bolt@c3.hu www.c3.hu/~bolt
The Outside Series No.18
György BOROS Text by
Frigyes KARINTHY
Olivier THIEFFRY N°64
Text by
Jean-Louis GODEFROID
G y ö r g y
B O R O S
PICTOGRAPHY Text by
Frigyes KARINTHY
Photographs about black –analoque photoshop– Fényképek a feketérôl
bolt@c3.hu
–analóg photoshop–
SIXTYFOURTH CATALOGUES OF BOLT GALLERY
•
www.c3.hu/~bolt
11 May – 06 June 2004 GALLERY ÓBUDAI PINCE Budapest III. Fô tér. 1.
I began taking photos as a child in the photo club of the local House of Pioneers. When I was in the secondary grammar school, I won an award at the National Photo Exhibition of Secondary Schools. In 1979 I was a student of the University of Chemistry in Veszprém. At that time, the series of exhibitions titled Dokumentum was organized there. These exhibitions entirely re-shaped my ideas about photography. From that time on, I was solely and exclusively interested in the photo itself. I fully abandoned my original profession, and now I devote myself to photography. Today I am the photographer of András JÓSA Museum. translation by
Dr. Tamás VRAUKÓ
György BOROS Major individual exhibitions 2003 Rzeszow, PL 2001 Sóstó, Photo Gallery, Nyíregyháza, Szolnok, H 2000 New images of Sóstó Resort, Photo Gallery, Nyíregyháza, H 1999 Sauilei, Lithuania, Museum of Photography, Budapest, H 1999 Vilnius, Lithuania, 1997 Plain Air, Gromek Gallery, Budapest, H 1990 Photo Gallery, Nyíregyháza, H 1986 Budapest, Photo Gallery, Nyíregyháza, H 1980 Exhibition Latent Veszprém, H
Major joint exhibitions 2004 Szökô, The Leap 3, Nyíregyháza. H 2001 Fényhitıek kiállítás, The Exhibition of the Believers of Light, in the Hungarian Academy of Rome, I
1958, Nyíregyháza, (H)
2000 Szökô, The Leap 2, Nyíregyháza, H 1999 Contemporary Hungarian Photography, Kisgaléria, Pécs, H 1998 National Week of Photography, Museum of Industrial Design, Budapest, H 1996 Szökô, The Leap 1, Nyíregyháza, Miskolc, H 1996 Több Szem, More Eyes See More, Vigadó Gallery, Budapest, H 1992 Young Photography After ’90, Miskolc, H 1989 Photo Studio of Young Artists, Budapest, H 1984 Önkioldó II, Self-Timer II, Gödöllô, Nyíregyháza, H 1983 Önkioldó, Self-Timer I, Gödöllô, H 1982 Harmadik, The Third One, with the Photo Studio of Young Artists, Ernst Museum, H 1982 Young Photography After ’80, Miskolc, H 1980 Latent, Veszprém, H
Exhibitions with the Photo Club of Nyíregyháza Vilnius, Riga, Saulei, Helsinki, Kajaani, Kotka, Marosvásárhely (Tirgu Mures, Romania), Nagyvárad, (Oradea, Romania), Munkács (Mukachevo, Ukraine), Ungvár (Uzhorod, Ukraine), Brezno, Iserlohn, Rzeszow, Krakow.
Works in collections Hungarian Photography Museum, Kecskemét, H Museum of Modern Art, Hajdúszoboszló, H City Collection of Contemporary Art, Nyíregyháza, Town Gallery, H Ottó Hermann Museum, Miskolc, H
Photographs about black –analoque photoshop– 1. 23,5x34,5 cm, 2003
K
É
P
Í
R
Á
K A R I N T H Y
S
F r i g y e s
Egy bécsi szálloda elegánsan berendezett szobájában, a fal mellett, a csengõ jelzõtáblácskáján fedeztem fel azt a kis újítást, amirõl, mikor jobban odafigyeltem, mindez eszembe jutott: – vízcseppben egy világ, egy szállodacsengõben a jövõ zenéje! Mindenki tudja, hogy a szállodaszobák csengõje mellett, a falon, cédula szokott lenni, amin, tekintettel az idegenekre, három-négy nyelven magyarázzák a lakónak, hogy a szobalánynak egyszer kell csengetni, a pincérnek kétszer, a londinernek háromszor. Ebben a bécsi szobában a jelzõtáblán írás helyett három jól sikerült kis rajz látható, három csengõ mellett: egy szobalány, egy pincér és egy londiner ábrája. Magyar, német, francia, angol ebbõl a három ábrából világosan megérti, mirõl van szó – ha szobalány kell, ezt a csengõt nyomom meg, ha londiner kell, amazt. Fölösleges háromszor vagy négyszer ugyanazt kifejezni, más nyelven. Ez az újítás nemcsak kedves és eredeti, hanem nagyon okos dolog is, és annak számára, aki gondjain túl, gondolkodni is ráér, széles perspektíváját nyitja meg a lehetõségeknek. Menynyivel kedvesebbé, egyszerûbbé és közérthetõbbé lehetne tenni például a hivatalos feliratok szövegét, ha szó helyett képben közölnék a közönséggel! A Kihajolni veszélyes! több nyelvû felirata helyett egyszerûen rajzocskát lehetne illeszteni a vasúti ablakpárkányra: a rajzon kihajoló embert, akinek fejét éppen lecsapja a távírópózna. A megszûnt és hatásavesztett Garde aux voleurs helyett menynyivel szuggesztívebb és egyszerûbb volna holmi ügyes képecske, ami szemléltetõen mutatná, milyen könnyen lophatják ki tolongásban a pénztárcámat – és így tovább, és így tovább. Mert, világ kezdete óta, képnek és rajznak megvan az a nagy elõnye a betûvetéssel szemben, hogy független a nyelvek Bábelétõl: ami az emberben és az õ cselekedeteiben fizikai valóság, az a világ minden részén mindig ugyanaz volt, azt mindenki rögtön megérti, ha ábrázolva látja. Nagyon téved a makacs fejlõdéstörténész, mikor az egyiptomi hieroglif-módszert a közlés és konzerválás kezdetleges állapotának tekinti, ennek a módszernek egyik oldalági leszármazottja csak
az, amit ma írásnak nevezünk: egészében fennmaradt, s – errõl akarok éppen beszélni – századunkban, úgy látszik, hatalmasabb lendületnek indul, lényegének természeténél fogva, mintsem valaha álmodhatta volna a világ. Állítom, hogy a képpel, ábrával való közlés rendszere már napjainkban is nagyobb szerepet játszik a tömegeket felvilágosító és szórakoztató kulturában, mint a más és más nyelveken, más és más érvekkel jelzett fogalmak elvont közlési módja: az írás. Az ábra eszperantója, ez a valódi világnyelv, a maga helyén érzéki és fizikai valóságok kifejezésében óriási léptekkel hódítja meg a világot s a világ mindenkori, tudatlan gyermekét, a Nagy Tömeget, egyre biztosabb sikerrel oktatja a képes ábécé, ez a most készülõ hatalmas enciklopédia, melynek címszavait a konkrét, a fogalmakat képletesen kifejezõ ábrák alkotják. Ez a hatalmas lendület tagadhatatlanul a fotografálás felfedezésével kezdõdik. Az a tény, hogy a szemünk által látható valóság egy másodperc alatt nemcsak hogy ábrában rögzíthetõ, de rögzítettségében milliószor sokszorosítható – ha mûvészi szempontok helyett csak gyakorlati szempontból nézzük a dolgot –, szükségképpen diadalmas vetélytársává kellett hogy váljon a valóságot szavakkal körülíró híradásnak. A képeslap szédítõ világsikere, az a fejlõdés, hogy a világlapok egyre nagyobb teret adnak az illusztrációk-nak, egyszerûen abban leli magyarázatát, hogy fölöslegessé teszi az elképzeltetés és elképzelés fárasztó munkáját, amikor közvetlenül, szemünk számára, a tudat erõfeszítését kikapcsolva, szinte azt mondhatnám, helyettünk megemésztve nyújtja a valóság illúzióját: egy jól sikerült fotográfia a bokszmérkõzésrõl valóban többet ér nekem, ha tudni akarom, mi az a bokszmérkõzés, mint egy ugyanerrõl szóló kéthasábos riport írásban, amire nemcsak a szememmel, hanem az eszemmel és képzeletemmel is figyelni kell. Jól sikerült fotográfia – hát még a jól sikerült mozgókép! Tágabb értelemben a képírás döntõ gyõzelmének elõfutárja ez az alig huszonöt éve kibuggyant néhány centiméter széles és sok száz millió kilométer hosszú folyó, mely máris sokszorosan körülcsatornázta a
…Közelebb kerül egymáshoz gondolat és képzelet - test és lélek, szív és értelem…, Földgolyót. A mozgókép megindulása több, mint képírás: a képpel való beszéd, a képes beszéd dialektikájának új fejezete nyílik meg az emberek érintkezésének történetében – még tapogatózva se látni, mit jelent, hová vezet. Új mûvészet? Új kultúra? Közelebb kerül egymáshoz gondolat és képzelet – test és lélek, szív és értelem, testi és lelki szenvedés és boldogság? Fölfelé vezet vagy lefelé ez a lépcsõ? Az emberállat vagy az emberisten kibontakozását jelzik ezek az útjelzõk? Ki tudja! Az egyiptomi obeliszkek és szarkofágok tarka képekkel teleírt márványtömbjei közt ott ül a sima, se szóval, se képpel önmagát el nem áruló, hallgató Szfinx, emberfejével és állattestével, maga elé meredve. Címszavak a nagy enciklopédiához. Szépirodalmi, Bp., 1980. 1 kötet. 134–137. oldal Photographs about black –analoque photoshop– 2-3-4. 23,5x34,5 cm, 2003
…l’illustration de la réalité directement sous nos yeux,…
Photographs about black
–analoque photoshop– 5-6-7-8. 23,5x34,5 cm, 2003
PICTOGRAPHIE
F r i g y e s
Traduction, Réka GYÖRFI
K A R I N T H Y
Dans la chambre d’un hoˆtel viennois élégamment aménagée, sur le mur, sur un petit tableau indiquant la sonnette, je remarquai cette petite innovation qui, une fois que j’y eus prêté plus d’attention, me fit pensé à tout ceci: – tout un monde dans une goutte, les indices de l’avenir dans une sonnette d’hoˆtel! Tout le monde sait qu’à coˆté de la sonnette des chambres d’hoˆtels, sur le mur, on a l’habitude d’avoir une étiquette expliquant aux clients, compte tenu des étrangers, en trois ou quatre langues, qu’il faut sonner une fois pour la bonne, deux fois pour le garçon et trois fois pour le bagagiste. Dans cette chambre d’hoˆtel viennoise, sur l’étiquette, au lieu du texte, j’ai vu trois petits dessins très bien réussis, à coˆté de trois sonnettes: les dessins d’une bonne, d’un garçon et d’un bagagiste. Grâce à ces trois petites figures, les Hongrois, les Allemands, les Français, les Anglais comprennent de quoi il s’agit – si on a besoin d’une bonne, on appuie sur ce bouton-ci, et si on a besoin d’un bagagiste, sur cet autre-là. Il est inutile d’exprimer la même chose en trois ou quatre langues différentes. Cette innovation n’est pas seulement gentille et originale, elle est aussi très intelligente, et pour ceux qui, au-delà de leurs soucis, ont le temps de réfléchir un peu, débouche sur de nombreuses possibilités. Combien les textes des inscriptions officielles seraient plus gentils, plus simples et plus compréhensibles en s’adressant au public, non pas avec des mots, mais avec des images! Au lieu d’écrire en plusieurs langues, ne pas se pencher au dehors, on pourrait appliquer un petit dessin sur le bord de la fenêtre du train, représentant une personne se penchant, et dont la tête est coupée par un poteau télégraphique. Au lieu de l’expression Garde aux voleurs (en français dans le texte), qui n’est plus utilisée et qui a perdu son sens, combien il serait plus suggestif et plus simple d’utiliser une quelconque petite image rusée, qui illustre la facilité avec laquelle on peut se faire voler son porte-monnaie dans la foule – etc., etc. Car, depuis que le monde existe, l’image et le dessin ont ce grand avantage, contrairement
à l’écriture, d’être indépendant de la Babel des langues: ce qui est de la réalité physique de l’homme et de ses actes, est toujours identique partout dans le monde, et tout le monde la comprend en la voyant représenté. L’historien obstiné a tort de tenir les hiéroglyphes égyptiens pour un état primaire de l’expression et de l’enregistrement du savoir; ce que nous appelons aujourd’hui écriture, n’est qu’un descendant collatéral de cette méthode: celle-ci a bien survécu et a pris dans notre siècle – et c’est ce dont je voudrais parler ici –, semble-t-il, un élan que personne n’attendait. Je suis convaincu que le système d’expression par les images et des figures joue, de nos jours, un roˆle plus important dans l’information et le divertissement du public, que l’écriture, ce mode d’expression des notions en différentes langues. L’esperanto du dessin, la vraie langue mondiale, à sa place propre dans le domaine de l’expression des réalités perçues et physiques, conquiert à grands pas le monde et ce grand enfant ignorant que sont les masses. Ces masses seront instruites par l’alphabet illustré, cette encyclopédie qui est en train d’être réalisée, et dont les articles seront remplacés par des figures exprimant les notions avec beaucoup de pertinence. Cet élan extraordinaire a commencé sans aucun doute par l’invention de la photographie. Le fait que la réalité visible par les yeux puisse être non seulement enregistrée en une seconde en une image, mais, en plus, multiplié même un million de fois – si, au lieu d’un point de vue artistique, on regarde les choses d’un point de vue purement pratique – conduit inéluctablement à cette conclusion: la photographie a duˆ devenir l’adversaire triomphant de la communication par les mots. Le succès mondial et époustouflant de l’illustré, ce progrès par lequel les revues du monde donnent un terrain d’expression aux illustrations, trouve son explication simplement par le fait qu’il rend inutile le fatiguant travail d’évoquer et d’imaginer, puisqu’il nous met l’illustration de la réalité directement sous nos yeux, éteignant du même coup les efforts de notre
cerveau, je dirais presque, digérant à notre place: si je veux savoir ce qu’est un match de boxe, une photographie bien réussie vaut effectivement plus qu’un reportage écrit en deux colonnes décrivant ce que c’est, et auquel on doit faire attention non seulement avec nos yeux, mais aussi avec notre intelligence et notre imagination. Une photographie bien réussie – sans même parler d’une image cinématographique bien réussie! Autrement dit: cette rivière de quelques centimètres de large et de plusieurs centaines de kilomètre de long, surgie il y a à peine 25 ans, mais qui s’est déjà enroulée plusieurs fois autour du globe terrestre, est le précurseur de l’ultime victoire de la pictographie. La naissance de l’image cinématographique est plus que de la pictographie: un nouveau chapitre s’ouvre dans l’histoire de la communication humaine, celui de la parole par l’image, de la dialectique de la parole par l’image – et on ne voit pas, même pas en tâtonnant, ce que cela signifie et où cela mène. Nouvel art? Nouvelle culture? Rapprochement de la pensée et de l’imagination – du corps et de l’âme, du cœur et de la conscience, de la souffrance et du bonheur physiques et spirituels? Cet escalier mène-t-il vers le haut ou vers le bas? Ces panneaux de signalisation marquent-ils la naissance de l’animal humain ou du dieu humain? Qui sait! Entre les blocs de marbre, remplis d’images
Photographs about black –analoque photoshop– 9-10. 23,5x34,5 cm, 2003
de couleurs variées des obélisques et des sarcophages égyptiens, est assis le Sphinx, avec sa tête d’homme et son corps animal, uni, le regard fixe devant lui, en silence, qui ne se dévoile ni par des mots, ni par des images. Frigyes Karinthy, Entrées pour la grande encyclopédie, Szépirodalmi, Budapest., 1980. Vol. 1. pp 134–137
Photographs about black –analoque photoshop– 11. 23,5x34,5 cm, 2003
translation by Daniel BARTH
P I C T O G R A P H Y
F r i g y e s
K A R I N T H Y
I discovered this little innovation, seeing which all the followings sprang to my mind, on the wall of an elegant Wienna hotel room on the plate next to the room-bell. It was like glimpsing a world in a drop of water, I heard the tune of the future in that roombell. Like we all likely know, these bells in hotel-rooms usually have a little plate attached to them, with instructions – printed in three or four languages out of consideration for foreigners – to ring the bell once for the maid, twice for the waiter and thrice for the callboy. This Wienna hotel replaced the print with three well-drawn little images next to three bells. One depicts a maid, the other a waiter, the third showing the callboy. Hungarian, German, French and English understand the system equally easily – if you need the maid, you push the first bell, if you need the callboy, you push the third. It is superfluous to express the same thing three or four times in different languages. This little innovation is not only elegant and original, but also very clever at the same time, opening wide possibilities for those ready to indulge in some thinking.Official signs could be made so much nicer, simpler and more understandable by replacing their words with images. Instead of the multilingual Do not lean out of the window! sign, it would be more rational to
place a pictogram to the windowsill depicting a figure leaning out and having his head cut off by the telegraph-pole. Some clever picture could illustrate how my purse would be stolen in the tussle more effectively then the outmoded Garde aux voleurs – and so son, and so on. Because since the world has been turning, drawing had a great advantage to writing, namely being independent from the Tower of Babel in which languages are straying: since the physical reality of humans and their deeds is mostly the same on all corners of the globe, it can be instantly understood if depicted. The stubborn historian is quite wrong to consider the hieroglyphs of the ancient Egyptian a primitive step in the development of communication and record. The system we know as writing is only of collateral descent to hieroglyphs, though the real thing has survived as well into our century, – and that’s what I really want to talk about – and not only survived, but gathered momentum, by the nature of its very essence, faster then what anybody could have dreamt of. Its safe to say, that the method of communicating with images plays a more important role in the educational and entertainment culture already today, than the more abstract multilingual communicational form of
writing. The Esperanto of image is a real universal language able to express sensual and physical realities, that conquers the world’s never-aging, mindless child, The Great Mass at a breakneck speed. There is a great encyclopaedia under construction here, the entries of which consist of actual images representing notions. This great impetus of images was undoubtedly sparked by the invention of photography. The fact, that reality reflecting in our eyes is not only recordable in a split second, but also reproducible in its recorded state a million times – regardless to artistic value, from a strictly practical point of view – , has inevitably rendered photography a successful rival of news that refer to reality in words. The dazzling success of postcards, the tendency, that magazines provide an increasing amount of space to illustration has a simple explanation: images make the tiresome work of imagination or mental picture-creation needless by presenting an illusion of reality pre-digested, without the need for an effort from our minds. And indeed, a good photograph of a box-match is worth more for me, then two columns about the same topic, that has to be interpreted by my mind. A good photograph! – but what is a good photograph compared to a good motion picture? In a wider
sense, this few centimetres wide, and millions of kilometres long river that sprang up only twenty-five years ago, but already circling our plant countless times, is the herald of the decisive victory of pictography. Motion picture is actually more than pictography, it’s a kind of speaking aided by images, and its opening a new phase in the history of figurative language, the end of which is not visible, not even guessable. Is it a new art? A new culture? Is concept and imagination – body and soul, hearts and minds, pain and pleasure – getting closer to each other? Does these steps lead up or down? Do these signs show the way to the human animal, or the human god? Who knows? Among the densely annotated and decorated marble blocks of Egyptian obelisks and sarcophagi, the Sphinx is there, with its animal body and human head, peering into the desert without offering a word or image as explanation for its existence. Frigyes Karinthy: Entries for the great encyclopaedia, Szépirodalmi, Bp., 1980. volume 1. pp 134-137
imagination or mental picture creation…
Text by
Jean-Louis GODEFROID
Olivier THIEFFRY SIXTYFOURTH CATALOGUES OF BOLT GALLERY
11 May – 06 June 2004 GALLERY ÓBUDAI TÁRSASKÖR Budapest III. Kiskorona u. 7.
Digital print, 30x170 cm, 2003
…une exploration du monde intèrieur,… Olivier Thieffry s’attache toujours à créer un monde onirique à partir de traces photographiques du banal, et c’est par le dispositif de l’association d’images qu'il restitue un climat de rêve, un univers distancié de la réalité. Bien qu’aujourd’hui certaines images soient réalisées en couleurs, Olivier Thieffry les traite sans saturation, sans effet, plutoˆt même de façon atténuée, ce qui permet de les lier au noir et blanc sans opposition. Les images sont de petit format et leur présentation linéaire est plus aérée; cela permet une lecture moins cinématographique, moins préétablie par l’auteur, où l’interstice entre les images, les blancs, seraient l’espace réservé à l’imaginaire du spectateur, où il lui serait possible de se faire sa propre histoire. Tant par la conception des images que par le dispositif choisi par l’auteur, tout contribue à préserver la liberté de perception et d’interprétation du travail.
Olivier Thieffry résiste volontairement aux images qui s’imposent et imposent. Il va jusqu’à souhaiter que celui qui regarde voie ce qu’il veut. Cette attitude pourrait paraître étrange quand on sait qu’Olivier Thieffry commença sa pratique photographique par un engagement dans le champ du documentaire social. Mais il considère que dénoncer par la photographie n’aide en rien les victimes
de ce que l’on dénonce et que l’on court le risque de manipuler, de se servir de l’autre pour faire de l’image. Il choisira de scinder les choses, d’une part en agissant directement et physiquement sur le terrain social et, d’autre part, en proposant par la photographie une exploration du monde intérieur, subconscient, car tout fait partie de ce chemin si beau qui va du berceau au tombeau! Jean-Louis GODEFROID
Digital print, 30x170 cm, 2003
Digital print, 100x100 cm, 2003
Olivier Thieffry seek to create a dreamlike world from photographic fragments of the ordinary, and it is through the process of association of images that the artist projects that dreamlike feeling, a universe detached from reality.
Digital print, 100x100 cm, 2003
Although some of his recent pictures are in colour, Thieffry processes them without saturation, without effects, and even with a softened touch, thus smoothly blending them with black and white. The images are of a small format and their lined-up presentation is more spaced out, affording the spectator a less cinematographic viewing, less preestablished by the artist, where the intervals between the pictures, the blanks are the space reserved for the
spectators, imagination, a space they can use to build their own stories. Both the conception of the pictures and the set chosen by the artist contribute to preserving the freedom of perception and interpretation of the work. Olivier Thieffry consciously avoids images that impose and impress. His wish is that the spectators see what they want to see. Such an approach could be seen as strange coming from a photographer who started his career in the field of social reportage. Yet Olivier Thieffry believes that denouncing through photography does not actually help the victims of what we are denouncing, and that we are faced with the risk of manipulating, of using the other to manufacture images. He opts for a clear division, on the one hand acting directly and physically in the social field and, on the other, offering photography as a means of exploring the inner world, the subconscious, for after all everything forms part of this beautiful path from the cradle to the grave! Jean-Louis GODEFROID
‌see what they want to see‌ Digital print, 30x200 cm, 2003
Digital print, 30x30 cm, 2003
Digital print, 30x30 cm, 2003
Digital print, 30x170 cm, 2003
Digital print, 30x30 cm, 2003
Digital print, 30x30 cm, 2003
Olivier Thieffry banális, könnyen megragadható felvételekbôl épít fel egy különleges, önirikus világot; képei földöntúli, álomszerû hangulatát, valóságtól való teljes eltávolodását azok szokatlan társításával, egymáshoz illesztésével éri el. Bár ma már képeinek nagy részét színes filmre készíti, különleges effektek nélkül, a lehetô legvisszafogottabb módon készíti azokat: színes felvételei így kontraszt nélkül kötôdnek korábbi fekete-fehér képeihez. Kisméretü képeit nagy hézagokkal, lineárisan állítja ki; ez a fajta levegôsebb bemutatás lehetôvé teszi a nem-mozgókép jellegû olvasatot. Az értelmezést nem határozza meg elôre, a képek közötti hézagokat, üres felületeket a nézô képzeletének címezi, aki így, a képeket nézve saját, személyes történetét építheti fel. A képek, illetve a kiállítás koncepciója azt eredményezi, hogy a nézô a munkát a lehetô legszabadabban fogadja be és értelmezi.
Olivier Thieffry szándékosan áll ellen a fotográfia magától értetôdô és kényszerítô erejének. Mintha azt kívánná: aki képeit nézi, azt lásson, amit akar. Ez a mûvészi attitüd furcsának tûnhet, ha hozzátesszük, hogy Olivier Thieffry fotográfusi gyakorlatát a társadalmi-dokumentáris jellegü fényképezés területén kezdte. Ugyanakkor, véleménye szerint, a fotográfiával történô rámutatás, a leleplezés, végtére is, semmiben nem segít a leleplezett történet áldozatainak, sôt, ezzel inkább kockázatot vállalunk, a manipulálás kockázatát, azt, hogy a másikat felhasználva hozunk létre képeket. Dilemmáját úgy oldotta meg, hogy kettéosztotta tevékenységét: egyfelôl közvetlenül, fizikailag dolgozik szociális problémák megoldásán, másfelôl pedig, a fotográfia eszközeivel, a belsô, tudatalatti világ felfedezésére vállalkozik – hiszen kivétel nélkül minden része ennek a csodálatos történetnek, amely a bölcsôtôl a sírig tart. Jean-Louis GODEFROID
Olivier Thieffry 1974-ben, Lille-ben, Franciaországban született, Brüsszelben él és dolgozik.
Már a középiskolában a fotográfia felé fordul figyelme, négy évig Tournai-ban, a Saint-Luc fotóiskolában képzi magát. Ezután öt évig Brüsszelben, a La Cambre iskolában végez felsôfokú fotográfiai tanulmányokat; 2000-ben szerez diplomát. 1999 júliusában a brüsszeli Espace Photographique Contretype Propositions d’artistes (Mûvészek ajánlják) címû sorozatának díjazottja; az ezt követô csoportos kiállítás (Olivier Thieffry mellett Anne Penders, Sébastien Reuzé és Olivier Vanderaa mûveivel) 2000 áprilisában valósul meg a Contretype-ben. Ugyanez év májusában, Brüsszelben, a Májusi szalon címû csoportos tár-
Olivier Thieffry was born in Lille, France in 1974. He lives and works in Brusells.
laton egy triptichonját állítja ki. 2000 szeptember 22. és november 21. között a Quais (Peronok) címû csoportos kiállításon vesz részt a brüsszeli Chapelle pályaudvaron (MarieNoëlle Dailly, Anne Penders, Sébastien Reuzé és Olivier Vanderaa
mellett),
szervezésében. egyetem
a
2000
Contretype
és
novemberében
megrendelésére
a a
könyvborítót
Recyclart Brüsszeli
tervez.
közös
Szabad-
2001
feb-
ruárjában részt vesz a 30 perc kortárs képzômûvészet címû csoportos tárlaton, Ixelles régi kórházépületében. 2001 márciusában két csoportos kiállításon vesz részt: a Contretypeben és a La Raffinerie-ben, a Via Táncfesztivál keretében állít ki, ugyanezév szeptemberében pedig munkáját a Montreali Fotóhónapon az Observatoire 4 galéria mutatja be. 2002 novemberében Oliver Thieffry a Pozsonyi Fotóhónap keretében a Medium Galériában állít ki csoportos tárlaton. A mûvész elsô egyéni tárlatát 2003 május 7, és június 15, között mutatta be a Contretype.
His interest in photography dates back to his secondary school years; he studied in Saint-Luc photo-school in Tournai for four years. Later he studiesd professional photography at La Cambre school, Brussels. He graduated in 2000. His works wins a prize from Espace Photographique Contretype Brussels, in the series Propositions d'artistes (Recommended by artists), and the collective exhibition following the contest is realized in Contretype in 2000. In May, the same year, he exhibits a triptych on the collective exhibition Salon of May. Between 22. September and 21 November, he is exhibited (Marie-Noëlle Dailly, Anne Penders, Sébastien Reuzé and Olivier Vanderaa are also exhibited) in the groupcollection called Quais (Platforms), organized in Brussels' Chapelle Railway Station by Contretype and Recyclart. In November 2000, he designs a book cover for the Open University of Brussels. In February, 2001, he takes part in the group exhibition called Thirty minutes of Contemporary Art, in the old hospital building if Ixelles. In March, the same year, he exhibits at two different exhibitions at the same time: in Countretype and in La Raffinerie. His works are also shown at the Via Dance Festival. In September, his works visit Montreal Photoweek and are exhibited at gallery Observatoire 4. In November, 2002, Olivier Thieffry's works are on show on the Pozsony Photomonth, in Gallery Medium. His first personal exhibition was staged by Countretype, between 7 May – 15 June 2003.
Olivier THIEFFRY
né en 1974 à Lille, France, il vit et travaille à Bruxelles
Dès l’école secondaire, il opte pour une orientation dans le domaine de la photographie, en suivant durant quatre années les cours de photographie à Saint-Luc, Tournai. Il poursuivra ensuite un enseignement supérieur d’une durée de cinq ans à La Cambre, Bruxelles, en section photographie; il achève ses études en 2000. En juillet 1999, il est lauréat des Propositions d’artistes de l’Espace Photographique Contretype; l’exposition collective qui en résulte (avec Anne Penders, Sébastien Reuzé et Olivier Vanderaa) aura lieu à Contretype en avril 2000. En mai, il présente un triptyque à l’exposition collective Salon de mai. Suivra alors, du 22 septembre au 21 novembre 2000, une exposition intitulée Quais, à la gare BruxellesChapelle (avec Marie-Noëlle Dailly, Anne Penders, Sébastien Reuzé et Olivier Vanderaa), coorganisée par Contretype et Recyclart. En novembre 2000, il reçoit une commande de l’Université Libre de Bruxelles pour une couverture de livre. En février 2001, il prend part à l’exposition collective 30 minutes d’art contemporain, à l’ancien ho ˆpital d’Ixelles. En mars 2001, il collabore à deux expositions collectives: l’une à Contretype2 / La Raffinerie, dans le cadre du festival de danse Via. l’autre en septembre, lorsque son travail est montré à la galerie Observatoire 4, dans le cadre du Mois de la photographie de Montréal, Québec. Enfin, en novembre 2002, il participe à une exposition de groupe à la galerie Medium, dans le cadre du Mois de la photographie de Bratislava, Slovaquie. L’exposition montrée à Contretype du 7 mai au 15 juin 2003 constitue sa première exposition personnelle.
GALLERY BOLT
chp
Judit HANGYÁL • H-1064 Budapest, Podmaniczky u. 69. telefon: +36 1 302 2043 • By appointment only e–mail: bolt@c3.hu • www.c3.hu/~bolt
Published by Gallery Bolt / A Bolt Galéria kiadványa i Printed in 500 copies / Készült 500 példányban ISBN 963 9009 50 4 • ISSN 1218 – 456 x • © 2004 All rights reserved by G allery Bolt – Artist – Authors
Text by Frigyes KARINTHY, and Jean-Louis GODEFROID English translation by Daniel BARTH and Dr. Tamás VRAUKÓ French and Hungarian translation by Réka GYÖRFI Design by EUGENE Prepress by Timp Kft. Printed by HTSART PRESS Tel.+36 1 4034437 SPONSORS Budapest City Council Cultural Committee Fôvárosi Közgyûlés Kultúrális Bizottsága National Endowment for the Arts Nemzeti Kulturális Alapprogram Hungarian National Cultural Heritage Ministry Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma c3 Cultural and Communications Center c3 Kulturális és Kommunikációs Központ Hungarian Month of photography 2004 Fotóhónap 2004 Gallery Óbudai Társaskör H T S A R T H U N G A R T Arktisz Stúdió
WITH COLLABORATION Espace Photographique Contretype, Jean-Louis GODEFROID /B Communaute Francaise de Belgique Gallery Óbudai Társaskör, Gábor ANDRÁSI /H
ARK TISZ
S Ă L A H
typography
Z
abc@arktisz.hu
ivan@htsart.hu
ga l e r i e
b ol t
∑∏ m a i s o n
b o l t @c3 . h u
w w. c3 . h u / ~ b o l t
d ’ é d i t i on
9 789639 009509
ISBN 963-9009-50-4
GALLERY BOLT 2004 BUDAPEST