28. Mednarodna likovna kolonija
Pisati spremni tekst za katalog letošnje, že 28. Mednarodne likovne kolonije je nekaj posebnega, saj je izbor umetnikov domala enak lanskemu in so se skupini pridružili le Kikka Moeller, Peter Huemer, László Nemes in Suzanne Király Moss.
Oris umetniških kredov posameznih umetnikov je v lanskoletnem katalogu podala Judita Krivec Dragan, in zdi se, da je ponovna analiza po podobnem principu nepotrebna in nekaj, kar je že preseženo, čeprav bi z očmi drugega recipienta morebiti vendarle bila nova in drugačna. Naša ocenjevanja (strokovnjaka ali laika) so namreč vedno pogojena in prejudicirana z neko družbeno klimo, aktualnimi trendi, vedenjskimi oblikami, določeno držo v vsakdanjem življenju, kulturnimi vrednotami in normami do ločenega časa in prostora. In kljub poskusu objektiviziranja in distanciranja je umetnina v svojem bistvu določljiva le s subjektivnostjo. Človek jo je ustvaril in določil za umetnimo, ker jo je očitno potreboval.
Kako se torej lotiti besedne analize nečesa, kar je izraženo v drugačnem mediju, drugače kot skozi obilico metafor, valujočih občutkov, meglenih slutenj, iskajočih misli, pojmovnih spletov, premis, razvijanja popkov idej in nadgraditev že prebranih analiz ali podatkov?
Skozi takšno rešeto je vsaka interpretacija, čeprav le anamneza, tudi samostojna stvaritev interpretatorja-kritika. Kot že rečeno, nobene znanosti, tako tudi umet-
28. Nemzetközi művésztelep
Az idei, 28. Nemzetközi Művésztelep katalógusának előszava egy kicsit eltér a megszokottól, ugyanis a tavalyi művésztelep résztvevői tértek vissza idén is, s csupán néhány új csatlakozott hozzájuk, éspedig: Kikka Moeller, Peter Huemer, Nemes László és Suzanne Király Moss.
A tavalyi katalógusban Judita Krivec Dragan művészettörténész már körvonalazta a művészek alkotói hitvallását, ezért úgy véljük, hogy szükségtelen egy hasonló szempontú elemzés, illetve olyasvalami, ami már meghaladta önmagát, habár egy más befogadó esetében mégis újnak és másnak számítana. Értékeléseink (akár szakvéle-mény, akár laikus) mindig a társadalmi klíma, az éppen aktuális trendek, magatartásformák, a mindennnapi életben való tartásunk, illetve egy adott tér és idő kulturális értékeinek és normáinak függvényében keletkeznek.
A műalkotásokat a tárgyilagosságra és a távolságtartásra való törekvésünk ellenére is lényegében mégiscsak szubjektív módon határozhatjuk meg. Az ember olyanná alkotta és formálta, mert szemmel láthatóan szüksége volt rá.
Szóval, hogyan is foglalhatnánk szóba mindazt, amit a művész egy másfajta nyelven fejezett ki, mintsem metaforák sorával, érzelmek áramlásával, halvány sejtetéssel, keresgélő kutató gondolatsorral, fogalmak halmozásával, a bimbózó ötletek kibontásával, valamint a már olvasott elemzések és adatok továbbgondolásával...
28th International Fine Arts Colony
To write an accompanying text for this, the 28th International Fine Arts Colony, is special because the choice of artists is nearly the same as last year’s, except that Kika Moeller, Peter Huemer, László Nemes and Suzanne Király-Moss have joined the group.
The catalogue description of artistic styles of last year’s artists was presented by Judit Krivec Dragan, and it seems that a repeated analysis with similar principles is not necessary, and something that is already in excess, though to the eyes of other beholders, perhaps, it would nevertheless appear new and different. Our evaluations (professional or lay) are always conditioned and prejudiced through given social climates, actual trends, forms of behaviour, decided attitudes in everyday life, and cultural values and norms of some period and place. And in spite of attempts at objectivity and distancing, art in its very essence can only be defined subjectively. A person creates something and decides it must be just so because he obviously needs to do it.
How, therefore, to set about analyzing in words something expressed through such diverse mediums as copious metaphors, waves of feelings, foggy presentations, pursued thoughts, abstract intermingling, deliberations, and developing buds of ideas, and to upgrading already-selected analyses and data…
Through such a sieve every interpretation, even if only anamnestic, is also an independent creation of
nostne analize, ni brez subjektivnega vnosa, brez domišljije, intuicije, razuma ali senzibilnosti, vendar obenem obstaja nevarnost, da pri tem prevladajo naša pričakovanja, podzavestni konflikti, lastna stremljenja, nezavedno ali nasprotno, idealizacija umetnine, tako lahko analiza spolzi mimo bistva umetniškega dela.
Kako torej pristopiti k analizi, klasifikaciji, merjenju ali sortiranju umetnine? Kako se prebiti skozi spekter raznovrstnih aspektov, ki nas determinirajo, in skozi posamezne segmente umetnikovega duhovnega in izkustvenega sveta?
Kako razložiti nekaj, kar vendarle lahko zajamemo z enim pogledom in se razlaga samo po sebi? In ali se res?
Domišljati si, da umetnina vsebuje le to, kar je umetnik (zavestno) vnesel vanjo in da jo v popolnosti nadzoruje, je iluzorno. Veliko ponižnosti in samozavesti je obenem potrebno, da umetnik sprejme neodvisno življenje svojega dela, njegovega vpliva, interpretacij, mutacij ali celo manipuliranj.
Komponente, ki tvorijo umetnino, so med seboj tesno prepletene. Ustvarjanje je tako obenem impulziven, intuitiven, iracionalen proces, a ga morata krotiti domišljenost, konsistentnost, nadzorovana celovitost in disciplina, pogosto pa tudi cela paleta mehaničnih, kemičnih in fizičnih znanj ter sposobnosti.
Razmerja med umetnikom in občinstvom (naročnikom, kritikom) so se v preteklih stoletjih (tisočletjih) spreminjala. Pozicija, ki jo zavzema sodobni umetnik nasproti recipientom je pravzaprav najsvobodnejša v vsej zgodovini, čeprav je potenca družbenih
Így már mindegyik interpretáció, akárcsak anamnézisről legyen szó, már az interpretáló /a kritikus önálló alkotása is. Említettük már, hogy egyetlen tudomány, így a műalkotások elemzése sem mellőzheti a szubjektivitást, a képzelőerőt, az intuíciót, az értelmet vagy a szenzibilitást, ugyanakkor fennáll annak a veszélye is, hogy öntudatlanul saját elvárásaink, tudatalatti konf liktusaink, saját célkitűzéseink, törekvéseink kerekednek felül, vagy éppen ellenkezőleg, a műalkotást idealizálva az elemzés könnyen elsiklik a műalkotás lényege felett. Akkor viszont hogyan közeledjünk a műalkotáshoz, annak elemzéséhez, osztályozásához, méréséhez vagy csoportosításához? Hogyan törjünk át a bennünket determináló különböző aspektusok spektrumán és a művész szellemi és tapasztalati világának szegmentumán? Hogyan magyarázzunk meg valamit, ami egyetlen tekintettel felmérhető, valamit, ami önmagát adva nem szorul magyarázatra?
És ez tényleg így van-e? Illuzórikus azt gondolni, hogy a műalkotás csak a művész által (tudatosan) megfogalmazottakat tartalmazza, illetve hogy az teljes mértékben ellenőrizhető. Kellő alázatra, ugyanakkor nagyfokú önbizalomra van szüksége a művésznek ahhoz, hogy elfogadja műve önálló életre kelését, az általa kiváltott hatást, értelmezéseit, mutációit és az esetleges manipulációkat.
A műalkotás komponensei szorosan összefonódnak. Az alko-tás egyszerre impulzív, intuitív és irracionális folyamat is, amit kellő megfontoltsággal, konzisztenciával, ellenőrzött teljességgel, fegyelmezettséggel kell szelídebbé tenni, gyakran viszont mecha-ni-
the interpreter-critic. As already mentioned, no erudition, not even art analysis, remains devoid of subjective input, imagination, intuition, comprehension and sensibility, although there exists simultaneously the danger that our expectations, subconscious conflicts, personal strivings and unwitting or contrary idealization of art will prevail through which analysis can easily slip past the essence of the art work. How, therefore, to approach the analysis, classification, and grading or sorting works of art? How to penetrate the specter of manifold aspects that determine us and the separate segments of the artist’s spiritual and experiential world?
How to expound upon something that can be distinguished, after all, at a glance and is self-explanatory? And is it really? Just imagine that a work of art contains merely whatever the artist (consciously) inscribes to it so that his control over its perfection is illusory. A great amount of humility and self-confidence combined is needed for an artist to accept the autonomous life of his work, its influence, interpretation, mutation and even manipulation. The components from which art is made are tightly interwoven among themselves. The act of creation is at once an impulsive, intuitive and irrational process that must be sustained by imagination, consistency in supervising the whole and discipline, frequently also by an entire palette of mechanical, chemical and manual abilities and knowledge.
The relationship between the artist and the public (buyers, critics) have changed over the past few hundred (few thousand) years. The position held by today’s artist, as opposed to that of the
pojavov pravzaprav že neobvladljiva in s tem obremenjujoča tudi za umetnika.
Ta je namreč v prvi vrsti socialno bitje, ki se na svoj način želi odzivati na spremenljivost in pritiske družbenega stanja, vendar nanje v širšem kontekstu pravzaprav ne more vplivati, čeprav so si umetniki nemalokrat prizadevali storiti prav to. Sodobnim pripomočkom, tehnologiji, tehničnim možnostim in virtualnosti navkljub ali prav zato se vse bolj vračajo (mo) k temeljnim, tradicionalnim, celo elementarnim dražljajem, tudi materialom, ki so seveda kombinirani z najsodobnejšo tehnologijo. Le-tej navkljub, umetniki še vedno težijo k izumljanju novih, pogosto le zanje značilnih tehnik, v katerih se ob nujni vpetosti v splošne trende želijo vračati k prvinskosti človekove ustvarjalnosti, materije, forme in duha.
Umetniki letošnje kolonije so se pogreznili v sebi lastne ustvarjalne rokopise, strukture ter vsebine in zdi se, da se jih prego-vorno čudežna lendavska pokrajina ni dotaknila, čeprav so v pogovorih poudarjali prav njen neokrnjen čar. Snov ali vsebina pač nista prenosljiva le na mimetičen način, temveč je - tako Kandinsky - predmetno privedeno do minimuma prepoznano kot najmočnejše učinkujoče realno ter najbogatejša vsebina.
Iz zapisanega izhaja, da so analize, teoretski diskurzi ali zgolj osebno absorbiranje likovnih del večplasten, zahteven in subtilen preplet mnogoplastnih pristopov. Tako je letošnjo številno kolonijo in njena dela pravzaprav nemogo če analizirati v vsej celovitosti v tako kratkem času in na tako omejenem prostoru, sploh če želimo biti dosledni v odnosu do
kus, kémiai és fizikai ismeretek és képességek széles palettája is szükséges ehhez.
A művész és a befogadó (megrendelő, kritikus) viszonya az elmúlt századok (évezredek) során állandóan változott. A múlthoz viszo-nyítva korunk művésze viszonyulhat a legszabadabban a befogadóhoz, annak ellenére, hogy a társadalmi jelenségek már szinte szabályozhatatlanná váltak, s emiatt már terhessé is a művész számára. A művész is elsősorban szociális lény, aki sajátos módon kíván válaszolni a társadalmi változásokra és nyomásokra, s habár gyakoriak voltak az ilyen törekvések, ezekre valójában nem tud hatni. A korszerű eszközök, technológiák, a technikai lehetőségek és a virtuozitás ellenére vagy éppen emiatt, egyre inkább viszszatérnek (visszatérünk) az alapokhoz, a tradicionális, sőt az elemi ingerekhez és anyagokhoz, amelyeket aztán a legkorszerűbb technológiával párosítanak. Ezzel szemben a művészek új, a csakis rájuk jellemző technikák felfedezésére törekednek, olyanokra, amelyek segítségével az új trendekbe való szükségszerű beilleszkedés folyamán az eredeti emberi materiáliákhoz, formákhoz és szellemiséghez kívánnak visszatérni.
Az idei művésztelep résztvevői a rájuk jellemző alkotói kifejezésmódban, struktúrákban és tartalmakban mélyedtek el, s a lendvai táj varázslatos ereje, amit ők is gyakran emlegettek, látszólag nem érintette meg őket.
Az anyag vagy a tartalom –Kandinszkij szerint – nemcsak mimetikus módon tükrözhető, hiszen szinte minden tárgyasságától megfosztva a legintenzívebb, leghatásosabb valóság
recipient, is actually the freest in all of history, although strictly speaking, the potency of social phenomena is already unconstrainable and thereby an encumbrance to the artist as well. He is, namely, first of all a social being who in his own way wishes to comply with the fluxuations and presssures of social status, upon which, however, in reality and in any broader context, he cannot exert an influence, even though artists have often endeavoured to do just that.
Modern resources, technology, technical possibilities and virtuosity notwithstanding, or maybe because of them, we are increasingly returning to fundamental, traditional, even elementary stimuli, also of a material nature, that are combined, of course, with the most modern technology. Yet, in spite of that, artists still strive to discover new - often only to themselves - characteristic techniques, combined with a necessary inclination toward general trends, with which they seek to revert to the rudiments of human materiality, form and spirit.
The artists in this year’s Colony submerged themselves in their own creative script, structure and significance, and it appears that they did not touch upon the persuasive wonders of Lendava’s landscapes, whose inherent charm, however, was always emphasized in conversation. Indeed, substance or content are not conveyed only by mimicry, but rather are - per Kandinskyobjectively carried out to that minimum recognized as the strongest efficacious real or richest content.
From the above, it follows that analysis, theoretical discourses, or merely personal absorption of
umetnika in njegovega življenjsko nazorskega habitusa ustvarjanja.
Homogena, otroško radovedna, komunikativna, radoživa, če je potrebno neustavljivo vztrajna in trdoživa skupina umetnikov letošnje kolonije je daleč od podobe napol blaznih, nevrotičnih in introvertiranih umetnikov, saj si v sodobnih družbenih okoliščinah to komajda lahko privoščijo. Torej zaprimo oči, če je potrebno, da bi videli, in sanjajmo, da bi razumeli ta vrtinec izobilja le-pote duha.
és a leggazdagabb tartalom. A leírtakból következik, hogy az elemzésekre, az elméleti jellegű vitákra /eszmecserékre, a képzőművészeti alkotások egyéni befogadására is a megközelítés sokrétű, igényes és szubtilis átfonódása jellemző. Így aztán, a teljesség igényét szem előtt tartva, ilyen rövid időben és terjedelemben az idei művésztelep alkotásait sem lehet elemezni, s ez különösen abban az esetben érvényes, ha következetesek akarunk lenni a művészhez való viszonyulásunkban, illetve annak habitusához.
A homogén, gyermeki kíváncsiságú, kommunikatív, lelkesedni tudó, szükség esetén eltántoríthatatlanul kitartó idei művészcsoport távol áll a félőrült, neurotikus és introvertált művész képétől, hiszen mindezt a mai társadalmi körülményekben aligha is engedhetnék meg maguknak. Szóval, ha szükséges, csukjuk be a szemünket, hogy láthassunk és álmodhassunk, hogy megérthessük a lélek szépségének e bőséges (gazdag) forgatagát.
works of art are multilayered, demanding and subtle networks of many-sided approaches. Thus, to analyze this year’s Colony and its works in its entirety in the time and confined space that were available is truly impossible, especially if we wish to be consistent in relation to the artists and their life’s views and predisposition to creativity.
This year’s homogeneous, childishly curious, communicative, life-loving, and when required, unconditionally persevering and steadfast group of participants is far removed from any image of the half-mad, neurotic and introverted artist; indeed, in our modern social climate, they can hardly allow themselves to be so. Thus, we close our eyes, if need be, to see and dream that we might understand that whirlpool of abundance in the beauty of the spirits.
Tanja ŠimonkaAvtorji Szerzők Authors
Rojen Született Born Študij Tanulmányok Study
