dr. Eigner Bernadett adjunktus ELTEBGGYKPszichopedagógiai Tanszék bernadett.eigner@barczi.elte.hu, www.barczi.hu
Erősségközpontú megközelítés a klinikai pszichopedagógiában Napjainkban az átlagostól eltérően fejlődő gyermekek megismerése, nehézségeik, problémáik kezelése során általában patológiai szemlélettel dolgozunk, melynek alapján a zavart funkciók, tulajdonságok, képességek részletes feltárása a cél. Ezt szolgálják a pszichopatológiában használatos korszerű osztályozási rendszerek, melyek a tüneti kép alapján csoportosítják a rendellenességeket, zavarokat. Ez a szemlélet és nézőpont több szempontból is egyoldalú: nem képes figyelembe venni az egyéni sajátosságokat, az egész ember, az egész személyiség helyett az egyes funkciókat tárja fel statikusan, élesen meghúzza a határt normális és abnormális között, és egyoldalúan negatív beállítottságú: csak a hiányzó, sérült, megzavart jelenségekre fókuszál. Ezzel csak a sérült funkciók fejlesztésére irányuló terápiás munkát alapozza meg, a terápia tekintetében is hasonló hiányosságokkal, mint a diagnosztikában. Joggal merülhet fel, hogy kirekesztő, stigmatizáló, negatív képet rajzoló, ezért egyoldalú, és az egyén énképét, önértékelését romboló, társas beilleszkedési esélyeit nehezítő megközelítésről van szó. Szerencsére napjainkra újra életre kelnek azok az irányzatok, amelyek a depatologizáló szemlélet, és a komplex klinikai megközelítés mellett törnek lándzsát. Megjelent a BNO és DSM mellett a korszerű, aktivitásokat, részvételt, kontextusokat is figyelembe vevő FNO rendszere. Az FNO az akadályozottságok mellett képes az erősségeket is ábrázolni. Nem újkeletű dologról van szó, hiszen ha a tudománytörténeti gyökerekig megyünk vissza, nagyon is sok példát találhatunk, és sok jó tapasztalatot gyűjthetünk. Kiemelném itt a XX. szd. elején a kísérleti lélektan és az experimentális pedagógia, a gyermektanulmányozás eredményeit, dr. Szondi Lipót konstitucionális emberszemléletét, valamint Ranschburg Pál pszichopatológiai, Vértes O. József tudományrendszertani, Schnell János klinikai diagnosztikai tevékenységét, a Gyógypedagógiai Pszichológiai Laboratórium örökségét. A klinikai gyógypedagógia a kezdetektől fogva ezt a modern szemléletet tudta magáénak; hangsúlyoznám itt az egészlegesség elvét, a komplex megközelítés elvét, azt, hogy az egyént holisztikusan, bio-pszicho-szociális egységben szemléli, az ökológiai-rendszerelvű megközelítésben az egyént önálló, környezetével szoros kapcsolatban lévő rendszerként látja. A klinikai gyógypedagógia – s ezen belül a klinikai pszichopedagógia az egyén problémáját a teljes klinikai kép feltárásán keresztül tartja lehetségesnek megismerni. A klinikai pszichopedagógia mai, modern módszer-és eszköztárával az egyén és közvetlen környezete komplex megismerésére, megértésére és megsegítésére törekszik. A hagyományos pszichiátriai, pszichopatológiai – és erőteljesen címkéző - felfogással szemben dinamikus megközelítést alkalmaz: feltárja az ok-okozati összefüggéseket, az egyes jelenségek egymásra hatásainak hálóját, fejlődésirányokat, az intrapszichés és interperszonális dinamikát. A pszichopedagógiai profil felrajzolásával az egyénben és közvetlen környezetében (például a nevelési hatásokban) rejlő erőforrások, protektív faktorok feltárásával együtt ismeri meg a rizikó faktorokat, az egyén életét nehezítő tényezőket, zavarokat, hiányosságokat, sérüléseket. A pozitív személyiségjegyek feltárása, a fejlesztésközpontú, időről időre felülvizsgált diagnózis, az egyéni sajátosságokat, érzelmi megéléseket figyelembe vevő, támogató terápia, a legközelebbi fejlődési zóna, a potenciális tér, a kreativitás megteremtésével a deficitközpontú szemlélet helyett az erősségközpontú, komplexitásra törekvő, az extraintellektuális funkciók jelentőségét, a fejlődési dinamikát, folyamatmodellt, tranzakciók szerepét hangsúlyozó szemlélet jellemzi a mai modern pszichopedagógiát. Kulcsszavak: pszichopatológia, osztályozási rendszerek, „labeling”, normalizációs elv, depatologizáló szemlélet, bio-pszicho-szociális egység, komplex klinikai megközelítés, klinikai gyógypedagógia, klinikai pszichopedagógia, ökológiai-rendszerelvű felfogás, dinamikus megközelítés, pszichopedagógiai profil