No.42 FRANKL AlIona

42.

FRANKL ALIONA

1998. november 30december 24.

FRANKL ALIONA

megnyit贸: 1998. november 30. h茅tf么 18 贸ra Vernisage: 30. Nov. 1998. Monday 18.00

A káprázat

Frankl Aliona fotogramjairól

“Sokan amikor olyasmit látnak, amit ésszel felérni sem tudnak, nemhogy utánozni, azzal intézik el röviden, hogy: ez valami szemfényvesztés, káprázat lehet. Amivel azt közlik, hogy a szemük látni vél valamit ott, ahol igazából nincs is semmi, vagy ahogy másnak látnak valamit, mint ami az illetô dolog valójában. Mindazon által sokféle káprázat van, ehhez kétség sem fér. Például mikor valaki holdfényben megy az úton, és egy függôleges árnyat pillant meg a falon vagy a ködben, úgyhogy hirtelenében azt hiszi, hívatlan útitárs kiséri, ama tisztátalan lelkek légiójából valamelyik. (...)

Továbbá, mikor valaki azt gondolja valamirôl, hogy káprázat, pedig nem az.”

Felérjük-e általában ésszel, amit látunk? Gyakran elfeledkezünk róla, hogy a látás is tanult képességünk, hogy azt nem is látjuk valójában, amivel korábban még sohasem találkoztunk. A nem látottakat igy persze nem is utánozhatjuk, legfeljebb szegényesen, az általunk ésszel is felértekbôl rekonstruálhatjuk (emlékezzünk csak a középkori bestiáriumok rajzaira). És fordítva – oly könnyû becsapni az érzékeinket: képzeletünk készségesen rajzol sötét árnyékból tisztátalan lelket, pont-pont-vesszôcskébôl arcot, tintapacából ki-ki azt, amit megérdemel.

Egy kisméretû, fényérzékeny lap is alkalmas lehet arra, hogy a káprázat, a szemfényvesztés színpadává alakuljon, melyet soha nem volt lények és tárgyak népesítenek be, kiket egy gondos kéz úgy helyezett bele pillanatnyi állapotukba, hogy értelmet és di-

menziót adjon nekik. Ez az ôsöreg misztérium, az illúziókeltés misztériuma – melyet hosszú ideig nyûgnek érzett a mûvészet – ismét erôre kapott, egy ideje történetek bontakoznak ki papíron, vásznon és celluloidon, sokak örömére, még többek ijedelmére.

“Ennyit akart, semmi többet? Csak ezt a kis jelenetet, ilyen egyszerûen, néhány papírból kivágott emberkével, fülbôl kivett ékszerrel, angyalszárnyat formázó terméssel?” – gyanakszik a sokat látott ember, és már-már lexikont ragadna, hogy kultúrtörténetileg világítsa meg okosan, vajon a lovacskát és a kulcslyukat a sajátos magyar szentendrei szürrealizmus gyermekeként tisztelhetjük-e, mi több: mivel asszociálható a kerék vagy a nap motívuma – nem is beszélve a szárnyas lényekrôl, a szeráfokon kezdve a puttokón át a bukott angyalokig. Igen, mindez érdekes és fontos lehet – oszlop tetején álló (ott ülô) angyal, alatta a könyvtárban olvasók mint megannyi csillag, ketrecbe zártak és szabadulni vágyók, nap felé áhítozók, kiknek zuhanás a végzete – fontos, visszatérô történetek, photogram 5.5 x 5.5 cm újabb és újabb változatban, megunhatatlanul.

De az mégis fontosabb, amint a legutóbbi képeken az üvegpalackba zárt papírkivágások végre megismételhetetlen és festôien szép káprázattá alakulnak: az árnyékból illékony lények bontakoznak ki fényes testtel, mintha a puszta szellem hagyta volna lenyomatát a médium által elôkészített, érzékeny papíron.

SZIPÔCS Krisztina * A káprázat. in: Johann Peter Hebel: Kincsesládikó. Magvetô, Budapest, 1997, p.258.

Deception

The photograms of Aliona Frankl

“Many people, on seeing something that they are unable to grasp, much less imitate, simply try and gloss over it, regarding it as some kind of trickery or deception. They claim that their eyes “see” something which is not really there, or that they are seeing it differently from how it appears in reality. There are, of course, many kinds of deception. For instance, when someone walks along the road in the moonlight and sees a vertical shadow on a wall or in the mist, they might believe that they have an uninvited companion, one of the legion of wandering souls. (...)

Furthermore, when a person believes a thing to be deceptive and it isn’t...”

Do we, in fact, understand what we see? We often forget that sight is an acquired ability, and that we do not really see things that we have never experienced. What has never been seen cannot, of course, be imitated, only poorly reconstructed from what has been understood (think, for example, of the drawings in a medieval bestiary).

And vice versa – it is so easy to deceive our senses: our imagination is ready to draw an unquiet soul from a dark shadow, a face from a few pencil marks, and from an ink blot anything at all.

A small, light sensitive surface can become a perfect stage for deception, populated by creatures and objects which have

never existed, summoned by a loving hand into meaning and dimension. This ancient mystery, the mystery of illusion – long regarded in art as a mere nuisance – has once again gained power and for some time now stories have been taking shape on paper, canvas and celluloid for the pleasure of many and the terror of more. “Did she want so much, not more? Just this simple scene with a few little people cut from paper, with jewels plucked from the ear, with sheaves in the shape of an angel’s wings?” asks the man of the world with suspicion, on the verge of providing an erudite cultural-historical explanation as to whether the little horse and the key-hole should be regarded as the unique products of the Szentendre school of Hungarian surrealism; what is more, think of the associations there are with the motif of the wheel or the sun – not to mention winged creatures such as the seraphim or cherubs or fallen angels. Yes, it can all be interesting and important – an angel standing (sitting) on the top of a column, people sitting in the library beneath like stars, as if trapped in a cage, trying to escape, yearning for the sun, but whose destiny is to fall – yet more versions of the recurring stories which never lose their power to fascinate.

However, what is even more important is that in these latest pictures paper cut-outs sealed in a glass bottle turn into an inimitable and eye-catchingly beautiful deception: ethereal creatures with shining bodies emerge from the shadow, as if pure spirit has left its mark on the light sensitive paper prepared by the medium.

Krisztina SZIPÔCS Translation: János HIDEG

photogram 5.5 x 5.5 cm

L’éblouissement

Sur les photogrammes d’Aliona Frankl “Il y en a beaucoup, qui, voyant quelque chose qu’ils ne comprennent pas et qu’ils ne sont surtout pas capables d’imiter, règlent brièvement l’affaire en disant que cela photogram doit être quelque magie, une sorte d’éblouissement. Ce qu’ils veulent dire par là, c’est que leurs yeux croient voir quelque chose là, où il n’y a pourtant rien en réalité, ou ils voient autre chose à la place de cette chose réelle. Cependant, il existe beaucoup de sortes d’éblouissements, sans aucune doute. Par exemple, quand quelqu’un marche sur le chemin sous le clair de lune et remarque tout d’un coup une ombre verticale sur le mur ou dans le brouillard, donc, brusquement il croit être suivi par un compagnon de route non invité, un parmi ceux de la légion des âmes impures. (...)

Ensuite, quand quelqu’un pense de quelque chose que c’est un éblouissement, pourtant cela n’en est pas un.”

Est-ce qu’on comprend en général ce qu’on voit? On oublie souvent que la vue est une de nos capacités acquises qui ne permet pas de voir quelque chose qu’on n’ait jamais rencontrée avant. On ne peut donc pas imiter une chose jamais vue, on ne peut que reconstruire, d’une façon pauvre, d’après ce qu’on a déjà compris (pensons seulement aux dessins des bestiaires du Moyen-Âge). Et vice versa, il est tellement facile de tromper nos sens: notre imagination est toujours prête à dessiner des âmes impures à partir des ombres noires, des visages à partir de deux points et d’une ligne, chacun ce qu’il mérite à partir des tâches d’encre. Un petit bout de papier sensible à la lumière peut être également apte à devenir la scène de la magie, de l’éblouissement, peuplée des êtres et des objets qui n’ont jamais existé, mis dans leur état éphémère par des mains soigneuses de

façon à leur donner du sens et de la dimension. Ce mystère des temps jadis, celui de la création des illusions, pris pendant longtemps comme un poids superflu par les arts, a repris ses forces. Depuis quelque temps, des histoires se dessinent sur du papier, de la toile et du celluloïd, en donnant de la joie pour certains et en faisant peur à encore plus de gens. “C’est 5.5 x 5.5 cm tout ce qu’il voulait, rien d’autres? Seulement cette petite scène, aussi simplement, avec quelques petits personnages coupés du papier, avec des bijoux enlevés des oreilles, avec des fruits formant des ailes d’ange?” – se morfond en se méfiant celui qui a déjà tout vu, et se prête à prendre l’encyclopédie pour éclairer savamment par l’histoire de la culture la question de savoir si le petit cheval et le trou de la clé se présentent comme l’enfant du surréalisme de Szentendre, une version si particulièrement hongroise du surréalisme. Et encore, à quoi peut-on associer le motif de la roue et du soleil, pour ne pas parler de ces êtres ailés, à partir des séraphins jusqu’aux anges déchus, à travers des puttos?

Oui, tout cela peut être intéressant et important – l’ange debout (ou assis) sur une colonne, avec au-dessous des lecteurs dans les bibliothèques, comme des étoiles, enfermés dans des cages et aspirant à être libres, tendant vers le soleil, dont la destinée est la chute – ce sont des histoires importantes qui reviennent toujours sous une autre forme, inlassables.

Il reste cependant plus important de voir sur ces images tout récentes, comment les coupures de papier enfermées dans des bouteilles se transforment en de beaux éblouissements inimitables et pittoresques: des êtres volatils au corps lumineux se distinguent de l’ombre, comme si c’était l’esprit pur qui aurait laissé sa trace sur du papier sensible, préparé par un médium.

Krisztina Szipôcs Traduction: Borbála Pötcz

photogram 16 x12.5 cm

photogram 16 x10 cm

photogram Ă˜ 16.5 cm

photogram 17x10.5 cm

photogram 17x10.5 cm

photogram 17x10.5 cm

photogram 17x10.5 cm

photogram 10 x18 cm

Frankl Aliona Solo exhibitions 1998 1997

1996 1994 1993 1990 1989

Fotografie da Budapest, L’Accademia d’Ungheria in Roma, Rome, Italy Atmospheres, Mûhely Gallery, Szentendre, Hungary Budapest Photography, Arkhitektoniko Kentro, Thessaloniki Greece Wing-collectors, Dalmát, Szentendre, Hungary Old Coffee-houses in Budapest, Central European University, Budapest Photograms, Gallery Cirkó, Budapest, Hungary Le Vieux Budapest, Institute Francaise, Budapest, Hungary Disappearing Budapest, Kisgaléria, Pécs, Hungary Old Shops in Budapest, Hungarian Institute, Paris, France Stereos, Liget Gallery, Budapest, Hungary Shops, The Week of Photography, Thessaloniki, Greece

Major group exhibitions 1998

1997

1995 1994 1993 1992 1990 1989 1988 1987

Admissions of Identity, Mappin Gallery, Sheffield, England ÉS-Show, Vizivárosi Gallery, Budapest, Hungary The First Hungarian Photo Week, Iparmûvészeti Múzeum, Budapest Zeitgenössische Kunst aus Ungarn, Lübeck, Germany Hommage á Gémes Péter, Dovin Gallery, Budapest The Black Dishpan, Budapest Gallery, Ózd, Hungary Still life, Home Gallery, Budapest, Hungary Landscape I., Budapest Gallery, Budapest 9th Esztergom Photo Biennale, Esztergom, Hungary 29+1, Gallery Arcis, Sárvár, Hungary Imago-im, Roczkov Gallery, Budapest Especially Small Landscapes, Small Gallery, Budapest 8th Esztergom Photo Biennale, Esztergom, Hungary Un Air de Liberté, Museé de l’Elysée, Lausanne, Switzerland Looking East, Image Gallery, Aarhus, Denmark Junge Ungarische Fotografen, Pumpe, Berlin, East Germany 6th Esztergom Photo Biennale, Esztergom, Hungary 5 photographes hongrois, Galerie Robert Doisneau, Vandeuvre, France Fotografia, Mala Gallery, Warsaw, Poland WaTraMo II., Nykyaika Gallery, Tampere, Finland East European Photography, Liget Gallery, Budapest

HANGYÁL Judit, DETVAY Jenô H 1082 Budapest, Leonardo da Vinci u. 40.

Telefon: /36 1/ 324 7769 Telefon, fax: /36 1/ 312 1603 e-mail: bolt@c3.hu web: http:// www.boltgaleria.hu nyitva keddtôl péntekig 14-18 óráig open Thuesday – Friday 14.00-18.00

Katalógusterv / Design by Horváth Nóra Képbevitel / Scan TIMP Kft. Telefon: 212 9102 Levilágítás / Prepress TIMP Kft. Budapest, II. Vitéz u. 5-7.

Nyomda / Printed by HTS ART Kiadó és Nyomda Budapest, XVI. Cziráki út 26. Telefon: 403 4437 Támogatók / Sponzors Nemzeti Kulturális Alap / National Cultural Endowment Fôvárosi Közgyûlés Kulturális Bizottsága C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Klima 2000 Kft. HTS ART Kiadó és Nyomda A Bolt Galéria kiadványai / Published by Bolt Gallery ISBN 963 9009 20–2 ISSN 1218–456 x készült 500 példányban / printed in 500 copies

Copyright © Minden jog a szerzôké és a kiadóé. / All rights at the authors and the publisher.