dr. Eigner Bernadett ELTE BGGYK Pszichopedagógiai Tanszék bernadett.eigner@barczi.elte.hu
A szülői stressz hatása a korai anya-gyerek kapcsolat alakulására absztrakt A gyermek fejlődése a korai időszakban nagyon szorosan összefügg környezete jellemzőivel. A gyermeki szelf fejlődésének meghatározója a korai gondozó-gyermek kapcsolat minősége. A kapcsolat a mindennapokban a gondozó felnőtt (a szülők, elsősorban az anya) és a csecsemő, majd kisgyermek közötti játékos interakciók sorozatában ragadható meg. A kapcsolat minősége az interakciók vizsgálatával elemezhető. A „szemtől szembe” korai interakciókban felismerhetők a korai kapcsolati és kommunikációs zavarok, a diszfunkcionális együttlétek, a patológiás fejlődéshez vezető atipikus interakcionális jegyek. A korai kapcsolat minőségét erőteljesen befolyásolhatják az anya részéről fennálló pszichés vagy pszichoszociális faktorok, melyek veszélyeztető tényezők lehetnek a kapcsolat alakulásában. Ilyen tényező a felfokozott szülői stressz, mely különböző okok miatt jelentősen befolyásolhatja az anyai szerep megélését, felerősítheti a szorongást, összefüggésben lehet a postpartum depresszió kialakulásával, a gyermek elfogadásával, felé irányuló attitűddel, és ezen keresztül a kapcsolat zavarához vezethet. A játékos interakciók és a rizikó tényezők megismerésére irányuló kutatásomban ötven olyan anyával vettem fel a kapcsolatot, és vizsgáltam az anya-gyerek párosok interakcióit a gyermekek négy és fél hónapos korában, akik vagy eseménytelen terhességi és szülési időszak után hozták világra gyermeküket, vagy pedig veszélyeztetett terhesség és komplikációkkal terhelt szülés volt a történetükben. Kérdésem az volt, hogy mely tényezők befolyásolják a korai anya-gyermek interakciók minőségének alakulását. A korai interakciók minőségét befolyásoló tényezők közül a fókusz az anyai stresszre, illetve az anyai játékosságra irányult. A szülői stresszt a PSI (Parenting Stress Index) hosszú, 120 kérdéses változatával mértük. Az anya szorongását a STAI-Y – Állapot és Vonásszorongás Kérdőívvel (Spielberger), a depressziós jegyeket az Edinburgh Postnatal Depression Scale – EPDS skálával mértük. A The Postpartum Bonding Questionnare - PBQ kérdőívet is felvettük, mely feltárja a késlekedő, hiányzó vagy inadekvát anyai válaszokat, a kóros harag érzetét a gyermekkel szemben, és az elutasító magatartást. Az interakciók megfigyelése a gyermek négy és fél hónapos korában „face-to-face” szabad játék helyzetben történt. Videóra vettük az anyagyerek interakciókat, majd egyedi kódrendszerrel elemeztük az interakciók minőségét, átlagos, optimális vagy diszfunkcionális/diszharmonikus jellegét, atipikus jegyeit, mintázatait. Az adatok, eredmények feldolgozása folyamatban van, rész-eredményekről tudok beszámolni, ezek közül kiemelném a szülői stressz értékek hatását más vizsgált mutatókra.
Az anyák szülői stressz értékeinek és az interakciós mutatók kapcsolatának vizsgálata során azt feltételezzük, hogy a szülői stressz több alskálájával összefüggés mutatkozik. Az anyák szülői stressz értékeinek összefüggéseit vizsgáljuk továbbá az összesített (anyai és baba) rizikó pontszám értékeivel. A szülői stressz és a szorongás együtt járásával kapcsolatban végeztünk elemzést. A szorongás értékei szignifikáns pozitív korrelációt mutatnak mind a teljes stressz, mind külön a gyermek, külön a szülői oldal pontszámaival. A magas szorongásértékekkel rendelkező anyák kockázata a szülőséggel kapcsolatos stresszekre fokozottabb. A szorongás a szülői stressz teszt egyes alskáláival: a szülői megerősítéssel, a követelménnyel, az elfogadással, a képességgel, a kapcsolattal, az egészséggel, a szűk szereppel, a depresszióval és a partnerkapcsolattal mutat szignifikáns pozitív együtt járásokat. A szülői stressz és az anya érzelmi kapcsolata babájához (PBQ skálával mérve) értékeit vizsgálva azt az eredményt kaptuk, hogy szinte minden egyes alskála szignifikáns összefüggést mutat a szülő gyermekéhez való kapcsolatával, azaz a magas stressz-szint rontja az anya gyermekéhez való alakuló odafordulását, meleg, elfogadó, zavartalan kapcsolat esélyét, mely a korai interakciókban már jól beazonosíthatóan megmutatkozik. A szülő-gyerek interakciókat egyre nagyobb mértékben állítják a korai intervenciós programok fókuszába, és a kutatások is igazolják, hogy a szülő és gyermek közötti interakció rendkívül fontos tényező a gyermek optimális fejlődéséhez, különösen nehezített helyzetben. Eredményeinket hasznosítani lehetne egy komplex preventív programban, mely a korai kapcsolat minőségét veszélyeztető anyai faktorokat idejekorán képes felismerni és pozitív irányba befolyásolni, a kötődési és fejlődési zavarok megelőzése céljából. Kulcsszavak: face-to-face korai anya-gyerek interakciók, optimális vagy diszfunkcionális interakció jegyei, interakció kód, rizikó és protektív faktorok, szülői stressz, szorongás, posztnatális depresszió, korai kapcsolat, preventív program