Fényjátéktér - Regős István kiállítása by Ferenczy Múzeumi Centrum

L i g h t f n y S h o w j á t é k p a c e t r r e g o" s i s t v á n

f n y j á t é k t r Ember nélküli rideg tájban, néptelen urbánus közegben válunk voyeurré Regős István képeit szemlélve. Megfigyelőkké, titkok tudóivá avat minket a művész, vezetve tekintetünket a kihalt, idegenséget árasztó, homályba burkolózó tereken. Regős István a „kék órában” fest, amikor irizáló fény, mélykéken derengő atmoszféra árasztja el a díszletszerű tereket, az épületek dominóelemeit, makettjeit. Még nem borul teljes sötétségbe az égbolt, de már felgyúlnak az utcai fények, a neoncsövek, a reflektorok, az autók ködlámpái, a házak sárga ablakfoltjai. Abban az idősávban mozog otthonosan a művész, amikor az ég nem statikus háttérként feszül a cselekmény mögé, hanem drámai vetítővászonként árnyalja az események színhelyét. Regős évtizedeken átívelő „detektív” történeteket sző, melyek újra és újra felbukkannak az életműben. A „storytelling” kezdőpontjaként a Bűneset (1987) című kép jelölhető ki, mely esszenciálisan magában rejt minden későbbi meghatározó narratív képelemet. Ezen a művön egyedülálló módon a tettesek is megjelennek a cselekmény színhelyén, de jelen van a rámutató, leleplező fénykörív és a nagyítón keresztül ábrázolt „mindent látó szem” is, mely szerepet a későbbiekben a képet szemlélő néző tekintete tölti be. Regős narratív fordulattal élve, de a szüzséhez ragaszkodva hagy el motívumokat az évek során: az elkövetők kivonulnak a kép teréből, hátrahagyva az üres tetthelyet. E festői fabula legfrissebb 4

Reg ő s Ist ván m űv é sz e t e

darabjai a gengszterek világát felelevenítő chicagói képek (Gengszterháború, 2008; Chicago, 2013) és a párizsi La Défense (2015) negyedben megidézett Fantomas-történet. Az áradó, metsző, derengő vagy élesen hasító fénypászmák a képtér, vagyis a megfigyelt terület fő cselekményévé válnak, ahonnan maga a szemlélő, vagyis az emberi alak hiányzik. A tűpontosan ábrázolt részletek, a szürrealista képzettársítások az irracionalizmus világába vezetnek, így válhatnak képtémává a sötét égboltról leereszkedő búgócsiga fénynyalábjai (Búgócsiga, 1985), a háborgó tengeren hánykolódó hajó és a világítótorony egymást elkerülő, párhuzamosan pásztázó fénysugarai (Vihar II., 2002) vagy a dermesztően üres híd lebegő fénykörei (Híd ufókkal, 2006). Regős finom érzékkel hangolja rá képei szemlélőit a történelmi korok megértésére, olykor pusztán a környezet megjelenítésével. A korfestő hangulathoz elegendő egy-egy épületelem, jellemző használati- vagy dísztárgy. Egyfajta design lexikont tár elénk az elmúlt idők tárházából. Művészete által átélhetővé válnak a történelmi események, a nagyszülőktől hallott történetek beépülnek objektjeibe, tárgykollázsaiba. Egy gyerekkorban látott és bevésődött I. világháború idején készült naiv festmény, akár évtizedek múltán is felbukkanhat motívumként, így képezve összeköttetést, „időhidat” a múlttal és a múltbéli szeretett személyekkel. Az apró utalásokból pontosan tudjuk, melyik évtizedben

járunk, legyen szó a reformkorról, a millenniumról, az I. és II. világháború időszakáról vagy a kommunizmus éveiről. Lepergő időként vetíti elénk az adott kor kulisszáit, de egyben jellemrajzot is nyújt a környezetet létre hozó ember karakteréről. A legújabb sorozat a 70-80-as évek jóléti szimbólumaként számon tartott nyaralóépületek típusait veszi számba, de még inkább látleletet nyújt a víkendházak tulajdonosainak jelleméről. A címek sokat sejtetőek és azokra a közhelyekre építenek, amelyek meghatározták a rendszerváltás előtti időket: a szűk mozgásteret és a viszonylagos jólétet (Rózsaszín átmenet, 2015; Ózonlyuk, 2015; Csúcson, 2015; Nadrágszíj, 2015; Örök érték, 2015). A tájidegen épületek nem olvadnak bele a zöldövezetbe, erődítményként állnak a tujasorral, gondosan nyírt pázsittal, vagyis a tökéletesre szelídített természettel szemben. Az ég, ezen képek esetében is atmoszféra-teremtő erővel bír, a sárgán izzó égbolttól a zölden derengő vagy rózsaszín átmenetben játszó égi tüneményig bármi feltűnhet háttérként, kiszakítva ezáltal az épületeket a realitás világából. Külön egységet alkot a konkrét megfigyelői státuszt kínáló képek csoportja, e művek esetében egy-egy jármű volánja szolgál kilátóhelyként, időszimulátorként, ahonnan a múlt, a jelen és a jövő eseményei válnak láthatóvá. Ezeken az objekteken és képeken különböző idősíkok

metszik egymást: egy Trabant szélvédőjén keresztül robogó gőzmozdonyt láthatunk (Nosztalgikus kép, 1995), egy Lada kormánya mögött ülve elénk tűnik Kelet-Európa borús égboltja és jövőképe, míg a visszapillantó tükörből a múlt kék ege kacsint vissza ránk (Kelet-európai hangulat, 1993), végül egy ködbe burkolózó kusza erdő jelzi nosztalgikus kirándulásunk tévútját (Vadon, 2009). Regős István nem csupán idősíkokat ütköztet, hanem különböző szimbólumok által Kelet- és Nyugat- Európa értékeit, szellemiségét is szembeállítja. 1985-ben festett emblematikus festménye a Gauloises, melynek középpontjában a Diadalív áll, előtte a fényárban úszó széles sugárúton, vibráló fénysávokként megjelenített autók száguldanak. A Diadalív fölötti „Gauloises” felirat a francia öntudatra való utalásként, a gallokra emlékeztetve a francia hazafiságot idézi fel e cigarettamárka által. A Diadalív felé irányuló dinamikus és szabad mozgás ellenpontjaként, a kép előterében egy oldalirányban haladó Trabant karosszériája tűnik fel, amint kenderkócból gomolyított füstöt okádva távolodik e szabad világtól. E gondolatkör további jelentésrétegeit fedezhetjük fel a „rádióobjektek” egyik kulcsdarabján, a Szabad Európa című tárgykollázson. Az 1999-ben készült mű egy rácsokkal borított átalakított rádió, melynek hátterében ugyancsak Párizs látképe és a Diadalív tűnik fel. Nézői pozícióból, csak a rácsok mögül szemlélhetjük és hallhatjuk a szabad világ frekvenciáit. Minden művén hangsúlyosan megjelenik a kelet-közép-európai művész pozíciója, mert bár szinte valamennyi képén túllép szűkebb hazája fizikai és szellemi határain, mégis fontos számára, hogy a tágabb világot ebből a sajátos és determinált szemszögből szemléli. Ehhez az alkotói attitűdhöz hozzájárultak korai irodalmi, filmművészeti hatások is, Kafka és Hrabal írásai, Menzel filmjei. A használati tárgyakból alkotott objektek

a műfajok közötti korlátlan átjárást, egyfajta művészi szabadságot sugallnak. Regős István művészetében maga a tárgyválasztás is szimbolikus erővel bír, az órák, melyek az idő relatív voltára hívják fel a figyelmet, a rádiók, melyek a korlátlan, „éteri” szabadság metaforái, vagy a bőröndök, melyek távoli korok, helyek megidézői lehetnek, mind-mind a művészi aktus fontos terepei, szimbólumhordozó erejű, lélekkel felruházott tárgyai. Művészi hitvallása szerint a használati tárgyak nem csupán műalkotássá alakíthatók, hanem a „redesign” nevében akár új funkciót és formai-esztétikai értéket is kaphatnak. Ennek jegyében hozta létre a Bauhaus ihletésű „Trabant-kanapét” vagy a népművészet hagyományos tárgyát újraértelmező Trabant csomagtartóból átalakított tulipános ládát, a szocializmus „hozományát”. Regős István 1973 óta él és alkot Szentendrén, ám a város festészeti hagyományaihoz csak kevéssé kapcsolható művészete. Ha az elődök sorát tekintjük át, motívum és stílusazonosság tekintetében Anna Margit 1970-es évekbeli művészetével hozható párhuzamba alkotói látásmódja. A naiv, urbánus és népi motívumokhoz, a „pop art” elemekhez és a tárgyakhoz való kiemelt vonzódása cseng egybe Anna Margit kései művészetével. A gyermekjátékok központi motívummá emelése, a figurák sematikus, bábuszerű megjelenítése, a balladai hangulat, a képtérbe kollázsszerűen beemelt ragasztott, toldott felületek is az Anna Margit-i piktúra irányába mutatnak. A művész a szentendrei alkotók közül Paizs Goebel Jenő és Czimra Gyula művészetét érzi még közelinek szellemi és stílusjegyeit tekintve. Pályája kezdetén első jelentős bemutatkozó kiállítására a Vajda Lajos Stúdió pinceterében került sor 1985-ben, ám a csoporthoz formálisan soha nem csatlakozott. Ennek ellenére szellemiségében a szürreális, groteszk, szabad asszociációs képzettársítások mentén kapcso-

latba hozható a vajdás alapítók közül efZámbó Istvánnal, feLugossy Lászlóval, Wahorn Andrással. A művészt nem inspirálja Szentendre szűknek érzett „urbánus ornamentikája”, nem merít a város ősmotívumaiból, bár a környék stilizált lenyomata feltűnik legújabb művein (Halvacsora, 2015; Hazafelé, 2015). De e képek esetében is inkább a városból kínálkozó túlparti látvány sziluettje szolgál képei kulisszájaként, ezzel is egyfajta kívül- és különállást jelezve. Az autonóm művészi út megőrzése érdekében nem csatlakozik művészcsoportokhoz, inkább a rögösebb, de függetlenebb egyéni utat választja. Művészetének szélesebb spektrumú kapcsolódásait vizsgálva, a magyar művészet hatókörén túllépve, René Magritte nevét említhetjük. Regős István 1973-as brüsszeli utazása során talál rá a belga szürrealizmus nagymesterére. Nagynénje révén juthatott el Belgiumba, aki 1954-es emigrálását követően a divatszakmában, masamódként teremtette meg a polgári lét feltételeit. Fiatal unokaöccsét, aki ekkor a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola diákja, többszöri meghívásával patronálja, kinyitva számára a szabad világ kapuit. Ekkor találkozott többek között Magritte, James Ensor, Max Ernst, Paul Delvoux műveivel is. Magritte hatása látens módon van jelen Regős művészetében: a fények atmoszférateremtő erejének intenzív használata, a rejtélyek, titkok iránti vonzódás, a hétköznapi tárgyak szokatlan kontextusba helyezése közös elem. A művészettörténet általa fontosnak tartott alakjai előtt „hommage” képekkel tiszteleg, megidézve Rousseau, Mondrian, Morandi alakját. A szintetizálás jegyében, tematikájában változatos, de konzekvens életművet épít, melyben dominánsan jelen van a szürrealizmus és a mágikus realizmus, de felbukkan az irónia, humor és groteszk hangvétel is. Kopin Katalin művészettörténész 5

L i g h t S h o w p a c e As we look at István Regős’s paintings, we become voyeurs in an uninhabited, cold land, a deserted urban environment. We become observers, the knowers of secrets, thanks to the artist who guides our gaze over deserted spaces that exude alienness and are shrouded in dim light. István Regős paints in the “blue hour,” when the scenery-like spaces, the dominos or mock-ups of the buildings are flooded by an iridescent light and an atmosphere of a deep blue shimmering. The sky is not yet completely dark, but the streetlights have been turned on, spewing out light, along with the neon tubes, the headlights and fog lights, the yellow windows of the buildings. This is the time frame the artist feels at home in, when the sky is not yet a static backdrop behind the action, but adds nuance to the scene like a dramatic projection screen. Regős spins “detective” stories that span decades, and keep recurring in the oeuvre. Criminal Case (1987) can be considered the starting point for all this storytelling, holding all subsequently used narrative visual elements in essential forms. Uniquely, this piece also shows the perpetrators in the scene of the action, along with the indicating and exposing rings of light, and the “all-seeing eye,” depicted now in a magnifying glass, whose role will later be performed by the eye of viewer who considers the painting. Regős introduces turns in the narrative, while insisting on the plot, as he leaves out motifs over the years: the perpetrators exit the picture space, leaving 6

The art of Ist vá n R eg ő s

behind an empty crime scene. The most recent pieces of this painterly fable are the Chicago scenes that evoke the world of mobsters (Mob War, 2008; Chicago, 2013), and a revival of the story of Fantomas in the Parisian district of La Défense (2015). Flowing freely, acute, shimmering or sharp and slashing, the shafts of light become the main action of the picture space, i.e. the area observed, which is now void of the observer itself, the human figure. The crisply delineated details and surrealistic associations open a world of irrationality, allowing subjects like the spinning top descending from the sky and emitting shafts of light (Spinning Top, 1985), the respective, parallel, non-intersecting, searching beams of the lighthouse and the ship on the stormy sea (Storm II, 2002), or the hovering rings of light of the chillingly empty bridge (Bridge with UFOs, 2006). With a deft hand, Regős sensitizes his audience – sometimes merely by the representation of the environment – so that they pick up on the historical eras. An architectural element, a typical object of use or ornament may be sufficient to establish the mood of an era. He presents a veritable encyclopaedia of design history. His art makes it possible to experience historical events; the stories of grandparents become parts of his objects and object collages. A naive painting made during the First World War, which he saw in his childhood and which became etched in his memory, may turn up as a motif

decades later, creating a link, a “bridge of time” with the past, and beloved ones from that time. The small references make it absolutely clear which decade the scene is set in, be it in the Reform Period, the turn of the millennium, the time of the World Wars, or the years of communism. As he presents the scenery of a given age, Regős also characterizes the people who created that environment. The latest series constitutes a catalogue of the bungalows that symbolized financial prosperity in the 1970s and 1980s—and an even more astute register of the personalities of their owners. The telltale titles rely on the clichés that defined those decades before the political transition: the limited freedom of action and the relative affluence (Pink Transition, 2015; Ozone Hole, 2015; On the Top, 2015; Narrow Plot, 2015; Permanent Value, 2015). At variance with the land in which they stand, the buildings do not blend into the greenery, but stand like fortresses against the hedge and the perfect lawn, nature tamed to perfection. Even in these paintings, the sky is capable of creating an atmosphere; anything may appear as a background, from a firmament of glowing orange to an atmospheric phenomenon in pink transitions, immediately removing these buildings from the world of reality. A distinct set of the works expressly offer the status of the observer, with the steering wheel of a vehicle serving as the lookout point, a time simulator whence the events of the past, the

present and the future become visible. Various time planes intersect in these objects and paintings: we can see a steam train cross the field of vision that is offered by the windshield of a Trabant (Nostalgic Image, 1995), the gloomy skies and perspectives of Eastern Europe can be glimpsed from behind the wheel of a Lada, while we can catch sight of the blue sky of the past in the rear-view mirror (East European Mood, 1993), and finally, a cluttered forest shrouded in fog signals the dead-end of our nostalgic outing (Wilderness, 2009). Besides clashing time planes, István Regős also contrasts, through the agency of different symbols, the respective values and attitudes of Eastern and Western Europe. Painted in 1985, his Gauloises is an emblematic work, with the Triumphal Arch in its centre, and the cars that rush towards and away from it on the broad boulevard awash with light forming vibrant streaks of brightness. The Gauloises sign above the Arch references French patriotism through the cigarette brand. In contrast to the dynamic and free movement that is related to the Triumphal Arch, the body of a Trabant appears in the foreground, moveing crossways, spewing oakum smoke as it draws away from this free world. The same set of ideas reveal further layers of meaning in a key piece of the “radio object” series, the object collage called Free Europe. Made in 1999, the piece consists of a radio set with iron bars, behind which the same Parisian view with the Triumphal Arch can be seen. We can see and listen to the frequencies of the free world only from the position of the viewer, from behind bars. The position of the East Central European artist is emphatically present in all that Regős does, because as much as he transcends the physical and spiritual boundaries of his homeland in almost all of his works, it is important for him to view the world at large from this distinctive and predetermined point of view. This creative attitude owes a lot to the early influence of East Central European literature and cinema,

the writings of Kafka and Hrabal, the films of Menzel. The object art he creates from the things with which we surround ourselves is suggestive of a free passage between genres, a certain artistic freedom. In Regős’s art, the choice itself of the theme has symbolic power: the clocks that remind one of the relative nature of time, the radio sets, which are metaphors of unrestricted, “ethereal” freedom, or the suitcases that may evoke distant places and times, are all important territories of the artistic act, its objects invested with soul and symbolic potential. He believes objects of use can not only be transformed into works of art, but may also gain new functions and formal-aesthetic values in the name of “redesign.” The same belief informs the Bauhaus-inspired “Trabant sofa,” or the tulip chest made from the boot of a Trabant, which reinterprets the traditional object of folk art, and makes it the “dowry” of socialism. Though he has lived and worked in Szentendre since 1973, István Regős’s art has few links to the town’s traditions in painting. If we look for predecessors, his creative stance shows stylistic and motivic parallels with Margit Anna’s work in the 1970s. What makes his work comparable to her late art is his particular attraction to naive, urbane and folk motifs, “Pop Art” elements and objects. Elevating toys to the position of central motifs, the schematic, puppet-like presentation of the figures, the eeriness, the elements pasted or affixed to the picture space in the manner of collages, are further characteristics shared with Margit Anna’s painting. Jenő Paizs Goebel and Gyula Czimra are those other Szentendre artists whose art Regős feels close to, in terms of attitude and stylistic marks. The first important exhibition he participated in at the beginning of his career took place in the basement of the Vajda Lajos Studio in 1985, but he never joined the group formally. Nevertheless, the surrealistic, grotesque, free associations warrant a comparison with the work of such

founders of the Studio as István efZámbó, László feLugossy, and András Wahorn. Regős is not inspired by what he feels is Szentendre’s confined “urban ornamentation,” and does not draw upon the town’s native motifs, though a stylized impression of the area does appear in his latest works (Fish Supper, 2015; On the Way Home, 2015). But even in these works, the silhouette of the other bank of the river across the town serves as a stage set, indicating a certain detachment or remoteness. To ensure the autonomy of his progress, he does not join groups of artists, and choses instead to take the bumpier but more independent individual way. When the broader associations of his art are considered, those beyond the scope of Hungarian art, the name of René Magritte should be mentioned. It was during a 1973 visit to Brussels that István Regős discovered the Belgian master of Surrealism. He was the guest of her aunt there, who had emigrated in 1954, opened a haberdashery, and gradually improved her status. She supported her nephew, who was studying at the Vocational School for Fine and Applied Arts, by inviting him to Belgium frequently, opening the gates of the free world for him. This was when he met with the art of Magritte, James Ensor, Max Ernst, Paul Delvoux and others. Magritte’s influence is latent in Regős’s art: they share a penchant for using lights to create atmospheres, an attraction to mysteries and secrets, the practice of placing ordinary objects in unusual contexts. His “homage” paintings are his salute to those figures of art history he considers important, including Rousseau, Mondrian, and Morandi. Intent on synthesis, he is building an oeuvre whose themes are diverse, but which is consistent as a whole; while it is dominated by surrealism and magic realism, it is not without irony, humour and grotesque overtones. Katalin Kopin art historian 7

S z ü rre á lia Surrealia

BĹąneset Criminal Case 1987 akril, vĂĄszon acrylic on canvas 10

Búgócsiga Spinning top 1987 akril, vászon acrylic on canvas 12

Bรกrรกny Lamb 1993 akril, vรกszon acrylic on canvas 14

Madarak Birds 1996 vegyes technika mixed media 16

Őszi erdő Autumn Forest 2009 akril, vászon acrylic on canvas 18

Hommage ร Rousseau 1999 akril, vรกszon acrylic on canvas 20

Halvacsora Fish Supper 2015 akril, falemez acrylic on wooden board 22

Hazafelé On the Way Home 2015 akril, vászon acrylic on canvas 24

F ü rk é s z ő f é n y Searchligh t

Edison csodája Edison’s Miracle 2008 akril, vászon acrylic on canvas 28

Fénytorony Tower of Light 2015 akril, vászon acrylic on canvas 30

Alagút villanófényben Tunnel by Flashlight 2006 akril, vászon acrylic on canvas 32

Szabadság híd éjjel Szabadság Bridge by Night 2012 akril, vászon acrylic on canvas 34

Híd ufókkal Bridge with UFOs 2006 akril, vászon acrylic on canvas 36

Fényjáték 1960 Light Show 1960 2007 akril, vászon acrylic on canvas 38

Holdfogyatkozรกs Aquincumban Eclipse of the Moon in Aquincum 2009 akril, vรกszon acrylic on canvas 40

Vihar Storm 2002 akril, vรกszon acrylic on canvas 42

G eng s z t erek nagy vá ro s i j át é kt é rben M ob st er s in a B ig C i t y P lay ing F ield

La Défense 2015 akril, vászon acrylic on canvas 46

Gengszterháború Mob War 2008 akril, vászon acrylic on canvas 48

Chicago 2013 akril, vรกszon acrylic on canvas 50

K il รก t รก s ok V i sta s

Nosztalgikus kĂŠp Nostalgic picture 1995 vegyes technika mixed media 54

Kelet-Eur贸pai hangulat East European Mood 1993 akril, v谩szon acrylic on canvas 56

Vadon Wilderness 2009 akril, vรกszon acrylic on canvas 58

V il ĂĄ gvev Ĺ&#x2018; W orld R eceiver

Néprádió People’s Radio 1996 vegyes technika mixed media 62

N贸tasz贸 Lunchtime Folk Music 2008 akril, v谩szon acrylic on canvas 64

Katasztr贸fa kont茅ner Disaster Skip 2002 vegyes technika mixed media 66

Szabad eur贸pa Free Europe 1999 vegyes technika mixed media 68

Galuoises 1985 vegyes technika mixed media 70

Vilรกgvevล III. World Receiver III 1999 vegyes technika mixed media 72

B Ő R Ö N D I d ő u t a z óknak S U I T C A S E F or t ime t raveller s

A tรกncosnล halรกla The Death of the Dancer 2006 vegyes technika mixed media 76

Háború és béke War and Peace 2008 vegyes technika mixed media 78

A kivándorló álma The Emigrant’s Dream 2006 vegyes technika mixed media 80

Pompeji l谩togat贸 Visitor to Pompeii 2006 vegyes technika mixed media 82

A korszak gyermekei Children of the Age 2006 vegyes technika mixed media 84

K la s s z iku s ok C la s s ic s 86

Hommage ร Liszt 2011 akril, vรกszon acrylic on canvas 88

Zeneszalon Musical Salon 2011 akril, vรกszon acrylic on canvas 90

Mozart – Salieri Mozart – Salieri 2010 akril, vászon acrylic on canvas 92

Csodagyerek Prodigy 2010 akril, vรกszon acrylic on canvas 94

Maszkabรกl Masked Ball 2007 akril, vรกszon acrylic on canvas 96

Klasszikusok II. Classics II 2011 akril, vรกszon acrylic on canvas 98

Hommage Ă&#x20AC; Bauhaus 2013 100

101

J ellemraj z n y aral贸val C harac t er S t ud y wi t h B ungalow

102

103

ร zonlyuk Ozone Hole 2014 akril, vรกszon acrylic on canvas 104

105

Csúcson On the Top 2014 akril, vászon acrylic on canvas 106

107

Nadrágszíj Narrow Plot 2014 akril, vászon acrylic on canvas 108

109

Rózsaszín átmenet Pink Transition 2014 akril, vászon acrylic on canvas 110

111

Örök érték Permanent Value 2014 akril, vászon acrylic on canvas 112

113

MenedĂŠk Shelter 2009 akril, vĂĄszon acrylic on canvas 114

115

r e g o" s i s t v รก n

117

Szakmai életrajz 1954. szeptember 17-én született Budapesten 1969–73 Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola díszítőfestő szak – érettségi 1973-74 Országos Szakipari Vállalat – díszítőfestő munkák: Szépművészeti Múzeum, Andrássy úti paloták, Országház, Vakok Intézete 1973-tól Szentendrén él és dolgozik 1973 Első brüsszeli utazás, találkozás René Magritte, Max Ernst, Paul Delvaux műveivel 1975–80 a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán szerez diplomát. Mestere Sváby Lajos 1985 Első egyéni kiállítása a Vajda Lajos Stúdió Pinceműhelyében 1986-tól tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, a Magyar Festők Társaságának, a Szentendrei Grafikai Műhelynek és alapító tagja a szentendrei ARTéria Galériának 1998 Feleségével, Regős Annával létrehozza a Palmetta Design Galériát Szentendrén 2013 Megnyitják a Palmetta Design és Textilművészeti Galériát Budapesten Önálló kiállítások / válogatás 1985 Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely, Szentendre 1987 „Gyermekkor.” Fiatal Művészek Klubja, Budapest 1989 „Reformkor.” Stúdió Galéria, Budapest 1992 „Szeles idők.” Fészek Klub, Budapest Várfok Galéria, Budapest 1994 Várfok Galéria, Budapest 1995 Gyűjteményes kiállítás, Művésztelepi Galéria, Szentendre 1996 Várfok Galéria, Budapest 2000 ARTéria Galéria, Szentendre 2002 Várfok Galéria, Budapest 2005 Gyűjteményes kiállítás, Szentendrei Képtár 2006 „Időutazás” Várfok Galéria, Budapest Raiffeisen Galéria, Budapest 2008 „ÁTJÁRÁSOK.” Bartók 32 Galéria, Budapest 2009 Új művek, 20’21 Galéria, Budapest Europ’art, Genf, Svájc 2010 Gyulai Várszínház Galéria Art Fair, Műcsarnok, Budapest 2012 Kiállítás Regős Annával, BTM Budapest Kiállító, Budapest 118

Csoportos kiállítások 1983–2002 Szentendrei Tárlatok 1986–1991 stúdiós kiállítások 1988 „SZAFT” A V:L:S: és meghívott vendégeinek közös kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1990 Magyar Festészet, Ystad, Svédország Six Hungarian Artists, Seoul, Dél-Korea Kelet-európai Festészet, De Dolen, Rotterdam, Hollandia 1991 I. Groteszk Kiállítás, Kaposvár „BUDAPEST” Contemporary Hungarian Art, Dublin Írország 1992 Kortárs magyar festészeti kiállítás, Experimental Art Foundation, Adelaide, Ausztrália 1994 „Festival International de la Peinture.” Cagnes sur Mer, Franciaország 1995 „PIRANESI.” Szépművészeti Múzeum, Budapest 1997 „Magyar Szalon.” Műcsarnok, Budapest „Olaj-vászon.” Műcsarnok, Budapest „Budapest 125.” Budapest Galéria 1999 IV. Országos Groteszk Kiállítás, Kaposvár „Kortárs Magyar Művészet.” Europália Fesztivál, Brüsszel 2001 „Dialógus.” Műcsarnok, Budapest „A XX. század ujjlenyomata.” BTM, Budapest 2002 V. Országos Groteszk Kiállítás, Kaposvár 2003 „METROPOLISZ.” Várfok Galéria XO terem, Budapest 2004 „REFLEXIÓK.” Várfok Galéria XO terem, Budapest 2005 „ARC poetika. ” Várfok Galéria XO terem, Budapest 2006 „Szív ügyek.” Művészet Malom, Szentendre „Az út.” 1956–2006, Műcsarnok, Budapest 2007 „Akkor és most.” Válogatás a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának archívumából, Millenáris Teátrum, Budapest 2008 „KÉP A KÉPBEN” meghívásos, csoportos kiállítás, Várfok Galéria, Budapest 2009 a TOLERANCE IN ART szlovák és magyar művészek kiállítása, Danubiana, Sk. 2010 „11 ÉV.” Válogatás a Ferenczy Múzeum új szerzeményeiből, Szentendrei Képtár 2011 „ HOMMAGE Á LISZT FERENC.” Eötvös

10 Kulturális Színtér, Budapest

Art Market Budapest, Millenáris „ Lineart.” Kortárs művészeti vásár, Gent,

Belgium

2012

„Art Paris Art Fair”, Grand Palais, Párizs Art Market Budapest, Millenáris, Bp. „ÚJRATÖLTVE.” Válogatás a Kovács

Gábor Művészeti Alapítvány gyűjteményeiből

2014

„Hungarikonok.” Kárpáti Gyűjtemény,

Várkert Bazár, Budapest „Élő magyar festészet.” Bálna, Budapest

2015

„ITT ÉS MOST.” Műcsarnok, Budapest Válogatás a Völgyi-Skonda kortárs

gyűjteményből, Óbudai Kulturális

Központ, Budapest „XXXVIII. Nyári Tárlat.” Reök Palota, Szeged „Élő magyar festészet.” Bálna Budapest

Díjak, ösztöndíjak 1986, 1988 A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának díjai 1988–1990 Szőnyi-ösztöndíj 1991

I. Groteszk Pályázat fődíj

1992

„Repülés-szárnyalás” kiállítás, fődíj

1992 Salzburg város ösztöndíja 1996

„Lépés a jövőbe.” Designpályázat,

különdíj

Salzburg tartomány ösztöndíja 1997

„Budapest 125.” Kiállítás, különdíj

2002

V. Országos Groteszk Kiállítás, Magyar

Festők Társaságának díja

2004

Munkácsy Mihály-díj

2010

Hungart Ösztöndíj

2015

Leopold Bloom-díj - jelölés

Művek magán- és közgyűjteményekben Ferenczy Múzeum, Szentendre Széchenyi István Emlékmúzeum, Nagycenk Tragor Ignác Múzeum, Vác László Károly Gyűjtemény, Basel László Károly Gyűjtemény, Veszprém Galerie Bartha, Basel Graphisoft Park, Budapest Budapest Bank, Budapest Raiffeissen Bank, Budapest Képei több magyar és külföldi magángyűjteményben is megtalálhatóak.

Curriculum Vitae 1954 Born in Budapest on 17 September 1969–73 Vocational School for Fine and Applied Arts – graduates as decorative painter 1973-74 Országos Szakipari Vállalat – decorative painting jobs: Museum of Fine Arts, villas on Andrássy Ave., Parliament, Institute for the Blind 1975–80 Hungarian Academy of Fine Arts, painter diploma. His mentor is Lajos Sváby. Since 1986 member of the Studio of Young Artists’ Association, the Society of Hungarian Painters, the Szentendre Graphic Art Studio, and founding member of ARTéria Gallery, Szentendre. Since 1973 Lives and works in Szentendre 1998 Establishes Palmetta Design Gallery in Szentendre, with his wife, Anna Regős 2013 The couple open Palmetta Design and Textile Art Gallery in Budapest Selected solo exhibitions 1985 Vajda Lajos Studio, Basement Studio, Szentendre 1987 “Childhood.” Young Artists’ Club, Budapest 1989 “Reform Period.” Stúdió Gallery, Budapest 1992 “Windy Times.” Fészek Club, Budapest Várfok Gallery, Budapest 1994 Várfok Gallery, Budapest 1995 Retrospective exhibition, Artist Colony Gallery, Szentendre 1996 Várfok Gallery, Budapest 2000 ARTéria Gallery, Szentendre 2002 Várfok Gallery, Budapest 2005 Retrospective exhibition, Szentendre Gallery 2006 “Time Travel.” Várfok Gallery, Budapest Raiffeisen Gallery, Budapest 2008 „PASSAGES.” Bartók 32 Gallery, Budapest 2008 New Works, 20’21 Gallery, Budapest Europ’art, Geneva, Switzerland 2008 Gyula Castle Theatre Gallery Art Fair, Műcsarnok, Budapest 2012 Exhibition with Anna Regős, Budapest History Museum – Budapest Gallery, Budapest Group exhibitions 1983–2002 Szentendre Salons

1986–1991 Exhibitions with the Studio 1988 “SZAFT.” The joint exhibition of V:L:S: and their guests, Ernst Museum, Budapest 1990 Hungarian Painting, Ystad, Sweden Six Hungarian Artists, Seoul, South Korea East European Painting, De Dolen, Rotterdam, Netherlands 1991 1st Grotesque Exhibition, Kaposvár “BUDAPEST” Contemporary Hungarian Art, Dublin, Ireland 1992 Exhibition of contemporary Hungarian painting, Experimental Art Foundation, Adelaide, Australia 1994 “Festival International de la Peinture.” Cagnes sur Mer, France 1995 “PIRANESI.” Museum of Fine Arts, Budapest 1997 “Hungarian Salon.” Műcsarnok, Budapest “Oil on Canvas.” Műcsarnok, Budapest “Budapest 125.” Budapest Gallery 1999 4th National Grotesque Exhibition, Kaposvár “Contemporary Hungarian Art.” Europalia Festival, Brussels 2001 “Dialogue.” Műcsarnok, Budapest “The fingerprint of the 20th century.” Budapest History Museum, Budapest 2002 5th National Grotesque Exhibition, Kaposvár 2003 “METROPOLIS.” Várfok Gallery, XO Hall, Budapest 2004 “REFLEXIONS.” Várfok Gallery, XO Hall, Budapest 2005 „ARC poetika.” Várfok Gallery, XO Hall, Budapest 2006 “Matters of the Heart.” ArtMill, Szentendre “The Road.” 1956–2006, Műcsarnok, Budapest 2007 “Then and Now.” A selection from the archives of the Studio of Young Artists, Millenáris Teátrum, Budapest 2008 “PICTURE IN THE PICTURE.” Group exhibition by invitation, Várfok Gallery, Budapest 2009 “TOLERANCE IN ART.” An exhibition of Slovak and Hungarian artists. Art Gallery Danubiana, Bratislava, Slovakia 2010 “11 YEARS.” A selection from the new purchases of the Ferenczy Museum. Szentendre Gallery

2011 Belgium 2012 2014 2015

“HOMMAGE Á FRANZ LISZT.” Eötvös 10 Kulturális Színtér, Budapest Art Market Budapest, Millenáris “Lineart.” Contemporary art fair, Gent, “Art Paris Art Fair.” Grand Palais, Paris Art Market Budapest, Millenáris, Budapest “RELOADED.” A selection from the collection of the Kovács Gábor Art Foundation “Hungarikonok.” Kárpáti Collection, Castle Garden Bazaar, Budapest “Living Hungarian Painting.” Bálna Budapest “HERE AND NOW.” Műcsarnok, Budapest A Selection from the Völgyi-Skonda Contemporary Collection, Óbudai Kulturális Központ, Budapest “38th Summer Salon.” Reök Palota, Szeged “Living Hungarian Painting.” Bálna Budapest

Awards and scholarships 1986, 1988 Awards of the Studio of Young Artists 1988–1990 Szőnyi Scholarship 1991 1st Grotesque Competition, Main Prize 1992 “Flying and Soaring” exhibition, Main Prize 1992 Scholarship of the city of Salzburg 1996 “A step into the future.” Design competition, special prize. Scholarship of the province of Salzburg 1997 “Budapest 125.” Exhibition, special prize 2002 5th National Grotesque Exhibition, Prize of the Society of Hungarian Painters 2004 Munkácsy Mihály Prize 2010 Hungart Scholarship 2015 Leopold Bloom Prize, nomination Works in private and public collections Ferenczy Museum, Szentendre Széchenyi István Emlékmúzeum, Nagycenk Tragor Ignác Museum, Vác Carl László Collection, Basel László Károly Collection, Veszprém Galerie Bartha, Basel Graphisoft Park, Budapest Budapest Bank, Budapest Raiffeissen Bank, Budapest His paintings can be found in several Hungarian and foreign private collections. 119

I mpre s s z um

Fényjátéktér / Light Show Space Regős István festőművész kiállítása The exhibition of painter István Regős

121

Ferenczy Múzeumi Centrum | Ferenczy Museum Centre Szentendre Szentendre Terem | Szentendre Hall 2016. március 25. – május 22. 25 March – 22 May, 2016 2000 Szentendre, Kossuth L. u. 5.

Kiadta | Publisher: Ferenczy Múzeumi Centrum | Ferenczy Museum Centre Szentendre Felelős kiadó | Managing Publisher: Gulyás Gábor igazgató | director Szerkesztő, szöveg | Editor, text: Kopin Katalin Arculatterv | Graphic design: Halász GabI Fotó | Photo: Deim Balázs, Regős István, Regős Benedek Angol fordítás | English translation: Mihály Árpád Korrektúra | Proofreading: Koroknai Edit ©Ferenczy Múzeumi Centrum, szerző, művész, fényképész, fordító | author, artist, photographer, translator A Ferenczy Múzeumi Centrum köszönetét fejezi ki a kölcsönadó intézményeknek és magánszemélyeknek | The Ferenczy Museum Centre is grateful to the following institutions and individuals for lending works of art for the exhibition: Kovács Gábor Művészeti Alapítvány, Gábor Kovács Art Foundation A kiállítás főtámogatója | Main sponsor: Szentendre Város Önkormányzata Ferenczy Múzeumi Centrum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok, 10. ISSN: 2064-1036 ISBN 978-963-9590-90-8 A címlapon | On the cover: Regős István: La Défense, 2015

124