Lajtha László írásai I-II.

A közelmúltban, Lajtha László születésének 130. évfordulója alkalmából jelent meg írásműveinek kétkötetes kritikai összkiadása.1 A közreadó Berlász Melinda már 1984-ben publikálta Lajtha életrajzi kismonográfiáját,2 majd 1992-ben a Lajtha-írások első forrásközlő összegyűjtött kiadását.3 Az azóta eltelt harminc év kutatómunkájának eredményeként a jelenlegi, kétkötetes kiadványban közölt írások száma az első kiadáshoz képest mintegy megkétszereződött. A két kötet közel nyolcszáz oldalán most megjelent száznégy Lajtha-szöveg több mint fele (oldalszám szerint bő kétharmada) a népzene és néptánc témaköréhez kapcsolódik.

Köztudott, hogy Lajtha László Széki gyűjtése meghatározó jelentőségű volt a táncházmozgalom kezdeti időszakában. „A prímás csak a banda élén hiteles” – olvashatjuk a Széki-kötet szerzői bevezetőjében.4 A mi szempontunkból Lajthának talán egyik legnagyobb érdeme ez a felismerés és az ebből fakadó kiváló gramofonfelvételek és partitúra-lejegyzések. A Szépkenyerűszentmártoni gyűjtés előszavából megtudható, mit értett Lajtha László az általa alkotott „népzene-biológia” kifejezésen,5 a Kőrispataki gyűjtés bevezetőjében pedig magyarázatot kapunk arra, hogyan tudott „hamisan” is jól szólni a banda.6 A Lajtha-írások első kötetében a népzenével foglalkozó, korábban már publikált közel negyven írásművet tíz eddig kéziratban maradt előadás követi. Köztük olyan fontos témákat találunk, mint például a népzene előadásmódja, a gyűjtés módszertana és a cigánybandák szerepe.

Talán nem mindenki számára ismert, hogy Lajtha a néptáncról is írt: pedig ő volt az egyik szerzője A magyarság néprajza kötetsorozat „Tánc” fejezetének.7 Ez a nagyszabású, Lajtha egyéni néptánckutatói eredményein alapuló tanulmány teljes terjedelmében újra közlésre került a Lajtha László írásai második kötetében az 1937es, első kiadásban közölt összes táncábrázolással: rajzzal, fényképpel és kottával együtt. A szöveget követően Berlász Melinda értékes és bőséges jegyzeteit is érdemes elolvasni. A további, összefoglaló jellegű néptánc-tematikájú Lajtha-cikkeket a szerző hangszertörté- jegyzet

1 Berlász Melinda (közr.): Lajtha László írásai I–II. A közreadó munkatársai: Biró Viola, Ozsvárt Viktória. (Budapest: Rózsavölgyi és Társa–Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2021). A továbbiakban

LLI netről szóló írásai követik, ezek közül kettő a tárogatóról, egy pedig a tekerőről szól. Utóbbit Lajtha közösen írta Dincsér Oszkárral, múzeumi kollégájával, akivel éveken át, a Pátria-lemezfelvétek előkészítő munkálatai során is együtt dolgozott.8

2 Berlász Melinda: Lajtha László. A múlt magyar tudósai. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1984).

3 Berlász Melinda (közr.): Lajtha László összegyűjtött írásai I. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1992).

4 Lajtha László (szerk.): Széki gyűjtés. In: Népzenei monográfiák II. (Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 1954). LLI, 287.

5 Lajtha László (szerk.): Szépkenyerűszentmártoni gyűjtés. In: Népzenei monográfiák I. (Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 1954). LLI, 279–283.

6 Lajtha László (szerk.): Kőrispataki gyűjtés. In: Népzenei monográfiák III. (Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 1955). LLI, 294–304. Lásd még a 31. és 32. sz. Lajtha-szöveget is: LLI, 237–267 és 268–278.

7 Lajtha László–Gönyey Sándor: „Tánc”. In: A magyarság néprajza 4. kötet. Szerk: Czakó Elemér (Budapest: Egyetemi Nyomda, 1937), 85–149. LLI, 452–524.

8 Lajtha László–Dincsér Oszkár, „A tekerő”. In: A Néprajzi Múzeum Értesítője, 31 (1939), 103–111. LLI, 595–604.

9 LLI, 714.

A második kötet további részét zenei publicisztikai írások, korai zenekritikák, személyes jellegű és zeneszerzői nyilatkozatok alkotják. Itt található Lajtha egy hosszabb művészetelméleti témájú előadása, amelyben ezt olvashatjuk: „a művészet olyan lelkiség, amely rávetül a valóságra [...] ösztönös szükséglete annak az élőlénynek, amelyet embernek hívunk”.9 Lajtha László írásainak olvasása során felfedezhetjük ezt az „ösztönös szükségletet” az egyszerű falusi emberekben, a róluk író művelt zeneszerzőben és önmagunkban is. Németh László

moháCSy alberT –

nagy

zSolT: tizennégy Banda – üzenet

„Az itt hallható lemez előzménye a 2004ben megjelent »Tizenkét Banda«. Ezen általunk meghívott prímásokkal szívünknek kedves erdélyi muzsikákat játszottunk. A kísérőfüzet szövegében utaltunk rá, hogy egyszer talán elkészülhet a folytatás mindazzal, ami kimaradt. Azóta majd’ húsz év is eltelt, úgy érezzük, megérett az idő arra, hogy második közös lemezünkön a mai Magyarország és a Felvidék zenéiből nyújtsunk keresztmetszetet. Nem a teljesség vagy a tudományosság igénye vezérelt minket, az itt hallható zeneszámokat részben személyes élmények, részben kiváló archív felvételek, gyűjtések inspirálták. Tudjuk, hogy az ezúttal választott nagytájak (Felföld, Dunántúl, Alföld) esetében nehezebb érzékeltetni a sokszínűsé- get, mint az erdélyi muzsikákkal. Éppen ezért igyekeztünk az egyedire, a máshol nem hallhatóra összpontosítani, illetve a magyar mellett más, a Kárpát-medencében élő népek zenéjéből is válogatni. Reméljük, összeállításaink elnyerik a hallgatók és zenész kollégáink tetszését egyaránt.”

Közreműködnek: Nagy Zsolt – három- és négyhúros brácsa, hegedűkontra; Mohácsy Albert – nagybőgő, cselló; Blaskó Csaba, Dulai Zoltán, ifj. Gelencsér János, Gombai Tamás, Hrúz Dénes, Hrúz Szabolcs, Mihalovics Zsolt, Németh Dénes, Takács Ádám, Pál István „Szalonna”, Pusko Márton, Salamon Beáta – hegedű; Balogh Kálmán, Gólya Márton, Kuti Sándor, Rónai Zoltán, Szabó Dániel, Ürmös Sándor – cimbalom; Csávás Attila,

Makó Péter – klarinét; Seres Vilmos – tárogató; Horváth Pákó – kanna, szájbőgő; Balogh Noé – gitár, vokál; Csurai Attila – prímtambura; Busi Béla – tamburabrácsa; Agócs Gergely, Balogh Melinda, Bob Cohen, Fundák-Kaszai Lili, Juhász Bence Zsombor, Pál Eszter, Szabó-Kocsis Zsuzsanna, Szilvási István –ének; Hahn-Kakas István, Lázár Csaba – próza; Bágy György – táncszók

(Szerzői kiadás – MACD01)