No.59 Egy kép alá, Caption for a picture, Sous-titre à une image

The Outside Series No. 13.

No59 Budapest 2003

FIFTYNINETH EXHIBITION OF BOLT GALLERY · 20 MAY 2003

CAPTION FOR A PICTURE SOUS-TITRE À UNE IMAGE

EGY KÉP ALÁ András BARANYAY · Sylvain BARBIER Dominique BOSQ · Marc CÉLÉRIER Balázs CZEIZEL · Jeno DETVAY Enikô GÁBOR · Alain GIRAUD · László HARIS József HAJDÚ · Péter HERENDI Gábor György NAGY · Olivier REBUFA Patrice SAVIGNAT · Michéle VANNIER

András BARANYAY · Sylvain BARBIER · Dominique BOSQ Marc CÉLÉRIER · Balázs CZEIZEL · Jeno DETVAY Enikô GÁBOR · Alain GIRAUD · László HARIS · József HAJDÚ Péter HERENDI · Gábor György NAGY · Olivier REBUFA Patrice SAVIGNAT · Michéle VANNIER

No. 59 The Outside Series No. 13.

Fiftynineth catalogues of Bolt Gallery The Outside

20 May 2003--8 June 2003 Óbudai Társaskör Gallery · Budapest III., Kiskorona u. 7. Óbuda Pince Gallery · Budapest III., Fô tér 1.

Series Exhibition No. 59 E-mail: bolt@c3.hu www.c3.hu/~bolt

Marc CÉLÉRIER's, Alain GIRAUD's, and Michèle VANNIER's exhibition at MVM Gallery.

Gallery MVM, MVM Rt. Budapest, 1011 Vám utca 5--7. Open: every day 9--17 Tel.: +36.1.224.6252 · www.galeria.mvm.hu

Sous-titre à une image

Egy kép alá

Caption for a picture

GYÖRGY BÁLINT (1906–1943)

BÁLINT GYÖRGY (1906–1943)

GYÖRGY BÁLINT (1906–1943)

Je regarde le portrait de Kosztolányi jeune dans un livre publié en France. Le livre est de 1937, le portrait de 1909. J’ai souvent vu Dezsô Kosztolányi pendant ces dix-quinze dernières années – mais quand je penserai désormais à lui, c’est ce visage représenté par ce portrait que je reverrai, car je crois que c’est l’authentique, le vrai. Un visage attirant et inquiétant, rêveur et provocant, doucement « décadent » et pourtant nettement masculin. Ce portrait ne représente pas seulement le front, les yeux ou le nez du poète, mais aussi ses poèmes, ses nouvelles et ses essais. L’expression de son visage laisse également percevoir les œuvres futures, notamment celles de la dernière période de sa vie, les plus profondes, le plus douloureuses, comme

Az ifjú Kosztolányi arcképét látom egy új francia könyvben. A könyv 1937-bôl való, a kép 1909-bôl. Kosztolányi Dezsô sokszor láttam az utolsó, tíz-tizenöt év alatt – de ezentúl, ha rágondolok, mindig csak ezt a kép – arcátfogom látni, azt hiszem, hogy ez a hiteles az igazi. Vonzó és nyugtalanító arc, ábrándos és mégis kihivó,lágyan „dekadens” és mégis élesen férfias. Nemcsak a költô homlokát, szemét, orrát mutatja, henem verseit, novelláit és tanulmányait is. Sôt, egy kissé már azokat a mûveit is, melyeket jóval késôbb irt, élete utolsó korszakában, a legmélyebbeket és legfájdalmasabbakat, az Édes Anná-t és a Hajnali részegséget.

A festô, Tihanyi Lajos mintha már akkor érezte volna a költô vonásaiban ezeket az eljövendô remekmûveket, mint ahogy

I am looking at a portrait of the young Kosztolányi in a new French book. The book was published in 1937, while the picture was made in 1909. I have seen Dezsõ Kosztolányi many times during the past 10 to 15 years, but from now on, whenever he comes to mind, I will recall this picture of him, since I believe it is the most authentic and the most real. It is an attractive, unnerving face, contemplative but still provocative, mildly “decadent” but still clear-cut and masculine. It reveals not only the forehead, eyes and nose of the poet, but also his poems, short stories and studies. It even shows some of the works that he wrote much later, in the last period of his life, the most profound and most painful: the novel Anna Édes and the poem Dawn Drunkenness.

Anna la Douce et Ivresse de l’aube. C’est comme si le peintre, Lajos Tihanyi, avait reconnu les futurs chefs d’œuvre du poète dans les traits du visage, tel une diseuse de bonne aventure qui lit le destin dans les lignes de la main. Tout ceci, comme je l’ai dit, me vient à l’esprit en regardant ce livre qui s’intitule Tihanyi, et qui parle de ce peintre hongrois vivant à Paris. L’artiste vit là-bas depuis plusieurs décennies et est, autant que je le sache, sourd-muet. Ce livre qui présente une sélection de ses tableaux, montre à l’évidence que le vocabulaire subjectif du peintre reste très hongrois. Ceci fut même remarqué par l’auteur de la préface, Robert Desnos qui évoque à plusieurs reprises le caractère hongrois de Tihanyi. « Il a quelque chose de la solidité des montagnes ancestrales », écrit-il. Certes l’analyse n’est pas très poussé, mais ce qui est dit est important. Important, parce que le critique parisien a remarqué le fond hongrois des tableaux malgré leur apparence très parisienne. En effet, sous les couches parisiennes accumulées depuis plusieurs

a tenyérjós érzi a bôr kusza vonalaiban a sorsot. Mindezt, mondom, most egy francia könyv teszi idôszerûvé. A könyv cime: Tihanyi, és a párizsi magyar festôrôl szól.

A mûvész évtizedek óta él odakint, és úgy tudom, süketnéma. E könyvben, mely válogatott képeit közli, mégis szuggesztíven szólal meg és magyarul. Ez utóbbi a francia elôszó irója, Robert Desnos is észrevette.

Többször visszatér Tihanyi magyarságára. „Van benne valami az ôsi hegyek keménységébôl” -irja. Nem éppen kimerítô jellemzés, de fontos, hogy elhangzott.

Fontos, mert a párizsi kritikus észrevette a nagyon párizsias festmények magyarságát.

Több évtizedes Párizs-réteg alól kiérezte az eredetit, a különöst, a zavarba ejtôt. Ha mi nézzük a festô képeit, talán nem vesszük észre, de a francia szemlélô figyelmét nem kerüli el. Tihanyi képeiben nincs semmi magyaros – mint ahogy nincs Kosztolányi Édes Anná – jában vagy Kuncz Aladár Fekete Kolostor-ában sem, melyek nemsokára franciául is megjelennek. Ezek a mûvek nem „magyarosak” – de magyarok. Bugac nélkül.

The painter Lajos Tihanyi seems to have anticipated these future masterpieces in the poet’s features, just as a chiromancer detects a person’s fate in the criss-crossing lines of the palm. Now a French book lends actuality to all this.

The book is called Tihanyi and it is about the Paris-based Hungarian painter who has been living abroad for decades and who, as far as I know, is deaf and dumb. In this book, which contains his selected works, he still speaks suggestively and in Hungarian. Even Robert Desnos, the author of the French foreword, recognises this, mentioning Tihanyi’s Hungarianness several times. He writes: “There is something in him of the hardness of the ancient mountains.” Although this is by no means an exhaustive characterisation it is important to note, since the remark reveals that the Parisian art critic has noticed the Hungarianness of these very Parisian paintings. He has sensed the original, peculiar and baffling features beneath the layers of several decades of Parisianness. When Hungarians look at these

décennies, Robert Desnos a senti l’authentique, le particulier, le bouleversant. Nous, qui regardons ces tableaux, nous ne le remarquons peut-être pas, mais cela ne peut échapper aux yeux observateurs d’un Français. Il n’y a rien de folklorique dans les tableaux de Tihanyi – comme il n’y a rien de folklorique non plus dans Anna la Douce de Kosztolányi ou dans le Monastère noir de Aladár Kuncz, qui paraîtront bientôt en français. Ces œuvres ne sont pas « folkloriques », mais hongroises. Sans Puszta. Elles sont hongroises dans leur fond intérieur, dans l’aspect, dans les connotations, dans la tonalité et dans les références subjectives.

A première vue, quand on lit la prose de Kosztolányi ou de Aladár Kuncz, nous constatons que cela pourrait « même être français », mais quand on commence à vouloir les traduire en français, on se rend compte que les difficultés rencontrées deviennent presque insurmontables.

Il y a quelque chose dans ces phrases très raffinées, très européennes, que les

Csak egészen belül magyarok, a szemléletük formájában, a képzettársításuk módjában,a hanglejtésükben, az önkéntelen reflexeiben.

Ha elolvassuk Kosztolányi vagy Kuncz Aladár prózáját, megállapíthatjuk, hogy „akár francia is” lehetne. De amikor a francia forditásra kerül sor, kiderül, hogy a munka szinte leküzdhetetlenül nehéz. Van valami e nagyon kifinomult, nagyon európai mondatokban, amit a forditók alig tudnak „visszaadni” – „valami az ôsí hegyek keménységébôl”. Az Édes Anna a legeurópaibb formátumú „legfranciább” magyar regények közé tertozik, de ha kimért és elôkelô mondatainak belsô zenéjére jobban odafigyelünk, rá kell jönnünk, hogy ez a zene Arany Jánoshoz áll a legközelebb. Van valami megható és nagyon örvendetes abban, hogy néha az ilyen európaian „magyar” és magyarul „európai” alkotások is eljutnak Nyugatra, nemcsak a bugacian magyar vagy a hollywoodian európai tákolmányok. Mert szellemi exportunk, sajnos, legtöbbször két véglet között csapong: a rajkózenekar és a bohózat-story

paintings, perhaps they are not even aware of it, but it would not go unnoticed by French spectators, even though there is nothing specifically Hungarian in Tihanyi’s paintings.

Nor is there in Kosztolányi’s Anna Édes or Aladár Kuncz’s Fekete Kolostor, both of which will soon be published in French. These works are not “Hungarian-style”, but they are Hungarian without the Great Plain. They are Hungarian to their very core, in their attitudes, in their manner of association, in their tone and in their instinctive reflexes.

When we read the prose of Kosztolányi or Aladár Kuncz we can claim that “it could have been written by a French writer”. But when it comes to translation it turns out that it poses an extremely difficult challenge. There is something of the “hardness of the ancient mountains” in these very subtle and very European sentences that translators find very difficult to grasp. Although Anna Édes belongs among the most European and “most French” of Hungarian novels, if we concentrate harder on the inner music of its measured and

traducteurs peinent à « reproduire » quelque chose de la « solidité des montagnes ancestrales ». Anna la Douce appartient à ces romans hongrois dont le style est des plus européens, c’est-à-dire des plus « français », mais si nous écoutons plus attentivement la musique intérieure de ses phrases posées et élégantes, nous constatons que cette musique est très proche de celle de János Arany. C’est émouvant et très réjouissant de savoir que parfois ces créations « hongroises à l’européenne » et « européennes à la hongroise » arrivent en Europe occidentale, au lieu de ces bric-à-brac de la Puszta hongroise qui sont finalement plus hollywoodiens qu’européens. Puisque nos exportations culturelles ne se réfèrent hélas qu’à ces deux extrémités: les violons tziganes et les story-vaudevilles. Peu sont ceux qui pensent – et même eux y pensent trop peu que nous connaissons aussi d’autres choses, et que nous pouvons communiquer d’autres choses à l’Europe, voire à l’Amérique. D’autant plus que le

között. Hogy mást is tudunk, hogy egyebet is közölhetünk Európával, sôt Amerikával, erre nagyon kevesen gondolnak és nagyon keveset. Pedig az igazi magyar szellemre szívesen figyel fel a világ, ha néha eljut hozzá. Ez a szellem nem egzotikus, de nem is kozmopolita. Magyarul európai, mint ahogy a másik franciául európai, a harmadik meg oroszul. Magyarul európai, éppúgy mint a magyar szegény-paraszt, mely sohasem „népies”, legfeljebb akkor, ha a dzsentrit, a polgárt és a külföldi turistát kell szórakoztatni, parancsra és fillérekért.

Mondom, meghatódtam egy kissé, mikor Tihanyi Kosztolányi-képével találkoztam a francia könyvben. Talán többet is jelentett számomra, mint alkalmat, hogy elgondolkozzam mûvészeti és irodalmi kérdéseken. Bizonyos mértékben érzelmi üggyé vált. Újra felidézte bennem azt a közösségérzést ami megnyilvánul mindnyájunkban, akik baloldalian gondolkozunk,megvan egészen mélyen, csak nem szeretünk beszélni róla. Csendesen de erôsen érezzük, hogy tartozunk valahová.

sophisticated sentences we realise that this music comes closest to János Arany. There is something very moving and very gratifying in the fact that sometimes such European “Hungarian” and Hungarian “European” works do reach the West, and not just “Great Plain” Hungarian-style or superficial Hollywood-style European mediocrity, since our intellectual exports sadly most often oscillate between these two extremes, between the gypsy orchestra and the farce.

Only very few people care, and they only a very little, about the fact that we do know something else, that we have something more to say to Europe, and even to America.

The world is happy to encounter the true Hungarian intellect on the few occasions that this intellect reaches the world. This intellect is neither exotic nor cosmopolitan.

It is European in a Hungarian way, just as other works are European in a French way, or in a Russian way. It is European in a Hungarian way, just like a poor Hungarian peasant who is never "folkloristic", or perhaps only when he has to entertain a

monde reconnaît volontiers l’esprit hongrois authentique, pourvu que celui-ci arrive à se montrer. Cet esprit n’est ni exotique ni cosmopolite, c’est un esprit européen à la hongroise, comme l’autre est européen à la française et le troisième à la russe. Et cet esprit là n’a rien à voir avec ce paysan hongrois qui se transforme en cliché seulement pour amuser la gentry, le bourgeois ou l’étranger, sur commande et pour deux sous. Comme je l’ai déjà évoqué, je fus ému en regardant dans ce livre français l’image de Kosztolányi peint par Tihanyi et cela m’a offert plus qu’une simple occasion de réfléchir à des questions d’ordre artistique ou littéraire. D’une certaine manière, cela devenait une affaire d’émotions et évoquait de nouveau en moi ce sentiment de communauté qui se forme en nous tous qui avons des pensées gauches.

Ce sentiment qui est là, très profond, mais dont nous n’aimons pas parler. Nous sentons, avec force et tranquillité que nous appartenons à un endroit particulier, à un paysage physique et intellectuel qui est à

Egy fizikai és szellemi tájhoz, mely elidegeníthetetlenül a miénk. Néhány mezô vagy domboldal, amit talán csak a vonatablakból láttunk: egy-két kép, szobor és regény; egy budapesti utcaszöglet; néhány Vörösmarty vagy Ady-strófa; egy-egy nagyon régi népdal a legújabb gyûjtésekbôl: szinehagyott ruhájú, csendes parasztokés félmeztelen külvárosi gyerekek, akiket szavak nélkül is megértünk: az alanyi és tárgyas ragozás, a hangrendi illeszkedés és az ikes igék, melyeket a külföldi oly nehezen tanul meg - nagyjából ez az, amit sohasem lehet elvenni tôlünk, amitôl nem tudunk, és nem is akarunk megszabadulni, és amit a legtöbbször meghamisított, leggyakrabban félrehangsúlyozott szóval szoktak jelölni: haza. █

member of the gentry or the bourgeoisie, or a foreign tourist, at their command and in return for pennies.

So, as I said, I was somewhat moved when I encountered Tihanyi’s painting of Kosztolányi in that French book. Perhaps it represented even more to me than just an opportunity to think about questions of art and literature. To a certain extent it has become an emotional issue. It has aroused in me once again that sense of community that all of us, who think in a leftist way, have deep down, however little we like to talk about it. We feel, silently but strongly, that we belong somewhere. To a physical or spiritual landscape that is inalienably ours.

A few fields or hillsides that we have perhaps only seen from a train window, a few paintings, sculptures and novels, a Budapest street corner, a few stanzas by Vörösmarty or Ady, a few very old folksongs from the latest collections, silent peasants in faded clothes and half-naked children from the city's outskirts whom we understand without the need for words, the definite and

nous, inaliénable. Quelques champs ou coteaux que nous ne voyons peut-être que de la fenêtre du train : quelques images, sculptures et romans ; un coin de rue de Budapest, quelques strophes de Vörösmarty ou de Ady ; quelques vieilles chansons populaires heureusement conservées ; paysans tranquilles aux vêtements ternes et enfants des faubourgs à moitié nus, que nous comprenons sans même prononcer un mot ; les conjugaisons subjective et objective, l’harmonie vocalique et les verbes en « ik », qui sont tellement difficiles à apprendre pour un étranger. En gros, c’est ce qu’il est impossible de nous enlever, ce dont nous ne pouvons et ne voulons nous débarrasser, et ce que le plus souvent nous désignons par ce terme falsifié et mal interprété : la patrie. █ Traduction, Réka GYÖRFI

indefinite conjugations that foreigners find so difficult to master--all this is, more-orless, what can never be taken away from us, what we cannot, and do not wish to, part with, and what is usually referred to by the often falsified and misleading word: Motherland. < Translated by Rachel and János HIDEG

András

BARANYAY

H

1938

Alvóképek I Sleeping pictures I Images dormantes I 30x40 cm, 1985–2003

Alvóképek II Sleeping pictures II Images dormantes II 30x40 cm, 1985–2003

Alvóképek III Sleeping pictures III Images dormantes III (Rossz álom – Bad dream – Cauchemar) 30x40 cm, 1992–2003

Sylvain F

BARBIER 1974

Chanel fotó: az Alul és kívül sorozatból 5 Photo Chanel: from the series Underneath and outside 5 Photo Chanel: série Les dessous et les dehors-5, 60x80 cm, 2003

Vidéki fotó: az Alul és kívül sorozatból 1 Photo from the country-side: from the series Underneath and outside 1 Photo de la campagne: série Les dessous et les dehors 1 60x80 cm, 1997

„Hát nem veszi észre Roberto uram, hogy a fesztelenség tettetés csupán? Hisz világosan látjuk, minden erejével azon küszködik, hogy láttassa: nem arra gondol, amit éppen tesz; dehát túlságosan is arra gondol. És minekutána jócskán túllépi az átlagosság határait, ez a fesztelenség tettetett és illetlen, így azután a kívánttal, a mesterkéltség elfedésével szögesen ellentétes hatást eredményez.

Egyszóval nem hiszem, hogy a tettetés hibáját enyhítené a fesztelenség, amely önmagában dicséretes: amikor leejtjük a ruhánkat, kifejezvén eleganciánkat, amely önmagában ugyancsak dicséretes, amikor fejünket egyenesen tartjuk, attól való félelmünkben, hogy másképpen tönkremegy a hajviseletünk, vagy éppen amikor fôkötônkben tükröt, kabátujjunkban fésût hordunk, az utcán pedig szolga követ minket, törlôkendôvel és kefével a kezében.” olasz szerzô, 1528: Baldassar Castiglione, A kurtizán könyve “Don't you realize lord Roberto that the casualness is true affectation ? Because it is seen clearly that he makes an effort with all the care possible to show that he doesn't think to what he does, and that is to think of it too much. And because he exceeds the limits of the happy medium, this ease is affected and improper, which gives a contrary result to the one he was sought, namely to hide art. This is why I do not estimate that the defect of the affectation is less in the ease, which in oneself is commendable, when one drops his clothing, that it is in the research of the elegance, which in oneself is likewise commendable, when one carries his head this straight in the fear of spoiling his hairstyle, or that one keeps at the bottom of his hat a mirror and a comb in his sleeve, and that one always has behind oneself a page which follows you in the street with a sponge and a brush.”

Italian author 1528 : Baldassar Castiglione, The book of the courtesan

“ Ne vous apercevez-vous pas messire Roberto que la désinvolture est de la véritable affectation ? Car on voit clairement qu’il s’efforce avec tout le soin possible de montrer qu’il ne pense pas à ce qu’il fait, et cela est y penser trop. Et parce qu’elle dépasse les limites du juste milieu, cette désinvolture est affectée et malséante, ce qui donne un résultat contraire à celui qui était recherché, à savoir de cacher l’art.

C’est pourquoi je n’estime pas que le défaut de l’affectation soit moindre dans la désinvolture, qui en soi est louable, quand on laisse tomber son vêtement, qu’il ne l’est dans la recherche de l’élégance, qui en soi est pareillement louable, quand on porte la tête toute droite de peur de gâter sa coiffure, ou que l’on garde au fond de son bonnet un miroir et un peigne dans sa manche, et que l’on a toujours derrière soi un page qui vous suit dans la rue avec une éponge et une brosse. ” auteur italien paru en 1528 : Baldassar Castiglione, Le livre du courtisan

Dominique F

BOSQ 1953

Szürkület San Remo-ban Twilight in San Remo Crépuscule à San Remo 42x13x13 cm, May 2001

Sárga pont Yellow point Point jaune 67x43,5x8 cm, 2002

Vízivirág Water-flower Fleur d'eau 96 x 70 x 15 cm, June 2001

Marc F

CÉLÉRIER 1948

Júdás Judas 30 x 42 cmVienne, 2002

A Szép és Leonard The Beauty and Leonard La Belle et Léonard 30 x 42 cm, Vienne, 1999

A Szem a városban volt The Eye was in the city L'Œil était dans la ville 30 x 42 cm, Vienne, 1999

Balázs H

CZEIZEL 1962

Who the fuck is Bush?

Who the fuck is Saddam?

Képek a Ki a fasz az a...? sorozatból 1–4 From the series of Who the fuck is ...? 1–4 Série Qui diable est X? 1–4 50x60 cm, 2003

Who the fuck is Chirac?

Who the fuck is Blair?

Az erôk összemérése sorozatból: a Tábla 1 from the series Measuring their strengths: Street Plate série Les confrontations : la Cour d'appel 148 x 105 cm, 2003

Jeno H

DETVAY 1956

Az erôk összemérése sorozatból: a Tábla 2 from the series Measuring their strengths: Street Plate série Les cofrontations : la Cour d'appel 2 29x105 cm, 2003

Enikﾃｴ H

Gﾃ。OR 1972

Burleszk Burlesque Burlesque 70x50 cm, 2003

Fﾃｩnymetszet Light-print Gravure de lumiﾃｨre 50x70 cm,2003

Oldalnézet · Profile · Profil 40x50 cm, 2001 kénezett és szinezett baritpapir barite paper with brown toner after sulphuration papier baryte viré après sulfuration

A tintahal · Les seiches · Cuttlefishe 40x50 cm, 2001 kénezett és szinezett baritpapir barite paper with brown toner after sulphuration papier baryte viré après sulfuration

Alain F

GIRAUD 1959

Le dauphin · The dolphin · A delfin 40x50 cm, 2001 kénezett és szinezett baritpapir barite paper with brown toner after sulphuration papier baryte viré après sulfuration

A szabadság szárnyai · The wings of freedom · Les ailes de la liberté 40x50 cm, 2001 kénezett és szinezett baritpapir barite paper with brown toner after sulphuration papier baryte viré après sulfuration

József H

HAJDÚ 1961

1–8.

Polaroid 55.

50x40 cm, 2003

E3 100x70cm, 1997

L谩szl贸 H

HARIS 1943

E4 100x70cm, 1997

Plexikocka 1 · Plexi cube 1 CIBA, Direct positif 18x13 cm

Plexikocka 2 · Plexi cube 2 CIBA, Direct positif 18x13 cm, 2002

Körte 1, 2 · Bulb 1, 2 · Ampoule 1, 2 CIBA, Direct positif 13x18 cm, 2002

Fuggô 3 · Pendant 3 · Suspendu 3 CIBA, Direct positif 13x18 cm, 2002

Tojas 1 · Egg 1 · Œuf 1 CIBA, Direct positif 13x18 cm

Péter H

HERENDI 1953

Homage à András Balla CIBA, Direct positif 18x13 cm CIBA

Csendelet 3 · Still life 3 · Nature morte 3 CIBA, Direct positif 18x13 cm, 2002

Fuggô 1 · Pendant 1 · Suspendu 1 CIBA, Direct positif 13x18 cm, 2002

Gรกbor Gyรถrgy H

NAGY 1966

Vรกzlatok a rengeteghez I Plans for enormaus I Variations sur le bois mythique I 50x70 cm, 2002 Vรกzlatok a rengeteghez II Plans for enormaus II Variations sur le bois mythique II 50x70 cm, 2002

Olivier

REBUFA

F

1958

Cím nélkül · Untitled · Sans titre Röntgen, X-ray, Radiophotographie 68x94 cm, 1997 Cím nélkül · Untitled · Sans titre Szelénnel szinezett, Tinted with selenium, Viré au sélénium Röntgen, X-ray, Radiophotographie 68x100 cm, 1997 Cím nélkül · Untitled · Sans titre Röntgen, X-ray, Radiophotographie Szelénnel szinezett, Tinted with selenium, Viré au sélénium 68x124 cm, 1997

Patrice

SAVIGNAT 1950

n째3 30x45 cm, 1999 n째4 30x45 cm, 1999 n째5 30x45 cm, 1999 n째9 29,5x19,5 cm, 1999

F

Cím nélkül Without title Sans titre

45x70, cm 2002

50x60, cm 2002

Michèle F

VANNIER 1952

50x70, cm 2002

70x50, cm 2002

abc@arktisz.hu

hy ap gr po ty

This catalogue was printed

by HTSART Press 1163 Budapest, CzirĂĄki Ăşt 26--32.

isz kt ar

Tel: +36.1.403.4437, 463.4437

o di stu

BOLT GALLERY FOR PHOTOGRAPHY

The last three catalogues!

2 order: bolt@c3.hu

Contemporary Photography Our publications: 58 catalogues in three languages BOOK about Contemporary Hungarian Photography 266 pages with 12 artists, in four languages (English, French,German, Hungarian)

BOLT GALLERY & PUBLISHING HOUSE H-1064 BUDAPEST Podmaniczky u.69.

Tel/Fax: 36.1.3022043 Mobil: 36.30.8594022 bolt@c3.hu www.c3.hu/~bolt by appointment only

No57 No56 No55

© 2003 by Bolt Gallery – Artists – Authors · All rights reserved

Published by Bolt Gallery / A Bolt Galéria kiadványai ISBN 963 9009 40 7 ISSN 1218–456x Printed in 500 copies / Készült 500 példányban

Special thanks to Gábor ANDRÁSI

Marc CÉLÉRIER's, Alain GIRAUD's, and Michèle VANNIER's exhibition at MVM Gallery.

Gallery MVM, MVM Rt. Budapest, 1011 Vám utca 5-7. Open: every day 9-17

Sponsors Budapest City Council Cultural Committee Fo˝városi Közgyûlés Kultúrális Bizottsága National Endowment for the Arts Nemzeti Kulturális Alapprogram Accociations of Hungaryan Photopgraphers Magyar Fotómûvészek Szövetsége c3 Cultural and Communications Center c3 kulturális és kommunikációs központ MVM HUNGART HTSART PRESS Arktisz Studio · www.arktisz.hu

Essay by György BÁLINT French tranlations by Réka GYÔRFI English tranlations by Rachel & János HIDEG · Tel.: +36.1 4668147 Design by ARKTISZ Studio, +36.1.335.6031 Printed by HTSART Press 1163 Budapest, Cziráki út 26-32.

Tel: +36.1.403.4437, 463.4437

Organised by Obudai Társeskör Gallery, Accociations of Hungaryan Photopgraphers and Bolt Gallery

No. 59. The Outside Series No. 13.

BOLT FOTÓGALÉRIA Judit HANGYÁL · H-1064 Budapest, Podmaniczky út 69.

Tel/fax: (361) 302 2043 · By appointment E-mail: bolt@c3.hu · web: http:// www.c3.hu/~bolt

I

9 789639 009400