilyen must- hi- gezzük el a feldolgozást. A zajos erjedés után degen eltartva- édesítésre is használható. azonnal tegyü~ fel a kotyogó!, vagy az "utóerTiltott műveletek: mustpasztőrözés, élesztő jesztő akonát". Az erjedés végén töltögessük tápsók alkalmazása. fel a hordói, vagy kisebb hordóba - színültig . Kedvezőtlen évjáratban szükség lehet a töltve - fejtsOk át az újbort must javítására (cukortartalom emelése, savVörös borok készítéséhez a·bogyózott.kékcSOkkéntés). Elsősorban házasilást alkalmaz-. szőlő cefréjét 50 mg/kg kénessav bekeverésa zunk. Ha nem lehetséges, akkor a cukortarta· után 5% anyaélesztővel héjon erjesztjük. Az erlom asztali boroknál - a Bortörvény előírásait jesztéshez nyílt rendszerű (fakád csömö~ö figyelembe véve - maximálisan 2,9 mustfok léssel), vagy zárt rendszerű tradicionális eszemelés, minőségi boroknál ·maximálisan 1,9 . közt {kotyogóval ellátott kácit, vagy korszerűbb mustfok emelés végezhető. körfejtéses, keverőJapátos erjesztőtartályt) A javításhoz biomustsűrítmény, vagy használunk. A melegítéses eljárás tiltott. 100%-os élelmiszeripari tisztaságú cukor, toA cefrérőlle kell fejteni a kierjedt, vagy ervábbá nádcukor használható. Javasolható a jedésben lévő levet, ha fajsúlya 1,010-1,025 érmust fagyasztással történő töményítés is. A ja- tékre csökken és íze a kívánatos mértékben favftóanyagot, illetve oldatátzajos erjedéskor cél- nyar. A visszamaradó cefre első préseléséből szerű adagolni. A cukrot mustban kell oldani; származó bort 12 órán át ülepitjük, majd összenem ·megengedett a cukor feloldás nélkül törté- keverjük a leengedett sz ínlével. Az utáerjedés nő mustba szórása, Tilos a cukoroldáshoz vizet alatt a hordét kotyogóval ellátva, teletöltve tarthasználni. A javított must várható szesztartal- juk. A seprősbor áttárolása után - a biológiai ma nem haladhatja meg a 12 v/v%-ot! Ügyelni almasavbomlás függvényében- kénezzünk. kell a javítóanyagok jó elkeverésére (a hígított A szén-dio~id jelentős mennyiségben (100 sűrítményt felülről adagoljuk!) literenként 4 m ) keletkezik a mustok erjedéseA savtartalom emelése csak természetes kor. Tömény állapotban életveszélyes (gondosúton oldható meg {korai szüret, savas fajták, kodni kell elvezetéséről), de értékes illóanyamásodtermés felhasználása, házasítás). Az gakban (alkohol, elsődleges illatanyagok) naEGK~ban 1 g/1 borkősav adagolását engedélye- gyon gazdag. A bor felszínét borító C02 párna zik! A savcsökkentés biológiai lehetősége: ala- véd az oxidációtól. Javasolható zárt csővezeté csony (25 mg/1 alatti kénessav szinttel, késői sekkel ellátott erjesztőtartályok sorbakötése (az . fejtéssei, a túlzott lehűlés megelőzésével elő- első tartály gázvezető caöve a felső gáztérbőL a segítjük az almasavbontó tejsavbaktériumok második tartály alsó részébe vezeti a C02-t és így élettevékenységéL Az almasavnak alkohallá és tovább). Ezáltal elérhető a védőgáz alatti erjeszszén·dioxiddá történő lebontásához alkalmaz- tés és a természetes C02 illetve a mustgáz értéhatunk Schizosaccharomyces-t is. Kémiai lehe- kes anyagainak visszanyerése. tőség a S?énsavas meszes kezelés savtompítás céljából. Ilyen módon maximálisan 0,75 gli Újborkészítés fontosabb mennyiséget csökkenthetí.ink. Javasolható az, technológiai műveletei hogy a kémiai savcsökkentést és a borkősav vagy/és természetes citromléval történő sav- Egyszerű borkezelések emelést (max.: 1 g/1 összes emelés mértékig!) az alapbor készítése során végezzük, legké- 1.) Töltögetés, sőbb két hónappal a palackozás előtt. A must- A bor "élő" anyag. Kedvező és hátrányos váltoba ad?golt anyagok ugyanis kiválhatnak, a sav- zá sainak legfőbb felelőse a levegő óxigénje-.

Szólőfeldolgozás

és borkészílés

231

a bor éré· oxidáció gátlásaira, továbbá a bor fejlődéséhez séhez szükséges fizikai, kémiai, biológiai válto- szükséges redoxtartomány (rH) biztosítására zásokat. A fejtések és szellőztetés alkalmazá· és a baktériumok élettevékenységének korláto· sávéil elegendő mennyiségű oxigént vesz fel a zására. Alégtér kénezésére daraboskén, az üres bor, ezért a hordót rendszeres töltögetésset te- hordók kénezésére cullulózkén szelet, a must· és · bor készítésére folyékony kénessav 5-8%-os, le hordóban kell tartani. nem régen készült vizes oldata használható. A feltöltéshez biobor (biomust) használható. Tiltott a kálium·metabiszulflt és a kénszelet Töltés előtt ellenőrizni kell a töltőbor eredetét és a hordóban lévő bor felszínét. Alkalmaz- hasznáfata borkénezésre. Nem szabad kénezni ható a zárt rendszerű, kisnyomású védőgáz abban az időszakban, amíkor nincs nyugalomban alatti tárolás is. Fehérborokhoz szén-dioxid·, a bor (utóerjedéskor, savbomlás esetén). A kéne· vörösekhez nitrogéngázt használjunk. Automa- zett hordót töltés előtt ki kell öblíteni vízzel. A bioborok kénezési alapelve: minét keve· tik~s érzékelőkkel biztosítsuk a megfelelő túl· sebb mennyiségű kénessavval biztosítsuk a nyomású gázpárnál és távol tartjuk a levegőt. bor egészséges fejlődését Kiemett az ún. alap· · . kénezés fontossága. 2.) Fejtés Ezt a kíerjedés után, az első fejtéskor vé· A bor érését elősegítő művelet. A lágy, kisebb alkoholtartalmú borokat korán, a zajos erjedés gezzük, próbakénezés alapján. A próbakéneután 4·6 hét múlva kell fejteni. Ezáltal eltávolít- zés módszere: a bioborból vett átlagmintával juk a zavaros, nyers újborban megtalálható öltött egyik palackba 50 mg/1, másikba 100 mg/1 bentonitot, savtompítási csapadékot, az elhalt kénessavat adagolunk; felrázás, majd sötét he· élesztósejteket, a tejsavbaktériumok jelentős ·tyen történő háromnapi állás után meghatározrészét, a kivált fehérjét, borkőt és egyéb szilárd · zuk a minták szabad kénessav mennyiségét; a . mért értékek és a kívánatos szint összehasonanyagokat. Az alkoholban gazdag, savas fehér- és vö- litása alapján meghatározzuk abor megkötőké rösborokat később !ejtsük. Elősegítheló a fejtés pessége alapján ténylegesen adagolandó késleltetésével a biológiai almasavlebontás. Az mennyiséget 50-1 00 mg/1 értékek közötti tarto· élesztökönemésztése során keletkező enzime- mányban. A kívánatos kénessav szint nem lehet matikus anyagok gazdagíthatják a bor illatát, zamalát, növelik testességét. A késői fejtés azon- gasabb a Bortörvényben előírt értékek kéthar· ban általában kockázatosabb, mint a túl korán madávaL Megengedett mennyisége: sza· végzett. A fejtés előtt el kell végezni a bor törési bad/összes kénessav. próbáját (a hordó alsó részéből vett mintát félig töltött, fehér átlátszó palackban pár napig SZO· 20/120 kemény, száraz fehér és vörösborok bahőmérsékleten tartjuk). Nyílt, levegőztető, 30/160 szeHöztető fejtési kell alkalmazni, a kierjedés lágy, száraz fehér és vörösborok után, ha a bor felszíne nem hajlamos a barna- édeskés borok 40/160 törésre, vagy általában kissé fülledt a bor. Barnatörésre hajlamos, vagy kissé oxidált édes borok 40 g/1 cukortartalom felett 50/200 ízű· tételeket zártan kell fejteni, kénezéssel ki10/100 pezsgők egészítve. Előnyös, ha a fogadóhordóból a fej· tés előtt semleges gázzal (pl. szén·dioxiddal) kiszorítjuk a levegőt: A vörösborokat a biológiai almasavbontás befejezéséig ne kénezzük 25 mg/1-nél nagyobb 3.} ~énezés A kénezés-ez ideig semmivel sem helyettesít- mennyiségű kénessav bejuttatással. Fontos az, hogy az alapkénezés után két hető- művelete (bár a szőlőben "természetes" múlva, majd havonként ellenőrizzük a ké· hét acetalde· kénessav nincs!) lehetőség a szabad hidek lekötésére~(zavaró íz hatásuk megelőzé nessav szintet és a különböző pinceműveletek sére), valamint a nem kívánatos enzimetikus hez kapcsolva kénkiegészítést végezzünk. Okszerű levegőztetéssei elősegítjük

232

lskoJazó··borkézelések

BIOGAZDA 3.

derítőanyag igényt. Ugyanazokat az anyagokat, előkészítési és bekeverési szabályokat alkalmazzuk próbaderítéskor, mint az üzemi derítés során. • Szakszerű en készftsük elő és keverjük be a derftőszereket, győzödjünk meg azok minő· ségéről felhasználás előtt. • A bort megfelelő időben válasszuk el a derí· tés ütedékrőL

1.}Háiasitá$ Aharmonikus,jó minőségű, több éven át hasonló ízképű töltőbort ~· adott sz~lőfaftákból készített alapO!'< célsz~ríl házasításáv~l nyerhetj_ük: Ez a művelet; a legtermészetesebb, legolcsabb és Jegszakszerűbb lehetőség arra; hogy • a felhasznárt alapboroknál jobb min6ségű, egyöntetű bOrtípust kapjunk, • alkohol- és savszabályozást végezzünk, Kovasav-zselatinos derítés • új borral frissítsük a fáradt óboroka t, Tisztító (és nem stabilizáló) hatású eljárás. • az extrakt·, cukor- és a kénessavtartalmat A két anyag pelyhes csapadékot képez, korrigálhassuk. amely megköti a zavarító anyagokat, majd le- .. Próbaházasftáisal kell megállapítani- ké- ülepszik. Az adagolandó mennyiség - próbade3 fTiiaoi és· érzékszervi elemzés alapján - az rftés alapján --3-1 Og/hl zselatin és 30-100 cm összekeverésre kijelölt borok arányát. Figye" 15%-os kovasavoldat A kavasavat kevés vízzel kell hígítani, a zselatin! langyos vízben duz· lemmel ken lenni arra, hogy zasztjuk pár óráig, majd melegítéssel hígfolyós· • kűlönleges minőségű boroknál100% sá tesszük és kb. tízszeres mennyiségű borral • minőségi boroknál 85% hfgftva, állandó keverés közben adagoljuk a • egyéb boroknál 70% borhoz. Aderített bor 10-14 nap múlva fejtendő arányban az elnevezésnek megfelelő fajtájú, év- le az üledékrőL Kizárólag nem hidrolizált csontzselatint járatból és .termőhelyről származó borhányadot használhatunk. A hidrolizált zselatin felhasznátartalmazzana házasításból kapott ital. A házasítás után általában ismét deríteni és lása tilos! szűmi keffa bortTörekedjünk ezért arra,.hogy lehetőleg ·ne a kezelt b()r~t, hanem már a ny~rs Bentanitos kezelés újborokat szakszerOen ·hazasftsuk, ·ha erre szuk- A bentonitok (NEODER, DERITON, BW-2)) a ségvan.lgy elkerűlhetlS a bor ismételt "nyúzása". fehérjeanyagokat távolítják el. A fenolas anyagokat csökkentik. Elsősorban stabilizáló (és nem tisztító) hatásúak. Szegényítik a bort, 2.} Derités, szűrés Kizárólag jó minőségű, tiszta,stabil biobor érté· ezért túladagolásuk tilos! Ennek megelőzése céljából, a szűrt, nem derített bo~ 3 napiQ 55 kesíthető. A derítés, szűrés hideg és meleg kezelés, a bor biztonságos készrekezelését °C·on tarljuk. Ha nem zavarosodik meg, mncs . szolgáló muvetetek. A biob()rkészítés alapel~e szükség bentanitos kezelésre. A bentanitot tfzszeres mennyiségű vízben nem egyeztethető össze a gyors készrekezeles gyakorlatával. ~eg ~ell.vá~ni a termék te~m~ csomómenlesen elkeverjük és 24 órán át duz· szetes öntisztulasát es stabtl belső egyensulya- zasztjuk felhasználás előtt. A bentonit kombinálható kovasav·zselatinnal. nak kialakulását Ígylehetőség nyílik a derítő anyag-igény csökkentésére, a kíméletes szű Bekeverési sorrend: kovasav-bentonit-zselatin. Tiltott a nehézfémeket eltávolító sárgavérlúgrésre és a kezelési művetetek csökkentésére. A sós derítés alkalmazása. Helyette küfföldön kalciderrtéssei történő tisztítást fejtés után 1-2 héttel um·phytát-ot vagy búzakorpát (50·150 g/hl; 1·2 kell végezni. nap múlva derftés, szűrés) engedélyeznek. Szabályai: .. . • ·A bornak nyugOdt állapotban kelllennt. Tojásfehérjével történő derítés · • Pincehőmérsékleten, próbaderítési sorozatA biotojás fehérje a bor cserzőanyagaival derí· tal, határozzuk meg a szükséges minimális tő hatású. Színkímélő, ezért vörösborok tisztí-

Szőlőfeldolgozás

és borkészítés

tásához ajánlott. Felhasználás: a friss tojás (13 db/hl) leltörjük, ellenőrizzük. A fehérjét elválasztjuk a tojás sárgájától, majd a derítendő borral habosra felkeverjük, és a derítendő borhoz adjuk alapos keveréssel.

Tej és kazein felhasználása derítéshez A bor tisztításához biológiai úton előállított tej és kazein használható. Ipari kazeint tilos felhasználni. A lefölözött friss tehéntejet (0,3-0,6 liter /hl) kevés borban elosztva adagoljuk a kezelendő borhoz. A kazeint (10-40 g/hl) tízszeres mennyiségű vízben áztatjuk adagolás előtt színjavításhoz. Fontos, hogy a derített bort időben - és ne későn - elválasszuk a derítési aljtóL A derítéshez használható egyéb anyagokról, a tiltásokról a mellékelt útmutatás ad felvilágosítást. A nyugati országoktól eltérően a magyar Bortörvényben nem minden javasolt anyag eljárás engedélyezett.

233

Metaborkősavas kezelés alkalmazása til· tott. A mikrobiológiai stabilitás (tehérjestabilitás biztosítása, utóerjedés- és élesztőzavarodás megakadályozása) céljából kizárólag fizikai. eljárások (pasztőrözés, pillanatpasztőrözés végső esetben, a szűrőmembránok és a tangenciális szűrő kifejezetten) alkalmazhatók. Tilos sugárkezelés!, infravörös besugárzás! alkalmazni. A szorbinsav és a káliumszorbát al· kalmazása is tiltott.

Tárolás, palackozás szabályai Az utófertőződést elsősorban a tisztaság, a higiénia és a rend megteremtésével akadályoz· hatjuk meg. Fahordóban, rozsdamentes, vagy zománcozott fémtartályban, üvegesempável bélelt cement tartályban, vagy üvegben történhet a tárolás. Az 5 évnél hosszabb idő óta használt üvegszállal erősftett műanyag edényekben átmenti ideig (3 hónapig) tarthatunk 12 v/v%· nál több alkoholt nem tartalmazó bort. Darabban tartás eselén semleges védőgázt kell haszSzűrés nálni. Tiltott a parafinolaj és egyéb borvirágosaA derített bor gyors tisztításának technológiai dást akadályozó készítmények alkalmazása művelete a szűrés. Eszközigényes. Alapborok bor felületi védelmére! előszűréséhez keretes kovaföldszűrőket lehet Az ólomüveg tartály! és - hosszabb tároláshasználni. Ezek növekvő szűrőanyagos szűrési ra az élelmiszeripari tisztaságú műanyag eljárással, frontális módon működnek. Kova- edényt - használni nem lehet. föld, perlit, cellulózőrlemény használható szű· A palackozó helyiségei, eszközöket- kémirőanyagként. Azbeszt-pehely adagolása, ill. al· ai mosószert nem tartalmazó - hideg vagy mekalmazása szűréshez tiltott. A töltőborokat az- leg vízzel, gőzzel, steril levegővel, lángsterilebesztmentes cellulózlapokkal működő tapszű zővel tehetjük alkalmassá a hideg steril technorővel szűrjük élesre, csfrátfanítjuk. A töltés előt lógia szerint történő töltésre. ti utolsó szűrést membránszűrövel, vagy ke· Biobort nem lehet melegen tölteni. resztirányú szűrési móddal üzemelő (CrossFontos az, hogy a helyiségek fertözöttsé· flow eljárás) ún. tangenciális rendszerű gépek- gét, a töltővonal mikrobiológiai állapotát, eset· kel végezzük. leges fertőzöttség ét tervszerű, folyamatos laboA szűrés után 2-3 hétig pihentetni kell a ratóriumi mintavizsgálattal ellenőrizzük. bort, ez alatt harmóniája ismét kialakul. ~z új· Kiemeit a töltőbor palack-állóképességi borok szeparálása alkalmazható, de nem Java- vizsgálatának fontossága. solt előtisztítási művelet! Töltéshez új üvegpalackol és jó minőségű, előkészített dugót lehet használni. Hideg és meleg kezelés Környezetbarát papíranyagokat használ· A borkőstabilitás érdekében télen pár héten át junk a töltött palackek csomagolásához, kiszeszabadtéri tároléba fejtsOk ki a bort. Itt megtör- reléséhez. ténik a borkökiválás. Lemezes hőkicserélők alMűanyagflakonokat, fém és műanyag zárá· kalmazása nem ajánJható a nagy energiaigény si módokat nem alkalmazhatunk. miatt.

234

A bioborok piaca A biotermékek, és különösen a bioborok piaca Magyarországon igen lassan fejlődik, a magyar üzletekben nagyon kis mennyiségben találni meg egyelőre ezeket a termékeket. Míg az 1990-es évek elején több száz hl-nyi biobort exportáltunk német és holland piacra, a magyar boltokban csak elvétve volt található egy-egy biobor fajta. Az utóbbi évek a nyugati piacokon erő teljes fejlődést hoztak és remélhetőleg ez üdvösen hat majd a magyar biobor előállí tásra. Erősíteni kell az ellenőrzési garanciákat, hogy a vevők bizalmát mindenképpen elnyerhessük, emellett tudatosítani szükséges a fogyasztókban a bortermékek ismert előnyei mellett azt is, hogy a biobor nem kisebb é/vezeti értékű termék a hagyományosan előállított típusoknál és á_rába~ meg kell fizetni azt a kockázatot, amit a biOtermesztő vállal magára a termesztési és elő állítási technológiák megszorításai miatt. Különösen fontos lenne egy egységesftett védjegy használata a magyar bioborokra, melynek megjelenitése a címkén nemcsak garanciákat szolgálna, hanem az esztétikai értékét is növelné a palackozott bioboroknak. Vállalkozó szellemű biogazdáknak ajánlható, hogy osztrák mintára olyan kis borkiméréseket létesítsenek, ahol hűtött, rozsdamentes tankokból korszeru berendezésekkel poharazásra is kimérhetnének bioborokat

Kenyérsütés A kenyér talán legfontosabb táplálékunk. Ha dolgozunk, kenyeret keresünk. Imánkban is mindennapi kenyerünkért fohászkodunk, a kenyér mint fogalom, elválaszthatatlan napi életünktőL Régen természetes volt a házi kenyér készítése, ami napjainkra szinte megszűnt. A kereskedelemben sajnos elsősorban csak a mérsékelt kiőrlésű lisztből készült fehér kenyér kapható. Pedig nagyon fontos lenne a barna kenyér fogyasztása, mert a fehér lisztből hiányzik a teljes búzában talál-

BIOGAZDA 3.

ható vitaminok, tápanyagok, mikroelemek, többsége, nem beszélve a növényi rostok. ról. A táplálkozási szakemberek szerint a kizárólagos fehérkenyér-fogyasztás felelős a ma már népbetegségnek számító székrekedésért, majd az ebből esetlegesen kifejlő dő végbélrákért A finom, fehér lisztből sütött pékáru nem tartalmazza a gabonaszem héját és csíráját, s ennek következtében a döntően fontos rostokat sem. Sok más, szinte nélkülözhetetlen táplálkozási tényezővel együtt az is fontos, hogy a barna kenyér, pontosan a magas rosttartalma miatt kevésbé hizlal, mint a fehér. Ugyanakkor az is igaz, hogy a rosszul permetezett búzából készült barna kenyér egészségre ártalmas lehet, mivel a vegyszermaradványok elsősorban a héjrészben halmozódnak fel. Mindez kiemeli a biobúzából készült biokenyér fontosságát . A táplálkozástudomány kut~tói közül jónéhányan vélekednek így: ,,A glutaminsav és a lizin hiánya az agyműködést gátolja abban, hogy a központi idegrendszeren át a szervekhez, szívhez, májhoz, veséhez a bélrendszerhez megfelelő impulzusok jussanak. Noha néhány hétig az agy egyéb részei a keletkező hiányt még korrigálják, de előbb-utóbb a szervekben funkcionális zavarok keletkeznek. A lizin, a glutaminsav és a B-vitaminok legtökéletesebb harmóniában a teljes búzában találhatók meg. A teljes búzából készült kenyér - különösen burgonyával együtt -, a· legtökéletesebb ideg- és agytáplálék. 100 gramm búzalisztfehérjében 2,7 gramm lizin, 30,6 gramm glutaminsav, közel 67% egyéb aminosav (izoleucin, metionin, fenilanilin, treonin, triptofán, valin, hisztidin, cisztin, arginin), 400 mikrogramm B1-, 150 mikrogramm B2-, 0,6 milligramm B6-vitamin, 5 milligramm nikotinsav, 1,1 milligramm pantoténsav, 39 milligramm kalcium, 1,7 milligramm vas, 300 milligramm foszfor van. A teljes búzában ezen kívül 350 milligramm kálium, 3 milligramm nátrium és 120 milligramm magnézium található. A magnézium- és káliumhiány szív- és idegrendszeri zavarokat idézhet elő. A teljes búzakenyér élénkíti az anyagcserét, fokozza a szervek

Kenyérsütés

235

vérellátását, az oxigénfelvételt, elősegíti a sejtképződést (különösen a bőrszövetét). Megszünteti a vérszegénységet, a vér koleszterintartalmát csökkenti és így korlátozza az érelmeszesedést. A B-vitamincsoportot hétféle vitaminnal képviseli. A fehérjék szervezeten belüli hasznosulását előmozdítja. Egészséges megjelenést biztosít. Rendkívüli jelentősége van a fogak megőrzése tekintetében, mert 2 milligramm fluorsavat is tartalmaz." Amikor a lisztbe beledolgozzuk a folyadékot a következő biokémiai folyamatok zajlanak le: A cellulóztartalmú korparészek átnedvesednek, a cukor, és ásványi sók és a fehérjék egy része oldatha megy, a sikér jellegű fehérjékből sikérhálózat alakul. A dagasztás során a sikérváz felveszi és megköti a vizet, a tészta már nem ragad, a kézről, edényről leválik. Ekkor mondjuk, hogy készre dagasztottunk. Közben a tésztában a víz és a meleg jelenléte hasonló helyzetet jelent, mint amilyen a magvak csírázásához szükséges. A liszt enzimei meg is kezdik bontó munkájukat. Ehhez csatlakozik

az élesztőgombák, a tejsavbaktériumok és egyéb mikroorganizmusok mú'ködése: megindult az erjedési folyamat. Az enzimek hatására a keményítő egy részéből dextrin, majd ennek egy részéből cukor lesz. A cukorból az élesztőgombák alkoholt és szén-dioxidot fejlesztenek. A széndioxid teszi lyukacsossá a tésztát; ha a sikérváz elég rugalmas, és a kis, gázzal töltött buborékok nem szakadnak széjjel, ez az állapot meg is marad. A tejsavbaktériumok a cukorból tejsavat készítenek, de egyéb anyagok is keletkeznek, amelyek együtt adják meg a kenyér aromáját, zamatát. Az erjedési folyamat a sütés elején felgyorsul. Amikor a tészta felmelegszik, benne az életfolyamatok leállnak, az alkohol, a szén-dioxid elszáll, a kenyérbél szivacsos szerkezetű marad. A kellően nyirkos-forró közegben a kenyérnek vékony héja alakul ki, ami a dextrintől és a karamellesedeU cukortól lesz szép pirosbarna. A hagyományos kenyérsütési technológia a következő munkákból áll:

A kenyérsütés népi segédeszközel

BIOGAZDA 3.

• • • •

kovászolás, a kovász kelesztése; dagasztás, a tészta kelesztése; kiszakítás, formálás, a kenyér kelesztése; sütés, a kenyér hűtése.

A technológia négy szakasza a hozzá tartozó négy pihenő szakasszal olyan kenyeret ad, amelybe az aktivitás és a nyugalmi szakasz ritmusa, mintegy "bele van sütve". A pihentetés-kelesztés, a hűtés szakaszai alatt a tészta belsőleg "dolgozik", minősége javul. A kenyérsütéssei kapcsolatos népi kenyérsütő szerszámokat ábrán mutatjuk be.

Félbarna kenyér Hozzávalók: 25 dkg finomliszt, 10 dkg · rétesliszt, 5 dkg étkezési búzakorpa, 2 dkg búzacsíra, 3 dkg szójaliszt, l O dkg burgonya, l dkg élesztőből készített kovász vagy 3 dkg friss élesztő, teáskanálnyi só, langyos víz. Elkész{tés: a liszteket a sóval egy mély tálban összekeverjük, a közepébe mélyedést fúrunk, és beletesszük a főtt, áttört burgonyát és kovászt, majd összeelegyítjük. Langyos vízzel, fokozatosan adagolva, rugalmas tésztává dagasztjuk. A tetejét belisztezzük, tiszta szalvétával vagy konyharuhávalletakarjuk és szabahőmérsékleten a duplájára kelesztjük. Miután megkelt, lisztezett deszkán újból kissé átgyúrjuk, kiolajozott és kilisztezett tepsibe helyezzük és letakarva ismét megkelesztjük. Majd a kb. 20-25 perc alatt 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük, 15 perc múlva 150 fokra mérsékeljük és még negyven percet tovább sütjük. A kenyér megsült, ha oldalai a tepsi falától elválnak és a héja szép barnapiros.

Vegyes kenyér Hozzávalók: 10 dkg rozsláng, 10 dkg finomliszt, 10 dkg rétesliszt, 10 dkg kukoricaliszt, l O dkg barna rozsliszt, l O dkg Graham-liszt, 5 dkg búzakorpa, 5 dkg búzacsíra, l O dkg burgonya, l O dkg darált mogyoró ·\'agy mandula vagy napraforgómag, 5 dkg vaj vagy margarin, tengeri só, 2 dkg élesztőből készült kovász vagy 5 dkg élesztő, víz.

Elkész{tés: a liszteket,~ a sót és a darált olajos magot mély tálban összekeverjük, hozzáelegyítjük a kovászt és a főtt és áttört burgonyát, a langyos vajat és a langyos vizet fokozatosan adagolva, és nem túl lágy, rugalmas tésztát dagasztunk. Kicsit hosszabb ideig kell dagasztani, mint a félbarna kenyeret, mert a rozslisztektől és a kukoricától kissé ragadósabb. Tetejét meglisztezve, letakarva, a duplájára kelesztjük, majd lisztezett deszkára borítva kissé átgyúrjuk. Olajjal kikent, kilisztezett tepsibe töltjük a masszát, tetejét középen hosszában bevágjuk és letakarva még kb. fél órát kelesztjük. Ha megkelt, a hasíték melletti oldalait tejjel átkenjük és gabonapehellyel (zab, árpa, búza vagy rozs) behintjük. 200 fokon kezdjük a sütést majd 150 fokon folytatj uk.

Barna kenyér Hozzávalók: 75 dkg Graham-liszt, 25 dkg finom liszt, l dkg élesztőből érlelt kovász, l evőkanál olaj, l evó'kanál tengeri só, 5 dl víz, l kávéskanál őrölt köménymag. Elkész{tés: a liszteket mély tálban összekeverjük, hozzáadjuk a sót is, és a közepében kialakított mélyedésbe önjük az érett kovászt, össze elegyftjük, majd hozzáadjuk az olajat és a köményt, majd langyos vízzel tésztát dagásztunk. Kb. 15-20 percig erőteljesen dögönyözzük, gyúrjuk. Letakarva a duplájára kelesztjük, majd lisztezett deszkán kissé átgyúrjuk és kiolajozott tepsibe rakjuk. 15-20 percnyi pihentetés után 180 fokos sütőbe toljuk, fél óra múlva 150 fokra csökkentjük a hőmérsékletet, és még egy óra hosszat sütjük. Amint kivesszük a sütőből gyorsan átkenjük sós vízzel a tetejét. Szép fényes lesz a héja.

Magvas kenyér Hozzávalók: 30 dkg finomliszt, 20 dkg rétesliszt, 50 dkg rozsliszt, 20 dkg darált mogyoró, 2 dl tejszín, 3 dl író, l teáskanál tengeri só, l teáskanál cukor, 5 dkg élesztő. Elkész{tés: Az élesztőt a cukorral és kevés langyos vízzel felfuttatjuk, hozzákeverünk 2-3 evőkanál lisztet, majd még egy-

237

Állati termékek feldolgozása, tárolása

szer kelesztjük. A li zteket, a sót, a mogyorót mély tálban ö szekeverjük, a közepébe mélyedé t alakítunk é beleöntjük a megkelt éle ztőt, az írót é a tejszínt. Alapo an megdaga ztjuk, majd letakarva zobahő mér ékleten a duplájára kele ztjük. Lisztezett de zkán ismét átgyúrj uk ha lágy lenne még kevé li ztet hozzádaga ztunk megformázzuk, é kizsírozon tep ibe tes zük. A tetejét megkenjük felvert tojá sal, é bezórjuk durvára vagdalt mogyoróval. Letakarva i mét megkele ztjük é 200 fokra előmelegített sütőben kb. egy órát ütjük. 20 perc ütés után a hőmérsékletet 150 fokra mér ékeljük.

" termékek Allati feldolgozása, tárolása A tej- a vágóállat-, a tojásfeldolgozá é -fogya ztá táplálkozá tudományi zerkezete és tartalmi elemei a mechani ztiku tcrmé zettudományo világkép alapján formálódtak. Ez az embert- némi egyszeríi íté el - afféle ,jól lajozott gépnek" tekintette olyan lénynek, amelynek fizikai szükégletei zabarosan leírhatók. Az így ö zeállított é túl k állati eredetíi ö zetevőt tartalmazó étrend azonban pl. antibiotikurnos kezelés el egé zül ki mivel egyébként nehéz szabályozni a gyomor-béltraktu működé ét. Ma már egézen bizonyos, hogy az ilyen táplálékösszetétel nem egé z éges, és az emberi zervezet követelményeihez a zük ége mértékben nem alkalmazkodik. Ez a feli merés időközben a táplálkozá tudományban i elfogadottá vált ugyan, de pl. az élelmi zerfeldolgozó iparban és egyebütt i hat még a vegyi összetételű

A biotehenészet fontos végterméke a sajt

megközelftés módszere.

Ma már tudjuk, hogy ez a f elfogás uern főleg az állati eredetG élelmizerek zükségessége . mértéke, az alapanyagok minősége stb. okkal bonyolultabbá te zi az élelmiszerek megítélését. A tej béta-karotin- é D-vitamin-tartalma például jellegzete ingadozá okat mutat az év folyamán. A jelenleg alkalmazott tejlefölözé i eljárások következtében azonban zinte telje en eltíinnek a tejből ezek az anyagok. Ha viszont megfelelő anyagokat adagolunk a tej hez, akkor mintegy visszaállfthatjuk a természetes arányokat - é ezt végül minőségi szabványként elő i írják az illetéke ek. De az ilyell " tej " már uem is

E felfogá zerint az élelmi zerek kémiai vegyületek hordozói é elsősorban ezért értéke ek. E zerint ha meghatározzuk egy élelmiszer kÜiönféle molekuláris alkotórészeit, akkor megi merjük annak lényege tulajd n ágait, minő égi i mérveit is.

Az állati eredetíi életrni zerek értékelé e tisztán anyagi vegyi ö szetételük alapján felszínre kerül abban a vitában, amely a világ élelmezésének alapjául szolgáló fehérje-ellátá ról ill. fehétje-minő égről folyik.

tartható é

hasoulft az eredetihez!

238

BIOGAZDA 3.

Az állatitermék-fogyasztásra fordítoU összeg változása

1960

1214

626

390

229

2459

54,1

21,3

1965 1970

1309 1926

599 628

388 453

290 327

2586

50,1 51,7

18,7 17,4

1975

2343 3748

655 813

719

366 592

4083

1081

50,6 51,9

15,0 15,1

1980

3334 6234

Me: Ft!fö

Állati termékek fogyasztása Nemzetközi megállapítások szerint a lakosság jövedelméne k növekedésével csökken az élelmiszerekre fordított kiadások hányada, sőt egyes élelmiszerek egy főre jutó mennyisége is csökken. A hazai irányzat vizsgálata jelzi, hogy ez a megállapítás ma is érvényes. Korábban a javuló termelési háttér és a lakossági jövedelmek emelkedése az élelmiszerfogyasztás gyors mennyiségi növekedésével és belső szerkezeti átrendeződésével járhat. Az elmúlt közel három évtized alatt az egy főre jutó (saját termelésű és vásárolt) élelmiszerkiadások folyó áron számítva 4,4-szeresükre emelkedtek. Az időközben végbement jövedelemváltozások hatására azonban a jövedelmek csökkenő hányadát fordítottuk élelmiszerekre. Az is tény, hogy ez a mérséklődés a hetvenes évek közepétől gyakorlatilag megállt, s ebben az évtizedben l 00 forint jövedelemből (1990-ig) átlagosan 27-28 forintot fordítottunk élelmiszerekre. Mivel a lakosság jövedelmének jelentős részét költi ezekre a cikkekre, nyilván érzékenyen reagál az élelmiszerellátás és az árak ingadozásaira, illetve az inflációs folyamat felgyorsulására. Az élelmiszerekre fordított összeg minden második forintja állati eredetű termékeket jelent a táblázat szerint.

A fogyasztás szerkezetében végbement változásokkal, illetve az árarány-módosulásokkal összhangban az állati termékek fogyasztására jutó összegen belül 50%-ról 60%-ra nőt a hús- és húskészítmények részesedése. Ezzel párhuzamosan - főként az árak hatására - 12,4%-kal mérséklődött a zsiradékok szerepe. A húsokhoz hasonlóan (3,5%-kal) nőtt a tej- és tejtermékek aránya, míg a tojásé ugyancsak csökkent. Ez a változás jelentősen hozzájárult a tápanyagfogyasztásunk mennyiségi növekedéséhez és belső átrendeződéséhez (lásd táblázat). Az állati eredetű fehérjék mintegy felét adó húsok és húskészitmények részesedése összes fehérjefogyasztásban a II. világháború előtti 15%-ról az 1960-as évek elejéi-e 22%-ra nőtt, az 1980-as évek végére pedig a mind erőteljesebb export mellett is megduplázódott. Összességében a '80-as évek végén az állati termékekben fogyasztott egységnyi fehérje 2,5-szer annyiba került, mint 1960ban. (Ezalatt a fogyasztási cikkek átlagosan hasonló mértékben drágultak.) A húsjé/ék és a tejtermékek fehérjéjének áraránya változatlan maradt. A lakosság számára a legolcsóbb volt a tejfehérje, amely mintegy feleannyiba került, mint a húsfélékből származó. Viszont a fehérjezsírok a szabadáras tojásnál, de a zsiradékoknál is erőteljesen ingadozott.

239

Állati termékek feldolgozása, tárolása

Állati termékek ár~ránya (Ft/fehérje kg)

A fogyasztói árak gyorsuló növekedésével egy időben emelkedtek aminőségi követelmények. A baromfinál a termelési háttér megteremtésével és a fogyasztói árak alakításától befolyásoltan ez a fellendülési idő 180 216 170 85 1960 szak mintegy 8 évvel később kezdődött, s 210 195 106 220 1970 ma is tart. Jelentős - mintegy 2,5-szeres 310 179 167 354 1980 mennyiségi felfutás mellett is az összes húsfogyasztáson belül a II. világháború 455 350 262 527 1987 megelőző években, illetve az 1950-es évek elején betöltött relatív szerepét "csak" az A hazai húsfogyasztást gyors átalakulá- 1980-as években érte el. Ezek eredményesok jellemzik. Napjainkban 2,4-szer annyi ként húsfogyasztásunk 83%-át ez a két ágahúst fogyasztunk, mint az 1930-as évek kö- zat szolgáltatja. U gy anakkor míg a háború zepén-végén, illetve az 1950-es évek ele- előtti években fogyasztott hús minden 5. jén. (A háború utáni években először a fe- kg-ja marhahús volt-s eztaszintet még az nyegető éhséget kellett leküzdeni. 19501960-as években is tartotta -, azóta a marben az élelmiszerfogyasztás már elérte a hahústermelés alakulásával, az erőltetett háború előtti átlagos színvonalat). Látvá- exporttal és a hazai húskínálat minőségével nyos felfutás a sertés- és baromfihúsnál összefüggésben a belső marhahús-fogyaszment végbe. A sertésnél ez a folyamat lé- tás évenkénti ingadozásokkal rekedt meg nyegében az 1950-es évek közepétől ki- vagy inkább csökkent - az összes húsfosebb-nagyobb ingadozásokkal, megtorpa- gyasztáson belüli részesedése pedig mintnásokkal - a sertésciklus hústermelésétől egy a felére apadt. Ez egyben azt is jelzi, befolyásoltan, tompítottan - az 1980-as hogy húsfogyasztásunkra főként a sertésévek közepéig tartott. Mennyisége és az és baromfiágazatban bekövetkező árváitoösszes fogyasztáson belüli szerepe is nőtt. zások hatnak. Az állati termékek aránya tápanyagfogyasztásunkban

A zsiradékfogyasztásban 1934-1938

11,4

10,1

1,4

42,2

65,1

76,1

1961·1965

19,7

10,3

2,8

58,1

90,9.

99,6

1971-1975 1986·1987

25,7

11,6

4,3

69,7

111,3

26,0

19,3

5,3

88,1

138,1

121,8 147,1

28,6 37,5 46,8

90,6 93,3 99,7

A fehérjefogyasztásban 1934-1938 1961·1965 1971-1975

14,1 20,9 26,4

12,0 11 ,O 12,5

1,5 3,1 4,9

1,0 2,5 3,0

1986-1987

31,5

20,3

5,8

3,0

60,6

106,8

0,2

12,3

0,1

0,0

12,6

408,6

1961·1965

0,5

12,7

0,1

0,0

13,5

423,8

1971-1975

-0,6

1986-1987

0,8

14,4 24,0

0,2 0,2

0,0 0,0

15,2 25,0

420,8 397,3

A s~énhidrátfogyasztásban 1934-1938

Me.: gramm/Ff/nap

240

BIOGAZDA 3.

Az egy f6re jutó húsfogyasztás és szerkezetének változésa · (KSH adatal alapján) Jövedelen'lfelhasználásban, Ftlf6 (folyó áron)

marhahús

húskészitmények

75,0 Naturális mennyiségben,

78,2 egyéb marhahús

kg/fő

baromfihús

sertéshús

19341938

19501954

19551960

19611965

19661970

19711975

19761980

19811985

19861987

Állati termékek feldolgozása, tárolása

Barát vagy ellenség? A tejfeldolgozás ellentmondásai Sokan erősen vitatják a tej értékét Az egészségnevelési szakírók egy része a következő szempontokból {téli el: • a természet az állati tejet a szopós állat táplálására szánta, • a nyers tej veszélyes, mivel a baktériumoknak kitűnő vivőeszköze, • a mai tej kemikáliákkal, drogokkal, rovarölő szérek maradványaival, hormonokkal, antibiotikumokkal stb. telített, és nem alkalmas emberi táplálkozásra. Mások azt állítják, hogy a tej kitűnő, elengedhetetlen táplálék az ember számára, egyike a legteljesebb védő táplálékoknak Kinek van igaza? - teszik fel a kérdést egyre többen idehaza is. A válasz meglehetősen nehéz. Sokan egyetértenek abban, hogy a mai tej legtöbbször alkalmatlan emberi fogyasztásra. Telítve van mérgező és veszélyes vegyi anyagokkaL A tej pasztőrizálása is eredetileg azt a célt szolgálta, hogy megvédjék a fogyasztót a kórokozó baktériumoktól, melyeket a tej tartalmazhat. De a pasztőrizálás a tej tápértékét is lerontja. Nemcsak a veszélyes baktériumokat, hanem a jótékony enzimeket és baktériumokat is elpusztítja. Egyes vitaminokat is szétbont. Megváltoztatja a fehérjék kémiai szerkezetét és ezeket, valamint ásványi anyagokat kevésbé emészthetővé és rosszabbul asszimilálhatóvá teszi. Ezért, ha nem tudunk kitűnő minőségű, nyers, pasztőrizálatlan tejhez jutni, mely garantáltan biotehenészetből származik és mentes kémiai szerektől, valamint gyógyszerek-, fertőtlenítő-, rovarölő és gyomirtó szerek maradványaitól, akkor jobb, ha étrendünkből teljesen kizárjuk a tejet és a legtöbb tejterméket. (Magyarországon a lakosság túlnyomó többsége jelenleg nem jut biotejhez - így az utóbbi tanácsot érdemes megszívlelni. A szerk.) Másrészt azok~a népek - svédek, bolgárok, grúzok -, amelyek egészséges és hosszú életűek hírében állnak, hagyományosan nagy tejfogyasztók. Ezek a népek,

241

különösen a hosszú életű bolgárok, igen kevés húst és jelentős mennyiségű tejet és tejterméket fogyasztanak. Bizonyos orvosi vélemények szerint a tej és főként számos savanyú készítménye lehet a leghatékonyabb táplálék az emberi bélcsatorna zavarainak megszüntetésére. Pl. a joghurt igazi "csodatáplálék", ha egyáltalán van ilyen. Számos csodálatos tulajdonsága közül néhány jelentősebb: •

•

• •

•

Igen értékes fehérjéket, ásványi anyagokat, vitaminokat és enzimeket tartalmaz. Minden ismert vitamint magában foglal, a nehezen hozzáférhető D- és B !2-Vitaminokat is. Előemésztett táplálék, aminek egy benne található különleges baktérium, a Lactobacillus bulgaricus a magyarázata. A szervezet kétszer olyan gyorsan emészti meg és építi be, mint a tejet. Megelőzi a vastagbélben a rothadást, betegségek és korai öregedés okát. A Lactobacillus bulgaricus elpusztítja a rothasztó baktériumokat, és elősegíti a baráti savanyító (acidophilus) baktériumok szaporodását, segíti a B-vitaminok és a K-vitamin előállítását a bél_ben, hozzájárul a táplálékban lévő tápanyagok asszimilációjához. Hatásosan előzi meg a székrekedést. A joghurt - méginkább a kefirféleségek -természetes antibiotikumok. Megállapították, hogy már mintegy 2,24 gramm egy hétig hűtött joghurt 14 egység penicillinnel egyenértékű antibiotikumot képvisel. A joghurt olyan virulens baktériumot is elpusztít, amilyen az amőba, a tífusz, a dizentéria, a coli bacillus, a streptokokkusz, a stafilokokkusz stb. És az a joghurt csodája, hogy miközben elpusztítja a veszélyes kórokozó baktériumokat, nem árt a jótékony aknak. Ellenkezőleg, elősegíti szaporodásukat

A legújabb, joghurtra vonatkozó megismerés, hogy ha speciális Lactobacillus b(fidus, Lactobacillus acidophilus és más hasznos kultúrákkal készítik el, növekszik gyógyító éré ke, és jobban segít helyreállítani a bélcsatorna egészséges állapotát.

242

Természetesen az aludttej, a savanyított tej, vagy a kefir hasonló egészségerősítő és betegségmegelőző tulajdonságú.

A húsfeldolgozás értékelése Régi gond, hogyan készils ük el a· húst, mennyit együnk belőle, milyen fajtájút, eredetűt, nyersen-e vagy főzve? További gondot jelentenek a húsban található adalékanyagok, illetve a denaturálás kérdése. Bár kutatási eredmények az állati fehérje mérgező hatását nem bizonyítják, rengeteg ilyen irányú tapasztalat és megfigyelés létezik. A fehét:je-intoler ancia allergia formájában nyilvánul meg. Az allergia akkor jelentkezik, ha valami túlingerli a szervezetet, vagy ha valamilyen támadásra reagálva az immunrendsze r heves reakciót mutat. A hasznosítható állati fehérje mennyisége az ember egyéni alkatától, életmódjától és az étel elkészítésének módjától függ. Az emberiség története folyamán a hús csak a. tűz felfedezése után vált nagyobb mennyiségben táplálékká. Mivel az emberi szervezet az elmúlt évezredek során alig változott, az elfogyasztott hústöbblet felesleget jelent. Valamikor ez a többlet a fizikai megterhelés miatt nem okozott problémát, a fokozott izzadás gondoskodott a keletkezett savak eltávolításáról. A húsfogyasztás a XX. század elejétől kezdett általánossá válni, és napjainkban eléri az egy főre jutó évi 70-100 kg-ot. A hús fajtájának nagy jelentősége van. A sertéshús proteinjei például - feltételezhetően a kemény zsírok miatt- fogékonnyá tesznek a fertőzésekkel szemben. Az l. világháború idején például a német katonák meghatározhata tlan eredetű lázas betegségekben szenv_edtek, amíg meg nem tiltották nekik a sertéshús fogyasztását. A homeopátia ezenkívül olyan mérgekről is tud, amelyek disznóhúsevés után a test mikroáramainak mérésével kimutathatók. E mérések eredményeit a tudomány ma még

BIOGAZDA 3.

nem fogadja el. U gy anakkor tény, hogy az emberi bőr ellenállása a sertésevést követő en megváltozik, és ilyenkor nő a vérben a fehérvérsejtek száma is. A tünetek arra engednek következtetni, hogy az állati eredetű· fehérjék nagyobb mértékben veszik igénybe a szervezet védelmi mechanizmusait, mint a növényi proteinek. A húsételekben kevés a rostanyag, ezért hosszabb ideig tartózkodnak a bélben, s ott a hús rothadása miatt a beleket, a májat és a méregtelenítő szerveket károsító mérgek termelőd nek. A hizlalás és a tömeges állattartás miatt az állati fehérje számos idegen anyaggal, potenciális allergénekkel dúsul. Ha nagyobb mennyiségben eszünk húst, akkor valamilyen főzési eljárásnak vetjük alá, amely eredeti febérjéit károsítja. Az így létrejött denaturáltfehé rjék előszeretettel kötődnek nehéz fémekhez, s ezekkel olyan antigéneket alkotnak, amelyek gyengítik az immunrendszert. Valamennyi fehérje veszít az értékéből, ha sütik, főzik. Ha ezekkel táplálkozunk, akkor túlságosan nagy mennyiséget kell belőlük elfogyasztanunk, s a hús kén-, foszfor-, klór- és nitrogéntartalm amiatt szervezetünkben túltermelődllek a savak. Ezek semlegesítéséhez a szervezetnek ásványianyag-raktárát kell mozgósítania, így az ásványi sók megcsappanna k Mindezen túlmenően a savas közeg előnytelenül befolyásolja a biokémiai folyamatokat. Igaz, hogy egyetlen olyan növény sem létezik, amely tartalmazná az emberi szervezet számára szükséges aminosavakat. Ezek az aminosavak valamennyi állati fehérjében megtalálhatók. Amennyiben a szervezetben a szükségesnél több a fehérje, testünk elraktározza. A fehérjeraktárak a test belsejében találhatók, a kis erek falaiban. Az érJalak megvastagodása következléhell az érfalakon keresztül bonyolódó anyagcsere romlik, ezért az ereket borító kötőszövet nem jut elegendő táplálékhoz és oxigénhez. A k8vetkezmény a szövetek idő előtti ört<gedése, .a mész lerakódása, illetve az érfalak további vastagodása. A rossz véreilátású szervezet

Állati termékek feldolgozása, tárolása

FIGYELEM!

NEM BIO legyengül, így krónikus fertőzések alakulhatnak ki. A fertőzés során új típusú fehérjék jutnak a szervezetbe mérgező baktériumok formájában. A baktériumok toxinjait a fehérvérsejtek hatástalanítják és kicsapják, s ez szintén a kapillárisok falában rakódik le. A vesékben rengeteg kapilláris található, és mivel a vesék életfontosságú szerveink, érthető, hogy a vesekapillárisok megvastagodása nagy károkat okozhat: a szervezetbenfelgyülemlenek a kiüríthetetlen salakanyagok és savak.

Biztonságos biohús Jó lenne, ha Magyarországon is felelőség gel mondhatnánk: igyekezzünk beszerezni biztonságos biohúst, vásároljunk ellenőr zött és minősített natúr- és biotermékeket! Hogy az állati eredetű élelmiszerekben mi nem felel meg ezeknek a követelményeknek és mire kellnagyon figyelni - nos ezt szükséges ismertetni, annak ellenére, hogy ijesztő, sőt sokkoló lehet és a jelenlegi helyzet iránti bizalmatlanságot is kiválthat Mégis, ma a figyelemfelkeltés a legfontosabb, és az igényeiben így felvilágosult fogyasztói kereslet alapozhatja meg a biohústermelés eltetjedését.

243

Az Európai Közösség a fogyaszták erélyes tiltakozása nyomán megtiltotta az anabolikus szteroidok - növekedésserkentő szexhormonok - beadását szarvasmarháknak. A növekedés serkentésére és a betegségek ·elkerülésére nem megfelelően alkalmazott antibiotikumok maradványainak ellenőrzése azonban nyilvánvalóan nem megoldott. Lehetséges, hogy Európának az USA és Anglia nyomására -még fokozni kell a növekedési hormonok használatára vonatkozó korlátozásait A nagy gyógyszergyártó vállalatok, amelyek ebből a kereskedelemből hasznot húznak, már erőfeszítéseket tesznek a korlátozások megkerülésére. Szarvasmarha somatotropint (BST) adagoltak egy titkos kísérlet során tejelő (tehén) állománynak Angliában a tejhozaroot növelendő. A genetikailag előállított hormonok szintén használhatók szarvasmarhák és sertések (hús) hozamának ösztökélésére. S ez még csak a kemikáliák első köre. A gyógyszertársaságok már béta-antagonitokkal kísérleteznek, egy olyan vegyületcsoporttal, amely az eddig használtaknál alkalmasabb az anyagcsere fokozására, s ezáltal a haszon növelésére is. Természetesen a gyógyszerek csak az egyik felét adják a dolognak. Annak az óhajnak és igénynek, hogy több hús kerüljön az üzletekbe, még további rosszabb következménye van. A legtöbb intenzíven tartott szárnyas szalmone/lával fertőzött. A ketrecekben ui. - elkerülhetetlenül - fertőzik egymást. A "szalmonella a tojásban" - ügy egy másik (fertőzési) lehetőséget is felfedett A (tojó)házakban olyan takarmánnyal etetik a. tojókat, amely pl. elpusztult csirkék maradványaival keveredett - tökéletes út a kórokozó terjedésére (ti. ezek a baromfi, vagy sertés takarmány húslisztek). Továbbá: kinek lehet bizalma egy olyan vásári légkörben, amely lehetővé tette a szárnyasok és a tojás szalmonellás fertőzé sét és egy még veszélyesebb baktérium, a

244

listeria (monocytogenes) fertőzését a közkedvelt csomagolt főzött-fagyasztott élelmiszerek egynegyedében. A félkész élelmiszerek divatja és a fertőzés mindehhez (a versenyhez) hozzátartozik, s ez az (a terület), ahol gyors hasznot lehet elérni. Még ha az általunk fogyasztott húst termelő állatok életükben - szinte csoda folytán - el is kerülik a fertőzést, utána is van esély arra, hogy fertőződjenek, mire az asztalra kerülnek. Egy angliai felmérés eredményeit bátran alkalmazhatjuk a mai hazai helyzet jellemzésére: a brit vágóhidak kevesebb mint egytizedének van olyan engedélye, amely húsexportra jogosítja fel. S ez csa~is ~ hazai fogyasztókra hárul. A Hús és Allatállomány Ellenőrzés azt állítja, hogy ez nem a szegényes higiénia jele, hiszen a vágóhidak nagy többsége amúgy sem akar exportálni és nem is folyamodik annak engedélyeztetéséért. Ez képtelenség. Az igazság az, hogy ha megpróbálnak is, sosem felelnének meg a szabályzóknak. Nagy-Britanniában a tömegpiaci hústermelés a velejéig rothadt. A kormány nem képes kiküszöbölni a valódi kockázatot. Csakis pénz (beruházás) és fokozott késztetés (kényszerítés) útján lenne erre mód. Ennek híján, az egyetlen biztonságos választás: a húst nem fogyasztani, vagy olyan ellenőrzött organikus termelő től vásárolni, aki nem használ gyógyszereket, állatállományát betegségtől mentesen tartja, természetesen takarmányazza és igazi gondoskodással. Figyeljünk elsősorban a következőkre:

Vágóhidak. Angliában csaknem ezer engedélyezett vágóhíd van, de kevesebb mint száz felel meg az európai előírások nak. Az alapvető különbségek az EU és az UK által engedélyezett vágóhidak között, hogy Európában - a vágás előtt éppen úgy, mint utána- képesített húsvizsgálónak, vagy állatorvosnak kell megvizsgálnia az állatokat, illetve a húst. Az angol vágóhidak közül jóformán egyik

BIOGAZDA 3.

sem teszi ezt meg, bál"- megfelelő vizsgálat híján - esetleg beteg szarvasmarhákat vágnak le emberi fogyasztásra. ~

Adalékanyagok. Minden férfi, asszony és gyermek átlagosan mintegy 3,2 kg kémiai adalékanyagat fogyaszt évente Nagy-Britanniában. Így egy asszony saját testsúlyának megfelelő mennyiségű additív anyagot fogyaszt el kevesebb mint húsz év alatt. A hústermékek. mint a pástétomok, kolbászok és lunch-húsok tele vannak mindenféle kemikáliával, köztük olyan konzerváló és kozmetikai szerekkel, amelyekről tudott, h9gy növelik a rák kockázatát. Az élelmiszereinkben használt összes, mintegy 3500-3600 (attól függően, hogy ki számolja) kémiai adalékanyag közül csak néhány száz használata szabályozott, s ezek közül is csak néhány engedélyezett Európában, s lehet így E-száma. Sok E-számmal bíró adalékról kiderült, hogy laboratóriumi állatokban heves, vagy idült betegséget okoz. A hivatalos álláspont az, hogy ezek nem okozzák, legfeljebb csak erősíthetik a betegséget - valóban a betegségokozó hatások nem betegségek, hanem "idioszinkráziás reakciók", amelyek egyébként is előfordulnának és ritkák. (Tessék ezt mondani egy hiperérzékeny gyermek szüleinek!)

~ Levegőszennyeződés.

Az iparszerű állattartás során atrágyából felszabaduló ammónia az egyik oka a savas esőknek, amely elpusztítja a fákat és a (szabadvízi) halakat. Hollandiában ma már tilos új iparszerű állattartó telepek építése, a szennyezés ~ beleértve a légszennyezést - miatt, amelyet okoznak.

Az egészséges húsminőséget még befolyásoló további káros{tó hatásokat most csak felsorolni tudjuk: - antibiotikum maradványok; - baktériumos szennyeződés; növekedési hormonok (BST); - karamellás hússzínezés; - koleszterintartalom; - mesterséges (szintetikus) adalékanyagok; -

245

Állati termékek feldolgozása, tárolása

nagy zsírtartalom; - paraziták elleni inszekticidek; - besugárzásos tartósítás; listériás fertőzés; - nitrát-nitrit tartalom; növényvédőszer maradványok; - polifoszfátok a húskészítményekben a vízvisszatartásra; - sugárfertőzöttség (Csernobil); szalmonella fertőzöttség; -telített zsírok; füstölési maradványok; - pszichikai hátrányok (pl. kegyetlenség tudata; a lefagyasztás utáni "dupla-csomagolás" vásárlót megkárosító ténye; a világéhezés tudata; az érrendszeri betegségek tudata; az állandóan "tetten ért" hatósági titkolódzás tudata; a környezet-szennyezés tudata stb.). Külön is szükséges- sajnos- kitérnünk az elsősorban angliai szarvasmarha-állományokban veszélyes méreteket öltő BSEmegbetegedésre, amely a szivacsos agyvelő-elfajulás t ("az őrülttehén-betegséget") jelenti. A legfrissebb jelentések szerint a fertőzést vagy hibás felépítésű gének vagy a vírusnál kisebb, ún. "prionnak" nevezett fehérje okozza, amely hatására Angliában eddig csaknem százharmincezer állat pusztult el, és bár a járvány terjedésének üteme lelassult a '90-es évek elején, de mégis 1994-ben még hetente mintegy 600 hullott el B SE-től. A BSE tömeges megjelenésétmint annyi más bajt napjainkban - a gátlástalan üzleti mohóság okozta. Egy nagyobb juhállomány Angliában az évszázadok óta ismert "scrapie" (magyarul "surlókór") betegséggel fertőződött és a tulajdonos ahelyett, hogy szabályszerűen elégették volna a dögöket, inkább hús- és csontlisztként feldolgozták a fejjel, az agyvelővel együtt és szarvasmarhák részére forgalmazták. Ezzel a láncreakció-szerű fertőzési folyamat beindult! A nemzetközi és hazai hivatalos vélemény az, hogy a BSE nem terjedhet szarvasmarháról ill. a húsáról az emberre. Viszont néhányan felhívják a figyelmet arra, hogy a BSE tünetei hasonlítanak egy emberen előforduló és igen ritka végzetes betegségre, a CJS-re (Crentzfeld-Jakab tünetegyüttesre). Magyarországon állandó figyelő-szolgálat működik és ezek jelentései szerint sem a BSE, sem a juh surlókór nem fordult még elő állományainkban.

Az elriasztó nemzetközi és különösen angliai vágóhídi helyzet bemutatása nem azt jelenti, hogy e területen a hazai helyzet jobb lenne.

Biológiai alapszempontok Tejfeldolgozás Egyetlen mezőgazdasági termék sem fiigg annyira a feldolgozástól és a törvényi keretfeltételektől, mint a tej. Ez magyanízza a biotejpiac gondjait, amelyben a tárgyalókészségnek és kockázatvállalási készségnek "sok követ kell eltakarítani az útból". Kontingensek megállapítása, egészségügyi előírások, a megvalósítás hosszú útjai, nagy tehenészetek, a tejgyűjtés és feldolgozü elválasztása, piaci akadályok, a biotermékbevezetés reklámozásának hiánya, vagy magasabb árak - csak néhány címszó, amelyek a problémára utalnak. Eddig az európai bioüzemekből származó tejnek általában csak kb. 20%-át dolgozták fel és értékesítették "biotejként", a többi 80% elfolyik a hagyományos csatornákon. Mivel a termelt tej mennyisége az üzemek szaporodásával nőni fog, körzeti feldolgozási és értékesítési lehetőségeket kell kiépíteni. A kínálatnak ez a sokfélesége azt mutatja, hogy a tejpiacon még kevés az árusító hely. A termelőnek természetesen az a legegyszerűbb, ha található a közelben biotejüzem. Ha nem így van, akkor vagy kapcsolatba kell lépni a legközelebbi tejüzemmel az elkülönített feldolgozás felvétele céljából (a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen tárgyalások hosszú évekig húzódhatnak), vagy a tejet maga fogja feldolgozni és értékesíteni. Itt a termékek választéka a teljes tejtől, vajtól, friss túrótól a keménysajtig terjed. A sajtnál maradva: fontos, hogy kiváló mínőségű sajtokat készítsenek, amelyeket helyi viszonylatban is előállíthatnak, és mint helyi különlegességek jól eladhatók.

246

BIOGAZDA 3.

1;,';

. ·.

i . > •. · ·.... ·· > l~'=.él( (.llk::nem 1 Min. ·············· · · . . . ·•· Vl~sgálati.·szempQntok ·. · . . (lalifé'Jék ·.•. ... ............. .. ·.·......•.·. ·. ·. klmutatllató) · •.. .. ...· ·

•

J•.• .• .:.· · · · · · · · · · · · · · · Aerob mesofil csírák 3 havonként 1 minta kevert tej Enterobacterek

Nyerstej

Alvadt tej és 4 havonként túró 1 minta

20.000 ml 100/ml

Salmonella

nk 50 ml-ben

nk 20 ml

Campylobacter

nk 10ml-ben

nk 10 ml

Staphylococcus aureus

100/ml

104/ml

Aerob mesofil idegen csírák

100 OOO/g a tej 1 millió/g túró

Élesztőgombák

1.000/g

Enterobacterek

50 OOO/g

Salmonella

nk 50 g-ban

nk 20 g

Staphylococcus aureus

1000/g

104/g

Tejsavtermelők

1 millió/g

3 havonként nyerstejminta u.a. (nyerstej) Vaj

4 havonként 1 minta vaj

Joghurt, 6 havonként minta alvadt tej és túró pasztörizált tejből

Fehérsajt

3 havonként minta fehérsajt

u.a. (túró)

Aerob mesofil idegen csíra

1000.000/g

Élesztőgombák

1000/g

Enterabakterek

10/g

Tejsavtermelők

1 millió/g

Enterabakterek

1 millió/g

Salmonella

nk 50 g-ban

nk 20 g

Staphylococcus aureus

1000/g

104/g

Listeri a

nk!

nk 10 g

3 havonként nyerstejminta u. a (nyerstej)

A biotej-feldolgozás legfontosabb általános követelményei a következők: • Ellenőrzött és minősített termelési folyamat és tejalapanyag (Nálunk Biokultúra-előírás szerint). • A tej- és tejtermékek kezelésének, tárolásának általános irányvonala megegyezik a hagyományos módszerekkel. • Higiéniai rendszabályok: -Általáno s értelemben érvényesek a tejkezelés kiterjedt hatósági előírásai. - Speciá/is szempontok, pl. műszaki, takarmányozási, személyi, termelésmikrobiológiai higiénés előírások.

Népi (erdélyi) példa a juh- és kecsketej feldolgozá sára A frissen fejt juhtejet tejoltóval beoltják. Az oltóenzim (kimozin vagy rennin) általi kicsapás folytán a tejfehérje (kazein) láncok kötései felbomlanak. A rennin tejsavalvas;ztó (tejfehérje - kazein - koagulációs enzim. Nagyobb mennyiségben szopós és fiatal állatok gyomornedvében fordul elő; bárányok oltógyomráhói nyerik és sóban tartósítják. Az enzim hatásá- · ra a kazeinból parakazein és polipeptid keletkezik.

247

Állati termékek feldolgozása, tárolása

A növényvilágban is találunk tejoltó enzimet, pl. a tejoltó galajban (Galium verum). A kimozint kristályosan is előállítot ták; ilyen tejoltó a kereskedelemben is kapható. Igen aktív enzim, nagy mennyiségű kazein megalvasztására is képes. Az oltástól a tej parakazeinre és savóra különül. A parakazeint megdőlt asztalon leesurgatják a savótól, majdkendőbekötik és kicsepeg belőle a felesleges savó.. Így tehát a parakezinből készül a friss sajt, amelyet súllyal lenyomatnak. A kicsurgatott lé, mely savót, albumint tartalmaz, nem más mint a zsendice. A zsendicét 42 fokra melegítik és ekkor kiválik belőle a fehérje tartalmú rész. Ezt szűróK:anállal összegyűjtik, szintén kendő be kötik és lecsurgatják, ez az orda. A visszamaradt savát levesek főzésére használják, vagy feletetik az állatokkal. A lecsurgatott friss juhsajtot hideg sós vízben áztatják pár órán keresztül, majd megőrlik, így készül a gomolyajuhtúr ó. Itt jegyezzük meg, hogy a kecsketej feldolgozása is hasonló módon történik. A különbség csak az, hogy zsírtartalma jóval kevesebb és így a beló1e készült termékek is soványabbak. A kecsketej fogyasZtható, egészséges ital, a juhtejet viszont nem használják önmagában étkezési célokra. A bálmost a következőképpen főzték: a zsendicét melegedni tette egy jó nagy fazékba és sajtdarabokat is rakott bele. Mázas vasfazék a legjobb erre a célra. Mikor felfőtt, a vizet jól megsózta és állandó kavarás mellett kukoricalisztet főzött bele. A bálmos akkor lett kész, midőn zsírját kiadta. Ez a bálmoskészítés receptje, mely a laktovegetárián us étrend híveinek is megfelel. Van aki pirított tepertőt, vagy pirított szalonnát elegyít hozzá; ez kaláriadúsabb változat. A bálmos délben második fogásnak, este egytálételnek szalgálható fel uborkasalátával, nyers káposztával, de felaprított savanyúkáposztával is tálaljuk.

Kecsketej feldolgozása A fejés tisztaság és pontosság tekintetében nagy gondosságot kíván. Ugyanis a takarmányozás után a fejés határozza meg ter-' mékeink értékét. Minden fejés alkalmával mossuk meg alaposan meleg vízzel a tő gyet, majd alaposan töröljük meg puha, tiszta, száraz ruhával. Arra vigyázzunk, hogy a mosás tökéletes legyen, mert elő fordulhat, hogy csak felpuhítjuk a szennyeződést és így oldott állapotban kerül bele a tejbe. Saját magunk ellenőrzésére végezzünk tejtisztasági vizsgálatot. Kérjük meg a körzeti állatorvost, aki frissen, sterilen vesz mintát, és igen rövid idő alatt eredményt közöl. Az eredmény akkor megfelelő, ha a csfraszárn 100 OOO alatt van. Tiszta fejésből finom túrót, sajtot, ketirt tudunk készíteni. Ellenkező esetben a tej beoltás után nem sokkal "megkel", mert a coli fertőzéskor az oltó hatására "más folyamatok indulnak be. 10 liter tejből1,1 kg sajt vagy 1,6-2 kg túró lesz. 10 liter tejből 9-9,5 liter kaukázusi kefir várható. (Egy ajánlható kecsketej-feldolgozó üzem alaprajzát a következő oldalon mutatjuk be.) · Joghurt. A friss teljes tejet fel kell forralni, majd 50 °C-ra visszahűteni és tiszta edényekbe szétönteni. Egy teáskanál friss joghurtot adjunk minden liter tejhez, amikor a hideg joghurtot hozzáadjuk, a tejet hűtsük 45 °C-ra. Az edényeket tartsuk 3 órán keresztül ezen a hőmérsékleten. Majd gyorsan lehűtjük hideg vízzel vagy hűtő-· szekrénybe tesszük. Az edényeket (üveg, pohár) teljesen meg kell tölteni és úgy lezárni, nehogy a joghurt megsavanyodjon. Kaukázusi kefir. A friss vagy lehűtött tejet fel kell forraini és 30-35 °C-ra visszahűteni. Majd előre kimosott és alaposan kiöblített bőszájú edénybe töltjük. Csak üvegből, vagy rozsdamenles acélból készített edényeket használjunk. A tejhez tejliterenként l 00 g kefirgombát kell adagolni, s az egészet 24 órán keresztül tartsuk egyen-

248

BIOGAZDA 3.

Kecskesajt feldolgozó alaprajza c:sepegtet6 asztal

hevlt6 tartály

szárftó nyllás

mosógép

mosogató

letes 20-25 °C-os hőmérsékleten , majd ap- oltóvaL Mikor az alvadás tökélete , kimerró lyukú, rozsdamentes sztlrőn sztlrjük át az jük egy túróruhába. A kimert alvadékat 24 egészet. A sztlrőben szépen fejlett, karfiol- óráig hagyjuk kic epegni. Ezután finom túhoz hasonló gombák maradnak vissza. A rót kapunk melyből körözöttet, főtt é ült gombákat ismételten felhasználhatjuk. túrós tésztákat lehet kés zíteni. Hetenként egy alkalommal a gombákat Sajt. Szükséges alapanyagok é e zkö25-27 °C-os vízben átöblítjük és úgy zök: 20 liter kecsketej 'tejoltó kultúra, tesszük vissza a tejbe. Ha nem használjuk a vagy savó, szfnezőanyag sajtkád tejhőm é gombákat, akkor öblítés után 20 °C-os víz- rő, 2 egymásba helyezhető nagy edény. be helyezve zárt csavaros fedéllel ellátott Kezdő kecsketartóknál ritkán található üvegben tároljuk htltőszekrényben a követ- egyszerre 20 liter tej. Ezért a tejet htltő zekkező felhasználásig. Ha ez sokára követkerényben vagy pincében tároljuk a felha zzik be, célszer(í hetente egy alkalommal 24 nálásig. Ha összegyilll a szüksége mennyiórára a gombákat tejbe rakva majd ismét ki- ség, akkor a kisebb edénybe önt ünk é az mosva tárolni tovább: egészet forró vízzel töltött nagyobbik Akkor készítjük jól a kefirt, ha a edénybe tesszük. Ekkor beleöntünk l liter kefirgombák gyarapodni kezdenek és rnin- kultúrát vagy savót és fél teá kanálnyi zfden alkalommal "kis karfiolok" fejlődnek. 'nezőanyagot. Túró. A lehtltött tejet felforraljuk és Ilyen módon 30 °C-ra melegftjük fel a 20 °C-ra vis zahtltjük. Ekkor beoltjuk tej- tejet. Ezután a tömény égétől függő

Állati termékek feldolgozása, tárolása

249

Kecskesajt minták

mennyiségii oltót teszünk hozzá, összekeverjük és az elegyet fél órán keresztül alvadni hagyjuk. Majd kb. 10 percen kere ztül az alvadékol felvagdaljuk , amíg bor ó nagyságú kis darabok nem keletkeznek. Az alvadékol hagyjuk ülepedni majd kb. Sliter savót eltávolftunk, két edény közé forró vitet teszünk úgy hogy az alvadék hőméréklete elérje a 36 °C-ot. Ezután egy kanállal 10 percig kevergetjük és újra ülepedni hagyjuk megint eltávolítjuk a savót. Egy formára forró vízbe mártott ajtruhát (pl. steril tetra pelenka) helyezünk és az al vadékol belemerjük, letakarjuk a sajtruhávaL Felfordítjuk é fél órán át állni hagyjuk. Ezután kivesszük a saj tot, a széleit levágj uk é új sajtruhába te szük, megfoeditjuk és a ajtsúlyávalmegegyező úllyall óráigpréseljük. Ezután megint sajtruhát te zü nk a sajtra és l órán át nehezebb súlyokkal (a

sajt súlyának ötszöröse) préselj ük. Két óra elteltével megint megfordítj uk és ismét átöltöztetjük. Ezt még kétszer megismételjük. A sajtot összesen 7 órán át préseljük. Ezután kivesszük a ruhából és felforditva a formába tesszük 6 órára, hogy szélei lesimuljanak. Majd 24 órán át 20%-os sóoldatba helyezzük, ezután letöröljük é sima deszkán szárítj uk. A sajtot hűvös, száraz, huzatmentes helyen érleljük. Minden nap megfoeditj uk és ha penészedni kezd azt egy . tompa késsel lekaparjuk. S-6 hetes érlelés után kész a sajtunk.

Vágóállat-feldolgozás A "sertésvágás-feldolgozás-kereskedelmi elosztás" folyamata, valamint a vágott és feldolgozott húskészitmények a következő · oldalakon levő táblázatokban tanulmányozhatók.

250

BIOGAZDA 3.

elismerése a kontáital

Hűtés

vágóállatok állapoa szállítás után

A szemrevételezés által nyert benyomások (az állatok külseje) A levágott állatok testének minősége A hús minőségének biokémiai'-fizikai ismertető jegyei

Toxikológiai állapot

vegyszer- és gyógyszermaradványok a húsban

Higiéniai megítélés a vágás után

A hús csekély mértékű c~íraterhel~se. A felületi csíra- Mérés (hatósági és gyorsszám határértéke 1 x 10 csíra/cm teszt)

Hűtés

A levágott állat testének hőmérséklete $ 7oc p. m. 24 Mérés órával. A hűtőházból való továbbítás csak az előírt hő mérséklet elérése után. szabályainak betartása. A hasított felek füg- Szemrevételezés , minden oldalról történő hűtése!

és tárolás

Megjelölés

Állati termékek feldolgozása, tárolása

251

Vágóállat-feldolgozás (sertés) - folytatás

.............

. · ~~~~nPJ~~$

K.i~riullJ<····.

•·!··· . ·•· · · · · · }:····.·········/····· C.) A VÁGOTT TEST DARABOLÁSA Szállítás A hús külső tulajdonságai; a véraláfutásos és csontlőréses részek eltávolítása stb. A hűtőlánc előírásainak betartása (belső' hőmérséklet::;; 7°C) A be- és kirakodáskor elkerülendő a víz-szennyeződés keletkezése. MeQjelölés fontos! Hűtőtárolás A belső hőmérséklet::;; 7°C (nem vonatkozik a meleg feldarabolásraj Higiéniai állapot A hús csekély mértékű csíraterhelése Darabolt fél: (felületi csíraszám)::;; 5 x 105 csíra/cm 2 Darabolt rész: (teljes csíraszánÍ) <5 x 105 csíra/Q Megjelölés Az összes darab és/vagy csomagolt rész egyértelmű megjelölése! D.) A KERESKEDELMI ELOSZTÁS FOKOZATA A hús állapota szállí- Külső sajátosságok. A hűtőlánc előírásainak betartása (::;; 7°C) táskor A vágott felek, darabok és csomaQolt részek eQYértelmű meQjelölése A hűtőlánc előírásainak betartása, a darabolt felek függesztett Hűtőtárolás tárolása eQyenletes, minden oldalróltörténő hűtés. Belső hőmérséklet < 4oc A hús csekély mértékű csíraterhelése. Higiéniai állapot Az eaves részek össz-esíraszáma < 5 x 1o5 csíra /Q Elárusítótér A hűtőpult összbenyomása, világítás, az árusítótér keltsen jó benyomást; tisztaság, az áruk vonzó bemutatása, tilos azonban a félrevezető bemutatás a meQtévesztő világítás. A hűtőpult hőmérséklete: < 7°C A termék A hús belső hőmérséklete ::;; JOC tulajdonságai A hús érzékelhető tulajdonságai: struktúra, laza, omlós jelleg, zamat. Súlvveszteséa a húsétel elkészítésekor Megjegyzés A hűtőpulton lévő húsok egyértelmű, feliratos vagy csomagolt megjelölése.

Tojáskezelés Nagy figyelmet és gondosságot igényel a tojások gyűjtése és tárolása is. Ennek a két követelménynek szakszerű és körültekintő végrehajtásával igen sokat tehetünk a tojás minőségének megóvásáért. A kivilágosodás, illetve a villany felkapcsolása után 2-3 óra elteltével a napi termelés 40-50%-át megtojják a tyúkok. Ekkor kell megkezdeni a tojás gyűjtését papírtálcákra. A tojástálcát többször is felhasználhatjuk a tojások gyűjtésére és tárolására, de az mindig tiszta és száraz legyen. A padozaton tartott ólakban a tojásokat először mindig a tojófészekből kell össze-

. i

Szemrevételezés

Mérés

Szemrevételezés Szemrevételezés Szemrevételezés · Mérés

Szemrevételezés Mérés Mérés Érzékszervi vizsg. a tud. előírásai szerint Mérés Szemrevételezés

gyűjteni. A leghelyesebben akkor járunk el, ha közvetlenül a gyűjtés alkalmával a piszkos tojásokat külön tálcára, vagy másik gyűjtőedénybe tesszük. Az alomba tojt tojás megfelelően kialakított és elegendő számú tojófészek használatakor minimális. Ha mégis előfordul, ezeket a tojásokat - ha piszkosak - különítsük el a tiszta tojástóL Az alomba fészkelő tyúkokat zavarjuk fel, és a fészket romboljuk szét. A tojófészekben található, vagy az alomba széttojt, szennyezett, trágyás, sáros, valamint a törött, repedt, horpadt tojásokat soha ne tegyük a tiszta tojások közé, még akkor se, ha nem piacra, hanem csak saját szükségletre termelünk. Ne tegyük ezt a következóK: miatt:

BIOGAZDA 3.

252

• a szennyezett tojás hamarabb romlik, mint a tiszta; • a tiszta tojások közé tett szennyezett tojás rontja a tiszta tojás eltarthatósági idejét is; • a szennyezett tojás nem hozható kereskedelmi forgalomba (az integrált termelésbe bekapcsolódó termeló'k:től sem veszi át az integrátor az ilyen tojást, de aki saját maga értékesíti a tojást, az se vigye piacra a trágyás, sáros tojást, mert nem szívesen vásárolják a fogyasztók). A szennyezett tojást nem szabad mosottan tárolni és értékesíteni. A mosás következtében a tojások külső védőréte ge, a kutikula sérül, vagy teljesen ledörzsölődik, és így a baktériumok, penészgombák könnyen bejutnak a tojás belsejébe, és káros bomlási, penészesedési folyamatot indítanak meg. Az étkezési tojás hosszabb ideig, lényeges belső minőségi romlás nélkül l 6l 80C-nál nem melegebb, 80% relatív páratartalmú, nem huzatos, de jól szellőztet hető, idegen szagtól mentes helyiségben tárolható. Az optimális tárolási hőmér séklet +2°C, +l 8°C. A kisüzemekben ezeket a tárolási körülményeket nem mindenhol tudják megteremteni. Éppen ezért akkor jár el helyesen a kistermelő, ha a tojást a megtermeléstől számított minél rövidebb idő alatt értékesíti. A tojás minőségének megóvása szempontjából az ideális az lenne, ha 2-3 napnál hosszabb ideig nem tárolnák, illetve nem kellene tárolni a tojást. A tojás a megtojástól számítvaminél rövidebb idő alatt jut el a fogyasztó asztalára, annál nagyobb a biztosítéka annak, hogy a minősége nem károsodik. A tojásokat kor szerint különítsük el, és mindig az idősebb tojásokat használjuk fel. A kisüzemben termelt tojásokon elég gyakran előforduló minőségi problémák a különböző korú tojások keveredéséből erednek. Ezzel magyarázható, hogy kevésbé elővigyázatos kistermelőktől felvásárolt tojások között miért olyan sok, különösen nyáron, az apadt, nagy légkamrájú, a ragadt

sárgáj ú, a romlott (záp), a penészes tojások mennyisége. A tojásokat mindig kíméletesen csomagoljuk, szállítsuk úgy, hogy a tojás beltartalma ne károsodjék a héjon repedések, törések, horpadások ne keletkezzenek.

Kertészeti termények átmeneti tárolása Befolyásoló tényezó'k Faj, fajta, érettség, betakar{tási időpont Általában az alacsony légzésintenzitású zöldségfélék bírják jobban a tárolást. Nagyon magas légzésintenzitású a zöldborsó, brokkoli, csemegekukorica, spárga, spenót. Magas légzésintenzitású a zöldbab, saláta. Közepes légzésintenzitású a cékla, nyáritök, paprika, paradicsom, sárgadinnye, sárgarépa, sütőtök, uborka, halványító-zeller. Alacsony légzésintenzitású a fejeskáposzta, tarlórépa. Nagyon alacsony légzésintenzitású a burgonya, vöröshagyma. A betakarítási időpont befolyásolja a tárolhatóságot, mert például a zsenge állapotban szedett csomózott sárgarépa alig, míg a teljes érésben szedett, e célra nemesített fajták jól tárolhatók. Az uborka minél zsengébb - 3-4 cm méretben kerül betakarításra - annál kényesebb a tárolásra. A korai burgonya sem bírja a tárolást míg az érett jól tárolható. A káposztafél ék közül a jól tárolható fejes- és kelkáposztáknál a fajtáknak nagy a jelentősége (lásd: Biogazda 2). A fokhagymából csak a Tavaszi-fajta tartható el. A sárgadinnye fajták közül a Hógolyó kifejezetten tárolási fajta. Az áttelelő zöldségek, bimbóskel, póréhagyma e célra nemesített fajtái alkalmasak. A gyümölcsök közül a héjasok, a dió és mandula zöld állapotban - feldolgozási célrabetakarítva- csak rövid ideig tárolhatók, míg a teljesen beérett szikkasztott héjasok, a mogyoró és némileg a gesztenye

253

Kertészeti termények átmeneti tárolása

is megfelelően előkészített helyen és körülmények között feldolgozásig, értékesítésig tárolhatók. Az almástermésűek - alma, körte - tárolhatósága már a fajtákhoz kötött amit a fajtanevek is jeleznek pl. "Nyári fontos", "Téli arany pármen". A szüret idejének meghatározása is meghatározó a tárolásnáL A színeződés, húskeménység, gyümölcs leválása, a magvak színezettsége, keményítőpróba, a virágzástól eltelt napok száma ad tájékoztatást a helyes időpont megválasztásához.

A termőhely,

időjárás, művelési

mód hatása

A biotermesztésnél nagy gondot fordítunk a termőhely kiválasztására, hogy az ott termelhető növényfajok ellenálló fajtái olyan helyre kerüljenek ahol kedvező körülmények között egészségesen fejlődhetnek. A talaj kielégitő humusztartalma - amit istállótrágyával, komposzttal, zöldtrágyával biztosíthatunk - jó minőségű terményt eredményez. A talajban lévő szerves anyagok a víz és tápanyag szabályozásában különösen hosszan tartó szárazság idején kiegyenlítő szerepet töltenek be. A nitrogén-túltrágyázás a tárolást kedvezőtlenül befolyásolja. Az egyéves növényeknél a vetésforgó megfelelő szakaszában termesztéssei ez elkerülhető. A területfekvése, tengerszint feletti magassága, déli irányban való lejtése - különösen évelő telepítéseknél -befolyásolja a tárolhatóságat A magasabb részen fekvő vagy a déli lejtőkön termelt gyümölcsök jobban tárolhatók. · Az időjárás nagymértékben befolyásolja a tárolhatóságot, ez évjáratonként 100%os is lehet. Igen nehéz kiszámítani a várható időjárást, de öntözéssel, művelésmóddal enyhíteni tudunk a kedvezőtlen hatásokon. A betakarítási idő előtt közvetlenül kapott csapadék kedvezőtlenül hat a tárolásra. A művelésmód befolyásolja a tárolhatóságat A füvesített talajú gyümölcsök tárolhatósága jobb, mint a nyitott, rendszeresen művelt talajokon termesztett gyümölcsöké. A fajta számára kedvező tenyészterület biztosításával javíthatjuk a tárolhatóságat Gyü-

mölcsritkítással a kedvező gyümölcsnagyságot és színeződést befolyásoljuk. A túl nagy gyümölcsök rosszul tárolhatók. A növényvédelem, amivel a tárolási betegségek egy részét is csökkenthetjük, a biotermesztésben alkalmazható eljárásokkal, szerekkel is lehetséges. Pl. a réz jó védelmet . ad a tárolási varasodás és romlás ellen.

A tárolás körülményei Hőmérséklet.

A termékek eltarthatóságát a tárolás alatt döntően befolyásolja. Általában a O oc hőmérséklet a megfelelő. A nyári időszakban betakarított terményt az értékesítésig vagy felhasználásig hűvös helyen - pincében - tároljuk. A levélzöldségfélék hűtésére jégtömböket is használhatunk, de vegyük figyelembe az adott termény fagyáspontját. Az alacsony hőmérséklet hatására a sejtben kristályos formában megfagyó viz a sejtfalakat átszúrva káros{t. A sejten kivüli vagy a sejtközi járatokban lévő víz megfagyása már nem olyan veszélyes. Az ősszel betakarításra kerülő növények termését még a fagyok beállta előtt, de már h(ívös idó'ben vigyük tárolóba. Ú gy is eló'hűthetünk, hogy a ládába rakott termést éjszakára - amikor a hó'mérséklet lesüllyed kint hagyjuk a szabadban és hajnali hűvös idóoen lehú1ve tesszük a tárolóba. A tárolóha berakott termények hőfej lesztésével is számolni kell, ami ugyan a hó'mérséklet csökkenésével együtt mérsékló'dik, mint például: hőtermelése kJ/t/24 különböző hőmérsékleten (Fábry, 1970)

Néhány gyümölcsféle Szamóca Meggy

Alma Szől ő Hőmérséklet

25600 17600 4800 4100 20 oc

10000 6300 2700 2000 10

4000 1600 800 500

ooc

A levegő relat{v páratartalma. A termények víztartalmának megfeleló' relatív páratartalmat kell biztosítani a tárolás alatt. A 90% feletti víztartalomnál 98-l 00% relatív

254

BIOGAZDA 3.

Összefoglaló a zöldségfélék tárolásáról

Kertészeti termények átmeneti tárolása

255

Összefoglaló a gyümölcsök tárolásáról

páratartalom, míg a 60% körüli nedvességtartalomnál 65-70% relatív páratartalom kedvező a tárolóban. A páratartalmat a tárolótér utainak öntözésével emelhetjük, még csökkentése levegőztetéssei és nedvszívó anyag, pl. konyhasó behelyezésé'vel érhető el. A nedvességet magába szívó sót kíszárítva újra elhelye:z;zük a helyiségben és addíg folytatjuk, míg a kívánt relatív páratartalmat elérjük. Légmozgás és szabályozása. A szellőz tetésre, a levegőcseréjére a páratartalom szabályozásán kívül a hőmérséklet egyenletes elosztása és a káros, a tárolótér levegőjében lévő anyagok eltávolítása érdekében van szükség. A légmozgás célszerű sebessége a már lehűtött terménynél O, l-"0,4 rn/s. A tárolótér óránkénti légcseréje almánál 1-1,5 x-es, zöldségféléknéll3-15 x-es lehet. A szabályozott légterű tárolást - ahol a szén-díoxíd és oxigén arányát a széndioxíd javára megyáltoztatjuk - gáztárolásnak is nevezik. Az oxidációs folyamatok lelassulásával nő a tárolási idő hossza. A kellemetlen elváltozások megszüntetése érde-

kében általában nem ajánlatos az 02 koncentrácíót 2-3% alá csökkenteni. Egyéb körülmények. A tárolás meghosszabbítása a kihajtás megakadályozása érdekében használatos vegyszeres kezelés és besugárzás a biotermesztésnél nem alkalmazható. Megengedhető azonban a természetes alapanyagú anyagokkal - viasz, propolisz - való bevonás. Kedvező a tárolásra, ha az előrecsomagolt zöldségféléket citrom vagy borkősav oldatával mossuk le.

A tárolás munkái Előkészítés, fertőtlenítés.

A biogazdálkodásban a tárolást kis energia felhasználással és a környezetet nem károsító módon kell végezni. A tárolásra vonatkozó feltételeket a "Bio gazda l" könyv 237-238. oldalán találjuk. A megfelelő tárolóhely kíválasztása a termőhely közelében (0,5-1 km) ajánlatos. A tárolási napló vezetése megkönnyíti a hibák feltárását és kijavítását. A tárolóhelyeket lángolással, gőzölés sei, 1-3% bordói lével, meszeléssel, kénezéssel- 3-10 g/m 3 24 órán át- fertőtlenít-

256

hetjük. Hatásos a csomagolóanyagok, raklapok fertőtlenítése 2 perces gőzölésset Válogatás, csomagolás. A tárolási elő készület már a betakarításkor kezdődik, a megfelelő érési fokozat kiválasztásával és a szedés módjával. A tárolásra szánt terményt szárával szedjük (pl. paradicsom), míg a konzervgyári feldolgozásra ugyanazt kocsány nélkül. Csak a teljesen ép, fertőzésmentes, nem fagyott termények jöhetnek szóba. A törő dés csökkentése végett érdemes a betakarítás során a tárolásra alkalmas göngyölegbe válogatva berakoi a terményt. A göngyölegbe azonos fejlettségi fokú, érettségű, nagyságra és színre is kiegyenlített terményt tegyünk, így a későbbi munkánkat megkönnyítjük. Betárolás. Az előkészített tárolóhelyre · a terményt az előre elkészített terv szerint, benaplózva helyezzük el. Az azonos érettségű terményt együtt tároljuk. A páratartalom beállításánál számolni kell az esetlegesen kiszáradt fagöngyölegek nedvszívó képességével, amit a termény igényének megfelelően pótolni szükséges. A tárolt termények állapotát ellenőrző műszer elhelyezéséról ne feledkezzünk meg. A betakarítást követően a szükséges előhűtést elvégezve helyezzük el a terményt. Egy rakodólapra 16-24 ládában 350-500 kg termény fér el. 4-6 rakodólapot helyezhetünk egymásra emelővillás targoncávaL A rakatokat a faltól 20 cm távolságra, egymástól 5 cm távolságra helyezzük el. A mennyezetnél 0,6-1 ,Om távolság szükséges a légmozgás biztosítására. Ellenőrzés, válogatás. A hőmérsékletet és relatív páratartalmat folyamatosan ellenőrizhetjük a tárolótérben elhelyezett termohigrográf-faL Nagyobb tárolóknál több ponton mért adatok valósabb tájékoztatást adnak. A szén-dioxid és az oxigén meghatározására többféle műszert fejlesztettek ki, melyeket a kézi Orsat műszerrel érdemes

BIOGAZDA 3.

A kártevó1c, kórokozók időbeni felismerése csak rendszeres ellenőrzés esetén várható, aminek alapján a veszélyeztetett termék átválogatásával a kár enyhíthető. Kitáro/ás. a tervezett kitárolás előtt különösen a szabályozott légterű tárolóknál - a terményt a kitárolás utáni környezetre fel kell készíteni és szellőztetéssei a tárolótér levegőjét alkalmassá tenni munkavégzésre. Pl. 0,4% szénmonoxid-(CO)-ot tartalmazó levegőben egy órai tartózkodás már halálos lehet.

Tárolási módok A szemestermények, de főként a kenyérgabona tárolása mint kiemeit feladat általában jobban megoldott, mint az igen sokféle, nehezen kezdhető zöldség-gyümölcs terméké. Ezért értékes termék-mennyiségek mennek veszendőbe elfogadható tárolókapacitás hiányában. A nagyüzemekben mesterségesen tökéletesen szabályozott tárolási megoldásokra törekedtek, ezek energiaigényesek és drágák. A zöldségfélék, gyümölcsök nagyrészt kiszorulnak az ilyenfajta "veszteségmentes" tárolásbóL Tökéletes veszteségmentességről beszélni azonban alapvetően téves felfogás. Helyette a még reális, kismértékű veszteség fogadható el, miközben a tárolás még meglehetősen egyszerű és olcsó marad. Ez utóbbi szemlélettel oldható meg a termények döntő részének védelme. Szerencsére nem mentek még feledésbe a hagyományos, természetszerű - ma úgy mondjuk - energiatakarékos, környezetkímélő módszerek. A tárolási követelményeknek megfelelnek, fóK:ént természetes folyamatok és energiaforrások segítségével, kis veszteséggel. Ezeket röviden ismertetjük.

ellenőrizni.

Halmos, ládás, szalmás tárolás szabadban

A műszeres ellenőrzés mellett a termények illata, állaga, színe, íze ad tájékozatást a tárolás eredményességéró1. A személyes tapasztalat a műszerek esetleges hibáját is felfedi.

Nyilvánvalóan a legegyszerűbb megőrzési módszer, energiaráfordítást csak az összerakás igényel, mely tulajdonképpen a betakarítás elengedhetetlen része, mert már az

K~rtészeti

termények átmeneti tárolása

257

Burgonya tárolása prizmában

szelfőztető

szellőző

léccsatorna

egyszerű prizmába vagy ládába rakás nagymértékben lecsökkenti a veszteséget A prizmák felületein a víz lecsorog, a levegős elrendezés pedig szellőzteti a halmot.. A megfelelő méretű rakás bizonyos hőtartást is biztosít különösen szalmás megoldás esetén. Az ilyen módszer átmeneti jellegű, és egy rövidebb időszakra vetítve valóban csekélyek a veszteségek.

Földdel fedett szabadföldi prizmában Az előző módszerhez hasonló, de földtakarásos megoldás. Az egyenletes, közel megfelelő tárolási hőmérséklet így jobban biztosítható, a földréteg temperáló hatása révén a megoldás túlmutat az átmeneti jellegen. A nagyüzemi termelés azonban ezeket a kis léptékű módszereket általában nem építette bele technológiai rendszerébe, mert a keskeny, 1-2 m széles prizmák viszonylag nagy helyet is foglalnak el.

Fejeskáposzta tárolása

Fedett sz{n alatt Az előzőekkel szemben nagy mennyiségek tárolhaták így. A nagyüzem is főként átmeneti célra használta a nyitott színeket, mert ugyan ezek drágábbak a korábbi természetes megoldásoknál, de nagyságrenddel olcsóbbak lehetnek mint egy befejezett épület. A színszerű építményeknek kölönböző készöltségi foka van: lehet egyszerűen lábakon álló tető, majd ennek lehet beton padozata, majd mindezt körül is lehet falazni,

BIOGAZDA 3.

258

mígnem "drága" épület lesz bt!lőle. Gyak-

Szabályozott

légterű hűtő-tárolók

ran a legegyszerűbb változat a leggazdasá- Technikai vonatkozásban csúcstechnológigosabb, mert már eléggé jól véd a nedves- áról beszélhetünk. Nagyüzemi, sőt ipari ségtől, és természetesen szellőztet. Az építméreteket öltenek. mény további tökéletesítése már szabályoA különösen energiaigényes hűtés melzott klímát és többlet energiaráfordítást is lett a többi körülményt is teljesítik, a párakíván és a beruházások nagy része itt eltartalmat, 1égmozgást is szabályozzák. akad. azonban inkább csak igen nagy, Akár színben, akár zárt épületben helye- Mindez (többszáz W) esetén gazdazik el a terményeket, azok tárolási magas- ipari volumen termelést és biztonságos sága lehatárolt a fülledés miatt. A megenge- ságos, koncentrált és zöldségdett magasság sokszor az 1,0 m-t semérheti piacot feltételezve. A gyümölcs el, ezért egymás fölötti- nem zárt -ládák- termékek tájjellegű sokféleségét tekintve ban, konténerekben oldható meg. a tárolás ma a helyzet egészen más. A nagyüzemi gondolat elvetése nélkül közbülső szellőző légrétegek biztosításávan többféle kisebb tárolómegszükség is val, kihasználva csaknem a teljes légteret kevésbé gazdaságos viszont a Így oldásra. A tágas színekben, csarnokokban adaptálklíma. A kisebb szabályozott a és hűtés ható a nagyüzemi technológia. gazdaságoknak ezért ugyanúgy igénybe kell venniök a természetes energiaforrásaPincében kat, adottságokat, mint ahogyan az ősök Igen megbízható, elterjedt módszer. Kellően tették; és ez ma nem zárja ki a csúcstechnomély pincében a földrétegek hőtároló, hőkés lógiát; csak segíti. Tulajdonképpen megvan a megoldás: fel leltető képessége révén folyamatosan optia miközben kell használni a természetes folyamatokat, mális hőmérséklet tartható fenn, föld egy töredéke csak költsége energiákat, hagyományokat és így kell pinceépítés feletti épület beruházási költségének. megvalósítani a ma tárolóépítményeit A fejezet szerzője Velich Sándorral (FMMI Kertészeti Gépesítési Főosztály) Egyszerű léghűtéses tárolók földbe süllyesztett szabályozható klímájú 30 gyümölcstárolót tervezett és építtetett W-os vaesetén megoldás hőszigetelt jól Zárt, lósíthatóak meg, beleértve a közölt egy- meg a kakucsi Petőfi Mgtsz-ben 1987-ben. A hosszú alagútszerű építmény a Ici-betászerűbb példák továbbfejleszté sét is. A rolás nagyüzemi technológiáját is befogadja. hűtés általában fokozottan költség- és Az egyszerű akác szerfa szerkezet révén energiaigényes . Csak igen komoly hőszi getelés (pl. szalmahálll réteg vagy 25 cm a beruházás költsége töredéke volt egyéb ásványi gyapot) alkalmazásáva l és nagy szokásos tárolómegoldásokéhoz képest. Elvolumen esetében térül meg. A nagy tér- ső évben meg is térült. Temperálást, hőszi fogathoz képest viszonylag kicsi a külső getelést a nagy földtömeg és fóliával védett - melegedő - felület, ahol az energiavesz- szalmaréteg biztosítja. A rágcsálókat horteség jelentkezik. ganyzott drótháló rekeszti ki. A létesítmény A fentiek alapján például egyszerű priz- tetején is talajréteg van fűvel, növényzettel, mába is fújható hideg levegő, ha az elég így környezetvédelmi tekintetben kifogásnagy és körbeszigetelt. Mély pincében tör- talan megjelenésű. A szellőzést, temperálást a gravitáció nagyban segíti. A nagy ténő vagy földbe süllyesztett elhelyezés az szellőző kürtó'k kinyitásával a hajnali hideg előző pontban leírt előnyökkel jár. A hű tési energiaigényt alaposan lecsökkenti azzal, levegőbeereszthető a térbe. Mindezek melhogy eleve 12-14 °C-os pincehőmérsékletet lett a mesterséges klimatechnológia költség- és energiaigénye már mérsékelt. kell csak csökkenteni.

Kertészeti termények átmeneti tárolása

259

Raktározott termények védelme A Biogazda l. és 2. könyvek növényvédelmi részei olyan eljárásokat tartalmaznak, amelyek a tárolt termények védelmében is hasznosíthatók. A növényvédelemhez hasonlóan a raktározott termények területén is a megelőzés a legfontosabb. Fő területei: • a termékre előírt tárolási feltételek maradéktalan betartása, • az egészséges növényállományról betakarított fertőzésmentes termékek biztosítása (lásd Biogazda 1-2.), • higiéniás feltételek biztosítása (tisztaság, izolálhatóság, termények elkülönítése,

tárolóhelyek fertőtlenítése, a romlott, termények kiválogatása, búvóhelyek megszüntetése stb.). fertőzött

A megelőzés önmagában nem képes mindig megakadályozni a tárolt termények károsodását, ezért védekezni is kell a tárolás során. Főleg a fizikai védekezési módszerek terjedtek el a biogazdálkodásban. A biológiai védekezés során - egyébként gyakran spontán módon is - jelentkező hasznos szervezetek maradványai is megengedhetetlen módon szennyezik az élelmiszert, ezért alkalmazásuk jelenleg alig jöhet számításba.

Védekezés a raktározási betegségek ellen ~~------~--~~~~~~

*4-8 g/légköbméter

Védekezés az állati

4 5

kártevők

ellen

Hálózás: a nyílászárúk hálóvalfedése (legyek, molyok ellen Y lyuk/m2; apró rovarok ellen: 14-16lyuklm2.) Felhasználás elíftt kifflstálandó. 50 oc percekre; 60 oc má.wdpercekre. Csapdázás: egerek és patkányok ellen.fógókészülék; legyek, molyok ellen ultraibolyafényű elektromos csapda. Rágcsálók, csálányok ellen csapdába rakott csalétekkel.

260

A kémiai anyagok jórészt ugyancsak alkalmatlanok védekezésre, mivel az élelmiszerben maradva azokat fogyasztásra alkalmatlanná teszik. A megelőzés részekén az üres tárolóhelyek fertőtlenítése a biogazdálkodásban engedélyezett kémiai anyagok felhasználhatók (lásd Biogazda 2). A főbb megelőzési és védekezési eljárásokat a táblázatok tartalmazzák.

Feldolgozva is garantált legyen Bioélelmiszerek gyártásának ellenőrzése Magyarországon már hosszú évek óta termesztenek biomódszerekkel élelmiszernövényeket. Ennek a termesztési módszerriek természetes következménye kell legyen a bio feldolgozási módszereknek megfelelő élelmiszer-feldolgozási technológia. Azért, hogy az így előállított termék valóban fedje a bio élelmiszer fogalmát, szükség volt olyan ellenőrzési szervezet kialakítására, amely garantálja az egységes szemléletet Magyarországon már négy éve a BIOKULTÚRA önállóan végzi az ellenőrzést. Az így minősített termékeket a nemzetközi kereskedelemben is elfogadják. Az ellenőrzőhálózatot úgy kellett kialakítanunk, hogy garantálni tudjuk, ezek az üzemek betartják az IFOAM és az Európai Únió előírásait, ezáltal a fogyaszták olyan árut kapnak, amely fedi a bioélelmiszer fogalmát Amennyiben arra mód van, már az üzem tervezésekor szeretnénk elmondani a véleményünket. Egyértelműen csak akkor tudunk kiadni bizonyítványt, ha a gyártás és a raktározás folyamatát is figyelemmel tudjuk kísérni. U gy an csak figyelembe kell vennünk, hogy csak ellenőrzött technológiával előállított alapanyagból lehessen elő állítani élelmiszert.

BIOGAZDA 3. Ellenőrzési rendszerüRket a következők szerint építettük fel: Először is megismerkedünk az üzem általános fe/tételeivel. Vizsgáljuk, hogy csak biotermékeket gyártanak-e, vagy foglalkoznak egyéb élelmiszerek előállításával is. Megismerkedünk távlati elképzeléseikkel. Már ekkor foglalkozunk az általános higiéniai helyzetteL Meggyőződéssel vallom, hogy a biológiai gazdálkodás több egy technológiánál, ez szemléleti mód. Ha ezt nem veszik figyelembe, az lényegesen rontja a helyzetet. Eddig is volt rá példa, hogy valaki a gyártás befejezése után szólt, hogy bio terméket gyártott, és erről kért bizonyítványt és vállalta annak garanciáját, hogy nem lehet kimutatni semmi káros anyagot. Ez azonban nem elegendő. A biotermelés olyan termesztési-gyártási rendszer, ahol igyekszünk kikerülni minden káros anyag élelmiszerbe jutását, és igyekszünk a környezet kárasitását is maximálisan elkerülni. Ezután megismerkedünk a technológiával. Ebből már látjuk, hogy a termeléshez milyen alap- és segédanyagokat használnak fel. Az üzemnek igazolnia kell, hogy ezek valóban megfelelnek az előírásoknak. Amennyiben mód van rá, nyomon követjük már a nyersanyag termeltetést is. A megismert technológiából következtetni tudunk arra, hogy az valóban alkalmas bioélelmiszer előállítására, és nincs szükség minimális vegyszer felhasználására sem. Mindezeket már a gyártás beindítása előtt tisztázzuk a termelővel, illetve feldolgozóval, és szükség esetén módosító javaslatot teszünk. Az IFOAM előírásai általában 5% olyan anyag felhasználást engedik meg, amelyeket nem biotermesztéssei termeltek, illetve állítottak elő. A termelés beindftásakor a következő ket vizsgáljuk: • valóban azokat az anyagokat használja-e fel a termelő amelyek megfelelnek az előírásoknak? Ezért a saját termelésű

Feldolgozva is garantált legyen

•

anyag előállítását, termesztését ugyancsak a Biokultúra illetékes szakembere ellenőrzi, aki erről megfelelő bizonyítványt állít ki; amennyiben nem csak biologikus úton előállított élelmiszert gyártanak az üzemben, akkor a nyersanyag és végtermék tárolásakor biztositva van-e a megfelelő elkülönítés? a feldolgozáskor vizsgáljuk, hogy valóban csak olyan nyers- és segédanyagokat használnak-e fel, amelyek megfelelnek az előírásoknak. Vizsgáljuk, hogy a technológiai lépéseket betartják-e? A termelés környezete rendelkezik-e megfelelő higiéniával; csomagolásra csak olyan anyagokat lehet alkalmazni, amelyek nem szennyezik a környezetet a szükséges mértéknél jobban, ugyanakkor biztosítják, hogy belőlük káros anyag nem kerülhet az élelmiszerbe; ellenőrizzük, hogy a késztermék tárolása megfelelő-e?

A tároló helyiségek tisztítása és fertőtie nitése úgy történjen, hogy kizárható legyen a termékek szennyeződése az eközben felhasznált anyagokkaL Az ellenőrzés eredményét jegyzőkönyv ben rögzítjük, amelynek alapján a Biokultúra Egyesület Minősftő Bizottsága kiadja a minősítő tanúsítványt, védjegyet

Minőségtanúsítás

Ahogy már említettük, a biotermékek elő állításához hozzátartozik az is, hogy tanúsítsuk azt, hogy az valóban biológiai úton előállított nyersanyagból készült, és a feldolgozáskor is betartották az előírásokat. Azért is fontos a szerepe, mert piacképesebb lesz az árunk. A tanúsítást minden esetben független állami vagy nonprofit szervezet végzi. Ezeket a szervezeteket el kell ismerni az adott államban is, és ott_is ahova a ter!lléket szállítják. Röviden közöljük a BIOKULTÚRA Egyesület vonatkozó tanúsítási rendszerét,

261

megjegyezve, hogy ez megfelel az IFOAM ajánlásainak és. az· Európai Unióban érvényben lévő törvénynek. Ily módon az ebbe a rendszerbe tartozó minősítő szervek hasonló követelményekkel lépnek fel. A minősítés egyik legfontosabb eleme, hogy az adott üzem kérje a minősítést. Miután ez megtörtént, az Egyesület szakembert küld az illető üzembe. A minősítés első stádiuma az ellenőr zés, azon belül is az előzetes szemle. Ekkor felmérik az üzem jogi és fizikai helyzetét, gyártási körülményeit, a biotermék előállí tásának a feltételeit. Felveszik az Üzemlátogatás i jelentés című dokumentumot. Az első pontok az üzem azonosításával foglalkoznak, azzal, hogy a magyar jog szerint élelmiszert állíthatnak-e elő az adott üzemben. Illetve ekkor tisztázódik az is, hogy milyen arányban gyártanak bioélelmiszert Ezután azzal foglalkozik a kérdőív, hogy milyen az üzem felszereltsége, illetve, hogy a meglévő technológia lehetővé teszi-e az adott üzemben a biotermék előál lítását. Ahogy már többször említettük, nagyon lényeges az üzem higiéniai állapota. Bioterméket csak rendezett, tiszta üzemben lehet előállítani. Egyéb esetben csak kíméletlen eszközökkel lehet tartósítani a terméket, ami sokszor már az élelmiszer elnevezést sem ·érdemli meg. Ugyancsak fontos - hiszen nemzetközi előírások szabályozzák-, hogy az üzemben milyen adalékanyagokat használnak fel. Meghatározott a felhasználható adalékok köre, illetve, hogy melyek a tiltottak. Ugy an csak limitált, hogy biotermék előállí tásánál maximum 5% lehet a felhasznált nem bionyersanyagok aránya. Amennyiben ezt túllépjük, akkor a címkén már csak azt lehet fel tüntetni, hogy az adott áruban melyek azok, amelyek minősített bionyersnnyagok. Nagyon lényeges, hogy az üzemben teljes körű és naprakész adminisztráció legyen. Egy utólagos reklamáció esetén meg

262

BIOGAZDA 3.

ÜZEMLÁTOGATÁSIJELENTÉS Az üzem. neve: .......................................................................................................................................... .

Az üzem címe: ................................•........................................................................................................... Tárgyaló·p.artner neve: ..: ...........•. :............................................................................................................ . Telefon: ···················~···············.-................................ F!!JC: .......................................................................... .

Az "ellenőrzött termék: .............................................................................................................................. . Az előállított termékek hány százaléka bio (%): ................................................................................... Az ellenőrzött termék technológiájának részletes leírása (szükség esetén mellékletben): Gépek, berendezések leírása: .................................................................................................................. . Gépek, berendezések változása: .............................................................................................................. . Hatósági engedélyek (kiállító hivatal, megnevezés, szám): 1.) .......................................................................................................................................................... 2.) ...................................................................................................................... ................................... .

3.) ............................................................................................................................... :.......................... .

4.) .............................. : ...................................................................................................................... .... .

Üum területe (térkép mellékelve): igen nem Raktár területe, beosztása (térkép mellékelve): igen ' nem Az elkülönítés biztosítása: igen nem Tanúsító vé<ljegy használata: .................................................................................................................. . Fertőtlenítés módja, gyakorisága: ........................................................................................................... . Az üzemben milyen gyakorisággal állítanak elő bio élelmiszert(%): ................................................ .. Az üzem higiéniai állapota: ...................................................................... :.............................................. . A kö:niyezet leírása: .................................................................................................................................. . A·takarítási rendszer leírása: .................................................................................................................. . A felhasznált adalékanyagok: a.) biológiai eredetű ............................................................................................................................ . b.) nem biológiai eredetű .................. ,................................................................................................ . c.} nem mez(ígazdasági eredetű ........................................................................................................ . Adalékanyagok eredete (minősítő tanusítvány szám): ......................................................................... . Adalékanyagok eredete; tárolása: ........................................................................................................... . C$<lmagoló anyagok felhasználása, tárolása: ......................................................................................... . Nyilvántartási rendszer: a.) beérkez(í nyersanyag .............................................. ;..................................................................... . b.) gyártási napló ................................................................................................................................ . c.) adalékanyag nyilvántartás ........................................................................................................... . d.) készáru raktározás ....................................................................................................................., .. e.) értékesítés ....... ,, .................................. ,.......................................................................................... . A keletkezett hulíadék hasznosítási ill. megsemmisítési móclja: a.) növényi eredetű hulladékok hasznosítása: ............................................................................... .. b.) állati eredetű hulladékok hasznosítása: .................................................................................... .. c.) nem szervés hulladékok hasznosítása: ...................................................................................... ..

Nyilatkozat: Aláírásommal igazolom, hogy a Inek a valóságnak.

Név:

kérdőívben

Aláírás:

közölt adatok pontosak és megfele·

Dátum:

A feldolgozás megfelel a Biokultúra feltételrendszerének* igen O nem O (Ha nem, miért): ................................................................................................................................. . Ellenőr

neve: ................................................ .

Aláfrás: ............................................... .".........: ... .

*A Biokultúra Egyesületfeltételrendszere megfelel az IFOAM ajánlásuinak és az Eurnpui Únió előírásainak.

Feldolgozva is garantált legyen

kelllegyen abeazonosíthatóság lehetősége. Bármikor vissza kereshető legyen, hogy milyen nyersanyagot, hogyan használtak fel. Egyáltalán legyen eidönthető a reklamáció jogossága. Legalább ennyire fontos az elkülönítés biztosítása. Meg kell oldani, hogy amennyiben nem csak bioterméket készítenek az üzemben, akkor már a nyersanyagat jólláthatóan jelölve és fizikailag elkülönítve kell tárolni. Ugyanígy fontos, hogy a végterméket határozottan elválasztva tároljuk.

Tekintettel arra, hogy a folyamat nem be a biotermék elkészültével, így foglalkoznunk kell azzal i1i, hogy mi történik a különböző hulladékokkal. Az a legjobb, és lehetőleg követelményként elő kell írni, hogy a biológiai eredetű hulladékok kerüljenek vissza a természetes körforgásba. Egyrészt így hasznosul a legjobban, másrészt így szennyezzük legkevésbé a környezetet. Amennyiben ügyesen szervezzük meg a hulladékgazdálkodást, akkor még a gazdaságossági mutatók is javulhatfejeződik

263

nak. Csak egy példaként: a befőttnek már nem alkalmas gyümölcsből kiváló és keresett gyümölcsecetet készíthetünk. Amennyiben az üzemellenőr bármilyen hiányosságat talál, arra felhívja a gyártó figyelmét, illetve arról is tájékoztatja ha valamilyen oknál fogva az üzem nem lenne alkalmas biotermék előállítására. Eredményes ellenőrzés után a következő látogatásra a gyártás megindítását követően kerül sor. Ekkor veszik fel a Feldolgozó-üzem látogatási jelentése cím ű jegyzőkönyvet. Lényegében az előző látogatás pontjaira térnek vissza, de részletesebben és határozottabban, hogy az ottani kérdőjeles dolgok megvalósulnak-e, illetve az előírtakat elkészítette-e az üzem. Ha minden rendben akkor megbecsülik, hogy milyen mennyiségű áru készül majd. Az egyesület ellenőre a szerződés biztosította jogán a gyártás folyamán bármikor kimehet ellenőrizni. Az elkészült dokumentumok alapján a Minf5sítő bizottság döntése alapján adják ki a Minősítő tanusítványt.

III.

Szelí d és takarékos eszköz- és géph aszná lat

A biogazdálkodás egyik

alapvető

célja: "a

mezőgazdasági tevékenységből keletkező

környezeti terhelések megelőzése, mérséklése" (Biogazda l. p 62). A mezőgazdasági termelés szinte minden munkafolyamatában a fizikai erő igénybevételének könnyítésére, a teljesítményének növelésére (megsokszorozására), a munka minőségének javítására, az ökológiában rejlő lehetőségek jobb, és célszerűbb kihasználására eszközöket, gépeket, berendezéseket használunk. Ezek az eszközök általában nem speciális, csak a biogazdaságban alkalmazottak, hanem a mezőgazdaság más területein már korábban ill. jelenleg is üzemelők, ismertek. A mezőgazdaságban üzemelő eszközöket, gépeket e könyv keretében nincs lehetőség részletesen ismertetni (ezek megismerésére bőséges szakirodalom áll rendelkezésre), itt ezek szakszerű használatával és legfontosabb karbantartásával foglalkozunk. A szakszerű használat csökkenti az energiafelhasználást, nem rontja le a megmunkált anyag eredeti tulajdonságait, megnöveli az eszköz élettartamát (újraelőállítá sára ritkábban van szükség), kevesebb pátalkatrészt igényel, objektív és pontosan beállított minőségű munkát eredményez - tehát csökkenti a környezet terhelését. A legfontosab b karbantartás ok elvégzése biztosítja a szakszerű használatbó l adódó előnyök tartós, megbízható kihasználását.

Kézi eszközök Ma, amikor a motorizáció betört az élet szinte minden területére, a mezőgazdaság sem maradhatott ki hatása alól. A sokféle változatban, típusban kapható gépek lényegesen megkönnyítik a nehéznek tűnő fizikai munkát, többszörösére fokozzák a gazda teljesítményét, az optimális időben elvégezhető műveletekkel kedvező

en hatnak a hozamok növekedésére, több szabadidőt biztosítanak. A gépekkel első sorban azonos minőségű (változatoktól mentes) bizonyos fokig uniformizált munkát végzünk, mely nem alkalmazkodik a biogazdaság sokszínű fajösszetételéhez. Az egyes fajok speciális igényeit - különösen kisebb táblaméretek esetén - a kézi eszközökkel tudjuk gazdaságosan kielégíteni. A munkafolyamatok egy részéhez ma sincsenek még megfelelő gépek kifejlesztve, maradnak tehát továbbra is a hagyományos módszerek, a régihez képest kissé továbbfejlesztett eszközökkel. A gépek beszerzése, üzemeltetése eléggé költséges, nem bírja el mindenki pénztárcája. A kézi eszközök általában mindenki számára elérhető áron kerülnek forgalomba. Talajműveló'k

Ásók A normál ásóval általában 18-22 cm mélységben lehet munkát végezni. A szelet vastagsága a talaj állapotától, kötöttségétől és

265

Kézi eszközök

Munkavégzés a rugósásóval

1. beszúrás

2. földszelet elválasztása

3. nyél visszahúzás

a munkát végző fizikai erejétől függ. A ho- ügyelni kell arra, hogy 20-30 cm széles bamoktalajon a túl vastag földszelet szétfo- rázda legyen az ásott és ásatlan terület kölyik, nem lehet rendesen lefordítani. Általá- zött, mert ennyi hely szükséges a földszelet ban 60-130 mm.vastag szelettellehet tartó- megfordulásához. Tapasztalataink szerint a trágya, komsan, jáminőségben ásni. A biológiai kertposzt jól aláfordítható a rugós ásóval. művelésben elerjedt az a nézet, hogy a talajt forgatni fölösleges és káros is. A talajt Összefüggő felületek ásására alkalmas. Szőlőtőkék, bokrok, fák alját, kis parcellácsak lazítani szükséges. Az ásók egyik speciális fajtája az ásó- kat nem célszerű művelni vele, mert nem villa. Köves vagy erős gyökerekkel átszőtt érvényesül előnye. Az ásóról a munka befejezése után a satalajon használjuk, mert a fogak között elcsúszik a nagy ellenállást jelentő akadály rat, földet fadarab segítségével le kell vaés a földet meg tudjuk lazítani. A villák ol- karni, száraz ronggyal, esetleg gyökérkefédala nem éles, mert sértené a gyökereket vel ledörzsölni, majd a száraz fémfelületeSzáraz homoktalaj kivételével bárhol hasz- ket vékonyan beolajozni vagy zsírozni. Az nálható. Földbe nyomásához 1/3-dal keve- ásó lemosása elterjedt gyakorlat. A mosássebb erő szükséges, mint az egyéb ásóknál. sal egyszerűbben lehet a földet eltávolítani, Hasznos eszköz lehet akarógyökerű ga- de az eszköz szárítása - különösen az ásózok végleges kiirtásához az acatoló ásó. nyaknál - hosszabb időt vesz igénybe és a Ezzel a vékony, hosszú ásóval a gyökeret nyél is megszívja magát vízzel, ami káros mélyen a föld alatt el lehet vágni és a gazt lehet annak ilettartamára. Fémmel lehető a földből a gyökérzet nagy részével kihúz- leg ne tisztagassuk az ásót, mert ez a felületet megsérti, fokozza a rozsdásodást, neni, megsemmisíteni. Az ásó továbbfejlesztése, a nehéz fizikai hezíti a munkát (a nedves talaj nehezebben csúszik le a durva felületrőL Élezésnél az erőkifejtés csökkentésct érdekében - a régi hagyományos formához hasonló, de műkö ásólap földszelettel érintkező részét reszeldési elvében móqosult - új típus, az ún. jük és itt igyekezzünk az eredeti élnek meg"rugós ásó" kezd elterjedni. Ez az ásó felelő vágó-metsző felület kialakítására. Az nemcsak könnyíti a munkát, de jelentősen ásót köszörűvel is lehet élesíteni, de VInöveli a teljesítményt is. Használatakor gyázzunk ne égessük el az anyagot!

266

BIOGAZDA 3.

Húzókapák

kengyeles

saraboló

perfekt

gyomborotva él)

(cserélhető

agyarkapa

kézi kultivátorok

Kapák Két nagy csoportját különböztetjük meg használatuk alapján: az ütőmunkát hasznosítók és a húzókapák. Az ütőmunkát hasznosító, vagy egysze-rű kapák különböző formájú, néhány mmes acéllemezből készült és a munkavégzés szempontjából legcélszerűbb szögben a nyélre erősített művelő eszközök. A nyél hajlásszöge a mélyművelésre használtaknál 45-50°. A hegyoldalban elő nyös a hajlásszöget kisebbre választani, illetve a nyél behelyezésekor erre ügyelni.

Általában elmondható, hogy a nyél hajlásszögét a testalkathoz, a terület lejtéséhez úgy kell beállítani, hogy a lemezt beütődé sekor a talaj legkevésbé fékezze. Ez akkor áll elő, ha a talaj ba hatolás iránya egybeesik a lemez (munkalap) síkjával. Mik a húzókapák előnyei? • A kényelmes testtartás, • a húzás formájában kifejtett erőfelhasz nálás - a hagyományos kapálás fizikai igénybevételének csupán 113-a, • az elérhető terület-teljesítmény közel háromszoros,

267

Kézi eszközök

• a művelési mélység egyenletesebb, • a művelt talaj nincs taposva, tömörítve. Hátrányairól is kell néhány szót ejteni: erősen elgyomosodott talajon eredményesen nem használhatók, • mélyebb kapálásokra kötött talajon nem alkalmas, • közvetlenül a növény tövénél nem, illetve csak nehézkesen lehet kapálni.

•

Lazító kapálásra az ún. "kézi kultivátorok" alkalmasak. Ezek különböző művelő testekkel kerülnek forgalomba. A nehéz, nedves, köves talajra a "tövishegyű" karmok az előnyösek, melyek a jó behúzóképességük, kis ellenállásuk következtében 58 cm mélyre is behatolnak. A talaj mélyebb lazítására alkalmas az "agyarkapa". Az agyarkapát is a nyelénél fogva húzzuk, 20 cm mélységig lazít. A "csillag"-kapák egymáshoz szögben álló csillag kerekekből állnak, melyek húzás közben a talaj ellenállása következtében forognak. Az érett komposzt talaj felsőszintjébe forgatására és gyomirtásra alkalmasak. A hatékony munka feltétele, hogy 3-4 km/órás sebességgel húzzuk! A húzókapák használatánál is nagy szerepe van a nyél helyes beállítási szögének, illetve az eszköz húzásszögének. Ha túl kicsi a szög, akkor "orron" jár a kapa, egyenetlen lesz a művelési ·mélység, helyenként túl mélyen járnak a karm ok, behúz a szerszám. Nagy húzási szög esetén "háton" jár a k!!pa, kidobja a föld, nem vágja rendesen a gyomokat (a nyél foglalata általában 55-65°ban áll a talajhoz). Általános elv a helyes nyélhossz kiválasztására: olyan hosszú nyélre szereljük fel a húzókapát, hogy a szerszámot a földre támasztva és függőlegesre állítva a nyél a szemöldök magasságáig érjen. A hosszabb nyél nem baj, de a rövidebb nyéllel csak görnyedt testtartásban lehet dolgozni. A húzókapák felszerelhetó'k különleges fogazású, több lemezból készült rögtörő tárcsákkaL E tárcsák a kapával együtt használva fokozzák az aprítás mértékét (különösen cserepesedésre hajlamos talaj esetében).

A csuklóskapa előre és hátra húzva is egyforma jó munkát végez, mert a metsző él mindkét oldalán élezett. Az él tolásnál és húzásnál is lengőmozgást végez és olyan szögbe áll be, hogy kismértékben behúzza a szerszámot. Meglehetősen hosszú nyéllel lehet vele dolgozni, ami előnyös a testtartás, de hátrányos a munkavégzés pontossága szempontjábóL A nyél kiválasztásánál fontos szempont a nyél szilárdsága és merevsége. Az erősen rugózó nyél nem megfelelő, mert toláskor változhat a penge metszésszöge és ez nehezíti a munkát. A kapák egyik speciális csoportját képezik a tolókapák. A művelőkések mélységét a megfelelő kerék-alátámasztás biztosítja. A kapák felfogására szolgáló kereten lehetőség van a kapák közti távolság változtatására, azaz a művelési szélesség állítására. Csak sorközművelésre alkalmasak. Kötött és gazos talajon a kényelmes testhelyzet ellenére nehéz a munka velük! Néhány gondolat a húzó és csuklós kapák karbantartásáróL E kapák pengéje vékony acél, ezért a rozsdától különösen óvni kell. Használat után a pengét mindig szárazra kell törölni és úgy állítani (lehetőleg a kapatest álljon felül), hogy ne érintkezzen a talajjaL A használat közben megkopott pengét éleztetui kell. A penge anyagától függően köszörüléssei (keményebb anyagok esetében), reszeléssei vagy kalapálássallehet a helyes élszöget visszaállítani. Ha a penge elkopott, akkor lehetséges a cseréje.

Gereblyék Munkáját a talajon akkor végzi jól, ha megfelelő sebességgel húzzuk. A gyorsan mozgó gereblyefogak a nagyobb talajrészeknek, rögöknek ütköznek és ezek az ütközés következtében a gereblye fogak közti távolságnál kisebb méretre porladnak szét. A nagyobb rögöket, követ stb. a gereblye az ágyás szélére húzza. A mozgás közben az aránylag széles felfekvés következtében (kb. 350 mm) a maga előtt tolt föld egy részét a felszín mélyedéseibe tölti, illetve a kiálló ormokat lefaragja, ezáltal a felületet egyengeti.

268

A gereblye készülhet fából, acélból, illetve ezek kombinációjábóL A kúpos kiképzésű acélfogakkal ellátott gereblyét a leülepedett talaj fellazítására használják. Ezek a fogak mélyen behatolnak a talajba (50-60 mm) és alaposan fellazítják, porhanyítják. Munkája hasonló a nagyobb táblákon használt fogasokéhoz. Felszíni alakításra kevésbé alkalmas. Legelterjedtebben a hajlított fogazatú acélgereblyét használják. Ez sűrűbb fogosztású (25 mm), melynek következtében az aprítás mértéke jobb, talajegyengető hatása nagyobb mint az előző típusé. A gömbölyített fogkiképzésből adódik, ha kisebb szögben húzzuk a gereblyét, akkor mélyebben lazít, ha nagyobb szögben, akkor jobban porhanyít és egyenget. Súlya alkalmassá teszi kötött talajon is a használatát A fából készült gereblyék elsősorban fű, takarmány takarítására, gyűjtésére készülnek. Könnyű talajon, vetés utáni takarásra (pl. fűmag), talajmunkára is alkalmasak. Az utóbbi időben egyre inkább terjed a gyepek ápolására használható, de jól elmunkált talajon a felület porhanyítására, kis gyomok irtására is alkalmas rugós ujjakból álló "lomb" gereblye. A fogak távolsága néhány típusnál változtatható, így gyorsan a legmegfelelőbb munkaminőség hez szükséges beállítás elvégezhető. A rugós fogak húzás közbeni rezgése javítja a porhanyító, aprító hatást. A fogak közti távolság szabályozása a csúszó pánt előre, illetve hátra tolásával történik. A gereblyenél előnyös a hosszú nyél, mely kényelmes testtartást eredményez és lehetővé teszi az ágyások taposás nélküli művelését is. Általában 1500-1700 mm hosszú, könnyű, szilárd nyelet ajánlanak a forgalmazó cégek. műanyagból,

Kézi hengerek A hengerléssel a túllaza szerkezetű talajoknál tömörítést, vetés után, illetve előtt a mag körüli talajréteg nedvesség ellátásának javítását, a rögök aprítását és a felszín egyenletessé tételét érjük el.

BIOGAZDA 3.

Nagyobb hengerátméro azonos tömeg mellett kisebb felületi nyomást, viszonylag kisebb tömörítest ad, de húzása könnyebb, kevesebb energiát emészt fel, és az egyengető hatása is jobb. A 300 mm átmérőjű 450-500 mm hosszú hengereket gyártanak. A 200 mm, illetve ennél kisebb hengerátmérőjű eszköz könnyen megcsúszik a talajon, és munkaminősége romlik. A hengerpalást sima felületű acélból készül. A felületet lehetőleg rozsdamentesen kell tartani, illetve kevésbé rozsdásodó anyagból készíteni, hogy a nedves föld ne tapadjon hozzá. A henger palástjához közvetlen közel csatlakozik a sárkaparó, mely az esetleg felragadt földdarabokat lesodorja. A palást fenéklemezen zárhAtó nyílás található, melyen keresztül a hengerbe víz, illetve száraz homok tölthető. A feltöltés mértékétől függően a 8-12 kg tömegű henger elérheti a 48-50 kg-ot is. A hengerek egyik változata a szögeshenger. A vetés előtt kissé megtömődött talaj sekély lazítására, a cserepesedett talajfelszín porhanyítására és az egész fiatal gyomok irtására használható. A henger húzórúdját l, l - l ,4 m-re válasszuk meg. A rövid rúd nemcsak kényelmetlen testtartást okoz, hanem csökkenti a tömörítő hatást is (túl nagy a húzási szög, a henger tömegéből adódó nyomóerő egy részét a húzóerő ellensúlyozza). Ne felejtsük el a henger csapja és a húzókereten található csapágy közti felület kenését (ha erre a konstrukció lehetőséget ad).

Tápanyagpótlás A komposzt készítéssel a melléktermékek hasznosításával ill. újrafelhasználásával jelentősen javíthatjuk a talajok természetes tápanyag ellátottságát, humusz tartalmát A sikeres komposztálás feltétele: • az anyag aprftása, • az érleléshez szükséges levegő és víz biztosítása, • a megfelelő hőmérsékleten tartás, • az aprított anyag és a talaj közti kapcsolat biztosítása.

269

Kézi eszközök

Komposztérlelő

berendezések

komposztáló keret

h6táro16s

forgatható

kilyukasztott fedél

komposztálás mOanyag hordóban

fa- és fémszerkezetú

270

Az anyag aprítására metszőolló, kézi szecskavágó, fejsze, kazalvágó kés stb. használható. Az érleléshez különböző komposztáló berendezések használhatók, a hagyományos "komposzt gödrön", "komposzt dombon" kívül. Gördülő gyorskomposztáló. Kör vagy sokszög keresztmetszetű, zárt, levegőztethető henger, nyitható oldal- vagy végelemmel, amelyet saját tengelye körül állványou vagy anélkül időközönként átfordíthatunk Az átmérője 50 - 120 cm lehet. A zárható fedelű műanyag hordók is alkalmasak erre a célra. Hőtárolós, zárt komposztáló. A sötét színű, hatszögletű fémtartály zárt terében érlelődik a komposzt. A felső betöltőnyílás és az alsó kiszedőnyílás ajtóval zárható. Komposztálóedény. Négyszögletű, függőleges lécekkel hézagosan határolt tároló, amelynek közepén lyuggatott cső segíti a jó átlevegőzést.

Komposztálókeret (l m 3-es fakeret, méregmentes favédelemmel). Az oldaldeszkák befelé lejtéssel, csapolással illeszkednek, így jól átszellőzik a komposzt, de kelló'képpen nedves marad. · Komposztálósiló. Felhúzható oldallécekből összeállított f~henger, a már érett komposztot alulról lehet kiszedni belőle. Készülhet fából, fémből, műanyagból. Levegőztető lándzsa. Lándzsaszerű hegyben végződő, T alakú forgórésszel ellátott vasszerszám, amellyel lyukat fúrhatunk a komposzthalomba. Mivel a komposzthalom l 00-120 cm magas lehet, hossza 120- 130 cm, a fogórész50 -60 cm körül legyen. A komposztáló berendezések esetében a tárolóban elhelyezett anyagot a "levegőzte tő" -lándzsával" rendszeresen át kell szellőztetni, locsolókann ábál a vizet pótolni. A fémtartályokat korrózió ellen rendszeresen védeni kell. Az érett komposztból, a vásárolt talajjavító anyagból is gyakran el kell távolítani nagyobb darabokat, talajidegen anyagokat.

BIOGAZDA 3.

E feladatok megoldására a földrostákat használják. A rosták leglényegesebb eleme a "szita" -szövet, me ly meglehetősen vastag (l ,8 - 2,2 mm átmérőjű) horganyzott huzalból készül. A legelterjedtebben a négyzetes kötésű fonatokat kedvelik szitálási célra. A készítendő anyag finomságasz erint 2,5- 16 mm közötti osztásban alkalmazzák a fonatot Kisebb mennyiségek rostálására a "kézi" szitát használják. Nagyobb földtömegek rostálásához a 0,8 - l ,3 méretű fakeretre kifeszített "dobórosta" alkalmas. A rostára lapáttal, villával rádobják a földet és a dobás következtében a kisebb darabok áthullanak a szita lyukakan, illetve a nagyobb rögök az ütközés következtében részben felaprítódnak. A keményebb rögök a ferde felületen lefelé gördülnek és közben szétmorzsolódnak. A rögök egy része és a nemkívánatos anyagok (pl. kavics, üveg) a rostaszöveten lecsúsznak és a rosta előtt összegyűlnek. Minél nagyobb szögbe állítjuk a rostát, annál finomabb lesz a rostált anyag. Túl kis szögben felállított rostánál elmarad a nagyméretű anyagok lecsúszása (gravitációból adódó erő-komponens túl kicsi) és ezért a rostát gyakran tisztítani kell. A rostákat használat után jól tisztítsuk meg, lehetőleg gyökérkefével, távolítsuk el a drótok kereszteződésénél berakódott földet, mert a berakódott, a korrózió szempontjából agresszív (adalék anyaggal, szerves trágyával dúsított) föld idő előtti rostaszövet cserét okozhat. Drótkefével ne tisztítsuk a horganyzott dróthálót, mert a horganyfelületet megsértjük és a rozsda számára megfelelő kiindulópontot készítünk. A kőzetlisztek, biodinamikus preparátumok, télen az utak síkosságát csökkentő homok egyenletes kiszórására használhaták a szóróberendezések. Ezek a hagyományos termelésben műtrágyaszórásra használt eszközök dolgozhatnak röpítőtárcsával, lengőcsővel, adagoló hengerrel és ventilátorraL Lehetnek testrefüggesztettek és vontatottak.

271

Kézi eszközök

Szemenként vető gépek

kanálas vetótárcsás

272

Azoknál a gépeknél, ahol a szórási munkaszélesség meghaladja a gép szélességét, a szórt sávokat mindig 0,3 - 0,5 m közti átfedéssel kell kialakítani, hogy a sávok szélére kerülő kisebb anyagmenny iséget az átfedés a kívánt értékűre emelje. A gépeket általában mindig azonos munkasebességgel (3-4 km/óra) üzemeltessük. Az egyenletes, ütemes haladáshoz állítsuk be a kiömlőnyílások méretét, a kívánt dózist. A kézi hajtású eszközöknél percenként 35-40 fordulattal kell a kart forgatni az egyenletes és hatékony munkavégzé s érdekében. Lehetőleg száraz, azonos szemcsemér etű anyag kerüljön kiszórásra. Használat után azonnal ki kell a gépet tisztítani, a teljesen tiszta felületeket vékonyan, savmentes olajjal bekenni.

Vetés, ültetés A

megfelelő talajelőkészít~s

után a helyes és megfelelő módon végrehajtott vetésnek nagy szerepe van a várható termés mennyiségér e. Mit értünk a megfelelő "mód" alatt? A helyes vetésnél, ültetésnél biztosítani kell: • a megfelelő vetési mélységet (a mag geometriai méreteitől függ, nagy átmérőjű magot mélyebbre, kicsit sekélyebbre vetjük), • a sortávolságo t (a várható növényrnéretek és a sörközi művelési lehetőségek figyelembevét elével), • a tőtávolságot (az egydési munkák csökkentése és a növény fejlődéséhez szükséges tenyészterül et biztosítása érdekében), • a mag, illetve gyökér földdel körülvételét, betakarását, az alsóbb, tömörebb, nedvességbe n gazdagabb talajrétegekkel kapcsolatát a vízellátás biztosítása érdekében, • az egyenes sorokat, sávokat. időpontban

E feltételek biztosítására ültetőzsinór, sorkihúzó, villáskapa, ültetőfa,

ültetőléc,

BIOGAZDA 3. ültető kanál, ásó, vetőedé.ny, vetőlap, vető kerék, kézi vetőgép célszerű használata ad lehetőséget a biogazdának . A sorhúzók használatával jelentősen meggyorsíth ató a vetési munka. A fából készült sorkihúzák elsősorban csak jelölésre alkalmasak. A 10-20 mm átmérőjű hengeres fa ujjakat a kereten fúrt lyukakba helyezik a kívánt sortávnak rriegfelelően és így kis nyomást gyakorolva a nyélre, kijelölik az ültetés, vetés sorát. Nagyobb ágyások, parcellák vetésére különböző kézi vetőgépeket gyártottak. E vetőgépek egy menetben kihúzzák a barázdál, az előre beállított értéknek megfelelő en kiszór:ják a vetőmagot, betakarják földdel, majd tömörítik a földet körülötte és kijelölik a következő sor helyét. Az egyszerű gépekkel szemenkénti vetés -az egyelési munkák elkerülése érdekében - csak néhány, megközelítően gömb alakú vetőmag esetében lehetséges. A vető mag adagolására cserélhető vetőtárcsákat, magemelő kanalakat alkalmazunk , melyek áttételen keresztül a járókerékről kapják hajtás ukat. A sorhúzók, vetőgépek használatánál célszerű a 3-4 km/óra haladási sebességet (normál gyaloglás) biztositani, mert a gépeket ehhez tervezték. Túl nagy haladási sebességnél romlik a munka minősége (sekélyebb a vetőbarázda, a csoroszlya szétdobja a földet, egyenetlen a tőtáv stb.) A lassú, óvatos munka pedig a kis teljesítmény mellett szintén minőségromlást eredményez (beomlik a vetőbarázda, a nem kívánt helyen hullik ki a mag stb.). Nedves talajon ne használjuk a gépeket, mert a talaj ráragad a kerekekre, eltömi a csoroszlyát (vetőnyílást). A gépeknél nagy súlyt helyezzünk a tisztántartás ra és a korrózióvédelemre. Az állítási lehetőségek (vetés mélysége, csatlakozósor kijelölése, kivetett mag mennyisége stb.) legtöbb esetben csavarkötéssel rögzítettek. A csavarmenet ek, ha korrodálódnak, földdel telerakódnak , használhatatlanná válnak. A forgó alkatrészek (járókerék,

Kézi eszközök

273

talajtömörítő kerék, vetőtárcsa stb.) tengelyeit üzemelés után is a megfelelő kenő anyaggal töltsük fel és így tároljuk. A magtartályok általában fémlemezből készülnek. A megkopott festékréteget pótolni, újrafesteni kell.

Ültetés A palánták szabad gyökerű ültetésére ültetőfákat használnak. Földlabdás növények ki ültetéséhez ültetőkanál, vagy fúró használatos. Az ültető kanalak 80 mm széles, meglehetősen hosszú (280-300 mm), hegyben végződő erős acélból készült kanalak, melyekkel a földbe beleszúrunk és magunk felé húzva lyukat készítünk. A kúpos kiképzésű "fúró" acélból készül, alul fogazott élbe végződik. A földbenyomás után a föld nem csúszik ki a kúpból és a kiemeit föld helyére a növény beültethető. A fúróból a föld ütögetésre kihullik. A kényelmetlen testhelyzetben végzett ültetési munkák megkönnyítésére az USAban és Finnországban is ún. "ültetőcsövet" alakítottak ki. E cső segítségével a mechanikai igénybevételre kevésbé érzékeny földlabdás csemetéket, palántákat, illetve gumókat, hagymákat álló helyzetben lehet elültetni. . Ültetőcső éa működéae

gumótieejt

sarokkal

Növényvédelem A folyadék formájában felhasznált növényvédőszerek felületre (levél, gally, gyümölcs stb.) kijuttatásának eszközei a permetező gépek. E gépekkel szemben támasztott legfontosabb követelmények: • Egyenletes porlasztás. A szórócső végén a munka során azonos cseppösszetételű permetlésugár jelenjen meg. A gép rendelkezzen nagyobb méretű (0 l ,5-2 mm) fúvókákkal is a növényi kivonatok kijuttatásához. • Könnyű üzemeltetés. Több órán át tartó munka esetén se legyen nagyon fárasztó a gép hordása és hajtása (percenként 1530 löketnél ne kelljen többet végezni a kívánt nyomás biztosítása érdekében). • Az üres, feltöltetlen gép kis tömege (5-7 kg). • ~ terület !lagyságához igazodó tartályterfogat Altalában a maximális tartálytérfogat 18-20 dm 3 (l). • A permetlékeverék betöltése gyorsan és szűrve történhessen (nagy, szűrővel ellátott beömlőnyílás). • A zavarmentes üzemelés. Csöpögés, folyás a gépen és szerelvényein nem megengedett. • A gép minden alkatrésze korróziónak ellenálló legyen, mert így biztosított a gép hosszú élettartama. • A háti gépeknél lényeges az egyenletes súlyeloszlás a két vállon. A hordószerkezet (hevederek, támasztókeretek stb.) kiképzése a hát· és a gép közti felfekvés t biztosítsa. . A felsorolt követelmények közül a legtontosabb a jó minőségű permetezés megvalósításához az egyenletes cseppméret és a fedettség biztosítása. A két tényezőre a folyadék nyomásának megválasztásával és a szórófej kiképzésével lehet hatást gyakorolni a helyes kiszórási technika mellett. Akipermetezett folyadék mennyisége a nyomástól és a fúvóka nyílásméretétől függ. A kezelési utasításban megadott értékek irányszámként elfogadhatók, de célszerű meggyőződni ezek helyességérőL A he-

BIOGAZDA 3.

274

szórókeret. szántóföldi növényekhez

hosszabbitó fapermetezéshez

levél alá

nyomásmérő Korszerű

permetező védőernyővel

házi permetező és tartozékai

lyesnek vélt fúvókával, nyomással üzemeltetett gép csövére fóliazacskót húzunk és megmérjük, hogy 2 perc alatt mennyi permetlé kerül a zacskóba. Ebből kiszámítható a percenkénti léfelhasználás. Ennek ismec retében vagy a munkaszélesség vagy a haladási sebesség módosításával a kívánt dózis kiszórható. Fák, bokrok esetében általában eltekintünk a pontos lémennyiség beállításától, kimérésétől; leginkább szemrevételezéssel állapítjuk meg a permetezés kívánt dózisát.

A fúvókával ellátott szórófejet munka közben mozgatni kell. A függó1eges, illetve vízszintes irányú alternáló mozgásnál arra ügyeljünk, hogy lehetőleg ne legyenek üres,fedetlen sávok, illetve az indokolatlan túlfedéseket kerüljük el. A permetlé lehető leg mindig csak a védendő felületre jusson. Minél gyorsabban haladunk a géppel, annál nagyobb átfedési pontatlanságok állhatnak elő (nem tudjuk állandó, egyenletes és gyors mozgással a szórócsövet megfelelő munkahelyzetben tartani!).

Kézi eszközök

A permetezőgépek legfontosabb karbantartási munkái: • Minden használat után az egész gépet tartálytól a szórófejig - mossuk át bősé gesen vízzel. Addig mossuk, amíg a szórófejbó1 tiszta víz nem folyik ki. • Olajos, vagy szerves oldószeres növényvédőszer használatakor 0,5 - l ,O %-os meleg, trisós oldatot használjunk. Ennek elmulasztása csökkenti a gumi alkatrészek élettartamát. • Mosás után a gépeket megfordítva (beömlő nyílással lefelé) szárítsuk ki. • Téli leállás előtt a szelepházakat, pillanatelzárát szedjük szét és a bentrekedt vizet szárítsuk ki. · • A csövek csatlakozóit húzzuk meg, hogy a csöpögést elkerüljük. • Menetes csatlakozásoknál elhelyezett gumi gyűrűket mossuk le és szilikon olajjal kenjük be. • A szivattyú és kézikar csapágyait rendszeresen kenni kell. • A bőrből készült dugattyút zsírral vagy olajjal kenni kell. • A gumitömlők, membránok felületét szilikon olajjal kezeljük le, ezáltal a gumi megőrzi rugalmasságát, nem töredezik ki. • Győződjünk meg a szűrők épségéről és ha szükséges, cseréljük ó'ket. • A rozsdás alkatrészek felületét kenjük le. • Rézlemezből készült tartályok felületét az oxidációtól (zöld oxidréteg) lakkréteggel vagy szilikonolajjal védjük meg. • A gépen található csavarokat - olajozás után - húzzuk meg. A növényvédelemben kevésbé elterjedten használt eljárás a porozás. Számos elő nye ellenére, hátrányai miatt ritkábban alkalmazzák. Hátrányai közé sorolják a pontatlanabb dózist, az eső- és szélérzékenységet, a porszemesék rosszabb megtapadását a levélzeten. A porozógépek jellemzője, hogy a port, granulátumot légáram segítségével juttatják el a kívánt helyre. A légáram keltésére fújtatót vagy ventilálort építenek a portartályhoz. Házilag kialakítható, kényes kiszóráshoz, rúdra szerelt perforált fenekű

275

doboz, melynek rázásával a por, fahamu a harmatos növényre hullik. E gépek üzemeltetéséhez minimális erő szükséges. Nagyon érzékenyek a por minő ségére. Csomós, összeragadt szert nem lehet egyenletesen kiszórni. A porozásra a hajnali, korareggeli időszak a legalkalmasabb, mert a leveleken, gyümölcsön lévő harmat fokozza a por tapadását és ekkor általában· szélcsend is van. Legfontosabb karbantartást a tömítések és a "harmonika" zártságának a biztosítása (szorító bilincsek utánhúzása, tömítőgyű rűk épségének rugalmasságának ellenőrzése) jelenti. · A porzógépeket mindig száraz helyen tároljuk, mert a nyirkos felületekhez a por tapad. A kártevők gyéríthetők a nagy darabszámban elhelyezett csapdákkal is. A fénycsapdák a sötétedéskor repülő rovarokat vonzzák (sárga fény!) és ragasztóanyaggal bekent felületre csalogatják. Illatcsapdák a rovarfajra jellemző illatanyaggal csalogatnak. Színcsapdák sárga színű, enyvvel bekent lapok, melyekbe a hernyó, rovar beragad. A csapdákat lehetőleg védett helyre; széltől, tűző naptól, esőtől megóvva célszerű felállítani. A hernyófogó öv a fa törzsén felerősítve a káros hernyák befogására alkalmas. A fa törzsén, vastagabb ágako n a kérgen és a kéreg alatt részint mohok,.zuzmók, részint különböző kór- és károkozák illetve ezek továbbszaporodását biztosító képződ mények találhatók. Ezek irtására szolgál a fakaparó és a drótkefe. A fakaparón kialakított hegyes résszel a fahasadékba lehet hatolni, az éles oldalakkal a kérget, a mohot lehet eltávolítani. A lapot 30-40 cm hosszú nyélre szerelik. A nyél markolala ne legyen túl vékony (0 25-30 mm), mert hűvös időben jobb fogás esik a vastagabb markolaton. A drótkefe használatánál mindig ügyeljünk arra, hogy ne nyomjuk rá a kefélendő felületre és az acéllemezek - melyek a kefét alkotják- szélességére merőleges irány-

BIOGAZDA 3.

276

ban mozgassuk. Az acéllemezekkel párhuzamos mozgatás esetén felsértjük, bevágjuk a fa kérgét, háncsszöveteit.

mentén metsző hatás is ébred, simább a metszlap felülete. A legfontosabb karbantartási műveletek:

Metszőollók, fűrészek

• • • •

A leggyakrabban használt kerti eszközök közé tartoznak a metszőollók. Az ollót használó ember erős fizikai igénybevételnek van kitéve. 20-25 mm 0 ágak, vessz6k metszéséhez az "egykezes" ollók terjedtek el. Vastagabb ágak metszéséhez kétkezes ollók használhatók, mely~k 25-35 mm ágátmérőig képesek jóminőségű . metszlap mellett a gallyak eltávolítására. Ezek az ollók 35-50 cm-es nyéllel rendelkeznek. Magasabban elhelyezkedő ágak eltávolítására hosszabbítóval ellátott ollók is ismertek. A sövények nyírására kétkezes sövénynyíró ollók is beszerezhetők. E hosszú pengével (170-250 mm) készült ollók sima és hullámosított élkiképzéssel is készülnek. Ez utóbbinál a vágás mellett a hullámvonal

a forgócsap és a rugó rendszeres olajozása a pengék közti hézag utánállítása a pengék tisztántartása a pengék élezése

Fűrészek az ágak és vastagabb gallyak metszésére szolgáló eszközök. A kertben használt fűrészek 2 nagy csoportját különböztetjük meg: keretes és merevpengéjű fű részt. A fűrészlapok szorulásmentes fában haladását a fogak terpesztése biztosítja. Éles és jó terpesztésű fűrésszel lehet szép metszlapú vágást készíteni. A fogak élesítésére egyirányú, alul elő resiető bevágású, a fogak élhosszánál szélesebb lapú reszelőket használunk. Fontos szabály, hogy a reszelő l cm-es sávján 20 vágásnál kevesebb nem lehet! A durvább reszelő megakadályozza a finom foghegy és metszőél kialakítását. Azonkívül a reszelés nyomán létrehozott durva "sorja" rontja a fűrész éltartó képességéL

A metsz6olló részel

Jelmagyarázat: 1.vágópenge 2. támasztó penge 3. zár 4. rugó 5. nyél 6. állítható csap 7. ütköző

Kézi eszközök

A jó élesítés feltétele, hogy a reszelő a fogformának és a fafajtának megfelelő szöget zárjon be a fűrészlap síkjávaL Ezt a szöget élesitési szögnek nevezzük. A megadott élesítési szögek megtartása mind a teljesítmény, mind az energia-felhasználás miatt nagy jelentőségű. Az élezésen kívül nagyon fontos a fű részlap rozsdamentesen tartása. A rozsdás fűrészlap a vágásfelülethez tapad és nehezíti a vágást. Használat után ezért le kell zsírozni, vagy olajozni a lapot. Szállításkor a fűrészlapot fogvédő sínnel takarjuk le. Ez készülhet alumínium lemezből vagy fából. A kertész vénájú gazdák előszeretettel használják a különböző rendeltetésű késeket is. Az oltó, szemző, kacor kések jellemzője, hogy a kések pengéje keresztmetszetben igen vékony és az él felé keskenyedik. Anyaga jó minőségű, könnyen élesíthető, lehetőleg rozsdamentes acél. Általában becsukható élű késeket használunk a kertben A pengéta véletlen becsukódás ellen (mely baleseti forrás) a nyélben elhelyezett zárórugó védi. A jó kés jellemzője, hogy borotvaéles. Különböző fenőkövek (durva, finom) használatával biztosítjuk az élességeL A kiélezett kés pengéjét töröljük szárazra és kenjük át vékonyan savmentes olajjal.

Gyepápolók A gyepek ápolásának leggyakoribb munkája a kaszálás, pázsitnyírás. A pázsitokhoz kézzel tolható pázsitnyírókat is gyártanak. A talajhajtású dobon spirálban elhelyezett mozgópengék az állópenge mentén vágják el a füvet. A gépek magas fűben (70-80 mm felett) csak nehezen - előre-hátra tolással - használhatók. Nagyobb átmérőjű késdobbal hosszabb füvek is vághatók. E gépek érzékenyek a penge élességére. A mozgópengéket élezzük csak. Az állópenge élességét a penge megfordításával vagy cseréjével biztosítjuk. A pMgék élezése akkor jó és a távolság beállítása helyes, ha a normál újságpapírt tisztán, tépés nélkül elvágja. Az életlen pengével végzett munka nem csak

277

nehezebb, de nyírás után a roncsolt (nem metszett) fűszálak miatt a gyep felülete is sárga, száradt (nem esztétikus). Ha az álló- és mozgópenge között a távolságot minden mozgópengénél nem tudjuk azonos értékűre beállítani, akkor vagy a dob csapágyai kapottak, vagy a pengék elgörbültek, hajlottak. Az üzemeltetést javítás után folytassuk csak! A gyepfelületek gyakori öntözéséből, a kaszálásból és a gyephasználatból adódó nagyfokú talajtömörödés káros hatásának levegőtlenség, rossz vízbefogadás, mohosodás - csökkentésére gyephasogatót, gyeplevegőztetőt alkalmazunk. A gyephasogató, acéllemez fogú gereblye, mellyel a gyep összehúzásakor a felületet behasítjuk, ezáltallazítjuk és a levegő, víz, tápanyag befogadására alkalmassá tesszük. A legegyszerűbb kivitelben a hasítás mélysége nem szabályozható, az eszközre gyakorolt nyomástól függ. Igényesebb munkát lehet végezni a mélységszabályozó kerékkel ellátott hasogatóvaL

Betakarítás A szálastakarmányok, gabonák betakarításának ősi eszközei a sarlókés kaszák. A nyél l ,5 - l ,8 m hosszú, a megmarkolás t könnyítő fogantyúkkal ("mankók") ellátott része a kaszának. Felületének kidolgozása, a "mankók" helyzete befolyásolja a munkavégzés kényelmét. A kaszát úgy erő sítjük a nyélre, hogy kb. 60°-0S szög alakuljon ki a nyél és a penge között, és a penge síkja párhuzamos legyen a talajjal munkahelyzetben. Ha percenként 25-30 húzást végez a kaszával, akkor a gyakorlott kaszás óránként 450-600m 2-t tud levágni. Menet közben a kasza éle tompul, a vágás nehezedik, a metszett növényszárak roncsoltak, - a kaszát élezni kell. A fenésre a kaszakövet használjuk. A kő és a penge között hegyes szög legyen (-l 0°), hogy ne gömbölyítsük le az élet. A fenőkövet a penge mindkét oldalán végighúzzuk.

810GAZDA 3.

278

Szénaszár(tó állványok

finn riyárs

Néhány órás kaszálás után a vékony él annyira elkopik, hogy a fenőkővel már nem lehet élezni. Ekkor a kaszát ki kell kalapálni. Sűrű, egymást követő ütésekkel az élet megnyújtjuk, levékonyítjuk. Minden ütés után a pengét 1-2 mm-rel toljuk tovább. Az ütések mindig a felfekvési pontra essenek. Az ütések erősségét a tapasztalat (az első néhány cm élezése) mutatja meg. Szívós acélból, vastagabb anyagból készült kaszát nagyobb ütésekkel nyújtunk. Ezt az élezési módszert ásók, kapák esetében is lehet alkalmazni. A lekaszált szálastakarmányok szárításakor használható a nyárs ("finn-nyárs" és a szárftó gúla. A 2,5 m hosszú, 7-10 cm átmérőjű kihegyezett dorongot a táblán, vagy a tábla mellett, de még jobb, ha a szérűs kertben a karázóvassal készített lyukakba állítjuk. Az első pálcát az alsó lyukba helyezzük. Az 1-2 napig renden száradt szénát villánként felnyársaljuk, és ha a felrakott takarmány a második lyukat elérte, bedugjuk a második pálcát sa takarmány felrakását folytatjuk a harmadik lyukig, majd a harmadik pálca behelyezése után egészen a nyárs felső végéig. Az így elkészített "bábut" jól betetejezzük, hogy a nyárs hegye ne lássék ki a szénából.

szárftó gúla

Az előző szénaszárítási módszerhez hasonló a rudakból és ezekre rászegezett lécekből készült szárítógúlákon történő szárítás. A spárga, káposztafélék betakarításához speciá/is késeket használnak, ezek karbantartása megegyezik az oltókéseknél leírtakkaL A leszedett gyümölcs, zöldség fából vagy műanyagból készült rekeszekbe, kosárkába vagy cefreként hordóba kerülhet. Ezek ma már nagy választékban állnak rendelkezésre. Amire vásárlásuknál ügyelni kell: • olyan méretűeket szerezzünk be, amit egyedül, telt állapotban mozgatni tudunk, • a puha gyümölcsűeket (bogyósok) 50 mm-nél, a meggyet, cseresznyét 100 mm-nél, az őszi- és kajszibarackot szintén 100 mm-nél, a szilvát 200 mm-nél, az almát, körtét 280 mm-nél vastagabb rétegbe ne táralj uk, tehát a rekesz mélysé- · gét is e méretekhez célszerű megválasztani. • ha különböző mélységű rekeszekkel kell dolgoznunk, akkor is ügyeljünk arra, hogy egymásra helyezhetők legyenek · (tárolási cél), • a rekeszek belső felülete mindig sima legyen, • a megfelelő szilárdság mellett az önsúly szerepét ne becsüljük alá!

279

Kézi eszközök

A fa rekeszek, hordók érzékenyek az fedett helyen tároljuk ó'ket. Védjük az esőtől, nedvességtől, mely kikezdi a fémből készült kötőelemeket, megduzzasztja, görbíti a farészeket. Az erős napsütés is károsítja a fát, szárítja, minek következtében a rések, repedések megnőnek, az egyes elemek eltávolodnak egymástól. A műanyag rekeszek kevésbé érzékenyek az időjárási tényezőkre. Az erős napsugárzás (u.v. sugár) csökkenti élettartl\ffiukat, hidegben rideggé válhatnak. időjárási tényezőkre. Lehetőleg

A göngyölegeket mindig tisztán tároljuk! A sarkoknál, hajlatoknál bentmaradt gyümölcs, zöldség maradványok fertőzés forrásai lehetnek! A fa rekeszeket évente ellenőrizzük, hogy a szegelések épek-e. Áltplában szükséges a szegeket utánütni, illetve esetenként új szegeket heverni azért, hogy az egyes fa szerkezeti elemek ne váljanak le. A gyümölcsök, puha húsú zöldségek szedéséhez különböző szedőzsákokat, szedő edényeket használnak a göngyölegek mellett.

Gyümölcsszedő

támasznélküli létra (fának döntik)

-==\\

kettőstámasz ú

létra

létrák

háromlábú létrák

dupla létra ·

280

A hagyományos szőlőszüreti eszközök fából vagy fémből készültek. Az egyfüles szedősajtár 5-8 kg szőlő befogadására volt alkalmas. A puttonyok befogadóképessége 25-30 kg körüli. Ennél nagyobbak egész napos viselete fárasztó. Fontos, hogy a puttony háttal érintkező felülete és a hevederek jó felfekvésűek legyenek, mert akkor könnyebb a munkavégzés velük. A fából készült szüreti eszközök tárolására, karbantartására érvényesek a rekeszeknél elmondottak. Ajánlatos szüret előtt ezeketis-akárcsak a hordókat-vízzel feltölteni, hogy bedagadjanak. Így elkerülhető a mindig adódó sérült fürtök, bogyók lévesztesége. A fák szüreteléséhez létrákat, szedőáll ványokat használunk. Ezeknél ügyelni kell arra, hogy a talajba ne süppedjenek be, kényelmes és biztonságos állást biztosítsanak; egy személy is át tudja helyezni őket. A kertészeti termékek szín és méret szerinti osztályozása valamint épségre és tisztaságra válogatása a jó értékesítés előfeltétele. Ehhez osztályozó gyűrú'ket, léceket, villákat valamint szitákat, rostákat használunk. A szállítóeszközök közül a kosarak 2530 kg, a saroglyák 50-150 kg áru szállítására alkalmasak. Nagyobb távolságra kerekekkel ellátott talicska, targonca, kézikocsi használata előnyösebb. A keréken gördülő szállítóeszközöknél a nagy átmérőjű, szélesebb felfekvő felületű, csapágyazott kerék a változatos útviszonyok, a besüllyedés kisebb veszélye és a könnyebb gördíthetőség miatt előnyt jelent. A kerekek anyagát illetően a rugalmas, öntisztító gumikerekek a legalkalmasabbak (de a legdrágábbak is!). Az anyagmozgató eszközök használatánál mindig ügyeljünk a felrakott teher helyes elosztására. A tengelyhez túl távoleső súlypont nehezíti a tartást, esetleg az anyag leborulásához vezethet. Az egyik kar túlterhelése (a rakfelület hossztengelyéhez képest egyoldalra történő rakodás) nemcsak Ídő előtti kifáradást, de a rakomány lecsúszását, ledőlését is okozhatja.

BIOGAZDA 3.

A fogantyúk ergonómiailag jó kiképzése elősegíti a fáradságmentesebb munkavégzést. Az eszközök karbantartá~a aránylag egyszerű. A tisztántartás és a felületek korrózióvédelme itt is követelmény. A kerekek ápolása a kiviteltől függ. Fa kerekek esetében a külló'k, keréktalpak épségét ellenőriz ni, a ráf feszességét biztosítani szükséges (utánhúzás, kerék "bedagasztása" útján). A tengely rendszeres kenését ("kocsikenőcs", gépzsír) ne feledjük el. Gumikeréknél a gumi felületét napfénytől óvjuk, esetenként glicerinnel kenjük le. Légfúvású abroncs esetén a megfelelő guminyomást utánpumpálással biztosítsuk. A golyóscsapágyakat használattól függően, de 2 évenként legalább kenjük. Sikló csapágyak esetén gyakoribb utánkenés szükséges. A tároláshoz a gumikerekeket lehetőleg tehermentesítsük. Száraz, hűvös helyen, fedél alatt célszerű ezeket az eszközöket is két használat között tárolni. Az előzőekben leírtak értelemszerűen a fogatos szállítóeszközökre (szekér, gumikerekű kocsi, kordé stb.) is igazak.

Géphajtású eszközök Napjainkban a mezőgazdasági termelés szinte minden munkafázisában a gépnek döntő jelentősége van. A talajműveléstől a betakarításon keresztül a végtermék kiszereléséig, feldolgozásáig a legtöbb munkafolyamathoz gépeket fejlesztettek és folyamatosan fejlesztenek. E gépek különböző méretnagyságban, teljesítményben, technikai színvonalon, áron kerülnek a mezőgaz daságba és használatuk a biogazdaságban is elkerülhetetlen. Használatuknál két alapvető szempontot a biogazdának szem előtt kell tartani: • A gép a mezőgazdasági termelésnek segédeszköze és nem elsődleges meghatározója. Amióta a komfortos gépek (vezetőfülkés traktor, önjárógép stb.) megje-

Géphajtású eszközök

lentek, sok ember rabszolgája lett a gépeknek. A gépvezető (traktoros, kombájnos, fejő stb.) figyeimét elsősorban a gépre irányítja és nem a munka tárgyára, a munka minőségére. Korábban volt a vető, kaszáló, arató stb. ember, aki az adott munka lehető legjobb minőségű elvégzésére koncentrált és közvetlen kapcsolata volt a vetőmaggal, réttel, érő búzával stb. Ez a szoros, termékeny kapcsolat megszakadt. A biogazdának ezenfordítania kell és a gépet úgy kell használnia, beállítania, ahogy az adott munkafolyamat a legkedvezőbb legyen a növény, a talaj és a környezet számára. • A gép és a talaj közti kapcsolat helyes megítélésével az elkerülhetetlenül fellépő, talajt károsító hatások mérséklését. A gép előrehaladását a kerék és a talaj közti súrlódás valamint a gumi "kapaszkodó" profiljai által tömörített talaj bordák nyíró ellenállása biztosítja. Ha az előrehala dáshoz nagyobb erő szükséges, mint a súrlódásból és a nyíróellenállásból eredő erő, akkor nagymérvű csúszás lép fel, mely erősen rombolja a talajszerkezetet. A túlsúlyos gépek, a helytelenül beállított guminyomás és méret mellett a talaj indokolatlan tömörödését okozzák A továbbiakban szükséges tehát foglalkozni a mezőgazdaságban használatos szinte mindenfajta géppel, ezek helyes beállításával, de különösen azokkal az eszközökkel, átalakításokkal, melyek a gépeket alkalmassá teszik a biotermelés célkitűzései ben szereplő munkafolyamatok elvégzésére (pl. szántás helyett lazítás, műtrágyázás helyett szervestrágyázás, vegyszeres gyomirtás helyett mechanikai gyomirtás stb.).

Erőgépek

üzemeltetése

üzemekben a 30-40 kg rootoros kerti kapáktól a 100 kW feletti, rootorral rendelkező több tonna tömegű gumikerekes, valamint lánctalpas erőgépekkel, traktorokkal dolgoznak. A gazdaságok vonóerő bázisát a traktorok ad-

mezőgazdasági

tömegű

281

ják. Napjainkra jellemző, hogy a traktorok túlnyomó többségét a nagyüzemi termelésben használt, korábban megismert típusok adják, melyek méretüknél, kialakításuknál fogva nem optimálisak a jelenleg alakuló kisebb táblaméretekhez, kisebb termelési egységekhez. A traktor környezetbarát alkalmazása a gép kiválasztásával, vásárlásával kezdődik. Üzemelés során betartandó legfontosabb szabályok: • Olyan munkagépet kapcsoljunk az erő gép után, melyet a táblán belüli, legnehezebb szakaszon is az előírt vontatási sebességgel (kerékcsúszás), amotor túlterhelése nélkül (tökéletlen égés) képes vontatni, hajtani; • mindig vegyük figyelembe, hogy a traktornak önvontatási teljesítményigénye is van; • sáros, nedves talajon lehetó1eg ne végezzünk gépi munkát a talaj szerkezetének rombolása és a fokozott taposási kár miatt; • talajmunkát kis nyomású (0,8-1,2 bar) gumiabronccsal, szállítást (közúti) magasabb nyomáson (l ,4-l ,6 bar) végezzünk; • nagyobb vonóerőt igénylő munkánál a traktort pótsúlyozzuk a tapadás növelése érdekében (kerékcsúszás csökkentés); • a munkagépre előírt optimális sebességet ne lépjük túl, mert ez a munkaminőség romlásához és esetleg a környezet károsodásához vezet (porosítás, levegő szennyezés); • a táblán lehetőleg ne mindig azonos nyomonjárjunk (helyi túltömörítés pl. a forgón); • függesztett munkagépek alkalmazásakor a megengedett traktor tengelynyomásokat ne lépjük túl (pl. homlokrakodó túlterhelése); • csak olajcsöpögés-mentes géppel dolgozzunk (területszennyezés); • a hidraulika gyorskapcsolók pormentesen zártak és csepegésmentesek legyenek (hosszabb hidraulika élettartam, kevesebb olajutánpótlás); • hideg rootorral ne dolgozzunk, mert a tökéletlen égés környezetkárosító; • munka közben gyakran győződjünk meg az elvégzett munka minőségéről.

282

Talajművelő

BIOGAZDA 3.

gépek használata

A talajművelő eszközök használata általában·a talajrészek hely- és helyzetváltoztatásával jár. Hogy ez a talajrész- (részecske) mozgás minél kevesebb kárral járjon és a kialakult szerkezetes, érett talajréteg lehetőleg egybe maradjon, a művelőeszközök által okozott erőhatást (gyorsító hatás, mely a talajrészeket mozgásba hozza) úgy kell a talajba vezetni, hogy az lehetőleg a természetes repedésvonalnál szakadjon fel. Ehhez a talajnak száraznak, az eszköz-talaj érintkezési felületnek kicsinek kell lenni. Általános szabály, hogy nedves, vizes talajon talajmunkát nem szabad végezni, de túl szárazon is károkat okozhatunk (rögösödés).

•

• •

•

Ekék A kereskedelmi forgalomba kerülő ekéket két nagy csoportba sorolhatjuk. Az egyoldalra forgató eketestekkel felszereltek az ún. ágyekék. Ezekkel a táblát szét, illetve össze-szántjuk, azaz barázdák és bakhátak keletkeznek a fogások számának megfelelően. A váltvaforgató ekéknél a gerendelyre jobbra és balra forgató eketesteket helyeznek el, melyek a fordulóknál váltakozva kerülnek a talajba és így az egyik ekefej által kihúzott barázdába forgatja az új barázdaszeletet a leeresztett másik. A váltvaforgató ekéknél elmaradnak a fölösleges barázdák és bakhátak, táblánként csak 1-1 db képződik. A biogazdaságban ajánlják a kormánylemez nélküli ekéket, melyek kevésbé forgatják a talajt, elsősorban lazítják, porhanyósítják és kismértékben keverík. Az ekék használatánál a következőkre ügyeljünk: • Sáros, vizes talajt ne szántsunk, mert "szalonnás" lesz és nehezen lehet elmunkálni. • Az ekét úgy szereljük fel az erőgépre, hogy az ekenád merőlegesen álljon a meghajtott kerék pár tengelyére (párhuzamos a haladási iránnyal), ekkor optimális az eke munkája. • Az erőgép egyik kereke a barázdában jár. Az ekét úgy állítsuk be a géphez képest,

•

hogy az ekevas éle mindig vízszintesen álljon. Ha ezt nem csináljuk, akkor a szántás mélysége egyenetlen és az átfordítás is rossz! Az ekenád mindig vízszintesen álljon és a csúszótalp feküdjön föl a barázda fenekére, mert különben az eke "orron", illetve "fenéken" járhat, ami rontja a szántás minőségét, növeli a vonóerő szükségletet, illetve túlzottan behúzza vagy kidobja a talajból az ekét. A csoroszlyákat megfelelően állítsuk be. Mindig éles ekevassal és lehetőleg "fényes" (rozsdafolt nientes) kormánylemezzel dolgozzunk. A rozsdás kormánylemezhez tapad a föld, az életlen ekevas "keni" a talajt. A szántás közben lehetőleg egyenletes sebességgel haladjunk (3-6 km/óra). Nagy sebességnél messzire dobja a barázdaszeletet a kormánylemez, kicsinél nem fordítja át. Az ekefejet lehetőleg az erőgép szimmetria tengelyében vagy ahhoz közel erősít sük fel, hogy könny(í legyen a kormányzás, vezetés.

Az eke aránylag egyszerű munkagép, különösebb karbantartást nem igényel. A csavarok utánhúzása, az ekevas és csoroszlya élezése, a csúszótalp esetenkénti cseréje mellett a legfontosabb a kormánylemezt és ekevasat letisztítva, korróziótól védve (lezsírozva, olajozva) szárazon tárolni. Munkamódja alapján az ekékhez sorolható a "töltögető" eke is. Ez tulajdonképpen egy jobbos és egy balos ekefej összeépítésével keletkezik és használatánál a növények betakarása, csatornák nyitása a cél. A legtöbb konstrukciónál az ekefej munkaszélessége a kormánylemezek közti távolság változtatásával, illetve a kialakítandó töltés magassága a kormánylemez egy meghatározott részének (föl-, leállításával szabályozható. Jó munkát laza, porhanyított talajon végeznek. Néhány konstrukciónál, a talajmaró mélységszabályozó késének a helyére lehet szerelni a töltögető testet és ekkor a maró által felaprított földet egymenetben lehet a bakhátra, töltésre borítani (burgonya, spárga).

Géphajtású eszközök

Talajlazrtó porhanyrtóval

Altala)lazrtó

A töltögető lemez (kormánylemez) eltávolításával ezt az eszközt is lehet sekélyebb rétegű, forgatás nélküli talajművelésre használni. A talaj mélyebb rétegeinek (40-50 cm) lazítására, levegőztetésére alkalmasak a mélylazftók. A biogazdaságban elsősorban a szárnyas lazítók előnyösek, mert ezek kevésbé porhanyítják a talajt és az alsó talajréteg nagy felületéhez juttatják a levegőt, fokozzák a porozitást. A talajlazítók vonóerő igénye nagy, ezért csak száraz talajon lehet használni őket nagymértékű kerékcsúszás nélkül.

Kultivátorok, fogasok A biogazdaságok számára egyik javasolt talajművelő eszközcsoport a kultivátor család. • A kultivátor, fogas energiaigénye kisebb mint az ekéé, forgókapáé (kevesebb üzemanyagot használunk).

283

• Munkaszélessége, haladási sebessége nagyobb (kevesebb talajtömörítő nyom). • Talajporosíló hatása és keverő hatása (nem szárítja a talajt) kisebb, munkája hasonló (bizonyos kapakiképzésnél) a kézi sarabolóéhoz. • Egyszerűen, gyorsan állítható a munkaszélessége. • Gyomtalanító hatása- nem túl nagy gyomok esetében -kitűnő. A kultivátorok munkavégző szervei akultivátor kapák, melyek a kapaszáron keresztül a gerendelyhez erősíthetálc Rendeltetésük szerint megkülönböztetünk lazító kapákat és gyomirtó kapákat. A lazító kapák szív, lándzsa és véső alakúak lehetnek. A legmélyebben a véső alakúvallehet dolgozni. A kapákat merev vagy rugózott kapaszárral erősítik a gerendely hez. A rugós kapaszár talajporhanyító hatása jobb, gyökér_ben, kőben nem akad el, de túl mélyen (20 cm) nem lehet vele dolgozni. A felfogó keret lehet állítható szélességű is. A művelés mélységét a· keretre szerel t mélységhatároló kerék vagy csúszótalp szabályozza. A kultivátor használatánál figyelmünket ne kerülje el: • a kapák egyenletes elosztását állítsuk be a gerendelyen, • a mélységhatároló elem és az erőgép között a gerendely vízszintes helyzetű legyen (ne járjon a kultivátor sem orron ekkor túlzottan behúz- sem talpon -,kidobja a föld), • a kultivátor kapák között (különösen saraboláskor) 30-40 mm túlfedést biztosítunk (ekkor nem marad el gyom a kések között), • ha sorközt kapálunk, akkor a 20-70 mmes biztonsági sávot tartsuk meg a sor és a szélső egyoldalas kapaközött (gyakorlattól függ a nagysága), • 3-6 km/óra sebességgel dolgozzunk. Kis sebességnél csökken a porhanyító és gyomirtóhatás,, nagy sebességnél kis bakhátak, barázdák képződhetnek, • a kések mindig élesek és azonos szögben hajlók legyenek.

284

BIOGAZDA 3.

Kombinált nehézkultivátor (AVK)

Karbantartásigényük kicsi. A kések élezése (köszörű, reszelő, kovácsolás), a szár és kés közti szilárd kapcsolat ellenőrzése, a szár keretre rögzítése, az állító csavarorsók és csapok esetenkénti kenése adja a karbantartási munkát. A talaj felső 15-20 cm mélységű rétegének átszellőztetésére, lazítására a tarlók feltörésére, ápolására alkalmasak a "nehézkultivátorok". E ritka késosztású, rugós kitérésű kapaszárral, cserélhető behúzó csúccsal és kapaszárnyakkal szerelt gép 4-5 km/óra sebességű vontatásnál elsősorban lazít, 8-10 km-nél porhanyít, kever. Sekély művelésre (4-6 cm), ültetvények sorközművelésére is használható. A boronák vagy fogasok a talaj felszínének elmunkálását végzik. Művelési mélységük (30-80 mm) az egy fogra jutó tömeg alapján változik. A nehéz boronánál l ,8 kg/fog, a középnehéznél l ,6 kg/fog, a könnyűnél l ,3 kg/fog és a magtakarónál 0,6-0,7 kg/fog értékre lehet számítani. A fogakat egymás mögött több sorban helyezik el, így szinte az egész talajfelszínt

megművelik. A porhanyítás, gyomirtás mértéke a haladási sebességtől nagymértékben függ. Könnyű boronával nem lehet 3-6 km/óránál nagyobb sebességgel dolgozni, mert a borona ilyenkor csak a talaj felszínét műveli meg. Minél nagyobb az egy fograjutá tömeg (nyomóerő), annál nagyobb sebesség érhető el a munkamélység lényeges csökkenése nélkül. Karbantartás során a boronafogak szilárd kapcsolatát a vázzal (anyák utánhúzása) rendszeresen ellenőrizzük. A vázban mozgó, lötyögő boronafog előbb-utóbb elveszik, kibővíti a vázon lévő furatot vagy négyszög keresztmetszetű lyukat és az új fog behelyezését, rögzítését nehezíti. A görbe, elhajlott fogakat egyengessük ki. A kopott foghegyeket kováccsal hegyeztessük ki.

Tárcsás

talajműveló'k

A talaj művelését végző szerszám gömbszelet alakú tárcsa, melynek pereme élezett. A haladási iránnyal megfelelő szögbe állított tárcsalevél részben csúszik, részben

285

Géphajtású eszközök

forog. Különböző ·kerületi sebességű tárcsafelületek érintkeznek a talajjal, ezért jó a keverő és porhanyító hatása, az éles élek és a homorú felület elősegíti az aprító és lazító hatást. A gyomokat is eredményesen irtja és alá is forgatja. Előnyei mellett hátránya a talaj oldalirányú elhordása, álló koltúráknál gyümölcsös), bakhátképzés és (szőlő, nagyfokú szárító hatás. A biogazdaságban olyan tárcsát szabad használni, melynek a művelésmélysége pontosan beállítható (mélységszabályozó kerék) és szöge nem túl nagy (mérsékelt a talaj elhordás). A tárcsával sáros, nedves talajon nem lehet dolgozni, mert a sár rátapad a lapokra és telirakódott tárcsatag csak mint henger gurul, illetve csúszik a talajon. A tárcsa művelési mélységét a tárcsatagok súlyozásával, illetve a haladási iránnyal bezárt szög növelésévellehet fokozni. A nagy szögbe állított tárcsa talajelhordó hatása növekszik, ezért beállítás után a próbahúzás során győződjünk meg a bakhát, illetve barázdaképzés mértékéről. A tárcsához hasonló mú'ködési elven dolgozik az "ásóborona". A haladási iránnyal szöget bezáró, tengelyre rögzített, négy ágú, élezett vágó elemek rögtörő hatása jobb, keverőhatása kisebb mint a tárcsáé. Munkamélységét a beállítási szöfgel szabályozzuk. Jó munkát 8-10 kmh- sebesség mellett végez, ekkor a talaj felső 5-l Ocm-es rétegében a gyomirtó, aprító és lazító hatása kiválóan érvényesül. Laza talajon tarló kezelésére is alkalmas.

Hengerek A talaj tömörítését, a rögök aprítását és a felület egyengetését végzik. A felszín tömörítésére, a felfagyott vetések talajba nyomására, a talaj vízgazdálkodásának javítására (kisebb a párologtató felület), a pázsitfelület tömörítésére a sima hengereket haszf!.áljuk. A rögtörés és a mélyebb talajréteg tömörítésének eszköze a gyűrűshenger. A 300450 mm átmérőjű, 6-7 kg-os acél gyűrűket

tengelyre fűzik fel, a gyűrú'k egymáshoz képest nem mozdulhatnak el, így felületük élekkel ellátott palástú hengert képez. A gyűtú'k ékszöge lehe.tővé teszi, hogy az egész hengersúly a gyűrú'k élén keresztül nehezedjen a rögre, ezért helyileg nagy eró'k hatnak a kiemelkedő rögökre, hantokra és azok széldarabolását eredményezik. Jó porhanyító hatás érhető el a pálcás hengerrel, melyet általában kultivátorra építenek fel (kombinátor). Kimondottan rögtörésre (száraz, kötött talajon) alkalmas a Croscill ill. Cambridge henger. A hengereket nedves talajon ne használjuk. Nemcsak azért, mert a föld tapad rájuk, hanem nagyon rontják a talaj szerkezetét is. Több henger használata esetén ügyeljünk arra, hogy az egyes hengertagok között 50-80 mm átfedés legyen, így nem marad tömörítetlen sáv. A hengereket 4-6 km/óra sebességgel vontassuk. A vonóerő iránya a vízszintestől csak néhány fokkal térjen el (15-20°). Ha túl nagy az eltérés (a traktor bekötési pontja túl magas), akkor hosszabb lánccal, vonórúddal vontassuk a hengert. A hengerek karbantartása az öntöttvas, fa, műanyag csapágyak (tengely) kenésére és a csapágyházak, tengelyvégek csavaranyáinak utánhúzására szorítkozik.

Hajtott művelőelemű talajművelő gépek időben

széles körben használják a különböző hajtott műve lőelemű gépet. Ezek az eszközök egy menetben képesek vetőágyat készíteni, kicsi a vonóerő igényük, a könnyű traktorok motorteljesítményét veszik elsősorban igénybe, a gondatlan talajápolás nyomait látványosan eltüntetik. A biogazdaságban használatuk nagyon ritkán, csak vészhelyzetben (rögös, száraz talajon vetőágy készítés) ajánlatos, mert a talajéletet ütő és maró munkájuk következtében erősen károsítják, a talaj szerkezetét rongálják. Kertészetekben, kiskertekben gyakran használjuk a motoroskapákat, talajmarókat Az utóbbi

talajműveléshez

286

BIOGAZDA 3. Traktorhoz kapcsolt függőleges állrtható munkamélységű forgóborona

tengelyű

A motoroskapák használatánál a következálere ügyeljünk: • sáros, nedves talajon ne dolgozzunk, mert eltörnódnek a kések és rontják a talaj szerkezetét, • a késeket úgy szereljük a marótengelyre, hogy az élek előre - a haladás irányába nézzenek, az egyszerre földbe hatoló kések a lehajtóműtőljobbra-balra szimmetrikusan legyenek elhelyezve, az egymást követő kapatartókan az egyirányba néző késeket egymáshoz képest forgassuk el, így az eltömődés veszélye kisebb, • a kapatartókat és távtartót összeszorító tengelyt úgy húzzuk át a maródobon, hogy a szorítóanya tehetetlenségénél fogva a dob forgásakor a tengelyre ráhúzódjon, szoruljon, • a kapák, kapatartók mindig szorosan, elmozdulás nélkül álljanak, mert különben idő előtt tönkremennek, • a teljes munkaszélességben szereljük fel a burkolólemezt, a balesetek elkerülése és a porhanyítás -ha szükséges - fokozása érdekében,

• az irányítószarvat úg)l állítsuk be, hogy lehetőleg a művelt sávot ne tapossuk • a géP,ek előírt haladási sebességét ( 1-4 kmh- 1) tartsuk mindig be. Kisebb sebességgel nagyobb művelési mélység, de túlzott aprítóh~tás érhető el. N agyobb sebes ségnél csökken a mélység, romlik a gyomirtóhatás. A traktor által üzemeltetett talajmarók között olyanok is vannak, melyek több maróegységből állnak. Az egyes maróegységek munkaszélessége változtatható, önálló felfüggesztésük révén követik a talajfelszínt E gépek sorköz művelésére alkalmasak. A talajmarók erősen igénybevett munkagépek, ezért fokozott karbantartást igényelnek. A késtartó és tengely csavaranyák utánhúzását minden munkakezdésnél végezzük el! A hajtóműben az olajszintet ellenőrizzük. A rotort meghajtó lánc feszességét (aszimmetrikus hajtás csetén) gyakran állítsuk után. A kopott késeket élezzük meg (köszörű, kovácsolás). A függőleges tengelyű forgóboronákkal a talaj felszínét, illetve a rögöket hatékonyan lehet porhanyítani, keverni anélkül, hogy a talajrétegek nagyon eltávoladnának egymástól. A rotor (2-3-4 villás) fordulatszáma és a gép haladási sebessége befolyásolja az aprítás - porhanyítás mértékét. A talaj mélyebb lazítására, porhanyítására (25-40 cm) anélkül, hogy jelentősebb forgatást végeznénk, alkalmas az ásógépek azon csoportja, mely szúró (függőlegesen a földbe hatoló), nem elforduló és nem hajlított ásóelemekkel dolgozik. Ezek a gépek a levágott talajszeletet megemelik, majd a talaj szelet lecsúszik, törődik, aprítódik. E gépeknél elmarad az "eke talp", levegős lesz a talaj. Kevésbé érzékenyek a talaj nedvességállapotára, hisz munka közben nem tömörítenek. Munkaszélesség méterenként 30 LE (22 kW) teljesítmény igénnyel számolhatunk. Haladási sebessége 1-2 kmh- 1• Kisebb sebesség, keskenyebb földszelet, jobb porhanyítás! Karbantartásra igényes a gép! Csapágyak rendszeres kenése, hajtóművek olajszintjének ellenőrzése, ásóélek élezése jelenti a leggyakoribb, ismétlődő munkát.

287

Géphajtású eszközök

--------------- --------------- --------------- ------------Biogazdaságban használatos ásógép

Talajlazító és hajtott művelőeszközű összeépítésével egy menetben lehet jó minőségű vetőágyat előkészíteni, ~őt e gépcsoportot vetőgéppel is lehet kombinálni. Így egy menetben, egy taposással lehetséges a terület újrahasznosítása.

talajművelőgép

Gyomirtáshoz használt talajművelő gépek Minden talajművelő gép egyben a gyomok irtására is szolgál. Vannak olyan gépek, melyek alkalmazásánál azonban elsődleges cél a gyom eltávolítása és másodiagos a talaj lazítása, porhanyítása. A küllőskapa ívelt fogakkal rendelkező küllős tárcsákból áll, melyek 2 sorban helyezkednek el. A kapa fogai tengelyükön szabadon forognak és súlyuknál fogva behatolnak a talajba. A talajfelszínt négyzetméterenként 140-160 szúrással feltörik, a tiatal, sekélyen gyökerező gyomokat kifordítják. Csak fiatal, kelő gyomok ellen hatásos. A kapák mélységét a gép keretén elhelyezett mélységhatároló kerekek helyzetével lehet szaMlyozni. Az ajánlott haladási sebesség túllépése csökkenti a művelési mélységet, romlik a gyomirtó hatás. A gyomfésűk, rezgőboronák l hálófogasok gyomirtó hatása az 5-8 kmh- sebességgel húzott, rugózó, sűrűn elhelyezett, 2-3

mm átmérőjű rezgő acélfogak gyomkihúzó, gyom betemető képességén alapszik. Gyomirtó hatásuk mellett a talaj felületét aprítják, szellőztetik és pl. a gabonát bokrosadásra serkentik. Korszerű, sorközművelő küllőskapa és munkája

288

BIOGAZDA 3.

Téte n gyártott gyomfésü

A gyom négyleveles állapotáig hatékonyak. Mélyen gyökerező gyomok esetében hatékonyságuk c ökken. A haladási sebesség mellett a fogak talajhoz vi zonyított dő lés zögével a fog terhelésének be zabályozá ával kaphatunk megfelelő munkarnin őéget. A rotációs gyomirtóra zerelt forgó míívelőelemek a talajtól kapják hajtá ukat. Forgásuk következtében kiváló a gyomirtó hatásuk hozzá egftenek a ta~ajnedve ség megőrzé éhez é ki mértékben egyengetik a talajfelszínt A rotációs míívelőelemek küépik és elfektetik a gyomokat, a felső talajréteget porhanyftják, lezárják a kapill árisokat Rend zeres ha ználatával meg züntethető a korábbi mííveletek során keletkezett bakhát. Vonóerőigénye c ekély, karbantartá t alig igényel, munka ebesség 10-14 kmh- 1• Munkamély ége6-10 cm. A munkamély éget a míívelőelemek rugóterhelésével lehet szabályozni.

A forgókapák zintén talajhajtásó zközök. Hason1ftanak a küllő kapához, de itt a "csillag elemek 'a haladási iránnyal zöget zárnak be és ezért gy rnirtó és aprító hatásuk jobb. A talajelterelő hatásuk ki i mert egymá után jobbra-balra terelő gy gek zerelhetők. Sorközök míívelé éhez fejle ztették ki a , gyomkefét". A víz zi nte tengelyre feUi1zött, mííanyag pálcákb61, zálak l álló seprííkorongok a traktor által meghajlottak. A forgó epríík porhanyítják a talajfel zfnt é kihúzzák a fiatal gyomokat. A gép ak fiatal gyomállományban végez hatékony munkál. Hagyományosan gyomirtásra ké zültek a sorközművelő kultivátorok. A közö gerendelyre parallelogramma felfogá al felerősített míívelőelemre 1-5 db lúdtalp ill. egyoldala kapa szerelhető. A mt!velőele mek külön-külön talajkövetőek. A kultivátor ha ználatánál ügyelni kell • amíívelőtagok ortávhoz igazodó ponto beállítá ára, • a zél ő kapa é a növények közti bizton ági ávra

Géphajtású eszközök

289

Rotációs gyomirtó

• a kapák azonos mélységbeállítására, • a gerendely helyes felfogására (a művelő elemek váza vízszintesen álljon) különben "orron" vagy "sarkon" jár a kultivátor, • a haladási sebesség betartására, növekvő sebességnél jobb a gyomirtóhatás, de megnő a növénykivágás és a földdel beborítás veszélye, • lehetőleg egyezzen meg a munkaszélesség a vetőgép munkaszélességével (csatlakozósor-probléma), • a gerendely lehetőleg a növény felett haladjon és ne károsítsa a növényzetet.

nagy oldalazóképességű munkaeszközt használni, mely a fatörzsközeli sáv rendszeres művelését biztonságosan, a törzs károsítása nélkül végzi el. A géppel szemben támasztott alapvető igény:

Mechanikai gyomirtás korona alatt

• a traktor kerekétől 0,8-1,5 m-re oldalt, a korona alatt dolgozzon, • a törzset, a kéreg károsítása nélkül (fiatal fák esetén is) kerülje ki, • a talaj felszínét6-12 cm mélységig lazítsa, porhanyítsa, keverje; a gyomokat 9298 %-ban semmisítse meg, • a magasra nőtt gyomok (idó'ben el nem végzett talajművelés esetén) hatékony irtására is alkalmas legyen (különösen szüret előtt), • a bakhát lebontására (több menetben) is lehessen használni, • a munkaszélesség 0,6- 0,8 m-t érje el.

A korszerű, kisebb tenyészterületű gyümölcsös ültetvényeinkben és a szőlőterület nagy részén célszerű olyan viszonylagosan

A bakhát lebontására, gyomok irtására, illetve talajba keverésére hatékony eszköz a vezérelt tárcsa. A tárcsa használata korona

Néhány sorközművelő kultivátort ún. "másodlagos kormányzással" is elláttak. Ezeknél a gépeknél külön munkagépkezelő van, aki a traktorhoz képest korrigálja a kések veszélyes növényközelítését.

BIOGt.ZDA 3.

290

Többcélú m0vel6eszköz

4 Jelma~arázat:

1. Eszkozhord6 alváz, üléssei 2. Tárcsa 3. Forgóborona 4.Talajmar6 5. Forg6kasza

alatti miivelésre, bizonyos területeken - ne- nél. A $araboló kések csak kisebb gyomok héz talajon, elegendő csapadék mellett - új - esetén (gyakori miivelet) forgatják ki a tara terjedőben van. Az új tárcsákkal lehet lajból a gazt. A felszín lazítá ára, porhanyítására és szét-, illetve összedobatui a talajt, így elker\Ílhető a bakhát, illetve a barázda keletke- keverésére, valamint a fiatal gyomok irtásázése. A váltakozó irányban dolgozó tárcsa- ra alkalmas eszköz a vezérelt talajmaró. A 1 tagokkal - időben végzett munka esetén - maróval 1,5-2 kmh- sebességgellehet haladni a megfelel ő munk ami nőség és a bizelkerülhető a bakhátkéjnődés. 1 tonságos kitérés miatt. Üzemeltetéséhez 30 A vezérelt oldalazótárcsávai 4-5 kmhsebességgel dolgozhatunk, a munkaszerv LE -s traktor is elegendő. Vannak olyan gépek is, melyeknél az oldalkinyúlása elérheti az 5 m-t is. Csak gyomirtásra és a felület lazítására alapgépre többféle munkaeszközt lehet használhatók a 6-8 kmh-1 sebességgel von- szerelni. Általában talajmaró és tárc a, de tatható oldalazó kultivátorok, melyek kése kaszáló adapter. i az alapgép e zköztáráa hidraulika vezérlése által elfordul a törzs- hoz tartozik.

291

Géphajtású eszközök

Termikus gyomlrtók

Jelmagyarázat: 1. Háti 2. Taligás 3. Traktorra szerelható (melegvizes tartállyal)

Hó'hatáson alapuló gyomirtás A gyomnövények elleni küzdelem környezetbarát módszerének mutatkozik a hőhatá san alapuló gyomirtás. A növény felrnelegítése lánggal vagy hő sugárzással a sejtek denaturálódásához (elhalás) vezet akkor, ha a sejtek hőmérséklete eléri vagy túlhaladja az 50-70°C-t. Ezen a hő mérsékleten a fehérje kicsapódása é a sejtmembránzavarok, felszakadások a növények kiszáradá át, pusztulását okozzák. A növényt teh.át nem szükséges elégetni, szerves anyagával a légkört szennyezi, hanem elegendő 50-70°C-ra hevíteni. A kezelés mellékhatásaként növény-egészség-

ügyi előnyök is jelentkezhetnek, pl. burgonya lombtalanításakor a Phytophtorát 98 %-ban elpusztította. A hő előállítására szinte kizárólag propán-bután gázt használnak. Az alacsony nyomáson és normál külső hőmérsékleten folyékony gázt acél palackokban (5, ll, 22, 23 kg/palack) normál kereskedelmi forgalomban lehet beszerezni. A gáz elégésekor környezetre káros anyag alig keletkezik, mert C02 és H20 a végtermék. A palackból a gáz kivétele történhet gáz, illetve folyadék fázisban. A folyadékközegíi propán-butánnak a gázfázisra történő átállításhoz párolgási hő-

292

re van szükség. A párolgási hő 400 kJ/kg, mely hőmennyiséget a környezetbó1 veszi fel a palack. A folyamatos gázkivételesetén (különösen hűvösebb időjárásnál) a párolgási hő a palack és a szerelvények túlhűlé sét, jegesedését okozhatja. Ennek elkerülésére maximált az óránkénti gázfelhasználás (p. 33 kg-os palackban 0,75 kg/h), illetve a palackokat +40°C-os közegben (melegített víz) helyezik el. Folyadék fázisú kivételnél nincs túlhű lés veszélye, mert a párolgási hőt az égőfej szolgáltatja. A folyadék fázisú kivételt a kereskedelmi forgalomban lévő palackok nyomáscsökkentő szeleppel lefelé állításávallehet elérni. Az égőfejekben elégetett gáz közvetlen "láng" formájában, illetve újabban "infravörös" hősugárzás útján fejti ki hatását. A palackokból, égőfejekből, vezetékekből, automatikákból és kezelőszervekből álló berendezések többféle típusban, méretben és elrendezésben kerülnek kereskedelmi forgalomba. • Kézi készülék, palackhordozó hátizsákkal. A hátizsákban 5 vagy ll kg-os palackot helyeznek el, ahonnan a szerelvényeken keresztül jut a gáz az égőfejhez. Az égőfej megfelelő távolságát a talajtól vagy a kiszolgáló személyre vagy 2 db támasztógörgőre bízzák. Ezek a berendezések általában 25 cm-es munkaszélességben max. l kg/h gázfelhasználás mellett dolgoznak. • Targoncás gyomirtókészülék. A kézi kiszolgálású és ember által tolt 1-3 kerekes targoncára helyezik el a gázpalackat (palackokat), szerel vényeket és a vázhoz képest állíthatóan az égőfejet Sok esetben a palack melegen tartásához szükséges készülék is megtalálható a targoncán. Az 1-2 palackat szállító, 0,44- l m munkaszélességű berendezések 2-6,7 kglh gázfelhasználással dolgoznak. · • Traktor hárompont függesztésére szereJt készülék. E nagyobb (0,7-1,6 m) munkaszélességű és 8-14 (32) kglh gázfelhasználású készülékek palackjait a gép keretén elhelyezett melegvizes fürdőbe helyezik az eljegesedés elkerülése

BIOGAZDA 3.

érdekében. Elektromos indításhoz és szükséges áramot (12 V) a traktor biztosítja. A mú'ködtető szerelvényeket és karokat a traktoros ülése mellett helyezik el. Az égőfejek lehetnek egy felülethe összeépítve (teljes felület kezelése) vagy sortávoknak megfelelően széthúzva, külön-külön védőernyővel ellátva. Az égőfejek kiemelését, süllyesztését a traktorkabinból lehet vezérelni. • A traktor oldalára szereJt készülék esetében pl. gyümölcsösben az égőfejek a traktor oldalánál a korona alá nyúlnak, a gázpalackokat és a szerelvényeket a hárompontra függesztik. Az égőfejek keretét, talajkopírozó kerekek támasztják alá, így biztosított a talajfelszíntől megkívánt távolság tartása. lángőrzéshez

A kezelés hatékonysága az egységnyi gyomtömeggel közölt hőmennyiségtől függ. Ha ez kevés, akkor csak egyes növényi részek (friss hajtások) pusztulnak el. Túl nagy hőmennyiség közlése gazdaságtalanná teszi az eljárást. A gyárak által megadott műszaki paraméterek (haladási sebesség, égőfej távolsága a talaj tól, az égőfejen ként igényelt gázmennyiség biztosítása, az égőfejek elrendezése stb.) betartása, valamint a külső körülmények (levegő páratartalom, léghőmérséklet, növény felületének nedvessége) figyelembevétele mellett akkor eredményes a gyomirtási folyamat, ha a hüvelyk és mutatóujjal összenyomott zöld levélen -lehetőleg a legvastagabbon-sötét (sötétzöld) folt marad vissza. A levelek széle csak néhány óra múlva pördül össze, majd később- néhány nap múlva- fonnyad el a növény. A hővel történő kezelés (leégetés) hatékonyságát befolyásoló környezeti tényezó1<. • Szél: az erős szél a láng elsodródásához vezet és lényegesen csökkenti a hatást (perzselésnél). Az infravörös technika nem szélérzékeny. • Talajfelszín, talaj struktúrák: a hatás annál kedvezőbb, minél finomabb a talajfelszín. • Időjárás és talajnedvesség: a hőkezelés nél előnyös, ha a növények szárazak. A

293

Géphajtású eszközök

nedves levelek (köd, pára, eső esetén) kevésbé érzékenyek, mert a tapadó külső víz elpárolgása hűti a levelet, védi a növényt. Az infravörös sugár kevésbé érzékeny az időjárásra. A gáz elégetésekor és a levél melegítése során keletkező gáz (víz) egyenletesebbé teszi a hőeloszlást, valamint a sugárzás mellett a gőz, mint hőmennyiség-hordozó is segít a melegítésben. A technológia alkalmazásakor számításba kell venni • a módszer nem szelektív, hatása hasonló a levél herbicidekéhez (levélzet le szárad, 2-4 hét múlva újra kezelni), • fiatal - 2-4 leveles - gyomok esetén hatékony, • a gép teljesítménye kicsi (haladási sebesség 1-4 kmh- 1), • PB gáz felhasználás 40-80 kg ha-l kezelésenként Vetőgépek

Általában ún. gabonavetőgépeket és szemenkénti vetőgépeket használunk. A biogazdaságban azok a szemenkénti vető gépek előnyösek, melyekkel méretre osztályozott, de burkolóanyaggal nem bevont magokat is el lehet vetni (pl. pneumatikus

gépek). Fontos követelmény még, a csoroszlya által nyitott barázda alján a kivetett mag talajba nyomása, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljön az alsóbb, nedvesebb talajrétegekkel, az élő talajjal (gombáival, baktériumaival) mely segíti, gyorsítja a csírázást. A talajtaposás csökkentése, a talaj szeraz károsítása, kezetének ,mérsékJlt energiafelhasználás visszaszorítása érdekében gyártanak olyan vetőgépeket, melyeket talajművelő gépekkel építenek egybe. A "direkt" vetőgépeket bizonyos kultúrák közvetlen tarlába vetésére használják. E gépek lehetnek "sávosak", amikor csak a vetőcsoroszlya előtti sávot művelik ill. teljes területet műveló1c A vetőágyat általában talajmaró, a lazítást középmély lazító végzi. E gépek szűk alkalmazási terük, magas áruk, bonyolultabb szerkezetük miatt lassabban terjednek. Kisebb munkaszélességük miatt teljesítményük is kevesebb.

Ültetőgépek A burgonya ültetésére félautomata rendszerű (hajtatott) és automatikus adagoló rendszerű gépeket használnak. Az ültetőbarázda nyitása, a gumó talajba helyezése, a gumók takarása hasonló megoldású mindkét cso-

Egymenetes vetés korszera gépsora

laz ltó

maró

294

BIOGAZDA 3.

Korszera ültetőelem munkája

portnáL Az adagolást (tőtáv) kézi erővel vagy merítőkanalas ill. szorítóujjas mechanizmusok végzik. A gépek használatánál ügyelni kell: • a kívánt sortávolság (60-70 cm) beállítására úgy, hogy az ültetőelemek ne járjanak a traktor nyomán, • az ültetési mélységet- a talajtól és vető gumó mérettől függ - a nyitócsoroszlyák talajfelszínhez képesti helyzetével állftjuk be, • a tőtávolságot lánckerék cserékkel, adagoló elem darabszám változtatással biztosítjuk, • a gumó takarását, a megfelelő bakhát készítését a töltögetőtestek mélységállításával és a szárnylemezek, tárcsák szögbeállításával érjük el, • a haladási sebességet kézi adagolás esetén 0,8- 1,2 kmh- 1, gépi adagolásnál4-6 kmh- 1 tartsuk be. Kölönböző típus ú palántázó (dugványozó) gépek sem hiányozhatnak az árutermelő biogazda eszköztárábóL · A fépeket "mászó" sebességgel (0,4 - 0,8 km/h- ) kell vontatni, mert a meglehetősen kis tőtáv miatt, az ültetőelem kiszolgálását fizikailag képtelenség megoldani nagy haladási sebességnéL Egy ember általában óránként

2000-2500 db palántát képes megfogni és az adagoló tárcsába helyezni. E gépek beállítására is igazak a burgonyaültetőnél elmondottak. Különösen fontos figyelni arra, hogy az egyes ültetőele meken azonos súlyú (tömegű) kiszolgáló személy dolgozzon az azonos ültetési mélység biztosítása érdekében. A palánta adagolásnál ill. eleresztésnél ügyelni kell arra, hogy a palánta lehetőleg függőleges helyzetbe kerüljön a talajba. E gépek a karbantartásra nem igényesek, a fogaskerekek öntöttvasból készülnek, a kenésre nem érzékenyek. A tömörítő kerekek (ezek viselik a nagy tömeget) és az adagoló tárcsa csapágyait réndszeresen kenjük. A nyitócsoroszlyát, valamint a csavarokat védjük a korróziótóL Szőlő- gyümölcstelepítéshez, kerítés, támberendezés oszlopának állításához elő nyösen használhaták a fúrók. Általában traktorra szerelhető, erőle adótengely hajtású gödörfúrók ismertek, melyekkel 400-600 mm átmérőjű lyukak is fúrhatók. ll kW-nál nagyobb teljesítményű traktorokkal már működtethetők. Ha gyümölcsfák, bokrok telepítéséhez használjuk őket, akkor ügyelni kell a talaj nedvességállapotára és a fúrófej kerületi sebességére. Nedves, kenődő talajon a

295

Géphajtású eszközök

gyorsan forgó fúró a lyuk oldalán az eketalphoz hasonló talajtömörítést végez, amin a gyökerek nehezen tudnak áttörni.

A tápanyagpótlás gépei A szervestrágya egyenletes kijuttatására szervestrágyaszóró kocsikat használnak. Az l v. 2 tengelyes 3-10 t teherbírású kocsiszekrényen görgős vagy szemesláncból és idomacél keresztlécekből összeállított lebordólánc szállítja a trágyát a szóródobokhoz. A lánc sebessége változtatható (0,2- 0,6 mmin- 1). A kocsiszekrényben lévő trágya állandó sebességgel ("előtolás sal") kerül a szóródobokhoz. A dobok elrendezése lehet vízszintes (kisebb a szórásszélesség, általában nem sokkal haladja meg a gép szélességét) és függőleges. A szóródobokon csigavonalban elhelyezve maró fogakat találunk, melyek a trágyát lazítják és könnyítik a szóródob munkáját, illetve végzik a szórást. A szóródobok a kocsiról leszerelhetők, helyére zárt végfal helyezhető, és így nor-

mál pótkocsiként (kihordószerkezettel felszerelt!) használhatjuk az egyébként elég drága szervestrágyaszóró kocsit. A szórógépek legfontosabb üzemeltetési szabályai: • akkor szórjuk a trágyát, amikor a talaj szerkezetét a súlyos kocsi kerekei - melyek általában nem alacsony nyomásúak - nem károsítják, • a forgódob közelében nem szabad személynek tartózkodni (balesetveszély), • a talaj- és domborzati viszonyoktól függetlenül a megadott sebességgel kell a kocsival haladni, • az egyes fuvarok közel azonos raksúlyúak legyenek, • a rakatmagasság a kocsiban ne változzon (szórás egyenletesség), • a trágyában idegen szilárd anyag (kő, vas, vastag fa stb.) ne legyen, • ha nem sorközbe (pl. szőlőben, gyümölcsösben) szórjuk a trágyát, akkor ügyeljünk az átfedések megtartására, • ne azonos nyomon járjunk a táblán, ha a fogás félbemaradt (tömörítés).

Trágyaszóró szerelvények

vizszintes tengelyű szórócsillagos

oldalt kihordó

szóró tárcsás

szóró csigás

függőleges tengelyű

296

A karbantartásra igényesek a trágyaszóró kocsik. Munka után alaposan mossuk le, a korrózió meggátolása érdekében. A hajtómű vek olajszintjét rendszeresen ellenőrizzük. A lebordólánc feszességét gyakran szabályozzuk be. A lehordóláncból csak párosával és mindkét láncból egyszerre vegyünk ki szemeket, ha túlnyúlt a lánc. A szóródobok épségét munka befejezése után vizsgáljuk meg, és ha kell, az elgörbült marófogakat egyengessük ki, illetve a kötések szilárdságáról győződjünk meg. A futóművet, fékeket, vonárudat idő szakonként vizsgáljuk át. A komposzt készítéshez is sikeresen használhaták a. trágyaszórókocsik. A komposztkazal összehordására, átforgatására különösen a vízszintes tengelyű szóródobbal felszereltek alkalmasak. A kis előtolás sal (láncsebesség), mászósebességgel elő rehaladó kocsival l ,5 m magas, -2 m széles, jól összeaprított, kevert és kellő tömörségű kazal készíthető, melyben nem kell helyi túlmelegedésektől tartani. A kazal készítéséhez a kocsi két oldalára vezetőle mezt kell erősíteni. A komposzt egyenletes kiszórására is alkalmasak e kocsik. Miután az érett komposzt apró, morzsalékos szerkezetű, ezért a vízszintes szóródob és a kocsiszekrény alja (feneke) közti távolság lehetőleg kicsi legyen. A függőleges szóródobok közül elő nyösebbek a csigásak, mint a szórópálcásak. A komposzt a láncokat erősen igénybeveszi, lerövidül az élettartamuk! A trágyalé kijuttatására elterjedten használják az l v. 2 tengelyes, 2-6m 3-es tartállyai szerelt szippantó kocsikat. A felszívott trágyalevet mint locsolókocsi teríti szét a réten, tarlón. A locsoló berendezés a haladási irányra merőleges cső is lehet, melyen ütközó1apos szórófejek (ill. csak ütközőlap) juttatják ki 6-12m szélességben a tartályból nyomáss~ távozó trá~falevet. A gép haladá~i seb~s sege 4-6 kmh . A helyes csatlaközasok biztosítása nagy gyakorlatot igényel. Jobb, ha kimarad egy keskeny sáv, mint a nagymérvű túlfedés, mert ez túladagolást okozhat. A szippantót a munka befejezése után át kell mosni, a mosóvizet célszerű a kezelt területen szétteríteni.

BIOGAZDA 3.

Szórógépek A biogazdaságban műtrágyát nem, de zúzalékot, őrleményt esetenként ki kell juttatni és erre alkalmasak a műtrágyaszóró gépek. Az utak téli homokozására is kiválóan megfelelnek. A gépi üzemeltetésű műtrágyaszórók között megtalálhatók a repítőtárcsás, lengő csöves, pneumatikus rendszerű szóróelemek, de ezeken kívül csigás, tányéros és kihordóláncos gépek is üzemelnek. E gépek készülnek vontatott és függesztett kivitelben, meghajtásukat kaphatják j'árókerékről, illetve az erőgép teljesítményleadó tengelyérőL A gépek aránylag pontos mennyiségben (kg/ha) és meghatározott szórásszélességig egyenletesen terítik az anyagat (50 500 kglha). A tartályaikban a boltozódás elkerülésére boltozódásgátló mechanizmust építenek, mely megakadályozza a szórandó anyag utánfolyását. Használatuknál a kívánt dózist forgatási próbával vagy időegység alatt kiszórt mennyiség mérésével ellenőrizzük és e mű szaki adatok birtokában (szórásszélesség, sebesség) következtetünk a beállítás helyességére. A traktor által hajtott gépeket a beállításkor meghatározott sebességgel szabad csak üzemeltetni. E gépeknél is nagy gyakorlatot igényel a helyes csatlakozás a túlfedése~, túladagalások elkerülése érdekében. Karbantartásukra értelemszerűen alkal~azandók a kézi szórógépeknéll eírtak. Komposztkészítő gépek

A komposztkészítéshez - gépesitési szempontból - a 'következő problémák megoldásához kell gépeket találni: • az alapanyag összegyűjtésére, komposztálási helyre szállítására, • az anyag aprítására (ha szükséges), • az anyag összerakására, kazal készítésére, • a kazal átforgatására, • az érett kazal átrostálására, • a komposzt rakodására és kiszórására.

297

Géphajtású eszközök

Az alapanyag begytljtésére a hagyományos rakodók, szállítóeszközök alkalmasak. Speciáli , terimé alapanyagokat (venyige, nye edék feleslege fa iskolai áru amennyiben permetezés előtt gytljtötték ö ze) azonban jobb előbb aprítani é azu.tán zállítani. A lebontás gyorsítása érdekében az alapanyag aprítására van szükség. A ro tos száraz alapanyagokat (fahulladék, venyige) különböző rend zertl és teljesítménytl aprítógéppel daraboljuk, zabdaljuk, tépjük kisebb mérettl és relatíve nagyobb felületil darabokká. A kisebb üzemekben, házikertekben használt aprítógépek mtlködé i elve hasonló. Nagy fordulattal (n= 2500-3000 min -l) ftrgó dobon késeket helyeznek el. A vízzi nte íkban forgó késekhez felülről adagolják az aprítandó anyagot. A kések l 0-40 mm has zú aprítékat vágnak le és dobnak ki a kifúvó nyílá on. Általában 25-30 mm átmérőjtl ágak aprítá ára még alkalma ak e ki telje ítménytl gépek (50-150 kg/h). A forgótárc a meghajtá a történhet elektromotorral (2 2 - 5,5 kW) , robbanómctorral és a traktor teljesítményleadó tengelyérőL A kistelje ítménytl malorral hajtott aprítógépeknél két etetőnyílást találunk. A nagyobbon kere ztül a vékony ágakat, füvet tb. kéve zertlen (nyalábba) lehet adagolni , a ki ebb nyílás a vastagabb ágak egyedi etetésére szolgál. A gépek karbantartása a forgódob tengelyének esetenkénti zsírozá a (csapágyazá módjától függ s zsírzások közti időtar tam) és a kések rendszeres élezéséből áll. Az élezésnél ügyeljünk arra, hogy minden pengéből közel azono mennyi éget köszörüljünk le, hogy a késsúlyok azonos mértéktl c ökkenése továbbra is bizto ítsa a forgódob kiegyensúlyozását, nyugodt járáát. A kiegyensúlyozatlan dob súlyos baleetek okozója lehet! Közép- é nagyüzemben (komposzttelep) gépi és kézi etetésre alkalmas aprítógépek találhatók, melyek aprítószerkezetei különbözőek . Ezek közül komposztkészítéshez a lengő kalapácsos aprítószerkezet a

Kalapácsos aprítógép

mert ez zúzza ha ítja, rostoaz alapany agat. A gépek l O- l 00 m Ih - l aprítékat állítanak elő, motor teljesítményigényük 50-200 kW. E gépek nagy2 rnéretil etetővályúval (2-l O m ), behúzó lánccal 300-400 mm átmérőjtl behúzó hengerrel, kifúvó ill. kihordó berendezéssel rendelkeznek, automatizáltak. Általában mobilak és több komposzttelepen végzik. az aprító munkát. A komposztkazal készítésére az anyag keverésére a rakodógépek és szervestrágyaszórók alkalmasak. A komposzt időnkénti átforgatását keverését szintén megoldják a rakodó- és szórógépek, de speciális komposztmaró-forgatókat is használnak. E vontatott vagy_önjáró hidas rendszertl gépek a komposztkazalt közrefogják és az 500-600/perc fordulattal forgó maródobok ·a külső réteget befelé, a bel ő rétegeket kifelé zállftják, miközben aprítják, keverik, szellőztetik az érő alapanyagat E gépek előrehaladása rendkívül lassú (O 5 kmh- 1).

legkedvezőbb ,

sí~a

298

BIOGAZDA 3.

Gépi etetésű komposztrostáló gépsor

Kézi etetésű komposztrosta

299

Géphajtású eszközök

Az érett kazal átrostálására a dobó rostától a forgódohos rostákig használnak eszközöket az üzemnagyságtól függően. ) Nagyfelületű dobórostára szervestrágyaszóró kocsival is lehet szórni, a rostalyuknál nagyobb, szilárd darabok a rosta előtt gyűlnek össze. A forgódohos rosták gépi etetésűek és nagy teljesítményre készültek. A komposzt kiszórására a szervestrágya-szórók alkalmasak (lásd trágyaszórógépeknél).

Növényvédő

gépek

A biogazda, ha más növényvédőszerekkel is és ritkábban, de használja a növényvédő gépeket, elsősorban az ültetvényekben. A növényvédő gépek üzemeltetésénél betartandó legfontosabb szabályok: • a gépbe a permetlékeveréket nagyméretű szitán (35 cm átmérőjű, -30 cm mélységű) keresztül és lehetőleg habzásmentesen töltsük, • a feltöltés ideje alatt is járassuk a tartály keverőberendezését vagy szivattyúját a leülepedés elkerülése céljából, • csak zárt tartállyai és csepegésmentes géppel szabad elindulni , • az ültetvény, tábla és a töltőhely közötti úton is állandóan járatni kell a keverőbe rendezés t, • a táblán a beállításkor megadott sebességfokozattal, motorfordulattal kell a géppel haladni (előnyös, ha beállításkor a motor üzemi fordulatának 75%-át vesszük figyelembe), • rendszeresen figyelni kell a manométert, hogy a fúvókákhoz a számított, megkívánt nyomással kerül-e a permetlé, • ha van átfolyásmérő, figyeljük, mert a beállított mennyiséghez képesti változás fúvókadugulásra vagy csőszakadásra utalhat, • a csatlakozó soroknál a túlfúvás elkerülésére ügyelni kell! • gyümölcsösben, szőlőben a szélső sorokat csak félszóró ívvel permetezzük, • a szántóföldi táblák forgóján a túlpermetezés elkerülendő (zárt szeleppel fordulní),

• a táblán ne töltsük után a permetezőgépet, • szeles időben nem permetezzünk, • bioanyagok kiszórásához nagyobb fúvókaátmérőt és kisebb nyomást válasszunk, • előnyös, ha közvetlen a fúvókák előtt is vannak szűró'k bioanyag permetezésekor, • a gépbeállításokat a kezelési utasításban leírtaknak megfelelően végezzük, de a tábla kimért szakaszán ellenőrizzük a beállítás helyességét; a szántóföldi gépeknél a szórás egyenletességről (szórófejek közti túlfedés) feltétlen győződjünk meg, • lehetőleg alacsony nyomású gumikerekekkel használjuk a gépet (talajnyomás), • a tartályban lévő permetlevet permetezzük ki. Ha marad egy kevés, akkor azt hígítás után a táblán permetezzük szét. Az első mosóvizet is így célszerű a tartályból kijuttatni, 1 • lehetőleg ne dolgozzunk 6 kmh- sebességnél nagyobbal a szer elsodródás, a szántóföldi keret belengései, a pontatlanabb vezetés miatt.

Gépesitett rovarfogás . Az eljárás jellegzetessége, hogy a kártevő ket kémiai vagy fizikai megsemmisítés nélkül összegyűjti. Ezt a módszert hazánkban is alkalmazták (Manninger-féle bogárfogó). A gép 6-7 m munkaszélességű, lóvontatású. A növényzet felett kifeszített háló halad, amelyben a kártevők összegyűlnek. A taposási kár minimális, mivel a gép egy járókerékkel rendelkezik. A háló vízszintes irányú egyensúlyát egyrészt a növényzet, másrészt a kezelő biztosítja. Egy munkafolyamattal a kártevők kb. 20 %-a gyűjthető össze. A kártevők őrizgetésének és külön történő megsemmisítésének elhagyása érdekében a háló gyűjtővályújában minimális mennyiségű vegyszert tartanak. A burgonyabogárszedő géppel a bogarak 80 %-a begyűjthető. A traktor elejére erősített "gyűjtőcsqnakok" között és felett láncok ütődnek a növényhez, meglengetik és a bogarakat a csónakba pofozzák, verik. A "csónakoknak" mélyen kell járni, ehhez a táblát elő kell készíteni.

300

BIOGAZDA 3.

Burgonyabogár gyüjtö gép

Fagyvédelmi eszközök A tavaszi fagyok nagy károkat okozhatnak nemcsak a gytimölcsösökben és szőlőben hanem a zöldség ek egy részénél (paprika, paradic om), valamint a disznövényeknél is. A kisugárzásból adódó ún. talajmenti fagyok ellen többféle módon lehet védekezni (a szállított fagy ellen - pl. é-i hidegfrontbetörés - csak nagyon költséges megoldá okkal érhető el siker). • A fagyra érzékeny növények figyelmes telepítése, tiltetése. A hideg levegő a tábla legmélyebben fekvő részén gyíílik össze, a magasabb fekvésii tertiletről "lefolyik". A fagyérzékeny növényeket tehát a tábla magasabb fekvésii részébe tiltesstik. • A kisugárzás (lehffiés) mértékének csökkentése. Ha a föld felszíne fölött védőré teget léte íttink, akkor a meleg kisugárzá t lassítjuk, meggátoljuk. A védekezés régi , hagyományos módja a ftistölés. A ftistölésre ködgyertyák, illetve általunk készíthető ftistölő kupacok alkalmasak. Általában -l - -2°C-os fagy elhárítására alkalmas módszer. • A talajmenti hórnér -éklet növelése, illetve az alacsonyabb hőmérsékletii, talajmenti légréteg és a magasabban eltertilő melegebb légréteg közti cirkuláció megindítása, fenntartása. Erre a célra koksz kosarakat, ún. "Hamilton" kályhát é speciális olajkályhát használnak. A kályha közelébe felmelegített levegő felfelé áramlik, helyére a távolabbi részekről további hideg levegő folyik. A hideg

levegő helyét fokozat~an a felsőbb légrétegek melegebb levegője foglalja el. A mód zer -3 - -4°C-os lehillés káro következményeitől védi meg a növényeket. • Felső meleg levegő bekeverése nagyteljesítményii, magasra épített ventilátorokkal, szélgépekkeL • A fagyktiszöb (0,0 - 0,5 °C) bekövetkezésekor elkezdődik a növények fagyvédelmi permetezve-öntözése kis intenzitású ( 1-3 mm/óra csapadék) szórófejek használatávaL A lehffit növényzet és levegő ráfagyasztja a vékony rétegben kipermetezett vizet a levelekre, ág1\kra és közben felszabadul a fagyáshő (330 kJ/kg (80 kcal/l víz). A felszabadult hő a növényzetnek adódik át és amig víz is van a jégen (állandó öntözé ), addig a jég hőfoka nem stillyed 0°C alá, tehát védi a növényt. A permetezést csak legalább l órával napfelkelte után zabad megszüntetni , amikor a levegő hőmérséklete már melegebb mint O °C. Ekkor a jég olvadásához sztikséges hőt nem a növénytől hanem a levegőből nyerjtik. A permetezve-öntözés el -5 - -6°C-os hórnér ékletnél ,szállított" fagyok esetében is lehet védekezni. Ktilönleges kialakításó szórófejek és állandó vízhozamú vízellátási rendszer sztik éges.

Öntözés Egyes szerzők véleménye szerint KözépEurópában, ha jó szerkezetii, élő a talaj , szántóföldi öntözésre c ak akkor van sztikség, ha az éves c apadék nem éri el a 400 mrn-t és a vegetációs időszak alatt ez a mennyiség kisebb mint 300 mm. Ellenkező esetben a jól miivelt talaj elegendő vizet tud a növények fejlődéséhez tárolni . Kertészeti kultúrák egy része természetesen nagyobb vegetáció alatti vízmennyi éget igényel, ezeknél nem kerülhető ki az öntözés. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy amíg a kedvező hatások rövid idejiiek és általában az öntözé évére korlátozódnak, addig a káros folyamatok hosszabb időszak ra tönkre tehetik a talajt é megjavítá uk csak költsége megoldásokkallehet sége .

Géphajtású eszközök

Jelenleg hazánkban az esőszerű és a mikroöntözés a legelterjedtebb. Esőszerű öntözéskor az öntözővizet nyomás alatt, a szórófej szűkített nyílásán át, porlasztva juttatjuk a légtérbe, ahonnan esőszerűen hullanak a vízcseppek a növényre vagy a talajra. Az esőztető berendezések lehetnek kézi áttelepítésűek, gépi áttelepítésű csévélhető, gépi áttelepítésű többtámaszú (körbenjáró, lineár). Jó minőségű öntözésről akkor beszélünk, ha a növények igénye szerinti vízmeunyiség pontosan, egyenletesen, kis veszteséggel és minimális kártétellel kerül kiadagolásra. Az öntözőgépre, szórófejre megadott műszaki paraméterek (nyomás, fúvóka típus, szórófejkiosztás stb.) betartásán kívül az egyenletes vízadagolás függ a külső körülményektől. Ezek a következők: párolgás, szélirány-változás, a talaj felszínén keletkező el- és összefolyás. A vízadagolás egyenletességén belül fontos minőségi mutató a cseppképződés milyensége. A talaj tömörödése, kérgesedése, eliszapolódása, a felszíni tócsásodás a kis (0,5- 1,0 mm) és a nagy (3- 4 mm) eső cseppek becsapódási energiájának következménye. A cseppméret változást a szórófejnél mért nyomás befolyásolja. Ha az 5 - 10 - 15 mm/óra intenzitású csapadékot kis cseppekben öntözik, akkor fele olyan kérgesedés áll elő, mint nagy cseppekben történő öntözéssel. A cseppek minősége különösen a kelesztő öntözésben fontos. A nagy cseppekkel végrehajtott öntözés esetén fele annyi növény kel ki, mint amikor kis cseppekkel öntözünk. A jó minőségű környezetet kevésbé károsító esőztető öntözésnél betartandó legfontosabb szabályok:

301

• a kiválasztott szórófejek optimális üzemeltetése, azaz a szórófejhez előírt nyomás biztosítása a szórófejnél. Ennek érdekében: - csak a szivattyú névleges szállítási teljesítményének _megfelelő darabszámú szórófejet használjuk egy idó'ben, - a vezeték megfelelő keresztmetszetű legyen (áramlási veszteség), -az elzáró szerelvényeket (csap, szelep) . teljesen nyissuk ki, -a szivattyúmotort (robbanó motor) olyan fordulatszámon járass uk, hogy a szórófejeknél leolvasott nyomás a kívánt értéket mutassa. Az öntözővíz takarékosabb felhasználására - különösen a felhasználható vízben szegény területen - egyre inkább terjed a mikroöntözés. A mikroöntözésen belül háromféle öntözési módszert különböztetünk meg: • felszín alatti öntözés, • csöpögtető öntözés, • mikroszórófejes, vízsugaras öntözés.

Felszín alatti öntözési módszer esetén a vízkijuttató elem a cső, a felszín alatt, a gyökérzónában van elhelyezve. Ott használatos, ahol az öntözés a talajművelést akadályozza vagy használati szempontból nem megfelelőek az egyéb módok és módszerek, például parkok, sportpályák. Csöpögtető öntözésről beszélünk abban az esetben, ha az öntözővíz cseppenként jut a talajfelszínre. Főleg ültetvényeken, fóliaés üvegházakban használatos. Különösen a kanténeres termesztő technológiánál van nagy jelentősége. Mikroszórófejes öntözéskor a víz a kiadagoló elemből vízsugár formájában lép ki a fúvókából, és a szórófej kialakításától függően sugár vagy cseppáram formájában ér a talaj felszínére. Szerepe van a növényházak párásításában és a szabadföldi ültet• a talaj vízfelvevő képességéhez igazodó gyökérfelülettel rendelvízmennyiséget (csapadék intenzitás) vények~ a nagyobb vízellátásában. kező növények juttassunk ki, A mikroöntözésnek előnyei és hátrányai körültehelyes, kötésének • a szórófejek is vannak, az esőztető öntözéssel szemben. kintő meghatározása (átfedés),

302 Előnyei:

• kis vízadagok kiadagolásának ·a lehető sége, takarékos vízhasználat, kis energiafogyasztás, a nagyobb öntözőrend szerek is alacsony nyomástartománnyal üzemelnek (2-3 bar), • a hagyományos technikákkal ellentétben élő munkaerőt alig kíván, • könnyen automatizálható, • optimális vízadagolással megoldható a sókoncentráció módosítása, • kicsi a gyomosodás, az öntözés keskeny sávban történik, • kisebb a hűtőhatás okozta stressz, • a szárazon tartott lombfelület kevesebb növényvédelmi munkát igényel, • kicsi a nedvesített talajfelszín, nem hátráltatja a növényápolási munkákat, • a szél és a hullámos, lejtős terepviszonyok nem befolyásolják az öntözés egyenletességéL Hátrányai: sűrűvetésű kultúrákban a csepegtető öntözés nehezen alkalmazható (helyhez kötött, drága a telepítése és felszámolása), • nagy a beruházási költsége, • érzékeny az öntözővíz tisztaságára, az öntözővíz sótartalmára (sókicsapódás, tömörödés), • költséges az oldott ásványi szennyeződé sek kiszűrése a rendszerbó1.

•

öntözőtelep helyes üzemeltetésével el a kívánt egyenletes vízeloszlás (ne legyen eldugult öntözőtest) és a gazdaságos vízhasználaL Az öntözési idény kezdetekor az üzemelést mindig átöblítéssel kell kezdeni, mert a csőhálózatban maradó vízből különböző anyagok kiválnak. A tisztítás különösen vonatkozik a szűrőkre, mivel a mikroöntöző rendszer szívének tekinthető. A télire leszerelt szerelvények visszahelyezése után próbaüzemmel az egész rendszert ellenőrizzük. A szántóföldi kultúrák öntözésére használt mikro öntözőberendezések szárnyvezetékeit a talajmunkák befejeztével, a vetés után helyezzük ki. A szűrők időszakos ellenőrzésénél aszitaszűrők és tárcsaszűrők szűrőbetétjeit öb-

érhető

BIOGAZDA 3.

lítsük át és tisztítsuk meg, vagy cseréljük ki. .A szűrő be- és kiömlő nyílásai között mért nyomáskülönbség maximum 0,5 bar lehet. A szűróoerendezés nem tudja megakadályozni, hogy a szűrőre jellemző értéknél apróbb részecskék illetve a vízben lebegő anyagok be ne kerüljenek a csőhálózatba. Az üzemeltetési idő előrehaladtával (a vízminőség függvényében) a mikro öntöző rendszer fő- és szárnyvezetékeiben a szű rőn átjutott szennyező anyagok lerakódnak. Ezek a kiülepedett szennyező részecskék az öntözési idény alatt e'ltömitik a csöpögtető testeket. A fő- és mellékvezetékek öblítését az öntözési idény kezdete előtt, illetve az idény alatt is el kell végezni. Előbb a fő- és osztóvezetékek ö~lítését végezzük el, majd fokozatosan hajtsuk végre a szárnyvezetékek átmosatását is. Tiszta vizes öntözés esetén a rendszert évente háromszor kell átmosatni. Szennyezett víz felhasználása esetén minimum 4 öntözés után kell a rendszert átöblíteni. Az öntözővízben lévő mész kicsapódhat a cső vezetékben és az adagolónyílásoknáL Kis mértékű kiválás eltávolítható a csőrend szerből híg sósavas átmosatással. A vegyszeres átmosatás után legalább egy órás tiszta vizes öntözést kell végezni. Az öntözési idény utáni karbantartás során a teljes rendszer víztelenítése szükséges. A csővezetékek esetleges szabad nyílásait megfelelő dugókkal, vagy a cső elhajlításával zárjuk le. A szárnyvezetékeket, melyek lágy falú csövek, törésmentesen és csavarodásmentesen kell felcsévélni. A fagyra érzékeny szerelvényeket (szelepek, automatika, tápoldatozó stb.) le kell szerelni és száraz, fagymentes helyen tárolni.

Metszóöerendezések Az ültetvények ápolásának nélkülözhetetlen eszközei a metszőberendezések. A gépi hajtású metszőberendezések munkaeszközeit (olló, fűrész) a metszést végző közvetlen kézzel irányítja és működteti, a vágáshoz szükséges energiát azonban egy központi energiaelőállító egységtől vezetéken

303

Géphajtású eszközök

keresztül kapja, így a metszés nem jelent fizikai terhelést a munkát végzőre. Egyegy metszés elvégzéséhez ágátmérőtől és gyümölcsfajtól függően 50 - 250 N erőkifej tés alól mentesül a dolgozó, a külső energiaforrásból táplált eszközök használatakor. A legfontosabb speciális követelmények az egyedi metszőberendezésekkel szemben: • a viszonylag kis súly, • a roncsolásmentes vágási felület, • télen is üzemeltethetők legyenek (-l ooc alatt is), • nagyfokú ~ a többi eszközöktől független - mozgatási lehetőség. Az elterjedt egyedi metszőberendezések a metszéshez felhasznált energiát illetően lehetnek kézi, pneumatikus, hidraulikus, elektromos illetve közvetlen robbanómotor üzemelés űek. Az egyedi metszőberendezések közül a világon a kézi metszőollók után a legelterjedtebben a pneumatikus berendezéseket használják.

A pneumatikus gépcsoport kompresszorból, légtartályból, levegőelosztó és keaő egységből, nyomásszabályozóból, vezetékből és munkaeszközökből áll. A munkaeszközök egykezes ollók 25 mm ágátmérőig, kétkezes ollók 40 mm-es ágátmérőig, láncfűrészek 70-80 mm ágátmérőig. Az utóbbi idóoen terjednek a könnyű, hordozható, testre függesztett akkumulátorról üzemeltethető, egykezes ollók. Ezekkel 20 mm ágátmérőig lehet dolgozni, egyszeri feltöltéssel, 8 órán keresztül. Közvetlen környezetszennyező hatásuk nincs! Erdei munkához, gyümölcsültetvény metszési munkáihoz a vastagabb ágak levágására, és a kiszáradt vagy egyéb okból eltávolítandó gyümölcsfák kivágására használható a láncfűrész. A láncfűrészek általában elektromos vagy benzinrootoros meghajtásúa k Az utóbbiak elterjedtebbek, mert nincsenek áramforráshoz és vezetékhez kötve. A robbanómotoros láncfűrész magas zajszintjével, általában kétütemű motorjának tökéletlenebb üzemanyag-égetésével

MetszéSeszközök

hidraulikus ágvágó olló

~70

hidraulikus láncfilrész

304

és vibrációs ártalmainál fogva nem kimondottan környezetbarát. Használatánál ügyeljünk az előírt benzin-olaj keverési arány betartására, a túlzott lánckenés elkerülésére és a lánc állandó élesen tartására.

Betakarítás gépei Kaszálógépek Alternáló késmozgású és forgókéses gépek használatosak. Az alternáló mozgást végző fúK:aszák tisztább metszlappal és kevesebb energiafelhasználással dolgoznak, valamint nem befolyásoljá k károsan az újrasarjadási erélyt. A rotációs (forgókéses) kaszákat az aljfűvel dúsan benőtt, buja növényállom ány betakarításá hoz célszerű elsősorban használni. Energiaigén yük lényegesen nagyobb (ellenpenge nélkül, nagy kerületi sebességgel 65 ms- 1 dolgoznak), a metszlap roncsoltabb lehet. A tarlómagasság egyenletes és alacsony (nem mindig előny). A forgókéses (rotációs) kaszákhoz soroljuk a forgódohos és a forgókéses kaszákat A forgódohos kaszákat általában lágyabb szárú (lucerna, rét) és rendre vágandó szálastakarm ányoknál használják. A forgódob alján elhelyezett lengőkések vágják el a növény szárát és a forgódobok terelik a levágott szálakat laza rendbe. E gépekkel nagyobb haladási sebességgel (8-12 kmh- 1), egyszerűbb beállítással, kevesebb karbantartás sallehet dolgozni. • A szükséges kerületi sebesség eléréséhez (dobfordulat) a traktort a névleges fordulatszámon kell járatni. • A gerendely párhuzamos legyen a talajfelszínnel és meró1eges a haladási irányra. • A gép talajnyomás át kis értéken tartsuk (rugók előfeszítése ). • A csorbult, életlen pengéket cseréljük ki. Forgókéses kaszákkal a kerti fűnyíró kon, a szár és cserjezúzók an valamint az ültetvények gyepesített sorközénél alkalmazott kaszálógépe ken találkozunk. E gépeknél egy vagy több függőleges tengelyen el-

BIOGAZDA 3.

helyezett 2-4 merev vag)( lengő kés forog, melynek kerületi sebessége szintén igen nagy (50-70 ms -l) és ebből következik nagy energiafelhasználásuk is. A gépek üzemeltetésénél betartandó l~gfontosabb szabályok: • A tarlómagasságot úgy állítsuk be, hogy a haladási irányra merőlegesen és a haladás irányában is a kívánt értékű legyen (jobb és bal oldali mélységhatárolók azonos mértékű állítása, a traktorra kötés magassága és a mélységhatárolók közti összhang biztosítása); • a mélységhatárolókat tehermentesítsük úgy, hogy mély nyomot ne hagyjanak a talajon, • a gépre jellemző - fűtömegtől függő haladási sebességet tartsuk be, • a forgórészek hajtását csúszásmentesen biztosítsuk (csúszó ékszíjhajtás növénytépés t, zúzást és nem vágást eredményez), • csak éles és rendszeresen utánélezett késekkel dolgozzunk, • a gép burkolatát rendszeresen mossuk és tisztítsuk, mert a lemezek külső és belső oldalára tapadó és erjedésnek induló kaszálék nem csak a gépet károsítja (korrózió), hanem a környezetet is szennyezi. Bármilyen rendszerű is a kaszálógép, a kaszálási munkáknál - különösen a biogazdának- az alábbiakra kell ügyelni: • A tábla sarkait először nagy sugárban vágjuk le, hogy kanyarodáskor ne fektesse el a kasza a füvet (a hurkos forduló időigényesebb!).

• A csigavonalas kaszálásnál a legkisebb a taposási kár és legjobb a teljesítmény. • Ne mindig a tábla azonos helyén és azonos irányba kezdjük a kaszálás t (taposás, tarlómagasság). • Lehetőleg olyan talajállapotot várjunk ki, amíg a traktor nem "vágja" össze a talajt (nincs korrigálási lehetőség). • Ne túl alacsony tarlót vágjunk (srujadás lassul, kivágjuk a "növény szívét", sok tal<Dlakó rovart elpusztítunk). • Ü gyeljü~ a kas za eló1 menekülő állatokra. • Olyan haladási sebességgel dolgozzunk, hogy kevés legyen a "szecskázott" anyag a rendben.

305

Géphajtású eszközök

Forgókéses kaszálógépek sorközt és legelót kaszáló

sorközt és korona alatti területet kaszáló

306

• • • •

Ha szénakészítés a kaszálás célja, akkor Annyit kaszáljunk csak, amennyit naponta kétszer meg tudunk forgatni. Lehetőleg a reggeli, harmatos órákban kaszáljunk -kisebb a levél veszteség. Kaszálógép után laza szőnyegrend maradjon. A jó minőségű szénához 48 órával a kaszálás után a 27-34%-os nedvességtartalmat kell elérni, ehhez 2-3-szori forgatás, esetleg szársértő használata is kell.

A kaszálógépek közé tartozik az ültetvényekben használt forgókéses kaszák olyan változata is, amely gépnél a gerendelyhez (melyen 1-5 db rotor van) csuklós felfüggesztés ű rotor csatlakozik. E rotor fölött a forgókés átmérőjénél nagy átmérőjű gumiprofilban záródó tárcsa van. E tárcsa ütközik a fatörzzsel, elmozdítja a rotort, melyet rugó húz vissza eredeti állapotába, így a kasza kikerüli a fát. A kaszálóg ép és ferdefelv onó (felhordó szalag) összeépítéséből aóódott a kaszálvarakodó gép. Állattart ó telepek napi takarmán yellátásá ban van nagy szerepe. A traktor, kaszálva rakodó, pótkocsi alkotta gépcsop ortot célszerű úgy üzemelte tni, hogy a keréknyo mok lehetőleg ne essenek egybe. Alternáló rendszerű kaszából, a termés eldőlését gátló ill. döntését irányító motollából, valamint szállító ponyvákból állnak az aratógépek. A borsó, a gabona, a repce stb. rendrevágásához (esetleg kévébe kötésére is) használjuk őket. E gépekkel a kaszálógépeknél ismertetetteken túl a következőket is célszerű betartani: • olyan érési állapotban, ill. olyan időjárá si körülmények között (pl. reggeli órákban) használjuk a gépet, amikor még a szemveszteség nem számottevő, • a motollát úgy állítsuk be, hogy a terelő lécek a szárat kissé a súlypont felettérjék (a szár felső egyharmadában). Túl magasan járó motolla csépel, túl alacsonyan dolgozó keveri a szálakat;

BIOGAZDA 3.

• a motolla kerületi sebességél úgy szabályozzuk be, hogy az a haladási sebesség l ,3 - l ,6-szorosa legyen. Ha nagyobb ez az arány, akkor nő a szem veszteség, törik a szár. Kis motolla sebesség nem segít a ponyvára döntésében, ill. a dőlt termények felemelésében, • dőlt termény betakarítását elősegíthetjük a halászemelők felszerelésével. Szénakészitő

gépek

A lekaszált renden lévő szálas terményeket - amennyiben nem zöldta,karmányozásra használjuk, hanem tartósítani-szárítani óhajtjuk - a száradás és begyűjtés elősegí tése érdekében több művelettel "kezeljük". Ilyenek a szár zúzása, roppantása (pillangósoknál); a szőnyegrend lazítása, forgatása ill. rendre sodrása, a rendhen lévő elő fonnyasztott vagy száraz (40-21% nedvességtartalom) takarmány felszedése, beszállítása a szérűre; a tarló összetakarítása; a termény kazalba, pajtába rakása; utószárítása.

Szársértó'k Akár szártörő, akár zúzó géppel kívánjuk siettetni a renden száradást, vagy a rendfelszedőr kell állítanunk, vagy a gépet kell úgy döntenünk, hogy az alsó henger felszedje a terményt. Ha rendfelszedős géppel dolgozunk, az állítókar segítségével oly mélyre eresztjük a rendfclszedőt, hogy munkahelyzetben a vezérelt fogak biztosan emeljék a rendet. Ez annak vastagságától függ. Gondosan ügyeljünk arra, hogy rendfelszedőnk ne szennyezze talajjal a takarmányt. Ha gépünk nem rendelkezik rendfelszedővel, úgy döntsük a gép mellső részét, hogy az alsó henger megbízhatóan felszedje a terményt. Fűkaszával kombinált gépen természetszerűleg a kaszát is állítanunk kell. Ezt követi a zúzó-, törőhengerek állítása. A két henger munkája mindig a közöttük áthaladó terményfolyam vastagságának a függvénye, de befolyásolja a termény állapota, szárának vastagsága is. Mindig szemrevételezéssel győződjünk meg arról,

Géphajtású eszközök

307

A csillagkerekes rendsodrók üzemeltehogy a termény minden szára kellően meg van-e törve, vagy minden szár felhasadt-e. tése. A rend fölé állás után a vonárudat a Ennek megfelelően korrigáljuk a rugó feszí- körbe fo~gás sugarának megfelelően rögzíttésével a hengerek egymás közti távolságát. jük. Az első furatokban rögzített kitámaszDús rend vastagabb anyagfolyamot eredmé- tórúd kisebb sugarú, de körülményesebb fordulást eredményez. nyez, így nagyobb rugófeszítést kíván. A vonórúd állítása után munkahelyzetbe miAranyszabály, a kaszálást követően a gépet, vagyis a csillagkerekeket hozzuk szársértést, a nél hamarabb kezdjük meg leeresztjük csavarorsós állítószerkezet semunkánk annál hatékonyabb. A leeresztés mértékét a rend A szársértő hengerek között áthaladt gítségéve!. állapota határozza meg. Cél, és vastagsága anyag a gép mögött a rendtereló'k beállítátudja hozni a kerekeforgásba rend a hogy sának megfelelően szűkített vagy szőnyeg ket. A feladatnak (lazítás, sodrás, forgatás) rendben fektethető a tarlóra. megfelelő szögállásba hozzuk a csillagkerék-rendszert. A kerekek haladási iránnyal Rendsodrók bezárt szöge a keresztgerenda végén elhelyezett csavarorsós szerkezettel állítható. gyorsítása, szárítás a célja k Alkalmazásu Rendforgatáskor csak az utolsó három egyenletesebbé tétele, különösen pillangósok esetében. A sodrat készítésekor a leve- csillagkerékkel szabad dolgoznunk. Az elő lek a sodraton belül, a szárak kívül helyez- zó'k kikapcsolását úgy oldhatjuk meg, hogy a kednek el, így az utóbbiak közvetlen napsu- mú'ködtetni nem kívánt művelőelemeket a gárzásnak kitettek és felgyorsul száradá- függesztőlánc segítségével feljebb emeljük a suk. A levél óvása az erős napsugárzástól a csőtartón, így ezek nem érhetik el a rendet. A meg, hogy beltartalom romlását, leépülését is csök- haladási sebességet úgy válasszuk legyen. kenti. A rendsodró gépekkel lehet a sző a levélpergés a legkisebb A rendsodrókkal követjük a · kaszálás nyegrendet lazítani, forgatni, a szőnyeg járó (csigavonalas) mozgásmódját. körben rendből sodratot készíteni, a sodratot megkarbantartásának egyik legfongépek E forgatni. jellemző művelete a mindegyikre és tosabb .- A rendsodró gépek kialakítás.uk szerint rendszeres felfogásának fogak lazító sodró, lehetnek dobos, láncos, villás és csillagkeellenőrzése. Az elveszett, letörött rugóacél rekes művelőelemmel szereltek. fog veszélyezteti a követő munkagépek A dohos rendsodrónál a mélységbeállíüzembiztonságát, állatelhullást eredmétás az egyik legfontosabb művelet a munka nyezhet a felhasználónáL minősége szempontjábóL A mélységállítás mértékét mindig a yék rend szabja meg. Túl magas dobtengellyel Gyűjtőgerebl rossz sqdratot kapunk, alacsony fogállás vi- Ezeket a gépeket vékony szőnyegrend szont földdel szennyezi a takarmányt, poro- gyűjtésére, vastagabb rendek" kialakítására és a rendfelszedés után elmaradt szálak sítjá a talajt. A láncos rendsodró munkába állítása összegyűjtésére használjuk. Alkalmasak csak mélységállítást igényel. Ezt a mankó- még a gabonatarló felgereblyézésére is. A gereblyékkel a haladási irányra merő kerekek állításával végezhetjük el. E gépeket sem szabad túl mélyre nyúló fogakkal leges, összefüggő rendekbe gyűjtjük a takarmányt, mivel az egymás melletti húzáüzemeltetni. A csillagkerekes rendsodrókan minden sokban gyűjtött anyagat azonos helyen ejegyes csillagkerék (g épenként 5-7 db) ru- tik ki. Mozgásmódjuk általában vetélő gós felfüggeszt~ű, ezért jobban követi a mozgás. Körbe járatva is üzemeltethetők, talajfelszínt és kisebb az elhagyási veszte- azonban ekkor is azonos helyen ürítjük a ség. A sodratai szellősebbek mint a dohos gerel"-lye kosarát, hogy a táblán összefüggő rendek alakuljanak ki. rendsodróé.

308

A szálastakarmány gyűjtés, rakodás, szálUtás gépei " A renden előszárított, szárított szénát (szalmát) rendfelszedő rakodóval, rendfelszedő pótkocsikkal, bálázókkal gyűjthetjük össze. A rendfelszedő rakodó gépek az utánuk akasztott pátkocsira szállítják a tarlóról felszedett szénát. A felszedő szerkezet lehet vezérelt felszedőujjas illetve láncos. A felszedő szerkezetet úgy kell beállítani, hogy a talajt másolja. Ehhez a felszedő szerkezet tehermentesítő rugóit addig feszítjük elő, hogy 10-15 kg-nál ne kelljen több erő a függőleges irányú mozgatásához. A fogak vezérlését - amennyiben a konstrukció ezt engedi - úgy állítsuk be, hogy a felszedőujj a lemezek között a felhordó szalagig végigtolja a terményt, a szalag előtt hirtelen süllyedjen a lemezek alá, majd a tarlóval, talajjal érintkezve függőle ges állásban tolja maga előtt a szálakat. A termény emelésekor az ujj álljon be sugárirányba. Ezt a beállítást az ujjak vezérlésére szolgáló kényszerpálya módosításával lehet biztosítani. A felszedőgépeket a rend vastagságától függően 2-4 kmh- 1 sebességgel vontassuk. N agyo bb sebességnél növekszik a felszedetlen széna mennyisége. E gépeknél is, mint a rendsodróknál ügyeljünk a felszedő ujjak rögzítésére. A rendfelszedő pótkocsi olyan egy fő által kezdhető traktorvontatás ú jármű, amely szálas takarmányok felszedésére, kocsira rakására. kocsin elrendezésére, szállítására és lerakására alkalmas. A felszedő kocsinak három munkavégző szerkezeti egysége van: felszedő-, betároló és ürítő. Az általában egytengelyes léces szállítólánccal, magas oldalfalakkal szerelt pótkocsi üzemeltetéséhez a felszedő szerkezet helyes beállítására és a gumiabroncs nyomásának alacsony értékben tartására kell ügyeljünk. Bálázógépek.. Ha a renden szárított széna nedvességtartalma a 24 %-ot elérte, akkor bálázni lehet. Magasabb nedvességtartalomnál is lehetséges a bálázás, de akkor a hálákat szárítani is kell.

BIOGAZDA J.

A bálázott széna tárolása és felhasználása során keletkező kisebb veszteségek, a tömörített anyag kisebb szállítóeszköz és tárolási hely igénye, a további kezelések (telepen belüli szállítás, kiadagolás stb.) egyszerúsödése, a kézi munka igény csökkenése kedvelt betakarító géppé léptette elő a bálázókat. A hazai gyakorlatban az ún. kis hálát készítő gépek (a bála mérete 0,35 x 0,5 x 0,70,8; -30 kg tömeg) és a nagyobb méretű (100 kg feletti tömeg) hengeres bálázók terjedtek el. Az utóbbi években - elsősorban a nagyüzemekben - nagy méretű, szögletcs bálát készítő gépek is megjelentek. A csapadékosabb európai országokban olyan gépek is dolgoznak, melyek a hengeres bálákat fóliába csomagolják és így védik őket az időjárás qkozta károktóL A hálákat dróttal és műanyaggal (ill. sis al) kötözzük. Az acéldrót veszélyesebb, mert bálabontáskor letörhet kisebb-nagyobb drótdarab, ami károsíthatja az állatokat. A bálázók üzemeltetésekor a követke.zőkre ügyeljünk: Munka előtt a mozgó szerkezeti egységek működésének helyességéről győződ jünk meg (lendkeréknél óvatos körbeforgatás ill. traktorral alacsony fordulatszámú meghajtatás). A rendfelszedő talajkövetéséhez a tehermentesítő rugók 15-20 kg emelőerőre történő beállítása. A bála tömörségének beszabályozása. Az utánszáradás miatt szénánál a bála lazulására számíthatunk! A szénával érintkező részek, felületek olaj- és zsírmentes tartása. A bála hosszméretét a felhasználó számára legkedvezőbbre állítsuk be. Gabonabetakar{tó gépek. Az aratás nehéz és sok élőmunkaerőt foglalkoztató munkáját ma már átvették a gépek. A gépesitési megoldások korábban követték a kézi aratás műveleteit és környezetbarátok voltak. A marokra és kévébe arató gépek a viaszérésben lévő gabonát aratták le. A kévében (keresztekben, kepében) utánérett, utánszáradt a gabona és a cséplőgépről 1416 %-os nedvességgel került a tárolóba.

Géphajtású eszközök

Ma szinte kizárólag arató-cséplőgépi (kombájnos) betakarítással találkozunk. A betakarítás lehet egymenetes és kétmenetes. Az egyrneuetes betakarítás előnye, hogy a vágás és a szemtárolóha (szárítóba) jutás ideje néhány óra, így kicsi a károsodási veszély. A területegységre jutó munkaigény, taposási kár a legalacsonyabb. Hátránya, hogy meg kell várni a kombájn érettséget; a szemek általában utószárítást igényelnek; erősen dőlt, kaszált, gyommal átszőtt táblán lényegesen csökken a gép teljesítménye. A kétmenetes betakarítás (a gabonát rendre vágják, majd felszedik) előnye, hogy az aratást, a rendrevágást már viaszérésben el lehet kezdeni, átlagos nyári idő járás mellett nem kell a szemet utószárítani; a dőlt, gyomos gabona csökkenti ugyan az aratógép teljesítményét, de a kombájn már rendezett rendet szed fel, így teljesítménye nem csökken. Hátránya a területegységre jutó több gépi munka, több talajtaposás; a rendben száradó termény veszélyeztetettsége, a tarlóhántás, lazítás időbeni elhúzódása. Két menetben ma már elsősorban nem a gabonát, hanem az egyenetlen érésidejű növényeket (repce, borsó, mustár stb.) aratjuk. Az aratógépekkel kapcsolatos tudnivalókat a "Kaszálógépek"-nél ismertettük. Arató-cséplőgép üzemeltetése. A hatékony gépüzemeltetés már a kultúra vetésével kezdődik. Az arató-cséplőgép csak sima táblán végezhet jó munkát. A talaj elmunkálásakor gondosan ügyeljünk arra, hogy minél alacsonyabb bakhát, minél sekélyebb barázda könnyítse munkáját. A vetést a legrövidebb idő alatt végezzük el, hogy a kelés egyenletes legyen és az érés is egy időben következzék be az egész táblán. Aratás előtt egy-két héttel járjuk be a táblát! Vizsgáljul5: meg a talaj állapotát (elbírja-e a kombájnt), a gabona érettségét, a termény dőlt-e stb. Ennek megfelelően szereltessük fel a kalászernelőt stb.

309

Az aratást azzal kezdjük nagy táblák esetén, hogy a táblát fogásokra osztjuk. Ennek nagysága a gép napi teljesítményének feleljen meg. A fogásokat két-két húzással körülvágjuk, hogy a szállító jármű vek számára megfelelő helyet teremtsünk. Majd a fogásokat az első négy-öt húzás során teljesen körülvágjuk, hogy gépünk szabadon fordulhasson. Ezután már csak a fogások hosszanti .oldalán aratunk, mert így az ürítést nem számítva, megállás nélkül dolgozhatunk, és a sarkokban sem maradnak levágatlan sávok. Aratás közben körbe járva mozgunk gépünkkel a táblán úgy, hogy a lábon álló termény a haladási irányhoz képest jobbra essék. A vágószerkezetet tehetőleg alacsony tarlóvágásra állítsuk be, a talajmásolás feltételeit a csúszótalpak és a tehermentesítő rugók helyes beállításával biztosítsuk. A hidraulikával állíthatjuk a motolla magasságát és fordulatszámát is. Motollánk akkor dolgozik jól, ha lapátjai a gabona állásának megfelelően ereszkednek a lábon álló termény közé, és azt magasságának kb. kétharmadában támasztja meg. Ha azt tapasztalnánk, hogy a motolla kidobja a szálakat, haladéktalanul emeljük meg. Fordulatszámának és a gép haladási sebességének viszonyáról, az aratógépeknél már szóltunk. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy nagyobb haladási sebességhez nagyobb motolla-fordulatszámot válasszunk. Gondos beállúást igényel a dob fordulatszáma is. Kis fordulatszámmal tökéletlenül csépel, a túl gyors fordulattal pedig túlságosan töri a szemet. Ugyancsak gondos beállítást kíván a cséplőrés is. Nedves, párás idó'ben, gyomos gabona, esetleg még zöld, éretlen foltok aratásakor gyakran ellenőrizzük, nem tömődött-e el a csép lőszer kezet. Az eltömődött cséplŐszerkezet nemcsak akadályozza a munkát, hanem tetemes szemveszteséggel is jár. Vonódott termény aratáskor ajánlatos sűrűn tisztítanunk a rostákat is. Ha csépeletlen kalászokat találunk a szalmában, a cséplőrést kell szűkítenünk, ha pedig mag is akadt közötte, úgy vagy a dob fordulatszáma alacsony, vagy a szal-

310

marázók tömőrltek el. Esetleg olyan vastag az anyagáramlás, hogy a szem nem tud áthatolni a szalmarétegen. Ha rostáról jut szem a szabadba, akkor a tisztítóművön kell állítanunk. Minél nagyobb szelelőnyílással dolgozzunk, de g?n: dosan ügyeljünk arra, hogy a polyva .ko~e ne kerüljön szem. A rostaleveleket mmdtg a terhelésnek megfelelően állítsuk. Ha teljes szelelőnyílás mellett nem találunk szemet a polyvában, de az ürítendő mag szennyezett, ekkor a rosták nyílásának felületét csökkentenünk kell. Ha ezután is mutatkozna szem és csépeletlen kalász a polyvában, a törekrosta rácsos toldatát kell addig emelnünk, amíg a veszteségek meg nem szűnnek. Helyesen beállitott géppel a szemveszteség nem haladja meg az 1-2 %-ot. A gépek teljesítménye a dob és a rostaszerkezet áteresztó'képességétől, valamint a hektáronkénti terméstől függ. A gép haladási sebességének beszabályozásakor mindig a minimális szemveszteség elérésére törekedjünk. Korszerű gépeken ez nem jelent többszöri mérést, külön megfigyelő személy véleménye, ellenőrzése alapján történő átállításokat, mert az elektronikus szemveszteségmérők visszajelzései alapján, a vezető menet közben elvégezheti a szükséges korrekciókaL Nedves talajon a magtartályokat (l ,5 2,5 t/tartály) ne töltsük teli, kíméljük a talajt a túlzott taposástól! A gabonakombájnok minimális átalakítással alkalmasak más kultúrák betakarítására is. Kukoricabetakarításhoz a vágószerkezet helyére csőtörő adapter kerül, a dob fordulatszáma a felére csökken, az előverőt módosítani célszerű (2 lapátosra), a dobkosár ritkább osztásúra cserélendő, a cséplő dob burkolását el kell végezni. Napraforgó aratásakor a vágószerkezetre adapter szerelendő, így csak a tányérok kerülnek a cséplőszerkezetbe. Gumírozott dobverőléceket szereljünk föl és a dob fordulatát is lecsökkentjük addig, hogy törött, sérült szem ne kerüljön a magtartályba.

BIOGAZDA 3.

Borsó, bab aratásához.- ha érzékeny az ütésre a mag - célszerű gumiverőléceket használni és alacsony dobfordulatszámon dolgozni. Aprómagvakhoz (repce, mák, mustár) a gépek fokozott tömitése szükséges, hogy a magvak ne hulljanak ki a rostaszerkezet mellett, a szállítócsigáknál, a felhordóknál stb. Kukoricabetakar(tók. A betakarítás végezhető: teljes növénymassza felaprításával és tárolásával (silózás), a kukorica cső begyűjtésével és csak a mag felfogásával (morzsolásos betakarítás). A morzsolásos betakarítás eszköze általában a csőtörő-adapteres kombájn. A kombájn után kapott szem víztartalma 30 % körüli és gyakran 4-5 % az idegen anyag (zöld növényi rész, törött szem, csutkadarab stb.). Ahhoz, hogy a lemorzsolt szemet megbízhatóan, tartósan tárolni tudjuk, az idegen anyagokat el kell távolítani (magtisztítás), majd a megtisztított magot 14 % nedvességtartalomra le kell szárítani. Ez utóbbi folyamat jelentős költségnövelő és a nedvesen betakarított kukorica marzsolásakor kiszakadt csírák miatt a takarmányérték is kisebb. A csőtörő-fosztógépekkel a hagyományos kézi betakarításon alapuló technológiát követjük, azaz a letört, csuhélevelektől megtisztított csöveket utószáradásra jól szellőző, olcsó górékba helyezzük, majd leszáradás után az igényeknek megfelelően morzsoljuk (már beszáradt állapotban!) és etetjük. Az egy vagy többsoros csőtörő-fosztó gépeknél vitorlás láncok vezetik a szárat a spirálbordás törőhengereR: közé. A törőhen gerek általletört csöveket láncos-léces felhordó szalag juttatja a fosztóhengerekhez. A fosztószerkezet gumigyűrűs és öntvény hengerekből, Japátos csőleszorítóból valamint csuhékihordóból áll. A csuhélevelektől megtisztított kukoricacső a gépen elhelyezett tároló tartályba vagy közvetlen a gép után akasztott pátkocsira jut. A gépeket fel lehet szerelni száraprítóval is, így egy menetben á tábla talajműveléshez eló'készíthető.

Géphajtású eszközök

A csőtörők üzemeltetésekor elvégzendő legfontosabb beállítások: • a rendválaszták helyzetének és magasságának beszabályozása (a törendő és lábonmaradó növények szétválasztása, az elfekvők: felemelése), • a törőhengerek egymáshoz képesti helyzetének változtatása addig, amíg a törőhen gerek biztosan behúzzák a szárat ill.letörik a csövet, de idő előtt nem törik el a szárat, • a fosztóhengereket összeszorító rugó előfeszítése annyira, hogy a csuhé leválasztás kielégitő legyen, de morzsolás, szemsérülés ne következzen be, • a fosztott csövekben néhány százalékban marad csuhélevéL Ha ez az arány magas, akkor agórés szárításnál helyi penészedés, romlás keletkezhet Lehetó1eg minden csuhélevél eltávolítandó. részre vonatkozó beállítások igazak a kombájnra szerelhető adapternél is. A teljes föld feletti biomassza betakarítására alkalmasak a silózógépek. Ezek járvaszecskázók és járvaszártépők lehetnek. A járvaszecskázók az elterjedtebbek, mert ezeknek viszonylag kisebb az energiaigénye és tisztábban dolgoznak. Ezek az aratógépeknél ismertetett vágószerkezetekhez hasonlóval (erősebbekkel) levágják a terményt, behúzó hengerekkel, szalagokkal aprítódobhoz továbbítják, majd a felaprított terményt szállítójárműre rakják. E gépek használatánál ügyeljünk a következóK:re: • a szecskahosszat az igényeknek megfelelően állítsuk be (pl. kukoricánál 3040mm), • a szecska földszennyeződéstől mentes legyen (vágási magasság), • a gépek lehetőleg ne egy nyomban járjanak (talaj tömörödés!), • a vontatási sebességet a gép áteresztóK:épességéhez és a traktormotor teljesítményéhez igazítsuk (ha nincs meg a szükséges motorfordulat, akkor romlik a munkaminőség), • • a gépcsoport indulása előtt, álló helyzetben gyorsítsuk fel a nagytömegű aprítódobo t, A

csőtörő

értelemszerűen

311

• egyenetlen növényállománynál ügyeljünk arra, hogy a gép ne törnódjön el. A szárhúzókkal, szártépők:kel a kukoricaszár felaprítására van lehetőség. Az előző gépek a talajon hagyják, az utóbbiak szállító járműre is rakhatják az aprított szárat. Mindkét gépcsoport ellenpenge nélkül, forgó-lengő késekkel vág, zúz, ezért n~gy kerületi sebességgel és magas energiafelhasználással dolgoznak.

Burgonyabetakar{tók. A gépesített burgonyabetakarításra ma már számos géptí: pus, és ezek munkába állításával alapvető en kétféle betakarírási eljárás (a kiszedőgé pes, illetve kombájnos) áll rendelkezésünkre. Bármelyiket is választjuk, első gondunk a szárpusztítás időpontjának helyes kijelölése legyen! A burgonyaszár - tudvalevően - nemcsak· a gépi munkát akadályozza, hanem a különféle betegségeket is közvetíti a gumóba. Aszár eltávolítására (8-14 nappal a kiszedés előtt) mechanikus szárzúzók és hő hatás alapján dolgozó lombtalanítók (lásd gyomtalanításnál) használhaták A szárzúzást kb. két héttel követi a szedés. Ha forgóvillás kiszedővel dolgozunk, legfontosabb teendőnk az ásóvasak állítása. Ezeknek a tészkeknél mélyebben kell járniok. Állításukra a függesztőtengely előtt álló mankókerék szolgál. Ha a talaj tömörödött, úgy szögállásukat is módosítjuk, amivel a rögaprítás intenzitása fokozható. Néhány típus villái vezéreltek. Ha a vezérlőkerék excentricitását módosítjuk, a villafogak állása is változik, előre álló villákjobban alányúlnak a fészeknek. A mélységállítás és helyességének ellenőrzése után úgy állunk a fészkek közé, hogy a gép legalsó, függőlegesen álló villája a burgonyasor közepére essen. A traktor természetesen a barázdákban jár. Kötött talajon a forgóvillás gépek előnyösebbek, mint a felhordó rostélyosok (felhordó láncos), mert a talajt hatásosan aprítják és így kevés röggel terül szét a burgonya. A felhordó rostélyos gépek munkamélységét is úgy állítjuk be, hogy a töltés alá vágjon.

312

BIOGAZDA 3.

Forgóvillás burgonyaszedő és munkája

vezérelt ujjú kiforgató gép

merev villájú gép munkája

vezérelt villájú gép munkája

A rázás- mely a rostély rázókerekek általi mozgatásából keletkezik - intenzitását úgy állítsuk be, hogy a gumó ne sérüljön. A sérülés elkerülhető rázókerékcserével ill. a haladási sebesség növelésével. A földből közvetlen kitermelt burgonya héja, valamint a héj alatti szövetek nagyon sérülékenyek és a kitermelő villa, záró rostély pálcái felületi sérüléseket okozhatnak, ami feketedésben jelentkezhet. A gépen belüli szállítási procedórát célszerű a legrövi-

debbre fogni. 24 órán keresztül renden hagyott krumplinak erősödik (parásodik) a héja, így kevésbé érzékeny. Az előző két géptípus után kézzel szedik össze a burgonyát. A burgonyako mbájnoknál a gumó elő válogatása után közvetlen szállító járműre kerül a termény. A kombájn tulajdonképpen a rostélyos gép kiegészítésével jött létre. Itt arra kell ügyelni - az előzőeken kívül -, hogy lehetőleg krumpli ne essen krumplira ill. 10-15 cm-nél magasabbról ne hulljanak egymásra és kemény felületre. A pneumatikus rögtörőhengerek nyomását úgy állítsuk be, hogy ne hagyjanak maradandó nyomot a gumón. · A rögtörő hengerek közti távolságot az átlagos gumó méretének megfelelően állítjuk be. A szállítószalagok lejtésszögének helyes beállításával elkerülhető a gumók egymáshoz ütődése.

Cukorrépa-betakar{tók. Répalazítók, egyrneuetes betakarítógépek és többrneuetes gépcsoportok használatosak. · A legegyszerűbb betakarítási segédeszköz a répalaz{tó, mely gép használatánál a répa kihúzása, fejezése és rakodása kézi erővel történik. A gép üzemelésénél döntő a helyes sorontartás és a mélységállítás. A helyes mélységbeállítás, mélységszabályozó kerékkel javítja a betakarítás hatásfokát. Túl sekélyen járatott kés sok sérült répafejet, a túl mélyre állított kés nagy (esetleg a traktor vonóerejét meghaladó) vonóerőt és túl sok felhozott földet (nehezebb a kihúzás, több a tisztírási munka) eredményez. A gép vontatási sebessége 3 - 4,5 km/h. Kis sebességnél romlik a lazítás mértéke, nehezebb a kihúzás. A kiemelőkések élezése és rozSdamentesen tartása a legjelentősebb karbantartási feladat. A többrneuetes betakarításhoz fejező rakodó, kiszedő-rakodó illetve kiszedő rendképző és rendfelszedő-rakodó gépeket használnak. Afejezőgépeknél a legfontosabb a tapogató kerék kellő érzékenységű beállítása,

Géphajtású eszközök

hogy a répafejet lehetőleg a levéltő alatt l cm-re vágja el a kés. A tapogató kerék érzékenységét a szorító rugók előfeszítésével (-20 kg emelő erő) szabályozzuk be. A bor·· dázott, meghajtott tapogató kerék a répafejet a felhordó szerkezethez továbbítja. A fejezőgépeknél a fejező elemeket az optimális vetési sortávnak megfelelően helyezték el. Általában a vetést már ennek a sortávnak megfelelően kell végezni. A fejező, de a kiszedő gépeket is, ne járassuk úgy, hogy a csatlakozó sor a gép munkaszélességén belülre kerüljön (kivéve az l soros gépet). A vetés munkaszélessége a betakarítógép munkaszélességének egész számú többszöröse legyen. A kiszedő gépek 3 féle kiszedőszerke zettel készülhetnek: merev kiásóvassal, talajhajtású kiszedőtárcsával, kényszerhajtású kiszedőtárcsával. A répa sérülése nagymértékben függ a kiszedő szerkezetek vontatási sebességétőL Általában 4-5 kmh- 1 az optimális vontatási sebesség. A kiszedő szerkezettől a rostélylánc juttatja a répát a felhordó gereblyére. A rostélyláncon és az állítható meredekségű szállítóláncon (felhordó gereblyén) hullik le a föld a répáról. Ezek közti távolság ill. a meredekség állításával lehet szabályozni a föld leválasztást ill. a répa sérülésének csökkentését. A "répakombájn" tulajdonképpen a fejező és kiszedőgép összeépítéséből jött létre. Üzemeltetésénél a két gépre elmondottak az irányadók. Ha tárolótartállyai is rendelkezik a gép (répa "bunker"), akkor sáros talajon nem célszerű ezt teli tölteni (talajtaposás!).

Zöldségbetakar{tók. A zöldségbetakarítás könnyítésére és a szedési teljesítmények növelésére alapvetően 3 gépcsftési megoldás terjedt el. • A kézi szedést könnyítő berendezések a betakarítás egyes munkafázisait könnyítik a szedő számára különleges testhelyzet kényelmes biztosításával, a leszedett termés gyűjtésével, szállításávaL A káposztánál, salátánál, paradicsomnál használható szedő-gyűjtő kocsikat 0,2 0,5 kmh- 1 sebességgel vontatják ~s 1-3 t-

313

val terhelhetők. E kocsikat ne közvetlen öntözés után üzemeltessük, mert káros talajtömörödést okozhatnak. A tábla többszöri átjárásakor mindig más sorközben haladjon a gépcsoport. • Teljes betakarítást végző gépeket (zöldborsó, zöldbab, hagyma, gyökérzöldség) elsősorban a konzervipar mennyiségi igényeinek kielégítésére fejlesztették ki. E gépek lehetőleg veszteségmentes használatának feltétele a gondos talajműve lés és vetőágykészítés, az együttérő, a gép által okozott mechanikai hatásokat és a szállítást jól bíró fajta. Zöldborsócséplőgépek. Stabil, vontatott és önjáró gépek dolgoznak hazánkban. Mű ködési elvük hasonló. A jó minőségű, törésmentes borsószemeket - a betakarítási idő pont helyes megválasztásán kívül- a belső dob fordulatszámának beszabályozásával, a továbbító lapátok szögének változtatásával biztosítjuk A szem tisztaságát a szalmarázó, a törekszalag és a légáram beállításával tudjuk a kívánt értéken tartani. A gépen áteresztett, kicsépelt zöldtömeg takarmányozásra alkalmas, ezért kaszálásakor és felszedéskor lehetőleg talajszennyeződés mentes munkát végezzünk. A nehéz vontatott ill. önjáró gépek üzemeltetésekor a talajtaposási kár mérséklésére fokozottan ügyeljünk!

Zöldbabbetakar{tó gépek. A zöldbabhüvelyek szedésére hossz- és keresztdohos gépeket alkalmaznak. Az l soros gépek általában hosszdobosok, azaz a sorral párhuzamos, a hüvelyt lefésülő dob. A keresztdohos gépeken a lefésülő dob a sorra merőle ges. A betakarítógépek a hüvely lefésülésén kívül elvégzik az elő- és utótisztítást, a fürtbontást és a tartályba vagy pótkocsira gyűj tik a terményt. Üzemeltetésüknél fontos a sűrű, egyenletes és gyommentes növényállomány; a szedődob fordulatszámának és a talajtól mért távolságának beállítása (fésülési hatásfok, tört hüvelyek), a tisztító ventilátorak légáramának beszabályozása.

BIOGAZDA 3.

314

Gy6kérz61dség betakarrtó gép

. ... ..... - .. ........

. - .. ". " . : - - - ...

Vöröshagyma-betakar{tók. Hazánkban a kétmenetes hagymabetakarítás terjedt el, azaz a hagymát a földből kiszedik és rendre . rakják, majd 3-9 napos renden szárítás után felszedik, a földtől és egyéb szennyeződés től megtisztítják, szállítójárműre rakják. A mélységhatárolóval ellátott tárcsák a hagymát a földből talajjal együtt kiemelik, majd lánc-rostélyos szerkezet a hagyma közül a földet kirostálja és a hagymát rendre rakja. A rendről általában láncrostélyos felszedőszerkezet szedi fel a hagymát és tisztító (esetenként válogató) szerkezeteken keresztül, elevátor segítségével kerül a pátkocsira. Az egész felszedési folyamat alatt a talajrészek, a száradt levélzet szélválasztására a szerkezeti elemek lehetőséget adnak. A gépsort lehetőleg száraz talajon alkalmazzuk a jó földleválasztás, a szárazon kevésbé érzékeny hagymafejek megóvása és a taposási kár csökkentése érdekében. Gyökérzöldség-betakar(tók. A gyökérzöldségeket a talaj minőségétől és állapotától függően burgonya és cukorrépa betakarítógépekkel is fellehet szedni.

.. . -

........

,•

A nyűvő rendszerű, speciális gépek a gyökérzetet meglazítják, lombozatuknál fogva kihúzzák, a lomhozatot eltávolítják, a répatestet megtisztítják, majd pótkocsira, átmeneti tárolótartályba szállítják. Üzemeltetésüknél a gép pontos "sorontartása" az egyik legfontosabb követelmény (vágott, zúzott répa ne keletkezzen). A koronán hagyott levélhossz ne haladja meg az 1,5-3 cm-t (tárolásnál kedvezőtlen a hosszabb levélmaradvány).

Gyümölcsbetakar{tók. Az ipari felhasználásra kerülő gyümölcsök betakarításakor jelentőségük van a szüretelő gépeknek. A meggy, cseresznye, szilva, dió (kajszi) és a ribizlik, valamint a köszméie betakarításához használnak gépeket A gépek közös jellemzője, hogy a törzs, az ág rázásával választják le a gyümölcsöt és különféle felfogóernyőkön, tisztítóművön keresztül rekeszbe, tartályládába juttatják. A kisüzemi elektromos és pneumatikus rázópisztolyok (bogyósokhoz), a folyamatos üzemű rázócsillagos bogyós betakarító-

Géphajtású eszközök

gépek, a törzs v. vastag ág rázását végző csonthéjas betakarítógépek üzemeltetésénél betartandó legfontosabb szabályok: • nedves gyümölcsöt nem takarítunk be (nedves gyümölcsnek kisebb a hússzilárdsága, jobban sérül), • csak kellően előkészített ültetvényben (metszés, talajművelés, növényvédelem) lehet a növény és gyümölcs minimális károsítása nélkül a gépeket használni, • a rázási frekvenciát és löketet úgy állítsuk be, hogy az ágtörés és a levélveszteség kicsi legyen, • a gépeken belüli anyagáramlást úgy szabályozzuk be, hogy ne keletkezzenek helyi túlterhelések, melyek a gyümölcs sérülését okozhatják, • a rekeszeket, edényeket csak a gyümölcs mechanikai tulajdonságainak megfelelő rétegvastagságba töltsük meg, • a rázott gyümölcsöt 24 órán belül célszerű feldolgozni, de lehetőleg a rázást követően néhány órán belül hűtött körülmények között tárolni.

Az anyagmozgatás gépei Általában pótkocsikat, rakodógépeket, szállítószalagokat, pneumatikus szállító berendezéseket használunk. A berendezések részben a táblán; részben a szérűn, a majorban dolgoznak. A táblán is használatos gépeknél (pótkocsi, rakodógépek) ügyelni kell: • a talajnyomás (guminyomás) mérséklésére • a megengedett terhelési érték betartására, • az azonos nyomon haladás elkerülésére, • ha lehetséges a táblaszéli, dűlőúton történő rakodásra (pl. trágya, tartályláda), • a hidraulikarendszer tömítettségére, • a rakfelületek tisztántartására. A majoron belüli anyagmozgató berendezések közül a szállítószalagok használata a gyök-gumós termények, gyümölcsök és zöldségfélék szállításánál kíván nagyobb figyelmet. Ezek mozgatásakor a terményre jellemző rézsűszeget, megengedhető rétegvastagságot és maximális esési magasságot a szalag beállításakor és rárakadáskor be kell tartani.

315

A pneumatikus szállítóberendezések nagy sebességgel (-Sms -l), csővezetékben, levegő - mint szállító közeg - segítségével juttatják el a szemet, a szénát, a szecskát, a darát stb. a kívánt helyre. Az irányváltoztatásoknál, kifúvásnál fellépő ütközés vető magvak esetében néhány fajnál, fajtánál veszélyes is lehet, ronthatja a csírázási százalékot. Ha szívó-fúvó a rendszer, akkor az adagolást végző cellás adagolónál ügyelni kell a magtörésre. A kaparószalagok, szállítócsigák részben gépekbe beépített anyagmozgató gépegységek (pl. kombájn, magtisztítógép, szárítók stb.), részben magtárak, raktárak, szérú'k önálló gépei. Használatuknál mindig figyelembe kell venni a szállítandó anyag mechanikai tulajdonságait.

Szárítás A mezőgazdasági üzemekben ma már sok helyen megtalálhatók a széna- és szemestermés szárítás gépei, berendezései. A széna szárftása általában ún. hideglevegős szárítóval történik, ahol a környezeti levegővel folytatjuk a fonnyasztott széna (max. 40 % nedvesség) 17-18 % nedvességtartalom alá csökkentését. Ezzel a berendezéssel- amelynek légelosztó rendszere a főcsatornából, az oldalrácsokból és három sorban elhelyezett felhúzható dugókból áll - 10-:-12 m magas kazlakban, 5,5 méteres rétegekben felrakva, nagy mennyiségű, 150-220 tonna széna szárítható. A kazal szélessége 7, hossza 20 m, amelyet 65 OOO m3/h légteljesítményű és 35 mm vízoszlop statikus nyomású ventilátor szárít. Az eljárás segítségével rétegekben szárítjuk a takarmányt. A második réteg csakis az első száradása után rakható a kazalra, amikor a dugókat felhúzzuk a frissen behordott réteg határvonaláig. Így üres csatornák keletkeznek. A levegő ezeken halad felfelé, majd a dugóknak ütközve a szárítandó szénarétegen áramlik keresztül. Hűvös, esős i<;lőben természetszerűleg

vékonyabb rétegekből építjük a kazlat, míg száraz, melegben vastagabb is lehet a ka-

BIOGAZDA 3.

316

zalréteg. Ü gy eljünk arra, hogy az utolsó réteg ne haladja meg a 2 ,5- 3 O ro vastagságot. Még néhány jó tanács. Mihelyt a telje berendezést takarmány fedi, azonnal meg kell kezdenünk a szárítá t. Az első nap éjfélig j árassuk a ventilátort, s a következőkben már csak nappal, amikor a környezeti levegő páratartalma nem éri el a 60- 70 %-ot. Ez azt jelenti, hogy éjszaka, kora reggel, késő este, ködö , harmatos, e 6 időben sohase zárít unk mert csak feleslegesen pazaroljuk az energiát. E szabály nem vonatkozik a kazal melegedé ére. Ha ugyanis a kazalba dugott va rúd segítségével erről győződ nénk meg - rnindentől függetlenül - , addig járas uk a ventilálort amíg a kazal le nem ht11. Egy-egy réteg kiszáradási ideje 6 nap. Nyugat-Európa gazda ágaiban a zénaszárító paj ták alá építik be a rácsozalot és a pneumatikus fúvóval a pajtába töltött elrendezett előfonnyasztott szénát a véglege · tárolá i helyén záritják le. Ha lehetőség van meleg levegő használatára (pl. napkollektor), akkor magasabb víztartalommal (50 %) is be lehet hordani a tábláról a szénánakvalót. A levegő l °C-kal történő emelése ugyanis kb. 5 ~ -os relatív páratartalame ökkenéssel jár és az alacsony páratartalmú levegő szárító hatása jobb, mint a telítetthez közelebb állóé. A bálá~ott termények számára i fejlesztettek ki peciális szárítókat A hálákat az elosztó csőrendszer kifúvónyflásai fölé helyezik é a ventilátor a bálán keresztül fújja a levegőt. Nedves klfmájú országokban, or zág-ré zekben (Észak-Ola zország, Svájc) az aláfúvott levegőt melegftik, vissza zfvják, a magával hozott nedvességet kic apatják és újra felhasználják. Ez az eljárás energiatakaréko é biztonságot ad a bálák megfelelő kiszáradá ához. A terményszárítás gépeinek rendszeres alkalmazása a kombájnok megjelenésének és elterjedésének következménye. A nagy mennyiségG, magasabb víztartalommal be-

Kórbála szárító padozat

takarított zemeket tartó an, romlás meatesen 14 % nedve ségtartalommal vagy ez alatt lehet tárolni . A szárítá ra melegftett levegővel vagy környezeti levegővel dolgozó zárítók jöhetnek számításba. Teljes érték(} magot (c fraképe ég, beltartalom aroma anyagok, üthetőség) akkor kapunk, ha az ún. kritikus szemhőmér ékletet a szárftá folyamán nem lépjük túl. A kritiku szemhórnér éklet a mag nedve ségtartalmától is függ:

13 17 21 25 29 33

Szemnedvesség

[%)

Kritikus szemhőmérséklet

[OC] 65 60 55 51 48 45

A szárító levegő hőmérsékletét biogazdálkodásnál tehát cél zeru a táblázatban megadott értékek alatt 5-10 °C-kal alacsonyabbra beállítani meleg levegő zárftá nál. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg alkalmazott gépektő!, melyek 80-140 oc .:o levegő vel dolgoznak lényegesen kisebb telje ftmény várható el. Újabban kereskedelmi forgalomba kerülnek ki ebb telje ftményt1, alacsonyabb hőmérsékleten üzemeltethető gépek (40-50 0 C), melyekkel telje érték(} termény szárftható. A környezeti levegővel dolgozó szárftók lehetnek padló zellőzteté G reke zek- ilók, radiáJisan szellőztetett perforált köpenyG hengeres zárftók é csatornarend zeres

Géphajtású eszközök

Korszer(i, 40-60 °C-os

317

levegővel

üzemeltethető,

mobil terményszárrtó

Jelmagyar,zat: 1. Állitható támasztólábak 2. Centritugál ventlllátor 3. H6fokazabályozók 4. ~g6fej ellen6rz6 mclszerek 5. Egy· ás háromfázls(a aljazat 6. Gázolaj tüzelásd ág6fej 7. ~g6tár · 8. Kétoldalra leadó 9. Hengerpalást korr. acélból 1O. Tlaztltómd 11. Fogadó garat emel6 caör16 12. Közáps6 csiga emel6 görg6 13. Teleszkópos hengerpalást 14. Fogadó garat 15. VIzmárták 16. Ellen6rz6 ajtó 17. K6pkerekes hajtómd 18. Közáps6 emel6calga 19. Cslgahajtóm(l 20. Kétkaros kever6 21. Központi ken6rendszer 22. Mlntavev6 nyRás 23. Behordó csiga hajtómd . 24. Küls6 hdtásd 3 fázls(a generátor 25. Gázolajtartály 26. Ventilátor hajtás szálválasztó

szenőztető berendezések. Mindegyik szárítóegység legfontosabb eleme a levegőt mozgató ventilátor. Az 1-2m vastag magrétegen a levegőt úgy kell átfújni, hogy a kilépő sebessége érje el a 0,2- 0,3 rns-l értéket (még így is van a szárítási ciklus befejezésével víztartalomkülönbség a belépő levegővel közvetlenül érintkező és kilépő levegőnél található terményréteg között). Ehhez általában magasnyomású radiálventillátorok szükségesek, melyek össznyomása meghaladja a 400-500 mm v.o. A terményszárítók üzemeltetésekor betartandó néhány szabály. • Csak tisztított, gyommag és törött szem nélküli terményt szárítsunk. • A szárító levegő hőmérsékletét, páratartalmát ~ környezeti levegővel történő

szárításnál-ellenőrizzük és ne lépjük túl az elvárt értékeket. • A túlszárítás energiapocsékoló, ezért folyamatosan mérjük a szárítandó anyag nedvességtartalmát • Csak több minta átlagából lehet a nedvességtartalmat meghatározni, mert különbség lehet a felöntött anyag kiindulási nedvességtartalmában (pl. dőlt részt vágott a gép) és különbség van az egyes mintavételi helyeken lévő rétegek között. • A mintavételi helyek nedvességtartalmának átlagtól (14%) való 1-1 ,5%-os eltérése nem veszélyezteti a tárolás biztonságát, mert tartós tárolás során ez kiegyenlítődik és a termény nedvességtartalma a környezeti levegő hatására egyenletessé válik.

IV. Merre billen az energiamérleg?

Mindenféle tevékenység energiát igényel. Az energia nem más, mint potenciális munka. Ezt fejezi ki az is, hogy az energia mérése is a munka méctékegységét használják, vagyis a joule-t (J) vagy a teljesítmény és idő szorzataként a wattórát (Wh) illetve ezek többszöröseit Régebben az ember közvetlenül a természet kínálta energiaforrások felhasználásával tevékenykedett. Munkáját az emberi kéz megsokszorozásával tudta növelni. A technikai eszközök lehetővé tették számára, hogy erejét, munkavégző képességél megnövelje, de ehhez már mesterségesen kitermelt és átalakított energiaforrások igénybevételére volt szüksége. A technikai fejlődés elképesztő méceteivel ezért együtt járt az energiafelhasználás rendkívüli mértékű megnövekedése is. Századunk második harmadában ez a technikai fejlő déslehetővétette azt is, hogy előre vetítsük világunk alakulását és ennek kapcsán világossá vált a felismerés: a fejlődésnek korlátai vannak, és fenntartható fejlődés csak erőforrásaink (nyersanyag és energiaforrások) következetes takarékoskodásával együtt képzelhető el. Ez a követelmény nemcsak abból táplálkozik, hogy a meglevő készletek a növekvő felhasználás miatti kimerülés megfogható közelségbe kerültek, de azért is mert a hagyományos energiahordozák felhasználása jelentős környezetkárosítást jelent. Nincs jobb megoldás, mint a hagyományos energiahordozókkal való következetes és szigorú takarékosság, és az energiaigények megújuló energiaforrásokból való megoldása.

Energia és biogazdálkodás A mezőgazdaság hosszú időn keresztül nem használt fel mesterséges energiát. A második világháborút követően azonban széleskörben megindult a technika nyújtotta lehetőségek mezőgazdasági alkalmazása. Ezzellehetővé vált a közvetlen emberi munkaerőfelhasználásnak csökkentése, az állati vonóerő kivonása a mezőgazdasági munkából és a növénytermesztésben és az állattartásban' a genetikai adottságok gépek segítségével való kiaknázása korábban elképzdhetetlen teljesítményeket eredményezett. A mezőgazdaságban Magyarországon is általánossá vált iparszerű termelés jelentő sen megváltoztatta a mezőgazdaság anyagés energiaforgalmát A nagy termelési eredményekhez genetikailag megfelelő fajtákat alakítottak ki, ezek többnyire igényesebbek voltak a termelési feltételeikkel szemben is (állattartásban a takarmány és a klíma, növénytermesztésben tápanyagellátás, hatékonyabb növényvédelem, mesterséges öntözés, stb.) mind egy irányban hatottak:jelentősen növekedett a mesterséges energiafelhasználás. A mezőgazdasági termelésben felhasznált energia mennyiségének növekedése abszolút értékben nagyon jól nyomon követhető, de minthogy ez termelés növekedésével és egyúttal anyagi haszonnal járt, nem érdekelt senkit a növekvő energiafelhasználás, mert a termelő csak a gazdaságosság kérdését vizsgálja. Az energiaár-robbanást követően azonban a mezőgazdasági termelés energiafel-

Energia és biogazdálkodás

319

Az anyagforgalom alakulása ipari és hagyom ányos állattartó rendszerekben Megszakított anyagfor galom ml1trágya, antibiotikum, növényvédő szer takarm~"1 'onkészítmény élelmiszer

szemét

szarmaradékok + sók

~------~----~

a környezet szennyezódik

higtrágya

~------,~------~

a víz szennyezódik Zárt anyagfor galom

élelmiszer

takarmány

hulladék, komposzt

szerves trágya

a talajszerkezet és a vízháztartás is javul

-----------------------------A

növényi termékekben megtest esült energia hasznosulása közvetlen és áttételes (állatitermék-) táplálkozás esetén Növényi

eredetű

élelmiszer

Közvetlen fogyasztás

$--1 J gabonaenergia = 1 J kenyérenergia Áttételea fogyasztás

ff$$

fff

7 J gabonaenergia

1 J állatitermék-energia (hús, tej, tojás)

Értékesülési arányok, J/J kenyér 1 :1

baromfihús 12 : 1

tojás

4 :1

• "' OQ

sertéshús 3: 1

marhahús

10: 1

tej

5: 1

BIOGAZDA 3.

320

használása is sokoldalúan vizsgálat alá került. A vizsgálatok között legkifejezó'bb, ha a mezőgazdasági termelést, mint energiatranszformációs folyamatot vizsgáljuk, melyben a felhasznált energiát (input) viszonyítjuk az előállított élelmiszer (output) energiatartalmához. Ez egy olyan kifejező energiamérleg, mely természetes mértékekkel az áraktól függetlenül be tudja mutatni a különbözó' formában megjelenő energiafelhasználást, illetve energiahasznosulást. Az energiamérlegben azonban az input energia nehezen határozható meg pontosan, mert az élelmiszerben megjelenik a nap energiája, a talajeló'készítés, az emberi munka stb. energiája is, melyeket pontosan mémi gyakran nem áll módunkban. Számos ilyen energiamérleg készült a kölönböző mezőgazdasági termékek halmozott energiafelhasználásának bemutatására, ezek számszerűleg gyakran eltérőek, de tendenciájukban azonban mindenképpen alkalmasak következtetések levonására. A hagyományos mezőgazdasági termelésben például kimutatták, hogy a mezőgaz dasági energiafelhasználás a második világháborútól napjainkig majdnem megduplázódott (input/output 0,2711-ró'l 0,45/1-re növekedett). Ez a változás természetesen az egyes terményeknél eltérő mértékű. Az energiafelhasználás növekedése a biotermelésben is megfigyelhető, de mértéke kisebb, mint a hagyományos termelésé. (Növénytermesztésben például a hagyományos termeléshez képest 15-48%-kal kevesebb a biogazdálkodás energiafelhasználása.) Pontos adatok azonban nem állnak rendelkezésünkre, de az biztosan állítható, hogy a biotermesztés energiamérlege kedvezőbb, mint a hagyományos termelésé. A biogazdálkodásban tehát már eddig is kimutatható volt a kedvezőbb energiahasznosítás, de a lehetőségek széles köre mindmáig nem került kiaknázásra. A biogazdálkodásban kedvező lehetőségek vannak a környezetkímélő és takarékos energiafelhasználás megvalósítására. A hagyományos energiaforrásokkal való takarékoskodás alapja a jól szervezett tevékenység, az ener-

giatakarékos gépi eszköz és a szakszerű üzemeltetés. Ennek részleteit a kölönböző tevékenységeknél megismerhettük. Ebben a fejezetben a megújuló energiaforrások nyújtotta magyarországi lehetőségeket kívánjuk bemutatni.

A megújuló energiaforrások Alapjuk a nap sugárzása. Ennek közvetlen vagy átalakult formáiban való felhasználása számos lehetőséget kínál takarékos energiaigényeink részleges, helyenként teljes kielégítéséré. A megújuló energiaforrá~ok kis energiasűrűsége miatt többnyire csak helyi igények fedezetéül szolgálhatnak és ezért kiemelten nagy jelentősége elsősor ban vidéken, ill. a mezőgazdasági termeléssei összefüggésben van.

A napenergia hasznosítása A közvetlen napenergia mennyisége Magyarországon jelentős, de évi eloszlása a felmerülő igényekhez nem illeszthető. A téli időszakban a kis intenzitás és a napi rövid időtartam miatt fűtési célú hasznosíthatás csak nagyon költséges módon oldható meg. Reális, és már ma is kifizetődő felhasználási terület a használati melegv.iztermelés. Még téli időszakban is elegendő mennyiségű melegvíz állítható elő napenergiávaL A napenergia közvetlen hasznosításának másik módja amikor az épületeket céltudatosan energetikai szempontok alapján tervezik. Az ilyen ún. napházak energiatakarékosan üzemeltethetők és funkcionálisan is előnyösek.

A napenergia közvetlen energetika hasznosítása alatt a technikai eszközökkel való energiaátalakítást értik. Ennek egyik leggyakoribb módja a hőenergiává való alakítás, a másik a .villamos energiává való alakítás. A hőenergiává történő alakítás lehet aktív vagy passzív. Az aktiv napenergia-hasznositás alapvető jellegzetessége, hogy az átalakításhoz valamilyen közvetítő közeget használnak.

A ·megújuló energiaforrások

Passz(v hasznosttás esetén a napsugárzás közvetlenül alakul át a felhasználó számára alkalmazott közeg melegévé. Az aktív hasznosítás legfontosabb eleme a napkollektor. Ez olyan átalakító, melyben a sugárzási energia igen jó hatásfokkal alakul át hővé. Az átalakítás legfontosabb része a kollektor felülete, melynek biztosítani kell, hogy a felületre érkező sugárzás ne verődjön vissza, hanem a felületen elnyelődjön. Erre különböző alakú feketére festett felületeket használnak a legegyszerú'bb hordótól a speciálisan erre a célra kifejlesztett alakzatokig. A hővé alakult napsugárzást a hőhordó közeg szállítja a tárolóhoz, vagy közvetlen a felhasználó berendezésig. Az ilyen aktív napenergia hasznosító rendszerek nagyon széles körben használhatók, attól függően, hogy milyen időszakban és milyen teljesítményigényre van szükség. Az alkalmazást többnyire nem a műszaki lehetőségek, inkább a rendelkezésre álló napenergia mennyisége határozza meg .

321

Magyarországon a téli időszakban napos idó'ben, déli időszakban 200-250 W teljesítménnyel lehet számolni, míg nyáron több, mint l kW teljesítménnyel négyzetméterenként. A szükséges teljesítményigényt a megfelelő kollektorfelülettel biztosítani lehetne, a nehézséget a napsugárzás időtartama jelenti. A téli időszakban naponta átlagosan 1,5-2 óra napsütési időszak adódik, és a nyári időszakban sem több, mint 8-8,2 óra. Ez azt jelenti, hogy tartós egész napi állandó energiaigényt csak a hő tárolásávallehetne megoldani, ami rendkívül költséges módon valósítható csak meg. Ez a körülmény jelentősen korlátozza a napenergia közvetlen hasznosítási lehető ségeit. Általában azt lehet mondani, hogy a napenergia aktív. hasznosítása Magyarországon ott reális, ahol az energiaigény a nagy intenzitású és naposabb időszakon (késő tavasztól őszig) jelentkezik, vagy a hőtárolás a rendszer sajátosságai miatt egyébként megoldott, mint például a használati melegvíztermelés esetén. Ez azt je-

A napenergia mennyisége Magyarországon

~1200~ A teljes sugárzás

éviösszege (kW.h/m 2 ) --------- Napfénytartam évi összege (h)

322

BIOGAZDA 3.

vrzmelegrtésre használható egyszera rendszerek

biztositószelep és tágulási tartály

L~~kt~~ h~~g;!z '---------J c

!lhidegvrz______ _."' * __ ' hálózat -

kollektorkör

lenti, hogy a napenergia aktiv hasznositásának egyik potenciálisan legalkalmasabb területe lehet a biogazdálkodás, mert méreteinél fogva és a nyári, őszi tevékenységi időszak miatt az energiaigény egybeesik a

Napenergiát is hasznosító istálló és működési állapotai

~·'6 napsütéssei

napsütés nélküli hóhasznosító üzem

~~~~l csappantyúk

jelentősebb

és tartósabb-napenergia-forrás A mindennapi életünkben a téli időszakban van a nagyobb energiaigény (fűtési hőenergiaigény), de ennek napenergiával való megoldása csak költséges rendszerrel képzelhető el. A napenergiával való fűtéssei kapcsolatban általánosságban úgy lehet fogalmazni, hogy a rendelkezésre álló napenergia mennyisége kevés ahhoz, hogy ezt gazdaságosan meg lehetne oldani, de a rendelkezésre álló napenergia télen azonban ahhoz sok, hogy teljesen lemondjunk hasznosításáróL Célszerű az olyan megoldás, melynél a napenergia hasznosítását más szerkezeti egységgel egybeépítve oldják meg. Erre jó példa a napenergiát is hasznosító istálló, melynél az ábrán láthatóan nemcsak akkor számíthatunk energianyereségre, ha süt a nap, hanem napsütés nélküli időszakban is. Ilyenkor a napkollektor olyan hőcserélő ként működik, mely az állatok hőjét tudja hasznosítani. Az ilyen istállónak aszokásos É-D tájolás helyettK-Ny irányú a nagyobb napnyereség miatt, de ez a nyári időszak ban lehetővé teszi, hogy az É-i oldalról szívott levegővel kedvezőbb klimaállapot alakuljon ki, mint a hagyományos istállóknáL A napenergiával való fűtésnek ma kedvezőbb megoldtsnak a passziv hasznositás látszik. A passzív hasznosítás lényege, hogy az olyan épülettájolást és épületszerkezeti elemeket alkalmaznak, melyek jelentősen elnyelik és tárolják a napsugárzást és funkcionálisan alkalmasak a felhasználás igény szerinti leadására. Természetesen nemcsak fűtési célra alakítható ki ilyen passzív rendszer. Ilyen passzív hasznosító például egy aszaló, vagy egy fóliasátor is, melyeknél a felmelegített berendezés, vagy talaj akkor is érezteti kedvező hatását, ha már a nap nem is süt. A napenergia felhasználásának másik nagy területe afotovillamos hasznositás. A · fotovillamos hasznosítás alapja a n:apelem. A na;:>elem olyan félvezető, melyben a fény hatására elektromos feszültség keletkezik. Ma már olyan napelemeket vásárolhatunk, melyek hatásfoka akár a 18-20%-ot is elérhetik. A napelemcellákat időjárásálló doboidőszakávaL

A megújuló energiaforrások

zokban helyezik el, és a modulokból a kívánt egységeket a kollektorokhoz hasonlóan Magyarországon déli tájolással 45-48 fokos szögben építik fel. A napelem által termelt villamos energiát legjobb közvetlenül felhasználni és csak a feleslegest tárolni, a tárolók (akkumulátorok) veszteségei miatt. A Magyarországon gyártott SM 1211,2 típusú napelemmel évente kb. 1200 Ah töltésmennyiség termelhető. A keletkező töltésmennyiség feszültség- ill. áramerősség értékei a napelem jelleggörbéiből határozhatók meg, mely az említett hazai típusnál névlegesen 12 V körül van. A napelemmel termelt elektromos energiát sok területen fellehet használni a biogazdaságban, mindenekelőtt azokra a tevékenységekre, melyek a napsütés változó alakulásával összekapcsolhatók. Ilyenek például a vízhúzás, az öntözés, a villanypásztor, a szennyvízemelés, stb.

A biomassza mint energiaforrás A napenergia közvetett hasznosításának különböző lehetőségei közül Magyarországon a legnagyobb jelentősége a növényekben kémiailag kötött energiának van, amit a mindennapos gyakorlatban a biomassza energetikai felhasználásának neveznek. A biomassza a legősibb energiaforrásunk. Ezt az energiaforrást hasznosítja az ember mindennapi életében, és használja ki a legkülönbözőbb módon más élőlények munkavégzésének felhasználásával is. A technika és műszaki haladás vívmányai azonban egyre nagyobb energiasűrűségű és kényelmesen hasznosítható, ill. átalakítható energiaforrás igényét és egyben lehető ségél teremtették meg. A biomassza energetikai hasznosítása ennek következtében visszaszorult, és ma már alkalmazásának szükségességét magyarázni szükséges. Minden energiafelhasználás ill. energiaátalakítás terheli a környezetet. A környezet védelme érdekében ezért mindent el kell követni a takarékos energiafelhasználás és a környezetet kímélő energiaforrások alkalmazása érdekében.

323

Épülettel egybeépített szárító berendezés elnyelőtető

Az ún. fosszilis energiaforrások felhasználásával a légkör széndioxidtartalma növekszik és ez az üvegházhatás következtében közvetlen okozói a kedvezőtlen klímaváltozásnak. A megújuló energiaforrások viszont nem befolyásolják a légkör széndioxidegyensúlyát, így környezetkímélő energiaforrások. Természete~, hogy a keletkező biomassza mindenekelőtt élelmiszernek, takarmánynak, ipari alapanyagnak tekintendő, de számos olyan lehetőség kínálkozik, mely ezt az elsődlegességet nem csorbítva energetikai célú felhasználást is lehetővé tesz. Európában az utóbbi idó'ben elsődie gesen energiaforrásként is termelnek növényeket. Az ilyen energianövények magyarországi termesztése napjainkban különösen indokolt lehet, mert a piacvesztés következtében sokkal jobb megoldás, ha valami- · lyen termesztés folyik a földeken, mintha parlagon maradna. Az energetikai célú növénytermesztés nem tartozik a biogazdálkodáshoz, annak ellenére, hogy az állati vonóerő valójában ugyanilyen megoldásnak tekinthető. A biogazdálkodásban azonban a biomassza energetikai célú hasznosításának különös jelentősége van, mert az alkalmazás feltételei különösen kedvezőek. Nagy előny a ~em túl nagy méret, a gazdaság sokoldalú tevékenysége, melyek egyenletesebb és a nem nagy teljesítményű, biomasszából egyszerűen előállítható energiaigényt jelentenek, ami egy iparszerű termelés esetén egyáltalán nem mondható el.

324

BIOGAZDA 3.

Biomasszafajtákból

Hazai mezőgazda ság + kertészet növénymaradványai

Hazai élelmiszeripari hulladék

nyerhető

és hasznosítható biogáz

menn~sége

A megújuló energiaforrások Különböző

Borjú (0-10 napos) Borjú (11-150 napos) Növendék marha (üsző) Növendék hízómarha (6-19 Tehén Malac (0-30 napos) Malac (13-60 napos) Hízó (61-220 napos) Kan Koca vemhesség alatt, ellés után Koca átlagosan egész évben Tenyészsüldő Nyúl Juh Ló Baromfi (csirke) (1000 darab) Baromfi (tojótyúk) (1000 db)

325

korú, illetve

nemű

állatok napi ürüléke, kg/db 2 12

20 18 28,0-30,0 0,5-0,7 0,9-1,7 3,0-3,4 7,8-8,0 5,5-11 ,O 7,5-8,5 4,0--6,0 0,25-ü,75 1,64 36,0 71 ,O 53,0

4 8 12 14 1,Q-18,0 0,8-1 ,O 1,6-2,0 3,5-4,0 7,Q-8,5 6,8-12,0 8,0-9,0 4,5--6,5

9,0

6 20 32 32 44,0-48,0 1,3-1,7 2,5-3,4 6,5-7,4 14,Q-16,5 12,3-23,0 15,5-17,5 8,5-12,5 0,25-Q,75 1,64 45,0 71,0 53,0

A biomassza energetikai célú hasznosf- reális. Ezért az ilyen energiahordozák kedtásának legegyszerúob módja a növényi vező energiaforrások lehetnek a biogazdaszármaradványok, nyesedékek eltüzelése. ságokban erőgépek, vagy stabil munkagéEnnek technikai eszköze egyedül az eltűze pek hajtására, de ezek előállításával a kisléshez alkalmas kazán. A biomassza tüze- gazdaság nem foglalkozhat. Kis méretekléshez legegyszerűbb esetben ún. nagy tűz ben a folyékony energiahordozó termelése terű kazánt használnak, de ma már nagyon és előállítása energetikailag többe kerül, széles teljesítménytartományban, különbö- mint amennyi energiahordozó keletkezik. ző működésű és automatizáltságú berendeSajátos energiatermelés a biogázgyárzést lehet kapni. A tüzelés egy sajátos mód- tás. Az "éghető levegőt", a macsárgázt Volja a~ előtéttüzelés. Az előtéttüzelésnél egy ta "találta fel" (1776) trágyakezelési kíséhagyományos tüzelőberendezés elé egy reltek közben; a legelső működő biogázteelőtétet helyeznek, melybe a beadagolt tülep (1856) Bombay mellett egy lepratelezelőanyagot elgázosítják. A meleg gáz a hapen az infrastruktúra hiányát (csatornázás, gyományos tüzelőberendezésben ég el tö- energiaellátás) pá tolta. kéletesen. Az ilyen előtéttüzelési megoldáA biogáztechnika azonban nem csak sok reális lehetőségként alkalmazhatók egy egyszerű energiatermelés, hanem jellegébiogazdaságban. ből adódóan egyszerre és egyidejűleg hulAz utóbbi időben egyre szélesebb kör- ladék újrahasznosítás és -kezelés, környeben próbálják a növényekből készített alko- zetvédelem, és nyersanyag, alapanyag~ hol, vagy olaj energetikai célú felhaszná- (komposzt, takarmány, növényi tápanyalását. Ezek techniKai háttere azonban olyan gok, gyógyszer stb.) termelés. követelményeket támaszt az előállítójával A biogáztermelés olyan metanogén erszemben, amely egy biogazdaságban nem jesztési folyamat, melynek során biogáz,

326

BIOGAZDA 3.

humin savak, valamint azok sói alakulnak ki. Ennek következtében a szerves anyagból energia és jó minőségű trágya keletkezik. A biogáz kb. 60%-ában metángáz, ezért fűtőértéke ennek megfelelően félliter tüzelőolaj energiatartalmával egyezik meg. Biogázter!lleléshez elvileg majdnem minden szerves hulladék felhasználható, de technológiai alkalmassága és a keletkező biogáz mennyisége szempontjából azonban elsősorban az állati trágyák a legjobbak. Sokféle biogáztermelési megoldás ismeretes. Az, hogy egy adott esetben melyiket célszerű kialakítani körültekintő mérlegeléssel kell eldönteni. A biogáztermelési eljárás kiválasztása során azonban meghatározó az a körülmény, hogy a termelt gázt mire és milyen ütemezésben kívánjuk felhasználni. Ha a biogáz keletkezése és a felhasználás között számottevő időbeli eltolódás van, akkor a megépítendő gáztároló költségei kérdésessé teszik a megvalósítást.

A biogáztelep létesítéséqél tehát a biogázból előállítható energia mennyiségét és a keletkező energia felhasználásának mérlegét kell elkészíteni és ennek ismeretében célszerű a megfelelő technológiai ill. mű szaki megoldást megválasztani.

Szélenergia A levegő a föld felszínétől különböző mértékben felmelegszik, s ez légmozgásokat idéz elő. A hidegebb, súlyosabb léghalmaz elindul a melegebb irányába, miközben a melegebb levegő felemelkedve tér ki a hidegebb elől. Ez a közös vonása a szélnek, szélrendszernek, amely lehet állandó, helyi és teljesen szeszélyes. A szélenergiát az emberiség ősidőktől fogva hasznosítja. A hajózás mellett a legjellemzőbb hasznosítás módja - a középkorban is széles körben alkalmazott - szélmalmok. A szélenergia-hasznosítás virágkorát a XVII-XVIII. század jellemezte. A XIX. század első felétől az ipari forradalom

Magyarországi széltérkép

.. .

..: -~.· :. _:;.~:-;...

\... ..·· s .... . . . s... ....,·_ ········ ~:· r.

,.: . ,_

... -:~·····

....

•

1\ ..

•••

• .

JE ~· ·.

,.-~,

•• J •

-~·

•

=·:.-~ ~.

• • ..

••

•

•• ,

•

••••

.·c . ~

:~~·

·.i-=

.. •

, .• •. ...••

·' •

•

.. ~·· .

• :

j}.

•t.i· • ~--

. ~~ .:~ .,~\:Ji:-•·'~··.

.•• . • .• • •• • . .10'6,.,c. •••••• • •

·.

~:~ ~·

.i: . . /. . .;_";)

•

... .. .... . "..... . . . . ....

·!.

. -:'"".

~~-· ·-......_ ·:, •• . ) .·· , ••. --... ...-.. -··· ~ ·"' . . .. . ••• . . . , ~-i·-..·· . - •..•• "'=..';-:· ·:: ....·: ;.-•t ~. ,.,:';; .... ········~ :rio-~· ~~~-· ... . ~ ·. :~·. .. .-. . ·. "-""' ~· . . ~ . ·~ .. ·- ' ' ~-' ~...' •"'

,. ..

··;-.·~~··~~- ,;.,

..·

·;·.

--~.=N· 10 • : • .._.;· ~ ; . · )'... ~.::.........., ,.... ·... {·~"f. ., § -~ ~ ... ~·o • .. ~-. """"'"• . -~~·•.v..r,·; :;~ ~. ·•\.· ·-: . : . : · .=; ~ ••• · : .': :,~-~ : i w·~· ~-~t:,• ... __

.. l

•

. . :'•

. . .. : .

.. .. •

~·

.•

·.

•

. , ........ ,;."..

. ... ..

·"'... ~ ~~·''cs~·.e:,:,,.:·.':·~ := .• : ~\'· -:. . . ·. ..·.,,} ·.~.·.~. -l,\~;e v..··_. . ~ •'.·;··f : .... •.· \.·. .· ld. . '" ; ~ .. _.\\....:\ ~·· .: ·. ·~··.~ J-. . ·. ·., .. \ , ....... -:: ..... .... :'

.. ~· .~

•.

t.••

•

•• :

• :

, .

. ..

•

.: : ,·

-:.

•

. ...

•

·•

•

... .-" ,_:. .

•

•. '.. ·J· . -

:- r··.: .. . . '

•,

.411

·.··.

.... :..

'-~: .:/

•

• • •.

•

'·.

•

~ . ••••• ..

azévileggyakoribb szélirány

• .... légnyomás {millibár)

327

A megújuló energiaforrások

VízazivaHyút üzemeltető azélmotor telepitéai elrendezése

Jelmagyarázat: 1. széirnotoros vízszivattyú 2. fúrt esőkút 3. vízmérő óra 4. beömlő vizvezeték 5. zárt víztartály túlfolyóval 6. elfolyó vízvezeték fóelzáróval 7. szintszabályozós itatóvályuk 8. acéltüskés karám

hatására a gőzgépek megjelenésével vissza- lőtlenségéről (időegység alatt változó eneresett a szélkerekek, szélmalmok fejlesztése giatartalmáról) ismeretekkel kell rendelkezni. Az l ,5 m/s-nál kisebb sebességű szeés alkalmazása. célokra Viszonylag hosszú idő után, az energia- lek gyakorlatilag energianyerési nem használhatók. felhasználás növekedésével ismét teret kaA szél irányának változása is meghatápott a szél, mint energiaforrás. Ehhez jelen- rozó a vízszintes tengelyff szélmotoroknál. tősen hozzájárult a villamos gépek megjeJelentős idő telik el addig, amíg a széirnolenése. tor a faroklapát segítségével a szélirányba Magyarországon főként a kis szélse- beáll. Előadódhat olyan helyzet is, hogy a bességeknél induló szélmotorokkal célsze- függőleges tengelyű kanalas széirnérővel rű foglalkozni, nálunk az átlagos szélse- jelentős szélsebességet regisztrálunk, mibességek értékei 2,5-3,5 m/s tartományba közben a szélmotor nem mú'ködik, nem képes követni a szél irányának és erősségének esnek. A szélmotorok helyének kiválasztásá- változásait. A szél sebessége a talajszint feletti mahoz nem elegendŐ csupán az átlagos szélsebesség ismerete, hanem a szélirányok vál- gasság függvényében változik. Tapasztalati tozásának gyakoriságáról és a szél egyen- úton kapott összefüggés alapján következ-

328

BIOGAZDA 3.

Magyarország 50 °C-nál melegebb hévíz feltárásra alkalmas területei

t;;;J

Jelma!l'(IIÓZat 50-80 C-ll hév!z, fe~ 16rósra alkalmas terület

h.~mm fe~~r~~ ~:~~~~·

~r l~~

tetni lehet a nagyobb magasságokban fújó szelekre. A szélmotorok legfontosabb része a szárnylapát A szélnyomás hatására képző dő aerodinamikai erő a lapátokat mozgásba hozza. Az így kialakuló nyomaték hozza forgásba a szélmotor tengelyét. A széirnotorok lapátjaira igen szélsőséges időjárási viszonyok hatnak. El kell viselniük a por koptató hatását, az eső és a vegyi anyagok támadását, mechanikai szempontból pedig az igen erős szélviharokat. A lapátkerekek tengelyelhelyezés szeriuti felépítése is többféle lehet, a legismertebbek: • vízszintes, a széliránnyal párhuzamos tengelyű,

• vízszintes, a szélirányra meró1eges tengelyű,

•

1 1 • 1 • 1 •

,S,Okm

{ ( Fels6pannon sz int'·, vonalai (a tengerszinthez ~szonyftva) / Nagyszerkeze~ egységek , közöf1i elvólaszt6 vonal ..-- Mezozoos Upz6dm6nyek ~ üledékkel fedve

függőleges, gelyű

a szélirányra merőleges tenkivitelek.

A lapátkerék megválasztása a szélviszonyok alapján történik. A lapátkerék percenkénti fordulatszáma alapján lassú és gyors járású szélmotorokról beszélhetünk. A lassú járású (l O-l 00/min) soklapátos motorok l ,5-10,0 m/s szélsebességek között használhatók. A szélmotorokat a biogazdaságban fő ként vízszivattyúzásra, ritkábban egyéb gépek meghajtására használjuk. A vízhúzó, illetve a vízátemelő szélmotoroknál a lapátkerék forgó mozgását kulisszás, excenteres hajtóművek alakítják át a szivattyú ált!J,l hasznosítható egyenes vonalú mozgássá. Ha a lapáttengely és a dugattyúrúd közé át-

A megújuló energiaforrások

329

ez képezi a hévízhasznosítás alapját. A meglevő termálkutak 70%-a a felsőpannóniai, 20%-a a triász időszaki hévíztároló rendszert csapolja meg, míg a l 0%-a a devontól a kvarterig terjedőkülön böző geológiai korokban képződött rezervoárokbóltermeL A jelenleg meglévő hévízhasznosítási infrastruktúra az optimális hidrageológiai viszonyokkal jellemzett területeken található, így elsősorban Csongrád, Békés, Hajdú, Szolnok és Győr megyében. A mezőgazdaságban a hetvenes évek végéig a termálenergia döntően a primőr zöldségtermesztésben hasznosult. A gyakorlatban a termátkutak kétféle fajtáját különGeotermikus energia böztetjük meg: pozitív és negatív vízkivételűek. A pozitív kutaknál a termálvíz Nem kifejezetten a biogazdaságok energiaforrása a geotermikus energia, annak szabad kifolyással jön a felszínre, a negaellenére, hogy Magyarország geológiai tív kutaknál szivattyús kiemelés szükséadottságai kedvező lehetőséget nyújtanak ges. Valamely termálkút pozitívitását a a geotermikus energia hasznosítására. Az rétegnyomás, a víz gáztartalma stb. teszik ország területén, majdnem mindenütt lehetővé. Hosszabb termeltetési idő után megtalálható termálvizek hőjének hasz- (10-15) ezen értékek módosulhatnak, a nosítása, elsősorban balneológiai célokra, kút vízhozama mindinkább csökken, és a nem újkeletű. A termálvizek energetikai korábban pozitív kút negatívvá válik. hasznosításának területén jelentősebb lé- Mind az ilyen, mind az eredetileg is negapések azonban csak az ötvenes, hatvanas tív kutak esetében a víz kitermelése csak években történtek, amely tevékenység az gépi úton oldható meg. energiaválság kirobbanása után természeA hasznosítható vízhozam az a térfogattesen felgyorsult áram, amelyet a kút állandósult üzemben Hazai sajátosságunk azonban, hogy . biztonságosan és károsodás nélkül szolgálgeotermikus rendszerünk passzív alacsony tat. Ennek értékét az illetékes vízügyi hatóhőmérsékletű és elválaszthatatlan közvetítő ságok határozzák meg. hordozójától, a hévízkészlettőL A jelenleg általánosan alkalmazptt geoAz ország területén két regionális hétermikus energiaszolgáltató-rendszer a tervíztároló nagyrendszer helyezkedik el. E málvíz kútból, a kútfejből, szükség esetén két nagyrendszer közül az egyik a felső kompresszorból vagy búvárszivattyúból, a pannónia porózus (homok - homokkő) vízkezelő rendszerből, a szivattyú állomásrétegek alkotta rezervoár-rendszer, a máhőhasznosító rendszerből és a lehűlt ból, a sik a triász időszaki repedezett - hasadévizet elvezető rendszerből áll. Negatív kút kos, részben karsztosadott karbanátor kő esetén, vagy a vízhozam fokozása érdekézetek alkotta rezervoár-rendszer. Jóllehet e két nagy hévíztároló egységen kívül ben a kutat kompresszorozzák, vagy búvárszámos más kis rendszert is feltártak, de szivattyút építenek be. A termálvíz-hasznosítás legáltalánosabezek lokális jelentőségűek. A hazai hévízkészleteknek túlnyomó része a fenti két ban használt területe az üvegház- és fóliaregionális rendszerben helyezkedik el s házfűtés. A növényház-fóliasátor építési

tételi mechanizmust építenek, akkor a dugattyún hasznosítható nyomaték is módosítható. Az ilyen megoldások olyan kutaknál is alkalmazhatók, ahol a vízszint a talajszinttó1 20-30 méter mélységben van, tehát nagyobb hajtónyomaték szükséges. Másik megoldás, ha a forgattyú membránszivattyút működtet. Itt kisebb a vízemelő magassag, de igen nagy a vízszállító képesség. A szélgépeket a leggyakoribb vízhúzás és villamosáram termelés mellett hőtermelés re, valamint szennyvíztavak levegőztetésé re használják.

BIOGAZDA 3.

330

arányt két

tényező

határozza meg: a agrotechnikai feladata (vagyis milyen növényből, mennyit termelnek) és a rendelkezésre álló termálvíz hő mérséklete és mennyisége. Hőenergetikailag a fóliasátrakat az elfolyó termálvíz, tehát az egy vagy több hólépcsőben a növényház fűtésén már átment és részben lehűlt víz hasznosításával fűtik. termesztőtelep

A termálvíz

kedvezően

alkalmazható a szemestermény és fűszerpaprika szárítóknál is. Az utóbbi időben próbálkozások történnek a gentermikus energia újabb területeken való hasznosítására, mint a szőlő vessző hajtatása, algatenyészet, gombatermesztés, a rizstermesztés, facsemeték elő állítása stb.

kishőmérsékletet igénylő

Felhasznált és ajánlott irodalom

"Állatságos" állattartás Allison, 1 R. D. (1985): Antibiotikum mara-

dékanyagok a tejben (Antibiotic residues in milk), British Veterinary Journal, 141, 9.p. Altner, G. Kranth, W. Lünzer, I. Vogtmann, H. (1990): Gentechnik und Land-

wirtschaft. Alternativ Konzept 64., C.F. Müller, Karlsruhe. Antal T., Szabó l., Sümeghi L., Pethes Gy., Losonczy S. (1979): Gyors élettani mód-

szerek a borjak optimális kolosztrumitatásának nagyüzemi körülmények közötti ellenőrzésére. II.A kolosztrumitatás rendszeres ellenőrzésének hatása a borjak immunglobulin-ellátottságára és a borjúelhullás csökkenésére. Magyar Állatorvosok Lapja, 34., 37938l.p. Biogazda l. (1993): Az árutermelő biogazdálkodás alapjai, Szerkesztette: Sárközy P., Seléndy Sz., Leben und Umwelt alapítvány magyar-német közös kiadás. Biogazda 2. (1994): Szántóföldi és kertészeti növénytermesztés, Szerkesztette: Sárközy P., Seléndy Sz., Leben und Umwelt alapítvány magyar-német közös kiadás. Bodó I. (1985): Húsmarhatenyésztés, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Bodó I. (1992): A háziállatok géntartalékainak megőrzése. Doktori értekezés. Borsos B. (1993): Alternatív mezőgazdasá gi rendszerek. Állatorvostudományi Egyetem Állategészségtani Tanszék jegyzete, Budapest.

Buzás A. (1993): Kecskék vitamin szükség-

lete. KistermelóK lapja, 6. Buzás A. dr., Nagy B. (1994): Kecskék takar-

mányozása. Magyar Mezőgazdaság, 6. Czibulyás J. ( 1990): Nyúlhústermelés a kisgazdaságban. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Dohy J. (1991): A genetikai "nyersanyagkincs" megőrzésének és kiaknázásának feladatai és tehetőségei az állattenyésztésben. Tanulmány, Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, Bu.dapest. Dohy J. (1993): A biológiai minősítésű állattenyésztés alapjai. Magyar Tudományos Akadémia Országos Bio-terméktanács tudományos ülés előadása. Fekete L. (1984): A sertés takarmányértékesítését befolyásoló tényezó'k. Sertéstakarmányozási Szimpózium Agrokomplex, Budapest, Prae. 77-85.p. Fekete L. et al. (1989): Takarmányozástani gyakorlatok 1.-II. Agrártudományi Egyetem Takarmányozástani Tanszék jegyzete, Gödöllő. Frühwald F. (1994 ): IFOAM. NEWS A rudoleci közös nyilatkozat, Biokultúra, l. 3.p. Frühwald F. (1994): Mit tegyek? Natúra Medica. Bio Fórum, l. l. 23-27.p. Gonda I. (1991): Csirkék, tyúkok a ház körül, Mezőgazdasági Kiadó Kft, Budapest. Granstedt, A. (1988): Resursbevarande lantbruk, LTS, Stockholm.

332

Granauer A., Lehmann B. (1991): Technik der artgerechten Tierhaltung im ökologischen Landbau. SÖL, Bad Dürkheim. Guba S. (1985): A szarvasmarha tenyésztése, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Gustavsson, H. A. (1991): Mjölk kor, LTS, Bor as. Hajas, Rázsó l. (1969): Mezőgazdaság számokban. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Hausenblasz J., Mézes M., Szűcs J. (1993): Biotechnológiai termékek felhasználása a lovak takarmányozásában. 2. Bábolnai Nemzetközi Gazdanapok, Bábolna. Juhász B. et al. (1980): A szárítási hőmérsék let hatása akukorica takarmányozási értékére. Tanulmány és ajánlás. ATK Takarmányozási Kutatóintézet, Herceghalom. Kakuk T., Schmidt J. (1988): Takarmányozástan. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Koepj; H., Petterson, B., Schaumann, W (1974): Biolagisebe Landwirschaft. Ulmer, Stuttgart. Kovács F. (1980): Állathigiénia. Mezőgaz dasági Kiadó, Budapest. Kovács F. (1988): Az élelmiszerek termelése és a környezetvédelem. Állattenyésztés és Takarmányozás, 37. 6. 489-500. p. Kovács J. (1970): Állatorvosi Gyógyszertan. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Losonczy S., Pethes Gy., Frenyó V. L., Antal T., Szabó I. (1979): Gyors élettani módszerek a borjak optimális kolosztrumitatásának nagyüzemi körülmények közötti ellenőrzésére. L A borjak pre- és posztkolasztrális szérum-IgG-kancentrációjának alakulása. Magyar Állatorvosok Lapja, 34., 371-375.p. Mackenzie, D. ( 1990): Kecske biotartása. Organic Food and Farming Centre. The Soil Association, Bristol. Márai G. (1982): Tejsavtermelő baktériumkészítménnyel folytatott nagyüzemi malackísérletek eredményei. Állategészségügyi és Takarmányozási Közlemények, Budapest, l., 86-92.p.

BIOGAZDA 3.

Márai G. (1984): A kuRorica takarmányértékének változása műtrágyázás hatására. MTA osztályülés, Takarmányozásgazdálkodási konferencia előadása, Budapest. Márai G. (1986): A kemizáció hatása a takarmánygabanák táplálóértékére. The 3ih Annual Meeting of the European Association for Animal Production, Budapest, Prae. 19l.p. Márai G. (1987): Increasing of pig resistance by natural feedstuff-supplements based upon plant extracts (A sertések ellenállóképességének növelése növényi kivonatokon alapuló természetes takarmánykiegészító'kkel). The 38 1h Annual Meeting of the European Association for Animal Production, Lisboa, Summary N.P.2. 12.p. Márai G. (1990): Az ökológiai gazdálkodás hazai gyakorlata és lehetőségei (Társszerzők: Kolláth Péter, Gyene Gyöngyvér) G-1 O OKKFT Program kutatási tanulmánya, 4., 65-93.p. Márai G. (1993): A biotermék jelölése, minőségi kritériumai és az állati termékek ilyen irányú szabályozása. "Lehet-e az élelmiszer bio? minőségbiztosftás a biotermelésben" c. konferencia. Konzervipari Kutatóintézet, Budapest, Pmc. 17 .p. Márai G. (1993): Az állattartás biogazdálkodási gyakorlata. Tudományos Fórum a biokultúráért c. konf., Budapest. Márai G. (1993): A környezetbarát állattartás szabályozása és kutatása. Biokultúra, l. lO.p. Márai G. (1993): Az IFOAM új állattartási ajánlásai l. rész. Biokultúra, 2. l O.p. Márai G. (1993): Az IFOAM új állattartási ajánlásai 2. rész. Biokultúra, 3. lO.p. Márai G., Mojzes L. (1989): Az organikus módszerek a sertéstartásban (Alapfogalmak és követelmények). Vágóállat és Hústermelés. 7., 26-31. p. Márai G., Mojzes L., Német A. (1989): Organikus módszerek a sertéstartásban II. Vágóállat és Hústermelés, 10., 39-43.p.

333

Márai G., Mojzes L. (1990): Természetes

Schmidt, J. (1993): Takarmányozástan. Me-

hatóanyag-tartalmú növényi preparátumok takarmánykiegészítő szerepe a sertéseknéL "Biotechnológia a GAK Intézményeiben" c. tudományos konferencia,

Straw, B. E. (1994): Are hog producers

Gödöllő,

Márai G., Mojzes L. (1993): Tierhaltung im

ökologischen Betrieb in Ungarn. Mitteleurop~iischer Workshop: Ausbildung in der Bereichen ökologische Landwirtschaft, dezentrale Produktion und Vermarktung, GATE, Gödöllő, Proc. p.7. Márai G., Mojzes L. (1993): Állattartás az ökológiai üzemekben Magyarországon. Biokultúra, 12. lO.p. Márkus F. (1993): Extenzív mezőgazdaság és természetvédelem jelentősége Magyarországon. WWF-füzetek 6., 3-8.p. Mészáros J., Antal l., Stipkovits L., Szabó l., Veszely P.-né (1983): "Zsilipezési

módszer" egyes fertőző sertésbetegségektől való egyidejű mentesítésre. Magyar Állatorvosok lapja, 38. 579-584.p. Mézes M., Kamenovné Barta M. (1994): A takarmányban található toxikus anyagok és az ellenük való védekezés lehetőségeL "Takarmányozási gazdaságfórum" konf. előadás, Gödöllő, Proc. p.131. Neuerburg W, Padel, S. (1992): Organischbiologischer Landbau in der Praxis. Verlagsunion Agrar, Pacs l., Puskás F., Zicsi A. (1990): Giliszta, gilisztahumusz. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Pacs l. (1984): Szervestrágya hasznosítása . trágyagilisztával. Szarvasmarha és sertéstenyésztés gyakorlata. Budapest, 4. (4) 105-108. Rist, M. (1992): Artgemasse Rinderhaltung Alternativ Konzept, C. F. Müller, Karlsruhe. Roach B. et al. (1981): A szabadban történő sertéstartás. Pig Farming, 29. 7. 53-55.p. Sambraus, H. H., Boehncke, E. (1990): Ökologische Tierhaltung. Alternativ Konzept 53., C. F. Müller, Karlsruhe. Sattler, F., Wistinghausen, E. (1981): Der landwirtschaftliche Betrieb. Ulmer, Stuttgart.

;z;őgazdasági

Kiadó, Budapest.

shortchanging themselves? Common practices that suppress swine immunity. Topics in Veterinary Medicine, vol.14., No.3-4., 18.p. Szabó l. (1985): Biokémia. Állatorvostudományi Egyetem Állategészségügyi Fő iskolai Kar Hódmezővásárhely jegyzetei. Budapest. Szalay L,. (1992): Méhdoktor. Hunga-Print Nyomda és Kiadó, Budapest. Szalay L. et al. (1994): Hol a tanyasi csirke? A bioállattartás hírei. Biokultúra, 4. 4-5.p. Toussaint, G. (1985): Chevrerie la conception les aménagements. ITOVIC, Paris, Toussaint, G. (1988): Chevrerie et plein air les équipements. ITOYIC, Paris, Utassy l. (1993): Egy nem eléggé tudatosult összefüggés. Biokultúra, ll. 3.p. Vahid J. (1992): Kecsketenyésztés mindenkinek. Juh- és Kecsketenyésztők Országos Egyesülete, Budapest. Várkonyi J., Áts E.-né (1982): Kecsketartás a kisüzemben, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Várkonyi J, Áts E.-né: Kecsketartás a kisüzemben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Várkonyi J., Áts E.-né: A kecske tenyésztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Veress L. et al. (1982): JuhtenyésztóK. kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.

"Emberséges" tárolás, feldolgozás Bognár V.-né, Deák T. (1978): Savanyúsá-

gak.

Mezőgazdasági

Kiadó, Budapest,

Buch ta V. (1924 ): A gyümölcs és zöldségfé-

lék értékesítése, eltartása és konzerválása. Atheneum, Bp. Burits O., Berki F. (1987): Zöldség- és gyümölcsszárítás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Erlichman, J. (1989): The campaign for safe meat Drugs, disease, dirt. Living Earth, IV-VI, 12-16.p.

334

BIOGAZDA 3.

Hardenburg, R. et al. (1986): The commercial starage of fruits, vege tables and flori st and nursery stocks. USA Agr. Handbook Nr.66. Washington Hom J. (1942): Zöldség és gyümölcs elraktározása. A Növényvédelem és Kertészet kiadása .

Kardos E., Szenes E.-né (1972): Konzervipari zsebkönyv.

Mezőgazd.

Kiadó, Budapest.

Katona Zs. (1993): Natúr befőzés. Planétás Kiadói és Kereskedelmi Kft. Budapest, Knott J. E. (1973): ZöldségtermesztáK zsebkönyve az USA-ból. Mezőgazdasá gi Kiadó, Budapest.

Szabó Z., Csury l., Hidegkuti Gy. (1987):

Élelmiszeripari műveletek és gépek.

Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.·

Szerafin J. (1982): A

megelőzés jelentősé

ge ... , Állat-egészségügyi és takarmányozási közlemények, 2. 93-103.p. Tóth M. szerk.(1982): Zöldségfélék tárolása. KÉE Budapest, T. Veress É. (1993): Nagyanyám főztje. Juh- és kecsketej feldolgozása. Biokultúra, 7-8. 17.p. Wiesenberger, A., Kolb, E., Schildmann, J. A., Bruns, F., Dechent, H. M. (1987): Gyümölcs laktofermentáció. Flüssig_es Obst Vol. 54. No.10. p.582-584.

Kornándi Gy.-né (1981): A kertészeti termények agrofizikai adatai. sági Kiadó, Budapest.

Mezőgazda

Koronczai M. (1991): Házi pékség. Kossuth Könyvkiadó.

Szelíd és takarékos eszköz- és géphasználat . Andor D.(l992): Melegben elpusztulnak.

Lásztity R., Törley D. (1987): Alkalmazott

Kertészet és

Szőlészet,

No.25.

Mezőgazdasági

Andor D.(1993): Infravörös gyomirtási

M.: A tejsavas erjedés. Waerland Verlagsgenossensch aft eg. Mannheim pp. 32. Márai G. (1989): Organikus minőségű sertéshústermelés. Agrárvilág, 2-6., 47-58.p. Márai G. (1992): Garantáltan vegyszermentes hústermelés. Biokultúra, 4. l O.p. Márai G. ( 1993): Lesz-e piaca a biohúsnak 7 Kistermelők Lapja, 37. (1), 9. Mezei O.-né (1988): A teljes értékű kenyér. Mezőgazdasági Kiadó Planétás Gmk., Budapest. Paavo Airola (1982): Are You Confused? Ford. Oláh A.: Tej-barát vagy ellenség?, Természetgyógyászat, 1992. 2. 4., 12-13.p. Rappi, A. (1988): Problémák az úgynevezett bio-élelmiszerek élelmiszerjogi megítélésében. Deutsche Molkerei-Zeitung, Vol. 109. No.9. p.240-244. Sass P. ( 1986): Gyümölcstárolás. Mező gazdasági Kiadó, Budape<>t. Szabó M. (1990): Biotehén-biotej (tanulmány). Agrárgazdasági Kutatóintézet, Budapest.

technológiával szerzett tapasztalatok. Kézirat, Andor D. (1993): Ültetvények vegyszernélküli gyomirtása. Előadás, Kézirat, Andor D. (1992): Korona alatti területek vegyszermentes gyommentesen tartása. OMFB zárójelentés . Andor D.(l991): Olcsó, környezetbarát energiaforrás. Kertészet és Szó1észet, No.2 .. Andor D., Sz. Lukács l.: A kiskertek eszközei és gépei. Mezőgazdasági Kiadó, 1984. Balázs F., Dimitrievits Gy. (1975): A növényvédelem gépei. Mezőgazdasági Kiadó. Bánházi J. et al. (1975): Szántóföldi munkagépek. Mezőgazdasági Kiadó. Fülöp l., lován D., Tóth L. (1975): A gyepgazdálkodás gépei. Mezőgazdasági Kiadó. Gottschall, R. et al. ( 1991 ): Kompostieren die technischen Aspekte der Kompostierung im ökologischen Landbau. SÖL Sonderausgabe Nr.53. Göhlich (1987): Mensch und Mascbine. Verlag, Paul Parey, , Győrffy S. (1988): Szerszámok a biokertben. Mezőgazdasági Kiadó, 23. Bioftizet.

élelmiszer-analitika. Kiadó, Budapest.

Lingenfelder,

Előadás,

335

Hajdú 1., Kiss L. (1975): A mezőgazdasági szállítás és rakodás gépesítése. Mező gazdasági Kiadó. Hampl, U. Mathy. (1991): Striegeln Mechanische Unkrautregulierung im ökologischen Landbau. SÖL Sonderaus- · gabe Nr.51. Hampl, U. Mathy (1991): Bodenbearbeitung im ökologischen Landbau. SÖL Sonderausgabe Nr.52. Karai l. (1992): Kertészeti kisgépek a kertekben és kisgazdaságokban. Műszaki · Könyvkiadó. Karai l., Mészáros F. (1980): Kertészeti betakarító gépek. Kertészeti Egyetem, Jegyzet. Lelkes Ligetvári F. (1993): Öntözés a kisgazdaságokban. Folium. Moser, E. (1984): Verfahrenstechnik Intensivkulturen. Verlag, Paul Parey. Nagy P., Marasán (1987): Motoros kerti gépek szervize. Mezőgazdasági Kiadó. Neudorils W. (1986): Bio Fibel, Neudorff GmbH KG

Raiser, E. (1984): Aktiver Beitrag zum Umweltschutz... Deutsche Baumschule No. 6. Rannertshauser, l. (1990): Thermische Unkrautbeklimpfung. KTBL Arbeitsblatt Nr.0665. Preuschen, G. (1991): Ackerbaulehre nach ökologischen Gesetzen. Verlag, C. F. Müller Karlsruhe, Szász I. et al. (1973): Mezőgazdasági gépek karbantartása. Mezőgazdasági Kiadó. Tibold V. et al. (1977): Gépek üzemeltetése a mezőgazdaságban.. Mezőgazdasági Kiadó.

Merre billen az energiamérleg? Baró{fi l. (1994): Energiafelhasználói Kézikönyv. KÖTECH Kiadó, Budapest. Gyurcsovics L. (1986): Hőtermelés napsugárbóL Műszaki Könyvkiadó, Budapest. Lehmann, B., Gronauer, A. (1992): Sinn-· voller Umgag mit Energie auf dem Bauernhof. SOL, Bad Dürkheim.

Név- és tárgymutató

A abrakkiosztás 135 abrakok 80 adalékanyagok 244 aflatoxinok 88 akupresszúra 122 akupunktúra 120 allergiás reakció 115 almozás, kitrágyázás (baromfi) 170 almozás, trágyaeltávolítás (sertés) 159 alsó vezetékes rendszer (szarvasmarha) 136 antibiotikumok okozta mérgezés l 08 antibiotikum-spirálll 4 anyagmozgatás 315 aprítás 101, 133 aromaterápia 122 aszalás 193 autokláv 206

A" állateltartó képesség 19 állati eredetű takarmányok 80 állati termékek feldolgozása 237 állati termékek tárolása 237 állati termékek fogyasztása 238 állatlétszámadatok 20 állatok összezsúfolása 29 állatságos állattartás 15

állatsűrűség 21 állattartás gépesitése 122 állattartási környezetterhelés és -rombolás 43 állattartó épületek építőanyaga 72 állatterelés 161 ásógép 286 ásók 264 átmeneti takarmányozás 129 ázsiai nagy méhatka 180

B baktériumspórák hőtűrése 193 balatonfelvidéki tájvédelmi körzetek 37 barna kenyér 236 baromfiólak. 162 baromfi 161 bálázógépek 308 bejelentési kötelezettség 114 beltenyésztés 57 betakarítás 277 betegségek megelőzése 112 bébicékla 208 béta-antagonitok 243 BGH68 bioállattartás 15 biobaromfitermelés 168 biobor készítése 228, 225 bioborok palackozása 224 biobor 219 bioélelmiszer 187 bioépítészeti követelmények 73

biogáz 327 biológiai minősítésű állattenyésztés 57 biológiai szarvasmarhatartás 124 biológiai szemlélet 55 biomassza mint energiaforrás323 bioméhészkedés 180 bioméz 180 bionyersanyag 187 biosajt 237 biotechnikai beavatkozások 67 biotechnológiai eljárás (szarvasmarha) 131 biztonságos biohús 243 borjúnevelő ketrec 138 boronák 284 BST 68, 103 burgonyabetakarítók 311 burgonya tárolása prizmában 257

c cukorrépa-betakarítók 312

Cs családi istálló (sertés) 150 csapdák 275 csemegeuborka 207 cseresznyebefőtt 209 csigatenyésztés 176

337

csigás keverő-kiosztó kocsi 133 csomagolóanyagok 190 csöpögtető öntözés 30 l . csuklóskapa 267

D derítés, szűrés 232 D-érték 192 dinamikus egyensúlyi állapot 113 dugító hatás l 06

E ecetgyártás 212 ecetsav/propionsav tömegarány 56 egyetemes fajták 58 egymenetes betakarítás 309 egyszerű borkezelések 230 ekék 282 elhúzódó ellések 30 elidegenedés 19 ellenálló képesség és megelőzés ll O elletó1áda (nyúl) 174 eHető rekeszek 30 ellés körüli takarmányozás (tehén) 129 energia és biogazdálkodás 318 energiamérleg 318 erőgépek 281 erjesztés 222 esőszerű öntözés 30 l eszköz- és géphasználat 264 etetőberendezés (baromfi) 169 etika 24 etológia 24 extenzív gazdálkodás 32

É éhség, étvágy, jóllakottság l 09 élelmezési konkurens 125

élelmiszeripari melléktermékek 80 életteljesítmény 31 élőtömeg-egység 19 ételízesítők gyártása 214 éticsiga 177

F fagyvédelmi eszközök 300 fajtapolitika 59 faktorbetegségek 112 falközi silók 133 fejeskáposzta tárolása 257 fejezőgépek 312 fejőházi hővisszanyerő bojler 137 fejőtankos vagy sajtáras fejés (szarvasmarha) 136 fejtés 231 feldolgozó-üzem látogatási jelentése 263 félbarna kenyér 236 finn nyárs 278 titogének l 03 titoterápia és háziszerek 121 fogasok 283 forgókapák 288 forgókéses gyomirtó 288 földigiliszták 178 fűrészek 276 fusarium 48 fülrühesség (nyúl) 175 fürösztőberendezés 145

G gabonabetakarító gépek 308 gabonaszárítás 93 gazdaságos tejtermelés (szarvasmarha) 128 genetikai értékek 35 genetikai képesség 56 genomanalízis 68 geotermikus energia 328 gereblyék 267

génmanipulációs biotechnológia 66 géntartalékvédelem 66 gépek és eszközök (sertés) 157 gépesített rovarfogás 299 géphajtású eszközök 280 gilisztaszaporítás l 77 gombás fertőzések (nyúl) 17S granulálás l 02

GY gyepápolók 277 gyepgazdálkodási rendszerek 33 gyűjtőgereblyék 307 gyomkefe 288 gyorsmódszer 213 gyógyszeres szárazra állítás 26 gyógyszeres takarmány 29 gyökérzöldség- betakarfták . 314 gyümölcsbetakarítók 314 gyümölcsök szárítása 200 gyümölcsszörpök 21 O

H hajtott talajművelő gépek 285 halgazdaság 175 halszálkás fejőállás (szarvasmarha) 136 hazai géntartalék 65 hámozott paradicsom 207 házasítás 232 háziállatfajták 64 házi savanyítás 20 l házkörüli állattartás 53 hőenergetika 329 hengerek 285 hernyófogó öv 275 hévíz 329 hőhatáson alapuló gyomirtás 291

338

hídlás 159 hígtrágya 24 hízósertések takarmányozása 155 hízósertés tartása 153 hőkezeléses tartósítás 205 hodályok 140 holstein-fríz 56 homeopátia 118 Hortobágyi nemzeti park 36 hortobágyi racka 63 hozamfokozók l 02 hőpusztulási görbe 192 húsfeldolgozás 242 húsmarhatartás 131 húsminőségi szempontok 53 hústermelő fajták 56 húzókapák 266

I ikervemhesítés (szarvasmarha) 131 infralámpa 160 istálló- és hfgtrágyatermelés 38 istálló nélküli technológiák 77 istállópadozat 45 istállótrágya-termelés 39 itatók (baromfi) 170

J jersey (szarvasmarha) 56 joghurt 247 juhászat 139 juhfürösztő 144

K kalapácsos aprítógép 297 kapák 266 !<:aptárak 181 kaszálógépek 304 kaszálvarakadó gép 306

BIOGAZDA 3.

kation-szolgáltató képesség 47 kaukázusi kefi r 247 kazalsilók 132 kecsketartás 52,146, 147 kecsketej 146, 247 kenyérsütés 234 kertészeti termények átmeneti tárolása 252 kettős hasznosftású fajták (baromfi) 168 kettős hasznosftású fajták (szarvasmarha) 56 kénezés 231 kések 278 kétmenetes betakarítás 309 kézi eszközök 264 kézi hengerek 268 kifutó létesítése (sertés) 153 kiosztákocsi (sertés) 158 kiskunsági nemzeti park 37 komposztálók 268 komposztkészítő gépek 296 korszerű hibridek 63 környezetbe illeszkedés és tájgazdálkodás 41 környezetileg érzékeny területek 31 kötött tartás 130 közös ökológiai vonások 33 kukoricabetakarítók 31 O kultivátorok 283 kunyhós tartás (sertés) 153 küllőskapa 287

L láncos kiosztó kocsi 134 eltartóképessége 82 legeltetés 81, 82 legelő 141 lemezes pillanathűtő 137 listeria (monocytogenes) 244 lovak energiaszükséglete 172 lótartás 171 legelő

M magvas kenyér 236 magyar szürke szarvasmarha 50 magyartarka fajta (szarvasmarha) 56 malacok elválasztása 155 malacok takarmányozása 155 marinált paprika 209 masszázs 122 mágnesestér-terápia 122 májcoccidiosis (nyúl) 175 meggybefőtt 209 megújuló energiaforrások 320 mesterségesen fenntartott sejtek 63 metanogén folyamat 324 metszőberendezések 302 metszőeszközök 303 metszőollók 276 mezofilok 193 méhészeti termékek 215 méhészet 179, 181 méhkenyér 218 méhméreg 219 méhpempő 218 mélyalmon tartás 137 mélylazftók 283 méz 215 mikotoxikózisok l 09 mikrobio~ógiai ismeretek 190 mikroöntözés 301 mikroszórófejes öntözés 301 minőségtanúsítás 261 minősítés 226 minősítő tanúsítvány 261 monogén 67 monokultúrás benépesítés (hal) 175 mustárkészítés 214

339

N nagytestű fajták (nyúl) 174 napelemek 137 napenergia 320, 321 napkollektor 136 nemzeti parkok és természetvédelmi területek 34 népi állattartás 49 növényvédelem 273 növényvédő gépek 299

Ny nyalásó 135 nyárs 278 nyúltartás 52 nyúltáp 174 nyúl l 73

o ochratoxin-a 88 orleans-i eljárás 212 ólklímaadatok (baromfi) 164 ózonterápia 122

ö ökológia 66 önetető 158 öntözés 300

p Pasteur módszere 213 pecsenyebárány 141 penészgombák 88 permetezés 273 permetezőgépek 273 poligén 67 • polikultúrás benépesítés (hal) 175 porozás 275

propolisz 218 puffasztó hatás l 06 pusztai állattartás 50 puttonyok 280

R rackajuh 51 raktározási betegségek 259 raktározott termények védelme 259 rekeszek 278 relatív páratartalom 255 rendsodrók 307

s sajtáros rendszerű fejés (juh) 143 sajt 248 sárgabarackbefőtt 209 sárgabarackdzsem 21 O sertések szaga 27 sertéstakarmányok 154 sertéstartás 149 sertés természetes viselkedésmódja 149 siló betárolása 133 silómarók 133 silázógépek 311 somalotropin 243 sorközművelő kultivátor 288 sózás 211 sózott fűszer 211 stresszhatás 113

szarvtalanítás 30 szállítás és vágás (sertés) 156 szállító-adagoló rendszer (sertés) 157 szárítás 193, 194 szárító berendezés 323 szárító gúla 278 szárítók 196 szársértők 306 szecskahossz 311 · szedősajtár 280 szedőzsákok 279 szemestermény-tárolók 96 szenvedést kiváltó okok 25 szervestrágyázás évelő növények alá 84 szélenergia 324 szélmotor 137, 325, 326 szénakészítő gépek 306 szilajtartás 50 szilázskészítés 132 szilvabefőtt 210 szilvalekvár 210 szintetikus hozamfokozók 132 szőlőfeldolgozás és borkészílés 219 szőlőfeldolgozás 220 szoptatós koca 155 szórógépek 296 szüretelés 220

T takarmányelőkészítési

Sz szabadföldi és kifutás tartás 164 szabadtartás 77 szalagos szárító 197 szalma nélküli tartás 28 szalmák 80 szalmonella 243 szarvasmarhatartás 123

eljárások 90 takarmányfehérjék 44 takarmány- és tápanyagismeret 79 takarmánykiegészítők 80, 102 takarmányminőség és környezetvédelem 86 takarmányok előkészítése 100

BIOGAZDA 3.

340

takarmányok étrendi hatása 104 takarmányok méreganyagai 107 takarmányozási általános tudnivalók 81 takarmányozási komfort 91 takarmánytermő területek terhelhetősége 30 takarmányvizsgálati módszerek 92 talajmásoló gép 308 talajművelő gépek 282 talajműveló'k 264 talajsavanyadás 47 talajsavasadás 86 tanyai állattartás 51 tartási és gondozási szempontok 70 tartási módszerek 56, l 73 tájolt épületkialakítás 72 tápanyagok hasznosítása 88 tápanyagpótlás gépei 295 tápanyagpótlás 268 tápos csirke 54 tárcsás talajművelők 284 tárolási módok 256 tárolás, palackozás 233 tejfeldolgozás 241, 245 tej hűtése 136 tejhűtő kádak 137 tejsavas erjesztés 200 tejtermelő fajták (szarvasmarha) 56 tenyészkocák tartása 152

terítés 195 terményszárítás 316 természetes körforgás 263 természetes tartásmód (hal) 175 természetes védekezési módok 116 termofilok 193 termohigrográf 256 tisztogató csirkék 78 tojófészek 251 tojóhibridek 168 többcélú istállóépületek 72 töltögetés 230 tömegtakarmányok 79, 83 tömörítés 133 transzgén 67 trágyacsatornák 45 trágyakazal 160 trágyaterhelés szabályozása 39 trágyázás (hal) 176 túró 248

ültetőcső 273

tyúk természetes viselkedési szokásai 162

u utánszárítás 195

ü ülőrudas

tartás 164

ültetőelem

294

ültetés 273 ültetőgépek

293

üsző-előhasznosítás

13 2 üzemlátogatási jelentés 262

v vágóállat értékelése 132 vágóállat-feldolgozás 250, 251 vágóhidak 244 vegyes kenyér 236 vetés, ültetés 272 vetőgépek 293 védjegy 261 villanykarám 143 villanypásztor 142 virágpor 217 víziszárnyasok 165

zöldbabbetakarítógép 313 zöldborsó-cséplőgépek 313 zöld futószalag 84 zöldlucerna Ca- és Ptartalmának alakulása 47 zöldségbetakarítók 313 zöldségek szárítása 198 zúzókosár 133

~--·························-~·

IBIO LÓG IAI

l 1 1 l l

. DI PE L

ROV ARÖ L6SZ ERI l

A biotermeszt ésben nemzetközi leg engedélyez ett különösen környezetkímélő rovarölőszer. Élelmezéseg észségügyi várakozási ideje O nap, így felhasználá sa csemegekuk oricában különösen javasolható .

1. 1 l l

1 l l l

ADIPEL kizárólag néhány hernyó kártevő ellen hatásos: szőlőmoly, amerikai l 1 fehér szövó1epke, kukoricamo ly. l A vegyszernek folyékony és por alakú permetezőszer formulációj a van. .l Mindkettőből az engedélyeze tt dózis: 1,0 kg-ltrlha.

1 1

A készítmény kizárólag gyomormér eg, így a fiatal hernyók megjelenés e idején kell kijuttatni. A vegyszer beszerezhető a növényvédőszer boltokban, vaIamint márkaboltja inkban.

1 1

•••• •••• •••• •••• •••• •••• •••• ··········-~ ~--············· sre használja a

Kártev!irtásra és

előrejelzé

dSJ&

BIO ~LSJ1 : : BAB OL'kNA . ezt: ~t:7 . ~ l zrtoszerm entes terme 1 l • A REAGRON-B szexferomon csapdákat 12 féle malykártevő ellen. 1 • A GUARD-B növényőr, sárga színű, ragasztós színcsopdát 8 féle üvegházi

és

l 1

l • l l •

1 szabodföldi kártevőfaj ellen. A GUARD-B ragasztós légyfogólapot házilégy, szúnyog és más repülőrovarok . 1 ellen. l ellen. csótányfaj A MEGFOG-LAK-B csótánycsopdát, minden előforduló

CÍMÜNR: Bábolna Környezetbiológiai Központ • 1107 Budapest, Szállás u. 6. • Telefon: 280-33-88; Fax: 127-7241; Telex: 22-6929

l..

l ~

·············-~

Próbálla kl a ter•és:ze tes, SZARU és CSONT alapany~gú

Zo&in. ,----zoaio·családte~mékeit! ~

7 oBio

MEGLATJA • MEGERI ! , Folyékony, szllárd, vízben oldható for•ában alap·, fel· és levéltrág yaként lll. öntözőví:r:zells kliuttathatóak!

:> növelik a hozamo t és a Ininőséget :> javílják a termés beltartalmi értékeit és eltarthatóságát

~ elóbbrehoz záka virágzást, a kötődést és az érést !) fokozzák a növényeke llenállókép esség ét a betegségekkel és egyes kártevőkkel szemben ~ kedvezően hatnak az élettani folyamatok ra ~

növelik a növényekszárazságtűrő-képességét felgyorsíljáka szerves anyagok lebontását, komposztstarterek :) egyszerűen kijuttathatóak, élelmezési és munkaegészségügyi várakozási idejük nincs ~

Az egészséges íz és az ízletes termés alapja aZoBio-család A termékekről bővebb felvilágosítás:

c::::=

Biogazda Kft

1225 Budapest , Campono u. l. GJ 1780 Budapest , Pf: 39 ir .: 226-1 447 Tel/Fax: 226-1446

• - - - - - - - - - - - - '

l A BIOVIN komposztáJt szőlötörkölyböl, osztrák licenc l 1

alapján, szigorúan ellenőrzött technológiával előállított biológiai szervestrágya, talajjavító, amely igen magas arányú stabil humuszt, huminsavat tartalmaz. Fontos makro- és mikroelemben gazdag. A mezőgazdaság egész területén (gyümölcs-, sz ő lő-, zöldségtermesztési és virágkertészetet is beleértve) és az erdő gazdaság bármely ágában hatékonya n használható.

l l l

Hatásában 100 kg BIOVIN megfelel kb. 3-5 tonna istállótrágyának. Könnyen szagtalan termék. A vegetáció egész ideje alatt bármikor felhasználható. trágyázásához kb. 100-200 g mennyiség elegendő.

kezelhető, l m 2 t~aj

l A BIOVIN, mint aktivátor bármely biomassza, biológiai hulladék komposztálására l kiválóan alkalmas. sztó'k figyelmébe, mint "BIOBAL IASZf", rostpótló takarmányl Állattenyé kiegészítő terméket ajánljuk a BIOVIN-t 2-6 %-os bekeverési arányban. Alomhoz adagolva szagmegkötő tulajdonsága által a tenyésztett állatok jó közérzetét l biztosítja. l l

Egy ilyen sokrétű tennék et Önnek is használ nia kell! Előállító és forgalmazó: BIOVIN HUNGÁRIA KFT, 8638 Blatonlelle, Vágóhíd u. 2. Postacím: 8630 Balatonboglár, Pf. 108. Tel.: 85/352-5 83

- - - - -

- - -

"'\

- -

l l

. 1 l l

Kártevő

lepkék hatékony

előrejelzése:

CsaiQmcfN® feromoncsapda család IITANIQ

Alma, k6rte, barack, meggy, szllva, szölö, bogyósok, zöldségfélék, szántóföldi növények, erdeink kártevölre Több, mint félszáz fontos hazai lepkekártevöre

Erös vonzóképességű Ivari csalogatóanyag

Fajspecifikus hatás

MTA NOvényvédelmi Kutatólntézete (Dr. Tóth Mlklós l Dr. Szöcs Gábor) Budapest, Pf 102, 1525; tel: (1)-176-9555; fax: (1)-176-9729

Kérje ingyenes tájékoztatónkat és terméklistánkat!