Art Capital 2019 by Ferenczy Múzeumi Centrum

Tartalom Contents Régi és új álmok Old and New Dreams

Nyitvatartás Opening hours

11 1

Kiállítások Exhibitions

Térkép Map

A vernisszázs kiemelt programjai

Belépőjegyek Tickets

118

Szentendre,

a képzőművészet magyar fővárosa

2019. 05. 25. – 09. 15..

Régi és új álmok Old and New Dreams 2

Az Art Capital Közép-Kelet-Európa legnagyobb képzőművészeti fesztiválja, amelynek idén negyedik alkalommal ad otthont Szentendre. Az elmúlt három évben olyan jelentős művészek állítottak ki itt, mint például Marina Abramović (USA), Peter Kogler (Ausztria), Victor Sydorenko (Ukrajna), Bill Viola (USA), Jelena Bulajić (Szerbia), Eija-Liisa Ahtila (Finnország), Radu Comșa (Románia), Mohau Modisakeng (Dél-Afrika), Žarko Bašeski (Macedónia), Yoko Ono (USA), 3 Oleg Kulik (Oroszország) vagy Chiharu Shiota (Japán). Az idei fesztivál címe: Régi és új álmok. Szentendre belvárosában most 19 tematikusan kapcsolódó kiállítás, ezekhez kapcsolódóan pedig 52 önálló program várja a látogatókat.

Art Capital is the greatest visual art festival of Central-Eastern Europe, which will be held this year in Szentendre for the fourth time. In the past three years, our prominent exhibiting artists have included, among others, Marina Abramović (USA), Peter Kogler (Austria), Victor Sydorenko (Ukraine), Bill Viola (USA), Jelena Bulajić (Serbia), Eija-Liisa Ahtila (Finland), Radu Comșa (Romania), Mohau Modisakeng (South Africa), Žarko Bašeski (Macedonia), Yoko Ono (USA), Oleg Kulik (Russia) and Chiharu Shiota (Japan). This year’s festival is entitled Old and New Dreams. 19 thematically linked exhibitions and 52 related programs await visitors in the downtown of Szentendre.

Idiosz kozmosz

Az álom a művészet cinkostársa. Álmunkban mindannyian művészek vagyunk: ilyenkor rendhagyó, sokszor szimbolikus képek, meghökkentő történetek, izgalmas asszociációk jönnek létre, amelyek autonóm módon viszonyulnak az éber állapotban megélt világunkhoz. Az álomképek szembetűnő hasonlóságot mutatnak a művészi alkotásokkal. Ahogyan Novalis írta, a műalkotásban „az álom világgá változik, s a világ álom lesz örökre.” * A műalkotások kimeríthetetlen gazdagságát a műélvezet sokféle módja jeleníti meg: minden befogadás, minden értelmezés szükségképpen más, még akkor is, ha az eltérések sokszor elenyészően kicsinek látszanak. Noha az álmokat is lehet kategorizálni, egyik meghatározó jellemzőjük, hogy megélt formájukban kizárólag hozzánk kötődnek. Ébren másokkal osztozunk a világunkban, ám az álmunk csak a miénk. Benne vannak a félelmeink, a vágyaink, a múltunk – sokak szerint a jövőnk is. Két és félezer évvel ezelőtt Efezusban egy görög bölcs, Hérakleitosz olyan idiosz kozmosznak, azaz egyéni univerzumnak nevezte az emberi álmot, amely mások által birtokolhatatlan. Ma sem gondoljuk másként. Az álom az egyes ember beláthatatlanul gazdag, óriási birodalma, alighanem az egyedüli kincse, amit senki nem vehet el tőle. Az idei Art Capital arra vállalkozik, hogy ebből a roppant gazdagságból, a legmélyebb emberi vonatkozások „tudattalan” hordozójából valamit megmutasson – a művészet révén. A kiállítások és a programok nem a pszichoanalízis révén meghonosodott szempontok mentén közelítenek az álom témájához, hanem mindenekelőtt az emberi szabadságnak azokra az izgalmas odüsszeáira fókuszálnak, amelyekről az álomtapasztalatok tanúskodnak. Amikor a művészetben álmodónak képzeljük magunkat, a képzeletünk teremti meg azt az álomhoz hasonlatos, eredendő állapotot, melybe szívesen térünk vissza újra és újra – ha tudunk. A műélvezethez ugyanis nem csak a befogadó kegyelmi állapotára van szükség, hanem azt megelőzően jó művek, s azoknak perspektívát adó szituációk (például izgalmas kiállítások) kellenek. Szentendre, a képzőművészet magyar fővárosa ez utóbbiakból most olyan gazdagságot kínál, amelyben minden művészetkedvelő örömét lelheti. Gulyás Gábor múzeumigazgató, az Art Capital főkurátora *Novalis: Heinrich von Ofterdingen (Márton László fordítása). Helikon, Bp., 1985. 128.

Idios Kosmos Dream is art’s accomplice. We are all artists in our dreams: at such times, unusual, often symbolic images arise, along with surprising stories and exciting associations, which relate to the world that we experience while awake in an autonomous manner. The images of our dreams show conspicuous similarities with works of art. “The dream is World, the world is Dream,” wrote Novalis.* It bears witness to the inexhaustible richness of artworks in how many different ways they can be enjoyed: every interpretation is by necessity different, however small these differences may seem. Though dreams can be classified, it is their defining characteristic that as experiences, they are exclusive to individuals. When awake, we share our world with others, while our dreams are our own only. They include our fears, desires, and past—many think our future as well. Two and a half millennia ago, in Ephesus, Heraclitus, the Greek philosopher called the dream an idios kosmos, a private universe no one else can own. Today, we still agree with him. Dream is an individual’s immeasurably vast and rich realm, probably the only treasure he or she cannot be divested of. This year’s Art Capital undertakes to show something of this extraordinary richness—of this “unconscious” vehicle of the deepest human concerns— with the help of art. Rather than employing considerations established by psychoanalysis, the exhibitions and events look at dreams by focusing on those compelling odysseys of freedom that become manifest in dream experiences. When in art we imagine to be dreaming, our imagination creates a primordial, dreamlike state we like to return to again and again—if we can. Because what is necessary for the enjoyment of art is not only a state of grace on the part of the recipient, but first, good works as well, and situations (such as captivating exhibitions) that provide them with a perspective. Szentendre, the Hungarian capital of the visual arts now offers such an abundance of the latter that is certain to delight all art lovers.

Gábor Gulyás Museum Director, Chief Curator of Art Capital * Novalis: Heinrich von Ofterdingen (John Owen’s translation). Cambridge: John Owen, 1842, 195.

Az Art Capital fesztiválra való figyelemfelkeltés egyik kiemelt eleme egy különleges chatbot „happening”. Vagyis aki csak szeretné, két hónapon keresztül minden héten a Facebook messenger felületén egy interaktív „álom-sztorival” lepjük meg.

â&#x2020;&#x2019;

JelĂśld a kedvenc programjaidat! Mark your favorite programs!

Nyitvatartás május 25-én, a megnyitó napján: Az Art Capital tárlatok 15 és 20 óra között látogathatók. Megnyitó: 18 óra (Fő tér). Múzeumaink az Art Capital fesztivál ideje alatt meghosszabbított nyitvatartással várják a látogatókat: hétfőn, kedden, szerdán és vasárnap 10 és 18 óra között, csütörtökön, pénteken és szombaton 10 és 20 óra között. Június 10-én, pünkösd hétfőn minden múzeumunk zárva tart. 11

Opening hours on 25 May, the day of opening: The Art Capital exhibitions are open from 3 pm to 8 pm. Opening: 6 pm (Main Square). Our museums can be visited with longer opening hours during the Art Capital festival: on Monday, Tuesday, Wednesday and Sunday from 10 am to 6 pm, on Thursday, Friday and Saturday from 10 am to 8 pm. On the 10th June, Pentecost Monday, all our museums are closed.

Kiállítások Exhibitions 12

MűvészetMalom, déli szárny • ArtMill, South wing Szentendre, Bogdányi utca 32.

Dmitrij Kavarga Dmitry Kawarga

Kurátor • Curator: Boros Lili

Anyag és test. Mérgező antropocentrizmus Substance and Body. Anthropocentrism Toxicosis május 25. - szeptember 15. 25 May – 15 September

Dmitrij Kavarga / Dmitry Kawarga: Tunguszkai anyag / Tunguska Substance, 2015 A művész jóvoltából / Courtesy of the Artist

A Moszkvában élő alkotó az úgynevezett poszthumán művészet emblematikus képviselője. 1988 óta rendszeres résztvevője nemzetközi kiállításoknak és fesztiváloknak. Monumentális, ugyanakkor részletgazdag, polimer anyagokból, esetenként 3D nyomtatással készült szobrai, reliefjei mellett főként kinetikus, mozgó szerkezeteket és interaktív installációkat készít, mozgóképekkel, hangfelvételekkel egészítve ki azokat. Alkotásai a tudomány, művészet és technológia szintézisén alapulnak, létrehozásukban gyakran mérnökökkel, programozókkal dolgozik együtt.

Első magyarországi tárlatának fókuszában a Mérgező antropocentrizmus című sorozat áll, amely az emberi populáció kiszolgáltatottságát, a fizikai test és a tudat változását tematizálja. Az emberiség – Kavarga értelmezésében – hamarosan megtagadja biológiai énjét, elválik fizikai testétől. Ám ez a különleges művészeti projekt nem pusztán az emberi és nem emberi közötti összefüggéseket kutatja, nem pusztán az organikus természet és a geometrikus technológia oppozíciójában mutatja fel a populáció változását, hanem mindenekelőtt az embert a világ középpontjává és végső céljává tevő antropocentrikus felfogás krízisében. Plexi hengerben, hasábban felhalmozott vagy esetenként önálló formává összeálló tárgyakat látunk, olyan hulladékokat és saját világukat túlélő anyagokat, amelyek egyfajta folyamként hömpölyögnek egy ingoványos, posztapokaliptikus tájban. A művész által a helyszínen installált tárlat egy poszthumán vízió nyomasztó világába vezeti be a látogatót.

The Moscow-based artist is an emblematic representative of so-called post-human art. He has regularly taken part at international exhibitions and festivals since 1988. He makes sculptures and reliefs that are as monumental as they are elaborate, using polymers and occasionally 3D printing. He also produces kinetic and interactive installations, complete with film and audio. His work synthesises science, art and technology, and he often involves engineers and programmers in the creative process. His first exhibition in Hungary focuses on his Anthropocentrism Toxicosis series, which thematizes the vulnerability of humanity, the changes in the physical body and the mind. In Kawargaâ&#x20AC;&#x2122;s view, humanity will soon disown its biological self, and separate from its physical body. However, in addition to looking at how things human and non-human are related, and using the opposition of organic nature and geometric technology to reveal how the population changes, this special artistic project shows these changes, above all, in the crisis of anthropocentrism, which posits man as the centre and ultimate cause of the world. Objects are presented in Plexiglas cylinders, compacted in prisms, and sometimes on their own: discarded things that have survived their own worlds, flowing over and covering a postapocalyptic wasteland. The site-specific installation offers a view into the world of a post-human vision.

Kurátor • Curator: Gulyás Gábor

MűvészetMalom, déli szárny • ArtMill, South wing Szentendre, Bogdányi utca 32.

Nagy Kriszta x-T 18

Csipke Rózsika halott Sleeping Beauty is Dead

május 25. - szeptember 15. 25 May – 15 September

Nagy Kriszta x-T: Csipke Rรณzsika halott

A Tereskova néven énekesként is közismert alkotó a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult a kilencvenes években Sváby Lajosnál, Szabados Árpádnál és Maurer Dóránál. 1998 óta rendszeresen kiállít múzeumokban és galériákban; eddigi legnagyobb tárlatát 2007-ben a budapesti WAX Kultúrgyárban rendezték meg. Olyan fontos közés magángyűjteményekben őrzik a munkáit, mint például a budapesti Ludwig Múzeum, a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet, a debreceni Antal–Lusztig-gyűjtemény vagy a berlini Kortárs Művészeti Múzeum. 1999-ben a budapesti Lövölde téren közzétett, Kortárs festőművész vagyok feliratú óriásplakátjával a művészeti szcénán túl is jelentős hatást gyakorolt. Az elhíresült plakát két évtizeddel későbbi új verziója Csipke Rózsika halott címmel látható 2019 májusától. 20

Az immár évek óta a szentendrei Új Művésztelepen alkotó Nagy Kriszta x-T új kiállítása egy hatalmas helyspecifikus installáció. A tárlat arra a női tapasztalatra reflektál, amely a fehér lovon érkező herceg után történő végtelen vágyakozásként írható le. A MűvészetMalom ódon hangulatú tereiben újra szembesülhetünk a mesével, amely az átok révén százéves álomba taszított lányról szól. Rózsika története itt azzal a belátással zárul, hogy a királyfik nem megmentők, hanem maguk is áldozatok, mert a boldogsághoz vezető út átok sújtotta akadályain a fiúk ugyanúgy fennakadnak, mint a lányok, s ez nem ritkán végzetesen tragikus. A Grimm-mese narratívájának újraírásával olyan frivol hangoltságú kortárs projekt jött létre, amely egyszerre használ klasszikus és street art festészeti megoldásokat, irodalmi megformáltságú szövegeket, valamint alkalmi zenéket.

Under the nickname Tereskova, Kriszta Nagy is a well-known singer. She studied at the Hungarian Academy of Fine Arts in the 1990s with Lajos Sváby, Árpád Szabados, and Dóra Maurer. Since 1998 her works have been regularly exhibited in museums and galleries; till now her largest show was organized in 2007 at the WAX Kultúrgyár [WAX Cultural Factory] in Budapest. Such important public or private collections own her works as the Ludwig Museum in Budapest, the Institute of Contemporary Art in Dunaújváros, the Antal-Lusztig Collection in Debrecen, and the Museum of Contemporary Art in Berlin. Kriszta Nagy made a significant impact beyond the art scene with her giant poster that was showed at Lövölde Square, Budapest in 1999; it held the inscription Kortárs festőművész vagyok [I am a contemporary painter]. Two decades later, a new version of her famous poster called Sleeping Beauty is Dead is on the show, and can be seen from May 2019. Kriszta Nagy x-T has been working at the New Colony of Artists in Szentendre now for years; her new exhibition is a huge site-specific installation. The exhibition reflects on a female experience that can be best described as a never-ending longing for the prince on white horse. In the intimate atmosphere of the ArtMill, the viewers may confront again the fairy tale about the girl who was cursed and put into a hundred-year-long dream. The story of Sleeping Beauty here ends with a different conclusion, that is, the prince is not a rescuer but he also is a victim. This happens because the road to happiness is damned, boys, just as girls, are caught, and this is often tragically fatal. The rewriting of Grimm’s original narrative is resulted in a frivolous contemporary project that utilises the solutions of classical painting, street art, literary texts and occasional music.

Kurátorok • Curators: Bettina M. Busse, Peter Noever, Muladi Brigitta

MűvészetMalom, északi szárny • ArtMill, North wing Szentendre, Bogdányi utca 32.

Eva Schlegel 22

un-limited

május 25. - szeptember 1. 25 May – 1 September

Eva Schlegel: Salzburg, 2013

A Bécsben élő, 1960-ban született képzőművész és designer előszeretettel használ újfajta installálási módokat, szívesen egyensúlyoz különböző műfajok határán, gyakorta kísérletezik a térrel és a benne megjelenő művek viszonyával. Egyaránt készít időtálló és efemer munkákat. Jelentős múzeumok és galériák mellett több nemzetközi biennálén (Sydney, Velence) is kiállított; műveit olyan fontos gyűjteményekben őrzik, mint például az Albertina (Bécs), a Museum of Contemporary Art (Chicago), a Museum Moderner Kunst (Bécs) és a Norton Museum of Art (Miami).

Eva Schlegel központi témája az alkotás, melyet egyfajta pszichés utazásként jelenít meg, ami akár a repülés mámora: egyszer emelkedés, a gravitáció legyűrése, máskor kontrollálhatatlan zuhanás. A kiállítás címe is az alkotás állapotának magával ragadóan légies, átmeneti jellegére utal. Az ember örök vágyára a szabadság megélésére, a teljes oldottság, az ellazultság valóságon túli, álomszerű állapotának elérésére. Az istenek kiváltságára, amelynek megtapasztalása az ember számára valósággal lehetetlennek tetszik, a művészek mégis kísérletet tesznek megvalósítására, újra és újra. Schlegel kiállított művei virtuálisan hozzák létre a repülést, vagy legalábbis a súlytalan, ellazult test érzetét, repülőgéprotorral imitált mozgóképek formájában. A tárlaton a repülőgéprotorokkal vetített térinstallációk mellett a művész fotósorozata is megtekinthető: a pornográf fotográfiákat újraértelmező lakk-képek az érzékiségből eredő lebegés állapotát idézik meg.

Vienna-based artist and designer Eva Schlegel (1960) enjoys employing new methods of installation and balancing on the borderline between various genres; she often experiments with space and the relationship of artworks within it. She creates both ephemeral and durable pieces. In addition to prominent museums and galleries, she has also exhibited at several international biennials (Sydney, Venice); her works are held in such important collections as, for instance, the Albertina (Vienna), the Museum of Contemporary Art (Chicago), the Museum Moderner Kunst (Vienna), and the Norton Museum of Art (Miami). Eva Schlegel’s central theme is artistic creation, which she represents as a kind of psychic trip that could also be thought of as the ecstasy of flight: at one moment, rising higher, conquering gravitation, at the next, plummeting uncontrollably. The title of the exhibition also alludes to the captivatingly ephemeral, transient nature of creation as a state of being; it points to the eternal human desire to experience freedom, to achieve the otherworldly, dreamlike state of total ease and relaxation. It evokes the privilege of the gods, which, for the human being, appears almost impossible to experience, but which artists attempt to manifest nevertheless, again and again. Schlegel’s displayed works create flight – or at least the bodily sensation of weightlessness and relaxation – within the virtual realm, in the form of moving images projected through aircraft propellers. In addition to these spatial installations, the exhibition also features a photo series by the artist: the displayed lacquer works, in reinterpreting pornography, invoke a feeling of floating induced by erotic pleasure.

Kurátor • Curator: Schneller János

Alpha

MűvészetMalom, északi-középső szárny • ArtMill, North Central wing Szentendre, Bogdányi utca 32.

Csurka Eszter

május 25. - szeptember 1. 25 May – 1 September

Csurka Eszter: Alpha

Az 1969-ben született Munkácsy-díjas alkotó a Magyar Iparművészeti Főiskolán grafika és fotográfia, később a Színház és Filmművészeti Főiskolán rendező-operatőr szakon tanult. A műfaji kereteket hamar átlépve festeni kezdett, installációkat készített, performanszokat hozott létre. A kilencvenes évek eleje óta rendszeresen kiállít múzeumokban és galériákban; eddigi legnagyobb tárlatát 2013-ban rendezték meg az Ernst Múzeumban. A műveit rangos köz- és magángyűjtemények őrzik, többek között a Magyar Nemzeti Galéria, a Kiscelli Múzeum, a Pécsi Képtár és az Antal–Lusztig-gyűjtemény. 2014 óta egy különleges, víz alatt készített köztéri szobra Budapest XI. kerületében látható. Az elmúlt évben ugyanezzel a technikával készült alkotásával szerepelt az Art Capitalon, a Bizottság-ligetben. 28

Csurka Eszter legújabb, helyspecifikus kiállítása egy öt termen átívelő, egységes hang- és térhatású kompozíció. A termekben sétálva a nézőt a vizuálisan egységes felületek vezetik egyik térből a másikba, miközben a dezorientáció, a bizonytalan téri viszonyok, a sötétben kibontakozó felületek, formák, a léptékváltás és az intenzív színek egyfajta összművészeti élményt nyújtanak. A tárlat címe az ébrenlét és alvás közti nyugalmi stádiumra utal, amelyet az alvásszakértők alfa-állapotnak neveznek. E félig éber, a tudatosság határán létrejövő állapotban a racionális gondolkodást felváltja az asszociatív, érzéki és tudattalan tartalmak áramlása. Az álomhoz hasonlóan az alfa állapotban átélt élmények sem rekonstruálhatók teljes bizonyossággal; visszaemlékezéskor sem a tér, sem az idő nem képez koherens egységet.

Born in 1969, the Munkácsy Prize winning artist studied graphic art and photography at the Hungarian College of Applied Arts, and then attended the director-cinematographer programme of the Academy of Drama and Film. She soon transgressed the boundaries of the genres and began to paint, make installations, and create performances. She has regularly exhibited at museums and galleries since the early 1990s; her most extensive display to date was at Ernst Museum in 2013. Her works can be found at prestigious public and private collections, including the Hungarian National Gallery, Kiscelli Museum, Pécs Gallery, and the Antal–Lusztig Collection. One of her special sculptures, which are modelled in water, was installed in a public space in the 11th District of Budapest in 2014. Last year she was featured at Art Capital with another work made with the same technique, which was exhibited in Bizottság Park. Eszter Csurka’s latest, site-specific installation is a composition that runs through five rooms and relies on uniform audio and spatial effects. As they walk through the rooms, visitors are led from one space to the next by visually unified surfaces, while the disorientation, the uncertain spatial relations, the surfaces and forms that emerge from the darkness, the changes of scale, and the intensive colours, create a total-art experience, as it were. The title of the exhibition refers to a state between wakefulness and sleep, which experts call the alpha state. In this semi-wakeful state on the verge of consciousness, rational thinking gives way to the flow of associative, sensual and unconscious contents. Like in dreams, experiences during the alpha state cannot be reconstructed with absolute certainty; when recalled, space and time refuse to cohere.

a város öt olvasata Five Readings of the City

Kurátor • Curator: Schneller János

Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeum • Ámos Imre – Anna Margit Memorial Museum Szentendre, Bogdányi utca 10.

Paradise City –

Csizik Balázs • Kondor Attila • Stefan Osnowski • Schmied Andi • Szabó Kristóf május 25. - szeptember 1. 25 May – 1 September

Stefan Osnowski: Passage

Az újkori civilizáció „világjobbító” eszméinek fontos vívmányaként tekintett város a lineárisan elgondolt fejlődés egyik metaforája. A Mennyei Jeruzsálem, a Civitate Dei vagy a Cité Radieuse megnevezés az eredeti teológiai kontextusokon messze túlmenően mára ambivalens jelentésekkel telítődött. Ezt idézi meg a Guns N’ Roses zenekar közismert, címadó dala, s ennek megfelelően a kiállításon látható munkákban is egyszerre jelenik meg a város esztétikai, társadalomkritikus, idealizáló és démonikus karaktere. Valamennyi itt látható mű a 21. századi város komplexitására és az egyénre gyakorolt hatásaira reflektál.

Kondor Attila (1974) a szemlélődés tempójára lassított háromcsatornás festmény-videója a városi környezet mindennapos látványát emeli az ideák szintjére és kapcsolja össze a kollektív emlékezet harmonikus ősképeivel. Schmied Andi (1986) konceptuális fotósorozata a vagyoni különbségek által létrehozott rezervátumok visszásságait tárja elénk első látásra esztétikus fotóin keresztül. Stefan Osnowski (1970) nagyméretű fametszetei a digitális képalkotás és az egyik legősibb sokszorosítási technika ötvözéséből a hordozó szándékos felnagyításával olyan képeket hoznak létre, amelyek nem tartózkodásra, hanem áthaladásra szánt, uniformizált, úgynevezett „nem helyeket” (Marc Augé) jelenítenek meg. Csizik Balázs (1987) a fotó és a digitális képalkotás eszközeivel a városi lakótelep vizuális kultúrára gyakorolt hatásait tematizálja. Szabó Kristóf (1988) festményein szintén a városi építmények játsszák a fő szerepet, amelyek az uniformizált épületeket a digitális képfeldolgozás során hibákkal együtt jelenítik meg, ilyen módon reflektálva a személytelen monstrumok megszelídülésére. A múzeum földszinti terében a két fiatal művész (a város metaforáiból szerveződő) helyspecifikus installációja látható.

Considered an important achievement in the “world improving” ideologies of modern civilization, the city is a metaphor for improvement conceived in a linear manner. Going far beyond the original theological contexts, the New Jerusalem, the Civitate Dei or the CitéRadieuse have all become charged with ambivalent meanings. This is what is evoked in the well-known song of the band, Guns N’ Roses, whose title we have borrowed, and in a like vein, the exhibition simultaneously highlights the aesthetic, social-critical, idealizing and demonic character of the city. All works on view reflect on the complexity of the 21st-century city and its effects on the individual. With a three-channel painting-video that is slowed down for the tempo of contemplation, Attila Kondor (b. 1974) transposes the everyday vision of the urban environment to the level of ideas, and connects it with the harmonic archetypes ofcollective memory. Andi Schmied (b. 1986) presents a conceptual series of at-first-sight aesthetic photos that reveal the anomalies of the reservations that are spawned by the disparities between incomes. Stefan Osnowski (b. 1970) combines digital imagemaking and one of the oldest duplication techniques to produce large woodcuts that intentionally exaggerate the support and represent so-called “non-places” (Marc Augé), standardized locations that serve the movement of people, and do not invite them to stay. With photography and digital image-making, Balázs Csizik (b. 1987) looks at how housing developments influence visual culture. Urban structures also play the main part in the paintings of Kristóf Szabó (b. 1988), which represent the standardized buildings together with the errors that may occur during digital image processing, reflecting on how the impersonal behemoths are tamed. In the ground-floor space of the museum, the two younger artists also present a sitespecific installation, which is centred around metaphors of the city.

Kurátor • Curator: Szabó Noémi

Egy madár álma A Bird’s Dream

Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeum • Ámos Imre – Anna Margit Memorial Museum Szentendre, Bogdányi utca 10.

Babos Zsili

május 25. - szeptember 1. 25 May – 1 September

Babos Zsili: Egy madรกr รกlma

Az 1980-ban született alkotó a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán diplomázott 2006-ban, s azóta sokféle műfajban tevékenykedik: fest, művészkönyveket hoz létre, romkocsmák belső tereit tervezi újra, asszamblázsokat készít, s mindezeken kívül megszállottan gyűjt régi tárgyakat, értéktelennek tűnő lomokat. A halmozás szerelmese, akinek a keze alatt a gyermekkort idéző kiszuperált játékok, alkatrészek, lim-lomok új életre kelnek. A művész munkásságára – műfajoktól függetlenül – jellemző a horror vacui képalkotás elve, azaz a rendelkezésre álló teljes felület kitöltése motívumokkal, tárgyakkal, elemekkel. Egyfajta organikus tárgyburjánzás ez, ahol új értelmezési kapcsolatba kerülnek egymással az egyes elemek, legyen szó akár egy fej nélküli ólomkatonáról vagy egy Zsiguli hátsó lökhárítójáról. Az Egy madár álma című helyspecifikus projekt expres�szív-szürreális formaelemekkel teszi elevenné az Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeum belső udvarát. Az öt méter magas csirkeláb tetején egy talált tárgyakból épített házformát láthatunk: a mesékből ismert fiktív építményt, egy kacsalábon forgó különleges épületet. Az udvar repkénnyel befutott oldalán a zöld növények közé Isten mindent látó szeme került. Az installáció szellemiségében erősen kötődik Anna Margit groteszk hangvételű kései művészetéhez, ugyanakkor a Péter Vladimír által készített Anna Margit-emlékmű pandantjaként is értelmezhető. A múzeum belső udvara egy álombéli, furcsa, szatirikus kertté vált, melynek egyik berendezési tárgya, a rossz állapotban lévő oroszlános pad is megújult.

The artist was born in 1980 and graduated from the Hungarian Academy of Fine Arts in 2006. Since then, he has been working in many genres, like painting, creating art books, redesigning interiors of ruin bars, and making assemblages. He has also collected obsessively seemingly worthless or old objects. The artist is in love with stacking; discarded toys that evoke childhood, accessories, and trash are brought to new life by his hands. Regardless of any genres, the construction of images in his works can be characterized by the principle of horror vacui, that is, filling the entire surface with motifs, objects or other elements. The result looks like an organic proliferation of objects, in which the individual elements, for example a headless tin soldier or the back bumper of a Zsiguli [a nickname for Lada cars], are interconnected and thus require a new interpretation. A Bird’s Dream is a lively site-specific project in the inner courtyard of Ámos Imre – Anna Margit Memorial Museum that operates with expressive and surreal forms. At the top of a five-meter-tall chicken leg one can find a house-shaped form built from found objects. This is a special fictitious building well-known from fairy tales, the one whirling on a duck’s leg. On the side of the yard with creeping ivy the artist placed God’s all-seeing eyes among the greenery. The spirit of the installation is strongly connected to the late grotesque art of Margit Anna, but at the same time it can be interpreted as a complement of the Margit Anna memorial made by Péter Vladimir. The inner courtyard of the museum became a dreamy, strange satirical garden; one of its outdoor furniture, the lion’s bench, which was in bad condition, has now been renewed.

(Lukáš Musil) Kurátor • Curator: Kigyós Fruzsina

Szellemek Ghosts

Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeum • Ámos Imre – Anna Margit Memorial Museum Szentendre, Bogdányi utca 10.

Musa

május 25. - szeptember 1. 25 May – 1 September

Lukáš Musil: Szellemek, 2018

Az élsportolóként, majd tetoválóművészként egyaránt nemzetközi elismertséget szerző autodidakta alkotó 2015 óta teljes egészében a képzőművészetnek szenteli az életét. Első csehországi tárlatain (az Aleš South Bohemian Gallery, a prágai Pro Arte, majd a szintén prágai Mánes kiállítóhelyen) mind formai, mind tematikus szempontból karakteres saját világot jelenített meg, amelyet többek között a Miami Art Weeken is bemutattak 2017-ben. Ugyanebben az évben Budapestre költözött, azóta ottani műtermében dolgozik.

Különböző műfajokban alkot: miközben erőteljes hatásra törekvő fotókat, objekteket, konceptualista installációkat hoz létre, az ősi barlangrajzokat parafrazeáló részletgazdag, árnyalt rajzaival és nagyméretű, szakrális vonatkozású festményeivel elmélyültebb, meditatív befogadást igénylő alkotásokat állít elénk. Nem feszélyezik a stiláris kötöttségek, magától értetődő módon lép át műfaji határokat. Előszeretettel keveri a különböző technikákat, gyakran játszik a festék felületi megjelenésével is. Kompozícióinak feszessége expresszív festői magatartással társul; képein olykor a gesztusfestészet, máskor az absztrakt felfogás geometrikus megnyilvánulásai az erősebbek, de egyidejű jelenlétük mindig érezhető. Nem ritkán felkavaróan erős érzelmeket és hangulatokat jelenít meg, eredeti perspektívájukból kiemelve, meditatív lassúsággal sűrítve. Ez az első önálló kiállítása Magyarországon.

Earning recognition internationally first as a professional athlete and then as a tattooist, the self-taught artist has dedicated himself completely to visual art since 2015. There is a distinctive formal and thematic character to his original world, as it became apparent at his first exhibitions in Czechia (AleĹĄ South Bohemian Gallery in HlubokĂĄ nad Vltavou, and Pro Arte and MĂĄnes, both in Prague), and at his 2017 appearance at the Miami Art Week. The same year he moved to Budapest, where he has been working ever since. He is active in a variety of genres: while his photographs, objects and conceptual installations aim for powerful effects, the elaborate, nuanced drawn paraphrases of cave paintings, as well as the large paintings with sacral themes, invite a more concentrated, meditative form of reception. He feels unhindered by stylistic constraints, and crosses the boundaries of genres as a matter of course. He likes to mix different techniques, and often plays with the surfaces created by the paint. The tightness of his compositions goes hand in hand with an expressive penchant; a picture may be dominated by gestural painting or a geometric strain of the abstract approach, but neither is without the other in any of his works. He often represents disquietingly strong emotions and moods, taken from their original perspectives and condensed with meditative slowness. This is his first solo exhibition in Hungary.

Vajda Múzeum • Vajda Museum Szentendre, Hunyadi utca 1.

Halász Péter Tamás Kurátor • Curator: Bodonyi Emőke

Tripod

május 25. - szeptember 1. 25 May – 1 September

Halász Péter Tamás: installációs látványterv, 2019

Halász Péter Tamás (1969) a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán végzett Maurer Dóra tanítványaként 1998-ban. Önálló tárlata volt – többek között – a kolozsvári Protokoll Stúdióban, az Óbudai Társaskör Galériában, a szombathelyi Irokéz Galériában és a budapesti acb Galériában. 2010-ben alkotásai szerepeltek New Yorkban, a VOLTA művészeti vásáron; addigi munkásságát összegző tárlatát 2014-ben a Budapest Galériában rendezték meg.

Legújabb kiállításának címe nem annyira a háromlábú fényképezőgép-állványt idézi, mint inkább azt a hármas struktúrát, amelyben a híres pszichoanalitikus, Jacques Lacan (1901–1981) szerint a szubjektum értelmezhetővé válik: az imaginárius, a szimbolikus és a valós egymásra íródó rendjét. Halász Péter Tamás előszeretettel készít olyan mérnöki precizitással tervezett különleges installációkat, amelyek társadalmi, gazdasági, ökológiai problémákra mutatnak rá. Racionálisan felépülő művészetében az álmot, az ember legbensőbb szubjektív élményét is racionálisan közelíti meg. Új installációinak motívumrendszerébe olyan, a külvilágot megidéző jelképeket emel be, amelyek különféle világpolitikai jelenségekre, számítógépes operációs rendszerekre, az ökoszisztéma problémáira vagy az emberi agresszióra utalnak, miközben a legszemélyesebb emlékeket, élményeket is bevonja leleplező vagy éppen rejtekező megjelenítésekkel. S miközben a fizikai valóságot leképezi, a realitás látszatvalóságával is szembesít minket. Ebben az összecsúszott kondícióban kell magunkat, a személyes énünket felismerni: választ keresni arra, hol a határ álom és valóság között, hogyan találhatunk rá önmagunkra a szimbolikus rendből kilépve, a realitás határain túl.

Péter Tamás Halász (b. 1969) graduated as a painter at the Hungarian University of Fine Arts in 1998, in Dóra Maurer’s class. He has had solo exhibitions at Protokoll Studio in Cluj-Napoca, at Óbudai Társaskör Gallery, at Irokéz Gallery in Szombathely, and at acb Gallery in Budapest, among other places. In 2010 his works were featured at VOLTA NY, an art fair in New York City, and in 2014 he had a retrospective exhibition at Budapest Gallery. The title of his latest exhibition refers not so much to a three-legged stand for cameras as to the tripartite structure in which the famous psychoanalyst, Jacques Lacan (1901–1981) interpreted the individual, and which comprises the overlapping orders of the imaginary, the symbolic and the real. With engineering precision, Péter Tamás Halász makes special installations that highlight social, economic and ecological problems. His art is structured rationally, and the same rationality informs his approach even to dreaming, one’s innermost subjective experience. The motifs of his new installations include such symbols that evoke the outside world and refer to phenomena of international politics, computer operating systems, the problems of the ecosystem, or human aggression, while he also incorporates representations, by turns revealing and cryptic, of the most personal memories and experiences. And as he depicts physical reality, he also makes us confront the illusoriness of reality. We must recognize ourselves, our personal selves, in this overlapping condition; here we need to find the line between dream and reality, a way to discover ourselves outside the symbolic order, beyond the reach of reality.

Kurátor • Curator: Szabó Noémi

Vajda Múzeum belső udvara • Vajda Museum garden Szentendre, Hunyadi utca 1.

Nagy Barbara 46

A takaró The Blanket

május 25. - szeptember 1. 25 May – 1 September

Nagy Barbara:A takarรณ (tervvรกzlat), 2019

A Szentendrén született, jelenleg is az itteni Régi Művésztelepen alkotó képzőművész 2005-ben kapott diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Maurer Dóra osztályában, majd ugyanebben az intézményben DLA fokozatot szerzett. Hosszabb időt töltött ösztöndíjjal német művészeti központokban és Rómában. A Vajda Lajos Stúdió tagja. Az elmúlt években több jelentős kiállítóhelyen rendeztek önálló tárlatot a műveiből Bécsben, Budapesten és Szentendrén. A tavalyi Art Capital keretében a Bizottság-ligetben volt látható Kert-hálózatok című köztéri projektje.

A művész legújabb helyspecifikus installációja hat egymáshoz kötözött ágyból áll, amelyeket színes fonálból készült, hol hosszabb, hol rövidebb takarók fednek. A kőből készült párnákon, mint a sírköveken, az elmúlásra utaló feliratok olvashatók. Nagy Barbara installációja az álom több rétegét és jelentéssíkját idézi meg: az erősen szimbolikus ágy itt az álom terepe, egy belső színház, ahol a tudattalan a rendező. Ugyanakkor az ágy a sors legfontosabb állomásai, a nemzés, a születés, a betegség és a halál helyeként megjeleníti az élet láncolatát is. A különféle ágyak egyéneket jelenítenek meg, akik azonban összetartoznak. Az álom itt olyan magánterület, amely közüggyé válik: fontos üzenetté, ami egy másik világból érkezik. Nagy Barbara konceptuális műve nem teszi le a voksát valamely jól ismert álomértelmezés mellett, hanem szabad utat nyit a néző álominterpretációi számára.

Barbara Nagy was born in Szentendre and currently works here at the Old Colony of Artists. She had graduated as a painter at the Hungarian Academy of Fine Arts in 2005 in Dóra Maurer’s class, later she obtained her DLA at the same institution. She has spent a longer period in German art centers and in Rome with scholarships. She is a member of the Lajos Vajda Studio. In recent years she had solo exhibitions in several major galleries in Vienna, Budapest and Szentendre. Last year her public art work Garden Networks [Kert-hálózatok] was on display during the Art Capital in the Bizottság Park. The artist’s latest site-specific installation consists of six intertwined beds that are covered with longer or shorter blankets made of colourful wool. The stone pillows, like tombstones, bear inscriptions about the transitory nature of life. Barbara Nagy’s installation highlights several layers and meanings of dreams: the bed as a symbolic object belongs to the territory of dream, an inner theater where the unconscious governs. At the same time, the bed as a place for the most important stages of fate, like procreation, birth, illness and death, expresses the chain of life. Different beds in the installation denote individuals who are together. Dream is a private space that becomes a public affair, it is an important message that comes from another world. Barbara Nagy’s conceptual work does not choose between any wellknown dream interpretations, only opens a free way to the dream interpretations of the beholder.

Városi Vendégház • City Guesthouse Szentendre, Fő tér 12.

Boros Viola Kurátor • Curator: Iberhalt Zsuzsa

Az öröklét álma Dreaming of an Eternal Life

május 25. - szeptember 1. 25 May – 1 September

Boros Viola: Be a God – Játssz istent, helyspecifikus installáció, 2019 fotó: Bogdándy Gábor

Boros Viola (1966, Budapest) a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, festő szakon végzett 1988-ban, Klimó Károly és Dienes Gábor osztályában. 1988 és 1990 között a düsseldorfi Képzőművészeti Akadémián Beate Schiff tanítványa volt. 1984-ben Domanovszky Endre-díjban, majd 2016-ban a Veszprémi Tavaszi Tárlat nívódíjában részesült. Több kiállítása volt a németországi Münsterben, Hammban, Hannoverben és Osnabrückben. 2005-től 2007-ig minden évben kiállított a berlini Galerie Tieckben. Magyarországon a budapesti Viltin Galériában, a veszprémi Csikász Galériában és a Szombathelyi Képtárban mutatták be új műveit. Az elmúlt évi Art Capitalon az Ilosvai-gyűjteményben volt látható Saját Éden című kiállítása. 52

Boros Viola legújabb, helyspecifikus installációjában a világunk megértésére tett kísérlettel párhuzamosan jelenik meg az örök élet vágya, mint az emberiség legnagyobb, legrégibb álma. Természettudományi, vallási és filozófiai vonatkozások mentén az öröklét ideájához kapcsolódó szimbólumokból épít fel egy komplex értelmezési rendszert. A halhatatlanság elérését kutatva a teremtő erő: az élet továbbadásának transzcendentális élménye kerül központba. Műfaji sokszínűség és túláradó vizualitás jellemzi a gyerekszoba apró emlékeiből, kollázsokból, festményekből és graffitikből álló installációt. A felszín alatt hosszan húzódó, katakombaszerű pincerendszer sötét járataiban sejtelmesen világító kompozíciók a gyermeki ártatlanságot és naivitást helyezik szembe az emberiség tudományos eredményeinek magaslataival.

Viola Boros (1966, Budapest) graduated in 1988 from the Hungarian Academy of Fine Arts with a degree in painting in the class of Károly Klimó and Gábor Dienes. Between 1988 and 1990 she was a student of Beate Schiff at the Academy of Fine Arts in Düsseldorf. In 1984 she received the Domanovszky Endre Prize, and in 2016 she won the special prize of the Veszprém Spring Exhibition. She had several exhibitions in Münster, Hamm, Hannover and Osnabrück in Germany. Between 2005 and 2007, she exhibited each year in the Galerie Tieck, Berlin. In Hungary, her new works were presented at the Viltin Gallery in Budapest, the Csikász Gallery in Veszprém, and the Szombathely Gallery. Last year the Art Capital featured her exhibition Saját Éden [Personal Eden] in the Ilosvai collection. 53

In her latest, site-specific installation the attempt to understand our world appears simultaneously with the desire for eternal life, the greatest and oldest dream of mankind. With references to natural sciences, religion and philosophy, Viola Boros constructs a complex interpretation system from symbols that are associated with the idea of eternity. In search for immortality, the installation is centred around the transcendental experience of transmission of life as a creative power. The installation can be characterised by the diversity of genres and the exuberance of visuality; it consists of childhood memorabilia, collages, paintings, and graffiti. The mysteriously illuminated compositions are placed under the surface within of extended dark passages of a catacomb-like cellar system. These compositions confront childish innocence and naivety with the scientific achievements of mankind.

Szentendrei Képtár • Szentendre Gallery Szentendre, Fő tér 2–5.

Díszletek közt Among Theatrical Scenery Kurátor • Curator: Szilágyi Zsófia Júlia

Szentendrei Teátrum 50 Theater of Szentendre 50

május 25. - szeptember 1. 25 May – 1 September

Comico-tragoedia, 1970. Fotรณ: Gajzรกgรณ Jolรกn

Ötven évvel ezelőtt a Színház és Filmművészeti Főiskola hallgatói – élükön egy rendező szakos fiatalemberrel, Zsámbéki Gáborral – kitalálták, hogy Szentendre Fő terén nyári színházat kellene működtetni. A főiskola egyik tanára, Békés András, az Operaház rendezője a kezdeményezés élére állt, aminek eredményeképpen 1969 nyarán már be is mutatták az első előadást. A Szentendrei Teátrum hamarosan a magyar színházkultúra emblematikus helyszínévé vált. Ötven év sikerekkel teli, olykor megtorpanásokkal tűzdelt történetét, több mint félezer színházi produkcióját egy kiállítás természetesen nem képes a teljesség igényével bemutatni, de felidézheti motivációit, felejthetetlen előadásait, színházi eredményeit, nagyszerű szereplőit, néhány varázslatos díszletét – a nyári könnyedség és a magas színvonalú szakmaiság találkozásának azt a bensőséges hangulatát, amely az elmúlt fél évszázadban oly sok ember számára emlékezetessé tette a Szentendrei Teátrumot. Legendás előadásokat, zseniális, halhatatlan művészeket jelenít meg ez a múltidéző kiállítás, amely alkalmat kínál a számvetésre és a lehetséges jövő újragondolására is. A tárlat, amely egy kutatócsoporttal való együttműködés eredményeként valósult meg, eddig nem ismert dokumentumokkal, fotókkal, új információkkal, adalékokkal várja a látogatókat Szentendre patinás Fő terén – éppen ott, ahol ez a nagyszerű történet ötven évvel ezelőtt elindult.

Fifty years ago students of the Academy of Drama and Film, led by Gábor Zsámbéki, a young man studying to become a director, came up with the idea of a summer theater in the Main Square of Szentendre. One of the professors of the Academy, András Békés, the director of the Opera House, stood in the forefront of this initiative. As a result, the first performance was presented in the summer of 1969. The Theater of Szentendre soon became an emblematic institution of Hungarian theater culture. Obviously, one exhibition is not able to present all the successes and recoils of this fifty years or recall the more than half thousand theatrical productions in its entirety. However, it may call attention to the motivations of this institute, the unforgettable performances and theatrical achievements, the great actors and a few magical scenery. And above all, it may recall the intimate atmosphere, where summer lightness and high quality professionalism has met and made the Theater of Szentendre so memorable for many people over the past half century. This reminiscent exhibition presents legendary performances with brilliant and immortal artists. Further, it offers an opportunity to sum up the past and reconsider the potential future. The exhibition, which is a result of a collaboration with a research team, awaits the visitors with unknown documents, photographs, new information and additions in the elegant Main Square of Szentendre, exactly where this great story started off fifty years ago.

Koordinátor • Coordinator: Muladi Brigitta

Szerb püspöki templom Alkotmány utcai kerítése • Fence of the Serbian Orthodox Church on Alkotmány Street

Koronczi Endre 58

ExtrémAlvás

16 kísérlet az akarástól való megszabadulásra

ExtremeSleeping

16 attempts at getting rid of willingness

május 25. - szeptember 1. 25 May – 1 September

Koronczi Endre: ExtrémAlvás

Koronczi Endre (1968) a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzett 1990-ben. Az elmúlt három évtizedben több mint nyolcvan önálló kiállítása volt – többek között a Fővárosi Képtárban, a MODEM-ben, a Műcsarnokban és a Budapest Galériában. Művei olyan jelentős közgyűjteményekben szerepelnek, mint a Magyar Nemzeti Galéria, a Paksi Képtár vagy a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet. Jellegzetes sárga öltözékében a művész maga is emblematikus alakja a hazai kortárs képzőművészetnek. Műveiben többnyire egy-egy társadalmi vonatkozású témát vet fel, amelyet explicit módon ragad meg: a művészet kommunikatív oldala érdekli. Gyakran tematizálja az egyén és a társadalom kapcsolódási pontjait, problematikus kérdéseit.

Itt látható köztéri munkája olyan társadalmi szintű problémák mentén értelmeződik, mint a közösségi térhasználat, az ezzel kapcsolatos tolerancia és a gyógyszeripar nyugtató-altató hatású termékeinek státusza. Ám a mű elsődleges problémafelvetése kifejezetten személyes: az alvás mozzanatához kapcsolódóan saját testünk uralhatóságának kérdését állítja középpontba. Az alvás jellemzően olyan emberi tevékenység, amelyet kifejezetten nehéz akarattal véghezvinni, mivel az elalváshoz inkább egyfajta nem-akarásra van szükség. Ellazultságra, a bizalom és kiszolgáltatottság teljes elfogadására, a környezettel való azonosulásra. Vajon megteremthető-e nyilvános helyen ez az állapot, ha az otthon biztonságában is nehéz? Vajon el lehet-e aludni a kamera előtt a felvétel kedvéért? Lehet-e akarattal nem-akarni? A kiállított filmstillek tizenhat különböző helyszínen megvalósított kísérletet mutatnak be.

Endre Koronczi (1968) graduated from the Hungarian Academy of Fine Arts in 1990. In the past three decades, he has had over eighty solo exhibitions at such venues as the Municipal Gallery of Budapest, MODEM, Műcsarnok/Kunsthalle Budapest, and Budapest Gallery, to mention only a few. His works are included in the collection of such prominent institutions as the Hungarian National Gallery, Art Gallery Paks, and the Institute of Contemporary Art – Dunaújváros. Clad in his signature yellow outfit, the artist himself is an emblematic figure of Hungarian contemporary art. His works typically build on themes of societal relevance, which he captures in an explicit manner: he is interested in the communicative aspect of art. He often thematizes the points of connection between the individual and society, and the related problematic issues. His public artwork showcased here gains meaning in the context of such societal problems as the communal use of space and the related questions of tolerance, as well as the status of sedative and sleep-promoting products put on the market by the pharmaceutical industry. What the work problematizes first and foremost, however, is expressly personal in nature: it focuses on the question of whether – and to what extent – we have control over our bodies when it comes to sleeping. Sleeping is typically a human activity that is hard to accomplish through sheer will, as it is requires the very absence of wanting. It calls for a state of relaxation, total trust and the acceptance of vulnerability; the subject must become one with his or her environment. Can this condition be created in a public space? Is it possible to intentionally fall asleep anytime, anywhere? Is it possible to will ourselves to not want? The displayed film stills present experiments exploring these questions, set up in sixteen different locations.

Barcsay Múzeum • Barcsay Museum Szentendre, Dumtsa Jenő utca 10.

Florin Ştefan Kurátor • Curator: Szabó Noémi

Morpheus

május 25. - szeptember 1. 25 May – 1 September

Florin Ĺ&#x17E;tefan: Morpheus's Bed, 2017 ÂŠ Galerie Anne Sarah Benichou

Az 1968-ban született román festőművész a kolozsvári Képzőművészeti Egyetem professzora, a progresszív művészeket tömörítő Centrul de Interes tagja, valamint a nemzetközi hírű Kolozsvári Iskola egyik elindítója. Expresszív ecsetkezelésű, ezüstösen homályos felületű vásznainak fő színterei a titokzatos enteriőrök és dekomponált kivágatú tájképek, főszereplői pedig a mindennapi tevékenységüket végző, sokszor meztelen nőalakok. Florin Ştefan érzéki festészeti eszközökkel megoldott képei a 20. század végének újfestészeti tendenciáihoz kapcsolódnak, ugyanakkor a művész erőteljes vizuális állásfoglalása nem nélkülözi a társadalomkritikát, sőt a kortárs festészet kritikáját sem. Legújabb művein különösen markánsan jelenik meg a magány és kiszolgáltatottság érzése; alvó, éppen ébredező, a tudatosság és az öntudatlanság határán időző nőalakjai nem ritkán klasszikus festészeti példákat idéznek. Azonban a klasszikus előképekhez viszonyítva a román művész egy bizonytalan szférába kalauzolja a nézőt: az elmosódott festmények, melyek intimitása sokszor a hely és idő nélküli tér érzetét kelti, egyfajta lebegő álomvilágot teremtenek. Nyomasztó titkok, kétértelmű helyzetek, váratlan, mégis ismerős szimbólumok uralják a vásznait. Florin Ştefan festészete egyszerre prózai és himnikus. A festőiséget és a posztszocialista hangulatot eleven tartalmakkal megjelenítő Kolozsvári Iskola reprezentánsai közül Florin Ştefan mindenekelőtt bensőséges hangvételével, intim témaválasztásaival tűnik ki. Első önálló magyarországi kiállításán az elmúlt években készült vásznai kapnak helyet.

Florin Ştefan (born in 1968) is a Romanian painter, and a professor at the University of Fine Arts in Cluj-Napoca [Kolozsvár]; he is also a member of the Centrul de Interes group of progressive artists, and was one of the initiators of the internationally renowned Cluj School of artists. The silvery-obscured surfaces of his canvases bear an expressive brushwork, their main scenes depict mysterious interiors or decomposed landscapes. His main characters are female figures, often nudes, who perform their daily activities. Florin Ştefan’s sensual paintings are related to the new painting tendencies of the late 20th century, while the artist’s powerful visual attitude does not lack social criticism or even the criticism of contemporary painting. His latest works express the particularly pronounced feelings of loneliness and vulnerability; the sleeping or awaked women, or women loitering between consciousness and unconsciousness, often evoke the examples of classical paintings. Compared to the classical models, however, the Romanian artist guides the viewer to an uncertain territory: the paintings are blurred, and their intimacy often creates a sense of being outside of space and time, in a kind of floating dream world. Depressing secrets, ambiguous situations, unexpected yet familiar symbols dominate his canvases. Florin Ştefan’s paintings are both prosaic and majestic. Among the representatives of Cluj School of artists, who fill the painterly and post-socialist atmosphere of their paintings with vivid content, Florin Ştefan stands out with his intimate tone and affectionate choice of themes. His first solo exhibition in Hungary features canvases made in the recent years.

Barcsay Múzeum • Barcsay Museum Szentendre, Dumtsa Jenő utca 10.

Forgács Péter Kurátor • Curator: Szabó Noémi

Álom Inventárium és Kölcsönös analízis Dream Inventory and Mutual Analysis

május 25. - szeptember 1. 25 May – 1 September

Forgács Péter: Mutual Analysis

Az 1950-ben született médiaművész és független filmes 1978 óta több mint harminc filmet és műfaji határokon átívelő installációt készített. Művei kiindulópontja és alapanyaga a régmúlt idők, leginkább az 1930 és 1950-es évek között készített, véletlenül megtalált vagy tudatosan felkutatott amatőr filmek, házi felvételek, dokumentációs céllal létrejött tekercsek, amelyeket komoly képkezelési és strukturálási procedúrán keresztül alakít át kortárs, művészi mozgóképpé. Forgács Péter 1978 és 1993 között a Balázs Béla Stúdióban dolgozott, 1988-ban elnyerte a hágai World Wide Video Festival nagydíját, majd a berlini Európa-díjat, 2009-ben a Col Tempo – a W. projekt című installációját az 53. Velencei Biennálé magyar pavilonjában állították ki. Számos műve található nemzetközi jelentőségű közgyűjteményben – többek között a budapesti Ludwig Múzeumban, a párizsi Pompidou Központban és a New York-i MoMA-ban. Szentendrei kiállításán két projektjével találkozhat a közönség. Az 1995-ben készült Álom Inventárium és a 2004es Kölcsönös analízis című filminstalláció a jellegzetes poszt-freudi álomanalízis, a klasszikus analitikus-páciens helyzet köré épül, illetve e szituáció abszurdumát jeleníti meg ironikus eszközökkel. A néző megfigyelő, aki külső szemlélőként lép be az áldokumentarista hangvétellel megfogalmazott, pszeudoszínházi közegben zajló szeánszok intim közegébe, ahol a szereplők meghökkentő vallomásai néha arcpirítók, nem ritkán elgondolkodtatók és kivétel nélkül megdöbbentően személyesek.

Since 1978, the media artist and independent filmmaker Péter Forgács (born 1950) has created more than thirty films and installations that crossed genre boundaries. The starting point and source material of these works are mostly amateur or private films or documentaries made in the past, but mostly between 1930s and 1950s. These materials were found occasionally or were knowlingly searched for by the artist, who later transformed them through image treatment and structural procedure into a contemporary, artistic moving image. Péter Forgács has been working in the Béla Balázs Stúdió between 1978 and 1993. In 1988 he won the award of the World Wide Video Festival in The Hague, and later the Europe-award in Berlin. In 2009, his Col Tempo – The W. Project installation was exhibited at the Hungarian pavilion of the 53th Venice Biennale. Many of his works can be found in international collections, including the Ludwig Museum in Budapest, the Centre Georges Pompidou in Paris and the MoMA, New York. Two of his projects can be seen at the exhibition in Szentendre. Both the Dream Inventory, made in 1995, and the Mutual Analysis (2004) installation are based on a specific post-Freudian dream analysis, and built around the classic situation of analyst and patient; further, both express the absurdity of this situation with irony. The spectator enters the intimate space of the seanses, which are placed into a pseudo-theatrical environment and described with pseudodocumentary voices, as an external observer. Here the actors’ astonishing testimonies are sometimes shameful, often thought-provoking, and without an exception, astonishingly personal.

Szentendre, Kossuth Lajos utca 5.

Ferenczy Múzeum • Ferenczy Museum

Magyar szürrealizmus Hungarian Surrealism Vezető kurátor • Chief curator: Gulyás Gábor Kurátor • Curator: Eged Dalma 70

Ámos Imre • Anna Margit • Bálint Endre • Bán Béla • Barta Lajos • Beöthy István • Böhm Lipót • Brassaï • Csernus Tibor • Csontváry Kosztka Tivadar • Farkas István • Fekete Nagy Béla • Forgács Hahn Erzsébet • Gadányi Jenő • Gulácsy Lajos • Gyarmathy Tihamér • Hajdu Etienne • Hantaï Simon • Jakovits József • Kallos Pál • Kandó Gyula • Kolozsváry Zsigmond • Korniss Dezső • Lantos Ferenc • Lossonczy Tamás • Major János • Marosán Gyula • Martinszky János • Marton Ervin • Martyn Ferenc • Nemes Endre • Henri Nouveau • Ország Lili • Pán Imre • Peterdi Gábor • Prinner Anton • Reigl Judit • Román György • Rozsda Endre • Sikuta Gusztáv • Szabó József • Szántó Piroska • Szenes Árpád • Szóbel Géza • Vajda Júlia • Vajda Lajos • Vilt Tibor • Zemplényi Magda május 25. - szeptember 1. 25 May – 1 September

Hantai Simon: Cím nélkül, 1954 © Kálmán Makláry Fine Arts

Ötven évvel ezelőtt oszlatta fel magát a párizsi szürrealista csoport. A kerek évforduló jó lehetőséget biztosít arra, hogy számot vessünk a szürrealizmus magyar képzőművészeti hagyományával. Miképpen volt jelen ez az irányzat a hazai művészeti életben? Mi az, ami mindebből nemzetközi perspektívában is jelentős teljesítményként értékelhető? A hazai művészettörténet-írás előszeretettel aposztrofál jelentős alkotókat „besorolhatatlan”-ként. A XX. századi nyugati vizuális kultúrát meghatározó avantgárd törekvések többsége a jelenlegi művészettörténeti kánon szerint nem jelent meg markánsan a magyar művészetben. A kiállítás ambíciója, hogy ezt a felfogást egy meghatározó ponton revideálja. A tárlat bemutatja, hogy bár Magyarországon nem szerveződött önálló szürrealista-csoport, az irányzat nem pusztán létezett a magyar képzőművészetben, de érdemben hozzá is járult a szürrealizmus nemzetközi sikeréhez. A kiállítás két olyan festménnyel indul, amelyet az irányzat meghatározó teoretikusa, André Breton is a magyar szürrealizmus fontos előzményének tartott: Csontváry Kosztka Tivadar: Tengerparti sétalovaglás és Gulácsy Lajos: Az ópiumszívó álma című képe sok mindent megelőlegez a következő fél évszázad magyar művészetéből. A tárlat nem kronológiai rendben épül fel, de a kiállított művek keletkezési ideje a szürrealizmus két nagy (az 1924–1944, majd az 1945–1969 közötti) franciaországi korszakára esik. A Ferenczy Múzeum egészét betöltő, nagyszabású kiállításon olyan művekkel is találkozhat a látogató, amelyek az elmúlt fél évszázadban sehol nem voltak kiállítva.

The surrealist group in Paris dissolved itself fifty years ago. This major anniversary is a good opportunity to take stock of the tradition of surrealism in Hungarian visual art. How was this movement present in the artistic life of Hungary? What are those achievements that count as important even by international standards? Hungarian art history writing has a penchant for calling important artists “unclassifiable.” According to the currently established canon of art history, most of the avant-garde endeavours that pressed their mark on the 20th-century visual culture of the West did not attain a significant presence in Hungarian art. It is the ambition of our exhibition to revise a crucial aspect of this consensus. The display demonstrates that while no separate surrealist group was formed in Hungary, the movement was not only present in the country’s scene, but also informed art that made a substantive contribution to the international success of surrealism. The exhibition starts with two paintings that even André Breton, the seminal theoretician of the movement, considered important precedents of Hungarian surrealism: Tivadar Csontváry Kosztka’s Riders on the Seashore and Lajos Gulácsy’s The Opium-eater’s Dream anticipated much of what was to happen in Hungarian art in the next half a century. The organizing principle of the display is not chronological, but the works on view originated from either of two stretches of time that corresponded to the two great periods of surrealism in France, 1924–1944, and 1945–1969. Occupying all the rooms of Ferenczy Museum, this extensive display includes works that have not been shown publicly for fifty years.

Szentendre, Kossuth Lajos utca 23-25.

Bizottság-liget • Bizottság Park,

Hugyecsek Balázs Koordinátor • Coordinator: Muladi Brigitta

Fa-fűrész Tree-saw

május 25. - szeptember 1. 25 May – 1 September

Hugyecsek Balázs: Fa-fűrész (látványterv)

Az elsősorban öko-installációiról és performanszairól ismert művész 2010-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem restaurátor szakán. A szentendrei Forgács Társaság tagjaként számos kiállításon és fesztiválon szerepelt. Figyelmének középpontjában a természet integritása, illetőleg annak megsértése áll. Jónéhány olyan szobrot készített fából, amely az ember saját környezetének felelőtlen rombolására, végső soron az emberiség önpusztítására reflektál. Objektjei a különböző anyagok és eszközök szerepének felcserélésével többnyire erősen rögzült kliséket írnak át vagy legalábbis rendítenek meg, új minőségeket teremtve.

Új projektjének kiinduló tézise, hogy az emberiség hite, miszerint a természeti környezet a földi javak kimeríthetetlen tárháza, immár szertefoszlott. A természet egykori paradicsomi állapotáról ma már csak álmodhatunk. Álombeli fikció az is, miszerint a fák képesek megvédeni magukat a kivágástól. A művész a Bizottság-liget egyik fáját aktív szerepbe helyezi: saját anyagát, a fát mozgósítja törzsének védelmében. Az eredeti hivatása szerint a fa húsába vágó fűrész most kifelé fordított fogakkal, hatalmas kéziszerszámként az arra járókat fenyegeti. A látomást közelről szemlélők azonban érzékelhetik, hogy a lekerekített fogazat, a puha, életteli fa nem képes megsebezni az embert, ugyanakkor a fűrész fogójának kellemetlenül rideg, fém anyaga riasztja őket az érintéstől. A hatalmas fűrész képtelen a munkára, nem mozdulhat: saját alapanyaga a börtöne, hiszen körülveszi a fát – ám ezzel meg is óvja a pusztulástól.

Best known for his eco-installations and performances, the artist earned his art restorer diploma at the Hungarian University of Fine Arts in 2010. As a member of Szentendre’s Forgács Company, he has been featured at numerous exhibitions and festivals. The integrity of nature, and the violation thereof, form the focus of his interest. Many of his wooden sculptures reflect on the irresponsibility with which humans devastate their environment—ultimately, on how humanity destroys itself. By transposing the functions of different materials and instruments, his objects usually rewrite, or at least subvert, deep-rooted clichés, and create new qualities. The starting thesis of his new project is that humanity’s conviction, according to which the natural environment is an inexhaustible repository of worldly possessions, has been dispelled. By now we can only dream about the former paradisal state of nature. It is also a dreamy fiction that trees can defend themselves from being cut down. The artist gives an active role to one of the trees in Bizottság Park, making use of its substance, wood, to defend its trunk. The saw, whose original function is to bite into wood, now turns its teeth against passers-by. However, anyone who cares to take a closer look at this vision of a giant tool will see that the teeth are rounded off, the soft wood, which is full of vitality, cannot injure humans, while the handle is made of metal, whose unpleasant coldness is uninviting to the touch. The giant saw is unfit for the purpose, and cannot move: its material is its own prison, because it surrounds the tree—but also protects it in the act.

Szentendre, Kossuth Lajos utca 23-25.

Bizottság-liget • Bizottság Park

Gwizdala Dáriusz Koordinátor • Coordinator: Muladi Brigitta

Circulator

május 25. - szeptember 1. 25 May – 1 September

Gwizdala Dรกriusz: Circulator (lรกtvรกnyterv)

Gwizdala Dáriusz (1989) a Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán végzett 2016-ban. Az elmúlt néhány évben volt Derkovits-ösztöndíjas, Essl-díjas, Leitner Leventével közösen megnyerte az Art of Freedom, Kotormán Ábellel együtt pedig a Corvinus szoborpályázatot. A Bizottság-ligetben látható projektje a Ferenczy Múzeumi Centrum idei public art pályázatának egyik nyertes alkotása.

A Circulator egy közösségi művészeti akció, amelynek központi eleme egy működő újságosstand. A szekszárdi Wosinszky Mór Megyei Múzeum gyűjteményéből kölcsönzött retro bódé az Art Capital ideje alatt Szentendrén újra betölti egykori funkcióját, és egyedi művészeti kiadványokként elkészített remake magazinokat kínál. Gwizdala Dáriusz és a művésztársaiból álló csapat folyamatos munkával tölti fel a standot kézzel rajzolt, a működő nyomtatott sajtóra reflektáló újságokkal. A társadalmi kommunikáció és a vizualitás egykori centrális terepe, az újságos bódé mára kikopott intézménye hiányt hagyott maga után, amelyet a művész az eltűnő kézi munka és a lassan teljesen felszámolt nyomtatott sajtótermék újragyártásával szüntet meg, visszahelyezve a lapokat közösségformáló funkciójukba. A rajzolt újságok valóságos információkat is tartalmaznak, de azok szabadon keverednek fiktív, a fantázia által létrehozott, átírt elemekkel. Az újságok a stand kirakatában egy rajzinstalláció formájában összeállítva szólítják meg a közönséget. Az itt terjesztett kiadványok a Transmission projekt egyedi és másolt magazinjai.

Dáriusz Gwizdala (b. 1989) graduated at the sculptor programme of the Hungarian University of Fine Arts in 2016. In recent years he drew the Derkovits Scholarship, received the Essl Prize, and won two sculpture competitions: the Art of Freedom with Levente Leitner, and the contest of Corvinus with Ábel Kotormán. His project on view in Bizottság Park is one of the winning entries submitted this year to Ferenczy Museum Center’s public art competition.

Circulator is a community art action, which is centred around a working newsstand. Borrowed from the collection of the Wosinszky Mór County Museum of Szekszárd, the old kiosk can now fulfil its original function in Szentendre during the duration of Art Capital, selling the remakes of magazines which are original artistic publications. Dáriusz Gwizdala and his artist team will keep the kiosk stocked with hand-drawn newspapers that reflect on the organs of the ordinary printed press. The newsstand, a now defunct former centre of social communication and visuality, left a void behind, which the artist fills with manual work and printed publications, both of which are on the verge of extinction, reclaiming the community-building function of newspapers. Real information will freely mix with fiction in the drawn newspapers, which will be presented in the display window of the kiosk as a drawn installation, certain to catch the eye of prospective buyers. The publications on sale are original and replicated magazines of the Transmission project.

Kurátor • Curator: Gulyás Gábor

Tizenkét különböző helyszín Szentendre belvárosában Twelve locations in the centre of Szentendre

„Erről álmodtam én…” “And this I Dreamt”

Irodalmi hősök álmai Literary Heroes’ Dreams BÚBOS Dávid • FICZA István • FODOR Tamás • KEREKES Vica • KERESZTES Tamás • LÁBODI Ádám • MÓGA Piroska • MOLNÁR Olivér • NAGY Ervin • SZACSVAI István • TAKÁCS Katalin • ZSIGMOND Emőke

május 25. - szeptember 1. 25 May – 1 September

Eredeti fotรณ / original photo: Deim Balรกzs Grafikai terv / Graphic design: Ulrich Sรกra

„Erről álmodtam én, és erről álmodom, / És egyszer még talán álmomban újra látom, / Mert minden körbejár, s megmutatja az álom / Tinéktek is, mit én álmodtam egykoron.” Arszenyij Alekszandrovics Tarkovszkij lírai szövege (Baka István fordításában) az álmot olyan közös, nagy kultúrkincsként írja le, mely összeköti a más-más nemzedékhez tartozó, különböző társadalmi státuszú embereket. E nehezen igazolható, szép gondolat mellé a Szentendre belvárosában megvalósult projekt egy másik ideát társít, amikor a mindenki számára nyilvánvaló módon létező közös kultúrkincsünkből kiemeli a modern és kortárs szépirodalmat, amely láthatatlan, mégis erős kapcsolatokat hoz létre a művészeti élményre érzékeny közönség tagjai között. Miután a szövegeket színészek keltik életre egy-egy rövid filmfelvételen, a színjátszás is hangsúlyos módon jelenik meg a kiállított installációkban. Ilyen módon több művészeti ág határterületén járunk, ha Szentendre belvárosában sétálva betérünk az egyszemélyes videófülkékbe. Márpedig a határnál aligha van izgalmasabb hely a szemlélődéshez: a periférián mindig messzebbre és tisztábban láthatunk, mint a centrumban. Itt most a magyar- és világirodalom tizenkét izgalmas álmával szembesülhetünk. Az intim térben a néző zavartalanul nézheti és hallgathatja az ott elhangzó, jellemzően 5–8 percnyi időtartamú álommonológokat, melyek a következő szerzők szövegei alapján készültek: Charlotte Brontë, Csáth Géza, Fjodor Dosztojevszkij, Michael Ende, Esterházy Péter, Krúdy Gyula, Thomas Mann, Murakami Haruki, George Orwell, Alekszandr Puskin, Takács Zsuzsa, Totth Benedek.

“And this I dreamt, and this I dream, / And some time this I will dream again, / And all will be repeated, all be re-embodied, / You will dream everything I have seen in dream” (Trans.: Virginia Rounding). Arseny Alexandrovich Tarkovsky’s poem describes dream as part of the great shared cultural riches of humanity, which connects people from different generations and strata of society. Beautiful, if difficult to prove, this idea meets with another one in a project realized in the centre of Szentendre, which highlights modern and contemporary literature, an undeniable part of our cultural riches, as something that creates invisible yet strong bonds between the members of an audience sensitive to artistic experiences. Dramatic art is also an emphatic element of the installations, because the texts are brought to life by actors in the short videos. As a result, entering a one-person video booth in the centre of Szentendre will transport you to the borderland between several forms of art. And there is probably no place for contemplation more exciting than the boundary: on the periphery one can see further and clearer than in the centre. We now offer opportunities to discover twelve compelling dreams from Hungarian and world literature. The cosy spaces allow you to enjoy undisturbed the dream monologues, whose lengths vary between five and eight minutes. They are based on the texts of the following authors: Charlotte Brontë, Géza Csáth, Fyodor Dostoevsky, Michael Ende, Péter Esterházy, Gyula Krúdy, Thomas Mann, Murakami Haruki, George Orwell, Alexander Pushkin, Zsuzsa Takács, and Benedek Totth.

A Vajda Lajos Stúdió tagjainak társult kiállítása Vajda Lajos születésének 111. évfordulója alkalmából. Associated exhibition by the Vajda Lajos Studio members to celebrate Lajos Vajda's 111th birth anniversary.

AKNAY János • ALMÁSI Gertrud • BAKSAI József • BALOGH István Vilmos • BÁN Miklós • BENKOVITS Balázs • BENKOVITS Bálint • BEREZNAI Péter • BUKTA Imre • 86 CSATÓ Máté • CSONTÓ Lajos • DEIM Balázs • DEIM Péter • GOSZTOLA Gábor • GYŐRFFY Sándor • HOLDAS György • KIS-TÓTH Ferenc • KRIZBAI Sándor • feLUGOSSY László • MARGIT Szabolcs • drMÁRIÁS • MOLNÁR Ágnes Éva • NAGY Barbara • PACSIKA Rudolf • SELÉNYI Károly István • SZIRTES János • SZOLNOKI József • SZURCSIK József • SZ. VARGA Ágnes Kabó • TÓTH Eszter • TÓTH István • VINCZE Ottó • efZÁMBÓ István Megnyitó: 2019. május 18. 18:00 A kiállítást megnyitja: Bodonyi Emőke művészettörténész Opening: 18 May 2019. The exhibition will be opened by: Emőke BODONYI art historian

Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely • Vajda Lajos Studio Basement Workshop Szentendre, Péter Pál utca 6.

VAJDA 111

május 18. - június 9. 18 May – 9 June

Csontรณ Lajos: Sacro Cuore, 2017

Álomfejtő játék a Magyar szürrealizmus című tárlaton

Ön küld egy álmot – mi küldünk egy képet!

Küldje el nekünk a legszürreálisabb álmát! Szür Alíz szimbólum- és álomfejtő kiválasztja az Ön álmához leginkább illő műalkotást. Az álmokat az alomfejtes@artcapital.hu e-mail címre várjuk. Az álmokat bizalmasan kezeljük.

DMITRIJ KAVARGA • Dmitry KAWARGA Anyag és test. Mérgező antropocentrizmus Substance and Body. Anthropocentrism Toxicosis MűvészetMalom, déli szárny • ArtMill, South wing

Magyar szürrealizmus • Hungarian Surrealism Ferenczy Múzeum • Ferenczy Museum

Díszletek közt • Among Theatrical Scenery Szentendrei Teátrum 50 • Theater of Szentendre 50 Szentendrei Képtár • Szentendre Gallery

HALÁSZ PÉTER TAMÁS Tripod Vajda Múzeum • Vajda Museum

EVA SCHLEGEL un-limited MűvészetMalom, északi szárny • ArtMill, North wing

Kriszta NAGY x-T Csipke Rózsika halott • Sleeping Beauty is Dead MűvészetMalom középső szárny • ArtMill, Central wing

NAGY BARBARA A takaró • The Blanket Vajda Múzeum udvara • Vajda Museum garden

BABOS ZSILI 90Dream Egy madár álma • A Bird’s Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeum udvara • Ámos Imre – Anna Margit Memorial Museum garden

HUGYECSEK BALÁZS Fa-fűrész • Tree-Saw Bizottság-liget • Bizottság Park

GWIZDALA DÁRIUSZ Circulator Bizottság-liget • Bizottság Park

KORONCZI ENDRE ExtrémAlvás • ExtremeSleeping Szerb püspöki templom Alkotmány utcai kerítése Fence of the Serbian Orthodox Church on Alkotmány Street

CSURKA ESZTER Alpha MűvészetMalom északi-középső szárny • ArtMill, North Central wing

LUKÁŠ MUSIL Szellemek • Ghosts Vajda Múzeum • Vajda Museum

Paradise City – a város öt olvasata • Five Readings of the City Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeum Ámos Imre – Anna Margit Memorial Museum

BOROS VIOLA Az öröklét álma • Dreaming of an Eternal Life Városi Vendégház • City Guesthouse

FORGÁCS PÉTER Álom Inventárium és Kölcsönös analízis Dream Inventory and Mutual Analysis Barcsay Múzeum • Barcsay Museum

FLORIN ŞTEFAN Morpheus Barcsay Múzeum • Barcsay Museum

„Erről álmodtam én” • “And This I Dreamt” Szentendre belvárosa (tizenkét helyszín) Twelve locations in the centre of Szentendre

Vajda 111 Vajda Lajos Stúdió • Vajda Lajos Studio

Kmetty János Az örök kereső • An Unceasing Search Kmetty Múzeum • Kmetty Museum

Kovács Margit A Duna királynője Margit KOVÁCS, Queen of the Danube Kovács Margit Kerámiamúzeum Kovács Margit Ceramics Museum

WANTED Czóbel elveszett művei • Lost Works of Czóbel Czóbel Múzeum • Czóbel Museum

Újragondolt Czóbel 4.0 • Czóbel reconsidered 4.0 Czóbel Múzeum • Czóbel Museum

Pénztár Tickets

Csomagmegőrző Luggage lockers

Mosdó Toilets

Shop

RIK

AB ÍR

J ANK

Ó J. U

ATA K

BOG

DÁN

YI U

TCA

BAT THYÁNY U TC A

PÉTER PÁL UTCA

PE T

M UTC

M AL O

BÜKKÖ S -P ATA K

ÉR

DUNA

KORZÓ

R ZÓ

DUNA

O R ZÓ

ÁB

A KO

Ó U TC A

DUN

DUNA

F UT

M U NK Á C S Y

6 14

BAR TÓK BÉL A U TC

13 U TC

EN Ő U TCA91

AJÓ

HUNYADI UTCA

FŐ TÉR

R KÖZ

A TC

PÁSZTO

GŐ

SZ UTC

TEMPLOM TÉR CA

BÜK KÖS -P

8 LÖVÉ

TSA J

RE A FE

DU M

TC A

NY U

KOSSUTH LAJOS UTCA

TMÁ

A L KO

R VÁ

VÁR D

S PAR T

KÖZ BÉKE

BÜKKÖ

HÉV

U TC

KÓ

E IF

RÁ

SE R KUC

22 23 KÖ R

IÁ

JANICSÁR U.

VAK BOTTYÁN

ÁN

TR PÁ

ÓU T

VIC

R TI NO

IV ÁR

PA P

RÓ

2 1

AT AK

-P

KÖ S

BÜ K

A vernisszรกzs kiemelt programjai 92

Megnyitó Régi és új álmok 2019. május 25. 18:00 Fő tér A vendégeket üdvözli: Gulyás Gábor múzeumigazgató, az Art Capital főkurátora 94

Köszöntőt mond: Gyürk Dorottya, Szentendre kulturális alpolgármestere Megnyitja: feLugossy László képzőművész, költő Közreműködik: Karácsony János gitáros, énekes

Tárlatvezetések 2019. május 26.

Ferenczy Múzeum Gulyás Gábor kurátori tárlatvezetése a Magyar szürrealizmus című kiállításon.

15:00

MűvészetMalom Boros Lili kurátori tárlatvezetése Dmitrij Kavarga Anyag és test. Mérgező antropocentrizmus című kiállításán.

16:00

Vajda Múzeum Kigyós Fruzsina kurátori tárlatvezetése Lukáš Musil Szellemek című kiállításán.

17:00

Vajda Múzeum Bodonyi Emőke kurátori tárlatvezetése Halász Péter Tamás Tripod című kiállításán.

18:00

2019. május 29.

Barcsay Múzeum Kistamás László űrkutató rendhagyó tárlatvezetése Forgács Péter Álom Inventárium és Kölcsönös analízis című kiállításán.

2019. május 30. Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeum Schneller János kurátori tárlatvezetése a Paradise City című kiállításon.

17:00

16:00

17:00

2019. május 31.

MűvészetMalom Nagy Kriszta Tereskova x-T tárlatvezetése a Csipke Rózsika halott című kiállításon.

2019. június 1.

MűvészetMalom Fabricius Gábor író, filmrendező rendhagyó tárlatvezetése Eva Schlegel un-limited című kiállításán.

2019. június 4.

MűvészetMalom Schneller János kurátori tárlatvezetése Csurka Eszter Alpha című kiállításán.

2019. június 5.

Városi Vendégház Iberhalt Zsuzsa kurátori tárlatvezetése Boros Viola kiállításán.

2019. június 6.

Szentendrei Képtár Mácsai Pál Kossuth-díjas színművész rendhagyó tárlatvezetése a Díszletek közt című kiállításon.

2019. június 7.

Barcsay Múzeum Szabó Noémi kurátori tárlatvezetése Florin Ştefan Morpheus című kiállításán.

2019. június 8.

MűvészetMalom Muladi Brigitta kurátori tárlatvezetése Eva Schlegel un-limited című kiállításán.

2019. június 9.

Szentendrei Képtár Szilágyi Zsófia Júlia kurátori tárlatvezetése a Díszletek közt című kiállításon.

2019. június 15.

Vajda Múzeum Halász Péter Tamás és Nagy Barbara képzőművészek tárlatvezetése a Tripod és A takaró című kiállításon.

2019. június 22.

MűvészetMalom Nemes Z. Márió esztéta tárlatvezetése Dmitrij Kavarga Anyag és test. Mérgező antropocentrizmus című kiállításán.

17:00

15:00 97

17:00

18:00

Az Art Capital ĂŠs a Laboratorium Animae MĹąhely bemutatja 98

Madács Imre: Az Ember Tragédiája, Nagyravágy több részletben, 2019 fotó: Zarubay Bence

Madách Imre

AZ EMBER TRAGÉDIÁJA NAGYRAVÁGY TÖBB RÉSZBEN

100

Nemzeti kultúránk alapműve a legtöbbet előadott magyar dráma: ezernél is többször került színpadra. Szentendrei előadása egy új, független társulat bemutatkozása, mely Madách szövegét – a színháztörténetben csaknem egyedülálló módon – teljes egészében, rövidítések nélkül viszi színre. Ez a mintegy hat órás időtartamú, rendkívüli művészeti kísérlet a Ferenczy Múzeumban, egy álomszerű tárlatvezetés keretein belül valósul meg. Emberiségköltemény, világdráma, metafizikus tragédia, könyvdráma. Madách Imre műve a magyar nyelvű drámaírás egyik legnagyobb vállalkozása. Az ember tragédiája nyelvezete és bölcseleti összetettsége immár másfél évszázada készteti csodálatra és teszi próbára olvasóit. Ám amennyire inspiráló a mű korokon, tereken és nemzeteken átívelő gondolati gazdagsága, ugyanannyira teher

is a színházcsinálók számára. Az ember tragédiája mesteri módon konzervált múzeumi tétel. Kiállítási tárgy, amely szerzőjének romantikus eszményeit, korának történelemfelfogását, patriarchális berendezkedését jeleníti meg. Egy letűnt időszak nyomait, melyekben saját korunkat is felismerhetjük. A londoni szín kapitalista szabadversenyének világa a mi jelenünk már-már falanszteri valóságával kapcsolódik össze. Ma leginkább e szerzői jóslat ismerős közegéből tudunk rátekinteni a nagy műre; a teremtett anyagra, mely felett ott őrködik teremtője, a kételyekkel küzdő, elemző, gondolkodó ember: Madách Imre mint e kiállított, szimulált valóság egyetlen valódi ismerője. Az író maga is megjelenik az előadásban – az emberi együttélés módozatait kutató, igazi luciferi alkatként, aki dolgozószobájából, jegyzetei közül vezet végig bennünket, nézőket a múzeumi tárlaton. Alkotása a szemünk előtt, a születés aktusa során nyitja meg magát, s tárja fel mélyrétegeit, hogy a számtalan nézőpont és idea mögött felszínre törhessen a mindent előremozdító és felülíró emberi vágy. A tragédia színei múzeumi installációkká válnak. Órákon át tartó szertartás zajlik, melynek során a múlt, apáink, nagyapáink világa érintkezésbe lép saját jelenünkkel. Színház, film, múzeum és zene közös, kifulladásig tartó keringője ez az előadás, amelyben mindannyian Ádámokká és Évákká válunk a bennünket körülvevő egyének tömegében, az eseményeket szemlélő mindenkori közönség előtt.

101

Játsszák: Béres Miklós, Fekete Edda, Horváth Julianna, Mészáros Márton, Nagyabonyi Emese, Nagyhegyesi Zoltán, Szacsvai István, Tóth Szilvia Lilla, Verebes Andrea, Vincze Erika Dramaturg: Bíró Bence, Oláh Tamás Zeneszerző: Bartók György Zene: Monarchia Vonósnégyes, Bartók György

102

Filmrendező: Nagy Bianka Operatőr: F. Tóth Márton A rendező munkatársa, irodalmi munkatárs: Ernyei Bea Rendezőasszisztens: Molnár Dávid Márk, Tóth Szilvia Lilla Ügyelő: Révész Margit Grafika: Erdélyi Sarolta Ágnes Rendező: Sardar Tagirovsky

Nyilvános próbák: 2019. május 8. 16:00 május 19. 16:00 május 20. 16:00 május 22. 16:00 (Regisztrálást követőn ingyenesen megtekinthetők.) Nyilvános főpróba: 2019. május 21. 16:00 Bemutató: 2019. május 25. 19:00 További előadások: 2019. május 26. 16:00 június 13. 16:00 augusztus 31. 16:00 szeptember 6. 16:00 szeptember 8. 16:00

június 10. 16:00 augusztus 30. 16:00 szeptember 1. 16:00 szeptember 7. 16:00

Helyszín: Ferenczy Múzeum, (Szentendre, Kossuth Lajos utca 5.)

Az előadás megtekintése 18 éven aluliak számára nem ajánlott. Jegyár: 2900 Ft (egységesen) FMC- vagy AC-bérlettel az előadás ingyenesen tekinthető meg, de a férőhelyek korlátozott száma miatt regisztrálni szükséges (regisztracio@muzeumicentrum.hu).

103

szentendreiteatrum.hu

Szentendrei Teátrum

104

50 ÉV | 50 NYÁR | SZÁMTALAN ÉLMÉNY

2019. JÚLIUS 5.–AUGUSZTUS 11.

A Szentendrei Teátrum előadásai a Ferenczy Múzeum udvarán (Esőhelyszín a Városháza díszterme) 2019. július 14.

20:30

Nyitrai László – Máthé Zsolt A HENTES LÁNYA A Szentendrei Teátrum és a Színházés Filmművészeti Egyetem közös bemutatója Ősbemutató

105

Nóra: Gubik Petra Rendezte: Szokol Judit

Belépőjegy: 3000 Ft, diákjegy 1500 Ft (diákigazolvány felmutatásával)

2019. július 21.

KARINTHY KABARÉ felolvasószínházi est

Szereplők: Udvaros Dorottya, Kamarás Iván, Elek Ferenc és Hajdu Steve Zongora: Balázs József Rendező: Seres Tamás

20:30

Az előadás hossza 80 perc (szünet nélkül). Belépőjegy: 2900 Ft

20:30

2019. július 27.

MELLETTÜNK Grecsó Krisztián és Grecsó Zoltán összművészeti estje Az Orlai Produkció előadása

Az előadás hossza: 1 óra 30 perc, egy részben. Belépőjegy: 3000 Ft 106

20:30

2019. július 28.

ÉLET.TÖRTÉNETEK.HU A MI JÓZSINK | ERZSIKE

Szereplők: Lázár Kati és Epres Attila Rendező: Keresztes Tamás és Pelsőczy Réka Az előadás a Független Színművészetért Alapítvány és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre.

Hossza: 90 perc, két részben. Belépőjegy: 3500 Ft

20:30

2019. augusztus 4. Markó Róbert TERIKE ÉS IRÉN

Szereplők: Markó-Valentyik Anna, Némedi Árpád, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina Rendező: Markó Róbert

A KV Társulat produkciója. Hossza: 1 óra, szünet nélkül. Belépőjegy: 3900 Ft

2019. augusztus 10.

20:30

ÚJRATERVEZÉS

Szinetár Dóra lemezbemutató koncertje.

107

A koncert hossza: 70 perc, szünet nélkül. Belépőjegy: 3900 Ft

2019. augusztus 11.

A BILINCS A SZABADSÁG LEGYEN Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezése felolvasószínház

Szereplők: Balsai Móni és Trill Zsolt Szerkesztette és rendezte: Seres Tamás Az előadás a Petőfi Irodalmi Múzeum felkérésére készült. Hossza: 1 óra 30 perc, szünet nélkül. Jegyár: 2900 Ft

20:30

Film

108

Álom-filmek a Fő téren (ingyenes vetítések) Molvay Norbert JÖVŐ SZERDÁN (2018) 13’