Publikus magánügyek. A 90-es évek művészete magyarországi magángyűjteményekben by Ferenczy Múzeumi Centrum

1 1

A 90-es évek művészete magyarországi magángyűjteményekben MŰVÉSZETMALOM 2019. 03. 29. – 05. 12.

Public Private Affairs – the Art of the ’90s in Hungarian Private Collections ARTMILL 29. 03. – 12. 05. 2019.

<< SZIGETI ANDRÁS – KORODI JÁNOS: 20th Century Box 1999

St. Auby Tamás Szabadság lelkének szobra / Statue of the Soul of Freedom 1992

Publikus magánügyek – a 90-es évek művészete magyarországi magángyűjteményekben / Public Private Affairs – the Art of the ’90s in Hungarian Private collections MűvészetMalom 2019. 03. 29. – 05. 12.

ArtMill 29. 03. – 12. 05. 2019.

Impresszum | Imprint

6 6

Felelős kiadó | Publishing manager Gulyás Gábor

Angol forditás | English translation Rudnay Zsófia

Szerkesztők | Editors Muladi Brigitta, Schneller János

Korrektúra | Proofreading Zelei Bori

Grafikai terv | Graphic design Csuport Andrea

ISBN: 978-615-5860-11-9

Fotó | Photos Deim Balázs

2019 Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre 2019 Ferenczy Museum Center, Szentendre

7 7 Tartalom | Contents

Bevezető (Muladi Brigitta, Schneller János)

SZEKCIÓK / SECTIONS

Introduction (Brigitta Muladi, János Schneller)

Pop, csajok, satöbbi… / High Fidelity…

A festészet új útjai – medialitás, popkultúra, eklektika / New Paths in Painting – Mediality, Pop Culture and Eclecticism

Nemzetközi jelenlét / International Presence

Társadalmi és politikai reflexiók / Social and Political Reflection

Alternatív műhelyek és különutak / Alternative Workshops and Maverick Paths

10 TANULMÁNYOK / STUDIES 12

Hosszú kilencvenes évek? A kortárs művészet gyűjtésének kibontakozása Magyarországon a rendszerváltást követően (Ébli Gábor)

20 Those long nineties? How contemporary art collection unfolded following the regime change (Gábor Ébli) 28 Identitás és kép Új nézőpontok a kilencvenes évek magyar festészetében (Hornyik Sándor)

104 A műgyűjtés fő irányai a 90-es években / Main Directions of Collecting Art in the ‘90s

34 Identity and Image New Perspectives of Hungarian Painting in the Nineties (Sándor Hornyik)

116

134 Műtárgyjegyzék / List of Works

Idővonal / Timeline

Nemiség és a test / Gender and the Body

126 Új stratégiák / New Strategies

152 Stáblista / Exhibition Staff

PUBLIKUS MAGÁNÜGYEK

A 90-es évek művészete magyarországi magángyűjteményekben MűvészetMalom 2019. 03. 29. – 05. 12.

A szentendrei MűvészetMalom tavaszi kiállítása harminc magyarországi magángyűjteménybe nyújt betekintést. A tárlaton látható művek a rendszerváltás utáni színes, bátor hangú, „felforgató” évtizedben jöttek létre. A kétszáznál is több alkotás egymással vitába szálló gyűjtési gyakorlatokat jelez, melyekből kirajzolódik, hogy a művészetet nem pusztán stílusok és iskolák határozzák meg, hanem individuális megközelítések is. Ez utóbbiak lényeges eleme a személyesség, a bevonódás, a befogadási procedúra. Élet és művészet itt szándékosan összeér; a művek jelentős részét befolyásolja a művészet különböző szerepeiről folytatott diskurzus. A korszak fiatal művészei, a mai középgeneráció alkotói a képzőművészet elmúlt korszakainak kritikáját, a továbbélő műfajok érvényességének felülvizsgálatát, társadalmi szintű kommunikáció kezdeményezését tekintették fő feladatuknak. A ’90-es évek a kortárs képzőművészetben elhozta a műfajok átjárhatóságát, a műfaji határok elmosódását: a klasszikus műfajokat is a médiumtudatosság hatja át. Fontos szerepet kaptak az installációk, a különböző objektek, a popkultúra elemei, a sokszorosítási eljárások (fénymásolatok, digitális nyomatok) és a digitális képalkotó eszközök. Emellett az identitások tudatosítása, valamint a művész által választott médium üzenethordozó funkciója és a folyamatos (ön) reflexió került előtérbe. A tárlat három tematikus részből áll. Az első egységben olyan médiumtudatos alkotások találhatók, amelyeket egy adott médium önreflektív használata határoz meg, kitágítva ezzel az egyes médiumok korábbi definícióját, összemosva a műfaji kategóriákat. A második egység alkotásai a művész és a művészet új szerepeit és új témáit jeleníti meg – a nemi szerepekről és a társadalmi nemekről szóló diskurzuson át egészen a közösség és az individuum szembenállásáig vagy a magaskultúra és a popkultúra párbeszédéig. A harmadik egység a továbbélő neoavantgárd és a posztmodern kapcsolatát mutatja be, különös tekintetettel arra, hogy a gyűjtői preferenciákat olyan jelentősen befolyásolta a korábbi – a ’60-as, ’70-es – évek művészete, hogy annak gyűjtése ebben az időszakban meghatározza a kortárs műgyűjtés irányát is. A kiállítás a ’90-es évekbeli magyar képzőművészet magángyűjteményi reprezentációjának eddigi legnagyobb ívű áttekintése. Kurátorok: Muladi Brigitta, Schneller János

8 8

9 9

PUBLIC PRIVATE AFFAIRS

The Art of the '90s in Hungarian Private Collections ArtMill 29. 03. – 12. 05. 2019.

The ArtMill’s spring exhibition presents a selection of works from thirty Hungarian private collections, which were created during the colourful, bold, and “topsy-turvy” decade that followed the regime change. The displayed works, numbering over two hundred, are indicative of the contending collection practices of the time and show how art was defined not only by styles and schools, but by individual approaches. Key elements of the latter factor include personal approach, involvement, and the process by which the viewer “takes in” the art. Here, life and art deliberately connect; a significant portion of the artwork is defined by discourse on the diverse roles of art. The young artists of the era – members of today’s middle generation – saw as their main task the evaluation of the validity of surviving genres and the initiation of communication at the social level. In contemporary art, the ‘90s brought with it a blurring of boundaries and a new permeability between genres: the classic genres, too, were pervaded with medium consciousness Installations, various objects, elements of pop culture, different methods of reproduction (Xerox, digital print) and digital imaging techniques were given a key role. Additionally, identity awareness, constant (self-)reflection and the message-conveying function of the artist’s chosen medium were brought to the fore. The exhibition consists of three thematic parts. The first unit contains medium-conscious art as determined by the self-reflective use of a given medium, thereby expanding the previous definitions of individual media and blurring the lines between genre-based categories. Works in the second section represent the new themes and roles of art and artists – from gender discourse to the dialogue between high culture and pop culture, and the dichotomy of the community and the individual. The third unit offers insight into the relationship between the postmodern and the lingering neo-avantgarde, with special regard to the fact that collectors’ preferences were so significantly influenced by the art of the ‘60s and ‘70s at this time that it strongly determined the direction of contemporary art collection. The exhibition offers the most comprehensive overview to date of Hungarian visual art in the ‘90s as represented in private collections. Curators: Brigitta Muladi, János Schneller

TANULMÁNYOK / STUDIES

10 10

11 11

ÉBLI GÁBOR: HOSSZÚ KILENCVENES ÉVEK? A kortárs művészet gyűjtésének kibontakozása Magyarországon a rendszerváltást követően

Közismert, hogy a kultúra területén a magyar rendszerváltás részben már a Kádár-korszakban megindult folyamatként, részben pontszerű fordulatként írható le. Ez jól szemléltethető a műgyűjtés területén is. Az 1949–1956 közötti mélypont után fokozatosan a „tűrt” kategóriába kerül a műgyűjtés, kiállítások és katalógusok biztosítják nyilvánosságát, együttműködésre kerül sor múzeumokkal, kiváló művészettörténészek – például Romváry Ferenc, Sinkó Katalin és Mravik László – foglalkoznak a témával. A kommunista rendszer viszonyai között érdemi fejlődésnek tekinthető három évtizedes folyamatot (1957-ben indultak újra az árverések) legalizálja, valamint ideológiamentes, piaci közegbe emeli a rendszerváltás. A kilencvenes évek műtárgypiaci felfutása nem értelmezhető a megelőző időszakban történtek nélkül. A kilencvenes években még sokan aktívak a korábbi generáció gyűjtői közül: Rácz István jogász, Pogány Zsolt főorvos a kilencvenes évek során is számos formában gyarapította kollekcióját. A már klasszikus értéket képviselő kollekciók múzeumi elhelyezése is fontos tudatformáló elem. A korábbi rendszerben szintén vezető politikai szerepet betöltő és ehhez képest progresszív gyűjteményt magáénak tudó Patkó Imre anyagából, csakúgy, mint Radnai Béla harmincas években növekedésnek indult gyűjteményéből már láthatók kiállítások a kilencvenes években; idővel mindkét kollekció egy-egy válogatása közgyűjteménybe is kerül. A győri múzeumi elhelyezéshez vezető folyamat hátterében is egy nagy gyűjtő, Kolozsváry Ernő húzódik meg, és ezek az aktív szerepvállalások fontos iránymutatást jelentenek az új gyűjtőknek. Összességében harminc-negyven körüli azon neves, korábban létrejött kollekciók száma, amelyekről egy új gyűjtő hallhat a kilencvenes években, láthatja azok kiállítását, olvashatja a megjelenő kiadványaikat, és akár kapcsolatba kerülhet magukkal a tapasztalt gyűjtőkkel is.

Modern és kortárs Szokás ugyan a műtárgypiac modern és kortárs szegmensét egymás riválisaiként interpretálni, de reálisabb ezt úgy látni, hogy a modern művészet egyre későbbi fejezetei iránt megnyíló érdeklődés számos gyűjtőt elvezethet a kortárs elköteleződéshez. A modern művészet fő művei múzeumokba, stabil magángyűjteményekbe kerültek, így aki kulcsműveket szeretne birtokolni, egyre inkább a jelen felé fordult. A huszadik század első fele művészetének kanonizálódásában mérföldkövet jelentenek például Kieselbach Tamás saját gyűjteményéről megjelentetett, vizuális kivitelezésükben is tétet emelő kötetei (1996, 1999) vagy Kemény Gyula gyűjteményének kiállítása (1998). A modern művészet népszerűsége felhajtja az árakat is, és egyre több gyűjtő érzi úgy, hogy ár-érték arányban jobban jár a kortárs piacon (Somogyi György, Práger László). A piac fellendülésével a klasszikusok hamisítása ellen is védelmet jelentett a kortárs felé irányuló nyitás. További motivációként említhető a művész személyes megismerésének lehetősége a kortárs választás esetén (Szép Péter). Nagyobb az önállóság is: a modern művészet kánona időszakunkban egyre jobban meg-

12 12

13 13 szilárdul, míg a kortárs fronton egyéniek, nyitottak a döntések, a kockázattal együtt a vásárló az izgalom örömét is kapja, hogy vajon idővel beigazolódik-e a saját választása (Németh István). A már említett menedzsment jegyében komoly vonzerő, hogy az élő művészeket kézenfekvő felkarolni, és az új gyűjtők számára kifejezetten fontos ez az aktív szerep (Hoffmann István). Vállalkozó szellemű, gyakran gazdasági végzettségű gyűjtőkről beszélünk, ráadásul túlnyomó részt férfiakról, akikben dolgozik a megvalósítás, a valamit létrehozás vágya is, és a kortárs művészet terepe széles önmegvalósítási opciókat nyújt a kiállítások szervezésétől katalógusok kiadásán át a művészetbaráti körök, szalonok életre hívásáig (Cserba György, Kozma Péter; míg ritka kivételként női gyűjtők a korszakból Hídvéghy Melinda vagy Iker Berdett). Ha a modern és a kortárs művészet szegmensét nem versengő alternatívaként, hanem egymást kiegészítő, egymásra kölcsönösen ható tényezőként szemléljük, akkor egyszerre igaz, hogy korszakunkban a látványos felfutást a modern művészet aukciói, árrekordjai, vastagodó kiadványai produkálják, és közben a kortárs művészet is egyre többeket megszólít. Az esetek többségében ez nem teljes váltás, hanem a gyűjtő a huszadik század számos irányzatából választ, és ebbe a modern-kortárs folytonosságba illeszt be egyre több mai alkotást (Feuer András, Egri János). Más gyűjtők teljesen felhagynak a klaszszikus modern szerzeményekkel, idővel esetleg meg is válnak azoktól, ebből is finanszírozva kortárs gyűjtésüket (Pálfi György, Gerő László). Talán legszűkebb az a kör, amelyik csak kortárs művészetet vásárol (Orbán Csaba, Balázs Csaba) – ez a tudatos (és ezért egybeírt) kortársgyűjtés inkább a kétezres években, illetve a 2008-as válságot követő pangásból kilábalva, az elmúlt néhány évben lett jellemző. Párhuzamosan ezzel a lassan bővülő kortársgyűjtéssel megfigyelhető a nem kortárs jellegű, de élő művészet gyűjtése. Számos olyan alkotó mögé sorakoznak fel már a kilencvenes években gyűjtők, akiknek művészete a jelenben születik, így a jelenkori kultúra része, de a szakmailag közelített kortárs művészet értékeihez képest inkább kívülállók, azt akár nyíltan elutasítók. Ez ugyanolyan tagolt, mint az előzőekben leírt helyzet. Számos gyűjtő választ modern előképeket, akár nagyon kvalitásos alkotókat is, és társít hozzájuk a galériák, a vezető múzeumok, a szaksajtó, a független kurátorok által kevéssé elfogadott mai alkotókat, így próbálva a mai pozíciókat történeti kontextusba helyezni. Más gyűjtők ugyanebből a közegből csak jelenkori alkotókkal foglalkoztak, a már látott érvek – mint az anyagi keret, a személyes kapcsolat – miatt. Művészetszociológiailag ez a „másik kánont” preferáló gyűjtői közeg ugyanannyira releváns, mint a „mainstream” kortárs művészet vásárlóié. A formálódó kánon ellenében való gyűjtésben a szakma, „a kortárs művészet” iránti rezignáció, ellenállás fejeződik ki, részben „a király meztelen” érv mentén, részben a hazai vizuális nevelés hiányainak jeleként. Wächter Dénes: Boldog új évet / Happy New Year 1998

A lassan és természetesen sok vita mentén kanonizálódó kortárs művészet és az ezzel át is fedő, de ettől karakteresen el is különülő jelenkori művészet közös gyűjtésére is akad bőven példa, mint a felejthetetlen Merics Imre (†) tormási állatorvos, aki a Dunántúli-dombság egy zsákfalujában a kortárs és a jelenkori művészet igen széles skálájának remek gyűjteményét állította össze, és 1997-es székesfehérvári kiállítása, majd a róla megjelenő publikációk révén nagy hatást is gyakorolt más gyűjtőkre. Míg a rendszerváltást közvetlenül megelőző, a Hegyi Lóránd által menedzselt csapat az „új szenzibilitás”, az Iparterv felé elsőként szisztematikusan Kováts Lajos nyitott 1997-ben – az általa összeszedett gyűjtemény bemutatkozása Új mechanizmus címmel az újpesti magánmúzeum, a MEO megnyitásának évében (2001) reveláció volt sokak számára. A korábban a klasszikus modern művészet kereskedőjeként ismert Kováts egyúttal jó példa a fiatal művészet gyűjtésére is, hiszen a MEO másik nyitókiállítása a fiatalokról szólt.

Műterem, galéria, árverés, vásár – a piac megújuló színterei A kortárs művészet gyűjtésében a központi kérdés a piaci munkamegosztás. A kilencvenes évek fő küzdelme a kortárs művészet elsődleges piacán a műtermi és a galériás értékesítés között zajlik. A három érintett, a művész, a galériás és a vásárló csak lassan ismeri fel közös, hosszú távú érdekeit. A rövid távú szempont ebben a korszakban gyakran felülkerekedik, sok a konfliktus művészek és galériák között, elterjedt a többes árrendszer, de lépésenként egyre több gyűjtő fogadja el a galéria által nyújtott szakmai értéket és vásárol növekvő mértékben galériákon keresztül (Körtvélyesi Géza, Molnár Tamás). A rendszerváltáskor alapított galériák közül kettő maradt talpon mindmáig. Hans Knoll a bécsi galériájára támaszkodva, siettetés nélkül, hitelességgel tudott egyre több vásárlót magához kötni, illetve Szalóky Károly a más tevékenységből is biztosított üzleti stabilitás mellett nagy súlyt helyezett a személyes kapcsolattartásra vevőivel. Az elsődleges piacon belüli pozícióharchoz képest a kortárs művészet elsődleges és másodlagos piaca közötti kapcsolat a kortársban mai napig sem alakult ki megbízhatóan. Lépésenként jutnak el a szereplők a belátáshoz, hogy a vágyott prosperáló elsődleges piac feltételezi a szilárd másodlagos piacot, hiszen egy vevőnek fontos tudat, hogy megválhat majd egy alkotástól, illetve a galériás vagy műtermi árszínvonal realitásának értékmérője is a másodlagos piac, döntően a kortárs árverés. Erre vannak már kezdeményezések a kilencvenes években, de érdemben ez a kétezres évek és – újra csak a 2008 utáni válságból újjáéledve – a jelen fejleménye, máig erős feszültségek között. A ma világszerte oly népszerű művészeti vásárok nemzetközileg akkor még éppen csak két évtizedes múltra néztek vissza (mai értelemben vett vásár elsőként Kölnben jött létre 1968-ban); elterjedésük korlátját jelzi, hogy egyetlen kelet-európai országban sem sikerült valódi, nemzetközi erejű vásárt etablálni mindmáig,

14 14

Tamási Claudia: Ajkaim VIII. / My Lips VIII 2001

15 15 sőt a részben Kelet-Európára szakosodó két nyugat-európai vásár közül a berlini időközben megszűnt, míg a bécsi sokszori újjáalapítással, nagy kompromisszumokkal éppen csak működik. Ennek fényében nem meglepő, hogy a kilencvenes évek magyarországi művészeti vására, a Keserü Ilona és Beke László kezdeményezésére és más művészeti szakemberek (Golovics Lajos, Johan van Dam, Gergely Mariann) szervezésében indított Budapest Art Expo nem maradt talpon, és kétévenként, csak fiatal művészekre koncentrálva, Szentendrére szorult ki, és új, később szintén megszűnő vásárnak ad helyet. Visszanézve, a kilencvenes évek az akkori viszonyok közötti reális tanulási folyamatokat mutatták fel, számra és típusra is sokféle szereplőt biztatva a gyűjtésre. A galériások maguk is gyakran kezdenek gyűjteni. A Körmendi Anna és Csák Máté galériás házaspár anyagáról 1998-ban első, majd utóbb újabb kiadásban megjelent vaskos kötet esetében nem egyértelmű, hogy a műkereskedelmi vagy a gyűjtői vetülethez tartozik-e. A kilencvenes évek színvonalas kortárs galériája, a Dovin két tulajdonosa, Délceg Katalin és Pogány Attila is gyűjt, Nyakas Ilona, Szalóky Károly, a MissionArt vezetői, Kozák Gábor és számosan mások szintén galériás tevékenységük mellett jutottak kortárs művészek széles körének alkotásaihoz. A művészek közül is néhányan tudatos gyűjtésbe kezdenek. Ennek az egymás közötti csere révén zajló mechanizmusa régóta ismert, de most már van, aki vásárlásokkal is gyarapítja anyagát. Fehér László folyamatosan bővülő kollekciójának 1996-os bemutatkozása már akkor jelentős anyagot sejtetett, majd más művészgyűjtemények is kiállításra kerültek (Harasztÿ István, Matzon Ákos). A gyűjtők spektruma a kulturális tezaurációra hagyományosan fogékony orvosoktól (Szentirmay István, Veér András) és ügyvédektől (Szecskay András, Bán György) kezdve az új gazdasági szakembereken (Barabás Lajos, Karvalits Ferenc) és értelmiségieken (Horváth Károly, Raum Attila) át a galériásokig és dílerekig széles közeget ölelt fel, és ebben a fellendülő, az itt nem érintett vállalati kollekciók is nagy szerepet játszottak.

Intézményesülés A gyűjtemény intézményesítésén sokan gondolkodnak részben a múzeumi révbe juttatás végett, részben az individuálisnál kiegyensúlyozottabb működés érdekében. A legelső lépést rögtön a rendszerváltáskor a hetvenes évek óta aktívan gyűjtő Vörösváry Ákos teszi meg, akinek Első Magyar Látványtár Alapítványa 1995-ben már Jelentés a megtett útról címmel ad ki katalógust. A Tapolca melletti diszeli malom átépítésével létrehozott kiállítótérben bátor egyéni ízlés szerint megrendezett tárlatai jelentős hatást gyakorolnak más gyűjtőkre is, járatlan utakra, a múzeumi kánon megkérdőjelezésére biztatva mindenkit. Kocsis Imre: Zsáner III. / Genre III 1993

1996-ban az Ernst Múzeum mutat be átfogó válogatást Vass László gyűjteményéből, és a megjelenő könyv Sík Csaba elemzéseivel mérföldkő azon az úton, ahogy Vass kollekcióját több más helyszín is bemutatja egy állandó otthon keresésének állomásaiként – végül 2003-ban meg is nyílik a Veszprémben azóta is magas szakmai színvonalon működő múzeum. 1998-ban a Műcsarnok mutatja be Kolozsváry Ernő gyűjteményét vaskos katalógussal – kollekciójának hatása már életében is, majd e nagyszabású tárlatnak köszönhetően szélesebb nyilvánosság előtt is erős. Egy évvel később a Nemzeti Galéria Vasilescu János gyűjteményéből prezentál válogatást, szintén méretes könyvvel; fordulatos úton végül a kollekció egy része Győrött kerül múzeumi elhelyezésre. A Fővárosi Képtár és Veszprém otthont ad – ugyancsak tartós letéti szerződés értelmében –László Károly bázeli gyűjteményének. László már a rendszerváltást megelőzően kapcsolatba került számos külföldre járó magyar gyűjtővel (Gömör Béla, Görgényi Frigyes), és eklektikus, a skatulyákat felrúgó gyűjtői logikája bátorító hatással bírt, amint segítette a kapcsolatokat külföldön élő magyar művészekhez, elérhető nemzetközi grafikák megszerzéséhez. A rendszerváltás előtt a Hazafias Népfront égisze alatt működő Műbarátok Köre meghatározó tagjaként ismert, majd a kilencvenes években műkereskedőként dolgozó Kovács Dezső 1996-tól kezdte kiállítani gyűjteményét, s bár halála meghiúsította tervezett múzeumának létrejöttét, ő is nagy hatással volt – olyan szereplőkre is, akik ma a kortárs szcéna meghatározó alakjai. A Svédországból hazatelepülő Takács Lajos a dunaújvárosi múzeum támogatása mellett Szentendrén galériát és 1996-tól műgyűjtőkből verbuvált szoborkört vezet, ahol a tagok befizetéseiből készültek el a felkért művészek kisplasztikái. Hasonló logikával működött a Tízek Baráti Köre 1993-tól, ahol tíz gyűjtő finanszírozta a művek létrejöttét. Az Egyesült Államokból hazatelepülő Bélai György az aukciós modern művészeti és a műtermekből bonyolított, széleskörű élőművészeti vételei mellett az intézményesülés egy további lehetőségét azonosítja. A kutatásokhoz szükséges adatok hozzáférhetőségét hiányolja, és ennek nyomán kezd bele az Artchívum kiépítésébe. Már a kilencvenes években intézményesül az Artpool, az egykori ellenkultúrából kinőtt művészeti kutatóhely és gyűjtemény. Bármennyire is eltérőek ezek a példák, mind jelzik, hogy a gyűjtés túlnő az egyéni ambíción, a magángyűjtemények egyre jobban befolyásolják az intézményi hálót, a művészetről folyó diskurzust.

Múzeumok, kiállítási sorozatok A magánkezdeményezések súlya azért is jelentős, mert nem elég erős a közgyűjteményi pólus. Míg a rendszerváltást megelőző tíz-tizenöt év aranykornak tekinthető a hazai modern és részben művészeti múzeumok számára, a kilencvenes években visszaesik a támogatásuk anyagi és erkölcsi értelemben. Pécs elveszti korábbi mágnesszerepét, miközben Várkonyi György művészettörténész együttműködése számos magángyűjtővel továbbra is kitűnik az országos körképből. 1999-ben itt mutatkozik be – akkor még egy klasszikus válogatással – Nudelman László gyűjteménye, amelyben már érik a fordulat az Iparterv felé. Ugyanitt kap nyilvánosságot Antal Péter kollekciójának számos, kezdetben szintén klasszikus fejezete, és Debrecenben talán soha nem épül meg a MODEM, ha nincs a versenyhelyzet Péccsel a gyűjtemény elhelyezéséért; egyúttal Antal Péter a kilencvenes években kezd újra kortárs művészetet gyűjteni, miután Anna Margit halálával másfél évtizedre megszakadt a kapcsolata az élő művészettel.

16 16

17 17 A Magyar Nemzeti Galéria a rendszerváltást követően tudja pótolni a korábbi évtizedekben politikai kontroll alatt tartott élőművészeti gyűjtésének hiányosságait. Erről azonban a gyűjtői közeg keveset tud, a Várban állandó kiállítás az 1945 utáni anyagból csak a szakma komoly nyomására, megkésve, az ezredforduló után nyílik. A jelen sorok írásakor harmincadik évfordulóját ünneplő Ludwig Múzeum lépésenként lesz önálló (1995) – nagy fegyvertény, hogy nevébe bekerül a Kortárs Művészeti Múzeum specifikum. Ám a gyűjtők számára csak lassan válik kitapinthatóvá, miben tér el a kortárs értékfogalom a biológiai, szociológiai alapú jelenkoritól. A Ludwig Múzeum nem kis részben céges donációkból létrejövő magyar gyűjteménye egyre fontosabb referencia lesz a gyűjtők számára, de a múzeum nehezen szólítja meg közönségét, elsősorban szakmai műhelyként tekint önmagára, és számos gyűjtőnek nem tudja átadni a kortárs művészet ízét, hitelét, szeretetét. Megannyi újrakezdés ellenére sem stabilizálódik a múzeum baráti köre, a vezetés mindmáig nem tekint valódi partnerként a gyűjtőkre, a Ludwig Múzeum a gyűjtők nagy része számára egyszerre félt és vágyott példakép és idegen test marad. Felbecsülhetetlen jelentőségű a nemzetközi kollekciója és a külföldi vonatkozású időszaki kiállításainak sora, de ennek közvetlen hatása még alig van a gyűjtőkre, a kilencvenes években még elenyésző a nemzetközi művek megjelenése magyar kollekciókban (Vass László, illetve a rejtőzködőbb gyűjtők között Gyárfás Péter). A kortársművészet értékeinek tudatosításában fontos referencia lesz egy másik új intézmény, az 1989– 1997 között több lépcsőben létrejövő dunaújvárosi ICA-D, Kortárs Művészeti Intézet is. A londoni ICA mintájára létrehozott, laboratórium jellegű és az újmédia művészetre különösen fogékony ICA-D elsősorban a művészeket és a szakmát éri el, a gyűjtőkre gyakorolt hatása csak fokozatos, de a kétezres években már kitapintható. Hozzájárul ehhez az Irokéz Gyűjtemény színrelépése is. A kilencvenes évek par excellence kortársgyűjteményét Pados Gábor és Pajor Zsolt hozta létre, eleve kortárs, azon belül is kísérleti szemléletű művészeket támogatva, egy idő után tudatosan gyűjtve, és első bemutatkozásuk 2001-ben a Műcsarnokban – katalógussal – áttörést hoz az általuk képviselt művészetnek. Innen datálható a new media art szélesebb körű magángyűjtése Magyarországon. Az Irokéz azért is említhető itt, a múzeumi kontextusban, mert Szombathelyen kiállítóteret működtetett, és hasonló felfogású magángyűjteményeket meghívva tudatosan a gyűjtés kultúráját, az új művészetnek a gyűjthetőségét szemléltető kiállítási sorozatot hívott életre, majd a kétezres éveken át egészen mindmáig, az intézményesülés különböző útjaival próbálkozik. Két fővárosi magángyűjteményi kiállítási sorozat indul még korszakunk végén. A Godot Galériában és a Vízivárosi Galériában évenkénti lépésben bemutatásra kerülő mintegy húsz-húsz privát kollekció zömmel a kilencvenes években indul növekedésnek. Éppen az mutatja a kilencvenes évek gyűjtési lendületét, hogy Hajdú Kinga: Pacsirta / Lark 1998

a Kassák Múzeum már említett sorozata mellett két további fővárosi helyszín is napirendre tűzi a témát. A legelső kiállított gyűjtemény 2001-ben Somlói Zsolt és Spengler Katalin anyaga, akik a gyűjtői fejlődés minden említett aspektusát megjelenítik. Klasszikus modernből kortársba vált az érdeklődésük, azon belül egyre kísérletibb irányba nyitnak, az ezredfordulót követően nemzetközivé is teszik kollekciójukat, és bár (eddig) nem nyílt múzeumuk, mégis gyűjteményük nyilvánossága, szerepléseik, külföldi nyitásuk, médiajelenlétük, művészeti szalonjuk és megannyi más tevékenységük révén idővel kvázi intézményesült gyűjtőkké váltak. E négy szempont (modern – kortárs, klasszikus – kísérleti kortárs, magyar – nemzetközi, privát – intézményesült) fényében elég árnyaltan lehet jellemezni az elemzésben felbukkanó összes gyűjtemény eltérő pozícióját.

Magyar és nemzetközi vetület Míg a szigorúan vett nemzetközi gyűjtés – a külföldi vásárok és folyamatok alaposabb ismeretével, a könnyebb utazási és kommunikációs lehetőségekkel, a magyar piac belterjességének felismerésével – csak a kétezres években jelenik meg a vezető hazai kortárs gyűjteményekben, a magyarországi gyűjtői közeg a rendszerváltástól kezdve értelmezhető internacionális kontextusban. Számos külföldön élő magyar gyűjt, és a vasfüggöny leomlásával ez a tevékenység ismertebb és jóval elterjedtebb lesz, hatást gyakorolva a hazai gyűjtőkre is. A volt budapesti amerikai nagykövet, Nicholas Salgó anyagáról 1991-ben vékony, 1996-ban vaskos kiadvány jelenik meg, és már 1992- ben létrejön alapítványa. Számos más amerikai magyar (Müller Miklós, Szarvasy Mihály gyűjtő mellett Európában élő magyar gyűjtők (Bolla Kálmán, Éber Miklós) is kiállításokkal, szerepvállalásokkal, nagy öszegű vásárlásokkal vannak jelen a hazai műtárgypiacon. 1991-től Párizsban építi nemzetközi és magyar kollekcióját a Szöllősi-Nagy András és Nemes Judit házaspár, 1997-től intenzíven gyűjt szintén nemzetközi és magyar művészetet a Németországban élő Böhm József – az egymással kapcsolatba kerülő gyűjtők, galériák, művészek számára ezek is fontos apró lépések a nemzetközi nyitás felé. A rendszerváltás politikai és művészeti értelemben is vonzerőt gyakorol külföldiekre. Helmut Turck német üzletember 1991-től nagy volumenben vásárol modern magyar művészetet (kollekciója 2003-ban kerül eladásra árverésen a Vígszínházban), míg az olasz Roland Riz, az osztrák Gaudens Pedit, a német Thomas Lützenburger már a nyolcvanas évek végén aktívan gyűjt kifejezetten kortárs magyar művészetet; mindhárom kollekció többszöri kiállításra és katalógusban való publikálásra kerül és – változásokkal együtt – máig megvan. Az amerikai Nancy G. Brinker és a Brown–Wiltse házaspár a kilencvenes évek végétől ugyan döntően modern magyar művészetet vásárol, de például megrendelésükre Fehér László egy-egy átható erejű, igazi pszicho-

18 18

Bukta Imre: Két pohár tej / Two Glasses of Milk 1996

19 19 lógiai portrét fest róluk. 2001-ben Berecz Ágnes hozzáértő szövegeivel jelenik meg a londoni ún. Shashoua Collection igényes magyar kötete, borítóján Roskó Gábor egy művével, a válogatásban akkor már idehaza is jól pozícionált fiatal, középgenerációs alkotókkal. Budapesten élő külföldiek is gyűjtenek magyar művészetet – az ő eltérő nézőpontjuk is mind egy-egy pici lépés a nemzetközi nyitás felé vezető úton. Ez a kezdeti nemzetközi kontextus utóbb gyökeresen megváltozik. Amint a korábbi alpontokra, úgy erre is igaz, hogy téves az elmúlt néhány év vagy a jelen perspektívájából megközelíteni a rendszerváltás utáni évtizedet, hiszen a kétezres évektől kezdve a külföldi nyitás egyre inkább a magyarországi kortársgyűjtők szélesedő részének azon igényét jelzi, hogy nemzetközi kortárs műveket tudjanak beemelni kollekciójukba, ezzel kontextusba helyezve magyar anyagukat és integrálva a magyarországi kortársgyűjtést a globális szcénába. Ha ezt a megközelítést érvényesítjük, és kortársgyűjtésnek azt nevezzük, amikor szemléletében kortárs művészetet nemzetközi merítéssel és tudatos koncepció alapján – ha méretében nem is, de koncepciójában tehát egy kortárs múzeummal összevethető módon – vásárol egy gyűjtő, akkor a kilencvenes években ilyen nem volt még Magyarországon, és ma is csak kevés van. Ha ezt árnyaltabban, a történeti, gazdasági, földrajzi feltételeket is szem előtt tartva vesszük számba, akkor a kilencvenes évek magyar művészeti szcénájában magángyűjtők egyre szélesedő, százas nagyságrendű körét látjuk aktívnak; a for-profit és a non-profit intézményrendszer mellé, illetve annak részeként, felépül egy gyűjtői háló. A két, látszólag ellentmondó végkövetkeztetés fedésbe is hozható: a nyolcvanas évek közepétől nagyjából két évtizeden át tartó „hosszú kilencvenes évek” a gyűjtői ökoszisztéma kibontakozásának korszaka, és éppen ennek felnőtté válása, bizonyos értelemben telítődése, belső korlátjainak, zárt jellegének felismerése motivál egyre több gyűjtőt egy másik szint, a nemzetközileg érvényes kortársgyűjtés felé.

GÁBOR ÉBLI: THOSE LONG NINETIES? How contemporary art collection unfolded following the regime change

It is a well-known fact that, in a cultural context, the Hungarian regime change can be described partly as a process that had started already in the Kádár Era, and partly as a sharp turn. This is also well demonstrable with reference to the field of art collection. Following a low point between 1949 and 1956, art collection gradually took its place within the “tolerated” category; its publicity was assured by exhibitions and catalogues, there were collaborations with museums, and excellent art historians – such as Ferenc Romváry, Katalin Sinkó and László Mravik – were engaging the topic. The regime change not only legalized the process which had been enfolding for the three preceding decades (auctions started up again in 1957) – and which, under the circumstances of the communist system, could be regarded as a considerable achievement – but also elevated it to an ideology-free, market-regulated sphere. The rise of the art market during the nineties can only be interpreted within the context of the process that had been unfolding in previous decades. During the nineties, many art collectors from the previous generation – including lawyer István Rácz and head physician Zsolt Pogány – were still active and expanded their collections in various ways. Museum placement of collections that had, by then, acquired classic status also played an important role in terms of shaping consciousness. During the nineties, exhibitions were organized from Imre Patkó’s collection – material which, despite the fact that Patkó had been a leading politician in the previous regime, could be considered progressive – as well as Béla Radnai’s collection, which had been growing since the thirties. In time, selections from both of these art collections were acquired by public collections. The process of museum acquisition in Győr also had a great collector, Ernő Kolozsváry, involved in the background. Such examples of active role-taking also set the course for new collectors. All in all, there were about thirty to forty previously established, prominent collections that new collectors in the nineties were likely to hear about, see in exhibitions, read about in publications – or, if they so wished, contact the collectors themselves.

20 20

Halász Károly: Nyitott geometria II/A / Open Geometry II/A 1993

21 21 Modern and contemporary While it is customary to interpret the modern and contemporary segments of the art market as rivalrous, it is more realistic to consider an interest on the part of art collectors in ever later chapters of modern art as a possible segue into contemporary art. As the principle works of modern art ended up in museums and stabile private collections, anyone who wanted to own key pieces of art turned increasingly to the present. In terms of the canonization of the art of the first half of the twentieth century, Tamás Kieselbach’s volumes containing his own collection (which also raised the bar in terms of visual execution) and the exhibition of Gyula Kemény’s collection (1998), for instance, are considered milestones. The popularity of modern art also drove prices up with more and more collectors feeling that they were going to get better value for their money in the contemporary market (György Somogyi, László Práger). With the upswing of the market, an opening toward the contemporary also meant a way out of the forgery of classics. The possibility of personally meeting the artist when going contemporary can also be mentioned as further motivation (Péter Szép). There was an increase in autonomy: while the canon of modern art was becoming more and more solidified during this period, in the contemporary front, decisions were more individual and open; along with the implicit risks, buyers also had the added joy of anticipation – wondering if, over time, their choice would pay off (István Németh). In the spirit of art management, the embracement and patronage of living artists was an obvious course to follow – for art collectors, taking an active role in this direction was especially important (István Hoffmann). These were often economically driven collectors with an entrepreneurial disposition; mostly men with a desire to realize and create something. The terrain of contemporary art offers a wide range of options for self-actualization, from organizing exhibitions to publishing catalogues and organizing salons and circles of “friends of art”. (György Cserba, Péter Kozma; as rare examples, some woman collectors from the period included Melinda Hídvéghy and Bernadett Iker.) If we consider the segments of modern and contemporary art not as competing alternatives but as mutually complementary and interactive factors, than we see that, during the decade in question, there was a spectacular rise produced by auctions, record high prices and ever thicker publications in connection to modern art, while, simultaneously, more and more people were becoming drawn to contemporary art. In the majority of cases, this was not a switch, but rather a continuous process whereby collectors, in choosing art from various tendencies of the twentieth century, included in this modern-contemporary continuum, an increasing number of current works (András Feuer, János Egri). Other collectors gave up on classic modern acquisitions altogether, and, over time, perhaps even let go of them – which, in turn, helped them finance their contemporary collecting activity (György Pálfi, László Gerő). Collectors that purchased contemporary art exclusively (Csaba Orbán, Csaba Balázs) probably constituted the smallest of these groups. Such collecting activities, aimed consciously and exclusively at contemporary art, became more characteristic in the two thousands and in recent years, after recovery from the still waters of the 2008 economic crisis. In parallel to this slowly-expanding contemporary art collecting activity, the collection of “noncontemporary art-like” living art could also be observed. Already in the nineties, there were some collectors supporting artists who were creating art in the present – and thus made their contribution to contemporary culture – but who, in the strictly professional context of contemporary art, either were considered as outsiders or outright rejected its values. This situation was just as multi-layered as the previously described scenario.

Numerous collectors chose modern works of often extremely high quality and added to them works by current-day artists who were not as accepted by galleries, leading museums, art literature, and independent curators, in an attempt to place present-day positions in a historical context. Other collectors, from this same milieu, only dealt with present-day artists for the aforementioned financial reasons or the possibility of cultivating a personal relationship with them. In terms of art psychology, this sphere of collectors, who preferred “ the other canon”, was just as relevant as that of purchasers of “mainstream” contemporary art. Collecting art that went against the developing canon was an expression of resignation and resistance with respect to “contemporary art”, partly as a result of an “emperor has no clothes”-type of reasoning, and partly as an indication of the lack of visual education in Hungary. There are plenty of examples of collectors of both contemporary art, whose canonization was a slow process riddled with debate, and present-day art, which simultaneously overlapped with and was markedly distinct from contemporary art. The unforgettable Imre Merics (†), a veterinarian from Tormás, should be mentioned here, who, in a village in the Hills of Transdanubia, compiled an excellent collection containing a wide range of contemporary and present-day art. Through his 1997 exhibition in Székesfehérvár and the connected publications, he greatly influenced other collectors. It was Lajos Kováts who, in 1997, was the first to systematically open toward Iparterv and the “new sensibility” team managed by Lóránd Hegyi (which had directly preceded the regime change). The presentation of his collection with the title New Mechanism at the MEO, a new private museum in Újpest in the year of its opening (2001) was a revelation to many. As Kováts, who had previously been known as a dealer of classic modern art, was also a collector of works by young artists, the other opening exhibition of the MEO was focused on the young artist generation.

Studios, galleries, auctions, fairs – the renewing scenes of the art market In collecting contemporary art, the central question is the division of labour within the market. During the nineties, in the primary market of contemporary art, the main struggle was between studio and gallery sales. It took a while for the three parties involved (the artist, the gallerist and the buyer) to recognize their common, long-term interests. During this period, short-term considerations often won out. While the relationship between artists and galleries were often riddled with conflict, and there was a wide prevalence of a multiple pricing system, collectors increasingly began to accept the professional value provided by galleries and made their purchases through them (Géza Körtvélyesi, Tamás Molnár). Of the galleries established at the time of the regime change, two have survived to this day. Hans Knoll, by leaning on his gallery in Vienna, could secure an increasing number of buyers with authenticity and without hastiness. Károly Szalóky, in addition to his business stability secured also from other activities, placed great emphasis on maintaining personal contact with his customers. In contrast to the power struggle within the primary market, a stable relationship between the primary and secondary markets of contemporary art has not been established to date. The parties concerned are slow to recognize that a prosperous primary market presupposes a solid secondary market. Firstly, for buyers, it is important to know that they will be able to sell that piece of art at a later date. Secondly, the reality of a gallery- or studio-established price range is measured against the secondary art market as well – most

22 22

23 23 decisively, contemporary auctions. There were some initiatives to this end during the nineties, but it has only been since the two thousands – and again, only after recovering from the 2008 crisis – that it has been a true development, still wrought with strong tensions. Art fairs, which are now so popular worldwide, at that point in time had only had a two decade history in an international context. (The first of what we today consider an art fair was in Cologne in 1968). The growth of art fairs into a widespread phenomenon has not been without hindrances, however: there is not a single Eastern European country that has managed to establish a real, international-scale fair to date, and, in fact, of the two Western European fairs partly specializing in Eastern Europe, the one in Berlin discontinued and its Viennese counterpart, with multiple attempts at reestablishment and great compromises, is just barely operational. In light of this, it is no surprise that the Budapest Art Expo – the Hungarian art fair of the nineties, initiated by Ilona Keserü and László Beke, and organized by such art professionals as Lajos Golovics, Johan van Dam and Mariann Gergely) – did not survive; it was moved from the capital to Szentendre, to be held every two years, focusing exclusively on young artists and giving way to another art fair, which was later also discontinued. In retrospect, the nineties showed learning processes that were realistic under the circumstances of the period, prompting a high and diverse number of actors of the art world – including gallerists – toward collecting art. For instance, it is not clear whether the hefty volume featuring the material of gallerist couple Anna Körmendi and Máté Csák (first published in 1998 and republished later) should be categorized as art market or art collection in terms of its relevance. Katalin Délceg and Attila Pogány, the two owners of Dovin, a prominent contemporary gallery of the nineties, also became collectors. Similarly, Ilona Nyakas, Károly Szalóky, leaders of MissionArt, Gábor Kozák, and so on, all acquired a wide range of contemporary artworks through their activities as gallerists. A few of the artists begin to collect as well. The mechanism of artists exchanging works among themselves had always been well known, but during this period, they also began to expand their collected material through purchases. The presentation of László Fehér’s continuously expanding collection in 1996 was already suggestive of a large number of artworks. Later, other artist collections were also exhibited (István Harasztÿ, Ákos Matzon). The broad spectrum of art collectors – which included doctors (István Szentirmay, András Veér) and lawyers (András Szecskay, György Bán) with their traditional affinity for cultural hoarding, new economic experts (Lajos Barabás, Ferenc Karvalits) and intellectuals (Károly Horváth, Attila Raum), as well as gallerists and dealers – was also greatly contributed to by the rise of Corporate collections (not discussed here). Tamási Claudia: Játszótér / Playground 2001

Institutionalisation

24 24

Many were thinking about institutionalizing their art collection, partly in an effort to land their material in a museum, and partly in the interest of more balanced operation than could be achieved on the individual level. The first step, immediately after the regime change, was taken by Ákos Vörösváry, a collector active since the seventies, whose First Hungarian Visual Archive Foundation published a catalogue entitled Report on the Distance Travelled as early as 1995. His exhibitions – which reflected a unique and bold taste, and which were held in the exhibition space created by rebuilding the mill of Diszel (near Tapolca) – had a significant impact on other art collectors, prompting them toward roads less travelled and questioning the canons of museum collections. In 1996, the Ernst Museum presented a comprehensive selection from László Vass’s collection. The connected publication with Csaba Sík’s analyses represented a milestone along the path which led Vass’s art collection – through numerous stops as it was displayed in various other venues – to its eventual permanent home in Veszprém’s Modern Art Gallery – László Vass Collection, which, since its opening in 2003, has continued its operation with the same high level of professional excellence to this day. In 1998, Ernő Kolozsváry’s art collection was showcased by Műcsarnok/Kunsthalle Budapest, accompanied by a hefty catalogue. This large scale exhibition had magnified his already significant influence, extending it to the wider public as well. A year later, the Hungarian National Gallery presented a selection from János Vasilescu’s collection, with a similarly thick publication in tow; after many twists and turns, a part of the collection found museum placement in Győr. Budapest’s Municipal Gallery and Veszprém are home – as per long-term deposit agreements – to Károly László’s Basel collection. Prior to the regime change, László was already in contact with several Hungarian collectors who frequently travelled abroad (Béla Gömör, Frigyes Görgényi). His eclectic and subversive collector’s logic had an encouraging effect, insofar as it facilitated contact with Hungarian artists living abroad and the acquisition of accessible international graphic works. During the nineties, Dezső Kovács, who had been known before the regime change as a prominent member of the Circle of Friends of Art (which operated under the auspices of the Patriotic Front), began his activities as an art collector during the nineties. As of 1996, he was frequently exhibiting material from his collection. Although he passed away before he could establish his planned museum, he was nevertheless a great figure of influence for many, some of whom are still active on the contemporary art scene today. Lajos Takács, who had moved back to Hungary from Sweden, in addition to supporting the museum of Dunaújváros, also led a gallery in Szentendre. As of 1996, he organized a sculpture circle recruited from the ranks of art collectors, where membership contributions served to fund the creation of small sculptures by artists. The Circle of Ten (founded in 1993) also operated according to a similar logic, where the creation of artworks was facilitated by ten collectors. Maurer Dóra: Felület / Surface 1992

25 25 György Bélai, having resettled from the United States, in addition to his auction buys of modern art and broad-spectrum acquisitions of current art directly from the artists’ studios, also identified another possibility for institutionalization. He pointed to the absence of accessible data necessary for research and began building Artchive. The institutionalization of Artpool – both an art collection and a space for art research which had come out of the former counter-culture – also began in the nineties. As diverse as these examples are, they all signal a tendency of art collection surpassing individual ambition; private collections increasingly influenced the institutional network and art discourse.

Museums, exhibition series One of the reasons that private initiatives were significant during this period was that there was a notable weakness on the public collection front. While, the ten- to fifteen-year period preceding the regime change could be regarded as a golden age for Hungarian museums of art and modern art, support for them – both in the financial and moral sense – diminished during the nineties. Pécs lost its former magnet-like role, while art historian György Várkonyi’s collaboration with numerous private collectors continued to stand out at the national level. It was here that, in 1999, László Nudelman’s art collection debuted (with a classical selection), which had already been set on a course toward Iparterv. It was also here that numerous – initially classic – chapters of Péter Antal’s collection were first put on public display. And perhaps the MODEM would never have come to be built in Debrecen, had it not been for the competition with Pécs for the placement of the collection. At the same time, it was during the nineties that Péter Antal began to once again collect contemporary art, after (as a result of Margit Anna’s death) he had lost his connection to current art. It was after the regime change that the Hungarian National Gallery could make up for the gaps in its collection that had resulted from the former political control of its acquisitions. Little of this was known to art collector circles, however, as it was only after considerable delay and in response to immense pressure from the professional sphere that, after the turn of the millennium, the Museum’s post-1945 material was permanently exhibited in the Buda Castle. The Ludwig Museum, which celebrates its thirtieth anniversary as I am writing these lines, gained its autonomy one step at a time (1995) – and, as a great achievement, its name comes to include the specification “Museum of Contemporary Art”. To collectors, however, what distinguishes contemporary art in terms of its value concept from biologically and sociologically-based current, presentday art only slowly becomes apparent. While the Hungarian collection of the Ludwig Museum, which had been acquired in large part through corporate donations, became an increasingly important point of reference for collectors, the Museum had a difficult time engaging its audience; it regarded itself primarily as a professional workshop and was unable to convey to many collectors the taste, validity and love of contemporary art. In spite of repeated attempts at starting over, the Friends of the Ludwig Museum remained an unstable circle. To present day, management does not regard collectors as real partners; to the majority of collectors, the Ludwig Museum remains an ideal that is both feared and desired – a foreign object. Although its international collection and series of temporary exhibitions with international dimensions were of immeasurable Marafkó Bence: Hangzás Brâncușinak / Sound for Brâncuși 1998

significance, the immediate effect of these on collectors were negligible; during the nineties, the appearance of international works of art in Hungarian collections was still rare (László Vass, and, of the more recluse collectors, Péter Gyárfás). In raising awareness about the values of contemporary art, another newly established institution, Institute of Contemporary Art Dunaújváros became an important point of reference. Modelled after ICA London, and established in multiple phases between 1989 and 1997, the laboratory-like ICA-D was especially receptive to new media art. It primarily reached artists and experts; its impact on collectors was more gradual, but by the two thousands, palpable. The appearance of the Irokéz Collection on the scene also contributed to this effect. The par excellence contemporary art collection of the nineties was founded by Gábor Pados and Zsolt Pajor. They explicitly supported and, after a while, consciously collected contemporary art, and, within that, works by experimental artists. Their debut in 2001 at Műcsarnok/Kunsthalle Budapest – accompanied by a catalogue – signified a breakthrough for the art they represented. The widening of private collection with reference to new media art in Hungary also dates back to this time. The Irokéz Collection is relevant here, in the museum context, because it operated an exhibition space in Szombathely, and, by extending an invitation to private collections with a similar outlook, consciously called to life a series of exhibitions that demonstrated the culture of art collection and the collectability of new art. Furthermore, through the two thousands till today, they have experimented with various paths of institutionalization. At the end of nineties, two exhibition series of the municipal private collection were launched. The private collections (about twenty or so per gallery) that were gradually presented at the Godot Gallery and Víziváros Gallery at yearly intervals also began their expansion during this decade. The increasing momentum carried by art collection activities in the nineties is also evident in the fact that, in addition to the aforementioned series of the Kassák Museum, two other Budapest venues picked up the topic. The first showcased collection, in 2001, was the material owned by Zsolt Somlói and Katalin Spengler, who manifested all of the mentioned aspects of evolution as art collectors. Their interest turned from classic modern to contemporary art, and, within that, they opened in an increasingly experimental direction. After the turn of the millennium, they went international with their art collection. While they have not opened a museum to date, through the publicity of their collection, their appearances, international relevance, media presence, art salons and the myriad of other activities the engage in, they have, in a sense, become quasi-institutionalized art collectors. In light of these four points of consideration (modern – contemporary, classic – experimental contemporary, Hungarian – international, private – institutionalized), the varying positions of all collections appearing in this discussion can be characterized in a fairly nuanced manner.

Hungarian and international dimensions While international art collecting in the strict sense of the term – with an in-depth familiarity with international art fairs and processes, increased ease of travel and communication, as well as a recognition of the selfenclosed nature of the Hungarian market – made its appearance in leading Hungarian collections only in the two thousands, the Hungarian art collection scene can be interpreted in an international context as of the regime change. Numerous Hungarians living abroad were collecting art, and, with the fall of the iron curtain, this activity became common and widespread, also impacting Hungarian collectors. The material of

26 26

27 27 Budapest’s former US Ambassador Nicholas Salgó was first featured in a thin booklet in 1991, and then, in a sizeable publication in 1996. In 1992, he also established his foundation. In addition to several other Hungarian collectors living in the US (Miklós Müller, Mihály Szarvasy), Hungarian collectors living in Europe (Kálmán Bolla, Miklós Éber) also had a presence on the Hungarian art market through having exhibitions, taking on active roles, and making large-scale purchases. In 1991, husband and wife András Szöllősi-Nagy and Judit Nemes began to build their international and Hungarian collection in Paris. In 1997, József Böhm, living in Germany, also began to intensively collect international and Hungarian art. For networking collectors, galleries, and artists, these too were small but important steps toward opening internationally. The regime change was alluring to foreigners both in a political and an artistic sense. German businessman Helmut Turck began to acquire large volumes of modern Hungarian art in 1991 (his collection was auctioned off in 2003 at the Vígszínház). The Italian Roland Riz, the Austrian Gaudens Pedit, and the German Thomas Lützenburger were already actively collecting expressly Hungarian contemporary art in the late eighties. All three collections were featured in multiple exhibitions and catalogues and – with some changes – continue to exist today. While the American Nancy G. Brinker and the Brown-Wiltse duo, as of the late nineties, primarily focused on acquiring modern Hungarian art for their collection, on their commission, László Fehér painted powerful, psychologically nuanced portraits of them. In 2001, a high quality Hungarian volume was published on the so called Shashoua Collection of London, with art by Gábor Roskó on its cover. It featured a selection of works by young, mid-generation artists (already well-positioned in Hungary as well), accompanied by expertly written texts by Ágnes Berecz Conversely, foreigners living in Budapest also collected Hungarian art during this period – their vantage point also contributed toward an international opening. This initial international context later took a substantial turn. As was true for the previously discussed points, here, too, it would be a mistake to approach the decade that followed the regime change from the perspective of recent years or the present day; as of the two thousands, the opening to the international art market signalled the ambition of a widening segment of Hungarian contemporary art collectors to bring international contemporary works into their collections, thereby not only contextualizing their Hungarian material but also integrating Hungarian contemporary art collecting into the global scene. If we take this approach, and define as contemporary art collection the activity of purchasing art that is contemporary in its outlook, international in scope and based on a conscious concept, this did not exist in Hungary in the nineties, and there are only a few examples for this even today. If, however, we consider the matter in a more nuanced manner, with historical, economic and geographical conditions in mind, then, on the Hungarian art scene of the nineties, we see a widening circle (numbering in the hundreds) of active private collectors; a network of art collectors was developing in tandem with (and as a part of) the for-profit and non-profit institutional systems. These two seemingly contradictory conclusions can also be reconciled: the “long nineties”, which began in the mid-eighties and lasted for roughly two decades, was the era that saw the unfolding of the ecosystem of art collectors. And it is precisely the maturation – in a certain sense, saturation – of this ecosystem, along with a recognition of its inherent limitations and closed nature, that has motivated, and continues to motivate, an increasing number of collectors toward reaching a new level: toward internationally relevant and valid contemporary art collection.

HORNYIK SÁNDOR: IDENTITÁS ÉS KÉP Új nézőpontok a kilencvenes évek magyar festészetében1

A kilencvenes évek egyszerre lett a globalizáció és a multikulturális kapitalista társadalom korszaka, amelynek a nyolcvanas évek végi recesszióból éppúgy ki kellett lábalnia, mint ahogy ki kellett hevernie a keleti blokk végső összeomlásának traumáját is, ami különösen élesen jelentkezett a közép-európai régióban. A kilencvenes évek innen szemlélve a posztkommunista művészet túl korai konjunktúráját hozta el, amelynek leginkább az egykori Jugoszlávia, illetve a Szovjetunió emigráns művészei tudtak megfelelni – Magyarország népe azonban még nem annyira a múlt, mint inkább az új nyelvek és az új perspektívák feldolgozásával foglalatoskodott, ami a termelés privatizációjától a kritikai teóriák befogadásáig ívelt.2 Tulajdonképpen az adaptáció és a transzláció lettek a kilencvenes évek központi fogalmai, miközben a média és az akadémia leginkább az identitás kérdéseitől volt hangos. És ahogy mindennek identitása lett, úgy a már sokszor eltemetett festészet is újra levegőhöz juthatott, mert az egyéni mitológiák és a művészettörténeti idézetek romjain át vissza lehetett térni az alapokhoz, vagyis magához a reprezentációhoz, az ábrázolás technológiájához és médiumaihoz. A kommunikációs és képalkotó technológiák ráadásul a kilencvenes években éppen forradalmi változáson mentek keresztül, elérkezett ugyanis a world wide web és a digitális kép korszaka, ami a festészet kulturális és politikai kontextusát is exponenciális mértékben tágította.

Rendszerváltás A szocialista rezsim lassú összeomlása szépen megágyazott az ellenkulturális neoavantgárd művészet kanonizálásának, de meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozta az utolsó állami művészetként is értelmezhető transzavantgárdot. A rendszerváltás képzőművészeti allegóriájaként a főiskolai reform során az Iparterv-generáció és a Rózsa presszó társaság esztétikája váltotta föl a korábbi akadémikus eklektikát Maurer Dóra, Jovánovics György és Károlyi Zsigmond jóvoltából. A nyolcvanas évek szelleme azonban nem tűnt el, inkább kiteljesedett, miközben a tér nem lett tágasabb, az intézmények nem szaporodtak gombamód, a tőke és a támogatás nem repítette az egekbe a művészet kreatív energiáit. Sőt csak még több generáció, még több művészetfogalom torlódott egymásra egy intézményrendszer romjain, ami ugyan a kilencvenes években független lett, de egyúttal súlyosan forráshiányos is.

28 28

Wahorn András: White Leo 1999

29 29 A torlódás, illetve a párhuzamos univerzumok létét kiválóan mutatja a kilencvenes évek legnagyobb és legfontosabb festészeti kiállítása, az Olaj/Vászon, amelyen az Európai Iskola még élő legendáitól az Iparterv nagy művészein át a legfrissebb generációkig mindenki szerepelt egy olyan intellektuális keretben, ami a liberális eklektika fenntartásán túl csupán a medialitást domborította ki.3 Az Olaj/Vászon kiállítást tulajdonképpen nem is a festészet megújulása és megerősödése hozta el, és nem is képviselt egy efféle pozíciót, hanem inkább arra a fatális kérdésre kereste a választ, hogy az installációk és a performativitás, a számítógépek és a multi-média korszakában hol is a festészet helye. A kilencvenes évek második felében aztán – a kurátori szerep erősödésével párhuzamosan – a szcéna már nem is annyira a medialitás és a történetiség, mint inkább a kultúra- és a társadalomkritika felől közelített a művészethez. A nyolcvanas évek festészeti újhulláma, illetve annak művészeti kritikája így egyfajta holttérbe került kereskedelmi és akadémiai érdeklődés híján: az új szenzibilitás, a transzavantgárd és a magánmitológiák ideológiáját brutálisan felülírta a valóság, a rendszerváltás többnyire keserű, egzisztenciális és morális tapasztalata. A Bak Imrétől és Birkás Ákostól Fehér Lászlón, Kelemen Károlyon és Koncz Andráson át Mazzag Istvánig és Bullás Józsefig ívelő posztmodern festői egységfront pedig összeomlott. Az összeomlással párhuzamosan kerülhettek előtérbe a korábban kevésbé menedzselt nézőpontok, amelyek közül ma a táblakép posztkonceptuális kritikája, az újhullám esztétikája és a bad painting tűnik a legizgalmasabbnak, ami olyan különböző gyökerű látásmódokban találja meg a közös nevezőt, mint Méhes Zuzu, Dr. Máriás, a Hejettes Szomlyazók, Gerber Pál, Hecker Péter, Nagy Kriszta, Szépfalvi Ágnes és a Vajda Lajos Stúdió festészete feLugossy Lacával és Wahorn Andrással az élen.4 A kilencvenes években a bad painting laza és elvetemült rosszaságának ideológiája azonban még nem állt össze egy olyan intellektuális platformmá,5 ami versenyképes lett volna a művészet autonómiájának és akadémikus elefántcsonttornyának kritikáját képviselő objekt- és installációművészettel, ami a képek tekintetében még leginkább a fotót és a digitális printet preferálta a művészeti piaccal túlságosan is összefonódó festészettel szemben. A kilencvenes évek képzőművészetét így leginkább egyfajta új, a társadalmi és gazdasági terekbe intenzíven belépő aktivizmus határozta meg, amihez az intellektuális hátteret Nicolas Bourriaud relációesztétikája és Hal Foster etnográfiája (a kultúrakutató művészalakjával), illetve az új típusú köztéri művészet (new genre public art) fogalma adta, aminek magyar pendant-ja a Polifónia kiállítás lett.6 Az új aktivizmus és a társadalomkritika ideológiájával párhuzamosan a magyar képzőművészeti életben a legerőteljesebb pozíciók az érzéki konceptualizmus, illetve a posztkonceptuális művészet fogalmai körül kristályosodtak ki, amelyek úgy distanciáltak az avantgárdhoz és a transzavantgárdhoz képest, hogy közben őrizték azok innovativitását és romantikus forradalmiságát.7

Identitás Lényegében a nyolcvanas évek ellenkulturális performativitása határozta meg a kilencvenes évek első felének művészetét is, miközben az is jelzésértékű, hogy a Hejettes Szomlyazók és az Újlak csoport is feloszlott a kilencvenes évek közepére, ami manifeszt módon tükrözte vissza az egzisztencia és a művészi identitás előtérbe kerülését. Hasonló folyamatok jellemezték a globális piacot is, ahol a YBA punk kritikai lendülete becsatornázódott a Saatchi, a Sensation és a Triumph of Painting világába.8 2005-ből visszatekintve a festészet újraindítása a kilencvenes évek végén úgy nézett ki, hogy Charles Saatchi a nyolcvanas évek nagy cinikusai, Julian Schnabel, Jörg Immendorff és Martin Kippenberger mellé odahelyezte a kilencvenes évek finoman ironikus festészetét Marlene Dumas-val, Luc Tuymans-szal és Peter Doiggal az élen, ami a heftigemalerei-t gyakorlatilag

szalonképessé tette az identitáspolitika és a posztkolonializmus lázában égő akadémiai világban is. Damien Hirst, Gillian Wearing és Tracey Emin installációi és videói után a piac boldogan csapott le Gary Hume, Jenny Saville és Glenn Brown festményeire, ami megágyazott a „keleti” (értsd kelet-európai) festészeti reneszánszoknak is az ezredforduló után. Amíg Saville Judith Butler feminista kritikájával párhuzamosan a női test reprezentációját állította előtérbe az abject és a fenséges fogalmának gyönyörű kontaminációjával, addig Brown a bad painting fogalmát definiálta újra a biokibernetikus reprodukció új korszakában, ahol a festészet első számú referenciája a digitális kép lett. Gary Hume pedig nemes egyszerűséggel az absztrakt expresszionizmus és a pop art hagyományait injektálta a reklámok és a logók globális vizuális kultúrájába. A YBA szellemének első keleti pendant-jaként csinálták meg a Neue Leipziger Schulét is, amelynek keretében a mágikus realizmus nyelvét újrahasznosító Neo Rauch a figuratív festészetet az identitáspolitika eszközeként definiálta újra Gerhard Richter nyomdokain. Valami hasonlóra vállalkozott Luc Tuymans és Wilhelm Sasnal is, akik azonban nemcsak a posztkolonialista és a posztkommunista emlékezetre és képi archívumra fókuszáltak, de a televízió és a videóklip kihívásaival is szembenéztek. A hasonló jellegű emlékezetpolitikai és képkritikai kezdeményezések Magyarországon is több generációt érintettek, hiszen értelmezhető ebben a perspektívában Fehér László, Koncz András és Gerber Pál, illetve Szűcs Attila, Szépfalvi Ágnes és Wächter Dénes munkássága is. Fehér a kilencvenes években is jórészt privát fotók alapján cizellálta tovább karakteres, sziluettekre épülő festői világát, míg Szűcs Attila inkább talált képeket, képeslapokat, sajtó- és divatfotókat használt fel, amelyeket kezdetben még konkrétan is beillesztett a festmény terébe, később viszont már csak vizuális toposzként használt. Az ezredforduló utáni emlékezetpolitikai festészet másik meghatározó mestere, Nemes Csaba viszont a kilencvenes évek elején kifejezetten csak fotókon át reflektált a rendszerváltásra, míg a kilencvenes évek második felében – a korábban fotók és filmstillek nyomán festő – Szépfalvi Ágnessel közösen a személyes dimenziókat és a hétköznapokat reflektorfénybe állító storyboardokat készített. Szépfalvi egyébként Schnabelt női hangra ironikusan átszerelő Karen Kilimnik felfogásában, vagyis egy enyhén expresszív és erősen mediatizált realista stílusban festett a kilencvenes években, amelynek „klasszicizmusa” üdítő ellenpontot képviselt a szépművészet intermediális dekonstrukciójával szemben, amit nemcsak az SCCA, hanem a korábbi indigósok (Peternák Miklós, Sugár János) által vezetett Intermédia Tanszék is konzekvensen képviselt. Az intermediális dekonstrukció, illetve konkrétan az Újlak csoport felől jött Szűcs Attila is, aki a kilencvenes évek közepén tért vissza a klasszikusabb hangszereléshez, aminek eredményeként posztszocialista játszóterei a látás fiziológiájára és filozófiájára reflektáló vakfoltokkal, illetve a hidegháborút idéző rakéta mászókákkal egy hiteles közép-európai kortárs festészet lehetőségét villantották fel. Szűcs és hozzá hasonlóan Hajdú Kinga, majd később Nemere Réka a klasszikus festészet zsánereivel, metafizikus hangulatú csendéletekkel is kísérletezett, amelyek kontextusát az egyre digitálisabbá váló világ adta a műholdas televíziózással és a számítógépes képalkotással. Koncz és Wächter korabeli montázsai pedig kifejezetten a posztmodern mediális fordulat kezdeteit, Robert Rauschenberg „vágóasztalát”9 idézték fel, ahogy egymás mellé tették a magas- és a popkultúra emlékanyagát, illetve a figuratív és nonfiguratív festészet stílusjegyeit. A remixként értett montázs képfilozófiája olyan egymástól eltérő csoportok szellemiségében is meghatározó szerepet játszott, mint az Indigó csoport, az Újlak csoport, a Hejettes Szomlyazók és a Kék Acélos kiállítások társasága, akik egyaránt reflektáltak a kultúra és a politika posztszocialista, illetve a képzőművészet poszt-neoavantgárd (Erdély Miklós kifejezése) állapotára.

30 30

31 31 Az indigósok közül a kilencvenes években lényegében csak Roskó Gábor tartott ki egy sensu stricto festészet mellett, ami azonban a nyolcvanas években megtalált ironikus, posztmodern (a 19. századi romantikát és a 20. századi új tárgyiasságot egyszerre idéző) festői nyelvet folytatta. A társaság másik erőteljes festői hangja, Révész László László ebben az időszakban már inkább videózik és filmezik, és ennek megfelelően festményein is az újmédia találkozik a szürreális hangulatú kritikai realizmussal. Amíg az Indigó csoport tulajdonképpen a nyolcvanas évek poszt-neoavantgárd mentalitását viszi tovább, addig az Újlak mozi egy a rendszerváltás idején szocializálódó új művészgeneráció találkozóhelye lesz, ami egyúttal az identitását kereső festészet laboratóriuma is, amelyet már a születő új média efemer lazasága jellemez. A kilencvenes években az Újlak csoport legaktívabb tagjai, Komoróczky Tamás és Szarka Péter is a popkultúra nyelvét használta, vagyis többnyire digitális remixeket hozott létre képekből és hangokból, a társaság spiritus rectora, Ádám Zoltán viszont a festői remixektől hamar visszatért egy tradicionálisabb és személyesebb realizmushoz. A Kék Acél kiállítások csapatából a kilencvenes évek folyamán Kicsiny Balázs és Julius Gyula is elfordult a táblaképtől az installáció felé, Gerhes Gábor pedig a fotográfiában találta meg abszurd, posztkommunista párhuzamos valóságainak ideális médiumát. Leginkább még az installációkkal is kísérletező Gerber tartott ki a táblakép mellett, aki konzekvensen használta azt az emblematikus – populáris grafikai allúziókat keltő – festői nyelvet, ami a kilencvenes években a reklámoknak és az újfajta képkultúrának köszönhetően újra népszerű lett. A reklám és a fogyasztói kultúra logikája adott új lökést a festői montázsnak is, amelynek Budapesten talán Kósa János és Wächter Dénes lett a legfontosabb képviselője, akik egy az új lipcsei iskola posztszocialista kulturális brikollázsához hasonló nézőpontot képviseltek már a kilencvenes évek végén. Amíg azonban Rauch és társai mögött ott állt egy kiváló menedzser és egy jól működő infrastruktúra, addig a budapesti törekvések nem jutottak el a komolyabb piacokra.10

Medialitás A művészet intézményének és intézményrendszerének kritikája mentén a kilencvenes években újra aktuálissá vált a festészet önreflexivitásának greenbergi programja is, illetve annak újratervezése az információs társadalom korában.11 Ezt tükrözik vissza az olyan fogalmak, mint a mediatizált festészet, illetve a festészet a posztmédium állapot korában. Meglehetősen eltérő miliőben, de Peter Weibel és Rosalind Krauss is a művészet referencialitásának kitágulását detektálta a kilencvenes években, és mindketten a reprezentáció önreflexiójában látták a festészet aktualitását. A nyolcvanas évek cinikus ikonofíliája után ekként érkezett el a fotográfiára és a videóra építő „táblaképek” kora Jeff Wall-lal és Bill Violával, illetve a radikális festészet korszaka, ami a képi fordulat kihívásaira a monokrómia újraértelmezésével reagált. Károlyi Zsigmond radikális festészeti kurzusai indították útjára Erdélyi Gábort, Szabó Dezsőt, Uglár Csabát és Káldi Katalint is, illetve azokkal párhuzamosan Gál Szűcs Attila: Két piros fotel / Two Red Armchairs 1999

András és Bernát András hasonló szellemi orientációjú festői kísérletei is népszerűek lettek. Később azonban Szabó és Uglár is elfordult a festészettől: előbbi maketteket fotózva állított elő szimulákrumokat, utóbbi pedig a filmezéssel kezdett foglalkozni hasonló indíttatásból. Káldi viszont úgy tartott ki a radikális festészet mellett, hogy emblematikus figurativitásával a popkultúrához közelítette a monokrómiát, Erdélyi pedig úgy aktualizálta a posztminimalista festészetet, hogy annak technológiáját személyes és hétköznapi asszociációkkal frissítette fel. A digitális korszak mindeközben a hagyományosabb absztrakciót is új energiákkal töltötte fel, amíg BullásJózsef az elektromágneses mintázatok felé közelítette festészetét, addig Braun András egy ironikus new age regiszterben hatalmas pszeudo-spirituális pixeleket hozott létre. A digitális kép egyúttal a klasszikus, pasztózus festőiség reneszánszát is tovább erősítette, ami éppúgy érzékelhető Somody Péter absztrakciójában, mint Ötvös Zoltán figurációjában, Baranyai Levente ultra-pasztózus vedutái pedig talán már a festőiség új kultuszára is ironikusan reflektáltak. A mediális reflexió egy harmadik útját jelölte ki Gerhard Richter mediatizált elmosódottsága (blur effect), ami éppúgy fellelhető Fehér Lászlónál, mint Szűcs Attilánál. Az újfajta, mediatizált figurativitás azonban majd az ezredforduló után lesz igazán divatos, amikor Gerhard Richter, Luc Tuymans, Marlene Dumas és Jenny Saville festészete is a csúcsra ér. Ugyanebben az időszakban lesz végtelenül népszerű a jó, médiatudatos festészet sötét párja, a rosszfestészet is olyan sztárokkal, mint Lisa Yuskavage és John Currin. Valahol a jó és a rossz határán dolgozik a kilencvenes évek új magyar festészetének egyik paradigmatikus alakja, a mediális és populáris kihívásokkal egyszerre szembenéző Kósa János, aki a manierizmust művészetfilozófiával mixeli, és egyszerre használ festészettörténeti és popkulturális (divat, mozi) allúziókat. Kósa tulajdonképpen attól a művészet halála diszkurzustól indult el, amely egybeesett az ismét modernné váló posztmodern kilencvenes évekkel, amikor ismét divatba jött Marshall McLuhan médiatudománya és a Fluxus intermédia-szemlélete. Kósa azonban az indigósok, az újlakosok és a kék acélosok többségétől eltérően nem szakított a festészettel, hanem a transzavantgárd idézetkultúráját összekapcsolta annak kritikájával, a plágiummozgalommal, és egy manierista festői ízléssel felvértezve fordult a kibertér hőseihez. Az újlakosokkal együtt induló Szűcs Attila viszont az idézeteket és az utalásokat, illetve a táblakép kritikáját a táblakép destruálására, asszamblázzsá tágítására használta. A kilencvenes évek közepén mégis vis�szatért a klasszikus és immáron metafizikus festészet dimenzióihoz, ami azonban éppúgy a mainstream média vizuális kultúrájára épült, mint Tuymans vagy Richter festményei. Ez a fajta medialitás inspirálta a kilencvenes évek legvégén fellépő Kupcsik Adriánt és Király Andrást is, valamint nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ismét népszerű lett a figurativitás, ami még egy olyan konzekvens, absztrakt expresszionista életművet is átalakított, mint Birkás Ákosé. A radikális monokrómia magyar apostola, Károlyi Zsigmond is visszatért az évtized végén a figurativitáshoz, de meglehetősen ironikus regiszterben, hiszen gyermekjátékokat festett Fényes Adolf modorában. A nemzeti festészeti hagyományok reflexiója majd szintén az ezredforduló után válik erőteljesebbé olyan egészen eltérő festői kultúrákat képviselő művészeknél is, mint Konkoly Gyula, Hecker Péter vagy Radák Eszter. Radák harsány színkezelése és popos figurativitása egyúttal összecseng a rosszfestészet hagyományával is, amely tudatosan kívánt szakítani a tradíció és az invenció jólfésült fogalmával, hogy a luciferi értelemben vett felvilágosult rosszaság energiáival frissítse fel a festészetet, aminek paradigmatikus esete talán Hecker Péter lehetne a kilencvenes években. Hecker ugyanis a képregények és a karikatúrák nyelvére fordította át a fennkölt társadalomkritikai reflexiót, miközben elegáns figurativitása egyszerre idézhette fel az éles szeműek számára Edward Hoppert, David Hockneyt és Gary Hume-ot. Radák és Hecker, illetve az impresszionistákat bravúrosan parafrazeáló Konkoly triásza nemcsak a magyar rosszfestészet sajátos arculatát villantja fel, de

32 32

33 33 – Kósa, Szűcs és Szépfalvi munkásságához hasonlóan – azt is tanulságosan képviseli, hogy a kilencvenes évek tulajdonképpen a nyolcvanas évek radikális eklektikáját tágította tovább az episztemológia és az etika dimenziói felé. Az új és innovatív festészeti perspektívák – némi bonmot-val élve – így leginkább a „jó” és a „rossz” festészet, a művészeti és a hétköznapi valóság, az akadémia és az utca keveredéséből jöttek létre.

Problémacentrikusnak mondható és a festészet kultúrtörténeti aspektusaira fókuszáló rövid esszémben nem elemzem érdemben azokat a festői

pozíciókat és életműveket, amelyek esztétikai ideológiája a negyvenes, a hatvanas vagy a nyolcvanas években kristáyosodott ki az Európai

Iskola, az Iparterv-generáció és az Új szenzibilitás művészettörténeti fogalmai körül.

A kulturális fordulat teoretikus dömpingjéből a magyar képzőművészetet először a feminista kritika és a posztmodern ismeretelmélet összefonó-

dó szálai érték el. Vö.: András Edit: Fájdalmas búcsú a modernizmustól. In: Néray Katalin (szerk.): Omnia Mutantur. Műcsarnok, Budapest, 1997.

Beke László (szerk.): Olaj/Vászon. Műcsarnok, Budapest, 1997.

Lásd az Andrási Gábor által koncipiált 2018-as Leverkühn-paradigma című kiállítást a Budapest Galériában, ami először állította a rosszfestészet

fogalmát egy kortárs magyar festészettörténet fókuszába.

Eva Badura-Triska: Bad Painting – Good Art. MUMOK, Wien, 2008.

Nicolas Bourriaud: Relációesztétika (1998). Műcsarnok, Budapest, 2008.; Hal Foster: The Artist as Etnographer. In: The Return of the Real. The

Avant-Garde at the End of the Century. MIT Press, Boston, 1996.; Suzanne Lacey (ed.): Mapping the Terrain. New Genre Public Art. Bay Press,

Seattle, 1994.; Mészöly Suzanne (szerk.): Polifónia. A társadalmi kontextus, mint médium a magyar képzőművészetben. Soros Alapítvány Kortárs

Művészeti Központ, Budapest 1993.

Andrási Gábor: A gondolat formái. Nappali Ház, 1993/2. és Sturcz János: Posztkonceptuális objekt- és installációművészet Magyarországon.

In: A techné vállalása. Műcsarnok, Budapest, 1999. 8

Barry Schwabsky (ed.): The Triumph of Painting. Jonathan Cape, London, 2005.

Vö.: Leo Steinberg: Other Criteria. Confrontations with 20th Century Art. University of Chicago Press, Chicago, 1972.

A kilencvenes évek elején a műkereskedelmi szférában Szalóky Károly támogatta a kortárs festészeti törekvéseket, míg a kilencvenes évek végén

Kozák Gábor és Deák Erika nevét kell kiemelni e téren.

Peter Weibel: Pittura/Immedia. Balkon, 1995/5. és 1995/6–7.; Rosalind Krauss: Voyage on the North Sea. Art in the Age of the Post-Medium

Condition. Thames and Hudson, London, 1999.

SÁNDOR HORNYIK: IDENTITY AND IMAGE New Perspectives of Hungarian Painting in the Nineties12

The nineties simultaneously became the decade of globalization and a multicultural capitalist society, which had to recover from the recession of the late eighties just as it had to recuperate from the trauma caused by the final collapse of the Eastern Block. The Central European region was especially impacted by the latter. Viewed from this perspective, the nineties brought with in an all-too-early conjuncture of post-communist art, which was best catered to by the emigrant artists of the former Yugoslavia and Soviet Union. The Hungarian people, however, were not as preoccupied with the past as they were with processing the new languages and perspectives that encompassed everything from the privatisation of production to embracing critical theories.13 In effect, adaptation and translation became the central concepts of the nineties, while the media and academia were first and foremost focused on questions of identity. And, as everything acquired an identity, painting – after having been repeatedly buried and reburied – could also come up for air; through individual mythologies and art historical references, it was possible to find one’s way back to the basics – to representation and its technology, its media. What is more, with the arrival of the World Wide Web and digital image making, communication and imaging technologies were in the process of undergoing revolutionary changes during this decade, which also exponentially expanded the cultural and political contexts of painting.

Change of Regime The slow collapse of the socialist regime laid the groundwork for the canonization of the counter-cultural neo-avantgarde, while putting trans-avantgarde – which could be interpreted as the last state art – in a rather difficult situation. As a fine art allegory for the regime change, during the reforms that took place at the Hungarian Academy of Fine Arts, previous academic eclecticism – thanks to Dóra Maurer, György Jovánovics and Zsigmond Károlyi – gave way to the aesthetics of the Iparterv generation and the circle of the Rózsa Café. The spirit of the eighties, however, did not disappear, rather it came into full bloom – while there was not really an increase in space, there was no mushrooming of institutions, and there was no catapulting of the creative energies of art by an increased amount of capital and support. In fact, there were even more generations and concepts of art colliding over one and another, on the ruins of an institutional system that may have gained its independence in the nineties, but nevertheless found itself sorely lacking in resources. The existence of this collision course and of parallel universes is brilliantly illustrated by Oil/Canvas, the greatest and most important painting exhibition of the nineties that featured works from the still-living legends of the European School and the great artists of Iparterv, along with representatives of the freshest generation, within an intellectual framework that – beyond maintaining the standards of liberal eclecticism – placed its emphasis exclusively on mediality.14 The Oil/Canvas exhibition was, in fact, brought on not so much by the renewal and strengthening of painting (nor was it the position the show sought to represent), but by need to find an answer to the fatal question: in the era of installations and performativity, computers and multimedia, where does painting fit in? Then, in the second half of the nineties – in parallel to the strengthening

34 34

35 35 of the curatorial role – the scene began to approach art not so much from the perspective of mediality and historicity, but from the vantage point of cultural and social criticism. Thus, in the absence of commercial and academic interest, the eighties’ new wave in painting and its art critique ended up in a kind of dead space: the ideologies of the new sensibility, the trans-avantgarde and individual mythologies were brutally overwritten by reality – the mostly bitter, existential and moral experiences of the regime change. The united front of postmodern painters – which included such artists as Imre Bak, Ákos Birkás, László Fehér, Károly Kelemen, András Koncz, István Mazzag, and József Bullás – collapsed. In parallel with this collapse, previously less-managed viewpoints could emerge to the fore, of which the postconceptual criticism of panel painting, the aesthetics of the new wave and Bad Painting seem the most interesting from today’s perspective. The latter finds a common denominator in such diversely rooted vantage points as inherent in the painting of Zuzu Méhes, Dr. Máriás, Substitute Thirsters, Pál Gerber, Péter Hecker, Kriszta Nagy, Ágnes Szépfalvi and the Lajos Vajda Studio, with Laca fe Lugossy and András Wahorn at the helm.15 In the nineties, however, the ideology of the lax and reprobate badness of Bad Painting had not yet solidified into an intellectual platform16 that could have competed with object art and installation art (which aimed a critical eye at the autonomy and academic ivory tower of art), and their preference – when it came to images – to primarily use photos and digital prints, as opposed to painting, seen as still too closely intertwined with the art market. The visual art of the nineties was thus defined first and foremost by a kind of new activism, which intensively permeated the social and economic spheres. The theoretical background for this was provided by the concepts of Nicolas Bourriaud’s relational aesthetic, Hal Foster’s ethnography (with the figure of the artist as cultural researcher), and new genre public art, whose Hungarian manifestation was an exhibition entitled Polyphony.17 In parallel with the ideologies of new activism and social critique, in the Hungarian art world, the dominant positions were crystallized around the ideas of sensual conceptualism and postconceptual art, which distanced themselves from the avantgarde and the trans-avantgarde, while retaining their innovativeness and romantic revolutionaries.18

Identity In essence, it was the countercultural performativity that defined the art of the first half of the nineties as well, while it is also worth noting that Substitute Thirsters and the Újlak Group also disbanded by the midnineties, manifestly reflecting the emergence of existential issues and the problematic of artistic identity into the foreground. The global market was characterized by similar processes: the critical momentum of YBA Punk found its way into the world of Saatchi, Sensation and the Triumph of Painting.19 From the perspective of 2005, Gerber Pál: Ég és föld / Sky and Earth 1989

the resurfacing of painting in the late nineties entailed Charles Saatchi taking the great cynics of the eighties – Julian Schnabel, Jörg Immendorff and Martin Kippenberger– and placing next to them the subtly ironic painting of the nineties – with Marlene Dumas, Luc Tuymans and Peter Doig in the lead – which, in effect, rendered Heftige Malerei presentable even in the world of academia, entrenched as it was in its feverish preoccupation with issues of identity politics and postcolonialism. After the installations and videos of Damien Hirst, Gillian Wearing and Tracey Emin, the market was happy to pounce on the paintings of Gary Hume, Jenny Saville and Glenn Brown, which paved the way for the post-millennial renaissances of “eastern” (meaning Eastern European) painting. While Saville, in parallel with Judith Butler’s feminist criticism, focused on the representation of the female body – wonderfully contaminated by the concepts of the abject and the sublime – Brown, in the new age of biocybernetic reproduction, redefined the concept of Bad Painting, so that the digital image became the primary reference for paining. Gary Hume, with a kind of noble simplicity, injected the traditions of abstract expressionism and pop art into the global visual culture of logos and advertisements. As the first eastern materialisation of the spirit of YBA, the Neue Leipziger Schule was created, within the framework of which, recycler of magic realism Neo Rauch (following in the footsteps of Gerhard Richter) redefined figurative painting as a tool of identity politics. Luc Tuymans and Wilhelm Sasnal also endeavoured to do something similar, but, in addition to focusing on postcolonial and post-communist memory and image archives, they also took on the challenges posed by television and video clips. Similar initiatives with relation to the politics of memory and image critique influenced multiple generations in Hungary as well. The oeuvres of László Fehér, András Koncz, Pál Gerber, Attila Szűcs, Ágnes Szépfalvi and Dénes Wächter can all be interpreted in this context. During the nineties, Fehér, further nuanced his distinctive painterly world of silhouettes largely based on private photos, while Attila Szűcs more typically used found pictures, postcards, press and fashion photos, which he initially inserted directly into the image space of his paintings, but later used only as visual topos. The other influential master of post-millennial painting relating to the politics of memory, Csaba Nemes, back in the early nineties, reflected on the regime change expressly and exclusively through photos, while, in the second half of the decade, created storyboards centring on personal dimensions and everyday life experiences together with Ágnes Szépfalvi (who had previously based her painting on photos and films tills). It’s worth noting: during the nineties, Szépfalvi painted in a slightly expressive and strongly mediatized realist style, reflective of the perspective of Karen Kilimnik (who had ironically translated Schnabel to the feminine voice). The “classicism” of her painting represented a refreshing counterpoint to the intermedial deconstruction of the

36 36

Bullás József: Vörös felfénylés / Red Lustre 1997

37 37 fine arts, as represented not only by the Soros Center for Contemporary Arts, but also by the Intermedia Department of the Hungarian Academy of Fine Arts, led by members of the formerly active Interdisciplinary Thinking (aka InDiGo) Group (Miklós Peternák, János Sugár). Attila Szűcs, who had also arrived from the direction of intermedial deconstruction and, more concretely, the Újlak Group, also returned to a more classic approach in the mid-nineties, as a result of which his postsocialist playgrounds – with their rocket-shaped jungle gyms reminiscent of the Cold War and their blind spots reflecting on the physiology and philosophy of vision – illuminated the possibility of authentic Eastern European contemporary painting. Szűcs – along with Kinga Hajdú, and later Réka Nemere – also experimented with the genres of classic painting and still lifes with a metaphysical atmosphere, for which an increasingly digitalized world with satellite television and computer imaging provided the context. Koncz and Wächter’s early montages expressly invoked the beginnings of the postmodern medial turn and Robert Rauschenberg’s “editing desk”20, where the relics of high and pop culture – and the stylistic features of figurative and nonfigurative painting – were laid out alongside one another. The visual philosophy of the montage interpreted as remix also played a role in the mentality of such varied camps as the InDiGo Group, Újlak Group, Substitute Thirsters and the group that organized the Blue Steel exhibitions, who reflected on the post-socialist conditions of culture and politics, as well as on the post-neo-avantgarde (Miklós Erdély’s term) state of visual art. Of the members of the InDiGo Group, it was only Gábor Roskó, who stuck with a kind of sensu stricto painting during the nineties, which, however, was a continuation of an ironic, postmodern language of painting originating in the eighties, simultaneously invoking 19th-century Romanticism and 20th-century New Objectivity. The other defining painterly voice of the group, László László Révész, by this time focused more on video and film. Accordingly, in his works from this period, we see new media meeting critical realism with a surreal atmosphere. While the InDiGo Group, in effect, carried on the post-neo-avantgarde mentality of the eighties, the Újlak Cinema became not only a meeting place for a new artist generation that had been socialized during the regime change, but also a laboratory of painting in search of its own identity, characterized by the ephemeral laxness of the emerging new media. During the nineties, the most active members of the Újlak Group, Tamás Komoróczky and Péter Szarka, also used the language of pop culture – that is to say, they mostly created remixes from images and sounds. The spiritus rector of the group, Zoltán Ádám, however, quickly returned from his remix to a more traditional and personal realism. From the team that put together the Blue Steel exhibitions, during the nineties, Balázs Kicsiny and Gyula Julius both turned away from panel painting and moved toward installation art, while Gábor Gerhes found the ideal medium for his absurd, post-communist parallel realities in photography. It was Gerber (who was also experimenting with installations) that stuck with panel painting the most; he consistently used the emblematic painterly language (invoking popular graphic allusions) that, thanks to advertising and a new kind of image culture, once again became popular during the nineties. Painting montage, too, gained new impetus from advertising and the logic of consumer culture. Its most important representatives in Budapest were probably János Kósa and Dénes Wächter, who, in the late nineties, already represented an outlook similar to the post-social cultural bricolage of the New Leipzig School. While Rauch and his peers were backed by an excellent manager and a well-oiled infrastructure, these Budapest-based tendencies fell short of reaching the more serious markets.21

Mediality Alongside the criticism of the institutions and institution systems of art, in the nineties, the Greenbergian program of self-reflexivity in painting – and its redesigning in the age of information society – once again became topical. This phenomenon is indicated by such concepts as mediatised painting and painting in the post-medium age.22 Peter Weibeland Rosalind Krauss, during the nineties – albeit in an entirely different milieu – detected an expansion in the referentiality of art and saw the topicality of painting in the self-reflection of representation. It was in this way that, after the cynical iconophilia of the eighties, on the one hand, the age of photographyand video-based panel paintings was ushered in with Jeff Wall and Bill Viola, and, on the other, the age of radical painting arrived, which reacted to the challenges of the image-turn by reinterpreting monochromy. It was Zsigmond Károlyi’s radical painting courses that set Gábor Erdélyi, Dezső Szabó, Csaba Uglár and Katalin Káldi on their way. As a parallel development, András Gál and András Bernát’s painterly experiments of a similar intellectual orientation also gained some popularity. Later, however, both Szabó and Uglár turned away from painting: the former began to produce living simulacra by photographing miniature models, while the latter became increasingly involved in filmmaking, with a similar motivation. Káldi, on the other hand, persevered with radical painting, by taking monochromy and – with her emblematic figurativity – brought it closer to pop culture. And, finally, Erdélyi rendered post-minimalistic painting topical and relevant by refreshing its technology with personal and everyday associations. Meanwhile, the digital age also filled more traditional abstraction with new energy; while József Bullás’spainting moved closer to electromagnetic patterns, András Braun, with an ironic new age tone, created enormous pseudo-spiritual pixels. The digital image, at the same time, also further amplified the renaissance of classic, pastose painting, which is perceivable in Péter Somody’s abstraction as well as in Zoltán Ötvös’s figuration. Levente Baranyai’s ultra-pastose vedutas can perhaps be seen as reflecting even on the new cult of painterliness in an ironic tone. Gerhard Richter’s blur effect signified the third path of medial reflection; it can be seen in the works of both László Fehér and Attila Szűcs. This new, mediatised figurativity would only become truly fashionable after the turn of the millennium, however, when the painting of Gerhard Richter, Luc Tuymans, Marlene Dumas and Jenny Saville also reached its peak. It was also during this period that Bad Painting – the dark counterpart of good, media-conscious painting – became immensely popular, with stars such as Lisa Yuskavage and John Currin. János Kósa, one of the paradigmatic figures of the new Hungarian painting of the nineties, balanced somewhere on the line separating “good” and “bad” painting, and simultaneously tackled medial and popular challenges. He mixed Mannerism with the philosophy of art and simultaneously used allusions from the history of painting and pop culture (fashion, cinema). Kósa, in effect, took as his point of departure the “art is dead” discourse, which coincided with the postmodern nineties that were once again modern; when Marshall McLuhan’s media science and the intermedial outlook of the Fluxus movement once again became in vogue. Kósa, however, in contrast to the majority of artists associated with the InDiGo, Újlak and Blue Steel groups, did not completely break with painting. Instead, he connected the referential culture of the trans-avantgarde with its critique, the anti-plagiarism movement, and turned to the heroes of the cyberspace armed with a mannerist painterly disposition. Attila Szűcs, who started out together with the Újlak Group, on the other hand, utilised quotes and references, along with the criticism of panel painting, for the destruction of panel painting and its expansion into

38 38

39 39 assemblage. In the mid-nineties, he nevertheless returned to the dimensions of classic and (by then) metaphysical painting – which, however, was just as rooted in the visual culture of mainstream media as Tuymans’s and Richter’s works were. It was this type of mediality that also inspired Adrián Kupcsik and András Király, who appeared on the scene late in the decade. Moreover, it also facilitated the re-popularisation of figurativity, which was influential enough to transform even Ákos Birkás’s consistently abstract expressionist oeuvre. The Hungarian apostle of radical monochromy, Zsigmond Károlyi, too, returned to figurativity by the end of the nineties, but with a rather ironic tone: he painted children’s toys in the style of Adolf Fényes. It was also after the turn of the millennium that the reflexion of national painting traditions grew much more pronounced, even in the case of artists representing entirely divergent painterly cultures, such as Gyula Konkoly, Péter Hecker and Eszter Radák. The strident colours and pop-like figurativity of Radák’s paintings also resonated with the principles of Bad Painting, which consciously sought to break away from the well-groomed concepts of tradition and invention, in order to refresh painting with the energies of enlightened badness (taken in the Luciferian sense). Péter Hecker’s work during the nineties could be considered a paradigmatic example for the latter. Hecker translated lofty social critical reflexion to the language of comic books and caricatures, while, to the well-trained eye, his elegant figurativity might seem reminiscent of Edward Hopper, David Hockney and Gary Hume. The triad of Radák, Hecker and Konkoly (the latter of whom so masterfully paraphrased the impressionists) not only brings into view the unique character of Hungarian Bad Painting, but – similarly to the oeuvres of Kósa, Szűcs and Szépfalvi – also demonstrates how the nineties, in essence, further expanded the radical eclecticism of the previous decade into the dimensions of epistemology and ethics. Thus, these new and innovative perspectives in painting – to conclude with something of a bon mot – came into being mostly from a mixture of “good” and “bad” painting, of artistic and everyday reality, of academia and the street.

This short, problem-centric essay, which focuses on the cultural historical aspects of painting, does not allow for an in-depth analysis of positions

in painting whose aesthetic ideology had crystallized during the forties, sixties and eighties around the art historical concepts of the European

School, the Iparterv generation, and New Sensibility.

Of the outpouring of theories that accompanied the cultural turn, it was the intertwined strands of feminist criticism and epistemology that first

reached the Hungarian visual art scene. Cf.: Edit András: “Fájdalmas búcsú a modernizmustól”

[A Painful Farewell to Modernism]. In: Katalin Néray (ed.): Omnia Mutantur. Műcsarnok, Budapest, 1997.

László Beke (ed.): Oil/Canvas. Műcsarnok, Budapest, 1997.

See the exhibition entitled Leverkühn-paradigm, conceived by Gábor Andrási and held in 2018 at the Budapest Gallery, which was the first to

place the concept of Bad Painting in the focus of the history of contemporary Hungarian painting.

Eva Badura-Triska: Bad Painting – Good Art. MUMOK, Wien, 2008.

Nicolas Bourriaud: Relációesztétika (1998) [Relational Aesthetics (2018)]. Műcsarnok, Budapest, 2008; Hal Foster: “The Artist as Ethnographer.”

In: The Return of the Real. The Avant-Garde at the End of the Century. MIT Press, Boston, 1996; Suzanne Lacey (ed.): Mapping the Terrain.

New Genre Public Art. Bay Press, Seattle, 1994; Suzanne Mészöly (ed.): Polifónia. A társadalmi kontextus, mint médium a Magyar képzőművé-

szetben [Polyphony: Social Context as a Medium in Hungarian Visual Art]. Soros Alapítvány Kortárs Művészeti Központ / Soros Center for

40 40

Contemporary Arts, Budapest, 1993.

Gábor Andrási: “A gondolat formái” [Modes of Thought]. Nappali Ház, 1993/2, and János Sturcz: “Posztkonceptuális objekt- és installációművészet

Magyarországon” [Post-Conceptual Object and Installation Art in Hungary]. In: A techné vállalása [Taking on Techne]. Műcsarnok, Budapest, 1999.

Barry Schwabsky (ed.): The Triumph of Painting. Jonathan Cape, London, 2005.

Cf.: Leo Steinberg: Other Criteria. Confrontations with 20th Century Art. University of Chicago Press, Chicago, 1972.

In the art market of the early nineties, Károly Szalóky supported contemporary aspirations in painting, while, in the late nineties, the names of

Gábor Kozák and Erika Deák must be mentioned in this context.

Peter Weibel: “Pittura/Immedia.” Balkon, 1995/5 and 1995/6–7; Rosalind Krauss: Voyage on the North Sea: Art in the Age of the Post-Medium

Condition. Thames and Hudson, London, 1999. Cf.: Leo Steinberg: Other Criteria. Confrontations with 20th Century Art. University of Chicago

Press, Chicago, 1972.

41 41

IDŐVONAL / TIMELINE

1989 1989

1989

Műcsarnok

Új intézmények

Ludwig Ludwig Múzeum Múzeum MKE Intermédia MKE Intermédia Tanszék Tanszék

Új galériák

Budapest Galéria

Knoll Galéria Knoll Galéria

Kék AcélKék Acél Kék IrónKék Irón

1990 1991

1990 1990

1991 1991

• • • •

Fajó• János Fajó János Kép•’90 Kép ’90 El Kazovszkij • El Kazovszkij Architektonikus • Architektonikus gondolkodás gondolkodás ma ma Mészöly Mészöly Suzanne Suzanne • Ambiente • Ambiente Berlin Berlin – Fabényi – Fabényi JúliaJúlia • Földalatti • Földalatti művészet művészet az Aczélaz Aczélkorszakban korszakban

Szabad Szabad zóna. zóna. A mai A mai magyar magyarés ésfinn finn művészet művészet

• Pécsi • Egyetem Pécsi Egyetem Mesteriskola Mesteriskola

Paksi PaksiKéptár Képtár

1992

1992 1992

Pantenon Pantenon Csoport Csoport 1990–1993 1990–1993 Farkas FarkasÁdám Ádám

Ját –F

NK Ko

• „Diákforradalom” • „Diákforradalom” – a Képzőművé– a Képzőművészeti Főiskolán szeti Főiskolán művésztanárok művésztanárok meg meg - - Szent Szent István IstvánKirály KirályMúzeum, Múzeum, hívásahívása (Maurer (Maurer Dóra, Dóra, Jovánovics Jovánovics Székesfehérvár Székesfehérvár––kortárs kortárs gyűjtegyűjteGyörgy, György, Károlyi Károlyi Zsigmond) Zsigmond) mény– mény– ÚjÚjMagyar MagyarKéptár Képtár új • Budapest • Budapest Art Expo Art Expo Alapítvány Alapítvány épülete épülete

14 Galéria 14 Galéria • Várfok • Várfok NE Galéria NAGaléria • NA •NE Galéria Galéria • Roczkov • Roczkov

Kék-Vörös Kék-Vörös

Analóg Analóg

Tér

Ludwig Múzeum Óbudai Társaskör

FKSE Stúdió

Gallery Gallery by byNight Night

Soros Kortárs Művészeti Központ (1996-tól: C3)

Sub Sub Voice Voice

Liget Galéria

Gallery Gallery by by Night Night

Po Első ElsőKortárs Kortárs Magyar Magyar Epigonkiállítás Epigonkiállítás

Új csoportok – színhelyek

• Block • Block Csoport Csoport • Újlak Csoport • Újlak Csoport • Buda Stúdió • Buda (Július Stúdió Gyula) (Július Gyula) • Pantenon • Pantenon Csoport Csoport

Velencei Biennálé

MAMŰ MAMŰ

FehérFehér László László

Fű Fűcsoport csoport

Lois LoisViktor Viktor

Egyéb külföldi megjelenések

Új Művészet

Művészet Művészet LengyelLengyel László: László: Kék acél Kék acél

• Új Művészet, • Új Művészet, új szerkesztőség új szerkesztőség • Hajdú • Hajdú István: István: Szemérmetlen Szemérmetlen

magyarázatpróba magyarázatpróba (Új Művészet, (Új Művészet, 1990/1.)* 1990/1.)*

Keserü Keserü Katalin: Katalin:Variációk Variációk a Pop Pop Artra Artra (Új (ÚjMűvészet MűvészetKiadó, Kiadó, é. é. n.) n.)

Balkon

Népszabadság

P. Szűcs P. Julinna: Szűcs Julinna: HejettesHejettes szomlyazók szomlyazók

Egyéb fontos kiállítások

42 42 Konferenciák

György György Péter: Péter: A mélypont A mélypont (Új (ÚjMűvészet, Művészet, 1992/5.) 1992/5.)

P. P. Szűcs Szűcs Julinna: Julinna: Kárpótlási Kárpótlásijegy jegy • Hatvanas • Hatvanas évek évekkiállítás, kiállítás,MNG, MNG, 1991. 1991. • Forgács • Forgács Éva: Éva:Mától Mátólkezdve kezdve így volt? volt? (Buksz, (Buksz, 1991/2.) 1991/2.)

Po Fra Bu

1993 1993 1993

1994 1994 1994

1993

Polifónia Polifónia (katalógus (katalógus ) )) Polifónia (katalógus Játék Játék határok határok nélkül nélkül Játék határok nélkül – Fabényi – Fabényi JúliaJúlia – Fabényi Júlia

1994 • • • • •

1995 1995 1995

1995

1996 1996 1997 1997 1997 1996 43 19 43

1996

1997

• Olaj/Vászon • Olaj/Vászon Beke – Beke László László • Olaj/Vászon – Beke–László Erdély • Erd A pillangó-hatás A pillangó-hatás – Peternák – Peternák Tót Tót Endre: Semmi Semmi semsemmi sem semmi semmi Bak Bak Imre Imre • Erdély •Miklós + IM A pillangó-hatás – Peternák TótEndre: Endre: Semmi sem •• Bak Imre (katalógus) (katalógus) (katalógus) Molnár • Mo Miklós Miklós – Beke – Beke László László Block Block Csoport Csoport • Molnár• Sándor Miklós – Beke László •• Block Csoport • Hencze • Hencze Tamás Tamás • Hencze Tamás • Haraszt • Ha Helyzetkép Helyzetkép (katalógus) (katalógus) Újlak Újlak Csoport Csoport • Harasztÿ István Helyzetkép (katalógus) •• Újlak Csoport • Lengyel •kortárs Lengyel kortárs kortárs művészet művészet • Lengyel művészet • Román • Rom Frey Frey Krisztián Krisztián • Románia kortárs •• Frey Krisztián Katabasis Katabasis soteriologike. soteriologike. Katabasis soteriologike. • Art • Exp Art ERNST • ERNST MÚZEUM: MÚZEUM: TermészeteTermészete• Art Expo • ERNST MÚZEUM: TermészeteA Telekommunikáció A Telekommunikáció NemzetNemzetA Telekommunikáció Nemzetsen sen – sen Természetművészet Természetművészet ––Természetművészet közi közi Paralel Paralel Uniója Uniója (TNPU) (TNPU) közi Paralel Uniója (TNPU)

NKANKA Képzőművészeti Képzőművészeti NKA Képzőművészeti Kollégiumi Kollégiumi pályázatok pályázatok Kollégiumi pályázatok

Ludwig Ludwig Múzeum Múzeum – ICA Dunaújváros ICA Dunaújváros Ludwig Múzeum – – ICA Dunaújváros (ARITMIA (ARITMIA kiállítások) kiállítások) Kortárs Kortárs Művészeti Művészeti Múzeum Múzeum (ARITMIA kiállítások) Kortárs Művészeti Múzeum

Illárium Illárium Galéria Galéria Illárium Galéria

Térképzetek Térképzetek I. I. I. Térképzetek

Térképzetek Térképzetek II. II.II. Térképzetek

A gondolat A gondolat formái formái A gondolat formái Gallery Gallery by Night byby Night Gallery Night

Térképzetek Térképzetek III. III. Térképzetek III.

Térképzetek Térképzetek Térképzetek IV. IV. IV.

Térképzetek Térképzetek V. V. Térképzetek V.

Vízpróba Vízpróba (katalógus) (katalógus) Vízpróba (katalógus) Gallery Gallery by by Night by Night Gallery Night

Stúdió Stúdió Évkönyv Évkönyv Gallery Gallery by by Legkevesebb Stúdió Évkönyv Gallery by Legkevesebb Legkevesebb Night Night 1994–1995 1994–1995 (szerk. (szerk. Night 1994–1995 (szerk. Bencsik Bencsik Barnabás, Barnabás, FKSE, FKSE, 1995)1995) Bencsik Barnabás, FKSE, 1995)

Polifónia Polifónia Polifónia

Sic! Sic! Sic! Rejtőzködő Rejtőzködő Rejtőzködő

Ornam Or Ornamentika

Pillangóhatás Pillangóhatás Pillangóhatás

s C csoport csoport CCcsoport

Lengye Le Lengyelország:

El-Hassan • El-Hassan RózaRóza • •El-Hassan Róza Herskó • Herskó JuditJudit • •Herskó Judit Köves • Éva Köves Éva Éva • •Köves

Jovánovics Jovánovics György György Jovánovics György

SãoSão Paulo: SãoPaulo: Paulo: Csörgő Csörgő Attila Attila Csörgő Attila

t pont

Isztambul: Isztambul: Beöthy Beöthy Balázs Balázs Isztambul: Beöthy Balázs

São Paulo: São Nemes Paulo: Nemes Nemes Csaba Csaba Isztambul: Isztambul: Isztambul: São Paulo: Csaba Lakner Lakner Antal Antal Lakner Antal

Pataki Pataki Gábor: Gábor: Szánakozol Szánakozol Pataki Gábor: Szánakozol az epigonistán? azepigonistán? epigonistán? az (Új Művészet, (ÚjMűvészet, Művészet, 1994/7–8.) 1994/7–8.) (Új 1994/7–8.)

Sturcz Stu Sturcz János: ÜzJ (Új Műv (Új (Új Művészet, 19

Peter Peter Weibel: Weibel: Pittura/Immedia Pittura/Immedia Peter Weibel: Pittura/Immedia (Balkon, (Balkon, 1995/6–7–8.) 1995/6–7–8.) (Balkon, 1995/6–7–8.)

Balkon: Balkon: első első lapszám Balkon: elsőlapszám lapszám

Csiky Csiky Tibor Tibor életműkiállítása, életműkiállítása, Csiky Tibor életműkiállítása, MNG MNG MNG Polifónia Polifónia Szimpozion Szimpozion Polifónia Szimpozion Francia Francia Intézet, Intézet, Francia Intézet, Budapest, Budapest, 19931993 Budapest, 1993

• São • Pau São • São Paulo: El-Ha • Manife •Luxem Ma • Manifesta, Ben BenczúrBenczú Emese

• Tar Tardos • Tardos• Károly: A szeti(Bal sze sz szeti szcéna M • Laura • Lau • Laura McGough megidé megidézése –me N a techn a te a technotársada ben be (Ba ben (Balkon,199

A neoav magy Am A magyar ciója, ció 1S ciója, 1965–72, Találkozások Találkozások Közép-Európában Közép-Európában – Találkozások Közép-Európában –– AAkortárs A kortárs művészet művészet ésműkritika műkritika és műkritika kortárs művészet és eszméi, eszméi, témái, témái, módszerei módszerei probléés probléeszméi, témái, módszerei ésésproblémái, mái, Francia Intézet Intézet MAOE, – MAOE, 1996 1996 mái,Francia Francia Intézet ––MAOE, 1996

A kortárs A kortárs művészet művészet értékeléséértékeléséA kortárs művészet értékelésénekELTE útjai, nekMűvészettörtéútjai, ELTEELTE MűvészettörtéMűvészettörtének útjai, net1998 Szak, net Szak, 1998 1998 net Szak,

1997

ke. NemzetNPU)

ICA Dunaújváros Új intézmények

úzeum

• • • •

Budapest Galéria Térképzetek V.

1991 2000

2000

1992 2001

2001

– fehéren (grafika) • Fajó János • Feketén Szabad zóna.Modell – Intermédia – újPantenon Csoport Minta – Beke László Média • Kép ’90 • Szobrászaton innen és túl A maiképfajták, magyar és finn művészet 1990–1993 technikák interaktív Petrányi Zsolt – Orosz Péter • El Kazovszkij Peternák Miklós, Angel Judit Perspektíva. Nemzetközi • Architektonikus gondolkodás ma • Nádler István Farkas Ádám médiaművészeti és médiatörténet Zoltán Mészöly Suzanne • Ádám – Beke László, Peternák Áthallás – Petrányi Zsolt • Irokéz Collection • Ambiente Berlin - Fabényi Júlia Miklós (katalógus) • Szerviz – Angel Judit • Földalatti művészet az Aczél• Klima – Petrányi Zsolt korszakban

Ludwig Múzeum

• Pécsi Egyetem Mesteriskola • „Diákforradalom” – a Képzőművé-

(ARITMIA kiállítások)

Új galériák

1990 1999

1999

Molnár Sándor Harasztÿ István Románia kortárs művészete Art Expo

• Erdély Miklós + INDIGO Műcsarnok

eternák

saba

• Olaj/Vászon – Beke László (katalógus) • Hencze Tamás • Lengyel kortárs művészet

1989 1998

1998

Paksi Képtár

MKE Intermédia Tanszék

szeti Főiskolán művésztanárok meg- Szent István Király Múzeum, hívása (Maurer Dóra, Jovánovics Székesfehérvár – kortárs gyűjtemény György, Károlyi Zsigmond) – Új Magyar Képtár új épülete • Budapest Art Expo Alapítvány

Knoll Galéria

• Várfok 14 Galéria • NA NE Galéria • Roczkov Galéria

Kék Acél Kék Irón

Kék-Vörös

Analóg

Polifónia (

Játék hatá

NKA Képz Kollégium

>> 2002: Budapest Box

Analóg – rejtett szcéna a 90-es

Térképzete

években

Ludwig Múzeum Óbudai Társaskör FKSESic! Stúdió Rejtőzködő

A gondola Gallery by Night

Ornamentika

Soros Kortárs Művészeti Központ (1996-tól: C3)

A C3 önálló alapítványként működik

Sub Voice

Liget Galéria Új csoportok - színhelyek

Gallery by Night

Gallery by

Polifónia

Első Kortárs Magyar Epigonkiállítás

•Lengyelország: Újlak Csoport Obszervatórium • Buda Stúdió (Július Gyula)

Velencei Biennálé

• Block Csoport • Pantenon Csoport

MAMŰ

techné vállalása FehérALászló

Fű csoport

Lois Viktor

Sturcz János

Egyéb külföldi Isztambul: megjelenések Lakner Antal

Új Művészet

• São Paulo: El-Hassan Róza • Manifesta, Luxembourg: Benczúr Emese

Sturcz János: Üzenet a mestereknek Művészet • Új Művészet, új szerkesztőség Keserü Katalin: Variációk a Pop Artra (Új Művészet, 1998/5.) Lengyel László: Kék acél • Hajdú István: Szemérmetlen magya- (Új Művészet Kiadó, é. n.)

György Péter: A mélypont (Új Művészet, 1992/5.)

rázatpróba (Új Művészet, 1990/1.) *

Balkon

Népszabadság Egyéb fontos kiállítások

44 44 Konferenciák

A kortárs művészet értékelésének útjai, ELTE Művészettörténet Szak, 1998

• Tardos Károly: A berlini képzőművészeti szcéna (Balkon, 1998/12.) • Laura McGough: Gépesített jövőnk megidézése – Nőművészek szerepe a technotársadalomban és a művészetben (Balkon,1998/5.)

Szűcs Károly: Interjú Petrányi Zsolttal

P. Szűcs Julinna: Hejettes szomlyazók

P. Szűcs Julinna: Kárpótlási jegy

A magyar neoavantgard első generációja, 1965–72, Szombathelyi Képtár

• Hatvanas évek kiállítás, MNG, 1991. • Forgács Éva: Mától kezdve így volt?

Balkon: els

(Buksz, 1991/2.)

Polifónia S Francia Int

45 45

A kurátorok által összeállított idővonalon feltüntetett adatok a korszak fontos eseményeit jelenítik meg, a teljesség igénye nélkül. (FORRÁSOK: Műcsarnok kiállításai PDF; Andrási Gábor – Zwickl András: Kortárs képzőművészet a kilencvenes években. in: Andrási Gábor – Pataki Gábor – Szücs György – Zwickl András: Magyar Képzőművészet a 20. században, Corvina 1999; http://www.c3.hu/~eufuzetek/konyvespolc/8-v-szoboszlai.html; Hornyik Sándor: Avantgárd és popkultúra – Fejezetek a kilencvenes évek képzőművészetéből. in. Aknai Katalin – Rényi András (szerk.): Gyönyörű ez a mai nap. MAOE, Bp. 2003. 31–61.) *Hajdu István: Szemérmetlen magyarázatpróba, Új Művészet, 1990/1, reakciók erre: Keserü Katalin: „Lektori vélemény” Hajdú (sic!) István Szemérmetlen magyarázatpróbák (sic!) című írásáról, Ú. M. 1992/2; Beke László: Újabb szemérmetlen magyarázatpróba, Ú. M. 1990/3; Sturcz János: A Hajdu is ember, Ú. M. 1991/4; Konkoly Gyula: Körmösök két kézre ütővel, Ú. M. 1991/1; Attalai Gábor: A „Szemérmetlen magyarázatpróba” folytatása szemérmes kortársaknak, Ú. M. 1991 /5.

1989 1989 1990 1990 1991 1989

Kunsthalle Budapest

Gallery

Ludwig Múzeum

New Institutions

1991 1992 1992 1993

1990 1991

• • • •

Fajó János • János Fajó Szabad zóna. Pantenon Csoport Szabad zóna. Kép ’90 • Kép ’90 A mai magyar és finn művészet A mai magyar 1990–1993 és finn művészet El Kazovszkij • El Kazovszkij Architektonikus gondolkodás • Architectonic ma Visions Today Farkas Ádám Mészöly Suzanne Suzanne Mészöly • Ambiente Berlin – Fabényi• Júlia Ambiente Berlin – Júlia Fabényi • Földalatti művészet az Aczél• Underground Art During the Aczél Era korszakban

• University of Pécs: • Pécsi Egyetem MesteriskolaMaster’s School Ludwig Museum Paksi Képtár of Fine Art

• „Diákforradalom” – a Képzőművé• Student revolution – at the Hungarian

Art Gallery Paks

Főiskolán meg Szent István Király Múzeum, King St. Stephen Museum MKE Intermédia TanszékHungarianszeti Academy ofművésztanárok Fine Academy of Fine Arts; invitation of art hívása (Maurer Dóra, Jovánovics Székesfehérvár – kortársSzékesfehérvár gyűjte– contemporary Arts: Intermedia Department educators (Dóra Maurer, György György, Károlyi Zsigmond) mény– Új Magyar Képtár collection új – new building of the Jovánovics, Zsigmond Károlyi) • Budapest Art Expo Alapítvány épülete New Hungarian Gallery • Budapest Art Expo Alapítvány

Knoll Galéria New Galleries

• Várfok 14 Galéria Knoll Gallery • NA NE Galéria • Roczkov Galéria

Budapest Gallery Kék Acél

Blue Steel Kék-Vörös Blue Pencil

Kék Irón

1992

Pantenon Group Polifónia (katalógus) 1990–1993 Játék határok nélkül Ádám –Farkas Fabényi Júlia

NKA Képzőművészeti Kollégiumi pályázatok

Ga – Jú

Na Hu Ten

• Várfok 14 Gallery • NA NE Gallery • Roczkov Gallery

Blue-Red

Analóg

Analogue Analóg

Analogue Térképzetek I.

Spa

Ludwig Museum Óbudai Társaskör

A gondolat formái

Studio of Young Artists’ Association (SYAA) Soros Center for Contemporary Art (from 1996: C3)

Gallery by Night

Gallery by Gallery Night by Night

Sub Voice

Liget Gallery

Polifónia

Első Kortárs First Contemporary Hungarian Magyar Epigonkiállítás Epigon exhibition

New groups – venues • Újlak Csoport

• Block Csoport • Újlak Group • Buda Stúdió (Július Gyula) • Buda Studio • Pantenon (Gyula Július) Csoport

Venice Biennale

GalleryGallery by Night by Night

Fehér László

• Block Group MAMŰ • Pantenon Group László Fehér

MAMŰ

Fű csoport

Fű Group

Lois Viktor

Viktor Lois

Other international appearances • Új Művészet, új szerkesztőség • Új Művészet, New editorial team Új Művészet György Péter: A mélypont Keserü Katalin: VariációkKatalin a Pop Keserü: Művészet [Art] Péter György: Rock Bottom Variations on • Hajdú István: Szemérmetlen • István Hajdú : Indecent Attempt (art periodical Artra (Új Művészet Kiadó, é. n.) (Új Művészet, 1992/5.) Lengyel László: Kék acél László Lengyel: Blue Steel Pop Art (Új Művészet Kiadó, é. n.) (Új Művészet, 92/5) magyarázatpróba at an Explanation [New Art])

(Új Művészet, 1990/1.)* (Új Művészet, 90/1)*

Balkon

P. Szűcs Julinna: Népszabadság

Hejettes szomlyazók

Other important exhibitions

46 46 Conferences

Julianna P. Szűcs : Substitute Thirsters

P. Szűcs Julinna: Kárpótlási jegy

Balkon: első lapszám

Polifónia Szimpozion Francia Intézet, Budapest, 1993

Po Fre Bu

Julianna P. Szűcs: Compensation Ticket

• The Sixties, Hungarian National • Hatvanas évek kiállítás, MNG, 1991. Gallery, 1991 . • Forgács Éva: Mától kezdve így volt? (Buksz, 1991/2.) • Éva Forgács: From Now On, That Is How It was? ’91/2

3 2

1994 1993

1993

1995 1994

1994

Tót Endre: • Polyphony Bak Imre (catalogue) • Imre BakSemmi sem semmi • Block Csoport • Block Group Helyzetkép • Game Újlak Csoport without Frontiers • Újlak Group • –Frey JúliaKrisztián Fabényi • Krisztián Frey • ERNST MÚZEUM: Természete- • ERNST MÚZEUM: Naturally – sen – Természetművészet Nature Art

AEndre pillangó-hatás – Peternák Tót: Nothing Ain’t Miklós – Beke László Nothing (katalógus) State of Play Katabasis soteriologike. A Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója (TNPU) Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

National Cultural Fund of Hungary: Departmental Tenders

Illárium Galéria

Térképzetek II. I Space-Formations

Térképzetek III. Space-Formations II

Forms of Thought

Vízpróba (katalógus)

Galleryby byNight Night Gallery

1996 1995

1995

Stúdió Évkönyv Gallery by Gallery by Night Night 1994–1995 (szerk. Bencsik Barnabás, FKSE, 1995)

1998 47 19 1997 47 19

1997

• Olaj/Vászon – Beke László • Oil/Canvas Beke • Erdély Miklós –+ László INDIGO Butterfly Effect – Miklós Peternák (katalógus) (katalógus) • Molnár Sándor – László Beke (catalogue) • Hencze Tamás • Tamás Hencze • Harasztÿ István • Katabasis Lengyel kortárs művészet • Contemporary Art • Románia kortárs Polish művészete soteriologike. • Art Expo International Parallel Union of Telecommunication (IPUT) ICA Dunaújváros Ludwig Múzeum – (ARITMIA kiállítások) Kortárs Művészeti Múzeum

Institute of Contemporary Art Dunaújváros (ARITMIA exhibitions)

Térképzetek V. Space-Formations IV

Space-Formations V

• • • • •

Minta – Bek Miklós Erdély +I Sándor Molnár Perspektíva István Harasztÿ médiaművé Contemporary A – Beke Lász Art Expo

Illárium Gallery

Térképzetek IV. III. Space-Formations

Water Ordeal (catalogue) Gallery by Night Legkevesebb Studio Yearbook 1994–1995 (ed. Barnabás Bencsik, SYAA, 1995)

Pillangóhatás

Polyphony

1997 1996

1996

Sic! Least Rejtőzködő

Sic! Ornamentika In Hiding

Butterfly Effect

Ornamentics

A C3 önálló a működik

garian

ttom

C csoport

C Group

Jovánovics György

György Jovánovics

São Paulo: Csörgő Attila Pataki Gábor: Szánakozol az epigonistán? (Új Művészet, 1994/7–8.)

Balkon: first issue

Csiky Tibor életműkiállítása, MNG Polyphony Symposium, French Institute, Budapest, 1993

Isztambul: Beöthy Balázs São Paulo: Attila Csörgő

Lengyelország: Obszervatórium

• El-Hassan Róza • Herskó Judit • Köves Éva São Paulo: Nemes Isztambul: BalázsCsaba Beöthy

• Róza El-Hassan • Judit Herskó • Éva Köves Isztambul: São Paulo: Csaba Nemes Lakner Antal

Peter Weibel: Pittura/Immedia (Balkon, 1995/6–7–8.)

• São Paulo: El-Hassan Róza Isztambul: • Manifesta, Luxembourg: Antal Lakner Benczúr Emese

• São Paulo: Róza • Manifesta, Luxem Emese Benczúr

• Tardos Károly: A berlini képzőművé• Károly Tardos: T szeti szcéna (Balkon, 1998/12.) 98/12 • Laura McGough: Gépesített jövőnk • Laura McGough megidézése – Nőművészek szerepeMechanised Fut a technotársadalomban és a művészetTechno-Society ben (Balkon,1998/5.)

A magyar neoavantgard első generáThe First Genera ciója, 1965–72, Szombathelyi Képtár Neo-Avantgard Gallery of Szom

Tibor Csiky’s Oeuvre Exhibition, Hungarian National Gallery Találkozások Közép-Európában – A kortárs művészet és műkritika eszméi, témái, módszerei és problémái, Francia Intézet – MAOE, 1996

A techné váll Sturcz János

Sturcz János: Üzenet a mestereknekJános Sturcz : Me (Új Művészet, 1998/5.) Új Művészet '98/

Gábor Pataki : Do you Pity the Epigonist (Új Művészet ’94/7-8.) Peter Weibel: Pittura/Immedia (Balkon, 1995/6–7–8.)

Poland: Observa

Crossroads in Central Europe: Ideas, Themes, Methods, and Problems of A kortárs művészet értékeléséContemporary Art and Art Criticism, nek útjai, ELTE MűvészettörtéFrench Institute – National Associationnet Szak, 1998 of Hungarian Artists , 1996

Paths of Evaluating Contemporary Art, Eötvös Loránd University: Faculty of Art History, 1998

ós Peternák • Oil/Canvas – László Beke Kunsthalle Budapest (katalógus) gue) • Tamás Hencze • Contemporary Polish Art e. Union of PUT)

Institute of Contemporary Institutions Dunaújváros zeum New Art (ARITMIA exhibitions)

mes

1989 1998

1997

New Galleries

Budapest Gallery V Space-Formations

1990 1999

1998 • • • • •

Miklós Erdély + INDIGO Sándor Molnár István Harasztÿ Contemporary Art of Romania Art Expo

Ludwig Múzeum

1999

1991 2000

2000

1992 2001

2001

1 2

• Fajó János Pattern – László Beke • Kép ’90 • El Kazovszkij Perspective: gondolkodás International • Architektonikus ma Exhibition of Media Art and Mészöly Suzanne Media History – László Beke, • Ambiente Berlin - Fabényi Júlia Miklós művészet Peternákaz Aczél• Földalatti korszakban

• In Black and White Szabad zóna. Polifónia ( Intermedia, New Image Genres,Pantenon Csoport (graphic art exhibition) A mai magyar és finn művészet 1990–1993 Interactive Techniques • Sculpture Zsolt Petrányi – Péter Orosz Játék hatá Peternák Miklós, Judit Angel • István Nádler Farkas ÁdámÁdám • Zoltán

• Pécsi Egyetem Mesteriskola • „Diákforradalom” – a Képzőművé-

Paksi Képtár

Crosstalk – Zsolt Petrányi (catalogue)

MKE Intermédia Tanszék

Knoll Galéria

• Várfok 14 Galéria • NA NE Galéria • Roczkov Galéria

Kék Acél Kék Irón

Kék-Vörös

Analóg

• Irokéz Collection • Service – Judit Angel • Climate – Zsolt Petrányi

NKA Képz Kollégium

>> 2002: Budapest Box –

Analóg The Hidden Scene

Térképzete

of the ‘90s

Ludwig Museum Óbudai Társaskör Studio of Young Artists’ Sic! Association (SYAA)

A gondola

Ornamentics

Gallery by Night

Gallery by

In Hiding

Soros Center for Contemporary Art (from 1996: C3)

C3 – operates as an autonomous Sub Voice foundation

Liget Gallery New groups – venues

Első Kortárs Magyar Epigonkiállítás

Poland: Observatory • Újlak Csoport • Buda Stúdió (Július Gyula)

Venice Biennale

Other international Isztambul: appearances Antal Lakner

Új Művészet (art periodical [New Art]) Balkon

Népszabadság Other important exhibitions

48 48 Conferences

Paths of Evaluating Contemporary Art, Eötvös Loránd University: Faculty of Art History, 1998

Polifónia

• Block Csoport • Pantenon Csoport

MAMŰ

Tackling Fehér László Techne

Fű csoport

Lois Viktor

János Sturcz

• São Paulo: Róza El-Hassan • Manifesta, Luxembourg: Emese Benczúr

János Sturcz : Message to the Masters Művészet • Új Művészet, új szerkesztőség Keserü Katalin: Variációk a Pop Artra ÚjLengyel Művészet '98/5 László: Kék acél • Hajdú István: Szemérmetlen magya- (Új Művészet Kiadó, é. n.)

György Péter: A mélypont (Új Művészet, 1992/5.)

rázatpróba (Új Művészet, 1990/1.) *

• Károly Tardos: The Art Scene of Berlin 98/12 • Laura McGough: Invoking Our Mechanised Future: Women Artists in Techno-Society and Art (Balkon '98/5) P. Szűcs Julinna: Hejettes szomlyazók

The First Generation of the Hungarian Neo-Avantgarde 1965–72, Gallery of Szombathely

Károly Szűcs: Interview with Zsolt Petrányi

Balkon: els

P. Szűcs Julinna: Kárpótlási jegy

• Hatvanas évek kiállítás, MNG, 1991. • Forgács Éva: Mától kezdve így volt? (Buksz, 1991/2.)

Polifónia S Francia Int

49 49

The dates of the timeline were collected by the curators without the need for completeness. (SOURCES: “Műcsarnok kiállításai” [Exhibitions of Műcsarnok/Kunsthalle Budapest] PDF; Andrási Gábor – Zwickl András: “Kortárs képzőművészet a kilencvenes években” [Contemporary Art in the Nineties], in: Andrási Gábor – Pataki Gábor – Szücs György – Zwickl András: Magyar Képzőművészet a 20. Században [Hungarian Art in the 20th Century], Corvina 1999; http://www.c3.hu/~eufuzetek/konyvespolc/8-v-szoboszlai.html; Hornyik Sándor: “Avantgárd és popkultúra – Fejezetek a kilencvenes évek képzőművészetéből” [Avantgarde and Pop Culture – Chapters from the Art of the Nineties], in. Aknai Katalin – Rényi András (szerk/ed.): Gyönyörű ez a mai nap [Today is a Beautiful Day], MAOE [National Association of Hungarian Artists], Bp. 2003. 31–61.) *Hajdu István: “Szemérmetlen magyarázatpróba” [Unabashed Attempt at an Explanation], Új Művészet, 1990/1, in reaction: Keserü Katalin: „Lektori vélemény” Hajdú (sic!) István Szemérmetlen magyarázatpróbák (sic!) című írásáról [Revision of István Hajdú’s (sic!) “Unabashed Attempts (sic!) at an Explanation”], Ú. M. 1992/2; Beke László: “Újabb szemérmetlen magyarázatpróba” [Yet Another Unabashed Attempt at an Explanation], Ú. M. 1990/3; Sturcz János: “A Hajdu is ember” [Hajdu, too, Is a Human Being], Ú. M. 1991/4; Konkoly Gyula: “Körmösök két kézre ütővel” [Struck Across the Fingernails], Ú. M. 1991/1; Attalai Gábor: “A ‘Szemérmetlen magyarázatpróba’ folytatása szemérmes kortársaknak” [A Continuation of “Unabashed Attempt at an Explanation” for Bashful Contemporaries], Ú. M. 1991 /5.

SZEKCIÃ&#x201C;K / SECTIONS

50 50

51 51

POP, CSAJOK, SATÖBBI…1 A művészek középgenerációjának és az új nemzedéknek egy jelentős része hevesen reagál a kapitalizmus vizuális környezetet és létmódot átalakító hatásaira. Az óriásplakátok, a filmek, a popkultúra gyors átalakító ereje termékenyítően hat a 90-es évek kortárs művészetére. A reklámok álomszerű képi világa és a továbbra is „olcsó” valóság között támadt feszültség hívja elő a társadalomkritikus hangot, amit legkarakteresebben Gerhes Gábor, Kocsis Imre, Nagy Kriszta, Németh Hajnal, Szilágyi Lenke műveiben figyelhetünk meg. A mediális határok eltűnnek, a műfajok átjárhatóvá válnak; egy szintre kerül és keveredik a festészet, a különböző grafikai eljárások és a fotó. Ezzel együtt megerősödik egy generáció, akik számára a figuratív festészet többé nem jelent problémát, megszűnik a letűnt korok reprezentációs kényszere, az ideológiai teher, fesztelenül használják és keverik más műfajokkal az olaj-vászon technikát, felhasználják a fotót és a filmet, a reklámokat mintaként. A fotót szokatlan hordozókra viszik fel – mint vászon, műanyag –, ezzel a gesztussal is megszabadulva a szigorú műfaji kötöttségektől. Így válik az olaj-vászon festmény és a fotó ismerős biztonsággal két erős, médiumtudatos műfajjá, a hiteles önkifejezés megújuló terepévé ebben a régi beidegződések és az új hatások közötti ellentmondásokkal teli helyzetben.

HIGH FIDELITY…2 A significant portion of the middle and new generation of artists express strong reactions to the ways in which capitalism impacts on the visual environment and on everyday living. The rapidly transformative power of billboards, movies and popular culture greatly stimulates and inspires the contemporary art of the ‘90s. The tensions between the dreamlike visual world of advertisements and what remains a “cheap” reality call forth voices of social criticism, most markedly present in the works of Gábor Gerhes, Imre Kocsis, Kriszta Nagy, Hajnal Németh, and Lenke Szilágyi. Medial boundaries dissolve rendering genres permeable and interpenetrable; painting, graphic techniques and photography are all placed at the same level, mixing and combining with one another. At the same time, a generation for whom figural painting no longer poses any difficulties is growing strong; ideological burdens and the compulsive drive for visual representation, so powerful in ages past, now finally let up – the oil-on-canvas technique is freely combined with other genres; photos, films and advertisements are used as source material. Photos are printed onto such unusual supports as canvas or plastic – signifying another gesture in breaking away from the strict limitations of the genre. It is in this way that oil-oncanvas paintings and photography become two strong, medium conscious genres, signifying a renewed terrain for authentic self-expression in a situation otherwise loaded with contradictions between old conditioning and new influences.

52 52

Nick Hornby (1957) angol író High Fidelity című 1995-ös regényéből készült film magyar címe

Title of English writer Nick Hornby’s novel, and its film adaptation (1995)

Káldi Katalin: Nő súlyzókkal / Woman with Dumbbells 1999

53 53

54 54

55 55

Komoróczky Tamás Németh Hajnal Kovách Gergő Nagy Kriszta x-T Szarka Péter Szigeti András – Korodi János – Uglár Csaba

56 56

Ravasz András – Jokesz Antal – Szűcs Attila – Kocsis Imre

57 57

Nagy Kriszta x-T: Kortárs festőművész vagyok / I’m a Contemporary Painter 1998

Kupcsik Adrián: Actionman 3. 1999

58 58

Koncz András: „Arbeiter Sport” I. 1991 >> Uglár Csaba: Cím nélkül / Untitled 1992 >>

59 59

A FESTÉSZET ÚJ ÚTJAI – medialitás, popkultúra, eklektika A rendszerváltást követő művészetpolitikai változások következtében a 90-es évek festészetének öndefiníciós kísérletei, azaz az installáció, a számítógépek, a multimédia és a vizuális tömegkultúra képiségére adott festészeti válaszok megjelenése egyszerre zajlott a neoavantgárd művészet kanonizálásának folyamatával, kiszorítva a porondról a nyolcvanas évek transzavantgárd törekvéseit. Ugyanakkor elmondható, hogy a 90-es évek festészete bizonyos értelemben a 80-as évek festészeti törekvéseinek szerves folytatása, amely ezzel összhangban meglehetősen eklektikus képet mutat.1 A 90-es évek új generációja számára a többféle olvasat egyidejű jelenléte nem jelent problémát; a különböző irányzatok együttélése jellemezte leginkább az időszakot, tehát a mainstream áramlatok mellett szóhoz jutottak azok a korábban marginálisnak titulált jelenségek (bad painting, neo-dada), amelyek a kétezres évek végére bekerülnek a kánonba. Ebben az évtizedben egyidejűleg jelennek meg a nemzetközi kortárs művészet tendenciái a hazai művészek alkotásaiban. A képzőművészet festészet-szobrászat kettősségében való értelmezése is feloldódik egy sokkal szabadabb művészetfogalomban, amelyben a médium a művész tudatos választásának eredményeként az alkotást jelentősen meghatározó üzenet is egyben. A posztkommunista múlt képeinek, a televízió, a videó és a reklám vizualitásának képkritikai reflektálása nagyon különböző módokon – olykor ironikus felhanggal – egyszerre van jelen Fehér László, Gerber Pál, Koncz András, Szépfalvi Ágnes és Wächter Dénes festészetében. A mediális festészet fotóra, digitális képre és videóra adott reflexiói hatják át Bullás József és Braun András képeit: míg Bullás az ősi, ornamentális fonatokat és a képernyő képpontjainak látványvilágát ötvözi, Braun hatalmasra nagyított, színes látomásai, a piacgazdaság reklámiparának képeit patternként használva, az op-art hagyományokat pszichedelikus látomásokká fejlesztik. A média által közvetített képek jelentik a kiindulást Szűcs Attila és Kupcsik Adrián festészetében is: bár Szűcs képeiben a látásra reflektáló motívumok, az imaginárius tér és a transzcendencia is meghatározó, Kupcsik esetében főként a virtuális világ hősei jelennek meg, kissé elmosódva (blur effekt). Gaál József totemlényei szenvedő emberek és determinált ösztönlények mutációi, melyek időtlensége egyszerre utal kultikus és atavisztikus mivoltukra. A radikális festészet minimalizmusa jellemzi Károlyi Zsigmond, Káldi Katalin, Erdélyi Gábor és eleinte Uglár Csaba képeit is. Kósa János klasszikusnak tűnő festészete a kibertér figuráit művészettörténeti toposzokkal keverve, már-már manierista stílusban álmodja újjá.

60 60

Hornyik Sándor: Identitás és kép. Új nézőpontok a kilencvenes évek magyar festészetében (A tanulmány megjelenés alatt.)

61 61 NEW PATHS IN PAINTING – Mediality, Pop Culture and Eclecticism As a consequence of the changes in cultural policy following the regime change, self-defining experiments in the painting of the ‘90s – that is to say, the emergence of painterly reflection on the pictorial nature of installation, computers, multimedia and visual mass culture – were taking place simultaneously with the canonisation process of neo-avantgarde art, thereby pushing the trans-avantgarde aspirations of the ‘80s to the periphery. At the same time, it can be said that the painting of the ‘90s, in a certain sense, is an organic continuation of tendencies in painting that were present in the preceding decade, and, thus, accordingly, shows a rather eclectic picture.1 For the new generation of the ‘90s, the concurrence of different readings posed no problem, as the period was most prominently characterised by a parallel existence of various tendencies; next to mainstream expressions, phenomena previously regarded as marginal (Bad Painting, neo-dada) could also gain articulation and, by the end of the 2000s, were integrated into the canon. This decade sees a simultaneous appearance of international contemporary art tendencies in the works of Hungarian artists. The interpretation of fine arts as seen through the duality of painting and sculpture also dissolves into a much freer concept of art, in which the medium, as a result of the artist’s conscious choice, also manifests as a message, significantly defining the work itself. Animage-critical reflection on the visuality of a post-communist past (television, video and advertisements) is present concurrently– but in very diverse ways and sometimes with ironic undertones – in the paintings of László Fehér, Pál Gerber, András Koncz, Ágnes Szépfalvi. The works of József Bullás and András Braun are also pervaded with the reflections of medial painting on photography, digital imaging and video: while the former combines ancient ornamental plaiting with the visual world of screen pixels, the latter artist’s enormously enlarged, colourful visions utilise images from the advertising industry and develop the traditions of op art into psychedelic mirages. Media-transmitted images serve as a starting point in the paintings of Attila Szűcs and Adrián Kupcsik as well: while, in Szűcs’s works, motifs reflecting on seeing, imaginary space and transcendence are defining elements, in Kupcsik’s case, we primarily encounter the heroes of the virtual domain, somewhat out of focus (blur effect). József Gaál’s totem beings are mutations of suffering humans and creatures of instinct existing on a pre-determined course, whose timelessness alludes to a past that is both cultic and atavistic. The minimalism of radical painting is also a distinctive feature of the works of Zsigmond Károlyi, Katalin Káldi, Gábor Erdélyi and – initially – Csaba Uglár. János Kósa’s seemingly classic painting re-envisions figures from cyber space mixed with art-historical topoi, in a style that verges on Mannerism.

Sándor Hornyik: “Identity and Image: New Perspectives of Hungarian Painting in the Nineties” (study currently under publication).

62 62

63 63

iski Kocsis Tibor Kósa János Fehér László Braun András Kupcsik Adrián Váradi Róbert

Kósa János: Hackerek / Hackers 1996

64 64

Gaál József – Fehér László – Kelemen Károly >>

65 65

66 66

67 67

Szűcs Attila: Játszótér fehér fényben – Tesla / Playground in White Light – Tesla 2005

<< Hajdú Kinga – Trombitás Tamás – Károlyi Zsigmond

Szépfalvi Ágnes: Menyasszony / Bride 1997

68 68

Trombitás Tamás – Károlyi Zsigmond – iski Kocsis Tibor Kósa János – Fehér László – Ötvös Zoltán >>

69 69

Nagy Gรกbor Gyรถrgy: Leszรกllรณhely / Landing Site 1998

70 70

71 71

Kรกrolyi Zsigmond: Hetedik / Seventh 1992

72 72

73 73

Kupcsik Adriรกn Franyรณ Aatรณth

NEMZETKÖZI JELENLÉT Magyarország nemzetközi képzőművészetben való megjelenésének legfontosabb helyszíne ekkor a kétévente megrendezésre kerülő Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé, melynek kiállítóit pályáztatás során szakértői zsűri választja ki. A magángalériák ekkor még ritkán szerepelnek for-profit vásárokon, ezért a magyar művészek a nemzeti bemutatókon kívül főként galériás vagy gyűjteményi együttműködések révén juthatnak külföldi kiállításhoz. A biennálé célja, hogy a kiállító országok művészeti termését kétévente prezentálja. A kurátori koncepció alapján megvalósuló kiállítások nem csak bemutatják a kortárs művészet legújabb törekvéseit, de vissza is hatnak annak alakulására, valamint a piacot is formálják. A kilencvenes évek elején (1990) még a nyolcvanas évek új festészetének egyik főszereplője, Fehér László, majd a Vajda Lajos Stúdiós Lois Viktor (1993), két évre rá (1995) pedig az Iparterv-generációhoz tartozó, mára klasszikusnak számító szobrászművész, Jovánovics György mutatkozik be. Az évtized két utolsó biennáléján azonban már az „új generáció” teljesen új megközelítései kapnak lehetőséget. Az 1997-es velencei kiállítás kurátora Néray Katalin, aki Natura morta címmel a fiatalabb generációhoz tartozó női művészek, Köves Éva, El-Hassan Róza és az Amerikában élő Herskó Judit műveit állítja ki. A három női művész megközelítésében a személyesség, a női nézőpont, a folyamatművészet, az ember és természet viszonya, valamint a helyspecifikus gondolkodás a meghatározó. A művészeti életben végbement generációváltást az 1999-es magyar pavilon A techné vállalása című projektje érzékelteti a legjobban, ahol a négy fiatal – két női (Benczúr Emese, Imre Mariann) és két férfi (Csörgő Attila, Erdélyi Gábor) – alkotó munkáit egy idősebb generációhoz tartozó művész (Bukta Imre) installációja inspirálta. A kiállítás (kurátor: Sturcz János) műveit a személyes bevonódás, a kézműves, sőt barkács megmunkálás, a kísérletezés, az érzéki konceptualitás és a meditatív hozzáállás jellemzi.

74 74

75 75 INTERNATIONAL PRESENCE During the nineties, the International Art Biennale of Venice is the most important platform for Hungary’s representation in the international art world. Exhibiting artists for the event are selected by a panel of professional jurors. Since private galleries are still only rarely represented at for-profit fairs, Hungarian artists, in addition to national presentations, have access to exhibitions abroad only through collaborations involving galleries or collections. The aim of the Venice Biennial is to showcase, once every two years, the new art produced by the exhibiting countries. These shows, realized according to curatorial concepts, not only present the latest tendencies in contemporary art, but also shape those tendencies, and the art market as well. During the early to mid-nineties, Hungarian exhibiting artists at the Venice Biennial include László Fehér, one of the most prominent figures of the New Painting of the eighties (1990), Lajos Vajda Studio’s Viktor Lois (1993), and member of the Iparterv generation György Jovánovics, who today is considered a classic sculptor (1995). The last two biennials of the decade, however, offer a platform for the utterly fresh approaches of the ‘new generation’. The 1997 exhibition is curated by Katalin Néray, who, under the title Natura morta, showcases such woman artists from the younger generation as Éva Köves, Róza El-Hassan and US-based Judit Herskó. The perspectives of these three artists are defined by such elements as personalness, the feminine perspective, the relationship between the human being and nature, process art and site-specific thinking. The generational switch which occurs in the art world at this time is best illustrated by the 1999 Hungarian Pavilion’s project entitled Tackling Techne, where four young artists (two women: Emese Benczúr and Mariann Imre, and two men: Attila Csörgő, Gábor Erdélyi) exhibit art inspired by an installation of Imre Bukta, a representative of the older generation. The displayed works (curator: János Sturcz) are characterised by personal involvement, a tinkering/DIY approach, experimentation, sensuous conceptuality and a meditative attitude.

76 76

77 77

Kicsiny Balázs Köves Éva Csörgő Attila

Fehér László: Csónakban I. / In a Boat I 1991

78 78

El-Hassan Róza – Bukta Imre – Szíj Kamilla >> Nemes Csaba – Sugár János >>

79 79

Szász Lilla : Napfürdőzők #1 / Sunbathers #1 1998

80 80

81 81

Szรกsz Lilla Halรกsz Kรกroly Mulasics Lรกszlรณ

82 82

83 83

Szilágyi Lenke: Cím nélkül / Untitled é. n. / n. d.

TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI REFLEXIÓK A korábban csak a „második nyilvánosság” alkotói számára ismert társadalmi és politikai kérdéseket tematizáló művek a rendszerváltást követően szabad utat kaptak a bemutatkozáshoz. A köztereken végbemenő leglátványosabb változás a diktatúra köztéri, propagandisztikus szobrainak és emlékműveinek rezervátumba szállítása (Memento park, 1993), melyre azonban csak kevés kortárs reflexió érkezett. Ezek egyike St. Auby Tamás Szabadság lelkének szobra projektje, melynek során a Gellért-hegy tetején álló – mára Szabadságszoborként emlegetett – Felszabadulási emlékmű alakjára egy ejtőernyővászonból készült, két helyen kilyukasztott leplet húztak, amely így, ha csak négy napig is, de szellemalakként lebegett a budapesti panoráma felett. A művész szándéka nem a szobor eltávolítása volt, hanem korábbi értelmezésének felfüggesztése, rekontextualizálása; a figyelem felkeltése, gondolkozásra ösztönzés, amivel gazdagította a mű értelmezését. A múlt feldolgozására való törekvés az évtizedben gyakran ironikus vagy dokumentarista attitűddel jelenik meg (Pinczehelyi Sándor, Kocsis Imre, Prutkay Péter). Ezzel párhuzamosan az új társadalmi, gazdasági és politikai berendezkedés kritikája, a kapitalizmus és az ezzel járó változások a művészre és az egyénre gyakorolt hatásai is jelentősen meghatározzák a korszak műveit, mint Előd Ágnes, Gerber Pál, Gerhes Gábor, a Kis Varsó művészcsoport, Komoróczky Tamás vagy Korodi János esetében.

SOCIAL AND POLITICAL REFLECTION Following the regime change, works thematizing social and political questions which had previously only been known to artists of the ‘second public’ were given a green light. While the removal of the propagandist statues and monuments of the dictatorship and their relocation to a newly formed open air museum (Memento park, 1993) was the most strikingly visible change that occurred in public spaces, it inspired only few contemporary reflections. Tamás St. Auby’s Statue of the Soul of Freedom was one such project, whereby the gigantic figure of Liberation Monument – today known as the Liberty Statue – located on the top of Gellért Hill was covered in a veil (created from a parachute punctured in two places). As a result, if only for four days, the statue floated like a ghost above the panorama of Budapest. The goal of the artist was not the removal of the statue, but the suspension and re-contextualisation of its previous interpretation; he wished to stimulate thinking and to draw attention to the topic, thereby enriching the interpretation of his work. In the nineties, aspirations to process the past are often expressed with an ironic or documentarist attitude (Sándor Pinczehelyi, Imre Kocsis, Péter Prutkay). In parallel to this, the works from this decade are also significantly influenced by a critical stance regarding the new social, economic and political apparatus, as well as the impact of capitalism and the associated changes on artists and individuals in general – as in the case of Ágnes Előd, Pál Gerber, Gábor Gerhes, Little Warsaw, Tamás Komoróczky, and János Korodi.

84 84

Ujházi Péter: Jöhet bármi – K. J. színház: Record jelenet Whatever May Come – K. J. Theatre, Record Scene 2002

85 85

St. Auby Tamás – Bukta Imre – Uglár Csaba – Theodor Graur >>

86 86

87 87

Pinczehelyi Sándor: 5 tányér nyomatokkal No.1 (3/8) / 5 Plates with Prints No.(3/8)

88 88

Ujházi Péter – Harasztÿ István >>

89 89

Pinczehelyi Sándor: Majdnem 30 év után / After Almost 30 Years 2002

90 90

91 91

Uglรกr Csaba: No turn 1994

92 92

Gerber Pál – Rónai Péter – St. Auby Tamás – Pinczehelyi Sándor

Marilena Preda Sânc: Román szív / Romanian Heart 1998

ALTERNATÍV MŰHELYEK ÉS KÜLÖNUTAK A kilencvenes évekre a korábbi alternatív művészeti színtér a 70-es, 80-as évekbeli jelentőségét – főként a politikai és művészetpolitikai változások következtében – elveszíti: az autodidakták, lázadók és kívülállók ebben az időszakban betagozódnak a kortárs művészeti szcéna intézményrendszerébe, sokan a fősodorban találják magukat, és a kétezres évek elejére már gyakorlatilag kanonizálódnak (Műcsarnok, 2002). A szentendrei Vajda Lajos Stúdióból induló vagy ahhoz később csatlakozó művészek (feLugossy László, efZámbó István, Wahorn András, Bukta Imre, Borgó György Csaba) nonkonformizmusában keveredika dada, a szürrealizmus, a bad painting és a happeningek világa. Művészi szabadságukat főként autodidakta szellemiségük, a rendszertől való teljes függetlenségük, ironikus, sokszor groteszk hangvételük, politikai áthallásokkal teli szarkazmusuk és összművészeti tevékenységük (A. E. Bizottság) biztosítja. Bada Dada Tibor és Galambos Tamás – főként szellemi szabadságuk és művészi megközelítésük miatt – számos szálon kapcsolódnak a szentendreiekhez.

ALTERNATIVE WORKSHOPS AND MAVERICK PATHS By the ‘90s, the alternative art scene has lost the significance it possessed in the ‘70s and ‘80s, dominantly as a result of the political, and especially art policy-related, changes. During this period, self-taught artists, rebels and outsiders are integrated into the institutional system of the contemporary art world. Many find themselves in the mainstream, and, by the early 2000s, are basically canonised (Műcsarnok/Kunsthalle Budapest, 2002). The non-conformism of artists that started out with – or later joined –the Lajos Vajda Studio of Szentendre (László feLugossy, István efZámbó, András Wahorn, Imre Bukta, and György Csaba Borgó) has elements of dada, surrealism, Bad Painting, and the world of happenings. Their artistic freedom is ensured primarily by their selftaught mentality, their complete independence from the system, their ironic – often grotesque – tone, their politically loaded sarcasm and their Gesamtkunstwerk-like activities (A.E. Bizottság). Tibor Bada Dada and Tamás Galambos, especially on account of their intellectual freedom and artistic approach, has multiple ties to the artists of Szentendre.

94 94

Wahorn András: On the corner 1994

95 95

96 96

97 97

feLugossy László Wahorn András Bada Dada Tibor Milorad Krstić Rácmolnár Sándor Ősi László Galambos Tamás

98 98

99 99

<< Bada Dada Tibor ef Zámbó István Zsemlye Ildikó

ef Zámbó István: A király kiskirályt eszik / The King Feasting on Kingpins 1997

100 100

Galambos Tamás: Aranykor / Golden Age 1996

Roskó Gábor Szabó Tamás Révész László László

101 101

Bada Dada Tibor: Repülő disznó / Flying Pig 1990

102 102

Galambos Tamás Földi Péter

103 103

A MŰGYŰJTÉS FŐ IRÁNYAI A 90-ES ÉVEKBEN A 90-es években a 60-as, 70-es évek konceptuális és geometrikus avantgárdja, a 80-as évek transzavantgárdja, a neodada, a posztmodern tendenciák és a különutas magánmitológiák – bevonulva a múzeumok falai közé – mainstream szerepbe kerülnek. Az alkotók így nemcsak underground mivoltukat veszítik el, hanem – a rendszerváltással – ellenállásuk talaját is, mégsem jelent a rendszerváltás számukra teljes paradigmaváltást. (Ehhez talán a gyűjtés fellendülése is hozzájárul.) Egyes alkotók, mint például Birkás Ákos, már ekkor felülvizsgálják művészetüket, de csak a következő évtizedben váltanak. A mesterek – Maurer Dóra, Bak Imre, Károlyi Zsigmond, Hencze Tamás, Fajó János mellett megjelennek fiatal művészek is (pl. Marafkó Bence, Ottó László) a gyűjtők anyagaiban. A posztmodernek (Barabás Márton, Szabó Tamás, Várady Róbert), a neodada vajdások (efZámbó István, feLugossy László, Wahorn András, Szirtes János), a középgenerációs transzavantgárd (Kelemen Károly, Koncz András, Mulasics László), a különutas El Kazovszkij, valamint Újházi Péter képviselik a derékhadat. Ma, amikor a rendszerváltás előtti művészet feldolgozása a zenitjére ért, és a nagy múzeumok sorra kínálják összefoglaló kiállításaikat, ebben a szekcióban izgalmas betekintést kapunk a korszakban folyó aktuális referenciaképzésről, amit jelentősen befolyásol a korábbi évtizedek már beérett művészete.

MAIN DIRECTIONS OF COLLECTING ART IN THE ‘90S In the ‘90s, the conceptual and geometric avantgarde of the ‘60s and ‘70s, the trans-avantgarde of the ‘80s, and the neo-dada, along with various postmodern tendencies and individual mythologies, all make their way into the museums, and, therefore, enter the mainstream. For visual artists, the change in regime – while resulting in a loss of not only their underground existence, but the foothold of their resistance as well – does not equal a complete paradigm shift, however. (Which is perhaps also partly attributable to the upswing in the collection of art.) Some artists, such as Ákos Birkás, already begin to reconsider their art, but only actually change direction in the following decade. Next to the masters – Dóra Maurer, Imre Bak, Zsigmond Károlyi, Tamás Hencze, and János Fajó – works by young artist (e.g. Bence Marafkó, László Ottó) also make their way into art collections. The main body of artists is represented by the postmoderns (Márton Barabás, Tamás Szabó, and Róbert Várady), the neodada artists of the Lajos Vajda Studio (István efZámbó, László feLugossy, András Wahorn, and János Szirtes), prominent figures of the mid-generational trans-avantgarde (Károly Kelemen, András Koncz, and László Mulasics), the maverick El Kazovszkij, and Péter Újházi. Today, when processing the art of the pre-regime change period has reached its zenith, and the great museums offer one summarising exhibition after another, this section offers an intriguing insight into the reference-making process that took place during the nineties, substantially influenced by the seasoned art of the previous decades.

104 104

105 105

Ottó László: Cím nélkül / Untitled 1993

Nagy Csaba Deim Pรกl Hencze Tamรกs Jolรกthy Attila

106 106

107 107

108 108

109 109

Lantos Ferenc Bohus Zoltรกn Hencze Tamรกs

Deim Pรกl Hencze Tamรกs Marafkรณ Bence Fajรณ Jรกnos Bak Imre

110 110

111 111

El Kazovszkij

112 112

113 113

Szikora Tamás: Egy doboz vörös háttérrel V. – VI. – VII. / Box with Red Background V – VI – VII 1994

114 114

115 115

Deim Pรกl Hencze Tamรกs Marafkรณ Bence Fajรณ Jรกnos Bak Imre

NEMISÉG ÉS A TEST A rendszerváltást követő évtizedben számos olyan témához nyúlnak képzőművészek, amelyek a szocializmus éveiben nem tartoztak sem eszmeileg, sem gyakorlatban a művészet területéhez. Egyik, talán legfontosabb újdonság a nemi szempontú, valamint a női (vagy férfi) testet a középpontba helyező művészi megközelítés, amely teljesen új nézőpontokból közelít a társadalmi berögződések és művészettörténeti toposzok által determinált klisékhez. A művész kritikáját általában ironikusan fogalmazza meg, de csak ritkán kínál helyette elfogadható új alternatívát. Nemcsak a női művészek számának növekedése erősíti a női szempontú megközelítést, hanem a képzőművészek azon igénye, hogy szubkulturális rezervátumaikat elhagyva releváns társadalmi vitaindító szerepben lépjenek fel. Az új megközelítések azonban, sajnálatos módon, nem jutnak át a képzőművészet belső diskurzusának határain, és hiába a törekvés egy nagyobb nyilvánosság megszólítására (Nagy Kriszta: Kortárs képzőművész vagyok, köztéri plakát), a befogadó közeg egyelőre hiányzik, a témára a hazai szélesebb közönség kevéssé vevő. Ebben a szekcióban olyan műveket mutatunk be, melyek az új tartalomhoz új formát is választottak, ezzel árnyalva a művészet szerepéről kialakult képünket.

GENDER AND THE BODY In the decade following the regime change, visual artists engage a plethora of themes that, during the socialist era, belonged to the realm of art neither in theory nor in practice. The emergence of a genderbased artistic approach that places the female (or male) body at its centre signifies one of the most important new developments, as it addresses clichés determined by social stereotypes and art historical topoi from an entirely fresh vantage point. While artists generally articulate their critique with a tone of irony, they rarely offer any new acceptable alternatives. In addition to an increase in the number of woman artists, the feminine perspective is also amplified by an arising need experienced by visual artists to abandon their subcultural havens in favour of initiating relevant social debate. Regrettably, however, these new approaches (e.g. Kriszta Nagy: I Am a Contemporary Artist, public poster) do not extend past the inner boundaries of art discourse; in the absence of a receptive Hungarian audience, attempts to address the wider public fall on deaf ears. The works showcased in this section choose a new form to fit the new content, creating a more nuanced picture of how we perceive the role of art.

116 116

Bakos Gábor – Weber Imre – Lakner Antal: Vágy 1. – Hajdú Molnár Róza, tanuló / Desire 1 – Róza Hajdú Molnár, student 1999

117 117

118 118

119 119

Koronczi Endre Nagy Kriszta x-T

120 120

121 121

NĂŠmeth Hajnal

122 122

Ujj Zsuzsi: Kรถrbe I-IV. / Around I-IV 1991

123 123

>> >> Ujj Zsuzsi – Csáky Marianne – Nagy Kriszta x-T

124 124

125 125

ÚJ STRATÉGIÁK Provokáció, humor, önirónia, rezignáció, új-mediális gondolkodás, montírozás, nyelvi lelemények, merész tipográfia jellemezte azokat az új hatásokat és a régi beidegződéseket egyaránt kritikusan szemlélő művészeket, akik ütköztették a popkultúrát és a magas kultúrát, médiumtudatos alkotóként (festő, fotós, médiaművész) sajátos nyelvezetet teremtettek a korszakban, mint például Gerber Pál, Gerhes Gábor, Nemes Csaba, Németh Hajnal, Uglár Csaba. Még az előző évtized végén létrejött egy művészcsoport, amelynek tagjai hasonló szellemben, jelentősen felforgatták a művészeti közeget, és a klasszikus műfajokat teljesen elvetve, egyéni kifejezőeszközeiket keresték. Az Újlakosok (1989–1995) – Ádám Kálmán, Ádám Zoltán, Farkas Gábor, Komoróczky Tamás, Ravasz András, Szarka Péter és Szil(i) István, Mészöly Suzanne, Pálos Miklós és Szűcs Attila közreműködésével – nevüket az Újlak mozi romos épületéről kapták, amit időlegesen kiállítótér számára elfoglaltak. Kollektív munkáikban a képzőművészet határterületeire merészkedtek (videó, zene, environment), foglalkoztatta őket a művészeti tevékenység hitelessége, a művész identitása. A téri alakzatok, az objekt-formálás és a térhasználat is átalakul ebben a korszakban. Egyfajta demisztifikáció, átlényegítés, szokatlan anyagtársítások, léptékváltások történnek meg az installatív munkákat készítő alkotóknál is, akik teremberendezéseket, tárgykollázsokat készítenek. Nemcsak a falakat, a padlót használják, hanem függesztenek, illesztenek, szerkezeteket mozgatnak, szokatlan helyzetekbe hozzák műveiket: ezzel a hagyományos gondolkodást elvető gondolati vagy tárgyi konstrukcióra irányítják a figyelmet, mint Böröcz András, Kicsiny Balázs, Lovas Ilona, Csörgő Attila, Harasztÿ István. A korszakban a grafikát megújító művészek számára fontos a redukció, a folyamatszerűség, az egyediség és a sokszorosítás ellentmondásainak kifejezése és ennek ellenére a kettő összeegyeztethetősége, mint például Csontó Lajos, Kótai Tamás, Nagy Csaba, Szíj Kamilla esetében.

126 126

127 127 NEW STRATEGIES Provocation, humour, resignation, new medial thinking, montage, verbal witticisms, and bold typography are all characteristic approaches taken by artists – such as Pál Gerber, Gábor Gerhes, Csaba Nemes, Hajnal Németh, and Csaba Uglár – who regard both new influences and old conditionings with a critical eye, who counterpose high and pop culture, and who, as medium-conscious painters, photographers and media artists, create a unique language during this era. In a similar spirit, the Újlak Group (1989–1995), whose members do away with classic genres all together and seek individual modes of expression, cause a significant upheaval on the art scene. The artist group – consisting of Kálmán Ádám, Zoltán Ádám, Gábor Farkas, Tamás Komoróczky, András Ravasz, Péter Szarka, and István Szil(i), with the added participation of Suzanne Mészöly, Miklós Pálos and Attila Szűcs – is named after the dilapidated building of Újlak Cinema, which they temporarily occupy as an exhibition space. In their collective works, they venture into the borderlands of visual art (video, music, environment) and explore such issues as artist identity and the authenticity of artistic activity. This period also sees significant changes in spatial forms; how objects are shaped and three-dimensional space is used. In the case of installation artists, such as András Böröcz, Balázs Kicsiny, Ilona Lovas, Attila Csörgő, and István Harasztÿ, who create room interiors and object collages, a kind of demystification and transubstantiation also takes place, accompanied by unexpected shifts in scale and associations of materials. In addition to utilising the floor and the walls, they also suspend, juxtapose and paste elements, they move structures around and position their works in unusual scenarios, thereby drawing attention to mental or objectual constructs that reject the traditional way of thinking. During this period, to artists working toward a renewal of graphic art – especially Lajos Csontó, Tamás Kótai, Csaba Nagy, Kamilla Szíj – reduction, processuality, uniqueness, as well as the expression of both the contradictions and reconcilability inherent in reproduction and copy-making, are of crucial importance.

128 128

Szarka Péter: Frankfurti vázlatok 1 / Frankfurt Sketches 1 1997 >> Szarka Péter, Ádám Zoltán , Ravasz András

129 129

Ravasz András Komoróczky Tamás Fekete Balázs Ravasz András Szacsvay Pál Szigeti András Halász Péter Tamás Szarka Péter

130 130

131 131

Halász Péter Tamás: Út – Perspektivikus tükröződések / Path – Perspectivic Reflections 1999

132 132

Gerber Pál – Gerhes Gábor – Pacsika Rudolf – Szacsvay Pál >>

133 133

MŰTÁRGYJEGYZÉK / LIST OF WORKS

134 134

135 135

dám Zoltán _Chicago (az Újlak csoport utolsó együtt készített műve / Újlak Group’s last work together) 1995 olaj, fa / oil, wood 42 × 30 cm Szűcs Gyűjtemény / Szűcs Collection

_Ádám Zoltán Cím nélkül / Untitled 1994 szabásminta, falevél, filctoll / sewing pattern, leaf, felt-tip pen 42,2 × 30 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection

_Ádám Zoltán Vers / Poem 1997, akril, karton / acrylic, cardboard 56 × 83 cm Tóth Árpád gyűjteménye / Árpád Tóth Collection _Asszonyi Tamás Gyermekjátékok / Children’s Games 1968 öntött bronz / cast bronze 17,6 × 18 cm Szölke Gyűjtemény / Szölke Collection

_Bak Imre Salome 1991 akril, vászon / acrylic, canvas 80 × 120 cm Pauker Collection _Bak Imre Struktúra I/3. – Labilis egyensúly / Structure I/3 – Unstable Balance 1989 akril, vászon / acrylic, canvas 120 × 80 cm Hradszki László gyűjteménye / László Hradszki Collection

_Bachman Gábor Nérai Katalinnak ajánlva / Dedicated to Katalin Nérai 1996 c-print 31,5 × 46 cm Ludman–Gyuricskó gyűjtemény / Ludman–Gyuricskó Collection

_Bak Imre Szavanna / Savannah 1992 akril, vászon / acrylic, canvas 80 × 120 cm Hradszki László gyűjteménye / László Hradszki Collection

_Ádám Zoltán Fejfa / Grave Marker 1994 festett fa / painted wood 97 × 100 cm Tóth Árpád gyűjteménye / Árpád Tóth Collection

_Bada Dada Tibor Bár barbár álmok baltával borotválok / Barbaric Dreams, I Shave with an Axe 1994 akril, rétegelt lemez / acrylic, plywood 82,5 × 80 cm Kacsuk Péter gyűjteménye / Péter Kacsuk Collection

_Bakos Gábor – Weber Imre – Lakner Antal Vágy 1. – Hajdú Molnár Róza, tanuló / Desire 1 – Róza Hajdú Molnár, student 1999 c-print lemez / c-print on aluminium 160 × 117 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler

_Ádám Zoltán Fénylő modell / Luminous Model 1997 olaj, vászon / oil on canvas 140 × 85 cm Ludman–Gyuricskó gyűjtemény / Ludman–Gyuricskó Collection

_Bada Dada Tibor Ősállatok / Prehistoric Animals 1991 olaj, karton / oil, cardboard 105,5 × 71 cm Szűcs Tamás gyűjteménye / Tamás Szűcs Collection

_Bányász Éva Pogácsa képek 12/1 (zöld-fekete) / Biscuit Pictures 12/1 (green-black) olaj, fa / oil, wood átmérő / diameter: 43,5 cm Rechnitzer János Gyűjtemény / János Rechnitzer Collection

_Ádám Zoltán Talált rajz huszonnégyből / Found Drawing from Twenty-Four 1990 papír, grafitpor / paper, graphite powder 36 × 29 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection

_Bada Dada Tibor Repülő disznó / Flying Pig 1990 olaj, karton / oil, cardboard 70 × 100 cm Szűcs Tamás gyűjteménye / Tamás Szűcs Collection

_Barabás Márton A szobor / The Sculpture 1989 olaj, fa / oil, wood 51,5 × 47 × 18 cm Barabás Lajos gyűjteménye / Lajos Barabás Collection

_Ádám Zoltán Tibeti portré / Tibetan Portrait 2000 pigment, akril, vászon / pigment, acrylic, canvas 96,7 × 78,5 cm Szűcs Gyűjtemény / Szűcs Collection

_Bak Imre Bilbao 1999 olaj, vászon / oil on canvas 140 × 210 cm Karvalits–Szelényi Gyűjtemény / Karvalits–Szelényi Collection

_Barabás Márton Nautilus II 1998 fa / wood 18,6 × 46 cm Viktor L. Menshikoff gyűjteménye / Viktor L. Menshikoff Collection

_Ádám Zoltán Cím nélkül / Untitled 1988 alufólia, festék, zsákvászon / aluminium foil, paint, burlap 56 × 44 × 5,5 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection

136 136

137 137

arabás Márton _Tüsketér / Thorn-Space 1999 fa / wood 20 × 20 × 39 cm Viktor L. Menshikoff gyűjteménye / Viktor L. Menshikoff Collection

_Baranyai András Kézfogás / Handshake 1994 színes litográfia, papír / colour lithograph, paper 50 × 70 cm Jurecskó–Kishonthy Gyűjtemény / Jurecskó–Kishonthy Collection _Baranyai András Kézfogás 3. / Handshake 3 1994 színes litográfia, papír / colour lithograph, paper 100 × 70 cm Jurecskó–Kishonthy Gyűjtemény / Jurecskó–Kishonthy Collection _Baranyai András Színes kézrészlet / Coloured HandDetail 1994 színes litográfia, papír / colour lithograph, paper 55,5 × 70 cm Jurecskó–Kishonthy Gyűjtemény / Jurecskó–Kishonthy Collection _Birkás Ákos 1999 kkf 8 (4Mn9) 1999 olaj, fa / oil, wood 25 × 40 cm Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection _Birkás Ákos Fej / Head 1994 grafit, pausz / graphite, tracing paper 30 × 23 cm Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection _Birkás Ákos Fej 114 / Head 114 1994 olaj, vászon / oil on canvas 180 × 80 cm Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection

_Bohus Zoltán A Szent Grál (II.) / The Holy Grail (II) 2000 üveg, fémgőzölt, ragasztott, csiszolt, polírozott üveg / glass, metal steamed, glued, polished glass 42 × 19,5 × 14 cm Barabás Lajos gyűjteménye / Lajos Barabás Collection _Borgó Csaba Maya 1994 olaj, vászon / oil on canvas 100 × 100 cm Zimányi László és Felesége gyűjteménye / Collection of László Zimányi and his Wife _Böröcz András Darutollas kalap / Crane-Feathered Hat 1998 ceruza, toll / pencil, pen 37 × 10 × 10 × 10 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler _Böröcz András Glóbusz / Globe 1995 ceruza, tojás / pencil, egg 29 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler _Böröcz András Kerék / Wheel é. n. / n. d. ceruza, fa / pencil, wood 20 × 62 × 62 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler _Böröcz András Terhes nő / Pregnant Woman 1999 ceruza, vegyes technika / pencil, mixed technique 25 × 18 × 6,5 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler

_Braun András Plussz / Plus 1998 olaj, vászon / oil on canvas 140 × 280 cm Irokéz Gyűjtemény / Irokéz Collection _Bukta Imre Kazlak és jegenyék / Haystacks and Poplars 1996 vegyes technika, papír / mixed technique, paper 36,5 × 51,0 cm Szölke Gyűjtemény / Szölke Collection _Bukta Imre Két pohár tej / Two Glasses of Milk 1996 talált, festett fatábla, olajfesték, grafit, expandált polisztirol hőszigetelő lemez (hungarocell), karcolás / found, painted wood panel, oil paint, graphite, expanded polystyrene heat insulation panel (Styrofoam), scraping 33,8 × 90 cm magángyűjtemény / private collection _Bukta Imre Krumplievők 1/1. / Potato Eaters 1/1 1996 fekete-fehér fotó, dibond / black and white photo, dibond 110 × 140 cm Rónaszéki László gyűjteménye / László Rónaszéki Collection _Bukta Imre Téglafalak / Brick Walls 1995 ceruza, akvarell, papír / pencil, aquarelle, paper Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection _Bullás József Éjjeli kockák / Night Cubes 1996 olaj, farost / oil, fibreboard 50 × 40 cm Pauker Collection _Bullás József Vörös felfénylés / Red Lustre 1997 olaj, vászon / oil on canvas 150 × 130 cm AX Invest gyűjteménye / AX Invest Collection

sáky Marianne _Fa / Wood 1930/1995 üvegnegatív, tükör, lámpa, drót / glass negative, mirror, lamp, wire 6 × 9 × 6 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler

_Csáky Marianne Fotórajzok 1. – Nagyapám üveg- és síkfilm negatívjairól (Dobogókő éjjel [23h]. Téli felvétel, 1932) / Photo Drawings 1 – from my grandfather’s glass and sheet film negatives (Dobogókő, 11 pm, winter photo, 1932) 1933/1992 Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler _Csáky Marianne Fotórajzok 3. – Nagyapám üveg- és síkfilm negatívjairól (Zúzmarás tölgy az erdészháznál, 1933) / Photo Drawings 2 – from my grandfather’s glass and sheet film negatives (Frosty oak tree at the forest ranger station, winter photo, 1933) 1933/1992 nagyítás fotópapíron, tus / enlargement on photo paper, India ink 24 × 18 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler _Csáky Marianne Slanting Space 1997 fa vágódeszka / wooden chopping board 12 × 32 cm Inda Galéria gyűjteménye / Inda Gallery Collection _Csontó Lajos Fej / Head 1991 vintage fotó, fotópapír / vintage photo, photo paper 38,5 × 38,5 cm Rónaszéki László gyűjteménye / László Rónaszéki Collection

138 138

_Csontó Lajos Istenem / My God 1998 c-print 100 × 100 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler _Csontó Lajos Kör lábakkal, kezekkel / Circle with Hands and Feet 1995 vintage fotó, brómezüst nagyítás, fotópapír / vintage photo, silver bromide print, photo paper 44 × 45,5 cm Rónaszéki László gyűjteménye / László Rónaszéki Collection _Csontó Lajos Önarckép / Self-Portrait 1991 színezett brómezüst nagyítás, fotópapír / coloured silver bromide print, photo paper 59,5 × 48,5 cm Rónaszéki László gyűjteménye / László Rónaszéki Collection _Csontó Lajos Szem / Eye 1995 vintage fotó, fotópapír / vintage photo, photo paper 44,5 × 46 cm Rónaszéki László gyűjteménye / László Rónaszéki Collection _Csörgő Attila Gömb-örvény II. / Spherical Vortex II 1999 3 db cibaflex fénykép / 3 lifo-flex photographs egyenként / each: 44 × 44 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye _Csörgő Attila Gömbörvények I. / Spherical Vortexes I 1999 c-print 128 × 128 cm Karvalits–Szelényi gyűjtemény / Karvalits–Szelényi Collection

_Csörgő Attila Két narancs / Two Oranges – ed. 3/8+2 AP 1994 c-print (fotóinstalláció) / c-print (photo-insallation) 26,5 × 39,5 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler _Deim Pál Árnyékok II. / Shadows II é. n. / n. d. akril, vászon / acrylic, canvas 80 × 60 cm Janikovszky János gyűjteménye / János Janikovszky Collection _Deim Pál Űrállomás / Space Station é. n. / n. d. akril, vászon / acrylic, canvas 60 × 80 cm Janikovszky János gyűjteménye / János Janikovszky Collection _ef Zámbó István A király kiskirályt eszik / The King Feasting on Kingpins 1997 olaj, farost / oil, fibreboard 70 × 50 cm Ludman–Gyuricskó gyűjtemény / Ludman–Gyuricskó Collection _ef Zámbó István Hűtő a nyárson / Fridge on the Skewer 1991 olaj, farostlemez / oil, fibreboard 70 × 50 cm Szölke Gyűjtemény / Szölke Collection _ef Zámbó István Szobajelenet gyógyuló vakbottal / Room Scene with Healing White Stick 1995 olaj, vászon / oil on canvas 80 × 110 cm Szölke Gyűjtemény / Szölke Collection

139 139

l Kazovszkij _c. n. (Kaszás angyal irodalomjegyzékkel) / Untitled (Angel of Death with Bibliography) 1985 tus, applikáció, papír szobor, fém állvány / India ink, application, paper, sculpture, metal stand 200 × 180 cm Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection

_El Kazovszkij Cím nélkül / Untitled 1990-es évek / 1990s olaj, fatábla / oil, wood panel 53,5 × 36,0 cm Szölke Gyűjtemény / Szölke Collection _El Kazovszkij Pihenő bálvány / Resting Idol 1995 olaj, farost / oil, fibreboard 90 × 110 cm Kozák Gábor és Stomp Sára gyűjteménye / Collection of Gábor Kozák and Sára Stom _El Kazovszkij Sarokállat / Corner Animal 1988 festett fa, textília / painted wood, textile 123 × 57 × 50 cm Szölke Gyűjtemény / Szölke Collection _El-Hassan Róza Feszített tál / Suspended Plate 1995 vegyes technika / mixed technique 25 × 25 cm Inda Galéria gyűjteménye / Inda Gallery Collection _El-Hassan Róza Gleaming Fruits – Four 1996 fotó / photo 24 × 24 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler _El-Hassan Róza Gleaming Fruits – Pear 1996 fotó / photo 24 × 30 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler

_El-Hassan Róza Gleaming Fruits – Potato 1998 Fotó / photo 30 × 30 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler

_Fajó János Ikerpár (negatív) / Twins (negative) 1998 olaj, fa / oil, wood 250 × 42,5 cm Rechnitzer János Gyűjtemény / János Rechnitzer Collection

_Előd Ágnes Pókember / Spider Man 1998–2004 8 db fej, gipsz, filc, vatta / 8 heads, plaster, felt egyenként/each 70 × 30 × 30 (saját polc: 270 × 46 × 2, falap 6 konzollal / own shelf: 270 × 46 × 2, wooden board with 6 shelf brackets) Irokéz Gyűjtemény / Irokéz Collection

_Fajó János Organikus hullám / Organic Wave 1996 alumínium / aluminium 88,5 × 18,5 × 10 cm Barabás Lajos gyűjteménye / Lajos Barabás Collection

_Eperjesi Ágnes Csendélet 1. / Still Life 1 1998 polaroid fotogram / Polaroid photogram 45 × 66 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler _Eperjesi Ágnes Csendélet 2. / Still Life 2 1998 polaroid fotogram / Polaroid photogram 45 × 66 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler

_Farkas Gábor Cím nélkül / Untitled 1990 olaj, vászon / oil on canvas 132 × 168 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection _Farkas Gábor n. a. 1990 modulált fotó / modulated photo 115 × 94 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection _Farkas Gábor Újlak plakát / Újlak Poster 1989 fotogram / photogram 40,5 × 29 cm Szűcs Gyűjtemény / Szűcs Collection

_Erdélyi Gábor Object 1–2. 1993 fotó, akril, üveg / photo, acrylic, glass 20 × 30 cm Barta Péter gyűjteménye / Péter Barta Collection

_Fehér László Csónakban I. / In a Boat I 1991 olaj, vászon / oil on canvas 120 × 90cm Ludman–Gyuricskó gyűjtemény / Ludman–Gyuricskó Collection

_Fajó János Hullám I. / Wave I krómacél / chrome steel 250 × 22,5 × 26 cm, talapzat/plinth: 0,5 × 28 × 28 cm Barabás Lajos gyűjteménye / Lajos Barabás Collection

_Fehér László Kilátó II. /Lookout II 1990 akril, vászon / acrylic, canvas 160 × 220 cm Viktor L. Menshikoff gyűjteménye / Viktor L. Menshikoff Collection

_feLugossy László Majdnem 1 formák / Almost the Same 1996 akril, vászon / acrylic, canvas 60 × 80 cm Kacsuk Péter gyűjteménye / Péter Kacsuk Collection

_Fejér Ernő Fénykereső I. (önarckép) / Light Seeker I (Self-Portrait) 1990 fekete-fehér színezett fotó / coloured black and white photo 36 × 46 cm Rónaszéki László gyűjteménye / László Rónaszéki Collection

_Ferenczi Róbert Cím nélkül / Untitled 1993 vegyes technika / mixed technique 54 × 91 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection

ehér László _Victor L. Menshikoff portréja / Portrait of Victor L. Menshikoff 1993 olaj, vászon / oil on canvas 110 × 150 cm Viktor L. Menshikoff gyűjteménye / Viktor L. Menshikoff Collection

_Fejér Ernő Fénykereső II. (önarckép) / Light Seeker II (Self-Portrait) 1990 fekete-fehér színezett fotó / coloured black and white photo 46 × 56 cm Rónaszéki László gyűjteménye / László Rónaszéki Collection _Fekete Balázs Sárga szív / Yellow Heart 1995 olaj, vászon / oil on canvas 190 × 138 cm Szűcs Gyűjtemény / Szűcs Collection _feLugossy László 3 kezű hölgy / 3-Handed Lady 1998 olaj, karton / oil, cardboard 69,5 × 100 cm Szölke Gyűjtemény / Szölke Collection _feLugossy László Bogárhátú / Beetle 1995 ceruza, étolaj, cellux, papír / pencil, cooking oil, cello tape, paper 70 × 100 cm Kacsuk Péter gyűjteménye / Péter Kacsuk Collection _feLugossy László Erotikus ülés / Erotic Sitting 2000 olaj, papír (kollázs) / oil, paper (collage) 80 × 85 cm Szölke Gyűjtemény / Szölke Collection

140 140

_Ferenczi Róbert Cím nélkül / Untitled 1993 vegyes technika / mixed technique 80 × 55,5 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection _Földi Péter Disznók II – Három kismalac meg még három / Pigs II – Three Little Piglets, and Three More 1994 tus, papír / India ink, paper 67 × 62 cm Ludman–Gyuricskó gyűjtemény / Ludman–Gyuricskó Collection _Földi Péter Tökmagszedők / Pumpkin Seed Pickers 1989 olaj, vászon / oil on canvas 95 × 1595 cm Zimányi László és Felesége gyűjteménye / Collection of László Zimányi and his Wife _ Franyo Aatoth Script 1999 olaj, vászon / oil on canvas 110 × 82 cm Bodnár Zoltán gyűjteménye / Zoltán Bodnár Collection _Fuchs Tamás Lara 1999 olaj, vászon / oil on canvas 100 × 100 cm Irokéz Gyűjtemény / Irokéz Collection

_Gaál József Marszüasz III. / Marsyas III 2002 olaj, vászon / oil on canvas 80 × 100 cm Hradszki László gyűjteménye / László Hradszki Collection _Gaál József Phekun 1995 olaj, vászon / oil on canvas 85 × 40 cm Hradszki László gyűjteménye / László Hradszki Collection _Galambos Tamás Aranykor / Golden Age 1996 olaj, vászon / oil on canvas 130 × 100 cm Kacsuk Péter gyűjteménye / Péter Kacsuk Collection _Gerber Pál A szorongás edényei / Vessels of Anxiety 1993 olaj, vászon / oil on canvas 100 × 120 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler _Gerber Pál Becsületes helytállás / Standing One’s Ground tempera, farost lemez / tempera on fibreboard 26 × 50 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection _Gerber Pál Ég és föld / Sky and Earth 1989 olaj, vászon / oil on canvas 100 × 70 cm Barta Péter gyűjteménye / Péter Barta Collection _Gerhes Gábor Kerítés / Fence 1990-es évek eleje / early 1990s olaj, vászon / oil on canvas 90 × 110 cm Tóth Árpád gyűjteménye / Árpád Tóth Collection

141 141

erhes Gábor _Próba-sorozat (3 db) / Test Series (3 pcs) 1998 zselatinos ezüst, papír, habkarton / gelatine silver print, paper, foam board 100 × 150 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection

_Teodor Graur C. D. (Subreal Manifest) 1991 olaj, vászon / oil on canvas 60 × 40 cm Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection _Teodor Graur c. n. / Untitled (Lenin) 1991 olaj, vászon / oil on canvas 100 × 100 cm Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection _Teodor Graur STARS (Két csillag) / (Two Stars) 1991 Alumíniumdarabok / pieces of aluminium átmérő / diameter: 60 cm, 50 cm Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection _Gyenis Tibor Ilonka néni a tiszta formák kompozíciójával álmodott / Aunty Ilonka Dreamt About a Composition of Clean Forms 1999 fotó / photo 50 × 60 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler _Hajdú Kinga Akt / Nude 1998 olaj, vászon / oil on canvas 25 × 40 cm magángyűjtemény / private collection _Hajdú Kinga Benn a szívben / Inside the Heart 1998 olaj, vászon / oil on canvas 25 × 40 cm magángyűjtemény / private collection

_Hajdú Kinga Cseresznyék III. / Cherries III 2001 olaj, vászon / oil on canvas 25 × 40 cm Tóth Árpád gyűjteménye / Árpád Tóth Collection _Hajdú Kinga Defence 1998–1999 olaj, vászon / oil on canvas 25 × 40 cm magángyűjtemény / private collection _Hajdú Kinga Hegyvidék / Mountains 1998 olaj, vászon / oil on canvas 25 × 40 cm magángyűjtemény / private collection _Hajdú Kinga Könnyű büntetés 1–6. / Light Punishment 1–6 1993 olaj, vászon / oil on canvas 40 × 40 cm Tóth Árpád gyűjteménye / Árpád Tóth Collection _Hajdú Kinga Lőtér / Shooting Range 1999 olaj, vászon / oil on canvas 25 × 40 cm magángyűjtemény / private collection _Hajdú Kinga Pacsirta / Lark 1998 olaj, vászon / oil on canvas 130 × 200 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler _Hajdú Kinga Szokatlan természeti jelenség / Unusual Natural Phenomenon 1998 olaj, vászon / oil on canvas 25 × 40 cm Rátfai Attila gyűjteménye / Attila Rátfai Collection

_Halász Károly Nyitott geometria II/A / Open Geometry II/A 1993 olaj, vászon, fadoboz / oil on canvas, wooden box 480 × 640 mm Rátfai Attila gyűjteménye / Attila Rátfai Collection _Halász Péter Tamás Út (Perspektivikus tükröződések) / Path (Perspectivic Reflections) 1999 Installáció, visszapillantó tükrök, LED-ek / installation, rear view mirrors, LEDs 20 × 95 × 10 cm Barta Péter gyűjteménye / Péter Barta Collection _Harasztÿ István Helyzetváltó / Position-Shifter 1995 krómacél, elektromos acél / chrome steel, electrical steel 75 × 200 cm Rátfai Attila gyűjteménye / Attila Rátfai Collection _Harasztÿ István Világ madarai / Birds of the World 1997 farost, olaj, kollázs / fibreboard, oil, collage 34 × 88 cm Viktor L. Menshikoff gyűjteménye / Viktor L. Menshikoff Collection _Hencze Tamás Kígyóvonal / Snake-Line 1999 olaj, vászon / oil on canvas 70 × 100 cm Barta Péter gyűjteménye / Péter Barta Collection _Hetey Katalin Fekete jegyzet I. / Black Notes I 1991 guache, papír / gouache, paper 29,7 × 21 cm Barabás Lajos gyűjteménye / Lajos Barabás Collection

etey Katalin _Fekete jegyzet II. / Black Notes II 1998 guache, papír / gouache, paper 29,7 × 21 cm Barabás Lajos gyűjteménye / Lajos Barabás Collection

_Hetey Katalin Üres terek (a Rész és egész sorozatból) / Empty Spaces (from the series Part and Whole) 1990–2006 feketére patinázott acél / black patented steel változó méret, több darabból / varying dimensions, multiple pieces alap / base: 160 × 147 × 135 mm Barabás Lajos gyűjteménye / Lajos Barabás Collection _iski Kocsis Tibor Portrék III. Szarvas / Portraits III, Stag 2001 olaj, vászon / oil on canvas 100 × 140 cm Karvalits–Szelényi gyűjtemény / Karvalits–Szelényi Collection _Jokesz Antal Elegance 1999 színes ezüstnyomat / colour silver print 50 × 50 cm Karvalits–Szelényi gyűjtemény / Karvalits–Szelényi Collection _Joláthy Attila Gigant 1995 akril, farost / acrylic, fibreboard 70 × 50 cm Rechnitzer János Gyűjtemény / János Rechnitzer Collection _Jovián György Mánia / Mania 1999–2000 vegyes technika, papír, farost / mixed technique, paper, fibreboard 30 × 30 cm Szölke Gyűjtemény / Szölke Collection

142 142

_Káldi Katalin Két folyó / Two Rivers 2000 olaj, vászon / oil on canvas 40 × 80 cm Karvalits–Szelényi gyűjtemény / Karvalits–Szelényi Collection _Káldi Katalin Nő súlyzókkal / Woman with Dumbbells 1999 olaj, vászon / oil on canvas 40 × 30 cm Tóth Árpád gyűjteménye / Árpád Tóth Collection _Káldi Katalin Súlyok / Dumbbells 1994 olaj, vászon / oil on canvas 30 × 40 cm Tóth Árpád gyűjteménye / Árpád Tóth Collection _Károlyi Zsigmond Cím nélkül / Untitled 1993 olaj, vászon / oil on canvas 120 × 40 cm Rátfai Attila gyűjteménye / Attila Rátfai Collection _Károlyi Zsigmond Hetedik / Seventh 1992 olaj, vászon / oil on canvas 700 × 700 mm Rátfai Attila gyűjteménye / Attila Rátfai Collection _Kelemen Károly Kubista tájkép Teddy macival / Cubist Landscape with Teddy Bear é. n. / n. d. olaj, vászon / oil on canvas 110 × 75 cm Rónaszéki László gyűjteménye / László Rónaszéki Collection _Kerekes Gábor Fejmetszet / Cross-Section of the Head 1993 olaj, vászon / oil on canvas 50 × 70,8 cm magángyűjtemény / private collection

_Kicsiny Balázs Kapitány / Captain 1998 poliészter, ruha / polyester, clothing 170 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler _Kismányoki Károly Leláncolt sajtó / Chained Press 1990 újságoldalak, tus, kollázs / newspaper, India ink, collage Szluka Balázs gyűjteménye / Balázs Szluka Collection _Kis Varsó Kis Varsó / Little Warsaw 1996 13 db kisméretű szobor, 10 fotó, egy rajz, színes VHS film (13’52) / 13 small sculptures, 10 photos, drawing, colour VHS film (13’52) változó méret, fotók / varying dimensions, photos: 5 db/pcs 32,5 × 42,5 cm; 3 db/pcs 42,5 × 62,5 cm Gönczy Sándor gyűjteménye / Sándor Gönczy Collection _Kocsis Imre Pax I–II. 1988 zselatinos ezüstbromid, barit papír / gelatine silver bromide on Baryte paper 23,5 × 12,6 cm, 18 × 11,8 cm Jurecskó–Kishonthy Gyűjtemény / Jurecskó–Kishonthy Collection _Kocsis Imre Zsáner III. / Genre III 1993 zselatinos ezüst, barit papíron / gelatine silver on Baryte paper 18 × 13 cm Jurecskó–Kishonthy Gyűjtemény / Jurecskó–Kishonthy Collection _Komoróczky Tamás Alibi Fashion 1996 polaroid (48 db, fehér keretben / 48 pcs in white frame) 105 × 81 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection

143 143

_Kósa János Hackerek / Hackers 1996 olaj, vászon / oil on canvas 100 × 150 cm Kozák Gábor és Stomp Sára gyűjteménye / Collection of Gábor Kozák and Sára Stomp

_Komoróczky Tamás Ne búsulj, nagyfiú! I/3. / Don’t Be Sad, Big Boy I/3 1996 komputerprint, papír / computer print, paper 160 × 89 cm Irokéz Gyűjtemény / Irokéz Collection

_Kósa János Staffázs / Staffage 1997 olaj, vászon / oil on canvas 130 × 200 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler

_Koncz András „Arbeiter Sport” I. 1991 olaj, vászon / oil on canvas 200 × 150 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler

_Kótai Tamás Tűzpecsétek / Fire Stamps 1994 szén, grafit, papír / charcoal, graphite, paper 89,5 × 68,5 cm Rónaszéki László gyűjteménye / László Rónaszéki Collection

omoróczky Tamás _Emlékmű I–III. / Monument I–III 1997 színes fotónagyítás / colour photo enlargement 60 × 90 cm Irokéz Gyűjtemény / Irokéz Collection

_Konok Tamás Cím nélkül 90/105 / Untitled 90/105 1990 akril, farost / acrylic, fibreboard 32 × 32 cm Janikovszky János gyűjteménye / János Janikovszky Collection

_Kovách Gergő Ló / Horse 1999 viasz, alufólia / wax, aluminium foil 110 × 80 × 80 cm Szűcs Gyűjtemény / Szűcs Collection

_Konok Tamás Cím nélkül 2000/25 / Untitled 2000/25 2000 akril, farost / acrylic, fibreboard 32 × 32 cm Janikovszky János gyűjteménye / János Janikovszky Collection

_Körösényi Tamás Akkor és most (Szent Márton köpenye) / Then and Now (Cloak of St. Martin) 1998 vas, papírpép, pigment / iron, papier-mâché, pigment 87 × 76 × 25 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler

_Konok Tamás SINE LOCO ET ANNO I. (90/91) 1990 akril, farost / acrylic, fibreboard 32 × 32 cm Janikovszky János gyűjteménye / János Janikovszky Collection

_Köves Éva Paris 1997 olaj, vászon / oil on canvas 25 × 25 cm Ludman–Gyuricskó gyűjtemény / Ludman–Gyuricskó Collection

_Koronczi Endre 699210SI30 (Testnyomatok sorozat) 2 db / (Body Print series) 2 pcs 1998 c-print 100 × 90 cm Inda Galéria gyűjteménye / Inda Gallery Collection

_Köves Éva Budapesti árnyékok (Nyugati pályaudvar) / Budapest’s Shadows (Western Railway Station) 1996-97 installáció, 10 db kép, olaj, vászon és fotó / installation, 10 pictures, oil, canvas, photo 250 × 250 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler _Milorad Krstić Jazz mindhalálig / Jazz until Death 1990 olajpasztell, fa / oil pastel, wood 48 × 58 cm Barabás Lajos gyűjteménye / Lajos Barabás Collection _Milorad Krstić Porodično: családi tervek a nyaralásra / Porodično: Family Plans for Vacation 1990 olaj, tus, fa / oil, India ink, wood 44,5 × 47 cm Barabás Lajos gyűjteménye / Lajos Barabás Collection _Kupcsik Adrián Actionman 3. 1999 olaj, vászon / oil on canvas 67 × 138 cm AX Invest gyűjteménye / AX Invest Collection _Kupcsik Adrián Actionman 4. 1999 olaj, vászon / oil on canvas 67 × 138 cm AX Invest gyűjteménye / AX Invest Collection _Kupcsik Adrián Csörgő Attila 2001 olaj, vászon / oil on canvas 80 × 90 cm Karvalits–Szelényi gyűjtemény / Karvalits–Szelényi Collection _Kupcsik Adrián El Hassan Róza 2001 olaj, vászon / oil on canvas 130 × 90 cm Karvalits–Szelényi gyűjtemény / Karvalits–Szelényi Collection

upcsik Adrián _Előd Ági 2001 olaj, vászon / oil on canvas 84 × 120 cm Karvalits–Szelényi gyűjtemény / Karvalits–Szelényi Collection

_Kupcsik Adrián Németh Hajnal 2001 olaj, vászon / oil on canvas 100 × 100 cm Karvalits–Szelényi gyűjtemény / Karvalits–Szelényi Collection

_Méhes Lóránt Amazon é. n. / n. d. tempera, papír / tempera, paper 20 × 28 cm Tóth Árpád gyűjteménye / Árpád Tóth Collection

_Kupcsik Adrián Gaál József 2001 olaj, vászon / oil on canvas 70 × 70 cm Karvalits–Szelényi gyűjtemény / Karvalits–Szelényi Collection

_Kupcsik Adrián Szűcs Attila 2001 olaj, vászon / oil on canvas 50 × 80 cm Karvalits–Szelényi gyűjtemény / Karvalits–Szelényi Collection

_Méhes Lóránt Rács / Grid 1992 vegyes technika, papír / mixed technique, paper 23 × 32 cm Tóth Árpád gyűjteménye / Árpád Tóth Collection

_Kupcsik Adrián Károlyi Zsigmond 2001 olaj, vászon / oil on canvas 60 × 90 cm Karvalits–Szelényi gyűjtemény / Karvalits–Szelényi Collection

_Kupcsik Adrián Váróterem / Waiting Room 1999 olaj, vászon / oil on canvas 115 × 187 cm Tóth Árpád gyűjteménye / Árpád Tóth Collection

_Kupcsik Adrián Komoróczky Tamás 2001 olaj, vászon / oil on canvas 70 × 100 cm Karvalits–Szelényi gyűjtemény / Karvalits–Szelényi Collection

_Lantos Ferenc Piros-fekete / Red-Black 1999 akril, vászon / acrylic, canvas 100 × 100 cm Rechnitzer János Gyűjtemény / János Rechnitzer Collection

_Kupcsik Adrián Lakner Antal 2001 olaj, vászon / oil on canvas 70 × 100 cm Karvalits–Szelényi gyűjtemény / Karvalits–Szelényi Collection

_Lovas Ilona Két Világ I–II. / Two Worlds I–II 1998 print, fotokópia, ostya, marhabél / print, photocopy, wafer, cow intestines 75 × 65 cm Inda Galéria gyűjteménye / Inda Gallery Collection

_Kupcsik Adrián LT. Somerset 1999 olaj, vászon / oil on canvas 62 × 93 cm Tóth Árpád gyűjteménye / Árpád Tóth Collection _Kupcsik Adrián Maurer Dóra 2001 olaj, vászon / oil on canvas 60 × 80 cm Karvalits–Szelényi gyűjtemény / Karvalits–Szelényi Collection

144 144

_Marafkó Bence Hangzás Brâncușinak / Sound for Brâncuși 1998 festett fa / painted wood 69 × 13 cm Rechnitzer János Gyűjtemény / János Rechnitzer Collection _Maurer Dóra Felület / Surface 1992 akril, farost, ceruza / acrylic, fibreboard, pencil 45 × 60 cm Rechnitzer János Gyűjtemény / János Rechnitzer Collection

_Méhes Lóránt Varázslat / Magic 1990 vegyes technika, papír / mixed technique, paper 17 × 25 cm Tóth Árpád gyűjteménye / Árpád Tóth Collection _Mészöly Suzanne Cím nélkül / Untitled 1989 festett vaslap / painted iron sheet 100 × 80 × 10 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection _Mészöly Suzanne Cím nélkül / Untitled 1990 8 db festett fémvödör / 8 painted metal buckets 28 × 27 × 20cm / db Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection _Mulasics László Tanúságtétel / Bearing Witness 1990 50 × 70 cm Barta Péter gyűjteménye / Péter Barta Collection _Nádler István A 2002 2002 olaj, vászon / oil on canvas 80 × 120 cm Janikovszky János gyűjteménye / János Janikovszky Collection

145 145

ádler István _M 1999 olaj, vászon / oil on canvas 160 × 120 cm Bodnár Zoltán gyűjteménye / Zoltán Bodnár Collection

_Nádler István Cím nélkül 1. / Untitled 1 1995 akril, papír / acrylic, paper 100 × 70 cm AX Invest gyűjteménye / AX Invest Collection _Nagy Csaba NUN 1996 faragott, festett falapok / carved, painted wood panels 160 × 170 cm; 2 darabból / 2 pieces Rónaszéki László gyűjteménye / László Rónaszéki Collection _Nagy Gábor György Leszállóhely / Landing Site 1998 olaj, vászon / oil on canvas 500 × 700 mm Rátfai Attila gyűjteménye / Attila Rátfai Collection _Nagy Gábor György Súlytalan / Gravitáció / Weightless / Gravitation 1998 olaj, vászon / oil on canvas 250 × 500 mm Rátfai Attila gyűjteménye / Attila Rátfai Collection _Nagy Kriszta x-T 200 000 Ft I–VI. 1997 digitális print, fotópapír, védőfólia, PVC lemez / digital print, photo paper, protective film, PVC sheet 80 × 50 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler _Nagy Kriszta x-T Kortárs festőművész vagyok / I’m a Contemporary Painter 1998–2016 fotó, vászon / photo, canvas 70 × 150 cm Kacsuk Péter gyűjteménye / Péter Kacsuk Collection

_Nagy Kriszta x-T Kortárs háziasszony vagyok / I’m a Contemporary Housewife 1998 digitális print, vászon / digital print, canvas 30 × 30 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler _Nagy Kriszta x-T Napló / Journal 1997 olaj, vászon / oil on canvas 50 × 60 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler _Nagy Kriszta x-T Piros lett / Turned Out Red 1999 olaj, vászon / oil on canvas 90 × 70 cm Kozák Gábor és Stomp Sára gyűjteménye / Collection of Gábor Kozák and Sára Stomp _Nemes Csaba Anonim 1997 c-print, vintage nagyítás / c-print, vintage enlargement 60 × 90 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection _Nemes Csaba Cím nélkül / Untitled 1997 c-print, vintage nagyítás / c-print, vintage enlargement 60 × 90 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection

_Nemes Csaba Katedrális / Cathedral 1998 c-print, vintage nagyítás / c-print, vintage enlargement 100 × 70 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection _Nemes Csaba Lopott homlokzatok / Stolen facade 1992–94 fotó / photo 12 db fotó / 12 photos; 38 × 50 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler _Németh Hajnal Átvert vasárnap / Sunday Reamed 2001 videó (dvd) / video (DVD) 5’20 Irokéz Gyűjtemény / Irokéz Collection _Németh Hajnal Bye Bye Happiness, Hello Loneliness (Max & January sorozatból) / (from the Max & January series) 2001 komputergrafika / computer graphics 130 × 100 cm Irokéz Gyűjtemény / Irokéz Collection _Németh Hajnal Every Night and Every Day is Sunday 1997 c-print dibondon / c-print on dibond 64 × 90 cm Irokéz Gyűjtemény / Irokéz Collection

_Nemes Csaba Cím nélkül / Untitled 1997 c-print, vintage nagyítás / c-print, vintage enlargement 60 × 90 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection

_Németh Hajnal Ey-Ey All 1999 c-print 12 db / 12 pcs; 120 × 90 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler

_Nemes Csaba Hegyoldali boldogság / Happiness in the Hillside 2001 akvarell, tus, papír / aquarelle, India ink, paper 53 × 79 cm

_Németh Hajnal LifeStyle-less III. 1998 fotó / photo 125 × 125 cm Karvalits–Szelényi gyűjtemény / Karvalits–Szelényi Collection

émeth Hajnal _LifeStyle-less VI. 1998 c-print, alumínium / c-print, aluminium 80 × 80 cm Irokéz Gyűjtemény / Irokéz Collection

_Ottó László Cím nélkül / Untitled 1993 akril, farost / acrylic, fibreboard 280 × 620 mm Rátfai Attila gyűjteménye / Attila Rátfai Collection _Ottó László Cím nélkül / Untitled 1993 akril, farost / acrylic, fibreboard 380 × 500 mm Rátfai Attila gyűjteménye / Attila Rátfai Collection _Ősi László Lemossuk a gyalázatot (Fizetett ünnep) / Washing Away the Dishonour (Paid Celebration) 1998 olaj, rétegelt lemez / oil, plywood 100 × 70 cm (művészkeret/frame: 106 × 75 cm) _Ötvös Zoltán Ködös tenger (Marseille) / Foggy Sea (Marseille) 2000 olaj, vászon / oil on canvas 55 × 40 cm Tóth Árpád gyűjteménye / Árpád Tóth Collection

146 146

_Pinczehelyi Sándor Csillag alatt (Bálint) I. / Under the Star (Bálint) I 1990 fénymásolat, ceruza, akril / Xerox, pencil, acrylic 4 db A4, 50 × 70 cm-es lapon / four A4 pieces on 50 × 70 cm sheet Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection _Pinczehelyi Sándor Csillag alatt (Bálint) II. / Under the Star (Bálint) II 1990 fénymásolat, ceruza, akril / Xerox, pencil, acrylic 4 db A4, 50 × 70 cm-es lapon / four A4 pieces on 50 × 70 cm sheet Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection _Pinczehelyi Sándor Csillag alatt (Bálint) III. / Under the Star (Bálint) III 1990 fénymásolat, ceruza, akril / Xerox, pencil, acrylic 4 db A4, 50 × 70 cm-es lapon / four A4 pieces on 50 × 70 cm sheet Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection _Pinczehelyi Sándor Fejsze / Axe 1991 fa / wood átmérő / diameter: 25 cm Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection

_Pacsika Rudolf Jószerencse emlékműve / Memorial to Good Fortune 2000 üveg, biciklik / glass, bicycles 80 × 200 × 160 cm Irokéz Gyűjtemény / Irokéz Collection

_Pinczehelyi Sándor Majdnem 30 év után / After Almost 30 Years 2002 számítógépes nyomat, vászon / digital print, canvas 70 × 100 cm (2db/pcs 50 × 35 cm) Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection

_Pinczehelyi Sándor 5 tányér nyomatokkal / 5 Plates with Prints 1999 szitanyomat, porcelán / silkscreen print, porcelain átmérő / diameter: 30 cm Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection

_Pinczehelyi Sándor Virág / Flower 1991 fa, gipsz / wood, plaster magasság / height: 46 cm Szluka Balázs gyűjteménye / Balázs Szluka Collection

_Marilena Preda Sânc Román szív / Romanian Heart 1998 olaj, vászon / oil on canvas 50 × 40 cm Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection _Prutkay Péter A nagy labirintustojás 2/17 / The Great Labyrinth Egg 2/17 1996 Szitanyomat / silkscreen print 100 × 70 Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection _Rácmolnár Sándor A bonsai csodálata / Admiration of the Bonsai 1990 grafika, papír / graphic work, paper 50 × 70 cm Janikovszky János gyűjteménye / János Janikovszky Collection _Ravasz András A United Benetton is konfekció / United Benetton, Too, is a Ready-to-Wear Brand 1995–96 fa, ragasztószalag, spárga, papír / wood, adhesive tape, string, paper 47 × 47 × 20 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection _Ravasz András Clochard de luxe 1996 fotónyomat / photo print 270 × 200 cm Irokéz Gyűjtemény / Irokéz Collection _Ravasz András Évezred / Millennium 1990 csavar, olaj, vászon, zsákvászon / screw, oil, canvas, burlap 61,5 × 69,5 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection _Ravasz András Focipálya / Football Field 1998 olaj, vászon, papír / oil on canvas, paper 90 × 70 cm Szűcs Gyűjtemény / Szűcs Collection

147 147

avasz András _Good Media 1990 vegyes technika / mixed technique 30 × 24 cm Szűcs Gyűjtemény / Szűcs Collection

_Ravasz András Not Your Ordinary Techno 1995 szivacs, filctoll, fénymásolat, farostlemez / sponge, felt-tip pen, photocopy, fibreboard 46 × 46,5 × 7,5 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection _Ravasz András Pozitív / Positive 1990 vegyes technika / mixed technique 99,5 × 99,5 × 5 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection _Révész László László Cím nélkül / Untitled 1995 olaj, farost / oil, fibreboard 68,6 × 78,8 cm magángyűjtemény / private collection _Rónai Péter Moscow Da Da é. n. / n. d. szitanyomás, papír / silkscreen print, paper 70 × 50 cm Rónaszéki László gyűjteménye / László Rónaszéki Collection _Rónai Péter Öncenzurált Malevics / Self-Censored Malevich 1990 szita, papír / silkscreen print, paper 70 × 50 cm Rónaszéki László gyűjteménye / László Rónaszéki Collection _Roskó Gábor Az ír kérdés / The Irish Question 1997 olaj, rétegelt falemez / oil, plywood 60 × 60 cm Kozák Gábor és Stomp Sára gyűjteménye / Collection of Gábor Kozák and Sára Stomp

_Saxon-Szász János Di-Di (coplanal) 2000 olaj, vászon, fára feszítve / oil, canvas stretched over wood változó méret, alap 2 db kép, egyenként 68 × 90 cm / varying dimensions, 2 paintings as base, each: 68 × 90 cm Barabás Lajos gyűjteménye / Lajos Barabás Collection _St. Auby Tamás Szabadság lelkének szobra / Statue of the Soul of Freedom 1992 vegyes mediális dokumentáció: 2 fotó (Lugosi Lugo László), makett / mixed media documentation: 2 photos, (László Lugosi Lugo), mock-up 24 × 44 × 10 cm; fotók egyenként 50 × 60 cm / photos each: 50 × 60 cm Till Attila gyűjteménye / Attila Till Collection _Sugár János A láthatatlanná vált tény 1/2 / The Now-Invisible Fact 1/2 1992 fénymásolat, akvarell, papír / Xerox, aquarelle, paper 29,5 × 42 Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection _Sugár János Az inka falak technikája / The Technology of the Inca Walls 1990 farost, fekete flokk, számítógépes grafika / fibreboard, black vinyl foil, computer graphic 60 × 80 cm Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection _Sugár János Standard Ideal Settlement 1996 bronz, textil, falemez / bronze, textile, wooden board 56 × 56 cm Szűcs Gyűjtemény / Szűcs Collection _Szabó Tamás Torso 1997 bronz / bronze magasság / height: 61 cm Szölke Gyűjtemény / Szölke Collection

_Szacsvay Pál Reprojekció X. / Reprojection X 1999 színes fotó, műanyaglemez / colour photo on plastic sheet 101 × 154 cm Irokéz Gyűjtemény / Irokéz Collection _Szarka Péter Big Youth Fights Against 1998 c-print 80 × 110 cm Szűcs Gyűjtemény / Szűcs Collection _Szarka Péter Frankfurti vázlatok 1. / Frankfurt Sketches 1 1997 kollázs / collage 38 × 29 cm Barta Péter gyűjteménye / Péter Barta Collection _Szarka Péter Gotic Is Mutha Fuck 1996 fénymásolat, filctoll, akril, műanyag fólia / photocopy, felt-tip pen, acrylic, plastic foil 50 × 110 cm Irokéz Gyűjtemény / Irokéz Collection _Szarka Péter Mega Mix 1994 szalmiákos tervrajz-másolat /ammonium chloride copy of blueprint 60 × 40 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection _Szarka Péter We Have a Car, We Have a Breakfast 1999 c-print 100 × 180 cm Irokéz Gyűjtemény / Irokéz Collection _Szász Lilla Napfürdőzők #1 / Sunbathers #1 1998 fekete-fehér fotó / black and white photo 67 × 87 cm Polgár András gyűjteménye / András Polgár Collection

zász Lilla _Napfürdőzők #2 / Sunbathers #2 1998 fekete-fehér fotó / black and white photo 52,5 × 72,5 cm Polgár András gyűjteménye / András Polgár Collection

_Szász Lilla Napfürdőzők #4 / Sunbathers #4 1998–2018 fekete-fehér fotó / black and white photo 67 × 87 cm Polgár András gyűjteménye / András Polgár Collection _Szász Lilla Napfürdőzők #6 / Sunbathers #6 1998 fekete-fehér fotó / black and white photo 53 × 80 cm Polgár András gyűjteménye / András Polgár Collection _Szász Lilla Napfürdőzők #7 / Sunbathers #7 1998 fekete-fehér fotó / black and white photo 80 × 53 cm Polgár András gyűjteménye / András Polgár Collection _Szépfalvi Ágnes Menyasszony / Bride 1997 olaj, vászon / oil on canvas 60 × 40 cm Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye / Collection of Zsolt Somlói and Katalin Spengler _Szigeti András – Korodi János 20th Century Box (fotó: Illés Barna, boxkesztyű: Uglár Csaba / photo: Barna Illés, boxing gloves: Csaba Uglár) 1999 színes fotó, műanyaglemez / colour photo, plastic sheet 160 × 100 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection _Szíj Kamilla Cím nélkül / Untitled 1993 grafitceruza, papír / pencil, paper 110 × 430 cm Szűcs Gyűjtemény / Szűcs Collection

148 148

_Szikora Tamás Egy doboz vörös háttérrel V.–VI.–VII. / Box with Red Background V–VI–VII 1994 vegyes technika, kávézacc, farost, papír / mixed technique, coffee grounds, fibreboard, paper 1000 × 2000 mm Rátfai Attila gyűjteménye / Attila Rátfai Collection _Szilágyi Lenke Cím nélkül / Untitled é. n. / n. d. zselatinos ezüst nagyítás / gelatine silver print 40 × 40 cm Tóth Árpád gyűjteménye / Árpád Tóth Collection _Szilágyi Lenke Cím nélkül / Untitled é. n. / n. d. zselatinos ezüst nagyítás / gelatine silver print 30 × 40 cm Tóth Árpád gyűjteménye / Árpád Tóth Collection _Szilágyi Lenke Cím nélkül / Untitled é. n. / n. d. zselatinos ezüst nagyítás / gelatine silver print 30 × 40 cm Tóth Árpád gyűjteménye / Árpád Tóth Collection _Szilágyi Lenke Cím nélkül / Untitled é. n. / n. d. zselatinos ezüst nagyítás / gelatine silver print 30 × 40 cm Tóth Árpád gyűjteménye / Árpád Tóth Collection _Szilágyi Lenke Cím nélkül / Untitled é. n. / n. d. zselatinos ezüst nagyítás / gelatine silver print 30 × 40 cm Tóth Árpád gyűjteménye / Árpád Tóth Collection _Szili István Cím nélkül / Untitled 1992 inggallér, ing felfeszítve / shirt collar, shirt suspended 40 × 60 cm Újlak Gyűjtemény / Újlak Collection

_Szirtes János Brúnó 1995 vegyes technika, vászon / mixed technique, canvas 40 × 30 cm Pauker Collection _Szirtes János Fekvő fák, koldus / Lying Trees, Beggar 1997 fénymásolat, tempera, papír / Xerox print, tempera, paper 63 × 80 cm Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection _Szirtes János Sámuel 1995 vegyes technika, vászon / mixed technique, canvas 40 × 30 cm Pauker Collection _Szűcs Attila Játszótér fehér fényben – Tesla / Playground in White Light – Tesla 2005 olaj, vászon / oil on canvas 100 × 240 cm Szűcs Gyűjtemény / Szűcs Collection _Szűcs Attila Két piros fotel / Two Red Armchairs 1999 olaj, vászon / oil on canvas 50 × 70,8 cm magángyűjtemény / private collection _Szűcs Attila Nő sötét háttérrel / Woman with Dark Background 1999 olaj, vászon / oil on canvas 70 × 120 cm Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection _Szűcs Attila Tölcsérek / Funnels 1997–98 olaj, vászon / oil on canvas 220 × 150 cm Kozák Gábor és Stomp Sára gyűjteménye / Collection of Gábor Kozák and Sára Stomp

149 149

_Ujházi Péter Falusi történet / Village Story 1991 vegyes technika, farost / mixed technique, fibreboard 73,4 × 99,5 cm Szölke Gyűjtemény / Szölke Collection

_Ujházi Péter Munka / Work 1990 vegyes technika, farost / mixed technique, fibreboard 60 × 79,7 cm Szölke Gyűjtemény / Szölke Collection

_Tamási Claudia Játszótér / Playground 2001 olaj, vászon / oil on canvas 70 × 90 cm Tóth Árpád gyűjteménye / Árpád Tóth Collection

_Ujházi Péter Gyula 1994 kerámia / ceramic magasság / height: 67 cm Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection

_Ujházi Péter Római térkép-vázlat / Roman Map Sketch 1993 akrill, farost / acrylic, fibreboard 123,2 × 131,6 cm Szölke Gyűjtemény / Szölke Collection

_Trombitás Tamás E.M.S.E. 1993 olaj, vászon / oil on canvas 90 × 90 cm (4 darabból / 4 pieces) AX Invest gyűjteménye / AX Invest Collection

_Ujházi Péter Gyuláné / Gyula’s Wife 1994 kerámia / ceramic magasság / height: 77 cm Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection

_Ujj Zsuzsi Körbe I–IV. / In Circles I-IV 1991 fekete-fehér fotó dokubróm papíron vászonra kasírozva / black and white photo on high-contrast “Dokubróm” paper, mounted onto canvas 98 × 132,5 cm Jurecskó–Kishonthy Gyűjtemény / Jurecskó–Kishonthy Collection

amási Claudia _Ajkaim VIII. / My Lips VIII 2001 olaj, vászon / oil on canvas 50 × 70 cm Tóth Árpád gyűjteménye / Árpád Tóth Collection

_Trombitás Tamás Mandala 1994–96 akril, metál lap, vászon / acrylic, metal plate, canvas 150 × 150 cm AX Invest gyűjteménye / AX Invest Collection _Uglár Csaba 20th Century Box 1992/2005 flitter, boxkesztyű / sequins, boxing gloves 33 × 24 × 6 cm Szűcs Gyűjtemény / Szűcs Collection _Uglár Csaba Cím nélkül / Untitled 1992 alumínium, olaj, maratás / aluminium, oil, etching 100 × 141 cm Irokéz Gyűjtemény / Irokéz Collection _Uglár Csaba No Turn 1994 vágott bakelit lemezek / cut bakelite discs 7 db/pcs, 30 × 30 cm Irokéz Gyűjtemény / Irokéz Collection

_Ujházi Péter Jöhet bármi – K. J. színház: Record jelenet / Whatever May Come – K. J. Theatre, Record Scene 2002 fotó, vegyes technika, festett keret / photo, mixed technique, painted frame 39 × 44 cm Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection _Ujházi Péter Magyar tájképfestő / Hungarian Landscape Painter 1990 vegyes technika, doboz / mixed technique, box 53 × 56 × 10 cm Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection _Ujházi Péter Miles Davis emlékére / In Memory of Miles Davis 1991 asszamblázs fadobozban, fa, szög, bauxit, akril, gipsz, homok / assemblage in wooden box, wood, nails, bauxite, acrylic, plaster, sand 70 × 55 × 22 cm Szölke Gyűjtemény / Szölke Collection

_Ujj Zsuzsi Variációk az Esztergomi Fotóbiennáléra 1. / Variations for the Esztergom Photography Biennial 1 1990 vintage fotó, fotópapír / vintage photo, photo paper 41 × 33 cm Rónaszéki László gyűjteménye / László Rónaszéki Collection _Ujj Zsuzsi Variációk az Esztergomi Fotóbiennáléra 2. / Variations for the Esztergom Photography Biennial 2 1990 vintage fotó, fotópapír / vintage photo, photo paper 41 × 33 cm Rónaszéki László gyűjteménye / László Rónaszéki Collection _Ujj Zsuzsi Variációk az Esztergomi Fotóbiennáléra 3. / Variations for the Esztergom Photography Biennial 3 1990 vintage fotó, fotópapír / vintage photo, photo paper 41 × 33 cm Rónaszéki László gyűjteménye / László Rónaszéki Collection

_Andrej Vagin Cím nélkül / Untitled 1990 olaj, kollázs, farost / oil, collage, fibreboard 50 × 70 cm Viktor L. Menshikoff gyűjteménye / Viktor L. Menshikoff Collection

árady Róbert _Az ágy – Hommage à Flusser IV. / The Bed – Hommage à Flusser IV 1998 olaj, alkid, trinát, karton, vászon / oil, alkyd, enamel paint, cardboard, canvas 190 × 150 cm Bodnár Zoltán gyűjteménye / Zoltán Bodnár Collection

_Varga Ferenc Kő kontaktlencse / Stone Contact Lenses 2000 folyóparti kavicsból csiszolva (asztallal, üvegbúrával) / chiselled from riverbank pebbles (with table and glass cover) átmérő: 1 cm (kontaktlencsével megegyező) / diameter: 1 cm (identical to the size of contact lenses) Irokéz Gyűjtemény / Irokéz Collection _Varga Ferenc Kődoboz / Stone Box 1999 fonolit / phonolite 38 × 38 × 38 cm Irokéz Gyűjtemény / Irokéz Collection _Wächter Dénes Aranymetszés / Golden Ratio 2002 olaj, vászon / oil on canvas 80 × 100 cm Kozák Gábor és Stomp Sára gyűjteménye / Collection of Gábor Kozák and Sára Stomp _Wächter Dénes Boldog Új Évet! / Happy New Year! 1998 olaj, vászon / oil on canvas 120 × 100 cm Ludman–Gyuricskó gyűjtemény / Ludman–Gyuricskó Collection _Wahorn András Flying to the Island 1991 olaj, farost / oil, fibreboard 70 × 100 cm Hradszki László gyűjteménye / László Hradszki Collection

150 150

_Wahorn András On the Corner 1994 olaj, vászon, applikáció / oil, canvas, application 42,5 × 27,5 cm Ludman–Gyuricskó gyűjtemény / Ludman–Gyuricskó Collection _Wahorn András White Leo 1999 akril, vászon / acrylic, canvas 122 × 122 cm Kacsuk Péter gyűjteménye / Péter Kacsuk Collection _Wolsky András Kereszt-út (Mindennapi utaim) / Crossroads (My Everyday Paths) 1998 vizes falfesték, plextol, akril, vászon / triptichon / water-based wall paint, Plextol, acrylic, canvas / triptych 900 × 900 + 400 × 500 + 400 × 500 mm Rátfai Attila gyűjteménye / Attila Rátfai Collection _Záborszky Gábor Ősmadár (Triptichon) / Prehistoric Bird (Triptych) 1988 Plextol carborundum, papír / Plextol carborundum, paper 100 × 70 cm Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection _Záborszky Gábor Pulyka (Triptichon III.) / Turkey (Triptych III) 1988 Plextol carborundum, papír / Plextol carborundum, paper 100 × 70 cm Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection _Záborszky Gábor Vaddisznó (Triptichon II.) / Wild Boar (Triptych II) 1988 Plextol carborundum, papír / Plextol carborundum, paper 70 × 100 cm Hunya Gábor gyűjteménye / Gábor Hunya Collection

_Zsakó István Harcos / Fighter 1997 bronz / bronze magasság / height: 43 cm Szölke Gyűjtemény / Szölke Collection _Zsakó István Hatmellű / Six-Breasted 1997 bronz / bronze magasság / height: 36,5 cm Szölke Gyűjtemény / Szölke Collection _Zsakó István Szentély / Shrine 1996 bronz / bronze 19,3 × 15,5 × 9,5 cm Szölke Gyűjtemény / Szölke Collection _Zsemlye Ildikó Figura 1. / Figure 1 1992 drót váz festett papírral bevonva / wire frame covered with painted paper 72 × 34 × 61,5 cm magángyűjtemény / private collection _Zsemlye Ildikó Figura 3. / Figure 3 1992 drót váz géz alapú masszával betekerve, fa talapzaton / wire frame wrapped in gauze-based paste, on wooden plinth 120,5 × 34,5 × 60 cm magángyűjtemény / private collection

151 151

Stáblista / Exhibition Staff

Publikus magánügyek – a 90-es évek művészete magyarországi magángyűjteményekben

Public Private Affairs – the Art of the ’90s in Hungarian Private Collections

Múzeumigazgató | Museum Director Gulyás Gábor

Angol forditás | English translation Rudnay Zsófia

Kurátorok | Curators Muladi Brigitta, Schneller János

Korrektúra | Proofreading Zelei Bori

Asszisztens | Assistant Iberhalt Zsuzsa

Programszervezés | Event Management Szebeni-Tóth Anett, Poják-Gregor Judit

Közreműködött | Contributor Gergely Gabriella, dr. Keller Adrienn

Technikai közreműködők | Technical Staff Petrik Zsolt, Kecskés Robin, Olgyai János, Tóth Mátyás, Leitner Dániel

Arculatterv | Graphic Design Csuport Andrea Múzeumpedagógia | Museum Education Programme Csillag Edina, György Gabriella Marketing és kommunikáció | Marketing and Communication Bódiová Katarína, Herr Ágnes, Philipp Helga, Szörényi Örs, Torma Tamás Gyűjteménykezelő | Collection manager Herczeg Zoltán Fotó | Photos Deim Balázs

152 152

Műtárgyszállítás | Shipping Gottlasz Team Kft. Nyomdai munkák | Printed by Plot GL Kft., EPC nyomda Restaurátorok | Restorers Lövey Krisztina, Lukács Katalin, Schrett László Műtárgybiztosítás | Fine Art Insurance UNIQA Biztosító Zrt.

153 153

154 154