Nincs több titok - No more secret! by Ferenczy Múzeumi Centrum

09. 09.

Gerő László International Contemporary Art Collection

Gerő László nemzetközi kortárs művészeti gyűjteménye

NINCS TÖBB TITOK! Gerő László nemzetközi kortárs művészeti gyűjteménye

NO MORE SECRETS! László Gerő International Contemporary Art Collection

Tartalom | Table of Contents

Impresszum | Imprint Felelős kiadó | Publishing manager Gulyás Gábor

Korrektúra | Proofreading Zelei Bori

Szerkesztő | Editor Muladi Brigitta

ISBN: 978-615-5860-03-4

Grafikai terv | Graphic design Csuport Andrea, Herr Ágnes Fotó | Photos Deim Balázs Angol forditás | English translation Rudnay Zsófia

A Gerő László nemzetközi gyűjteményének támogatásával | With the support of the László Gerő International Art Collection 2018 Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre – Art Capital | 2018 Ferenczy Museum Center, Szentendre – Art Capital

Bevezető – Muladi Brigitta Introduction – Brigitta Muladi

Interjú Gerő Lászlóval – Ébli Gábor Interview with László Gerő – Gábor Ébli

belső kör inside Track

felületek vonzásában pulled by planes

a jövő formái shape of things to come

a dimenziók varázsa glamour of dimensions

titokzatos testek secret shapes

képjegyzék list of works

NINCS TÖBB TITOK! Gerő László nemzetközi kortárs művészeti gyűjteménye 2018. április 8. – szeptember 9. MűvészetMalom, FMC Szentendre

Gerő László közgazdász, műgyűjtő, az egyik legizgalmasabb magyarországi művészeti kollekció tulajdonosa. Jókora ívet felölelő gyűjteményének magját a bécsi akcionisták egyes művészei alkotják, akik performatív, orgiasztikus akcióikkal a konvenciók, a testábrázolást övező tabuk elleni lázadásukat fejezték ki. Ez a kritikai szemlélet aztán meghatározza a későbbi gyűjtemény egészét. Günter Brus, Rudolf Schwarzkogler és mások mára klasszikussá lett alkotásaihoz számos korabeli és mai mű kapcsolódik közvetlenül is, Hajas Tibor, John Bock performansz dokumentumain át Rita Ackermann pszichedelikus festményéig, és Mara Mattuschka pszeudoszex-filmjéig. A kétezres években a gyűjtőt az európai neoavantgárd, ezen belül a lírai absztrakt gesztusfestészet érdekelte – ezt jelzik Nádler István, Hencze Tamás, Klimó Károly korai művei, majd mai nemzetközi sztárok alkotásai is, mint Eva Schlegl vagy Martha Jungwirth. Kiemelt helyet foglal el a kollekcióban a kelet-európai festészet, kiváltképp az Új Lipcsei iskola, amelynek meghatározó képviselőitől (Neo Rauch, David Schnell, Christoph Ruckhäberle) szintén fontos műveket találunk a gyűjteményben. Nagy számban láthatunk alkotásokat olyan „különutas” művészektől, akiket az utóbbi két évtizedben aktívan foglalkoztatott a művészetfogalom megújítása, és akik a hagyományokat elvetve, műfajoktól függetlenül, de a múltból építkezve, azt felülvizsgálva, továbbgondolva saját utakat keresnek. Olyan jelentős alkotók tartoznak ide, mint Daniel Richter, Birkás Ákos, Kicsiny Balázs, Szűcs Attila, Szarka Péter, Kamen Stoyanov, Batykó Róbert vagy Csákány István. A gyűjtemény plasztikai részének meghatározó vonulata a szobor és az objekt fogalmának átalakulásához köthető, amely a performatív és environment műfajokkal rokon irányokba tart – többek között – Daniel Spoerri, Várnai Gyula, Szabó Ottó, Martin Henrik, Halász Péter és Anselm Reyle műveivel. A kiállítás reprezentatív áttekintést ad Gerő László gondosan felépített, gazdag gyűjteményéből. Az elmúlt évtizedek kiemelkedő műveit láthatjuk a tárlaton: a közelmúlt sokszor titkok övezte, nagy hatású narratíváinak alkotásait.

Muladi Brigitta kurátor 7

NO MORE SECRETS! László Gerő International Contemporary Art Collection 8 April – 9 September 2018 ArtMill, FMC Szentendre Economist and art collector László Gerő owns one of the most exciting art collections in Hungary. Viennese Actionism, which represents the torments of the human body in the form of orgiastic actions, comprises the core of this broadly-arced collection. In addition to what are now regarded as classic works by Günter Brus, Rudolf Schwarzkogler and others, the collection also contains numerous pieces from the older generations as well as the young artists of today – ranging in scope from Tibor Hajas to Rita Ackermann, Mara Mattuschka, John Bock. At first László Gerő was primarily interested in collecting European avantgarde art, and, within that, lyrical abstract gesture painting – as indicated by some early works from István Nádler, Tamás Hencze, and Károly Klimó, as well as later pieces by such international stars as Eva Schlegl and Martha Jungwirth. Eastern European painting occupies a distinct position within the collection; most notably, important works are included by such prominent figures of the New Leipzig School as Neo Rauch, David Schnell, and Christoph Ruckhäberle. There are also a large number of works by “maverick” artists who, in the past two decades, have actively engaged in the task of renewing the concept of art; having rejected conventions, working independently from genre designations and building – as well thinking further – on the past, they have sought their own individual paths. Daniel Richter, Ákos Birkás, Balázs Kicsiny, Attila Szűcs, Péter Szarka, Kamen Stoyanov, Róbert Batykó and István Csákány are some of the familiar artists to be mentioned in this context. A defining arc of the sculptural portion of the collection can be linked to transformations in the genre of object art. The works of Daniel Spoerri, Gyula Várnai, Ottó Szabó, Henrik Martin, Péter Halász and Anselm Reyle, among others, point toward performative sculpture. Offering a representative overview of László Gerő’s rich, carefully built art collection, the exhibition showcases distinctive works from past decades, which have been born of the impactful – often secret-laden – narratives of the recent past.

Brigitta Muladi curator 8

Gerล Lรกszlรณ

Test-lélek-művészet: beszélgetés Gerő Lászlóval, gyűjtői szempontjairól Hogyan kezdtél el művészetet gyűjteni? Harminc évvel ezelőtt vettem meg részletre az első festményemet a Képcsarnok Vállalattól: a munkahelyemen, a Hungarocoop előadójában kiállított művek közül egy szép sárgás-barnás tájképet. Elsőgenerációs gyűjtő vagyok, nem otthonról hoztam ezt az elkötelezettséget. Ugyanakkor már gimnáziumban is érdekelt a képzőművészet – akkoriban, a hetvenes években rendszeresen vitték a gyerekeket múzeumba. A nyolcvanas években már a nagy európai és amerikai múzeumokat jártam végig. Ez egy tanulási folyamat, ami belülről jövő érdeklődésen és erős empatikus géneken alapul. Igazi katarzist először akkor éreztem műalkotás kapcsán, amikor 1988-ban eljutottam Irakba, az ókori Babilon romjaihoz. Szemiramisz függőkertjéből, amely az ókori világ hét csodája közé tartozott, csak térdig érő romok maradtak, ám egy óriási, több méter magas kőoroszlán szobor teljesen épen túlélte a történelem viharát. Akkor azt gondoltam, hogy a művészet halhatatlan, a mindennapi élet és az emberi gyarlóság felett áll. Úgy éreztem, hogy részese szeretnék lenni valamilyen formában ennek a felsőbbrendű dolognak, így amikor hazatértem erről az útról, gyakorlatilag az első műtárgyat megvettem, amibe belebotlottam – a Képcsarnoktól. Milyen lépésekben váltottál a kortárs alkotók felé? Kortársat már a kilencvenes évektől gyűjtöttem, amikor egy amerikai multinacionális cég budapesti vezetője lettem, óriási irodában, csupasz falakkal. Nem lehet üres falakat nézni, oda műtárgyat kell elhelyezni. Látványos nagy festményeket kaptunk bérletre Gyémánt Lászlótól, majd Szűcs Attilától. Amikor levettük a falról egy év után, kifizettem és megtartottam néhány művet, mert már kezdtem jól keresni. Akkoriban kötöttem barátságot egy idősebb, tapasztalt gyűjtővel; megragadott, milyen színvonalas képekkel él (máig is) együtt. Vele kezdtem kiállításokra és aukciókra járni, ahol sikerült beszereznem néhány modern magyar alkotást a huszadik század elejéről. Az ő segítségével jutottam el az idősebb kortárs alkotók műtermébe is: Klimó Károly, Konok Tamás, Bak Imre, Hencze Tamás meglátogatása után rendre képpel a kezemben távoztam. Később El Kazovszkij következett – a vele való találkozás után is éreztem azt a bizonyos katarzist. Újabb és újabb élményeket szerettem volna átélni, ezért egyre fiatalabb korosztályt kezdtem megismerni, galériákon keresztül: Várnai Gyulát, Szarka Pétert, illetve Klimó Károly javaslatára Batykó Róbertet; majd a 2010-es években Martin Henriket, Tarr Hajnalkát, Németh Hajnalt, Fischer Juditot. 10

Mi inspirálta a nyitásod nemzetközi művek iránt? 2007-ben vettem meg az első külföldi műtárgyamat egy zürichi galériából: Christine Streuli csodálatos színekben tobzódó, nagyméretű festményét, annak a sorozatnak egy darabját, amellyel elnyerte a Swiss Awardot – abban az évben a Velencei Biennálén volt kiállítva. Ezt a svájci galériát az Art Basel-en ismertem meg. Unokatestvérem, Robert Gero az USA-ban nőtt fel, ott lett művész és később filozófus. 1984-ben jártam először a stúdiójában, egyúttal a művészeti klubjában, ahol több, később ismertté váló amerikai művész adott elő performanszokat. Amikor 2007-ben itt volt Budapesten, meglepődve látta, mennyi kortárs magyar művet vásároltam már, és erre felvetette, menjünk ki együtt az Art Basel vásárra, hogy a nemzetközi porondon is körülnézzek. Bemutatott Tanja Weingartnernek, egy New Yorkban élő német művészeti tanácsadónak, aki bevezetett a nemzetközi művészeti körbe. Ők ketten kiegyensúlyozták egymást: Robert a művész szemszögéből közelített egy megvásárlandó műtárgy felé, Tanja pedig az alkotó elhelyezkedését tárta fel a nemzetközi művészeti közegben. Ha megvolt a konszenzus, a vásárlás létrejött; az utolsó szó az enyém volt. Nélkülük szinte lehetetlen lett volna belevágnom a nemzetközi művészeti tájékozódásba: hihetetlen nagy a kínálat, és nehéz az orientáció egy kis ország szűk közegéből érkezve. Veled, Gábor, ugyanebben az évben találkoztunk, és a beszélgetéseink a nemzetközi gyűjtésről szintén motiválóak voltak. Muladi Brigitta a 2008-as műcsarnokbeli Mecénásnapok: Kortárs magángyűjtemények kiállításon volt a gyűjteményem kurátora (a felkért kollekciók mind egy-egy teremben kerültek bemutatásra), ő is sokat biztatott, hogy vásároljak külföldi művészektől. Hogyan látod most a magyar és nemzetközi művészet viszonyát a kollekciódban? Eleinte a magyar művekhez kerestem műfajilag hasonlót, így jutottam el Birkás Ákos figuratív festményeitől a Lipcsei Iskola művészeihez, jó kapcsolatot építettem ki a berlini Eigen+Art Galériával, sokat voltam kint Lipcsében és Berlinben. Neo Rauchtól több munkát is vásároltam, később David Schnell és Matthias Weischer munkáival tértem haza. Berlinben más jelentős galériákat is felkerestem, a CFA-ból vásároltam meg Daniel Richter és Anselm Reyle művét, a Barbara Weiss Galériából pedig Monica Baer munkáját. Zürichi kiállításokra is rendszeresen kijártam, és kapcsolatba kerültem más svájci galériákkal, ahonnan szintén vásárlással tértem haza. Például a Peter Kilchmann Galériából vettem meg Rita Ackermann festményét. A nagy vásárokra 2007 óta rendszeresen elmegyek, így a szemléletem kitágult, itthon már a „külföldi” szememmel néztem az alkotásokra, és döntöttem el, hogy beleillik-e a gyűjteményembe az adott munka. Jó volt látni, hogy egyes magyar művészek mennyire magas színvonalon dolgoznak, mennyire illeszkednek a nemzetközi művészeti szcénába. Az így kiválasztott művészektől – néhány példát említve: Csákány István, Németh Hajnal, Kaszás Tamás – sikerült is egy-egy munkát szereznem. Bár gyűjteményemet nem lehet összehasonlítani a nagy magyar kollekciókkal, amelyeknek a gyarapodását elismeréssel követem (Antal Péter, Somlói Zsolt és Spengler Katalin, Pados Gábor gyűjteményei), de saját anyagom erősségének tartom a nemzetközi párhuzamokat és az időbeli koncentráltságot, hiszen a legtöbb nemzetközi és magyar kortárs művem 2000 és 2012 között született. 11

Műfajilag is jócskán szélesedett a horizontod. Mi motiválta, hogy festészettől a konceptuális művészetig, installációig bővüljön az érdeklődésed? Az elmúlt tizenöt év a digitális korszak kezdete: az internet, a közösségi média, az okos eszközök, a korlátozott mesterséges intelligencia széleskörű elterjedése átformálta a mindennapokat. Percenként milliónyi fotó és videó kerül fel közösségi oldalakra, közöttük brutális felvételek is. Ez drámai változást hozott a képzőművészetben is, a hagyományos médium, a festészet mellé felnőtt a manipulált fotó, a számítógépes grafika, a multimédiás objektek, az élő zenével vagy fényjátékkal társított installáció. Sokan úgy érzik, szinte bárki művész lehet, mintha Joseph Beuys programja valósulna meg – s ez megzavarja a professzionális művészeket, számosan közülük abbahagyták az alkotást. Más alkotók úgy felelnek meg e kihívásnak, hogy reflektálnak is a hétköznapokra, egyben kreatívan igyekeznek megtartani a művészet felsőbbrendűségét, a mindennapi élet felettiségét. A megváltozott művészeti termelésből választottam ilyen sokoldalú műveket: Anselm Reyle ipari fóliás neon boxát, Szarka Péter digitális grafikáit, Németh Hajnal installációs fotóját (amely a Kiscelli Múzeumban végrehajtott performanszát dokumentálja), Daniel Spoerri „eat art” dobozát. Közben a kézművesség ismét hangsúlyos lett, Reyle ma már kerámiát készít, Csákány István kanállal és más szerszámmal farag szobrokat és képeket; az egyik ilyen képét én vettem meg. A festészeti termelésben ma a szakma kiválóságaira érdemes csak figyelni, a 2000es évek egyik festészeti stílusa, a „bad painting” eltűnt. Két külföldi képem is volt „bad painting” stílusban, amelyeket még 2007-ben vásároltam, ezek mára kikerültek a gyűjteményemből. Fontos terület anyagodban a fotó is. Itt ráadásul időben visszafelé is gyűjtesz, a kortársak előzményeit is keresed a hatvanas évektől kezdve. Mik a prioritásaid? Robert hatása megkerülhetetlen a folyamatban, ahogy a hatvanas évek bécsi akcionizmusa és ezzel párhuzamosan a hetvenes évek magyar performanszművészete felé fordultam. Ő mutatott rá, mekkora hatással volt ez az időszak a nyolcvanas, kilencvenes, kétezres évek művészetére. Úgy gondoltam, a gyűjteményem nem lenne komplett, ha ezekre a folyamatokra nem reagálnék a kort jellemző műtárgyak beépítésével. Először Hajas Tibor makói mappáját vettem meg aukción, majd a Vintage Galériából további fotókat szereztem be. A bécsi Krinzinger Galériában 2010-től kezdődően mappába gyűjtötték és eladásra kínálták az idén nyolcvan éves Günter Brus hatvanas évekbeli performansz fotóit. A Starrkrampf-ot (Merevgörcs) választottam, és vásároltam hozzá néhány vintage fotót is Brustól és más alkotóktól, mint Rudolf Schwarzkogler. Fotó által dokumentált performansz műveket szereztem be később Fischer Judittól (Fúj sorozat, amelyet talált cipőtalpakra applikált), El-Hassan Rózától, illetve a galéria ajándékozása révén került hozzám a budapesti működésük huszadik évfordulójára összeállított Knoll XX mappa, amelyben többek közt az AES+F Group és Natalia Nikitin egy-egy műve található. Valójában az első performansz fotókat Gyémánt Lászlótól vettem még 1999-ben, ennek a címe Chicago Blues. A fotók Buddy Guy chicagói klubjában készültek egy koncert alatt a kilencvenes években: mindketten jártunk a klubban (különböző évben), Gyémántnak és nekem is életre szóló élmény volt – ezt közvetítik azok a munkák számomra máig is. 12

Stilárisan is összetett a gyűjtemény, a lírai vonulattól a konfrontatív, provokatív művészetig. Ez abszolút szakmai, művészeti választás, amelyet jelentősen befolyásol az adott kor, amelyben éltem az elmúlt években. Ez a harminc év korántsem volt harmonikus: előbb a rendszerváltás időszaka volt, a kilencvenes évek vadkapitalizmusa, majd az EU-csatlakozás időszakának balga optimizmusa; utóbb a 2008-as pusztító hatású gazdasági válság és következményeinek időszaka és a digitális korszak kezdete. A konfrontatív és provokatív művészet ennek az intenzív kornak időtálló visszacsatolása. Ha laikus nézi a gyűjteményemet, agresszívnek láthat néhány művet, de a művészeti közegben járatos szakmabeliek a korra jellemző tendenciákat ismerhetik fel az anyagban. Az akcióművészet, El Kazovszkij torzói, Rita Ackermann önpusztító festménye, Sugár Gyula és Kicsiny Balázs mágikus realizmusa, Németh Hajnal performanszának fotója nélkül nem lenne teljes a gyűjteményem. A művek nem a személyiségemet tükrözik, hanem a kor művészetének krémjét. Bécsben és Mönchhofban, az osztrák akcionisták egykori központjában járva sok-sok kiállításon láttam a 60-as évekbeli műveket, amelyekben az edzett szem már nem csak a provokációt látja. A gyűjteményemben szereplő néhány akciófotó legalább olyan szép, mint egy görög szobor. És ide kapcsolódik a lírai vonulat, a lélek szépségének ábrázolása, például Christine Streuli festményeiben; ezért alkot a gyűjtemény költői, lágy vonulata egységet, harmóniát a test provokatív gyötrődésével Brus és Hajas performanszaiban.

Ébli Gábor

Body-Soul-Art: in conversation with László Gerő regarding his criteria for collecting art How did you begin collecting art? I bought my first painting thirty years ago, to be paid in instalments, from Képcsarnok Vállalat, the state art trade agency established under Communism. It was a beautiful yellow-brown landscape, exhibited in the auditorium of Hungarocoop, the company where I worked at the time. I am a first generation art collector; it is a commitment I did not inherit from my family. At the same time, I was already interested in visual art when I was in high school; back then, in the seventies, children were regularly taken for museum visits. By the eighties, I was going from one great European and American museum to the next. This was a learning process for me, based on my inherent interest and empathic genes. I experienced my first true catharsis from viewing a work of art in 1988, when I made it to Iraq, and visited the ancient ruins of Babylon. While only knee-high ruins remained where the Hanging Gardens of Semiramis – one of the Seven Wonders of the Ancient World – once stood, an enormous, metres-high stone lion had survived the storms of history intact. This experience made me think that art was immortal and stood beyond human fallibility and everyday existence. I felt I wanted to be part of this superior phenomenon in some form, so when I got home from my trip, I basically bought the first artwork I stumbled across – from the Képcsarnok. Can you retrace the steps that led you towards contemporary artists? I was already collecting contemporary art during the nineties when I was put in charge of the Budapest branch of an American international company, and I was given a huge office with empty walls. One can’t be looking at empty walls; they need to be filled with artworks. We received large, spectacular paintings on loan from László Gyémánt, and then from Attila Szűcs. When, after a year, we took them off the walls, I ended up purchasing and keeping some of the work as I was beginning to earn a good salary. During this period, I became friends with an older, more experienced art collector; I was impressed by the high quality of the artworks that surrounded (and still surround) him. I began to accompany him to exhibitions and auctions where I was able to acquire a few modern Hungarian artworks from the early twentieth century. It was also with his help that I gained access to the studios of contemporary artists from the older generation: after paying visits to Károly Klimó, Tamás Konok, Imre Bak, and Tamás Hencze, I invariably departed carrying a piece of art home with me. Then came El Kazovsky; upon meeting her, I once again 14

Robert Gero és Ébli Gábor

experienced that particular cathartic feeling. I wanted to keep having these new experiences, so the artists I became acquainted with through the galleries were younger and younger: I met Gyula Várnai, Péter Szarka and, recommended by Károly Klimó, Róbert Batykó. Subsequently, in the 2010s, I also met Henrik Martin, Hajnalka Tarr, Hajnal Németh, and Judit Fischer. What inspired you to open towards works by international artists? I bought my first work of art by a foreign artist in 2007, from a gallery in Zurich: Christine Streuli’s large, vibrantly colourful painting was part of the series which earned her the Swiss Award, and had been on display that year at the Venice Biennial. I had become familiar with this Swiss gallery at Art Basel. My cousin, Robert Gero, grew up in the USA; that was where he became an artist and then a philosopher. I first visited his studio – and art club – in 1984, where performances were held by numerous American artists who later became well known. When, in 2007, he visited Budapest, he was surprised to see how many works of contemporary art I had already acquired and suggested that we visit Art Basel so that I could have a look around on the international art scene. He introduced me to Tanja Weingartner, a New York-based German art consultant, who, in turn, acquainted me with international art circles. They complemented each other quite well: Robert approached the artwork of interest from the viewpoint of an artist, while Tanja mapped its position in the global art scene. If they reached a consensus, the purchase was made; and I had the last word. Without them, I would have had no chance of finding my footing on the international art scene: there is an incredibly wide range of artworks on offer and, coming from the local art world of a small country, it is difficult to find one’s orientation. I met you, Gábor, that same year; our conversations about international art collecting were also motivating. Brigitta Muladi, who curated the material from my collection displayed at the exhibition Maecenas Days: Contemporary Private Collections held in 2008 at Műcsarnok / Kunsthalle Budapest (where each collection was showcased in a separate room), also encouraged me to buy from international artists. How do you currently see the relationship between Hungarian and international art within your collection? At first, I sought works that were similar in genre to the Hungarian pieces in the collection, which led me from the figurative paintings of Ákos Birkás to the artists of the Leipzig School. I developed a good rapport with the Eigen+Art Gallery in Berlin and spent quite a bit of time in both Leipzig and Berlin. I bought a number of works from Neo Rauch, and later from David Schnell and Matthias Weischer. In Berlin, I also sought out other significant galleries; from the CFA Gallery, I acquired works by Daniel Richter and Anselm Reyle, and from the Barbara Weiss Gallery, I purchased a piece by Monica Baer. I regularly visited exhibitions in Zurich as well, and established a connection with a number of galleries there, which also sold me some artworks. For instance, from the Peter Kilchmann Gallery, I bought a painting by Rita Ackermann. I have been travelling to large international art fairs on a regular basis since 2007, which has certainly broadened my 16

horizons, allowing me to look at works I come across here in Hungary from a more international perspective before deciding whether they would be a suitable addition to my collection. It was good to see the high standards by which certain Hungarian artists work, and how relevant their art is in an international context. I managed to acquire works by these artists as well – to mention a few examples: István Csákány, Hajnal Németh, and Tamás Kaszás. While my art collection is not comparable to the most prominent Hungarian collections, whose expansion I follow with great appreciation (Péter Antal, Zsolt Somlói and Katalin Spengler, Gábor Pados), I believe the strength of my collection lies in its international parallels and its concentration in terms of time period, as most of my international and Hungarian pieces are from between 2000 and 2012. Your horizons have broadened considerably in terms of genre as well. What motivated you to expand your sphere of interest from painting toward conceptual art and installation? The past fifteen years mark the beginnings of the digital age: our everyday existence has been reshaped by the widespread use of the internet, social media, smart devices and restricted artificial intelligence. Every minute, millions of – sometimes quite brutal – photos and videos are uploaded on social media. This has also brought a dramatic change in visual art; next to the traditional medium of painting, now there is a prevalent presence of manipulated photography, computer graphics, multimedia objects and installations accompanied by live music or lightshows. Many feel that almost anyone can become an artist, as if Joseph Beuys’s program were becoming a reality – and this has a disruptive effect on professional artists, some of whom have stopped creating. Other artists attempt to tackle these challenges by reflecting on everyday life while also seeking to creatively maintain the superior position of art, keeping it elevated above the mundane. From this altered artistic output, I have selected multifaceted works, including Anselm Reyle’s neon box with industrial foil, Péter Szarka’s digital graphics, Hajnal Németh’s installation photo (which documents her performance at the Kiscell Museum), and Daniel Spoerri‘s “eat art” box. In the meantime, handcrafted art has once again gained prominence; today, Reyle works with ceramics and István Csákány carves sculptures and creates paintings using spoons and other instruments – in fact, I have added one of these works to my collection. In terms of painting, only the most prominent artists in the field are worth the attention – “bad painting”, one of the currents of the 2000s, has disappeared now. I had two such works by foreign artists, acquired in 2007, which I have since removed from the collection. Photography also comprises an important aspect of your art collection. What’s more, you also collect photographic material retrospectively, seeking precursors to contemporary artists of the medium, all the way back to sixties. What are your priorities? Robert’s influence was essential to the process of my turning toward the Viennese actionism of the sixties and, in parallel, to the Hungarian performance art of the seventies. He was the one to point to the enormous impact the art of this period was to have on the art of the 2000s. 17

I felt my art collection wouldn’t be complete without reacting to these processes by integrating artworks peculiar to this period. My initial move was to buy Tibor Hajas’s Makó Portfolio at an auction, and then acquire some additional photos from the Vintage Gallery. In 2010, the Krinzinger Gallery in Vienna began to compile purchasable photo portfolios of Günter Brus’s (who turns eighty this year) performances from the sixties. I chose the portfolio entitled Starrkrampf, and also bought a few vintage photos from Brus and other artists, including Rudolf Schwarzkogler. Later I acquired photographic documentations of performance art by Judit Fischer (Blow series, which she applied to the soles of found shoes) and by Róza El-Hassan. The Knoll XX Portfolio, put together by the gallery to commemorate 20 years of operation in Budapest, with works including photos by the AES+F Group and by Natalia Nikitin, was gifted to me by the Knoll Gallery. My very first photos of a performance I actually acquired from László Gyémánt in 1999, with the title Chicago Blues. The photos were taken in Buddy Guy’s Chicago club during a concert in the nineties. Both of us had been to the club (at different times); it was an unforgettable experience for both Gyémánt and myself – which is what these photos remind me of to this day. This is an art collection of considerable stylistic complexity, from lyrical tones to confrontational, provocative art. This is completely by professional, artistic choice, significantly influenced by the period I have lived in during the past thirty years. It has by no means been a harmonic period: it has included the times of the regime change, the wild capitalism of the ‘90s, the foolish optimism of Hungary’s accession to the EU, the consequences and devastating effects of the 2008 economic crisis, and the beginning of the digital age. Confrontational, provocative art provides lasting feedback from this intense period. While to the untrained eye a few works in my collection may appear aggressive, those familiar with, and working within, the contemporary art scene can recognize tendencies in the works that are specific to the period. Without action art, El Kazovsky’s torsos, Rita Ackermann’s self-destructive painting, the magic realism of Gyula Sugár and Balázs Kicsiny, and the photographs of Hajnal Németh’s performance, my art collection would be incomplete. The works reflect not my personality, but key aspects of the art of this period. While visiting exhibitions in Vienna and Mönchhof (the former centre of Austrian action art), I encountered many works of art from the sixties, which, to the well-trained eye, stand out no longer for only their provocative features. There are a few photos in my collection that are at least as beautiful as a Greek sculpture. That is where the lyrical tones come in; the portrayal of the soul’s beauty in, for instance, Christine Streuli’s paintings. And it is in this way that the subtle, poetic aspects of the collection are in harmonious unity with the provocative agony of the body in Brus’s and Hajas’s performances. Gábor Ébli 18

fordító: Rudnay Zsófia / translated by: Zsófia Rudnay

Rudolf Schwarzkogler Negyedik akciรณ / Fourth Action / 1965

Rita Ackermann

Hajas Tibor

Atelier van Lieshout

Eva Schlegl

AES+F group

Halász Péter

Erik van Lieshout

David Schnell

Monica Baer

Ann Kristin Hamm

Martin Henrik

Rudolf Schwarzkogler

Bak Imre

El-Hassan Róza

Mara Mattuschka

Daniel Spoerri

Batykó Róbert

Hencze Tamás

Mulasics László

Kamen Stoyanov

Birkás Ákos

Hund und Horn

Nádler István

Christine Streuli

John Bock

Martha Jungwirth

Németh Hajnal

Sugár Gyula

Braun András

Johanna Kandl

Natalia Nikitin

Szabó Ottó

Günter Brus

Kaszás Tamás

Jan van der Pol

Szarka Péter

Csákány István

El Kazovszkij

Neo Rauch

Szűcs Attila

Tim Eitel

Kicsiny Balázs

Anselm Reyle

Tarr Hajnalka

Fischer Judit

Klimó Károly

Daniel Richter

Várnai Gyula

Gőbölyös Luca

Konok Tamás

Christoph Ruckhäberle

Matthias Weischer

belső kör Kelet-Európa többszintű válsága, átalakulása, illetve a nyugati demokrácia dekadens kommercializálódása időbeli egybeesésének következtében a két terület művészei hasonlóan reagáltak a társadalmi folyamatokra. A 2000-es években nagy lendületet kapó posztkommunista kortárs művészet a nyugati irányokat figyelte, míg a nyugat a felzárkózó országok művészetét tekintette inspirálónak. A megosztott Európában egyszerre jelentkeztek a konvencionális műfajok rehabilitációi: például a technikás figuratív festészet, valamint a különböző hagyományos grafikai megoldások megújítása. Mindezt a léptékek végletességével (hatalmas és apró) és a „valami másnak látszó”, mimikri jelleggel spékelték meg, érzékeltetve a társadalomban felismert, manipulációk rejtette, különbözőképpen értelmezhető valóságokat. Ebben az ezredfordulós poszt-poszt korszakban a művészek egy része – a képzőművészet belső köreiben maradva – nem veti el teljesen, de átalakítja az egyszerű, destruktív, antiesztétikus, minimalizáló progresszív konceptualizmust, és előveszi a konvencionális műfajokat. A terem első képe így lett Birkás Ákos, akkor valószínűleg múzeum- és művészetreprezentációs kritikának szánt, Kép és a néző című fekete-fehér fotója, amely a művész kételyeit fogalmazza meg erősen redukált képi eszközökkel – egy 1975-ből származó mű, amely egy akkor még nem világosan látható fordulópontot szimbolizál, és a Gerő-gyűjtemény hangsúlyait tekintve is egy fontos dátumot képvisel; oppozícióban áll velük, de támogatja is a teremben látható műveket. A Közép-Európai Új Lipcsei Iskola a festészet mindenható politikai reprezentációját felszámoló, de annak konvencionális műfajait és eszközeit megtartó, kritikai formáinak gyűjtőhelye. Így kerültek szintén az első terembe a média átfogalmazott, ismerős képei: a társadalom- és műfajkritikai tartalmú Birkás Ákos és Johanna Kandl-festmények Tim Eitel apró, „történet nélküli”, a metafizikai ürességet visszacsempésző és a mai pszichés állapotokat kifejező, de meglehetősen konzervatívan megfestett képe mellé; vagy Csákány István hatalmas, „a munkásmítosz megszűnésével, átalakulásával foglalkozó”, hagyományos dúcfaragással készült fametszete, társadalomkritikai tablója a szürrealisztikus, szintén illusztratív, már-már eltűnő műfajokat idéző (az egyébként hatalmas méretű műveiről ismert) Neo Rauch műveivel egy térbe. A kert tematika szimbolikus értelmét – és nem a valóságos, színes-szagos mivoltát – hangsúlyozza ki Matthias Weischer megtévesztő, akvarellnek tűnő sokszorosított grafikája. Christoph Ruckhäberle dekoratív, nemkülönben társadalomkritikai tartalmú, hatalmas méretű képeskönyvillusztrációja – a művészetben gyakran ironikus önarcképként használt táncoló bohóca – valójában a mentális egészségünket fenyegető, normák nélküli lét pszichét romboló hatását fogalmazza meg.

inside track As a result of the simultaneous occurrence of Eastern Europe’s multi-level crisis and transformation on the one hand and the decadent commercialization of Western democracy on the other, artists from these two regions reacted similarly to social processes. Post-communist contemporary art, which gained considerable impetus in the 2000s, kept its eye on Western trends while it was the art of the newly transformed Eastern region that the West found inspiring. In a divided Europe, there was a concurrence in the rehabilitation of conventional genres (such as, technical figurative painting, for instance) with the renewal of various traditional graphic techniques. All this was topped off with extremism in terms of scale (enormous and tiny) and the quality of mimicry, thereby rendering perceptible the realities recognized in society which had been hidden by manipulation and could be interpreted in various ways. In this millennial post-post era, a portion of artists – remaining on the inside track of visual art – did not completely reject simple, destructive, anti-aesthetic, minimalizing progressive conceptualism, but instead transformed it and reached for the conventional genres. This is how Ákos Birkás’s black and white photo entitled Painting and Viewer became the first work displayed in the room. The work, which at the time of its creation, was probably intended as a critique of the museum and art representation, articulates the artist’s doubts through powerfully reduced visual tools. It dates back to 1975, a year that symbolizes a turning point (which was not yet discernible at the time) and also carries some importance in terms of the highlights of the Gerő Collection; Birkás’s work both stands in opposition and lends support to the rest of the pieces on display in the room. The New Leipzig School of Central Europe is a point of convergence for critical forms of painting which do away with the medium’s omnipotent political representation while holding onto its conventional genres and tools. This is the reason that rearticulated, familiar images from the media are also showcased in the first room: paintings with social- and genre-critical content by Ákos Birkás and Johanna Kandl are juxtaposed with Tim Eitel’s tiny, “storyless” – rather conservatively painted – work, which quietly brings back a sense of metaphysical emptiness and elaborates on the psychic states of our present reality. And this also explains why István Csákány’s enormous woodcut – a socially critical tableau “focusing on the disappearance / transformation of the myth of the worker”, created with the traditional technique of woodblock carving – appears in the same space as the surrealistic, also illustrative works of Neo Rauch (otherwise known for his gigantic works), which invokes genres that are more or less disappearing. The symbolic meaning – rather than the real-life, perceptible existence – of gardens is emphasized as a thematic by Matthias Weischer’s deceptive graphic prints, seemingly created with watercolour. Christoph Ruckhäberle gigantic decorative book illustration of a dancing clown (often conjured in art as a symbol of ironic self-portrait) also carries socially critical overtones as it gives expression to the psychologically destructive effects of an existence without norms, which threatens our mental health.

‹ Tim Eitel

Szerzetesek / Monks / Mönche / 2009

Neo Rauch

1. Cím nélkül / Untitled / Ohne Titel / 2010 2. Cím nélkül / Untitled / 2007

Birkás Ákos, Johanna Kandl, Tim Eitel, Csákány István Christoph Ruckhäberle

› Birkás Ákos, Tim Eitel, Neo Rauch, Kaszás Tamás Csákány István

Christoph Ruckhäberle Matthias Wiescher

Birkás Ákos

›

Vörös zászló / Red Flag / 2007

Christoph Ruckhäberle Copfok / Ponytails / 2005

Kaszás Tamás A permafroszt meghódítása / Conquer the Permafrost 2017 tus, vászonra kasírozott papír / ink, paper mounted on canvas 97×156 cm

Kaszás Tamás

A permafroszt meghódítása / Conquer the Permafrost / 2017

Csákány István

›

Talpraállítás / Erecting / 2008

Ruckhäberle ‹ Christoph Táncos / Dancer / 2007

Johanna Kandl Birkás Ákos

Matthias Weischer

A kert / The Garden / 2007

felületek vonzásában - pulled by planes

Aktedron / 2007

Braun András

Klimรณ Kรกroly Christine Streuli

2 enteriőr nádler és a mellette levő/Klimó enteriőr

Christine Streuli, Mulasics László, Braun András Nádler István, Ann Kristin Hamm

› Ann Kristin Hamm

Cím nélkül #2007_07 / Ohne Titel / 2006-2007

a jövő formái A hatvanas-hetvenes évek neoavantgárdjának, a modernizáció erőteljes formaegységének a fellazulásával, a kapitalizmus detotalizált kultúrájában („a történelem vége” után) a képzőművészet is éppúgy keresi aktuális formáit, mint a világot mozgató politika. Európában már a hetvenes években elkezdődött az a folyamat, ami a rendszerváltás után felerősödött. A kapitalizmus az ezredfordulóra teljesen feloldotta az egységes kultúrát, eltűntek az általánosítható igazságok. Ezt érzékeltetendő ebben a teremben a jelentés minden mű esetében más, egyedi, vagy teljesen hiányzik (ahogy Slavoj Žižek Zűr a paradicsomban című művében is olvashatunk róla). A műfajok felbomlottak, új formációkká alakultak. A továbbélő festészetet (Bak Imre, Szűcs Attila), grafikát (Erik van Liehout) kiegészíti a film, térinstallációk (Csákány István), performansz-zene-hang (Németh Hajnal), játékos akciók (Fischer Judit), megjelennek új digitális műfajok, fény, biomorf és techno-pszeudotárgyak (Atelier van Lieshout, Halász Péter, Martin Henrik), az új, vagy újrafelhasznált anyagok (Daniel Spoerri, Tarr Hajnalka), futurisztikus fantáziák (Szarka Péter). A sokféleségben keverednek a professzionálisan kidolgozott és az egyszerű, olcsó installálási technikák. Ebben a szekcióban az 1970-es évektől elindult, mai napig tartó lassú folyamatnak a – gyűjtő által megfigyelt – mozzanatai követhetők le Konok Tamástól, Klimó Károlytól kezdve, amikor a magyar művészet (az osztrák-magyar-német művészeti kapcsolatokon, a kasseli documenta, a velencei biennálé csatornáján át) bekapcsolódott a nemzetközi művészet körforgásába.

shapes of things to come With the slackening of the neo-avantgarde of the sixties-seventies and the powerful formal unity of modernization, in a detotalized, post-“end of history” culture of capitalism, visual art – just as world politics – seeks its current, relevant forms. In Europe, the process which gained impetus after the regime change had already begun in the seventies. By the turn of the millennium, capitalism had completely dissolved unified culture; generalizable truths have disappeared. It is in this spirit that the works displayed in this room have been selected: each of them have different, unique meanings – or lack meaning altogether (just as we have read in Slavoj Žižek’s book Trouble in Paradise). Genres disintegrated and evolved into new formations. What survived in painting (Imre Bak, Attila Szűcs) and graphic art (Erik van Lieshout) are complemented by film, space installations (István Csákány), performance-music-sound (Hajnal Németh), and playful actions (Judit Fischer). In addition, new digital genres make their appearance, along with light, biomorphic- and techno-pseudo objects (Atelier van Lieshout, Péter Tamás Halász, Henrik Martin), new or recycled materials (Daniel Spoerri, Hajnalka Tarr), and futuristic fantasies (Péter Szarka). In all this multifariousness, professionally formulated and executed installation techniques mix with simple, cheap approaches. This section allows the viewer to follow the slow process – as it has been observed by the collector – which began inthe 1970s and continues in the present – starting with Tamás Konok and Károly Klimó, and the time when Hungarian art (through AustrianHungarian-German art connections, as well as through the channels of the Venice Biennial and the documenta in Kassel) entered a broader international scene.

Monika Baer Daniel Richter Klimó Károly Batykó Róbert Erik van Lieshut Szűcs Attila Martin Henrik

Csรกkรกny Istvรกn Ghost Keeping (documenta 2012) 2012 fotรณ / photo, Ed.: 5/1 38ร 50 cm

Csรกkรกny Istvรกn

Ghost Keeping / 2012

Gőbölyös Luca

Terülj, terülj asztalkám III. / The Magic Table III / 2009

El-Hassan Róza

Undo sorozatból, Kezek / From the “Undo” series, “Hands” / é. n. / n. d.

Eva Schlegl

1. 2 Kéz / 2 Hands 2. Cím nélkül / Untitled, 2012

Bak Imre

Ă lom / Dream / 1996

Daniel Spoerri

Magyar ál-csapdakép / Hungarian Pseudo-Trap Picture / 2009

Kamen Stoyanov

›

Fiúk, ez nem LA, de ez is remek hely! / Boys, this is not LA, but it’s a great place too! / 2010

Erik van Lieshout Szűcs Attila

‹ Martin Henrik

Exoplant / 2011

Martin Henrik

Álló Űr-Buddha / Standing Space Buddha / 2010

Szarka Péter

›

Kültéri világítás / Outdoor Lighting / 2007

1. Monoton struktúra III. / Monotonous Structure III

Hencze Tamás

2. Monoton struktúra IV. / Monotonous Structure IV

Hencze Tamás

a dimenziók varázsa - glamour of dimensions

ARM 12622, 2011

Anselm Reyle

titokzatos testek A hatvanas évek egyik legnagyobb, globális hatású művészeti jelensége a bécsi akcionizmus. Günter Brus, Rudolf Schwarzkogler, Otto Mühl, Hermann Nitsch és mások „a fennálló politikai, erkölcsi, szexuális és esztétikai normák elleni tiltakozással” a kor művészeti és erkölcsi normáit felrázó, felszabadító, nagyszabású orgiasztikus testakciói, összművészeti happeningjei vonták magukra a világ figyelmét. Nem csak az ébredező performanszművészetet szabadították fel, de a nonfiguratív festészetre is erőteljes hatást gyakoroltak. A magyar Hajas Tibor, Vető János és társai az osztrák jelenséggel szinte párhuzamosan haladtak, és mára az internacionális szcénában és műkereskedelemben is elismertek, annak szerves részét képezik. A nagy ívet bejáró merítés az 1960-as évektől a 2000-es évek végéig vezeti el a nézőt. A szekcióban együtt láthatunk egymástól lokálisan és időben messze eső műveket, mint a már említett body art akció-fotókat, grafikákat, továbbá a mágikus realizmus és az akciófestészet körébe tartozó festményeket, amelyek személyes és kollektív problémákkal, hatalmi pozíciók megkérdőjelezésével, az emberi bizonytalansággal foglalkoznak, ugyanakkor a képzelőerő és absztrakciós képesség különleges példái. Ilyen a kevéssé ismert Sugár Gyula, a korai munkáiban az akciófestészettel foglalkozó Klimó Károly, vagy az Amerikában élő, magyar származású sztárművész, a pszichedelikus, szexualitással telt Rita Ackermann, valamint a friss absztrakciós hullám alkotója: Martha Jungwirth. A magyar művészet két különleges alkotója, Kicsiny Balázs és El Kazovszkij nagyobb anyaggal szerepel. Kicsiny felépített egy installációt, amely ugyan nem a gyűjtemény része, de Mara Mattuschka filmjével együtt kiválóan érzékelteti az itt látható művek célját: miszerint a művészet ezen formája az érzékek szinte mindegyikére hatni kíván.

secret shapes Viennese Actionism was one of the greatest, most globally impactful art phenomena of the sixties. The world’s attention was captured by large-scale, orgiastic body actions and pan-art happenings by Günter Brus, Rudolf Schwarzkogler, Otto Mühl, Hermann Nitsch and their peers, which – through protesting the existing political, moral, sexual and aesthetic norms” – subverted and freed the artistic and moral norms of the era. In addition to clearing the path for performance art – at the time, a newly emerging trend – these artists also had a strong influence on nonfigurative painting. Hungarian artists, such as Tibor Hajas, János Vető and others, were progressing more or less in parallel with the Austrian phenomenon and are, today, well-acknowledged artists in – and comprise an integral part of – the international art scene and the world of art trade. The broadly-arced sampling presented in this section guides viewers from the 1960s to the 2000s. The showcased works are far apart in terms of locality and time (like the aforementioned body art action photos and graphic works), and also include paintings that belong in the sphere of magic realism and action painting, which deal with personal and collective problems, questioning positions of power and human uncertainty, while also serving as extraordinary testaments to the powers of imagination and the capacity for abstraction. Examples for the latter include Károly Klimó, whose early works consisted of action paintings, and the lesser known Gyula Sugár, as well as Rita Ackerman, a star artist of Hungarian descent living in the USA, whose psychedelic works are filled with sexuality, and Martha Jungwirth, creator of the fresh wave of abstraction. A larger number of works are featured by two special artists, Balázs Kicsiny and El Kazovsky. Kicsiny’s installation, while not part of the collection, it – together with Mara Mattuschka’s film – brilliantly illustrates the aim of the works on display here: this form of art seeks to affect virtually all of the senses.

Rudolf Schwarzkogler Hajas Tibor Klimรณ Kรกroly Rita Ackermann

Günter Brus

Starrkampf mappa Merevgörcs / Starrkampf Portfolio “Tetanus” / 1965

Hajas Tibor

Makรณi mappa / Makรณ Portfolio / 1980

Hajas Tibor

1. Képkorbácsolás II. VII/2. / Image Whipping II, VII/2, / 1979. 2. Húsfestmény I/6. Fekete sorozat / Flesh Painting I/6, Black series / 1978. 07. 24. 3. Húsfestmény I. Fekete sorozat / Flesh painting I, Black series / 1978. 07. 24.

group ‹ AES+F Cím nélkül –

Trimalchio lakomája / 2009

Rita Ackermann

Fight to Death / Halálos küzdelem / 2002

Mara Mattuschka /

Burning Palace / 2009

Kicsiny Balรกzs Anthem / 2013

Kicsiny Balázs

1. Munkavégzés folyamatban / Work in Progress, 2007 2. Hazatérés II. / Homecoming II, 2006 3. Harminckét kép, a harmadik („Egy vidéki plébános naplója” sorozat része és „Pontos idő” sorozat része) / Thirty-two Pictures, the Third (also part of “The Diary of a Countryside Vicar” series and of the “Exact Time” series), 2003 4. Az órásmester ebédje (Hazatérés III.) / The Clockmaker’s Lunch (Homecoming III), 2007 5. Harminckét kép, a hatodik (Hazatérés IV.) / Thirty-two Pictures, the Sixth (Homecoming IV), 2004

Sugár Gyula

›

Nagy halászat / The Great Fishing Event / 1979

Sugár Gyula

Szentivánéji álom / Midsummer Night’s Dream / 1979

El Kazovszkij El Kazovszkij

Égi és földi piramis III. / Heavenly and Earthy Pyramid III. / 2007

képjegyzék / list of works

20. Rudolf Schwarzkogler Negyedik akció / Fourth Action, 1965; zselatin print / gelatin print, Ed.: 40, 34×34 cm 24. Tim Eitel Szerzetesek / Monks / Mönche, 2009; olaj fatáblán / oil on board, 27,9×25,4 cm 25. Neo Rauch 1. Cím nélkül / Untitled / Ohne Titel, 2010; xerográfia / xerograph, Ed.: 9/75, 21×15 cm (keretméret/frame size: 42,5×34,5 cm) 2. Cím nélkül / Untitled, 2007; tus és olaj, papír / ink, oil on paper, 21×29,7 cm 26–27. Birkás Ákos, Johanna Kandl, Tim Eitel, Csákány István – kiállítási enteriőr / exhibition view 28. Christoph Ruckhäberle, Matthias Wiescher – kiállítási enteriőr / exhibition view 29. Birkás Ákos, Tim Eitel, Neo Rauch, Kaszás Tamás, Csákány István – kiállítási enteriőr / exhibition view 30. Christoph Ruckhäberle Copfok / Ponytails, 2005; olaj, vászon / oil on canvas, 190×280 cm 31. Birkás Ákos Vörös zászló / Red Flag, 2007; olaj, vászon / oil on canvas, 2×200×140 cm 32. Kaszás Tamás A permafroszt meghódítása / Conquer the Permafrost, 2017; tus, vászonra kasírozott papír / ink, paper mounted on canvas, 97×156 cm 33. Csákány István Talpraállítás / Erecting, 2008; fametszet / woodcut, 100×157 cm

34. Christoph Ruckhäberle Táncos / Dancer, 2007; olaj, vászon / oil on canvas, 220×160 cm

50. Csákány István Ghost Keeping (documenta 2012), 2012; fotó / photo, Ed.: 5/1, 38×50 cm

35. Johanna Kandl Cím nélkül / Untitled, 2007; tojástempera, falemez / egg tempera on wood panel, 115×150 cm Birkás Ákos Kukoricás / Maise / Cornfield, 2008; olaj, vászon / oil on canvas, 160×170 cm

51. Gőbölyös Luca Terülj, terülj asztalkám III. / The Magic Table III, 2009; fotómontázs szöveggel, 10 darabból 1 db / photo montage with text, 1 of 10 pcs., Ed.: 2/2, 35×24 cm (teljes / total: 70×120 cm)

36–37. Matthias Weischer A kert / The Garden, 2007; cinkográfia / zincograph, Ed.: 6/20, 12 lap, egyenként 52×62 cm (belső méret 48×58 cm) / 12 sheets, each 52×62 cm (inner dimensions: 48×58 cm)

51. El-Hassan Róza Undo sorozatból, Kezek / From the “Undo” series, “Hands” é.n. / n.d. tusrajz fotón (szignált a hátoldalon) / ink on photo (signed on reverse side), Ed.: 11/12, kb./approx. A/4

38–39. Braun András Aktedron, 2007; olaj, akril, vászon / oil and acrylic on canvas, 120×120 cm

52. Eva Schlegl – kiállítási enteriőr / exhibition view

40–41. Klimó Károly, Christine Streuli – kiállítási enteriőr / exhibition view

53. Bak Imre Álom / Dream, 1996; akril, vászon / acrylic on canvas, 80×120 cm

42. Christine Streuli, Mulasics László, Braun András, Nádler István, Ann Kristin Hamm – kiállítási enteriőr / exhibition view

54. Daniel Spoerri Magyar ál-csapdakép / Hungarian Pseudo-Trap Picture, 2009; assemblage, 82×102×36 cm

43. Ann Kristin Hamm Cím nélkül #2007. 07 / Ohne Titel #2007. 07 / Untitled #2007. 07, 2006–2007; olaj, akril, vászon / oil and acrylic on canvas, 70×50 cm 46–47. Szarka Péter, Halász Péter Tamás, Bak Imre Németh Hajnal, Csákány István, Natalia Nikitin, Kamen Stoyanov, Daniel Spoerri, Tarr Hajnalka – kiállítási enteriőr / exhibition view 48–49. Monika Baer, Daniel Richter, Batykó Róbert, Szűcs Attila, Martin Henrik – kiállítási enteriőr / exhibition view

55. Kamen Stoyanov Fiúk, ez nem LA, de ez is remek hely! / Boys, this is not LA, but it’s a great place too!, 2010; lightbox, 120×80 cm 56. Martin Henrik Exoplant, 2011; márvány, bazalt, gránit, vas, üveg / marble, basalt, granite, iron, glass márvány/marble; (68×23,2×15,8), bazalt/basalt (24,4×15,8×8), gránit/granite (56×56×2) 57. Erik van Lieshout, Szűcs Attila – kiállítási enteriőr / exhibition view 58. Martin Henrik Álló Űr-Buddha / Standing Space Buddha, 2010; márvány, bazalt, americium / marble, basalt, americium, 65×19,5×15,4 cm

59. Szarka Péter Kültéri világítás / Outdoor Lighting, 2007; lambda nyomat, fémes papír / lambda print, metallic paper, Ed.: 1/3, 100×100 cm 60–61. Anselm Reyle, Hencze Tamás – kiállítási enteriőr / exhibition view 64–65. Rudolf Schwarzkogler, Hajas Tibor, Klimó Károly, Rita Ackermann – kiállítási enteriőr / exhibition view 66–67. Günter Brus Starrkampf mappa Merevgörcs / Starrkampf Portfolio “Tetanus”, 1965; 12 darab fotó / 12 photos, 40×40 cm / db/pc. 68. Hajas Tibor Makói mappa / Makó Portfolio, 1980; offset, papír / offset, paper, 26×39 cm / 5 db/pcs. 69. Hajas Tibor 1. Képkorbácsolás II. VII/2. / Image Whipping II, VII/2, 1979. 04. 19.; vintage ezüst nyomat, Vető János / vintage silver print by János Vető, 30×40 cm 2. Húsfestmény I/6. Fekete sorozat / Flesh Painting I/6, Black series, 1978. 07. 24.; vintage ezüst nyomat, Vető János / vintage silver print by János Vető, 18×24 cm 3. Húsfestmény I. Fekete sorozat / Flesh painting I, Black series, 1978. 07. 24.; vintage ezüst nyomat, Vető János / vintage silver print by János Vető, 18×24 cm 70. AES+F group Cím nélkül – Trimalchio lakomája / Untitled – Trimalchio’s Feast, 2009; filmkocka / filmstill, Ed.: 2/20, 42×55,5 cm 71. Rita Ackermann Halálos küzdelem / Fight to Death, 2002; olaj, piszok, vászon / oil and dirt on canvas, 70×50 cm

72–73. Mara Mattuschka Burning Palace, 2009; film, 32 perc / 32 min + filmkocka / filmstill, Ed.: 2/20, 21×30 74. Kicsiny Balázs Anthem, 2013; három részes térberendezés: gipsz, vas, damil, cérna, fa, használt ruha, csillár, biliárdposztó, biliárdgolyó, ejtőernyő-heveder, karóra / three-part space installation: plaster, iron, fishing line, thread, wood, used clothes, chandelier, pool table felt, pool balls, parachute harness, wristwatch, életnagyság / life-size

78. El Kazovszkij Égi és földi piramis III. / Heavenly and Earthy Pyramid III, 2007; olaj, vászon / oil on canvas, 100×70 cm 79. El Kazovszkij – kiállítási enteriőr / exhibition view 80–85. Kiállításmegnyitó, MűvészetMalom Exibition Opening, ArtMill

75. Kicsiny Balázs 1. Munkavégzés folyamatban / Work in Progress, 2007, gouache, tus papíron / gouache, ink on paper, 33×46 cm 2. Hazatérés II. / Homecoming II, 2006; digitális nyomat, gouache, tus, papír / digital print, gouache, ink, paper, 29×20 cm 3. Harminckét kép, a harmadik („Egy vidéki plébános naplója” sorozat része és „Pontos idő” sorozat része) / Thirty-two Pictures, the Third (also part of “The Diary of a Countryside Vicar” series and of the “Exact Time” series), 2003; digitális nyomat, gouache papíron (sárga fénypászmás síelő) / digital print, gouache on paper (skier with yellow light shafts), 19×28 cm 4. Az órásmester ebédje (Hazatérés III.) / The Clockmaker’s Lunch (Homecoming III), 2007; digitális nyomat, gouache, tus, papír / digital print, gouache, ink, paper, 29×20 cm 5. Harminckét kép, a hatodik (Hazatérés IV.) / Thirty-two Pictures, the Sixth (Homecoming IV), 2004; gouache, tus papíron / gouache, ink on paper, 29×20 cm 76. Sugár Gyula Szentivánéji álom / Midsummer Night’s Dream, 1979; olaj, farostlemez / oil on fibreboard, 56×76 cm 77. Sugár Gyula Nagy halászat / The Great Fishing Event, 1979; olaj, karton / oil on cardboard, 34×60 cm

kiállított művek jegyzéke / list of exhibited works

Rita Ackermann Halálos küzdelem / Fight to Death, 2002; olaj, piszok, vászon / oil and dirt on canvas, 70×50 cm AES+F group Cím nélkül – Trimalchio lakomája / Untitled – Trimalchio’s Feast, 2009; filmkocka / filmstill, Ed.: 2/20, 42×55,5 cm Monika Baer Tánc / Dance / Tanz, 2007; olaj, vászon / oil on canvas, 41×50 cm Bak Imre Álom / Dream, 1996; akril, vászon / acrylic on canvas, 80×120 cm Batykó Róbert Gitárnyak 02 / Guitar Neck 02, 2007; olaj, akril, vászon, fa / oil and acrylic on wood and canvas, 105×140 cm Birkás Ákos 1. Kukoricás / Maise – Cornfield, 2008; olaj, vászon / oil on canvas, 160×170 cm 2. Vörös zászló / Red Flag, 2007; olaj, vászon / oil on canvas, 2×200×140 cm 3. Kép és néző / Painting and Viewer, 1975-77; fotó / photo, Ed.: 1/6, 30×40 cm John Bock No Time No Screw, 2010; fotóprint / photographic print, Ed.: 26 / 30 (+ 5 Ap.), Temporäre, 25×38 cm Braun András 1. Aktedron, 2007; olaj, akril, vászon / oil and acrylic on canvas, 120×120 cm 2. Op-watch, 2007; akril, papír, vászon / acrylic, paper, canvas, 40×40 cm Günter Brus 1. Starrkampf mappa Merevgörcs / Starrkampf Portfolio “Tetanus”, 1965; Ed.: 6/35 (+5 Ap), 12 darab fotó / 12 photos, 40×40 cm / db/pc. 2. Öncsonkítás / Self-mutilation / Selbstverstümmelung, 1965; ezüst zselatin nyomat, Ludwig Hoffenreich, 70-es évek / gelatin silver print by Ludwig Hoffenreich, ‘70s, 30×40 cm 3. Körkörös akció / Action in a Circle / Aktion in einem Kreis, 1970-es évek / 1970s; fotó / photo, Ed.: 1/30, 39×39 cm Csákány István 1. Talpraállítás / Erecting, 2008; fametszet / woodcut, 100×157 cm 2. Ghost Keeping (documenta 2012), 2012; fotó / photo, 38×50 cm

Tim Eitel Szerzetesek / Monks / Mönche, 2009; olaj, fatáblán / oil on board, 27,9×25,4 cm El Kazovszkij 1. Tojástartó Grál VIII., Aranytojás döglött hattyúval / Egg-cup Grail VIII, Golden Egg with Dead Swan, 2002; olaj, vászon / oil on canvas, 96×115 cm 2. A mérleg egyik oldala III. / One Side of the Scales III, 2007; olaj, vászon / oil on canvas, 100×70 cm 3. Csúcstalálkozó II. / Summit II, 2007; olaj, vászon / oil on canvas, 100×70 cm 4. A nagy hattyú / Great Swan, 1999; fa, olaj, tempera, vegyes technika (hátoldalon kétszer számozva: 18, 3) / wood panel, oil, tempera, mixed media (numbered twice on rear: 18 and 3), 168×38 cm 5. Égi és földi piramis III. / Heavenly and Earthy Pyramid III, 2007; olaj, vászon / oil on canvas, 100×70 cm El-Hassan Róza „Undo” sorozatból, Kezek / From the “Undo” series, “Hands”, é.n. / n.d.; tusrajz fotón (szignált a hátoldalon) / ink on photo (signed on reverse side), Ed.: 11/12, kb./approx. A/4 Gőbölyös Luca Terülj, terülj asztalkám III. / The Magic Table III, 2009; fotómontázs szöveggel, 10 darabból 1 db / photo montage with text, 1 of 10 pcs., Ed: 2/2, 35×24 cm (teljes / total: 70×120 cm) Hajas Tibor 1. Makói mappa / Makó Portfolio,1980; offset, papír / offset, paper, 26×39 cm / 5 db/pcs. 2. Húsfestmény I/6. Fekete sorozat / Flesh Painting I/6, Black series, 1978. 07. 24.; vintage ezüst nyomat, Vető János / vintage silver print by János Vető, 18×24 cm 3. Húsfestmény I. Fekete sorozat / Flesh painting I, Black series, 1978. 07. 24.; vintage ezüst nyomat, Vető János / vintage silver print by János Vető, 18×24 cm 4. Képkorbácsolás II. VII/2. / Image Whipping II, VII/2, 1979. 04. 19.; vintage ezüst nyomat, Vető János / vintage silver print by János Vető, 30×40 cm 5. Képkorbácsolás I. VI/1. (Magnézium) / Image Whipping I, VI/1 (Magnesium), 1978. 03. 29.; vintage ezüst nyomat, Vető János/ vintage silver print by János Vető, 24×30 cm Halász Péter Tamás Bábel / Babel, 2009; pc hulladék, működő winchester, LED-ek / discarded pc components, working hard drive, LEDs, 36×22,5×22,5 cm

Ann Kristin Hamm Cím nélkül #2007. 07 / Ohne Titel #2007. 07 / Untitled #2007. 07, 2006–2007; olaj, akril, vászon / oil and acrylic on canvas, 70×50 cm Hencze Tamás 1. Vertikális fény / Vertical Light, 2007; olaj, vászon / oil on canvas, 120×80 cm 2. Monoton struktúra III. / Monotonous Structure III, 1975; olaj, karton, falemezre kasírozva (piros) / oil on cardboard on wood panel (red), 70×50 3. Monoton struktúra IV. / Monotonous Structure IV, 1975; olaj, karton, falemezre kasírozva (kék) / oil on cardboard on wood panel (blue), 70×50 cm Hund und Horn Leejtett bútorok / Dropping furniture, 2009; filmkocka / filmstill, 2/20, 30×45 cm Martha Jungwirth Cím nélül / Untitled, 2007; akvarell, papíron / aquarelle on paper, 38,5×28,5 cm Johanna Kandl Cím nélkül / Untitled, 2007; tojástempera, falemez / egg tempera on wood panel, 115×150 cm Kaszás Tamás A permafroszt meghódítása / Conquer the Permafrost, 2017; tus, vászonra kasírozott papír / ink, paper mounted on canvas, 97×156 cm Kicsiny Balázs 1. Az órásmester ebédje / The Clockmaker’s Lunch, 2007; digitális nyomat, gouache, tus, papír / digital print, gouache, ink, paper, 29×20 cm Kicsiny Balázs: Munkavégzés folyamatban / Work in Progress, 2007; gouache, tus papíron / gouache, ink on paper, 33×46 cm 2. Hazatérés I. / Homecoming I, 2003; gouache, tus papíron / gouache, ink on paper, 29×20 cm 3. Harminckét kép, a hatodik (Hazatérés IV.) / Thirty-two Pictures, the Sixth (Homecoming IV), 2004; gouache, tus papíron / gouache, ink on paper, 29×20 cm 4. Harminckét kép, a hetedik (Hazatérés V.) / Thirty-two Pictures, the Seventh (Homecoming V), 2004; gouache, tus papíron / gouache, ink on paper, 29×20 cm 5. Hazatérés II. / Homecoming II, 2006; digitális nyomat, gouache, tus, papír / digital print, gouache, ink, paper, 29×20 cm

6. Harminckét kép, a harmadik (Egy vidéki pébános naplója sorozat része és Pontos idő sorozat része) / Thirty-two Pictures, the Third (also part of “The Diary of a Countryside Vicar” series and of the “Exact Time” series), 2003; digitális nyomat, gouache papíron (sárga fénypászmás síelő) / digital print, gouache on paper (skier with yellow light shafts), 19×28 cm 7. Az órásmester ebédje (Hazatérés III.) / The Clockmaker’s Lunch (Homecoming III), 2007; digitális nyomat, gouache, tus, papír / digital print, gouache, ink, paper, 29×20 cm 8. Anthem, 2013; három részes térberendezés: gipsz, vas, damil, cérna, fa, használt ruha, csillár, biliárdposztó, biliárdgolyó, ejtőernyő-heveder, karóra / three-part space installation: plaster, iron, fishing line, thread, wood, used clothes, chandelier, pool table felt, pool balls, parachute harness, wristwatch, életnagyság / life-size (A művész tulajdona / The artist’s property) 9. Úttörővasút / Pioneer Railway, 1987; olaj, vászon / oil on canvas, 93×142 cm Klimó Károly 1. Cím nélkül / Untitled, 1979; kollázs, karton / collage on cardboard, 68×47 cm 2. A város és a kutyák / The City and the Dogs, 1981; akril, papír / acrylic on paper, 80×55 cm 3. Cím nélkül / Untitled, 2005; olaj, papír / oil on paper, 32×50 cm 4. Tűz a szobában / Fire in the Room, 1999; olaj, vászon / oil on canvas, 126×97 cm 5. Külvárosi este / Suburban Evening, 2006; olaj, falemez / oil on wood panel, 100×139 cm 6. Középen kis fény / Small Light in the Centre, 1975; kollázs, olaj, karton / collage, oil on cardboard, 81×101 cm Konok Tamás 1. Cím nélkül / Untitled, 2004; akril, vászon / acrylic on canvas, 58,5×58,5 cm 2. Formes sculpturales I, 1971; akril, vászon / acrylic on canvas, 24×19 cm 3. Una fatum, 2004; olaj, falemez / oil on wood panel, 58,5× 58,5 cm 4. Ülő nő metamorfózisa / Metamorphosis of a Sitting Woman, 1968; vegyes technika, karton / mixed technique on cardboard, 60×49 cm Atelier van Lieshout Atelier van, Lieven, 2002; színes nyomat / colour print, 33,5 × 46 cm Erik van Lieshout Ezra, Traitor, Wouter, Erik, 2010; vegyes technika, papír / mixed technique on paper, 150×267 cm Mara Mattuschka Burning Palace, 2009, film 32 perc + film still 21 x30, ed. 2/20 Martin Henrik 1. Exoplant, 2011; márvány, bazalt, gránit, vas, üveg / marble, basalt, granite, iron, glass; márvány/marble (68×23,2×15,8), bazalt/basalt (24,4×15,8×8), gránit/granite (56×56×2)

2. Álló Űr-Buddha / Standing Space Buddha, 2010; márvány, bazalt, americium / marble, basalt, americium, 65×19,5×15,4 cm Mulasics László 1. Cím nélkül I. / Untitled I, 1998; olaj, akril, enkausztika, viasz, papír / oil, acrylic, encaustic painting, wax on paper, 59×42 cm 2. Alakváltozások II. / Changes of Form II, 2000; olaj, enkausztika, vászon / oil, encaustic painting on canvas, 80×90 cm Németh Hajnal Crash – Passive Interview, 2010; C-print üveges alukeretben (a fotót az installációt alkotó művész készítette, melyet ugyanezzel a címmel állított ki a Kiscelli Múzeumban, Budapest, 2010) / C-print in alu frame, under glass (photo by artist of installation exhibited under the same title at Municipal Gallery – Museum Kiscell, Budapest, 2010), Ed.: 5/1+1, 45×80 cm Nádler István No. 4, 2000; olaj, vászon / oil on canvas, 140×110 cm Natalia Nikitin Kolozsvári zsinagóga – A művészet helyszínei sorozatból / Synagogue in Cluj-Napoca – from the “Art Sites” series, 2004/2009; színes fotó / colour photos, Ed.: 2/20, 30×20 cm Jan van der Pol Buckminster Fuller, a megálmodó / The Visionary Buckminster Fuller, 2009; linómetszet / linocut, 66×50 cm Neo Rauch 1. Cím nélkül / Untitled / Ohne Titel, 2010; xerogr áfia / xerograph, Ed.:9/75, 21×15 cm (keretméret/frame size: 42,5×34,5 cm) 2. Cím nélkül / Untitled, 2007; tus és olaj, papír / ink, oil on paper, 21×29,7 cm Anselm Reyle ARM 12622, 2011; ipari fólia, világítótest, vászon, műanyag doboz / industrial foil, lighting units, canvas, plastic boksz, 86,5×61×21 cm Daniel Richter Az öreg expresszionista / The Old Expressionist, 2009; olaj, vászon / oil on canvas, 35×45 cm Christoph Ruckhäberle 1. Copfok / Ponytails, 2005; olaj, vászon / oil on canvas, 190×280 cm 2. Táncos / Dancer, 2007; olaj, vászon / oil on canvas, 220×160 cm Eva Schlegl 1. 2 Kéz / 2 Hands, 2012; ólom / lead, 16,5×10×8 cm 2. Cím nélkül / Untitled, 2012; tus, papír / ink on paper, 150×260 cm

David Schnell Banner, 2008; olaj, vászon / oil on canvas, 90×50 cm Rudolf Schwarzkogler: Negyedik akció / Fourth Action, 1965; ezüst zselatin nyomat / gelatin silver print, Ed.: 40, 34×34 cm Daniel Spoerri Magyar ál-csapdakép / Hungarian Pseudo-Trap Picture, 2009; assemblage, 82×102×36 cm Kamen Stoyanov Fiúk, ez nem LA, de ez is remek hely! / Boys, this is not LA, but it’s a great place too!, 2010; lightbox, 120×80 cm Christine Streuli 1. Vadcseresznye / Wild Cherry, 2007; olaj, akril, papír / oil, acrylic on paper, 190×146 cm 2. Kullancsok / Ticks, 2007; akril, lakk, vászon / acrylic, enamel on canvas, 120×100 cm Sugár Gyula 1. A nagy halászat / The Great Fishing Event, 1979; olaj, karton / oil on cardboard, 34×60 cm 2. Szentivánéji álom / Midsummer Night’s Dream, 1979; olaj, farostlemez / oil on fibreboard, 56×76 cm Szabó Ottó 1. El Brico & El Tito, 2011; upcycling, 45×25×20 cm 2. El Brico vezet / El Brico Driving, 2011; upcycling, 40×30×25 cm Szarka Péter 1. A konyha / The Kitchen, 2003; C-print, Ed.: 3/3, 200×140 cm 2. Kültéri világítás / Outdoor Lighting, 2007; lambda nyomat, fémes papír / lambda print, metallic paper, Ed.: 1/3 100×100 cm Szűcs Attila 1. Szőlőfürt / Cluster of Grapes, 2006; olaj, vászon / oil on canvas, 140×100 cm 2. Vízesés / Waterfall, 1997; olaj, vászon / oil on canvas, 140×200 cm Tarr Hajnalka 1. Ezek közül a nők közül egyik sem foglalkozik azzal, hogy van mögötte egy csónak / None of These Women Care That There Is a Boat Behind Them, 2008; szén, filc papíron / charcoal, felt-tip pen on paper, 70×100 cm 2. Relaxing Painting II, 2008; szén, filc papíron / charcoal, felt-tip pen on paper, 70×100 cm Várnai Gyula Reversed Spaces 1, 2010; puzzle, karton / puzzle on cardboard, 62×152 cm Matthias Weischer A kert / The Garden, 2007; cinkográfia / zincograph, Ed.: 6/20, 12 lap, egyenként 52×62 cm (belső méret 48×58 cm) / 12 sheets, each 52×62 cm (inner dimensions: 48×58 cm)

NINCS TÖBB TITOK! Gerő László nemzetközi kortárs művészeti gyűjteménye NO MORE SECRETS! László Gerő International Contemporary Art Collection

2018. április 8. – szeptember 9. MűvészetMalom, FMC Szentendre 8 April – 9 September 2018, ArtMill, FMC Szentendre

A kiállításban közreműködtek | The exhibition was realized with the participation of: Kurátor asszisztens | Assistant curator Kigyós Fruzsina Vezető koordinator | Leading coordinator Gergely Gabriella Jogi ügyintézés | Legal counsel dr. Keller Adrienn Múzeumpedagógia | Museum Education Programme Csillag Edina, György Gabriella Marketing és kommunikáció | Marketing and communication Csuport Andrea, Philipp Helga, Herr Ágnes, Rappai Zsuzsa, Szörényi Örs, Torma Tamás, Varga Kata Gyűjteménykezelő | Collection manager Herczeg Zoltán Technikai közreműködők | Technical staff Flóris Tibor, Kecskés Robin, Pokorny Attila, Tóth Mátyás Műtárgyszállítás | Shipping Gottlasz Team Kft. Nyomdai munkák | Printed by Plot GL Kft., Print City Europe Zrt. A Gerő László nemzetközi gyűjteményének támogatásával | With the support of the László Gerő International Art Collection Műtárgybiztosítás | Fine Art Insurance UNIQA

2018 Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre – Art Capital 2018 Ferenczy Museum Center, Szentendre – Art Capital

Muladi Brigitta kurรกtor / curator