Ferenc Király
Ferenc Király
Skulpture / Szobrok / Sculptures
Izdajatelj/Kiadó/Publisher
Za izdajatelja/A kiadásért felel/For the Publisher
Spremni esej/Bevezető tanulmány/Essay
Prevod/Fordították/Translation
Jezikovni pregled/Lektorálták/Language editors
Galerija-Muzej Lendava
Beata Lazar
P. Szabó Ernő
Lendvay Claude Domonkos (slovenščina) Suzanne Király-Moss (english)
Ivanka Bratkovič (slovenščina) Böröcz Nándor (magyar) Suzanne Király-Moss (english)
Fotografija/Fotók/Photography
Dubravko Baumgartner Sandi Baumgartner Branimir Ritonja Zóka Gyula
Grafično oblikovanje/Grafikai terv/Graphic design
Tisk/Nyomda/Printed by
Dubravko Baumgartner
Digifot, Lendava 2016
Izšlo ob kiparjevi 80-letnici Megjelent a szobrász 80-ik születésnapja alkalmából
In honor of the sculptor's 80th birth year
Upanje, nastajanje, ljubezen
V začetku je naslov plastike, izklesane iz belega marmorja, njena fotografija pa krasi naslovnico albuma, ki je izšel v počastitev sedemdesetega rojstnega dne Ferenca Királya. Kip v obliki mehko usločene črke S krene v vertikalni smeri, zariše veliko vijugo in s svojim zgornjim delom, ki se stanjša kot labodji vrat, zaključi gibanje usmerjen navzgor, proti nebu. Ali pa nasprotno, naprej proti neskončnosti, v carstvo duha in čustev preslika sile, ki izvirajo iz rodne grude in povzročijo transfiguracijo kiparske forme. Stvaritev v opazovalcu vzbuja mnogotere asociacije, v njej lahko zaslutimo že omenjenega laboda, ptico, a tudi poganjek, ki spomladi začne rasti, toda v njej lahko zagledamo tudi obline in mehke loke ženskega telesa. Le kdo bi glede na to, da je kip nastal v Lendavi, v starem mestu v Sloveniji, le nekaj kilometrov od madžarske meje, pozabil na okljuke bližnje reke Mure in hribe, ki se razprostirajo nad mestom, na bujno vegetacijo, vinograde in sadovnjake, v katerih lahko srečamo neskončno raznolike manifestacije življenja?
Kip je lahko s svojimi formami, ki se kljub temu da poganjajo navzgor in se približujejo izhodišču, začetkom, tudi simbol neke vrste vračanja – če želite – trajnosti, stalnosti in zvestobe. Hkrati je simbol umetnosti in kariere Ferenca Királya, tudi z vidika izjemno čiste forme, Király sam je namreč svojo umetniško izpoved pesniku Imretu Pénteku zaupal z besedami: »S čistimi formami ni mogoče lagati«. Čeprav se v njegovi umetnosti odražajo univerzalne vrednote, kipar pravzaprav še sedaj živi in dela v bližini kraja, kjer se je začela njegova kariera. Leta 1936 se je rodil v Dolnjem Lakošu. Po študiju v Ljubljani in Zagrebu ter študijskih potovanjih po Ameriki in drugih celinah se nenehno vrača sem, v atelje, ki ga je zgradil v soseščini očetove hiše, v bližini Črnca, ki mu je v otroštvu pomenil neskončen, širni svet. Vrača se, da bi začel ustvarjati nova
dela, dokončal že začeta ali razmišljal o novih variantah tem, ki so se mu porajale nemalokrat že pred desetletji. Najboljši primer iz zadnjega obdobja so najbrž Sirene, ki so v ateljeju prisotne v treh variantah, in sicer iz različnih materialov, razne velikosti in stopnje dovršenosti, medtem ko je bila različica iz brona, visoka poldrugi meter, dokončana že leta 2005. Toda Ferenc Király, ki se bliža osemdesetemu rojstnemu dnevu, ni aktiven le v ateljeju (ki ga sicer obdaja prostran vrt, med drugim tudi pergola s cvetočo aktinidijo, za katero prav tako skrbi). Često se zgodi, da se zjutraj usede v avto, da bi se odpeljal na levi breg Mure, kot je bilo tudi ob našem obisku sredi aprila, saj kleše nov javni kip, naročnik pa pričakuje, da ga bo končal maja.
Omenjena marmornata skulptura tako v resnici ni simbol zaključka, ampak neke vrste ponovnega začetka ali morda nadaljevanja po okrogli obletnici, sedemdesetem rojstnem dnevu, ki ima v človekovem življenju in avtorjevi karieri poseben pomen. Skulptura je v letih, ki so minila odtlej, dobila številno družbo, npr. zgoščen, semenu podoben Cepič ali leta 2006 na javnem mestu postavljeno Rojevanje oziroma Vortex. Temo rojstva je umetnik leta 2004 obdelal tudi v lesu, in to kar dvakrat, kot da bi obliko Cepiča v lesu napovedovala že plastika Dotik. Toda najboljši dokaz njegove umetniške aktivnosti, boljši kot v lesu in marmorju, je serija bronastih malih plastik, katerih rojstvo je povezano z delom v lendavski likovni koloniji odlivanja v bron, njihov bogat izbor pa je na ogled v podstrešnem razstavnem prostoru Galerije-Muzeja Lendava. Mednje sodijo Tihožitje (2008), Spodbuda (2007), Sedeča (2012), V pričakovanju (2009), katere različico iz terakote je izdelal že leta 1991, in Vestalka (2010), ki skupaj z nekaterimi drugimi stvaritvami priča o tem, da sodi poleg osnovnih naravnih oblik in procesov (Metamorfoza, 2006, Lotosov cvet, 2009)
in vse bolj zgoščenega, abstraktno predstavljenega človeškega telesa (oziroma teles) ( Objem II., 2011, Tri podobe, 2008) med vire Királyeve umetnosti tudi antična grško-rimska mitologija ( Ikarus , 1993, Posilstvo Evrope , 1997). Taurus , ki aludira na mit o Minotavru in ozvezdje Bika, v znamenju katerega se je Ferenc Király rodil, je nastal v več različicah. Znak, katerega zadnja varianta je iz leta 2015, ima močan erotični naboj, saj je simbol telesa, spolnosti in plodnosti, podobno kot Praidol, ki je nastal leta 2013. Motivi omenjenih stvaritev so se v preteklih desetletjih pojavljali tako v kamnu kot lesu, kar velja tudi za prepletajoče se forme Trojnosti (2009), ki nakazujejo popolnost in enotnost. Znak VI. iz leta 2013 prikazuje svojevrstno sintezo naravnih oblik in človeškega telesa, navdih za Okamenelo iz leta 2008 pa je najbrž našel v ostankih, ki so prišli na plan pri izkopavanjih v Pompejih (arheologi so odlili vdolbine, ki so ostale za telesi, zgorelimi v vroči lavi). Telo, zreducirano na osnovno maso in otrplo v ekspresivenem gibu, opazovalca, ki išče asociacije, popelje nazaj v preteklost, vse do začetkov Királyeve ustvarjalne poti.
Deloma zato, ker se zdi, da iz mavca narejeno diplomsko delo Galebi, morje in ribe iz leta 1959, ki ga še danes hranijo na Srednji šoli za oblikovanje v Ljubljani, že nakazuje velik del kiparskih problemov, ki so se na umetnikovi poti pojavili kasneje, in sicer odnos figurativnih in abstraktnih oblik, pozitivnih in negativnih prostorov, blokov in krhkejših oblik, ki jih povezujejo, upodobitev vidnega sveta z vizualnimi sredstvi in priklic duhovnih vsebin, ki jih kiparska sredstva lahko dajo le slutiti, pa tudi enkratnost življenja in neskončnost velikega krogotoka narave. Deloma pa zato, ker lahko zaslutimo natančno smer, v kateri je z upodobitvami človeške figure napredoval Ferenc Király, ki je v zgodnjem obdobju svoje ustvarjalne poti izdelal mnogo portretov in celopostavnih malih in prosto stoječih plastik. Zdi se, da je pol stoletja kasnejša Okamenela v docela tesnem odnosu z eno prvih skulptur, Torzom iz leta 1963. Organsko vez med obema ustvari na eni strani marmornat Torzo iz leta 1995, na drugi pa isto-
imenska bronasta plastika, nastala med letoma 1989 in 2005. Bronasti Objem, ki je nastal leta 1968 in njegova pet let kasnejša lesena različica, iz lesa izdelan kip V troje iz leta 1973, Harmonija (bron) iz leta 1975, Poljub in Simetrija III. (les) iz leta 1981 ter Objem (les) iz leta 2005 zelo natančno prikazujejo proces, v katerem se človeško telo zreducira na svoje osnovne oblike, človeška čustva pa se tako rekoč združijo z naravnimi silami in procesi, ki preko srečanja in oplajanja medsebojno dopolnjujočih se kvalitet vodijo do nastanka novega življenja.
Oblike Pradavne podobe, izdelane iz terakote leta 1997, ki lahko opazovalcu prikličejo v spomin bodisi keramično umetnost predklasičnih kultur, bodisi skrajno poenostavljene plastične tvorbe kikladskega obdobja, namigujejo na eni strani na detajle človeškega telesa, ki simbolizirajo plodnost, na drugi pa na naravne procese (Plod, 1987). Oboje se v umetnosti Ferenca Királya včasih neločljivo prepleta (Luščina, 1989–2004). Slednje delo je izklesano iz marmorja, zanj morda najpomembnejšega materiala, toda leta 2004 iz lesa ustvarjeno Rojstvo prav tako formulira splošnoveljavno misel o nastanku življenja. Marmor in les ... Večji del na javnih mestih postavljenih Királyevih stvaritev je prav tako nastal iz marmorja ali drugega kamna, toda pozornosti so vredna tudi dela iz lesa, nameščena v skupnostnih interierjih (npr. v prostorih lendavskega kulturnega doma oz. gledališča, ki ga je načrtoval Imre Makovecz). Tudi sicer se les v okolici ponuja tako rekoč sam od sebe, njegova obdelava in uporaba imata namreč v slovenski ljudski kulturi zelo dolgo tradicijo. »Les je povsod okrog nas, z njim sem odraščal, toda oboževal sem kamen. Ljubezen do njega me neprestano vleče k njemu,« citira njegovo izpoved v albumu, ki je izšel ob njegovi sedemdesetletnici, Lajos Bence. Ferenc Király je pri delu uporabljal oziroma uporablja oba materiala in medtem ko je bila terakota zanj pomembna predvsem v devetdesetih letih, mu je odlivanje v bron pomembno v zadnjem desetletju. V obdobju med leti 1987 in 1997 je pri delu uporabljal pretežno les, verjetno zaradi
ponavljajoče se udeležbe v rezbarski likovni koloniji v Lentiju in poznanstva z Gézo Samujem, Sándorjem Csutorosem in Ferencem Gézo Vargo. V tem času je nastala ena najrazburljivejših skupin v njegovem opusu, po gostih, gmotastih barvnih lesenih plastikah iz let 1990 in 1991 pa serija prav tako barvanih, povečini velikih lesenih skulptur, sestavljenih oziroma skomponiranih iz perforiranih, često prosto stoječih elementov. Začetek serije pomenijo Deviški pas, Feniks, Gotski lok, Meteor, Oltar, Prebodena, Samorog, Taurus in Znak iz leta 1992, zaključi pa se s Klovnom iz leta 1998. Med omenjenima letoma so nastali Ikarus, Konfrontacija, Meditacija, Molitev (1993), Prainsekt, Koketiranje, Taurus III. (1994), V pričakovanju (1995), Hijena, Pomladanski ples, Razposajena (1996), Žival varuh in Posilstvo Evrope (1997). Velika serija, ki bi jo lahko šteli celo za povzetek, esenco opusa! Če bi iskali vplive ali vzporednice, bi se lahko obrnili na surealistično kiparstvo, zgodnje Giacomettijeve stvaritve ali sočasne madžarske organske tendence, npr. dela Géze Samuja, ki je veje gozdnih dreves oblikoval v skladu s svojimi umetniškimi težnjami in celoto najprej razkosal, nato pa jo ponovno sestavil. Seveda pa tudi na druge, vendar so se omenjena strukturirana dela rodila in »zrasla« s takšno naravnostjo iz Királyevih prejšnjih stvaritev kot harmonične linije leta 2002 iz marmorja nastalega Razvitja. Pri umetniku, ki verjame – kot je v albumu ob sedemdesetem rojstnem dnevu povzel njegove besede Tibor Wehner, ki je opravil pregled dotlej nastalega opusa –, da so vir njegove umetnosti »upanje, nastajanje in ljubezen«, drugače niti ne bi moglo biti.
Ernő P. SzabóRemény, keletkezés, szerelem
Kezdetben. Ez a címe annak a fehérmárványból készült plasztikának, amelynek a fényképe a Király Ferenc szobrászművész hetvenedik születésnapja tiszteletére megjelent album borítóján látható. Lágyan ívelt S-alakot formáz a szobor, amely vertikális irányban indul, hogy egy nagy kanyarulatot leírva hattyúnyakszerűen elvékonyodó felső részével újra csak a magasba, az ég felé irányulva fejezze be a mozgást. Vagy éppen vetítse tovább, a végtelenbe, a szellem, az érzelmek birodalmába azokat az erőket, amelyek az anyaföldből erednek, s átlényegítik a szobrászi formát. Sokféle asszociációt kelt nézőjében ez az alkotás: a már említett hattyú – madár – alakja éppen úgy benne sejlik, mint a hajtásé, amely tavasszal elkezd növekedni, de a női test kerekded formáit, lágy hajlatait is láthatjuk benne. S ha a szobor Lendván készült, ebben az ősi, a magyar határtól alig néhány kilométerre, Szlovéniában fekvő városban, ki feledkezne meg a közelben folyó Mura kanyarulatairól, s a város fölötti dombokról, a dús vegetációról, a szőlőskertekről, a gyümölcsösökről, amelyekben az élet végtelenül sokféle megnyilvánulásával találkozhatunk?
Egyfajta visszatérés, ha úgy tetszik, a maradandóság, állandóság, hűség jelképe is lehet ez a szobor fölívelő, de mégis a kiindulóponthoz, a kezdetekhez közelítő formáival. Jelképe Király Ferenc művészetének, pályájának abban az értelemben is, hogy formái rendkívül tiszták – márpedig ő így foglalta össze művészi hitvallását Péntek Imre költőnek: „Tiszta formákkal hazudni nem lehet” –, de abban az értelemben is, hogy miközben művészetében egyetemes értékek jelennek meg, valóban most is annak a helynek a közelében él, dolgozik, ahonnan a pályája elindult. A Lendvával ma már összeolvadt Alsólakosban született 1936-ban, s ljubljanai, zágrábi tanulmányai, amerikai és a világ más földrészein tett tanulmányútjai után ma is ide, az apai ház
szomszédságába és a gyermekkorban végtelenül tágas világot jelentő Feketeér közelében felépített műtermébe tér vissza, hogy újabb művek létrehozásába kezdjen vagy a már elkezdetteket befejezze, egy-egy, olykor évtizedekkel ezelőtt felmerült téma új variánsain gondolkodjon. A legjobb példa erre a legutóbbi időszakból talán a Szirének, amelynek a műteremben három, különböző méretben, anyagból elkészült, illetve készülő változata is látható, miközben a másfél méter magas bronzváltozat már 2005-ben elkészült. De Király Ferenc nyolcvanadik születésnapja felé közeledve nem csak a műteremben tevékenykedik (amelyet egyébként szintén általa művelt tágas kert, a többi között virágzó kivilugas vesz körül). Gyakori, hogy reggelenként kocsiba ül, hogy a Mura partjára hajtson, mint látogatásunk idején, április közepén, mert új köztéri szobron is dolgozik, amelynek elkészültét májusra várja a megrendelő.
Így tehát valóban nem befejezés, hanem –az emberi életben s a művész pályáján különösen fontos – kerek évforduló, a 70. születésnap után egyfajta újrakezdés vagy éppen folytatás, a folyamatosság jelképe az említett fehérmárványszobor, amelynek az azóta eltelt években társai is születtek szép számmal, mint például a tömör, magszerű formájú Oltvány, vagy a 2006ban köztéren felállított Születés, illetve Örvénylés. A születés témáját 2004-ben fában is feldolgozta a művész, mégpedig két alkalommal is, az Oltvány formáit fában pedig mintha az Érintés című plasztika előlegezte volna. Márványnál, fánál is jobb bizonyítéka volt azonban a művészi aktivitásnak a legutóbbi években a bronzból készült kisplasztikák sora, amelyek megszületése a lendvai bronzöntő művésztelepen végzett munkához köthető, s amelyekből bő válogatás látható a lendvai Galéria-Múzeumban, a vár tetőtéri kiállítótermében. Közöttük van a Csendélet (2008),
a Biztatás (2007), az Ülő (2012), a Várakozásban (2009), amelynek terrakotta változata már 1991ben elkészült, a Vestaszűz (2010), amely néhány más alkotással együtt azt érzékelteti, hogy Király Ferenc művészetének fő forrásai közé tartoznak a természeti alapformák és alapfolyamatok (Metamorfózis, 2006; Tavirózsa, 2009), valamint az egyre tömörebben, elvontabban ábrázolt emberi test(ek) (Ölelés II., 2011; Három lény, 2008) mellett az ókori görög–római mitológia (Ikarusz, 1993, Európa megerőszakolása, 1997). Több változatban is elkészült a Taurusz, amely egyszerre utal Minotaurusz mítoszára és a Bika csillagképre, amelynek jegyében Király Ferenc született. A Jel , amelynek legutóbbi változata 2015-ben készült, erősen erotikus töltetű, a női test, a nemiség, a termékenység szimbóluma, akárcsak a 2013-as Ősidol . Motívumaik a korábbi évtizedekben fában, kőben egyaránt megjelentek, ahogyan a Hármasság (2009) teljességet, egységet sejtető összefonódó formái is. A 2013-as Jel VI. a természeti formák és az emberi test sajátos szintézisét adja, a 2008-as Megkövesedett -et pedig mintha csak a pompeji ásatásokon előkerült leletek (a forró lávában elégett testek után maradt üregeket a régészek kiöntötték) inspirálták volna, az alaptömegre leegyszerűsített, expresszív mozdulatba belemerevült test pedig mintha egészen Király Ferenc pályakezdéséig vezetné vissza a párhuzamokat kereső néző asszociációit.
Részben azért is, mert 1959-es diplomamunkája, a ma is a Ljubljanai Iparművészeti Középiskolában őrzött gipsz Sirályok, tenger és halak mintha már magába sűrítené azoknak a szobrászi felvetéseknek a jó részét, amelyek később jelentkeztek a szobrász pályáján: az ábrázoló és elvont formák, a pozitív és negatív terek, a tömbök és az azokat összekötő törékenyebb formák kapcsolata, ezen túl pedig a látható világ vizuális eszközökkel való megragadása és a szobrászi eszközökkel csak sejtethető szellemi tartalmak megidézése, az élet egyszerisége és a nagy természeti körforgás végtelensége. Részben pedig azért, mert azt az irányt is pontosan sejteti, amelybe a pályája korai szakaszában számos portrét, egészalakos kis-,
illetve köztéri plasztikát készítő Király Ferenc az emberi figura megragadását illetően haladt. Mintha az egyik legkorábbi művel, az 1963-as Torzóval egészen közeli kapcsolatban állna a majd fél évszázaddal későbbi Megkövesedett. A kettő között az egyik oldalon az 1995-ös márvány, a másikon az 1989–2005-ös bronz Torzó jelenti a szerves kapcsolatot. Az 1968-as bronz és az 1973-as fa Ölelés , az ugyancsak 1973-as Hármasban (fa), az 1975-ös Harmónia (bronz), az 1981-es Csók, Szimmetria III. (fa), a 2005-ös Érintés (fa) egészen pontosan leírja a folyamatot, amelynek során az emberi test alapformáira redukálódik, az emberi érzelmek pedig mintegy eggyé válnak azokkal a természeti erőkkel, folyamatokkal, amelyek az egymást kiegészítő minőségek találkozásán, megtermékenyülésén keresztül az új élet megjelenéséig vezetnek.
Az 1997-es terrakotta Ősi formái, amelyek felidézhetik nézőjükben a preklasszikus kultúrák kerámiaművészetét éppen úgy, mint a kükladikus időszak végletesen leegyszerűsített plasztikai alakzatait, az egyik oldalon az emberi test termékenységet jelképező részleteire utalnak, a másikon a természeti folyamatokra (Mag, 1987). A kettő olykor egymástól elválaszthatatlan módon jelenik meg Király Ferenc művészetében (Hüvely, 1989–2004). Ez a mű márványból készült, a művész számára talán legfontosabb anyagból, de a 2004-es festett fa Születés ugyancsak az élet keletkezésének a legáltalánosabban érvényes gondolatát fogalmazza meg. Márvány és fa… Király Ferenc köztéren felállított műveinek nagyobb része ugyancsak márványból vagy másféle kőből készült, de figyelemre méltóak azok a fából faragott művei is, amelyek közösségi belső terekbe (például a Makovecz Imre tervezte lendvai művelődési otthon, illetve színház tereibe) kerültek. A környéken a fa amúgy is szinte kínálja magát, megmunkálásának, felhasználásának óriási hagyományai vannak a szlovéniai népi kultúrában. „A fa itthon van nálunk, ezzel az anyaggal nevelkedtem, de én a követ istenítettem. A szerelmem azóta is megmaradt, ebbe ’vágyom vissza’ mindig” – idézi vallomását a hetvenedik
születésnapra megjelent albumban Bence Lajos. Mindkét anyaggal párhuzamosan dolgozott, dolgozik Király Ferenc, míg a terrakotta elsősorban a kilencvenes években volt fontos számára, a bronzöntés pedig a legutóbbi évtizedben. Az 1987–97 közötti időszakban, valószínűleg a lenti fafaragó művésztelepen való ismételt részvétele, Samu Gézával, Csutoros Sándorral és Varga Géza Ferenccel való megismerkedése hatására viszont túlnyomórészt fával dolgozott. Életművének egyik legizgalmasabb műcsoportja született ekkor: 1990–91-es tömör, tömbszerű, színes faplasztikái után az áttört, igen gyakran különálló elemekből összeállított, szerkesztett, ugyancsak színezett, zömmel nagyméretű színes faszobrok sorozata. Az 1992-es Erényöv, Főnix, Gótikus ív , Meteor , Oltár , Átdöfve , Egyszarvú , Taurusz, Jel indította a sorozatot, s a Bohóc zárta le 1998-ban. Közöttük pedig megszületett az Ikarusz, a Mágikus ölelkezés, a Meditáció, az Imádság (1993), az Ősrovar, a Csábítás, a Taurusz III. (1994), a Reménykedve (1995), a Hiéna, a Tavaszi tánc, a Csintalanság (1996), az Őrállat, az Európa megerőszakolása (1997). Nagy sorozat, akár az életmű összefoglalásának, sűrítményének is tekinthető! Hatásokat, párhuzamokat keresve a szürrealista szobrászatot, Giacometti korai műveit említhetnénk, vagy a korabeli magyarországi organikus törekvéseket, például az erdei fák ágait saját művészi szándékai szerint formáló, az egészet fölszabdaló, majd újra összerakó, „mutánsokat” létrehozó Samu Géza munkáit, és nyilván másokat is; ezek a szerkesztett művek azonban olyan természetességgel születtek meg, „nőttek ki” Király Ferenc korábbi műveiből, mint amilyen harmonikus a 2002-es márvány Kibontakozás vonalvezetése. Nem is lehetne ez másképpen annál a művésznél, aki azt vallja – ahogyan a hetvenedik születésnapi albumban az addigi életművet áttekintő Wehner Tibor művészettörténész idézi szavait –, hogy művészetének forrása „a remény és a keletkezés, a szerelem.”
P. Szabó ErnőHope, Beginning, Love
In the Beginning. This is the name of a white marble sculpture, a photograph of which decorates the cover of the album published to commemorate sculptor Ferenc Király's seventieth birthday. The gently curved S shape of the piece starts out vertically, its upper part thinning like a swan's neck, tapering upward again, its final movement directed skyward. Or more precisely, it projects spirit and emotions forward into infinity, into the realm of forces stemming from Mother Nature, transforming them into a sculptural form. This work awakens a wide variety of associations in the viewer: the aforementioned swan – a bird – or its shape might just as easily be a sprout beginning to grow in the spring, or we can see the soft folds and rounded forms of a female body. And presuming the statue was made in Lendava, in this ancient Slovenian town situated only a few kilometers from the Hungarian border, who would not think of the bends of the nearby Mura River and the hills spread out above the city, of lush vegetation, vineyards, gardens and orchards, where an endless array of life manifests itself?
This sculpture is a kind of return, if you will, its upward-curving forms nevertheless close to the starting point, to the beginning, and may also be a symbol of immutability, permanence, integrity. In this respect, the symbols in Ferenc Király's artworks, in his profession, are very pure – and the poet, Imre Péntek, summed up the sculptor's artistic creed in the following words: “Pure forms can not lie.” -- But even from the aspect that universal values are present in his artworks, in reality he lives and works close to where his career began. He was born in 1936 in Dolnji Lakoš/Alsólakos. After studying in Ljubljana and Zagreb and study tours in America and other continents of the world, he settled next door to his father's house not far from the
Črnec Creek, an infinitely large world to him in his childhood. Here he built a studio where he could create new works, finish one by one those already started and occasionally think up still another variation of a theme from decades ago. The best example of this in the most recent period is, perhaps, Sirens, present in his studio in three different models and in various materials, sizes and stages of completion, and a bronze version a half meter high, cast already in 2005. But the now eighty year old Ferenc Király is not only active in his studio (he cultivates a spacious garden and a flourishing kiwi arbor as well). At the time of our visit in mid-April, he was frequently driving off in his car of a morning to the left bank of the Mura, for he was working there on a new public sculpture, and the customer expected its completion in May.
Thus, the white marble sculpture previously referred to is not actually finished but rather – and this is especially important in a human being's life and an artist's occupation --, it is a fresh beginning or perhaps a continuation, a symbol of continuity after the round jubilee of his 70th birthday, since the following years have added a great number of companions, such as the compact, seed-like Graft, or the 2006 public sculptures, Birthing and Vortex . The artist also approached the 2004 birthing theme twice in wood; it is as though a plastic called Contact already predicted the Graft form in wood. However, the best evidence of his artistic activity in recent years, more so than in marble or wood, is seen in a series of small bronze sculptures created during Király's participation in Lendava's bronze casting art colony. A large selection of them is located in the castle's attic exhibition hall in the Lendava Gallery-Museum. Among them are Still Life (2008), Stimulation (2007) Seated (2012), In anticipation (2009), whose ter-
racotta version was made in 1991; Vestal Virgin (2010), that demonstrates, together with other works, to what measure the art of Ferenc Király is a natural source of basic patterns and processes (Metamorphosis, 2006; Lotus Flower, 2009) and, to be more concise, this is even more abstractly portrayed in human body(s) (Embrace II, 2011; Three Beings, 2008), as well as in ancient Greek and Roman mythological motifs (Icarus, 1993; Rape of Europa, 1997). Various versions of Taurus refer not only to the Minotaur myth and the Taurus constellation, but also to Ferenc Király's astrological sign. The most recent rendering of Sign, in 2015, is a strongly erotic symbol of the female body, sexuality, and fertility, similar to his 2013 Proto-Idol. In previous decades his motifs have appeared both in wood and stone, like Triplicity (2010), its interlocking forms suggesting a wholeness, a unity. Sign VI, from 2013, presents a specific synthesis of natural forms and the human body; Petrified, 2008, suggests inspiration from remains unearthed in Pompeii excavations (archeologists cast the voids of burned bodies left by hot lava). It is a torso reduced to its basic mass and stiffened in an expressive gesture a probing viewer, through an association of parallels, could trace back to the beginning of Ferenc Király's calling.
This is partly because his 1959 diploma work, the plaster of Paris sculpture, Gulls, Sea and Fish, presently at the Ljubljana Applied Arts Secondary School, already compacted a large number of the sculptural issues that surfaced later in the artist's craft: the relationship between representational and abstract forms; positive and negative spaces; mass and the links connecting more fragile forms; and additionally, only with the aid of sculptural instruments, the grasping of the visible world through visual means and hinting at an intellectual content, the uniqueness of life and the great natural cycle of endlessness. And partly because, from the many portraits and small or large open-air sculptures he made in the early stages of his career, we can guess the exact direction of Ferenc Király's progress in depicting
the human figure. It is evident that a half century later, Petrified had quite a close relationship with one of his earliest Torso pieces (1963). An integral connection between those two exists, on the one hand, in a 1995 marble Torso, and on the other, in a 1989/2005 bronze Torso. His sculptures, Embrace (1968 in bronze and 1973 in wood), Triad (1973, wood), Harmony (1975, bronze), Kiss and Symmetry III (1981, wood) and Contact (2005, wood) very precisely describe the actions necessary to reduce the human body to its basic shapes, uniting human emotions with the forces of nature and leading to the formation of a new life through processes which combine mutually complementary qualities.
Király's 1997 terracotta, Primeval Images –that might bring to mind either the ceramic art of pre-Classical cultures or the extremely simplified plastic shapes of the Cycladic culture – refers, on the one hand, to details of the human body that symbolize fertility and, on the other, to natural occurrences ( Seed , 1987). The two sometimes seem inseparable in the art of Ferenc Király (Husk, 1989-2004). The latter was chiseled from marble, a material the artist deemed perhaps the most significant to him, but his 2004 polychrome wood sculpture, Birth, reveals the origin of life as another of his most popular motifs. Marble and wood... the majority of Ferenc Király's outdoor works are made of marble or other kinds of stone, but remarkable are also his carved works located in community interiors (including those in the halls of the Cultural Center-Theatre designed by Imre Makovecz). With regards to wood, it almost offers itself, its treatment and processing having had a tremendous tradition in Slovenian folk culture. "I grew up with wood; it is everywhere around us, but I always worshiped stone. And my love for it drives me to it.” (Quoted from a text written by Bence Lajos for Király's seventieth birthday album). The sculptor worked and works with both materials simultaneously, and while terracotta was important to him mainly in the nineties, he devoted the past decade to casting in bronze.
However, in the period between 1987-1997, probably due to his repeated participation in the Lenti woodcarving art colony [in Hungary] and his acquaintanceship with Géza Samu, Sándor Csutoros and Geza Ferenc Varga, he worked primarily in wood. One of the most exciting collections of artworks to spring up in Király's oeuvre at that time, after the massive, block-like, stained wooden sculptures from 1990-1991, was a new series also of stained works, predominantly large and quite often assembled or combined with punctured- or free-standing elements. The 1992 series began with Chastity Belt, Phoenix, Gothic Arch, Meteor, Altar, Puncture, Unicorn, Taurus and Sign , and ended in 1998 with Clown . Others among them are: Icarus, Confrontation, Meditation, Prayer (1993); Proto-Insect, Coquette, Taurus III (1994); In Expectation (1995); Hyena, Spring Dance, Frolicsome (1996); Guardian Animal, The Rape of Europa (1997). A great series that could also be viewed as a summary of his oeuvre! If we seek influences or analogies, we might turn to the early works of a surrealist sculptor such as Giacometti, or the organic tendencies of contemporary Hungarian artists, for example Géza Samu, who formed “mutants” from branches of forest trees for his own artistic intentions, even cutting them into pieces and re-assembling them, and, of course, there are others. However, Ferenc Király's constructed works came about naturally; they "grew” out of his earlier creations, for instance, the harmonious lines of Unfoldment , a marble designed in 2002. It could not be otherwise to an artist -- as art historian Tibor Wehner said in the previously-mentioned seventieth birthday album – who believes the source of his art is a "formation of hope, of love."
P. SzabóBrst / Rügy / Sprout 2015, les / fa / wood, 90 x 30 x 25 cm, Vino Art, Dobrovnik
Nastajanje / Keletkezés / Forming 2006, bron / bronz / bronze, 30 x 7,5 x 10 cm
Praidol / Ősidol / Proto-Idol 2012, bron / bronz / bronze, 28 x 19 x 11 cm
Konica / Él / Nib 2010, les / fa / wood, 139 x 47 x 49 cm
Rojevanje / Születés / Birth
2007, bron / bronz / bronze, 27 x 16 x 9 cm
Znak VI. / Jel VI. / Sign VI. 2013, bron / bronz / bronze, 40 x 19 x 21 cm, Galerija-Muzej Lendva
Vzboklina / Domborodás
/ Rounded
Form 2015, bron / bronz / bronze, 30 x 18,5 x 13,5 cm, Magyarországi Szlovének Szövetsége, Szentgotthárd
Totem 2014, bron / bronz / bronze, 37,5 x 22,5 x 19,5 cm, Galerija-Muzej Lendva
2015, bron / bronz / bronze, 52 x 27 x 18 cm,
Vesta / Vesta / VestalVestalka / Vesta / Vestal
2015, bron / bronz / bronze, 26 x 12,5 x 15,5 cm, Magyarországi Szlovének Szövetsége, Szentgotthárd
Poklon / Bók / Bow
2007, bron / bronz / bronze, 42 x 15,5 x 15 cm, Galerija-Muzej Lendva
Spodbuda / Biztatás / Stimulation 2007, bron / bronz / bronze, 47,5 x 27,5 x 25,5 cm, Galerija-Muzej Lendva
Okamenela / Megkövesedett / Petrified 2008, bron / bronz / bronze, 15,5 x 44 x 16,5 cm, Galerija-Muzej Lendva
V pričakovanju / Várakozásban / In anticipation 2009, bron / bronz / bronze, 40,5 x 18 x 25 cm, Galerija-Muzej Lendva
Sedeča / Ülő / Seated 2012, bron / bronz / bronze, 33,5 x 41 x 39 cm, Galerija-Muzej Lendva
Tihožitje / Csendélet / Still Life 2008, bron / bronz / bronze, 28 x 44,5 x 28 cm, Galerija-Muzej Lendva
Znak / Jel / Sign
2006, bron / bronz / bronze, 50 x 28 x 27 cm, Galerija-Muzej Lendva
Trojnost / Hármasság / Triplicity 2009, bron / bronz / bronze, 43 x 22 x 21 cm, Galerija-Muzej Lendva
Metamorfoza II. / Metamorfózis II. / Metamorphosis II. 2012, bron / bronz / bronze, 23,5 x 24,5 x 19,5 cm
Metamorfoza / Metamorfózis / Metamorphosis
2006, bron / bronz / bronze, 12,5 x 12 x 11,5 cm, Galerija-Muzej Lendva
Objem / Ölelés / Embrace
2013, bron / bronz / bronze, 21,5 x 25 x 14,5 cm
Objem / Ölelés / Embrace 2011, bron / bronz / bronze, 45 x 20 x 18 cm, Galerija-Muzej Lendva
Tri podobe / Három lény / Three Beings 2014, bron / bronz / bronze, 39 x 15 x 15 cm, Magyarországi Szlovének Szövetsége, Szentgotthárd
Ferenc Király
Biografija
Ferenc Király se je rodil leta 1936 v Dolnjem Lakošu. Po Srednji šoli za oblikovanje v Ljubljani je študiral na ljubljanski Akademiji za likovno umetnost, pozneje pa na Akademiji za likovno umetnost v Zagrebu, kjer je leta 1964 diplomiral na oddelku za kiparstvo pri prof. Franetu Kršiniću. Kot akademski kipar je študijsko bival v Severni Ameriki ter potoval po Afriki, Mali Aziji, Izraelu, Egiptu in Evropi. Je član Zveze društva likovnih umetnikov Slovenije in Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije. Sodeloval je na številnih samostojnih in skupinskih razstavah doma in v tujini. Za svoje umetniško ustvarjanje je prejel več nagrad in priznanj, med njimi leta 2005 tudi prestižno nagrado Munkácsy. Kot svobodni umetnik živi in dela v Lendavi.
Biográfia
Király Ferenc 1936-ban született Alsólakosban. Képzőművészeti tanulmányait Ljubljanában kezdte és a zágrábi Képzőművészeti Akadémián folytatta, ahol 1964-ben Frane Kršinić professzornál szerezte szobrászművészi diplomáját. Tanulmányait útazásai során folytatta Észak-Amerikában, Afrikában, Kis-Ázsiában, Izraelben, Egyiptomban és Európa országaiban. Szlovénia Képzőművészeti Szövetsége és Prekmurje és Prlekija Képzőművészeti Egyesülete tagja. Számos önálló és csoportos tárlaton vett részt itthon és külföldön. Több jelentős díjat és elismerést, 2005-ben pedig Munkácsy Mihály-díjat kapott. Lendván él és alkot mint szabad művész.
Biography
Ferenc Király was born in 1936 in Dolnji Lakoš, Slovenia. After completing the school of applied arts in Ljubljana, he studied at the Fine Arts Academy of Ljubljana and later at the Fine Arts Academy of Zagreb, where he was a student of Frane Kršinić. He received his bachelor's degree in sculpting in 1964. Later he traveled extensively in North America, Africa, Israel, Egypt and Europe. He is a member of the Slovenian Union of Fine Arts Associations and the Fine Arts Association of Prekmurje and Prlekija. His works have been shown in numerous individual and group exhibitions at home and abroad. He has received much recognition and many awards for his works, among them the prestigious Mihály Munkácsy award in 2005. Presently he lives and works in Lendava.
Naslov / Cím / Address: Kolodvorska 20 9220 Lendava/Lendva Slovenija
Samostojne razstave (od leta 2006)
Egyéni kiállításai (2006 óta) Solo exhibitions (from 2006)
2006 Lendava/Lendva, Galerija-Muzej Lendava/Lendvai Galéria és Múzeum, lendavski grad/ lendvai vár, sinagoga/zsinagóga, avla gledališke in koncertne dvorane/színház- és hangversenyterem előcsarnoka, Király Ferenc
2007 Murska Sobota, Galerija Murska Sobota in Klub PAC, Ferenc Király Ljubljana, Cankarjev dom, Ferenc Király Ptuj, Miheličeva galerija, Pregledna razstava akademskega kiparja Ferenca Királya
2009 Wien, Collegium Hungaricum, Heimliche Bewunderung Szombathely, Képtár, Király Ferenc, Az élet dicsérete
2010 Pécs, A Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely, Király Ferenc
2012 Berlin, Botschaft von Hungarn, Ferenc Király
2014 Budapest, Kárpát-haza Galéria (Forrás Galéria), Király Ferenc, Titkos csodálat
2016 Lendava/Lendva, Galerija-Muzej Lendava/Lendvai Galéria és Múzeum, Muzej meščanstva/ Polgarság Múzeuma, Risbe/Rajzok/Drawings Budapest, Várkert Bazár, Déli paloták, Formák a mindenségből
Nagrade in priznanja (od leta 2006) Díjai és kitüntetései (2006 óta) Awards and recognitions (from 2006)
2006 Lenti, Lenti Város Díszpolgára
2007 Lendava/Lendva, Slovenski kulturni praznik 2007, Priznanje za kulturno dejavnost
2010 Lendava/Lendva, Častni občan Lendave/Lendva Város Díszpolgára
2012 Kranj, Srečanja 2012, Mednarodni festival likovnih umetnosti ZDSLU-Kranj, Priznanje za kvaliteto likovnih del
Lendava/Lendva, 40. obletnica MLK Lendava, Galerija-Muzej Lendava, Zala György Prix
2014 Lendava/Lendva, Magyar Kultúra Napja, Magyar Nemzetiségi Művelödési Intézet, Életműdíj
Pokrovitelji: • Támogatók: • Sponsors:
© 2016 Galeri ja-Muzej Lendava • Galéria-Múzeum Lendva Banf fyjev trg 1/Bánf fy tér 1, 9220 Lendava/Lendva, Slovenija T: +386 (0)2 578 92 60, E: info@gml.si, www.gml.si