No.56 Sylvain BARBIER • Barna ILLÉS by Galerie Bolt

Sylvain &BARBIER

The Outside Series No. 10.

B a r n a

No56.

I L L É S

Contre et avec E l l e n e

F i f t y - s i x t h Budapest 2002

é s

v e l e

E x h i b i t i o n o f B o l t G a l l e r y a t T r a f ó H o u s e o f C o n t e m p o r a r y

A r t s

Sylvain BARBIER 7

p m ,

1 0

J a n u a r y ,

2 0 0 2

1 0 t h

F e b r u a r y ,

2 0 0 2

T r a f ó H o u s e

o f

C o n t e m p o r a r y A r t s 1 0 9 4 B u d a p e s t L i l i o m

u .

4 1 .

t e l . :

4 5 6 2 0 4 4

f a x :

4 5 6 2 0 5 0

h a j n i @ t r a f o . h u w w w . t r a f o . h u F i f t y - s i x t h E x h i b i t i o n B o l t T h e

o f

G a l l e r y o u t s i d e

s e r i e s

N ° 1 0

e-mail:bolt@c3.hu www.c3.hu/˜bolt

Születés elôtt

Sy lv a i n B ar bi e r

Még manapság is akadnak olyanok, akik egy kínzó paradoxont cipelnek mindenhová magukkal, s képtelenek ebb√l a frusztráló filozófiai hálóból kigabalyodni: a világbavetettséget, ezt a mérhetetlen tágasságot kínáló realitást, a permanens szorongás állapotában élik meg. De mit tegyenek, ha nem ismerik fel rendeltetésüket, még nem látják az egyedül rájuk váró feladatot, melyben helyes megoldásként, feloldódhatnának. Ôk azok, akik mindig mindent újra kezdenék. Nem úgy a társadalmi rendszerek önkéntesei, akik egyszerre teremtik az automatizmusokat, s egyszerre rendelik magukat azok igája alá. √k rendben vannak. Sylvain Barbier munkáiból az a gyermekien naiv, s egyben mégis igen férfias konceptuális mondandó olvasható ki, s ezzel nem szeretnék er√szakot tenni rajtuk, hogy éppen most írják újra azt a kánonokba, élesen csikorgó kategóriákba rendezett, vasbeton alapzatokon intézményesül√ másodlagos emberi termékcsoportot, amit csak úgy hív a közmegegyezés: m∫vészet. A fiatal francia (el√)m∫vész, videofilmjeiben, de más m∫fajú munkáiban is, a szimplifikált cselekvési mozzanatokhoz kell√képpen sallangmenetes, a fogyasztás, a termelés világából származó, banális tárgyakat rendel, így a filmek inkább csak szituációkat, állapotokat, kommunikációs alapmintákat rögzítenek. Mint amikor a gyerek néhány f√szálból, leveléb√l, kavicsból épít egy várost maga köré. A megfogalmazott, pontosabban vizuálisan artikulált szituációk részben általános, filozófiai mez√ben mozognak, részben társadalmi jelenségekre reflektálnak némi tartózkodás és némi humor kíséretében. Nincs röhögés, de nincs feloldhatatlan rosszkedv sem. Az elmondottakból következik, hogy a m∫vek természetes velejárója a technikai kivitelezés puritanizmusa, nyersessége, közvetlensége.

H E M R I K

L á s z l ó

Nincsenek felesleges trükkök, hiányozik a tudatos, er√ltetett artisztikum. De bratyizásról szó sincs, a m∫vek feszesek és pontosak. Az olcsóság itt érdem. Még az értékek leosztása el√tt vagyunk. Sylvain Barbier nem kizárólagosan videom∫vész mint már említettem, s√t azt hiszem, ezek a rövid, illetve végtelenített et∫dök a sajátos íz∫ objektm∫vészetéb√l születtek meg. Olyan tárgyakat, tárgyegyütteseket igyekszik alkotni, melyek alapegységeit megszabadítja a felesleges nehezékekt√l (tárgytisztítás), majd egy szabadon változtatható rendszer részeivé teszi azokat. Barbier így ér el állandó dialóguskészültséget. Nem plexi alá szám∫zi a tárgyakat, ezek nem klasszikus ready madek, hanem hagyja, hogy az adott tért√l, az alkotó pillanatnyi lelkiállapotától, a befogadó-néz√ attit∫djét√l függ√en módosuló, jelentéshordozó eszközökké váljanak. Olyan objektekr√l van szó, melyek számításba veszik a világ végtelen számú kontextusát. (Mindemellett Barbier rajzol is könnyed, popos stílusban, és ír is, nem egy esetben a szövegek fontos tartozékai m∫veinek, miként a hangok, a zörejek, a zenei kezdemények úgy szintén.) A Trafó-beli kiállítás központi darabja, a 1996-os contre et avec ’ellene és vele’, ez az egyébként másfél perces állóképekb√l felépül√ mozgássorozat, még arra is kapható, ez látszott a legadekvátabb megoldásnak, hogy Illés Barna munkái környezetében hét egyedi képpé - kvázi fotóvá – lényegüljön át. (Hajdanán az állóképek mozgóképpé álltak össze, most megfordult a dolog: olyan rácsodálkozás-féle ez. Újraszületés.) Egy finn m∫vész, Radoslaw Gryta, alma -és égerfából faragott köteleket (Vasárnap reggel, 2001) eresztett alá a kiscelli templomtér magasából. Nyilvánvalóan, szakrális szándékkal. Barbier projekjtéb√l hiányzik a

pátosz, Isten elgondolása. Ellenben rendelkezésére áll egy nagy üres terem (anyaméh), melynek egyik oldalfalához egy gumi-kötelet (köldökzsinór) rögzített. És Sylvain belép a térbe, belecsimpaszkodik a kötélbe, s annak megfeszítése után, különféle pszeudo tornagyakorlatokat végez. Ez a magzati állapot viszont nem csupán bódító lebegésb√l, súlytalanságból áll. A leveg√ben felvett vízszintes testhelyzetet a földhöz csapódás fájdalmas, igaz nem túlzottan tragikus történése követi. Barbier úgy t∫nik még a dolgok el√tt áll, s onnan nyúl át a szorongó avagy túlzottan magabiztos világba. ◊ már sejti, mit akar: tetten érni a megszületésére váró m∫vészetet. Budapest 2001 12 14

Contre

avec

Sylvain

Barbier

H E M R I K 12 14 2001 Budapest

L á s z l ó b y Sy lv a i n B ar bi e r

Before birth Some people, even today, spend their lives entangled in an excruciating paradox and are incapable of escaping its frustrating philosophical web: they feel a permanent apprehension, a sense of having been thrown into this world, into a reality which confronts them with endless space. But what should they do when they fail to realise their destiny, when they are unable to find a function in which, as a final solution, they can reach fulfilment? These are the people who begin everything afresh — unlike the volunteers in social systems who create social mechanisms to which, at the same time, they surrender themselves. They are happy. The works of Sylvain Barbier radiate a childishly naïve, yet very masculine message. By saying this I do not mean to imply that these works are in the process of rewriting that canonical, strictly categorised group of secondary human products that is now institutionalised on reinforced concrete pedestals, and traditionally referred to as art. In his videos, as in his other works, the young French (pre)artist represents appropriately frill-free, banal objects taken from the world of everyday consumption and production in simplified phases of action, thus capturing basic situations, conditions and patterns of communication in just the same way that children do when they build a city from a few blades of grass, leaves, and pebbles. The visually well articulated situations in part exist in a general, philosophical field, while in part reflecting social phenomena accompanied by a certain amount of restraint and a touch of humour. There is neither harsh laughter nor incurable dejection. It follows from the above that the works, by their very nature, involve technical puritanism, roughness and immediacy. There are no superfluous tricks, no self-conscious, mannered artiness, no attempt to make friends with the spectator at any cost. Barbier’s creations are tight and exact. Cheapness here is a virtue. We are in a phase before virtues have been attributed. As I mentioned Sylvain Barbier is not exclusively a video artist, and I believe these short/looped etudes were born out of a peculiar object art. He intends to create objects and groups of objects, the basic elements of which he frees from any unnecessary ballast, before making them part of a freely interchangeable system. This way he achieves a state of permanent readiness for dialogue. He does not exile the object beneath a glass case, and instead of making classical "ready mades" he allows them to become devices of changeable meaning depending on the given context, the creator’s momentary state of mind, and the attitude of the spectator. These objects take into account the infinite number of contexts of the universe. (Besides his videos Barbier also makes casual, pop-art-style drawings. He also writes, often making his texts an important part of his works in the same way that he uses sounds, rattles, and musical elements.) The central item in the exhibition at the Trafó is his contre et avec from 1996, a series of movements made up of one-and-ahalf-minute-long video stills, which — in the context of Barna Illés’ works — metamorphoses into seven individual pictures, or quasi-photos. (In the past stills were used to create moving images. Now it happens the other way around. It is a rediscovery and a resurrection of a kind…) In Sunday Morning (2001) Finnish artist Radoslaw Gryta lowered ropes made from apple and alder into the church in Kiscell. Her intentions were obviously sacred. Barbier’s project, however, lacks pathos and the idea of God. By contrast he shows a large, empty room (the mother’s womb), to the side of which he has attached a rubber rope (an umbilical cord). Sylvain then

Contre et avec 1. 1996 / 60 X 80 cm

Rachel & Jรกnos HIDEG

Sy lv a i n B ar bi e r

enters the space, holds onto the rope and stretches it, performing various pseudo gymnastic exercises. However, his embryonic state is made up not only of floating and weightlessness. His horizontal position in the air is followed by the painful, although not particularly tragic, act of crashing to the ground. Barbier seems to be standing ahead of things that are to happen, and he reaches from this state into a world of inhibitions or excessive self-assurance. He seems to be feeling his way towards what he wants: to expose art waiting to be born.

Avant la naissance

Sy lv a i n B ar bi e r

Contre et avec 4. 1996 / 60 X 80 cm

Certaines personnes, même aujourd’hui, traînent partout avec eux un paradoxe torturant et se trouvent donc incapables de se dépétrer de se filet

12 14 2001 Budapest

H E M R I K Sy lv a i n B ar bi e r

Traduction: Zsuzsa LÓRÁNT

L á s z l ó

philosophiquement frustrant : elles ressentent une appréhension permanente, l’impression d’avoir été jetées dans ce monde, dans une réalité qui les confrontent à des espaces immesurables. Mais que peuvent-elles faire si elles ne reconnaissent par leurs destinées, quand elles sont incapables de trouver une fonction dans laquelle, comme finalité, elles pourraient s’identifier ? Ce sont les personnes qui recommencent toujours tout – contrairement aux volontaires des systèmes sociaux qui se créent des automatismes dont ils se rendent, en même temps, eux même esclaves. Ils sont réglés. Des oeuvres de Sylvain Barbier s’irradie une pensée tout à la fois enfantine et tout de même très virile. En disant cela, je ne souhaite pas impliquer que ses oeuvres sont en train de réécrire ces canons, strictements catégorisés de produits humains secondaires qui sont maintenant institutionnalisés sur des soubassements en bêton armé, et que la convention commune appelle art. Dans ses videos, comme dans les autres oeuvres, le jeune artiste français associe des objets banals, sans fioritures, empruntés à notre monde quotidien de la consommation et de la production, en des phases d’action simplifiées, capturant ainsi des situations, des états basics, et des modèles fondamentaux de la communication, de la même manière qu’un enfant construirait autour de lui une ville de quelques brins d’herbe, de feuilles, de cailloux. Les situations ainsi composées, plus exactement, visuellement articulées, se meuvent d’une part dans un champ philosophique général, et d’autre part reflétent des phénoménes sociaux, sans réserves, mais accompagnées d’humour. Il n’y a pas de rigolade, non plus que de mauvaise humeur insoluble. En conséquence, ces oeuvres, par leur nature propre, induisent une certaine simplicité, immédiateté et légéreté technique. Il n’y a ni trucages, ni contenu artistique affecté ou maniéré, ni d’intentions cherchant à fraterniser à tout prix avec le spectateur. Les créations de Barbier sont strictes et précisent. La notion de “bon marché” est considérée comme un mérite ici. Nous nous trouvons dans une phase antérieure à la distribution des valeurs. Comme je l’ai mentionné, Sylvain Barbier, n’est pas exclusivement un artiste vidéaste, et je pense, de plus, que ces etudes courtes/en boucle, sont nées de l’objet particulier de son art. Il s’efforce de créer des objets, et des ensembles d’objets dont les unités fondamentales, dont il ôte le superflus, participent à des systèmes variables à souhait. De cette manière, il obtient un état permanent de dialogue. Il n’exile pas les objets derrière des vitres de protection, et au lieu de faire de classiques “ready-mades”, il leurs permettent de devenir des accessories aux significations changeantes, selon le contexte donné, l’état d’âme momentané de l’artiste, et l’attitude du spectateur-receveur. Ces objets prennent en compte les contexts infinis de l’univers. (Parallélement à ses videos, Barbier fait aussi des dessins aux allures pop et populaires. Il écrit aussi, faisant souvent de ses textes une importante partie de son travail, tout comme le sont aussi, les sons, les bruits et les éléments musicaux). La pièce centrale de l’exposition à Trafó est Contre et avec de 1996, une série de mouvements d’une minute trente secondes, construite à partir d’images arrêtées, qui – par rapport au contexte du travail de Barna Illés – est même capable de se transubstancier en sept images uniques, ou quasi-photos. (Jadis les images arrêtées étaient utilisées à créer un mouvement. Cette fois-ci au contraire c’est une redécouverte et en un sens une renaissance…) Dans son oeuvre (Un dimanche matin, 2001) l’artiste finnois Rodoslaw Gryta a fait descendre des cordes faites de bois de pommier et d’aulnes, du haut de la nef de l’église de Kiscell. Sans doute avec une intention sacrée. Le projet de Barbier, cependant, manque de pathos, conception divine. Pourtant, il nous montre une grande salle vide (l’utérus), contre le mur de laquelle il a fixé un élastique géant (le cordon ombilical). Ensuite, Sylvain entre dans l’espace, se cramponne à l’élastique et l’étire, effectuant une série de pseudo exercices de gymnastique. Quoi qu’il en soit, cet état embryonnaire ne consiste pas uniquement en flottements et situations d’apesanteur. La position horizontale de son corps dans l’air est suivie par le fait douloureux, mais à vrai dire pas particulièrement tragique, de sa chute sur le sol terrestre. Barbier semble tenter de précéder se qui pourrait arriver, situation d’où il tend la main à un monde, soit angoissé, soit trop sûr de lui. Il soupçonne déjà ce qu’il veut atteindre : l’art attendant sa naissance.

Sy lv a i n B ar bi e r

8 Contre et avec 2. 1996 / 60 X 80 cm

Sy lv a i n B ar bi e r

Contre et avec 3. 1996 / 60 X 80 cm

Sy lv a i n B ar bi e r

10 Contre et avec 5. 1996 / 60 X 80 cm

Sy lv a i n B ar bi e r

Contre et avec 6. 1996 / 60 X 80 cm

1974 Paris ( F ) 1998 1992

Sylvain BARBIER

National Plastic Arts Studies Diploma with distinction, National school of fine arts, Baccalauréat economic and social sciences

Nancy, ( F )

Solo exhibition 2001 2000

We will have to take decisions and maybe get rid off a part of the equipment, Hot Red International, Everithing seemed implacably ordered by the succession of rational events, galerie Le Sous-sol,

Den Haag, ( NL ) Paris, ( F )

Group exhibitions 2001

2000

1999

1998 1997 1996 1996

A detour by the simplicity: experiences of absurd, Contemporary Art center Le Confort Moderne, Move, Museum of Contemporary Art, Maribor, Anti-gravity, Le Tapis Rouge, For further informations please contact the gallery - part 1, galerie Le Sous-sol, Aux chiottes...les artistes, museum Calvet, Requien, and Vouland, Le congrès et Service compris, O.P.A. café, The big tank, at the hospital of Kremlin-Bicêtre, International Off meetings Paris / Berlin, at the parisian's Action Christine Odéon cinema, Cerise and the Berliner's Brotfabrik cinema, France and Germany Hare days 1, rue Erckmann-Chatrian, French spring, Contemporary Art center l'Espace de l'Art Concret, End of lease, rue des Tiercelins, A room in town, av. Milton, Graduated, Fine-Arts museum,

Poitiers, ( F ) Slovenia Paris, ( F ) Paris, ( F ) Avignon, ( F ) Paris, ( F ) Kremlin-Bicêtre, ( F )

Nancy, ( F ) Mouans-Sartoux, ( F ) Nancy, ( F ) Nancy, ( F ) Nancy, ( F )

Residencies and grants 2001 2000

Hungarian season, Budapest, Hungaria, (AFAA - Ville de Paris) La Source, La Guéroulde, France Aide à la première exposition, Ministère de la Culture et de la communication, Délégation aux Arts Plastiques (CNAP) Aide individuelle à la création (DRAC)

Catalogue and interview 2001 2000

Move, Museum of Contemporary Art, Maribor, Slovenia and Galerie Le Sous-sol Multipistes, Arnaud Laporte for radio France Culture

(F)

Sy lv a i n B ar bi e r

Contre et avec 7. 1996 / 60 X 80 cm

ylvain Barbier Contre et avec Ellene és vele Sylvain Barbier Contre et avec Ellene és vele Sylvain Barbier Contre et ave

ris Barna Illés Nektár-tenger Mare Nectaris Barna Illés Nektár-tenger Mare Nectaris Barna Illés Nektár-tenger Mare

ec Ellene és vele Sylvain Barbier Contre et avec Ellene és vele Sylvain Barbier Contre et avec Ellene és vele Sylvain Ba

BOLT FOTÓGALÉRIA Judit HANGYÁL · H-1064 Budapest, Podmaniczky út 69. tel/fax: (361) 302 2043 · By appointment e-mail: bolt@c3.hu · web: http:// www.c3.hu/~bolt

No. 56. The Outside Series No. 10. Organised by Trafó House of Contemporary Arts and Bolt Gallery Text by János STURCZ and László HEMRIK English and french tranlations by Rachel & János HIDEG Tel.: 36 1 4668147 French tranlations by Zsuzsa LÓRÁNT Design by ARKTISZ studio,Balázs CZEIZEL, Ákos LOKODI Tel.: 36 1 3356031 Prepress by Timp Kft. Tel.: 36 1 2129102 Printed by HTSART Press 1163 Budapest, Cziráki út 26-32. Tel: 36 1 4034437, 4634437 Sponsors F√városi Közgy∫lés Kultúrális Bizottsága / Budapest City Council Cultural Committee c3 Cultural and Communications Center / c3 Kulturális és Kommunikációs Központ Budapesti Francia Intézet / French Institut of Budapest Arktisz Stúdió HTSART press / HTSART Kiadó és nyomda Special thanks to: AFAA, Mairie de Paris, Galerie Le Sous-sol, Edina CSÓKA, Bruno BRUEL

arna Illés Nektár-tenger Mare Nectaris Barna Illés Nektár-tenger Mare Nectaris Barna Illés Nektár-tenger Mare Nect

Barna ILLÉS 7

p m ,

1 0

T r a f ó H o u s e

o f

C o n t e m p o r a r y A r t s 1 0 9 4 B u d a p e s t L i l i o m

u .

4 1 .

t e l . :

4 5 6 2 0 4 4

f a x :

4 5 6 2 0 5 0

h a j n i @ t r a f o . h u w w w . t r a f o . h u F i f t y - s i x t h E x h i b i t i o n B o l t T h e

o f

G a l l e r y o u t s i d e

s e r i e s

N ° 1 0

e-mail:bolt@c3.hu www.c3.hu/˜bolt

J a n u a r y ,

2 0 0 2

1 0 t h

F e b r u a r y ,

2 0 0 2

Ûr-kocsonya

S T U R C Z

J á n o s

Illés Barna m∫veinek szürrealisztikus, súlytalanul lebeg√ világa látszólag elszakad a földi realitástól, s a sci-fi, az ∫r- és mélytengeri kutatás gyermeki, mesebeli képzeleten átsz∫rt fantáziabirodalmába húzódik. De fantáziái annak a realitásnak a jegyeit is hordozzák, amelyben él. Egy teljesen átmeneti, kaotikus, értékválságban szenved√, korrupciótól és kriminalitástól bomló fél-feudális, vad-kapitalista társadalomban, a nyílt politikai beszédt√l fóbiásan retteg√ képz√m∫vészeti hagyomány nyomása alatt élve, a fiatal magyar m∫vészek többségét hidegen hagyják a nyugati társaikat alapvet√en foglalkoztató társadalmi-politikai kérdések. Illés Barna is kilép a konkrét valóságból egy önmaga által kreált irreális világba, amely egyszerre fenséges és gyermeki, mégsem otthonos, mindenen kívüláll, els√ látásra megnyugtató vonásai ellenére legjellemz√bb vonása a bizonytalanság. Nincs benne lent és fent viszonylat, bal és jobb oldal, képei valóban egyformán érvényesek minden irányból. Bizonytalan, az anyagtalanság határát súroló közegük is, az ∫r, a súlytalanság állapota vagy a víz alatti világ, melyet zselatinba helyezett játékfigurákkal, olykor ∫rhajósoknak t∫n√ mélytengeri búvárbabákkal idéz meg. Így léptékük is ambivalens, egyszerre érzékeljük benne a végtelen teret és a kicsiny, m∫termi szituációt is. Illés gyermekkorunk kádvízben hipermangánt feloldó, az elemeket játékosan a fürd√szobában, konyhában próbálgató "kísérleteit" metszi egybe az emberiség nagy, heroikus vállalkozásaival, holdraszállással, ∫rsétákkal, mélytengeri merülésekkel, csakhogy az utóbbiak is egy-egy gyermekkori fantázia, verne-i álom valóra váltásai. Olyan végtelen terek és mélységek elé állít bennünket, melyek vonzásuk ellenére émelygést és már-már fóbikus rettegést váltanak ki bennünk. Az ambivalencia jelzésére Illés Barna úgy idézi meg az ∫rbeli és víz alatti végtelen tereket, hogy paradox módon - a fekete bársony háttér és az áttetsz√ zselatin alkalmazásával - kisz∫ri a teret, egyfajta tér-nélküli, vakuum-szer∫ hatást érve el. Mindezt ugyanakkor a gyermekek játékosságával és felszabadultságával, valódi horror nélkül teszi. Az utóbbi években egy sor fotót alkalmazó képz√m∫vész - például Loris Cecchini, Lois Renner, vagy a magyar Szabó Dezs√ - dolgozik modellekkel, makettekkel. ◊k azonban valóságérzékelésünk elbizonytalanodásáról, realitás és fikció határának elmosódásáról, a média és a virtuális valóság által való bekebelezésér√l beszélnek. Illés Barna nem a valósággal, nem is a falánk médiával és komputerrel, hanem az emberi fantázia √sibb, gyermekmesékben

Ba rna Ill és

banalizáltan továbbél√ képzeteivel foglalkozik. Heroizmus és nosztalgia nélkül, látszólag kívül a magyar és a földi valóságon. 12 16 2001 Budapest

Barna

ILLร S

Nektรกr-t eng er Mare

Nektaris

S T U R C Z 12 16 2001 Budapest

J á n o s b y

Space jelly The surrealistic, weightless, hovering world of Barna Illés appears to break free of earthly reality and enter the childlike, fantasy realm of science fiction and of space and deep-sea exploration. However, his fantasies bear the features of the reality in which he lives. It is a transitional, chaotic, semi-feudal, wild capitalistic society, which is marred by corruption and criminality and manically afraid of free political speech. Under the pressure of the artistic traditions of this society, the majority of Hungarian artists are not uninterested in the social-political issues that occupy the minds of their counterparts in the West. Barna Illés steps outside everyday reality into an unreal world of his own creation. The most telling feature of this universe – a universe that is magnificent and child-like, as well as tranquil, at least at first glance – is uncertainty. It has no up and down, no left and right. Illés’ pictures are equally valid when observed from any direction. Their context is also uncertain, almost immaterial: space, weightlessness, and the underwater world, evoked by plastic figures set in gelatine or by deep-sea-diver puppets that sometimes appear as astronauts. Even their scale is ambivalent, reflecting at the same time endless space and the miniature situation of the studio. Illés combines such childhood “experiments” as dissolving potassium permanganate in the bathtub or the kitchen sink, with the great heroic enterprises of mankind: landing on the moon, spacewalks, deep-sea exploration. However, these latter are nothing other than the turning into reality of childhood fantasies, the dreams of Jules Verne. He confronts the spectator with spaces and depths which, despite their attraction, are capable of generating terror. In order to highlight this ambiguity he evokes the sensation of the endless spaces of the galaxy and the deep sea by means of a black velvet background and transparent gelatine. In this way Illés, quite paradoxically, filters space, thus achieving a kind of “space-less”, or vacuum-like effect. He does this with the playfulness and blitheness of a child, without provoking real horror. There are many artists today — including Loris Cecchini, Lois Renner, and the Hungarian Dezsõ Szabó — who make use of models and mock-ups. However, these convey the uncertainty of reality, the blurring of the boundaries between fiction and reality, and the swallowing up of reality by the media and by virtual reality. Barna Illés is not concerned with reality, nor with the devouring media and the computer, but with the ancient, childlike notions of human fantasy, which survive in the simplified form of children’s tales. Without heroism and nostalgia, and apparently outside Hungarian, as well as foreign, reality.

Ba rna Ill és

Translation: Rachel & János HIDEG

Ba rna Il lé s

Nektár-tenger I. 2001 / 80 X 120 cm

Ba rna Ill és

6 Nektár-tenger II. 2001 / 80 X 120 cm

S T U R C Z

La gelée de l’espace Le monde de Barna Illés, surréaliste, planant, en apesenteur, semble se libérer de la réalité terrestre et entrer dans le royaume candide et fantasmagorique, de la science fiction, de l'espace, et des grandes profondeurs marines. Cependant, ses illusions conservent en mémoire la physionomie de la réalité dans laquelle il vit. C'est une économie en transition, chaotique, semi-féodale où règne le capitalisme sauvage, qui est ruinée par la corruption et la criminalité et maniaquement peureuse d'une éventuelle liberté de parole politique. Sous la pression des traditions artistiques de cette société, la majorité des artistes

sous-marin, évoqué par des figures en plastique immergées dans la gélatine, ou par des poupées en forme de plongeurs sous-marins qui apparaissent

J á n o s

magnifique et enfantin, aussi bien que tranquille, à première vue du moins--c’est l’incertitude. Il n’y a ni haut ni bas, ni gauche ni droite. Les images d’Illés peut être regardées également dans n’importe quel sens. Leur contexte est aussi incertain, presque immatériel: l’espace, l’apesanteur et le monde

12 16 2001 Budapest

hongrois ne sont pas inintéressés par les résultats socio-politiques qui occupent les esprits de leur contre-partie, à l'Ouest. Barna Illés sort de la réalité quotidienne et entre dans un monde fictif qu’il crée lui-même. Le trait le plus frappant de cet univers--univers qui est

parfois comme des astronautes. Même l’échelle est ambivalente, exprimant en même temps les espaces infinies et l’étroitesse de l’atelier. Illés unit les «expériences scientifiques» de l’enfance--où l’on fait dissoudre du permanganate de potassium dans le bain ou dans l’évier--avec les entreprises héroïques de l’humanité: l’alunissage, la marche dans l’espace, les explorations sous-marines. Mais ces entreprises ne sont que la réalisation des fantaisies enfantines, les rêves d’un Jules Verne. Illés confronte son public avec des espaces et des profondeurs qui, en même temps qu’ils fascinent, peuvent aussi engendrer la terreur. Pour souligner cette ambiguité il évoque la sensation des espaces infinis de la galaxie et de la mer profonde en se servant d’un arrière-plan de velours noir et de gélatine transparente. De cette façon Illés, paradoxalement, filtre l’espace, réalisant ainsi un effet «sans espace», un espèce de vide. Il le fait avec l’espièglerie et la joie d’un enfant, sans provoquer une horreur réelle. Aujourd’hui il y a de nombreux artistes— y compris Loris Cecchini, Lois Renner, et le Hongrois Dezsõ Szabó — qui se servent des modèles et des maquettes. Quoi qu'il en soit, ceux-ci illustrent l'incertitude de notre sens de la réalité, le brouillage des frontière entre réalité et fiction, le recrachage de la réalité par les médias, ainsi que la réalité virtuelle. Barna Illés ne s'occupe pas de la réalité, pas plus que des médias dévorants, ni des ordinateurs, mais des antiques et infantines notions de l'imaginaire humain, qui survivent dans les formes simples des contes pour enfants. Sans héroïsme, ni nostalgie, et manifestement en dehors des réalité hongroises, aussi bien qu'etrangères. Sylvain Barbier

Ba rna Ill és

Traduction: Rachel & János HIDEG

B ar na I lés

8 Nektár-tenger III. 2001 / 80 X 120 cm

B ar na I llés

Nektár-tenger IV. 2001 / 80 X 120 cm

B ar na I llĂŠs

10 NektĂĄr-tenger V. 2001 / 80 X 120 cm

Barna ILLÉS

1964 Budapest ( H )

1985-1990 Teachers’ Training College, Art

2000 2001

1993-1996 Szellemkép Foundation College of Photography 1988

Member of the Studio of Young Art Photographers

2001 2001 2001

1999-2001 József Pécsi Scholarship of Art Photography 2001 2001

Hungarian Academy of Crafts and Design, Budapest

http://www.lewub.com/guide/index.php3?catid=12&guideadmin=0

Solo exhibitions: 1996 1998 1999 1999 2000 2000

Gallery of Experiment ’Over the Balcony’ Grand Café ’Dream Age’ Tölgyfa Gallery ’ZO2’ P.Gallery 'Aquamarine', Tölgyfa Gallery 'Waterproof', Szombathely Gallery

Eger ( H ) Szeged ( H ) Budapest ( H ) Szeged ( H ) Budapest ( H ) Szombathely ( H )

Westárlat, Vista Gallery Budapest ( H ) Exhibition of József Pécsi Scholars, Mai Manó House Budapest ( H ) 3rd International Light Symposium Eger ( H ) Photo Salon, Mûcsarnok Budapest ( H ) 100 years of the hungarian photography, Palais Royal Paris (F ) Gallery Vrais Reves (expo of Bolt gallery ) XXS & XXL « Jeno »

2001

Barna ILLÉS, András BARANYAY, Péter BÁNYAY, Balázs CZEIZEL, Imre DRÉGELY, Enikô GÁBOR, József HAJDÚ, Péter HERENDI, Jeno DETVAY, Péter KECSKÉS, Mari MAHR, István SOLTÉSZ, Balázs TELEK, Magdi VÉKÁS, Lyon ( F ) Espace d`art contemporain Voutes du Port de ROYAN (expo of Bolt gallery ) Barna ILLÉS, Enikô GÁBOR, Balázs CZEIZEL, Imre DRÉGELY, Balázs TELEK, Péter HERENDI, Royan ( F )

Prizes: Group shows:

1996 1997 1998 1999 1999

XI. Biennale of Photography, Esztergom, Forte Corp. Prize Press Prize, Westárlat

Exhibition of the Graduates of the Szellemkép Foundation College of Photography Kossuth Club Budapest ( H ) Exhibition of the Studio of Young Art Photographers, Gallery Miskolc Miskolc ( H ) Exhibition of the Studio of Young Art Photographers, Kossuth Club Budapest ( H ) XI. Biennale of Photography of Esztergom Esztergom ( H ) Manu Propria, Dominican Church Soave ( I ) Exhibition of the Szellemkép Foundation College of Photography, Tölgyfa Gallery Budapest ( H ) Ba rna Ill és

1996

1998 2000

B ar na I llés

12 Nektár-tenger VI. 2001 / 80 X 120 cm

Ba rna Ill és

Nektár-tenger VII. 2001 / 80 X 120 cm

B a r n a

I L &L É S S y l v a i n

B A R B I E R

No56. The Outside Series No. 10.

Nektár-tenger M F i f t y - s i x t h Budapest 2002

E x h i b i t i o n o f a t T r a f ó

B o l t G a l l e r y H o u s e o f C o n t e m p o r a r y

A r t s