Ottományi Katalin: A pátyi temető római sírjai (Malom-dűlő) by Ferenczy Múzeumi Centrum

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI (MALOM-DŰLŐ) OTTOMÁNYI KATALIN

SZENTENDRE, 2019

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐSZÓ

I. A LELŐHELY ISMERTETÉSE

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ II. 1. Sírleírások II. 2. Temetkezési rítus, sírformák II. 3. Tájolás II. 4. Nemek – viselet II. 5. Mellékletek II. 6. Lakosság II. 7. Keltezés, összefoglalás

III. KÉSŐ RÓMAI TEMETŐSZERKEZET

IV. KÉSŐ RÓMAI SÍRLEÍRÁSOK

V. TÁJOLÁS

118

VI. NEMEK

120

VII. SÍRFORMÁK

123

VIII. SÍRRABLÁS

142

IX. MELLÉKLETADÁS IX. 1. Melléklet nélküli sírok IX. 2. Mellékletszám IX. 3. Érmek IX. 4. Kerámia IX. 5. Üveg IX. 6. Női ékszerek, használati tárgyak IX. 7. Férfi sírok viseleti tárgyai, szerszámai IX. 8. Gyerek sírok mellékletei IX. 9. Nem rendeltetésszerű helyen lévő mellékletek IX. 10. Állatcsont

142

X. TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉS

198

XI. KELTEZÉS

202

XII. RÓMAI TEMETKEZÉSEK PÁTYON

205

XIII. A KÉSŐ RÓMAI TEMETŐ ÖSSZEFOGLALÁSA

206

XIV. FÜGGELÉK XIV. 1. Érem táblázat XIV. 2. Fibulatípusok a temetőből XIV. 3. Késő római kerámia leírások XIV. 4. A késő római sírok összefoglaló táblázata

208

HIVATKOZOTT IRODALOM

219

ZUSAMMENFASSUNG Die römischen Bestattungen im Gräberfeld von Páty

228

ELŐSZÓ A kötet Páty déli határán, a Malom-dűlőben feltárt több száz síros temető római sírjait mutatja be. Először 1982-ben, az M1-es autópálya építését megelőzően ástam itt, a felszíni leletek alapján nyilvántartott római villagazdaságot keresve. A temetőről 1984 telén szereztünk tudomást, az útépítéssel tönkretett sírok előkerülésekor.

sírformák és mellékletek ismertetését, mégis kevésbé részletes feldolgozás, inkább csak elsődleges anyagközlés, rövid értékeléssel.

A terepi munka nehézségeiről nem szeretnék sokat beszélni. Minden régész ismeri a téli ásatás „örömeit”, mely a feltárás színvonalára, dokumentálására is kihat. Ehhez járultak a fejünk felett dolgozó és nyomunkban járó gépek, 1997 őszén a most bemutatandó pátyi feltárás- melyek az állandó sietséget és gyors feltárást nak köszönhettem, hogy egy évtizedes egye- biztosították. A 90-es évek ezen szakaszában a temi kitérő után ismét visszakerültem terepré- nagyfelületű feltárások még csak éppen, hogy gésznek. A munka a telepfeltárással indult, de elkezdődtek Pest megyében. A következő temár a második napon előkerült egy téglasír, így repmunka során már tapasztaltabbak voltunk. előállt az a ritka helyzet, hogy egyszerre sikerült megtalálni és feltárni a patak mentén húzódó Itt szeretném megköszönni a terepi munkában római telepet és a hozzá tartozó, dombtetőn és a későbbi feldolgozásban részt vevő kolléelhelyezkedő temetőt. Hasonló jelenséget Bu- gák, technikusok, restaurátorok segítségét. daörsön figyeltünk meg, és éppen a hasonló- A temető felmérését Viemann Zsolt geodéta ságok, továbbá egy budaörsi oltárkő felirata végezte. Az egyes sírcsoportok térképeit Érdi alapján feltételezhetjük, hogy a pátyi település Benedek készítette. A sírrajzokat és tárgyrajnemcsak egy villagazdaság, hanem jóval na- zokat Mali Antal, Pongrácz Zsuzsa, Sáfár Pál gyobb, több kőépületes ún. vicus lehetett. rajzolta. A tárgyfotók Deim Péter és Gajzágó Jolán felvételei. Terepi technikusok: Túry MikAz ásatást közösen vezettük Maróti Éva kolléga- lós, Dudás Zsolt, Palásthy Miklós, Hegedűs Atnőmmel (ő a temetőt, én a telepet ástam). A telep tila stb. A csontvázakat Mende Balázs vizsgálta. épületeinek és leletanyagának közlése 1985-ben Restaurátorok: Lukács Katalin, Mali Antal és a és 2007-ben már megtörtént. A temetőt közö- Stonehenge Kft. Gyűjteménykezelő: Laczkó Ágsen akartuk feldolgozni (enyém lett a késő római nes. Leltározás: Boruzs Katalin és a Stonehenrész). Sajnos ez a feldolgozás húsz éve halasztó- ge Kft.Az érmeket Torbágyi Melinda, a fibulákat dik. Kisebb előadások keretén belül a késő római Merczi Mónika határozta meg. A késő római sírcsoportok bemutatása már megtörtént, de a üvegeket Dévai Kata dolgozta fel. teljes publikáció (sírleírások, sírrajzok, sírfotók, mellékletek) még hiányzott. A dokumentációt tartalmazó — éveken át töltögetett — Arché adatbázis időközben tönkA 4. századi sírok feldolgozása során merült fel rement, így a rajzok, fotók, leltár stb. a hagyoa probléma, hogy a 3. századi előzmények, sír- mányos, adattári nyilvántartásban kereshetők. formák, tájolás stb. értékeléséhez szükség len- A leletanyag Gödöllőn, a Ferenczy Múzeumi ne a korai temetőrész bemutatására is, hiszen Centrum régészeti raktárbázisán található. Egy a temetkezés folyamatos volt ezen a dombol- téglasír rekonstrukciója eredeti leletekkel Pátdalon négy évszázadon keresztül. Először csak yon, a Helytörténeti kiállításon látható. egy függeléket akartam illeszteni a késő római temető végére, melyben összefoglalom az 1–3. Kívánom, forgassák sok haszonnal és örömmel század temetkezéseit. Miután a terjedelem túl e könyvet! nagy lett, külön cikként terveztem megjelentetni. Végül is bekerült ebbe a könyvbe, de ezáltal Ottományi Katalin jelen kötet két, különböző módon és színvonarégész lon feldolgozott temető publikációt tartalmaz. A kora és középső császárkori fejezet jóval rövidebb, és bár magába foglalja a sírleírásokat, a

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

1. tábla: 1: Pannonia úthálózata, Páty jelölésével; 2: a feltárás térképe

I. A LELŐHELY ISMERTETÉSE Páty község (Pest megye) a Zsámbéki-medence délkeleti szélén, a Budai-hegység nyugati lábánál fekszik. Régészeti emlékeinek gyűjtése már a 19. század második felében elkezdődött. Várady József helyi földbirtokos azon túl, hogy régészeti és numizmatikai tárgyakból múzeumot rendezett be és számos római kőemlékkel gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeumot, elkészítette 1876ban „Páty helység archaeologiai leírása”-t.1 Tőle értesülünk több olyan római temetkezési helyről, éremkincsről stb., melyek nyomait a későbbi topográfiai kutatások már nem lelhették fel.2 A község régészeti lelőhelyeinek részletes leírását az 1986-ban megjelent Magyarország Régészeti Topográfiája 7., Budai és Szentendrei járást ismertető kötetében olvashatjuk.3 Páty határának déli szélén, a Malom-dűlőben az előzetes terepbejárás és az M1-es autópálya építését megelőző ásatás alapján egy bronzkori, kelta–római és egy már elszántott avar, illetve Árpád-kori település, továbbá egy útépítők által megbolygatott római temető volt ismert 1997 őszén, mikor a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága elkezdte a megelőző feltárást.4 Itt, a Füzes-patak nyugati oldalán lévő domboldalon, az M1-es autópálya és a 100-as út közötti ös�szekötőút, benzinkút, illetve logisztikai központ

1 2

3 4 5

6 7

9 10

11 12

építését megelőző ásatáson egy patakparton hosszan elnyúló római vicus került elő, melynek épületeiben a római kor négy évszázadán át laktak, sőt a római foglalást megelőző késő kelta megtelepedés is bizonyítható.5 A vicus déli részét érintve haladhatott az Aquincumból Floriana (Csákvár) városán keresztül Savariába tartó kelet–nyugati út,6 bekapcsolva a települést a limes és Pannonia belső városai közti kereskedelembe (1. tábla 1). A patakparti, római teleptől nyugatra, kb. 50 m távolságra, a dombtetőn előkerült a telephez tartozó, több száz síros temető is (1. tábla 2).7 A feltárt sírok között volt néhány bronzkori és késő kelta, kb. 183 római (kora, ill. késő római) sír,8 egy kisebb hun kori sírcsoport (12 sír)9 és több száz avar, valamint honfoglalás- és Árpád-kori temetkezés. Ez utóbbi – a temető nagyobb részét kitevő – sírok két különálló, nagy csoportot alkottak. 10 A római temetőt, melyet az M1-es autópálya kettévágott, három oldalról sikerült lehatárolni. Délen, kb. száz méterre a 100-as úttól véget ér, nem követi a Biatorbágyra is áthúzódó telepet.11 Nyugaton, kisebb szünet után, az avar temető sírjai következnek a dombtetőn. Keleten a római teleptől egy 50 méteres üres sáv választja el. Északi széle nem ismert, folytatódik Páty felé, a telepet követve.12 A kb. 200 méter széles római temetőt

Prohászka 2007: 424–428 (KÖH Rómer hagyaték K 549/3). Így pl. római feliratos sírkő Lövöldözőn (a későbbi MRT 7: 13/1. lelőhely, de az csak telepet említ), vagy a „nagyhegyi szőlőkben… nagyobb mennyiségű római pénzekkel telt edény”, mely a Topográfia 13/10. Nagy-Hegy néven nyilvántartott római villagazdasághoz tartozhatott (mára elveszett). A mai Malom-dűlőben lévő római település (13/8–9. lh.) köveit és tégláit találhatták meg „a Pátyról a budai-bicskei országúthoz vezető út” két oldalán. „Római tégla töredékek és felírásos kövek… a vízimalomnál”, „római obulusok a Főkút környékén találtatnak, nagy bronzérmek a Pintérvölgyből”, stb. (Prohászka 2007: 426–428, 436). MRT 7: 126–140 (13. Páty). MRT 7: 13/9. lh. (terepbejárás 1974–1977); Ottományi–Gabler 1985 (ásatás 1982–1984). Az 1997–1999. évi feltárásról részletesen Ottományi 2007; a vicusokról Ottományi 2014: a civil vicusok adminisztrativ és kereskedelmi központok (víz és közlekedési utak mentén). A bennszülött falvak és a városok közötti átmeneti településforma (városi territorium– pagus–vicus). Nem veszik körbe védművek. Simon 2015: 26. Ásatásvezető: Maróti Éva, konzulens: Ottományi Katalin. Maróti 1998; Maróti 1999; Ottományi 1998. Itt kell megjegyezni, hogy a külön név alatt szereplő Páty, Malom-dűlő és Páty, Terminál Rt. nem két külön lelőhely, hanem az ugyanazon a domboldalon fekvő telep és a hozzá tartozó, dombtetőn lévő temető (ez utóbbit az ásató a beruházó után nevezte el). Jelen tanulmány eredetileg csak a késő római sírokat tartalmazta volna, mivel a kora római temető feldolgozását az ásatásvezető Maróti Éva tervezte elkészíteni. Ez úgy tűnik, nem valósul meg, viszont a keltezés és a 3. századi átmenet kérdése nem oldható meg a temető korábbi részének vizsgálata nélkül, így ennek rövid ismertetését is elkészítettem; Ottományi 2008: 72–73. Ottományi 2001. Maróti 2008: a temető déli szélén egy csoportban a honfoglalás kori sírok (összeér a késő római temetkezésekkel). Az autópálya északi oldalán, a nyugati sávban avar, néha vegyesen honfoglalás kori temetkezések (elkülönülve a római temetőrésztől). Elszórt avar sírok találhatók a kora római sírok között is, néha körárkok belsejében: pl. 114a, 139., 379., 568. sír. Az avar temetőt doktori disszertációjában Farkas Zoltán tervezi feldolgozni. Ottományi 2014: 101, Fig. 3.1. Az MRT 7: 13/8–9. lh. telepe egészen Páty község jelenlegi temetőjéig tart. E temetőben korábban már több késő római sír is előkerült (MRT 7: 128, 13/8. lh.). Itt lehetett a római vicus északi részének temetője.

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

mintegy 250 méter hosszan sikerült feltárnunk. A temető eddig előkerült 910 sírjából 127 tartozott a kora római és kb. 56 sír (59 temetkezés) a késő római korba (2. tábla).13 Elég sok elpusztulhatott az M1-es út építésekor is, mivel megelőző feltárás csak a felszíni leletek alapján ismert telep

területén történt, 1982–1984-ben. Az útépítés közben jelezték ugyan a munkások, hogy téglák és kőlapok kerültek elő, de feltárni már nem tudtuk ezeket.14 A római sírok feldolgozása során figyelembe kell venni, hogy a statisztikák és következtetések csak a temető igen kicsi, általunk feltárt részére vonatkoznak.15

1. tábla: 3: Páty község római kori lelőhelyei

Az üres vagy melléklet nélküli sírok közül a római környezetben lévőket besoroltam a kora, illetve késő római temetőbe. Viszont van néhány, ami ellentétes tájolása miatt esetleg honfoglaló vagy avar sír volt: pl. a 253. sír (nyugat–kelet vagy fordított tájolás, vág egy késő római sírt), az 567. sír (rabolt, kelet–nyugat irányú, esetleg kora római vagy népvándorlás kori); a 268. sírgödör kerek, benne egy fél halott melléklet nélkül (a késő római 3. sírcsoportban van, de kora római körárok is van a közelben, így kora kérdéses). A késő kelta 280. sír szerepel a sírleírások és táblák között, de a sírszámba és statisztikába nem számoltam bele, mert egyértelműen a római foglalás előtti időszak temetkezése. A térkép jelöl még olyan objektumokat is (római környezetben), melyekről nincs semmi egyéb dokumentáció, így kérdéses, hogy sír vagy gödör volt-e: pl. 158., 184. obj. A késő római temetkezéseknél kb. 7 sír bizonytalan (üres vagy melléklet nélküli), a környezete, illetve tájolása alapján sorolható ide (230., 247., 251., 585. sír). Néhány bizonytalan korú földsír a kora és késő római sírok között helyezkedik el. Tájolásuk inkább a kora rómaira hasonlít (bár dél vagy délkeleti irány a késő római korban is előfordul), vagy a többi római sírtól idegen (nyugat–kelet), így részben a késő római korba (119., 134., 228. sír), részben a kora római korba soroltam be (115., 209., 231., 260. sír). A 115. és 209. üres sírok talán a késő római 2. sírcsoport széléhez tartoznak (a 118. késő római sír mellett), de a 209. sírt vagy beleásták egy árokba (1. árok?), így későbbi, vagy ha a sekélyebb árok ment át felette, akkor lehet római. A 3. századi sírok némelyike is lehetne késő római (299a–b, 223., ld. később). Van még négy köves, téglás omladék az 5. árok vonalában, melyek tájolása megegyezik a késő római sírokéval (202–205. obj.), de kérdéses, az árok betöltéséhez tartoznak-e a kövek vagy szétszántott, épített sírok maradványai (csontok nem voltak bennük). SZFM Adattár 2110-85 (Tettamanti Sarolta és Ottományi Katalin helyszínelése 1984 novemberében); Ottományi 2012: 14 (3a–4a sírcsoport): egy sír biztos, a többi kérdéses (a késő római sírleírásokba −1. sírszámmal beírtam). Az 1997. évi feltárást nehezítette, hogy a humuszolást végző 12 ládás szkréper gyakran még sötétedés után is dolgozott (lámpafényben). Ennek köszönhető, hogy a sírok felső köveit és tégláit többnyire összetörték vagy elvitték a gépek, és több hamvasztásos sírt is tönkretettek. Idő és ember hiányában nem mindig volt lehetőség a teljes felület végignyesésére, és a téli időjárás sem kedvezett a feltárásnak (október 20. – december 20). A teljes, kb. 15 hektáros területet (9 hektár telep, 5–6 hektár temető) egyszerre humuszolták le, így kettévált a régész stáb is (Maróti Éva: temető; Ottományi Katalin: telep). A feltárásban és dokumentációban tapasztalható hiányosságok részben a fenti körülményekre, részben a nagyfelületű feltárásokban való kezdeti tapasztalatlanságunkra vezethetők vissza.

A nagyobb méretű térkép a könyv hátsó mellékletében található.

2. tábla: A pátyi temető térképe (a hamvasztásos sírcsoportok jelölésével). Kék szín: kora római, piros szín: késő római sírok.

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

112.

121.

122.

123.

136.

157.

135.

183.

207.

3. tábla: Hamvasztásos sírok (112., 121–123., 135., 136., 157., 183., 207. sír)

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ II. 1. Sírleírások16 112. sír (3. tábla). Urnasír. Sírgödör tájolása: É–D/ fordított. Nő (melléklet alapján). Kis, ovális sírgödör. Bontáskor két hamus folt, benne szárnyas fibulapár töredékei (2: 9. tábla 7.) és ládika vasmaradványai (1: vaskulcs, vaslemez, sasszög és zsanér). A sír északnyugati részén edény töredékei (3: lassú korongolt fazék alsó fele), belsejében kalcinált csontok. Urnasír, ami mellé beszórhatták a máglya égett maradványait, a mellékletekkel, viseleti tárgyakkal együtt. Méret: 55 × 40 cm, −10 cm. A fibulák kora: Augustus-kor és 1. század utolsó harmada–2. század közepe (III. sírcsoport).17 ?113. sír. Földsír. Tájolás: D–É. Férfi, 23–x év. Ovális, keskeny sírfolt, felszínén szétszórt csontok. Nyújtott helyzetben fekvő csontváz, melyet deréktól lefelé elvitt a gép. Melléklet nem maradt. Méret: 130 × 65 cm, 0–4 cm. Kora kérdéses.18 114. négyszögletes árok (12. tábla). Bejárat DK-en. Árok bejáratánál üres gödör. Betöltésben kerámiatöredékek: szürke, egyenesen álló tálperem, simított, nagy fazék, szürke hombártöredék; téglaszínű fazékperem és oldalak; festett korsótöredékek; agyagmázas tálak (13. tábla 1, 13). Beleásva egy későbbi sír.19 Átm.: 9,5 × 10 m, bejárat szél.: 2 m, mélység: −28–53 cm, gödör átm.: 110 cm. Kora: 1–2. század forduló (III. sírcsoport). ?115. sír. Földsír. Tájolás: É–D/fordított. Üres. Hosszúkás, lekerekített sarkú sírgödör. Üres, se csontváz, se melléklet. Méret: 132 × 62 cm, −27 cm. Kora kérdéses.20

19 20

21 22 23

116. sír: Szórthamvasztásos. Tájolás: É(Ny)–D(K)/ fordított. Kis méretű, ovális sírgödör, egyik oldalán fülkeszerű kiszélesedéssel. Foltja égett, felszínén néhány csonttöredék. Nyesésből lapos bronzkarika (39. tábla 1). Méret: 90 × 40 cm (fülke h.: 80 cm), −30 cm (II. sírcsoport). 117. sír. Szórthamvasztásos. Tájolás: ÉNy–DK/ fordított. Férfi? (melléklet alapján). Kis, szabálytalan, sekély sírgödör. Szenes, fekete folt, bontáskor kerámiatöredék (szürke, házi kerámia) és két bronzveret (9. tábla 1; 39. tábla 2).21 Méret: 70 × 40 cm, −13 cm (II. sírcsoport). 120. körárok (15. tábla). Bejárat keleten. Sekély körárok, mely a keleti oldalon kifut a felszínre. Itt lehetett a bejárata is. Belsejében, a keleti szélén földsír (120a sír). Betöltésében kerámiatöredékek (festett; szürke simított; házi kerámia bögre, fazéktalp, gyékényszerű minta és bekarcolt hullámvonal; kézzel formált fazéktalp; 14. tábla 6). Átm.: 8,1 m, −18–28 cm. Kora: 1. század vége. 120a sír (15. tábla). Földsír, koporsóval. Tájolás: DK–ÉNy. Nő, 40–x év.22 A 120. körárok belsejében (de nem középen). Szabályos, téglalap alakú sírgödör, bal, hosszanti oldalán fakoporsó nyomaival. A halott nyújtott helyzetben, csigolyák, bordák hiányosak. Két vállán szárnyas fibulapár (1–2), melyet egy nagyobb vaskarika (ráfűzött bronzkarikával) kapcsolhatott össze (3–4; 38. tábla 1). Gyöngyök a bal vállon lévő fibula alatt (5). Méret: 175 × 75 cm, famaradvány: −35 cm, alja: −52 cm. Fibula kora: Claudius – 1. század utolsó harmada (talán 2. század eleje).23 III. sírcsoport.

A sok raktárköltözés, külső restaurálás és leltározás miatt az anyag nemcsak összekeveredett, de egyes sírok mellékletei teljesen hiányoznak. A kora római töredékekről nem mindig készült tárgyrajz vagy fotó. Így a sírrajz mellett nem közlöm mindenütt a mellékleteket, inkább típustáblák készültek a kerámiáról. A temető anyaga beleltározva az SZFM 2005.12. (sírszám).(darabszám). leltáriszámra. A fibulákat Merczi Mónika külön tanulmányban dolgozta fel (Merczi 2019: Kat. 3. és 13); sírcsoportokat az autópálya déli oldalán, elsősorban a hamvasztásos síroknál lehetett elkülöníteni (I–III. csoport; 2. tábla). Ilyen magasan a honfoglalás kori sírok vannak ezen a domboldalon, de azok területileg messze esnek, és a tájolásuk is más. Kora római viszont a hasonlóan magas, 223. gyereksír, ahol csak egy koponya maradt meg és az edény, nyesési szinten. 114a sír: terpeszben fekvő halott, nyakában négy gyöngy. Valószínűleg avar. Környékén egy késő római sír (118. sír) és a 209., melléklet nélküli sír. A 115. és 209. sír tájolása egyforma, hasonlít a szintén üres 113. és 167. sírra, bár köztük van két árok. Valamennyit kérdőjelesen kora rómainak írtam. Amennyiben övveret, az öv szélessége min. 3,5 cm. Az antropológus férfinak határozta meg, de a szárnyas fibulák alapján inkább nő. Merczi 2019: Kat. 8. és 12 (két különböző korú fibula). ld. Függelék 8. táblázat.

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

121. sír (3. tábla; 6. tábla 1). Szórthamvasztásos. Tájolás: É–D/fordított. Férfi, 20–60 év.24 Téglalap alakú, keskeny sírgödör. Északi felében szenes, égett folt, amiből két edény látszik ki. Égett csontok elszórtan mindenhol a faszenes betöltésben (egyik csont faragott). A két, összetört edény, egy füles korsó és egy Faltenbecher (7. tábla 10). Szétszórva kerámia-25 és égett bronztöredékek a sírföldben, északi végén két vasszög.26 Mintha a máglya maradványait beleszórták volna a sírgödörbe. Méret: 143 × 45 cm, −25–35 cm. Kora: 3. század első fele (I. sírcsoport). 122. sír (3. tábla). Szórthamvasztásos. Tájolás: É–D/fordított. Lekerekített sarkú sírgödör, égett, hamus betöltéssel, benne kalcinált csontok és bögretöredékek (egy kisebb és egy nagyobb bögre alsó fele, a nagyobbik edényen sűrű seprűzés). A sír közepén nagy méretű, behúzott peremű tál (7. tábla 5). Ide leltározva egy bronzlemez. Méret: 115 × 60 cm, −32 cm. Kora: 2. század második felétől (I. sírcsoport). 123. sír (3. tábla). Szórthamvasztásos. Tájolás: ÉNy–DK/fordított. Kis, ovális sírgödör, közepén kisebb mélyedéssel. Belsejében felül 15 cm-es égett réteg, égett csontokkal. Nyeséskor és a sírföldben kb. 5 edény töredékei: füles korsó (téglaszínű, festett, égett), fedőhornyos bögre, még egy ugyanilyen, nagyobb méretben; két, téglaszínű fazék alsó fele (7. tábla 14, 19–20). Vaskulcs (9. tábla 3). Méret: 90 × 65 cm, −28−38 cm). Kora: 2–3. század forduló (I. sírcsoport). 124. sír. Szórthamvasztásos. Tájolás: É–D/fordított. Kis, téglalap alakú sírgödör, nyeséskor kevés csonttöredék. A sír közepén érem (−15 cm), sírföldből kerámia (téglaszínű, égett, behúzott peremű tál). Méret: 135 × 70 cm, −15 cm. Érem: limes falsa 144 után (valószínűleg Severus-kor).27 I. sírcsoport.

24 25

26 27 28

125. sír. Szórthamvasztásos. Tájolás: É–D/fordított. Férfi (melléklet alapján). Szabályos, téglalap alakú sír, foltja a déli végén égett, faszenes. ÉK-i sarokban égett edény, melyet már nyeséskor eltört a gép (seprűdíszes bögre: 7. tábla 15; korsó és a fazék töredékek). DK-i sarokban égett érem. Sírföldben vas nyílcsúcs (9. tábla 5; 39. tábla 3). Méret: 170 × 65 cm, mélys.: ? (kibontott rajz nincs). Érem: limes falsa 196 után (I. sírcsoport). 126. sír. Szórthamvasztásos. Tájolás: É–D/fordított. Szabályos, hosszú, téglalap alakú sír. Betöltése égett, hamus a felső 15 cm-ig. Benne égett csontok. Melléklet nincs. Méret: 185 × 65 cm, −30 cm (I. sírcsoport). 127. sír (6. tábla 2). Szórthamvasztásos. Tájolás: ÉNy–DK/fordított. Lekerekített sarkú, kis méretű, téglalap alakú sír. Foltja égett, faszenes, betöltése sárga agyagos. Sírföldből égett érem és vasdarab (vasnyél). Méret: 135 × 70 cm, −23 cm. Érem: Phlippus (243–244).28 I. sírcsoport. 128. sír. Szórthamvasztásos. Tájolás: É–D/fordított. 20–60 éves, neme? Bizonytalan, fekete elszíneződésű, ovális folt. Hamvak, égett csontok a sírföldben és az edénytöredékek között is (behúzott peremű, kavicsos anyagú tál és szürke, vízszintesen vonalkázott bögretöredék). Méret: 100 × 55 cm, −8 cm. Kora: 2. század közepétől (I. sírcsoport). 129. sír. Szórthamvas. Tájolás: ÉNy–DK/fordított. Hosszú, keskeny sírgödör, két végén lejtős padkával. Közepén két kis, sekély mélyedés. Sírföldből két kerámiatöredék (hiányzik). Méret: 230/145 × 55 cm, −50 cm (I. sírcsoport). 130. sír. Szórthamvas? Tájolás: (D)K–(É)Ny/ fordított. Foltja bizonytalan, feketés, talán faszenes.29 I. sírcsoport.

191. sírszámon lett elcsomagolva, de akárcsak az edényeket, ezt is összekeverhették (191. késő római téglasír). A máglyában lévő edénytöredékekből esetleg összejön egy újabb edény. Beleltározva nincs semmi. Viszont a 191. késő római sír leltáránál van sok középső császárkori edénytöredék, amikből korsó, Faltenbecher, mécses stb. összeragasztható: agyagmázas Faltenbecher (191.6; 7. tábla 10.), egy bögreperem és egy mécsestöredék (191.4; 8. tábla 1), továbbá két lassú korongolt perem és egy szürke, enyhén seprűzött talp töredék (191. 1–3. számon). A 191.7. számon lévő törött, kiöntős korsó formája inkább késő római, bár a 191. sírban a rajz szerint nem volt két korsó (83. tábla 2). Valószínűleg a 121. számot 191-nek olvasva oda leltározták az edényeket. Faragott, égett csont szerszámnyél van a 220. sírban, ahol se a napló, se a rajz nem említi, esetleg az is a 121. sírhoz tartozott. Bronzlemez a 122. sírhoz leltározva. A sírrajzon csak az edények szerepelnek. Ld. Függelék 7. táblázat. Ide leltározva egy másik érem is, később megírt zacskóban (1. század első fele). A napló csak egy égett érmet említ, ami az eredeti zacskóban lévő Philippus érem. A másik érem lelőhelye kérdéses (felszedéskor került elő vagy összekeverték?). Kibontott rajz és fotó nincs (térképen szerepel).

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

133. körárok. Iránya: ÉK–DNy. Rövid, sekély, ívesen kanyaródó árokrészlet, ami mind a két végén kifut a felszínre. Betöltésében néhány cserép (hiányzik). Méret: kibontva 140 × 35 cm, mélys.: −12–20 cm (I. sírcsoport?). 135. sír (3. tábla). Szórthamvas. Tájolás: ÉNy–DK/ fordított. Szabályos, téglalap alakú sírgödör. A felső 10 cm égett, hamus. Sírföldből kerámiatöredékek (hiányzik), vaskés (9. tábla 6) és madárcsontok. Méret: 180 × 75 cm, −22 cm (I. sírcsoport). 136. sír (3. tábla; 6. tábla 4). Szórthamvas. Tájolás: ÉNy–DK/fordított. Férfi?, 20–60 év. Szabályos téglalap alakú sírgödör, foltokban égett, fekete betöltés. A sír közepén vastőr (9. tábla 4), a sírföldben téglaszínű korsó- vagy pohártalp és kevés égett csont. Méret: 150 × 65 cm, tőr: −15 cm, alja: −28 cm (I. sírcsoport). 137–138. sír (16. tábla). Padmalyos földsír. Tájolás: DK–ÉNy. Nő, 35–45 év. Nagy sírgödör (a dupla folt miatt lett két száma). Váz az ÉK-i oldalon (138. sír), a másik oldal padka. Mellékletek: 1: szárnyas fibulapár a két vállon (hiányzik). 2–3: kézzel formált kis fazék és festett korsó a fej felett (a fazék egy piros festett korsótöredékkel volt lefedve). 4. kezénél bronzgyűrű és üvegpaszta gyűrű. 5. derekánál 3 db gyöngy.30 Ide leltározva még több minden, melyek vagy felszedéskor kerültek elő, vagy, ami valószínűbb, összekeverték az anyagot.31 Méret: 200 × 125/70 cm, –75 cm, padka: −50 cm, −60 cm. Kora: 1–2. század forduló (III. sírcsoport). 154. sír. Szórthamvas. Tájolás: É–D/fordított. Lekerekített téglalap alakú sírgödör. Felső 10 cm égett, hamus. Sírföldből kerámia darabok (nyers színű, festett edény töredékei). Méret: 140 × 60 cm, −34 cm (I. sírcsoport). 155. sír. Szórthamvas. Tájolás: É–D/fordított. Lekerekített téglalap alakú sírgödör. Szenes folt, sárga betöltés. Üres (sír alja lehet). Méret: 140 × 55 cm, −18 cm (I. sírcsoport).

157. sír (3. tábla). Szórthamvas. Tájolás: É–D/fordított. Hosszú, ovális sírgödör, bontáskor szélein keskeny padka. Felül égett betöltés, szétszórt kerámia darabokkal (szürke fazék alsó fele). Sír közepén érem (limes falsa 183 után). Méret: 165 × 75 cm, −22 cm (padka −17 cm). I. sírcsoport. Kora: Severus-kor. 159. sír. Szórthamvasztásos. Tájolás: É–D/fordított. Férfi?, 20–60 év. Ovális foltból bontáskor téglalap alakú sírgödör lett. Betöltésében égett csontok, hamvak és faszéndarabok. Nyeséskor és sírföldben házi kerámiatöredékek: kis bögre (világosbarna, apró kavicsos; 7. tábla 12), seprűs, lassú korongolt oldaltöredék. Méret: 125 × 70 cm, −29–36 cm (I. sírcsoport). 161. körárok (11. tábla 1). Bejárat délen. Sekély, kerek árok, benne három bronzkori gödör. Sír nincs a közepén. Betöltéséből lassú korongolt, seprűdíszes fazékperem (8. tábla 6; 14. tábla 5). Átm.: 9,5 méter, −5–23 cm. Bejárat szélessége 2,7 m. Kora: 2. század első fele–közepe. 162–163. sír (18. tábla). Padmalyos földsír. DK– ÉNy. Nő, 40–x év. Széles sírgödör (dupla folt), váz az ÉK-i, sötétebb felében. Bontáskor egy keskenyebb folt a csontváz felett, esetleg koporsó nyoma. Mellékletek: 1. szürke, simított, S-profilú tál a fej alatt. 2. ugyanott nyers színű korsó (−30 cm). 3. Szárnyas fibula (vastűvel) a jobb vállon. 4. vasdarabok mind a két vállnál (edényperem vasalása fül kezdeménnyel, vaskampó). Vastöredékek a sír felső szélénél −15 cm-nél, a sír keleti felében −30 cm-nél (6 db szög, sasszög/zsanér és ládikaveretek). 5. kónikus orsógomb a bal csuklónál. 6: bronz, ládikazár (felszedéskor?). Méret: 230 × 160/85 cm, padka −60 cm, csontváz −72 cm. Fibula kora: 1. század utolsó harmada–2. század közepe.32 III. sírcsoport.

A sírrajzon nem szerepel, mert kicsit magasabban voltak, mint a csont, de az ásatási napló említi. A három gyönggyel együtt lett elcsomagolva a törött bronzkarika, ami a bronzgyűrű lehetett. A leletanyag restauráláskor vagy leltározáskor összekeveredett, mivel ide leltározva még vaskarika, vasszög?, zöld üvegpaszta gyöngysor (37. tábla 1.), orsógomb és szürke agyagmázas korsó bepecsételt tállal. Ez utóbbi biztosan tévedés, mert a sírfotón egyértelműen a festett korsó és a kézzel formált bögre látszik. A sírfotó szerint ezek a 172. sír edényei. Orsógomb a 279. sírból hiányzik, bár az is lehet, hogy a 137. vagy 172. sírban volt. A gyöngysor hovatartozása kérdéses, lehet, hogy valóban a 137. sír halottjáé. Nem az eredeti zacskóba kerültek vissza a tárgyak a restaurálás után, így már a zacskó felirata és a dátum sem segít az azonosításban. Merczi 2019: Kat. 14; Merczi 2016: 2. típus, 2. változat (Budaörs).

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

164. sír (17. tábla; 26. tábla 1). Földsír. Tájolás: DK–ÉNy. Gyerek (kislány), 8–9 év. Széles, nagy sírgödör, láb felé elkeskenyedik (DK-i felében a csontváz, erre lejtősen mélyül). Esetleg ez is padmalyos sír volt, de kérdéses (nagyon sekély). Csak koponya és néhány hosszúcsont maradt meg. Mellékletek: 1. szárnyas fibulapár mind a két vállon (38. tábla 2). 2. agyagmázas, belül a talpán bepecsételt levelekkel díszített, lapos tál a fej felett (31. tábla 2).33 3. téglaszínű, törött, füles korsó a tál mellett (hiányzik). Méret: 190 × 110 cm, −10–20 cm. Fibula: 1. század utolsó harmada–2. század közepe (III. sírcsoport).34

közepén a bordáknál. Méret: 225 × 75 cm, −25 cm. Kora: 1–2. század forduló (III. sírcsoport).

165. sír (15. tábla). Földsír. Tájolás: DK–ÉNy. Gyerek, 3–4 év. Szabályos, lekerekített sarkú sírgödör. A vázból kevés csont maradt meg (koponya, láb, borda). Mellékletek: fej felett kopott, agyagmázas, S-profilú tál (1), halvány téglaszínű korsó (2: 31. tábla 19). Méret: 165 × 85 cm, −84 cm. Kora: 1–2. század forduló (III. sírcsoport).

180. körárok. Bejárat délen. Két részletben maradt meg, középen átvágja az 1. árok. Betöltésében kerámia. Átm.: 7,5 m, szél.: 30–40 cm, mélys.: 20–30 cm (II. sírcsoportnál). Terra sigillata: Commodus–Septimius Severus.38

167. sír (15. tábla). Földsír. Tájolás: É–D. Nő, 40–60 év. Ovális, keskeny sírgödör, amit éppen kitölt a csontváz. Jó megtartású, minden csontja megvan. Melléklet nincs. Sírföldben edénytöredék (kis, festett tálperem). Esetleg elvitte a gép az edényét, mert nagyon magasan került elő a váz, de az is lehet, hogy a sírföldben volt.35 Méret: 155 × 70 cm, +1–9 cm. 168. négyszögletes árok (?) L alakú rész maradt meg az árokból. Üres. Méret: kb. 2 × 2 m (I. sírcsoport?). 172. sír (17. tábla). Padmalyos földsír. Tájolás: DK– ÉNy. Nő, 25–35 év. Kettős sírfoltja volt, a váz a sötétebb foltban, a keleti részen található. Nyeséskor még látszik a szerves anyagból készült válaszfal sötétebb sávja. Csontváz jó megtartású. Melléklet: 1. fej felett szürke, lapos, pecsételt tál.36 2. mellette szürke, agyagmázas korsó.37 3. vastöredék (kapocs?, fa lenyomattal) bal mellkas

33 34 35

36 37 38

175. körárok (11. tábla). Bejárat délen. Északi felét elvitte az M1-es autópálya. Közepén nincs sír. Betöltésben kerámia (szürke talp, festett, behúzott peremű tál: 13. tábla 8). Átm.: 9 m, szél.: 50–100 cm, bejárat szél.: 2 m. Mélység: −8–35 cm. Kora: 2. század (II. sírcsoportnál). 176. négyszögletes árok (12. tábla 4). Bejárat: DK? Sekély árok. Közepén sír nem maradt meg. Betöltésben nincs lelet. Méret: 7 × 6 m, szél.: 50 cm, 0–20 cm (III. sírcsoport).

183. sír (3. tábla). Szórthamvas. Tájolás: K–Ny. Férfi?, 20–50 év Szabályos, kis téglalap alakú gödör. A sír oldala átégett, a felső 20 cm hamus, égett csontokkal. Nyeséskor és a sír ÉNy-i végében, az égett rétegben kerámiatöredékek (behúzott peremű tálak, egyik festett: 7. tábla 2–4; 8. tábla 3), bögre (7. tábla 16), stb.39 Méret: 120 × 45 cm, −35 cm (I. sírcsoport). 188. sír. Szórthamvas. Tájolás: É–D/fordított. Kis méretű, lekerekített sarkú, téglalap alakú sírgödör. Üres. Nincs benne égett betöltés, valószínűleg azért, mert csak a sír alja maradt meg (a 183. hamvasztásos sír mellett van). Méret: 120 × 56 cm, −17 cm (I. sírcsoport). ?190. sír (17. tábla). Földsír. Tájolás: D–É. Férfi, 35–45 cm. Nagy, széles sírgödör. A váz a sírgödör keleti felében. Melléklet nincs. Méret: 150 × 90 cm, −0 cm. Kora kérdéses, kora római környezet (ÉK-i szélen). 206. sír (4. tábla; 6. tábla 5). Urnasír. Tájolás: DK– ÉNy/fordított. Nő?, 20–35 év.

Nagy 2017: Tab. 4.48, Tab. 46.820, Tab. 68.02–09 (Resatus). Merczi 2019: Kat. 9–10. A 113. sír mellett van (amit szintén félig elvitt a gép), elég távol minden más sírtól. Dél felé hasonlóan magasan került elő a 223. gyereksír, római edénnyel. Nagy 2017: Tab. 10.179, Tab. 82.1 (Corvin tér, 140. sír). Nagy 2017: Tab. 83.2 (Aranyárok, 199. sír) Lh.: 1. árok északi része, ahol metszi a 180. körárkot (2005.12.1.1.). Drag.30. forma (tojásfűzér akanthus ívben), westerndorfi műhely. A meghatározást Gabler Dénesnek köszönöm. A sírrajzon egy halomban több, nagyobb töredék. Három behúzott peremű, másodlagosan égett táltöredék (piros festett „Soldatenteller”, téglaszínű és szürke), egy bögre, egy lassú korongolt, hullámvonalköteggel díszített fazéktöredék és egy hombáralj, kívül textilmintával.

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

206.

211.

324.

213.

214.

298. 235.

218.

4. tábla: Hamvasztásos sírok (206., 211., 213., 214., 218., 234., 235., 298. sír)

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

Szabályos, hosszúkás, lekerekített sarkú sírgödör, DK-i végén merőlegesen lapos kőlap fekszik (206a, későrómai sír?). A betöltés tetején (−5 cm) hamvak, faszén és égett csontok elszórtan, valamint az egyik edényben (az edényeket félig elvitték a gépek). Melléklet: két edény a sír közepén (két, lassú korongolt fazék alsó fele). Egyikben famaradvány, körülötte ládika bronzlemezei, bronzszegecsek, vasszegek, ácskapocs.40 Méret: 70 × 130 cm (+ a kőlapos sír: 165 × 70 cm), +2–18 cm. Kora: 2. század eleje (III. sírcsoport). 207. sír (3. tábla; 6. tábla 3). Urnasír. Tájolás: K–Ny. Férfi (mellékletek alapján), 20–60 év. Kis, szabálytalan, majdnem kerek sírgödör. Betöltése égett, faszenes, paticsos. Közepén törött, lassú korongolt fazék, benne kevés, égett csont (7. tábla 22.), mellette bronzkarika, bronzcsatok, bronzveret vagy -csüngő, vaskulcs.41 Fémveretes öve és ládikája lehetett. Méret: 100 × 115 cm, edény: +3 cm, alja: −15 cm. Kora: 2. század eleje (III. sírcsoport). ?209. sír (19. tábla). Földsír kövekkel. Tájolás: D–É. Férfi?, 60–80 év. Széles, nagy, téglalap alakú sírgödör, halott bal oldalánál két lapos kő. A sírt átvágja egy árok (ha sekélyebb az árok), vagy beleásták a sírt az árokba. Melléklet nincs. Méret: 180 × 140 cm, −20–35 cm. Fentiek alapján a sír kora kérdéses.42 211. sír (4. tábla). Szórthamvas. Tájolás: É–D/fordított. Ovális, kis méretű sírgödör. Felszínét beborítják a hamvak. Sírföldből kerámia (seprűdíszes, szürke töredék). Méret: 80 × 50 cm, −5 cm (II. sírcsoport). 212. sír. Szórthamvas. Tájolás: É–D/fordított. Ovális, sekély sírgödör, faszenes, fekete betöltés. Méret: 125 × 60 cm, −8 cm (II. sírcsoport). 213. sír (4. tábla). Szórthamvas. Tájolás: É–D/ fordított. 40

Lekerekített sarkú, kis sírgödör. Középen egy sávban faszén, égett maradványok, emberi hamvak. Két edény töredékei a sír északi felében a hamvak között (házi kerámia fazéktalp és behúzott tálperem). Méret: 100 × 45 cm, −15 cm. Kora: 2. század közepétől (II. sírcsoport). 214. sír. Szórthamvas (4. tábla). Tájolás: ÉNy–DK/ fordított. Szabályos, hosszú, téglalap alakú sír. Bontás közben kerámia darabok az északi végében (behúzott peremű tál profilja: 7. tábla 7), vasszögek és kampók középen, valamint a déli végében. Méret: 160 × 70 cm, −5–14 cm. Kora: 2. század közepétől (II. sírcsoport). 215. körárok (10. tábla). Bejárat délen. Kis méretű, sekély körárok, majdnem a közepén egy téglalap alakú sír (215a). Betöltésből tégla(imbrex) és kerámiatöredékek (behúzott tálperem, kis bögreperem). Átm.: 5,2 × 5,6 m, szél.: 30–50 cm, −15–20 cm. Bejárat szél.: 2 m. Kora: 2. század közepétől (II. sírcsoport). 215a sír. Szórthamvas. Tájolás: É–D/fordított. Szögletes, szabályos sírgödör, körárokkal körbevéve. Betöltése fekete, kormos. Se csontváz, se hamvak nincsenek benne, de faszenes betöltése alapján hamvasztásos lehetett. Üvegtöredék? (hiányzik). Méret: 140 × 60 cm, −10 cm. Kora: 2. század közepétől (II. sírcsoport). 216. körárok (11. tábla 3). Bejárat délen. Kerek árok, közepén hamvasztásos sír (216a). Nyesésből és a betöltésben kövek, téglák, kerámiatöredékek (behúzott peremű tál, festett pohár, házi kerámia oldalak; 13. tábla 6, 14.) és meghajlított bronzhuzal darab. Átm.: 7,1–7,5 m, szél.: 50–70 cm, −15–32 cm. Bejárat szél.: 1,7 m. Kora: 2. század második fele (II. sírcsoport). 216a. sír. Szórthamvas. Tájolás: É–D/fordított (?) Szögletes, kis sírgödör, a 216. körárok közepén. Betöltése égett, fekete faszenes. Méret: 90 × 80 cm, −20 cm. Kora: 2. század második fele (II. sírcsoport).

A sírfotón két nagy edény (tál vagy fazék?) látszik. Beleltározva két lassú korongolt fazék alj, két kis pohártöredék és néhány vékony falú oldaltöredék (7. tábla 13). Restaurálatlanul vasszegek, ácskapocs és egy égett kis fadarab. Miután néhány égett csonttöredéken zöldes elszíneződés látszik, amit a ládika bronzszegecsei is okozhattak, valószínűleg egy edényben lehettek a hamvak és a ládika. Beleltározva csak edénytöredékek (kb. 4 edény): a fazék mellett nyers színű edénytalp, kézzel formált perem, talp és oldaltöredékek. Restauráláskor még megvolt a bronzkarika, bronz csüngődísz, két bronzcsat vastüskével (egyiknél hosszú csattest) és vaskulcs. A naplóban említett vaskésből vaskulcs lehetett restaurálás után. Leltározáskor nem tudni, hova keverték el a fémeket. Térkép alapján itt nem látszik az árok, a sírrajzon viszont igen (az 1. vagy a 2. árok menne erre át). Az 1. árok vágott egy késő római sírt (2. sír), tehát ez a sír, ha későbbi, mint az árok, akkor inkább honfoglalás kori. De az is lehet, hogy az árok nagyon sekély volt. és átment felette, mert a 118. késő római kőláda is az árok útjában volt, mégse lett megbolygatva. Ha a 2. árok ment erre, az talán kora római (2 db kora római kerámia volt benne). A 115. üres és 118. késő római sír mellett van. A 115. és 209. sír tájolása egyforma, a 113. és 167. üres sírok tájolására hasonlít (köztük két árok!). Esetleg valamennyi kora római, vagy a 115. és 209. a késő római 2. sírcsoport széle.

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

220.

5. tábla: A 220. hamvasztásos sír mellékletekkel

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

217. sír. Szórthamvas. Tájolás: É–D/fordított. Hosszúkás, lekerekített sarkú sírgödör. Felső nyesésből kerámia (két szürke talp) és vaspánt töredék. Méret: 130 × 60 cm, −20 cm (II. sírcsoport).

224. sír. Földsír. Ld. a késő római síroknál (54. tábla, 86. tábla 1, 92. tábla 5.) Keltezés: Philippus érem (Kr. u. 246/247). Ld. 34. tábla 1 (tál). I. sírcsoport déli széle.

218. sír (4. tábla). Szórthamvas. Tájolás: É–D/ fordított. Szabálytalan, kis méretű, sekély sírgödör (szabályos foltként jelentkezett). Sötét, faszenes folt, hamvak rögtön a legtetején. Északi felében bögre, déli részén másik edény töredékei.43 Méret: 55 × 25 cm, 0–5 cm. Kora: 2. század második fele (II. sírcsoport).

?231. sír (20. tábla). Padmalyos földsír. Tájolás: D(K)–É(Ny). Nő, 23–x év. Nagy sírfolt, DNy-i felében, mélyebb, keskenyebb sírgödörben a csontváz. Alja lejtős. A válaszfal szerves anyagból lehetett. Melléklet nincs. Méret: 260/190 × 180/70 cm, −25–45 cm. Kora kérdéses: tartozhat a késő római, 2. sírcsoporthoz is. A kora római sírok (II. sírcsoport) körülötte mind hamvasztásosak.

219. sír. Szórthamvas. Tájolás: (D)K–(É)Ny/ fordított. Szabálytalan, üres sírgödör. Nyesésből égett, házi kerámia, vasszög, bronzlemez, átfúrt ólom (9. tábla 2). Méret: 185 × 70 cm, −16 cm (II. sírcsoport). 220. sír (5. tábla). Szórthamvas. Tájolás: ÉNy–DK/ fordított. Férfi (?), 20–60 év. Szabályos sírgödör, beszórt hamvak, égett csontok a DK-i felében. A mellékletek az északi felében csoportosulnak, nyesés szinten. Üvegkorsó (2.) és üvegtöredék (6.), mécsestöredék (5.), bronz ládikafogantyú (4.) és ládika vasalkatrészei (1., 3).44 Nyesésből trombitafejes fibula (síron kívül) és kerámia (világosszürke, puha anyagú, kis bögrevagy pohártöredék). Méret: 140 × 75 cm, 0–18 cm. Fibula: 2. század második fele–3. század eleje (II. sírcsoport).45 222. sír (6. tábla 6). Hamvasztásos sír. Tájolás É–D/fordított. Férfi? (melléklet alapján) Szabályos, téglalap alakú sírgödör. É-i végében két kis, égett lábcsont töredék és elszenesedett maradványok. Mellette törött fazék (fedőhornyos peremmel: 7. tábla 18; 8. tábla 5) és fenőkő töredék (9. tábla 8). Méret: 155 × 60 cm, −5–20 cm. Kora: 2–3. század forduló (II. sírcsoport). 223. sír (17. tábla). Földsír. D–É. Gyerek, 3–4 év. Lekerekített sarkú, téglalap alakú sírgödör. A csontvázból csak a koponya maradt meg. Bal láb helyénél, a sírgödör szélén szürke edény alsó fele (sűrű, vízszintes vonalkázással). Méret: 140 × 85 cm, 0–21 cm. Kora: 2–3. század forduló (I. sírcsoport). 43 44

45 46

232. sír. Szórthamvas. Tájolás: ÉNy–DK/fordított. Szabálytalan sírgödör, faszenes betöltéssel. A déli végén nyesésből mécses töredék (szürke, préselt minta: ld. 220. sír mécsesét). Méret: 80 × 60 cm, −8 cm. Kora: 2. század második fele (II. sírcsoport). 233. sír (19. tábla; 26. tábla 3). Földsír. Tájolás: (D)K–(É)Ny. Kislány? (mellékletek alapján). Szabálytalan, majdnem kerek, nagy méretű sírgödör. Csak a fogak maradtak meg, a váz elkorhadt. Mellékletek: a fej felett bal oldalt (a sír keleti végében) bepecsételt nagy tál, Resatus névbélyeggel (2: 36. tábla 12), kisebb, agyagmázas csésze (3: 31. tábla 6) és vörös festett korsó (1: 32. tábla 4). Trombitafejes fibulapár a fogak két oldalán, valószínűleg a vállon (4: 38. tábla 4).46 Gyöngyök ugyanott, a nyaknál (5: 37. tábla 2). Méret: 170 × 150 cm, −6–17 cm. Kora: 1–2. század fordulója–2. század eleje (III. sírcsoport). 234. sír. Szórt hamvasztásos (4. tábla). Tájolás: (D)K–(É)Ny/fordított. Újkori bolygatás. A fekete humuszban jelentkező, nagy, szabályos, téglalap alakú sír. Északi szélén középen egy kupacban apró csontok (hosszú csont töredékek) és kerámiatöredékek (vízszintes peremű tál, behúzott peremű tálka, világosszürke, füles korsó és nyers színű oldaltöredék (7. tábla 1, 9, 11). Másik halomban üvegedény töredékei. Sírföldben kopott, olvadt felületű bronzkorong (érem?). Méret: 205 × 135 cm, 0–38 cm. Kora: 2. század első fele–közepe (II. sírcsoport).

Beleltározva sok kis apró töredék: festett oldal, szürke korsóperem és behúzott talp, kis bögreperem, behúzott tálperem, két fazéktalp. Kisebb bronztárgyak (egyik a ládikafül tulipános vége), 2 vas sasszeg, vaspánt és égett, esztergált csont szerszámnyél (benne égett vas). A 121. sírban említ a napló egy faragott csontot, de oda semmi nincs leltározva. Az anyagát összekeverték a többi sírral, talán részben ezzel. Merczi 2019: Kat. 19. Merczi 2019: Kat. 17–18 (2. század első–második fele).

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

6. tábla: Hamvasztásos sírok: 1: 121. sír; 2: 127. sír; 3: 207. sír; 4: 136. sír; 5: 206. sír; 6: 222. sír

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

235. sír (4. tábla). Szórthamvas. Tájolás: É–D/fordított. Hosszúkás sírgödör a fekete humuszban. Kevés égett csont és hamus betöltés. Nyeséskor és a sír ÉNy-i végében összetört edények (behúzott peremű tál, bögre, hombár talp (7. tábla 6, 17). Egyikben féldrágakő (májkő). Égett pénz a DNy-i végében (Antoninus Pius 145–161). A sír közepén kis, szerves maradvány. Méret: 200 × 95 cm, −2 cm. Kora: 2. század második fele (II. sírcsoport).

246. sír (27. tábla 5). Földsír. Tájolás: DK–ÉNy/ fordított. Üres. Csontváz nélküli, kis méretű sír. A DK-i szélén nagy, faragott kő, rajta téglaszínű hombártöredék.49 Térkép szerint rajta van az 586. kőládasír. A kőláda síron kívül, az ÉK-i sarokban festett, kétfülű korsó, ami korábbi, mint a sír (33. tábla 6). Esetleg a 246. sír edénye és az abban lévő kövek az 586. kőládába beépített kövek.50 Méret: 160 × 100 cm, mélys.: −52 cm, kő: −15 cm (ÉNy-i rész).

236. sír. Szórthamvas.47 Tájolás: ÉNy–DK/fordított. Szabálytalan, hosszúkás sírgödör. Északi végében kerámiatöredék (hiányzik) és vasszög. Méret: 165 × 85 cm, −50 cm (II. sírcsoport).

248. sír (19. tábla). Földsír. Tájolás: DK–ÉNy. Nő (mellékletek alapján). Hosszúkás sírgödör, csontváz egyes csontjai hiányoznak (bal oldalt), koponya törött (magasan van, a gép vihette el). Melléklet: fej felett törött, szürke, S-profilú tál (1; 31. tábla 1) és festett korsó alsó fele (2). A bal vállon szárnyas fibula töredék (3),51 térdek között orsógomb (4: 37. tábla 5). Méret: 210 × 80 cm, +1–3 cm. Fibula kora: 1. század közepe/második fele–2. század első harmada (ÉNy-i rész).

237. körárok. Bejárat délen (?). Az árok déli részlete (az M1 autópálya elvitte az északi felét).48 Betöltésében kerámia: behúzott peremű tálak (téglaszínű és szürke: 13. tábla 7, 10), bögreperem (14. tábla 1). Átmérő nem mérhető. Szél.: 70 cm, −22 cm. Kora: 2. század második fele (II. sírcsoport). 243. sír (19. tábla). Földsír. Tájolás: D–É. Nő? 23–x év. Szabályos téglalap alakú sír. Mellékletek: 1. fejtől balra vörös korsó (31. tábla 16; 34. tábla 2). 2. vasdarab a jobb felkarnál, belül. Méret: 210 × 82 cm, −23 cm. Temető ÉNy-i része. 244. sír (18. tábla). Padmalyos földsír kő válaszfallal. Tájolás: DK–ÉNy/fordított. Üres. Téglalap alakú sír, közepén három ferdén álló kőlappal. Csontváz nincs. A keleti, keskenyebbik rész déli végében nyers színű, kétfülű korsó és szürke, belül fogaskarcolt díszű, agyagmázas tál. Jelképes sír, vagy itt volt az elkorhadt váz feje. Méret: 170 × 95/47 cm, kövek: −25–32 cm, alja: kb. −50 cm. Kora: 1. század második fele–2. század eleje (ÉNy-i rész). 47 48

51 52 53 54

258. sír (21. tábla; 27. tábla 1). Padmalyos földsír. Tájolás: D–É. Férfi 23–x. Nagy méretű sírfolt. Keleti felében a váz. Déli végében, a fejnél nyers színű, nagy korsó tölcséres nyakú, ívelt peremmel (2: 31. tábla 21.)52 és kézi korongolt fazék (1: 14. tábla 17), lábnál, magasabban nagy, félbevágott fazék (5).53 Medencénél kis, kézzel formált tálka (3: 14. tábla 15) és kutya állkapocs. Jobb térdnél vaskés töredék (4.) és vadkan állkapocs. Méret: 235 × 145/95 cm. Mélység? (kibontott rajz elkeveredett).54 Kora: 1. század második fele–vége (ÉNy-i rész). 259. sír (19. tábla; 26. tábla 2). Földsír. Tájolás: DK–ÉNy/fordított. Üres (csecsemő?). Kis méretű, szabályos sírgödör. Csont nincs (talán elkorhadt a gyerek csontváz), északi végében kis kődarab. DK-i végében egymáson két edény: halvány téglaszínű, törött korsó, félig benne a

Lehetett földsír is, mert nem égett a betöltés, de a környéken minden más sír hamvasztásos. A térképen középen kis helyen megszakad az árok, talán ez volt a bejárat, de szerintem inkább az árokátvágás helye. Lerajzolva egy 2,6 méter hosszú szakasz, amit középen átvágtunk. Sírföldből további kis kerámiatöredékek (1 téglaszínű, 1 barna) és egy elhegyesedő végű vasdarab. Jellegtelen, bizonytalan korú darabok (talán 2–3. század). A 246. sír kőlapja a felmérés szerint pont beleillik az 586. sír nyugati, hosszanti szélébe. Kb. két hét különbséggel bontottuk a kettőt, de a terület átadása után új sírfoltok is előkerültek a gépek nyomában. Esetleg a kétfülű festett korsó a korábbi 246. sírhoz tartozott, és az 586. kőláda a későbbi. Bár Solymáron volt egy kora római, kőlapokkal körbevett gyereksír. Itt a kőlapokon kívül voltak az edények (Kocztur 1991: 62. kép, 88. sír). Lehet, hogy Pátyon sem két külön sír a 246. és 586. kőláda, hanem egy kora római, kőlapokkal félig megépített sír, melynek külső sarkába tették az edényt? Merczi 2019: Kat. 5; A másik fibulát esetleg a gép vitte el, bár a vállcsontok a helyükön vannak. Kis, kerek bronzlemez van még beleltározva. A tárgyfotón és a rajzon a pereme nincs rajta. Átm.: 22 cm (foltrajz alapján). Restaurálás előtt még megvolt. Jelenleg hiányzik. A rajzot a geodéta rátette a térképre: nagy, széles sírgödör, keleti szélére beszorítva a csontváz.

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

7. tábla: Hamvasztásos sírok edényei: házi kerámia (1–3., 5–9., 11–21.), festett (4.), agyagbevonatos (10.), lassú korongolt (22.)

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

pannoniai szürke, agyagmázas tálban (26. tábla 3; 31. tábla 3).55 Méret: 137 × 56 cm, −5–10 cm. Kora: 1. század második fele–2. század eleje (ÉNy-i rész). ?260. sír. Földsír. Tájolás: (É)Ny–(D)K. Nő, 23–x év. Keskeny sírgödör. Csontváz nyújtott helyzetben (gép kissé összetörte). Melléklet nincs. Méret: 190 × 65 cm, −2–15 cm. Kora kérdéses (kora római környezet, tájolása ellentétes). ÉNy-i rész. 261. sír (21. tábla). Padmalyos földsír. Tájolás: D–É/fordított. Üres. Széles, szabályos téglalap alakú, dupla sírfolt. Ny-i fele mélyebb, a másik oldal padka. Csontváz nincs. DNy-i sarokban két edény: kis, agyagmázas tálka és szürke bögre (14. tábla 10; 31. tábla 4).56 Méret: 165 × 130/90 cm, padka: −26 cm, alja: −46 cm (lejtős aljú). Kora: 1–2. század forduló (ÉNy-i rész). 262. sír (27. tábla 6). Földsír. Tájolás: É(Ny)–D(K)/ fordított. Üres (csecsemő?). Kis méretű, majdnem szögletes sírgödör, széles padkával.57 Csontváz nincs. Melléklet nincs. Méret: 120 × 100 cm. Mélység: kb. −75 cm (ÉNy-i rész). 264. sír (20. tábla). Padmalyos földsír, kő válaszlappal. Tájolás: (É)Ny–(D)K/fordított. Üres (csecsemő?). A sírfolt északi, hosszanti oldalán kövek. Szélesebb részen üres sírgödör, a keskenyebb, mélyebb felén, a sír DK-i sarkában három edény: belül festett, duzzadt peremű csésze, simított, bikónikus korsó, szürke bögre (14. tábla 12; 31. tábla 5). Méret: 150 × 75 cm (kibontott sír), kőlap +5 cm, edények: −12–20 cm, alja: −55 cm. Kora: 1. század második fele (ÉNy-i rész). 265. szögletes árok (12. tábla 2). Bejárat: délen. Teljesen meglévő, négyszögletes árok. Bejárat a déli oldal közepén a térkép szerint (itt megszakad), a sírrajzon viszont az északi oldal közepén, egymástól 2 méterre két cölöplyuk, melyek a bejárat helyét (vagy a fejfát) is jelölhetik. Az egyik cölöpben égett betöltés (átm.: 30–40 cm). Középső sír nem maradt meg. Betöltésben kerá55 56 57 58

mia: festett, behúzott peremű tál, kelta szürke fazékperem (13. tábla 9, 15.), kézzel formált fazék (14. tábla 9). Átm.: 6,3 × 6 m, szél.: 70 cm, mélys.: −15–20 cm. Kora: 1. század vége (ÉNy-i rész). 272. szögletes árok Az árok keleti felét elvitte a humuszolás. A nyugati oldalon nincs bejárat. Betöltésében sok kerámia: két nagy, festett fazék (13. tábla 16–17; 32. tábla 3.), bordázott nyakú fazékperem, szürke fazék alsó fele, lassú korongolt fazék (14. tábla 7). Kevés tégla. Átm.: 6,7 m, szél.: 70 cm, −12–26 cm. Kora: 1–2. század forduló (ÉK-i rész). 273. sír. Földsír?58 (19. tábla; 26. tábla 4). Tájolás: D(K)–É(Ny)/fordított. Üres (kislány?, jelképes sír?). Kis, szögletes sírgödör, csont nincs benne. Déli sarkában világosszürke, gép által félbevágott fazék, belsejében kis barbotin díszes tálka (31. tábla 9; 32. tábla 1). Nyesésből kerámia (bögretalp) és egy darab, orsó alakú, zöld gyöngy. Méret: 47 × 47 cm, −5 cm. Kora: 1. század második fele–vége (ÉNy-i rész). 274. szögletes árok Árok DNy-i fele maradt meg. Bejárat a déli részen nincs, a többi hiányzik (M1-es autópálya északi szélén). Betöltésben kerámiatöredékek: festett csésze (13. tábla 3; 32. tábla 2), fazék alsó fele. Átm.: 6,3 m, szél.: 50–60 cm, −10–20 cm. Kora: 1–2. század forduló (ÉNy-i rész). 275. körárok Nyugati felének egy részlete maradt csak meg. Sekély. Méret: szél.: 50 cm, h.: 4,9 m, −10 cm (ÉNy-i széle). 276. sír (= 580. sír; 21. tábla). Földsír. Tájolás: D(K)–É(Ny). Nő, 40–50 év. Lekerekített sarkú, széles téglalap, DNy-i széle hiányos. Csontváz a széles sírgödör Ny-i felében (nem padmalyos, nincs lejtős padka, inkább rosszul lett kijelölve a folt). Itt ér össze a térkép szerint az 580. sírral.59 Mellékletek: vaskés a bal alkarnál (1). Esetleg két edény a fej felett (ld. 580. sír). Az 580. sír sarkában márványozott festett pohár és téglaszínű, vízszintes peremű tál került

Agyagmázas tálforma: Nagy 2017: Fig. 31.5–6 (Lágymányos) Ide leltározva egy kézzel formált, füles csésze pereme és egy kis festett oldaltöredék is. Nem padmalyos sír, oldalfala függőleges, továbbá a mélyebb sírgödröt egyik oldalán széles, másikon keskeny padka övezi. A sírgödör mérete és alakja alapján lehetne hamvasztásos sír is, de nincs benne se égett betöltés, se hamvak. A környékén csak csontvázas sírok vannak. Esetleg jelképes sír. 580. sír: félig elvitt földsír, amit nem vettem önálló sírnak. Tájolás: ÉNy–DK/fordított. Téglalap alakú üres sírfolt, ami 5 cm-nél már kisárgult. Ez lehetett a korábban már feltárt 276. sír alja (térkép szerint egymáson van a két sír). A kora római edények (vörös tál, festett pohár) nyeséskor, a sír DK-i sarkában, kívül kerültek elő. Méret: 170 × 67 cm, −5 cm. De az is lehet, hogy a 276. sír nem római, hanem később temettek rá egy avar sírt az üres, mindössze két edénnyel rendelkező 580. sírra. (A római nőknél ritkán van kés!)

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

8. tábla: Mécsesek és edények a hamvasztásos sírokból: 1: 121. sír; 2: 220. sír; 3: 183. sír; 4: 298. sír; 5: 222. sír; 6: 161. körárok

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

elő (31. tábla 7; 33. tábla 2). Ezek lehetnek a 276. csontváz edényei a fej felett, ami nem lett kibontva eredetileg. Méret: 220 × 105/60 cm. Kora: 1–2. század forduló (ÉNy-i rész). 277. sír (21. tábla). Földsír. Tájolás: D(K)–É(Ny). Nő?, 23–x év. Széles, nagy sírgödör. Nyugati felében váz, mellette az edények az üres részben. A csontok fele hiányzik, de a koponya és a lábcsontok a helyükön vannak. Melléklet: 1. orsógomb az állnál (37. tábla 7). 2. agyagedény a fej felett, jobb oldalon (kézzel formált fazék, bütyökdísszel). 3–4. nagy, törött edények a halott jobb oldalán derékmagasságban: festett, tűzdelt hombár és egymásba téve két egyforma, kézzel formált tál (32. tábla 6; 35. tábla 3–4). Ide leltározva vasak (ácskapocs falenyomattal: ládika). Méret: 195 × 130 cm, −30 cm. Kora: 1. század második fele (ÉNy-i rész). 278. sír (= 581. sír; 24. tábla; 28. tábla 1). Földsír. Tájolás: D(K)–É(Ny). Férfi, 23–x év. Hosszúkás, ívelt oldalfalú sírgödör (DNy-i oldalon egy újkori vezeték vágta). Medence, bordák, csigolya csak lenyomatban maradt meg. Bal alkaron belül gerezdelt gyöngy és egy kis bronzdarab (1: 37. tábla 3). Lábánál két edény: bal lábnál vörös festett, kétfülű korsó, kődarabbal lefedve (2: 33. tábla 1.), jobb lábnál kézzel formált csésze (3: 14. tábla 16). Méret: 210 × 85 cm, −63 cm. Kora: 1. század második fele–vége (ÉNy-i rész). 279. sír (24. tábla; 26. tábla 6). Földsír. Tájolás: (D)K–(É)Ny.60 Nő, 23–x év. Hosszú, keskeny sírgödör. Fejtetőnél három edény, melyeket a gép összetört: nagy, téglaszínű, házi kerámia fazék alsó fele (14. tábla 13),61 szürke, házi kerámia fazék alsó fele, kézzel formált, bütyökdíszes fazék (14. tábla 18). Két vállon szárnyas fibulapár (1–2: 38. tábla 1), orsógomb a

60 61 62 63

jobb combcsontnál (3: hiányzik), érem ugyanott a kéz alatt (4: 37. tábla 9). Méret: 220 × 65 cm, −9–12 cm. Fibulák kora: 1. század közepe/második fele–2. század első harmada.62 Érem: Caligula (37–41). ÉNy-i rész. 280. sír (22. tábla). Hamvasztásos sír, szimbolikus kocsisír. Tájolás: ÉNy–DK/fordított. Férfi, 20–40 év. Széles, nagy, lekerekített sarkú sírgödör. Bontáskor −5–10 cm-nél vörösesbarna csík a szélein (talán koporsó nyom vagy átégett patics). Középen fehér színű hamu és kalcinált csontfoszlányok egy foltban. A hamuban vastárgyak. DK-i végében, a sír keskenyebbik oldalán két, összehajtogatott, vas kocsiabroncs és vaskard hüvelyben.63 ÉNy-i végében két nagy, bikónikus, törött edény. Vaskés és fenőkő a két edény között. Különböző vasak még középen és az edényeknél (egyik pajzsdudor vasfogantyúja). Méret: 220 × 125 cm, –15–25 cm. Kora: késő kelta, LT C (Kr. e. 2. század).64 281. sír (23. tábla). Padmalyos földsír. Tájolás DK– ÉNy. Férfi, 40–60 év. Nagy méretű, szabályos sírgödör, ÉK-i felén egy szabálytalan, keskeny és mélyebb rész, melyből a csontváz lába kilóg. Feje alatt kis edény (2), fejtől jobbra, a sír falában korsó (1: 31. tábla 20). Ide leltározva több edény, valamint egy kisebb, illetve nagyobb vaskés (39. tábla 4). 65 Méret: 250 × 130/75 cm, −25 cm (padka), −55 cm (csontváz). ÉNy-i rész. 282. sír (23. tábla). Földsír. Tájolás: (D)K–(É)Ny/ fordított. Üres. Lekerekített sarkú, téglalap alakú sír (összeér a 281. sírral). Csontok nincsenek benne. Középen törött, szürke bögre és bronztöredék.66 Méret: 205 × 75 cm, kerámia −8 cm, alja: −20 cm (ÉNy-i rész).

A sírrajz szerint kelet–nyugat. A térkép tájolását vettem a helyesnek. 2005.12.278.3. számra leltározták, mint a 278. sír 7. mellékletét. A 278. sírban csak három melléklet volt, a 279. sírban viszont van hét edény. Merczi 2019: Kat. 7. 2005.12.280.7. Két kerékabroncs összehajtogatva. Először mindkettőt félbehajtották (összenyomták), azután mindkét végét behajtották. 2005.12.280.8. Kétélű kard, csúcsa felé elkeskenyedik. Nyélnyúlványa középen csatlakozik a pengéhez, ép. A penge a nyél felőli végén kb. 1/3 részénél hajlított (h: 82 cm, sz.: 4 cm). 2005.12.280.9. A kardhüvely felének töredéke. Csúcsos végű, egyenletesen szélesedő (h.: 60 cm, sz.: 5 cm). Hellebrandt 1999: pl. I.8 (Bernecebaráti), pl. III.3. (Csővár), pl. IV.7 (Pomáz) stb.; Ferencz–Pop 2018: pl. III–IV (urnasír karddal, LT C1); Horváth 1979: 50–52 (LT C periódus végén terjed el a hamvasztás. Főleg a fegyveres férfi síroknál. A fegyverek összehajtogatásának szokása általános ebben az időszakban. A 30. sírban kard, lándzsa és pajzs. Bikónikus urna több sírban, pl. XV. t. 19.7, XVI. t. 21.2. stb.). A hamvasztásos sírokba már nem kerül bele az egész kocsi, csak egyes alkatrészeket tesznek a máglyára (Tankó 2017). Összekeverve a 281., 282. és 283. sír. Már az ásatási naplóban, a sírrajznál, sírfotónál is összekeveredett (281. számon lett nevezve a 282. sír is, a 283. helyett pedig 282. van a naplóban). Valamennyi edényt és fémet a 281. számra leltározták: a korsó (281. sír), bögre, fazék, kézzel formált bögre (ez utóbbi talán 283. sír). A 281. sír fej alatt lévő kis edénye kérdéses, melyik (esetleg valamelyik bögre?). A 281.6. számon lévő bronzdíszítmény a 282. sír bronzverete lehet. A vaskés és a kisebb vaseszköz (kés, reszelő?) hovatartozása is kérdéses, egyik a 283. sírhoz tartozhatott. Semmi nincs ide leltározva; ld. a 281. sírnál.

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

5. 6.

8. 9. tábla: Fémek a hamvasztásos sírokból: 1: 117. sír; 2: 219. sír; 3: 123. sír; 4: 136. sír; 5: 125. sír; 6: 135. sír; 7: 112. sír; 8: 222. sír (fenőkő)

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

283. sír (23. tábla; 27. tábla 4). Padmalyos földsír, kő válaszfallal. Tájolás: DK–ÉNy. Férfi? 23–x év. Szabálytalan, széles, nagy sírgödör. Felül, nyeséskor két nagy kő, mely nem ért le a sír aljáig. É-i felében szabálytalan, mélyebb sírgödörben a csontváz, csontjai eltérő magasságban. A fej felett, kissé balra két nagy edény töredékei, továbbá egy kézzel formált bögre.67 Vastárgy felszedéskor. Méret: 230 × 150/105 cm, mélység: −7–29 cm. Kora: 1–2. század forduló (ÉNy-i rész). 284. négyszögletes árok. Bejárat délen. Kis méretű árok, DNy-i oldalába belemegy egy későbbi árok.68 Betöltésében nincs lelet. Méret: 5,5 × 6 m, szél.: 60 cm, −10–25 cm. Bejárat szélessége: 2,5 m (ÉNy-i rész). 285. négyszögletes árok Az árok ÉNy-i oldala maradt meg. Nyesésből sok kerámiatöredék: agyagmázas, nagy lapos tál (ld. 379. sír tálja), festett korsótöredék, szürke fazékperem, szürke hombár bekarcolt vonalakkal, lassú korongolt hombár. Méret: megmaradt sarok 3 × 3 m, szél.: 60 cm (nem lett kibontva). Kora: 1–2. század forduló (ÉK-i rész). 286. Körárok (11. tábla 4). Bejárat kb. keleten. Körárok DNy-i fele. Bejárat valószínűleg a keleti oldalon (bár az hiányzik). Vágja egy újkori vezeték és egy meszes csík. Betöltésben, egy hosszúkás foltban (h: 2 m) kövek és kerámia (lassú korongolt talp). Átm.: kb. 7,5 m, szél.: 50 cm, mélység: nincs a rajzon (ÉK-i szélen). 287. szögletes árok DK-i sarok van meg. Betöltésében kerámia (agyagmázas, lapos tálperem, ld. 114. árok tálja). Méret: megmaradt rész 4,2 × 2,2 m, szél.: 30 cm, −13 cm-nél kerámia. Kora: 2. század első fele (autópálya szélénél, É-n) 288. szögletes árok (12. tábla 3). Bejárat DK-en. Árok betöltésében kövek és kerámia (nyers színű; szürke, duzzadt peremű csésze; lassú korongolt fazékperem). Lejtős fallal meredeken mélyül. Bejáratánál a DK-i oldalon nagy méretű gödör (288b),

68 69

70 71

benne bronzcsengő, fehér üvegdarabok, gyöngyök (fehér üveg és borostyán). Áldozati gödör lehetett, hamvakat nem tartalmazott. Kívül egy köves gödör, kutyacsontvázzal (288a).69 Méret: 5 × 5,3 m, szél.: 60 cm, mélys.: −22–40 cm. 288b gödör: 150 × 130 cm. Kora: 2. század eleje (ÉK-i rész). 289. körárok (10. tábla). Bejárat délen? Nagy méretű és mély árok északi fele, déli részét elvitte az M1-es autópálya (itt lehetett a bejárat). Lépcsőzetesen mélyül, alja már meredek, lejtős falú. Betöltésben kerámia: nyers színű; festett; vízszintes fazékperem; szürke, simított oldalak; lassú korongolt fazekak és bögrék (14. tábla 3–4, 8). Átm.: 9,5 m, szél.: 140–180 cm, mélys.: −45–100 cm. Kora: 1–2. század forduló (autópálya északi széle). 290. körárok. Bejárat: DK-en (?) Sekély árok, két helyen is megszakad: ÉNy-i részen egy rövid távon (bejáratnak túl kicsi: 1 m), DK-en pedig túl széles (3,5 m). Átm.: 7 × 7,5 m, −10 cm, szél.: 30 cm (ÉK-i rész). 291. körárok. Bejárat DK-n. Majdnem teljes árok, keleti szélét vágja egy temetőárok, valószínűleg itt lehetett a bejárat is. Átm.: 8,3 m, −20 cm, szél.: 70 cm (ÉK-i rész). 292. sír (24. tábla). Földsír. Tájolás: D–É. Nő (melléklet alapján). Lekerekített sarkú sírgödör. Csontváz hiányos, bár eredeti helyén van (koponya, bal felkar és combcsontok maradtak meg). Szárnyas fibula vastűvel a bal vállon. Másik oldala hiányzik, esetleg a gép vitte el.70 Méret: 210 × 90 cm, −17 cm. Fibula: 1. század utolsó harmada–2. század közepe (ÉK-i rész).71 293. sír (27. tábla 2). Földsír. Tájolás: É–D/fordított?. Üres (csecsemő?). Majdnem teljesen kör alakú sírgödör (foltja a bontás során változott). Csont nincs. Déli szélén kiöntős, nyers színű korsó, aminek tetejét a gép törte össze (31. tábla 18). Méret: 150 × 145 cm, 0–10 cm (ÉK-i rész).

Beleltározva: szürke, lapos, talpgyűrűs tál; fekete agyagmázas, tűzdelt díszítésű nagy fazék; szürke hombártöredékek. Kézzel formált bögre nincs, talán a 281. sírhoz leltározott bögre tartozott ide. Már a bontáskor össze lettek keverve a számok (1997. XII. 2.): 282. sírnak nevezi a napló a ténylegesen 283. sírt. Előző napon a 281. és 282. sír számai mind a naplóban, mind a sírrajzon fel lettek cserélve. Így az edényeknél is teljes a zűrzavar. Az árok sarkában egy 45 cm mély, szögletes cölöplyuk van a rajzon. A térképen egy nagy, széles árok vágja. 288a obj.: a szögletes árok DNy-i sarkánál, kívül egy gödör, benne kövek és egy É–D irányú kutyacsontváz. Gödör: 120 × 70 cm, kutyaváz: 70 × 35 cm. Nem bolygatott. A kis csontok talán elkorhadtak, a jobb oldali részt a gép is elvihette. Merczi 2019: Kat. 11.

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

215.

336.

297. 289.

379.

10. tábla: Körárkok (215., 336., 297., 289., 379. árok)

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

294. sír (25. tábla). Földsír. Tájolás: D–É/fordított. Üres (csecsemő?). Kis méretű, széles sírgödör, belül három oldalon padka fut körbe. Csontváz nincs (esetleg elkorhadt gyerek, fejénél edényekkel). DK-i sarokban kis nyers színű korsó (1), agyagmázas tálka, oldalán bekarcolt betűkkel (2: 34. tábla 3–4), nyers színű pohár (3: 31. tábla 13.) és kis vastöredék a korsó szájánál (4). Méret: 125 × 90/65 cm. Padka: −6 cm, alja: −15 cm. Kora: 1–2. század forduló (ÉK-i rész) 296. sír (24. tábla; 27. tábla 3). Földsír. Tájolás: DK–ÉNy. Férfi, 35–45 év. Téglalap alakú sír, felette kisebb, több soros kőhalom, valószínűleg egy különálló, későbbi gödör.72 A férfi csontváz bordái nagyrészt elkorhadtak. Mellékletek: feje felett szürke tálka (3: 31. tábla 10), nyers színű korsó (4: 34. tábla 5). Jobb combnál ládika bronzzárja, vaspántok, szög (2: 37. tábla 8; 39. tábla 7–8), mellette érem (1: hiányzik). Méret: 200 × 65 cm, váz: 80 cm, gödör átm.: 160 cm, −70 cm. Kora: 1–2. század forduló (ÉK-i rész). 297. körárok (10. tábla). Bejárat DNy-on. Nagy méretű körárok, déli felét egy újkori kábel vágja. Déli és nyugati részén sok kő (az árok alján és tetején is). Betöltésében kerámia: szürke, kopott agyagmázas, lapos tál (13. tábla 2.), festett perem, vízszintes peremű nagy fazék és talp, kézzel formált fazék töredék. Átm.: 12 m, szél.: 170–200 cm, −30–90 cm. Bejárat szél.: 2,5 m. Kora: 1–2. század forduló (ÉK-i rész). 298. sír (4. tábla). Hamvasztásos. Tájolás: É–D/ fordított. Gyerek, 7–14 év. Nagy, széles sírgödör, körben padkával s belül egy kisebb sírgödörrel. Égett csontmaradványok, hamvak. É-i padkán három összetört edény (háromlábú tál, fazék: 7. tábla 8, 21; 8. tábla 4),73 a legnagyobb edényben (2) egy érem (4). Méret:

76 77 78

265 × 130 cm, sírgödör: 140 × 85 cm, edények: +5 cm, padka: −20 cm, alja: −80 cm. Érem: Domitianus (81–96). ÉK-i rész. 299a−b sír. Földsírok. Tájolás: D–É/fordított. Egy nagy, hosszú foltból két sírgödör lett. Folt h.: 360 × 130 cm. 299a sír (25. tábla). A nagy folt déli részén lévő kis méretű, keskeny, csontváz nélküli sír. Két végében egy-egy törött edény: délen egy szürke, házi kerámia pohár alsó fele (1). Északi végében Faltenbecher, fényes bevonattal (2). 31. tábla 15.74 Olyan, mintha az elkorhadt váz fejéhez és lábához is tettek volna egy-egy edényt. Méret: 160 × 60 cm, mélys.: −13–16 cm. Kora: 3. század első fele (É-i szélén). 299b sír (25. tábla). Földsír. Tájolás: D–É. Kislány. Széles, kis méretű sírgödör. Csak fogak maradtak a fejből a sír déli részén. Mellékletek: 1. fejnél világosszürke Faltenbecher összetörve (31. tábla 14). 2. a fogak mellett nyaklánc aranyfóliás gyöngyökkel (37. tábla 4).75 3. ugyanott, jobb oldalt törött, nagy méretű üvegpalack (füles korsó) pereme s nyaka (világoszöld, tölcséres perem, hengeres nyak, többosztatú szalagfül). 4. sír végében kis, fehér üvegpalack. 5. ugyanott kis, illatszeres fiola (halványzöld). 6. bal váll helyén vaskés töredék. Méret: 155 × 135 cm (mélység nincs a rajzon). Kora: 3. század közepe?76 É-i széle. 302. sír (24. tábla; 27. tábla 7). Földsír. Tájolás: DK–ÉNy. 14–16 éves kislány. Szabályos, téglalap alakú sírgödör. A váz kisebb csontjai (csigolyák, bordák) elkorhadtak. Mellékletek: 1: fej jobb oldalán festett, fogaskarcolt edény (32. tábla 5). 2–3: bronz fibulapár a két vállon.77 4: orsógomb a bal vállnál (37. tábla 6). 5: vas- és ólomdarabka (összeragadva) a feje felett bal oldalt. Méret: 165 × 60 cm, −20 cm. Térképen nem szerepel.78 Fibula kora: Claudius-kor–1. század vége.

Lehetne kőpakolásos sír is, de a kövek szabálytalanul (inkább kör alakban és az alsó síron kívül) helyezkedtek el. A gödör kisebb, mint a sír és sekélyebb. Egymás mellett van két hasonló, szabálytalan kör alakú, köves gödör (295. és 296.), de a felső kövek alatt csak a 296. objektumnál volt egy, rá merőleges irányú sír is. Több töredék ide leltározva: festett korsónyak, nyers színű korsó talp, vízszintes peremű házi kerámia fazék, feketésszürke házi kerámia töredékek. 1. Déli végében egy kívül feketésszürke, belül világosabb szürke színű, kis edény (pohár) alsó fele. Anyaga keményre égetett, csillámos. Tá: 3,4 cm, m: 4 cm (2005.12.299.4.). 2. Északi végében Faltenbecher (összetörve). Világosszürke, kívül sötétebb, fényes bevonattal (2005.12.299.1.). Sírföldből kézzel formált, fazékperem-töredék. 2005.12.299.5: egy nagy és három kisebb, aranyfóliás, gömb alakú gyöngy, két db kis világoskék, hengeres gyöngy, öt db kék, hasábos gyöngy. Üvegek nincsenek meghatározva (nem késő rómaiak). Körülötte nincsenek késő római sírok. Merczi 2019: Kat. 6. és 15; Szárnyas fibula: Budaörs, 2. típus, 1. változat (Merczi 2016: 439–445). Kétgombos fibula (Augustus–Claudius-kor). Az 1997-ben készült római temető térképen nincs rajta, mert – bár foltja 1997. november 21-én fotózva lett – csak 1998. április 20-án bontottuk, amikor az avar temetőt az M1 autópálya északi oldalán. A foltszámozás többször is összekeveredett, pl. a 301. sírnak 201. száma van, a 303. sírnak 196. száma is van. A 302. sírnál is valami keveredés lehetett, mivel a fibulapár a viseletnek megfelelő helyen került elő, tehát nem avar sír.

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

4. 11. tábla: Körárkok: 1: 161. árok foltja; 2: 175. árok foltja; 3: 216. árok kibontva; 4: 286. árok foltja

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

336. körárok (10. tábla). Bejárat DK-en. Teljes kör megvan, bejárattal a DK-i részen. Északon felül sok kő. Betöltésében kerámiatöredékek (nyers színű talp, szürke, házi kerámia, lassú korongolt fazék töredékek, hombár). Átm.: 10,2–11,2 m, szél.: 60–90 cm, −10–44 cm. Bejárat szél.: 3 m. Kora: 1–2. század forduló (ÉK-i rész). 379. körárok (10. tábla). Bejárat: DK-en (?). Teljes kör megvan, bejárat nincs, viszont DK-en elvékonyodik az árok és kiugrik, esetleg itt lehetett a bejárat. Oldalfala lejtős, mély. Belsejében DNyon, téglalap alakú sírgödörben lósír.79 Betöltésben sok kerámia: bepecsételt tál névbélyeggel80 (13. tábla 4.), szürke fazekak (13. tábla 12; 14. tábla 2.) stb., tégla darab, malomkő töredék.81 Átm.: 13,5 m, szél.: 60–100 cm, −40–80 cm, gödör –90 cm. Kora: 1–2. század forduló (ÉK-i rész). 380. körárok. Bejárat: délen. Teljesen megmaradt, sekély, kerek árok. Betöltésben kerámia: agyagmázas, szürke, Drag. 37. forma utánzata (13. tábla 5), kézzel formált kerámia. Átm.: 7 m, szél.: 50 cm, −20 cm. Bejárat szél.: 2,8 m (ÉK-i rész). Kora: 2. század első fele–közepe 381. körárok. Bejárat: DK-en (?). Sekély árok, az északi oldalon is megszakad, de ez túl széles bejáratnak (kifut a felszínre). Közepén üres gödör.82 Betöltésben kevés házi kerámia. Átm.: 8,5 m, szél.: 50–70 cm, bejárat szél.: 2,7 m, mélys.: 13–20 cm. Kora: 2. század első fele (ÉK-i rész). 382. körárok. Bejárat: keleten. Sekély árok, keleti fele hiányos, kifut a felszínre (túl széles bejáratnak, de az is itt lehetett). Betöltésben kerámia: szürke, behúzott peremű tál (13. tábla 11), fazéktalp. Átm.: 8,8 m, szél.: 50–70 cm, −22 cm. Kora: 2. század közepe–második fele (ÉK-i szélen). 383. körárok. Bejárat: délen (?). Sekély árok, a nyugati részen is megszakad, nem csak délen. Átm.: 8,4 m, szél.: 60 cm, −18 cm, bejárat szél. délen 1,6 m (nyugaton 1,3 m). ÉK-i szélen.

82 83

384. körárok Körárok nyugati fele, mely egy helyen megszakad (esetleg bejárat volt, vagy csak elsekélyesedett). Keleti fele összeért volna a 336. árokkal, így az elvihette. Átm.: kb. 9 m, szél.: 60 cm, −20 cm (ÉK-i részen). 550. sír (28. tábla 3; 29. tábla). Földsír. Tájolás: DK–ÉNy/fordított. Üres (csecsemő?). Kis méretű sírgödör, ÉK-i, hosszanti oldalán három lapos kővel, a sír szélén (magasabban a sírgödörnél). Csont nem maradt, esetleg elkorhadt csecsemő sír, a fejhez tett edényekkel. Melléklet: 1–2. DK-i végében nyers színű, kis korsó (34. tábla 6.) és egy szürke, kopott, agyagmázas tálka (31. tábla 11; 34. tábla 1). Méret: 130 × 90/60 cm, kövek: +30 cm, alja: −20 cm. Kora: 1–2. század forduló (ÉNy-i rész). 551. szögletes árok (12. tábla 5). Árok nyugati sarka maradt meg.83 Betöltésben házi kerámiatöredék. Meglévő méret: 3,8 × 2,2 m, szél.: 40 cm, mélys.: −14 cm. Autópálya északi szélénél. 552. körárok Nyugati felén maradt meg egy árokrészlet. Nagyon sekély. Betöltésben kerámia (hiányzik). H.: 8 m, szél.: 60 cm, −8 cm (ÉK-i rész). 566. sír (28. tábla 2; 29. tábla). Földsír. Tájolás: D–É. Nő, 23–x év. Lekerekített sarkú sírgödör, a váz kissé ferdén fekszik benne. Feje magasabban és összetört. Melléklet: fej jobb oldalán szürke bögre (14. tábla 11). Méret: 180 × 90 cm, −18 cm (ÉK-i szélen). 569. sír (25. tábla). Földsír. Tájolás: ÉNy–DK/fordított. Csont nincs meghatározva. Foltja bizonytalan, nyújtott helyzetben fekvő, jó megtartású csontváz (alsó lábszára hiányos, egy másik folt vágja). Melléklet nincs. Méret: 190 × 90 cm, −38 cm. Kora kérdéses, de környezete és iránya kora római (ÉK-i rész).

Nem középen van, valószínűleg nem az árokhoz tartozott (avar, tájolás: ÉNy–DK). A lószerszám nincs meghatározva (csikózabla, vastőr, két vascsat). Maróti Éva meghatározása szerint Respectus (mezőszilasi műhely). A rajzon nem szerepel a névbélyeg, mert az a töredék utólag került vissza (ltsz.: 2016.41.13.1). Festett perem és talp, festett korsófül, nyers színű talp, simított oldalak és peremek, lapos, duzzadt peremű tál, vízszintes peremű fazék, szürke házi kerámia, kézzel formált fazékperem. Ovális, mély gödör, fala lefelé szűkül. Üres. Méret: 190 × 110 cm, −70 cm. Közvetlenül a 287. szögletes árok mellett (kb. 1 méterre), melynek a keleti sarka maradt meg.

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

12. tábla: Négyszögletes árkok (114., 265., 288. árok); 4: 176. árok foltja; 5: 551. árok foltja

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

570. körárok. Bejárat: DK –en. Sekély árok, K-i oldalon kifut a felszínre (a hiány túl széles bejáratnak, de az is itt lehetett). Betöltésben festett korsófül. Átm.: 7,2 m, szél.: 50–70 cm, mélys.: −10–20 cm. Bejáratnál 4,5 méteres hiány (ÉNy-i szélén). ?571. sír. Földsír. Tájolás nem lehetséges. Csont nem meghatározható. Mindössze egy koponya maradt a gépek nyomában. A humuszban lévő csontok elpusztultak. Kora kérdéses. Környezete kora római (ÉNy-i szélen). 572. sír (29. tábla). Földsír. Tájolás: D–É. Nő, 23–x év. Nagy sírfolt, fejnél üres gödör vágja a sírt. Csontváz nyújtott helyzetben, csak apróbb csontjai szívódtak fel. Mellékletek: 1. bal vállnál kézzel formált fazék (35. tábla 6). 2. bal vállon csuklós, szárnyas fibula (38. tábla 7).84 Méret: 190 × 100 cm, −13 cm. Fibula: Claudius-kor–1. század harmadik negyede (ÉNy-i szélen). 573. sír (30. tábla). Padmalyos földsír. Tájolás: D–É. Nő, 40–x év. Nagy, széles sírgödör, belül lejtős oldalfallal. Nyugati oldalon, a mélyebb sírgödörben a csontváz. Fejnél nagy kőlap fekszik, esetleg a kőválaszfal maradványa. Mellékletek: 1. nyers színű korsó a fej bal oldalán. 2. Vas fibula a nyaknál.85 3. Bepecsételt tál a fej alatt (Resatus névbélyeg).86 Méret: 240 × 150/100 cm, −50 cm. Kora: 1–2. század fordulója–2. század első fele (ÉK-i szélen). ?574. sír. Földsír. Tájolás: D(Ny)–É(K)/fordított. Üres (csecsemő?). Keskeny, hosszú sírgödör. Se csont, se melléklet. Méret: 140 × 45 cm, −10 cm. Kora kérdéses. 575. sír (26. tábla 5; 29. tábla). Földsír. Tájolás: D–É/fordított. Gyerek? Szabálytalan, kis méretű sírgödör. Északi végében keskeny padka. Déli végében (szinte a felszínen) két törött edény: piros festett, kiöntős korsó és vörös festett tál (31. tábla 8, 17; 33. tábla 3–4).

84 85

86 87 88 89 90

Mintha az elkorhadt váz fejéhez tették volna a mellékletet. Nyesésben kis ezüst, cikáda fibula (38. tábla 5).87 Méret: 150 × 80 cm, −15 cm. Kora: 2. század eleje. ÉK-i rész. 576. körárok. Nyugati íve van meg, a többit elvihette a humuszolás. Beleásva egy avar lósír. Betöltésben nyers színű és szürke kerámia, továbbá terra sigillata töredék (Domitianus–Traianus-kor).88 H.: 7 m, szél.: 40–60 cm, mélys.: −10 cm. Lósír: 180 × 100 cm, −32 cm (ÉK-i rész). Kora: 1–2. század forduló. ?578. sír (29. tábla). Földsír. Tájolás: Ny–K. Nő? 40–60 év. Keskeny, lekerekített sarkú sírgödör. Váz rossz állapotban, kevés csont. Melléklet nincs. Méret: 190 × 65 cm, −35 cm. Kora kérdéses, környezete kora római, tájolása szokatlan (ÉK-i szélen). 579. sír. Hamvasztásos (29. tábla). Tájolás: K–Ny/ fordított. Keskeny sírgödör, se csontok, se hamvak (égett fibulája alapján hamvasztásos sír). Melléklet: 1. sír keleti végében narancsvörös, festett, vízszintes peremű edény töredékei (fazék). 2. sír közepén égett, erősprofilú, egygombos fibula töredék, vastűvel (−10 cm). Méret: 155 × 50 cm, −25 cm. Fibula kora: 2. század (–3. század eleje).89 (ÉK-i szélen). 580. sír = 276. sír. 581. sír = 278. sír 584. sír (28. tábla 5; 29. tábla). Földsír. Tájolás: D–É. Gyerek (kislány). Kis méretű, ovális sírgödör, körben padkával. A vázból csak a koponya és egy karcsont maradt. Gép elvágta a csontokat és a korsót is. Melléklet: 1. medalionos, korong fibula a nyaknál középen (38. tábla 6).90 2. narancsvörösre festett, füles korsó a koponya felett (31. tábla 12; 33. tábla 5). Méret: 100 × 55 cm, 0–12 cm. Fibula: Claudius–1. század második fele (ÉNy-i rész).

Merczi 2019: Kat. 1; másik vállon nem volt fibula, mivel a csont megvan, így valószínűleg nem a gép vitte el. Merczi, 2016: 4. típus, 1. változat: az 1. század közepétől terjedt el, és még a késő római korban is használják. (Budaörsön Severus-kori sírból került elő); Merczi 2019: Kat. 20 (térdalakban meghajlított testű fibula). Nagy 2017: Table 1.13, Table 2.16, Table 67.N4 minta. Merczi 2019: Kat. 24. Consp. 39/43. forma, észak-itáliai gyártmány (2005.12.576.3.). Merczi 2019: Kat. 4. Merczi 2019: Kat. 2.

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

13. tábla: Árokkeretes sírok kerámiája: agyagmázas (1., 2., 4.), festett (3., 5., 8., 9., 14., 16., 17.), simított (12., 13., 15.), házi kerámia (6., 7., 10., 11.) edények

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

587. sír (28. tábla 4; 29. tábla). Földsír. Tájolás: ÉNy–DK/fordított. Üres (csecsemő?). Bolygatott. 91 Ovális, kis méretű sírfolt. Váz nincs (esetleg a gép vagy a későbbi beásás vitte el). Edények a sír DK-i végén. 1. mély, tűzdelt tál. 2. törött, téglaszínű korsó (hiányoznak).92 Méret: 150 × 65 cm, 0–20 cm (ÉNy-i rész). 588. sír. Földsír. Tájolás: D–É/fordított. Üres (csecsemő?)93 Kis, ovális sírgödör. Váz nem maradt. Nyeséskor trombitafejes fibula, bronz fülbevaló és kívül osztással tagolt nyakperec (vagy nagy méretű kar-, lábperec?) töredék (38. kép 3). Méret: 100 × 45 cm, 0–16 cm. Fibula kora: 1. század utolsó harmada–2. század harmadik negyede.94 ÉNy-i rész. 589. sír (28. tábla 6; 30. tábla). Földsír. Tájolás: D–É/fordított. Üres (csecsemő?). Kis méretű, majdnem szögletes sírgödör, belül ovális sírral. Váz nincs. Mellékletek: sír déli részén lévő padkán kis üvegpalack (1) és bepecsételt tál (2).95 Sír közepén kis szürke korsó (3: 35. tábla 1) és sírföldből vastöredék (szög?). Méret: folt: 140 × 110 cm, sírgödör: 100 × 70 cm, padka: −23 cm, alja: −34 cm. Kora: 1–2. század forduló (ÉK-i rész).

II. 2. Temetkezési rítus, sírformák A 127 kora római temetkezésen belül 92 sír és 35 kör-, ill. négyszögletes árok található. Három ároknak a közepén is van sír, ezek egy temetkezésnek számítanak az árokkal, tehát összesen 124 temetkezés nyoma maradt meg.

94 95

II.2.1. Csontvázas temetkezés (52 db, 41%) Földsír (41 db, 32%) 113?, 115. (üres)?, 120a (körárokban), 164., 165., 167., 190?, 209. (2 kővel)?, 223., 233., 243., 246. (+ 586. köve), 248., 259., 260?, 262. (üres), 273., 276. (+ 580. edényei), 277., 278. (=581. sír), 279. (Caligula, 37–41), 282., 292., 293., 294., 296., 299a, 299b, 302., 550., 566., 569. (üres), 571?, 572., 574. (üres)?, 575., 578?, 584., 587., 588., 589. sír. A kora római síroknak majdnem a fele csontvázas temetkezés (15–30. tábla). Többsége egyszerű földsír, lekerekített sarkú téglalap, ritkán ovális vagy szabálytalan alakú sírgödör. Benne a halott háton fekszik, nyújtott helyzetben. Elég sok az üres vagy melléklet nélküli, bizonytalan korú sír (kb. 13 sír).96 A csontváz nélküli sírok lehettek jelképes sírok, vagy a kis méretű változat talán elkorhadt csecsemőtemetkezés (részletesebben ld. a nemeknél). Körárok közepén mindössze egyetlen földsír volt (120a). E sír bal oldalán a hosszú, egyenes csíkban látszó famaradvány koporsóra utal (szögek nincsenek). Kőpakolás – belső kövek: valódi kőpakolásos sír nincs. A 296. sírt felül egy több sorból álló kőhalom borította, de valószínűleg egy későbbi gödör, mert a sír ellentétes irányban jóval hosszabb. Az 550. sírnak a keleti szélén sorban nagyobb kövek, de a sírgödör mélyebb, a kövek nem értek le az aljáig. Van még két olyan földsír, ahol a sír belsejében voltak kövek. A 209. sírban fektetve két lapos kő, mellette csontváz.97 A 246. üres sírban a sír szélén volt két álló, faragott kő (lehet, hogy az 586. kőládához tartozott, amit esetleg ráástak). Az 573. sír halottjának fejénél lévő nagy kő esetleg a padmalyos sír válaszfalához tartozott.

Térkép szerint a 247. sír van rajta, azon kívül a három edény (esetleg a csontvázat is a későbbi ráásás vitte el). Sírfotó szerint önálló sír, az edényei kora rómaiak. Lehet, hogy először nem kerültek elő az edények (kibontott sírgödrön kívül vannak), de valószínűbb, hogy két külön sír. A 247. sírt besoroltam késő rómainak, tehát az 587. marad önálló kora római temetkezés. Csontváz egyikben sincs. Gép vitte el a korsó tetejét, mert teljesen a felszínre ér. Fotó szerint az alsó fele maradt meg. A tál teljesen megmaradt, de beleltározva egyik sincs. Majdnem összeér a 263. késő római sírral, melynek faragott sírsztéléje talán ehhez a korábbi sírhoz tartozott. Ld. 72. tábla 3. Csontokat a gép is elvihette. Merczi 2017: 9. típus, 1. változat (zsámbéki analógia); Merczi 2019: Kat. 16. A tárgyrajz nem jó: a bepecsételt levél szárai középen összeérnek. Sajnos a fotón már semmi nem látszik, annyira kopott. Ld. Nagy 2017: Table 44.776, Table 60.H10. minta. Több sír kérdéses, mert nincs benne csontváz (üres), vagy a sírföldben szétszórt mellékletet tartalmaz, esetleg egy edényt középen. Ezek lehettek hamvasztásos sírok is, de semmi nem bizonyítja a hamvasztást. Ld. 273., 293. sír. Néhány ugyancsak üres vagy melléklet nélküli csontvázas sír át lett téve a késő római korba: pl. 134., 169., 228., 230?, 585. sír. Néha csak a környezet alapján soroltam be a melléklet nélküli sírokat: pl. a 113. sír kora római, 141. sír honfoglalás kori, a 190. talán kora római. A 115., 209. üres sírok lehetnének késő rómaiak is. Az 582. sír csak foltfotón létezik. Térkép szerint gödör a hunkori sírcsoportnál. Az 587. sír kérdéses, hogy önálló sír-e, vagy csak a korábban 247. számon feltárt sír újrabontása. Hasonló a helyzet a 246. és 580. sírral is, stb. Nem osztották ketté a kövek a sírgödröt, mint a padmalyos síroknál, és szintkülönbség, padka sem volt megfigyelhető. Kora kérdéses.

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

14. tábla: Házi kerámia bögrék, fazekak, lassú korongolt és kézzel formált edények: 1–9: árokkeretes sírok (3: festett); 10–18: földsírok

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

Területileg a legtöbb földsír az M1 autópálya északi oldalán található. A déli oldalon csak elszórtan fordul elő a hamvasztásos sírok között (pl. 113., 167., 223. sír), illetve körárok közepén (120a sír). Ez utóbbi mellett, a nyugati szélen van egy kisebb sírcsoport is, közte három padmalyos sírral és két szögletes árokkal (III. hamvasztásos csoport).98 Az északi oldalon is az árokkeretes sírok körül csoportosulnak, nem vágják egymást, tehát nagy valószínűséggel egy időben használták őket. A földsírok a bennszülött eraviszkusz népességhez köthetők (ld. viselet, kerámia). Ezek a pátyi temető első sírjai, az 1. század közepétől–második felétől (Caligula érem), talán a 2. század közepéig. Mennyisége a 2–3. század fordulóján lecsökken (felváltja a hamvasztás), de elszórtan még a 3. század első felében–közepén is előfordul.99 Padmalyos sír (11 db, 8,7%) Maradandó válaszlap nélkül (7 db): 137/138., 162/163., 172., 231?, 258., 261., 281. sír.100 Kő válaszlappal (4 db): 244., 264., 283., 573. sír?101 A földsírok egy különleges csoportja az ún. padmalyos sír: az eredeti sírgödröt mélyítéskor dupla szélessé alakítják, majd a keskenyebb és mélyebb részbe teszik a holttestet. Ezt elzárják és kövekkel, illetve szerves anyaggal (textil, bőr) leválasztják. Ez utóbbiak nyoma már nem maradt meg. Tizenegy ilyen sír van, négyben ferdén állított kőlapok vagy kövek maradványai középen vagy egyik szélen; a többiben nincs nyoma a válaszfalnak (a 172. sír foltján még látszik az osztás: 17. tábla). Gyakran egymás mellett, egy csoportban találhatók ezek a sírok: ld. 137–138., 162–163., 172. sír (a délnyugati részen), 258., 261. sír (az északi részen), 281., 283. sír (északnyugaton). A sírok többségében (hét esetben) a keleti oldalon van a váz, három esetben nyugaton, egy esetben délen.102 A kőlapokkal kettéosztott sírok közül kettőbe

100

101

102 103 104

csak edények kerültek, csontváz nélkül (244., 264. sír). Esetleg jelképes sírok lehettek, bár mind a két esetben a sír déli (délkeleti) végébe tették az edényeket, a feltételezett váz feje fölé. Esetleg elkorhadhatott a váz (gyerek?), vagy a jelképes síroknál is a korszakban szokásos helyre tették az edényt. Analógia pl. Budaörsön egy 2. századi sír (16. sír) három edénnyel, ugyancsak váz nélkül.103 A másik két, feltehetően kő válaszfalas sírban női, ill. férfi váz, fejüknél edényekkel (283., 573. sír). Két gazdag, női sírban a bennszülött nőkre jellemző szárnyas fibulapár (137., 162. sír) van, koruk az 1–2. század fordulója. A fibulák mellett gyűrű, gyöngy és egyik esetben orsógomb. Az ugyancsak női, 573. sírban vas T-fibula. A 258. és 281. férfi sírokban vaskés. Kerámia, az üres 231. sír kivételével, valamennyi sírban volt. A legkorábbi a kelta jellegű bikónikus, simított korsó, téglaszínű, duzzadt peremű csészével és bögrével (264. sír), továbbá a dák jellegű, kézzel formált tálka és plasztikus díszű fazék, vörös korsóval (258. sír).104 Bepecsételt tál is több padmalyos sírban előfordult (172., 573. sír). Gyakori a téglaszínű korsó szürke tállal (162., 244., 573. sír) vagy bögrével (137. sír, 281. sírban két bögre). Lehet téglaszínű tál szürke bögrével (261. sír) vagy tál, bögre és fazék együtt (283. sír). Ez utóbbiak már 2. századi, római edényformák. Etnikumát tekintve tehát a tovább élő, eraviszkusz lakosság már használta a padmalyos sírokat, és a folyamatos romanizáció következtében a beletemetkezett emberek is rómaiak voltak. Idegen etnikumra nincs bizonyíték (egyedül az 573. sír vasfibulája tér el a megszokott római típusoktól). E sírformával inkább a rablók ellen védhették a halottat (egyik sír se lett kirabolva). A sírforma Pátyon már az 1–2. század fordulóján feltűnik és folyamatosan megtalálható a 4. század második feléig (ld. 9., 10., 21. sír kővel vagy téglával kettéosztva).

120a, 137/138. (padmalyos), 164., 165., 162/163. (padmalyos), 172. (padmalyos), 233. sír. A 139. és 114a sírok avar koriak. A 114. és 178. szögletes árkok közepén nem maradt meg sír. Analógia pl. Budaörs (Ottományi 2016a: 138–139); Aquincum katonaváros nyugati temetője (Bécsi út: Hable–Márton 2001: 32–34: a csontvázas sírok nemcsak az eraviszkuszok temetkezései, hanem a szegényebbek 3. századi sírjai is lehettek). Van még néhány széles sírgödör, melyeknek az egyik felébe tették a csontvázat, de itt többnyire hiányzik a padka, szabályos szögletes a sírgödör, tehát a padmalyos kialakításra nincs bizonyíték. Persze az is lehet, hogy már csak a sírgödör alja maradt meg: pl. 164. sír. A 231. sír melléklet nélküli, és helyzetét tekintve tartozhatott a késő római 2. sírcsoporthoz is. Egyik sem az a klasszikus kettéosztás, mint a késő római korban. A 244. sírban rajzon és fotón is látszanak az élére állított kövek, de a sírgödröt szabályos téglalapnak bontották, padka nélkül. A 264. és 283. sírnál csak a folt fotón látszanak a kövek, rajzon nem szerepel. Viszont a 283. sír lejtős padkája padmalyos sírra utal. Az 573. nagy méretű, lejtős padkájú sír fejénél be van esve a sírgödörbe egy nagy kőlap, ami esetleg lehetett a válaszfal maradványa is. A sírok tájolása dél–észak (5 db), vagy délkelet–északnyugat (5 db), egy esetben északnyugat–délkelet. Ottományi 2016a: 150, 5. kép. Egymás közelében a két sír, az autópálya északkeleti oldalán.

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

120.

120a.

165.

167.

15. tábla: 120. körárok és a közepén lévő 120a sír mellékletekkel; 165. sír; 167. sír

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

II.2.2. Hamvasztásos temetkezés (40 db, 31,5%) Szórthamvasztásos (37 db) Égett betöltésű sír: 116., 121., 122., 123., 125., 126., 127., 128., 135., 136., 154., 155., 157., 159., 183., 211., 212., 213., 216a (körárokban), 218., 220., 222., 232., 234., 235., 298. sír. Feltehetően szórthamvasztásos sír:105 117., 124., 129., 130., 188., 214., 215a (körárokban), 217., 219., 236., 579. sír. Urna sír (3 db) 112., 206., 207. sír. A hamvasztásos sírok nagy része szórthamvas (37 db), és mindössze három sír urnás temetkezés (3–6. tábla).106 A hamvasztásos sírok sajátossága Pátyon, hogy gyakran szabályos, téglalap alakú sírgödrök (lekerekített sarokkal), és csak ritkább esetben kis, szabálytalan gödrök.107 A hamvak vagy az egész felületen szétszórva (felső 5–10 cm) vagy egyik végében egy kupacban találhatók. Egy esetben a csontokat nem jól égették el, és két kis lábcsonttöredék is megmaradt az edény mellett (222. sír). Talán a leégett máglyát borították be a 121. sírba a sok égett faszénmaradvány és az égett kis fémdarabkák alapján, közé keverve a kalcinált csontokat.108 Ugyancsak a máglya maradványai lehettek a 112. urnasír felületén két foltban megmaradt égett faszén és fémmaradványok, miközben a kalcinált csontok egy fazékban voltak. A 206. urnasírnál is hasonló a helyzet. Urnaként mindhárom esetben lassú korongolt fazekakat használtak. A szórthamvas sírokban kevés, szinte 105

106

107

108 109

110 111

112

113

114

115

csak szimbolikus mennyiségű égett csont maradt, ami egy közös égetőhely meglétét feltételezi. Gyakori, hogy a hamvak, illetve kalcinált csontok nem maradtak meg, de a sírfolt, illetve a betöltés égett, faszenes; esetleg a sír oldala lett (rituálisan?) kiégetve (183. sír).109 A szórthamvasztásos sírokon belül 26 sírnál volt ilyen égett betöltés vagy csont, esetleg a melléklet (érem, fibula) égett meg. Elég sok a kis, üres sírgödör, melyek hovatartozása (hamvasztás, jelképes, üres földsír?) kérdéses (ebből 11 szórthamvasnak lett besorolva).110 Két szórthamvasztásos sírt körárok vett körbe (215a, 216a sír). Lehetett több is, melyeket a gépi művelés már valószínűleg elvitt, hiszen a hamvasztásos sírok többsége nagyon sekély volt.111 Más temetőkben is összekapcsolódik ez a két sírforma.112 Sírcsoportok A hamvasztásos sírok elsősorban az autópálya déli oldalán kerültek elő. A temető középső sávjában (I. csoport)113 vannak a legkésőbbi temetkezések az érmek és a kerámia tanúsága szerint (Kr. u. 183–244). Továbbá itt találkozik a 3. század közepén a hamvasztásos és csontvázas temetkezés (ld. 224. sír). A keleti szélen egy nagyobb csoport, körárkokkal (II. csoport),114 melyeket Antoninus- és Severus-kori érmek és terra sigillaták kelteznek. A legkisebb és legkorábbi a nyugati szélen lévő III. csoport, melyben csak urnasírok találhatók. A szárnyas fibulák alapján koruk a 2. század eleje.115 A mellettük lévő csontvázas sírok is hasonló

Nem mindig maradtak meg hamvak vagy csontfoszlányok (esetleg magasan voltak és elvitte a gép, vagy rosszul lett bontva, talán nem lett feljegyezve). Az összetört, szétszórt mellékletek alapján lett több sír is szórthamvas sírokhoz besorolva (ezeket a napló írja szórthamvasztásos sírnak, vagy pedig egy csoportban van több hamvasztásos sír). Máshol is előfordulnak ilyen, hamvasztásos sírokhoz sorolt, égett maradványok nélküli temetkezések. Pl. Pottenbrunn: a 43 sírból 8 ilyen (Hölbling 2008: 14); Budaörs (Ottományi 2016a: 165). Más pannoniai temetőben is előfordul, hogy ilyen kevés az urnasír. Pl. Halbturnban 160 hamvasztásos sírból mindössze 16 urnasír (Doneus 2014: 51); ellenpélda Nagytétény, ahol 53 hamvasztásos sírból 50 urnasír volt (Beszédes 2012: 327); Horváth 1979: 67–68 (Nyugat-Pannoniában több az urnasír, mint a keleti részen). Topál 1981a: 76–78; Bíró 2006 (Győr–Vagongyár); Hölbling 2008: 14, Abb. 5 (Pottenbrunn: hamvasztásos sírformák); Leleković 2012: Fig. 2 (Dél-Pannonia); Boruzs 2007: 221 (ovális és téglalap alakú sírok, háromféle égetési mód); Popilian–Bondoc 2012: 255, pl. CCIX–CCXI (Sucidava: ovális, téglalap alakú és szabálytalan hamvasztásos sírformák). Valószínűleg nem helyben égetés (busta), mert a sír fala nem volt vastagon átégve. Ld. Leleković 2012: Fig. 8–9 (Dél-Pannonia). Kiégetett oldalfalú sírok pl. Győr, vagongyári temetőben. Az ásató megfigyelései szerint a hamvak és mellékletek belehelyezése előtt égették ki. Ezek a gazdagabb temetkezések (Bíró 2006: 111–113). Itt többnyire már csak a sír alja maradt meg, mert ahol vannak égett maradványok, mindig a felső kb. 10 cm-en találhatók. Pl. 211. sír −5 cm-es, 212. sír −8 cm mély stb.; a budaörsi temetőben szintén elvitte a gépi művelés a középső sírokat, egyetlen szögletes árok közepén maradt meg egy, feltehetően hamvasztásos sír (Ottományi 2016a: 167, 78. kép, a 175. lábjegyzet további irodalommal: a hamvasztásos sírok a római korban szinte mindenütt felszínhez közeli magasságban találhatók, így a szántás vagy gépi humuszolás általában megbolygatta őket). PL. a noricumi Pottenbrunnban a 43 hamvasztásos sírból 29-et árokkeret vett körbe (Hölbling 2008: 14); Nagytétényben az urnasírok 30%-át (15 db-ot) vett körbe szögletes vagy kerek sírkert (Beszédes 2012: 327, 3–4. kép). A sírok délről észak felé haladva: 135., 136; 154., 155; 127; 188; 183., 126., 125; 123., 124., 157., 158; 159; 121; 122; 128., 129., 130. sír. A 4. árok a csoport közepén megy át. A térképen itt van még a 158. és 184. objektum is, melyek esetleg hamvasztásos sírok voltak, de üresek és nincs róla se rajz, de fotó. 211; 232; 212., 213., 214; 215a, 216a; 116., 117; 217., 218., 222., 219., 220., 221; 234., 235., 236. sír. Ide tartozik a 237. körárokrészlet is, melynek nagy részét elvitte az autópálya. Nyugat felé a 180., 176. körárkok következnek (1. árok átvágja), közepükön már nem maradt meg sír (ami sekély volta miatt valószínűleg hamvasztásos lehetett). 206., 207., 112. sír (mind a három sírban van ládika). Körülöttük kör- és négyszögletes árkok, melyek közepén részben földsír van (120a), részben nem maradt meg sír (114., 178. sír).

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

137−138.

16. tábla: 137–138. padmalyos sír mellékletekkel

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

korúak. Itt még párhuzamosan használták a bennszülött csontvázas temetkezést és az új típusú hamvasztást (vagy ekkor váltotta egymást a két rítus). Az autópályától északra mindössze két hamvasztásos sír maradt meg (298., 579. sír), egymás mellett a temető északkeleti szélén (mely esetleg egy új sírcsoport kezdete). Koruk a Domitianus érem és az égett fibula alapján a 2. század első fele.116 A hamvasztásos rítus megjelenése a római kultúra elterjedésével kapcsolható össze.117 Pátyon urnasírokkal kezdődött a hamvasztás a 2. század elején, majd szórthamvasztásos sírokkal folytatódott. Virágkora a 2. század második fele–Severus-kor, és eltartott a 3. század közepéig.

II.2.3. Árokkeretes sírok (35 db, 27,5%)

Az árokkeretes sírok (sírkertek) funkciója a halott elválasztása és egyben kiemelése a környezetéből. Társadalmi különbséget jeleznek, etnikumot nem. A kerek és négyszögletes árkok egymás mellett, egyidőben léteznek a pannoniai temetőkön belül.118 Pátyon az árkok nagy része körárok (24 db),119 feleannyi a szögletes árok (11 db).120 A kora római temető közel egyharmada árokkal körbevett temetkezés (10–12. tábla).121 Belsejükben csak ritkán maradt meg a sír (három esetben): ez lehet csontvázas földsír, ld. 120. árok közepén (szárnyas fibulával női sír) vagy hamvasztásos temetkezés. Ld. 215. és 216. árkok közepén üres, faszenes betöltésű sírok.122 A középső sírokat

116

117

118

119 120 121

122

123 124

125 126

127

128 129 130

kevésbé mélyre áshatták (esetleg a felszínre tették, felette halom), így többnyire elvitte őket a talajművelés.123 Néha gödrök vannak a közepén (381a) vagy a bejáratnál (114., 288b). Hamvak soha nincsenek ezekben a gödrökben, esetleg áldozati gödrök lehettek, pl. a 288b gödörben bronzcsengő és üveg.124 Áldozati állatként temethették el a 288. szögletes árok bejárata mellett a teljes kutyacsontvázat (288a gödör). Hasonlókat a szarmata árokkeretes síroknál láthatunk.125 Bejárat többnyire délen (11 db) vagy délkeleten (9 db), ritkábban keleten (3 db) és egy esetben délnyugaton. Két cölöp jelezheti a bejáratot a 265. szögletes ároknál (bár az is lehet, hogy a cölöp egy fejfához tartozott).126 A bejárat helye nem mindig állapítható meg, mert gyakran csak az árok részlete maradt ránk. A bejárat tájolása többnyire egyezik a földsírok tájolásával.127 Körárkok mérete: 5–6 m, 7–8 m, 12–13,5 méter átmérőjűek. Tehát háromféle nagyságban is előfordulnak.128 Többnyire sekélyen maradtak meg (−10–30 cm), ekkor a szélességük 40–70 cm. Van egy nagyobb árok (289. obj.), mely egy méter mélyen is megmaradt. Ez felül még 140–180 cm széles, majd lépcsőzetesen, alul meredekebben mélyül és szűkül lefelé (10. tábla).129 Négyszögletes árkok mérete: átmérő 5–7 m általában, néha nagyobb, 9–10 m (114. árok).130 Az árokkeretes sírok csoportokban jelentkeznek, főleg a feltárt temető közepén és északi részén. Több eshetett az autópálya alá is, pl. elvitte az

Más temetőkben is előfordul, hogy több, különálló csoportban kerülnek elő a hamvasztásos sírok. Pl. Pottenbrunnban van egy északi és egy nagyobb, fő csoport (Hölbling 2008: 15). Budaörsön egy nagyobb csoport a keleti részen, egy lazább, kisebb csoport DK-n és elszórva még néhány sír (Ottományi 2016a: 165–166). Pannoniában máshol is az unasírok a korábbiak. A keltezést részletesebben ld. Ottományi 2016a: 166; Topál 1981a: 72–73; Solymáron a csontvázas rítusról a hamvasztásra való áttérés Kr. u. 124 körül következett be. Aquincum municipiummá válása hatással volt a territoriumán élő népesség romanizációjára is (Kocztur 1985: 80–81); Aquincum katonavárosának nyugati temetőjében a kelta csontvázas sírok mellett idegen, római hatásként jelenik meg a hamvasztás, de a 2. században a helyi hagyomány már keveredik a hóditók szokásaival. Pl. szárnyas fibula hamvasztásos sírban (Hable–Máton 2001: 33). Részletesebben ld. a budaörsi temetőnél (Ottományi 2016a: 167–171); Horváth–Tokai–Tóth 2012: 178–180 (a római temetők legkorábbi fázisára jellemzők); Kulcsár 1998: 35–39; a kelta periódusban a szögletes árok gyakoribb. A kora római temetőkben már vegyesen fordul elő a két forma. 120., 133., 161., 175., 180., 215., 216., 237., 275., 286., 289., 290., 291., 297., 336., 379., 380., 381., 382., 383., 384., 552., 570., 576. sír. 114., 168., 176., 265., 272., 274., 284., 285., 287., 288., 551. sír. Ez igen nagy szám, összehasonlítva más temetőkkel. Pl. Budaörsön csak 2% (Ottományi 2016a: 167). Miután ezek az árkok többnyire sekélyek, a gépi művelés az évszázadok során, esetleg a humuszoláskor gyakran megsemmisítette őket. Későbbi, avar lósír a 379. árok belsejében (nem pont középen) és az 576. árokba ásva. Ugyancsak avar csontvázas sírt ástak bele a 114. árokba is. Bíró 2006: 111 (Győr, Hegyeshalom). Budaörs: Ottományi 2016a: 167; a szarmata körárkok bejáratánál lévő gödrök funkciója kérdéses, talán a temetkezési rítus tartozékai (Kulcsár 1998: 39–40). Kulcsár 1998: 72. Cölöplyukak az árokkeretes síroknál, pl. Pottenbrunn (Hölbling 2008: 44–45); a fejfa középen vagy a bejárattal szemközti oldalon szokott lenni. Budaörsön is hasonló a helyzet (Ottományi 2016a: 167: kelet, északkeleti irány); ahol utak mellett van a temető, ott ahhoz tájolták a bejáratot (pl. Nagytétényben a limesúthoz: Beszédes 2012). Más temetőkben is többféle méretben kerül elő, pl. Budaörsön (Ottományi 2016a: 167: 4–5 m, 7 m és 13 m). Ld. még 379. árok (1 méter széles, −80 cm mély). Nagytétényben a legkisebb 2,4 × 2,9 m, a legnagyobb 14,7 × 15,3 m (Beszédes 2012); Alsópáhokon 8,3 × 8 a legnagyobb, a többi 6,3 × 6 m és 5,2 × 4,2 m (Horváth–Tokai–Tóth 2012: 176–180, további analógiákkal).

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

172.

164.

190.

223.

17. tábla: Földsírok: 172. padmalyos sír leletekkel; 164., 190., 223. sír

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

út a 175., 181., 289. árkok egyik felét. A temető déli szélén nincs, illetve két kis részlet került elő (133. és 168. sír), ami esetleg arra utal, hogy mélyebbre mentek a gépek és eltűntek az árkok. Ugyanakkor a legtöbb hamvasztásos sír itt található – pedig azok is sekélyek voltak –, úgyhogy ez nem valószínű. Inkább azt mondhatjuk, hogy a nagyobb hamvasztásos sírcsoportok ott alakultak ki, ahol nem voltak árokkeretes sírok. Ahol az árkok csoportosulnak, a temető északi felén, ott hamvasztásos sír nincs. Volt olyan időszak, amikor egyszerre használták a két sírformát, ezt bizonyítja, mikor az árkok közepén hamvasztásos sír van (II. sírcsoport). Ez egyelőre két esetben fordul elő a temető délkeleti részén (215a, 216a sír), de miután itt mindössze 10 cm mélyek az árkok, lehet, hogy a többi ároknak is volt a közepén sír, csak az eredetileg felszínre tett hamvakat már elvitte a talajművelés. A szögletes árkok a temető nyugati felén, a körárkok inkább a keleti oldalon csoportosulnak. Legsűrűbben az M1 autópálya északi felén találhatók, néha fél méterre, többnyire 1–2 méterre egymástól, bár van 5–10 méteres távolság is. Előfordul, hogy vághatták egymást, pl. elképzelhető, hogy a későbbi 336. árok miatt hiányzik a korábbi 384. árok fele (ha a 384. árok teljesen meglenne, akkor a keleti fele átment volna a 336. árkon). Az egyes árokcsoportok között az autópálya déli oldalán 60 méter, az északi részen 30–40 méter a távolság. Keltezés (kerámia alapján) Valamennyi árokban kerültek elő bontáskor kerámiatöredékek (13–14. tábla). Pontosabb keltező lelet hiányában, hiszen mindössze kettőben volt terra sigillata, ezekkel a kerámiatöredékkel lehet keltezni az árkokat. Időben legkorábbi – 1. század második fele–vége – a temető délnyugati részén lévő körárok csoport, a 120. árok belsejében lévő csontvázas sír szárnyas fibulája alapján (körülötte is hasonlóan korai csontvázas sírok vannak).

131

132 133 134 135 136

137

E korai időre utalnak a 114. szögletes árokban lévő edények is (bepecsételt tál, szürke, simított fazekak és hombárok, lassú korongolt kerámia),131 továbbá a 161. árok lassú korongolt, seprűdíszes fazeka (mellette mindhárom árok anyagában már vannak római festett töredékek is). Ugyanilyen korai az északnyugati oldalon lévő 265. szögletes árok, kelta szürke és kézzel formált töredékekkel (az autópálya választja el őket). Az északkeleti részen van a Domitianus–Traianus-kori sigillatával keltezett 576. árok, mellette bepecsételt tál a 285. és 297. árkokban. A 379. árok névbélyeges tálja is az 1. század végére tehető,132 akárcsak a 274. árok kis, festett csészéje.133 Kerámia alapján ilyen korú a 289. körárok simított hombárja, a 272. szögletes árok festett, bikónikus edényei134 és mindkét árokban a lassú korongolt fazekak. A körülöttük lévő többi árokban szokásos 2. századi házi kerámia (behúzott peremű tálak, vízszintes peremű fazekak stb.),135 Drag. 37. utánzatú, agyagmázas tál és festett edények, nyers színű oldaltöredékek kerültek elő. A legkésőbbi pedig a délkeleti sarokban lévő 215. és 216. körárok, melynek közepén már hamvasztásos sír volt (körülötte csak hamvasztásos sírok, egyikből Kr. u. 161-es érem). Az itt lévő 180. körárkot Severus-kori terra sigillata keltezi. Ezekből néha római téglatöredékek is előkerülnek: ld. 8. ábra. A gazdagabb, társadalmilag kiemelkedő embereket temethették el ezeknek a sírkerteknek a közepén (a temető mindkét terra sigillata töredéke ilyen árokban volt). Az edénytöredékek és a rítus alapján megállapíthatjuk, hogy az árokkeretes temetkezés már a bennszülött eraviszkusz lakosság körében megjelenik az 1. század végén (közepén földsír, benne kelta jellegű kerámia, illetve szárnyas fibula).136 A 2. századi, romanizált népességhez köthető árkok közepén valószínűleg sekélyebbre ásott hamvasztásos temetkezés lehetett. A sírformát a Severus-korban még használták (vagy akkor töltődtek be). A 3. század közepét már valószínűleg nem érte meg (délen, az I. hamvasztásos sírcsoportban már nincs).137

A bepecsételt tálformához ld. Nagy 2017: Table 10. 174, Fig. 31.11; a szürke, simított fazekak és hombárok helyben is készülhettek Pátyon, hiszen a telepen előkerült egy ilyen korú fazekaskemence (Ottományi 2007: 156, 4. kép, 119. kép); Ottományi–Gabler 1985: XXVI. t. 2–5 (simított hombárok). Maróti 199: 9. kép 1, 11. kép 5 (Respectus); Nagy 2017: Table 1.6 (Resatus). Artner 1994: Taf. 22. 4 (37. sír: 1–2. század fordulója). Budaörsi temető: Delbó 2016: 408, 6. kép 10–13 (csontvázas, hamvasztásos sírok és körárok). Pátyi telep: Ottományi–Gabler 1985: XXVIII. t.; Ottományi 2007: 172–173, 134. kép. Analógiaként említhető a nagytétényi temető, ahol a Flavius-kortól kezdődtek a beszülött lakosság urnasírjait körbevevő négyszögletes árkok. A módosabb lakosság tagjai temetkeztek így (Beszédes 2012: 330–331). Budaörsön a 2–3. századra keltezhetők. Kivéve a legkorábbi szögletes árkot, melynek egy 1. század végi import üveget tartalmazó hamvasztásos sír volt a közepén; tehát Budaörsön nem a bennszülött lakossághoz köthető (Ottományi 2012: 167–171: további irodalommal).

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

162.

244.

18. tábla: 162. és 244. padmalyos sírok mellékletekkel

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

Gödrök A temetőben több gödör is előkerült, némelyikben kora római kerámia vagy kövek. Amennyiben nem árokkeretes sírhoz kapcsolódtak, rendeltetésük kérdéses.138 Gödrök más római temetőkben is előfordulnak, árkok belsejében vagy önállóan.139

Kora római sírformák

II.2.4. Sírrablás, bolygatás

Rabolt sír nincs a kora és középső császárkori temetőben. A földsírok közül némelyikre valószínűleg ráástak egy késő római sírt (246., 587. sír), vagy még későbbi üres sírgödör metszi (569. sír).140 Gyakoribb az újkori, gép által történő bolygatás, ami összetörte az edények tetejét, esetleg elvihette a sírokból a csontokat vagy egyik vállról a fibulát. Valamennyi hamvasztásos sírnál megfigyelhető ez az újkori bolygatás, ami az árokkereteknél is gyakran elpusztította az árok felét, valamint a középső sírt. Az autópálya is kettévágott jó néhány sírt és árkot. A körárkoknál van kettő, ami metszhette egymást, így a korábbinak csak a fele maradt meg (a 384. árok keleti felét elvihette a 336. árok).

II. 3. Tájolás 1. ábra: A kora római sírformák megoszlása (sírszám)

Egész temető

2. ábra: A sírformák százalékos megoszlása az egész temetőben (kora és késő római kor)

138

139 140

141

142

A pátyi, kora római temető sajátossága, hogy nemcsak a földsírokat lehet tájolni, hanem a hamvasztásos sírok többségét is. Ez utóbbiaknál természetesen csak a sírgödör irányát. A fej helye csak a csontvázas síroknál figyelhető meg.

II.3.1. Földsírok és padmalyos sírok

A kora római, csontvázas síroknál a halott feje legtöbbször délkeleten van (17 db, 32,7%: valamennyi biztosan kora római). Soknak a feje van még délen (13 db, 25%: ebből négy sírnak a kora kérdéses). Ugyanilyen sok az ilyen irányú, üres sírgödör is: délkelet–északnyugat vagy fordított 13 db (25%: háromnak a kora kérdéses), dél–észak vagy fordított 9 db (17,3%: kettőnek a kora kérdéses). Északra csak egy esetben kerül a fej (kora kérdéses). Ellentétes, tehát nyugat–keleti tájolású mindössze egyetlen bizonytalan korú sír.141 Egy gép által szinte teljesen elvitt, bizonytalan korú sírt tájolni sem lehet. A földsírokon belül a padmalyos sírok irányítása is hasonló összetételt mutat.142

Pl. kora római környezetben 166 (állatcsontok, kézzel formált talp), 181., 182., 221., 250., 288a (szögletes árok mellett, benne kutya), 288b (szögletes árok bejáratánál), 295. köves gödör, 296. sír felett későbbi, köves gödör, 381. árok közepén (üres), 385. obj. Van néhány alaktalan, üres objektum is, melyek rendeltetése és kora kérdéses. Pl. 158. (nyeséskor kerámia), 184. obj. Ld. Hölbling 2008: 47 (Pottenbrunn); Doneus 2014: 60, Abb. 64 (Halbturn). Néha kétszer lett kibontva ugyanaz a sír (más számmal). Pl. 580, 581. sír. Az 580. sírra lehet, hogy később ásták rá a 276. sírt (ez utóbbi avar is lehetett). Dél–észak: 113?, 119?, 190?, 209?, 223., 243., 258., 292., 299b, 566., 572., 573., 584. sír. Észak–dél: 167. sír? Dél–észak vagy fordított: 115?, 261., 293., 294., 299a, 574?, 575., 588., 589. sír. Délkelet–északnyugat: 120a, 137/138., 162/163., 164., 165., 172., 231., 233., 248., 276., 277., 278., 279., 281., 283., 296., 302. sír. (Észak)nyugat–(dél)kelet: 260. sír? (ez inkább nyugat–kelet, kis elhajlással, és kora kérdéses). Délkelet–északnyugat vagy fordított: 234., 236?, 244., 246., 259., 262., 264., 273., 282., 381a, 550., 569., 587. sír. Nyugat–kelet: 578. sír?. Nem tájolható az 571., bizonytalan korú sír. Délkelet–északnyugat (137/138., 162/163., 172., 231., 283. sír), dél–észak (258. sír). Az üres sírgödrök is ugyanilyen irányúak: dél–észak vagy fordított (261. sír); délkelet–északnyugat vagy fordított (262., 264, 550. sír).

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

209.

243.

233.

248.

273.

259.

19. tábla: Földsírok: 209., 233., 243., 248., 259., 273. sír

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

Csontvázas sírok tájolása

II. 4. Nemek – viselet II.4.1. Csontvázas sírok144

A csontvázas sírok többsége nő (18 sír, 34%), fele ennyi a férfi (8 sír, 15%). Gyerek nagyon kevés (6 sír, 11,3%), többnyire kislány (4 sír). Feltűnően sok az üres, csontváz nélküli sír (18 sír, 34%). Ez utóbbiak többsége (12 sír) kis méretű, talán csecsemő vagy jelképes temetkezés (2 kislány? sír).

3. ábra: A csontvázas sírok tájolása

Hamvasztásos sírok tájolása

4. ábra: A hamvasztásos sírgödrök tájolása

II.3.2. Hamvasztásos sírgödrök

Legyakoribb az észak–dél vagy fordított irány (22 db, 55%), majd az északnyugat–délkelet vagy fordított (15 db, 37,5%). Az ellentétes kelet–nyugat vagy fordított irányú sírgödörből csak három van (5%).143 143

144 145 146 147 148

149

150

Férfiak Mindössze nyolc sír (ebből három padmalyos).145 A fiatalabb korosztályt talán a 23–x évesek képviselik (113., 258., 278., 283. sír), középkorúak a 35–45 évesek (190., 296. sír) és a 40–60 évesek (281. sír). A legidősebb (60–80 év) a 209. melléklet nélküli sír. A férfiaknál három sír melléklet nélküli, a többiben is elég szegényes melléklet van. A viseleti tárgyak hiányoznak, nincs se fibula, se öv; bár a 278. sír halottjának alkarjánál egy nagy, gerezdelt gyöngy volt (37. tábla 3), ami esetleg egy tarsolyt vagy övet díszített (ugyanilyen gyöngyös öv volt a 137. női sírban is).146 Kés két halott mellett, egyik a térdnél (258. sír), ahova esetleg az övről lógott le (vagy a lábra fektették az övet). A 281. sírban pedig két kés is volt (egy kisebb és egy nagyobb).147 Leggyakoribb melléklet a kerámia (5 sírban), gyakran 3–4 darab is. Leggazdagabb a 296. sír, melybe érmet és ládikát is tettek a két edény mellé. Nők Jóval több a női sír: 18 sír, ebből 5 padmalyos.148 Legfiatalabb a 302. sírban nyugvó 14–16 éves lány. A nők nagy részének életkorát 23–x évnél nem lehet pontosabban meghatározni (7 db), majd egy-egy 25–35 éves, illetve 35–45 éves nő következik. Középkorúak a 40–x évesek (3 db), a 40–50 és 40–60 évesek.149 Itt már gyakori a viseleti tárgy, elsősorban fibulák. Szárnyas fibula 8 felnőtt (és egy kislány sírban), ami a női síroknak majdnem a fele.150 Többnyire párban hordták,

Észak–dél vagy fordított: 112., 121., 122., 124., 125., 126., 128., 154., 155., 157., 159., 188., 211., 212., 213., 215a, 216a? (szögletes), 217., 218., 222., 235., 298. sír. Északnyugat–délkelet vagy fordított: 116., 117., 123., 127., 129., 130?, 135., 136., 206., 214., 219?, 220., 232., 234., 236. sír (és a 280. kelta sír). Kelet–nyugat vagy fordított: 183., 207., 579. sír. Nincs mind meghatározva, esetleg kevés volt a csont (234., 571. sír), vagy kimaradt (283., 569. sír). 113?, 190?, 209?, 258. (4 edény, vaskés), 278. (2 edény, gyöngy!), 281. (2 edény, 2 vaskés), 283. (3 edény, vas), 296. (2 edény, ládika, érem). Hasonló gyöngy pl. Artner 1994: Taf. 12. 38. Bár lehet, hogy egyik a 283. sír „vastöredéke” volt, amit tévedésből ide leltároztak. 120a (szárnyas fibulapár, vas- és bronzkarika, gyöngyök), 137/138. (szárnyas fibulapár, 2 gyűrű, gyöngyök, 2 edény, orsógomb?), 162/163 (szárnyas fibula, 2 edény, orsógomb, ládika), 167 (edény?), 172 (2 edény, vas), 231, 243 (korsó, vas), 248. (szárnyas fibula, 2 edény, orsógomb), 260?, 276. (2 edény, vaskés!), 277. (3 edény, orsógomb, ládika), 279. (szárnyas fibulapár, 3 edény, érem, orsógomb), 292. (szárnyas fibula), 302. (szárnyas fibulapár, edény, orsógomb, vas- és ólompánt), 566. (bögre), 572. (csuklós szárnyas fibula, fazék), 573. (vasfibula, 2 edény), 578? sír. 14–16 éves: 302. sír; 23–x év: 231., 243., 260., 277., 279., 566., 571.; 25–35 év: 172. sír; 35–45 év: 137. sír; 40–x év: 120a, 162., 573. sír; 40–50 év: 276. sír; 40–60 év: 167., 578. sír. Nem meghatározható: 248., 292. sír. A fibulákat részletesen ld. Merczi 2019. Analógia pl. a solymári temetőből (Kocztur 2004: 160); Sárbogárd: Bánki 1998: Abb. 20, 21. stb.

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

231.

264.

20. tábla: 231. és 264. padmalyos sírok, edényekkel

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

hiszen két vállon tűzték meg vele a felsőruhát a bennszülött nők (38. tábla 1–2). Néha azonban csak az egyik maradt meg.151 Az 572. sír csuklós, szárnyas fibulája a Birodalom nyugati feléből származik (38. tábla 7). A fibula a leggazdagabb temetkezések jellemzője, ld. 120a sír a körárok közepén és a padmalyos sírok (137., 162. sír), de egyszerű földsírokban is előfordul (248., 279., 292., 302., 572. sír). Ez utóbbiakban is több edény, néha érem található. Viseletre utaló érdekesség a 120a sírban lévő vas- és bronzkarika, melyekkel talán összefűzhették a fibulapárt.152 A 302. sír szárnyas fibulája és az 572. sír csuklós szárnyas fibulája a Claudius korra és az 1. század harmadik negyedére tehető, a többi ennél kicsivel későbbi (1. század utolsó harmada–2. század közepe). Az 573. padmalyos sírban vas T-fibula, mely a Resatus tál alapján az 1–2. század fordulójára keltezhető. Mind a két gyöngysor a bennszülött nők szárnyas fibuláit kísérte. Ezek egyforma, kis hengeres gyöngyökből álló rövid láncok (120a., 137. sír; 37. tábla 1). Hasonló, kevés gyöngyből álló nyaklánc és fibula viselet együtt jellemző pl. Budaörsön, Sárbogárdon stb.153 Ugyanakkor gyöngyök a halott derekánál is találhatók, melyek a bennszülött női viselethez tartozó vászonövet díszítették, ld. 137. sír (ugyanilyen gyöngyös öv vagy tarsoly a 278. férfi sírban is előkerült). A 299b gyereksírban lévő aranyfóliás gyöngy már a 2–3. században megjelenik, de igazán gyakorivá csak a késő római korban válik a Duna-vidéken (37. tábla 4).154 Gyűrű egyedül a padmalyos 137. sírban volt, rögtön két darab (bronz- és üvegpaszta). Eszközök: egy kés, öt orsógomb (részletesebben ld. a mellékleteknél). A temető legkorábbi érme is női sírban volt (279. sír: Kr. u. 37–41). Melléklet nélküli három női sír. Gyerekek A hat gyereksír életkorát nem minden esetben lehet meghatározni: 3–5 év között két sír, 8–9 éves egy sír, a többiből csak a fogak vagy a koponya maradt meg.155 Nincs feltűnően több vagy különle151 152 153 154 155

156

157

158

gesebb melléklet a gyerekek mellett, kivéve talán az 584. sír import fibuláját és a 299b sírt. Nemüket a melléklet alapján négy kislány esetében lehet megállapítani. Két vállon viselt, bennszülött nőkre jellemző fibula volt a 164. (szárnyas fibulapár) és 233. sírban (nyaklánc és trombitafejes fibulapár; 38. tábla 4). Az 584. sír email berakásos korong fibuláját is nők hordták, eredete a Birodalom nyugati felére mutat (38. tábla 6). Importként, viselője családjának kiemelkedő társadalmi helyzetétre utal. A leggazdagabb a 299b sír, melyben aranyfóliás gyöngyöket találunk és három üvegedényt a kerámiák mellett (a vaskés inkább bajelhárító tárgy, és nem szerszám lehetett). Talán szintén kislány volt még két, kis méretű, csontváz nélküli sír (273., 588. sír), az ékszerek alapján. Étel-ital mellékletet kerámiaedényben minden gyerek kapott. Nincs csontváz (18 sír)156 A 18 csontváz nélküli földsírból három padmalyos sír.157 Többsége (12 db) kis méretű sír. Nem valódi üres sírok, hiszen általában melléklet is van bennük (15 sír). Lehetnek jelképes sírok, mikor a távollévő halottnak ástak sírgödröt, de valódi sírok is, melyekben elkorhadt a váz. Különösen igaz ez a kis méretű sírgödrökre.158 Földsírok és padmalyos sírok

5. ábra: A földsírok és padmalyos sírok nemének megoszlása a kora római temetőben (sírszám)

Elvihette a gép (248?, 292. sír) vagy nem is volt (162. bal vállán vasak; 572. sír). Szárnyas fibulapár bronzkarikákkal Aquincumból (Nagy 2017: Tab. 92.7: Kecske u. 18. sír, pecsételt tállal). Ottományi 2016a: 190. (25. és 30. sírban egygombos, erősprofilú fibulával együtt); Bánki 1998: Abb. 11 (Sárbogárd 25. sír). Boruzs 2016: 385. (Budaörs 464. sír). 164. (kislány 8–9 év: szárnyas fibulapár, 2 edény), 165. (3–4 év, két edény), 223 (3–4 év, edény a láb helyén), 233. (kislány: nyaklánc, 3 edény), 299b? (kislány: gyöngyök, 3 üveg, edény, vaskés töredék), 584. sír (emailos fibula, korsó). 115?, 244. (2 edény), 246. (edény?), 259. (2 edény), 261. (2 edény), 262. (kis méretű), 264. (kis méretű, 3 edény), 273. (kis méretű, 2 edény, gyöngy), 282. (edény, bronztöredék), 293. (kis méretű, edény), 294. (kis méretű, 3 edény, vas), 299a? (3 edény), 550. (kis méretű, 2 edény), 574. (kis méretű)?, 575. (kis méretű, 2 edény, cikáda fibula), 587. (kis méretű, 2 edény), 588. (kis méretű, trombitafejes fibula, fülbevaló, nyakperec?), 589. (kis méretű, üveg, 2 edény, vas). Dőlt betűvel szedve a kis méretű sír. Nem számoltam ide azokat, ahol volt kevés csont (pl. az 571. sírban koponya), vagy nem lett meghatározva. Négy ilyen sír van, amik a nemeknél sem szerepelnek. Novotnik 2011 (avar temetőkben vizsgálja a kérdést és fontos szerepet tulajdonít a talaj minőségének a csontok felszívódásánál. Inkább jelképes síroknak tartja az üres sírgödröket).

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

258.

261.

276.

277.

21. tábla: Földsírok: 258. (foltrajz), 261., 276., 277. sír

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

Kis méretű, üres sír (12 db, 23%):159 felmerül a lehetőség, hogy ezek csecsemők sírjai, ahol a csontváz elkorhadt. A pátyi agyagos talajban több olyan gyereksír is van, ahol pl. a 4–5 éves gyerekből csak egy koponya maradt (134. sír) vagy kevés hosszú csont (165. sír), a 8–9 évesből koponya és láb (164. sír) stb. Néha a felnőttből is csak koponya van meg, és kevés hosszú csont (277. sír). Főleg akkor állhat fenn ez a lehetőség, ha az edényeket a sír egyik (többnyire déli) végébe halmozzák, mintha a csecsemő feje felett lett volna, ahogy az a kora római síroknál szokás. Ez a helyzet a kis méretű sírok többségénél (259., 264., 294., 299a,161 550., 575., 587., 589. sír).162 Ugyanez figyelhető meg néhány felnőtt méretű, csontváz nélküli sírnál is. Pl. a 244. kőválaszfalas sírnál, a 259. sírnál (a délkeleti végében edények), a 261. padmalyos sírnál (a délnyugati sarokban edények). Lehet, hogy a jelképes síroknál is kö-

vetik a szokást, hogy a fej mellé vagy fölé teszik az edényeket? Inkább jelképes sír az, amikor a sír közepén vannak az edények (282., 588. sír) vagy túl kicsi a sírgödör (273. sír). A viselet és az ékszerek alapján két kislány vagy női sírt különíthetünk el az üres sírokon belül. A fibulákat többnyire nem a viseleti helyükön találjuk. Ld. cikáda fibula (575. sír: 38. tábla 5),163 vasfibula (589. sír), trombitafejes fibula (588. sír: 38. tábla 3). Itt nemcsak a nemre, hanem a gazdagságra, társadalmi helyzetre is lehet következtetni, hiszen az 575. sírban volt a temető egyetlen ezüst fibulája. Az 588. trombitafibulás sírban nyeséskor egy fél fülbevaló és egy nagy méretű, ívelt bronzhuzal (vonallal kettéosztva) is előkerült, amely mérete alapján talán nyakperec lehetett,164 tehát biztosan kislány (vagy nő) viselte. Szintén kislányhoz tartozhatott a 273. sír gyöngye. Ritkán pedig teljesen üres a kis méretű sír (262., 574. sír).

Életkor

6. ábra: A csontvázas sírok életkor szerinti megoszlása

159

161 162 163

164

A budaörsi temetőben is hasonlóan magas a kis méretű, üres sírok száma: a kora római korban 38%, a középső császárkorban 24% (Ottományi 2016a: 142). Mind a két végében edény (3. századi sír). Déli végén, a padkán az üvegkorsó és a tál, középen korsótöredék. A méh- vagy légyformájú dísztűket a pannoniai bennszülött lakosság már a korábbi évszázadokban is viselte. Pusztaszabolcs-Felsőcikolán egy kora római halomsírból cikáda fibulaábrázolást ismerünk (kelta típusú fibulán). Ld. Bónis 1975: 244–249. Nyakperec: a 3. század közepére keltezett 224. férfi sírban fordul még elő Pátyon, mint méltóságjelvény. Ugyanakkor gyakran nők és gyerekek is viselik. Pl. Budaörsön a 3. század második felére, vagy a 3–4. század fordulójára tehető sírokban: Ottományi 2016a: 201–202. (női sír), 217. (gyerek és férfi sír), 37. kép (további analógiákkal); az alföldi szarmatáknál is jellemző ékszer a nyakperec, ami a 2. századtól már elvesztette rangjelző szerepét, bronzból és ezüstből készül, és csak nők viselik (Kulcsár 1998: 53).

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

280.

22. tábla: 280. kelta sír

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

II.4.2. Hamvasztásos sírok

Az égett csonttöredékek között elsősorban koponya- és hosszúcsontmaradványok találhatók.165 Ez alapján némelyiknek a korát és kérdőjelesen a nemét is meg lehet határozni (9 db), máskor pedig a mellékletek segítenek. Bár ez utóbbi esetben az nem derül ki, hogy felnőttről vagy gyerekről van szó. Kilenc férfi (ebből hat a mellékletek alapján is az), de mindössze három nő (kettő mellékletek alapján) és egy gyerek sír különíthető el.166 Férfi (9): 117. (veretek), 121., 125. sír (vas nyílhegy), 135. sír (vaskés), 136. sír (vastőr), 159., 183., 207. sír (kés, csat, veret, ládika), 220. (trombitafejű fibula, szerszámnyél, ládika). A kora hat férfinak állapítható meg, de valamennyinél csak az, hogy felnőtt, 20–50/60 év közötti.167 A többinél az övveretek, csatok, vaskések és a fegyver jelzi a nemet. Nők (3): a 112. urnasír és az 579. sír a szárnyas fibula alapján bennszülött nő. Az 579. sírban lévő nőt felöltöztetve helyezték a máglyára, ott éghetett meg a fibulája. A 206. urnasírba fiatal, adultus korú (20–35 év) nőt temettek (ékszer nincs benne, csak kerámia). Gyerek (1): 298. sír. A 7–14 éves gyerek mellé érmet és 3 edényt helyeztek. Ékszer nincs. Viseleti tárgy tehát mindössze öt hamvasztásos sírban maradt meg: 3 férfi, 2 nő (övveret, csat, fibula). Szerszám (vaskés) vagy fegyver öt férfi sírban. A ládika mindkét nem sírjaiban előfordul Pátyon (9. tábla).

II. 5. Mellékletek II.5.1. Csontvázas sírok mellékletei

Melléklet nélküli sír 9 db (17%).168 Koruk többnyire kérdéses, kettőt a gép vitt el félig, kettőben pedig

165

166

167 168 170

171

172

csontváz sem volt. Értékelhető 43 sír. Rabolt sír nincs, csak újkori bolygatás. Kerámia (14. tábla 10–18; 31. tábla) Étel-ital mellékletadásra szolgáló kerámia a földsírok (és padmalyos sírok) 77%-ában volt: 40 sírban (az értékelhető sírok 91%-a). A sírba tett tálalóedények korsó és tál, ritkábban korsó és bögre párosításból álltak, ami gyakran fazékkal is kibővült. Általában két edény van, néha több is. Pl. három-négy darab a 233., 258., 264., 277., 279., 283., 294., sírban. Ritka az egy edény, pl. 223., 243. (korsó), 246. (korsó), 282. (bögre), 293. (kiöntős korsó), 302. (tál), 566. (bögre), 572. (fazék), 584. (korsó). Nem mindig került étel az edényekbe, pl. a 259. sírban az agyagmázas tálba állították a korsót, a 273. sírban a fazékba tették a barbotinos csészét, tehát étel nem lehetett az alsó edényekben.169 Mind a kettő csontváz nélküli, kis méretű, szögletes sírgödör, talán jelképes sírok. A 3. századi éremmel keltezett 224. sírnál is egymásba tették a két tálat. Ritkán kővel vagy kerámiával is lefedik az edényt, tehát meg akarták óvni, ami benne van. Pl. a 137. sír kézzel formált edényét kerámiával, a 278. sír korsóját kővel fedték le.170 Néha ugyanolyan kivitelű edények kerülnek a sírokba, pl. a 172. sír mindkét edénye agyagmázas, az 575. sír edényei festettek. Többnyire azonban keverik a formát és kivitelt.171 Tálak (20 db): legkorábbiak (1. század második fele–2. század első fele) a kelta hagyományokra visszavezethető, szürke, S-profilú tálak (162., 248. sír: szárnyas fibulával).172 Gyakori a pannoniai szürke, agyagmázas, belül tűzdelt vagy pecsételt díszű tál is, összesen 11 sírban. Ezekből egész készletek állítható össze a kisebb, duzzadt peremű

A 40 hamvasztásos sírból 26-ban voltak égett maradványok (csont, faszén, hamu), ebből jelenleg mindössze 13 temetkezésnek állapítható meg a neme és még egynek a kora, nem nélkül (34%). A hamvak meghatározása csak részben történt meg, mivel a raktárköltözés során egy budapesti pincébe került maradványok jelenleg nem hozzáférhetők. A meglévő égett csontok meghatározását Köhler Kittinek köszönöm. Plinius szerint a rómaiak a gyerekeket nem égették el, hanem egyszerű csontvázas földsírba tették. Ezek szerint valamennyi hamvasztásos sír felnőtt lenne (Hölbling 2008: 17); Solymáron a kora római temető csontvázas sírjainak többsége gyerek, a felnőttek pedig általában nők. Ez alapján feltételezi az ásató, hogy a hamvasztásos sírok inkább férfiaké lehettek (Kocztur 1998: 83: 70% hamvasztás, 30% csontvázas, ezen belül 41 csontvázból 28 gyerek); Visegrád-Lepencén viszont a hamvasztásos sírok között gyerekek is voltak (Boruzs 2007: 221). 121., 136., 159., 183. (20–50 év), 207., 220. sír. Ugyanilyen korú a 128. sír halottja is, de neme kérdéses. 113? (gép elvitte), 190?, 209?, 231 (padmalyos)?, 260?, 262 (üres), 571? (gép elvitte), 574? (üres), 578? sír. A pátyi temető 17. késő római sírjában a korsó száját lefedték kővel; analógia pl. Budaörsről, ahol a 64a kora római sírban fedték le a korsó száját, ugyancsak egy kővel (Ottományi 2016a: 31). Ritka, hogy kizárólag csak kelta jellegű kerámia legyen a sírban (572. sír szárnyas fibulával). Többnyire keverik a szürke tálakat és kézzel formált edényeket a festett korsókkal (pl. 137., 162., 248., 258., 264., 277., 278., 283. sír stb.) vagy házi kerámiával (pl. 279. sír). De az is gyakori, hogy kizárólag római jellegű (festett, nyers színű, házi kerámia) edények kerülnek a sírba: pl. 243., 273., 276., 281., 299a–b, 587. sír stb. Csontvázas sírokban pl. Solymáron: Kocztur 1991: XIV. t. 7 (61. sír), XXXV. t. 2 (140a sír); Sárbogárdon (Bánki 1998: 93, Abb. 10. 21. és 22. sír stb.); csontvázas és hamvasztásos sírokból Budaörsön (Delbó 2016: 412–414, 9. kép 2–4, 10. kép 3–4); a pátyi telepen: Ottományi 2007: 112. kép 4–5, 118. kép.

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

281.

283.

282.

23. tábla: 281., 282., 283. földsír mellékletekkel

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

gömbölyű csészéktől kezdve a nagyobb laposabb tálakig (36. tábla).173 Csészék (szá: 12–14 cm): 233., 294. sír. A Drag. 35. forma utánzatai, koruk az 1. század második fele–2. század első fele.174 A 294. sír tálkájának oldalán bekarcolt betűk láthatók (34. tábla 3). Ezek a bekarcolt kurzív betűk a tulajdonos nevét vagy az edényben lévő termény nevét és mennyiségét jelölhetik.175 Ugyanilyen forma és méret a 264. sír festett kis tálkája is. A közepes méret (Drag. 36. forma utánzata) szájátmérője kb. 17–20 cm (164., 172?, 244., 259., 589. sír).176 A legnagyobb, laposabb tálak átmérője 25 cm (233., 573. sír).177 Belül a talpukon tűzdelt sáv fut körbe, középen általában bepecsételt levelek, néha névbélyeg is. Resatus műhelyéhez tartozik névbélyeg alapján a 233. sír nagyobb tálja és az 573. sír tálja, továbbá a bepecsételt levelek alapján a 164., 172. és 589. sírban lévő tálak. Nincs pecsételés a 244. tál tűzdelésének közepén, lekopott a 233. csésze közepéről, és hiányzik a 259. töredékről.178 Resatus termékei Aquincumból kerültek ide, az 1–2. század fordulóján.179 Az agyagmázas tálak formája néha az S-profilú tálakra hasonlított (165., 261. sír).180 Kónikus kis, agyagmázas tálka található az 550. sírban, és szürke utánzata a 296. sírból.181 Egy kisebb és egy nagyobb agyagmázas tál volt a 233. gyereksírban, agyagmázas korsó és tál párosítás

173

174

175

176 177

178

179

180 181

182

183 184

185

186

187

a 172. padmalyos női sírban. Előszeretettel tették padmalyos (4 db) vagy kis méretű üres sírba (4 db), továbbá gyerekek mellé (3 db) ezeket az agyagmázas tálakat.182 Gyakran utánozták őket egyszerű szürke, simított vagy festett kivitelben (224., 264. sír, 296. sír). Terra sigillata formát utánzó lapos, festett tál az 575. sírban (Drag. 31.: 33. tábla 4),183 szintén festett, mély, tűzdelt tál a 302. sírban (32. tábla 5), téglaszínű, vízszintes peremű tál a 276/580. sírban. Festett tálperem a 167. sírban. A későbbi sírokban oly gyakori behúzott peremű tál nem jellemző, csak a 3. század közepi 224. sírban téglaszínű kivitelben (34. tábla 1). Poharak, csészék (9 db): legkorábbi (1–2. század forduló) az itáliai, barbotinos kis csészék festett utánzata a 273. sírban (32. tábla 1).184 Van még egy kis, téglaszínű pohár (294. sír) és egy márványozott festett pohár (276. sír: 33. tábla 2). Ez utóbbi az 1. század utolsó negyedére–2. század elejére keltezhető.185 3. századiak a feketésszürke agyagmázbevonatos, horpasztott falú poharak (299a–b).186 A kézzel formált, kónikus falú csészék a helyi eraviszkusz népesség edényei az 1. századból (258., 277., 278. sír; 35. tábla 3).187 Korsók (25 db): agyagmázas kis korsó, bepecsételt tállal együtt a 172. sírban (1–2. század for-

A bepecsételt tálak feldolgozását Maróti Éva tervezte, így a minták rajzai is nála vannak. Jelenleg a főbb formák rajzát és fotóját tudom közölni. Ld. Delbó 2016: 402–403, 3. kép 6 (Budaörsi temető); Maróti 1991: 1. kép 3, 5; Pátyi telep: Ottományi 2007: 148, 120. kép 2–5 (a bepecsételt edények közöletlenek); forma: Nagy 2017: Tab 3.26–31, Fig. 30.20, 25, Fig. 31.5–6 (Lágymányos); Artner 1994: 28, Abb. 12. LS2/7 (nem agyagmázas). Pátyon a késő római 11. sír simított korsójának alján láthatók bekarcolt betűk és számok (76. tábla 4); Budaörsön bepecsételt tál külső oldalán név (Maróti 2012: 461); Ottományi 2012: 216, 172. kép 5; Kocztur 1991: 211–212, VII. t. 11 (Solymár, 30. csontvázas sírban agyagmázas tál bekarcolt betűkkel); Kocztur 2004: 159; Bánki 1998: Abb. 2. 2. sír 2 (Sárbogárd: S-profilú tál talpán), Abb. 12. 28.1 (korsó talpán); Herceghalmon bekarcolt kelta név S-profilú tál alján és bekarcolt számok egy festett korsó oldalán: Ottományi–Gabler 1985: XXI. t. 4, XXIV. t. 2 (Vidnorix); Horváth 1979: XXIII. t. 33.3–5, XXXII. t. 45.4, 7 (Magyarszerdahely, tálak oldalán) stb. A formához ld. Nagy 2017: Fig, 30.24, 28, 30 (Lágymányos); Topál 1993: Pl. 43.64/7 (a pátyi 589. sír táljának analógiája). Ugyanilyen nagy méretűek a kör és szögletes árkokból származó tálak: 114., 287., 285., 297. és 379. árok (egyiken Respectus névbélyeg). Forma: Nagy 2017: Fig. 30. 23., 32 (Lágymányos). Maróti 2004: 202 (két mester névbélyege); a Solymári temetőben is kizárólag csontvázas sírokban voltak ezek a nagyobb, lapos bepecsételt tálak: Kocztur 1991: 10 (III. t. 9), 30 (VII. t. 11.), 65. sír (XV. t. 14); Delbó 2016: 402, 3. kép 5 (Budaörs 59. hamvasztásos sír); Ottományi–Gabler 1985: 205, XX. t. 1 (Páty), 3 (Herceghalom); Topál 2003: 78, pl. 85.18/4 (a minta a pátyi 164. sír táljáéra hasonlít). Resatus edényeihez ld. Maróti 1991: 4. kép 1, 5, 6; Maróti 2012: 460–462, 1. kép, 8. kép (Budaörsi vicus); Nagy 2017: Table 1.13 (minta), 2.16 (minta), 4.48 (minta), 10.179, 18.343, 44.776, 46.820. Delbó 2016: 402, 3. kép 3–4. (hamvasztásos sírokból). Kocztur 1991: 211–212, XI. t. 3 (41. urnasír), XXIV. t. 8 (91. urnasír); Maróti 1991, 1. kép 2 (pecsételt edényformák Nagy Lajos alapján); Nagy 2017: Tab. 117.1., 118.10 (Szilasbalhás III., VIII. sír); Artner 1994: Abb. 12. S1/42. 11 sírban volt összesen 13 agyagmázas edény. 4 padmalyos sír volt (172., 244., 261., 573. sír), ebből 2 nő és 2 üres. A többi 3 gyerek sír (egy kislány) és 4 kis méretű üres (talán csecsemő sír). Mint látjuk, előszeretettel tették gyerekek és nők mellé. Területileg gyakran egymás melletti sírokba kerül: a délnyugati sarokban 114. árok, 164., 165., 172., 233. sír; északnyugati szélen a 244. és 259. sír, északi középen a 261. és 550. sír, illetve a 287. árok, 589. sír és a 379. árok; északkeleten az 573. és 297. árok. Pátyi telep: Ottományi 2007: 150, 123. kép 3. Analógia pl. a solymári temető 148. csontvázas sírjából (Kocztur 1991: XXXVI. t. 17; Kocztur 2004: 157: délnyugat-pannoniai import, 2. század közepéig); a pátyi telepről eredeti és utánzat: Ottományi–Gabler 1985: 203–204, XIX. 1–3; Ottományi 2007: 150, 22. kép 1, 123. kép 1–2; Artner 1994: 31, Abb. 15/-3 (1–2. század forduló). Topál 2003: 17, pl. 14. 31/1 (márványozott festett korsó, 2. század); Ottományi 2012: 223 (további irodalommal); a 294. sír poharához nyers színű analógia a brigetiói temetőből. Valódi pohár vagy játék edény lehetett (Delbó 2017: 43, 6. tábla 11. Az import, fekete bevonatos poharak helyi utánzatai a 3. századból (Delbó 2017: 45); Topál 1993: Pl. 68.110-113/1 (fémes fényű, 3. század eleje). Horváth 2007: 311, 3. kép 2 (pátyi telep).

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

278.

279.

296.

292.

302.

24. tábla: Földsírok (278., 279., 292., 296., 302. sír)

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

dulója),188 simított, kis, bikónikus korsó a 264. sírban (1. század).189 A szürke, házi kerámia korsó ritkább (pl. 223., 589. sír; 35. tábla 1–2.),190 inkább téglaszínű és festett korsók találhatók a sírokban (33–34. tábla):191 szűk nyakú, kiöntős peremmel (293., 575. sír);192 szűk nyakú, egyfülű (243. sír); szélesszájú, nagy, füles korsók (162., 165., 244., 281., 573. sír); festett sávos korsók (137. sír); nagy, kétfülű, festett vagy nyers színű korsó (244., 246., 278. sír); tölcséres nyakú, nyers színű palack (258. sír) stb.193 A korsók és gyakran a fazekak pereme hiányzik, mert elvitte őket a gép: pl. az 584. sír szögletes edénye,194 a 246., 258. nagy, festett edénye, stb.. Bögrék (6 db): Elsősorban szürke házi kerámia bögrék kerülnek a sírokba (pl. 261., 264., 273, 282., 566. sír).195 Kézzel formált bögre a 283. sírban (1–2. század). Fazék (17 db): Festett fazék tűzdeléssel díszítve a 277., 283. sírban (32. tábla 6).196 Ugyancsak tűzdeléssel, de agyagmázas kivitelben a 283. sírban. Általában nagy, szürke fazekak fordulnak elő (258., 273., 279., 283. sír). Néha téglaszínűre égett a házi kerámia fazék (279. sír).197 A fazekak egy részének csak az alsó fele maradt meg, így nem mindig dönthető el, fazék vagy korsó volt (pl. 223., 258., 273., 279. sír). A kézzel formált fazekakon belül korábbiak a plasztikus díszítésű edények (277., 279. sír). A 277. sírban vele együtt kis kézzel formált csésze (35. tábla 3–4), a 279. sírban Caligula érem és szárnyas fibula. Ezek a legkorábbi, 1. századi sírok az északnyugati sarokban.198 Hasonlóan korai az 572. sír díszítetlen fazeka a csuklós, szárnyas fibula alapján (35. táb-

la 6), és valószínűleg a szárnyas fibulás 137. sír. E díszítetlen fazekak mellett már más, korongolt edény is megjelenik, és az egész 2. században használják őket (pl. 258., 281., 299a sír).199 Lassú korongolt fazék kevés (258., 261. sír; 14. tábla 17). Az edények kora az 1. század második felétől a 2. század közepéig-végéig terjed. A legkorábbiak a helyi, bennszülött edényművesség kézzel formált csészéi, plasztikus díszű fazekai. Az S-profilú tálak folyamatosan továbbélnek a késő kelta peridustól a 2. század végéig. Pontosabban keltezni Resatus bepecsételt tálait lehet az 1–2. század fordulójára. Hasonló korú a barbotin díszes kis tálka (273. sír) és a márványozott festett pohár is (276. sír). Az edényeket többnyire a halott fejéhez tették, kivéve a 223. gyerek sír bal lábánál és a 278. sír lábainál lévő két edényt. A 277. sír halottjának fejéhez egy edényt, a medencéhez két nagy edényt tettek. A 3. századi átmeneti sírokra jellemző ez utóbbi edényelhelyezés,200 mely keltezés érvényes lehet a 223. sírra (ld. helyzetét a Severus-kori, I. hamvasztásos sírcsoport szélén), de a másik két sír, kézzel formált edényei alapján, jóval korábbi lehetett. Az üres síroknak vagy a déli végében (fej helyén?), vagy a közepén voltak egy halomban az edények. Ez utóbbi esetleg jelképes sírra utal. Üveg Két földsírba tettek, mindegyikben volt mellette kerámiaedény is (299b, 589. sír), és mindkettő kis méretű, talán gyerek sír. A 299b kislány sírba három üveg is került: egy füles üvegkorsó a fejnél, egy palack és egy illatszeres fiola a lábnál (kerámia a fejnél). Már csak ez az elhelyezés is a 3. századra

Edényformák

7. ábra: A csontvázas és hamvasztásos sírok edényformáinak összehasonlítása (darabszám)201

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

299b.

294.

569.

299a.

254.

25. tábla: Földsírok (294., 299a–299b, 569. sír); feliratos sírkő a 254. sírból (Masia)

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

Kerámia

8. ábra: Az edényformák és kiviteli módok összehasonlítása az egyes sírformáknál (sírszám)

utal, a kora és késő római edényelhelyezés közti átmeneti időszakra. A kislány aranyfóliás gyöngye is jelzi, hogy ez volt a temető leggazdagabb sírja. Az 589. kis méretű sír üvegkorsója a padkára került, egy bepecsételt tállal együtt (másik edény középen), kora az 1–2. század fordulója. Viseleti tárgyak, ékszerek Ld. a nemeknél. Férfiaknál nincs viseleti tárgy, bár esetleg övre utalhat a deréknál lévő gyöngy (278. sír) és a térdnél lévő kés (258. sír). Nőknél 9 sírban fibula (ebből 8 szárnyas fibula), mellette két sírban gyöngyök, és egy esetben gyűrű. Három kislány és két kis méretű, üres sírban fibulák

188 189

190 191

192

193

194 195 196 197 198 199 200 201

202

203

(1 szárnyas, 2 trombitafejes fibula), gyöngyök (egyik aranyfóliás), egy fülbevaló és vele együtt nyakperec (?) töredék. Eszközök Férfiaknál két sírban kés (281., 283. sír: 23. tábla; 39. tábla 4). Nőknél öt sírban orsógomb: 137., 162., 248., 277., 279. sír (négy esetben szárnyas fibulás nő mellett; 37. tábla 5–7). A 279. sírban a jobb kéznél éremmel együtt, talán egy övről lelógó tarsolyban lehetett. A szövés-fonás kelléke, a teljes orsó helyett (pars pro toto) többnyire csak a nehezéket tették sírba.202 A vaskés máshol ritka a nőknél, de Pátyon egy esetben előfordul (276. sír).203

Nagy 2017: Tab. 83.2 (Aranyárok, 199. sír). Ugyanilyen forma és kivitel a pátyi telepen került elő egy kőépület alatti késő kelta szintről: Ottományi 2007: 78. kép 1, 110. kép 4 (H/2. szelvény, −150 cm); Sárbogárd (Bánki 1998: Abb. 11. 26.8. (női sír kézzel formált edénnyel). Doneus 2014: 93, Abb. 85 (2–3. század); Grünewald 2011: Taf. 19. (Mayeni temető, korsók 2. típus: 2. század közepe–vége). Festett korsók: 137/138., 233., 246., 248., 278., 281., 575., 584. sír. Nyers és téglaszínű korsók: 162., 164., 165., 243., 244., 258., 259., 293., 294., 296., 550., 573., 587. sír. Jelképes sírban Solymáron (Kocztur 1991: XXXV. t. 11 (139. sír); Pó-vidéki sigillatával együtt Alsópáhokon (Horváth–Tokai–Tóth 2012: 187, 7. ábra 5); Brigetio: Delbó 2017: 42, 5. tábla 8–11 (1. század közepétől, de a Severus-korban a leggyakoribbak). Analógiák pl. a solymári temető csontvázas sírjaiból: Kocztur 1991: XXXVII.6 (két fülű, festett), XLVIII–XLIX. t.; Kocztur 2004: 157–158; Budaörsi temető: Delbó 2016: 411–412, 6. kép, 8. kép; Brigetiói temető: Delbó 2017: 42, 5. tábla; Pátyi telep: Ottományi–Gabler 1985: XXII. t.; Ottományi 2007: 148–150, 172, 122. kép; Halbturni temető: Doneus 2014: 81–84, Abb. 79. Bónis 1942: XXVII/2. Pátyi telep: Ottományi 2017: 172–173, 130. kép; Delbó 2017: 41, 3. tábla (pontosabb keltezésre nem alkalmasak). Hasonló tűzdelt urna Solymáron, a 66. urnasírban (Kocztur 1991: XVI. t. 1). Doneus 2014: 89–93, Abb. 84 (2–3. század). Hasonló edények a pátyi telepen: Ottományi 2007: 113. kép; Horváth 2007: 308–309, 2. kép V.1–2. Horváth 2007: 309–310, 2. kép VI–VIII. típus; Solymár (Kocztur 1991: III. t. 7: 10. sír, XV. t. 7: 64. sír); Budaörs: Delbó 2016: 421–422, 13. kép. A késő római korban a lábhoz kerülnek az edények (26. ábra); Budaörs (Ottományi 2016a: 229, 236–237, 86. kép 1–3). A körárkokat nem érdemes bevonni a vizsgálatba, mert nem étel-ital mellékletként szolgáltak a kerámiatöredékek. A hamvasztásos síroknál is megtévesztők kissé az adatok, mert a sok töredékből nem mindig áll össze ép edény. Budaörsön is szárnyas fibulával volt egy sírban (Ottományi 2016a: 191, 11. sír). Müller 2009: 45; Topál 2003: 17; az újabb kutatások szerint nemcsak használati eszköz, hanem a házasságban élő nő jelképe is. A házasság és anyaság metaforája, de valami szerepe a halotti szertartásban is van (Pásztókai-Szeőke 2012b). Lehet, hogy a 276. női sír nem római, hanem később temettek rá egy avar sírt az üres, mindössze két edénnyel rendelkező 580. sírra.

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

Ládika Három csontvázas sírban került elő, két nő és egy férfi mellett. A 296. férfi jobb combcsontjánál ládikafül, bronzzár és vaspántok (39. tábla 7–8). A 162. padmalyos, női sír feje felett (zár, sasszög, veretek) és a 277., szintén női sírban (ácskapocs falenyomattal). Ezekben a fémveretes faládikákban iratokat, esetleg ékszereket tarthattak. Bajelhárító vastárgyak Több sírban, pl. a 172. női sír mellkasán, a 243. nő felkarjánál, a 294. kis méretű sírban a korsó szájánál, a 299b gyerek sírban a vállnál, stb. Állatcsont (halotti áldozat) Ételre utaló állatcsont nincs az edényekben. A 258. sír medencéjénél lévő kutya állkapocs és a térdén lévő vadkanállkapocs nem ehető részei az állatnak. Halotti áldozat lehetett, miután a sertés, illetve a vadkan szent állat a bennszülött keltáknál.204 Ld. még a 288. szögletes ároknál lévő kutyacsontvázat. Érem, keltezés Éremmel keltezni csak két sírt lehet. A legkorábbi az északnyugati részen lévő 279. sír Caligula éremmel (Kr. u. 37–41). Szárnyas fibulapárja is alátámasztja ezt a korai keltezést (Claudius-kortól a 2. század elejéig). A másik, jelenleg hiányzó érem a 296. férfi sírból való (közelében a 298.

hamvasztásos sírban Domitianus érem). Agyagmázas tálka, korsó és ládika volt benne (temető északkeleti széle). A ládikában lehetett az érem. A 279. sírban pedig a halott kezébe vagy esetleg tarsolyba tették (orsógombbal együtt). Az érem sírba helyezése római szokás, melyet a bennszülött, kelta lakosság is átvett az 1. század folyamán. További keltező erővel bírnak még a fibulák. Egy kivételével valamennyi a bennszülött nők viseletére jellemző az 1–2. században. Claudius-kori a 302. és 572. sír szárnyas fibulája. Ugyanilyen korán kezdődik, de a 2. század elejéig használhatták a 248. és a már fent említett 279. sír szárnyas fibuláit. Hasonlóan korai a 120a sír egyik ékszere is, a párja már kicsit későbbi, az 1–2. század fordulójáról. (Közelében az 1–2. század fordulójára tehető fibulás 112. hamvasztásos sír). A temető legkorábbi földsírjai tehát az északnyugati szélen találhatók. Ugyanitt van a Claudius-kor–1. század második felére tehető, medalionos fibulával eltemetett 584. gyerek sír is. Ez utóbbi nyugati importként került a provinciába.205 A legtöbb szárnyas fibulát az 1. század utolsó harmadától a 2. század közepéig használhatták (120a, 162., 164., 292. sír). Hasonló a helyzet az 588. sír trombitafejes fibulájával is. A 233. sír trombitafejes fibulapárja 2. századi, bár a típus már az 1. század végén megjelenhetett. Egyetlen ezüst ékszer az 575. sír nyesésekor talált, kis méretű ezüst cikáda fibula, mely a bennszülött halomsírok kedvelt ékszere.

Mellékletek

9. ábra: A hamvasztásos és csontvázas sírok mellékleteinek százalékos aránya

204 205

Horváth–Tokai–Tóth 2012: 182. A pátyi telepen hasonló fibulák: Ottományi 2007: 151, 3. kép 1 (szárnyas fibula: „A” terület kemence), 156, 125. kép 3 (emailos fibula, szórvány).

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

26. tábla: Edények a fejnél vagy fej helyén: 1: 164. sír; 2: 259. sír; 3: 233. sír; 4: 273. sír; 5: 575. sír; 6: 279. sír

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

27. tábla: Földsírok: 1: 258. sír; 2: 293. sír; 3: 296 (felső kövek); 4: 283 (folt); 5: 246. sír; 6: 262. sír; 7: 302. sír

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

II.5.2. Hamvasztásos sírok mellékletei

Melléklet nélküli sír 9 db (22,5%): 126., 128. (sír legalja), 130., 155. (legalja), 188. (sír alja), 211., 212., 215a, 216a.206 Értékelhető mellékletes sír 31 darab. Rabolt sír nincs, viszont szinte valamennyinél megfigyelhető az újkori bolygatás (felső részét elvitte a szántás vagy humuszolás). Nemét olyan kevés sírnak lehet meghatározni, hogy ez alapján nem érdemes a mellékleteket vizsgálni. Kerámia (7–8. tábla) A hamvasztásos sírokban elsősorban edényeket találunk. 26 sírban volt, ami a hamvasztásos temetkezések 65%-a (a mellékletes sírok 84%-a).207 Többnyire nem urnaként (mindössze három urnasír volt), hanem étel-ital mellékletként kerül a sírba. A 298. sír legnagyobb edényében érem volt. Minden esetben összetört a humuszoláskor. Egy halomban a sír egyik végében (pl. 112., 121., 122., 125., 183., 220., 234., 234., 235., 298., 579. sír) vagy a sír közepén (206., 207., 218. sír), de leginkább szétszórt töredékként maradt meg (12 sír). Ritka, ha csak egy edény kerül a sírba (9 sír).208 Általában 2-3 edényt tettek a halott mellé. Az edényforma kb. a sírok felében állapítható meg. A legtöbb a fazék (16 db) és a tál (13 db), majd a korsó (10 db) és a bögre következik (9 db). Ld. 7–8. ábra. Legjellemzőbb a behúzott peremű tál (7. tábla 1–7): 122., 124., 128., 183. (3 db), 213., 214., 218., 235. sír. Általában házi kerámia kivitelben készült, egy esetben festett felülettel (183. sír: 8. tábla 3). A szürke tálak a 2. század közepétől tűnnek fel, és megtalálhatók egészen a 4. század végéig.209 Pátyon Antoninus Pius- (235. sír) és Severus-kori éremmel együtt (124. sír). A festett tálak korábbiak, de még Antoninus–Severus-kori analógia is van hozzá, pl. a solymári és budaörsi temetőből.210

206

207 208

209

210 211

212

213 214 215 216 217 218

A házi kerámia tálakon belül jellegzetes 1. századi forma a háromlábú tál (a 298. gyerek sírban Domitianus éremmel: 7. tábla 8; 8. tábla 4).211 Jóval tovább él, egészen a 3. század elejéig a vízszintes peremű táltípus (234. sír: 7. tábla 9). Ezen belül a pátyi edény a korábbi változatot képviseli. A forma itáliai eredetű, de Pannoniában minden nagyobb fazekasközpontban helyben készítették.212 Ritkább forma az agyagmázas Faltenbecher (121. sír: 7. tábla 10). A kora császárkorban kisebb, nyomottabb formák készülnek, majd később megnyúlnak, és érdes felületű házi kerámia kivitelben gyártják.213 A 121. sír pohara a fekete bevonatos import edények helyi utánzata a 3. századból.214 Gyakoriak a kis bögrék (121., 122., 123., 125., 159., 183., 218., 220., 235. sír), egyszerű kihajló peremmel, behúzott talppal, nyakukon gyakran bordázással (7. tábla 12–15). Állandó kísérői a kora római temetőknek, így pontosabb kormeghatározásra nem alkalmasak.215 A nagyobb változat pereme fedőhornyos (123., 183., 235. sír: 7. tábla 16–17).216 Néha felületük seprűzéssel, sűrű vonalkázással díszítve (122., 125., 128. sír). A korsóknak többnyire csak az alsó fele maradt meg (121., 123., 125., 136?, 235., 298. sír), ritka a perem (pl. 218. sír) vagy a kiegészíthető edény (234. sír: 7. tábla 11).217 Hasonló kis méretű, gömbhasú korsó agyagmázas felülettel is előfordul a 172. padmalyos sírban. A korsók fele festett vagy nyers színű kivitelben készült. Legtöbb a fazék: 123. (téglaszínű), 125., 157., 213., 218., 222., 298., 579. sír (festett). Néha a peremük is megmaradt: pl. vízszintes (háromszögletes) perem (7. tábla 21),218 fedőhornyos perem (7. tábla 18–20; 8. tábla 5). Ez utóbbiak már átvezetnek a késő római típusokhoz, így koruk a 3. század első felére-közepére tehető. A lassú korongolt

Gyakran csak a sírföldben van kerámia (129., 135., 154., 159., 236. sír), ami nagy valószínűséggel összetört melléklet lehetett, de bekerülhetett a sír betemetésekor is. Ezeket nem soroltam be a melléklet nélküli sírokhoz. Budaörsön ez 81% (Ottományi 2016a: 232); Pottenbrunnban 61% (Hölbling 2008, 49). 124. (behúzott peremű tál), 136. (korsótalp), 154. (festett töredék), 157. (fazék alsó fele), 211. (seprűsdíszes fazék), 214. (behúzott peremű tál), 220. (bögre), 222. (fazék), 579 (festett fazék). Pátyi telep: Ottományi 2007: 172, 132. kép 4–12 (festett: 132. kép 2); Brigetio: Delbó 2017: 40, 2. tábla 1–6; A Halbturni temetőben a 2–3. század fordulóján jelennek meg (Doneus 2014: 98–101, Abb. 89–90). Delbó 2016: 405, 5. kép 1 (festett), 414, 10. kép 1–2 (szürke); Kocztur 1991: XIII. t. 14 (52. hamvasztásos sír, Antoninus Pius éremmel). Aquincum, Bécsi úti temető 20. csontvázas sír (Topál 2003: Pl. 8); Budaörs, telep: Ottományi 2012: 242–244, 191. kép 5 (további irodalommal); Groh–Sedlmayer 2006: Taf. 14. (mauterni vicus 1. periódus: Kr. u.70–100); Artner 1994: 25–26, Abb. 11 (Dr 1/8: korai változat: 1–2. század forduló). A solymári temetőben hamvasztásos sírokban urnaként, Hadrianus éremmel (Kocztur 1991: I. t. 13b, IV. 21., V. t. 10. stb.; Delbó 2017: 40, 2. tábla 7–8 (Brigetio: 1–2. század); Vámos 2002: 16; Beszédes 2012: 19. kép (urnasírból Nero éremmel); Budaörsön az 1–2. század fordulóján: Ottományi 2012: 239, 190. kép 1–2, 5 (további irodalommal). Bónis 1942: 17, XVII.22 (Antoninus-kor); Pátyi telep: Ottományi–Gabler 1985: XIX. t. 7 (2–3. századi kőépületből). Delbó 2017: 45, 4. tábla 20 (Aquincumban és Intercisában gyártották); Topál 1993: 34, pl. 49.71/2 (3. század első fele). Delbó 2016: 416–418, 11. kép 1–5 (Budaörs); Artner 1994: 15–18, Abb. 6 (T 2–4: 1–2. század). Delbó 2017: 41, 4. tábla 1–8. A behúzott kis talpak tartozhattak bögréhez is, pl. 136. sír. Delbó 2016: 419, 12. kép 2, 7 (1. század második fele–2. század közepe); urnasírokban Solymáron (Kocztur 1991: XXX. t. 6, 11 (117. sír), XXXIII. t. 14 (132. sír); Doneus 2014: Abb. 84 (2–3. századi fazékformák).

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

28. tábla: Földsírok: 1: 278. sír; 2: 566. sír; 3: 550.sír; 4: 587. sír; 5: 584. sír; 6: 589. sír

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

fazekakat urnaként használták, a legkorábbi urnasírokban (112., 206., 207. sír; 7. tábla 22.). Kézzel formált perem is egy ilyen, korai sírban található (207. sír). Néhány további töredéken bekarcolt hullámvonalköteg (183. sír) vagy seprűs minta látható (121., 159. sír). Ezek kelta hagyományokra visszavezethető díszítésmódok, bár a bekarcolt hullámvonal a római kortól lesz jellemzőbb.219 A házi kerámia mellett gyakori a festett és nyers színű kerámia (8 sírban).220 A simított és agyagmázas kerámia már nem jellemző a hamvasztásos sírokra. Nagyon sok sír földjében van kerámiatöredék, melyekről nem mindig dönthető el, hogy ép edény volt-e, ami az idők során összetört, és a felét elvitte a gép (ilyenkor a sok apró töredékből összeáll egy edényalj, esetleg profil), vagy pedig a sír betöltésekor került bele (az 1–2 db inkább szórvány betöltésre utal). A másodlagosan égett töredékek arra mutatnak, hogy a máglyán égtek meg (123., 124., 125. sír), esetleg égetéskor már eleve törötten kerültek a máglyára?221 Mécses: a mécses kizárólag a hamvasztásos sírokra jellemző Pátyon. Mind a három hasonló, relief díszes, fogófüles mécses (8. tábla 1–2). A 220. sír ép mécsesének pereme szőlőindával díszített, közepén rozetta. Kettő gazdag férfi sírban került elő, több kerámiával, ládikával, sőt egyikben üvegedényekkel együtt (121., 220. sír). A 232. sírban nem volt más melléklet. A mécsesek a romanizáció fokmérői, bennszülött sírokban nincsenek. Aquincumból kerülhettek ide a 2–3. század fordulóján.222 Üvegedény Mindössze három hamvasztásos sírba tettek üveget, a 220. sírba rögtön kettőt. Az egyik egy hosszú nyakú korsó- vagy palack-, a másik pohártöredék. Gazdag sír, mécsessel, ládikával

219 220

221 222

223

224

225 226 227

228

és trombitafejes fibulával. A 234. sír világoskék üvegedényének csak a talpa maradt meg, mellette égett érem és több kerámia. Volt egy kis üvegtöredék a 215a sír betöltésében is. Viseleti tárgy Ld. a nemeknél: három férfi sírban övveret, csat, fibula, két női sírban fibula (9. tábla 1, 7). Ezek a fibulák a bennszülött, eraviszkusz népesség viseletéhez tartoztak az 1–2. században. A legkorábbi a 112. női sír szárnyas fibula párja, mellyel két vállon erősítették meg a nők felsőruháját. Az 579. sírban csak egy égett, egygombos, erősprofilú fibula maradt. A trombitafejes fibulát kisfiúk és felnőttek egyaránt viselhették.223 A 220. sírban felnőtt (20–60 év közötti) férfi tűzte meg ilyen fibulával köpenyét, a 2. század közepén, második felében.224 A bronzkarikák rendeltetése kérdéses, talán az övhöz tartoztak (116., 207. sír övcsattal és verettel; 39. tábla 1).225 Szerszám, fegyver, vasak Ld. a nemeknél: 5 férfi sírban voltak szerszámok (kések, szerszámnyél) vagy fegyverek (vastőr, nyílhegy).226 Vasszögek és ismeretlen rendeltetésű vastárgyak töredékei hat sírban találhatók (9. tábla 2). Mágikus funkciójuk is lehetett, bár a szögek a máglya építésekor is szerepet játszhattak.227 Ládika Öt sírban, közülük három urnasír.228 Két férfi (207., 220. sír) és két nő (112., 206. sír) van köztük (a 123. sír nem lett meghatározva). A 220. sír delfines fogantyú típusa gyakori az egész Római Birodalom területén. A két delfinfej között gyűrűs tagozat, farkuk pedig háromágú levélben végződik (5. tábla). Pátyon nemcsak a temetőben, de a telepen

Bónis 1942: 11; a 121. és 183. sírban egyaránt már római jellegű egyéb kerámia (pl. behúzott peremű tál) és mécses került elő mellette. Festett edény: 123. sírban korsó, 154., 183. (tál), 218., 298. (korsó), 579. sír (fazék). Nyers színű: 154., 234., 213., 298. sír. Téglaszínű: 123 (fazék). Bíró 2006: 112 (szándékosan összetört kisebb edények). Aquincum, Bécsi úti temető: Topál 1993: 12, pl. 9. (11. hamvasztásos sírból Caracalla éremmel, Iványi XI. típus); Topál 2003: Pl. 5. 8., pl. 22.48. (hamvasztásos sírokból, 2. század második fele–vége); Delbó 2016: 397–397, 2. kép 1–2 (Budaörs, földsírokból: 2–3. század fordulója); Boruzs 2007: 16. kép (hamvasztásos sírokból); Doneus 2014: 133 (elsősorban hamvasztásos sírokból, 2–3. század). Analógia pl. Solymárról: Kocztur 1991: 62. kép, 88. (kisfiú sír). A nőknél 2 db szokott lenni a vállon. Ld. pátyi 233. sír; Merczi 2012: 492–494. (2. század). A sírban lévő mécses, ládika és üveg már erősen romanizált, kelta eredetű emberre mutat. A II. hamvasztásos sírcsoport környező sírjai kb. Antoninus-koriak. Mindkét sírban magasan került elő, esetleg a gép elvitte a többi részét. Vastőr (h: 30 cm) hamvasztásos sírból pl. Visegrád–Lepencén (Boruzs 2007: 226 [2–3. század forduló]). 121. (szög), 127. (nyél), 214. (szögek, kampók), 217. (pánt), 219. (vasszög), 236. sír (szög); Kocztur 1998: 84–85 (az ún. „magányos szög” kérdése); Boruzs 2007: 221. Van még néhány sír, ahol egy-két vasszög, vaskampó (214. sír) vagy vasszög és bronzlemez (219. sír) került elő, de ez még túl kevés a ládikához.

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

550.

572.

566.

575.

584.

587.

579. 578.

29. tábla: Földsírok (550., 566., 572., 575., 578., 584., 587. sír); hamvasztásos sír (579. sír)

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

is előkerült egy ilyen ép darab (Antoninus–Severus-kori környezetből).229 A 206. urnasír egyik edényében lévő famaradvány, bronzlemezek, szegecsek és ácskapocs ugyancsak ládikához tartoztak. Akárcsak a 112. urnasír vaskulcsa, vaslemezei és szögei.230 Vaskulcs volt még a 123. és 207. sírban is (9. tábla 3). Gazdag sírok melléklete. Szárnyas fibula (112. sír), veretes öv (207. sír), 4–5 edény (123. sír) és üvegek (220. sír) kerülnek még mellé. A ládika hamvasztásos (5 sír) és csontvázas temetkezésnél (3 sír) egyaránt előfordul.231 A legkorábbi urnasírokban (2. század eleje) és a legkésőbbi (3. századi), szórthamvasztásos temetkezéseknél egyaránt megtalálható. Érmek, keltezés Pontosabban keltezni az érmekkel és fibulákkal lehet. 7 sírból 8 darab érem került elő. A legkorábbi, Julius–Claudius-dinasztia kori érem előkerülési helye kérdéses. A legkésőbbi (Philippus) éremmel egy sírba lett beleltározva (127. sír), de a napló és a sírrajz ott csak egy égett érmet említ, így a korai éremnek vagy nincs keltező értéke, vagy egy másik sírból való. Az 1. század végi Domitianus érem az autópálya északi oldalán lévő 298. sírból származik.232 A 235. sír égett Antoninus Pius érme a 2. század második felére keltezi a II. hamvasztásos sírcsoportot. A mellette lévő 234. sír égett érmének kora már nem meghatározható. További három sírban voltak limes falsa érmek (az előképek Antoninus Pius, Commodus és Julia Domna), koruk valószínűleg a Severus-kor. A hamvasztásos rítus végét jelzi Philippus érme (Kr. u. 244) a 127. sírból. Ez utóbbi négy érem a legkésőbbi, I. hamvasztásos sírcsoportból került elő. Valamennyi érem égett, tehát a máglyára tett halott szájába vagy kezébe helyezhették. A 112. sír szárnyas fibulái az Augustus-kortól a 2. század közepéig keltezhetők (a későbbi keltezi a sírt). Ennél későbbi a 2. századi trombitafejes és

229

230 231

232 233

234

235 236

az egygombos, erősprofilú fibula (220., 579. sír). A fentiek alapján a hamvasztásos temetkezés súlypontja Pátyon a 2. század második felére-végére tehető, és a 3. század közepéig tartott. A bennszülött, csontvázas rítusról valamikor a 2. század elelején tértek át a hamvasztásra. A legkorábbi az autópálya északi oldalán lévő, Domitianus éremmel keltezett 298. gyerek sír (bár elképzelhető, hogy a környező árokkeretes sírok közepén is ilyen temetkezés volt).233 Ezt a korai periódust képviselik a legkisebb, III. hamvasztásos csoport urnasírjai is, a temető délnyugati szélén, az M1-es autópálya mellett (112., 206., 207. sír). E három sírnál a legerősebb a bennszülött, kelta hatás (szárnyas fibula, lassú korongolt edények).234 A II. sírcsoportba az Antoninus–Severus-korban temetkeztek, két esetben körárkokkal körülvéve (a 180. árokban sigillata, a 235. sírban érem). Dél felé haladva egyre későbbi, szórthamvasztásos sírok következnek (I. sírcsoport) és már nem találunk köztük árokkeretes temetkezést. A hamvasztásos temetkezés, úgy tűnik, időben északról déli irányba (ezen belül nyugatról keletre) haladva történhetett. A késő római csontvázas temetkezésre való áttérés valamikor Philippus császár idejében történt, akinek érme hamvasztásos (127. sír) és csontvázas sírból (224. sír) egyaránt előkerült. Ez a két sír egymáshoz elég közel található. Egy 3. század első felére, közepére tehető sírcsoportot alkottak, melynek hamvasztásos sírjaitól délre, jóval mélyebbre ásva került elő a 224. földsír.235

II.5.3. Körárkok edényei – halotti áldozat

A körárkokban előkerült kerámia nem kifejezett melléklet, mivel a betöltés során, többnyire véletlenszerűen került oda. Az árkok anyagában keverednek a kelta hagyományokra visszavezethető simított és kézzel formált edények 236 a római jellegű agyagmázas tálakkal, téglaszínű,

Ottományi 2007: 53, 148. kép 4 (F/23b szelvény). A legközelebbi analógia a budaörsi vicusból (Sey 2012: 589–590, 10. kép); Doneus 2014: Taf. 410 (3. század). Vasveretes ládika pl. Alsópáhokon az 1. század végéről (Horváth–Tokai–Tóth 2012: 197, 10. ábra). Doneus 2014: 131–133: Halbturnban elsősorban hamvasztásos temetkezéseknél, de előfordul csontvázas női sírokban is; Ottományi 2016a: 194: Budaörsön főleg hamvasztásos sírokban a 2–3. században (6 hamvasztásos, 2 földsír) és 3 késő római sírban (ez utóbbiból kettő férfi sír). Hasonló korú (96–97) a 858. avar sír betöltésben lévő érem. A mellette lévő 576. körárokban Domitianus–Traianus-kori terra sigillata. A középső sírokat elvitte a szántás. Az ugyancsak itt lévő 579. hamvasztásos sír fibulája viszont későbbi. Mindhárom urnasírban erősen kelta jellegű ékszerek és edények kerültek elő. Mellettük többnyire földsírok és körárkok találhatók (körárok közepén még földsír van). Valószínűleg ezek voltak a bennszülött népesség temetkezései, és folyamatosan tértek át a hamvasztásra. Esetleg a 223. sír is 3. század közepi volt, hiszen a lábnál lévő edény elhelyezése a késő római korra jellemző. Ezek a díszítetlen, kézzel formált fazekak már kicsit későbbiek, mint a földsírok plasztikus díszítésű edényei.

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

573.

589.

30. tábla: 1: 573. padmalyos sír mellékletekkel; 2: 589. sír mellékletekkel

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

festett és szemcsés, szürke kerámiával.237 Ahol csak szürke házi kerámia van, azok a későbbiek a kora római időszakon belül (ld. 175., 215., 216., 237. árok).238 Ld. 8. ábra. Ugyanakkor előfordul, hogy egy halomban nagyobb mennyiségű kerámia kerül elő, melyekből akár egész profilok vagy teljes edények is összeragaszthatók. Ilyenkor felmerül a lehetőség, hogy ezek a halotti áldozat, halotti tor során kerültek az árokba.239 Ilyenek pl. a 272. árok nagy festett edényei, a 297. árok lapos, agyagmázas tálja, stb. Áldozati gödör lehetett a szögletes árok bejáratánál (288b). Betöltésében bronzcsengő, fehér üvegdarabok, gyöngyök. Ez utóbbiak egyike borostyángyöngy volt.240 Ugyanitt, az árok másik sarkán kívül egy kutyacsontvázat is eltemettek (288a).

II. 6. Lakosság A lakosság etnikumára utaló edények és fibulák alapján a pátyi temetőben helyi, folyamatosan romanizálódó, eraviszkusz népesség temetkezett az 1–2. században. Egy-egy veterán és a Birodalom nyugati feléből, továbbá germán területről érkező idegen színesítette ezt a képet.

II.6.1. Csontvázas sírok etnikuma

A csontvázas rítus az 1–2. században a bennszülött, kelta népesség jellemző temetkezési formája. Kizárólag az őslakossághoz tartozó melléklet mégis kevés sírban van. Többnyire már keverednek a helyi és a római hatásra meghonosodó tárgyak (10. ábra). A fibulák általában a bennszülött, kelta nők viseletére jellemző, két vállon viselt szárnyas és trombitafejű típusok.241 Még a pon-

237

238 239

240

241

242 243

244

tosabb helymeghatározás nélkül előkerült cikáda fibula is ide tartozik. Az edényeken belül a tovább élő kelta edényművességre jellemző S-profilú tálak, simított és bikónikus festett edények mellett is többnyire vannak szemcsés házi kerámiák, nyers színű vagy festett korsók és agyagmázas tálak. Ugyanez a helyzet a kézzel formált tálakkal és fazekakkal is. Jelenlétük és keveredésük a római termékekkel jelzi, hogy romanizált helyi népesség temetkezett ide az első két évszázadban. Az is előfordul, hogy kizárólag római termékek vannak a sírban. Ez utóbbiak kora többnyire a 2–3. század.242 Idegen etnikumra csak az 572. és 584. sír galliai, germánai (vagy raetiai) fibulái utalnak, az 1. század közepén–második felében. Római katonák, kereskedők által kerülhettek ide a Birodalom nyugati feléből, legkorábban a foglaláskor.243 Római nőknél szokatlan viselete volt az 573. sírba temetett nőnek, aki egy darab vasfibulával fogta össze középen felső ruháját. A Birodalom határain kívül, germán területen jellemző ez a fibulatípus (2. század), bár a szomszédos budaörsi temetőben is előfordul pár darab.244

II.6.2. Hamvasztásos sírok etnikuma

A hamvasztás római hatásra terjedt el a bennszülött lakosság körében. A leletek is tükrözik ezt a jóval erősebb romanizációt. Kizárólag kelta hagyományokra visszavezethető szárnyas fibula és lassú korongolt kerámia csak a három legkorábbi urnasírban található (112., 206., 207. sír). Az 579. sír egygombos, erősprofilú fibuláját már festett fazék kíséri. A bennszülött eredetű trombitafejes fibulát pedig már az egyik leggazdagabb, üvegekkel és mécsessel eltemetett római férfi viselte (220. sír). Az 1. század végi érmet tartalmazó 298.

Hat árokban volt agyagmázas tál, közülük a 379. tálján Respectus névbélyeg (13. kép 1, 2, 4). Koruk az 1–2. század fordulója. A lapos tálaknál valamivel későbbi a Drag. 37. formát utánzó, tűzdelt díszítésű edény a 380. árokból (13. kép 5). Behúzott peremű tál festett kivitelben a 175. és 265. árokban (13. kép 8–9), házi kerámia kivitelben további négy árokban (215., 216., 237., 382.: 13. kép 6, 7, 10, 11). Simított fazekak: 114., 120., 265., 289., 379. árok (13. kép 12–13, 15). Hombárok: 114., 285., 336. sír. Festett edények (csésze, korsó, pohár, fazék): 114., 120., 216., 272., 274., 285., 289., 297., 379., 570. árok (13. kép 3, 14, 16, 17; 14. kép 3; 32. kép 2–3). Nyers színű korsók és fazekak (288., 336., 379., 576). Házi kerámiatöredék kb. az árkok felében volt: pl. bögreperemek, fazekak vízszintes vagy szívalakú peremmel (14. kép 1–3), bekarcolt hullámvonallal (120. árok), seprűs díszítéssel (161. árok), stb. Lassú korongolt fazéktöredékek: 161., 272., 285., 286., 288., 289., 336. sír (8. kép 6; 14. kép 5, 7). Kézzel formált fazéktöredék is sok helyen előfordul, valamennyi díszítetlen: 120., 265., 297., 379., 380. sír (14. kép 9). Az árkok kerámia alapján történő keltezését ld. a sírformáknál. Ld. Budaörs 29., 76. árokban (Ottományi 2016a: 167); a szarmata árkoknál, főleg a bejárat közelében lévő állatcsontokat és edénytöredékeket a halotti tor maradványainak tekintik (Kulcsár 1998: 39). Az 1–2. században az előkelő, vagyonos réteghez tartozó nők és gyerekek sírjaiban tűnnek fel a borostyán ékszerek. Elsősorban Pannonia nyugati felében (a Borostyán út mentén), de a Duna mellett is előfordul. Római tárgyak nélkül: szárnyas fibula (120a, 292., 572. sír), a 279. sírban éremmel együtt. Trombitafejes fibula római ékszerrel: 588. sír. Kevert kelta–római leletek: 137., 162., 164., 233., 248., 258., 261., 264., 277., 278., 281., 283., 302., 575. sír. 167., 243., 244., 273., 276., 282., 299a–b, 293., 573., 566., 575., 584., 589. sír. Bár az 572. sír csuklós, szárnyas fibulája nyugatról érkezett Pannoniába, de a mellette lévő, kézzel formált edény helyi, bennszülött készítmény. Ugyanakkor a csak egyik vállon viselt szárnyas fibula eltér a helyi, eraviszkusz női viselettől. Merczi 2019: 8. típus.

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

31. tábla: Földsírok edényei (tálak, korsók): szürke (1., 10., 14.); agyagmázas (2–4., 6., 11.); fekete agyag bevonat (15.); festett (5., 8., 9., 12., 17., 19., 20.); nyers vagy téglaszínű (7., 13., 16., 18., 21.)

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

32. tábla: Festett edények: 1: 273. sír; 2: 274. sír; 3: 272. sír; 4: 233. sír; 5: 302. sír; 6: 277. sír

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

2. 1.

33. tábla: Festett edények: 1: 278. sír; 2: 276 (580.) sír; 3–4: 575. sír; 5: 584. sír; 6: 246 (586.) sír

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

34. tábla: Földsírok kerámiája: 1: 224. és 550. sír; 2: 243. sír; 3–4: 294. sír; 5: 296. sír; 6: 550. sír

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

35. tábla: Földsírok kerámiája: 1: 589. sír; 2: szórvány; 3–4: 277; 5: szórvány (?); 6: 572. sír* * A szórvány edények is az egyik földsírból kerülhettek elő, de nem sikerült visszaazonosítani. 5: 2005.12.911.3. Talán a 283. sír edénye. 75

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

gyereksír háromlábú tálját a katonasággal ideérkező noricumi vagy itáliai hatásnak tarthatjuk, amit átvettek az aquincumi fazekasok. Feltűnően sok az érem, az üveg százalékosan kétszer annyi, mint a csontvázas sírokban, és a római kultúrára jellemző mécses is csak hamvasztásos temetkezésnél fordul elő. Az edények többsége festett és szemcsés házi kerámia, közte import edények utánzatai, Faltenbecherek stb. Etnikum − melléklet

A bennszülött lakosság legkésőbbi, 2. század közepén állított, kocsijelenetes sírsztéléje nem a Malom-dűlőből, hanem a patak túloldalán lévő Lövöldöző lelőhelyről került elő.246 Traianus-kori auxiliáris veterán jelenlétre utal egy katonai diploma töredék, mely az M1-es autópálya 22. kilométerénél került elő, tehát pont az általunk ismertetett lelőhelyen.247 Saját falujába térhetett vissza a bennszülött származású, de a leszereléskor már polgárjogot kapott katona (neve a diplomáról hiányzik). A római szokásokat átvéve valószínűleg már hamvasztásosan temetkezett. A későbbi római lakosság feliratai már más lelőhelyekről származnak Pátyon belül. Oltárok és egyéb síremlékek őrizték meg az aquincumi tisztségviselők és katonák neveit a markomann háborúk utáni időszakból.248

II. 7. Keltezés, összefoglalás 10. ábra: A temető népességének etnikai megoszlása a mellékletes sírok alapján (százalék)

II.6.3. Feliratok

A bennszülött lakosság neveit a temetkezéseket jelölő sírkövek őrizték meg számunkra, melyek közül négy maradt meg, másodlagosan beépítve a késő római kőládákba. Összesen tizenkét kelta nevet ismerhetünk meg e kövekről, melyek viselői a Malom-dűlői telepen éltek és temetkeztek az 1–2. század folyamán.245 A 16 éves korában elhunyt Limarusnak, Cucalo fiának sírsztéléje a legkorábbi (1. század második fele). A 30 éves Masiának (Cauronis filia) férje, Epmagurix (Appius fia) állított síremléket az 1–2. század fordulóján (25. tábla). A 2. század elején halt meg az 52 éves Magia (Sicionis filia), kinek ugyancsak férje, Semusscuttus (Demnonis filius) állított sírkövet. Hiányosan maradt ránk Camio, Masaco fiának sírköve, a 2. század első évtizedeiből. A feliratokhoz tartozó emberek maradványait a csontvázas sírok között kereshetjük.

245

246 247 248

249 250

251

Páty, Malom-dűlőben a késő kelta (LT C) periódusra biztosan egy hamvasztásos, szimbolikus kocsi sír tehető, összehajtogatott karddal, kocsiabronccsal, pajzzsal és bikónikus edényekkel (280. sír).249 A feltárt római temető 69,4%-a, vagyis 127 temetkezés kora és középső császárkori. A római kori temetkezések legelső, keltező tárgyai a Julius–Claudius-dinasztia idejéből, az 1. század középső harmadából (Claudius és Caligula idejéből) származnak.250 Ezek az érmek és fibulák később is idekerülhettek, tehát elképzelhető, hogy csak az 1. század második felében indul a temetkezés. Ugyanakkor a telep késő kelta leletei (érmek, üvegkarperec, edények) arra utalnak, hogy valószínűleg folyamatosan laktak és temetkeztek ezen a domboldalon a Kr. u. 1. században (bár a temetőben LT D korú sír egyelőre nem került elő, csak szórvány fibulák tehetők a foglalás előttre).251 A bennszülött lakosság csontvázas földsírjai az elsők. Erre utalnak, a Caligula érem mellett, a női viselet szárnyas fibulapárjai és a kelta hagyományokra visszavezethető edények. A földsírokon

Mráv 2007: 404–408, 416–417, Kat. 1–4; Ottományi 2007: 156–160. A keltáknak csak egy neve volt, ezt követi a filiatio (apja neve),majd az életkor és a sírkövet állító személy neve. Mráv 2007: 408–409, Kat. 5. (13/1. lh.). Mráv 2007: 414–415, Kat. 12 (Kr. u. 113–115 között). Mráv 2007: 420: Aquincumi duumvir: M. Valerius Karus; katonák: Longinianus, leg. II. ad. és Crispinianus lovas katona; civilek: … Victor, … Candidus, … Faustus; Septimius Viator. Ld. Ottományi 2008: 59; Tankó 2017. Érem: 279. sír (Caligula), fibulák: 302., 572., 584. sír stb. Terra sigillata a Domitianus-kortól (576. körárok). Legkorábbiak az egygombos, erősprofilú fibulák (a szórvány és a 193. avar sír), melyek még a római foglalás előttre, az Augustus korra tehetők (Merczi 2019: Kat. 30–31). A telep periódusait ld. Ottományi 2007: 136–193: késő kelta időszak–római foglalás (érmek: Kr. e. 2–1. századtól Neróig, LT D kerámia); 1–2. század forduló (Flavius–Traianus-kor); Hadrianus–Antoninus-kor (2. század); 2–3. század forduló (Severus-kor); késő római kor (3. század második fele–4. század vége).

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

10.

11.

12.

36. tábla: Agyagmázas és bepecsételt tálak típusai: 1: 233. sír; 2: 244. sír; 3: 589. sír; 4: 164. sír; 5: 573. sír; 6: 297. sír; 7: 379. sír; 8: 114. sír; 9: 259. sír; 10: 165. sír; 11: 261. sír ; 12: nagy tálak (233., 573. sír), kis csészék (233., 294. sír)

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

belül jellegzetes és gazdag mellékletekkel ellátott sírformát képviselnek a padmalyos sírok. Az árokkeretes temetkezés is megjelenik az 1. század végén, közepén földsírral (benne kelta jellegű kerámia, illetve szárnyas fibula). Római hatásra tértek át a hamvasztásra, és a 2. század első felében már párhuzamosan temetkeztek mind a két féle rítussal. Népességváltás nem történt, csak a romanizáció erősödött fel. Ezt bizonyítják a részben hasonló mellékletek, melyek csak mennyiségileg különbözők az egyes sírformáknál. Míg a csontvázas sírok között kilenc bennszülött, szárnyas fibulás nő vagy kislány volt, addig a hamvasztásos síroknál mindössze egy. Orsógomb csak a csontvázas nők mellé került, mécses pedig kizárólag hamvasztásos sírokban van. Ládika a hamvasztásos temetkezéseknél több (5), de a csontvázas sírokban is előfordul (3). Az érem és üveg melléklet száma is a romanizáció előrehaladtával nő. Ezek a különbségek a kerámiaedényeknél is megmutatkoznak. A sírok háromnegyedében volt kerámia. A kelta hagyományokra visszavezethető simított és kézzel formált kerámia, az S-profilú tálak, festett, bikónikus urnák elsősorban a földsíroknál és elég gyakran a körárkoknál fordulnak elő. A hamvasztásos sírokra nem jellemzők. Hasonló a helyzet az agyagmázas és a bepecsételt tálakkal, melyeket Resatus aquincumi műhelye az 1–2. század fordulóján gyártott. Ezek már nem kerülnek be a hamvasztásos sírokba. Ott a behúzott peremű tálak és a házi kerámia dominál, melyek a körárkoknál is gyakoriak. Ugyanakkor a római műhelyekben készült festett és nyers színű edények valamen�nyi sírformánál túlsúlyban vannak. Terra sigillata csak két körárokban van (Domitianus–Traianus- és Severus-kor). Üveg a leggazdagabb két földsírba és egy hamvasztásos sírba került. A férfi síroknál kevés jellegzetes melléklet található. Számuk a földsírokon belül feltűnően kevesebb (8), mint a nőké (18). A hamvasztásos síroknál viszont több melléklet köthető hozzájuk (6), mint a nőkhöz (2). Gyereksír nagyon kevés (6). Sok viszont az üres, csontváz nélküli temetkezés, melyek jelképes sírok, vagy elkorhadt csecsemő sírok lehettek (18). Területileg jól elkülöníthetők a csontvázas és hamvasztásos sírcsoportok. A legkorábbi csontvázas temetkezés a temető északnyugati szélén kezdődött (Claudius-kor), és innen húzódott kelet, illetve dél felé az 1–2. század fordulóján. A feltárt terület északi sávja szinte csak árokkeretes és

csontvázas sírokat tartalmaz, a betöltésükben lévő kerámiában még keverednek a kelta jellegű simított, kézzel formált és római bepecsételt, valamint festett edények. A délnyugati szélen váltották egymást a csontvázas és urnás temetkezések (III. sírcsoport) a 2. század elején. A délkeleti szélen már kizárólag hamvasztásos sírok vannak, gyakran körárkok közepén. Antoninus- és Severus-kori sigillata, illetve érem keltezi őket (II. sírcsoport). A legkésőbbi a temető déli, középső sávjának hamvasztásos sírcsoportja, Severus-kori limes falsa érmekkel (I. csoport). Itt a 3. század közepén Philippus érmei (a 127. hamvasztásos és 224. csontvázas sírban) jelzik a rítusváltást. Ettől délre kezdődik a 3–4. század fordulóján a késő római csontvázas temetkezés.252 Nagyon sok a mellékletekkel nem keltezhető sír (39,5%). Ezeket elhelyezkedésük, sírcsoportjuk alapján lehetne megközelítőleg korhoz kötni (ld. a sírleírásoknál). A biztosan keltezhető sírok aránya korszakonként a következő: 1. század második fele–vége: kb. 15 sír (ennek a fele lehet későbbi is). 12 földsír, 1 hamvasztás, 2 árokkeret (egyiknek a közepén földsír); 1–2. század fordulója: 33 db (ebből 7 sír esetleg korábbi, 4 talán későbbi). 21 földsír, 2 hamvasztás és 10 árokkeret, egyiknek a közepén földsír; 2. század első fele: 18 sír (ebből 7 lehet korábbi, 3 későbbi is). 8 földsír, 4 hamvasztás, 7 árokkeret (egyiknek a közepén földsír); 2. század második fele: 18 sír (ebből 4 korábbi, 7 későbbi is lehet). 1 földsír, 13 hamvasztás, kettő körárok közepén és további 4 körárok; 2–3. század forduló: 12 db (ebből 7 sír lehet korábbi, egy pedig későbbi is). 1 földsír, 11 hamvasztás, egyik körárok közepén; 3. század első fele–közepe: 4 sír (3 földsír, 1 hamvasztás). Keltezés

11. ábra: A mellékletek alapján keltezhető sírok korának megoszlása*

*100% = 124 sír, mível a három körárok közepén lévő sírt egybe számoltam az árokkal. Némelyik sír több korszakba is be lett sorolva. 252

Esetleg több kisebb, 3. század közepi, már csontvázasan temetkező sírcsoport is lehetett. Ld. a 299b sír az északi szélen, a 223. és 224. sír a déli szélen. Közülük a 224. sírt a késő római temetőnél ismertetem.

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

37. tábla: Gyöngyök, orsógombok, fémek: 1: 137–138. sír; 2: 233. sír; 3: 278. sír; 4: 299b sír; 5: 248. sír; 6: 302. sír; 7: 277. sír; 8: 296. sír; 9: 279. sír

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

1. táblázat: A kora és középső császárkori sírok kormeghatározása * 1. század második fele–vége

1–2. század 2. század első fordulója fele

2. század második fele

2–3. század fordulója

3. század első fele– közepe

kérdéses

112

122

113?

114

123

115?

120-a?

120-a

120-a?

116

124?

124

117

125

127

126

128

128?

129

130

137/138

161

157

133

162/163

162/163?

135

164

164?

136

165

154

172

155

175

159

180

167

206

168

207

176

213

213?

183

214

214?

188

215-a

215-a?

190?

216-a

209?

218

211

220

212

222

217

223?

223

219

232

231?

233

234

234?

235

237

236

244

243

248

246

258

259

261

260?

264

262

265

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

1. század második fele–vége

1–2. század 2. század első fordulója fele

2. század második fele

2–3. század fordulója

3. század első fele– közepe

272

273

274

276=580

277 278

kérdéses

275

279

281

283

282

285

287

284

288

286

289

292?

292

292?

290

294

291

296

293

297

298

299a

302

299b

336

379

380

381

383

382

384

550

551

572

552

573

573?

566

575

569

576

570

579

579?

571?

584

574?

588

588?

578?

589

587

* Sírformák jelölése: földsír, hamvasztás, árokkeret.

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

38. tábla: Fibulák: 1: 120. és 279. sír; 2: 164. sír; 3: 588. sír; 4: 233. sír; 5: 575. sír; 6: 584. sír; 7: 572. sír

II. KORA ÉS KÖZÉPSŐ CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

8. 39. tábla: Fémek hamvasztásos és földsírokból: 1: 116. sír; 2: 117. sír; 3: 125. sír; 4: 281. sír; 5: 123. sír; 6: 220. sír; 7–8: 296. sír (ládika)

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

III. KÉSŐ RÓMAI TEMETŐSZERKEZET A késő római temető Pátyon nem egy egységes, összefüggő temető, hanem több kisebb sírcsoportra oszlik, melyeket körbevesznek a kora római, délnyugatról pedig a honfoglalás kori sírok (40. tábla). Nem temetkeznek rá a kora római sírokra, bár néha elég közel vannak egymáshoz.253 Valószínű, hogy mikor a 3. század második felében–végén áttértek a csontvázas rítusra, a felszínen még látszottak a korábbi temetkezések nyomai (kör- és négyszögletes árkok, sírkövek). Ezek közé, a szabadon maradt helyekre temetkeztek a 4. században, nem nyitottak új, összefüggő temetőt.254 Az M1-es autópálya déli és északi oldalán egyaránt két-két késő római sírcsoport található (41–42. tábla).255 1. sírcsoport: sírsorok elsősorban a legnagyobb sírszámú 1. csoportnál figyelhetők meg, az autópálya déli oldalán. Kb. hat, északnyugat–délkeleti irányú sor (4–7 sír egy sorban). Ide tartozó sírok (25 db): 3., 4., 5., 6., 7., 9., 10., 11., 12., 13., 17., 18., 21., 23., 24., 131., 132., 134?, 160., 169., 171., 173., 174., 179., 191. sír. Sírformáit és mellékleteit tekintve is a leggazdagabb és legkorábbi sírcsoport a 4. századon belül.256 2. sírcsoport (11 sír): 2., 118., 119?, 225., 226., 227., 228?, 229., 230?, 238?, 239. sír. Sorait kettévágta a

253

254

255 256

257

258

259 260

261

későbbi 1. árok (autópálya déli oldala). Jóval szegényesebb és későbbi, mint az előző csoport.257 3. sírcsoport (13 sír): 245., 249., 251?, 252., 254., 255., 257., 266., 267., 269., 270., 271., 583. sír. Az autópálya északi oldalán lévő 3. csoportban három, kelet–nyugati irányú rövid sírsor maradt meg. Ha a bolygatásoktól eltekintünk, majdnem olyan gazdag, mint az 1. csoport. 258 4. sírcsoport (4 sír): az autópálya északi szélén lévő csoportba nagyon kevés sír sorolható (247?, 263., 585?, 586. sír), azok is üresek vagy bolygatottak. 259 A temető autópálya alatti részét tönkretette az építkezés (3a–4a csoport: ide tartozhatott a 206a elszántott kőládasír is).260 Van még egy elszántott téglasír (577. sír), mely talán egy új csoport szélét alkotja a temető északkeleti határán. A legkésőbbi, a 4–5. század fordulójára tehető sírcsoport helyét jelzi talán a humuszoláskor talált szórvány cikáda fibula, az 1. sírcsoporttól északra (93. tábla 6).261 A 3. század második felének sírjai is külön csoportot alkothattak a temető déli szélén (224. sír). A sírok között húzódó árkok közül egyik sem a római temetőt határolta, bár betöltésükben néha voltak római kerámia- és téglatöredékek.262

Pl. összeér a kora római 588. és a késő római 263. sír. Az M1-es autópálya északi oldalán (3. sírcsoport) van néhány sír egymáson, pl. a 246–586 és a 247–587. sírok (koruk kérdéses). Hasonló a helyzet pl. a noricumi Pottenbrunn temetőjében, ahol ugyancsak a hamvasztásos sírok közötti szabad helyeken találhatók, két csoportban, a 3–4. századi csontvázas sírok (Hölbling 2008: 13); Bátaszéken is kikerülik egymást a 3. századi hamvasztásos és a későbbi csontvázas sírok (Péterfi 1993: 94). A sírcsoportok részletes elemzését ld. Ottományi 2012. és Ottományi 2018. Az 1. csoport sírjainak több mint a fele gazdagabb mellékletű kőláda (8 sír), ill. téglasír (7 sír). Kettő padmalyos, kövekkel kettéosztott sír, egy pedig koporsós. Rabolt sír nincs köztük. Melléklet nélküli sír is kevés (2 felnőtt, 1 gyerek és 2 kis méretű, üres sír). A legtöbb a nő (11), kicsit kevesebb a férfi (8) sír; van egy házaspár, továbbá két gyerek is. Leletanyaguk gazdag és változatos. Az érmek Kr. u. 303–348-ig terjednek (21 db). Az 1. csoportba való temetkezés tehát az érmek és egyéb mellékletek (hagymafejes fibulák, festett és mázas edények) szerint a 4. század első–második évtizedében kezdődött, és a legkésőbbi temetés valószínűleg a 4. század közepére tehető. A csoport korai voltát jelzi a kevés rabolt és üres sír is. Ld. Ottományi 2018: 161–167. Kettő rabolt, kettő melléklet nélküli, így nem mindegyik biztosan késő római. Mindössze két kőláda és egy téglasír található köztük. A sírok fele-fele arányban férfi, ill. női sírok, és van egy fiatal fiú is (119. sír). Leletanyaga elég szegényes, csak a női sírokba került több ékszer, és a gyerekébe vascsat. Az egyetlen Valentinianus-kori érem jelzi, hogy a csoport kora a 4. század második felére–végére tehető. Ld. Ottományi 2018: 167–168. Esetleg ide tartozott még a melléklet nélküli, 231. padmalyos sír is. A sírok több mint a fele épített sír, kőláda (6 db), téglasír (1 db). Két sír rabolt, többnél pedig újkori bolygatás figyelhető meg. A férfi és női sírok aránya kb. egyenlő, van két gyerek és két üres sír is (ez utóbbiak bolygatottak). A férfi sírokban feltűnően sok a hagymafejes fibula. A sírok legkésőbbi érmeit alapul véve, természetesen terminus post quem keltezéssel, e csoport temetkezései 317–333 utánra, vagyis a 4. század középső harmadára-közepére tehetők. Ezzel összhangban áll a hagymafejes fibulák (280–340) és a mázas edények kora is, bár ez utóbbiak a század végéig is használatban lehettek. Ld. Ottományi 2018: 168–170. Kőláda sír csak egy van. A sírok fele üres, másik fele bolygatott. A kormeghatározás tehát bizonytalan. 3a–4a. csoport az M1-es út alatt, dombtetőn, kb. 21,3–4 km között: az út északi oldalán lévő 3. és 4. sírcsoport szélét elvitte az autópálya-építés. Valószínűleg a csoport folytatódott az út alatt is. Déli szélét talán a 206a sír és a 202–205. kő/tégla halmok jelzik. Egy sír maradványai előkerültek az építkezéskor, a többi kérdéses. Ld. Ottományi 2012: 13–14. Ottományi 2001: 60–61, 7. kép.

III. KÉSŐ RÓMAI TEMETŐSZERKEZET

40. tábla: Temetőtérkép a késő római sírcsoportok jelölésével (piros: késő római, kék: kora római sírok)

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

III. 1. 3. századi előzmények A temetkezés folyamatos volt ezen a domboldalon az 1. század közepétől kezdve az 5. század közepéig. A kora római temetőben vegyes rítusú – csontvázas és hamvasztásos – temetkezések kerültek elő. Valamikor a 3. század közepén–második felében, Philippus uralkodása alatt kezdődhetett a rítusváltás. Ugyanis e császár érmei mind hamvasztásos sírból megégve (127. sír: Kr. u. 243–244), mind csontvázas sírból (224. sír: Kr. u. 246–247) előkerültek. Ez utóbbi földsír simított és nyers színű edényei még a kora római kerámiához hasonlítanak, ékszerei (ezüst karperec, nyakperec) átmenetet képeznek a kora és késő római temetkezési szokások között (54. tábla).263 Helyzetét tekintve mindkét sír ugyanahhoz a főleg hamvasztásos sírokból álló csoporthoz tartozik, de a csontvázas földsír mélyebben, a csoport legszélén helyezkedett el (2. tábla).264 A sírcsoport másik szélén, a szintén csontvázas 223. gyerek sírban az edény lábhoz helyezése már inkább késő római szokás, de a sűrűn vonalkázott fazékforma még kora római. Valószínűleg az egész egy 3. századi sírcsoport lehetett, melybe a Severus-kortól a század közepéig, második feléig temetkeztek.265

262

263

264 265 266 267

268

269

270

A temető északi szélén is kezdődhetett egy 3. századi sírcsoport. Ide tartozott a csontvázas 299b kislány sír, fejhez tett edénnyel, lábnál lévő üvegekkel (horpasztott falú edény, illatszeres üvegek). Aranyfóliás gyöngyei sem korábbiak a 3. századnál. A 299a sír fejéhez és lábához is tettek egy edényt (25. tábla).266 Ugyanakkor a 3. századra jellemző festett edények már gyakran egyéb 4. századi mellékletekkel (érmekkel, ékszerrel, mázas kerámiával) vagy késő római épített sírokból kerülnek elő (3., 18., 160., 191., 586. sír). A pontos határt tehát nehéz megállapítani a 3. századon belül, amikortól már egy sírt biztosan a késő római temetőhöz sorolhatunk. Analógia: néha más késő római temetőben is megfigyelhető, hogy nem egy nagy összefüggő, folyamatosan fejlődő temetőbe temetkeztek, hanem a sírok kisebb-nagyobb csoportokat alkotva helyezkednek el.267 3. századi érmekkel keltezett sír kevés helyen fordul elő a vidéki, kisebb temetőkben.268 A hamvasztásos és csontvázas rítus közötti átmenet máshol is a 3. század második felére, néha a végére tehető, és gyakran egymás mellett létezik egy ideig a két rítus.269 Árokkal határolt vagy tagolt temető is ritkán figyelhető meg.270

A legkorábbi az észak–dél irányú 14. árok, melybe egy kora római földsírt ástak (572. sír). A hasonló irányú 1–3. árkok kora változó, de mindenképpen későbbi, mint a késő római temető: az 1. árokban Commodus-kori terra sigillata volt, ott, ahol vágta a 180. kora római körárkot. De mivel ugyanez az árok vágta a késő római 2. téglasírt is, a 4–5. század fordulójánál nem lehet korábbi. A 2. árok betöltésében késő római mázas kerámia és vízszintes peremű edénytöredékek kerültek elő, de mind a két oldalán vannak késő római sírok, tehát nem határolja a temetőt. A 4. árokban lévő profilált fazékperemek alapján ez az árok esetleg délnyugaton, a honfoglalás vagy Árpád-kori temetőrészt határolta. Az árkok tehát nem mind egykorúak. Pl. a 11. árok metszi a 10. árkot (betöltésében tégladarab). Az autópálya északi oldalán futó árkok északkelet–délnyugat irányúak, többségük a római sírok között fut, és későbbi azoknál: pl. a 12. árok vágja a 291. körárkot, a 15. árok vágja a 284. szögletes árokkal körülvett kora római sírt. Egyedül a legszélső keleti árok (10. árok) határolhatná a római temetőt, de ha a déli folytatását nézzük (5. árok?), annak mind a két oldalán találhatók római sírok. A 16. árok biztosan az avar temetőt szegélyezi. Ezek az ékszerek a 2–3. században katonai méltóságjelvények voltak (Facsády 2013: 128–129); a budaörsi temetőben is volt egy nyakpereccel és 3. század közepi éremmel eltemetett halott (Ottományi 2016a: 95: 327. sír). A 224. sírt jóval mélyebben (kb. 85–100 cm mélységben) találtuk, mint a többi római sírt. A csoport hamvasztásos sírjait Severus-kori limes falsa érmek keltezik (2. tábla: I. sírcsoport). A közelében a gépek által elvitt 577. téglasír, mely egy újabb késő római csoport kezdetét jelzi (2. tábla). Varga 2007: 35 (Ménfőcsanak); Hegyeshalmon a kora római árokkeretes sírok helyezkednek el két nagyobb csoportban, köztük futhatott a temető egyik útja. A késő római temető csontvázas sírjai néha vágják a korábbi árokkereteket, de többnyire tőlük északra találhatók (Figler 2006: 110); Kelemen 2008: 152–161 (Esztergom: itt kicsit más a helyzet, mert nem területileg különálló, hanem az összefüggő, késő római temetőn belül lehet rítus, mellékletek, időrend szerint elkülöníteni csoportokat); Doneus 2014: 180–191, Abb. 126 (Halbturn: időben eltérő csoportok a 2. század második felétől az 5. század első feléig). Majs: Burger 1972: 75 (40. sír Kr. u. 249–260 közötti érmekkel, a 2. sír 285–305 közötti érmei már a 4. század elejére keltezik a sírt); Budaörsön a Severus-kori érmek után mindössze egyetlen sírban volt 3. század közepi érem (327. sír nyakpereccel) és egy másikban 3–4. század fordulóra tehető (272. sír). Ld. Ottományi 2016a: 292. Pl. Matrica temetőjében Probus érem hamvasztásos és csontvázas sírban egyaránt (Topál 1978: 264); Zsidi 1999: 106–107: a kaszás-dűlői villa mellett egy sírkertben csontvázas és hamvasztásos sírok együtt, a 3. század második feléből; Aquincum, Bécsi úti temetőben a 2–3. századi hamvasztásos sírok egy parcellán belül fordulnak elő a 3–4. századi kőlapos és téglasírokkal (Topál 2000: 32); Pottenbrunn: 3. század első felére-közepére tehető a váltás a hamvasztás és csontvázas rítus között. Ekkor jelennek meg az első csontvázas sírok Faltenbecherrel (Hölbling 2008: 34). Figler 2006: 112 (Hegyeshalom: északi szélén árok zárta a temetőt, ezen kívül elsősorban kisgyermek sírok kerültek elő); Somogyszilen és Majson figyeltek még meg temetőt határoló árokrendszert (Burger 1979: 16); Nagykanizsa-Inkey sírkápolna melletti 1. temetőt részben határoló árok (Eke–Horváth 2010: 179).

III. KÉSŐ RÓMAI TEMETŐSZERKEZET

1. csoport

2. csoport

41. tábla: A késő római 1–2. sírcsoport térképe

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

3. csoport

4. csoport

42. tábla: A késő római 3–4. sírcsoport térképe

IV. KÉSŐ RÓMAI SÍRLEÍRÁSOK (43−73. TÁBLA) −1. sír: kőláda sír 1984 telén, az M1-es út építésekor jelentettek be egy kőlapokból és téglákból épített sírt. Kb. 150 cm mélységben a sárga altalajon került elő a három tegula. Ezen feküdt a férfi váz (felszedték a munkások). Melléklete egy hosszúnyakú, gömbhasú üvegpalack (elveszett). Mellette előkerült négy nagyobb faragott kőlap is, melyek valószínűleg a kőláda oldalfalát alkották (ennek alja lehetett téglával kibélelve).271 3a. csoport (az M1-es út alatt, dombtetőn, 21,440 méternél, az út északi szélén). 2. sír (43. tábla; 61. tábla 1–2): téglasír. Tájolás: ÉNy–DK/fordított. Férfi, 40–60 év. Bolygatott, rabolt. A tetején kettétört kőlap feküdt (puha homokkő). Alatta téglasír, oldala belül szabályos tegulákkal kifalazva, alul is téglák. A sírt kettévágta az 1. árok, de valószínűleg már előbb, a római kor végén kirabolták. Az északi felén a téglákat is elbontották, két téglasor maradt meg. A csontokat összedobálva felhalmozták a sír déli végébe. Melléklet nincs. Meglévő h.: 80 cm, sz.: 50 cm (folt: 230 × 100 cm), téglák teteje: −25 cm, alja: −65 cm. Kora talán a 4. század második fele; a század végén rabolták ki.272 2. sírcsoport déli széle. 3. sír (43. tábla; 61. tábla 3–5): részleges kőláda sír. Tájolás: ÉNy–DK. Férfi, 23–x év. A sír három oldalát kisebb-nagyobb kövekkel rakták ki, északi sarkánál imbrex és tégla darabok. Teljes csontváz (a kisebb csontok elkorhadtak). A mellékletek részben a kövek alatt.273 Mellékletek: 1. jobb lábnál kiöntős, vörös festett, mázpettyes korsó (78. tábla 4; 79. tábla 4; 82. tábla 1). 2. bal oldalt, a déli végében lévő egyik kő alatt házi kerámia bögre (84. tábla 14; 86. tábla 8). 3. ugyanott festett tál, lefelé fordítva (79. tábla 1; 85. tábla 5). Méret: 190 × 90 cm, mélys.: −41 cm. Kora: 4. század második negyede (középső harmada). 1. sírcsoport északi széle. 271

272

273 274

4. sír (43. tábla): téglasír. Tájolás: ÉNy–DK. Férfi, 23–x év. Lapos tetején beszakadt, törött tegulák. Belseje nincs megépítve. Nagyon hiányos csontváz, medence, bordák, felső kar nincs (szétmállott), de a többi csont a helyén van, nem bolygatott. Mellékletek: 1. bal oldalt, kb. térdmagasságban, de kívül, a téglákon bronzcsüngő (93. tábla 2). 2. ugyanott vaseszköz (93. tábla 3). H.: sírgödör 170 cm, téglák: 195 cm, sz.: 55 cm (folt: 90 cm). Mélys.: −60 cm, padka: −20 cm, leletek: −2 cm, téglák: −9–36 cm között. Kora: 4. század első (–második) negyede. 1. sírcsoport (191. sír mellett). 5. sír (44. tábla; 62. tábla 1–2): részleges, kőlapokkal fedett kőládasír. Tájolás: ÉNy–DK. Nő, 40–x év között. Felül, nyeséskor kőlap töredékek (gép félig elvitte), belseje nincs megépítve. Hiányos csontváz, alsó lábszár és csigolyák hiányoznak (elkorhadtak). Mellékletek: 1. szürke, füles korsó a jobb vállnál (76. tábla 5; 80. tábla 7). 2. összetört füles bögre a jobb lábszár mellett (84. tábla 13; 86. tábla 5). 3. jobb könyök belső oldalán négy darab érem (hiányzik). Méret: 200 × 72–90 cm, mélys.: −60 cm, padka: −50 cm. Kora: talán a 4. század első (–második) negyede.274 1. sírcsoport közepe. 6. sír (44–45. tábla; 62. tábla 3–5): kőláda sír. Tájolás: DK–ÉNy. Nő, 30–50 év között. Teljes kőláda sír. A tetejét alkotó nagy kőlapok összetörtek. Oldalai egy-egy nagy kőből állnak. Északi oldalon lévő kő felül legömbölyített, sztélének készült, de nem faragtak rá semmit. Teljes csontváz. Mellékletek: 1–3. láb végében ládika vasveretei, zárlemez (93. tábla 1). 4. jobb térdnél vaskés és vasszerszámok (cece/guzsaly, szálleverő fogazott feje és nyele). 5. jobb karján bronz, kígyófejes karperec (90. tábla 3; 91. tábla 1). 6. ládikában érem

Az is elképzelhető, hogy két külön sírról van szó: egy részleges téglasírról és egy kőládasírról (bár csak egy csontvázról szólt a bejelentés). A munkások elmondása szerint építkezés közben több csontvázat is tönkretettek a gépek. Sajnos ezeket nem jelentették be. A Valentinianus éremmel keltezett 118. sír közelében. A sírrablás történhetett a század utolsó harmadában (esetleg ekkor másodjára is beletemetkeztek, amit a későbbi árok elvitt). Az eredeti temetkezés kora kérdéses. A 2. sírcsoport korát figyelembe véve a 4. század második fele lehetett. Először került be a sírba a csontváz és az edények, majd utána rakták körbe kövekkel a szélét. Korsója az egész 4. századra jellemző. Bögréjének vonalkázása hasonlít a 7. sír edényére. Egy sorban a 4. század eleji 24. sírral.

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

43. tábla

IV. KÉSŐ RÓMAI SÍRLEÍRÁSOK

44. tábla

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

45. tábla

IV. KÉSŐ RÓMAI SÍRLEÍRÁSOK

10.

46. tábla

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

(Kr. u. 347–348). 7. üvegpohár-töredékek (helye a sírban ismeretlen, valószínűleg felszedéskor eltűnt). Jobb medencén csirkecsont, bal mellen keresztben átfúrt csont. H.: 200 cm (folt: 230 cm), sz.: 85 cm (folt: 120 cm), mélys.: −52 cm, kőlapok: +6–7 cm. Kora: 4. század harmadik negyede. Késő római 1. sírcsoport, szélső sírsor. 7. sír (45. tábla; 63. tábla 1–2): részleges, kövekből épített sír. Tájolás: DK–ÉNy. Női sír.275 Tetején törött tegulák és kődarabok, szélén kövek (a gép összetörte). A sírgödör külső szélén (padkán) feküdtek a kövek, a sírgödör maga keskenyebb volt. A halott csontjai szétmállottak, fél lábszára, bordái, csigolyái, medencéje hiányoznak. A meglévő csontok a helyükön vannak (nem rabolt). Mellékletek a lábnál lévő padkán: 1. korsó a jobb lábfejnél (80. tábla 2). 2. füles bögre a bal lábfejnél (75. tábla 1; 84. tábla 11). Méret: 160 × 55–90 cm, mélys.: −30 cm, padka: −7 cm. Kora: 4. század első (–második) negyede.276 Késő római 1. sírcsoport. 9. sír (46. tábla; 63. tábla 4–5): kőlapokkal kettéosztott, padmalyos sír. Tájolás: DK–ÉNy. Férfi, 23–x év. Folt nyesésekor elszórtan kisebb kövek. Bontáskor nagy kövek, ferdén megdöntve, az élükön állnak a sír közepén, mögötte az északkeleti oldalon, egy keskeny, mélyebb részen fekszik a halott. Folt a kövek túloldalán, az üres padkás részen jelentkezett. Teljes csontváz (kéz és lábfejek, illetve csigolyák, bordák felszívódhattak). Melléklet nélkül. Csontváz feletti kevert földből két kis vastöredék (hiányzik). Méret: 220 × 135 cm, mélys.: −53 cm, üres rész: −18 cm. Kora talán a 4. század közepe (–második fele). 1. sírcsoport északnyugati széle.277 10. sír (46. tábla; 64. tábla 1–2): kőlapokkal kettéosztott, padmalyos sír.

275 276 277

278 279 280 281

282

Tájolás: DK–ÉNy. Nő, 23–x év. A sír közepén ferdén álló kőlapok, ezek északkeleti oldalán, egy keskenyebb részben a halott. Teljes csontváz, csak a láb és a kézfejek mállottak szét. Foltja bizonytalan, mélyítéskor szélesedett ki. Mellékletek (74. tábla): 1. kis, zöld mázas korsó bal lábfejnél (82. tábla 2). 2. szürke fedőtál bal lábfejnél (85. tábla 4). 3. bronz lábperec bal bokánál (pontkörös díszítésű lemez; 91. tábla 6). 4. zöld mázas, vízszintesen kihajló peremű tál a jobb lábfejnél (85. tábla 7; 87. tábla 5). 5. szürke bögre a térdnél, a lábak között (84. tábla 17). 6–7. egy-egy sodrott bronz karperec a két alkaron (90. tábla 1; 91. tábla 5). 8. gyöngyök a nyaknál (16 db, közte 3 aranyfóliás; 89. tábla 3). 9. nagy, zöld mázas korsó (esetleg a kövek mögött; 82. tábla 3).278 H.: 196 cm (folt: 230 cm), szél.: 140 cm (folt: 150 cm), mélys.: −82 cm, padkák: −17–21 cm, üres sírrész: −43 cm. Kora: 4. század második fele. 1. sírcsoport északi része. 11. sír (47. tábla; 64. tábla 3–5): kőláda sír. Tájolás: É–D. Nő, 23–x év. Felül kőlapokkal fedett, belül szabálytalan, kisebb-nagyobb kövekből összeállított kőláda sír. Nyugati szélén (halott jobb oldalán) padka, a sírgödör nagyon mély, benne a kövek függőlegesen állnak, és többnyire leérnek a sír aljáig. Csontváz az eredeti helyzetben, de a kisebb csontok (bordák, csigolyák, láb és kézfejek) már szétmállottak. Mellékletek: 1. nagy, színes gyöngy a bal vállnál (89. tábla 4). 2. ezüst lemez karperec a bal karnál (90. tábla 2). 3. nagy, simított korsó a bal térdnél (76. tábla 3–4; 80. tábla 6). 4. mázas pohár a bal bokánál (78. tábla 3). 5. kis, törött korsó a jobb alsó lábszárnál. 6. késpenge jobb lábfejnél (kőnél). 7. bögretöredék, kő alatt a lábnál.279 8. ugyanitt vasak: vascsat, szélesebb vaskés, nyéltüskével (famaradvány), vaskorong, közepén lyukkal.280 9. bronzcsipesz kő alatt a lábnál, a padkán.281 10. kihajló peremű, mély tál a lábnál lévő padkán, jobb oldalt (85. tábla 12). 11. ugyanott a padkán törött, füles korsó (76. tábla 9; 81. tábla 4). 12. törött talp, félig az előző alatt.282 13. bögre a jobb lábnál a padkán (84. tábla 8; 86. tábla 7). 14. bronz karkötő

Életkora nem meghatározható. Edényei pontosabban nem keltezhetők a 4. századon belül. A 4. és a 160. sír között van. Vele egy sorban a század közepére–második felére tehető 6. sír és a sor másik végén az ugyancsak padmalyos 10. sír (4. század második fele). Se a fotón, se a rajzon nem szerepel. Valószínűleg felszedéskor, a kövek mögött került elő. Esetleg a 2005.12.11.2. számon szereplő festett pohár alsó fele (bár ez lehet a 12. melléklet is). A sírrajzon két darab vas, a többi valószínűleg felszedéskor került elő. Szalagból hajlított, egyenes szárvégződésű csipesz. A hurkot követő keskeny nyak alatt a szárak erőteljesen, ívesen kidomborodnak. Méret: 5 × 2,9 × 0,4 cm. A leírást Bózsa Anikónak köszönöm. A sírrajzon a 12. számhoz odaírva, hogy a 11. korsónak a talpa.

IV. KÉSŐ RÓMAI SÍRLEÍRÁSOK

11.

47. tábla

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

a padkán lévő kő alatt, a lábnál.283 15. Alávágott peremű tál töredékei a felső kőlapok körül. H.: 175–220 cm, sz.: 80–130 cm, mélys.: −64 cm, padka: −23 cm. Kora: 4. század közepe–második fele.284 1. sírcsoport déli széle. 12. sír (48. tábla): földsír. Tájolás: É–D/fordított. Csontváz nincs (gyerek?). Lekerekített sarkú, enyhén elkeskenyedő végű, kis sírgödör. Üres, jelképes vagy gyerek sír. Melléklet: 1. szürke füles bögre az északkeleti részén, majdnem középen (84. tábla 12; 86. tábla 6). Méret: 155 × 75 cm, mélys.: −24 cm. Kora: 4. század, talán első fele–közepe.285 1. sírcsoport délkeleti széle. 13. sír (65. tábla 1–2): részleges, kövekből épített sír. Tájolás: É–D/fordított. Csontváz nincs (gyerek?). Felső kövek (kőhalom) elszedése után csontváz nélküli, szabálytalan, üres sírgödör lett, három oldalon padkával.286 A belső sír oldalfalai kisebb kövekből vannak kirakva, kivéve az északi oldalt, ahol széles padka található. Mérete alapján gyereksír vagy jelképes sír lehetett. Méret: 160 × 90 cm, belső sírgödör 100 × 80 cm. Mélység: padka −16 cm, −25 cm, kövek: −20, −35 cm, alja: −45 cm. Kora a 4. századon belül kérdéses. 1. sírcsoport déli széle. 17. sír (48. tábla; 65. tábla 3–4): kőláda sír. Tájolás: ÉNy–DK. Férfi?, 23–x év. Tetején törött, nagy, lapos kövek. Belül a sírt élére állított, szabálytalan, nagyobb kövek veszik körbe. Csontváz mállik, lábfeje és bordái hiányoznak. A sírgödör pont akkora, hogy a csontváz szűken beleférjen. Melléklet: 1. bal combcsont mellett szürke, kiöntős korsó (77. tábla 4; 83. tábla 6). Egy kővel volt lefedve, amin látszik a korsó szájának lenyomata.

283 284 285 286 287

288

289 290

291 292

Méret: felső kövek: 220 × 90 cm, sírgödör: 165 × 70 cm, mélys.: −34 cm. Kora: 4. század második negyede. 1. sírcsoport déli széle. 18. sír (48. tábla; 66. tábla 1–2): kőláda sír. Tájolás: ÉNy–DK. Férfi?287 és nő, 23–x év. Tetején négy, nagy kőlap, a középső kettő beomlott. A sír szélén, felül, körben, kisebb kövek (némelyik beesett a sírgödörbe). Sír belsejében nincs megépített kőláda (egy darab kisebb kő a lábnál), sírgödör szűkebb, szabályos téglalap alakú, körbeveszi a fedőköveket tartó padka. Két csontváz fekszik a sírban, a csontvázak majdnem teljesek (láb és kézfejek, illetve a jobb váz alsó lábszára hiányzik). Valamennyi melléklet (az érmet kivéve) a lábak végében található. Mellékletek:288 1. vörös festett, mázpettyes korsó a jobb oldali váz bal lábfejénél (79. tábla 5; 82. tábla 7). 2. kiöntős korsó a másik váz bal lábfejénél (75. tábla 2; 83. tábla 7). 3. zöld üvegpalack a sír végében (jobb oldali váznál; 88. tábla 9).289 4. bögre a jobb oldali halott lábánál. 5. kerámiapohár a sír végében (bal oldali váz; 84. tábla 1). 6. üvegpohár, benne a kerámiapohárban (88. tábla 2). 7–9. három halomban előkerülő vasak a sír végében, két váz között: szögek, késpengék (egyik hosszabb, a többi kisebb), legalább két vasszerszám töredéke (egyik hegyes végű). 10. kis vaslemez a pengék mellett.290 11. Constantinus érem a jobb váz bal alsó karjánál (Kr. 317–318). 12–13. Felül, a kövek között két darab, behúzott peremű tál teljes profilja (összetörve): egyik festett, a másik házi kerámia (85. tábla 1–2; 87. tábla 3).291 H.: 190–220 cm, sz.: 80–120 cm, mélys.: −70 cm. Kora: 4. század második negyede.292 1. sírcsoport. 21. sír (49. tábla): tegulákkal kettéosztott, padmalyos sír. Tájolás: ÉNy–DK. Férfi?, 40–60 év.

Fél karperec töredék van meg. Barázdált díszítése a 160. sír zárt karperecéhez hasonló. A festett pohár miatt lehetne korábbi is, de a többi kerámia inkább a század második felére utal. A 4. század elejére keltezhető 131. sír és a későbbi 11. sír között van. Nagyobb, szabálytalan sírfolt látszott felül. A valódi sír a kisebb kőhalom alatt volt. Az antropológus csak egy nőt határozott meg. Férfi jelenlétére a vasszerszámok alapján következtethetünk. A jobb oldali, kisebb váz lehet a nő, melyet kissé beszorítottak, hogy a férfi jobban elférjen. Esetleg egymás után temették el őket? Jobb oldali váz (nő?): érem, festett korsó, bögre, üvegpalack; bal oldali váz (férfi?): kiöntős korsó, kerámia és üvegpohár. A vasak mind a két halotthoz tartozhattak, bár a szerszámok inkább férfira jellemző mellékletek. Amennyiben nem egyszerre történt a temetés, a lábnál lévő mellékletek tartozhattak mind a férfihoz. Palack: Dévai 2012: Kat.700 (4. század első fele). Félgömbös testű, talpgyűrűs üvegpohár (Kat. 164). 4. század első harmada, közepe. A szögek és a vaslemez esetleg egy ládika maradványai, melyben a többi vasszerszám volt (bár ládikához elég kevés). A sírrajz szerint kb. 25 × 20 cm-es területen kerültek elő a vasak. Az áldozati lakoma, túlvilági útravaló szilárdabb, étel részét az eltemetett halott fölé helyezték (esetleg a koporsóra?). A korábbi érem ellenére a mázpettyes edény a század közepére utal. Hasonló ellentmondás van a korábbi üvegpalack (4. század első fele) és a század második felétől jellemző üvegpohár között. Lehet, hogy a nőt a 4. század első negyedében temették el (érem, üvegpalack, de mázpettyes korsó) és később került bele a férje (üvegpohár)?

IV. KÉSŐ RÓMAI SÍRLEÍRÁSOK

12.

17.

18.

48. tábla

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

21.

24. 119.

49. tábla

IV. KÉSŐ RÓMAI SÍRLEÍRÁSOK

23.

118.

50. tábla

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

A sír északkeleti oldalán, teljes hosszában 5 db álló tegula, lábnál még egy (−10 cm mélyen jelentkezett). A tegulák (rajtuk ujjal behúzott félkörös minták) mögött feküdt a csontváz, mintegy fülkében.293 Csontváz nyújtott helyzetben. Melléklet: 1. láb végében sötétszürke, törött peremű korsó (hiányzik). Folt: 230 × 80 cm, kibontva szél.: 140 cm, mélys.: −65 cm, üres rész: −50 cm, padka: −38 cm. Kora: talán a 4. század második negyede. 294 1. sírcsoport. 23. sír (50. tábla; 63. tábla 3): téglasír. Tájolás: ÉNy–DK. Nő, 40–x év. Teteje háztető alakú, mely főleg a fejrésznél maradt meg, déli felében hiányoznak a téglák (gép elvitte?). Sírgödör oldala és alja nincs kirakva téglákkal. Csontváz ép és bolygatatlan (kéz és lábfejek hiányoznak). Mellékletek: 1. sodort karperec hurkos véggel a jobb alsó karon. 2–3. tömör bronz és sodort bronz karperec a bal alsó karon. 5. fej tetejénél kis, nyers színű korsó (82. tábla 5). 4., 6., 7. dupla gyöngysor a nyakánál: 4 db kék gyöngy, áll alatt 6 db gyöngy, bronzkarikával és további 14 db (fehér hengeres, barna gyöngy, átlátszó gyöngy, fehér gyöngy, zöld téglalap, sokszögű, díszített agyag, kicsi kékek stb.; 89. tábla 1). 8. medencénél ólom. Alján, felszedéskor még gyöngyök: kék üvegpaszta, fehér korall és kagyló, vörösesbarna, lecsapott sarkú karneol. H.: 180–220 cm, sz.: 50–85 cm, mélység nem szerepel a rajzon. Kora: 4. század első negyede. 1. sírcsoport. 24. sír (49. tábla; 66. tábla 4): téglasír. Tájolás DK–ÉNy. Férfi, 23–x év. Háztető alakú téglasír, alatta a sírgödör összeszűkül, nincs megépítve téglákkal. Csontváz teljes (kivéve lábfejek). Mellékletek: 1. bal vállán hagymafejes bronzfibula (Keller–Pröttel 1A típus, 280–320; 92. tábla 2).295 2. medencén bronzcsat. 3. bal medencénél vaskés (93. tábla 5). 4. bal combcsontnál belül kis vascsat, bronzverettel. H.: 190–225 cm, sz.: 70–105 cm, mélys.: −50 cm, téglákat tartó padka: −33 cm. 293 294 295 296 297

298

299

100

Kora: (3–4. század forduló)–4. század első negyede. 1. sírcsoport. 118. sír (50. tábla; 67. tábla 1–2): kőláda sír. Tájolás: DK–ÉNy. Férfi, 40–60 év. Rabolt. Kőlapokkal fedett (közte téglák), belül nagy kövekből megépített kőláda, keleti oldalán feliratos kő.296 Alja tegulákkal kirakva. Rabolt a fejtől derékig, csontok egy halomban a láb felett (−39 cm), alsó lábszár bolygatatlanul a helyén, az északi végében (−60 cm). Melléklet: 1. bal lábon nagy tál (85. tábla 10). 2. sírföldből két érem (4. század vége: 364–375). 3. vascsat (a sírrajzon nem szerepel; 92. tábla 8). 4. nyeséskor festett, tölcséresen kihajló peremű korsó töredékei, a láb felett (82. tábla 6).297 Méret: 190 × 72 cm, mélys.: rabolt csontok: −36 cm, alja: −60 cm. Kora: Valentinianus-kor–4. század vége. 2. sírcsoport déli széle. ?119. sír (49. tábla). földsír. Tájolás: D(K)–É(Ny). Gyerek, 15–16 év. Lekerekített sarkú sírgödör, körben padkával. Csontok elég hiányosak (alsó lábszár, bordák és csigolyák részben hiányoznak). Melléklet nincs. Ide leltározva egy vascsat töredéke (talán felszedéskor került elő). Méret: 170 × 80 cm (sírgödör 150 × 47 cm), −50 cm. Kora kérdéses, mellette hamvasztásos, kora római sírok és a késő római 2. sírcsoport. 131. sír (51. tábla; 68. tábla 1): földsír, kőpakolással? (részleges kőláda?). Tájolás: ÉNy–DK. Férfi, 40–x év. Nyeséskor a sír szélén nagyobb kövek, kőpakolás vagy felül kövekkel borított részleges kőláda sír lehetett (a gép összetörte és elvitte).298 Sírfolt felül szélesebb (ez lehetett a köveket tartó padka), −50 cm-nél a sírgödör összeszűkül. Három keskeny, lejtősen mélyülő padka. Melléklet: 1. bal vállán (majdnem középen) hagymafejes fibula (Keller–Pröttel 1/B, 280–320; 92. tábla 1).299 2. jobb lábánál füles korsó (76. tábla 2). 3. vaskés (sírrajzon nincs).

Felül csak egy keskenyebb sírfolt jelentkezett, ami üres volt, majd a tegulák mögötti újabb sírgödörben a csontváz. A 18. sír mellett, de a sírsor legszélén, így lehet későbbi is. Pröttel 1988: Abb. 1. 3–5; Merczi 2019: Kat. 27. Maróti–Mráv 2004: 249–250, 6–7. kép; Mráv 2007: 405–406, 3. kép. A gép nyeséskor, a sír lábánál egy nagy korsót tört össze. Beleltározva még a sírföldből több kora római edénytöredék. Esetleg beleásták a sírt az 1. árokba és abból jött a kora római anyag, vagy rabláskor keveredett bele. A sírfotón látszanak a sírfolt délnyugati szélére rakott kövek. Két darab, de nem nagy kőlap, ezért valószínűbb a kőpakolás, mint a kisebb kövekkel lefedett, részleges kőláda sír. Ásatási rajzon a legfelső padkán −11cm-nél, a délkeleti sarokban egy kisebb kő. Merczi 2019: Kat. 28.

IV. KÉSŐ RÓMAI SÍRLEÍRÁSOK

131.

134.

173.

132.

171.

51. tábla

101

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

H.: 205–245 cm, sz.: 70–130 cm, mélys.: −75 cm, padkák: −23, −32, −45 cm. Kora: (3–4. század forduló)–4. század első negyede. 1. sírcsoport, déli része. 132. sír (51. tábla; 66. tábla 3.): földsír, felül téglákkal, kövekkel. Tájolás: ÉNy–DK. Férfi?, 23–x év. Sír tetején két, lapos tegula és egy kő az északi felénél (többit elvitte a gép?). Belseje egyszerű földsír. Csontváz a helyén, de a kisebb csontok (csigolya, láb és kézfej) elkorhadtak. Lábai térdben kissé behajlítva. Melléklet: 1. bal vállnál vízszintesen kihajló peremű, mély tál (85. tábla 11; 87. tábla 4). 2. jobb vállnál vas csatfibula (92. tábla 7).300 Méret: 190 × 70 cm, mélys.: −60 cm, felső téglák és kövek: −11–18 cm. Kora: 4. század első (–második) negyede. 1. sírcsoport, déli része.301

169. sír (52. tábla): földsír. Tájolás: ÉNy–DK/fordított. Üres (gyerek?). Kis méretű, észak felé elkeskenyedő végű sírgödör. Csontváz nincs. Gyerek vagy jelképes sír. Méret: 100 × 42 cm, mélys.: −16–20 cm. Kora bizonytalan, körülötte késő római sírok (1. sírcsoport déli széle).304

?134. sír (51. tábla): földsír, koporsóval. Tájolás: DK–ÉNy. Gyerek, 4–5 év. Szabályos, kis méretű, téglalap alakú sír. A koporsó famaradványai a sír bal oldalán látszanak. Koporsószögek lábnál és fejnél (8 db). A halottból csak a koponya és a felkarcsont-darab maradt meg, a többi elkorhadhatott (nem bolygatott). Melléklet nincs. Méret: 55 × 140 cm, −46 cm. Kora kérdéses, a késő római 1. sírcsoport és a Severus-kori hamvasztásos sírok között található. Talán 3–4. század forduló.

171. sír (51. tábla): földsír. Tájolás: É–D. Neme?, 23–x év. Széles, sekély sírgödör. Csontok alig maradtak meg a helyükön: töredékes koponya, jobb karcsont-darabok, két combcsont, jobb alsó lábszár az eredeti helyén, tehát nem rabolt, csak elkorhadt (kisebb csontok bontáskor kimozdultak). Melléklet: 1. szürke korsó, a jobb combcsontnál (sírgödör itt kiszélesedik; 76. tábla 6; 80. tábla 8). Méret: 185 × 90 cm, mélys.: −8–20 cm. Kora: 4. század második (–harmadik) negyede. 1. sírcsoport déli széle.

160. sír (52. tábla; 67. tábla 3–4): téglasír. Tájolás: É–D. Nő, 40–60 év. Lapos tetejű, tegulákból teljesen megépített téglasír (tetején lévő téglák összetörtek, de a többi épen megmaradt). Csontváz jó állapotú, ép. Mellékletek (75. tábla 3): 1. jobb láb végénél festett pohár (a festett tálban; 79. tábla 2; 84. tábla 6). 2. festett tál ugyanott (85. tábla 6). 3. fületlen korsó a jobb lábtól délre, a sír sarkában (80. tábla 3). 4. füles korsó az előző mellett (76. tábla 1; 80. tábla 1). 5. bögre a sír végében (bal

173. sír (51. tábla; 65. tábla 6): földsír. Tájolás: DK–ÉNy. Nő, 30–35 év. Szabályos, nagy méretű, téglalap alakú folt, ezen belül hosszú, keskeny sírgödör. Csontok rossz állapotban, feje darabokban, de megvan a helyén az egész csontváz. Melléklet nincs. H.: 205 cm (folt), 185 cm (sírgödör), sírgödör sz.: 47–60 cm, mélys.: −65 cm. Kora a környezete alapján talán a 4. század második–harmadik negyede (1. sírcsoport északnyugati széle).305

300

301 302

303 304 305

102

lábtól délre a sarokban; 84. tábla 18; 86. tábla 11). 6. jobb lábszár végénél kis, S-alakú bronzhuzal (nyaklánckapocs?). 7. jobb medencénél Maxentius érme (309–312). 8. karperec a bal csuklón (vékony, csavart: 91. tábla 4). 9. nagy üveggyöngy a bal kézfejnél.302 10. jobb csuklón karperec (dudoros, zárt karika; 91. tábla 2). 11. nyaknál füles gyöngy (89. tábla 7). 12. lapított fejű fülkanál a 2. számú, piros festett tálban. 13. vasdarab ugyanott.303 Méret: 190 × 55 cm, mélys.: −53 cm. Kora: 4. század első (–második) negyede. 1. sírcsoport.

Rombusz keresztmetszetű, feltekert végű vasfibula. Ld. Merczi 2016: Budaörs 7. típus 1. változat; Merczi 2019: Kat. 22 (4. század első fele–5. század eleje). A 4. század elejére tehető 131. sír mellett van. Fehér kavicsos edénye a 11., 18., 160. és 226. sír edényeihez hasonlít. A 2005.160.11. számra a fülesgyöngy mellé be van leltározva egy félig elkorhadt üvegpaszta vagy borostyángyöngy? töredéke. Mind a kettőre 9. melléklet lett írva, pedig a fülesgyöngy a 11. melléklet volt. 13. mellékletként egy kis bronzhuzal van beleltározva (2005.12.160.6.). Az 5., 21. és 24. sír között. Talán a 4. század első–második negyede. A hasonló tájolású 9. sír mellett. A térképen kicsit más irányúak, de a sírfotó alapján egyforma a tájolásuk. Másik oldalán a 6. sír.

IV. KÉSŐ RÓMAI SÍRLEÍRÁSOK

160.

174.

179.

320−324.

169.

52. tábla

103

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

174. sír (52. tábla; 69. tábla 1): földsír. Tájolás: D(K)–É(Ny). Férfi?,306 23–x év. Csontok rossz megtartásúak, de az alkarokat és lábfejeket kivéve a helyükön maradtak. Melléklet: 1. agyagedény alsó fele a bal lábfejnél (hiányzik). 2. fenőkő a jobb lábfejnél. 3. vaskés előző mellett. Méret: 190 × 90 cm, mélys.: −45–65 cm. Kora: 4. század második–harmadik negyede (?),307 1. sírcsoport északi széle. 179. sír (52. tábla; 65. tábla 5): részleges téglasír. Tájolás: ÉNy–DK. Kislány (méret és melléklet alapján). Tegulákkal fedett, kis méretű sír (két nagy, laposan fektetett tegula, déli végében egy kő). Téglák alatt kis sírfolt (−30 cm). Sír belsejében nincsenek téglák, csak csontfoszlányok maradtak meg. Melléklet: 1. agyaggyöngy felül az északkeleti részen (halott bal oldala). 2. vas nyaklánckapocs a gyöngyök mellett.308 3. bronzpénz középen, a jobb oldalon: I. Constantinus, 320–324. 4. északi végében (halott fejénél, jobb oldalt) üvegpaszta gyöngyök: három (dudoros, gerezdelt és folyatott mintás; 89. tábla 5). 5. vízszintesen kihajló peremű, mázas tál a délnyugati sarokban (jobb láb helyének a végén; 78. tábla 1; 85. tábla 9). Felső téglák h.: 140 cm, sírgödör h.: 95 cm, sz.: 45 cm, mélys.: sírfolt jelentkezésétől −11 cm. Kora: 4. század második–harmadik negyede. 1. sírcsoport. 191. sír (53. tábla; 68. tábla 2–4): téglasír. Tájolás: ÉNy–DK. Nő (mellékletek alapján). Teljesen megépített téglasír (oldalt és alul tegulák, tetejéből egy-két, oldalra csúszott tegula maradt meg). Északnyugati sarokban egy imbrex cső vezetett le a sírgödörbe.309 Nagyon mély sír. Rossz állapotú csontváz, csak koponya töredékek maradtak meg.

306 307

308 309

310

311

312 313

104

Mellékletek: 1. üvegpohár jobb oldalt derékmagasságban (88. tábla 5).310 2–3. bal kéz helyén két db karperec (bronz és ezüst; 90. tábla 4–5). 4. széttört, festett pohár a jobb lábszár helyén (84. tábla 5). 5. horpasztott falú, festett pohár a lábnál, jobb sarokban (79. tábla 3; 84. tábla 2). 6. lassú korongolt bögre a lábnál, bal sarokban (84. tábla 19; 86. tábla 12). 7. kiöntős, szürke korsó ugyanott (77. tábla 1; 83. tábla 1). 8. deréknál és kidobott földben 13 érem (303–313). 9. két db kis bronzdísz a nyaknál (bulla két oldala). 10. nagy gyöngy a horpasztott bögrében, jobb sarokban (89. tábla 6). 11. vaskés a bal medence helyén. 12. kiöntős korsó töredékei a sírföldben (83. tábla 2).311 H.: 175–210 cm, sz.: 55–100 cm, mélys.: −170 cm. Kora: 4. század első negyede. 1. sírcsoport. ?202–205. számon kő- és téglahalmok az 5. árok vonalában, melyek vagy az árok betöltéséhez tartoznak, vagy szétszántott, késő római, épített sírok maradványa. Tájolásuk északnyugat–délkeleti vagy fordított.312 Amennyiben sírok, egy csoportba tartozhatnak a 206a ugyancsak félig elpusztított kőládasír-maradvánnyal, és valamennyien az M1es út építése során tönkrement 3a–4a sírcsoport részei lehetnek (pont szemben vannak az M1-es autópálya túloldalán lévő 3. sírcsoporttal). ?206a sír (53. tábla): kőláda sír maradványa.313 Tájolás: ÉNy–DK/fordított. A 206. kora római, hamvasztásos sír bontásakor, a sír déli végében, rá merőlegesen előkerült egy nagy kőlap. Valószínűleg egy késő római kőláda sír maradványa. Nincs alatta sírgödör. Méret: folt 160 × 70 cm, kő: 90 × 44 cm, mélys.: −23 cm (kő teteje). Kora római környezet (temető nyugati szélén, a 120. körárok és 112. szögletes árkok között). Esetleg az M1 autópálya alatt lévő 4a sírcsoporthoz tartozott.

Antropológus szerint kérdőjelesen nő, de a mellékletek (vaskés, fenőkő) alapján inkább férfi. Kora kérdéses; a lábhoz helyezett eszközök esetleg övre utalnak, így talán lepelben eltemetett keresztény halott. Ez a szokás a század második felére, végére jellemző általában. Az 1. sírcsoport szélén a 3. sír mellett található, ami mázpettyes edénye alapján a 4. század középső harmadára tehető. 2005.12.179.2. U alakú vékony rudacska, nyitott végére ráhúzott hengeres zárótaggal alakították ki (összetört). Nagy, bizonytalan körvonalú foltként jelentkezett. Az északnyugati sarokban rablóakna foltja látszott, de bontáskor imbrex csőnek bizonyult, ami levezetett a sírba. A téglák felületébe égetés előtt ujjal félköröket és hullámvonalakat rajzoltak. Dévai 2012: Kat. 98, hengeres testű, talpgyűrűs pohár. Keltezés: a 4. század első felétől a 4. század harmadik negyedéig. Pannonia: 3. század vége–4. század első harmada. Ide lett leltározva több, a sírrajzon nem szereplő edény, melyek többsége 2–3. századi. Valószínűleg a 121. hamvasztásos sír hiányzó edényei keveredtek ide. A törött, kiöntős korsót (191.7.), mivel formája a késő római edényekhez hasonlít, a sírhoz tartozónak vettem (vagy a 121. sír tehető a 3. század közepére–második felére?). Felcserélhették a két sírszámot, nem csak az edényeknél, de a csontoknál is, mert néhány égett csont is ide lett csomagolva. Nem vettem be semmilyen számításba, se tájolásba, se sírformákba, mivel a késő római temetkezésekhez való tartozásuk kérdéses. A naplóban nem szerepel, csak a rajzon és részben a fotón. A térképen be van rajzolva a 206. sír mellé egy folt, esetleg kőlap.

IV. KÉSŐ RÓMAI SÍRLEÍRÁSOK

191.

303−313.

206a.

53. tábla

105

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

224. sír (54. tábla; 69. tábla 2): földsír. Tájolás: D–É. Férfi, 40–x év. Szabályos, téglalap alakú sírgödör. Teljes csontváz, nyújtott helyzetben. A feje kissé félrebillenve, az edénnyel együtt, egy padkán fekszik. Melléklet: 1. fej bal oldalán szürke bögre (86. tábla 1). 2. nyaknál nyakperec (hiányzik). 3: jobb alkaron ezüst karperec (méltóságjelvény; 92. tábla 5). 4. bal felkar mellett Philippus érem (Kr. u. 246– 247). 5. jobb láb végében nagyobb tál (87. tábla 1). 6. bronzkapocs a bal láb végénél.314 7. kis tál (a nagyobb tál alatt; 87. tábla 2). 8. cipőszögek mindkét lábfejnél. Méret: 170 × 83 cm, mélys.: −35 cm. Kora: 3. század (közepe –) második fele.315 225. sír (54. tábla; 69. tábla 3): földsír. Tájolás: DK–ÉNy. Férfi, 23–x év. Körben padka. Rossz megtartású csontváz, kisebb csontjai elporladtak, a többi a helyén, nyújtott helyzetben. Bal oldalon, válltól combközépig szerves anyag szenes foltja. Mellékletek: 1. jobb térdnél füles, szürke korsó (76. tábla 8; 81. tábla 3). 2: fej jobb oldalán bronz övveret vagy szíjvég (téglalap alakú, gyöngyfüzér-szerű kerettel; 92. tábla 6). H.: 170–240 cm, sz.: 90–130 cm, mélys.: padka: −28 cm, alja: −67 cm. Kora: 4. század második fele–vége (Valentinianus-kor). 2. csoport szélső sora. 226. sír (54. tábla): földsír. Tájolás: DK–ÉNy. Csontok nem lettek meghatározva. A sírgödröt szabálytalan alakú padka veszi körül. Rossz megtartású csontváz, középső része szinte teljesen elkorhadt (koponya, lábak és felső karok vannak a helyükön). Melléklet: 1. jobb lábnál a sír végében nagy, szürke, füles korsó (76. tábla 7; 81. tábla 2). H.: 180–215 cm, sz.: 52–120 cm, mélys.: −70 cm, padka: −30 cm. Kora: 4. század második fele. 2. csoport szélső sora (225. mellett).

314 315 316

317 318

106

227. sír (55. tábla; 70. tábla 1–2): kőláda sír. Tájolás: DK–ÉNy. Nő, 25–30 év. Teljesen megépített kőláda sír. Tetejét egy nagy, kettétört kőlap alkotja. Belül nagy kövekből építve, egyiken felirat.316 Alján nincs megépítve. Csontváz jó megtartású, nyújtott helyzet, alsó lábszárak egymást keresztezik. Hosszában éppencsak belefér (feje előrehajtva). Melléklet: 1. fejnél jobb oldalt zöld mázas korsó (78. tábla 6). 2–4. bal karon három bronz karperec (egyik stilizált kígyófejes; 90. tábla 6). Folt: 210 × 90 cm, kőláda belseje: 152 × 46 cm, mélys.: −77 cm. Kora: 4. század második fele. 2. csoport. ?228. sír. földsír?. Tájolás: (É)Ny–(D)K/fordított. Üres. Szabálytalan, padkásan mélyül, közepén kerek gödör. Se csontváz, se melléklet. Kérdéses, hogy sír volt-e egyáltalán. Méret: 140 × 50 cm, −27 cm. Kora kérdéses. A 2. sírcsoport szélén van, de tájolása ellentétes. 229. sír (55. tábla): földsír. Tájolás: DK–ÉNy. Nő, 23–x év. Nagyon sekély sír. Csontváz hiányos, rossz megtartású (a gép elvihette a fejét). Mellékletek: 1. jobb könyöknél bronzspirál töredék (karperec vége).317 2. bal karon két bronz karperec (egyik kígyófejes; 91. tábla 7). 3. bal alkaron kis, ívelt vastöredék, helyzetét tekintve egy újabb karperec. Sírföldben kis tégladarab. Méret: 170 × 85 cm, mélys.: 0–7 cm. Kora: 4. század második fele. 2. csoport. ?230. sír (55. tábla): földsír. Tájolás: DK–ÉNy. Férfi, 30–40 év. Széles, szinte dupla sírfolt. Bontáskor alaktalan sírgödör, nyugati felében a csontváz, keleti oldalon szabálytalan padkával.318 Csontváz rossz megtartású, hiányos. Melléklet: 1. bal alsó karnál nagy vaseszköz (birkanyíró olló).

Derékszögben meghajlított bronztárgy, talán csat töredéke. A lábbelihez tartozhatott. Ugyanilyen korú a 127. hamvasztásos sír, éremmel (243–244) és vasdarabbal. Mráv Zsolt feldolgozásában nem szerepel! Közölt viszont feliratot a 252. és 267. sírból, ahol se a napló, se a rajz nem tünteti fel. Ld. Mráv 2007: 404, 2. kép, 408, 5. kép. Valószínűleg az egyik a 227. sír köve lehetett, csak összekeveredtek a sírszámok. Ez egy harmadik bronz karperechez tartozik, mert a meglévő két karperec más záródású (a csavart formáknak van ilyen vége). Lehet, hogy padmalyos sír volt (kibontott sírfotó nincs!). Esetleg a kora római időszak hasonlóan széles, szerves anyaggal elválasztott falú sírjaihoz tartozott. A 231. földsírral hasonló a helyzet, de miután a maradandó válaszfal nélküli padmalyos sírok Pátyon a kora római korra jellemzők, oda soroltam be, bár tartozhatott a késő római 2. sírcsoporthoz is. A kora római sírok körülötte mind hamvasztásosak (20. tábla).

IV. KÉSŐ RÓMAI SÍRLEÍRÁSOK

224.

225.

226.

54. tábla

107

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

227.

229.

230.

55. tábla

108

IV. KÉSŐ RÓMAI SÍRLEÍRÁSOK

239.

245.

238.

251.

56. tábla

109

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

H.: 210 cm, sz.: 50–100 cm (padkával együtt 150 cm), mélys.: −25 cm. Kora kérdéses. Késő római 2. csoport szélén, de tájolása a kora római sírokra hasonlít. A körülötte lévő kora római sírok mind hamvasztásosak, így inkább késő római temetkezés. Az olló típus a keltáktól kezdve a római kor végéig megtalálható, a 4. században gyakoribb.319 ?238. sír (56. tábla): földsír. Tájolás: (D)K–(É)Ny/fordított? Üres. Hosszú, keskeny sírgödör. Üres, csontváz nélküli, felnőtt méretű sír. Jelképes temetkezés? Méret: 190 × 75 cm, mélys.: −55 cm. Kora kérdéses, a 2. sírcsoportban van (talán 4. század második fele). 239. sír (56. tábla): földsír. Tájolás: DK–ÉNy. Nő, 40–x év. Hosszú, keskeny, téglalap alakú sír. Csontváz elég rossz megtartású, nyújtott helyzetben. Mellékletek: 1. jobb váll mellett kiöntős, szürke korsó (77. tábla 3; 83. tábla 5). 2. bal alkaron lemez karperec töredék. 3. bal kézen vas pecsétgyűrű (törött). 4. nyaknál üvegpaszta gyöngysor (kék, sokszögű gyöngyök). Méret: 185 × 67 cm, mélys.: nincs a rajzon. Kora: 4. század közepe–második fele (227. és 229. sír között). 2. sírcsoport. 245. sír (56. tábla): földsír. Tájolás: É–D. Férfi, 50–70 év. Széles, nagy méretű folt. A sírgödröt három oldalról padka veszi körbe (kivéve lábnál). Csontváz jó megtartású, teljes, nyújtott helyzetű váz. Melléklet. 1. fej felett jobbra hagymafejes fibula (Keller–Pröttel 1/A, 280–320).320 2. jobb lábfejnél szürke, kiöntős kancsó (77. tábla 2; 83. tábla 4). 3. vaskés, a korsó mellett. H.: 190–212 cm, sz.: 65–120 cm, mélys.: −55 cm. Kora: (3–4. század forduló–) 4. század első negyede. 3. sírcsoport.

319 320 321

322 323

110

? 247. sír: földsír. Tájolás: ÉNy–DK/fordított. Gyerek vagy jelképes sír. Üres sír, csontváz nélkül. Egy darab kő a sír nyugati felében. Méret: 150 × 100 cm (térkép alapján, mert rajz nincs). Kora: kérdéses. Esetleg vágja a később feltárt, kora római 587. sírt (vagy megegyeznek?).321 A késő római 4. sírcsoportnál van, de korai sírok is vannak mellette (42. tábla). 249. sír (57. tábla; 70. tábla 3–4): kőláda sír (részleges). Tájolás: D–É. Nő, 60–80 év és nő, 20–30 év. Felül nagy kőlapokkal (egyik faragott) lefedett sír (közte egy-két téglatöredék), belsejében nincsenek kövek. Körben padka, ami a felső köveket tarthatta. Kettős női sír (esetleg anya és lánya). Vázak jó megtartásúak, nyújtott helyzetben, szorosan egymás mellett. Mellékletek: 1. jobb oldali nő bal karján fonott, bronz karperec.322 2. jobb oldali váz lábának végénél fületlen bögre (84. tábla 16; 86. tábla 10). 3. másik nő lábánál füles bögre (84. tábla 10; 86. tábla 4). 4. vaspánt a lábnál, két bögre között. Bal oldali váz mellkasán kis állat csontjai. Folt: 251 × 170 cm. Sírgödör: h.: 190–255 cm, sz.: 60–90/160 cm, mélys.: −75 cm, kövek: −25–34 cm. Kora: 4. század (második–) harmadik negyede. 3. sírcsoport. ?251. sír (56. tábla): földsír kőpakolással. Tájolás: Ny–K. Férfi?, 18–20 év. Földsír, tetején kisebb kövekből kőpakolás-maradvány a nyugati részén. Csontváz nyújtott helyzetben, jó megtartású, feje hiányos (beleszorították a sírba, alig volt helye). Melléklet: 1. kerek vascsat a bal lábszár végében. Méret: 200 × 70 cm. Mélys.: padka a fejnél: −20 cm, alja: −68 cm. Kora kérdéses, népvándorlás kor vagy 4. század? 3. sírcsoport?323

Rupnik 2016: 146. Merczi 2019: Kat. 25. A térkép szerint ráásva a kora római 587. sírra (csontváz egyikben sincs). Tehát lehet, hogy késő római, esetleg egybetartozik a két sír, csak kétszer lett kibontva. Napló szerint a már átadott területen újabb sírfoltok kerültek elő. Esetleg ezek voltak a mélyebbre ásott, kora római sírok? (1997. december 16). Fogsora alapján ő lehetett a fiatalabb. Tájolása ellentétes a késő rómaival, bár az 583. kőláda és a 271. kövekkel fedett, biztosan késő római sír is ilyen irányú volt. A 271. sír a 4. század elejére tehető, viszont az öv lábhoz helyezése inkább a század második felére jellemző. Mellette van népvándorláskori sír is, pl. a 253. vágja a késő római 254. sírt.

IV. KÉSŐ RÓMAI SÍRLEÍRÁSOK

249.

252.

255.

57. tábla

111

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

252. sír (57. tábla; 69. tábla 4): kőláda sír. Tájolás: É–D/fordított. Nő, 30–35 év. Rabolt. Nagy kőlapokból épített, teljes kőláda (felül is kőlapok).324 Csontok összetörve, kőlapok felett és benne is (déli végében lábak és állkapocs, középen koponya és egyéb kisebb csont). Kisebb belehullott kövek. Mellékletek: 1. középen szürke, behúzott peremű tál (85. tábla 3; 87. tábla 5). 2. mellette a nyugati szélen középen sárgásbarna mázas korsó (78. tábla 5). 3. előző mellett kis, szürke pohár (84. tábla 7; 86. tábla 2). 4. kar- vagy lábperec (bevagdosott díszítéssel: 91. tábla 3.) és gagát ékszer (gyöngy; rajzon nem szerepel, felszedéskor; 89. tábla 8). Folt: 230 × 110/150 cm. Sírgödör: 205 × 70 cm. Mélys.: kőlapok: −15 cm, alja: −60 cm. Kora: 4. század második (–harmadik) negyede.325 3. sírcsoport. 254. sír (58. tábla; 71. tábla 4–5): kőláda sír. Tájolás: É–D. Férfi, 40–60 év és nő? Későbbi bolygatás.326 Fedőköve nem maradt meg (gép vagy a szántás elvitte), oldalai nagyobb kövekből építve, alja téglával kirakva. A sír déli részében feliratos kő.327 Kettős sír, csontvázak hiányosak, felsőtest egyes részei és a férfi koponya hiányzik (itt az északi részen a kövek is bolygatottak). Szorosan egymás mellett fekszenek, egy sírba szorítottak be két csontvázat.328 Melléklet: 1. korsó a nő lábánál (81. tábla 1). 2. ös�szetört üvegtöredékek a férfi lábszáránál (üvegpalack és pohár: 88. tábla 1, 8).329 3. nő mellkasán Helena Augusta érem (Kr. u. 326–328). 4. férfi jobb felkarjánál hagymafejes fibula (Keller–Pröttel 2/C, 300–340; 92. tábla 4).330 5. férfi bal lábánál vasbalta (93. tábla 4). Beszámozatlan mellékletek: 324

325 326

327 328

329

330 331 332 333 334

335

336 337

112

6. férfi feje helyénél vasszerszám (kanálfúró).331 7. medencéjénél Licinius és Constantinus érmek (Kr. u. 315–316). 8. medencénél, a combon belül vastöredékek (késpenge, lyukasztó?). Sírföldben kerámiatöredékek (bolygatáskor kerülhettek bele).332 Folt h.: 220–260 cm, sz.: 95 cm, csontváz h.: 200 cm, sz.: 50–70 cm, mélys.: −60 cm. Kora: 4. század második negyede. 3. sírcsoport. 255. sír (57. tábla; 71. tábla 2): földsír (kőpakolás?). Tájolás: É–D/fordított. Neme nem meghatározható. Rabolt. Nagy, széles sírfolt, felszínén elszórtan kődarabok és sok apró téglatörmelék.333 Kibontva ugyanolyan széles, mély sírgödör, déli végében keskeny padka. Benne szétszórt csontok. Nyeséskor kerámiatöredékek. 1. mázas tálperem (78. tábla 2; 85. tábla 8). 2. profilált bögre perem.334 Mérete: 240 × 130 cm. Mélys.: kb. −60 cm (fotó alapján). Kora: 4. század második fele (sír kora vagy rablás kora?). 3. sírcsoport. 257. sír (59. tábla; 72. tábla 1–2): kőpakolásos sír (vagy részleges kőláda?).335 Tájolás: É–D. Férfi, 23–x év. A felső köveket nagyrészt elvitték a gépek (egy kőhalom maradt meg). Sír belsejében nincs kő. Csontváz jó megtartású, nyújtott helyzetű. Melléklet: 1. vaseszköz (és vasszög) a fej jobb oldalán. 2. vas T-fibula töredék a jobb vállon.336 3. deréknál bal oldalt Constantinus és Licinius érem (312–317). 4. sigillata töredék a bal combcsont belső oldalán.337 5. kiöntős, törött korsó a bal combcsonton, kívül (83. tábla 3). 6. törött

Mráv Zsolt közöl innen egy feliratos követ (Mráv 2007: 408, 5. kép), de se a naplóban, se a rajzon nincs nyoma. Lehet, hogy csak a felszedéskor derült ki, vagy pedig ez volt a 227. sír felirata, ami elkeveredett. Festett bögréje a 160. és 191. sír bögréjére hasonlít. Mázas korsója lehet a század középső harmadából is. Vágja a 253. üres sír (nyugat–kelet vagy fordított irány). Északi végén a kövek bolygatottak, a téglák töröttek. Ide ásták rá a 253. sírt (bár a gép is kimozdíthatta a köveket). Mráv 2007: 406–407, 4. kép. Kérdés, hogy a férfit szorították-e be másodjára a meglévő helyre, vagy a nőt temették el később, és ekkor félretolták a férfi csontvázat (a férfi érmei korábbiak pár évvel). Mindenképpen családtagok voltak. Dévai 2012: Kat. 39.: ívelt falú pohár, keltezése a 4. század első fele, ritkán a második felében is előfordul. Ld. még Barkóczi 1988: Form 44, 45. Nyomott gömbtestű palack (Kat. 589.), keltezés a 4. század első harmada–vége. Merczi 2019: Kat. 29. Ltsz. 2005.12.254.9. vasbalta, 10: kanálfúró, 11: lyukasztó, 12: késpenge. Ltsz. 2005. 12. 254.2–7: simított oldalak és kopott, agyagbevonatos pohár töredékei. Északi végében összeér a kérdéses korú 256. gödörrel. Sírföldből még két perem (vízszintes peremű edény és bögreperem), továbbá egy simított oldaltöredék. Lehet, hogy volt 4–5 edénye is, de előfordulhat, hogy valamennyi töredék rabláskor keveredett bele a visszatöltött földbe. Ebben az esetben a rablás ilyen korú és a sír korábbi. A megmaradt kőhalom alapján csak kőpakolásos, de a sír gazdagsága inkább kőládára utal. A szomszédos 249. sír folt fotóján, annak déli oldalán látszik egy élére állított nagyobb tégla (itt volt a 257. sír!). Merczi 2019: Kat. 21 (a mai Morvaország és Délnyugat-Szlovákia területén gyakori). SzFM ltsz. 2005.12.257.9: Drag. 18/31 formájú tányér peremtöredéke. Közép-Gallia, Kr. u. 2. század második harmada–közepe. A meghatározást Hajdú Barbarának köszönöm.

IV. KÉSŐ RÓMAI SÍRLEÍRÁSOK

254.

263.

58. tábla

113

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

pohár a jobb sípcsonton (84. tábla 3). 7. kis, füles bögre a jobb bokánál (84. tábla 9; 86. tábla 3). 8. vaskés a bal lábfejnél. 9. üvegpohár töredékei a bal láb végében.338 Méret: 200 × 60–85 cm, mélys.: −25 cm. Kora: 4. század első–második negyede. 3. sírcsoport. 263. sír (58. tábla; 72. tábla 3): földsír, belül kövekkel. Tájolás: (D)K–(É)Ny/fordított. Üres (gyerek vagy jelképes sír). Kis méretű, ovális földsír, közepén kisebb, délkeleti szélén nagyobb, lapos, faragott kövekkel (egyik félköríves záródású sztélé). Se csontváz, se melléklet. Méret: folt: 160 × 70 cm (lefelé szűkül), kövek: −20–55 cm, alja: −60 cm. Kora kérdéses, a másodlagosan beépített kövek miatt valószínűleg késő római (4. század). 339 4. sírcsoport. 266. sír (59. tábla; 71. tábla 1, 3): földsír (felül kövekkel). Tájolás: É–D. Nő, 40–x év. Nyeséskor néhány kő látszik a sírfotón (kőpakolás?, részleges kőláda?). A szabálytalan alakú sírgödröt padka veszi körül. Csontváz jó megtartású, nyújtott helyzetű. Mellékletek. 1. bronzgomb, jobb térdnél kívül. 2. vaspenge (kés) előző mellett. 3. jobb lábszárnál bögre (84. tábla 15; 86. tábla 9). 4. bronz csatkarika (vastüskével) a jobb combcsontnál. 5. pelta alakú, áttört dísz a bal térdnél. 6. zárt gyűrűfibula áttört toldalékkal a jobb vállon. 7. kagyló alakú dísz a jobb lábszárnál, edény alatt. 8. bronzgomb a bal alsó lábszár közepén. 9. edény alatt bronzgomb. 10. kettős pelta alakú dísz ugyanott az edény alatt. Az övet nem a viseletnek megfelelő helyre, hanem a lábra fektették, keresztben és rátették az edényt. H.: 200–213 cm, sz.: 85–120 cm, mélys.: −47 cm, padka: −17–25 cm.

338

339 340 341 342

343 344

114

Kora: 4. század második (–harmadik) negyede.340 3. sírcsoport. 267. sír (60. tábla; 72. tábla 5): kőláda sír (részleges). Tájolás: É–D. Férfi?341 50–60 év. Felül nagy kőlapokkal lefedett sír, belsejében nincsenek kövek, csak a szélén a kőlapok tartására szolgáló padka.342 Csontváz közepes megtartású, láb és kézfejei hiányoznak. Melléklet: 1. hegyes vas a bal vállnál (szög? tű?). 2. ovális vascsat a jobb combcsontnál. H.: 185–205 cm, sz.: 67–87 cm, mélys.: −40 cm, padka: −17 cm. Kora: talán 4. század második fele.343 3. sírcsoport. 269. sír (60. tábla; 73. tábla 1–2):344 téglasír. Tájolás: É–D. Gyerek, 9–10 év (fiú a melléklet alapján). Teljesen megépített téglasír (felső tégláit elvihette a gép). Nyújtott helyzetben, koponya ös�szetört, csontjai rossz állapotban, kisebb csontok szétmállottak. Sír déli felén egy újkori vezeték ment át, a téglákat összetörte, de a csont szintjéig nem ért el. Melléklet: 1. alsó lábszárak között vascsat töredékek. Méret: 150 × 45 cm, mélys.: −46 cm. Kora: 4. század második fele (–vége). 3. sírcsoport. 270. sír (60. tábla; 72. tábla 4): kőláda sír (részleges). Tájolás: ÉK–DNy. Gyerek, 4–6 év. Felül nagy kövek borítják, alatta, a sír belsejében nincs kő. Rossz megtartású gyerek csontváz, hiányos (alsó lábszárai hiányoznak). Kisebb csontok felszívódtak. Feje alatt kisebb fejpárna (padka). Hosszabb sírgödör, mint a csontváz. Melléklet: 1. jobb lábfej helyén Urbs Roma érem (330–333). Folt: 200 × 105 cm, sírgödör: h.: 130 cm, sz.: 53 cm, mélys.: −27–46 cm. Kora: 4. század második negyede. 3. sírcsoport.

Nincs beleltározva, viszont van 3 db sírszám nélküli üveg (Dévai 2012: Kat.78. és 99.: pohár, 590.: palack). A sírfotó alapján hengeres testű pohár lehetett. Majdnem összeér az 588. kora római sírral. Esetleg annak a felszíni sírsztéléit építették bele. A fibula korábbi, az edény lehet a század második feléből is; Merczi 2019: Kat. 21 (3. század utolsó negyede–4. század vége). Az antropológus szerint valószínűleg nő, de a vascsat inkább férfira utal. Feliratos kőtöredék: Maróti–Mráv 2004: 249, 4–5. kép; Mráv 2007: 404, 2. kép. Napló nem említi, esetleg az egyik fedőlap megfordításakor került elő, vagy összekeveredett a 227. sírban lévő feliratos kővel, amit a napló és a rajz említ, de közölve nincs. A vascsat a későbbi sírokra jellemző. Északkeleten összeér a 267. kőláda sírral, de nem bolygatják egymást. 269. téglái ebben a sarokban megvannak (ld. 267. felső kőlapjainak fotóját), tehát a téglasír a későbbi.

IV. KÉSŐ RÓMAI SÍRLEÍRÁSOK

257.

312−317

266.

59. tábla

115

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

271. sír (60. tábla): kőpakolásos sír (esetleg részleges kőláda). Tájolás: K–Ny/fordított?345 Férfi. Felszínén három kisebb kupacban (a sír teljes hosszában) kövek, sírfolt nem látszott. Valószínűleg a gépek feldúlták. Csontváz nincs. Melléklet: 1. kövek között, a sír délkeleti végében hagymafejes fibula (Keller–Pröttel 1/A, 280–320; 92. tábla 3).346 Felszíni kövek h.: 200 cm, sz.: 50 cm (mélység nincs a rajzon, lehet, hogy ez az alja). Kora: (3–4. század forduló–) 4. század első negyede. 3. sírcsoport. 577. sír (2. tábla): téglasír. Az M1-es autópálya északi oldalán, feltárási terület szélén.347 Újkori bolygatás. Gépi nyesés után tegulák látszottak, de nem lett kibontva. Valószínűleg a gépek elvitték, és már csak a sír alját találtuk meg. Késő római. Új sírcsoport? 583. sír (60. tábla; 73. tábla 4–5): kőláda sír. Tájolás: Ny–K/fordított.348 Csontváz nincs. Újkori bolygatás. Nagy kőlapokból megépített szabályos kőláda, alja agyag (felső kőlapja hiányzik). Északkeleti végét elvitte a gép vagy az autópálya-építés (pont a rézsű peremén van). Üres, csontváz nélkül.

345 346 347

348 349

116

Melléklet: 1. délkeleti sarokban, kőládán kívül, a bolygatott részen nagy méretű, szürke edényperem töredékei. Valószínűleg a halott lábánál lehetett (hiányzik). Méret: kőláda h: 250 cm, sz.: 95 cm, mélys.: kb. −50 cm (fotó alapján). Kora: 4. század. 3. sírcsoport déli széle. ? 585. sír (60. tábla): földsír. Tájolás: É–D? Neme? 23–x év. Bolygatott. A rézsű mellett szabálytalan sírgödör. 2 db hos�szúcsont maradt a sír déli végében a felszínen, a többi hiányzik. Bolygatott. Betöltésben egy db kis kerámiatöredék (sötétszürke talp). Méret: 115 × 75 cm, mélys.: −20 cm. Kora: a római koron belül kérdéses. A 3–4. sírcsoport között van. 586. sír (60. tábla; 73. tábla 3): kőláda sír (részleges). Tájolás: ÉNy–DK/fordított. Újkori bolygatás. Gyerek? Felül nagy kövek, gép elvágta, északi fele hiányzik. A sírgödör nincs megépítve kövekkel. Csont sincs benne. Kőlapon és sírgödrön kívül, az északkeleti sarokban festett, kétfülű korsó, ami korábbi, mint a sír. 349 H.: kb. 120 cm, sz.: 40–50 cm (meglévő kő: 80 × 50 cm), mélys.: kb. 25–30 cm. Kora: késő római. 4. sírcsoport.

A fibula a sír délkeleti végében, tehát a halott feje esetleg keleten volt, és a bal vállán hordta a fibulát. Merczi 2019: Kat. 26. Térképről hiányzik, pedig a ceruzával készült helyszíni vázlaton rajta van a 297. körárok északi oldalán, a 298. sírtól keletre (SZFM Adattár 6183-2015). Körülötte kora római sírok (578., 579. sír), a 3. sírcsoporttól északra, a feltárt temető legszélén. Esetleg egy újabb késő római sírcsoport széle lehetett. Ha az edény a lábánál volt, a fej nyugaton lehetett. A térkép szerint rajta van a 246. síron, aminek a keleti szélén egy db nagy faragott kő volt. Ez a kőlap a felmérés szerint pont beleillik az 586. sír nyugati, hosszanti szélébe. A sírfotókon ennek nincs nyoma, két külön sírként látszanak. Kb. két hét különbséggel bontottuk a kettőt, de a terület átadása után új sírfoltok is előkerültek mélyebben, a gépek nyomában. Esetleg a kétfülű festett korsó a korábbi 246. sírhoz tartozott, és az 586. kőláda a későbbi, bár ennek ellentmond, hogy a korsó az 586. sír északkeleti sarkában volt, míg a 246. a sír nyugati felét érintette.

IV. KÉSŐ RÓMAI SÍRLEÍRÁSOK

267.

269.

271.

270.

538.

585.

330−333

286.

60. tábla

117

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

V. TÁJOLÁS Összesen 54 sír tájolható be a késő római korban. Ezen belül üres 14 sír (26%), tehát a fej helyét mindössze 40 sírnál tudjuk megmondani. A csontvázas sírok több mint a felének a feje északon (10 sír), illetve északnyugaton (11 sír) van (egy esetben északkeletre). Ez a csontvázas sírok 55%-a (ha az összes tájolható sírt vesszük, 41%). Ellentétes, délkeletre (16 sír), két esetben délre helyezett fejjel temették el a csontvázas sírok 45%-át, az összes tájolható sír 33%-át. Viszonylag sok az ugyanilyen irányú, üres sírgödör (10 db). Mindössze 4 db a nyugat–keleti vagy fordított tájolású sírgödör, a csontváz feje egyikben sem maradt meg (7%). Megállapíthatjuk tehát, hogy a késő római síroknak kb. a fele észak, északnyugati irányba lett tájolva, valamivel kevesebb hasonlít a kora római sírok dél, délkeleti tájolására, és nagyon kevés az ellentétes, nyugat–keleti vagy fordított irányú sír. A folyamatos átmenetet jelzi, hogy a kora és késő római sírgödrök tájolása hasonló, de a bennük fekvő halott feje a kora római korban inkább a déli, délnyugati oldalon van, a késő római korban viszont az északi, északnyugati végén. Mindkét pe-

riódusban vannak eltérések, ellenkező tájolások, és sok az üres sírgödör, melyek kora problémás. Majd az 5. század első felében változik a tájolás, és a hun kori halottakat temetik nyugat–keleti irányban. Ha lebontjuk sírcsoportokra, kicsit változnak az arányok (2. táblázat). Az 1. csoportban uralkodó tájolás az észak–déli, illetve északnyugati–délkeleti (15 db, ebből 3 üres), és csak feleennyi a pont az ellenkezője: délkeleti–északnyugati (8 db). A 2. csoport többségének tájolása nem a szokásos késő római, inkább az ellenkezője, délkeleti– északnyugati (8 db), és van két üres, ilyen irányú sírgödör is. A 3. csoport tájolása észak–déli (6 db csontvázas, 2 üres), egy esetben kis eltéréssel kelet felé (1 db). Egy kőláda sír pont az ellenkezője, a fej délen található. Érdekes, hogy ebben a csoportban van három nyugat–keleti (fordított) tájolású sír is (feldúltak, fej bizonytalan). Talán keresztények voltak, a tájolásbéli különbség és a szegényes mellékletek alapján.350 A 4. csoportban elsősorban a sírgödröket lehet tájolni, csontváz nemigen maradt: északnyugati–délkeleti vagy fordított (3 db) és talán észak–déli tájolású egy sír.

Tájolás − késő római

Tájolás − egész temető

12. ábra: A késő római sírok tájolása (sírszám)

350

118

13. ábra: A főbb tájolási irányok összehasonlítása a kora és késő római csontvázas síroknál (százalék)

A 251. sírban egy vascsat, a láb végénél (nem a viseletnek megfelelő helyen), a rabolt 271. sír földjében hagymafejes fibula, az 583. sírban egy edény.

V. TÁJOLÁS

2. táblázat: Az egyes sírcsoportok tájolási irányai (sírszám)

ÉNy

É/ÉNy – fordított

ÉK

Ny/ fordított

1. csoport

2. csoport

3. csoport

4. csoport

Analógia: Pannonia késő római temetőiben az uralkodó tájolás a nyugat–keleti irány (délnyugati, ritkábban északnyugati elhajlással). Mellettük többnyire előfordul néhány észak–déli vagy fordított irányú sír is a temetőn belül.351 Ugyanakkor van néhány temető, ahol Pátyhoz hasonlóan az észak–déli (északnyugat–délkeleti) tájolás az uralkodó. Pl. Csákvár, Ács–Öbölkúti-dűlő, Karmacs, Tihany stb.352 Néha etnikai különbséget is fel lehet fedezni a tájolási különbségek mögött,353 de ez Pannonia egészére nem vonatkoztatható. Tájolhattak utakhoz vagy épületekhez is (ez elsősorban a városi és keresztény temetőkben gyakori).354 Egyes temetőkön belül a 4. század vége felé változhat az irány, itt inkább korhoz, mint et-

351 352

353

354 355

356

nikumhoz kapcsolhatjuk a tájolási változásokat.355 Pátyon mindkét eset nyomon követhető, hiszen az 1–3. századi síroknál a fej többnyire dél-délkeleten van, ami a 4. századra lesz pont a fordítottja. Az 5. században pedig már egy idegen népességhez köthetően nyugat–keletire változik (a mellékletadás is tükrözi a népességváltást). A legközelebbi analógiaként említhető a budaörsi temető, ahol bár a pátyival pont ellentétes a tájolási irány (nyugat–kelet), de a kora és késő római sírgödrök iránya szintén megegyezik, csak a fejeket teszik az ellentétes oldalra az idők folyamán. A budaörsi temetőben a késő római korban ugyancsak a sírok fele követi ezt az uralkodó tájolást, a másik fele pedig marad ugyanolyan, mint korábban volt.356

Lányi 1990: 248; Kelemen 2008: 75; Vágó–Bóna 1976: 145–146. stb. Salamon–Barkóczi 1971: nagyon sok a nyugat–keleti irány is, barbár jellegű mellékletek mind a két csoportnál vannak, tehát etnikai különbséget nem jelent (Csákvár); Nagy–Fűköh 2013: 120–121; Dombay 1957: Abb.1; Tóth 1994: 127. Aquincum katonavárosának déli temetőjét a késő római korban, közel egy időben használta két, eltérő tájolású és antropológiailag is elkülöníthető népcsoport. A kelet–nyugat és észak–dél tájolású halottak itt tehát egyértelműen más népességhez tartoztak (Madarassy 2000); A katonaváros északi temetőjében is a sírok kisebb része ilyen irányú, köztük egy női sír, melyben a római mellékletadási szokásoktól eltérő edények vannak, így germánnak határozza meg az ásató. Ugyanakkor a többi észak–déli tájolású sír mellékletadása nem különbözött a római sírokétól (Zsidi 1996–1997: 26–29); Aquincumban néhány temetőben (Polgárváros, Kiscelli út, Bogdáni út), ill. Intercisában a legkésőbbi, már barbár jellegű mellékletekkel feltűnő halottak tájolása észak–dél (Parragi 1963: 324; Sági 1954). Lányi 1972a: 63–64; Vágó–Bóna 1976: 178 (felsorolja az egyes vidéki temetők főbb tájolási irányait, további irodalommal). Tokodon a jellemző tájolás délnyugat–északkelet, de van egy kisebb csoport (általában melléklet nélküliek és rétegtanilag a legkésőbbiek), ahol északnyugat–délkelet az irány (Lányi 1981: 179, 23–24. tábla); Rusovcén a délkeleti irányba tájolt, 3. század második felére tehető sírok egy zónát alkotnak a kora római hamvasztásos és a 4. századi északnyugatra tájolt sírok között (Kraskovská 1974:, 188); Oggau temetőjében a fő irány délnyugat–északkelet, de a temető szélén van néhány észak–déli sír, ezek a legkésőbbi, 5. századi temetkezések (Puschnigg 1996: 68). Ottományi 2016a: 128–132.

119

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

VI. NEMEK Az 56 késő római sírban 59 temetkezés volt, mivel három sír két-két csontvázat tartalmazott. A nemét 44 halottnak lehet meghatározni.357 Ebből három esetben nem a csont, hanem a mellékletek alapján (191. nő, 271. férfi, 179. kislány sír).358 A halottak többségét a felnőtt lakosság alkotja. A férfi és női sírok száma majdnem egyenlő, kicsivel több a férfi sír (21), mint a női (18 váz 17 sírban). Van két férfi-nő páros, esetleg házaspárok (18. és 254. sír)359 és egy kettős női temetkezés, életkoruk alapján anya és lánya (249. sír). Gyerek nagyon kevés (5 sír).

VI. 1. Férfiak A meghatározható nemű síroknak majdnem a fele férfi: 21 sír (48%), ha a teljes temetkezésszámot vesszük: ez 35,6%.360 Korosztályra lebontva mindössze egy 20 év körüli fiatal van és egy 30–40 év közötti (mind a kettő kérdéses, hogy késő római-e). A többi halott kora a 23–x éven belül pontosabban nem meghatározható (10 db) vagy pedig középkorú (40–60 között: 7 db). Ennél idősebb (50–70 év között) mindössze egyetlen férfi, aki hagymafejes fibulája alapján a közösség egyik vezetője lehetett (3. táblázat). A fiatalabb korosztály talán katonáskodott, és máshol esett el.361 Ha a sírformákat is megnézzük, a férfi síroknak több mint a fele épített sír volt: 6 kőláda, 3 téglasír, két kő, illetve tégla válaszfalas (padmalyos) sír és még négy kő- vagy téglapakolásos sír (ld. 16. ábra).362 A mellékletek helyét tekintve nincs lényeges különbség az egyes nemek között. Talán a férfiaknál több sírban kerül a melléklet bal oldalra (6 sír). A halott mindkét oldalára teszik 7 sírban és jobb oldalra 3 sírban (középen, általában a láb végében vagy a medencén négy esetben).

357 358

359 360 261

362

120

VI. 2. Nők A 18 darab női váz (17 sírban), a meghatározható nemű sírok 41%-a, az összes temetkezés 30,5%-a. Több a fiatal, 23–30 év közötti nő, akik a szülésbe hallhattak bele (4 fő). Talán ide sorolható még néhány a 23–x év közöttiekből is (4 fő). A többi nő ennél idősebb: 30–50 év között egy és 40–60 év között 5 fő. A legidősebb, 60–80 év közötti nőt lányával együtt, kőládába temették el, ami jelzi a közösségen belül betöltött helyét is. Van három nő, kinek olyan kevés csontja maradt meg (szétmállott vagy bolygatott), hogy a korát már nem lehetett megállapítani. Közülük a 191. sírban, a bulla alapján, fiatal lány nyugodhatott. A sírok többsége itt is épített: 9 kőláda, 3 téglasír, 1 kőlapokkal kettéosztott sír (továbbá az egyik földsír tetején is vannak kövek). A sírok többségében a halott mindkét oldalára tesznek mellékletet (10 sír), illetve a láb végébe középre (7 esetben). Csak jobb oldalon 3 sírban, bal oldalon 2 sírban kerül melléklet.

VI. 3. Gyerekek Gyereksír nagyon kevés (5 db). Mindössze négyben volt meghatározható csontváz. Kettő fiú lehetett a vascsat alapján: 15–16 éves a 119. sírban és 9–10 éves a 269. sírban. A másik kettő 4–6 év közötti gyerek (134., 270. sír). Kettő épített sír (egy tégla, egy kőláda), melyek egymás mellett kerültek elő a 3. sírcsoportban (269., 270. sír). A 134. sír koporsós, melléklet nélkül. Mellékletek alapján ide sorolható még a 179. kislány sír (téglasír), amiből csak csontfoszlányok maradtak meg. A biztosan gyereksír tehát a csontvázak 11,3%-a, és az ös�szes sír 8,5%-a. Feltűnően hiányoznak az egy év

Az embercsontok vizsgálatát Mende Balázs végezte. Munkáját ezúton is köszönöm. A férfi sírt megbolygatták a gépek, és egyáltalán nem maradt meg csont. A kislány sírban voltak csontfoszlányok, esetleg elkorhadt. A 191. sírban mindössze egy koponya maradt. A 18. sírban a férfi kora nincs meghatározva. A 254. sírban a nő kora nem meghatározható, a férfi idős volt (40–60 év). Férfi volt még az útépítéskor előkerült téglasírban is (−1. sír). Merczi 2010: 71, 6. táblázat: Valéria késő római temetőiben (határvidék, ill. Gorsium) általában 40 év alatt a női halandóság volt nagyobb, 40–60 között pedig a férfiaké. Az idős korúak száma mindkét nemnél kevés. Kettő közülük lehetett részleges kőláda (131. sír) vagy téglasír is (132. sír), csak a gép elvitte a felső építőanyagot.

VI. NEMEK

Csontvázak

alatti csecsemők.363 Aquincumban és gyakran más késő római temetőben is megfigyelhető, hogy nagyon kevés a csecsemő- és kisgyereksírok száma. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy követték azt a római szokást, hogy a csecsemőket nem a nagyobb gyerekekkel és felnőttekkel egy helyre temették, hanem közvetlenül a lakóhely közelébe.364 A másik magyarázat a kis méretű, üres sírokban rejlik.

VI. 4. Üres sírok VI.4.1. Kis méretű, üres sírok (6 db, 10%):365

14. ábra: A meghatározható nemű sírok százalékos megoszlása

Késő római összes temetkezés

Talán szétmállottak a bennük nyugvó kisgyerekek/csecsemők csontjai, és akkor megkétszereződik a gyereksírok száma a temetőben. Természetesen ezek a kis méretű sírok lehetnek jelképes temetkezések is, melyeket a távol elhunyt halottaknak (talán a csatában elesett férfiaknak) ástak.366 Bár Pátyon olyan a talaj, hogy még a felnőtt síroknál is előfordul, hogy mindös�sze csontfoszlányok vagy csak hosszúcsontok maradnak (eredeti helyzetben) a sírban.367 Köztük két, kis méretű kőláda található. Melléklet többnyire nincs bennük, kivétel a 12. sír edénye, az üres sír közepén.

VI.4.2. Nem meghatározható nemű, felnőtt sírok (9 db)

15. ábra: Az összes késő római temetkezés nemek szerinti megoszlása (százalék)

363

364

365

366 367

A felnőtt méretű sírok közül kettőnek a korát ismerjük (23–x év), de csontjaik annyira elkorhadtak, hogy a nemüket már nem lehetett meghatározni (171., 585. sír). Kettő sír valóban üres, talán jelképes sír (228., 238. sír), három bolygatott, így nem tudjuk mi lehetett benne (két sír pedig nem lett meghatározva).

Merczi Mónika végzett embertani kutatásokat Valéria tartományban és az északi határvidéken. Megállapításai szerint a limes mentén az eltemetett halottak kb. egynegyede gyerek, a provincia belsejében (pl. Tác) már a halottak egyharmada gyereksír. A csecsemők mindkét területen szinte hiányoznak (Merczi 2010: 70–71). Ehhez képest a pátyi 8,5% gyereksír nagyon kevés, ami magyarázható a feltárt sírok igen kis hányadával is, az egész temetőhöz képest. Budai Balogh 2009: 98; Pátyon, a telepásatáson kb. három lakóházban vagy környékéről kerültek elő csecsemőcsontvázak: Ottományi 2007: 23 (C/12. szelv.), 64 (G/1. obj. hombáredényben), 82 (G/30.1. obj.). A budaörsi késő római temetőben is 11% a kis méretű, csontváz nélküli sírok aránya (Ottományi 2016a: 142). Mindkét temetőben a kora római korban ez a szám legalább a duplája. Novotnik 2011; Ottományi 2016a: 142 (további irodalommal). Pl. a 7., 191. sír stb. A 179. kislánysírban is csak csontfoszlányok maradtak, de a mellékletek a viseletnek megfelelő helyen kerültek elő.

121

VI. NEMEK

Nemek − sírformák

16. ábra: A nemek és sírformák kapcsolata

3. táblázat: A sírok korosztály szerinti megoszlása (a sírforma feltüntetésével)*

Nem és év

0–10 (3 db)**

15–20 (2 db)

férfi (21 db)

ld. még 269. fiú

(251+), ld. még 119. fiú

nő (18 db) Ld. a 179∆ kislányt, a gyerek síroknál! gyerek (134: (5+6 üres) koporsó) 269∆fiú 270 meghatározhatatlan / üres / rabolt (9 db?)

23–30 30– 23–x (4 db) 40/50 (16 db) *** (2 db)

40–60 (12 db)

60–80 Kevés (2 db) csont (5 db) ****

Nincs csont (13 db) *****

(230)

3∆ 4∆ 9/ 17 18 24∆ 132? 174? 225 257+

2Δ 21/ ? 118 131+ 224 254 267?

245 (50–70 év)

271+

6

10/ 11 18 229

5 23Δ 160Δ 239 266

249

173 227 249 252 (119: fiú)

171 (neme?) (585: neme?)

7 191Δ 254

179∆ (kislány)

12 13 169 (247) 263 586

226 255

206a (228) 238 577∆ 583

* Jelmagyarázat:  kőláda sír (nincs külön véve a részleges és teljes kőláda); ∆ téglasír; / kettéosztott, padmalyos sír; + kőpakolásos sír; a földsírokat nem jelöltem (a térképen üres kör). Zárójelbe téve a bizonytalan korú sírok. ** Ide tartozhatnak még a csont nélküli, kis méretű sírok (6 db) és a kevés csontot tartalmazó kislány sír. *** Ebből két csontváz 30–35 éves (173., 252. sír). **** Olyan kevés csont maradt (szétmállott, rabolt), hogy nem meghatározható, vagy nem lett meghatározva. Nemét a mellékletek alapján lehet tudni (7., 191. sír), vagy az antropológus határozta meg, de évek nélkül (254. sír). Esetleg a neme is kérdéses (226., 255. sír). ***** Újkori bolygatás miatt (3 esetben), vagy eleve nem volt csont a sírban. Jelképes temetkezések, bár a kis méretű sírok csecsemők is lehettek, ld. 0–10 éves korosztály. Melléklet alapján férfi a 271. sír.

VII. SÍRFORMÁK (61–73. TÁBLA) Szarkofág és kötőanyaggal épített sír nincs a pátyi temetőben.368 Téglasírokat, kőlapokból épített részleges vagy teljesen megépült kőláda sírokat, padmalyos sírokat (kőlapokkal vagy téglával kettéosztva), kőpakolásos és egyszerű földsírokat különíthetünk el. Ez utóbbin belül van egy koporsós sír is. Valamennyi földbeásott sír, földfelszínre épített sírkertek a késő római korban már nem jellemzők Pátyon. A sír jelölésére szolgáló sírkövek is csak a kora római periódusból maradtak ránk, másodlagosan beépítve a későbbi kőláda sírokba.369

VII. 1. Téglasír 9 db (16%).370 A késő római épített sírok egyik változata a tegulákból vagy lapos téglákból megépített sír. Általában láda alakúak, lapos tetővel, ami többnyire szintén tégla (B, D típus: 4 db), de lefedhették kőlapokkal is („A” típus: 1 db). Kevés a teljesen megépített téglasír (A–C típus: 4 db).371 Kettő háztető alakú fedéllel épült (E típus), de alatta, a sír szélén és belsejében nem voltak téglák. Hasonló a helyzet néhány lapos tetejű sírnál is (D típus). Van, amelyiket teljesen szétszedte a gép (F típus). 368

369

370 371

372 373 374 375

376

377

A. Felül kőlap, belseje megépítve, alul is téglák: 2. sír (Budaörs 4.1a.).372 B. Teljesen megépített téglasír, felül lapos téglákkal: 160. sír (Budaörs 4.1.),373 269. sír (felső téglákból csak 2 töredék maradt, elvihette a gép). C. Oldalt és alul megépítve, tetején valószínűleg tegulák: 191. sír (imbrex cső vezetett bele). D. Lapos tetején téglák, de nincs belül megépítve: 4., 179. sír (Budaörs 4.2f.).374 E. Háztető alakú fedél, belül nincs megépítve: 23. és 24. sír (Budaörs 4.2e).375 F. Gép elvitte, néhány tégla maradt meg: 577. sír. Érdekes megoldás látható a 191. téglasírban, ahol imbrexekből épített cső vezet le a sírgödörbe, melyen keresztül áldozati ételt-italt juttattak le a halottnak (68. tábla 2).376 Néha egy-két tégla található földsíroknál (132. sír), kőpakolásoknál (255. sír), illetve kőláda síroknál is. Ez utóbbiak alját gyakran tegulákkal rakták ki (118., 254. sír). Tájolása valamennyinek a késő római temetkezéseknél megszokott észak–déli, néha kis eltéréssel északnyugat–délkelet felé. Egyetlen halott fejét helyezték délkeletre (24. sír). A halottak neme fele-fele arányban nő és férfi (3–3 db), egy-egy esetben kisfiú, illetve kislány. A sírformák közül a téglasírokban található a legtöbb melléklet (7,7 db; 19. ábra).377 Rablás mind-

A kötőanyaggal épített tégla és kőláda sírok a katonai erődök és a városi temetők sajátossága. Ld. Vágó–Bóna 1976 (Intercisa); Lányi 1981 (Tokod); Lassányi–Vass 2015 (Aquincum); Katona Győr 2013 (Pécs) stb. A kutatás gyakran csak ezeket nevezi épített síroknak. Aquincumban egyes, kövekkel köralakban, álkupolaszerűen befedett síroknál felmerült a lehetőség, hogy a sírok felszíni jelölésére szolgáltak (Budai Balogh 2009: 206, 4. kép). Ez a pátyi kőpakolásos síroknál nem bizonyítható. Szabályosság a sírok tetején megmaradt kő- és téglamaradványokban nem figyelhető meg. Jelölése a térképen és táblázatokban: ∆; a téglákkal kettéosztott 21. sírt a padmalyos sírokhoz soroltam be. A kutatás egy része csak ezeket a teljesen megépített sírokat sorolja téglasír kategóriába (Kelemen 2008: 76). Lányi Vera viszont a tokodi temető téglasírjainál valamennyi olyan sírt ide sorolta, melynek építéséhez akár teljes, akár részleges módon téglát használtak (Lányi 1981: 180); Pécsen a régebbi temetkezések téglasír típusainak összeállításakor csak a teljesen megépített sírokat sorolták típusokba. De azóta kiderült, hogy itt is sok a hevenyészve megépített téglasír, illetve a téglákkal fedett földsír (Katona Győr 2013: 168, 11–12. ábra). Budaörs (Ottományi 2016a: 154–158, 72. kép); Lányi 1981: Abb. 19. 1d típus (alul nincs tégla). Lányi 1981: Abb. 19. 1b. típus (alul nincs tégla); Katona Győr 2013: 12. ábra c; Fülep 1984: Fig. 72. Esetleg a 132. sír is ilyen volt (felül 2 lapos tégla és egy kő maradt). Jelenleg besorolva a földsírokhoz. Katona Győr 2013: 168, 11. ábra b (Pécs); Fülep 1984: Fig. 67, 68a, 69, 70, 74; Kelemen 2008: 75 (ezek földsírok, csak téglás nyeregtető fedte), 76 (aljuk is téglával volt kirakva, pl. 174, 177, 206. sír stb.). Nagy 1942: 467 (az Aranyhegyi-patak kora római temetőjénél említi meg, hogy van olyan hamvasztásos sír, amikor a sír fejrészéből agyagcső állt ki, hogy a halottal érintkezhessenek); Topál 1981a: 73–74 (Matrica, 21., 58. hamvasztásos sírok), 35. lábjegyzet további irodalommal; Sági 1954: 44–45, 1949/1. hamvasztásos sír, az imbrex cső egy edénybe vezet (8–9. jegyzet további analógiákkal); Szentendre XIV. kőláda sírba vezetett le imbrexekből kialakított cső (Maróti–Topál 1980: 99: gyerek sír); Lassányi 2016: 66: kúpcserepekből építettek „etetőcsövet”, melyeken keresztül a temetés utáni áldozati szertartáson a család folyékony áldozati étel-italt küldött le a halottnak. A tégla síroknak kb. a felében volt kerámia: 4 sírban összesen 12 edény. Néha csak egy korsó (23., 179. sír), de általában több edény. Pl. két korsó, bögre, pohár, tál (160. sír), két korsó, bögre, pohár, Faltenbecher (191. sír). Festett kerámiája alapján legkorábbi a 160. és 191 sír. Ezt a keltezést az érmek is alátámasztják: Diocletianustól Nagy Constantinusig (303–313-ig). A 191. sírba 13 darabot tettek. Csak viseleti tárgyak és szerszámok vannak a két, bolygatatlan férfi sírban: a 4. sírban bronzcsat és egy vasszerszám töredék, a 24. sírban pedig hagymafejes fibula, bronzcsat, vascsat és vaskés (fibula 260–320 közötti). Ugyancsak vascsatja volt a 269. gyerek sírnak. A nőket gazdagon felékszerezték. Több karperece van a 23. sír halottjának (jobb karon egy, bal karon kettő). Nyakán dupla gyöngysor. A 160. sírban lévő nőnek mindkét kezén egy-egy karperec. A 191. sírban pedig a bal csuklón találtunk két karperecet, egyik ezüstből. Gyöngye valamennyi téglasírban fekvő nőnek volt. A 191. sírban lévő nő a nyakában bullát hordott. Ritkán a nőknek is lehetett övük, rajta vaskés (191. sír) és tarsolyban érem (160. sír).

123

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

össze a 2. sírnál figyelhető meg, melyet később az 1. árok is átvágott. A csontokat nem dobálták szét, hanem szép rendesen felhalmozták a sír egyik végében, mely alapján valószínűleg még a rómaiak dúlták fel, és nem későbbi barbár pusztításnak esett áldozatul. Melléklet nem maradt. Szétmállott, hiányos csontváz, illetve csontfoszlányok voltak a 4., 179. (kislány) és 191. sírban, valamennyiben gazdag melléklettel (ezek nem raboltak). Újkori bolygatás két esetben figyelhető meg: a 269. sírnak csak a tetejét bolygatta meg egy vezeték, melléklet is maradt a kisfiú lábánál. Az 577. sírt viszont teljesen elvitte a gép, csak néhány téglát figyelhettünk meg. Keltezésük nagyon hasonló időhatárok között mozog. Az érmek a 4. század második–harmadik évtizedéből valók: 160. sír (Kr. u. 312), 191. sír (Kr. u. 313), 179. sír (Kr. u. 324). Hagymafejes fibulája alapján hasonló korú a háztető alakú, 24. téglasír is (Kr. u. 280–320 között). Területileg legtöbb téglasír a legkorábbi és leggazdagabb 1. csoportban van (6 db, valamennyi éremmel és fibulával keltezett sír ide tartozik). Egymás közelében, a csoport 3–4. sírsorában találhatók. A hasonlóan korán kezdődő 3. csoportnál két sír (újkori bolygatással), a legkésőbbi 2. csoportban pedig csak egy kirabolt téglasír fordul elő.

VII. 2. Kőláda sír és részlegesen, kövekből épített sír 18 db (32%).378 Jellegzetes késő római temetkezési mód kőlapokból kőládát építeni a halottaknak. A gazdagabbak engedhették meg maguknak, bár néha nem épült meg teljesen. Korábbi sírköveket, sztéléket is felhasználtak hozzá. Pátyon a késő római temetkezések 32%-a ilyen kőlapokból összeállított sír. A teljes kőláda, melynek mind a négy oldala és a teteje is nagy kőlapokból épült,

378 379 380 381

382

383

384 385

386

124

ritka (A–C típus: 6 db).379 Néha a felső kőlapok alatt a belsejét kisebb kövekből építik meg (D típus: 2 darab). Többségük csak részleges kőláda sír, pl. a felső kőlapok alatt a sír belsejében nincs kő (E típus: 5 db), csak kisebb kövek felül és belül a padkán, de nem viszik teljesen körbe (F–H: 3 db).380 A gép által humuszoláskor elvitt kőlapok, kövek alapján következtetve is lehetett még néhány részleges kőláda a temetőben. A pannoniai kutatás nem mindig sorolja az épített sírokhoz ezeket a részleges kőládákat.381 A. Teljesen megépített sír, felül és belül is nagy kövek (oldalain egy-egy nagy kő): 6., 252. sír. Ld. Budaörs 6.1.B.382 B. Teljesen megépítve, felül és oldalán nagy kövek, alul téglák (oldalain két-két nagy kő): 118., 254. sír (tetejét elvitték a gépek). Ld. Budaörs 6.1.A (felül nem egy nagy kő!). C. Teljesen megépítve (felül egy nagy kőlap, oldalán két-két nagy kő), alja nincs megépítve: 227., 583. sír (tetejét elvitte a gép). Ld. Budaörs 6.1.A (alul nincs tégla!) D. Felül kőlapokkal fedett, belül kisebb-nagyobb, szabálytalan kövekből építve (nem érnek össze a kövek): 11., 17. sír (Budaörs 6.1.C).383 E. Felül nagy kőlapokkal fedett sír, belseje nincs megépítve: 5., 18., 249., 267., 270. sír. Ld. Budaörs 5.1. típus. F. Részleges kőládasír, felül nincs kőlap, belül kisebb, álló kövekből megépítve: 3. sír (belül három oldalon kövek, egy helyen tégla darabok). G. Részlegesen megépített sír, felül és a sír szélein kövek és tegulák összetörve (gép összetörte, kiszedte). Belsejében nincs kő: 7. sír.384 H. Felül kisebb kövekből kőhalom, belül kis kövekből, három oldalról megépítve: 13. sír. 385 I. Gép által elvitt kőlapok, kövek: 206a. sír (egy db nagy kő maradt meg, sírgödör sincs alatta), 586. sír (belsejében talán egy kő, felül több).386 Esetleg ide tartozhattak a 202–205. számon lévő

Jelölése: , illetve üres téglalap. Némelyiknek a gép elvitte a fedőlapját, pl. 583. sír. Esetleg ide sorolható még két, felül kőpakolásos földsír is (131., 271. sír), melyek tetejéről a gépek mozdították el a köveket. Lányi Vera a tokodi temetőben a földsírokhoz sorolta, amikor a csontváz szintjén voltak kisebb kövek, ugyanakkor az épített sírokhoz tette a felül nagy kőlapokkal fedett, de alul nem megépített sírokat (Lányi 1981: Abb. 19. 1a, 2b, 3b. és Abb. 20, 3. Typ.); A Bp.–Gazdagréti temető feldolgozásakor Zsidi Paula is elkülönítette a „kőlapokkal fedett sírokat” és a „kővel kirakott szélű sírokat” a kőlapokból összeállított síroktól. Ld. Zsidi 1987: 66; Az intercisai temetőknél ugyancsak a földsírokhoz teszik és annak egy igen későre keltezhető csoportjába sorolják a sír szélén, fejnél vagy lábnál kisebb-nagyobb kövekkel, téglákkal kibélelt sírokat (Vágó–Bóna 1976: 145, Abb. 154); Doneus 2014: 56, Abb. 60 (teljes kőláda), Abb. 61 (fejnél–lábnál kövek). Budaörs: Ottományi 2016a: 158–161, 74. kép; szarkofágutánzatnak is nevezik ezeket a nagy, korábbi faragott kövekből épített kőládákat (Budai Balogh 2009: 97, 7. kép). Pátyi sajátosság, hogy a sírok hosszanti oldalát élükre állított, a mély sírok aljáig leérő, kisebb-nagyobb szabálytalan kövek alkotják egymás mellé téve, de nem érnek szorosan össze. Katona Győr 2013: 168, 14. ábra (Pécs, kövekkel és téglákkal megerősített sír). A pátyi 13. sírhoz hasonlót találunk Aquincumban, a Bécsi úti temetőben. Itt a gyerek és csecsemő temetkezésekre jellemző a sírgödör tört kővel való lefedése és kibélelése (csontváz is van benne). Ld. Budai Balogh 2009: 97. A 246. földsírban lévő faragott kő, a térkép szerint, az 586. kőláda egyik oldallapját alkothatta.

VII. SÍRFORMÁK

61. tábla: 1–2: 2. sír; 3–5: 3. sír

125

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

kő- és téglahalmok is. Biztosan kőláda sír volt az M1-es autópálya építésénél előkerült négy kőlap, a sír alját alkotó téglákkal (ld. −1. sír). Némelyik kőládát olyan takarékosan építették meg, hogy éppen csak belefér a csontváz. Pl. 17. sír.387 A 227. csontváz fejét előre hajtva szorították bele a sírgödörbe. A 3. sírnál pedig előbb került be a sírba a csontváz és a mellékletek, és később tették rá a köveket (a koponyán és két edényen rajta van félig a kő). Nem mindig kerül be a sírgödörbe a kő, néha csak a padkára teszik a kisebb köveket (pl. 7. sír).388 Gyakran keverik a kőlapokat téglákkal, pl. alul tegulákkal kirakva (B típus: 118., 254. sír), tetején egy-két tegula a kövek között (3., 7., 118. sír).389 Kora római, feliratos sírkövet találunk négy sírban (118., 227., 252/267,390 254. sír). Valamennyi bennszülött, kelta neveket tartalmaz, tehát a telep/temető kora római lakosságához tartozott. Faragott, felirat nélküli kő is előfordul, kőládában (249., 586. sír) és földsírban (263. sír) egyaránt. Területileg az 1. csoportra (32%) és a 3. sírcsoportra (46%) a legjellemzőbbek a kőládák, továbbá az M1 út alatt is elpusztult néhány (3a–4a csoport). Nemük többnyire nő (9 sírban 10 nő), jóval kevesebb a férfi (6), ebből három esetben volt egy sírban két csontváz: 18. (férfi és nő), 249. (anya és lánya), 254. (férfi és nő). Gyerek egy sírban. Csontváz nélküli sír négy esetben, ebből egyik kis méretű, talán csecsemő vagy jelképes sír (13. sír), háromnál pedig újkori bolygatás figyelhető meg (206a, 583., 586. sír – ez utóbbi ugyancsak kis méretű, talán gyereksír).

387 388 389 390

391

126

Tájolásuk érdekesen alakul, ugyanis a sírok egyik fele észak–déli (északnyugat–délkeleti) irányú (7 db), a másik fele pont ellenkezője (dél–északi, délkelet–északnyugati: 6 db), és van három csontváz nélküli, ugyanilyen irányú sírgödör is. Nyugat–keleti vagy fordított tájolással mindössze egy sír épült. A mellékletek alapján a temető gazdagabb, vezető rétege temetkezett ilyen sírokba (mellékletszám: 5,5 db).391 Érmeket tekintve legkorábbi az 1. sírcsoportban lévő, festett kerámiát tartalmazó 18. dupla sír (Kr. u. 318), legkésőbbi a 2. csoport, rabolt 118. sírja (Kr. u. 375). E két időpont közötti érmek Kr. u. 348-ból a 6. sír ládikájában (1. csoport) és a 3. csoportban lévő házaspár mellett (254. sír, Kr. u. 328). Pontosabban keltezhető még a 254. sír hagymafejes fibulája a 300–340-es évek közé. Két sírnál korabeli rablás, valószínűleg a 4. század végén: 118. sír (Valentinianus érem) és 252. sír. Mind a kettőben maradtak kerámia, illetve érem és ékszer mellékletek. A 254. dupla sírban a magasabban fekvő férfi sírnak a koponyája hiányzik (a női koponya is összenyomva), és itt, az északi részen a kövek is bolygatottak (egy későbbi, üres sírral bolygatták meg, de nem volt kirabolva!). Újkori bolygatás három sírnál (271., 583., 586. sír), ebből egyikben hagymafejes fibula maradt meg. A sírformát tehát a 4. század elejétől a végéig használták. A 4. század végén néha kirabolták, de még a rablás után is viszonylag gazdag melléklet maradt bennük.

Ez a téglasíroknál (pl. 24. sír) és a földsíroknál (251. sír) is megfigyelhető néha. Ezek lehet, hogy a felső kőborításhoz tartoztak, amit elvitt a gép. A 3. és 7. sír tetejét teljesen elvitte a gép, nem tudjuk, mi fedhette. A 118. sír tetején nagy kőlapok voltak. Összesen négy sírban volt kora római, feliratos kőemlék. Az ásatási napló szerint a 227. sírban volt feliratos kő. Mráv Zsolt publikációjában (Mráv 2007) viszont ott nincs, de van a 252. és 267. sírnál, amit a napló nem említ. Valószínűleg az egyik a 227. sírból származik, csak összekeveredett a sírszám. Ld. még Maróti–Mráv 2004: 249–253. A sírok kétharmadában volt kerámia: 12 sírban 32 edény. Általában több edényt tesznek a halott mellé (2–7 db): korsó, bögre, tál, néha pohár (3., 5., 7., 11., 18., 118., 249., 252. sír). Ha csak egy edény van, az többnyire korsó: 17., 227., 254. sír. Ritkábban két bögre (249. sír). Némelyik sírban csak kerámia van, más mellékletet nem tettek a halott mellé: 3., 17. sír. Néha a bolygatás miatt csak a kerámia maradt meg, pl. az 583. síron kívül. A legkorábbiak a 3. századra jellemző festett edények: a 3. sírban festett tál. Ugyanakkor a 118. sír festett, tölcséres peremű korsója nemcsak az edényformát, de a mellette lévő Valentinianus-kori érmet tekintve is a temető legkésőbbi periódusához tartozik. E legkésőbbi sír másik edénye egy simított tál. Érdekesség a mázpettyes festett korsó (3., 18. sír), a 4. század első felének érmeivel keltezve (Kr. u. 318). A 4. század közepére, második felére tehetők a mázas edények, főleg a sötétzöld mázas korsók (a 227., 252. sírban). Bordázott felületű, mázas kis pohár a 11. sírban. Gyakori edény még a szürke, kis bögre, vízszintesen kihajló peremű tál és egyéb szürke korsók, pl. lóherelevél kiöntővel. Az 586. kőláda nagy, téglavörös színű, kétfülű festett korsója inkább az alatta lévő kora római sírhoz tartozhatott (246. sír). Üvegpohár két, dupla sírban volt (18., 254. sír). Ékszerek: a nőknél leggyakoribbak a karperecek (hat sír). Egy vagy több tömör bronz (227. sír), lemez (11., 227. sír), sodrott (249. sír), illetve stilizált kígyófejes karperec (11., 227. sír), egyik ezüst. Jobb karon egy darab: 6. sír, bal karon egy darab (11., 249. sír), bal karon három darab (227. sír). Egy rabolt sírban lábperec töredék (252. sír). Gyöngyöket csak két kőládában találunk (egyik gagát utánzat). A 6. sírban vasveretes ládika a halott lábánál, benne pénz (347–348). Néha övet is hordtak a nők, és ezen lóghatott a vaskés (6., 11.), bár a 11. sírban mindez a lábnál volt és nem a viseletnek megfelelő helyen. Érdekes mellékleteket tettek a 11. sír lábához, a padkára: bronzcsipesz, karperec, vasak. A férfi sírokban kevesebb a ruházathoz kapcsolódó ékszer. Hagymafejes fibula a 254. sírban (ugyancsak hagymafejes fibula a 271. kőpakolásos vagy félig elszántott kőláda sírban). Keltezésük az érmek alapján terminus post quem 328, a fibulatípus pedig Kr. u. 300–340 közötti. Máshol csak késpengét, vasdarabokat találunk (18., 257. sír). Egy famegmunkáló mestert temethettek a 254. dupla sírba, feleségével együtt: a férfi lábánál vasbalta, fejénél vas kanálfúró. Derekánál érem, mely az övén lévő bőrerszényben lehetett. Feleségének mellkasán volt érem. A férfi sírokra jellemző övcsatok, veretek hiányoznak a kőláda sírokból. Egyetlen vascsat volt a 267. sírban (nem is volt más melléklete).

VII. SÍRFORMÁK

62. tábla: 1–2: 5. sír; 3–5: 6. sír

127

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

4. 5.

63. tábla: 1–2: 7. sír; 3: 24. sír foltja; 4–5: 9. sír

128

VII. SÍRFORMÁK

5. 64. tábla: 1–2: 10. sír; 3–5: 11. sír

129

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

VII. 3. Padmalyos sír, kőlapokkal vagy téglákkal kettéosztva 3 db (5,4%).392 Sajátságos építésmód a ferde (megdőlt) kőlapok a sír közepén-egyharmadánál, melyek mögött mintegy elrejtve fekszik a csontváz. Ld. 9., 10. sír. A sír kettéosztását ferdén megdöntött téglákkal is megoldhatják (21. sír). Minden esetben a keskenyebbik, északkeleti oldalon van a halott.393 Kettőnek a feje délkeleten, a téglasír pont fordított (északnyugat–délkeleti) tájolású. Mind a három sír az 1. sírcsoportban található. Kettő férfi, egy női váz. A legközelebbi analógiát a budaörsi vicus temetőjében találunk, ahol szintén a sír északi részén van a halott, de csak kőlapokat alkalmaznak a fülke szájának elzárására.394 Az intercisai és Keszthely-környéki temetőkben viszont kövekkel, téglákkal, sőt szerves anyaggal elválasztott padmalyos sírok is előfordulnak.395 Keltezésük Pátyon a 10. sír mázas kerámiája alapján a 4. század közepe–második fele. Öt edény is volt a sírban (két korsó, két tál, bögre), mellette gazdag női ékszerek (két karperec, egy lábperec és egy gyöngysor, közte aranyfóliás gyöngyökkel). A 9. sír melléklet nélküli (sírföldben kis vasarab), a 21. sírba pedig mindössze egy szürke korsót helyeztek. A sírforma leginkább a késő római korra jellemző Pannoniában,396 de Pátyon már a kora római időszakban megjelenik, ritkábban kőlappal kettéosztva (pl. 264. sír), gyakrabban szerves anyaggal elválasztva (ld. a korai sírformáknál).397 A padmalyos sírba való temetkezés tehát Pátyon már az 1–2. század fordulóján feltűnik (ld. fentebb), és folyamatosan megtalálható a 4. század második feléig. Megjelenését többen barbár hatásra vezetik vissza,398 de sokkal valószínűbb, hogy a rablás ellen védték így halottaikat a rómaiak.

392 393 394 395

396 397

398 399 400 401 402 403 404

405

130

Annál is inkább, mert többnyire nincs barbár jellegű melléklet e sírokban. Pátyon egyik ilyen sír se rabolt.399

VII. 4. Kőpakolásos sír Kb. 5 db (9%).400 Ezek egyszerű földsírok, melyek tetején kisebb kövekből kőhalmok, kőpakolás található. Egyes kutatók a földsírokon belüli egyik változatnak tekintik ezt a típust.401 A kőpakolás szolgálhatott a sír felszíni jelölésére vagy a halott jobb elrejtésére, esetleg a halott túlvilágról való visszatérését volt hivatott megakadályozni. Ilyen a bizonytalan korú 251. sír, továbbá több olyan sír, melynek a tetejét a gépek félig elvitték, és már csak néhány kő, illetve tégla maradt rajta.402 Ez utóbbiak esetleg részleges kőláda sírok is lehettek. Ilyen a 131. sír, melynek padkája is van, ami a köveket tartotta, a 255. rabolt sír (elszórt kövek és téglák), a 257. sír (tetején csak egy kőhalom maradt meg) és végül a 271. sír (tetején elszórtan kisebb, lapos kövek).403 Valamennyi férfi sír. Érem a 257. sírban volt (312–317), a halott vállán vas csatfibula. Három edénye és üvegtöredékei alapján gazdag halott lehetett (esetleg részleges kőláda). Ugyancsak keltezni lehet a 131. és 271. sír hagymafejes fibuláját, 260/280–320 közöttre.404

VII. 5. Földsír 21 db (37,5%).405 A késő római temetkezések több mint egyharmada földsír. Egyik biztosan a 3. század közepére–második felére tehető (224. sír), további hat sír keltezése pedig bizonytalan (üres vagy melléklet nélküli sírok). Némelyik esetleg részleges kőláda sír volt, tetején kövekkel, melyek

Jelölése: / a táblázatban és a térképen. A felül keskenyebb folt általában bontáskor szélesedik ki, a mélyebb részben van a váz. Ottományi 2016a: 147–151, 70. kép, XIII. tábla. A padmalyos sírokról összefoglalóan Lőrinczy–Straub 2006; Prohászka 2005–2006: 96–101; Intercisa: Vágó–Bóna 1976: 144, Abb. 52, 53, 59, 62, Taf. VI.2 (téglával); Horváth 1984: 245–246, 5. ábra (tegulákkal); Keszthely-Dobogó: Sági 1981: Abb. 24. 73. sír (kőlapokkal), Abb. 57. 111. sír (tegulákkal), Abb. 61.115. sír (kőlapokkal), Abb. 27–28 (maradandó válaszfal nélkül). Lőrinczy–Straub 2006: 282–283; Ottományi 2016a: 150–151. A 231. sír egyedül áll a 2. sírcsoport szélén, körülötte korai, hamvasztásos sírokkal. Melléklet nélküli, így kora kérdéses. Kora római sírnak vettem, mert Pátyon ebben az időszakban volt szokás szerves anyagból készült válaszfal mögé tenni a halottat. Lehetett késő római is, a 2. sírcsoport korát figyelembe véve, esetleg a 4. század végéről. Sági 1981: 108–112 (szarmata); Lőrinczy–Straub 2006: 283 (nem igazolható a barbár hatás). Prohászka 2005–2006: 101 (jóval mélyebb is volt a sír, mint a temető többi sírja); Ottományi 2016a: 150 (egyik ilyen sírt se rabolták ki). Jelölése a térképen: tömör kör, a táblázatban +. Lányi 1981: Abb. 19 (Tokod). Nem lapos, hanem szabálytalan kövek. Ld. még a földsírokhoz besorolt, tetején egy-két követ tartalmazó sírokat (pl. 266. sír). A 251. szegényebb férfi sírnak csak egy vascsatja volt. Kerámiát három sírba tettek: egy korsót a 131. sírba, korsó-bögre-pohár együttest a 257. sírba. A rabolt 255. sír földjében töredékek, köztük egy mázas tálperem. Jelölése: üres kör a térképen.

VII. SÍRFORMÁK

1. 2.

5. 65. tábla: 1–2: 13. sír; 3–4: 17. sír; 5: 179. sír; 6: 173. sírfolt (háttérben a 9. sír)

131

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

66. tábla: 1–2: 18. sír; 3: 132. sír; 4: 24. sír.

132

VII. SÍRFORMÁK

67. tábla: 1–2: 118. sír; 3–4: 160. sír

133

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

3. 68. tábla: 1: 131. sír; 2–4: 191. sír

134

VII. SÍRFORMÁK

2. 1.

69. tábla: 1: 174. sír; 2: 224. sír; 3: 225. sír; 4: 252. sír

135

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

3. 4.

70. tábla: 1–2: 227. sír; 3–4: 249. sír

136

VII. SÍRFORMÁK

már nem maradtak ránk: a 132. tetejéről a gépek vitték el a téglákat és köveket, a 266. sír tetején is látszott még nyeséskor egy darab kő. Néhány üres sír belsejében faragott, kora római kövek találhatók (247., 263. sír), de előfordul egy-két tegula is a betöltésben (132., 229. sír).406 Koporsós temetkezés mindössze egy gyereksír, a sír szélén vasszögekkel és famaradvánnyal (134. sír: 8 koporsószög a sír szélein és famaradvány bal oldalt, alul). A. Földsír, tetején kő- és téglamaradványokkal: 132. sír (tégla is), 266. sír (egy-két kő) B. Földsír: (119.), 171., 173., 174., 224., 225., 226., 229., (230.), 239., 245., (585.) sír C. Földsír koporsóval: (134.) sír D. Üres sír: felnőtt méret: (228.), 238. sír E. Üres sír, kis méret: 12. sír (egy edény), 169. sír. F. Üres, kis méretű sír belül kövekkel: (247. sír, belül egy db kő), 263. sír (nagyobb, faragott kövek). Tájolást tekintve a sírok többségének a feje dél-délkeleti irányba mutat (10 db). Az ellenkező észak-északnyugatra helyezett fejből mindössze 5 db van, és szintén öt ilyen irányú, üres sír. A meghatározható nemű sírok nagy része férfi (8 db), jóval kevesebb a nő (3 db), és kettő gyerek. A földsírok között viszonylag sok a csontváz nélküli sír: két felnőtt méretű (228., 238. sír), négy kis méretű, talán gyereksír. Néha az újkori bolygatás miatt kevés a csont (585. sírban mindössze két lábszárcsont). A sírok többsége szabályos, általában lekerekített sarkú téglalap, ritkán kisebb, ovális (pl. 12., 169. sír), vagy szabálytalan sírgödör is előfordul (pl. 228., 266., 585. sír). A halott a hátán fekszik, néha éppen csak belefér a sírgödörbe. Pl. a 251. sírba beleszorították a halottat, feje hiányos, már nem volt helye. Ugyanakkor jóval nagyobb sírgödrök is előfordulnak, mikor a

406 407

408 409

lábnál jó sok helyet hagynak a mellékleteknek (pl. 5. sír) vagy a sír egyik oldala marad üresen (pl. 171. sír). Oldalt fekvő vagy zsugorított halott nincs. A földsírok egyharmada (8 db) melléklet nélküli (egyet a gép bolygatott meg). Ugyanennyi szegényes mellékletű, többnyire egy kerámiaedény vagy egy darab vascsat, vastöredék, vasszerszám. A többi gazdagabb mellékletekkel ellátott.407 A legkorábbi földsírban (224. sír) a 3. század második felének egyik vezetőjét, minden bizonnyal veteránt temethettek el, méltóságjelvényei (ezüst karperec és nyakperec) alapján. Érem keltezi terminus post quem Kr. u. 247 utánra. 4. századi érem egyik sírban sem volt. Pontosabban keltezni csak a 245. sír hagymafejes fibuláját lehet a 3–4. század fordulóra. A sok szegényes mellékletű és üres sír mutatja, hogy egyszerű földsírokat a temető használatának a végéig ástak. Rabolt sír nincs közte.

VII.5.1. Padka

A pátyi temetőben elég gyakori a padka, elsősorban a földsíroknál. Egyik oldalt vagy teljesen (pl. 119., 225., 226. sír) veszi körbe a sírgödröt. A mélyebb síroknál többszörös padka is előfordul (pl. 131. sír). Néha funkciója is van, pl. fejpárnaként a 224. sírban, ahol az edényt is rátették. A 270., felül kőlapokkal fedett sír belsejében is megemelték a fej alatti részt. Az épített sírok szélén lévő padka a felső kőlapokat vagy köveket tartotta, melyekre néha mellékleteket is helyeztek (pl. 11. sír). A padmalyos sírok egyik felét mindig egy széles padka alkotja. Több kutató a földsírokon belüli külön sírformának tartja a padkás sírokat.408 Jelenleg nem választottam el a földsíroktól, bár néha épített síroknál is előfordul.409

A részleges kőláda sírokhoz sorolt 3. és 7. sír is lényegében földsír egyik oldalán, vagy a padkáján kövekkel. Kerámia: a mellékletes sírok többségében található kerámia (10 sír). Általában egy edény (9 sírban), ami főleg korsó (171., 225., 226., 239., 245. sír), néha bögre (12., 266. sír) vagy tál (132. sír). Előfordul, hogy csak fél edény van a sírban (174. sír). Ritkán helyeztek földsírba három edényt, ilyenkor a többi melléklet is gazdag (224. sír: két tál, egy bögre). Díszesebb edény, keltező értékű mázas kerámia nincs közöttük, szokásos 4. századi szürke házi kerámiák. Egyetlen kivétel a 224. sír, melyben korábbi, 3. századi simított (agyagmázas tálformát utánzó), illetve nyers színű tál található. Ékszerek: csak három női sírban van ékszer (229., 239., 266. sír). Kettőben karperec: a 229. sírban három (egyik kígyófejes) a halott bal karján és egy a jobb karon. A 239. sírban csak egy a bal karon, mellette gyűrűt és gyöngyöt is helyeztek a sírba. A legérdekesebb ékszerei a 266. sír női halottjának voltak: omega alakú csatfibula a jobb vállán, pelta alakú, áttört veretek, bronzcsat és kerek gombok díszítették az övét, melyen vaskés is lógott. Női sírokban övvel összefogott ruhát, vaskést stb. csak a római kor végén találunk, mely keltezést a sír bögréje is alátámaszthatja (az övet a halott lábához tették). A férfi sírok többségében van melléklet. Egyben volt hagymafejes fibula, a jobb vállnál (245. sír), mely 260/280–320 közé keltezi a sírt (mellette csak egy db edény és vaslemez). A 132. sír halottjának jobb vállánál lévő vaskarika csatfibula része lehetett. Övgarnitúrához tartozó vascsat, illetve bronzveret nem rendeltetésszerű helyen, a 225. sír fejénél volt. A bizonytalan korú 119. ifjú sírjában vascsat, a 230. sírban birkanyíró olló. Lányi 1981: Abb. 19; Zsidi 1987: 66. A leggyakoribb padkatípusokhoz ld. Ottományi 2016a: 151–154, 71. kép (Budaörs).

137

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

71. tábla: 1: 266. sír; 2: 255. sír foltja; 3: 266. sír foltja; 4–5: 254. sír

138

VII. SÍRFORMÁK

VII. 6. Méret

VII. 7. Sírformák összefoglalása

A sírok mérete az az egyedüli adat, amit a sírrablás csak kevéssé befolyásolhatott. Korszakra is jellemző lehet, hogy a téglalap vagy négyzet alakú sírokat részesítették előnyben. Pátyon a sírok többsége téglalap alakú (paraméter index 1,7–2,8 között).410 Némelyik sírgödör vagy téglasír hosszú, keskeny (pl. 160., 173., 179., 269. sír; paraméter index 3–3,4). Négyzethez közelítenek a széles, padmalyos sírok, néhány földsír (pl. 230., 247., 585. sír) és egy-két épített sír foltja (pl. 249. dupla sír). Ez utóbbiak bontása során kisebb, téglalap alakú kőláda, vagy téglasír bontakozik ki (index: 1,4–1,6). Az üres, kis méretű földsírok területe 0,4–1,5 m2 között mozog.411 A felnőtt földsírok átlagos mérete 1–2 m2 (térfogat: 0,1–1 m3). Ha nemcsak a sírgödröt, hanem a teljes folt méretét számoljuk, akkor a 2,5–3 m2-t is eléri némelyik padkás földsír (pl. 225., 226., 245. sír; térfogat: 1,8–2 m3). Ennél jóval nagyobbak, 3–3,5 m2 méretűek a padmalyos, kettéosztott sírok és az épített sírok: 2–4 m2 közöttiek.412 Gyakran a sírgödör foltja kétszer akkora területű, mint maga a kőláda vagy téglasír (pl. 131. kőpakolásos sír, 227., 249. kőláda).413 Legnagyobb a 4 m2-es, dupla temetkezést tartalmazó 249. kőláda sír foltja. A három épített gyereksírban a tégla- és kőláda területe mindössze 0,6–0,7 m2 (179., 269., 270. sír), de a sírfolt itt is elérheti a 2 m2-t (térfogatuk: 0,06–0,96 m3). A sírok mérete, hogy mennyi munkát fektettek a kiásásukba, társadalmi különbségekre is utalhat. Egyelőre Pátyon ez nem bizonyítható (részletesebben ld. a Társadalmi rétegződés c. fejezetben).

A sírformák csoportonkénti eloszlása nem egyenletes. Az épített sír az 1. és 3. sírcsoportban a legtöbb, ezen belül a 3. csoportra főleg a kőládák jellemzők. A 2. csoportban inkább a földsírok dominálnak, a 4. csoport sírszáma pedig oly kevés, hogy érdemleges számításokat nem lehet végezni.414 A késő római sírok fele (48,2%) épített, tégla vagy kőláda sír, ha a három padmalyos sírt is ide számoljuk, akkor 54%. Ez jóval több, mint más pannoniai, késő római temetőben. Pl. Budaörsön a sírok 61%-a földsír, és csak a többi épített. Hasonló a helyzet a tokodi temetőben is.415 A burgenlandi villák temetőiben találunk hasonlóan nagy mennyiségben épített sírokat.416 Ez Pátyon talán a temető 4. századon belüli korábbi keltezésével magyarázható, akárcsak a rabolt sírok kisebb száma.417

410

411

412

413

414 415 416 417

Ha összehasonlítjuk a kora és késő római temető sírformáit (17. ábra), láthatjuk, hogy mind a négy évszázadon keresztül legtöbb a földsír, szinte azonos százalékban. A teljes temetőben 62 db (34%). Kőpakolás a kora római időszakban nem található, viszont jóval több a padmalyos sír (elsősorban szerves anyagból készült válaszfallal). A teljes temetőben 14 db (7,6%). A hamvasztás és az árokkeretes temetkezés a kora és középső császárkorra, míg az épített kőláda és téglasírok a késő római korra jellemzőek (ld. még 2. ábra).

Istvánovits 1991: 35: a sír hosszúságát elosztva a szélességgel a kisebb szám a négyzethez közeli, a nagyobb szám a téglalaphoz közeli sírformát jelenti; Kulcsár 1998: 23–26. Térfogat: 0,08–0,6 m3. Ez a nagyság megfelel pl. a budaörsi gyerek és kis méretű, üres síroknak (Ottományi 2016a: 270, 69. ábra). A térfogatszámításnál használt sírmélység nem mindig mérvadó, mert a lehumuszolt felszíntől mért adatok változók. Nehezíti a helyzetet a sok padka, így a térfogatok összehasonlítása csak hozzávetőleges eredményt ad. A padmalyos sírok térfogata nem feltűnően nagy, hiszen a sír egyik fele padka (1,4–2,1 m3). Az épített sírok térfogatánál ugyanaz a helyzet, mint a területnél. A teljes sírgödör gyakran kétszer akkora, mint maga a kőláda (0,5–3,7 m3 között mozog). Ha önmagában a kőládákat vagy tégladobozokat nézzük, akkor az épített sírok se sokkal nagyobbak, mint a földsírok (1,2–2,4 m2), csak a fedőlapok, kőpakolások, tehát az építőanyag miatt kellett a nagyobb sírgödör. Ottományi 2018: Picture 3. Ottományi 2016a: 172–175, 25–27. ábra; Lányi 1981: 180. Kaus–Prost 1989: földsírok 40%, téglasír 30%, kőládasír 25%, szarkofág 5%. Lehet más magyarázata is. Ugyanis elég sok Pátyon a melléklet nélküli vagy újkori bolygatásos földsír, melyek kora kérdéses (tehát nem soroltam be a késő római temetőbe). Így elképzelhető, hogy volt még több ilyen, bizonytalan korú földsír is a késő római korban. Az épített sírok korhoz kötése egyértelműbb.

139

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

5. 4. 72. tábla: 1–2: 257. sír; 3: 263. sír; 4: 270. sír; 5: 267. sír (háttérben a 270. sír)

140

VII. SÍRFORMÁK

5. 4.

73. tábla: 1–2: 269. sír; 3: 586. sír; 4–5: 583. sír

141

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

VIII. SÍRRABLÁS A síroknak mindössze 7,1%-a rabolt, ez négy késő római sírt jelent: a 2. téglasír, a 118. és 252. kőládasír és a 255. kőpakolásos sír.418 Földsír nincs közötte, tehát egyértelműen az épített sírokat rabolták ki. A korabeli sírrablók még tudták, hova temették a gazdagabb embereket. Korukat tekintve a legkésőbbi sírok raboltak. A 2. és 4. sírcsoportban legnagyobb a bolygatott sírok száma.419 Gyakori, hogy a sír egyik végében felhalmozzák a csontokat, ez többnyire a lábrészen történik (pl. 2. sír). A 118. sírban a bolygatatlan alsó lábszár fölé tették a többi csontot. Ilyen esetekben lehet, hogy még ismerték a halottat, és kegyeletből nem szórták ki a csontokat. A 252. sír egyik végébe a lábakat, a sír közepére a koponyát, és a többi csontot tették. A 255. sírnál pedig már csak csontfoszlányok maradtak. A bolygatás másik formája, amikor későbbi régészeti objektum vágja a sírt. Pl. a 2. sírt a késő római korban kirabolták, majd később, talán a honfoglalás korban beleásták az 1. árkot.420 Melléklet a rabolt sírok felében maradt: a 118. kőládában helyén maradt a bolygatatlan lábon lévő tál, a többi a sírföldből jött elő.

A 252. kőláda sírban a csontok között összetörve edények és karperecek. A 255. sír földjében lévő kerámiatöredékek talán az eredeti mellékletek maradványai, bár a rabláskor is bekerülhettek. Ez a 7% jóval kevesebb, mint amit a késő római temetőkben máshol megfigyeltek. A Lányi Vera által feldolgozott temetőkben 10–30% között mozog a sírrablás, a 4. század vége felé egyre nő ez a szám. A budaörsi késő római temetőben pedig (ahol a 4–5. század fordulójáig bizonyított a temetkezés) már a sírok 39%-a rabolt.421 A kevés rabolt sír oka valószínűleg ugyanaz, mint az aránytalanul sok épített sírnak. A pátyi sírok kora a 4. századon belül korábbra keltezhető, illetve nem vettem fel késő rómainak a bizonytalan korú üres, rabolt vagy melléklet nélküli földsírokat (hiszen azok a kora római, sőt honfoglalás kori temetőhöz is tartozhattak). Az újkori bolygatás is elég gyakori Pátyon (7 db, 12,5%). Néhány sírt az autópálya mellett elvágott a rézsű, illetve egy vezeték, vagy a humuszoló gépek vitték el a felét (206a, 269., 271., 577., 583., 585., 586. sír). Ezek nem sorolhatók be a rabolt sírok közzé.

IX. MELLÉKLETADÁS Mit is nevezünk pontosan mellékletnek? Besorolhatjuk-e ide a viseleti tárgyakat és ékszereket is (hiszen a régészek ezt is mellékletként találják meg és számozzák be), vagy csak a valóban túlvilági útravalóként szánt tárgyakról beszélhetünk?422 Ez utóbbiakhoz tartoznak az érmek, melyek lehetnek a túlvilági révésznek szánt obulusok, de a tarsolyban vagy kézben is hordhatják, és ekkor funkciója már kérdéses (mint tarsoly a

418

419 420

421 422

142

viselet része). Ide tartoznak az étel-ital mellékletadás tárgyi hordozói, a kerámia- és üvegedények, továbbá az eszközök, fegyverek, piperecikkek. Mindazon ékszerek, melyek nem a ruházat részei (pl. gyűrű, fülbevaló, nyakperec, karperec, nyaklánc stb.) ugyancsak valódi mellékletek, bár vannak köztük méltóságjelvények is, melyek szorosan hozzátartoznak viselőjének öltözetéhez, tehát nagyon szűk a határ a két kategória (viselet

Esetleg rabolt volt a 191. téglasír is, de miután mellékletei a viseletnek megfelelő helyen voltak, a csontjai vélhetően szétmállottak (csak koponyafoszlányok maradtak). Tizenhárom db érem is volt benne, amit rabláskor valószínűleg elvittek volna. Ottományi 2018: Picture 4. A 254. kőláda északi végét egy későbbi sír bolygatta meg, de nem vettem rabolt sírnak, mivel csak a kövek és az egyik koponya tört össze. A mellékletek a helyükön maradtak. Lányi 1972a: 64; Vágó–Bóna 1976: 49–153 (a 205 sírból 80-at már a római korban kiraboltak, ez 39%); Ottományi 2016a: 181. Kulcsár 1998: 48–56: elkülöníti a viselethez tartozó tárgyakat a valódi mellékletektől; Ottományi 2016a: 185–186 (további irodalommal).

IX. MELLÉKLETADÁS

4. táblázat: A késő római sírformák összefoglalása

Sírforma

Késő római temető

Üres*

Rabolt

Újkori bolygatás

téglasír

16% (9 db)

--------

11% (1 db)

22% (2 db)

kőláda vagy részleges kősír

32% (18 db)

5,5% (1 db)

11% (2 db)

16,7% (3 db)

padmalyos sír

5,4% (3 db)

-------

------

-------

kőpakolásos sír

9% (5 db)

--------

20% (1 db)

földsír (21 db)

37,5% (21 db)

28,6 (6 db)

-----

4,8% (1 db)

egész késő római temető

56 sír

12,5%

7,1%

12,5%

* Csontváz nincs, melléklet lehet

Sírformák − egész temető

17. ábra: A kora és késő római sírformák százalékos összehasonlítása

143

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

vagy ékszer) között. A legegyszerűbb felosztás, ha funkció szerint különítjük el a sírban talált tárgyakat: edény (kerámia, üveg), ékszer, eszköz, pénz.423 A pátyi temetőben előforduló mellékletek nem térnek el a pannoniai késő római temetők anyagától. A tárgyakhoz nagyon sok analógia található.424 Némelyiket nagy, központi műhelyek gyártották (pl. hagymafejes fibulák), mások pedig a sok kis helyi műhely sajátosságait tükrözik (pl. kerámia). Késő római temető

18. ábra: A bolygatott, melléklet nélküli és mellékletes sírok százalékos aránya

IX. 1. Melléklet nélküli sírok 9 db (16%). Valódi, melléklet nélküli, csontvázasan eltemetett sír mindössze három van a késő római sírok között: az egymás mellett lévő 9. és 173. sír, továbbá a sírcsoport másik szélén lévő 134. koporsós gyereksír (1. sírcsoport).425 Idesorolhatók még az üres, csontváz nélküli sírok is (6 db).426 A rabolt (2 db) vagy gép által megbolygatott, melléklet nélküli sírok (5 db) nem tartoznak ide, hiszen bármi lehetett még bennük a bolygatás előtt.427 Néha a sírföldben marad kerámiatöredék (255., 583., 585. sír), mely lehetett az eredeti melléklet maradványa, de bekerülhetett a bolygatáskor

423 424

425 426 427 428 429

430 431 432

144

is. Az 586. kőládán kívül volt egy festett korsó, mely valószínűleg az alatta lévő, kora római sírhoz tartozott. Sírformát tekintve többségük földsír, tehát a melléklet nélküliség nagy valószínűséggel a szegénységgel magyarázható. Kivétel a 9. kőlapokkal kettéosztott, férfi sír és a 13. részleges kőlapokból épített, (kis méretű) üres, esetleg jelképes sír. Itt valami más magyarázatot kell keresni: kereszténység, vagy esetleg a férfiak mellé eleve kevesebb mellékletet adtak, illetve ritkábban viseltek ékszereket.428 A koporsóba temetett gyerek (134. sír) sem biztos, hogy a szegénység miatt maradt melléklet nélkül. A pannoniai késő római temetőkben a melléklet nélküliség egyrészt a 3. század második felének szegény sírjaira jellemző, másrészt a 4. század vége felé, a Valentinianus-korban mutat növekvő tendenciát.429 Talán ezzel magyarázható, hogy Pátyon ilyen ritkán fordul elő, hiszen itt a sírok többsége a 4. századon belül korábbra keltezhető.

IX. 2. Mellékletszám Az 56 késő római sírból értékelhető 45 sír (a többi bolygatott).430 Ezen belül melléklet nélküli 9 sír, tehát értékelhető, mellékletes sír 36 db (39 temetkezés). Ebben volt 185 db melléklet (átlagos mellékletszám 5,1 db). Ugyanakkor teljesebb képet kapunk, ha az üres sírokat is belevesszük, tehát az összes értékelhető sírban az átlagos mellékletszám 4,1 db. Ha ezt lebontjuk sírformákra, egyértelműen látszik, hogy az épített sírok a gazdagabbak. A legtöbb melléklet a téglasírokban van: 7,7 db (7 sírban 54 db).431 A kőláda sírokban 5,5 db melléklet (13 értékelhető sírban 72 tárgy),432 kőpakolásos sírokban 4,6 db (3 sírban 14 tárgy). Ez utóbbiaknál valószínűleg azért ilyen magas a mellékletszám, mert elszántott kőládák is lehetnek köztük.

Lányi 1972a: 69. Elsősorban a keltezhető analógiákat sorolom fel a tanulmányban, illetve az összefoglaló művekre vagy az olyan cikkekre hivatkozom, melyek összegyűjtik a régebbi párhuzamokat. A 9. sír betöltésében, a csontváz feletti kevert földben volt két kis vasdarab, de az nem tekinthető valódi mellékletnek. 13., 169., 228. (felnőtt méret), 238. (felnőtt méret), 247., 263. sír. Rabolt: 2., 255. sír. Gép elvitte: 206a, 577., 583., 585., 586. sír. Lányi 1972a: 133; Kelemen 2008: 168: a melléklet nélküli sírok többsége Esztergomban is férfi volt. Lányi 1990: 250; Müller 2010: 174–175; hasonlóan kevés a melléklet nélküli sírok száma pl. Keszthely-Dobogón (Sági 1981: 117: 9,6%), Nagykanizsa-Inkey sírkápolna II. temetőben (Eke–Horváth 2006: 75: 12,6%). Ha külön vesszük a dupla sírokat, akkor 59 temetkezésből értékelhető 48 temetkezés. A 191. sír 13 darab érme emeli meg ennyire a mellékletszámot. Mind a három dupla temetkezést tartalmazó sír kőláda volt, tehát itt 16 temetkezésnél volt 72 tárgy (mellékletszám: 4,5 db). A grafikonban azért a magasabb mellékletszám szerepel, mert ha megnézzük a rabolt kőládákat, akkor láthatjuk, hogy azokban a rablás ellenére is sok melléklet maradt. Pl. 5 melléklet a 118. és 252. kőládákban, tehát reálisabb képet kapunk a magasabb mellékletszámmal.

IX. MELLÉKLETADÁS

A padmalyos síroknál 3,3 db az átlag (3 sírban 10 tárgy), de ezt a 10. sír sok melléklete okozza (a másik kettő szegényebb). A földsíroknál mindössze 1,8 db (20 sírban 36 tárgy).433 Mellékletszám

19. ábra: Az egyes sírformák mellékletszámai

IX. 3. Érmek Keltezés szempontjából legértékesebb mellékletek az érmek (Függelék: 7. táblázat). Összesen 11 sírban (12 halott mellett) volt 28 db érem, ami a késő római sírok 20%-a (az értékelhető temetkezések 25%-a).434 Mindössze egy rabolt sír van közte (118. sír). A sírok felénél csak egy darab (6 esetben), néha kettő (118. rabolt kőláda és a 257. földsír) érem volt a sírban. A 254. duplasíros temetkezésnél, mind a férfinél, mind a nőnél van érem (3db). Négy darab érmet tettek az 5. sírba és 13 db volt a 191. téglasírban. Érem melléklet elsősorban épített sírban fordul elő: 6 kőláda sírban, 3 téglasírban. A 257. kőpakolásos sír is lehetett esetleg részleges kőláda, melynek felső köveit elvitték a gépek. Az egyetlen földsírban 3. századi érem volt (224. sír).435 Az épített sírok számaránya az érem mellékletes sírokon belül 82%. A fentiek alapján a vezetőréteg tagjai mellé helyezték, egyéb gazdag melléklettel együtt. Pl. a 3. századi földsírban ezüst méltóságjelvény volt mellette, a kőpakolásos sírban pedig üveg és több edény. Egyedül a 270. gyereksírban nincs más melléklet a pénzen kívül. (Ld. 5–6. táblázat)

433

434 435

436

437 438

A szájba helyezett halotti obulus nem jellemző a pátyi temetőre. Inkább a halott kezébe tették a túlvilági útra szánt érmét: 5. sír (jobb könyöknél 4 db), 18. sír (bal alsó karnál), 224. sír (bal felkarnál). A halott jobb kezében (medencén) a 160. és 179. női sírokban. A medencénél lévő érmek valószínűleg kis erszényben, pénztárcában lehettek, főleg ha több is volt belőle: a 191. női sírban 13 db érem (medencénél, jobb oldalt), a 254. és 257. férfi sírokban 2-2 db érme a medencénél (egyiknek bal oldalt). A nő mellkasára tették a 254. sírban, a gyerek lábánál volt a 270. sírban, és a sírföldből került elő a 118. rabolt sírból. Ládikában tartották a 6. sírban lévő érmet, a halott lábánál. Másodlagosan felhasználva, átfúrva, avar sírokban több helyen is előfordul a temetőben.436 Érmet egyenlő arányban tettek nők (5 esetben) és férfiak (5 esetben) mellé. Gyerek sírba egy esetben (270. sír). Csontvázas temetkezésnél 3. századi érem csak a 224. földsírban fordul elő, Kr. u. 246–247-ből (Philippus). Ez egy különálló, mellékleteiben is korábbi sírból való, mely egy 3. századi hamvasztásos sírcsoport legszélén található.437 A többi érem kora Kr. u. 303-tól 375-ig terjed. Az éremmel keltezett sírok többsége a 4. század második és harmadik évtizedére tehető: a sírok záró vereteit figyelembe véve a temetkezés terminus post quem 312–313 utáni a 160., 191. sírnál,438 317–318 utáni a 257. és 18. sírban, 324– 328-as érmekkel zárulnak a 179. és 254. sírok, 333 utáni a 270. sír. Vagyis a tizenegy, éremmel keltezett sírból hét tehető Nagy Constantinus és a Constantinus-dinasztia idejére. Ide sorolható még a 317. avar sír átfúrt érme is (330–336). Ez az éremmel rendelkező sírok 67%-a, illetve az érmek 88%-a. A 4. század közepére keltezhető a 6. sír (Kr. u. 348), és van egy szórvány érem is 340-ből. A Valentinianus-korra, illetve a század végére mindössze egy sír, a 118. kőláda (Kr. u. 375) tehető. Ez a keltezés csak terminus post quem értékű, mível az éremverés és a használat, ill. sírbakerülés közötti idő bizonytalan. Bár a Constantinusdinasztia érmeivel záródó sírok esetében az érem

Ebben a bolygatatlan, melléklet nélküli sírok is benne vannak, hiszen ez tükrözi a temető mellékletadási szokásait. Két rabolt sírban is volt melléklet, de ezeket most nem számoltam bele. Mindkettő kőláda, tehát ezek a kőláda sírok mellékletszámát növelnék. Budaörsön a késő római értékelhető sírok 14,4%-ában volt érem (Ottományi 2016a: 220). Kőláda: 5 (4 db), 6., 18 (dupla sír, de érem csak a férfinál), 118. (rabolt, 2db), 254. (férfinél 2 db, nőnél 1 db), 270. sír; téglasír: 160., 179., 191. (13 db); kőpakolásos sír: 257. sír; földsír: 224. sír. Pl. a 317., 718. sír. A telepen is van egy avar sírban két átfúrt érem: Ottományi 2007: 205, 149. kép 2 (10. sír, G/23. szelv.); Torbágyi 2007: 288 (Probus: 276–282; Divus Carus: 283). A sírcsoport egyik hamvasztásos sírjában (127. sír) ugyancsak Philippus érem fordul elő (I. sírcsoport). Legkorábbiak a 191. sír 4. század elejére tehető tetrarchia kori (Diocletianus, Galerius, Constantius Chlorus stb.) érmei, de a sírt I. Constantinus 313-ban vert pénzei keltezik.

145

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

valószínűleg a temetés időpontját jelölheti, hiszen a nagymennyiségű és folyamatos aprópénzbeáramlás idején nem valószínű, hogy a friss érmek helyett régebbieket helyeztek a halott mellé.439 A fentiek alapján a pátyi késő római temetőbe a 3. század második felétől a 4. század végéig temetkeztek. A legtöbb érmet a 4. század első felében tették a sírokba, majd egyet-egyet még a 4. század második felében–végén. Ez a folyamat a fokozatos elszegényedést mutatja. A folyamatos éremadás a temetőben tehát, eltekintve a 224. sírtól, mely biztosan 3. századi, csak a 4. század első negyedében kezdődött meg, és csökkenő mennyiségben tartott egészen a 4. század végéig (hiányoznak a 350-es évek érmei!).440 A 3. század második felének, végének hiányzó érmei a provincia barbár betörések miatti elszegényedését tükrözi. A temetőben előkerült érmek összetétele nem egyezik a település éremforgalmával.441 A késő római telepen viszonylag sok a 3. század második felének éremanyaga (21,3%). A kevés tetrarchia kori érem után Nagy Constantinus uralkodása ugrásszerű növekedést mutat (ami megegyezik a temetővel), de ez még mindig csak 23,3% a telepen. Igazán sok csak ezután lesz a pénz: 337–364 között 33,3%, és még a Valentinianus-korban is sok van (16,5%). Az eltérést az okozhatja, hogy a késő római temetőnek csak egy igen kis részét sikerült feltárni, és azon belül is úgy tűnik, inkább a 4. század első felének, középső harmadának a temetkezései kerültek elő.

A másik, kerámiatöredéket tartalmazó, bolygatott sír kora bizonytalan (585. sír: szürke talp). Az 583., gép által félig elvitt sírban a kőládán kívül volt az edény, így nem biztos, hogy a késő római sírhoz tartozik.442 A 6. sír halottjának medencéjén talált csirkecsontok felvetik a lehetőségét, hogy nem maradandó anyagból készült edényeket, pl. fatálat is tehettek a halott mellé. Esetleg csak a folyadékot tették edénybe, és a szilárd táplálék edény nélkül került a sírba.443 Pátyon – az egy edény mellékletes sírok mellett – feltűnően sok a 4–6 edényt tartalmazó sír. Az átlagos mellékletszám 2,1 db, illetve, ha a teljes sírszámot vesszük 1,2 db, ami kicsivel több, mint a pannoniai átlag. Pannoniában általában 1–2 edényt tesznek a késő római halottak mellé

IX. 4. Kerámia (74–87. tábla)

Éremforgalom

A késő római sírok 55,4%-ában (31 sírban, 33 temetkezésnél) volt kerámia, összesen 68 db. Ebből bolygatott öt sír, de azok sem teljesen értékelhetetlenek. A 252. rabolt kőláda edényeinek formája megállapítható, ha a helyük nem is. A 118. sírt csak derékig rabolták ki, így a lábhoz tett törött edényeknek mind a formája, mind a helye megállapítható. A sírföldben lévő kerámiatöredékek formáját csak a rabolt 255. sírnál számítottam be (mázas tálperem, házi kerámia bögreperem). 439 440

441

442

443

146

Érmek

20. ábra: A temető érmeinek időbeli megoszlása

21. ábra: A temető és telep érmeinek összehasonlítása

Torbágyi 2009. Ez eltér egy kicsit az általános pannoniai helyzettől, ahol a tetrarchia és kora Constantinusi éremforgalom mindenütt elég alacsony, így a sírokba kerülő érmek folyamatossága a 330–340-es évektől bizonyítható, majd a század közepén és második felében nő (Lányi 1990: 250). Kivételek természetesen adódnak, ahol a 310-es évekkel kezdődik az éremadás (Lányi 1972a: 138–142). Torbágyi 2007: 279–280 (a százalékok a teljes telepre vonatkoznak, nem csak a késő rómaira); késő római érem 300 db: 246–293 között 64 db = 21,3%; 292–313 között 14 db = 4,6%; 313–337 között 70 db = 23,3%; 337–364 között 100 db = 33,3%; 364–375 között 49 db = 16,5%; 375/378 után 3 db = 1%. Az 583. kőládán kívül nagy méretű szürke edény töredékei (hiányzik, így se a forma, se a kivitel nem megállapítható). Nem számoltam bele az 586. kőládán kívül lévő festett korsót, mely formája alapján inkább kora római. Ennek ellentmond, hogy a tálakban és néha a bögrékben is tarthattak ételt.

IX. MELLÉKLETADÁS

74. tábla: A 10. sír edényegyüttese

147

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

(természetesen máshol is a gazdagabb sírformák tartalmaznak több edényt). Az átlagos mellékletszám 0,6–1,6 között mozog.444 Tehát nem mindegyik késő római temető tartalmaz ennyi kerámiát. Van, ahol szinte teljesen hiányzik az edény (pl. Ács, Öbölkúti-dűlő), máshol nagyon kis százalékban fordul elő (pl. Keszthely-Fenékpuszta). Budaörsön a sírok 37%-ában volt edény, Ságváron 39%-ban stb.445

kerámiát tartalmazó, értékelhető sírok 24 %-a). Ez eltér az általános pannoniai képtől, ahol, Lányi Vera kutatásai alapján, nincs nagy különbség a nők és férfiak kerámia mellékletei között.447 Esztergomban viszont, hasonlóan a pátyi temetőhöz, a nők kaptak több edény mellékletet.448

IX.4.1. Nemek és sírformák szerinti megoszlás

Nemek − kerámiát tartalmazó sírok

Nemek Összesen 29, kerámia mellékletes temetkezésnek lehet megállapítani a nemét. Csontváz nélküli, csak kerámiát tartalmazó sír a 12., kis méretű földsír, melynek közepén egy bögre került elő. Lehet jelképes sír is, bár méretét tekintve esetleg csecsemő volt, akinek a csontjai elkorhadtak.446 Gyereksírban mindössze egyszer, a 179. kislánysírban fordul elő edény. A legtöbb edény a nők mellé kerül: 13 sírban 35 edény, ami a késő római női sírok 72%-a, a kerámiát tartalmazó, értékelhető sírok 44,8%-a. A férfiaknak csak egyharmada kap edény mellékletet: 7 sírban 14 edény (ami a

23. ábra: A nemek százalékaránya a kerámiát tartalmazó, értékelhető sírokon belül

Kerámia − nemek

22. ábra: A nemek és a kerámia mellékletek viszonya449 444

445

446 447

448 449

148

Lányi 1972a: 113–114, 121, Abb. 27.1–2; Lányi 1972b: 53 (a Rajna-vidéken jóval több a kerámia, átlagosan 2–3 darab, sőt előfordul 6 db is egy sírban); Kelemen 2008: 167 (átlagosan egy edény kerül a sírba). Fűköh 2011: 114 (mindössze két sírban volt edény); Müller 2010: 181: 4,6–12,6% között; Ottományi 2016a: 198, 232–233, 39. ábra (a budaörsi temetőben 1,17 a kerámia mellékletszám, az összes sírt tekintve viszont csak 0,34 db); Schmidt 2000: 324–326; Pottenbrunn 18% (Hölbling 2008: 49). Az újkori bolygatás miatt az 583. kőládákban se volt csontváz. Továbbá nem megállapítható a neme a 255. rabolt sírnak sem. Lányi 1972a: 75–76; Budaörsön is majdnem egyforma a nőknek és férfiaknak adott edény melléklet mennyisége (Ottományi 2016a: 235–236); Ságváron a nők 48%-a, a férfiak 51%-a kapott edényt (Schmidt 2000: 324–325). Kelemen 2008: 166–167. A százalék a nemen belüli mennyiséget jelzi.

IX. MELLÉKLETADÁS

3. 75. tábla: 1: 7. sír korsó és bögre; 2: 18. sír korsó és bögre; 3: 160. sír edényei.

149

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

Sírforma A túlvilági útravalóul szolgáló étel-ital melléklet a szegényebb halottaknak is kijárt. Így mind az épített (kőláda és tégla) sírokban, mind a földsírokban előfordul, legfeljebb a gazdagabb halottak mellé több edényt tettek. A legtöbb edény az épített sírokban van. Négy téglasírban volt 12 edény, ez a téglasíroknak majdnem a fele (44%). Itt a legmagasabb a mellékletszám (3 db), de csak akkor, ha a kerámiát tartalmazó sírokon belül nézzük.450 Szám szerint kőláda sírból került elő a legtöbb edény: 12 kőláda sírban 32 edény, ami a kőláda sírok 66,7%-a (mellékletszám: 2,7 db).451 Ugyanilyen arányban (66,7%) fordult elő a padmalyos, kő vagy téglalapokkal kettéosztott sírokban, természetesen darabszámra jóval kevesebb: két sírban 6 edény (mellékletszám: 3 db). Ez a magas mellékletszám megtévesztő, miután egyetlen sírban volt 5 edény, a másikban csak egy darab.452 A kőpakolásos sírok 60%-ában (3 sír) volt 6 db edény (mellékletszám: 2).453 A legkevesebb a földsírokban: tíz sírban 12 edény, ami a földsírok fele (47,6%), a mellékletszám 1,2 db.454 A kerámiát tartalmazó sírokon belül (eltekintve a darabszámtól) a legtöbb a kőláda (39%) és a földsír (32%), a többi sírforma ennél jóval kevesebb (téglasír 13%; kőpakolás 9,7%; padmalyos sír 6,5%). Ez megfelel a késő római temetőn belüli sírforma összetételnek is (ld. 17. ábra). Kerámia mellékletszám

24. ábra: Az egyes sírformákban előforduló kerámiaedények mellékletszáma 450 451

452 453 454 455

456 457

150

Kerámia − sírformán belül

25. ábra: A kerámiaedények százalékos előfordulása a sírformákon belül

IX.4.2. Edény helye455

Pátyon a kora római sírok edényei általában a fejnél vannak, a harmadik században fejnél és lábnál egyaránt, és a 4. században kerülnek végleg a lábhoz az edények.456 A késő római temetőben a legtöbb edényt a halott lábához helyezték (20 sírban; 77%). Ezen belül többnyire a lábfejhez vagy a lábszárhoz, esetleg a láb végébe kerül. Ennél feljebb ritka: pl. térdnél a 10., 11., 225., 257. sírban, a combcsontnál a 17., 171., 257. sírban. A 257. sírban mind a bokánál, mind a térdnél, mind a combnál volt egy-egy edény (bal és jobb oldalt egyaránt). Néha fejhez-lábhoz is tesznek egyet (5., 224. sír; 7,7%), közülük a 224. sír éremmel keltezhető a 3. század második felére. Ritkán a fejhez került az egyetlen edény (23., 132., 227., 239. sír; 15,4%); az üres sírban a sír közepére (12. sír), és egy rabolt kőládában is középre (252. sír). A 11. és 18. kőládasírok tetején, a kövek között voltak behúzott peremű tálak, a többi edény a halott lábainál. Ilyenkor valószínűleg a kőládasír tetején áldozat bemutatására szolgáló edényeket helyeztek el, vagy a halotti lakoma maradványai kerültek ide.457 Néha padkára teszik az edényeket (11., 224. sír), sőt a sír szélét alkotó kövek alatt is lehetnek (3., 11. sír). Edényforma vagy nemek

23., 160. sír (5 db), 179., 191. sír (5 db). Ha az összes téglasírt számoljuk, akkor csak 1,3 db. Az összes kőládát figyelembe véve 1,8 db: 3. sír (3 db), 5. sír (2 db), 7. sír (2 db), 11. sír (8 db), 17. sír, 18. sír (4+2), 118. sír (2 db, bolygatott), 227. sír, 249. sír (2 db), 252. sír (3 db), 254. sír, 583. (bolygatott) sír. 10. sír (5 db), 21. sír; az összes padmalyos sírt számolva mellékletszám: 2 db. 131. sír, 255. sír (rabolt: 2 db), 257. sír (3 db). Összes sír esetén a mellékletszám: 1,2 db. 12., 132., 171., 174., 224. (3 db), 225., 226., 239., 245., 266. sír. Összes sírnál mellékletszám: 0,6 db. Értékelhető 26 sír. Négy bolygatott sírban az edények helye kérdéses, az egyetlen üres sírban pedig a sír közepén volt (12. sír). A 118. sír is rabolt, de csak derékig, így az egyik edény a lábnál a helyén maradt, a másik is a láb feletti nyesésben került elő. Hasonló a helyzet a szomszédos budaörsi temetőben is (Ottományi 2016a: 229, 236–237, 86. kép 1–3). A 118. kőládában is felül, nyesési szinten voltak a festett korsó darabjai és a halott lábán a tál. Ez egy rabolt sír, valószínűleg rabláskor ejtették el a korsót.

IX. MELLÉKLETADÁS

76. tábla: Szürke, házi kerámia korsók: 1: 160.1.; 2: 131.1.; 3–4: 11.5.; 5: 5.1.; 6: 171.1.; 7. 226.1.; 8: 225.1.; 9: 11.9.* * A típustáblák számai a leltáriszámot jelölik. 2012.5.160.1. stb. (leírásukat ld. a kerámia katalógusban).

151

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

77. tábla: Kiöntős korsók: 1: 191.8.; 2: 245.1.; 3: 239.1.; 4: 17.1.

152

IX. MELLÉKLETADÁS

78. tábla: Mázas edények: 1: 179.1.; 2: 255.2.; 3: 11.6.; 4: 3.2. (mázpettyes); 5: 252.5.; 6: 227.1.

153

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

Edények helye

Kerámia helye

26. ábra: Edények helye a késő római temetőben (százalék)

27. ábra: A bal és jobb oldal aránya az edények elhelyezésénél (darabszám)

szerinti különbség nem figyelhető meg a kerámia elhelyezésénél.458 Ez az edényelhelyezés megfelel a többi, késő római, pannoniai temetőkben megfigyelteknek, ahol szintén lábhoz kerül a legtöbb edény (többnyire a jobb oldalra).459

is lehet tehát az edények sírba helyezésének. Érdekes szokás a korsó szájának kővel való lefedése (17. sír).461

Ha csak egy edény van a sírban, többnyire a jobb lábnál található. Pl. 131., 171., 179., 225., 226., 245., 266. sír. Néha bal lábnál: 17., 21., 174. sír, vagy egyszerűen a láb végéhez teszik (254. sír). Ahol kettő vagy több edény van a sírban, jobb és bal oldalra is jut. Pl. a 3., 7., 10., 11., 18., 160., 191., 257. sír. Néha mind a kettő a jobb lábhoz kerül (5. sír).460 A dupla sírokban mindkét csontváz lábához tettek edényt (18., 249. sír), kivéve a 254. sírt, ahol csak a nő kapott kerámiát (a férfi lábához üvegpalack és pohár került). A 3. századi 224. sírban két edény van a jobb lábnál (egymásba téve két tál), és egy harmadik a fejnél. Egymásba tett edények máshol is megfigyelhetők, pl. a 160. sír táljában egy bögre (és egy fülkanál). A 18. sír kerámiapoharában üvegpohár. Ilyenkor az alsóba biztosan nem helyeztek ennivagy innivalót (ld. még a 191. sír horpasztott falú poháraban lévő gyöngyöt). Valami más funkciója 458

459 460

461

462

463

154

IX.4.3. Edények száma – edény együttesek (74–75. tábla)

Az étel-ital mellékletadás edényformái a tálalóedények. A pátyi temető legfőbb edényegyüttese a korsó és bögre vagy pohár párosítás, amiből feltételezhetjük, hogy elsősorban folyékony ital és jóval ritkábban szilárd étel került a halott mellé túlvilági útravalóul (de lehet, hogy a szilárd ételt nem mindig tették kerámiaedénybe).462 A síroknak több mint a felénél (18 halott) csak egy edényt helyeztek a sírba: 12., 17., 21., 23., 131., 132., 171., 174., 179., 225., 226., 227., 239., 245., 249. (mindkét halotthoz egyet-egyet); 254., 266. sír.463 Ez általában korsó (12 db), ritkán bögre (3 sírban), pl. a 249. dupla sírban két bögre. Tál mindössze két esetben található. Ha két-három edény van a sírban, akkor a korsó-bögre együttes a legjellemzőbb (5., 7. sír), mely bővülhet tállal is (3., 252. sír). Korsó-tál a 118. rabolt kőládában. Korsó-bögre-pohár a 257. sírban. Korsó nélkül bögre-tál együttes a 224. (3. századi) és 255. (rabolt) sírokban. Feltűnően

Lábnál 24 korsó, 18 bögre, 9 db tál. Felsőtestnél 4 korsó, 1 bögre, 1 tál. Egyes pannoniai temetőkben csak bögre vagy tál került a felsőtesthez, és a korsó minden esetben lábnál volt. Ld. Budaörs (Ottományi 2016a: 237, 61. ábra), Bátaszék (Péterfi 1993: 89). Néha a nemek szerint is különbség mutatható ki. Pl. Oggau temetőjében a férfiaknál a láb mellett, a nőknél a fejnél voltak az edények (Puschnigg 1996: 69, Abb. 3). Lányi 1972a: 96–97, 109, 132, Abb. 14–15; Lányi 1981: 186, Abb. 25. Több edény került a halottak jobb oldalára, mint balra. Jobb lábnál 17 sírban 25 db edény, bal lábnál 13 sírban 18 db. Láb végében 5 sírban (5 db). A fej vagy váll jobb oldalán 3 esetben, bal oldalán 2 esetben, a fej felett egy esetben került elő kerámia. A kora római 278. sír korsójának a száját is egy kő fedte le. Kerámiatöredékkel lefedett bögre pedig az ugyancsak kora római 137. sírban (16. tábla); analógiaként említhető a budaörsi temető, ahol főleg a 2–3. századi edényeknél figyelhető ez meg (Ottományi 2016a: V. t. 4: 133. sír, XXVI. t. 5–6: 64a sír). Régebben keresztény szokásnak tartották a korsó-pohár párosítást, de ez olyan általánosan elterjedt a pannoniai temetőkben, hogy valószínűleg a temetkezési rítushoz tartozó étel-ital mellékletadás legpraktikusabb, alapvető edényformáival magyarázható. Ld. Lányi 1990: 249–250; Schmidt 2000: 324–356, Tabellen 1–11 (végigveszi a nagyobb késő pannoniai temetőkben előforduló korsó-pohár párosítás előfordulását). Az 583. és 585. újkori bolygatás által félig elvitt sírokban is egy edény maradványai kerültek elő, de nem tudjuk, mi lehetett még a sírban.

IX. MELLÉKLETADÁS

79. tábla: Festett edények: 1: 3.1.; 2: 160.3.; 3: 191.9.; 4: 3.2. sír (mázpettyes); 5: 18.1.

155

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

sok az 5–6 edényt tartalmazó sír: 10., 18., 160., 191. sír, sőt a 11. sírban 8 db volt. Ezeknél minden esetben van korsó és bögre (néha több is), amihez társul a tál (pl. a 10. sírban két korsó, két tál és egy bögre), valamint pohár. A 191. sírban kis festett pohár és Faltenbecher a két korsó és bögre mellett. A 18. és 160. sírban két korsót, a 11. sírban három korsót kísér a bögre-tál-pohár együttes.464 Az edényegyütteseken belül érdemes megvizsgálni még a különböző kiviteli módokat. Ritka az, hogy csak házi kerámia kerül a sírba: pl. 5., 249., 252., 257. sír. A három vagy még több edényes sírokban gyakran tesznek mázas (10., 11., 255. sír) vagy festett (3., 18., 160., 191. sír), esetleg mindkét fajta edényt (3. sír) a házi kerámia mellé. A simítás jóval ritkább, pl. 118. sírban festett és simított kerámia, a 11. sírban mázas, simított és házi kerámia. A leggazdagabb, többnyire kettős temetkezéseknél üvegek egészítik ki a kerámiaegyütteseket. Így pl. üvegpalack és -pohár a 18. dupla kőláda sírban (mindkét halott kapott egy-egy üveget a kerámia mellé), a 254. kőládában a férfinak üvegpalack és -pohár járt, a nőnek pedig kerámiakorsó. A 191. téglasír női halottja is kapott egy üvegpoharat az öt kerámiaedény mellé, akárcsak a 257. kőpakolásos sír férfi halottja, három edény mellé. Azt szokták tartani, hogy az üvegpohár helyettesítette a késő római korban a kerámiapoharat. Ez Pátyon nem egészen igaz. A 18. sírban mind a kerámia, mind az üvegpohár a férfi halottnál volt.465 A 191. sírban is volt kerámiapohár az üvegpohár mellett. A 254. sír az egyetlen, ahol az üvegpalack és -pohárkészlet kiválthatta a kerámiát.466

IX.4.4. Edényformák

A kerámia mellékletek között leggyakoribb a korsó: 24 sírba tettek 30 darabot, ami a kerámia mellékletes sírok 77,4 %-a.467 A második leggyakoribb edény a bögre: 15 sírból került elő 23 db (ebből 8 pohár), ami a kerámiát tartalmazó sírok 48,4 %-a.468 Tál viszont csak 11 sírban volt, ami a kerámiát tartalmazó sírok 35,5%-a (15 db, ebből háromnak a helye a sírban kérdéses: felső kövek között, sírföldben).

464 465 466 467 468 469 470

156

Kerámia formák

28. ábra: Az egyes kerámiaformákat tartalmazó sírok százalékos megoszlása

Kerámia darabszám

29. ábra: Az egyes kerámiaformák darabszám szerinti megoszlása

Pannonia többi késő római temetőjében is ez a legjellemzőbb formai megoszlás, bár egyes területeken a bögrék dominálnak. Pl. Balaton környéke, Alsó-Ausztria.469

IX.4.4.1. Korsók470(76–83. tábla)

Összesen 24 sírban volt 30 db korsó, ami az edényeknek majdnem a fele (44%). Általában egyet tesznek egy sírba, kivéve a 10., 11., 160., 191. sír, ahol két korsó, sőt a 11. sírban három korsó volt, más edényekkel együtt. A 18. dupla sírban mindkét halott lábához tettek egyet. Ezek a több edényes temetkezések mind épített sírok (kőláda, téglasír, kőlapokkal kettéosztott sír), gazdag mellékletekkel.

A 18. sírban két halott volt: a nő kapott egy korsót és egy bögrét, a férfi egy korsót és poharat, továbbá a sír felett volt még két tál is. Bár lehet, hogy a láb végébe tett edények mindkét halotthoz tartoztak, az oldaltól függetlenül. Ilyen lehetett a 6. kőládasír is, ahol nem volt edény, csak üvegpohár. Három esetben hiányzik, egyiknél csak nagy méretű edény látszik a sírfotón, lehet, hogy nem korsó (583. sír). A 174. sír agyagedénye sajnos elveszett, így nem tudtuk formához kötni. Sírfotó alapján korsó vagy bögre alsó fele (átm: kb. 11 cm). Lányi 1972a: 69; Kelemen 2008: 82 (az edények kétharmada korsó); Sági 1981; Doneus 2014: 107–109; Talaa–Herrmann 2004: 154–155. stb. Forma alapján tárgyalom a típusokat és ezen belül a különböző kivitelű edényeket.

IX. MELLÉKLETADÁS

80. tábla: Szürke korsótípusok (1–1a típus): 1: 160.1.; 2: 7.1.; 3: 160.2.; 4: 227.2.; 5: 131.1.; 6: 11.5.; 7: 5.1.; 8: 171.1.

157

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

Ha több korsó van együtt, azok gyakran hasonló minőségben készülnek: pl. két mázas, két házi kerámia. Néha hasonló formában is, pl. két tölcséres peremű, két szűk nyakú vagy két kiöntős korsó, ld. 10., 160., 191. sír.471 Ugyanakkor a 11. sír mindhárom korsója különböző forma és minőség. A szürke házi kerámián belül a legjellemzőbb forma egy egyenesen álló, tagolt (kissé galléros) peremű korsó, mely szűkebb és szélesebb nyakkal egyaránt készült (1–1a. tip.: 7 db), illetve a lóherelevél kiöntős korsók vagy kancsók (9–10. tip.: 8 db). Szélesebb szájú kancsók is előfordulnak (5–8. típus).472 Mázas felülettel többnyire tölcséresen kihajló peremű korsók találhatók (3–4. tip.), de van egy hengeres testű típus is (12. tip.), sőt a házi kerámiaformákat is mázazzák néha (1. típus). Ritkán nyers színű (13. tip.) és festett korsó is található (4b, 9a, 12. típus). A 118. sír festett korsója a mázas, tölcséres peremű formára hasonlít. Simított felülettel mindössze két korsó készült (7., 11. sír). Néha a forma nem látszik, mert csak az alsó fele maradt meg az edénynek (pl. 11., 21., 174., 583. sír).473 1. Egyenesen álló, tagolt (galléros) peremű, szűkebb vagy szélesebb nyakú korsó: 1a. Szűkebb nyakú, kisebb szájátmérőjű, egyfülű korsó (76. tábla 1–2; 80. tábla 2–5). Vállban vagy hasban szélesedő forma. A 7., 131., 160., 227. sírból került elő (ez utóbbi mázas). Szá: 2,5–6 cm. A 7. sír korsójának pereme befelé szűkülő (hasonló a szélesebb nyakú 171. sír korsójáé), a többi korsó pereme tagolt, galléros. A típust a 131. sír fibulája 280–320 közöttre, a 160. sír érme pedig 312 utánra keltezi. A legkésőbbi a mázas változat: a 227. sír mázas korsójának kivitele

471

472

473

474 475

476

477

478

479 480 481

158

(kopott, lyukacsos máza) hosszú használatról tanúskodik, ami a 4. század második felére–végére is kiterjedhet. Mind a kétfajta peremkiképzés előfordul már a kora római korsóknál is.474 A 7. sír korsójához analógiák a 4. század elejétől a század második feléig (a későbbi típusok általában mázas felülettel készültek).475 A többi korsó kora is hasonló. A legtöbb párhuzam mázas felülettel készült a 4. század középső harmadától476 a Valentinianus-korig.477 Lányi Vera anyaggyűjtése alapján ez a legelterjedtebb forma a provinciában. Mennyisége a temetőkben a 4. század közepéig emelkedik, és a század végéig viszonylag ugyanilyen magas marad.478 1b. Szélesebb szájátmérővel (76. tábla 3–6; 80. tábla 6–8.) az 5., 11., 171. sírból. Kora római előzményekre vezethető vissza.479 Pátyon keltező melléklet nincs mellette. Az analógiák a 4. század elejétől kezdődnek,480 és a század végéig tartanak (pl. tokodi temető).481 Mindkét változat nyakán, illetve vállán bekarcolt vonalak futnak körbe. Általában szürke, keményre égetett, házi kerámia. Kivétel a 227. sír kopott, lyukacsos mázas korsója (78. tábla 6.). A 11. sír korsója simított, szintén bekarcolt vonalakkal. A 7. és 171. sír korsóinak a felülete sima, de nem simított. Nem keményre égetettek (egyiknek a vállán két korongolásnyom). 2. A 160. sír másik korsója ugyancsak szűk nyakú, előzőhöz hasonló, vállban szélesedő forma, de pereme tölcséresen kifelé ível (80. tábla 1). Érem keltezi 312 utánra. 3. A 10. sír kisebb korsója tölcséresen kihajló, enyhén galléros peremű. Mázas felülettel készült (82. tábla 2). Vékony zöld, foltosan sötétebb bar-

A 191. sírhoz hasonlóan két kiöntős korsó pl. az intercisai 1239. gyerek sírban (Vágó–Bóna 1976: Taf. 24. 1239/1–2, érmek: 311-ből); a Bp.–Gazdagréti temető 92. fiatal férfi sírjában II. Constantius éremmel és mázas bögrével (Zsidi 1987: 12. kép 92.2, 9); Oggau 1. sírban (Puschnigg 1996: 76, Taf. 1.3, 6: az egyik mázas). A 11. sír széles szájú, hengeres nyakú füles edénye kisebb kancsó vagy nagyobb bögre egyaránt lehet (a bögrék tábláján szerepel, bár a korsókhoz számítottam be). Az 583. sír edénye hiányzik, mérete alapján lehetett korsó vagy fazék egyaránt. Miután a fazék ritka a késő római sírokban, besoroltam a korsókhoz. Topál 1993: Pl. 76–77.131.1–3. stb. Festett felülettel Százhalombattáról (Topál 2003: 20, pl. 18. 42.1., 311-es éremmel); mázas felülettel Somogyszilről: Burger 1979: Taf. 11. 52. sír 11 (337–367 közötti érmekkel); Ságvár mázas felülettel: Burger 1966, Fig. 99/73.10 (346–354 közötti érmekkel). Analógia festett kivitelben Szentendréről (Maróti–Topál 1980, 20. t. 66. sír 2., kézzel formált edénnyel és vascsattal); mázas felülettel Csákvárról (Salamon–Barkóczi 1971: Abb. 12.6.: 59. sír, mellette festett tál); Bátaszékről mázas korsó 330–346 közötti érmekkel (Péterfi 1993: XIII. t. 95.5. és XXI. t. 149.3). Pl. Ságváron 364–375 közötti érmekkel: Burger 1966: Fig. 117/292.4 (nem mázas), Fig. 98/56.14 (mázas, hagymafejes fibula, propeller veretek, állatfejes csat: 4–5. század forduló), Fig. 98/64 (mázas), Fig. 126.9 (mázas); Schmidt 2000: 402, 420. Lányi 1972a: 72, Abb. 37.1 (pereme duzzadt vagy megvastagszik), Abb. 37.8 (pereme tagolt); Lányi 1981: 176, Abb. 5. 27. sír (korsó típus 3, mázas); Intercisa: Póczy 1957: Abb. 46.103, 103a–b; Horváth 2011: 199, Abb. 86. K68–69 (Intercisában a 3–4. században), mázas változat: 206, Abb. 91. K168, 170, 178. Festett kivitelben: Topál 2003: 27, pl. 28. és pl. 137. 61. sír 1. (2. század második fele). Majs 2. sír (téglavörös színű, érmek: 285–305): Burger 1972: 62, 23. kép 2.2 (téglaszínű, finoman iszapolt); Burger 1966: Fig. 126/32, CV/7. Burger 1966: Fig. 117/292.4 (házi kerámia, érmek 364–375), Fig. 126/32–33, CV/7, Fig. 121.331 (házi kerámia, bekarcolt vonalakkal. Valentinianus-kor); Lányi 1981: 182, Abb. 21.1. és 3 (27., 37. sír).

IX. MELLÉKLETADÁS

81. tábla: Szürke, kihajló peremű kancsók: 1: 254.1.; 2: 226.1.; 3: 225.1.; 4: 11.9.

159

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

nászöld máz borítja, nem összefüggően, helyenként, pl. a nyakán, talpán foltokban kilátszik az eredeti anyag. 4. Tölcséresen kihajló peremű, üveg és fémedényeket utánzó forma, nyakán bordával, peremből induló szalagfülének végén dudorral. Pereme egy bemélyített vonallal osztott. Mázas és festett felülettel készült. 4a. Mázas a 10. sír nagy korsója (82. tábla 3). Kívül világos, zöldesbarna máz, ami helyenként lyukacsos, kipattogzott. A sírban keltező melléklet nincs, de mind az alávágott peremű fedőtál, mind a vízszintes peremű mázas tál szélének benyomkodása a 4. század második felére–végére jellemző. Az analógiák kora is hasonló, sőt még az 5. század első felében is használták.482 A pannoniai temetőkben gyakori forma, elsősorban mázas, néha festett kivitelben is.483 A legkésőbbi változat besimított díszítéssel készült.484 4b. Piros festett felülettel a 118. sírból, egy alul hasasodó, behúzott talpú változat (82. tábla 6). Analógiák mind mázas,485 mind festett felülettel vannak hozzá, a 4. század második feléből–végéről.486 A sírt Valens érme keltezi. 5. Kihajló, osztott peremű, szélesebb szájú kancsóforma, lefelé szélesedő, hosszú nyakkal, vállban kiugrással: 226. sír (76. tábla 7; 81. tábla 2). Szürke, szemcsés anyagú házi kerámiából készült, nyakán körbefutó bekarcolásokkal. Ilyen forma kiöntős peremmel is található, ld. 257. sír. Keltező melléklet nincs. Analógia elsősorban a kiöntős változathoz van (ld. 10b típus). 6. Kihajló peremű, szélesebb szájú kancsó: 225. sír. Vállban szélesedik, vállát és hasát bekarcolt

482

483 484 485

486

487

488

489

490 491

160

vonalak tagolják. Közepesen keményre égetett, kicsit kavicsos anyagú (76. tábla 8; 81. tábla 3.). Keltező melléklete nincs. 7. Szélesszájú, körte alakú kancsó: 254. sír. Jól kiégetett és jól iszapolt, foltosan sötétebbre égett kivitelben (81. tábla 1). A sírt érem keltezi 328 utánra, a dupla sír hagymafejes fibulája 300–340 közötti. Analógia a 4. század második harmadától a század végéig található.487 A forma simított felülettel és besimított díszítéssel gyakori az egész 4. században.488 8. Szélesszájú, hengeres nyakú, kiugró vállú füles kancsó: 11. sír. Méretét tekintve lehetne nagyobb bögre is (76. tábla 9; 81. tábla 4). Fehér kavicsos, rosszul kidolgozott, késői darab. Nyak és vállkiképzése az ún. tokodi vagy leányfalui bögre- és fazékformákra emlékeztet, melyeknek ugyancsak van füles változata is. Ezek kora a Valentinianus-kortól az 5. századig terjed. 489 9. Lóherelevél kiöntős korsó szűk nyakkal: a forma kora római kerámia- és fémelőzményekre megy vissza.490 9a. Kis méretű, kiöntős peremű a 3. sír festett korsója, mázpettyekkel, vállán bordázás (79. tábla 4; 82. tábla 1). Keltező érem nincs a sírban, de egy 3. századi, sigillata formát utánzó festett tállal és egy 4. századi szürke bögrével együtt került elő. A mázpettyek a festett felületen, a két készítési technika együttes gyártására utalnak, így nem lehet korábbi a 4. század középső harmadánál. Hasonlóan festett, mázfoltos kiöntős korsó Esztergomból ismert.491 A vállán lévő bordázás a 11. sír mázas poharán is megtalálható. Hasonló kiöntős forma ugyanilyen bordázással, festett

Nádorfi 1992: 45–47 (további keltezett analógiákkal, legkorábban 330/340-es érmekkel), Taf. 1.2b–2c; Hölbling 2008: 78, Taf. 138.2 (érem: 321, a többi melléklet 4. század második fele–5. század eleje); Budaörsön 341–367 közötti érmekkel keltezve: Ottományi 2016a: 247–248 (további analógiákkal), 8. kép 6–7, LVIII. t. 2–3; Tokod 72. sír (Lányi 1981: Abb. 9); Csákvár 51. sír (Salamon–Barkóczi 1971: Abb. 12.7: mohazöld üvegpohárral együtt a 4–5. század fordulóról); Cvjetićanin 2006: 57–60, LRG 80 (4. század második harmada–5. század első fele); Horváth 2011: 205, Abb. 90. K161; Lányi 1972a: 38. t. 16–17. Ottományi 1981: Taf. VIII. 9c–d; Kelemen 2008: 86, 2. t. 4 (simított felület, kiöntős perem). Ottományi 2016a: 248, 88. kép 8, LVIII. t. 4 (Budaörs 422. sír, érem: 351–354-ből); Nádorfi 1992: 48, Taf. 1.9, Kat. 106 (Csákvár 1105. sír, 361-es éremmel); Fenékpuszta-Halászrét: Sági 1960: 3. sír, Abb. 3.8. Ugyanitt besimított változatban is, ld. Abb. 2.1, 7. stb. Somogyszil Valens éremmel (Burger 1979: 38. sír, Taf. 8., Taf. 29); Esztergom, Bánomi-dűlő: Kelemen 2008: 84, 42. t. 190.1; Rusovce: Kraskovská 1974: 42, Tab. XXXII/1–2 (mellette mázas korsó is); Nagykanizsán 361 utáni érmekkel és besimított tállal együtt: Eke–Horváth 2010: 15. kép 14 (1. temető 58. sír 22 db éremmel: 346–361), 19. kép 5 (1. temető 62. sír, 32 db éremmel: 351–361), 2. temető 3. sír (22. kép 6, mázas korsóval és érmekkel: 337–361); Intercisa: Horváth 2011: 195, Abb. 83.16, 18. Pl. Keszthely-Dobogóról, 330–334 közötti éremmel (Sági 1981: Abb. 12.6, 53. sír). Valentinianus érmekkel Tordasról (Bánki 1967: 240, 18. ábra 1). Ottományi 1981: Taf. VII. 8b–8c; Nagykanizsa–Inkey sírkápolna 39. sírban 335–346 közötti érmekkel (Eke–Horváth 2010: 10. kép 39.6), a 43. sírban (13. kép 43.4); Puschnigg 1996: Taf. 9. 9 (Oggau 13b sír: függőleges besimításokkal); Doneus 2014: Abb. 95, Taf. 646, 661. stb. Lányi 1981: Abb. 8. 45. sír, Abb. 11. 67. sír (bögre); Ottományi 1991: 29. t. 44 (bögre); Ottományi 2015: 10. kép 7–8 (bögre, korsó); hasonló nyakkiképzésű, kicsit karcsúbb korsók simított és besimított felülettel készültek a 4. század közepén, második felében. Pl. Nagykanizsa I. temető, 59. sír (330–346. közötti érmekkel); Póczy 1957: 78, Abb. 45.98 (besimított korsó). Póczy 1957: 84. Kelemen 2008: 85, 2. t. 3 (kiöntős, de más formájú kancsó vörösre festve, zöld mázfolttal); hasonló formájú, de nem kiöntős peremű kis mázas korsó Bátaszékről (Péterfi 1993: XX. t. 147).

IX. MELLÉKLETADÁS

82. tábla: Festett (1, 6, 7), nyers színű (5) és mázas korsók (2–4): 1: 3.2.; 2: 10.2.; 3: 10.1.; 4: 252.5.; 5: 23.5.; 6: 118.9–11; 7: 18.1.

161

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

és mázas felülettel, de nagyobb méretben pl. a ságvári temető 222. és 265. sírjában, a 4. század második feléből,492 továbbá Aquincumból, a katonaváros nyugati temetőjéből.493 Ilyen sűrűn bordázott felület látható pl. egy Somodor-pusztai mázas korsó vállán is, Kr. u. 351–354. évi éremmel keltezve.494 9b. Nagyobb méretben, tojás alakú testtel készült a 191. sír kiöntős, ép korsója (77. tábla 1; 83. tábla 1). A sírt az érmek 313 utánra keltezik. Festett kerámia ebben a sírban is előfordul. Mellette egy kicsit szélesebb szájú, szintén kiöntős korsó. A formához analógia festett kivitelben Constantinus-dinasztia kori éremmel (Kr. 346) Budapest–Gazdagrétről és az aquincumi katonaváros temetőjéből.495 10. Lóherelevél kiöntős, szélesebb szájú kancsó (77. tábla 2–4; 83. tábla 2–7): 10a. Kihajló peremmel, vállán kiugrás, bekarcolt vonalak vagy borda tagolja: 191. sír törött kancsója, 239., 245. sír. A 191. sír érme (313 után)496 és a 245. sír hagymafejes fibulája (280–320 között) keltezi a 4. század első évtizedeire. Pannoniában a 3–4. század fordulótól a század végéig használatos forma.497 10b. Osztott peremmel: 17., 18., 257. sír. A 17. sír edénye az előző formára hasonlít (válla kiugrik). Nagyon gyakori forma a pannoniai, késő római

492

493

494

495

496

497

498

499

500 501 502

162

temetőkben: már a század első negyedében feltűnik.498 A 257. korsón nem kiugrás van a vállon, hanem alig bemélyedő, körbefutó vonalak, amik sekélyebb és szabálytalanabb kivitelben az egész nyakat borítják (korongolásnyomok?). Érem keltezi 317 utánra. Analógiák II. Constantius, illetve Valens érmekkel, egészen a 4–5. század fordulójáig találhatók hozzá.499 A 18. sír korsója kisebb méretű és talpa lapos, nem behúzott. A sírban lévő érmek 318 utánra keltezik, de a sír mázpet�tyes edénye ennél későbbi. Hasonló korúak az analógiák is, bár egy budaörsi edény a hagymafejes fibula alapján későbbi is lehet (330–400).500 A kiöntős korsókon belül, az esztergomi temetőkben Kelemen Márta a szélesebb kancsóformát tartja korábbinak (az érmek alapján a 3. század végétől folyamatos a használata), és a szűk, hengeres nyakú korsó változat a későbbi.501 11. Egyedi forma a 18. sír nagy, vörösre festett, szögletes hasú korsója, barnássárga mázpöt�tyel (79. tábla 5; 82. tábla 7). A sír 318-as érme csak terminus post quem keltezést ad. Pontos analógia nincs hozzá. Hosszú, tölcséres nyakú korsók a festett és mázas edények között néha előfordulnak, de más formájú testtel.502 12. Hengeres testű, egy fülű, mázas korsó: 252. sír (78. tábla 5; 82. tábla 4). Nyaka bordázott, pereme hiányzik, visszahajtogatott fülindítása

Schmidt 2000: 402, 1090. lábjegyzet; Burger 1966: Fig. 111.222. sír (festett), Fig. 115/265.1 (mázas); Intercisa: Póczy 1957: 74, Abb. 48.113 (válla bordázott, magasabb); mázas kivitelben kiöntős korsó több késő római temetőben is található, de többnyire nagyobbak, a forma sem ugyanilyen: Horváth 2011: 208, Abb. 93. K201, 206; Cvjetićanin 2006: 158, Photo 4 (kora római), Photo 6 (késő római, de szélesebb és nagyobb forma), LRG 109–110 (kiöntős perem, de más forma); Magrini–Sbarra 2005: 39–41, Tav. XVIII. 1 (Tipo 1C), Tav. XIX. 3 (Tipo 2C): ezek csak mázas, kiöntős peremek, a teljes forma nem látszik. Ugyanebben a carlinói műhelyben több bordázott felületű mázas edény is készült, köztük a pátyi 11. sír poharához hasonló (4–6. század). Zsidi et al. 2009: 187, Kat. 1356: Óbuda, Farkastorki út, kora: 4–5. század (sárgásbarna mázas, kiöntős korsó, a vállán hornyolással. Mérete nagyobb, de peremkiképzése és díszítése ugyanolyan, mint a pátyi 3. sír edényének). Burger 1974: 85, 4. kép 24.194 (II. Constantius érem); Intercisa temetőjében főleg házi kerámiaedényeken jelentkezik ez a bordázás, amit a szerzők erős korongolásnyomnak írnak: Vágó 1971: Taf. XLVI. 1–2, XLV.1; Vágó–Bóna 1976: Taf. 24. 1308. sír 1. (csontfésűvel). Zsidi 1987: 12. kép 91. sír 10. (mázas korsó és házi kerámia bögre); Zsidi et al. 2009: 188, Kat. 1370 (Korvin Ottó u.), felülete simított (kora 4–5. század). Fennáll a lehetőség, hogy nem a késő római sír edénye, hanem az idekeveredett 121. hamvasztásos, középső császárkori sírhoz tartozik. Analógiát a 3. század végénél korábbról egyelőre nem találtam hozzá. Lányi 1972a: Abb. 37.9, Abb. 38. 13; a pátyi 239. sír edényéhez hasonlók pl. Somodorpusztán, a 23. sírban 313–315 közötti érmekkel, a 25. sírban Valentinianus érmekkel (Burger 1974: 85, 4. kép 23.192, 5. kép 25.198); Ságvár: Burger 1966: Fig. 126/28, a 18, 172., 197. sírban 351–361 közötti érmekkel (a pátyi 239. sír edényére hasonlítanak, de vállukon nincs tagolás); Bp.-Gazdagrét (40, 92. sír, Kr. u. 335–361. érmekkel keltezve): Zsidi 1987, 7. kép 40. sír 1, 12. kép 92. sír 2 (temető 1. csoportja); Mözs–Kakasdombon II. Constantius éremmel (Gaál 1979: 17. kép 3); Budaörs: Ottományi 2016a: 246, 90. kép 5, 11 (336., 449. sír); Intercisa 1308. sírban 4. század végi csontfésűvel: Vágó–Bóna 1976: 190, Taf. XXIX. 4; Horváth 2011, 199, Abb. 87. K77 (3–4. század); Keszthely-Fenékpuszta: Müller 2010: 232, Taf. 91.6, stb. Budaörs (415. sír): Ottományi 2016a: 90. t. 4 (4. század első fele–közepe); Intercisa 1239. sírból 311-ből származó érmekkel, a 100. sírból mázas kivitelben (Vágó–Bóna 1976: 190, Taf. XXIX.3, Taf. 24, Taf. XXVII/1); Keszthely-Dobogón 313–315 közötti érmekkel (Sági 1981: Abb. 32. 83. sír 15). Budaörsi temető 390. sír (házi kerámia, kiöntős): Ottományi 2016a: 245, 90. kép 3 (4. század közepe–második fele); Kisárpáson II. Constantius éremmel: Bíró 1959: 1. kép 4 (116. sír); Szentendréről II. Constantius érmekkel (Maróti–Topál 1980: 24. tábla 83. sír, 5. tábla 10. sír); Esztergom 163. sírból 330–380 közötti hagymafejes fibulával (Kelemen 2008: 35. t. 163.3); Sirmiumból Valens érmekkel (Marijanski-Manojlović 1987: T. 40. 72. sír); Oggau 1. sír (szarkofág) mázas kivitelben és kiöntővel, de a forma ugyanolyan (Puschnigg 1996: Taf. 1.6). Intercisából Kr. u. 328-as érmekkel (Vágó–Bóna 1976: Taf. 15, 1049. sír); Ottományi 2016a: 90. kép 9–10 (Budaörs 165., 396. sír). Kelemen 2008: 85. Festett: Horváth 1984: 246, 7. ábra 6 (a 4. sírban, tölcséres nyakú, gömbölyű hasú korsó. A szerző üvegformára vezeti vissza); mázas: Cvjetićanin 2006: 67–68, LRG 97. és 102. típusok nyaka hasonló, 97, LRG 9 szögletes hasú, de más nyakkiképzésű korsó.

IX. MELLÉKLETADÁS

83. tábla: Kiöntős, szürke korsók: 1: 191.8.; 2: 191.7.; 3: 257.2., 4, 6.; 4: 245.1.; 5: 239.1.; 6: 17.1.; 7: 18.3.

163

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

üvegedényt utánoz. Sárgásbarna mázas. Hasonló, lefelé szűkülő testű, egyfülű mázas korsók a 4. század második felére jellemzők.503 A hengeres korsóforma általában két füllel készült, és ugyanebben az időszakban használták.504 13. Kis méretű, nyers színű korsó: 23. sír (82. tábla 5). Mérete alapján (magasság: 11 cm) esetleg miniatűr edény, közvetlenül sírkerámiának készült.505 Más formájú, de ugyancsak miniatűr korsókat, mint gyermekek számára készült apró utánzatokat említ Lányi Vera a pannoniai temetőkből.506 Díszítés: közös sajátosság a szürke korsóknál a vállon, néha nyakon körbefutó, alig látszó dupla bemélyített vonal, amit elég szabálytalanul húznak meg (pl. 5., 7., 160., 226., 239. sír). A 3. sír kis festett, mázpettyes korsójának a vállát sűrű bordázás díszíti. Hasonló a 11. sír kis mázas poharán látható. A 257. sír törött korsójának nyakán sűrű, korongolásnyom-szerű bemélyített vonalak futnak körbe. Bekarcolt betűk/számok: a 11. sír füles korsójának a talpán (76. tábla 4) alig olvasható, inkább űrmértéket jelző számok halmaza, semmint értelmes szó vagy név (VX…I) látható.507 Ezek a szabad kézzel készült bekarcolások a kiégetés után kerültek az edényre. A tulajdonos neve vagy a tulajdonjegy az edények megkülönböztetésére szolgált, de bekarcolhatták az űrmértéket vagy az árat is utólag a kész edénybe.508

IX.4.4.2. Bögrék és poharak (84., 86. tábla)

Bögre és pohár 15 sírból került elő, összesen 23 db (az edények 34%-a), ebből 8 db pohár. Egy sírba általában egy bögrét tettek, ha dupla sír volt, mind a két halott kapott egyet: pl. a 18. sírban a 503

504

505 506 507 508

509

510

511 512 513 514 515 516

164

nő füles bögrét, a férfi poharat kapott, a 249. sírban volt egy füles és egy fületlen bögre. Ritkán két-három bögre is előkerül a sírból, ilyenkor különböző formájú vagy kivitelű edényekről van szó: pl. a 11. sírban két házi kerámia bögre (füles és fületlen változat) és egy mázas pohár, a 160. sírban festett pohár és házi kerámia bögre, a 191. sírban festett pohár és Faltenbecher egy lassú korongolt bögrével együtt. Ez utóbbiak több edényes, gazdag kőláda vagy téglasírok.509 1. Egyenes falú pohár a 18. sírból (84. tábla 1). Felületén alig látszó, fésűszerű eszközzel történő elsimítás, akárcsak ugyanennek a sírnak a bögréjén is. Felső részén enyhe korongolásnyomok. A kőláda sírt éremmel Kr. u. 318 utánra keltezhetnénk, de a mázpettyes, festett korsó ennél későbbre, a 4. század középső harmadára mutat. Ez a pohárforma ritka a késő római kerámiában, üveg előzményekre megy vissza.510 A szentendrei temetőből van egy besimított felületű ilyen bögre, de annak füle is volt.511 Egy aquincumi sírban hasonló méretű és formájú szürke pohár.512 A Fenékpuszta-Halászréti temető 1. sírjának lapos talpú kis pohara sárgászöld mázas.513 A kerámiapohár egyébként is ritka melléklet a késő római pannoniai temetőkben. Általában azt mondhatjuk, hogy az üvegpoharak veszik át a helyét, de néha mind a kettőt a sírba teszik, mint a pátyi 18. sír esetében is. Itt a halott lábához tett szürke kerámiapohárba helyezték az üvegpoharat. Ugyanez figyelhető meg Somogyszilen, az 5. sírban is.514 2. Faltenbecher (horpasztott falú pohár): hosszú életű római edényforma.515 A késő római temetőkben már ritka.516 A 191. sírban egy kis méretű,

Bánki 1992: Kat. 200 (Sopiane); Ottományi 1991: 18. t. 21 (Leányfalu); Budai Balogh 2009: 10. kép (kiöntős peremmel); Conrad 2007: Abb. 6.974 (Iatrus, 4. fázis). Lányi 1972a: Abb. 40.37–39; Horváth 2011: 208, Abb. 94. K215; Kelemen 2008: 83 (analógiák a 35–39. lábjegyzetben), 187, 81. t. 333. sír, 88. t. 7. sír (Constantinus-dinasztia éremmel); Burger 1972: 31. kép: Majs 37. sír (350–354 közötti érmekkel); Aquincum, Bécsi úti temető, II. Constantius éremmel: Parragi 1964: 236, 16. kép (44., 49. sír); Bánki 1992: Kat. 189–193 (Intercisa); a 4–5. század fordulóján, Leányfalun díszítetlen és bekarcolt hullámvonal díszes változatban egyaránt készült. Ld. Ottományi 1991: 16. t. 9, 21. t. 33. Ugyanilyen forma egy füllel Köln vidékén csontvázas férfi sírból, Kr. u. 347–348-as éremmel (Gottschalk 2007: 251, Abb. 19.2–3). Lányi 1972a: 70. Pátyon, a kora római 294. sírban, egy agyagmázas kis tálka külső oldalán ugyancsak bekarcolt betűk és számok láthatók (34. tábla 3). Schindler-Kaudelka 1991; az X jelzés különösen gyakori más lelőhelyek edényein is. Pl. Ottományi 2012: 275 (Budaörsi vicus); edények talpán X jel pl. Carnuntumban (Grünewald 1979: Taf. 60/1–2); Groh-Sedlmayer 2002: 347–351, Nr. 7, Abb. 170, 298, 309; tulajdonjegyek házi kerámiaedények talpán pl. Bilkei 1985: 10–12, 7–8. kép. Stb. A kancsót és két házi kerámia bögrét (bordázott nyakú és füles változat) tartalmazó gazdag, érem mellékletes 257. sír is lehet, hogy nem kőpakolásos, hanem részleges kőláda sír volt. Barkóczi 1988: 70, Taf. LXXI.61 (Drag. 30. forma utánzata); Topál 1993, 34, pl. 49/70.1 (2–3. század forduló); Konrad 1997: 98, Abb. 14/1, Taf. 38/C 13: 588. sír (Bregenz). Ld. Isings 85b forma (2. század végétől–4. század végéig). Maróti–Topál 1980: 29. t. 110. sír 4. Parragi 1993: 318, 6. kép 7 (Vályog u. 2. tégla sír, több karpereccel). Sági 1960: Abb. 3.3. Burger 1979: Taf. 2, 5. sír 2b, Taf. 30.4. Bónis 1942: 16–17, XVII.19; kora római, vörös bevonatos analógia pl. Bigetióból (Delbó 2017: 42, 7. tábla 9–10). Analógia: festett Faltenbecher Rusovce 137. hamvasztásos sírból (Kraskovská 1974: Ob. 77. 12, házi kerámia változat késői csontvázas sírból Abb. 79.1); kicsit hasonló házi kerámia Faltenbecher Nagykanizsa-Inkey sírkápolna 23. és 35. sírjában, vaskéssel, illetve vas gyűrűfibulával együtt (Eke–Horváth 2010: 6. kép 23.2, 8. kép 35.24); Oggau 6a sír: Puschnigg 1996: Taf. 2 (hagymafejes fibulával); Pécs: Fülep 1977: Pl. 3. 2 (R/18. sír).

IX. MELLÉKLETADÁS

10.

13.

16.

17.

11.

12.

14.

15.

18.

19.

84. tábla: Poharak és bögrék: 1: 18.4.; 2: 191.9 (festett); 3: 257.3.; 4: 11.6 (mázas); 5: 191.10 (festett); 6: 160.3 (festett); 7: 252.3.; 8: 11.7.; 9: 257.1.; 10: 249.2.; 11: 7.2.; 12: 12.1.; 13: 5.2.; 14: 3.3.; 15: 266.2.; 16: 249.3.; 17: 10.3.; 18. 160.5.; 18: 160.5.; 19: 191.11. (lassú korongolt)

165

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

10.

11.

12.

85. tábla: Tálak: 1: 18.6 (festett); 2: 18.5.; 3: 252.4.; 4: 10.4.; 5: 3.1. (festett); 6: 160.4. (festett); 7: 10.5. (mázas); 8: 255.2. (mázas); 9: 179.1. (mázas); 10: 118.12. (simított); 11: 132.1.; 12: 11.10.

166

IX. MELLÉKLETADÁS

9. 7.

10.

11.

12.

86. tábla: Házi kerámia bögrék: 1: 224.3.; 2: 252.3.; 3: 257.1.; 4: 249.2.; 5: 5.2.; 6: 12.1.; 7: 11.7.; 8: 3.3. 9: 266.1.; 10: 249.3.; 11: 160.5.; 12: 191.11.

167

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

piros festett változat található (84. tábla 2).517 A forma és a festés 3. századi, az érmek a 4. század első felében történő temetkezésre mutatnak (Kr. u. 313 után). 3. A 257. sír bordázott, csonka kúpos nyakú pohara ugyancsak ritka forma a késő római korban (84. tábla 3). Anyaga durvaszemcsés, sötétszürke színű. A forma fényes bevonattal, illetve horpasztott fallal jellemző a 2–3. században. Ezek néha még a késő római sírokba is bekerülnek.518 Pátyon a 4. század első negyedére keltezi a sírban lévő érem. 4. Bordázott felületű a 11. sír mázas pohara (kopott sárgásbarna máz). Talpa erősen behúzott, pereme kihajlik (84. tábla 4). Analógiaként említhető az Aquincum, Bécsi úti temető ugyancsak bordázott felületű, kis mázas pohara519 és a hasonló formájú (bordázás nélküli), ugyancsak sárgásbarna mázas pohár Győrből, egy 4. századi sírból.520 Az itáliai Carlinóban gyártottak hasonló formájú és bordázású poharakat, bögréket a 4–6. században.521 A típus festett változatban is előfordul.522 5. Duzzadt peremű, behúzott talpú, kis poharak vagy bögrék: 160., 191., 252. sír (84. tábla 5–7). Talán ilyen lehetett a 11. sír törött pohara is. Ebből három festett kivitelben készült. Hosszú életű forma, analógiák a 3. század második felétől a 4. század végéig találhatók hozzá.523 Nagykanizsán a pátyi 160. sírhoz hasonlóan festett kis po-

517 518

519 520 521 522

523

524 525 526

527

528 529

530 531

168

hár és mélyebb tál is van ugyanabban a sírban.524 A bögrék között a késő római korban általában két fő forma dominál.525 Egy behúzott talpú karcsú forma és egy szélesebb, lapos talpú, gömbölyűbb típus. Mindkettőnek vannak füles és fül nélküli változatai. Az analógiák alapján a lapos talpú bögrék a későbbiek. A két fő formának számtalan variációja létezik, valószínűleg kis helyi műhelyek gyártották, így nehéz egyforma edényeket találni. Pátyon a korábbi, behúzott talpú formák dominálnak. 7. A behúzott talpú bögrék többségének füle is van, és pereme osztott: 18., 249., 257. sír (84. tábla 9–10).526 A 257. sír edénye a mellette lévő, korongolásnyomokkal kialakított korsó alapján a legkésőbbi változat. Ennek a füles típusnak a magasabb, tagolt peremű változata a 7. sírból került elő (84. tábla 11).527 A formát a 4. század elejétől a végéig használják.528 Lányi Vera vizsgálatai alapján a típus mennyisége a 4. századon belül csökkenő tendenciát mutat. Egyes területeken gyakoribb: pl. Keszthely, Intercisa környéke, Alsó-Ausztria.529 8. Gömbölyű, szintén nagy méretű és tagolt peremű bögre az 5. sírból (formája a széles, lapos talpú típushoz áll közelebb; 84. tábla 13).530 9. Hosszúkás, lefelé keskenyedő forma, profilállt peremmel a 3. sír bögréje (84. tábla 14). Vállán enyhe korongolásnyomok. Ugyanilyen kivitelű analógiák a 4. század második felére/végére keltezhetők.531

Ide leltározva egy töredékes, agyagmázas változat is, mely inkább a hamvasztásos 121. sír anyagához tartozott (7. tábla 10). Bónis 1942: 16, XVII. 11 (2. század: agyagmázas, illetve sárga mázas kivitelben); Vágó 1971: 117, XLVI. 2. (Intercisa); Gottschalk 2007: 249–250, Abb. 16.1.1. („Glanztonware”, 3. század második fele–vége). Budai Balogh 2009: 99, 10. kép. Szőnyi 1984: 346, Abb. 4.1: Arrabonában már a tetrarchia korától feltűnik a forma és a szín. Magrini–Sbarra 2005: 49–50, Tav. XXXVIII. 1–2 (Tipo 3A), Tav. XXXV. 1 (füles bögre, hasonló bordázással a felső harmadában). Nagykanizsa-Inkey sírkápolna, 1. temető 5. sír, 326–335 közötti érmekkel (Eke–Horváth 2010: 4. kép). Formája a 11. sír mázas bögréjére hasonlít (kivéve az egyszerű duzzadt peremet), de kivitele festett. Vele egy sírban festett Drag. 37. tál és besimított korsó, illetve poliéder alakú gyöngyök. Lányi 1972a: Abb. 41.23. és 27 (magasabb talp); a 252. sír poharához hasonló edény a nagykanizsai 55. sírból 239–240. közötti éremmel keltezve (Eke–Horváth 2010: 15. kép); Somodorpuszta 39. sírban vörösesbarna bevonattal, ill. ugyanilyen színű mázzal az 53. sírból, 321-es éremmel (Burger 1974: 11. kép 2–3); Somogyszilen 364–367 közötti éremmel: Burger 1979: Taf. 8. 38. sír 8; a 160. sír festett poharához: Halbturn 23. sírban (Doneus 2014: 86, Taf. 589.1: 4–5. század fordulóra keltezi); Budaörs: Ottományi 2016a: 250, 93. kép 3 (206. sír: 337–361. közötti érem és csontfésű); Intercisa: Horváth 2011: 197, Abb. 85. K42 (festett), 201, Abb. 88. K93–95 (házi kerámia), a 3. század elejétől a 4. század végéig. Nagykanizsa 5. sír: Eke–Horváth 2010: 4. kép 5. sír 3., 10. (érmek: 327–335, besimított korsó). Tóth 1994: 134–136, 6–8. ábra. Budaörs: Ottományi 2016a: 92. kép 3–8: 260–320 közötti fibula keltezi, de egészen a 4. század végéig jelen van; Sági 1981: Abb. 39.5 (94. sír: érmek: 318–324 között); Mautern: Pollak 1993: Textabb. 7, Typ 2. Qualitätsgruppe B, Var.1, 4: kora a 4. század második negyede–vége; Talaa–Herrmann 2004: 154–155, Abb. 39. (4. század második felétől az 5. század első harmadáig); Doneus 2014: 107, Abb. 94 (Halbturn: 4. és 5. század). Budaörs: Ottományi 2016a: 92. kép 8, 9 (hagymafejes fibula keltezi 300–340 közzé, érem 321 utánra); Topál 1993: 49–50, pl. 70. 113.1. (4. század második fele); Doneus 2014: Taf. 576. Egyes vélemények szerint a 3. század elejétől a 4. század közepéig használták: Horváth 2011: 201, Abb. 88. 100, 103. Lányi 1972a: 73, Abb. 40.6 (pereme osztott); Ottományi 2016a: 249–250 (további analógiák a lábjegyzetekben); Sági 1981: Abb. 60 (114. sír, érmek: 320–330). Budaörs 397. sír: Ottományi 2016a: 92. kép 10; Sági 1981: Abb. 34.2 (85. sír), Abb. 35.2 (88. sír). Budaörs 328. sír edénye: Ottományi 2016a: 250, 92. kép 11 (erős korongolásnyomokkal); a fedőhornyos peremű hasonló formák általános késő római típusok: Horváth 2011: 203, Abb. 89. K123.

IX. MELLÉKLETADÁS

10. Vállban szélesedő, keskenyebb talpú típus a 224. sír bögréje, 3. század közepi éremmel.532 Pereme profilállt (54. tábla). 11. Szélesebb, lapos talpú, gömbölyű testű bögre, egyfülű változatban: 12. sír (84. tábla 12). Hasonló az 5. sír bögréje is, kissé behúzott talppal (ld. fentebb). 12. Fül nélküli, szélesebb, lapos talpú, gömbölyű testű bögre: 10., 160., 249. sír (84. tábla 16–18). Pereme rézsútosan, néha enyhén profilálltan kihajló. Felületén gyakran korongolásnyomok. Az analógiák a 4. század középső harmadától az 5. század elejéig terjednek.533 13. Kicsit hengeres nyakú, kiugró vállú, a leányfalui bögrékhez hasonló a 266. sír edénye (84. tábla 15). Temetőkben ritka forma.534 14. Ugyancsak hengeres nyakú, de már egyfülű, korsóhoz hasonló, nagyobb forma a 11. sír egyik törött edénye (ld. a korsóknál: 79. tábla 4). 15. Lassú korongolt bögre: a temető egyetlen lassú korongolt edénye a 191. sírban lévő nyomott, gömbtestű (alsó harmadában szélesedő), kihajló peremű edény (84. tábla 19). Anyaga lehasadozott, rosszul égetett. A lassú korongolt vagy kézzel formált bögrék elég ritkák a késő római temetőkben Pannoniában. A pátyi edényhez hasonló formák pl. Nagykanizsa-Inkey sírkápolna temetőjében találhatók, 330–361 közötti érmekkel (lassú korongolt és kézzel formált kivitelben).535 A bögrék pereme lehet egyszerű kihajló (160., 11., 12. sír), néha fedőhornyos (pl. 3., 249. sír), gyakrabban pedig vonalakkal vagy bordákkal tagolt, osztott perem (5., 7., 18., 249., 257. sír). Díszítés: festés díszítette kb. a felső háromnegyed részét a 160. és 191. sír poharának, továbbá a 191. sír Faltenbecherének (79. tábla 2–3). Enyhén bemélyedő, bekarcolt vonalak a vállon az 5., 18., 249., 257. sír házi kerámia bögréin. Enyhe vagy erősebb korongolásnyomokkal bordázott felület

532 533

534

535

536 537

538

539

540

szintén a házi kerámia típusokon: 3., 10., 249., 266. sír. Ez utóbbiak pereme a 10. sír edényét kivéve fedőhornyos. Ez a forma és díszítésmód a 4. század második felének, végének sajátossága (egyéb hasonlóan késői melléklet csak a 266. sírban van: omega alakú csatfibula).

IX.4.4.3. Tálak (85., 87. tábla)

Tál mindössze 11 sírban volt (ez a kerámia mellékletes sírok kb. egyharmada), összesen 15 db, ami az edények 22%-a. Fele házi kerámia (7 db). Általában más kerámiával együtt teszik a sírba (korsó, bögre), egyedüli edény mellékletként ritka (132., 179. sír). Némelyik típus már a 3. században is előfordul (pl. behúzott peremű tál, terra sigillata utánzat), mások kizárólag a 4. századra jellemzőek (pl. vízszintesen kihajló peremű tál). 1. Behúzott peremű tál: ebből van a legtöbb (6 db). A legkorábbi, 3. századi, nyers színű változata a 224. sírból, melyet az érem 247 utánra keltez (87. tábla 2). 536 A belül és peremén festett típus (18. sír) a kora római kor óta használatban lévő forma, de még 4. század végi sírokban is megtalálható (az ún. pompeji vörös festett tál utánzatának késői darabja).537 Pátyon a 18. sír edényét az érmek Kr. u. 318 utánra keltezik. A többi behúzott peremű tál nagyobb és későbbi, szürke, keményre égetett anyagból készült. Peremük kezdetben duzzadt (18. sír: 85. tábla 2; 87. tábla 3.),538 majd élesen alávágott lesz (10., 11., 252. sír: 85. tábla 3–4). A 10. sír edénye fedőként is használható, csonkakúp alakú forma. Peremtöredéke alapján ilyen volt a 11. sír tálja is (47. tábla). A 10. sírban lévő mázas kis csésze a sír korát a 4. század közepénél későbbre teszi. Ez a legkésőbbi változat, II. Constantius539 és Valentinianus érmekkel keltezve.540 Behúzott peremű tál Pannoniában területenként változó mennyiségben található az egész 4. század

Intercisa: Horváth 2011: 203, Abb. 90. K137. Analógia: Nagykanizsa-Inkey sírkápolna I. temető 39. sír II. temető 6. sír: Eke–Horváth 2010: 10. kép 39.5 (335–346 közötti érmek), 23. kép 1 (felhúzott fülű, simított bögrével és fényesre simított korsóval együtt); a 10. sír bögréjéhez ld. Mautern (Pollak 1993: Textabb. 6. Typ 4, Form B.: kora 4–5. század forduló); Budaörs 385. sír: Ottományi 2016a: 250, 93. kép 16; Horváth 2011: Abb. 90. K135, K138. Pl. Sirmiumban hasonló peremű és nyakú, de sokkal gömbölyűbb és nagyobb, fazékméretű edények (Marijanski-Manojlović 1987: T. 2.2, 12, 8.1, 9.5 stb., a 330-as évekből való érmekkel). Eke–Horváth 2010: 9. kép 36. sír 4 (érem: 320–330), 23. kép 9. sír 13 (4. századi érem), 24. kép 12., 37. sír (27. kép 37.13: 346–361. közötti érmek és aláhajtott lábú fibula), stb. Doneus 2014: 86, Abb. 81. (2–3. század); Delbó 2017: 42, 6. tábla 3 (a 2–3. században a legjellemzőbbek, bár már az 1. században megjelenik). Intercisa 2233. sírban nyers színű, narancsbevonatos, behúzott peremű tál simított korsóval, házi kerámia bögrével és szokásos 4. századi ékszerekkel együtt (Szabó 1980: 293, Taf. XIII.3.); Somodor-puszta 21. sír (Burger 1974: 4. kép 21.184: festett tál, füles bögrével és vaskéssel). Pl. Nagykanizsa-Inkey sírkápolna 1. temető 27. sír (érmek: 330–336): Eke–Horváth 2010: 6. kép 9; Doneus 2014: 111, Abb. 97 (4. és 5. század); Grünewald 2011: 107–108, 213/3. sír, Taf. 52 (4. század második fele és utolsó negye). Élesen alávágott peremű fedőtál pl. Bp.-Gazdagrét 101. sírjában II. Constantius éremmel (335–341) és hagymafejes fibulával (340–360 között) keltezve (Zsidi 1987:13. kép 101.3); Pécsen (Fülep 1977: Pl. 31. R/214, 5) és Somogyszilen ugyancsak II. Constantius érmekkel (Burger 1979: Taf. 9. 39. sír 6, Taf. 14. 71. sír 4: 351–354. érem. A 17. sírban felhúzott fülű, besimított bögrével: Taf. 3). Valentinianus érmeivel: Péterfi 1993: XVIII (Bátaszék 136. sír); Burger 1979: Taf. 8. 38. sír 10 (Somogyszil).

169

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

folyamán, gyakran egy temetőn belül többféle peremkiképzéssel és formában.541 Burger Alice megfigyelése szerint a falusias jellegű temetőkben gyakori, amit alátámaszt az is, hogy Esztergom katonai táborának temetőjében egy darab sem volt, és a vicusban is csak egy. Kelemen Márta megállapítása alapján inkább a szegényebbek melléklete a 3. század végén és a 4. század első felében.542 Ez utóbbi állítás Pátyon nem igaz, hiszen a 3. századi sírt kivéve valamennyi kőláda sírból került elő, üvegedényekkel, gazdag kerámia és ékszer melléklettel (ezüst és gagát karperec, aranyfóliás gyöngy). A 18. sírhoz hasonlóan behúzott peremű tál füles bögrével gyakori együttes pl. az alsó-ausztriai, késő római temetőkben.543 2. Sigillata formát utánzó, duzzadt peremű, éles hastörésű, gyűrűs talpon álló mély tál (3 db). Kisebb, simított változata 3. századi éremmel keltezett (224. sír: 87. tábla 1). A nagyobb edények (Drag. 37 utánzat) festett kivitelben készültek (3., 160. sír). A 3. századra jellemző formák, de Pátyon késő római, épített sírokban kerültek elő, terminus post quem 312-re keltezhető éremmel együtt (79. tábla 1; 85. tábla 5–6). Máshol is előfordulnak, nem csak a 4. század elején, de a század végén is ilyen festett tálak a késő római sírokban.544 3. Vízszintesen kihajló peremű, mázas csésze, illetve tál. Klasszikus 4. századi forma (fémedények utánzata). A csésze szájátmérője 12–16 cm, a nagyobb tál 21 cm átmérőjű. 3a: Csésze (2 db; 85. tábla 7, 9; 87. tábla 5): a 10. sírba tett zöld mázas csésze pereme hullámvonalasra kiképezve. Ugyancsak vízszintes peremű (díszítetlen), de behúzott talpú tál került a 179. sírba, kopott zöldesbarna mázzal. Az érmek 324

541

542 543 544

545

546

547 548 549

170

utánra keltezik a sírt. Az edényforma mázas kivitelben a 4. század második felétől gyakori, és még az 5. század elején is használják. Ezen belül a plasztikus díszítésű peremek a későbbi változatot képviselik.545 3b. Nagyobb, laposabb tál, vízszintes peremén több sorban díszítéssel (78. tábla 2; 85. tábla 8.): 255. rabolt sír. Csak egy kis peremtöredék maradt meg, zöldesbarna mázzal, peremén rádliminta. Kérdéses, hogy eredeti sírmelléklet volt-e, vagy a rabláskor került a sírföldbe. Keltezése és elterjedése a kisebb, 3a típusú, csészeformához hasonló, díszítése alapján a 4. századon belüli, késői változat.546 4. Vízszintes peremű, simított, nagy tál: 118. sír (85. tábla 10). Lapos alja törött. Pereme és oldala vízszintes sávokkal, fényesre simított. A kőládába tett érem a temető legkésőbbi időszakára keltezi (364–375). E késői keltezést támasztja alá rossz minőségű, lehasadozott kivitele is. 5. Vízszintesen kihajló peremű mély tál, alja kicsit behúzott: 132. sír (85. tábla 11; 87. tábla 4). Sok apró fehér kaviccsal soványított anyaga alapján a 4. század második felére vagy még későbbre tehető. Ritka forma a temetőkben,547 inkább a telepek, erődök anyagában fordul elő a 4. század második felében–végén.548 6. Széles szájú mély tál vagy bögre a 11. sírból (85. tábla 12). Szemcsés, apró kavicsos anyagú házi kerámia. A forma a lassú korongolt, illetve kézzel formált kerámiára jellemző.

IX.4.5. Az edények kivitele

Az edények többsége, 62%-a a házikerámiához tartozik. Meglepően sok a festett vagy nyers színű (19%), és ennél kicsit kevesebb a mázas (12–15%)

Lányi Vera anyaggyűjtése szerint a tál nem túl gyakori melléklet a pannoniai, késő római temetőkben. A tálakon belül a legtöbb házi kerámia típus a behúzott peremű formához tartozik: Lányi 1972a: 70, Abb. 43, 2–4, 8; egyes vidéki temetők házi kerámia táljain belül gyakran csak ez a forma fordul elő. Ld. Budaörs: Ottományi 2016a: 243–244 (további analógiákkal), 87. kép 1–5 (3. század második fele–4. század második fele); Somogyszil: Burger 1979: 12, Index II. Nr. 1–31, Taf. 31. 3–6: egyenes, duzzadt és alávágott peremmel egyaránt (érem csak két sírban: I. Constantinus és Valentinianus); Somodorpuszta: Burger 1974? 92, Indizes II/1–24; Keszthely-Dobogó: Sági 1981: Abb. 13.8, Abb. 21.8, Abb. 35.6 (érmek: 324–341); Arrabona: Szőnyi 1986: 22, I. t.3., 5. sír, III. t. 51. sír, szórványok stb. Burger 1979: 91; Kelemen 2008: 188, 99. tábla 48. sír 2 (Diocletianus éremmel). Talaa–Herrmann 2004: 156, Abb. 39 (Perchtoldsdorf). Pl. Nagykanizsa-Inkey sírkápolna 1. temető 5. sírban 326–335. közötti érmekkel, besimított függőleges vonalas korsóval és 4. század végi poliéder alakú gyöngyökkel (vele együtt festett pohár): Eke–Horváth 2010: 4. kép 5/10; a forma a 2. századtól a 4. századig használatban volt Pannoniában (Roguljić 2016: Sl. 6.1. Z5/B5: Vinkovci); Konrad 1997: 118 (Bregenz: temető III. fázis, 4. század középső harmada). Lányi 1972a: Abb. 43.1 (csésze és lapos tálforma); Nádorfi 1992: 50, Taf. II. 5a; Burger 1974: 6. kép 30.206: Somodorpuszta 30. sírban 364–375 közötti érmekkel; Somogyszil 63., 69., 82. sír: Burger 1979: Taf. 12. 63. sír 7 (Valentinianus éremmel), Taf. 13. 69. sír 16 (355–361 közötti érmekkel), Taf. 16. 82. sír 6 (Valentinianus érmek); Cvjetićanin 2006: 35–39, Lrg 27a (4. század második harmadától az 5. századig); Pátyi telep: Ottományi 2007: 200–202, 147. kép 7. Nádorfi 1992: 50, Taf. II.5b; Bánki 1992: 38, Abb. 2.21 (a perem díszítése hasonlít a pátyihoz); Ladstätter 2000: 120–121, Taf. 5.10 (vízszintes peremű csésze, a perem díszítése hasonlít a pátyihoz). Hasonló, de jobban behúzott talpú, kihajló peremű tál pl. Somogyszilről (Burger 1979: Taf. 21., 23. sír 2). Ottományi 1991: 9. t. 43–44 (Leányfalu); Ottományi 1996: Abb. 4.19 (Pilismarót: bekarcolt vonalakkal). Ha a 8 db mázas edényhez hozzászámoljuk a két mázpettyes edényt, akkor 15%. A festett pedig csak 10 db (15%), ha nem számítjuk a nyers színűeket.

IX. MELLÉKLETADÁS

87. tábla: Tálak: 1–2: 224.1–2; 3: 18.5.; 4: 132.1.; 5: 252., 10 (2 db), 179. sír

171

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

edény.549 Nagyon kevés a simított (6%) és lassú korongolt (1 db) kerámia.550 A házi kerámián belül valamennyi edényforma előfordul. A mázas és festett edények között nincs bögre (pohár viszont van); simított felülettel pedig csak korsó és tál készült.

Kerámia anyaga

IX.4.5.1. Festett és nyers színű kerámia (79. tábla)

Festett kerámia: összesen 6 sírban volt, 10 db festett edény.551 Ez a kerámia mellékletes sírok 19%-a, az összes kerámia 15%-a. Valamennyi gazdag tégla- vagy kőládasír. Mindegyikbe több kerámiát is tettek.552 Festett edényből általában kettőt helyeztek a sírba (kivéve a rabolt 118. sírt). Ez a kettő lehetett korsó és tál (3., 18. sír), pohár

30. ábra: A kerámiaedények kivitel szerinti megoszlása (százalék)

Kerámia forma − kivitel

31. ábra: Az edényformák kivitel szerinti megoszlása (darabszám)

550

551

552

553

172

A 4. század végéig használt temetőkben, pl. Budaörsön, eltérő az anyagösszetétel. Házi kerámia ugyanannyi (62%), jóval több a simított kerámia (18%) és jóval kevesebb a festett edény (6%). Mázas kb. megegyezik (14%). Ld. Ottományi 2016a: 254, 63. ábra. 3. részleges kőládában két darab (tál és mázpettyes korsó); 11. kőládában festett pohár és egy vörösesbarna anyagú törött korsó, mállékony felülettel, amin nem maradt meg a festés (lehet, hogy nem is volt). 18. kőládában két darab (tál és mázpettyes korsó); 118. rabolt kőláda sír nyesésekor festett korsó töredékei; 160. téglasírban két darab (tál és pohár); 191. téglasírban két darab (pohár és Faltenbecher). A festett edényen kívül szürke, apró kavicsos anyagú bögréket (3., 11., 18., 160., 191. sír), mázas bögrét (11. sír), kiöntős korsókat (18., 191. sír), egyéb füles korsókat (11., 160. sír) és tálat (11., 118. sír) tettek a sírba. A 11. sír festett pohara mellett téglaszínű korsó.

IX. MELLÉKLETADÁS

és tál (160. sír), illetve két pohár (191. sír).553 Az edényformák némelyike kora római előképekre vezethető vissza. Ilyen a behúzott peremű tál (ún. pompeji festett tál utánzata: 18. sír), a Drag. 37. tál utánzata (3. és 160. sír). A Faltenbecher (191. sír) 2–3. századra jellemző forma, bár a 4. században is előfordul néha. A három kis pohár behúzott talpú, duzzadt peremű, 3–4. századi típus (11., 160., 191. sír). Jellegzetes késő római edény a 118. sír tölcséres peremű, behúzott talpú korsója. Mázas, festett és besimított kivitelben egyaránt előfordul. A másik két festett korsón (3. és 18. sír) sárgásbarna mázpettyeket is találunk, ami a festett és mázas kerámia együttes gyártására utal. Egyik kiöntős, válla bordázott, a másik jóval ritkább, szögletes hasú edény. Érem négy, festett edényt tartalmazó sírban volt: 18., 118., 160., 191. sír. Többsége a 4. század első két évtizedéből való, 303–318. közöttiek, mely évek csak terminus post quem időpontot jelentenek. Ezt a keltezést módosítja a mázpöttyös felület, mely díszítés a 4. század középső harmadától lesz általános Pannoniában. A legkésőbbi a 118. sír Valentinianus érme, mely 375 utáni keltezést is lehetővé tesz. A festés, ez a tipikusan kora római, 3. századi díszítésmód tehát – a biztosan 3. századi sírokon túl – a 4. századra jellemző sírformákban (téglasír, kőláda) és 4. századi mellékletekkel együtt lép fel. Pátyon a késő római temetkezések legkorábbi, 1. sírcsoportjában fordul elő, mindössze egy darab keltezhető a század végére (2. sírcsoport). Nyers színű és festett kerámia egy-egy példánya más késő római temető sírjaiba is bekerült Pannoniában.554 Egyes helyeken gyártóműhelyt is feltételeznek az egyedi díszítések alapján, pl. Esztergomban.555 Nyers- vagy téglaszínű kerámia: 2-3 db. Legkorábbi a 224. sír halvány téglaszínű, kis, behúzott peremű tálja, melyet 3. század közepi érem keltez. A 23. téglával kettéosztott, padmalyos sír kis nyers színű korsója már 4. századi. Mindkettő jól iszapolt, keményre égetett. Nem tartozik a fen-

554

555 556

557

ti csoportba a 11. sír törött korsója, mivel színe vörösesbarna (rétegesen égett), nem keményre égetett, és durva szemcsés, rosszul égetett anyaga alapján lehetne házi kerámia is. Felülete annyira lemállott, hogy nem tudjuk, volt-e rajta festés.

IX.4.5.2. Mázas kerámia (8 + 2 db mázpettyes)

8 sírban556 (a kerámiát tartalmazó sírok 26%-a) volt mázas edény, ebből kettőben csak mázpet�tyes (78. tábla 4; 79. tábla 5). Általában egy mázas edény kerül a sírba, kivéve a 10. sírt, ahol két mázas korsót és egy mázas tálat tettek a halott nő mellé (74. tábla). Amelyik sírban mázas edény van, ott többnyire más kerámia melléklet is előfordul (kivéve a 179. csontváz nélküli és a 252. rabolt sír.) Egy kivételével (255. sír) valamennyi kőládából, részlegesen kövekből épített sírból, illetve téglasírból került elő. A gazdagabbak sírmelléklete volt (a 255. kőpakolásos földsír rabolt, így teljes mellékletanyagát nem ismerjük). Érem csak a mázpettyes korsót tartalmazó 18. sírban van, Kr. u. 318-ból. Vele együtt üvegek ugyancsak a 18. dupla sírból. Festett edény három sírban volt mázas vagy mázpettyes kerámiával együtt (3., 11., 18. sír). Házi kerámiaedények a 10., 11., 18., 252., 255. sírból. Érdekesség, hogy a mázas korsók egy csoportja mázpöttyös, festett korsó (3., 18. sír). Ezeket festik (narancs, piros vagy vörös), és azután kerül rájuk a mázpötty, valószínűleg égetéskor, ami bizonyítja, hogy a festett és a mázas edényeket egy műhelyben és egy időben készítették.557 Néha nem borítja az edény teljes felületét a máz. Pl. a 10. sírban lévő tálnak csak a pereme és foltokban a belseje mázas, a korsón pedig kívül kb. kétharmad részig van máz, de pl. a nyakán és az alján foltokban kilátszik az agyag vörös színe. A 252. sír korsója is hasonló kivitelű. Máz színe: a 3. és 11., 18., és 252., 255. sír edényein sárgásbarna máz található (anyaguk vörös). Ezek a sárgásbarna mázas edények a késő római mázas kerámia használatán belül néha a korábbi periódust képviselik, a 4. század első felére,

Zsidi 1987: 67 (85. és 90. sírban); ld. még a festett edényformáknál felsorolt analógiákat (Esztergom, Intercisa, Somodorpuszta, Nagykanizsa–Inkey sírkápolna stb.); Kraskovská 1974: 180–182: 4. század első feléből való érmekkel együtt lépnek fel a festett edények Rusovcén; Kelemen 2008: 84–85 (két festett korsó, egy téglaszínű és egy korábbi, nyers színű forma); Schmidt 2000: 402: Ságváron csak két sírban, az egyik 355–361. közötti éremmel (222., 304. sír); Doneus 2014: 86–89, Abb. 82 (4–5. század forduló). Kelemen 2008: 84, 78. tábla. 3. részleges kőláda: mázpettyes (sárgásbarna), festett korsó; 10. részleges kőláda: két darab zöld mázas korsó és egy barnászöld mázas, vízszintesen kihajló peremű tál; 11. kőláda: pohár, sárgásbarna máz és felületi bordázás; 18. kőláda: vörös festett korsó néhány sárgásbarna mázpettyel; 179. téglasír: vízszintesen kihajló peremű tál, barnászöld mázas; 227. kőláda: korsó, nagyon kopott, lyukacsos zöld mázzal; 252. rabolt kőláda: mázas korsó, világos sárgásbarna mázzal; 255. rabolt, kőpakolásos földsír: vízszintesen kihajló tál pereme, szélén körben benyomkodásokkal. Több késő római temetőben találhatók ilyen, máznyomokkal készült edények. Ld. Müller 2010: 233: Keszthely-Fenékpuszta déli erődfalnál lévő temetője pl. 2000/88. sír (Taf. 91.6. stb.); mázpettyek: Esztergom, Bánomi-dűlőben egy festett tálon és korsón (Kelemen 2008: 51. t. 225.1 és 2. t. 3); Budaörsön mázpettyes, festett korsó és mázcsíkos bögre (Ottományi 2016a: 257–258, 89. kép 8, 92. kép 2).

173

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

középső harmadára tehetők. Ld. a Kr. u. 318-as érem a 18. sírból. Ugyanakkor a 255. sír tálperemének díszítése ennél későbbi. A század második felében gyakoribbak a zöld, zöldesbarna mázas edények. A 10., 179. sír edényének anyaga vörös, a 227. sír korsója szürke színű. Mázuk néha kopott, lyukacsosra égett (ld. 227. sír). Rossz minőségű, illetve sokat használt.558 Kora: A legtöbb edény területileg az 1. csoporthoz, illetve a 252. és 255. sír a 3. csoportba tartozik. Már a 4. század második negyedében–középső harmadában feltűnnek Pátyon. Ld. a. 3. és 18. sír mázpettyes edényeit, a 252. sír sárgásbarna mázas korsóját és a 179. sír zöld mázas tálját. A század második felére tehetők a 10. sír edényei (hullámos peremű tál és tölcséres peremű korsók) és a 255. sír plasztikus díszítésű, mázas tálpereme. Ez utóbbi megérhette a század végét is. A legkésőbbre keltezhető 2. csoporthoz csak a 227. sír zöld mázas korsója sorolható. Ez a csoport Valentinianus-kori vagy még későbbi. Formák:559 Többségük korsó (4 db és még 2 mázpettyes, festett). A 10. sír mindkét korsója tölcséres peremű. A nagyobbik szokásos késő római típus, nyakán bordával, füle visszahajtva. A sír kisebbik korsójának tölcséres pereme alatt kis gallér van. Ritkább forma. Ezek a kis méretű korsók jellemzőek pl. az esztergomi tábor temetőjére.560 Ugyancsak tölcséresen kihajlik, de kiöntős a 3. sír kis festett, mázpettyes korsója, vállán sűrű bordázással. Szűk nyakú, gömbölyű, osztott peremű, a pátyi temető szürke korsóira (1a típus) hasonlító forma a 227. sír korsója. Egyedi a 18. sír szögletes hasú, festett, mázpettyes edénye. Ritkább, de azért Pannoniában előfordul máshol is a hengeres, üvegpalackokat utánzó, visszahajtott fülű 252. korsó. Pohár a 11. sírban. Rajta hasonló bordázás (és ugyanolyan sárgásbarna máz) látható, mint a 3. sír korsóján. Van még három vízszintesen kihajló peremű tál vagy csésze a 10., 179. és 255. sírból. Egyiknek hullámosra kiképzett a pereme, a másiknak a szélén benyomkodások futnak kör-

558

559 560 561

562

174

be. Ezek a plasztikus díszítések a mázas kerámia használatának második felére, végére jellemzők. Korsó és vízszintesen kihajló peremű tál együttese csak a 10. sírban figyelhető meg. Gyártás: Rontott edény nincs. A 179. sír csészéjének pereme olyan, mintha égetéskor összeragadt volna egy másik edénnyel. Az ólommázas kerámia a pannoniai, késő római kerámiaanyag jellegzetes csoportja. Fémes fényével és formáival megpróbálták a hiányzó importedényeket utánozni. Lapos, vízszintes peremű tálai terra sigillata chiara előzményekre, korsói és kancsói pedig üveg és fém előzményekre vezethetők vissza. A 4. század középső harmadától az 5. század első feléig megtalálható.561

IX.4.5.3. Simított kerámia562

A pátyi temető feltárt sírjaiban nagyon kevés, mindössze 4 db (az összes edény 6%-a) készült simított felülettel: két tál és két korsó. A 224. sír sigillata formát utánzó tálját 3. század közepi érem keltezi. Felületén összefüggő, anyaggal egyszínű simítás, mely a korábbi agyagmázas tálak fényes felületét utánozta. Vízszintesen kihajló peremű a 118. sír tálja, melyen fényes, vízszintes, de nem összefüggő simítás látható. Anyaga nagyon rossz minőségű, puhára égetett, lehasadozott (85. tábla 10). Valentinianus-kori érem keltezi, amit a tál kivitele és a sír másik edénye is alátámaszt. A Pátyon szokásos szűk nyakú, tagolt peremű korsóformának is van simított változata. A 11. sír korsójának felülete nagyon kopott, és csak foltokban látszik a simítás (76. tábla 3). A hosszú használattól egy helyen ki is lyukadt az oldala. Ugyancsak szűk nyakú, de jóval kisebb a 7. sír korsója, melynek puhára égett, sima felületén a fényes simítás már nem látszik (másodlagosan meszes és kopott a felszíne; 75. tábla 1). Nyakán bemélyített vonalak futnak körbe, amihez hasonlók a házi kerámia korsókon figyelhetők meg. Az edény felületének összefüggő simítása a kora római kerámia jellemzője, majd a 4. század elejétől tűnik fel újra a kerámiaművességben. A más-

Pannoniában máshol is megfigyelhető, hogy a sárgásbarna máz korábbi, mint a zöld (Szőnyi 1984: 346), de igen gyakran a máz színe a műhelyre jellemző és nem a korra (Ottományi–Sosztarits 1998: 158; Hárshegyi–Ottományi 2013: 494). Néha kapcsolat van a szín és a forma között is. Pl. a budaörsi telepen a behúzott peremű tálak színe sárgászöld, illetve fényes barna. Ugyancsak világos színeket találunk a több fülű, tűzdelt díszű csészéken és a háromfülű korsón. A vízszintes peremű tálakon már csak sötétebb színek láthatók. A legkésőbbi korra jellemző bekarcolt, beszurkált díszítésű korsók valamennyien zöld színűek (Ottományi 2011: 274); Budakalász-Luppacsárdán, a Valentinianus-korban épült őrtorony anyagában a sárgásbarna máz a tálakra és korsókra, a sötétzöld máz pedig főleg a bögrékre és fazekakra volt jellemző (Ottományi 2004: 268–272). A formai analógiákat lásd korábban, az egyes edényformáknál. Kelemen 2008: 83, 1. t. 7., 28. t. 131., stb. Összefoglalóan a mázas kerámiáról Bónis 1990: 29–38; Cvjetićanin 2006; Hárshegyi–Ottományi 2013: 489–499 (további irodalommal); Horváth 2011: 204–205. A 171. sír sima felületű, de korongolásnyomokkal díszített korsója a házi kerámiához lett besorolva.

IX. MELLÉKLETADÁS

hol a 4. századra jellemző simított edényformák (körte alakú korsók és bögrék, behúzott peremű és bikónikus tálak, tölcséres peremű korsók) nem fordulnak elő a pátyi temetőben.563

IX.4.5.4. Házi kerámia

A kerámiát tartalmazó sírok 84%-ában volt házi kerámia: 26 sírban 42 db (ez a kerámiaedények 62%-a).564 Többségük keményre égetett, néha szemcsés (7 db), gyakrabban apró kavicsos (18 db, ezen belül 8 fehér kavicsos) anyagból készült. A kavicsok gyakran égetéskor kipattogzottak, és az edény felülete lyukacsos lett, esetleg hólyagosra égett. Szürke színűek. Van pár darab nem keményre égetett, jól iszapolt korsó is, ezek felületi kidolgozásuk alapján vagy a simított (pl. 7. sír: sima felület) vagy a házi kerámiaedényekhez (pl. 171. sír: korongolásnyomok) lettek besorolva, a 11. sír vörösesbarna edénye pedig a nyers és téglaszínű csoporthoz. A formai összetételre ugyanaz érvényes, mint a temető egészére. Legtöbb a korsó (19 db) és a bögre vagy pohár (17 db). Jóval kevesebb a tál (6 db), ezek többsége behúzott peremű forma. Az edények díszítetlenek, csak a korsók, néha a bögrék nyakán vagy vállán futnak körbe bekarcolt (néha alig látszó, szabálytalan) vonalak. Enyhén kiemelkedő korongolásnyomok az egyik korsón (171. sír), a legkésőbbi bögréken (4 db) és az egyik poháron figyelhetők meg. A 191. sír korsóján lévő világosabb folt talán azt mutatja, hogy égetéskor összeért egy másik edénnyel. A 160. sír szűk nyakú, szürke korsójának válla kissé benyomódik, mintha rontott lenne.

IX.4.5.5. Lassú korongolt

Egyetlen darab van a temetőben: a 191. sír kopott, lyukacsos, rosszul égetett bögréje.

IX.4.6. Egy műhely termékei

A 3. sír kis mázpettyes korsóját és a 11. sír mázas poharát egyforma bordázás díszíti és ugyanolyan sárgásbarna máz van a poháron, mint ami ráfolyt a korsóra. Egyszerre készíthették őket, egy műhelyben, ami feltételezi, hogy a két sír egykorú.565 Az 1. csoport legalsó, illetve legfelső sorában

helyezkednek el, és ezek szerint túl nagy időbeli eltérés e sírcsoporton belül a temetkezési idők között nincs. Egy generáción belül temetkeztek a csoport sírjaiba. Feltűnő a temető korsóin belül a sok hasonló peremkiképzésű, szürke színű, egyfülű korsó. Ez egy egyenesen álló, kissé befelé ívelő perem, melynek szűkebb és szélesebb szájátmérőjű és nyakú változatai léteznek (1a-1b típus). Rajtuk néha szabálytalan, alig bemélyedő vonalak futnak körbe. Többségük házi kerámia, de van egy simított, egy sima, és egy mázas felületű is. Egy kivétellel valamennyi az 1. sírcsoportban található. A 160. sír Maxentius érme keltezi 312 utánra. A legkésőbbi a 227. sír mázas korsója (a 2. sírcsoportot 375-ös Valens érem keltezi). Valószínűleg egy mester, illetve műhely gyártmányai. Rontott edény nincs köztük. Ugyanilyen szabálytalanul körbefutó vonalak más típusú házi kerámia korsókon is láthatók (226., 239. sír). A házi kerámián belül néhány edény anyaga nagyon hasonló: világosszürke színűek, sok fehér kaviccsal soványítva, rosszul iszapolva: az 5. sírban korsó, a 11. sírban törött kancsó, a 18. sírban bögre, a 132. sírban tál, a 160. sírban füles korsó és bögre, a 226. sírban korsó. A 2. sírcsoportba tartozó 226. sírt kivéve valamennyi a 4. század első felére–közepére tehető 1. sírcsoportba tartozik. A helyi anyag sajátosságait tükrözik, melyből talán valahol a környéken készülhettek az edények. A 10. sír fületlen bögréjének és behúzott peremű táljának is egyforma az anyaga (erős korongolásnyomok, egy-két kavics kipattogzott, egyébként jól iszapolt és égetett). Ugyanolyan, nagyon halvány seprűszerű elsimítás található a 18. sír poharán és füles bögréjén, valamint a 191. sír egyik kiöntős korsóján is. Hasonló fésűszerű eszközzel vagy egyéb szerszámmal simították el a nedves edény felületét, még égetés előtt. (A 18., 191. sír egy sorban van az 1. sírcsoportban). Miután rontott edények nem találhatók se a temetőben, se a telepen, feltehetően egy közeli műhelyből szállították ide ezeket a hasonló edényeket*. Aquincumból egyelőre nem ismerünk késő római kerámiagyártó műhelyeket, és egyik

*Bár rontott edény nincs, de néhány korsó oldala benyomódott (160. sír) vagy olyan, mintha összeért volna égetéskor egy másik edénnyel (191. sír). Esetleg ilyen állapotban adták el, de helyben is készülhetett. 563 564

565

Hárshegyi–Ottományi 2013: 499–500. 3. sír, 5. sír (2 db), 7. sír, 10. sír (2 db), 11. sír (4 db), 12. sír, 17. sír, 18. sír (4 db), 21. sír, 131. sír, 132. sír, 160. sír (3 db), 171. sír (?), 174. sír (?), 191. sír (3 db), 224. sír, 225. sír, 226. sír, 239. sír, 245. sír, 249. sír (2 db), 252. sír (2 db), 254. sír, 255. sír (1?), 257. sír (3 db), 266. sír. Ebben nincs benne a 11. sír szemcsés anyagú, de nem keményre égetett vörösesbarna törött korsója, benne van viszont a 171. sír sima felületű, szintén nem keményre égetett korsója. Továbbá ide számoltam a 21. és 174. sír hiányzó korsóit is, melyek a sírrajz vagy sírfotó alapján szürke, házi kerámiának néznek ki. Az 583. sír nagy méretű, szürke edénytöredékéről a sírfotó alapján nem dönthető el, hogy házi kerámia vagy simított edény volt. A 255. rabolt sír földjében lévő egyik bögreperem is ide tartozik, bár még több, formához nem köthető töredék is volt a sírban. Mindkét sírban találhatók festett és mázas edények egyaránt.

175

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

edényformánknak sincs olyan sok analógiája, hogy a gyártási helyről biztosat mondhatnánk. Esetleg Gorsium és Brigetio is szóba jöhet. Sőt az is lehet, hogy a helyi pátyi fazekaskemence még a föld alatt rejtőzik, valahol a vicus fel nem tárt területén.566 Másodlagos égésnyomok Elsősorban az edények peremén figyelhetők meg, ritkán foltokban az edény felületén. Ld. a 11. sír simított korsójának a pereme, ugyanitt a kancsó pereme és belseje, a 224. bögre pereme; a 227. mázas korsó egyik fele másodlagosan feketészöldre égett, a 266. bögréje foltokban másodlagosan égett, akárcsak a 245. sír korsója. Ezek magyarázata kérdéses, hiszen se a korsókban, se a bögrékben nem főztek, és egyik sem égésrétegből származik. Lehet, hogy a készítéskor égtek foltosan feketére (pl. 226. korsó, 252. tál, stb).

IX. 5. Üveg (88. tábla) Összesen 5 késő római sírban (8 db, 9%),567 két 5. századi sírban és egy avar sírban van üvegedény. A hun kori sírokban ép, mohazöld üvegek (3 db: 95. tábla 1–2).568 Az avar sírban egy késő római pohár (94. tábla).569 Üvegedényt Pátyon, a késő római korban csak a gazdagabb, épített vagy dupla sírokba tettek: kőláda sír a 6., 18. (dupla), 254. (dupla) sír, téglasír a 191. sír, kőpakolásos földsír (részleges kőláda?) a 257. sír. Érem valamennyi ilyen üveg mellékletes sírban található, általában több is. Kr. u. 312–348-ig kelteznek (terminus post quem). Formáját tekintve legtöbb a pohár (hat darab). Magas, hengeres testű pohár három darab, ebből kettő talpgyűrűs. Keltezésük a 4. század első és második harmada,570 amit alátámasztanak a 191. és 257. sír érmei is (88. tábla 3–5). Ez a majdnem egyforma három darab biztosan egy műhelyben készült. Ugyanehhez a műhelykörhöz tartozhatott

566 567 568 569 570

571

572 573

574 575 576

176

a 254. sír ívelt falú, magas pohara is, mely a 4. század első felében gyakori, de elvétve előfordul még a század második felében is.571 A sírt 316–340 közé keltezik a mellékletei (88. tábla 1). Szintén ívelt falú, de alacsony, talpgyűrűs pohár volt a 18. sírban (88. tábla 2). Keltezése a 4. század közepétől a század végéig.572 A 375. avar sírból kúpos testű, egyenes aljú pohár került elő, rajta bekarcolt vonaldísz (88. tábla 6). Kicsit kevesebb az üvegpalack (három darab: 88. tábla 7–9). Valamennyi hosszú nyakú, gömbtestű forma, lapos talppal (254. sír) vagy talpgyűrűvel (18. sír). Ez a leggyakoribb késő római palackforma a pannoniai sírokban. Koruk a 4. század első harmada–vége, sőt az 5. század elejéig megtalálható. Ezen belül legkorábbi a 18. sír talpgyűrűs változata, mely vésett díszítésű, és inkább a 4. század első felére jellemző.573 Mindkettő dupla sírban található. A 18. sírban a férfi és a nő is kapott egy-egy üveget (mellette kerámiakorsó és bögre vagy pohár), a 254. sírban a férfi lábánál volt mind a két üveg (palack, pohár), és a nő fejéhez tettek kerámiakorsót.574 Mindkét sír érmei a 4. század második évtizedéből valók. A formák a pannoniai temetőkben megszokott típusok, ahol ugyancsak az ivó- és folyadéktároló edények (pohár és palack vagy korsó) párosítása a leggyakoribb.575 Keltezésük a 4. század első és középső harmadára tehető, ami összhangban áll a sírokban lévő érmek és a hagymafejes fibula korával. Csak néhány típus használata húzódik át a század második felére–végére (félgömb alakú pohár, gömbhasú palackok). Férfi (3) és nő (3) mellé egyaránt tesznek üveget. Helyük a sírban mindig a halott lábánál van, kivéve a 191. sírt, ahol a nő derekánál, az érmek mellett volt a pohár. Érdekes megfigyelni, hogy a hun kori síroknál pont ellenkezőleg, a fejhez kerül a palack és a pohár, és csak az egyedi, amphora alakú üveget teszik a térdhez (554., 558. sír).576

Helyi kerámiagyártásra az 1–2. században van bizonyíték Pátyon (Ottományi 2007: 156, 167). Továbbá az M1 út alatt elpusztított téglasírban is volt egy zöld, gömbhasú üvegpalack. Ottományi 2001: 3. kép 4 (554. sír), 4. kép 1–2 (558. sír); Ottományi 2008: 88, 4. kép. 375. sírszámmal van egy kúpos aljú üvegpohár (Dévai 2012, Kat. 425), ami avar sír, bár a sírrajzon nem szerepel (94. tábla). A keltezéseket Dévai Katának köszönöm. Dévai 2012: 139–141, P3–P4 típus, 251. kép XII. t.: Kat. 78., 98. (191. sír), Kat. 99 (257. sír?). A sírszám nélküliek között lehet a 6., 257. és a 317. sír pohara (az anyag restauráláskor összekeveredett); Dévai 2016: 117–118. Dévai 2012: 139, Kat. 39, 136, P1 típus (Aquincum, Brigetio és Arrabona körzetében fordul elő). Egy műhelykör termékeinek tarthatók a P1, 2, 3, 4. típusok; Dévai 2016: 110–116, 119. Dévai 2012: 145–147, P 6. típus, Kat. 164 (félgömb alakú pohárnak is nevezik). Dévai 2012: 183–186, Pa 1 (nyomott gömb testű palackok): Kat. 589 (254. sír), Kat. 590 (sírszám nélkül). Pa 4: gömbtestű, talpgyűrűs palack: Kat. 700 (18. sír). Ilyen forma lehetett az M1-es autópálya építésekor elpusztult téglasír üvegpalackja is, mert a munkások unicumos üveghez hasonlították. Kérdéses, hogy a harmadik palack melyik sírban volt (Dévai 2012: Kat. 590). Dévai 2012: 34. Ottományi 2001: 3–4. kép.

IX. MELLÉKLETADÁS

88. tábla: Üvegek: 1: 254. sír; 2: 18. sír; 3: Dévai Kat. 78.; 4: Dévai Kat. 99.; 5: 191. sír; 6: 375. (avar) sír; 7: Dévai Kat. 590; 8: 254. sír; 9: 18. sír (rajz: Dévai Kata).

177

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

IX. 6. Női ékszerek, használati tárgyak Pannoniában a női sírok mellékleteinek nagy részét az ékszerek alkotják.577 Pátyon a női és kislány sírok 84%-ában (16 sír) volt valamilyen ékszer. Majdnem teljes garnitúra (nyaklánc, karperec, gyűrű) csak a 239. földsírban található. A leggyakoribb a karperec és nyaklánc együttes (6 sír). A 18 női és egy kislánytemetkezésnek több mint a felében volt karperec (63%), majdnem a felében (42%) valamilyen nyaklánc (gyöngyök, bulla). Gyűrű mindössze egy sírban, fülbevaló pedig nincs. Ritka az olyan sír, melyben csak ékszerek vannak, pl. a 229. sírban semmi más nincs, csak karperecek. Két női sírban viszont egyáltalán nincs ékszer, csak kerámia és érem (5., 254. sír). Övre utaló csatok két sírban, egyikben fibula is, kések öt sírban (28%). Ez utóbbiak mind felnőtt nők, a kislány sírokban nem szokott öv és szerszám lenni. Melléklet nélküli a 173. sír, rabolt a 252. kőláda sír, melyben a rablás ellenére még maradtak karperecek és edények.

IX.6.1. Gyöngyök (89. tábla)

Nyolc késő római sírban voltak gyöngyök (a női és kislány sírok 42%-a).578 Többségükben (6 sírban) rendeltetésszerűen a nyaknál találtuk meg,579 néha azonban máshol is kerültek elő. Ez utóbbi esetben általában egy darab nagy, különlegesebb gyöngyről van szó. A 191. sírban, a lábnál lévő Faltenbecherben volt egy darab nagy, kék gyöngy. Ennél a sírnál a halott nyakában bulla lógott. A 160. sírban a nyakat díszítő füles gyöngy mellett a bal kézhez is tettek egy ugyancsak nagyobb, különlegesebb gyöngyöt (borostyángyöngy?). A 11. sírban a halott bal vállánál van egy színes pettyes, millefiori technikára hasonlító üveggyöngy, valószínűleg a nyakában hordhatta.580 A 179. kislány sír bal felső testénél volt egy nagy, agyag gyöngy, és a nyakát is három nagy, gerezdelt és folyatott mintás 577 578

579

580 581

582

583 584

585

178

gyöngy díszítette. Hasonló, különleges gyöngyök a 4. század középső és utolsó harmadában fordulnak elő a pannoniai temetőkben, általában kislány sírokban. Egyes feltételezések szerint bajelhárítás, rontás ellen kerülhettek a gyerek sírokba ezek a szebb, díszített és nagyobb gyöngyök. 581 Különösen érvényes ez a 252. rabolt sír gagát utánzatú gyöngyére, ami egy hosszúkás, csavart (vagy bevagdosott) díszítésű, fekete, belül üreges kiképzésű gyöngy.582 A forma a dunai provinciákban gyakori a 4. század első felében és középső harmadában.583 Valószínűleg nem eredeti gagát, csak a drágább ékszert utánzó üveggyöngy. Gagát a nagyobb városok temetőiből ismert, a vidéki temetőkben csak fekete színű üvegből vagy gyengébb minőségű szénből (lignit, pala) készült utánzatokat találunk. A 3–4. század folyamán vált népszerűvé, és a 4–5. század fordulójáig nyomon követhető a sírokban. Bajelhárító és gyógyító hatást is tulajdonítanak neki.584 A pátyi 252. sír keltezése a mázas korsó alapján a 4. század középső harmadától a század végéig terjed. Néha egyforma gyöngyökből készül a nyaklánc, pl. sokszögű, kék üvegpaszta gyöngysort viselt a 239. sírba helyezett nő. A 4. század közepére tehető sírokban a leggyakoribbak a kék és zöld színű gyöngyök, ezeket színesíthetik más apró gyöngyökkel is. Dupla gyöngysora van a 23. sír halottjának: középen egy gömbölyű hegyikristály, majd hengeres korallok, lencse alakú kék és hengeres zöld üveggyöngyök, valamint barna, borostyánhoz hasonló gyöngyök. Sok kis apró (kerek, dinnyemag, hengeres, bikónikus) színes gyöngyöt hordott a 10. sír halottja, közte három aranyfóliás gyöngy. Ez utóbbinál két színtelen üvegréteg közé került a vékony aranyfólia, és ezáltal szép csillogó felületet kapott. Pátyon még a 3. századi 299b sírban voltak hasonlók. Ritka és drága gyöngy lévén, csak egy-két darab került belőle a sírokba.585

Lányi 1990: 249. Budaörsön jóval kevesebb (17 %: Ottományi 2016a: 200), Esztergomban és Keszthely-Fenékpusztán a sírok 50%-ában volt nyaklánc (Kelemen 2008: 124; Müller 2010: 200). A 10. sírban a nyaknál, a 11. sírban a bal vállnál, a 23. sírban a nyakon, a 160. sírban a nyaknál (és a kézfejnél), a 179. sírban a kislány fejének helyén (és a bal felső kar helyén), a 239. sírban a nyaknál. Hasonló pl. a budaörsi 152. sírban, a 3. századból: Boruzs 2016: 382, 4. kép 8; Ottományi 2016a: 200, 23. kép, XXIV. t. 2. Vágó–Bóna 1976: 191, 114–118. jegyzet további analógiákkal és irodalommal; Péterfi 1993: 85: Bátaszéken minden esetben gyereksírban fordul elő, Constantinus-dinasztia és II. Constantius érmekkel; Nagykanizsa I. temető 61B. gyereksírban (érem: 330–354) és II. temető 7. csecsemő, téglasírban. Ld. Eke–Horváth 2010: 18. kép 61. sír 10, 23. kép 7. sír 6–9; Kelemen 2008: 124–125, 56. t. 241. kislány sír; Schmidt 2000: 392: Ságváron gyereksírokból díszített gyöngyök (hullámvonal, pöttyök stb.). Használata a 4. század közepétől az 5. század közepéig, néha a 6. századig követhető; Steinklauber 2000: 134–147, Abb. 189.16, 28, Abb. 202; Doneus 2014: 126–129, Abb. 104; Keller 1971: Abb. 27.5, 22. Pont ez a belül átfúrt kiképzés bizonyítja, hogy nem karperec töredék. Egyébként is teljesen egyenes és nem ívelt, mint egy karperec. Hasonló karperec pl. Intercisából, a 4–5. század fordulóból: Salamon–Barkóczi 1973: 83, Taf. 27. 149. sír 11. Konrad 1997: 79, Taf. 7. C/2 (289. sírban 355–61. közötti éremmel, temető IV. fázisa: 330–350/370); Lányi 1972a: Abb. 63.24 (üveg). Facsády 2009: 15–16 (az aquincumi gagát ékszerek nagy része palából vagy fekete üvegből készült); Prohászka 2005–2006: 87: fénylően barnásfekete, fekete színű, bitumenben gazdag szénből készült ékszerek (Brigetio). Boruzs 2016: 385, 8. kép 9 (Budaörs).

IX. MELLÉKLETADÁS

89. tábla: Gyöngyök: 1: 23. sír; 2: 239. sír; 3: 10. sír; 4: 11. sír; 5: 179. sír; 6: 191. sír; 7: 160. sír; 8: 252. sír

179

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

Érem mindössze három sírban volt gyöngysor mellett. A 160. sír füles gyöngyét Kr. u. 312 utánra, a 191. sír kék üvegpaszta gyöngyét Kr. u. 313 utánra, a 179. sír dudoros, gerezdelt és folyatott díszítésű gyöngyeit Kr. u. 324 utánra keltezik.

IX.6.2. Bulla

A 191. téglasírban a halott nyakánál egy gömbölyű, szélén fogazással díszített bronzbulla két felének a maradványa (53. tábla). Tulajdonosa szerves anyagból készült láncon viselhette, mert se gyöngysor, se nyakperec nem maradt meg. A sírt 303–313. közötti érmek keltezik a 4. század első negyedére. A 13 darab érem és a téglasír is mind gazdag női halottra mutat.586 Ezeket az apró, bronzlemezből készült amulett-tartókat bajelhárító eszközként, általában gyerekek és fiatal nők viselték. A gyermekek torquesen vagy egyszerűen a nyakba akasztva hordták, a lányok azonban gyöngysorra fűzték. Gazdagabb sírok melléklete.587 Nagyon sok analógia hozható hozzá. Budaörsön egy gyerek és egy női sírban volt bulla, melyeket a 4. század középső harmadára (337–348) tehető érmek kelteznek.588 Intercisában gyerek, női, sőt néha férfi sírokban is előfordult.589 A bullaviselés az egész római korban szokás volt, de Pannoniából eddig elsősorban a késői időszakból (3–4. század) ismerünk példányokat. Még az 5. században is megtalálható.590

IX.6.3. Karperec és lábperec591(90–91. tábla)

Összesen 11 női sírban van 22 db karperec (mellékletszám: 2) és két darab lábperec. A női és kislány síroknak ez több, mint a fele (58%). Többségük épített sír: öt kőláda vagy részleges, kőlapokkal épített sír (6., 11., 227., 249., 252. sír), három téglasír (23., 160., 191. sír), egy kőlapokkal kettéosztott, padmalyos temetkezés (10. sír). Mindössze kettő földsír (229., 239. sír). Érdekes módon a legtöbb karperec (4 darab) pont a 229. földsírban volt, mely sírformáját tekintve nem mondható gazdagnak.

586

587

588 589 590

591 592

593 594

180

Ritka, hogy csak egy karperecet tesznek a sírba (6., 239., 249. sír).592 Ez többnyire a bal (2), néha a jobb karon (1) van. Ha több karperecet kap a halott, akkor általában mindkét kézre tesznek (10., 23., 160., 229. sír), egy esetben pedig nem a viseletnek megfelelő helyen, hanem egy kő alatt volt a második karperec (a 11. sírban a lábnál lévő padkán, kő alatt volt az egyik, de a bal kézen, rendeltetésszerűen a másik karperec). Egynél több karperecet mindig csak a bal karon hordanak, pl. a 23. sírban a jobb karon egy, a bal karon kettő. Az is előfordul, hogy az összes karperec a bal karra kerül: két darab (191. sír), három darab (227. sír), négy darab (229. sír). A 252. rabolt kőládában a kar- ill. lábperec helye kérdéses. A 229. sír az egyetlen, ahol nem volt más melléklete a halottnak, csak négy karperece. Ez megfelel az általános pannoniai szokásnak, ahol kötött rendje volt a karperecviselésnek. A jobb karon egyet hordtak (ez többnyire értékesebb), a bal karon pedig többet. Egyes karpereceket mindig a bal karon viseltek (pl. vas karperec).593 Érdekes viselet a lábperec, melyet a 10. sír halottjának bal bokájánál találunk. Mérete is nagyobb (átm: 8 cm), mint a többi karperecé, és mivel ugyanekkora a 252. rabolt sír „karperece” is, valószínűleg az is lábperecként szolgált. A 11. sír második karperece, bár a lábnál lévő kő alatt került elő, mérete alapján (átm.: 6 cm) inkább karperec lehetett. A lábperecek formája és díszítése nem tér el a szokásos késő római karperecekétől, így a keltezést és az analógiákat együtt mutatom be. Az egyik pontkörökkel díszített lemezből készült, a másik bevagdosott, vékony huzalból. A 10. sírban volt még két sodrott karperec is mellette. A karperecek száma a 4. század folyamán egyre nő. Több temetőben is megfigyelték, hogy míg a 3. század második felében és a 4. század első felében csak egy-két karperece van a nőknek, addig a század második felében egyre több.594 Ez a vélemény Pátyon csak félig igaz, hiszen pl. a 6. sírban csak egy kígyófejes karperec van, és

A csontfoszlányok alapján nem lehet eldönteni, hogy kislány vagy felnőtt nő feküdt-e a sírban, de a sír méretéből és a mellékletek elhelyezkedéséből inkább felnőttre, talán fiatal lányra következtethetünk. Mágikus ráolvasásokat tartalmazó rövid szövegeket, egyéb varázsszereket helyeztek bele. Lehettek benne erősen aromatikus növények, növényi magvak is, melyeknek bajelhárító szerepet tulajdonítottak (Sey 2016: 538; Facsar–Skoflek–Salamon 1977: 99); Goette 1986; Facsády 2009: 63. Ottományi 2016a: 201, 85. kép 2–3 (további analógiákkal). Facsar–Skoflek–Salamon 1977: 101–102: Intercisából 31 darab ismert; Vágó–Bóna 1976: 165–166. Facsar– Skoflek–Salamon 1977: 103, Taf. 43–46 (Pilismarót, Intercisa, Csákvár, Keszthely-Gáti-domb); Lányi 1972a: Abb. 64B 11; Kelemen 2008: 126–127, 482–491. jegyzetek; Müller 2010: 203. stb. Az egyszerűség kedvéért itt tárgyalom a két lábperecet is, melyeknek csak a mérete nagyobb a szokásos karperecekénél (10., 252. sír). A 249. sírban két nő volt, de csak az egyiknek volt karperece. A rabolt 252. kőládában is csak egy lábperec maradt, de nem tudjuk, mennyi lehetett eredetileg. Lányi 1990: 249; Péterfi 1993: 86. Budaörsön a 3. századi sírokban a halott mindkét karján egy-egy ugyanolyan típusú karperec volt (Ottományi 2016a: 203: 5., 133., 148. sír); Bíró 1959: 176: a kisárpási temető második periódusában (II. Constantius–Valentinianus-kor) már 6–8 karperec van, míg az 1. periódusban (I. Constantinustól kezdve) csak egy-két darab; Müller 2010: 215–216 (Keszthely-Fenékpusztán maximum hat karperec került egy sírba).

IX. MELLÉKLETADÁS

90. tábla: Karperecek: 1: 10. sír; 2: 11. sír; 3: 6. sír; 4–5: 191. sír; 6: 227. sír

181

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

mind a forma, mind a 4. század közepi érem arra utal, hogy a halottat inkább a század második felében temették el.595 Ugyanakkor a két kar- és egy lábperecet tartalmazó 10. sír mázas edényei valóban a század második felére mutatnak, akárcsak a három karpereces 227. sír rossz minőségű, kopott mázas korsója. A két karpereces (160. és 191.) sírok érmei és festett edényei valóban a 4. század első felére jellemzők. A négy karpereces 229. sírban nincsenek keltező leletek, de a kígyófejes karperec inkább a század második felében gyakori. A tokodi temetőben a sok karperec a gyerek sírok jellemzője. Az ásató szerint a 4–5. század fordulóján az általános elszegényedés miatt csak az amúgy is gazdagabb melléklettel eltemetett gyerekek kaptak több ékszert.596 A karperecek anyaga többnyire bronz, mindössze két ezüst van közöttük. Miután a temetőben arany ékszer nincs (kivéve az aranyfóliás gyöngyöket), ezek az ezüst karperecek a legértékesebb darabok. Az egyik stilizált kígyófejes (11. sír), a másik sima karika (191. sír).597 A bal karon hordták, tehát itt nem érvényes az a Pannoniában általános szokás, hogy a jobb karon volt az értékesebb (kígyófejes) karperec.598 Velük egy sírban másik, bronz karperec is előkerült. A 191. sír keltezése az érmek alapján a 4. század eleje, a 11. sír edényei ennél későbbiek (mindkettő épített sír). A 229. sírban van egy kis vas karperectöredék is a bal karon, a bronz karkötők mellett. Sodrott karperec: ez a legtöbb, négy sírban ös�szesen hat darab volt (90. tábla 1; 91. tábla 4–5). Keverhetik más karpereccel (pl. 23., 160. sír), vagy

595

596 597 598

599 600

601

602

603

604 605

182

egyedül van a sírban (249. sír), esetleg kettő ilyet tesznek bele, mindkét karra egyet (10., 23. sír). Jobb és bal karon egyaránt viselhetik. Valamen�nyinek a vége hurkos záródású. Esetleg a 229. sírban lévő kis, hurkos záródású bronzdarab is ilyen karperechez tartozott.599 A 160. sír karperece vékonyabb, mint a többi, valószínűleg egyetlen kettéhajtott szálból sodorták. Ez a legkorábbi változat Pátyon (érem: Kr. u. 312).600 A 10. sír karperece a mázas kerámia miatt valószínűleg későbbi. Területileg az 1. és 3. sírcsoportban lép fel (ha ilyen volt a 229. sírban is, az a 2. sírcsoportban van). Nagyon gyakori karperecforma. Szinte minden késő római, pannoniai temetőben előfordul. Gyakran vékony és vastagabb változatban is megtalálható egy temetőn belül.601 A legkorábbi sodort karperecek Licinius és I. Constantinus érmekkel tűnnek fel.602 A pannoniai temetőkben az érem mellékletek alapján a 4. század második harmadában a leggyakoribbak (Constantinus-dinasztia és II. Constantius), és még Valentinianus éremmel is előfordulnak.603 Az érmek általában csak terminus post quem keltezést jelentenek: pl. Oggau 4–5. század fordulójára keltezett temetőjében (6b sír), besimított korsóval és I. Constans éremmel együtt;604 Mucsfa-Szárászpusztán a 4–5. század fordulójára tehető mellékletekkel és a Constantinus-dinasztia érmeivel (2–4 szálból sodorva).605 Kígyófejes karperec (90. tábla 2–3; 91. tábla 1, 7): ez a karperecek másik gyakori típusa, négy darab került elő négy sírban. Az egyik egy stilizált, lapos, ezüst karperec (11. sír), hozzá hasonló a 227. sír bronz karperece is (a szemet már csak egy pont

Egy karperec van még a 239. és 249. sírban, amik pontosabban nem keltezhetők. A 10. sírban két karperec mázas edényekkel. A 23. sírban három karperec (sodrott és tömör), de keltező melléklet nincs mellette. A 252. rabolt kőládában két karperec maradt, de lehetett benne akár több is. Mázas edénye és alávágott peremű tálja a század második felében gyakoribb. Lányi 1981: 186. Ezüstből készült még a 224. férfi sír méltóságjelző karperece is (3. század második fele). Lányi 1972a: 103–107, 110–112, Abb. 22; Péterfi 1993: 86; a budaörsi temetőben sem lehetett különbséget megállapítani a jobb és bal karon viselt karperecek minősége között (Ottományi 2016a: 203, 83. tábla). Ebben az esetben 5 sírban volt 7 darab sodrott karperec. Somogyszilről egy 324–337 közötti érmekkel keltezett sírból: Burger 1979: Taf. 15. 77. sír 7 (mellette több szálból sodort karperecek is); Esztergom, Bánomi-dűlő temetőjében I. Constantinus éremmel: Kelemen 2008: 135–136, Taf. 11 (144. sír; két szálból csavart is van, egészen az 5. század elejéig); Halbturn 23. gyerek sírjában ugyanolyan kis festett pohár van egy ilyen vékony karperec mellett, mint a pátyi 160. sírban: Doneus 2014: 123–124, Abb. 101.5, Taf. 589.3–4 (4. század első fele–5. század első fele). Keller 1971: 97–98, Abb. 28.5–8 (3. század vége–4. század eleje); Riha 1990: 59–60, Taf. 20–22 (Augst temetőjében 1–5 szálból sodorva); Steinklauber 2000: 114–115, Abb. 171.AR1 (3–4 szálból sodorva); Kelemen 2008: 135–136 (a 600. lábjegyzetben további analógiák). Pl. Halimba: Burger 1968: 15. sír, 46. ábr. 15.4. (érem: 313–316, kígyófejes karperecek és mázas korsó); Sági 1981: Abb. 47 (Keszthely-Dobogó 100. sír: több más karpereccel együtt). Lányi 1972a: Abb. 60.9; Eke–Horváth 2010: 1. temető 2. sír II. Constantius éremmel (3. kép), 41. sírban 346–350. éremmel (11. kép), 58. sírban 346–361. közötti éremmel (15. kép: mázas és festett korsóval, besimított tállal), 59. sírban 330–346 közötti érmekkel (17. kép); Zsidi 1987: 14. kép 106. sír 2 (érem: 335–337); Bátaszék: Péterfi 1993: 86, V. t. 40 (érem: 337–361), XIII. t. 95.2 (érmek: 335–346); Szőnyi 1986: 25, 43–44. jegyzet további irodalommal (Győr, Serfőző-domb); Kisárpáson a temető második periódusára, II.Constantius és Valentinanus uralkodásának idejére jellemző (Bíró 1959: 176); Feked „A” sír: két és három szálból sodort karperecek, 324–337 közötti érmekkel (Fazekas 2007: 352, 357, II. t. 8–10, 14); Keller 1971: 98, Abb. 28.7 (4. század középső harmada); Budaörsön 337–348 közötti érmekkel (Ottományi 2016a: 205; Sey 2016: 533, 3. kép 1); Schmidt 2000: 389; Müller 2010: 214 (az egész 4. század–5. század eleje). Puschnigg 1996: 88–89, Taf. 3.3, 8 (kettő és négy szálból sodortnak írja). Burger 1977: 5. kép 15–16 („A” dupla sírban, négy szálból sodorva, Constans, II. Constantinus érmek, 4. század végi aranyozott, hagymafejes fibula és ugyanilyen korú üvegek), 11. kép 5–7 (2. sírban, két szálból sodorva, poliéder fejű ezüst hajtűvel, melyet a vezetőréteg viselt).

IX. MELLÉKLETADÁS

91. tábla: Karperecek. 1: 6. sír; 2: 160. sír; 3: 252. sír; 4: 160. sír; 5–6: 10. sír; 7: 229. sír

183

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

jelzi). A másik kettő tömör bronz karperec, plasztikusan kialakított kígyófejjel. Többnyire a bal (11., 227., 229. sír), néha a jobb (6. sír) karon viselik.606 Lehet mellette ugyanazon a karon másik karperec is: pl. 227., 229. sír. Korát tekintve ez a legkésőbbi típus a temetőben (érem Kr. u. 348-ból). Az 1–2. sírcsoportban fordul elő. A pannoniai temetőkben a 4. század közepén–második felében található a legtöbb, és egészen a század végéig, az 5. század elejéig jellemző.607 Máshol is gyakori, hogy egy temetőn belül különböző változatokban fordulnak elő a kígyófejek.608 Díszítetlen, tömör karperec (90. tábla 4): három sírban három darab, az egyik ezüst (191. sír). Más típusú karperecekkel együtt használják, pl. a 23. sírban sodrottal, a 191. sírban tömör, dudoros díszítésűvel, a 227. sírban kígyófejes és lemez karpereccel. Vége nyitott. Mindhárom sírban a bal karon hordták. Keltezésük érmek alapján Kr. u. 313 utáni (191. sír), illetve a mázas kerámia (227. sír) a 4. század közepére, második felére keltezi. Az 1–2. sírcsoportban fordul elő. Nagyon sok helyen használták Pannoniában.609 Dudoros díszítésű, tömör karperec (90. tábla 5; 91. tábla 2): három darab. Felületükön gyöngyszemet utánzó díszítéssel, kettős gyűrűs tagozatok választják el a dudorokat egymástól. Valamennyi mellett volt más típusú karperec is. Kettő a bal karon (160., 191. sír), a 11. sír törött karperece pedig a lábnál lévő padkán, a kő alatt került elő. A 191. sír karperece zárt karika, a 160. sírban lévőnek nyitott a vége (törött?). Az érmek 312–313 utánra keltezik, a mázas edények és az alávágott peremű tál (11. sír) inkább a 4. század második felére utalnak (1. sírcsoport). Analógia sok helyen, többnyire a

606

607

608

609 610

611

612

613 614 615

184

4. század második feléből–végéről.610 Bevagdosásokkal díszített, vékony huzal lábperec (91. tábla 3): egy darab, a 252. rabolt kőládában. Mérete nagyobb, mint a többi karperecé. Mázas korsója a 4. század második felére keltezi. Az érem mellékletes sírok alapján ilyen formájú karperecek Pannoniában a 4. század második harmadában–közepén voltak a legelterjedtebbek, de még Valentinianus éremmel keltezve is előfordul.611 Lemez karperec (90. tábla 6; 91. sír 6): négy sírban van lapos, bronzlemezből készült, többnyire pontkörökkel díszített karperec. Hármat a bal karon viseltek, egy a bal bokánál került elő (10. sír). Többnyire nem egyedüli karperecként kerül a sírba. A 227. sírban két nyitott, tömör bronz karperec mellett a harmadik zárható lemezkarperec (egy nittszöggel és lyukkarikával) és rajta pontkörös díszítés. A 10. sír lábperecét kettős sorban lévő pontkörök díszítik.612 A 229. sírban nyitott végű, bevagdosásokkal díszített lemez karperec, vele együtt három másik. A 239. sír díszítetlen karperece egyedüli karperecként került a sírba, egy vasgyűrűvel együtt. A temető legkésőbbi 2. sírcsoportjára jellemzők. Analógia pl. Bátaszékről a Constantinus-dinasztia érmeivel, Esztergomból Valentinianus-kori téglabélyeges sírban, stb.613 A lemez karperec Pannoniában az érem mellékletek alapján a 4. század második felének jellemző ékszere, és az 5. századig megtalálható.614 Vaskarperec: A 229. sír negyedik karperece a bal karon lévő kis, ívelt vastöredék, melynek pontos formája kérdéses. Bár földsírból került elő, de a négy karperec arra utal, hogy viselője nem a szegénység miatt választotta ezt a karperec típust. Talán bajelhárító szerepet is betöltött.615

Budaörsön is hasonló a helyzet: 2 db a jobb karon, 5 db a bal karon (Ottományi 2016a: 205, 83. kép 2; a 227., 271., 279., 284., 290., 347., 435. sírban); Lányi Vera anyaggyűjtése alapján Pannoniában a jobb karon gyakoribb (Lányi 1972a: 106, 110, Abb. 22). Lányi 1972a: 84–86, Abb. 58; Kelemen 2008: 134; Sey 2016: 534–535; Schmidt 2000: 386– 389: Ságváron a temető későbbi fázisára jellemző; Nagykanizsa-Inkey sírkápolna 1. temető 2. sír II. Constantius éremmel (Eke–Horváth 2010: 3. kép, 2/6, jobb karon); Müller 2010: 212–213, Taf. 57.5., 95.10. stb. Pl. Bátaszéken ponttal jelölt egyszerű, stilizált karperec a 15., 69. sírban, kígyófejet formáló alak kilenc esetben a Constantinus-dinasztia érmeivel és egy esetben a Valentinianus-dinasztia érmeivel. Ld. Péterfi 1993: 86 (helyi műhely készíthette); Steinklauber 2000: 118–123, Abb. 172–174. AR 7–21 (4. század második fele–5. század első fele); Popilian–Bondoc 2012: 248, pl. CLXXXVIII (Sucidava: 4. század közepe–második fele). Pl. Bátaszéken a Constantinus-dinasztia érmei keltezik (Péterfi 1993: 86). Lányi 1972a: Abb. 60, 15, 16; Burger 1977: 5. kép 13–14 („A” dupla téglasírban, Constans, II. Constantinus érmek, 4. század végi fibula); Burger 1979: Taf. 22. 129.4 (II. Constantius érem), Taf. 14. 75.5 (Valentinianus érem); Kelemen 2008: 134 (36. t. 166. sír 1: Valentinianus-kori bélyeges téglából épített sír); Müller 2010: 213, Taf. 11.4. (4. század második fele–5. század eleje); Doneus 2014: 122, Abb. 101.4 (analógia a 4. század második és utolsó harmadából). Kelemen 2008: 134 (analógiák az 582–592. lábjegyzetekben), Taf. 38. 173.5, Taf. 68. 282.18., 283.2. Taf. 78. 322.10., Taf. 80. 329.7.: Valentinianus-kori érem és téglabélyegek; Müller 2010: 213, Taf. 10.9., 12.6. (ferdén levágott véggel, a 4. század második felétől az 5. század elejéig); Puschnigg 1996: 87, Taf. 8.4 (Oggau 13a sír). Keller ezeket a pontsorral díszített pántkarpereceket a 4. század középső és utolsó harmadára tette: Keller 1971: 104–105, 269, Abb. 30.2 (dupla pontsor); Konrad 1997: Taf. 65/D2 (Bregenz 857. sír, temető VII. fázisa: 5. század első harmada); Péterfi 1993: 86–87 (pontkörrel a 25., 101. sír); Fülep 1984, L/100. sír, pl. LII.5 (dupla pontsor). Kelemen 2008: 132–134, 28. t. 139. sír 7–8., stb. (555. jegyzet). Lányi 1972a: Abb. 59 (lemezkarperecek díszítései). A budaörsi temetőben kőláda sírban vagy érem mellékletes és fibulát viselő gazdagabb sírokban is előfordul (Ottományi 2016a: 206: 4. század második fele–vége); Bátaszéken gazdagabb mellékletű, felnőtt nők bal karján (25., 69., 74., 95., 109., 118., 125., 133., 138. sírban): Péterfi 1993: 86–87.

IX. MELLÉKLETADÁS

A vaskarpereceket mindig bal karon hordták. A késő római temetőkben már 4. század eleji éremmel is előfordul, de a többség a század második felére–végére tehető. Még az 5. században is gyakori viselet.616

IX.6.4. Gyűrű

Mindössze egy esetben, a 239. sírban nyugvó idősebb nő bal kezén volt gyűrű (mellette karperec és nyaklánc is): vasból készült pecsétgyűrű (56. tábla).617

IX.6.5. Gyűrűfibula

A 266. sírban fekvő nő jobb vállán bronz gyűrűfibulával tűzte össze a felsőruháját (59. tábla). Ez egy zárt gyűrűfibula, a végén áttört díszű toldalékkal, vastűje letörött.618 A zárt gyűrűfibula a 3. század második felétől a 4. század közepéig használatos Pannoniában.619 Főleg férfi és gyerek sírokban találják, bár néha nők is hordják.620 Általában jobb vállon tűzik meg vele a köpenyt. Gyakran vaskés, illetve övveret is van mellette, tehát ehhez a viselethez öv tartozott (ld. pátyi 266. sír), ami a római nőkre nem jellemző. A gyűrűfibulát is szokták a germán viselethez kötni, de ez elsősorban a vas fibulákra vonatkozik. Bronzból analógia pl. morva területen található.621

IX.6.6. Öv (csat, veret, tarsoly) Övgarnitúra (266. sír)

Érdekes, római nőknél szokatlan viselete volt a 266. sír női halottjának (59. tábla). Jobb vállán gyűrűfibulával megtűzött felső köpenyt viselt, lábához pedig veretes övet helyeztek, vaskéssel együtt. Övét áttört, kerek, kagyló és pelta alakú, öntött bronzveretek díszítették, és bronzcsat fogta össze. A vereteket a hátoldalukon lévő sze616

617 618 619 620

621 622 623

624 625 626 627 628 629

geccsel erősítették a bőrszíjra. Nem a viseletnek megfelelően tették a sírba, hanem átlósan a lábra fektették. Ez utalhat esetleg arra, hogy nem az öv viselője nyugodott a sírban, talán csak emlék, családi ereklye volt, stb. (bár a gyűrűfibulához többnyire öv is tartozott). Eltemethették halotti lepelben is, így került a lábhoz a többi viseleti tárgy (fibuláját viszont a vállán viselte a 266. sír halottja). Ilyen pelta alakú, kelta hagyományokban gyökerező veretek a 3. századra jellemzőek,622 majd a 4. század végén tűnnek fel újra a pannoniai temetőkben és a szomszédos barbaricumban. Többnyire férfihoz kapcsolódnak, fiú vagy női sírban ritka. A Nagykanizsa-Inkey sírkápolna 10. sírjában férfi viselt hasonló veretekkel díszített övet, mely a jobb láb mellé volt fektetve, hosszában. Bár Maximinus érem keltezte (Kr. u. 236–237) a 3. század közepére, az ásató szerint ez egy késő római ún. cingulum, katonai öv.623 A bátaszéki 155. férfi sír övén hasonló kis, kerek, öntött, hátul szögeccsel felerősíthető övveretek voltak (propeller alakú veretekkel együtt), a halott alkarja és a sír széle közé helyezve, 333–361. közötti érmekkel.624 Budaörsön egy 3. századi kisfiú sírban volt kerek veretekkel és kerek csattal, ugyancsak hosszában a láb mellé helyezve az öv.625 Női sírban hasonló pelta alakú veret csatfibulával együtt Budapest-Gazdagréten, a 29. sírban Valentinianus éremmel626 és Keszthely-Dobogón.627 Mözs-Kakasdombon a késő római temető lósírjának veretei ugyanilyen áttört, pelta alakúak.628 Lószerszámveretként máshol is előfordulnak mind a pelta alakú, mind az áttört, kerek és kagyló alakú veretek.629 Vascsat: a 11. kőláda sírban, nem a viseletnek megfelelő helyen, hanem lábnál, a kő alatt. Ugyanitt vaskés, vaskorong, bronzcsipesz is, esetleg egy tarsolyban.

Vágó–Bóna 1976: Taf. 24.1239/7 (311. évi érem); Schmidt 2000: 390, 947–948. lábjegyzet további analógiákkal (4. század második fele– Valentinianus-kor); Zsidi 1987: 68 (temető 1. csoportja: 16., 25., 27., 83., 90., 110. sír, temető 2. csoport: 60.. 86. sírban); Kelemen 2008: 138 (4. század második fele–5. század első fele); Müller 2010: 214 (Keszthely-Fenékpusztán gyakori a 4. századtól a 7. századig); Rupnik 2016: 550 (Budaörsön négy sírban, mindig a bal karon). Lányi 1972a: 86, Abb. 62.34., 182. Merczi 2016: 459. Sellye 1990: 26, 33–34; Merczi 2000: 2. típus 3. változat, 263–264, 2. tábla. Eke–Horváth 2010: Nagykanizsa-Inkey sírkápolna 1. temető női sírokban: 4. sír (kislány jobb vállán), 39. sír (jobb váll), 47. sír (jobb felkar), a 60. sírban vas csatfibula (érmek: Kr. u. 181, 330–346). Férfi sír: 26. sír (érem: Kr. u. 253); Somogyszil: Burger 1979: Taf. 10, 46.1, Taf. 27.4: női sírban (jobb vállon) zárt gyűrűfibula, felhúzott fülű, besimított bögrével és vasszerszámokkal együtt. Kaus–Prost 1989: 607; Keller 1971: 179 (germán, pl. Abb. 57.11–15, Abb. 58.2–4, 8–9. stb.); Tejral, 1982: 92/3 (omega alakú csatfibula, vastűvel). Oldenstein 1976: 180–181 (pelta alakú veretek, Taf. 34.276, 53.638, Abb. 4.4), 187 (kagyló alakú lószerszám veretek, Taf. 57. 696–699). Eke–Horváth 2010: 158–159, 5. kép (a 3. századi érmek lehetnek a temetkezésnél korábbi tárgyak is, bár Horváth László első publikációjában az egész sírt 3. századinak tartotta: ld. Horváth 2003: 84). Péterfi 1993: XXIII. t. 155.5 (a halott alkarja és a sír széle közé helyezve). Ottományi 2016a: 195, 85. kép, 146. sír (esetleg közvetlenül a felövezés előtt halt meg a 10–14 éves fiú). Zsidi 1987: 6. kép 29. sír 1. (csatfibula a lábnál, övveret a derekán, fenőkő; 1. sírcsoport). Sági 1981: Abb. 57.15 (111. hamvasztásos női, tégla válaszlapos sírban. Pelta alakú fibulának írja, de ugyanolyan, mint a 266. sír verete). Gaál 1979: 20. kép, 33. kép (gombok, karikák és szögecsek is voltak benne). Schleiermacher 2000: 173, Taf. 7.31., Taf. 8.1–4 (pelta alakú veretek), Taf. 8.10–13 (kagyló alakú veretek). Kora a 3–4. század; Bishop 1988: Fig. 48. 9p. típusú csüngő.

185

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

Tarsoly?: közvetlen bizonyíték nincs rá, csak az övön hordott eszközök, érmek alapján feltételezhetjük meglétét. Övviseletre utalhatnak a csatokon túl a deréknál talált használati tárgyak is, pl. vaskés a 191. sírban. Ugyanitt a halott derekánál lévő 13 db érmet is szerves anyagból készült pénztárcában vagy tarsolyban hordhatta a tulajdonosa, mely esetleg az övről lógott le, bár lehetett a halott kezében is. A 160. sír bal kezénél lévő gyöngy, amennyiben nem a halott kezében volt, esetleg díszíthetett egy tarsolyt, vagy felfűzhették az övről lelógó textil szalagra.630 A klasszikus római női viseletnek nem része a fémcsatos öv. Textil szalagokkal, vékony övekkel ők is megköthették a mell alatt vagy a derekukon a ruhát, de szerszámokat ritkán viseltek rajta. Ez már a 4–5. század fordulóján megjelenő barbár nők viseletére jellemző. A pátyi temetőben lévő kb. három sír, melyben feltételezhetjük öv meglétét, nem utal idegen hatásra, mivel a többi melléklet tipikusan római tárgy. Keltezésük sem a 4. század vége. Egyedül a 266. sír fibulával megtűzött köpenye és veretes öve lehetne idegen (germán) viselet, bár maguk a tárgyak előfordulnak római sírokban is.

IX.6.7. Használati tárgyak

Hat sírban talán tíz darab, valamint az ismeretlen rendeltetésű vasak. Piperecikkek (2 db) Többnyire valamibe beletették, pl. edény, tarsoly, ládika stb. Egy bronzcsipesz volt a 11. sírban, kő alatt a lábnál, tehát nem a használatnak megfelelő helyen (de ugyanígy egy kő alatt volt karperec, vasszerszámok, csat és edény is). Lapított fejű „fülkanál” a 160. sír lábánál lévő tálban (mellette volt egy kis vasdarab is).631 A sírt Maxentius (309–312) érme keltezte.

630

631

632

633 634 635 636

637

638

186

Ládika (scrinium) Biztosan csak egy sírban volt, a 6. kőláda sír női halottjának a lábánál (93. tábla 1). Szögletes és kerek vasveretekkel díszített, hosszúkás ládika (mérete kb. 20 × 12 cm), benne érem (Kr. u. 347– 348).632 A 18. dupla sír halottjainak a lábánál sok vas, közte vaslemezek és szögek, amik ládikához is tartozhattak (benne lehetett a többi vaskés és szerszám), bár túl kevés a lemez és a szög egy ládikához képest. A ládika nem jellemző a késő római temetőkre (inkább a korábbi, hamvasztásos sírok melléklete).633 Pl. a budaörsi temetőben is csak két férfi és egy gyerek sírban feltételezhető.634 Bátaszéken hat sírból kerültek elő bronzveretek, de az ásató szerint lehet, hogy csak egy sírban volt benne az egész ládika, a többibe csak verettöredékeket tettek.635 Az intercisai délkeleti temetőrészben több sírban is előkerült.636 Pannoniában a 4. század második harmadától a század végéig fordul elő. Általában a gazdag halottak mellé kerül.637 Elsősorban női, néha férfi vagy gyerek sírban, főleg a lábnál, gyakran elkülönítve, pl. padkán. Miután többnyire üresek, valószínűleg könnyen pusztuló szerves anyagból készült tárgyakat, pl. (házassági) iratokat, kozmetikumokat, textíliákat stb. tarthattak bennük. 638 Vaskés A szerszámokat elsősorban a vaskések képviselik, összesen öt sírban hat darab (női sírok 27,8%-a). A 11. sírban két kés volt, az egyik keskenyebb és kisebb, a másik szélesebb, hegyes nyéltüskével. A 18. kettős sírban három darab különböző méretű késpenge volt, a halottak lábánál egy kupacban, több vasszerszámmal együtt (nem dönthető el, hogy a férfi vagy női halotthoz tették). A kés lehetett a láb végében (pl. 11., 18. sír), de hordhatták az övön is (pl. 191., 266. sír). A 6. sírban a térdnél (talán eddig lógott le egy bőrszíjról, vagy a térden fektették át az övet). Érdekes módon a Pátyon

Budaörsön mindössze 2 női sírban volt övhöz, tarsolyhoz vagy pénztárcához kapcsolható csat. Az egyik római sír volt, éremmel együtt (408. sír), a másik egy barbár női sír (163. sír). Medencénél vagy combnál előkerülő szerszámokat itt is több sírban találunk (vastű, orsógomb, fésű), sőt egy esetben talán gyöngyökkel is kivarrták a tarsolyt. Ld. Ottományi 2016a: 207. „Fülkanál”: Leltári szám: 2005.12.160.6. Leírás: kerek, lapos, kis méretű, bronzból készült, megdöntött kanálka, elkeskenyedő, kihegyesedő, kerek keresztmetszetű nyéllel. Méret: 7 × 0,5 × 0,2 cm. Analógiaként említhető a Skanzen, római villa fürdőjének hypocaustumából előkerült hasonló, kicsit hosszabb, 3–4. századra keltezett kanál. A meghatározást Bózsa Anikónak köszönöm. Szögletes saroklemezek, koncentrikus körökkel díszített veretek, derékszögben hajlított vaspántok, szegecsek és zárlemez. Hátoldalukon falenyomat. Hossza 20 cm, szélessége kb. 10–12 cm. Pátyon öt hamvasztásos és három csontvázas kora római sírban volt ládika (5. tábla 5, 39. tábla 5–8). Ottományi 2016a: 219 (230., 270., 381. sír), XLI. t. 5–6. A kora és középső császárkorban 5 sírban volt (Rupnik 2016: 552–554, 5. kép). Péterfi 1993: 91. Vágó–Bóna 1976: 18., 19., 99., 177., 1041., 1082., 1123., 1161., 1278., 1294. sírban; Mözs-Kakasdombon női sírban bronzlemezes ládika fogantyúval (Gaál 1979: 18. kép, 9. sír) stb. Raunig 1979–1980: 1. sír, T. III.6. (Cerissa-Djakovo, gazdag, aranyékszeres, üveg- és mázas kerámia melléklettel ellátott női téglasírból, melyet hat darab érem keltez a 4. század 2. harmadára). Bogádon a 13. női sírban scrinium vasveretei bronzzárral és vasfogantyúval: Burger 1962: 130–132, 28. kép (a halott lábánál lévő padkán). Rekonstruált méretek: hossza 28–30 cm, szélessége: 28–30 cm, magassága 25 cm, ládika teteje 5 cm, faanyag vastagsága 2 cm.

IX. MELLÉKLETADÁS

Női sírok − ékszerek, szerszámok

32. ábra: A női sírok viseleti tárgyai, eszközei (sírszám)

feltárt késő római sírok között majdnem annyi női sírban volt kés, mint férfiban, pedig ez az arány a férfiaknál jóval több szokott lenni. Fonás-szövés eszközei A 6. sírban, a kés mellett más vasszerszámok is találhatók a halott jobb térdénél. Az egyik hos�szú, elhegyesedő végű guzsaly vagy cece, és a hozzátartozó szálleverő fogazott feje és nyele is megkerült. A két eszköz együtt más temetők női sírjaiban is előfordul, pl. Tác, Keszthely-Dobogó, Bátaszék esetében.639 Területileg elsősorban a Balaton környékén és attól délre lévő késő római temetőkben, erődökben terjedt el. Pest megyében a leányfalui, budakalászi és Visegrád–gizellamajori katonai létesítményekből ismert.640 A pátyi sír a 4. század közepére, második felére keltezhető. A 18. női-férfi, dupla sír lábánál a kések mellett még kb. két vaseszköz-töredék, egyik hegyes végű (lyukasztó, ár?). Valószínűleg inkább a férfi halotthoz tartozik. Egyéb fémek A 11. sírban, lábnál a kő alatt, átfúrt vaskorong a vaskés mellett.641 Több sírban vannak még ismeretlen rendeltetésű vastöredékek (öt sír), melyek

annyira tönkrementek az idők során, hogy formájuk felismerhetetlen. Többnyire a halott lábánál találhatók. Pl. a 18. sír lábánál lévő vaslemez és szög rendeltetése kérdéses, amennyiben nem ládikához tartoztak. Vaspánt a 249. dupla női sír lábánál. Kis töredékes vasdarab, talán nyaklánckapocs a 179. téglasírban, a kislány gyöngyei mellett. Bronzhuzalok a 160. sírban (láb végében és tálban). A 23. sír medencéjén lévő ólomtárgy funkciója ugyancsak kérdéses.

Férfi sírok − viselet, szerszámok

33. ábra: A férfi sírok viseleti és használati tárgyai (sírszám)*

*Az övek száma bizonytalan. Nyolc sírban volt csat vagy veret (közte kettő gyerek sír), és még kb. 2-3 sírban lehetett tarsoly vagy szerves anyagú övről lelógó kés. Szerszám összesen tíz sírban, gyakran ugyanott kés és egy másik szerszám is. 639

640 641

Rupnik 2016: 129–133: a korábban vasnyársnak tartott tárgytípus elsősorban női sírokban került elő és guzsalynak vagy a kétgerendás szövőszéken használt, a függőlegesen futó láncfonalak kiemelésére szolgáló szerszámnak, cecének tarthatjuk. A szálleverő ugyancsak a kétgerendás szövőszék működéséhez tartozik (régebben állatvakaróként, majd takácsfésűként értelmezték); Pásztókai Szőke 2012a: 17–20, 11. kép. Lányi 1972a: 83, 199, 7. táblázat 43; Müller 2009: 44, 1.térkép, 1. lelőhelylista; Rupnik 2016: 134–137, 83–84. ábra. Átfúrt bronzlemezek is lehetnek amulettek. Pl. Bregenz (Konrad 1997: 80, Taf. 37/B 3–6, temető 4. fázs). A vaskorong inkább bajelhárító tárgy.

187

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

IX. 7. Férfi sírok viseleti tárgyai, szerszámai A pátyi temetőben 21 férfi sír van, és két gyereksírt lehet még vascsatja alapján fiúnak tartani (119., 269. sír).642 A férfi sírokban jóval kevesebb viseleti tárgy található, mint a nőknél, ékszer is csak egy 3. századi sírban fordul elő (224. sír). Köpenyt összefogó fibula a férfi sírok 33%-ában (7 sír) található, többségük hagymafejes fibula. A két vasfibulás sírban bizonytalan a vastárgy rendeltetése és formája. Övgarnitúrához tartozó csat és veret 8 sírban található, még kettőben tarsolyra utaló nyom (a férfi és kisfiú sírok 43,5%-a). Kb. ugyanennyiben volt vaskés vagy egyéb vasszerszám, és további 6 sírban megmagyarázhatatlan rendeltetésű vastárgy. Itt is előfordul, hogy a sírba csak étel-ital mellékletet tettek, és nincs viseleti tárgy (3., 17., 21., sír),643 de az ellenkezőjére is van példa. Pl. a 4., 24., 119., 230., 251., 267. sírban csak viseleti tárgyak és/vagy szerszámok. Melléklet nélküli a 9. sír. Rabolt a 271. sír, de fibula még maradt a sírföldben.

IX.7.1. Fibula (7 sír)644

A késő római férfi viseletben az övvel összefogott alsóruha felett köpenyt viseltek, melyet általában jobb vállon fibulával tűztek össze. A katonák jellegzetes fibulatípusait az idők folyamán átvették a civilek is. Néha rangjelző szerepük is volt. Hagymafejes fibula (92. tábla 1–4) A késő római kor jellegzetes, csak férfiak által hordott fibulája. Viselői a település vezetőrétegét alkották a 4. században, mivel katonai vezetők vagy előkelő, hivatali rangot betöltő emberek hordhatták,645 bár a legújabb kutatások szerint csak egyes típusoknak volt rangjelző szerepe.646 Pátyon a férfi sírok 24%-ában (öt sírban, az ös�szes sír 9%-a) fordul elő, ami összehasonlítva a 642 643

644 645

646 647

648 649

650 651 652

188

többi pannoniai lelőhellyel viszonylag nagy szám, majdnem annyi, mint egyes belső pannoniai erődökben.647 Valamennyi felnőtt férfi, többségük középkorú vagy idős ember (40–60 év között),648 tehát valószínűleg nem aktív katonák voltak, inkább vezető tisztségviselők vagy veteránok. A jobb vállon tűzték össze vele a felső köpenyt, bár néha a bal vállra is kerülhet (ez esetben balkezes lehetett a viselője).649 Pátyon mindkét oldalon viselték: bal vállon a 24. és 131. sírban, jobb vállon a 245. és 254. sírban. Egy esetben rabolt sír földjében volt (271. sír). A fibulatípust kb. másfél évszázadig használták. A pátyi darabok többsége (24., 131., 245., 271. sír) korai, kicsi, kevésbé díszes, ékvéséses példány. Kr. u. 260/280–320 közötti időszakra jellemzők.650 Valamennyi kopott, sokat használt fibula, így inkább a fenti időszak végén vagy még később kerülhettek a sírokba. Kicsit későbbi a 254. sírban lévő nagyobb fibula, kora 300–340 közöttre tehető.651 Ezt támasztják alá a sír érmei is (Kr. u. 326–328). Igazán késői változat a pátyi temető feltárt részén nem fordul elő. Ellentétben a teleppel, ahol az előkerült 8 darabból mindössze három tehető a korai időszakra (3. század vége–4. század első fele), a többi a 4. század második felétől az 5. század elejéig használt, későbbi változathoz sorolható. A pátyi telep feltárt részletén belül az előkerült fibulák 8,3%-a volt hagymafejes fibula, ami elég kis arány, összehasonlítva más vidéki telepek vagy vicusok, pl. Budaörs anyagával (Budaörsön a telep fibuláinak 21,5%-a ilyen).652 Katonai, veretes öv (cingulum) egyetlen esetben sem volt a fibula mellett. Bronzcsatos öv (tarsol�lyal) kísérte a hagymafejes fibulát a 24. sírban. A többi sírban is lehetett valamiféle öv, amiről a vaskések lelógtak, de csat nem maradt fenn (131., 271. sír). Gazdag mellékletekkel ellátott volt a 254. dupla sír, ahol a férfinak két darab érme, két üvegedénye és sok vasszerszáma (balta, kés

Két, antropológus által kérdőjeles női sírt a mellékletek (vascsat, fenőkő) alapján a férfiakhoz soroltam (174., 267. sír). Ebben az esetben a halottat valószínűleg nem a viseleti ruhájában temették el, bár a szegénység is indokolhatja a fibula és fémcsatos öv hiányát. Részletesebben: Merczi 2019. Lányi 1990: 249; a katonák köpenyét, vagy a magasabb rangú hivatalnokok által viselt chlamyst kapcsolták vele össze (térd alá vagy bokáig érő köpeny). Tóth 2015: 366–375 (a késői volutás és az aranyozott típusok rangjelzők. A fibula anyaga és a kivitele fejez ki társadalmi különbséget). A szomszédos budaörsi vicus temetőjében a férfi sírok 15,4%-ában volt ilyen fibula (Ottományi 2016a: 209, 264: az 1291. lábjegyzetben összehasonlítás a többi pannoniai, késő római lelőhellyel); Tóth 2015: 376; Müller 2010: 204: a temetők kirablását is figyelembe véve számolja ki, hogy a feltárt sírok hány százaléka tartalmazott hagymafejes fibulát (Keszthely-Fenékpusztán a sírok 10%-ában, Intercisa délkeleti temetőjében a sírok 3%-ában, Tokodon a sírok 5,8%-ában, Esztergomban a tábor temetőjének 7,2%-ában, a vicus temetőjének 22%-ában, Tácon 5,1%-ában, Ságváron 11,9%-ában volt hagymafejes fibula). 24. sír: 23–x év, 131. sír: 40–x év, 254. sír: 40–60 között, 245. sír: 50–70 között. 271. sír rabolt. Lányi 1972a: 98, Abb. 16.1,5, Abb. 17.1 (Keszthely-Dobogó, Ságvár, Tác); Budaörsön is többsége a jobb vállon volt, mindössze két esetben hordták a balon (egyszer a lábnál): Ottományi 2016a: 84. kép 1. Keller–Pröttel 1/A–B (Pröttel 1988: Abb. 1. 3–8; Keller 1971: Abb. 11, Typ 1). Keller–Pröttel 2A típus (Pröttel 1988: Abb. 2.1; Keller 1971: Abb. 11, Typ 2c). Merczi 2012; Merczi 2016: 459–469, 476.

IX. MELLÉKLETADÁS

stb.) volt. A többi sírban mindössze házi kerámia korsót és vastárgyat helyeztek a fibula mellé, bár a 271. rabolt kőládában még lehettek értékesebb mellékletek (ld. 5. táblázat). A fentiek alapján a hagymafejes fibula viselői inkább civilek lehettek Pátyon.653 Vasfibula A fibulák másik csoportjába két vasfibula tartozik. Mindkettő nagyon töredékes, a pontosabb formát így nehéz megállapítani. Fiatal férfiak hordták (23–x év között). A 257. sír halottjának jobb vállán egy törött, ívelt kengyelű, egytagú rugós T-fibula, téglalap alakú lábrésszel. Rugója hiányzik, tűje törött. A 257. kőpakolásos sírt 317-el záródó érem keltezi, továbbá üveg és három kerámiaedény is került a vaseszközök mellé. A T-fibulához analógia Budaörsről, egy 3–4. század fordulójára keltezett sírból. A típus a morvaországi analógiák alapján a 3. század utolsó negyede és a 4. század vége közötti időszakra keltezhető. Idegen hatásra meghonosodó fibulaforma.654 A 132. sír jobb vállánál lévő karika kerek csatfibulához tartozhatott (92. tábla 7). Ebben a szegényes földsírban mindössze egy kerámia tál volt. A csatfibulák Pannoniában a 3. század második felétől kezdve megtalálhatók egészen az 5. század első feléig.655 Ezen belül ez a nyitott gyűrűfibula, feltekercselt véggel és rombusz alakú keresztmetszettel, egyes kutatók szerint a 4. század első felére tehető. A teljes elterjedési területet nézve azonban ennél később is előfordulnak:656 a 4. század első és második feléből való férfi, illetve gyerek sírokból pl. a Budaörsi temetőben,657 Nagykanizsán 330–341 közötti érmekkel,658 II. Constantius érmekkel pl. Bogádról, Keszthelyről, Valentinianus éremmel Aquincumból, stb.659 653

654 655

656 657

658

659

660 661 662 663 664

Szőnyi E. megfigyelései szerint a szegényebb, fiatal férfiak hordják, míg a gazdagabb felnőttek a hagymafejes fibulát viselik.660 Merczi Mónika anyaggyűjtése a fenti megállapításokat nem támasztja alá. Elsősorban a férfi sírokban fordul elő, a jobb vállon, és a halott anyagi helyzetére nem lehet belőle következtetni.661 A nyitott, vas csatfibulát germán viseletnek is tartják,662 de a pannoniai analógiák ezt nem erősítik meg. Cikáda fibula (93. tábla 5.) Szórványként került elő a temető déli részén egy nagy méretű, öntött, bronz cikáda fibula alsó fele (meglévő h: 4 cm, kb. a felénél tört el).663 A méh- vagy légyformájú dísztűket a pannoniai bennszülött lakosság már a korábbi évszázadokban is viselte. Pátyon az 575. kis méretű, üres, kora római sírban került elő (38. tábla 5). A hunok által viselt, 5. század közepi cikáda fibula előzménye egy nagyobb, bronzból öntött változat (hossza: 6–8 cm). Ez a típus már a 4. század végi, Duna menti erődökben és temetőkben feltűnik. Aquincum területén különösen sok van, de ismerünk Százhalombattáról, Intercisából és Gorsiumból is. Római villákban is található, többnyire későbbi beásásból pl. Szentendrén, a Skanzen villa területéről. A pátyival formáját és nagyságát tekintve teljesen megegyezik két Aquincum polgárvárosi és egy csúcshegyi fibula, de az aquincumi példányokon vésett cikcakk díszítés is látható. Északkelet-Pannoniában lehetett egy késő római fémműhely, amely ezeket gyártotta. A fibulák tulajdonosai a késő római épületek mellett telepedtek meg. A hunok által elűzött „nem germán” népek terjesztik el a divatot Pannoniában, a 4. század végén.664

Barkóczi 1994: 90 (hagymafejes fibulát több csatos, veretes övvel a katonatisztek, csatos övvel és szíjvéggel a katonák és egymagában, öv nélkül a civilek hordtak). Merczi 2016: 450–451, 4. típus, 4. változat, 8. kép 29; Merczi 2019: 9. típus. Sellye 1990: 26, 47–48 (3. század közepe–4. század közepe); Merczi 2000: 260–261 (a Duna-vidéken a 3. század második felénél nem lehet korábbra keltezni, az érmek pedig többnyire 4. századiak mellette); 320–335. közötti érmekkel Somogyszilről (Burger 1979: Taf. 17, 86. férfi sír (lábnál), Taf. 20, 117. férfi sír (jobb felkar); 330–335 közötti érmekkel Sirmiumban (Marijanski-Manojlović 1987: T. 12. 9. sír.); Schmidt 2000: 401 (348-as éremmel); Doneus 2014: 119, Taf. 545.2: Halbturn 1. férfi (kőláda sír), jobb vállán, besimított korsóval, 19. gyerek sír bal vállon vas csatfibula, 337–340. éremmel. Merczi 2016: 458, 7. típus 1. változat, 10. kép 35–37 (Budaörs). Ottományi 2016a: 210, 29. kép 216. sír (jobb váll), 36. kép 254. sír (láb végében), koruk a 4. század eleje. 48. kép 337. gyerek sír (bal váll), kora a 4. század második fele–vége. További analógiák a 855. lábjegyzetben (férfi sírokban). Eke–Horváth 2010: 163, 8. kép 35. férfi sír, 17. kép 60. sír (antropológus szerint nő, ásató szerint férfi): 35. férfi sír: öv és tarsoly (vaskés, karikák, tűzkészség), ill. Faltenbecher volt mellette. A 60. sírban vasár vagy tűzcsiholó volt a tál alatt, a vascsat mellett. Burger 1962: 24. kép 7.1., 27. kép 20.1 (férfi sírokban, jobb vállon); Sági 1960: Abb. 12.11 (7. sír); Bp.- Gazdagrét 108. férfi sírból, a halott jobb vállán, 29. női sírban a lábnál Valentinianus éremmel keltezve: Zsidi 1987: 6. kép 29.2 (pelta alakú verettel), 14. kép 108.1 (bronzcsatos öv, edény). Temető 1. periódus. Péterfi 1993: 82 (Bátaszék); Győr: Szőnyi 1986: 26, 61. jegyzet (4. század közepe). Merczi 2000: 261. Kaus–Prost 1989: 607; a vas germán gyűrűfibulák a késő rómaiak előzményei. Merczi 2019: Kat. 39. Nagy 1993: 354, 360, 7–12. jegyzet, 1.térkép, (Csúcshegy, Királyhegy, polgárváros 3 db), 1. kép 3–6, leginkább hasonlít: 1. kép 4a, 5; MRT 7: 27/6.: Százhalombatta, sírból cikáda és egy másik fibula, két vállon; Részletesebben ld. Ottományi 2001: 60–61, 7. kép a.

189

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

IX.7.2. Övgarnitúra (kb. 9–11 sír)665

A római férfi viselet alapja az övvel összefogott ruha (tunica) volt. A bőrövet gyakran díszítették fémcsattal, veretekkel, bár néha csak a szerves anyagból készült övről lelógó vaskés, tarsoly stb. mutatja az öv meglétét. A 24. sírban hagymafejes fibula mellett találjuk az övgarnitúrát. Fibula nélküli, övhöz tartozó, áttört bronzcsüngő van a 4. sírban, téglalap alakú veret vagy szíjvég a 225. sírban (a fej felett). Vascsat hat sírban (24., 118., 119., 251., 267., 269. sír), többnyire önállóan, de néha bronzcsattal együtt (ld. 24. sír). Bronzcsatok és -veretek (3 sír) Két csat volt a 24. téglasírban: a medence közepén egy vese alakú bronzcsat, mely az övet kapcsolta össze. Erről lóghatott le bal oldalt egy bőrszíjon lévő tarsoly, melyet a combcsont közepén lévő D alakú, kisebb vascsat kapcsolt össze, rajta ovális, bronz szíjszorító lemez. A két csat dupla övet is jelenthetne, de itt a vascsat helyzete egyértelműen tarsolyra utal. Áttört bronzcsüngő volt kb. térdmagasságban, bal oldalt a 4. tégla sírban (93. tábla 2).666 Kérdéses, hogy az övről lelógó szíjat díszítette vagy a láb mellé fektették az övet. Vaseszköz is volt mellette, tehát mindenképpen övhöz tartozott, bár azt nem bronzcsattal kapcsolták össze. A 225. sír téglalap alakú verete nem a viseletnek megfelelő helyen, hanem a fej felett került elő. Szélén gyöngysorszerű dudorokkal díszített. Az analógiák Valentinianus-koriak.667 Vascsatok (6 sír) Viseletnek megfelelő helyen, az övről bal oldalt lelógó tarsolyhoz tarozott a 24. sír kis vascsatja. A 267. sír valószínűleg nőé az antropológus szerint, de a jobb combcsontnál lévő ovális vascsat és kés alapján inkább férfié lehetett. A bal alsó lábnál volt a kerek vascsat a bizonytalan korú 251. sírban, illetve a lábszárak között a 269. gyerek sírban. Ezek a lábhoz tett övekhez tartozhattak, mely szokás

665 666

667

668

669 670

671

190

a keresztény, lepelbe tekert halottaknál terjedt el, a 4. század második felében–végén. Más mellékletet nem helyeztek ezekbe a sírokba. A 118. kőládában nyugvó férfi sírban és a 119., fiatal ifjú sírjában is volt vascsat, de miután felszedéskor került elő, helye ismeretlen (92. tábla 8). Analógia sok helyen található a pannoniai temetőkben, általában a késői sírokban.668 Tarsoly (kb. 3 sír?) A már fent említett 24. sírban lehetett tarsoly, kis vascsattal. Az övön lévő tarsolyba vagy a halott kezébe tehették a pénzt a 254. sírban (két darab, vaskéssel együtt) és a 257. sírban (két darab). A 174. sír lábánál lévő fenőkő és kés is lehetett tarsolyban (lábhoz fektetett öv részeként).

IX.7.3. Egyéb viseleti tárgy Cipőszögek A 3. századi éremmel keltezett, 224. sírban fordul elő, a halott férfi mind a két lábán (10 db).669 Méltóságjelvényei alapján veterán lehetett. Analógia mind 2–3. századi,670 mind késő római sírokban található. Elsősorban férfiaknál, pl. Nagykanizsa-Inkey sírkápolna; Majs, Intercisa – temetőnként csak egy-két sírban, tehát ritka viselet.671 Az óbudai gázgyári temetőben mind kora római, mind 3–4. századi sírokban feltűnnek a saru talpalásának szögei.672 A katonai viselet részeként szokták számon tartani.673 A szegelt talpú caliga, amit csak férfiak, elsősorban katonák hordtak, 40–50 szegecset is tartalmazott. A nők és gyerekek sírjaiban pedig általában 20–25 db cipőszög kerül elő.674

IX.7.4. Ékszerek – méltóságjelvények egy 3. századi sírban

A 3. század közepére–második felére (érem: Kr. u. 246–247) keltezhető 224. férfi sírban rangjelző ékszerek (torques, ezüst karperec) és viseleti tárgyak (cipőszögek) fordultak elő a kerámiaedények mellett.

Beleszámoltam a vascsatot tartalmazó két gyerek (fiú) sírt is. Az egyik 9–10 (269. sír), a másik 15–16 éves (119. sír). Áttört, volutás díszítésű csüngő analógiája pl. Klosterneuburg 15. női sírból: Neugebauer-Maresch–Neugebauer 1986: Taf.18/15. sír 3a (szív alakú csüngő a mellkason, gyűrű, orsógomb, mázas korsó, aláhajtott lábú vasfibula a jobb vállon, érmek 337–361); Oldenstein 1976: 130–131, Taf. 32.229–237 (szívalakú, volutás díszítésű csüngő: Raetiában nagyon gyakori, de a Duna-vidéken is előfordul). Lányi 1972a: Abb. 54.35–36; Lányi 1981: Abb. 22.3 (Tokod, ezüst); Ságvárról (Barkóczi 1994: Abb. 16.4: 97. sír, késői, áttört pelta díszes hagymafejes fibulával); Schmidt 2000: 398 (4. század vége); Budaörsön Valens érem keltezi, a hasonlóan keretelt, Bellerophón ábrázolással díszített veretet, melyet szintén nem a halott derekára tettek (Ottományi 2016a: 215, 3. kép 2. sír, 40. kép 283. sír) stb. Rupnik 2016: 549, 1. kép 13–15 (Budaörs, további analógiákkal); Zsidi 1987: a 2. csoport valamennyi sírjában előfordul; néha idegen etnikumhoz kapcsolják, ami nem mindig bizonyítható. Pl. Keller 1971: 76; Barkóczi 1961: Brigetio legkésőbbi temetőrészében van csak, melyet a határvédelemre betelepített barbárokhoz köt a szerző. Vele együtt kis bronzkapocs, a bal lábfejnél, mely talán szintén a lábbelihez kapcsolódott. Budaörsön a 133. gyerek vagy fiú sírban (12–14 év) mind a két lábnál cipőszögek (2–3. század forduló). Ld. Ottományi 2016a: 1915, 7. kép; Visegrád-Lepence, 2–3. századi hamvasztásos sírokban (Boruzs 2007: 226). Eke–Horváth 2010: 169, 13. kép 48. sír 17 (bal láb mellett, a párja hiányzik. Valószínűleg nem adták rá, csak a lábhoz tették, egy oldalra mind a kettőt); Barkóczi 1994: Abb. 17.4. (Majs 23. férfi sírban 20–22 db szög a két lábfejnél: amphora alakú övverete alapján a 4. század második fele–vége); Szabó 1980: 292, Taf. XII. 5 (Intercisa 2231. férfi sír); Steinklauber 2000: 179 (férfi és női sírban).

IX. MELLÉKLETADÁS

Ezüst karperec (92. tábla 5) A jobb karon karperec, sima ezüst karika, egymásra hajló véggel. Ez az armilla a torquessel együtt a centurio rang alatt is elérhető katonai kitüntetés volt, ami általában nemesfémből készült.675 Nagyon ritkán más késő római temetőben is előfordul férfi sírban ezüst karperec, valószínűleg ugyancsak katonai kitüntetésként. Pl. Ménfőcsanak-Eperföldek 423. sírjában hagymafejes fibulával együtt.676 Nyakperec A 224. sírban egy idősebb (40–x éves) férfi, valószínűleg veterán viselte a nyakán. A legközelebbi analógia a budaörsi temető, ahol három sírban is feltűnik: egy női, egy gyerek és egy férfi sírban. Közülük pontosan keltezni csak a 327. dupla sírt (férfi és gyerek) lehet, ahol a férfi nyakában volt torques, mellette 3. század közepi érem (Kr. u. 239–240).677 Mindkét temetőben tehát a 3. század második felének sírjaihoz köthető. A nyakperec a késő római temetkezéseknél ritka, általában gyerek és női sírokban fordul elő.678 Germán vagy szarmata hatásnak is szokták tulajdonítani.679 A pátyi sírban az ezüst karpereccel együtt egy veterán méltóságjelvénye, kitüntetése volt.

IX.7.5. Szerszámok, egyéb vasak

Szerszám tíz sírban, a férfi sírok 47,6%-ában került elő (fiúk mellé nem tettek). Legtöbb a vaskés (8 db), egyéb szerszám még kb. ugyanennyi, gyakran egy sírban mind a kettő. Ismeretlen rendeltetésű vastárgyak több helyen is megfigyelhetők. Általában a halott lábánál kerülnek elő a szerszámok, néha a medence körül vagy a combcsontnál, mely esetben az övön viselték.680

672 673

674 675 676 677 678

679

680 681 682 683

684

Ritka, ha egy sírban több szerszám is van. Ilyen a kőládába temetett 254. férfi sír (balta, fúró, kés, lyukasztó), a 18. téglasír házaspárja (több kés, ár vagy lyukasztó?). Vaskés Hét sírba, a férfi sírok egyharmadába helyeztek vaskést (18., 24., 131., 174., 245., 254., 257. sír). Ebből két esetben a viseletnek megfelelő helyen, a többi a láb végében. A 24. sírban a bal medencénél, a 254. sírban is a medencénél, a combon belül, más vasszerszámokkal együtt. Valószínűleg az övről lelógó szíjon vagy tarsolyban viselték a vaskéseket. A 18. dupla sírban a láb végében 2-3 db különböző méretű kés (egyik talán a nőhöz tartozott, de lehet, hogy valamennyi a férfié volt), több vasszerszámmal és vaslemezzel, vasszöggel együtt. A 174. sírban fenőkővel együtt a jobb láb végében, tarsolyban vagy ide fektetett övön. A 245. sírban ugyancsak a jobb láb végében a korsó mellett. A 257. sírban a bal lábfejnél, illetve volt egy másik kisebb szerszámnyél a fejnél is. A 131. sír vaskésének pontos helyét nem ismerjük (felszedéskor kerülhetett elő). A késő római temetők késformái681 hosszú életű típusok, gyakran 2–3. századi előzményekre mennek vissza. Ilyen a 4. sír középen nyéltüskés, háromszögletesen elhegyesedő darabja.682 A többi típus pengéje rövidebb, élük egyenes, a fok ívelt, szintén nyéltüskés változat.683 Vannak kisebb, keskenyebb késtöredékek is, illetve gyakran csak a penge egy része maradt meg, és a forma kérdéses. Más temetőkben is előfordul, nem csak férfi, de női sírban is, bár néha különbség figyelhető meg a viselet módjában.684

Lassányi 2011: 42, 7–8. kép (térdfibula, III. Gordianus érem, mécses, késői üvegek stb.). Zsidi 1987: 68–69, 10. kép (Budapest-Gazdagrét 72. sírban 19 db, kis félgömb fejű vasszegecs mind a két lábfejnél. A temető 2. csoportja. A sírban vascsat és idegen, gót analógiák között előforduló bronzcsat volt még); Gottschalk 2007: 251–252, Abb. 20.5.16 (14 db szög a lábnál, katonai cingulum propeller alakú veretekkel és 347–348-as érmekkel). Topál 1981a: 74 (Matrica). Facsády 2013: 128 (Claudiustól a Severus-korig jellemző). Varga 2007: 38. Ottományi 2016a: 201–202, 217, 46. kép, VIII. t.1 (további analógiákkal). Bíró 2011: 149 (Intercisa); Puschnigg 1996: 90, Taf. 2.1 (Oggau 6a gyerek sír, 4. század utolsó negyede); Müller 2010: 199, Taf. 95.6 (Keszthely–Fenékpuszta). Riha 1990: 75 (Augst); Konrad 1997: 89–91 (Bregenz); Vágó–Bóna 1976: 166, 118. jegyzet (keleti germán hatás); Az alföldi szarmatáknál is jellemző ékszer a nyakperec, ami a 2. századtól már elvesztette rangjelző szerepét, bronzból és ezüstből készül, és csak nők viselik (Kulcsár 1998: 53). Lányi 1972a: 110; Rupnik 2014: 252. Lányi 1972a: Abb. 56.1–14; Rupnik 2016: 550–551, 3. kép (Budaörs); Steinklauber 2000: 174–177, Abb. 237. Rupnik 2014: 550, 3. kép 1–2. Rupnik 2014: 3. kép 7–14, XLI. t. 4; a 257. sír vaskéséhez hasonló Constans éremmel és hagymafejes fibulával Százhalombattáról: Topál 1981b: Pl. XXV. 75.3. sír; Müller 2010: 225–226, Taf. 2. 3–4. Bátaszéken a vaskések elhelyezése nemenként különböző. A férfi sírokban térd és lábszár környékén fordulnak elő. A női és gyerek sírokban változatos helyeken (a sír alsó vagy felső sarkában, térdnél, lábfejnél, medencénél egyaránt). Péterfi 1993: 92; Péterfi–Váradi 1988: Kisdorogon vaskés női és férfi sírban egyaránt volt; Lányi 1972a: 83: a pannoniai temetőkben általában kevés az eszköz. Ezen belül 48,3% a kés.

191

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

92. tábla: Férfi sírok viseleti tárgyai: 1: 131. sír; 2: 24. sír; 3: 271. sír; 4: 254. sír; 5: 224. sír (ezüst); 6: 225. sír; 7: 132. sír; 8: 118. sír

192

IX. MELLÉKLETADÁS

93. tábla: Fémek: 1: 6. sír; 2–3: 4. sír; 4: 254. sír; 5: 24. sír; 6: szórvány cikáda fibula

193

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

Vasbalta A 254. dupla kőláda sírban volt, a férfi bal lábánál (93. tábla 4). Ritka melléklet a késő római sírokban. Pl. a nagykanizsai temetőből került elő Kr. u. 330–354-es érmekkel keltezve, továbbá a majsi temető 26. és 37. sírjában, 350–354 közötti érmekkel.685 Keszthely-Dobogón 315–324 közötti érmekkel, gazdag, hagymafejes fibulával és propeller veretes övvel ellátott gyerek sírból.686 Bátaszéken Constans éremmel keltezett gyerek sírból.687 Úgy tűnik, a balta nem egyszerű szerszám, mert mindig gazdag, gyakran dupla sírban vagy gyerek mellett fordul elő. Talán valamilyen méltóságjelző fegyver, esetleg harci balta lehetett. A pátyi 254. sírban a famegmunkálás eszköze volt, erre utal a vele együtt sírba helyezett kanálfúró. Kora a 4. század első fele, középső harmada. Kanálfúró A 254. sír férfi halottjának fejénél, baltával egy sírban került elő. A famegmunkálás eszköze. Sírban mindössze Somogyszilről ismert.688 Olló A bizonytalan korú 230. férfi sír bal alsó karjánál került elő, egyedüli mellékletként. Az olló a vaskorból öröklődött át a római korba. Keltezése nehéz, a római kor négy évszázadán át megtalálható, mennyiségileg a 4. században a legtöbb.689 Funkcióját a méret segítségével állapítják meg. A pátyi olló 18 cm-es hossza a közepes méretnek felel meg, tehát nem pipere eszköz, mint a legkisebbek, és nem a textilművességhez tartozik, mint a nagyobb méretek. Vidéki telepek temetőjében használata valószínűleg az állattartáshoz köthető (birkanyíró olló). A temetkezéseknél többnyire férfi sírban található. A síron belül, a pátyi 230. sírhoz hasonlóan, a bal combcsontnál fordul elő 685

686 687 688 689 690

691

692 693

694 695

696

697

194

Somogyszil 117. sírjában és egy pécsi sírban.690 Késő római analógiaként említhető még a Ménfőcsanak-Eperföldeken feltárt temető, a bátaszéki temető stb.691 A majsi temető 24. sírjában is volt II. Constantius éremmel, hagymafejes fibulával és egyéb vaseszközökkel együtt (ugyanitt két sírban vasbalta is került elő).692 Lányi Vera három helyről említ ollót a 4. századi, pannonia temetőkből: Vösendorf, Pécs, Intercisa.693 Lyukasztó Lyukasztó volt a 254. dupla sírban, a férfi medencéjénél lévő kés mellett. A 18. dupla sírban a láb végénél legalább két vasszerszám töredékei, egyik hegyes végű, talán szintén lyukasztó vagy ár. Ezek a fém, illetve bőrmegmunkálás eszközei egyaránt lehetnek.694 Egyéb szerszámok Kerek, gyűrűszerű fejjel ellátott vasszerszám a 4. sírból (93. tábla 3). Bronzverettel együtt a bal térd magasságában került elő, esetleg az övről lógott le egy szíjon vagy tarsolyban. Az ilyen fejben végződő eszközöknek a funkciója nem mindig ugyanaz. Többnyire a jobb lábszár és a boka környékén kerülnek elő a férfi, illetve gyerek sírokban. 695 A 257. sírban a halott fejénél elkeskenyedő végű, lapos vasdarab, valamiféle szerszámnak a nyele lehetett.696 Helyét tekintve bajelhárító tárgyként is bekerülhetett a sírba. Fenőkő A 174. sírban, a jobb lábfejnél lévő vaskés mellett volt egy fenőkő is. Esetleg ide tették a halott övét, és ahhoz tartozott egy tarsolyban a fenőkő, de lehet, hogy önállóan került a sírba. A késő római sírokban ritka melléklet.697

Eke–Horváth 2010: 18. kép 3 (61. sír, gyerek, kettős temetkezés üvegpohárral, mázas tállal, besimított korsóval, ékszerekkel, vaskéssel); Burger 1972: 28. kép 26. sír 1, 31. kép 37. sír 8 (hagymafejes fibula, mázas korsó, 350–354 érmek); Rupnik 2014: 253. Sági 1981: Abb. 33 (84. tégla sír). Péterfi 1993: VIII. t. 132.1 (késsel együtt. Érmek: 341–346). Rupnik 2014: 83–91; Burger 1979: Taf. 16 (84. sír: egyéb vasszerszámokkal és Valens éremmel). Rupnik 2014: 141–148, 91. ábra; kora római és 3. századi, pannoniai ollók: Horváth–Tokai–Tóth 2012: 195 (Alsópáhok). Rupnik 2014: 144–146, 253 (OL 36. és 48), 146. ábra 6; Burger 1979: 52–53, Taf. 20–21, Abb. 76, 80: Somogyszilen a 117. és 124. sírban, 320–375 közötti érmekkel. Varga 2007: 38–39, 14–15. kép: 785. sír, ahol két ár és egy olló került elő. Balta ugyanennek a temetőnek 31. sírjában volt lándzsával, hagymafejes fibulával és sok éremmel (I–II. Constantius) együtt; Péterfi 1993: XII. t. 92/2: 92. késő római, férfi sír vasollóval, fenőkővel és propeller veretes övvel együtt. Burger 1972: 27. kép 24.7. Lányi 1972a: 198, Abb. 56.40; Talaa–Herrmann 2004: Abb. 65.6 (Vösendorf: hagymafejes fibulával, kőládában kettős temetkezés, Valens éremmel). Rupnik 2014: 38–40, 151–154. Többféle vasszerszám készült ilyen kerek, gyűrűszerű fejjel, amely valószínűleg az övre való felfűzést segítette elő. Lányi 1972a: Abb. 56.16–17; Burger 1979: Taf. 39, 1 (késnek tartja); Sági 1981: Abb. 6.7–8 (Keszthely–Dobogó 38. sír: tűzcsiholó vas); Steinklauber 2000: 177–178, Abb. 239.FS 1 (tűzcsiholó); Rupnik 2014: 248–249, 252, 146. ábra 3. Keskeny, lapos, hosszúkás vastárgy töredéke. Pengéje (feje?) elkeskenyedő, a másik végén a felső szélhez nyélnyúlvány kapcsolódik (reszelő?). Budaörsön is csak egy sírban volt (Ottományi 2016a: 219, 23. kép 166. sír: 4. század közepe–második fele); Lányi 1972a: 83 (a szerszámok 1,8%-a).

IX. MELLÉKLETADÁS

Bajelhárító, hegyes vasak A 257. sírban a fejnél lévő vasszerszám mellett kis szög darabja. A 267., kérdőjelesen férfi sír bal vállánál lévő hegyes vastárgy szög lehetett (a feje hiányzik). Ezek a hegyes vastárgyak a sírban bajelhárító szerepet tölthettek be.698 Ismeretlen vastárgyak A 9. sír földjében két kis vastöredék. A 18. dupla sír lábánál vaslemez és szögek több szerszámmal együtt (ládikához kevés). A 269. gyereksír lábánál a vascsat mellett kis szögdarab (bajelhárító is lehetett). Szervesanyag-maradvány A 225. sírban, főleg a bal oldalon, a válltól a térdig szervesanyag-maradványokat figyeltünk meg. Fa vagy textil nyoma. Szabályos koporsónyom nincs, inkább halotti lepelbe tehették, és talán egy fa saroglya nyomait találtuk meg a sír egyik felében. Valószínűleg keresztény a holttest, mivel a csat nem rendeltetésszerű helyén, hanem a fejénél volt.

lepelbe tekert keresztény holttest, mivel ilyen esetben a gyerekek mellé különösen sok mellékletet szoktak tenni túlvilági útravalóként. Ez tükröződik a hun kori sírcsoportnál, ahol éppen a két leggazdagabb sír volt gyereké (554., 558. sír: 95. tábla 1–4). Ugyancsak gazdagabb melléklete volt a 179. kis méretű, csak csontfoszlányokat tartalmazó sírnak. A nyakláncot viselő kislány érmet (Kr. u. 320–324) és mázas edényt kapott útravalóul. Van még több kis méretű, üres, talán csecsemő sír, melyek közül kerámia volt a 12. sírban, a többi viszont melléklet nélküli, így koruk is bizonytalan (13., 169., 247., 263., 586. sír). Mellékletek

IX. 8. Gyerek sírok mellékletei Csontvázat tartalmazó, mellékletekkel is rendelkező gyerek sír mindössze három volt. A 270. sírban érem (Kr. u. 330–333), a 119. és 269. sírban pedig egy-egy vascsat volt a lábnál. Ez utóbbi kettő valószínűleg fiú sír lehetett, és talán halotti

35. ábra: A késő római temető mellékleteinek megoszlása (temetkezésszám)

Mellékletek

34. ábra: A férfi, női és gyerek sírok mellékleteinek százalékos aránya 698

Kelemen 2008: 193, 197 (Esztergom: gyerek és női sírokban lábnál vagy fej felett); Budaörsön a halott fejénél (240. férfi, 337. gyerek sír), lábánál (268. gyerek, 314. női sír padka), kezénél (246. női, 338. férfi, 421. női sír), mellkasán (279a férfi sír) vasszög: Ottományi 2016a: 220.

195

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

Ha összehasonlítjuk a három nem mellékletadási szokásait, kitűnik, hogy kétszer annyi nő kapott kerámiát, mint férfi és gyerek. Az üveg mellékleteknél ilyen különbségek nem figyelhetők meg. Viseleti tárgy több van a férfiaknál, a nőknél viszont az ékszer dominál. A gyerekeknél mindkettő előfordul. Használati tárgy a felnőttek mellé került, kicsivel több a férfiak, mint a nők mellé. Érem a felnőtteknél egyforma arányban, a legnagyobb százalékban a gyerekeknél.699

IX. 9. Nem rendeltetésszerű helyen lévő mellékletek Mind a három nemnél előfordulnak ilyen sírok. Általában keresztényeknek tartják őket, amikor nem felékszerezve, hanem halotti lepelben történt a temetés, és viseleti tárgyaikat vagy a társadalomban elfoglalt helyüket jelző tárgyakat, esetleg csak kedvenc dolgaikat a halott lábához (ritkán a fejéhez) tették. Esetleg ráterítették a halott köpenyét a sírra, vagy összehajtogatva a lábhoz tették. Ez elsősorban a férfi sírokra jellemző a 4. század második felében–végén.700 Pátyon a láb végébe helyezték a szerszámokat a dupla temetkezéses 18. sírban, a 174. és 257. férfi sírban. Ugyancsak a láb végébe került az övcsat a 251. sírban és a 269. gyerek sírban.701 A 266. női sír övét átfektethették a térden – a veretek és a kés helyzete alapján. A 4. férfi sír öve is a bal térdnél lehetett. Fejhez mindössze egy esetben, a 225. sírban került az övveret. A 257. sír fejénél lévő hegyes vas inkább bajelhárításra szolgált, és nem valódi szerszám volt.702 Egy érdekes, a pátyi temetőre jellemző módszer, amikor a sír végében lévő padkára, kövek alá he-

699

700 701

702 703

704

705 706

707

708

196

lyezik az ékszereket. Ld. a 7. sírban karperec, a 11. sírban vaskés, vascsat, vaskorong, csipesz és az egyik karperec (a többi a helyén van). Ös�szesen kb. 7 vagy 9 sír tartozik ide. A késő római temetkezések 12–16%-a lehetett ezek szerint keresztény, vagy ezeknek kerültek valamely más okból ékszereik, viseleti tárgyaik a nem megfelelő helyre. Ugyanakkor kimutatható a keveredés is, tehát egyes mellékletek a helyükön vannak, pl. a 266. sír gyűrűfibulája a jobb vállon, a 11. sír egyik karperece a bal kézen stb., a mellékletek többi része viszont a lábnál.703 Néha talán ládikában vagy egyéb szerves anyagból készült tartóban voltak az egy halomban lévő vastárgyak a halottak lábánál (11., 18. sír).704 Az edényekbe tett ékszerek, pl. a 160. sírban tű, 191. sírban gyöngy, inkább a tárgy megbecsülését jelzik, és nem tartoznak a fenti csoportba.

IX. 10. Állatcsont A 6. kőládasír női holtestének a medencéjén csirkecsontokat találtunk.705 Valószínűleg étel mellékletként került oda, bár kerámiaedény nem volt a sírban, így lehet, hogy esetleg fatálban tették az ételt a halott mellé. A mellkason volt egy nagyobb, átfúrt állatcsont is, melynek rendeltetése kérdéses. A pannoniai késő római temetőkben leggyakoribb ételmelléklet a szárnyas csont, az egész 4. században: többnyire útravalóul szolgált a halott számára. Civil, vidéki temetőkre jellemző.706 Általában nem helyezik kerámiaedénybe az állatcsontokat, bár egyes temetőkben tálakba téve fordul elő.707 Ugyanez állapítható meg a szarmatáknál is, ahol az edényekben hígabb ennivaló volt, az állatcsontokat pedig a láb környékére tették magában, vagy az edény mellé.708

Miután csak öt gyerek sírról van szó (az üres, kis méretű sírokat nem számoltam bele), itt a százalékarányok kis darabszámot jelentenek. Pl. érem mindössze két darab, két sírban. Lányi 1972a: 110, 132; Lányi 1990: 249–250; Vágó–Bóna 1976: 164–166; Kelemen 2008: 99; Ottományi 2016a: 223. A csákvári temetőben a halott lábához helyezett övet (65. sír, ékvéséses garnitúra) az ásatók azzal magyarázták, hogy a halott nem római volt, csupán római szolgálatban állt (Salamon–Barkóczi 1971: 79). Budaörs 216. sírban a halott fejénél a kés (Ottományi 2016a: 29. kép). Analógia pl. Budaörsről, ahol előfordul, hogy az övcsat a helyén van, és a fibula kerül a lábhoz (165. sír), vagy fordítva (166., 230. sír): Ottományi 2016a: 223, 24.és 32. kép. Budaörsön pl. a 230. férfi sírnál (vasszerszám, övcsat, csengő), a 206. női sírnál (lábánál vastű, fésű, gyöngy egy halomban) tételezhető fel ládika: Ottományi 2016a: 223–224, 29., 32. kép); Intercisában a női sírokban néha a lábhoz helyezett ládikába tették az ékszereket (Vágó–Bóna 1976: 165). A 249. dupla sírban a bal oldali váz (nő) mellkasán kis állat csontjai, talán csirke (nincs meghatározva). Esztergomban, a vicus temetőjében több sírban is volt szárnyas csont. A tábor temetőjében ez a szokás nem figyelhető meg (Kelemen 2008: 197, 852. jegyzetben további analógiák). Mözs-Kakasdomb 4. sírban szárnyas csontok, ugyancsak edény nélkül (Gaál 1979: 27); Kisdorogon a 11. női sír mellkasán csirkecsontok, edény nélkül (Péterfi–Váradi 1988); Tordas 10. sír férfi halottjának mellkasán csirkecsontok, edény nélkül (Bánki 1967: 239); Kelemen 2002: 87, 14. jegyzet további analógiákkal (Esztergom–Szentkirályi-dűlő. 1. és 2. sír, halott combcsontjánál tyúk csontok); a Baranya megyei temetőkben 9 esetből négyszer edényben volt a csirkecsont: Dombay 1957: 297; Bogád 6. és 14. sírban a lábnál edény nélkül csirkecsont, 18. sírban a lábnál a tál alatt csirkecsont (Burger 1962: 115–119); Feked 4. sírban a halott térdén csirkecsont (Fazekas 2007: 353); Ménfőcsanak-Eperföldeken viszont a tálakba gyakran helyeztek ételmellékletet (7 esetben volt szárnyascsont az edényben). Ld. Varga 2007: 39; Dunaújváros, Napos-lejtő 2. kislány sírban a medencén kívül edény nélkül szárnyas csontok (Horváth 1984: 245). Kulcsár 1998: 70–72.

IX. MELLÉKLETADÁS

375. avar sír

94. tábla: A 375. avar sír római mellékletei: késő római üvegpohár, kora római, egygombos, erősprofilú fibulák (353., 375. sír), késő római gyöngysor

197

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

X. TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉS A római temetőkben a sírformák, esetleg a földsírok mérete és elsősorban a mellékletek száma és minősége alapján lehet társadalmi különbségeket megállapítani a halottak között.

X. 1. Sírforma Az épített kőláda- és a téglasírok a gazdagabbak temetkezési formái, és talán a kőlapokkal vagy téglákkal kettéosztott padmalyos sírok is kiemelhetők. Miután Pátyon a sírok fele ide tartozik (54%: 18 kőláda, 9 téglasír, 3 padmalyos sír), ez nem ad reális képet a vezetőréteg létszámáról. Érdemes megnézni a sírok mellékleteit is, hogy ezen belül kiválaszthassuk a leggazdagabbakat.709 A földsírokon belül a méret jelezhetné, hogy kinek a sírjára fordítottak nagyobb figyelmet, és fektettek a kiásásba több munkát (az épített sírok egyértelműen nagyobbak).710 Pl. Budaörsön a 2 m2 feletti földsíroknál lesz egyre több a gazdag melléklet.711 Feltűnően nagy a kőpakolásos 255. sír (3 m2), ám sajnos rabolt, így csak annyit tudunk, hogy több edénye is volt. Ugyanilyen nagy a 131. kőpakolásos sír foltja (a sírgödör kisebb), benne hagymafejes fibulával.712 A hasonló foltméretű 251. sírban egy korsó és egy veret. Ugyanúgy egy-két melléklet (kerámia, vas) van a 2 m2 alatti földsírokban (132., 171., 174. sír), mint a 2 m2 felettiekben (pl. 225. sír). Ugyanakkor 4 karperece van az 1,4 négyzetméteres 229. sírban lévő nőnek; gyűrű, karperec, gyöngysor és kerámia együttese a hosszú, keskeny 239. sírnak; ezüst méltóságjelvényei az ugyanilyen kis méretű 224. sírban nyugvó férfinak. Méret alapján tehát társadalmi különbségeket a pátyi temető eddig feltárt sírjainál nem lehet megállapítani.713

709 710

711 712 713

714

198

X. 2. Mellékletek Anyaga (nemesfém) Az ékszerek anyaga alapján már jobban ki lehet választani a leggazdagabb halottakat. Elsősorban a nők között kereshetjük őket. Arany ékszer egyáltalán nincs, csak egy esetben, a 10. kőlapokkal osztott padmalyos sírban van aranyfóliával bélelt gyöngy. Mellette öt edény, karperecek és lábperec, tehát mind a mellékletek száma, mind minősége kiemeli tulajdonosát a többi közül. Ezüstből három karperec készült. Kettő épített sírban (11., 191. sír), egy pedig 3. századi katonai kitüntetés (224. sír). A 11. kőládában nyolc edény, két karperec, gyöngy, bronzcsipesz és több vastárgy került a halott mellé. A 191. téglasírban öt edény, egy üvegpohár, gyöngy és bulla, két karperec és 13 érem volt. Tehát mindkét esetben gazdag mellékletek járultak az ezüst ékszer mellé. A 224. sír ezüst karperece katonai kitüntetés volt a nyakpereccel együtt, amit egy leszerelt veterán viselhetett. Mellette három edény és egy érem került még a sírba (lábán vas cipőszögekkel kivert lábbeli). Anyagát tekintve értékes még a 252. rabolt kőláda sír gagát gyöngye, bár valószínűleg csak utánzat. Mellette három edény és egy lábperec. Ritkasága és törékenysége miatt nehezen pótolható és ezért értékes tárgy még az üveg. Öt épített sírban volt, kettőt csak a 254. kőláda sír férfi tagja mellé tettek. Mellette minden esetben érem. Az edényeken belül esetleg a kivitel alapján lehet rangsort felállítani. Értékesebbek a mázas és festett edények.714

Némelyik épített sírban nincs melléklet (9. sír), vagy csak szegényes melléklete van (pl. 17., 21., 267., 269. sír). Kulcsár 1998: 23–26: a sír alapterülete a szarmatáknál átlagosan 1,5–2 m2, de a sír formája (szögletes vagy hosszúkás) is számit; Nagy 2014: 120–121 (a sírgödrök méretét a társadalmi ranggal, a nemmel és az életkorral is összefüggésbe hozza az avaroknál. 3 m2 a határ, ami felett a gazdagabbak, alatta a köznép sírjai vannak). Ottományi 2016b: 514; Ottományi 2016a: 269–271, 71. ábra. A másik, hagymafejes fibulát tartalmazó sír foltja is nagyobb (2,5 m2), de a sírgödör feleakkora (245. sír). Egyes temetőkben a mélység és a mellékletszám összefüggéseit is vizsgálták, de ezt Pátyon nem érdemes nézni. A gépi humuszolás miatt nagyon esetleges a sírmélység. Ld. Ottományi 2016a: 271 (további irodalommal); Hölbling 2008: 40 (Pottenbrunn: a szélesebb sírokban több a lelet, a mélységtől nem függ a leletgazdagság. Életkor szerint is vizsgálja a leletek számát). Festett: mind a 6 sír épített volt, több edénnyel. Mázas: egy rabolt sír kivételével a többi épített sír (8 sír).

X. TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉS

Rangjelző ékszer A férfiak rangsorának megállapítását segítik elő a hagymafejes fibulák, melyek katonai vagy civil vezetők viseletéhez tartoztak a késő római korban. E fibulákon belül is vannak értékesebb (aranyozott, áttört díszítésű) darabok, de Pátyon csak egyszerű bronzfibulák kerültek elő. Öt ember, a férfiak 24%-a viselte. Egy téglasír (24. sír), egy kőláda sír (254. sír), két kőpakolásos, talán elszántott kőláda (131., 271. sír) és egy földsír (245. sír) van közte. A leggazdagabb melléklettel a 254. dupla, kőládasíros halott rendelkezett: két üvegedény, két érem és több vasszerszám. Bronzcsatos öv volt a 24. sírban (vascsatos tarsoly, vaskés), egyegy korsó vaskéssel a 131. és 245. sírban (a 271. sír bolygatott). Valamennyi pátyi fibulát civil viselhette. Katonai rangot a 224. sír fent említett ezüst karperece és nyakperece jelöl a 3. században. Mellékletek száma Az érmek már önmagukban is értéket jelentenek, főleg, ha több van belőlük. 13 darab volt a 191. téglasírban, négy darab az 5. részleges kőládában, kettő maradt a 118. rabolt kőládában. A 254. kőláda sír férfi halottja kettőt, a nő csak egyet kapott. Kettő volt a 257. sírban is (további hat sírban egy-egy darab). Elsősorban a kerámiaedényekből került több a sírokba. Legtöbb a 11. kőládába (nyolc darab), a 10. kőlapokkal osztott padmalyos sírba és a 160., valamint 191. téglasírba (öt–öt darab). Mind a négy női sír. Több sírban is volt három edény: férfiaknál (3., 18., 224., 257. sír), nőknél (18. és 252. sír) egyaránt. A női ékszerek között a legnagyobb számú, négy karperec a 229. földsírban van, ami sírformája alapján nem tűnik gazdagnak.715 Három karperece és dupla soros nyaklánca van a 23. téglasírban nyugvó középkorú nőnek, valamint a 227. kőláda halottjának. A mindkét karon viselt egy-egy karperec már jóval általánosabb. A férfi sírok-

715

716

ban nincs dupla övvel eltemetett halott (a 24. sír második csatja tarsolyhoz tartozott). Az egyes sírformák mellékletszámához lásd a 19. ábrát.

X. 3. Nemek 13 férfi és 15 nő sorolható az épített sír vagy a mellékletek alapján a gazdagabbak közé (5–6. táblázat). Ez a férfi sírok 61%-a és a nők 83 %-a, vagyis inkább a közép- és vezetőréteg tagjait temethették el így a pátyi temetőben. Az öt gyereksír közül egy kisfiú, egy kislány és egy megállapíthatatlan nemű gyerek tartozik ide. Együttesen 31 sír, vagyis az összes temetkezés 52%-a.716 Ha mindezt egy-másfél évszázadon belül lebontjuk kb. három-négy generációra, akkor már kissé hihetőbb a kép (generációnként kb. 3-4 férfi, 4-5 nő és 1 gyerek). A mellékletek anyaga és száma alapján rangsort is fel lehet állítani. Leggazdagabb a 3. század második felében a 224. sír veteránja, a 4. század első negyedében a 191. téglasír női halottja, majd a század második negyedében a 254. kőláda sír házaspárja és a 11. kőládába temetett nő, a 4. század második felében pedig a 10. padmalyos sírba helyezett nő. További 4 férfi és 7 nő volt még elég gazdag ahhoz, hogy biztosan a vezetőréteg tagja lehessen. A többi esetleg csak a középréteghez tartozott. Az életkort megvizsgálva feltűnő, hogy a legöregebb nő kőládában fekszik (249. dupla sír). A majdnem ugyanolyan idős férfit, bár hagymafejes fibulája volt, csak földsírba temették (245. sír). Idősebb még, 40–60 (vagy 40–x) éves öt férfi és öt nő. Ők már csak koruknál fogva is a közösség tekintélyesebb tagjai lehettek. Közülük a 254. dupla sírba helyezett férfi szerszámait tekintve a famegmunkálás mestere volt. A 224. sírban pedig egy veterán nyugodhatott. A jelenleg feltárt sírok mellékletei alapján egy közepesen gazdag népesség temetője rajzolódik ki előttünk.

Ugyancsak földsírban (239. sír) van teljes ékszergarnitúra (nyaklánc, karperec, gyöngy), de mellette csak egy edény, így ez a sír sem sorolható a gazdagabbak közé (középkorú vagy idősebb nő). Budaörsön a késő római halottak 38%-a emelhető így ki (Ottományi 2016a: 278, 7. táblázat, 73. ábra). Ugyanakkor Budaörsön egy teljesen lezárt és feltárt késő római temetőről van szó, míg Pátyon csak a temető egy része került feltárásra. Sőt van még néhány bizonytalan korú földsír is a temetőben, melyeket ha ebbe az időszakba sorolnánk, kisebb lenne a gazdagabb sírok százalékaránya.

199

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

5. táblázat: A vezető- és középréteg férfi tagjai*

sír szám

sírforma

férfi viselet

egyéb

részleges kőláda (23–x év)

téglasír (23–x év)

kőláda (23–x év)

kőláda (+ nő)

téglasír (23–x év)

118

kőláda (40–60 év), rabolt

131

kőpakolás (részleges kőláda?), 40–x év

hagymafejes fibula

224

földsír (40–x év)

nyakperec, ezüst karperec, cipőszögek

245.

földsír (50–70 év)

hagymafejes fibula

vaskés

254

kőláda (40–60 év, + nő)

hagymafejes fibula

vaskés, 3 szerszám

257

kőpakolás (részleges kőláda?), 23–x év

vas T-fibula

vaskés és szerszám

267

részleges kőláda (50–60 év)

vascsat

hegyes vas

269

téglasír vascsat (9–10 éves fiú)

270

részleges kőláda (4–6 év, gyerek)

271

kőpakolás hagymafejes (részleges fibula kőláda?) bolygatott

kerámia

üveg

érem

3 (2 festett, egyik mázpettyes) veret

vasszerszám 1 edény vaskések, 2 + 1 felül szerszámok

1 pohár

1 (318)

hagymafejes vaskés, fibula, 2 csatos tarsoly öv 2 (1 festett, 1 simított) vaskés

2 (364– 375)

korsó

3 (1 festett, 1 simított)

1 (247)

3 (+ sigillata töredék)

keltezés (4. század)

csoport

második negyed

első negyed

második negyed

3–4. század fordulója – 4. század első negyed

Valentinianus- 2 kor–4. század vége 3–4. század fordulója – 4. század első negyed

3. század második fele

új csoport

3–4. század fordulója – 4. század első negyede

2 (palack, pohár)

2 (316)

második negyed

2 (317)

első – második negyed

második fele

második fele (–vége)

második negyed

3–4. század fordulója – 4. század első negyede

1 (333)

* Nem került bele két padmalyos, férfi sír, mert melléklet nélküli (9. sír) vagy csak egy korsó volt benne (21. sír). Nemek hiányában kimaradt a gépek által teljesen elvitt 206a kőláda?, 577. téglasír és 583. kőláda. A férfiakhoz soroltam be egy kisfiú épített sírját és a nem nélküli gyerek sírt (269., 270. sír). Vastag betűvel kiemelve a leggazdagabbak, dőlt betűvel a még mindig vezetőréteghez tartozók sírjai.

200

X. TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉS

6. táblázat: A vezető- és középréteg női tagjai

sír szám

sírforma

részleges kőláda (40–x év)

kőláda (30– 50 év)

részleges kőláda

kőlapokkal osztott padmalyos (23–x év)

kőláda (23–x év)

női ékszerek

egyéb

kerámia

üveg

érem

keltezés (4. század)

csoport

4 db

első (– második) negyed

1 (348)

közepe– második fele

első (– második) negyed

nyaklánc 5 (3 mázas) (aranyfóliás), 2 karperec, 1 lábperec

második fele

2 vaskés, vascsat, csipesz, vaskorong

8 (1 festett, 1 mázas, 1 simított)

második– harmadik negyed

kőláda (23–x év + férfi)

vaskés?

2 (1 festett mázpettyes) + 1 felül

második negyed

téglasír (40–x nyaklánc, 3 év) karperec

ólom

1 (nyers színű)

első (– második) negyed

160

téglasír (40–60 év)

gyöngyök, 2 karperec

fülkanál, bronzhuzal, vasdarab

5 (2 festett)

1 (312)

első (– második) negyed

179

téglasír, kislány

gyöngyök

1 (mázas)

1 (324)

második (– harmadik) negyed

191

téglasír

2 karperec (1 ezüst), gyöngy, bulla

13 (303– 313)

első negyed

227

kőláda (25– 30 év)

3 karperec (1 kígyófejes)

második fele

229

földsír (23–x év)

4 karperec (1 kígyófejes)

második fele

249

kőláda (20– 30 év, 60–80 év).

1 karperec

1–1 edény

második fele

252

kőláda (30– 35 év), rabolt

gagát gyöngy, lábperec

2 (1 mázas)

második 3 (– harmadik) negyed

254

kőláda (+ férfi)

266

földsír kövekkel (40–x év)

2 (házi kerámia) 1 karperec

ládika, 3 szerszám, csirkecsont

1 pohár 2 (házi kerámia)

gyöngy, 2 karperec (1 ezüst, kígyófejes)

vaskés

5 (2 festett, 1 LK)

1 pohár

1 (318)

1 (mázas)

vaspánt, állatcsont

1 omega fibula, bronzveretes öv

1 palack

vaskés

1 (328)

második negyed

második (– harmadik) negyed

201

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

XI. KELTEZÉS A sírokat keltezni elsősorban a mellékletek, ezen belül is az érmek és a hagymafejes fibulák alapján lehet. Bár az érmek csak terminus post quem értéket jelentenek, mégis sokat elárul, hogy mikortól lesz folyamatos az éremforgalom. Összesen 16 temetkezésnél van érem és fibula, ami a késő római temetkezések 27%-a. Az érmek alapján a temetkezések többsége a 4. század első felére tehető (312–333 között), a fibulák inkább a század első évtizedeire utalnak (280–320 között). Ennél későbbi érem és fibula csak egy-két darab található. A sírok kétharmadát a többi melléklet, illetve a temetőben elfoglalt helye alapján keltezhetjük. Keltező értéke lehet egyes edényeknek (pl. festett, mázas kerámia) és ékszereknek. Bár ez utóbbiak tömegtermeléssel készültek, így gyakran az egész 4. század folyamán használták őket. Néha a sír helyzete segít eldönteni a kérdést (pl. a sírsorban milyen biztosabban keltezhető másik sír szerepel). A 4. századon belül érdemes elkülöníteni a század első és második negyedének sírjait a 4. század második felének temetkezéseitől. Ez utóbbin belül a Valentinianus-kor képezhet egy külön egységet. A 4. század végi temetkezésekre nincs bizonyíték, esetleg a temető egyetlen Valentinianus érme lehetett használatban a század végéig. A sírok pontos korának megállapítása nehéz, gyakoriak az átfedések az egyes periódusok között, mert sok tárgytípus évtizedeken át használatban volt, és az érmek sem jelentenek mindig biztos támpontot (mikor került sírba a veréshez képest?). 3. század második fele (1 sír, 1,8%) Az éremmel keltezett 224. síron kivül a század második felének temetkezéseit nem tudjuk elkülöníteni. Hacsak nem a melléklet nélküli vagy üres sírok tartoznak még ide. A 224. sír egyik késő római sírcsoporthoz sem csatlakozik, valószínűleg egy különálló 3. századi sírcsoport része, amely a Severus-kori hamvasztásos sírcsoport folytatásaként jött létre (ld. még a 3. századi előzményeknél). 3–4. század fordulója (280–320) Kb. 4–5 sír, átlag 8% (24., 131., 134?, 245., 271. sír). A késő római temető legkorábbi hagymafejes fibulái (260/280–320) alapján esetleg ide tehető négy sír, bár e fibulatípusok használatban lehettek a 4. század első negyedében is. További

202

keltező anyag nincs bennük: az övcsatok (24. sír), korsók (131., 245. sír) és vaskések (24., 131. sír) a 4. századon belül pontosabban nem keltezhetők. A 271. sírban pedig nem volt más melléklet. Már az épített tégla- és kőláda sírok is feltűnnek ebben az időszakban. Területileg az 1. sírcsoportban (egymástól távolabb) és a 3. sírcsoportban (majdnem egymás mellett) találhatók a fenti sírok. Helyzete alapján (az 1. sírcsoport északkeleti széle, másik oldalon hamvasztásos sírok) talán ilyen korú (vagy még korábbi) a 134. koporsós, melléklet nélküli gyereksír. 4. század első negyede (300–325) Kb. 12–15 sír, átlag 24 % (4., 5., 7., 12., 23., 24., 131., 132., 160., 191., 245., 251?, 254?, 257?, 271. sír). A fenti négy fibulás síron kívül ide tartozhatna további négy, érmekkel keltezett sír (18., 160., 191., 257. sír), de közülük kettő a mázas kerámia alapján inkább a század második negyedére vagy még későbbre tehető (18., 179. sír). Hasonló a helyzet a 257. sír korongolásnyomokkal díszített korsójával is. A 254. kőláda sír fibulája is átnyúlhat a század második negyedébe (300–340). E fibulák és érmek mellett a festett edények, nyers színű korsók (24. sír), kiöntős korsók, üvegpoharak és palackok jellemzik még e korai periódust. Egyre több lesz az épített sírforma. Területileg az 1. és 3. sírcsoportban találhatók, gyakran egymás mellett (23., 24. sír; 191., 4., 7., 160. sír; 12., 131., 132.; 245., 257?, 271. sír). 4. század második negyede (325–350) Kb. 12–23 sír, átlag 31%. Ide tartozik a 3., 5?, 7?, 9?, 11?, 12?, 17., 18., 21., 23?, 132., 160?, 171., 173?, 174?, 179., 239?, 249?, 252., 254., 257., 266., 270. sír. Két kőláda és egy téglasír tehető ide biztosan az érmek (324–333) és fibulák (300–340) alapján (179., 254., 270. sír). A 6. kőláda 348-as érme, terminus post quem értéke alapján már inkább a század második feléhez sorolható. Több olyan sír is van, melynek kora a 4. század első felén belül nem dönthető el, esetleg megérte a század közepét is. Pl. 5., 7., 12., 23., 160. sír. Némely melléklet azt bizonyítja, hogy hiába van korábbi érem a sírban, a temetkezés inkább a század közepén történt. Ilyen pl. a mázas kerámia (18., 179. sír). Még mindig az 1. és 3. sírcsoportban található a legtöbb ilyen korú sír: pl. egy sorban a 18., 179., 160., 7. sír; a 249., 266., 270., 257. sír.

XI. KELTEZÉS

95. tábla: A hun kori sírcsoport gazdagabb mellékletei. 1–2: mohazöld üvegedények (558., 554. sír); 3–4: ezüst öv- és cipőcsatok (554., 558. sír); ezüst ruhatűk (564. sír)

203

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

4. század harmadik negyede–második fele (350–375) Kb. 12–24 sír, átlag 32% (2, 6., 9., 10., 11., 17?, 118?, 171?, 173?, 174?, 179?, 225., 226., 227., 229., 239?, 249., 251?, 252?, 255., 266?, 267?, 269. sír). Érem mindössze két kőládában került elő. Egyik a korszak elejéről, a 6. sírban (348), a másik pedig a Valentinianus-korból a 118. sírban. Ez utóbbi keltezheti a sírt a század utolsó negyedére is. Feltűnően hiányoznak a temetőből a 350-es évek érmei (melyek máshol nagyon gyakoriak). A mázas korsók és tálak elsősorban a század második felére jellemzők (10., 227. sír), bár némely típus feltűnhetett már a század középső harmadában is, főleg, ha festett edény vagy korábbi érem van mellette (3., 11., 18., 179., 252. sír).717 Némelyik mázas típus pedig megérhette a század utolsó harmadát–végét, pl. a plasztikusan díszített peremű tálak (255. sír) vagy a nagyon kopott, lyukacsos mázú edények (227. sír). Az erős korongolásnyomokkal díszített edények is inkább a század második felének jellemzői (171., 249. sír).718 Az ékszereken belül ide tartozik némely karperectípus, pl. a kígyófejes karperecek (6., 10., 11., 227., 229. sír), a 225. sír gyöngyszerűen kiképzett szélű övverete (Valentinianus-kor), a vascsatok stb. A lábak mellé helyezett öv, mely talán keresztény halottat jelöl, is gyakoribb a század második felének, végének férfi sírjaiban (251., 269. sír stb.). A 2. téglasírt valószínűleg a század utolsó, zűrzavaros évtizedeiben rabolták ki. Az eredeti temetkezés korára legfeljebb a mellette lévő, Valentinianus-kori 118. sír utalhat. Néhány üres vagy jellegzetesebb melléklet nélküli sír a 2. sírcsoportban a mellette lévő sírok alapján talán szintén ide tehető (pl. 239. sír). A 2. sírcsoport összes temetkezése a század második felére esik (itt van a két biztosan legkésőbbi sír is). Az 1. és 3. sírcsoportban kevesebb a késői sír. Gyakran egymás mellett: pl. a 6., 10. sír; 17., 171. sír; 266., 267., 269. sír. 4. század utolsó negyede (375–400): Kb. 1–4 sír, átlag 4% (10?, 118., 225?, 269? sír). A temető legkésőbbi, Valens érme a 118. kőládából

való (364–375). Keltezheti a temetkezést a század végére is, amit a sír edényei is alátámasztanak. Esetleg a lábhoz helyezett övek és a melléklet nélküli sírok is ilyen későiek. Ugyanakkor a sírrablás és az üres sírok kis száma arra utal, hogy a 4. század utolsó negyedében már nemigen használták a temetőnek ezt a részét. 4–5. század forduló A szórvány cikáda fibula alapján betelepített barbár népcsoport is temetkezhetett ide – keveredve a rómaiakkal – a 4–5. század fordulóján. Az autópálya déli oldalán, a temető nyugati szélén került elő a gépek nyomában ez a nagy méretű fibula, melyet még nem Attila hunjai, hanem az előlük menekülő és Pannoniába befogadott barbárok használtak (alánok, hunok). Ehhez a periódushoz tartozhat a településen előkerült, állatalakos csontfésű is, mely talán egy germán csoporthoz köthető.719 Hun kor (95. tábla) Még az 5. század első felében, a hun korban is használták a római temető északnyugati szélét, külön sírcsoportot alkotva, eltérő tájolással és új mellékletekkel (12 darab sír). A fentiek alapján kb. 43 késő római sírt tudunk keltezni, és még mindig marad 13 olyan sír, melynek kora a 4. századon belül kétséges (23%).720 Keltezés

36. ábra: A késő római sírok keltezése*

* Miután elég sok átfedés van a sírok kora között, az egy korszakba sorolható biztosra vehető, minimum sírszámot és átlag százalékot tüntettem fel. 717

718

719

720

204

A 3. és 11. sír mázas edényeinek (pohár és korsó) kivitele hasonló, talán egykorú a két sír, vagy ugyanaz a műhely szállított árut több évtizeden keresztül Pátyra. Az apró fehér kavicsozással soványított edények nem korszakhatározók, bár valószínűleg egy műhelyben készültek, de hosszabb időn keresztül. Már a 4. század első–második negyedében feltűnnek 312-es éremmel (132., 160. sír), de a következő periódusba sorolható 11., 18., 226. sír edényein is megtalálhatók. Ottományi–Gabler 1985: 2019, XXX.t. 13; Ottományi 2001: 50–54, 60–61, 7. kép a–b: római gyártmányok, Északkelet-Pannoniában több lelőhelyről is előkerült mind a fésű, mind a fibula: pl. Intercisa (csontműhely), Aquincum. Ezek közül a 13., 169. sírok helyzetüknél fogva – 1. sírcsoport – talán a század első felének–közepének temetkezései. A 2. sírcsoportba tartozó 119., 228., 238. sír esetleg későbbi. Néha az is kérdéses, hogy a kora vagy késő római korba sorolható-e (pl. 230. sír). A 4. sírcsoport melléklet nélküli sírjait is nehéz lenne pontosabban keltezni (247., 263. sír). Némelyikből pedig túl kevés maradt meg az újkori bolygatás következtében, pl. a 206a, 577., 583., 585., 586. sír (4. sírcsoport).

XII. RÓMAI TEMETKEZÉSEK PÁTYON A terepbejárási adatokat a szakirodalommal, az adattárakban és a Magyar Nemzeti Múzeumban megőrzött információkkal, feliratos kövekkel kiegészítve kirajzolódnak előttünk a Páty határában élt rómaiak temetkezési helyei (Magyarország Régészeti Topográfiája 7. kötet, Budai és Szentendrei járás).721 Többnyire lakóhelyek (telepek, kőépületek) közelében találhatók a sírok (1. tábla 3). 13/1. lh. Lövöldöző (a belterület szélétől délkeletre) Várady József említi, hogy Lövöldözőn előkerült egy csontváz két vékony, bronz karpereccel és tőle 20–30 lépésnyire szép, feliratos római sírkő, mely két szemben álló lovast ábrázolt.722 E követ Mráv Zsolt azonosította Rómer Flóris Főkút-forrásnál említett, kocsijelenetes sírkövével. Ugyancsak Váradytól került be a Nemzeti Múzeumba – a tévesen Főkút aljához, valójában a forrás alatt fekvő Lövöldöző területéhez köthető – Crispianus sírköve, ki a 2–3. század fordulóján szolgált lovas katonaként, az ala Pannoniorum kötelékében.723 Fentiek alapján az MRT 13/1. lelőhelyén, Lövöldözőn a felszíni leletek által kirajzolt kisebb, késő kelta és kora római településhez temetőt is kapcsolhatunk. Lakosságát a 2. század első felében–közepén romanizált eraviszkuszok alkotják (kocsijelenet), a 2–3. század fordulóján pedig már a katonaság jelenléte is bizonyítható.724 13/2. lh. Hegyi-dűlő Egy sírépítményhez vagy sírkerthez tartozó oroszlánszobor származik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat pátyi Gondviselés Háza mögötti Hegyi-dűlőkből. Lehet, hogy nem önálló temetőt jelez, hanem a lelőhelyen lévő Árpád-kori templomba volt beépítve.725 Esetleg a mellette található 13/1. lelőhely temetőjéhez tartozott.

721 722

723 724

725 726

727

13/8–9. lh. Malom-dűlő726 A lelőhely északi szélén, a mai községi temetőben az 1870-es évektől egészen a közelmúltig találtak római temetkezéseket. Ismeretes egy kisgyerek téglasírja szürke korsóval, egy szarkofágtemetkezés, továbbá egy másik sírban Constantinus kisbronzzal és két sodort karpereccel eltemetett halott.727 Rómer Flóris szerint Páty határában „Sasfészkén a száraztó fölött három hamvedret találtak”. Ez a Sasfészek-tó a 9. lelőhelyen feltárt temető délnyugati szélét alkotja.728 A fentiek alapján úgy tűnik, hogy a Füzes-patak nyugati partján hosszan elnyúló település (vicus) több temetővel is rendelkezett, fennállásának több mint négy évszázada alatt. Az északi részen egyelőre csak késő római temetkezésre van bizonyíték. A teleppel párhuzamosan, a dombtetőn futó temetőben viszont a bronzkori és késő kelta síroktól a hun kori temetkezésekig minden megtalálható.729 Ez a nagyobb temető a 100-as út és az M1-es autópálya között lezárul, tehát a déli részen lehetett egy másik temetőrészlet is. 13/29. lh. Belterület nyugati széle A Füzes-patak nyugati partján kisebb római villagazdaságra utalnak a felszíni leletek. Valószínűleg e villa temetőjéhez köthető a Jenei úti dűlőben talált nagy méretű, családi sírsztélé-töredék, melyen Septimius Viator neve szerepel. Kora a 3. század eleje.730 13/32. lh. Somogyi Béla u. 19. A falu keleti szélén pinceépítés közben (Csordás Andor telke) 1954-ben téglasírra bukkantak. Melléklet nélküli, északnyugat–délkelet irányítású késő római sír volt. A beépítettség miatt a hozzátartozó település és a többi sír még nem került elő (vagy már el is pusztult).

A lelőhelyszámok az MRT 7. kötet számozását követik, ahol a lábjegyzetekben a forrásadatok is megtalálhatók. Prohászka 2007: 426, 428, 436 (Várady elveszett helyszínrajza „H” betűvel jelöli a lelőhelyet: „A H alatti helyen hajdan római temető is lehetett” — írja 1876-ban). Mráv 2007: 408–409, 412–413, 6. és 11. kép. A késő kelta és kora római telep közötti folyamatosság ásatások hiányában nem bizonyítható. A terepbejárás kerámiája alapján a római telep a 2–3. századra keltezhető (MRT 7: 127: közép-galliai sigillata, bepecsételt kerámia, festett korsók, tálak stb.). SzFM 76.135. 13–26. Mráv 2007: 415, 15. kép. MRT 7: 128. A topográfia külön lelőhelyként említi a 13/8. és 9. lelőhelyet a Malom-dűlőben. A felszíni leletek alapján ez egy nagy, ös�szefüggő vicus lehetett (Ottományi 2007: 209–219). A lelőhely déli széléhez lett kötve tévesen egy 1879-ben talált sírtábla (Ulpia Valentina), melyet Pátyról Várady József birtokos vitt be a Nemzeti Múzeumba, lelőhelyként Gross Márton földjét megjelölve. Hampel József viszont Torbágy lelőhellyel említi. Miután Torbágy és Páty közös római lelőhelye a Páty, Malom-dűlőben lévő, déli végén Torbágy, Káposztás-dűlőre átnyúló település (MRT 7: 34/14. lh.), Mráv Zsolt 2007-ben feltételesen ehhez a vicushoz kapcsolta a sírkövet. Ld. Mráv 2007: 415, 14. kép. Valójában, az 1884. évben készült „Torbágy nagyközség” térképén, Gross Márton földje a község északi szélénél, Budaörs határához közel található. Az itt épült Premier Outlet Center alatt feltárt római temetőhöz tartozhatott (Repiszky Tamás 2004. évi ásatása). A helyesbítést Palovics Lajosnak, Biatorbágy volt polgármesterének köszönöm.

205

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

XIII. A KÉSŐ RÓMAI TEMETŐ ÖSSZEFOGLALÁSA A Páty–Malom-dűlőben feltárt temetőben a késő római sírok nem egy összefüggő temetőrészt alkotnak, hanem több kisebb csoport figyelhető meg, melyeken belül sírsorokat is találhatunk. Két sírcsoport az M1-es autópálya déli oldalán (1–2. csoport) és két kisebb sírcsoport az északi oldalon (3–4. csoport) helyezkedik el. Az autópálya alatt is sok sír elpusztult az építkezés során. A temető folytatódik tovább északra, Páty irányába, tehát teljesnek nem mondható a feltárás. Az előkerült kb. 183 római sír egyharmada (30,6%), 56 sír (59 temetkezés) sorolható a késő római korba (több üres és melléklet nélküli sír kora kérdéses). A késő római síroknak kb. a fele észak–északnyugati irányba lett tájolva (55%), valamivel kevesebb hasonlít a kora római sírok dél–délkeleti tájolására (41%), és nagyon kevés az ellentétes, nyugat–keleti vagy fordított irányú sír. A férfiak és nők aránya majdnem egyforma (21 férfi, 18 nő), a gyerek sír kevés (5 db). A férfiak csoportján belül a fiatalok kis száma talán azzal magyarázható, hogy máshol katonáskodva haltak meg. A nőknél már több a 20–30 évesek aránya, akik a szülésbe halhattak bele. A késő római korban, a 3. század második felétől a csontvázas rítus jellemző Pannoniában, változatos sírformákkal, épített sírokkal. A leggazdagabbak a jellegzetesen késő római kőláda, illetve téglasírok. Ilyen kb. a sírok fele: 18 kőláda, 9 téglasír. Ritka sírforma a kőlapokkal vagy téglákkal kettéosztott, padmalyos sír (3 db). A többiek kőpakolásos (5 db) vagy egyszerű földsírba temetkeztek (21 db). Néha ezekben is lehet érem vagy több ékszer és edény, tehát a középréteg sírjai is idetartoznak. Koporsóba mindössze egy gyereket temettek. A halottak gazdasági helyzetét tükrözi a sírok építési módján kívül a sírba tett mellékletek minősége és száma. Az ékszerek anyaga alapján nagyon gazdag sírokat eddig nem találtunk Pátyon. Arany ékszer egyáltalán nincs, csak egy esetben

728

729

730

206

aranyfóliával bélelt gyöngy (10. kőlapokkal osztott sír). Ezüst is csak három karperec: kettő épített sírban (11., 191. sír), egy pedig 3. századi katonai kitüntetés (224. sír). A késő római sírokban legtöbb a bronzékszer, és néha egy-egy vasból készült tárgy is feltűnik. Az a más temetőkben általános késő római szokás, hogy a szegényebbek a fémékszereket csontból utánozzák, itt nem jellemző. Egyetlen csont ékszer a hun kori sírok fésűje. A férfiaknál többnyire csak viseleti tárgyakat (fibulát, övcsatot és övveretet), a nőknél pedig ékszereket (nyaklánc, karperec) találunk. Némely ékszertípus feltűnően hiányzik, pl. a fülbevaló és a gyűrű. Kiemelkedők az egyetlen 3. századi sírban lévő, katonai méltóságjelvények (torques, ezüst karperec). Néha a mellékletek nem a viseletnek megfelelő helyen vannak, ilyenkor esetleg keresztény halottakról lehet szó. Idegen etnikumra utaló jel nincs, egyetlen női sír fibulával megtűzött köpenye és övviselete különbözik a római szokásoktól (266. sír). A másik két női sírban fellelhető öv és vaskés, továbbá a férfiak vasfibulái, bár nem jellemzők a római viseletre, római tárgyakkal együtt kerülnek elő. Az étel-ital melléklet szegénynek és gazdagnak egyaránt kijárt, csak az edények minősége és száma különböző. A gazdagabbak néha üvegedényt (poharat, palackot) is kaptak, mely kizárólag kőláda vagy téglasírban fordul elő (5 sír). A kerámián belül legjellemzőbb a korsó (44%) és bögre- vagy pohárforma (34%), néha tál egészíti még ki az étkészletet. Átlagosan két edényt tesznek a halott mellé, a gazdagabbaknál 3–5 edény is van. Többnyire a halottak lábához kerül az edény. A mindennapi használatban leggyakoribb házi kerámiát (62%) a kora római kortól folyamatosan használt festett és nyers színű edények (19%), továbbá a 4. századi új díszítésmódok, a mázas felületű (12%) és simított (6%) edények egészítik ki. Érem 11 sírban volt (12 halott mellett), ez a késő római sírok 20%-a. A sírok felénél csak egy-egy

MRT 7: 133: szám nélküli szórványként említik. Lehet bronzkori urnatemető, mely a Malom-dűlőben lévő középső bronzkori telephez tartozott. De lehetnek kora római hamvasztásos sírok is. Ehhez a nagy temetőhöz tartoztak a jelenleg közölt késő római sírok is. Amennyiben folytatódik az építkezés az M1-es autópálya és Páty között, újabb sírok előkerülése várható. MRT 7: 131: 70 × 50 méteres területen római épület nyomai, 2. századra jellemző kerámiával; Mráv 2007: 413–414, 12. kép.

XIII. A KÉSŐ RÓMAI TEMETŐ ÖSSZEFOGLALÁSA

darab, néhánynál kettő (főleg a dupla sírokban), a 191. téglasírban pedig 13 darab. A szájba helyezett halotti obulus nem jellemző a pátyi temetőre. Inkább a halott kezébe tették a túlvilági útra szánt érmét. Koruk a 3. század második felénél kezdődik, majd fél évszázados szünet után a 4. század második évtizedétől (Kr. u. 312-től) a század utolsó harmadáig (Kr. u. 375) tart. Az érmek többsége a 4. század első felére tehető. Ezen belül a legkorábbi az 1. és 3. sírcsoport, a legkésőbbi a 2. sírcsoport. A melléklet nélküli sírok száma kevés (16%). Rablás mindössze a sírok 7%-ánál figyelhető meg, ami arányban áll a temetkezések korai kezdetével a 4. századon belül. A pátyi temető legfőbb jellegzetessége, hogy nem válik el külön a kora és késő római temetkezés. Folyamatosan használták a temetőt az 1. század közepétől (Iulius–Claudius-dinasztia) a 4. század végéig, sőt még egy 5. századi sírcsoport is elkülöníthető. Ezt a folyamatos átmenetet jelzi, hogy a kora és késő római sírgödrök tájolása hasonló, de a bennük fekvő halott feje a kora római korban inkább a déli, délkeleti oldalon van, a késő római korban viszont az északi, északnyugati végén. Nem vágják egymást a különböző korú sírok. A római koron belül, az alapvető rítusbeli különbségeken túl (hamvasztás, körárkos temetkezés stb.) egyes sírformák (padmalyos sírok), kerámiatípusok (behúzott peremű tálak, festett edények, kiöntős korsók, horpasztott falú poharak) nagyon hasonlók és folyamatos fejlődést mutatnak. Természetesen mindehhez új sírformák (kő- és téglasírok), szokások (étel-ital a lábnál), edénytípusok (mázas kerámia stb.) és ékszerek járulnak a 4. században. A középső császárkori és késő római kori temetkezések elkülönítése Pátyon is problémás, ugyanúgy, mint egész Pannoniában. Ezek a korszakhatárok modern, általunk kitalált felosztások. A való életben folyamatosan temetkeztek a temetőbe négy évszázadon át. Ezen belül a 3. század közepe–második fele az az átmeneti periódus, mikor még van hamvasztás, de már megjelenik a csontvázas rítus is; ebben az időben még festett és nyers színű edényeket használnak a szürke

731 732

733 734

735

házi kerámia mellett. Ekkor szűnik meg az import edények behozatala, és a barbár betörések következtében elszegényedő lakosság kevés melléklettel temeti el a halottait. Pénzeket és drágább ékszerek nagyon ritkán tesznek ezekbe a sírokba. A 4. századi temetkezésen belül legkorábbi és leggazdagabb mellékletekkel, valamint legtöbb épített sírral rendelkezik az 1. sírcsoport. A 4. század első felében, kb. a század közepéig temetkeztek ide (bár egy-két tárgytípus még a század második felében is használatban lehetett). Hasonlóan korán kezdődött a temetkezés a 3. sírcsoportban, de eltartott egészen a 4. század végéig. Érdekes módon itt van a sírokban a legtöbb férfi ékszer, és éremből is majdnem annyi fordul elő, mint az 1. sírcsoportban. Az érmek kora és a rabolt vagy melléklet nélküli sírok száma alapján a legkésőbbi a 2. sírcsoport (Valentinianus-kor, talán 4. század vége). Esetleg hasonlóan késői a többnyire melléklet nélküli, szegényes sírból álló 4. csoport is. Itt a kis sírszám és a nagymértékű bolygatás kétségességé teszi a keltezést.731 A szórvány cikáda fibula alapján betelepített barbár népcsoport is temetkezhetett ide a 4–5. század fordulóján (erre utal a településen talált, állatalakos csontfésű is). Még az 5. század első felében, a hun korban is használták a temetőt, külön sírcsoportot alkotva, eltérő tájolással és új mellékletekkel (a temető északnyugati széle). A pátyi temető gazdagságát tekintve nem hasonlítható össze a limesmenti katonai táborok vagy városok gazdag temetőivel.732 Analógiáit a vidéki villák és vicusok között kell keresni, bár ott is ritkán találunk ilyen, négy évszázadon át folyamatosan használt temetőt.733 Elsősorban a szomszédos budaörsi vicus temetőjéhez hasonlít, mind időbeli kiterjedését (1–4. század), mind sírformáit és lakossága összetételét nézve. A telep és a temető viszonya is hasonló a két lelőhelyen. A dombtetőn létesített, három oldalról lehatárolt temető mindkét esetben még több km hosszan kísérhette a telepet.734 A Pátyon feltárt római temető egy patakparton hosszan elhúzódó vicushoz tartozott, mely Aquincum territóriumán fekszik, és talán a név szerint is ismert pagus Herculius egyik vicusának tekinthető.735

Ottományi 2018: Picture 4., 9. Ha gazdagságát tekintve nem is, de időbeli kiterjedését tekintve a táborok melletti vicusok és városok 1–4. századig használt temetőivel párhuzamba állítható. Bár azok kezdetben a kivezető utak mentén, majd a tábort, ill. városfalakat több oldalról körbeölelve helyezkedtek el – ellentétben a pátyi vicust egy oldalról kísérő temetővel. Pl. Grünewald 2011 (Mayen: késő keltáktól a frankokig tartó temető); Doneus 2014 (Halbturn I temető, 2–5. század) stb. A patakparti teleptől kb. 50 méterre, a dombtetőn helyezkedett el a temető Budaörsön is. Kelet felé folytatódott a teleppel együtt (Ottományi 2016a: 11, 1. kép 1). A legfőbb különbség, hogy a budaörsi temető szinte teljesen fel lett tárva, míg Pátyon csak egy kisebb részletet sikerült megismernünk. Ottományi 2014: vicus Teut (…) = Budaörs, vicus Bataio(nis), vicus Anarti(orum).

207

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

XIV. FÜGGELÉK XIV. 1. Érmek (Torbágyi Melinda) 7. táblázat: A pátyi temető római érmei

208

sírszám és ltsz.*

előkerülési hely császár (meghatározás) (mellékletszám)

évszám, verde

sírforma, nem

jobb könyöknél 4 db (2. melléklet)

hiányzik

6.3.

ládikában (6. melléklet)

Constans, AE4 RIC 8. 183 ΓSIS

347–348 Siscia

kőláda, nő

18.7.

jobb váz bal alsó karja (11. melléklet)

I. Constantinus, AE3 RIC 7. 19. ·TS·A·

317–318 Thessalonica

kőláda, nő (és férfi)

118.14.

sírföldből (2. melléklet)

I. Valentinianus, AE3 RIC 9. 5a/5 /A* //·?SISC

364–367 Siscia

kőláda, férfi, rabolt

118.15.

sírföldből (2. melléklet)

Valens, AE3 RCI 9. 14b/10 /R //(sis)

367–375 Siscia

kőláda, férfi, rabolt

124.2.

középen, –15 cm

Antoninus Pius, sestertius öntött utánzata vö. RIC 546 vagy 646

144 után, Severus-kori másolat?

szórthamvasztásos

125.4.

DK-i sarok, égett

Iulia Domna, as vö. RIC 857, 859

196 után, limes falsa (egykorú, hamis, öntvény)

szórthamvasztásos, férfi

127.2.

sírföldből, égett

Philippus, AE1 Moesia Superior, Pick 99.

243–244 Viminacium

szórthamvasztásos

127.3. **

sírföldből

Iulius-Claudius din. As R.: 1. század első S – C a mezőben középen fele, Róma

szórthamvasztásos

157.2.

középen

Commodus, as vö. RIC 382, 418

183 után, limes falsa

szórthamvasztásos

160.12.

jobb medence (7. melléklet)

Maxentius, red. follis RIC 6. 35. MOSTE

309–312 Ostia

téglasír, nő

179.6.

középen (3. melléklet)

I. Constantinus, AE3 RIC 7. 101, 123. TSEVI

320–324 Thessalonica

téglasír, nő

191.17.

kiszórt földből

Galerius, follis RIC 6. 24b. HTB

305–306 Heraclea

téglasír, nő

191.18.

derekánál (8. melléklet)

I. Constantinus, red. follis 312 RIC 6. 225c /AH //SIS Siscia

téglasír, nő

191.19.

derekánál (8. melléklet)

I. Constantinus, red. follis 313 RIC 6. 233c /A //SIS Siscia

téglasír, nő

191.20.

derekánál (8. melléklet)

Maximinus Daia, red. follis RIC 6. 55 SMNΓ

308–310 Nicomedia

téglasír, nő

191.21

derekánál (8. melléklet)

Diocletianus, follis RIC 6. 14a, Δ //·SM·SD·

305–306 Serdica

téglasír, nő

191.22

derekánál (8. melléklet)

Constantius Chlorus, follis RIC 6. 12a, Δ //·SM·SD·

305–306 Serdica

téglasír, nő

részleges kőláda, nő

XIV. FÜGGELÉK

sírszám és ltsz.*

előkerülési hely császár (meghatározás) (mellékletszám)

évszám, verde

sírforma, nem

191.23.

derekánál (8. melléklet)

Diocletianus, follis RIC 6. 140a u/Γ //SIS

303 Siscia

téglasír, nő

191.24.

derekánál (8. melléklet)

Galeria Valeria, follis RIC 6. 57 SMNΔ

308–310 Nicomedia

téglasír, nő

191.25.

derekánál (8. melléklet)

Constantius Chlorus, follis RIC 6. 4a /Γ ·SM·SD·

303/304–305 Serdica

téglasír, nő

191.26.

derekánál (8. melléklet)

Maximinus Daia, red. follis RIC 6. 225 /ΓH //SIS

311 Siscia

téglasír, nő

191.27,

derekánál (8. melléklet)

Galerius, red. follis RIC 6. 54a SMNA

308–310 Nicomedia

téglasír, nő

191.28.

derekánál (8. melléklet)

I. Constantinus, red. follis 311 RIC 6. 47b /Δ //·SM·TS· Thessalonica

téglasír, nő

191.29.

derekánál (8. melléklet)

I. Constantinus, red. follis 311–312 RIC 6. 84b /Γ //MKV Cyzicus

téglasír, nő

224.5.

bal felkar mellett (4. melléklet)

Philippus Arabs, AE1 Pick 104 AN VIII

földsír, férfi

234.7.

sírföldben

Kopott, olvadt felületű bronzkorong. Talán érem.

235.4.

sír délnyugati felében, égett

Antoninus Pius, as R: COS IIII

145–161 Róma

szórthamvas

254.13.

nő mellkasán (3. melléklet)

Helena, AE3 RIC 7. 159. SMTSΔ

326–328 Thessalonica

kőláda, nő (és férfi)

254.14.

férfi medence (7. melléklet)

Licinius, Ae3 RIC 7. 8. / Γ // SIS

313–315 Siscia

kőláda, férfi (és nő)

254.15.

férfi medence (7. melléklet)

I. Constantinus, AE3 RIC 7. 96. M / F // ARLP

316 Arelata

kőláda, férfi (és nő

257.16.

deréknál, bal kéznél (3. melléklet)

Licinius, red. follis RIC 6. 54. / Γ //·SM·TS·

312 Thessalonica

kőpakolásos sír, férfi

257.17,

deréknál, bal kéznél (3. melléklet)

I. Constantinus, AE3 RIC 7. 33. */ //ΓSIS

317 Siscia

kőpakolásos sír, férfi

270.1,

jobb lábfej helyén (1. melléklet)

Urbs Roma, AE3 RIC 7. 114. SMHE

330–333 Heraclea

részleges kőláda, gyerek

279.6.

jobb kéz alatt

Caligula, as vö. RIC 35.

37–41 Róma

földsír, nő

296

jobb comb (ládika)

hiányzik

298.31.

2. számú edényben

Domitianus, as

81–96 Róma

hamvasztásos, gyerek

szórvány (?)***

Constans, AE4 R: Gloria exercitus 1 jelvényes típus

337–340

kérdéses, melyik sírból

246–247 Moesia Superior Viminacium

szórthamvas

földsír, férfi

* SzFM 2005.12. ... (sírszám). ... (darabszám). ** Az ásatási napló csak egy, megégett érmet említ. A Philippus érem van az eredeti zacskóban. A másik később megírt zacskó, esetleg össze lett keverve. *** Kiesett az egyik zacskóból, így kérdéses, melyik sírba való. Több római érem került elő a temető avar sírjaiból is, gyakran átfúrva. Pl. 317. sírból Constantinus dinasztia (330–336). Legkorábbi a 858. sír Nerva érme (96–97). Ezek nem szerepelnek a táblázatban.

209

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

XIV. 2. Fibulatípusok a temetőből (Merczi Mónika) 8. táblázat: A temető fibulatípusai (Merczi Mónika meghatározása)

210

sírszám

helye, neme

típus

katalógus szám kora (Merczi 2019)

24. téglasír

férfi, bal vállon

hagymafejes fibula, Kat. 27. 1. változat

280–320 között

112. urnasír

nő

Idrija típus

Augustus-kor, római foglalás előtt

112. urnasír

nő

noricumi–pannoniai Kat. 13. szárnyas fibula, 3. változat

1. század utolsó harmada–2. század közepe

120. földsír körárokkal

nő, két vállon

noricumi–pannoniai Kat. 8. szárnyas fibula, 2. változat

Claudius-kor–1. század 2. fele

120. földsír körárokkal

nő, két vállon

noricumi–pannoniai Kat. 12. szárnyas fibula, 3. változat

1. század utolsó harmada–2. század közepe

131. kőpakolásos sír

férfi, bal vállon

hagymafejes fibula, Kat. 28. 1. változat

280–320 között

132. földsír

férfi?, jobb vállon

nyitott gyűrűfibula

4. század első fele (–5. század eleje)

137–137. padmalyos sír

nő, két vállon fibulapár

noricumi–pannoniai (hiányzik) szárnyas fibula

162–163. padmalyos sír

nő, jobb vállon

noricumi–pannoniai Kat. 14. szárnyas fibula, 3. változat

1. század utolsó harmada–2. század közepe

164. földsír

kislány, két vállon

noricumi–pannoniai Kat. 9–10. szárnyas fibula, 3. változat

1. század utolsó harmada–2. század közepe

220. szórthamvas férfi?, nyesésből

pannoniai trombitafejes fibula, 3. változat

Kat. 19.

2. század (–3. század eleje)

233. földsír

kislány, két vállon

pannoniai trombitafejes fibula, 3. változat

Kat. 17–18.

2. század (–3. század eleje)

245. földsír

férfi, jobb vállon

hagymafejes fibula, Kat. 25. 1. változat

280–320 között

248. földsír

nő, bal vállon

noricumi–pannoniai Kat. 5. szárnyas fibula, 1. változat

Claudius-kor–2. század első harmada

254. kőládasír (dupla)

férfi, jobb vállon

hagymafejes fibula, Kat. 29. 2. változat

300–340 között

257. kőpakolásos sír

férfi, jobb vállon

vas, rugós T-fibula

Kat. 21.

3. század utolsó negyede–4. század vége

266. földsír

nő, jobb vállon

zárt gyűrűfibula, áttört toldalékkal

Kat. 23.

(3. század második fele) – 4. század első fele– közepe

271. kőpakolásos sír

férfi, DK-i végében, kövek között

hagymafejes fibula, Kat. 26. 1. változat

Kat. 3.

Kat. 22.

280–320 között

XIV. FÜGGELÉK

sírszám

helye, neme

típus

katalógus szám kora (Merczi 2019)

279. földsír

nő, két vállon

noricumi–pannoniai Kat. 7. (párja szárnyas fibula, 1. hiányzik) változat

Claudius-kor–2. század első harmada

292. földsír

nő, bal vállon

noricumi–pannoniai Kat. 11. szárnyas fibula, 3. változat

2. század (–3. század eleje)

302. földsír

nő, két vállon

noricumi–pannoniai Kat. 6. szárnyas fibula, 1. változat

Claudius-kor–2. század első harmada

302. földsír

nő, két vállon

noricumi-pannoniai kétgombos fibula

Kat. 15.

Augustus– Claudius-kor

572. földsír

nő, bal vállon

csuklós, szárnyas fibula

Kat. 1.

Claudius-kor–1. század harmadik negyede

573. padmalyos sír

nő, nyaknál

térd alakban meghajlított testű, vas fibula

Kat. 20.

2. század (–3. század első fele)

575. földsír

üres, kis méretű, cikáda fibula (ezüst) Kat. 24. nyeséskor

2. század

579. hamvasztás

középen, megégve

egygombos, erősprofilú fibula, 5. változat

Kat. 4.

2. század (–3. század eleje)

584. földsír

gyerek (kislány), medalionos fibula nyaknál középen

Kat. 2.

Claudius-kor–1. század második fele

588. földsír

üres, kisméretű, nyeséskor

Kat. 16.

1. század vége–2. század harmadik negyede

pannoniai trombitafejes fibula, 2. változat

*A szórvány és az avar sírokban lévő fibulák nem szerepelnek a táblázatban. Ezeket lásd Merczi 2019: Kat. 30–36 (egygombos, erősprofilú fibulák: római foglalás előtt–2. század első fele; 94. tábla), Kat. 37 (noricumi-pannoniai kétgombos fibula: 1. század), Kat. 38 (pannoniai trombitafejes fibula: 1. század vége–2. század), Kat. 39 (cikáda fibula: késő római; 93. tábla 6).

XIV. 3. Késő római kerámia leírások 3. sír: 2005.12.3.1–3 (43. tábla). 1. Terra sigillata utánzatú, mély, festett tál. Belső oldala teljesen, a külső vállig vörösre festett. Vöröses nyers színű, csillámos homokkal soványított, jól iszapolt, keményre égetett. Szá.: 17 cm, tá.: 7 cm, m.: 9 cm. Bal lábnál, kő alatt, lefelé fordítva, 3. melléklet. 2. Lóherelevél kiöntős, kis, füles korsó. Vállán bordázások. Kívül kopott narancsvörös festés és ráfolyt barnássárga máz, illetve mázpettyek a fül alatt és a hason. Felülete két helyen folt alakban lepattogzott (az agyagban lévő mészszemcse lökte le a felső réteget). Anyaga halványvörös, jól iszapolt, homokkal soványított, jól kiégetett. Szá.: 4.2 × 5 cm, tá.: 4 cm, m.: 13 cm. Jobb alsó lábszár külső oldalán, 1. melléklet. Analógia:

11. sír mázas bögréjén ugyanilyen bordázás és sárgásbarna máz van. Egy műhely termékei. 3. Bögre, profilált (fedőhornyos) peremmel. Vállán enyhe korongolásnyomok. Szürke, homokkal, apró kaviccsal soványított, szemcsés, keményre égetett. Szá.: 10,8 cm, tá.: 5 cm, m.: 13 cm. Bal lábnál, kő alatt, 2. melléklet. 5. sír: 2005.12.5.1–2 (44. tábla). 1. Egyfülű, szürke korsó. Egyosztatú szalagfüle a perem alól, a gallérból indul. Vállán a fül aljánál dupla, nyakán egy soros, enyhén bemélyített vonal fut körbe (elég szabálytalanul húzott, alig látszó vonal). Szürke színű, csillámos homokkal, kevés apró fehér kaviccsal soványított, keményre égetett anyagból. Szá.: 6 cm, tá.: 7,6 cm, m.: 22 cm. Jobb vállnál, 1. melléklet. 2. Füles bögre (törött). A perem külső oldalán

211

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

és a vállán barázdák futnak körbe. Világos, fehéresszürke színű, foltokban sötétebbre égett. Kopott. Homokkal és apró kaviccsal soványított, lyukacsosra és keményre égetett. Szá.: 11,8 cm, tá.: 7,4 cm, m.: 17 cm. Fülsz.: 2–2,5 cm. Jobb lábfejnél, 3. melléklet. Analógia: perem külső vonalkázása hasonlít a 7. sír bögréjéhez, bár a peremkiképzés más. 7. sír: 2005.12.7.1–2 (45. tábla). 1. Egyfülű, szűk nyakú, ép korsó. Pereme ferdén behúzott, a kiugrásból indul az egyosztatú szalagfül. Rövid, hengeres nyakán három bemélyített, szabálytalan vonal fut körbe. Világosszürke, homokkal soványított, jól iszapolt, nem keményre égetett. Felszíne puha tapintású, sima, de nem fényesre simított. Kopott, a sok használattól repedezett felület (másodlagos mészlerakódás). Helyenként az égetéskor kipattogzott kavicsok (mész) helyén lyukak. Szá.: 3 cm, tá.: 6 cm, m.: 19 cm, fv.: 0,7 cm. Jobb lábfejnél a padkán, 1. melléklet. 2. Egyfülű, nagy bögre, pereme egyenesen álló, kívül bemélyített vonalakkal osztott. Talpa enyhén behúzott. Egy mélyedéssel tagolt szalagfüle a perem alól indul. Szürke, csillámos homokkal soványított, helyenként a kavics kipattogzott a felületén. Keményre égetett. Szá.: 11,6 cm, tá.: 6,8 cm, m.: 15 cm. Bal lábfejnél a padkán, 2. melléklet. Analógia: ugyanilyen vonalkázással tagolt az 5. sír bögréjének pereme. 10. sír: 2005.12.10.1–5 (46. tábla). 1. Nagy, zöld mázas, egyfülű korsó. Pereme tölcséres, osztott, nyakán borda. Széles szalagfüle a peremből indul, és egy dudorral csatlakozik hozzá. Hasán alig bemélyedő vonal fut körbe. Anyaga téglaszínű, homokkal soványított, keményre égetett. Kívül világos zöldesbarna máz, ami helyenként lyukacsos, kipattogzott. Szá.: 8,5 cm, tá.: 7,8 cm, m.: 27,5 cm, fülszél.: 2,3 cm. Helye a sírban ismeretlen, esetleg felszedéskor a kövek mögött volt. 2. Kis, mázas, egyfülű korsó. Peremből induló fülén egy borda fut végig. Anyaga téglaszínű, homokkal soványított, keményre égetett. Vékony, zöld, foltosan sötétebb barnászöld máz borítja, nem összefüggően, helyenként, pl. a nyakán, talpán foltokban kilátszik az eredeti anyag. Szá.: 4 cm, tá.: 5 cm, m.: 13,7 cm, fülsz.: 1,3 cm. Bal láb végében, 1. melléklet. 3. Fületlen bögre, vállán korongolásnyomok. Anyaga szürke, csillámos homokkal soványított, egy-két nagyobb kavics kipattogzott belőle, egyébként jól iszapolt, keményre égetett.

212

(Anyaga nagyon hasonlít a behúzott peremű tál anyagára). Szá.: 7,4 cm, tá.: 3,6 cm, m.: 9 cm. Térdnél, lábak között, 5. melléklet. 4. Élesen alávágott, behúzott peremű fedőtál. Belül erős korongolásnyomokkal. Szürke, csillámos homokkal soványított, keményre égetett (egy-két apró kavics kipattogzott az anyagában). Szá.: 16,4 cm, tá.: 7,8 cm, m.: 5 cm. Bal lábfejnél, 2. melléklet. 5. Vízszintesen kihajló peremű tál, hullámosra kiképzett peremmel. Peremén és belül foltokban zöld (barnászöld) máz, ami nagyon kopott és lyukacsosra égett. Anyaga halvány téglaszínű, homokkal soványított, keményre égetett. Szá.: 15,8 cm, tá.: 4,4 cm, m.: 5,2 cm, perem szél.: 2 cm. Jobb lábfej, 4. melléklet. 11. sír: 2005.12.11. 1–3, 5–10 (47. tábla). 1. Alávágott, behúzott peremű fedőtál töredékei (négy, össze nem illő töredék). Sötétszürke színű, finom szemcséjű homokkal soványított, jól iszapolt, jól kiégetett. Pereme másodlagosan feketére égett. Szá.: 17 cm, fv.: 0,4 cm. A kőláda kövei körül, nyeséskor került elő (15. melléklet). Analógia: pereme és formája ugyanolyan, mint a 10. sírban lévő fedőtálnak. 2. Behúzott talpú, kis pohár alsó része. Élénk narancsos-téglaszínű, finom szemcséjű homokkal soványított, jól kiégetett. Mindkét oldalán kopott, vörös festés nyoma látható. Törésfelületén másodlagos égésnyom. Tá.: 3,8 cm, fv.: 0,5 cm. Jobb láb végénél, padkán (7. melléklet?). 3+8. Töredezett, rossz megtartású korsó (pereme és nyaka hiányzik). Anyaga téglaszínű, belül világosbarna, homokkal, vörös szemcsés anyaggal soványított, rosszul égetett. Nagyon vékony falú, rétegesen mállik szét, a fele szinte mindenütt lehasadt. Lá.: 13 cm, tá.: 4.8 cm, m.: 13 cm. Jobb alsó lábszár (5. melléklet). 5. Füles korsó (pereme és füle ragasztott). Enyhén árkolt szalagfüle a perem alól indul. Sötétszürke, homokkal soványított, jól iszapolt, közepesen keményre égetett. Felszíne simított (felülete meszes, de helyenként látszik a fényes simítás). Oldala egy helyen kilyukadt. Pereménél és a talpán foltokban másodlagosan égett. Talpán bekarcolt betűk vagy számok (VX…I). Szá.: 6,3 cm, tá.: 8,5 cm, m.: 23 cm, fülszél.: 2 cm. Bal térdnél, 3. melléklet. 6. Mázas pohár, felső része bordázott. Anyaga téglaszínű, homokkal soványított, keményre égetett, vékony falú. Külső oldalán kopott, sárgásbarna máz. Szá.: 5,5 cm, tá.: 3,5 cm, m.: 9,4 cm. Bal boka, 4. melléklet. Analógia: a bordázás és a máz színe egyezik a 3. sír korsójával.

XIV. FÜGGELÉK

7. Fületlen bögre. Világosszürke, homokkal és apró kaviccsal soványított, szemcsés, keményre és helyenként lyukacsosra égetett. Szá.: 9 cm, tá.: 4 cm, m.: 11 cm. Jobb láb végében a padkán, 13. melléklet. 9. Egyfülű, szélesszájú, törött kancsó. Világosszürke színű, homokkal, fehér kaviccsal soványított, szemcsés, lyukacsos (kipattogzott kavicsok), keményre égetett. Pereme és belseje foltosan, másodlagosan égett. Elég rosszul kidolgozott, késői darab. Szá.: 11 cm, tá.: 5,8 cm, m.: 15,8. Jobb láb végében a padkán, 11 (–12.) melléklet. 10. Nagy, mély tál (bögre?) töredékei. Csillámos homokkal, apró fehér kaviccsal soványított, szemcsés, keményre égetett. A fele hiányzik. Szá.: 18 cm, tá.: 9,4 cm, m.: 15 cm. Láb végében a padkán (10. melléklet). 12. sír: 2005.12.12.1 (48. tábla). 1. Egyfülű, szürke bögre. Anyaga csillámos homokkal, apró kaviccsal soványított, szemcsés, lyukacsos, keményre égetett. Szá.: 10,4 cm, tá.: 6,8 cm, m.: 15 cm, fülszél.: 1,5 cm. Sír közepén (1. melléklet). 17. sír: 2005.12.17.1 (48. tábla). 1. Lóherelevél kiöntős kancsó. Pereme osztott, ebből indult a füle (letört és nem volt a sírban!). Világosszürke, csillámos homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett anyagú korsó (jól iszapolt, finoman szemcsés). Szá.: 8,5 cm, tá.: 6,4 cm, m.: 18 cm. Bal combcsont mellett, kővel lefedve (1. melléklet). 18. sír: 2005.12.18.1–6 (48. tábla). 1. Egyfülű, nagy méretű, vörös színű korsó. Osztatlan szalagfüle a duzzadt perem alól indul. Lefelé szűkülő nyakát bemélyített vonalak tagolják, a fül csatlakozásnál újabb bemélyített vonal, majd a hasa szögletes. Téglaszínű, kívül vörös, összefüggő festés (bevonat). Felülete kopott, rajta egy sárga mázpetty. Közepesen égetett, jól kidolgozott, csillámos, helyenként egy-egy kavics kipattogzott. Szá.: 8,5 cm, m.: 29 cm, tá.: 8 cm, fülsz.: 2,3 cm, fv.: 1,2 cm. Jobb váz (nő) bal lábfejénél, láb végében (1. melléklet). 2. Világosszürke, egyfülű bögre. Vállán két bemélyített vonal fut körbe. Nyakán alig látszó fésűs minta (még égetés előtt valami fésűszerű esz-

736

737

közzel simították el az agyagot). Anyagában sok fehér kavics. Keményre égetett. Szá.: 7,5 cm, tá.: 4 cm, m.: 11,5 cm. Jobb váz (nő) lábának végén, 4. melléklet. Analógia: a sok, fehér kavicsos anyag több edénynél is előfordul, pl. 11., 132., 160. sír stb. Formája ugyanolyan, mint a 249. sírban lévő bögréé, csak az feketésszürke színű. 3. Szürke, kiöntős kancsó. Pereme osztott, füle egy bemélyedéssel és két vonallal osztott. Keményre égetett, jól iszapolt anyagból. M.: 12,5 cm, szá.: 6 cm (a kiöntőnél ugyanolyan széles, mint máshol), tá.: 5,8 cm, fülszél.: 2 cm. Bal váz (férfi) bal lábfeje (2. melléklet). 4. Sötétszürke, egyenes falú pohár. Közepesen keményre égett, anyagában nagyon apró kavicsok, de jól iszapolt. Felületét seprűszerű eszközzel simították el (alig látszik), felső harmadában 2-3 korongolásnyom-szerű borda fut körbe. M.: 5,7 cm, szá.: 8 cm, tá.: 6,5 cm. Bal váz (férfi) lába alatt (5. melléklet). Analógia: felületén a fésűs elsimítás hasonló a 2. számú bögre felületéhez. 5. Behúzott, enyhén alávágott peremű, töredékes tál. Szürke, belül a törése vöröses színűre égett. Anyaga csillámos, homokkal, apró kaviccsal soványított, szemcsés, közepesen keményre égetett. Szá.: 16 cm, tá.: 10,6 cm, m.: 4,6 cm. Kövek között, felül (13. melléklet). 6. Behúzott (majdnem egyenesen álló) peremű tál teljes profilja. Belső oldala és a perem külső oldala is vörösre festett. Anyaga nyers színű, csillámos homokkal soványított, keményre égetett. Szá.: 23 cm, m.: 5 cm, tá.: 15,5 cm, fv.: 0,4 cm. Kövek között, felül (12. melléklet). 21. sír: 2005.12.21.1. 1. Sötétszürke, törött peremű korsó (a sírrajz szerint). Valószínűleg füles korsó, bár füle a rajzon nem látszik. Hiányzik.736 M.: kb. 22 cm, lá.: 15 cm. Bal lábfej (1. melléklet). 23. sír: 2005.12.23.5 (50. tábla). Nyers színű, kis korsó, esetleg pohár. Homokkal soványított, jól kiégetett és iszapolt. Szá.: 4,2 cm, tá.: 3,4 cm, m.: 11 cm. Fej felett, 5. melléklet. 118. sír:737 (50. tábla) 1. 2005.12.118.12. Nagy méretű, majdnem vízszintesen kihajló peremű, mély tál (törött). Szürkésbarna színű, koromfoltos, pereme és oldala

Tévedésből a 244. sír nyers színű, kétfülű korsóját leltározták ide, ami a sírfotó alapján egyértelműen azonosítható. A 244. sír tálja is hiányzik, lehet, hogy a 244. sírhoz keveredett a 21. sír korsója, és most a valahol rejtőző, restaurálatlan leletek között van. A sok raktárköltözés, külsős leltározók és anyagfeldolgozók miatt egyes sírok anyaga teljesen hiányzik. A sírföldben kora római edénytöredékek, amik vagy az 1. árok betöltésében voltak, vagy rabláskor keveredtek bele (2005.12.118.1–8: lassú korongolt edény perem és oldaltöredékei, S-profilú tál pereme, szürke hombár oldala és nyers színű oldaltöredék).

213

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

kívül vízszintes sávokkal fényesen simított. Finom szemcséjű homokkal soványított, csillámos, ros�szul kiégett, belül lehasadozott felszín. Talpa lapos, nem illik össze a felső résszel, de ugyanolyan anyagú és színű, valószínűleg egy edény.738 Szá.: 26 cm, tá.: 13 cm. Bal lábon, rajta (1. melléklet). 2. 2005.12.118.9–11. Festett korsó töredékei (teljes profil kirajzolható). Pereme tölcséresen kihajlik, egy enyhén bemélyített vonallal tagolt. Szalagfüle a peremből indul és a hasához csatlakozik (metszete nem látszik). Fülindulásnál kis dudor. Nyaka szűk és bordával tagolt (nyak és váll találkozása hiányzik). Körte alakú, erősen behúzott talpú. Narancsvörös, festett, rétegesen égett: belül szürke, kívül téglaszínű (kivéve a perem, ami egységesen téglaszínű). Jól iszapolt, keményre égetett. Szá.: 9,5 cm, lá.: 16,5 cm, tá.: 9 cm. Feltételezett m.: 29 cm. A sír lábánál, nyeséskor került elő (4. melléklet). 131. sír: 2005.12.131.1 (51. tábla). 1. Füles korsó. Szürke, homokkal soványított, jól iszapolt, keményre égetett. Szá.: 5 cm, tá.: 7 cm, m.: 23 cm. Jobb lábszár (1. melléklet). 132. sír: 2005.12.132.1 (51. tábla). 1. Vízszintesen kihajló peremű, mély tál. A perem szélén alig látszó, bemélyedő vonal fut körbe. Világosszürke színű, homokkal és nagyon sok apró, fehér kaviccsal soványított, szemcsés, keményre égetett anyagú. Rosszul kidolgozott. Szá.: 17,5 cm, tá.: 7,2 cm, m.: 9,5 cm. Bal vállnál (1. melléklet). Analógia: több, hasonlóan fehér kavicsos anyagú edény is van a temetőben. Ld. 5., 11., 18., 160., 226. sír. 160. sír: 2005.12.160.1–5. Az edények a sír végében egy sorban, csak a festett tál van feljebb, de még mindig a láb végében (52. tábla). 1. Füles korsó. Osztatlan szalagfüle a perem alól indul. Nyakán, illetve a nyak és váll találkozásánál bemélyített vonal fut körbe. Világosszürke, homokkal és sok apró, fehér kaviccsal soványított, ami kipattogzott, és így hólyagosra és lyukacsosra égett a felület. Rosszul égetett és iszapolt. Szá.: 4,4 cm, tá.: 6 cm, m.: 17 cm, fülszél.: 1,6 cm. Jobb alsó sarok, 4. melléklet. 2. Szűk nyakú korsó, füle törött, hiányzik. Vállán két bemélyített vonal fut körbe. Válla kissé benyomódik, mintha rontott lenne. Szürke, homokkal 738

739

214

soványított, keményre égetett korsó, jól iszapolt. Szá.: 3,8 cm, tá.: 7 cm, m.: 20 cm. Jobb alsó sarok, 3. melléklet. 3. Kis, behúzott talpú pohár. Peremétől a has alsó harmadáig sötétvörösre festett. Belsejébe is befolyt a festék. Anyaga nyers színű, csillámos homokkal soványított, jól iszapolt, keményre égetett, vékony falú. Szá.: 6 cm, tá.: 3,4 cm, m.: 8,5 cm. Jobb alsó láb végében, 2. számú, festett tálban (1. melléklet). 4. Mély, terra sigillata formát utánzó tál. Anyaga nyers színű, a belső oldal teljesen, a külső a has alsó harmadáig narancspirosra festett. Csillámos homokkal soványított, jól iszapolt, keményre égetett. Szá.: 15 cm, tá.: 6,7 cm, m.: 8 cm. Jobb alsó láb végében, 2. melléklet (benne festett pohár). 5. Nagy méretű, rézsútosan kihajló peremű, széles talpú, fületlen bögre. Feketésszürke színű. Anyaga ugyanolyan rosszul kidolgozott, mint az 1. számú szürke korsóé. Sok apró kaviccsal iszapolt, kipattogzott, lyukacsos, hólyagos a felülete, keményre égetett. Szá.: 12 cm, tá.: 7 cm, m.: 12,8 cm. A magasság és a szájátmérő egyenlő, ennek a fele a talpátmérő. Bal alsó sarok, 5. melléklet. 171. sír: 2005.12.171.1 (51. tábla). 1. Füles korsó. Szalagfüle a peremből indul, pereme és füle törött (letört, gép elvitte?). Vállán két erős korongolásnyom fut körbe. Felülete sima (nem simított). Szürke színű, rétegesen égett (törése belül vörös, kívül sötétszürke, a talpán több rétegben). Csillámos homokkal soványított, jól iszapolt, közepesen kiégetett korsó. Alsó felén égetéskor néhány kavics kipattogzott. Szá.: 6 cm, tá.: 8 cm, m.: 23 cm. Jobb combcsont (1. melléklet). 174. sír: 2005.12.174.3. 1. Agyagedény, valószínűleg korsó, az alsó fele maradt meg. Hiányzik, csak fotó van róla.739 Sírrajz alapján a legnagyobb átmérő kb. 12 cm. Bal lábfejnél (1. melléklet). 179. sír: 2005.12.179.1 (52. tábla). 1. Vízszintesen kihajló peremű csésze. Perem szélén bemélyített vonal fut körbe. Pereme olyan, mintha égetéskor összeragadt volna egy másik edénnyel. Belső oldalán barnás sárgászöld máz, a külső oldalon mázfoltok és pettyek. A máz kopott és lyukacsos. Anyaga téglaszínű, homokkal,

A tárgyrajzon úgy látszik, hogy a talp nem tartozik a felső részhez, de a valóságban teljesen egyforma az anyag és a szín, csak az oldalfal vastagsága nem egyezik (peremnél vastagabb, talpnál vékonyabb). Miután rabolt sír, lehet, hogy volt egy hasonló minőségű, vékonyabb falú másik tál, bár együtt lett felszedve és elcsomagolva az egész. A talp felmenő része függőlegesen simított. Ennek a felmenő résznek az átmérője is nagyobb egy kicsit, mint a tál alsó fele. Túl mélyen van ahhoz, hogy a gép vigye el. Esetleg szándékosan került bele törötten.

XIV. FÜGGELÉK

apró kaviccsal soványított, keményre égetett. Szá.: 12 cm, tá.: 4 cm, m.: 5 cm. Jobb láb(?) végében (5. melléklet).740 191. sír:741 2005.12.191.7–11 (53. tábla). 1. (191.10.): Pohár töredékei (teljes profil). Sárgásnyers színű, alsó harmadát kivéve pirosra festett. A festés kopott. Jól iszapolt, keményre égetett. Szá.: 4,4 cm, tá.: 3 cm, m.: 8,4 cm. Lábnál a jobb sarokban (4. melléklet). 2. (191.9.): Kis, horpasztott falú pohár, anyaga nyers színű, alsó harmadáig összefüggően vörösre festett, ami helyenként lefolyt. Jól iszapolt, homokkal soványított. Szá.: 6 cm, tá.: 3,6 cm, m.: 10,5 cm. Láb végénél, a jobb sarokban (5. melléklet). 3. (191.11.): Kihajló peremű, törött bögre. Lassú korongolt. Kívül-belül sötétszürke, törése vörös (rétegesen égett). Anyaga apró sóderszemcsés, rosszul kiégetett. Felülete kopott, lyukacsos, mállékony. Nem keményre égetett. Szá.: 10 cm, tá.: 7,5 cm, m.: 10 cm. Lábnál, bal sarokban (6. melléklet). 4. (191.8.): Lóherelevél kiöntős, füles korsó. Nyakán bemélyített vonal fut körbe. Durva szemcséjű homokkal és apró kaviccsal soványított, felszíne helyenként hólyagos, illetve seprűszerű elsimítás nyomai látszanak rajta. Oldalán egy nagy folt világosabbra égett (mintha összeért volna égetéskor egy másik edénnyel). Elég keményre égetett. Szá.: 6–7 cm, tá.: 8,6 cm, m.: 24,5 cm, fv.: 0,4 cm, fülsz.: 2 cm. Lábnál, bal sírokban (7. melléklet). Analógia: felületén a seprűszerű elsimítás a 18. sír bögréjére hasonlít. 5. (191.7.): Összetört, kiöntős korsó. Durva szemcséjű homokkal soványított, jól kiégetett, szürke színű korsó. Szá.: 8 cm, tá.: 7 cm, fv.: 0,4 cm. Sírföldből, felszedéskor. 224. sír: 2005.12.224.1–3 (54. tábla). 1. Duzzadt peremű, megtörő falú tálforma, talpgyűrűvel (terra sigillata utánzat). Szürke színű, külső felülete kopott, simított.742 Anyaga homokkal soványított, jól iszapolt, egy-két nagyobb kavics helyenként kipattogzott, közepesen keményre égetett. Szá.: 15 cm, tá.: 6 cm, m.: 6 cm. Jobb lábszárnál, 5. melléklet (benne volt egy kisebb tálban). 2. Kis, behúzott peremű, lapos tál. Anyaga hal740

741

742

vány téglaszínű, csillámos homokkal soványított, keményre égetett. Belül kicsit lyukacsosra égett (kipattogzott égetéskor a mész). Nem étel volt benne, mivel beletettek egy nagyobb tálat. Szá.: 12 cm, tá.: 9,5 cm, m.: 3 cm. Jobb lábszárnál (7. melléklet). 3. Fületlen bögre. Világosszürke színű, anyaga csillámos homokkal, apró kaviccsal soványított. Keményre égetett, de elég rosszul, mert sok kavics kipattogzott. Pereme másodlagosan égett. Szá.: 9 cm, tá.: 5 cm, m.: 12 cm. Fej bal oldalán (1. melléklet). 225. sír: 2005.12.225.1 (54. tábla). 1. Füles kancsó, kihajló peremmel. A perem alatt, a nyakán és a vállán körbefutó, dupla, bemélyített vonalak. Sötétszürke színű. Anyaga csillámos homokkal, apró kaviccsal soványított (ami helyenként kipattogzott). Közepesen keményre égetett. Szá.: 7,8 cm, tá.: 6,4 cm, m.: 19 cm, fülszél.: 3 cm. Jobb térd (1. melléklet). 226. sír: 2005.12.226.1 (54. tábla). 1. Füles korsó, kihajló, osztott peremmel. Nyakán több sorban, szabálytalanul körbefutó bemélyített vonalak. Pereme törött. Szürke színű, felülete foltokban feketére égett. Anyaga csillámos homokkal, apró fehér kavicsokkal soványított, elég jól iszapolt. Keményre égetett. Szá.: 8 cm, tá.: 7,2 cm, m.: 22 cm, fülszél.: 2 cm. Jobb lábnál a sír végében (1. melléklet). 227. sír: 2005.12.227.1 (55. tábla). 1. Mázas, egyfülű korsó. Vállán két bemélyített vonal fut körbe. Szürke színű, nagyon vékony, kopott, lyukacsosra égett zöld mázzal. Egyik fele másodlagosan feketészöldre égett. Szá.: 3,6 cm, tá.: 6,3 cm, m.: 21,8 cm, fülszél.: 2,2 cm. Fej jobb oldalán (1. melléklet). 239. sír: 2005.12.239.1 (56. tábla). 1. Kiöntős szájú, füles kancsó. Vállán és nyakán enyhén bemélyedő vonalak futnak körbe. Sötétszürke színű, anyaga homokkal, apró kaviccsal soványított (ami helyenként kipattogzott), keményre égetett. Szá.: 8 × 7,5 cm, tá.: 5,5 cm, m.: 18 cm. Jobb oldalt, vállmagasságban (1. melléklet).

Csontfoszlányok maradtak csak, de miután a gyöngyök az egyik végében voltak, ott lehetett a fej, az edény pedig a másik végében, a feltételezhető láb végében. Ide lett leltározva több, a sírrajzon nem szereplő edény: törött, kiöntős korsó (191.7., kiegészítve), agyagmázas Faltenbecher (191.6. számon), egy bögreperem és egy mécsestöredék (191.4. számon), továbbá két lassú korongolt perem és egy szürke, enyhén seprűs talptöredék (191.1–3. számon). Ezek valószínűleg a 121. kora római hamvasztásos sírnak a hiányzó töredékei, mert ott ugyancsak egy korsó és Faltenbecher volt, teljesen összetörve. A kiöntős korsó formája hasonlít a késői korsókra, így bevettem a típusok közé. A többi edény inkább 2–3. századi (felcserélték a 121. és 191. számot leltározáskor). Nem látszik jól, hogy simított vagy kopott agyagmázas. Szerintem simított, a leltárban agyagmázasként szerepel.

215

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

245. sír: 2005.12.245.1 (56. tábla). 1. Kiöntős szájú, füles kancsó (ragasztott, töredékes). Nyaknál enyhe borda. Sötétszürke színű, foltosan helyenként feketére égett. Durva szemcséjű homokkal soványított, szemcsés, keményre égetett. Szá.: 6 cm, m.: 23 cm, tá.: 6,2 cm, fv.: 0,3 cm. Jobb lábfejnél (2. melléklet). 249. sír: 2005.12.249.2–3 (57. tábla). 1. Füles bögre (füle letört). Vállán alig látszó 2-3 bemélyedés fut körbe. Feketésszürke színű, anyaga homokkal, apró kaviccsal soványított, szemcsés, keményre égetett. Szá.: 7,5 cm, tá.: 4 cm, m.: 10,5 cm, fülszél.: 1,5–1,8 cm. Jobb oldali váz lábának végén (2. melléklet). 2. Fületlen, profilált peremű bögre. Felületén a korongolásnyomok bordái tapinthatók. Foltosan feketés-sötétszürkére égett, rosszul iszapolt és kiégetett: homokkal, apró kaviccsal soványított, szemcsés, keményre égetett. Szá.: 10,5 cm, tá.: 5,2 cm, m.: 10,5 cm.743 A bal oldali nő lábának végénél (3. melléklet). 252. sír: 2005.12.252.3–5 (57. tábla). 1. (252.4.): Erősen behúzott peremű, törött tál. Szürke színű, kívül helyenként feketére égett. Anyaga homokkal, apró kaviccsal soványított, szemcsés, keményre égetett. Szá.: 21 cm, tá.: 15,4 cm, m.: 6,4 cm. Középen (1. melléklet). 2. (252.5.): Törött, füles korsó, pereme hiányzik. Nyaka lefelé szélesedik, alja bordázott, fülindítás a vállon (visszahajtogatva, mint az üvegkorsókon). Anyaga téglaszínű, kívül sárgásbarna mázas, helyenként foltokban kilátszik az eredeti téglaszín. Homokkal soványított, jól iszapolt anyagból. Meglévő m.: 16 cm, nyakátm.: 2,5 cm, tá.: 6 cm, fülszél.: 2 cm. Középen jobb oldalt (2. melléklet). 3. (252.3.): Duzzadt peremű, kis pohár. Világos barnásszürke színű, homokkal soványított, jól iszapolt, keményre égetett. Szá.: 5,4 cm, tá.: 3,3 cm, m.: 9 cm. Bal oldalon (3. melléklet). 254. sír: 2005.12.254.1. 1. Kihajló peremű, törött kancsó, füle hiányzik. Sötétszürke színű, foltosan égett. Anyaga finom szemcséjű homokkal soványított, jól kiégetett.

743 744

745

216

Szá.: 10 cm, m.: 24 cm, tá.: 7,3 cm, fv.: 0,4 cm. Láb végében (1. melléklet). 255. sír: 2005.12.255.1–2.744 (57. tábla) 1. Profilált bögre- vagy korsóperem, belül fedőhornyos, kívül bordázással tagolt. Világosszürke színű, koromfoltos, durva szemcséjű homokkal soványított anyagú, jól kiégetett. Szá.: 12 cm, fv.: 0,43 cm. Rabolt sír földjében. 2. Vízszintesen kihajló, mázas tálperemtöredék. Peremén három sorban rádliminta. Téglavörös színű, finom szemcséjű homokkal soványított anyagú, jól kiégetett, belül sárgásbarna mázas tál. Szá.: 21 cm, fv.: 0,7 cm. Rabolt sír földjében. 257. sír: 2005.12.257.1–7, 10 (59. tábla). 1+10. Füles bögre, törött. Pereme kihajló, enyhén árkolt. Vállán bemélyített vonalak futnak körbe. Világosszürke színű, apró kavicsos, szemcsés, jól kiégetett. Szá.: 6 cm, m.: 8,6 cm, tá.: 4 cm, fv.: 0,4 cm. Jobb bokánál (7. melléklet). 2+4+6. Törött, kiöntős, füles korsó. Pereme osztott (hiányos), nyaka korongolásnyom-szerű bekarcolásokkal díszített (a vállnál erősebben bemélyedő három vonal). Egy fül helye látszik a peremen. Belseje és a törése világosszürke, kívül kicsit sötétebb színű, koromfoltos. Anyaga durva szemcséjű homokkal soványított, keményre kiégetett, helyenként kisebb-nagyobb, fehér kavicsszemcsék. Szá.: 8 cm (kiöntőnél nagyobb lehetett),745 tá.: 7,5 cm, fv.: 0,5 cm, m.: kb. 19 cm. Bal combcsonton kívül (5. melléklet). 3+5+7. Csonkakúpos nyakú pohár. Nyaka bordázott. Sötétszürke színű, durva szemcséjű homokkal soványított anyagú, jól kiégetett. Szá.: 7–8,5 cm, tá.: 5,5 cm, m.: 13,2 cm, fv.: 0,3 cm. Jobb térdnél (6. melléklet). 9. Terra sigillata töredék: Drag. 18/31 formájú tányér pereme (Közép-Gallia). Kora: 2. század második harmada-közepe. 266. sír: 2005.12.266.1 (59. tábla). 1. Bögre, kihajló, fedőhornyos peremmel. Vállán alig látszó korongolásnyomok. Sötétszürke, anyaga homokkal, apró, fehér kaviccsal soványított, szemcsés, keményre égetett. Foltokban másodlagosan égett. Szá.: 10,6 cm, tá.: 5 cm, m.: 12 cm. Jobb lábszár (3. melléklet).

Arányos: magasság = szájátmérő, ennek a fele a talpátmérő. A sírföldből előkerült 3–5. számú töredékek formához nem köthetők (rajzoláshoz túl kicsik). 255.3. Belül fedőhornyos, vízszintesen kihajló peremű edény peremének töredéke. Fekete színű, durva szemcséjű homokkal soványított anyagú. Szá.: 12 cm, fv.: 0,4 cm. 255.4. Kis edény (bögre) ívelten kihajló, rövid, lekerekített peremének töredéke. Világosbarna színű, rétegesen szürkére égett, durva szemcséjű homokkal soványított anyagú, jól kiégetett. Szá.: 8 cm, fv.: 0,4 cm. 255.5. Oldaltöredék. Világosszürke színű, kívül simított, finom szemcséjű homokkal soványított anyagú, jól kiégetett edény töredéke. Méret: 4,3 × 2,6 × 0,5 cm. Lehet, hogy volt a sírban 4-5 edény is, de elképzelhető, hogy a rabláskor keveredtek bele a visszatöltött földbe. Koruk kevert, többnyire késő római, de a simított töredék és a vízszintes perem inkább korábbi. A 2. számú töredék szájátmérője 8 cm, a 4. és 6. töredéké 13 cm (valószínűleg a kiöntő miatt).

XIV. FÜGGELÉK

583. sír: 1. A kőláda sír délkeleti sarkában (kívül), a bolygatott részen nagy méretű, szürke edényperem töredékei. Esetleg a halott lábánál lehetett (hiányzik).

586. Bolygatott kőláda sír sarkában (kívül), kétfülű, festett korsó, ami valószínűleg a korábbi 246. sírhoz tartozott (33. tábla 6; 60. tábla).746

585. Bolygatott sír betöltésében egy darab kis kerámiatöredék (sötétszürke talp). Kora: 2–4. század.

XIV. 4. A késő római sírok összefoglaló táblázata

sírszám

sírforma

nem

kerámia

üveg

fibula

csat

veret

karperec, lábperec

gyűrű

gyöngy, bulla

nyakperec

vaskés

eszköz

ládika

cipőszög

egyéb fém

érem

állatcsont

rabolt vagy bolygatott

mellékletszám

sírcsoport

9. táblázat: A késő római sírok összefoglaló táblázata*

téglasír

férfi

1+2

kőláda, részleges

férfi

téglasír

férfi

kőláda, részleges

nő

kőláda

nő

kőláda, részleges

nő

padmalyos, kőlapok férfi

0 +2

padmalyos, kőlapok nő

2+1

nyaklánc

kőláda

nő

földsír

üres, kicsi

kőláda részleges

üres, kicsi

kőláda

férfi?

kőláda

férfi + nő

padmalyos, téglák férfi?

téglasír

nő

nyaklánc

téglasír

férfi

118

kőláda

férfi

119

földsír

fiú

131

kőpakolás

férfi

132

földsír

férfi

134

földsír, koporsó

gyerek

160

téglasír

nő

földsír

üres, kicsi

169 746

A gép elvágta a korsó tetejét a nyakánál. Két szalagfüle is hiányzik. Nyers színű, kopott piros festéssel. Jól iszapolt, homokkal soványított. Meglévő m.: 19 cm, nyak átm.: 6,5 cm, tá.: 7,6 cm, fülsz.: 2,5 cm, fv.: 0,3–0,5 cm. Kora: 2–3. század.

217

sírszám

sírforma

nem

kerámia

üveg

fibula

csat

veret

karperec, lábperec

gyűrű

gyöngy, bulla

nyakperec

vaskés

eszköz

ládika

cipőszög

egyéb fém

érem

állatcsont

rabolt vagy bolygatott

mellékletszám

sírcsoport

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

171

földsír

felnőtt

173

földsír

nő

174

földsír

férfi?

179

téglasír

kislány

nyaklánc

191

téglasír

nő

1+ bulla

4a?

206a kőláda?

224

földsír

férfi

3. század

225

földsír

férfi

226

földsír

felnőtt

227

kőláda

nő

228

földsír

üres

229

földsír

nő

230

földsír

férfi

238

földsír

üres

nő

nyaklánc

földsír

férfi

247

földsír

üres, kicsi

249

kőláda

2 nő

251

kőpakolás

férfi

252

kőláda

nő

254

kőláda

férfi + nő?

255

kőpakolás

2? +3

kőpakolás

férfi

3 +1

10 +1

263

földsír

üres, kicsi

266

földsír

nő

267

kőláda, részleges

férfi

269

téglasír

gyerek

270

kőláda, részleges

gyerek

271

kőpakolás

férfi

577

téglasír

üres

új

583

kőláda

üres

0? +1

239

földsír

245

257

585 586

földsír

felnőtt

kőláda

üres, kicsi

? ?

*Jelmagyarázat: rabolt (1), bolygatott (2) számmal jelölve. A mellékletszámnál + jellel a sírföldben lévő mellékleteket jelöltem, ? a bolygatott síroknál lévő mellékletszám.

218

Rövidítések a katalógusokban és táblázatokban átm.: átmérő fv.: falvastagság h.: hosszúság lá.: legnagyobb átmérő lh.: lelőhely LK: lassú korongolt Ltsz.: leltáriszám R: hátlap m.: magasság sz.: szélesség szá.: szájátmérő SZFM: Szentendrei Ferenczy Múzeum tá.: talpátmérő Hivatkozott irodalom Artner 1994 Artner, Wolfgang: Die provinzialrömischen Gräber von Gleisdorf in der Oststeiermark. (Mitteilungen der Österreichischen Gesellschaft für Ur- und Frühgeschichte 38/39, 1988/89) Wien: ÖGUF, 1994.

Beszédes 2012 Beszédes József: Auxiliáris lovaskatona sírkertbe foglalt, kora császárkori hamvasztásos sírja Nagytétényből (Budapest XXII. ker., M6 autópálya nyomvonala). In: FiRKák II. Fiatal Római Koros Kutatók II. Konferenciakötete. Győr: Mursella Régészeti Egyesület, 2012, 327–360.

Bishop 1988 Bishop, Mike, C.: Cavalry equipment of the Roman army in the first century A.D. In: Coulston, Jonathan Charles Nelson (ed. by): Military Equipment and the Identity of Roman Soldiers. Proceedings of the Fourth Roman Military Equipment Conference. (BAR International Series 394.) Oxford: BAR Publishing, 1988, 67–195.

Bilkei 1985 Bilkei Irén: Római edényfeliratok a nagykanizsai Thury György Múzeumban. In: Zalai Gyűjtemény 21 (1985), 5–21.

Bíró 1959 Bíró Endre: Kisárpási későrómai temető. In: Archaeologiai Értesítő 86 (1959), 173–177.

Bíró 2006

Bánki 1967

Bíró Szilvia: Temetkezési rítusok a győri Vagongyár (Homokgödrök) római temetőjében. In: Arrabona 44:1 (2006), 111–120.

Bánki Zsuzsanna: Késő római sírok Tordason. In: Alba Regia 8–9 (1967), 233–240.

Bíró 2011

Bánki 1992 Bánki, Zsuzsanna: Beiträge zum pannonischen spätrömischen glasierten Siedlungsmaterial. In: Bánki, Zsuzsanna – Cserményi, Vajk (ed.): Glasierte Keramik in Pannonien. Székesfehérvár: König Sankt Stephan Museum, 1992, 36–44.

Bánki 1998 Bánki, Zsuzsanna: Kelten- und Eraviskergräber in Sárbogárd. In: Communicationes Archaeologicae Hungariae 1998, 65–97.

Barkóczi 1961 Barkóczi László: Adatok Brigetio későrómai történetéhez. In: Folia Archaeologica 13 (1961), 95–115.

Barkóczi 1988 Barkóczi, László: Pannonische Glasfunde in Ungarn. (Studia Archaeologica 9). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1988.

Barkóczi 1994 Barkóczi, László: Beiträge zur Geschichte der Provinz Valeria im IV.–VI. Jahrhundert. In: Specimina Nova 10 (1994 [1995]), 57–135.

Bíró, Szilvia: Schmuck. In: Teichner, Felix (Hrsg.): Die Gräberfelder von INTERCISA II. Die Altfunde der Museumssammlungen in Berlin, Mainz und Wien. (Bestandskatalog, Band 11). Berlin: Museum für Vor- und Frühgeschichte, 2011, 147–173.

Bónis 1942 Bónis, Éva: A császárkori edényművesség termékei Pannoniában. Die kaiserzeitliche Keramik von Pannonien. (Dissertationes Pannonicae II. 20.) Budapest: A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Érem- és Régiségtani Intézete, 1942.

Bónis 1975 Bónis, Éva: Die Datierungsfrage der norisch-pannonischen Hügelgräber. In: Archaeologiai Értesítő 102 (1975), 244—249.

Bónis 1990 Bónis Éva: A mázas kerámia Pannoniában. Előzmények és gyártási központok. In: Archaeologiai Értesítő 117 (1990), 24–38.

Boruzs 2007 Boruzs Katalin: A Visegrád-lepencei római kori hamvasztásos temető. In: Bíró Szilvia (szerk.): FiRKáK I. Fiatal Római Koros Kutatók I. Konferencia kötete. Győr: Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2007, 219–232.

219

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

Boruzs 2016

Dévai 2012

Boruzs Katalin: A budaörsi temető üveg- és üvegpaszta mellékletei. In: Ottományi Katalin (szerk.): A budaörsi római vicus temetője. Régészeti tanulmányok. Budapest: Archaeolingua Alapítvány, 2016, 373–395.

Dévai Katalin: Késő római temetkezések üvegmellékletei Pannoniában. Üvegedények a mai Magyarország területéről I. (PhD disszertació) Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, 2012.

Budai Balogh 2009

Dévai 2016

Budai Balogh Tibor: Késő római sírcsoport az aquincumi katonaváros nyugati temetőjében. In: Ókor 8:3–4 (2009), 93–100.

Dévai Katalin: Késő római pohárformák Pannoniában. In: Archaeologiai Értesítő 141 (2016), 109–121.

Burger 1962

Delbó 2016

Burger Alice: A bogádi későrómai temető. In: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1962 (1963), 111–135.

Delbó Gabriella: A budaörsi temető kora római kerámiaanyaga. In: Ottományi Katalin (szerk.): A budaörsi római vicus temetője. Régészeti tanulmányok. Budapest: Archaeolingua Alapítvány, 2016, 396–431.

Burger 1966 Burger, Alice: The late Roman Cemetery at Ságvár. In: Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 18 (1966), 99–243.

Burger 1968

Delbó Gabriella: A brigetiói Járóka temető helyi készítésű kerámia mellékletei. In: Kuny Domokos Múzeum Közleményei 23 (2017), 23, 31–81.

Burger Alice: Későrómai sírok Halimbán. In: Folia Archaeologica 19 (1968), 87–97.

Dombay 1957

Burger 1972

Dombay János: Későrómai temetők Baranyában. In: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1 (1957), 181–330.

Burger Alice: Rómaikori temető Majson. In: Archaeologiai Értesítő 99 (1972), 64–100.

Doneus 2014

Burger 1974 Burger Alice: Rómaikori temető Somodor-pusztán (Komárom megye). In: Archaeologiai Értesítő 101 (1974), 64–101.

Burger 1977 Burger Alice: Későrómai sírok Mucsfa-Szárászpusztán. In: Archaeologiai Értesítő 104 (1977), 189–203.

Burger 1979

Doneus, Nives: Halbturn I. – ein römerzeitliches Gräberfeld aus dem Burgenland. Struktur und Grabrituale eines ländlichen Gräberfeldes im Hinterland von Carnuntum zwischen dem 2. und 5. Jahrhundert. In: Doneus, Nives (Hrsg.): Das kaiserzeitliche Gräberfeld von Halbturn, Burgenland. (Monographien RGZM Bd. 122. Teil 1, 1–230, Teil 3–4: Katalog, Tafeln). Mainz: Römisch-Germanisches Zentralmuseum, 2014.

Eke–Horváth 2006

Burger, Alice: Das spätrömische Gräberfeld von Somogyszil. (Fontes Archaeologici Hungariae) Budapest: Akadémiai Kiadó, 1979.

Eke István – Horváth László: Késő római temetők Nagykanizsán. In: Régészeti Kutatások Magyarországon 2005. Budapest: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal–Magyar Nemzeti Múzeum, 2006, 73–86.

Conrad 2007

Eke–Horváth 2010

Conrad, Sven: Die Gefäßkeramik. In: Iatrus-Krivina: Spätantike Befestigung und frühmittelalterliche Siedlung an der unteren Donau. Band VI.: Ergebnisse der Ausgrabungen 1992–2000. (Limesforschungen Band 28.) Mainz am Rhein: Verlag Philipp von Zabern, 2007, 209–265.

Eke István – Horváth László: Késő római temetők Nagykanizsán. (Anyagközlés). In: Zalai Múzeum 19 (2010), 155–254.

Cvjetićanin 2006 Cvjetićanin, Tatjana: Late Roman Glazed Pottery. (Glazed pottery from Moesia Prima, Dacia Ripensis, Dacia Mediterranea and Dardania). (Archaeological Monographies 19.) Belgrade: National Museum, 2006.

220

Delbó 2017

Facsády 2009 R. Facsády, Annamária: Aquincumi ékszerek / Jewellery in Aquincum. (Az Aquincumi Múzeum Gyűjteménye 1.) Budapest: Budapesti Történeti Múzeum, 2009.

Facsády 2013 R. Facsády Annamária: „Forma bonum fragile est…”. Szépítkezés a római korban. Budapest: Archaeolingua Alapítvány, 2013.

Facsar–Skoflek–Salamon 1977

Goette 1986

Facsar, Géza – Skoflek, István – Salamon, Ágnes: Eine Kapselfrucht (Antirrhinum) aus einer römischen Bullen aus Bestattungen von Intercisa. In: Mitteilungen des Archäologischen Instituts der Ungarischen Akademie der Wissenschaften 7 (1977) 1978, 93–108.

Goette, Hans Rupprecht: Die Bulla. In: Bonner Jahrbücher 1986, 133–164.

Fazekas 2007 Fazekas István: Fekedi késő római temető. In: Bíró Szilvia (szerk.): FiRKáK I. Fiatal Római Koros Kutatók I. Konferencia kötete, Győr: Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2007, 351–366.

Ferencz–Pop 2018 Ferencz, Iosif Vasile – Pop, Horea: La Tène Mobility in the Şimleu Depression. About a Celtic Found in Zalău. In: Berecki, Sándor – Rustoiu, Aurel – Egri, Mariana (ed): Iron Age Connectivity in the Carpathian Basin. Proceedings of the International Colloquim from Târgu Mureş 13–15 October 2017. Cluj–Napoca: Editura MEGA, 2018, 175–184.

Gottschalk 2007 Gottschalk, Raymund: Zur spätrömischen Grabkultur im Kölner Umland. Zwei Bestattungsareale in Hürt-Hermülheim. In: Bonner Jahrbücher 2007, 211–298.

Groh–Sedlmayer 2002 Groh, Stefan – Sedlmayer, Helga: Forschungen im Kastell Mautern – Favianis. Die Grabungen der Jahre 1996 und 1997. (Der Römische Limes in Österreich 42.) Wien: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 2002.

Groh–Sedlmayer 2006 Groh, Stefan – Sedlmayer, Helga: Forschungen im Vicus Ost von Mautern – Favianis. Die Grabungen der Jahre 1997–1999. (Römische Limes in Österreich 44.) Wien: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 2006.

Figler 2006

Grünewald 1979

Figler András: Hegyeshalom. Temető a határon. In: Bíró Szilvia: (szerk.): A Vagongyár alatt — a vagongyár előtt. Római temető és középkori település a győri Árkád területén. (A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetői 2.) Győr: Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2007, 107–114.

Grünewald, Mathilde: Die Gefäßkeramik des Legionslagers von Carnuntum. (Der Römische Limes in Österreich 29.) Wien: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 1979.

Fűköh 2011 Fűköh Dániel: Előzetes jelentés az Ács Öbölkúti-dűlő – a Csoma & Scott szélerőműpark – területén végzett régészeti feltárásról. In: Agria 47 (2011), 109–120.

Fülep 1977 Fülep, Ferenc: Roman Cemeteries on the Territory of Pécs (Sopianae). (Fontes Archaeologici Hungariae) Budapest: Akadémiai Kiadó, 1977.

Fülep 1984 Fülep, Ferenc: Sopianae. (Archaeologia Hungarica Ser. Nova L.) Budapest: Akadémai kiadó, 1984.

Gaál 1979 Gaál Attila: Későrómai sírok Mözs-Kakasdombon. In: Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8–9 (1977–1978) 1979, 23–85.

Gassner 2000 Gassner, Verena: Die Keramik mit Ausnahme der Terra Sigillata. In: Gassner, Verena – Groh, Stefan – Jilek, Sonja – Kaltenberger, Alice – Pietsch, Wolfgang – Sauer, Roman – Stieglitz, Herma – Zabehlicky, Heinrich: Das Kastell Mautern – Favianis. (Der Römische Limes in Österreich 39.) Wien: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 2000, 184–314.

Grünewald 2011 Grünewald, Martin: Die römischen Gräberfelder von Mayen. (Monographien des Römisch-Germanischen Zentralmuseums Band 96: 1–2.) Mainz: Römisch-Germanischen Zentralmuseum, 2011.

Hable–Márton 2001 Hable Tibor – Márton András: Újabb sírok az aquincumi katonaváros nyugati temetőjéből. In: Aquincumi Füzetek 7 (2001), 21–37.

Hárshegyi–Ottományi 2013 Hárshegyi, Piroska – Ottományi, Katalin: Imported and local Pottery in late Roman Pannonia. In: Lavan, Luke (ed.): Local Economies? Production and Exchange of Inland Regions in Late Antiquity. (Late Antique Archaeology 10.) Leiden–Boston: Brill, 2013, 471–528.

Hellebrandt 1999 Hellebrandt, Magdolna: Corpus of Celtic Finds in Hungary III. Celtic Finds from Northern Hungary. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1999.

Horváth 1984 Horváth Jolán: Későrómai sírok a dunaújvárosi Napos lejtőn. In: Alba Regia 21 (1984), 245–250.

221

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

Horváth 2007

Kelemen 2002

Horváth Friderika: Kézzel formált, bennszülött kerámia. In: Studia Comitatensia 30 (2007), 300–345.

Kelemen Márta: Későrómai sírok az Esztergom-Szentkirályi dűlőben. In: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9 (2002), 85–98.

Horváth 2011 Horváth, Friderika: Keramik. In: Teichner, Felix (Hrsg.): Die Gräberfelder von INTERCISA II. Die Altfunde der Museumssammlungen in Berlin, Mainz und Wien. (Bestandskatalog, Band 11.) Berlin: Museum für Vor- und Frühgeschichte, 2011, 193–229.

Kelemen 2008

Horváth 1979

Keller, Erwin: Die spätrömischen Grabfunde in Südbayern. München: C.H. Beck, 1971.

Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető. In: Zalai Gyűjtemény 14 (1979), 5–184.

Horváth 2003 Horváth László: Római villa rustica temetője Nagykanizsán. In: Zalai Múzeum 12 (2003), 79–95.

Horváth–Tokai–Tóth 2012 Horváth László – Tokai Zita Mária – Tóth Gábor: Kora császárkori temető Alsópáhokon (Zala megye) (Rövid beszámoló). Excavation report on an Early Imperial period cemetery at Alsópáhok, Zala County. In: Kvassay J. (szerk.): Évkönyv és jelentés a K.Ö.SZ. 2009. évi feltárásairól (2009. F.S.C.H. Yearbook and Review of Archaeological Investigations). Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum Örökségvédelmi Központ, 2012, 163–222.

Hölbling 2008 Hölbling, Eva: Das römische Gräberfeld von Pottenbrunn. Untersuchungen zur Bevölkerung des ländlichen Raumes um Aelium Cetium. Die Grabungen des Bundesdenkmalamtes der Jahre 2000 – 2002. (Dr. phil. Dissertatio), Wien: Universität Wien, 2008.

Istvánovits 1991 Istvánovits Eszter: Adatok a Felső-Tiszavidék 4–5. századi történetéhez a tiszadobi temető alapján. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1984/85 (1991), 29–54.

K atona Győr 2013 Katona Győr Zsuzsa: Temetkezési szokások a római kori Sopianaeban. In: Visy Zsolt (szerk.): Pécs története 1. Pécs: Pécs története Alapítvány – Kronosz kiadó, 2013, 153–194.

K aus–Prost 1989 Kaus, Karl – Prost, Maria: Spätantike Villenfriedhöfe im Burgenland am Beispiel eines Spoliengrabes aus Halbturn. Akten des XIV. Limeskongresses Carnuntum 1986. (Der Römische Limes in Österreich Bd. 36/2.) Wien: Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 1989, 603–617.

222

Kelemen, Márta: Solva. Esztergom későrómai temetői. Die spätrömischen Gräberfelder von Esztergom. (Libelli Archaeologici Ser. Nov. III.) Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum, 2008.

Keller 1971

Kocztur 1985 Kocztur Éva: Adalék Solymár római kori történetéhez. In: Folia Archaeologica 36 (1985), 75–84.

Kocztur 1991 Kocztur Éva: Kora császárkori temető Solymáron. In: Studia Comitatensia 21 (1991) 171–334.

Kocztur 1998 Kocztur Éva: Rítusra vonatkozó megfigyelések a solymári koracsászárkori temetőben. In: Budapest Régiségei 32 (1998) 83–86.

Kocztur 2004 Kocztur Éva: Kora császárkori temető Solymáron. In: Studia Comitatensia 28 (2004) 157–165.

Konrad 1997 Konrad, Michaela: Das römische Gräberfeld von Bregenz-Brigantium. Veröffentlichung der Kommission zur Archäologischen Erforschung des Spätrömischen Raetien der Bayerischen Akademie der Wissenschaften. (Münchner Beiträge zur Vor- und Frühgeschichte, Bd. 51.) München: C.H. Beck, 1997.

Kraskovská 1974 Kraskovská, Ľudmilla: Gerulata, Rusovce. Rimske Pohrebisko I. (Das römische Gräberfeld I). Bratislava: Slovenske Narodne Muzeum, 1974.

Kulcsár 1998 Kulcsár Valéria: A Kárpát-medencei szarmaták temetkezési szokásai. (Múzeumi Füzetek 49.) Aszód: Osváth Gedeon Múzeumi Alapítvány, 1998.

Ladstätter 2000 Ladstätter, Sabine: Die materielle Kultur der Spätantike in den Ostalpen. Eine Fallstudie am Beispiel der westlichen Doppelkirchenanlage auf dem Hemmaberg. (Mitteilungen der Prähistorischen Kommission der Österreichischen Akademie der Wissenschaften 35.) Wien: Verlag der Österrechischen Akademie der Wissenschaften, 2000.

Lányi 1972a

Marijanski-Manojlović 1987

Lányi, Vera: Die spätantiken Gräberfelder von Pannonien. In: Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 24 (1972), 53–213.

Marijanski-Manojlović, Mirjana: Rimska Nekropola kod Beške u Sremu (A Roman Necropolis at Beška in Srem). Novi Sad: Vojvođanski muzej,1987

Lányi 1972b

Maróti 1991

Lányi Vera: Szempontok a régészeti analógiák felhasználásának módszeréhez. In: Archaeologiai Értesítő 99 (1972), 51–61.

Maróti Éva: A római kori pecsételt kerámia és a Resatus-kérdés. In: Studia Comitatensia 21 (1991), 365–427.

Lányi 1981

Maróti 1998

Lányi, Vera: Das spätrömische Gräberfeld. In: Mócsy, András (Hrsg): Die spätrömische Festung und das Gräberfeld von Tokod. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1981, 169–221.

Maróti Éva: Páty (Terminál Rt.). In: Régészeti Kutatások Magyarországon 1998. Budapest: Kulturális Örökség Igazgatósága és a Magyar Nemzeti Múzeum, 2001, 161.

Lányi 1990

Maróti 1999

Lányi Vera: Temetkezés és halottkultusz. In: Mócsy András – Fitz Jenő (szerk.): Pannonia régészeti kézikönyve. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1990, 243–253, 366–368.

Maróti Éva: Előzetes jelentés a Pátyon végzett leletmentésről. In: Kutatások Pest Megyében. Tudományos Konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5) Szentendre: Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1999, 19–24.

Lassányi 2011 Lassányi Gábor: Kora bronzkori és római kori temetőrészlet feltárása a volt Óbudai Gázgyár déli részén. In: Aquincumi Füzetek 17 (2011), 36–51.

Maróti 2004

Lassányi 2016

Maróti 2008

Lassányi Gábor: Halottak titkai Pannoniában. In: Határtalan Régészet I. évf. 2. szám, 2016, 65–69.

Maróti Éva: Honfoglalás és Árpád-kori temető Pátyon, a Malom-dűlőben. In: Ottományi Katalin (szerk.): Képek a múltból. Az elmúlt évek ásatásaiból Pest megyében. Szentendre: Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008, 108.

Lassányi–Vass 2015 Lassányi Gábor – Vass Lóránt: Az „utolsó” rómaiak – Adatok Aquincum polgárvárosának kései történetéhez egy agancsfésű kapcsán. In: Budapest Régiségei 48 (2015), 169–187.

Leleković 2012 Leleković, Tino: Cemeteries. In: Migotti, Branko (ed.): The Archaeology of Roman southern Pannonia. (BAR Int. Ser. 2393), Oxford: BAR Publishing, 2012, 313–357.

Lőrinczy–Straub 2006 Lőrinczy Gábor – Straub Péter: Az avar kori padmalyos temetkezésekről. Szempontok a Kárpát-medencei padmalyos temetkezések értékeléséhez. In: Arrabona 44:1 (2006), 277–314.

Madarassy 2000

Maróti Éva: Újabb római kori pecsételt edénytöredékek Pest megyéből. In: Studia Comitatensia 28 (2004), 199–220

Maróti–Mráv 2004 Maróti Éva – Mráv Zsolt: Kiadatlan római kori kőemlékek Pest megyéből. I. Feliratos kőemlékek. In: Studia Comitatensia 28 (2004), 249–253.

Maróti–Topál 1980 Maróti Éva – Topál Judit: Szentendre római kori temetője. In: Studia Comitatensia 9 (1980), 95–177.

Merczi 2000 Merczi Mónika: Római kori gyűrűfibulák Komárom-Esztergom megyéből. In: Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7 (2000), 253–287.

Madarassy Orsolya: Ókeresztény temetőrészlet a katonaváros déli temetőjében. In: Póczy Klára – Zsidi Paula (szerk.): Ókeresztény emlékek Aquincumban (Kiállításvezető). Budapest: Budapesti Történeti Múzeum, 2000, 35–38.

Merczi 2010

Magrini–Sbarra 2005

Merczi Mónika: A Budaörs, Kamaraerdei-dűlőben feltárt római vicus fibulái. In: Ottományi Katalin (szerk.): Római vicus Budaörsön. Régészeti tanulmányok. Budapest: Archaeolingua Alapítvány, 2012, 473–528.

Magrini, Chiara – Sbarra, Francesca: Le Ceramiche invetriate di Carlino. (Ricerche di Archeologia Altomedievale e medievale 30.) All’Insegna del Giglio, 2005.

Merczi Mónika: Valéria tartomány északi felének embertani képe a késő római korban. In: Alba Regia 39 (2010), 69–86.

Merczi 2012

223

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

Merczi 2016

Nagy 2014

Merczi Mónika: A Budaörs–Kamaraerdei-dűlőben feltárt római temető fibulái. In: Ottományi Katalin (szerk.): A budaörsi római vicus temetője. Régészeti tanulmányok. Budapest: Archaeolingua Alapítvány, 2016, 432–489.

Merczi 2019

Nagy Margit: Megjegyzések a Budapest XVII. Rákoscsaba-Péceli út mellett és a Madaras-halmokon (Bács-Kiskun m.) feltárt császárkori temetők temetkezési szokásaihoz. In: Anders Alexandra – Balogh Csaba – Türk Attila (szerk.): Avarok pusztái. Budapest: Martin Opitz kiadó – MTA BTK MÖT, 2014. 115–160.

Merczi Mónika: A Páty–Malom-dűlőben feltárt temető római fibulái. In: Studia Comitatensia 37 (előkészületben).

Nagy–Fűköh 2013

Mráv 2007 Mráv Zsolt: Római kori feliratok és faragott kőemlékek Pátyról. In: Studia Comitatensia 30 (2007), 403–423.

MRT 7 Dinnyés István – Kővári Klára – Lovag Zsuzsa – Tettamanti Sarolta – Topál Judit – Torma István: Magyarország Régészeti Topográfiája 7. Pest megye régészeti topográfiája. A budai és szentendrei járás (XIII/1). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1986.

Müller 2009 Müller Róbert: Guzsalyok és orsógombok Pannóniában. In: Zalai Múzeum 18 (2009), 39–54.

Müller 2010 Müller, Róbert: Die Gräberfelder vor der Südmauer der Befestigung von Keszthely-Fenékpuszta. (Castellum Pannonicum Pelsonense 1.) Budapest–Leipzig–Keszthely–Rahden: MTA Régészeti Intézete, Geisteswissenschaftliches Zentrum Geschichte und Kultur Ostmitteleuropas e. V., Balatoni Múzeum, 2010.

Novotnik 2011 Novotnik, Ádám: Ein besonderer Bestattungsbrauch: „Leere” Gräber in der Awarenzeit. In: Acta Antiqua Academiae Scientarium Hungaricae 51 (2011), 99–113.

Oldenstein 1976 Oldenstein, Jürgen: Zur Ausrüstung römischer Auxiliareinheiten. In: Bericht der Römisch-Germanischen Kommission 1976, 49-235.

Ottományi 1981 Ottományi, Katalin: Fragen der spätrömischen eingeglätteten Keramik in Pannonien. (Dissertationes Archaeologicae II/10.) 1981 (1982).

Ottományi 1991 Ottományi Katalin: Késő római kerámia a leányfalui őrtoronyból. In: Studia Comitatensia 22 (1981), 5–144.

Nádorfi 1992

Ottományi 1996

Nádorfi, Gabriella: Glasierte Keramik in spätrömischen Gräberfeldern Pannoniens. In: Bánki, Zsuzsanna – Cserményi, Vajk (ed.): Glasierte Keramik in Pannonien. Székesfehérvár: König Sankt Stephan Museum, 1992, 45–51.

Ottományi, Katalin: Eine Töpferwerkstatt der spätrömische Keramik mit Glättverzierung von Pilismarót–Malompatak. In: Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 48 (1996), 71–134.

Nagy 2017

Ottományi 1998

Nagy, Alexandra: Resatus and the Stamped Pottery. (Aquincum Studies 1.) Budapest: Budapest History Museum, 2017.

Ottományi Katalin: Páty, Malom-dűlő. In: Régészeti Kutatások Magyarországon 1998. Budapest: Kulturális Örökség Igazgatósága és a Magyar Nemzeti Múzeum, 2001, 160–161.

Neugebauer-Maresch–Neugebauer 1986

224

Nagy Balázs – Fűköh Dániel: Az Ács, Öbölkúti-dűlőben feltárt késő római kori telep és temető az éremanyag tükrében. In: Specimina Nova 21–22 (2013), 119–143.

Neugebauer-Maresch, Christine – Neugebauer, Johannes Wolfgang: Ein Friedhof der römischen Kaiserzeit in Klosterneuburg. In: Archaeologia Austriaca 70 (1986), 317–383.

Ottományi 2001

Nagy 1942

Ottományi 2004

Nagy Lajos: Temetők és temetkezés. In: Budapest Története I. Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1942, 464–485.

Ottományi Katalin: A Budakalász–Luppacsárdai őrtorony késő római kerámiája. In: Studia Comitatensia 28 (2004), 265–294.

Nagy 1993

Ottományi 2007

Nagy Margit: Óbuda a népvándorlás korban. In: Budapest Régiségei 30 (1993), 353—389.

Ottományi Katalin: A pátyi római telep újabb kutatási eredményei. In: Studia Comitatensia 30 (2007), 7–238.

Ottományi Katalin: „Hunkori” sírok a pátyi temetőben. In: Archaeologiai Értesítő 126 (2001), 35–74.

Ottományi 2008

Ottományi–Sosztarits

Ottományi Katalin: Eraviszkuszok Pátyon; Római temető Pátyon (Malom-dűlő); Hun kori sírcsoport a pátyi temetőben (Malom-dűlő). In: Ottományi Katalin (szerk.): Képek a múltból. Az elmúlt évek ásatásaiból Pest megyében. Szentendre: Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008, 59, 72–73, 88.

Ottományi, Katalin – Sosztarits, Ottó: Spätrömische Töpferofen im südlichen Stadtteil von Savaria. In: Savaria 23/3 (1996–97) 1998, 145–216.

Parragi 1963

Ottományi 2011

Parragi Györgyi: A Bogdáni úton feltárt későrómai temető. In: Budapest Régiségei 20 (1963), 311–325.

Ottományi Katalin: Késő római mázas kerámia a budaörsi telepen. In: Arrabona 49:1 (2011), 263–290.

Parragi 1964

Ottományi 2012

Parragi Györgyi: Újabb késő-római leletek a Bécsi úton. In: Budapest Régiségei 21 (1964), 215–237.

Ottományi Katalin: Késő római sírcsoportok a pátyi temetőben. In: Archaeologia — Altum castrum online. A Fiatal Római koros régészek VI. konferenciája. Visegrád: Mátyás király Múzeum, 2012, 1–16. http://archeologia.hu/keso-romai-sircsoportok-a-patyi-temetoben

Parragi 1993 Parragi Györgyi: Későrómai sírok az aquincumi canabae északnyugati részén. In: Budapest Régiségei 30 (1993), 317–326.

Ottományi 2014

Pásztókai-Szeőke 2012a

Ottományi Katalin: Újabb római vicusok Aquincum territoriumán. In: Dissertationes Archaeologicae Ser.3. No.2. Budapest: Eötvös Loránd University, Institute of Archaeological Sciences, 2014, 97–142.

Pásztókai-Szeőke Judit: Vasból készült szövőeszközök és textilművesség a 4. századi Dunántúlon. In: Petkes Zsolt (szerk.): Hadak útján XX. Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XX. Ös�szejövetelének Konferenciakötete. Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ, 2012, 15−26.

Ottományi 2015 Ottományi Katalin: 5. századi kerámia a Visegrád–Gizellamajorban feltárt kiserőd déli épületszárnyából. In: Türk Attila – Balogh Csilla – Major Balázs (szerk.): Hadak útján XXIV. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája. (Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia. Vol.1.) Budapest– Esztergom: Archaeolingua Alapítvány, 2015, 35–70.

Pásztókai-Szeőke 2012b

Ottományi 2016a

Péterfi Zsuzsanna: A Bátaszék-Kövesd pusztai későrómai temető. In: A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve 18 (1993), 47–168.

Ottományi Katalin: A budaörsi római vicus temetője. In: Ottományi Katalin (szerk.): A budaörsi római vicus temetője. Régészeti tanulmányok. Budapest: Archaeolingua Alapítvány, 2016, 9–372.

Ottományi 2016b Ottományi Katalin: A vezetőréteg sírjai a budaörsi vicus késő római temetőjében. In: Csécs Teréz – Takács Miklós (szerk.): Beatus homo qui invenit sapientiam. Ünnepi kötet Tomka Péter 75. születésnapjára. Győr: Lekri Group Kft., 2016, 511–548.

Ottományi 2018 Ottományi, Katalin: Late Roman Grave Groups in the Páty Cemetery. In: Bartus, Dávid – Boruzs, Katalin (szerk.): FiRKáK IV. Fiatal Római Koros Kutatók IV. Konferencia kötete. Dissertationes Archaeologicae Suppl. 1. Budapest–Visegrád: Eötvös Loránd University, Institute of Archaeological Sciences, King Mathias Museum, Visegrád, 2018, 159–196. http://dissarch. elte.hu/index.php/dissarch/article/view/313

Ottományi–Gabler 1985 Ottományi Katalin – Gabler Dénes: Római telepek Herceghalom és Páty határában (A pátyi terra sigillata). In: Studia Comitatensia 17 (1985), 185–272.

Pásztókai-Szeőke Judit: „Míg az anya fogy, a gyermek hízik. Mi az?” Gondolatok ókori nőkkel kapcsolatos társadalmi elvárásokról a scarbantiai borostyán guzsalyok kapcsán. In: Soproni Szemle 66:1 (2012), 5–19.

Péterfi 1993

Péterfi–Váradi 1988 Péterfi Zsuzsanna – Váradi Zoltán: A Kisdorog–Hegyiszántók dűlői késő római kori temető. In: A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 14 (1988), 179–204.

Póczy 1957 Póczy, Klára: Keramik. In: Intercisa II. Geschichte der Stadt in der Römerzeit. (Archaeologica Hungarica 36.) Budapest: Akadámiai kiadó, 1957, 30–138.

Pollak 1993 Pollak, Marianne: Spätantike Grabfunde aus Favianis/Mautern. (Mitteilungen der Prähistorischen Kommission, Band: 28.) Wien: VÖAW, 1993.

Popilian–Bondoc 2012 Popilian, Gheorghe – Bondoc, Dorel: The Roman and Late Roman Cemetery of Sucidava-Celei. The Excavations from 1969-1983. Craiova: The Museum of Oltenia, 2012.

225

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

Prohászka 2005–2006

Salamon–Barkóczi 1971

Prohászka Péter: Gazdag, padmalyos női temetkezés Brigetio/Komárom-Szőny Gerhát temetőjéből. In: Folia Archaeologica 52 (2005–2006), 79–107.

Salamon, Ágnes – Barkóczi, László: Bestattungen von Csákvár aus dem Ende des 4. und dem Anfang des 5. Jahrhunderts. In: Alba Regia 11 (1971), 35–80.

Pröttel 1988

Salamon–Barkóczi 1973

Pröttel, Philipp-Marc: Zur Chronologie der Zwiebelknopffibeln. In: Jahrbuch des Römisch-Germanischen Zentralmuseums Mainz 35:1 (1988), 347–372.

Salamon, Ágnes – Barkóczi, László: Archäologische Angaben zur spätrömischen Geschichte des pannonischen Limes – Gräberfelder von Intercisa I. In: Mitteilungen des Archäologischen Instituts der Ungarischen Akademie der Wissenschaften 4 (1973) 1975, 73–95.

Puschnigg 1996 Puschnigg, Gabriele: Eins spätantikes Gräberfeld in Oggau. In: Römische Grabfunde aus Müllendorf und Oggau. (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland, Bd. 96.) Eisenstadt: Amt der Burgenländischen Landesregierung, Abt. Landesmuseum,1996, 59–126.

Schindler-Kaudelka, Eleni: Inschriften und Aufschriften auf Gefässkeramik. In: Instrumenta Inscripta Latina. (Ausstellungskatalog). Pécs: Janus Pannonius Musem, 1991, 13–15.

R aunig 1979–1980

Schmidt 2000

Raunig, Branka: Dva kasnoantička groba iz okolice Đakova (Zwei spätantike Gräber aus Umgebung von Djakovo). In: Vjesnik Arheoloskog Muzeja u Zagrebu, 3. seria, XII–XIII (1979–1980), 151–169.

Schmidt, Wolfgang: Spätantike Gräberfelder in den Nordprovinzen des Römischen Reiches und das Aufkommen christlichen Bestattungsbrauchtums. Tricciana (Ságvár) in der Provinz Valeria. In: Saalburg Jahrbuch 50 (2000), 213–441.

Riha 1990

Sellye 1990

Riha, Emilie: Der römische Schmuck aus Augst und Kaiseraugst. (Forschungen in Augst 10.) Augst: Amt für Museen und Archäologie des Kantons Basel-Landschaft, 1990.

Sellye, Ibolya: Ringfibeln mit Ansatz aus Pannonien, In: Savaria 19:1 (1990), 17–102.

Roguljić 2016 Roguljić, Ivana Ožanić: Tipologija rimske keramike iz Vinkovaca. (Monographiae Instituti archaeologici 10.) Zagreb: Institut za Arheologiju, 2016.

Sey, Nikoletta: A budaörsi temető bronzmellékletei. In: Ottományi Katalin (szerk.): A budaörsi római vicus temetője. Régészeti tanulmányok. Budapest: Archaeolingua Alapítvány, 2016, 529–545.

Rupnik 2014

Simon 2015

Rupnik László: Római kori vasszerszámok Pannoniából. (PhD disszertáció) Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, 2014.

Simon Bence: Az Aquincum és Brigetio mezőgazdasági hátországa és a katonaság ellátásának lokális rendszere. (PhD disszertáció). Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar.

Rupnik 2016

Sey 2016

Rupnik László: A budaörsi temető sírjaiból előkerült vastárgyak elemzése. In: Ottományi Katalin (szerk.): A budaörsi római vicus temetője. Régészeti tanulmányok. Budapest: Archaeolingua Alapítvány, 2016, 546–557.

Schleiermacher 2000

Sági 1954

Steinklauber 2000

Sági Károly: Temetők. In: Intercisa I. (Dunapentele – Sztálinváros). Geschichte der Stadt in der Römerzeit. (Archaeologica Hungarica 33.) Budapest: Akadémiai Kiadó, 1954, 44–100.

Steinklauber, Ulla: Das spätantike Gräberfeld auf dem Frauenberg bei Leibnitz, Steiermark. (Fundbericht Österreich Materialhefte A 10.) Wien: Berger, 2000, 17–406.

Sági 1960

Szabó 1980

Sági, Károly: Die spätrömische Bevölkerung der Umgebung von Keszthely. In: Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 12 (1960), 187–256.

Szabó, Klára: Die 1977 freigelegten Gräber des westlichen Gräberfeldes von Intercisa. In: Alba Regia 18 (1980), 291–297.

Sági 1981

Szőnyi, Eszter: Die Keramik des 4. und 5. Jahrhunderts n. Chr. aus Arrabona. In: Archaeologia Austriaca 68 (1984), 345–350.

Sági, Károly: Das römische Gräberfeld von Keszthely-Dobogó. (Fontes Archaeologici Hungariae) Budapest: Akadémiai Kiadó, 1981. 226

Schindler-K audelka 1991

Schleiermacher, Mathilde: Römisches Pferdegeschirr aus den Kastellen Saalburg, Zugmantel und Feldberg. In: Saalburg Jahrbuch 50 (2000), 167–194.

Szőnyi 1984

Szőnyi 1986

Torbágyi 2009

Szőnyi Eszter: Arrabona késő római temetői II. Nádorváros. In: Arrabona 22–23 (1986), 5–34.

Torbágyi, Melinda: „Purse finds” in the late Roman graves in Pannonia. In: Bíró Szilvia (szerk.): Ex officina … Studia in honorem Dénes Gabler. Győr: Mursella Régészeti Egyesület, 2009, 525–536.

Talaa–Herrmann 2004 Talaa, Dorothea – Herrmann, Ingomar: Spätantike Grabfunde in der niederösterreichischen Thermenregion (Bezirke Mödling und Baden). (Römisches Österreich 27.), Wien: ÖGUF, 2004.

Tankó 2017 Tankó Károly: A kelta kocsi. Határtalan régészet 2017/3, 29–31.

Tejral 1982 Tejral, Jaroslav: Morava na sklonku antiky. (Monumenta Archaeologica XIX.) Praha: Academia, 1982.

Topál 1978 Topál, Judit: Recensio: E. B. Vágó – I. Bóna: Die Gräberfelder von Intercisa I. c. kötetről. In: Antik Tanulmányok 25 (1978), 262–264.

Topál 1981a Topál Judit: Matrica (Százhalombatta-Dunafüred) korai- és középső-császárkori temetője. In: Archaeologiai Értesítő 108 (1981), 70–77.

Topál 1981b Topál, Judit: The Southern Cemetery of Matrica (Százhalombatta-Dunafüred). (Fontes Archaeologici Hungariae). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1981.

Topál 1993 Topál, Judit: Roman Cemeteries of Aquincum, Pannonia. The Western cemetery (Bécsi Road) I. Budapest: Budapesti Történeti Múzeum, 1993.

Topál 2000 Topál Judit: Ókeresztény sírok az Aquincum katonaváros nyugati temetőjében. In: Póczy Klára – Zsidi Paula (szerk.): Ókeresztény emlékek Aquincumban (Kiállításvezető). Budapest: Budapesti Történeti Múzeum, 2000, 32–34, 53–55.

Topál 2003 Topál Judit: Roman Cemeteries of Aquincum, Pannonia. The Western cemetery Bécsi Road II. Budapest: Budapesti Történeti Múzeum, 2003.

Torbágyi 2007 Torbágyi Melinda: Páty–Malom dűlő 1997–1999. évi ásatás érmeinek értékelése. In: Studia Comitatensia 30 (2007), 287–310.

Tóth 1994 Tóth Endre: Későrómai sír Tihanyból (A lemezből készült hagymafejes fibulák tipológiájához). In: Folia Archaeologica 43 (1994), 127–166.

Tóth 2015 Tóth Endre: A hagymafejes fibulák rangjelző szerepéről. In: Csabai Zoltán – Szabó Ernő – Vilmos László – Vitári-Wéber Adrienn (szerk.): Európé égisze alatt. Ünnepi tanulmányok Fekete Mária 65. születésnapjára. Pécs – Budapest: Pécsi Tudományegyetem, Ókortörténeti tanszék – L’Harmattan, 2015, 365–382.

Vágó 1971 Vágó, Eszter: Ausgrabungen in Intercisa (1957–1969). In: Alba Regia 11 (1971), 109–119.

Vágó–Bóna 1976 Vágó, Eszter – Bóna, István: Die Gräberfelder von Intercisa. Der spätrömische Südostfriedhof. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1976.

Varga 2007 Varga Krisztina: Előzetes beszámoló a Ménfőcsanak-Eperföldek lelőhelyen feltárt késő római temetőről. In: Bíró Szilvia (szerk.): FiRKáK I. Fiatal Római Koros Kutatók I. Konferencia kötete. Győr: Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2007, 35–49.

Zsidi 1987 Zsidi Paula: A Budapest XI. kerületi Gazdagréten feltárt 4–5. századi temető. In: Communicationes Archaeologicae Hungariae 1987, 45–82.

Zsidi 1996–1997 Zsidi Paula: Temetőelemzési módszerek az aquincumi katonaváros északi temetőjében. In: Archaeologiai Értesítő 23–24 (1996–1997), 17–48.

Zsidi 1999 Zsidi Paula: Római kori villagazdaság részlete az aquincumi katonaváros és polgárváros között. In: Aquincumi Füzetek 5 (1999), 99–108.

Zsidi et al. 2009 Zsidi Paula – Hárshegyi Piroska – Vámos Péter (szerk.): Aquincumi Látványraktár (Visual store at Aquincum). Budapest: Budapesti Történeti Múzeum, 2009.

227

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

ZUSAMMENFASSUNG DIE RÖMISCHEN BESTATTUNGEN IM GRÄBERFELD VON PÁTY In Páty, Malom-Flur (Komitat Pest) wurden Präventivgrabungen von 1997 bis 1999 vor den Bauarbeiten der Verbindungsstraße zwischen der Autobahn M1 und der Straße 100, ferner vor der Errichtung der Tankstelle bzw. des logistischen Zentrums durchgeführt. Da kam eine sich lang erstreckende römische Siedlung, ein sog. vicus am Bachufer zum Vorschein: Die Gebäude dieser Siedlung waren vier Jahrhunderte lang bewohnt. Dieser vicus liegt auf dem Territorium von Aquincum und er kann vielleicht für einen der vici des auch namentlich bekannten pagus Herculius gehalten werden. Den südlichen Teil des vicus berührend könnte die von Aquincum ausgehende, nach Savaria führende Straße über die Stadt Floriana (Csákvár) in Ost-West-Richtung geführt haben (Taf. 1. 1). Ca. 50 m weit von der am westlichen Ufer des Füzes-Baches freigelegten römischen Siedlung entfernt kam auch das Gräberfeld der Siedlung auf dem Hügelrücken vor. Wir konnten die Grenzen des römischen, durch die Autobahn M1 durchgeschnittenen Gräberfeldes von drei Seiten bestimmen. Da sich das Gräberfeld in nördlicher Richtung, also nach Páty fortsetzt, kann die Freilegung nicht für komplett gehalten werden. Das Gräberfeld wurde vier Jahrhunderte hindurch belegt. Von den freigelegten ca. 183 römischen Gräbern können 127 Gräber in die Frührömerzeit und 56 Gräber (59 Bestattungen) in die Spätrömerzeit eingeordnet werden. Die Datierung mehrerer leerer und beigabenloser Gräber ist noch fraglich. Auch an den Bauarbeiten der Autobahn M1 wurden ziemlich viele Bestattungen zerstört.

Das frührömische Gräberfeld In der frühen und mittleren Kaiserzeit war das Gräberfeld birituell: 52 Skelett- und 40 Aschengräber wurden freigelegt. Es gab zusätzlich 35 kreisförmige bzw. quadratische Gräben (nur in drei Fällen befand sich je ein Grab in der Mitte).

228

Die Belegung des Gräberfeldes begann mit den Bestattungen der einheimischen Eravisker in der Mitte des 1. Jahrhunderts (Münzen, Fibeln), sie begraben die Toten in Erdgräbern. Am Ende des 1. Jahrhunderts erschienen die Kreisgräben, in der Mitte lag ein Skelettgrab. In der ersten Hälfte des 2. Jahrhunderts bestattete man die Toten auf römische Wirkung schon in Aschengräbern und eine Weile wurden beide Riten parallel angewandt. Kein Populationwechsel zog sich voll, nur die Romanisation wurde stärker. Dafür sprechen die teils ähnlichen Beigaben, die bei den einzelnen Grabformen nur der Menge nach abweichen: z. B. mit Flügelfibel kamen neun Skelettgräber von einheimischen Frauen zum Vorschein, aber nur in einem Aschengrab kam diese Art Beigabe vor. Die auf die keltischen Traditionen zurückzuführende geglättete und handgeformte Keramik, die Schüsseln mit S-Profil und die bemalten bikonischen Urnen kommen überwiegend in Erdgräbern und recht häufig in Kreisgräben vor, für die Aschengräber sind sie nicht kennzeichnend. Ähnlich ist die Lage hinsichtlich der lehmglasierten und gestempelten Schüsseln, die in der Werkstatt des Resatus an der Wende des 1. und 2. Jahrhunderts in Aquincum hergestellt wurden. Diese Gefäße wurden in den Aschengräbern nicht mehr beigelegt. In den Männergräbern tauchen sehr wenige charakteristische Beigaben auf. Die Anzahl der Beigaben ist in den Erdgräbern auffallend weniger (8) als in denen der Frauen (18). In Hinsicht der Aschengräber kommen aber mehrere Beigaben (6) in den Männergräbern vor als in denen der Frauen (2). Man stieß auf sehr wenige Kindergräber. Viele leere und symbolische Gräber wurden aber ohne Skelett freigelegt und auch Bestattungen mit vermodertem Skelett von Säuglingen konnten dokumentiert werden. Die Gruppen der Skelett- und Aschengräber können voneinander territoriell schön abgesondert werden. Das früheste Skelettgrab befand sich am nordwestlichen Rand des Gräberfeldes

ZUSAMMENFASSUNG

(Claudius-Zeit) und davon ausgehend wurde das Gräberfeld nach Osten bzw. Süden belegt. Im nördlichen Streifen des freigelegten Gebietes stieß man beinahe ausnahmslos auf mit einem Graben umgebene Gräber und Skelettgräber. Am südwestlichen Rand des Gräberfeldes lagen Skelettgräber und die frühesten Urnengräber nebeneinander (Gräbergruppe III). Auf dem südöstlichen Teil lagen aber ausschließlich Aschengräber, die sich manchmal in der Mitte von Kreisgräben befanden (Gräbergruppe II: Antoninus-Severus-Zeit). Die sich auf dem südlichen Teil des Gräberfeldes erstreckende Gräbergruppe I mit Aschengräbern kann am spätesten datiert werden. Da wechselten einander die Aschengräber und die spätrömischen Erdgräber in der Mitte des 3. Jahrhunderts während der Regierung des Philippus. Aus den auf das Ethnikum der Bevölkerung hinweisenden Gefäßen und Fibeln ist es darauf zu schließen, dass einheimische, sich kontinuierlich romanisierende Eravisker im 1. und 2. Jahrhundert im Gräberfeld von Páty bestattet wurden. Einige Veteranen und aus dem westlichen Teil des Reichs ankommende Fremde färbten dieses Bild.

Das spätrömische Gräberfeld Die Struktur des Gräberfeldes: Das spätrömische Gräberfeld ist kein einheitliches, zusammenhängendes Gräberfeld, sondern es besteht aus mehreren kleineren Gräbergruppen, die durch frührömer- und landnahmezeitliche Gräber umgeben waren (Taf. 40). Sowohl an der südlichen als auch an der nördlichen Seite der Autobahn M1 befanden sich je zwei spätrömische Gräbergruppen (Taf. 41–42). Gräberreihen konnten in erster Linie in der ersten Gruppe größter Gräberzahl beobachtet werden. Von der Mitte des 1. Jahrhunderts an wurde dieser Hügelrücken bis die Mitte des 5. Jahrhunderts kontinuierlich belegt. Irgendwann in der zweiten Hälfte des 3. Jahrhunderts könnte der Rituswechsel unter der Herrschaft des Philippus begonnen haben, zu dieser Zeit ging man von der Brand- zur Skelettbestattung über. Die Münzen dieses Kaisers kamen nämlich sowohl in Brandgräbern in verbranntem Zustand (Grab 127: 243–244 n. Chr.) als auch in Skelettgräbern (Grab 224: 246–247 n. Chr.) ans Tageslicht. Orientierung: Auf den ununterbrochenen Übergang zwischen der Früh- und Spätrömerzeit weist es hin, dass die Orientierung der Grabgruben ähnlich ist, aber der Kopf der Bestatteten in der frühen Römerzeit lieber auf der südlich-südöstlichen Seite lag, während er in der späten Römer-

zeit am nördlich-nordwestlichen Ende des Grabes zu finden ist (Abb. 13). In beiden Perioden gibt es Abweichungen, entgegengesetzte Orientierungen und viele leere Grabgruben, deren Datierung problematisch ist. Später, in der ersten Hälfte des 5. Jahrhunderts wurde die Orientierung gewechselt und die hunnenzeitlichen Verstorbenen wurden W–O-orientiert begraben. Geschlechter: Die meisten Verstorbenen waren Erwachsene (Abb. 14). Die Anzahl der Männer- und Frauengräber ist beinahe gleich, es gab etwas mehr Männer- (21) als Frauengräber (18). Zwei Mann-Frau-Bestattungen, vielleicht je ein Ehepaar (Grab 18 und 254) und eine doppelte Frauenbestattung wurden freigelegt, aufgrund ihres Lebensalters könnten die Letzteren Mutter und Tochter (Grab 249) gewesen sein. Unter den Männern gab es wenige Jugendliche, vielleicht waren die Männer Soldaten, die anderswo fielen. Unter den Frauen gab es mehrere Personen zwischen 23 und 30 Jahren, die an Geburt gestorben sein könnten. Sehr wenige (5) Kindergräber wurden freigelegt. Vielleicht kann die Anzahl dieser Gräber durch die kleinen leeren Gräber ergänzt werden, insofern die letzteren als die Bestattungen von vermoderten Säuglingen betrachtet werden können (Tabelle 3). Grabformen (Abb. 17, Tabelle 4): Im Gräberfeld von Páty gab es keinen Sarkophag und kein mit Bindemittel gebautes Grab. Die aus Steinplatten zusammengestellten Steinkisten- und die Ziegelgräber waren am reichsten. Dazu gehört etwa die Hälfte der Gräber (18 Steinkisten- und 9 Ziegelgräber). Die mit Steinplatten und Ziegeln entzwei geteilten Nischengräber (3) vertreten eine selten auftauchende Grabform. Die Ärmeren wurden in Steinpackungs- (5) oder einfachen Erdgräbern bestattet (18). Die Größe der Erdgräber kann bei der Untersuchung der gesellschaftlichen Schichtung innerhalb des Gräberfeldes helfen, da es nicht egal war, wie große Energie ins Ausgraben der einzelnen Gräber hineingelegt wurde. Die Verteilung der Grabformen war in den Gruppen nicht gleichmäßig. Die Zahl der gebauten Gräber war in der Grabgruppe 1 und 3 die größte, innerhalb dessen waren lieber die Steinkisten für die Gruppe 3 kennzeichnend. In der Gruppe 2 überwiegten die Erdgräber und in der Gruppe 4 war die Anzahl der Gräber so klein, dass keine wesentlichen Rechnungen gemacht werden können. Die Zahl der gebauten Gräber ist viel größer als in anderen spätrömischen Gräberfeldern Pannoniens. Das kann in Páty vielleicht durch die frühere Datierung des Gräberfeldes innerhalb des 4. Jahrhunderts erklärt werden wie auch die kleinere Zahl

229

A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

der beraubten Gräber. Nur 7 % der Gräber wurde ausgeraubt, das bedeutet vier spätrömische Gräber (ein Ziegel-, zwei Steinkistengräber und ein Steinpackungsgrab). Neuzeitliche Zerstörungen konnten in Páty relativ häufig beobachtet werden (7 Gräber, 12,5 %; Abb. 18). Beigaben: Es gab wenige beigabenlose oder leere Gräber (16 %). In den gebauten Gräbern war die Zahl der Beigaben eindeutig größer (Abb. 19). In den Ziegelgräbern gab es durchschnittlich 7,7, in den Steinkistengräbern 5,5, in den Nischengräbern 3, in den Steinpackungsgräbern 4,6 und in den Erdgräbern nur 1,8 Beigaben. In elf Gräbern fanden wir 28 Münzen (neben zwölf Toten). Das konnte ausschließlich in gebauten Gräbern beobachtet werden. In den Mund gelegte Oboli waren im Gräberfeld von Páty nicht kennzeichnend, auf den überirdischen Weg beigegebene Münzen wurden lieber in die Hand der Toten gegeben. Die am Becken gefundenen Münzen befanden sich wahrscheinlich in einem kleinen Beutel, d. h. in einer Geldbörse, besonders wenn es auch mehrere Stücke gab (im Grab 191 13 Stücke). Die älteste Münze stammt aus dem 3. Jahrhundert, das ist eine Philippus-Münze (Grab 224). Die meisten münzdatierten Gräber können in das zweite und dritte Jahrzehnt des 4. Jahrhunderts eingereiht werden. Die späteste Münze ist die im Grab 227 gefundene Valentinianus-Münze. Die Zusammensetzung der im Gräberfeld vorgekommenen Münzen stimmt mit dem Münzverkehr der Siedlung nicht überein (Abb. 20–21). Keramik: 55,4 % der spätrömischen Gräber (31) barg Keramikfunde, insgesamt 68 Stücke. Den Frauen wurde zweimal so viele Keramik wie den Männern beigegeben (Abb. 22–23). Die als überirdische Wegzehrung dienenden Speisen und Getränke kamen allen Toten, auch noch den ärmsten zu. So sind sie sowohl in den gebauten Gräbern (Steinkisten und Ziegel) als auch in den Erdgräbern aufzufinden, höchstens wurden mehrere Gefäße den reicheren Toten beigegeben (Abb. 24–25). Die meisten Gefäße wurden an die Füße der Toten gestellt (77 %), manchmal wurde je ein Gefäß an den Kopf und Fuß gestellt und selten stellte man ein einziges Gefäß an den Kopf (Abb. 26–27). Die Speisen und Getränke wurden in Speichergefäßen beigegeben. Im Gräberfeld von Páty ist die Kombination von Krug und Napf/Becher am besten kennzeichnend (Taf. 74–75). Daraus kann man darauf schließen, dass überwiegend Geträke beigegeben wurden, feste Speisen als überirdische Wegzehrung kamen viel seltener vor. (Aber es kann sein, dass das feste Essen nicht immer in einem Keramikgefäß beigegeben wurde.) Mehr

230

als die Hälfte der Gräber wurde nur mit einem Gefäß versehen (18 Tote). Auffallend viele Gräber beinhalteten fünf–sechs Gefäße (Grab 10, 11, 18, 160, 191). In diesen Gräbern kam ein Krug oder Napf immer vor, manchmal auch mehrere Exemplare. Zu ihnen gesellen sich eine Schüssel und ein Becher. In den reichsten, zumeist doppelten Bestattungen kamen Glasfunde außer den Keramikgegenständen ans Tageslicht. Unter den Keramikbeigaben vertreten die Krüge (30) und Näpfe (23) den am häufigsten vorkommenden Typ. Es gab nur 15 Schüsseln (Abb. 28–29). Die meisten Gefäße sind den Hauskeramikfunden zuzuordnen (62 %). Der Anteil der bemalten/naturfarbenen (19 %) und glasierten Gefäße (12–15 %) ist beinahe gleich. Die Zahl der geglätteten Keramikgegenstände (6 %) und die der auf langsam rotierender Töpferscheibe hergestellten Funde (1) ist bedeutend kleiner. Unter den Hauskeramiktypen sind alle Gefäßformen aufzufinden. Unter den glasierten und bemalten Gefäßen gibt es keinen Napf (aber es gibt Becher). Eine geglättete Oberfläche weisen nur Krüge und Schüsseln auf (Abb. 30–31). Aufgrund der Ähnlichkeiten von Form und Ausführung kann man hinsichtlich einiger Gefäße sagen, dass sie in derselben Werkstatt hergestellt wurden (z. B. die glasierten Gefäße des Grabes 3 und 11). Wir fanden keine Ausschussware, demnach kann die Herstellung an Ort und Stelle nicht bewiesen werden. In der späten Römerzeit wurden Glasgefäße in Páty nur den Toten der reicheren, gebauten oder doppelten Gräber (Grab 6, 18, 254, 191, 257) beigegeben, aber Münzen kamen in allen Gräbern zum Vorschein (312–348 n. Chr.). In erster Linie kamen an die Füße der Toten gestellte Becher (5) und Flaschen (3) vor (Taf. 88). Außer der Bauweise der Gräber spiegeln die Qualität und Zahl der Beigaben die wirtschaftliche Lage der Toten (Tabelle 5–6). Aufgrund des Materials der Schmucksachen geurteilt fanden wir bis dahin keine sehr reichen Gräber in Páty, nämlich kamen gar keine goldenen Schmucksachen ans Tageslicht und nur eine einzige Perle mit Goldfolie (Grab 10) wurde gefunden. Die Zahl der silbernen Schmucksachen ist ebenfalls klein, wir fanden nur drei Armbänder (zwei in Frauengräbern und ein Exemplar in einem Männergrab). In den spätrömischen Gräbern ist die Zahl der bronzenen Schmucksachen am größten und manchmal tritt je ein Eisengegenstand auf. Die in anderen Gräberfeldern für allgemein zu haltendende spätrömische Sitte, wonach die ärmeren Toten anstatt der metallenen Schmuck-

ZUSAMMENFASSUNG

sachen aus Knochen erzeugte Nachahmungen bekamen, war in Páty nicht kennzeichnend. Als alleinige beinerne Schmucksache gilt der Kamm der hunnenzeitlichen Gräber. Manchmal tauchen die Beigaben nicht an der Stelle auf, an der sie getragen waren. In diesen Fällen kann es sich um Christen handeln. Kein Zeichen weist auf ein fremdes Ethnikum hin, nur die Fibel, mit der der Mantel zusammengehalten war, und der Gürtel eines Frauengrabes weichen von den römischen Sitten ab (Grab 266). Vergleicht man die Beigabensitten nach Geschlechtern, so findet man, dass zweimal so viele Frauen als Männer und Kinder Keramikbeigaben erhielten. Bei den Glasbeigaben können solche Unterschiede nicht beobachtet werden. Die Männer verfügten über mehrere Trachtgegenstände, während die Schmucksachen bei den Frauen dominieren. In den Kindergräbern sind beide vorhanden. Über Gebrauchsgegenstände verfügten die Erwachsenen, etwas mehr hatten die Männer als die Frauen. Münzen wurden an den Erwachsenen in demselben Anteil gefunden und sie überwiegen bei den Kindern (Abb. 32–34). Unter den aus dem 4. Jahrhundert stammenden Bestattungen wies die Gräbergruppe 1 die ältesten und reichsten Beigaben, ferner die meisten gebauten Gräber auf. Diese Stelle wurde in der ersten Hälfte des 4. Jahrhunderts, ca. bis die Mitte dieses Jahrhunderts belegt (obwohl einige Gegenstandstypen auch noch in der zweiten Hälfte des 4. Jahrhunderts in Gebrauch gewesen sein könnten). Auch in der Gräbergruppe 3 begann die Belegung ähnlich früh, aber es dauerte ganz bis das Ende des 4. Jahrhundertes an. Interessanterweise kamen die meisten Schmucksachen von Männern da zum Vorshein und die Zahl der Münzen war beinahe so groß wie in der Gräbergruppe 1. Aufgrund der Datierung der Münzen und der

Zahl der beraubten/beigabenlosen Gräber ist die Gräbergruppe 2 am jüngsten (Valentinianus-Zeit – Ende des 4. Jahrhunderts). Auch die meist aus beigabenlosen, ärmlichen Gräbern bestehende Gräbergruppe 4 kann vielleicht ähnlich spät datiert werden. Die kleine Gräberzahl und die große Zerstörung machen die Datierung zweifelhaft. Aufgrund der Funde mit Datierungswert kann etwa die Hälfte der Bestattungen in die erste Hälfte des 4. Jahrhunderts eingeordnet werden. Die anderen Beigaben (Keramik, Glas, Armband) datieren ca. das Drittel der Gräber in die zweite Hälfte dieses Jahrhuderts. Wenige Gräber erlebten die Valentinianus-Zeit und das Ende des Jahrhunderts (Abb. 36). Aus der als Streufund vorgekommenen Zikadenfibel kann man daran denken, dass sich auch eine barbarische Volksgruppe an der Wende der 4. und 5. Jahrhunderte da vergrub. (Darauf wies auch ein Beinkamm mit Tierdarstellung hin, der in der Siedlung zum Vorschein kam.) Das Gräberfeld wurde auch noch in der ersten Hälfte des 5. Jahrhunderts, d. h. in der Hunnenzeit belegt: In einer abgesonderten Gräbergruppe, mit abweichender Orientierung und neuen Beigaben wurden die Toten begraben (am nördlichen Rand des römischen Gräberfeldes). Der Reichtum des Gräberfeldes von Páty kann mit den reichen Gräberfeldern der Militärlager oder Städte entlang des Limes nicht verglichen werden. Man soll die Analogien in den Gräberfeldern der provinziellen Villen und vici suchen, obwohl ein solches, vier Jahrhunderte lang kontinuierlich belegtes Gräberfeld auch unter ihnen nur selten zu finden ist. In erster Linie ist es hinsichtlich sowohl der Dauer (vom 1. bis das 4. Jahrhundert) als auch der Grabformen und der Zusammensetzung der Bevölkerung dem Gräberfeld des benachbarten vicus von Budaörs ähnlich. Übersetzt von Katalin H. Simon

231

OTTOMÁNYI KATALIN A PÁTYI TEMETŐ RÓMAI SÍRJAI

Kiadó

Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre

Felelős kiadó Gulyás Gábor, múzeumigazgató Grafikai tervezés Herr Ágnes Tördelés Sarkadi Imola Korrektúra Zelei Bori Német fordítás Katalin H. Simon Nyomdai kivitelezés Prime Rate Kft. Borítókép Késő római, mázas korsó (3. sír) © Ferenczy Múzeumi Centrum, a szerző, a rajzolók, a fotósok és jogutódaik ISBN 978-615-5860-09-6

A kiadványt támogatta

Páty Község Önkormányzata

SZENTENDRE, 2019