EGYHÁZMEGYEI RÁLÁTÁS Fiatalok igényei

Ft. KOCSIK Zoltán

Fiatalok igényei

Nagyon sok alkalommal az a benyomásunk, hogy a fiatalok nem igénylik a felnőttek társaságát, az általunk képviselt értékeket és a jó Istennel való kapcsolatot. Olyan érzésünk van, mintha párhuzamos világban élnénk, egymás mellett, de mégis távol. Az okostelefonok világában kevés lehetőség marad az őszinte szülő és gyermek beszélgetésre. A fiatalok bezárkóznak a maguk kreálta világba. Másrészt az is észrevehető, hogy a fiatalok a valóságtól éppen a virtuális térbe menekülnek, ott nyílik lehetőség számukra a kommunikációra és az önkifejeződésre. Szülők, tanárok, papok megkérdezik – Hogyan juthatnak el a gyermekek és fiatalok lelkéhez? Mivel érinthetnék meg a lelküket? A szülő szeretne gyermekével egy meghitt kapcsolatot. A tanár szeretné motiválni a diákot a tanulásban és serkenteni a közös munkára. A plébános szeretné, ha a fiatalok eljárnának a vasárnapi szentmisére, részt vennének a plébániai hittanórán és az ifjúsági foglalkozásokon. November folyamán az egyik spiritualitás órán beszélgettem a diákokkal a szülők, a felnőtt személyek és a fiatalok kapcsolatáról. Voltak harmónikus szülő és gyermek kapcsolatról árulkodó válaszok. Azonban el kell mondanom, hogy nagyon sok segélykiáltás is éreztem a válaszokban. A legtöbb hozzászólásnak, az volt az üzenete: Itt vagyok, vegyetek észre! Több diáknál láttam egyfajta bizalmatlanságot észleltem a világgal szemben, frusztrációt és az érzelmi biztonság hiányát. Vágynak valakivel komolyan elbeszélgetni. Hát akkor mi gátolja meg a felnőttek és a fiatalok lelki találkozását? Mind a két fél ugyanúgy óhajtja és mégsem sikerül igazán. A fiatalok meglátása szerint hiányzik a kapcsolatokból a minőségi idő, az odafigyelés, a meghallgatás, az őszinte beszélgetés, az elfogadás és a bátorítás. Mi felnőttek annyira szeretnénk a fiatalokban az értelmet, a tudást kifinomítani és elhagyjuk az érzelmi inteligencia fejlesztését. Milyen fontos lenne számukra az érzelmi biztonság! Valjuk be őszintén, hogy mi sem kommunikálunk rendesen a fiatalokkal! „Mond el röviden, mit akarsz, mert nincs sok időm. Most mond, mivel máskor nincs időm veled beszélgetni!” És már rohanunk is tovább. Pedig elfelejtjük, hogy beszélni és érzelmeket kifejezni, nem lehet megrendelésre. Nem csak a mindennapi rutinos dolgokat szeretnék nekünk elmondani a fiatalok, hanem az érzelmeiket is. Egy bensőséges kapcsolat kialakulásához idő kell. Idő kell a virágnak is, hogy kinyíljon. Nem lehet erőltetni. Érdemes lenne elgondolkodni ezen szülőként, tanárként, nevelőként és papként egyaránt. Ahogy Gary Chapman figyelmeztet minket, az öt szeretetnyelv közül egyik a gyermekekre és fiatalokra fordított minőségi idő. Persze, ez az idő nem hoz anyagi profitot, de hosszú távon megéri. Mikor sétáltam a gyermekemmel utoljára? Mikor fociztam egyet utóljára a diákjaimmal? Mikor ültem le a hittanosaimmal egy üdítőre? Az együtt töltött idő megnyitja a szíveket. Elkezdenek a fiatalok beszélni önmagukról. Megismerem őket. Megtudom, mi foglalkoztatja őket, mire vágynak és mik az igényeik. Figyeljek! Tegyem félre az elvárásaimat és a sérelmeimet! Figyeljem a szavakat, a hanglejtéseket, az embert! Nekem igazán nem is kell sokat mondani ilyenkor, csak hallgatni és meghallgatni. A gyermek, a diák, a hittanos érzelmileg érezze biztonságban magát. Legyek számára egy biztos pont! Érezze, hogy van hová menjen, ha valami baj van! Amikor szüksége van rám, akkor ott vagyok számára. Vajon nem ezt érezte Mózes is a Hóreb hegyén, amikor Isten azt a feladatot bízta rá, hogy kivezesse a zsidó népet Egyiptom földjéről? Jahve úgy mutatkozik be Mózesnek, „Én vagyok, aki vagyok.” Én vagyok az, aki érted van itt. Ha a gyermek és a fiatal a szülőben, a tanárban és a papban azt veszi észre, hogy hivatásszerűen érte vannak jelen, akkor ilyen bizalommal fog a jó Istenhez is közeledni. Ha a gyermek, a fiatal megérzi az elfogadást és a bátorítást, akkor kialakul az őszinte beszélgetés. Akkor meg van a rég óhajtott kommunikáció! A fiataloknak vannak igényei. Mások, mint a miénk. Nem igényesebbek és nem igénytelenebbek, mint mi. Nem jobbak és nem rosszabbak, csak egyszerűen mások. A fiatalok igénylik az igényes feléjük fordulást.